Prófétai imádság:
Atya, Fiú, Szentlélek Istenünk! Te, ki fénnyel árasztod el a világot, aki ragyogsz égen és földön, imádunk téged, és hódolattal borulunk lábaidhoz. Nagyságodat szólja Észak és Dél, hírül adja jöttödet a Napkelet a Napnyugatnak! És most mi is megállunk, hogy csodáljunk téged.

Arra gondoltam, milyen lenne, ha Pál apostolnak a maga korában meglehetősen közelinek tűnő, de mára már nagyon távolivá vált „bibliai” metaforáit elkezdnénk lefordítani a saját korunk nyelvére? Milyen lenne, ha az igehirdető lelkipásztorra nemcsak az ódon „bölcs építőmester”-ként hivatkoznánk, hanem mint építészmérnökre, aki szakmája iránti nagy érdeklődéssel egy építőtelepen végzi a munkáját? Mi lenne, ha az egyház, a Krisztus teste, azt mondaná az ő Krisztusáról, hogy „jó fej”? S milyen lenne, ha a vasárnapi gyülekezeti alkalomra úgy gondolnánk, mint testépítésre (body building)?

A konferencia arra a kérdésre keres választ, hogy hogyan lehet jelen és szolgálhat a mennyei Krisztus földi teste korunk társadalmi valóságban. Ezt a kérdéskört fejtik ki az előadások és boncolgatják a fórumbeszélgetés résztvevői.

A fórumbeszélgetést szociológiai kérdésfelvetések indítják, amelyek mentén beszélgetnek egymással az egyházi vezetés, a gyülekezeti lelkipásztorkodás és a teológiai tudomány képviselői.