Egy bibliatudós (Walter Brueggemann) arról beszél, hogy van egy mintázat, amely az egész Biblián végigvonul, ez a V vagy U betű. A kiindulópont egy viszonylag optimális helyzet, ám ez a nyugalmi állapot általában nem tart sokáig. Innen lefelé vezet az út. Egy döntéshelyzet, traumaélmény, konfliktus kibillent az egyensúlyból, és az ember hamar ott találja magát a mélyponton, lent a V betű csúcsánál. Egyébként is a mai napot, január 19-ét, a turizmus/pszichológia az év legszomorúbb, legdepresszívebb napjaként jelölte meg.
Éles Éva
Pontosan 10 nap van szentestéig.
„Torkomban lüktet közeled, Uram.”
Meggyújtottuk a harmadik, a rózsaszín gyertyát, a horizonton túl már karácsony ragyog, napokon belül kezdődik a bűnbánati hét. Finom ötvözése ez az időszak a vigasztalásnak és növekvő hiányérzetnek; a kimerültségnek és izgatottságnak; a maroknyi reménynek és tengernyi rendezvénynek, a megérkezéseknek és elindulásoknak.
Éles Éva kötete különleges helyet foglal el a teológiai szakirodalomban. Egyedisége abban rejlik, hogy összekapcsol egymással két fontos teológiai területet: az újszövetségi szövegértelmezést és a prédikálás elméletét.
A mai nap a minősítésé, a gyümölcsöké, a szüretelésé. Másod- és negyedévesek alkalmassági vizsgán mennek át. Jellemzések, statisztikák, 2 illetve 4 évnek a mérlegét kísérik dicsérő és elmarasztaló szavak, amelyek mögött mind mind húsvér történetek húzódnak meg. Ezt az utat csak alázattal lehet járni, kérni Istentől a bölcsességet, hogy miközben másokat minősítünk magunk méltatlanná ne váljunk. A szép, érett gyümölcsöknek nyilvánvalóan örülünk.
A felolvasott ige mondanivalója két kérdést érint érzékenyen és az ezzel kapcsolatos aggodalmakra kísérel egyszerre meggyőző és felkavaró választ adni: megéri-e várni az Úr eljövetelére? Illetve mit kell tennem addig a várakozás idején?
I. Megéri-e várni az Úr eljövetelére?
Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.
Nagycsütörtök eseményeiről csak alázattal beszélhetünk. Jézus finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Körülnéztem: szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
Nagyböjt végefele járunk. A böjtös lelkülethez pedig jól illik az elidőzés, a lelassulás. Ez a beszélgetés, amibe belehallgattunk mintha erre szólítana bennünket: akár régi tanítványa vagy Jézusnak, vagy éppen új, vagy a megújulást, növekedést kereső tanítványa vagy, gyere nézd meg, mi az, ami a szemed előtt végbemegy, mi az, ami a szemed előtt összekapcsolódik ebben a beszélgetésben és ami méltó, hogy arra indítson, hogy elkötelezd magad még szorosabban Jézus mellett.
Pages
