A Dán 5,30–6,1 arám szövege szerint Bélsaccar, babiloni uralkodó halálát követően a méd Dárius foglalja el a babiloni trónt. Ez a megállapítás szemben áll azokkal az adatokkal, amelyek bibliai és azon kívüli forrásokban is rendelkezésünkre állnak. A kérdés vizsgálata rendjén a tanulmány röviden összegzi és értékeli a Dániel szövegének értelmezése kapcsán megfogalmazott korábbi javaslatokat. Arra a következtetésre jut, hogy a méd Dárius problémája nem egyszerűen történeti kérdés.
Csaba Balogh
A Dán 5,30–6,1 arám szövege szerint Bélsaccar, babiloni uralkodó halálát követően a méd Dárius foglalja el a babiloni trónt. Ez a megállapítás szemben áll azokkal az adatokkal, amelyek bibliai és azon kívüli forrásokban is rendelkezésünkre állnak. A kérdés vizsgálata rendjén a tanulmány röviden összegzi és értékeli a Dániel szövegének értelmezése kapcsán megfogalmazott korábbi javaslatokat. Arra a következtetésre jut, hogy a méd Dárius problémája nem egyszerűen történeti kérdés.
This chapter studies the piety and suffering of King Hezekiah of Judah in the context of the textual history of Isaiah 36 and its parallel text in 2 Kings 18. King Hezekiah is generally presented as a positive protagonist, and in Isaiah his personality is paradigmatic. Hezekiah’s faith in Yhwh’s deliverance from Assyria, or indeed from any life-threatening circumstances, points beyond his personal character on the stage of Judah’s history. On the other hand, the eighth-century prophecies, including those traditionally dated to Hezekiah’s era, are often critical of anti-Assyrian activities.
This chapter studies the piety and suffering of King Hezekiah of Judah in the context of the textual history of Isaiah 36 and its parallel text in 2 Kings 18. King Hezekiah is generally presented as a positive protagonist, and in Isaiah his personality is paradigmatic. Hezekiah’s faith in Yhwh’s deliverance from Assyria, or indeed from any life-threatening circumstances, points beyond his personal character on the stage of Judah’s history. On the other hand, the eighth-century prophecies, including those traditionally dated to Hezekiah’s era, are often critical of anti-Assyrian activities.
Szentháromság vasárnapján az egyházi hagyományban az egyik olvasmány éppen Ézsaiás 6, ezért került be a mai istentiszteleti programba. Az egyházi értelmezés a háromszoros szent-mondásban (triszhágión) és a „ki lesz a mi követünk?”-kérdésben hagyományosan – bár vitáktól nem mentesen – a Mindenható többlényegűségének (klasszikusabban: a Szentháromságnak) egyik kinyilatkoztatását látta. Ismertek annyira, hogy gondolhatjátok: ma nem ezt a hagyományos olvasatot szeretném az igehirdetés központi gondolataként felerősíteni.
The Old Testament Exegesis II course aims to introduce the specific exegetical problems related to the analysis of poetic, prophetic, and wisdom texts of the Old Testament. Poetic language is characterized by a distinctive vocabulary and features that differ from other types of texts. In prophetic texts, we deal with originally independent smaller units that were arranged together through a later editorial process to form prophetic books. Accordingly, exegesis starts from the final form of the text but proceeds toward uncovering the independent meaning of each shorter pericope. The course illustrates these specific issues through the analysis of concrete texts (Ps 42–43; 109; Isa 43:1–7; 49:1–6; Mal 3:13–17; Hab 2:1–5; Job 42:1–6; Prov 2; Eccl 3).
Az Ószövetségi exegézis II kurzus célja az Ószövetség költői, prófétai és bölcsességirodalmi szövegeinek elemzésével kapcsolatos sajátos exegetikai problémák megismerése. A költői nyelv jellegzetes szókinccsel és más szövegektől eltérő sajátosságokkal rendelkezik. A prófétai szövegekben eredetileg önálló kisebb egységekkel van dolgunk, amelyeket egy későbbi szerkesztési folyamat rendelt egymás mellé, hogy prófétai könyveket hozzanak létre. Ennek megfelelően az exegézis a végső szövegformából indul ki, de továbbhalad az egyes rövidebb perikópák önálló jelentésének feltárására. A kurzus konkrét szövegek elemzésén keresztül mutatja be ezeket a sajátos kérdéseket (Zsolt 42–43; 109; Ézsaiás 43:1–7; 49:1–6; Malakiás 3:13–17; Hab 2:1–5; Jób 42:1–6; Péld 2; Préd 3).
Cursul de Exegeză a Vechiului Testament I urmărește să prezinte, prin exemple concrete, procesul de analiză a textelor narative veterotestamentare, să pună în lumină problemele interpretării textelor biblice și să îl ajute pe student să adopte o perspectivă critică față de un text dat și față de interpretările acestuia. Totodată, cursul oferă posibilitatea unei înțelegeri aprofundate a două pericope biblice concrete (Isaia 6:1–7:25; Exod 32–34).
The Old Testament Exegesis I course aims to present, through concrete examples, the process of analyzing Old Testament narrative texts, to shed light on the problems of biblical interpretation, and to help students develop a critical approach to a given text and its interpretations. The course also provides an opportunity for a deeper understanding of two specific biblical pericopes (Isaiah 6:1–7:25; Exodus 32–34).
Cursul de Exegeză a Vechiului Testament II urmărește familiarizarea cu problemele exegetice specifice analizei textelor poetice, profetice și sapientale ale Vechiului Testament. Limbajul poetic se caracterizează printr-un vocabular specific și prin trăsături distincte față de alte tipuri de texte. În textele profetice avem de-a face cu unități literare inițial independente, care au fost așezate una lângă alta printr-un proces redacțional ulterior pentru a forma cărți profetice. În consecință, exegeza pornește de la forma finală a textului, dar avansează spre descoperirea sensului propriu al fiecărei pericope mai scurte. Cursul ilustrează aceste probleme specifice prin analiza unor texte concrete (Ps 42–43; 109; Is 43:1–7; 49:1–6; Mal 3:13–17; Hab 2:1–5; Iov 42:1–6; Prov 2; Ecl 3).
Pages
