A tanulmány célja annak bemutatása, hogy Káin születésének rövid bibliai elbeszélését miként értelmezték a késő ókori zsidó hagyomány különböző szövegközösségei. A dolgozat először a héber szöveg nyelvi problémáira és azok klasszikus magyarázataira tér ki, majd a Septuaginta és a Vulgata fordítási megoldásait vizsgálja. Ezt követően a targumok, a Pirqé de-Rabbi Eliezer, valamint a Genezis Rabba kapcsolódó hagyományait ismerteti, kitérve a Szamaélhez és más transzcendens lényekhez kötött fogantatás-motívumokra is. Végül a gnosztikus és ókeresztény irodalom néhány párhuzamát, valamint a Makkabeusok 4. könyvének egy rövid szakaszát is bemutatja, rávilágítva arra, hogyan kapcsolódnak össze a filológiai bizonytalanságok és a vallástörténeti képzetek Káin alakjának formálódásában. A vizsgálat módszere elsősorban szöveg- és hagyománytörténeti: azt kívánja feltárni, hogyan vált egyetlen rövid bibliai mondat a teremtés, az emberi nemzés és az isteni részvétel határterületeit feszegető, sokrétű vallási és mitológiai értelmezések forrásává.