A tanítványok
(I. A hegyen)

(Befejezetlen beszélgetés)
A tanítványok nyolc nappal korábban is Jézussal voltak, miközben ő imádkozott. De akkor csak úgy – véletlenül, kísérőkként.
Most Jézus felszólítására tartottak vele, aki imádkozni ment. Nem mind, csak Péter, Jakab és János. Három a tizenkettőből.
Érezték, hogy ez most más, mint a nyolc nappal korábbi együttlét. Erre utal a parancsként hangzó hívás, illetve, hogy csak hármukat szólította.
Miért kell ismét együtt lenniük Jézussal, miközben ő imádkozik?

Jézus megbukott a reszponzivitás vizsgáján ebben a történetben.

Reszponzívan viselkedni azt jelenti, hogy elkapom a másik ember finom jelzéseit, észlelem a helyzetét és a lelkiállapotát, érzékelem az érzéseit, felismerem a szükségleteit és ráhangolódom arra, ami benne zajlik.

Jézus ebben mesteri. Hajszálpontosan észleli a változást a tanítványokban: míg a tanítványok korábban, amikor elmeneteléről beszélt nekik, kíváncsian kérdeztek, most nem kérdeznek semmit. Látja, hogy magukba zárkóztak, elakadtak, és ezt elmondja nekik.

Prófétai imádság

Egy bibliatudós (Walter Brueggemann) arról beszél, hogy van egy mintázat, amely az egész Biblián végigvonul, ez a V vagy U betű. A kiindulópont egy viszonylag optimális helyzet, ám ez a nyugalmi állapot általában nem tart sokáig. Innen lefelé vezet az út. Egy döntéshelyzet, traumaélmény, konfliktus kibillent az egyensúlyból, és az ember hamar ott találja magát a mélyponton, lent a V betű csúcsánál. Egyébként is a mai napot, január 19-ét, a turizmus/pszichológia az év legszomorúbb, legdepresszívebb napjaként jelölte meg.

Rögtön az elején leszögezem: Jónásnak igaza van. Még világosabban, igaza van Istennel szemben. És nem, a préces nem arról fog szólni, hogy addig fogom csűrni-csavarni míg kihozom, hogy de hát ez emberi igazság, minőségében és lényegében elmarad az isteni igazságtól, összehasonlíthatatlan vele. Ez a gondolat is igaz teológiailag, de Jónásnak itt épp a „szemet szemért” elv szerint van igaza. És ez mégsem elég. Spoiler alert, a végkövetkeztetés pedig az lehet: hogy az igazság „sem elég az üdvösséghez”. De lássuk, hogyan juthatunk el erre az igencsak botrányos gondolathoy.

Volt-e már közületek valaki, aki a szobatársának, vagy valamelyik kollégájának megmosta a lábát? Nem, ugye. Bár János 13 azt mondja, hogy ezt kellene tenni: „ha én az úr és mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. Példát adtam nektek, hogy ahogy én cselekedtem veletek, ti is aképpen cselekedjetek.” Jézus maga rendelte el. Azon a helyen, ahol a szinoptikusoknál az úrvacsora szereztetése áll, János evangéliumában a lábmosás elrendelését találjuk.

Zsolt 46,2–12
Kedves Testvéreim!

Ez a fajta nem távozik el csak imádságra.

A mai nap a minősítésé, a gyümölcsöké, a szüretelésé. Másod- és negyedévesek alkalmassági vizsgán mennek át. Jellemzések, statisztikák, 2 illetve 4 évnek a mérlegét kísérik dicsérő és elmarasztaló szavak, amelyek mögött mind mind húsvér történetek húzódnak meg. Ezt az utat csak alázattal lehet járni, kérni Istentől a bölcsességet, hogy miközben másokat minősítünk magunk méltatlanná ne váljunk. A szép, érett gyümölcsöknek nyilvánvalóan örülünk.

Ballagó évfolyam évfolyamfelelősének szolgálata 2025 június 22-én a tablón levő ige alapján.

1Sám 8,1-9 és 5Móz 17,14-20
„Király kell nekünk, hadd legyünk olyanok, mint a többi nép…” De amikor ott áll a király, az igazi úr, „a balga így szól az ő szívében”: „Király? Ugyan, ne bolondozzatok… ő csak egy ácsmester félig-meddig törvényes gyermeke… Nekünk császárunk van…” Az ember mindig értelmezte a történelmet, amely körülötte zajlott, amely elől olykor gyáván megfutamodott, vagy amelyet olykor ő maga alakított, és ennek a történelemértelmezésnek a tétje legtöbbször a puszta megmaradás, vagy éppen (ha olyan helyzetben van az értelmező) a politikai túlélés.

Prófétai ima:

Atya, Fiú, Szentlélek, kiteljesedett Szentháromság, hármas egység! Te vagy múlt, jelen, jövendő, kezedben van kelet, nyugat, észak és dél, lakhelyed minden magasság és mélység, szereteted minden hosszúság és szélesség! Te vagy a tökéletes egyensúly, a mozdulatlan mozgató, a mozgó nyugalom, minket megváltó Isten!

Az első pünkösd óta elvárás a Lélek erejével új életre kelni és Isten akarata szerint élni. A gonosz út és az életre vezető út közötti választás a tétje minden pünkösd utáni napnak. A Lélek gyümölcseit teremni kell és másokat is azokkal táplálni.

Az első imádság, amire Áron fiamat megtanítottam, az az „Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem…” kezdetű estéli imádság volt. Ekkor még az imádkozás abból állt, hogy összetettük a kezünket, megpróbáltunk nem mozogni, és mivel Áron ekkor még csak rövid mondatokat tudott mondani, én mondtam tagoltan a mondatokat. Azután nem sokkal bevezettük a Miatyánk imádkozását is hasonló módon. Kezdtük az esteli imával és folytattuk az Úr imádságával. Vagyis folytattuk volna.