The aim of this study is, on the one side, to inquire into the meaning of the expression in Deut. viii 3b. Because this expression appears only once in the Old Testament, this study investigates the genitival construction in Num. xxx 13; Deut. xxiii 24; Jer. xvii 16, and Ps. lxxxix 35, and the expression in Num. xxx 3; Judg. xi 36; Isa. xlv 23; and lv 11. One may conclude that these expressions bear signs of a juridical language, with the connotation of `self commitment'. Accordingly, in Deut. viii 3b denotes the self commitment of YHWH.

In contrast to most opinions concerning Isa 33 this pericope is far too complex to be explained as one coherent literary unit. Isa 33 has a short anti-Assyrian woe-cry at its bases (vv. 1+4), which once closed the woe-cries of Isa 28–32. Vv. 1+4 were supplemented first (around 598 or 587) by a communal lament, vv. 2-3+5+7-12, bringing the idea of the punishment of Judah and the temporised destruction of the enemy in vv. 1+4 further. Second, (shortly after 539) vv. 1-5.7-12 were expanded by a salvation prophecy, vv. 6+13-24, concerning the returnees, the restoration of Jerusalem and the monarchy.

Csiha Kálmán püspök életének utolsó interjúja, melyet Barantón adott nekem abból az alkalomból, hogy doktoranduszként arra kerestem a választ, milyen hatással van a Történelem az egyes ember egyéni történetére. Az interjúban börtönéveiről és azoknak az életére, személyiségére, szolgálatára gyakorolt hatásáról beszél.

Az írás, melynek ez a második része, azt taglalja, hogy milyen új módszerek vannak a fejlődési szakaszokat figyelembe vevő lelkigondozásnak a gyermekek esetében.

Az írás a második részlete annak a nagyobb tanulmánynak, ami azzal foglalkozik, hogy milyen módszereket érdemes választani a bibliai történetek kisgyermekek számára való átadásra, milyen fejlődési szakaszokat és dimenziókat kell figyelembe venni, valamint milyen hatékony lehet a történet mondó "munka" a gyermek életében.