Kozma Zsolt

Lényegesnek tartom, hogy a bibliai személyekhez fűződő eseményeket általában viszonytörténetekként értsük meg, s ez sajátosan érvényes ezekre a történetekre. Mindazt, ami itt történik, a személyek egymáshoz való viszonyulása alakítja.

Feltűnő, hogy a kibékülés-történetben sem Jákób csalásáról, sem Ézsau bosszú-forralásáról egy szó sem esik, noha ez kimondatlanul is ott van mindkettőjük gondolatai között: tettekkel „emlékeznek” arra, ami húsz évvel azelőtt történt.

A politikai változások utáni években, az egyházban az eltemetett kérdések között talán a legsúlyosabb a megbocsátás volt. Nem illett vagy nem mertünk erről beszélni. Mintegy negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy felszínre kerüljön a tudatosan (?) elhallgatott kérdés. Kozma Zsolt sorozata a megbocsátásról.

A történelem az élet tanítómestere – ezt a magyarul is idézett szólást keresztyén módra kell megfogalmaznunk: Isten történelme az élet tanítómestere. Ő bekeblezte erdélyi protestáns egyházainkat a maga történelmébe, így Isten történelme a mi történelmünk, és a mondat így is igaz: a mi történelmünk Isten történelme.

Elkészítettem írásaimnak jegyzékét, azért is, hogy lássam, mi mindent írtam össze (vissza), azért is, hátha valaki hasznát veszi. Absolon még életében emlékoszlopot állított magának, hogy nevének emlékezete fennmaradjon (2Sám 18,18). Noha én jó lelkiismerettel állítom, hogy nem akarok kérkedni, mert tudom, hogy egy bibliográfia kívülről nagyon mutatós, de az írások tartalma mindig szerényebb, ebben nem az én lelkiismeretem a bíró, hanem az, aki ismeri még gondolataimat is.

A megismerés folyójának a másik partján van egy túlvilág, amely más, mint az innenső. Tudom, hogy ott van Isten és az ő országa minden értékével, de érzékszerveim alkalmatlanok arra, hogy őt megismerjem, és ajándékait birtokba vegyem. És akkor Isten az én múlandókra törekvő, de örök értékekre vágyó világomat összeköti azzal a másikkal.

Egy rendkívüli írást lapozgatok. Tartalmában tömör és mégis szemléletes, mondatai axiómaszerűek, stílusa emelkedett, nyelvezete kulturált. Ennél többet nem kívánhat az, aki az elvontakból csemegézni akar.

Erről a legújabb kori népvándorlásról mindenkinek van valamilyen véleménye, de nagyon kevésnek van belátása abba, ami tulajdonképpen történik. Nekem sincs, de miért ne gondolkozhatnék én is erről, mint akárki más. Nem a taplólelkűekről beszélek, akiknek minden mindegy, fontos, hogy személy szerint őket ne érintse, hanem azokról, akiknek, ha erről hallanak, ha ezt a képernyőn látják, a „kis szürke agysejtjei” működésbe jönnek.

A Magyar Református Énekeskönyv tárgymutatója abban segíti a lelkipásztorokat, hogy a prédikációra néző (homiletikai szempontú) és az istentisztelet jellegét figyelembe vevő (liturgiai szempontú) énekek megtalálása könnyebbé, szakszerűbbé váljék.

Pages

Subscribe to Kozma Zsolt