Az identitás szó általános jelentése a valamivel való azonosság azonosulás valamely közösséghez való tartozás. Önazonosságról akkor beszélhetünk ha az énképünk vagy önazonosság-tudatunk (mindenkinek az önmagáról alkotott elképzelése) megegyezik vagy hasonlít valaki más mások tehát egy közösség önazonosság-tudatával. A keresztyén éntudat és a krízistudat is egyidős a keresztyén közösséggel a gyülekezettel. Az őskeresztyéneknél a megkeresztelkedés jelentette az újjászületést az új identitás kezdetét (Róm 6 4). Ez nem kettős identitást jelentett az óemberét és az új emberét hanem egyetlen identitást a Krisztus által újjászült ember önazonosságát. Református identitásunk állandó része tehát a Krisztusban való lét mert Isten kegyelme által vagyok ami vagyok. Identitásunk változó része az a szituáció amelyben élünk s amelyben naponta erkölcsi felelősségünk az adódó helyzetre konfliktusra az állandó identitásunknak megfelelően erkölcsi választ adni.