A Hitvallásismeret I. kurzus a református egyház legfontosabb hitvallási iratával, a Heidelbergi Kátéval (1563) foglalkozik. A hallgatók megismerkednek a Káté keletkezéstörténetével, teológiai és lelkigondozói jellegével, patrisztikus és középkori gyökereivel, valamint a 16. századi református-lutheránus-katolikus vitaszituációval.
Tantárgyak
|
Horváth Levente · Kredit 2 · Szem 3 · Őszi BS01 · Hitvallásismeret I |
Horváth Levente · Kredit 2 · Szem 4 · Tavaszi BS02 · Hitvallásismeret II A Hitvallásismeret II. kurzus a Heidelbergi Káté (1563) második és harmadik részét dolgozza fel – a hálás élet etikáját, a sákramentumok teológiáját, a tíz parancsolatot és az imádságot –, miután a Hitvallásismeret I. kurzus az első részt (az ember nyomorúsága és a megváltás) tárgyalta. A kurzus interdiszciplináris perspektívában helyezi el a kátét: egyszerre tekinti azt dogmatörténeti dokumentumnak, pedagógiai eszköznek és a református igehirdetés normatív forrásának. |
|
Horváth Levente · Kredit 4 · Szem 5 · Őszi BS31 · Dogmatörténet I A Dogmatörténet I. kurzus az egyetemes keresztyén dogmafejlődés főbb állomásait mutatja be az apostoli atyák korától az 381-es konstantinápolyi zsinatig. A kurzus elsődleges célja, hogy a hallgatók megismerjék az óegyházi teológia gondolkodóit, vitáit és döntő hozadékát, különös tekintettel a Szentháromság-tan és a krisztológia klasszikus megfogalmazásaira vezető folyamatokra. |
Horváth Levente · Kredit 4 · Szem 6 · Tavaszi BS32 · Dogmatörténet II A Dogmatörténet II. kurzus a 381-es konstantinápolyi zsinattól a reformáció utáni korig terjedő dogmafejlődés főbb állomásait tárgyalja, a Dogmatörténet I. folytatásaképpen. A kurzus az antropológia, a bűn- és kegyelemtan, a krisztológia kiengesztelés-teológiai vonatkozásai, a szoteriológia, az egyháztan, a szentségtan és az eszkatológia történeti fejlődésével foglalkozik – a patrisztikától a skolasztikán és a reformáción át a posztreformátori korig. |
|
Horváth Levente, Bartha Éva · Kredit 4 · Szem 3 · Őszi MP49 · Motivációs interjú A Motivációs Interjú (MI) egy együttműködésen alapuló, célorientált kommunikációs stílus, különös tekintettel a változás nyelvére. Arra tervezték, hogy erősítse a személyes motivációt és elkötelezettséget egy konkrét cél iránt azáltal, hogy az elfogadás és együttérzés légkörében feltárja és előhívja a személy saját indokait-érvelését a változtatásra a saját maga (életvitele) megváltozása érdekében. |