Gen 1:1 Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. Gen 1:2 A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Gen 1:3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Gen 1:4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. Gen 1:5 És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap. Gen 1:6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Gen 1:7 Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Gen 1:8 Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. Gen 1:9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. Gen 1:10 Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó. Gen 1:11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. Gen 1:12 Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó. Gen 1:13 Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. Gen 1:14 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Gen 1:15 Legyenek ezek világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. Gen 1:16 Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Gen 1:17 Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, Gen 1:18 és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Gen 1:19 Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. Gen 1:20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. Gen 1:21 És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Gen 1:22 Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! Gen 1:23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. Gen 1:24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. Gen 1:25 Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. Gen 1:26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Gen 1:27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Gen 1:28 Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Gen 1:29 Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Gen 1:30 Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. Gen 1:31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. Gen 2:1 Így készült el a menny és a föld és minden seregük. Gen 2:2 A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Gen 2:3 Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. Gen 2:4 Ez a menny és föld teremtésének a története. Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta, Gen 2:5 még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. Gen 2:6 Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. Gen 2:7 Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé. Gen 2:8 Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Gen 2:9 Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. Gen 2:10 Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. Gen 2:11 Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van. Gen 2:12 Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. Gen 2:13 A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét. Gen 2:14 A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. Gen 2:15 És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. Gen 2:16 Ezt parancsolta az ÚRisten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, Gen 2:17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod. Gen 2:18 Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Gen 2:19 Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Gen 2:20 Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Gen 2:21 Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Gen 2:22 Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Gen 2:23 Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Gen 2:24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Gen 2:25 Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat. Gen 3:1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Gen 3:2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, Gen 3:3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. Gen 3:4 De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Gen 3:5 Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. Gen 3:6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Gen 3:7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Gen 3:8 Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. Gen 3:9 De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Gen 3:10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Gen 3:11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Gen 3:12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: Gen 3:13 Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. Gen 3:14 Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! Gen 3:15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod. Gen 3:16 Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Gen 3:17 Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Gen 3:18 Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Gen 3:19 Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! Gen 3:20 Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. Gen 3:21 Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. Gen 3:22 Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, Gen 3:23 kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Gen 3:24 És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat. Gen 4:1 Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól. Gen 4:2 Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. Gen 4:3 Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. Gen 4:4 Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, Gen 4:5 de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. Gen 4:6 Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Gen 4:7 Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. Gen 4:8 Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta. Gen 4:9 Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? Gen 4:10 De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Gen 4:11 Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Gen 4:12 Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. Gen 4:13 Ekkor Kain azt mondta az ÚRnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Gen 4:14 Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. Gen 4:15 De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. Gen 4:16 Ezután elment Kain az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. Gen 4:17 És Kain a feleségével hált, aki terhes lett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fia nevéről Énóknak nevezte el. Gen 4:18 Énóknak született Írád, Írád nemzette Mehújáélt, Mehújáél nemzette Metúsáélt, és Metúsáél nemzette Lámeket. Gen 4:19 Lámek két feleséget vett magának: az egyiknek Ádá volt a neve, a másiknak Cillá. Gen 4:20 Ádá szülte Jábált. Ő lett a sátorlakók és pásztorok ősatyja. Gen 4:21 Testvérének Júbál volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás ősatyja. Gen 4:22 Cillá is szült: Túbalkaint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmesterét, továbbá Túbalkain húgát, Naamát. Gen 4:23 Egyszer ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szómra! Lámek asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Gen 4:24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért! Gen 4:25 Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten más utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain. Gen 4:26 Sétnek is született fia, akit Enósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az ÚR nevét. Gen 5:1 Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Isten embert teremtett, Istenhez hasonlóvá alkotta. Gen 5:2 Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. Gen 5:3 Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. Gen 5:4 Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:5 Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. Gen 5:6 Sét százöt éves volt, amikor Enóst nemzette. Gen 5:7 Enós születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:8 Sét teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. Gen 5:9 Enós kilencven éves volt, amikor Kénánt nemzette. Gen 5:10 Kénán születése után Enós nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:11 Enós teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt. Gen 5:12 Kénán hetven éves volt, amikor Mahalalélt nemzette. Gen 5:13 Mahalalél születése után Kénán nyolcszáznegyven évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:14 Kénán teljes életkora tehát kilencszáztíz év volt, amikor meghalt. Gen 5:15 Mahalalél hatvanöt éves volt, amikor Jeredet nemzette. Gen 5:16 Jered születése után Mahalalél nyolcszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:17 Mahalalél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt. Gen 5:18 Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. Gen 5:19 Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:20 Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt. Gen 5:21 Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. Gen 5:22 Énók az Istennel járt; Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:23 Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. Gen 5:24 Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten. Gen 5:25 Metúselah száznyolcvanhét éves volt, amikor Lámeket nemzette. Gen 5:26 Lámek születése után Metúselah hétszáznyolcvankét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:27 Metúselah teljes életkora tehát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt. Gen 5:28 Lámek száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. Gen 5:29 Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az ÚR. Gen 5:30 Nóé születése után Lámek ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 5:31 Lámek teljes életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt. Gen 5:32 Nóé ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. Gen 6:1 Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, Gen 6:2 látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak. Gen 6:3 Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. Gen 6:4 Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik - sőt még azután is -, óriások éltek a földön. Ők azok a vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak. Gen 6:5 Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, Gen 6:6 megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Gen 6:7 Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. Gen 6:8 De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt. Gen 6:9 Nóénak ez a története: Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé. Gen 6:10 Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. Gen 6:11 A föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. Gen 6:12 És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön. Gen 6:13 Ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek, mert erőszakossággal telt meg miattuk a föld. Ezért elpusztítom őket a földdel együtt. Gen 6:14 Csinálj bárkát góferfából, készíts rekeszeket a bárkában, és vond be kívül-belül szurokkal. Gen 6:15 Így készítsd el azt: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. Gen 6:16 Ablakot is csinálj a bárkára, és egy könyökre hagyd azt felülről; a bárka ajtaját az oldalára helyezd. Készíts alsó, középső és felső emeletet. Gen 6:17 Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt. Minden el fog pusztulni, ami a földön van. Gen 6:18 Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségeivel együtt. Gen 6:19 És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt. Hímek és nőstények legyenek azok. Gen 6:20 A madaraknak, az állatoknak és a föld minden csúszómászójának különböző fajtáiból, mindegyikből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjon. Gen 6:21 Vigyél magaddal mindenféle eledelt, ami csak megehető; gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok, neked is, meg azoknak is. Gen 6:22 Nóé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki. Gen 7:1 Akkor ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. Gen 7:2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. Gen 7:3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. Gen 7:4 Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. Gen 7:5 Nóé meg is tett mindent úgy, ahogyan az ÚR megparancsolta neki. Gen 7:6 Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. Gen 7:7 Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. Gen 7:8 A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül Gen 7:9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak. Gen 7:10 A hetedik napon özönvíz lett a földön. Gen 7:11 Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. Gen 7:12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. Gen 7:13 Még azon a napon bement Nóé és Nóé fiai, Sém, Hám és Jáfet, Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, Gen 7:14 és velük együtt mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok. Gen 7:15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. Gen 7:16 Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé után az ajtót. Gen 7:17 Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. Gen 7:18 A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. Gen 7:19 A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. Gen 7:20 Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. Gen 7:21 Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember. Gen 7:22 Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. Gen 7:23 Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. Gen 7:24 A víz százötven napig áradt a földön. Gen 8:1 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. Gen 8:2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; megszűnt esni az eső az égből. Gen 8:3 Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. Gen 8:4 A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben. Gen 8:5 A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. Gen 8:6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, Gen 8:7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült, meg visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. Gen 8:8 Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. Gen 8:9 De a galamb nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította az egész föld színét. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába. Gen 8:10 Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. Gen 8:11 Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. Gen 8:12 Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. Gen 8:13 A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszikkadt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka födelét, és látta, hogy már megszikkadt a föld színe. Gen 8:14 A második hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. a Gen 8:15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: Gen 8:16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! Gen 8:17 Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! Gen 8:18 Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. Gen 8:19 Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. Gen 8:20 Azután oltárt épített Nóé az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron. Gen 8:21 Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. Gen 8:22 Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. Gen 9:1 Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! Gen 9:2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Gen 9:3 Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. Gen 9:4 De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek! Gen 9:5 A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. Gen 9:6 Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. Gen 9:7 Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta! Gen 9:8 Isten azt mondta Nóénak és fiainak: Gen 9:9 Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, Gen 9:10 meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. Gen 9:11 Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. Gen 9:12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: Gen 9:13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. Gen 9:14 Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, Gen 9:15 akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. Gen 9:16 Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. Gen 9:17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem. Gen 9:18 Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. Gen 9:19 Ezek hárman Nóé fiai, és ezek népesítették be az egész földet. Gen 9:20 Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Gen 9:21 Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Gen 9:22 Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kintlevő két testvérének. Gen 9:23 Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Gen 9:24 Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, Gen 9:25 ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Gen 9:26 Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Gen 9:27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája! Gen 9:28 Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt. Gen 9:29 Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt. Gen 10:1 Ezek Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek a leszármazottai, mert fiaik születtek az özönvíz után. Gen 10:2 Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. Gen 10:3 Gómer fiai: Askenáz, Rífat és Tógarmá. Gen 10:4 Jáván fiai: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním. Gen 10:5 Ezektől ágaztak szét országaikba a szigetlakó népek, mindegyik a maga nyelve szerint, nemzetségekre és népekre tagolódva. Gen 10:6 Hám fiai: Kús, Micraim, Pút és Kánaán. Gen 10:7 Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai: Sebá és Dedán. Gen 10:8 Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. Gen 10:9 Hatalmas vadász volt ő az ÚR előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az ÚR előtt, mint Nimród. Gen 10:10 Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalnéban, Sineár földjén volt. Gen 10:11 Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-Írt, Kelahot Gen 10:12 és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között. Gen 10:13 Micraim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat, Gen 10:14 a patrósziakat, kaszlúhiakat és a kaftóriakat. Innen származtak a filiszteusok. Gen 10:15 Kánaán nemzette elsőszülöttét, Szidónt, azután Hétet, Gen 10:16 meg a jebúsziakat, emóriakat, girgásiakat, Gen 10:17 a hivvieket, arkiakat és színieket, Gen 10:18 az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. Azután elszéledtek a kánaániak nemzetségei, Gen 10:19 úgyhogy a kánaániak területe Szidóntól Gerár irányában Gázáig, Sodoma, Gomora, Admá és Cebóim irányában Lesáig terjedt. Gen 10:20 Ezek Hám fiai nemzetségük és nyelvük szerint, országokra és népekre tagolódva. Gen 10:21 Születtek gyermekei Sémnek is, aki Héber összes fiainak ősatyja, Jáfetnek pedig testvérbátyja volt. Gen 10:22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám. Gen 10:23 Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mas. Gen 10:24 Arpaksad nemzette Selahot, és Selah nemzette Hébert. Gen 10:25 Hébernek is született két fia: az egyiknek Peleg volt a neve, mivel az ő idejében váltak szét a föld népei. Testvérének Joktán volt a neve. Gen 10:26 Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot, Gen 10:27 Hadórámot, Úzált és Diklát, Gen 10:28 Óbált, Abímáélt és Sebát, Gen 10:29 Ófirt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai. Gen 10:30 Lakóhelyük Mésától Szefár irányában a keleti hegyekig terjedt. Gen 10:31 Ezek Sém fiai nemzetségük és nyelvük szerint, országaik és népeik szerint. Gen 10:32 Ezek Nóé fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után. Gen 11:1 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. Gen 11:2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Gen 11:3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Gen 11:4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. Gen 11:5 Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. Gen 11:6 Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. Gen 11:7 Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Gen 11:8 Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. Gen 11:9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére. Gen 11:10 Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után. Gen 11:11 Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 11:12 Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette. Gen 11:13 Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 11:14 Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette. Gen 11:15 Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 11:16 Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette. Gen 11:17 Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 11:18 Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette. Gen 11:19 Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 11:20 Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette. Gen 11:21 Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 11:22 Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette. Gen 11:23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 11:24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette. Gen 11:25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Gen 11:26 Amikor Táré hetvenéves volt Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Gen 11:27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot. Gen 11:28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban. Gen 11:29 Abrám és Náhór feleséget vettek maguknak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya. Gen 11:30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke. Gen 11:31 Táré fogta fiát, Abrámot, és Lótot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. Gen 11:32 Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban. Gen 12:1 Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Gen 12:2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Gen 12:3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Gen 12:4 Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. Gen 12:5 Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. Gen 12:6 Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még kánaániak voltak ezen a földön. Gen 12:7 Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki. Gen 12:8 Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét. Gen 12:9 Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé. Gen 12:10 Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos éhínség volt azon a földön. Gen 12:11 Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd csak! Tudom, hogy szép arcú asszony vagy. Gen 12:12 Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. Gen 12:13 Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad. Gen 12:14 Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. Gen 12:15 A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. Gen 12:16 Abrámnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. Gen 12:17 De nagy csapásokkal sújtotta az ÚR a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt. Gen 12:18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? Gen 12:19 Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! Gen 12:20 Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt. Gen 13:1 Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. Gen 13:2 Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. Gen 13:3 A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, Gen 13:4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott is segítségül hívta Abrám az ÚR nevét. Gen 13:5 De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, Gen 13:6 és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. Gen 13:7 Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. Gen 13:8 Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Gen 13:9 Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. Gen 13:10 Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. Gen 13:11 Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. Gen 13:12 Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. Gen 13:13 A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt. Gen 13:14 Az ÚR ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Gen 13:15 Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. Gen 13:16 Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is. Gen 13:17 Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom. Gen 13:18 Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az ÚRnak. Gen 14:1 Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának az idejében, Gen 14:2 hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. Gen 14:3 Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. Gen 14:4 Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. Gen 14:5 Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban Gen 14:6 és a hóriakat a maguk hegyén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. Gen 14:7 Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. Gen 14:8 Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak. Gen 14:9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. Gen 14:10 A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. Gen 14:11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. Gen 14:12 Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát, jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott. Gen 14:13 De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Abrám szövetségesei voltak. Gen 14:14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. Gen 14:15 Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. Gen 14:16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is. Gen 14:17 Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. Gen 14:18 Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, Gen 14:19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! Gen 14:20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. Gen 14:21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! Gen 14:22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az ÚRra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára, Gen 14:23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. Gen 14:24 Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket. Gen 15:1 Ezek után az események után így szólt az ÚR Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. Gen 15:2 De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli. Gen 15:3 Nem adtál nekem utódot - mondta Abrám -, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm. Gen 15:4 Ekkor így szólt hozzá az ÚR: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. Gen 15:5 Azután kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz! Gen 15:6 Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt. Gen 15:7 Azután ezt mondta neki: Én az ÚR vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdimból, és neked adom ezt a földet örökségül. Gen 15:8 Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt? Gen 15:9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot. Gen 15:10 Elhozta neki mindezeket, azután kettéhasította őket, és mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el; de a madarakat nem hasította ketté. Gen 15:11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elhessegette őket. Gen 15:12 Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Abrám, és rémítő nagy sötétség borult rá. Gen 15:13 Ekkor az ÚR azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig. Gen 15:14 De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki. Gen 15:15 Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. Gen 15:16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. Gen 15:17 Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. Gen 15:18 Ezen a napon kötött az ÚR szövetséget Abrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, Gen 15:19 a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, Gen 15:20 a hettitákat, perizzieket és refáiakat, Gen 15:21 az emóriakat és kánaániakat, a girgásiakat és jebúsziakat. Gen 16:1 Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. Gen 16:2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Abrám Száraj szavára. Gen 16:3 Akkor Száraj, Abrám felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, és férjének, Abrámnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz esztendővel azután, hogy Abrám megtelepedett Kánaán földjén. Gen 16:4 És ő bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. Gen 16:5 Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az ÚR! Gen 16:6 Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle. Gen 16:7 Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, Gen 16:8 és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok. Gen 16:9 Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte! Gen 16:10 Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. Gen 16:11 Majd ezt mondta neki az ÚR angyala: Ím, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az ÚR nyomorúságodról. Gen 16:12 Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik. Gen 16:13 Azután így nevezte az URat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. Gen 16:14 Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. Gen 16:15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. Gen 16:16 Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak. Gen 17:1 Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen! Gen 17:2 Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat. Gen 17:3 Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: Gen 17:4 Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Gen 17:5 Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Gen 17:6 Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. Gen 17:7 Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. Gen 17:8 Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek. Gen 17:9 Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! Gen 17:10 Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! Gen 17:11 Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. Gen 17:12 Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való. Gen 17:13 Körül kell metélni azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként. Gen 17:14 A körülmetéletlen férfi, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, az irtassék ki népe közül, mert elutasította szövetségemet. Gen 17:15 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak, hanem Sára legyen a neve! Gen 17:16 Mert megáldom őt, sőt fiút adok tőle neked; megáldom őt, és népek támadnak belőle, népek királyai származnak tőle. Gen 17:17 Ábrahám arcra borult, de nevetett, és azt mondta magában: Százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Vagy Sára kilencven éves létére szülhet-e? Gen 17:18 És ezt mondta Ábrahám azt Istennek: Bárcsak Izmael életét oltalmaznád! Gen 17:19 De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is. Gen 17:20 Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. Gen 17:21 De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendő múlva szül neked. Gen 17:22 Amikor Isten befejezte beszédét, eltávozott Ábrahámtól. Gen 17:23 Ezután fogta Ábrahám a fiát, Izmaelt, meg a házában született, vagy pénzen vásárolt összes szolgáját, Ábrahám házanépéből az összes férfit, és körülmetélte szeméremtestük bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten. Gen 17:24 Ábrahám kilencvenkilenc esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. Gen 17:25 Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, amikor szeméremteste bőrét körülmetélték. Gen 17:26 Ugyanazon a napon metélték körül Ábrahámot, a fiát, Izmaelt Gen 17:27 és házanépéből az összes férfit. Mind a házban született, mind az idegentől pénzen vásárolt szolgákat körülmetélték vele együtt. Gen 18:1 Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott. Gen 18:2 Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, Gen 18:3 és így szólt: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! Gen 18:4 Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! Gen 18:5 Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! Gen 18:6 Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: Siess, dagassz meg három mérték finomlisztet, és süss lángost! Gen 18:7 Kiszaladt Ábrahám a csordához is, fogott egy szép szopós borjút, és odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. Gen 18:8 Azután vett vajat, tejet, meg vette a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette. Ő maga pedig ott állt mellettük a fa alatt, amíg ettek. Gen 18:9 Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. Gen 18:10 Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál. Gen 18:11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. Gen 18:12 Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg! Gen 18:13 De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? Gen 18:14 Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Gen 18:15 Sára azonban tagadott, mert félt. Azt mondta, hogy nem nevetett. Az ÚR azonban így szólt: De bizony nevettél! Gen 18:16 Amikor a férfiak elindultak, és Sodoma felé tartottak, Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. Gen 18:17 Az ÚR ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok? Gen 18:18 Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe. Gen 18:19 Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az ÚR útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy az ÚR is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak. Gen 18:20 Azért ezt mondta az ÚR: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, Gen 18:21 lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom. Gen 18:22 Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az ÚR előtt. Gen 18:23 Hozzálépett Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Gen 18:24 Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak? Gen 18:25 Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös. Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? Gen 18:26 Az ÚR így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek. Gen 18:27 Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. Gen 18:28 De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. Gen 18:29 Ismét szólt hozzá, és ezt kérdezte: Hátha negyven található ott? Az ÚR így felelt: Nem teszem meg a negyvenért. Gen 18:30 Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek - szólt Ábrahám -, de hátha csak harminc található ott? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. Gen 18:31 Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért. Gen 18:32 Ábrahám ezt mondta: Ne induljon föl az én Uram, hogy még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott? Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért. Gen 18:33 Amint az ÚR bevégezte beszélgetését Ábrahámmal, eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére. Gen 19:1 A két angyal estére Sodomába érkezett, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. Gen 19:2 Ezt mondta: Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. Gen 19:3 Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek. Gen 19:4 Lefekvés előtt a város férfiai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Gen 19:5 Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. Gen 19:6 Lót kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, Gen 19:7 és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! Gen 19:8 Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak! Gen 19:9 De azok így feleltek: Menj innen! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már majdnem betörték az ajtót. Gen 19:10 De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Gen 19:11 Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót. Gen 19:12 Akkor ezt kérdezték a férfiak Lóttól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! Gen 19:13 Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az ÚRhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az ÚR azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. Gen 19:14 Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál. Gen 19:15 Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! Gen 19:16 És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert az ÚR megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül. Gen 19:17 Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! Gen 19:18 De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! Gen 19:19 Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem és meghalok. Gen 19:20 Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! Gen 19:21 Ebben a dologban is engedek neked - felelte. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. Gen 19:22 De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem érsz. - Ezért hívják azt a várost Cóarnak. Gen 19:23 A nap éppen fölkelt, amikor Lót Cóarba ért. Gen 19:24 Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az ÚRtól, az égből. Gen 19:25 Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. Gen 19:26 Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett. Gen 19:27 Reggel fölkelt Ábrahám, hogy arra a helyre menjen, ahol az ÚR színe előtt állt. Gen 19:28 Odatekintett Sodoma és Gomora felé, meg annak az egész környéknek a földje felé, és látta, hogy már csak füst szállt a föld felett, mint az olvasztókemence füstje. Gen 19:29 De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott. Gen 19:30 Lót fölment Cóarból, és letelepedett két leányával együtt a hegyen, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott két leányával együtt. Gen 19:31 Egyszer a nagyobbik leánya ezt mondta a kisebbiknek: Apánk öreg, és nincs ezen a földön férfi, aki hozzánk bejönne az egész föld szokása szerint. Gen 19:32 Gyere, itassuk le apánkat borral, háljunk vele, és támasszunk apánktól utódot. Gen 19:33 Leitatták tehát az apjukat borral még azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Lót pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. Gen 19:34 Másnap azt mondta a nagyobbik a kisebbiknek: A múlt éjjel én háltam az apámmal. Itassuk le borral ma éjjel is, és menj be te, hálj vele, hogy utódot támasszunk apánktól. Gen 19:35 Azon az éjszakán is leitatták az apjukat borral, és a kisebbik is vele hált. Lót pedig mit sem tudott leánya lefekvéséről és fölkeléséről. Gen 19:36 Így esett teherbe Lót mindkét leánya az apjától. Gen 19:37 A nagyobbik fiút szült, és Móábnak nevezte el. Ő a mai Móáb ősatyja. Gen 19:38 A kisebbik is fiút szült és Ben-Ammínak nevezte el. Ő a mai Ammón fiainak az ősatyja. Gen 20:1 Azután elindult onnan Ábrahám a Délvidék felé, letelepedett Kádés és Súr között, és jövevényként élt Gerárban. Gen 20:2 Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről, hogy a húga, ezért Abímelek, Gerár királya érte küldött, és elvitette Sárát. Gen 20:3 Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel, álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony. Gen 20:4 Abímelek azonban még nem közeledett hozzá, és azt mondta: Uram, az igaz népet is megölöd? Gen 20:5 Hiszen ő mondta nekem, hogy a húga, az asszony meg azt mondta róla, hogy a bátyja! Én tiszta szívvel és ártatlan kézzel tettem ezt. Gen 20:6 Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt. Gen 20:7 Most tehát add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozik érted, hogy életben maradj. Ha azonban nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod neked és minden hozzád tartozónak! Gen 20:8 Fölkelt azért Abímelek reggel, hívatta valamennyi szolgáját, és elbeszélte nekik mindezt. Az emberek nagyon megijedtek. Gen 20:9 Ekkor hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy ilyen nagy vétekbe akartál belevinni engem és országomat? Olyan dolgokat tettél velem, amilyeneket nem szabad tenni. Gen 20:10 Majd ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire gondoltál, amikor ezt tetted? Gen 20:11 Ábrahám ezt felelte: Azt gondoltam, hogy nincs istenfélelem ezen a helyen, és megölnek a feleségemért. Gen 20:12 De valóban húgom is ő, az apám leánya, csak nem az anyám leánya; így lett a feleségem. Gen 20:13 Amikor vándorútra indított engem Isten apám házából, ezt kértem tőle: Azzal mutasd meg szeretetedet irántam, hogy bárhová megyünk, mindenütt azt mondd rólam, hogy a bátyád vagyok! Gen 20:14 Akkor vett Abímelek juhokat és ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Ábrahámnak adta, Sárát, a feleségét pedig visszaküldte hozzá, Gen 20:15 és ezt mondta Abímelek: Itt van előtted az országom, lakj ott, ahol jónak látod. Gen 20:16 Sárához pedig így szólt: Íme, ezer ezüstöt adtam a bátyádnak, ez felment téged mindazok előtt, akik veled vannak, mert így minden tekintetben igazolva vagy. Gen 20:17 Ábrahám pedig imádkozott Istenhez, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóit, úgyhogy ismét szülhettek. Gen 20:18 Mert az ÚR meddővé tett minden nőt Abímelek házában Sárának, Ábrahám feleségének az esete miatt. Gen 21:1 Azután meglátogatta az ÚR Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az ÚR Sárával, ahogy megígérte. Gen 21:2 Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten. Gen 21:3 Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki. Gen 21:4 Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten. Gen 21:5 Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. Gen 21:6 Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja. Gen 21:7 Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. Gen 21:8 Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot. Gen 21:9 Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült, Gen 21:10 ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem örökölhet ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal! Gen 21:11 Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt. Gen 21:12 De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. Gen 21:13 De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. Gen 21:14 Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hágárnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. Gen 21:15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá, Gen 21:16 maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt. Gen 21:17 De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van. Gen 21:18 Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle. Gen 21:19 És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút. Gen 21:20 Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. Gen 21:21 Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptomból szerzett neki feleséget. Gen 21:22 Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel. Gen 21:23 Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled! Gen 21:24 Ábrahám így felelt: Megesküszöm. Gen 21:25 De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat. Gen 21:26 Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál róla nekem, én sem hallottam, csak ma. Gen 21:27 Akkor Ábrahám vett juhokat meg marhákat, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással. Gen 21:28 De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt. Gen 21:29 Akkor ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál? Gen 21:30 Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat. Gen 21:31 Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott esküdtek meg ők ketten. Gen 21:32 Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére. Gen 21:33 Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az ÚRnak, az örökkévaló Istennek a nevét. Gen 21:34 Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén. Gen 22:1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Gen 22:2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Gen 22:3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. Gen 22:4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Gen 22:5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Gen 22:6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. Gen 22:7 De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? Gen 22:8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. Gen 22:9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. Gen 22:10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, Gen 22:11 kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyo Gen 22:12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Gen 22:13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. Gen 22:14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. Gen 22:15 Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennyből, Gen 22:16 és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, Gen 22:17 azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, Gen 22:18 és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra. Gen 22:19 Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott. Gen 22:20 Ezek után ezt a hírt vitték Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak: Gen 22:21 Úcot, az elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját, Gen 22:22 továbbá Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt. Gen 22:23 Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám öccsének. Gen 22:24 Reúmá nevű másodfelesége is szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát. Gen 23:1 Sára százhuszonhét esztendeig élt, ennyi volt Sára életkora. Gen 23:2 Amikor meghalt Sára Kánaán földjén Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja, és elsirassa őt. Gen 23:3 Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz: Gen 23:4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat. Gen 23:5 A hettiták ezt felelték Ábrahámnak: Gen 23:6 Hallgass meg bennünket, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat. Gen 23:7 Ekkor fölkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdonosai, a hettiták előtt, Gen 23:8 és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efrónt, Cóhar fiát, Gen 23:9 hogy adja nekem a makpélai barlangját, amely a szántóföldje végén van! Teljes értékéért adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek! Gen 23:10 Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek: Gen 23:11 Nem, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd el halottadat! Gen 23:12 Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt, Gen 23:13 és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat. Gen 23:14 De Efrón így felelt Ábrahámnak: Gen 23:15 Hallgass rám, uram! Négyszáz ezüst sekelt ér ez a föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat! Gen 23:16 Ábrahám engedett Efrónnak, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a hettiták füle hallatára, a kereskedelmi forgalomban használt négyszáz ezüst sekelt. Gen 23:17 Így ment át Efrón makpélai szántóföldje, amely Mamréval szemben van, a szántóföld a barlanggal együtt, és minden fa a szántóföld egész határán körös-körül Gen 23:18 Ábrahám birtokába, a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára, akik a város kapujában összejöttek. Gen 23:19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában, Mamréval szemben. Ez ma Hebrón, Kánaán földjén. Gen 23:20 Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt. Gen 24:1 Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az ÚR mindennel megáldotta Ábrahámot. Gen 24:2 Egyszer azt mondta Ábrahám háza öreg szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, Gen 24:3 hadd eskesselek meg az ÚRra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, Gen 24:4 hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak! Gen 24:5 De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? Gen 24:6 Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy oda visszavidd a fiamat! Gen 24:7 Az ÚR, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! - Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget. Gen 24:8 Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. Gen 24:9 Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra. Gen 24:10 Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, hogy elmenjen, és vitt magával urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Aram-Naharaimba, Náhór városába. Gen 24:11 A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál, estefelé, amikor az asszonyok vizet meríteni jártak. Gen 24:12 Akkor ezt mondta: URam, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! Gen 24:13 Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. Gen 24:14 Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt! Gen 24:15 Még be sem fejezte szavait, máris jött Rebeka, korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya; Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. Gen 24:16 A leány igen szép arcú volt, hajadon, akinek férfival még nem volt dolga. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. Gen 24:17 Ekkor a szolga odafutott, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! Gen 24:18 A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. Gen 24:19 Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. Gen 24:20 Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odafutott meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. Gen 24:21 Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az ÚR, vagy sem. Gen 24:22 Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút, Gen 24:23 és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra éjszakára hely apád házánál? Gen 24:24 Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült. Gen 24:25 Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. Gen 24:26 Akkor meghajolt az a férfi, leborult az ÚR előtt, Gen 24:27 és ezt mondta: Áldott az ÚR, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűséges szeretetét uramtól! Az ÚR vezérelt engem ezen az úton az én uram testvérének házához. Gen 24:28 Ezután elszaladt a leány, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt. Gen 24:29 Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. Gen 24:30 Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és meghallotta húgának, Rebekának a beszédét, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál, Gen 24:31 és így szólt: Jöjj be, áldott embere az ÚRnak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is. Gen 24:32 A férfi bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is. Gen 24:33 Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj! Gen 24:34 Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok. Gen 24:35 Az ÚR igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat. Gen 24:36 Uramnak a felesége, Sára, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét. Gen 24:37 Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, Gen 24:38 hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak! Gen 24:39 S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem, Gen 24:40 akkor így felelt nekem: Az ÚR, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. Gen 24:41 Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól. Gen 24:42 Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: URam, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! Gen 24:43 Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, Gen 24:44 és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek: az legyen az a leány, akit az ÚR az én uram fiának rendelt. Gen 24:45 Még be sem fejeztem magamban a beszédet, máris jött Rebeka, korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! Gen 24:46 Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. Gen 24:47 Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába és a karpereceket a kezére tettem. Gen 24:48 Azután meghajoltam, leborultam az ÚR előtt, és áldottam az URat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvére leányát vigyem el feleségül a fiának. Gen 24:49 Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg ezt nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert aszerint fordulok jobbra vagy balra! Gen 24:50 Lábán és Betúél így válaszolt: Az ÚRtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. Gen 24:51 Itt van Rebeka, vidd, és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az ÚR. Gen 24:52 Amikor meghallotta Ábrahám szolgája a beszédüket, földre borult az ÚR előtt. Gen 24:53 Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. Gen 24:54 Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! Gen 24:55 A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! Gen 24:56 De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az ÚR szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! Gen 24:57 Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! Gen 24:58 Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! Gen 24:59 Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát, és a dajkáját, meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt. Gen 24:60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát! Gen 24:61 Azután fölkelt Rebeka és szolgálói, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így vitte el a szolga Rebekát, és elment. Gen 24:62 Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott. Gen 24:63 Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. Gen 24:64 Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről, Gen 24:65 és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát. Gen 24:66 A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett. Gen 24:67 Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után. Gen 25:1 Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. Gen 25:2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. Gen 25:3 Joksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. Gen 25:4 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrának a leszármazottjai. Gen 25:5 De Ábrahám Izsáknak adta mindenét, Gen 25:6 az Ábrahám másodrangú feleségeitől származó fiaknak csak ajándékokat adott Ábrahám, és még életében eltávolította őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti országba. Gen 25:7 Ábrahám életkora, amit megért, százhetvenöt év volt. Gen 25:8 Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Gen 25:9 Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben, Gen 25:10 azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. Gen 25:11 Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. Gen 25:12 Ez Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak. Gen 25:13 Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám, Gen 25:14 továbbá Mismá, Dúmá és Masszá, Gen 25:15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfis és Kédmá. Gen 25:16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően. Gen 25:17 Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. Gen 25:18 Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. Gen 25:19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. Gen 25:20 Izsák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betúél leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. Gen 25:21 És Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. Gen 25:22 De a fiúk tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az URat. Gen 25:23 Az ÚR pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek! Gen 25:24 Elérkezett a szülés napja, és ikrek voltak a méhében. Gen 25:25 Kijött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. Gen 25:26 Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek születtek. Gen 25:27 Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben szelíd sátorlakó. Gen 25:28 Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette. Gen 25:29 Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan jött meg a mezőről. Gen 25:30 Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. Gen 25:31 De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! Gen 25:32 Ézsau ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog? Gen 25:33 Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. Gen 25:34 Jákób meg adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket. És ő evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot. Gen 26:1 Egyszer éhínség volt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez, a filiszteusok királyához Gerárba. Gen 26:2 Mert megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! Gen 26:3 Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem apádnak, Ábrahámnak. Gen 26:4 És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei, Gen 26:5 mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta a megtartandókat: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat. Gen 26:6 Izsák Gerárban telepedett le. Gen 26:7 Amikor annak a helynek a lakosai a felesége iránt kérdezősködtek, azt mondta, hogy a húga. Félt azt mondani, hogy a felesége, hogy meg ne öljék annak a helynek a lakói Rebeka miatt, mert szép arcú volt. Gen 26:8 Amikor már jó ideje ott lakott, történt, hogy Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és meglátta Izsákot, amint a feleségével, Rebekával nevetgélt. Gen 26:9 Ekkor hívatta Abímelek Izsákot, és ezt mondta: Mégiscsak a feleséged ő! Hogy mondhattad, hogy a húgod?! Izsák ezt felelte neki: Mert azt gondoltam, hogy meg fogok halni miatta. Gen 26:10 Akkor így szólt Abímelek: Miért tetted ezt velünk? Könnyen megeshetett volna, hogy valaki a nép közül a feleségeddel hál, és akkor bűnbe kevertél volna bennünket. Gen 26:11 Abímelek ezért ilyen parancsot adott az egész népnek: Aki ehhez az emberhez és feleségéhez nyúl, annak meg kell halnia! Gen 26:12 Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt az ÚR. Gen 26:13 Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett. Gen 26:14 Volt juhnyája, marhacsordája és nagy szolgahada, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok. Gen 26:15 Mindazokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak, betömték a filiszteusok, és teleszórták földdel. Gen 26:16 Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél, mint mi! Gen 26:17 El is ment onnan Izsák, és Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott. Gen 26:18 Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket. Gen 26:19 Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt. Gen 26:20 A gerári pásztorok azonban pörlekedtek Izsák pásztoraival, és ezt mondták: mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek, mert civakodtak vele. Gen 26:21 Azután más kutat ástak, de amiatt is pörlekedtek, ezért azt Szitnának nevezte el. Gen 26:22 Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem pörlekedtek, ezért azt Rehóbótnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az ÚR, és szaporodhatunk ezen a földön. Gen 26:23 Onnan fölment Beérsebába. Gen 26:24 Azon az éjszakán megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért! Gen 26:25 Ezért oltárt épített ott, és segítségül hívta az ÚR nevét. Felvonta sátrát Izsák, szolgái meg kutat ástak ott. Gen 26:26 Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával, Píkóllal. Gen 26:27 Izsák ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül? Gen 26:28 De azok ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy az ÚR van veled. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel fogadott megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, Gen 26:29 hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hiszen az ÚR áldott embere vagy te! Gen 26:30 Akkor lakomát készített nekik: ettek és ittak. Gen 26:31 Amikor reggel fölkeltek, megesküdtek egymásnak, azután elbocsátotta őket Izsák, és békével mentek el tőle. Gen 26:32 Még aznap megérkeztek Izsák szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták neki: Vizet találtunk! Gen 26:33 És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is. Gen 26:34 Amikor Ézsau negyvenéves volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beéri leányát, és Boszmatot, a hettita Élón leányát. Gen 26:35 Ezek keserítették meg Izsák és Rebeka lelkét. Gen 27:1 Amikor Izsák megöregedett, és annyira meghomályosodott a szeme, hogy nem látott, behívta a nagyobbik fiát, Ézsaut, és így szólt hozzá: Fiam! Az felelt neki: Itt vagyok. Gen 27:2 Izsák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, nem tudom halálom napját. Gen 27:3 Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat! Gen 27:4 Azután készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok! Gen 27:5 Rebeka azonban hallgatózott, amikor Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza, Gen 27:6 Rebeka ezt mondta fiának, Jákóbnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Ézsauval beszélt, és ezt mondta: Gen 27:7 Hozz nekem vadat, és készíts jó falatokat, hogy egyem, és megáldjalak az ÚR színe előtt, mielőtt meghalok. Gen 27:8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit én parancsolok neked. Gen 27:9 Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak jó falatokat, ahogyan ő szereti. Gen 27:10 Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg, mielőtt meghal! Gen 27:11 De Jákób ezt mondta anyjának, Rebekának: Igen, de Ézsau bátyám szőrös ember, én pedig simabőrű vagyok. Gen 27:12 Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és így átkot szerzek magamnak, nem áldást. Gen 27:13 De azt mondta neki az anyja: Engem sújtson az az átok, fiam, te csak hallgass a szavamra, menj, és hozd, amit mondtam! Gen 27:14 Elment tehát, elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a jó falatokat, ahogyan az apja szerette. Gen 27:15 Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát. Gen 27:16 A kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. Gen 27:17 Azután kezébe adta fiának, Jákóbnak a jó falatokat és a kenyeret, amit készített. Gen 27:18 Akkor Jákób bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam? Gen 27:19 Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Kelj hát fel, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem! Gen 27:20 Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert Istened, az ÚR elém hozta. Gen 27:21 Akkor ezt mondta Izsák Jákóbnak: Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem? Gen 27:22 Jákób közelebb ment apjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és ezt mondta: A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze. Gen 27:23 Nem ismerte meg őt, mivel szőrös volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a keze, ezért áldotta meg őt. Gen 27:24 De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. Gen 27:25 Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjalak téged. Odavitte neki, és evett. Bort is vitt neki, és ivott. Gen 27:26 Akkor ezt mondta neki az apja, Izsák: Gyere közelebb, és csókolj meg fiam! Gen 27:27 Odament és megcsókolta őt. Amikor megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az ÚR. Gen 27:28 Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot. Gen 27:29 Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld! Gen 27:30 Amikor befejezte Izsák Jákób megáldását, és Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból. Gen 27:31 Ő is készített jó falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! Gen 27:32 De az apja, Izsák, ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Ézsau. Gen 27:33 Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy volt, és ezt mondta: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz! Gen 27:34 Amikor meghallotta Ézsau apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! Gen 27:35 Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be alattomban, és ő vette el a te áldásodat. Gen 27:36 Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak, hiszen már másodszor csalt meg engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt mondta: Nekem nem tartottál meg valami áldást? Gen 27:37 Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már a parancsolóddá tettem őt, és szolgájává tettem minden testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam? Gen 27:38 Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt neked, apám? Áldj meg engem is, apám! És hangos sírásra fakadt Ézsau. Gen 27:39 Apja, Izsák felelt, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. Gen 27:40 Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról! Gen 27:41 Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, mivel őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor meggyilkolom az öcsémet, Jákóbot. Gen 27:42 De Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának, Ézsaunak a szavait, ezért magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Bátyád, Ézsau bosszút akar állni rajtad, meg akar gyilkolni. Gen 27:43 Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábánhoz Háránba! Gen 27:44 Lakj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. Gen 27:45 Ha majd elfordul rólad bátyád haragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor üzenetet küldök, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket egy napon? Gen 27:46 Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, olyat, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, mit ér akkor az életem? Gen 28:1 Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! Gen 28:2 Készült, menj Paddan-Arámba, anyád apjának, Beúélnak a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lábánnak a leányai közül! Gen 28:3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy népek gyülekezetévé váljanak. Gen 28:4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ábrahámnak adott az Isten. Gen 28:5 Így küldte el Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának a bátyjához. Gen 28:6 Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elküldte Paddan-Arámba, hogy ott vegyen feleséget, és amikor megáldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! Gen 28:7 Jákób engedelmeskedett apjának és anyjának, és elment Paddan-Arámba. Gen 28:8 Amikor látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja, Gen 28:9 elment Ézsau Izmaelhez, és feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot, Ábrahám fiának, Izmaelnek a leányát, Nebájótnak a húgát. Gen 28:10 Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Gen 28:11 Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. Gen 28:12 És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Gen 28:13 Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Gen 28:14 Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Gen 28:15 Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Gen 28:16 Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Gen 28:17 Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. Gen 28:18 Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Gen 28:19 Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. Gen 28:20 És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, Gen 28:21 és békességben térek vissza apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. Gen 28:22 Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom. Gen 29:1 Jákób azután útnak indult, és elment a keleten élő népek földjére. Gen 29:2 És látta, hogy egy kút volt a mezőn, és három juhnyáj heverészett mellette. Abból a kútból itatták a nyájakat, és a kút száján egy nagy kő volt. Gen 29:3 Amikor minden nyájat összetereltek, akkor szokták elgördíteni a követ a kút szájáról, hogy megitassák a juhokat, azután vissza szokták tenni a követ a kút szájára. Gen 29:4 Jákób ezt mondta nekik: Hova valók vagytok, barátaim? Azok ezt felelték: Hárániak vagyunk. Gen 29:5 Akkor megkérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Azt felelték: Ismerjük. Gen 29:6 Majd ezt kérdezte: Jól van-é? Azok így feleltek: Jól van. Nézd, a leánya, Ráhel, éppen itt jön a juhokkal. Gen 29:7 Ekkor ő így szólt: Hosszú még a nap, nincs itt az ideje, hogy betereljék a jószágot. Itassátok meg a juhokat, azután menjetek, legeltessetek! Gen 29:8 De azok ezt felelték: Nem tehetjük, amíg minden nyájat össze nem terelnek, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. Gen 29:9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. Gen 29:10 Amikor Jákób meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát, és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait. Gen 29:11 Jákób azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. Gen 29:12 Jákób elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona az apjának, mert Rebekának a fia. A leány ekkor elszaladt, és elbeszélte ezt az apjának. Gen 29:13 Amikor Lábán hallotta a hírt Jákóbról, húgának a fiáról, eléje futott, megölelte, megcsókolta, és bevezette a házába. Ő pedig elmondott mindent Lábánnak. Gen 29:14 Lábán ezt mondta neki: Bizony, az én csontom és húsom vagy te! Jákób aztán ott lakott nála egy hónapig. Gen 29:15 Akkor Lábán ezt mondta Jákóbnak: Ha rokonom vagy is, nem kell ingyen szolgálnod nekem. Mondd meg nekem, mi legyen a béred? Gen 29:16 Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak a neve Lea, a kisebbiknek a neve Ráhel. Gen 29:17 Lea gyenge szemű volt, Ráhel pedig szép termetű és szép arcú volt. Gen 29:18 Ezért Ráhelt szerette meg Jákób, és ezt mondta: Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért. Gen 29:19 Lábán azt felelte: Jobb, ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam! Gen 29:20 Így szolgált Jákób Ráhelért hét esztendeig, de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt. Gen 29:21 Utána Jákób ezt mondta Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert letelt az időm. Hadd menjek be hozzá! Gen 29:22 Lábán össze is gyűjtötte annak a helynek valamennyi lakóját, és lakodalmat rendezett. Gen 29:23 De amikor este lett, fogta a leányát, Leát, és őt vitte be hozzá. Jákób be is ment hozzá. Gen 29:24 Lábán a szolgálóját, Zilpát, leányának, Leának adta szolgálóul. Gen 29:25 Jákób csak reggel látta, hogy Lea van vele. Akkor ezt mondta Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem? Gen 29:26 Lábán így felelt: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket az elsőszülött előtt adják férjhez. Gen 29:27 Töltsd el ezt a lakodalmi hetet, aztán neked adjuk amazt is a szolgálatodért, ha másik hét esztendeig szolgálsz nálam. Gen 29:28 Jákób úgy is tett, eltöltötte azt a hetet. Azután Lábán hozzáadta Ráhelt, a leányát, feleségül. Gen 29:29 Lábán a szolgálóját, Bilhát, leányának, Ráhelnek adta szolgálóul. Gen 29:30 Jákób bement Ráhelhoz is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így szolgált Lábánnál még másik hét esztendeig. Gen 29:31 De az ÚR látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráhel ellenben meddő maradt. Gen 29:32 Lea teherbe esett és fiút szült. Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: Meglátta az ÚR nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem. Gen 29:33 Azután ismét teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: Bizony, meghallotta az ÚR, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is. És elnevezte őt Simeonnak. Gen 29:34 Majd újra teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Lévinek. Gen 29:35 Megint teherbe esett, fiút szült és azt mondta: Most már hálát adok az ÚRnak. Ezért nevezte el őt Júdának. Azután nem szült egy ideig. Gen 30:1 Amikor Ráhel látta, hogy ő nem tud szülni Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nénjére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! Gen 30:2 Jákób haragra gerjedt Ráhel ellen, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled a méh gyümölcsét? Gen 30:3 Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. Gen 30:4 Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóját, Jákób pedig bement ahhoz. Gen 30:5 Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak. Gen 30:6 Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. Gen 30:7 Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak. Gen 30:8 Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nénémmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Naftálinak. Gen 30:9 Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz. Gen 30:10 És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak. Gen 30:11 Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. Gen 30:12 Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak. Gen 30:13 Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el őt Ásérnak. Gen 30:14 Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! Gen 30:15 Ő pedig azt felelte neki: Talán kevesled, hogy elvetted a férjemet, a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! Gen 30:16 Amikor Jákób megjött este a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Énhozzám jöjj be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján. És vele hált azon az éjszakán. Gen 30:17 Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak. Gen 30:18 Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak. Gen 30:19 Megint teherbe esett Lea, és hatodik fiút szült Jákóbnak. Gen 30:20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten szép ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Zebulonnak. Gen 30:21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el. Gen 30:22 Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét. Gen 30:23 Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! Gen 30:24 Elnevezte Józsefnek, és ezt mondta: Adjon nekem az ÚR még másik fiút is! Gen 30:25 Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre! Gen 30:26 Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad! Gen 30:27 Lábán azt felelte neki: Bárcsak jóindulattal néznél rám! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az ÚR. Gen 30:28 És azt mondta: Szabd meg a bért, amivel tartozom, és én megadom. Gen 30:29 Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod. Gen 30:30 Az a kevés, amid volt jövetelem előtt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az ÚR a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is? Gen 30:31 Ekkor ő azt mondta: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Nem kell adnod nekem semmit, ha megteszed ezt az egyet: Tovább legeltetem és őrzöm a nyájadat. Gen 30:32 De ma végigjárom egész nyájadat. Különíts el abból minden pettyes és tarka bárányt, minden fekete bárányt a juhok közül, meg a kecskék közül is a tarkát és a pettyest: ez legyen a bérem. Gen 30:33 Az mutatja meg, hogy igaz ember vagyok-e, hogy majd amikor eljössz megnézni a béremet, lopott jószág lesz nálam mindaz, ami nem pettyes vagy tarka a kecskék között, és nem fekete a juhok között. Gen 30:34 Lábán ezt mondta: Jó, legyen úgy, ahogy mondod. Gen 30:35 És elkülönítette még azon a napon a csíkos lábú és tarka bakokat, minden pettyes és tarka kecskét, mindazt, amelyiken valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és a fiaira bízta. Gen 30:36 Majd három napi járóföldet hagyott maga és Jákób között. Jákób pedig tovább legeltette Lábán többi juhait. Gen 30:37 Jákób vágott gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket és fehér csíkokat vágott beléjük, úgyhogy kilátszott a vesszők fehére. Gen 30:38 És odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj. Mert akkor szoktak pározni, amikor inni jártak. Gen 30:39 Ott párzott a nyáj a vesszők előtt, és ezért csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellett a nyáj. Gen 30:40 Azután különválasztotta Jákób a juhokat, és szembefordította a nyájat Lábán csíkos lábú és fekete nyájával. Így szerzett magának külön nyájakat, amelyeket nem eresztett Lábán juhai közé. Gen 30:41 Valahányszor a nyáj fejlettebb állatai pároztak, odarakta Jákób a vesszőket a vályúkba a nyáj elé, hogy a vesszőket látva pározzanak. Gen 30:42 De amikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, úgyhogy Lábánnak jutottak a satnyák, Jákóbnak pedig a fejlettebbek. Gen 30:43 Így ez az ember egyre jobban gyarapodott, lett neki sok nyája, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara. Gen 31:1 De Jákób meghallotta Lábán fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Jákób mindazt, ami apánké volt, apánkéból szerezte minden gazdagságát. Gen 31:2 Lábán arcán is látta Jákób, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt. Gen 31:3 Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek! Gen 31:4 Üzent tehát Jákób és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájhoz, Gen 31:5 és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, pedig az én atyám Istene volt velem. Gen 31:6 Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. Gen 31:7 De apátok csalt meg engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Isten azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. Gen 31:8 Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred, az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. Gen 31:9 Így vette el Isten apátok jószágát, és nekem adta. Gen 31:10 Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Gen 31:11 Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! És feleltem: Itt vagyok. Gen 31:12 Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled. Gen 31:13 Én vagyok Bétel Istene, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most készülj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre! Gen 31:14 Ekkor megszólalt Ráhel és Lea, és ezt mondták neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? Gen 31:15 Nem számítunk-e idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte. Gen 31:16 Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit elvett Isten apánktól. Azért tégy úgy mindent, ahogyan Isten mondta neked! Gen 31:17 Ekkor Jákób fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. Gen 31:18 Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett - a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát -, hogy elmenjen apjához, Izsákhoz Kánaán földjére. Gen 31:19 Amikor Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel ellopta apja házibálványát. Gen 31:20 Így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni, Gen 31:21 hanem elment mindenével. Fölkerekedett, és átkelt a folyamon és Gileád hegysége felé tartott. Gen 31:22 Lábán csak harmadnap értesült arról, hogy Jákób elment. Gen 31:23 Akkor maga mellé vette hozzátartozóit, és hét napi járóföldön át üldözte, míg el nem érte a Gileád hegységénél. Gen 31:24 Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álomban azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat! Gen 31:25 Amikor Lábán utolérte Jákóbot, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is a Gileád hegységén vert sátrat hozzátartozóival együtt. Gen 31:26 Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg elhajtottad, mint fegyverrel ejtett foglyokat! Gen 31:27 Miért titokban mentél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekkel, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! Gen 31:28 Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ez egyszer balgán cselekedtél. Gen 31:29 Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat! Gen 31:30 Ha már mindenáron el akartál menni, mivel nagyon kívánkoztál apád házába, miért loptad el a háziistenemet? Gen 31:31 Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem, és azt gondoltam, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. Gen 31:32 De akinél megtalálod a háziistenedet, az ne maradjon életben. Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg, mi van nálam, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta, hogy Ráhel ellopta azt. Gen 31:33 Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából, és Ráhel sátrába ment. Gen 31:34 Ráhel közben fogta a házibálványt, egy teve nyergébe tette és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta. Gen 31:35 Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok fölkelni előtte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatta tehát, de nem találta a házibálványt. Gen 31:36 Ekkor Jákób haragra lobbant, és pörölni kezdett Lábánnal. Megszólalt Jákób, és azt mondta Lábánnak: Mi a bűnöm és mi a vétkem, hogy üldözőbe vettél? Gen 31:37 Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé, döntsenek ők kettőnk ügyében! Gen 31:38 Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, nyájad kosait nem ettem meg. Gen 31:39 Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. Gen 31:40 Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom. Gen 31:41 Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. Gen 31:42 Ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelmes Istene velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el engem. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel. Gen 31:43 Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen, vagy fiaik ellen, akiket szültek?! Gen 31:44 Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! Gen 31:45 Ekkor fogott Jákób egy követ és fölállította azt szent oszlopként. Gen 31:46 Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál. Gen 31:47 Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. Gen 31:48 Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek, Gen 31:49 de Micpának is, mert ezt mondta: Az ÚR tartson szemmel bennünket, amikor mi nem látjuk egymást! Gen 31:50 Ha leányaimmal rosszul bánsz, ha leányaimon kívül még feleségeket veszel, nem fogja ugyan látni senki közülünk, de Isten lesz a tanú köztünk. Gen 31:51 Majd ezt mondta Lábán Jákóbnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop, amelyet emeltem köztem és közted. Gen 31:52 Tanú ez a kőrakás és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám rossz szándékkal. Gen 31:53 Ábrahám Istene és Náhór Istene, az atyák Istene ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákób atyjának, Izsáknak félelmes Istenére, Gen 31:54 majd áldozatot mutatott be Jákób a hegyen, és meghívta hozzátartozóit áldozati lakomára. És miután ettek, a hegyen töltötték az éjszakát. Gen 32:1 Másnap reggel fölkelt Lábán, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért lakóhelyére. Gen 32:2 Jákób is útnak indult, és találkoztak vele Isten angyalai. Gen 32:3 Amikor meglátta őket Jákób, ezt mondta: Isten tábora ez! És elnevezte azt a helyet Mahanaimnak. Gen 32:4 Azután követeket küldött Jákób maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm mezejére, Gen 32:5 és ezt parancsolta nekik: Mondjátok meg uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. Gen 32:6 Szereztem ökröket, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat. Gen 32:7 A követek ezzel tértek vissza Jákóbhoz: Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz: jön is már eléd, de négyszáz ember van vele! Gen 32:8 Jákóbot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el, ezért két táborra osztotta a vele levő népet, meg a juhokat, marhákat és tevéket. Gen 32:9 Mert ezt gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, a megmaradt tábor elmenekülhet. Gen 32:10 Jákób azután ezt mondta: Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, URam, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Gen 32:11 Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Jordánon, most pedig két táborom van. Gen 32:12 Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt. Gen 32:13 Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy meg sem lehet számolni. Gen 32:14 Miután ott töltötte azt az éjszakát, ajándékot válogatott ki szerzeményéből bátyjának, Ézsaunak: Gen 32:15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, Gen 32:16 harminc szoptatós tevét fiastul, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. Gen 32:17 Szolgáira bízott minden nyájat külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak között! Gen 32:18 Az elsőnek azt parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám, Ézsau, és megkérdezi, hogy kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, Gen 32:19 akkor ezt mondd: Szolgádé, Jákóbé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk. Gen 32:20 Ezt parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval, amikor találkoztok vele! Gen 32:21 Ezt is mondjátok: Szolgád, Jákób itt van mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán szívesen fogad. Gen 32:22 Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. Gen 32:23 De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. Gen 32:24 Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. Gen 32:25 Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. Gen 32:26 De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. Gen 32:27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. Gen 32:28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Gen 32:29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Gen 32:30 Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. Gen 32:31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. Gen 32:32 Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. Gen 32:33 Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat. Gen 33:1 Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé. Gen 33:2 Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. Gen 33:3 Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. Gen 33:4 Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. Gen 33:5 Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak. Gen 33:6 Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. Gen 33:7 Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. Gen 33:8 Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. Gen 33:9 Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! Gen 33:10 De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám. Gen 33:11 Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. Gen 33:12 Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek! Gen 33:13 De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj. Gen 33:14 Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. Gen 33:15 Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát? Gen 33:16 Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé. Gen 33:17 Jákób pedig Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának meg karámokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak. Gen 33:18 Azután Jákób, Paddan-Arámból jövet, épségben eljutott Sikem városáig, amely Kánaán földjén van, és tábort ütött a város előtt. Gen 33:19 A mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert, megvette Hamórnak, Sikem apjának a fiaitól száz pénzért. Gen 33:20 Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene! Gen 34:1 Egyszer Dina, Lea leánya, akit Jákóbnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. Gen 34:2 Meglátta őt Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének a fia. Megfogta, vele hált, és erőszakot követett el rajta. Gen 34:3 De lelkéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, mert megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. Gen 34:4 Majd ezt mondta Sikem az apjának, Hamórnak: Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt! Gen 34:5 Jákób meghallotta ugyan, hogy megbecstelenítették a leányát, Dinát, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal, hallgatott Jákób, amíg megjöttek. Gen 34:6 És kiment Hamór, Sikem apja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele. Gen 34:7 Jákób fiai is hazajöttek a mezőről, amikor ezt meghallották. Felháborodtak ezek a férfiak, és nagy haragra lobbantak, mivel gyalázatot követett el Sikem Izráelen, amikor Jákób leányával hált, mert nem szabad így cselekedni. Gen 34:8 Hamór így beszélt velük: A fiam, Sikem, lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz, adjátok hozzá feleségül! Gen 34:9 Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat, és vegyétek el a mi leányainkat! Gen 34:10 Lakjatok közöttünk. Itt az ország előttetek, lakjatok, járjatok benne szabadon, és telepedjetek le. Gen 34:11 Sikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat, megadom, amit csak kívántok tőlem. Gen 34:12 Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot, megadom, amennyit kívántok, csak adjátok hozzám feleségül a leányt! Gen 34:13 De Jákób fiai álnok módon válaszoltak Sikemnek és apjának, Hamórnak. Azért beszéltek így, mert megbecstelenítette Dinát, a húgukat. Gen 34:14 Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk, mert az gyalázat volna ránk. Gen 34:15 Csak akkor egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, ha minden férfi körülmetélkedik nálatok. Gen 34:16 Akkor hozzátok adjuk leányainkat, a ti leányaitokat pedig elvesszük, köztetek lakunk, és egy néppé leszünk. Gen 34:17 De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk leányunkat, és elmegyünk. Gen 34:18 Tetszett a beszédük Hamórnak és Sikemnek, Hamór fiának. Gen 34:19 Nem is halogatta az ifjú a dolgot, mert kedvelte Jákób leányát, és apja háza népe őt mindennél többre becsülte. Gen 34:20 Visszament tehát Hamór és fia, Sikem, városuk kapujába, és így szóltak városuk férfiaihoz: Gen 34:21 Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban, és járjanak benne szabadon, hiszen ez az ország elég tágas mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. Gen 34:22 De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy köztünk lakjanak, és velük egy néppé legyünk, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk, ahogyan ők is körül vannak metélve. Gen 34:23 Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután, csak egyezzünk bele, hogy köztünk lakjanak! Gen 34:24 És hallgatott Hamórra meg a fiára, Sikemre mindenki, aki odajött a város kapujába, és körülmetélkedett minden férfi, aki odajött a város kapujába. Gen 34:25 A harmadik napon azonban, amikor ezek a sebláz miatt szenvedtek, fegyvert ragadott Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és meggyilkoltak minden férfit. Gen 34:26 Hamórt is, meg a fiát, Sikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. Gen 34:27 Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. Gen 34:28 Juhaikat, marháikat, szamaraikat, s ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték. Gen 34:29 Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették; és a házakat teljesen kifosztották. Gen 34:30 De Jákób ezt mondta Simeonnak és Lévinek: Bajba kevertetek, gyűlöltté tettetek engem ennek az országnak a lakói előtt, a kánaániak és perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összefognak ellenem, levágnak, és elpusztulok házam népével együtt. Gen 34:31 De ők azt mondták: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint valami paráznával?! Gen 35:1 Isten ezt mondta Jákóbnak: Készülj, és menj föl Bételbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől! Gen 35:2 Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! Tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok ruhát! Gen 35:3 Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam. Gen 35:4 Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind, meg a fülbevalóikat is, Jákób pedig elásta azokat a cserfa alá, amely Sikemnél van. Gen 35:5 Majd elindultak, és Isten rettegésbe ejtette a környező városokat, azért nem üldözték Jákób fiait. Gen 35:6 Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt. Gen 35:7 Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült. Gen 35:8 Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett a tölgyfa alá, amelyet a Siratás Tölgyfájának neveztek el. Gen 35:9 Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt. Gen 35:10 Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek. Gen 35:11 Majd ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból. Gen 35:12 Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet. Gen 35:13 Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele. Gen 35:14 Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá. Gen 35:15 Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele. Gen 35:16 Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor szülnie kellett Ráhelnek, de a szülés nehéz volt. Gen 35:17 A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! Gen 35:18 Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte. Gen 35:19 Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton. Gen 35:20 Sírja fölé emlékoszlopot állított Jákób. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is. Gen 35:21 Azután továbbment Izráel, és Migdal-Éderen túl vert sátrat. Gen 35:22 Amikor Izráel már azon a földön lakott, elment Rúben, és Bilhával, apja másodrangú feleségével hált, de Izráel meghallotta. Jákóbnak tizenkét fia volt. Gen 35:23 Lea fia volt Rúben, Jákób elsőszülötte, meg Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon. Gen 35:24 Ráhel fia volt József és Benjámin. Gen 35:25 Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftáli. Gen 35:26 Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Ásér. Ezek voltak Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek. Gen 35:27 És Jákób eljutott apjához, Izsákhoz Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként lakott. Gen 35:28 Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt. Gen 35:29 Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el. Gen 36:1 Ez Ézsau, azaz Edóm nemzetsége: Gen 36:2 Ézsau Kánaán leányai közül vett feleségeket: Ádát, a hettita Élón leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki meg a hivvi Cibón leánya volt, Gen 36:3 meg Boszmatot, Izmáel leányát, Nebájót húgát. Gen 36:4 Ádá szülte Ézsaunak Elífázt, és Boszmat szülte Reúélt. Gen 36:5 Oholíbámá pedig szülte Jeúst, Jalámot és Kórahot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. Gen 36:6 Akkor Ézsau fogta a feleségeit, fiait, leányait és mindenkit, aki a házához tartozott, meg a jószágát, minden állatát és egész vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, és más országba ment a testvére, Jákób elől. Gen 36:7 Mert olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt, és jószágaik miatt nem bírta őket eltartani az a föld, amelyen jövevények voltak. Gen 36:8 Így telepedett le Ézsau a Széír-hegyen. Ézsau pedig Edóm. Gen 36:9 Ez a Széír-hegyen lakó Ézsaunak, Edóm ősatyjának a nemzetsége: Gen 36:10 Így hívták Ézsau fiait: Elífáz volt Ádának, Ézsau feleségének a fia. Reúél pedig Boszmatnak, Ézsau feleségének a fia. Gen 36:11 Elífáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz. Gen 36:12 Timna volt Elífáznak, Ézsau fiának a másodrangú felesége, ő szülte Elífáznak Amálékot. Ezek voltak Ádának, Ézsau feleségének a fiai. Gen 36:13 Reúél fiai voltak a következők: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai. Gen 36:14 Ezek voltak a fiai Oholíbámának, Ézsau feleségének, Aná leányának, aki meg Cibón leánya volt: ő szülte Ézsaunak Jeúst, Jalámot és Kórahot. Gen 36:15 Ezek voltak Ézsau utódai közül a nemzetségfők: Elífáznak, Ézsau elsőszülöttjének a fiai voltak: Témán nemzetségfő, Ómár nemzetségfő, Cefó nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő, Gen 36:16 Kórah nemzetségfő, Gatám nemzetségfő, Amálék nemzetségfő. Ezek voltak az Elífáztól származó nemzetségfők Edóm földjén, ezek Ádá fiai voltak. Gen 36:17 Ezek voltak Reúélnak, Ézsau fiának a fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah nemzetségfő, Sammá nemzetségfő és Mizzá nemzetségfő. Ezek voltak a Reúéltól származó nemzetségfők Edóm földjén; ezek Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai voltak. Gen 36:18 Ezek voltak Oholíbámának, Ézsau feleségének a fiai: Jeús nemzetségfő, Jalám nemzetségfő és Kórah nemzetségfő. Ezek voltak az Oholíbámától, Aná leányától, Ézsau feleségétől származó nemzetségfők. Gen 36:19 Ezek voltak Ézsaunak, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői. Gen 36:20 Ezek voltak a hóri Széír fiai, akik ezen a földön laktak: Lótán, Sóbál, Cibón, és Aná, Gen 36:21 Disón, Écer és Disán. Ezek voltak a hóri nemzetségfők, Széír fiai, Edóm földjén. Gen 36:22 Lótán fiai voltak: Hóri és Hémám, Lótánnak a húga pedig Timna. Gen 36:23 Ezek voltak Sóbál fiai: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó és Ónám. Gen 36:24 Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette. Gen 36:25 Ezek voltak Aná gyermekei: Disón és Oholíbámá, Aná leánya. Gen 36:26 Ezek voltak Disón fiai: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. Gen 36:27 Ezek voltak Écer fiai: Bilhán, Zaaván és Akán. Gen 36:28 Ezek voltak Disán fiai: Úc és Arán. Gen 36:29 Ezek voltak a hóri nemzetségfők: Lótán nemzetségfő, Sóbál nemzetségfő, Cibón nemzetségfő, Aná nemzetségfő, Gen 36:30 Disón nemzetségfő, Écer nemzetségfő és Disán nemzetségfő. Ezek voltak a Széír földjén lakó hóri nemzetségfők nemzetségenként. Gen 36:31 Ezek a királyok uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: Gen 36:32 Edómban Bela, Beór fia uralkodott, városának a neve Dinhábá volt. Gen 36:33 Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király. Gen 36:34 Jóbáb halála után a Témán földjéről való Husám lett a király. Gen 36:35 Husám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki megverte a midjániakat a Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. Gen 36:36 Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. Gen 36:37 Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. Gen 36:38 Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király. Gen 36:39 Baal-Hánán, Akbór fia halála után Hadar lett a király. Városának a neve Páú volt, feleségének a neve Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt. Gen 36:40 Így hívták az Ézsautól származó nemzetségfőket, nemzetségeik, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő, Alvá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő, Gen 36:41 Oholímábá nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, Gen 36:42 Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, Gen 36:43 Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői, lakóhelyük szerint az általuk birtokolt földön. Ézsau volt az edómiak ősatyja. Gen 37:1 Jákób is azon a földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. Gen 37:2 Ez Jákób nemzetségének a története: Amikor József tizenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak. Gen 37:3 De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki. Gen 37:4 Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni. Gen 37:5 Egyszer József álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték. Gen 37:6 Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam! Gen 37:7 Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. Gen 37:8 Testvérei azt mondták neki: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért. Gen 37:9 Egy másik álmot is álmodott, és azt is elbeszélte testvéreinek. Ezt mondta: Már megint álmodtam valamit. Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag. Gen 37:10 Amikor ezt apjának és testvéreinek elbeszélte, az apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! Gen 37:11 Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte ezt a dolgot. Gen 37:12 Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. Gen 37:13 Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! József azt mondta neki: Kész vagyok rá. Gen 37:14 Apja azt mondta neki: Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj. Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből, és ő elment Sikembe. Gen 37:15 Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? Gen 37:16 József azt felelte: Testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetnek? Gen 37:17 Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallottam is, amikor ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. Gen 37:18 Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, összebeszéltek, hogy megölik. Gen 37:19 Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gen 37:20 Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! Gen 37:21 Amikor ezt Rúben meghallotta, meg akarta menteni a kezükből, és ezt mondta: Ne üssük agyon! Gen 37:22 Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de kezet ne emeljetek rá! Így akarta megmenteni a kezükből és visszajuttatni apjához. Gen 37:23 Amikor odaért József a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját, a tarka ruhát. Gen 37:24 Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz. Gen 37:25 Ezután leültek enni. Föltekintve, látták, hogy éppen egy izmáeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amit Egyiptomba szállítottak. Gen 37:26 Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? Gen 37:27 Gyertek, adjuk el az izmáelieknek, ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. Gen 37:28 Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmáelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. Gen 37:29 Amikor Rúben visszatért a kúthoz, József már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját, Gen 37:30 visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek? Gen 37:31 Akkor fogták József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. Gen 37:32 Azután elküldték a tarka ruhát, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? Gen 37:33 Ő felismerte, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Józsefet! Gen 37:34 És megszaggatta Jákób a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. Gen 37:35 Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek el fiamhoz a halottak hazájába. Így siratgatta őt az apja. Gen 37:36 A midjániak pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának. Gen 38:1 Történt abban az időben, hogy Júda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve. Gen 38:2 Ott meglátta Júda egy Súa nevű kánaáni embernek a leányát, elvette, és bement hozzá. Gen 38:3 Az teherbe esett, és fiút szült, akit Érnek nevezett el. Gen 38:4 Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Ónánnak nevezte el. Gen 38:5 Azután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte, Júda Kezíbben volt. Gen 38:6 Júda feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. Az asszonynak Támár volt a neve. Gen 38:7 De Ért, Júda elsőszülött fiát az ÚR gonosznak tartotta, ezért megölte őt az ÚR. Gen 38:8 Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd el őt mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak! Gen 38:9 De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. Gen 38:10 De az ÚR rosszallotta, amit tett, ezért őt is megölte. Gen 38:11 Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sélá. Mert így gondolkodott: Ne haljon meg ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja házában lakott. Gen 38:12 Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott, elment barátjával, az adullámi Hírával Timnába, ahol a juhait nyírták. Gen 38:13 De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására. Gen 38:14 Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta és elváltoztatta magát. Azután odaült Énaim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá felnőtt, de őt nem adták hozzá feleségül. Gen 38:15 Júda meglátta, és paráznának gondolta, mert eltakarta az arcát. Gen 38:16 Csatlakozott hozzá az úton, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? Gen 38:17 Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegödölyét. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd! Gen 38:18 Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte: Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle. Gen 38:19 Majd fölkelt Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját. Gen 38:20 Júda megküldte a kecskegödölyét adullámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg. Gen 38:21 Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Énaimnál az útfélen volt? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő. Gen 38:22 Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták: Nem volt erre parázna nő. Gen 38:23 Júda azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt. Gen 38:24 Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki, és égessétek meg! Gen 38:25 Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akinek a holmija ez. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, zsinór és bot? Gen 38:26 Júda megnézte, és ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda. Gen 38:27 Amikor a szülés ideje elérkezett, kitűnt, hogy ikrek voltak a méhében. Gen 38:28 Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött ki először. Gen 38:29 De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak rést? Ezért nevezte el az apja Pérecnek. Gen 38:30 Utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Ezt Zerahnak nevezte el. Gen 39:1 Amikor Józsefet Egyiptomba vitték, megvásárolta őt az izmáeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. Gen 39:2 De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi urának a házában élt. Gen 39:3 Látta az ura, hogy vele van az ÚR, és mindazt eredményessé teszi az ÚR, amihez hozzáfog. Gen 39:4 Megnyerte József a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. Gen 39:5 Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért, és az ÚR áldása volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt. Gen 39:6 Ezért Józsefre bízta egész vagyonát, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. - Józsefnek szép termete és szép arca volt. Gen 39:7 Ezek után az történt, hogy Józsefre szemet vetett urának a felesége, és ezt mondta: Hálj velem! Gen 39:8 Ő azonban vonakodott, és azt felelte ura feleségének: Nézd, az én uramnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta egész vagyonát. Gen 39:9 Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! Gen 39:10 Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem hallgatott rá, hogy mellé feküdjék, és vele legyen. Gen 39:11 Egy napon az történt, hogy bement József a házba a munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt a házban. Gen 39:12 Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. Gen 39:13 Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, Gen 39:14 összehívta háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltottam. Gen 39:15 Amikor meghallotta, hogy hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt. Gen 39:16 Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. Gen 39:17 Akkor így beszélte el neki a dolgokat: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál hozzánk, hogy csúffá tegyen engem. Gen 39:18 De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott. Gen 39:19 Amikor az ura meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! - akkor haragra gerjedt. Gen 39:20 Fogta Józsefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben. Gen 39:21 De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt. Gen 39:22 A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. Gen 39:23 A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az ÚR Józseffel volt, és eredményessé tette az ÚR, amihez hozzáfogott. Gen 40:1 Ezek után történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az egyiptomi király ellen. Gen 40:2 Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. Gen 40:3 Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Józsefet fogva tartották. Gen 40:4 A testőrparancsnok Józsefet rendelte melléjük, hogy szolgálja ki őket. Jó ideig maradtak őrizetben. Gen 40:5 Egyszer álmot álmodtak mindketten, az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akiket a börtönben fogva tartottak. Mindegyiknek az álma ugyanazon az éjszakán volt, és mindegyik álomnak megvolt a maga jelentése. Gen 40:6 Amikor reggel bement hozzájuk József, látta rajtuk, hogy izgatottak. Gen 40:7 Megkérdezte a fáraó főembereit, akik vele voltak őrizetben ura házában: Miért olyan szomorú ma az arcotok? Gen 40:8 Ők azt felelték neki: Álmot álmodtunk, de nincs, aki megfejtse. József ezt mondta nekik: Istennél van a megfejtés. Beszéljétek csak el nekem! Gen 40:9 A főpohárnok elbeszélte az álmot Józsefnek, és ezt mondta neki: Álmomban egy szőlőtő volt előttem. Gen 40:10 A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott, már ki is virágzott, és fürtjein megértek a szemek. Gen 40:11 Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraó kezébe adtam. Gen 40:12 József ezt mondta neki: A megfejtés a következő: A három vessző három nap. Gen 40:13 Három nap múlva fölemel téged a fáraó, visszahelyez a hivatalodba, és te adod a poharat a fáraó kezébe a régi rend szerint, amikor a pohárnoka voltál. Gen 40:14 De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak, és vitess ki ebből a házból! Gen 40:15 Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek. Gen 40:16 Amikor a fősütőmester látta, hogy milyen jó a megfejtés, ezt mondta Józsefnek: Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. Gen 40:17 A felső kosárban mindenféle sütemény volt, ami a fáraónak készült, és a madarak ették azokat a fejemen levő kosárból. Gen 40:18 József ezt mondta válaszában: A megfejtés a következő: A három kosár három nap. Gen 40:19 Három nap múlva fölemel téged a fáraó, de fára akasztat, és madarak eszik le a húsodat. Gen 40:20 Harmadnap születésnapja volt a fáraónak, lakomát rendezett minden szolgájának, és fölemelte a főpohárnokot és a fősütőmestert szolgái jelenlétében: Gen 40:21 a főpohárnokot visszahelyezte pohárnoki tisztségébe, és ő adhatta a poharat a fáraó kezébe, Gen 40:22 a fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogyan az álmukat megfejtette József. Gen 40:23 De a főpohárnok nem gondolt Józsefre, megfeledkezett róla. Gen 41:1 Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt álmodta: Ott állt a Nílus mellett. Gen 41:2 A Nílusból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a sás között. Gen 41:3 De hét másik tehén is jött ki utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, és odaálltak a többi tehén mellé a Nílus partján. Gen 41:4 A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó. Gen 41:5 Ismét elaludt, és másodszor ezt álmodta: Hét kövér és szép kalász nőtt egy száron. Gen 41:6 De hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is sarjadt utánuk. Gen 41:7 A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és rájött, hogy álmodott. Gen 41:8 Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik a fáraó az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak. Gen 41:9 Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. Gen 41:10 Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, Gen 41:11 álmot álmodtunk ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. Gen 41:12 Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, Gen 41:13 mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. Gen 41:14 Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz. Gen 41:15 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmot álmodtam, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. Gen 41:16 József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára. Gen 41:17 A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a Nílus partján álltam. Gen 41:18 A Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a sás között. Gen 41:19 De hét másik tehén is kijött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk fogható rútakat. Gen 41:20 A sovány és rút tehenek megették az előbbi hét kövér tehenet. Gen 41:21 Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút volt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem. Gen 41:22 Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron. Gen 41:23 De hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is sarjadt utánuk. Gen 41:24 A sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni. Gen 41:25 Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. Gen 41:26 A hét szép tehén hét esztendő. A hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz. Gen 41:27 A hét sovány és rút tehén, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. Gen 41:28 Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. Gen 41:29 Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. Gen 41:30 De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. Gen 41:31 Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. Gen 41:32 Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten. Gen 41:33 Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. Gen 41:34 Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében. Gen 41:35 Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban. Gen 41:36 Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején. Gen 41:37 Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának. Gen 41:38 A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van? Gen 41:39 Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs ember. Gen 41:40 Te leszel házam gondviselője, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. Gen 41:41 Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! Gen 41:42 És levette a fáraó a pecsétgyűrűt a kezéről, és József kezére tette, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. Gen 41:43 Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. Gen 41:44 És ezt mondta a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban! Gen 41:45 Ezután elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és hozzáadta feleségül Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának a leányát. Így lett József egész Egyiptom felügyelője. Gen 41:46 József harmincesztendős volt, amikor ott állt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Azután kiment József a fáraó elől, és bejárta egész Egyiptomot. Gen 41:47 A bőség hét esztendeje alatt gazdagon termett a föld. Gen 41:48 József összegyűjtött a hét esztendő alatt minden élelmet, ami csak volt Egyiptomban, és a városokban helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét helyezte el. Gen 41:49 József így annyi gabonát halmozott föl, mint a tenger homokja, olyan sokat, hogy végül már nem is vették számba, mert száma sem volt. Gen 41:50 Józsefnek két fia született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenat, Pótiferának, Ón papjának a leánya szülte őket. Gen 41:51 Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. Gen 41:52 A másodikat pedig Efraimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén. Gen 41:53 Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban, Gen 41:54 és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan megmondta József. Éhínség lett minden országban, de egész Egyiptomban volt kenyér. Gen 41:55 Azután éhezni kezdtek Egyiptomban is mindenütt, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. Ekkor a fáraó ezt mondta az egyiptomiaknak: Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond nektek! Gen 41:56 Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra, József megnyitotta az összes magtárakat, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak, mert súlyos volt az éhínség Egyiptomban. Gen 41:57 És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát vásárolni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön. Gen 42:1 Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona és azt mondta Jákób a fiainak: Mit néztek egymásra? Gen 42:2 Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona, menjetek el, és vásároljatok ott gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg! Gen 42:3 Elment tehát József tíz bátyja, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. Gen 42:4 De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert azt gondolta, hogy szerencsétlenség éri. Gen 42:5 Így mentek el Izráel fiai másokkal együtt, akik gabonát vásárolni mentek, mert éhínség volt Kánaán földjén. Gen 42:6 József az egész ország kormányzója volt, ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor József bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. Gen 42:7 Amint József meglátta bátyjait, azonnal megismerte őket, de ő nem ismertette meg magát, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk élelmet vásárolni. Gen 42:8 József tehát megismerte a testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. Gen 42:9 Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok, azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek. Gen 42:10 De azok így feleltek neki: Nem uram, élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid. Gen 42:11 Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid. Gen 42:12 Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek! Gen 42:13 Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egy embernek a fiai Kánaán földjén. A legkisebb most apánknál van, egyikünk pedig nincs meg. Gen 42:14 De József ezt mondta nekik: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok! Gen 42:15 Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm, hogy nem távoztok innen, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! Gen 42:16 Küldjetek el magatok közül egyet, hogy hozza ide a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára, igazat beszéltek-e. Mert ha nem, a fáraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok! Gen 42:17 És őrizetben tartotta őket három napig. Gen 42:18 Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek, ha élni akartok! Hiszen én is félem az Istent! Gen 42:19 Ha becsületesek vagytok, maradjon fogságban egyik testvéretek a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének. Gen 42:20 Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor elhiszem, amit mondotok, és nem fogtok meghalni. És úgy cselekedtek. Gen 42:21 De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. Gen 42:22 Rúben megszólalt, és ezt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk. Gen 42:23 Nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. Gen 42:24 Ő pedig elfordult tőlük és sírt. Majd hozzájuk fordult, és beszélt velük. Azután kivétette közülük Simeont, és szemük láttára megkötöztette. Gen 42:25 Akkor megparancsolta József, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyiknek a pénzét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. Így cselekedtek velük. Gen 42:26 Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. Gen 42:27 Az egyik kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson, és meglátta, hogy pénze a zsák szájában van. Gen 42:28 Ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor oda lett a bátorságuk, és remegve mondták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?! Gen 42:29 Amikor megérkeztek apjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt: Gen 42:30 Egy ember, annak az országnak az ura, keményen beszélt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. Gen 42:31 De mi ezt mondtuk neki: Becsületesek vagyunk, soha nem voltunk kémek. Gen 42:32 Tizenketten voltunk testvérek, apánknak fiai, de egyikünk nincs meg, a legkisebb pedig apánknál van Kánaán földjén. Gen 42:33 Akkor ezt mondta nekünk az az ember, annak az országnak az ura: Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam, menjetek el, és vigyetek gabonát házatok éhező népének, Gen 42:34 azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, visszaadom a testvéreteket, és szabadon járhattok az országban. Gen 42:35 Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, apjukkal együtt megijedtek. Gen 42:36 Apjuk, Jákób ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg, Simeon sincs meg, és még Benjámint is elviszitek? Engem sújt mindez! Gen 42:37 Ekkor Rúben azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, és visszahozom! Gen 42:38 De Jákób így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt, és ő egyedül maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton, amelyre indultok, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába. Gen 43:1 Az éhínség azonban országszerte súlyosbodott. Gen 43:2 Amikor mind megették az Egyiptomból hozott gabonát, ezt mondta nekik az apjuk: Vásároljatok megint egy kis élelmet! Gen 43:3 De Júda azt mondta neki: Szigorúan figyelmeztetett bennünket az az ember: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek a testvéretek! Gen 43:4 Ha tehát hajlandó vagy elküldeni velünk a testvérünket, elmegyünk, és vásárolunk neked élelmet. Gen 43:5 De ha nem küldöd el, nem megyünk el, mert az az ember megmondta nekünk: Ne kerüljetek a szemem elé, ha nem lesz veletek az öcsétek! Gen 43:6 Izráel ezt mondta: Miért tettetek velem ilyen rosszat, hogy elmondtátok annak az embernek, hogy van még egy testvéretek? Gen 43:7 Ők így feleltek: Sokat kérdezősködött az az ember rólunk és családunkról. Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És ezekre a kérdésekre nekünk válaszolnunk kellett. Honnan tudhattuk volna, hogy majd ezt mondja: Hozzátok ide a testvéreteket! Gen 43:8 Akkor Júda ezt mondta apjának, Izráelnek: Küldd el velem a fiút, hadd keljünk útra, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg sem mi, sem te, sem a gyermekeink! Gen 43:9 Én kezeskedem érte, tőlem kérd számon! Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben viseljem vétkem terhét. Gen 43:10 Bizony, ha nem késlekedünk, már kétszer is megfordulhattunk volna. Gen 43:11 Akkor így szólt hozzájuk az apjuk, Izráel: Ha már így kell lennie, ezt tegyétek: Rakjatok az ország java termékeiből a zsákjaitokba, és vigyetek ajándékot annak az embernek: egy kis balzsamot, egy kis mézet, gyógyfüvet, mirhát, diót és mandulát. Gen 43:12 Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, mert ami pénz visszakerült zsákjaitok szájába, azt is vigyétek vissza! Hátha tévedés volt! Gen 43:13 Testvéreteket is vigyétek; készüljetek, menjetek vissza ahhoz az emberhez! Gen 43:14 Adja a mindenható Isten, hogy az az ember irgalmas legyen hozzátok, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket és Benjámint. Ha már el kell veszítenem gyermekemet, hát elveszítem! Gen 43:15 Fogták tehát a férfiak az ajándékot, kétszer annyi pénzt vittek magukkal, meg Benjámint is. Elindultak és elmentek Egyiptomba, és megjelentek József előtt. Gen 43:16 Amikor József meglátta köztük Benjámint, így szólt háza felügyelőjéhez: Vidd be ezeket az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebédelnek ezek az emberek! Gen 43:17 Az úgy is tett, ahogyan József mondta, és bevezette őket József házába. Gen 43:18 Az embereket félelem fogta el, amikor József házába vezették őket, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide bennünket, amely a múltkor visszakerült zsákjainkba. Ránk fognak rontani, ránk fognak támadni, és szolgaságra vetnek bennünket szamarainkkal együtt. Gen 43:19 Odaléptek József házának a felügyelőjéhez, megszólították a ház ajtajában, Gen 43:20 ezt mondták: Urunk, jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. Gen 43:21 De amikor elérkeztünk éjjeli szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, kitűnt, hogy mindegyikünk pénze a zsákja szájában volt, ott volt a pénzünk teljes összegében! Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. Gen 43:22 De más pénzt is hoztunk magunkkal, hogy azon élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette pénzünket a zsákjainkba. Gen 43:23 Ő azt felelte: Legyetek nyugodtak, ne féljetek! Istenetek, atyátok Istene adta azt a kincset zsákjaitokba. A ti pénzetek eljutott hozzám. Majd kivezette hozzájuk Simeont. Gen 43:24 Azután bevezette őket József házába, vizet adott, és megmosták a lábukat, a szamaraiknak meg abrakot adott. Gen 43:25 Ők pedig elkészítették az ajándékot, mielőtt József délben megjött, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni. Gen 43:26 Amikor József hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely náluk volt, és földre borultak előtte. Gen 43:27 Ő pedig békességgel köszöntötte őket, és megkérdezte: Jól van-e öreg apátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? Gen 43:28 Ők így feleltek: Apánk, a te szolgád, jól van, él még. Majd meghajoltak és leborultak. Gen 43:29 Amikor József föltekintett, és meglátta testvérét, Benjámint, anyja fiát, ezt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd ezt mondta: Legyen kegyelmes hozzád az Isten, fiam! Gen 43:30 Azután elsietett József, mert öccsét látva elérzékenyedett, és sírnia kellett. Bement azért a belső szobájába, és ott kisírta magát. Gen 43:31 Azután megmosta az arcát, és kijött. Uralkodott magán, és ezt mondta: Tálaljátok föl az ételt! Gen 43:32 De külön tálaltak neki, külön azoknak is, és külön a vele együtt étkező egyiptomiaknak is. Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. Gen 43:33 Leültették őket vele szemben: az elsőszülöttet az elsőszülöttnek, a legfiatalabbat a legfiatalabbnak járó helyre. Az emberek pedig ámulva néztek egymásra. Gen 43:34 Őelőle vitték nekik az adagjukat, de Benjámin adagja ötször nagyobb volt mindnyájukénál. Azután ittak, és megmámorosodtak vele együtt. Gen 44:1 Azután József ezt parancsolta háza felügyelőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait élelemmel, amennyit csak el bírnak vinni, de mindegyiknek a pénzét tedd a zsákja szájába. Gen 44:2 Serlegemet, az ezüst serleget pedig tedd a legkisebbik zsákjának a szájába gabonája árával együtt! Ő eszerint cselekedett, ahogyan megmondta neki József. Gen 44:3 Reggel, amikor világos lett, útra bocsátották az embereket szamaraikkal együtt. Gen 44:4 Kimentek a városból, de még nem jártak messze, amikor József azt mondta háza felügyelőjének: Indulj, fuss utánuk azoknak az embereknek! Ha utolérted őket, ezt mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? Gen 44:5 Hiszen ez az, amiből inni szokott az uram, sőt jósolni is ebből szokott! Rosszul tettétek, amit elkövettetek. Gen 44:6 Amikor utolérte őket, el is mondta nekik ezeket a szavakat. Gen 44:7 Ők azonban ezt felelték neki: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyesmit tegyenek! Gen 44:8 Hiszen azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákjaink szájában találtunk. Hogyan loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?! Gen 44:9 Akinél megtalálják szolgáid közül, az haljon meg, mi magunk meg rabszolgái leszünk uramnak. Gen 44:10 Ő ezt mondta: Legyen hát úgy, ahogyan mondtátok. De csak az lesz a rabszolgám, akinél megtalálják, ti szabadok maradtok. Gen 44:11 Erre mindegyikük sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta a zsákját. Gen 44:12 Ő pedig végigkutatta azokat: a legnagyobbikén kezdte, a legkisebbikén végezte, és megtalálta a serleget Benjámin zsákjában. Gen 44:13 Akkor ezek megszaggatták felsőruhájukat, majd mindegyik fölrakta a terhet szamarára, és visszatértek a városba. Gen 44:14 Amikor Júda és testvérei bementek József házába, ő még otthon volt, és földre borultak előtte. Gen 44:15 József ezt mondta nekik: Hogy csinálhattatok ilyet? Hát nem tudjátok, hogy a magamfajta ember jósolni is szokott? Gen 44:16 Júda így felelt: Mit mondjunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten hozta napvilágra szolgáid bűnét. Most már rabszolgái vagyunk az én uramnak mi is, meg az is, akinél a serleget megtalálták. Gen 44:17 De ő ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták, ti pedig menjetek el apátokhoz békességgel! Gen 44:18 Ekkor Júda odalépett hozzá és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon egy szót hozzád, uramhoz a te szolgád, és ne gerjedj haragra szolgád ellen, hiszen olyan vagy te, mint a fáraó! Gen 44:19 Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek, Gen 44:20 akkor mi azt feleltük az én uramnak: Öreg apánk van nekünk, és annak egy öregkorában született fiatal gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt az apja. Gen 44:21 Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam saját szememmel! Gen 44:22 Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. Gen 44:23 Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé! Gen 44:24 Mi elmentünk apánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram beszédét. Gen 44:25 Mikor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, Gen 44:26 mi azt feleltük: Nem mehetünk el. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. Gen 44:27 Akkor apám, a te szolgád, ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. Gen 44:28 Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam mindmáig. Gen 44:29 Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába. Gen 44:30 Ha úgy térek most vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nem lesz velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, Gen 44:31 és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a halottak hazájába. Gen 44:32 De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt. Gen 44:33 Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel! Gen 44:34 Mert hogyan mehetnék el apámhoz, ha ez a fiú nincs velem? Nem akarom látni azt a bajt, ami apámat éri. Gen 45:1 Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor József megismertette magát a testvéreivel. Gen 45:2 Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is. Gen 45:3 Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle. Gen 45:4 József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! Gen 45:5 De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Gen 45:6 Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Gen 45:7 Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. Gen 45:8 Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett. Gen 45:9 Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! Gen 45:10 Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened. Gen 45:11 Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid. Gen 45:12 Saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Benjáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok. Gen 45:13 Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat! Gen 45:14 Ekkor testvérének, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába borulva. Gen 45:15 Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei. Gen 45:16 A fáraó házában meghallották a hírt, hogy megjöttek József testvérei. Tetszett ez a fáraónak és szolgáinak. Gen 45:17 Ezt mondta a fáraó Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: Ezt cselekedjétek: Rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kánaán földjére! Gen 45:18 Azután vegyétek magatokhoz apátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám; én pedig nektek adom Egyiptom földjének a legjavát, és a legzsírosabb földön élhettek. Gen 45:19 Parancsold meg nekik: Ezt cselekedjétek: Vigyetek magatokkal szekereket Egyiptomból gyermekeitek és feleségeitek számára, hozzátok magatokkal apátokat, és jöjjetek ide! Gen 45:20 Ne sajnáljátok a holmitokat, mert Egyiptom egész földjének a legjava lesz a tiétek! Gen 45:21 Így cselekedtek Izráel fiai. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és adott nekik útravalót. Gen 45:22 Mindegyiknek adott egy öltözet ruhát, de Benjáminnak háromszáz ezüstöt és öt öltözet ruhát adott. Gen 45:23 Apjának pedig ezt küldte: tíz szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz szamárkancát, megrakva gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel, útravalóul az apjának. Gen 45:24 Így küldte el testvéreit, és azok elmentek. De ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton! Gen 45:25 Azután fölmentek Egyiptomból, és megérkeztek Kánaán földjére apjukhoz, Jákóbhoz. Gen 45:26 Megmondták neki, hogy József még él, és egész Egyiptom fölött uralkodik. De Jákób szíve hideg maradt, nem hitt nekik. Gen 45:27 Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik József beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Jákóbnak a lelke. Gen 45:28 Ezt mondta Izráel: Ennyi elég! Csakhogy él még József, a fiam! Megyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok. Gen 46:1 Útnak indult tehát Izráel minden hozzátartozójával együtt, és amikor Beérsebába ért, áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének. Gen 46:2 Isten pedig szólt Izráelhez éjszakai látomásban, és ezt mondta: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! Gen 46:3 Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! Gen 46:4 Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. József keze fogja majd le a szemedet. Gen 46:5 Elindult tehát Jákób Beérsebából. Izráel fiai föltették apjukat, Jákóbot, meg a gyermekeket és az asszonyokat a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvigyék őt. Gen 46:6 Elvitték a jószágaikat és a szerzeményüket, amit Kánaán földjén szereztek, és elmentek Egyiptomba: Jákób és vele együtt minden ivadéka. Gen 46:7 Elvitte magával Egyiptomba a fiait és fiúunokáit, leányait és leányunokáit, minden ivadékát. Gen 46:8 Így hívták Izráel utódait, akik elmentek Egyiptomba: Jákób és fiai. Jákób elsőszülötte volt Rúben. Gen 46:9 Rúben fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. Gen 46:10 Simeon fiai: Jemúél, Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, egy kánaáni nőnek a fia. Gen 46:11 Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merárí. Gen 46:12 Júda fiai: Ér, Ónán, Sélá, Pérec és Zerah. Ér és Ónán meghalt még Kánaán földjén. De Pérecnek már fiai is voltak: Hecrón és Hámúl. Gen 46:13 Issakár fiai: Tólá, Puvvá, Jób és Simrón. Gen 46:14 Zebulon fiai: Szered, Élón és Jahleél. Gen 46:15 Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Arámban szült Jákóbnak; a leánya volt Dina. Fiai és leányai összesen harminchárman voltak. Gen 46:16 Gád fiai: Cifjón, Haggí, Súní, Ecbón, Éri, Aródí és Arélí. Gen 46:17 Ásér fiai: Jimná, Jisvá, Jisví, Bería; a húguk volt Szerah. Bería fiai: Héber és Malkíél. Gen 46:18 Ezek Zilpá fiai, akit Lábán adott Leának, a leányának. Ő szülte ezt a tizenhatot Jákóbnak. Gen 46:19 Ráhelnek, Jákób feleségének a fia volt József és Benjámin. Gen 46:20 Józsefnek Egyiptom földjén született Manassé és Efraim, akiket, Ászenat, Pótíferának, Ón papjának a leánya szült. Gen 46:21 Benjámin fiai: Bela, Beker, Asbél, Gérá, Naamán, Éhí és Rós, Muppím, Huppím és Ard. Gen 46:22 Ezek Ráhel fiai, akik Jákóbnak születtek. Összesen tizennégyen voltak. Gen 46:23 Dán fia: Húsím. Gen 46:24 Naftáli fiai: Jahceél, Gúní, Jécer és Sillém. Gen 46:25 Ezek Bilhának a fiai, akit Lábán adott Ráhelnek, a leányának. Ezeket szülte Jákóbnak, összesen hetet. Gen 46:26 Jákóbbal összesen hatvanhatan mentek be Egyiptomba, akik őtőle származtak - Jákób fiainak a feleségein kívül. Gen 46:27 Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész házanépe, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt. Gen 46:28 Jákób Júdát küldte maga előtt Józsefhez menve, hogy mutassa az utat Gósenbe. Így érkeztek el Gósen földjére. Gen 46:29 József befogatott a kocsijába, és Gósenbe ment apja, Izráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. Gen 46:30 Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz. Gen 46:31 József ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám, Gen 46:32 és ezek az emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. Gen 46:33 Azért ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, Gen 46:34 ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak utálatosnak tartanak minden juhpásztort. Gen 47:1 József elment és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, és már Gósen földjén vannak. Gen 47:2 Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. Gen 47:3 A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. Gen 47:4 Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! Gen 47:5 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. Gen 47:6 Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé! Gen 47:7 József bevezette apját, Jákóbot is, és odaállította a fáraó elé. Jákób áldást mondott a fáraóra. Gen 47:8 A fáraó ezt kérdezte Jákóbtól: Hány éves vagy? Gen 47:9 Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. Gen 47:10 Majd áldást mondott Jákób a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől. Gen 47:11 Így telepítette le József az apját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptomban, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogyan megparancsolta a fáraó. Gen 47:12 És ellátta József kenyérrel az apját, testvéreit és apja egész háza népét családostul. Gen 47:13 Olyan súlyos volt az éhínség, hogy sehol az országban nem volt kenyér. Egyiptom földje és Kánaán földje sínylődött az éhínség miatt. Gen 47:14 József összeszedetett minden pénzt, ami csak található volt Egyiptom és Kánaán földjén, a gabonáért, amelyet vásároltak. Ezt a pénzt József a fáraó házának juttatta. Gen 47:15 Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén is, Kánaán földjén is, akkor Józsefhez mentek egész Egyiptomból, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret: Miért haljunk meg itt előtted? Hiszen nincs már pénz! Gen 47:16 József így felelt: Adjátok ide jószágaitokat, akkor adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz. Gen 47:17 El is vitték jószágaikat Józsefhez, József pedig adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a marhacsordákért és szamarakért. Ellátta őket kenyérrel abban az esztendőben minden jószágukért. Gen 47:18 Miután eltelt az az esztendő, a másik esztendőben megint odamentek hozzá, és azt mondták neki: Nem titkolhatjuk el, uram, hogy elfogyott a pénz, jószágaink és állataink pedig urunknál vannak. Nem maradt egyebünk, uram, csak a testünk és a földünk. Gen 47:19 Miért pusztuljunk el a szemed előtt magunk is, földünk is? Vásárolj meg minket és a földünket kenyéren, és mi földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, ne haljunk meg, és a termőföld se váljék pusztává. Gen 47:20 József tehát megvásárolta Egyiptom egész földjét a fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták mezőiket, olyan súlyos volt náluk az éhínség. Így lett a föld a fáraóé. Gen 47:21 A népet a városok közelébe telepítette Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig. Gen 47:22 Csak a papok földjét nem vásárolta meg, mert az a papok javadalma volt a fáraó rendelete szerint, és ők abból a javadalomból éltek, amelyet a fáraó rendelete juttatott nekik. Ezért nem adták el a földjüket. Gen 47:23 Akkor József ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! Gen 47:24 A termés egyötödét a fáraónak kell adnotok, négyötöde marad nektek a mező bevetésére és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. Gen 47:25 Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái leszünk! Gen 47:26 Azt a mai napig is érvényes rendeletet hozta József Egyiptomban a földre vonatkozólag, hogy a termés egyötöde a fáraóé; csak a papok földje nem volt a fáraóé. Gen 47:27 Izráel tehát letelepedett Egyiptomban, a Gósen földjén. Birtokukba vették azt, elszaporodtak és nagyon sokan lettek. Gen 47:28 Jákób tizenhét évig élt Egyiptom országában. Összesen száznegyvenhét évig élt Jákób. Gen 47:29 Amikor közeledett Izráel halálának az ideje, magához hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha megnyertem a jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és esküdj meg, hogy hűséges szeretettel bánsz velem, és nem Egyiptomban temetsz el! Gen 47:30 Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál. Gen 47:31 Jákób ezt mondta: Esküdj meg nekem! Ő megesküdött. Ekkor Izráel térdre borult az ágy fejénél. Gen 48:1 Történt ezek után, hogy megmondták Józsefnek: Apád beteg! Ekkor odavitte két fiát, Manassét és Efraimot. Gen 48:2 Jákóbnak jelentették: Nézd, József, a fiad jön hozzád! Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. Gen 48:3 Ezt mondta Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem, Gen 48:4 és azt mondta nekem: Megszaporítalak és megsokasítalak, népek gyülekezetévé teszlek, és a te utódaidnak adom ezt a földet örökségül. Gen 48:5 Ezért legyen az enyém a két fiad, akik Egyiptom országában születtek, mielőtt hozzád jöttem Egyiptomba. Efraim és Manassé éppúgy az enyém lesz, mint Rúben és Simeon. Gen 48:6 Viszont azok a gyermekeid, akiket utánuk nemzettél, a tieid lesznek, és bátyjaik nevét fogják viselni örökségükben. Gen 48:7 Mert amikor Paddánból eljöttem, fájdalmamra meghalt Ráhel útközben, Kánaán földjén, amikor már csak rövid út választott el Efrátától. Ott temettem el az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton. Gen 48:8 Amikor Izráel meglátta József fiait, ezt mondta: Kik ezek? Gen 48:9 József ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket! Gen 48:10 Izráel szemei az öregség miatt homályosak voltak, és már nem látott jól. Közel vitte azért őket Jákóbhoz, ő pedig megcsókolta, és megölelte őket. Gen 48:11 Izráel ezt mondta Józsefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Isten még a gyermekeidet is megláttatta velem. Gen 48:12 Akkor József elhúzta őket apja térdétől, és arccal a földre borult. Gen 48:13 Azután fogta József mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel baljára, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjára. Gen 48:14 Izráel kinyújtotta a jobb kezét és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg Manassé fejére tette, keresztbe téve a kezét, pedig Manassé volt az elsőszülött. Gen 48:15 Azután így áldotta meg Józsefet: Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, Gen 48:16 az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúikat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön! Gen 48:17 Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át. Gen 48:18 József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! Gen 48:19 Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz. Gen 48:20 És így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben: Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét! De Efraimot megint Manassé elé tette. Gen 48:21 Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. Gen 48:22 Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól. Gen 49:1 Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek össze, hadd mondjam el, mi történik veletek a messze jövőben! Gen 49:2 Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok atyátokra, Izráelre! Gen 49:3 Rúben, te vagy elsőszülöttem, erőm, férfierőm első termése, kiválóan hatalmas, kiválóan erős. Gen 49:4 Kiáradtál mint a víz, nem maradsz az első, mert atyád ágyába léptél, akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél. Gen 49:5 Simeon és Lévi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. Gen 49:6 Közösségükbe ne menj, lelkem, gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem! Mert embert öltek haragjukban, kedvtelésükben bikát bénítottak. Gen 49:7 Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühöngésük, mert elkeseredett. Szétosztom őket Jákóbban, elszélesztem Izráelben. Gen 49:8 Júda, téged magasztalnak testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán lesz, leborulnak előtted atyádnak fiai. Gen 49:9 Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán, vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölkelteni?! Gen 49:10 Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek. Gen 49:11 Szőlőtőhöz köti szamarát, nemes tőkéhez szamárcsíkaját. Ruháját borban mossa, köntösét a szőlő vérében. Gen 49:12 Szemei bornál ragyogóbbak, fogai tejnél fehérebbek. Gen 49:13 Zebulon a tengerpart felé lakik, a hajók kikötője felé, s oldala Szidónnal határos. Gen 49:14 Issakár nagy csontú szamár, az aklok között heverész. Gen 49:15 De látva, mily jó a nyugalom, és mily szép a föld, teher alá hajtja vállát, és robotos szolgává lesz. Gen 49:16 Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse. Gen 49:17 Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik. Gen 49:18 Szabadításodra várok, URam! Gen 49:19 Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar! Gen 49:20 Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket ad. Gen 49:21 Naftáli gyors lábú szarvasünő, szép szavakat hallat. Gen 49:22 Termő fa ága József, termő fa ága forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon. Gen 49:23 Ezért keserítik, nyilazzák, kergetik az íjászok. Gen 49:24 De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Jákób erősségének kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától, Gen 49:25 atyád Istenétől, ki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. Gen 49:26 Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál, az örök halmok gyönyörűségénél. Szálljanak József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére. Gen 49:27 Benjámin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt. Gen 49:28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg. Gen 49:29 Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a hettita Efrón mezején levő barlangba. Gen 49:30 Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van, Mamréval szemben, a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való birtokul. Gen 49:31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is. Gen 49:32 A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. Gen 49:33 Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került. Gen 50:1 József apja arcára borult, siratta, és csókolgatta. Gen 50:2 Azután József megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az apját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt. Gen 50:3 Negyven nap telt el vele, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt. Gen 50:4 Amikor elmúlt a siratás ideje, így szólt József a fáraó háza népéhez: Ha jóindulattal vagytok hozzám, beszéljétek el ezt a fáraónak: Gen 50:5 Az én apám megesketett, és ezt mondta: Én most már meghalok, de az én síromba temess el, amelyet Kánaán földjén ástam magamnak. Most azért el kell mennem, hogy eltemessem apámat, és utána visszatérek. Gen 50:6 A fáraó ezt mondta: Menj el, temesd el apádat, ahogyan megesketett téged! Gen 50:7 El is ment József, hogy apját eltemesse, és vele ment a fáraó minden szolgája, udvarának vénei és Egyiptom összes vénei, Gen 50:8 meg József egész háza népe, testvérei és apjának a háza népe. Csak a gyermekeket, juhokat és marhákat hagyták Gósen földjén. Gen 50:9 Még harci kocsik és lovasok is mentek vele: igen hatalmas sereg volt az. Gen 50:10 Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordánon túl van, nagy és mélységes gyásszal gyászoltak ott; hét napig tartó gyászünnepet rendezett apjának József. Gen 50:11 Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászünnepet Góren-Háátádnál, ezt mondták: Mély gyásza van Egyiptomnak. Ezért nevezték el azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micraimnak. Gen 50:12 Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogyan megparancsolta nekik: Gen 50:13 elvitték a fiai Kánaán földjére, és eltemették Mamréval szemben, a makpélai mezőn levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel vásárolt sírhelynek való birtokul a hettita Efróntól. Gen 50:14 Miután József eltemette apját, visszatért Egyiptomba testvéreivel és mindazokkal együtt, akik elmentek vele apja temetésére. Gen 50:15 Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Gen 50:16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Gen 50:17 Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Gen 50:18 Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! Gen 50:19 De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Gen 50:20 Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Gen 50:21 Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vígasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük. Gen 50:22 József Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt József, Gen 50:23 és megláthatta József Efraim fiait harmadíziglen. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, és térdére vette őket József. Gen 50:24 Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Gen 50:25 Meg is eskette József Izráel fiait, és azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen az én csontjaimat. Gen 50:26 Amikor József száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban. Exo 1:1 Név szerint ezek voltak Izráel fiai, akik Egyiptomba mentek Jákóbbal; mindegyik a maga háza népével ment: Exo 1:2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda, Exo 1:3 Issakár, Zebulon és Benjámin, Exo 1:4 Dán, Naftáli, Gád és Ásér. Exo 1:5 Összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak. József pedig már Egyiptomban volt. Exo 1:6 Azután meghalt József és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék. Exo 1:7 Izráel fiai pedig szaporodtak, gyarapodtak, megsokasodtak, nagyon megerősödtek, és megtelt velük az ország. Exo 1:8 Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet. Exo 1:9 Az pedig ezt mondta népének: Lám, az izráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi. Exo 1:10 Bánjunk csak okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból. Exo 1:11 Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt. Exo 1:12 De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek, úgyhogy félni kezdtek Izráel fiaitól. Exo 1:13 Ezért kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait. Exo 1:14 Kemény munkával keserítették az életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával; sokféle munkával kegyetlenül dolgoztatták őket. Exo 1:15 Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve. Exo 1:16 Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! Exo 1:17 De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. Exo 1:18 Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és ezt mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? Exo 1:19 A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek. Exo 1:20 Ezért jót tett Isten a bábákkal. A nép pedig szaporodott, és igen megerősödött. Exo 1:21 És mivel a bábák félték az Istent, Ő tovább szaporította Izráel házát. Exo 1:22 Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben! Exo 2:1 Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. Exo 2:2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. Exo 2:3 De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. Exo 2:4 A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. Exo 2:5 A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. Exo 2:6 Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. Exo 2:7 A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? Exo 2:8 A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. Exo 2:9 Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. Exo 2:10 Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki. Exo 2:11 Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül. Exo 2:12 Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Exo 2:13 Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? Exo 2:14 Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog. Exo 2:15 A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál. Exo 2:16 Midján papjának volt hét leánya, akik odajöttek vizet meríteni és a vályúkat megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait. Exo 2:17 De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. Exo 2:18 Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek? Exo 2:19 Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól - felelték. Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. Exo 2:20 Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! Exo 2:21 Mózes jónak látta, hogy ott maradjon annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta lányát, Cippórát. Exo 2:22 Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön. Exo 2:23 Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez. Exo 2:24 Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Exo 2:25 Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek. Exo 3:1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Exo 3:2 Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Exo 3:3 Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Exo 3:4 Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Exo 3:5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! Exo 3:6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Exo 3:7 Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Exo 3:8 Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Exo 3:9 Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Exo 3:10 Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Exo 3:11 Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? Exo 3:12 De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent. Exo 3:13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Exo 3:14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. Exo 3:15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre! Exo 3:16 Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, Exo 3:17 és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre. Exo 3:18 És ha hallgatnak a szavadra, akkor menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: Az ÚRral, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak! Exo 3:19 Én ugyan tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg, hogy elmenjetek, hanem csak az erőszaknak enged. Exo 3:20 De kinyújtom a kezem, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával, amelyeket véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket. Exo 3:21 És jóindulatot támasztok e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel. Exo 3:22 Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat. Adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, és meneküljetek Egyiptomból. Exo 4:1 Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az ÚR?! Exo 4:2 De az ÚR erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. Exo 4:3 Dobd a földre! - mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes elfutott előle. Exo 4:4 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában. Exo 4:5 Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Exo 4:6 Majd pedig ezt mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a kebledbe! Bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. Exo 4:7 Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a kebledbe! Visszadugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta a kebléből, ismét olyan volt, mint testének többi része. Exo 4:8 Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. Exo 4:9 De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon. Exo 4:10 Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. Exo 4:11 De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Exo 4:12 Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! Exo 4:13 De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! Exo 4:14 Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. Exo 4:15 Beszélj azért vele, és add szájába a szavakat! Én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. Exo 4:16 Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig istenként állsz mellette. Exo 4:17 Vedd a kezedbe ezt a botot is, és tégy vele jeleket! Exo 4:18 Ekkor visszament Mózes Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békességgel! Exo 4:19 Az ÚR ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged. Exo 4:20 Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes. Exo 4:21 Mert ezt mondta az ÚR Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet, Exo 4:22 de te ezt mondd a fáraónak: Így szól az ÚR: Izráel az én elsőszülött fiam. Exo 4:23 Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon nekem! Ha te vonakodsz elbocsátani, akkor én megölöm a te elsőszülött fiadat. Exo 4:24 Útközben történt az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az ÚR, és meg akarta ölni. Exo 4:25 De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, lába elé vetette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Exo 4:26 Akkor békét hagyott neki az ÚR. Cippóra pedig ezt mondta: Véren szerzett vőlegény vagy, mert körül vagy metélve. Exo 4:27 Áronnak pedig ezt mondta az ÚR: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta őt. Exo 4:28 Mózes elmondta Áronnak az ÚR minden igéjét, amellyel őt elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyekre nézve parancsot adott neki. Exo 4:29 Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte Izráel fiai közül az összes véneket. Exo 4:30 Áron elmondta mindazt, amiről az ÚR beszélt Mózessel, aki bemutatta a jeleket a nép előtt. Exo 4:31 A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az ÚR gondjaiba vette Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak, és leborultak. Exo 5:1 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! Exo 5:2 A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem bocsátom el Izráelt. Exo 5:3 Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak, azért, hogy ne verjen meg bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. Exo 5:4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát! Exo 5:5 Már így is sok a mihaszna nép az országban - mondta a fáraó - és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát?! Exo 5:6 Még aznap azt a parancsot adta a fáraó a nép sanyargatóinak és felügyelőinek, Exo 5:7 hogy ne adjanak többé szalmát a népnek a vályogvetéshez úgy, mint eddig. Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát. Exo 5:8 De vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk áldozni Istenünknek! Exo 5:9 Ha majd nehezebb lesz ezeknek az embereknek a munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek hazug beszédekkel. Exo 5:10 Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát. Exo 5:11 Menjetek, és szedjetek magatoknak szalmát ott, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el. Exo 5:12 Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban, hogy a tarlót tépjék szalma helyett. Exo 5:13 A sanyargatók pedig szorították őket, és ezt mondták: Minden nap végezzétek el a kiszabott napi munkát úgy, mint amikor még volt szalma! Exo 5:14 Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük, és azt mondták: Miért nem végeztettétek el tegnap is, meg ma is a vályogvetést úgy, mint eddig, a rendelkezésnek megfelelően? Exo 5:15 Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? Exo 5:16 Szalmát nem adnak szolgáidnak, és mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. Exo 5:17 De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az ÚRnak. Exo 5:18 Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell adnotok! Exo 5:19 Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! Exo 5:20 Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, Exo 5:21 ezt mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mivel gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket! Exo 5:22 Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! Exo 5:23 Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért. Exo 6:1 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából. Exo 6:2 Azután beszélt az Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az ÚR! Exo 6:3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de azon a néven, hogy az ÚR, nem voltam ismert előttük. Exo 6:4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak. Exo 6:5 Meghallottam én Izráel fiainak a panaszkodását is amiatt, hogy az egyiptomiak szolgai munkára kényszerítik őket, és emlékszem szövetségemre. Exo 6:6 Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az ÚR, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Exo 6:7 Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. Exo 6:8 Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt. Azért nektek fogom adni örökségül. Én vagyok az ÚR. Exo 6:9 Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény szolgálat miatt. Exo 6:10 Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Exo 6:11 Menj, és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait országából. Exo 6:12 Mózes azonban így beszélt az ÚR előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! Exo 6:13 De az ÚR szólt Mózesnek és Áronnak, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vigyék ki Izráel fiait Egyiptom országából. Exo 6:14 Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Rúben nemzetségei. Exo 6:15 Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámín és Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, egy kánaáni nő fia. Ezek Simeon nemzetségei. Exo 6:16 Ezek pedig Lévi fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi százharminchét évet élt. Exo 6:17 Gérsón fiai voltak: Libní és Simei nemzetségeik szerint. Exo 6:18 Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár, Hebrón és Uzzíél. Kehát százharminchárom esztendőt élt. Exo 6:19 Merári fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint. Exo 6:20 Amrám feleségül vette Jókebedet, apja húgát, és ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét esztendőt élt. Exo 6:21 Jichár fiai voltak: Kórah, Nefeg és Zikrí. Exo 6:22 Uzzíél fiai voltak: Mísáél, Elcáfán és Szitrí. Exo 6:23 Áron feleségül vette Elísebát, Ammínádáb leányát, Nahsón húgát, és ő szülte neki Nádábot és Abíhút, Eleázárt és Ítámárt. Exo 6:24 Kórah fiai voltak: Asszír, Elkáná és Abíászáf. Ezek Kórah nemzetségei. Exo 6:25 Eleázár pedig, Áron fia, Pútíél leányai közül vett feleséget, és ez szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint. Exo 6:26 Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az ÚR: Hozzátok ki Izráel fiait Egyiptom országából, seregeik szerint. Exo 6:27 Ők - Mózes és Áron - beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kihozzák Izráel fiait Egyiptomból. Exo 6:28 Amikor az ÚR Egyiptom földjén beszélt Mózessel, Exo 6:29 így szólt az ÚR Mózeshez: Én vagyok az ÚR! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! Exo 6:30 De Mózes azt mondta az ÚRnak: Hiszen én ügyetlen vagyok a beszédben. Hogyan hallgatna rám a fáraó? Exo 7:1 Az ÚR azt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz. Exo 7:2 Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked. Testvéred, Áron, meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izráel fiait. Exo 7:3 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén, Exo 7:4 a fáraó nem hallgat rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregemet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel. Exo 7:5 Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait. Exo 7:6 Mózes és Áron így járt el. Azt tették, amit az ÚR parancsolt nekik. Exo 7:7 Mózes nyolcvanesztendős, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek. Exo 7:8 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Exo 7:9 Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! - akkor mondd Áronnak, hogy vegye a botját, és dobja a fáraó elé, hogy kígyóvá változzék! Exo 7:10 Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az ÚR parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott. Exo 7:11 Akkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével. Exo 7:12 Mindegyik odadobta a botját, és azok kígyóvá váltak. De Áronnak a botja elnyelte a botjaikat. Exo 7:13 A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR. Exo 7:14 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet. Exo 7:15 Menj el a fáraóhoz reggel, amikor éppen kimegy a vízhez, állj eléje a Nílus partján, és vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott. Exo 7:16 Ezt mondd neki: Az ÚR, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában! - de te nem hallgattál rám mindeddig. Exo 7:17 Így szól azért az ÚR: erről tudod meg, hogy én vagyok az ÚR: Én a kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. Exo 7:18 A Nílus halai elpusztulnak, a Nílus maga pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak undorodni fognak attól, hogy vizet igyanak a Nílusból. Exo 7:19 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd Áronnak, hogy vegye a botját, és nyújtsa ki kezét Egyiptom vizei, folyói és csatornái fölé, tavai és összes vízgyűjtője fölé, hogy vérré váljanak. Legyen vér Egyiptom egész földjén, mind a faedényekben, mind a kőedényekben. Exo 7:20 Mózes és Áron úgy cselekedett, ahogyan az ÚR parancsolta. Fölemelte a botját a fáraó és szolgái szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott. Exo 7:21 A Nílus halai kipusztultak, maga a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén. Exo 7:22 De Egyiptom mágusai is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR. Exo 7:23 A fáraó megfordult, hazament, és nem vette szívére a dolgot. Exo 7:24 Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus környékén, hogy vizet ihassanak, mert nem tudtak inni a Nílus vizéből. Exo 7:25 Hét nap telt el azután, hogy megverte az ÚR a Nílust. Exo 7:26 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhasson nekem! Exo 7:27 Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor én békákkal verem meg egész határodat. Exo 7:28 Békák hemzsegnek a Nílusban, sőt ki is jönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, szolgáid házába, néped közé, a kemencékbe, és a sütőteknőkbe. Exo 7:29 Rád másznak a békák, meg népedre és szolgáidra. Exo 8:1 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd Áronnak, hogy nyújtsa ki kezét botjával együtt a folyók, csatornák és tavak fölé, és hozza föl a békákat Egyiptom földjére! Exo 8:2 Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, és a békák feljöttek, és ellepték Egyiptom földjét. Exo 8:3 De a mágusok is így cselekedtek titkos mesterségükkel, és békákat hoztak föl Egyiptom földjére. Exo 8:4 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az ÚRhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről! Én pedig elbocsátom a népet, hogy áldozzék az ÚRnak. Exo 8:5 Mózes azt felelte a fáraónak: Tetszésedre bízom, hogy mikorra könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és házaidban levő békák, és hogy csak a Nílusban maradjanak meg. Exo 8:6 Holnapra - felelte a fáraó. Mózes ezt mondta: Úgy lesz, ahogyan mondod, hogy megtudd: nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az ÚRhoz. Exo 8:7 Eltávoznak a békák tőled, házaidból, szolgáidról és népedről, és csak a Nílusban maradnak meg. Exo 8:8 Mózes és Áron kijött a fáraótól. Mózes azután kiáltott az ÚRhoz a békák miatt, amelyeket a fáraóra küldött. Exo 8:9 Az ÚR pedig Mózes szava szerint cselekedett. Kipusztultak a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről. Exo 8:10 Akkor rakásra hányták őket, és bűzlött az egész ország. Exo 8:11 Amikor a fáraó látta, hogy enyhült a baj, konok maradt a szíve, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR. Exo 8:12 Majd ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd meg Áronnak: nyújtsa ki botját, és üssön rá a föld porára, hogy az szúnyoggá váljék Egyiptom egész földjén. Exo 8:13 Így is cselekedtek. Áron kinyújtotta a kezét, és botjával ráütött a föld porára. Ekkor szúnyog lepett el embert és állatot. A föld minden pora szúnyoggá vált egész Egyiptomban. Exo 8:14 A mágusok is meg akarták tenni titkos mesterségükkel, hogy szúnyogokat hozzanak létre, de nem tudtak. És a szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat. Exo 8:15 Ekkor azt mondták a mágusok a fáraónak: Isten ujja ez! De a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR. Exo 8:16 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Állj oda korán reggel a fáraó elé, amikor kimegy a vízhez, és mondd neki: Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Exo 8:17 Mert ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt a föld is, ahol ők laknak. Exo 8:18 De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd: Én, az ÚR, itt vagyok az országban. Exo 8:19 Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel. Exo 8:20 Az ÚR így cselekedett: Tömegestül jöttek a bögölyök a fáraónak és szolgáinak házaiba, úgyhogy egész Egyiptomban szenvedett a föld a bögölyök miatt. Exo 8:21 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek itt az országban! Exo 8:22 De Mózes azt felelte: Nem volna helyes így cselekednünk, mert undorodnak az egyiptomiak attól, amit mi áldozunk Istenünknek, az ÚRnak. Hiszen, ha azt áldozzuk, amitől undorodnak az egyiptomiak, megköveznek bennünket! Exo 8:23 El akarunk menni a pusztába háromnapi járóföldre, hogy ott áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak, ahogyan megparancsolta nekünk. Exo 8:24 Akkor ezt mondta a fáraó: Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az ÚRnak. Csak nagyon messze ne menjetek! Könyörögjetek értem! Exo 8:25 Mózes így felelt: Én most kimegyek tőled, könyörgök az ÚRhoz, és holnap eltávoznak a bögölyök a fáraóról, szolgáiról és népéről. De többé ne csapjon be minket a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az ÚRnak! Exo 8:26 Azután kiment Mózes a fáraótól, és könyörgött az ÚRhoz. Exo 8:27 Az ÚR pedig Mózes szava szerint cselekedett: Eltávolította a bögölyöket a fáraóról, szolgáiról és népéről, úgyhogy egy sem maradt. Exo 8:28 De ezúttal is konok maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet. Exo 9:1 Azután azt mondta az ÚR Mózesnek, hogy menjen be a fáraóhoz, és így beszéljen vele: Így szól az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Exo 9:2 Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket, Exo 9:3 akkor megveri az ÚR a mezőn levő jószágodat, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat: igen nagy dögvész lesz. Exo 9:4 De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Izráel fiaié. Exo 9:5 Határidőt is szabott az ÚR: Holnap cselekszi meg az ÚR mindezt az országban. Exo 9:6 Másnap meg is cselekedte ezt az ÚR, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el. Exo 9:7 A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De a fáraó szíve konok maradt, és nem bocsátotta el a népet. Exo 9:8 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára! Exo 9:9 Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban. Exo 9:10 Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon. Exo 9:11 A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden egyiptomin. Exo 9:12 De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR Mózesnek. Exo 9:13 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek, hogy álljon oda korán reggel a fáraó elé, és ezt mondja neki: Így szól az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak nekem! Exo 9:14 Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom, meg szolgáidra és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön! Exo 9:15 Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy kipusztulhattál volna a földről. Exo 9:16 De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön. Exo 9:17 Ha továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el, Exo 9:18 akkor én holnap ilyenkor olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig. Exo 9:19 Most azért küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza, elpusztul. Exo 9:20 Aki megijedt az ÚR kijelentésétől a fáraó szolgái közül, hazamentette a szolgáit és jószágát. Exo 9:21 Aki azonban nem szívlelte meg az ÚR kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát. Exo 9:22 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy essen jégeső egész Egyiptomban emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom földjén. Exo 9:23 Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az ÚR Egyiptom földjére. Exo 9:24 Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják. Exo 9:25 Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját. Exo 9:26 Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak. Exo 9:27 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem! Az ÚR az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk. Exo 9:28 Könyörögjetek az ÚRhoz, mert elég volt már a mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok. Exo 9:29 Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az ÚRhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az ÚRé a föld. Exo 9:30 Tudom ugyan, hogy te és szolgáid még mindig nem féltek az ÚRistentől. Exo 9:31 A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott. Exo 9:32 De a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek. Exo 9:33 Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az ÚRhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött a földre. Exo 9:34 Látva a fáraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is, meg szolgáinak is. Exo 9:35 Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait - ahogyan megmondta az ÚR Mózes által. Exo 10:1 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én tettem keménnyé a szívét, valamint szolgáinak a szívét is, hogy ezeket a jeleket véghezvigyem közöttük. Exo 10:2 Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak, amit Egyiptommal cselekedtem, és jeleimet is, amelyekkel sújtottam őket. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az ÚR! Exo 10:3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, a héberek Istene: Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak! Exo 10:4 Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, akkor én holnap sáskákat hozok a határodra. Exo 10:5 Úgy ellepik a föld színét, hogy látni sem lehet a földet, és megeszik a maradékot, amelyet a jégeső megkímélt, és így megmaradt nektek. Lerágnak minden fát, amely a mezőn nő. Exo 10:6 Sőt tele lesz velük a házad, összes szolgád háza és minden egyiptomi háza. Nem láttak ilyent a mai napig sem őseid, sem azoknak ősei, amióta ezen a földön laknak. Ezzel megfordult, és kiment a fáraótól. Exo 10:7 A fáraótól megkérdezték szolgái: Meddig lesz még vesztünkre ez az ember? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgálhassanak Istenüknek, az ÚRnak! Nem veszed észre, hogy pusztulóban van Egyiptom? Exo 10:8 Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, aki így szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljatok Isteneteknek, az ÚRnak! De kik fognak elmenni? Exo 10:9 A fiatalokkal és öregekkel megyünk, felelte Mózes, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az ÚRnak. Exo 10:10 A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek az ÚR, ahogyan én elbocsátalak benneteket családostul! Vigyázzatok, rosszat akartok! Exo 10:11 Nem úgy lesz! Csak ti, férfiak, menjetek és szolgáljatok az ÚRnak, hiszen ti is ezt kívántátok! Azzal elkergették őket a fáraó elől. Exo 10:12 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és egyék le az ország minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott! Exo 10:13 Mózes tehát kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és az ÚR keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel azután meghozta a keleti szél a sáskákat. Exo 10:14 Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután. Exo 10:15 Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és leették a föld minden füvét, a fák minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső. A fákon és a füves mezőkön nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén. Exo 10:16 Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Vétkeztem a ti Istenetek, az ÚR ellen és tiellenetek. Exo 10:17 Most azért bocsássátok meg még ez egyszer a vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, az ÚRhoz, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem! Exo 10:18 Mózes kijött a fáraó elől, és könyörgött az ÚRhoz. Exo 10:19 Az ÚR pedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén. Exo 10:20 De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait. Exo 10:21 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget! Exo 10:22 Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Exo 10:23 Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt. Exo 10:24 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és azt mondta: Menjetek, tiszteljétek az URat, de juhaitok és marháitok itt maradnak! Még a családtagok is elmehetnek veletek. Exo 10:25 Mózes azonban azt felelte: Inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adnod nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az ÚRnak! Exo 10:26 Velünk fog jönni jószágunk is, nem marad itt egy fia sem, mert abból veszünk, hogy tiszteljük Istenünket, az URat. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy hogyan kell majd tisztelnünk az URat. Exo 10:27 De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket. Exo 10:28 Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak! Exo 10:29 Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé! Exo 11:1 Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, s akkor majd elbocsát benneteket innen. Mindenestül elbocsát, sőt kikerget benneteket innen. Exo 11:2 Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket. Exo 11:3 Az ÚR pedig jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, és annak a férfinak, Mózesnek is nagy volt a tekintélye Egyiptom országában mind a fáraó szolgái, mind pedig a nép előtt. Exo 11:4 Akkor ezt mondta Mózes: Így szól az ÚR: Éjféltájban átvonulok Egyiptomon, Exo 11:5 és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttje csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgáló elsőszülöttje, meg az állatok minden elsőszülöttje is. Exo 11:6 Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptomban, amilyen nem volt, és nem is lesz többé. Exo 11:7 De Izráel fiaira a kutya se ölti ki a nyelvét, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz az ÚR Egyiptom és Izráel között. Exo 11:8 Ezek a szolgáid pedig mind lejönnek hozzám, és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki te és az egész nép, amely mögötted van! Így megyek majd el. És fölgerjedt haraggal távozott el a fáraótól. Exo 11:9 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy minél több csodát tegyek Egyiptom országában. Exo 11:10 Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait országából. Exo 12:1 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Exo 12:2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. Exo 12:3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. Exo 12:4 Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. Exo 12:5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. Exo 12:6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. Exo 12:7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. Exo 12:8 Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Exo 12:9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. Exo 12:10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. Exo 12:11 Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez. Exo 12:12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az ÚR. Exo 12:13 De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Exo 12:14 Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek! Exo 12:15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból! Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. Exo 12:16 Az első napon tartsatok szent gyülekezést, és a hetedik napon is tartsatok szent gyülekezést. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. Exo 12:17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök rendelkezés szerint. Exo 12:18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. Exo 12:19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házatokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, akár jövevény, akár az ország szülötte, aki kovászosat eszik. Exo 12:20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek bárhol laktok! Exo 12:21 Azután összehívta Mózes Izráel összes véneit, és azt mondta nekik: Fogjatok hozzá, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. Exo 12:22 Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján. Exo 12:23 Amikor átvonul az ÚR, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba, és titeket is csapással sújtson. Exo 12:24 Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak. Exo 12:25 Amikor bementek arra a földre, amelyet az ÚR ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást. Exo 12:26 És ha majd megkérdezik tőletek a fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás, Exo 12:27 akkor így feleljetek: Az ÚR páskaáldozata ez, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és leborult. Exo 12:28 Azután elmentek, és úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek és Áronnak: úgy jártak el. Exo 12:29 Történt azután éjfélkor, hogy megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét, és az állatok minden elsőszülöttjét. Exo 12:30 Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes szolgája, meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott. Exo 12:31 A fáraó még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek és tiszteljétek az URat, ahogyan kívántátok. Exo 12:32 Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak menjetek! Kérjetek áldást rám is! Exo 12:33 Az egyiptomiak is erőltették, hogy sürgősen bocsássa el a népet az országból, mert ezt mondták: Így mindnyájan meghalunk! Exo 12:34 A nép köntösébe kötve, teknőstül vette vállára a kovásztalan tésztát, Exo 12:35 és Izráel fiai Mózes beszéde szerint cselekedtek, mert ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól. Exo 12:36 Az ÚR ugyanis jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így menekültek el Egyiptomból. Exo 12:37 Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül. Exo 12:38 Sok keverék nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen nagyszámú jószág. Exo 12:39 Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mivel az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak. Exo 12:40 Izráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban. Exo 12:41 A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az ÚR egész serege Egyiptomból. Exo 12:42 Virrasztott az ÚR azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka az ÚRé volt. Virrasszon ezen Izráel minden fia nemzedékről nemzedékre! Exo 12:43 Ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül senki sem ehet belőle. Exo 12:44 De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha körülmetélték. Exo 12:45 Zsellér és napszámos nem ehet belőle. Exo 12:46 Abban a házban kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad eltörni. Exo 12:47 Izráel egész közössége készítse el ezt. Exo 12:48 Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni az ÚR páskáját, metéltesse körül magát minden férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle. Exo 12:49 Ez a törvény egyformán vonatkozik bennszülöttre és jövevényre, aki közöttetek tartózkodik. Exo 12:50 Izráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek és Áronnak: úgy jártak el. Exo 12:51 Ugyanazon a napon ki is hozta az ÚR Egyiptom földjéről Izráel fiait seregestől. Exo 13:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Exo 13:2 Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az. Exo 13:3 Mózes ezt mondta a népnek: Megemlékezzél erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az ÚR. Ezért nem szabad kovászosat enni. Exo 13:4 Ma, Ábíb havában vonultok ki. Exo 13:5 És ha majd bevisz az ÚR a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást. Exo 13:6 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az ÚRnak. Exo 13:7 Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a határodban. Exo 13:8 És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit az ÚR cselekedett velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból. Exo 13:9 Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon, hogy az ÚR törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki az ÚR Egyiptomból. Exo 13:10 Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre. Exo 13:11 Amikor bevisz az ÚR a kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja, Exo 13:12 akkor add át az ÚRnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatodnak az elsőszülöttje, ha hím, az ÚRé. Exo 13:13 A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg. Exo 13:14 És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból, a szolgaság házából. Exo 13:15 Mert amikor a fáraó makacs volt, és nem bocsátott el bennünket, megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul az ÚRnak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút. Exo 13:16 Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból. Exo 13:17 Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Exo 13:18 Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból. Exo 13:19 József tetemét is magával vitte Mózes, mert ünnepélyesen megeskette ő Izráel fiait: Bizonyosan gondja lesz rátok Istennek, és akkor vigyétek el innen az én tetememet is magatokkal! Exo 13:20 Azután fölkerekedtek Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. Exo 13:21 Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Exo 13:22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől. Exo 14:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Exo 14:2 Szólj Izráel fiaihoz, hogy forduljanak meg, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cáfón előtt. Vele szemben táborozzanak a tengernél. Exo 14:3 Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta! Exo 14:4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR. És így cselekedtek. Exo 14:5 Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és szolgáinak indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból! Exo 14:6 Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét. Exo 14:7 Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit, az összes egyiptomi harci kocsit. Három ember volt mindegyiken. Exo 14:8 Az ÚR megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait, Izráel fiai pedig hatalmas kéz segítségével vonultak ki. Exo 14:9 Az egyiptomiak tehát üldözték őket - a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje - és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cáfónnal szemben. Exo 14:10 A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz. Exo 14:11 Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Exo 14:12 Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! Exo 14:13 De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Exo 14:14 Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! Exo 14:15 Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak. Exo 14:16 Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén. Exo 14:17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain. Exo 14:18 Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az ÚR, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain. Exo 14:19 Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt. Exo 14:20 Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka. Exo 14:21 Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az ÚR pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz kettévált. Exo 14:22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt. Exo 14:23 Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és bement utánuk a tenger közepébe a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa is. Exo 14:24 A hajnali őrségváltás idején rátekintett az ÚR a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát. Exo 14:25 Akadályozta a harci kocsik kerekeit, és nehezen vonszolták azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen! Exo 14:26 Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger felé, és a víz visszatér az egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra. Exo 14:27 Mózes kinyújtotta a kezét a tenger felé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az ÚR az egyiptomiakat a tenger közepébe. Exo 14:28 Visszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük. Exo 14:29 Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, és a víz falként állt jobbról és balról. Exo 14:30 Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt Egyiptom hatalmából. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. Exo 14:31 Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a nép az URat. Hitt az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek. Exo 15:1 Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. Exo 15:2 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. Exo 15:3 Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve. Exo 15:4 A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak. Exo 15:5 Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe. Exo 15:6 Jobbod, URam, erőtől dicső, jobbod, URam, ellenséget zúz szét. Exo 15:7 Nagy fenséggel söpröd el támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint a tarlót. Exo 15:8 Haragod szelétől tornyosult a víz, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. Exo 15:9 Üldözöm, elérem! - mondta az ellenség. Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kirántom kardomat, kezem kiirtja őket. Exo 15:10 Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította őket. Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben. Exo 15:11 Ki olyan az istenek között, mint te vagy, URam? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő. Exo 15:12 Kinyújtottad jobbodat, föld nyelte el őket. Exo 15:13 Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted szent legelődre. Exo 15:14 Népek hallják, s megremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. Exo 15:15 Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbe esik Kánaán minden lakosa. Exo 15:16 Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, URam, míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél. Exo 15:17 Beviszed, és elülteted őket tulajdon hegyeden, melyet lakhelyül készítettél, URam, a szent helyen, URam, mit kezed tett szilárddá. Exo 15:18 Az ÚR uralkodik örökkön örökké! Exo 15:19 Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, visszafordította rájuk az ÚR a tenger vízét, de Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén. Exo 15:20 Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nénje, dobot vett a kezébe, és kivonultak utána az asszonyok mind, dobolva és körtáncot járva. Exo 15:21 Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett! Exo 15:22 Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. Exo 15:23 Megérkeztek Márába, de nem tudták meginni a vizet Márában, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának. Exo 15:24 Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? Exo 15:25 Ő pedig az ÚRhoz kiáltott segítségért, és az ÚR mutatott neki egy fát. Azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz. Ott adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket. Exo 15:26 Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az ÚR, vagyok a te gyógyítód. Exo 15:27 Azután elérkeztek Élímbe. Ott tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett. Exo 16:1 Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. Exo 16:2 És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Exo 16:3 Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? Exo 16:4 De az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Exo 16:5 Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek. Exo 16:6 Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az ÚR hozott ki benneteket Egyiptom országából. Exo 16:7 Reggel pedig meglátjátok az ÚR dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az ÚR ellen. Mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok? Exo 16:8 Még ezt is mondta Mózes: Majd ad az ÚR ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, ahogyan zúgolódtatok ellene. Mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az ÚR ellen! Exo 16:9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész közösségének: Járuljatok az ÚR elé, mert meghallotta zúgolódásotokat! Exo 16:10 Amikor azután Áron Izráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, az ÚR dicsősége megjelent a felhőben. Exo 16:11 Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Exo 16:12 Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. Exo 16:13 Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül. Exo 16:14 Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön. Exo 16:15 Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül. Exo 16:16 Ezt parancsolja az ÚR: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok! Exo 16:17 Izráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet. Exo 16:18 Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni. Exo 16:19 Mózes azt mondta nekik, hogy senki se hagyjon belőle másnapra. Exo 16:20 De nem hallgattak Mózesre. Voltak, akik hagytak belőle másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk Mózes. Exo 16:21 Így mindenki annyit szedett reggelenként, amennyit meg tudott enni. De ha már forrón sütött a nap, megolvadt. Exo 16:22 A hatodik napon történt, hogy kétszer annyi ennivalót szedtek, fejenként két ómerral. Akkor elment a közösség összes főembere, és jelentették Mózesnek. Exo 16:23 Ő azt felelte nekik: Ez az, amiről az ÚR beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az ÚR szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra. Exo 16:24 Félre is tették másnapra Mózes parancsa szerint, és nem büdösödött meg, féreg sem volt benne. Exo 16:25 Akkor ezt mondta Mózes: Egyétek meg ezt ma, mert ma az ÚR szombatja van. Ma nem találtok mannát a mezőn. Exo 16:26 Hat napon szedjétek, de a hetedik napon szombat van. Akkor nem lesz. Exo 16:27 Mégis voltak olyanok, akik a hetedik napon is kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. Exo 16:28 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani parancsolataimat és törvényeimet? Exo 16:29 Láthatjátok, hogy az ÚR adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való élelmet. Maradjon mindenki otthon a hetedik napon, senki se mozduljon ki a helyéről! Exo 16:30 Ezért pihent a nép a hetedik napon. Exo 16:31 Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeskalácsé. Exo 16:32 Mózes azt mondta, hogy ezt a parancsot adta az ÚR: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák: milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptomból. Exo 16:33 Áronnak pedig azt mondta Mózes, hogy vegyen egy edényt, tegyen bele egy teljes ómernyi mannát, és helyezze el az ÚR színe előtt, hogy megőriztessék a jövendő nemzedékeknek. Exo 16:34 Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 16:35 Izráel fiai negyven évig ették a mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát. - Az ómer pedig az éfának a tizedrésze. Exo 17:1 Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre az ÚR parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek. Exo 17:2 A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az URat? Exo 17:3 De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?! Exo 17:4 Ekkor segítségért kiáltott Mózes az ÚRhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek! Exo 17:5 De az ÚR így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül, vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj! Exo 17:6 Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt. Exo 17:7 Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették az URat: Közöttünk van-e az ÚR vagy sem? Exo 17:8 Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Exo 17:9 Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Exo 17:10 Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. Exo 17:11 És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. Exo 17:12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Exo 17:13 Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. Exo 17:14 Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól! Exo 17:15 Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: "Az ÚR az én hadijelvényem". Exo 17:16 És így szólt: Mivel kezet emelt az ÚR trónusára, harcolni fog Amálék ellen az ÚR nemzedékről nemzedékre. Exo 18:1 Jetró, Midján papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten tett Mózessel és népével, Izráellel: hogy hogyan hozta ki az ÚR Egyiptomból Izráelt. Exo 18:2 Fogta tehát Jetró, Mózes apósa, Cippórát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött, Exo 18:3 meg a két fiát. Ezek közül az egyiket Gérsómnak nevezte el, mert ezt mondta: Jövevény voltam idegen földön. Exo 18:4 A másikat Elíézernek nevezte, mert úgymond: atyám Istene segítségemre volt, és megmentett a fáraó fegyverétől. Exo 18:5 Elment tehát Jetró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, az Isten hegyéhez, ahol az táborozott. Exo 18:6 Előre megüzente Mózesnek: Én, Jetró, az apósod megyek hozzád a feleségeddel és két fiával. Exo 18:7 Ekkor Mózes kiment az apósa elé, leborult előtte, megcsókolta, és békességet kívánva egymásnak bementek a sátorba. Exo 18:8 Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az ÚR a fáraóval és Egyiptommal cselekedett Izráelért; mindazt a sok gyötrelmet is, ami útközben érte őket, de azt is, hogyan mentette meg őket az ÚR. Exo 18:9 És örült Jetró, hogy annyi jót cselekedett az ÚR Izráellel, amikor megmentette őket az egyiptomiak kezéből. Exo 18:10 Azután így szólt Jetró: Áldott az ÚR, aki megmentett benneteket az egyiptomiak és a fáraó kezéből, aki megmentette a népet Egyiptom hatalmából! Exo 18:11 Most már tudom, hogy nagyobb az ÚR minden istennél, és azért történt mindaz velük, mert dölyfösek voltak. Exo 18:12 Mózes apósa, Jetró azután égőáldozatot és véresáldozatot vitt Istennek. Áron pedig és Izráel vénei bementek Mózes apósához, hogy együtt egyenek vele Isten színe előtt. Exo 18:13 Másnap Mózes leült, hogy bíráskodjék a nép között. Ott állt a nép Mózes előtt reggeltől estig. Exo 18:14 Mózes apósa látta, hogy mi mindent végez a nép között, ezért azt mondta: Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig előtted állnia? Exo 18:15 Mózes ezt felelte apósának: Mert hozzám jön a nép, hogy megkérdezze Istent. Exo 18:16 Mert ha valamilyen ügyük van, hozzám jönnek, és én igazságot teszek ember és embertársa között, és tudtul adom nekik az Isten rendelkezéseit és utasításait. Exo 18:17 Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. Exo 18:18 Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni. Exo 18:19 Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked, és Isten is veled lesz. Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé! Exo 18:20 Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük. Exo 18:21 De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Exo 18:22 Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák. Exo 18:23 Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére. Exo 18:24 Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki. Exo 18:25 Választott Mózes egész Izráelből derék férfiakat, és a nép elöljáróivá tette őket ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Exo 18:26 Ezek tettek igazságot a nép között minden időben. A nehéz ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb dologban ők tettek igazságot. Exo 18:27 Azután Mózes elbocsátotta apósát, az pedig elment a maga földjére. Exo 19:1 A harmadik hónapban, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. Exo 19:2 Refidímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben. Exo 19:3 Mózes fölment Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Exo 19:4 Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Exo 19:5 Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Exo 19:6 Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak. Exo 19:7 Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. Exo 19:8 Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak. Exo 19:9 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az ÚRnak. Exo 19:10 Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat. Exo 19:11 Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. Exo 19:12 És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt. Exo 19:13 Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, hanem meg kell kövezni, vagy nyíllal lelőni; akár állat, akár ember az, nem maradhat életben. Majd csak ha a kürt hosszan zeng, akkor szabad fölmenni a hegyre. Exo 19:14 Akkor lejött Mózes a hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki felsőruhájukat. Exo 19:15 Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! Asszonyhoz ne közeledjetek! Exo 19:16 A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban. Exo 19:17 Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. Exo 19:18 A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett. Exo 19:19 A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. Exo 19:20 Leszállt tehát az ÚR a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az ÚR Mózest a hegy csúcsára. Mózes fölment. Exo 19:21 Az ÚR így szólt Mózeshez: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa az URat, mert akkor sokan elesnek közülük. Exo 19:22 Még a papok is, akik különben közeledhetnek az ÚRhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR! Exo 19:23 Mózes azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, hiszen te intettél így bennünket: Vonj határt a hegy körül, és tartsd szentnek azt! Exo 19:24 De az ÚR ezt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel Áronnal együtt! De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl az ÚRhoz, hogy rájuk ne rontson. Exo 19:25 Mózes tehát lement a néphez, és ezt megmondta nekik. Exo 20:1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Exo 20:2 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Exo 20:3 Ne legyen más istened rajtam kívül! Exo 20:4 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Exo 20:5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. Exo 20:6 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Exo 20:7 Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! Exo 20:8 Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Exo 20:9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! Exo 20:10 De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Exo 20:11 Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját. Exo 20:12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! Exo 20:13 Ne ölj! Exo 20:14 Ne paráználkodj! Exo 20:15 Ne lopj! Exo 20:16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! Exo 20:17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! Exo 20:18 Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt. Exo 20:19 És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk! Exo 20:20 Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek! Exo 20:21 A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol az Isten volt. Exo 20:22 Akkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Ti láttátok, hogy a mennyből beszéltem veletek. Exo 20:23 Ne készítsetek azért ezüstisteneket; aranyisteneket se készítsetek magatoknak. Exo 20:24 Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd égőáldozatodat és békeáldozatodat, juhodat és marhádat. Elmegyek hozzád, és megáldalak minden szent helyen, ahol emlékezetessé teszem a nevemet. Exo 20:25 Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne faragott kőből építsd, mert ha vésővel nyúlsz hozzá, megszentségteleníted. Exo 20:26 Lépcsőkön se menj föl az oltárhoz, hogy ki ne lássék közben a szemérmed. Exo 21:1 Ezek azok a jogszabályok, amelyeket eléjük kell tárnod: Exo 21:2 Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon váltságdíj nélkül. Exo 21:3 Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha felesége van, menjen vele a felesége is. Exo 21:4 Ha az ura adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat szült neki, az asszony legyen az uráé gyermekeivel együtt, a férfi pedig menjen el egyedül. Exo 21:5 De ha a rabszolga határozottan azt mondja, hogy szereti az urát, feleségét és gyermekeit, és nem akar felszabadulni, Exo 21:6 akkor vigye őt ura az Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át az úr a fülét egy árral, és legyen örökös rabszolgája. Exo 21:7 Ha valaki a leányát adja el rabszolgának, az ne úgy menjen el, ahogyan a rabszolgák szoktak elmenni. Exo 21:8 Ha nem tetszik az urának, és nem veszi feleségül, engedje meg, hogy kiváltsák. De ahhoz nincs joga, hogy idegen népnek adja el, mert akkor hűtlenül bánik vele. Exo 21:9 Ha pedig fiának adja feleségül, a leányokra vonatkozó jogszabály szerint járjon el vele. Exo 21:10 Ha még egy másikat is vesz neki, amannak az ételét, ruházatát és házastársi jogát ne csorbítsa meg. Exo 21:11 Mert ha nem így bánik vele e három dologban, akkor pénzbeli váltság nélkül mehet el. Exo 21:12 Ha valaki úgy megüt valakit, hogy az belehal, akkor halállal kell bűnhődnie. Exo 21:13 De ha nem szándékosan ölt, hanem Isten akaratából esett a kezébe, akkor kijelölök olyan helyet, ahová elmenekülhet. Exo 21:14 Ha pedig valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és haljon meg. Exo 21:15 Ha valaki megveri apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. Exo 21:16 Ha valaki embert rabol el, akár eladta már, akár még nála van, halállal bűnhődjék. Exo 21:17 Ha valaki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjék. Exo 21:18 Ha férfiak összevesznek, és az egyik úgy megüti a másikat kővel, vagy az öklével, hogy az nem hal meg ugyan, de ágynak esik: Exo 21:19 ha fölkel, és botra támaszkodva kint tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte. Csupán a fekvés idejére adjon kártérítést, és gyógyíttassa meg. Exo 21:20 Ha valaki rabszolgáját vagy rabnőjét úgy üti meg bottal, hogy az meghal a keze között, annak bűnhődnie kell. Exo 21:21 De ha egy-két napig még életben marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó. Exo 21:22 Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Exo 21:23 Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Exo 21:24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, Exo 21:25 égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért. Exo 21:26 Ha valaki úgy megüti rabszolgájának vagy rabnőjének a szemét, hogy megvakul, akkor bocsássa szabadon a szeméért. Exo 21:27 Ha pedig a fogát üti ki valaki a rabszolgájának vagy rabnőjének, akkor bocsássa szabadon a fogáért. Exo 21:28 Ha egy ökör felöklel egy férfit vagy egy asszonyt, úgyhogy belehal, akkor agyon kell verni kővel azt az ökröt, és a húsát nem szabad megenni. Az ökör gazdája azonban ártatlan. Exo 21:29 De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és erre figyelmeztették a gazdáját, mégsem vigyázott rá, és ezért ölt meg egy férfit vagy egy asszonyt, akkor agyon kell verni az ökröt kővel, és a gazdájának is meg kell halnia. Exo 21:30 Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor annyit kell fizetnie élete váltságául, amennyit csak kivetnek rá. Exo 21:31 Akár fiút, akár leányt öklel föl, e szerint a jogszabály szerint kell eljárni ellene. Exo 21:32 Ha rabszolgát öklel föl az ökör vagy rabnőt, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt, de az ökröt verjék agyon kővel. Exo 21:33 Ha valaki nyitva hagy egy kutat, vagy ha valaki kutat ás, és nem fedi be, és emiatt ökör vagy szamár esik bele, Exo 21:34 akkor a kút tulajdonosa fizessen kártérítést. Térítse meg az állat árát a gazdájának, és a döglött állat legyen az övé. Exo 21:35 Ha valakinek az ökre felökleli egy másik ember ökrét, és az megdöglik, akkor adják el az élő ökröt, és annak az árát meg a döglött állatot is felezzék meg. Exo 21:36 De ha tudták, hogy az ökör azelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá, akkor ökröt kell adnia kártérítésül az ökörért, a döglött állat pedig legyen az övé. Exo 21:37 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja, akkor öt marhát adjon kártérítésül az ökörért, és négy juhot egy bárányért. Exo 22:1 Ha a tolvajt betörésen érik, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak. Exo 22:2 De ha ez napvilágnál történik, akkor vérontásnak számít. A tolvajnak kártérítést kell fizetnie, s ha nincs neki miből, akkor el kell adni őt a lopott jószág miatt. Exo 22:3 Ha élve találják meg nála a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh az, kétszeresen kell megtérítenie. Exo 22:4 Ha valaki mezőt vagy szőlőt legeltet le úgy, hogy ráengedte az állatját, és az a más mezején legelt, az térítse meg a kárt mezeje vagy szőlője legjavából. Exo 22:5 Ha tűz üt ki, és belekap a sövénybe, úgyhogy elégnek a gabonakeresztek, a lábon álló gabona, vagy a mező, akkor fizessen teljes kártérítést az, aki a tüzet okozta. Exo 22:6 Ha valaki pénzt vagy értéktárgyakat ad át embertársának megőrzésre, és ellopják azt annak az embernek a házából, ha megtalálják a tolvajt, kétszeresen térítse meg. Exo 22:7 De ha nem találják meg a tolvajt, akkor a ház gazdáját állítsák az Isten elé, hogy nem nyújtotta-e ki a kezét embertársának a tulajdonáért. Exo 22:8 Minden hűtlen kezelés dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, bármilyen elveszett dolog az, amiről valaki azt mondja, hogy az övé, kettejük ügye kerüljön az Isten elé, és akit az Isten bűnösnek ítél, adjon kétszeres kártérítést a felebarátjának. Exo 22:9 Ha valaki szamarat, ökröt, bárányt vagy bármilyen állatot ad át megőrzésre embertársának, és az megdöglik vagy megsérül, vagy elhajtják úgy, hogy senki sem látta, Exo 22:10 akkor az ÚRra tett eskü döntsön kettőjük között, hogy nem nyújtotta-e ki kezét embertársának a tulajdonáért. Ezt fogadja el az állat gazdája, és nem kell kártérítést fizetni. Exo 22:11 De ha valóban ellopták tőle, akkor kártérítést kell adni a gazdának. Exo 22:12 Ha viszont vadállat tépte szét, hozzon bizonyítékot, és akkor nem kell a széttépettet megtérítenie. Exo 22:13 Ha valaki kölcsönkért felebarátjától egy állatot, és az megsérült vagy megdöglött, amikor gazdája nem volt ott, akkor kártérítést kell neki fizetni. Exo 22:14 De ha a gazdája jelen volt, akkor nem kell neki megtéríteni. Csak ha bérelt állat volt, akkor kell gazdájának megkapnia a bért. Exo 22:15 Ha valaki elcsábít egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül. Exo 22:16 De ha az apja semmiképpen sem akarja hozzáadni, akkor annyi pénzt kell fizetni, amennyi a hajadonok jegyajándéka szokott lenni. Exo 22:17 Varázsló asszonyt ne hagyj életben! Exo 22:18 Mindenkit meg kell ölni, aki állattal közösül. Exo 22:19 Aki isteneknek áldozik, és nem egyedül az ÚRnak, azt ki kell irtani. Exo 22:20 A jövevényhez ne légy kegyetlen, és ne sanyargasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. Exo 22:21 Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! Exo 22:22 Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. Exo 22:23 Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká. Exo 22:24 Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát! Exo 22:25 Ha zálogba vetted embertársad felsőruháját, naplementéig add vissza neki! Exo 22:26 Mert egyetlen takarója, testének ruhája az. Miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált segítségért, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok. Exo 22:27 Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd! Exo 22:28 Ne késsél adni abból, amiből bőséged és felesleged van! Elsőszülött fiadat add nekem! Exo 22:29 Így cselekedj marháddal és juhoddal: Hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik napon add nekem! Exo 22:30 Legyetek szentek előttem! A mezőn széttépett állat húsát ne egyétek meg, hanem dobjátok oda a kutyáknak! Exo 23:1 Hazug hírt ne terjessz! Ne fogj össze a bűnössel, nehogy az erőszak mellett tanúskodj. Exo 23:2 Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyében a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot. Exo 23:3 A nincstelennek se kedvezz peres ügyében! Exo 23:4 Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá! Exo 23:5 Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta! Exo 23:6 A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében! Exo 23:7 A hamis ügytől maradj távol, az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek! Exo 23:8 Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja. Exo 23:9 Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. Exo 23:10 Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be termését! Exo 23:11 A hetedikben azonban hagyd parlagon, hagyd magára, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta marad, egye meg a mezei vad. Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal is! Exo 23:12 Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy pihenjen az ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény. Exo 23:13 Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szátokból! Exo 23:14 Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Exo 23:15 Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábíb hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! Exo 23:16 Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Exo 23:17 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az ÚRisten színe előtt! Exo 23:18 Ne áldozd az áldozati vért kovászos étellel együtt, és ne maradjon meg az ünnepi áldozat kövérje másnap reggelre! Exo 23:19 Földed első termésének a javát vidd el Istenednek, az ÚRnak házába! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! Exo 23:20 Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Exo 23:21 Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. Exo 23:22 De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak. Exo 23:23 Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom őket. Exo 23:24 Ne borulj le isteneik előtt, ne szolgáld azokat, és ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat! Exo 23:25 Ha Isteneteket, az URat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. Exo 23:26 Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem. Exo 23:27 Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom. Exo 23:28 Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, kánaániakat és hettitákat. Exo 23:29 De nem egy év alatt űzöm ki előled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne szaporodjék el károdra a mezei vad. Exo 23:30 Apránként űzöm ki előled, amíg megszaporodsz, és birtokba tudod venni az országot. Exo 23:31 Kiszabom határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, és a pusztától az Eufrátesz folyóig. Mert kezetekbe adom az ország lakosait, és kiűzöd őket magad elől. Exo 23:32 Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel! Exo 23:33 Ne lakjanak országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak isteneit szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged. Exo 24:1 Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le tőle távol! Exo 24:2 Csak Mózes közeledjék az ÚRhoz, azok ne közeledjenek, a nép se jöjjön fel vele! Exo 24:3 Akkor elment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. Exo 24:4 Akkor leírta Mózes az ÚR összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. Exo 24:5 Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az ÚRnak. Exo 24:6 Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Exo 24:7 Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR rendelt. Exo 24:8 Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján. Exo 24:9 Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen. Exo 24:10 Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég. Exo 24:11 Izráel fiainak ezekre a vezetőire nem emelt kezet. Bár látták az Istent, ettek és ittak. Exo 24:12 Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat. Exo 24:13 Elindult tehát Mózes és szolgája, Józsué. Mielőtt fölment Mózes az Isten hegyére, Exo 24:14 ezt mondta a véneknek: Maradjatok itt, amíg visszatérünk hozzátok! Áron és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás ügye lesz, forduljon hozzájuk. Exo 24:15 Amikor fölment Mózes a hegyre, felhő borította be a hegyet, Exo 24:16 mert az ÚR dicsősége ereszkedett rá a Sínai-hegyre. Már hat napja borította be azt a felhő, és a hetedik napon kiáltott Isten Mózesnek a felhő közepéből. Exo 24:17 Az ÚR dicsőségének látványa olyannak tűnt Izráel fiai szemében, mintha emésztő tűz lett volna a hegy csúcsán. Exo 24:18 Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel. Exo 25:1 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Exo 25:2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat! Exo 25:3 Ilyen felajánlást gyűjtsetek össze tőlük: Aranyat, ezüstöt és rezet, Exo 25:4 kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenvásznat és kecskeszőrt, Exo 25:5 vörösre festett kosbőrt, delfinbőrt és akácfát, Exo 25:6 lámpaolajat, balzsamot a felkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez; Exo 25:7 ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez. Exo 25:8 Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam! Exo 25:9 Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját! Exo 25:10 Készítsenek egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából! Exo 25:11 Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt! Exo 25:12 Önts négy aranykarikát és erősítsd azokat a négy alsó sarkára! Két karikát az egyik oldalára, és két karikát a másik oldalára! Exo 25:13 Készíts rudakat is akácfából, és azokat is vond be arannyal! Exo 25:14 Dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen a láda azokon! Exo 25:15 Legyenek a rudak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból! Exo 25:16 Tedd a ládába a Bizonyságot, amelyet neked adok! Exo 25:17 Készíts két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból! Exo 25:18 Készíts két kerúbot szintén aranyból! Ötvösmunkával készítsd azokat a födél két végére. Exo 25:19 Az egyik kerúbot az egyik végére készítsd, a másik kerúbot a másik végére, a födél két végére készítsétek a kerúbokat! Exo 25:20 A kerúbok kiterjesztett szárnnyal legyenek rajta, betakarva szárnyukkal a födelet, és egymás felé forduljanak. A kerúbok arca a födél felé forduljon! Exo 25:21 A födelet tedd a ládára, a ládába pedig tedd bele a Bizonyságot, amelyet neked adok. Exo 25:22 Ott jelenek meg neked, és beszélek veled a födélről, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak. Beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak. Exo 25:23 Azután készíttess egy két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt akácfából! Exo 25:24 Vond be színarannyal, és készíttess rá körös-körül aranyszegélyt! Exo 25:25 Készíttess rá körös-körül egy tenyérnyi keretet, a keretére pedig készíttess körös-körül aranyszegélyt! Exo 25:26 Készíttess hozzá négy aranykarikát is, és erősítsd a karikákat a négy láb négy felső végére. Exo 25:27 A rúdtartó karikák a keretnél legyenek, hogy hordozható legyen az asztal. Exo 25:28 A rudakat akácfából készíttesd, és vond be arannyal: azokon hordozzák az asztalt! Exo 25:29 Készíttess hozzá tálakat, serpenyőket, korsókat és kelyheket, amelyekkel italáldozatot végeznek! Színaranyból készíttesd azokat! Exo 25:30 Tégy elém az asztalra mindenkor szent kenyeret! Exo 25:31 Azután készíttess lámpatartót színaranyból! Ötvösmunkával készüljön a lámpatartó. Szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai egy darabból legyenek. Exo 25:32 Hat ága nyúljon ki a két oldalából: három ág a lámpatartó egyik oldalából, három ág pedig a lámpatartó másik oldalából. Exo 25:33 Három mandulavirág alakú kehely az egyik ágon gömbbel és virággal, és három mandulavirág alakú kehely gömbbel és virággal a másik ágon. Így legyen mind a hat ágon, amelyek kinyúlnak a lámpatartóból. Exo 25:34 A lámpatartó középső szárán négy mandulavirág alakú kehely legyen gömbbel és virággal. Exo 25:35 Legyen gömb a belőle kinyúló két ág alatt is. Gömb legyen a belőle kinyúló második két ág alatt, és gömb legyen a belőle kinyúló harmadik két ág alatt is, a lámpatartóból kinyúló mind a hat ágnál. Exo 25:36 Gömbjeik és ágaik egy darabból legyenek. Egy darab színarany ötvösmunka legyen az egész. Exo 25:37 Készíttess hozzá hét mécsest is, és rakd fel a mécseseket, hogy bevilágítsák az előttük levő teret. Exo 25:38 Koppantói és hamutartói is színaranyból legyenek. Exo 25:39 Egy talentum színaranyból készüljön el az egész fölszerelés. Exo 25:40 Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál! Exo 26:1 A hajlékot tíz sátorlapból készíttesd: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból és karmazsin fonálból művészi módon beleszőtt kerúbokkal készíttesd azokat! Exo 26:2 Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök legyen, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök. Egyforma legyen a mérete mindegyik sátorlapnak. Exo 26:3 Öt sátorlap legyen egymással összefűzve, a másik öt sátorlap is legyen egymással összefűzve. Exo 26:4 Azután készíttess kék bíbor-hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készíttess a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzik. Exo 26:5 Készíttess ötven hurkot az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készíttess annak a sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűznek. Egymással szemben legyenek a hurkok. Exo 26:6 Készíttess ötven aranykapcsot is, és ezekkel a kapcsokkal fűzesd egymáshoz a sátorlapokat! Így lesz a hajlék egésszé. Exo 26:7 Azután készíttess sátorlapokat kecskeszőrből, sátornak a hajlék fölé, tizenegy ilyen sátorlapot készíttess. Exo 26:8 Egy sátorlap hossza harminc könyök legyen, a sátorlap szélessége pedig négy könyök legyen. Egyforma mérete legyen a tizenegy sátorlapnak. Exo 26:9 Fűzess össze öt sátorlapot külön, és hat sátorlapot is külön. A hatodik sátorlap pedig lógjon le a sátor elején. Exo 26:10 Készíttess ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzik, és ötven hurkot a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzik. Exo 26:11 Készíttess ötven rézkapcsot, és akaszd a kapcsokat a hurkokba. Így fűzd össze a sátrat, hogy egész legyen! Exo 26:12 A sátor lapjainak lelógó része, tehát a sátorlap lelógó részének a fele legyen a hajlék végein. Exo 26:13 Egy könyöknyi innen, egy könyöknyi onnan lógjon le a sátor lapjainak a hosszából, vagyis hajoljon rá a hajlék oldalaira innen is, onnan is, és fedje be azt! Exo 26:14 Készíttess még egy takarót a sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót delfinbőrből. Exo 26:15 Készíttess a hajlékhoz deszkákat is akácfából, felállítva. Exo 26:16 A deszka hossza tíz könyök legyen, a deszka szélessége pedig másfél könyök. Exo 26:17 Mindegyik deszkának két csapja legyen, amelyek összekötik egyiket a másikkal. Így készíttesd el a hajlék mindegyik deszkáját! Exo 26:18 Készíttesd el a hajlék deszkáit: húsz deszkát a déli oldalra, dél felé. Exo 26:19 Készíttess negyven ezüsttalpat a húsz deszka alá, két talpat mindegyik deszka alá, a két csapnak megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp legyen a két csapnak megfelelően. Exo 26:20 A hajlék másik oldalára, az északi végére is tégy húsz deszkát. Exo 26:21 Ezeknek is legyen negyven ezüsttalpa, két talp legyen az egyik deszka alatt és két talp legyen a másik deszka alatt is. Exo 26:22 A hajlék nyugati végére is készíttess hat deszkát. Exo 26:23 Készíttess két deszkát a hajlék sarkaira a két végén. Exo 26:24 Párosával legyenek egymás mellett, aljától a tetejéig egy karikával összefogva. Így legyen mindkettőnél, mindkét saroknál így legyen. Exo 26:25 Legyen tehát nyolc deszka ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talppal. Két talp legyen az egyik deszka alatt és két talp legyen a másik deszka alatt is. Exo 26:26 Készíttess reteszeket is akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalának a deszkáihoz, Exo 26:27 öt reteszt a hajlék másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a hajlék oldalának deszkáihoz a nyugati végén. Exo 26:28 A reteszek középen legyenek a deszkák között, rögzítve azokat egyik végétől a másik végéig. Exo 26:29 Vond be a deszkákat arannyal, és aranyból készíttesd a karikákat is a reteszek kengyeleiként. Vond be a reteszeket is arannyal. Exo 26:30 Állítsd fel a hajlékot pontosan úgy, ahogyan megmutattam neked a hegyen! Exo 26:31 Azután készíttess kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készíttesd azokat! Exo 26:32 Tedd ezt négy arannyal bevont akácfa oszlopra, amelyeknek aranykampóik legyenek, négy talpa pedig ezüstből legyen! Exo 26:33 Akaszd a kárpitot horgokra, vidd be a bizonyság ládáját a kárpit mögé, és a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől! Exo 26:34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében! Exo 26:35 Az asztalt helyezd el a kárpiton kívül, a lámpatartót pedig az asztallal szemben a hajlék déli oldalán. Az asztalt tedd az északi oldalra! Exo 26:36 Készíttess függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve. Exo 26:37 Készíttess a függönyhöz öt akácfa oszlopot, és vond be azokat arannyal. Kampói aranyból legyenek, és öntess azokhoz öt réztalpat! Exo 27:1 Készíttess oltárt akácfából, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre: négyzet alakú legyen az oltár, a magassága pedig legyen három könyök. Exo 27:2 Készíttess szarvakat a négy sarkára, vele egy darabból legyenek a szarvak, és vond be rézzel! Exo 27:3 Készíttess hozzá fazekakat a hamunak, lapátokat, hintőedényeket, villákat és szenesserpenyőket. Az egész fölszerelést rézből készíttesd el! Exo 27:4 Készíttess hozzá hálószerű rézrácsozatot, és a háló négy sarkára készíttess négy rézkarikát! Exo 27:5 Erősítsd ezt az oltár pereme alá úgy, hogy a háló az oltár közepéig érjen le. Exo 27:6 Készíttess az oltárhoz rudakat is, akácfa rudakat, és vond be azokat rézzel! Exo 27:7 Dugják a rudakat a karikákba, és legyenek a rudak az oltár két oldalán, amikor viszik. Exo 27:8 Deszkából készíttesd azt, belül üresre. Úgy készítsétek, ahogyan a hegyen láttad! Exo 27:9 Készíttesd el a hajlék udvarát is! A déli oldalon legyen szőnyegfala az udvarnak sodrott lenfonálból. Száz könyök hosszú legyen ezen az oldalon. Exo 27:10 Húsz oszlopa és húsz réztalpa legyen, de az oszlopok kampói és összetartói ezüstből legyenek. Exo 27:11 Így legyen az északi oldalon is, hosszában száz könyök hosszú szőnyegfal, húsz oszloppal és húsz réztalppal, de az oszlopok kampói és összekötői ezüstből legyenek! Exo 27:12 A nyugati oldalon ötven könyök széles szőnyegfala legyen az udvarnak; tíz oszlopa és tíz talpa legyen. Exo 27:13 A keleti oldalon is ötven könyök széles legyen az udvar. Exo 27:14 Tizenöt könyök szőnyegfal legyen az egyik oldalon, és ennek három oszlopa és három talpa legyen! Exo 27:15 A másik oldalon is tizenöt könyök szőnyegfal legyen, ennek is három oszlopa és három talpa legyen! Exo 27:16 Az udvar kapuja húsz könyöknyi függöny legyen kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve. Négy oszlopa és négy talpa legyen! Exo 27:17 Az udvar összes oszlopa körös-körül ezüsthuzallal legyen összekötve, kampóik ezüstből legyenek, talpaik pedig rézből. Exo 27:18 Az udvar hossza száz könyök, szélessége ötven-ötven, magassága pedig öt könyök szőnyeg legyen sodrott lenfonálból. A talpak rézből legyenek! Exo 27:19 A hajlékban végzendő szolgálatok egész fölszerelése, minden cöveke és az udvar összes cöveke is rézből legyen! Exo 27:20 Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. Exo 27:21 A kijelentés sátrában a kárpiton kívül, amely a bizonyság ládája előtt van, gondozzák azt Áron és fiai estétől reggelig az ÚR színe előtt. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre Izráel fiainál! Exo 28:1 Te pedig hívasd magadhoz Izráel fiai közül testvéredet, Áront, fiaival együtt! Ők legyenek a papjaim: Áron, valamint Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár, Áron fiai! Exo 28:2 Csináltass szent ruhákat testvérednek, Áronnak, hogy méltóságteljes és ékes legyen! Exo 28:3 Beszélj minden hozzáértő emberrel, akinek művészi képességet adtam, és készítsék el Áron ruháját, hogy papommá szentelhető legyen! Exo 28:4 Ezeket a ruhákat kell elkészíteniük: a hósent, éfódot, palástot, mintás köntöst, süveget és övet. Készítsenek szent ruhákat testvérednek, Áronnak és fiainak a papi szolgálathoz. Exo 28:5 Aranyat, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat használjanak hozzá. Exo 28:6 Az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi szövéssel készítsétek! Exo 28:7 Két egymáshoz érő vállrésze legyen a két végén, hogy összekapcsolható legyen. Exo 28:8 A rajta levő övet, amellyel megkötik, ugyanúgy, ugyanabból készítsék: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. Exo 28:9 Azután fogj két ónixkövet és vésd rájuk Izráel fiainak a nevét. Exo 28:10 Hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hatnak a nevét a másik kőre, születésük szerint. Exo 28:11 Vésnöki munkával, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik, úgy vésesd a két kőre Izráel fiainak a nevét. Körös-körül aranyfoglalattal készíttesd azokat! Exo 28:12 Azután tedd a két követ az éfód vállrészeire, az Izráel fiaira emlékeztető kövekül. Hordozza Áron a nevüket a két vállrészen emlékeztetőül az ÚR előtt. Exo 28:13 Készíttess aranyfoglalatokat is, Exo 28:14 és két színarany láncot. Fonottan készíttesd azokat zsinór módjára, és illeszd rá a sodrott láncokat a foglalatokra! Exo 28:15 Azután készíttess hósent művészi munkával a döntések közlésére! Úgy készíttesd, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készíttesd el! Exo 28:16 Négyzet alakú legyen, kétrét hajtva, egy arasz hosszú és egy arasz széles legyen. Exo 28:17 Foglalj abba foglalatba illő drágaköveket, négy sor követ ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd, ez az első sor. Exo 28:18 A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. Exo 28:19 A harmadik sor: opál, agát és ametiszt. Exo 28:20 A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Aranyfoglalatokba legyenek erősítve. Exo 28:21 A köveken tehát Izráel fiainak a nevei legyenek, a tizenkét névnek megfelelően. Pecsétgyűrű módjára legyen vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta legyen. Exo 28:22 Készíttess a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból! Exo 28:23 Készíttess a hósenra két aranykarikát is, és illeszd a két karikát a hósen két végére! Exo 28:24 A két aranyzsinórt fűzd a két aranykarikába a hósen két végén! Exo 28:25 A két zsinór végét erősítsd a két foglalatra, és erősítsd az éfód vállrészének az elejére! Exo 28:26 Készíttess még két aranykarikát, és erősítsd azokat is a hósen két végére azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül van. Exo 28:27 Azután készíttess még két aranykarikát, és illeszd azokat az éfód két vállrészére elöl, kissé lejjebb, közel az egybefűzéshez az éfód öve fölött. Exo 28:28 Csatolják a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék bíbor zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne csússzék el a hósen az éfódról! Exo 28:29 Hordozza Áron Izráel fiainak a neveit a szíve fölött a döntések közlésére való hósenen, amikor bemegy a szentélybe. Állandó emlékeztető legyen ez az ÚR színe előtt! Exo 28:30 Azután tedd a döntések közlésére való hósenba az úrímot és tummímot! Legyenek azok Áron szíve fölött, amikor bemegy az ÚR elé. Hordozza Áron mindig a szíve fölött a döntéseket, amelyeket Isten színe előtt fog adni Izráel fiainak! Exo 28:31 Azután készíttesd el az éfód palástját, az egészet kék bíborból! Exo 28:32 Legyen a közepén nyakkivágás, és a kivágáson körös-körül szövött szegélye legyen, mint a mellvért nyílásának, hogy ne szakadjon be. Exo 28:33 Készíttess a szegélyre gránátalmákat kék és piros bíborból, karmazsin fonálból körös-körül a szegélyére, közéjük pedig aranycsengettyűket körös-körül. Exo 28:34 Aranycsengettyű meg gránátalma váltakozzék a palást szegélyén körös-körül. Exo 28:35 Ezt viselje Áron szolgálat közben, hogy hallható legyen a csengés, amikor bemegy a szentélybe az ÚR színe elé, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon. Exo 28:36 Készíttess homlokdíszt színaranyból, és vésesd rá úgy, ahogyan a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Az ÚRnak szentelt! Exo 28:37 Fűzd ezt kék bíbor-zsinórra és legyen a süvegen, a süveg elején. Exo 28:38 Legyen Áron homlokán és hordozza Áron a szent dolgokban elkövetett bűnök terhét, amelyeket Izráel fiai a különféle szent ajándékokkal kapcsolatban követnek el. Legyen mindig a homlokán, hogy kedvesek legyenek ők az ÚR előtt. Exo 28:39 A köntöst lenből szövesd meg mintásra, és a süveget is lenből készíttesd! Az övet pedig művészi hímzéssel készíttesd! Exo 28:40 Áron fiainak is készíttess köntösöket, nekik is készíttess öveket, ékes és díszes papi süvegeket is készíttess nekik. Exo 28:41 Öltöztesd föl azokba testvéredet, Áront, meg a fiait. Majd kend föl őket, avasd fel tisztükbe, és szenteld föl őket, hogy papjaimmá legyenek. Exo 28:42 Készíttess nekik gyolcsnadrágot, hogy eltakarják mezítelenségüket: csípőtől a combig érjenek. Exo 28:43 Legyenek ezek Áronon és fiain, hogy bűnbe ne essenek és meg ne haljanak, amikor bemennek a kijelentés sátrába, vagy, amikor az oltárhoz mennek és szolgálnak a szentélyben. Örök rendelkezés ez neki és utódainak. Exo 29:1 Így cselekedj velük, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy bikaborjút és két hibátlan kost, Exo 29:2 továbbá kovásztalan kenyereket, olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat; ezeket finom búzalisztből készítsd el! Exo 29:3 Tedd egy kosárba, és kosarastul vidd oda. A bikát és a két kost is vezesd oda! Exo 29:4 Áront és a fiait is rendeld a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket. Exo 29:5 Azután fogd a ruhákat és add rá Áronra a köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a hósent, és övezd fel őt az éfód övével. Exo 29:6 Tedd a fejére a süveget, és a szent fejdíszt illeszd a süvegre. Exo 29:7 Aztán vedd a felkenésre való olajat, öntsd a fejére, és kend fel őt! Exo 29:8 Fiait is rendeld oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! Exo 29:9 Csatolj övet rájuk, Áronra és fiaira, tégy a fejükre papi süveget, és legyen övék a papi szolgálat örök rendelkezés szerint. Így avasd fel Áront és fiait! Exo 29:10 Azután vezettesd a bikát a kijelentés sátra elé, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a bika fejére. Exo 29:11 Azután vágd le a bikát az ÚR színe előtt, a kijelentés sátrának bejáratánál. Exo 29:12 Végy a bika véréből, és kend meg ujjaddal az oltár szarvait, a többi vért pedig öntsd az oltár alá! Exo 29:13 A kövérjéből vedd mindazt, ami a beleket borítja, meg a májon levő hártyát és a két vesét, a rajtuk levő kövérjével együtt, és füstölögtesd el az oltáron! Exo 29:14 A bika húsát, bőrét és ganéját égesd el a táboron kívül! Vétekáldozat lesz ez. Exo 29:15 Fogd az egyik kost, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére. Exo 29:16 Azután vágd le a kost, fogd fel a vérét és hintsd körös-körül az oltárra! Exo 29:17 Vagdald darabokra a kost, mosd meg a belső részeket, meg a lábszárakat, és tedd rá a darabokra és a fejre! Exo 29:18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron! Égőáldozat lesz ez az ÚRnak, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. Exo 29:19 Fogd a másik kost is, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére! Exo 29:20 Azután vágd le a kost, végy a véréből, és kend meg azzal Áron fülcimpáját, valamint fiai jobb fülcimpáját, jobb kezük hüvelykujját és jobb lábuk nagyujját. A vért pedig öntsd körös-körül az oltárra! Exo 29:21 Azután végy az oltáron levő vérből, meg a felkenésre való olajból, hintsd Áronra és ruhájára, meg a fiaira és fiai ruhájára! Így lesz szent ő és a ruhája, meg fiai és fiainak a ruhája. Exo 29:22 Majd vedd a kos kövérjét, a farkát és a beleket borító kövérjét, a májon levő hártyát, meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt és a jobb combot, mert felavatási kos ez. Exo 29:23 Továbbá egy kerek kenyeret és egy olajos lepényt, meg egy lángost a kovásztalan kenyerek kosarából, amely az ÚR előtt van. Exo 29:24 Azután rakd mindezt Áronnak és fiainak a tenyerébe, és mutassák fel azokat áldozatul az ÚRnak! Exo 29:25 Majd vedd el azokat a kezükből, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozatra téve, kedves illatul az ÚR előtt. Az ÚRnak szóló tűzáldozat lesz ez. Exo 29:26 Fogd az Áron fölavatására szánt kosnak a szegyét is, és mutasd azt be áldozatul az ÚR színe előtt! Azután legyen ez a te részed. Exo 29:27 Így szenteld meg a felmutatott szegyet és a felajánlott combot, amelyet fölmutattak és fölajánlottak az Áron és fiai felavatására szánt kosból. Exo 29:28 Legyen ez Ároné és fiaié örök rendelkezés szerint Izráel fiai részéről! Mert felajánlás ez, Izráel fiainak felajánlása békeáldozataikból, amelyeket az ÚRnak ajánlanak fel. Exo 29:29 Áronnak a szentélyben használt ruhái legyenek utódaié. Azokban kenjék fel és avassák fel őket. Exo 29:30 Azokba öltözzék hét napig az a pap, aki helyébe lép fiai közül, és majd bemegy a kijelentés sátrába, és szolgál a szentélyben. Exo 29:31 Fogd a fölavatásra szánt kost, és főzd meg a húsát a szent helyen! Exo 29:32 A kos húsát és a kosárban levő kenyeret egye meg Áron, fiaival együtt, a kijelentés sátrának bejáratánál. Exo 29:33 Egyék meg azokat a darabokat, amelyekkel engesztelés történt, amikor felavatták és fölszentelték őket. De idegen ne egyék belőle, mert szent az! Exo 29:34 Ha pedig marad valami az avatásra szánt húsból vagy kenyérből reggelre, akkor a maradékot égesd el! Nem szabad megenni, mert szent az. Exo 29:35 Pontosan úgy tégy Áronnal és fiaival, ahogyan megparancsoltam neked: hét nap alatt végezd el felavatásukat! Exo 29:36 Naponként készíts el egy vétekáldozatra való bikát engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, engesztelést végezve rajta. Kend fel azt, és így szenteld meg! Exo 29:37 Hét napig végezz engesztelést az oltáron, és így szenteld föl, hogy igen szent legyen az oltár. Szent legyen mindaz, ami az oltárhoz ér! Exo 29:38 Ezt készítsd az oltárra: naponként mindig két egyéves bárányt. Exo 29:39 Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el. Exo 29:40 Egy tizedrész finomlisztet, egy negyed hin sajtolt olajjal gyúrva, italáldozatul pedig egy negyed hin bort kell venni az első bárányhoz. Exo 29:41 A második bárányt estefelé készítsd el: úgy készíts hozzá ételáldozatot és italáldozatot, mint reggel! Kedves illatú tűzáldozat lesz ez az ÚRnak. Exo 29:42 Állandó égőáldozat legyen ez nemzedékről nemzedékre a kijelentés sátrának bejáratánál az ÚR előtt, ahol kijelentem magam nektek, és beszélek veled. Exo 29:43 Ott fogok megjelenni Izráel fiainak, és dicsőségemmel szentelem meg azt. Exo 29:44 Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy papjaim legyenek. Exo 29:45 Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. Exo 29:46 És megtudják, hogy én, az ÚR, vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, mert köztük lakozom én, az ÚR, az ő Istenük. Exo 30:1 Azután készíttess oltárt az illatáldozat bemutatására; akácfából készíttesd! Exo 30:2 Hossza egy könyök, szélessége egy könyök, tehát négyzet alakú legyen, és két könyök magas. Vele egy darabból legyenek a szarvai. Exo 30:3 Vond be színarannyal a tetejét és oldalait körös-körül, valamint a szarvait is! Készíttess rá körös-körül aranyszegélyt! Exo 30:4 Két aranykarikát is készíttess hozzá a szegélye alá, kétoldalt mindkét oldalára készíttess! Ezek legyenek a rudak kengyelei, hogy ezeken hordozzák az oltárt. Exo 30:5 A rudakat akácfából készíttesd, és vonasd be arannyal! Exo 30:6 Helyezd az oltárt a bizonyság ládájánál levő kárpit elé, a bizonyságon levő fedél elé, ahol megjelenek neked! Exo 30:7 Azon mutasson be Áron illatáldozatot reggelenként; amikor rendbe hozza a mécseseket, akkor mutassa be. Exo 30:8 Estefelé is mutassa be Áron, amikor felrakja a mécseseket. Állandó illatáldozat legyen ez az ÚR színe előtt nemzedékről nemzedékre! Exo 30:9 Ne mutassatok be azon idegen illatáldozatot, se égőáldozatot, se ételáldozatot; italáldozatot se öntsetek arra! Exo 30:10 Végezzen Áron engesztelést annak a szarvain évenként egyszer. Az engesztelési vétekáldozat véréből végezzen azon engesztelést évenként egyszer nemzedékről nemzedékre! Igen szent ez az ÚR előtt. Exo 30:11 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Exo 30:12 Amikor névjegyzékbe veszed Izráel fiai közül a számba veendőket, adjon mindenki váltságdíjat magáért az ÚRnak, amikor számba veszik, hogy ne érje őket csapás a számba vétel miatt. Exo 30:13 Mindazok, akik átesnek a számba vételen, adjanak egy fél sekelt a szent sekel szerint, amelyben húsz géra egy sekel. Fél sekel legyen az ÚRnak szóló felajánlás. Exo 30:14 Mindenki adja meg az ÚRnak szóló felajánlást, aki átesett a számba vételen húszévestől fölfelé. Exo 30:15 A gazdag ne adjon többet, és a nincstelen se adjon kevesebbet fél sekelnél, amikor megadjátok az ÚRnak szóló felajánlást váltságdíjul magatokért. Exo 30:16 Amikor átveszed a váltságdíjat Izráel fiaitól, add oda azt a kijelentés sátrának a szolgálatára, hogy mint értetek adott váltságdíj emlékeztesse az URat Izráel fiaira. Exo 30:17 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Exo 30:18 Készíttess egy mosakodásra való rézmedencét, amelynek állványa is rézből legyen! Helyezd azt a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel, Exo 30:19 hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Áron és fiai. Exo 30:20 Mosakodjanak meg a vízben, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába, hogy ne haljanak meg, ha az oltárhoz járulnak, és szent szolgálatot végeznek, vagy tűzáldozatot mutatnak be az ÚRnak. Exo 30:21 Mossák meg a kezüket és lábukat, hogy ne haljanak meg. Örök rendelkezés lesz ez nekik, neki és utódainak nemzedékről nemzedékre. Exo 30:22 Majd így beszélt Mózeshez az ÚR: Exo 30:23 Végy finom balzsamot és folyékony mirhát ötszáz pénzért, balzsamos fahéjat feleannyiért, azaz kétszázötven pénzért, balzsamos nádat is kétszázötven pénzért. Exo 30:24 Végy kassziát is ötszáz pénzért a szent sekel szerint, és egy hin olivaolajat. Exo 30:25 Készíts belőle felkenésre való szent olajat, vagyis fűszerezett olajkeveréket, ahogyan a kenetkeverő elkészíti. Ilyen legyen a fölkenésre való szent olaj. Exo 30:26 Kend meg ezzel a kijelentés sátrát és a bizonyság ládáját, Exo 30:27 az asztalt és egész fölszerelését, a lámpatartót és fölszerelését, az illatáldozati oltárt, Exo 30:28 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát. Exo 30:29 Így szenteld fel azokat, hogy igen szentek legyenek. Csak az érintheti, aki fel van szentelve. Exo 30:30 Kend fel Áront és fiait is. Szenteld fel őket, hogy papjaim legyenek. Exo 30:31 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Felkenésre való szent olajom lesz ez nemzedékről nemzedékre. Exo 30:32 Más embernek a testére nem szabad azt önteni, és ilyen összetételben más hasonlót ne készítsetek. Szent az, szentnek tartsátok! Exo 30:33 Ki kell irtani népe közül azt, aki hasonló kenetet készít, vagy illetéktelent ken meg vele. Exo 30:34 Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Végy fűszereket, azaz illatos gyantát és szagos borostyánt, erős illatú mézgát, fűszereket és tiszta tömjént egyenlő mértékben. Exo 30:35 Készíts belőle fűszerezett illatáldozatot, ahogyan a kenetkeverő készíti: sózva, tisztán és szentül. Exo 30:36 Morzsold szét egy részét, és tedd a bizonyság elé a kijelentés sátrában, ahol megjelenek neked. Igen szentnek tartsátok ezt! Exo 30:37 De ha magatoknak készítetek illatszert, ne ebben az összetételben készítsétek; tartsátok ezt az ÚRnak szentelt illatszernek! Exo 30:38 Mindenkit ki kell irtani népe közül, aki ilyet készít, hogy azzal illatosítsa magát. Exo 31:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Exo 31:2 Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből. Exo 31:3 Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, Exo 31:4 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, Exo 31:5 foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. Exo 31:6 Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked: Exo 31:7 a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését, Exo 31:8 az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt, Exo 31:9 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát, Exo 31:10 meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit, Exo 31:11 végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked. Exo 31:12 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Exo 31:13 Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az ÚR vagyok a megszentelőtök. Exo 31:14 Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon. Exo 31:15 Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az ÚR előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat napján. Exo 31:16 Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Exo 31:17 Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. Exo 31:18 Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat. Exo 32:1 Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Exo 32:2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! Exo 32:3 És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Exo 32:4 Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Exo 32:5 Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR ünnepe lesz. Exo 32:6 Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek. Exo 32:7 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Exo 32:8 Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Exo 32:9 Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép. Exo 32:10 És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek. Exo 32:11 Mózes azonban esedezett Istenéhez, az ÚRhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, URam, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Exo 32:12 Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt! Exo 32:13 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom. Exo 32:14 Az ÚR szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott. Exo 32:15 Azután megfordult Mózes, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva. Exo 32:16 A táblákat Isten készítette, az írás is Isten írása volt a táblákra vésve. Exo 32:17 Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Harci lárma ez a táborban! Exo 32:18 De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, dalolás hangját hallom én! Exo 32:19 Amikor odaért a táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál. Exo 32:20 Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Izráel fiaival. Exo 32:21 Majd ezt mondta Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! Exo 32:22 Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Exo 32:23 Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Exo 32:24 Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle. Exo 32:25 Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, Exo 32:26 odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az ÚRé! Lévi fiai mind hozzágyűltek. Exo 32:27 Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! Exo 32:28 Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember. Exo 32:29 Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok. Exo 32:30 Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek az ÚRhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért. Exo 32:31 Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Exo 32:32 Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál! Exo 32:33 Az ÚR így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem. Exo 32:34 Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, az én angyalom megy előtted, és majd a számonkérés napján számon kérem vétküket. Exo 32:35 De megverte az ÚR a népet, mert azt a borjút csináltatta, amelyet Áron készített el. Exo 33:1 Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Eredj, menj el innen a néppel együtt, amelyet fölhoztál Egyiptomból, arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor azt mondtam, hogy az ő utódaiknak adom azt. Exo 33:2 Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. Exo 33:3 Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton. Exo 33:4 Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit. Exo 33:5 Mert az ÚR ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatig is köztük mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük. Exo 33:6 Ezért nem hordanak ékszert Izráel fiai a Hóreb-hegytől fogva. Exo 33:7 Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta fel, messze a tábortól, és a kijelentés sátrának nevezte el. És ki kellett mennie mindenkinek a kijelentés sátrához a táboron kívülre, ha az URat kereste. Exo 33:8 Valahányszor kiment Mózes a sátorhoz, az egész nép fölkelt, és mindenki odaállt sátra bejáratához, és nézte Mózest, amint bement a sátorba. Exo 33:9 Valahányszor bement Mózes a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le, és megállt a sátor bejáratánál. Így beszélt Mózessel az ÚR. Exo 33:10 Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál. Exo 33:11 Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, a Nún fia nem távozott el a sátorból. Exo 33:12 Majd ezt mondta Mózes az ÚRnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat. Exo 33:13 Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped! Exo 33:14 Az ÚR így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? Exo 33:15 Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Exo 33:16 Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. Exo 33:17 Az ÚR így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek. Exo 33:18 Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! Exo 33:19 Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Exo 33:20 Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Exo 33:21 És ezt mondta az ÚR: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! Exo 33:22 És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok. Exo 33:23 Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg. Exo 34:1 Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél. Exo 34:2 Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! Exo 34:3 Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében. Exo 34:4 Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az ÚR parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát. Exo 34:5 Ekkor leszállt felhőben az ÚR, odaállt mellé, és kimondta az ÚR nevet. Exo 34:6 Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Exo 34:7 Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig. Exo 34:8 Mózes sietve letérdelt a földre, leborult, Exo 34:9 és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk Uram! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket! Exo 34:10 Az ÚR pedig azt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd az ÚR cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled. Exo 34:11 Őrizd meg, amit most parancsolok neked! Kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. Exo 34:12 Vigyázz, ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, ahová bemész, mert csapdává válnak köztetek! Exo 34:13 Sőt rontsátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat. Exo 34:14 Nem szabad leborulnod más isten előtt, mert az ÚR, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten. Exo 34:15 Ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, mert amikor paráználkodnak isteneikkel, és áldoznak isteneiknek, téged is meghívnak, és enni fogsz áldozataikból. Exo 34:16 Ne végy feleséget leányaik közül fiaidnak, mert amikor leányaik paráználkodnak isteneikkel, fiaidat is paráználkodásra csábítják az ő isteneikkel. Exo 34:17 Ne csinálj magadnak öntött istenszobrot! Exo 34:18 Tartsd meg a kovásztalan kenyér ünnepét! Hét napon át egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábíb hónap meghatározott idején, mert az Ábíb hónapban jöttél ki Egyiptomból. Exo 34:19 Enyém legyen mindaz, ami megnyitja anyja méhét, és minden hím jószágod is, amely marhád, vagy juhod elsőszülöttje! Exo 34:20 De a szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg! Ha nem váltod meg, szegd a nyakát! Minden elsőszülött fiút válts meg! Senki se jelenjék meg előttem üres kézzel! Exo 34:21 Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj, még szántáskor és aratáskor is pihenj! Exo 34:22 Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád első termését aratod; és a betakarítás ünnepét is az esztendő fordulóján! Exo 34:23 Évente háromszor jelenjék meg minden férfi az Úrnak, Izráel URának, Istenének színe előtt! Exo 34:24 Mert népeket űzök ki előled, kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy megjelenj Istenednek, az ÚRnak színe előtt. Exo 34:25 A nekem szánt áldozat vérét ne ontsd ki kovászos étel mellett, és ne maradjon meg másnap reggelre a páskaünnep áldozata! Exo 34:26 Földed első termésének javát vidd el Istenednek, az ÚRnak házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében! Exo 34:27 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel! Exo 34:28 Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az ÚRnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét. Exo 34:29 Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről. A bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt. Exo 34:30 Amikor Áron és Izráel fiai meglátták, hogy sugárzik Mózes arcának a bőre, féltek közel menni hozzá. Exo 34:31 Mózes azonban hívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük. Exo 34:32 Azután közel mentek hozzá Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az ÚR meghagyott neki a Sínai-hegyen. Exo 34:33 Bevégezve velük a beszédet, leplet tett Mózes az arcára. Exo 34:34 Valahányszor az ÚR színe elé ment Mózes, hogy beszéljen vele, levette a leplet kijöveteléig. Azután kijött, és elmondta Izráel fiainak mindazt, amit parancsként kapott. Exo 34:35 És mivel Izráel fiai látták, hogy Mózes arcának bőre sugárzik, ismét arcára borította Mózes a leplet, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen. Exo 35:1 Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az ÚR, hogy meg kell tennetek: Exo 35:2 Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, az ÚRnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. Meg kell ölni mindenkit, aki munkát végez ezen a napon! Exo 35:3 Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet szombaton! Exo 35:4 És ezt mondta Mózes Izráel fiai egész közösségének: Ezt a dolgot parancsolta az ÚR: Exo 35:5 Gyűjtsetek felajánlást magatok között az ÚRnak! Mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást az ÚRnak: aranyat, ezüstöt és rezet, Exo 35:6 kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, Exo 35:7 vörösre festett kosbőröket, delfinbőrt és akácfát, Exo 35:8 lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez; Exo 35:9 ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez. Exo 35:10 Jöjjön ide minden hozzáértő ember, és készítsék el mindazt, amit megparancsolt az ÚR: Exo 35:11 a hajlékot, annak sátrát és takaróját, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait. Exo 35:12 Készítsék el a ládát és annak rúdjait a födéllel együtt, a függőkárpitot, Exo 35:13 az asztalt, annak rúdjait, egész fölszerelését és a szent kenyereket, Exo 35:14 a lámpatartót a világításhoz, annak fölszerelését és mécseseit és a lámpaolajat. Exo 35:15 Készítsék el az illatáldozati oltárt és annak rúdjait, a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszereket, a bejárati függönyt a hajlék bejáratához, Exo 35:16 az égőáldozati oltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és annak állványát. Exo 35:17 Készítsék el az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, meg az udvar kapujának függönyét, Exo 35:18 a hajlék cövekeit, az udvar cövekeit és ezek köteleit, Exo 35:19 a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit! Exo 35:20 Ekkor eltávozott Mózes elől Izráel egész közössége. Exo 35:21 Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az ÚRnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. Exo 35:22 Eljöttek a férfiak az asszonyokkal együtt, mindenki, akit a szíve arra indított, és hoztak boglárokat, függőket, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott föl aranyból való ajándékot az ÚRnak. Exo 35:23 Minden férfi aszerint, hogy mije volt, hozott kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenfonalat és kecskeszőrt, továbbá vörösre festett kosbőröket és delfinbőröket. Exo 35:24 Aki ezüstből vagy rézből tudott felajánlást tenni, elhozta felajánlását az ÚRnak; akinek akácfája volt, azt hozta el a különböző istentiszteleti eszközökhöz. Exo 35:25 Mindazok az asszonyok, akik értettek hozzá, saját kezükkel fonták meg, és megfonva hozták el a kék és piros bíbort, a karmazsin fonalat és lenfonalat. Exo 35:26 Mindazok az asszonyok pedig, akiket a szívük arra indított, és értettek hozzá, megfonták a kecskeszőrt. Exo 35:27 A vezető emberek pedig ónixköveket és foglalatba való köveket hoztak az éfódhoz és hósenhez. Exo 35:28 Hoztak balzsamot és lámpaolajat, fölkenéshez való olajat és jó illatú füstölőszereket. Exo 35:29 Izráel fiai közül mindazok a férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte az ÚR Mózes által, elhozták önkéntes ajándékukat az ÚRnak. Exo 35:30 Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az ÚR név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Exo 35:31 Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, Exo 35:32 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, Exo 35:33 a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére. Exo 35:34 Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák fiával együtt. Exo 35:35 Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek. Exo 36:1 Ekkor Becalél és Oholíáb mindazokkal a hozzáértő férfiakkal együtt, akiknek bölcsességet és értelmet adott az ÚR, hogy el tudják készíteni a szentély különböző istentiszteleti eszközeit, elkészíttette azokkal egészen úgy, ahogyan megparancsolta az ÚR. Exo 36:2 Hívatta tehát Mózes Becalélt és Oholíábot, és mindazokat a hozzáértő embereket, akiknek bölcsességet adott az ÚR, mindenkit, akit szíve arra indított, hogy hozzáfogjon a munka elvégzéséhez. Exo 36:3 Ezek átvették Mózestől mindazokat a felajánlott dolgokat, amelyeket Izráel fiai hoztak a szentély istentiszteleti eszközeinek az elkészítéséhez. Ezenkívül is vittek hozzá minden reggel önkéntes áldozatokat. Exo 36:4 Eljöttek mindazok a hozzáértő emberek, akik a szentély különféle eszközein dolgoztak, mindenki a maga mesterségében, amiben dolgozni szokott. Exo 36:5 És ezt mondták Mózesnek: Többet hordott össze a nép, mint amennyi szükséges azokhoz az istentiszteleti eszközökhöz, amelyek elkészítését megparancsolta az ÚR. Exo 36:6 Ekkor megparancsolta Mózes, hogy vigyék hírül a táborban, hogy se férfi, se asszony ne készítsen semmit felajánlásul a szentély számára. És a nép abbahagyta az ajándékhordást. Exo 36:7 Mert elég volt az anyag az egész munka elvégzéséhez, sőt még maradt is. Exo 36:8 A munka végzéséhez értő emberek elkészítették a hajlékot tíz sátorlapból: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítették azokat. Exo 36:9 Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök volt. Azonos volt a mérete mindegyik sátorlapnak. Exo 36:10 Öt sátorlapot fűztek össze egymással, majd a másik öt sátorlapot is összefűzték egymással. Exo 36:11 Azután készítettek kék bíbor hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készítettek a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzték. Exo 36:12 Ötven hurkot készítettek az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készítettek annak a másik sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűztek. A hurkok szemben voltak egymással. Exo 36:13 Készítettek ötven aranykapcsot, és ezekkel a kapcsokkal rögzítették egymáshoz a sátorlapokat. Így lett a hajlék egésszé. Exo 36:14 Azután készítettek sátorlapokat kecskeszőrből, sátornak a hajlék fölé. Tizenegy ilyen sátorlapot készítettek: Exo 36:15 egy sátorlap hossza harminc könyök, szélessége pedig négy könyök volt. Egyforma mérete volt a tizenegy sátorlapnak. Exo 36:16 Külön fűztek össze öt sátorlapot, és külön hat sátorlapot is. Exo 36:17 Készítettek ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzték, és ötven hurkot készítettek a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzték. Exo 36:18 Készítettek ötven rézkapcsot a sátor összefűzésére, hogy egész legyen. Exo 36:19 Készítettek még egy takarót is a sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót delfinbőrből. Exo 36:20 Készítettek a hajlékhoz akácfa deszkákat, és felállították azokat. Exo 36:21 Tíz könyök volt a deszka magassága és másfél könyök a deszka szélessége. Exo 36:22 Két csapja volt mindegyik deszkának, azok kötötték össze egyiket a másikkal. Így készítették el a hajlék mindegyik deszkáját. Exo 36:23 A deszkákat így készítették el a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalon dél felé, Exo 36:24 és a húsz deszka alá negyven ezüsttalpat készítettek. Két talpat mindegyik deszka alá a két csapnak megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp volt a két csapnak megfelelően. Exo 36:25 A hajlék másik oldalára az északi oldalon is húsz deszkát készítettek. Exo 36:26 Ezeknek is negyven ezüsttalpa volt, két talp volt az egyik deszka alatt, és két talp volt a másik deszka alatt is. Exo 36:27 A hajlék nyugati végére is készítettek hat deszkát. Exo 36:28 Két deszkát készítettek a hajlék sarkaira a két végén. Exo 36:29 Párosával voltak egymás mellett, aljától a tetejéig összefogva egy karikával. Ezt csinálták mindkettőnél, mindkét saroknál. Exo 36:30 Nyolc deszka volt tehát ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talp. Két-két talp került mindegyik deszka alá. Exo 36:31 Készítettek reteszeket is akácfából: Ötöt a hajlék egyik oldalának a deszkáihoz, Exo 36:32 öt reteszt a hajlék másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a hajlék deszkáihoz a nyugati végén. Exo 36:33 Elkészítették a középső reteszt is, hogy középen rögzítse a deszkákat, egyik végétől a másik végéig. Exo 36:34 A deszkákat arannyal vonták be, és aranyból készítették a karikákat a reteszek kengyeléül. Bevonták arannyal a reteszeket is. Exo 36:35 Azután elkészítették a kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi módon beleszőtt kerúbokkal. Exo 36:36 Készítettek hozzá négy akácfa oszlopot, és bevonták arannyal. A rajta levő kampók is aranyból voltak. És öntöttek hozzájuk négy ezüsttalpat. Exo 36:37 Készítettek függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi módon kihímezve. Exo 36:38 Ehhez öt oszlopot kampókkal együtt, és bevonták az oszlopfőket és összekötőiket arannyal, öt talpuk pedig rézből volt. Exo 37:1 Azután elkészítette Becalél a ládát akácfából, amely két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas volt. Exo 37:2 Bevonta színarannyal kívül-belül, és készített rá körös-körül aranyszegélyt. Exo 37:3 Öntött négy aranykarikát a négy sarkára, két karikát az egyik oldalára és két karikát a másik oldalára. Exo 37:4 Készített rudakat is akácfából, és azokat is bevonta arannyal. Exo 37:5 Bedugta a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozhassák a ládát. Exo 37:6 Készített két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból. Exo 37:7 Készített két kerúbot aranyból; ötvösmunkával készítette azokat a fedél két végére. Exo 37:8 Az egyik kerúbot az innenső végére, a másik kerúbot a túlsó végére: a födél két végére készítette a kerúbokat. Exo 37:9 A kerúbok kiterjesztett szárnnyal voltak rajta, betakarva szárnyaikkal a födelet, egymás felé fordulva; a kerúbok arca a födélre hajolt. Exo 37:10 Azután elkészítette az asztalt akácfából, amely két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas volt. Exo 37:11 Bevonta színarannyal, és készített rá aranyszegélyt körös-körül. Exo 37:12 Készített rá körös-körül egy tenyérnyi keretet, a keretére pedig készített körös-körül aranyszegélyt. Exo 37:13 Öntött hozzá négy aranykarikát is, és ráerősítette a karikákat a négy láb négy végére. Exo 37:14 A rúdtartó karikák a keretnél voltak, hogy hordozható legyen az asztal. Exo 37:15 A rudakat akácfából készítette, és bevonta arannyal: azokon hordozták az asztalt. Exo 37:16 Elkészítette az asztalra való edényeket is színaranyból: a tálakat, serpenyőket, kelyheket és korsókat, amelyekkel italáldozatot végeznek. Exo 37:17 Elkészítette a lámpatartót színaranyból. Ötvösmunkával készült a lámpatartó. Szára, ágai, kelyhei, gömbjei és virágai egy darabból voltak. Exo 37:18 Hat ág nyúlt ki a két oldalából: három ág a lámpatartó egyik oldalából, és három ág a lámpatartó másik oldalából. Exo 37:19 Három mandulavirág alakú kehely volt az egyik ágon gömbbel és virággal, és három mandulavirág alakú kehely volt gömbbel és virággal a másik ágon. Így volt ez mind a hat ágon, amelyek kinyúltak a lámpatartóból. Exo 37:20 A lámpatartó középső szárán négy mandulavirág alakú kehely volt gömbbel és virággal. Exo 37:21 Gömb volt a belőle kinyúló két ág alatt, gömb volt a belőle kinyúló második két ág alatt, és gömb volt a belőle kinyúló harmadik két ág alatt is; a belőle kinyúló mind a hat ágnál. Exo 37:22 Gömbjeik és ágaik egy darabból voltak. Egy darab színarany ötvösmunka volt az egész. Exo 37:23 Készített hozzá hét mécsest is, meg azok koppantóit és hamutartóit is színaranyból. Exo 37:24 Egy talentum színaranyból készült ez és az egész fölszerelése. Exo 37:25 Elkészítette az illatáldozati oltárt is akácfából. Hossza egy könyök, szélessége egy könyök, tehát négyzet alakú volt, két könyök magas, és vele egy darabból voltak a szarvai. Exo 37:26 Bevonta színarannyal a tetejét és oldalait körös-körül, és a szarvait is. Készített rá körös-körül aranyszegélyt. Exo 37:27 Két aranykarikát is készített hozzá a szegély alá, kétoldalt mindkét oldalára. Ezek voltak a rudak kengyelei, ezeken hordozták az oltárt. Exo 37:28 A rudakat akácfából készítette, és bevonta arannyal. Exo 37:29 Elkészítette a felkenéshez való szent olajat és a fűszerezett illatáldozatot tisztán, ahogyan a kenetkeverő készíti. Exo 38:1 Azután elkészítette az égőáldozati oltárt akácfából négyzet alakúra, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre, és három könyök volt a magassága. Exo 38:2 Készített szarvakat a négy sarkára, vele egy darabból voltak a szarvak, és bevonta rézzel. Exo 38:3 Azután elkészítette az oltár egész fölszerelését: a fazekakat, a lapátokat, hintőedényeket, villákat és szenesserpenyőket. Az egész fölszerelést rézből készítette el. Exo 38:4 Készített az oltárhoz hálószerű rézrácsozatot a perem alá, amely a közepéig ért le. Exo 38:5 Öntött négy karikát a rézrácsozat négy végére rúdtartókul. Exo 38:6 Elkészítette a rudakat akácfából, és bevonta rézzel. Exo 38:7 Bedugta a rudakat az oltár oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen. Deszkákból készítette azt, belül üresre. Exo 38:8 Elkészítette a rézmedencét is, amelynek az állványa is rézből volt, azoknak az asszonyoknak a fémtükreiből, akik a kijelentés sátrának bejáratánál szolgáltak. Exo 38:9 Elkészítette az udvart is a déli oldalon, dél felé. Az udvar szőnyegfalai száz könyöknyi sodrott lenfonálból készültek. Exo 38:10 Húsz oszlopa és húsz réztalpa volt, de az oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak. Exo 38:11 Az északi oldal is száz könyöknyi volt, húsz oszloppal és húsz réztalppal. Az oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak. Exo 38:12 A nyugati oldalon ötven könyöknyi szőnyegfal volt tíz oszloppal és tíz talppal. Az oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak. Exo 38:13 A keleti oldal ötven könyök volt. Exo 38:14 Tizenöt könyök szőnyegfal volt az egyik oldalon, és annak három oszlopa és három talpa volt. Exo 38:15 A másik oldalon, az udvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt könyöknyi szőnyegfal volt. Ennek is három oszlopa és három talpa volt. Exo 38:16 Az udvar minden szőnyegfala körös-körül sodrott lenfonálból készült. Exo 38:17 Az oszlopok talpai rézből, az oszlopok kampói és összekötői pedig ezüstből voltak. Az oszlopfőket is ezüsttel borították be. Az udvar összes oszlopát ezüsthuzal kötötte össze. Exo 38:18 Az udvar kapujának a függönye művészi módon volt kihímezve kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. A hossza húsz könyök, a magassága, vagyis a szélessége öt könyök volt az udvar szőnyegfalainak megfelelően. Exo 38:19 Négy oszlopuk és négy réztalpuk volt. Ezüstből voltak a kampóik; az oszlopfők és összekötők is ezüstből voltak. Exo 38:20 A hajlék és az udvar összes cöveke körös-körül rézből volt. Exo 38:21 Így vették számba a hajlékhoz, a bizonyság hajlékához felhasznált dolgokat, amelyeket Mózes parancsára számba kellett venni. A léviták feladata volt ez, Ítámárnak, Áron főpap fiának vezetésével. Exo 38:22 Becalél, Húr fiának, Úrínak a fia Júda törzséből, elkészítette mindazt, amit Mózesnek parancsolt meg az ÚR. Exo 38:23 Vele együtt dolgozott a Dán törzséből való Oholíáb, Ahíszámák fia, aki mesteri tervező és művész volt a kék és piros bíbor, a karmazsin és lenfonál feldolgozásában. Exo 38:24 A munkálatokhoz, a szentély egész munkálatához felhasznált összes arany ajándékul hozott arany volt: huszonkilenc talentum és hétszázharminc sekel, a szent sekel szerint. Exo 38:25 Az ezüst pedig, amelyet a közösség számba vett tagjai adtak: száz talentum és ezerhétszázhetvenöt sekel volt, a szent sekel szerint. Exo 38:26 Fejenként egy beka vagyis fél sekel, a szent sekel szerint, mind a hatszázháromezer-ötszázötven személytől, akik átestek a számba vételen húszévestől fölfelé. Exo 38:27 A száz talentum ezüstből megöntötték a szentély és a kárpit talpait, száz talpat száz talentumból, vagyis egy talentumból egy talpat. Exo 38:28 Az ezerhétszázhetvenöt sekelből készítették el az oszlopok kampóit, beborították az oszlopfőket, és összekötötték azokat. Exo 38:29 Az ajándékul hozott réz hetven talentum és kétezer-négyszáz sekel volt. Exo 38:30 Ebből készítették a kijelentés sátra bejáratának talpait, a rézoltárt a hozzá való rézrácsozattal, és az oltár egész fölszerelését, Exo 38:31 meg az udvar talpait körös-körül, az udvar kapujának talpait, a hajlék összes cövekét és az udvar összes cövekét körös-körül. Exo 39:1 Elkészítették a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból. Elkészítették Áron szent ruháit is, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Exo 39:2 Elkészítették az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. Exo 39:3 Aranyból vékony lapokat vertek, és fonalakká metélték, hogy beledolgozhassák a kék és piros bíborba, a karmazsinba és lenbe, művészi munkával. Exo 39:4 Készítettek hozzá összekapcsolható vállrészeket, amelyek a két végükön kapcsolódtak össze. Exo 39:5 A rajta levő övet, amellyel megkötötték, ugyanúgy és ugyanabból készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Exo 39:6 Azután megmunkálták az aranyfoglalatba való ónixköveket, és rávésték Izráel fiainak a nevét, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik. Exo 39:7 És rátették azokat az éfód vállrészeire, Izráel fiaira emlékeztető kövekül, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Exo 39:8 Azután elkészítették a hósent művészi munkával, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. Exo 39:9 Négyzet alakú volt, és kétrét hajtva készítették a hósent. Egy arasz hosszú és egy arasz széles volt kétrét hajtva. Exo 39:10 És négy sor követ foglaltak bele ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd; ez volt az első sor. Exo 39:11 A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis. Exo 39:12 A harmadik sor: opál, agát és ametiszt. Exo 39:13 A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Bele voltak erősítve aranyfoglalatokba. Exo 39:14 A köveken Izráel fiainak a nevei voltak, a tizenkét névnek megfelelően. A pecsétgyűrűhöz hasonlóan voltak vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta volt. Exo 39:15 Készítettek a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból. Exo 39:16 Azután készítettek két aranyfoglalatot és két aranykarikát, és ráillesztették a két karikát a hósen két végére. Exo 39:17 A két aranyzsinórt belefűzték a két karikába a hósen két végén. Exo 39:18 A két zsinór két végét ráerősítették a két foglalatra, és ráerősítették az éfód vállrészének az elejére. Exo 39:19 Készítettek két aranykarikát is, és ráerősítették azokat a hósen két végére, azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül volt. Exo 39:20 Készítettek még két aranykarikát, és ráillesztették az éfód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az összefűzéshez az éfód öve felett. Exo 39:21 Kék bíborzsinórral csatolták a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz, úgyhogy az éfód öve felett volt, és nem csúszott el a hósen az éfódról. Így parancsolta meg az ÚR Mózesnek. Exo 39:22 Elkészítették az éfód palástját is, az egészet kék bíborból, takácsmunkával. Exo 39:23 A palást nyakkivágása középen volt, mint a mellvért nyakkivágása. A kivágáson körös-körül szegély volt, hogy be ne szakadjon. Exo 39:24 A palást szegélyére gránátalmákat készítettek kék és piros bíborból és sodrott karmazsin fonálból. Exo 39:25 Készítettek csengettyűket színaranyból, és odaerősítették a csengettyűket a gránátalmák közé a palást szegélyére körös-körül, vagyis a gránátalmák közé. Exo 39:26 Csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást szegélyén körös-körül. Ebben szolgált a főpap, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 39:27 Elkészítették Áronnak és fiainak a köntöseit lenből, takácsmunkával. Exo 39:28 A főpapi süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból. Exo 39:29 Az övet is sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi hímzéssel, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 39:30 Azután a homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá pecsétgyűrű vésésének a módján: Az ÚRnak szentelt! Exo 39:31 Ezt kék bíbor zsinórra fűzték, és rákötötték a süveg elejére, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Exo 39:32 Így végezték el a hajléknak, a kijelentés sátrának összes munkálatait. Egészen úgy készítették el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek, úgy készítették el. Exo 39:33 És bemutatták Mózesnek a hajlékot, a sátrat és egész fölszerelését: a kapcsokat, deszkákat és reteszeket, az oszlopokat és talpakat, Exo 39:34 a vörösre festett kosbőrtakarót és a delfinbőr takarót, a kárpitot és a függönyt, Exo 39:35 a bizonyság ládáját, annak rúdjait és fedelét, Exo 39:36 az asztalt, annak egész fölszerelését és a szent kenyereket, Exo 39:37 a színarany lámpatartót mécseseivel, a mécseseket sorjában, a teljes fölszerelést, meg a lámpaolajat, Exo 39:38 az aranyoltárt, a felkenéshez való olajat, a jó illatú füstölőszereket és a sátor bejáratának függönyét, Exo 39:39 a rézoltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és állványát, Exo 39:40 az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, az udvar kapujára való függönyt, annak köteleit és cövekeit, a hajléknak, vagyis a kijelentés sátrának egész istentiszteleti fölszerelését, Exo 39:41 a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit. Exo 39:42 Úgy készítettek el minden munkálatot Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 39:43 Mózes megtekintette az egész munkálatot, és megállapította, hogy elkészült; egészen úgy készítették el, ahogyan az ÚR megparancsolta. És megáldotta őket Mózes. Exo 40:1 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Exo 40:2 Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, a kijelentés sátrát! Exo 40:3 Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát födéllel! Exo 40:4 Vidd be az asztalt, és rakd rá, ami rá való! Vidd be a lámpatartót, és rakd rá a mécseseket! Exo 40:5 Tedd az illatáldozatra való aranyoltárt a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára! Exo 40:6 Helyezd az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának bejárata elé! Exo 40:7 A mosdómedencét tedd a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel! Exo 40:8 Azután rendezd el az udvart körös-körül, és tedd föl a függönyt az udvar kapujára! Exo 40:9 Vedd a felkenéshez való olajat, kend meg a hajlékot és mindazt, ami benne van! Így szenteld föl azt és egész fölszerelését, hogy szent legyen! Exo 40:10 Kend meg az égőáldozati oltárt is és egész fölszerelését; így szenteld föl az oltárt, hogy igen szent legyen az oltár! Exo 40:11 A mosdómedencét és annak állványát is kend meg! Így szenteld föl azt! Exo 40:12 Azután vezesd Áront és fiait a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket! Exo 40:13 Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, és kend fel, és szenteld fel, hogy a papom legyen! Exo 40:14 Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! Exo 40:15 Kend fel őket, ahogyan apjukat felkented, hogy papjaim legyenek! Ez a felkenés teszi őket örökre papokká nemzedékről nemzedékre. Exo 40:16 Mózes pontosan úgy járt el mindenben, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. Exo 40:17 A második év első hónapjának első napján felállították a hajlékot. Exo 40:18 Felállíttatta Mózes a hajlékot, lerakták a talpait, felállították deszkáit, ráillesztették a reteszeket, és felállították az oszlopokat. Exo 40:19 Azután kifeszítették a hajlékra a sátrat, fölterítették a sátorra a takarót, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 40:20 Majd fogta a bizonyságot, és beletette a ládába. A rudakat ráillesztették a ládára, és a födelet rátették a ládára. Exo 40:21 Azután bevitték a ládát a hajlékba, és föltették a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 40:22 Elhelyezték az asztalt is a kijelentés sátrában a hajlék északi oldalán, a kárpiton kívül. Exo 40:23 Majd kenyereket raktak rá sorban az ÚR elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 40:24 Felállította a lámpatartót a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán. Exo 40:25 Fölrakta a mécseseket az ÚR elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 40:26 Az aranyoltárt pedig a kárpit elé helyezte a kijelentés sátrában, Exo 40:27 és jó illatú áldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 40:28 És föltette a függönyt a hajlék bejáratára. Exo 40:29 Az égőáldozati oltárt pedig a hajléknak, kijelentés sátrának bejáratánál helyezte el, és égőáldozatot meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 40:30 A mosdómedencét a kijelentés sátra és az oltár között helyezte el, vizet töltött bele a mosakodáshoz. Exo 40:31 Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat. Exo 40:32 Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Exo 40:33 Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így végezte el Mózes a munkát. Exo 40:34 Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. Exo 40:35 És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot. Exo 40:36 Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész vándorlásuk alatt. Exo 40:37 Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők se, amíg föl nem szállt. Exo 40:38 Mert nappal az ÚR felhője volt a hajlékon, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején. Lev 1:1 Szólította Mózest az ÚR, és így beszélt hozzá a kijelentés sátrából: Lev 1:2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Ha egy ember közületek áldozatot akar bemutatni az ÚRnak, valamilyen állatot, marhát, vagy juhfélét, így mutassátok be az áldozatot: Lev 1:3 Ha valaki marhát akar áldozni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be. Vigye azt a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy kedvesen fogadja tőle az ÚR. Lev 1:4 Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy az kedves legyen és engesztelést szerezzen. Lev 1:5 Majd vágja le a marhát az ÚR színe előtt. Áron fiai, a papok pedig mutassák be áldozatul a vért úgy, hogy hintsék a vért körös-körül az oltárra, amely a kijelentés sátrának a bejáratánál van. Lev 1:6 Azután nyúzza meg az égőáldozatot, és darabolja szét darabjaira. Lev 1:7 Áron pap fiai pedig gyújtsanak tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre. Lev 1:8 Azután Áron fiai, a papok, rakják oda sorjában a darabokat, a fejet és a hájat a fára, amely az oltár tüzén van. Lev 1:9 A belét és lábszárait azonban mossák meg vízben, és úgy füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. Lev 1:10 Ha valaki juhfélét, bárányt vagy kecskét akar adni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be. Lev 1:11 Vágja le az oltár északi oldalánál az ÚR színe előtt, Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. Lev 1:12 Azután darabolja szét darabjaira, és a fejével meg a hájával együtt rakja azokat a pap sorjában a fára, amely az oltár tüzén van. Lev 1:13 A belet és a lábszárakat azonban mossák meg vízben, a pap pedig mutassa be áldozatul az egészet, és füstölögtesse el az oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. Lev 1:14 Ha pedig valaki madarat akar égőáldozatul bemutatni az ÚRnak, akkor gerlicét vagy galambfiókát mutasson be áldozatul. Lev 1:15 Vigye oda a pap az oltárhoz, és miután a nyakát kitekerte, füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig nyomja ki az oltár peremére. Lev 1:16 A begyét tartalmával együtt távolítsa el, és dobja az oltár keleti oldalára, a hamu gyűjtőhelyére. Lev 1:17 Hasítsa be a szárnyait, de ne szakítsa le, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron, a tűzre rakott fán. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. Lev 2:1 Ha valaki ételáldozatot akar bemutatni az ÚRnak, finomliszt legyen az áldozata, öntsön rá olajat és tegyen rá tömjént. Lev 2:2 Vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz, a pap pedig vegyen ki abból egy tele marok finomlisztet és olajat, meg az összes tömjént, és füstölögtesse el a pap az oltáron az áldozat emlékeztető részét: kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. Lev 2:3 Ami megmarad az ételáldozatból, az legyen Ároné és a fiaié. Az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik ez. Lev 2:4 Ha kemencében sült ételáldozatot akarsz bemutatni, finomlisztből készült, olajjal gyúrt kovásztalan lepények vagy olajjal megkent kovásztalan lángosok legyenek azok. Lev 2:5 Ha áldozatod sütőlapon sült ételáldozat, finomlisztből olajjal gyúrt, kovásztalan legyen. Lev 2:6 Tördeld darabokra, és önts rá olajat. Ételáldozat ez. Lev 2:7 Ha pedig áldozatod edényben készült ételáldozat, finomlisztből olajjal készüljön. Lev 2:8 Az ezekből készült ételáldozatot vidd el az ÚRnak. Vidd oda a paphoz, az pedig járuljon vele az oltárhoz. Lev 2:9 Vegye ki a pap az ételáldozatból az áldozat emlékeztető részét, és füstölögtesse el az oltáron. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. Lev 2:10 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az legyen Ároné és a fiaié. Az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik ez. Lev 2:11 Minden ételáldozat, amit bemutattok az ÚRnak, kovász nélkül készüljön. Semmit, ami kovásszal és mézzel készült, nem szabad elfüstölögtetni tűzáldozatul az ÚRnak. Lev 2:12 Az első termés áldozataként bemutathatjátok azokat az ÚRnak, de az oltárra nem kerülhetnek kedves illatul. Lev 2:13 Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne maradjon el ételáldozatodról Istened szövetségének a sója. Minden áldozatodat sóval mutasd be. Lev 2:14 Ha az első termésből mutatsz be ételáldozatot az ÚRnak, tűzön pörkölt kalászt és gabonadarát mutass be első termésed ételáldozataként. Lev 2:15 Adj hozzá olajat és tégy rá tömjént. Ételáldozat ez. Lev 2:16 A pap pedig füstölögtesse el annak a darájából és olajából az áldozat emlékeztető részét, meg az összes tömjént. Tűzáldozat ez az ÚRnak. Lev 3:1 Ha valakinek az áldozata békeáldozat, és marhát akar áldozatul bemutatni, akár hímet, akár nőstényt, csak hibátlant áldozzon az ÚR előtt. Lev 3:2 Tegye kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátrának a bejáratánál. Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. Lev 3:3 Azután a békeáldozatból mutassa be az ÚRnak tűzáldozatul a kövérjét, amely a beleket takarja, és mindazt a kövérjét, amely a beleken van. Lev 3:4 Fejtse le a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. Lev 3:5 Füstölögtessék el ezt Áron fiai az oltáron, rátéve az égőáldozatra, amely a tűzre rakott fán van. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. Lev 3:6 Ha valaki juhfélét akar békeáldozatul bemutatni az ÚRnak, akár hímet, akár nőstényt, csak hibátlant áldozzon. Lev 3:7 Ha bárányt akar áldozatul bemutatni, vigye oda az ÚR elé. Lev 3:8 Tegye kezét áldozatának a fejére, és vágja le a kijelentés sátra előtt. Áron fiai pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. Lev 3:9 Azután a békeáldozatból mutassa be az ÚRnak tűzáldozatul a kövérjét, az egész farkát, amelyet a farkcsigolyánál válasszon le, meg azt a kövérjét, amely a beleket takarja és az összes kövérjét, ami a beleken van. Lev 3:10 Fejtse le a két vesét is a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. Lev 3:11 Füstölögtesse el ezt a pap az oltáron. Az ÚR tűzáldozatának eledele ez. Lev 3:12 Ha valaki kecskét akar áldozni, vigye oda az ÚR elé. Lev 3:13 Tegye kezét annak a fejére, és vágja le a kijelentés sátra előtt. Áron fiai pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. Lev 3:14 Azután mutasson be abból áldozatot tűzáldozatul az ÚRnak: a kövérjét, amely a beleket takarja és az összes kövérjét, ami a beleken van. Lev 3:15 Fejtse le a két vesét is a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. Lev 3:16 A pap pedig füstölögtesse el azokat az oltáron. Tűzáldozat eledele ez kedves illatul. A kövérje mind az ÚRé. Lev 3:17 Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken: se kövérjét, se vért ne egyetek! Lev 4:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Lev 4:2 Mondd el Izráel fiainak, hogy mi történjék akkor, ha valaki nem szándékosan vétkezik az ÚRnak valamelyik tilalma ellen, és azok közül csak egyet is áthág. Lev 4:3 Ha a fölkent pap vétkezik, és a nép vétkessé vált miatta, akkor elkövetett vétkéért mutasson be egy hibátlan bikaborjút vétekáldozatul az ÚRnak. Lev 4:4 Vezesse a bikát a kijelentés sátrának a bejáratához, az ÚR elé, tegye kezét a bika fejére, és vágja le a bikát az ÚR előtt. Lev 4:5 Azután vegyen a fölkent pap a bika véréből, és vigye be azt a kijelentés sátrába. Lev 4:6 Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen a vérből hétszer a szentély kárpitjára, az ÚR színe előtt. Lev 4:7 Azután kenje meg a pap a vérrel az ÚR színe előtt az illatszerfüstölő oltár szarvait a kijelentés sátrában, a bika vérét pedig mind öntse az égőáldozati oltár aljára, a kijelentés sátrának a bejáratánál. Lev 4:8 Vegye ki a vétekáldozati bikából az összes kövérjét, azt a kövérjét, amely a beleket takarja és az összes kövérjét, ami a beleken van. Lev 4:9 Fejtse le a két vesét is a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt, Lev 4:10 ahogyan azt a békeáldozati marhából szokták kivenni. Füstölögtesse el azokat a pap az égőáldozati oltáron. Lev 4:11 De a bika bőrét és az egész húsát, a fejével és lábszáraival együtt, meg a beleit és a ganéját, Lev 4:12 tehát az egész bikát vigye ki a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a hamut öntik, és égesse azt el farakáson, tűzben. Ott égessék el, ahova a hamut öntik. Lev 4:13 Ha Izráel egész közössége megtéved, és áthágnak csak egyet is az ÚR tilalmai közül és vétkessé válnak miatta, de úgy, hogy a gyülekezet előtt rejtve volt a dolog, Lev 4:14 később azonban kitudódik a vétek, amely miatt vétkesekké váltak, akkor mutasson be a gyülekezet egy bikaborjút vétekáldozatul. Vezessék azt a kijelentés sátra elé. Lev 4:15 A közösség vénei tegyék kezüket a bika fejére az ÚR színe előtt, azután vágják le a bikát az ÚR színe előtt. Lev 4:16 A fölkent pap vigyen be a bika véréből a kijelentés sátrába. Lev 4:17 Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen abból hétszer a kárpitra, az ÚR színe előtt. Lev 4:18 Kenjen vért annak az oltárnak a szarvaira is, amely a kijelentés sátrában van, az ÚR színe előtt, a vért pedig mind öntse az égőáldozati oltár aljára, a kijelentés sátrának a bejárata előtt. Lev 4:19 Vegye ki belőle az összes kövérjét, és füstölögtesse el az oltáron. Lev 4:20 Ugyanazt tegye ezzel a bikával, amit a vétekáldozati bikával szokott tenni, úgy cselekedjék vele. Ha a pap elvégezte értük az engesztelést, akkor bocsánatot nyernek. Lev 4:21 Azután vigye ki a bikát a táboron kívülre, és ugyanúgy égesse el, ahogyan az előző bikát elégette. A gyülekezet vétekáldozata ez. Lev 4:22 Ha egy vezető ember nem szándékosan vétkezik, és áthág csak egyet is az ÚRnak, Istenének a tilalmai közül, és vétkessé válik miatta, Lev 4:23 vagy tudtára adják vétkét, amiben vétkes, akkor hozzon áldozatul egy hibátlan kecskebakot. Lev 4:24 Tegye kezét a bak fejére, és vágja le azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni, az ÚR színe előtt. Vétekáldozat ez. Lev 4:25 A pap pedig vegyen ujjával a vétekáldozat véréből és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az égőáldozati oltár aljára. Lev 4:26 Az egész kövérjét füstölögtesse el az oltáron, ahogyan a békeáldozat kövérjét szokták. Ha így a pap elvégzi az engesztelést annak a vétkéért, akkor bocsánatot nyer. Lev 4:27 Ha egy ember a köznépből nem szándékosan vétkezik, és áthág csak egyet is az ÚR tilalmai közül, és vétkessé válik miatta, Lev 4:28 vagy tudtára adják vétkét, amiben vétkes, akkor hozzon áldozatul egy hibátlan nőstény kecskét a vétkéért, amiben vétkes. Lev 4:29 Tegye kezét a vétekáldozat fejére, és vágja le a vétekáldozatot az égőáldozat helyén. Lev 4:30 A pap pedig vegyen ujjával a vérből, és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára. Lev 4:31 Fejtse le az egész kövérjét úgy, ahogy a békeáldozat kövérjét szokták lefejteni, a pap pedig füstölögtesse el az oltáron kedves illatul az ÚRnak. Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést, bocsánatot nyer. Lev 4:32 Ha bárányt hoz vétekáldozatul, hibátlan nőstényt hozzon. Lev 4:33 Tegye kezét a vétekáldozat fejére, és vágja le vétekáldozatul azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni. Lev 4:34 A pap pedig vegyen ujjával a vétekáldozat véréből, és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára. Lev 4:35 Fejtse le az egész kövérjét úgy, ahogy a békeáldozati bárány kövérjét szokták lefejteni, a pap pedig füstölögtesse el az oltáron, az ÚR tűzáldozataira téve. Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést, vétkéért, amiben vétkes, bocsánatot nyer. Lev 5:1 Ha azzal vétkezik valaki, hogy átkozódást hallott, és bár tanúja volt, akár látta, akár megtudta a dolgot, de nem jelenti, bűnrészessé válik. Lev 5:2 Vagy ha valaki hozzáér bármely tisztátalan dologhoz, akár tisztátalan vadnak, akár tisztátalan baromnak, akár tisztátalan féregnek a teteméhez, még ha nem is vette észre, tisztátalanná lett, és vétkessé vált. Lev 5:3 Vagy ha valaki hozzáér emberi tisztátalansághoz, bármilyen tisztátalansághoz, amitől tisztátalanná lesz, még ha nem is vette észre, de aztán megtudta, vétkessé vált. Lev 5:4 Vagy ha valaki meggondolatlanul vesz esküt az ajkára, akár jóra, akár rosszra, bármire, amire csak meggondolatlanul esküdhetik az ember, ha nem is vette észre, de aztán megtudta, vétkessé vált az ilyen miatt. Lev 5:5 Ha tehát vétkessé válik az ilyen miatt, vallja meg, hogy miben vétkezett, Lev 5:6 azután vigye el jóvátételi áldozatát az ÚRnak, vétkéért, amiben vétkes: egy nőstény bárányt vagy kecskét a nyájból vétekáldozatul. A pap pedig szerezzen számára engesztelést vétkéért. Lev 5:7 Ha azonban nem telik neki bárányra, akkor vigyen vétkéért jóvátételi áldozatul két gerlicét vagy két galambfiókát az ÚRnak: egyet vétekáldozatul, egyet égőáldozatul. Lev 5:8 Vigye el azokat a paphoz, az pedig mutassa be először a vétekáldozatra valót úgy, hogy szakassza meg nyakát a nyakszirtjénél, de le ne szakítsa. Lev 5:9 Hintsen a vétekáldozat véréből az oltár peremére, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár aljára. Vétekáldozat ez. Lev 5:10 A másikat készítse el égőáldozatul a rendtartás szerint. Ha így a pap elvégzi az engesztelést vétkéért, amiben vétkes, bocsánatot nyer. Lev 5:11 Ha nem telik neki két gerlicére vagy galambfiókára sem, akkor ezt vigye áldozatul vétkéért: egytized véka finomlisztet vétekáldozatul, de ne tegyen rá olajat és ne adjon hozzá tömjént, mert ez vétekáldozat. Lev 5:12 Vigye el azt a paphoz, a pap pedig vegye ki abból egy tele marokkal az áldozat emlékeztető részét, és füstölögtesse el az oltáron, az ÚR tűzáldozataira téve. Vétekáldozat ez. Lev 5:13 Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést bármelyik vétkéért, amelyet ezek közül elkövetett, bocsánatot nyer. A pap része ugyanaz legyen, mint az ételáldozatból. Lev 5:14 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 5:15 Ha valaki hűtlenül bánik az ÚR szent dolgaival, de nem szándékosan vétkezik, vigye el jóvátételi áldozatát az ÚRnak: egy hibátlan kost a nyájból, amelyet a szent pénzegység szerint ezüst pénzben fölbecsültek, jóvátételi áldozatul. Lev 5:16 Amit vétkesen elvett a szent dolgokból, fizesse vissza, tegye hozzá annak ötödrészét, és adja oda a papnak. Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést a jóvátételi áldozat kosával, bocsánatot nyer. Lev 5:17 Ha valaki úgy vétkezik, hogy csak egyet is áthág az ÚR tilalmai közül, bár nem tudta, mégis vétkessé válik, és bűn terheli. Lev 5:18 Ezért vigyen a paphoz jóvátételi áldozatul a nyájból egy hibátlan kost, fölbecsültetve. Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést, a tévedésért, amelybe tudtán kívül esett, akkor bocsánatot nyer. Lev 5:19 Jóvátételi áldozat ez, mert jóvátétellel tartozott az ÚRnak. Lev 5:20 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 5:21 Ha vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az ÚR ellen azzal, hogy eltagadja honfitársának a rábízott, vagy kezébe adott, vagy attól elrabolt holmiját, vagy zsarolja honfitársát, Lev 5:22 vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja azt, sőt hamisan esküszik csak egyre is mindezek közül, amelyeknek az elkövetésével vétkezik az ember, Lev 5:23 ez történjék: Mivel vétkezett és adóssá lett, térítse meg a rablott holmit, amit elrabolt, vagy a zsarolt összeget, amit kizsarolt, vagy a rábízottat, amit rábíztak, vagy az elveszett holmit, amit talált, Lev 5:24 vagy amire nézve hamisan esküdött, mindazt fizesse meg teljes értéke szerint, de tegye hozzá az ötödrészét, és adja oda annak, akit megillet, a jóvátételi áldozat napján. Lev 5:25 Jóvátételi áldozatul pedig vigyen az ÚRnak a nyájból egy hibátlan kost, fölbecsültetve, jóvátételi áldozatul a paphoz. Lev 5:26 Ha így a pap elvégzi érte az engesztelést az ÚR előtt, akkor bocsánatot nyer, bármit cselekedett is, amiben vétkessé vált. Lev 6:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 6:2 Parancsold meg Áronnak és fiainak: ez az égőáldozat törvénye: Az égőáldozat maradjon az oltár tűzhelyén egész éjszaka reggelig, és az oltár tüzét tartsák égve. Lev 6:3 A pap öltse föl gyolcsruháját, és gyolcsnadrágot öltsön magára. Így szedje ki a hamut, amivé a tűz az égőáldozatot az oltáron égette, és tegye azt az oltár mellé. Lev 6:4 Azután vesse le a ruháját, és öltözzék másik ruhába, úgy vigye ki a hamut a táboron kívül egy tiszta helyre. Lev 6:5 Az oltáron levő tüzet azonban tartsák égve, ne aludjék ki. Égessen rajta fát a pap minden reggel, rakja fel rá sorjában az égőáldozatot, és füstölögtesse el rajta a békeáldozat kövérjét. Lev 6:6 A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron, ne aludjék ki. Lev 6:7 Ez az ételáldozat törvénye: Áron fiai mutassák be azt az ÚR színe előtt az oltárnál. Lev 6:8 Vegyenek le egy marokkal az ételáldozat finomlisztjéből és olajából, az ételáldozaton levő összes tömjénnel együtt, és füstölögtessék el az oltáron mint az áldozat emlékeztető részét, kedves illatul az ÚRnak. Lev 6:9 Ami megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai. Kovásztalanul egyék meg, szent helyen: a kijelentés sátrának az udvarában egyék meg. Lev 6:10 Ne süssék kovásszal. Az ő részük ez, nekik adtam tűzáldozataimból. Igen szent ez is éppúgy, mint a vétekáldozat és a jóvátételi áldozat. Lev 6:11 Áron fiai közül a férfiak mind ehetik azt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre az ÚR tűzáldozatairól. Csak az érintheti azokat, aki föl van szentelve. Lev 6:12 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 6:13 Ez Áronnak és fiainak az áldozata, amelyet akkor kell bemutatniuk az ÚRnak, amikor fölkenik őket: egytized véka finomliszt mint mindennapi ételáldozat, fele reggelre, fele estére. Lev 6:14 Olajjal meggyúrva sütőlapon készüljön, úgy vidd be azt. Az ételáldozati süteményeket darabokra tördelve mutasd be kedves illatul az ÚRnak. Lev 6:15 Az a pap is így készítse el, akit majd őutána kennek föl a fiai közül. Az ÚR örök rendelkezése ez: teljesen füstölögtessék el. Lev 6:16 A papnak minden ételáldozata teljes áldozat legyen: nem szabad megenni. Lev 6:17 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 6:18 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy ez a vétekáldozat törvénye: azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni, vágják le a vétekáldozatot is az ÚR színe előtt. Igen szent ez is. Lev 6:19 Az a pap egye meg, aki a vétekáldozatot bemutatja. Szent helyen kell megenni, a kijelentés sátrának az udvarában. Lev 6:20 Csak az érintheti a húsát, aki föl van szentelve. Ha pedig a vére ráfröccsen a ruhára, akkor szent helyen kell kimosni, amire a vér fröccsent. Lev 6:21 Törjék össze a cserépedényt, amelyben főzték, ha pedig rézedényben főzték, súrolják ki, és öblítsék ki vízzel. Lev 6:22 A papok közül mindenki ehet belőle. Igen szent ez is. Lev 6:23 De az olyan vétekáldozatot nem szabad megenni, amelynek a véréből bevisznek a kijelentés sátrába, hogy a szentélyben engesztelést végezzenek. Tűzben kell azt elégetni. Lev 7:1 Ez a jóvátételi áldozat törvénye - igen szent ez is -: Lev 7:2 Azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni, ott vágják le a jóvátételi áldozatot is. A vért öntsék körös-körül az oltárra. Lev 7:3 Az egész kövérjét pedig mutassák be áldozatul, a farkát is, meg azt a kövérjét is, amely a beleket takarja. Lev 7:4 A két veséjét is a rajtuk levő kövérjével együtt, amely a vékonyánál van. Fejtsék le a májon levő hártyát is a vesékkel együtt. Lev 7:5 A pap füstölögtesse el azokat az oltáron tűzáldozatul az ÚRnak. Jóvátételi áldozat ez. Lev 7:6 A papok közül mindenki ehet belőle. Szent helyen egyék meg. Igen szent ez is. Lev 7:7 A vétekáldozatnak is, a jóvátételi áldozatnak is ugyanaz a törvénye: azé a papé legyen, aki végzi vele az engesztelést. Lev 7:8 Ha egy pap égőáldozatot mutat be valakiért, a bemutatott égőáldozatnak a bőre azé a papé legyen. Lev 7:9 Minden ételáldozat, amelyet kemencében sütnek, és mindaz, ami edényben vagy sütőlapon készül, azé a papé legyen, aki bemutatta. Lev 7:10 De minden olajjal gyúrt és száraz ételáldozat Áron összes fiáé legyen, egyiké úgy, mint a másiké. Lev 7:11 Ez az ÚRnak bemutatott békeáldozat törvénye: Lev 7:12 Ha valaki hálaadásként mutatja be, akkor a hálaadó véresáldozaton kívül még mutasson be olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat meg finomlisztből olajjal gyúrt lepényeket. Lev 7:13 A lepényeken kívül kovászos kenyeret is mutasson be áldozatul, hálaadási békeáldozatán kívül. Lev 7:14 Mutasson be minden áldozatból egyet szent ajándékként az ÚRnak. A többi legyen a békeáldozat vérét hintő papé. Lev 7:15 A hálaadó békeáldozat húsát még az áldozat napján egyék meg, ne hagyjanak belőle reggelre. Lev 7:16 Ha valakinek a véresáldozata fogadalmi vagy önkéntes áldozat, azt is azon a napon egyék meg, amelyen az áldozatot bemutatták, de ha marad belőle, azt másnap is megehetik. Lev 7:17 Ha azonban még marad a véresáldozat húsából, azt harmadnap el kell égetni. Lev 7:18 Mert ha mégis eszik valaki harmadnap a békeáldozat húsából, nem kap kegyelmet, nem válik javára annak, aki bemutatta. Romlott hús az, és aki eszik belőle, azt bűn terheli. Lev 7:19 Nem szabad megenni azt a húst, amely hozzáér bármilyen tisztátalan dologhoz; el kell azt égetni. Ami különben a húst illeti, húst mindenki ehet, aki tiszta. Lev 7:20 De ki kell irtani népe közül azt az embert, aki tisztátalan létére eszik a békeáldozat húsából, amely pedig az ÚRé. Lev 7:21 Ha valaki hozzáér bármely tisztátalan dologhoz, emberi tisztátalansághoz vagy tisztátalan állathoz vagy bármi tisztátalan utálatossághoz, és mégis eszik a békeáldozat húsából, amely az ÚRé, azt az embert ki kell irtani népe közül. Lev 7:22 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 7:23 Mondd meg Izráel fiainak, hogy a marhának, a báránynak és a kecskének a kövérjéből semmit se egyenek meg. Lev 7:24 Az elhullott vagy széttépett állat kövérje bármire felhasználható, csak megenni nem szabad. Lev 7:25 Ki kell irtani népe közül mindenkit, aki eszik annak az állatnak a kövérjéből, amelyből tűzáldozatot mutatnak be az ÚRnak, mivel evett belőle. Lev 7:26 Vért egyáltalában ne egyetek lakóhelyeiteken sehol, se madárét, se állatét. Lev 7:27 Ki kell irtani népe közül az olyan embert, aki bármilyen vért eszik. Lev 7:28 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 7:29 Mondd meg Izráel fiainak, hogy aki békeáldozatot mutat be az ÚRnak, az vigyen békeáldozatából áldozati ajándékot az ÚRnak. Lev 7:30 Saját kezével vigye el az ÚR tűzáldozatait, a kövérjét a szegyével együtt vigye el; a szegyét azért, hogy felmutassák felmutatott áldozatul az ÚR színe előtt. Lev 7:31 A pap füstölögtesse el a kövérjét az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és a fiaié. Lev 7:32 A jobb combot is a papnak adjátok szent ajándékul a békeáldozatokból. Lev 7:33 Annak a része legyen a jobb comb, aki Áron fiai közül bemutatja a békeáldozat vérét és kövérjét. Lev 7:34 Mert a szegyet mint felmutatott áldozatot és a combot mint szent ajándékot elvettem Izráel fiaitól a békeáldozatokból, és Áron papnak és fiainak adtam örök rendelkezéssel, nem Izráel fiainak. Lev 7:35 Ez Áronnak és fiainak a részesedése az ÚR tűzáldozataiból, attól a naptól fogva, hogy az ÚR papjaivá tették őket. Lev 7:36 Megparancsolta az ÚR, hogy ezt adják nekik Izráel fiai, fölkenésük napjától kezdve. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre. Lev 7:37 Ez az égőáldozatnak, az ételáldozatnak és a vétekáldozatnak, a jóvátételi áldozatnak, a fölavatási áldozatnak és a békeáldozatnak a törvénye. Lev 7:38 Így parancsolta az ÚR Mózesnek a Sínai-hegyen akkor, amikor megparancsolta Izráel fiainak, hogy mutassák be áldozataikat az ÚRnak a Sínai-pusztában. Lev 8:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 8:2 Fogd Áront a fiaival együtt, meg a ruhákat és a fölkenéshez való olajat, továbbá a vétekáldozati bikát, a két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret. Lev 8:3 A nép egész közösségét pedig gyűjtsd a kijelentés sátrának a bejáratához. Lev 8:4 Mózes úgy cselekedett, ahogyan parancsolta neki az ÚR. A közösség is odagyűlt a kijelentés sátrának a bejáratához. Lev 8:5 Akkor Mózes elmondta a közösségnek, hogy mit kell tenni az ÚR parancsa szerint: Lev 8:6 Mózes odavezette Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. Lev 8:7 Ráadta Áronra a köntöst, és felövezte övvel, azután felöltöztette palástba, és ráadta az éfódot, felövezte az éfód övével, és megerősítette azt rajta. Lev 8:8 Föltette rá a hósent is, a hósenbe pedig beletette az úrímot és a tummímot. Lev 8:9 A fejére föltette a süveget, a süvegre pedig elől odatette az arany homlokdíszt, a szent fejdíszt, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Lev 8:10 Azután fogta Mózes a fölkenésre való olajat, és megkente vele a hajlékot és ami csak benne volt. Így szentelte föl azokat. Lev 8:11 Hintett belőle az oltárra is hétszer, majd megkente az oltárt és minden fölszerelését, a medencét is az állványával együtt, hogy fölszentelje azokat. Lev 8:12 Azután öntött a fölkenésre való olajból Áron fejére, és fölkente, hogy fölszentelje őt. Lev 8:13 Odavezette Mózes Áron fiait is, felöltöztette őket köntöseikbe, és felövezte őket övvel, azután felkötötte rájuk a papi süveget, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Lev 8:14 Azután odahozatta a vétekáldozati bikát, Áron és fiai pedig rátették kezüket a vétekáldozati bika fejére. Lev 8:15 Miután levágták, vette Mózes a vért, és megkente ujjával az oltár szarvait körös-körül. Így mutatott be vétekáldozatot az oltárért. A többi vért pedig odaöntötte az oltár aljára. Így szentelte föl, engesztelést végezvén érte. Lev 8:16 Majd vette az egész kövérjét, ami a beleken volt, meg a májon levő hártyát és a két vesét a rajtuk levő kövérjével, és elfüstölögtette Mózes az oltáron. Lev 8:17 A bikát a bőrével, húsával és ganéjával együtt elégette a táboron kívül, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Lev 8:18 Azután odahozatta az égőáldozati kost, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos fejére. Lev 8:19 Miután levágták, Mózes körös-körül az oltárra hintette a vért. Lev 8:20 Földarabolta a kost darabjaira és elfüstölögtette Mózes a fejet, a darabokat és a hájat. Lev 8:21 A belet és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögtette Mózes az egész kost az oltáron. Égőáldozat volt ez kedves illatul, tűzáldozat az ÚRnak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Lev 8:22 Azután odahozatta a másik kost, a felavatási kost, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos fejére. Lev 8:23 Miután levágták, vett Mózes a vérből és megkente Áron jobb fülének a cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. Lev 8:24 Odahozatta Áron fiait is, és megkente Mózes a vérrel a jobb fülük cimpáját, a jobb kezük hüvelykujját és a jobb lábuk nagyujját. A többi vért ráhintette Mózes körös-körül az oltárra. Lev 8:25 Akkor vette a kövérjét, a farkat és mindazt a kövérjét, ami a beleken van, meg a májon levő hártyát és a két vesét a rajtuk levő kövérjével, végül a jobb combot. Lev 8:26 A kovásztalan kenyerek kosarából pedig, amely az ÚR előtt volt, kivett egy kovásztalan lepényt, egy olajos lepényforma kenyeret, meg egy lángost, és rárakta a kövérjére meg a jobb combra. Lev 8:27 Mindezeket Áronnak és fiainak kezébe adta, s ők felmutatták azokat felmutatott áldozatként az ÚR színe előtt. Lev 8:28 Majd kivette a kezükből és elfüstölögtette az oltáron, az égőáldozatra téve. Fölavatási áldozat volt ez kedves illatul, tűzáldozat az ÚRnak. Lev 8:29 Akkor fogta Mózes a szegyet és felmutatta azt felmutatott áldozatként az ÚR színe előtt. A fölavatási áldozati kosból Mózes része lett ez, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Lev 8:30 Azután vett Mózes a fölkenésre való olajból, meg a vérből, amely az oltáron volt, és ráhintette Áronra és ruháira, meg a fiaira és fiainak a ruháira is. Így szentelte meg Áront és ruháit, meg a fiait és fiainak a ruháit is. Lev 8:31 Azután ezt mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a kijelentés sátrának a bejáratánál, és ott egyétek meg azt a fölavatási áldozat kosarában levő kenyérrel együtt, ahogy megparancsoltam: Áron és fiai egyék meg azt. Lev 8:32 Ami pedig megmarad a húsból és kenyérből, azt égessétek el. Lev 8:33 Ne távozzatok el a kijelentés sátrának a bejáratától hét napig, addig a napig, amelyen befejeződnek fölavatásotok napjai. Mert hét napig tart a fölavatásotok. Lev 8:34 Azt parancsolta az ÚR, hogy továbbra is úgy történjék az engesztelés értetek, ahogyan ezen a napon történt. Lev 8:35 Maradjatok a kijelentés sátrának a bejáratánál éjjel-nappal hét napig, és teljesítsetek szolgálatot az ÚR előtt, hogy meg ne haljatok, mert ezt a parancsot kaptam. Lev 8:36 Áron és fiai megtették mindazt, amit az ÚR parancsolt Mózes által. Lev 9:1 A nyolcadik napon szólította Mózes Áront és fiait, meg Izráel véneit. Lev 9:2 Ezt mondta Áronnak: Végy egy borjút a vétekáldozathoz, egy kost pedig az égőáldozathoz; hibátlanok legyenek. Azután áldozd fel őket az ÚR előtt. Lev 9:3 Izráel fiaihoz pedig így szólj: Fogjatok egy kecskebakot a vétekáldozathoz, meg egy borjút és egy bárányt az égőáldozathoz, egyévesek és hibátlanok legyenek; Lev 9:4 továbbá egy marhát, meg egy kost a békeáldozathoz, hogy levágjátok az ÚR előtt; végül olajjal gyúrt ételáldozatot, mert ma megjelenik előttetek az ÚR. Lev 9:5 Odavitték tehát a kijelentés sátra elé, amiket Mózes parancsolt. Az egész közösség is odajárult, és megállt az ÚR színe előtt. Lev 9:6 Ekkor azt mondta Mózes: Ezt a dolgot kell cselekednetek az ÚR parancsa szerint, amikor majd megjelenik előttetek az ÚR dicsősége. Lev 9:7 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Járulj oda az oltárhoz, és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért, meg a népért. Azután készítsd el a nép áldozatát, és végezz engesztelést értük az ÚR parancsa szerint. Lev 9:8 Akkor odajárult Áron az oltárhoz, és levágta a maga vétekáldozatára szánt borjút. Lev 9:9 Áron fiai odavitték hozzá a vért, ő belemártotta ujját a vérbe, és megkente az oltár szarvait, a többi vért pedig odaöntötte az oltár aljára. Lev 9:10 A vétekáldozat kövérjét, a veséket, meg a májon levő hártyát elfüstölögtette az oltáron, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Lev 9:11 A húst és a bőrt pedig elégette a táboron kívül. Lev 9:12 Azután levágta az égőáldozatot. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette azt. Lev 9:13 Az égőáldozatot is odanyújtották neki darabonként, a fejével együtt, ő pedig elfüstölögtette az oltáron. Lev 9:14 A beleket és a lábszárakat megmosta, és úgy füstölögtette el az oltáron, az égőáldozatra téve. Lev 9:15 Bemutatta a nép áldozatát is. Fogta a nép vétekáldozatára szánt bakot, levágta és bemutatta vétekáldozatul, mint az előbb. Lev 9:16 Az égőáldozatot is bemutatta, a rendtartás szerint végezte azt. Lev 9:17 Majd bemutatta az ételáldozatot, vett belőle egy tele marokkal, és elfüstölögtette az oltáron. A reggeli égőáldozaton kívül volt ez. Lev 9:18 Akkor levágta a nép békeáldozatára szánt marhát és kost, Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig körös-körül az oltárra hintette azt. Lev 9:19 A marha kövér részeit, meg a kosét is, a farkát és ami a veséket borítja, meg a májon levő hártyát, Lev 9:20 ezeket a kövér részeket rárakták a szegyekre. A kövér részeket elfüstölögtette az oltáron, Lev 9:21 a szegyeket meg a jobb combot pedig felmutatta Áron felmutatott áldozatként az ÚR színe előtt, Mózes parancsa szerint. Lev 9:22 Akkor fölemelte kezét Áron a nép felé, és megáldotta őket, majd lejött, miután elkészítette a vétekáldozatot, azt égőáldozatot és a békeáldozatot. Lev 9:23 Mózes és Áron bement a kijelentés sátrába, azután kijöttek, és megáldották a népet. Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész nép előtt. Lev 9:24 Tűz jött ki az ÚR színe elől, és megemésztette az oltáron levő égőáldozatot és kövér részeket. Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult. Lev 10:1 Nádáb és Abíhú, Áron fiai, fogták a maguk, szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt, amilyet Ő nem parancsolt nekik. Lev 10:2 Ekkor tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az ÚR színe előtt. Lev 10:3 Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az ÚR, amikor azt mondta: A hozzám közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott. Lev 10:4 Azután odahívta Mózes Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek a fiait, és ezt mondta nekik: Járuljatok ide, és vigyétek el atyátokfiait a szentély elől, a táboron kívülre! Lev 10:5 Oda is járultak, és elvitték azokat ruhástul a táboron kívülre, ahogyan Mózes intézkedett. Lev 10:6 Azután ezt mondta Mózes Áronnak meg a fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: Fejeteket gondozatlanul ne hagyjátok, ruhátokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok, és az ÚR meg ne haragudjék az egész közösségre! Atyátok fiai, Izráel egész háza pedig sírjon amiatt, hogy ilyen égető tűzzel égetett az ÚR! Lev 10:7 A kijelentés sátrának a bejáratától se távozzatok el, különben meghaltok, mert az ÚR felkenő olaja van rajtatok! Ők tehát Mózes beszéde szerint cselekedtek. Lev 10:8 Azután így beszélt Áronhoz az ÚR: Lev 10:9 Bort és részegítő italt ne igyatok, te se, meg a fiaid se, amikor bementek a kijelentés sátrába, hogy meg ne haljatok! Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. Lev 10:10 Így tudtok különbséget tenni a szent és a közönséges közt, a tisztátalan és a tiszta közt, Lev 10:11 és így tudjátok tanítani Izráel fiait mindazokra a rendelkezésekre, amelyeket kijelentett számukra az ÚR Mózes által. Lev 10:12 Mózes így szólt Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleázárhoz és Ítámárhoz: Fogjátok az ételáldozatot, amely megmaradt az ÚR tűzáldozataiból, és egyétek meg azt kovásztalanul az oltár mellett, mert igen szent az. Lev 10:13 Szent helyen egyétek meg, mert neked és a fiaidnak rendelt rész ez az ÚR tűzáldozataiból. Ezt a parancsot kaptam. Lev 10:14 A felmutatott áldozati szegyet és a szent ajándékul adott combot is tiszta helyen egyétek meg, te és a fiaid meg a lányaid, mert neked és gyermekeidnek rendelt részül adják azt békeáldozataikból Izráel fiai. Lev 10:15 A szent ajándékul adott combot és a felmutatott áldozati szegyet a kövér részek tűzáldozatával együtt vigyék be, hogy felmutassák az ÚR színe előtt felmutatott áldozatként, azután a tied lesz és a fiaidé örök rendelkezésként, az ÚR parancsa szerint. Lev 10:16 Amikor Mózes igen kereste a vétekáldozati bakot, kiderült, hogy elégett. Megharagudott ezért Áronnak a megmaradt fiaira, Eleázárra és Ítámárra, és ezt mondta: Lev 10:17 Miért nem ettétek meg a vétekáldozatot a szent helyen? Hiszen igen szent az, és az ÚR nektek adta, hogy hordozzátok a közösség bűnét, és engesztelést szerezzen értük az ÚR előtt. Lev 10:18 Mégsem vittétek be a vérét a szentély belsejébe. Meg kellett volna ennetek a szent helyen az áldozati húst, ahogy megparancsoltam. Lev 10:19 De Áron így szólt Mózeshez: Nézd, ma mutatták be vétekáldozatukat és égőáldozatukat az ÚR előtt, engem pedig ilyen dolgok értek! Ha én ma vétekáldozatot eszem, jónak látta volna-e az ÚR? Lev 10:20 Amikor ezt hallotta Mózes, igazat adott neki. Lev 11:1 Ismét beszélt az ÚR Mózeshez és Áronhoz, és ezt mondta nekik: Lev 11:2 Így szóljatok Izráel fiaihoz: Ezek azok az élőlények, amelyeket megehettek a különféle földi állatok közül: Lev 11:3 megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig egészen kettéhasadt körmű. Lev 11:4 De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű, ezért nektek tisztátalan. Lev 11:5 A hörcsög kérődző ugyan, de nem hasított körmű: tisztátalan. Lev 11:6 A nyúl kérődző ugyan, de nem hasított a körme: tisztátalan. Lev 11:7 A disznó hasított körmű ugyan, mégpedig egészen kettéhasadt körmű, de nem kérődzik: tisztátalan. Lev 11:8 Ne egyetek a húsukból, sőt még a tetemüket se érintsétek! Ezek nektek tisztátalanok. Lev 11:9 Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek a vízben, a tengerekben és a folyókban élők közül mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. Lev 11:10 De legyen utálatos a tengerekben és folyókban mindaz, aminek nincs uszonya és pikkelye, akármilyen vízben nyüzsgő és akármilyen vízben élő lény is az. Lev 11:11 Utálatosak ezek, ne egyetek a húsukból, még a tetemüket is tartsátok utálatosnak! Lev 11:12 Utálatos legyen minden olyan vízben élő, amelynek nincs uszonya és pikkelye. Lev 11:13 A madarak közül ezeket tartsátok utálatosnak, és meg ne egyétek, mert utálatosak: a sas, a keselyű és a halászsas, Lev 11:14 a sólyom és a héjafélék, Lev 11:15 minden fajta holló, Lev 11:16 a strucc, a bagoly, a sirály és a karvalyfélék, Lev 11:17 a kuvik, a vöcsök és a fülesbagoly, Lev 11:18 a bölömbika, a pelikán és a dögkeselyű, Lev 11:19 a gólya és a szarkafélék, a búbos banka és a denevér. Lev 11:20 Utálatos legyen minden négy lábon járó szárnyas rovar. Lev 11:21 Csak azt ehetitek meg az összes négylábú szárnyas rovar közül, amelyiknek a lábain felül lábszárai is vannak, hogy szökdécselhessen velük a földön. Lev 11:22 Ezeket ehetitek meg közülük: a vándorsáskafajtát, a kövisáskafajtát, a szöcskeféléket és a marokkói sáskafajtát. Lev 11:23 Minden egyéb négylábú szárnyas rovar utálatos. Lev 11:24 Ezekkel tisztátalanná teszitek magatokat. Mindaz, aki a tetemüket érinti, tisztátalan lesz estig. Lev 11:25 Mindaz, aki fölveszi a tetemüket, mossa ki a ruháját, de tisztátalan lesz estig. Lev 11:26 Minden állat, amelynek a körme hasított, de nem egészen kettéhasadt és nem kérődzik, tisztátalan. Mindenki tisztátalan lesz, aki érinti őket. Lev 11:27 A négy lábon járók közül is tisztátalan minden olyan élőlény, amely a talpán jár. Aki csak a tetemüket is érinti, tisztátalan lesz estig. Lev 11:28 Aki fölveszi tetemüket, mossa ki a ruháját, de tisztátalan lesz estig. Tisztátalanok ezek. Lev 11:29 A földön csúszó és mászó állatok közül ezek a tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyíkfélék; Lev 11:30 a gekkó, a kaméleon, a tarkagyík, a csiga és a vakondok. Lev 11:31 Ezek tisztátalanok a csúszómászó állatok közül. Tisztátalan lesz estig, aki a hullájukat érinti. Lev 11:32 Tisztátalan lesz minden, amire ezek közül bármelyik döglötten ráesik: bármilyen faeszköz vagy ruha, bőr vagy zsák, bármilyen eszköz, amellyel dolgozni szoktak. Vízbe kell tenni, és legyen tisztátalan estig, azután már tiszta. Lev 11:33 Ha bármely cserépedénybe valami beleesik ezekből, tisztátalan legyen minden, ami benne van, az edényt pedig törjék össze. Lev 11:34 Ha az ilyen edényből víz kerül bármilyen ehető ételre, tisztátalan lesz, és minden ilyen edényben tisztátalan lesz bármilyen megiható ital. Lev 11:35 Tisztátalan lesz mindaz, amire ezeknek a teteme ráesik. Le kell bontani a kemencét és a tűzhelyet is, ha tisztátalanná vált; tisztátalannak tartsátok. Lev 11:36 De a forrás és a vízgyűjtő kút tiszta. Csak ami a tisztátalan csúszómászók teteméhez ér, az válik tisztátalanná. Lev 11:37 Ha ilyeneknek a teteme bármilyen vetőmagra esik, amelyet el akarnak vetni, az tiszta marad. Lev 11:38 De ha vizet öntenek a magra, és úgy esik rá valamelyiknek a teteme, azt tisztátalannak tartsátok! Lev 11:39 Ha megdöglik egy olyan állat, amely különben megehető, és valaki megérinti annak a tetemét, tisztátalan lesz estig. Lev 11:40 Aki eszik a teteméből, mossa ki ruháit, és tisztátalan marad estig, aki pedig fölvette a tetemét, az is mossa ki ruháit, de tisztátalan marad estig. Lev 11:41 A földön csúszó és mászó állatok is mind utálatosak, nem szabad azokat megenni. Lev 11:42 Ne egyetek meg semmit, ami a hasán csúszik, sem olyant, ami négy vagy több lábon jár a földön csúszó és mászó állatok közül, mert utálatosak. Lev 11:43 Ne tegyétek magatokat utálatossá semmiféle csúszómászó állattal, ne tegyétek magatokat tisztátalanná velük, mert tisztátalanok lesztek tőlük. Lev 11:44 Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle csúszómászó állattal, amely a földön mászik. Lev 11:45 Mert én vagyok az ÚR, aki fölhoztalak benneteket Egyiptom országából, hogy a ti Istenetek legyek. Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok! Lev 11:46 Ez az állatokról, madarakról, a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényről és a földön csúszómászó mindenféle állatról szóló törvény. Lev 11:47 E szerint kell különbséget tenni a tisztátalan és tiszta közt, a megehető állatok és a meg nem ehető állatok közt. Lev 12:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 12:2 Így szólj Izráel fiaihoz: Ha egy asszony fogan, és fiút szül, tisztátalan lesz hét napig, ugyanolyan tisztátalan, mint a havi tisztulás idején. Lev 12:3 A nyolcadik napon metéljék körül a fiú szeméremteste bőrét. Lev 12:4 Még harminchárom napig maradjon otthon az anya, míg megtisztul a vértől. Semmiféle szent dolgot nem érinthet, a szent helyre sem mehet be, míg el nem telnek tisztulásának a napjai. Lev 12:5 Ha pedig leányt szül, két hétig lesz olyan tisztátalan, mint a havi tisztuláskor, és hatvanhat napig kell otthon maradnia, míg megtisztul a vértől. Lev 12:6 Amikor eltelnek a fiú vagy leány miatti tisztulásának napjai, akkor vigyen el egy esztendős bárányt égőáldozatul, egy galambfiókát vagy egy gerlicét pedig vétekáldozatul a kijelentés sátrának a bejárata elé, a paphoz. Lev 12:7 Az pedig mutassa be az ÚR színe előtt, és végezzen engesztelést az asszonyért, akkor tisztává lesz a vérfolyás után. Ez a törvény vonatkozik a fiút vagy leányt szülő asszonyra. Lev 12:8 De ha nem telik neki bárányra, akkor fogjon két gerlicét vagy két galambfiókát: egyet égőáldozatul, egyet vétekáldozatul. A pap pedig végezze el az engesztelést az asszonyért, és az tiszta lesz. Lev 13:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: Lev 13:2 Ha egy embernek a bőrén daganat, var, vagy fehér folt támad, és poklos kiütés lesz belőle a bőrén, akkor vigyék el Áron paphoz vagy a fiai közül valamelyik paphoz. Lev 13:3 Nézze meg a pap a bőrén levő kiütést, és ha a szőr a kiütésben fehérré változott, és a kiütés felülete bemélyed a bőrébe, akkor poklos kiütés az. Ha ezt látja a pap, mondja ki, hogy tisztátalan. Lev 13:4 Ha fehér folt van a bőrén, de a felülete nem mélyed bele a bőrébe, és a szőre sem változik fehérré, akkor különítse el a pap a kiütéses embert hét napig. Lev 13:5 A hetedik napon nézze meg a pap, és ha szerinte a kiütés megállapodott, és nem terjedt tovább a kiütés a bőrön, akkor különítse el a pap másodszor is hét napig. Lev 13:6 A hetedik napon nézze meg a pap másodszor is, és ha a kiütés elhalványodott, és nem terjedt tovább a kiütés a bőrön, akkor mondja ki a pap, hogy tiszta; csak varasodás az. Mossa ki a ruháit, és tiszta lesz. Lev 13:7 De ha a varasodás nyilvánvalóan tovább terjed a bőrön, miután megmutatta magát a papnak azért, hogy tisztának mondják, akkor mutassa meg magát újból a papnak. Lev 13:8 Ha a pap úgy látja, hogy a varasodás tovább terjedt a bőrön, akkor mondja ki a pap, hogy tisztátalan: poklosság az. Lev 13:9 Ha poklos kiütés támad egy emberen, vigyék el a paphoz. Lev 13:10 Ha a pap úgy látja, hogy fehér daganat van a bőrön, és az a szőrt fehérré változtatta, a daganatban pedig vadhús van, Lev 13:11 akkor idült poklosság az a bőrén, mondja ki tehát a pap, hogy tisztátalan. Ne is különítse el, mert tisztátalan. Lev 13:12 De ha annyira fejlődik a poklosság a bőrön, hogy egészen elborítja a poklosság a kiütésesnek a bőrét, tetőtől talpig, bárhol nézi is a pap, Lev 13:13 ha tehát úgy látja a pap, hogy egészen elborította a poklosság annak a testét, akkor mondja ki, hogy tiszta az a kiütéses. Tiszta, mert egészen fehérré változott. Lev 13:14 Csak amikor vadhús mutatkozik rajta, akkor tisztátalan. Lev 13:15 Ha meglátja a pap a vadhúst, akkor mondja ki, hogy tisztátalan. A vadhús tisztátalan: poklosság az. Lev 13:16 De ha a vadhús eltűnik, és fehérré változik, menjen el a paphoz, Lev 13:17 és ha a pap úgy látja, hogy a kiütés fehérré változott, mondja ki a pap, hogy a kiütéses tiszta lett; akkor tiszta ő. Lev 13:18 Ha valakinek a bőrén fekély volt, de begyógyult, Lev 13:19 és a fekély helyén fehér daganat, vagy rózsaszínű folt támad, mutassa meg magát a papnak. Lev 13:20 Ha úgy látja a pap, hogy a felülete mélyebben van a bőrnél, a szőre pedig fehérré változott, akkor mondja ki a pap, hogy tisztátalan. Poklos kiütés az, amely a fekélyből fejlődött ki. Lev 13:21 De ha a pap úgy látja, hogy nincs benne fehér szőr, és nincs mélyebben a bőrnél, sőt meghalványodott, akkor különítse el a pap hét napig. Lev 13:22 De ha nyilvánvalóan tovább terjedt a bőrén, mondja ki róla a pap, hogy tisztátalan: kiütés az. Lev 13:23 Ha viszont megmaradt a fehér folt a helyén, és nem terjedt tovább, akkor gyógyuló fekély az. Mondja ki róla a pap, hogy tiszta. Lev 13:24 Ha pedig valakinek a bőrén égési seb támad, és a seb vadhúsa rózsaszínű vagy fehér folttá lesz, Lev 13:25 nézze meg a pap. És ha a fehér foltban a szőr fehérré változott, felülete pedig belemélyed a bőrbe, akkor a sebből fejlődött poklosság az. Mondja ki a pap, hogy tisztátalan, mert poklos kiütés az. Lev 13:26 De ha úgy látja a pap, hogy nincs a fehér foltban fehér szőr, és nincs mélyebben a bőrnél, sőt meghalványodott, akkor különítse el a pap hét napig. Lev 13:27 A hetedik napon nézze meg a pap, és ha a folt nyilvánvalóan tovább terjedt a bőrön, akkor mondja ki róla a pap, hogy tisztátalan. Poklos kiütés az. Lev 13:28 Ha viszont megmaradt a helyén a fehér folt, nem terjedt tovább a bőrön, sőt meghalványodott, akkor csak az égési seb daganata az. Mondja ki róla a pap, hogy tiszta, mert gyógyuló égési seb az. Lev 13:29 Ha egy férfinak vagy asszonynak kiütés támad a fején vagy a szakállában, Lev 13:30 nézze meg a pap a kiütést. Ha a felülete belemélyed a bőrbe, és a szőr sárgás és vékony, akkor mondja ki róla a pap, hogy tisztátalan. Ótvar az, a fejnek vagy a szakállnak a poklossága. Lev 13:31 De ha úgy látja a pap, hogy az ótvaros kiütés felülete nem mélyed bele a bőrbe, és nincs benne fekete szőr, akkor különítse el a pap hét napig azt, akinek ótvaros kiütése van. Lev 13:32 A hetedik napon nézze meg a pap a kiütést, és ha nem terjedt tovább az ótvar, nincs benne sárgás szőr, és az ótvar felülete nem mélyed bele a bőrbe, Lev 13:33 akkor borotválkozzék meg, de az ótvart ne borotválja le, a pap pedig másodszor is különítse el hét napig az ótvaros embert. Lev 13:34 A hetedik napon nézze meg a pap az ótvaros embert. Ha az ótvar nem terjedt tovább a bőrön, és a felülete sem mélyed bele a bőrbe, akkor mondja ki róla a pap, hogy tiszta. Az pedig mossa ki a ruháját, és tiszta lesz. Lev 13:35 De ha az ótvar nyilvánvalóan tovább terjed a bőrön azután, hogy tisztának mondták őt, Lev 13:36 akkor nézze meg a pap, és ha csakugyan terjedt az ótvar a bőrön, akkor nem is kell a papnak a sárgás szőrt kutatnia: tisztátalan az. Lev 13:37 Ha viszont szerinte megállapodott az ótvar, és fekete szőr sarjadt benne, akkor meggyógyult az ótvar, tiszta ő, mondja ki róla a pap, hogy tiszta. Lev 13:38 Ha egy férfinak vagy asszonynak a bőrén foltok támadnak, fehér foltok, Lev 13:39 akkor nézze meg a pap, és ha a bőrükön a foltok halvány fehérek, a bőrön fakadt sömör az, tiszta az. Lev 13:40 Ha valakinek kihullik a haja, kopasz az, tiszta. Lev 13:41 Ha elöl hullik ki a haja, a homlokán kopasz, de tiszta. Lev 13:42 De ha az egészen kopasz, vagy a homlokán kopasz fejen rózsaszínű kiütés támad, kiütéses poklosság az, az egészen kopasz, vagy a homlokán kopasz fejen. Lev 13:43 Ha úgy látja a pap, hogy a kiütéses daganat rózsaszínű a kopasz fejen vagy a felkopaszodott homlokon, amilyen a test bőrének a poklos felülete, Lev 13:44 poklos az is, tisztátalan. Okvetlenül mondja ki róla a pap, hogy tisztátalan, a fején levő kiütés miatt. Lev 13:45 A poklos embernek pedig, akin kiütés van, legyen a ruhája tépett, a haja gondozatlan, takarja el a bajuszát, és ezt kiáltsa: tisztátalan, tisztátalan! Lev 13:46 Tisztátalan mindaddig, amíg rajta van a kiütés, tisztátalan ő. Egyedül lakjék, a táboron kívül legyen a lakása. Lev 13:47 Ha valamilyen ruhán támad poklos kiütés: gyapjúruhán vagy lenruhán, Lev 13:48 lenvásznon vagy gyapjúszöveten, és bőrön vagy akármilyen bőrkészítményen, Lev 13:49 ha az a kiütés zöldes vagy pirosas a ruhán, bőrön, vásznon, szöveten vagy bármilyen bőrholmin, poklos kiütés az, mutassák meg a papnak. Lev 13:50 Nézze meg a pap a kiütést, és különítse el a kiütéses holmit hét napig. Lev 13:51 A hetedik napon nézze meg a kiütéses holmit, és ha terjed a kiütés a ruhán, vásznon, szöveten vagy bőrön, bárminek dolgozták is fel azt a bőrt: rosszindulatú poklosság az a kiütés, tisztátalan. Lev 13:52 El kell égetni azt a ruhát vagy vásznat, a gyapjú- vagy lenszövetet és minden bőrholmit, amelyen a kiütés van, mert rosszindulatú poklosság az. Tüzeljék el! Lev 13:53 De ha úgy látja a pap, hogy nem terjedt tovább a kiütés a ruhán, vásznon, szöveten és bármilyen bőrholmin, Lev 13:54 akkor parancsolja meg a pap, hogy mossák ki a kiütéses holmit, és különítse el újabb hét napig. Lev 13:55 Ha kimosták a kiütéses holmit, és a pap úgy látja, hogy a kiütés nem változtatta meg a színét, még ha nem terjedt is tovább a kiütés: tisztátalan az. El kell tüzelni. Foltosodás az, akár a visszáján van, akár a színén. Lev 13:56 De ha a pap úgy látja, hogy meghalványodott a kiütés a mosás után, akkor vágja ki azt a ruhából, bőrből, vászonból, vagy szövetből. Lev 13:57 Ha pedig még mindig mutatkozik a ruhán, vásznon, szöveten vagy bármilyen bőrholmin ilyesmi, akkor kiújuló poklosság az. El kell égetni, amin ilyen kiütés van. Lev 13:58 Az olyan kimosott ruhát, vásznat, szövetet vagy bármilyen bőrholmit, amelyről eltűnt a kiütés, újból ki kell mosni, és akkor tiszta lesz. Lev 13:59 Ez a gyapjú- vagy lenruhán, vásznon, szöveten vagy bármilyen bőrholmin levő poklos kiütés törvénye. Ennek az alapján mondják tisztának vagy tisztátalannak. Lev 14:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 14:2 Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor megtisztulva a pap elé kerül: Lev 14:3 menjen ki a pap a táboron kívülre, és ha úgy látja a pap, hogy meggyógyult a poklos ember a poklos kiütésből, Lev 14:4 akkor hozzanak a pap parancsára a megtisztulni akaróért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíborfonalat és izsópot. Lev 14:5 Azután vágják le a pap parancsára az egyik madarat cserépedény fölött, forrásvíz mellett. Lev 14:6 Fogja a pap az élő madarat, a cédrusfát, a bíborfonalat és az izsópot, és mártsa bele azokat az élő madárral együtt a forrásvíz mellett levágott madár vérébe. Lev 14:7 Azután hintse meg a poklosságból megtisztulni akarót hétszer, és mondja ki, hogy tiszta. Az élő madarat pedig eressze szabadon a mezőn. Lev 14:8 A megtisztulni akaró mossa ki ruháját, borotválja le mindenütt a szőrét, mosakodjék meg vízben, és tiszta lesz. Azután bemehet a táborba, de hét napig maradjon a sátoron kívül. Lev 14:9 A hetedik napon borotválja le mindenütt a szőrét, a haját, szakállát, szemöldökét, és borotválja le mindenütt a szőrét. Mossa ki a ruháját, és mossa meg a testét vízben, akkor tiszta lesz. Lev 14:10 A nyolcadik napon hozzon két hibátlan bárányt meg egy esztendős hibátlan nőstény bárányt. Ételáldozatul pedig háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, meg fél liternyi olajat. Lev 14:11 Állítsa oda a tisztítást végző pap a megtisztulni akarót ezekkel együtt az ÚR elé, a kijelentés sátrának a bejáratához. Lev 14:12 Azután fogja a pap az egyik bárányt, mutassa be jóvátételi áldozatul a fél liternyi olajjal együtt: mutassa fel azokat felmutatási áldozatként az ÚR színe előtt. Lev 14:13 A bárányt azon a helyen vágja le, ahol a vétekáldozatot és az égőáldozatot szokták levágni, vagyis a szent helyen, mert a vétekáldozathoz hasonlóan ez a jóvátételi áldozat is a papé. Igen szentséges az. Lev 14:14 Vegyen a pap a jóvátételi áldozat véréből, és kenje meg azzal a pap a megtisztulni akarónak a jobb füle cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. Lev 14:15 Vegyen a pap a fél liternyi olajból is, és öntsön a pap a bal tenyerébe, Lev 14:16 majd mártsa bele a pap jobb kezének az ujját a bal tenyerében levő olajba, és hintsen ujjával az olajból hétszer az ÚR színe elé. Lev 14:17 A tenyerén maradt olajjal kenje meg a pap a megtisztulni akarónak a jobb füle cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját, a jóvátételi áldozat vére helyén. Lev 14:18 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a pap a megtisztulni akarónak a fejére. Így végezze el érte a pap az engesztelést az ÚR színe előtt. Lev 14:19 Azután készítse el a pap a vétekáldozatot, és végezzen engesztelést a tisztátalanságból megtisztulni akaróért. Majd vágja le az égőáldozatot. Lev 14:20 Vigye fel a pap az égőáldozatot meg az ételáldozatot az oltárra. Így végezzen érte engesztelést a pap, és akkor tiszta lesz. Lev 14:21 De aki szegény ember, és nem telik neki ennyire, az hozzon egy bárányt jóvátételi áldozatul, felmutatásra, hogy engesztelést végezzenek érte: ételáldozatul meg egytized véka olajjal gyúrt finomlisztet és fél liternyi olajat. Lev 14:22 Hozzon két gerlicét vagy két galambfiókát is, ahogyan telik neki, az egyiket vétekáldozatra, a másikat égőáldozatra. Lev 14:23 Vigye el azokat tisztulásának nyolcadik napján a paphoz, a kijelentés sátrának a bejáratához az ÚR színe elé. Lev 14:24 Fogja a pap a jóvátételi áldozatra való bárányt és a fél liternyi olajat, és mutassa fel azokat a pap felmutatott áldozatként az ÚR színe előtt. Lev 14:25 Azután vágja le a jóvátételi áldozatra való bárányt. Vegyen a pap a jóvátételi áldozat véréből, és kenje meg a megtisztulni akaró jobb füle cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját. Lev 14:26 Öntsön a pap az olajból a maga bal tenyerébe, Lev 14:27 és a bal tenyerében levő olajból hintsen a pap jobb kezének az ujjával hétszer az ÚR színe elé. Lev 14:28 Azután kenje meg a pap a tenyerében levő olajból a megtisztulni akaró jobb füle cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját, a jóvátételi áldozat vérének a helyén. Lev 14:29 A tenyerében maradt olajat pedig kenje a pap a megtisztulni akarónak a fejére. Így végezze el érte az engesztelést az ÚR színe előtt. Lev 14:30 Azután készítse el az egyik gerlicét vagy galambfiókát, amire tellett neki. Lev 14:31 Abból, amire tellett neki, készítse el az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul, az ételáldozattal együtt. Így végezzen a pap engesztelést a megtisztulni akaróért az ÚR színe előtt. Lev 14:32 Ez a törvény vonatkozik arra, akin poklos kiütés volt, de nem telik neki többre, amikor meg akar tisztulni. Lev 14:33 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: Lev 14:34 Ha majd bementek Kánaán földjére, amelyet én adok nektek birtokul, és ha poklos kiütést bocsátok valamelyik házra a birtokotokban levő földön, Lev 14:35 akkor menjen el a ház tulajdonosa, és jelentse a papnak: Valami kiütésféle látszik a házamon. Lev 14:36 Parancsolja meg a pap, hogy ürítsék ki a házat, mielőtt a pap odamegy a kiütés megnézésére, hogy semmi se legyen tisztátalan a házban. Ezután menjen el a pap megnézni a házat. Lev 14:37 Nézze meg a kiütést, és ha a ház falain zöldes vagy vöröses gödröcskék vannak, és felületük mélyebben van a falnál, Lev 14:38 akkor menjen ki a pap a házból a ház bejárata elé, és zárja be a házat hét napra. Lev 14:39 A hetedik napon nézze meg újból a pap, és ha terjed a kiütés a ház falain, Lev 14:40 akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a kiütéses köveket, és dobják ki azokat a városon kívülre, tisztátalan helyre. Lev 14:41 A házat pedig kapartassa le belül körös-körül és a lekapart vakolatot öntsék a városon kívül levő tisztátalan helyre. Lev 14:42 Azután vegyenek más köveket, illesszék be az előbbi kövek helyére; vakolatot is mást vegyenek, és azzal tapasszák be a házat. Lev 14:43 De ha újból kiütés támad a házon azután, hogy kiszedték a köveket, lekaparták, és újra tapasztották a házat, Lev 14:44 akkor menjen el a pap, és ha úgy látja, hogy tovább terjedt a kiütés a házon, az rosszindulatú poklosság a házon, tisztátalan. Lev 14:45 Bontsák le azt a házat, és a ház köveit, faanyagát és összes vakolatát vigyék ki a városon kívül levő tisztátalan helyre. Lev 14:46 Aki bemegy bármikor a zárlat alatt levő házba, tisztátalan legyen estig. Lev 14:47 Aki feküdt abban a házban, mossa ki a ruháját, és aki evett abban a házban, az is mossa ki a ruháját. Lev 14:48 Abban az esetben, ha a pap elmegy, és úgy látja, hogy nem terjedt tovább a kiütés a házon, miután kitapasztották a házat, mondja ki a pap, hogy tiszta a ház, mert megszűnt a kiütés. Lev 14:49 A ház megtisztítása végett vegyen két madarat, cédrusfát, bíborfonalat és izsópot. Lev 14:50 Vágja le az egyik madarat forrásvízzel telt cserépedény fölött. Lev 14:51 Azután fogja a cédrusfát, az izsópot, a bíborfonalat és az élő madarat, mártsa bele ezeket a levágott madár vérébe és a forrásvízbe, és hintse meg a házat hétszer. Lev 14:52 Így tisztítsa meg a házat a vétektől a madár vérével és a forrásvízzel, az élő madárral és a cédrusfával, az izsóppal és a bíborfonállal. Lev 14:53 Az élő madarat pedig eressze szabadon a városon kívül, a mezőn. Így végezzen engesztelést a házért, és azután tiszta lesz. Lev 14:54 Ez a törvény vonatkozik mindenféle poklos kiütésre és ótvarra, Lev 14:55 a ruha és a ház poklosságára, Lev 14:56 a daganatra, varra és fehér foltra; Lev 14:57 útmutatásul arra, hogy mikor tiszta és mikor tisztátalan valami. Ez a poklosságra vonatkozó törvény. Lev 15:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: Lev 15:2 Szóljatok Izráel fiaihoz, és mondjátok el ezt nekik: Ha egy férfinak folyása támad a testéből, a folyása tisztátalan. Lev 15:3 Ez a teendő tisztátalanságával, ha folyása van: akár állandó testének a folyása, akár lappang testében a folyás, tisztátalanság az. Lev 15:4 Ezért tisztátalan minden fekvőhely, amelyen a folyásos fekszik, és tisztátalan minden holmi, amelyre ráül. Lev 15:5 Aki a fekhelyét érinti, mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. Lev 15:6 Aki pedig olyan holmira ül, amelyen a folyásos ült, mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. Lev 15:7 Aki érinti a folyásosnak a testét, az is mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. Lev 15:8 És ha leköpi a folyásos a tiszta embert, ez mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. Lev 15:9 Tisztátalan minden nyereg is, amelyen a folyásos ült. Lev 15:10 Tisztátalan legyen estig mindenki, aki bármit érint, ami alatta volt; és aki fölemeli azokat, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. Lev 15:11 Mindenki, akit a folyásos megérintett anélkül, hogy a kezét leöblítette volna vízzel, mossa ki a ruháját, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan legyen estig. Lev 15:12 Össze kell törni azt a cserépedényt, amelyet a folyásos érintett; minden ilyen faedényt pedig vízzel kell kiöblíteni. Lev 15:13 Amikor megtisztul a folyásos a folyásából, számoljon hét napot a tisztulásától kezdve. Akkor mossa ki a ruháját, és testét is mossa meg forrásvízben, és tiszta lesz. Lev 15:14 A nyolcadik napon vegyen két gerlicét vagy két galambfiókát, menjen el az ÚR színe elé, a kijelentés sátrának a bejáratához, és adja oda azokat a papnak. Lev 15:15 A pap pedig készítse el az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul, és végezzen érte a pap engesztelést az ÚR színe előtt, folyása miatt. Lev 15:16 Ha egy férfinak magömlése van, mossa meg egész testét vízben, és legyen tisztátalan estig. Lev 15:17 Mossanak ki vízben minden ruhát és mindenféle bőrt, amelyre a magömlés került, és legyen az tisztátalan estig. Lev 15:18 És ha egy asszonnyal magömléses férfi hált, mosakodjanak meg vízben, és legyenek tisztátalanok estig. Lev 15:19 Ha egy asszonynak folyása van, vérfolyás a testében, hét napig számít havi tisztulásban levőnek, és mindenki tisztátalan legyen estig, aki érinti őt. Lev 15:20 Tisztátalan mindaz, amin fekszik havi tisztulása idején, és tisztátalan, amin ül. Lev 15:21 Ha valaki a fekvőhelyéhez ér, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig. Lev 15:22 És aki olyan holmit érint, amelyen az ilyen asszony ült, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig. Lev 15:23 Ha valaki megérint valamit abból, ami a fekvőhelyén volt vagy amin ülni szokott, legyen tisztátalan estig. Lev 15:24 Ha pedig vele hál egy férfi, akkor az asszony havi tisztulása miatt legyen a férfi is tisztátalan hét napig, és legyen tisztátalan mindenestül az a fekvőhely is, amelyen feküdni szokott. Lev 15:25 Ha több napig tart az asszony vérfolyása, a havi tisztulása idején kívül is, vagy ha a folyás a havi tisztulás idejénél tovább tart, akkor tisztátalan legyen folyásának egész idején, éppoly tisztátalan, mint havi tisztulásának idején. Lev 15:26 A fekvőhelye, amelyen folyásának egész ideje alatt fekszik, mindenestül olyan legyen, mint amilyen a fekvőhelye a havi tisztulásakor. Minden holmija, amelyre ráül, tisztátalan legyen, mint amilyen tisztátalan a havi tisztulásakor. Lev 15:27 Bárki ér hozzá azokhoz, tisztátalan legyen, mossa ki azért a ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig. Lev 15:28 Ha az asszony megtisztul folyásától, számoljon még hét napot, és azután már tiszta. Lev 15:29 A nyolcadik napon vegyen két gerlicét vagy két galambfiókát, és vigye el azokat a paphoz, a kijelentés sátrának a bejáratához. Lev 15:30 A pap pedig készítse el az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul, és így végezzen érte a pap engesztelést az ÚR színe előtt, tisztátalan folyása miatt. Lev 15:31 Így óvjátok Izráel fiait a tisztátalanságtól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt, tisztátalanná téve hajlékomat, amely közöttük van. Lev 15:32 Ez a törvény vonatkozik a folyásosokra: arra, akinek magömlése van, amely által tisztátalanná lesz, Lev 15:33 meg arra, aki havi tisztulásban szenved; arra, akinek folyása van, akár férfi, akár asszony; végül arra a férfira, aki tisztátalan asszonnyal hál. Lev 16:1 Beszélt az ÚR Mózeshez Áron két fiának a halála után, akik meghaltak, mert az ÚR elé mertek lépni. Lev 16:2 Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szentélybe a kárpiton belül, a ládán levő födél elé, hogy meg ne haljon, mert a födél fölött jelenek meg felhőben. Lev 16:3 Úgy menjen be Áron a szentélybe, hogy vigyen egy bikát vétekáldozatul és egy kost égőáldozatul. Lev 16:4 Öltözzék gyolcsból készült szent köntösbe, gyolcsnadrág legyen rajta, gyolcsövvel övezze magát körül, gyolcssüveget tegyen a fejére. Szent ruhák ezek, mosakodjék meg azért vízben, és úgy öltse fel ezeket. Lev 16:5 Izráel fiainak a közösségétől pedig vegyen két kecskebakot vétekáldozatul és egy kost égőáldozatul. Lev 16:6 Mutassa be Áron a bikát mint a maga vétekáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és háza népéért. Lev 16:7 Azután fogja a két kecskebakot, állítsa azokat az ÚR elé a kijelentés sátrának a bejáratánál, Lev 16:8 és vessen sorsot Áron a két bakra, az egyiket sorsolja ki az ÚRnak, a másikat Azázélnak. Lev 16:9 Vezesse oda Áron azt a bakot, amely a sorsvetésben az ÚRnak jutott, és készítse azt el vétekáldozatul. Lev 16:10 Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnak jutott, állítsák élve az ÚR elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélnak a pusztába. Lev 16:11 Áron tehát mutassa be a bikát mint a maga vétekáldozatát, és szerezzen engesztelést magáért és háza népéért. Vágja le Áron a bikát mint a maga vétekáldozatát. Lev 16:12 Rakja tele a szenesserpenyőt tüzes parázzsal az ÚR előtt levő oltárról, és két tele marok porrá tört illatos fűszerfélével együtt vigye be a kárpiton belülre. Lev 16:13 Tegye rá az illatáldozatot a tűzre az ÚR színe előtt, hogy beborítsa az illatáldozat felhője a födelet, amely a bizonyság fölött van, és akkor nem hal meg. Lev 16:14 Azután vegyen a bika véréből, és hintse ujjával a födél felé, kelet felé. A födél elé pedig hétszer hintsen ujjával a vérből. Lev 16:15 Ezután vágja le a bakot mint a nép vétekáldozatát, vigye be a vérét a kárpiton belülre, és úgy cselekedjék ezzel a vérrel, ahogyan a bika vérével cselekedett: hintse a födélre és a födél elé. Lev 16:16 Így végezzen engesztelést a szentélyért, Izráel fiainak a tisztátalansága miatt és minden vétkes hitszegése miatt. Így cselekedjék a kijelentés sátráért is, amely köztük, tisztátalanok között van. Lev 16:17 Amikor bemegy a szentélybe engesztelést végezni, egy ember se legyen a kijelentés sátrában, egészen a kijöveteléig. Így végezze el az engesztelést magáért, háza népéért és Izráel egész gyülekezetéért. Lev 16:18 Azután jöjjön ki az oltárhoz, amely az ÚR színe előtt van, és végezzen azért is engesztelést: vegyen a bika véréből meg a bak véréből, és kenje meg körös-körül az oltár szarvait. Lev 16:19 És hintsen arra ujjával hétszer a vérből. Így tisztítsa és szentelje meg azt, Izráel fiainak a tisztátalansága miatt. Lev 16:20 Ha elvégezte az engesztelést a szentélyért, a kijelentés sátráért és az oltárért, vezesse oda az élő bakot. Lev 16:21 Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy odarendelt emberrel a pusztába, Lev 16:22 hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol eső földre. Így küldje el a bakot a pusztába. Lev 16:23 Azután menjen be Áron a kijelentés sátrába, és vesse le a gyolcsruhákat, amelyeket magára öltött, amikor bement a szentélybe, és rakja le ott azokat. Lev 16:24 Mosakodjék meg vízben, szent helyen, és öltözzék fel a ruháiba, úgy menjen ki, és készítse el a maga égőáldozatát meg a nép égőáldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért. Lev 16:25 A vétekáldozat kövérjét is füstölögtesse el az oltáron. Lev 16:26 Aki pedig elvitte az Azázélnak szánt bakot, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, azután bemehet a táborba. Lev 16:27 A vétekáldozati bikát és a vétekáldozati kost, amelyeknek a vérét a szentélybe vitték engesztelés végett, vigyék ki a táboron kívülre, és égessék el a bőrüket, húsukat és ganéjukat. Lev 16:28 Aki elégeti ezeket, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, és utána bemehet a táborba. Lev 16:29 Örök rendelkezés legyen ez nálatok: a hetedik hónap tizedikén tartóztassátok meg magatokat, ne végezzetek semmiféle munkát, sem a bennszülött, sem a köztetek tartózkodó jövevény. Lev 16:30 Mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak benneteket, és megtisztultok minden vétketektől az ÚR színe előtt. Lev 16:31 A teljes nyugalom napja legyen ez nálatok, tartóztassátok meg azért magatokat. Örök rendelkezés ez. Lev 16:32 Így végezzen engesztelést az a pap is, akit majd apja után kennek fel, és avatnak fel pappá. Gyolcsruhába öltözzék, a szentélyben levő ruhákba. Lev 16:33 Végezzen engesztelést a szent helyért, a kijelentés sátráért, és az oltárért is végezzen engesztelést. A papokért és a gyülekezet egész népéért is végezzen engesztelést. Lev 16:34 Örök rendelkezés legyen ez nálatok, hogy évenként egyszer engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, minden vétkük miatt. És úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Lev 17:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 17:2 Szólj Áronnak és fiainak meg Izráel összes fiainak, és mondd meg nekik, hogy ezt a dolgot parancsolta az ÚR: Lev 17:3 Ha Izráel házából valaki marhát, bárányt vagy kecskét vág le a táborban, vagy ha valaki a táboron kívül vágja le, Lev 17:4 és nem viszi oda a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy áldozatként bemutassa az ÚRnak az ÚR hajléka előtt, akkor úgy tekintsék azt az embert, mint vérengzőt: vért ontott, tehát ki kell irtani azt az embert népe közül. Lev 17:5 Vigyék el azért Izráel fiai véres áldozataikat, amelyeket eddig a mezőn áldoztak, vigyék el az ÚRnak a kijelentés sátrának a bejáratához, a paphoz, és ott vágják le azokat békeáldozatokként az ÚRnak. Lev 17:6 A vért hintse a pap az ÚR oltárára a kijelentés sátrának a bejáratánál, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az ÚRnak. Lev 17:7 Ne áldozzák ezután véres áldozataikat a gonosz szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Örök rendelkezés legyen ez náluk nemzedékről nemzedékre. Lev 17:8 Mondd meg nekik: Ha Izráel házából, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki égőáldozatot, vagy véresáldozatot akar áldozni, Lev 17:9 és nem viszi oda a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy az ÚRnak készítsék el, az ilyen embert ki kell irtani népe közül. Lev 17:10 Ha Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, ellene fordulok annak az embernek, aki vért evett, és kiirtom népe közül. Lev 17:11 Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést. Lev 17:12 Ezért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek; a köztetek lakó idegen se egyék vért. Lev 17:13 Ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászat közben vadat vagy madarat fog, amelyet meg szabad enni, folyassa ki a vérét, és takarja be azt porral. Lev 17:14 Mert minden test lelke a vére a lélekkel együtt. Ezért mondtam Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a lelke a vére. Ki kell irtani mindenkit, aki megeszi. Lev 17:15 Ha pedig valaki elhullott vagy széttépett állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig; azután tiszta lesz. Lev 17:16 De ha nem mossa ki, és nem mosakszik meg, akkor bűnhődnie kell. Lev 18:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 18:2 Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Lev 18:3 Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket. Ne kövessétek szokásaikat! Lev 18:4 Az én döntéseim szerint cselekedjetek, az én rendelkezéseimet őrizzétek meg, és azokat kövessétek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Lev 18:5 Őrizzétek meg rendelkezéseimet, döntéseimet, mert aki megcselekszi azokat, él általuk. Én vagyok az ÚR! Lev 18:6 Senki se közeledjék egy vér szerinti rokonához sem azért, hogy fölfedje annak szemérmét. Én vagyok az ÚR. Lev 18:7 Apád szemérmét és anyád szemérmét föl ne fedd; anyád ő, ne fedd föl a szemérmét. Lev 18:8 Apád feleségének a szemérmét föl ne fedd, apádé az a szemérem. Lev 18:9 Nővérednek, apád leányának, vagy anyád leányának a szemérmét föl ne fedd, akár otthon született, akár máshol született. Lev 18:10 Fiad leányának vagy lányod leányának a szemérmét föl ne fedd, mert a te szemérmed az. Lev 18:11 Apád felesége leányának a szemérmét föl ne fedd, mert apádnak a szülöttje, a te nővéred ő. Lev 18:12 Apád nővérének a szemérmét föl ne fedd: apád vérrokona ő. Lev 18:13 Anyád nővérének a szemérmét föl ne fedd, mert anyád vérrokona ő. Lev 18:14 Apád testvérének a szemérmét föl ne fedd, feleségéhez se közeledj: nagynénéd ő. Lev 18:15 Menyednek a szemérmét föl ne fedd; fiadnak a felesége ő, föl ne fedd a szemérmét. Lev 18:16 Testvéred feleségének a szemérmét föl ne fedd, testvéredé az a szemérem. Lev 18:17 Egy asszonynak és leányának a szemérmét föl ne fedd. Fiának a leányát és lányának a leányát el ne vedd, fölfedvén szemérmüket, mert vérrokonok ők. Fajtalanság ez. Lev 18:18 Ne végy feleségül egy nőt a nővére mellé, hogy vetélkedés ne támadjon, ha még életében fölfeded mellette a másiknak a szemérmét. Lev 18:19 Ne közeledj nőhöz havi tisztátalansága idején, hogy fölfedd a szemérmét. Lev 18:20 Honfitársad feleségével ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. Lev 18:21 Magzatodat ne add oda, hogy elégessék a Moloknak. Meg ne gyalázd Istened nevét. Én vagyok az ÚR! Lev 18:22 Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az. Lev 18:23 Semmiféle állattal ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. És asszony se álljon meg állat előtt, hogy párosodjék vele. Förtelem az. Lev 18:24 Ne tegyétek magatokat tisztátalanná mindezekkel, mert azok a népek tették magukat mindezekkel tisztátalanná, amelyeket kiűzök előletek. Lev 18:25 Mert tisztátalanná vált az a föld, ezért számon kérem rajta a bűnét, és kihányja az a föld a lakosait. Lev 18:26 De ti őrizzétek meg rendelkezéseimet és döntéseimet. Ne kövessétek el ezeket az utálatos dolgokat, se a bennszülött, se a köztetek tartózkodó jövevény. Lev 18:27 Mert mindezeket az utálatos dolgokat az előttetek fekvő földnek a lakosai követték el, és tisztátalanná lett az a föld. Lev 18:28 Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az előttetek levő népeket. Lev 18:29 Mert aki csak egyet is elkövet ezek közül az utálatosságok közül, azt mind ki kell irtani népe közül, ha ilyet követ el. Lev 18:30 Őrizzétek meg, amiket elrendeltem, és semmit ne kövessetek el azok közül az utálatos szokások közül, amelyeket előttetek elkövettek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 19:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 19:2 Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és ezt mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az ÚR, a ti Istenetek, szent vagyok. Lev 19:3 Anyját és apját mindenki tisztelje. Tartsátok meg nyugalomnapjaimat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Lev 19:4 Ne forduljatok a bálványokhoz, és ne készítsetek magatoknak öntött istenszobrokat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 19:5 Ha békeáldozatot áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzatok, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. Lev 19:6 Az áldozás napján és másnap egyétek meg, ha pedig harmadnapra marad, azt égessétek el! Lev 19:7 Ha mégis eszik belőle valaki a harmadik napon, az romlott húst eszik, nem kaphat kegyelmet. Lev 19:8 Megbűnhődik, aki abból eszik, mert meggyalázta az ÚR szentségét. Ki kell irtani az ilyen embert népe közül. Lev 19:9 Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az aratás közben elhullottat ne szedjétek föl. Lev 19:10 Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl. Hagyd ott azokat a nyomorultaknak és a jövevényeknek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 19:11 Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát! Lev 19:12 Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR! Lev 19:13 Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig! Lev 19:14 A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! Én vagyok az ÚR! Lev 19:15 Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne nézd, hogy valaki nincstelen; és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében! Lev 19:16 Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR! Lev 19:17 Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében. Lev 19:18 Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR! Lev 19:19 Tartsátok meg rendelkezéseimet! Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be meződet kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát! Lev 19:20 Ha egy férfi egy nővel hál, vele közösül, és az a nő egy másik férfi tulajdonában levő szolgáló, akit nem váltottak ki, se szabadon nem bocsátottak, akkor büntessék meg őket, de meg ne haljanak, mert nem volt szabad a nő. Lev 19:21 A férfi vigye el jóvátételi áldozatát az ÚRnak, a kijelentés sátrának a bejáratához: egy jóvátételi áldozatra szánt kost. Lev 19:22 Végezzen érte engesztelést a pap a jóvátételi áldozatra szánt kossal az ÚR színe előtt, vétkéért, amelyet elkövetett, és így bocsánatot nyer vétkéért, amelyet elkövetett. Lev 19:23 Ha majd bementek arra a földre, és ültettek mindenféle gyümölcsfát, tartsátok a gyümölcsét körülmetéletlennek, három esztendeig legyen körülmetéletlen: ne egyétek! Lev 19:24 A negyedik esztendőben pedig szenteljétek minden gyümölcsét ünnepi ajándékként az ÚRnak! Lev 19:25 Az ötödik esztendőben már megehetitek a gyümölcsét. Így bőven fog teremni nektek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 19:26 Ne egyetek semmit a vérével! Varázslást ne űzzetek, és ne jövendölgessetek! Lev 19:27 Ne nyírjátok le halántékotokról a hajat! Szakállad végét ne csúfítsd el! Lev 19:28 Ne vagdaljátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az ÚR! Lev 19:29 Ne gyalázd meg leányodat azzal, hogy paráznaságra adod. Ne legyen paráznává a föld, és ne legyen tele a föld fajtalankodással! Lev 19:30 Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szent helyemet! Én vagyok az ÚR! Lev 19:31 Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 19:32 Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a te Istenedtől! Én vagyok az ÚR! Lev 19:33 Ha jövevény tartózkodik nálatok az országban, ne legyetek hozzá kegyetlenek! Lev 19:34 Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való bennszülött! Szeressétek, mint magatokat, mert jövevények voltatok Egyiptomban. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 19:35 Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben, sem a hosszmértékek, súlymértékek és űrmértékek használatában. Lev 19:36 Igaz mérlegetek, igaz súlyotok, igaz vékátok és igaz mérőedényetek legyen. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről! Lev 19:37 Őrizzétek meg azért minden rendelkezésemet, minden döntésemet, és teljesítsétek azokat! Én vagyok az ÚR! Lev 20:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 20:2 Mondd meg Izráel fiainak: Ha Izráel fiai közül vagy az Izráelben tartózkodó jövevények közül valaki odaadja gyermekét a Moloknak, halállal lakoljon: kövezze meg az ország népe. Lev 20:3 Én is ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül, mivel a Moloknak adta gyermekét, és ezzel tisztátalanná tette szent helyemet, és meggyalázta szent nevemet. Lev 20:4 Ha pedig az ország népe mégis szemet huny fölötte, és nem öli meg azt az embert, aki odaadja gyermekét a Moloknak, Lev 20:5 akkor én fordulok az ellen az ember ellen és a nemzetsége ellen, és kiirtom a nép közül őt és mindazokat, akik követik a paráznaságban, paráználkodva a Molokkal. Lev 20:6 Ha valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz fordul, és követi őket a paráznaságban, ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül. Lev 20:7 Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Lev 20:8 Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek meg titeket. Lev 20:9 Ha valaki ócsárolja apját vagy anyját, halállal lakoljon! Apját és anyját ócsárolta: vére rajta. Lev 20:10 Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, a felebarátja feleségével paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő. Lev 20:11 Ha valaki apjának a feleségével hál, apjának a szemérmét fedte föl, halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk. Lev 20:12 Ha valaki a menyével hál, halállal lakoljanak mindketten. Förtelmességet követtek el, vérük rajtuk. Lev 20:13 Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk. Lev 20:14 Ha valaki feleségül vesz egy nőt az anyjával együtt, fajtalanság az. Égessék meg a férfit az asszonyokkal együtt. Ne legyen ilyen fajtalanság köztetek! Lev 20:15 Ha valaki állattal közösül, halállal lakoljon, és az állatot is öljétek meg! Lev 20:16 Ha egy asszony bármiféle állathoz megy, hogy párosodjék vele, öld meg az asszonyt is meg az állatot is! Halállal lakoljanak, vérük rajtuk. Lev 20:17 Ha valaki feleségül veszi a nővérét, apjának a lányát, vagy anyjának a lányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az ő szemérmét: gyalázat az. Ki kell irtani őket népük szeme láttára. Mivel nővérének a szemérmét fedte föl, bűnhődnie kell. Lev 20:18 Ha valaki havibajos asszonnyal hál és fölfedi annak a szemérmét, föltakarja a forrását, és az asszony is fölfedi vérének forrását, mindkettőjüket ki kell irtani népük közül. Lev 20:19 Anyád nővérének vagy apád nővérének a szemérmét föl ne fedd! Ha valaki a vérrokonát takarja így fel, együtt kell bűnhődniük. Lev 20:20 Aki nagynénjével hál, az a nagybátyja szemérmét fedte föl. Bűnhődni fognak vétkükért, gyermektelenül halnak meg. Lev 20:21 Aki elveszi testvérének a feleségét, vérfertőzést követ el. Testvérének a szemérmét fedte föl, gyermektelenek lesznek. Lev 20:22 Tartsátok meg minden rendelkezésemet, minden döntésemet, és teljesítsétek azokat, hogy ki ne hányjon benneteket az a föld, ahova beviszlek titeket, hogy ott lakjatok. Lev 20:23 Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek. Megutáltam őket, mert mindezeket cselekedték. Lev 20:24 Nektek viszont megmondtam, hogy ti fogjátok örökölni földjüket, mert én adom azt nektek örökségül, a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki elkülönítettelek a népektől. Lev 20:25 Tegyetek azért különbséget a tiszta és tisztátalan állatok között, a tisztátalan és tiszta madarak között, és ne tegyétek magatokat utálatossá állattal, madárral vagy bármiféle földi csúszómászóval, mert azokat különválasztottam, mint tisztátalanokat. Lev 20:26 Legyetek előttem szentek, mert én, az ÚR, szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek. Lev 20:27 Ha egy férfiból vagy asszonyból halottidéző vagy jövendőmondó szól, halállal lakoljon. Kövezzék meg őket: vérük rajtuk. Lev 21:1 Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd meg Áron fiainak, a papoknak, mondd meg nekik, hogy ne tegyék magukat tisztátalanná népük közül való halottal. Lev 21:2 De ha a legközelebbi rokona halt meg valamelyiknek: anyja, apja, fia, leánya, testvére Lev 21:3 vagy a legközelebbi hajadon nővére, aki nem ment férjhez, ezekkel tisztátalanná teheti magát. Lev 21:4 Mint férj se tegye tisztátalanná magát népe között, ne veszítse el szent voltát. Lev 21:5 Ne nyírják kopaszra a fejüket, szakálluk szélét ne borotválják le, és a testüket ne vagdossák be. Lev 21:6 Szentek legyenek Istenük előtt, és ne hozzanak gyalázatot Istenük nevére. Mert ők mutatják be az ÚR tűzáldozatait, Istenük kenyerét, azért szentek legyenek. Lev 21:7 Parázna és meggyalázott nőt ne vegyenek el. Olyan nőt se vegyenek el, akit a férje elbocsátott, mert Istenüknek vannak odaszentelve. Lev 21:8 Szentnek tekintsd a papot, mert Istened kenyerét ő mutatja be. Szent legyen előtted, mert én, az ÚR, aki szent vagyok, szenteltem meg őket. Lev 21:9 Ha valamelyik pap leánya gyalázatos lesz, és paráználkodik, meg kell égetni, mert az apját gyalázta meg. Lev 21:10 Aki főpap lett testvérei között azzal, hogy fejére öntötték a fölkenő olajat és felavatták, amikor a szent ruhákba öltöztették, ne hagyja gondozatlanul a haját, ne tépje meg a ruháját, Lev 21:11 és ne menjen be semmiféle holttesthez. Még az apjáéval, vagy az anyjáéval se tegye tisztátalanná magát. Lev 21:12 Ne menjen ki a szent helyről, és ne hozzon így gyalázatot Istenének a szent helyére, mert fejdísz, Istenének a fölkenő olaja van rajta. Én vagyok az ÚR. Lev 21:13 Hajadont vegyen feleségül. Lev 21:14 Özvegyet, elbocsátottat, meggyalázottat, paráznát, ilyeneket nem vehet el. Csak a maga népéből való hajadont vehet feleségül, Lev 21:15 hogy gyalázatot ne hozzon utódaira népe között. Én, az ÚR, szenteltem fel őt. Lev 21:16 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 21:17 Így szólj Áronhoz: Ha lesz valaki utódaid közül a későbbi nemzedékekben, akinek testi fogyatkozása lesz, az ne mutassa be áldozatul Istenének a kenyerét. Lev 21:18 Nem mutathatja be az, akinek testi fogyatkozása van, tehát aki vak, sánta, nyúlszájú, vagy törött végtagú; Lev 21:19 se törött lábú, se törött kezű ember; Lev 21:20 vagy aki púpos vagy vézna, vagy hályogos szemű, viszketeges vagy sömörös vagy sérves. Lev 21:21 Áron pap utódai közül az, akinek testi fogyatkozása van, nem mehet oda tűzáldozatot bemutatni az ÚRnak. Mivel testi fogyatkozása van, nem mehet oda, hogy bemutassa Istenének a kenyerét. Lev 21:22 Istenének a kenyeréből, az igen szentből és a szentből egyaránt ehet. Lev 21:23 De a kárpithoz nem mehet be, és az oltárhoz nem közeledhet, mert testi fogyatkozása van. Ne gyalázza meg szent helyemet. Én, az ÚR, vagyok a megszentelőjük. Lev 21:24 Így beszélt Mózes Áronhoz és fiaihoz, meg Izráel fiaihoz. Lev 22:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 22:2 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy vigyázva bánjanak Izráel fiainak szent dolgaival. Meg ne gyalázzák szent nevemet azokkal, amiket ők nekem szentelnek. Én vagyok az ÚR. Lev 22:3 Mondd nekik: ha bárki a ti utódaitok közül, bármely nemzedéketekből akkor közelít a szent dolgokhoz, amelyeket Izráel fiai az ÚRnak szentelnek, amikor éppen tisztátalan, azt az embert ki kell irtani előlem. Én vagyok az ÚR. Lev 22:4 Ha egy Áron utódai közül való ember poklos vagy folyásos, nem ehet a szent dolgokból, amíg meg nem tisztul. Ha pedig valaki megérint egy halott által tisztátalanná lett dolgot, vagy ha valakinek magömlése van, Lev 22:5 vagy megérint valamilyen csúszómászót, és tisztátalanná lesz, vagy bármilyen tisztátalanságban levő embert, és úgy lesz tisztátalanná, Lev 22:6 az az ember, aki effélét érint, tisztátalan legyen estig. Csak azután ehet a szent dolgokból, ha megmosakodott vízben. Lev 22:7 Naplemente után tiszta lesz, és azután ehet a szent dolgokból, mert az ő eledele az. Lev 22:8 Döglött vagy széttépett állatot nem ehetik, mert tisztátalan lesz általa. Én vagyok az ÚR. Lev 22:9 Így őrizzék meg, amiket elrendeltem, hogy vétekkel ne terheljék magukat, és meg ne haljanak amiatt, hogy meggyalázzák azokat. Én, az ÚR, vagyok a megszentelőjük. Lev 22:10 Egy idegen ember sem ehet szent ételt, a papnál levő zsellér vagy napszámos sem ehet szent ételt. Lev 22:11 De ha a pap pénzen vásárol meg valakit tulajdonául, az ehet belőle. A házánál született szolgák is ehetnek eledeléből. Lev 22:12 Ha a pap leánya idegen férfi felesége lesz, nem ehet a szent áldozati ajándékokból. Lev 22:13 De ha a pap leánya özvegyen maradt, vagy elbocsátották, gyermeke pedig nincs, és visszatér apja házába, akkor éppúgy ehet az apja eledeléből, mint leány korában. Csak idegen nem ehet belőle. Lev 22:14 Ha valaki nem szándékosan eszik szent ételt, az adja meg a papnak a szent ételt, de ötödrészével többet. Lev 22:15 Ne gyalázzák meg Izráel fiainak a szent dolgait, amelyeket szent ajándékul adnak az ÚRnak, Lev 22:16 és ne terheljék meg őket bűnös adóssággal az által, hogy esznek szent dolgaikból. Mert én, az ÚR, vagyok a megszentelőjük. Lev 22:17 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 22:18 Szólj Áronhoz és fiaihoz, meg Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül áldozatot akar bemutatni, akár fogadalmi, akár önkéntes áldozatként, amit csak égőáldozatul szoktak bemutatni az ÚRnak, Lev 22:19 azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek, hibátlan hím marhát, bárányt vagy kecskét vigyetek. Lev 22:20 Ne mutassatok be olyat, amiben fogyatkozás van, mert akkor nem fogadja kedvesen tőletek. Lev 22:21 Ha valaki békeáldozatot mutat be az ÚRnak fogadalma teljesítéséül, vagy önkéntes áldozatul, marhát vagy juhot, hibátlan legyen az, semmiféle fogyatkozása ne legyen, akkor fogadja ő kedvesen. Lev 22:22 Ne mutassatok be az ÚRnak vakot, tört csontut, sérültet, szemölcsöset, viszketegest vagy sömöröset. Ilyenekből tűzáldozatot se adjatok az ÚR oltárára. Lev 22:23 Torz és csenevész marhát és bárányt önkéntes áldozatul lehet vinni, de mint fogadalmi áldozat nem szerez kegyelmet. Lev 22:24 Összenyomott, zúzott, megszakadt vagy kimetszett heréjűt ne mutassatok be az ÚRnak. Ne tegyétek ezt országotokban. Lev 22:25 Ha idegen ember kezéből való bármi efféle, akkor sem mutathatjátok be mint Istenetek eledelét. Mivel csonkák és fogyatkozásuk van, nem szereznek kegyelmet nektek. Lev 22:26 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 22:27 A borjú, a bárány és a kecske ellés után legyen az anyja mellett hét napig. A nyolcadik naptól fogva már kegyelmet szerez feláldozásuk, az ÚRnak szóló tűzáldozatként. Lev 22:28 Marhát vagy juhot fiastul ne vágjatok le ugyanazon a napon. Lev 22:29 Ha hálaáldozatot áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzátok, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. Lev 22:30 Még aznap egyétek meg, ne hagyjatok belőle reggelre. Én vagyok az ÚR! Lev 22:31 Tartsátok meg parancsolataimat és éljetek azok szerint. Én vagyok az ÚR. Lev 22:32 Ne gyalázzátok meg szent nevemet, hogy megszentelt legyek Izráel fiai között. Én, az ÚR, vagyok a megszentelőtök, Lev 22:33 aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, hogy a ti Istenetek legyek. Én vagyok az ÚR. Lev 23:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 23:2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az ÚR ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, szent ünnepre való hívással. Ezek az én ünnepeim: Lev 23:3 Hat napon át végezhetitek munkátokat, de a hetedik napon teljes nyugalom legyen szent összegyülekezéssel. Semmi munkát ne végezzetek; az ÚRtól rendelt pihenőnap legyen az mindenütt, ahol laktok. Lev 23:4 Ezek az ÚR ünnepei, a szent összegyülekezések, amelyeket ki kell hirdetnetek meghatározott idejükben: Lev 23:5 Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén estefelé van az ÚR páskája. Lev 23:6 Ennek a hónapnak a tizenötödik napja pedig az ÚR kovásztalan kenyereinek ünnepe. Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Lev 23:7 Az első napon szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Lev 23:8 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. A hetedik napon szent összegyülekezésetek legyen, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Lev 23:9 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 23:10 Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, és aratjátok annak termését, vigyétek el aratásotok első kévéjét a paphoz. Lev 23:11 Az mutassa fel a kévét az ÚR előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap. Lev 23:12 A kéve felmutatásának a napján készítsetek egy hibátlan, esztendős bárányt égőáldozatul az ÚRnak. Lev 23:13 Amellé ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. Italáldozatul pedig egynegyed hin bort adjatok. Lev 23:14 Kenyeret, pörkölt vagy zsenge gabonaszemeket ne egyetek egészen addig a napig, amíg el nem viszitek Isteneteknek az őt megillető áldozatot. Örök rendelkezés ez nektek nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken. Lev 23:15 Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Lev 23:16 Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig és akkor mutassatok be új ételáldozatot az ÚRnak. Lev 23:17 Hozzatok lakóhelyetekről két kenyeret felmutatási áldozatul; kéttized véka finomlisztből készüljenek, kovásszal sütve, az első termésből való áldozatul az ÚRnak. Lev 23:18 A kenyéren kívül mutassatok be hét hibátlan, esztendős bárányt, egy bikaborjút meg két kost. Legyenek ezek az ÚR égőáldozatai, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. Lev 23:19 Készítsetek el egy kecskebakot is vétekáldozatul, két egyéves bárányt pedig békeáldozatul. Lev 23:20 A pap mutassa fel azokat az első termésből készült kenyér fölött felmutatott áldozatként az ÚR színe előtt a két báránnyal együtt. Az ÚRnak szenteltek ezek, a papéi legyenek. Lev 23:21 És hirdessétek ki, hogy ugyanezen a napon szent összegyülekezés lesz, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Örök rendelkezés legyen ez minden lakóhelyeteken nemzedékről nemzedékre. Lev 23:22 Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az aratás közben elhullottat ne szedjétek föl. Hagyd ott azokat a nyomorultnak és a jövevénynek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 23:23 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 23:24 Mondd meg ezt Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap elsején pihenőnapotok legyen, szent összegyülekezés emlékeztető kürtöléssel. Lev 23:25 Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. Lev 23:26 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 23:27 Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés napja. Szent összegyülekezésetek legyen, tartóztassátok meg magatokat, és mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. Lev 23:28 Ne végezzetek ezen a napon semmiféle munkát, mert az engesztelés napja ez, hogy engesztelést végezzenek értetek Isteneteknek, az ÚRnak színe előtt. Lev 23:29 Ha pedig valaki nem tartóztatja meg magát ezen a napon, azt ki kell irtani népe közül. Lev 23:30 És ha valaki akármilyen munkát végez ezen a napon, azt az embert kipusztítom népe közül. Lev 23:31 Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken. Lev 23:32 A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, estétől estéig pihenjetek nyugalmatok napján. Lev 23:33 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 23:34 Mondd meg Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján hét napig tartó sátoros ünnep kezdődjék az ÚRnak. Lev 23:35 Az első napon szent összegyülekezés legyen, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Lev 23:36 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. A nyolcadik napon szent összegyülekezésetek legyen, és mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. Lev 23:37 Ezek az ÚR meghatározott ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, mint a szent összegyülekezés alkalmait. Mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak: égőáldozatot, ételáldozatot, véresáldozatot és italáldozatot, mindegyik napon annak rendje szerint, Lev 23:38 az ÚR nyugalomnapjain kívül, az ajándékokon, minden fogadalmon és minden önkéntes áldozaton kívül, amelyeket adtok az ÚRnak. Lev 23:39 De még a hetedik hónap tizenötödik napjától kezdve is, amikor begyűjtitek a föld termését, hét napon át ünnepeljétek az ÚR ünnepét. Az első napon is legyen pihenőnap, és a nyolcadik napon is legyen pihenőnap. Lev 23:40 Vegyetek magatoknak az első napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az ÚR előtt. Lev 23:41 Így ünnepeljétek meg ezt az ÚR ünnepeként minden esztendőben hét napon át. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre. A hetedik hónapban ünnepeljétek ezt. Lev 23:42 Sátrakban lakjatok hét napig, sátrakban lakjék Izráelben minden bennszülött. Lev 23:43 Hadd tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor kihoztam őket Egyiptomból. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 23:44 Így mondta el Mózes az ÚR meghatározott ünnepeit Izráel fiainak. Lev 24:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 24:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. Lev 24:3 A kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül úgy rendezze el ezeket Áron, hogy estétől reggelig állandóan az ÚR előtt legyenek. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. Lev 24:4 A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az ÚR előtt legyenek. Lev 24:5 Végy finomlisztet és süss abból tizenkét lepényt. Kéttized vékából készüljön egy lepény. Lev 24:6 Helyezd el azokat két sorban, soronként hatot, a színarannyal bevont asztalra az ÚR elé. Lev 24:7 Tégy a sorok mellé tiszta tömjént, ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető része mint tűzáldozat az ÚRnak. Lev 24:8 Szombatról-szombatra oda kell rakni az ÚR elé állandóan. Örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait. Lev 24:9 Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék meg, mert az ÚR legszentebb tűzáldozatai közé tartozik. Örök rendelkezés ez. Lev 24:10 Egy izráeli asszonynak a fia, akinek az apja egyiptomi volt, Izráel fiaival együtt jött ki, és ennek az izráeli asszonynak a fia meg egy izráeli férfi összeveszett a táborban. Lev 24:11 Az izráeli asszonynak a fia káromolta az ÚR nevét, és átkozódott. Ezért odavitték Mózeshez. Anyjának a neve Selómit volt, Dibri leánya, a Dán törzséből. Lev 24:12 És őrizetbe vették azt, amíg útmutatást nem kapnak az ÚRtól. Lev 24:13 Az ÚR pedig így beszélt Mózeshez: Lev 24:14 Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre, és tegyék fejére a kezüket mindazok, akik hallották, azután kövezze meg az egész közösség. Lev 24:15 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki átkozza Istenét, annak bűnhődnie kell vétkéért. Lev 24:16 Aki az ÚR nevét káromolja, az halállal lakoljon, irgalom nélkül kövezze meg az egész közösség. Akár jövevény, akár bennszülött, meg kell halnia, ha káromolja az ÚR nevét. Lev 24:17 Ha valaki agyonüt egy embert, bárkit is, halállal lakoljon. Lev 24:18 Aki pedig egy állatot üt agyon, az fizessen az állatért állattal. Lev 24:19 Ha valaki testi sértést követ el honfitársán, azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett: Lev 24:20 törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen testi sértést követett el, olyat kövessenek el rajta is. Lev 24:21 Aki állatot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, annak meg kell halnia. Lev 24:22 Ugyanaz a törvény legyen nálatok érvényes mind a jövevényre, mind a bennszülöttre, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 24:23 Így beszélt Mózes Izráel fiaihoz, azok pedig kivitték az átkozódót a táboron kívülre, és megkövezték. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Lev 25:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-hegyen: Lev 25:2 Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, legyen nyugalma a földnek is az ÚR nyugalomnapjához hasonlóan. Lev 25:3 Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be termését. Lev 25:4 De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az ÚR nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg. Lev 25:5 Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára. Lev 25:6 De amit a föld a nyugalma idején terem, táplálékul lesz neked, szolgádnak és szolgálódnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek, Lev 25:7 meg jószágodnak és a földeden élő állatoknak. Ez a termés lesz az eledeletek. Lev 25:8 Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen. Lev 25:9 Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte. Lev 25:10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. Lev 25:11 Örömünnep legyen az ötvenedik esztendő. Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a meg nem metszett szőlőt ne szüreteljétek le. Lev 25:12 Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését. Lev 25:13 Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához. Lev 25:14 Ha valaki elad honfitársának valami eladnivalót, vagy vásárol valamit honfitársától, ne csalja meg egyik ember a másikat. Lev 25:15 Az örömünnep évét követő esztendők száma szerint vásárolj honfitársadtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked. Lev 25:16 Az évek nagyobb számához képest szabd magasabbra az árát annak, amit vásárolsz, és az évek kisebb számához képest szabd alacsonyabbra az árát annak, amit vásárolsz, hiszen a termést az évek számának megfelelően adja el neked. Lev 25:17 Ne csalja meg senki a honfitársát. Féld Istenedet. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 25:18 Hajtsátok végre rendelkezéseimet, tartsátok meg végzéseimet. Hajtsátok végre azokat, akkor biztonságban lakhattok azon a földön. Lev 25:19 Megadja gyümölcsét a föld, ehettek jóllakásig, és biztonságban lakhattok rajta. Lev 25:20 Ha pedig ezt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és a termésünket nem takarítjuk be? - Lev 25:21 én majd rátok árasztom áldásomat a hatodik esztendőben, és három esztendőre való fog teremni. Lev 25:22 Amikor a nyolcadik esztendőben vetni fogtok, még a régi termésből esztek; egészen a kilencedik évig, amíg beérik annak a termése, a régiből esztek. Lev 25:23 A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam. Lev 25:24 Ezért a birtokotokban levő egész földön tegyétek visszaválthatóvá a földet. Lev 25:25 Ha atyádfia elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a visszaváltója, a legközelebbi rokona, és váltsa meg magának, amit atyjafia eladott. Lev 25:26 Ha pedig valakinek nincs kiváltója, de ő maga szert tesz annyira, amennyi elegendő a visszaváltáshoz, Lev 25:27 vegye számba az eladás óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és térjen vissza a birtokára. Lev 25:28 De ha nincs annyija, amennyit meg kellene térítenie, akkor maradjon az eladott föld a megvásárlójánál az örömünnep évéig. Az örömünnepen azonban váljék szabaddá, és az eladó térjen vissza birtokára. Lev 25:29 Ha valaki lakóházat ad el egy fallal körülvett városban, legyen az visszaváltható az eladás évének az elteltéig. Egy esztendőn belül válthassa vissza. Lev 25:30 De ha nem váltják vissza annak az évnek a teljes elteltéig, akkor a kőfallal körülvett városban levő ház véglegesen a vevőé lesz, nemzedékről nemzedékre, nem válik szabaddá az örömünnepen sem. Lev 25:31 A kőfallal körül nem vett falvak házait a mezei földekhez kell számítani, legyenek visszaválthatók, és váljanak szabaddá az örömünnepen. Lev 25:32 A léviták városaiban, az ő birtokukban levő városok házai mindenkor legyenek visszaválthatók a léviták által. Lev 25:33 Ha a léviták közül váltja meg magának valaki, akkor is váljék szabaddá az eladott ház az örömünnepen az ő birtokát képező városban. Mert a léviták városaiban levő házak az ő birtokuk Izráel fiai között. Lev 25:34 A városaikhoz tartozó mezőket nem adhatják el, mert örökös birtokuk az. Lev 25:35 Ha atyádfia elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy zsellér élhessen melletted. Lev 25:36 Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát. Légy istenfélő, és engedd, hogy éljen melletted atyádfia. Lev 25:37 Pénzedet ne kamatra add neki, és ne uzsorára adj élelmet. Lev 25:38 Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét és Istenetek legyek. Lev 25:39 Ha atyádfia elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne végeztess vele rabszolgamunkát. Lev 25:40 Napszámosként vagy zsellérként legyen nálad, az örömünnep évéig szolgáljon nálad. Lev 25:41 Azután távozzék el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza nemzetségéhez. Ősei örökségébe térjen vissza. Lev 25:42 Mert az én szolgáim ők, akiket Egyiptomból hoztam ki, ne adják hát el őket rabszolgák módjára. Lev 25:43 Ne uralkodj az ilyenen kegyetlenül, légy istenfélő! Lev 25:44 Rabszolgáid és szolgálóid a körülötted lakó népek közül valók legyenek, azok közül vásárolj rabszolgát és szolgálót. Lev 25:45 A közöttetek tartózkodó zsellérek fiai közül is vásárolhattok, meg a köztetek lakó nemzetségekből is, akik országotokban születtek, ezek legyenek a ti tulajdonotok. Lev 25:46 Örökségül hagyjátok ezeket magatok után fiaitokra, hadd örököljék mint tulajdonukat, dolgoztassák őket örökké. De testvéreiteken, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok kegyetlenül. Lev 25:47 Ha a jövevény vagy zsellér vagyont szerez melletted, atyádfia viszont elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek vagy zsellérnek vagy egy jövevény nemzetségéből származónak, Lev 25:48 bár eladta magát, legyen visszaváltható; bármelyik rokona visszaválthatja őt. Lev 25:49 Akár a nagybátyja, akár nagybátyjának a fia visszaválthatja, akár nemzetségéből származó vérrokona visszaválthatja, vagy ha módja van hozzá, saját magát is visszaválthatja. Lev 25:50 Számoljon el azzal, aki őt megvette, attól az évtől kezdve, amikor eladta magát neki, az örömünnep évéig. Eladási ára az évek száma szerint veendő, mintha napszámosként lenne nála. Lev 25:51 Ha még sok esztendő volna hátra, akkor ahhoz képest térítse meg váltságdíját a vételárából. Lev 25:52 Ha pedig kevés esztendő volna hátra az örömünnep évéig, akkor is számoljon el vele, és az éveknek megfelelően térítse meg váltságdíját. Lev 25:53 Mint évszámra elszegődött napszámos legyen nála. Ne uralkodjék rajta kegyetlenül a szemed láttára. Lev 25:54 Ha pedig ilyen módon nem volt visszaváltható, az örömünnep évében váljék szabaddá gyermekeivel együtt. Lev 25:55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket Egyiptomból hoztam ki. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Lev 26:1 Ne csináljatok magatoknak bálványisteneket. Se faragott képet, se szent oszlopot ne állítsatok magatoknak, kőszobrokat se helyezzetek el országotokban, hogy leboruljatok azok előtt. Mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Lev 26:2 Nyugalomnapjaimat tartsátok meg, és szentélyemet tiszteljétek! Én vagyok az ÚR! Lev 26:3 Ha rendelkezéseim szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat, Lev 26:4 akkor esőt adok a szokott időben, a föld megadja termését, és a mező fája is megtermi gyümölcsét. Lev 26:5 Cséplésetek szüretig tart, és a szüret a vetésig tart. Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok az országban. Lev 26:6 Békességet adok az országban; ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl benneteket. Kipusztítom a vadállatokat az országból, és fegyverrel sem hatolnak be országotokba. Lev 26:7 Sőt ti üldözitek majd ellenségeiteket, és elhullanak fegyvereitek által. Lev 26:8 Közületek öten százat üldöznek, és százan tízezret üldöznek, és elhullanak ellenségeitek fegyvereitek által. Lev 26:9 Hozzátok fordulok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, és fenntartom szövetségemet veletek. Lev 26:10 Régit, tavalyi gabonát esztek, és a régit kihordjátok az új elől. Lev 26:11 Hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket. Lev 26:12 Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Lev 26:13 Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem jármotok fáját, és fölegyenesítve vezettelek benneteket. Lev 26:14 De ha nem hallgattok rám, és nem hajtjátok végre mindezeket a parancsolatokat, Lev 26:15 és ha megvetitek rendelkezéseimet, és megutáljátok döntéseimet, ha nem hajtjátok végre minden parancsomat, hanem megszegitek szövetségemet, Lev 26:16 akkor én így bánok veletek: Meglátogatlak benneteket szörnyűségekkel: szemet elhomályosító és lelket gyötrő sorvadással és lázzal. Hiába vetitek el a magot, ellenségeitek eszik meg a termését. Lev 26:17 Szembefordulok veletek: megvernek ellenségeitek, és uralkodni fognak rajtatok gyűlölőitek; akkor is menekültök, ha senki sem üldöz titeket. Lev 26:18 Ha pedig ezek után sem hallgattok rám, akkor hétszeresen megfenyítelek benneteket vétkeitekért. Lev 26:19 Összetöröm gőgös hatalmatokat. Olyanná teszem fölöttetek az eget, mint a vas, földeteket pedig olyanná, mint az érc. Lev 26:20 Hiába dolgoztok teljes erővel, nem ad a földetek termést, és a föld fái nem teremnek gyümölcsöt. Lev 26:21 Ha mégis szembeszálltok velem, és nem akartok rám hallgatni, akkor hétszeresen verlek meg benneteket vétkeitek miatt. Lev 26:22 Rátok küldöm a mezei vadakat, és elragadják gyermekeiteket, kiirtják állataitokat, és megritkítanak benneteket, útjaitok kihaltak lesznek. Lev 26:23 És ha még ezek a fenyítések sem fognak rajtatok, hanem szembeszálltok velem, Lev 26:24 akkor én is szembeszállok veletek, és hétszeresen megverlek benneteket vétkeitek miatt. Lev 26:25 Fegyvert hozok rátok, hogy bosszút álljon a szövetségszegésért. Ha városaitokba veszitek be magatokat, akkor dögvészt bocsátok rátok, és az ellenség kezébe adlak benneteket. Lev 26:26 Amikor eltöröm nálatok a kenyér botját, tíz asszony egy kemencében süti majd a kenyereteket, és kimérve adják oda kenyereteket, úgyhogy esztek ugyan, de nem laktok jól. Lev 26:27 És ha még azután sem hallgattok rám, hanem szembeszálltok velem, Lev 26:28 akkor haragomban én is szembeszállok veletek, és bizony, hétszeresen fenyítelek meg benneteket vétkeitek miatt. Lev 26:29 Fiaitok húsát fogjátok enni, és leányaitok húsát eszitek majd. Lev 26:30 Elpusztítom áldozó halmaitokat, kiirtom tömjénező oltáraitokat, és hulláitokat holt bálványaitok mellé szórom, mert megutállak benneteket. Lev 26:31 Városaitokat rommá teszem, és szent helyeiteket elpusztítom, mert nem kedvelem illatáldozataitokat. Lev 26:32 Úgy elpusztítom én az országot, hogy még azok az ellenségeitek is megborzadnak tőle, akik ott fognak lakni. Lev 26:33 Titeket pedig szétszórlak a nemzetek közé, és kirántott karddal üldözlek benneteket. Országotok pusztasággá lesz, városaitok pedig romhalmazzá. Lev 26:34 Akkor majd élvezni fogja nyugalmát a föld a pusztulás egész idején, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek. Akkor majd megnyugszik a föld, és élvezni fogja nyugalmát. Lev 26:35 A pusztulás egész ideje alatt nyugodni fog, mivel nem nyugodhatott a nyugalomra rendelt időben, amikor még rajta laktatok. Lev 26:36 Akik pedig megmaradnak közületek, azoknak a szívében gyávaságot keltek ellenségeik földjén, úgyhogy üldözni fogja őket még egy szél-űzte falevél zizzenése is; menekülnek, mintha fegyver elől menekülnének, és elesnek, pedig senki sem üldözi őket. Lev 26:37 Elbotlanak egymásban, mintha fegyverrel űznék őket, pedig senki nem üldözi őket, és nem tudtok ellenállni ellenségeiteknek. Lev 26:38 El fogtok veszni a nemzetek között, és megemészt benneteket ellenségeitek földje. Lev 26:39 Akik pedig megmaradnak közületek, megrothadnak bűneik miatt ellenségeik földjén, sőt atyáik bűnei miatt is megrothadnak. Lev 26:40 De ha megvallják bűnüket és atyáik bűnét, azt hogy hűtlenül ellenem szegültek, meg azt is, hogy szembeszálltak velem, Lev 26:41 ami miatt én is szembeszálltam velük, és elvittem őket ellenségeik földjére, ha majd megalázkodik körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák büntetésüket, Lev 26:42 akkor visszaemlékezem a Jákóbbal kötött szövetségemre, az Izsákkal kötött szövetségemre, meg az Ábrahámmal kötött szövetségemre, és gondom lesz az országra is. Lev 26:43 El kell ugyan hagyniuk földjüket, hadd élvezze nyugalmát, amíg pusztán hever nélkülük, nekik pedig békével kell hordozniuk büntetésüket, mivel újra meg újra megvetették döntéseimet, és megutálták rendelkezéseimet. Lev 26:44 De akkor sem vetem meg őket, amikor ellenségeik földjén lesznek, és nem utálom meg őket annyira, hogy véget vessek nekik, megszegvén velük kötött szövetségemet, mert én, az ÚR, az ő Istenük maradok. Lev 26:45 És visszaemlékezem az elődeikkel kötött szövetségre, akiket kihoztam Egyiptom földjéről a nemzetek szeme láttára, hogy Istenük legyek, én, az ÚR. Lev 26:46 Ezek azok a rendelkezések, döntések és törvények, amelyeket az ÚR szerzett maga és Izráel fiai között a Sínai-hegynél, Mózes által. Lev 27:1 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lev 27:2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valaki különleges fogadalmat tesz, föl kell becsülni az ÚRnak szánt személyeket. Lev 27:3 Ha férfit kell fölbecsülni, húszévestől hatvanévesig ötven ezüstsekelre becsüld, a szent sekel szerint. Lev 27:4 Ha pedig asszony az, akkor harminc sekelre becsüld. Lev 27:5 Ha ötévestől húszévesig való, a fiút húsz sekelre becsüld, a leányt tíz sekelre. Lev 27:6 Ha egyhónapostól ötévesig való, akkor a fiút öt ezüstsekelre becsüld, a leányt pedig három ezüstsekelre becsüld. Lev 27:7 Ha hatvanéves, vagy annál idősebb, akkor a férfit tizenöt sekelre becsüld, az asszonyt pedig tíz sekelre. Lev 27:8 Ha azonban szegényebb, mint amennyire becsülted, akkor állítsák a pap elé, és a pap becsülje meg őt. Aszerint becsülje meg a pap, amilyen módja van a fogadalmat tevőnek. Lev 27:9 Ha olyan állatról van szó, amilyet áldozatul szoktak bemutatni az ÚRnak, minden olyan, amilyet az ÚRnak szoktak adni, szent. Lev 27:10 Ne adjanak helyette mást, ne cseréljék ki, se a jót rosszabbra, se a rosszat jobbra, mert ha mégis kicserélnék az állatot egy másik állatra, akkor az is, meg a csereállat is szent lesz. Lev 27:11 Ha pedig valamilyen tisztátalan állatról van szó, amilyet nem szoktak áldozatul bemutatni az ÚRnak, akkor állítsák oda az állatot a pap elé. Lev 27:12 Becsülje meg azt a pap, hogy jó-e vagy rossz-e, és ahogyan a pap megbecsülte, úgy legyen. Lev 27:13 De ha mindenképpen meg akarja azt váltani, akkor tegye hozzá a becsértékének még egy ötödét. Lev 27:14 Ha valaki a házát szenteli oda szent ajándékul az ÚRnak, akkor a pap becsülje meg, hogy jó-e vagy rossz-e, és a pap által megállapított becsértéket kell számítani. Lev 27:15 Ha pedig az, aki odaszentelte, meg akarja váltani a házát, akkor tegye hozzá a becsértékének még egy ötödét, és úgy maradjon az övé. Lev 27:16 Ha valaki ősi birtokából szentel oda valamit az ÚRnak, akkor a vetőmagja szerint kell megbecsülni; egy hómer árpa vetőmag ötven ezüstsekelt ér. Lev 27:17 Ha az örömünnep évétől fogva szenteli oda valaki a mezejét, akkor a teljes becsértéket kell számítani. Lev 27:18 De ha az örömünnep után szenteli oda valaki a mezejét, akkor számítsa ki a pap a következő örömünnepig még hátra levő évek számának megfelelő pénzt, és azt vonják le a becsértékből. Lev 27:19 De ha mindenképpen meg akarja váltani a mezejét az, aki odaszentelte, akkor tegye hozzá becsárának még egy ötödét, és úgy maradjon az övé. Lev 27:20 Ha pedig nem váltja meg a mezőt, hanem eladja azt a mezőt más valakinek, akkor nem váltható meg többé. Lev 27:21 Ha az örömünnepen felszabadul a mező, legyen az ÚR szent tulajdona, mint esküvel odaszentelt mező: a pap birtoka legyen. Lev 27:22 Ha pedig valaki vásárolt mezőt szentel oda az ÚRnak, amely nem ősi birtoka, Lev 27:23 akkor számítsa ki a pap a becsérték összegét az örömünnep évéig, és a becsértéket még azon a napon oda kell adni az ÚRnak szent ajándékul. Lev 27:24 Az örömünnep évében visszaszáll a mező arra, akitől vették, akinek ősi birtoka volt az a föld. Lev 27:25 Mindent a szent sekel szerint becsüljetek fel! Húsz géra ez a pénzegység. Lev 27:26 Az állat elsőszülöttjét nem kell senkinek sem odaszentelni, mert az mint elsőszülött úgyis az ÚRé, akár szarvasmarha, akár juh, az ÚRé az. Lev 27:27 Ha azonban áldozatra alkalmatlan az az állat, akkor meg kell váltani becsértéke szerint, hozzáadva még annak egy ötödét. Ha pedig nem váltják meg, akkor adják el becsára szerint. Lev 27:28 De amit esküvel szentelt valaki tulajdonából az ÚRnak, akár ember, akár állat, akár ősi birtok az, azt nem adhatja el, és nem válthatja meg. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az ÚRnak. Lev 27:29 Nem lehet megváltani az olyan embert, aki átok miatt került az esküvel odaszenteltek közé, annak meg kell halnia. Lev 27:30 A föld minden tizede az ÚRé, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az ÚR szent tulajdona az. Lev 27:31 De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá egyötödét. Lev 27:32 A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az ÚR szent tulajdona legyen. Lev 27:33 Nem szabad válogatni a jó és a rossz között, sem kicserélni azt. Ha valaki mégis kicseréli, akkor az is, meg a csereállat is szent lesz, nem váltható meg. Lev 27:34 Ezek azok a parancsolatok, amelyeket az ÚR parancsolt Mózes által Izráel fiainak a Sínai-hegyen. Num 1:1 Így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában, a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból: Num 1:2 Vegyétek névjegyzékbe fejenként Izráel fiainak egész közösségét, nemzetségenként és nagycsaládonként egytől egyig minden férfit, Num 1:3 húszévestől fölfelé minden hadkötelest Izráelben! Vegyétek őket számba seregenként, te és Áron! Num 1:4 Legyen segítségetekre törzsenként egy-egy férfi, mindegyik egy nagycsalád feje legyen. Num 1:5 Ez a neve azoknak a férfiaknak, akik segíteni fognak nektek: Rúbenből Elicúr, Sedéúr fia, Num 1:6 Simeonból Selumiél, Cúrisaddaj fia, Num 1:7 Júdából Nahsón, Ammínádáb fia, Num 1:8 Issakárból Netanél, Cúár fia, Num 1:9 Zebulonból Eliáb, Hélón fia. Num 1:10 József fiai közül: Efraimból Elisámá, Ammihúd fia, Manasséból pedig Gamliél, Pedácúr fia, Num 1:11 Benjáminból Abídán, Gideóni fia, Num 1:12 Dánból Ahiezer, Ammisaddaj fia, Num 1:13 Ásérból Pagiél, Okrán fia, Num 1:14 Gádból Eljászáf, Deúél fia, Num 1:15 Naftáliból Ahira, Énán fia. Num 1:16 Ezek a közösség képviselői, az ősi törzsek fejedelmei, Izráel nemzetségfői. Num 1:17 Maga mellé vette azért Mózes és Áron ezeket a név szerint kijelölt férfiakat, Num 1:18 és összegyűjtötték az egész közösséget a második hónap elsején. Azok pedig bejegyeztették magukat a névjegyzékbe nemzetségenként és nagycsaládonként, húszévestől fölfelé egytől egyig. Num 1:19 Úgy vették őket számba a Sínai-pusztában, ahogyan az ÚR megparancsolta Mózesnek. Num 1:20 Rúbennek, Izráel elsőszülöttének a fiai, azok leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként, névjegyzékbe véve egytől egyig minden férfi, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:21 akiket számba vettek Rúben törzséből, negyvenhatezer-ötszázan voltak. Num 1:22 Simeon fiainak a leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként, akiket számba vettek, névjegyzékbe véve egytől egyig minden férfi, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:23 akiket számba vettek Simeon törzséből, ötvenkilencezer-háromszázan voltak. Num 1:24 Gád fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:25 akiket számba vettek Gád törzséből, negyvenötezer-hatszázötvenen voltak. Num 1:26 Júda fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:27 akiket számba vettek Júda törzséből, hetvennégyezer-hatszázan voltak. Num 1:28 Issakár fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:29 akiket számba vettek Issakár törzséből, ötvennégyezer-négyszázan voltak. Num 1:30 Zebulon fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:31 akiket számba vettek Zebulon törzséből, ötvenhétezer-négyszázan voltak. Num 1:32 József fiai közül Efraim fiainak a leszármazottai nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:33 akiket számba vettek Efraim törzséből, negyvenezer-ötszázan voltak. Num 1:34 Manassé fiainak a leszármazottai pedig, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:35 akiket számba vettek Manassé törzséből, harminckétezer-kétszázan voltak. Num 1:36 Benjámin fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:37 akiket számba vettek Benjámin törzséből, harmincötezer-négyszázan voltak. Num 1:38 Dán fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:39 akiket számba vettek Dán törzséből, hatvankétezer-hétszázan voltak. Num 1:40 Ásér fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:41 akiket számba vettek Ásér törzséből, negyvenezer-ötszázan voltak. Num 1:42 Naftáli fiainak a leszármazottai, nemzetségenként és nagycsaládonként névjegyzékbe véve, húszévestől fölfelé minden hadköteles, Num 1:43 akiket számba vettek Naftáli törzséből, ötvenháromezer-négyszázan voltak. Num 1:44 Ezeket vették számba. Mózes és Áron vette számba őket, meg Izráel tizenkét fejedelme, mindegyik egy-egy nagy család képviseletében. Num 1:45 Mindazok, akiket számba vettek Izráel fiai közül nagycsaládonként húszévestől fölfelé, mindazok, akik hadkötelesek voltak Izráelben, Num 1:46 akiket számba vettek, összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak. Num 1:47 De a léviták ősi törzséből származókat nem vették számba közöttük. Num 1:48 Így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 1:49 Csak Lévi törzsét ne vedd számba, és ne sorold őket Izráel fiai közé, Num 1:50 hanem tedd a lévitákat a bizonyság hajlékának és az ahhoz tartozó egész fölszerelésnek a felügyelőivé. Ők vigyék a hajlékot és annak egész fölszerelését, ott szolgáljanak, és táborozzanak a hajlék körül. Num 1:51 Amikor elindul a hajlék, a léviták bontsák le azt, amikor pedig letáborozik a hajlék, a léviták állítsák föl. Ha illetéktelen közeledik hozzá, meg kell halnia. Num 1:52 Izráel fiai mindnyájan a maguk táborában táborozzanak, mindenki a maga seregének a hadijelvénye körül. Num 1:53 De a léviták a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne törjön ki haragom Izráel fiainak a közössége ellen. A léviták végezzék a tennivalókat a bizonyság hajlékánál. Num 1:54 Egészen így cselekedtek tehát Izráel fiai. Mindent úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 2:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: Num 2:2 Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvénye körül táborozzanak, nagycsaládjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátrától távolabbra, körös-körül táborozzanak. Num 2:3 Keletre, napkelet felől legyen Júda táborának a hadijelvénye a csapatok között. Júda fiainak a fejedelme Nahsón, Ammínádáb fia. Num 2:4 Serege hetvennégyezer-hatszáz számba vett emberből áll. Num 2:5 Mellette táborozzék Issakár törzse. Issakár fiainak a fejedelme Netanél, Cúár fia. Num 2:6 Serege ötvennégyezer-négyszáz számba vett emberből áll. Num 2:7 Azután következik Zebulon törzse. Zebulon fiainak a fejedelme Eliáb, Hélón fia. Num 2:8 Serege ötvenhétezer-négyszáz számba vett emberből áll. Num 2:9 Júda táborának a seregei összesen száznyolcvanhatezer-négyszáz számba vett emberből állnak. Nekik kell elsőnek elindulniuk. Num 2:10 Dél felől legyen Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok között. Rúben fiainak a fejedelme Elicúr, Sedéúr fia. Num 2:11 Serege negyvenhatezer-ötszáz számba vett emberből áll. Num 2:12 Mellette táborozzék Simeon törzse. Simeon fiainak a fejedelme Selumiél, Cúrisaddaj fia. Num 2:13 Serege ötvenkilencezer-háromszáz számba vett emberből áll. Num 2:14 Azután Gád törzse. Gád fiainak a fejedelme Eljászáf, Deúél fia. Num 2:15 Serege negyvenötezer-hatszázötven számba vett emberből áll. Num 2:16 Rúben táborának a seregei összesen százötvenegyezer-négyszázötven számba vett emberből állnak. Nekik kell másodiknak elindulniuk. Num 2:17 Utánuk induljon a kijelentés sátra, a léviták tábora a táborok között. Ahogyan táboroznak, úgy induljanak meg, mindegyik a maga helyén, hadijelvényeikkel. Num 2:18 Nyugat felől legyen Efraim táborának a hadijelvénye a csapatok között. Efraim fiainak a fejedelme Elisáma, Ammihúd fia. Num 2:19 Serege negyvenezer-ötszáz számba vett emberből áll. Num 2:20 Mellette legyen Manassé törzse. Manassé fiainak a fejedelme Gamliél, Pedácúr fia. Num 2:21 Serege harminckétezer-kétszáz számba vett emberből áll. Num 2:22 Azután következik Benjámin törzse. Benjámin fiainak a fejedelme Abidán, Gideóni fia. Num 2:23 Serege harmincötezer-négyszáz számba vett emberből áll. Num 2:24 Efraim táborának a seregei összesen száznyolcezer-száz számba vett emberből állnak. Nekik kell harmadiknak elindulniuk. Num 2:25 Észak felől legyen Dán táborának a hadijelvénye a csapatok között. Dán fiainak a fejedelme Ahiezer, Ammisaddaj fia. Num 2:26 Serege hatvankétezer-hétszáz számba vett emberből áll. Num 2:27 Mellette táborozzék Ásér törzse. Ásér fiainak a fejedelme Pagiél, Okrán fia. Num 2:28 Serege negyvenegyezer-ötszáz számba vett emberből áll. Num 2:29 Azután következik Naftáli törzse. Naftáli fiainak a fejedelme Ahíra, Énán fia. Num 2:30 Serege ötvenháromezer-négyszáz számba vett emberből áll. Num 2:31 Dán tábora összesen százötvenhétezer-hatszáz számba vett emberből áll. Nekik kell utoljára elindulniuk hadijelvényeikkel. Num 2:32 Ennyien voltak, akiket számba vettek Izráel fiainak a nagycsaládjaiból. Összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak a táborban számbavettek seregenként. Num 2:33 De a lévitákat nem vették számba Izráel fiai között, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 2:34 Így cselekedtek tehát Izráel fiai. Pontosan úgy táboroztak hadijelvényeik mellett, és úgy indultak el mindnyájan nemzetségenként és nagycsaládonként, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 3:1 Ezek voltak Áron és Mózes leszármazottai, amikor beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-hegyen. Num 3:2 Így hívták Áron fiait: Nádáb volt az elsőszülött, azután Abihú, Eleázár és Ítámár. Num 3:3 Így hívták Áron fiait, a fölkent papokat, akiket felavattak a papi szolgálatra. Num 3:4 De Nádáb és Abihú meghalt az ÚR színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az ÚR színe elé a Sínai-pusztában, fiaik pedig nem voltak. Ezért Eleázár és Ítámár végezték a papi szolgálatot apjuknak, Áronnak a felügyelete alatt. Num 3:5 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 3:6 Vezesd ide Lévi törzsét, és állítsd Áron főpap elé, hogy a szolgálatában segédkezzenek. Num 3:7 Álljanak szolgálatára és az egész közösség szolgálatára a kijelentés sátránál, és végezzék a tennivalókat a hajlék körül. Num 3:8 Ügyeljenek a kijelentés sátrának egész fölszerelésére és álljanak Izráel fiainak a szolgálatára a hajlék körüli tennivalók ellátásával. Num 3:9 Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között. Num 3:10 Áronnak és fiainak pedig rendeld el, hogy végezzék papi teendőiket. Ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia. Num 3:11 Majd így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 3:12 Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki Izráel fiainál anyja méhét megnyitja: azért legyenek a léviták az enyéim. Num 3:13 Mert minden elsőszülött az enyém! Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az ÚR! Num 3:14 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában: Num 3:15 Vedd számba Lévi fiait nagycsaládonként és nemzetségenként! Az egyhónapos fiúktól fölfelé minden férfit végy számba! Num 3:16 Számba vette azért őket Mózes az ÚR szava szerint, ahogyan megparancsolta. Num 3:17 Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merári. Num 3:18 Ezek Gérsón fiainak a nevei és nemzetségei: Libni és Simei. Num 3:19 Kehát fiai és nemzetségei: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél. Num 3:20 Merári fiai és nemzetségei: Mahli és Músi. Ezek Lévi nemzetségei és nagycsaládjai. Num 3:21 Gérsóntól való a Libni-nemzetség és a Simei-nemzetség. Ezek a gérsóni nemzetségek. Num 3:22 A számba vett férfiak, akiket az egyhónapos fiúktól fölfelé számba vettek, szám szerint összesen hétezer-ötszázan voltak. Num 3:23 A gérsóni nemzetségeknek a hajlék mögött, nyugatra kellett táborozniuk. Num 3:24 A gérsóniak nagycsaládjának a feje Eljászáf, Láél fia volt. Num 3:25 Gérsón fiainak a feladata volt a kijelentés sátránál, a hajléknál, a sátornál, a sátor takarójánál, a kijelentés sátra bejárati függönyénél, Num 3:26 az udvar szőnyegfalainál, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejárati függönyénél és a hozzá tartozó köteleknél minden tennivaló elvégzése. Num 3:27 Keháttól való az Amrám-nemzetség, a Jichár-nemzetség, a Hebrón-nemzetség és az Uzziél-nemzetség. Ezek a keháti nemzetségek. Num 3:28 Az egyhónapos fiúktól fölfelé a férfiak száma összesen nyolcezer-hatszáz volt. Ők voltak a szentély szolgálatára rendelve. Num 3:29 Kehát fiainak a nemzetségei dél felől, a hajlék oldala mellett táboroztak. Num 3:30 A keháti nemzetségek családfője Elicáfán, Uzziél fia volt. Num 3:31 Az ő feladatuk volt a ládánál, az asztalnál, a lámpatartónál, az oltároknál, a szentélyben használt istentiszteleti fölszerelésnél és a függönynél minden szolgálat elvégzése. Num 3:32 A léviták legfőbb fejedelme Eleázár, Áron főpap fia volt, ő ügyelt fel azokra, akik a szentélynél végezték a tennivalókat. Num 3:33 Meráritól való a Mahli-nemzetség és a Músi-nemzetség. Ezek Merári nemzetségei. Num 3:34 Az egyhónapos fiúktól fölfelé a számba vett férfiak száma összesen hatezer-kétszáz volt. Num 3:35 A Merári-nemzetségek családfője Cúriél, Abiháil fia volt. Észak felől, a hajlék oldala mellett táboroztak. Num 3:36 Merári fiainak a gondjaira bízták a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, egész fölszerelését és minden tennivalót azokkal kapcsolatban, Num 3:37 továbbá az udvar körül levő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit. Num 3:38 A hajlék előtt, a kijelentés sátrától napkeletre Mózes, Áron és fiai táboroztak, akik a szent hely körül végezték teendőiket Izráel fiainak a szolgálatában. Ha illetéktelen avatkozott bele, meg kellett halnia. Num 3:39 Az összes névjegyzékbe vett lévita, akiket számba vett Mózes és Áron nemzetségenként az ÚR parancsára az egyhónapos fiúktól fölfelé, összesen huszonkétezer férfi volt. Num 3:40 Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Vedd számba Izráel fiai közül az elsőszülött férfiakat mind, az egyhónapos fiúktól fölfelé, és vedd őket névjegyzékbe! Num 3:41 De vedd külön a lévitákat nekem, az ÚRnak, Izráel fiainak összes elsőszülöttje helyett, és a léviták állatait Izráel állatainak minden elsőszülöttje helyett. Num 3:42 Számba is vette Mózes Izráel fiainak minden elsőszülöttjét, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. Num 3:43 A névjegyzékbe vett elsőszülött férfiak az egyhónapos fiúktól fölfelé összesen huszonkétezer-kétszázhetvenhárman voltak. Num 3:44 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 3:45 Vedd külön a lévitákat Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett, és a léviták állatait azok állatai helyett, és legyenek a léviták az enyéim. Én vagyok az ÚR! Num 3:46 Attól a kétszázhetvenhárom kiváltandótól pedig, akik a léviták létszámán felül vannak Izráel fiainak az elsőszülöttjei között, Num 3:47 szedj öt-öt sekelt fejenként. A szent sekel szerint vedd, amelyben húsz géra egy sekel. Num 3:48 Add azt a pénzt Áronnak és fiainak, azokért a kiváltandókért, akik közöttük létszámon felüliek. Num 3:49 Mózes tehát váltságpénzt szedett a léviták létszámán felül kiváltandóktól. Num 3:50 Izráel fiainak az elsőszülöttjeitől szedte be a pénzt, ezerháromszázhatvanöt sekelt, a szent sekel szerint. Num 3:51 Mózes a váltságpénzt Áronnak és fiainak adta, az ÚR parancsa szerint, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 4:1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: Num 4:2 Vedd számba Kehát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként és nagycsaládonként, Num 4:3 harmincévesektől fölfelé az ötvenévesekig minden hadkötelest, hogy munkát végezzenek a kijelentés sátránál. Num 4:4 Ez Kehát fiainak a tennivalója a kijelentés sátránál az igen szent dolgokkal: Num 4:5 Amikor elindul a tábor, menjen be Áron a fiaival, vegyék le a betakaró kárpitot, és fedjék be azzal a bizonyság ládáját. Num 4:6 Tegyenek arra delfinbőr takarót, terítsék le egy csupa kék bíborból készült ruhával, és dugják bele a rúdjait. Num 4:7 Az áldozati kenyerek asztalát is terítsék le kék bíborruhával, tegyék rá a tálakat, serpenyőket, kelyheket és italáldozati korsókat. Legyen rajta a szent kenyér is. Num 4:8 Terítsék le karmazsin fonálból készült ruhával, fedjék be delfinbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait. Num 4:9 Azután vegyenek kék bíborruhát, és göngyöljék bele a lámpatartót és annak mécseseit, koppantóit, hamutartóit és minden olajosedényét, amelyből feltöltik. Num 4:10 Tegyék azt és egész fölszerelését delfinbőr takaróba, és tegyék a hordozórudakra. Num 4:11 Az aranyoltárra is terítsenek kék bíborruhát, takarják be delfinbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait. Num 4:12 Szedjék össze az istentiszteleti edényeket mind, amelyeket a szentélyben használnak, tegyék kék bíborruhába, takarják be delfinbőr takaróval, és tegyék a hordozórudakra. Num 4:13 Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá piros bíborruhát. Num 4:14 Tegyék rá az egész hozzá tartozó fölszerelést, amellyel istentiszteletet végeznek: a szenesserpenyőket, villákat, lapátokat, hintőedényeket, az oltár egész fölszerelését, terítsenek rá delfinbőr takarót, és dugják bele a rúdjait. Num 4:15 Miután Áron és fiai elvégezték a szentélynek és a szentély egész fölszerelésének a letakarását a tábor elindulásakor, menjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent dolgokat, mert akkor meghalnak. Ezt kell vinniük Kehát fiainak a kijelentés sátrából. Num 4:16 Eleázárnak, Áron főpap fiának a gondjaira bízták a világításra való olajat, a jóillatú füstölőszereket, az állandó ételáldozatot és a fölkenésre való olajat. Rábízták az egész hajlékot és mindazt, ami ahhoz tartozik, a szentélyt és fölszerelését. Num 4:17 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: Num 4:18 Ne engedjétek, hogy a keháti nemzetségek törzse kipusztuljon a léviták közül, Num 4:19 hanem úgy bánjatok velük, hogy éljenek, és ne haljanak meg, amikor közel mennek az igen szent dolgokhoz: Áron és fiai menjenek oda, és szabják meg mindegyiknek, hogy mit tegyen és mit vigyen. Num 4:20 Egy pillanatra se menjenek be, hogy megnézzék a szent dolgokat, mert akkor meghalnak! Num 4:21 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 4:22 Vedd számba Gérsón fiait is nagycsaládonként és nemzetségenként. Num 4:23 Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál. Num 4:24 Ez a gérsóni nemzetségek dolga, amit tenniük és vinniük kell: Num 4:25 Ők vigyék a hajlék sátorlapjait, a kijelentés sátrát, ennek a takaróját, a delfinbőr takarót, amely rajta van, a kijelentés sátrának a bejárati függönyét, Num 4:26 az udvar szőnyegfalait, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar kapubejáratának függönyét, ezeknek a köteleit és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Ők végezzék el mindazt, amit azokkal tenni kell. Num 4:27 Áronnak és fiainak a parancsa szerint történjék Gérsón fiainak minden tennivalója, mindaz, amit vinniük és tenniük kell. Bízzátok rájuk mindazt, amit vinniük kell. Num 4:28 Ez a gérsóni nemzetségek tennivalója a kijelentés sátra körül. Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsára végezzék kötelességüket. Num 4:29 Merári fiait is vedd számba nemzetségenként és nagycsaládonként. Num 4:30 Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál. Num 4:31 Ezt kell vinniük a kijelentés sátránál végzendő minden szolgálatukban: a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, Num 4:32 az udvart körülvevő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit, és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Név szerint soroljátok föl a fölszerelést, amelyet vinniük kell. Num 4:33 Ez Merári fiai nemzetségeinek a tennivalója; a kijelentés sátránál végzendő egész szolgálatuk, Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsa szerint. Num 4:34 Mózes, Áron és a közösség fejedelmei számba vették Kehát fiait nemzetségenként és nagycsaládonként, Num 4:35 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál. Num 4:36 Nemzetségeikből kétezer-hétszázötvenet soroztak be. Num 4:37 Ennyien voltak a keháti nemzetségekből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az ÚR Mózesnek adott parancsa szerint. Num 4:38 Akiket Gérsón fiai közül számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként, Num 4:39 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, aki szolgálatot végzett a kijelentés sátránál, Num 4:40 a nemzetségeikből és nagycsaládjaikból számba vettek kétezer-hatszázharmincan voltak. Num 4:41 Ennyien voltak a Gérsón fiainak nemzetségeiből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az ÚR parancsa szerint. Num 4:42 A Merári fiai nemzetségeiből számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként, Num 4:43 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, aki szolgálatot végzett a kijelentés sátránál, Num 4:44 az ő nemzetségeikből számba vettek háromezer-kétszázan voltak. Num 4:45 Ennyien voltak a Merári fiainak nemzetségeiből számba vettek. Mózes és Áron vette őket számba az ÚR Mózesnek adott parancsa szerint. Num 4:46 Az összes számba vett léviták, akiket Mózes, Áron és Izráel fejedelmei számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként, Num 4:47 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, mindenki, akinek szolgálatba kellett lépnie, hogy végezze mindazt, amit tennie és vinnie kell a kijelentés sátránál, Num 4:48 a közülük számba vettek nyolcezer-ötszáznyolcvanan voltak. Num 4:49 Az ÚR Mózesnek adott parancsa szerint vették számba őket, mindenkinek megvolt a maga tennivalója és vinnivalója. Úgy vették számba őket, ahogyan az ÚR megparancsolta Mózesnek. Num 5:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 5:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy küldjenek ki a táborból mindenkit, akinek kiütése vagy folyása van, vagy holttest miatt tisztátalan. Num 5:3 Akár férfi, akár asszony, küldjék ki. A táboron kívülre küldjék őket, hogy tisztátalanná ne tegyék táborukat, ahol én közöttük lakozom. Num 5:4 Izráel fiai így cselekedtek: kiküldték őket a táboron kívülre. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan az ÚR meghagyta Mózesnek. Num 5:5 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 5:6 Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha férfi, vagy asszony bármilyen vétket követ el, egy másik ember ellen, az az ÚRral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz, Num 5:7 az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat teljes értékében, és tegyék hozzá még az ötödrészét, úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele. Num 5:8 De ha nincs annak az embernek örököse, és így nincs kinek megtéríteni az adósságot, akkor az ÚRé, vagyis a papé lesz a megtérítendő adósság, az engesztelési koson kívül, amellyel engesztelést végeznek érte. Num 5:9 A szent adományokból minden felajánlás, amelyet Izráel fiai a paphoz visznek, azé legyen. Num 5:10 Aki szent adományt visz, az övé legyen. Amit a papnak ad, az a papé legyen. Num 5:11 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 5:12 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valakinek a felesége eltévelyedik, és hűtlenséget követ el ellene, Num 5:13 és valaki vele hál, és közösül vele, de férje előtt titokban marad, hiszen az asszony titkolja, hogy tisztátalanná vált, tanú pedig nincs ellene, mert nem érték tetten, Num 5:14 de a férjben féltékenység támad és féltékeny a feleségére, hogy tisztátalanná lett; vagy ha féltékenység támad benne, és féltékeny a feleségére, holott az nem lett tisztátalanná, Num 5:15 akkor vigye el a férj a feleségét a paphoz. Vigye el az érte járó áldozatot is: egy tized véka árpalisztet, de olajat ne öntsön rá, se tömjént ne tegyen rá, mert féltékenységi áldozat az, emlékeztető áldozat, bűnre emlékeztet. Num 5:16 Vezesse oda a pap az asszonyt, és állítsa az ÚR színe elé. Num 5:17 Vegyen a pap egy cserépedénybe szent vizet, azután vegyen a pap a hajlék földjén levő porból, és tegye a vízbe. Num 5:18 Állítsa a pap az asszonyt az ÚR színe elé, bontsa ki az asszony haját, és tegye annak a tenyerére az emlékeztető áldozatot: féltékenységi áldozat az. A keserű, átokhozó víz azonban maradjon a pap kezében. Num 5:19 Azután eskesse meg őt a pap, és mondja ezt az asszonynak: Ha nem hált veled senki, ha nem tévelyedtél el tisztátalanul férjedtől, ne ártson neked ez a keserű, átokhozó víz, Num 5:20 csak akkor, ha eltévelyedtél férjedtől, és tisztátalanná váltál, mert férjeden kívül más is hált veled. Num 5:21 Eskesse meg a pap az asszonyt az átokhozó esküvel, és ezt mondja neki a pap: Tegyen téged az ÚR esküvel elátkozottá néped között! Tegye az ÚR medencédet koraszülővé, méhedet dagadttá! Num 5:22 Hatoljon be ez az átokhozó víz a belső részeidbe, dagadjon meg a méhed, és legyen koraszülővé a medencéd! Az asszony pedig mondja rá: Ámen! Ámen! Num 5:23 Azután írja föl a pap ezeket az átkokat egy lapra, mossa bele a keserű vízbe, Num 5:24 és itassa meg az asszonnyal a keserű, átokhozó vizet, hadd hatoljon bele az átokhozó víz, keserves fájdalmat okozva. Num 5:25 Azután vegye ki a pap az asszony kezéből a féltékenységi áldozatot, mutassa fel az áldozatot az ÚR színe előtt, és vigye az oltárhoz. Num 5:26 Vegyen a pap egy marokkal az áldozatból az asszony emlékeztető áldozatául, és füstölögtesse el az oltáron. Azután itassa meg az asszonnyal a vizet. Num 5:27 Miután megitatta vele a vizet, az történik, hogy ha az asszony csakugyan tisztátalanná vált, mert hűtlenséget követett el férjével szemben, belehatol az az átokhozó víz, keserves fájdalmat okozva, megdagad a méhe, és koraszülővé válik a medencéje. Az az asszony átkozott lesz népe között. Num 5:28 De ha nem vált tisztátalanná az asszony, hanem tiszta maradt, akkor a víz nem árt neki, és képes lesz gyermeket szülni. Num 5:29 Ez a féltékenység törvénye. Ha egy asszony eltévelyedik férjétől, és tisztátalanná válik, Num 5:30 vagy ha valakiben féltékenység támad, féltékeny a feleségére, és ezért az ÚR színe elé állítja az asszonyt, akkor hajtsa végre rajta a pap ezt az egész törvényt. Num 5:31 A férj mentesül a bűntől, az asszonynak pedig bűnhődnie kell, ha bűnös. Num 6:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 6:2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy nő külön fogadalmat tesz, názírfogadalmat, vagyis az ÚRnak szenteli magát, Num 6:3 tartózkodjék bortól és részegítő italtól, ne igyék borecetet és részegítő italból való ecetet, ne igyék szőlőből készült italt, ne egyék se friss, se szárított szőlőt. Num 6:4 Názírsága egész ideje alatt semmi olyat se egyék, ami szőlőtőről való, még a magját, vagy a héját se. Num 6:5 Názírfogadalmának egész ideje alatt ne érje borotva a fejét, míg le nem telnek azok a napok, amelyekre az ÚRnak szentelte magát. Szent legyen, növessze meg fejének hajfürtjeit. Num 6:6 Ne menjen be halotthoz az egész idő alatt, amelyben az ÚRnak szentelte magát. Num 6:7 Ne tegye magát tisztátalanná se apjával, se anyjával, se fiútestvérével, se nőtestvérével, amikor meghalnak, mert Istennek szentelt haj van a fején. Num 6:8 Názírsága egész idején az ÚRnak legyen szentelve. Num 6:9 Ha pedig valaki hirtelen, váratlanul meghal nála, és tisztátalanná teszi a názír fejét, akkor nyírja meg a fejét tisztulása napján, a hetedik napon nyírja meg azt. Num 6:10 A nyolcadik napon pedig vigyen el két gerlicét vagy két galambfiókát a paphoz, a kijelentés sátrának bejáratához. Num 6:11 Készítse el a pap az egyiket vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul, és végezzen érte engesztelést, mert vétekbe esett a holttest miatt. Így szentelje oda újból a fejét azon a napon. Num 6:12 Szentelje magát újból az ÚRnak názírsága idejére, és vigyen egy esztendős bárányt jóvátételi áldozatul. Az előző napok pedig nem számítanak, mert tisztátalanná lett a názír. Num 6:13 A názírnak ez a törvénye: amikor letelik názírságának az ideje, vezessék őt a kijelentés sátrának bejáratához. Num 6:14 Mutassa be áldozatát az ÚRnak: egy esztendős hibátlan hím bárányt égőáldozatul, egy esztendős hibátlan nőstény bárányt vétekáldozatul, egy hibátlan kost békeáldozatul, Num 6:15 egy kosár kovásztalan kenyeret, finomlisztből olajjal gyúrt lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat, a hozzájuk tartozó ételáldozatokkal és italáldozatokkal együtt. Num 6:16 Mutassa be a pap az ÚR színe előtt, és készítse el a názír vétekáldozatát és égőáldozatát. Num 6:17 A kost is készítse el békeáldozatul az ÚRnak, egy kosár kovásztalan kenyérrel együtt. Készítse el a pap az ahhoz tartozó ételáldozatot és italáldozatot is. Num 6:18 A názír pedig nyírja le fejének hajkoronáját a kijelentés sátrának bejáratánál, azután fogja fejének a hajkoronáját, és tegye azt a tűzre, amelyen a békeáldozat van. Num 6:19 Fogja a pap a kos megfőtt lapockáját, egy kovásztalan lepényt a kosárból meg egy kovásztalan lángost, tegye a názír tenyerére, miután a názír lenyírta hajkoronáját, Num 6:20 és mutassa fel azokat a pap felmutatott áldozatul az ÚR színe előtt. A papé az szent adományként, a felmutatott szügyön és felajánlott combon kívül. Azután ihat bort a názír. Num 6:21 Ez a názír törvénye, aki fogadalmat tett. Az ÚRnak szóló áldozat ez hajkoronájáért, azon kívül, amire telik neki. Úgy kell a názírság törvényét megtartania, ahogyan a fogadalmat tette. Num 6:22 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 6:23 Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: Num 6:24 Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! Num 6:25 Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Num 6:26 Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet! Num 6:27 Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket. Num 7:1 Amikor befejezte Mózes a hajlék fölállítását, fölkente és fölszentelte azt egész fölszerelésével együtt, az oltárt is egész fölszerelésével együtt; fölkente és fölszentelte azokat. Num 7:2 Odajárultak Izráel fejedelmei, nagycsaládfői, a törzsek fejedelmei, akik a számba vettek élén álltak. Num 7:3 Odavitték áldozatukat az ÚR elé: hat födeles szekeret és tizenkét szarvasmarhát, két fejedelem egy szekeret, és mindegyik egy marhát. Odavezették azokat a hajlék elé. Num 7:4 Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Num 7:5 Vedd át tőlük ezeket a kijelentés sátrának szolgálatára; add oda a lévitáknak, mindegyiknek a maga szolgálata szerint! Num 7:6 Átvette tehát Mózes a szekereket és a szarvasmarhákat, és odaadta a lévitáknak. Num 7:7 Két szekeret és négy szarvasmarhát adott Gérsón fiainak, szolgálatukhoz mérten. Num 7:8 Négy szekeret és nyolc szarvasmarhát pedig Merári fiainak adott, szolgálatukhoz mérten, amelyet ők Ítámárnak, Áron főpap fiának a parancsa szerint végeztek. Num 7:9 De Kehát fiainak semmit sem adott, mert az ő tennivalójuk az volt, hogy a szent dolgokat a vállukon vigyék. Num 7:10 Azután odavitték a fejedelmek az oltár fölszentelésére szánt ajándékot azon a napon, amelyen fölkenték azt. A fejedelmek odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé. Num 7:11 Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Az egyik napon az egyik fejedelem, a másik napon a másik fejedelem vigye oda az oltár fölszentelésére szánt áldozati ajándékát. Num 7:12 Az első napon Nahsón, Amminádáb fia, Júda nemzetségéből mutatta be áldozati ajándékát. Num 7:13 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:14 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:15 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:16 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:17 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Nahsónnak, Amminádáb fiának az áldozati ajándéka. Num 7:18 A második napon Netanél, Cúár fia, Issakár fejedelme áldozott. Num 7:19 Bemutatta áldozati ajándékát: egy százharminc sekel súlyú ezüsttálat meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedényt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:20 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyőt, tele füstölőszerekkel, Num 7:21 egy bikaborjút, egy kost, egy esztendős bárányt égőáldozatul, Num 7:22 egy kecskebakot vétekáldozatul, Num 7:23 békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt bakot és öt egyéves bárányt. Ez Netanélnak, Cúár fiának az áldozati ajándéka. Num 7:24 A harmadik napon Zebulon fiainak a fejedelme, Eliáb, Hélón fia következett. Num 7:25 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:26 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:27 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:28 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:29 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Eliábnak, Hélón fiának az áldozati ajándéka. Num 7:30 A negyedik napon Rúben fiainak a fejedelme, Elicúr, Sedéúr fia következett. Num 7:31 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:32 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:33 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:34 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:35 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Elicúrnak, Sedéúr fiának az áldozati ajándéka. Num 7:36 Az ötödik napon Simeon fiainak a fejedelme, Selumiél, Cúrisaddaj fia következett. Num 7:37 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:38 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő tele füstölőszerekkel, Num 7:39 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:40 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:41 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Selumiélnak, Cúrisaddaj fiának az áldozati ajándéka. Num 7:42 A hatodik napon Gád fiainak a fejedelme, Eljászáf, Deúél fia következett. Num 7:43 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:44 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:45 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:46 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:47 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Eljászáfnak, Deúél fiának az áldozati ajándéka. Num 7:48 A hetedik napon Efraim fiainak a fejedelme, Elisámá, Ammihúd fia következett. Num 7:49 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:50 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:51 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:52 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:53 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Elisámának, Ammihúd fiának az áldozati ajándéka. Num 7:54 A nyolcadik napon Manassé fiainak a fejedelme, Gamliél, Pedácúr fia következett. Num 7:55 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:56 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:57 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:58 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:59 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Gamliélnak, Pedácúr fiának az áldozati ajándéka. Num 7:60 A kilencedik napon Benjámin fiainak a fejedelme, Abidán, Gideóni fia következett. Num 7:61 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:62 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:63 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:64 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:65 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Abidánnak, Gideóni fiának az áldozati ajándéka. Num 7:66 A tizedik napon Dán fiainak a fejedelme, Ahiezer, Ammisaddaj fia következett. Num 7:67 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:68 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:69 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:70 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:71 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Ahiezernek, Ammisaddaj fiának az áldozati ajándéka. Num 7:72 A tizenegyedik napon Ásér fiainak a fejedelme, Pagiél, Okrán fia következett. Num 7:73 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:74 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:75 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:76 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:77 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Pagiélnak, Okrán fiának az áldozati ajándéka. Num 7:78 A tizenkettedik napon Naftáli fiainak a fejedelme, Ahira, Énán fia következett. Num 7:79 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint. Mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul. Num 7:80 Továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, Num 7:81 egy bikaborjú, egy kos és egy esztendős bárány égőáldozatul, Num 7:82 egy kecskebak vétekáldozatul, Num 7:83 békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Ahirának, Énán fiának az áldozati ajándéka. Num 7:84 Ez volt Izráel fejedelmeinek az oltár fölszentelésére szánt ajándéka azon a napon, amelyen fölkenték azt: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüst hintőedény és tizenkét aranyserpenyő. Num 7:85 Százharminc sekel súlyú volt egy ezüsttál és hetven sekel súlyú egy ezüst hintőedény. Az ezüstedények súlya összesen kétezer-négyszáz sekel volt, a szent sekel szerint. Num 7:86 Továbbá tizenkét aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel. Tíz sekel súlyú volt egy-egy serpenyő, a szent sekel szerint. Az aranyserpenyők súlya összesen százhúsz sekel volt. Num 7:87 Égőáldozatra szánt szarvasmarha volt összesen tizenkét bika, azután tizenkét kos és tizenkét egyéves bárány, a hozzájuk tartozó ételáldozatokkal együtt, meg tizenkét kecskebak vétekáldozatul. Num 7:88 Békeáldozatra szánt szarvasmarha volt összesen huszonnégy bika, azután hatvan kos, hatvan bak, és hatvan egyéves bárány. Ez volt az oltár fölszentelésére szánt ajándék, miután fölkenték azt. Num 7:89 Amikor bement Mózes a kijelentés sátrába, hogy beszéljen az ÚRral, hallotta a hangot, mely a födélről beszélt hozzá, a bizonyság ládáján levő két kerúb közül. Onnan beszélt hozzá. Num 8:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 8:2 Szólj Áronhoz, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a mécseket, hogy a hét mécs a lámpatartó elején világítson. Num 8:3 Így cselekedett Áron: a lámpatartó elejére rakta föl a mécseket, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Num 8:4 A lámpatartó ötvözött aranyból készült, a szára is meg a virága is ötvösmunka volt. Arra a mintára készítette el Mózes a lámpatartót, amelyet az ÚR mutatott neki. Num 8:5 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 8:6 Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül és tisztítsd meg őket. Num 8:7 Ezt cselekedd velük, hogy megtisztuljanak: hints rájuk vétektől megtisztító vizet, egész testüket borotválják le, mossák ki ruhájukat, hogy tiszták legyenek. Num 8:8 Vegyenek egy bikaborjút és hozzá ételáldozatul olajjal gyúrt finomlisztet. Egy másik bikaborjút pedig végy vétekáldozatul. Num 8:9 Vezesd a lévitákat a kijelentés sátra elé, és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész közösségét. Num 8:10 Azután vezesd a lévitákat az ÚR színe elé, és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra. Num 8:11 Áron pedig ajánlja fel a lévitákat mint Izráel fiainak felajánlását az ÚRnak, hogy ők végezzék az ÚR szolgálatát. Num 8:12 A léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul az ÚRnak, engesztelésül a lévitákért. Num 8:13 Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld fel őket az ÚRnak szóló felajánlásként. Num 8:14 Válaszd külön a lévitákat Izráel fiaitól, hogy a léviták az enyémek legyenek. Num 8:15 Csak azután kezdhetik el a léviták a szolgálatot a kijelentés sátránál, ha megtisztítottad és felajánlottad őket ajándékul. Num 8:16 Mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között. Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja. Num 8:17 Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiainál, akár embertől, akár állattól való. Akkor szenteltem őket magamnak, amikor lesújtottam Egyiptom földjén minden elsőszülöttre. Num 8:18 A lévitákat minden elsőszülött helyett választottam ki magamnak Izráel fiai közül, Num 8:19 és a lévitákat Áron és fiai rendelkezésére bocsátottam Izráel fiai közül, hogy Izráel fiai helyett végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál. Szerezzenek engesztelést Izráel fiaiért, hogy ne sújtsa csapás Izráel fiait, ha a szentélyhez közelednek. Num 8:20 Így cselekedett Mózes, Áron és Izráel fiainak egész közössége a lévitákkal. Egészen úgy cselekedtek a lévitákkal Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 8:21 A léviták megtisztították magukat a vétektől, és kimosták ruhájukat. Áron pedig felajánlotta őket ajándékul az ÚRnak, és engesztelést végzett értük Áron, hogy tisztává tegye őket. Num 8:22 Csak azután kezdték el a léviták szolgálatukat a kijelentés sátránál, Áron és fiai irányításával. Úgy cselekedtek a lévitákkal, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 8:23 Majd így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 8:24 Még ez is a lévitákra tartozik: a huszonöt éven felüli lévita hadköteles, és végezzen szolgálatot a kijelentés sátránál. Num 8:25 Az ötvenéves pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne szolgáljon többé, Num 8:26 hanem szolgálja ki testvéreit a kijelentés sátránál, teljesítse kötelességét, istentiszteleti szolgálatot azonban ne végezzen. Így szabd meg a léviták kötelességeit. Num 9:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból: Num 9:2 Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben. Num 9:3 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rávonatkozó rendelkezések és végzések szerint készítsétek el. Num 9:4 Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát. Num 9:5 Elkészítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Pontosan úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 9:6 Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon Num 9:7 ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt tisztátalanok vagyunk. Miért rövidüljünk meg azzal, hogy nem mutathatunk be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben Izráel fiaival együtt? Num 9:8 Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az ÚR. Num 9:9 Az ÚR így beszélt Mózeshez: Num 9:10 Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek, vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az ÚRnak. Num 9:11 A második hónap tizennegyedik napján estefelé készítsék el ezek, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg. Num 9:12 Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját se törjék el. Pontosan úgy járjanak el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól. Num 9:13 De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páska elkészítését, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell. Num 9:14 Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az ÚR páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és végzés szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék országotokban a jövevényre is, meg a bennszülöttre is. Num 9:15 Amikor a hajlékot fölállították, felhő takarta be a hajlékot, a bizonyság sátrát. Estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött. Num 9:16 Így volt ez mindig: felhő takarta be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott. Num 9:17 Valahányszor fölszállt a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott. Num 9:18 Az ÚR parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az ÚR parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott. Num 9:19 Ha a felhő hosszabb ideig maradt a hajlék fölött, megtartották Izráel fiai az ÚR rendelkezését, és nem indultak el. Num 9:20 Megtörtént, hogy a felhő csak néhány napig volt a hajlék fölött; akkor is az ÚR parancsa szerint maradtak a táborban, és az ÚR parancsa szerint indultak el. Num 9:21 Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott, és reggel már fölszállt a felhő, akkor ők is elindultak. Akár nappal, akár éjjel szállt föl a felhő, elindultak. Num 9:22 Ha két napig, egy hónapig vagy még hosszabb ideig nyugodott a felhő a hajlék fölött, a táborban maradtak Izráel fiai, és nem indultak el. De ha fölszállt, elindultak. Num 9:23 Az ÚR parancsa szerint maradtak a táborban, és az ÚR parancsa szerint indultak el. Megtartották az ÚR rendelkezését, az ÚR Mózesnek adott parancsa szerint. Num 10:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 10:2 Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat. A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok. Num 10:3 Amikor megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a bejáratához. Num 10:4 Ha az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői. Num 10:5 Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a táborok, amelyek keletre táboroznak. Num 10:6 Ha másodszor fújtok riadót, induljanak el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Riadót kell fújniuk induláskor. Num 10:7 De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne riadót fújjatok. Num 10:8 A harsonákat Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nálatok nemzedékről nemzedékre. Num 10:9 Ha hadba indultok országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót. Akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az ÚR, és megszabadultok ellenségeitektől. Num 10:10 Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. Num 10:11 A második év második hónapjának a huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról. Num 10:12 Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában. Num 10:13 Ekkor indultak el először az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint. Num 10:14 Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Nahsón, Amminádáb fia állt. Num 10:15 Az Issakár-törzs seregének élén Netanél, Cúár fia állt. Num 10:16 A Zebulon-törzs seregének élén Eliáb, Hélón fia állt. Num 10:17 Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merári fiai, a hajlék hordozói. Num 10:18 Azután elindult Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok élén. A sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt. Num 10:19 A Simeon-törzs seregének élén Selumiél, Cúrisaddaj fia állt. Num 10:20 A Gád-törzs seregének élén Eljászáf, Deúél fia állt. Num 10:21 Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói, és fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek. Num 10:22 Azután Efraim táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Elisámá, Ammihúd fia állt. Num 10:23 A Manassé-törzs seregének élén Gamliél, Padácúr fia állt. Num 10:24 A Benjámin-törzs seregének élén Abidán, Gideóni fia állt. Num 10:25 Majd Dán táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén, mint az egész tábor utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt. Num 10:26 Az Ásér-törzs seregének élén Pagiél, Okrán fia állt. Num 10:27 A Naftáli-törzs seregének élén Ahira, Énán fia állt. Num 10:28 Ez volt Izráel menetelésének a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak. Num 10:29 Mózes ezt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fia volt: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az ÚR: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az ÚR jót ígért Izráelnek. Num 10:30 De ő így felelt: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz. Num 10:31 Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk. Num 10:32 Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk abban a jóban, ami jót velünk tesz az ÚR. Num 10:33 Elindultak az ÚR hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton előttük vonult az ÚR szövetségének ládája, hogy pihenőhelyet jelöljön ki nekik. Num 10:34 Az ÚR felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból. Num 10:35 Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, URam! Szóródjanak szét ellenségeid, fussanak el előled gyűlölőid! Num 10:36 Amikor pedig megállt, ezt mondta: Telepedj le, URam, Izráel ezreinek sokaságánál! Num 11:1 Egyszer a nép siránkozott az ÚRnak, hogy rosszul megy a sora. Az ÚR pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az ÚR tüze, és belekapott a tábor szélébe. Num 11:2 Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig imádkozott az ÚRhoz, és elaludt a tűz. Num 11:3 Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának, mert felgyulladt ellenük az ÚR tüze. Num 11:4 De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Num 11:5 Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Num 11:6 Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. Num 11:7 A manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez. Num 11:8 A nép elszéledt, és úgy szedegette. Kézimalmon megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt, mint az olajos süteménynek. Num 11:9 Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor szállt le a manna is. Num 11:10 Mózes meghallotta, hogy a nép nemzetségeiben mindenki a sátra bejáratánál siránkozik. Akkor igen fölgerjedt az ÚR haragja, és Mózes is rossznak látta ezt. Num 11:11 Ezért Mózes ezt mondta az ÚRnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Num 11:12 Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak? Num 11:13 Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! Num 11:14 Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Num 11:15 Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat! Num 11:16 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled. Num 11:17 Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt. Num 11:18 A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert húst esztek! Hiszen így siránkoztok az ÚRnak: Ki tart jól bennünket hússal? Milyen jó dolgunk volt Egyiptomban! Ezért majd ad nektek az ÚR húst, és ehettek. Num 11:19 Nemcsak egy napig ehettek, nem is két napig, nem öt napig, nem tíz napig, nem húsz napig, Num 11:20 hanem egy álló hónapig, míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle, mivel megvetettétek az URat, aki köztetek van, és így siránkoztatok előtte: Miért is jöttünk ki Egyiptomból? Num 11:21 Akkor ezt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos van ebben a népben, amely között vagyok, és te ezt mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?! Num 11:22 Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vágni nekik, hogy elég legyen? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik? Num 11:23 De az ÚR ezt mondta Mózesnek: Hát olyan kevés az ÚR ereje? Majd meglátod, beteljesedik-e az én beszédem, vagy sem. Num 11:24 Mózes kiment és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. Num 11:25 Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem. Num 11:26 Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak. Num 11:27 Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Num 11:28 Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! Num 11:29 De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az ÚR! Num 11:30 Ezután Mózes visszavonult a táborba Izráel véneivel együtt. Num 11:31 Akkor az ÚR szelet támasztott, amely a tenger felől fürjeket sodort, és lehullatta a táborra, innen is, onnan is egynapi távolságban a tábor körül, két könyöknyire a föld színén. Num 11:32 Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel, sőt az egész következő napon is gyűjtötték a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és sűrűn kiterítették azokat a tábor körül. Num 11:33 De a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták, amikor az ÚR haragra gerjedt a nép ellen, és megverte az ÚR a népet igen nagy csapással. Num 11:34 Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el a telhetetlen népet. Num 11:35 Kibrót-Taavából elindult a nép Hacérót felé, és Hacérótban tartózkodtak. Num 12:1 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. Num 12:2 Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. Num 12:3 Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb. Num 12:4 Az ÚR mindjárt ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman. Num 12:5 Akkor az ÚR leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek. Num 12:6 Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. Num 12:7 De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Num 12:8 Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?! Num 12:9 Az ÚR haragra gerjedt ellenük, és elment. Num 12:10 Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos. Num 12:11 Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk! Num 12:12 Ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult! Num 12:13 Ezért így kiáltott Mózes az ÚRhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! Num 12:14 Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza. Num 12:15 Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot. Num 12:16 Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort. Num 13:1 Az ÚR így beszélt Mózeshez: Num 13:2 Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert. Num 13:3 Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az ÚR parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben. Num 13:4 Név szerint ezek voltak: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia. Num 13:5 Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia. Num 13:6 Júda törzséből Káléb, Jefunne fia. Num 13:7 Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia. Num 13:8 Efraim törzséből Hóséa, Nún fia. Num 13:9 Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia. Num 13:10 Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia. Num 13:11 A József törzséhez tartozó Manassé-törzsből Gaddi, Szúszi fia. Num 13:12 Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia. Num 13:13 Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia. Num 13:14 Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia. Num 13:15 Gád törzséből Geúél, Máki fia. Num 13:16 Név szerint ezek azok a férfiak, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el. Num 13:17 Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el itt a Délvidéken át, föl a hegyekbe. Num 13:18 Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? Num 13:19 Milyen az a föld, amelyen lakik, jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek? Num 13:20 Milyen a föld: kövér-e vagy sovány? Van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből! Azok a napok éppen az első szőlőfürtök érésének napjai voltak. Num 13:21 Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet, a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a hamáti úton. Num 13:22 A Délvidéken át mentek föl, és Hebrónig jutottak. Anák ivadékai, Ahiman, Sésaj és Talmaj éltek ott. - Hebrón hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan. Num 13:23 Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek gránátalmát és fügét is. Num 13:24 Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai. Num 13:25 Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből. Num 13:26 Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. Num 13:27 Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! Num 13:28 De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! Num 13:29 A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. Num 13:30 Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, Num 13:31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. Num 13:32 És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. Num 13:33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk. Num 14:1 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel. Num 14:2 Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! Num 14:3 Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? Num 14:4 Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba! Num 14:5 Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt. Num 14:6 De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat, Num 14:7 és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Num 14:8 Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. Num 14:9 Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük! Num 14:10 De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az ÚR dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek, Num 14:11 és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?! Num 14:12 Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek. Num 14:13 Mózes azonban azt mondta az ÚRnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet, Num 14:14 és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, URam, e nép között vagy; hogy te, URam, szemtől szembe megjelentél, és hogy a te felhőd áll fölöttük, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Num 14:15 Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet: Num 14:16 Mivel nem tudta az ÚR bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában. Num 14:17 Most azért mutasd meg, URam, hogy nagy a te hatalmad, ahogyan megmondtad: Num 14:18 Az ÚR türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig. Num 14:19 Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig! Num 14:20 Akkor az ÚR ezt mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint. Num 14:21 De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, Num 14:22 hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra, Num 14:23 senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak. Num 14:24 De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt. Num 14:25 A völgyekben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé! Num 14:26 Az ÚR így beszélt Mózeshez és Áronhoz: Num 14:27 Meddig zúgolódik ellenem ez a gonosz közösség? Meghallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem. Num 14:28 Mondd meg nekik: Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy úgy fogok veletek bánni, ahogyan ti beszéltetek ellenem! Num 14:29 Itt a pusztában fogtok holtan elhullani, a számba vettek mind, ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert zúgolódtatok ellenem. Num 14:30 Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia. Num 14:31 De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek. Num 14:32 De ti holtan hullotok el itt a pusztában. Num 14:33 Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek az utolsóig a pusztában nem lesznek. Num 14:34 Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megtudjátok, mi az, ha én ellenkezem veletek. Num 14:35 Én, az ÚR, megmondtam, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz közösséggel, amely összefogott ellenem: az utolsóig itt halnak meg a pusztában! Num 14:36 Azok a férfiak, akiket Mózes elküldött az ország kikémlelésére, és akik visszatérve föllázították ellene az egész közösséget, mert rossz hírét terjesztették annak a földnek, Num 14:37 meghaltak azok a férfiak, akik az ország rossz hírét terjesztették, az ÚR csapásától. Num 14:38 Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik elmentek az országot kikémlelni. Num 14:39 Amikor elbeszélte Mózes ezeket a dolgokat egész Izráelnek, a nép nagyon megszomorodott. Num 14:40 Korán reggel fölkeltek, hogy fölmenjenek a hegység tetejére. Ezt mondták: Itt vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről az ÚR beszélt. Bizony, vétkeztünk! Num 14:41 Mózes azonban ezt mondta: Miért akarjátok áthágni az ÚR parancsát? Nem fog az sikerülni! Num 14:42 Ne menjetek, mert nem lesz köztetek az ÚR! Vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől! Num 14:43 Hiszen az amálékiek és kánaániak ott vannak veletek szemben, és elhullotok fegyvereiktől! Mivel elfordultatok az ÚRtól, az ÚR sem lesz veletek! Num 14:44 De ők vakmerően fölmentek a hegy tetejére, bár az ÚR szövetségének a ládája és Mózes ki sem mozdultak a táborból. Num 14:45 Az amálékiek és kánaániak pedig, akik azon a hegységen laktak, lerohantak, verték és kergették őket egészen Hormáig. Num 15:1 Az ÚR így beszélt Mózeshez: Num 15:2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek, Num 15:3 és tűzáldozatot készítetek az ÚRnak, égőáldozatot vagy véresáldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatul, vagy ünnepeiteken, amikor szarvasmarhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az ÚRnak, Num 15:4 akkor az áldozó mutassa be áldozatát az ÚRnak: ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hin olajjal gyúrva, Num 15:5 italáldozatul pedig egynegyed hin bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként. Num 15:6 A koshoz készíts ételáldozatul kéttized véka finomlisztet, egyharmad hin olajjal gyúrva. Num 15:7 Italáldozatul pedig egyharmad hin bort mutass be kedves illatul az ÚRnak. Num 15:8 Ha szarvasmarhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére, vagy békeáldozatul az ÚRnak, Num 15:9 akkor mutass be a szarvasmarhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hin olajjal gyúrva, Num 15:10 italáldozatul pedig mutass be fél hin bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. Num 15:11 Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, fiatal báránynál vagy kecskénél. Num 15:12 Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el. Num 15:13 Minden bennszülött így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az ÚRnak. Num 15:14 Ha pedig jövevény valaki nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az ÚRnak, úgy készítse ő is, ahogyan ti készítitek. Num 15:15 A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés ez nálatok nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az ÚR előtt, mint ti! Num 15:16 Ugyanaz a törvény és rendszabály vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre is. Num 15:17 Az ÚR így beszélt Mózeshez: Num 15:18 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket, Num 15:19 és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor ajánljatok föl ajándékot az ÚRnak. Num 15:20 A tésztátokból készült első lepényt ajánljátok föl ajándékul. Szérűről vett ajándékként ajánljátok föl. Num 15:21 Az első tésztát adjátok ajándékul az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Num 15:22 Megtörténhet, hogy nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet az ÚR meghagyott Mózesnek. Num 15:23 Pedig mindezek, amelyeket megparancsolt nektek az ÚR Mózes által, érvényesek attól kezdve, hogy az ÚR megparancsolta minden nemzedéknek. Num 15:24 Ha tehát a közösség tudtán kívül, nem szándékosan történt ilyen dolog, akkor készítsen az egész közösség egy bikaborjút kedves illatú égőáldozatul az ÚRnak, a hozzá tartozó étel- és italáldozattal az előírás szerint, meg egy kecskebakot vétékáldozatul. Num 15:25 Végezzen a pap engesztelést Izráel fiainak egész közösségéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek, és ők tűzáldozatot vittek ajándékul az ÚRnak, meg vétekáldozatot is vittek az ÚR elé azért a nem szándékos vétekért. Num 15:26 Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész közössége és a köztük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terhelte az a nem szándékos vétek. Num 15:27 Ha csak egy ember vétkezik nem szándékosan, akkor mutasson be egy esztendős nőstény kecskét vétekáldozatul. Num 15:28 A pap pedig végezze el az engesztelést az ÚR színe előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét. Ha elvégezte érte az engesztelést, bocsánatot nyer. Num 15:29 Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok az izráeli bennszülöttre és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik. Num 15:30 De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan cselekszik, mert az URat gyalázta meg. Num 15:31 Hiszen az ÚR igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg, föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell. Num 15:32 Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján. Num 15:33 Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé. Num 15:34 Őrizetbe vették, amíg nem kapnak útmutatást, hogy mit kell tenniük. Num 15:35 Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül. Num 15:36 Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyonkövezték, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 15:37 Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Num 15:38 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt. Num 15:39 Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket, Num 15:40 hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt. Num 15:41 Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek! Num 16:1 Kórah, a Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival, meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt, Num 16:2 és fölkeltek Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség vezető emberei, a gyülekezet képviselői, neves emberek voltak. Num 16:3 Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete fölé?! Hiszen az egész közösség a maga egészében szent, és közöttük van az ÚR! Num 16:4 Ezt hallva, Mózes arcra borult, Num 16:5 és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja az ÚR, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott. Num 16:6 Ezt tegyétek, Kórah és egész csoportja! Fogjátok a szenesserpenyőtöket, Num 16:7 tegyetek bele tüzet, és rakjatok rá füstölőszert holnap az ÚR színe előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt az ÚR. Elegem van belőletek, Lévi fiai! Num 16:8 Majd ezt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai! Num 16:9 Keveslitek, hogy különválasztott benneteket Izráel Istene Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot az ÚR hajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?! Num 16:10 Megengedte, hogy eléje járuljatok testvéreitekkel, Lévi fiaival együtt. Most még a papságot is kívánjátok?! Num 16:11 Bizony az ÚR ellen fogtatok össze, te és egész csoportod. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok? Num 16:12 Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok ezt mondták: Nem megyünk! Num 16:13 Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?! Num 16:14 Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk! Num 16:15 Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta az ÚRnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat. Num 16:16 Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Holnap légy az ÚR színe előtt csoportoddal együtt, te, ők és Áron. Num 16:17 Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert. Azután járuljatok az ÚR elé, mindenki a maga serpenyőjével, kétszázötven serpenyővel: te is, Áron is. Num 16:18 Fogta azért mindegyik a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához, Mózes meg Áron is. Num 16:19 Kórah egybegyűjtötte ellenük az egész közösséget a kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész közösségnek. Num 16:20 Az ÚR így beszélt Mózeshez és Áronhoz: Num 16:21 Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Num 16:22 Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó Isten, aki lelket adsz minden testnek! Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egy ember vétkezett? Num 16:23 Az ÚR így szólt Mózeshez: Num 16:24 Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről. Num 16:25 Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abirámhoz. Vele mentek Izráel vénei is. Num 16:26 Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt! Num 16:27 El is mentek Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről. Dátán és Abirám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és családjukkal együtt. Num 16:28 Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az ÚR küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem: Num 16:29 Ha úgy halnak meg ezek, ahogyan más ember hal meg, és ha az lesz a sorsuk, ami minden más embernek, akkor nem az ÚR küldött engem. Num 16:30 De ha az ÚR valami csodálatos dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, abból megtudjátok, hogy megutálták ezek az emberek az URat. Num 16:31 Alig mondta végig Mózes ezeket a szavakat, meghasadt azok alatt a föld. Num 16:32 Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, a Kórahhoz tartozó összes embereket minden jószágukkal együtt. Num 16:33 Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és befödte őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből. Num 16:34 Az egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, elfutott kiáltozásukra, mert ezt mondták: Még minket is elnyel a föld! Num 16:35 Ezután tűz jött ki az ÚRtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá. Num 17:1 Az ÚR így szólt Mózeshez: Num 17:2 Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, a tüzet pedig szórd széjjel, mert meg van szentelve. Num 17:3 Ezeknek a bűnös lelkeknek a szenesserpenyőiből készítsetek vékonyra vert lapokat az oltár beborítására, mivel az ÚR színe elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jelül Izráel fiai számára. Num 17:4 Fogta azért Eleázár pap a rézserpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verte azokat az oltár beborítására, Num 17:5 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az ÚRhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akiket előre figyelmeztetett Mózes által az ÚR. Num 17:6 Másnap így zúgolódott Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen: Ti öltétek meg az ÚR népét! Num 17:7 Amikor összegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, és a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az ÚR dicsősége. Num 17:8 Mózes és Áron odament a kijelentés sátra elé. Num 17:9 Az ÚR így beszélt Mózeshez: Num 17:10 Húzódjatok félre ettől a közösségtől! Hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak. Num 17:11 Akkor ezt mondta Mózes Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a közösséghez, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az ÚR, és elkezdődött a csapás. Num 17:12 Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes meghagyta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért. Num 17:13 Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás. Num 17:14 Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt, azokon kívül, akik a Kórah dolga miatt haltak meg. Num 17:15 Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás. Num 17:16 Az ÚR így beszélt Mózeshez: Num 17:17 Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére. Num 17:18 Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy nagycsalád fejéé. Num 17:19 Azután tedd le azokat a kijelentés sátrában a bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek. Num 17:20 Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek. Num 17:21 Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között. Num 17:22 Mózes elhelyezte a vesszőket az ÚR színe elé, a bizonyság sátrában. Num 17:23 Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt. Num 17:24 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az ÚR színe elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét. Num 17:25 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé megőrzés végett, jelül a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy ne haljanak meg. Num 17:26 Mózes egészen úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. Num 17:27 Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk! Num 17:28 Mindenki meghal, aki közeledni mer az ÚR hajlékához! Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnunk?! Num 18:1 Akkor ezt mondta az ÚR Áronnak: Te, fiaid és házadnépe fog bűnhődni a szent hely körül elkövetett bűnökért. Te és a fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért. Num 18:2 Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, azaz atyád törzsét is, hogy csatlakozzanak hozzád, és segítsenek neked a szolgálatnál, te pedig és fiaid a bizonyság sátránál szolgáljatok. Num 18:3 Ők segítsenek neked teendőid végzésében és a sátor körüli teendőkben, de a szentély fölszereléséhez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is meg ti is. Num 18:4 Csatlakozzanak hozzád, és végezzék a kijelentés sátra körüli teendőket és minden munkát a sátornál. De illetéktelen nem közeledhet hozzátok. Num 18:5 Ti végezzétek a szolgálatot a szentély körül és az oltár körül, hogy meg ne haragudjam ismét Izráel fiaira. Num 18:6 Mert én választottam ki testvéreiteket, a lévitákat Izráel fiai közül ajándékul, mint az ÚR tulajdonait, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátra körül. Num 18:7 Te pedig és a fiaid végezzétek mindazt a papi szolgálatot, ami az oltár körül, vagy a kárpit mögött adódik. Ott ti szolgáljatok. Ajándékul adom nektek a papi tisztet. De ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia. Num 18:8 Azután így beszélt az ÚR Áronhoz: Rád bízom a nekem szóló felajánlások kezelését. Izráel fiainak minden szent adományából neked és fiaidnak adtam azokat javadalomként. Örök rendelkezés ez. Num 18:9 Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány. Num 18:10 Mint legszentebb adományt edd meg azt. Minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt! Num 18:11 A tied ez mint szent ajándékukból való adomány, Izráel fiainak minden felmutatott áldozatából. Neked adtam azokat és a fiaidnak meg a leányaidnak. Örök rendelkezés ez. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban. Num 18:12 Neked adom az olaj színe-javát, a must és a gabona színe-javát, mindannak az első termését, amit az ÚRnak adtak. Num 18:13 Tied legyen a földjükön mindennek az első termése, amelyet bevisznek az ÚRnak. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a te házadban. Num 18:14 Tied legyen mindaz, amit esküvel szenteltek oda Izráelben. Num 18:15 Tied legyen az élők közül mindaz, ami az anyaméhet megnyitja, és amit bemutatnak az ÚRnak, akár embertől, akár állattól való. De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és a tisztátalan állat elsőszülöttjét is váltsd meg. Num 18:16 Akiket meg kell váltani, egyhónapos korukban váltsd meg öt ezüst sekelre becsülve a szent sekel szerint, amelyben húsz géra van. Num 18:17 De a marha, a juh és a kecske elsőszülöttjét ne váltsd meg, ezek szentek. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el. Az ÚR kedves illatú tűzáldozata ez. Num 18:18 Húsuk a tied legyen, mint ahogyan a felmutatott áldozat szegye és jobb combja is a tied. Num 18:19 A szent adományok minden fölajánlott részét, amelyet Izráel fiai fölajánlanak az ÚRnak, neked, fiaidnak és leányaidnak adom. Örök rendelkezés ez. Az ÚR színe előtt örökké megmaradó szövetség ez a te javadra és utódaid javára. Num 18:20 Azután ezt mondta az ÚR Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed köztük. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között. Num 18:21 Lévi fiainak pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál. Num 18:22 Ne közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, mert bűnhődni fognak és meghalnak, Num 18:23 hanem léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. Num 18:24 Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az ÚRnak ajánlanak föl ajándékul, ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget. Num 18:25 Ekkor így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 18:26 Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek, ajánljátok föl a tizednek a tizedét ajándékul az ÚRnak. Num 18:27 Úgy tekintendő a ti fölajánlásotok, mint a szérűről való gabona, és mint az, ami a sajtóból folyik. Num 18:28 Így ajánljatok föl ti is ajándékot az ÚRnak minden tizedből, amelyet Izráel fiaitól kaptok. Az ÚRnak szóló ajándékot adjátok oda Áron főpapnak! Num 18:29 Minden kapott adományból ajánljatok föl ajándékot az ÚRnak, mindenből a kövérjét, ami odaszentelni való. Num 18:30 Mondd meg nekik, hogy amikor a kövérjét fölajánlják, úgy tekintendő az a léviták részéről, mint ami a szérűről és a sajtóból kerül ki. Num 18:31 Bármely helyen megehetitek azt ti és házatok népe, mert ez a ti béretek a kijelentés sátránál végzett szolgálatért. Num 18:32 Nem fogtok bűnhődni, ha fölajánljátok a kövérjét. Így nem szentségtelenítitek meg Izráel fiainak a szent dolgait, és nem haltok meg. Num 19:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez és Áronhoz: Num 19:2 Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt az ÚR: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek semmiféle fogyatkozása nincs, és még nem volt rajta iga. Num 19:3 Adjátok azt Eleázár papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kívülre, és vágják le a jelenlétében. Num 19:4 Vegyen Eleázár pap vért az ujjával, és hintsen a vérből hétszer a kijelentés sátra elé. Num 19:5 Azután égessék el a tehenet a szeme láttára, a bőrét, a húsát és a vérét a ganéjával együtt égessék el. Num 19:6 Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé. Num 19:7 Azután mossa ki ruháját a pap, mosakodjék meg vízben, majd menjen be a táborba, de tisztátalan lesz a pap estig. Num 19:8 Mossa ki vízben a ruháját az is, aki elégette a tehenet, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan lesz estig. Num 19:9 Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvát, helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyre, és legyen az Izráel fiai közösségéé, hogy vétektől megtisztító vizet készítsenek vele. Num 19:10 De mossa ki a ruháját az, aki összeszedi a tehén hamvát, és legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények részére. Num 19:11 Ha valaki megérint bármely emberi holttestet, tisztátalan lesz hét napig. Num 19:12 Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a vétektől a harmadik és a hetedik napon, akkor tiszta lesz. De ha nem tisztítja meg magát a harmadik és a hetedik napon, akkor nem lesz tiszta. Num 19:13 Mindaz, aki halottat, emberi holttestet érint, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az ÚR hajlékát. Ki kell irtani az ilyen embert Izráelből. Amíg nem hintették meg tisztító vízzel, addig tisztátalan lesz, rajta van a tisztátalanság. Num 19:14 Ez a törvény, ha egy ember meghal a sátorban: Tisztátalan hét napig mindenki, aki bemegy abba a sátorba, vagy ott van a sátorban. Num 19:15 Tisztátalan minden nyitott edény, amelyre nem kötöttek födelet. Num 19:16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt embert vagy halottat, emberi csontot vagy sírt érint, tisztátalan lesz hét napig. Num 19:17 Vegyenek a tisztátalanért az elégetett vétekáldozat hamvából egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet. Num 19:18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa a vízbe és hintsen a sátorra, az összes edényre és azokra, akik ott vannak, majd arra is, aki csontot vagy megölt embert, halottat vagy sírt érintett. Num 19:19 Hintse meg a tiszta a tisztátalant a harmadik és a hetedik napon, és miután megtisztította őt vétkétől a hetedik napon, az mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és este már tiszta lesz. Num 19:20 De aki tisztátalan, és nem akar megtisztulni vétkétől, azt az embert ki kell irtani a gyülekezetből, mert az ÚR szent helyét tisztátalanná tette, és nem hintették meg tisztító vízzel, ezért tisztátalan. Num 19:21 Örök rendelkezés legyen ez is: aki a tisztító vizet hinti, mossa ki a ruháját. Mert aki megérinti a tisztító vizet, tisztátalan lesz estig. Num 19:22 Minden tisztátalan, amit a tisztátalan megérint. Ha egy ember ér hozzá, az is tisztátalan estig. Num 20:1 Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el. Num 20:2 De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen. Num 20:3 A nép perelni kezdett Mózessel és ezt mondták: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az ÚR színe előtt! Num 20:4 Miért hoztátok el az ÚR gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?! Num 20:5 Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre, ahol nincs hely vetésre, és nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, még ivóvíz sincs? Num 20:6 Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az ÚR dicsősége. Num 20:7 És az ÚR így beszélt Mózeshez: Num 20:8 Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a közösséget testvéreddel, Áronnal együtt, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak. Num 20:9 Mózes tehát elvette a botját az ÚR színe elől a kapott parancs szerint. Num 20:10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából? Num 20:11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok. Num 20:12 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok. Num 20:13 Ezek Meríbá vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az ÚRral, de ő megmutatta nekik, hogy szent. Num 20:14 Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért. Num 20:15 Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak. Num 20:16 Akkor segítségért kiáltottunk az ÚRhoz, aki meghallotta szavunkat, és angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a te határod szélén levő városban. Num 20:17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden. Num 20:18 Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened. Num 20:19 Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni. Num 20:20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel. Num 20:21 Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie. Num 20:22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez. Num 20:23 És ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán: Num 20:24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél. Num 20:25 Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre. Num 20:26 Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és eltemetik. Num 20:27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az ÚR parancsolta. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára, Num 20:28 Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről. Num 20:29 Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, siratta őt Izráel egész háza harminc napig. Num 21:1 Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük. Num 21:2 Ekkor fogadalmat tett Izráel az ÚRnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait. Num 21:3 Az ÚR meghallotta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának. Num 21:4 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, Num 21:5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. Num 21:6 Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. Num 21:7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Num 21:8 Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Num 21:9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. Num 21:10 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban. Num 21:11 Óbótból továbbmenve, tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móábtól napkeletre van. Num 21:12 Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál. Num 21:13 Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak határában eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móábnak a határa Móáb és az emóriak között. Num 21:14 Ezért van szó az ÚR harcainak könyvében Váhébról Szúfában, a völgyekről, az Arnónról, Num 21:15 a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és elérik Móáb határát. Num 21:16 Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki. Num 21:17 Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát! Num 21:18 Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal, puszta ajándékát. Num 21:19 Mattánából Nahaliélba mentek, Nahaliélból pedig Bámótba. Num 21:20 Bámótból Gajba mentek, amely Móáb mezején van a Piszga csúcsánál, mely a sivatagra néz. Num 21:21 Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel: Num 21:22 Szeretnék átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden. Num 21:23 De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, hanem összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel. Num 21:24 De Izráel kardélre hányta őket, és birtokba vette az országot az Arnóntól a Jabbókig, az ammóni határig, mert meg volt erősítve az ammóniak határa. Num 21:25 Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és letelepedett Izráel az emóriak városaiban, Hesbónban is, meg a hozzá tartozó falvakban. Num 21:26 Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta egész országát az Arnónig. Num 21:27 Ezért mondják a regélők: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa! Num 21:28 Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából: megemésztette Ár-Móábot, az Arnón-menti magaslatok urait. Num 21:29 Jaj neked Móáb! Elvesztél Kemós népe! Fiai földönfutókká lettek, leányai az emóriak királyának, Szíhónnak foglyaivá. Num 21:30 Lőttünk rájuk, s elpusztult minden Hesbóntól Díbónig, elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig. Num 21:31 Ezután letelepedett Izráel az emóriak földjén. Num 21:32 Mózes kémeket küldött Jazérba, elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat. Num 21:33 Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreiben. Num 21:34 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott. Num 21:35 És úgy megverték őt fiaival és egész hadinépével együtt, hogy senki sem tudott elmenekülni közülük. Az országot pedig birtokba vették. Num 22:1 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordánon túl, Jerikóval szemben. Num 22:2 Bálák, Cippór fia látta mindazt, amit Izráel véghezvitt az emóriakkal. Num 22:3 Móáb nagyon megrémült a néptől, mert sokan voltak, és megrettent Móáb Izráel fiaitól. Num 22:4 Ezért ezt mondta Móáb népe Midján véneinek: Ez a tömeg úgy lelegel körülöttünk mindent, ahogyan a marha lelegeli a zöld mezőt. Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya. Num 22:5 Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz mellett levő Petórba, honfitársainak a földjére, hogy hívják meg és ezt mondják neki: Íme egy nép jött ki Egyiptomból, és már ellepte a föld színét, és velem szemben telepedett le. Num 22:6 Ezért jöjj el, átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam. Talán akkor meg tudom verni, és kiűzöm az országból. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, áldott lesz, és akit te megátkozol, átkozott lesz. Num 22:7 Elmentek tehát Móáb és Midján vénei, és náluk volt a varázslás díja. Megérkezve Bálámhoz, elmondták neki Bálák üzenetét. Num 22:8 Ő ezt felelte nekik: Maradjatok itt éjszakára, és én beszámolok nektek arról, hogy mit mondott nekem az ÚR. Móáb vezető emberei ott maradtak Bálámnál. Num 22:9 Isten pedig eljött Bálámhoz, és ezt mondta: Miféle férfiak vannak nálad? Num 22:10 Bálám ezt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya ezt üzente nekem: Num 22:11 Egy nép jött ki Egyiptomból, és ellepte a föld színét. Jöjj tehát és rontsd meg azt, talán akkor meg tudok vele küzdeni, és ki tudom űzni. Num 22:12 De Isten ezt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az. Num 22:13 Fölkelt tehát Bálám reggel, és ezt mondta Bálák vezető embereinek: Menjetek vissza országotokba, mert nem engedi meg az ÚR, hogy veletek menjek. Num 22:14 Móáb vezető emberei fölkeltek, visszamentek Bálákhoz és azt mondták: Nem jött el velünk Bálám. Num 22:15 Akkor még több és azoknál tekintélyesebb vezető embert küldött Bálák. Num 22:16 Ezek megérkeztek Bálámhoz, és ezt mondták neki: Így szól Bálák, Cippór fia: Ne vonakodj eljönni hozzám! Num 22:17 Igen gazdagon megjutalmazlak, és megteszek mindent, amit mondasz nekem. Csak jöjj el és rontsd meg ezt a népet. Num 22:18 De Bálám ezt felelte Bálák szolgáinak: Ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg Istenemnek, az ÚRnak a parancsát, és nem tehetek ellene egyáltalán semmit. Num 22:19 De azért maradjatok csak itt ti is ezen az éjszakán, hogy megtudjam, akar-e még valamit beszélni az ÚR? Num 22:20 Isten eljött Bálámhoz éjjel, és ezt mondta neki: Ha azért jöttek ezek a férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj föl, menj el velük, de csak azt tedd, amit én parancsolok neked. Num 22:21 Fölkelt tehát Bálám reggel, megnyergelte a szamarát és elment Móáb vezető embereivel. Num 22:22 Isten azonban haragra gerjedt, amikor elment Bálám. Ezért odaállt az ÚR angyala az útra, hogy feltartóztassa. Ő a szamarán ügetett, és vele volt két szolgája is. Num 22:23 De a szamár meglátta az ÚR angyalát, ahogyan ott állt az úton kivont karddal a kezében, és letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám ütni kezdte a szamarat, hogy visszaterelje az útra. Num 22:24 Azután odaállt az ÚR angyala a szőlők között egy mély útra, ahol innen is, onnan is fal volt. Num 22:25 Amikor meglátta a szamár az ÚR angyalát, odalapult a kőfalhoz, és Bálám lábát is a falhoz lapította. Ekkor újból megverte. Num 22:26 Az ÚR angyala továbbment, és ismét megállt egy szoros helyen, ahol nem lehetett kitérni sem jobbra, sem balra. Num 22:27 Amikor meglátta a szamár az ÚR angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Ekkor haragra gerjedt Bálám, és ütni kezdte botjával a szamarat. Num 22:28 De az ÚR beszédre nyitotta a szamár száját, és az így szólt Bálámhoz: Mit vétettem ellened, hogy már harmadszor versz meg engem? Num 22:29 Bálám így felelt a szamárnak: Mert csúfot űztél belőlem. Lenne csak kard a kezemben, meg is ölnélek! Num 22:30 A szamár ezt mondta Bálámnak: A te szamarad vagyok. Rajtam jársz régtől fogva mindmáig. Szoktam-e ilyet tenni veled? Bálám azt felelte: Nem. Num 22:31 Ekkor az ÚR megnyitotta Bálám szemét, aki meglátta az ÚR angyalát, amint ott áll az úton kivont karddal a kezében. Bálám meghajolt, és arcra borult. Num 22:32 Az ÚR angyala ezt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat már háromszor? Azért jöttem, hogy feltartóztassalak, mert szerintem veszedelmes ez az út. Num 22:33 A szamár látott engem, azért tért ki előlem háromszor is. Ha nem tért volna ki előlem, téged meg is öltelek volna, azt pedig életben hagytam volna. Num 22:34 Bálám így felelt az ÚR angyalának: Vétkeztem, nem tudtam, hogy te állsz velem szemben az úton. De ha nem tetszik neked, inkább visszatérek. Num 22:35 De az ÚR angyala ezt felelte Bálámnak: Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit én mondok neked. Bálám tehát elment Bálák vezető embereivel. Num 22:36 Amikor meghallotta Bálák, hogy jön Bálám, kiment eléje Ír-Móábig, amely az Arnón határvonalánál van, a határ legszélén. Num 22:37 Ezt mondta Bálák Bálámnak: Már többször is hívattalak téged, miért nem akartál jönni? Azt hitted, hogy nem tudlak megjutalmazni? Num 22:38 De Bálám ezt felelte Báláknak: Látod, hogy eljöttem hozzád! De nem szólhatok magamtól semmit, csak azt mondhatom, amit az Isten ad a számba. Num 22:39 Ezután továbbment Bálám Bálákkal, és megérkeztek Kirjat-Húcótba. Num 22:40 Ott marhákat és juhokat vágatott Bálák, és küldött belőle Bálámnak és a vezető embereknek is. Num 22:41 Reggel aztán magával vitte Bálák Bálámot, fölvezette Baal magaslatára, ahonnan láthatta Izráel népének egy részét. Num 23:1 Akkor ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt hét oltárt, és készíts ide hét bikát és hét kost. Num 23:2 Úgy cselekedett Bálák, ahogyan Bálám meghagyta. Azután Bálák és Bálám bikát és kost áldozott az oltárokon. Num 23:3 Majd ezt mondta Bálám Báláknak: Állj oda az égőáldozatod mellé, én pedig elmegyek. Talán lesz találkozásom az ÚRral, és amit majd láttat velem, azt elmondom neked. És fölment a hegytetőre. Num 23:4 Isten találkozott Bálámmal, aki ezt mondta neki: Hét oltárt állítottam fel, és bikát meg kost áldoztam mindegyik oltáron. Num 23:5 Az ÚR pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj. Num 23:6 Amikor visszatért hozzá, ő még ott állt az égőáldozat mellett, Móáb valamennyi vezető emberével együtt. Num 23:7 Bálám példabeszédbe kezdett és ezt mondta: Arámból hozatott ide Bálák, Kelet hegyeiről Móáb királya: Jöjj, átkozd meg Jákóbot, jöjj, kárhoztasd Izráelt! Num 23:8 Hogy ronthatnám meg, kit Isten nem ront meg? Hogy kárhoztatnám, kit az ÚR nem kárhoztat? Num 23:9 Jól látom őt a sziklacsúcsról, szemlélem a halmokról. E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé. Num 23:10 Ki számolhatja meg Jákóbot - száma mint a por - és Izráelnek csak a negyedét is? Bár úgy halnék meg, mint ez igazak, s lenne végem olyan, mint az övék! Num 23:11 Akkor ezt mondta Bálák Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad őket! Num 23:12 De ő ezt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amit az ÚR ad a számba. Num 23:13 Akkor ezt mondta neki Bálák: Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet. De csak a szélét láthatod, az egészet nem látod. Onnan rontsd meg őket! Num 23:14 Magával vitte a Cófim mezejére, a Piszga csúcsára. Épített ott hét oltárt, és mindegyik oltáron bikát és kost áldozott. Num 23:15 Majd ezt mondta Báláknak: Állj ide égőáldozatod mellé, én pedig amott szeretnék találkozni Istennel. Num 23:16 Az ÚR találkozott Bálámmal, igéjét adta a szájába, és ezt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj. Num 23:17 Amikor visszament hozzá, még ott állt égőáldozata mellett Móáb vezető embereivel együtt. Bálák ezt kérdezte tőle: Mit mondott az ÚR? Num 23:18 Ő pedig példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Hallgass csak rám, Bálák, figyelj ide, Cippór fia! Num 23:19 Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít? Num 23:20 Áldásra kaptam parancsot, s ha ő áld, meg nem másíthatom. Num 23:21 Nem látnak bajt Jákóbban, nem látnak nyomorúságot Izráelben. Vele van Istene, az ÚR, királynak szóló ujjongás hangzik benne. Num 23:22 Isten hozta ki őket Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bölény szarva. Num 23:23 Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen. Idejében megmondják Jákóbnak, Izráelnek, hogy mit tesz az Isten. Num 23:24 Ez a nép mint nőstényoroszlán kel föl s mint hímoroszlán emelkedik föl, nem fekszik le, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza. Num 23:25 Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Ha már nem tudod megrontani, legalább ne áldd meg! Num 23:26 De Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már neked, hogy csak azt fogom tenni, amit az ÚR meghagy! Num 23:27 Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Jöjj, elviszlek egy másik helyre! Talán jónak látja Isten, hogy onnan rontsd meg Izráelt. Num 23:28 Bálák tehát magával vitte Bálámot a Peór csúcsára, amely a síkságra néz. Num 23:29 Ott ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt hét oltárt, és készíts ide hét bikát meg hét kost. Num 23:30 Bálák megtette, amit Bálám mondott, és mindegyik oltáron bikát és kost áldozott. Num 24:1 Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az ÚRnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát, Num 24:2 és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke, Num 24:3 példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme, Num 24:4 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel: Num 24:5 Mily szépek a te sátraid, Jákób, hajlékaid, ó Izráel! Num 24:6 Mint hosszan húzódó völgyek, mint folyó mentén a kertek, mint az ÚR ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok. Num 24:7 Kicsordul a víz vedreiből, vetése bő vizeknél van. Királya hatalmasabb Agágnál, és fölemelkedik királysága. Num 24:8 Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje mint a bivaly szarva. Nemzeteket emészt, akik szorongatják, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat. Num 24:9 Hever, fekszik, mint a hímoroszlán, és mint nőstényoroszlán, ki meri fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz! Num 24:10 Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad már háromszor is! Num 24:11 Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az ÚR megfosztott téged a jutalomtól. Num 24:12 Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, Num 24:13 hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az ÚR parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat. Csak azt mondom, amit az ÚR meghagy. Num 24:14 De most, amikor elmegyek népemhez, jöjj, föltárom még előtted, hogy mit fog tenni ez a nép a te népeddel a messze jövőben. Num 24:15 Példabeszédbe kezdett és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme, Num 24:16 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel: Num 24:17 Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját. Num 24:18 Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmasan cselekszik Izráel. Num 24:19 Eltapossa Jákób, még a városból menekülőket is elpusztítja. Num 24:20 Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége. Num 24:21 Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked. Num 24:22 Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi Assúr. Num 24:23 Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten megszabta?! Num 24:24 Hajók jönnek Kittim partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert, míg el nem pusztul az is. Num 24:25 Azután felkelt Bálám, elment és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára. Num 25:1 Amikor Izráel Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, Num 25:2 mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak az istenei előtt, Num 25:3 és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen, Num 25:4 és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el a nép minden főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az ÚR előtt, hogy elforduljon az ÚR fölgerjedt haragja Izráeltől. Num 25:5 Mózes tehát ezt mondta Izráel bíráinak: Gyilkolja le mindenki a maga emberei közül azokat, akik Baal-Peórhoz szegődtek! Num 25:6 Éppen akkor jött egy izráeli ember, aki egy midjáni nőt hozott testvéreihez Mózes szeme láttára, meg Izráel egész közösségének a szeme láttára. Azok pedig sírtak a kijelentés sátrának a bejárata előtt. Num 25:7 Amikor meglátta ezt Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia, kilépett a közösség közül, dárdát fogott a kezébe, Num 25:8 bement az izráeli ember után a sátor belsejébe, és hason szúrta mindkettőjüket, az izráeli embert és azt a nőt is. Ezzel elhárult a csapás Izráel fiairól. Num 25:9 Huszonnégyezer halottja lett a csapásnak. Num 25:10 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 25:11 Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia elfordította haragomat Izráel fiairól, amikor felindulásomnak megfelelően bánt velük. Ezért nem semmisítem meg Izráel fiait felindulásomban. Num 25:12 Mondd meg tehát: Íme, én békességem szövetségével ajándékozom meg. Num 25:13 Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mivel haragra indult Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért. Num 25:14 Annak a megölt izráeli embernek a neve, akit a midjáni nővel együtt öltek meg, Zimri volt, annak a Szálúnak a fia, aki Simeon egyik nagycsaládjának a vezető embere volt. Num 25:15 A megölt midjáni nő neve pedig Kozbi volt, annak a Cúrnak a leánya, aki Midján törzsei egyik nagycsaládjának a feje volt. Num 25:16 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Num 25:17 Támadjátok meg a midjániakat, és verjétek le őket, Num 25:18 mert ők is ellenetek támadtak, amikor cselt szőttek ellenetek Peór révén és Kozbi révén, aki midjáni fejedelem leánya, az ő húguk volt, de megölték a Peór miatt támadt csapás napján. Num 25:19 A csapás után a következők történtek: Num 26:1 Az ÚR ezt mondta Mózesnek és Eleázár papnak, Áron fiának: Num 26:2 Számoljátok össze Izráel fiainak egész közösségét, húszévestől fölfelé nagycsaládonként minden hadkötelest Izráelben. Num 26:3 Mózes és Eleázár pap tehát így beszélt hozzájuk Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: Num 26:4 Számoljátok össze a népet húszévestől fölfelé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Izráel fiai, akik kijöttek Egyiptomból, ezek voltak: Num 26:5 Rúben volt Izráel elsőszülöttje. Rúben fiai voltak: Hanók, tőle való a hanóki nemzetség, Pallútól való a pallúi nemzetség, Num 26:6 Hecróntól a hecróni nemzetség, Karmitól a karmi nemzetség. Num 26:7 A rúbeni nemzetségekből negyvenháromezer-hétszázharmincat vettek számba. Num 26:8 Pallú fia volt Eliáb. Num 26:9 Eliáb fiai voltak: Nemuél, Dátán és Abirám. Ezek, Dátán és Abirám, a közösség képviselői voltak, de lázadást szítottak Mózes és Áron ellen Kórah csoportjával, föllázadva az ÚR ellen. Num 26:10 Ezért a föld megnyitotta száját, és elnyelte őket Kórahhal együtt annak a csoportnak a halálakor, amikor a tűz megemésztett kétszázötven embert. Így lettek intő jellé. Num 26:11 De Kórah fiai nem haltak meg. Num 26:12 Simeon fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Nemuéltól való a nemuéli nemzetség, Jámintól a jámini nemzetség, Jákintól a jákini nemzetség, Num 26:13 Zerahtól a zerahi nemzetség, Saultól a sauli nemzetség. Num 26:14 Ezek a Simeon nemzetségei: huszonkétezer-kétszáz ember. Num 26:15 Gád fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Cefóntól való a cefóni nemzetség, Haggitól a haggi nemzetség, Súnitól a súni nemzetség. Num 26:16 Oznitól az ozni nemzetség, Éritől az éri nemzetség, Num 26:17 Aródtól az aródi nemzetség, Arélitól az aréli nemzetség. Num 26:18 Gád fiai nemzetségeiből összesen negyvenezer-ötszázat vettek számba. Num 26:19 Júda fiai voltak Ér és Ónán, de Ér és Ónán meghalt Kánaán földjén. Num 26:20 Júda fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Sélától való a sélái nemzetség, Pérectől a péreci nemzetség, Zerahtól a zerahi nemzetség. Num 26:21 Pérec fiai ezek voltak: Hecróntól való a hecróni nemzetség, Hámultól a hámuli nemzetség. Num 26:22 Júda törzseiből összesen hetvenhatezer-ötszázat vettek számba. Num 26:23 Issakár fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Tólától való a tólái nemzetség, Púvától a púvai nemzetség, Num 26:24 Jásúbtól a jásúbi nemzetség, Simróntól a simróni nemzetség. Num 26:25 Issakár nemzetségeiből összesen hatvannégyezer-háromszázat vettek számba. Num 26:26 Zebulon fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Szeredtől való a szeredi nemzetség, Élóntól az élóni nemzetség, Jahleéltól a jahleéli nemzetség. Num 26:27 Zebulon nemzetségeiből összesen hatvanezer-ötszázat vettek számba. Num 26:28 József fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Manassé és Efraim. Num 26:29 Manassé fiai: Mákírtól való a mákíri nemzetség. Mákír nemzette Gileádot. Gileádtól való a gileádi nemzetség. Num 26:30 Ezek Gileád fiai: Íezertől való az íezeri nemzetség, Hélektől a héleki nemzetség, Num 26:31 Aszriéltól az aszriéli nemzetség, Sikemtől a sikemi nemzetség, Num 26:32 Semidától a semidái nemzetség, Héfertől a héferi nemzetség. Num 26:33 Héfer fia volt Celofhád. Neki nem voltak fiai, csak leányai. Celofhád leányainak a nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. Num 26:34 Manassé nemzetségeiből összesen ötvenkétezer-hétszázat vettek számba. Num 26:35 Efraim fiai pedig nemzetségeik szerint ezek voltak: Sútelahtól való a sútelahi nemzetség, Bekertől a bekeri nemzetség, Tahantól a tahani nemzetség. Num 26:36 Sútelah fia volt Érán, akitől az éráni nemzetség való. Num 26:37 Efraim fiainak a nemzetségeiből összesen harminckétezer-ötszázat vettek számba. Ezek voltak József fiai nemzetségeik szerint. Num 26:38 Benjámin fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Belától való a belai nemzetség, Asbéltól az asbéli nemzetség, Ahirámtól az ahirámi nemzetség, Num 26:39 Súfámtól a súfámi nemzetség, Húfámtól a húfámi nemzetség. Num 26:40 Bela fiai voltak: Ard és Naamán. Ardtól való az ardi nemzetség, Naamántól a naamáni nemzetség. Num 26:41 Benjámin fiainak a nemzetségeiből összesen negyvenötezer-hatszázat vettek számba. Num 26:42 Dán fiainak a nemzetsége ez: Súhámtól való a súhámi nemzetség; ez a család alkotta Dán nemzetségét. Num 26:43 A súhámi nemzetségből összesen hatvannégyezer-négyszázat vettek számba. Num 26:44 Ásér fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Jimnától való a jimnái nemzetség, Jisvitől a jisvi nemzetség, Beriától a beriai nemzetség. Num 26:45 Beria fiaitól: Hebertől a heberi nemzetség, Malkiéltól a malkiéli nemzetség. Num 26:46 Ásér leányának a neve Szerah volt. Num 26:47 Ásér fiainak a nemzetségeiből összesen ötvenháromezernégyszázat vettek számba. Num 26:48 Naftáli fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Jahceéltől való a jahceéli nemzetség, Gúnitól a gúni nemzetség, Num 26:49 Jécertől a jéceri nemzetség, Sillémtől a sillémi nemzetség. Num 26:50 Naftáli nemzetségeinek a családjából összesen negyvenötezer-négyszázat vettek számba. Num 26:51 Izráel fiai közül tehát összesen hatszázegyezer-hétszázharminc embert vettek számba. Num 26:52 Ezután így beszélt Mózeshez az ÚR: Num 26:53 Ezek között osszátok fel a földet örökségül a névjegyzék szerint. Num 26:54 A nagyobbnak nagyobb örökséget adj, a kisebbnek kisebb örökséget. Mindegyiknek a számbavettek száma szerint adjatok örökséget! Num 26:55 De a földet sorsvetéssel osszátok föl. Az ősi törzsek nevei szerint örököljenek. Num 26:56 Sorsvetéssel osszátok ki mindegyiknek az örökségét, mind a nagyoknak, mind a kicsiknek. Num 26:57 Ezek voltak a Lévi nemzetségeiből számba vettek: Gérsóntól a gérsóni nemzetség, Keháttól a keháti nemzetség és Meráritól a merári nemzetség. Num 26:58 Ezek voltak Lévi nemzetségei: a libni nemzetség, a hebróni nemzetség, a mahli nemzetség, a músi nemzetség és a kórahi nemzetség. Kehát nemzette Amrámot. Num 26:59 Amrám feleségének a neve Jókebed volt, Lévi leánya, akit Egyiptomban szült az anyja Lévinek. Ő szülte Amrámnak Áront, Mózest és nénjüket, Mirjámot. Num 26:60 Áronnak született Nádáb, Abihú, Eleázár és Ítámár. Num 26:61 De Nádáb és Abihú meghaltak, mert idegen tüzet vittek az ÚR elé. Num 26:62 Közülük összesen huszonháromezer férfit vettek számba, egyhónapostól fölfelé. De ezeket nem Izráel fiaival együtt vették számba, mert nekik nem adtak örökséget Izráel fiai között. Num 26:63 Ezeket vette számba Mózes és Eleázár pap. Ők vették számba Izráel fiait Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. Num 26:64 De ezek között nem volt már senki a Mózes és Áron pap által számbavettek közül, akik még a Sínai-pusztában vették számba Izráel fiait. Num 26:65 Mert az ÚR megmondta nekik, hogy meg kell halniuk a pusztában. Nem is maradt meg közülük senki, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia. Num 27:1 Ekkor előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak a fia volt. A Manassé nemzetségei közül való leányok nevei ezek voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. Num 27:2 Ezek odaálltak Mózes és Eleázár pap elé, meg a vezető emberek és az egész közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál, és ezt mondták: Num 27:3 Apánk meghalt a pusztában. De nem volt azoknak a csoportjában, akik összefogtak az ÚR ellen, azaz Kórah csoportjában, hanem a maga vétke miatt halt meg, fiai pedig nem voltak. Num 27:4 Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között. Num 27:5 Mózes az ÚR elé vitte ügyüket, Num 27:6 és az ÚR ezt mondta Mózesnek: Num 27:7 Igazat mondanak Celofhád leányai. Adjál csak nekik birtokot apjuk testvérei között, és juttasd nekik apjuk örökségét. Num 27:8 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fia, juttassák az örökséget a leányának. Num 27:9 Ha leánya sincs, akkor adjátok az örökséget a testvéreinek. Num 27:10 Ha pedig testvérei sincsenek, akkor adjátok az örökséget az apja testvéreinek. Num 27:11 Ha apjának sincsenek testvérei, adjátok az örökséget annak, aki a nemzetségében a legközelebbi rokon, az örökölje. Legyen ez Izráel fiai között törvényes rendelkezés, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 27:12 Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam. Num 27:13 Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez, ahogyan odakerült testvéred, Áron. Num 27:14 Hiszen föllázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem tartottatok engem szentnek előttük azoknál a vizeknél, Meribá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában! Num 27:15 Mózes így felelt az ÚRnak: Num 27:16 Az ÚR, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. Num 27:17 Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba, és vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az ÚR közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj. Num 27:18 Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, akiben van lélek. Tedd rá kezedet, Num 27:19 állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe. Num 27:20 Adj neki olyan méltóságot, mint a tied, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége. Num 27:21 Józsué álljon Eleázár pap elé, és kérjen döntést az ÚRtól sorsvetés útján. A kapott parancs szerint induljon harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt. Num 27:22 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az ÚR parancsolta neki. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé, Num 27:23 rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan az ÚR meghagyta Mózes által. Num 28:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 28:2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet, kedves illatú tűzáldozatul. Num 28:3 Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az ÚRnak: naponta két hibátlan egyéves bárányt állandó égőáldozatul. Num 28:4 Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el. Num 28:5 Ételáldozatul egytized véka finomlisztet mutass be egynegyed hín préselt olajjal gyúrva. Num 28:6 Állandó égőáldozat ez, amelyet a Sínai-hegyen rendeltem el az ÚRnak szóló kedves illatú tűzáldozatul. Num 28:7 A hozzátartozó italáldozat egynegyed hín legyen bárányonként. A szentélyben öntsd ki a jó borból készült áldozatot az ÚR elé. Num 28:8 A második bárányt estefelé készítsd el. Ugyanolyan ételáldozatot és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel. Az ÚRnak szóló kedves illatú tűzáldozat ez. Num 28:9 A nyugalom napján két hibátlan egyesztendős bárányt mutass be, ahhoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet, olajjal gyúrva, meg a hozzá tartozó italáldozatot. Num 28:10 Ezt a nyugalomnapi égőáldozatot be kell mutatni minden nyugalom napján az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. Num 28:11 Minden hónap első napján mutassatok be égőáldozatul az ÚRnak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt. Num 28:12 Mindegyik bikához adjatok ételáldozatul háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, a koshoz pedig adjatok ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Num 28:13 Mindegyik bárányhoz adjatok ételáldozatul egy-egy tized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. Num 28:14 A hozzájuk tartozó italáldozat pedig legyen fél hín bor egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő hónapjai szerint. Num 28:15 Vétekáldozatul pedig készítsetek egy kecskebakot az ÚRnak az állandó égőáldozaton kívül, a hozzá tartozó italáldozattal együtt. Num 28:16 Az első hónap tizennegyedik napján kezdődik az ÚR páskája, Num 28:17 és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. Num 28:18 Az első napon szent összegyülekezés legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. Num 28:19 Tűzáldozatul mutassatok be égőáldozatot az ÚRnak: két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt, amelyek hibátlanok legyenek. Num 28:20 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: egy bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok. Num 28:21 A hét bárányhoz pedig egy-egy tizedet adjatok bárányonként. Num 28:22 Vétekáldozatul mutassatok be egy bakot, hogy engesztelést szerezzen nektek. Num 28:23 A reggeli égőáldozaton kívül, amely állandó égőáldozat, készítsétek el ezeket. Num 28:24 Ezek szerint készítsétek el naponként hét napon át az ÚR kedves illatú tűzáldozati eledelét. Az állandó égőáldozaton kívül kell elkészíteni a hozzá tartozó italáldozattal együtt. Num 28:25 A hetedik napon is legyen szent összegyülekezésetek. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát! Num 28:26 Az első termés napján, amikor új ételáldozatot mutattok be az ÚRnak, azaz a hetek ünnepén legyen szent összegyülekezésetek. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát, Num 28:27 hanem mutassatok be kedves illatú égőáldozatul az ÚRnak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt. Num 28:28 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: mindegyik bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával, Num 28:29 a hét bárányhoz pedig egy-egy tized vékával kell adni bárányonként. Num 28:30 Egy kecskebakot is mutassatok be, hogy engesztelést szerezzen nektek. Num 28:31 Az állandó égőáldozaton és az ahhoz tartozó ételáldozaton kívül készítsétek el italáldozatukkal együtt. Az állatok hibátlanok legyenek. Num 29:1 A hetedik hónap első napján szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. A kürtzengés napja ez. Num 29:2 Készítsetek égőáldozatot kedves illatul az ÚRnak, egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt. Num 29:3 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok, Num 29:4 a hét bárányhoz pedig egytized vékával bárányonként. Num 29:5 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul, hogy engesztelést szerezzen nektek. Num 29:6 Az újhold napjára előírt égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, meg italáldozataikon kívül legyen ez kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. Num 29:7 Ennek a hetedik hónapnak a tizedik napján szent összegyülekezésetek legyen. Tartóztassátok meg magatokat, és semmiféle munkát ne végezzetek. Num 29:8 Mutassatok be az ÚRnak kedves illatú égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt, amelyek hibátlanok legyenek. Num 29:9 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával adjatok, Num 29:10 a hét bárányhoz pedig egy-egy tized vékával bárányonként. Num 29:11 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az engesztelés vétekáldozatán és az állandó égőáldozaton, meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokon kívül. Num 29:12 A hetedik hónap tizenötödik napján szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem ünnepeljétek hét napig az ÚR ünnepét. Num 29:13 Mutassatok be égőáldozatot kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak: tizenhárom bikaborjút, két kost és tizennégy egyesztendős bárányt, amelyek hibátlanok legyenek. Num 29:14 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: háromtized vékával egy bikához mind a tizenhárom bikánál, kéttized vékával egy koshoz mind a két kosnál, Num 29:15 egy-egy tized vékával pedig egy bárányhoz mind a tizennégy báránynál. Num 29:16 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül. Num 29:17 A második napon pedig mutassatok be tizenkét bikaborjút, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt. Num 29:18 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat pedig a bikák, kosok és bárányok száma szerint az előírásnak megfelelő legyen. Num 29:19 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül. Num 29:20 A harmadik napon pedig mutassatok be tizenegy bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt. Num 29:21 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat pedig a bikák, kosok és bárányok száma szerint, az előírásnak megfelelő legyen. Num 29:22 Egy bakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül. Num 29:23 A negyedik napon mutassatok be tíz bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt. Num 29:24 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok száma szerint az előírásnak megfelelő legyen. Num 29:25 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül. Num 29:26 Az ötödik napon pedig mutassatok be kilenc bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt. Num 29:27 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok száma szerint az előírásnak megfelelő legyen. Num 29:28 Egy bakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül. Num 29:29 A hatodik napon mutassatok be nyolc bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt. Num 29:30 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok száma szerint, az előírásnak megfelelő legyen. Num 29:31 Egy bakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül. Num 29:32 A hetedik napon pedig mutassatok be hét bikát, két kost és tizennégy egyesztendős hibátlan bárányt. Num 29:33 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, kosok és bárányok száma szerint, az előírásnak megfelelő legyen. Num 29:34 Egy bakot is mutassatok be vétekáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül. Num 29:35 A nyolcadik napon tartsatok ünnepet, ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. Num 29:36 Mutassatok be égőáldozatot kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak: egy bikát, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt. Num 29:37 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bika, a kos és a bárányok száma szerint az előírásnak megfelelő legyen. Num 29:38 Egy bakot is mutassatok be égőáldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül. Num 29:39 Ezeket készítsétek el az ÚRnak ünnepeiteken azon kívül, amit fogadalomból, vagy önként mutattok be égőáldozatul, ételáldozatul, italáldozatul, vagy békeáldozatul. Num 30:1 És Mózes elmondta Izráel fiainak mindazt, amit az ÚR parancsolt Mózesnek. Num 30:2 Azután így beszélt Mózes Izráel fiai törzsfőihez: Ezt parancsolta az ÚR: Num 30:3 Ha férfi tesz fogadalmat az ÚRnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta. Num 30:4 De ha nő tesz fogadalmat az ÚRnak, és önmegtartóztatásra kötelezi magát még leánykorában, apja házában, Num 30:5 ha apja hallotta fogadalmát és azt, hogy önmegtartóztatásra kötelezte magát, és nem ellenezte az apja, akkor érvényes minden fogadalma, és érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. Num 30:6 Ha azonban ellene mond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. És az ÚR megbocsát neki, mert az apja mondott neki ellene. Num 30:7 Ha pedig úgy megy férjhez, hogy fogadalom terheli, vagy meggondolatlan beszéddel kötelezte el magát, Num 30:8 és a férje hallott róla, de amikor hallott róla, nem mondott ellene, akkor érvényesek a fogadalmai, és az az elkötelezés is érvényes, amellyel önmegtartóztatást fogadott. Num 30:9 De ha a férje ellentmond neki, amikor hall róla, akkor érvénytelenné teszi az asszony fogadalmát, amely őt terheli, és a meggondolatlan beszédet, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. Az ÚR is megbocsát neki. Num 30:10 Az özvegynek vagy férjétől elbocsátottnak minden fogadalma érvényes, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. Num 30:11 Ha már a férje házában tesz fogadalmat egy asszony, vagy esküvel kötelezi magát önmegtartóztatásra, Num 30:12 és meghallja a férje, de nem ellenzi, és nem mond neki ellent, akkor érvényes az asszony minden fogadalma, és érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. Num 30:13 De ha a férje határozottan érvénytelenné teszi a fogadalmakat, amikor meghallja azokat, akkor nem érvényes semmi abból, amit kimondott fogadalomként vagy elkötelezésként. A férje érvénytelenné tette azokat, és az ÚR is megbocsát neki. Num 30:14 Minden fogadalmat és minden esküt, amellyel önmegtartóztatásra kötelezi magát, a férje tesz érvényessé, és a férje tesz érvénytelenné. Num 30:15 De ha a férje egy teljes napig nem ellenzi, akkor érvényessé teszi minden fogadalmát vagy minden elkötelezését, amely terheli. Érvényessé tette azokat, mert nem ellenezte, amikor meghallotta. Num 30:16 De ha később akarja érvénytelenné tenni azokat, mint amikor hallott róluk, akkor őt terheli az asszony bűne. Num 30:17 Ezeket a rendelkezéseket parancsolta az ÚR Mózesnek a férjre és a feleségre, az apára és a leányra vonatkozólag, amikor az leánykorában apja házában van. Num 31:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 31:2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután odakerülsz elődeidhez. Num 31:3 Mózes így beszélt a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, támadjátok meg Midjánt, és álljatok bosszút Midjánon az ÚRért. Num 31:4 Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba. Num 31:5 Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert. Num 31:6 Azután elküldte őket Mózes a harcba, törzsenként ezret; velük együtt Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat. Num 31:7 Harcot kezdtek Midján ellen, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek, és megöltek minden férfit. Num 31:8 Megölték Midján királyait is a lemészároltakkal együtt: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is. Num 31:9 Midján asszonynépét és a családtagokat azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányoltak minden állatot, jószágot és egész vagyonukat. Num 31:10 Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort. Num 31:11 Azután fogták az egész zsákmányt és minden embert és állatot, amelyet elfogtak, Num 31:12 és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. Num 31:13 Mózes, Eleázár pap és a közösség összes vezető emberei kivonultak eléjük a táboron kívülre. Num 31:14 De Mózes megharagudott a haderő vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik megjöttek a megvívott harcból. Num 31:15 Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?! Num 31:16 Hiszen ők csábították hitszegésre az ÚR ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az ÚR közösségét. Num 31:17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit, hogy vele hált. Num 31:18 De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást. Num 31:19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon, meg a hetedik napon is, a foglyokkal együtt. Num 31:20 Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt. Num 31:21 Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet az ÚR parancsolt meg Mózesnek: Num 31:22 Az arany-, ezüst-, réz-, meg vas-, cin- és ólomholmit, Num 31:23 mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. A nem tűzálló dolgokat pedig merítsétek vízbe! Num 31:24 Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba. Num 31:25 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Num 31:26 Vedd számba a foglyul ejtett embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt. Num 31:27 Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között. Num 31:28 Végy el egy részt az ÚRnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt. Num 31:29 Az egyik feléből vegyétek el ezt, és adjátok Eleázár papnak az ÚRnak szóló fölajánlásként. Num 31:30 Az Izráel fiainak jutott felerészből pedig végy el ötvenenként egyet: embert, marhát, szamarat, juhot és mindenféle állatot egyaránt. Add azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál teljesítenek szolgálatot. Num 31:31 Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek. Num 31:32 Ez volt az a prédának megmaradt zsákmány, amelyet prédául ejtett a hadinép: hatszázhetvenötezer juh, Num 31:33 hetvenkétezer marha Num 31:34 és hatvanegyezer szamár. Num 31:35 Ember pedig harminckétezer lélek, olyan nők, akik nem ismerték a férfival való hálást. Num 31:36 Ez volt az egyik fele, a hadbavonultak része, szám szerint háromszázharminchétezer-ötszáz juh. Num 31:37 Az ÚRnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt. Num 31:38 Továbbá harminchatezer marha, ebből az ÚRnak járó rész hetvenkettő volt. Num 31:39 Továbbá harmincezer-ötszáz szamár, ebből az ÚRnak járó rész hatvanegy volt. Num 31:40 Ember volt tizenhatezer, közülük az ÚRnak járó rész harminckét lélek volt. Num 31:41 Mózes odaadta Eleázár papnak az ÚRnak fölajánlott részt, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 31:42 Az Izráel fiainak jutott felerészt elvette Mózes a harcosoktól. Num 31:43 A közösségre eső felerész ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, Num 31:44 harminchatezer marha Num 31:45 és harmincezer-ötszáz szamár, Num 31:46 ember pedig tizenhatezer lélek. Num 31:47 Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékánál teljesítettek szolgálatot, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Num 31:48 Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok, Num 31:49 és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, számbavettük a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk. Num 31:50 Ezért elhozta mindenki az ÚRnak szóló áldozatul, amit talált: az aranyékszereket, a karkötőket és a karpereceket, a pecsétgyűrűket, a fülbevalókat és a nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az ÚR előtt. Num 31:51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét. Num 31:52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az ÚRnak tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt. Num 31:53 Minden katona magának is tartott meg zsákmányt. Num 31:54 Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az ÚR elé, emlékeztetőül Izráel fiaira. Num 32:1 Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje mennyire jószágtartásra való hely, Num 32:2 akkor Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez és Eleázár paphoz, meg a közösség vezető embereihez, és ezt mondták: Num 32:3 Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón, Num 32:4 az a föld, amelyet megvert az ÚR Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig van jószáguk. Num 32:5 Ha jóindulattal vagy hozzánk - mondták -, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet örökségül, és ne vigyél át bennünket a Jordánon! Num 32:6 Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?! Num 32:7 Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az ÚR adott nekik? Num 32:8 Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot. Num 32:9 Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az ÚR. Num 32:10 Ezért fellángolt az ÚR haragja azon a napon, és így esküdött meg: Num 32:11 Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen, Num 32:12 kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az URat. Num 32:13 Fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az ÚRnak. Num 32:14 És most ti, vétkes emberek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az ÚR Izráel ellen fellángolt haragját?! Num 32:15 Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét bolyongani a pusztában, és az egész népnek vesztét okozzátok. Num 32:16 Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak, Num 32:17 de mi magunk hamarosan fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. Csak a családunk lakjék megerősített városokban az ország lakosai miatt. Num 32:18 Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét. Num 32:19 Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten. Num 32:20 Mózes így felelt nekik: Ha így cselekesztek, ha fölfegyverkeztek a harcra az ÚR színe előtt, Num 32:21 és átkel a Jordánon minden fegyveres ember az ÚR színe előtt, amíg ő ki nem űzi ellenségeit maga elől, Num 32:22 és ha akkor tértek vissza, amikor meghódol az a föld az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek az ÚR és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az ÚRtól. Num 32:23 De ha nem így cselekesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése. Num 32:24 Építsetek városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg! Num 32:25 Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk! Num 32:26 Családunk, asszonyaink, jószágunk és mindenféle állatunk ott marad Gileád városaiban. Num 32:27 Szolgáid pedig mindnyájan fegyveresen hadba vonulnak az ÚR előtt, ahogyan te, uram, kívánod. Num 32:28 Mózes parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek, Num 32:29 és ezt mondta nekik: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az ÚR színe előtt, és ha majd meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileád földjét örökségül. Num 32:30 Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak örökséget Kánaán földjén. Num 32:31 Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az ÚR meghagyta szolgáidnak. Num 32:32 Mi átkelünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de birtokunk legyen itt, a Jordánon innen. Num 32:33 Mózes tehát Gád és Rúben fiainak, meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet a területén lévő városokkal együtt, az országban mindenfelé levő városokkal. Num 32:34 Ott építették föl Gád fiai Díbónt, Atárótot és Aróért, Num 32:35 Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát, Num 32:36 Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket az erős városokat és juhaklokat. Num 32:37 Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátaimot, Num 32:38 Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek. Num 32:39 Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, és elfoglalták azt. Kiűzték az ott lakó emóriakat. Num 32:40 Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, és az ott telepedett le. Num 32:41 Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta azoknak a sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak. Num 32:42 Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és a maga nevéről Nóbahnak nevezte el. Num 33:1 Ezek Izráel fiainak a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból. Num 33:2 Mózes ugyanis följegyezte az ÚR parancsára elindulásukat az egyes táborhelyekről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak: Num 33:3 Útnak indultak Ramszészból az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai az ÚR kezének oltalma alatt egész Egyiptom szeme láttára, Num 33:4 miközben az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az ÚR, mert az ÚR ítéletet tartott isteneiken. Num 33:5 Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszészból, és tábort ütöttek Szukkótban. Num 33:6 Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. Num 33:7 Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cáfónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól előtt. Num 33:8 Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában. Num 33:9 Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott. Num 33:10 Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett. Num 33:11 Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szin-pusztában. Num 33:12 Elindultak a Szin-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában. Num 33:13 Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban. Num 33:14 Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize. Num 33:15 Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában. Num 33:16 Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Hattaavában. Num 33:17 Elindultak Kibrót-Hattaavából, és tábort ütöttek Hacérótban. Num 33:18 Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában. Num 33:19 Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Perecben. Num 33:20 Elindultak Rimmón-Perecből, és tábort ütöttek Libnában. Num 33:21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában. Num 33:22 Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában. Num 33:23 Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Sefer-hegynél. Num 33:24 Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában. Num 33:25 Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban. Num 33:26 Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban. Num 33:27 Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban. Num 33:28 Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában. Num 33:29 Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában. Num 33:30 Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban. Num 33:31 Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban. Num 33:32 Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban. Num 33:33 Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában. Num 33:34 Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában. Num 33:35 Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben. Num 33:36 Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban. Num 33:37 Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán. Num 33:38 Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre az ÚR parancsa szerint, és meghalt a negyvenedik esztendőben, az ötödik hónap elsején azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból. Num 33:39 Áron százhuszonhárom esztendős volt, amikor meghalt a Hór-hegyen. Num 33:40 Akkor hallotta meg a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek Izráel fiai. Num 33:41 Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában. Num 33:42 Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban. Num 33:43 Elindultak Púnónból és tábort ütöttek Óbótban. Num 33:44 Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Háabárimban, Móáb határán. Num 33:45 Elindultak Ijjimből, és tábort ütöttek Díbón-Gádban. Num 33:46 Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátaimban. Num 33:47 Elindultak Almón-Diblátaimból, és tábort ütöttek az Abárim hegységnél Nebóval szemben. Num 33:48 Elindultak az Abárim hegységtől, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. Num 33:49 Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittimig Móáb síkságán. Num 33:50 Így beszélt az ÚR Mózeshez Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: Num 33:51 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, Num 33:52 űzzétek ki onnan az ország egész lakosságát, pusztítsátok el összes bálványukat, és öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el. Tegyétek tönkre összes áldozóhalmaikat! Num 33:53 Vegyétek birtokotokba az országot, és lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy birtokba vegyétek. Num 33:54 Sorsvetéssel osszátok el az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget. Mindenki azt kapja, ami neki sorsvetéssel jut. Az ősi törzsek között osszátok szét az örökséget! Num 33:55 De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok, Num 33:56 és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni. Num 34:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 34:2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint: Num 34:3 A déli határ a Cin-pusztától Edóm mentén húzódjék, majd a Sós-tenger végétől kelet felé húzódjék a déli határ. Num 34:4 Kerülje meg a határ délről az Akrabbim-hágót, és menjen Cin felé, és végződjék Kádés-Barneától délre. Haladjon Hacar-Addárig, és menjen át Acmón felé. Num 34:5 Acmóntól forduljon a határ Egyiptom patakja felé, és végződjék a tengernél. Num 34:6 A nyugati határ legyen a nagy tenger partvidéke. Ez legyen a nyugati határotok. Num 34:7 Az északi határt a nagy tengertől a Hór-hegyig jelöljétek ki. Num 34:8 A Hór-hegytől jelöljétek ki a hamáti útig, és a határ vége Cedádnál legyen. Num 34:9 Azután haladjon a határ Zifrón felé, és a vége Hacar-Énánnál legyen. Ez legyen az északi határotok. Num 34:10 A keleti határt jelöljétek ki Hacar-Énántól Sefámig. Num 34:11 Sefámtól menjen le a határ Riblának, Aintól keletre, és menjen tovább a határ, amíg el nem éri a Kinneret-tó partját keleten. Num 34:12 Azután menjen lefelé a határ a Jordánnak, és végződjék a Sós-tengernél. Ez legyen országotok határa körös-körül! Num 34:13 Azután ezt parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel sorsvetéssel, ahogyan megparancsolta az ÚR, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek. Num 34:14 Mert Rúben törzsének a nagycsaládjai és Gád törzsének a nagycsaládjai már megkapták örökségüket. Manassé törzsének a fele is megkapta. Num 34:15 Ez a két és fél törzs a Jordánon innen, keleten, Jerikóval szemben kapott örökséget. Num 34:16 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 34:17 Név szerint ezek a férfiak osszák fel az országot: Eleázár pap és Józsué, Nún fia. Num 34:18 Törzsenként egy-egy vezető embert válasszatok az ország felosztására. Num 34:19 Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálébot, Jefunne fiát. Num 34:20 Simeon törzséből Semúélt, Ammihúd fiát. Num 34:21 Benjámin törzséből Elidádot, Kiszlón fiát. Num 34:22 Dán fiainak a törzséből vezető emberül Bukkit, Jogli fiát. Num 34:23 József fiai közül: Manassé fiainak a törzséből vezető emberül Hanniélt, Éfód fiát, Num 34:24 Efraim fiainak a törzséből pedig vezető emberül Kemúélt, Siftán fiát. Num 34:25 Zebulon fiainak a törzséből vezető emberül Elicáfánt, Parnak fiát. Num 34:26 Issakár fiainak a törzséből vezető emberül Paltiélt, Azzan fiát. Num 34:27 Ásér fiainak a törzséből vezető emberül Ahihúdot, Selómi fiát. Num 34:28 Naftáli fiainak a törzséből vezető emberül Pedahélt, Ammihúd fiát. Num 34:29 Ezeknek parancsolta meg az ÚR, hogy osszák ki Izráel fiai között Kánaán földjét. Num 35:1 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez Móáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordán mellett: Num 35:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy a birtokukba kerülő örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is adjátok a lévitáknak. Num 35:3 Lakjanak ezekben a városokban, a legelőket pedig használják marhájuknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak. Num 35:4 Azoknak a városoknak a legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé körös-körül ezer könyöknyire terjedjenek. Num 35:5 Mérjétek a várostól kezdve a keleti oldalát kétezer könyöknek, a déli oldalát kétezer könyöknek, a nyugati oldalát kétezer könyöknek és az északi oldalát is kétezer könyöknek, úgyhogy a város középen legyen. Így mérjétek ki ezeknek a városoknak a legelőit. Num 35:6 Azok közül a városok közül, amelyeket a lévitáknak adtok, legyen hat menedékváros. Ezeket arra a célra jelöljétek ki, hogy oda menekülhessen a gyilkos. Rajtuk kívül negyvenkét várost adjatok. Num 35:7 Összesen tehát negyvennyolc várost adjatok a lévitáknak a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Num 35:8 Úgy adjátok ki Izráel fiainak birtokából ezeket a városokat, hogy akinek több jutott, attól többet, akinek kevesebb, attól kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs a neki jutó örökség nagysága szerint adjon városaiból a lévitáknak. Num 35:9 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: Num 35:10 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, Num 35:11 válasszatok ki olyan városokat, amelyek menedékvárosok legyenek. Oda meneküljön a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit. Num 35:12 Legyenek ezek a városok menedékül a vérbosszuló elől, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre. Num 35:13 Hat várost jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul. Num 35:14 Három várost jelöljetek ki a Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén, és ezek menedékvárosok legyenek. Num 35:15 Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a jövevényeknek, meg a köztük lakó zselléreknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit. Num 35:16 Ha valaki úgy megüti vasszerszámmal a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell lakolnia a gyilkosnak. Num 35:17 Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy megüti a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell lakolnia a gyilkosnak. Num 35:18 Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az, halállal kell lakolnia a gyilkosnak. Num 35:19 Maga a vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost. Megölheti ott, ahol ráakad. Num 35:20 Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy ha szántszándékkal dobja meg úgy, hogy belehal, Num 35:21 vagy ha ellenséges indulatában kézzel üti meg a másikat úgy, hogy belehal, halállal kell lakolnia annak, aki megütötte, mert gyilkos az. A vérbosszuló megölheti a gyilkost ott, ahol ráakad. Num 35:22 De ha csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül taszította el, vagy nem szántszándékkal dobta meg valamivel a másikat, Num 35:23 akár kővel, amely halált okozhat, de úgy ejtette rá a másikra, hogy nem látta, és az belehalt, pedig nem is volt ellensége, és nem kereste a vesztét, Num 35:24 akkor a közösség ítéljen a tettes és a vérbosszuló ügyében, ezek szerint a rendelkezések szerint. Num 35:25 Mentse meg a közösség a gyilkost a vérbosszulótól, és küldje vissza a közösség abba a menedékvárosba, ahova került. Lakjék ott, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap. Num 35:26 De ha ki mer menni a gyilkos annak a menedékvárosnak a határából, amelybe menekült, Num 35:27 és rátalál a vérbosszuló annak a menedékvárosnak a határán kívül, akkor megölheti a vérbosszuló a gyilkost. Nem terheli vér, Num 35:28 mert annak a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig. Csak a főpap halála után térhet vissza a gyilkos a saját földjére. Num 35:29 Ez legyen a törvényes eljárás nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken. Num 35:30 Ha egy ember agyonüt valakit, csak tanúk szavára szabad a gyilkost kivégezni. Egy tanú vallomása azonban nem elég a halálos ítélethez. Num 35:31 Nem szabad elfogadni váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnös, hanem halállal kell lakolnia. Num 35:32 Ha valaki menedékvárosba futott, attól nem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen, és a saját földjén lakhasson. Num 35:33 Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok, mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiontott vérért, csak annak a vérével, aki kiontotta. Num 35:34 Ne tegyétek tisztátalanná azt a földet, ahol laktok, és ahol én is lakozom, mert én, az ÚR, Izráel fiai között lakozom. Num 36:1 Előálltak a Gileád fiainak nemzetségéből való családfők - Gileád Manassé fiának, Mákírnak a fia volt, József fiai nemzetségeiből -, és beszéltek Mózes előtt, meg a vezető emberek, azaz Izráel fiainak a családfői előtt. Num 36:2 Ezt mondták: Neked, uram, azt parancsolta az ÚR, hogy sorsvetéssel oszd ki ezt a földet örökségül Izráel fiainak. Neked, uram, azt is parancsolta az ÚR, hogy testvérünknek, Celofhádnak az örökségét a leányainak add. Num 36:3 Ha azonban Izráel fiainak másik törzséből való emberhez mennek feleségül, akkor az ő örökségük elkerül a mi atyáink örökségéből, és odakerül annak a törzsnek az örökségéhez, ahova ők kerülnek, és így a nekünk sorsolt örökség kisebb lesz. Num 36:4 Sőt még ha elkövetkezik is az örömünnep éve Izráel fiainál, az ő örökségük akkor is ott marad annak a törzsnek az örökségénél, ahova kerültek. Így a mi atyáink törzsének örökségéből elkerül az ő örökségük. Num 36:5 Ekkor parancsot adott Mózes Izráel fiainak az ÚR akarata szerint, és ezt mondta: Igazat mond József fiainak a törzse. Num 36:6 Ezt parancsolja az ÚR Celofhád leányainak: Menjenek feleségül, ahova jónak látják, de csak olyanhoz mehetnek feleségül, aki atyjuk törzsének a nemzetségéből való. Num 36:7 Így nem kerül el Izráel fiainak az öröksége egyik törzsből a másik törzsbe. Izráel fiai közül mindenki ragaszkodjék atyái törzsének az örökségéhez. Num 36:8 Minden olyan leány, aki örökséget kap Izráel fiainak a törzseiben, csak olyanhoz menjen férjhez, aki atyai törzsének a nemzetségéből való, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa ősi örökségét. Num 36:9 Ne kerüljön el egyik törzsből a másik törzsbe az örökség. Izráel fiainak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez. Num 36:10 Celofhád leányai úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek parancsolta az ÚR. Num 36:11 Celofhád leányai, Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá a nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül. Num 36:12 József fiának, Manassénak a nemzetségéből való emberekhez mentek feleségül, és így örökségük megmaradt atyjuk nemzetségének a törzsénél. Num 36:13 Ezeket a parancsolatokat és rendelkezéseket parancsolta meg az ÚR Mózes által Izráel fiainak Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. Deu 1:1 Ezeket a beszédeket mondta el Mózes egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a Szúffal szemben levő síkságon, Párán és Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között. Deu 1:2 Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől Kádés-Barneáig, a Széír hegyén át. Deu 1:3 A negyvenedik évben, a tizenegyedik hónap elsején történt, hogy elbeszélte Mózes Izráel fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az ÚR, Deu 1:4 miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott, Edrei mellett. Deu 1:5 Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén: Deu 1:6 Az ÚR, a mi Istenünk, így beszélt hozzánk a Hóreben: Elég sokáig laktatok már e mellett a hegy mellett. Deu 1:7 Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyére, meg az azzal szomszédos területekre, a síkságra, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig. Deu 1:8 Íme, én elétek tártam ezt a földet. Menjetek hát, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utódaiknak adja. Deu 1:9 Abban az időben ezt mondtam nektek: Nem tudok egyedül gondot viselni rátok. Deu 1:10 Istenetek, az ÚR, megsokasított benneteket, és most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag. Deu 1:11 Szaporítson is meg benneteket az ÚR, atyáitok Istene ezerszeresen, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek! Deu 1:12 Hogyan tudnám egyedül magamra vállalni bajaitokat, terheiteket és peres ügyeiteket? Deu 1:13 Jelöljetek ki törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket. Deu 1:14 Ti feleltetek, és azt mondtátok nekem: Helyes, amit mondtál, így kell tenni! Deu 1:15 Fogtam tehát törzseitek főembereit, a bölcs és tapasztalt embereket, és elöljáróitokká tettem őket: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és felügyelőkké minden törzsben. Deu 1:16 Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítélkezzetek mindenkinek az ügyében, akár testvérével, akár jövevénnyel van dolga. Deu 1:17 Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye. Ami pedig nektek túl nehéz, azt hozzátok elém, és én meghallgatom azt. Deu 1:18 Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindazt, amit tennetek kell. Deu 1:19 Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegysége felé vivő úton láttatok, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az ÚR. Így érkeztünk meg Kádés-Barneába. Deu 1:20 Ott ezt mondtam nektek: Megérkeztetek az emóriak hegyéhez, amelyet Istenünk, az ÚR, nekünk fog adni. Deu 1:21 Lásd, eléd tárta ezt a földet Istened, az ÚR. Vonulj ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta az ÚR, atyáid Istene. Ne félj, és ne rettegj! Deu 1:22 Akkor hozzám jöttetek mindnyájan, és ezt mondtátok: Küldjünk előre embereket, hogy kikémleljék az országot, és hozzanak nekünk hírt, hogy melyik úton kell felvonulnunk, és hogy milyenek azok a városok, amelyekbe be kell vonulnunk. Deu 1:23 Jónak láttam ezt, és kiválasztottam tizenkét férfit, minden törzsből egyet. Deu 1:24 Ezek elindultak, fölmentek a hegyvidékre, eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték azt. Deu 1:25 Szedtek annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták nekünk. Hírt is hoztak nekünk, és ezt mondták: Jó földet akar nekünk adni Istenünk, az ÚR. Deu 1:26 Ti azonban nem akartatok felvonulni ellene, hanem fellázadtatok Isteneteknek, az ÚRnak a parancsa ellen. Deu 1:27 Zúgolódtatok sátraitokban, és ezt mondtátok: Gyűlöl bennünket az ÚR; azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon, és elpusztítson bennünket. Deu 1:28 Hova is vonulnánk? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, amikor ezt mondták: Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép, városaik nagyok, és falaik az égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott. Deu 1:29 Akkor ezt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük! Deu 1:30 Istenetek, az ÚR, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette veletek, szemetek láttára. Deu 1:31 A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem érkeztetek erre a helyre. Deu 1:32 Ennek ellenére sem hittetek Istenetekben, az ÚRban, Deu 1:33 aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben, nappal felhőben, és kiszemelte azt a helyet, ahol táboroznotok kellett, és megmutatta az utat, amelyen járnotok kellett. Deu 1:34 Amikor az ÚR meghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ilyen esküt tett: Deu 1:35 Senki sem látja meg ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a jó földet, amelyről megesküdtem atyáitoknak, hogy odaadom. Deu 1:36 Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mivel ő hűséges maradt az ÚRhoz. Deu 1:37 Rám is megharagudott az ÚR miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda. Deu 1:38 Józsué, Nún fia, aki melletted áll, ő megy majd be oda. Őt erősítsd, mert ő fogja szétosztani az örökséget Izráelnek. Deu 1:39 De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba. Deu 1:40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger felé! Deu 1:41 De ti ezt feleltétek nekem: Vétkeztünk az ÚR ellen. Felvonulunk és harcolunk egészen úgy, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az ÚR. Fölfegyverkeztetek tehát, és azt gondoltátok, hogy könnyű lesz fölmenni a hegyvidékre. Deu 1:42 Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Mondd meg nekik: Ne menjetek harcolni, mert nem leszek köztetek, és vereséget szenvedtek ellenségeitektől! Deu 1:43 Így beszéltem hozzátok, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok az ÚR parancsa ellen; elbizakodtatok, és fölmentetek a hegyvidékre. Deu 1:44 De kivonultak ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és üldözőbe vettek benneteket, ahogyan a méhek szokták tenni, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig. Deu 1:45 Akkor visszatértetek, és sírtatok az ÚR színe előtt, de az ÚR nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok. Deu 1:46 Ezért kellett annyi ideig Kádésban laknotok, ameddig ott laktatok. Deu 2:1 Ezután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogyan meghagyta nekem az ÚR, és sokáig kerülgettük a Széír hegyet. Deu 2:2 Majd ezt mondta nekem az ÚR: Deu 2:3 Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé! Deu 2:4 Parancsold meg azért a népnek: Ti most elmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határa mellett, akik Széírben laknak. Ők félnek ugyan tőletek, de azért nagyon vigyázzatok! Deu 2:5 Ne harcoljatok ellenük, mert egy talpalatnyi földet sem adok nektek az övékből, mert Ézsau birtokába adtam a Széír hegységet. Deu 2:6 Ha enni akartok, pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, és ha inni akartok, vizet is pénzen vásároljatok tőlük. Deu 2:7 Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, az ÚR, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, az ÚR, és nem szűkölködtél semmiben. Deu 2:8 Így vonultunk el tehát testvéreink, Ézsau fiai mellett, akik Széírben laknak, a síkságon át vezető úton, amely Élatból és Ecjón-Geberből indul ki. Majd megfordultunk, és továbbmentünk Móáb pusztája felé. Deu 2:9 Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Ne támadjátok meg Móábot, és ne kezdjetek harcot ellenük, mert nem adok neked birtokot az ő földjéből, hiszen Árt Lót fiainak a birtokába adtam. Deu 2:10 Az émiek laktak ott azelőtt, olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok. Deu 2:11 A refáiak közé tartoztak ők is, mint az anákok, csak a móábiak émieknek nevezték őket. Deu 2:12 Széírben meg a hóriak laktak azelőtt, de Ézsau fiai kiűzték, és kiirtották őket, és a helyükre telepedtek, ugyanúgy, ahogyan Izráel bánt azzal a földdel, amelyet az ÚR adott neki birtokul. Deu 2:13 Most azért induljatok, keljetek át a Zered patakon! Át is keltünk a Zered patakon. Deu 2:14 Harmincnyolc év telt el azóta, hogy elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered patakon, míg ki nem veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az ÚR. Deu 2:15 Bizony az ÚR keze volt rajtuk, és kiirtotta őket a táborból mind egy szálig. Deu 2:16 Amikor ezek a harcosok mind egy szálig kihaltak a nép közül, Deu 2:17 így szólt hozzám az ÚR: Deu 2:18 Te ma átvonulsz Árnál Móáb határán. Deu 2:19 Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd meg őket, és ne kezdj harcot velük! Nem adok neked birtokot Ammón fiainak a földjéből, mert Lót fiainak a birtokába adtam azt. Deu 2:20 Ez is a refáiak földjéhez tartozott, refáiak laktak ott azelőtt, csak az ammóniak zamzummiaknak nevezték őket. Deu 2:21 Olyan nagy, számos és szálas nép volt ez, mint az anákok, de az ÚR kipusztította őket az ammóniak elől; és ezek elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek, Deu 2:22 ugyanúgy, ahogyan a Széírben lakó Ézsau fiaival tette az ÚR: kiirtotta előlük a hóriakat, ezek pedig elfoglalták a birtokukat, és azoknak a helyén laknak ma is. Deu 2:23 Az avviak falvakban laktak Gáza környékén, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükbe telepedtek. Deu 2:24 Induljatok hát útnak, és keljetek át az Arnón patakon, mert kezedbe adom az emóri Szíhónt, Hesbón királyát országával együtt. Ott kezdd el a honfoglalást, indíts háborút ellene! Deu 2:25 Most kezdek rettegést és félelmet támasztani a népekben az egész ég alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled. Deu 2:26 Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés üzenettel: Deu 2:27 Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra. Deu 2:28 Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem. Éppen csak át szeretnék gyalogolni. Deu 2:29 Ugyanígy jártak el Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az ÚR akar nekünk adni. Deu 2:30 De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az ÚR, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát, ahogyan van ma is. Deu 2:31 Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Lásd, én elhatároztam, hogy neked adom Szíhónt és országát, fogj hozzá tehát országának a birtokbavételéhez! Deu 2:32 De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk. Deu 2:33 Istenünk, az ÚR azonban kezünkbe adta őt, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt. Deu 2:34 Elfoglaltuk abban az időben valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit. Deu 2:35 Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és ami az elfoglalt városokban prédára került. Deu 2:36 Az Arnón patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott nekünk ellenállni. Valamennyit nekünk adta Istenünk, az ÚR. Deu 2:37 De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az ÚR. Deu 3:1 Azután megfordultunk, és Básán felé vonultunk. Óg, Básán királya kivonult ellenünk egész népével együtt Edreibe, hogy megütközzék velünk. Deu 3:2 Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész népével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott. Deu 3:3 Kezünkbe is adta Istenünk, az ÚR Ógot, Básán királyát egész népével együtt, és úgy megvertük, hogy senki sem tudott megmenekülni. Deu 3:4 Abban az időben elfoglaltuk valamennyi városát, nem volt olyan város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, Óg országát Básánban. Deu 3:5 Ezek a városok mind magas kőfallal voltak megerősítve, kapukkal, zárakkal, és rajtuk kívül még volt igen sok meg nem erősített város is. Deu 3:6 Mindenestül kiirtottuk ezeket úgy, ahogyan elbántunk Szíhónnal, Hesbón királyával: kiirtottuk minden városban a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Deu 3:7 De az összes állatot, meg ami a városokban prédára került, zsákmányként megtartottuk magunknak. Deu 3:8 Így vettük el abban az időben az emóriak két királyának a kezéből azt a földet, amely a Jordánon túl van, az Arnón pataktól a Hermón hegységig. Deu 3:9 A szidóniak a Hermónt Szirjónnak nevezik, az emóriak pedig Szenírnek nevezik. Deu 3:10 Elfoglaltunk minden várost a fennsíkon, az egész Gileádot, az egész Básánt Szalkáig és Edreiig, Óg királyságának a városait Básánban. Deu 3:11 Csak Óg, Básán királya maradt meg a refáiak utódai közül. Nyugvóhelye bazaltkő nyugvóhely: ott van az ammóni Rabbában, kilenc könyök hosszú és négy könyök széles, a közönséges könyök szerint mérve. Deu 3:12 Abban az időben vettük birtokba ezt az országot. Az Arnón pataknál fekvő Aróértől fogva Gileád hegyvidékének a felét városaival együtt a rúbenieknek és a gádiaknak adtam. Deu 3:13 Gileád többi részét és az egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével együtt a Manassé törzse felének adtam. Az egész Básánt a refáiak földjének hívják. Deu 3:14 Manassé fia, Jáir kapta Argób egész vidékét a gesúri és maakái határig. Ezért nevezik azt, vagyis Básánt, az ő nevéről Jáir sátorfalvainak még ma is. Deu 3:15 Mákírnak pedig Gileádot adtam. Deu 3:16 A rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádból az Arnón patakig terjedő területet, ahol a patak közepe a határ, továbbá a Jabbók patakig terjedő területet az ammóni határig, Deu 3:17 meg a Jordánnal határos síkságot a Kinneret-tótól a síkság tengeréig, azaz a Sós-tengerig, a Piszgá-hegy lábánál keleten. Deu 3:18 Abban az időben ezt parancsoltam nektek: Istenetek, az ÚR ezt a földet már nektek adta birtokul. De összes harcosotok keljen át fegyverestül testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén. Deu 3:19 Csak az asszonyok és gyermekek maradjanak városaitokban, amelyeket nektek adtam, meg a jószág, mert tudom, hogy sok jószágotok van. Deu 3:20 Addig legyen így, amíg az ÚR nyugalmat nem ad testvéreiteknek, ugyanúgy mint tinektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nekik a Jordánon túl. Akkor térjen vissza mindenki a maga birtokára, amelyet nektek adtam. Deu 3:21 Józsuénak pedig meghagytam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit Istenetek, az ÚR tett azzal a két királlyal. Így bánik el az ÚR mindazokkal az országokkal, amelyekbe te bevonulsz. Deu 3:22 Ne féljetek tőlük, mert Istenetek, az ÚR maga harcol értetek! Deu 3:23 Abban az időben így könyörögtem az ÚRhoz: Deu 3:24 Én Uram, URam! Te már elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet. Mert van-e olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te? Deu 3:25 Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont! Deu 3:26 De az ÚR megharagudott rám miattatok, nem hallgatott rám, hanem azt mondta nekem az ÚR: Elég, ne beszélj hozzám többet erről a dologról! Deu 3:27 Menj föl a Piszgá csúcsára, tekints szét nyugatra és északra, délre és keletre, nézz körül saját szemeddel, mert te nem kelhetsz át a Jordánon. Deu 3:28 Józsuénak azonban adj parancsot, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átkelni e nép élén, és ő osztja majd fel az országot, amelyet látsz. Deu 3:29 Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben. Deu 4:1 Most pedig, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyekre tanítalak benneteket, és cselekedjetek azok szerint, hogy élhessetek, és hogy bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az ÚR ad nektek. Deu 4:2 Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. Deu 4:3 Saját szemetekkel láttátok, mit tett az ÚR Baal-Peór miatt, hogyan pusztította ki közületek Istenetek, az ÚR, mindazokat, akik Baal-Peórt követték. Deu 4:4 De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az ÚRhoz, ma is mindnyájan éltek. Deu 4:5 Íme, én megtanítottalak benneteket azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket az én Istenem, az ÚR parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokoljátok azt. Deu 4:6 Tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Deu 4:7 Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az ÚR, valahányszor kiáltunk hozzá?! Deu 4:8 És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és döntései, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?! Deu 4:9 Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; Deu 4:10 azt a napot, amelyen ott álltál Istened, az ÚR előtt a Hóreben, ahol ezt mondta nekem az ÚR: Gyűjtsd össze a népet, hogy meghallgassa igéimet, és tanuljanak meg félni engem mindig, amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is. Deu 4:11 Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. Deu 4:12 A tűz közepéből az ÚR beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok. Deu 4:13 Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára. Deu 4:14 Nekem pedig megparancsolta az ÚR abban az időben, hogy tanítsalak meg benneteket a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket meg kell tartanotok azon a földön, ahova átkeltek, hogy birtokba vegyétek. Deu 4:15 Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor az ÚR beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből, Deu 4:16 azért ne fajuljatok el, ne készítsetek magatoknak istenszobrot, és semmiféle bálványszobrot férfi vagy nő formájára, Deu 4:17 sem a földi állatok formájára, sem az égen repkedő madarak formájára, Deu 4:18 sem a földön csúszó-mászók formájára, sem a föld alatt a vizekben levő halak formájára! Deu 4:19 Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népnek hagyta meg Istened, az ÚR. Deu 4:20 Titeket azonban kézen fogott az ÚR, és kihozott az egyiptomi vaskohóból, hogy az ő tulajdon népe legyetek. Így van ez ma is. Deu 4:21 De reám megharagudott miattatok az ÚR, és megesküdött, hogy nem kelhetek át a Jordánon, és nem mehetek be arra a jó földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül. Deu 4:22 Nekem tehát ezen a földön kell meghalnom, nem kelhetek át a Jordánon. De ti átkeltek, és birtokba veszitek azt a jó földet. Deu 4:23 Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az ÚRnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az ÚR. Deu 4:24 Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten! Deu 4:25 Ha majd gyermekeid és unokáid születnek, és meghonosodtok azon a földön, de elfajultok, és istenszobrot csináltok bárminek a képmására, és azt teszitek, amit rossznak lát Istenetek, az ÚR, bosszantván őt, Deu 4:26 az ég és a föld most a tanúm, hogy nagyon hamar kivesztek arról a földről, ahova átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Nem éltek rajta sokáig, hanem menthetetlenül kipusztultok. Deu 4:27 Szétszór benneteket az ÚR a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok közt a nemzetek közt, ahova elhajt benneteket az ÚR. Deu 4:28 Ott majd olyan isteneket kell szolgálnotok, amelyeket emberi kéz készített fából és kőből, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak. Deu 4:29 De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed. Deu 4:30 Ha nyomorúságban leszel, és utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és hallgatsz a szavára, Deu 4:31 akkor mivel irgalmas Isten az ÚR, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel fogadott meg nekik. Deu 4:32 Kutasd át a régi időket, amelyek előtted voltak, attól fogva, hogy embert teremtett Isten a földre, az ég egyik szélétől a másik széléig, történt-e ilyen nagy esemény, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?! Deu 4:33 Volt-e olyan nép, amely hallotta a tűz közepéből szólani Isten szavát, és mégis életben maradt, mint ahogyan te hallottad? Deu 4:34 Vagy volt-e olyan isten, amelyik megpróbált előállni, hogy kivegyen egy népet a többi nép közül próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, az ÚR Egyiptomban, a szemetek láttára? Deu 4:35 Azért láthattad meg ezeket, hogy megtudd: az ÚR az Isten, és nincs más rajta kívül. Deu 4:36 Az égből hallatta szavát, hogy figyelmeztessen téged, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és a tűzből hallottad beszédét. Deu 4:37 És mivel szerette atyáidat, és kiválasztotta utódaikat, azért hozott ki ő maga nagy erővel Egyiptomból. Deu 4:38 Nálad nagyobb és erősebb népeket űz ki előled, hogy bevigyen téged, és neked adja földjüket örökségül. Így van ez ma is. Deu 4:39 Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az ÚR az Isten fenn a mennyben és lenn a földön, nincs más! Deu 4:40 Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak, és hogy sokáig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked minden időkre! Deu 4:41 Akkor kijelölt Mózes három várost a Jordánon túl napkeletre, Deu 4:42 hogy oda menekülhessen a gyilkos, aki nem szándékosan ölte meg embertársát, akit nem is gyűlölt azelőtt. Maradjon életben, ha e városok valamelyikébe menekül. Deu 4:43 Kijelölte a rúbenieknek Becert a puszta sík földjén, a gádiaknak Rámótot Gileádban, a manassébelieknek pedig Gólánt Básánban. Deu 4:44 Ezt a törvényt adta Mózes Izráel fiainak, Deu 4:45 ezeket az intelmeket, rendelkezéseket és döntéseket mondotta el Mózes Izráel fiainak, miután kijöttek Egyiptomból, Deu 4:46 a Jordánon túl, a Bét-Peórral szemben levő völgyben; Szíhónnak, az emóriak Hesbónban lakó királyának a földjén, akit megvert Mózes Izráel fiaival miután kijöttek Egyiptomból. Deu 4:47 Birtokba vették országát, és Ógnak, Básán királyának az országát, az emóriak két királyáét, akik a Jordánon túl napkeletre laktak, Deu 4:48 az Arnón patak partján levő Aróértól a Szíón hegyéig, azaz a Hermónig, Deu 4:49 meg az egész síkságot a Jordántól napkeletre a síkság tengeréig, a Piszgá lejtőjének a tövében. Deu 5:1 Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat! Deu 5:2 Az ÚR, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. Deu 5:3 Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az ÚR ezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt ma életben vagyunk. Deu 5:4 Szemtől szemben beszélt hozzátok az ÚR azon a hegyen a tűzből. Deu 5:5 Én ott álltam akkor köztetek és az ÚR között, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az ÚR igéit: Deu 5:6 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Deu 5:7 Ne legyen más istened rajtam kívül! Deu 5:8 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Deu 5:9 Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. Deu 5:10 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Deu 5:11 Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! Deu 5:12 Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. Deu 5:13 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! Deu 5:14 De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! Deu 5:15 Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját. Deu 5:16 Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! Deu 5:17 Ne ölj! Deu 5:18 Ne paráználkodj! Deu 5:19 Ne lopj! Deu 5:20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! Deu 5:21 Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! Deu 5:22 Ezeket az igéket mondotta el az ÚR nektek, az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűz, a felhő és a homály közül hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat két kőtáblára, és odaadta nekem. Deu 5:23 Amikor hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt, Deu 5:24 és ezt mondtátok: Íme, Istenünk, az ÚR, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá. Deu 5:25 De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, az ÚRnak a szavát, akkor meghalunk. Deu 5:26 Mert van-e olyan ember, aki ha hallotta az élő Isten szavát a tűzből beszélni, úgy mint mi, életben maradt? Deu 5:27 Csak te menj oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az ÚR mond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, az ÚR mondott neked: mi pedig meghallgatjuk, és megtesszük azt. Deu 5:28 Amikor meghallotta az ÚR azokat a szavakat, amelyeket elmondtatok nekem, így szólt hozzám az ÚR: Meghallottam e népnek a szavait, amelyeket neked elmondtak. Mind helyes az, amit mondtak. Deu 5:29 Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor. Deu 5:30 Menj, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! Deu 5:31 Te pedig állj ide mellém, én elmondom neked mindazokat a parancsokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy azokat teljesítsék azon a földön, amelyet én adok nekik birtokul. Deu 5:32 Tartsátok meg, és teljesítsétek azt, amit Istenetek, az ÚR, megparancsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra. Deu 5:33 Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt Istenetek, az ÚR, hogy élhessetek, és jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek! Deu 6:1 Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és döntések, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az ÚR, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek. Deu 6:2 Féld Istenedet, az URat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess. Deu 6:3 Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az ÚR. Deu 6:4 Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Deu 6:5 Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Deu 6:6 Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Deu 6:7 Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Deu 6:8 Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Deu 6:9 Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra! Deu 6:10 Amikor bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél, Deu 6:11 minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig, Deu 6:12 akkor vigyázz: ne feledkezz meg az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Deu 6:13 Az URat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj! Deu 6:14 Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! Deu 6:15 Mert az ÚR, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten. Fölgerjed ellened az ÚRnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről. Deu 6:16 Ne kísértsétek Isteneteket, az URat, ahogyan kísértettétek Masszában. Deu 6:17 Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az ÚRnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt. Deu 6:18 Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az ÚR, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az ÚR, Deu 6:19 elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte az ÚR. Deu 6:20 Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az ÚR, Deu 6:21 akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az ÚR Egyiptomból erős kézzel. Deu 6:22 Az ÚR nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. Deu 6:23 Minket pedig kihozott onnan, hogy bevigyen arra a földre, és nekünk adja azt, amelyet esküvel ígért atyáinknak. Deu 6:24 Az ÚR megparancsolta nekünk, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az URat, a mi Istenünket, akkor jó dolgunk lesz mindenkor, és éltet bennünket az ÚR, ahogyan van ez ma is. Deu 6:25 És igazak leszünk Istenünk, az ÚR előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk. Deu 7:1 Amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened arra a földre, amelyre már készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és elűz előled sok népet, a hettitákat, girgásiakat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat: hét népet, amelyek nagyobbak és erősebbek nálad, Deu 7:2 és hatalmadba adja őket Istened, az ÚR, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat, ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! Deu 7:3 Ne házasodj össze velük, ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül. Deu 7:4 Mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az ÚR, és hamar kipusztít benneteket. Deu 7:5 Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat rontsátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el! Deu 7:6 Hiszen te Istenednek, az ÚRnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Deu 7:7 Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, Deu 7:8 hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Deu 7:9 Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. Deu 7:10 De megfizet személy szerint azoknak, akik gyűlölik őt, elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt. Deu 7:11 Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat! Deu 7:12 Ha tehát hallgattok ezekre a döntésekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az ÚR, a te Istened is hűségesen megtartja a szövetséget, amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak. Deu 7:13 Szeretni fog, megáld és megsokasít téged, megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről esküvel ígérte atyáidnak, hogy neked adja. Deu 7:14 Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted magtalan férfi és nő, sem állataid között meddő. Deu 7:15 Távol tart tőled az ÚR minden betegséget, mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád, hanem mindazokat sújtja velük, akik téged gyűlölnek. Deu 7:16 Megsemmisíted mindazokat a népeket, amelyeket hatalmadba ad Istened, az ÚR. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert tőrbe ejtenek! Deu 7:17 De gondolhatnád magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket? Deu 7:18 Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, hogy mit tett Istened, az ÚR a fáraóval és egész Egyiptommal, Deu 7:19 a nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged Istened, az ÚR. Ugyanúgy fog elbánni Istened, az ÚR mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. Deu 7:20 Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, az ÚR, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak. Deu 7:21 Ne rettegj tőlük, mert közötted van Istened, az ÚR, a nagy és félelmetes Isten! Deu 7:22 De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az ÚR. Nem semmisítheted meg mindjárt őket, mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra. Deu 7:23 De hatalmadba adja őket Istened, az ÚR, és nagy zavart támaszt közöttük, míg ki nem pusztulnak. Deu 7:24 Királyaikat is kezedbe adja, te pedig még a nevüket is eltörlöd az ég alól. Senki sem állhat meg veled szemben, hanem kipusztítod őket. Deu 7:25 Isteneik szobrait égessétek el! Ne kívánd meg a rajtuk levő ezüstöt vagy aranyat sem, ne vedd el magadnak, mert tőrbe esel általuk. Utálatos ez Istened, az ÚR előtt. Deu 7:26 Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba se, mert téged is kiirtanak, mint azt. Tartsd azért undorítónak, tartsd utálatosnak, mert ki kell azt irtani! Deu 8:1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok, hogy élhessetek, elszaporodhassatok és bemenvén birtokba vehessétek azt a földet, amelyet esküvel ígért meg atyáitoknak az ÚR. Deu 8:2 Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Deu 8:3 Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik. Deu 8:4 Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt. Deu 8:5 Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az ÚR, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. Deu 8:6 Tartsd meg tehát Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed! Deu 8:7 Mert jó földre visz be most téged Istened, az ÚR, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; Deu 8:8 búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. Deu 8:9 Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. Deu 8:10 Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az URat azért a jó földért, amelyet neked adott. Deu 8:11 De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az ÚRról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked! Deu 8:12 Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, Deu 8:13 amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, Deu 8:14 akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Deu 8:15 Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Deu 8:16 Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. Deu 8:17 Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Deu 8:18 Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is. Deu 8:19 De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az ÚRról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor menthetetlenül elvesztek! Deu 8:20 Elvesztek ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket az ÚR kiveszít előletek, ha nem hallgattok az ÚRnak, Isteneteknek a szavára. Deu 9:1 Halld meg, Izráel! Te ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy városokat égbe nyúló erődökkel; Deu 9:2 nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod, hogy ezt hallottad: Ki állhat meg az Anák-fiak előtt? Deu 9:3 Tudd meg azért ma, hogy Istened, az ÚR vonul előtted mint emésztő tűz, ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az ÚR. Deu 9:4 Amikor tehát elűzi azokat előled Istened, az ÚR, ne gondolkozz így magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az ÚR, hogy birtokba vegyem ezt a földet! Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az ÚR. Deu 9:5 Nem a magad igazságáért és szíved egyenességéért mégy be oda, hogy birtokba vedd földjüket, hanem ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened, az ÚR, hogy megtartsa ígéretét, amelyet esküvel fogadott meg az ÚR atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Deu 9:6 Tudd meg azért, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened, az ÚR, hiszen te kemény nyakú nép vagy! Deu 9:7 Emlékezz rá, és el ne felejtsd, hogyan ingerelted haragra Istenedet, az URat a pusztában, attól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az ÚR ellen. Deu 9:8 Már a Hóreben felingereltétek az URat. Akkor úgy megharagudott rátok az ÚR, hogy el akart pusztítani benneteket. Deu 9:9 Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az ÚR kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet nem ittam, Deu 9:10 akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket elmondott nektek az ÚR a hegyen, a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. Deu 9:11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével átadta nekem az ÚR a két kőtáblát, a szövetség tábláit. Deu 9:12 Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Indulj, és menj le innen hamar, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, és öntött bálványt készítettek maguknak. Deu 9:13 Azután ezt mondotta nekem az ÚR: Látom ezt a népet, bizony kemény nyakú nép. Deu 9:14 Hagyj engem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el még a nevüket is az ég alól! De téged náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek. Deu 9:15 Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt. Deu 9:16 Amint megláttam, hogy vétkeztetek Istenetek, az ÚR ellen, mert borjúszobrot öntöttetek, ilyen hamar letérve az útról, amelyet az ÚR parancsolt nektek, Deu 9:17 megragadtam a két táblát, ledobtam a két kezemből, és összetörtem a szemetek láttára. Deu 9:18 Azután odaborultam az ÚR elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet, mindama vétketek miatt, amelyet elkövettetek, és azt tettétek, amit rossznak tart az ÚR, hogy bosszantsátok őt. Deu 9:19 Mert megrémültem attól az izzó haragtól, amelyre fölgerjedt ellenetek az ÚR, és ki akart pusztítani benneteket. De meghallgatott engem az ÚR ezúttal is. Deu 9:20 Áronra is nagyon megharagudott az ÚR, és őt is el akarta pusztítani, de Áronért is imádkoztam ugyanakkor. Deu 9:21 A borjút, a ti bűnös csinálmányotokat pedig fogtam és elégettem, összetörtem jó apróra, míg porrá nem vált, és a porát beleszórtam abba a patakba, amely a hegyről folyt alá. Deu 9:22 Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is folyton haragították az URat. Deu 9:23 Amikor pedig elküldött benneteket az ÚR Kádés-Barneából, és ezt mondta: Menjetek és vegyétek birtokba a földet, amelyet nektek adtam! - akkor is fellázadtatok Isteneteknek, az ÚRnak a parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem hallgattatok a szavára. Deu 9:24 Folyton lázadoztatok az ÚR ellen, amióta csak ismerlek benneteket. Deu 9:25 Ezért borultam le az ÚR előtt. Negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az ÚR, hogy kipusztít benneteket. Deu 9:26 Imádkoztam az ÚRhoz, és ezt mondtam: Ó, Uram, URam, ne irtsd ki népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal kiváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból! Deu 9:27 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, ne tekintsd e népnek a keménységét, törvényszegését és vétkét! Deu 9:28 Ne mondhassák abban az országban, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az ÚR bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában. Deu 9:29 Pedig a te néped ők és a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki. Deu 10:1 Abban az időben ezt mondta nekem az ÚR: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is! Deu 10:2 Mert felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele azokat a ládába! Deu 10:3 Készítettem tehát egy akácfa ládát, és faragtam két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, azután fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben. Deu 10:4 Ő pedig fölírta a táblákra az előző íráshoz hasonlóan a tíz igét, amelyet el is mondott nektek az ÚR a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az ÚR. Deu 10:5 Én megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az ÚR. Deu 10:6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószérá felé. Ott halt meg Áron, és ott temették el. Helyette a fia, Eleázár lett a pap. Deu 10:7 Onnan Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a folyóvizek földjére. Deu 10:8 Abban az időben választotta külön az ÚR a Lévi törzsét, hogy hordozzák az ÚR szövetségládáját, hogy az ÚR színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is. Deu 10:9 Ezért nem kapott Lévi örökrészt a testvéreivel együtt. Az ÚR az ő öröksége, ahogyan megígérte neki Istened, az ÚR. Deu 10:10 Én ott álltam a hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Az ÚR meghallgatott engem ezúttal is, és ezután nem akart elpusztítani téged az ÚR. Deu 10:11 Majd ezt mondotta nekem az ÚR: Menj és indulj útnak a nép élén, hadd menjenek be, és hadd vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, hogy nekik adom. Deu 10:12 Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az ÚR? Csak azt, hogy Istenedet, az URat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az URat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. Deu 10:13 Tartsd meg az ÚR parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra! Deu 10:14 Íme, az ÚRé, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. Deu 10:15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az ÚR, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. Deu 10:16 Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak! Deu 10:17 Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni. Deu 10:18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. Deu 10:19 Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén! Deu 10:20 Az URat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj! Deu 10:21 Őt dicsérje éneked, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál. Deu 10:22 Atyáid hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most pedig úgy megszaporított téged Istened, az ÚR, amennyi az égen a csillag. Deu 11:1 Szeresd az URat, a te Istenedet, és tartsd meg mindenkor, amit ő elrendelt: rendelkezéseit, döntéseit és parancsolatait! Deu 11:2 Ti már ismeritek, nem úgy mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az ÚRnak a fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját, Deu 11:3 azokat a jeleket és cselekedeteket, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán, a fáraón és egész országán; Deu 11:4 és hogy mit tett Egyiptom haderejével, lovaival és harci kocsijaival, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek benneteket, és hogyan veszítette el őket az ÚR mindmáig; Deu 11:5 és hogy mit tett veletek a pusztában, míg el nem érkeztetek erre a helyre; Deu 11:6 mit tett Dátánnal és Abírámmal, Rúben fiának, Eliábnak a fiaival, amikor feltátotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izráelben. Deu 11:7 Ti a saját szemetekkel láttátok az ÚRnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghez vitt. Deu 11:8 Tartsátok meg mindazt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok nektek, hogy erősek legyetek, bemehessetek és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek; Deu 11:9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. Deu 11:10 Mert az a föld, ahova most bemégy, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, a lábaddal kellett öntöznöd, mint a zöldségeskertet. Deu 11:11 Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja. Deu 11:12 Az ÚR, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az ÚR, az év elejétől az év végéig. Deu 11:13 Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az URat, ha teljes szívvel és teljes lélekkel szolgáljátok őt, Deu 11:14 akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat. Deu 11:15 Adok füvet a meződre állataidnak, és te is ehetsz, és jóllakhatsz. Deu 11:16 Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt, Deu 11:17 mert akkor fellángol az ÚR haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az ÚR ad nektek. Deu 11:18 Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Deu 11:19 Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz. Deu 11:20 Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, Deu 11:21 hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött. Deu 11:22 Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és teljesítitek; ha szeretni fogjátok Isteneteket, az URat, és mindenben az ő útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok, Deu 11:23 akkor meghódoltatja előttetek az ÚR mindezeket a népeket, nálatok nagyobb és erősebb népeket hódítotok meg. Deu 11:24 Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig, és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. Deu 11:25 Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt Istenetek, az ÚR, az egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek. Deu 11:26 Nézd, én ma áldást és átkot adok elétek. Deu 11:27 Áldást, ha hallgattok az ÚRnak, Isteneteknek a parancsolataira, amelyeket én ma megparancsolok nektek. Deu 11:28 De átkot, ha nem hallgattok az ÚRnak, Isteneteknek a parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet én ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. Deu 11:29 Amikor bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd azt, mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén. Deu 11:30 Ott vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén, akik a síkságon laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyfái mellett. Deu 11:31 Ti most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nektek. Birtokba is veszitek, és ott laktok majd. Deu 11:32 De vigyázzatok, teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én ma elétek adok! Deu 12:1 Ezeket a rendelkezéseket és döntéseket kell azon a földön, amelyet atyáid Istene, az ÚR ad nektek birtokul, megtartanotok és teljesítenetek mindenkor, amíg csak azon a földön éltek: Deu 12:2 El kell pusztítanotok mindazokat a helyeket, ahol az általatok meghódítandó népek szolgálják isteneiket, a magas hegyeken és halmokon, és minden zöldellő fa alatt. Deu 12:3 Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik szobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is irtsátok ki arról a helyről! Deu 12:4 De ne így tegyetek Istenetekkel, az ÚRral. Deu 12:5 Hanem azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek, amelyet kiválaszt Istenetek az ÚR valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék. Deu 12:6 Oda vigyétek égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket és felajánlásaitokat, fogadalmi és önkéntes áldozataitokat, marháitok és juhaitok elsőszülöttjét. Deu 12:7 Ott egyetek Isteneteknek, az ÚRnak a színe előtt, és örüljetek házatok népével együtt minden szerzeményeteknek, amellyel megáld Istenetek, az ÚR. Deu 12:8 Ne tegyetek úgy, ahogyan mi itt ma teszünk: mindenki ahogyan jónak látja. Deu 12:9 Mert még nem mentetek be a nyugalom helyére, az örökségbe, amelyet Istened, az ÚR ad neked. Deu 12:10 Majd ha átkeltek a Jordánon, és letelepedtek azon a földön, amelyet örökségül ad nektek Istenetek, az ÚR, amikor már nyugton lesztek a körülöttetek levő összes ellenségetektől, és biztonságban laktok, Deu 12:11 akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt Istenetek, az ÚR, hogy ott lakjék az ő neve, oda vigyétek mindazt, amit parancsolok nektek: égőáldozataitokat és véresáldozataitokat, tizedeiteket, felajánlásaitokat és fogadalmi áldozataitok legjavát, amit csak az ÚRnak fogadtok. Deu 12:12 Örvendezzetek Isteneteknek, az ÚRnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal, szolgáitokkal és szolgálóitokkal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden van, mert neki nincs örökrésze közöttetek. Deu 12:13 Vigyázz, ne áldozd fel égőáldozataidat bármelyik helyen, amelyet látsz, Deu 12:14 hanem csak azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR egyik törzsedben. Ott áldozd fel égőáldozataidat, és ott teljesítsd mindazt, amit én parancsolok neked! Deu 12:15 Amikor csak kívánod, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened, az ÚR. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt eheti azt, gazellát vagy szarvast is. Deu 12:16 Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet! Deu 12:17 Nem szabad megenned lakóhelyeden sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjét, sem fogadalmi ajándékaidat, amelyeket fogadsz, sem önkéntes áldozataidat, sem felajánlásaidat. Deu 12:18 Csak Istenednek, az ÚRnak a színe előtt, azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, ott eheted meg azokat fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal együtt, meg a lévitával együtt, aki lakóhelyeden van, és örvendezzél Istenednek, az ÚRnak színe előtt minden szerzeményednek. Deu 12:19 Vigyázz, ne hagyd magára a lévitát, amíg csak földeden élsz! Deu 12:20 Ha majd kiterjeszti határodat Istened, az ÚR, ahogyan megígérte, és arra gondolsz, hogy jó volna húst enni, mert húst kívánsz enni: egyél húst, amennyit csak kívánsz. Deu 12:21 Ha messze lesz tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy odahelyezze nevét, akkor is vághatsz marháidból és juhaidból, amit az ÚR ad neked, ahogy parancsoltam neked. Ehetsz lakóhelyeden, amennyit csak kívánsz. Deu 12:22 Megeheted ugyanúgy, ahogy a gazellát és a szarvast megeszik, tisztátalan és tiszta ember egyaránt megeheti. Deu 12:23 De abban légy állhatatos, hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt! Deu 12:24 Ne edd meg azt, hanem öntsd a földre, mint a vizet. Deu 12:25 Ne edd meg azt, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak. Ha így cselekszel, azt helyesnek látja az ÚR. Deu 12:26 De ha abból, amid lesz, valamit az ÚRnak szentelsz, vagy fogadalommal felajánlasz, azt vidd el magaddal arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR. Deu 12:27 Égőáldozataidat húsával-vérével együtt tedd Istenednek, az ÚRnak az oltárára. Véresáldozataidnak a vérét pedig öntsd Istenednek, az ÚRnak az oltárára, a húsát megeheted. Deu 12:28 Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az ÚR. Deu 12:29 Ha majd kiirtja Istened, az ÚR azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elűzd azokat magad elől, és ha elűzöd őket, és a földjükön laksz, Deu 12:30 vigyázz, hogy tőrbe ne ess, azokat követve, akik kipusztultak előled. Ne kérdezősködj isteneikről, és ne mondd: Hogyan tisztelik ezek a népek az isteneiket? Én is úgy akarok tenni! Deu 12:31 Ne tégy úgy az ÚRral, a te Isteneddel, mert azok csupa olyan dolgot tettek isteneik tiszteletére, ami az ÚR előtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek. Deu 13:1 Tartsatok meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belőle! Deu 13:2 Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra, Deu 13:3 és bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél, Deu 13:4 akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az ÚR, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e Isteneteket, az URat. Deu 13:5 Az URat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, az ő parancsait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok! Deu 13:6 Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia, mert el akart téríteni Istenetektől, az ÚRtól, aki kihozott benneteket Egyiptom földjéről, és kiváltott a szolgaság házából. El akart tántorítani arról az útról, amelyet megparancsolt neked Istened, az ÚR, hogy azon járj, azért takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Deu 13:7 Ha testvéred, anyádnak a fia, vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat: Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem, Deu 13:8 azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülötted vannak, akár közel, akár távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig, Deu 13:9 ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és ne mentegesd azt, Deu 13:10 hanem öld meg irgalom nélkül! Te emelj rá először kezet, amikor kivégzik, és csak azután az egész nép! Deu 13:11 Kövezd halálra, mert arra törekedett, hogy eltántorítson Istenedtől, az ÚRtól, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Deu 13:12 Hallja meg az egész Izráel, és féljen, és többé senki se cselekedjék ilyen gonosz dolgot köztetek! Deu 13:13 Ha valamelyik városodról, amelyet Istened, az ÚR ad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy Deu 13:14 elvetemült emberek támadtak köztetek, akik eltántorítják városuk lakóit, ezt mondván: menjünk, tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertetek, Deu 13:15 akkor keress, kutass és kérdezz utána alaposan, és ha valóban igaz a dolog, és megtörtént ez az utálatosság közöttetek, Deu 13:16 irgalom nélkül hányd kardélre annak a városnak a lakóit, és irtsd ki minden benne levővel együtt, még az állatokat is hányd kardélre! Deu 13:17 Összes zsákmányát pedig gyűjtsd a város terének a közepére, azután égesd fel a várost összes zsákmányával együtt, Istenednek, az ÚRnak szóló teljes áldozatul. Maradjon örökre romhalmaz, ne építsétek fel többé! Deu 13:18 Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó, hogy így elforduljon rólad az ÚR izzó haragja, és irgalmazzon neked, és irgalmában megszaporítson, ahogyan azt esküvel ígérte atyáidnak, Deu 13:19 ha hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és megtartod minden parancsolatát, amelyeket én ma parancsolok neked, és azt cselekszed, amit helyesnek tart Istened, az ÚR. Deu 14:1 Ti az ÚRnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok. Ne vagdaljátok hát össze magatokat halottért, a homlokotok fölött se nyírjátok le a hajatokat. Deu 14:2 Mert az ÚRnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az ÚR, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak. Deu 14:3 Ne egyetek meg semmiféle utálatosat! Deu 14:4 Ezeket az állatokat megehetitek: a marhát, a juhot és a kecskét, Deu 14:5 a szarvast, a gazellát és az őzet, a zergét, az antilopot, a bölényt és a vadkecskét, Deu 14:6 és minden olyan hasított körmű állatot, amelynek egészen kettéhasadt a két körme és kérődző állat, azt megehetitek. Deu 14:7 De nem ehetitek meg a kérődzők közül, illetve a hasított körműek közül a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert kérődzők ugyan, de nem hasított körműek; tartsátok ezeket tisztátalanoknak. Deu 14:8 A disznót is tartsátok tisztátalannak, mert hasított körmű ugyan, de nem kérődzik. Ezeknek a húsából ne egyetek, még a tetemüket se érintsétek! Deu 14:9 Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek mindazt, aminek uszonya és pikkelye van. Deu 14:10 De nem ehettek meg semmi olyat, amelynek nincs uszonya és pikkelye; tartsátok azt tisztátalannak! Deu 14:11 Minden tiszta madarat megehettek. Deu 14:12 De nem ehetitek meg ezeket: a sast, a keselyűt és a halászsast, Deu 14:13 a sólymot, a héját és a kányaféléket, Deu 14:14 az összes hollóféléket; Deu 14:15 a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyféléket; Deu 14:16 a kuvikot, a fülesbaglyot és a bölömbikát; Deu 14:17 a pelikánt, a dögkeselyűt és a vöcsköt; Deu 14:18 a gólya- és szarkaféléket, a búbos bankát és a denevért. Deu 14:19 A szárnyas rovarokat is tartsátok mind tisztátalanoknak, ne egyétek meg! Deu 14:20 A tiszta szárnyasokat mind megehetitek. Deu 14:21 Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden levő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, mert te az ÚRnak, a te Istenednek szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyja tejében! Deu 14:22 Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! Deu 14:23 Az ÚRnak, Istenednek a színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék az ő neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az URat mindenkor! Deu 14:24 De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod odavinni azt, mert messze van az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy oda helyezze a nevét, pedig megáldott Istened, az ÚR, Deu 14:25 akkor add el pénzért, és a kapott pénzt tedd erszénybe, s úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR. Deu 14:26 Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz, marhát vagy juhot, bort vagy szeszes italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, az ÚRnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt! Deu 14:27 A lakóhelyeden levő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtoka úgy, mint neked. Deu 14:28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, Deu 14:29 hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtoka úgy, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az ÚR, kezed minden munkáját, amit csak végzel. Deu 15:1 Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. Deu 15:2 Az adósságelengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az ÚRért. Deu 15:3 Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el! Deu 15:4 Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ÚR azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd. Deu 15:5 De csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, ha megtartasz és teljesítesz minden parancsot, amelyet én ma parancsolok neked. Deu 15:6 Bizony megáld téged Istened, az ÚR, ahogyan megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad! Deu 15:7 Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, Deu 15:8 hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. Deu 15:9 Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény testvéredet, mert ha nem adsz neki, az ÚRhoz kiált miattad, és vétek fog terhelni téged. Deu 15:10 Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet. Deu 15:11 Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez. Deu 15:12 Ha eladja magát neked valamelyik atyádfia, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd szabadon! Deu 15:13 Amikor szabadon bocsátod, ne üres kézzel küldd el, Deu 15:14 hanem lásd el bőven a nyájadból, a szérűdről és borsajtódból; adj neki abból, amivel megáldott téged Istened, az ÚR! Deu 15:15 Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened, az ÚR. Ezért parancsolom ezt ma neked. Deu 15:16 De ha ezt mondja: Nem megyek el tőled! - mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad, Deu 15:17 akkor fogj egy árat, és szúrd azt a fülén keresztül az ajtófélfába, azután maradjon ő a szolgád örökre. Ugyanígy tégy szolgálóddal is! Deu 15:18 De ne essék nehezedre, ha szabadon kell bocsátanod, mert hat év alatt kétszer annyit szolgált neked, mint amennyi egy napszámos bére. Így megáld téged Istened, az ÚR mindenben, amit cselekszel. Deu 15:19 Szenteld oda Istenednek, az ÚRnak, marháid és juhaid minden elsőszülöttjét, ha hímek. Ne fogd munkára marhádnak első borját, és ne nyírd meg juhod első bárányát! Deu 15:20 Az ÚRnak, Istenednek a színe előtt edd meg azt házad népével együtt évről évre azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. Deu 15:21 Ha pedig valami hibája van, ha sánta, vak, vagy bármiféle baja van, akkor ne áldozd fel Istenednek, az ÚRnak. Deu 15:22 Megeheted a lakóhelyeden, a tisztátalan és tiszta ember egyaránt, ugyanúgy mint a gazellát vagy a szarvast. Deu 15:23 Csak a vérét nem eheted meg, öntsd azt a földre, mint a vizet! Deu 16:1 Ügyelj az Ábíb hónapra, és tarts páskát Istenednek, az ÚRnak, mert az Ábíb hónapban hozott ki téged Egyiptomból Istened, az ÚR, éjjel. Deu 16:2 Páskaáldozatul vágj le Istenednek, az ÚRnak juhot vagy marhát azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR, hogy ott lakjék az ő neve. Deu 16:3 Ne egyél mellé kovászos ételt. Hét napon át nyomorúságos kovásztalan kenyeret egyél mellé, mert sebtében jöttél ki Egyiptomból. Így emlékezz életed minden napján arra a napra, amelyen kijöttél Egyiptomból! Deu 16:4 Látni se lehessen kovászt hét napon át sehol a határodban. Abból a húsból pedig, amelyet levágsz az első nap estéjén, semmi se maradjon meg reggelre. Deu 16:5 Nem szabad levágni a páskaáldozatot akármelyik lakóhelyeden, amelyet ad neked Istened, az ÚR, Deu 16:6 hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy ott lakjék az ő neve, ott vágd le a páskaáldozatot este, naplementekor, abban az időpontban, amikor kijöttél Egyiptomból. Deu 16:7 Azon a helyen főzd és edd meg, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR. Reggel azután indulj, és eredj haza! Deu 16:8 Hat napig kovásztalan kenyeret egyél! A hetedik napon, Istenednek, az ÚRnak ünnepnapján ne végezz semmi munkát! Deu 16:9 Számolj azután hét hetet. Attól fogva kezdd számolni a hét hetet, hogy sarlóval kezdenek aratni. Deu 16:10 Akkor tartsd meg a hetek ünnepét Istenednek, az ÚRnak, és adj önkéntes áldozatot aszerint, ahogyan megáld Istened, az ÚR. Deu 16:11 Örvendezz Istenednek, az ÚRnak színe előtt fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden él, és a jövevénnyel, az árvával és özveggyel együtt, akik veled vannak azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy ott lakjék az ő neve. Deu 16:12 És emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, azért tartsd meg, és teljesítsd ezeket a rendelkezéseket! Deu 16:13 Tarts sátoros ünnepet hét napig, amikor megtörténik a betakarítás szérűdről és borsajtódból. Deu 16:14 Örvendezz ezen az ünnepen fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal együtt, meg a lévitával és jövevénnyel, az árvával és az özveggyel együtt, akik lakóhelyeden élnek. Deu 16:15 Hét napig ünnepelj az ÚR előtt, Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. Mert megáldja Istened, az ÚR minden termésedet és kezed minden munkáját, örvendezz hát! Deu 16:16 Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek, az ÚRnak a színe előtt azon a helyen, amelyet ő kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senki se jelenjék meg üres kézzel az ÚR színe előtt. Deu 16:17 Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az ÚRtól, aki adja azt neked. Deu 16:18 Állíts törzsenként bírákat és elöljárókat minden lakóhelyeden, amelyet Istened, az ÚR ad neked, és ezek ítéljék a népet igaz ítélettel. Deu 16:19 Ne ferdítsd el az ítéletet, ne légy személyválogató, és ne fogadj el vesztegetést, mert a vesztegetés elvakítja a bölcseket is, és az igaz beszédet is elferdíti. Deu 16:20 A tiszta igazságot kövesd, hogy élhess, és birtokolhasd azt a földet, amelyet Istened, az ÚR ad neked. Deu 16:21 Ne ültess semmiféle szent fát Istenednek, az ÚRnak az oltára mellé, amelyet építesz! Deu 16:22 Ne állíts szent oszlopot se, mert azt gyűlöli Istened, az ÚR! Deu 17:1 Ne áldozz Istenednek, az ÚRnak olyan bikát vagy juhot, amelyben fogyatkozás vagy bármilyen hiba van, mert utálatos az Istened, az ÚR előtt. Deu 17:2 Ha valamelyik lakóhelyeden azok közül, amelyeket Istened, az ÚR ad neked, akad köztetek egy férfi vagy nő, aki olyan dolgot követ el, amelyet rossznak lát Istened, az ÚR, s így áthágja szövetségét, Deu 17:3 ha elmegy, és más isteneket szolgál, leborul a nap, a hold vagy az ég minden serege előtt, amit én nem parancsoltam, Deu 17:4 és ezt jelentik neked, és meghallod, akkor jól vizsgáld meg az ügyet! És ha valóban igaz, hogy ilyen utálatos dolog történt Izráelben, Deu 17:5 akkor vezesd ki a kapuba azt a férfit vagy nőt, aki ezt a gonoszságot elkövette, és kövezd halálra azt a férfit vagy nőt! Deu 17:6 Csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad valakit halálra ítélni; egy tanú vallomása alapján nem szabad. Deu 17:7 A tanúk emeljenek rá először kezet, amikor kivégzik, csak azután az egész nép. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Deu 17:8 Ha egy ügy annyira bonyolult számodra, hogy nem tudsz ítéletet mondani a magad lakóhelyén, különböző vérontások, jogigények és testi sértések dolgában, vagy peres ügyekben, akkor menj fel arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR. Deu 17:9 Menj el a lévita-papokhoz és ahhoz a bíróhoz, aki abban az időben hivatalban lesz, és kérj tanácsot, majd ők kimondják az ítéletet. Deu 17:10 Te pedig aszerint járj el, amit ők megmondanak neked azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. Vigyázz, hogy mindent úgy tégy, ahogyan az utasítást kapod! Deu 17:11 A kapott utasítás szerint és a kimondott ítélet szerint járj el, ne térj el attól, amit mondanak neked, se jobbra, se balra! Deu 17:12 Ha pedig valaki elbizakodottan azt meri tenni, hogy nem hallgat arra a papra vagy bíróra, aki ott áll Istenednek, az ÚRnak szolgálatában, az az ember haljon meg. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből! Deu 17:13 Hallja meg az egész nép, és féljen; ne legyenek többé elbizakodottak! Deu 17:14 Ha majd bemégy arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, és birtokba veszed, és ott laksz, és ezt mondod: Királyt akarok emelni magam fölé, mint a körülöttem levő többi népek, Deu 17:15 csak azt emeld magad fölé királlyá, akit Istened, az ÚR kiválaszt. Atyádfiai közül emelj királyt magad fölé; nem tehetsz magad fölé idegen embert, aki nem atyádfia! Deu 17:16 Csak sok lovat ne tartson, és ne vigye vissza a népet Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert az ÚR megmondotta nektek, hogy ne térjetek vissza többé azon az úton. Deu 17:17 Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, nagyon sok ezüstöt és aranyat ne gyűjtsön. Deu 17:18 Amikor királyi trónjára ül, írassa le magának e törvény másolatát abból a könyvből, amely a lévita-papoknál van. Deu 17:19 Legyen az nála, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni Istenét, az URat; őrizze meg ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. Deu 17:20 Ne legyen gőgös a szíve atyjafiaival szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben. Deu 18:1 A lévita-papoknak, Lévi egész törzsének ne legyen birtoka és öröksége Izráelben. Az ÚRnak szóló tűzáldozatokból, az ő örökségéből éljenek. Deu 18:2 Ne legyen öröksége testvérei között; az ÚR az ő öröksége, ahogyan megígérte neki. Deu 18:3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. Deu 18:4 Add neki gabonád, mustod és olajad első termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Deu 18:5 Mert őt választotta ki Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR nevével áldva, ő és fiai minden időben. Deu 18:6 Ha eljön egy lévita egész Izráel bármelyik lakóhelyéről, ahol jövevény volt, és lelkének teljes óhaja szerint arra a helyre jön, amelyet kiválaszt az ÚR, Deu 18:7 hadd végezzen szolgálatot Istenének, az ÚRnak nevében éppúgy, mint többi lévita testvére, akik az ÚR színe előtt állnak. Deu 18:8 Velük egyenlő részt kapjon azon kívül, amije van atyai öröksége eladásából. Deu 18:9 Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Deu 18:10 Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Deu 18:11 Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Deu 18:12 Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az ÚR. Deu 18:13 Légy feddhetetlen Istened, az ÚR előtt! Deu 18:14 Mert ezek a nemzetek, amelyeket elűzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked nem engedi azt meg Istened, az ÚR. Deu 18:15 Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint én, őreá hallgassatok! Deu 18:16 Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az ÚRtól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az ÚRnak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok. Deu 18:17 Akkor az ÚR így szólt hozzám: Jól mondották. Deu 18:18 Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. Deu 18:19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom. Deu 18:20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! Deu 18:21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? Deu 18:22 Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle! Deu 19:1 Amikor Istened, az ÚR kiirtja azokat a népeket, amelyeknek a földjét neked adja Istened, az ÚR, és te birtokba veszed, és letelepszel városaikban és házaikban, Deu 19:2 jelölj ki három várost országodban, amelyet Istened, az ÚR ad neked birtokul. Deu 19:3 Készíts hozzájuk utat, és oszd három részre országod határát, amelyet örökségül ad neked Istened, az ÚR. Hadd meneküljön oda minden gyilkos. Deu 19:4 Életben maradhat az oda menekülő gyilkos abban az esetben, ha nem szándékosan ölte meg embertársát, és nem gyűlölte azelőtt. Deu 19:5 Ha tehát valaki elmegy az erdőbe embertársával fát vágni, és favágás közben meglendül keze a fejszével, a vas lerepül a nyeléről, és úgy eltalálja embertársát, hogy az meghal, akkor meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjon. Deu 19:6 Mert ha a vérbosszuló rokon haragra lobban, és üldözőbe veszi a gyilkost, utolérheti a hosszú úton, és megöli őt, pedig nem méltó a halálra, hiszen nem gyűlölte azt azelőtt. Deu 19:7 Ezért parancsolom meg neked, hogy jelölj ki három várost. Deu 19:8 Ha majd kiszélesíti határodat Istened, az ÚR, ahogyan megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyről megígérte atyáidnak, hogy odaadja, Deu 19:9 ha megtartod mindazokat a parancsolatokat, és megcselekszed, amit én ma parancsolok neked; ha szereted Istenedet, az URat, és az ő útjain jársz minden időben, akkor jelölj ki még három várost a mellé a három mellé, Deu 19:10 hogy ne ontsanak ártatlan vért országodban, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül, és ne terheljen vérontás. Deu 19:11 De ha valaki gyűlöli embertársát, lesbe áll, és rátámad, és úgy megüti, hogy belehal, azután e városok egyikébe menekül, Deu 19:12 akkor küldjenek érte városának a vénei, hozzák el onnan, és adják a vérbosszuló rokon kezébe, hogy meghaljon. Deu 19:13 Ne szánakozz rajta, hanem távolítsd el Izráelből az ártatlanul kiontott vért, akkor jól lesz dolgod. Deu 19:14 Ne mozdítsd el felebarátod határát, amelyet az elődök határoztak meg örökségedben, amikor örökölsz azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad birtokul. Deu 19:15 Nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy. Deu 19:16 Ha valaki ellen hamis tanú áll elő, és törvénytelenséggel vádolja őt, Deu 19:17 akkor az a két ember, akinek pere van egymással, álljon az ÚR színe elé, a papok és a bírák elé, akik akkor hivatalban lesznek. Deu 19:18 A bírák vizsgálják ki jól az ügyet, és ha hazudott a tanú, hazugságot vallott embertársa ellen, Deu 19:19 azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Deu 19:20 Hallják ezt meg a többiek is, és féljenek, és többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonosz dolgot. Deu 19:21 Ne szánakozz rajta! Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért! Deu 20:1 Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz Istened, az ÚR, aki felhozott téged Egyiptomból. Deu 20:2 Amikor készültök az ütközetre, lépjen elő a pap, és beszéljen a néphez. Deu 20:3 Ezt mondja nekik: Halld meg, Izráel! Ti most készültök megütközni ellenségeitekkel. Ne lágyuljon meg a szívetek, ne féljetek, ne rettegjetek, és ne rémüljetek meg tőlük! Deu 20:4 Mert Istenetek az ÚR veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket. Deu 20:5 A felügyelők pedig így beszéljenek a néphez: Van-e itt olyan ember, aki új házat épített, és még nem avatta fel? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki avassa fel azt, ha ő meghal a harcban. Deu 20:6 Van-e olyan ember, aki szőlőt ültetett, de még nem vette hasznát? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye hasznát, ha ő meghal a harcban. Deu 20:7 Vagy van-e olyan ember, aki eljegyzett egy leányt, de még nem vette el? Az menjen vissza a házához, nehogy másvalaki vegye azt el, ha ő meghal a harcban. Deu 20:8 Azután még ezt is mondják meg az elöljárók a népnek: Van-e itt olyan ember, aki fél, és lágy szívű? Az menjen vissza a házához, ne csüggessze el társainak a szívét a magáéhoz hasonlóan! Deu 20:9 Amikor a felügyelők befejezik a néphez intézett beszédüket, rendeljenek csapatparancsnokokat a nép élére. Deu 20:10 Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra. Deu 20:11 Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá. Deu 20:12 De ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül! Deu 20:13 És ha kezedbe adja Istened, az ÚR, akkor hányd kardélre a benne levő férfiakat mind. Deu 20:14 De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked adott Istened, az ÚR. Deu 20:15 Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók. Deu 20:16 De az itt lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az ÚR ad neked örökségül, ne hagyj életben egy lelket sem! Deu 20:17 Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat és a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR; Deu 20:18 azért, hogy meg ne tanítsanak benneteket mindazoknak az utálatos dolgoknak az elkövetésére, amelyeket ők isteneik tiszteletére elkövetnek, és így ne vétkezzetek Istenetek, az ÚR ellen. Deu 20:19 Ha egy várost hosszabb időn át tartasz körülzárva, és harcolsz ellene, hogy bevedd, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd ki azokat, mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön miattad. Deu 20:20 Csak azt a fát pusztítsd el és vágd ki, amelyről tudod, hogy nem gyümölcsfa. Abból építs ostromműveket az ellen a város ellen, amely harcban áll veled, míg csak el nem esik. Deu 21:1 Ha egy meggyilkolt embert találnak azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked birtokul, aki ott fekszik a mezőn, és nem lehet tudni, hogy ki ölte meg, Deu 21:2 akkor menjenek ki véneid és bíráid, és mérjék meg, milyen messze van a meggyilkolt a környező városoktól. Deu 21:3 Amelyik város legközelebb van a meggyilkolthoz, annak a városnak a vénei fogjanak egy üszőt, amellyel még nem dolgoztattak, amely még nem húzott igát. Deu 21:4 Vigyék az üszőt a város vénei egy állandó vizű patakhoz, ahol nem művelik és nem vetik be a földet, és szegjék nyakát az üszőnek ott a pataknál. Deu 21:5 Azután lépjenek elő a papok, Lévi fiai, mert őket választotta ki Istened, az ÚR, hogy szolgáljanak neki, és áldást mondjanak az ÚR nevével, és hogy az ő utasításuk szerint intézzenek el minden pert és minden testi sértést. Deu 21:6 A meggyilkolthoz legközelebb eső város vénei mossák meg kezüket az üsző fölött, amelynek a nyakát szegték a pataknál. Deu 21:7 Azután szólaljanak meg, és mondják: Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, és a szemünkkel sem láttuk. Deu 21:8 Bocsáss meg, URam, népednek, Izráelnek, amelyet megváltottál, és ne tulajdonítsd az ártatlan vért népednek, Izráelnek! Így bocsánatot nyernek a vérért. Deu 21:9 Te pedig úgy tisztítod meg magad az ártatlan vértől, ha megteszed, amit helyesnek lát az ÚR. Deu 21:10 Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és kezedbe adja azt Istened, az ÚR, és foglyokat is ejtesz, Deu 21:11 ha látsz a foglyok között egy szép termetű nőt, akit megkedvelsz, és feleségül akarsz venni, Deu 21:12 akkor vidd be a házadba, és az nyírja le a haját, és vágja le a körmét. Deu 21:13 Azután vesse le magáról azt a ruhát, amelyben foglyul ejtették, és lakjék a házadban, de hadd sirassa apját és anyját egy hónapig, és csak azután menj be hozzá. Így légy a férje, ő pedig a feleséged. Deu 21:14 Ha pedig később nem tetszik neked, bocsásd őt szabadon! Pénzért nem adhatod el, és ne bánj vele durván, hiszen a magadévá tetted. Deu 21:15 Ha valakinek két felesége van, és az egyiket szereti, a másikat pedig gyűlöli, és ha fiút szül neki mind a szeretett, mind a gyűlölt, de a gyűlöltnek a fia az elsőszülött, Deu 21:16 akkor - ha majd felosztja birtokát a fiai között - nem teheti elsőszülöttjévé a szeretett feleség fiát a gyűlöltnek a fiával szemben, aki elsőnek született, Deu 21:17 hanem a gyűlölt feleség fiát kell elsőszülöttnek elismernie, és annak kétszeres részt kell adnia mindenéből, mert férfierejének első termése az; őt illeti az elsőszülöttségi jog. Deu 21:18 Ha valakinek engedetlen és konok fia van, nem hallgat sem apjának, sem anyjának a szavára, és még ha megfenyítik, akkor sem hallgat rájuk, Deu 21:19 ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, Deu 21:20 és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiú engedetlen és konok, nem hallgat a szavunkra, dorbézoló és részeges. Deu 21:21 Akkor kövezzék azt halálra a város férfiai mind. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Az egész Izráel hallja meg ezt, és féljen! Deu 21:22 Ha valaki főbenjáró vétket követ el, és kivégzik, ha fára akasztod, Deu 21:23 ne maradjon a holttest éjjelre a fán. Okvetlenül temesd el még azon a napon, mert átkozott Isten előtt az akasztott ember. Ne tedd tisztátalanná földedet, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül! Deu 22:1 Ne nézd el, ha embertársadnak a marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz! Deu 22:2 Ha pedig nem lakik hozzád közel az embertársad, vagy nem ismered őt, akkor helyezd el a jószágot a magad házánál, és legyen nálad, amíg embertársad nem keresi; akkor add vissza neki! Deu 22:3 Ezt tedd embertársad szamarával, ezt tedd a ruhájával, és ezt tedd minden elveszett holmijával, amelyet megtalálsz. Nem szabad közömbösen elmenned mellette. Deu 22:4 Ne nézd el, ha embertársadnak a szamara vagy marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani! Deu 22:5 Nő ne viseljen férfiholmit, férfi se öltözzék női ruhába, mert utálja Istened, az ÚR mindazokat, akik ilyet tesznek. Deu 22:6 Ha útközben valamely fán vagy a földön madárfészket találsz, amelyben fiókák vagy tojások vannak, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az anyát a fiókákról. Deu 22:7 Az anyát okvetlenül ereszd el, és csak a fiókákat fogd meg, hogy jó dolgod legyen, és hosszú ideig élj! Deu 22:8 Ha új házat építesz, készíts korlátot a háztetőre, hogy vérontással ne szennyezd be házadat, ha valaki leesnék róla. Deu 22:9 Ne vess kétfélét szőlődbe, különben az elvetett mag is, meg a szőlő termése is mindenestül a szentély tulajdona lesz. Deu 22:10 Ne szánts együvé fogott ökörrel és szamárral! Deu 22:11 Ne öltözz olyan ruhába, amelyet gyapjúból és lenből szőttek egybe! Deu 22:12 Készíts bojtokat felsőruhád négy sarkára, amellyel takarózol! Deu 22:13 Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, de azután meggyűlöli, Deu 22:14 és álnokul megvádolja, rossz hírét terjeszti, és ezt mondja: Feleségül vettem ezt a nőt, de amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek, Deu 22:15 akkor fogja a lány apja és anyja a lány szüzességének a bizonyítékait, és vigyék a város véneihez a kapuba. Deu 22:16 Mondja ezt a lány apja a véneknek: Feleségül adtam lányomat ehhez az emberhez, de meggyűlölte, Deu 22:17 és most álnokul azzal vádolja, hogy nem találta szűznek a lányt, pedig itt vannak lányom szüzességének a bizonyítékai. Ezután terítsék ki a ruhát a város vénei elé. Deu 22:18 A város vénei pedig fogják meg azt az embert, és büntessék meg. Deu 22:19 Bírságolják meg száz ezüstre, és adják azt a lány apjának, mert rossz hírét terjesztette egy izráeli szűznek. A nő maradjon a felesége, és nem szabad elbocsátania egész életében. Deu 22:20 De ha igaz volt a vád, és a lány nem volt szűz, Deu 22:21 akkor vigyék a lányt apja házának a bejáratához, és kövezzék halálra a város férfiai, mivel gyalázatot követett el Izráelben azzal, hogy paráználkodott apja házában. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Deu 22:22 Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is. Így takarítsd ki a gonoszságot Izráelből! Deu 22:23 Ha valaki a városban találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, Deu 22:24 vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el a más asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszságot a magad köréből! Deu 22:25 De ha a mezőn találkozik egy férfi egy jegyben járó lánnyal, és megragadja a férfi, és vele hál, akkor csak a férfinak kell meghalnia, aki vele hált. Deu 22:26 A lányt azonban ne bántsátok, mert a lánynak nincs halálos vétke. Olyan dolog ez, mint amikor valaki rátámad embertársára, és meggyilkolja azt. Deu 22:27 Hiszen a mezőn találkozott vele; ha kiáltott is a jegyben járó lány, nem volt, aki megszabadítsa. Deu 22:28 Ha valaki egy el nem jegyzett szűz lánnyal találkozik, megragadja, és vele hál, és rajtakapják őket, Deu 22:29 akkor az a férfi, aki vele hált, adjon a lány apjának ötven ezüstöt, a lány pedig legyen a felesége, mivel erőszakot követett el rajta; nem is szabad elbocsátania egész életében. Deu 23:1 Ne vegye el senki apja feleségét, és ne emelje fel apja takaróját! Deu 23:2 Nem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez a zúzott heréjű, vagy kimetszett. Deu 23:3 Nem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez a kevert vérű, még a tizedik nemzedéke sem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez. Deu 23:4 Nem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez ammóni vagy móábi ember, még a tizedik nemzedékük sem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez, sohasem. Deu 23:5 Mert nem jöttek elétek kenyérrel és vízzel az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból, és mert felbérelték ellened Bálámot, Beór fiát, az arám-naharaimi Petórból, hogy átkozzon meg téged. Deu 23:6 De Istened, az ÚR, nem akarta Bálámot meghallgatni; sőt Istened, az ÚR, áldásra fordította az átkot, mivel szeret téged Istened, az ÚR. Deu 23:7 Ne törődj békességükkel és javukkal soha, egész életedben! Deu 23:8 Ne utáld az edómiakat, mert testvéreid ők! Ne utáld az egyiptomiakat, mert jövevény voltál országukban! Deu 23:9 Ezeknek a harmadik nemzedékben született fiai az ÚR gyülekezetéhez tartozhatnak. Deu 23:10 Ha táborba szállsz ellenségeid ellen, őrizkedj minden rossz dologtól! Deu 23:11 Ha valaki valamely éjszakai eset miatt nem tiszta, az menjen ki a táboron kívülre, ne maradjon benn a táborban. Deu 23:12 Estefelé mosakodjék meg, és naplementekor már bemehet a táborba. Deu 23:13 Legyen a táboron kívül egy hely, ahová félremégy. Deu 23:14 Legyen a fölszerelésed között ásó is, hogy amikor kinn leülsz, gödröt áshass vele, és betakarhasd, ami elment tőled. Deu 23:15 Mert Istened, az ÚR veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent, ne lásson ő nálad semmi szemérmetlenséget, mert elfordul tőled. Deu 23:16 Ne küldd vissza urához a rabszolgát, ha hozzád menekül urától! Deu 23:17 Hadd lakjék közötted azon a helyen, amelyet választ magának városaid közül, ahol jó neki. Ne nyomorgasd őt! Deu 23:18 Ne legyen szent helyeden parázna nő Izráel leányai közül, se parázna férfi Izráel fiai közül! Deu 23:19 Ne vidd a parázna nő bérét, se a parázna férfi keresményét Istenednek, az ÚRnak a házába, semmiféle fogadalom címén, mert mindkettő utálatos Istened, az ÚR előtt. Deu 23:20 Ne végy kamatot atyádfiától se pénz, se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni! Deu 23:21 Az idegentől vehetsz kamatot, de atyádfiától ne végy kamatot! Akkor megáld téged Istened, az ÚR minden vállalkozásodban azon a földön, ahová most bemégy, hogy birtokba vedd. Deu 23:22 Ha fogadalmat teszel Istenednek, az ÚRnak, ne halogasd annak a teljesítését, mert úgyis számon kéri tőled Istened, az ÚR, és vétek fog terhelni. Deu 23:23 Ha nem teszel fogadalmat, azzal nem vétkezel. Deu 23:24 Vigyázz azért, hogy megtedd, amit kimondasz, ha önkéntes áldozatot fogadsz Istenednek, az ÚRnak, ahogyan azt megígéred. Deu 23:25 Ha bemégy embertársad szőlőjébe, ehetsz szőlőt, ha megkívánod, és jóllakhatsz, de edénybe ne rakj! Deu 23:26 Ha bemégy embertársad gabonája közé, szakíthatsz a kezeddel kalászokat, de sarlóval ne vágj embertársad gabonájából! Deu 24:1 Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából. Deu 24:2 Ha az elmegy a házából, és egy másik emberhez megy feleségül, Deu 24:3 de a másik férj is meggyűlöli, válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi a házából, vagy ha meghal a második férj, aki feleségül vette, Deu 24:4 akkor nem veheti újra feleségül az első férje, aki elküldte őt, mert az ő számára tisztátalanná vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az ÚR előtt. Ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül! Deu 24:5 Ha valaki új házas, ne vonuljon hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Maradjon otthon kötelezettség nélkül egy évig, és örüljön feleségével, akit elvett. Deu 24:6 Ne vegyen zálogba senki kézimalmot vagy felső malomkövet, mert életet venne zálogba! Deu 24:7 Ha valakit rajtakapnak azon, hogy elrabol egy embert testvérei, Izráel fiai közül, és durván bánik vele, sőt eladja, az ilyen rabló haljon meg! Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! Deu 24:8 Vigyázz arra, hogy a poklos kiütésnél gondosan megtartsd és megtedd mindazt, amire a lévita-papok tanítanak. Vigyázzatok, és úgy tegyetek, ahogyan megparancsoltam nekik! Deu 24:9 Emlékezz vissza, hogy mit tett Istened, az ÚR Mirjámmal útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból! Deu 24:10 Ha kölcsönadsz valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy zálogot végy tőle! Deu 24:11 Állj meg kint, és az az ember, akinek kölcsönt adtál, maga vigye ki hozzád a zálogot. Deu 24:12 De ha nyomorult az az ember, ne feküdj le a zálogul vett ruhában, Deu 24:13 hanem még naplemente előtt add vissza neki a zálogot, hogy a saját ruhájában fekhessék le. Ő áldani fog téged, te pedig igaz leszel Istened, az ÚR előtt. Deu 24:14 Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki országodban, városaidban lakik. Deu 24:15 Még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap, mert nyomorult ő, és sóvárog utána, és az ÚRhoz kiált miattad; téged pedig vétek fog terhelni. Deu 24:16 Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért. Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia! Deu 24:17 Ne forgasd ki jogaiból a jövevényt és az árvát, és ne vedd zálogba az özvegy ruháját! Deu 24:18 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott onnan Istened, az ÚR. Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj. Deu 24:19 Ha learatod aratni valódat a mezőn, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni. Legyen az a jövevényé, árváé és özvegyé. Így megáldja Istened, az ÚR, kezed minden munkáját. Deu 24:20 Ha levered olajfád termését, utána már ne szedegess, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek. Deu 24:21 Ha leszüreteled szőlődet, utána már ne böngésszél, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek. Deu 24:22 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj. Deu 25:1 Ha viszály támad férfiak között, és törvény elé mennek, hogy ítélkezzenek fölöttük, és az igazat fölmentik, a bűnöst pedig elmarasztalják, Deu 25:2 akkor ha a bűnös verést érdemel, fektesse le a bíró, és veressen rá a jelenlétében annyit, amennyit a bűne miatt megérdemel. Deu 25:3 De csak negyvenet verethet rá, többet nem, mert ha ennél több ütést méret rá, akkor szemed láttára gyalázzák meg atyádfiát. Deu 25:4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját! Deu 25:5 Ha testvérek laknak együtt, és közülük az egyik meghal fiúgyermek nélkül, akkor az elhunytnak a felesége ne menjen hozzá idegen férfihoz. A sógora menjen be hozzá, és vegye feleségül mint sógora. Deu 25:6 A születendő első gyermek viselje az elhunyt testvér nevét, hogy ne töröljék ki annak a nevét Izráelből. Deu 25:7 De ha annak a férfinak nincs kedve elvenni a sógornőjét, akkor a sógornője menjen el a vénekhez a kapuba, és mondja ezt: A sógorom nem akarja fenntartani a testvére nevét Izráelben, nem akar engem elvenni. Deu 25:8 A város vénei hívják oda a férfit, és beszéljenek vele. És ha állhatatosan azt mondja, hogy nincs kedve elvenni, Deu 25:9 akkor lépjen oda hozzá a sógornője a vének szeme láttára, húzza le a sarut a férfi lábáról, köpje szembe, és ezt mondja: Így kell bánni azzal az emberrel, aki nem akarja építeni testvére háza népét! Deu 25:10 És nevezzék őt és háza népét Izráelben sarutlannak. Deu 25:11 Ha férfiak verekednek egymással, és egyiknek a felesége odamegy, hogy a férjét kiszabadítsa annak a kezéből, aki veri, és odanyúl a kezével, hogy megragadja annak a szeméremtestét, Deu 25:12 le kell vágni az asszony kezét irgalom nélkül. Deu 25:13 Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb. Deu 25:14 Ne legyen házadban kétféle véka, nagyobb és kisebb. Deu 25:15 Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked. Deu 25:16 Mert utálatos az ÚR előtt, Istened előtt mindenki, aki ilyet tesz; mindenki, aki hamisan cselekszik. Deu 25:17 Emlékezz arra, hogy mit tett veled Amálék népe útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból, Deu 25:18 amikor találkozott veled útközben, és levágta azokat, akik elgyengülve hátramaradtak, mert fáradt és kimerült voltál, az pedig nem félt az Istentől. Deu 25:19 Ha majd megadja neked Istened, az ÚR, hogy nyugodtan lehetsz a körülötted levő összes ellenségedtől azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked örök birtokul, akkor töröld el Amálék emlékét is az ég alól. El ne felejtsd! Deu 26:1 Amikor bemégy arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül, birtokba veszed azt, és letelepszel rajta, Deu 26:2 akkor vedd a föld termésének a legjavát, amelyet behordasz földedről, melyet Istened, az ÚR ad neked; tedd egy kosárba, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy ott lakjék az ő neve. Deu 26:3 Menj el a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az ÚR Isten előtt, hogy bejöttem arra a földre, amelyet esküvel ígért az ÚR atyáinknak, hogy nekünk adja. Deu 26:4 A pap vegye el kezedből a kosarat, és tegye le Istenednek, az ÚRnak oltára elé. Deu 26:5 Te pedig ezt mondd Istenednek, az ÚRnak a színe előtt: Bolyongó arámi volt az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és hatalmas néppé lett ott. Deu 26:6 Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, nyomorgattak, és kemény rabszolgamunkát végeztettek velünk. Deu 26:7 Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk segítségért, az ÚR pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. Deu 26:8 És kihozott bennünket az ÚR Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmet keltő jelek és csodák között. Deu 26:9 Azután behozott bennünket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. Deu 26:10 Azért hoztam most ide a föld termésének a legjavát, amelyet te adtál nekem, URam! Így tedd azt oda Istenednek, az ÚRnak színe elé, és borulj le Istenednek, az ÚRnak színe előtt. Deu 26:11 Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az ÚR ad neked és házad népének, örvendezz a lévitával és a nálad lakó jövevénnyel együtt! Deu 26:12 Amikor a harmadik esztendőben, a tizedadás évében hiánytalanul megadod egész termésednek a tizedét, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden, Deu 26:13 akkor ezt mondd Istenednek, az ÚRnak színe előtt: kivittem házamból a szent tizedet, oda is adtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, egészen a tőled kapott parancs szerint. Nem szegtem meg, és nem felejtettem el egyetlen parancsodat sem. Deu 26:14 Nem ettem belőle gyászomban, nem voltam tisztátalan, amikor kivittem, és nem adtam belőle halottnak. Hallgattam Istenemnek, az ÚRnak szavára, és mindent úgy tettem, ahogyan megparancsoltad. Deu 26:15 Tekints le szent lakóhelyedről, a mennyből, és áldd meg népedet, Izráelt és azt a földet, amelyet nekünk adtál, ahogyan esküvel ígérted meg atyáinknak; ezt a tejjel és mézzel folyó földet. Deu 26:16 Azt parancsolja a mai napon Istened, az ÚR, hogy teljesítsd ezeket a rendelkezéseket és döntéseket. Tartsd meg, és teljesítsd azokat teljes szívvel és lélekkel. Deu 26:17 Te ma azt kívánod az ÚRtól, hogy ő a te Istened legyen, mert te az ő útjain jársz, megtartod rendelkezéseit, parancsolatait és döntéseit, és hallgatsz a szavára. Deu 26:18 Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. Deu 26:19 Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az ÚRnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte. Deu 27:1 Ezután Mózes, Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek. Deu 27:2 Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked, állíts fel nagy köveket, és meszeld be azokat. Deu 27:3 Írd fel rájuk ennek a törvénynek minden igéjét, amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az ÚR ad neked; a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked az ÚR, atyáid Istene. Deu 27:4 Amikor átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál hegyén ezeket a köveket, ahogyan ma parancsolom nektek, és meszeljétek be azokat. Deu 27:5 Építs ott oltárt Istenednek, az ÚRnak; az oltár köveit ne vassal faragd ki. Deu 27:6 Terméskőből építsd Istenednek, az ÚRnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek, az ÚRnak. Deu 27:7 Mutass be békeáldozatot is, edd azt meg ott, és örvendezz Istenednek, az ÚRnak színe előtt! Deu 27:8 Írd rá a kövekre ennek a törvénynek minden igéjét tisztán és világosan! Deu 27:9 Azután így beszélt Mózes a lévita-papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az ÚRnak népévé. Deu 27:10 Hallgass azért Istenednek, az ÚRnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket én most megparancsolok nektek. Deu 27:11 Ilyen parancsot adott azon a napon Mózes a népnek: Deu 27:12 Ha átkeltek a Jordánon, a Garizim hegyén ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin. Deu 27:13 Az Ébál hegyén pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli. Deu 27:14 Azután a léviták szólaljanak meg, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek: Deu 27:15 Átkozott az, aki mesterember keze munkájával faragott, vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az ÚR, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen! Deu 27:16 Átkozott, aki gyalázza apját és anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:17 Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határkövét! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:18 Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:19 Átkozott, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:20 Átkozott, aki apja feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:21 Átkozott, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:22 Átkozott, aki a nővérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:23 Átkozott, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:24 Átkozott, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:25 Átkozott, aki vesztegetést fogad el azért, hogy egy ártatlan embert megöljön! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 27:26 Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem aszerint cselekszik! Az egész nép mondja rá: Ámen! Deu 28:1 Ha engedelmesen hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az ÚR. Deu 28:2 Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára. Deu 28:3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. Deu 28:4 Áldott lesz méhed gyümölcse, termőfölded gyümölcse és állataid ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Deu 28:5 Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. Deu 28:6 Áldott leszel jártodban-keltedben! Deu 28:7 Vereséggel sújtja az ÚR ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened, de hét úton menekülnek előled. Deu 28:8 Áldást bocsát az ÚR csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked. Deu 28:9 Az ÚR a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz. Deu 28:10 A föld valamennyi népe látni fogja, hogy az ÚR nevéről neveznek, és félnek tőled. Deu 28:11 Bővölködővé tesz téged az ÚR méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáidnak, hogy neked adja. Deu 28:12 Megnyitja az ÚR gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de te nem szorulsz kölcsönre. Deu 28:13 Elsővé tesz téged az ÚR, nem utolsóvá, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd azokat, Deu 28:14 és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól az igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem jársz más istenek után és nem szolgálsz azoknak. Deu 28:15 De ha nem hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged: Deu 28:16 Átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn. Deu 28:17 Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd. Deu 28:18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és termőfölded gyümölcse, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Deu 28:19 Átkozott leszel jártodban-keltedben. Deu 28:20 Átkot, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád az ÚR minden vállalkozásodban, amelybe belefogsz, úgyhogy hamarosan elpusztulsz, és elveszel gonosz cselekedeteid miatt, mivel elhagytál engem. Deu 28:21 Dögvészt hoz rád az ÚR, míg ki nem pusztít arról a földről, ahova bemégy, hogy birtokba vedd azt. Deu 28:22 Megver az ÚR sorvadással, lázzal és gyulladással, forrósággal és szárazsággal, aszállyal és gabonarozsdával. Üldözni fognak, míg ki nem pusztulsz. Deu 28:23 Fejed fölött az ég olyan lesz, mint az érc, alattad a föld pedig olyan, mint a vas. Deu 28:24 Eső helyett homokot és port ad földedre az ÚR, az égből száll rád, míg el nem pusztulsz. Deu 28:25 Vereséggel sújt téged az ÚR ellenségeid előtt. Egy úton vonulsz föl ellenük, de hét úton menekülsz előlük. Elrettentő példa leszel a föld minden országának. Deu 28:26 Holttested az ég összes madarainak és a föld állatainak az eledele lesz, és nem lesz, aki elriassza őket. Deu 28:27 Megver az ÚR egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. Deu 28:28 Megver az ÚR tébolyodással, vaksággal és elmezavarral. Deu 28:29 Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Nem leszel szerencsés utaidon, sőt elnyomott és kifosztott leszel mindenkor, és nem segít rajtad senki. Deu 28:30 Feleséget jegyzel el magadnak, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele, szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát. Deu 28:31 Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki. Deu 28:32 Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit. Deu 28:33 Földed gyümölcsét és mindazt, amiért fáradoztál, olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel. Deu 28:34 Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell. Deu 28:35 Megver az ÚR tetőtől talpig, rosszindulatú fekélyekkel térdeden és a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. Deu 28:36 Elhurcoltat az ÚR királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, olyan néphez, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, és szolgálni fogsz ott más isteneknek, fának és kőnek. Deu 28:37 Borzadva, példabeszédben, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a népek, amelyekhez elhajt téged az ÚR. Deu 28:38 Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. Deu 28:39 Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg. Deu 28:40 Minden határodban lesznek olajfáid, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. Deu 28:41 Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük. Deu 28:42 Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. Deu 28:43 A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz. Deu 28:44 Az fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, az lesz az első, te pedig az utolsó. Deu 28:45 Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérnek téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az ÚRnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked. Deu 28:46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. Deu 28:47 Nem szolgáltál Istenednek, az ÚRnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened. Deu 28:48 Éhezve és szomjazva, mezítelenül és mindent nélkülözve szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket rád bocsát az ÚR. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem pusztít téged. Deu 28:49 Rád hoz majd az ÚR messziről, a föld széléről egy nemzetet, amely lecsap rád, mint a saskeselyű, olyan nemzetet, amelynek a nyelvét nem érted, Deu 28:50 vad tekintetű nemzetet, amely nem kíméli az öreget, és nem kegyelmez a gyermeknek sem. Deu 28:51 Megeszi állataid ivadékát és termőfölded gyümölcsét, amíg ki nem pusztulsz. Nem hagy semmit gabonádból, mustodból és olajodból, teheneid elléséből és juhaid szaporulatából, míg tönkre nem tesz téged. Deu 28:52 Ostrom alá veszi minden városodat, míg le nem omlanak egész országodban a magas és erős kőfalak, amelyekben bízol. Ostromolni fogja minden városodat egész országodban, amelyet Istened, az ÚR adott neked. Deu 28:53 Megeszed méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak húsát, akiket ad neked Istened, az ÚR; az ostrom és szorongatás idejében, amikor szorongat ellenséged. Deu 28:54 A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember is irigyen néz testvérére, szeretett feleségére és még életben maradt fiaira, Deu 28:55 hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiainak a húsából, amelyet eszik, mivel nem maradt egyebe az ostrom és szorongatás idején, amikor szorongatja ellenséged minden városodat. Deu 28:56 Még az a gyengéd és elkényeztetett asszony is, aki olyan elkényeztetett és finomkodó volt, hogy a lábával sem akarta érinteni a földet, irigyen néz szeretett férjére, fiára és leányára, Deu 28:57 ha a méhlepényére gondol, amely elmegy tőle, és gyermekére, akit szül, mert titokban ezeket eszi meg, amikor mindenéből kifogy az ostrom nyomorúsága idején, amikor ellenséged ostromolja városaidat. Deu 28:58 Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az ÚRnak dicsőséges és félelmes nevét, Deu 28:59 akkor az ÚR csodálatos csapásokat küld rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú és tartós betegségeket. Deu 28:60 Rád hozza Egyiptom minden baját, és rád ragad mindaz, amitől irtózol. Deu 28:61 Mindenféle olyan betegséget és csapást is hoz rád az ÚR, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, míg csak ki nem pusztulsz. Deu 28:62 És bár olyan sokan voltatok, mint az égen a csillag, mégis kevesen maradtok meg, mert nem hallgattatok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára. Deu 28:63 És ahogyan örömét lelte az ÚR abban, hogy jót tehetett veletek, és megszaporított benneteket, ugyanúgy leli majd örömét abban is az ÚR, hogy tönkretesz és kipusztít benneteket. Kigyomlálnak benneteket arról a földről, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. Deu 28:64 Szétszór téged az ÚR az összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek. Deu 28:65 De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az ÚR. Deu 28:66 Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz. Deu 28:67 Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell. Deu 28:68 Visszavisz az ÚR Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondta neked, hogy nem látod meg többé. Ott áruljátok magatokat ellenségeiteknek rabszolgákul és rabnőkül, de nem vesz meg senki. Deu 28:69 Ezeknek az igéknek az alapján kötött szövetséget az ÚR parancsára Izráel fiaival Mózes Móáb földjén, azon a szövetségen kívül, amelyet a Hóreben kötött velük. Deu 29:1 Ezután összehívta Mózes az egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Saját szemetekkel láttátok, hogy mi mindent cselekedett az ÚR Egyiptom földjén a fáraóval, összes szolgájával és egész országával. Deu 29:2 Saját szemetekkel láttátok a nagy próbatételeket, azokat a nagy jeleket és csodákat. Deu 29:3 Csak értelmes szívet, látó szemet és halló fület nem adott nektek az ÚR máig sem. Deu 29:4 Pedig negyven évig vezettelek benneteket a pusztában, és nem szakadt le rólatok a ruha, a lábatokról sem szakadt le a saru; Deu 29:5 kenyeret nem ettetek, bort és szeszes italt sem ittatok, hogy megtudjátok: én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. Deu 29:6 Amikor elérkeztetek erre a helyre, kivonult ellenünk Szíhón, Hesbón királya és Óg, Básán királya, hogy megütközzék velünk, de megvertük őket. Deu 29:7 Elvettük országukat és odaadtuk örökségül a rúbeniaknak, a gádiaknak és a Manassé törzse felének. Deu 29:8 Tartsátok meg azért ennek a szövetségnek az igéit, és teljesítsétek azokat, hogy boldoguljatok minden dolgotokban. Deu 29:9 Ti ma mindnyájan az ÚRnak, Isteneteknek a színe előtt álltok, törzsfőitek, véneitek, felügyelőitek és minden izráeli férfi, Deu 29:10 gyermekeitek, asszonyaitok és a táborodban levő jövevények, még a favágók és vízhordók is, Deu 29:11 hogy elkötelezd magad Istenednek, az ÚRnak átokkal is fenyegető szövetségére, amelyet a mai napon köt veled az ÚR, a te Istened. Deu 29:12 Ma a maga népévé emel téged, ő pedig Istened lesz, ahogyan megígérte neked, és ahogyan megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Deu 29:13 De nemcsak veletek kötöm ezt az átokkal is fenyegető szövetséget, Deu 29:14 azokkal, akik ma itt vannak velünk, és itt állnak Istenünknek, az ÚRnak a színe előtt, hanem azokkal is, akik ma nincsenek itt velünk. Deu 29:15 Ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptomban, és hogyan vonultunk át a népek között, hiszen nektek kellett átvonulnotok. Deu 29:16 Láttátok förtelmes bálványaikat, amelyek fából és kőből, ezüstből és aranyból vannak. Deu 29:17 Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma elfordul az ÚRtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek. Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér! Deu 29:18 Ezért ha valaki hallja ennek az átoknak az igéit, és áldásban bizakodva ezt mondja: jó sorom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek! Pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt. Deu 29:19 Az ÚR nem fog megbocsátani, sőt fölgerjed az ÚR haragos indulata az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, ami meg van írva ebben a könyvben. Még a nevét is eltörli az ÚR az ég alól. Deu 29:20 Különválasztja az ilyet az ÚR Izráel minden törzséből, és romlást hoz rá, a szövetséghez tartozó átkok szerint, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben. Deu 29:21 Megkérdezi majd a következő nemzedék, vagyis az ezután születendő fiaitok, meg a messze földről érkező idegenek, akik látják a csapásokat és betegségeket, amelyekkel ezt a földet sújtotta az ÚR; Deu 29:22 és hogy az egész föld kiégett, csupa kénkő és só, nem lehet bevetni, nem kel ki és nem nő rajta egy árva fűszál sem; úgy elpusztult, mint Sodoma és Gomora, Admá és Cebóím, amelyeket lángoló haragjában elpusztított az ÚR; Deu 29:23 megkérdezik tehát majd mindazok a népek: Miért bánt el így az ÚR ezzel az országgal, és miért lángolt fel ilyen nagyon haragja ellene? Deu 29:24 Akkor így felelnek majd rá: Azért, mert elhagyták az ÚRnak, atyáik Istenének a szövetségét, amelyet akkor kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptomból, Deu 29:25 és más isteneket kezdtek tisztelni és imádni, olyan isteneket, akiket nem ismertek, akik nem hozzájuk tartoztak. Deu 29:26 Ezért haragra gerjedt az ÚR ez ellen az ország ellen, és ráhozta mindazt az átkot, amely meg van írva ebben a könyvben. Deu 29:27 Lángoló haragjában és nagy felháborodásában kitépte őket földjükből az ÚR, és eldobta őket más földre. Így van ez ma is. Deu 29:28 A titkok az ÚRéi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét. Deu 30:1 Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi, amelyeket eléd adtam, és megszívleled mindazok közt a népek közt, amelyekhez elűzött Istened, az ÚR, Deu 30:2 és ha megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és fiaiddal együtt teljes szívvel és teljes lélekkel hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma megparancsolom neked, Deu 30:3 akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az ÚR, könyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nép közül, amelyek közé elszórt Istened, az ÚR. Deu 30:4 Ha az ég széléig űzött is el Istened, az ÚR, még ott is összeszed, onnan is elhoz, Deu 30:5 és bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amely atyáid birtoka volt, és te is birtokba veszed, jót tesz veled, és jobban megszaporít mint atyáidat. Deu 30:6 Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az ÚR, szeretni fogod Istenedet, az URat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz. Deu 30:7 Mindezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre hárítja Istened, az ÚR, azokra, akik üldöztek téged. Deu 30:8 És te újra hallgatni fogsz az ÚR szavára, és teljesíted minden parancsolatát, amelyeket ma megparancsolok neked. Deu 30:9 Bővölködővé tesz Istened, az ÚR kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra öröme telik az ÚRnak abban, hogy jót tegyen veled, ahogyan öröme telt atyáidban, Deu 30:10 ha hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz teljes szívvel és teljes lélekkel. Deu 30:11 Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Deu 30:12 Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Deu 30:13 Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Deu 30:14 Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt! Deu 30:15 Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Deu 30:16 Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az URat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az ÚR azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd. Deu 30:17 De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled, Deu 30:18 kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. Deu 30:19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! Deu 30:20 Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az ÚR esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Deu 31:1 Mózes folytatta a beszédet egész Izráelhez e szavakkal. Deu 31:2 Ezt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok már, nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni. Az ÚR is megmondotta nekem: Nem kelhetsz át a Jordánon! Deu 31:3 Az ÚR, a te Istened maga kel át előtted, és kipusztítja azokat a népeket, és te meghódítod őket. Józsué kel majd át előttetek, ahogyan megmondotta az ÚR. Deu 31:4 Úgy bánik el azokkal az ÚR, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket. Deu 31:5 Hatalmatokba adja őket az ÚR, ti pedig mindenben úgy bánjatok el velük, ahogyan megparancsoltam nektek! Deu 31:6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Deu 31:7 Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az ÚR esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. Deu 31:8 Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj! Deu 31:9 Mózes leírta ezt a törvényt, és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az ÚR szövetségládáját hordozzák, meg Izráel összes véneinek. Deu 31:10 Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az adósságelengedés évének megszabott idejében, a sátoros ünnepen, Deu 31:11 amikor egész Izráel eljön, hogy megjelenjék Istenednek, az ÚRnak a színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, fel kell olvasni ezt a törvényt az egész Izráel előtt, fülük hallatára. Deu 31:12 Gyűjtsd össze a népet, a férfiakat, a nőket és a gyermekeket, meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallják meg, és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az URat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek minden igéjét. Deu 31:13 Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák meg, és tanulják meg, hogy féljék Istenüket, az URat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek. Deu 31:14 Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Közel van már az az idő, amikor meg kell halnod. Hívd ide Józsuét, és álljatok meg a kijelentés sátrában, mert megbízást akarok neki adni. Odament tehát Mózes és Józsué, és megálltak a kijelentés sátrában. Deu 31:15 Az ÚR pedig megjelent a sátorban felhőoszlopban, és a felhőoszlop megállt a sátor bejárata fölött. Deu 31:16 Az ÚR ezt mondotta Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz. Ez a nép pedig paráználkodni kezd annak a földnek idegen isteneivel, amelyre most bemegy. Elhagy engem, és megszegi szövetségemet, amelyet vele kötöttem. Deu 31:17 De akkor haragra lobbanok ellene, elhagyom őket, és elrejtem arcomat előlük, és megemészti őket a rájuk szakadó sok baj és nyomorúság. Akkor majd mondja, hogy azért szakadtak rám ezek a bajok, mert nincs velem Istenem! Deu 31:18 De én akkor egészen elrejtem arcomat minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mert más istenekhez fordult. Deu 31:19 Most pedig írjátok le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait, add a szájukba, mert ez az ének lesz a tanúm Izráel fiaival szemben. Deu 31:20 Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáinak. Eszik, jóllakik, meghízik, és mégis más istenekhez fordul; azoknak szolgálnak, engem pedig megvetnek, és megszegik szövetségemet. Deu 31:21 De amikor rászakad a sok baj és nyomorúság, akkor ez az ének, amely nem megy feledésbe utódainál sem, tanúskodni fog ellene, hogy ismertem szándékát, amelyet már most készít, mielőtt még bevittem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem neki. Deu 31:22 Mózes leírta azon a napon ezt az éneket, és megtanította rá Izráel fiait. Deu 31:23 Majd megbízást adott Isten Józsuénak, Nún fiának, és ezt mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg nekik. Én veled leszek! Deu 31:24 Amikor Mózes leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit elejétől végig, Deu 31:25 ezt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az ÚR szövetségládáját hordozták: Deu 31:26 Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek Isteneteknek, az ÚRnak a szövetségládája mellé, hogy ott tanúskodjék ellened. Deu 31:27 Mert én tudom, milyen lázadó és kemény nyakú vagy. Hiszen már most lázadók lettetek az ÚRral szemben, amikor még köztetek élek, mi lesz akkor a halálom után?! Deu 31:28 Gyűjtsétek hozzám törzseitek összes véneit és elöljáróitokat, hadd mondjam el nekik ezeket az igéket, és hadd hívjam ellenük tanúul az eget és a földet. Deu 31:29 Mert tudom, hogy halálom után nagyon el fogtok romlani, és letértek arról az útról, amelyet kijelöltem nektek. De végül majd utolér benneteket a veszedelem, ha azt teszitek, amit rossznak lát az ÚR, és kezetek csinálmányaival bosszantjátok őt. Deu 31:30 Ezután elmondta Mózes Izráel egész gyülekezete füle hallatára ezt az éneket, az utolsó szóig. Deu 32:1 Figyeljetek, ti egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! Deu 32:2 Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra. Deu 32:3 Bizony, az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Deu 32:4 Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. Deu 32:5 Elromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis nemzedék ez. Deu 32:6 Így fizettek ti az ÚRnak, ó, bolond és esztelen nép?! Hisz atyád ő, ki teremtett, ő alkotott s erőssé tett. Deu 32:7 Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják: Deu 32:8 A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint. Deu 32:9 Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a kimért öröksége. Deu 32:10 Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, Deu 32:11 mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket. Deu 32:12 Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. Deu 32:13 A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából. Deu 32:14 A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad. Deu 32:15 Meghízott Jesurún, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér, hájas lettél! - és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. Deu 32:16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották. Deu 32:17 Szellemeknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek. Deu 32:18 Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted; elfeledted Istent, aki világra hozott! Deu 32:19 Látta az ÚR, és megutálta bosszúságában fiait s leányait, Deu 32:20 és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen. Deu 32:21 Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket. Deu 32:22 Mert tűz lobban fel haragomtól, ég a Seól fenekéig, megemészti a földet s gyümölcsét, felgyújtja a hegyek alapjait. Deu 32:23 Veszedelmet halmozok rájuk, nyilaim mind rájuk szórom, Deu 32:24 éhség gyötri, láz emészti őket és a keserű halál; vérengző vadakat küldök rájuk és porban csúszó mérges kígyókat. Deu 32:25 Kint a fegyver gyilkol, bent meg a rémület: mind ifjat, mind szüzet, csecsemőt s vénembert. Deu 32:26 Szétzúzom őket - gondoltam -, kitörlöm emléküket a halandók közül, Deu 32:27 de tartok az ellenség gúnyjától, mert félreértik ellenfeleik, és azt mondják: a mi hatalmas kezünk, s nem az ÚR művelte ezt. Deu 32:28 Milyen tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen! Deu 32:29 Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük. Deu 32:30 Hogyan kergethet ezret egy, és hogy űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta, az ÚR kiszolgáltatta őket. Deu 32:31 Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal, ezt ellenségeink is megítélhetik. Deu 32:32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérges fürtök, a szemei keserűek. Deu 32:33 Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge. Deu 32:34 De el van ez téve nálam, lepecsételve kincstáramban. Deu 32:35 Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van vesztük napja, és siet, ami rájuk vár. Deu 32:36 Bizony, ítél az ÚR népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja. Deu 32:37 Hol vannak isteneik - mondja - és a szikla, akiben bíztak? Deu 32:38 Akik ették áldozataik kövérjét, itták italáldozataik borát, nosza rajta, segítsenek, rejtsenek el benneteket! Deu 32:39 Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs ki megmentsen kezemből. Deu 32:40 Kezem az égre emelem, s mondom: Örökké élek én! Deu 32:41 Ha villogó kardom megélesítem, és ítéletre nyújtom ki kezem, bosszút állok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek. Deu 32:42 Nyilam vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal: elesettek és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével. Deu 32:43 Dicsérjétek, ti nemzetek, annak népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de megbocsát földjének s népének! Deu 32:44 Így ment oda Mózes, és így mondotta el ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára, Józsuéval, Nún fiával együtt. Deu 32:45 Miután végig elmondta Mózes mindezeket a szavakat egész Izráel előtt, Deu 32:46 így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét! Deu 32:47 Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Deu 32:48 Ugyanezen a napon így szólt az ÚR Mózeshez: Deu 32:49 Menj föl ide, az Abárim-hegységbe, a Nebó hegyére, amely Móáb földjén, Jerikóval szemben van. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet én Izráel fiainak a birtokába adok! Deu 32:50 Azután meghalsz azon a hegyen, amelyre fölmégy, és elődeid mellé kerülsz, ahogyan a testvéred, Áron is meghalt a Hór hegyén, és elődei mellé került. Deu 32:51 Mert Izráel fiai között ti is hűtlenek voltatok hozzám a Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, és nem tekintettetek szentnek Izráel fiai között. Deu 32:52 Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok. Deu 33:1 Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt. Deu 33:2 Ezt mondta: A Sínairól jött az ÚR, a Széírről ragyogott rájuk, a Párán hegyéről tündökölt, megérkezett szent seregével, jobbján lángoló tűzzel. Deu 33:3 Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet. Deu 33:4 Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének, örökségül. Deu 33:5 Az ÚR lett Jesurún királya, mikor összegyűltek a nép vezetői, együvé Izráel törzsei. Deu 33:6 Éljen Rúben, ne haljon ki, ha kevés is a száma! Deu 33:7 Júdára ezt mondta: Hallgasd meg, URam, Júda szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha harcolnia kell kezével, segítsd ellenségével szemben! Deu 33:8 Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, perbe hívtad Meríbá vizeinél. Deu 33:9 Aki azt mondta, hogy nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték. Deu 33:10 Tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izráelt. Tömjént tesznek orcád elé, áldozatot oltárodra. Deu 33:11 Áldd meg, URam, amije van, gyönyörködj keze munkáiban! Támadói derekát törd le, és gyűlölőiét, hogy föl se kelhessenek! Deu 33:12 Benjáminra ezt mondta: Az ÚR szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; hegyhátai között lakik. Deu 33:13 Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az ÚR az ég fentről jövő ajándékával és a lent elterülő vizekkel: Deu 33:14 nap-érlelte ajándékkal, hold-sarjasztotta ajándékkal, Deu 33:15 az ősi hegyek javaival, az örök halmok ajándékával, Deu 33:16 a föld bőséges ajándékával, a csipkebokorban lakónak kegyével. Szálljon ez József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére! Deu 33:17 Pompás, mint az elsőnek ellett bika, a szarvai bölényszarvak, népeket teper le velük, egészen a föld széléig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezerei. Deu 33:18 Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz, és te, Issakár, ha sátradban vagy! Deu 33:19 Népeket hívnak hegyükre, ott igaz áldozatot hoznak, mert a tenger bőségét élvezik, a tengerpart rejtett kincseit. Deu 33:20 Gádra ezt mondta: Áldott, aki tág teret adott Gádnak! Elfekszik, mint az oroszlán, ha széttépett kart és fejet. Deu 33:21 Kiszemelte a legjavát, ott kapta törvényes részét, mikor összejöttek a nép vezetői. Az ÚR igazsága szerint járt el, döntései szerint, Izráellel együtt. Deu 33:22 Dánra ezt mondta: Dán oroszlánkölyök, Básánból tör elő. Deu 33:23 Naftálira ezt mondta: Naftáli kegyelmet nyer bőven, az ÚR áldásával teljes. Az övé lesz nyugat és dél. Deu 33:24 Ásérra ezt mondta: Áldott a fiak közt Ásér, testvéreinek kedvence, olajban füröszti lábát. Deu 33:25 Vas-, rézzáraid legyenek, élteden át tartson erőd! Deu 33:26 Nincs Jesurún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen. Deu 33:27 Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd! Deu 33:28 Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint. Deu 33:29 Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az ÚR! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz. Deu 34:1 Ezután fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó hegyére, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben van, és az ÚR megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, Deu 34:2 az egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, meg Júda egész földjét a nyugati tengerig, Deu 34:3 továbbá a Délvidéket a Jordán környékét és a pálmák városának, Jerikónak a völgyét Cóarig. Deu 34:4 És mondotta neki az ÚR: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ezt mondtam: a te utódaidnak adom. Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda. Deu 34:5 Ott halt meg Mózes, az ÚR szolgája, Móáb földjén, az ÚR akarata szerint. Deu 34:6 És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja. Deu 34:7 Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, és nem hagyta el életereje. Deu 34:8 Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán, amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje. Deu 34:9 Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan az ÚR megparancsolta Mózesnek. Deu 34:10 Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az ÚR. Deu 34:11 Mert őt küldte el az ÚR mindazoknak a jeleknek és csodáknak a véghezvitelére, amelyeket tett Egyiptom földjén a fáraóval, minden szolgájával és egész országával; Deu 34:12 és minden erős kézzel megteendő, minden nagy és félelmes dolog véghezvitelére, amelyeket megtett Mózes egész Izráel szeme láttára. Jos 1:1 Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: Jos 1:2 Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. Jos 1:3 Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. Jos 1:4 A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. Jos 1:5 Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Jos 1:6 Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Jos 1:7 Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Jos 1:8 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Jos 1:9 Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz. Jos 1:10 Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak: Jos 1:11 Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek a következőt: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nektek birtokul. Jos 1:12 A rúbenieknek, a gádiaknak és Manassé törzse felének ezt mondta Józsué: Jos 1:13 Emlékezzetek arra az igére, amelyet az ÚR szolgája, Mózes parancsolt nektek: Istenetek, az ÚR nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet. Jos 1:14 Feleségeitek, gyermekeitek és jószágaitok telepedjenek le ezen a földön, amelyet Mózes adott nektek a Jordánon túl. Ti pedig keljetek át harcra készen testvéreitek élén mind, akik vitéz harcosok vagytok, és segítsétek őket, Jos 1:15 amíg nyugalmat nem ad az ÚR testvéreiteknek éppúgy, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az ÚR ad nekik. Azután visszatérhettek birtokul kapott földetekre, hogy birtokoljátok azt, amit az ÚR szolgája, Mózes adott nektek a Jordánon túl, napkeletre. Jos 1:16 Azok pedig ezt válaszolták Józsuénak: Mindent megteszünk, amit parancsoltál, és megyünk mindenhová, ahová csak küldesz. Jos 1:17 Mindenben úgy hallgatunk rád is, ahogyan Mózesre hallgattunk, csak legyen veled is Istened, az ÚR, ahogyan Mózessel vele volt. Jos 1:18 Halállal lakoljon mindenki, aki ellene szegül parancsodnak, és nem hallgat szavadra, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor! Jos 2:1 Akkor Józsué, Nún fia, titkon két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót. Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, és ott lefeküdtek. Jos 2:2 De Jerikó királyát figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kémkedjenek az országban. Jos 2:3 Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot. Jos 2:4 Az asszony azonban fogta, és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. Jos 2:5 Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek őket! Jos 2:6 Pedig fölvitte őket a háztetőre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetőn. Jos 2:7 A városbeli férfiak pedig üldözőbe vették őket a Jordán gázlói felé vivő úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözők, bezárták. Jos 2:8 Még le sem feküdtek a kémek, amikor fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, Jos 2:9 és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az ÚR nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket, és remeg tőletek mindenki, aki ezen a földön lakik. Jos 2:10 Mert hallottuk, hogyan szárította ki az ÚR előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy a Jordánon túl, mit tettetek Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. Jos 2:11 Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn a mennyben és lenn a földön. Jos 2:12 Most azért esküdjetek meg nekem az ÚRra, hogy amint én szeretettel bántam veletek, ti is szeretettel bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, Jos 2:13 hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fiú- és nőtestvéreimet és mindenüket, és megmentitek életünket a haláltól. Jos 2:14 A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor majd az ÚR nekünk adja ezt a földet, szeretettel és igazságosan bánunk veled. Jos 2:15 Azután leeresztette őket kötélen az ablakon át - háza ugyanis a vár falánál volt, és így a várfalnál lakott -, Jos 2:16 és ezt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és rejtőzködjetek ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek. Azután menjetek utatokra! Jos 2:17 A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk. Jos 2:18 Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros fonálból font kötelet arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyűjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét. Jos 2:19 És akkor, aki csak kijön házad ajtaján az utcára, az maga lesz halálának az oka, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a házban. Jos 2:20 Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket. Jos 2:21 Az asszony így felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután elküldte őket, és azok elmentek. A piros kötelet pedig rákötötte az ablakra. Jos 2:22 A kémek elmentek, eljutottak a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözők vissza nem tértek. Keresték ugyan őket az üldözők mindenfelé, de nem találták. Jos 2:23 Azután visszatért a két férfi, lejöttek a hegyekből, átkeltek a Jordánon, és megérkeztek Józsuéhoz, Nún fiához. Elbeszélték neki mindazt, ami velük történt. Jos 2:24 Ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az ÚR azt az egész földet, máris reszket tőlünk annak a földnek minden lakója. Jos 3:1 Józsué másnap korán reggel fölkelt, fölkerekedtek Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz; ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. Jos 3:2 Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, Jos 3:3 és ezt parancsolták a népnek: Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az ÚRnak szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána. Jos 3:4 De legyen mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek közel hozzá. Így tudjátok majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton. Jos 3:5 Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az ÚR. Jos 3:6 A papoknak pedig ezt mondta Józsué: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt! Fölvették tehát a szövetség ládáját, és mentek a nép előtt. Jos 3:7 Az ÚR pedig ezt mondta Józsuénak: A mai napon kezdelek naggyá tenni az egész Izráel előtt, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Jos 3:8 Te azért parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Jordán vizének a széléhez, álljatok bele a Jordánba. Jos 3:9 Azután ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az ÚRnak beszédét! Jos 3:10 Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek - mondta Józsué -, és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a jebúsziakat: Jos 3:11 Íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy előttetek a Jordánon! Jos 3:12 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egy-egy férfit. Jos 3:13 És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az ÚRnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát. Jos 3:14 Akkor fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt. Jos 3:15 A ládát vivők megérkeztek a Jordánhoz, és a ládát vivő papok lába a folyó szélén belemerült a vízbe. A Jordán medre pedig az aratás idején mindvégig egészen tele volt. Jos 3:16 Egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, gátként feltornyosult egy nagy szakaszon Ádámnál, annál a városnál, amely Cáretán mellett volt. A pusztai tenger, azaz a Sós-tenger felé folyó víz pedig teljesen különvált. Így kelt át a nép Jerikóval szemben. Jos 3:17 Az ÚR szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon. Jos 4:1 Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az ÚR Józsuénak: Jos 4:2 Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit, Jos 4:3 és ezt a parancsot adjátok nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok. Jos 4:4 Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy férfit, Jos 4:5 és ezt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az ÚRnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára; Izráel törzseinek a száma szerint. Jos 4:6 Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, Jos 4:7 akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké. Jos 4:8 Izráel fiai úgy cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az ÚR mondta Józsuénak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott helyezték el azokat. Jos 4:9 Tizenkét követ állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig. Jos 4:10 A ládát vivő papok a Jordán közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Józsué az ÚR parancsára elmondott a népnek. Mindezt már Mózes így parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt. Jos 4:11 Miután az egész nép mindenestül átkelt, az ÚR ládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt. Jos 4:12 Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele is harcra készen kelt át Izráel fiai élén, ahogyan meghagyta nekik Mózes. Jos 4:13 Mintegy negyvenezer fölfegyverzett ember kelt át az ÚR színe előtt, hogy harcoljon Jerikó síkságán. Jos 4:14 Az ÚR naggyá tette azon a napon Józsuét egész Izráel szemében. Éppúgy tisztelték egész életében, mint ahogyan Mózest tisztelték. Jos 4:15 Az ÚR azt mondta Józsuénak: Jos 4:16 Parancsold meg a Bizonyság ládáját vivő papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból. Jos 4:17 Józsué tehát megparancsolta a papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból. Jos 4:18 Amikor kijöttek az ÚR szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt egész medrében, mint azelőtt. Jos 4:19 Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán. Jos 4:20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué, Jos 4:21 és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, Jos 4:22 magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. Jos 4:23 Mert Istenetek, az ÚR kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az ÚR a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, Jos 4:24 hogy megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az URat mindenkor. Jos 5:1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az ÚR a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és elállt a lélegzetük is Izráel fiai miatt. Jos 5:2 Abban az időben mondta az ÚR Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és végeztesd el újból Izráel fiai között a körülmetélést. Jos 5:3 Józsué tehát csinált kőkéseket, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon. Jos 5:4 Azért metélte őket körül Józsué, mert az Egyiptomból kijött egész férfinép, a harcosok mind meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból. Jos 5:5 Körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött; de a pusztában született nép közül senkit sem metéltek körül útközben, miután kijöttek Egyiptomból. Jos 5:6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, miközben az Egyiptomból kijött egész nép, valamennyi harcos elpusztult, mivel nem hallgattak az ÚR szavára. Ezért megesküdött az ÚR, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyet esküvel ígért meg az ÚR atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet. Jos 5:7 Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Ezek körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. Jos 5:8 Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a táborban maradtak, amíg erőre nem kaptak. Jos 5:9 Az ÚR pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. Jos 5:10 Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, elkészítették a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán. Jos 5:11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. Jos 5:12 A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették. Jos 5:13 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? Jos 5:14 Az pedig így felelt: Nem, hanem az ÚR seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? Jos 5:15 Az ÚR seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett. Jos 6:1 Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki. Jos 6:2 Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Lásd! A kezedbe adom Jerikót és királyát vitéz harcosaival együtt. Jos 6:3 Vegyétek hát körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így tégy hat napon át! Jos 6:4 Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok fújják meg a kürtöket. Jos 6:5 És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghalljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre. Jos 6:6 Józsué, Nún fia tehát hívatta a papokat, és így szólt hozzájuk: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét kosszarvból készült kürtöt az ÚR ládája előtt. Jos 6:7 A népnek pedig ezt mondta: Vonuljatok föl, vegyétek körül a várost, és a fegyveresek vonuljanak az ÚR ládája előtt. Jos 6:8 És úgy történt, ahogyan Józsué megmondta a népnek. A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az ÚR előtt vonult, és fújta a kürtöket. Az ÚR szövetségládája pedig utánuk haladt. Jos 6:9 A fegyveresek a kürtöket fúvó papok előtt haladtak, az utóvéd meg a láda után ment, és folyton fújták a kürtöket. Jos 6:10 A népnek ezt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, a hangotokat se lehessen hallani, és egy szó se jöjjön ki a szátokból addig, amíg azt nem mondom nektek, hogy törjetek ki harci kiáltásban. Jos 6:11 Körülvitette tehát az ÚR ládáját, megkerülve egyszer a várost. Azután visszatértek a táborba, és a táborban töltötték az éjszakát. Jos 6:12 Másnap korán reggel fölkelt Józsué, a papok pedig fölvették az ÚR ládáját. Jos 6:13 A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az ÚR ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket. A fegyveresek előttük haladtak, az utóvéd pedig követte az ÚR ládáját. Folyton fújták a kürtöket. Jos 6:14 A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át. Jos 6:15 Történt pedig a hetedik napon, hogy hajnalhasadtával fölkeltek, és az addigi szokás szerint megkerülték a várost, de hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. Jos 6:16 Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: Kiáltozzatok, mert nektek adja az ÚR a várost. Jos 6:17 Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az ÚRé az mindenestül! Csak a parázna Ráháb maradjon életben mindazokkal együtt, akik a házában vannak, mert elrejtette a követeket, akiket kiküldtünk. Jos 6:18 Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert felidézitek az átkot Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! Jos 6:19 Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az ÚRnak szenteljétek, azok az ÚR kincstárába kerüljenek. Jos 6:20 Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost. Jos 6:21 Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, ökröt, juhot és szamarat. Jos 6:22 A két férfinak pedig, akik kémkedtek azon a földön, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és mindenét, ahogyan megesküdtetek neki! Jos 6:23 Bementek tehát a kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és mindenét; kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. Jos 6:24 A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat, meg a réz- és vastárgyakat tették az ÚR házának a kincstárába. Jos 6:25 De a parázna Ráhábot, apja háza népét és mindenét életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott van mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué. Jos 6:26 Abban az időben mondta ezt az esküt Józsué: Átkozott legyen az ÚR előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! Jos 6:27 Az ÚR Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban. Jos 7:1 De Izráel fiai hibát követtek el a város kiirtásakor, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája, elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel fiai ellen. Jos 7:2 Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön. A férfiak fölmentek, és kémkedtek Ajban. Jos 7:3 Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. Jos 7:4 Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak Aj emberei elől. Jos 7:5 Megöltek közülük Aj emberei mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz. Jos 7:6 Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az ÚR ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. Jos 7:7 Közben ezt mondta Józsué: Jaj, URam, URam! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak azt határoztuk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! Jos 7:8 Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris meghátrált ellenségei előtt? Jos 7:9 Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? Jos 7:10 Az ÚR azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért estél arcra? Jos 7:11 Vétkezett Izráel, áthágták szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtandó dolgokból, loptak is, és titokban a holmijuk közé tették. Jos 7:12 Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben és azért hátráltak meg ellenségeik előtt, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót. Jos 7:13 Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert azt mondta az ÚR, Izráel Istene: Kiirtani való van nálad, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtani valót. Jos 7:14 Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsolás útján megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az ÚR, járuljanak ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az ÚR, jöjjenek ide a férfiak. Jos 7:15 Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert áthágta az ÚR szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben. Jos 7:16 Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. Jos 7:17 Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a férfiakat, és a sorsvetés Zabdit jelölte meg. Jos 7:18 Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmi fiát, Zabdi unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. Jos 7:19 Ekkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem. Jos 7:20 Ákán így válaszolt Józsuénak: Bizony, vétkeztem az ÚR, Izráel Istene ellen, mert ezt meg ezt tettem: Jos 7:21 Megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. Jos 7:22 Ekkor Józsué követeket küldött, ezek elfutottak a sátorba, és csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. Jos 7:23 Kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették az ÚR színe elé. Jos 7:24 Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór völgyébe. Jos 7:25 Ekkor azt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az ÚR ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. Jos 7:26 Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is megvan. Ekkor megszűnt az ÚR izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind a mai napig. Jos 8:1 Azután ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj, ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet, azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom Aj királyát, népét, városát és földjét. Jos 8:2 Úgy bánj Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával bántál, de a zsákmány és az állatok a ti prédátok lehet. Álljatok lesbe a várostól nyugatra! Jos 8:3 Elindult tehát Józsué az egész hadinéppel, és fölvonultak Aj ellen. Kiválasztott Józsué harmincezer erős vitézt, és elküldte őket éjjel. Jos 8:4 Ezt a parancsot adta nekik: Figyeljetek rám! Álljatok lesbe a városnál, a várostól nyugatra. Ne legyetek nagyon messze a várostól, és legyetek mindnyájan készenlétben! Jos 8:5 Én a velem levő egész néppel megközelítem a várost. Ha majd kijönnek ellenünk, mint először, elfutunk előlük. Jos 8:6 Ők utánunk fognak jönni annyira, hogy elszakítjuk őket a várostól, mert azt gondolják, hogy futunk előlük, mint először. Mi tehát futunk előlük. Jos 8:7 Ti akkor indítsatok támadást a leshelyről, és vegyétek birtokba a várost, mert Istenetek, az ÚR, kezetekbe adja azt. Jos 8:8 És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok föl azt. Az ÚR szava szerint cselekedjetek! Lássátok, ezt parancsoltam nektek! Jos 8:9 Azután elküldte őket Józsué. Azok elmentek a leshelyre, és elhelyezkedtek Bétel és Aj között, Ajtól nyugatra. Józsué pedig a nép között töltötte ezt az éjszakát. Jos 8:10 Korán reggel fölkelt Józsué, számba vette a népet, azután fölvonult Izráel véneivel a nép élén Aj ellen. Jos 8:11 Az egész vele levő hadinép felvonult. Így közeledtek, és megérkeztek a város alá. Tábort ütöttek Ajtól északra, úgyhogy egy völgy volt köztük és Aj között. Jos 8:12 Ekkor kijelölt mintegy ötezer embert, és lesbe állította őket Bétel és Aj között a várostól nyugatra. Jos 8:13 Így helyezték el a népet: a tábor egészét a várostól északra, a hátba támadókat pedig a várostól nyugatra. Józsué ezt az éjszakát a völgyben töltötte. Jos 8:14 Látta ezt Aj királya. A város férfiai pedig nagy hirtelen korán kivonultak, hogy harcoljanak Izráel ellen; a király és egész népe a kijelölt helyre ment, a síkság szélére, mert nem tudta, hogy lest vetettek neki a várostól nyugatra. Jos 8:15 Józsué és egész Izráel pedig, mintha vereséget szenvedtek volna tőlük, futásnak eredtek a puszta felé. Jos 8:16 Ekkor hadba szólították az egész népet, amely még a városban volt, hogy üldözzék őket. Üldözték is Józsuét, és elszakadtak a várostól. Jos 8:17 Nem maradt senki Ajban és Bételben, aki ne vonult volna ki Izráel ellen. A várost tárva-nyitva hagyták, és úgy üldözték Izráelt. Jos 8:18 Akkor ezt mondta az ÚR Józsuénak: Nyújtsd ki a kezedben levő dárdát Aj felé, mert a kezedbe adtam azt. Józsué kinyújtotta a kezében levő dárdát a város felé. Jos 8:19 Erre a lesben állók gyorsan fölkeltek helyükről, és futni kezdtek, amint Józsué kinyújtotta a kezét. Behatoltak a városba, elfoglalták, és nyomban felgyújtották a várost. Jos 8:20 Amikor az ajbeliek hátrafordultak, látták, hogy a város füstje száll az ég felé, és nincs módjuk se erre, se arra menekülni, mert a puszta felé menekült nép is visszafordult üldözői ellen. Jos 8:21 Amikor ugyanis látta Józsué és egész Izráel, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy a város füstje száll fölfelé, visszafordultak, és vágni kezdték az ajbelieket. Jos 8:22 A városban levők is kijöttek ellenük, és így az izráeliek közé kerültek. Ezek innen, azok onnan vágták őket, úgyhogy senki sem maradt, aki elfuthatott vagy elmenekülhetett volna. Jos 8:23 Aj királyát azonban élve fogták el, és Józsué elé vitték. Jos 8:24 Miután Izráel teljesen lemészárolta Aj összes lakosát a harcmezőn és a pusztában, ahol üldözték őket, és miután mind egy szálig elestek fegyver által, egész Izráel visszafordult Aj ellen és kardélre hányták az ott lakókat. Jos 8:25 Összesen tizenkétezer ajbeli férfi és nő hullott el ezen a napon. Jos 8:26 Józsué ugyanis nem eresztette le a kezét, amellyel a dárdát tartotta, amíg Aj valamennyi lakóját ki nem irtották. Jos 8:27 Csak az állatok és a város zsákmánya lett Izráel prédájává az ÚR szava szerint, ahogyan megparancsolta Józsuénak. Jos 8:28 Így perzselte föl Józsué Aj városát és mindörökre sivár romhalmazzá tette. Így van ez ma is. Jos 8:29 Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt egész estig. De naplementekor Józsué parancsára levették a holttestet a fáról, odadobták a városkapu elé, és nagy kőhalmot raktak föléje. Ott van az még ma is. Jos 8:30 Ekkor oltárt épített Józsué az ÚRnak, Izráel Istenének az Ébál hegyen, Jos 8:31 ahogyan megparancsolta Mózes, az ÚR szolgája Izráel fiainak, és ahogyan meg is van írva Mózes törvénykönyvében. Oltárt épített faragatlan kövekből, amelyekhez nem nyúltak vassal. Égőáldozatokat áldoztak azon az ÚRnak, és békeáldozatokat vágtak. Jos 8:32 És felírta ott a kövekre Mózes törvényének a mását; Izráel fiai előtt írta fel. Jos 8:33 Az egész Izráel, annak vénei, elöljárói és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, az ÚR szövetségládáját vivő lévita papokkal szemben, mind a jövevények, mind a született izráeliek, fele a Garizim hegye irányában, fele pedig az Ébál hegye irányában, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája megparancsolta, hogy így áldják meg Izráel népét első ízben. Jos 8:34 Azután fölolvasta Józsué a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, pontosan úgy, ahogyan meg van írva a törvénykönyvben. Jos 8:35 Mindabból, amit Mózes megparancsolt, egyetlen szó sem volt, amit ne olvasott volna föl Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, meg az asszonyok, gyermekek és jövevények előtt, akik köztük éltek. Jos 9:1 Meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak. Jos 9:2 Szövetkeztek egymással, hogy együttesen harcoljanak Józsué és Izráel ellen. Jos 9:3 De meghallották Gibeón lakói, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával, Jos 9:4 ezért ők cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra, meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket, Jos 9:5 a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt. Jos 9:6 Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk! Jos 9:7 Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok; hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget? Jos 9:8 Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttök? Jos 9:9 Azok ezt felelték neki: Igen messze földről jöttek szolgáid, Istenednek, az ÚRnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban vitt véghez. Jos 9:10 Meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és Óggal, Básán királyával Astárótban. Jos 9:11 Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk! Jos 9:12 Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthonunkban elláttuk magunkat vele, és elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, most meg már száraz és csupa morzsa lett. Jos 9:13 Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton. Jos 9:14 Akkor kezükbe vették az emberek azoknak az útravalóját, de az ÚR akaratát nem kérdezték meg. Jos 9:15 Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük, azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A népközösség vezetői pedig megesküdtek erre. Jos 9:16 Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak. Jos 9:17 Fölkerekedtek tehát Izráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azoknak városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárim. Jos 9:18 De nem koncolták fel őket Izráel fiai, mert a közösség vezetői megesküdtek nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódott az egész közösség a vezetők ellen. Jos 9:19 De a vezetők mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Nem bánthatjuk őket. Jos 9:20 Azt csináljuk velük, hogy életben hagyjuk őket, és akkor nem ér bennünket az ÚR haragja az eskü miatt, amivel megesküdtünk nekik. Jos 9:21 Azt mondták a vezetők, hogy életben maradhatnak, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói. Így határoztak róluk a vezetők. Jos 9:22 Józsué pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért csaltatok meg bennünket? Azt mondtátok, hogy nagyon messze laktok tőlünk, pedig köztünk laktok?! Jos 9:23 Legyetek hát átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, az Isten házának favágói és vízhordói! Jos 9:24 Azok ezt felelték Józsuénak: Mivel tudomásukra jutott szolgáidnak, hogy Istenetek, az ÚR megígérte szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja az egész országot, és kipusztítja előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettünk így. Jos 9:25 Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod! Jos 9:26 Józsué pedig így cselekedett velük: Megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és nem gyilkolták le őket. Jos 9:27 Azon a napon Józsué elrendelte, hogy a közösségnek, valamint az ÚR oltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt az ÚR. Így van ez ma is. Jos 10:1 Adónícedek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta Ajt, lakóit pedig teljesen kiirtotta, és hogy úgy tett Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával, és hogy Gibeón lakói békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak. Jos 10:2 Ezért nagyon megijedt, hiszen Gibeón nagy város volt, akárcsak egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, és csupa vitéz férfiak laktak benne. Jos 10:3 Adónícedek, Jeruzsálem királya tehát ezt az üzenetet küldte Hóhámnak, Hebrón királyának, Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfiának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón királyának: Jos 10:4 Jöjjetek hozzám, segítsetek nekem, és verjük meg Gibeónt, mert békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival. Jos 10:5 Erre összegyűlt, és felvonult az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész táboruk. Tábort ütöttek Gibeón alatt, és harcoltak ellene. Jos 10:6 Akkor a gibeóniak ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne hagyd cserben szolgáidat! Gyere föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg! Segíts rajtunk, mert a hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk! Jos 10:7 Erre fölvonult Józsué Gilgálból egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával. Jos 10:8 Az ÚR ezt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert a kezedbe adom őket! Senki sem állhat meg közülük előtted. Jos 10:9 Józsué hirtelen rájuk tört, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. Jos 10:10 Az ÚR megzavarta az ellenséget Izráel előtt, úgyhogy Izráel nagy vereséget mért rájuk Gibeónnál, üldözte őket a béthóróni hágó felé, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig. Jos 10:11 Amikor menekültek Izráel elől, az ÚR nagy jégesőt hullatott rájuk az égből a béthóróni lejtőn egészen Azékáig, és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel mészároltak le Izráel fiai. Jos 10:12 Amikor az ÚR Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel jelenlétében: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben! Jos 10:13 És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép. Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni egy teljes napig. Jos 10:14 Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna az ÚR, mert az ÚR harcolt Izráelért. Jos 10:15 Azután visszatért Józsué az egész Izráellel a gilgáli táborba. Jos 10:16 Az az öt király pedig elmenekült, és elrejtőzött a makkédai barlangban. Jos 10:17 De jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, akik a makkédai barlangban rejtőznek. Jos 10:18 Józsué ezt mondta: Gördítsetek nagy köveket a barlang szájára, és rendeljetek oda embereket, hogy őrizzék őket. Jos 10:19 Ti pedig ne álljatok meg, üldözzétek ellenségeiteket, vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni városaikba, mert kezetekbe adta őket Istenetek, az ÚR. Jos 10:20 Józsué és Izráel fiai igen nagy csapást mértek rájuk, és szinte teljesen megsemmisítették őket. Csak azok maradtak meg közülük, akik elmenekültek, és bejutottak a megerősített városokba. Jos 10:21 Ekkor visszatért az egész nép épségben Józsuéhoz a makkédai táborba. Senki se merte ezután fenyegetni Izráel fiait. Jos 10:22 Akkor ezt mondta Józsué: Nyissátok ki a barlang száját, és hozzátok ide hozzám azt az öt királyt a barlangból! Jos 10:23 Így cselekedtek. Odavitték hozzá a barlangból azt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákis királyát és Eglón királyát. Jos 10:24 Miután odavitték ezeket a királyokat Józsuéhoz, magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele jártak: Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára! Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára. Jos 10:25 Ekkor azt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz az ÚR minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok. Jos 10:26 Azután levágta őket Józsué, megölte, és felakasztotta őket öt fára. Ott maradtak a fákon fölakasztva egészen estig. Jos 10:27 Naplementekor Józsué parancsára levették őket a fákról, bedobták a barlangba, ahol rejtőzködtek, és nagy köveket raktak a barlang szájára. Ott vannak ezek még ma is. Jos 10:28 Makkédát is elfoglalta Józsué azon a napon, és kardélre hányta királyával együtt. Kiirtotta őket, minden élőlényt, amely benne volt; senkit sem hagyott elmenekülni. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogyan Jerikó királyával bánt. Jos 10:29 Majd átvonult Józsué egész Izráellel Makkédából Libná alá, és harcolni kezdett Libná ellen. Jos 10:30 Az ÚR ezt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Kardélre hányta a benne levő élőlényeket mind; senkit sem hagyott elmenekülni. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával. Jos 10:31 Libnából továbbvonult Józsué egész Izráellel Lákis alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene. Jos 10:32 Az ÚR Izráel kezébe adta Lákist, elfoglalták a második napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind, egészen úgy, ahogyan Libnával tették. Jos 10:33 Akkor fölvonult Hórám, Gézer királya, Lákis segítségére. De Józsué úgy megverte népével együtt, hogy senkit sem hagyott elmenekülni. Jos 10:34 Lákisból továbbvonult Józsué egész Izráellel Eglón alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene. Jos 10:35 Elfoglalták még azon a napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind. Kiirtotta azon a napon egészen úgy, ahogyan Lákissal tette. Jos 10:36 Felvonult azután Józsué Eglónból egész Izráellel Hebrónba, és harcolni kezdtek ellene. Jos 10:37 Elfoglalták azt meg a hozzátartozó városokat; királyát és az ott levő élőlényeket mind kardélre hányták. Senkit sem hagyott Józsué elmenekülni. Ugyanúgy bánt vele, mint Eglónnal, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind. Jos 10:38 Azután visszafordult Józsué az egész Izráellel Debír felé, és harcolni kezdett ellene. Jos 10:39 Elfoglalta azt és királyát, meg a hozzátartozó városokat. Kardélre hányta, és kiirtotta az ott levő élőlényeket mind. Senkit sem hagyott elmenekülni. Úgy bánt Debírrel és királyával, ahogyan Hebrónnal vagy ahogyan Libnával és királyával bánt. Jos 10:40 Így verte le Józsué az egész országot: a hegyvidéket és a Délvidéket, a Sefélá-alföldet és a dombvidéket és azok valamennyi királyát. Senkit sem hagyott elmenekülni, hanem kiirtott minden élőt, ahogyan megparancsolta Izráel Istene, az ÚR. Jos 10:41 Leverte őket Józsué Kádés-Barneától Gázáig és Gósen egész földjét Gibeónig. Jos 10:42 Mindezeket a királyokat és országukat egy hadjárattal foglalta el Józsué, mert Izráel Istene, az ÚR harcolt Izráelért. Jos 10:43 Azután visszatért Józsué egész Izráellel a gilgáli táborba. Jos 11:1 Amikor meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához, Jos 11:2 és azokhoz a királyokhoz, akik az északi hegyvidéken laktak, meg a Kinnerettől délre levő síkságon, Sefélá-alföldön, meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton; Jos 11:3 a keleten és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és jebúsziakhoz a hegyvidékre és a Hermón alatt lakó hivviekhez Micpá földjére. Jos 11:4 Ezek kivonultak egész táborukkal. Annyi volt a nép, mint a tenger partján a homok; ló és harci kocsi is igen sok volt. Jos 11:5 Mindezek a királyok egyesültek, és amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen. Jos 11:6 Akkor ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat! Jos 11:7 Józsué hirtelen rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megtámadta őket. Jos 11:8 Az ÚR pedig Izráel kezébe adta őket. Megverték, és üldözték őket Szídón-Rabbáig és Miszrefót-Májimig, és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni. Jos 11:9 Úgy tett velük Józsué, ahogyan meghagyta neki az ÚR: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta. Jos 11:10 Akkor visszafordult Józsué, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal. Mindezeknek a királyságoknak Hácór volt azelőtt a fővárosa. Jos 11:11 Kardélre hányta, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind, nem maradt meg egyetlen élő sem; Hácórt pedig fölperzselte. Jos 11:12 Ezeknek a királyoknak minden városát elfoglalta Józsué királyaikkal együtt, és kardélre hányta, kiirtotta őket, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája parancsolta neki. Jos 11:13 De a halmokon álló városokat nem perzselte föl Izráel, egyedül csak Hácórt perzselte fel Józsué. Jos 11:14 Ezeknek a városoknak minden zsákmánya és állata Izráel fiainak zsákmánya lett. Csak az embereket hányták kardélre, amíg mindenkit ki nem pusztítottak. Nem hagytak meg egy lelket sem. Jos 11:15 Ahogyan az ÚR megparancsolta szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué. Semmiben sem tért el attól, amit az ÚR Mózesnek parancsolt. Jos 11:16 Így foglalta el Józsué azt az egész országot: A hegyvidéket, az egész Délvidéket és Gósen egész földjét, a Sefélá-alföldet és a síkságot, Izráel hegyvidékét és alföldjét, Jos 11:17 a Kopaszhegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon völgyében a Hermón-hegy lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta, megölte. Jos 11:18 Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen. Jos 11:19 Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el. Jos 11:20 Mert az ÚR megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek. Jos 11:21 Abban az időben elment Józsué, és kipusztította az anákokat a hegyvidékről, Hebrónból, Debirből, Anábból, Júda egész hegységéből és Izráel egész hegységéből. Városaikkal együtt kiirtotta őket Józsué. Jos 11:22 Nem maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg. Jos 11:23 Így foglalta el Józsué az egész országot, egészen úgy, ahogyan az ÚR megígérte Mózesnek. Józsué pedig átadta azt Izráelnek, hogy birtokolják, mindegyik törzs a maga részét. És béke lett az országban a háború után. Jos 12:1 Az országnak a királyai, akiket Izráel fiai levertek, földjüket pedig birtokba vették a Jordánon túl napkeletre, az Arnón medrétől a Hermón-hegyig és a síkság egész keleti részét, ezek voltak: Jos 12:2 A Hesbónban lakó Szíhón, az emóriak királya uralkodott Aróértől, amely az Arnón patak partján, a patak középső szakaszánál volt, Gileád területének felén a Jabbók patakig, az ammóniak határáig, Jos 12:3 meg a síkságon a Kinneret-tenger keleti széléig, és a síkság tengerének, vagyis a Sós-tengernek a keleti széléig, Bét-Jesimót irányában, dél felé pedig a Piszga lejtőjéig. Jos 12:4 A refáiak maradékából való Ógnak, Básán királyának, aki Astárótban és Edreiben lakott, ez volt a területe: Jos 12:5 a Hermón hegységen és Szalkában uralkodott, meg az egész Básánon, a gesúriak és maakábeliek határáig, meg Gileád területének a felén, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig. Jos 12:6 Mózes, az ÚR szolgája és Izráel fiai verték le őket. Azután Mózes, az ÚR szolgája, a rúbenieknek és gádiaknak, meg Manassé törzse felének adta azt birtokul. Jos 12:7 Ezek annak az országnak a királyai, akiket Józsué és Izráel fiai a Jordánon túl nyugat felé vertek le, a Libánon völgyében fekvő Baal-Gádtól a Széír irányában emelkedő Kopaszhegyig. Izráel törzseinek adta ezt Józsué birtokul, mindegyiknek a maga részét; Jos 12:8 a hegyvidéken és a Sefélá-alföldön, a síkságon és a dombvidéken, a pusztában és a Délvidéken a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak területét: Jos 12:9 Jerikó királya: egy, Aj királya Bétel mellett: egy, Jos 12:10 Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya: egy, Jos 12:11 Jarmút királya: egy, Lákis királya: egy, Jos 12:12 Eglón királya: egy, Gézer királya: egy, Jos 12:13 Debir királya: egy, Geder királya: egy, Jos 12:14 Hormá királya: egy, Arád királya: egy, Jos 12:15 Libná királya: egy, Adullám királya: egy, Jos 12:16 Makkéda királya: egy, Bétel királya: egy, Jos 12:17 Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy, Jos 12:18 Afék királya: egy, Sárón királya: egy, Jos 12:19 Mádón királya: egy, Hácór királya: egy, Jos 12:20 Simrón-Meróón királya: egy, Aksáf királya: egy, Jos 12:21 Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy, Jos 12:22 Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy, Jos 12:23 a dóri dombvonulaton levő Dór királya: egy, a gilgáli Gójim királya: egy, Jos 12:24 Tirca királya: egy. Összesen harmincegy király. Jos 13:1 Amikor Józsué megöregedett, és megvénült, ezt mondta neki az ÚR: Te megöregedtél, megvénültél, pedig még igen sok birtokba veendő maradt az országban. Jos 13:2 Ez van még hátra az országból: a filiszteusok egész területe és a gesúriaké mind; Jos 13:3 az Egyiptomtól keletre fekvő terület, Sihórtól észak felé a kánaániakhoz tartozó Ekrón határáig; a filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, askelóni, gáti és ekróni; továbbá az avviak; Jos 13:4 délen a kánaániak egész földje és a szidóni Meárá egészen Afékig, az emóriak határáig. Jos 13:5 Azután a gebaliak földje és keleten az egész Libánon, a Hermón hegység lábánál fekvő Baal-Gádtól egészen a hamáti útig; Jos 13:6 a hegység egész lakossága a Libánontól Miszrefót-Majimig, az összes szidóni. Én magam űzöm ki őket Izráel fiai elől. Oszd csak ki sorsvetéssel Izráelnek örökségül, ahogyan megparancsoltam neked. Jos 13:7 Most azért oszd el ezt a földet örökségül a kilenc törzs és Manassé fél törzse között. Jos 13:8 Ugyanakkor a rúbeniek és gádiak is megkapták örökségüket, amit Mózes adott nekik a Jordánon túl keleten. Úgy osztották fel, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája adta nekik: Jos 13:9 Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, a várost a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkját Dibónig, Jos 13:10 meg az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak összes városát az ammóniak határáig; Jos 13:11 Gileádot, meg a gesúriak és maakátiak területét, az egész Hermón-hegységet és az egész Básánt Szalkáig; Jos 13:12 Básánban Óg egész királyságát, aki Astárótban és Edreiben uralkodott. Ő maradt meg a refáiak utódai közül, akiket Mózes vert le, és űzött el. Jos 13:13 De Izráel fiai nem űzték ki a gesúriakat és maakátiakat, ezért Gesúr és Maakát lakói ott vannak Izráel között még ma is. Jos 13:14 Csak Lévi törzsének nem adott örökséget: Izráel Istenének, az ÚRnak tűzáldozatait kapta örökségül az ígéret szerint. Jos 13:15 Rúben fiai törzsének ezt adta Mózes nemzetségenként. Jos 13:16 Övék lett a következő terület: Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, maga a város a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkja, Jos 13:17 Hesbón és a hozzátartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón, Jos 13:18 Jahcá, Kedémót, és Méfaat, Jos 13:19 Kirjátaim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből kiemelkedő hegyen, Jos 13:20 továbbá Bét-Peór, a Piszga dombvidéke és Bét-Hajjesímót. Jos 13:21 A fennsík összes városa és az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak egész királysága. Őt is megverte Mózes meg Midján fejedelmeit: Evít és Rekemet, Cúrt és Húrt is, meg Rebát, a Szíhónnak alárendelt vezéreket, akik az országban laktak. Jos 13:22 Bálámot, Beór fiát, a jóst is fegyverrel ölték meg Izráel fiai a többi lemészároltakkal együtt. Jos 13:23 Rúben fiainak területe tehát a Jordán és vidéke lett. Ez Rúben fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. Jos 13:24 Gád törzsének, Gád fiainak is Mózes adott örökséget nemzetségenként. Jos 13:25 Ez a terület jutott nekik: Jazér és Gileád összes városa és az ammóniak országának fele Aróérig, amely Rabbával szemben van, Jos 13:26 azután Hesbóntól Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig. Jos 13:27 A völgyben pedig Bét-Hárám, Bét-Nimrá, Szukkót és Cáfón, ami megmaradt Hesbón királyának, Szíhónnak a királyságából. Tehát a Jordán és vidéke, a Kinneret-tenger végéig a Jordánon túl keleten, Jos 13:28 ez Gád fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. Jos 13:29 Manassé törzse felének is Mózes adott örökséget. Ez jutott a Manassé fiai törzse felének nemzetségenként: Jos 13:30 az ő területük lett Mahanaimtól kezdve az egész Básán, Ógnak, Básán királyának az egész királysága és Jáírnak összes faluja, amely Básánban van, hatvan város. Jos 13:31 Továbbá Gileád fele és Astárót meg Edrei, Óg királyságának a városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének, nemzetségenként. Jos 13:32 Ezeket adta Mózes örökségül Móáb mezőségén, a Jordánon túl, Jerikótól keletre. Jos 13:33 Lévi törzsének azonban nem adott Mózes örökséget. Maga az ÚR, Izráel Istene az ő öröksége, ahogyan megígérte neki. Jos 14:1 Ez lett Izráel fiainak az öröksége Kánaán földjén. Eleázár pap és Józsué, Nún fia meg a törzsek családfői adták örökségül Izráel fiainak. Jos 14:2 Sorsolással osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózes által. Jos 14:3 Mert két és fél törzsnek még Mózes adott örökséget a Jordánon túl. Viszont a lévitáknak nem adott örökséget közöttük. Jos 14:4 Mivel József fiaiból két törzs lett, Manassé és Efraim, ezért a lévitáknak nem adtak osztályrészt az országban, hanem lakóhelyül városokat, az azokhoz tartozó legelőket pedig jószáguk és javaik részére. Jos 14:5 Úgy tettek Izráel fiai, és úgy osztották fel a földet, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek. Jos 14:6 Júda fiai Gilgálban Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott az ÚR Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad Kádés-Barneában. Jos 14:7 Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az ÚR szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. Jos 14:8 Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az URat. Jos 14:9 Azon a napon így esküdött meg Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel teljes mértékben követted az én Istenemet, az URat. Jos 14:10 Mostanáig életben tartott engem az ÚR, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az ÚR Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Jos 14:11 Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. Jos 14:12 Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az ÚR azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az ÚR, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az ÚR! Jos 14:13 Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának. Jos 14:14 Ezért lett Hebrón a kenizzi Kálébnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert teljes mértékben követte az URat, Izráel Istenét. Jos 14:15 Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. Azután béke lett az országban, nem volt háború. Jos 15:1 Ez jutott sorsolással Júda fiai törzsének nemzetségenként: Edóm határánál a Cin-puszta, Témán szélétől a Délvidék felé. Jos 15:2 Déli határuk a Sós-tenger végétől, a Délvidékre néző tengeröböltől indul ki, Jos 15:3 és délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, azután fölmegy délről Kádés-Barneához. Áthalad Hecrónon, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik. Jos 15:4 Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez a déli határotok. Jos 15:5 Kelet felé a Sós-tenger a határ a Jordán torkolatáig. Az északi határvonal a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik, Jos 15:6 és fölmegy a határ Bét-Hoglának, és északra Bét-Arábá mellett megy el. Azután fölmegy a határ a rúbeni Eben-Bóhanra. Jos 15:7 Azután az Ákór-völgytől Debir felé megy föl a határ, és észak felé fordul Gilgálnál, amely a pataktól délre eső Adummím-hágóval szemben van. Azután a Semes-forrás mellett halad el a határ, és vége a Rógél-forrásnál van. Jos 15:8 Innen fölmegy a határ a Ben-Hinnóm-völgynek a jebúszi hegyhát déli oldalánál, azaz Jeruzsálemnél. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm völgyével szemben van nyugatra, és a Refáim-völgy északi szélén van. Jos 15:9 A hegycsúcsról lekanyarodik a határ a Mé-Neftóah forráshoz, és az efróni hegyvidék városaihoz ér ki. Majd lekanyarodik a határ Baalá, azaz Kirjat-Jeárim felé. Jos 15:10 Baalától nyugatra fordul a határ a Széir hegység felé, áthalad a Jeárim-hegy, azaz a Keszálón északi oldalán. Innen lemegy Bét-Semesnek, és Timná felé halad. Jos 15:11 Azután tovább megy a határ az ekróni hegyháttól északra, és Sikkárónnak kanyarodik a határ, azután átmegy a Baalá-hegy felé, és elér Jabneélhez, úgyhogy a határ a tengernél végződik. Jos 15:12 A nyugati határ a Nagy-tenger partvidéke. Ez Júda fiainak a határa körös-körül nemzetségenként. Jos 15:13 Kálébnak, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak osztályrészt, ahogyan az ÚR megmondta Józsuénak: az anákok fővárosát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt. Jos 15:14 Káléb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahimant és Talmajt, Anák ivadékait. Jos 15:15 Innen felvonult Debir lakói ellen. Debir neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. Jos 15:16 Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. Jos 15:17 Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. Jos 15:18 Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? Jos 15:19 Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat, meg az Alsó-forrásokat. Jos 15:20 Ez Júda fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: Jos 15:21 Júda fiai törzsének legtávolabbi városai Edóm határánál a Délvidéken ezek lettek: Kabceél, Éder és Jágúr, Jos 15:22 Kíná, Dímóná és Adádá, Jos 15:23 Kedes, Hácór és Jitnán, Jos 15:24 Zíf, Telem és Beálót, Jos 15:25 Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór, Jos 15:26 Amám, Sema és Móládá, Jos 15:27 Hacar-Gaddá, Hesmón és Bét-Pelet, Jos 15:28 Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá, Jos 15:29 Baalá, Ijjím és Ecem, Jos 15:30 Eltólad, Keszíl és Hormá, Jos 15:31 Ciklag, Madmanná és Szanszanná, Jos 15:32 Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen huszonkilenc város falvaival együtt. Jos 15:33 A Sefélá-alföldön: Estáól, Corá és Asná, Jos 15:34 Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám, Jos 15:35 Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká, Jos 15:36 Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Tizennégy város falvaival együtt. Jos 15:37 Cenán, Hadásá és Migdal-Gád, Jos 15:38 Dilán, Micpe és Jokteél, Jos 15:39 Lákis, Bockat és Eglón, Jos 15:40 Kabbón, Lahmász és Kitlís, Jos 15:41 Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város falvaival együtt. Jos 15:42 Libná, Eter és Ásán, Jos 15:43 Jiftáh, Asná és Necíb, Jos 15:44 Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város falvaival együtt. Jos 15:45 Ekrón, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt. Jos 15:46 Ekróntól a tengerig az egész terület Asdód mellett, az ott levő falvakkal együtt. Jos 15:47 Asdód, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke. Jos 15:48 A hegyvidéken Sámír, Jattír és Szókó, Jos 15:49 Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debir, Jos 15:50 Anáb, Estemó és Áním, Jos 15:51 Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt. Jos 15:52 Arab, Dúmá és Esán, Jos 15:53 Jánúm, Bét-Tappúah és Aféká, Jos 15:54 Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város falvaival együtt. Jos 15:55 Máón, Karmel, Zíf és Juttá, Jos 15:56 Jizreel, Jokdeám és Zánóah, Jos 15:57 Kain, Gibeá és Timná. Tíz város falvaival együtt. Jos 15:58 Halhúl, Bét-Cúr és Gedór, Jos 15:59 Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt. Jos 15:60 Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárím és Rabbá. Két város falvaival együtt. Jos 15:61 A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká, Jos 15:62 Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedi. Hat város falvaival együtt. Jos 15:63 A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival Jeruzsálemben még ma is. Jos 16:1 József fiainak jutott sorsolással a jerikói Jordántól, Jerikó vizeitől keletre a puszta, amely Jerikótól a hegységbe Bétel felé visz. Jos 16:2 Azután továbbmegy a határ Bételtől Lúz felé, és átmegy az arkiak határára, Atárótig. Jos 16:3 Majd lemegy a tenger felé a jaflétiak határához, az alsó Bét-Hórón vidékéig és Gézerig, és a tengernél végződik. Jos 16:4 Megkapták örökségüket József fiai, Manassé és Efraim is. Jos 16:5 Ez lett Efraim fiainak a határa nemzetségenként: Örökségük határa keleten Atrót-Addártól húzódik a felső Bét-Hórónig, Jos 16:6 és eléri a határ a tengert. Északon Mikmetátnál kelet felé fordul a határ Taanat-Silónak, és átmegy azon Jánóahtól keletre. Jos 16:7 Jánóahtól lemegy Atárótba és Naarába, érinti Jerikót, és kiér a Jordánhoz. Jos 16:8 Tappúahtól nyugat felé megy a határ a Káná patakig, és a tengernél végződik. Ez Efraim fiai törzsének az öröksége nemzetségenként. Jos 16:9 De Manassé fiai örökségéből is hasítottak ki városokat Efraim fiainak, mindegyik várost a falvaival együtt. Jos 16:10 A Gézerben lakó kánaániakat azonban nem űzték ki. Ezért ott laknak a kánaániak Efraim között még ma is, de robotos szolgákká lettek. Jos 17:1 Megtörtént a sorsolás Manassé törzse számára is. Ez volt József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának, Gileád és Básán jutott, mert harcos ember volt. Jos 17:2 Manassé többi fiának is jutott nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semídá fiainak. Ezek József fiának, Manassénak a férfi leszármazottai nemzetségenként. Jos 17:3 De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Manassé dédunokája volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt. Jos 17:4 Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Józsuéhoz, Nún fiához meg a vezető emberekhez, és ezt mondták: Az ÚR megparancsolta Mózesnek, hogy testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget az ÚR parancsa szerint apjuk testvérei között. Jos 17:5 Így esett Manasséra tíz rész, a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. Jos 17:6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett. Jos 17:7 Manassé határa Ásértól Mikmetát felé vonult Sikemtől keletre. Azután dél felé fordult a határ Én-Tappúah lakói felé. Jos 17:8 Tappúah földje Manassénak jutott, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiaié lett. Jos 17:9 Azután lefelé megy a határ a Káná patak felé a pataktól délre. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa a pataktól északra volt, és a tengernél végződött. Jos 17:10 A déli rész Efraimé, az északi rész Manasséé lett, határa pedig a tenger. Északon Ásért érinti, keleten pedig Issakárt. Jos 17:11 Manassénak jutott Issakár és Ásér területén Bétseán a falvaival együtt, Jibleám a falvaival, Dór lakosai falvaikkal együtt, Éndór lakosai falvaikkal együtt, Taanak lakosai falvaikkal együtt, Megiddó lakosai falvaikkal együtt: a három dombvonulattal együtt. Jos 17:12 De magukat a városokat nem tudták birtokba venni Manassé fiai, a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön. Jos 17:13 Amikor megerősödtek Izráel fiai, robotmunkára fogták a kánaániakat; elűzni azonban nem űzték el őket. Jos 17:14 De József fiai így beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen a mi népünk nagy, mivel mindeddig megáldott minket az ÚR! Jos 17:15 Józsué azt felelte nekik: Ha nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke! Jos 17:16 Erre azt mondták József fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a sík földön lakó kánaániaknak vas harci kocsijaik vannak: Bétseánban és falvaiban is, meg a Jezréel síkságán is. Jos 17:17 Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy, nemcsak ez az egy kisorsolt birtok jut nektek, Jos 17:18 hanem egy egész hegyvidék jut nektek. Ha erdőség az, akkor irtsátok ki, és a tietek lesz egészen. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is. Jos 18:1 Izráel fiainak egész közössége összegyűlt Silóban. Ott helyezték el a kijelentés sátrát, miután meghódolt előttük az ország. Jos 18:2 De maradt Izráel fiai között még hét törzs, amelyeknek nem osztottak örökséget. Jos 18:3 Azért ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig késtek még elmenni és birtokba venni azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az ÚR? Jos 18:4 Jelöljetek ki törzsenként három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, járják be az országot, készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd jöjjenek el hozzám. Jos 18:5 Azután osszák fel maguk között hét részre. Júda maradjon meg a maga területén délen, József háza is maradjon meg a maga területén északon. Jos 18:6 Ti tehát készítsetek leírást arról a földről, a hét birtokrészről, és hozzátok ide hozzám, hogy kisorsoljam közöttetek Istenünknek, az ÚRnak színe előtt. Jos 18:7 De a lévitáknak nincs birtokrésze köztetek, mert az ÚR papi szolgálata az ő örökségük. Gád, Rúben és a Manassé-törzs fele pedig már megkapta örökségét a Jordánon túl keleten, amit Mózes, az ÚR szolgája adott nekik. Jos 18:8 El is indultak azok a férfiak, és elmentek. Amikor útra keltek, megparancsolta nekik Józsué, hogy készítsenek leírást az országról. Ezt mondta: Menjetek el, járjátok be az országot, és készítsetek róla leírást! Azután térjetek vissza hozzám, és én kisorsolom köztetek itt, Silóban, az ÚR színe előtt. Jos 18:9 Elmentek tehát a férfiak, bejárták az országot, és egy könyvben leírást készítettek a városokról és a hét birtokrészről. Azután visszamentek Józsuéhoz a silói táborba. Jos 18:10 Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban, az ÚR színe előtt, és felosztotta ott Józsué a földet Izráel fiai között; mindenki megkapta a maga részét. Jos 18:11 A sorsolás először Benjámin fiainak törzsére, annak nemzetségeire esett. A sorsolásban nekik jutott terület Júda fiai és József fiai közé esett. Jos 18:12 Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődik, majd fölmegy a határ a jerikói hegyhátra északon; azután a hegyvidéken át megy nyugat felé, és Bét-Áven pusztájánál ér ki. Jos 18:13 Onnan továbbmegy a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután leszáll a határ Atrót-Addár felé a hegyvidéken, az alsó Bét-Hóróntól délre. Jos 18:14 Majd elkanyarodik a határ, és a nyugati oldalon dél felé fordul; attól a hegytől délre, amely Bét-Hórónnal szemben van, és Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati oldal. Jos 18:15 A déli oldal Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik. Elkezdődik a határ nyugaton, és elér a Mé-Neftóah-forráshoz. Jos 18:16 Innen lemegy a határ annak a hegynek a lábához, amely a Ben-Hinnóm-völggyel szemben van a refáiak völgyétől északra. Azután lemegy a Hinnóm-völgybe, a jebúszi hegyhátra dél felé; lemegy a Rógél-forráshoz, Jos 18:17 majd északnak kanyarodik, és elér Én-Semesig, ahonnan kiér Gelílótig, az Adummím hágójával szemben, és lemegy a rúbeni Eben-Bóhanra. Jos 18:18 Azután átmegy a pusztasággal szemben levő hegyhátra észak felé, és lemegy a pusztaságba. Jos 18:19 Majd átmegy a határ Bét-Hoglá hegyhátára észak felé, és a határ a Sós-tenger északi öblénél végződik, a Jordán déli végénél. Ez a déli határ. Jos 18:20 A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiai örökségének a határa nemzetségeik körül. Jos 18:21 Ezek Benjámin fiai törzsének a városai nemzetségeinek megfelelően: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc. Jos 18:22 Bét-Arábá, Cemáraim és Bétel, Jos 18:23 Avvím, Párá és Ofrá, Jos 18:24 Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város falvaival együtt. Jos 18:25 Gibeón, Rámá és Beérót, Jos 18:26 Micpe, Kefírá és Mócá, Jos 18:27 Rekem, Jirpeél és Taralá, Jos 18:28 Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem; továbbá Gibat és Kirjat. Tizennégy város falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően. Jos 19:1 Másodszor Simeonra, Simeon fiainak törzsére esett a sors nemzetségenként. Az ő örökségük Júda fiainak az örökségén belül volt. Jos 19:2 Örökségük lett Beérseba, Seba és Móládá, Jos 19:3 Hacar-Súál, Bálá és Ecem, Jos 19:4 Eltólad, Betúl és Hormá, Jos 19:5 Ciklag, Bét-Markábót és Hacar-Szúszá, Jos 19:6 Bét-Lebáót és Sárúhen. Tizenhárom város falvaival együtt. Jos 19:7 Ain, Rimmón, Eter és Ásán. Négy város falvaival együtt. Jos 19:8 Továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalat-Beérig, a délvidéki Rámáig. Ez Simeon fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően. Jos 19:9 Júda fiainak a részéből adtak Simeon fiainak örökséget, mert Júda fiainak az osztályrésze elég nagy volt ehhez. Ezért kaptak örökséget Simeon fiai azoknak az örökségén belül. Jos 19:10 Harmadszor Zebulon fiaira, az ő nemzetségeikre esett a sors. Örökségük határa Szárídig ér. Jos 19:11 Fölmegy a határuk nyugatnak Maralá felé, érinti Dabbesetet, és érinti azt a patakot, amely Jokneámmal szemben van. Jos 19:12 Keleten Szárídtól keletre fordul Kiszlót-Tábór határán, azután Dobratnak megy, és fölmegy Jáfíáig. Jos 19:13 Onnan továbbmegy keleti irányban Gát-Héfernek és Ét-Kácínnak, majd elér Rimmónig, amely Néá felé terül el. Jos 19:14 Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és Jiftah-Él völgyében végződik. Jos 19:15 Ott van még Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem. Tizenkét város falvaival együtt. Jos 19:16 Ez Zebulon fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. Jos 19:17 Negyedszer Issakárra esett a sors, Issakár fiaira, az ő nemzetségeikre. Jos 19:18 Az ő területükön van Jezréel, Keszulót és Suném, Jos 19:19 Hafáraim, Síón és Anáharat, Jos 19:20 Rabbít, Kisjón és Ebec, Jos 19:21 Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Bét-Paccéc. Jos 19:22 Érinti a határ Tábórt, Sahacímát és Bétsemest, úgyhogy határuk a Jordánnál végződik. Tizenhat város falvaival együtt. Jos 19:23 Ez Issakár fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt. Jos 19:24 Ötödször Ásér fiainak a törzsére, az ő nemzetségeikre esett a sors. Jos 19:25 Az ő területükön van Helkat, Halí, Beten és Aksáf, Jos 19:26 Alammelek, Amád és Misál. Nyugaton érinti a határ a Karmelt és a Libnát-patakot. Jos 19:27 Innen kelet felé fordul Bét-Dágónnak, és érintkezik Zebulonnal és Jiftah-Él völgyével észak felé, érinti Bét-Émeket és Neíélt. Majd elér északon Kábúlig. Jos 19:28 Innen Ebrón, Rehób, Hammón és Káná mellett egészen Szidón-Rabbáig húzódik. Jos 19:29 Azután Rámá felé fordul a határ, egészen Tírusz erődített városáig. Majd Hószának fordul a határ, és a vége a tengernél van Hebeltől, Akzíbig. Jos 19:30 Ott van még Ummá, Afík és Rehób. Huszonkét város falvaival együtt. Jos 19:31 Ez Ásér fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. Jos 19:32 Hatodszor Naftáli fiaira esett a sors; Naftáli fiaira, az ő nemzetségeikre. Jos 19:33 Az ő határuk Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekeben és Jabneélen át Lakkúmig terjed, és a Jordánig ér el. Jos 19:34 Azután nyugat felé Aznót-Tábórnak fordul a határ, és onnan elér Húkókig. Délen Zebulonnal érintkezik, nyugaton meg Ásérral érintkezik. Keleten pedig a Jordánnal. Jos 19:35 A megerősített városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret, Jos 19:36 Adámá, Rámá és Hácór, Jos 19:37 Kedes, Edrei és Én-Hácór, Jos 19:38 Jirón, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bétsemes: tizenkilenc város falvaival együtt. Jos 19:39 Ez lett Naftáli fiai törzsének az öröksége nemzetségeinek megfelelően: ezek a városok falvaikkal együtt. Jos 19:40 Hetedszer Dán fiainak törzsére esett a sors, az ő nemzetségeikre. Jos 19:41 Az ő örökségük területén van Corá, Estáól és Ír-Semes, Jos 19:42 Saalabbin, Ajjálón és Jitlá, Jos 19:43 Élón, Timnátá és Ekrón, Jos 19:44 Elteké, Gibbetón és Baalat, Jos 19:45 Jehud, Bené-Berak és Gat-Rimmón, Jos 19:46 Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó előtt levő területtel együtt. Jos 19:47 De Dán fiai elvesztették területüket. Ezért felvonultak Dán fiai, és megtámadták Lesemet. Elfoglalták azt, és kardélre hányták, birtokba vették, és letelepedtek benne. Azután elnevezték Lesemet Dánnak, ősatyjuknak, Dánnak a nevéről. Jos 19:48 Ez Dán fiai törzsének az öröksége nemzetségenként: ezek a városok falvaikkal együtt. Jos 19:49 Amikor befejezték az örökségosztást az ország területén, akkor örökséget adtak Izráel fiai maguk között Józsuénak, Nún fiának is. Jos 19:50 Az ÚR parancsa szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: Timnat-Szerahot, az Efraim hegyvidékén. Felépítette a várost, és abban lakott. Jos 19:51 Ezeket a területeket osztotta ki örökségül Eleázár pap meg Józsué, Nún fia és az izráeli törzsek családfői sorsvetéssel Silóban, az ÚR színe előtt, a kijelentés sátrának a bejáratánál. Így fejezték be az ország felosztását. Jos 20:1 Ezután így szólt az ÚR Józsuéhoz: Jos 20:2 Mondd ezt Izráel fiainak: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által beszéltem nektek; Jos 20:3 hadd meneküljön oda a gyilkos, aki véletlenül és akaratán kívül ölt meg valakit. Legyenek azok menedékhelyeitek az elől, aki vérbosszút akar állni. Jos 20:4 Ha valaki egy ilyen városba menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, beszélje el ügyét a város véneinek füle hallatára. Azok pedig fogadják be maguk közé a városba, adjanak neki helyet, és lakjék köztük. Jos 20:5 Ha azután üldözi őt a vérbosszuló, ne szolgáltassák ki neki a gyilkost, mert akaratán kívül ölte meg embertársát, hiszen nem gyűlölte őt azelőtt. Jos 20:6 Lakjék abban a városban mindaddig, amíg a közösség elé nem áll ítélethozatalra, vagy amíg meg nem hal az a főpap, aki abban az időben lesz szolgálatban. Akkor ismét visszatérhet a gyilkos a maga városába és házába; abba a városba, amelyből elmenekült. Jos 20:7 Így különítették el Kedest Galileában, Naftáli hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén. Jos 20:8 A Jordánon túl, Jerikótól keletre, kijelölték Becert Rúben törzséből a pusztában, a fennsíkon, Rámótot Gileádban Gád törzséből és Gólánt Básánban Manassé törzséből. Jos 20:9 Ezek lettek a kijelölt városok Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények számára, hogy oda menekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne haljon meg a vérbosszuló kezétől, amíg a közösség elé nem áll. Jos 21:1 Azután odamentek a léviták családfői Eleázár paphoz és Józsuéhoz, Nún fiához meg az izráeli törzsek családfőihez, Jos 21:2 és így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: Az ÚR megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakóhelyül és legelőket állatainknak. Jos 21:3 Izráel fiai tehát ezeket a városokat adták a lévitáknak a maguk örökségéből a legelőkkel együtt az ÚR parancsa szerint: Jos 21:4 Amikor a kehátiak nemzetségeire esett a sors, a léviták között Áron pap fiainak tizenhárom város jutott sorsolással Júda törzséből, Simeon törzséből és Benjámin törzséből. Jos 21:5 Kehát többi fiának pedig tíz város jutott sorsolással Efraim törzse nemzetségeiből, Dán törzséből és Manassé törzse egyik feléből. Jos 21:6 Gérsón fiainak tizenhárom város jutott sorsolással Issakár törzse nemzetségeiből, Ásér törzséből, Naftáli törzséből és Manassé törzse másik feléből Básánban. Jos 21:7 Merári fiai nemzetségeinek tizenkét város jutott Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből. Jos 21:8 Izráel fiai tehát a lévitáknak adták ezeket a városokat legelőikkel együtt sorsolással, ahogyan Mózes által megparancsolta az ÚR. Jos 21:9 Júda fiainak a törzséből és Simeon fiainak a törzséből név szerint a következő városokat adták oda: Jos 21:10 A Lévi fiai közül, a Kehát nemzetségéből származó Áron fiainak, mert rájuk esett először a sors, Jos 21:11 nekik adták Anák atyjának városát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén a körülötte levő legelőkkel együtt. Jos 21:12 De a város mezejét és falvait Kálébnak, Jefunne fiának adták birtokul. Jos 21:13 Áron pap fiainak adták a gyilkosok menedékvárosát, Hebrónt legelőjével együtt, Libnát legelőjével együtt, Jos 21:14 Jattírt legelőjével együtt, Estemóát legelőjével együtt, Jos 21:15 Hólónt legelőjével együtt, Debirt legelőjével együtt, Jos 21:16 Aint legelőjével együtt, Juttát legelőjével együtt és Bétsemest legelőjével együtt: kilenc várost ebből a két törzsből. Jos 21:17 Benjámin törzséből pedig Gibeónt legelőjével együtt, Gebát legelőjével együtt, Jos 21:18 Anátótot legelőjével együtt és Almónt legelőjével együtt: négy várost. Jos 21:19 Áron fiainak, a papoknak összesen tizenhárom város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Jos 21:20 A Kehát fiai nemzetségeihez tartozó léviták közül Kehát többi fiának ezek a városok jutottak sorsolással Efraim törzséből: Jos 21:21 Nekik adták az Efraim hegyvidékén a gyilkosok menedékvárosát, Sikemet legelőjével együtt, továbbá Gézert legelőjével együtt, Jos 21:22 Kibcaimot legelőjével együtt és Bét-Hórónt legelőjével együtt: négy várost. Jos 21:23 Dán törzséből Eltekét legelőjével együtt, Gibbetónt legelőjével együtt, Jos 21:24 Ajjálónt legelőjével együtt, és Gat-Rimmónt legelőjével együtt: négy várost. Jos 21:25 Manassé törzse egyik feléből Taanakot legelőjével együtt és Gat-Rimmónt legelőjével együtt: két várost. Jos 21:26 Kehát fiai többi nemzetségének öszszesen tíz város jutott a legelőkkel együtt. Jos 21:27 A léviták nemzetségei közül Gérsón fiainak adták Manassé törzse másik feléből a gyilkosok menedékvárosát, Gólánt Básánban legelőjével együtt és Beesterát legelőjével együtt: két várost. Jos 21:28 Issakár törzséből Kisjónt legelőjével együtt, Dobratot legelőjével együtt, Jos 21:29 Jarmútot legelőjével együtt és Én-Gannímot legelőjével együtt: négy várost. Jos 21:30 Ásér törzséből Misált legelőjével együtt, Abdónt legelőjével együtt, Jos 21:31 Helkatot legelőjével együtt és Rehóbot legelőjével együtt: négy várost. Jos 21:32 Naftáli törzséből Galileában a gyilkosok menedékvárosát, Kedest legelőjével együtt, Hammót-Dórt legelőjével együtt és Kartánt legelőjével együtt: három várost. Jos 21:33 A gérsóni nemzetségeknek összesen tizenhárom város jutott a legelőkkel együtt. Jos 21:34 A többi lévitának, Merári fiai nemzetségeinek adták Zebulon törzséből Jokneámot legelőjével együtt, Kartát legelőjével együtt, Jos 21:35 Dimnát legelőjével együtt és Nahalált legelőjével együtt: négy várost. Jos 21:36 Rúben törzséből Becert legelőjével együtt, Jahcát legelőjével együtt, Jos 21:37 Kedémótot legelőjével együtt és Méfáatot legelőjével együtt: négy várost. Jos 21:38 Gád törzséből Gileádban a gyilkosok menedékvárosát, Rámótot legelőjével együtt, Mahanaimot legelőjével együtt, Jos 21:39 Hesbónt legelőjével együtt és Jazért legelőjével együtt: összesen négy várost. Jos 21:40 A léviták többi nemzetségei közül Merári fiai nemzetségeinek jutott sorsolással tizenkét város. Jos 21:41 A lévitáknak tehát összesen negyvennyolc város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt Izráel fiai birtokaiból. Jos 21:42 Ezekhez a városokhoz városonként legelő is tartozott körös-körül. Így volt mindegyik városnál. Jos 21:43 Így adta oda az ÚR Izráelnek az egész országot, amelyről esküvel ígérte, hogy atyáiknak adja. Birtokba is vették, és letelepedtek benne. Jos 21:44 Nyugalmat is adott nekik az ÚR mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak. Senki sem tudott megállni velük szemben ellenségeik közül. Minden ellenségüket kezükbe adta az ÚR. Jos 21:45 Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az ÚR Izráel házának tett. Mind beteljesedett. Jos 22:1 Akkor összehívatta Józsué a rúbenieket, gádiakat és Manassé törzse felét, Jos 22:2 és ezt mondta nekik: Megőriztétek mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok a szavamra, pontosan úgy, ahogyan megparancsoltam nektek. Jos 22:3 Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn át mind a mai napig, hanem hűségesen megtartottátok Isteneteknek, az ÚRnak parancsát. Jos 22:4 Most már nyugalmat adott Istenetek, az ÚR, testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az ÚR szolgája a Jordánon túl. Jos 22:5 Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy megtartsátok azt a parancsot és törvényt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek: Szeressétek Isteneteket, az URat, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok teljes szívvel és teljes lélekkel! Jos 22:6 Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué. Ők pedig elmentek sátraikba. Jos 22:7 Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban. A másik felének pedig Józsué adott testvéreik között a Jordánon innen, a nyugati oldalon. Ezeket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket. Jos 22:8 Ezt mondta nekik: Menjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel: igen sok jószággal, ezüsttel és arannyal, rézzel és vassal, meg igen sok ruhával. De osszátok meg testvéreitekkel az ellenségtől szerzett zsákmányt! Jos 22:9 Akkor megfordultak, és eltávoztak Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fele Izráel fiaitól a Kánaán földjén levő Silóból, elmentek Gileád földjére, arra a földre, amelyet birtokba vettek az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint. Jos 22:10 Amikor Gelílótba értek, amely Kánaán földjén a Jordán mellett van, oltárt építettek ott, a Jordán mellett Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele; egy feltűnően nagy oltárt. Jos 22:11 Izráel fiai azonban meghallották, hogy oltárt építettek Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele Kánaán földjének a szélén, a Jordán mellett, Gelílótnál az izráeli oldalon. Jos 22:12 Amikor ezt Izráel fiai meghallották, összegyűlt Izráel fiainak egész közössége Silóban, hogy hadat indítsanak ellenük. Jos 22:13 Ekkor elküldték Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére Eleázár pap fiát, Fineást, Jos 22:14 és vele együtt tíz vezető embert; nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel valamennyi törzséből. Mindegyikük a maga nagycsaládjának a feje volt Izráel nemzetségei között. Jos 22:15 Amikor megérkeztek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére, így beszéltek hozzájuk: Jos 22:16 Ezt üzeni az ÚR egész közössége: Micsoda hűtlenséget követtetek el Izráel Istene ellen, hogy máris elfordultatok az ÚRtól? Ti most az ÚR ellen lázadtatok azzal, hogy oltárt építettetek magatoknak! Jos 22:17 Nem elég, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még meg sem tisztultunk máig sem, és amely miatt csapás érte az ÚR közösségét? Jos 22:18 Ti meg máris elfordultatok az ÚRtól? Pedig ha ti ma fellázadtok az ÚR ellen, holnap ő Izráel egész közösségére fog haragudni. Jos 22:19 Ha tisztátalan föld a ti birtokotok, jöjjetek át erre a földre, amely az ÚR birtoka: ahol az ÚR hajléka van, és legyen közöttünk a birtokotok. De az ÚR ellen ne lázadjatok fel, és ellenünk se lázadjatok azzal, hogy oltárt építetek magatoknak Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül. Jos 22:20 Amikor Ákán, Zerah fia hűtlenül bánt a kiirtásra rendelt dolgokkal, Izráel egész közösségére haragudott meg az ÚR, és nemcsak az az egy ember pusztult el a bűn miatt! Jos 22:21 Ekkor megszólaltak Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele, és így szóltak Izráel nemzetségfőihez: Jos 22:22 Tudja az ÚR, az erős Isten, az ÚR, az erős Isten, és tudja meg Izráel is, hogy lázadás, vagy az ÚR elleni hűtlenség-e ez?! Ha igen, úgy ne segítsen meg bennünket ezen a napon! Jos 22:23 Maga az ÚR vizsgálja meg, hogy azért építettünk-e oltárt, hogy elforduljunk az ÚRtól, és égőáldozatot meg ételáldozatot áldozzunk, vagy békeáldozatot mutassunk be rajta! Jos 22:24 Sőt inkább azért csináltuk ezt, mert attól tartunk, hogy holnap ezt mondják a ti fiaitok a mi fiainknak: Mit akartok ti az ÚRtól, Izráel Istenétől? Jos 22:25 Hiszen a Jordánt határrá tette az ÚR köztünk és köztetek, Rúben fiai és Gád fiai; nincs nektek közötök az ÚRhoz! Így a ti fiaitok lesznek az okai annak, ha a mi fiaink nem félik majd az URat. Jos 22:26 Azért ezt mondtuk: Fogjunk hozzá, és építsük meg ezt az oltárt, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, Jos 22:27 hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek, meg az utánunk következő nemzedékek között arra, hogy mi az URat akarjuk tisztelni az ő színe előtt bemutatott égőáldozatainkkal, véresáldozatainkkal és békeáldozatainkkal. Ne mondhassák holnap a ti fiaitok a mi fiainknak: Nincs nektek közötök az ÚRhoz! Jos 22:28 Azt mondtuk tehát: Ha ezt mondják nekünk vagy a jövő nemzedéknek, akkor azt feleljük: Nézzétek az ÚR oltárának a mását, amelyet atyáink készítettek, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek. Jos 22:29 Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az ÚR ellen, és elforduljunk ma az ÚRtól azzal, hogy égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra való oltárt építsünk Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van. Jos 22:30 Amikor meghallotta Fineás pap és a közösség vezető emberei, meg Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, azokat a szavakat, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai mondtak, tetszett nekik. Jos 22:31 Ezért azt mondta Fineás, Eleázár pap fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Most már tudjuk, hogy köztünk van az ÚR, mert nem követtetek el ilyen módon hűtlenséget az ÚR ellen. Így hát megmentettétek Izráel fiait az ÚR kezétől. Jos 22:32 Ezután visszatértek Fineás, Eleázár pap fia és a vezető emberek Rúben fiaitól és Gád fiaitól, Gileád földjéről Kánaán földjére, Izráel fiaihoz, és előadták nekik a dolgot. Jos 22:33 Tetszett ez a dolog Izráel fiainak is, ezért áldották az Istent Izráel fiai. Nem gondoltak többé arra, hogy hadat indítsanak azok ellen és elpusztítsák azt a földet, ahol Rúben fiai és Gád fiai laktak. Jos 22:34 Az oltárt pedig így nevezték Rúben fiai és Gád fiai: Bizonyság ez közöttünk, hogy az ÚR az Isten! Jos 23:1 Hosszú idő telt el azután, hogy az ÚR nyugalmat adott Izráelnek minden ellenségétől körös-körül. Józsué is megvénült, megöregedett. Jos 23:2 Ekkor összehívta Józsué egész Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én megvénültem, megöregedtem. Jos 23:3 Láttátok mindazt, amit Istenetek, az ÚR tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az ÚR harcolt értetek. Jos 23:4 Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát, meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a nagy tengerig napnyugaton. Jos 23:5 Istenetek, az ÚR maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az ÚR. Jos 23:6 Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! Jos 23:7 Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek őket, és ne boruljatok le előttük! Jos 23:8 Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az ÚRhoz, ahogyan a mai napig tettétek! Jos 23:9 Nagy és erős népeket űzött ki előletek az ÚR. Előttetek azonban senki sem állhatott meg mindmáig. Jos 23:10 Egy közületek elűz ezret, mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. Jos 23:11 Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az URat! Jos 23:12 Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, Jos 23:13 akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Istenetek, az ÚR ezeket a népeket előletek. Sőt tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek. Jos 23:14 Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. Jos 23:15 De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az ÚR megígért nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek,az ÚR. Jos 23:16 Ha megszegitek Isteneteknek, az ÚRnak a szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azok előtt borultok le, akkor föllángol majd ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott. Jos 24:1 Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, egybehívta véneit, családfőit, bíróit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé. Jos 24:2 Ekkor azt mondta Józsué az egész népnek: Így szól az ÚR, Izráel Istene: A folyamon túl laktak régen atyáitok, Ábrahámnak és Náhórnak az apja, Táré, és más isteneket tiszteltek. Jos 24:3 De kivettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait, Izsákot adtam neki, Jos 24:4 Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam; Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba. Jos 24:5 Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük. Azután kihoztalak benneteket. Jos 24:6 Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerig. De üldözték atyáitokat az egyiptomiak harci kocsikkal és lovasokkal a Vörös-tengerig. Jos 24:7 Akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk eresztette a tengert, és az elborította őket. Szemetekkel láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal. Azután a pusztában laktatok hosszú ideig. Jos 24:8 Majd bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak, és azok harcoltak ellenetek. De a kezetekbe adtam őket, és birtokba vettétek a földjüket. Őket pedig kipusztítottam előletek. Jos 24:9 Azután fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. Jos 24:10 Én azonban nem akartam meghallgatni Bálámot, hanem meg kellett áldania benneteket, és így kimentettelek benneteket a kezéből. Jos 24:11 Azután átkeltetek a Jordánon, és elérkeztetek Jerikóhoz. Hadakoztak ellenetek Jerikó polgárai, az emóriak, a perizziek, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a jebúsziak, de a kezetekbe adtam őket. Jos 24:12 Rettenetes félelmet bocsátottam rájuk, és az futamította meg az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad. Jos 24:13 Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis letelepedtetek bennük; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk. Jos 24:14 Most azért az URat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és az URat szolgáljátok! Jos 24:15 De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk! Jos 24:16 Erre válaszolt a nép, és ezt mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és más isteneket szolgáljunk! Jos 24:17 A mi Istenünk az ÚR! Ő hozott ki bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azokat a nagy jeleket tette szemünk láttára. Megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, ahol átvonultunk. Jos 24:18 Kiűzött előlünk az ÚR minden népet, az országban lakó emóriakat is. Mi is az URat akarjuk szolgálni. Bizony, ő a mi Istenünk! Jos 24:19 Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az URat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! Jos 24:20 Ha majd elhagyjátok az URat, és idegen isteneket szolgáltok, akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót tett is veletek. Jos 24:21 A nép azonban ezt felelte Józsuénak: Nem! Mi az URat akarjuk szolgálni! Jos 24:22 Ekkor így szólt Józsué a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az URat, hogy őt szolgáljátok. Ők azt mondták: Tanúi vagyunk. Jos 24:23 Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda szíveteket az ÚRnak, Izráel Istenének! Jos 24:24 A nép így felelt Józsuénak: Az URat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk. Jos 24:25 Így kötött szövetséget Józsué azon a napon népe javára; rendelkezést és törvényt tárt elé Sikemben. Jos 24:26 Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat az Isten törvényének a könyvébe. Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá, amely az ÚR szent helyén volt. Jos 24:27 És ezt mondta Józsué az egész népnek: Ez a kő lesz a tanúbizonyság ellenünk, mert ez hallotta az ÚRnak minden mondását, amikor beszélt velünk. Ez lesz a tanúbizonyság ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket! Jos 24:28 Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe. Jos 24:29 Történt pedig ezek után, hogy meghalt Józsué, Nún fia, az ÚR szolgája száztíz éves korában. Jos 24:30 Eltemették örökségének a területén Timnat-Szerahban, az Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra. Jos 24:31 Izráel az URat szolgálta Józsué egész idejében, és azoknak a véneknek egész idejében, akik túlélték Józsuét, és akik ismerték az ÚRnak minden tettét, amit Izráelért tett. Jos 24:32 József holttestét, amelyet Egyiptomból hoztak magukkal Izráel fiai, Sikemben temették el, a mezőnek azon a részén, amelyet Jákób vett meg Hamórnak, Sikem atyjának fiaitól száz pénzért. Ez József fiainak az öröksége lett. Jos 24:33 Meghalt Eleázár, Áron fia is, és eltemették fiának, Fineásnak a városában, Gibeában, amelyet az Efraim hegyvidékén adtak neki. Jdg 1:1 Történt Józsué halála után, hogy Izráel fiai megkérdezték az URat: Melyikünk vonuljon fel elsőnek a kánaániak ellen, hogy harcoljon ellenük? Jdg 1:2 Az ÚR ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot. Jdg 1:3 Akkor Júda ezt mondta testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem együtt a nekem kisorsolt területre, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is veled megyek majd a neked kisorsolt területre. És Simeon elment vele. Jdg 1:4 Júda felvonult, az ÚR pedig kezükbe adta a kánaániakat és a perizzieket, és megverték őket Bezeknél - tízezer embert. Jdg 1:5 Ott találták Bezekben Adóníbezeket is, harcoltak ellene, és megverték a kánaániakat meg a perizzieket. Jdg 1:6 Adóníbezek futásnak eredt, de ők üldözőbe vették, elfogták és levágták a keze hüvelykujjait meg a lába nagyujjait. Jdg 1:7 Akkor ezt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat asztalom alatt, akiknek a kezéről én vágattam le a hüvelykujjakat és lábáról a nagyujjakat; ahogyan én cselekedtem, úgy fizetett meg nekem az Isten. Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg. Jdg 1:8 Azután Jeruzsálem ellen harcoltak Júda fiai; elfoglalták, lakosait kardélre hányták, a várost pedig lángba borították. Jdg 1:9 Azután lementek Júda fiai, hogy harcoljanak a hegyvidéken, a Délvidéken és a Sefélá-alföldön lakó kánaániak ellen. Jdg 1:10 Majd a Hebrónban lakó kánaániak ellen ment Júda. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. És megverték Sésajt, Ahímant és Talmajt. Jdg 1:11 Onnan Debir lakói ellen ment. Debir neve azelőtt Kirjat-Széfer volt. Jdg 1:12 Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül. Jdg 1:13 Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül. Jdg 1:14 Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? Jdg 1:15 Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidéken adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat meg az Alsó-forrásokat. Jdg 1:16 Kéninek, Mózes sógorának a fiai is elmentek a pálmák városából Júda fiaival a Júda pusztájába, amely a Délvidéken van, Arádnál, és ott telepedtek le a néppel együtt. Jdg 1:17 Júda azután elment a testvérével, Simeonnal együtt, és megverték a Cefatban lakó kánaániakat. Kiirtották mindenestül; ezért nevezték el a várost Hormának. Jdg 1:18 Majd elfoglalta Júda Gázát határával együtt, Askelónt határával együtt és Ekrónt határával együtt. Jdg 1:19 Az ÚR Júdával volt, ezért tudta birtokba venni a hegyvidéket. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas harci kocsijaik voltak. Jdg 1:20 Hebrónt Kálébnak adták, ahogyan megmondta Mózes, és kiűzte onnan Anák három fiát. Jdg 1:21 De a jebúsziakat, Jeruzsálem lakosait, nem űzték el Benjámin fiai, ezért laknak a jebúsziak Benjámin fiaival együtt Jeruzsálemben még ma is. Jdg 1:22 Felvonult József háza is Bétel ellen. Az ÚR velük volt. Jdg 1:23 József háza kémeket küldött Bételbe. A város neve azelőtt Lúz volt. Jdg 1:24 Az előőrsök megláttak egy férfit, aki a városból jött ki, és ezt mondták neki: Mutasd meg nekünk, hogy hol lehet bejutni a városba, és mi irgalmasak leszünk hozzád. Jdg 1:25 Amikor megmutatta nekik, hogy hol lehet bejutni a városba, a város lakóit kardélre hányták, de azt a férfit és egész nemzetségét elbocsátották. Jdg 1:26 Az a férfi pedig elment a hettiták földjére, várost épített, és elnevezte Lúznak. Ez annak a neve még ma is. Jdg 1:27 De Manassé nem tudta birtokba venni Bét-Seánt és falvait, Taanakot és falvait, Dór lakosait és falvait, Jibleám lakosait és falvait, Megiddó lakosait és falvait. A kánaániaknak sikerült ott maradniuk ezen a földön. Jdg 1:28 De amikor Izráel megerősödött, robotmunkára fogta a kánaániakat, de kiűzni nem tudta őket. Jdg 1:29 Efraim sem űzte ki a Gézerben lakó kánaániakat, ezért a kánaániak ott laktak közöttük Gézerben. Jdg 1:30 Zebulón sem űzte ki Kitrón lakosait, sem Nahalól lakosait, ezért a kánaániak ott laktak közöttük, de robotmunkások lettek. Jdg 1:31 Ásér sem űzte ki Akkó lakosait, sem Szidón lakosait, sem pedig Ahláb, Akzíb, Helbá, Afík és Rehób lakosait. Jdg 1:32 Ezért az Ásérhoz tartozók ott laktak a kánaániak között, az ország lakosai között, mert nem űzték ki őket. Jdg 1:33 Naftáli sem űzte ki Bét-Semes lakosait, sem Bét-Anát lakosait, ezért ott lakott a kánaániak között, az ország lakosai között. De Bét-Semes és Bét-Anát lakosai robotmunkások lettek. Jdg 1:34 Az emóriak pedig a hegyvidékre szorították Dán fiait, és nem engedték őket lejönni a völgybe. Jdg 1:35 Így sikerült az emóriaknak Har-Hereszben, Ajjálónban és Saalbímban maradniuk. De amikor József házának a keze rájuk nehezedett, robotmunkások lettek. Jdg 1:36 Az emóriak határa az Akrabbím hágótól és Szelától fölfelé húzódott. Jdg 2:1 Az ÚR angyala fölment Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kivezettelek benneteket Egyiptomból, és behoztalak erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak, és azt mondtam: Nem bontom fel szövetségemet veletek soha, Jdg 2:2 de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakosaival, romboljátok le oltáraikat! Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Hogy tehettétek ezt? Jdg 2:3 Azt is mondtam: Nem űzöm el őket előletek, hadd legyenek az oldalatokban, isteneik pedig legyenek nektek csapdául! Jdg 2:4 Amikor az ÚR angyala elmondta ezeket a dolgokat Izráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt. Jdg 2:5 Ezért nevezték el azt a helyet Bókímnak. És áldozatot mutattak be ott az ÚRnak. Jdg 2:6 Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izráel fiai elmentek, mindegyik a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék az országot. Jdg 2:7 A nép az URat szolgálta Józsué egész életében, meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, de látták az ÚRnak minden nagy tettét, amit Izráelért végbevitt. Jdg 2:8 Azután meghalt Józsué, Nún fia, az ÚR szolgája száztíz éves korában, Jdg 2:9 és eltemették öröksége területén, Timnat-Hereszben, az Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra. Jdg 2:10 Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az URat, sem tetteit, amelyeket Izráelért végbevitt. Jdg 2:11 Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, mert a Baalokat tisztelték. Jdg 2:12 Elhagyták az URat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenek után jártak a környező népek istenei közül, azokat imádták, és így ingerelték az URat. Jdg 2:13 De amikor elhagyták az URat, és a Baalt meg az Astárótot tisztelték, Jdg 2:14 föllángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, hogy fosztogassák őket. Odaadta őket a körülöttük levő ellenségnek, úgyhogy nem tudtak többé ellenségeiknek ellenállni. Jdg 2:15 Valahányszor kivonultak, az ÚR keze bajt hozott rájuk, ahogyan megmondta az ÚR, és ahogyan megesküdött nekik az ÚR. Így nagyon szorult helyzetbe jutottak. Jdg 2:16 Akkor bírákat támasztott az ÚR, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből. Jdg 2:17 De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azokat imádták. Hamar letértek az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak az ÚR parancsolataira. Ők nem így cselekedtek. Jdg 2:18 Mert amikor az ÚR bírákat támasztott nekik, maga az ÚR volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk az ÚR, amikor panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt. Jdg 2:19 De amikor meghalt a bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más istenek után jártak, azokat tisztelték, és azok előtt borultak le. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal. Jdg 2:20 Ilyenkor föllángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyre atyáikat köteleztem, és nem hallgatott szavamra, Jdg 2:21 én sem űzök ki többé senkit előlük a népek közül, amelyeket Józsué itt hagyott, amikor meghalt. Jdg 2:22 Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: Vajon ragaszkodnak-e az ÚR útjához, és azon járnak-e, ahogyan ragaszkodtak őseik; vagy pedig nem? Jdg 2:23 Ezért hagyta helyükön az ÚR ezeket a népeket, és nem űzte ki őket azonnal, nem adta őket Józsué kezébe. Jdg 3:1 Ezek azok a népek, amelyeket helyükön hagyott az ÚR, hogy próbára tegye velük Izráelt, mindazokat, akik már nem tudtak a kánaáni harcokról. Jdg 3:2 Azért is, hogy Izráel fiainak az újabb nemzedékei megismerjék; és hogy megtanítsa a hadviselésre azokat is, akik azelőtt nem ismerték azt. Jdg 3:3 Ezek voltak: a filiszteusok öt fejedelme, az összes kánaáni, a szidóniak és a hivviek, akik a Libánon hegyvidékén laktak, a Baal-Hermón hegyétől a Hamátba vivő útig. Jdg 3:4 Ott voltak, hogy próbára tegye velük Izráelt, és megtudja, hogy hallgatnak-e az ÚR parancsolataira, amelyeket őseiknek parancsolt Mózes által. Jdg 3:5 Izráel fiai tehát ott laktak a kánaániak, a hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak között. Jdg 3:6 Lányaikat feleségül vették, a maguk lányait pedig azoknak a fiaihoz adták, és azok isteneit tisztelték. Jdg 3:7 Izráel fiai azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Elfeledkeztek Istenükről, az ÚRról, és a Baalokat meg az Asérákat tisztelték. Jdg 3:8 Ezért föllángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és odaadta őket Kúsan-Risátaimnak, Arám-Naharaim királyának. Izráel fiai nyolc évig szolgálták Kúsan-Risátaimot. Jdg 3:9 Ekkor az ÚRhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai, és az ÚR szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otniélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát. Jdg 3:10 Az ÚR Lelke szállt rá, és így lett Izráel bírája. Hadba vonult, az ÚR pedig kezébe adta Kúsan-Risátaimot, Arám királyát, és kemény kézzel bánt el Kúsan-Risátaimmal. Jdg 3:11 Azután béke volt az országban negyven esztendeig. Akkor meghalt Otniél, Kenaz fia. Jdg 3:12 De Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR hatalmassá tette Eglónt, Móáb királyát Izráel fölött, mivel olyat tettek, amit rossznak lát az ÚR. Jdg 3:13 Ez összefogott Ammón fiaival és Amálékkal, elment, megverte Izráelt, és birtokba vette a pálmák városát. Jdg 3:14 Izráel fiai tizennyolc esztendeig szolgálták Eglónt, Móáb királyát. Jdg 3:15 Ekkor Izráel fiai az ÚRhoz kiáltottak segítségért, és az ÚR szabadítót támasztott nekik: a benjámini Éhúdot, Gérá fiát, aki balkezes volt. Izráel fiai vele küldték el az adót Eglónnak, Móáb királyának. Jdg 3:16 Éhúd csináltatott magának egy kétélű kardot, egykönyöknyi hosszút, és azt a ruhája alatt a jobb csípőjére kötötte. Jdg 3:17 Így vitte be az adót Eglónnak, Móáb királyának. Eglón igen kövér ember volt. Jdg 3:18 Miután Éhúd végzett az adó átadásával, elküldte az adót vivő népséget. Jdg 3:19 Ő maga azonban visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és ezt mondta: Titkos beszédem van veled, ó király! Az így felelt: csitt! - és kimentek előle mindazok, akik mellette álltak. Jdg 3:20 Éhúd bement hozzá, ő pedig az emeleten levő hűvös különszobájában ült. Éhúd ezt mondta: Isten beszél hozzád rajtam keresztül! Ekkor az fölkelt a trónról. Jdg 3:21 Éhúd pedig benyúlt bal kezével a ruhája alá, kirántotta kardját a jobb csípőjéről, és beledöfte annak a hasába. Jdg 3:22 Még a markolata is belement a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából; majd kiment a hátsó kijáraton. Jdg 3:23 Azután kiment Éhúd az oszlopcsarnokba, becsukta maga mögött az emeleti szoba ajtószárnyait, és bezárta. Jdg 3:24 Alighogy kiment, jöttek a szolgák, de amikor látták, hogy az emeleti szoba ajtószárnyai zárva vannak, azt gondolták: bizonyára szükségét végzi a hűvös szobában. Jdg 3:25 De amikor hiába várakoztak, és senki sem nyitotta ki az emeleti szoba ajtószárnyait, fogták a kulcsot, és kinyitották. És íme, uruk ott feküdt a földön holtan. Jdg 3:26 Éhúd azonban elmenekült, amíg ők késlekedtek, és a bálványszobrok mellett elhaladva Szeirába ment. Jdg 3:27 Amikor megérkezett, megfújta a kürtöt az Efraim hegyén. Izráel fiai pedig az ő vezetésével lementek a hegyről. Jdg 3:28 Ezt mondta nekik: Kövessetek gyorsan, mert az ÚR kezetekbe adta ellenségeteket, Móábot! Lementek utána, elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit, és nem engedtek senkit átkelni. Jdg 3:29 Levágtak akkor mintegy tízezer móábi embert, csupa jól megtermett, erős férfiakat; nem menekült meg senki. Jdg 3:30 Így kellett Móábnak megalázkodnia azon a napon Izráel keze alatt. És béke volt az országban nyolcvan esztendeig. Jdg 3:31 Utána Samgar, Anát fia következett, aki hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izráelt. Jdg 4:1 Izráel fiai Éhúd halála után ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Jdg 4:2 Ezért odaadta őket az ÚR Jábínnak, Kánaán királyának a kezébe, aki Hácórban uralkodott. Hadseregparancsnoka Sisera volt, aki Haróset-Gójimban lakott. Jdg 4:3 Ekkor segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz, mert Jábínnak kilencszáz vas harci kocsija volt, és húsz esztendeig keményen sanyargatta Izráel fiait. Jdg 4:4 Abban az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. Jdg 4:5 Debóra pálmája alatt szokott tartózkodni Rámá és Bétel között, az Efraim-hegyvidéken, ide jártak fel hozzá Izráel fiai, hogy ítéletet hozzon. Jdg 4:6 Elküldött Bárákért, Abínóam fiáért, és elhívatta Kedes-Naftáliból. Azt mondta neki: Ezt parancsolja az ÚR, Izráel Istene: Menj, vonulj a Tábór hegyére, végy magad mellé tízezer embert Naftáli fiai és Zebulón fiai közül! Jdg 4:7 Én pedig ellened vezetem a Kísón patakjához Siserát, Jábín hadseregparancsnokát, harci kocsijaival és hatalmas seregével, de a kezedbe adom őt! Jdg 4:8 Bárák azonban ezt mondta neki: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz velem, én se megyek. Jdg 4:9 Debóra azt felelte: Szívesen elmegyek veled, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség azon az úton, amelyen elindulsz, mert asszony kezére adja az ÚR Siserát. Azzal fölkelt Debóra, és elment Bárákkal Kedes felé. Jdg 4:10 Bárák pedig Kedesbe hívta Zebulónt és Naftálit, és tízezer ember vonult a nyomában; vele ment Debóra is. Jdg 4:11 A kéni Heber különvált a kéniektől, Mózes sógorának, Hóbábnak a fiaitól, és Caanaim tölgyeséig sátorozott, amely Kedes mellett van. Jdg 4:12 Amikor jelentették Siserának, hogy Bárák, Abínóam fia felvonult a Tábór hegyére, Jdg 4:13 Sisera a Kísón patakjához vezényelte összes harci kocsiját Haróset-Gójimból, a kilencszáz vas harci kocsit, és egész hadi népét. Jdg 4:14 Akkor ezt mondta Debóra Báráknak: Támadj, mert ezen a napon kezedbe adja az ÚR Siserát! Az ÚR vonul előtted! Bárák lejött a Tábór hegyéről, és mögötte a tízezer ember. Jdg 4:15 Az ÚR pedig megzavarta Siserát összes harci kocsijával és egész táborával együtt Bárák fegyvere előtt annyira, hogy Sisera leugrott hadi szekeréről, és gyalog futott el. Jdg 4:16 Bárák pedig üldözte a harci kocsikat és a tábort egészen Haróset-Gójimig. Sisera egész tábora elpusztult fegyver által, egyetlen ember sem maradt meg. Jdg 4:17 Sisera gyalog futott Jáélnak, a kéni Heber feleségének a sátráig, mert béke volt Jábín, Hácór királya és a kéni Heber háza népe között. Jdg 4:18 Jáél kijött Sisera elé, és ezt mondta neki: Térj be, uram, térj be hozzám, ne félj! - Betért hozzá a sátorba, és ő betakarta egy takaróval. Jdg 4:19 Sisera ezt mondta neki: Adj innom egy kis vizet, mert szomjas vagyok. Erre az asszony kinyitott egy tejestömlőt, inni adott neki, és betakarta. Jdg 4:20 A férfi ezt mondta neki: Állj a sátor nyílásához, és ha jön valaki, és azt kérdi tőled van-e itt valaki, mondd, hogy nincs. Jdg 4:21 Ekkor Jáél, Heber felesége fogott egy sátorcöveket, kezébe vette a pörölyt, halkan bement hozzá, és beleverte a cöveket a halántékába, úgyhogy odaszegezte a földhöz. Sisera ugyanis mélyen aludt, mert fáradt volt. Így halt meg. Jdg 4:22 Amikor Bárák Siserát üldözve odaért, Jáél kiment elé, és azt mondta neki: Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel. Bement hozzá, és Sisera ott feküdt holtan, a cövekkel a halántékában. Jdg 4:23 Így alázta meg Isten azon a napon Jábínt, Kánaán királyát Izráel fiai előtt. Jdg 4:24 Izráel fiainak a keze ezután mindjobban ránehezedett Jábínra, Kánaán királyára, míg csak el nem pusztították Jábínt, Kánaán királyát. Jdg 5:1 Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia: Jdg 5:2 Feltámadt az életkedv Izráelben, önként fölkelt a nép, áldjátok hát az URat! Jdg 5:3 Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az ÚRnak éneket mondok, zsoltárt zengek az ÚRnak, Izráel Istenének. Jdg 5:4 Amikor Széírből kijöttél, URam, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. Jdg 5:5 Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt, még a Sinai is, Izráel Istenének, az ÚRnak színe előtt. Jdg 5:6 Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. Jdg 5:7 Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként. Jdg 5:8 Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben. Jdg 5:9 Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az URat! Jdg 5:10 Akik fehér szamarakon nyargaltok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, emlegessétek! Jdg 5:11 Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az ÚR igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az ÚR népe. Jdg 5:12 Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl Bárák, fogd foglyaidat, Abínóam fia! Jdg 5:13 Így jött a dicső maradék, jött az ÚR népe a hősökkel hozzám: Jdg 5:14 Az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulónból a vezéri pálcát hordók, Jdg 5:15 Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Jdg 5:16 Mért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. Jdg 5:17 Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán mért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. Jdg 5:18 De Zebulón halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain. Jdg 5:19 Királyok jöttek, harcoltak, ugyancsak harcoltak Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt se vehettek el. Jdg 5:20 Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Siserával. Jdg 5:21 A Kísón patakja elsodorta őket, az ősi patak, Kísón patakja. Folytasd lelkem, teljes erővel! Jdg 5:22 Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei! Jdg 5:23 Átkozzátok Mérózt - mondta az ÚR angyala -, átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek el segíteni az ÚRnak, segíteni az ÚRnak a hősök közt! Jdg 5:24 De áldott asszony Jáél, a kéni Heber felesége, legáldottabb a sátorlakó asszonyok közt. Jdg 5:25 Vizet kértek, s ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott. Jdg 5:26 Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a sulykoló szerszámért. Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát. Jdg 5:27 Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül. Jdg 5:28 Az ablakon át kinézett, jajgatott Sisera anyja a rostélyon át: Miért késik annyit, mért nem jön harci kocsija? Mért gurulnak oly lassan hadi szekerei? Jdg 5:29 Legbölcsebb udvarhölgye válaszol, ő meg ismétli magában szavait: Jdg 5:30 Talán zsákmányt leltek, s osztozkodnak rajta, egy vagy két rabnő is jut minden férfinak! Tarka ruha a Sisera zsákmánya, tarka ruha a zsákmánya, egy vagy két tarka, festett kendőt hoz a nyakamra zsákmányul! Jdg 5:31 Így vesszen el, URam, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében. És béke lett az országban negyven esztendeig. Jdg 6:1 Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR Midján kezébe adta őket hét esztendőre, Jdg 6:2 Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt. Jdg 6:3 Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek. Jdg 6:4 Ott táboroztak, és tönkre tették a föld termését, egészen a Gázába vivő útig. Nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, marhát, vagy szamarat sem. Jdg 6:5 Mert jószágaikkal és sátraikkal együtt vonultak fel; úgy jöttek, mint a sáskák, tömegesen, maguknak és a tevéiknek száma se volt, és behatoltak az országba, hogy tönkretegyék. Jdg 6:6 Amikor igen elszegényedett Izráel Midján miatt, az ÚRhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai. Jdg 6:7 Amikor Izráel fiai segítségért kiáltottak az ÚRhoz Midján miatt, Jdg 6:8 az ÚR egy prófétát küldött Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kihoztalak a szolgaság házából, Jdg 6:9 kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és elnyomóitok kezéből; kiűztem azokat előletek, és nektek adtam országukat, Jdg 6:10 és ezt mondtam nektek: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok! De nem hallgattatok szavamra. Jdg 6:11 Azután eljött az ÚR angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. Jdg 6:12 Az ÚR angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! Jdg 6:13 Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, URam, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az ÚR, és Midján kezébe adott! Jdg 6:14 Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! Jdg 6:15 Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Jdg 6:16 Az ÚR így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. Jdg 6:17 Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! Jdg 6:18 Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. - Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz. Jdg 6:19 Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. Jdg 6:20 Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. Jdg 6:21 Ekkor az ÚR angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az ÚR angyala pedig eltűnt a szeme elől. Jdg 6:22 Amikor Gedeon látta, hogy az ÚR angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó URam, mert az ÚR angyalát láttam színről színre! Jdg 6:23 Az ÚR azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! Jdg 6:24 Ezért Gedeon oltárt épített ott az ÚRnak, és így nevezte el: Az ÚR a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén. Jdg 6:25 Ugyanazon az éjszakán ezt mondta neki az ÚR: Végy egy bikát apád barmai közül, egy kifejlett hétéves bikát. Rombold le apád Baal-oltárát, a mellette levő szent fát pedig vágd ki! Jdg 6:26 Azután építs oltárt Istenednek, az ÚRnak, ennek az erődnek a tetején, a kőrakásból. Vedd a bikát és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! Jdg 6:27 Gedeon tíz embert vett maga mellé a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. De nem merte nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől; ezért éjjel tette meg. Jdg 6:28 Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy a Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent fát kivágták, a bikát pedig feláldozták az imént épített oltáron. Jdg 6:29 Ekkor azt mondták egymásnak: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak, míg megmondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt. Jdg 6:30 Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad! Meg kell halnia, mert lerombolta a Baal oltárát, és kivágta mellőle a szent fát! Jdg 6:31 Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik szembeszálltak vele: Ti akartok perelni a Baalért? Ti akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig! Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért, amiért lerombolták az oltárát! Jdg 6:32 El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubbaalnak, mivel azt mondták: Pereljen vele a Baal azért, amiért lerombolta az oltárát! Jdg 6:33 Midján, Amálék és a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek a Jezréel síkságán. Jdg 6:34 Ekkor az ÚR felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét. Jdg 6:35 Azután követeket küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Ásérba, Zebulónba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben. Jdg 6:36 Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted, Jdg 6:37 akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted. Jdg 6:38 Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet. Jdg 6:39 Gedeon azonban ezt mondta az Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos! Jdg 6:40 És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett. Jdg 7:1 Korán reggel fölkelt Jerubbaal, azaz Gedeon, egész népével, és tábort ütött a Haród forrásánál. Midján tábora viszont tőle északra volt, a Móre-halomnál a völgyben. Jdg 7:2 Akkor az ÚR ezt mondta Gedeonnak: Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem! Jdg 7:3 Most azért hirdesd ki ezt a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, az térjen vissza, távozzék a Gileád hegyéről! Erre visszatért a hadinépből huszonkétezer ember, és csak tízezer maradt ott. Jdg 7:4 Majd ezt mondta Gedeonnak az ÚR: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott! Amelyikről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen veled. De akiről azt mondom neked, hogy ne menjen veled, az ne menjen. Jdg 7:5 Akkor levezette a népet a vízhez, az ÚR pedig ezt mondta Gedeonnak: Mindazokat, akik nyelvükkel nyaldossák a vizet, ahogyan a kutya nyaldossa, állítsd külön; meg azokat is, akik letérdelve isznak! Jdg 7:6 És azoknak a száma, akik kezüket a szájukhoz emelve szürcsöltek, háromszáz volt. A nép többi része letérdelve itta a vizet. Jdg 7:7 Az ÚR ezt mondta Gedeonnak: Ezzel a háromszáz emberrel, akik szürcsöltek, szabadítlak meg benneteket, és adom a kezedbe Midjánt. A nép többi része pedig menjen haza! Jdg 7:8 Akkor ez a nép magához vette az élelmet és amazoknak a kürtjeit. A többi Izráelből való férfit pedig elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a háromszáz férfit tartotta magánál. Midján tábora alattuk volt a síkságon. Jdg 7:9 Azon az éjszakán ezt mondta neki az ÚR: Kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt! Jdg 7:10 De ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel, Purával, a táborhoz. Jdg 7:11 Hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz és rá mersz támadni a táborra! Lement tehát legényével, Purával, egészen a tábori előőrsökig. Jdg 7:12 Midján, Amálék és a keleti törzsek úgy ellepték a völgyet, mint egy sáskahad, tevéiknek nem volt se szeri, se száma: annyian voltak, mint a tenger partján a föveny. Jdg 7:13 Amikor Gedeon odaért, egyikük éppen az álmát mesélte el a társának, és ezt mondta: Azt az álmot láttam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy ledőlt; felfordította és összedőlt a sátor. Jdg 7:14 A társa így felelt neki: Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának a fegyvere. Kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort. Jdg 7:15 Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az ÚR Midján táborát! Jdg 7:16 A háromszáz embert három csapatra osztotta, mindenkinek a kezébe egy-egy kürtöt adott, meg egy üres cserépfazekat és egy fáklyát a fazékba. Jdg 7:17 Majd ezt mondta nekik: Rám figyeljetek, és aszerint cselekedjetek; amikor én elérem a tábor szélét, ugyanazt tegyétek, amit én teszek! Jdg 7:18 Ha megfújom a kürtöt én, meg a velem levők mind, akkor ti is fújjátok meg a kürtöt az egész tábor körül, és kiáltsátok: Az ÚRért és Gedeonért! Jdg 7:19 Amikor Gedeon és száz embere a tábor széléhez érkezett a középső őrségváltás elején - mert éppen akkor állították fel az őröket -, megfújták a kürtöket, és összetörték a kezükben lévő cserépfazekakat. Jdg 7:20 Ekkor belefújt a kürtbe mind a három csapat, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat jobb kezükben pedig a kürtök voltak, amelyekkel kürtöltek, és kiáltoztak: Fegyverre, az ÚRért és Gedeonért! Jdg 7:21 Mindenki megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor viszont futásnak eredt, ordítozva menekültek. Jdg 7:22 Mert amikor megfújták a háromszáz kürtöt, az ÚR egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban. Menekült a tábor egészen Bét-Sittáig, Cerérá felé, az ábél-mehólái partig, Tabbat fölött. Jdg 7:23 Ekkor fegyverbe szólították az izráelieket Naftáliból, Ásérból és egész Manasséból, és üldözőbe vették Midjánt. Jdg 7:24 Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére, ezzel az üzenettel: Jöjjetek le Midján elé, és foglaljátok el a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bétbáráig. Fegyverbe szólították az efraimiakat mind, és elfoglalták a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bétbáráig. Jdg 7:25 Elfogták Midján két vezérét, Órébet és Zeébet is, és megölték Órébet az Óréb szikláján, Zeébet pedig a zeébi présháznál ölték meg. Azután üldözték Midjánt; Óréb és Zeéb fejét pedig elvitték Gedeonhoz a Jordánon túlra. Jdg 8:1 De az efraimiak azt mondták neki: Mit tettél velünk? Miért nem hívtál bennünket, amikor harcba indultál Midján ellen? És hevesen pöröltek vele. Jdg 8:2 Ő azonban így felelt nekik: Ugyan mit tettem én hozzátok képest? Nem többet ér-e Efraim böngészése Abíezer szüretjénél? Jdg 8:3 A ti kezetekbe adta Isten Midján vezéreit, Órébet és Zeébet. Hozzátok képest mit tudtam én tenni? Amikor így beszélt, megenyhült az ellene támadt indulatuk. Jdg 8:4 Gedeon megérkezett a Jordánhoz, és átkelt háromszáz emberével; fáradtak voltak, de folytatták az üldözést. Jdg 8:5 Ezt mondta a Szukkótban lakóknak: Adjatok néhány kenyeret ennek a népnek, amely engem követ, mert fáradtak, pedig nekem üldöznöm kell Zebahot és Calmunnát, Midján királyait. Jdg 8:6 Szukkót vezetői ezt felelték: Talán már a kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk a seregednek? Jdg 8:7 Gedeon azt mondta: Ezért majd ha az ÚR kezembe adja Zebahot és Calmunnát, akkor pusztai tövissel és tüskével csépelem végig a testeteket! Jdg 8:8 Onnan fölment Penúélba, és ugyanúgy szólt azokhoz is. De a Penúélban lakók is ugyanúgy válaszoltak, ahogyan a Szukkótban lakók. Jdg 8:9 Akkor ezt mondta a Penúélban lakóknak is: Ha békében térek vissza, lerombolom ezt a tornyot! Jdg 8:10 Zebah és Calmunná Karkórban voltak táborukkal együtt: mintegy tizenötezer ember, mindazok, akik megmaradtak a keleti törzsek egész táborából; százhúszezer kardforgató ember pedig már elesett. Jdg 8:11 Gedeon a sátorlakók útján vonult fel, Nóbahtól és Jogbohától keletre. Megverte a tábort, mert a tábor biztonságban érezte magát. Jdg 8:12 Zebah és Calmunná elmenekült, de ő üldözőbe vette őket, és elfogta Zebahot és Calmunnát, Midján két királyát, az egész tábort pedig szétverte. Jdg 8:13 Amikor visszatért Gedeon, Jóás fia a harcból, a Heresz-hágótól, Jdg 8:14 elfogott egy szukkóti ifjút, és kikérdezte. Az pedig felírta neki Szukkót vezetőit és véneit, hetvenhét embert. Jdg 8:15 Azután odament a Szukkótban lakókhoz, és ezt mondta: Nohát itt van Zebah és Calmunná, akik miatt így gúnyolódtatok velem: Talán már a kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk fáradt embereidnek? Jdg 8:16 Azzal lefogatta a város véneit, és pusztai tövissel meg tüskével fenyítette meg ezeket a szukkótiakat. Jdg 8:17 Majd lerombolta Penúél tornyát, és a városban lakókat megölette. Jdg 8:18 Azután ezt kérdezte Zebahtól és Calmunnától: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a Tábór hegyén megöltetek? Azok így feleltek: Olyanok voltak, mint te, mindegyik királyfinak látszott. Jdg 8:19 Akkor ezt mondta: Az én testvéreim, anyámnak a fiai voltak azok. Az élő ÚRra mondom, nem ölnélek meg benneteket, ha életben hagytátok volna őket! Jdg 8:20 Majd ezt mondta elsőszülöttjének, Jeternek: Rajta, öld meg őket! De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt; hiszen még egész fiatal volt. Jdg 8:21 Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Kelj föl, és vágj le bennünket te, mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, és megölte Zebahot és Calmunnát, azután leszedte tevéik nyakáról a holdacskákat. Jdg 8:22 Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből! Jdg 8:23 De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok! Jdg 8:24 Majd ezt mondta nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: Adja nekem mindenki a függőket, amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek, mivel izmáeliek voltak. Jdg 8:25 Ők így feleltek: Örömest odaadjuk. Leterítettek egy felsőruhát, és arra dobta mindenki a zsákmányolt függőket. Jdg 8:26 Az elkért aranyfüggők súlya ezerhétszáz aranysekel volt, azokon a holdacskákon, fülbe valókon és bíborruhákon kívül, amelyek Midján királyain voltak; meg a láncokon kívül, amelyek a tevéik nyakán voltak. Jdg 8:27 Gedeon éfódot csináltatott abból, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének. Jdg 8:28 Így kellett megalázkodnia Midjánnak Izráel fiai előtt, nem is emelték fel többé a fejüket. És béke lett az országban negyven esztendeig Gedeon idejében. Jdg 8:29 Jerubbaal, Jóás fia azután elment, és otthon lakott. Jdg 8:30 Gedeonnak volt hetven fia, akik tőle származtak, mert sok felesége volt. Jdg 8:31 Sikemből való másodrangú felesége is szült neki egy fiút, akinek az Abimelek nevet adta. Jdg 8:32 Azután meghalt Gedeon, Jóás fia szép öreg korban, és eltemették apjának, Jóásnak a sírjába, az abíezeri Ofrában. Jdg 8:33 Miután Gedeon meghalt, ismét paráználkodni kezdtek Izráel fiai a Baalokkal, és Baal-Berítet tették meg istenüknek. Jdg 8:34 Nem törődtek Izráel fiai Istenükkel, az ÚRral, aki kimentette őket minden környező ellenségük kezéből. Jdg 8:35 De nem voltak hűségesek Jerubbaalnak, azaz Gedeonnak a háza népéhez sem, mindazért a jóért, amit Izráelért cselekedett. Jdg 9:1 Abímelek, Jerubbaal fia elment Sikembe anyja testvéreihez, és így szólt hozzájuk, meg az egész nemzetséghez, amelyhez anyja családja tartozott: Jdg 9:2 Beszéljetek így Sikem polgárainak a füle hallatára: Mi jobb nektek? Az, ha hetven férfi uralkodik rajtatok, mármint Jerubbaal fiai, vagy az, ha egy ember uralkodik rajtatok? Emlékezzetek csak arra, hogy én a ti húsotok és véretek vagyok! Jdg 9:3 Amikor anyja testvérei elbeszélték róla mindezeket a dolgokat Sikem valamennyi polgárának füle hallatára, azoknak a szíve Abímelek felé hajlott, mert ezt mondták: Testvérünk ő. Jdg 9:4 Adtak neki hetven ezüstöt a Baal-Berít templomából, Abímelek pedig ezen haszontalan és hitvány embereket bérelt fel, hogy kövessék őt. Jdg 9:5 Majd elment apja házához Ofrába, és meggyilkolta testvéreit, Jerubbaal fiait, hetven férfit egy kövön. De Jótám, Jerubbaal legkisebb fia, megmenekült, mert elbújt. Jdg 9:6 Ezután összegyűltek Sikem polgárai, meg az összes várbeliek, elmentek és királlyá tették Abímeleket a sikemi tölgyfánál, az emlékoszlop mellett. Jdg 9:7 Amikor hírül adták ezt Jótámnak, elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és harsány hangon kiáltva ezt mondta nekik: Sikem polgárai, hallgassatok rám, hogy rátok is hallgasson az Isten! Jdg 9:8 Elmentek egyszer a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Mondták az olajfának: Légy a mi királyunk! Jdg 9:9 De az olajfa ezt mondta nekik: Talán elvesztettem olajomat, amelyért tisztelnek istenek és emberek, hogy menjek hajladozni a fák fölött? Jdg 9:10 Ekkor a fügefának mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! Jdg 9:11 De azt mondta nekik a fügefa: Talán elvesztettem édességemet, meg pompás gyümölcsömet, hogy menjek hajladozni a fák fölött? Jdg 9:12 Majd a szőlőnek mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! Jdg 9:13 De azt mondta nekik a szőlő: Talán elvesztettem mustomat, amely örömre derít isteneket és embereket, hogy menjek hajladozni a fák fölött? Jdg 9:14 Végül a tüskebokornak mondták mind a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! Jdg 9:15 A tüskebokor azt mondta a fáknak: Ha igazán királyotokká akartok engem kenni, jertek, húzódjatok árnyékomba; mert ha nem úgy lesz, akkor tűz csap ki a tüskebokorból, és megemészti a Libánon cédrusait! Jdg 9:16 Ti most igazán és feddhetetlenül jártatok-e el, amikor királlyá tettétek Abímeleket, helyesen bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, és úgy bántatok-e vele, ahogyan megérdemelte? Jdg 9:17 Hiszen értetek harcolt apám, sőt az életét is kockára tette, amikor kimentett benneteket Midján kezéből. Jdg 9:18 Ti pedig fölkeltetek apám háza népe ellen, legyilkoltátok fiait, hetven férfit egy kövön, és királlyá tettétek Sikem polgárai fölött Abímeleket, a szolgáló fiát, mivel a testvéretek ő! Jdg 9:19 Ha tehát most igazán és feddhetetlenül bántatok Jerubbaallal és háza népével, akkor örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek! Jdg 9:20 De ha nem, akkor tűz fog kicsapni Abímelekből, és megemészti Sikem polgárait meg a várbelieket, tűz fog kicsapni Sikem polgáraiból meg a várbeliekből is, és megemészti Abímeleket! Jdg 9:21 Ezután elmenekült Jótám, és futva ment Beérbe. Ott telepedett le, mert félt a testvérétől, Abímelektől. Jdg 9:22 Abímelek három évig volt Izráel fejedelme. Jdg 9:23 De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. Jdg 9:24 Így torolta meg Isten a Jerubbaal hetven fián elkövetett erőszakot, és így hárította vérüket testvérükre, Abímelekre, aki meggyilkolta őket, meg Sikem polgáraira, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában. Jdg 9:25 Sikem polgárai lesben álltak a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük az úton. Ezt hírül adták Abímeleknek. Jdg 9:26 Azután eljött Gaal, Ebed fia testvéreivel együtt, és Sikembe költözött. Sikem polgárai megbíztak benne. Jdg 9:27 Amikor kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőjüket, kitaposták, és örömünnepet tartottak; bementek Istenük házába, ettek, ittak, és ócsárolták Abímeleket. Jdg 9:28 Gaal, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek, hogy mi sikemiek szolgáljunk neki?! Hiszen ez a Jerubbaal fia, Zebul meg a helytartója! Szolgáljátok inkább Sikem atyjának, Hamórnak az embereit! Miért szolgáljuk őt? Jdg 9:29 Volna csak az én kezemben ez a nép, majd elkergetném Abímeleket! Abímeleknek pedig megüzente: Szedd össze a seregedet, és jöjj ki harcolni! Jdg 9:30 Amikor meghallotta Zebul, a város parancsnoka, Gaalnak, Ebed fiának a szavait, haragra lobbant. Jdg 9:31 Követeket küldött Abímelekhez Tormába ezzel az üzenettel: Gaal, Ebed fia és testvérei Sikembe jöttek, és ellened lázítják a várost. Jdg 9:32 Indulj el tehát éjszaka seregeddel együtt, és állj lesbe a mezőn! Jdg 9:33 Reggel pedig, mihelyt fölkel a nap, törj rá azonnal a városra! Mikor azután Gaal kivonul ellened, bánj el vele, ahogy tőled telik! Jdg 9:34 Abímelek elindult éjszaka egész seregével, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban. Jdg 9:35 Amikor Gaal, Ebed fia, kivonult és fölállt a város kapuja előtt, Abímelek is elindult a leshelyről seregével együtt. Jdg 9:36 Amint Gaal meglátta a sereget, azt mondta Zebulnak: Nézd! Egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul azonban ezt mondta neki: A hegyek árnyékát nézed embereknek. Jdg 9:37 De Gaal megint csak így szólt: Nézd! Egy sereg vonul erre az ország közepe felől, egy másik csapat pedig a Jóslás Tölgye felől jön. Jdg 9:38 Akkor ezt mondta neki Zebul: Hol van most az a nagy szád, amellyel így beszéltél: Ki az az Abímelek, hogy szolgáljunk neki? Ez az a nép, amelyet lebecsültél. Most hát vonulj ki ellene, és ütközz meg vele! Jdg 9:39 Gaal kivonult Sikem polgárai élén, és megütközött Abímelekkel. Jdg 9:40 De megfutamodott, Abímelek pedig üldözőbe vette. Sokan hullottak el halálra sebzetten a kapu bejáratáig. Jdg 9:41 Abímelek Arúmában maradt, Zebul pedig elűzte Gaalt és testvéreit; nem maradhattak Sikemben. Jdg 9:42 Másnap azután a nép kiment a mezőre. Ezt hírül vitték Abímeleknek, Jdg 9:43 ő pedig összeszedte a seregét, három csapatra osztotta, és lesbe állt a mezőn. Amikor látta, hogy a nép kijött a városból, rájuk támadt, és legyilkolta őket. Jdg 9:44 Abímelek ugyanis előretört a vele levő csapatokkal, és elállta a városkapu bejáratát. A másik két csapat pedig rátört mindazokra, akik a mezőn voltak, és legyilkolta őket. Jdg 9:45 Abímelek egész nap harcolt a város ellen, és elfoglalta a várost. A benne levő népet fölkoncolta, a várost pedig lerombolta, és bevetette sóval. Jdg 9:46 Amikor meghallották ezt Sikem fellegvárának a polgárai, mindnyájan Él-Berít templomának a rejtekhelyére menekültek. Jdg 9:47 De hírül adták Abímeleknek, hogy Sikem fellegvárának a polgárai mind együtt vannak. Jdg 9:48 Abímelek fölment a Calmón-hegyre egész népével. Fejszét fogott Abímelek a kezébe, levágott egy faágat, fölvette, a vállára tette, és azt mondta népének: Láttátok, hogy mit csináltam. Hamar tegyetek ti is így! Jdg 9:49 Vágott tehát minden egyes ember egy ágat, azután követték Abímeleket. A fát lerakták a rejtekhely mellett, és azzal felgyújtották a rejtekhelyet. Minden ember meghalt Sikem fellegvárában, mintegy ezer férfi és nő. Jdg 9:50 Abímelek azután Tébéc alá vonult, megostromolta Tébécet és elfoglalta. Jdg 9:51 A város közepén volt egy erős fellegvár. Oda menekült minden férfi és nő, a város valamennyi polgára, és magukra zárták azt. Azután fölmentek a fellegvár tetejére. Jdg 9:52 De Abímelek a fellegvárig nyomult, és megtámadta azt. Már közel volt a fellegvár bejáratához, és fel akarta gyújtani. Jdg 9:53 Akkor egy asszony egy kézimalom kövét dobta Abímelek fejére, amely bezúzta a koponyáját. Jdg 9:54 Ő azonnal így kiáltott fegyverhordozó legényének: Ránts kardot, és ölj meg, hogy ne mondják rólam: Asszony gyilkolta meg! A legénye keresztülszúrta, és meghalt. Jdg 9:55 Amikor az izráeliek látták, hogy Abímelek meghalt, mindnyájan hazamentek. Jdg 9:56 Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságáért, amelyet apja ellen követett el, amikor meggyilkolta hetven testvérét. Jdg 9:57 A sikemiek fejére is visszahárította Isten minden gonoszságukat, és beteljesedett rajtuk Jótámnak, Jerubbaal fiának az átka. Jdg 10:1 Abímelek után fölkelt Izráel megszabadítására az issakárbeli Tólá, Dódó fiának, Púának a fia. Sámírban, Efraim hegyvidékén lakott. Jdg 10:2 Huszonhárom évig volt Izráel bírája. Amikor meghalt, Sámírban temették el. Jdg 10:3 Ő utána a gileádi Jáír következett, és huszonkét évig volt Izráel bírája. Jdg 10:4 Volt neki harminc fia, akik harminc szamárcsikón jártak. Volt harminc városuk Gileád földjén, amelyeket Jáír sátorfalvainak neveznek még ma is. Jdg 10:5 Amikor meghalt Jáír, Kámónban temették el. Jdg 10:6 Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR, mert a Baalokat és Astartékat, Arám isteneit és Szidón isteneit, Móáb isteneit, meg az ammóniak és a filiszteusok isteneit tisztelték. Az URat pedig elhagyták, és nem tisztelték. Jdg 10:7 Ezért fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és a filiszteusoknak meg az ammóniaknak a hatalmába adta őket. Jdg 10:8 Ezek nyomorgatták és gyötörték Izráel fiait abban az időben tizennyolc évig; Izráel fiai közül különösen azokat, akik a Jordánon túl, az emóriak földjén, Gileádban voltak. Jdg 10:9 A Jordánon is átkeltek az ammóniak, hogy Júdával, Benjáminnal és Efraim házával is harcoljanak. Izráel igen nehéz helyzetbe került. Jdg 10:10 Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz segítségért Izráel fiai: Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baalokat tiszteltük. Jdg 10:11 Az ÚR pedig ezt mondta Izráel fiainak: Vajon Egyiptomból, az emóriaktól, az ammóniaktól és a filiszteusoktól Jdg 10:12 nem én szabadítottalak-e meg benneteket, vagy amikor a szidóniak, Amálék és Máón sanyargatott benneteket, nem énhozzám kiáltottatok-e segítségért? Jdg 10:13 Ti mégis elhagytatok engem, és más isteneket tiszteltetek. Ezért nem szabadítalak meg többé benneteket! Jdg 10:14 Menjetek, és kiáltsatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg benneteket azok a szükség idején! Jdg 10:15 Izráel fiai ekkor azt mondták az ÚRnak: Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket! Jdg 10:16 Majd eltávolították maguk közül az idegen isteneket és az URat szolgálták. Az ÚR pedig megelégelte Izráel nyomorúságát. Jdg 10:17 Ekkor fegyverbe szólították az ammóniakat, és azok tábort ütöttek Gileádban. Összegyülekeztek Izráel fiai is, és Micpában ütöttek tábort. Jdg 10:18 A nép és Gileád vezérei azt kérdezték egymástól: Ki fogja megkezdeni a harcot az ammóniak ellen? Az lesz a feje Gileád egész lakosságának. Jdg 11:1 A gileádi Jefte erős vitéz volt, egy parázna nőnek volt a fia. Jeftét Gileád nemzette. Jdg 11:2 De amikor a felesége is szült fiakat Gileádnak, és feleségének a fiai felnőttek, azok elűzték Jeftét, és ezt mondták neki: Nem kapsz örökséget apánk házából, mert más asszony fia vagy. Jdg 11:3 Jefte elmenekült testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Gyülevész népség verődött Jefte köré, és együtt portyáztak. Jdg 11:4 Néhány nap múlva az ammóniak megkezdték a harcot Izráel ellen. Jdg 11:5 Amikor megkezdődött a harc az ammóniak és Izráel között, elmentek Gileád vénei, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről. Jdg 11:6 Ezt mondták Jeftének: Jöjj, légy a vezérünk, és harcoljunk az ammóniak ellen! Jdg 11:7 De Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Hiszen ti gyűlöltök engem, és kiűztetek apám házából! Miért jöttetek most hozzám, amikor bajban vagytok? Jdg 11:8 Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Éppen azért fordultunk most hozzád. Jöjj velünk, és harcolj az ammóniak ellen, azután légy nekünk, Gileád egész lakosságának a feje! Jdg 11:9 Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak az ammóniak ellen, és ha az ÚR hatalmamba adja őket, akkor én akarok lenni a vezetőtök. Jdg 11:10 Gileád vénei azt felelték Jeftének: Hallja az ÚR, ami köztünk történt. Úgy fogunk cselekedni, ahogyan mondod. Jdg 11:11 Akkor elment Jefte Gileád véneivel. A nép pedig a maga fejévé és vezérévé tette őt. Jefte pedig mindezt elmondta az ÚR színe előtt Micpában. Jdg 11:12 Jefte követeket küldött az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jöttél ellenem, hogy harcolj országom ellen? Jdg 11:13 Az ammóniak királya azt felelte Jefte követeinek: Azért, mert elvette Izráel az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor kijött Egyiptomból. Most tehát add vissza azt békés úton! Jdg 11:14 Jefte ismét követeket küldött az ammóniak királyához, Jdg 11:15 és azt üzente neki: Így szól Jefte: Nem vette el Izráel se Móáb földjét, se az ammóniak földjét. Jdg 11:16 Hiszen amikor Izráel kijött Egyiptomból, a pusztában vándorolt a Vörös-tengerig, és elérkezett Kádésba. Jdg 11:17 Izráel akkor követeket küldött Edóm királyához ezzel az üzenettel: Hadd vonuljak át országodon! De nem hallgatott rá Edóm királya. Móáb királyához is elküldött, de az sem engedte ezt meg. Ezért kellett Izráelnek Kádésban maradnia. Jdg 11:18 Azután tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edóm országát és Móáb országát, így érkezett el napkelet felől Móáb országához, és tábort ütött az Arnónon túl. Nem lépték át Móáb határát, mert Móáb határa az Arnón. Jdg 11:19 Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, és ezt üzente neki Izráel: Hadd vonuljak át országodon a magam helyére! Jdg 11:20 De Szíhón nem hitte el, hogy Izráel csak át akar vonulni a határán, ezért összegyűjtötte Szíhón egész népét, tábort ütött Jahcánál, és megütközött Izráellel. Jdg 11:21 Az ÚR, Izráel Istene, kezébe adta Izráelnek Szíhónt és egész népét, és megverték őket. Így vette birtokba Izráel azoknak az emóriaknak az egész földjét, akik azon a földön laktak. Jdg 11:22 Birtokba vették az emóriak területét az Arnóntól a Jabbókig és a pusztától a Jordánig. Jdg 11:23 Azért ha az ÚR, Izráel Istene, maga űzte ki az emóriakat népe, Izráel elől, te akarod azt birtokba venni? Jdg 11:24 Nem úgy van-e, hogy amit birtokul adott neked a te istened, Kemós, az a te birtokod? Mi pedig birtokoljuk mindazoknak a földjét, akiket a mi Istenünk, az ÚR űzött ki előlünk. Jdg 11:25 Talán te különb vagy Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Mert-e ő perbe szállni Izráellel, mert-e harcolni ellene? Jdg 11:26 Háromszáz évig lakott Izráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban, meg az Arnón menti városokban, miért nem akartátok abban az időben elvenni? Jdg 11:27 Én tehát nem vétettem ellened. Te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy háborút indítottál ellenem. Az ÚR, a bíró, ítéljen ma Izráel fiai és Ammón fiai között! Jdg 11:28 De az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet küldött neki. Jdg 11:29 Ekkor az ÚR lelke szállt Jeftére, és ő átvonult Gileádon és Manassén. Átvonult Gileád-Micpén, és Gileád-Micpéből vonult az ammóniak ellen. Jdg 11:30 Fogadalmat tett Jefte az ÚRnak, és ezt mondta: Ha valóban kezembe adod az ammóniakat, Jdg 11:31 akkor bármi jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az ammóniaktól, az ÚRé lesz az, feláldozom égőáldozatul. Jdg 11:32 Fölvonult Jefte az ammóniak ellen, és megütközött velük. Az ÚR pedig a kezébe adta őket. Jdg 11:33 Verte őket Aróértől fogva a Minnítbe vivő útig, húsz városon keresztül egészen Ábél-Kerámimig. Igen nagy vereség volt ez. Így kellett megalázkodniuk az ammóniaknak Izráel fiai előtt. Jdg 11:34 Amikor Jefte megérkezett Micpába, a házához, éppen a leánya jött ki eléje dobolva és táncolva. Csak ez az egyetlen leánya volt, nem volt rajta kívül se fia, se leánya. Jdg 11:35 Amikor meglátta a leányát, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Ó, leányom! Porba sújtottál, szerencsétlenné tettél! Mert én magam adtam szavamat az ÚRnak, és nem vonhatom vissza. Jdg 11:36 A leány így felelt neki: Apám, ha szavadat adtad az ÚRnak, tedd velem azt, amit kimondtál! Hiszen megengedte az ÚR, hogy bosszút állj ellenségeiden, az ammóniakon. Jdg 11:37 Majd ezt mondta apjának: Csak azt az egyet tedd meg velem, hogy ne bánts engem két hónapig: hadd menjek el a hegyek közé elsiratni leányságomat barátnőimmel! Jdg 11:38 Az apja azt felelte: Menj! És elbocsátotta két hónapra. Az pedig elment a barátnőivel elsiratni leányságát a hegyek között. Jdg 11:39 Két hónap múlva visszatért apjához. Az pedig megtette vele azt, amit megfogadott. A leány nem élt férfival. Azóta lett szokássá Izráelben, Jdg 11:40 hogy évről évre elmennek Izráel leányai, és megéneklik a gileádi Jefte leányát, évente négy napig. Jdg 12:1 De fegyverbe szólították az efraimiakat. Cáfón felé vonultak, és ezt mondták Jeftének: Miért vonultál harcba az ammóniak ellen anélkül, hogy hívtál volna bennünket, hogy menjünk veled? Rád gyújtjuk a házadat! Jdg 12:2 Jefte azt felelte nekik: Nagy perem volt nekem és népemnek az ammóniakkal. Én kértem a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből. Jdg 12:3 Amikor láttam, hogy ti nem szabadítotok meg, kockára tettem a saját életemet, megtámadtam az ammóniakat, az ÚR pedig a kezembe adta őket. Miért jöttetek most hadakozni velem? Jdg 12:4 Ekkor összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit, és megütközött Efraimmal. A gileádi férfiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: Elfajzott efraimiak vagytok! Gileád ugyanis Efraim és Manassé közé esik. Jdg 12:5 Azután elfoglalták a gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől, és mikor a menekülő efraimiak azt mondták: Hadd menjünk át! - megkérdezték mindegyiktől a gileádi férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! -, Jdg 12:6 akkor azt mondták neki: Mondd, hogy "sibbólet"! És ha az "szibbólet"-et mondott - mert nem tudta helyesen kiejteni -, akkor megragadták, és lemészárolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi. Jdg 12:7 Jefte hat évig volt Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában, Gileádban. Jdg 12:8 Utána a betlehemi Ibcán volt Izráel bírája. Jdg 12:9 Volt neki harminc fia, és harminc leányát adta férjhez máshova, a fiainak pedig harminc leányt hozott feleségül máshonnan. Hét esztendeig volt Izráel bírája. Jdg 12:10 Azután meghalt Ibcán, és eltemették Betlehemben. Jdg 12:11 Utána a zebulóni Élón lett Izráel bírája. Tíz esztendeig bíráskodott Izráelben. Jdg 12:12 Azután meghalt a zebulóni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulón földjén. Jdg 12:13 Utána Abdón, a pirátóni Hillél fia lett Izráel bírája. Jdg 12:14 Volt neki negyven fia és harminc unokája, akik hetven szamárcsikón jártak. Nyolc esztendeig volt Izráel bírája. Jdg 12:15 Azután meghalt Abdón, a pirátóni Hillél fia, és eltemették Pirátónban, Efraim földjén, az amálékiak hegyvidékén. Jdg 13:1 Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az ÚR. Ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre. Jdg 13:2 Volt egy Dán nemzetségéből való ember, Corából, akinek a neve Mánóah volt. A felesége meddő volt, nem szült. Jdg 13:3 Megjelent egyszer az ÚR angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Jdg 13:4 Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél. Jdg 13:5 Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak a fejét borotva, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából. Jdg 13:6 Az asszony elment, és ezt mondta a férjének: Isten embere jött hozzám. Alakja olyan volt, mint Isten angyalának az alakja, igen félelmetes. Nem kérdeztem meg, hogy honnan való, ő pedig nem mondta meg nekem a nevét. Jdg 13:7 Ezt mondta nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek szentelt lesz ez a gyermek születésétől fogva halála napjáig. Jdg 13:8 Akkor Mánóah könyörgött az ÚRhoz, és ezt mondta: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldöttél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik. Jdg 13:9 Isten meghallgatta Mánóah szavát, és az Isten angyala megint eljött az asszonyhoz, amikor az a mezőn volt, a férje, Mánóah azonban nem volt vele. Jdg 13:10 Akkor az asszony gyorsan elfutott, hírt adott a férjének, és ezt mondta neki: Megjelent nekem az a férfi, aki a minap nálam járt. Jdg 13:11 Mánóah fölkelt, és követte feleségét. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, ezt kérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki ezzel az asszonnyal beszélt? Ő így felelt: Én vagyok. Jdg 13:12 Mánóah ezt mondta: Ha majd beteljesedik ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele? Jdg 13:13 Az ÚR angyala ezt mondta Mánóahnak: Őrizkedjék az asszony mindattól, amit megmondtam. Jdg 13:14 Semmit se egyék, ami szőlőtőkéről való, bort és részegítő italt ne igyék, és semmiféle tisztátalant ne egyék. Tartsa meg mindazt, amit parancsoltam neki! Jdg 13:15 Akkor Mánóah ezt mondta az ÚR angyalának: Szeretnénk téged itt tartani és egy kecskegidát készíteni neked. Jdg 13:16 De az ÚR angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába tartanál itt, nem enném ételedből. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, az ÚRnak áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy az ÚR angyala az. Jdg 13:17 Mánóah azt mondta az ÚR angyalának: Mi a te neved? Mert ha beteljesedik ígéreted, tisztelni akarunk téged. Jdg 13:18 Az ÚR angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem? Titokzatos név az! Jdg 13:19 Azután fogta Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán az ÚRnak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára. Jdg 13:20 Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az ÚR angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ezt látva, Mánóah és felesége arccal a földre borult. Jdg 13:21 Az ÚR angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az ÚR angyala volt az. Jdg 13:22 Akkor Mánóah ezt mondta a feleségének: Meg fogunk halni, mert Istent láttuk! Jdg 13:23 De a felesége ezt mondta neki: Ha az ÚRnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent. Jdg 13:24 Azután az asszony fiút szült, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek felnövekedett, és megáldotta őt az ÚR. Jdg 13:25 És az ÚR lelke nyugtalanítani kezdte őt a Dán táborában, amely Corá és Estáól között volt. Jdg 14:1 Egyszer elment Sámson Timnába, és meglátott Timnában egy filiszteus nőt. Jdg 14:2 Visszaérkezve elmondta apjának és anyjának: Láttam Timnában egy filiszteus nőt, vegyétek azt nekem feleségül! Jdg 14:3 De apja és anyja ezt felelte neki: Hát nincs feleségnek való a rokon leányok közt, vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? De Sámson így felelt apjának: Őt vedd el nekem, mert csak ő tetszik nekem! Jdg 14:4 Apja és anyja nem tudta, hogy az ÚRtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izráelen. Jdg 14:5 Elment tehát Sámson apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőkhöz értek, egy ordító oroszlánkölyökkel találta magát szemben. Jdg 14:6 Akkor megszállta őt az ÚR lelke, és kettészakította azt, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté; pedig semmi sem volt a kezében. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit csinált. Jdg 14:7 Azután megérkezett, és beszélgetett azzal a nővel, mivel tetszett az Sámsonnak. Jdg 14:8 Néhány nap múlva ismét eljött, hogy elvegye. Közben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát az oroszlán hullájában egy méhraj volt és méz! Jdg 14:9 Kiszedte a markába, és míg mendegélt, ette. Odament az apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán hullájából szedte ki a mézet. Jdg 14:10 Azután elment az apja ahhoz a nőhöz. Sámson meg lakodalmat tartott ott, az ifjak szokása szerint. Jdg 14:11 Amint meglátták, harminc vőfélyt bíztak meg, hogy legyenek mellette. Jdg 14:12 Sámson ezt mondta nekik: Feladok nektek egy találós kérdést. Ha meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, adok nektek harminc inget és harminc öltözet ruhát. Jdg 14:13 De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Ők azt mondták neki: Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk! Jdg 14:14 Sámson ezt mondta nekik: Étel jött az evőből, édes jött az erősből. De nem tudták megfejteni a találós kérdést három napon át. Jdg 14:15 A hetedik napon ezt mondták Sámson feleségének: Vedd rá a férjedet, hogy mondja meg a találós kérdés megfejtését, különben megégetünk téged és apád háza népét! Talán azért hívtatok ide, hogy kifosszatok bennünket? Jdg 14:16 Ekkor Sámson felesége elkezdett sírdogálni, és ezt mondta: Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem! Találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg? Jdg 14:17 Így sirdogált előtte hét napig, amíg a lakodalmuk tartott. Végre a hetedik napon megmondta neki a megfejtést, annyira zaklatta őt. Az asszony pedig elmondta a találós kérdés megfejtését népe fiainak. Jdg 14:18 A város férfiai ezt mondták neki a hetedik napon, naplemente előtt: Mi a méznél édesebb, s oroszlánnál erősebb? De ő így válaszolt nekik: Ha nem az én üszőmön szántotok, találós kérdésem ki nem találjátok. Jdg 14:19 Ekkor megszállta az ÚR lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit; lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához. Jdg 14:20 Sámson felesége pedig hozzáment ahhoz a vőfélyhez, aki Sámson barátja volt. Jdg 15:1 Történt egy idő múlva, búzaaratás idején, hogy meglátogatta Sámson a feleségét, egy kecskegidát hozva magával. Ezt mondta: Be akarok menni a feleségemhez, a szobájába. De az asszony apja nem engedte bemenni. Jdg 15:2 Ezt mondta az apja: Én már azt gondoltam, hogy végképp meggyűlölted őt, ezért hozzáadtam a vőfélyedhez. De a húga még nála is szebb. Legyen ő a tied helyette! Jdg 15:3 Sámson azonban ezt mondta nekik: Ez egyszer nem én leszek a hibás, ha rosszat teszek is a filiszteusokkal. Jdg 15:4 Azzal elment Sámson, fogott háromszáz rókát; csóvákat készített, és farkaikat egymásnak fordítva csóvát tett minden két róka farka közé. Jdg 15:5 Majd meggyújtotta a csóvákat, és ráhajtotta a rókákat a filiszteusok lábon álló gabonájára. Így gyújtotta fel a kévéket és a lábon álló gabonát, sőt a szőlőket és az olajfás kerteket is. Jdg 15:6 Ekkor azt kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És mondták: Sámson, a timnai ember veje, mivel elvette tőle a feleségét, és a vőfélyhez adta. Felvonultak azért a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját. Jdg 15:7 De Sámson azt mondta nekik: Ha ti így tettetek, én meg bosszút állok rajtatok, és csak azután nyugszom meg! Jdg 15:8 És hatalmas csapásokkal agyba-főbe verte őket. Azután elment, és az étámi sziklahasadékban lakott. Jdg 15:9 A filiszteusok felvonultak, tábort ütöttek Júdában, és ellepték Lehit. Jdg 15:10 A júdabeliek megkérdezték: Miért vonultatok föl ellenünk? Azok így feleltek: Azért vonultunk föl, hogy megkötözzük Sámsont, és úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt mivelünk. Jdg 15:11 Ekkor odament háromezer júdabeli ember az étámi sziklahasadékhoz, és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért tetted ezt velünk? De ő így felelt nekik: Ahogyan ők bántak velem, én is úgy bántam velük. Jdg 15:12 Majd azt mondták neki: Azért jöttünk ide, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson ezt mondta nekik: Esküdjetek meg, hogy nem vertek agyon! Jdg 15:13 Azok így feleltek neki: Nem! Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de semmi esetre sem ölünk meg. Azzal megkötözték két új kötéllel, és elvitték a szikláról. Jdg 15:14 Amikor Lehibe ért, a filiszteusok ujjongva mentek eléje. De megszállta az ÚR lelke, és olyanná lettek karján a kötelek, mint a tűz égette lenfonál, úgyhogy a béklyók lemállottak a kezéről. Jdg 15:15 Talált egy még ki sem száradt szamár-állcsontot, utánanyúlt, felkapta és agyonvert vele ezer embert. Jdg 15:16 Ezt mondta Sámson: Szamár állcsontjával rakásra vertem őket, szamár állcsontjával agyon vertem ezret! Jdg 15:17 Amikor ezt elmondta, eldobta kezéből az állcsontot, és elnevezte azt a helyet Állcsont-magaslatnak. Jdg 15:18 De nagyon megszomjazott, és így kiáltott az ÚRhoz: Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által, mégis most szomjan kell meghalnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe kell esnem! Jdg 15:19 Akkor Isten kettéhasította azt a mélyedést, amely Lehiben van, és víz fakadt belőle. Ő pedig ivott, életereje visszatért, és feléledt. Ezért nevezik azt Kiáltó-forrásnak. Ott van Lehiben még ma is. Jdg 15:20 Sámson húsz esztendeig volt Izráel bírája a filiszteusok idejében. Jdg 16:1 Egyszer Sámson elment Gázába, meglátott ott egy parázna nőt, és bement hozzá. Jdg 16:2 A gázaiaknak megmondták: Idejött Sámson! Körülvették, és lestek rá egész éjjel a város kapujában, de csendben maradtak egész éjjel, mert azt gondolták: Majd ha megvirrad reggel, meggyilkoljuk őt. Jdg 16:3 Sámson éjfélig feküdt. Éjfélkor aztán fölkelt, megragadta a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt, és kiszakította zárastul, majd a vállára vette, és fölvitte a hegytetőre, Hebrónnal szemben. Jdg 16:4 Történt ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Szórék völgyében, akinek Delila volt a neve. Jdg 16:5 A filiszteusok városfejedelmei elmentek az asszonyhoz, és azt mondták neki: Szedd rá, és derítsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje, és hogyan tudnánk megkötözni és elbánni vele? Akkor mi egyenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked! Jdg 16:6 Delila ezt mondta Sámsonnak: Mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged, és hogyan lehet elbánni veled? Jdg 16:7 Sámson azt felelte neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem szárazak, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. Jdg 16:8 Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az asszonynak hét nyers inat, amelyek még nem voltak szárazak, és az megkötözte őt azokkal. Jdg 16:9 Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. Akkor ezt mondta neki az asszony: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő úgy elszakította az inakat, ahogyan a kócmadzag elszakad, ha tűz éri. Így nem tudódott ki, miben van az ereje. Jdg 16:10 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Becsaptál, és hazudtál nekem. De most igazán mondd meg nekem, mivel lehet megkötözni téged? Jdg 16:11 Sámson így felelt neki: Ha jól megkötöznek új kötelekkel, amelyeket még semmire sem használtak, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. Jdg 16:12 Delila tehát új köteleket szerzett, és azokkal kötözte meg őt. Azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Eközben egyesek lesben álltak a belső szobában. De ő letépte azokat a karjáról, mint a cérnaszálat. Jdg 16:13 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Eddig becsaptál, és hazudtál nekem. Mondd meg már nekem, mivel lehet megkötözni téged? Sámson azt felelte neki: Ha összeszövöd fejem hét hajfonatát a szövőszék fonalával. Jdg 16:14 Az asszony még egy cövekkel is rögzítette, azután ezt mondta neki: Jönnek a filiszteusok, Sámson! De ő fölébredt álmából, és kitépte a cöveket, a vetélőt és a szövedék fonalát. Jdg 16:15 Delila ezt mondta neki: Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd. Jdg 16:16 Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, halálosan megunta a dolgot. Jdg 16:17 Feltárta előtte egészen a szívét, és ezt mondta neki: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek vagyok szentelve születésemtől fogva. Ha megnyírnak, odalesz az erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. Jdg 16:18 Amikor Delila látta, hogy egészen feltárta előtte a szívét, elküldött, és hívatta a filiszteusok városfejedelmeit, és ezt üzente: Most jöjjetek, mert egészen feltárta előttem a szívét! A filiszteusok városfejedelmei elmentek hozzá, és a pénzt is vitték magukkal. Jdg 16:19 Ekkor elaltatta Sámsont a térdén, hívott egy embert, és levágott hét hajfürtöt a fejéről. Azután elkezdte szólongatni, de azt már elhagyta az ereje. Jdg 16:20 Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! - mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az ÚR. Jdg 16:21 De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és malmot kellett hajtania a foglyok házában. Jdg 16:22 De Sámson fején nőni kezdett a haj azután, hogy levágták. Jdg 16:23 Egyszer a filiszteusok városfejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágónnak, és hogy örvendezzenek. Ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk Sámsont, aki ellenségünk! Jdg 16:24 Amikor meglátta őt a nép, dicsőítették istenüket, és ezt mondták: Kezünkbe adta istenünk azt, aki az ellenségünk, aki pusztította földünk, s oly sokat megölt közülünk! Jdg 16:25 Azután olyan jókedvük támadt, hogy ezt mondták: Hívjátok ide Sámsont, hadd szórakoztasson bennünket! Oda is hívták Sámsont a foglyok házából, hogy szórakoztassa őket, és odaállították az oszlopok közé. Jdg 16:26 Sámson ezt mondta annak a fiúnak, aki a kezét fogta: Eressz el, hadd tapogassam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk! Jdg 16:27 A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal, ott voltak a filiszteusok városfejedelmei, a tetőn pedig mintegy háromezer férfi és nő, akik Sámson játékán szórakoztak. Jdg 16:28 Ekkor Sámson az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, URam! Emlékezz meg rólam, és erősíts meg engem még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért! Jdg 16:29 Azzal átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és nekik feszült. Jdg 16:30 Majd ezt mondta Sámson: Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal együtt! Azzal megfeszítette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre és az egész népre, amely benn volt. Így többet ölt meg halálával, mint ahányat megölt életében. Jdg 16:31 Ezután elmentek a testvérei és apjának egész háza népe, fölvették és hazavitték. Corá és Estáól között temették el apjának, Mánóahnak a sírjába. Húsz évig volt Izráel bírája. Jdg 17:1 Volt Efraim hegyvidékén egy Míká nevű ember. Jdg 17:2 Ez azt mondta egyszer az anyjának: Az az ezeregyszáz ezüst, amit elvettek tőled, és ami miatt átkot mondtál a fülem hallatára is, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon meg az ÚR, fiam! Jdg 17:3 Amikor visszaadta anyjának az ezeregyszáz ezüstöt, ezt mondta az anyja: Ezt az ezüstöt én arra szántam, hogy az ÚRnak szentelem a fiamért: készítsenek belőle faragott és öntött bálványszobrot. Most azért visszaadom neked. Jdg 17:4 De a fiú újból visszaadta az ezüstöt anyjának. Ekkor az anyja fogott kétszáz ezüstöt, odaadta az ötvösnek, az pedig faragott és öntött bálványszobrot készített belőle. Ez Míká házába került. Jdg 17:5 Ennek a Míkának volt egy házi szentélye. Készíttetett éfódot és házibálványt, egyik fiát pedig felavatta, és az lett a papja. Jdg 17:6 Abban az időben nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, ami neki tetszett. Jdg 17:7 Volt egy ifjú lévita Júda nemzetségéből, a júdai Betlehemből, de jövevény volt ott. Jdg 17:8 Elindult azért ez a férfi a júdai Betlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott el vándorlása közben Efraim hegyvidékére, a Míká házához. Jdg 17:9 Míká megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Lévita vagyok, a júdai Betlehemből; megyek, míg alkalmas helyet találok, hogy ott tartózkodjam. Jdg 17:10 Ekkor Míká azt mondta neki: Maradj nálam, légy atyám és papom! Én pedig adok neked évenként tíz ezüstöt, egy rend ruhát és élelmet. A lévita belement. Jdg 17:11 Úgy döntött a lévita, hogy ott marad annál az embernél. Az pedig olyannak tekintette az ifjút, mint a saját fiát. Jdg 17:12 Míká tisztébe avatta a lévitát, s így az ifjú a papjává lett, és Míká házában élt. Jdg 17:13 Míká pedig ezt mondta: Most már tudom, hogy jót fog velem tenni az ÚR, mert egy lévita lett a papom. Jdg 18:1 Abban az időben nem volt király Izráelben. - Abban az időben Dán törzse megfelelő területet keresett magának, hogy letelepedjék, mert addig nem jutott megfelelő örökséghez Izráel törzsei között. Jdg 18:2 A dániak elküldtek nemzetségükből öt férfit, legbátrabb embereiket Corából és Estáólból, hogy járják be és kémleljék ki az országot. Azt mondták nekik: Menjetek, kémleljétek ki az országot! Így jutottak el az Efraim hegyvidékére, a Míká házához, s ott megszálltak. Jdg 18:3 Mert amikor a Míká házánál jártak, felfigyeltek az ifjú lévita hangjára, betértek oda, és megkérdezték tőle: Ki hozott téged ide, mit csinálsz itt, és mi dolgod van itt? Jdg 18:4 Ő azt felelte nekik: Ezt meg ezt tette velem Míká, megfogadott engem, és a papja lettem. Jdg 18:5 Ekkor azt mondták neki: Kérdezd meg az Istent, hogy megtudjuk: sikeres lesz-e az utunk, amelyen járunk. Jdg 18:6 A pap azt mondta nekik: Menjetek el békességgel! Gondja van az ÚRnak az útra, amelyen jártok. Jdg 18:7 Azután továbbment az öt férfi, és elérkezett Lajisba. Látták, hogy a benne lakó nép biztonságban él, szidóni módra, nyugodtan és biztonságban, és nincs senki az országban, aki bántaná őket, vagy uralkodnék fölöttük. Messze esnek a szidóniaktól is, nincs senkivel semmiféle kapcsolatuk. Jdg 18:8 Mikor hazaérkeztek atyjukfiaihoz Corába és Estáólba, megkérdezték tőlük atyjukfiai: Mi hírt hoztok? Jdg 18:9 Ők így feleltek: Induljatok, vonuljunk föl ellenük, mert olyan földet láttunk, amely nagyon jó! Mit késlekedtek? Ne halogassátok az indulást, menjetek és vegyétek birtokba azt a földet! Jdg 18:10 Ha odaértek, egy olyan néphez értek, amely biztonságban él, és tágas az a föld mindenfelé. Bizony a kezetekbe adta azt Isten! Olyan hely az, ahol nem hiányzik a világon semmi. Jdg 18:11 Fölkerekedett tehát Dán nemzetségéből, Corából és Estáólból hatszáz fölfegyverzett ember. Jdg 18:12 Fölvonultak, és tábort ütöttek Kirjat-Jeárimnál Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának még ma is; ott van ez Kirjat-Jeárim mögött. Jdg 18:13 Majd tovább vonultak Efraim hegyvidékére, és eljutottak Míká házához. Jdg 18:14 Ekkor megszólalt az az öt ember, aki elment bejárni Lajis földjét, és ezt mondták atyjukfiainak: Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban van éfód és házibálvány, faragott és öntött bálványszobor? Ugye tudjátok, mit kell tennetek? Jdg 18:15 Ekkor betértek oda, bementek az ifjú lévita lakásába, a Míká házánál, és békességgel köszöntötték. Jdg 18:16 A dániak hatszáz fölfegyverzett embere pedig elállta a kapu bejáratát. Jdg 18:17 Az az öt ember, aki elment bejárni azt a földet, fölment, és behatolt oda, és magához vette a faragott szobrot, az éfódot, a házibálványt és az öntött bálványt. A pap pedig ott állt a kapu bejáratánál, a hatszáz fölfegyverzett ember mellett. Jdg 18:18 Amikor tehát ezek bementek Míká házába, és magukhoz vették a faragott szobrot, az éfódot, a házibálványt és az öntött bálványt, megkérdezte tőlük a pap: Mit csináltok? Jdg 18:19 Azok ezt felelték neki: Hallgass, fogd be a szád! Gyere velünk, légy a mi atyánk és papunk! Mi jobb neked: ha egy ember házának vagy a papja, vagy ha Izráelben egy egész törzsnek vagy nemzetségnek vagy a papja? Jdg 18:20 A pap megnyugodott, magához vette az éfódot, a házibálványt meg a faragott szobrot, és beállt a nép közé. Jdg 18:21 Azután továbbmentek, de az asszonyokat és a gyermekeket, a jószágot és az értékes holmit a menet élére állították. Jdg 18:22 Alig távoztak el Míká házától, amikor fegyverbe szólították a Míká házában és a háza környékén lakó embereket, és ezek nyomon követték a dániakat. Jdg 18:23 Kiáltoztak a dániak után, azok pedig visszafordultak, és azt mondták Míkának: Mit akarsz, hogy fegyverbe szólítottad embereidet? Jdg 18:24 Míká azt felelte: Elvittétek isteneimet, amelyeket csináltattam, meg a papomat, és elmentetek! Mi marad nekem? És még ti mondjátok nekem, hogy mit akarsz? Jdg 18:25 De a dániak ezt mondták: Egy hangot se halljunk, különben rátok támadnak ezek a nekikeseredett emberek, és akkor elveszíted mind magadnak, mind házad népének az életét! Jdg 18:26 A dániak továbbmentek a maguk útján, Míká pedig megfordult és hazament, mert látta, hogy azok erősebbek nála. Jdg 18:27 Azok tehát elvitték, amit Míká csináltatott, meg a papját is, aki nála volt. Azután rátámadtak Lajisra, a nyugalomban és biztonságban élő népre, kardélre hányták őket, a várost pedig fölperzselték. Jdg 18:28 Senki se menthette meg őket, mert Szidóntól messze estek, és nem volt senkivel kapcsolatuk, mert a város Bét-Rehób völgyében feküdt. Azután újra fölépítették a várost és letelepedtek benne. Jdg 18:29 Elnevezték a várost Dánnak, ősüknek, Dánnak a nevéről, aki Izráel szülöttje volt. Azelőtt Lajis volt a város neve. Jdg 18:30 Azután felállították maguknak a dániak a faragott bálványt, és Manassé fiának, Gérsómnak a fia, Jónátán, meg az ő fiai lettek Dán törzsének a papjai, egészen az ország népének a fogságba viteléig. Jdg 18:31 Így állították fel maguknak azt a faragott bálványt, amit Míká csináltatott, és ott volt ez mindaddig, amíg az Isten háza Silóban volt. Jdg 19:1 Abban az időben, amikor nem volt király Izráelben, egy lévita jövevényként élt Efraim hegyvidékének a szélén. Ez a júdai Betlehemből vett magának egy másodfeleséget. Jdg 19:2 Másodfelesége azonban paráznaságot követett el, és elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe; ott is maradt négy hónapig. Jdg 19:3 De a férje útra kelt, elment érte, hogy a lelkére beszéljen és visszavigye. Szolgája és két szamár volt vele. Az asszony bevezette apja házába, és mikor az apja meglátta őt, örömmel ment eléje. Jdg 19:4 Mivel apósa, a nőnek az apja, marasztalta őt, nála maradt három napig; ettek, ittak, és ott töltötték az éjszakát is. Jdg 19:5 Amikor a negyedik nap korán reggel fölkeltek, és ő indulni készült, azt mondta a nő apja a vejének: Lakjál jól valami harapnivalóval, és csak azután menjetek el! Jdg 19:6 Le is ültek, és mind a ketten ettek és ittak. Azután ezt mondta a nő apja a férfinak: Maradj itt még az éjjel, és érezd jól magad! Jdg 19:7 A férfi indulni készült, de az apósa addig marasztalta, míg ott nem maradt megint éjszakára. Jdg 19:8 Az ötödik napon is korán reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a nőnek az apja ezt mondta: Lakjál jól, és maradjatok itt napnyugtáig. Így ettek mind a ketten. Jdg 19:9 Ekkor a férfi menni készült másodfeleségével és szolgájával, de az apósa, a nőnek az apja, ezt mondta neki: Nézd, már bealkonyodott, sötét van, maradjatok itt éjszakára! Beesteledett, maradj hát itt, és érezd jól magad! Majd holnap korán útra kelhettek, és hazamehetsz. Jdg 19:10 De a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem útra kelt, és eljutott Jebúszig, azaz Jeruzsálemig. Két fölnyergelt szamár volt vele, meg a másodfelesége. Jdg 19:11 Amikor Jebúsznál voltak, és már nagyon későre járt az idő, azt mondta a szolga az urának: Gyerünk, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg benne! Jdg 19:12 Az ura azonban ezt mondta neki: Ne térjünk be idegen városba, ahol nem Izráel fiai laknak; menjünk tovább Gibeáig! Jdg 19:13 Majd ezt mondta a szolgájának: Igyekezzünk elérni valamelyik helységet, és szálljunk meg Gibeában vagy Rámában! Jdg 19:14 Továbbmentek tehát, és épp akkor ment le a nap, amikor a benjámini Gibea mellett voltak. Jdg 19:15 Akkor befordultak, hogy bemenjenek oda, és megszálljanak Gibeában. Bementek és leültek a város terén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakai szállásra. Jdg 19:16 Végre egy öregember jött este a mezei munkából. Ez az ember az Efraim hegyvidékéről való jövevény volt Gibeában. A helység lakosai benjáminiak voltak. Jdg 19:17 Amikor fölnézett az öregember, és meglátta az úton levő embert a város terén, megkérdezte: Honnan jössz és hová mész? Jdg 19:18 Ő azt felelte neki: Átutazóban vagyunk a júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének a szélére, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az ÚR házához megyek, de senki sem fogad be engem a házába. Jdg 19:19 Pedig szalmánk és abrakunk is van a szamaraknak, van kenyerünk és borunk is magamnak, szolgálódnak és ennek a legénynek, aki szolgáddal van. Nincs semmire szükségünk. Jdg 19:20 Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára! Jdg 19:21 És elvezette a házához, abrakot adott a szamaraknak, azután megmosták a lábukat, ettek és ittak. Jdg 19:22 Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd ismerjük őt. Jdg 19:23 Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Atyámfiai, ne tegyetek rosszat, hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! Jdg 19:24 Itt van az én hajadon lányom, meg a férfi másodfelesége, kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, ami nektek tetszik, de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! Jdg 19:25 A férfiak azonban nem akartak ráhallgatni, ezért fogta az az ember a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele háltak, és erőszakoskodtak vele reggelig, és csak hajnalhasadtakor engedték el. Jdg 19:26 Reggelre kelve megjött az asszony, de összeesett annak az embernek a háza előtt, akinél az ura volt, és ott maradt, míg világos nem lett. Jdg 19:27 Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a másodfelesége ott esett össze a ház bejáratánál, és keze a küszöbön van. Jdg 19:28 Mondotta neki: Kelj föl, és menjünk! De az nem válaszolt. A férfi föltette a szamárra, útnak indult, és hazament. Jdg 19:29 Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra vágta, és szétküldte Izráel egész területére. Jdg 19:30 Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt semmi ilyesmi, nem látott senki ilyet, amióta kijöttek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek meg! Jdg 20:1 Izráel fiai valamennyien kivonultak, és összegyülekezett az ÚRhoz Micpába egy emberként az egész népközösség, Dántól Beérsebáig, meg Gileád földjéről is. Jdg 20:2 Az egész népnek, Izráel valamennyi törzsének a vezetői előálltak Isten népének a gyülekezetében, amelyben négyszázezer kardforgató gyalogos volt. Jdg 20:3 Meghallották a benjáminiak is, hogy Izráel fiai fölvonultak Micpába. Izráel fiai ekkor azt mondták: Beszéljétek el, hogyan történt ez a gaztett! Jdg 20:4 Megszólalt a lévita, a megölt asszony férje, és ezt mondta: A benjámini Gibeába érkeztem másodfeleségemmel éjjeli szállásra. Jdg 20:5 A gibeai polgárok rám támadtak, körülvették miattam éjjel a házat, engem akartak meggyilkolni, aztán másodfeleségemmel erőszakoskodtak, úgyhogy belehalt. Jdg 20:6 Ezért fogtam a másodfeleségemet, szétvagdaltam, és szétküldtem Izráel örökségének egész területére, mert fajtalan és gyalázatos dolgot követtek el Izráelben. Jdg 20:7 Ti mindnyájan Izráel fiai vagytok, tartsatok tehát nyomban tanácsot ebben az ügyben! Jdg 20:8 Erre az egész nép egy emberként felállt, és azt mondta: Senki se menjen sátrába, és senki se térjen haza! Jdg 20:9 Mert most ez a teendőnk Gibea dolgában: sorsot vetünk ellene. Jdg 20:10 Megbízunk tíz embert száz közül, százat ezer közül, ezret tízezer közül Izráel mindegyik törzséből, hogy szerezzenek útravalót a hadinépnek. Azután megtámadjuk a benjámini Gibeát, és elbánunk vele, amiatt a gyalázatos dolog miatt, amelyet elkövetett Izráelben. Jdg 20:11 Így gyülekezett össze egy emberként minden izráeli férfi a város alá. Jdg 20:12 Izráel törzsei embereket küldtek Benjámin egész törzsébe ezzel az üzenettel: Micsoda gaztett történt nálatok? Jdg 20:13 Adjátok ki azokat az elvetemült gibeai embereket, hogy megöljük őket, és kitakarítsuk a gonoszt Izráelből! De a benjáminiak nem akartak hallgatni Izráel fiainak, testvéreiknek a szavára. Jdg 20:14 A benjáminiak összegyűltek városaikból Gibeába, hogy fölvegyék a harcot Izráel fiaival. Jdg 20:15 Azon a napon huszonhatezer kardforgató embert soroztak be a benjáminiak a városokból, Gibea lakosain kívül, ahonnan hétszáz válogatott embert soroztak be. Jdg 20:16 Ebből az egész népből hétszáz válogatott ember balkezes volt. Ezek mindnyájan hajszálpontosan tudtak parittyázni, sohasem hibáztak. Jdg 20:17 Az izráeli férfiakat is besorozták: Benjáminon kívül négyszázezer kardforgató embert, csupa harcedzett férfit. Jdg 20:18 Azután elindultak Izráel fiai, elmentek Bételbe, és ezt kérdezték Istentől: Ki vonuljon föl közülünk elsőnek, hogy megütközzék a benjáminiakkal? Az ÚR ezt felelte: Először Júda! Jdg 20:19 Elindultak tehát Izráel fiai reggel, és tábort ütöttek Gibeával szemben. Jdg 20:20 Kivonultak az izráeli férfiak, hogy megütközzenek Benjáminnal, és csatarendbe álltak fel ellenük az izráeli férfiak Gibeánál. Jdg 20:21 A benjáminiak is kivonultak Gibeából, és földre terítettek azon a napon huszonkétezer izráeli embert. Jdg 20:22 Akkor a nép, az izráeli férfiak, összeszedték erejüket, és újra csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon sorakoztak föl. Jdg 20:23 Fölmentek ugyanis Izráel fiai, és sírtak az ÚR színe előtt egész estig, és ezt kérdezték az ÚRtól: Harcba szálljak-e újból a testvéremmel, Benjáminnal? Az ÚR azt felelte: Vonuljatok föl ellene! Jdg 20:24 Amikor Izráel fiai a második napon a benjáminiak ellen indultak, Jdg 20:25 kivonult velük szembe Benjámin Gibeából a második napon is, és földre terítettek Izráel fiai közül újabb tizennyolcezer embert, akik a kardforgatásban mind járatosak voltak. Jdg 20:26 Ekkor elvonultak Izráel fiai mindnyájan, az egész nép; elmentek Bételbe, és ott ültek sírva az ÚR színe előtt. Böjtöltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be az ÚR színe előtt. Jdg 20:27 És megkérdezték Izráel fiai az URat, mert abban az időben ott volt az Isten szövetségének a ládája, Jdg 20:28 és Áron fiának, Eleázárnak a fia, Fineás szolgált előtte abban az időben. Ezt mondták: Kivonuljak-e még egyszer harcolni a testvérem, Benjámin ellen, vagy abbahagyjam? Az ÚR azt felelte: Vonuljatok föl, mert holnap a kezetekbe adom! Jdg 20:29 Izráel ezután csapatokat állított lesbe Gibea körül. Jdg 20:30 Majd fölvonultak Izráel fiai a benjáminiak ellen a harmadik napon, és felsorakoztak Gibeánál, mint azelőtt. Jdg 20:31 A benjáminiak is kivonultak a néppel szemben, és elszakadtak a várostól. Megint elkezdték vágni a népet, mint azelőtt, és halálra sebeztek mintegy harminc izráeli embert a nyílt mezőn és az országutakon, amelyek közül az egyik Bétel felé, a másik Gibea felé vezet. Jdg 20:32 A benjáminiak már ezt gondolták: Megint megverjük őket, mint először! De Izráel fiai ezt mondták: Fussunk, és szakítsuk el őket a várostól az országutakra! Jdg 20:33 Ekkor az izráeli férfiak elhagyták állásaikat, és Baal-Támárnál sorakoztak fel. A lesben álló izráeliek pedig kitörtek állásaikból Gibea közelében, Jdg 20:34 és egészen Gibea elé nyomultak; tízezren voltak az egész Izráelből összeválogatva. Akkor kemény csata kezdődött, és a benjáminiak nem tudták, hogy milyen veszedelem szakad rájuk. Jdg 20:35 Az ÚR ugyanis vereséget mért Benjáminra Izráel előtt, és Izráel fiai huszonötezer-egyszáz embert pusztítottak el azon a napon a benjáminiak közül, akik mind járatosak voltak a kardforgatásban. Jdg 20:36 A benjáminiak is belátták, hogy vereséget szenvedtek, bár az izráeliek teret engedtek a benjáminiaknak, bízva azokban, akiket lesbe állítottak Gibeánál. Jdg 20:37 A lesben állók sietve betörtek Gibeába; benyomultak a lesben állók, és kardélre hányták az egész várost. Jdg 20:38 Abban állapodtak meg az izráeliek a lesben állókkal, hogy ezek majd füstjelet adnak a városból. Jdg 20:39 Amikor tehát az izráeliek meghátráltak a csata közben, és Benjámin elkezdte vágni őket, és halálra sebzett az izráeliek közül mintegy harminc embert, és már ezt gondolták: Nagyon megverjük őket, mint az első ütközetben! - Jdg 20:40 akkor kezdett felszállni a füstoszlop a városból. A benjáminiak hátrafordulva látták, hogy a város lángja már az eget veri. Jdg 20:41 Erre az izráeliek megfordultak, a benjáminiak pedig megrettentek, mert látták, hogy rájuk szakadt a veszedelem. Jdg 20:42 A pusztába vivő útra fordultak az izráeliek elől, de a harc nyomon követte őket, és a városból jövők is pusztították a közbeszorultakat. Jdg 20:43 Bekerítették Benjámint, üldözték és tiporták őket pihenés nélkül, egészen messze, Gibeától kelet felé. Jdg 20:44 Elesett tizennyolcezer benjámini ember, csupa vitéz férfi. Jdg 20:45 Ekkor irányt változtattak, és a puszta felé menekültek, a Rimmón-kőszálhoz. De még az országutakon is levágtak ötezer embert. Utánuk nyomultak egészen Gidómig, és megint levágtak közülük kétezer embert. Jdg 20:46 Azon a napon tehát összesen huszonötezer kardforgatásban jártas benjámini ember esett el, csupa vitéz férfi. Jdg 20:47 Azután hatszáz férfi más irányba fordult, és elmenekült a pusztába, a Rimmón-kőszálhoz, és ott maradtak a Rimmón-kőszálán négy hónapig. Jdg 20:48 Az izráeliek pedig újra a benjáminiak ellen fordultak, és kardélre hányták a városban lakó embereket, állatokat és mindent, amit csak találtak. Az ott található városokat is mind lángba borították. Jdg 21:1 Az izráeli férfiak azután megesküdtek Micpában, hogy senki se adja leányát benjáminihoz feleségül. Jdg 21:2 De azután elment a nép Bételbe, és ott ültek estig az Isten színe előtt fennhangon sírva, nagy sírással. Jdg 21:3 Mert azt mondták: Ó, URam, Izráel Istene! Miért is történt ez Izráelben? Miért hiányzik ma egy törzs Izráelből? Jdg 21:4 Másnap korán fölkelt a nép, oltárt építettek ott, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be. Jdg 21:5 Akkor ezt mondták Izráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött el Izráel törzsei közül az ÚRhoz, a gyülekezetbe? Mert az az erős eskü hangzott el, hogy aki nem jön el az ÚRhoz Micpába, halállal bűnhődjék. Jdg 21:6 Izráel fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjámint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Izráelből! Jdg 21:7 Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak, hiszen mi megesküdtünk az ÚRra, hogy nem adjuk hozzájuk leányainkat feleségül. Jdg 21:8 Ezért mondták: Van-e valaki Izráel törzsei közül, aki nem jött el az ÚRhoz Micpába? És kitűnt, hogy Jábés-Gileádból nem jött el senki a gyülekezet táborába. Jdg 21:9 Mert amikor számba vették a népet, kitűnt, hogy senki sem volt ott Jábés-Gileád lakosai közül. Jdg 21:10 Akkor elküldött oda a népközösség tizenkétezer harcost, és megparancsolták nekik: Menjetek, hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakosait, még az asszonyokat és gyermekeket is! Jdg 21:11 Ezt tegyétek: Irtsatok ki minden férfit és minden olyan nőt, aki férfival hált! Jdg 21:12 Találtak azonban Jábés-Gileád lakosai között négyszáz hajadon leányt, akiknek még nem volt férfival dolguk, nem háltak senkivel. Ezeket elvitték a silói táborba, amely Kánaán földjén volt. Jdg 21:13 Akkor követeket küldött az egész népközösség, hogy beszéljenek a benjáminiakkal, akik a Rimmón szikláján voltak, és hirdessék ki nekik a békességet. Jdg 21:14 Benjámin azonnal vissza is tért, és nekik adták azokat, akiket életben hagytak a jábés-gileádi nők közül. De így sem jutott nekik elég. Jdg 21:15 A nép bánkódott Benjámin miatt, mivel az ÚR ilyen rést ütött Izráel törzsein. Jdg 21:16 Ezért a népközösség vénei ezt mondták: Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak? Hiszen elpusztultak a benjámini asszonyok. Jdg 21:17 Ezt mondták ugyanis: A birtok a megmenekült benjáminiaké, mert nem szabad eltörölni egyetlen izráeli törzset sem. Jdg 21:18 De mi nem adhatjuk hozzájuk leányainkat feleségül, mert ilyen esküt tettek Izráel fiai: Átkozott az, aki feleséget ad Benjáminnak! Jdg 21:19 Akkor ezt mondták: Évenként ünnepet tartanak az ÚRnak Silóban, amely Bételtől északra fekszik; attól az országúttól keletre, amely Bételből vezet Sikembe, Lebónától pedig délre van. Jdg 21:20 Ezt parancsolták tehát a benjáminiaknak: Menjetek el, és álljatok lesbe a szőlőkben. Jdg 21:21 És ha látjátok, hogy jönnek a silói leányok, körtáncot járva, akkor jöjjetek elő a szőlőkből, és ragadjon el mindenki magának egyet a silói leányok közül, azután menjetek el Benjámin földjére! Jdg 21:22 Ha pedig eljönnek az apák vagy a testvérek, hogy pereljenek velünk, akkor ezt mondjuk majd nekik: Könyörüljetek rajtuk, hiszen nem tudtunk mindenkinek háborúban feleséget szerezni, ti pedig nem úgy adtátok nekik őket, ezért nem terhel vétek benneteket. Jdg 21:23 Így cselekedtek tehát a benjáminiak, és ahányan csak voltak, feleséget vittek maguknak a táncolók közül, elrabolván őket. Azután elmentek és hazatértek örökségükbe, felépítették városaikat, és letelepedtek azokban. Jdg 21:24 Izráel fiai pedig ezek után szétoszlottak, mindenki a maga törzséhez és nemzetségéhez. Elment tehát onnan mindenki a maga örökségébe. Jdg 21:25 Abban az időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott. Rut 1:1 Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként lakjék Móáb mezején. Vele volt a felesége és két fia. Rut 1:2 A férfi neve Elimelek volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. Rut 1:3 De meghalt Elimelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. Rut 1:4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve, a másiknak Rut Ott laktak mintegy tíz esztendeig. Rut 1:5 De meghaltak ők is mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és férje nélkül. Rut 1:6 Ekkor útrakelt a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején, hogy az ÚR rátekintett népére, és kenyeret adott neki. Rut 1:7 Elment tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton visszatérőben Júda földjére. Rut 1:8 De ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek az ÚR olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! Rut 1:9 Adja meg nektek az ÚR, hogy mindegyitek nyugalmat találjon majd a férje házában. Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak. Rut 1:10 És azt mondták neki: Bizony, veled térünk haza a népedhez. Rut 1:11 De Naomi ezt felelte: Forduljatok vissza leányaim! Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lennének? Rut 1:12 Forduljatok vissza, leányaim, menjetek, mert én már öreg vagyok ahhoz, hogy férjhez menjek. De ha azt mondanám is, hogy van még reménységem, és ha ma éjjel férjhez mennék is, és fiakat szülnék, Rut 1:13 várhattok-e rájuk, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, leányaim! Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem az ÚR keze. Rut 1:14 Tovább sírtak hangosan, majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá. Rut 1:15 Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! Rut 1:16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Rut 1:17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! Rut 1:18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább. Rut 1:19 Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek, az egész város megmozdult miattuk, és azt kérdezték: Nem Naomi ez? Rut 1:20 Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható. Rut 1:21 Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az ÚR. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az ÚR, és bajba döntött a Mindenható. Rut 1:22 Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe. Rut 2:1 Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek nemzetségéből. Rut 2:2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! Rut 2:3 El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az. Rut 2:4 Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR! Rut 2:5 Majd ezt mondta Boáz annak a legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? Rut 2:6 A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a móábi fiatalasszony ő, aki Naomival jött meg Móáb mezejéről. Rut 2:7 Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset. Rut 2:8 Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! Rut 2:9 Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. Rut 2:10 Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? Rut 2:11 Boáz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Rut 2:12 Fizessen meg tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. Rut 2:13 Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok. Rut 2:14 Az evés idején azt mondta neki Boáz: Jöjj közelebb, egyél kenyeret, és mártsd falatodat az ecetes lébe. Ő tehát leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonával kínálta, az asszony pedig evett, jóllakott, sőt még hagyott is. Rut 2:15 Azután fölkelt tovább szedegetni. Boáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és ne pirongassátok! Rut 2:16 Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok! Rut 2:17 Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa lett. Rut 2:18 Fölvette, és hazament a városba. Megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Azután elővette, és odaadta neki azt is, amit meghagyott, amikor jóllakott. Rut 2:19 Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Boáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. Rut 2:20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzánk tartozó ez az ember, közeli rokonaink közül való. Rut 2:21 A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. Rut 2:22 Naomi ezt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, leányom, ha az ő szolgálóival jársz, akkor nem bántanak más mezőn. Rut 2:23 Ruth tehát Boáz szolgálóinak a nyomában járva szedegetett, amíg be nem fejeződött az árpa és búza aratása. De az anyósánál lakott. Rut 3:1 Egyszer azt mondta neki az anyósa, Naomi: Leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz. Rut 3:2 Nézd csak, a mi rokonunk Boáz, akinek a szolgálóival voltál, ma éjjel árpát szór a szérűn. Rut 3:3 Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre. Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást. Rut 3:4 Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj. Rut 3:5 Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. Rut 3:6 Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta. Rut 3:7 Boáz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ekkor odalopódzott az asszony, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. Rut 3:8 Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál. Rut 3:9 Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te. Rut 3:10 Ekkor azt mondta Boáz: Áldjon meg az ÚR, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. Rut 3:11 Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. Rut 3:12 Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is. Rut 3:13 Maradj itt ezen az éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az élő ÚRra mondom! Feküdj hát itt reggelig! Rut 3:14 Ott is feküdt a lábánál reggelig. De fölkelt, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást. Boáz ugyanis ezt mondta: Ki ne tudódjék, hogy ez az asszony a szérűre jött! Rut 3:15 Majd ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt, és tartsd ide! Ő odatartotta, Boáz pedig kimért hat mérték árpát, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba. Rut 3:16 Amikor Ruth hazaérkezett az anyósához, az megkérdezte: Mi történt, leányom? Az pedig elbeszélte neki mindazt, amit a férfi vele tett. Rut 3:17 És ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz! Rut 3:18 Naomi azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg be nem fejezi ezt a dolgot még ma. Rut 4:1 Boáz odament a városkapuhoz, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon, akiről Boáz beszélt, ezt mondta: Kerülj erre, ülj ide, atyámfia! Az odament, és leült. Rut 4:2 Azután maga mellé vett Boáz tíz embert a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! És azok leültek. Rut 4:3 Ekkor azt mondta Boáz a legközelebbi rokonnak: A Móáb mezejéről visszatért Naomi el akarja adni azt a darab szántóföldet, amely rokonunké, Elimeleké volt. Rut 4:4 Azt gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: vedd meg az itt ülők előtt, népem vénei előtt! Ha vállalod a rokoni kötelezettséget, vállald; de ha nem vállalod, mondd meg nekem, hadd tudjam! Mert rajtad kívül nincs más közeli rokon, utánad már én következem. Ő így szólt: Vállalom. Rut 4:5 De Boáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól, a móábi Ruthot, a meghaltnak a feleségét is el kell venned, hogy fenntartsd a meghaltnak a nevét örökségében. Rut 4:6 Erre azt felelte a közeli rokon: Azt nem tudom magamra vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet, mert én nem tudom vállalni! Rut 4:7 Régente Izráelben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Izráelben. Rut 4:8 Amikor tehát a közeli rokon azt mondta Boáznak, hogy szerezd meg te magadnak, akkor lehúzta a saruját. Rut 4:9 Ekkor azt mondta Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok a tanúim, hogy én ma átvettem Naomitól mindazt, ami Elimeleké volt, és mindazt, ami Kiljóné és Mahlóné volt. Rut 4:10 Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül veszem, hogy fenntartsam a meghaltnak a nevét örökségében, hogy ki ne vesszen a meghaltnak a neve atyjafiai közül lakóhelyének a kapujából. Ti vagytok most ennek a tanúi. Rut 4:11 A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja az ÚR, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehembe Rut 4:12 Legyen olyan a házad, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az ÚR ad neked ettől a fiatalasszonytól! Rut 4:13 Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az ÚR megadta neki, hogy teherbe essen; és fiút szült. Rut 4:14 Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! Rut 4:15 Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. Rut 4:16 Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és dajkálgatta. Rut 4:17 A szomszédasszonyok nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja. Rut 4:18 Ezek Pérec utódai: Pérec nemzette Hecrónt. Rut 4:19 Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Amminádábot, Rut 4:20 Amminádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt, Rut 4:21 Szalmón nemzette Boázt, Boáz nemzette Óbédot, Rut 4:22 Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot. 1Sa 1:1 Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt. 1Sa 1:2 Két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei. 1Sa 1:3 Ez az ember évenként fölment városából Silóba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek URának. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az ÚR papja. 1Sa 1:4 Amikor eljött az a nap, amelyen Elkána áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának. 1Sa 1:5 Annának is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét. 1Sa 1:6 Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR bezárta a méhét. 1Sa 1:7 Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az ÚR házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit. 1Sa 1:8 Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál? 1Sa 1:9 Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az ÚR templomának az ajtófélfájánál. 1Sa 1:10 Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt. 1Sa 1:11 Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét! 1Sa 1:12 Mivel hosszasan imádkozott az ÚR színe előtt, Éli figyelte az asszony száját. 1Sa 1:13 Anna magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt gondolta, hogy részeg, 1Sa 1:14 és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból! 1Sa 1:15 Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az ÚR előtt. 1Sa 1:16 Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. 1Sa 1:17 Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle! 1Sa 1:18 Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. 1Sa 1:19 Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az ÚR előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az ÚRnak gondja volt rá. 1Sa 1:20 Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az ÚRtól kértem őt. 1Sa 1:21 És mikor fölment az az ember, Elkána, egész háza népével, hogy bemutassa az ÚRnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát, 1Sa 1:22 Anna nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az ÚR előtt, és végleg ott maradjon. 1Sa 1:23 A férje, Elkána ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az ÚR tartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta. 1Sa 1:24 Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet, meg egy tömlő bort, és bevitte az ÚR házába, Silóba. A gyermek még kicsiny volt. 1Sa 1:25 Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Élihez. 1Sa 1:26 Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! A te életedre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott az ÚRhoz. 1Sa 1:27 Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. 1Sa 1:28 Én viszont felajánlom az ÚRnak. Legyen egész életére felajánlva az ÚRnak! És ott imádták az URat. 1Sa 2:1 Akkor így imádkozott Anna: Örvendez szívem az ÚRban, visszaadta erőmet az ÚR. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. 1Sa 2:2 Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. 1Sa 2:3 Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le. 1Sa 2:4 A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. 1Sa 2:5 A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. 1Sa 2:6 Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. 1Sa 2:7 Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. 1Sa 2:8 Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget. 1Sa 2:9 Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. 1Sa 2:10 Összetörnek, akik az ÚRral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az ÚR az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad. 1Sa 2:11 Ezután Elkána hazament Rámába. A gyermek pedig az ÚR szolgája lett Éli főpap felügyelete alatt. 1Sa 2:12 Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az ÚRral. 1Sa 2:13 A papok szokása a néppel szemben az volt, hogy ha valaki áldozatot mutatott be, odament a pap szolgája, amikor a húst főzték, kezében a háromágú villával, 1Sa 2:14 és beleütötte az üstbe vagy fazékba, bográcsba vagy lábosba, és elvette a pap mindazt, ami a villára akadt. Így bántak egész Izráellel, amikor odajártak Silóba. 1Sa 2:15 Sőt mielőtt elfüstölögtették a kövérjét, odament a pap szolgája, és ezt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset! 1Sa 2:16 És ha azt felelte neki az az ember, hogy előbb el kell füstölögtetni a kövérjét, és csak azután veheti el, amit megkíván, akkor ezt mondta neki: Most add ide, mert ha nem, erőszakkal is elveszem! 1Sa 2:17 Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az ÚR előtt, mert megutálták az emberek az ÚRnak szóló áldozatot. 1Sa 2:18 Sámuel pedig végezte szolgálatát az ÚR előtt, és ifjú létére gyolcs éfódot viselt. 1Sa 2:19 Anyja kicsiny palástot szokott készíteni, és évről évre elvitte neki, amikor férjével együtt fölment az évenkénti áldozat bemutatására. 1Sa 2:20 Éli pedig megáldotta Elkánát feleségével együtt, és ezt mondta: Adjon neked az ÚR utódot ettől az asszonytól a felajánlott helyett, akit felajánlott az ÚRnak! Azután hazamentek. 1Sa 2:21 És az ÚR rátekintett Annára, s az teherbe esett, és még három fiút és két lányt szült. A gyermek Sámuel pedig az ÚRnál növekedett. 1Sa 2:22 Éli igen öreg volt. Meghallotta, hogy mi mindent tesznek fiai egész Izráellel, és hogy azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a kijelentés sátrának a bejáratánál teljesítenek szolgálatot. 1Sa 2:23 Ezt mondta nekik: Miért csináltok ilyeneket? Mert hallom gonosz dolgaitokat az egész néptől. 1Sa 2:24 Ne tegyétek, fiaim, mert hallom, hogy nem jó hírt terjesztenek rólatok az ÚR népe előtt. 1Sa 2:25 Ha ember vétkezik ember ellen, akkor Isten a döntőbíró, de ha az ÚR ellen vétkezik valaki, ki merne ott döntőbíró lenni? De nem hallgattak apjuk szavára, mert úgy tetszett az ÚRnak, hogy megöli őket. 1Sa 2:26 A gyermek Sámuel pedig nőttön-nőtt, és kedves volt mind az ÚR előtt, mind az emberek előtt. 1Sa 2:27 És eljött Istennek egy embere Élihez, és így szólt hozzá: Ezt mondta az ÚR: Világosan kijelentettem magamat atyád háza népének, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak. 1Sa 2:28 Izráel valamennyi törzse közül őt választottam ki a papi tisztségre, hogy feljárjon oltáromhoz, illatáldozatot mutasson be, és viselje az éfódot színem előtt. Atyád háza népének adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát. 1Sa 2:29 Miért tapossátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára parancsoltam? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hízlaljátok magatokat népem, Izráel minden áldozatának a legjavával? 1Sa 2:30 Ezért így szól az ÚR, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az ÚR: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak. 1Sa 2:31 Eljön az idő, amikor összetöröm erődet és családod erejét, és nem lesz öreg ember a házadban. 1Sa 2:32 Majd meglátod e hajlék romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öreg ember soha a házadban. 1Sa 2:33 De valakit nem irtok ki oltárom mellől, hogy epesszem a szemed és gyötörjem a lelked, de házad többsége közönséges emberként hal meg. 1Sa 2:34 Ez a jel fog bekövetkezni két fiadon, Hofnin és Fineáson: egy napon halnak meg mindketten. 1Sa 2:35 De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat, és az én fölkentem előtt jár minden időben. 1Sa 2:36 És aki megmarad házad népéből, eljön majd és leborul előtte egy kis pénzért és egy karéj kenyérért, és ezt mondja: Fogadj fel engem bármilyen papi tisztségre, hogy ehessem egy falat kenyeret! 1Sa 3:1 Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás. 1Sa 3:2 Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott. 1Sa 3:3 Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt. 1Sa 3:4 Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. 1Sa 3:5 Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt. 1Sa 3:6 De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! 1Sa 3:7 Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki. 1Sa 3:8 Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. 1Sa 3:9 Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. 1Sa 3:10 Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. 1Sa 3:11 Akkor az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle. 1Sa 3:12 Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és bevégzem. 1Sa 3:13 Mert megjelentettem neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket. 1Sa 3:14 Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal. 1Sa 3:15 Sámuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta az ÚR házának az ajtóit. De Sámuel nem merte megmondani Élinek a látomást. 1Sa 3:16 Éli azonban hívta Sámuelt és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig felelt: Itt vagyok. 1Sa 3:17 Éli megkérdezte: Mit jelentett ki neked? Ne titkold el előttem! Úgy segítsen meg téged Isten most és ezután is, ahogyan eltitkolsz előttem csak egy szót is mindabból, amit kijelentett neked! 1Sa 3:18 Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő az ÚR. Tegye azt, amit jónak lát. 1Sa 3:19 Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből. 1Sa 3:20 És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az ÚR prófétájául rendelte Sámuelt. 1Sa 3:21 Az ÚR még többször is megjelent Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az ÚR igéje által. 1Sa 4:1 Sámuel beszéde eljutott egész Izráelhez. Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak. 1Sa 4:2 A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben, heves harc kezdődött, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert. 1Sa 4:3 A hadinép visszavonult a táborba, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket az ÚR a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Silóból az ÚR szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! 1Sa 4:4 Ekkor a nép követeket küldött Silóba, és elhozták onnan a kerúbokon ülő Seregek URának a szövetségládáját. Éli két fia, Hofni és Fineás is ott volt az Isten szövetségládájával. 1Sa 4:5 Amikor az ÚR szövetségládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásba tört ki, hogy még a föld is megrendült bele. 1Sa 4:6 Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást, és ezt mondták: Miféle nagy ujjongás hallatszik a héberek táborából? És megtudták, hogy az ÚR ládája érkezett meg a táborba. 1Sa 4:7 Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat, és ezt mondták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk - mondták -, mert ilyen még nem volt sohasem! 1Sa 4:8 Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában! 1Sa 4:9 Filiszteusok! Legyetek erősek, legyetek férfiak, különben szolgái lesztek a hébereknek, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, harcoljatok! 1Sa 4:10 Harcoltak is a filiszteusok, és vereséget szenvedett Izráel. Mindenki hazafelé menekült, mert a vereség igen nagy volt. Elesett Izráelből harmincezer gyalogos. 1Sa 4:11 Elvették az Isten ládáját is. Éli két fia, Hofni és Fineás is meghalt. 1Sa 4:12 Egy benjámini férfi elfutott a csatatérről, és még aznap megérkezett Silóba megszaggatott ruhában és porral a fején. 1Sa 4:13 Amikor megérkezett, Éli ott ült székén az út mentén figyelve, mert szíve remegett az Isten ládája miatt. Amikor megérkezett az az ember a városba és megmondta a hírt, jajgatott az egész város. 1Sa 4:14 Meghallva a hangos jajgatást, ezt kérdezte Éli: Mi ez a nagy lárma? Akkor az az ember gyorsan odament, és megmondta Élinek. 1Sa 4:15 Éli akkor már kilencvennyolc éves volt, révedező szemeivel alig látott. 1Sa 4:16 Az az ember ezt mondta Élinek: A csatatérről jövök, a csatatérről futottam el ma! Éli ezt kérdezte: Mi történt, fiam? 1Sa 4:17 A hírnök így felelt: Megfutamodott Izráel a filiszteusok előtt, és igen nagy vereség érte a népet. Meghalt két fiad, Hofni és Fineás is, sőt az Isten ládáját is elvették! 1Sa 4:18 Amikor az Isten ládáját említette, Éli leesett a székről, háttal a kapufélfának, és a nyakát szegve meghalt, mert már öreg és elnehezedett ember volt. Negyven évig volt Izráel bírája. 1Sa 4:19 A menye, Fineás felesége pedig terhes volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy elvették az Isten ládáját, és meghalt az apósa meg a férje is, összegörnyedt és szült, mert rájöttek a szülési fájdalmak. 1Sa 4:20 És amikor haldoklott, ezt mondták a mellette álló asszonyok: Ne félj, mert fiút szültél! De ő nem felelt, nem is figyelt oda, 1Sa 4:21 hanem elnevezte a gyermeket Íkábódnak, ami azt jelenti: Odavan Izráel dicsősége; mert elvették az Isten ládáját, és odalett az apósa, meg a férje is. 1Sa 4:22 Ezért mondta: Odavan Izráel dicsősége, mert elvették az Isten ládáját. 1Sa 5:1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba. 1Sa 5:2 Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé. 1Sa 5:3 Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az ÚR ládája előtt. Akkor fogták Dágónt és visszatették a helyére. 1Sa 5:4 Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az ÚR ládája előtt és Dágón feje meg a két kezefeje letörve a küszöbön volt, csak a dereka maradt meg. 1Sa 5:5 Ezért nem lépnek Dágón papjai és mindazok, akik Dágón templomába járnak Asdódban, a Dágón küszöbére mind a mai napig. 1Sa 5:6 Ezután ránehezedett az ÚR keze az asdódiakra, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel Asdódot és határait. 1Sa 5:7 Amikor látták Asdód polgárai, hogy így áll a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája, mert a keze ránk nehezedett, meg istenünkre, Dágónra. 1Sa 5:8 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával? Azok ezt felelték: Át kell vinni Gátba Izráel Istenének a ládáját! Át is vitték oda Izráel Istenének a ládáját. 1Sa 5:9 De miután odavitték, az ÚR keze a városra nehezedett; igen nagy rémület támadt, mert megverte a város apraját-nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk. 1Sa 5:10 Elküldték azért az Isten ládáját Ekrónba. De amikor Ekrónba érkezett az Isten ládája, az ekróniak jajgatni kezdtek, és ezt mondták: Idehozták Izráel Istenének a ládáját, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt! 1Sa 5:11 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Küldjétek el innen Izráel Istenének a ládáját, térjen vissza a helyére, ne öljön meg bennünket népünkkel együtt! Mert halálos rémület támadt az egész városban, súlyosan rájuk nehezedett az Isten keze. 1Sa 5:12 És azokat az embereket, akik nem haltak meg, annyira gyötörték a fekélyek, hogy az égig hatott a város jajkiáltása. 1Sa 6:1 Az ÚR ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 1Sa 6:2 Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és a jósokat, és megkérdezték: Mit tegyünk az ÚR ládájával? Mondjátok meg, hogyan juttassuk vissza a helyére? 1Sa 6:3 Ők azt felelték: Ha el akarjátok küldeni Izráel Istenének a ládáját, ne üresen küldjétek, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele. Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, hogy Isten miért nem vette le rólatok a kezét. 1Sa 6:4 Erre azt mondták: Milyen jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők így feleltek: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret a filiszteusok városfejedelmeinek a száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a városfejedelmekkel együtt. 1Sa 6:5 Készítsétek el a fekélyek és a földet pusztító egerek képmását. Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, akkor talán nem nehezedik tovább a keze rátok, isteneitekre és országotokra. 1Sa 6:6 Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket, el kellett bocsátaniuk őket, és elmehettek? 1Sa 6:7 Készítsetek azért egy új szekeret, és hozzatok két borjas tehenet, amelyeken még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vigyétek vissza. 1Sa 6:8 Azután fogjátok az ÚR ládáját, és tegyétek a szekérre. Az aranyholmit pedig, amit jóvátételi ajándékul adtok, tegyétek mellé egy ládikóba, úgy bocsássátok el, hadd menjen! 1Sa 6:9 Azután figyeljetek: ha a saját határa felé, Bétsemes felé tart, akkor ő okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, abból megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott bennünket, hanem véletlenül történt ez velünk. 1Sa 6:10 Az emberek tehát így jártak el: fogtak két borjas tehenet, befogták a szekérbe, borjaikat pedig bezárták. 1Sa 6:11 Azután föltették a szekérre az ÚR ládáját meg a ládikót az aranyegerekkel és a kelések képmásával. 1Sa 6:12 A tehenek pedig egyenesen rátértek a Bétsemes felé vivő útra, és folyton bőgve mentek előre az úton; nem tértek le sem jobbra, sem balra. A filiszteusok városfejedelmei pedig mentek utánuk Bétsemes határáig. 1Sa 6:13 A bétsemesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, meglátták a ládát, és örvendeztek a láttára. 1Sa 6:14 A szekér eljutott a bétsemesi Jehósua mezejére, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját, és föláldozták a teheneket égőáldozatul az ÚRnak. 1Sa 6:15 A léviták pedig levették az ÚR ládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranyholmi volt, és rátették a nagy kőre. A bétsemesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon az ÚRnak. 1Sa 6:16 Amikor látta ezt a filiszteusok öt városfejedelme, visszatértek Ekrónba azon a napon. 1Sa 6:17 Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok az ÚRnak jóvátételi ajándékul: Asdódért egyet, Gázáért egyet, Askelónért egyet, Gátért egyet és Ekrónért is egyet. 1Sa 6:18 Aranyegér pedig annyi volt, ahány városa volt az öt filiszteus városfejedelemnek: az erős városok a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő, amelyre az ÚR ládáját helyezték a bétsemesi Jehósua mezején, tanúskodik erről mindmáig. 1Sa 6:19 De megverte az ÚR a bétsemesi embereket, mert belenéztek az ÚR ládájába. Megölt a nép közül hetven embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet az ÚR. 1Sa 6:20 Azért ezt mondták a bétsemesi emberek: Ki állhat meg az ÚRnak, ennek a szent Istennek a színe előtt? És a láda hova kerüljön innen? 1Sa 6:21 Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárim lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az ÚR ládáját. Jöjjetek és vigyétek magatokhoz! 1Sa 7:1 Ekkor elmentek a kirjat-jeárimiak, elvitték az ÚR ládáját, és bevitték Abinádáb házába, a magaslatra. Fiát, Eleázárt pedig fölszentelték, hogy őrizze az ÚR ládáját. 1Sa 7:2 Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban volt, sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott az ÚR után. 1Sa 7:3 Akkor ezt mondta Sámuel Izráel egész házának: Ha tiszta szívből akartok megtérni az ÚRhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket és Astartékat. Ragaszkodjatok szívből az ÚRhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből. 1Sa 7:4 Akkor eltávolították Izráel fiai a Baalokat és Astartékat, és egyedül az ÚRnak szolgáltak. 1Sa 7:5 Majd ezt mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek az ÚRhoz. 1Sa 7:6 Összegyűltek tehát Micpába, vizet merítettek, és kiöntötték az ÚR előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk az ÚR ellen! Sámuel pedig igazságot szolgáltatott Izráel fiainak Micpában. 1Sa 7:7 A filiszteusok azonban meghallották, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpába, azért fölvonultak a filiszteusok városfejedelmei Izráel ellen. Amikor ezt meghallották Izráel fiai, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt, 1Sa 7:8 és ezt mondták Izráel fiai Sámuelnek: Kiálts értünk szüntelenül Istenünkhöz, az ÚRhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből! 1Sa 7:9 Sámuel fogott egy szopós bárányt, és feláldozta teljes égőáldozatul az ÚRnak. És Sámuel az ÚRhoz kiáltott Izráelért, az ÚR pedig meghallgatta. 1Sa 7:10 Mialatt Sámuel az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. Az ÚR azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől. 1Sa 7:11 Ekkor az izráeliek kivonultak Micpából, üldözték a filiszteusokat, és vágták őket egészen Bétkárig. 1Sa 7:12 Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az ÚR! 1Sa 7:13 Így kellett a filiszteusoknak megalázkodniuk, és nem hatoltak be többé Izráel területére, mert az ÚR keze sújtotta a filiszteusokat Sámuel egész életében. 1Sa 7:14 Visszakerültek Izráelhez azok a városok is, amelyeket elvettek a filiszteusok Izráeltől, Ekróntól egészen Gátig. Azok határát is kiszabadította Izráel a filiszteusok kezéből. Így lett béke Izráel és az emóriak között. 1Sa 7:15 Sámuel egész életében Izráel bírája volt. 1Sa 7:16 Évről évre útra kelt, bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és igazságot szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken. 1Sa 7:17 De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is igazságot szolgáltatott Izráelnek, és ott épített oltárt az ÚRnak. 1Sa 8:1 Amikor megöregedett Sámuel, a fiait tette Izráel bíráivá. 1Sa 8:2 Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak. 1Sa 8:3 Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot. 1Sa 8:4 Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. 1Sa 8:5 Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! 1Sa 8:6 Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az ÚRhoz. 1Sa 8:7 Az ÚR pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk. 1Sa 8:8 Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más isteneknek szolgáltak. 1Sa 8:9 Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük. 1Sa 8:10 Ekkor Sámuel elmondta az ÚR minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. 1Sa 8:11 Ez lesz a királynak a joga - mondta -, aki uralkodni fog fölöttetek. Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és futnak harci kocsija előtt. 1Sa 8:12 Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. 1Sa 8:13 Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. 1Sa 8:14 Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja. 1Sa 8:15 Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja. 1Sa 8:16 Szolgáitokat és szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük. 1Sa 8:17 Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek. 1Sa 8:18 Akkor majd panaszkodtok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor már nem válaszol az ÚR. 1Sa 8:19 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, hanem ezt mondták neki: Mégis legyen királyunk! 1Sa 8:20 Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat. 1Sa 8:21 Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az ÚRnak. 1Sa 8:22 Az ÚR pedig így felelt Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Sámuel ezt mondta az izráeli férfiaknak: Menjen mindenki a maga városába! 1Sa 9:1 Volt egy benjámini származású tehetős ember Benjáminban, akinek Kís volt a neve, Abiélnek a fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia volt. 1Sa 9:2 Volt neki egy Saul nevű fia, szép ifjú. Nem volt nála szebb Izráel fiai között; egy fejjel magasabb volt az egész népnél. 1Sa 9:3 Egyszer elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Kís ezt mondta a fiának, Saulnak: Végy magad mellé egy legényt, indulj útnak, és keresd meg a szamarakat! 1Sa 9:4 Bejárták Efraim hegyvidékét, és bejárták Sálisá földjét, de nem találták meg. Majd bejárták Saalim földjét, de ott sem voltak. Végül bejárták Benjámin földjét, de nem találták meg. 1Sa 9:5 Amikor Cúf földjére értek, ezt mondta Saul a vele levő legénynek: Gyere, menjünk vissza, különben apám értünk fog már aggódni, nem a szamarakért. 1Sa 9:6 De ő így felelt neki: Nézd, az Isten embere itt van ebben a városban. Tisztelik ezt az embert, mert minden beteljesedik, amit mond. Menjünk el hozzá, talán meg tudja mondani nekünk, hogy melyik úton menjünk. 1Sa 9:7 Saul ezt mondta legényének: Jól van, menjünk, de mit viszünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyából, és nincs mit vinnünk ajándékba az Isten emberének. Mi van nálunk? 1Sa 9:8 A legény megint válaszolt Saulnak: Nézd, van nálam egy negyed ezüstsekel. Odaadom az Isten emberének, hogy mutassa meg nekünk az utat. 1Sa 9:9 Azelőtt ezt mondták Izráelben, ha valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látóhoz! Mert akit ma prófétának neveznek, azt régebben látónak hívták. 1Sa 9:10 Akkor ezt mondta Saul a legénynek: Jól beszélsz! Gyere, menjünk! Elmentek tehát abba a városba, ahol az Isten embere lakott. 1Sa 9:11 Amikor a domboldalon mentek fölfelé a városba, leányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek. Megszólították őket: Itt van-e a látó? 1Sa 9:12 Ők pedig így válaszoltak nekik: Igen, éppen itt van! Csak siess, mert ma érkezett a városba, hiszen ma áldozati lakomája lesz a népnek az áldozóhalmon. 1Sa 9:13 Ha bementek a városba, még ott találjátok, mielőtt fölmegy enni az áldozóhalomra, mert nem eszik addig a nép, amíg ő meg nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és azután esznek a meghívottak. Csak menjetek föl, most ott találjátok! 1Sa 9:14 Fölmentek tehát a városba. Éppen beérkeztek oda, amikor jött velük szembe kifelé Sámuel, hogy fölmenjen az áldozóhalomra. 1Sa 9:15 Az ÚR pedig ezt jelentette ki Sámuelnek egy nappal Saul érkezése előtt: 1Sa 9:16 Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád Benjámin földjéről. Kend fel őt népemnek, Izráelnek a fejedelmévé, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Hiszen láttam népem nyomorúságát, mert feljutott hozzám a kiáltásuk. 1Sa 9:17 Amikor Sámuel meglátta Sault, ezt mondta neki az ÚR: Ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népemen. 1Sa 9:18 Saul pedig Sámuelhez lépett a kapu alatt, és megkérdezte: Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza? 1Sa 9:19 Sámuel így felelt Saulnak: Én vagyok a látó. Menj föl előttem az áldozóhalomra, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak, és azt is megmondom neked, amin gondolkozol. 1Sa 9:20 A ma három napja elveszett szamarak miatt pedig ne bánkódj, mert megkerültek. Különben is kié mindaz, ami becses Izráelben? A tied és egész családodé! 1Sa 9:21 Saul azonban így felelt: De hiszen én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzséből való! Nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között! Miért beszélsz hát így hozzám? 1Sa 9:22 Sámuel azonban fogta Sault és a legényét, bevezette őket az áldozati tor helyére, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik mintegy harmincan voltak. 1Sa 9:23 A szakácsnak pedig ezt mondta Sámuel: Add ide azt a darabot, amelyet odaadtam neked, és amelyről azt mondtam, hogy tedd félre. 1Sa 9:24 A szakács elővette a combot és ami hozzá tartozott, és odatette Saul elé. Sámuel pedig ezt mondta: Itt a félretett rész. Vedd magad elé, és egyél, mert erre az alkalomra tartogattuk neked, amikor meghívtam a népet. És Saul együtt evett azon a napon Sámuellel. 1Sa 9:25 Majd lementek az áldozóhalomról a városba, és a háztetőn beszélgetett Sámuel Saullal. 1Sa 9:26 De korán fölkeltek, mert amikor hajnalodni kezdett, fölkiáltott Sámuel Saulnak a háztetőre: Kelj föl, el akarlak bocsátani! Saul fölkelt, és ketten Sámuellel együtt kimentek az utcára. 1Sa 9:27 És amikor leértek a város végére, ezt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét. 1Sa 10:1 Ekkor fogta Sámuel az olajos korsót, öntött belőle Saul fejére, megcsókolta, és ezt mondta: Ezennel felkent téged az ÚR öröksége fejedelmévé. 1Sa 10:2 Amikor most elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírjánál Benjámin határában, Celcah mellett, akik ezt mondják neked: Megkerültek a szamarak, amelyeknek a keresésére indultál. Apád már elvetette a szamarak gondját, értetek aggódik, és ezt mondogatja: Mit tehetnék a fiaimért?! 1Sa 10:3 Ha onnan továbbmész és a Tábór tölgyfájához érkezel, három ember találkozik majd veled, akik az Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kerek kenyeret, a harmadik pedig egy tömlő bort. 1Sa 10:4 Békét kívánnak majd, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük! 1Sa 10:5 Azután eljutsz az Isten halmára, ahol a filiszteusok oszlopai vannak. Mihelyt bemész az ott levő városba, egy csapat prófétára bukkansz, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétai révületben lesznek. 1Sa 10:6 Akkor megszáll téged is az ÚR lelke, velük együtt prófétai révületbe kerülsz, és más emberré leszel. 1Sa 10:7 És ha majd bekövetkeznek rajtad ezek a jelek, akkor tedd meg, amire módot találsz, mert veled lesz az Isten. 1Sa 10:8 Akkor menj el előttem Gilgálba, és én is elmegyek hozzád, hogy égőáldozatokat mutassak be és békeáldozatokat áldozzak. Hét napig várj, amíg hozzád érkezem, és akkor majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned. 1Sa 10:9 És amikor megfordult, hogy eltávozzék Sámueltől, Isten megváltoztatta a szívét, és beteljesedtek rajta mindezek a jelek azon a napon. 1Sa 10:10 Mert amikor odaérkeztek a halomhoz, egy csapat próféta jött szembe velük. Akkor megszállta az Isten lelke, és prófétai révületbe került közöttük. 1Sa 10:11 Amikor azok, akik már előbb is ismerték, meglátták, hogy Saul a prófétákkal együtt révületben van, így beszéltek egymás közt: Mi történt Kísnek a fiával? Hát már Saul is a próféták között van? 1Sa 10:12 De valaki megszólalt közülük, és ezt mondta: Nincs ezeknek apjuk se! Így keletkezett ez a szólásmondás: Hát már Saul is a próféták között van? 1Sa 10:13 Amikor véget ért a révülete, fölment az áldozóhalomra. 1Sa 10:14 Saul nagybátyja pedig megkérdezte tőle és legényétől: Hol jártatok? Saul így felelt: A szamarakat kerestük, de amikor láttuk, hogy hiába, elmentünk Sámuelhez. 1Sa 10:15 Akkor ezt mondta Saul nagybátyja: Mondd el nekem, mit mondott nektek Sámuel! 1Sa 10:16 Saul ezt felelte nagybátyjának: Határozottan megmondta nekünk, hogy megtalálták a szamarakat. De amit a királyságról mondott Sámuel, azt nem mondta el neki. 1Sa 10:17 Ezután összehívta Sámuel a népet az ÚRhoz Micpába, 1Sa 10:18 és így szólt Izráel fiaihoz: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a hatalmától, amelyek sanyargattak benneteket. 1Sa 10:19 Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként és nemzetségenként! 1Sa 10:20 És amikor fölvonultatta Sámuel Izráel valamennyi törzsét, a sors Benjámin törzsére esett. 1Sa 10:21 Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként, és a sors Matri nemzetségére esett. Majd Kísnek a fiára, Saulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták. 1Sa 10:22 Ekkor újból megkérdezték az URat, hogy eljött-e egyáltalán az az ember? És az ÚR ezt felelte: Igen, itt van. Elrejtőzött a holmik között. 1Sa 10:23 Akkor odafutottak, és elhozták. És amikor odaállt a nép közé, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. 1Sa 10:24 Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Látjátok, kit választott ki az ÚR? Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásba tört ki az egész nép, és ezt mondták: Éljen a király! 1Sa 10:25 Sámuel pedig kihirdette a népnek a király jogait, majd beírta egy könyvbe, és azt elhelyezte az ÚR színe előtt. Azután hazaküldte Sámuel az egész népet. 1Sa 10:26 Saul is hazament Gibeába, és vele ment az a sereg is, amelynek a szívét arra indította az Isten. 1Sa 10:27 De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna. 1Sa 11:1 Fölvonult az ammóni Náhás, és tábort ütött Jábés-Gileáddal szemben. De Jábés polgárai ezt mondták Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk neked! 1Sa 11:2 Az ammóni Náhás azonban ezt felelte nekik: Csak akkor kötök veletek szövetséget, ha kiszúrhatom mindnyájatoknak a jobb szemét, és ezzel gyalázatot hozhatok egész Izráelre. 1Sa 11:3 De Jábés vénei ezt mondták neki: Engedj nekünk hét nap haladékot; hadd küldjünk követeket Izráel egész területére, és ha senki sem jön segítségünkre, akkor megadjuk magunkat neked. 1Sa 11:4 Így érkeztek meg a követek Saul Gibeájába is, és elmondták a történteket a nép füle hallatára. Akkor az egész nép elkezdett hangosan sírni. 1Sa 11:5 Saul pedig éppen a mezőről jött ökrei után. Saul megkérdezte: Mi történt a néppel, hogy így sír? És elbeszélték neki Jábés polgárainak a dolgát. 1Sa 11:6 Amikor Saul meghallotta ezeket a dolgokat, megszállta az Isten lelke, és nagy haragra lobbant. 1Sa 11:7 Fogta két jármos ökrét, földarabolta azokat, és szétküldte a követek által Izráel egész területére ezzel az üzenettel: Így fognak bánni annak az ökrével is, aki nem vonul hadba Saul és Sámuel vezetésével! Ekkor az ÚR rettegésbe ejtette a népet, és az egy emberként kivonult. 1Sa 11:8 Amikor számba vette őket Bezekben, Izráel fiai háromszázezren, a júdabeliek pedig harmincezren voltak. 1Sa 11:9 Akkor ezt mondták a követeknek, akik hozzájuk érkeztek: Mondjátok meg a jábés-gileádiaknak: Megszabadultok holnap, amikor már forrón tűz a nap. A követek elmentek, megvitték a hírt Jábés-Gileád polgárainak, azok pedig megörültek. 1Sa 11:10 Majd ezt üzenték Náhásnak Jábés polgárai: Holnap megadjuk magunkat nektek, és azt tehetitek velünk, amit jónak láttok. 1Sa 11:11 Másnap három seregre osztotta Saul a hadinépet, és a reggeli őrváltás idején betörtek a táborba, és vágták az ammóniakat, amíg csak a nap forrón tűzött. A megmaradtak pedig úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt. 1Sa 11:12 Akkor ezt mondta a nép Sámuelnek: Ki mondta azt, hogy nem lesz Saul a királyunk? Adjátok ide azokat az embereket, hogy megöljük őket! 1Sa 11:13 De Saul ezt felelte: Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma az ÚR Izráelnek. 1Sa 11:14 Sámuel pedig ezt mondta a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot. 1Sa 11:15 És az egész nép elment Gilgálba, és királlyá választották ott Sault az ÚR előtt Gilgálban. Azután békeáldozatot mutattak be az ÚR előtt, és nagyon örvendezett ott Saul Izráel minden férfiával együtt. 1Sa 12:1 Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, hallgattam minden szavatokra, amit mondtatok nekem, és királyt választottam nektek. 1Sa 12:2 Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem, hiszen a fiaim is ott vannak már köztetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig. 1Sa 12:3 Itt állok, válaszoljatok az ÚR előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el az ökrét, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg? Kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek! 1Sa 12:4 De ők ezt felelték: Nem nyomtál el, és nem károsítottál meg bennünket. Nem fogadtál el senkitől semmit. 1Sa 12:5 Akkor ezt mondta nekik: Tanú az ÚR veletek együtt, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú. 1Sa 12:6 Majd ezt mondta Sámuel a népnek: Az ÚR rendelte Mózest és Áront. Ő hozta ki őseiteket Egyiptomból. 1Sa 12:7 Most azért álljatok ide, hadd ítéljem meg veletek együtt az ÚR színe előtt az ÚR minden igaz tettét, amelyet veletek és őseitekkel véghezvitt. 1Sa 12:8 Amikor Jákób Egyiptomba jutott, és őseitek az ÚRhoz kiáltottak segítségért, az ÚR Mózest és Áront küldte el, akik kihozták őseiteket Egyiptomból, és letelepítették őket ezen a helyen. 1Sa 12:9 De ők elfelejtették Istenüket, az URat, ezért eladta őket Siserának, Hácór hadvezérének és a filiszteusoknak meg Móáb királyának, és azok harcoltak is ellenük. 1Sa 12:10 Akkor segítségért kiáltottak az ÚRhoz ezt mondva: Vétkeztünk, mert elhagytuk az URat, és a Baaloknak és Astartéknak szolgáltunk. De most ments meg bennünket ellenségeink kezéből, és neked fogunk szolgálni. 1Sa 12:11 Akkor elküldte az ÚR Jerubbaalt, Bárákot, Jeftét és Sámuelt, és megmentett benneteket a környező ellenség kezéből, és biztonságban lakhattatok. 1Sa 12:12 De amikor láttátok, hogy Náhás, az ammóniak királya ellenetek jön, ezt mondtátok nekem: Nem! Hanem király uralkodjék fölöttünk! Pedig Istenetek, az ÚR a ti királyotok! 1Sa 12:13 Most itt van a király, akit ti választottatok, akit ti kértetek. Tehát királyt is adott nektek az ÚR. 1Sa 12:14 Bárcsak félnétek az URat, és szolgálnátok neki, az ő szavára hallgatnátok, és ne lázadnátok fel az ÚR parancsa ellen, hanem követnétek Isteneteket, az URat ti is, meg a király is, aki uralkodik fölöttetek! 1Sa 12:15 Mert ha nem hallgattok az ÚR szavára, hanem föllázadtok az ÚR parancsa ellen, akkor ellenetek fordul az ÚR, ugyanúgy, mint őseitek ellen. 1Sa 12:16 Álljatok most is ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek az ÚR. 1Sa 12:17 Most a búzaaratás ideje van. Én az ÚRhoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az ÚR szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak. 1Sa 12:18 És az ÚRhoz kiáltott Sámuel, az ÚR pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet az ÚR miatt és Sámuel miatt. 1Sa 12:19 És így szólt az egész nép Sámuelhez: Imádkozzál szolgáidért Istenedhez, az ÚRhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak. 1Sa 12:20 Akkor ezt mondta Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívből! 1Sa 12:21 Ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok. 1Sa 12:22 Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. 1Sa 12:23 Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. 1Sa 12:24 Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! 1Sa 12:25 Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt! 1Sa 13:1 Egy éve volt már király Saul, és királysága második esztendejébe lépett Izráelben, 1Sa 13:2 amikor kiválasztott magának Saul Izráelből háromezer embert. Ebből kétezer Saullal maradt Mikmászban és Bétel hegyvidékén, ezer Jónátánnal volt a benjámini Gebában, a nép többi részét pedig hazaküldte. 1Sa 13:3 Jónátán lerontotta a filiszteusok oszlopát Gebában. Meghallották ezt a filiszteusok. Saul pedig megfúvatta a kürtöt az egész országban, ezt mondva: Hallják meg a héberek! 1Sa 13:4 Amikor egész Izráel meghallotta a hírt, hogy Saul lerontotta a filiszteusok oszlopát, és ezzel gyűlöletessé lett Izráel a filiszteusok előtt, fegyverbe szólították a népet Saulhoz Gilgálba. 1Sa 13:5 De a filiszteusok is összegyűltek, hogy harcba bocsátkozzanak Izráellel: harmincezer harci kocsi, hatezer lovas és oly sok nép, mint a tengerpart homokja. Felvonultak és tábort ütöttek Mikmásznál, Bét-Áventől keletre. 1Sa 13:6 Amikor látták az izráeliek, hogy bajban vannak, mert már megszorították a hadinépet, barlangokban, üregekben, kősziklák között, sziklahasadékokban és vermekben rejtőzött el a nép. 1Sa 13:7 A héberek átkeltek a Jordánon Gád és Gileád földjére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép riadtan sorakozott mögéje. 1Sa 13:8 Azután várt hét napig, a Sámuel által meghatározott időig, de Sámuel nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig széledezni kezdett tőle. 1Sa 13:9 Akkor ezt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a békeáldozatot! És bemutatta az égőáldozatot. 1Sa 13:10 Alig végezte be az égőáldozat bemutatását, amikor megérkezett Sámuel. Saul eléje ment, hogy áldással köszöntse őt. 1Sa 13:11 De Sámuel ezt mondta: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd tőlem, te pedig nem érkeztél meg a megállapított időre, de a filiszteusok már összegyűltek Mikmászban, 1Sa 13:12 azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálba, és én még nem esedeztem az ÚRhoz. Összeszedtem tehát magam, és bemutattam az égőáldozatot. 1Sa 13:13 Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek, az ÚRnak a parancsát, amelyet parancsolt neked, pedig most véglegesen megerősítette volna az ÚR Izráelben a királyságodat. 1Sa 13:14 Most azonban nem lesz királyságod maradandó. Keresett magának az ÚR szíve szerint való embert, és őt tette az ÚR népe fejedelmévé, mert te nem teljesítetted, amit az ÚR parancsolt. 1Sa 13:15 Ezután elindult Sámuel, és elment Gilgálból a benjámini Gibeába. Saul pedig számba vette a népet, amely még vele volt, mintegy hatszáz embert. 1Sa 13:16 Saul és fia, Jónátán, meg a velük levő nép a benjámini Gebában tartózkodott, a filiszteusok pedig Mikmászban táboroztak. 1Sa 13:17 Akkor elindult a filiszteusok táborából három portyázó csapat. Az egyik csapat Ofrá irányába, Súál földje felé tartott. 1Sa 13:18 A másik csapat Bét-Hórón felé tartott, a harmadik csapat pedig annak a határnak a mentén haladt, amely a Cebóim völgyén át a pusztáig terjed. 1Sa 13:19 Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát! 1Sa 13:20 Ezért egész Izráelnek a filiszteusokhoz kellett eljárnia, hogy megélesíttessék ekevasukat, kapájukat, fejszéjüket és ásójukat, 1Sa 13:21 ha megtompult az ekevasak, kapák, háromágú villák és fejszék éle, vagy ha ki kellett egyenesíteni az ösztökét. 1Sa 13:22 Így történt, hogy az ütközet napján az egész hadinépnek, amely Saullal és Jónátánnal volt, sem kardja, sem dárdája nem volt, csak Saulnak és fiának, Jónátánnak. 1Sa 13:23 A filiszteusok előőrse pedig már a mikmászi hágóig nyomult előre. 1Sa 14:1 Egyik napon azt mondta Jónátán, Saul fia a fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van! Apjának azonban nem szólt róla. 1Sa 14:2 Saul éppen Gibea határában, Migrónban, a gránátalmafa alatt tartózkodott. Mintegy hatszáz főnyi hadinép volt vele, 1Sa 14:3 meg Ahijjá is, aki Silóban az éfódot viselte, fia Ahitúbnak, Íkábód testvérének, Fineás fiának, aki az ÚR papjának, Élinek volt a fia. A hadinép sem tudta, hogy Jónátán elment. 1Sa 14:4 A szorosban pedig, ahol Jónátán igyekezett átjutni a filiszteusok előőrséhez, innen is, onnan is volt egy sziklaszirt. Az egyiknek Bócéc, a másiknak Szenne volt a neve. 1Sa 14:5 Az egyik szirt Mikmásszal szemben északon, a másik Gebával szemben délen emelkedik. 1Sa 14:6 Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. 1Sa 14:7 Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent úgy, ahogyan gondolod. Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel! 1Sa 14:8 Akkor Jónátán ezt mondta: Figyelj ide! Átmegyünk ezekhez az emberekhez, és megmutatjuk magunkat nekik. 1Sa 14:9 Ha azt mondják nekünk: Maradjatok veszteg, amíg odaérünk hozzátok! - akkor megállunk egy helyben, és nem megyünk fel hozzájuk. 1Sa 14:10 Ha azonban ezt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! - akkor felmegyünk, mert kezünkbe adja őket az ÚR. Ez legyen számunkra a jel. 1Sa 14:11 Amikor megmutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének, ezt mondták a filiszteusok: Nézd csak! Héberek jöttek elő az üregekből, ahová elrejtőztek! 1Sa 14:12 És így szólították meg egyesek az előőrsből Jónátánt és fegyverhordozóját: Gyertek csak föl hozzánk, mondani akarunk valamit nektek! Akkor ezt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: Gyere utánam, mert az ÚR Izráel kezébe adja őket. 1Sa 14:13 És fölkapaszkodott Jónátán négykézláb, utána meg a fegyverhordozója. Voltak, akik Jónátán előtt hullottak el, másokat meg a fegyverhordozója ölt meg mögötte. 1Sa 14:14 Így történt az első összecsapás, amelyben mintegy húsz embert ölt meg Jónátán és fegyverhordozója, egy hold földnek a fél barázdáján. 1Sa 14:15 És riadalom támadt a táborban, a harcmezőn és az egész hadinép között. Megriadt az előőrs, sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült, és Isten riadalmat támasztott. 1Sa 14:16 Amikor Saul megfigyelői a benjámini Gibeában meglátták, hogy a lármázó sokaság hullámzik, és ide-oda futkos, 1Sa 14:17 ezt mondta Saul a vele levő hadinépnek: Vegyétek számba, és nézzetek utána, hogy ki ment el közülünk! Amikor számba vették, kitűnt, hogy Jónátán és a fegyverhordozója nincs sehol. 1Sa 14:18 Akkor ezt mondta Saul Ahijjának: Hozasd ide az Isten ládáját! Mert az Isten ládája akkor már Izráel fiainál volt. 1Sa 14:19 Amíg azonban Saul a pappal beszélt, a lárma egyre nagyobb lett a filiszteusok táborában. Azért ezt mondta Saul a papnak: Hagyd abba! 1Sa 14:20 Ekkor hadba szólította Saul a vele levő egész hadinépet, és megkezdték a harcot, ahol már ember ember ellen harcolt, és igen nagy volt a zűrzavar. 1Sa 14:21 Azok a héberek is, akik azelőtt a filiszteusokkal tartottak, és mindenfelől velük együtt vonultak táborba, azok is Izráelhez csatlakoztak, tehát Saulhoz és Jónátánhoz. 1Sa 14:22 Amikor az Efraim hegyvidékén elrejtőzött izráeliek meghallották, hogy menekülnek a filiszteusok, ők is utánuk eredtek a harcba. 1Sa 14:23 Így szabadította meg az ÚR Izráelt azon a napon. A harc azonban átterjedt Bét-Ávenen túlra. 1Sa 14:24 Az izráeliek már igen el voltak csigázva azon a napon, mert így eskette meg Saul a népet: Átkozott az az ember, aki enni merészel estig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen! Ezért nem evett semmit a nép. 1Sa 14:25 Egyszer csak eljutottak egy erdőbe, ahol méz volt a földön. 1Sa 14:26 Amikor a hadinép az erdőbe ért, csak úgy folyt a méz, de senki sem emelte kezét a szájához, mert félt a hadinép az eskü miatt. 1Sa 14:27 Jónátán azonban nem hallotta, hogy apja megeskette a népet. Ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe, kezével a szájához vitte, és mindjárt ragyogni kezdett a szeme. 1Sa 14:28 Ekkor megszólalt valaki a nép közül, és ezt mondta: Apád szent esküt tétetett a néppel, hogy átkozott mindenki, aki ma enni mer! Ezért olyan kimerült a nép. 1Sa 14:29 Jónátán ezt felelte: Apám bajba viszi az országot. Nézzétek csak, hogy elkezdett ragyogni a szemem, mert egy kicsit megkóstoltam ezt a mézet! 1Sa 14:30 Hát még, ha jót evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Ezért nem elég nagy a filiszteusok veresége! 1Sa 14:31 Azon a napon Mikmásztól Ajjálónig verték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült. 1Sa 14:32 Ezért a zsákmányra vetette magát a nép. Fogták a juhokat, marhákat, borjakat, és a földön vágták le, és a vérrel ette a nép a húst. 1Sa 14:33 Amikor jelentették Saulnak, hogy vétkezik a nép az ÚR ellen, mert vérrel együtt eszi a húst, ezt mondta: Bűnös mulasztást követtetek el! Gördítsetek ide hozzám egy nagy követ! 1Sa 14:34 Majd ezt mondta Saul: Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik, hogy hozza ide mindenki az ökrét és a juhát. Itt vágjátok le, és itt egyétek meg! Akkor nem vétkeztek az ÚR ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst. Elhozta tehát az egész nép, mindenki a maga ökrét még azon az éjszakán, és ott vágták le. 1Sa 14:35 Saul ugyanis oltárt épített az ÚRnak. Ez volt az első oltár, amit az ÚRnak épített. 1Sa 14:36 Azután ezt mondta Saul: Törjünk rá még az éjjel a filiszteusokra, virradatra fosszuk ki őket, és ne hagyjunk meg senkit közülük! Ők pedig ezt felelték: Tégy mindent úgy, ahogyan jónak látod. De a pap ezt mondta: Lépjünk először az Isten elé! 1Sa 14:37 Ekkor megkérdezte Saul az Istent: Rátörjek-e a filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket? De Isten nem válaszolt neki azonnal. 1Sa 14:38 Azért ezt mondta Saul: Gyertek ide mindnyájan, akik oszlopai vagytok a népnek, tudjátok meg, és nézzetek utána, hogy miféle vétek történhetett ma? 1Sa 14:39 Mert az élő ÚRra, Izráel szabadítójára mondom, hogy még ha a fiam, Jónátán követte is el azt, neki is meg kell halnia. De a népből senki sem felelt neki. 1Sa 14:40 Akkor ezt mondta egész Izráelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Jónátán fiammal a másik oldalon. A nép ezt mondta Saulnak: Tégy úgy, ahogyan jónak látod! 1Sa 14:41 Akkor ezt mondta Saul az ÚRnak, Izráel Istenének: Tárd fel az igazságot! És a sors Jónátánra meg Saulra esett, a nép pedig megszabadult. 1Sa 14:42 Saul ezt mondta: Vessetek sorsot köztem és Jónátán fiam között! És a sors Jónátánra esett. 1Sa 14:43 Saul ezt mondta Jónátánnak: Valld meg nekem, mit tettél? Jónátán be is vallotta, és ezt mondta: A kezemben levő bot végével valóban megkóstoltam egy kis mézet. Most pedig kész vagyok meghalni. 1Sa 14:44 Saul ezt mondta: Engem verjen meg az Isten, ha nem halsz meg, Jónátán! 1Sa 14:45 A nép azonban azt mondta Saulnak: Jónátán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő ÚRra mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte ezt véghez a mai napon. Így mentette meg a nép Jónátánt a haláltól. 1Sa 14:46 Ekkor Saul felhagyott a filiszteusok üldözésével, a filiszteusok pedig visszatértek lakóhelyükre. 1Sa 14:47 Mióta átvette Saul a királyi hatalmat Izráel felett, harcban állt minden ellenségével körös-körül: Móábbal, az ammóniakkal, Edómmal, Cóbá királyával és a filiszteusokkal. Ahol csak megfordult, mindenütt győzelmet aratott. 1Sa 14:48 Derekasan viselkedett, megverte az amálékiakat, és megmentette Izráelt fosztogatói kezéből. 1Sa 14:49 Saul fiai ezek voltak: Jónátán, Jisvi és Malkisúa. Két leányának a neve pedig: az idősebbé Mérab, a kisebbiké Míkal. 1Sa 14:50 Saul feleségének a neve Ahinóam volt, Ahimaac leánya. Hadseregparancsnokának a neve Abnér volt, aki Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia. 1Sa 14:51 Kís, Saul apja és Nér, Abnér apja is Abiél fiai voltak. 1Sa 14:52 A filiszteus háború egyre súlyosabb lett Saul egész életében. Ezért, ha meglátott Saul egy-egy erős vagy bátor embert, azt maga mellé vette. 1Sa 15:1 Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az ÚR, hogy népének, Izráelnek a királyává kenjelek. Most azért hallgass az ÚR beszédére. 1Sa 15:2 Ezt mondja a Seregek URa: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. 1Sa 15:3 Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat! 1Sa 15:4 Ekkor mozgósította Saul a hadinépet, és megszemlélte Teláimban: kétszázezer gyalogost és tízezer embert Júdából. 1Sa 15:5 Amikor Amálék városáig hatolt Saul, lesbe állt a folyó völgyében. 1Sa 15:6 De a kénieknek ezt üzente Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálékiak közül, hogy titeket is ki ne irtsalak velük együtt, mert ti szeretettel bántatok Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptomból. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiak közül. 1Sa 15:7 Saul pedig vágta Amálékot Havilától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van. 1Sa 15:8 Agágot, Amálék királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki. 1Sa 15:9 Saul és népe azonban megkímélte Agágot, meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket, meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot semmisítették meg. 1Sa 15:10 Akkor így szólította meg Sámuelt az ÚR: 1Sa 15:11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az ÚR előtt. 1Sa 15:12 Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Kármelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. 1Sa 15:13 Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az ÚR áldottja vagy te! Teljesítettem, amit az ÚR meghagyott. 1Sa 15:14 Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? 1Sa 15:15 Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a legszebb juhokat és marhákat, hogy Istenednek, az ÚRnak áldozza. De a többit kiirtottuk. 1Sa 15:16 Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd! Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem ma éjjel az ÚR. Saul így felelt: Beszélj! 1Sa 15:17 Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, Izráel királyává kent téged az ÚR! 1Sa 15:18 Azután ezzel a megbízással küldött utadra az ÚR: Menj, és irtsd ki a vétkes amálékiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük! 1Sa 15:19 Miért nem hallgattál az ÚR szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az ÚR? 1Sa 15:20 Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam az ÚR szavára, és eljártam abban a megbízatásban, amiért elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam. 1Sa 15:21 A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban. 1Sa 15:22 Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! 1Sa 15:23 Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Mivel te megvetetted az ÚR igéjét, ő meg elvetett téged, és nem leszel király! 1Sa 15:24 Saul így felelt Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az ÚR parancsát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára. 1Sa 15:25 De bocsásd meg ezúttal vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak az ÚR előtt! 1Sa 15:26 Sámuel azonban ezt mondta Saulnak: Nem megyek vissza veled, mert te megvetetted az ÚR igéjét; az ÚR meg elvetett téged, és nem maradsz Izráel királya. 1Sa 15:27 Ezzel Sámuel sarkon fordult, és menni készült. De Saul megragadta a köpenye szélét, úgyhogy leszakadt. 1Sa 15:28 Ekkor így szólt hozzá Sámuel: Így szakítja el tőled az ÚR a mai napon Izráel királyságát, és másnak, nálad különbnek adja. 1Sa 15:29 Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit. 1Sa 15:30 Ő pedig ezt mondta: Vétkeztem, de azért add meg nekem a tiszteletet népem vénei és Izráel előtt! Jöjj vissza velem, hogy leboruljak Istened, az ÚR előtt! 1Sa 15:31 Ekkor megfordult Sámuel, követte Sault, és Saul leborult az ÚR előtt. 1Sa 15:32 Azután ezt mondta Sámuel: Hozzátok elém Agágot, Amálék királyát. Agág odament hozzá bilincsbe verve, és azt gondolta Agág: Biztosan nem a keserű halál vár. 1Sa 15:33 De Sámuel így szólt: Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen gyermektelenné anyád az asszonyok között! És felkoncolta Sámuel Agágot az ÚR előtt Gilgálban. 1Sa 15:34 Ezután elment Sámuel Rámába, Saul pedig hazament Saul Gibeájába. 1Sa 15:35 Sámuel nem is látta többé Sault holta napjáig; de bánkódott Sámuel Saul miatt, mivel megbánta az ÚR, hogy Sault Izráel királyává tette. 1Sa 16:1 Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. 1Sa 16:2 Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. 1Sa 16:3 De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! 1Sa 16:4 És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? 1Sa 16:5 Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. 1Sa 16:6 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. 1Sa 16:7 De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. 1Sa 16:8 Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 1Sa 16:9 Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 1Sa 16:10 Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. 1Sa 16:11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 1Sa 16:12 Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 1Sa 16:13 Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába. 1Sa 16:14 Saultól viszont eltávozott az ÚR lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az ÚR küldött. 1Sa 16:15 Akkor ezt mondták a szolgái Saulnak: Látod, Istennek egy rossz szelleme gyötör téged. 1Sa 16:16 De a mi urunknak csak szólnia kell, és szolgáid készek keresni egy embert, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Istennek a rossz szelleme megszáll, akkor pengetni fogja a lantot, és jobban leszel. 1Sa 16:17 Saul így felelt a szolgáknak: Keressetek hát egy olyan embert, aki jól tud lantot pengetni, és hozzátok hozzám! 1Sa 16:18 Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van az ÚR. 1Sa 16:19 Ezért követeket küldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van! 1Sa 16:20 Isai pedig fogott egy szamarat, arra kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott, és elküldte fiával, Dáviddal Saulnak. 1Sa 16:21 Dávid megérkezett Saulhoz, és megállt előtte. Ő pedig igen megszerette, és a fegyverhordozója lett. 1Sa 16:22 Akkor ezt az üzenetet küldte Saul Isaihoz: Hagyd mellettem Dávidot, mert igen megkedveltem! 1Sa 16:23 És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette a kezével. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle. 1Sa 17:1 A filiszteusok összevonták seregeiket a harcra. A júdabeli Szókónál gyűltek össze, és tábort ütöttek Szókó és Azéká között Efesz-Dammímnál. 1Sa 17:2 Saul és az izráeliek is összegyűltek, tábort ütöttek az Élá völgyében, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen. 1Sa 17:3 Az innenső hegyen álltak a filiszteusok, a túlsó hegyen pedig az izráeliek. Közöttük völgy volt. 1Sa 17:4 Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát, aki Gát városából való volt. Magassága hat könyök és egy arasz volt. 1Sa 17:5 Fején rézsisak volt, öltözete pikkelyes páncél, páncélja ötezer sekel súlyú rézből volt. 1Sa 17:6 Lábán rézvért és vállán rézdárda volt. 1Sa 17:7 Lándzsájának a nyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája, lándzsájának a hegye pedig hatszáz sekel súlyú vasból volt, és egy pajzshordozó ment előtte. 1Sa 17:8 Így állt ki, és odakiáltott Izráel csatasorainak: Miért vonultatok ki, és készültetek fel a harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! 1Sa 17:9 Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk. 1Sa 17:10 Ezt is mondta a filiszteus: Én itt most kigúnyolom Izráel csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással! 1Sa 17:11 Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek. 1Sa 17:12 Dávid annak az efrátai embernek volt a fia a júdai Betlehemből, akinek Isai volt a neve, és nyolc fia volt. Ez az ember Saul idejében már öreg volt ahhoz, hogy bevonuljon a férfiakkal. 1Sa 17:13 De Isai három nagyobbik fia hadba vonult Saullal. Annak a három fiának, akik hadba vonultak, ez volt a neve: az elsőszülötté Eliáb, a másodiké Abinádáb, a harmadiké pedig Sammá. 1Sa 17:14 Dávid volt a legkisebb. A három nagyobb elment Saullal. 1Sa 17:15 Dávid el-elment Saulhoz, de visszatért, hogy apjának juhait legeltesse Betlehemben. 1Sa 17:16 A filiszteus pedig megjelent reggelenként és esténként, és kiállt negyven napon át. 1Sa 17:17 Egyszer ezt mondta Isai a fiának, Dávidnak: Vidd el testvéreidnek ezt a véka pörkölt gabonát meg ezt a tíz kenyeret, és szaladj el a táborba testvéreidhez. 1Sa 17:18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és tudd meg, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz tőlük valami jelet. 1Sa 17:19 Az Élá-völgyben vannak ők, ahol Saul és az izráeli férfiak harcban állnak a filiszteusokkal. 1Sa 17:20 Felkelt tehát Dávid korán reggel, rábízta a nyájat egy bojtárra, felszedelőzködött, és elment, ahogyan Isai parancsolta neki. Amikor eljutott a szekértáborig, éppen akkor fejlődött csatarendbe a sereg harci zaj közepette. 1Sa 17:21 Csatarendbe állt Izráel is, meg a filiszteusok is: egyik csatasor a másikkal szemben. 1Sa 17:22 Dávid rábízta holmiját arra, aki a fölszerelést őrizte, és a csatasor felé futott. Odaérve megkérdezte bátyjait, hogy jól vannak-e. 1Sa 17:23 És miközben beszélgetett velük, előállt a filiszteusok csatasorából a Gátból való harcos, a Góliát nevű filiszteus, és most is ugyanúgy beszélt, Dávid pedig meghallotta. 1Sa 17:24 Amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert, mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek. 1Sa 17:25 Ezt mondták az izráeliek: Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy csúfolja Izráelt. Ha akadna olyan ember, aki megölné, gazdagon megajándékozná a király, még a leányát is hozzáadná, és fölmentené apjának a házát Izráelben minden szolgálat alól. 1Sa 17:26 Akkor ezt mondta Dávid a mellette álló embereknek: Mi történik majd azzal az emberrel, aki megöli ezt a filiszteust, és megmenti Izráelt a gyalázattól? Mert ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét? 1Sa 17:27 A nép pedig elmondta neki szóról szóra, hogy mi történik azzal, aki ezt levágja. 1Sa 17:28 Amikor a legidősebb bátyja, Eliáb hallotta, hogy Dávid az emberekkel beszélget, haragra gerjedt Eliáb, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide. 1Sa 17:29 Dávid ezt felelte: Ugyan mit követtem el? Hiszen ez csak beszéd volt! 1Sa 17:30 És elfordult tőle egy másikhoz, és az is ugyanazt mondta, meg a hadinép is ugyanúgy válaszolt neki, mint az előbb. 1Sa 17:31 Amikor meghallották, mit beszélt Dávid, jelentették Saulnak, ő pedig magához rendelte. 1Sa 17:32 Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. 1Sa 17:33 De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta. 1Sa 17:34 Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, 1Sa 17:35 utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. 1Sa 17:36 Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét. 1Sa 17:37 Azután ezt mondta Dávid: Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Menj el, az ÚR legyen veled! 1Sa 17:38 És felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába, a fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. 1Sa 17:39 Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem próbáltam. Le is vetette Dávid ezeket. 1Sa 17:40 Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. 1Sa 17:41 A filiszteus is elindult, és egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a fegyverhordozója. 1Sa 17:42 Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. 1Sa 17:43 És ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. 1Sa 17:44 Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! 1Sa 17:45 Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. 1Sa 17:46 Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. 1Sa 17:47 És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket. 1Sa 17:48 Amikor a filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé. 1Sa 17:49 Belenyúlt Dávid a tarisznyájába, kivett belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő belefúródott a homlokába, és arccal a földre zuhant. 1Sa 17:50 Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája és köve volt. Legyőzte a filiszteust, és megölte, pedig nem volt kard Dávid kezében. 1Sa 17:51 Azután odafutott Dávid, rálépett a filiszteusra, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak. 1Sa 17:52 Ekkor elindultak az izráeliek és júdaiak, és csatakiáltással üldözték a filiszteusokat a völgy irányában egészen Ekrón kapujáig. Ott feküdtek a filiszteusok halottai a Saaraim felé vivő úton egészen Gátig és Ekrónig. 1Sa 17:53 Azután visszatértek Izráel fiai a filiszteusok üldözéséből, és kifosztották a táborukat. 1Sa 17:54 Dávid pedig fogta a filiszteus fejét, és Jeruzsálembe vitte, fegyvereit pedig otthon helyezte el. 1Sa 17:55 Amikor látta Saul, hogy kiment Dávid a filiszteus ellen, ezt kérdezte a hadseregparancsnoktól, Abnértól: Abnér, kinek a fia ez az ifjú? Abnér így felelt: Az életedre mondom, ó király, hogy nem tudom. 1Sa 17:56 Akkor ezt mondta a király: Kérdezd akkor meg, hogy kinek a fia ez az ifjú. 1Sa 17:57 És amikor visszajött Dávid azután, hogy levágta a filiszteust, fogta őt Abnér és Saul elé vezette. A filiszteus feje még a kezében volt. 1Sa 17:58 Saul megkérdezte tőle: Kinek a fia vagy, te ifjú? Dávid így felelt: Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok. 1Sa 18:1 Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát. 1Sa 18:2 Saul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. 1Sa 18:3 És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. 1Sa 18:4 Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is. 1Sa 18:5 És ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész népnek, még Saul udvari embereinek is. 1Sa 18:6 Egyszer amint hazajöttek, amikor Dávid a filiszteusok leveréséből tért vissza, kivonultak az asszonyok Saul király elé Izráel városaiból énekszóval, körtáncot lejtve, dobolva, vígan, és három húrú hangszeren játszva. 1Sa 18:7 A táncoló asszonyok így énekeltek: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert! 1Sa 18:8 Erre igen megharagudott Saul, és nem tetszett neki ez a dolog, mert ezt gondolta: Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! Még majd a királyság is az övé lesz! 1Sa 18:9 Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Saul Dávidra. 1Sa 18:10 Másnap megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett a házában. Dávid pedig a lantot pengette, ahogyan mindennap szokta. Saul kezében lándzsa volt. 1Sa 18:11 Saul feléje dobta a lándzsát, mert azt gondolta, hogy a falhoz szegezi Dávidot. De Dávid két ízben is kitért előle. 1Sa 18:12 És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az ÚR, Saultól pedig eltávozott. 1Sa 18:13 Ezért eltávolította őt Saul maga mellől, és ezredessé tette, hogy ki- és bevonuljon a hadinép élén. 1Sa 18:14 Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az ÚR. 1Sa 18:15 Amikor látta Saul, hogy milyen nagy sikereket ér el, rettegni kezdett tőle. 1Sa 18:16 De egész Izráel és Júda szerette Dávidot, mert ő vonult az élükön ki és be. 1Sa 18:17 Egyszer így szólt Saul Dávidhoz: Nézd, neked adom feleségül idősebb lányomat, Mérabot, csak légy az én vitézem, és harcold az ÚR harcait! Mert így gondolkozott Saul: ne én pusztítsam el, hanem a filiszteusok. 1Sa 18:18 Dávid ezt felelte Saulnak: Ki vagyok én, mi az én életem és apám családja Izráelben, hogy veje legyek a királynak? 1Sa 18:19 De amikor hozzá kellett volna adni Dávidhoz Saul leányát, Mérabot, mégis a mehólai Adriélhez adták feleségül. 1Sa 18:20 Saul leánya Míkal azonban megszerette Dávidot. Megmondták ezt Saulnak, és ő helyeselte a dolgot. 1Sa 18:21 Ezt gondolta ugyanis Saul: Neki adom őt, mert ez lesz a csapda, és elpusztítják a filiszteusok. Ezért másodszor is ezt mondta Saul Dávidnak: Ezúttal a vőm leszel. 1Sa 18:22 És megparancsolta Saul az udvari embereknek, hogy így beszéljenek Dáviddal bizalmasan: Nézd, a király kedvel téged, és az udvari emberek is mind szeretnek. Légy tehát a király veje! 1Sa 18:23 Saul udvari emberei el is mondták Dávidnak ezeket a dolgokat, de Dávid így felelt: Olyan csekélységnek látjátok, hogy valaki a király veje legyen? Hiszen én szegény és jelentéktelen ember vagyok. 1Sa 18:24 És jelentették az udvari emberek Saulnak, hogy miket mondott Dávid. 1Sa 18:25 Akkor ezt mondta Saul: Mondjátok meg Dávidnak, hogy nem kíván a király mátkapénzt, csak száz filiszteusnak az előbőrét. Így állj bosszút a király ellenségein! Saul ugyanis azt gondolta, hogy a filiszteusok által ejti el Dávidot. 1Sa 18:26 Amikor aztán az udvari emberek elmondták Dávidnak ezeket, Dávid is helyeselte a dolgot, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a kitűzött idő, 1Sa 18:27 elindult és elment Dávid az embereivel együtt, és levágott kétszáz embert a filiszteusok közül. Elhozta Dávid az előbőrüket, és odaadta az összeset a királynak, hogy a király veje lehessen. Ekkor hozzá adta Saul a leányát, Míkalt feleségül. 1Sa 18:28 Saul azonban látta, és tudta, hogy az ÚR Dáviddal van, és Míkal, Saul leánya szereti őt. 1Sa 18:29 Ezért még jobban félt Saul Dávidtól, és ellensége lett Dávidnak egész életére. 1Sa 18:30 A filiszteusok vezérei kivonultak harcolni. Valahányszor kivonultak, Dávid mindig nagyobb sikert ért el, mint Saul többi szolgája, ezért igen híressé lett a neve. 1Sa 19:1 Saul elmondta fiának, Jónátánnak és összes udvari emberének, hogy meg akarja ölni Dávidot. De Jónátán, Saul fia nagyon kedvelte Dávidot. 1Sa 19:2 És megmondta Jónátán Dávidnak: Apám, Saul meg akar ölni. Ezért vigyázz magadra holnap reggelig, maradj a rejtekhelyen, és rejtőzz el. 1Sa 19:3 Én pedig kimegyek, és ott állok meg apám mellett a mezőn, ahol te leszel, és beszélni fogok apámmal rólad. Majd meglátom, hogy mi lesz és megmondom neked. 1Sa 19:4 Jónátán Dávidnak az érdekében beszélt apjával, Saullal, és ezt mondta neki: Ne vétkezzék a király a szolgája, Dávid ellen, hiszen ő nem vétett ellened, sőt sok jót tett neked. 1Sa 19:5 Kockára tette az életét, leterítette a filiszteust, és nagy szabadulást szerzett az ÚR egész Izráelnek. Te láttad ezt, és örültél. Miért vétkeznél az ártatlan vér ellen, miért akarod ok nélkül megölni Dávidot? 1Sa 19:6 Saul hallgatott Jónátán szavára; meg is esküdött Saul: Az élő ÚRra mondom, hogy nem kell meghalnia! 1Sa 19:7 Ekkor hívatta Jónátán Dávidot, és elmondta neki Jónátán mindezeket. Majd Saulhoz vezette Jónátán Dávidot, aki ismét olyan lett hozzá, mint azelőtt. 1Sa 19:8 A harc tovább tartott. Dávid hadba vonult a filiszteusok ellen, nagy vereséget mért rájuk, és azok megfutamodtak előtte. 1Sa 19:9 Egyszer az ÚRnak az a rossz szelleme megszállta Sault, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid pedig pengette a lantot. 1Sa 19:10 Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid pedig kifutott, és elmenekült azon az éjszakán. 1Sa 19:11 Ekkor követeket küldött Saul Dávid házához, hogy tartsák szemmel, és öljék meg reggelre. De a felesége, Míkal megmondta Dávidnak: Ha nem tudod megmenteni az életedet ma éjjel, holnap meg kell halnod! 1Sa 19:12 És leeresztette Míkal Dávidot az ablakon át. Ő pedig futásnak eredt, és elmenekült. 1Sa 19:13 Ekkor fogta Míkal a házibálványt, beletette az ágyba, kecskeszőr párnát tett a feje alá, és betakarta a ruhájával. 1Sa 19:14 Saul tehát elküldte követeit, hogy fogják el Dávidot, de az asszony azt mondta nekik, hogy beteg. 1Sa 19:15 Ekkor Saul ismét elküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, és vigyék el hozzá ágyastul, hogy megölesse. 1Sa 19:16 Amikor a követek odamentek, kitűnt, hogy a házibálvány volt az ágyban, és kecskeszőr-párna volt a feje alatt. 1Sa 19:17 Ezért Saul ezt mondta Míkalnak: Miért csaltál meg így engem? Miért engedted, hogy ellenségem elmeneküljön? Míkal ezt felelte Saulnak: Ő mondta nekem: Engedj el, különben megöllek! 1Sa 19:18 Dávid tehát futva elmenekült, Sámuelhez ment Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak. 1Sa 19:19 De jelentették Saulnak, hogy Dávid Nájótban van, Ráma mellett. 1Sa 19:20 Akkor Saul követeket küldött ki, hogy fogják el Dávidot. De amikor meglátták a próféták csoportját, akik révületben voltak, Sámuel pedig ott állt mellettük, akkor Isten lelke szállt Saul követeire, és ők is révületbe estek. 1Sa 19:21 Jelentették ezt Saulnak, és ő más követeket küldött ki, de azok is révületbe estek. Harmadszor is küldött Saul követeket, de azok is révületbe estek. 1Sa 19:22 Ekkor maga is elment Rámába, és amikor a Szekúban levő nagy kúthoz érkezett, így kérdezősködött: Hol van Sámuel és Dávid? Ezt felelték: Nájótban, Ráma mellett. 1Sa 19:23 Elment tehát a Ráma mellett levő Nájótba. De Isten lelke szállt őrá is, és amíg ment, folyton révületben volt, amíg meg nem érkezett a Ráma mellett levő Nájótba. 1Sa 19:24 Akkor ő is ledobta a ruháját, és révületben volt ő is Sámuel előtt, és ott feküdt meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát már Saul is a próféták között van? 1Sa 20:1 Dávid ezután elmenekült a Ráma mellett levő Nájótból. Elment, és ezt mondta Jónátánnak: Mit követtem el, mi az én bűnöm, mi az én vétkem apáddal szemben, hogy az életemre tör? 1Sa 20:2 Ő azt felelte neki: Semmiképpen sem fogsz meghalni! Hiszen nem tesz apám semmit sem, amit föl ne tárna előttem. Miért titkolná el apám előlem éppen ezt a dolgot? Az nem lehet! 1Sa 20:3 De Dávid meg is esküdött, és ezt mondta: Jól tudja apád, hogy te jóindulattal vagy hozzám, ezért azt gondolta: Ne tudja meg ezt Jónátán, mert elszomorodik. De az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy csak egy lépés választ el a haláltól. 1Sa 20:4 Jónátán így felelt Dávidnak: Amit csak kívánsz, megteszem érted! 1Sa 20:5 Azután Dávid ezt mondta Jónátánnak: Nézd, holnap újhold lesz, és nekem az étkezésnél ott kellene ülnöm a király mellett. Engedj el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn holnapután estig. 1Sa 20:6 Ha nagyon kérdezősködik utánam apád, ezt mondd: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy hazaszaladhasson a városába, Betlehembe, mert egész nemzetsége most tartja az évenkénti áldozati lakomát. 1Sa 20:7 Ha erre azt mondja, hogy jól van, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik, abból megtudod, hogy gonosztettre határozta el magát. 1Sa 20:8 Maradj hűséges szolgádhoz, hiszen te kötöttél szövetséget az ÚR előtt szolgáddal! De ha van bennem valami bűn, te ölj meg, miért vinnél apádhoz? 1Sa 20:9 De Jónátán ezt felelte: Semmiképpen sem! Ha biztosan megtudom, hogy elhatározta apám, hogy végrehajtja rajtad ezt a gonosztettet, akkor megmondom neked. 1Sa 20:10 Dávid megkérdezte Jónátánt: Ki mondja meg nekem, ha keményen válaszol apád? 1Sa 20:11 Jónátán így felelt Dávidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre. 1Sa 20:12 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Az ÚRra, Izráel Istenére fogadom, hogy holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól, jóakarattal van-e Dávid iránt; és ha nem, akkor elküldök valakit hozzád, és megüzenem neked. 1Sa 20:13 Úgy segítse meg az ÚR Jónátánt most és ezután is, hogy megüzenem neked, ha apám gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek, menj el békével. Legyen veled az ÚR, ahogyan apámmal volt. 1Sa 20:14 Ha életben maradok, bánj velem az ÚR szeretetével, de ha meghalok, 1Sa 20:15 ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. 1Sa 20:16 Így kötött Jónátán szövetséget Dávid házával, tudva, hogy Dávid ellenségein bosszút fog állni az ÚR. 1Sa 20:17 Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot. 1Sa 20:18 Azután ezt mondta neki Jónátán: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz. 1Sa 20:19 Három nap múlva jöjj ide sietve, és menj arra a helyre, ahol elrejtőztél a múlt alkalommal, és tartózkodj az Ezel nevű kő mellett. 1Sa 20:20 Én pedig három nyilat lövök arra felé, mintha célba lőnék. 1Sa 20:21 És majd utánuk küldök egy gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat! Ha ezt mondom a gyermeknek: Ott vannak melletted a nyilak, szedd föl azokat! - akkor előjöhetsz, mert az élő ÚRra mondom, hogy biztonságban vagy, és nincs semmi baj. 1Sa 20:22 Ha azonban ezt mondom a fiúnak: A nyilak messze előtted vannak! - akkor menj el, mert az ÚR elküld téged. 1Sa 20:23 Abban a dologban pedig, amit megbeszéltünk egymással, az ÚR legyen a tanú közöttünk mindörökre. 1Sa 20:24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. És amikor eljött az újhold, a király asztalhoz ült, hogy egyék. 1Sa 20:25 Leült a király a székére, mint máskor, a fal mellett levő székre; vele szembe Jónátán, Saul mellé pedig Abnér ült, és Dávid helye üresen maradt. 1Sa 20:26 De Saul semmit sem szólt azon a napon, mert azt gondolta, hogy történt vele valami, ezért nem tiszta, biztosan nem tiszta. 1Sa 20:27 Az újhold után következő második napon azonban megint üres maradt Dávid helye, és akkor ezt kérdezte Saul a fiától, Jónátántól: Miért nem jött el Isai fia tegnap sem, ma sem az étkezéshez? 1Sa 20:28 Jónátán így felelt Saulnak: Engedélyt kért tőlem Dávid, hogy elmehessen Betlehembe. 1Sa 20:29 Ezt mondta ugyanis: Engedj el engem, mert áldozati lakomája van nemzetségünknek a városban, és rám parancsolt a bátyám. Azért, ha jóindulattal vagy hozzám, engedd meg, hogy elmenjek megnézni a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához. 1Sa 20:30 Akkor haragra gerjedt Saul Jónátán ellen, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára. 1Sa 20:31 Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból semmi. Azért küldj érte, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő! 1Sa 20:32 Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? 1Sa 20:33 Erre Saul feléje dobta a lándzsáját, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Jónátán, hogy apja elhatározta Dávid megölését. 1Sa 20:34 Ezután fölkelt Jónátán az asztaltól izzó haraggal. Nem evett semmit az újhold második napján, mert bánkódott Dávid miatt, akit gyalázott az apja. 1Sa 20:35 Reggel azután kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben, és egy kisgyermek volt vele. 1Sa 20:36 Ezt mondta a gyermeknek: Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök! A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat, hogy túlmenjen rajta. 1Sa 20:37 Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahova Jónátán a nyilat lőtte, ezt kiáltotta a gyermek után Jónátán: Messze előtted van a nyilam! 1Sa 20:38 Még ezt is kiáltotta Jónátán a gyermeknek: Siess, fuss, meg ne állj! A gyermek fölkapta Jónátánnak a nyilát, és urához ment. 1Sa 20:39 A gyermek ugyanis semmit sem értett, csak Jónátán és Dávid értette a dolgot. 1Sa 20:40 Azután odaadta Jónátán a gyermeknek a fegyvereket, és ezt mondta neki: Eredj, vidd be a városba. 1Sa 20:41 A gyermek elment, Dávid pedig fölkelt a kő déli oldala mellől, arcával a földig hajolt, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást, megsiratták egymást, míg csak Dávid erőt nem vett magán. 1Sa 20:42 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az ÚR nevére: Az ÚR legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre! 1Sa 21:1 Dávid ezután útnak indult, Jónátán pedig visszament a városba. 1Sa 21:2 Dávid Ahimelek paphoz ment Nóbba. Ahimelek megrettenve ment Dávid elé, és ezt kérdezte: Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki? 1Sa 21:3 Dávid ezt felelte Ahimelek papnak: A király parancsolt nekem valamit, és azt mondta, hogy senki se tudjon meg semmit arról, amiért elküldött, és amit parancsolt nekem. A legényeket pedig más helyre rendeltem. 1Sa 21:4 Most azért mi van kéznél? Adj nekem öt kenyeret, vagy ami éppen akad! 1Sa 21:5 A pap ezt felelte Dávidnak: Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér, de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. 1Sa 21:6 Dávid pedig ezt válaszolta a papnak: Valóban el volt tiltva tőlünk az asszony egy idő óta. Amikor elindultam, szent volt a legények teste. Ez az út közönséges ugyan, de ők testükben szentek. 1Sa 21:7 Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket, mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér, amit el szoktak venni az ÚR színe elől, és frissen sült kenyeret tettek oda, ha amazt elvették. 1Sa 21:8 Volt ott Saulnak egy szolgája is név szerint az edómi Dóég, aki épp azon a napon az ÚR színe előtt tartózkodott. Ő volt Saul pásztorainak a felügyelője. 1Sa 21:9 Dávid azután megkérdezte Ahimelektől: Nincs itt kéznél lándzsa vagy kard? Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyvereimet, olyan sürgős volt a király parancsa. 1Sa 21:10 A pap így felelt: A filiszteus Góliát kardja, akit te vágtál le az Élá völgyében, köpenybe csavarva itt van az éfód mögött. Ha el akarod vinni, vidd el, de ezen kívül nincs itt egyéb. Dávid ezt mondta: Nincs annál megfelelőbb. Add ide! 1Sa 21:11 Dávid még azon a napon elindult, elmenekült Saul elől, és Ákishoz, Gát királyához ment. 1Sa 21:12 Ákisnak ezt mondták udvari emberei: Hiszen ez Dávid, az ország királya! Róla énekelték a körtáncban: Megölt Saul ezer embert Dávid meg tízezer embert. 1Sa 21:13 Amikor Dávidnak tudomására jutott ez a beszéd, félni kezdett nagyon Ákistól, Gát királyától. 1Sa 21:14 És félkegyelműnek tettette magát előttük, eszelősként viselkedett köztük, firkált az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára csurgatta. 1Sa 21:15 Akkor ezt mondta Ákis az udvari embereknek: Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide? 1Sa 21:16 Nincs itt elég bolond, idehoztátok még ezt is, hogy a bolondját járja előttem? Egy ilyen kerüljön a házamba? 1Sa 22:1 Elment azért onnan Dávid, és az Adullám-barlangba menekült. Amikor meghallották testvérei és apjának egész rokonsága, elmentek hozzá. 1Sa 22:2 Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett. Mintegy négyszázan voltak vele. 1Sa 22:3 Onnan a móábi Micpébe ment Dávid, és ezt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön közétek apám és anyám, amíg meg nem tudom, hogy mit akar tenni velem az Isten. 1Sa 22:4 És odavitte őket Móáb királyához, és ott maradtak nála mindaddig, amíg Dávid a sziklavárban volt. 1Sa 22:5 Gád próféta azonban ezt mondta Dávidnak: Ne maradj a sziklavárban, hanem eredj, menj el Júda földjére. Dávid el is ment, és megérkezett a hereti erdőbe. 1Sa 22:6 De meghallotta Saul, hogy tudják, hol van Dávid az embereivel. Saul Gibeában volt a magaslaton, a tamariszkuszfa alatt. Lándzsája a kezében volt, és udvari emberei mind mellette álltak. 1Sa 22:7 Akkor ezt mondta Saul a mellette álló udvari embereknek: Hallgassatok rám, Benjámin fiai! Hát Isai fia ad nektek mindnyájatoknak mezőt és szőlőt, és ő tesz benneteket ezredesekké és századosokká? 1Sa 22:8 Hiszen ti mind összeesküdtetek ellenem, mert senki sem leplezte le előttem, hogy saját fiam kötött szövetséget Isai fiával. Senki sem szánt meg engem, és nem mondta meg nekem, hogy a saját fiam lázította ellenem a szolgámat, hogy leselkedjék rám. Bizony így van ez! 1Sa 22:9 Akkor megszólalt az edómi Dóég, aki ott állt Saul udvari emberei mellett, és azt mondta: Én láttam, amikor Isai fia Nóbba érkezett Ahimelekhez, Ahitúb fiához. 1Sa 22:10 Ő megkérdezte az URat, és útravalót adott Dávidnak, sőt a filiszteus Góliát kardját is odaadta neki. 1Sa 22:11 Ekkor hívatta a király Ahimelek papot, Ahitúb fiát és egész rokonságát, a nóbi papokat. Azok eljöttek mindnyájan a királyhoz. 1Sa 22:12 És ezt mondta Saul: Hallgass ide Ahitúb fia! Ő pedig így felelt: Itt vagyok, uram. 1Sa 22:13 Saul megkérdezte tőle: Miért esküdtetek össze ellenem Isai fiával, amikor kenyeret és kardot adtál neki, sőt az ő érdekében Istent is megkérdezted?! Azért, hogy fellázadjon ellenem, és leselkedjék rám? Bizony, így van ez! 1Sa 22:14 Erre így felelt Ahimelek a királynak: Van-e olyan megbízható ember összes szolgád között, mint Dávid, a király veje, testőrséged parancsnoka, akit nagyra becsülnek udvarodban? 1Sa 22:15 Vajon most kérdeztem meg először az Istent vele kapcsolatban? Egyáltalán nem! Ne tulajdoníts ilyet szolgádnak, sem egész rokonságomnak, királyom, mert semmit sem tudott szolgád erről az egész dologról. 1Sa 22:16 Akkor ezt mondta a király: Halállal kell lakolnod, Ahimelek, egész rokonságoddal együtt! 1Sa 22:17 A mellette álló fegyvereseknek pedig ezt mondta a király: Fogjátok körül, és öljétek le az ÚR papjait, mert ők is Dávidot segítették, hiszen tudták, hogy szökik, de nem leplezték le előttem. A király szolgái azonban nem akartak kezet emelni és rátámadni az ÚR papjaira. 1Sa 22:18 Ekkor Dóégnak parancsolta a király: Jöjj ide, és támadj rá te a papokra! Az edómi Dóég oda is jött, rátámadt a papokra, és megölt azon a napon nyolcvanöt embert, akik gyolcs éfódot viseltek. 1Sa 22:19 Nóbot, a papok városát is karddal támadta meg; kardélre hányt férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, ökröt, szamarat és bárányt. 1Sa 22:20 Ahitúb fiának, Ahimeleknek egyik fia azonban, akit Ebjátárnak hívtak, elmenekült, és Dávidhoz szökött. 1Sa 22:21 Ebjátár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul megölette az ÚR papjait. 1Sa 22:22 Dávid ezt mondta Ebjátárnak: Tudtam én már azon a napon, amikor ott volt az edómi Dóég, hogy el fog ez árulni Saulnak. Én okoztam apád egész háza népének a vesztét. 1Sa 22:23 Maradj nálam, ne félj, mert aki az én életemre tör, az tör a te életedre is. Ezért biztonságban leszel nálam. 1Sa 23:1 Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a szérűket. 1Sa 23:2 Ekkor megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek, és megverjem-e a filiszteusokat? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keílát. 1Sa 23:3 De ezt mondták Dávidnak az emberei: Még itt, Júdában is félünk! Hát még, ha el kell mennünk Keílába a filiszteusok csapatai ellen! 1Sa 23:4 Dávid ismét megkérdezte az URat. Az ÚR pedig így válaszolt neki: Indulj és menj Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat. 1Sa 23:5 Elment tehát Dávid az embereivel Keílába, harcolt a filiszteusok ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy vereséget mért rájuk. És felszabadította Dávid Keíla lakóit. 1Sa 23:6 Amikor Ebjátár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keílába, az éfódot is magával vitte. 1Sa 23:7 Ezután hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. Akkor ezt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten, hiszen saját magát zárta be azzal, hogy kulcsos városba ment. 1Sa 23:8 Ezért mozgósította Saul az egész hadinépet, hogy Keíla ellen vonuljon, és körülzárja Dávidot embereivel együtt. 1Sa 23:9 De megtudta Dávid, hogy Saul rosszat forral ellene. Ezt mondta Ebjátár papnak: Hozd ide az éfódot! 1Sa 23:10 És ezt mondta Dávid: URam, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost. 1Sa 23:11 Kiszolgáltatnak-e neki Keíla polgárai? Idejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? URam, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak! Az ÚR így felelt: Idejön. 1Sa 23:12 Akkor ezt kérdezte Dávid: Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Saulnak Keíla polgárai? Az ÚR így felelt: Kiszolgáltatnak. 1Sa 23:13 Elindult tehát Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy ellene vonuljon. 1Sa 23:14 Dávid a pusztában sziklavárakban tartózkodott. Amikor Zíf pusztájában lakott a hegyen, Saul mindennap kereste, de Isten nem adta őt a kezébe. 1Sa 23:15 Dávid látva, hogy Saul kivonult ellene, és az életére tör, Zíf pusztájában az erdőségbe vette be magát Dávid. 1Sa 23:16 Ekkor elindult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. 1Sa 23:17 Mert így szólt hozzá: Ne félj, nem ér utol apámnak, Saulnak a keze! Te leszel Izráel királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz. 1Sa 23:18 És szövetséget kötöttek egymással az ÚR színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Jónátán pedig hazament. 1Sa 23:19 De a zífiek elmentek Saulhoz Gibeába, és ezt mondták: Nálunk rejtőzködik Dávid a sziklavárakban, az erdőségben, Hakilá halmán, a sivatagtól délre. 1Sa 23:20 Ha tehát az a legfőbb kívánságod, ó király, hogy eljöjj, akkor jöjj el, és a mi dolgunk lesz, hogy kiszolgáltassuk őt a királynak. 1Sa 23:21 Saul ezt mondta: Az ÚR is megáld titeket, hogy megszántatok engem. 1Sa 23:22 Menjetek, bizonyosodjatok meg újból, tudjátok meg, és nézzétek meg azt a helyet, amerre jár, és hogy ki látta ott, mert azt mondták nekem, hogy igen ravasz ember. 1Sa 23:23 Ezért nézzetek meg, és tudjatok meg minden búvóhelyet, ahol bujkál, azután térjetek vissza hozzám biztos hírrel, és akkor elmegyek veletek. Ha az országban van, kikutatom őt Júda valamennyi nemzetsége közül. 1Sa 23:24 Azok elindultak, és elmentek Saul előtt Zífbe. Dávid pedig embereivel együtt Máón pusztájában volt a síkságon, a sivatagtól délre. 1Sa 23:25 Saul is elment embereivel, hogy megkeresse őt, Dávidnak azonban hírül adták, ezért elment ahhoz a sziklához, amely Máón pusztájában van. Meghallotta ezt Saul, és üldözőbe vette Dávidot Máón pusztájában. 1Sa 23:26 Saul a hegy egyik oldalán ment, Dávid és emberei pedig a hegy másik oldalán. Dávid sietve menekült Saul elől, mert Saul és emberei már kezdték bekeríteni Dávidot és embereit, hogy elfogják őket. 1Sa 23:27 De követ érkezett Saulhoz ezzel az üzenettel: Sietve jöjj, mert betörtek a filiszteusok az országba! 1Sa 23:28 Ekkor visszatért Saul Dávid üldözéséből, és a filiszteusok ellen ment. Ezért hívják azt a helyet Szela-Hammahlekótnak. 1Sa 24:1 Ezután elvonult onnan Dávid, és Éngedi sziklavárában tartózkodott. 1Sa 24:2 Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Éngedi pusztájában van. 1Sa 24:3 Maga mellé vett Saul háromezer válogatott embert Izráelből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklájánál. 1Sa 24:4 Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. 1Sa 24:5 Akkor ezt mondták az emberek Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. 1Sa 24:6 Dávidnak azonban megindult a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, 1Sa 24:7 és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az ÚR attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az ÚR fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az ÚR fölkentje ő! 1Sa 24:8 Így beszélte le Dávid az embereit, és nem engedte meg, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig elindult a barlangból, és útjára ment. 1Sa 24:9 Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram király! Saul hátratekintett, Dávid arccal a földre hajolt, és leborult előtte. 1Sa 24:10 Akkor ezt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! 1Sa 24:11 Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az ÚR a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert az ÚR fölkentje ő. 1Sa 24:12 Nézd csak, atyám, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből, és lásd be, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet. 1Sa 24:13 Az ÚR tegyen igazságot köztünk, az ÚR álljon értem bosszút rajtad, de én nem emelek rád kezet. 1Sa 24:14 Ahogyan az ősi példabeszéd mondja: Gonoszoktól gonoszság ered, de én nem emelek rád kezet. 1Sa 24:15 Ki ellen vonult ki Izráel királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát vagy egy árva bolhát? 1Sa 24:16 Legyen azért az ÚR a bíró, és tegyen igazságot köztünk! Vizsgálja meg, és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot veled szemben! 1Sa 24:17 Amikor befejezte Dávid Saulhoz intézett szavait, megkérdezte Saul: A te hangod ez, Dávid fiam? És Saul hangosan sírni kezdett. 1Sa 24:18 Azután ezt mondta Dávidnak: Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. 1Sa 24:19 Te most tudtomra adtad, milyen jót tettél velem: az ÚR a kezedbe adott, és mégsem öltél meg. 1Sa 24:20 Ha valaki rátalál ellenségére, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval fizessen neked az ÚR azért, amit ma tettél velem! 1Sa 24:21 Mert magam is tudom, hogy te biztosan király leszel, és általad virágzik fel Izráel királysága. 1Sa 24:22 Esküdj meg most az ÚRra, hogy nem irtod ki utódaimat, és nem törlöd ki nevemet nemzetségemből. 1Sa 24:23 Dávid megesküdött Saulnak. Saul akkor hazament, Dávid pedig embereivel együtt fölment a sziklavárba. 1Sa 25:1 Amikor Sámuel meghalt, összegyűlt egész Izráel, meggyászolták, és eltemették őt otthon, Rámában. Dávid pedig elindult, és elment Párán pusztájába. 1Sa 25:2 Volt egy ember Máónban, akinek a gazdasága Karmelban volt. Ez az ember igen jómódú volt; volt neki háromezer juha és ezer kecskéje. Éppen a juhokat nyírta Karmelban. 1Sa 25:3 A férfi neve Nábál, felesége neve Abigail volt. Az asszony jó eszű és szép termetű, a férfi azonban durva és rossz természetű volt, Káléb nemzetségéből való. 1Sa 25:4 Amikor meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhokat nyírja, 1Sa 25:5 elküldött Dávid tíz legényt. Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. 1Sa 25:6 Ezt mondjátok neki: Békesség néked, békesség házad népének, békesség mindenednek! 1Sa 25:7 Most hallom, hogy juhaidat nyírják. Tudod, amikor velünk voltak a pásztoraid, mi nem bántottuk őket. Semmijük sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg Karmelban voltak. 1Sa 25:8 Kérdezd meg a szolgáidat, ők is megmondják neked. Légy jóindulatú ezekhez a legényekhez, hiszen örömnapra érkeztünk. Adj azért ajándékot tehetséged szerint szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak! 1Sa 25:9 Amikor megérkeztek Dávid legényei, elmondták mindezeket Nábálnak Dávid nevében, azután várakoztak. 1Sa 25:10 De Nábál így válaszolt Dávid szolgáinak: Ki az a Dávid, ki az az Isai fia? Manapság sok olyan szolga van, aki elszökött urától. 1Sa 25:11 Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, levágott marháimat, amelyeket a nyíróknak levágtam, és adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók? 1Sa 25:12 Erre megfordultak Dávid legényei, és visszatértek. Amikor megérkeztek, elmondták neki mindezeket. 1Sa 25:13 Akkor ezt mondta Dávid az embereinek: Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és felvonult Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig ott maradt a fölszerelésnél. 1Sa 25:14 Abigailnak, Nábál feleségének azonban megmondta az egyik legény, hogy Dávid követeket küldött a pusztából, hogy áldással köszöntsék urukat, de ő rájuk förmedt. 1Sa 25:15 Pedig azok az emberek igen jók voltak hozzánk. Nem is volt bántódásunk, és semmink sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg velük jártunk, amikor a mezőn voltunk. 1Sa 25:16 Olyanok voltak nekünk, mint a várfal éjjel-nappal, amíg a közelükben őriztük a nyájat. 1Sa 25:17 Most már neked kell tudnod és látnod, hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. De ő olyan megátalkodott ember, hogy nem lehet beszélni vele. 1Sa 25:18 Akkor Abigail sietve vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort és öt juhot elkészítve, öt mérték pörkölt búzát, száz csomó aszú szőlőt, kétszáz fügekalácsot, és szamarakra rakta. 1Sa 25:19 A legényeknek ezt mondta: Menjetek előttem, én is megyek utánatok. De férjének, Nábálnak nem szólt semmit. 1Sa 25:20 Amikor a szamáron ülve egy hegy által eltakarva lefelé ment, Dávid éppen szemközt jött lefelé embereivel együtt, és hirtelen összetalálkozott velük. 1Sa 25:21 Dávid azt mondta: Bizony, hiába vigyáztam ennek az embernek mindenére a pusztában, hogy semmi se vesszen el abból, ami az övé, mert ő a jót rosszal viszonozta. 1Sa 25:22 Úgy bánjon el az Isten Dávid ellenségeivel most és mindenkor, hogy reggelre semmit sem hagyok meg mindabból, ami az övé, még egy kutyát sem. 1Sa 25:23 Amikor megpillantotta Abigail Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. 1Sa 25:24 Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! 1Sa 25:25 Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél. 1Sa 25:26 Most pedig, uram, az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy az ÚR az, aki visszatartott téged a vérontástól és attól, hogy magad segíts magadon. Úgy járjanak ellenségeid, mint Nábál, és akik vesztedre törnek, uram! 1Sa 25:27 Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt! 1Sa 25:28 Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az ÚR, hiszen az ÚR harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz. 1Sa 25:29 És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az ÚRnál. Ellenségeid életét pedig parittyája közepéből hajítja el! 1Sa 25:30 Ha majd az ÚR véghez viszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged, 1Sa 25:31 akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és magad segítettél magadon, uram! És ha majd az ÚR jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálódról! 1Sa 25:32 Akkor ezt mondta Dávid Abigailnak: Áldott az ÚR, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. 1Sa 25:33 Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon. 1Sa 25:34 Bizony, az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem sietsz, és nem jössz elém, akkor reggelre még egy kutyája sem maradt volna Nábálnak! 1Sa 25:35 Azután átvette Dávid az asszony kezéből, amit hozott, és ezt mondta neki: Menj haza békességgel! Lásd, hallgattam a szavadra, és megbocsátottam. 1Sa 25:36 Amikor Abigail visszaérkezett Nábálhoz, olyan lakoma volt a házában, akár egy király lakomája. Nábál jó hangulatban volt, de annyira részeg, hogy az asszony egyáltalán nem mondott el neki semmit egészen reggelig. 1Sa 25:37 Reggel azután, amikor kijózanodott Nábál, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte kővé dermedt. 1Sa 25:38 Mintegy tíz nap múlva aztán megverte az ÚR Nábált, és meghalt. 1Sa 25:39 Amikor meghallotta Dávid, hogy meghalt Nábál, így szólt: Áldott az ÚR, mert befejezte peremet Nábállal, aki gyalázott engem, visszatartotta szolgáját a gonoszságtól, és visszafordította az ÚR a gonoszságot Nábál fejére! Azután üzenetet küldött Dávid Abigailnak, hogy el akarja venni feleségül. 1Sa 25:40 Dávid szolgái elmentek Abigailhoz Karmelba, és így szóltak hozzá: Dávid küldött bennünket hozzád, mert el akar venni feleségül. 1Sa 25:41 Az asszony fölkelt, arccal a földre borult, és ezt mondta: A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni. 1Sa 25:42 Azután Abigail sietve készülődött, és szamárra ült, öt cselédlány kísérte. Elment Dávid követeivel, és a felesége lett. 1Sa 25:43 A Jezréelből való Ahinóamot már előbb elvette Dávid, és így ez a kettő lett a felesége. 1Sa 25:44 Saul pedig a Gallimból való Paltihoz, Lais fiához adta leányát, Míkalt, Dávid feleségét. 1Sa 26:1 A zífiek elmentek Saulhoz Gibeába, és megmondták, hogy Dávid a Hakíla-halmon rejtőzik a sivatagtól keletre. 1Sa 26:2 Ezért elindult Saul, és elment a Zíf-pusztába háromezer válogatott izráeli emberrel, hogy megkeresse Dávidot a Zíf-pusztában. 1Sa 26:3 Saul a Hakíla-halmon a sivatagtól keletre, az út mellett ütött tábort. Dávid is a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utánamegy a pusztába, 1Sa 26:4 kémeket küldött ki Dávid, és megtudta, hogy csakugyan megérkezett Saul. 1Sa 26:5 Ekkor elindult Dávid, és odament arra a helyre, ahol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, ahol Saul és hadseregparancsnoka, Abnér, Nér fia feküdt. Saul ugyanis a szekértáborban feküdt, a hadinép pedig körülötte táborozott. 1Sa 26:6 Dávid megszólalt, és ezt kérdezte a hettita Ahimelektől és Abisajtól, Cerújá fiától, Jóáb testvérétől: Ki jön el velem Saul táborába? Abisaj így felelt: Én elmegyek veled. 1Sa 26:7 Dávid és Abisaj éjjel mentek a hadinép közé. Látták, hogy ott fekszik Saul, és alszik a szekértáborban, lándzsája pedig a földbe van szúrva a fejénél. Abnér és a hadinép pedig körülötte feküdt. 1Sa 26:8 Akkor ezt mondta Abisaj Dávidnak: Most kezedbe juttatta Isten az ellenségedet. Hadd szögezzem hát a földhöz lándzsám egyetlen dobásával! Másikra már nem lesz szükség. 1Sa 26:9 Dávid azonban ezt felelte Abisajnak: Ne pusztítsd el, mert ki emelhet büntetlenül kezet az ÚR fölkentjére?! 1Sa 26:10 Majd ezt mondta Dávid: Az élő ÚRra mondom, hogy megveri az ÚR, vagy úgy, hogy eljön halála napja, vagy úgy, hogy harcba megy, és ott vész el. 1Sa 26:11 Az ÚR őrizzen meg attól, hogy kezet emeljek az ÚR fölkentjére! Csak a lándzsát vedd el a feje mellől meg a vizes korsót, és menjünk! 1Sa 26:12 És elvette Dávid a lándzsát meg a vizes korsót Saul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, senki sem ébredt fel, hanem mindenki aludt, mert az ÚR mély álmot bocsátott rájuk. 1Sa 26:13 Ezután átment Dávid a túlsó oldalra, megállt messze a hegy tetején, és nagy távolság volt köztük. 1Sa 26:14 Így kiáltott Dávid a hadinépnek és Abnérnak, Nér fiának: Abnér, nem válaszolsz? Abnér így válaszolt: Ki vagy te, hogy így kiáltozol a királynak? 1Sa 26:15 Dávid ezt felelte Abnérnak: Te vagy az az ember, akihez fogható nincsen Izráelben? Miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hiszen bement valaki az embereim közül, hogy elpusztítsa uradat, a királyt! 1Sa 26:16 Ezt nem jól tetted. Az élő ÚRra mondom, hogy a halál fiai vagytok, mert nem őriztétek uratokat, az ÚR fölkentjét! Nézd csak meg, hová lett a király lándzsája és a vizes korsó a feje mellől? 1Sa 26:17 Saul megismerte Dávid hangját, és ezt mondta: Nem a te hangod ez, Dávid fiam? Dávid így felelt: De az én hangom, uram királyom. 1Sa 26:18 Miért üldözi szolgáját az én uram? - kérdezte. Mit követtem el, és miféle gonoszság van bennem? 1Sa 26:19 Most azért hallgassa meg, uram királyom, szolgájának a szavát. Ha az ÚR ingerelt föl ellenem, ő kiengesztelhető áldozattal. De ha emberek, akkor legyen rajtuk az ÚR átka, mert elűztek engem, hogy ne tartozzam az ÚR örökségéhez, és ezt mondták: Eredj, szolgálj más isteneknek! 1Sa 26:20 Ne hulljon azért vérem a földre az ÚR színétől távol! Mert hadba vonult Izráel királya, hogy megkeressen egy árva bolhát; mint fogolymadarat, üldöz a hegyeken. 1Sa 26:21 Akkor ezt mondta Saul: Vétkeztem! Térj vissza, Dávid fiam! Nem követek el többé ellened gonoszságot, hiszen drága volt előtted az életem ezen a napon. Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem. 1Sa 26:22 Dávid így válaszolt: Itt van a király lándzsája. Jöjjön át egy legény, és vigye el! 1Sa 26:23 Az ÚR mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az ÚR a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az ÚR fölkentjére. 1Sa 26:24 Amilyen értékes volt előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is az ÚR előtt, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól. 1Sa 26:25 Akkor ezt mondta Saul Dávidnak: Légy áldott, Dávid fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni. És elment Dávid a maga útjára, Saul is visszatért a maga lakóhelyére. 1Sa 27:1 Dávid azonban ezt gondolta: Egy napon mégis el kell pusztulnom Saul kezétől. Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére. Akkor majd hiába üldöz engem Saul Izráel egész területén, megmenekülök a kezéből. 1Sa 27:2 Elindult azért Dávid, és átment hatszáz emberével együtt Ákishoz, Máók fiához, Gát királyához. 1Sa 27:3 Letelepedett Dávid Ákisnál Gátban embereivel együtt, mindegyik a maga háza népével, Dávid is a két feleségével: a jezréeli Ahinóammal és a karmeli Abigaillal, Nábál volt feleségével. 1Sa 27:4 Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid Gátba menekült, nem kereste tovább. 1Sa 27:5 Egyszer ezt mondta Dávid Ákisnak: Ha jóindulattal vagy hozzám, adj nekem helyet az egyik mezővárosban, hogy ott lakjam. Miért lakjék szolgád veled együtt a király városában? 1Sa 27:6 Akkor neki adta Ákis Ciklágot, és így lett Ciklág Júda királyaié mindmáig. 1Sa 27:7 Az az idő, amíg Dávid a filiszteusok mezején lakott, egy esztendő és négy hónap volt. 1Sa 27:8 Egyszer felvonult Dávid embereivel együtt, és megtámadták a gesúriakat, a gézerieket és az amálékiakat. Ezek voltak ősidőktől fogva annak a földnek a lakói Súr felé menet Egyiptom országáig. 1Sa 27:9 Amikor Dávid leverte azt a földet, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot és marhát, szamarat, tevét és ruhaneműt, azután visszament Ákishoz. 1Sa 27:10 Amikor Ákis megkérdezte, hogy hova törtek be most, ezt felelte Dávid: A Délvidékre, Júdának, a jerahmeélieknek és a kénieknek a területére. 1Sa 27:11 Dávid azonban nem hagyott életben, és nem vitt Gátba sem férfit, sem asszonyt, hogy ne mondhassák el, mit csinált Dávid. Ez volt a szokása egész idő alatt, amíg a filiszteusok mezején lakott. 1Sa 27:12 Ákis pedig megbízott Dávidban, mert ezt gondolta: Nagyon meggyűlöltette magát népével, Izráellel, ezért örökre az én szolgám lesz. 1Sa 28:1 Abban az időben a filiszteusok összevonták csapataikat egy seregbe, hogy megütközzenek Izráellel. Ákis ezt mondta Dávidnak: Tudd meg, hogy velem együtt neked is hadba kell vonulnod embereiddel együtt! 1Sa 28:2 Dávid ezt felelte Ákisnak: Akkor te már azt is tudod, hogy mit kell tennie szolgádnak. Ákis ezt mondta Dávidnak: Úgy van! Testőrömmé teszlek az egész időre. 1Sa 28:3 Közben meghalt Sámuel, meggyászolta egész Izráel, és eltemették városában, Rámában. Saul pedig eltávolította az országból a halottidézőket és jövendőmondókat. 1Sa 28:4 A filiszteusok tehát összegyűltek, benyomultak, és tábort ütöttek Súnem mellett. Saul is összegyűjtötte egész Izráelt, és tábort ütött Gilbóánál. 1Sa 28:5 Amikor azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és igen megrettent a szíve. 1Sa 28:6 Megkérdezte Saul az URat, de az ÚR nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrimmal, sem a próféták által. 1Sa 28:7 Akkor ezt mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és őt kérdezem meg. Szolgái ezt felelték neki: Van itt Éndórban egy halottidéző asszony. 1Sa 28:8 Saul ekkor elváltoztatta magát, más ruhát vett magára, és elment két emberével. Amikor éjjel odaértek az asszonyhoz, ezt mondta: Jövendölj nekem halottidézéssel, és idézd meg nekem, akit mondok neked! 1Sa 28:9 De az asszony ezt felelte: Magad is tudod, mit tett Saul. Kiirtotta az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért akarsz csapdába ejteni és megöletni engem? 1Sa 28:10 De megesküdött neki Saul az ÚRra, és ezt mondta: Az élő ÚRra mondom, hogy nem ér téged büntetés emiatt. 1Sa 28:11 Az asszony ekkor megkérdezte: Kit idézzek föl neked? Ő így felelt: Sámuelt idézd föl nekem! 1Sa 28:12 Amikor az asszony meglátta Sámuelt, hangosan felkiáltott, és ezt mondta Saulnak: Miért csaltál meg, hiszen te vagy Saul!? 1Sa 28:13 De a király ezt mondta neki: Ne félj! Mit láttál? Az asszony ezt felelte Saulnak: Isten-félét látok feljönni a földből. 1Sa 28:14 Saul megkérdezte tőle: Milyen az alakja? Az asszony így felelt: Egy vén ember jön fölfelé palástba burkolózva. Ebből megtudta Saul, hogy Sámuel az; ezért arccal a földig hajolt, és leborult előtte. 1Sa 28:15 Sámuel ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál, és idéztél fel engem? Saul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem. 1Sa 28:16 De Sámuel ezt mondta: Miért kérdezel engem, ha az ÚR eltávozott tőled, és ellenségeddé lett?! 1Sa 28:17 Úgy cselekedett az ÚR, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot az ÚR, és másnak, Dávidnak adta. 1Sa 28:18 Mivel nem hallgattál az ÚR szavára, és nem hajtottad végre az ő fölgerjedt haragját Amálékon, azért bánik most veled így az ÚR. 1Sa 28:19 Sőt az ÚR veled együtt Izráelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt nálam leszel. Még Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az ÚR. 1Sa 28:20 Ekkor Saul hirtelen egész hosszában a földre zuhant, annyira megrémült Sámuel szavaitól. Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit. 1Sa 28:21 Az asszony pedig odament Saulhoz, és látva, hogy nagyon megrémült, ezt mondta neki: Látod, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az életemet, és megfogadtam a szavadat, amit mondtál nekem. 1Sa 28:22 Most azért te is hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz. 1Sa 28:23 Ő azonban vonakodott, és ezt mondta: Nem eszem. De szolgái, sőt az asszony is addig unszolták, míg végre hallgatott a szavukra, fölkelt a földről, és az ágyra ült. 1Sa 28:24 Volt az asszony házánál egy hízott borjú, sietve levágta, majd lisztet vett, meggyúrta, és megsütötte kovásztalan lepénynek. 1Sa 28:25 Ezt vitte Saulnak és szolgáinak, és azok ettek. Azután fölkeltek, és elmentek még azon az éjszakán. 1Sa 29:1 A filiszteusok Aféknál vonták össze csapataikat, Izráel pedig Jezréelben, a forrásnál táborozott. 1Sa 29:2 Amikor a filiszteusok városfejedelmei ezredeikkel és századaikkal együtt vonultak, Dávid a maga embereivel Ákis mögött vonult. 1Sa 29:3 De a filiszteusok vezérei ezt kérdezték: Mit keresnek itt ezek a héberek? Ákis így felelt a filiszteusok vezéreinek: Dávid ez, Izráel királyának, Saulnak a szolgája, aki már jó ideje, sőt évek óta nálam van! Nem találtam benne semmi hibát attól a naptól fogva, hogy hozzánk pártolt, mindmáig. 1Sa 29:4 A filiszteusok vezérei azonban fel voltak háborodva, és ezt mondták neki: Küldd el ezt az embert, térjen vissza a maga helyére, amelyet kijelöltél neki! Ne jöjjön velünk együtt harcolni, nehogy ellenfelünk legyen, amikor harcra kerül a sor. Mert mivel nyerhetné vissza jobban ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével? 1Sa 29:5 Hiszen ez az a Dávid, akiről így énekelnek a körtáncban: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert! 1Sa 29:6 Hívatta azért Ákis Dávidot, és ezt mondta neki: Az élő ÚRra mondom, hogy én becsületes embernek tartalak, és jónak látom, hogy velem együtt járj-kelj a táborban, mert semmi rosszat sem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mindmáig. De a városfejedelmek nem bíznak meg benned. 1Sa 29:7 Most azért menj vissza békességgel, és ne tégy semmi olyat, amit rossznak tartanak a filiszteusok városfejedelmei. 1Sa 29:8 Dávid ezt felelte Ákisnak: Mit követtem el, és mi hibát találtál szolgádban azóta, hogy nálad vagyok mindmáig? Miért nem mehetek el harcolni az én uram, királyom ellenségei ellen? 1Sa 29:9 Ákis ezt válaszolta Dávidnak: Tudom, hogy te megbízható vagy, akár az Isten angyala, de a filiszteusok vezérei megmondták, hogy nem vonulhatsz velünk a harcba. 1Sa 29:10 Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled jöttek. Keljetek föl korán reggel, mihelyt kivilágosodik, és menjetek el! 1Sa 29:11 Dávid tehát korán fölkelt embereivel együtt, hogy még reggel elmenjen, és visszatérjen a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig fölvonultak Jezréelbe. 1Sa 30:1 Mire Dávid harmadnapra Ciklágba érkezett embereivel, az amálékiak betörtek a Délvidékre meg Ciklágba, földúlták és fölperzselték Ciklágot. 1Sa 30:2 Fogságba vitték a benne levő asszonyokat. Nem öltek meg sem kicsinyt, sem nagyot, hanem elhajtották őket, és elmentek útjukra. 1Sa 30:3 Amikor Dávid embereivel együtt megérkezett a városba, látták, hogy az föl van perzselve, feleségeiket, fiaikat és leányaikat pedig fogságba vitték. 1Sa 30:4 Ekkor hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép, míg végre erejük sem volt a sírásra. 1Sa 30:5 Dávid két feleségét is fogságba vitték: a jezréeli Ahinóamot és Abigailt, a karmeli Nábál volt feleségét. 1Sa 30:6 Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az ÚRtól. 1Sa 30:7 Ezt mondta Dávid Ebjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide az éfódot! És Ebjátár odavitte Dávidnak az éfódot. 1Sa 30:8 Dávid pedig megkérdezte az URat: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket? Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket. 1Sa 30:9 Akkor elment Dávid hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszór-patakhoz értek, egy részük megállt. 1Sa 30:10 Dávid folytatta az üldözést négyszáz emberrel, mert kétszáz ember megállt: ezek fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a Beszór-patakon. 1Sa 30:11 Akkor találtak a mezőn egy egyiptomi embert, és Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, hogy egyék, és megitatták vízzel. 1Sa 30:12 Adtak neki egy fügekalácsot és két szőlőkalácsot. Ő evett, és magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott. 1Sa 30:13 Dávid ezt kérdezte tőle: Kinek az embere vagy, és hova való vagy? Ő így felelt: Egyiptomi ifjú vagyok, egy amáléki ember szolgája, de elhagyott az uram, mert három napja megbetegedtem. 1Sa 30:14 Mi törtünk be a kerétiek déli vidékére meg Júda területére és Káléb déli vidékére, és mi perzseltük fel Ciklágot. 1Sa 30:15 Dávid megkérdezte tőle: Elvezetsz bennünket ahhoz a rablócsapathoz? Ő így felelt: Esküdj meg nekem az Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz át uramnak, akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz. 1Sa 30:16 El is vezette hozzájuk; azok pedig az egész vidéken elszéledve ettek, ittak, és táncoltak, mert igen nagy volt a zsákmány, amit a filiszteusok földjén és Júda földjén szereztek. 1Sa 30:17 Dávid virradattól másnap estig vágta őket, és senki sem menekült meg közülük, csak négyszáz fiatal ember, akik tevére ülve elvágtattak. 1Sa 30:18 Így mentett meg Dávid mindent, amit az amálékiak elvittek. Két feleségét is megmentette Dávid. 1Sa 30:19 Semmijük sem hiányzott a zsákmányból, sem kicsiny, sem nagy, sem fiúk, sem lányok, semmi, amit elvettek tőlük. Mindent visszaszerzett Dávid. 1Sa 30:20 A juhokat és marhákat is mind visszavette Dávid. Ezt a jószágot előtte terelték, és azt mondták: Ez Dávid zsákmánya. 1Sa 30:21 Dávid visszaérkezett ahhoz a kétszáz emberhez, akik fáradtak voltak ahhoz, hogy Dávidot kövessék, és ezért otthagyta őket a Beszór-pataknál; ezek elébe mentek Dávidnak és a vele levő népnek, Dávid odament ehhez a néphez, és békességgel köszöntötte őket. 1Sa 30:22 Akkor néhány gonosz és elvetemült ember azok közül, akik elmentek Dáviddal, így kezdett beszélni: Mivel ezek nem jöttek velünk, ne adjunk nekik a zsákmányból, amit megmentettünk, hanem mindegyiknek csak a feleségét és a gyermekeit. Vigyék el őket, és menjenek! 1Sa 30:23 Dávid azonban így felelt: Atyámfiai! Ne tegyetek ilyet azzal, amit az ÚR adott nekünk! Mert ő őrzött meg bennünket, és ő adta kezünkbe a ránk támadó rablócsapatot. 1Sa 30:24 Ki hallgathatna rátok ebben a dologban? Hanem amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak a része is, aki a fölszerelésnél maradt. Egyforma részt kapjanak! 1Sa 30:25 És így lett ez attól a naptól fogva azután is: rendelkezéssé és szokássá tették ezt Izráelben mindmáig. 1Sa 30:26 Amikor megérkezett Dávid Ciklágba, küldött a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak, ezzel az üzenettel: Nektek szóló ajándék ez az ÚR ellenségeinek a zsákmányából. 1Sa 30:27 Küldött a Bételben, Rámót-Negebben és Jattírban lakóknak, 1Sa 30:28 az Aróérban, Szifmótban és Estemóában lakóknak, 1Sa 30:29 a Rákálban, a jerahmeéliek városaiban és a kéniek városaiban lakóknak, 1Sa 30:30 a Hormában, Bór-Ásánban és Atákban lakóknak, 1Sa 30:31 a Hebrónban és mindazokon a helyeken lakóknak, ahol megfordult Dávid az embereivel. 1Sa 31:1 Közben a filiszteusok megütköztek Izráellel, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok előtt. Hullottak a sebesültek a Gilbóa-hegyen. 1Sa 31:2 A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abinádábót és Malkisúát, Saul fiait. 1Sa 31:3 Nagyon heves volt a küzdelem Saul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Súlyosan megsebesítették az íjászok, 1Sa 31:4 azért ezt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. 1Sa 31:5 Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt vele együtt. 1Sa 31:6 Így halt meg Saul azon a napon, és vele együtt a három fia meg a fegyverhordozója és összes embere. 1Sa 31:7 Amikor látták azok az izráeliek, akik a völgyön és a Jordánon túl laktak, hogy az izráeliek megfutamodtak, és Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták a városokat és elmenekültek. A filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban. 1Sa 31:8 Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és három fiát is, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 1Sa 31:9 Levágták a fejét, megfosztották fegyverzetétől, és körülvitették a filiszteusok földjén, hogy megvigyék az örömhírt bálványaik templomába és a népnek. 1Sa 31:10 Fegyverzetét Astárót templomában helyezték el, holttestét pedig Bétseán várfalára akasztották. 1Sa 31:11 Amikor azonban meghallották Jábés-Gileád lakói, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, 1Sa 31:12 elindultak a harcosaik, egész éjjel meneteltek, és levették Saulnak és fiainak a holttestét Bétseán várfaláról. Hazamentek Jábésba, és ott elégették azokat. 1Sa 31:13 Csontjaikat pedig összeszedték, és eltemették Jábésban egy tamariszkuszfa alatt, és böjtöltek hét napig. 2Sa 1:1 Saul halála után Dávid, aki legyőzte az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott. 2Sa 1:2 A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában, és a feje porral volt behintve. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte. 2Sa 1:3 Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el. 2Sa 1:4 Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig elmondta, hogy megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek, és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia, Jónátán is. 2Sa 1:5 Ekkor így szólt Dávid a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán? 2Sa 1:6 A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodott, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomultak. 2Sa 1:7 Ekkor hátrafordult Saul, meglátott, kiáltott nekem, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok! 2Sa 1:8 Ki vagy? - kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki. 2Sa 1:9 Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok. 2Sa 1:10 Ezért melléje álltam, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni bukását. Azután levettem fejdíszét meg karkötőjét, és elhoztam az én uramnak. 2Sa 1:11 Akkor Dávid megmarkolta a ruháját, és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is. 2Sa 1:12 Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul miatt és a fia, Jónátán miatt, meg az ÚR népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hulltak el. 2Sa 1:13 Majd ezt mondta Dávid a hírhozó legénynek: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevény fia vagyok. 2Sa 1:14 És ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy merted kezedet az ÚR felkentjére emelni, és elpusztítani őt?! 2Sa 1:15 Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, támadj rá! Az pedig levágta, úgy hogy meghalt. 2Sa 1:16 Majd ezt mondta róla Dávid: Az általad kiontott vér szállt a fejedre, mert saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az ÚR felkentjét. 2Sa 1:17 Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt, 2Sa 1:18 és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íjdalra, amely meg van írva a Jásár könyvében: 2Sa 1:19 Izráel ékessége elesett halmaidon! Ó, hogy elhullottak a hősök! 2Sa 1:20 Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin, hogy ne örüljenek a filiszteusok lányai, ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai! 2Sa 1:21 Gilbóa-hegyei, ti áldozatot követelő mezők! Ne hulljon rátok se harmat, se eső! Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát, Saul pajzsát nem kenik már olajjal. 2Sa 1:22 Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent vissza, Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen. 2Sa 1:23 Saul és Jónátán, kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál. 2Sa 1:24 Izráel lányai! Sirassátok Sault, ki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette. 2Sa 1:25 Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jónátán halmaidon esett el! 2Sa 1:26 Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél. 2Sa 1:27 Ó, hogy elhulltak a hősök, elpusztultak a harci eszközök! 2Sa 2:1 Ezek után megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek-e Júda egyik városába? Az ÚR ezt felelte neki: Menj! Hová menjek? - kérdezte Dávid. Az ÚR ezt felelte: Hebrónba. 2Sa 2:2 Oda ment tehát Dávid két feleségével, a jezréeli Ahinóammal és Abigaillal, a karmeli Nábál volt feleségével. 2Sa 2:3 Embereit is fölvitte Dávid, mindegyiket a háza népével, és letelepedtek Hebrón városaiban. 2Sa 2:4 És eljöttek Júda férfiai, és fölkenték ott Dávidot Júda háza királyává. Amikor jelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádi emberek eltemették Sault, 2Sa 2:5 követeket küldött Dávid a jábés-gileádi emberekhez, és ezt üzente nekik: Az ÚR áldottai vagytok, mert ilyen hűségesek voltatok uratokhoz, Saulhoz, és eltemettétek őt. 2Sa 2:6 Ezért majd az ÚR is szeretettel és hűséggel bánik veletek. Én is jót teszek veletek, amiért ezt tettétek. 2Sa 2:7 Most pedig legyetek erősek, és legyetek bátor férfiak! Mert uratok, Saul meghalt ugyan, de engem már királlyá kent Júda háza. 2Sa 2:8 Közben Abnér, Nér fia, Saul hadseregparancsnoka, magához vette Ísbósetet, Saul fiát, átvitte Mahanaimba, 2Sa 2:9 és Gileádnak, az ásériaknak, Jezréelnek, Efraimnak és Benjáminnak, tehát egész Izráelnek a királyává tette őt. 2Sa 2:10 Negyvenéves volt Ísbóset, Saul fia, amikor Izráel királyává lett, és két esztendeig volt király. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. 2Sa 2:11 Az az idő, amíg Dávid Hebrónban volt Júda házának a királya, szám szerint hét esztendő és hat hónap volt. 2Sa 2:12 Egyszer Abnér, Nér fia és Ísbósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanaimból Gibeón felé. 2Sa 2:13 Jóáb, Cerújá fia és Dávid szolgái is kivonultak, és összetalálkoztak a gibeóni tónál. Ezek a tavon innen, azok pedig a tavon túl helyezkedtek el. 2Sa 2:14 Akkor ezt mondta Abnér Jóábnak: Rajta, álljanak ki a legények, és rendezzenek harci játékot előttünk! Jóáb ezt felelte: Álljanak ki! 2Sa 2:15 Kiálltak tehát, és átmentek Benjáminból Saul fiának, Ísbósetnek a seregéből szám szerint tizenketten, és Dávid szolgái közül is tizenketten. 2Sa 2:16 Mindegyik megragadta ellenfelének a fejét, kardját pedig ellenfelének az oldalába döfte, úgy hogy együtt estek össze. Ezért nevezték el azt a helyet Helkat-Haccúrimnak, amely Gibeónban van. 2Sa 2:17 Ekkor igen heves harc fejlődött ki, és Dávid szolgái megverték Abnért és Izráel embereit. 2Sa 2:18 Ott volt Cerújá három fia: Jóáb, Abisaj és Aszáél. Gyors lábú volt Aszáél, mint a gazella a mezőn. 2Sa 2:19 Aszáél üldözőbe vette Abnért, nem tért el útjában sem jobbra, sem balra Abnér mögül. 2Sa 2:20 Abnér hátrafordult, és ezt mondta: Te vagy az, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok. 2Sa 2:21 Akkor ezt mondta neki Abnér: Térj el jobbra vagy balra, fogj meg egyet a legények közül, és annak vedd el a fegyverét! De Aszáél nem akart elmaradni tőle. 2Sa 2:22 Abnér újra mondta Aszáélnak: Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és akkor hogyan nézzek bátyádnak, Jóábnak a szemébe? 2Sa 2:23 De ő nem akart elmaradni, ezért Abnér a lándzsa végével úgy hasba döfte, hogy a lándzsa a hátán jött ki, elesett, és nyomban meghalt. És akik csak arra a helyre értek, ahol Aszáél elesett és meghalt, megálltak. 2Sa 2:24 Jóáb és Abisaj azonban tovább üldözte Abnért. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Gibeat-Ammáig, amely Gíahtól keletre, Gibeón pusztája felé van. 2Sa 2:25 Ekkor összegyűltek Benjámin fiai Abnér mögött, zárt csapatot alkottak, és megálltak egy domb tetején. 2Sa 2:26 És odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből? 2Sa 2:27 Jóáb így felelt: Az élő Istenre mondom, hogy ha te nem szóltál volna, reggel előtt nem hagyta volna abba a nép testvérei üldözését! 2Sa 2:28 Jóáb akkor a kürtjébe fújt, és megállt az egész hadinép, nem üldözték tovább Izráelt, és nem folytatták a harcot. 2Sa 2:29 Abnér és emberei pedig meneteltek egész éjszaka a síkságon, átkeltek a Jordánon, és végigmenve a völgyszoroson megérkeztek Mahanaimba. 2Sa 2:30 Jóáb is visszatért Abnér üldözéséből. Összegyűjtötte az egész hadinépet, és hiányzott Dávid szolgái közül tizenkilenc ember meg Aszáél. 2Sa 2:31 De Dávid szolgái is vágtak le benjáminiakat, úgy hogy Abnér embereiből háromszázhatvanan haltak meg. 2Sa 2:32 Aszáélt pedig magukkal vitték, és eltemették apja sírjába Betlehemben. Jóáb és emberei pedig egész éjjel meneteltek, és virradatkor értek Hebrónba. 2Sa 3:1 Hosszúra nyúlt a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre jobban erősödött, Saul háza pedig egyre jobban gyengült. 2Sa 3:2 Dávidnak Hebrónban ezek a fiai születtek: elsőszülöttje Amnón volt, a jezréeli Ahinóam fia, 2Sa 3:3 a második Kileáb, Abigailnak, a karmeli Nábál volt feleségének a fia, a harmadik Absolon, Maaká fia, aki Gesúr királyának, Talmajnak a leánya volt, 2Sa 3:4 a negyedik Adónijjá, Haggít fia, az ötödik Sefatjá, Abitál fia, 2Sa 3:5 a hatodik Jitreám, Eglának, Dávid feleségének a fia. Ezek születtek Dávidnak Hebrónban. 2Sa 3:6 Míg a hadakozás tartott Saul háza és Dávid háza között, Abnér erősen kitartott Saul háza mellett. 2Sa 3:7 De volt Saulnak egy Ricpá nevű másodrangú felesége, aki Ajjá leánya volt. Egyszer ezt mondta Ísbóset Abnérnak: Miért mentél be apám másodrangú feleségéhez?! 2Sa 3:8 Abnér nagy haragra lobbant Ísbóset beszéde miatt, és ezt mondta: Hát a júdai kutyák feje vagyok én? Amikor én hűségesen bánok apádnak, Saulnak a háza népével, rokonságával és híveivel, téged sem engedtelek Dávid kezébe jutni, akkor te számon kéred bűnömet ezzel az asszonnyal? 2Sa 3:9 Úgy segítse meg az Isten Abnért most és ezután is, ahogyan én is megteszem azt, amit esküvel ígért meg az ÚR Dávidnak: 2Sa 3:10 Elveszem a királyságot Saul házától, és felállítom Dávid trónját Izráelben és Júdában Dántól Beérsebáig. 2Sa 3:11 Ísbóset semmit sem mert felelni Abnérnak, mert félt tőle. 2Sa 3:12 Követeket küldött azért Abnér Dávidhoz, hogy ezt mondják a nevében: Kié az ország? Köss velem szövetséget, én is veled leszek, és hozzád fordítom egész Izráelt. 2Sa 3:13 Dávid ezt felelte: Jó, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem jelenhetsz meg előttem, ha el nem hozod Míkalt, Saul leányát, amikor eljössz és megjelensz előttem. 2Sa 3:14 És követeket küldött Dávid Ísbósethez, Saul fiához ezzel az üzenettel: Add vissza a feleségemet, Míkalt, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el! 2Sa 3:15 Elküldött érte Ísbóset, és elvette Paltiéltól, a férjétől, Lais fiától. 2Sa 3:16 Vele ment a férje is Bahúrimig, egyre siratva őt. Ott aztán ezt mondta neki Abnér: Eredj vissza! És ő visszatért. 2Sa 3:17 Azután megbeszélést tartott Abnér Izráel véneivel, és ezt mondta: Már azelőtt is azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok. 2Sa 3:18 Most azért cselekedjetek! Hiszen az ÚR mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet, Izráelt, a filiszteusoknak és minden ellenségüknek a hatalmából. 2Sa 3:19 Azután a benjáminiakkal is beszélt Abnér, és elment Abnér Hebrónba, hogy Dáviddal is megbeszélje mindazt, amit Izráel és Benjámin egész háza jónak látott. 2Sa 3:20 Amikor Abnér húsz emberével együtt megérkezett Dávidhoz Hebrónba, lakomát készített Dávid Abnérnak és embereinek. 2Sa 3:21 Abnér ezt mondta Dávidnak: Elindulok és elmegyek, hogy idegyűjtsem egész Izráelt az én uram, királyom elé. Kössenek veled szövetséget, és légy király mindazon, amit csak kívánsz. Ezzel elbocsátotta Dávid Abnért, és ő elment békével. 2Sa 3:22 Éppen akkor jöttek meg portyázásukból Dávid szolgái meg Jóáb, sok zsákmányt hozva magukkal, amikor Abnér már nem volt Dávidnál Hebrónban, mert elbocsátotta őt, és elment békével. 2Sa 3:23 Amikor Jóáb és egész serege megérkezett, jelentették Jóábnak, hogy Abnér, Nér fia itt járt a királynál, de ő elbocsátotta, és elment békével. 2Sa 3:24 Jóáb bement a királyhoz, és megkérdezte: Mit tettél? Hiszen itt járt nálad Abnér! Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmenjen?! 2Sa 3:25 Ismerheted Abnért, Nér fiát! Csak azért jött ide, hogy rászedjen, hogy kiismerje hadmozdulataidat, és mindent megtudjon, amit tenni akarsz. 2Sa 3:26 Ezzel Jóáb kiment Dávidtól, de követeket küldött Abnér után, és azok visszahozták őt a Szirá kútjától. Dávid azonban nem tudott erről. 2Sa 3:27 Amikor Abnér visszatért Hebrónba, Jóáb félrevonta őt a kapu belsejében, mintha titokban akarna vele beszélni, és ott hasba döfte. Így halt meg Aszáélnak, Jóáb testvérének a véréért. 2Sa 3:28 Amikor ezt Dávid később meghallotta, ezt mondta: Örökre ártatlan vagyok országommal együtt az ÚR előtt Abnér, Nér fia vérének a kiontásában. 2Sa 3:29 Szálljon ez Jóáb fejére és egész családjára: ne fogyjon ki Jóáb házából a folyásos, a kiütéses, a mankón járó, a fegyvertől elhulló és a kenyérben szűkölködő! 2Sa 3:30 Azért gyilkolta meg Abnért Jóáb és testvére, Abisaj, mert az harc közben megölte testvérüket, Aszáélt Gibeónban. 2Sa 3:31 Akkor Dávid ezt parancsolta Jóábnak és az egész hadinépnek: Szaggassátok meg a ruhátokat, öltözzetek zsákba, és gyászoljátok Abnért! Dávid király pedig a halottvivők után ment. 2Sa 3:32 Így temették el Abnért Hebrónban. A király hangosan sírt Abnér sírjánál, és sírt az egész hadinép is. 2Sa 3:33 A király ilyen énekkel siratta el Abnért: Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak! 2Sa 3:34 Nem volt megkötve kezed, lábad nem volt bilincsbe verve: úgy estél el, mint akit álnokok ejtettek el. Ekkor még jobban siratta őt az egész nép. 2Sa 3:35 Még aznap eljött az egész nép, hogy étellel erősítsék Dávidot, de Dávid megesküdött, és ezt mondta: Úgy segítsen Isten most és ezután is, hogy naplemente előtt sem kenyeret, sem mást nem eszem! 2Sa 3:36 Amikor megtudta ezt az egész nép, helyeselte, ahogyan helyeselte az egész nép mindazt, amit a király tett. 2Sa 3:37 És megértette az egész nép, egész Izráel, hogy nem a királytól eredt Abnérnak, Nér fiának a megölése. 2Sa 3:38 A király ezt mondta szolgáinak: Tudjátok meg, hogy ma nagy fejedelem esett el Izráelben! 2Sa 3:39 Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge; ezek az emberek, Cerújá fiai hatalmasabbak nálam. Megfizet az ÚR a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint. 2Sa 4:1 Amikor Saul fia meghallotta, hogy meghalt Abnér Hebrónban, elcsüggedt, és egész Izráel megrendült. 2Sa 4:2 Volt Saul fiának két embere, portyázó csapatok vezérei, egyiknek a neve Baaná volt, a másiké Rékáb. A beéróti Rimmón fiai voltak, Benjámin fiai közül. Mert Beérót is Benjáminhoz tartozik. 2Sa 4:3 A beérótiak Gittaimba menekültek, és jövevényekké lettek ott mindmáig. 2Sa 4:4 Volt Jónátánnak, Saul fiának egy mindkét lábára béna fia, aki ötesztendős volt, amikor megjött a hír Jezréelből Saulról és Jónátánról. Akkor fölkapta dajkája, és elfutott. De mivel a dajka gyorsan futott, a gyermek leesett és megsántult. Mefibóset volt a neve. 2Sa 4:5 Elmentek tehát a beéróti Rimmón fiai, Rékáb és Baaná, és bementek Ísbóset házába, amikor a nap forrón tűzött, és ő déli álmát aludta. 2Sa 4:6 Bementek a ház belsejébe, mintha búzát vittek volna, és hasba döfték. Azután elmenekült Rékáb és testvére, Baaná. 2Sa 4:7 Amikor ugyanis bementek a házba, ő hálószobájában az ágyon feküdt. Ledöfték, megölték, és levágták a fejét. Azután magukhoz vették a fejét, és egész éjjel meneteltek a síkságon át. 2Sa 4:8 Elvitték Ísbóset fejét Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták a királynak: Itt van Ísbósetnek, Saul fiának, ellenségednek a feje, aki életedre tört. Bosszút állt az ÚR a mai napon uramért, a királyért Saulon és utódain. 2Sa 4:9 Dávid azonban így felelt Rékábnak és testvérének, Baanának, a beéróti Rimmón fiainak: Az élő ÚRra mondom, aki kiváltott engem minden nyomorúságból, 2Sa 4:10 hogy én elfogattam és megölettem Ciklágban azt, aki hírül hozta nekem, hogy meghalt Saul, és aki azt gondolta, hogy örömhírt hoz. Ezt adtam neki a hírért. 2Sa 4:11 Hát akkor most, amikor gonosz emberek meggyilkoltak egy igaz embert a saját házában, a fekvőhelyén, hogyne kérném számon tőletek a vérontást, hogyne irtanálak ki benneteket az országból?! 2Sa 4:12 Akkor Dávid parancsára legényei felkoncolták őket. Kezüket, lábukat levágták, és felakasztották őket Hebrónban a tó mellett. Ísbóset fejét pedig elvitték, és eltemették Abnér sírjába Hebrónban. 2Sa 5:1 Ezután elmentek Dávidhoz Izráel összes törzsei Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk! 2Sa 5:2 Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted harcba, és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az ÚR: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme! 2Sa 5:3 Megjelentek tehát Izráel összes vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az ÚR színe előtt, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává. 2Sa 5:4 Harmincesztendős volt Dávid, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig uralkodott. 2Sa 5:5 Hebrónban Júda királya volt hét esztendeig és hat hónapig, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya. 2Sa 5:6 A király pedig elment embereivel együtt Jeruzsálem alá az ország őslakói ellen, a jebúsziak ellen. Azok azonban ezt mondták Dávidnak: Nem jössz ide be, hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták, hogy nem tud oda Dávid bemenni. 2Sa 5:7 Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa. 2Sa 5:8 És ezt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki öli a jebúsziakat, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlöli Dávid. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba. 2Sa 5:9 Ezután letelepedett Dávid a sziklavárban, és elnevezte azt Dávid városának. Körülötte építkezni kezdett Dávid Millótól fogva befelé. 2Sa 5:10 Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az ÚR, a Seregek Istene. 2Sa 5:11 Hírám, Tirusz királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket, akik palotát építettek Dávidnak. 2Sa 5:12 És megértette Dávid, hogy az ÚR megerősítette királyságát Izráelben, és hogy naggyá tette királyságát népének, Izráelnek a javára. 2Sa 5:13 Miután Dávid Hebrónból Jeruzsálembe költözött, még ott is vett el másodrangú feleségeket és feleségeket, és még születtek Dávidnak fiai és leányai. 2Sa 5:14 Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 2Sa 5:15 Jibhár, Elisúa, Nefeg és Jáfía, 2Sa 5:16 Elisámá, Eljádá és Elifelet. 2Sa 5:17 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és levonult a sziklavárhoz. 2Sa 5:18 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet. 2Sa 5:19 Akkor megkérdezte Dávid az URat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe fogom adni a filiszteusokat! 2Sa 5:20 Benyomult tehát Dávid Baal-Perácimba, megverte ott őket Dávid, és ezt mondta: Áttört az ÚR ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak. 2Sa 5:21 A filiszteusok otthagyták bálványaikat, Dávid és emberei pedig összeszedték azokat. 2Sa 5:22 Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáim-völgyet. 2Sa 5:23 Ekkor Dávid megkérdezte az URat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük. 2Sa 5:24 Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje a filiszteusok táborát. 2Sa 5:25 Dávid úgy tett, ahogyan az ÚR megparancsolta neki, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a gézeri útig. 2Sa 6:1 Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel egész ifjúságát, harmincezer embert. 2Sa 6:2 Elindult és elment Dávid az egész hadinéppel Baalé-Jehúdába, hogy elhozza onnan az Isten ládáját, amelyet a rajta levő kerúbokon ülő Seregek URának a nevéről neveztek el. 2Sa 6:3 Az Isten ládáját egy új szekéren szállították, és elvitték Abinádáb házából, amely a dombon volt. Abinádáb fiai, Uzzá és Ahjó irányították az új szekeret. 2Sa 6:4 Elvitték az Isten ládáját Abinádáb házából, amely a dombon volt. Ahjó ment a láda előtt. 2Sa 6:5 Dávid és Izráel egész háza pedig szent táncot járt az ÚR színe előtt mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével. 2Sa 6:6 Amikor Nákón szérűjéhez értek, Uzzá az Isten ládájához kapott, és megfogta, mert megbotlottak az ökrök. 2Sa 6:7 Ezért fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá meggondolatlanságáért az Isten, és meghalt ott, az Isten ládája mellett. 2Sa 6:8 Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az ÚR összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig. 2Sa 6:9 Akkor félni kezdett Dávid az ÚRtól, és ezt gondolta: Hogy jöhetne hozzám az ÚR ládája? 2Sa 6:10 És nem akarta Dávid magához vitetni az ÚR ládáját Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. 2Sa 6:11 Három hónapig volt az ÚR ládája a gáti Óbéd-Edóm házában, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edómot és egész háza népét. 2Sa 6:12 De jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment Dávid, és örvendezve vitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába. 2Sa 6:13 Amikor hat lépést tettek azok, akik az ÚR ládáját vitték, ő egy bikát és egy hízott borjút áldozott. 2Sa 6:14 Dávid teljes erővel táncolt az ÚR színe előtt, és gyolcs éfódot kötött magára Dávid. 2Sa 6:15 Így vitte el Dávid és Izráel egész háza az ÚR ládáját örömrivalgással és kürtzengéssel. 2Sa 6:16 De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az ÚR ládája Dávid városába ért, és látta, hogy Dávid király ugrálva táncol az ÚR színe előtt, ezért szívből megvetette őt. 2Sa 6:17 Az ÚR ládáját bevitték, és odatették a helyére, annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont fel. Akkor Dávid égőáldozatokat és békeáldozatokat mutatott be az ÚR előtt. 2Sa 6:18 Miután Dávid befejezte az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet a Seregek URának nevében. 2Sa 6:19 Majd az egész népnek, Izráel egész sokaságának, minden férfinak és nőnek osztott egy-egy lepényt, préselt datolyát és aszúszőlőt. Azután az egész nép hazament. 2Sa 6:20 Dávid is visszatért, hogy megáldja háza népét. De Míkal, Saul leánya kijött Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicső volt ma Izráel királya! Úgy mutogatta magát szolgáinak a szolgálói előtt, ahogyan csak féleszű ember szokta magát mutogatni! 2Sa 6:21 Dávid ezt felelte Míkalnak: Az ÚR színe előtt jártam szent táncot, aki engem választott apád helyett és egész háza népe helyett, és engem rendelt az ÚR népének, Izráelnek a fejedelmévé. Igen, az ÚR színe előtt! 2Sa 6:22 És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt, akkor is tisztelni fognak a szolgálók, akiket te emlegetsz. 2Sa 6:23 Ezért nem lett gyermeke Míkalnak, Saul leányának holta napjáig. 2Sa 7:1 Amikor a király már a palotájában lakott, és az ÚR mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől, 2Sa 7:2 ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik. 2Sa 7:3 Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az ÚR! 2Sa 7:4 De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt az ÚR igéje Nátánhoz: 2Sa 7:5 Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az ÚR: Te házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam? 2Sa 7:6 Hiszen attól kezdve, hogy kihoztam Izráel fiait Egyiptomból, nem laktam házban mindmáig, hanem csak hajlékomban, a sátorban jártam. 2Sa 7:7 Amíg csak együtt jártam Izráel fiaival, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik törzsének, amikor azt parancsoltam, hogy pásztorolják népemet, Izráelt: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? 2Sa 7:8 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. 2Sa 7:9 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 2Sa 7:10 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, 2Sa 7:11 attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam összes ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az ÚR, hogy az ÚR akarja a te házadat építeni. 2Sa 7:12 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. 2Sa 7:13 Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. 2Sa 7:14 Atyja leszek, és ő a fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal és embereknek kijáró csapásokkal. 2Sa 7:15 De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled. 2Sa 7:16 Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz. 2Sa 7:17 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal. 2Sa 7:18 Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, URam? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 2Sa 7:19 Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, URam, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, URam! 2Sa 7:20 De miért beszélne tovább Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, URam! 2Sa 7:21 A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal. 2Sa 7:22 Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, URam! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel. 2Sa 7:23 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmes dolgokat vitt véghez, amikor kiűzött nemzeteket és isteneket a nép elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? 2Sa 7:24 Így erősítetted meg magadnak népedet, Izráelt, hogy örökké a te néped legyen, te pedig, URam, az Istenük lettél. 2Sa 7:25 Most azért, URam Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted! 2Sa 7:26 Akkor nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek URa Izráelnek az Istene! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 2Sa 7:27 Te, ó Seregek URa, Izráel Istene, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. 2Sa 7:28 Valóban, Uram, ó, URam, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. 2Sa 7:29 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Uram, ó, URam! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz! 2Sa 8:1 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette Dávid a filiszteusoktól Meteg-Ammát. 2Sa 8:2 Megverte a móábiakat is. Lefektette őket a földre, és kötéllel mérte meg őket: két kötélnyit kivégeztetett, egy kötélnyit pedig életben hagyott. És a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak. 2Sa 8:3 Megverte Dávid Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. 2Sa 8:4 Elfogott közülük Dávid ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. 2Sa 8:5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert. 2Sa 8:6 Majd helyőrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és adófizető szolgáivá lettek Dávidnak az arámok. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 2Sa 8:7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat. 2Sa 8:8 Dávid király igen sok rezet hozott el Betahból és Bérótajból, Hadadezer városaiból. 2Sa 8:9 Amikor meghallotta Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezer egész haderejét, 2Sa 8:10 elküldte Tói a fiát, Jórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóival is harcban állt. 2Sa 8:11 Dávid király ezeket is az ÚRnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a meghódított népektől zsákmányolva már odaszentelt: 2Sa 8:12 amit az arámoktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól, az amálékiaktól és Hadadezertől, Rehób fiától, Cóbá királyától zsákmányolt. 2Sa 8:13 Akkor is hírnevet szerzett magának Dávid, amikor visszatért azután, hogy a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer edómit. 2Sa 8:14 Edómba is helyőrséget helyezett. Helyőrséget helyezett el egész Edómban, úgyhogy egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 2Sa 8:15 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. 2Sa 8:16 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahilúd fia volt. 2Sa 8:17 Cádók, Ahitúb fia és Ahimelek, Ebjátár fia voltak a papok, Szerájá pedig a kancellár. 2Sa 8:18 Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt; Dávid fiai is papok voltak. 2Sa 9:1 Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jónátánért? 2Sa 9:2 Volt egy Saul házából való szolga, akinek Cíbá volt a neve. Őt hívták Dávidhoz, és megkérdezte a király: Te vagy Cíbá? Ő így felelt: Én vagyok, a te szolgád. 2Sa 9:3 Akkor ezt mondta a király: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, akinek hűséggel tartozom Isten előtt? Cíbá ezt felelte a királynak: Van még Jónátánnak egy fia, aki mindkét lábára béna. 2Sa 9:4 A király megkérdezte: Hol van? Cíbá így felelt a királynak: Lódebárban van, Ammiél fiának, Mákírnak a házában. 2Sa 9:5 Akkor üzent neki Dávid király, és elhozatta őt Lódebárból, Mákírnak, Ammiél fiának a házából. 2Sa 9:6 Amikor megérkezett Dávidhoz Mefibóset, Saul fiának, Jónátánnak a fia, arcra esett, és leborult előtte. Dávid megszólította: Mefibóset! Ő így felelt: Itt van a te szolgád. 2Sa 9:7 Dávid ezt mondta neki: Ne félj, hiszen én hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel. 2Sa 9:8 Ekkor Mefibóset leborult, és ezt mondta: Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál, aki olyan vagyok, mint a döglött kutya? 2Sa 9:9 Ezután hívatta a király Cíbát, Saul legényét, és ezt mondta neki: Mindent urad fiának adtam, amije csak volt Saulnak és egész háza népének. 2Sa 9:10 Te műveld a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt, és takarítsd be, hogy legyen mit ennie urad fiának. Maga Mefibóset, urad fia állandóan az én asztalomnál fog étkezni. Cíbának tizenöt fia és húsz szolgája volt. 2Sa 9:11 Cíbá így felelt a királynak: Mindent megtesz szolgád, amit uram, királyom parancsol szolgájának. Mefibóset pedig az én asztalomnál fog étkezni, mint egy királyfi - mondta Dávid. 2Sa 9:12 Volt Mefibósetnek egy Míká nevű kisfia. Cíbá házának a lakói mindnyájan Mefibóset szolgái voltak. 2Sa 9:13 Maga Mefibóset Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett, és mindkét lábára sánta volt. 2Sa 10:1 Történt ezek után, hogy meghalt az ammóniak királya, és utána a fia, Hánún lett a király. 2Sa 10:2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Elküldte tehát Dávid a szolgáit, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid szolgái az ammóniak országába, 2Sa 10:3 ezt mondták az ammóniak vezérei uruknak, Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért küldte hozzád Dávid a szolgáit, hogy ezt a várost megszemléljék, kikémleljék és elpusztítsák! 2Sa 10:4 Elfogatta azért Hánún Dávid szolgáit, szakálluk felét lenyíratta, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket. 2Sa 10:5 Amikor ezt jelentették Dávidnak, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt üzente nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok; azután térjetek vissza! 2Sa 10:6 Amikor látták az ammóniak, hogy gyűlöletesek lettek Dávid előtt, követeket küldtek, és zsoldjukba fogadták a bét-rehóbi arámokat és a cóbai arámokat, húszezer gyalogost, továbbá Maaká királyától ezer embert és Tóbból tizenkétezer embert. 2Sa 10:7 Amint meghallotta ezt Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel. 2Sa 10:8 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a kapu bejáratánál. A cóbai és rehóbi arámok, meg Tób és Maaká emberei külön álltak fel a mezőn. 2Sa 10:9 Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben. 2Sa 10:10 A hadinép maradékát pedig testvérének, Abisajnak a vezetésére bízta, és az ammóniakkal szemben állította csatarendbe. 2Sa 10:11 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én megyek segítségedre. 2Sa 10:12 Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az ÚR pedig tegye azt, amit jónak lát! 2Sa 10:13 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, és azok megfutamodtak előtte. 2Sa 10:14 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Abisaj előtt, és bementek a városba. Akkor Jóáb visszatért az ammóniak üldözéséből, és Jeruzsálembe ment. 2Sa 10:15 Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, összegyűltek. 2Sa 10:16 Akkor elküldött Hadadezer és felvonultatta a folyamon túli arámokat. Ezek megérkeztek Hélámba, élükön Sóbakkal, Hadadezer hadseregparancsnokával. 2Sa 10:17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, és megérkezett Hélám alá. Az arámok csatarendbe álltak Dáviddal szemben, és megütköztek vele. 2Sa 10:18 De megfutamodtak az arámok Izráel előtt, és megölt Dávid az arámok közül hétszáz harci kocsin küzdő embert és negyvenezer lovast. Sóbakot, a hadseregparancsnokot is levágta, és ott halt meg. 2Sa 10:19 Amikor látták mindazok a királyok, akik Hadadezer szolgái voltak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Izráellel, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem merték többé segíteni az ammóniakat. 2Sa 11:1 Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. 2Sa 11:2 Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép termetű volt. 2Sa 11:3 Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége. 2Sa 11:4 Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony bement hozzá, ő pedig vele hált, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából. Azután hazament az asszony. 2Sa 11:5 De az asszony teherbe esett. Ezért ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Teherbe estem! 2Sa 11:6 Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz. 2Sa 11:7 Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép és jól folyik-e a háború. 2Sa 11:8 Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát. 2Sa 11:9 De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza. 2Sa 11:10 Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza? 2Sa 11:11 Úriás így felelt Dávidnak: A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt! 2Sa 11:12 Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is. 2Sa 11:13 Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza. 2Sa 11:14 Reggel azután levelet írt Dávid Jóábnak, melyet Úriással küldött el. 2Sa 11:15 Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon! 2Sa 11:16 Így történt a város ostrománál, hogy Jóáb Úriást arra a helyre állította, amelyről tudta, hogy ott kemény harcosok vannak. 2Sa 11:17 Amikor kitörtek a városbeli férfiak, és megütköztek Jóábbal, néhányan elestek a hadinép közül, Dávid szolgái közül. Meghalt a hettita Úriás is. 2Sa 11:18 Jelentést küldött azért Jóáb Dávidnak az ütközet egész lefolyásáról. 2Sa 11:19 Ezt parancsolta a küldöncnek: Ha elbeszéled az ütközet egész lefolyását a királynak, 2Sa 11:20 és ha a király haragra lobban, és ezt mondja neked: Miért mentetek harc közben olyan közel a városhoz, hát nem tudtátok, hogy a várfalról lelőhetnek benneteket? 2Sa 11:21 Ki ütötte agyon Abimeleket, Jerubbeset fiát? Egy asszony dobott rá a várfalról egy malomkövet, és ezért halt meg Tébecben. Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. 2Sa 11:22 A küldönc tehát elment, és amikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amit rábízott Jóáb. 2Sa 11:23 A küldönc ezt mondta Dávidnak: Először erősebbek voltak nálunk azok az emberek, ránk törtek a mezőn, de mi visszaszorítottuk őket a kapu bejáratáig. 2Sa 11:24 A várfalról azonban lövöldözni kezdtek szolgáidra az íjászok, és meghaltak néhányan a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt. 2Sa 11:25 Akkor ezt parancsolta Dávid a küldöncnek: Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan nagy bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le! Így biztasd őt! 2Sa 11:26 Amikor meghallotta Úriás felesége, hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát. 2Sa 11:27 A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az ÚRnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett. 2Sa 12:1 Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. 2Sa 12:2 A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. 2Sa 12:3 A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. 2Sa 12:4 Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett. 2Sa 12:5 Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! 2Sa 12:6 A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt. 2Sa 12:7 Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. 2Sa 12:8 Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. 2Sa 12:9 Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! 2Sa 12:10 Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. 2Sa 12:11 Ezt mondja az ÚR: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. 2Sa 12:12 Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt! 2Sa 12:13 Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. 2Sa 12:14 Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked. 2Sa 12:15 Ezután hazament Nátán. Az ÚR pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak. 2Sa 12:16 Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt tartott Dávid, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjszakát. 2Sa 12:17 Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem is evett velük semmit. 2Sa 12:18 A hetedik napon meghalt a gyermek. A szolgák azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert ezt gondolták: Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál! 2Sa 12:19 Dávid azonban látta, hogy szolgái suttognak maguk között, és rájött Dávid, hogy meghalt a gyermek. Megkérdezte Dávid a szolgáit: Meghalt a gyermek? Meghalt - felelték. 2Sa 12:20 Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott, majd bement az ÚR házába, és leborult. Azután hazament, és kérte, hogy tegyenek eléje ételt, és evett. 2Sa 12:21 Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél. 2Sa 12:22 Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az ÚR, és életben marad a gyermek. 2Sa 12:23 De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám. 2Sa 12:24 Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét: bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült, és Salamonnak nevezték, az ÚR pedig a szeretetébe fogadta őt. 2Sa 12:25 Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki Jedídjának nevezte az ÚR akarata szerint. 2Sa 12:26 Jóáb eközben harcolt az ammóni Rabbá ellen, hogy elfoglalja a királyi várost. 2Sa 12:27 De követeket küldött Jóáb Dávidhoz, és ezt üzente: Harcolok Rabbá ellen, és a vízivárost már elfoglaltam. 2Sa 12:28 Most azért gyűjtsd össze a hadinép többi részét, vedd ostrom alá a várost, és foglald el, különben én foglalom el a várost, és akkor az én nevemről nevezik el. 2Sa 12:29 Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta. 2Sa 12:30 Levette a koronát királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. 2Sa 12:31 A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta őket, meg téglaégető kemencékhez vitte őket. Így járt el valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe. 2Sa 13:1 Ezek után a következő dolog történt: volt Absolonnak, Dávid fiának egy szép húga, akinek Támár volt a neve. Megszerette őt Amnón, Dávid fia. 2Sa 13:2 Amnón annyira gyötrődött húgáért, Támárért, hogy belebetegedett, mert a leány szűz volt, és Amnón lehetetlennek látta, hogy valamit tehessen vele. 2Sa 13:3 Volt azonban Amnónnak egy Jónádáb nevű barátja, Simeának, Dávid testvérének a fia. Jónádáb agyafúrt ember volt. 2Sa 13:4 Ezt mondta neki: Mi az oka annak, királyfi, hogy reggelről reggelre levertebb vagy? Nem mondanád meg nekem? Amnón ezt felelte neki: Támárba, Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes. 2Sa 13:5 Jónádáb ezt mondta neki: Feküdj ágyba, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád, hogy meglátogasson, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom, hogy ennem adjon. Szemem láttára készítse el az ételt, hogy lássam, és az ő kezéből egyem! 2Sa 13:6 Lefeküdt tehát Amnón, és betegnek tettette magát. Amikor elment a király, hogy meglátogassa, ezt mondta Amnón a királynak: Hadd jöjjön ide Támár húgom, és süssön szemem láttára egypár süteményt, az ő kezéből szeretnék enni! 2Sa 13:7 Akkor üzenetet küldött Dávid Támárnak a palotába: Menj el Amnón bátyád házába, és készíts neki ennivalót! 2Sa 13:8 El is ment Támár bátyjának, Amnónnak a házába, aki feküdt. Fogta a tésztát, meggyúrta, a szeme láttára kiszaggatta, és megsütötte a süteményt. 2Sa 13:9 Azután fogta a serpenyőt, és eléje tálalta, de ő nem akart enni. Majd azt mondta Amnón: Küldjetek ki innen mindenkit! Ki is ment onnan mindenki. 2Sa 13:10 Akkor ezt mondta Amnón Támárnak: Hozd be az ételt a hálószobába, a kezedből szeretnék enni! Fogta tehát Támár a süteményt, amit készített, és bevitte a hálószobába bátyjának, Amnónnak. 2Sa 13:11 Amikor odanyújtotta neki, hogy egyék, az megragadta őt, és ezt mondta neki: Gyere, húgom, hálj velem! 2Sa 13:12 De ő ezt mondta neki: Jaj, bátyám, ne kövess el rajtam erőszakot, mert nem szabad így cselekedni Izráelben! Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot! 2Sa 13:13 És én hova menjek szégyenemben? Téged pedig gyalázatosnak fognak tartani Izráelben. Inkább beszélj a királlyal, bizonyára nem tagad meg engem tőled. 2Sa 13:14 De ő nem akart hallgatni a szavára, és mert erősebb volt nála, erőszakot követett el rajta, és vele hált. 2Sa 13:15 De utána annyira meggyűlölte őt Amnón, hogy nagyobb lett a gyűlölete, amellyel gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette, és ezt mondta neki Amnón: Kelj fel, menj innen! 2Sa 13:16 De ő ezt felelte neki: Ha elküldesz, akkor még nagyobb gonoszságot követsz el annál, amit már elkövettél rajtam. De ő nem akart hallgatni rá, 2Sa 13:17 sőt kiáltott a szolgálatára álló legénynek, és ezt parancsolta: Kergessétek ki innen ezt a lányt az utcára, és zárd be utána az ajtót! 2Sa 13:18 Támáron tarka ruha volt, mert ilyen köntösbe szoktak öltözni a király szűz lányai. A szolga kivezette őt az utcára, és bezárta utána az ajtót. 2Sa 13:19 Támár ekkor hamut hintett a fejére, és meghasogatta a tarka ruhát, amely rajta volt. Kezét a fejére kulcsolta, és jajveszékelve járt-kelt. 2Sa 13:20 Akkor a bátyja, Absolon ezt mondta neki: Talán Amnón bátyád volt veled? Légy csendben most, húgom, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot! Ezután Támár magára hagyatva lakott testvérének, Absolonnak a házában. 2Sa 13:21 Dávid király azonban meghallotta mindezeket, és nagyon megharagudott. 2Sa 13:22 Absolon pedig nem szólt Amnónhoz sem jót, sem rosszat. De gyűlölte Absolon Amnónt, mert erőszakot követett el a húgán, Támáron. 2Sa 13:23 Két esztendő múlva Absolon juhait nyírták az Efraimhoz tartozó Baal-Hácórban. Absolon meghívta az összes királyfiakat. 2Sa 13:24 Megjelent ugyanis Absolon a királynál, és ezt mondta: Éppen most nyírják szolgád juhait. Jöjjön el azért a király szolgáival együtt a te szolgádhoz! 2Sa 13:25 De a király ezt felelte Absolonnak: Ne menjünk el, fiam, mindnyájan, hogy ne legyünk a terhedre! És bár unszolta őt, nem akart elmenni, hanem megáldotta őt. 2Sa 13:26 Akkor ezt mondta Absolon: Ha nem jössz, akkor jöjjön el velünk Amnón, a testvérem! A király így felelt: Miért menjen el veled? 2Sa 13:27 De amikor unszolta Absolon, elengedte vele Amnónt, és a többi királyfit. 2Sa 13:28 Akkor Absolon ezt a parancsot adta legényeinek: Jól figyeljetek! Amikor Amnón jókedvű lesz a bortól, ezt mondom nektek: Vágjátok le Amnónt! Ti pedig öljétek meg, ne féljetek, hiszen én adom nektek a parancsot! Legyetek erősek és bátrak! 2Sa 13:29 Úgy cselekedtek azért Absolon legényei Amnónnal, ahogyan Absolon parancsolta. A királyfiak pedig mindnyájan felugrottak, öszvérre ültek, és elmenekültek. 2Sa 13:30 Még úton voltak, amikor ez a hír jutott el Dávidhoz: Megölette Absolon a királyfiakat mind, egy sem maradt meg közülük! 2Sa 13:31 Akkor fölkelt a király, meghasogatta a ruháját, és a földre feküdt. Szolgái is mind meghasogatott ruhában álltak mellette. 2Sa 13:32 De megszólalt Jónádáb, Simeának, Dávid testvérének a fia, és ezt mondta: Ne gondolja az én uram, hogy mind megölték az ifjakat, a királyfiakat, mert egyedül Amnón halt meg. Föltette ezt magában Absolon már akkor, amikor Amnón erőszakot követett el húgán, Támáron. 2Sa 13:33 Ne higgye azért az én uram, királyom, hogy az összes királyfi meghalt, mert csak Amnón halt meg. 2Sa 13:34 Absolon pedig elmenekült. Az őrálló legény föltekintett, és látta, hogy nagy néptömeg jön nyugat felől a hegyoldalon. 2Sa 13:35 Akkor ezt mondta Jónádáb a királynak: Ott jönnek a királyfiak! Úgy történt, ahogyan megmondta szolgád. 2Sa 13:36 Amint befejezte szavait, már meg is érkeztek a királyfiak, és hangos sírásba kezdtek. Maga a király is összes szolgájával együtt igen nagy sírásra fakadt. 2Sa 13:37 Absolon tehát elmenekült, és elment Talmajhoz, Ammihúr fiához, Gesúr királyához. Dávid pedig mindennap gyászolta a fiát. 2Sa 13:38 Absolon három esztendeig maradt Gesúrban, miután odamenekült. 2Sa 13:39 Dávid király végül felhagyott azzal a szándékával, hogy Absolon ellen vonul, mert már megvigasztalódott Amnón halála miatt. 2Sa 14:1 Jóáb, Cerújá fia észrevette, hogy a király gondolatai Absolonon járnak. 2Sa 14:2 Elküldött azért Jóáb Tekóába, hozatott onnan egy bölcs asszonyt, és ezt mondta neki: Tégy úgy, mintha gyászolnál, öltözz gyászruhába, ne kend meg magad olajjal, és viselkedj úgy, mint egy olyan asszony, aki régóta gyászolja halottját. 2Sa 14:3 Így menj be a királyhoz, és ezt meg ezt mondd neki! Jóáb ugyanis a szájába adta, hogy mit beszéljen. 2Sa 14:4 A tekóai asszony bement a királyhoz, arcával a földet érintve leborult, és ezt mondta: Segíts rajtam, ó király! 2Sa 14:5 A király ezt mondta neki: Mi bajod? Ő így felelt: Ó jaj! Özvegyasszony vagyok, meghalt a férjem. 2Sa 14:6 Volt szolgálólányodnak két fia, akik összevesztek a mezőn, és mivel nem volt, aki szétválasztotta volna őket, az egyik leütötte a másikat, és megölte! 2Sa 14:7 Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálóleányodra, és ezt mondták: Add ki a testvérgyilkost, hogy megöljük a testvéréért, akit meggyilkolt, sőt elpusztítjuk még az örökösét is! Így akarják kioltani még a megmaradt szikrát is, hogy ne maradjon a férjemnek se neve, se utódja a földön. 2Sa 14:8 Akkor a király ezt mondta az asszonynak: Menj haza, én majd rendelkezem az ügyedben! 2Sa 14:9 A tekóai asszony ezt felelte a királynak: Uram, királyom, a bűn terhe rám és családomra nehezedik, a király és az ő trónja azonban sérthetetlen! 2Sa 14:10 Erre a király ezt mondta: Hozd ide elém, aki ellened szól, és nem bánt többé téged. 2Sa 14:11 Az asszony így felelt: Esküdj meg, ó király, Istenedre, az ÚRra, hogy ne folytathassa a pusztítást a vérbosszúra vágyó, és így ne pusztítsák el a fiamat! A király így felelt: Az élő ÚRra mondom, hogy fiadnak egy hajszála sem esik le a földre. 2Sa 14:12 De az asszony ezt mondta: Szabad még szolgálólányodnak egy szót szólnia hozzád, uram, király? Ő így felelt: Beszélj! 2Sa 14:13 Az asszony ezt mondta: Hát te miért gondoltál ilyet az Isten népe ellen? Hiszen a király, aki ezt a szót kimondta, maga is vétkes, mert nem hozatja vissza a király, akit eltaszított magától. 2Sa 14:14 Mert bizonyosan meghalunk, és olyanok leszünk, mint a víz, amelyet ha a földre öntenek, nem lehet fölszedni. De amíg Isten nem veszi el az életet, az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon eltaszítva előle. 2Sa 14:15 Most, hogy bejöttem elbeszélni ezt a dolgot uramnak, a királynak, bizony ijesztgetett a nép, de azt gondolta szolgálólányod: Beszélek én mégis a királlyal, hátha megteszi a király, amit szolgálólánya mond. 2Sa 14:16 Biztosan meghallgatja a király, és megmenti szolgálólányát annak a kezéből, aki fiammal együtt ki akar pusztítani az Isten tulajdon népe közül. 2Sa 14:17 Még ezt is mondta szolgálólányod: Az én uram, királyom beszéde megnyugtató lesz számomra, mert olyan az én uram, királyom, mint az Isten angyala, meghallja mind a jót, mind a rosszat. Az ÚR, a te Istened legyen veled! 2Sa 14:18 A király azonban megszólalt, és ezt mondta az asszonynak: Ne titkolj el előttem semmit, ha most kérdezek tőled valamit! Az asszony így felelt: Beszéljen csak az én uram, királyom! 2Sa 14:19 A király ezt kérdezte: Nem Jóáb keze van benne mindebben? Az asszony így felelt: A te életedre mondom, uram, királyom, hogy nem lehet kitérni sem jobbra, sem balra az elől, amit uram, királyom mond. Valóban a szolgád, Jóáb parancsolt nekem, és ő adta mindezeket a szavakat szolgálólányod szájába. 2Sa 14:20 Azért tette ezt szolgád, Jóáb, hogy a dolog más fordulatot vegyen. De az én uram bölcs, olyan a bölcsessége, mint az Isten angyaláé, mindent tud, ami az országban történik. 2Sa 14:21 Akkor ezt mondta a király Jóábnak: Rendben van, megteszem ezt a dolgot. Eredj, hozd vissza azt a fiút, Absolont! 2Sa 14:22 Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését. 2Sa 14:23 Elindult Jóáb, elment Gesúrba, és hazahozta Absolont Jeruzsálembe. 2Sa 14:24 De a király ezt parancsolta: Vonuljon vissza a maga házába, nem láthat engem! Absolon tehát visszavonult a házába, és nem láthatta a királyt. 2Sa 14:25 Egész Izráelben nem volt olyan szép ember, akit annyira dicsértek volna, mint Absolon. Nem volt benne semmi hiba tetőtől talpig. 2Sa 14:26 És amikor a fejét megnyíratta - mert minden esztendő végén lenyíratta a haját; mivel igen nehéz volt, azért kellett lenyíratnia - kétszáz sekel súlyú volt a haja, a királyi súlymérték szerint. 2Sa 14:27 Három fia született Absolonnak, meg egy leánya, név szerint Támár. Ez igen szép termetű volt. 2Sa 14:28 Két esztendeje lakott már Absolon Jeruzsálemben, de a királyt nem láthatta. 2Sa 14:29 Üzent azért Absolon Jóábnak, hogy elküldje a királyhoz, de ő nem akart elmenni hozzá. Üzent másodszor is, de ő mégsem akart elmenni. 2Sa 14:30 Akkor így szólt szolgáinak: Nézzétek, Jóáb birtoka az enyém mellett van, és ott árpája van neki. Menjetek és gyújtsátok föl! Föl is gyújtották Absolon szolgái azt a birtokot. 2Sa 14:31 Ekkor fölkelt Jóáb, elment Absolon házába, és ezt mondta neki: Miért gyújtották föl szolgáid az én birtokomat?! 2Sa 14:32 Absolon így felelt Jóábnak: Azért, mert üzentem neked, hogy jöjj ide; el akarlak küldeni a királyhoz, hogy mondd meg neki: Miért jöttem haza Gesúrból? Jobb volna nekem még mindig ott lennem. Most már látni akarom a királyt! Ha bűnös vagyok, ölessen meg! 2Sa 14:33 Elment tehát Jóáb a királyhoz, és elmondta neki ezt. Ő pedig hívatta Absolont, az elment a királyhoz, és arcával a földet érintve leborult előtte, a király pedig megcsókolta Absolont. 2Sa 15:1 Történt ezek után, hogy Absolon szerzett magának egy harci kocsit, lovakat és ötven embert, akik előtte futottak. 2Sa 15:2 Reggelenként odaállt Absolon a kapun át vivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És ha az ezt felelte: Izráelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, 2Sa 15:3 akkor ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged. 2Sa 15:4 Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. 2Sa 15:5 És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. 2Sa 15:6 Így tett Absolon egész Izráelben mindazokkal, akik ítéletért mentek a királyhoz. Így lopta be magát Absolon az izráeli emberek szívébe. 2Sa 15:7 Négy esztendő elteltével ezt mondta Absolon a királynak: Hadd menjek el, hogy teljesítsem Hebrónban az ÚRnak tett fogadalmamat! 2Sa 15:8 Mert ezt a fogadalmat tette szolgád, amikor az arámi Gesúrban lakott: Ha egyszer visszavisz engem az ÚR Jeruzsálembe, az ÚRnak fogok szolgálni. 2Sa 15:9 A király azt mondta neki: Menj el békességgel! Elindult tehát, és elment Hebrónba. 2Sa 15:10 Közben titkos megbízottakat küldött Absolon Izráel minden törzséhez ezzel az üzenettel: Ha meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Király lett Absolon Hebrónban! 2Sa 15:11 Kétszáz férfi ment Absolonnal Jeruzsálemből, akik hívására jóhiszeműen mentek, nem tudtak a dologról semmit. 2Sa 15:12 Absolon bemutatta az áldozatot, közben pedig hívatta Absolon a gílói Ahitófelt, Dávid tanácsosát is a maga városából, Gílóból. Az összeesküvés pedig erősödött, és a nép egyre szaporodott Absolon mellett. 2Sa 15:13 Egy hírnök érkezett Dávidhoz, és jelentette: Absolonhoz hajolt az izráeliek szíve! 2Sa 15:14 Akkor ezt parancsolta Dávid mindazoknak a szolgáknak, akik vele voltak Jeruzsálemben: Jertek, fussunk, mert másképpen nem tudunk elmenekülni Absolon elől. Sietve menjetek, mert ő is siet, és utolér bennünket, veszedelmet zúdít ránk, és kardélre hányja a várost. 2Sa 15:15 A király szolgái ezt felelték a királynak: Minden úgy legyen, ahogyan uram, a király dönt. Mi a te szolgáid vagyunk. 2Sa 15:16 Ekkor elindult a király, és nyomában egész háza népe. Tíz másodrangú feleségét azonban hátrahagyta a király, hogy őrizzék a palotát. 2Sa 15:17 Így vonult ki a király, és nyomában egész hadinépe, de a legszélső háznál megálltak. 2Sa 15:18 Elvonult előtte valamennyi szolgája: a kerétiek, a pelétiek és a gátiak, az a hatszáz ember, akik vele jöttek Gátból. Mindezek elvonultak a király előtt. 2Sa 15:19 Akkor ezt mondta a király a gáti Ittajnak: Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a király mellett, mert te idegen és lakóhelyedről száműzött ember vagy. 2Sa 15:20 Nemrég jöttél, és máris bujdosóvá tegyelek azzal, hogy velünk jössz? Én megyek, ahova mehetek. De te térj vissza, és vidd magaddal atyádfiait is; szeretet és hűség legyen veled! 2Sa 15:21 Ittaj azonban így válaszolt a királynak: Az élő ÚRra és az én uram, királyom életére mondom, hogy bárhol is lesz az én uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, akár élve, akár halva. 2Sa 15:22 Erre Dávid ezt mondta Ittajnak: Jöjj hát, és vonulj velünk! Elvonult tehát a gáti Ittaj is, valamennyi emberével és azok hozzátartozóival együtt. 2Sa 15:23 Mindenki hangosan sírt az országban, amikor elvonult az egész hadinép. A király átkelt a Kidrón-patakon, és az egész hadinép elvonult a pusztába vezető úton. 2Sa 15:24 Ott volt Cádók is, és vele az összes léviták, akik az Isten szövetségládáját vitték. Letették az Isten ládáját, Ebjátár pedig áldozott, amíg csak ki nem vonult a városból az egész hadinép. 2Sa 15:25 Akkor a király ezt mondta Cádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám az ÚR, akkor visszahoz engem, és látnom engedi még azt, meg annak a lakóhelyét. 2Sa 15:26 De ha ezt mondaná: Nem gyönyörködöm benned, akkor itt vagyok, tegye velem, amit jónak lát! 2Sa 15:27 Majd ezt mondta Cádók papnak a király: Nézd csak! Térj vissza a városba békességgel, és veletek együtt két fiatok is, a te fiad, Ahimaac, meg Ebjátár fia, Jónátán. 2Sa 15:28 Figyeljetek! Én majd a puszta felé eső gázlónál tartózkodom, amíg valami hír nem érkezik hozzám tőletek. 2Sa 15:29 Cádók és Ebjátár tehát visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak. 2Sa 15:30 Dávid azután fölfelé ment az Olajfák hegyének a lejtőjén, és amíg ment, egyre sírt. Betakart fejjel, mezítláb ment, és az egész hadinép is vele együtt betakarta a fejét, és ahogy mentek fölfelé, egyre sírtak. 2Sa 15:31 Amikor jelentették Dávidnak, hogy Ahitófel is az összeesküvők között van Absolonnál, ezt mondta Dávid: Kérlek, URam, hiúsítsd meg Ahitófel tanácsát! 2Sa 15:32 Amikor fölért Dávid a hegy tetejére, ahol imádkozni szokott az Istenhez, éppen szembejött vele az arki Húsaj tépett ruhában és földet szórva a fejére. 2Sa 15:33 Dávid ezt mondta neki: Ha velem tartasz, csak terhemre leszel, 2Sa 15:34 de ha visszatérsz a városba, és ezt mondod Absolonnak: Én a te szolgád leszek, ó király! Azelőtt apád szolgája voltam, de mostantól fogva a te szolgád leszek! - akkor meg tudod hiúsítani Ahitófel tanácsát. 2Sa 15:35 Ott lesznek veled a papok, Cádók és Ebjátár is. Azért mindent, amit a királyi palotából hallasz, jelentsd Cádók és Ebjátár papoknak. 2Sa 15:36 Ott van velük a két fiúk is: Cádóké Ahimaac, Ebjátáré pedig Jónátán. Velük mindent megüzenhettek nekem, amit csak hallotok. 2Sa 15:37 Húsaj, Dávid barátja be is ment a városba. Absolon is megérkezett Jeruzsálembe. 2Sa 16:1 Amikor Dávid egy kevéssel túljutott a hegytetőn, szembejött vele Cíbá, Mefibóset szolgája, két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér, száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor. 2Sa 16:2 A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában. 2Sa 16:3 Ekkor megkérdezte a király: Hol van uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak: Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt mondta, hogy most adja vissza neki Izráel háza az apja királyságát. 2Sa 16:4 A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied, ami Mefibóseté volt. Cíbá felelte: Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom! 2Sa 16:5 Amikor Dávid király megérkezett Bahúrimba, kijött onnan egy ember, aki Saul rokonságából való volt, név szerint Simei, Géra fia, és amint ment, egyre ócsárolta őket. 2Sa 16:6 Sőt kővel hajigálta Dávidot és Dávid király szolgáit, bár jobbról és balról ott volt az egész hadinép és az egész testőrség. 2Sa 16:7 Így ócsárolta őt Simei: Gyere csak, gyere, te vérengző és elvetemült ember! 2Sa 16:8 Megtorolja rajtad az ÚR Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te király lettél, és odaadta az ÚR a királyságot fiadnak, Absolonnak. Most te kerültél bajba, mert vérengző ember vagy! 2Sa 16:9 Akkor ezt mondta a királynak Abisaj, Cerúja fia: Hogy meri ócsárolni az én uramat, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét! 2Sa 16:10 A király azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerúja fiai. Mert ha ócsárol, és ha az ÚR mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt? 2Sa 16:11 Majd ezt mondta Dávid Abisajnak és összes szolgájának: Ha még a fiam is az életemre tör, aki pedig az én véremből származik, mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az ÚR parancsolta neki. 2Sa 16:12 Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az ÚR, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem! 2Sa 16:13 Dávid továbbment embereivel az úton, Simei pedig vele átellenben a hegyoldalon menve egyre ócsárolta, kövekkel dobálta, és port szórt feléje. 2Sa 16:14 Így jutott el a király és a vele levő hadinép fáradtan a Jordánon túlra, és ott pihenőt tartottak. 2Sa 16:15 Absolon és az egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe. Vele volt Ahitófel is. 2Sa 16:16 Amikor az arki Húsaj, Dávid barátja bement Absolonhoz, ezt mondta Húsaj Absolonnak: Éljen a király! Éljen a király! 2Sa 16:17 De Absolon ezt mondta Húsajnak: Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal? 2Sa 16:18 Húsaj ezt felelte Absolonnak: Azért nem, mert én azé leszek és annál maradok, akit az ÚR és ez a hadinép, meg az összes izráeliek választottak. 2Sa 16:19 Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is. 2Sa 16:20 Absolon ezt mondta Ahitófelnek: Adjatok tanácsot, hogy mit tegyünk! 2Sa 16:21 Ahitófel ezt mondta Absolonnak: Menj be apád másodrangú feleségeihez, akiket itthon hagyott a palota őrzésére. Ha meghallja egész Izráel, hogy meggyűlöltetted magad apáddal, annál inkább fölbátorodnak mindazok, akik veled tartanak. 2Sa 16:22 Sátrat vontak fel tehát Absolonnak a háztetőn, és bement Absolon apja másodrangú feleségeihez egész Izráel szeme láttára. 2Sa 16:23 Abban az időben olyannak tartották Ahitófel tanácsát, amit adott, mintha Isten szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahitófel minden tanácsát Dávid is, Absolon is. 2Sa 17:1 Azután ezt mondta Ahitófel Absolonnak: Kiválasztok tizenkétezer embert, elindulok, és üldözöm Dávidot még ma éjjel. 2Sa 17:2 Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen, megriasztom, és elfut az egész vele levő nép, és egyedül a királyt ölöm meg. 2Sa 17:3 Az egész népet visszahozom hozzád, mert az egésznek a visszatérése attól az egy embertől függ, akit te halálra keresel, és ez az egész népnek javára lesz. 2Sa 17:4 Tetszett ez a beszéd Absolonnak és Izráel véneinek. 2Sa 17:5 De Absolon ezt mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is, hallgassuk meg, mi mondanivalója van neki. 2Sa 17:6 Amikor Húsaj megérkezett Absolonhoz, ezt mondta neki Absolon: Ahitófel ezt meg ezt mondta. Úgy tegyünk-e, ahogyan ő mondta, vagy ne? Mondd meg! 2Sa 17:7 Húsaj ezt mondta Absolonnak: Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel. 2Sa 17:8 Majd ezt mondta Húsaj: Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. 2Sa 17:9 Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt mondják majd, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet, 2Sa 17:10 akkor kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele levők is. 2Sa 17:11 Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad menj velük. 2Sa 17:12 Akkor aztán rátámadunk azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki. 2Sa 17:13 Ha pedig valamelyik városba húzódik vissza, húzzon köteleket egész Izráel a város köré, és rántsuk le azt a völgybe, hogy még egy kövecske se maradjon meg ott. 2Sa 17:14 Erre azt mondta Absolon és minden izráeli férfi: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahitófel tanácsánál. Mert az ÚR rendelte, hogy meghiúsuljon Ahitófel jó tanácsa, és így veszedelmet hozzon az ÚR Absolonra. 2Sa 17:15 Húsaj pedig elmondta Cádók és Ebjátár papoknak: Ilyen tanácsot adott Ahitófel Absolonnak és Izráel véneinek, én viszont ezt meg ezt tanácsoltam. 2Sa 17:16 Most tehát sietve küldjetek jelentést Dávidnak: Ne töltsd ma az éjszakát a puszta felé vezető gázlóknál, hanem azonnal kelj át, különben elpusztul a király és az egész vele levő nép. 2Sa 17:17 Jónátán és Ahimaac a Rógél-forrásnál álldogáltak. Oda járt egy szolgálóleány, az hordta nekik a hírt, ők pedig elmentek és hírt vittek Dávid királynak. A városba ugyanis nem mertek bemenni, hogy meg ne lássák őket. 2Sa 17:18 Mégis meglátta őket egy szolga, és hírül adta Absolonnak. Ezért mindketten sietve eltávoztak, és bementek egy bahúrimi ember házába. Ennek az udvarában volt egy kút, oda ereszkedtek le. 2Sa 17:19 Az asszony pedig fogott egy terítőt, letakarta vele a kút száját, és gabonát öntött rá, úgyhogy semmit sem lehetett észrevenni. 2Sa 17:20 Amikor megérkeztek az asszonyhoz Absolon szolgái, és megkérdezték, hogy hol van Ahimaac és Jónátán, az asszony így felelt nekik: Továbbmentek innen a vízhez. És keresték őket, de mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. 2Sa 17:21 Miután eltávoztak, ezek kijöttek a kútból, elmentek, és hírt vittek Dávid királynak. Ezt mondták Dávidnak: Induljatok, keljetek át gyorsan a vízen, mert veszedelmes tanácsot adott Ahitófel! 2Sa 17:22 Elindult azért Dávid egész népével együtt, és átkeltek a Jordánon. Virradatra senki sem maradt, aki ne kelt volna át a Jordánon. 2Sa 17:23 Amikor látta Ahitófel, hogy nem az ő tanácsát követik, fölnyergelte a szamarát, elindult, és hazament a városába. Végrendelkezett háza népéről, azután felakasztotta magát. Így halt meg, és eltemették apja sírjába. 2Sa 17:24 Dávid már Mahanaimba érkezett, amikor Absolon az összes izráeliekkel együtt átkelt a Jordánon. 2Sa 17:25 Absolon Jóáb helyett Amászát állította a hadsereg élére. Amászá egy Jitrá nevű izráeli ember fia volt, aki bement Abígalhoz, Náhás leányához, aki Cerújának, Jóáb anyjának volt a nővére. 2Sa 17:26 Izráel és Absolon Gileád földjén ütött tábort. 2Sa 17:27 Amikor Dávid Mahanaimba érkezett, az ammóni Rabbából való Sóbi, Náhás fia, a Lódebárból való Mákír, Ammiél fia és a gileádi Rógelimből való Barzillaj 2Sa 17:28 ágyneműt, tálakat és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet és pörkölt gabonát, babot meg pörkölt lencsét, 2Sa 17:29 továbbá mézet, vajat, juhtúrót és tehénsajtot vittek eleségül Dávidnak és a vele levő népnek. Mert ezt mondták: Éhes, fáradt és szomjas lett a nép a pusztában. 2Sa 18:1 Ezután megszemlélte Dávid a vele levő hadinépet, és ezredeseket meg századosokat állított az élükre. 2Sa 18:2 Dávid a hadinép egyharmadát Jóábra bízta, egyharmadát Abisajra, Cerújá fiára, Jóáb testvérére, egyharmadát pedig a gáti Ittajra. A király ezt mondta a népnek: Én magam is veletek fogok menni. 2Sa 18:3 De a nép így felelt: Nem jöhetsz, mert ha mi megfutamodunk is, velünk nem törődnek; sőt ha a sereg fele meghal is, azzal sem törődnek. De te annyit érsz, mint tízezer magunkfajta ember. Jobb tehát, ha a városból segítesz bennünket. 2Sa 18:4 A király ezt mondta nekik: Úgy teszek, ahogy jónak látjátok. Majd odaállt a király a kapu mellé, az egész hadinép pedig kivonult századonként és ezredenként. 2Sa 18:5 Jóábnak, Abisajnak és Ittajnak ezt parancsolta a király: Az én kedvemért bánjatok kíméletesen azzal a fiúval, Absolonnal! Hallotta az egész hadinép is, hogy mit parancsolt a király Absolonra vonatkozólag mindegyik vezérének. 2Sa 18:6 Azután kivonult a hadinép a mezőre Izráel ellen, de az ütközet az efraimi erdőben folyt le. 2Sa 18:7 Ott verték meg Izráel hadinépét Dávid szolgái. Nagy vereség érte ott őket azon a napon: elesett húszezer ember. 2Sa 18:8 Kiterjedt a harc arra az egész vidékre, és a hadinép közül sokkal többet pusztított el az erdő azon a napon, mint amennyit fegyver pusztított el. 2Sa 18:9 Egyszer csak rábukkantak Dávid szolgái Absolonra. Absolon egy öszvéren nyargalt. Az öszvér beszaladt egy nagy tölgyfa sűrű ágai alá, Absolon pedig fennakadt hajánál fogva a tölgyfán, és ott maradt ég és föld között, mert az öszvér kiszaladt alóla. 2Sa 18:10 Meglátta ezt egy ember, és jelentette Jóábnak. Ezt mondta: Láttam, hogy Absolon egy tölgyfán függ! 2Sa 18:11 Jóáb ezt mondta a hírt hozó embernek: Ha láttad, miért nem terítetted mindjárt a földre? Azután gondom lett volna arra, hogy tíz ezüstöt meg egy övet adjak neked. 2Sa 18:12 De az az ember így felelt Jóábnak: Ha ezer ezüst ütné is a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára. Hiszen fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisajnak meg Ittajnak, hogy vigyázzatok arra a fiúra, Absolonra! 2Sa 18:13 Ha orvul törtem volna az életére, akkor te nem álltál volna mellém, hiszen a király előtt semmi sem marad titokban! 2Sa 18:14 Jóáb ezt mondta: Mit vesztegetem veled az időt? És három dárdát kapva a kezébe, beledöfte Absolon szívébe, mert még életben volt a tölgyfán. 2Sa 18:15 Azután körülfogta Absolont Jóáb tíz fegyverhordozó legénye, levágták és megölték. 2Sa 18:16 Ekkor Jóáb megfújta a kürtöt, mire a nép visszatért Izráel üldözéséből, mert Jóáb megállást parancsolt a népnek. 2Sa 18:17 Absolont pedig fogták, beledobták az erdőben egy nagy gödörbe, és igen nagy rakás követ szórtak rá. Egész Izráel elfutott, mindenki a maga otthonába. 2Sa 18:18 Absolon még életében vett, és felállított magának egy emlékoszlopot a Király-völgyben, mert ezt mondta: Nincs fiam, aki fenntartaná nevem emlékét. Ezért a maga nevéről nevezte el az oszlopot. Absolon emlékoszlopának nevezik azt még ma is. 2Sa 18:19 Ahimaac, Cádók fia ezt mondta: Elfutok, és megviszem az örömhírt a királynak, hogy igazságot szolgáltatott neki ellenségeivel szemben az ÚR. 2Sa 18:20 De Jóáb ezt mondta neki: Ne légy te ma hírvivő, majd máskor vihetsz örömhírt. Ma nem örömhírt vinnél, hiszen meghalt a király fia! 2Sa 18:21 Egy etióp embernek azonban ezt parancsolta Jóáb: Menj, jelentsd a királynak, amit láttál! Az etióp ember leborult Jóáb előtt, azután futásnak eredt. 2Sa 18:22 Ahimaac, Cádók fia megint ezt mondta Jóábnak: Bármi történjék is, elfutok én is az etióp után! De Jóáb ezt felelte: Miért futnál éppen te, fiam? Nem örömhír ez, amelyért jutalmat kapnál. 2Sa 18:23 Bármi történjék is - mondta -, elfutok! Erre azt mondta neki Jóáb: Hát fuss! Futásnak eredt tehát Ahimaac a kikkári úton, és megelőzte az etiópot. 2Sa 18:24 Dávid ott ült a két kapu között, az őrálló pedig fölment a kapu tetejére a bástyára, és amikor körülnézett, látta, hogy egy ember fut egyedül. 2Sa 18:25 Az őr lekiáltott, és jelentette ezt a királynak. A király ezt mondta: Ha egyedül van, örömhírt hoz. Közben az ember egyre közelebb jött. 2Sa 18:26 Azután meglátott az őr egy másik futó embert is, ezért lekiáltott az őr a kapuba, és ezt mondta: Jön egy másik egyedül futó ember is! A király ezt mondta: Az is örömhírt hoz. 2Sa 18:27 Majd ezt mondta az őr: Az elsőnek a futását olyannak látom, mintha Ahimaac, Cádók fia futna. Akkor ezt mondta a király: Jó ember ő, és jó hírt hoz. 2Sa 18:28 Ahimaac ezt kiáltotta a királynak: Békesség! Azután leborult a király elé arccal a földre, és ezt mondta: Áldott az ÚR, a te Istened! Kezedbe adta azokat az embereket, akik kezet emeltek az én uramra, királyomra. 2Sa 18:29 De a király ezt kérdezte: Épségben van-e Absolon fiam? Ahimaac így felelt: Láttam egy nagy tömeget, de Jóáb elküldte a király egyik szolgáját meg a te szolgádat is, ezért nem tudom, mi történt. 2Sa 18:30 A király azt mondta: Eredj odébb, állj félre! Ő tehát odébbment, és félreállt. 2Sa 18:31 Közben megérkezett az etióp ember is, és így szólt: Jó hírt küldenek, uram, királyom! Igazságot szolgáltatott ma neked az ÚR mindazokkal szemben, akik fölkeltek ellened. 2Sa 18:32 De a király ezt kérdezte az etióptól: Épségben van-e Absolon fiam? Az etióp így felelt: Úgy járjanak az én uram, királyom ellenségei, és mindazok, akik a vesztedre törnek, mint az a fiú! 2Sa 19:1 A király megrendült, fölment a kapu fölött levő helyiségbe, és sírt. És amíg ment, ezt mondogatta: Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon! 2Sa 19:2 Jóábnak azonban jelentették, hogy a király sírva gyászolja Absolont. 2Sa 19:3 Ezért gyászra fordult a győzelem azon a napon az egész nép számára, mert meghallotta a nép, hogy bánkódik a király a fia miatt. 2Sa 19:4 Úgy lopakodott be a hadinép azon a napon a városba, ahogyan a szégyent vallott hadinép szokott lopakodni, ha megfutott a csatából. 2Sa 19:5 A király pedig betakarta az arcát, és hangosan jajgatott a király: Fiam, Absolon, fiam, fiam, Absolon! 2Sa 19:6 Akkor Jóáb bement a királyhoz a házba, és ezt mondta: Megszégyenítetted ma minden szolgádat, akik pedig megmentették az életedet, fiaidnak és leányaidnak az életét, feleségeidnek és másodrangú feleségeidnek az életét. 2Sa 19:7 Hiszen azokat szereted, akik gyűlölnek, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek. Ma kimutattad, hogy neked nem számítanak vezéreid és szolgáid! Bizony most tudtam meg, hogy jobban szeretnéd, ha mindnyájan meghaltunk volna is ma, csak Absolon élne. 2Sa 19:8 Most már kelj föl, menj ki, és beszélj szolgáidhoz szívhez szólóan, mert az ÚRra esküszöm, hogy ha nem jössz ki, éjjelre már egy ember sem marad melletted! Ez pedig rosszabb lesz neked minden bajnál, ami ifjúságodtól fogva mostanáig ért téged. 2Sa 19:9 Erre fölkelt a király, és leült a kapuban. Az egész hadinépnek pedig kihirdették, hogy a király a kapuban ül, és az egész hadinép a király elé járult. Izráel tehát menekült, mindenki a maga otthonába. 2Sa 19:10 És civakodás kezdődött Izráel népének törzsei között, és ezt mondták: A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből. Ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből is, és most el kellett menekülnie az országból Absolon miatt. 2Sa 19:11 De Absolon, akit mi fölkentünk, meghalt a harcban. Miért késlekedtek tehát visszahozni a királyt? 2Sa 19:12 Dávid király pedig ezt az üzenetet küldte Cádók és Ebjátár papoknak: Így beszéljetek Júda véneihez: Miért akartok utolsók lenni a király hazahozásában? Eljutott ugyanis a királyi udvarba annak a híre, amiről egész Izráel beszélt. 2Sa 19:13 Ti az én testvéreim vagytok, az én húsom és vérem. Miért akartok utolsók lenni a király visszahozásában? 2Sa 19:14 Mondjátok meg Amászának: Te az én húsom és vérem vagy. Úgy segítsen meg engem az Isten most és ezután is, hogy te leszel Jóáb helyett a hadseregparancsnokom egész életedben. 2Sa 19:15 Így nyerte meg minden júdai ember szívét, mint egy emberét, úgyhogy üzenetet küldtek a királynak: Térj vissza minden szolgáddal együtt! 2Sa 19:16 Visszaindult tehát a király, és elérkezett a Jordánhoz. A júdaiak pedig Gilgálba érkeztek, hogy elébe menjenek a királynak, és segítsenek a királynak átkelni a Jordánon. 2Sa 19:17 A benjámini Simei, Gérá fia is sietve elment Bahúrimból, a júdaikkal együtt, Dávid király elé. 2Sa 19:18 Ezer benjámini ember volt vele, továbbá Cíbá, Saul házának a szolgája, tizenöt fiával és húsz szolgájával együtt, és még a király előtt odaértek a Jordánhoz. 2Sa 19:19 Átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király háza népét, és megtegyék, amit csak jónak lát. Simei, Gérá fia pedig leborult a király előtt, amikor átkelt a Jordánon. 2Sa 19:20 Ezt mondta a királynak: Ne rója fel bűnül az én uram, és ne emlékezz arra, hogy milyen bűnt követett el szolgád akkor, amikor eltávozott az én uram, királyom Jeruzsálemből. Ne vegye azt szívére a király! 2Sa 19:21 Tudja a te szolgád, hogy vétkezett, de látod, én jöttem ma elsőnek József egész házából, hogy elébe menjek az én uramnak, királyomnak! 2Sa 19:22 De megszólalt Abisaj, Cerújá fia, és ezt mondta: Hát nem kell Simeinek meghalnia azért, hogy szidalmazta az ÚR fölkentjét? 2Sa 19:23 Dávid azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerújá fiai! Még kísértésbe visztek ma engem! Miért kellene ma bárkinek is meghalnia Izráelben? Hiszen tudom én, hogy ma lettem ismét Izráel királya! 2Sa 19:24 Simeinek pedig ezt mondta a király: Nem kell meghalnod! Meg is esküdött neki a király. 2Sa 19:25 Mefibóset, Saul fia is elment a király elé. Nem gondozta a lábát, nem gondozta a szakállát, és nem mosatta a ruháját attól fogva, hogy a király elment, egészen addig, amíg békességben meg nem érkezett. 2Sa 19:26 Amikor aztán Jeruzsálemben a király elé érkezett, ezt kérdezte tőle a király: Miért nem jöttél velem, Mefibóset? 2Sa 19:27 Ő így felelt: Uram, királyom, megcsalt engem a szolgám. Mert én, a te szolgád, ezt mondtam: Fölnyergeltetek egy szamarat, felülök rá, és úgy megyek a királlyal, mert béna a te szolgád. 2Sa 19:28 Ő azonban rágalmazta szolgádat az én uram, királyom előtt. De az én uram, királyom olyan, mint az Isten angyala. Tégy azért úgy, ahogyan jónak látod. 2Sa 19:29 Mert apám egész háza népe nem várhatott mást az én uramtól, királyomtól, mint a halált, te mégis azok közé ültetted szolgádat, akik asztalodnál esznek. Mi jogom volna tehát, hogy még panaszkodjam a királynak? 2Sa 19:30 Akkor ezt mondta neki a király: Nem szükséges többet beszélned. Megmondtam, hogy te és Cíbá fogtok osztozni a mezőn. 2Sa 19:31 Mefibóset ezt felelte a királynak: Akár az egészet is elveheti. Csakhogy az én uram, királyom békességben hazajött! 2Sa 19:32 A gileádi Barzillaj is elment Rógelimból, hogy átkeljen a királlyal a Jordánon, és elbúcsúzzék tőle a Jordánnál. 2Sa 19:33 Barzillaj igen öreg ember volt, nyolcvanesztendős. Ő tartotta el a királyt, amikor Mahanaimban lakott, mert igen tehetős ember volt. 2Sa 19:34 A király azonban ezt mondta Barzillajnak: Jöjj át velem, és eltartalak Jeruzsálemben. 2Sa 19:35 De Barzillaj ezt felelte a királynak: Ugyan mennyi idő van még hátra az életemből? Nem érdemes már fölmennem a királlyal Jeruzsálembe! 2Sa 19:36 Most nyolcvanesztendős vagyok, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi szolgád annak az ízét, amit eszik és iszik, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram, király! 2Sa 19:37 Éppen csak átkel szolgád a Jordánon a királlyal. Miért akar engem a király ennyire megjutalmazni? 2Sa 19:38 Engedd vissza szolgádat, hadd haljak meg az én városomban, ahol apám és anyám sírja van! De itt van a fiam, Kimhám, a te szolgád. Keljen át ő veled, uram, király, és vele bánj jóindulattal. 2Sa 19:39 A király ezt mondta: Velem jöhet Kimhám, és én úgy bánok vele, ahogyan szeretnéd. Mindent megteszek a kedvedért, amit csak kívánsz tőlem. 2Sa 19:40 Azután átkelt a Jordánon az egész nép, és a király is átkelt; akkor a király megcsókolta és megáldotta Barzillajt, ő pedig visszatért lakóhelyére. 2Sa 19:41 Így kelt át a király Gilgálba, és Kimhám is átkelt vele együtt. Júda egész népe és Izráel népének a fele segített átkelni a királynak. 2Sa 19:42 De azután odamentek a királyhoz az izráeliek mind, és ezt mondták a királynak: Miért loptak el téged júdai testvéreink, akik segítettek átkelni a Jordánon a királynak és háza népének, meg a Dáviddal levő többi embernek? 2Sa 19:43 A júdaiak így válaszoltak az izráelieknek: Azért, mert a király hozzánk áll közelebb. Miért kell ezért haragudnotok? Talán megettük a királyt? Vagy volt valami hasznunk belőle? 2Sa 19:44 De az izráeliek ezt mondták a júdaiaknak: Tízszer akkora jogunk van nekünk a királyhoz, Dávidhoz is, mint nektek! Miért becsültetek le bennünket? Nem mi mondtuk először, hogy hozzuk vissza a királyt? De a júdaiak szava erősebb volt az izráeliek szavánál. 2Sa 20:1 Akadt ott egy elvetemült ember, név szerint Seba, egy benjámini embernek, Bikrinek a fia. Ez belefújt a kürtjébe, és kihirdette: Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk Isai fiával! Sátrába térjen minden izráeli! 2Sa 20:2 Ekkor Sebához, Bikri fiához pártolt Dávidtól minden izráeli. De a júdaiak hűségesen követték királyukat a Jordántól Jeruzsálemig. 2Sa 20:3 Amikor Dávid megérkezett jeruzsálemi palotájába, előhívatta másodrangú feleségeit, azt a tíz asszonyt, akiket otthon hagyott a király a palota őrzésére. Ezeket házi őrizetbe vetette, és gondoskodott róluk, de nem ment be hozzájuk. Haláluk napjáig elkülönítve maradtak, és úgy éltek, mintha özvegyek lettek volna. 2Sa 20:4 Azután ezt parancsolta a király Amászának: Szólítsd fegyverbe a júdaiakat három nap alatt, és légy készen magad is! 2Sa 20:5 El is ment Amászá, hogy fegyverbe szólítsa Júdát, de nem tudta azt végrehajtani a kijelölt határidőre. 2Sa 20:6 Akkor ezt mondta a király Abisajnak: Ez a Seba, Bikri fia még Absolonnál is nagyobb bajt hozhat ránk. Vedd magad mellé urad szolgáit, és üldözd őt, még mielőtt erős városokat talál, és elmenekül előlünk! 2Sa 20:7 Kivonultak tehát vele Jóáb emberei, a kerétiek, a pelétiek és a testőrök mind. Kivonultak Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát. 2Sa 20:8 Amikor ahhoz a nagy kőhöz érkeztek, amely Gibeónnál van, eléjük jött Amászá. Jóábnak a ruhája alatt páncél volt, és arra kardot kötött, hüvelyestül a csípőjére erősítve, úgyhogy az onnan könnyen kihúzható volt. 2Sa 20:9 Jóáb megkérdezte Amászát: Hogy vagy, testvérem? Azután Jóáb megfogta jobb kezével Amászának a szakállát, hogy megcsókolja. 2Sa 20:10 Amászá nem is ügyelt a kardra, amely Jóáb kezében volt. Az pedig a hasába döfte, és kiontotta belét a földre. Nem kellett megismételnie, mert meghalt. Azután Jóáb és testvére, Abisaj tovább üldözték Sebát, Bikri fiát. 2Sa 20:11 Jóáb egyik embere pedig odaállt Amászá mellé, és ezt kiáltotta: Aki szereti Jóábot és Dávidot, kövesse Jóábot! 2Sa 20:12 Amászá vérbe fagyva feküdt ott az országút közepén. Amikor az az ember látta, hogy az egész nép megáll ott, félrehúzta Amászát az útról a mezőre, és rádobott egy ruhát, mert látta, hogy mindenki megáll, aki odaér. 2Sa 20:13 Miután elvitték az országútról, mindenki Jóáb után vonult, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát. 2Sa 20:14 Seba átvonult Izráel minden törzsén Ábél-Bét-Maakáig. A bikriek mind összegyűltek, és követték őt. 2Sa 20:15 De utolérték és körülzárták Ábél-Bét-Maakában, és sáncot emeltek a város ellen, a bástyával szemben. Az egész nép, amely Jóábbal volt, rombolta a várfalat, hogy ledöntse. 2Sa 20:16 Akkor egy okos asszony így kiáltott ki a városból: Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Jóábnak, hogy jöjjön ide, hadd beszéljek vele! 2Sa 20:17 Amikor ő odament hozzá, megkérdezte az asszony: Te vagy Jóáb? Én vagyok - felelte. Az asszony ezt mondta neki: Hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Ő így felelt: Hallgatom. 2Sa 20:18 Az asszony ezt mondta: Hajdanában így szoktak beszélni: Ábélben kérjetek tanácsot, akkor célhoz értek! 2Sa 20:19 Én Izráel egyik békeszerető városa vagyok, te pedig meg akarsz ölni egy izráeli várost, egy anyát? Miért akarod elpusztítani az ÚR örökségét? 2Sa 20:20 Jóáb így válaszolt: Dehogy akarom, dehogy akarom elpusztítani és lerombolni! 2Sa 20:21 Nem erről van szó, hanem arról, hogy egy ember az Efraim hegyéről, név szerint Seba, Bikri fia, kezet emelt Dávid királyra. Csak őt magát adjátok ki, és akkor elvonulok a város alól. Az asszony ezt felelte Jóábnak: Mindjárt kidobjuk neked a fejét a várfalon! 2Sa 20:22 Az asszony bölcsen eljárt az egész népnél, fejét vétette Sebának, Bikri fiának, és kidobták azt Jóábnak. Jóáb pedig megfúvatta a kürtöt, és szétoszlottak a város alól, mindenki a maga lakóhelyére. Jóáb is visszatért Jeruzsálembe a királyhoz. 2Sa 20:23 Jóáb Izráel egész seregének az élén állt. Benájá, Jójádá fia volt a kerétiek és a pelétiek parancsnoka. 2Sa 20:24 Adórám a kényszermunkák felügyelője, Jósáfát, Ahilúd fia pedig a főtanácsadó volt. 2Sa 20:25 Sejá kancellár, Cádók és Ebjátár pedig papok voltak. 2Sa 20:26 A jáírí Írá is Dávid papja volt. 2Sa 21:1 Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Amikor Dávid kérdést intézett az ÚRhoz, ezt mondta neki az ÚR: Saul miatt és vérengző háza népe miatt van ez, mivel megölette a gibeóniakat. 2Sa 21:2 Hívatta tehát a király a gibeóniakat, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emóriak maradékai, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Izráel fiai. Saul azonban a kiirtásukra törekedett, mert féltette Izráelt és Júdát. 2Sa 21:3 Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek, és mivel engeszteljelek ki, hogy áldjátok az ÚR örökségét? 2Sa 21:4 A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől sem ezüstöt, sem aranyat, és nem kívánhatjuk, hogy megöljenek valakit Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis, mit tegyek értetek? 2Sa 21:5 Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek, aki ki akart irtani, és meg akart semmisíteni bennünket, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén, 2Sa 21:6 annak az embernek a fiai közül adjanak ki nekünk hét embert, hogy fölakasszuk őket az ÚR előtt, az ÚR választottjának, Saulnak Gibeájában. A király azt felelte: Kiadom. 2Sa 21:7 A király azonban megkímélte Mefibósetet, Saul fiának, Jónátánnak a fiát, mert esküvel kötött szövetséget az ÚR előtt Dávid és Jónátán, Saul fia. 2Sa 21:8 Viszont elvette a király Ricpának, Ajjá leányának a két fiát, akiket az Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet; továbbá Mikalnak, Saul leányának az öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült. 2Sa 21:9 Ezeket a gibeóniak kezébe adta, akik fölakasztották őket a hegyen az ÚR előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk, az árpaaratás kezdetén. 2Sa 21:10 De Ricpá, Ajjának a leánya, zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán az aratás kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből. Nem engedte, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak, éjjel pedig a mezei vadak. 2Sa 21:11 Dávidnak azonban jelentették, hogy mit tett Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodrangú felesége. 2Sa 21:12 Akkor Dávid elment, és elhozatta Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bétseán teréről, ahol fölakasztották őket a filiszteusok, miután megverték Sault a Gilbóa-hegyen. 2Sa 21:13 Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait, és összeszedték azoknak a csontjait is, akiket most akasztottak föl. 2Sa 21:14 Azután eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Benjámin földjén, Célában, apjának, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon. 2Sa 21:15 De újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment szolgáival együtt, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt. 2Sa 21:16 Akkor Jisbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot. 2Sa 21:17 Azonban segítségére sietett Abisaj, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét. 2Sa 21:18 Ezután újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibekkaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot. 2Sa 21:19 Majd újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál, és Elhánán, a betlehemi Jaaré-Óregim fia levágta a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája. 2Sa 21:20 Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt. 2Sa 21:21 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia. 2Sa 21:22 Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el. 2Sa 22:1 Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az ÚRnak, amikor az ÚR kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. 2Sa 22:2 Így mondta: Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, 2Sa 22:3 Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. 2Sa 22:4 Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 2Sa 22:5 Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem. 2Sa 22:6 A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám. 2Sa 22:7 Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. 2Sa 22:8 Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 2Sa 22:9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 2Sa 22:10 Lehajlította az eget és leszállt, homály volt lába alatt. 2Sa 22:11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg. 2Sa 22:12 Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből. 2Sa 22:13 Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. 2Sa 22:14 Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges. 2Sa 22:15 Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait. 2Sa 22:16 Láthatóvá vált a tengernek a medre, föltárultak a világ alapjai az ÚR dorgálásától, haragos szele fúvásától. 2Sa 22:17 Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 2Sa 22:18 Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. 2Sa 22:19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 2Sa 22:20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 2Sa 22:21 Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 2Sa 22:22 Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. 2Sa 22:23 Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. 2Sa 22:24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 2Sa 22:25 Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, tisztaságom szerint, amit jól lát. 2Sa 22:26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy. 2Sa 22:27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 2Sa 22:28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevélyeket látod, és megalázod. 2Sa 22:29 Te vagy, URam, a mécsesem, az ÚR fénysugarat ad nekem a sötétségben. 2Sa 22:30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. 2Sa 22:31 Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 2Sa 22:32 Van-e Isten az ÚRon kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? 2Sa 22:33 Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent. 2Sa 22:34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. 2Sa 22:35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 2Sa 22:36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, és sokszor meghallgattál engem. 2Sa 22:37 Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim. 2Sa 22:38 Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 2Sa 22:39 Végeztem velük, szétzúztam őket, nem kelnek föl, lábam elé hullottak. 2Sa 22:40 Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 2Sa 22:41 Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam. 2Sa 22:42 Néznek széjjel, de nincs szabadító, az ÚRra néznek, de nem válaszol. 2Sa 22:43 Összezúztam őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát. 2Sa 22:44 Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm. 2Sa 22:45 Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám, 2Sa 22:46 mert elepednek az idegenek, reszketve jönnek elő rejtekükből. 2Sa 22:47 Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám! 2Sa 22:48 Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám. 2Sa 22:49 Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól. 2Sa 22:50 Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. 2Sa 22:51 Nagy győzelmet ad királyának az ÚR, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké. 2Sa 23:1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai: Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: 2Sa 23:2 Az ÚR lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. 2Sa 23:3 Izráel Istene mondotta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó 2Sa 23:4 olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után fű zöldül a földön. 2Sa 23:5 Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad. 2Sa 23:6 De az elvetemültek mind olyanok, mint a szélhordta tövis, melyet nem fognak meg kézzel. 2Sa 23:7 Aki hozzájuk akar nyúlni, vasat ragad, lándzsanyelet; égő tűzzel égetik meg ott, ahol csak találják. 2Sa 23:8 Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Basebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le. 2Sa 23:9 Azután Eleázár, Ahóhi fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak, 2Sa 23:10 de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az ÚR azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni. 2Sa 23:11 A következő volt Sammá, a hárári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok előtt, 2Sa 23:12 de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az ÚR nagy győzelmet. 2Sa 23:13 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg Adullám barlangjába, amikor a filiszteusok serege a Refáim-völgyben táborozott. 2Sa 23:14 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél volt. 2Sa 23:15 Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van? 2Sa 23:16 Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták, és odavitték Dávidnak. De ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az ÚRnak, 2Sa 23:17 és ezt mondta: Az ÚR mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz. 2Sa 23:18 Abisaj, Jóáb testvére, Cerújá fia volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három között. 2Sa 23:19 A három között a legtekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl. 2Sa 23:20 A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett. 2Sa 23:21 Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg. 2Sa 23:22 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz. 2Sa 23:23 Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette. 2Sa 23:24 Aszáél, Jóáb testvére is kivált a harminc közül, akik a következők voltak: Elhánán, a betlehemi Dódó fia, 2Sa 23:25 a haródi Sammá, a haródi Eliká, 2Sa 23:26 a peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia, 2Sa 23:27 az anatóti Abiezer, a húsái Mebunnaj, 2Sa 23:28 az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj, 2Sa 23:29 a netófái Héleb, Baaná fia, a benjámini Gibeából való Ittaj, Ríbaj fia, 2Sa 23:30 a pirátóni Benájá, a nahalé-gaasi Hiddaj, 2Sa 23:31 az arbái Abialbón, a bahúrimi Azmávet, 2Sa 23:32 a saalbóni Eljahbá, Jónátán, Jásén fia, 2Sa 23:33 a harári Sammá, az arári Ahiám, Sárár fia, 2Sa 23:34 a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia, a gilói Eliám, Ahitófel fia, 2Sa 23:35 a karmeli Hecró, az arbái Paaraj, 2Sa 23:36 a cóbai Jigál, Nátán fia, a gádi Báni, 2Sa 23:37 az ammóni Celek, meg a beéróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, 2Sa 23:38 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb 2Sa 23:39 és a hettita Úriás; összesen harmincheten. 2Sa 24:1 Újból haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát! 2Sa 24:2 A király pedig ezt mondta Jóábnak, hadserege parancsnokának: Járd be Izráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg a népnek a számát. 2Sa 24:3 De Jóáb ezt felelte a királynak: Szaporítsa meg Istened, az ÚR a népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban az én uram, királyom? 2Sa 24:4 A király szava azonban erősebb volt Jóábénál és a csapatparancsnokokénál. Elindult tehát Jóáb a csapatparancsnokokkal együtt a királytól, hogy megszámlálják Izráel népét. 2Sa 24:5 Átkeltek a Jordánon, és Aróérnál ütöttek tábort, a várostól délre, Gád völgye közepén, majd Jazérba mentek. 2Sa 24:6 Azután Gileádba és Tahtim földjére, Hodsiba mentek, majd Dán-Jaanba és Szidón környékére, 2Sa 24:7 továbbá Tírusz erődjéhez mentek, meg a hivviek és kánaániak összes városába. Végül elérkeztek Júda déli vidékére Beérsebáig. 2Sa 24:8 Miután bejárták az egész országot, kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe. 2Sa 24:9 Jóáb jelentette a királynak a számba vett népnek a számát: Izráelben nyolcszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig ötszázezer. 2Sa 24:10 Dávidot azonban bántotta a lelkiismerete azután, hogy megszámláltatta a népet, és ezt mondta Dávid az ÚRnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg, URam, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem! 2Sa 24:11 Reggel, amikor Dávid fölkelt, így szólt az ÚR igéje Gád prófétához, Dávid látnokához: 2Sa 24:12 Menj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az ÚR: Három lehetőséget adok neked; válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled. 2Sa 24:13 Bement tehát Gád Dávidhoz, és tudtára adta ezt neki. Megkérdezte tőle: Hét esztendeig tartó éhínség jöjjön-e országodra? Vagy három hónapig kelljen menekülnöd ellenséged elől, amely üldöz téged? Vagy három napig tartó dögvész legyen országodban? Gondold meg, és döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött! 2Sa 24:14 Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem! 2Sa 24:15 Az ÚR tehát dögvészt bocsátott Izráelre aznap reggeltől fogva a kiszabott időig, és meghalt a nép közül hetvenezer ember Dántól Beérsebáig. 2Sa 24:16 De amikor az angyal Jeruzsálem ellen nyújtotta ki a kezét, hogy elpusztítsa, bánkódni kezdett az ÚR a veszedelem miatt, és ezt mondta az angyalnak, aki a nép között pusztított: Elég! Most már hagyd abba! Az ÚR angyala ekkor éppen a jebúszi Arauná szérűje mellett volt. 2Sa 24:17 Dávid ezt mondta az ÚRnak, amikor meglátta az angyalt, aki a népet irtotta: Bizony, én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra! 2Sa 24:18 Gád még azon a napon elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt az ÚRnak a jebúszi Arauná szérűjén! 2Sa 24:19 Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint, ahogyan megparancsolta az ÚR. 2Sa 24:20 Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy a király megy hozzá szolgáival együtt, kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt. 2Sa 24:21 Azután ezt mondta Arauná: Miért jött szolgájához az én uram, királyom? Dávid így felelt: Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni az ÚRnak, hogy megszűnjék a népet ért csapás. 2Sa 24:22 Arauná ezt mondta Dávidnak: Fogadja el az én uram, királyom, és áldozzon, ahogyan jónak látja! Nézd, van itt szarvasmarha is az áldozathoz, a cséplőeszközök meg a marhák szerszámai pedig jók lesznek tűzifának. 2Sa 24:23 Mindezt a királynak adja Arauná, ó király! Majd így szólt Arauná a királyhoz: Legyen kegyelmes hozzád Istened, az ÚR! 2Sa 24:24 De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az ÚRnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sekelért. 2Sa 24:25 És oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Az ÚR pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben. 1Ki 1:1 Amikor Dávid élemedett korú, öreg ember lett, nem tudott fölmelegedni, bár betakargatták ruhákkal. 1Ki 1:2 Akkor ezt mondták neki udvari emberei: Keresni kell urunknak, a királynak egy fiatal szüzet, hogy a király szolgálatára álljon, és őt ápolja. Ha ez a karjaidban fekszik, akkor majd fölmelegszel, uram, király! 1Ki 1:3 Keresni kezdtek tehát Izráel egész területén egy szép leányt. Így találtak rá a súnémi Abiságra és bevitték a királyhoz. 1Ki 1:4 Ez a leány igen szép volt, ő ápolta és szolgálta a királyt. De a király nem élt vele. 1Ki 1:5 Adónijjá, Haggít fia elbizakodottan ezt mondta: Én leszek a király! És szerzett magának harci kocsikat, lovasokat és ötven férfit, akik előtte futottak. 1Ki 1:6 Apja azonban életében sohasem vetette szemére, hogy miért tesz ilyet. Absolon után szülte őt anyja, és ő is igen szép termetű volt. 1Ki 1:7 Tárgyalt Jóábbal, Cerújá fiával és Ebjátár pappal, ezek segítették Adónijját, és vele tartottak. 1Ki 1:8 Viszont Cádók pap, Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simei és Réi, meg Dávid vitézei nem tartottak Adónijjával. 1Ki 1:9 Egyszer Adónijjá juhokat, marhákat és hizlalt borjúkat áldozott a Zóhelet-kövénél, a Rógél-forrás mellett, és meghívta minden testvérét, a királyfiakat, és a király szolgálatában álló júdaiakat mind. 1Ki 1:10 Nem hívta meg viszont Nátán prófétát, Benáját, a vitézeket, meg a testvérét, Salamont sem. 1Ki 1:11 Akkor ezt mondta Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad, hogy Adónijjá, Haggít fia lett a király úgy, hogy urunk, Dávid nem tud róla?! 1Ki 1:12 Jöjj azért, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentsd meg életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét. 1Ki 1:13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, király, te ezt ígérted esküvel szolgálólányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő fog a trónomra ülni! Miért lett akkor Adónijjá a király? 1Ki 1:14 Amíg te a királlyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és megerősítem szavaidat. 1Ki 1:15 Betsabé be is ment a királyhoz a belső szobába. A király már igen öreg volt, és a súnémi Abiság szolgálta a királyt. 1Ki 1:16 Betsabé meghajolt, és leborult a király előtt, a király pedig ezt kérdezte: Mit kívánsz? 1Ki 1:17 Az így felelt neki: Uram, te ezt ígérted szolgálólányodnak az ÚRra, Istenedre tett esküvel: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog a trónomra ülni! 1Ki 1:18 Most mégis Adónijjá lett a király úgy, hogy te, uram, király, nem tudsz róla. 1Ki 1:19 Mert sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott, és meghívta az összes királyfiakat. Ebjátár papot és Jóábot, a hadsereg parancsnokát; csak szolgádat, Salamont nem hívta meg. 1Ki 1:20 Most azért, uram, király, rajtad van egész Izráel szeme, neked kell kihirdetned, hogy ki ül utánad a trónra, uram, király! 1Ki 1:21 Mert ha majd, uram, király, őseidhez térsz pihenni, akkor engem és fiamat, Salamont lázadóknak fognak tartani. 1Ki 1:22 Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nátán próféta. 1Ki 1:23 Jelentették a királynak: Itt van Nátán próféta. Erre ő bement a király elé, és arccal a földre borult a király előtt. 1Ki 1:24 Ezt mondta Nátán: Uram, király! Mondtad te azt, hogy Adónijjá lesz a király utánad, és ő fog a trónodra ülni? 1Ki 1:25 Mert ő ma elment, és sok bikát, hizlalt borjút és juhot áldozott; meghívta az összes királyfiakat, a hadsereg parancsnokát, meg Ebjátár papot, és ezek most vele esznek-isznak, és ezt mondják: Éljen Adónijjá király! 1Ki 1:26 De engem, a te szolgádat nem hívott meg, sem Cádók papot, sem Benáját, Jójádá fiát, sem szolgádat, Salamont. 1Ki 1:27 Ha az én uramtól, a királytól való ez az intézkedés, akkor miért nem tudattad szolgáiddal, hogy ki ül a trónra utánad, uram, király? 1Ki 1:28 Dávid király válaszolt, és ezt mondta: Hívjátok hozzám Betsabét! Ő bement a királyhoz, és megállt a király előtt. 1Ki 1:29 Akkor a király megesküdött, és ezt mondta: Az élő ÚRra mondom, aki megváltott engem minden nyomorúságból, 1Ki 1:30 hogy amiképpen megesküdtem neked az ÚRra, Izráel Istenére, és megígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül a trónomra, úgy is cselekszem a mai napon! 1Ki 1:31 Erre Betsabé arccal a földig hajolva leborult a király előtt, és ezt mondta: Örökké éljen az én uram, Dávid király! 1Ki 1:32 Azután ezt mondta Dávid király: Hívjátok hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát! Ezek bementek a király elé. 1Ki 1:33 A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, és ültessétek fiamat, Salamont az én öszvéremre, és vezessétek le a Gihónhoz! 1Ki 1:34 Cádók pap és Nátán próféta kenje ott fel Izráel királyává, azután fújjátok meg a kürtöt, és mondjátok: Éljen Salamon király! 1Ki 1:35 Azután vonuljatok fel utána, ő pedig jöjjön ide, és üljön a trónomra, és ő legyen helyettem a király! Mert azt parancsoltam, hogy ő legyen Izráel és Júda fejedelme. 1Ki 1:36 Akkor Benájá, Jójádá fia válaszolt a királynak, és ezt mondta: Az ÚR, az én uramnak, a királynak Istene, mondjon áment rá! 1Ki 1:37 Ahogyan vele volt az ÚR az én urammal, királyommal, úgy legyen Salamonnal is, és tegye nagyobbá trónját még az én uramnak, Dávid királynak a trónjánál is! 1Ki 1:38 Elment tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia, meg a kerétiek és a pelétiek; Salamont Dávid király öszvérére ültették, és levezették a Gihónhoz. 1Ki 1:39 Cádók pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt mondta: Éljen Salamon király! 1Ki 1:40 Azután fölvonult utána az egész nép, és a nép sípokkal sípolt, és olyan nagy örömmel örvendezett, hogy a föld szinte meghasadt a hangjuktól. 1Ki 1:41 Meghallotta ezt Adónijjá és a nála levő meghívottak mind, amikor a lakoma végén voltak. Jóáb is meghallotta a kürtszót, és ezt kérdezte: Miért van ilyen nagy zaj a városban? 1Ki 1:42 Még beszélt, amikor megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá ezt mondta: Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol. 1Ki 1:43 Jónátán így válaszolt Adónijjának: Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá. 1Ki 1:44 És elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát, meg a kerétieket és a pelétieket, és a király öszvérére ültették. 1Ki 1:45 Cádók pap pedig Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gihónnál. Onnan vonultak föl örvendezve, ezért zajos a város, ennek a hangját hallottátok. 1Ki 1:46 Salamon már ott is ül a királyi trónon. 1Ki 1:47 Sőt a király udvari emberei is odamentek, és így áldják urunkat, Dávid királyt: Tegye Istened Salamon nevét híresebbé a te nevednél és trónját még nagyobbá a te trónodnál! A király meghajtotta magát a fekvőhelyén, 1Ki 1:48 azután pedig ezt mondta a király: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra. 1Ki 1:49 Ekkor megrémülve fölkeltek mindnyájan, akik Adónijjához voltak meghíva, és elment mindenki a maga útjára. 1Ki 1:50 Adónijjá azonban félt Salamontól, azért elment, és megragadta az oltár szarvait. 1Ki 1:51 Jelentették Salamonnak, hogy Adónijjá fél Salamon királytól, s ezért megragadta az oltár szarvait, és ezt mondja: Esküdjék meg nekem most Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel szolgáját! 1Ki 1:52 Erre így szólt Salamon: Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell halnia. 1Ki 1:53 Ekkor érte küldött Salamon király, és elhozták az oltártól; ő pedig amint megérkezett, leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta neki: Eredj haza! 1Ki 2:1 Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak: 1Ki 2:2 Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! 1Ki 2:3 Tartsd meg, amit Istened, az ÚR rád bízott! Járj az ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt, ahová fordulsz. 1Ki 2:4 Akkor beteljesíti az ÚR a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. 1Ki 2:5 Te is tudod, mit követett el ellenem Jóáb, Cerúja fia, mit tett Izráel két hadseregparancsnokával, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, amikor meggyilkolta őket; mert úgy ontott vért béke idején, mintha háború lett volna, és úgy mocskolta be vérrel dereka övét és lába saruját, mintha háború lett volna. 1Ki 2:6 Bánj vele bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy békében megőszülve jusson a halottak hazájába. 1Ki 2:7 De a gileádi Barzillaj fiaival bánj szeretettel! Legyenek azok között, akik asztalodnál étkeznek, mert ők is mellém álltak, amikor testvéred, Absolon elől menekültem. 1Ki 2:8 Itt van még melletted a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott, amikor Mahanaimba mentem. Ő ugyan elém jött a Jordánhoz, ezért megesküdtem az ÚRra, hogy nem öletem meg fegyverrel. 1Ki 2:9 Te azonban ne hagyd őt büntetlenül! Bölcs ember vagy te, és tudod, mit kell tenned, hogy ősz fejét vérbe borítva juttasd a halottak hazájába. 1Ki 2:10 Azután pihenni tért Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában. 1Ki 2:11 Dávid negyven évig uralkodott Izráelben. Hebrónban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig uralkodott. 1Ki 2:12 Azután Salamon ült apjának, Dávidnak a trónjára, és uralma nagyon megerősödött. 1Ki 2:13 Adónijjá, Haggít fia egyszer megjelent Betsabénál, Salamon anyjánál, aki megkérdezte: Békés szándékkal jössz-e? Ő így felelt: Békés szándékkal. 1Ki 2:14 Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Beszélj! 1Ki 2:15 Adónijjá ezt mondta: Te is tudod, hogy enyém volt a királyság, és már egész Izráel engem tekintett királyának. De aztán úgy fordult a dolog, hogy a testvéremé lett a királyság, mert neki adta az ÚR. 1Ki 2:16 Most én egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Betsabé így válaszolt: Beszélj! 1Ki 2:17 Arra ő ezt mondta: Kérlek, mondd meg Salamon királynak, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot. 1Ki 2:18 Betsabé azt felelte: Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal. 1Ki 2:19 El is ment Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király elébe ment, meghajolt előtte, majd trónjára ült, és széket tétetett az anyakirálynőnek, aki a jobbjára ült. 1Ki 2:20 Akkor Betsabé ezt mondta: Egy kis kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! A király így felelt neki: Kérj, anyám, nem foglak elutasítani. 1Ki 2:21 Erre ő ezt mondta: Hadd kapja meg feleségül testvéred, Adónijjá a súnémi Abiságot! 1Ki 2:22 Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé, meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé! 1Ki 2:23 Akkor megesküdött Salamon király az ÚRra, és ezt mondta: Úgy segítsen engem az Isten most és ezután is, hogy az életébe kerül Adónijjának ez a dolog! 1Ki 2:24 Most azért az élő ÚRra mondom, aki engem idehelyezett, és apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, és aki ígérete szerint uralkodóházat alapított nekem, hogy meg kell halnia Adónijjának még ma. 1Ki 2:25 Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki leterítette őt, úgy hogy meghalt. 1Ki 2:26 Ebjátár papnak pedig ezt parancsolta a király: Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én URamnak, az ÚRnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedtél el mindent, amit apám elszenvedett. 1Ki 2:27 Így űzte el Salamon Ebjátárt, nem lehetett többé az ÚR papja. Ezzel beteljesedett az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban. 1Ki 2:28 Eljutott ennek a híre Jóábhoz. Jóáb ugyanis Adónijjához csatlakozott, bár azelőtt Absolonhoz nem csatlakozott. Ezért bemenekült Jóáb az ÚR sátorába, és megragadta az oltár szarvait. 1Ki 2:29 Amikor jelentették Salamon királynak, hogy Jóáb az ÚR sátorához menekült, és ott áll az oltár mellett, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát ezzel a paranccsal: Menj, és öld meg őt! 1Ki 2:30 Benájá el is ment az ÚR sátorához, és ezt mondta Jóábnak: A király azt parancsolja, hogy jöjj ki! Ő azonban így felelt: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ, hogy mit beszélt Jóáb, és mit felelt neki. 1Ki 2:31 Erre azt mondta neki a király: Tedd meg, amit kíván, öld meg, és temesd el! Így hárítod el rólam és apám házáról a Jóáb által ok nélkül kiontott vért. 1Ki 2:32 Őt büntesse meg az ÚR azért a vérontásért, hogy megölt két magánál igazabb és jobb embert, fegyverrel gyilkolva meg őket, apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel hadseregparancsnokát és Amászát, Jeter fiát, Júda hadseregparancsnokát. 1Ki 2:33 Szálljon kiontott vérük Jóáb fejére és utódainak a fejére örökre! Dávidnak és utódainak, házának és trónjának pedig adjon az ÚR békét örökké! 1Ki 2:34 Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rátámadt Jóábra, és megölte. Hazájában, a pusztában temették el. 1Ki 2:35 Helyette a király Benáját, Jójádá fiát állította a hadsereg élére. Ebjátár helyére pedig Cádók papot állította a király. 1Ki 2:36 Majd elküldött a király, hívatta Simeit, és ezt mondta neki: Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és lakj ott, de nem mehetsz el onnan sehová! 1Ki 2:37 Mert tudd meg, hogy ha elmégy, és átléped a Kidrón patakját, meg fogsz halni, és véred a saját fejedre száll! 1Ki 2:38 Simei ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy cselekszik szolgád, ahogyan parancsolja az én uram, a király. És jó ideig ott lakott Simei Jeruzsálemben. 1Ki 2:39 Három év múlva azonban Simeinek két rabszolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához. Simeinek hírül hozták, hogy a rabszolgái Gátban vannak. 1Ki 2:40 Elindult tehát Simei, miután fölnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy megkeresse rabszolgáit. Elment Simei, és visszahozta rabszolgáit Gátból. 1Ki 2:41 Jelentették azonban Salamonnak, hogy Simei elment Jeruzsálemből Gátba, és vissza is tért. 1Ki 2:42 Ekkor hívatta a király Simeit, és ezt mondta neki: Hát nem eskettelek meg téged az ÚRra, és nem figyelmeztettelek, hogy ha elmégy, és bárhova távozol, tudd meg, hogy meg kell halnod?! Te azt felelted nekem: Jól van, engedelmeskedem. 1Ki 2:43 Miért nem tartottad meg az ÚRra tett esküt és a parancsot, amit parancsoltam neked? 1Ki 2:44 Majd ezt mondta a király Simeinek: Tudod te, és jól emlékszel mindarra a rosszra, amit apámmal, Dáviddal szemben elkövettél. Most majd visszahárítja fejedre gonoszságodat az ÚR. 1Ki 2:45 Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja erősen fog állni az ÚR előtt örökké. 1Ki 2:46 És parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig elment, leterítette Simeit, és az meghalt. És megerősödött a királyi hatalom Salamon kezében. 1Ki 3:1 Salamon veje lett a fáraónak, Egyiptom királyának, mert elvette a fáraó leányát. Dávid városába vitte, míg be nem fejezte palotájának, az ÚR házának és a Jeruzsálemet körülvevő várfalnak az építését. 1Ki 3:2 A nép akkor még az áldozóhalmokon áldozott, mert addig még nem építettek házat az ÚR nevének. 1Ki 3:3 Salamon szerette ugyan az URat, és apjának, Dávidnak a rendelkezései szerint élt, de ő is az áldozóhalmokon mutatott be áldozatot. 1Ki 3:4 A király Gibeónba szokott elmenni, hogy ott áldozzék, mert ez volt a legnagyobb áldozóhalom. Egyszer ezer állatot mutatott be Salamon égőáldozatul azon az oltáron. 1Ki 3:5 Akkor éjjel megjelent Gibeónban az ÚR Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked! 1Ki 3:6 Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. 1Ki 3:7 És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. 1Ki 3:8 És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. 1Ki 3:9 Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! 1Ki 3:10 Tetszett az ÚRnak, hogy ezt kérte Salamon. 1Ki 3:11 Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, 1Ki 3:12 ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. 1Ki 3:13 Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. 1Ki 3:14 Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. 1Ki 3:15 Azután fölébredt Salamon, és látta, hogy álmodott. De amikor visszament Jeruzsálembe, odaállt az ÚR szövetségládája elé, és égőáldozatokat mutatott be, békeáldozatokat készített, és lakomát rendezett minden szolgájának. 1Ki 3:16 Abban az időben két parázna nő jelent meg a királynál, és megálltak előtte. 1Ki 3:17 Az egyik nő ezt mondta: Kérlek, uram, én ezzel a nővel egy házban lakom, és én ott szültem nála abban a házban. 1Ki 3:18 Három nappal azután, hogy szültem, ez a nő is szült. Csak magunk voltunk a házban, nem volt velünk senki idegen; kettőnkön kívül senki sem volt a házban. 1Ki 3:19 De egy éjjel meghalt ennek a nőnek a fia, mert ráfeküdt. 1Ki 3:20 És fölkelt éjfélkor, elvette mellőlem a fiamat, amíg szolgálólányod aludt, és a keblére fektette, az ő halott fiát pedig az én keblemre fektette. 1Ki 3:21 Amikor reggel felkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. De amikor reggel jól megnéztem, kitűnt, hogy nem az a fiú volt, akit én szültem. 1Ki 3:22 Ekkor a másik nő ezt mondta: Nem úgy van! Az én fiam él, a te fiad az, aki meghalt. Amaz viszont ezt mondta: Nem igaz! A te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él! Így vitatkoztak a király előtt. 1Ki 3:23 Akkor ezt mondta a király: Ez azt állítja: az én fiam él, a te fiad halt meg. Amaz meg ezt mondja: nem igaz; a te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él. 1Ki 3:24 Azért ezt mondta a király: Hozzatok ide egy kardot. Oda is hoztak egy kardot a királynak. 1Ki 3:25 A király ezt parancsolta: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak! 1Ki 3:26 Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! 1Ki 3:27 Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja! 1Ki 3:28 Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot. 1Ki 4:1 Salamon király egész Izráel királya volt. 1Ki 4:2 Legfőbb tisztviselői ezek voltak: Azarjáhú, Cádók fia volt a főpap, 1Ki 4:3 Elihóref és Ahijjá, Sisá fiai a kancellárok, Jehósáfát, Ahilúd fia pedig a főtanácsadó. 1Ki 4:4 Benájá, Jójádá fia állt a hadsereg élén, Cádók és Ebjátár pedig papok voltak. 1Ki 4:5 Azarjáhú, Nátán fia állt a helytartók élén, Zábúd pap, Nátán fia volt a király bizalmasa, 1Ki 4:6 Ahisár volt a háznagy, Adónirám, Abdá fia pedig a kényszermunkák felügyelője. 1Ki 4:7 Volt Salamonnak tizenkét helytartója is, egész Izráelben, akik ellátták a királyt és udvarát. Mindegyiknek az esztendő egy hónapjában kellett az ellátásról gondoskodnia. 1Ki 4:8 Név szerint ezek voltak: Húr fia az Efraim hegyvidékén, 1Ki 4:9 Deker fia Mákacban, Saalbimban, Bétsemesben, Élónban és Bét-Hánánban, 1Ki 4:10 Heszed fia Arubbótban, hozzá tartozott Szókó és Héfer egész vidéke. 1Ki 4:11 Abinádáb fiáé volt Dór egész dombvidéke. Az ő felesége lett Salamon leánya, Táfat. 1Ki 4:12 Baanához, Ahilúd fiához tartozott Taanak, Megiddó és egész Bétseán, amely Cáretán mellett van Jezréel alatt, és Bétseántól egész Ábél-Mehóláig, sőt Jokmoámon túl is. 1Ki 4:13 Geber fia a gileádi Rámótban volt helytartó. Hozzá tartoztak Jáirnak, Manassé fiának sátorfalvai Gileádban, továbbá Argób körzete Básánban: hatvan nagy, várfallal és érczárakkal megerősített város. 1Ki 4:14 Ahinádáb, Iddó fia Mahanaimban, 1Ki 4:15 Ahimaac pedig Naftáliban kormányzott. Ő is Salamon egyik leányát, Boszmatot vette feleségül. 1Ki 4:16 Baaná, Húsaj fia Ásérban és Álótban, 1Ki 4:17 Jehósáfát, Párúah fia Issakárban, 1Ki 4:18 Simei, Élá fia Benjáminban kormányzott, 1Ki 4:19 Geber, Uri fia pedig Gileád földjén, amely Szihónnak, az emóriak királyának és Ógnak, Básán királyának az országa volt. Azonkívül volt egy országos helytartó is. 1Ki 4:20 Júdának és Izráelnek sok lakosa volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek, ittak és örültek. 1Ki 5:1 Salamon uralkodott mindazokon az országokon, amelyek az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és az egyiptomi határig terültek el. Ezek adót fizettek, és szolgáltak Salamonnak egész életében. 1Ki 5:2 Salamon udvarának ennyi élelemre volt szüksége naponként: harminc kór finomlisztre és hatvan kór kenyérlisztre, 1Ki 5:3 tíz hizlalt marhára, húsz sovány marhára és száz juhra, a szarvasokon, gazellákon, őzeken és hizlalt szárnyasokon kívül. 1Ki 5:4 Mivel ő uralkodott mindenütt az Eufráteszen innen Tifszahtól Gázáig, minden királyon az Eufráteszen innen, ezért mindenfelől békesség volt körülötte. 1Ki 5:5 Júda és Izráel biztonságban lakott, mindenki a maga szőlője és fügefája alatt, Dántól Beér-Sebáig, Salamon egész életében. 1Ki 5:6 Salamonnak volt negyvenezer harci kocsihoz való lova az istállókban, és volt tizenkétezer lovasa. 1Ki 5:7 A helytartók, ki-ki a maga hónapjában, ellátták Salamon királyt és mindazokat, akik Salamon király asztalához jártak; nem volt hiány semmiben. 1Ki 5:8 Árpát és szalmát is szállított mindegyik a lovak és paripák számára, arra a helyre, ahová kellett, előírás szerint. 1Ki 5:9 Isten adott Salamonnak igen nagy bölcsességet és értelmet. Olyan sok bölcs gondolata volt, mint a tenger partján a homok. 1Ki 5:10 Nagyobb volt Salamon bölcsessége a keleten lakó emberek bölcsességénél és az egyiptomiak minden bölcsességénél. 1Ki 5:11 Bölcsebb volt Salamon minden embernél, az ezráhi Étánnál, Hémánnál, Kalkólnál és Dardánál, Máhól fiainál is, úgyhogy híres lett valamennyi nép körében. 1Ki 5:12 Háromezer példabeszédet mondott és ezeröt éneket szerzett. 1Ki 5:13 Beszélt a fákról, a libánoni cédrustól kezdve a falból kinövő izsópig, és beszélt az állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról. 1Ki 5:14 Jöttek is az emberek minden nép közül, hogy hallgassák Salamon bölcsességét, sőt a föld királyai közül is mindazok, akik hallottak bölcsességéről. 1Ki 5:15 Hírám, Tírusz királya elküldte szolgáit Salamonhoz, amikor meghallotta, hogy őt kenték fel királlyá apja után, mert Hírám mindig szerette Dávidot. 1Ki 5:16 Salamon pedig ezt üzente Hírámnak: 1Ki 5:17 Te tudod, hogy apám, Dávid nem építhetett házat Istene, az ÚR nevének, mert háborúskodnia kellett mindenfelé, míg az ÚR lábai alá nem vetette ellenségeit. 1Ki 5:18 De most az én Istenem, az ÚR nyugalmat adott nekem mindenfelől, sem ellenség, sem veszedelem nem fenyeget. 1Ki 5:19 Én tehát azt gondoltam, hogy házat építek Istenem, az ÚR nevének, ahogyan az ÚR apámnak, Dávidnak megmondta: A te fiad, akit utánad helyezek a trónra, az épít majd nevemnek házat. 1Ki 5:20 Most azért parancsold meg, hogy vágjanak ki cédrusfákat a Libánonon. Az én szolgáim együtt lesznek a te szolgáiddal, és annyi bért adok szolgáidnak, amennyit csak kívánsz. Jól tudod, hogy miköztünk senki sem ért úgy a favágáshoz, mint a szidóniak. 1Ki 5:21 Amikor Hírám meghallotta Salamon üzenetét, nagyon megörült, és ezt mondta: Áldott legyen ma az ÚR, mert bölcs fiat adott Dávidnak, e nagy nép élére! 1Ki 5:22 És Hírám ezt az üzenetet küldte Salamonnak: Meghallgattam, amit üzentél nekem. Teljesítem minden kívánságodat mind a cédrusfákra, mind a ciprusfákra nézve. 1Ki 5:23 Szolgáim leszállítják a Libánonról a tengerre, én pedig tutajokká kapcsoltatom össze azokat, és levitetem a tengeren arra a helyre, amelyet megüzensz nekem. Ott szétszedetem azokat, te pedig vitesd el. Te viszont teljesítsd az én kívánságomat, és adj élelmet házam népének! 1Ki 5:24 Adott azért Hírám Salamonnak cédrusfákat és ciprusfákat, amennyit csak kívánt. 1Ki 5:25 Salamon viszont adott Hírámnak, háza népe ellátására húszezer kór búzát és húszezer kór sajtolt olajat. Ezt adta Salamon Hírámnak évről évre. 1Ki 5:26 Az ÚR tehát bölcsességet adott Salamonnak, ahogyan megígérte neki. Békességben élt Hírám Salamonnal, és szövetséget kötöttek egymással. 1Ki 5:27 Salamon király kényszermunkásokat küldött föl egész Izráelből: harmincezer ember lett kényszermunkás. 1Ki 5:28 Ezeket felváltva küldte a Libánonra, havonként tíz-tízezer embert. Egy hónapig a Libánonon voltak, két hónapig pedig otthon. A kényszermunkások felügyelője Adónirám volt. 1Ki 5:29 Salamonnak volt hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is a hegységben. 1Ki 5:30 Salamon munkavezetőin kívül, akik a munkát irányították, háromezer-háromszáz felügyelője is volt, akik a munkát végeztették a néppel. 1Ki 5:31 A király parancsára nagy és értékes köveket fejtettek, mert faragott kövekből akarták lerakni a templom alapját. 1Ki 5:32 Ezeket Salamon építőmunkásai és Hírám építőmunkásai, meg a gebáliak faragták ki, és elkészítették a gerendákat meg a köveket a templom építéséhez. 1Ki 6:1 Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Salamon már negyedik éve uralkodott Izráelben, a Ziv hónapban, azaz a második hónapban kezdték el építeni az ÚR templomát. 1Ki 6:2 Az a templom, amelyet Salamon király épített az ÚRnak, hatvan könyök hosszú, húsz könyök széles és harminc könyök magas volt. 1Ki 6:3 A templomépület előcsarnoka húsz könyök hosszú volt, a templom szélességének megfelelően, szélessége pedig tíz könyök volt a templom előtt. 1Ki 6:4 Csináltatott a templomra ablakokat is, kőkerettel és ráccsal. 1Ki 6:5 A templom falai körül emeleteket építtetett, körös-körül a templom falai mellett, a szentélynél és a szentek szentjénél is. Körös-körül fülkéket csináltatott. 1Ki 6:6 Az alsó emelet szélessége öt könyök, a középsőnek a szélessége hat könyök, a harmadiknak a szélessége pedig hét könyök volt; a templomot ugyanis kívülről körös-körül lépcsőzetesre építtette, hogy a gerendák ne nyúljanak be a templom falaiba. 1Ki 6:7 Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor. 1Ki 6:8 A középső fülke ajtaja a templom jobb oldalán volt, és csigalépcsőn jártak föl a középsőre, a középsőről pedig a harmadikra. 1Ki 6:9 Amikor bevégezték a templom építését, beburkolták a templomot cédrusgerendákkal és cédrusdeszkákkal. 1Ki 6:10 Megépítették az emeleteket az egész templomhoz, egynek-egynek a magassága öt könyök volt, és cédrusgerendákkal kapcsolták a templomhoz. 1Ki 6:11 Így szólt az ÚR igéje Salamonhoz: 1Ki 6:12 Ezt mondom a templomról, amelyet most építesz: Ha az én rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden parancsolatomat, és azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet, amelyet apádnak, Dávidnak tettem: 1Ki 6:13 Izráel fiai közt lakom, és nem hagyom el népemet, Izráelt. 1Ki 6:14 Salamon befejezte a templom építését. 1Ki 6:15 Beburkolta a templom falait belülről cédrusdeszkával; a templom padlójától egészen a mennyezetig fával burkolta be belül, a templom padlóját pedig ciprusdeszkával borította be. 1Ki 6:16 És építtetett a templom végétől húsz könyöknyire deszkafalat cédrusfából, a padlótól a mennyezetig; ezen belül építtette a legszentebb részt, a szentek szentjét. 1Ki 6:17 Az előtte levő templom, azaz a szentély, negyven könyök volt. 1Ki 6:18 Belülről az egész templom cédrusfából volt, gömb alakú díszeket faragtak rá és virágfüzéreket. Mindez cédrusfa volt, kő nem is volt látható. 1Ki 6:19 A szentek szentjét a templomban legbelül készíttette, hogy ott helyezze el az ÚR szövetségládáját. 1Ki 6:20 A szentek szentje elöl húsz könyök hosszú volt, húsz könyök széles és húsz könyök magas volt; színarannyal vonatta be azt. Az oltárt pedig cédrusfával borította be. 1Ki 6:21 A templom belsejét is színarannyal vonatta be Salamon, és aranyláncokat húzatott ki a szentek szentje elé, amelyet arannyal vonatott be. 1Ki 6:22 Így az egész templomot arannyal vonatta be, végig az egész templomot. A szentek szentjénél levő oltárt is egészen bevonatta arannyal. 1Ki 6:23 Készíttetett a szentek szentjébe két kerúbot, tíz könyök magasságúakat, olajfából. 1Ki 6:24 Az egyik kerúb szárnya is öt könyök, meg a másik kerúb szárnya is öt könyök volt, úgyhogy az egyik szárny vége a másik szárny végétől tíz könyöknyire volt. 1Ki 6:25 A másik kerúb is tíz könyöknyi volt; mindkét kerúbnak ugyanaz volt a mérete és az alakja. 1Ki 6:26 Az egyik kerúb magassága tíz könyök volt, és ugyanannyi volt a másik kerúbé. 1Ki 6:27 A kerúbokat a templom legbelső részébe helyezték. A kiterjesztett szárnyú kerúbok közül az egyiknek a szárnya az egyik falig, a másik kerúb szárnya pedig a másik falig ért, és szárnyuk a templom közepén egymáshoz ért. 1Ki 6:28 A kerúbokat is bevonták arannyal. 1Ki 6:29 A templom egész falára körös-körül, a belső és külső részen egyaránt domborműveket, kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak. 1Ki 6:30 A templom padlóját arannyal vonták be a belső és a külső részben egyaránt. 1Ki 6:31 A szentek szentje bejáratául ajtószárnyakat készítettek olajfából. A szemöldökfák és az ajtófélfák ötszöget alkottak. 1Ki 6:32 Mind a két ajtószárny olajfából volt, domborműveket, kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak rájuk, és bevonták arannyal; a kerúbokat és a pálmákat is befuttatták arannyal. 1Ki 6:33 Ugyanígy készítettek a templom bejáratánál is ajtófélfákat olajfából négyszögű formára. 1Ki 6:34 A két ajtószárny ciprusfából volt. Az egyik ajtó két szárnya is csapon forgott, meg a másik ajtó két szárnya is csapon forgott. 1Ki 6:35 Kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak rájuk, és beborították arannyal, amely még a véseteket is befedte. 1Ki 6:36 Azután megépítették a belső udvart három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából. 1Ki 6:37 A negyedik évben rakták le az ÚR házának alapját, Ziv havában, 1Ki 6:38 és a tizenegyedik esztendőben, a Búl hónapban, azaz a nyolcadik hónapban készült el a templom minden része és minden tartozéka. Hét esztendeig építették. 1Ki 7:1 A maga palotáját tizenhárom évig építette Salamon. Akkor lett kész egészen a palota. 1Ki 7:2 Felépítette tehát a Libánon-erdő palotát: száz könyök volt a hossza, ötven könyök a szélessége, harminc könyök a magassága. Négy sorban cédrusoszlopok voltak, az oszlopokon pedig cédrusgerendák. 1Ki 7:3 Cédrusfa mennyezet volt az oszlopokon levő tartó gerendákon, összesen negyvenöt volt ilyen, soronként tizenöt. 1Ki 7:4 Kerettel ellátott ablakok voltak három sorban, az ablakok egymással szemben voltak három sorban. 1Ki 7:5 Az ajtófélfák meg az ablakkeretek mind négyszögűek voltak. Az ablakok egymással szemben voltak három sorosan. 1Ki 7:6 Azután elkészíttette az oszlopcsarnokot, melynek a hossza ötven könyök, szélessége harminc könyök volt, és ez elé még egy oszlopos csarnokot és egy lépcsőt. 1Ki 7:7 Elkészíttette a tróntermet is, az ítélethozatal csarnokát, hogy ott ítélkezzék; és cédrusfával burkoltatta be a padlótól a mennyezetig. 1Ki 7:8 A saját palotája pedig, amelyben lakott, a hátsó udvarban, a csarnokon belül hasonlóan készült el. Ehhez a csarnokhoz hasonló palotát készíttetett a fáraó leányának is, akit Salamon feleségül vett. 1Ki 7:9 Mindezek bent is, kint is méret szerint kifaragott, fűrésszel kivágott értékes kövekből készültek; az alaptól az oromzatig, kívül is a nagy udvari részen. 1Ki 7:10 A fundamentum is értékes, nagy kövekből készült, tíz könyök és nyolc könyök nagyságú kövekből. 1Ki 7:11 Ezekre méret szerint kifaragott értékes kövek és cédrusfák kerültek. 1Ki 7:12 A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, az ÚR temploma belső udvarához, meg a templom csarnokához hasonlóan. 1Ki 7:13 Ezután Salamon király elhozatta Tíruszból Hírámot. 1Ki 7:14 Ez egy Naftáli törzséből származó özvegyasszony fia volt, az apja azonban tíruszi rézműves volt. Ő teljes bölcsességgel, értelemmel és tudással el tudott készíteni bármilyen rézeszközt. Eljött Salamon királyhoz, és készített mindenféle eszközt. 1Ki 7:15 Formált két rézoszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolc könyök volt, és tizenkét könyök hosszú zsinór érte körül. Ugyanígy a másik oszlopot is. 1Ki 7:16 Majd két oszlopfőt készített, rézből öntve, és az oszlopok tetejére helyezte azokat. Öt könyök magas volt az egyik oszlopfő, és öt könyök magas volt a másik oszlopfő is. 1Ki 7:17 Az oszlopok tetején levő oszlopfőknek hálószerű recézete volt lánc formájú zsinórokkal. Hét volt az egyik oszlopfőn, és hét volt a másik oszlopfőn is. 1Ki 7:18 Azután gránátalmákat készített; két sor volt belőlük mindegyik háló körül, hogy befödje az oszlopfőket, amelyek az oszlopok tetején voltak. Ugyanígy csinált a másik oszlopfőnél is. 1Ki 7:19 A csarnoknál álló oszlopok tetején az oszlopfők liliom alakúak voltak, négy könyök magasságúak. 1Ki 7:20 Oszlopfők voltak tehát a két oszlop tetején; és a kidomborodásuk mentén, a háló fölött kétszáz gránátalma volt több sorban körös-körül, ugyanígy a másik oszlopfőn is. 1Ki 7:21 Azután felállította az oszlopokat a templom csarnoka elé. Felállította a jobb oldali oszlopot, és elnevezte Jákínnak, azután felállította a bal oldali oszlopot, és elnevezte Bóaznak. 1Ki 7:22 Az oszlopok teteje liliom alakú volt. Így fejeződött be az oszlopok elkészítése. 1Ki 7:23 Azután készített egy öntött tengert, amelynek egyik pereme a másik peremétől tíz könyöknyire volt, kör alakú és öt könyök magas volt, és harminc könyök hosszú zsinór érte körül. 1Ki 7:24 A pereme alatt körös-körül gömb alakú díszek voltak, minden könyökre jutott tíz, ezek vették körül a tengert. A gömb alakú díszek két sorban helyezkedtek el, amelyeket az öntvénnyel együtt öntöttek. 1Ki 7:25 A tenger tizenkét bikán volt, három északra, három nyugatra, három délre, három pedig keletre nézett; mindegyiknek a hátsó része befelé volt. 1Ki 7:26 Vastagsága egytenyérnyi volt, pereme pedig olyan, mint a pohár pereme, mint a liliomvirágé. Kétezer bat víz fért bele. 1Ki 7:27 Készített rézből tíz mosdóállványt is, mindegyik állvány négy könyök hosszú, négy könyök széles és három könyök magas volt. 1Ki 7:28 Az állványokat így készítették el: oldallapok voltak rajtuk, és az oldallapok foglalatok között voltak. 1Ki 7:29 A foglalatok között levő oldallapokon oroszlánok, bikák és kerúbok voltak, ugyanígy a foglalatokon is. Az oroszlánok és bikák fölött és alatt pedig koszorúmintázat volt. 1Ki 7:30 Négy rézkereke volt mindegyik állványnak, réztengelyekkel. Az állvány négy sarkán támasztékok voltak; a mosdómedence aljára voltak öntve a támasztékok, mindegyik oldalon koszorúkkal. 1Ki 7:31 A perem a támasztékokon belül fölfelé egy könyök magasan volt, és a perem másfél könyöknyire le volt kerekítve. Domborművek voltak a peremen is; a hozzá tartozó oldallapok pedig négyszögűek voltak, nem gömbölyűek. 1Ki 7:32 A négy kerék az oldallapok alatt volt: a kerekek tengelyei pedig az állványhoz voltak erősítve. Mindegyik kerék másfél könyök magas volt. 1Ki 7:33 A kerekeket úgy készítették, mint a szekérkerekeket szokták, tengelyeiket, abroncsaikat, küllőiket és kerékagyaikat mind úgy öntötték. 1Ki 7:34 Mindegyik állvány négy sarkán négy támaszték volt, ezek a támasztékok az állványból nyúltak ki. 1Ki 7:35 Az állvány tetején félkönyöknyi kerek kiemelkedés volt körös-körül, és az állvány tetején levő tartó karok és oldallapok belőle magából voltak. 1Ki 7:36 A tartó karok felületére és a bordázatokra kerúbokat, oroszlánokat és pálmákat vésetett, és koszorúkat körös-körül, ahogyan a hely engedte. 1Ki 7:37 Így készítette el a tíz állványt, mindegyiket egyformán öntve, egyforma méretűre és egyforma mintázattal. 1Ki 7:38 Azután készített tíz réz mosdómedencét, negyven bat víz fért mindegyik medencébe, és mindegyik medence átmérője négy könyök volt. Mind a tíz állványon volt egy ilyen mosdómedence. 1Ki 7:39 Öt állványt a templom jobb oldalára, ötöt pedig a templom bal oldalára helyezett el. A tengert pedig a templom jobb oldalán, délkelet felől helyezte el. 1Ki 7:40 Készített azután Hírám üstöket, lapátokat és hintőedényeket. Ezzel bevégezte Hírám az egész munkát, amit az ÚR házához kellett készítenie Salamon király megbízásából: 1Ki 7:41 a két oszlopot és a két kerek oszlopfőt, amelyek az oszlopok tetején voltak, a két hálót az oszlopok tetején levő két kerek oszlopfő beborítására, 1Ki 7:42 meg négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát egy-egy hálóra, az oszlopokon levő két kerek oszlopfő beborítására; 1Ki 7:43 a tíz állványt és az állványokra tíz mosdómedencét; 1Ki 7:44 egy tengert, meg tizenkét bikát a tenger alá; 1Ki 7:45 továbbá fazekakat, lapátokat, hintőedényeket és mindazt a fölszerelést, amit az ÚR háza számára Salamon király megbízásából fényesre csiszolt rézből kellett elkészítenie Hírámnak. 1Ki 7:46 A Jordán környékén öntette ezeket a király földbe vájt formákban, Szukkót és Cáretán között. 1Ki 7:47 Ezt az egész fölszerelést Salamon méretlenül hagyta a réz roppant bősége miatt. 1Ki 7:48 Elkészíttette Salamon a többi fölszerelést is az ÚR házához: az aranyoltárt, az aranyasztalt, amelyen a szent kenyerek voltak; 1Ki 7:49 a lámpatartókat színaranyból a szentek szentje elé, ötöt jobbról, ötöt balról; a virágokat, a mécseseket és a koppantókat is aranyból; 1Ki 7:50 a tálakat, késeket, hintőedényeket, kanalakat és szenesserpenyőket színaranyból; a sarokpántokat a templom belsejében, a szentek szentjébe vezető ajtókhoz és a templom szentélyébe vezető ajtókhoz aranyból. 1Ki 7:51 Amikor befejezték mindazt a munkát, amit Salamon király végeztetett az ÚR háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda ajándékul, és elhelyezte az ÚR házának a kincsei közé. 1Ki 8:1 Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel fiainak családfőit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elvigyék az ÚR szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból. 1Ki 8:2 Összegyülekeztek tehát Salamon királyhoz mindezek az izráeli férfiak Étánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. 1Ki 8:3 Amikor Izráel vénei mind megérkeztek, a papok fölemelték a ládát, 1Ki 8:4 és fölvitték az ÚR ládáját meg a kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták vitték azokat. 1Ki 8:5 Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent nála, ott volt vele együtt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett. 1Ki 8:6 Azután bevitték a papok az ÚR szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. 1Ki 8:7 A kerúbok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait. 1Ki 8:8 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a rudak végei láthatók voltak a szentek szentje előtt levő szentélyből, de kívülről nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is. 1Ki 8:9 Nem volt a ládában más, csak a két kőtábla, amelyeket Mózes helyezett bele a Hóreben, amikor az ÚR szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kivonult Egyiptom földjéről. 1Ki 8:10 Amikor a papok kijöttek a szentélyből, felhő töltötte be az ÚR házát, 1Ki 8:11 úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát. 1Ki 8:12 Akkor ezt mondta Salamon: Az ÚR mondta, hogy homályban kíván lakni. 1Ki 8:13 Örömmel építettem neked lakásul házat, maradandót, örök lakóhelyül. 1Ki 8:14 Azután megfordult a király és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt. 1Ki 8:15 Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: 1Ki 8:16 Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam várost Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, és ott legyen az én nevem. Dávidot azonban kiválasztottam, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legye 1Ki 8:17 De amikor apám, Dávid házat akart építeni Izráel Istene, az ÚR nevének tiszteletére, 1Ki 8:18 akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az ÚR: Azzal, hogy házat akartál építeni az én nevem tiszteletére, jót akartál. 1Ki 8:19 De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. 1Ki 8:20 Az ÚR beteljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor én apámnak, Dávidnak a helyére léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az ÚR, fölépítettem ezt a házat, Izráel Istene, az ÚR nevének tiszteletére. 1Ki 8:21 És helyet készítettem ott a ládának, abban van az ÚR szövetsége, amelyet őseinkkel kötött, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről. 1Ki 8:22 Azután odaállt Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé, 1Ki 8:23 és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. 1Ki 8:24 Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. 1Ki 8:25 Most azért, URam, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, aki Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem járnak, ahogyan előttem jártál te is. 1Ki 8:26 Most azért Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél! 1Ki 8:27 De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! 1Ki 8:28 Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma szolgád imádkozik színed előtt. 1Ki 8:29 Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad: Ott lesz az én nevem! Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik! 1Ki 8:30 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor ezen a helyen imádkoznak. Hallgasd meg lakóhelyeden, a mennyben, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik! 1Ki 8:31 Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerítik, hogy esküt tegyen, ő pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, 1Ki 8:32 te halld meg a mennyből, és tégy igazságot szolgáid ügyében: bizonyítsd rá a bűnösre bűnösségét, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be igazságát, és bánj vele igazsága szerint! 1Ki 8:33 Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután hozzád tér, vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög ebben a házban, 1Ki 8:34 te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet őseinek adtál! 1Ki 8:35 Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket, 1Ki 8:36 te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül! 1Ki 8:37 Ha majd éhínség lesz az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség lesz, 1Ki 8:38 akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás és kiterjeszti a kezét e ház felé, 1Ki 8:39 te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét, 1Ki 8:40 hogy féljenek téged egész életükben, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál. 1Ki 8:41 Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nevedért, 1Ki 8:42 mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról, ha eljön és imádkozik ebben a házban, 1Ki 8:43 te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem. 1Ki 8:44 Ha majd néped hadba vonul ellensége ellen, olyan úton, amelyen te küldöd, és imádkozik az ÚRhoz, e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, 1Ki 8:45 te hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! 1Ki 8:46 Ha majd vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, és azok fogságba hurcolják őket az ellenség földjére, messzire vagy közelre, 1Ki 8:47 de aztán szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek és így könyörögnek hozzád azoknak a földjén, akik fogságba vitték őket: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk! - 1Ki 8:48 ha tehát teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, 1Ki 8:49 te hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket lakóhelyedről, a mennyből és pártold ügyüket! 1Ki 8:50 Bocsásd meg népednek, amit ellened vétettek, és minden hűtlenségüket, amiben hűtlenek voltak hozzád, és tedd irgalmassá hozzájuk azokat, akik fogságba viszik őket, hogy irgalmazzanak nekik. 1Ki 8:51 Hiszen a te néped és a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskohóból. 1Ki 8:52 Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak! 1Ki 8:53 Mert te választottad őket külön örökségedül a föld valamennyi népe közül, ahogyan megmondottad szolgád, Mózes által, amikor kihoztad őseinket Egyiptomból, Uram, ó URam! 1Ki 8:54 Amikor Salamon befejezte ezt az egész imádságot és könyörgést, amellyel imádkozott az ÚRhoz, fölkelt az ÚR oltára elől, ahol térdelt, és kezét az ég felé terjesztette. 1Ki 8:55 Fölállt tehát, és fennhangon így áldotta meg Izráel egész gyülekezetét: 1Ki 8:56 Áldott az ÚR, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által. 1Ki 8:57 Legyen velünk Istenünk, az ÚR, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! 1Ki 8:58 Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, amelyeket őseinknek parancsolt. 1Ki 8:59 Ezek a szavak pedig, amelyekkel könyörögtem az ÚR színe előtt, legyenek éjjel-nappal Istenünk, az ÚR előtt, hogy pártolja szolgája ügyét és népének, Izráelnek az ügyét szüntelen. 1Ki 8:60 Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az ÚR az Isten, nincs más. 1Ki 8:61 Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az ÚRé, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait, úgy mint ma! 1Ki 8:62 Azután a király és vele együtt az egész Izráel áldozatot mutatott be az ÚRnak. 1Ki 8:63 Salamon békeáldozatot mutatott be: huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az ÚRnak. Így avatta fel az ÚR házát a király Izráel fiaival együtt. 1Ki 8:64 Ugyanazon a napon szentelte fel a király az udvar középső részét, az ÚR háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatot, az ételáldozatot és a békeáldozat kövérjét. Az ÚR színe előtt álló rézoltár ugyanis kicsi volt ahhoz, hogy ráférjen az égőáldozat, az ételáldozat és a békeáldozat kövérje. 1Ki 8:65 Így ünnepelt akkor Salamon egész Izráellel együtt. Sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig Istenünknek, az ÚRnak a színe elé hét napra meg hét napra, azaz tizennégy napra. 1Ki 8:66 A nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Azok áldották a királyt, és hazamentek örvendezve és vidám szívvel azért, mert sok jót tett az ÚR szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel. 1Ki 9:1 Amikor Salamon befejezte az ÚR templomának és a királyi palotának az építését és mindazt, amit még Salamon kívánt és meg akart csináltatni, 1Ki 9:2 akkor megjelent az ÚR Salamonnak másodszor is, úgy, ahogyan Gibeónban megjelent neki. 1Ki 9:3 Ezt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor. 1Ki 9:4 És ha te előttem jársz, ahogyan járt apád, Dávid is, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és végzéseimet, 1Ki 9:5 akkor állandóvá teszem királyi trónodat Izráelben örökké, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak: Nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról. 1Ki 9:6 Ha azonban konokul elfordultok tőlem, ti és utódaitok, és nem tartjátok meg parancsolataimat és végzéseimet, amelyeket elétek tártam, hanem más isteneket fogtok tisztelni, és azokat imádjátok, 1Ki 9:7 akkor kiirtom Izráelt arról a földről, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, Izráel pedig példabeszéd és gúny tárgyává lesz minden nép előtt. 1Ki 9:8 És bármilyen felséges is ez a templom, mégis aki csak elmegy majd mellette, elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi: Miért bánt így az ÚR ezzel az országgal és ezzel a templommal? 1Ki 9:9 És ezt fogják rá felelni: Azért, mert elhagyták az URat, az ő Istenüket, aki őseiket kihozta Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk az ÚR mindezt a veszedelmet. 1Ki 9:10 Annak a húsz esztendőnek az eltelte után, ameddig Salamon ezt a két házat, az ÚR templomát és a királyi palotát fölépítette, 1Ki 9:11 mialatt Hírám, Tírusz királya annyi cédrusfát, ciprusfát és aranyat szállított Salamonnak, amennyit csak kívánt, Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén. 1Ki 9:12 Amikor azonban Hírám elment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Salamon adott neki, nem volt megelégedve velük. 1Ki 9:13 Ezért azt mondta: Miféle városokat adtál nekem, atyámfia?! Ezért nevezik azokat Kábúl földjének mindmáig. 1Ki 9:14 Pedig Hírám százhúsz talentum aranyat küldött a királynak. 1Ki 9:15 Ilyen kényszermunkát vetett ki Salamon király, hogy megépíthesse az ÚR templomát és a maga palotáját, meg Millót és Jeruzsálem várfalát, továbbá Hácórt, Megiddót és Gézert. 1Ki 9:16 Fölvonult ugyanis a fáraó, Egyiptom királya, elfoglalta és fölperzselte Gézert, a városban lakó kánaániakat pedig legyilkolta, majd leányának, Salamon feleségének adta nászajándékul. 1Ki 9:17 Ezért építette föl Salamon Gézert, továbbá Alsó-Béthórónt, 1Ki 9:18 Baalátot és Tadmórt az ország puszta részén. 1Ki 9:19 Az összes raktárvárosokat, amelyek Salamonéi voltak, a harci kocsik városait, meg a lovasok városait, és amit csak építeni kívánt Salamon Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén. 1Ki 9:20 Az emóriak, hettiták, perizziek, hivviek, jebúsziak közül megmaradt egész népet, akik nem Izráel fiai közül valók voltak, 1Ki 9:21 meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem tudták kiirtani őket Izráel fiai, kényszermunkásokká tette Salamon; még ma is azok. 1Ki 9:22 Izráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Salamon szolgálatra, mert ezek harcosok voltak, udvari emberei, vezérei, tisztjei, meg harci kocsijainak és lovasainak a parancsnokai. 1Ki 9:23 Azok a munkavezetők, akik Salamon munkáit irányították, ötszázötvenen voltak; ők végeztették a munkát a néppel. 1Ki 9:24 Amikor a fáraó leánya fölment Dávid városából abba a palotába, amelyet Salamon épített neki, akkor építette meg Millót is. 1Ki 9:25 Salamon évenként háromszor mutatott be égőáldozatokat és békeáldozatokat azon az oltáron, amelyet az ÚRnak építtetett, és azon füstölögtetett az ÚR színe előtt, miután befejezte a templomépítést. 1Ki 9:26 Hajókat is csináltatott Salamon király Ecjón-Geberben, amely Élót mellett a Vörös-tenger partján, Edóm földjén van. 1Ki 9:27 És elküldte Hírám a hajókon Salamon szolgáival együtt a maga szolgáit, akik hajósok voltak, és ismerték a tengert. 1Ki 9:28 Eljutottak Ófirba; hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, és Salamon királynak vitték. 1Ki 10:1 Sába királynője hallotta a hírét Salamonnak és az ÚR nevének, azért eljött, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel. 1Ki 10:2 Megérkezett Jeruzsálembe igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hoztak. Elment Salamonhoz, és beszélt vele mindenről, amit kigondolt. 1Ki 10:3 De Salamon megfelelt minden szavára, és nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre a király ne tudott volna megfelelni. 1Ki 10:4 Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, 1Ki 10:5 az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, pohárnokait, valamint égőáldozatát, amelyet az ÚR házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, 1Ki 10:6 és ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, 1Ki 10:7 de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem mondták el. Bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azt a hírt, amelyet hallottam. 1Ki 10:8 Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat. 1Ki 10:9 Áldott legyen Istened, az ÚR, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az ÚR szereti Izráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass. 1Ki 10:10 Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat, igen sok balzsamot és drágakövet. Soha sem hoztak annyi balzsamot, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak. 1Ki 10:11 Hírám hajói, amelyek aranyat hoztak Ófirból, igen sok ébenfát meg drágakövet is hoztak Ófirból. 1Ki 10:12 A király az ébenfából oszlopokat készíttetett az ÚR templomába és a királyi palotába, az énekeseknek pedig citerákat és lantokat. Sohasem hoztak olyan ébenfát, nem is láttak olyant a mai napig sem. 1Ki 10:13 Salamon király is adott Sába királynőjének mindent, ami megtetszett neki, és amit csak kért, még azon kívül, amit Salamon királyi módon ajándékozott neki. Azután visszatért országába szolgáival együtt. 1Ki 10:14 Annak az aranynak a súlya, amely Salamonhoz egy évben befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt, 1Ki 10:15 azon kívül, ami az árusoktól és a kereskedők jövedelméből, valamint az arab királyoktól és a birodalom helytartóitól befolyt. 1Ki 10:16 Csináltatott Salamon király kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból; mindegyik hosszú pajzshoz hatszáz sekel aranyat használtak fel. 1Ki 10:17 Továbbá háromszáz kerek pajzsot vert aranyból; mindegyik kerek pajzshoz három mina aranyat használtak fel. Ezeket a király a Libánon-erdő palotában helyezte el. 1Ki 10:18 Csináltatott a király egy nagy elefántcsont trónt, és bevonatta színarannyal. 1Ki 10:19 Hat lépcsője volt a trónnak. A trón teteje hátul kerek volt, az ülőhely két oldalán karjai voltak, és két oroszlánalak állt a karoknál. 1Ki 10:20 Tizenkét oroszlánalak állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem csináltak ilyet egyetlen országban sem. 1Ki 10:21 Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt, nem ezüstből, mert azt semmire sem becsülték Salamon idejében. 1Ki 10:22 Mert a király Tarsis-hajói a tengeren Hírám hajóival jártak. Háromévenként egyszer érkeztek vissza a Tarsis-hajók, és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat. 1Ki 10:23 Salamon király nagyobb volt a föld minden királyánál gazdagságban és bölcsességben. 1Ki 10:24 Az egész földről igyekeztek Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe. 1Ki 10:25 És mindenki hozott ajándékot: ezüst- és aranytárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot meg lovakat és öszvéreket. Így volt ez évről évre. 1Ki 10:26 Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba, meg a király mellé, Jeruzsálembe rendelte. 1Ki 10:27 A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi a vadfügefa az alföldön. 1Ki 10:28 Salamonnak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat, a király kereskedői szerezték Kevéből megszabott áron: 1Ki 10:29 egy hadi szekeret hatszáz ezüstért hoztak el Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak az ő közvetítésükkel szállították tovább ezeket a hettita királyoknak és az arám királyoknak. 1Ki 11:1 Salamon király sok idegen asszonyt szeretett a fáraó leányán kívül, móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat, 1Ki 11:2 olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az ÚR Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel. 1Ki 11:3 Volt neki hétszáz főrangú és háromszáz másodrangú felesége. Feleségei elhajlították a szívét. 1Ki 11:4 Így történt, hogy Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. 1Ki 11:5 Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak bálványát követte. 1Ki 11:6 Így olyan dolgot tett Salamon, amit rossznak lát az ÚR, és nem követte olyan tökéletesen az URat, mint apja, Dávid. 1Ki 11:7 Akkor épített Salamon áldozóhalmot a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen Kemósnak, a móábiak bálványának és Moloknak, az ammóniak bálványának. 1Ki 11:8 Így tett Salamon a többi idegen asszonya kedvéért is, akik a maguk isteneinek tömjéneztek és áldoztak. 1Ki 11:9 Megharagudott azért az ÚR Salamonra, mivel elhajolt szíve az ÚRtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, 1Ki 11:10 és erre nézve azt parancsolta neki, hogy ne kövessen más isteneket; de ő nem tartotta meg, amit az ÚR parancsolt. 1Ki 11:11 Akkor ezt mondta az ÚR Salamonnak: Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a szolgádnak adom. 1Ki 11:12 De apádért, Dávidért nem a te napjaidban teszem ezt. A fiad kezéből fogom kiszakítani. 1Ki 11:13 És nem az egész országot szakítom ki. Egy törzset adok a fiadnak szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam. 1Ki 11:14 Azután ellenfelet támasztott az ÚR Salamonnak, az edómi Hadadot, aki királyi ivadék volt Edómban. 1Ki 11:15 Amikor Dávid megtámadta Edómot, Jóáb hadseregparancsnok fölment, hogy eltemesse az elesetteket, és levágott minden Edómban található férfit. 1Ki 11:16 Hat hónapig maradt ott Jóáb az egész Izráellel, míg ki nem irtott minden Edómban található férfit. 1Ki 11:17 Akkor menekült el Hadad néhány edómi férfival együtt, akik apjának a szolgái voltak, és Egyiptomba mentek. Hadad akkor még kisfiú volt. 1Ki 11:18 Elindultak Midjánból és Páránba jutottak; Páránból is vittek magukkal férfiakat, és elmentek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Ő házat adott neki, gondoskodott az ellátásáról, és földet is adott neki. 1Ki 11:19 Hadad nagy jóindulatra talált a fáraónál, aki hozzáadta feleségének, Tahpenész királynénak a húgát. 1Ki 11:20 Tahpenész húga szülte neki fiát, Genubatot. Tahpenész a fáraó palotájában választotta el, és Genubat ott maradt a fáraó palotájában, a fáraó fiai között. 1Ki 11:21 Amikor Hadad meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid őseihez tért pihenni, és hogy meghalt Jóáb hadseregparancsnok is, így szólt Hadad a fáraóhoz: Bocsáss el engem, hadd menjek el a hazámba! 1Ki 11:22 A fáraó ezt mondta neki: Mi hiányzik itt neked, hogy most a hazádba akarsz menni? Ő ezt felelte: Semmi, de azért mégis bocsáss el engem! 1Ki 11:23 Támasztott Isten másik ellenfelet is, Rezónt, Eljádá fiát, aki urától, Hadadezertől, Cóbá királyától menekült el. 1Ki 11:24 Ez férfiakat gyűjtött maga mellé, és egy rablócsapat vezére lett. De amikor Dávid öldökölni kezdte őket, Rezón Damaszkuszba ment, ott letelepedett, majd király lett Damaszkuszban. 1Ki 11:25 Ellenfele volt Izráelnek Salamon egész életében, és olyan veszedelmet okozott, mint Hadad. Megvetette Izráelt, és Arámban uralkodott. 1Ki 11:26 Jeroboám, az efrátai Nebát fia, Cerédából, Salamon szolgája, akinek egy özvegyasszony volt az anyja, név szerint Cerúá, föllázadt a király ellen. 1Ki 11:27 Az pedig, hogy föllázadt a király ellen, így történt: Salamon megépíttette Millót, és berakatta apja, Dávid városának a réseit. 1Ki 11:28 Ez a férfi, Jeroboám, derék ember volt. Amikor Salamon látta, hogy ez a fiatalember jól végzi munkáját, az összes robotmunkák felügyelőjévé tette a József házában. 1Ki 11:29 Abban az időben Jeroboám elment Jeruzsálemből, és útközben találkozott a sílói Ahijjá prófétával, aki egy új köpenybe volt burkolózva. Csak ők ketten voltak a mezőn. 1Ki 11:30 Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt, tizenkét részre hasította, 1Ki 11:31 és ezt mondta Jeroboámnak: Végy magadnak tíz részt, mert ezt mondotta az ÚR, Izráel Istene: Én kiszakítom az országot Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok. 1Ki 11:32 Egy törzs azonban az övé marad szolgámért, Dávidért és Jeruzsálem városáért, amelyet kiválasztottam Izráel összes törzse közül. 1Ki 11:33 Azért lesz ez, mert elhagyott engem, és Astóretet, Szidón istenét, Kemóst, a móábiak istenét és Milkómot, az ammóniak istenét imádta; nem az én utaimon járt, rendelkezéseimet és végzéseimet, amelyeket én helyesnek látok, nem hajtotta végre úgy, ahogyan apja, Dávid. 1Ki 11:34 De nem veszem ki a kezéből az egész országot. Megtartom őt fejedelemnek egész életében szolgámért, Dávidért, akit kiválasztottam, és aki megőrizte parancsolataimat és rendelkezéseimet. 1Ki 11:35 Fiának a kezéből veszem ki az országot, és tíz törzset neked adok. 1Ki 11:36 Csak egy törzset adok fiának, hogy maradjon előttem mindenkor mécsese szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam magamnak, hogy ott legyen a nevem. 1Ki 11:37 Téged pedig fölemellek, és uralkodni fogsz mindenen, amit megkívánsz. Te leszel Izráel királya! 1Ki 11:38 És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, ha az én utamon jársz, és azt teszed, amit én helyesnek látok, és ha megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan tette azt szolgám, Dávid, akkor veled leszek, és építek neked maradandó házat, amilyet Dávidnak építettem, és neked adom Izráelt. 1Ki 11:39 Így alázom meg Dávid utódait, bár nem örökre. 1Ki 11:40 Salamon meg akarta öletni Jeroboámot, Jeroboám azonban útra kelt, és Egyiptomba menekült Sisákhoz, Egyiptom királyához. Ott is maradt Egyiptomban Salamon haláláig. 1Ki 11:41 Salamon történetének a többi része, mindaz, amit véghezvitt, továbbá a bölcsessége, meg van írva Salamon történetének a könyvében. 1Ki 11:42 Az az idő, ameddig Salamon Jeruzsálemben egész Izráelen uralkodott, negyven esztendő volt. 1Ki 11:43 Azután Salamon pihenni tért őseihez, és eltemették apjának, Dávidnak a városában. Utána fia, Roboám lett a király. 1Ki 12:1 Roboám elment Sikembe, mert Sikembe ment egész Izráel, hogy királlyá tegye őt. 1Ki 12:2 Meghallotta ezt Jeroboám, Nebát fia, amikor még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. Jeroboám tehát Egyiptomban tartózkodott, 1Ki 12:3 de érte küldtek és hazahívták őt. Jeroboám Izráel egész gyülekezetével együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz: 1Ki 12:4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked. 1Ki 12:5 Ő így felelt nekik: Menjetek el három napra, azután térjetek vissza hozzám. A nép tehát elment. 1Ki 12:6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? 1Ki 12:7 Azok így szóltak hozzá: Ha te most kedvezel ennek a népnek, és engedsz nekik, ha válaszodban jóságos szavakkal szólsz hozzájuk, akkor mindig a szolgáid lesznek. 1Ki 12:8 De ő nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő szolgálatára álltak. 1Ki 12:9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk?! 1Ki 12:10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd ennek a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Így beszélj velük: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál. 1Ki 12:11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani! 1Ki 12:12 Harmadnapra elment Jeroboám az egész néppel Roboámhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek vissza hozzá harmadnapra. 1Ki 12:13 De a király keményen válaszolt a népnek. Nem fogadta meg azt a tanácsot, amit a vének adtak neki, 1Ki 12:14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani. 1Ki 12:15 Nem hallgatott a király a népre, mert az ÚR rendelte így, hogy beteljesítse azt az igét, amelyet a silói Ahijjá által mondott az ÚR Jeroboámnak, Nebát fiának. 1Ki 12:16 Amikor látta az egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így válaszoltak a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával! Izráel tehát hazament, 1Ki 12:17 Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak. 1Ki 12:18 Roboám király ugyan kiküldte Adórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de megkövezte őt az egész Izráel, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült. 1Ki 12:19 Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is. 1Ki 12:20 Amikor meghallotta az egész Izráel, hogy visszatért Jeroboám, érte küldtek, a közösség elé hívták, és egész Izráel királyává tették. Nem maradt Dávid háza mögött más, csak Júda törzse. 1Ki 12:21 Miután Roboám visszaérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel házát, és visszaszerezzék az országot Roboámnak, Salamon fiának. 1Ki 12:22 De így szólt az Isten igéje Semajához, az Isten emberéhez: 1Ki 12:23 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és Júda meg Benjámin egész házának, a megmaradt népnek: 1Ki 12:24 Így szól az ÚR: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel, Izráel fiaival! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is az ÚR szavára, és hazatértek az ÚR szava szerint. 1Ki 12:25 Jeroboám kiépítette az Efraim hegységében levő Sikemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan, és kiépítette Penúélt. 1Ki 12:26 Eközben Jeroboám így gondolkozott: Hátha visszakerül a királyság Dávid házához! 1Ki 12:27 Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az ÚR házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajol, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához. 1Ki 12:28 Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból! 1Ki 12:29 Az egyiket elhelyezte Bételbe, a másikat pedig Dánba vitette. 1Ki 12:30 De ez a dolog vétekre vezetett, mert a nép eljárt az egyikhez Bételbe, a másikhoz pedig Dánba. 1Ki 12:31 Azután templomokat is készíttetett az áldozóhalmokon, és papokat rendelt a nép köréből, akik nem a Lévi fiai közül valók voltak. 1Ki 12:32 Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az oltáron. Ugyanígy járt el Bételben is: áldozatot mutatott be a borjúknak, amelyeket készíttetett. Bételben is papokat rendelt az áldozóhalmokra, amelyeket berendezett. 1Ki 12:33 A Bételben csináltatott oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján; abban a hónapban, amelyben önkényesen rendelt el egy ünnepet Izráel fiai számára. Áldozott az oltáron és tömjénezett. 1Ki 13:1 De amikor Jeroboám az oltárnál állott és tömjénezett, Júdából Isten embere érkezett Bételbe az ÚR parancsára, 1Ki 13:2 és azt hirdette az ÚR parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól az ÚR: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad! 1Ki 13:3 Még azon a napon csodát is tett, és ezt mondta: Ez a csoda annak a bizonyítéka, hogy az ÚR szólott: Íme, ez az oltár meghasad és kiömlik a rajta levő hamu. 1Ki 13:4 Amikor a király meghallotta Isten emberének a beszédét, amelyet a bételi oltárról hirdetett, kinyújtotta a kezét Jeroboám az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el őt! De megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta azt visszahúzni. 1Ki 13:5 Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet az Isten embere tett az ÚR parancsára. 1Ki 13:6 Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta az Isten emberének: Engeszteld ki istenedet, az URat, és imádkozzál értem, hogy visszahúzhassam a kezem! És Isten embere kiengesztelte az URat, a király pedig vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt volt. 1Ki 13:7 Azután a király így szólt az Isten emberéhez: Jöjj velem haza, egyél valamit, és ajándékot adok neked. 1Ki 13:8 De Isten embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet. 1Ki 13:9 Mert ilyen parancsot adott nekem az ÚR: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél! 1Ki 13:10 Ezért más úton távozott el; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett. 1Ki 13:11 Lakott azonban Bételben egy öreg próféta, akihez elmentek a fiai, és elmondtak neki mindent, amit Isten embere tett aznap Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. Elbeszélték ezeket apjuknak, 1Ki 13:12 apjuk pedig megkérdezte tőlük: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták neki, hogy melyik úton ment el az Isten embere, aki Júdából jött. 1Ki 13:13 Akkor ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl a szamaramat! Azok fölnyergelték a szamarát, ő pedig elnyargalt rajta. 1Ki 13:14 Elment az Isten embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt kérdezte tőle: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok. 1Ki 13:15 Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret. 1Ki 13:16 De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád. Ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet veled. 1Ki 13:17 Mert ilyen parancsot kaptam az ÚRtól: Ne egyél ott kenyeret, és ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy. 1Ki 13:18 De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az ÚR parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék. Így hazudott neki. 1Ki 13:19 Az pedig visszatért vele, evett kenyeret, és ivott vizet annak a házában. 1Ki 13:20 Még az asztalnál ültek, amikor az ÚR igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt, 1Ki 13:21 és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Így szól az ÚR: Mivel ellene szegültél az ÚR szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az ÚR adott neked, 1Ki 13:22 hanem visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet ittál azon a helyen, amelyről meghagyta neked, hogy ott ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet, ezért holttested nem jut őseid sírjába! 1Ki 13:23 Miután evett és ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta őt. 1Ki 13:24 És elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt. 1Ki 13:25 Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet meg az oroszlánt is, amint a holttest mellett állt. Bementek a városba, ahol az öreg próféta lakott, és elbeszélték ezt. 1Ki 13:26 Amikor meghallotta ezt az öreg próféta, aki visszahozta az útról, így szólt: Az Isten embere ez. Ellene szegült az ÚR szavának, ezért az ÚR prédául adta egy oroszlánnak; az rátört és megölte. Így vált valóra az ÚR szava, amelyet megmondott neki. 1Ki 13:27 Azután így szólt fiaihoz: Nyergeljétek föl a szamaramat! Föl is nyergelték, 1Ki 13:28 ő pedig elment, és megtalálta az úton heverő holttestet meg a szamarat és az oroszlánt, amint ott álltak a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét. 1Ki 13:29 A próféta fölemelte az Isten emberének a holttestét, rátette a szamárra, és visszavitte. Bement a városba az öreg próféta, hogy elsirassa és eltemesse. 1Ki 13:30 Holttestét a saját sírjába helyezte, és így siratták el: Jaj, testvérem! 1Ki 13:31 Miután eltemette, ezt mondta fiainak: Ha meghalok, engem is ebbe a sírba temessetek, ahová az Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek az én csontjaimat is! 1Ki 13:32 Mert bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett az ÚR parancsára a bételi oltárról és az áldozóhalmok templomairól Samária városaiban. 1Ki 13:33 De ez után az esemény után sem tért meg gonosz útjáról Jeroboám, hanem továbbra is rendelt papokat a nép köréből az áldozóhalmokra, és akinek ez tetszett, azt beiktatta, hogy az áldozóhalmok papja legyen. 1Ki 13:34 Ez a dolog volt Jeroboám házának a vétke, emiatt irtották ki a föld színéről és emiatt semmisítették meg. 1Ki 14:1 Abban az időben megbetegedett Abijjá, Jeroboám fia. 1Ki 14:2 Ekkor Jeroboám ezt mondta a feleségének: Készülj fel, öltözz álruhába, hogy ne tudják meg, hogy te vagy Jeroboám felesége. Menj el Silóba, mert ott van Ahijjá próféta, aki megmondta nekem, hogy ennek a népnek a királya leszek. 1Ki 14:3 Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet, úgy menj el hozzá; ő majd megmondja neked, mi történik a fiúval. 1Ki 14:4 Jeroboám felesége így is tett: felkészült, elment Silóba, és bement Ahijjá házába. Ahijjá azonban már nem látott, mert az öregség miatt hályog támadt a szemén. 1Ki 14:5 De az ÚR ezt mondta Ahijjának: Jeroboám felesége eljön hozzád, hogy kijelentést kérjen tőled beteg fia dolgában. Te majd így meg így beszélj hozzá, ha megérkezik, mert idegennek tetteti magát. 1Ki 14:6 Amikor Ahijjá meghallotta az ajtajához érkező asszony lépteinek a neszét, így szólt: Jöjj be, Jeroboám felesége! Miért tetteted magad idegennek? Nehéz küldetésem van hozzád. 1Ki 14:7 Menj és mondd meg Jeroboámnak, hogy ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kiemeltelek a nép közül, és népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek. 1Ki 14:8 Elszakítottam ezt az országot Dávid házától, és neked adtam. Te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsolataimat, és teljes szívből követett engem, és csak azt tette, amit én helyesnek látok. 1Ki 14:9 Rosszabbat tettél mindazoknál, akik előtted voltak, mert arra vetemedtél, hogy más isteneket csinálj magadnak: öntött bálványokat az én bosszantásomra, nekem pedig hátat fordítottál. 1Ki 14:10 Ezért én veszedelmet hozok Jeroboám házára, és kiirtom Izráelből Jeroboám férfi utódait, apraját-nagyját, és teljesen kisöpröm Jeroboám háza népét úgy, ahogyan a szemetet kisöprik. 1Ki 14:11 Aki Jeroboám hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg, mert így mondta meg az ÚR! 1Ki 14:12 Te pedig készülj, menj haza, mire belépsz a városba, meghal a gyermek. 1Ki 14:13 Egész Izráel elsiratja, és eltemetik. Jeroboám hozzátartozói közül csak őt teszik sírba, mert Jeroboám háza népéből csak benne talált valami jót az ÚR, Izráel Istene. 1Ki 14:14 Támaszt majd az ÚR egy királyt Izráelben, aki kiirtja Jeroboám háza népét egy napon. És még más is következik: 1Ki 14:15 Megveri az ÚR Izráelt, és ingadozni fog, mint a nád a vízben. Kitépi majd Izráelt ebből a jó földből, amelyet őseiknek adott, és elszórja őket az Eufráteszen túlra, mivel bálványoszlopokat csináltak az ÚR bosszantására. 1Ki 14:16 És kiszolgáltatja Izráelt a vétkek miatt, amelyeket Jeroboám elkövetett, és amelyekkel Izráelt is vétekbe vitte. 1Ki 14:17 Akkor Jeroboám felesége elindult, és hazament Tircába. Amint belépett a ház küszöbén, meghalt a fia. 1Ki 14:18 Eltemették őt, és elsiratta egész Izráel az ÚR szava szerint, amelyet kijelentett szolgája, Ahijjá próféta által. 1Ki 14:19 Jeroboám egyéb dolgai, hogy hogyan hadakozott és hogyan uralkodott, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 1Ki 14:20 Jeroboám uralkodásának az ideje huszonkét esztendő volt. Azután pihenni tért őseihez, és helyette fia, Nádáb lett a király. 1Ki 14:21 Roboám, Salamon fia Júdában uralkodott. Negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet kiválasztott az ÚR Izráel összes törzse közül, hogy ott legyen a neve. Anyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt. 1Ki 14:22 De a júdaiak is azt tették, amit rossznak lát az ÚR, és még sokkal jobban felingerelték őt vétkeikkel, amelyeket elkövettek, mint őseik a maguk tetteivel. 1Ki 14:23 Ők is építettek áldozóhalmokat, szent oszlopokat és szent fákat minden magas halmon és minden bujazöld fa alatt. 1Ki 14:24 Még férfiparáznák is voltak az országban. Elkövették azoknak a népeknek minden utálatosságát, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. 1Ki 14:25 Roboám uralkodásának ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen. 1Ki 14:26 Elvitte az ÚR templomának a kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is mind elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. 1Ki 14:27 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. 1Ki 14:28 Valahányszor bement a király az ÚR templomába, bevitték azokat a testőrök, majd visszavitték a testőrök őrszobájába. 1Ki 14:29 Roboám egyéb dolgai, minden tette meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 1Ki 14:30 Állandó háborúskodás folyt Roboám és Jeroboám közt. 1Ki 14:31 Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Anyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt. Utána a fia, Abijjá lett a király. 1Ki 15:1 Jeroboám királynak, Nebát fiának a tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. 1Ki 15:2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abisálóm leánya. 1Ki 15:3 Folytatta apjának a vétkeit, amiket az őelőtte elkövetett, és szíve nem volt olyan teljesen Istené, az ÚRé, mint ősének, Dávidnak a szíve. 1Ki 15:4 Csak Dávidért adott neki Istene, az ÚR mécsest Jeruzsálemben, amikor fiában utódot támasztott, és megtartotta Jeruzsálemet. 1Ki 15:5 Dávid ugyanis azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, és egész életén át semmiben sem tért el attól, amit parancsolt neki, kivéve a hettita Úriás esetét. 1Ki 15:6 A Jeroboám és Roboám közt folyt háború tovább tartott Abijjá életében is. 1Ki 15:7 Abijjá egyéb dolgai és minden tette meg van írva a Júda királyai történetéről szóló könyvben. Háború volt Abijjá és Jeroboám között. 1Ki 15:8 Azután Abijjá pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Ászá lett a király. 1Ki 15:9 Jeroboámnak, Izráel királyának a huszadik évében Ászá lett Júda királya. 1Ki 15:10 Negyvenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Maaká volt, Abisálóm leánya. 1Ki 15:11 Ászá azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, őséhez, Dávidhoz hasonlóan. 1Ki 15:12 Kikergette a férfiparáznákat az országból, és eltávolította az összes bálványokat, amelyeket elődei készítettek. 1Ki 15:13 Még anyját, Maakát is megfosztotta anyakirálynői méltóságától, mert egy undok bálványt csináltatott Asérá tiszteletére. Ászá azonban kiirtotta ezt az undok bálványt, elégette a Kidrón-pataknál. 1Ki 15:14 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg, Ászá szíve mégis teljesen az ÚRé volt egész életében. 1Ki 15:15 Bevitte az ÚR házába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat. 1Ki 15:16 Háború volt Ászá és az izráeli király, Baasá között egész életükben. 1Ki 15:17 Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni, vagy tőle átjönni. 1Ki 15:18 Ekkor Ászá fogta mindazt az ezüstöt és aranyat, ami megmaradt az ÚR templomának a kincstárában, és a királyi palota kincseivel együtt a szolgáira bízta, és elküldte Ászá király Benhadadhoz, Tabrimmón fiához, Hezjón unokájához, Arám királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: 1Ki 15:19 Szövetség van köztünk, az volt már apám és apád között is. Nézd, küldök neked ajándékul ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen. 1Ki 15:20 Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverte Ijjónt, Dánt, Ábél-Bét-Maakát és egész Kinnerótot, Naftáli egész földjével együtt. 1Ki 15:21 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és Tircában telepedett le. 1Ki 15:22 Ászá király pedig összehívta egész Júdát, senkit sem mentett föl, és elhordták Rámának a köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Ászá király Benjáminban Gebát és Micpát. 1Ki 15:23 Ászá egyéb dolgai, összes hőstette, mindaz, amit tett, és hogy milyen városokat építtetett, meg vannak írva a Júda királyai történetéről szóló könyvben, kivéve azt, hogy öregségére megbetegedett a lába. 1Ki 15:24 Azután Ászá pihenni tért őseihez, és ősei mellé temették ősatyja, Dávid városában. Utána a fia, Jósáfát lett a király. 1Ki 15:25 Ászának, Júda királyának a második évében Nádáb, Jeroboám fia lett Izráel királya. Két évig uralkodott Izráelben. 1Ki 15:26 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, apjának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Izráelt. 1Ki 15:27 De az Issakár házából származó Baasá, Ahijjá fia összeesküvést szőtt ellene, és levágta őt Baasá Gibbetónnál, a filiszteusok városánál, amikor Nádáb az egész Izráellel együtt Gibbetónt ostromolta. 1Ki 15:28 Ászának, Júda királyának a harmadik évében ölte meg őt Baasá, és lett helyette király. 1Ki 15:29 Amint király lett, kiirtotta Jeroboám egész háza népét. Egy lelket sem hagyott meg Jeroboám hozzátartozói közül, mind elpusztította őket, az ÚR szava szerint, amelyet megmondott szolgája, a silói Ahijjá által. 1Ki 15:30 Jeroboám vétkei miatt történt ez, aki vétkezett, és Izráelt is vétekbe vitte; meg a bosszúság miatt, mert bosszantotta az URat, Izráel Istenét. 1Ki 15:31 Nádáb egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 1Ki 15:32 Háború folyt Ászá és az izráeli Baasá király között egész életükben. 1Ki 15:33 Ászának, Júda királyának a harmadik évében lett az egész Izráel királya Baasá, Ahijjá fia Tircában, huszonnégy évig. 1Ki 15:34 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. Jeroboám útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Izráelt. 1Ki 16:1 Az ÚR igéje így szólt Jéhúhoz, Hanáni fiához Baasáról: 1Ki 16:2 Noha én kiemeltelek téged a porból, és népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek, te mégis Jeroboám útján jársz, és vétekbe viszed népemet, Izráelt, akik vétkeikkel bosszantanak engem. 1Ki 16:3 Ezért én elsöpröm Baasát és háza népét. Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát. 1Ki 16:4 Aki Baasá hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg! 1Ki 16:5 Baasá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 1Ki 16:6 Azután Baasá pihenni tért őseihez, és eltemették Tircában. Utána a fia, Élá lett a király. 1Ki 16:7 Nemcsak azért szólt az ÚR igéje Jéhú próféta, Hanáni fia által Baasá és háza népe ellen, mert mindazt elkövette, amit rossznak lát az ÚR, és bosszantotta őt cselekedeteivel, és olyan volt, mint Jeroboám háza népe, hanem azért is, mert azt kiirtotta. 1Ki 16:8 Ászának, Júda királyának a huszonhatodik évében Élá, Baasá fia lett Izráel királya Tircában, két esztendeig. 1Ki 16:9 De összeesküvést szőtt ellene a szolgája, Zimri, a harci kocsik felerészének a parancsnoka. Élá ugyanis Tircában részegre itta magát Arcának a házában, aki Tircában a palota felügyelője volt. 1Ki 16:10 Eljött Zimri, levágta, és megölte őt Ászának, Júda királyának huszonhetedik évében, és ő lett helyette a király. 1Ki 16:11 Miután pedig király lett, és trónra ült, kiirtotta Baasá egész háza népét, nem hagyott meg egy férfit se belőle, se rokont, se barátot. 1Ki 16:12 Így pusztította ki Zimri Baasá egész háza népét az ÚR szava szerint, amelyet megmondott Baasáról Jéhú próféta által, 1Ki 16:13 Baasá minden vétkéért, és fiának, Élának a vétkeiért; mert vétkeztek, és vétekbe vitték Izráelt, hiábavalóságaikkal bosszantva az URat, Izráel Istenét. 1Ki 16:14 Élának egyéb dolgai, és mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 1Ki 16:15 Ászának, Júda királyának a huszonhetedik évében hét napig volt király Zimri Tircában. A hadinép ekkor a filiszteusokhoz tartozó Gibbetónt ostromolta. 1Ki 16:16 Amikor az ostromló nép meghallotta, hogy összeesküvést szőtt Zimri, és hogy a királyt is megölte, akkor az egész Izráel a hadseregparancsnokot, Omrit tette Izráel királyává még azon a napon a táborban. 1Ki 16:17 Azután fölvonult Omri az egész Izráellel együtt Gibbetónból és körülzárták Tircát. 1Ki 16:18 Zimri pedig látva, hogy a várost elfoglalják, fölment a királyi palota tornyába, magára gyújtotta a királyi palotát, és meghalt. 1Ki 16:19 Vétkei miatt történt ez. Vétkezett, amikor azt tette, amit rossznak lát az ÚR. Jeroboám útján járt, és vétkével, amit elkövetett, Izráelt is vétekbe vitte. 1Ki 16:20 Zimri egyéb dolgai, és az általa szőtt összeesküvés, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 1Ki 16:21 Ekkor kétfelé szakadt Izráel népe. A nép egyik fele Tibni, Gínat fia pártján volt, és őt akarta királlyá tenni, a másik fél pedig Omri pártján volt. 1Ki 16:22 De az Omrival tartó nép erősebb volt, mint az a nép, amely Tibni, Gínat fia pártján volt. Tibni is meghalt, és Omri lett a király. 1Ki 16:23 Ászának, Júda királyának a harmincegyedik évében lett Omri Izráel királya, tizenkét évig. Hat évig Tircában uralkodott. 1Ki 16:24 Akkor megvette Samária hegyét Semertől két talentum ezüstért, majd beépítette a hegyet, és elnevezte azt a várost, amelyet épített, Samáriának, a hegy urának, Semernek a nevéről. 1Ki 16:25 De Omri azt tette, amit rossznak lát az ÚR, rosszabb volt minden elődjénél. 1Ki 16:26 Mindenben Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel vétekbe vitte Izráelt, hiábavalóságokkal bosszantva az URat, Izráel Istenét. 1Ki 16:27 Omri egyéb dolgai, amelyeket művelt, és hőstettei, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 1Ki 16:28 Azután Omri pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Aháb lett a király. 1Ki 16:29 Aháb, Omri fia Ászának, Júda királyának a harmincnyolcadik évében lett Izráel királya. Huszonkét évig volt Aháb, Omri fia Izráel királya Samáriában. 1Ki 16:30 Aháb, Omri fia azt tette, amit rossznak lát az ÚR, még inkább, mint valamennyi elődje. 1Ki 16:31 Nemcsak folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, hanem feleségül vette Jezábelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát, és a Baalt kezdte tisztelni és imádni. 1Ki 16:32 Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített Baal-templomban. 1Ki 16:33 Készíttetett Aháb Asérá-szobrot is, és még inkább bosszantotta tetteivel Aháb az URat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte. 1Ki 16:34 Az ő idejében építette újjá Jerikót a bételi Híél. Elsőszülött fián, Abirámon vetette meg annak alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az ÚR szava szerint, amelyet megmondott Józsué, Nún fia által. 1Ki 17:1 A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra. 1Ki 17:2 Ezután így szólt hozzá az ÚR igéje: 1Ki 17:3 Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! 1Ki 17:4 A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. 1Ki 17:5 Elment tehát, és az ÚR igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre. 1Ki 17:6 A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott. 1Ki 17:7 Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. 1Ki 17:8 Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: 1Ki 17:9 Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. 1Ki 17:10 Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! 1Ki 17:11 Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! 1Ki 17:12 De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. 1Ki 17:13 Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! 1Ki 17:14 Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. 1Ki 17:15 Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. 1Ki 17:16 A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által. 1Ki 17:17 Történt ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház tulajdonosának a fia, és betegsége olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. 1Ki 17:18 Az asszony így szólt Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? 1Ki 17:19 Ő ezt mondta neki: Add ide a fiadat! És elvette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az ágyra fektette. 1Ki 17:20 Majd az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem, URam! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?! 1Ki 17:21 Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Istenem, URam! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe! 1Ki 17:22 Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. 1Ki 17:23 Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! 1Ki 17:24 Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje! 1Ki 18:1 Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben, így szólt az ÚR igéje Illéshez: Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre! 1Ki 18:2 Illés tehát elment, hogy megjelenjen Ahábnál. Samáriában súlyos éhínség volt. 1Ki 18:3 Ekkor Aháb hívatta Óbadjáhút, a palota felügyelőjét. Óbadjáhú igen félte az URat. 1Ki 18:4 Mert amikor Jezábel megölette az ÚR prófétáit, Óbadjáhú magához vett száz prófétát, és elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, és ellátta őket kenyérrel és vízzel. 1Ki 18:5 Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: Menj el az országban levő minden forráshoz és minden patakhoz! Talán akad fű, és életben hagyhatjuk a lovakat és öszvéreket, és nem kell levágnunk az állatokat. 1Ki 18:6 Fölosztották azért maguk között az országot, hogy ki mit járjon be. Aháb külön ment az egyik úton, Óbadjáhú is külön ment a másik úton. 1Ki 18:7 Miközben Óbadjáhú úton volt, egyszer csak előtte termett Illés. Óbadjáhú fölismerte, arcra esett, és ezt kérdezte: Te vagy az, uram, Illés? 1Ki 18:8 Ő így felelt neki: Én vagyok. Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés. 1Ki 18:9 De ő ezt mondta: Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön? 1Ki 18:10 Az élő ÚRra, Istenedre mondom, hogy nincs nép, sem ország, ahová el ne küldött volna az uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor meg is eskette azt az országot és népet, hogy nem találtak meg téged. 1Ki 18:11 És most te mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés!? 1Ki 18:12 Megtörténhetik, hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged az ÚR lelke, nem is tudom hová. Ha én megyek, és hírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt téged, akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli az URat ifjúkorától fogva. 1Ki 18:13 Nem mondták meg neked, uram, hogy mit tettem, amikor Jezábel öldökölte az ÚR prófétáit? Elrejtettem az ÚR prófétái közül száz embert, ötvenenként egy-egy barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vízzel. 1Ki 18:14 Most mégis ezt mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés?! Ő meg fog ölni engem. 1Ki 18:15 De Illés így felelt: A Seregek élő URára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy még ma megjelenek előtte. 1Ki 18:16 Elment tehát Óbadjáhú Aháb elé, hogy jelentést tegyen neki. Aháb pedig Illés elé ment. 1Ki 18:17 Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb: Te vagy az, Izráel megrontója?! 1Ki 18:18 Ő így felelt: Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az ÚR parancsolatait, és te a Baalokat követed. 1Ki 18:19 Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám az egész Izráelt a Karmel-hegyre, meg a Baal négyszázötven prófétáját az Asérá négyszáz prófétájával együtt, akik Jezábel asztaláról élnek. 1Ki 18:20 Akkor elküldött Aháb Izráel fiaiért, és összegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre. 1Ki 18:21 Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem. 1Ki 18:22 Akkor Illés ezt mondta a népnek: Egyedül én maradtam meg az ÚR prófétájának, a Baal prófétái pedig négyszázötvenen vannak. 1Ki 18:23 Adjanak nekünk két bikát; ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, vagdalják darabokra, és rakják a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak. Én is elkészítem a másik bikát, rárakom a fahasábokra, de tüzet én sem gyújtok. 1Ki 18:24 Ezután hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az ÚR nevét. Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten. Erre az egész nép megszólalt, és ezt mondta: Jó lesz így! 1Ki 18:25 Ezután így szólt Illés a Baal prófétáihoz: Válasszátok ki az egyik bikát, és készítsétek el először ti, mert ti vagytok többen. És hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok! 1Ki 18:26 Ők fogták a nekik jutott bikát, elkészítették, és így hívták segítségül a Baal nevét reggeltől délig: Ó Baal, felelj nekünk! De nem jött hang, és nem felelt senki. Eközben ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. 1Ki 18:27 Amikor dél lett, Illés gúnyolni kezdte őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred. 1Ki 18:28 Erre elkezdtek hangosan kiáltozni, és szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér. 1Ki 18:29 Dél elmúltával révületbe estek, egészen az áldozat idejéig, de nem jött hang; nem felelt, és nem figyelt rájuk senki. 1Ki 18:30 Akkor Illés ezt mondta az egész népnek: Jöjjetek ide hozzám! És odament hozzá az egész nép. Ő pedig helyreállította az ÚR lerombolt oltárát. 1Ki 18:31 Fogott Illés tizenkét követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint; Jákóbhoz szólt így az ÚR szava: Izráel lesz a neved. 1Ki 18:32 A kövekből oltárt épített az ÚR nevében, azután árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetőmag elfért volna. 1Ki 18:33 Azután elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a fahasábokra. 1Ki 18:34 Majd ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek az áldozatra meg a fahasábokra! Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Újra mondta: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is megtették. 1Ki 18:35 A víz már folyt az oltár körül, és az árok is megtelt vízzel. 1Ki 18:36 Az áldozat bemutatása idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta: URam, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! 1Ki 18:37 Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket! 1Ki 18:38 Akkor lecsapott az ÚR tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. 1Ki 18:39 Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta: Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten! 1Ki 18:40 Illés pedig ezt mondta nekik: Ragadjátok meg a Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük! És megragadták őket. Illés levitette őket a Kísón-patak mellé, és ott lemészárolta őket. 1Ki 18:41 Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik. 1Ki 18:42 Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. 1Ki 18:43 Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! 1Ki 18:44 Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső! 1Ki 18:45 Eközben az történt, hogy viharfelhők sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci kocsira szállt, és Jezréelbe ment. 1Ki 18:46 Az ÚR keze pedig Illéssel volt, és ő felövezve derekát, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig. 1Ki 19:1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, 1Ki 19:2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 1Ki 19:3 Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, 1Ki 19:4 ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! 1Ki 19:5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! 1Ki 19:6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 1Ki 19:7 Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 1Ki 19:8 Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig. 1Ki 19:9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 1Ki 19:10 Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 1Ki 19:11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. 1Ki 19:12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 1Ki 19:13 Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés? 1Ki 19:14 Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 1Ki 19:15 Ekkor azt mondta neki az ÚR: Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. 1Ki 19:16 Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! 1Ki 19:17 És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. 1Ki 19:18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt. 1Ki 19:19 Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. 1Ki 19:20 Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled. 1Ki 19:21 Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt. 1Ki 20:1 Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész haderejét. Harminckét király volt vele lovakkal és harci kocsikkal; így vonult Samária ellen, körülzárta, és ostromolni kezdte azt. 1Ki 20:2 Követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a városba, 1Ki 20:3 és ezt üzente neki: Így szól Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek! 1Ki 20:4 Izráel királya így válaszolt: Ahogy mondod, uram, király, tied vagyok én és mindenem. 1Ki 20:5 A követek megint eljöttek, és ezt mondták: Így szól Benhadad: Üzenetet küldtem neked, hogy add nekem ezüstödet, aranyadat, feleségeidet és fiaidat. 1Ki 20:6 Ezért holnap ilyenkor elküldöm hozzád szolgáimat, azok átkutatják palotádat és szolgáid házait, és ami csak kedves a számodra, mindazt magukhoz veszik, és elhozzák. 1Ki 20:7 Akkor Izráel királya összehívta az ország véneit, és ezt mondta: Értsétek és lássátok meg, milyen rosszra törekszik ez, pedig amikor elküldött hozzám a feleségeimért, fiaimért, ezüstömért és aranyomért, nem tagadtam meg tőle. 1Ki 20:8 A vének meg az egész nép ezt mondta neki: Ne hallgass rá, és ne engedj neki! 1Ki 20:9 Akkor ezt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt megteszem, amit először üzentél szolgádnak, de ezt a másik dolgot nem tehetem meg. A követek elmentek, és megvitték a választ. 1Ki 20:10 Akkor Benhadad ezt az üzenetet küldte neki: Úgy segítsenek engem az istenek, most és ezután is, hogy Samáriának a porából még egy-egy marékkal sem fog jutni az utánam jövő hadinépnek! 1Ki 20:11 Izráel királya így válaszolt: Mondjátok meg neki, hogy aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna! 1Ki 20:12 Amint ezt a választ meghallotta Benhadad, aki éppen a királyokkal együtt dőzsölt a sátrakban, ezt parancsolta szolgáinak: Sorakozzatok! És fölsorakoztak a város ellen. 1Ki 20:13 Akkor egy próféta lépett Aháb izráeli király elé, és így szólt: Ezt mondja az ÚR! Látod ezt a nagy tömeget? Én ma a kezedbe adom ezt, és akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR! 1Ki 20:14 Aháb ezt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Ezt mondja az ÚR: A tartományi vezérek katonái által. Ki kezdje meg a harcot? - kérdezte Aháb. Ő így felelt: Te magad! 1Ki 20:15 Ekkor Aháb megszemlélte a tartományi vezérek katonáit, kétszázharminckét embert, azután megszemlélte az egész hadinépet, csupa izráelit, hétezer embert. 1Ki 20:16 Amikor délben kivonultak, Benhadad már részegre itta magát a sátrakban azzal a harminckét királlyal együtt, akik segítették. 1Ki 20:17 Először a tartományi vezérek katonái vonultak ki. Benhadad embereket küldött oda, s azok jelentették, hogy Samáriából emberek vonultak ki. 1Ki 20:18 Ő azt mondta: Ha békés szándékkal jöttek, fogjátok el őket élve, ha pedig harcolni jöttek, akkor is élve fogjátok el őket! 1Ki 20:19 Közben a tartományi vezérek katonái kivonultak a városból, utánuk pedig a haderő. 1Ki 20:20 Mindenki levágta az ellenfelét, és megfutamodott Arám, Izráel pedig üldözőbe vette. Arám királya, Benhadad elmenekült lóháton a lovasokkal együtt. 1Ki 20:21 Kivonult Izráel királya is, vágta a lovakat és a harci kocsikat, és nagy vereséget mért Arámra. 1Ki 20:22 Akkor a próféta odalépett Izráel királya elé, és ezt mondta neki: Feszítsd meg erődet továbbra is, értsd és lásd meg, hogy mit kell tenned, mert egy esztendő múlva ismét ellened vonul Arám királya! 1Ki 20:23 Arám királyának ezt mondták a szolgái: Ezeknek az Istene a hegyek Istene, azért voltak erősebbek nálunk. De ha a síkságon ütközünk meg velük, biztosan mi leszünk az erősebbek. 1Ki 20:24 Tégy azért a következőképpen: Távolítsd el mindegyik királyt, és helytartókat nevezz ki a helyükre! 1Ki 20:25 Azután szervezz magadnak olyan haderőt, amilyent elvesztettél, továbbá ugyanannyi lovat és harci kocsit, mint amennyi volt! Azután ütközzünk meg velük a síkságon, és biztosan mi leszünk az erősebbek. Benhadad hallgatott a szavukra, és úgy tett. 1Ki 20:26 Egy esztendő múlva Benhadad megszemlélte az arámokat, azután Áfék ellen vonult, hogy megütközzék Izráellel. 1Ki 20:27 Izráel fiait is megszemlélték, ellátták őket élelemmel, és így indultak az arámok ellen. Izráel fiainak a tábora olyan volt azokkal szemben, mint két kis kecskenyáj, az arámok viszont ellepték a földet. 1Ki 20:28 Akkor előlépett az Isten embere, és ezt mondta Izráel királyának: Így szól az ÚR: Mivel azt mondták az arámok, hogy az ÚR a hegyek istene, de a völgyeknek nem istene, azért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. 1Ki 20:29 Hét napig táboroztak egymással szemben, a hetedik napon azután csatára került sor. Izráel fiai levágtak százezer arám gyalogost egyetlen napon. 1Ki 20:30 A megmaradtak Áfék városába menekültek, de a várfal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Benhadad is a városba menekült, és szobáról szobára bujkált. 1Ki 20:31 A szolgái ezt mondták neki: Azt hallottuk, hogy Izráel házának a királyai könyörületes királyok. Vegyünk zsákruhát a derekunkra és kötelet a fejünkre, úgy menjünk Izráel királya elé: talán életben hagy téged. 1Ki 20:32 Zsákruhát öltöttek tehát a derekukra, a fejükre pedig kötelet, és úgy mentek oda Izráel királyához. Így szóltak: Szolgád, Benhadad ezt üzeni: Hagyj életben engem! Aháb megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő! 1Ki 20:33 Az emberek jó jelnek vették ezt, sietve bizonygatták, és mondták: Igen, a te testvéred Benhadad! Ő ezt mondta: Menjetek, hozzátok ide! Benhadad kijött hozzá, ő pedig harci kocsijára állította. 1Ki 20:34 Benhadad ezt mondta neki: Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett a te apádtól, és rendezz be magadnak bazárutcákat Damaszkuszban, amilyeneket az én apám rendezett be Samáriában! Én pedig - felelte Aháb - szövetséggel bocsátlak el téged. Szövetséget kötött tehát vele, és elbocsátotta őt. 1Ki 20:35 Egy prófétatanítvány ezt mondta társának az ÚR parancsára: Üss meg engem! De az az ember nem akarta megütni. 1Ki 20:36 Akkor ezt mondta neki: Mivel nem hallgattál az ÚR szavára, egy oroszlán terít le téged, amint eltávozol tőlem. Miután eltávozott tőle, rá is talált egy oroszlán, és leterítette. 1Ki 20:37 Talált azután egy másik férfit, és ezt mondta: Üss meg engem! Ez a férfi úgy megütötte, hogy meg is sebesült. 1Ki 20:38 Akkor elment a próféta, és várt a királyra az úton, de felismerhetetlenné tette magát egy kötéssel a szemén. 1Ki 20:39 Amikor a király arra ment, ő így kiáltott a királyhoz: Szolgád részt vett az ütközetben, és egyszer csak odafordult hozzám valaki, odahozott egy embert, és ezt mondta: őrizd ezt az embert! De ha nem vigyázol rá eléggé, életeddel felelsz az életéért, vagy fizetsz egy talentum ezüstöt. 1Ki 20:40 Szolgádnak azonban itt is, ott is akadt tennivalója, az az ember pedig eltűnt. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél! 1Ki 20:41 Ekkor az gyorsan levette szeméről a kötést, Izráel királya pedig fölismerte, hogy a próféták közül való. 1Ki 20:42 A próféta ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz! 1Ki 20:43 Izráel királya ezután elkeseredve és haragosan hazament, és megérkezett Samáriába. 1Ki 21:1 Ezek után a következő dolog történt: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a palotája mellett. 1Ki 21:2 Egyszer Aháb így szólította meg Nábótot: Add nekem a szőlődet, hadd legyen az veteményeskertem, mert közel van a házamhoz! Adok helyette jobb szőlőt, vagy ha jónak látod, pénzben adom meg az árát. 1Ki 21:3 Nábót így felelt Ahábnak: Az ÚR őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet! 1Ki 21:4 Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, arcát befelé fordította, és nem evett semmit. 1Ki 21:5 A felesége, Jezábel azonban odament hozzá, és így szólt: Min keseredett el úgy a lelked, hogy semmit sem eszel? 1Ki 21:6 Ő így válaszolt: Beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a szőlőjét pénzért, vagy ha úgy tetszik neki, szőlőt adok helyette. De ő azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet. 1Ki 21:7 A felesége, Jezábel ezt mondta neki: Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét. 1Ki 21:8 Ekkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek, akik Nábóttal egy városban laktak. 1Ki 21:9 A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. 1Ki 21:10 Vele szembe pedig ültessetek két hitvány embert, akik így tanúskodjanak ellene: Átkoztad Istent és a királyt! Azután vigyétek ki, és kövezzétek agyon. 1Ki 21:11 A város polgárai, a vének és a nemesek, akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jezábel megüzente nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. 1Ki 21:12 Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. 1Ki 21:13 Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány emberek így tanúskodtak Nábót ellen a nép előtt: Átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. 1Ki 21:14 Azután ezt az üzenetet küldték Jezábelnek: Agyonkövezték Nábótot. 1Ki 21:15 Amikor Jezábel meghallotta, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Jezábel Ahábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt. 1Ki 21:16 Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, fölkelt Aháb, lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, és birtokba vette azt. 1Ki 21:17 Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: 1Ki 21:18 Eredj, menj el Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik, de most éppen a Nábót szőlőjében van, ahová azért ment, hogy birtokba vegye. 1Ki 21:19 Így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Öltél, és még birtokot is szereztél? Azután így beszélj hozzá: Ezt mondja az ÚR: Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! 1Ki 21:20 Aháb így felelt Illésnek: Rám találtál, ellenségem?! Ő ezt mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR. 1Ki 21:21 Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfi utódait, apraját-nagyját! 1Ki 21:22 Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. 1Ki 21:23 Jezábelről pedig így szól az ÚR: A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! 1Ki 21:24 Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg. 1Ki 21:25 Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az ÚR, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. 1Ki 21:26 Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. 1Ki 21:27 Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, a testére zsákruhát öltött, böjtölt, zsákruhában is hált, és csöndesen járt-kelt. 1Ki 21:28 Ekkor így szólt az ÚR igéje a tisbei Illéshez: 1Ki 21:29 Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára. 1Ki 22:1 Három esztendeig nyugton maradtak: nem volt háború Arám és Izráel között. 1Ki 22:2 A harmadik esztendőben, amikor Jósáfát, Júda királya elment Izráel királyához, 1Ki 22:3 így szólt Izráel királya a szolgáihoz: Jól tudjátok, hogy Rámót-Gileád a mienk, és mi mégis tétlenkedünk, ahelyett hogy visszavennénk Arám királyától! 1Ki 22:4 Jósáfáttól pedig ezt kérdezte: Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileádért? Jósáfát így felelt Izráel királyának: Elmegyek, akárcsak te, az én népem, akárcsak a te néped, az én lovasságom, akárcsak a te lovasságod. 1Ki 22:5 De Jósáfát ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az ÚR igéjét! 1Ki 22:6 Izráel királya ezért összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és ezt kérdezte tőlük: Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert az ÚR a király kezébe adja azt! 1Ki 22:7 Jósáfát azonban ezt mondta: Nincs itt az ÚRnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk? 1Ki 22:8 Izráel királya így felelt Jósáfátnak: Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük az URat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne mondjon ilyet a király! 1Ki 22:9 Ekkor Izráel királya odahívta egyik udvari emberét, és ezt mondta: Siess Míkájehúért, Jimlá fiáért! 1Ki 22:10 Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján, Samária kapubejáratánál a téren, a próféták pedig mind ott prófétáltak előttük. 1Ki 22:11 Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod. 1Ki 22:12 A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! Az ÚR a király kezébe adja azt. 1Ki 22:13 A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, ígérj jót! 1Ki 22:14 De Míkájehú így felelt: Az élő ÚRra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az ÚR mond nekem. 1Ki 22:15 Amikor a királyhoz érkezett, a király megkérdezte tőle: Míkájehú! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyünk róla? Ő így felelt neki: Vonulj föl, és járj szerencsével! Az ÚR a király kezébe adja azt. 1Ki 22:16 A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskettelek meg, hogy csak igazat mondj nekem az ÚR nevében?! 1Ki 22:17 Erre így felelt: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk, térjen haza mindenki békével! 1Ki 22:18 Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat? 1Ki 22:19 Míkájehú pedig ezt mondta: Halld meg az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. 1Ki 22:20 És ezt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. 1Ki 22:21 De előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt és így szólt: Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? 1Ki 22:22 Az így felelt: Elmegyek és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! 1Ki 22:23 Íme így adott az ÚR hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet. 1Ki 22:24 Ekkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: Talán eltávozott tőlem az ÚR lelke, és csak veled beszél? 1Ki 22:25 Míkájehú így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor szobáról szobára mész, hogy elrejtőzz. 1Ki 22:26 Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogd Míkájehút, vidd Ámón városparancsnokhoz és Jóás királyfihoz, 1Ki 22:27 és mondd: Ezt parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és szűkösen tápláljátok kenyérrel és vízzel, amíg békében vissza nem térek! 1Ki 22:28 Míkájehú így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az ÚR beszélt általam! Majd ezt mondta: Hallja meg ezt az egész nép! 1Ki 22:29 Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen. 1Ki 22:30 Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te azonban öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába. 1Ki 22:31 Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak, akik harmincketten voltak: Ne támadjatok meg se kicsit, se nagyot, csak Izráel királyát! 1Ki 22:32 Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, ezt mondták: Csak ő lehet Izráel királya. Ellene fordultak tehát, hogy megtámadják. Jósáfát azonban kiáltozott. 1Ki 22:33 Ekkor a harci kocsik parancsnokai látva, hogy nem ő Izráel királya, elfordultak tőle. 1Ki 22:34 Egy ember pedig találomra meghúzta íját, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának: Fordulj meg és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem! 1Ki 22:35 Mivel azonban az ütközet egyre hevesebb lett azon a napon, a királynak állva kellett maradnia harci kocsijában az arámokkal szemben. Estére azután meghalt, mert a vére elfolyt sebéből a harci kocsi belsejébe. 1Ki 22:36 Napnyugtakor ez a kiáltás szaladt végig a táboron: Mindenki a városába! Mindenki a hazájába! 1Ki 22:37 Így halt meg a király, és miután Samáriába érkeztek, eltemették a királyt Samáriában. 1Ki 22:38 A harci kocsit Samária tavában mosták le, a kutyák nyalták a vérét, és parázna nők mosakodtak ott, az ÚR igéje szerint, ahogyan megmondotta. 1Ki 22:39 Ahábnak egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, az elefántcsont palota, amelyet építtetett, és mindazok a városok, amelyeket felépíttetett, le vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 1Ki 22:40 És pihenni tért Aháb őseihez és a fia, Ahazjá lett utána a király. 1Ki 22:41 Jósáfát, Ászá fia Ahábnak, Izráel királyának a negyedik évében lett Júda királya. 1Ki 22:42 Harmincöt éves volt Jósáfát, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. 1Ki 22:43 Mindenben apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR. 1Ki 22:44 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 1Ki 22:45 Jósáfát békességben élt Izráel királyával. 1Ki 22:46 Jósáfát egyéb dolgai és hőstettei, amelyeket véghezvitt, és hogy hogyan hadakozott, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 1Ki 22:47 Kisöpörte az országból a férfiparáznák maradékát, akik még megmaradtak apjának, Ászának az idejéből. 1Ki 22:48 Edómban akkor nem volt király, csak királyi helytartó. 1Ki 22:49 Jósáfát csináltatott Tarsis-hajókat, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem tudtak elmenni, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben. 1Ki 22:50 Akkor ezt mondta Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak: Hadd menjenek el szolgáim a te szolgáiddal a hajókon! De Jósáfát nem engedte. 1Ki 22:51 Jósáfát pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, ősatyjának, Dávidnak a városában. Fia, Jórám lett utána a király. 1Ki 22:52 Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának a tizenhetedik évében lett Izráel királya Samáriában, és két évig uralkodott Izráelben. 1Ki 22:53 Azt tette, amit rossznak tart az ÚR, mert apjának és anyjának az útján, meg Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, aki vétekbe vitte Izráelt. 1Ki 22:54 A Baalt tisztelte, őt imádta és bosszantotta az URat, Izráel Istenét egészen úgy, ahogyan apja tette. 2Ki 1:1 Aháb halála után Móáb elpártolt Izráeltől. 2Ki 1:2 Ahazjá Samáriában leesett felső szobájából a korláton keresztül, és megbetegedett. Követeket küldött el, akiknek ezt mondta: Menjetek, és kérdezzétek meg Baalzebúbot, Ekrón istenét, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből! 2Ki 1:3 Ekkor az ÚR angyala így szólt a tisbei Illéshez: Indulj, menj el Samária királyának a követei elé, és így szólj hozzájuk: Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni? 2Ki 1:4 Ezért így szól az ÚR: Nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni! Ezzel Illés elment. 2Ki 1:5 Amikor a követek visszatértek a királyhoz, megkérdezte tőlük: Miért tértetek vissza? 2Ki 1:6 Azok így feleltek neki: Egy férfi jött velünk szembe, és ezt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki elküldött benneteket, és így szóljatok hozzá: Ezt mondja az ÚR: Talán nincs Isten Izráelben, hogy te Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez küldesz, hogy megkérdezd őt? Ezért nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni! 2Ki 1:7 Ő megkérdezte tőlük: Milyen volt annak a férfinak a külseje, aki veletek szembe jött, és ezeket mondta nektek? 2Ki 1:8 Azok így feleltek neki: Szőrből készült ruha volt azon a férfin, és bőröv övezte a derekát. A király ezt mondta: A tisbei Illés volt az. 2Ki 1:9 Ekkor elküldte Illéshez egyik parancsnokát ötven emberével. Ez fölment hozzá, mert Illés a hegy tetején tartózkodott, és így szólította meg: Isten embere! A király azt parancsolja, hogy jöjj le! 2Ki 1:10 Illés így felelt az ötven ember parancsnokának: Ha én az Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. 2Ki 1:11 A király elküldte hozzá egy másik parancsnokát is ötven emberével, aki így szólította meg: Isten embere! Azt üzeni a király, hogy jöjj le azonnal! 2Ki 1:12 De Illés így felelt nekik: Ha én az Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! Ekkor Isten tüze szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. 2Ki 1:13 Még egy harmadik parancsnokát is elküldte ötven emberével együtt. Ez a harmadik parancsnok fölérve térdre rogyott Illés előtt, könyörgött neki, és így szólt hozzá: Isten embere! Kérlek, legyen drága előtted az életem és ötven szolgádnak az élete! 2Ki 1:14 Lásd, tűz szállt le az égből, és megemésztette az előbbi két parancsnokot és ötven emberüket. De most az én életem legyen drága előtted! 2Ki 1:15 Ekkor az ÚR angyala így szólt Illéshez: Menj el vele, ne félj tőle! Elindult tehát, és elment vele a királyhoz. 2Ki 1:16 Így szólt hozzá: Ezt mondja az ÚR: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baalzebúbot, Ekrón istenét, mintha Izráelben nem volna Isten, akinek az igéjét megkérdezhetnéd, azért nem kelsz föl az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni! 2Ki 1:17 Meg is halt az ÚRnak a szava szerint, amelyet Illés elmondott. Utána Jórám lett a király, a júdai Jórám királynak, Jósáfát fiának a második évében, mert neki nem volt fia. 2Ki 1:18 Ahazjá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 2:1 Amikor az ÚR föl akarta vinni Illést forgószélben az égbe, Illés és Elizeus elment Gilgálból. 2Ki 2:2 Illés ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az ÚR. De Elizeus így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Elmentek tehát Bételbe. 2Ki 2:3 A bételi prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! 2Ki 2:4 Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az ÚR. Ő azonban így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Jerikóba. 2Ki 2:5 A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! 2Ki 2:6 Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt. 2Ki 2:7 Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol. 2Ki 2:8 Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. 2Ki 2:9 Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! 2Ki 2:10 Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. 2Ki 2:11 Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. 2Ki 2:12 Elizeus látta ezt, és így kiáltozott: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra szakította. 2Ki 2:13 Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. 2Ki 2:14 Fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az ÚR, Illés Istene, hol van Ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta. 2Ki 2:15 Látták ezt a prófétatanítványok, akik átellenben, Jerikóban voltak, és ezt mondták: Az Illésben működő lélek Elizeusra szállt! És eléje menve a földre borultak előtte. 2Ki 2:16 Majd ezt mondták neki: Van itt szolgáid között ötven ember, bátor férfiak: hadd menjenek el megkeresni uradat, hátha az ÚR lelke ragadta el, és letette valamelyik hegyre vagy völgybe. De ő így felelt: Ne küldjetek senkit! 2Ki 2:17 Amikor azonban a végletekig unszolták, azt mondta: Hát küldjetek! El is küldték az ötven embert, azok három napig keresték, de nem találták meg. 2Ki 2:18 Visszatértek azért hozzá, mert még Jerikóban tartózkodott. Így szólt hozzájuk: Megmondtam nektek, hogy ne menjetek. 2Ki 2:19 Egyszer a városbeliek ezt mondták Elizeusnak: Uram, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen. 2Ki 2:20 Erre ő így felelt: Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki. 2Ki 2:21 Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget. 2Ki 2:22 És a víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elizeus szava szerint, amelyet kimondott. 2Ki 2:23 Onnan azután elment Bételbe. Amikor az úton fölfelé ment, fiatal fiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! 2Ki 2:24 Ő azonban hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az ÚR nevében. Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. 2Ki 2:25 Innen fölment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Samáriába. 2Ki 3:1 Jórám, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának a tizennyolcadik évében lett Izráel királya Samáriában, és tizenkét évig uralkodott. 2Ki 3:2 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR: bár nem annyira, mint apja és anyja, mert eltávolította Baal szent oszlopát, amelyet apja készíttetett. 2Ki 3:3 De ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkéhez, aki vétekbe vitte Izráelt, nem tágított attól. 2Ki 3:4 Mésa, Móáb királya juhtenyésztéssel foglalkozott, és Izráel királyának százezer hízott bárányt meg százezer kost kellett szállítania gyapjastul. 2Ki 3:5 De amikor Aháb meghalt, Móáb királya elpártolt Izráel királyától. 2Ki 3:6 Ezért Jórám király egy kitűzött napon kivonult Samáriából, és megszemlélte egész Izráelt. 2Ki 3:7 Majd ilyen üzenetet küldött Jósáfátnak, Júda királyának: Móáb királya elpártolt tőlem. Eljössz-e velem harcolni Móáb ellen? Ő így felelt: Elmegyek, én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovasságom éppúgy, mint a te lovasságod. 2Ki 3:8 Majd megkérdezte: Melyik úton vonuljunk föl? Ő így felelt: Edóm pusztáján át. 2Ki 3:9 Elment tehát Izráel királya, Júda királya és Edóm királya. Már hét napja bolyongtak az úton, és nem volt vize a seregnek, sem az utánuk hajtott állatoknak. 2Ki 3:10 Akkor ezt mondta Izráel királya: Hát azért hívta össze az ÚR ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket? 2Ki 3:11 De Jósáfát így szólt: Nincs itt az ÚRnak egy prófétája, aki által megkérdezhetnénk az URat? Izráel királyának egyik szolgája így válaszolt: Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki Illés kezére szokott vizet önteni. 2Ki 3:12 Jósáfát így szólt: Valóban az ÚR igéje szól rajta keresztül. Elment tehát hozzá Izráel királya és Jósáfát, meg Edóm királya. 2Ki 3:13 Elizeus azonban ezt mondta Izráel királyának: Semmi közünk sincs egymáshoz. Eredj apád prófétáihoz, meg anyád prófétáihoz! De Izráel királya így szólt hozzá: Ne mondd ezt! Hiszen az ÚR hívta össze ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket. 2Ki 3:14 Elizeus így felelt: A Seregek élő URára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ha nem nézném Jósáfátnak, Júda királyának a személyét, rád sem tekintenék, meg sem látnálak! 2Ki 3:15 De most hozzatok ide egy lantost! Amikor a lantos zenélni kezdett, az ÚR keze megérintette a prófétát. 2Ki 3:16 Így szólt: Ezt mondja az ÚR: Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben. 2Ki 3:17 Mert ezt mondja az ÚR: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok ti is, meg a jószágaitok, az állataitok is. 2Ki 3:18 De ez még csekélység az ÚR előtt. Ő Móábot is a kezetekbe adja. 2Ki 3:19 Levertek minden megerősített és minden fontosabb várost. Kivágtok minden termőfát, betömtök minden forrást, és kövekkel tesztek tönkre minden jó szántóföldet! 2Ki 3:20 Történt másnap reggel, az ételáldozat idején, hogy egyszerre csak víz áradt Edóm felől, és megtelt az a vidék vízzel. 2Ki 3:21 Amikor meghallotta az egész Móáb, hogy harcba vonultak ellenük ezek a királyok, fegyverbe szólítottak minden fegyverfogható embert, sőt még másokat is, és fölálltak a határon. 2Ki 3:22 Reggel amikor fölkeltek, a nap rásütött a vízre, és a móábiak vörösleni látták maguk előtt a vizet, mint a vért. 2Ki 3:23 Akkor ezt mondták: Ez vér! Bizonyosan egymásra támadtak a királyok, és leverték egymást. Most tehát zsákmányra, Móáb! 2Ki 3:24 De amikor odaértek Izráel táborához, megindult Izráel, megverte a móábiakat, és azok megfutamodtak előttük. De utánuk nyomultak, és szétverték a móábiakat. 2Ki 3:25 A városokat lerombolták, a jó szántóföldeket mind teledobálták kővel, minden forrást betömtek, és minden termőfát kivágtak. Csupán Kír-Hareset kövei maradtak meg, de azt is körülvették és lőtték a parittyások. 2Ki 3:26 Amikor Móáb királya látta, hogy nem bírja tovább a harcot, maga mellé vett hétszáz kardforgató embert, hogy keresztültörjenek Edóm királyánál, de nem tudtak. 2Ki 3:27 Akkor fogta elsőszülött fiát, aki őutána lett volna a király, és feláldozta égőáldozatként a várfalon. Emiatt olyan nagy felháborodás támadt Izráelben, hogy fölkerekedtek és visszatértek hazájukba. 2Ki 4:1 Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elizeushoz: Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az URat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. 2Ki 4:2 Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj. 2Ki 4:3 Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset. 2Ki 4:4 Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre! 2Ki 4:5 Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett. 2Ki 4:6 Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj. 2Ki 4:7 Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt! 2Ki 4:8 Egyszer Elizeus elment Súnémba. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalni szokta őt, hogy ott egyék. Ezért ahányszor csak arra járt, betért oda, hogy nála egyék. 2Ki 4:9 Az asszony így szólt a férjéhez: Nézd csak, én tudom, hogy Isten szent embere az, aki mindig betér hozzánk. 2Ki 4:10 Építsünk neki egy kis felső szobát, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön! 2Ki 4:11 Történt egyszer, hogy odaérkezett Elizeus, megszállt a felső szobában, és lefeküdt ott. 2Ki 4:12 Majd ezt mondta Géhazinak, a szolgájának: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt! Az odahívta az asszonyt, aki megállt előtte. 2Ki 4:13 Még ezt is mondta szolgájának: Mondd meg neki: Látom, hogy milyen figyelmesen gondoskodol rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e valamilyen ügyed, amelyről beszélhetnék a királlyal, vagy a hadseregparancsnokkal? De ő így felelt: Én a saját népem körében lakom. 2Ki 4:14 Elizeus ezt mondta: Mégis mit tehetnék érted? Géhazi közbeszólt: Hiszen nincs fia, a férje meg öreg. 2Ki 4:15 Elizeus így szólt: Hívd ide az asszonyt! Amikor odahívta, az megállt az ajtóban. 2Ki 4:16 Elizeus így szólt: Egy év múlva fiút ölelsz. Az asszony így felelt: Ugyan, uram, Isten embere, ne ámítsd szolgálódat! 2Ki 4:17 De teherbe esett az asszony, és fiút szült egy év múlva, abban az időben, amelyet Elizeus megmondott neki. 2Ki 4:18 Amikor felnőtt a gyermek, egy alkalommal kiment az apjához, az aratókhoz. 2Ki 4:19 Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem, a fejem! Az apja meghagyta a szolgájának, hogy vigye el az anyjához. 2Ki 4:20 Az föl is vette, és elvitte az anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor meghalt. 2Ki 4:21 Az anya fölment, és lefektette az Isten emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment. 2Ki 4:22 Odahívta a férjét, és így szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat, hadd siessek az Isten emberéhez, aztán visszatérek. 2Ki 4:23 De a férfi azt kérdezte: Miért mégy ma hozzá? Hiszen nincs sem újhold, sem szombat! Az asszony így szólt: Hagyj békén! 2Ki 4:24 És fölnyergelve a szamarat, ezt mondta a szolgalegénynek: Hajtsd az állatot állandóan, és ne akadályozz a vágtatásban, amíg nem szólok neked! 2Ki 4:25 Elment tehát, és megérkezett az Isten emberéhez a Karmel-hegyre. Amikor az Isten embere távolról meglátta őt, így szólt Géhazihoz, a szolgájához: Nézd csak, az ott a súnémi asszony! 2Ki 4:26 Fuss eléje, és kérdezd meg, hogy jól van-e ő, jól van-e a férje, és jól van-e a gyermeke? Az asszony így felelt: Jól! 2Ki 4:27 De amikor odaért az Isten emberéhez a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett, hogy félretaszítsa, de az Isten embere így szólt: Ne bántsd, hiszen el van keseredve, és az ÚR eltitkolta előlem, nem jelentette ki ezt nekem. 2Ki 4:28 Az asszony ezt mondta: Uram, kértem-e én fiút? Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?! 2Ki 4:29 Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára! 2Ki 4:30 De a fiú anyja így szólt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak itt! Elindult tehát Elizeus, és ment az asszony után. 2Ki 4:31 Géhazi már előttük elment, és a botot a fiú arcára tette, de az nem szólt és nem eszmélt. Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki, hogy nem ébredt fel a fiú. 2Ki 4:32 Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt az ágyán. 2Ki 4:33 Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott az ÚRhoz. 2Ki 4:34 Majd fellépett az ágyra, odafeküdt a gyermek mellé, és rátette száját a szájára, szemét a szemére, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt, fölmelegedett a gyermek teste. 2Ki 4:35 Azután néhányszor föl-alá járt a házban, majd ismét odalépett, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután, és felnyitotta a szemét. 2Ki 4:36 Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Viheted a fiadat. 2Ki 4:37 Az asszony odamenve a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és elment. 2Ki 4:38 Amikor Elizeus visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! 2Ki 4:39 Egyikük kiment a mezőre, hogy valamilyen zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. 2Ki 4:40 Azután kimerítették a férfiaknak, hogy egyenek; de amikor enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem tudták megenni. 2Ki 4:41 Akkor ő ezt mondta: Hozzatok lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így szólt: Merítsd ki a népnek, hadd egyenek! Akkor már nem volt semmi rossz a fazékban. 2Ki 4:42 Egyszer egy ember jött Baal-Sálisából, és hozott az Isten emberének az első termésből készült kenyeret: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a tarisznyájában. Elizeus ezt mondta: Add oda a népnek, hadd egyenek! 2Ki 4:43 A szolgája azonban így szólt: Hogyan adjam ezt száz embernek? De ő így felelt: Add oda a népnek, hadd egyenek! Mert ezt mondja az ÚR: Enni fognak és még marad is. 2Ki 4:44 Odaadta tehát nekik, azok pedig ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan az ÚR megmondta. 2Ki 5:1 Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. 2Ki 5:2 Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. 2Ki 5:3 Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából. 2Ki 5:4 Naamán megjelent ura előtt, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány. 2Ki 5:5 Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg levelet küldök Izráel királyának. El is ment, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. 2Ki 5:6 Átadta a levelet is Izráel királyának, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem! 2Ki 5:7 Amikor Izráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak ürügyet keres ellenem! 2Ki 5:8 Amikor Elizeus, az Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben! 2Ki 5:9 Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. 2Ki 5:10 Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! 2Ki 5:11 Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. 2Ki 5:12 Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott. 2Ki 5:13 Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. 2Ki 5:14 Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké. 2Ki 5:15 Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot szolgádtól! 2Ki 5:16 De ő így felelt: Az élő ÚRra mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy nem fogadok el semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt. 2Ki 5:17 Akkor ezt mondta Naamán: Ha nem fogadod el, akkor viszont adass szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír, mert nem készít többé szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az ÚRnak! 2Ki 5:18 Csak azt az egy dolgot bocsássa meg az ÚR a te szolgádnak, hogy amikor az én uram bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon, és az én kezemre támaszkodik, én is leborulhassak Rimmón templomában. Azt, hogy én leborulok Rimmón templomában, bocsássa meg az ÚR a te szolgádnak! 2Ki 5:19 Ő azt felelte: Menj el békével! Még csak rövid utat tett meg Naamán, 2Ki 5:20 amikor Géhazi, Elizeusnak, az Isten emberének a szolgája ezt gondolta: Lám, az én uram kímélte ezt az arámi Naamánt, és nem fogadta el tőle, amit hozott. Az élő ÚRra mondom, hogy én majd utánafutok, hogy kapjak tőle valamit! 2Ki 5:21 Utána is eredt Géhazi Naamánnak. Amikor Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a kocsijáról, elébe ment, és ezt kérdezte: Jól vagytok? 2Ki 5:22 Az így felelt: Jól. De uram ezt az üzenetet küldi: Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efraim hegyvidékéről. Adj nekik egy talentum ezüstöt és két rend ruhát. 2Ki 5:23 Naamán ezt mondta: Kérlek, fogadj el két talentumot! Így unszolta őt. Majd bekötött két talentum ezüstöt két zacskóba, és két rend ruhával együtt odaadta két szolgájának, azok vitték Géhazi előtt. 2Ki 5:24 Amikor a dombhoz érkeztek, kivette a kezükből, és elhelyezte egy házban. Az embereket pedig elküldte, és azok elmentek. 2Ki 5:25 Azután bement, és ura elé állt. Elizeus ezt kérdezte: Honnan jössz, Géhazi? Ő így felelt: Nem járt a te szolgád sehol sem. 2Ki 5:26 De ő ezt mondta neki: Nem igaz! Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy? 2Ki 5:27 Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre! És az olyan poklosan ment ki előle, mint a hó. 2Ki 6:1 Egyszer azt mondták a prófétatanítványok Elizeusnak: Nézd csak, szűk nekünk ez a hely, ahol mi veled lakunk. 2Ki 6:2 Hadd menjünk el a Jordánhoz, ott mindegyikünk kivág egy szál fát, és készítünk magunknak helyet, ahol lakjunk. Ő ezt mondta: Menjetek! 2Ki 6:3 De az egyik így szólt: Kérlek, jöjj el te is szolgáiddal! Ő így felelt: Elmegyek. 2Ki 6:4 El is ment velük. Amikor megérkeztek a Jordánhoz, vágni kezdték a fákat. 2Ki 6:5 De amikor az egyik ledöntött egy szálfát, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Akkor felkiáltott, és ezt mondta: Jaj, uram! Pedig ezt is kölcsönkértem! 2Ki 6:6 Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett. 2Ki 6:7 Elizeus így szólt: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta a kezét, és kivette. 2Ki 6:8 Arám királya háborút indított Izráel ellen. Tanácskozott udvari embereivel, hogy melyik helyen legyen a tábora. 2Ki 6:9 Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz, ne vonulj át ezen a helyen, mert ott vonulnak le az arámok. 2Ki 6:10 Izráel királya ekkor embereket küldött arra a helyre, amelyet az Isten embere mondott neki, figyelmeztetve őt, hogy ott vigyázzon magára. Így történt többször is. 2Ki 6:11 Felháborodott emiatt Arám királya, összehívatta udvari embereit, és ezt mondta nekik: Miért nem jelentitek nekem, hogy ki tart a mieink közül Izráel királyával? 2Ki 6:12 Ekkor az egyik udvari embere így szólt: Senki, uram király! De az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a hálószobádban beszélsz. 2Ki 6:13 A király ezt parancsolta: Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van, hadd fogassam el! Jelentették neki, hogy most Dótánban van. 2Ki 6:14 Akkor lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. 2Ki 6:15 Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj, uram! Mit tegyünk? 2Ki 6:16 De ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük! 2Ki 6:17 Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. 2Ki 6:18 Amikor aztán az arámok rárontottak, így imádkozott Elizeus az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint. 2Ki 6:19 Elizeus akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába. 2Ki 6:20 Samáriába érkezve így szólt Elizeus: URam, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Az ÚR megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. 2Ki 6:21 Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? 2Ki 6:22 Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz. 2Ki 6:23 Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába. 2Ki 6:24 Történt ezek után, hogy Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét, fölvonult, és ostrom alá vette Samáriát. 2Ki 6:25 Nagy éhínség támadt Samáriában, mert addig ostromolták, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstbe, egy maréknyi galambtrágya pedig öt ezüstbe került. 2Ki 6:26 Egyszer Izráel királya a várfalon járkált, és egy asszony így kiáltott hozzá: Segíts, uram király! 2Ki 6:27 De ő ezt mondta: Ha az ÚR nem segít rajtad, én hogyan segítsek? Talán a szérűről vagy a sajtóból? 2Ki 6:28 Majd ezt mondta neki a király: Mi bajod van? Erre ő így felelt: Egy asszony ezt mondta nekem: Add ide a fiadat, együk meg ma őt, holnap pedig megesszük az én fiamat. 2Ki 6:29 Meg is főztük a fiamat, és megettük. Másnap ezt mondtam neki: Add ide a te fiadat, együk meg azt is! Ő azonban elrejtette a fiát. 2Ki 6:30 A király hallva az asszony beszédét, megszaggatta a ruháját, és úgy ment tovább a várfalon. A nép akkor látta, hogy alul zsákruha van a testén. 2Ki 6:31 Akkor ezt mondta: Úgy segítsen az Isten most és ezután is, hogy ma nem marad a helyén Elizeusnak, Sáfát fiának a feje! 2Ki 6:32 Elizeus a házában ült, és vele voltak a vének. A király kiküldte egyik emberét, de még mielőtt a követ odaért volna hozzá, ezt mondta Elizeus a véneknek: Látjátok, ez a gyilkos fajzat ide küldött, hogy a fejemet vétesse! Ügyeljetek, és amikor a követ ideér, zárjátok be az ajtót előtte, és nyomjátok az ajtót vele szemben, mert urának a léptei hallatszanak a nyomában. 2Ki 6:33 Még beszélt velük, amikor a követ már oda is ért hozzá, és ezt mondta: Látod, ilyen baj származott az ÚRtól! Miért várjak még tovább az ÚRra?! 2Ki 7:1 Ekkor így szólt Elizeus: Halljátok meg az ÚR igéjét! Ezt mondja az ÚR: Holnap ilyenkor egy szeá finomliszt egy sekelbe, meg két szeá árpa is egy sekelbe fog kerülni Samária kapujában. 2Ki 7:2 Erre így válaszolt az Isten emberének az a tiszt, akinek a kezére szokott támaszkodni a király: Még ha az ÚR megnyitná is az ég csatornáit, akkor sem történhetik meg ez. De ő így felelt: Majd meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle. 2Ki 7:3 A kapu bejáratánál volt négy poklos ember, akik ezt mondták egymásnak: Mit ülünk itt, amíg meghalunk? 2Ki 7:4 Ha azt mondanánk, hogy menjünk be a városba: éhínség van a városban, meghalunk ott. Ha pedig itt ülünk, akkor is meghalunk. Jertek ezért, lopózzunk be az arámok táborába! Ha életben hagynak bennünket, élünk; ha megölnek, akkor meghalunk. 2Ki 7:5 Alkonyatkor elindultak, hogy az arámok táborába menjenek. De amikor az arámok táborának a széléhez értek, látták, hogy nincs ott senki. 2Ki 7:6 Mert az ÚR azt tette, hogy az arám táborban harci kocsik, lovak és nagy haderő robogását hallották, mire azok ezt mondták egymásnak: Izráel királya bizonyára felbérelte ellenünk a hettiták királyait és Egyiptom királyait, hogy ránk törjenek! 2Ki 7:7 Ezért futásnak eredtek alkonyatkor, otthagyva sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort, ahogyan volt, és futva mentették életüket. 2Ki 7:8 Amikor ezek a poklosok a tábor széléhez érkeztek, bementek egy sátorba, ettek, ittak, majd elvittek onnan ezüstöt, aranyat meg ruhákat, azután elmentek, és elrejtették azokat. Egy másik sátorba is bementek, onnan is vittek el, azután elmentek és elrejtették. 2Ki 7:9 Majd ezt mondták egymásnak: Nem helyes, amit teszünk. Ez a nap örömhírnek a napja. Ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket. Jertek azért, menjünk és mondjuk el ezt a királyi palotában! 2Ki 7:10 Odaérkezve kiáltottak a város kapuőrségének, és ezt jelentették nekik: Bementünk az arám táborba, és láttuk, hogy senki sincs ott, emberi szó sem hallatszik, csak kikötött lovak és szamarak vannak ott, meg a sátorok, ahogyan voltak. 2Ki 7:11 Így kiáltottak a kapuőröknek, azok pedig jelentették ezt benn a királyi palotában. 2Ki 7:12 A király fölkelt éjszaka, és így szólt udvari embereihez: Majd én megmondom nektek, hogy mit tettek velünk az arámok. Tudják, hogy éhezünk, ezért kivonultak a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mert azt gondolják: Ha kijönnek a városból, élve fogjuk el őket, a városba pedig behatolunk. 2Ki 7:13 Az egyik udvari ember így válaszolt: Fogjunk öt megmaradt lovat, amelyek itt megmaradtak. Mindegy, hogy úgy járnak-e, mint akik még megmaradtak Izráel egész sokaságából, vagy úgy, mint akik elpusztultak Izráel egész sokaságából. Küldjük ki őket, és majd meglátjuk! 2Ki 7:14 Fogtak tehát két harci kocsit lovastul, és elküldött a király az arámok tábora után, hogy menjenek el, és nézzék meg. 2Ki 7:15 Utánuk is mentek egészen a Jordánig, és látták, hogy az egész út tele van ruhával és fölszereléssel, amiket az arámok sietségükben eldobáltak. Ekkor a kiküldöttek visszatértek, és jelentették ezt a királynak. 2Ki 7:16 A nép pedig kitódult, és kifosztotta az arámok táborát. Így történt, hogy egy szeá finomliszt egy sekelbe, és két szeá árpa is egy sekelbe került, az ÚR szava szerint. 2Ki 7:17 A király odarendelte a kapuhoz azt a tisztet, akinek a kezére szokott támaszkodni, a nép azonban agyontaposta a kapuban, és meghalt, ahogyan megmondta az Isten embere. Akkor mondta meg, amikor a király hozzá ment. 2Ki 7:18 Éppen úgy történt, ahogyan az Isten embere megmondta a királynak: két szeá árpa egy sekelbe, meg egy szeá finomliszt is egy sekelbe fog kerülni Samária kapujában holnap ilyenkor. 2Ki 7:19 Erre válaszolt így a tiszt az Isten emberének: Még ha az ÚR megnyitná is az ég csatornáit, akkor sem történhetik meg ez. Ő erre így felelt: Majd meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle! 2Ki 7:20 Úgy is járt: a nép agyontaposta a kapuban, és meghalt. 2Ki 8:1 Egyszer Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát életre keltette: Indulj útnak házad népével együtt, és tartózkodj jövevényként ott, ahol lehet, mert az ÚR éhínséget idéz elő, és be is következik az az országban hét esztendeig. 2Ki 8:2 Az asszony el is indult és azt tette, amit az Isten embere mondott. Elment háza népével együtt, és a fileszteusok földjén élt jövevényként hét esztendeig. 2Ki 8:3 A hetedik esztendő végén visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment a királyhoz, hogy segítséget kérjen a háza és mezeje dolgában. 2Ki 8:4 A király éppen Géhazival, az Isten emberének a szolgájával beszélgetett, és ezt mondta: Beszéld el nekem mindazokat a nagy tetteket, amelyeket Elizeus véghezvitt! 2Ki 8:5 Ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy hogyan keltette életre a holtat, amikor megjelent az az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy segítséget kérjen a királytól háza és mezeje dolgában. Géhazi így szólt: URam, király! Ez az az asszony és ez a fia, akit életre keltett Elizeus. 2Ki 8:6 A király kikérdezte az asszonyt, az pedig elbeszélte neki az ügyét. Ekkor a király egy udvari ember adott mellé, és meghagyta, hogy adják vissza mindenét, sőt a mező egész jövedelmét is attól a naptól számítva, amikor elhagyta az országot, egész mostanáig. 2Ki 8:7 Elizeus ezután elment Damaszkuszba. Benhadad, Arám királya éppen beteg volt. Amikor jelentették neki, hogy az Isten embere odaérkezett, 2Ki 8:8 ezt mondta a király Hazáélnak: Végy magadhoz ajándékot, és menj az Isten embere elé. Kérdeztesd meg vele az URat, hogy felépülök-e ebből a betegségből! 2Ki 8:9 Hazáél tehát eléje ment, vitt magával ajándékul mindenféle damaszkuszi drágaságot, amennyit negyven teve elbír. Amikor odaért, megállt előtte, és így szólt: Fiad, Benhadad, Arám királya küldött hozzád, hogy megkérdezze, felépül-e ebből a betegségből? 2Ki 8:10 Elizeus ezt mondta neki: Menj, és mondd azt neki, hogy bizonyosan felépül. Bár az ÚR velem megláttatta, hogy meg fog halni. 2Ki 8:11 Akkor az Isten embere mereven maga elé nézett, azután sírva fakadt. 2Ki 8:12 Hazáél megkérdezte: Miért sírsz, uram? Ő így felelt: Mert megtudtam, hogy milyen veszedelmet hozol Izráel fiaira. Erődjeiket fölperzseled, ifjaikat fegyverrel ölöd meg, csecsemőiket sziklához vágod, és terhes asszonyaikat felhasogatod. 2Ki 8:13 Erre azt mondta Hazáél: Ugyan micsoda a te szolgád, ez a kutya, hogy ilyen nagy dolgokat vihetnék véghez? De Elizeus így felelt: Megláttatta velem az ÚR, hogy te leszel Arám királya. 2Ki 8:14 Elizeustól eltávozva bement urához, aki megkérdezte tőle: Mit mondott neked Elizeus? Ő így felelt: Azt mondta nekem, hogy bizonyosan fölépülsz. 2Ki 8:15 Másnap azonban fogott egy takarót, vízbe mártotta, és urának az arcára terítette, úgyhogy meghalt. Utána Hazáél lett a király. 2Ki 8:16 Jórámnak, Aháb fiának, Izráel királyának ötödik évében, amikor Júda királya Jósáfát volt, kezdett uralkodni Jórám, Jósáfátnak, Júda királyának a fia. 2Ki 8:17 Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ki 8:18 Izráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. 2Ki 8:19 De az ÚR nem akarta elpusztítani Júdát szolgájáért, Dávidért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor. 2Ki 8:20 Az ő idejében pártoltak el az edómiak Júdától, és királyt választottak maguknak. 2Ki 8:21 Ezért Jórám Cáirba vonult összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt, átvágta magát az edómiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik parancsnokait. A hadinép pedig otthonába menekült. 2Ki 8:22 Így pártoltak el az edómiak Júdától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el Libná is. 2Ki 8:23 Jórám egyéb dolgai és mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva a Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 8:24 És pihenni tért Jórám őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Utána a fia, Ahazjá lett a király. 2Ki 8:25 Jórámnak, Aháb fiának, Izráel királyának tizenkettedik évében lett királlyá Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia. 2Ki 8:26 Huszonkét éves volt Ahazjá, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omrinak, Izráel királyának az unokája. 2Ki 8:27 Ő is Aháb házának az útján járt, és azt tette, amit rossznak tart az ÚR, éppúgy, mint Aháb háza, mert Ahábnak a veje lett. 2Ki 8:28 Jórámmal, Aháb fiával együtt háborút viselt Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Jórámot. 2Ki 8:29 Ezért Jórám király visszatért Jezréelbe, hogy gyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta Rámában, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig elment, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát Izráelben, mert beteg volt. 2Ki 9:1 Elizeus próféta magához hívott egy prófétatanítványt, és ezt mondta neki: Öltsd fel derekadra az övedet, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba! 2Ki 9:2 Ha odaérkezel, keresd meg Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsi unokáját. Menj oda, hívasd ki a társai közül, és vezesd be a legbelső szobába! 2Ki 9:3 Azután fogd az olajoskorsót, önts olajat a fejére, és mondd: Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, ne késlekedj! 2Ki 9:4 El is ment az ifjú, az ifjú próféta Rámót-Gileádba. 2Ki 9:5 Amikor odaérkezett, a haderő parancsnokai éppen együtt voltak. Ő így szólt: Beszédem van veled, parancsnok! Jéhú megkérdezte: Melyikünkkel? Ő így felelt: Teveled, parancsnok! 2Ki 9:6 Ekkor fölkelt, és bement a házba, amaz pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Fölkentelek téged az ÚR népének, Izráelnek a királyává! 2Ki 9:7 Irtsd ki uradnak, Ahábnak a háza népét! Így állok bosszút Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak a véréért és az ÚR minden szolgájának a véréért. 2Ki 9:8 Elpusztul Aháb egész háza népe, mert kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját. 2Ki 9:9 Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, meg Baasának, Ahijjá fiának a házát. 2Ki 9:10 Jezábelt pedig a kutyák eszik meg jezréeli birtokán, és nem fogják eltemetni! Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott. 2Ki 9:11 Amikor Jéhú kiment urának a szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért jött hozzád ez a bolond? Ő így felelt nekik: Ti is ismeritek az ilyen fecsegő embert. 2Ki 9:12 De ők azt mondták: Ez hazugság. Mondd csak el nekünk! Erre ő ezt mondta: Ilyesfélét mondott nekem: Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává! 2Ki 9:13 Akkor mindnyájan sietve fogták ruhájukat, leterítették alája a lépcsőre, azután megfújták a kürtöket, és kiáltották: Jéhú a király! 2Ki 9:14 Így szőtt összeesküvést Jéhú, Jósáfát fia, Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám egész Izráellel együtt Rámót-Gileádot védelmezte Hazáél arám királlyal szemben. 2Ki 9:15 De visszatért Jórám király, hogy Jezréelben gyógyíttassa magát azokból a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Jéhú pedig ezt mondta: Ha egyetértetek velem, akkor ne juthasson ki szökevény a városból, hogy ne mehessen el hírt vinni Jezréelbe! 2Ki 9:16 Ekkor Jéhú harci kocsijára szállt, és elment Jezréelbe, mert ott feküdt Jórám. Ahazjá, Júda királya is odament, hogy meglátogassa Jórámot. 2Ki 9:17 A Jezréel tornyában álló őrszem meglátta Jéhú közeledő csapatát, és így kiáltott: Egy csapatot látok! Jórám ezt parancsolta: Keríts egy lovast, küldd eléjük, hogy kérdezze meg, békés-e a szándékuk! 2Ki 9:18 A lovas elébe ment, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém! Az őrszem jelentette, hogy a küldött odaért hozzájuk, de nem tért vissza. 2Ki 9:19 Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és ezt mondta: Azt kérdezi a király, hogy békés-e a szándékotok? Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békés szándékkal? Kerülj mögém! 2Ki 9:20 Az őrszem jelentette, hogy ez is odaért hozzájuk, de nem tért vissza. De aki jön, az úgy hajt, ahogyan Jéhú, Nimsi unokája szokott hajtani, olyan eszeveszetten hajt. 2Ki 9:21 Akkor Jórám megparancsolta, hogy fogjanak be. És mikor befogtak a harci kocsijába, kivonult Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci kocsiján. Kivonultak Jéhú elé, és a jezréeli Nábót birtokán találkoztak vele. 2Ki 9:22 Jórám meglátva Jéhút, ezt kérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? De ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása tart?! 2Ki 9:23 Ekkor Jórám megfordult, futásnak eredt, és odakiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá! 2Ki 9:24 Jéhú azonban kezébe kapta az íját, és meglőtte Jórámot a lapockái között úgy, hogy a nyíl a szívén ment keresztül, és ő összerogyott a harci kocsiján. 2Ki 9:25 Jéhú ezt mondta tisztjének, Bidkarnak: Vedd föl, és dobd oda a jezréeli Nábótnak a birtokára! Mert emlékezz vissza, amikor apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, én meg te, milyen vészes jövendölést mondott róla az ÚR: 2Ki 9:26 Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és fiainak a vérét, így szól az ÚR, azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól az ÚR! Most azért vedd fel, és dobd erre a birtokra, az ÚR szava szerint! 2Ki 9:27 Amikor Ahazjá, Júda királya ezt látta, futásnak eredt Bét-Haggán felé, de Jéhú üldözőbe vette, és ezt parancsolta: Őt is! És megsebesítették a hadi szekerén Gúr hágójánál, Jibleám mellett. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt. 2Ki 9:28 Szolgái elvitték harci kocsiján Jeruzsálembe, és eltemették sírjába ősei mellé, Dávid városában. 2Ki 9:29 Ahazjá Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik évében lett Júda királya. 2Ki 9:30 Azután Jéhú megérkezett Jezréelbe. Amikor Jezábel ezt meghallotta, kifestette a szemét, feldíszítette a fejét, és kinézett az ablakon. 2Ki 9:31 Amikor Jéhú bement a kapun, Jezábel ezt kérdezte: Vajon jó vége lett-e Zimrinek, aki meggyilkolta urát?! 2Ki 9:32 Ő pedig fölnézve az ablakra így szólt: Ki tart velem, kicsoda? Akkor kitekintett két-három udvari ember. 2Ki 9:33 Ő megparancsolta: Dobjátok le! Le is dobták, úgyhogy vére a falra meg a lovakra fröccsent, és eltaposták. 2Ki 9:34 Jéhú pedig bement, és miután evett és ivott, ezt mondta: Nézzetek utána ennek az átkozottnak, és temessétek el, mert mégiscsak királyleány volt! 2Ki 9:35 De amikor odamentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábait és a két kezefejét. 2Ki 9:36 Visszatértek, és jelentették neki, mire ő ezt mondta: Az ÚR igéje ez, amelyet kijelentett szolgája, a tisbei Illés által: A kutyák eszik meg Jezábel testét a jezréeli birtokon. 2Ki 9:37 És olyan lesz Jezábel holtteste a jezréeli birtokon, mint a trágya a mezőn; nem mondják meg róla, hogy ez volt Jezábel. 2Ki 10:1 Ahábnak hetven fia volt Samáriában. Jéhú tehát leveleket írt, és elküldte Samáriába a jezréeli parancsnokokhoz, a vénekhez és Aháb fiainak a nevelőihez, ezzel a tartalommal: 2Ki 10:2 Most, amikor ez a levél hozzátok érkezik, nálatok vannak uratoknak a fiai, és nálatok vannak a harci kocsik, a lovak és a megerősített város a hadi fölszereléssel együtt. 2Ki 10:3 Szemeljétek ki tehát uratok fiai közül a legjobbat és legbecsületesebbet, ültessétek apja trónjára, és harcoljatok uratok házáért! 2Ki 10:4 De azok igen-igen megijedtek, és ezt mondták: Hiszen két király sem állhatott meg vele szemben, hogyan állhatnánk meg mi?! 2Ki 10:5 Akkor a palota felügyelője és a városparancsnok, meg a vének és a nevelők ezt az üzenetet küldték Jéhúnak: Szolgáid vagyunk, és bármit parancsolsz nekünk, megtesszük. Senkit sem választunk királlyá, tedd azt, amit jónak látsz! 2Ki 10:6 Erre egy második levelet is írt nekik, ezzel a tartalommal: Ha velem tartotok, és hallgattok a szavamra, akkor vegyétek fejét azoknak a férfiaknak, uratok fiainak, és jöjjetek hozzám Jezréelbe holnap ilyenkor! A királyfiak ugyanis, hetvenen, a város előkelőinél voltak; azok nevelték őket. 2Ki 10:7 Amikor a levél hozzájuk érkezett, fogták a királyfiakat, és lemészárolták mind a hetvenet, fejüket kosarakba rakták, és elküldték Jéhúnak Jezréelbe. 2Ki 10:8 Amikor a követ megérkezett, és jelentette neki, hogy elhozták a királyfiak fejét, ezt mondta: Rakjátok le azokat reggelre a kapu bejáratánál két rakásba! 2Ki 10:9 Reggel aztán kiment, odaállt, és ezt mondta az egész népnek: Ti igazak vagytok. Én ütöttem pártot uram ellen, és én öltem meg őt, de ki vágta le mindezeket? 2Ki 10:10 Tudjátok meg tehát, hogy semmi sem esik a földre az ÚR igéjéből, amit kijelentett az ÚR Aháb házáról! Az ÚR véghezvitte azt, amit kijelentett szolgája, Illés által. 2Ki 10:11 Azután levágta Jéhú mindazokat, akik még megmaradtak Aháb házából Jezréelben, minden tekintélyes és bizalmas emberét, meg a papjait. Senkit sem hagyott elmenekülni. 2Ki 10:12 Majd elindult, és elment Samáriába. Éppen Bét-Éked-Háróimnál járt az úton, 2Ki 10:13 amikor találkozott Jéhú Ahazjának, Júda királyának a testvéreivel. Megkérdezte: Kik vagytok? Ők így feleltek: Ahazjának a testvérei vagyunk, és azért megyünk, hogy köszöntsük a királyfiakat meg az anyakirálynő fiait. 2Ki 10:14 Jéhú ezt parancsolta: Fogjátok el őket élve! El is fogták őket élve, és lemészárolták őket Bét-Éked kútjánál: negyvenkét férfit. Nem hagyott meg közülük senkit. 2Ki 10:15 Onnan továbbmenve összetalálkozott Jehónádábbal, Rékáb fiával. Köszöntötte, és azt kérdezte: Olyan őszinte szívvel vagy-e irántam, mint amilyen őszinte szívvel vagyok én teirántad? Jehónádáb így felelt: Igen! Ha igen - mondta Jéhú -, add a kezed! Amikor az kezet adott, maga mellé állította a kocsijára. 2Ki 10:16 Majd ezt mondta: Jöjj velem, és lásd meg, hogyan buzgólkodom az ÚRért. És magával vitte a harci kocsiján. 2Ki 10:17 Miután megérkezett Samáriába, levágta Samáriában Aháb minden megmaradt hozzátartozóját, egészen kipusztította őket, az ÚR igéje szerint, amelyet kijelentett Illésnek. 2Ki 10:18 Akkor összegyűjtötte Jéhú az egész népet, és ezt mondta nekik: Aháb nem tisztelte eléggé a Baalt. Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni. 2Ki 10:19 Most azért hívjátok ide Baal összes prófétáját, összes szolgáját és összes papját! Senki se hiányozzék, mert nagy áldozatot mutatok be a Baalnak. Senki sem fog életben maradni, aki hiányzik! Jéhú azonban álnokságból tette ezt, hogy elpusztíthassa a Baal tisztelőit. 2Ki 10:20 Majd ezt mondta Jéhú: Tartsatok szent ünnepet a Baal tiszteletére! Ki is hirdették ezt. 2Ki 10:21 Jéhú üzenetet küldött egész Izráelnek, és eljöttek a Baal tisztelői mind; nem volt senki, aki el ne jött volna. Azután bementek a Baal templomába, úgyhogy a Baal temploma zsúfolásig megtelt. 2Ki 10:22 Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhákat a Baal tisztelőinek! Az kihozta nekik a ruhákat. 2Ki 10:23 Majd bement Jéhú és Jehónádáb, Rékáb fia a Baal templomába, és ezt mondta a Baal tisztelőinek: Kutassatok, és nézzetek körül, hogy nincs-e itt valaki köztetek az ÚR tisztelői közül. Csak a Baal tisztelői lehetnek itt! 2Ki 10:24 Ezután hozzáfogtak a véresáldozatok és égőáldozatok előkészítéséhez. Jéhú pedig nyolcvan embert helyezett el kívül, és ezt mondta: Aki egyet is elszalaszt azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe juttatok, az életével fizet annak az életéért. 2Ki 10:25 Amikor elvégezték az égőáldozat előkészítését, ezt parancsolta Jéhú a testőröknek és a tiszteknek: Menjetek be, és vágjátok le őket, senki se jöjjön ki közülük! A testőrök és a tisztek kardélre hányták őket, és kidobálták holttestüket, majd behatoltak a Baal-templom belsejébe. 2Ki 10:26 Kihordták a Baal-templom szent oszlopait, és elégették. 2Ki 10:27 Ledöntötték a Baalnak szentelt oszlopot, majd lerombolták a Baal templomát, és árnyékszékké tették. Így van ez még ma is. 2Ki 10:28 Így pusztította ki Jéhú a Baalt Izráelből. 2Ki 10:29 De nem tágított Jéhú Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt: az aranyborjúktól, amelyek Bételben és Dánban voltak. 2Ki 10:30 Az ÚR ezt mondta Jéhúnak: Mivel jól véghezvitted azt, amit helyesnek láttam, és mindenben szándékom szerint bántál el Aháb házával, azért utódaid negyedízig ülnek Izráel trónján. 2Ki 10:31 Jéhú azonban nem vigyázott arra, hogy teljes szívvel az ÚRnak, Izráel Istenének a törvénye szerint éljen. Nem tágított Jeroboám vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 2Ki 10:32 Abban az időben kezdte az ÚR megcsonkítani Izráelt, mert megverte őket Hazáél Izráel egész határa mentén: 2Ki 10:33 a Jordántól napkeletre, Gileád egész földjén a gádiakat, a rúbenieket és a Manassé-belieket, az Arnón-patak mellett fekvő Aróértől fogva egész Gileádot és Básánt. 2Ki 10:34 Jéhú egyéb dolgai, minden, amit véghezvitt, összes hőstettei meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 10:35 Pihenni tért Jéhú őseihez, és eltemették Samáriában. Utána fia, Jóáház lett a király. 2Ki 10:36 Az az idő, amíg Jéhú Samáriában Izráel királya volt: huszonnyolc esztendő. 2Ki 11:1 Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította a királyi család minden ivadékát. 2Ki 11:2 De Jóseba, Jórám király lánya, Ahazjá húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Azután elrejtették Ataljá elől, és így őt nem ölték meg. 2Ki 11:3 Nála volt elrejtve hat évig az ÚR házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott. 2Ki 11:4 A hetedik évben Jójádá magához rendelte a palotaőrség és a testőrök századparancsnokait, és bevitte őket magával az ÚR házába. Szövetséget kötött velük, és megeskette őket az ÚR házában, majd megmutatta nekik a királyfit. 2Ki 11:5 Azután megparancsolta nekik: Ezt tegyétek: egyharmada azoknak, akik a nyugalom napján lépnek szolgálatba, a királyi palotánál álljon őrségen. 2Ki 11:6 Egyharmad rész a Szúr-kapuban, egyharmad rész pedig a testőrök mögötti kapuban legyen. Így álljatok őrségen a palota körül, a szokásnak megfelelően! 2Ki 11:7 Az a két szakaszotok is, amely a nyugalom napján az őrséget átadja, maradjon szolgálatban az ÚR házánál, a király mellett. 2Ki 11:8 Vegyétek körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a sorok közé be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jön-megy! 2Ki 11:9 A századparancsnokok mindenben úgy jártak el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a nyugalom napján szolgálatba lépőket, meg azokat, akik a nyugalom napján a szolgálatból kilépnek, és bementek Jójádá főpaphoz. 2Ki 11:10 A főpap pedig odaadta a századparancsnokoknak Dávid király lándzsáit és pajzsait, amelyek az ÚR házában voltak. 2Ki 11:11 A testőrök fegyverrel a kezükben felálltak a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt. 2Ki 11:12 Akkor Jójádá kivezette a királyfit, és fejére tette a koronát; kezébe adta az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, és felkenték őt. Tapsoltak, és így kiáltottak: Éljen a király! 2Ki 11:13 Meghallotta Ataljá a testőrök és a nép lármáját, ezért bement a nép közé az ÚR házába. 2Ki 11:14 Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen, amint szokás, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltotta: Összeesküvés! Összeesküvés! 2Ki 11:15 De Jójádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századparancsnokoknak, hogy vezessék ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljék meg fegyverrel. A főpap ugyanis nem akarta, hogy az ÚR házában öljék meg Atalját. 2Ki 11:16 De amikor a királyi palota kocsibejáratához ért, rátámadtak, és megölték ott. 2Ki 11:17 Jójádá azután szövetséget kötött az ÚR, a király és a nép között arra nézve, hogy az ÚR népe lesznek; ugyanígy a király és a nép között is. 2Ki 11:18 Az ország egész népe pedig behatolt a Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit teljesen összezúzták, Mattánt, a Baal papját meggyilkolták az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt az ÚR házába. 2Ki 11:19 Majd maga mellé vette a századparancsnokokat, a palotaőrséget, a testőröket és az ország egész népét, és lekísérték a királyt az ÚR házából. A testőrök kapuján át bevonultak a királyi palotába, ő pedig a királyi trónra ült. 2Ki 11:20 Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel a királyi palotában. 2Ki 12:1 Jóás hétéves korában lett király. 2Ki 12:2 Jéhú hetedik évében kezdett uralkodni Jóás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából származott. 2Ki 12:3 Jóás egész életében azt tette, amit helyesnek tartott az ÚR, mivel erre tanította Jójádá főpap. 2Ki 12:4 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 2Ki 12:5 Jóás ezt mondta a papoknak: A szent adományokból eredő összes pénzt, amit az ÚR házába visznek, a forgalomban levő pénzt, azt a pénzt, amelyet fejenként rónak ki becslés szerint, továbbá mindazt a pénzt, amit az emberek szívük szerint visznek az ÚR házába, 2Ki 12:6 vegyék magukhoz a papok, mindegyik a maga ismerősétől, azután javíttassák ki a templom rongálódásait, ahol csak ilyen rongálódás található. 2Ki 12:7 De Jóás király huszonharmadik évéig sem javíttatták ki a papok a templom rongálódásait. 2Ki 12:8 Ezért Jóás király hívatta Jójádá főpapot meg a többi papokat, és megkérdezte tőlük: Miért nem javíttatjátok ki a templom rongálódásait? Ezután nem tehetitek el ismerőseitek pénzét, hanem oda kell adnotok a templom rongálódásainak javítására. 2Ki 12:9 A papok beleegyeztek, hogy nem teszik el a népnek a pénzét, de a templom rongálódásait mégsem javíttatták ki. 2Ki 12:10 Akkor Jójádá főpap vett egy ládát, a fedelén lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé jobb felől, ahol be szoktak menni az ÚR házába. Abba tették az ajtót őrző papok mindazt a pénzt, amit az ÚR házába vittek. 2Ki 12:11 Mikor aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, odament a király kancellárja a főpappal együtt, csomókba kötötték, és megolvasták az ÚR házában talált pénzt. 2Ki 12:12 A lemért pénzt átadták a munkavezetőknek, akik az ÚR házához voltak rendelve. Azok pedig kiadták az ácsoknak és az építőmestereknek, akik az ÚR házánál dolgoztak, 2Ki 12:13 meg a kőműveseknek és a kőfaragóknak, hogy vásároljanak fát és faragott köveket az ÚR háza rongálódásainak a kijavításához, és ami csak szükséges volt a templom javításához. 2Ki 12:14 De abból a pénzből, amit az ÚR házába vittek, nem készíttettek az ÚR háza számára sem ezüsttálakat, sem késeket, sem hintőedényeket, sem trombitákat, sem egyéb arany- vagy ezüsttárgyat, 2Ki 12:15 hanem a munkavezetőknek adták oda, hogy javítsák ki abból az ÚR házát. 2Ki 12:16 Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy a munkavezetőknek adják, mert azok híven jártak el. 2Ki 12:17 Csak a jóvátételi áldozat és a vétekáldozat pénzét nem vitték be az ÚR házába, ez a papoké volt. 2Ki 12:18 Akkortájban vonult fel Hazáél, Arám királya; háborút indított Gát ellen, és elfoglalta. Majd elhatározta Hazáél, hogy Jeruzsálem ellen vonul. 2Ki 12:19 Ezért Jóás, Júda királya fogta mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket elődei, Jósáfát, Jórám és Ahazjá, Júda királyai odaszenteltek, és a maga szent adományaival, meg az ÚR házának és a királyi palotának a kincstárában található összes arannyal együtt elküldte Hazáélnak, Arám királyának, mire az elvonult Jeruzsálem alól. 2Ki 12:20 Jóás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 12:21 Udvari emberei fölkeltek, összeesküvést szőttek ellene, és megölték Jóást Bét-Millónál, amikor Szillába ment. 2Ki 12:22 Józákár, Simeát fia és Jehózábád, Sómér fia voltak az udvari emberei, akik megölték, és ő meghalt. Ősei mellé temették Dávid városában. Utána a fia, Amacjá lett a király. 2Ki 13:1 Jóásnak, Ahazjá fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett Izráel királya Jóáház, Jéhú fia Samáriában, tizenhét esztendeig. 2Ki 13:2 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR; követte Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, aki vétekbe vitte Izráelt, nem tért el azoktól. 2Ki 13:3 Ezért fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és egész uralkodása alatt Hazáélnak, Arám királyának, meg Benhadadnak, Hazáél fiának a kezébe adta őket. 2Ki 13:4 De amikor Jóáház megengesztelte az URat, az ÚR meghallgatta őt, mert látta Izráel nyomorúságát, hogy mennyire nyomorgatta őket Arám királya. 2Ki 13:5 Az ÚR szabadítót adott Izráelnek, úgyhogy kikerültek Arám hatalma alól, és Izráel fiai otthonaikban lakhattak, ahogyan azelőtt. 2Ki 13:6 De mégsem tértek el Jeroboám házának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatták azokat. Az Asérá-szobor is ott maradt Samáriában. 2Ki 13:7 Nem maradt meg Jóáháznak több hadinépe, mint ötven lovas, tíz harci kocsi és tízezer gyalogos; mert elpusztította őket Arám királya, és olyanná tette őket, amilyen csépléskor a por. 2Ki 13:8 Jóáház egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről írott könyvben. 2Ki 13:9 És pihenni tért Jóáház ősei mellé; Samáriában temették el. Utána a fia, Jóás lett a király. 2Ki 13:10 Jóásnak, Júda királyának a harminchetedik évében lett Izráel királya Jóás, Jóáház fia Samáriában, tizenhat esztendeig. 2Ki 13:11 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR; nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatta azokat. 2Ki 13:12 Jóás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, és hőstettei, amikor háborút viselt Amacjá júdai király ellen, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 13:13 Pihenni tért Jóás őseihez, és Jeroboám ült a trónjára. Jóást pedig eltemették Samáriában Izráel királyai mellé. 2Ki 13:14 Amikor Elizeus abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás, Izráel királya; ráborulva sírt, és ezt mondta: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! 2Ki 13:15 Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe. 2Ki 13:16 Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. 2Ki 13:17 Azután ezt mondta: Nyisd ki a keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így szólt: Az ÚR szabadításának a nyila ez, az Arámtól megszabadító nyíl, mert teljesen le fogod verni Arámot Aféknál! 2Ki 13:18 Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kézbe fogta. Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután megállt. 2Ki 13:19 Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot, de így csak háromszor vered meg Arámot. 2Ki 13:20 Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. 2Ki 13:21 Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt. 2Ki 13:22 Hazáél, Arám királya nyomorgatta Izráelt Jóáház egész idejében. 2Ki 13:23 De megkegyelmezett nekik az ÚR, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig. 2Ki 13:24 Azután meghalt Hazáél, Arám királya, és a fia, Benhadad lett utána a király. 2Ki 13:25 Akkor Jóás, Jóáház fia visszavette Benhadadtól, Hazáél fiától azokat a városokat, amelyeket háborúban vettek el apjától, Jóáháztól. Háromszor verte meg Arámot Jóás, és visszavette Izráel városait. 2Ki 14:1 Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a második évében lett király Amacjá, Jóásnak, Júda királyának a fia. 2Ki 14:2 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jehóaddán volt, Jeruzsálemből származott. 2Ki 14:3 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, bár nem annyira, mint ősatyja, Dávid, hanem mindent csak úgy tett, ahogyan apja, Jóás. 2Ki 14:4 Mert az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 2Ki 14:5 Amikor királyi hatalma megszilárdult, levágatta azokat az udvari embereket, akik meggyilkolták apját, a királyt. 2Ki 14:6 De a gyilkosok fiait nem ölette meg, mert így van megírva Mózes törvénykönyvében, amit az ÚR megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia! 2Ki 14:7 Levert a Sós-völgyben tízezer edómi embert, Szelát pedig bevette ostrommal, és elnevezte azt Jokteélnek. Ez még ma is így van. 2Ki 14:8 Akkortájban követeket küldött Amacjá Jóáshoz, Izráel királyához, aki Jóáház fia, Jéhú unokája volt. Ezt üzente: Jöjj, szálljunk szembe egymással! 2Ki 14:9 Jóás, Izráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. 2Ki 14:10 Mivel te megverted Edómot, felfuvalkodtál. Érd be ezzel a dicsőséggel, és maradj otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Júdával együtt! 2Ki 14:11 De Amacjá nem hallgatott rá. Ezért felvonult Jóás, Izráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Júda királya, a Júdai Bétsemesnél. 2Ki 14:12 De Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült. 2Ki 14:13 Amacját, Júda királyát, aki Jóás fia, Ahazjá unokája volt, elfogta Jóás, Izráel királya Bétsemesnél, majd bevonult Jeruzsálembe. Azután lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. 2Ki 14:14 Elvitte az ÚR házában és a királyi palota kincstárában talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést, azonkívül túszokat szedett, és így tért vissza Samáriába. 2Ki 14:15 Jóás egyéb dolgai, amiket véghezvitt, hőstettei, amikor Amacjá, Júda királya ellen harcolt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 14:16 Pihenni tért Jóás őseihez, és eltemették Samáriában, Izráel királyai mellé. Fia, Jeroboám lett utána a király. 2Ki 14:17 De Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a halála után. 2Ki 14:18 Amacjá egyéb dolgai meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 14:19 Összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákisba menekült. De utánaküldtek Lákisba, és ott megölték. 2Ki 14:20 Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Jeruzsálemben, Dávid városában. 2Ki 14:21 Akkor Júda egész népe fogta a tizenhat éves Azarját, és őt tette királlyá apja, Amacjá helyett. 2Ki 14:22 Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Júdához azután, hogy a király pihenni tért őseihez. 2Ki 14:23 Amacjának, Jóás fiának, Júda királyának tizenötödik évében lett Izráel királya Jeroboám, Jóásnak a fia Samáriában, negyvenegy esztendeig. 2Ki 14:24 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 2Ki 14:25 Ő állította vissza Izráel határát a hamáti úttól a Síkság tengeréig, az ÚRnak, Izráel Istenének igéje szerint, amelyet kijelentett szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által. 2Ki 14:26 Mert meglátta az ÚR Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek. 2Ki 14:27 Nem mondta azt az ÚR, hogy eltörli Izráel nevét az ég alól, ezért megszabadította őket Jeroboám, Jóás fia által. 2Ki 14:28 Jeroboám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, hőstettei, amikor harcolt, és visszaszerezte Izráelnek Damaszkuszt és Hamátot, amely valaha Júdáé volt, mindezek meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 14:29 Pihenni tért Jeroboám őseihez, Izráel királyaihoz, és utána a fia, Zekarjá lett a király. 2Ki 15:1 Jeroboámnak, Izráel királyának huszonhetedik évében kezdett uralkodni Azarjá, Amacjának a fia, Júda királya. 2Ki 15:2 Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott. 2Ki 15:3 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett apja, Amacjá. 2Ki 15:4 De az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 2Ki 15:5 Az ÚR megverte a királyt, és poklos lett halála napjáig. Ezért egy elkülönített házban lakott, és Jótám királyfi állt a palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött. 2Ki 15:6 Azarjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 15:7 Azarjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, Dávid városában. Fia, Jótám lett utána a király. 2Ki 15:8 Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik évében Zekarjá, Jeroboám fia lett Izráel királya Samáriában, hat hónapig. 2Ki 15:9 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, ahogyan ősei tették. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 2Ki 15:10 De összeesküvést szőtt ellene Sallum, Jábés fia, és levágta őt a nép előtt, megölte, és ő lett utána a király. 2Ki 15:11 Zekarjá egyéb dolgai meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 15:12 Így teljesedett be az ÚR igéje, amelyet kijelentett Jéhúnak: Negyedízig ülnek fiaid Izráel trónján. 2Ki 15:13 Sallum, Jábés fia Uzzijjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett király, de csak egy hónapig uralkodott Samáriában. 2Ki 15:14 Mert feljött Tircából Menahém, Gádi fia, behatolt Samáriába és levágta Sallumot, Jábés fiát Samáriában. Megölte, és ő lett utána a király. 2Ki 15:15 Sallum egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 15:16 Akkortájt verte le Menahém, Tircából kiindulva, Tifszahot és mindazokat, akik ott laktak, és az egész környékét, mivel nem nyitottak előtte kaput. Ezért leverte, és még a terhes asszonyait is mind felhasíttatta. 2Ki 15:17 Azarjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett Izráel királya Menahém, Gádi fia Samáriában, tíz esztendeig. 2Ki 15:18 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, nem tért el egész életén át Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 2Ki 15:19 Púl, Asszíria királya betört az országba, mert Menahém ezer talentum ezüstöt adott Púlnak, hogy legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát. 2Ki 15:20 Ezt a pénzt Menahém kivetette Izráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven ezüst sekelt minden egyes emberre, hogy Asszíria királyának megadhassa. Akkor visszatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban. 2Ki 15:21 Menahém egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről írott könyvben. 2Ki 15:22 És pihenni tért Menahém őseihez. Utána a fia, Pekahjá lett a király. 2Ki 15:23 Azarjának, Júda királyának ötvenedik évében Pekahjá, Menahém fia lett Izráel királya Samáriában két esztendeig. 2Ki 15:24 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 2Ki 15:25 De összeesküvést szőtt ellene egy tisztje, Pekah, Remaljáhú fia, és levágta őt Samáriában a királyi palota toronyszobájában, és vele együtt Argóbot meg Arjét és ötven gileádi embert. Miután megölte, ő lett utána a király. 2Ki 15:26 Pekahjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 15:27 Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik évében Pekah, Remaljáhú fia lett Izráel királya Samáriában húsz esztendeig. 2Ki 15:28 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 2Ki 15:29 Pekahnak Izráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta Ijjónt, Ábél-Bét-Maakát, Jánóahot, Kedest, Hácórt, Gileádot, Galileát, Naftáli egész földjét, és fogságba hurcolta azok lakosait Asszíriába. 2Ki 15:30 De Hóséa, Élá fia, összeesküvést szőtt Pekah, Remaljáhú fia ellen, és levágta őt. Megölte, és ő lett utána a király, Jótámnak, Uzzijjá fiának huszadik esztendejében. 2Ki 15:31 Pekah egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 15:32 Pekahnak, Remaljáhú fiának, Izráel királyának második évében kezdett uralkodni Jótám, Uzzijjának, Júda királyának a fia. 2Ki 15:33 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jerúsá volt, Cádók leánya. 2Ki 15:34 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette. 2Ki 15:35 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg; a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Ő építtette meg az ÚR háza felső kapuját. 2Ki 15:36 Jótám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 15:37 Abban az időben kezdte az ÚR rászabadítani Júdára Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljáhú fiát. 2Ki 15:38 És pihenni tért Jótám az őseihez, és eltemették ősei mellé ősatyjának, Dávidnak a városában. Utána a fia, Áház lett a király. 2Ki 16:1 Pekahnak, Remaljáhú fiának a tizenhetedik évében kezdett uralkodni Áház, Jótámnak, Júda királyának a fia. 2Ki 16:2 Húsz éves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit helyesnek lát Istene, az ÚR, 2Ki 16:3 hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt még a fiát is elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. 2Ki 16:4 Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt. 2Ki 16:5 Akkoriban indított háborút Recín, Arám királya meg Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen, és körülzárták Áházt, de nem tudták legyőzni. 2Ki 16:6 Ugyanakkor szerezte vissza Recín, Arám királya Élatot Arám részére, és kiűzte a júdaiakat Élatból. Azután edómiak jöttek Élatba, ott is laknak még ma is. 2Ki 16:7 Áház azonban követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, ezzel az üzenettel: Szolgád és fiad vagyok! Vonulj fel, és szabadíts meg Arám királyának a markából, meg Izráel királyának a markából, akik rám támadtak. 2Ki 16:8 És fogta Áház az ÚR házában és a királyi palota kincstárában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékul Asszíria királyának. 2Ki 16:9 Asszíria királya hallgatott rá, és felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette, és foglyokat hurcolt el belőle Kírbe, Recínt pedig kivégeztette. 2Ki 16:10 Ezután elment Áház király Damaszkuszba Asszíria királya, Tiglat-Pileszer elé, és meglátta a damaszkuszi oltárt. Ekkor Áház király elküldte Úrijjá papnak ennek az oltárnak a hasonmását és elkészítésének a pontos leírását. 2Ki 16:11 Úrijjá pap pedig megépíttette az oltárt egészen olyanra, mint amilyent Áház király küldött Damaszkuszból. Úgy készítette el Úrijjá pap, mire Áház király megjött Damaszkuszból. 2Ki 16:12 Amikor a király megérkezett Damaszkuszból, és meglátta a király az oltárt, odalépett a király az oltárhoz, és fölment rá. 2Ki 16:13 Elfüstölögtette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, békeáldozatának a vérét pedig ráhintette az oltárra. 2Ki 16:14 A rézoltárt pedig, amely az ÚR színe előtt volt, elvitette a templom elől, az ő oltára és az ÚR háza közül, és az ő oltára mellé helyeztette, észak felől. 2Ki 16:15 Majd ezt parancsolta Áház király Úrijjá papnak: A nagy oltáron füstölögtesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, a király égőáldozatát és ételáldozatát, az ország egész népének az égőáldozatát, ételáldozatát, italáldozatát, és arra hintsd az égőáldozat összes vérét, meg a véresáldozat összes vérét! A rézoltáron még gondolkozom. 2Ki 16:16 És Úrijjá pap pontosan úgy járt el, ahogyan Áház király parancsolta. 2Ki 16:17 Majd Áház király letörette a mosdóállványok peremeit, és eltávolította azokról a mosdómedencéket. A tengert levétette az alatta levő rézbikákról, és kőtalapzatra helyeztette. 2Ki 16:18 A szombati fedett csarnokot pedig, amelyet a templomban építettek, meg a király részére készült kijáratot eltávolította az ÚR házából Asszíria királyának a kedvéért. 2Ki 16:19 Áház egyéb dolgai, amiket véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. És pihenni tért Áház őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Fia, Ezékiás lett utána a király. 2Ki 17:1 Áháznak, Júda királyának tizenkettedik évében Hóséa, Élá fia lett Izráel királya Samáriában kilenc esztendeig. 2Ki 17:2 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, bár nem annyira, mint Izráel előbbi királyai. 2Ki 17:3 Ellene vonult fel Salmaneszer, Asszíria királya, Hóséa pedig a szolgája lett, és adót fizetett neki. 2Ki 17:4 De amikor Asszíria királya rájött, hogy Hóséa összeesküvést szőtt, és követeket küldött Szóhoz, Egyiptom királyához, Asszíria királyának pedig nem küldte meg az évenkénti adót, akkor Asszíria királya elfogatta őt, és megbilincselve börtönbe vetette. 2Ki 17:5 Majd felvonult Asszíria királya az egész ország ellen, felvonult Samária ellen, és ostromolta három évig. 2Ki 17:6 Hóséa uralkodásának kilencedik évében elfoglalta Asszíria királya Samáriát, Izráelt pedig fogságba hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban. 2Ki 17:7 Ez pedig azért történt, mert Izráel fiai vétkeztek Istenük, az ÚR ellen, aki felhozta őket Egyiptom földjéről, Egyiptom királyának, a fáraónak a hatalma alól. Más isteneket féltek, 2Ki 17:8 és azoknak a népeknek a szokásait követték, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől, és azt tették, amit Izráel királyai. 2Ki 17:9 Olyan dolgokat találtak ki Izráel fiai, amelyek nem voltak méltók Istenükhöz, az ÚRhoz: áldozóhalmokat építettek maguknak minden városban, mind az őrtornyoknál, mind az erődített városokban. 2Ki 17:10 Szent oszlopokat és szent fákat állítottak maguknak minden magas halmon és minden bujazöld fa alatt. 2Ki 17:11 Ott tömjéneztek minden áldozóhalmon, éppúgy, mint azok a népek, amelyeket előttük hurcoltatott fogságba az ÚR, és gonosz dolgokat követtek el, bosszantván az URat. 2Ki 17:12 Bálványokat tiszteltek, amiről megmondotta nekik az ÚR, hogy ne tegyék azt. 2Ki 17:13 Ezért az ÚR így intette Izráelt és Júdát összes prófétája és látnoka által: Térjetek meg gonosz utaitokról, és őrizzétek meg parancsolataimat és rendelkezéseimet, a teljes törvény szerint, amelyet őseiteknek adtam, és amelyet hozzátok küldtem szolgáim, a próféták által! 2Ki 17:14 De ők nem hallgattak rájuk, hanem úgy megkeményítették nyakukat, amilyen nyakasak voltak őseik is, akik nem hittek Istenükben, az ÚRban. 2Ki 17:15 Megvetették rendelkezéseit és szövetségét, amelyet őseikkel kötött, és intelmeit, amelyekkel intette őket. Mivel a hiábavalóságot követték, maguk is hiábavalók lettek, és követték a körülöttük levő népeket; pedig megparancsolta az ÚR, hogy ne tegyenek úgy, mint azok. 2Ki 17:16 Elhagyták Istenüknek, az ÚRnak minden parancsolatát, és öntött bálványt csináltak maguknak: két borjút. Asérá-szobrot is készítettek, és leborultak az ég minden serege előtt, és szolgálták a Baalt. 2Ki 17:17 Elégették áldozatul fiaikat és leányaikat, varázslást űztek, kuruzsoltak. Arra ragadtatták magukat, hogy azt tegyék, amit rossznak lát az ÚR; így bosszantották őt. 2Ki 17:18 Igen megharagudott ezért az ÚR Izráelre, és eltávolította őket színe elől. Nem maradt meg, csak a Júda törzse. 2Ki 17:19 Bár Júda sem őrizte meg Istenének, az ÚRnak a parancsolatait, hanem Izráel szokásai szerint élt, ahogyan ott viselkedtek. 2Ki 17:20 Ezért az ÚR megvetette Izráel minden ivadékát, sanyargatta, és fosztogatók kezébe adta, végül pedig elvetette őket színe elől. 2Ki 17:21 Mert elszakadt Izráel Dávid házától, és Jeroboámot, Nebát fiát tették királlyá. Jeroboám pedig eltérítette az ÚRtól Izráelt, és nagy vétekbe vitte. 2Ki 17:22 És Izráel fiai elkövették mindazt a vétket, amit Jeroboám megtett, nem tértek el attól. 2Ki 17:23 Végül is az ÚR eltávolította színe elől Izráelt, ahogyan megmondotta szolgái, a próféták által. Ezért került fogságba Izráel a maga földjéről Asszíriába mindmáig. 2Ki 17:24 Asszíria királya azután másokat hozott Bábelból, Kútából, Avvából, Hamátból, Szefarvaimból, és letelepítette őket Samária városaiba, Izráel fiai helyébe. Azok birtokba vették Samáriát, és letelepedtek városaiban. 2Ki 17:25 Ott lakásuk kezdetén nem félték az URat, ezért az ÚR oroszlánokat küldött rájuk, s azok öldösték őket. 2Ki 17:26 Ekkor azt mondták Asszíria királyának: Azok a népek, amelyeket elhurcoltál, és Samária városaiba telepítettél, nem ismerik az ország Istene tiszteletének módját, ezért oroszlánokat küldött rájuk, s azok most öldösik őket, mivel nem ismerik az ország Istene tiszteletének a módját. 2Ki 17:27 Asszíria királya azért ezt parancsolta: Küldjetek oda egy papot azok közül, akiket onnan fogságba vittetek! Menjen el, lakjék ott, és tanítsa meg azokat az ország Istene tiszteletének a módjára! 2Ki 17:28 El is ment egy pap azok közül, akiket Samáriából fogságba vittek, és letelepedett Bételben. Ez tanította meg azokat, hogy hogyan féljék az URat. 2Ki 17:29 De azért mindegyik pogány nép megcsinálta a maga istenét is, és elhelyezte az áldozóhalmokon levő templomokba, amelyeket a samáriabeliek készítettek: mindegyik nép abban a városban, amelyben lakott. 2Ki 17:30 A Bábelból valók elkészítették Szukkót-Benótot, a Kútából valók elkészítették Nérgalt, a Hamátból valók elkészítették Asímát; 2Ki 17:31 az Avvából valók elkészítették Nibhazt és Tartákot, a Szefarvaimból valók pedig elégették fiaikat áldozatul Adrammeleknek és Anammeleknek, Szefarvaim isteneinek. 2Ki 17:32 Így történt, hogy bár félték az URat, de az áldozóhalmokon is alkalmaztak maguk közül való papokat, akik az áldozóhalmokon levő templomokban tevékenykedtek. 2Ki 17:33 Félték tehát az URat is, de tisztelték a maguk isteneit is, azoknak a pogány népeknek az istentiszteleti módja szerint, akik közül elhurcolták őket. 2Ki 17:34 A mai napig is követik a régi istentiszteleti módot. Nem félik az URat, és nem követik az ő rendelkezéseit és tisztelete módját a szerint a törvény és parancsolat szerint, amelyet az ÚR parancsolt Jákób fiainak; Jákóbnak az Izráel nevet adta. 2Ki 17:35 Mert velük szövetséget kötött az ÚR, és ezt parancsolta nekik: Ne féljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, ne tiszteljétek őket, és ne áldozzatok nekik! 2Ki 17:36 Az URat féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok, mert ő hozott föl benneteket Egyiptomból nagy erővel és kinyújtott karral. 2Ki 17:37 Tartsátok meg a rendelkezéseket, az istentisztelet módját, a törvényt és a parancsolatot, amelyeket megíratott számotokra, és teljesítsétek azokat mindenkor; más isteneket pedig ne féljetek! 2Ki 17:38 Ne feledkezzetek el a szövetségről, amelyet veletek kötöttem, és ne féljetek más isteneket! 2Ki 17:39 Az URat, a ti Isteneteket féljétek, és ő megment benneteket minden ellenségetek kezéből! 2Ki 17:40 Ezek azonban nem engedelmeskedtek, hanem régi istentiszteleti módjukat követték. 2Ki 17:41 Így tehát ezek a népek félték ugyan az URat, de tisztelték bálványaikat is. Még a fiaik és unokáik is azt teszik mindmáig, amit elődeik tettek. 2Ki 18:1 Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. 2Ki 18:2 Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya. 2Ki 18:3 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. 2Ki 18:4 Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. 2Ki 18:5 Bízott az ÚRban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. 2Ki 18:6 Ragaszkodott az ÚRhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR parancsolt Mózesnek. 2Ki 18:7 Ezért vele volt az ÚR, és minden vállalkozása eredményes volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt. 2Ki 18:8 Leverte a filiszteusokat egészen Gázáig és környékéig, őrtornyaikat és erődített városaikat egyaránt. 2Ki 18:9 Ezékiás király negyedik évében, amely Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának hetedik éve volt, Salmaneszer, Asszíria királya Samária ellen vonult, és ostrom alá vette. 2Ki 18:10 El is foglalta három év múlva, Ezékiás hatodik évében; tehát Hóséának, Izráel királyának a kilencedik évében esett el Samária. 2Ki 18:11 Asszíria királya fogságba hurcolta Izráelt Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és a Hábórnál, Gózán folyójánál, meg a médek városaiban. 2Ki 18:12 Mert nem hallgattak Istenüknek, az ÚRnak a szavára, áthágták szövetségét és mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt. Nem hallgattak rá, és nem teljesítették. 2Ki 18:13 Ezékiás király tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya, Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat. 2Ki 18:14 Akkor Ezékiás, Júda királya, ezt az üzenetet küldte az asszír királyhoz Lákisba: Vétkeztem, vonulj vissza innen! Vállalom, amit kirósz rám. És Asszíria királya háromszáz talentum ezüstöt meg harminc talentum aranyat vetett ki Ezékiásra, Júda királyára. 2Ki 18:15 Ekkor odaadott Ezékiás minden ezüstöt, ami az ÚR házában és a királyi palota kincstárában található volt. 2Ki 18:16 Ugyanekkor vágatta le Ezékiás az ÚR temploma ajtószárnyainak és ajtófélfáinak az aranyborítását is, amivel maga Ezékiás, Júda királya boríttatta be, és azt is odaadta az asszír királynak. 2Ki 18:17 Az asszír király azonban elküldte hadvezérét, udvarmesterét és kincstárnokát Lákisból Ezékiás király ellen erős hadsereggel Jeruzsálembe. Ezek felvonultak, és megérkeztek Jeruzsálem alá. Amikor felvonultak és megérkeztek, megálltak a Felső-tó vízvezetékénél, amely a ruhafestők mezejének az útjánál van. 2Ki 18:18 Azután hívatták a királyt. Kiment hozzájuk Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó. 2Ki 18:19 A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol? 2Ki 18:20 Üres beszéd az, amit gondolsz, hogy csak ész és erő kell a hadakozáshoz! Kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem? 2Ki 18:21 Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak. 2Ki 18:22 Vagy ezt mondjátok nekem: Istenünkben, az ÚRban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le, itt, Jeruzsálemben! 2Ki 18:23 Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Kétezer lovat ad neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast! 2Ki 18:24 Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én uram legkisebb szolgái közül?! Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovasaiban bízol? 2Ki 18:25 Talán az ÚR tudta nélkül vonultam fel ez ellen a hely ellen, hogy elpusztítsam? Az ÚR parancsolta nekem, hogy vonuljak fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el! 2Ki 18:26 Ekkor Eljákim, Hilkijjáhú fia, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára! 2Ki 18:27 De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket! 2Ki 18:28 Azzal odaállt a kincstárnok, és nagy hangon kiáltva beszélni kezdett júdai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! 2Ki 18:29 Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket a kezemből. 2Ki 18:30 És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket az ÚRral: Bizonyosan megment bennünket az ÚR, és nem kerül ez a város Asszíria királyának a kezébe! 2Ki 18:31 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőtőkéjéről és fügefájáról ehetik, és mindenki a maga kútjának a vizét ihatja, 2Ki 18:32 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre, olajat és mézet adó földre, hogy életben maradjatok, és ne haljatok meg! Ne hallgassatok Ezékiásra, mert félrevezet benneteket, amikor ezt mondja: Az ÚR megment bennünket! 2Ki 18:33 Vajon más népek istenei meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből? 2Ki 18:34 Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim, Héna és Ivvá istenei? Megmentették-e Samáriát az én kezemből? 2Ki 18:35 Ezeknek az országoknak valamennyi istene közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát az ÚR megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet? 2Ki 18:36 De a hadinép néma maradt, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki. 2Ki 18:37 Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh főtanácsadó, Ászáf fia, megszaggatott ruhában Ezékiáshoz ment, és jelentették neki a kincstárnok beszédét. 2Ki 19:1 Amikor Ezékiás király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, és bement az ÚR házába. 2Ki 19:2 Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit, zsákruhába öltözve, Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. 2Ki 19:3 Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez. 2Ki 19:4 Talán meghallja Istened, az ÚR a kincstárnok minden szavát, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az ÚR azokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért! 2Ki 19:5 Amikor Ezékiás király szolgái megérkeztek Ézsaiáshoz, 2Ki 19:6 így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír királynak a szolgái. 2Ki 19:7 Íme én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el. 2Ki 19:8 A kincstárnok visszatért, de az asszír királyt már Libná ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákisból. 2Ki 19:9 Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Ekkor ismét követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 2Ki 19:10 Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Istened, akiben bízva azt gondolod, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe! 2Ki 19:11 Hiszen te is hallottad, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? 2Ki 19:12 Megmentették-e más népek istenei azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak? 2Ki 19:13 Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának a királya, meg Héna és Ivvá? 2Ki 19:14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába, és kiterítette azt Ezékiás az ÚR előtt. 2Ki 19:15 És így imádkozott Ezékiás az ÚR előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! 2Ki 19:16 URam, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! URam, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent! 2Ki 19:17 Igaz, URam, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. 2Ki 19:18 Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el azokat. 2Ki 19:19 De most te, URunk Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, URam, az egyedüli Isten! 2Ki 19:20 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt. 2Ki 19:21 Ezt az igét jelentette ki róla az ÚR: Megvet, gúnyol téged Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya! 2Ki 19:22 Kit gyaláztál s káromoltál, ki ellen emeltél szót? Kire néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére! 2Ki 19:23 Követeiddel gyaláztad az URat, és ezt mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyre, a meredek Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit, eljutottam utolsó tanyájára, legsűrűbb erdejébe is. 2Ki 19:24 Kutat ástam és ittam másoknak a vizét; lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát. 2Ki 19:25 Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem, hogy halomra dőljenek, rommá legyenek az erős városok. 2Ki 19:26 Lakosaiknak ereje elfogyott, megrémültek, megszégyenültek; olyanok lettek, mint mezőn a növény, mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent. 2Ki 19:27 Én tudom, ha leülsz, ha kimégy vagy bejössz, és ahogyan tombolsz velem szemben! 2Ki 19:28 Mivel tombolsz velem szemben, és elbizakodott beszéded fülembe jutott, horgomat orrodba vetem, zablámat a szádba, és visszaviszlek az úton, amelyen idejöttél! 2Ki 19:29 Teneked pedig ezt a jelt adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét. 2Ki 19:30 Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. 2Ki 19:31 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion-hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek URának féltő szeretete műveli ezt. 2Ki 19:32 Azért ezt mondta az ÚR Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. 2Ki 19:33 Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be, így szól az ÚR. 2Ki 19:34 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért, meg szolgámért, Dávidért. 2Ki 19:35 Azon az éjszakán eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. 2Ki 19:36 Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. 2Ki 19:37 Egyszer aztán, amikor imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, a fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király. 2Ki 20:1 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! 2Ki 20:2 Ezékiás pedig arcát a fal felé fordította, és így imádkozott az ÚRhoz: 2Ki 20:3 Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. 2Ki 20:4 Ézsaiás még a város közepére sem ért, amikor így szólt hozzá az ÚR igéje: 2Ki 20:5 Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az ÚR házába. 2Ki 20:6 Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Dávidért. 2Ki 20:7 Majd ezt mondta Ézsaiás: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre tették; a király pedig életben maradt. 2Ki 20:8 Ezékiás azonban megkérdezte Ézsaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az ÚR, és három nap múlva fölmehetek az ÚR házába? 2Ki 20:9 Ézsaiás így felelt: Kapsz jelet az ÚRtól arra, hogy az ÚR teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? 2Ki 20:10 Ezékiás ezt mondta: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal! 2Ki 20:11 Ekkor Ézsaiás próféta az ÚRhoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. 2Ki 20:12 Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy Ezékiás beteg lett. 2Ki 20:13 Ezékiás meghallgatta őket, azután megmutatta nekik egész kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajakat, a fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Ezékiás. 2Ki 20:14 Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek. 2Ki 20:15 Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. 2Ki 20:16 Akkor Ézsaiás így szólt Ezékiáshoz: Halld meg az ÚR igéjét: 2Ki 20:17 Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az ÚR! 2Ki 20:18 Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában. 2Ki 20:19 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az ÚR igéje, melyet hirdettél. Mert ezt gondolta: akkor az én időmben béke és biztonság lesz. 2Ki 20:20 Ezékiás egyéb dolgai, összes hőstette, és hogy hogyan készíttetett tavat és vízvezetéket, hogy bevezesse a vizet a városba, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 20:21 És pihenni tért Ezékiás őseihez. Utána a fia, Manassé lett a király. 2Ki 21:1 Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hefcibáh volt. 2Ki 21:2 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR; olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. 2Ki 21:3 Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás elpusztított, oltárokat állított a Baalnak, és bálványoszlopot készíttetett, amilyet készíttetett Aháb, Izráel királya. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. 2Ki 21:4 Oltárokat építtetett az ÚR házában, amelyről pedig ezt mondta az ÚR: Jeruzsálemben lesz a nevem. 2Ki 21:5 Oltárokat építtetett az ég minden seregének az ÚR háza mindkét udvarában. 2Ki 21:6 A fiát is elégette áldozatul. Varázslást és jelmagyarázást űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az ÚR, bosszantva őt. 2Ki 21:7 Azt a bálványszobrot, amelyet készíttetett, a templomban helyezte el, pedig erről azt mondta az ÚR Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebben a templomban, Jeruzsálemben lesz a nevem örökre, mert ezt választottam ki Izráel valamennyi törzse közül. 2Ki 21:8 És nem kell többé továbbvándorolnia Izráelnek arról a földről, amelyet őseiknek adtam, de csak akkor, ha megtartják és megteszik mindazt, amit megparancsoltam nekik, az egész törvényt, amelyet szolgám, Mózes parancsolt nekik. 2Ki 21:9 De ők nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe vitte őket Manassé, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket kipusztított az ÚR Izráel fiai elől. 2Ki 21:10 Akkor az ÚR így beszélt szolgái, a próféták által: 2Ki 21:11 Mivel Manassé, Júda királya ilyen utálatos dolgokat követett el, gonoszabbakat mindazoknál, amiket előtte elkövettek az emóriak, sőt bálványai révén Júdát is vétekbe vitte, 2Ki 21:12 ezért így szól az ÚR, Izráel Istene: Én olyan veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy megcsendül bele mind a két füle annak, aki csak hallja. 2Ki 21:13 Jeruzsálemre is Samária mérőzsinórját és Aháb házának a mérőónját alkalmazom. Kitörlöm Jeruzsálemet, ahogyan kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják. 2Ki 21:14 Eltaszítom örökségem maradékát. Ellenségei kezébe adom; minden ellenségének a prédája és martaléka lesz, 2Ki 21:15 mivel azt tették, amit rossznak tartok, és folyton bosszantottak attól a naptól fogva, hogy őseik kivonultak Egyiptomból, egészen a mai napig. 2Ki 21:16 Manassé nagyon sok ártatlan vért is ontott, amivel megtöltötte Jeruzsálemet egyik végétől a másikig, azon a vétkén kívül, amellyel vétekbe vitte Júdát, olyat téve, amit rossznak lát az ÚR. 2Ki 21:17 Manassé egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt és vétkei, amelyeket elkövetett, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 21:18 És pihenni tért Manassé őseihez, és eltemették palotája kertjében, az Uzzá-kertben. Fia, Ámón lett utána a király. 2Ki 21:19 Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Mesullemet volt, Hárúc leánya, Jotbából. 2Ki 21:20 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, ahogyan tett apja, Manassé is. 2Ki 21:21 Mindenben azon az úton járt, amelyen járt az apja: tisztelte azokat a bálványokat, amelyeket apja tisztelt, és azokat imádta. 2Ki 21:22 Elhagyta az URat, ősei Istenét, és nem az ÚR útján járt. 2Ki 21:23 De összeesküdtek Ámón ellen udvari emberei, és megölték a királyt a palotájában. 2Ki 21:24 Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe. 2Ki 21:25 Ámón egyéb dolgai, amiket véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 21:26 Az Uzzá-kertben levő sírba temették el. Utána a fia, Jósiás lett a király. 2Ki 22:1 Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jedídá volt, Adájá leánya, Bockatból. 2Ki 22:2 Azt tette, amit helyesnek tart az ÚR. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra. 2Ki 22:3 Jósiás király tizennyolcadik évében történt, hogy a király elküldte Sáfán kancellárt, aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt, az ÚR házába ezzel a megbízással: 2Ki 22:4 Menj el Hilkijjá főpaphoz, hogy szedje össze az ÚR házában összegyűlt pénzt, amit az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől. 2Ki 22:5 Adják oda azt az ÚR házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig adják át a munkásoknak, akik az ÚR házánál vannak, hogy javítsák ki a templom rongálódásait: 2Ki 22:6 az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek. Vásároljanak faanyagot és faragott köveket a templom kijavításához. 2Ki 22:7 De nem kell őket elszámoltatni azzal a pénzzel, amit nekik átadnak, mert hűségesen fognak eljárni. 2Ki 22:8 Egyszer csak így szólt Hilkijjá főpap Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az ÚR házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el. 2Ki 22:9 Ezután Sáfán kancellár a királyhoz ment, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Szolgáid összeszedték a templomban található pénzt, és odaadták az ÚR házánál levő munkások felügyelőinek. 2Ki 22:10 Jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá főpap egy könyvet adott át neki, és felolvasott belőle Sáfán a királynak. 2Ki 22:11 Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját. 2Ki 22:12 Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjá főpapnak, Ahikámnak, Sáfán fiának, Akbórnak, Mikájá fiának, meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: 2Ki 22:13 Menjetek, kérdezzétek meg az URat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra gyulladt ellenünk az ÚR, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami elénk van írva. 2Ki 22:14 Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá tehát elment Hulda prófétanőhöz, aki Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasz unokájának, a ruhák őrizőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott; és beszéltek vele. 2Ki 22:15 Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: 2Ki 22:16 Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. 2Ki 22:17 Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki! 2Ki 22:18 De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az URat: Ezt mondja az ÚR azokról az igékről, amelyeket hallottál: 2Ki 22:19 Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az ÚR előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - így szól az ÚR. 2Ki 22:20 Ezért őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok! És megvitték a választ a királynak. 2Ki 23:1 A király magához gyűjtötte Júda és Jeruzsálem véneit. 2Ki 23:2 Azután fölment a király az ÚR házába, és vele együtt minden júdai férfi és Jeruzsálem egész lakossága, a papok és a próféták, meg az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az ÚR házában találtak. 2Ki 23:3 Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az ÚR színe előtt arra nézve, hogy az URat követik, parancsolatait, intelmeit, és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget. 2Ki 23:4 Ezután megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak, a másodrangú papoknak és az ajtóőröknek, hogy hordjanak ki az ÚR templomából minden olyan fölszerelést, amely Baalnak, Asérának és az ég minden seregének készült. Elégette azokat Jeruzsálemen kívül, a Kidrón mezején és a hamut Bételbe vitette. 2Ki 23:5 Eltávolította a bálványpapokat, akiket Júda királyai alkalmaztak azért, hogy az áldozóhalmokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem környékén, meg azokat is, akik a Baalnak, a napnak, a holdnak, a szerencsecsillagoknak és az ég egész seregének tömjéneztek. 2Ki 23:6 Kivitette az ÚR házában levő Asérá-szobrot is Jeruzsálemen kívülre, a Kidrón-völgybe, és elégette a Kidrón-völgyben, porrá zúzatta, porát pedig a köznép temetkezőhelyére szóratta. 2Ki 23:7 Leromboltatta a férfiparáznák házait, amelyek az ÚR háza mellett voltak, ahol az asszonyok sátracskákat szőttek a napistennőnek. 2Ki 23:8 Behozatta az összes papot Júda városaiból; az áldozóhalmokat pedig, amelyeken a papok tömjéneztek, tisztátalanná tette. Gebától Beérsebáig. Lerontatta a kapuknál levő áldozóhalmokat, amelyek Jehósua városparancsnok kapujának a bejáratánál voltak, a városkapun bemenve bal kéz felől. 2Ki 23:9 Az áldozóhalmok papjai azonban nem járulhattak az ÚR oltárához Jeruzsálemben, csak kovásztalan kenyeret ehettek atyjukfiai között. 2Ki 23:10 Azután tisztátalanná tette a Tófetet a Ben-Hinnóm völgyében, hogy senki se égethesse el fiát vagy leányát áldozatul a Moloknak. 2Ki 23:11 Eltávolította az ÚR házának a bejáratától a lovakat, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére állítottak oda, Netan-Melek főember szobája mellé, egy külön csarnokba. A napnak szentelt kocsikat is elégette. 2Ki 23:12 Leromboltatta a király azokat az oltárokat is, amelyek Áház felső szobájának a tetején voltak, amelyeket Júda királyai készíttettek; meg azokat az oltárokat is, amelyeket Manassé készíttetett az ÚR házának udvarában. Összezúzatta és beleszóratta a porukat a Kidrón-patakba. 2Ki 23:13 Tisztátalanná tette a király azokat az áldozóhalmokat is, amelyek Jeruzsálemtől keletre, a Mashít-hegytől pedig délre voltak, amelyeket még Salamon, Izráel királya építtetett Astóretnek, a szidóniak förtelmes bálványának, Kemósnak, a móábiak förtelmes bálványának és Milkómnak, az Ammón fiai utálatos bálványának. 2Ki 23:14 Összetörette a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat, helyüket pedig emberi csontokkal töltötte meg. 2Ki 23:15 A bételi áldozóhalmon levő oltárt is, amelyet Jeroboám, Nebát fia készíttetett, aki vétekbe vitte Izráelt, ezt az oltárt is leromboltatta az áldozóhalommal együtt. Az áldozóhalmot fölperzseltette, porrá zúzatta, a bálványoszlopot pedig elégette. 2Ki 23:16 Azután körülnézett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. A sírboltokból kihozatta a csontokat, és elégette az oltáron. Így tette azt tisztátalanná az ÚR igéje szerint, amelyet az Isten embere hirdetett; az, aki ezeket a dolgokat hirdette. 2Ki 23:17 Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A városbeliek így feleltek neki: Isten emberének a sírja ez, aki Júdából jött, és megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket a bételi oltárral tettél. 2Ki 23:18 Erre ő azt mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És békén hagyták a csontjait a Samáriából jött próféta csontjaival együtt. 2Ki 23:19 Jósiás Samária városaiból is eltávolította az áldozóhalmokon levő templomokat, amelyeket az ÚR bosszantására készíttettek Izráel királyai. Ugyanazon a módon bánt el velük, ahogyan azt Bételben tette. 2Ki 23:20 Lemészároltatta az áldozóhalmok összes papját, akik ott voltak az oltároknál, és emberi csontokat égetett el azokon. Ezután visszatért Jeruzsálembe. 2Ki 23:21 Majd ezt parancsolta a király az egész népnek: Tartsatok páskát Isteneteknek, az ÚRnak úgy, ahogy az le van írva a szövetségnek ebben a könyvében! 2Ki 23:22 Bizony nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak az idejében, 2Ki 23:23 csak Jósiás király tizennyolcadik évében tartottak ilyen páskát az ÚRnak Jeruzsálemben. 2Ki 23:24 Jósiás király megtisztította Júda országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házibálványoktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált az ÚR házában. 2Ki 23:25 Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az ÚRhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló. 2Ki 23:26 Az ÚR izzó nagy haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Júda ellen azért a sok bosszantásért, amivel Manassé bosszantotta. 2Ki 23:27 Ezért azt mondotta az ÚR: Júdát is eltávolítom magam elől, ahogyan Izráelt eltávolítottam, és megvetem ezt a várost, Jeruzsálemet, amelyet pedig kiválasztottam, sőt a templomot is, amelyről azt mondtam, hogy ott lesz az én nevem! 2Ki 23:28 Jósiás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 23:29 Az ő idejében vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen, az Eufrátesz folyó felé. Jósiás király szembeszállt vele, de az megölte Megiddónál, alighogy meglátta. 2Ki 23:30 Szolgái holtan vitték el Megiddóból egy harci kocsin; Jeruzsálembe vitték, és eltemették a sírjába. Az ország népe azután fogta Jóáházt, Jósiás fiát; felkenték, és királlyá tették apja után. 2Ki 23:31 Huszonhárom éves volt Jóáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hamútal volt, Jirmejáhú leánya, Libnából. 2Ki 23:32 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan elődei tették. 2Ki 23:33 De Nékó fáraó fogságba vetette őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne uralkodhassék Jeruzsálemben. Az országra pedig száz talentum ezüst és egy talentum arany hadisarcot vetett ki. 2Ki 23:34 Ezután Nékó fáraó Eljákimot, Jósiás fiát tette királlyá apja, Jósiás után, és a nevét Jójákimra változtatta. Jóáházt pedig magával vitte, aki így Egyiptomba került, és ott halt meg. 2Ki 23:35 Jójákim megadta az ezüstöt és az aranyat a fáraónak, de kirótta azt az országra, hogy megadhassa a pénzt a fáraó parancsa szerint. Az ország népétől fejenként becslés szerint hajtotta be az ezüstöt és az aranyat, hogy megadhassa Nékó fáraónak. 2Ki 23:36 Huszonöt éves volt Jójákim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Zebuddá volt, Pedájá leánya, Rúmából. 2Ki 23:37 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan elődei tették. 2Ki 24:1 Az ő idejében vonult fel Nebukadneccar, Babilónia királya, és szolgája lett Jójákim három éven át; de azután elfordult tőle, és föllázadt ellene. 2Ki 24:2 Ezért az ÚR káldeus és arám rablócsapatokat, továbbá móábi és ammóni rablócsapatokat küldött ellene. Azért küldte ezeket Júda ellen, hogy pusztítsák azt az ÚR igéje szerint, amelyet kijelentett szolgái, a próféták által. 2Ki 24:3 Bizony, az ÚR szava szerint történt Júdával az, hogy elvetette maga elől Manassé vétkei miatt; mindazért, amit az elkövetett. 2Ki 24:4 Az ártatlan vér miatt is, amelyet kiontott, és megtöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel. Ezért nem akart az ÚR megbocsátani. 2Ki 24:5 Jójákim egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben. 2Ki 24:6 És pihenni tért őseihez Jójákim, utána pedig fia, Jójákin lett a király. 2Ki 24:7 Egyiptom királya többé nem vonult ki országából, mert Babilónia királya mindent elfoglalt, ami csak Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyamig Egyiptom királyáé volt. 2Ki 24:8 Tizennyolc éves volt Jójákin, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Nehustá volt, Elnátán leánya, Jeruzsálemből. 2Ki 24:9 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan apja tette. 2Ki 24:10 Abban az időben vonultak fel Nebukadneccarnak, Babilónia királyának a szolgái Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vették a várost. 2Ki 24:11 Nebukadneccar, Babilónia királya is megérkezett a város alá, amelyet szolgái ostromoltak. 2Ki 24:12 Ekkor Jójákin, Júda királya kiment Babilónia királyához anyjával, udvari embereivel, parancsnokaival és főembereivel együtt. Babilónia királya uralkodásának nyolcadik esztendejében elfogatta őt. 2Ki 24:13 És elvitette onnan az ÚR házának minden kincsét, meg a királyi palota kincseit, és leszedetett minden aranytárgyat, amelyet Salamon, Izráel királya készíttetett az ÚR templomában. Így jelentette ezt ki az ÚR. 2Ki 24:14 Fogságba vitte a jeruzsálemieket, minden parancsnokot és a haderő minden vitézét, tízezer foglyot; a mesterembereket és a várépítőket is mind. Nem maradt más otthon, csak az ország nincstelen népe. 2Ki 24:15 Fogságba vitte Jójákint Babilóniába. A király anyját meg a király feleségeit, főembereit és az ország előkelőit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilóniába. 2Ki 24:16 Minden tehetős embert, összesen hétezret; meg ezer mesterembert és várépítőt, és minden vitéz harcost fogságba hurcolt Babilónia királya Babilóniába. 2Ki 24:17 Azután Babilónia királya Mattanját, Jójákin nagybátyját tette meg helyette királynak, és a nevét Cidkijjára változtatta. 2Ki 24:18 Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hamútal volt, Jirmejáhú leánya, Libnából. 2Ki 24:19 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan Jójákim tette. 2Ki 24:20 Bizony, az ÚR haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával! Végül is elvetette őket maga elől. Cidkijjá azután fellázadt Babilónia királya ellen. 2Ki 25:1 Uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónap tizedikén megérkezett Nebukadneccar, Babilónia királya egész hadseregével Jeruzsálem alá, és tábort ütött vele szemben; körülötte pedig ostromműveket építtetett. 2Ki 25:2 Ostrom alatt állt a város Cidkijjá király tizenegyedik évéig. 2Ki 25:3 A negyedik hónap kilencedikén már úgy elhatalmasodott a városban az éhínség, hogy nem volt ennivalója az ország népének. 2Ki 25:4 Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban éjszaka mind kimenekültek a két várfal közt lévő kapun át, amely a király kertje mellett van, és bár a káldeusok ott voltak körös-körül a város alatt, eljutottak a síkság felé vezető útra. 2Ki 25:5 A káldeusok egy csapata azonban üldözőbe vette a királyt, és utolérte a jerikói síkságon, mivel egész csapata szétszóródott mellőle. 2Ki 25:6 El is fogták a királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, aki ítéletet tartott fölötte. 2Ki 25:7 Cidkijjá fiait szeme láttára ölték meg, azután Cidkijját megvakították, majd bilincsbe verték és elvitték Babilóniába. 2Ki 25:8 Az ötödik hónap hetedikén - Nebukadneccar királynak, Babilónia királyának tizenkilencedik évében - eljött Nebuzaradán testőrparancsnok, Babilónia királyának az udvari embere Jeruzsálembe. 2Ki 25:9 Felgyújtotta az ÚR házát és a királyi palotát, fölperzselte Jeruzsálem minden házát és valamennyi nagy palotáját. 2Ki 25:10 A testőrparancsnokkal levő egész káldeus haderő pedig lerombolta Jeruzsálem várfalait körös-körül. 2Ki 25:11 A városban megmaradt többi népet meg az átpártolókat, akik Babilónia királyához pártoltak, a maradék népességgel együtt fogságba hurcolta Nebuzaradán testőrparancsnok. 2Ki 25:12 Csak az ország nincstelenjeiből hagyott otthon a testőrparancsnok, szőlőműveseknek és mezei munkásoknak. 2Ki 25:13 Összetörték a káldeusok az ÚR házánál levő rézoszlopokat, továbbá az ÚR házához tartozó mosdóállványokat meg a réztengert, és a rezet elvitték Babilóniába. 2Ki 25:14 Elvitték a fazekakat, a lapátokat, a késeket, a serpenyőket és minden rézeszközt, amelyekkel a szent szolgálatot szokták végezni. 2Ki 25:15 Elvitte a testőrparancsnok a szenesserpenyőket és a hintőedényeket is; mindent, ami csak aranyból és ezüstből volt. 2Ki 25:16 A két oszlopban, az egyetlen réztengerben és a mosdóállványokban, amelyeket Salamon készíttetett az ÚR házához, mindezekben a tárgyakban megmérhetetlen súlyú réz volt. 2Ki 25:17 Az egyik oszlop tizennyolc könyök magas volt, és réz oszlopfő volt rajta. Az oszlopfő három könyök magas volt, és az oszlopfőn körös-körül recézet meg gránátalma volt, mind rézből. Ugyanilyen recézete volt a másik oszlopnak is. 2Ki 25:18 Elvitte a testőrparancsnok Szerájá főpapot meg Cefanjá papot, a helyettesét, és három ajtóőrt. 2Ki 25:19 Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, öt embert a király személyes környezetéből, akiket a városban találtak, továbbá a hadseregparancsnok írnokát, aki fegyverbe szokta hívni az ország hadinépét, végül hatvan férfit az ország népéből, akiket ott találtak a városban. 2Ki 25:20 Fogta és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok Babilónia királyához Riblába. 2Ki 25:21 Babilónia királya pedig levágatta, megölette őket Riblában, Hamát földjén. Így kellett fogságba mennie Júdának saját földjéről. 2Ki 25:22 Nebukadneccar, Babilónia királya a Júda országában maradt nép fölé, amelyet meghagyott, Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját nevezte ki helytartóvá. 2Ki 25:23 Amikor meghallották a csapatparancsnokok és embereik, hogy Babilónia királya Gedalját tette helytartóvá, elmentek Gedaljához Micpába. Ezek voltak: Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, a netófái Szerájá, Tanhumet fia, meg Jaazanjáhú, Maakáti fia, és embereik. 2Ki 25:24 Gedaljá megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt hozzájuk: Ne féljetek a káldeusok szolgáitól! Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz! 2Ki 25:25 A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi származású volt, elment tíz emberével, és levágta Gedalját, és az meg is halt. Levágták azokat a júdaiakat és káldeusokat is, akik ott voltak vele Micpában. 2Ki 25:26 Ezután fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja, a csapatparancsnokokkal együtt, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól. 2Ki 25:27 Jójákin júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonhetedikén történt, hogy Evil-Meródak, Babilónia királya, abban az évben, amikor uralkodni kezdett, megkegyelmezett Jójákin júdai királynak, és kiengedte a fogházból. 2Ki 25:28 Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban. 2Ki 25:29 Kicseréltette rabruháit, és Jójákin állandóan vele étkezett, egész életében. 2Ki 25:30 Ellátását állandó ellátásként a királytól kapta, napi szükséglete szerint, egész életében. 1Ch 1:1 Ádám, Sét, Enós, 1Ch 1:2 Kénán, Mahalalél, Jered, 1Ch 1:3 Énók, Metúselah, Lámek, 1Ch 1:4 Nóé, Sém, Hám és Jáfet. 1Ch 1:5 Jáfet fiai voltak: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. 1Ch 1:6 Gómer fiai voltak: Askenaz, Rífat és Tógarmá. 1Ch 1:7 Jáván fiai voltak: Elísá, Tarsísá, Kittím és Ródáním. 1Ch 1:8 Hám fiai voltak: Kús, Micraim, Pút és Kánaán. 1Ch 1:9 Kús fiai voltak: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai voltak: Sebá és Dedán. 1Ch 1:10 Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön. 1Ch 1:11 Micraim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat, 1Ch 1:12 a patrósziakat és a kaszlúhiakat. Innen származtak a filiszteusok és a kaftóriak. 1Ch 1:13 Kánaán nemzette elsőszülöttjét, Szidónt, azután Hétet, 1Ch 1:14 meg a jebúsziakat, emóriakat, girgásiakat, 1Ch 1:15 a hivvieket, arkiakat és színieket, 1Ch 1:16 az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. 1Ch 1:17 Sém fiai voltak: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd, Arám, Úc, Húl, Geter és Mesek. 1Ch 1:18 Arpaksad nemzette Selahot, és Selah nemzette Hébert. 1Ch 1:19 Hébernek két fia született. Az egyiknek Peleg volt a neve, mert az ő idejében váltak szét a OK2Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetot és Jerahot, 1Ch 1:20 Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetot és Jerahot, 1Ch 1:21 Hadórámot, Úzált és Diklát, 1Ch 1:22 Ébált, Abimáélt és Sebát, 1Ch 1:23 Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai voltak. 1Ch 1:24 Sém, Arpaksad, Selah, 1Ch 1:25 Héber, Peleg, Reú, 1Ch 1:26 Szerúg, Náhór, Táré, 1Ch 1:27 Abrám, azaz Ábrahám. 1Ch 1:28 Ábrahám fiai Izsák és Izmael voltak. 1Ch 1:29 Ezek a leszármazottaik: Izmael elsőszülöttje Nebájót, azután Kédár, Abdeél és Mibszám, 1Ch 1:30 Mismá, Dúmá, Masszá, Hadad és Témá, 1Ch 1:31 Jetúr, Náfis és Kédmá. Ezek voltak Izmael fiai. - 1Ch 1:32 Ketúrának, Ábrahám másodrangú feleségének a fiai ezek voltak: ő szülte Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. Joksán fiai voltak Sebá és Dedán. 1Ch 1:33 Midján fiai voltak: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá fiai voltak. 1Ch 1:34 Ábrahám nemzette Izsákot. Izsák fiai Ézsau és Izráel voltak. 1Ch 1:35 Ézsau fiai voltak: Elifáz, Reúél, Jeús, Jalám és Kórah. 1Ch 1:36 Elifáz fiai voltak: Témán, Ómár, Cefí, Gatám, Kenaz, Timná és Amálék. 1Ch 1:37 Reúél fiai voltak: Nahat, Zerah, Sammá és Mizzá. 1Ch 1:38 Széír fiai voltak: Lótán és Sóbál, Cibón, Aná, Dísón, Écer és Dísán. 1Ch 1:39 Lótán fiai voltak: Hóri és Hómám, Lótán nővére volt Timná. 1Ch 1:40 Sóbál fiai voltak: Alján, Mánahat, Ébál, Sefí és Ónám. Cibón fiai voltak: Ajjá és Aná. 1Ch 1:41 Aná fia volt Dísón, Dísón fiai voltak: Hamrán, Esbán, Jitrán és Kerán. 1Ch 1:42 Écer fiai voltak: Bilhán, Zaaván és Jaakán. Dísón fia volt Úc és Arán is. 1Ch 1:43 Ezek a királyok uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna: Bela, Beór fia, városának a neve Dinhábá volt. 1Ch 1:44 Bela halála után a bocrai Jóbáb, Zerah fia lett a király. 1Ch 1:45 Jóbáb halála után a Témán földjéről való Húsám lett a király. 1Ch 1:46 Húsám halála után Hadad, Bedad fia lett a király, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. Városának a neve Avít volt. 1Ch 1:47 Hadad halála után a maszrékai Szamlá lett a király. 1Ch 1:48 Szamlá halála után a rehóbót-hannáhári Saul lett a király. 1Ch 1:49 Saul halála után Baal-Hánán, Akbór fia lett a király. 1Ch 1:50 Baal-Hánán halála után Hadad lett a király. Városának a neve Páí volt, feleségének a neve pedig Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt. 1Ch 1:51 Hadad halála után ezek lettek Edóm nemzetségfői: Timmá nemzetségfő, Aljá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő, 1Ch 1:52 Oholíbámá nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pínón nemzetségfő, 1Ch 1:53 Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő, 1Ch 1:54 Magdíél nemzetségfő és Írám nemzetségfő. Ezek voltak Edóm nemzetségfői. 1Ch 2:1 Ezek voltak Izráel fiai: Rúben, Simeon, Lévi és Júda, Issakár és Zebulon, 1Ch 2:2 Dán, József és Benjámin, Naftáli, Gád és Ásér. 1Ch 2:3 Júda fiai voltak Ér, Ónán és Sélá. Ez a három született neki a kánaáni Batsúától. De Ért, Júda elsőszülött fiát gonosznak látta az ÚR, és ezért megölte. 1Ch 2:4 A menye, Támár szülte neki Pérecet és Zerahot. Júdának összesen öt fia volt. 1Ch 2:5 Pérec fiai Hecrón és Hámul voltak. 1Ch 2:6 Zerah fiai voltak: Zimri, Étán, Hémán, Kalkól és Dára, összesen öten. 1Ch 2:7 Karmi fia Ákán volt, aki szerencsétlenséget hozott Izráelre, mivel lopott a kiirtandó dolgokból. 1Ch 2:8 Étán fia Azarjá volt. 1Ch 2:9 Hecrónnak ezek a fiai születtek: Jerahmeél, Rám és Kelúbaj. 1Ch 2:10 Rám Ammínádábot nemzette, Ammínádáb nemzette Nahsónt, Júda fiainak a főemberét. 1Ch 2:11 Nahsón nemzette Szalmát, Szalmá pedig nemzette Boázt. 1Ch 2:12 Boáz nemzette Óbédot, Óbéd nemzette Isait, 1Ch 2:13 Isai nemzette elsőszülöttjeként Eliábot, másodikként Abinádábot, harmadikként Simát, 1Ch 2:14 negyedikként Netanélt, ötödikként Raddajt, 1Ch 2:15 hatodikként Ócemet, hetedikként Dávidot, 1Ch 2:16 és nővéreiket, Cerúját és Abigailt. Cerújának három fia volt: Absaj, Jóáb és Aszáél. 1Ch 2:17 Abigail szülte Amászát, Amászának az apja pedig az izmaeli Jeter volt. 1Ch 2:18 Kálébnak, Hecrón fiának a feleségétől Azúbától és Jerióttól ezek a fiai születtek: Jéser, Sóbáb és Ardón. 1Ch 2:19 Azúbá halála után Káléb elvette Efrátot, aki Húrt szülte neki. 1Ch 2:20 Húr nemzette Úrit, Úri nemzette Becalélt. 1Ch 2:21 Azután bement Hecrón hatvanéves korában Mákírnak, Gileád apjának a leányához, feleségül vette, és ő szülte neki Szegúbot. 1Ch 2:22 Szegúb nemzette Jáírt, akinek huszonhárom városa volt Gileád földjén. 1Ch 2:23 De Gesúr és Arám elvette Jáír sátorfalvait, Kenátot és falvait, hatvan várost. Ezek mind Gileád apjának, Mákírnak a fiaié voltak. 1Ch 2:24 Hecrón halála után Káléb Efratába ment. Hecrón felesége volt Abijjá is. Ő szülte neki Ashúrt, Tekóa atyját. 1Ch 2:25 Jerahmeélnek, Hecrón elsőszülöttjének a fiai voltak: Rám volt az elsőszülött, továbbá Búná, Óren, Ócem, és Ahijjá. 1Ch 2:26 Jerahmeélnek egy másik felesége is volt, név szerint Atárá. Ő volt Ónám anyja. 1Ch 2:27 Rámnak, Jerahmeél elsőszülöttjének a fiai voltak: Maac, Jámin és Éker. 1Ch 2:28 Ónám fiai voltak Sammaj és Jádá. Sammaj fiai voltak Nádáb és Abisúr. 1Ch 2:29 Abisúr feleségének a neve Abihail volt. Ő szülte neki Ahbánt és Mólídot. 1Ch 2:30 Nádáb fiai voltak Szeled és Appaim. Szeled gyermektelenül halt meg. 1Ch 2:31 Appaim fia Jisi, Jisi fia Sésán, Sésán fia pedig Ahlaj volt. 1Ch 2:32 Jádának, Sammaj testvérének a fiai voltak Jeter és Jónátán. Jeter gyermektelenül halt meg. 1Ch 2:33 Jónátán fiai voltak Pelet és Zázá. Ezek Jerahmeél fiai voltak. 1Ch 2:34 Sésánnak nem voltak fiai, csak leányai. De volt Sésánnak egy Jarhá nevű egyiptomi szolgája. 1Ch 2:35 Sésán ennek a szolgának, Jarhának adta feleségül a leányát, aki Attajt szülte neki. 1Ch 2:36 Attaj nemzette Nátánt, és Nátán nemzette Zábádot. 1Ch 2:37 Zábád nemzette Eflált, és Eflál nemzette Óbédot. 1Ch 2:38 Óbéd nemzette Jéhút, és Jéhú nemzette Azarját. 1Ch 2:39 Azarjá nemzette Helecet, és Helec nemzette Elászát. 1Ch 2:40 Elászá nemzette Sziszmajt, és Sziszmaj nemzette Sallúmot. 1Ch 2:41 Sallúm nemzette Jekamját, és Jekamjá nemzette Elisámát. 1Ch 2:42 Kálébnak, Jerahmeél testvérének a fiai voltak: Mésá volt az elsőszülöttje, aki Zífnek volt az atyja; továbbá Marésának, Hebrón atyjának a fiai. 1Ch 2:43 Hebrón fiai voltak: Kórah, Tappúah, Rekem és Sema. 1Ch 2:44 Sema nemzette Rahamot, Jorkoám apját. Rekem nemzette Sammajt. 1Ch 2:45 Sammaj fia Máón volt. Máón volt Bétcúr atyja. 1Ch 2:46 Éfá, Káléb másodrangú felesége szülte Háránt, Mócát és Gázézt, és Hárán nemzette Gázézt. 1Ch 2:47 Johdaj fiai voltak: Regem, Jótám és Gésán, Pelet, Éfá és Sáaf. 1Ch 2:48 Káléb másodrangú felesége, Maaká szülte Sebert és Tirhanát. 1Ch 2:49 Ő szülte még Sáafot, Madmanná atyját, Sevát, Makbéna atyját és Gibeá atyját. Káléb leánya Akszá volt. 1Ch 2:50 Ezek voltak Káléb fiai: Ben-Húr, Efrátá elsőszülöttje, Sóbál, Kirjat-Jeárim atyja, 1Ch 2:51 Szalmá, Betlehem atyja, Háréf, Bét-Gádér atyja. 1Ch 2:52 Sóbálnak, Kirjat-Jeárim atyjának a fiai voltak: a hací-hamme nuhóti Háróe, 1Ch 2:53 továbbá Kirjat-Jeárim nemzetségei, a jitriek, a pútiak, a sumátiak és a misráiak. Ezektől származtak a coráiak és az estáuliak. 1Ch 2:54 Szalmá fiai voltak: Betlehem és a netófáiak, Atrót, Bét-Jóáb, a hací-hammánahtiak és a córiak. 1Ch 2:55 A Jabécban lakó írástudók nemzetségei voltak a tirátiak, a simátiak és a szúkátiak. Ezek voltak a kéniek, akik Hammattól, Bét-Rékáb apjától származtak. 1Ch 3:1 Ezek voltak Dávid fiai, akik Hebrónban születtek: Amnón volt az elsőszülött, a jezréeli Ahinóamtól; Dániel a második, a karmeli Abigailtól; 1Ch 3:2 Absolon a harmadik, Maaká fia, aki Talmajnak, Gesúr királyának a leánya volt; Adónijjá a negyedik, Haggít fia; 1Ch 3:3 Sefatjá az ötödik, Abitáltól; Jitreám a hatodik, Eglá nevű feleségétől. 1Ch 3:4 Hatan születtek Hebrónban, ahol hét esztendeig és hat hónapig uralkodott. Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott. 1Ch 3:5 Jeruzsálemben ez a négy született Batsúától, Ammiél leányától: Simá, Sóbáb, Nátán és Salamon. 1Ch 3:6 Rajtuk kívül ez a kilenc: Jibhár, Elisámá és Elifelet, 1Ch 3:7 Nógah, Nefeg és Jáfia, 1Ch 3:8 továbbá Elisámá, Eljádá és Elifelet. 1Ch 3:9 Ezek mind Dávid fiai voltak, másodrangú feleségeinek a fiain és a nővérükön, Támáron kívül. 1Ch 3:10 Salamon fia volt Roboám, ennek a fia Abijjá, ennek a fia Ászá, ennek a fia Jósáfát; 1Ch 3:11 ennek a fia Jórám, ennek a fia Ahazjá, ennek a fia Jóás, 1Ch 3:12 ennek a fia Amacjá, ennek a fia Azarjá, ennek a fia Jótám; 1Ch 3:13 ennek a fia Áház, ennek a fia Ezékiás, ennek a fia Manassé, 1Ch 3:14 ennek a fia Ámón, ennek a fia Jósiás. 1Ch 3:15 Jósiás fiai ezek voltak: Jóhanán volt az elsőszülött, Jójákim a második, Cidkijjá a harmadik, Sallúm a negyedik. 1Ch 3:16 Jójákim fia volt Jekonjá és Cidkijjá. 1Ch 3:17 Jekonjá fia volt Asszír, ennek a fia Sealtiél, 1Ch 3:18 és Malkirám, Pedájá, Senaccar, Jekamjá, Hósámá és Nedabjá. 1Ch 3:19 Pedájá fia volt Zerubbábel és Simei. Zerubbábel fiai voltak Mesullám és Hananjá, és a nővérük volt Selómít. 1Ch 3:20 Rajtuk kívül ez az öt: Hasubá, Óhel, Berekjá, Haszadjá és Júsab-Heszed. 1Ch 3:21 Hananjá fia volt Pelatjá és Jesajá, az ő fia volt Refájá, Arnán, Óbadjá és Sekanjá is. 1Ch 3:22 Sekanjá utódai hatan voltak: Semajá és Semajá fiai: Hattús, Jigál, Báríah, Nearjá és Sáfát. 1Ch 3:23 Nearjának három fia volt: Eljóénaj, Ezékiás és Azrikám. 1Ch 3:24 Eljóénajnak hét fia volt: Hódavjáhú, Eljásíb, Pelájá, Akkúb, Jóhánán, Delájá és Anáni. 1Ch 4:1 Júda fiai voltak Pérec, Hecrón, Karmi, Húr és Sóbál. 1Ch 4:2 Sóbál fia, Reájá nemzette Jahatot, Jahat nemzette Ahúmajt és Lahadot. Ezek a córiak nemzetségei. 1Ch 4:3 Ezeknek volt Étám az apja: Jizreel, Jismá és Jidbás. Nővérük neve Haclelpóni volt. 1Ch 4:4 Penuél Gedór apja, Ezer pedig Húsá apja volt. Ezek Húrnak, Efráta elsőszülöttjének, Betlehem apjának a fiai. 1Ch 4:5 Ashúrnak, Tekóa atyjának két felesége volt: Helá és Naará. 1Ch 4:6 Naará szülte Ahuzzámot, Héfert, Témenit és az ahastáriakat. Ezek voltak Naará fiai. 1Ch 4:7 Helá fiai voltak: Ceret, Jecóhar és Etnán. 1Ch 4:8 Kóc nemzette Ánúbot, Haccóbébát és Aharhélnak, Hárúm fiának a nemzetségeit. 1Ch 4:9 Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! 1Ch 4:10 Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. 1Ch 4:11 Kelúb, Súhá testvére nemzette Mehírt. Ő Estón apja. 1Ch 4:12 Estón nemzette Bét-Ráfát, Pászéahot és Tehinnát, Ír-Náhás atyját. Ezek a rékaiak. 1Ch 4:13 Kenaz fiai Otniél és Szerájá voltak. Otniél fia Hatat volt. 1Ch 4:14 Meónótaj nemzette Ofrát, Szerájá nemzette Jóábot, a Gé-Harásim-beliek atyját, akik mesteremberek voltak. 1Ch 4:15 Kálébnak, Jefunne fiának a fiai voltak: Írú, Élá és Naam. Élá fia volt Kenaz. 1Ch 4:16 Jehallelél fiai voltak: Zíf, Zífá, Tirjá és Aszarél. 1Ch 4:17 Ezrá fiai voltak: Jeter, Mered, Éfer és Jálón. Ennek a felesége lett terhes Mirjámmal, majd Sammajjal és Jisbáhhal, Estemóa atyjával. 1Ch 4:18 Ennek a felesége, Jehudijjá szülte Jeredet, Gedór atyját, Hebert, Szókó atyját és Jekútiélt, Zánóah atyját. Mindezek Bitjának, a fáraó leányának az utódai, akit még Mered vett feleségül. 1Ch 4:19 Hódijjá feleségének, Naham nővérének a fiai voltak: a geremi Keílá atyja és a maakái Estemóa. 1Ch 4:20 Simon fiai voltak: Amnón, Rinná, Benhánán és Tilón. Jisi fia volt Zóhét és Benzóhét. 1Ch 4:21 Júda fiának, Sélának a fiai voltak: Ér, Léká atyja, Laddá, Marésá atyja és a takácsok házának a nemzetségei Bét-Asbéában; 1Ch 4:22 azután Jókim, meg a kózébáiak, Jóás és Száráf, akik Móábból házasodtak, de visszatértek Lehembe. Régi dolgok ezek! 1Ch 4:23 Ezek voltak a fazekasok, Netáim és Gedérá lakói, akik a király mellett, az ő szolgálatában laktak ott. 1Ch 4:24 Simeon fiai voltak: Nemuél, Jámin, Járib, Zerah és Saul. 1Ch 4:25 Ennek a fia Sallum, ennek a fia Mibszám, ennek a fia Mismá volt. 1Ch 4:26 Mismá utódai: az ő fia volt Hammuél, ennek a fia Zakkúr, ennek a fia Simei. 1Ch 4:27 Simeinek tizenhat fia és hat leánya volt, de testvéreinek nem sok fia volt, és egész nemzetségük nem volt olyan népes, mint Júda fiaié. 1Ch 4:28 Ezek Beérsebában, Móládában és Hacar-Súálban laktak, 1Ch 4:29 továbbá Bilhában, Ecemben és Tóládban, 1Ch 4:30 Betuélban, Hormában és Ciklágban, 1Ch 4:31 Bét-Markábótban, Hacar-Szúszimban, Bét-Biriben és Saaraimban. Ezek voltak a városaik mindaddig, amíg Dávid uralkodni nem kezdett. 1Ch 4:32 Településeik voltak: Étám és Ain, Rimmón, Tóken és Ásán; ez az öt város, 1Ch 4:33 és mindazok a települések, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalig. Ezek voltak a lakóhelyeik, és volt nekik származási jegyzékük is. 1Ch 4:34 Mesóbáb, Jamlék és Jósá, Amacjá fia, 1Ch 4:35 Jóél és Jéhú, Jósibjá fia, aki Szerájá fia, aki Aszíél fia volt, 1Ch 4:36 Eljóénaj, Jaakóbá, Jesóhájá, Aszájá, Adíél, Jeszímiél, Benájá 1Ch 4:37 és Zízá, Sifi fia, aki Allón fia, aki Jedájá fia, aki Simrí fia, aki Semájá fia volt: 1Ch 4:38 ezek a név szerint említettek nemzetségfők voltak, akiknek a családjai igen elszaporodtak. 1Ch 4:39 Ezért elmentek Gedór felé, a völgy keleti részéig, hogy ott keressenek nyájaiknak legelőt. 1Ch 4:40 Találtak is kövér és jó legelőt. Az a föld pedig tágas, nyugalmas és csendes volt. Azelőtt hámiak laktak ott, 1Ch 4:41 de Ezékiásnak, Júda királyának az idejében eljöttek ezek a név szerint följegyzettek, szétverték azoknak a sátrait, és kiirtották a meúniakat, akiket ott találtak. Így van ez ma is. A helyükre telepedtek, mert ott találtak nyájaiknak legelőt. 1Ch 4:42 És közülük, Simeon fiai közül ötszáz ember elment a Széír-hegységbe, Jisí fiainak, Pelatjának. Nearjának, Refájának és Uzzíélnek a vezetésével. 1Ch 4:43 Levágták Amálék menekültjeinek a maradékát, és ott laknak a mai napig is. 1Ch 5:1 Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai. Ő volt az elsőszülött, de mivel bemocskolta apja ágyát, elsőszülöttségi joga Izráel fiának, Józsefnek a fiaira szállt. Mégsem írták be elsőszülöttségét a származási jegyzékbe, 1Ch 5:2 mert Júda hatalmasabb volt testvéreinél, és fejedelem is származott belőle, bár az elsőszülöttségi jog Józsefé volt. 1Ch 5:3 Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. 1Ch 5:4 Jóél utódai: az ő fia volt Semajá, ennek a fia Góg, ennek a fia Simei, 1Ch 5:5 ennek a fia Míká, ennek a fia Reájá, ennek a fia Baal, 1Ch 5:6 ennek a fia Beérá, akit fogságba vitt Tiglat-Pileszer asszír király. Ő volt a rúbeniek fejedelme. 1Ch 5:7 Ezek voltak a testvérei nemzetségük szerint, akiket származásuk szerint jegyzékbe vettek: Jeiél nemzetségfő és Zekarjáhú, 1Ch 5:8 meg Bela, Ázáz fia, aki Sema fia, aki Jóél fia volt. Lakóhelye Aróérban volt egészen Nebóig és Baal-Meónig, 1Ch 5:9 napkelet felé pedig az Eufrátesz folyamig terjedő puszta széléig terjeszkedett, mert elszaporodott a jószáguk Gileád földjén. 1Ch 5:10 Saul idejében háborút indítottak a hagriak ellen, akik a hatalmuk alá kerültek, és azután azoknak a sátraiban laktak Gileád egész napkeleti vidékén. 1Ch 5:11 Gád fiai velük szemben laktak Básán földjén Szalkáig. 1Ch 5:12 Jóél volt a nemzetségfő, Sáfám a helyettese; Janaj és Sáfát is Básánban lakott. 1Ch 5:13 Testvéreik családonként ezek voltak: Míkáél, Mesullám, Seba, Jóraj, Jakán, Zía és Héber, összesen heten. 1Ch 5:14 Ezek Abihail fiai, aki Húri fia, aki Járóah fia, aki Gileád fia, aki Míkáél fia, aki Jesísa fia, aki Jahdó fia, aki Búz fia volt. 1Ch 5:15 Ahi, Gúni fiának, Abdiélnek a fia volt a család nemzetségfője. 1Ch 5:16 Gileádban, Básánban és az ott levő falvakban laktak, továbbá Sárón minden legelőjén, ameddig azok terjedtek. 1Ch 5:17 Mindezeket felvették a származási jegyzékbe Jótámnak, Júda királyának és Jeroboámnak, Izráel királyának az idejében. 1Ch 5:18 Rúben fiai és a gádiak közül, meg a Manassé törzs egyik feléből való vitézek karddal és pajzzsal fölszerelt emberek, és íjászok, képzett harcosok, negyvennégyezer-hétszázhatvan hadköteles, 1Ch 5:19 háborút indítottak a hagriak ellen, Jetúr, Náfis és Nódáb ellen. 1Ch 5:20 Segítséget kaptak velük szemben, és hatalmukba kerültek a hagriak és mindazok, akik velük tartottak, mert az Istenhez kiáltottak segítségért harc közben, ő pedig meghallgatta kérésüket, mert bíztak benne. 1Ch 5:21 Jószágukat is elhajtották: ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer élő embert. 1Ch 5:22 Sokan estek el halálra sebzetten, mert az Istentől volt ez a harc. Az ő helyükön laktak a fogságig. 1Ch 5:23 Manassé törzsének egyik fele azon a földön telepedett le, amely Básántól Baal-Hermónig, Szenírig és a Hermón-hegységig terjed. Ezek igen megsokasodtak. 1Ch 5:24 Családjaik nemzetségfői ezek voltak: Éfer, Jisi, Eliél, Azriél, Jirmejá, Hódavjá és Jahdiél, vitéz férfiak, híres emberek, családjaik nemzetségfői. 1Ch 5:25 De hűtlenekké váltak őseik Istenéhez, mert az ország népeinek az isteneivel paráználkodtak, amely népeket Isten kipusztított előlük. 1Ch 5:26 Ezért arra indította Izráel Istene Púl asszír királynak és Tiglat-Pileszer asszír királynak a lelkét, hogy fogságba vigye a rúbenieket, a gádiakat és Manassé törzse felét. Elvitte őket Halahba és a Hábór mellé, Hárába és Gózán folyója mellé. Ott vannak ma is. 1Ch 5:27 Lévi fiai Gérsón, Kehát és Merári voltak. 1Ch 5:28 Kehát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél. 1Ch 5:29 Amrám gyermekei: Áron, Mózes és Mirjám; Áron fiai pedig Nádáb, Abihú, Eleázár és Ítámár voltak. 1Ch 5:30 Eleázár nemzette Fineást, Fineás nemzette Abisúát, 1Ch 5:31 Abisúa nemzette Bukkit, Bukki nemzette Uzzit, 1Ch 5:32 Uzzi nemzette Zerahját, Zerahjá nemzette Merájótot, 1Ch 5:33 Merájót nemzette Amarját, Amarjá nemzette Ahitúbot, 1Ch 5:34 Ahitúb nemzette Cádókot, Cádók nemzette Ahimaacot, 1Ch 5:35 Ahimaac nemzette Azarját, Azarjá nemzette Jóhánánt, 1Ch 5:36 Jóhánán nemzette Azarját; ő már abban a templomban végezte a papi szolgálatot, amelyet Salamon épített Jeruzsálemben. 1Ch 5:37 Azarjá nemzette Amarját, Amarjá nemzette Ahitúbot, 1Ch 5:38 Ahitúb nemzette Cádókot, Cádók nemzette Sallumot, 1Ch 5:39 Sallum nemzette Hilkijját, Hilkijjá nemzette Azarját, 1Ch 5:40 Azarjá nemzette Szeráját, Szerájá nemzette Jehócádákot. 1Ch 5:41 Amikor az ÚR Júdát és Jeruzsálemet fogságba vitette Nebukadneccar által, Jehócádák is velük ment. 1Ch 6:1 Lévi fiai Gérsón, Kehát és Merári voltak. 1Ch 6:2 Név szerint ezek voltak Gérsón fiai: Libni és Simei. 1Ch 6:3 Kehát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél. 1Ch 6:4 Merári fiai Mahli és Musi voltak. Ezek Lévi nemzetségei családjaik szerint. 1Ch 6:5 Gérson fia Libni, ennek a fia Jahat, ennek a fia Zimmá, 1Ch 6:6 ennek a fia Jóáh, ennek a fia Iddó, ennek a fia Zerah és ennek a fia Jeotraj. 1Ch 6:7 Kehát utódai voltak: az ő fia Amminádáb, ennek a fia Kórah, ennek a fia Asszír, 1Ch 6:8 ennek a fia Elkáná, ennek a fia Ebjászáf, ennek a fia pedig Asszír. 1Ch 6:9 Ennek a fia Tahat, ennek a fia Úriél, ennek a fia Uzzijjá és ennek a fia Saul. 1Ch 6:10 Elkáná fiai Amászaj és Ahimót voltak. 1Ch 6:11 Ennek a fia Elkáná, ennek a fia Cófaj, ennek a fia Nahat, 1Ch 6:12 ennek a fia Eliáb, ennek a fia Jeróhám, ennek a fia Elkáná. 1Ch 6:13 Sámuel fiai: Jóél volt az elsőszülött, Abijjá a második. 1Ch 6:14 Merári utódai voltak: Mahli, ennek a fia Libni, ennek a fia Simei, ennek a fia Uzzá, 1Ch 6:15 ennek a fia Simá, ennek a fia Haggijjá, és ennek a fia Aszájá. 1Ch 6:16 Ezeket állította be Dávid az ÚR házába az éneklés vezetésére, miután a ládát ott elhelyezte, 1Ch 6:17 hogy végezzék az éneklés szolgálatát a kijelentés sátrának a hajléka előtt, amíg Salamon föl nem építette az ÚR házát Jeruzsálemben; szolgálatban álltak rendtartásuk szerint. 1Ch 6:18 Ezek álltak szolgálatban fiaikkal együtt: a kehátiak fiai közül Hémán, az énekes, aki Jóél fia, aki Sámuel fia, 1Ch 6:19 aki Elkáná fia, aki Jeróhám fia, aki Eliél fia, aki Tóah fia, 1Ch 6:20 aki Cúf fia, aki Elkáná fia, aki Mahat fia, aki Amászaj fia, 1Ch 6:21 aki Elkáná fia, aki Jóél fia, aki Azarjá fia, aki Cefanjá fia, 1Ch 6:22 aki Tahat fia, aki Asszír fia, aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia, 1Ch 6:23 aki Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, aki pedig Izráel fia volt. 1Ch 6:24 Testvére, Ászáf állt a jobbján. Ászáf Berekjáhú fia volt, aki Simá fia, 1Ch 6:25 aki Míkáél fia, aki Baaszéjá fia, aki Malkijjá fia, 1Ch 6:26 aki Etni fia, aki Zerah fia, aki Adájá fia, 1Ch 6:27 aki Étán fia, aki Zimmá fia, aki Simei fia, 1Ch 6:28 aki Jahat fia, aki Gérsón fia, aki Lévi fia volt. 1Ch 6:29 Testvéreik, Merári fiai, bal felől voltak: Étán, Kísi fia, aki Abdi fia, aki Mallúk fia, 1Ch 6:30 aki Hasabjá fia, aki Amacjá fia, aki Hilkijjá fia, 1Ch 6:31 aki Amci fia, aki Báni fia, aki Semer fia, 1Ch 6:32 aki Mahli fia, aki Músi fia, aki Merári fia, aki Lévi fia volt. 1Ch 6:33 Testvéreik, a léviták voltak az Isten háza hajlékánál mindenféle szolgálatra rendelve. 1Ch 6:34 Áron és fiai viszont az áldozatokat mutatták be az égőáldozati oltáron és az illatáldozati oltáron, továbbá ők végezték a szentek szentjének minden teendőjét, és engesztelést szereztek Izráelnek, egészen úgy, ahogyan Mózes, az Isten szolgája megparancsolta. 1Ch 6:35 Áron utódai ezek voltak: Eleázár volt a fia, ennek a fia Fineás, ennek a fia Abisúa, 1Ch 6:36 ennek a fia Bukki, ennek a fia Uzzi, ennek a fia Zerahjá, 1Ch 6:37 ennek a fia Merájót, ennek a fia Amarjá, ennek a fia Ahitúb, 1Ch 6:38 ennek a fia Cádók, és ennek a fia Ahimaac volt. 1Ch 6:39 Ezek voltak a lakóhelyeik, a területükön levő sátortáborok: Áron fiai közül a kehátiak nemzetségének, mivel a sorsolás révén nekik jutott, 1Ch 6:40 odaadták a Júda földjén Hebrónt a körülötte levő legelőkkel együtt. 1Ch 6:41 De a város mezejét és falvait Kálébnak, Jefunne fiának adták. 1Ch 6:42 Áron fiainak adták a menedékvárosokat, Hebrónt, Libnát és legelőit, Jattírt és Estemóát és legelőit, 1Ch 6:43 Hílézt és legelőit, Debírt és legelőit, 1Ch 6:44 Ásánt és legelőit, Bétsemest és legelőit. 1Ch 6:45 Benjámin törzséből pedig Gebát és legelőit, Álemetet és legelőit, Anátótot és legelőit. Nemzetségeiknek összesen tizenhárom városuk volt. 1Ch 6:46 Kehát többi fiának, akik a törzs nemzetségéből még hátra voltak, tíz város jutott sorsolás útján Manassé törzsének a feléből. 1Ch 6:47 Gérsón fiainak nemzetségeik szerint tizenhárom város jutott Issakár törzséből, Ásér törzséből, Naftáli törzséből és Manassé törzséből Básánban. 1Ch 6:48 Merári fiainak nemzetségeik szerint tizenkét város jutott sorsolás útján Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből. 1Ch 6:49 Így adtak Izráel fiai a lévitáknak városokat és legelőket. 1Ch 6:50 Sorsolással adták oda Júda fiai törzséből, Simeon fiai törzséből, és Benjámin fiai törzséből ezeket a név szerint megnevezett városokat. 1Ch 6:51 A Kehát fiai nemzetségeiből valóknak, akiknek a határában levő városok Efraim törzséből valók voltak, 1Ch 6:52 azoknak adták át a menedékvárosokat, Sikemet és legelőit az Efraim-hegyvidékén, Gézert és legelőit, 1Ch 6:53 Jokmeámot és legelőit, Bét-Hórónt és legelőit, 1Ch 6:54 Ajjálónt és legelőit, Gat-Rimmónt és legelőit; 1Ch 6:55 Manassé törzsének a feléből Ánért és legelőit, meg Bileámot és legelőit. Ezeket adták Kehát többi fia nemzetségének. 1Ch 6:56 Gérsón fiainak adták Manassé fél törzsének a nemzetségeiből Básánban Gólánt és legelőit, Astárótot és legelőit; 1Ch 6:57 Issakár törzséből Kedest és legelőit, Dobratot és legelőit, 1Ch 6:58 Rámótot és legelőit, meg Ánémot és legelőit; 1Ch 6:59 Ásér törzséből Másált és legelőit, Abdónt és legelőit, 1Ch 6:60 Húkókot és legelőit, Rehóbot és legelőit; 1Ch 6:61 Naftáli törzséből Galileában Kedest és legelőit, Hammónt és legelőit, Kirjátaimot és legelőit. 1Ch 6:62 Merári többi fiának Zebulon törzséből Rimmónót és legelőit, Tábórt és legelőit; 1Ch 6:63 a Jordánon túl, Jerikóval szemben, a Jordántól keletre eső részen Rúben törzséből a pusztában Becert és legelőit, Jahcát és legelőit, 1Ch 6:64 Kedémótot és legelőit, Méfaatot és legelőit; 1Ch 6:65 Gád törzséből Gileádban Rámótot és legelőit, Mahanaimot és legelőit, 1Ch 6:66 Hesbónt és legelőit, Jazért és legelőit. 1Ch 7:1 Issakárnak négy fia volt: Tólá, Púá, Jásúb és Simrón. 1Ch 7:2 Tólá fiai voltak Uzzi, Refájá, Jeriél, Jahmaj, Jibszám és Sámuel. Tólá családfői nemzetségük kiváló vitézei voltak. Számuk Dávid idejében huszonkétezer-hatszáz volt. 1Ch 7:3 Uzzi fia volt Jizrahjá. Jizrahjá fiai voltak: Míkáél, Óbadjá, Jóél és Jissijjá. Mind az öten főemberek voltak. 1Ch 7:4 Hozzájuk tartoztak a családi származásuk szerint hadi szolgálatra rendelt csapatok: harminchatezer ember, mert sok feleségük és sok fiuk volt. 1Ch 7:5 Testvéreik, Issakár egész nemzetsége, kiváló vitézek voltak, összesen nyolcvanhétezren, akiket beírtak a származási jegyzékbe. 1Ch 7:6 Benjámin fiai hárman voltak: Bela, Beker és Jedíaél. 1Ch 7:7 Bela fiai voltak: Ecbón, Uzzi, Uzziél, Jerimót és Íri, ez az öt családfő és kiváló vitéz. A származási jegyzékbe huszonkétezer-harmincnégyen voltak beírva. 1Ch 7:8 Beker fiai voltak: Zemírá, Jóás, Eliezer, Eljóénaj, Omri, Jerémót, Abijjá, Anátót és Álemet. Mindezek Beker fiai voltak. 1Ch 7:9 A származási jegyzékbe húszezer-kétszáz tőlük származó családfő és kiváló vitéz volt beírva. 1Ch 7:10 Jedíaél fia Bilhán volt. Bilhán fiai voltak: Jeús, Benjámin, Éhúd, Kenaaná, Zétán, Tarsis és Ahisahar. 1Ch 7:11 Mindezek Jediaél fiai voltak, családfők és kiváló vitézek; a hadi szolgálatra alkalmas emberek tizenhétezer-kétszázan voltak. 1Ch 7:12 Suppim és Huppim Ír fiai voltak. Husim Ahér fia volt. 1Ch 7:13 Naftáli fiai voltak: Jahaciél, Gúni, Jécer és Sallúm, Bilhá unokái. 1Ch 7:14 Manassé fia volt Aszriél, akit arám másodrangú felesége szült. Ő szülte Mákírt, Gileád atyját is. 1Ch 7:15 Mákír pedig feleségül vette Huppim és Suppim Maaká nevű húgát. Egy másik fiának Celofhád volt a neve. Celofhádnak csak leányai lettek. 1Ch 7:16 Maaká, Mákír felesége fiút szült, akit Peresnek nevezett el, öccsét pedig Seresnek. Ennek a fiai Úlám és Rekem voltak. 1Ch 7:17 Úlám fia Bedán volt. Ezek Gileádnak, Mákír fiának, Manassé unokájának a fiai. 1Ch 7:18 Nővére, Móleket szülte Ishódot, Abiezert és Mahlát. 1Ch 7:19 Semídá fiai Ahján, Sekem, Likhi és Aniám voltak. 1Ch 7:20 Efraim fia volt Sútelah, ennek a fia Bered, ennek a fia Tahat, ennek a fia Eládá, ennek a fia Tahat, 1Ch 7:21 ennek a fia Zábád, ennek a fiai: Sútelah, Ézer és Elád. Ezeket megölték a gátiak, az ország bennszülöttjei, mert lementek, hogy elvegyék a jószágukat. 1Ch 7:22 Apjuk, Efraim sokáig gyászolt, ezért elmentek hozzá a testvérei, hogy megvigasztalják. 1Ch 7:23 Azután bement a feleségéhez, az pedig teherbe esett, és fiút szült, akit Beríának neveztek el, mert ez akkor történt, amikor szerencsétlenség érte a házát. 1Ch 7:24 Leánya pedig Seerá volt, aki Alsó- és Felső-Bét-Hórónt és Uzén-Seerát építette. 1Ch 7:25 Fia Refah volt, ennek a fia Resef, ennek a fia Telah, ennek a fia Tahan, 1Ch 7:26 ennek a fia Ladán, ennek a fia Ammihúd, ennek a fia Elisámá, 1Ch 7:27 ennek a fia Nún, ennek a fia pedig Józsué volt. 1Ch 7:28 Az ő birtokuk és lakóhelyük volt Bétel és falvai, keletre Naarán, nyugatra Gézer és falvai, Sikem és falvai, egészen Ajjáig és falvaiig. 1Ch 7:29 Manassé fiainak a birtokában voltak Bétseán és falvai, Taanak és falvai, Megiddó és falvai, Dór és falvai. Ezekben laktak Izráel fiának, Józsefnek az utódai. 1Ch 7:30 Ásér fiai voltak: Jimná, Jisvá, Jisvi, Beríá és ezeknek a húga, Szerah. 1Ch 7:31 Beríá fiai voltak Heber és Malkiél, aki Birzávit apja volt. 1Ch 7:32 Heber nemzette Jaflétot, Sómért, Hótámot, és ezeknek a húgát, Súát. 1Ch 7:33 Jaflét fiai voltak: Pászak, Bimhál és Asvát. Ezek Jaflét fiai. 1Ch 7:34 Sómér fiai voltak: Ahi, Rohgá, Jehubbá és Arám. 1Ch 7:35 Testvérének, Hélemnek a fiai voltak: Cófah, Jimná, Séles és Ámal. 1Ch 7:36 Cófah fiai voltak: Szúah, Harnefer, Súál, Béri és Jimrá, 1Ch 7:37 meg Becer, Hód, Sammá, Silsá, Jitrán és Beérá. 1Ch 7:38 Jeter fiai voltak: Jefunne, Piszpá és Ará. 1Ch 7:39 Ullá fiai voltak: Árah, Hanniél és Ricjá. 1Ch 7:40 Mindezek Ásér utódai, családfők, válogatott kiváló vitézek, a főemberek vezetői voltak. Amikor származási jegyzékbe vették őket a hadi szolgálatra, szám szerint huszonhatezren voltak. 1Ch 8:1 Benjámin nemzette elsőszülöttjeként Belát, másodikként Asbélt, harmadikként Ahrahot, 1Ch 8:2 negyedikként Nóhát, ötödikként pedig Ráfát. 1Ch 8:3 Bela fiai voltak Addár, Gérá és Abihúd, 1Ch 8:4 Abisúa, Naamán és Ahóah, 1Ch 8:5 Gérá, Sefúfán és Húrám. 1Ch 8:6 Ezek voltak Éhúd fiai, Geba lakóinak a családfői, de áttelepítették őket Mánáhatba: 1Ch 8:7 Naamán, Ahijjá és Gérá. Ő telepítette át őket, és ő nemzette Uzzát meg Ahihúdot. 1Ch 8:8 Saharaim Móáb mezején nemzett fiakat, miután elbocsátotta feleségeit, Húsimot és Baarát; 1Ch 8:9 Hódessel, a feleségével nemzette Jóbábot, Cibját, Mésát és Malkámot. 1Ch 8:10 Jeúcot, Szokját és Mirmát. Ezek a fiai családfők voltak. 1Ch 8:11 Húsimmal nemzette Abitúbot és Elpaalt. 1Ch 8:12 Elpaal fiai Éber, Misám és Semed voltak. Ő építette Ónót, Lódot és falvait. 1Ch 8:13 Beríá és Sema, Ajjálón lakóinak a családfői kergették el Gát lakosait. 1Ch 8:14 Ahjó, Sásák és Jerémót, 1Ch 8:15 Zebadjá, Arád és Eder, 1Ch 8:16 Míkáél, Jispá és Jóhá voltak Beríá fiai. 1Ch 8:17 Zebadjá, Mesullám, Hizki és Heber, 1Ch 8:18 Jismeraj, Jizlíá és Jóbáb voltak Elpaal fiai. 1Ch 8:19 Jákim, Zikri és Zabdi, 1Ch 8:20 Eliénaj, Cilletaj és Eliél, 1Ch 8:21 Adájá, Berájá és Simrát voltak Simei fiai. 1Ch 8:22 Jispán, Éber és Eliél, 1Ch 8:23 Abdón, Zikri és Hánán, 1Ch 8:24 Hananjá, Élám és Antótijjá, 1Ch 8:25 Jifdejá és Penúél voltak Sásák fiai. 1Ch 8:26 Samseraj, Seharjá és Ataljá, 1Ch 8:27 Jaaresjá, Élijjá és Zikri voltak Jeróhám fiai. 1Ch 8:28 Ezek a családfők, akik származásuk szerint főemberek voltak, Jeruzsálemben laktak. 1Ch 8:29 Gibeónban lakott Jeiél, Gibeón atyja. Feleségének Maaká volt a neve. 1Ch 8:30 Elsőszülött fia Abdón volt, azután Cúr, Kís, Baal és Nádáb, 1Ch 8:31 Gedór, Ahjó és Zeker. 1Ch 8:32 Miklót nemzette Simát. Testvéreik mellett ezek is Jeruzsálemben laktak, rokonságukkal együtt. 1Ch 8:33 Nér nemzette Kíst, Kís nemzette Sault, Saul nemzette Jónátánt, Malkisúát Abinádábot és Esbaalt. 1Ch 8:34 Jónátán fia Meribbaal volt, és Meribbaal nemzette Míkát. 1Ch 8:35 Míká fiai Pítón, Melek, Taréa és Áház voltak. 1Ch 8:36 Áház nemzette Jehóaddát, Jehóaddá nemzette Álemetet, Azmávetet és Zimrit, Zimri nemzette Mócát, 1Ch 8:37 Mócá nemzette Binát. Ennek a fia volt Refájá, ennek a fia Elászá, és ennek a fia Ácél. 1Ch 8:38 Ácélnak hat fia volt, név szerint ezek: Azrikám, Bókerú, Jismáél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Mindezek Ácél fiai voltak. 1Ch 8:39 Testvérének, Éseknek a fiai voltak: Úlám volt az elsőszülött, Jeús a második és Elifelet a harmadik. 1Ch 8:40 Úlám fiai kiváló vitézek és íjászok voltak. Gyermekeik és unokáik százötvenre szaporodtak. Mindezek Benjámin fiai voltak. 1Ch 9:1 Egész Izráelt származási jegyzékbe vették, és beírták őket Izráel királyainak a könyvébe. A júdaiakat fogságba vitték Babilóniába hűtlenségük miatt. 1Ch 9:2 Az első lakosok, akik visszakerültek birtokukra és városaikba, izráeliek, papok, léviták és templomszolgák voltak. 1Ch 9:3 Jeruzsálemben Júda és Benjámin fiai, valamint Efraim és Manassé fiai közül valók laktak: 1Ch 9:4 Útaj, Ammihúd fia, aki Omri fia, aki Imri fia, aki Báni fia, Perecnek, Júda fiának az utódai közül. 1Ch 9:5 A silóiak közül Aszájá, az elsőszülött, és a fiai. 1Ch 9:6 Zerah fiai közül Jeúél és rokonsága, hatszázkilencvenen. 1Ch 9:7 Benjámin fiai közül való volt Szallú, Messullám fia, aki Hódavjá fia, aki Hasszenuá fia volt. 1Ch 9:8 Továbbá Jibnejá, Jeróhám fia, Élá, Uzzi fia, aki Mikri fia volt, és Mesullám, Sefatjá fia, aki Reuél fia, aki Jibnijjá fia volt. 1Ch 9:9 Rokonaik származásuk szerint kilencszázötvenhatan voltak. Mindezek a férfiak családfők voltak, ki-ki a maga családjában. 1Ch 9:10 A papok közé tartozott Jedajá, Jehójárib és Jákin; 1Ch 9:11 Azarjá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak az Isten háza felügyelőjének a fia volt. 1Ch 9:12 Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt, és Maszaj, Adiél fia, aki Jahzérá fia, aki Mesullám fia, aki Mesillémit fia, aki Immér fia volt. 1Ch 9:13 Rokonságuk, a családfők ezerhétszázhatvanan voltak, kiváló emberek Isten háza szolgálatának a munkájában. 1Ch 9:14 A léviták közé tartozott Semajá, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia volt, Merári fiai közül. 1Ch 9:15 Bakbakar, Heres és Gálál, továbbá Mattanjá, Míká fia, aki Zikri fia, aki Ászáf fia volt. 1Ch 9:16 Azután Óbadjá, Semajá fia, aki Gálál fia, aki Jedútún fia volt; meg Berekjá, Ászá fia, aki Elkáná fia volt, és a netófáiak falvaiban lakott. 1Ch 9:17 Kapuőrök voltak: Sallúm, Akkúb, Talmón és Ahimán. Testvérük, Sallúm volt a fejük. 1Ch 9:18 Helyük most is ott van a napkeletre néző királyi kapunál. Ők voltak a kapuőrök Lévi fiainak a táboraiban. 1Ch 9:19 Sallúm pedig, Kóré fia, aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia volt, testvéreivel együtt, akik a kórahiak családjából származtak, a szolgálat munkájában a sátor küszöbének az őrei voltak, mert már őseik is az ÚR tábora bejáratának az őrei voltak. 1Ch 9:20 Fejedelmük egykor Fineás, Eleázár fia volt - az ÚR legyen vele! 1Ch 9:21 Zekarjá, Meselemjá fia a kijelentés sátra bejáratának a kapuőre volt. 1Ch 9:22 A küszöbök választott kapuőrei összesen kétszáztizenketten voltak. Őket falvaikban vették származási jegyzékbe, megbízatásukat már Dávid, sőt Sámuel, a látnok alapozta meg. 1Ch 9:23 Ők és fiaik őrizték az ÚR házának, illetve a sátornak a kapuit. 1Ch 9:24 A négy égtáj irányában voltak őrök: keletre, nyugatra, északra és délre. 1Ch 9:25 A falvakban lakó atyjukfiainak időről időre hét napra be kellett vonulniuk hozzájuk. 1Ch 9:26 Mert az állandó megbízatás a négy főkapuőré volt, akik léviták voltak. Ők voltak az Isten háza kamráinak és kincseinek a felügyelői. 1Ch 9:27 Az Isten háza körül töltötték az éjszakát, mivel rájuk volt bízva az őrködés, és ők nyitották ki minden reggel az ajtókat. 1Ch 9:28 A közülük valókra voltak bízva az istentiszteleti fölszerelések. Ezeket megszámolva kellett bevinniük és megszámolva kellett kihozniuk. 1Ch 9:29 A közülük valók tartották számon a fölszerelést, a szentély egész fölszerelését: a finomlisztet, a bort, az olajat, a tömjént és a fűszereket is. 1Ch 9:30 De a papságból valók keverték a fűszerekből a kenetet. 1Ch 9:31 A léviták közül való Mattitjának, a kórahi Sallúm elsőszülöttjének a megbízatása volt a sütés munkájára felügyelni. 1Ch 9:32 A kehátiak közül való testvéreikre volt bízva a kenyér sorba rakása, hogy azt szombatról szombatra kirakják. 1Ch 9:33 Az énekesek, a kamrákban tartózkodó léviták családfői, fel voltak mentve minden egyéb alól, mert éjjel-nappal ez a feladat volt rájuk bízva. 1Ch 9:34 A léviták családfői voltak ezek, származásuk szerint főemberek, és Jeruzsálemben laktak. 1Ch 9:35 Gibeónban lakott Jeiél, Gibeón atyja, feleségének Maaká volt a neve. 1Ch 9:36 Elsőszülött fia Abdón volt, azután Cúr, Kís, Baal, Nér és Nádáb, 1Ch 9:37 Gedór, Ahjó, Zekarjá és Miklót. 1Ch 9:38 Miklót nemzette Simámot. Testvéreik mellett ezek is Jeruzsálemben laktak, rokonságukkal együtt. 1Ch 9:39 Nér nemzette Kíst, Kís nemzette Sault, Saul nemzette Jónátánt, Malkisúát, Abinádábot és Esbaalt. 1Ch 9:40 Jónátán fia Meribbaal volt, és Meribbaal nemzette Míkát. 1Ch 9:41 Míká fiai Pítón, Melek, Taréa és Áház voltak. 1Ch 9:42 Áház nemzette Jarát, Jará nemzette Álemetet, Azmávetet és Zimrit, Zimri nemzette Mócát, 1Ch 9:43 Mócá nemzette Binát, ennek a fia volt Refájá, ennek a fia Elászá, ennek a fia Ácél. 1Ch 9:44 Ácélnak hat fia volt, név szerint ezek: Azrikám, Bókerú, Jismáél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Ezek voltak Ácél fiai. 1Ch 10:1 A filiszteusok háborút viseltek Izráel ellen, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok előtt. Hullottak a sebesültek a Gilbóa-hegyen. 1Ch 10:2 A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abinádábot és Malkisúát, Saul fiait. 1Ch 10:3 Nagyon heves volt a küzdelem Saul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Meg is sebesítették az íjászok, 1Ch 10:4 ezért ezt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne űzzenek gúnyt belőlem. De a fegyverhordozó nem akarta, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. 1Ch 10:5 Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt. 1Ch 10:6 Így halt meg Saul és három fia, és vele együtt egész háza népe is meghalt. 1Ch 10:7 Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat és elmenekültek. A filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban. 1Ch 10:8 Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és a fiait, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 1Ch 10:9 Kifosztották őt, magukkal vitték a fejét és a fegyvereit, és körülvitették a filiszteusok országában, hogy megvigyék az örömhírt bálványaiknak és a népnek. 1Ch 10:10 Fegyverzetét isteneik házában helyezték el, koponyáját pedig Dágón templomában akasztották fel. 1Ch 10:11 Amikor azonban meghallották a jábés-gileádiak, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, 1Ch 10:12 elindultak a harcosaik, levették Saulnak és fiainak holttestét, és elvitték Jábésba. Ott temették el csontjaikat Jábésban egy tölgyfa alatt, és böjtöltek hét napig. 1Ch 10:13 Így halt meg Saul a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az ÚRhoz, és nem fogadta meg az ÚR szavát. Sőt szellemet idéztetett, és azt kérdezte meg, 1Ch 10:14 nem az URat kérdezte meg. Ezért ölette meg őt, a királyságot pedig Dávidra, Isai fiára ruházta. 1Ch 11:1 Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk! 1Ch 11:2 Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és te hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az ÚR: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme. 1Ch 11:3 Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az ÚR színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az ÚR. 1Ch 11:4 Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói. 1Ch 11:5 Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa. 1Ch 11:6 Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér. 1Ch 11:7 Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának. 1Ch 11:8 És Dávid kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre. 1Ch 11:9 Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek URa. 1Ch 11:10 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt királyságában, és egész Izráellel együtt királlyá tették, az ÚR igéje szerint, melyet Izráelről mondott. 1Ch 11:11 Ezek voltak szám szerint Dávid hősei: Jásobám, Hakmóni fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy ízben háromszáz embert döfött le. 1Ch 11:12 Utána következett Eleázár, az ahóhi Dódó fia, egyike a három vitéznek. 1Ch 11:13 Ő volt Dáviddal Efesz-Dammimban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. Volt ott egy árpával bevetett szántóföld. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt, 1Ch 11:14 ők kiálltak annak a darab földnek a közepére, védték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az ÚR nagy szabadulást. 1Ch 11:15 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, a kősziklára, Adullám barlangjába, a filiszteusok serege pedig a Refáim-völgyben táborozott. 1Ch 11:16 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél. 1Ch 11:17 Dávid eltikkadt, és azt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van? 1Ch 11:18 Akkor ez a három ember áttört a filiszteusok táborán, és vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták és odavitték Dávidnak. De Dávid nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt áldozatul az ÚRnak, 1Ch 11:19 és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg ezeknek a férfiaknak a vérét, akik az életüket kockáztatták?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz 1Ch 11:20 Abisaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül. 1Ch 11:21 A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl. 1Ch 11:22 A Kabceélből való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe is, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett. 1Ch 11:23 Ugyanő vágott le egy ötkönyöknyi magas egyiptomi embert is, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg. 1Ch 11:24 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz. 1Ch 11:25 Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette. 1Ch 11:26 Kiváló vitézek voltak Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia, 1Ch 11:27 a haróri Sammót, a pelóni Helec, 1Ch 11:28 a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer, 1Ch 11:29 a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj, 1Ch 11:30 a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia, 1Ch 11:31 a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá, 1Ch 11:32 a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abiél, 1Ch 11:33 a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá, 1Ch 11:34 a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia, Elifal, Úr fia, 1Ch 11:35 a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia, 1Ch 11:36 a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá, 1Ch 11:37 a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia, 1Ch 11:38 Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia, 1Ch 11:39 az ammóni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, 1Ch 11:40 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb, 1Ch 11:41 a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, 1Ch 11:42 Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik főembere, és vele még harmincan; 1Ch 11:43 Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát, 1Ch 11:44 az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeiél, 1Ch 11:45 Simri fia, Jediaél és testvére, a tíci Jóhá, 1Ch 11:46 a mahavimi Eliél, Elnáam fiai: Jeribaj és Jósavjá, a móábi Jitmá, 1Ch 11:47 Eliél, Óbéd és a mecóbájái Jaasziél. 1Ch 12:1 Ezek azok, akik Dávidhoz mentek Ciklagba akkor, amikor ki volt zárva Saulnak, Kís fiának a környezetéből. Ők is a hősök közé tartoztak, akik segítették a harcban. 1Ch 12:2 Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak bánni parittyakövekkel és nyilakkal. Ezek Saul rokonságához tartoztak Benjáminból. 1Ch 12:3 Vezérük Ahiezer volt és Jóás, a gibeai Semáá fiai, és Jeziél meg Pelet, Azmávet fiai, továbbá Beráká és az anátóti Jéhú, 1Ch 12:4 a gibeóni Jismajá, a harminc hős egyike és e harminc vezetője. 1Ch 12:5 Jirmejá, Jahaziél, Jóhánán és a gedérái Józábád. 1Ch 12:6 Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú és a hárífi Sefatjáhú, 1Ch 12:7 Elkáná, Jissijjáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, a kórahiak, 1Ch 12:8 és a gedóri Jeróhám fiai: Jóélá és Zebadjá. 1Ch 12:9 Gádiak is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a sziklavárban a pusztában volt. Kiváló vitézek, hadi szolgálatban álló emberek, pajzzsal és dárdával fölszerelve; arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen. 1Ch 12:10 Ézer volt az első, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik, 1Ch 12:11 Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik, 1Ch 12:12 Attaj a hatodik, Eliél a hetedik, 1Ch 12:13 Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik, 1Ch 12:14 Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik. 1Ch 12:15 Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel. 1Ch 12:16 Ezek keltek át a Jordánon az első hónapban, amikor színültig volt a medre, és megszalasztották a völgy egész lakosságát keletre és nyugatra. 1Ch 12:17 Benjáminiak és júdaiak is mentek Dávid sziklavárához. 1Ch 12:18 Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene! 1Ch 12:19 Ekkor Amászaj, a harmincak vezére, lélekkel eltelve így szólt: Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened! Erre magához fogadta őket Dávid, és a csapatok vezéreivé tette őket. 1Ch 12:20 Manassébeliek is pártoltak át Dávidhoz, amikor a filiszteusokkal együtt harcolni ment Saul ellen. De nem segítette őket, mert elküldték őt a filiszteusok városfejedelmei, miután tanácsot tartottak, és azt mondták: Visszapártol ez még urához, Saulhoz, és ez a fejünkbe fog kerülni! 1Ch 12:21 Ciklag felé menetelt, amikor átpártoltak hozzá Manasséból Adnah, Józábád, Jediaél, Míkáél, Józábád, Elihú és Cilletaj, akik Manassé ezreinek a vezetői voltak. 1Ch 12:22 Ezek segítették Dávidot a csapatok vezetésében, mert mindnyájan kiváló vitézek voltak, és parancsnokok lettek a hadseregben. 1Ch 12:23 Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg olyan naggyá nem lett tábora, mint Isten tábora. 1Ch 12:24 Ennyi volt azoknak a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy ráruházzák Saul királyságát az ÚR parancsa szerint: 1Ch 12:25 Júda fiai, akik pajzsot és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra. 1Ch 12:26 Simeon fiai közül való volt hétezer-száz háborúban kiváló vitéz. 1Ch 12:27 A Lévi fiai közül valók négyezer-hatszázan voltak, 1Ch 12:28 továbbá Jehójádá, az ároniak fejedelme háromezer-hétszáz emberrel, 1Ch 12:29 és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja házanépével, huszonkét vezető emberrel. 1Ch 12:30 Benjámin fiai közül való volt Saulnak háromezer atyjafia, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a szolgálatában. 1Ch 12:31 Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz, akik családjuk nevezetes emberei voltak. 1Ch 12:32 Manassé fél törzséből való volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és tegyék királlyá Dávidot. 1Ch 12:33 Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk. 1Ch 12:34 Zebulonból egy akarattal fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona. 1Ch 12:35 Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren pajzzsal és lándzsával; 1Ch 12:36 a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona; 1Ch 12:37 Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona, 1Ch 12:38 a Jordánon túlról pedig, a rúbeniak és a gádiak közül és Manassé törzse másik feléből százhúszezer ember teljes hadifegyverzetben. 1Ch 12:39 Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot, sőt Izráel többi része is egy szívvel kész volt királlyá tenni Dávidot. 1Ch 12:40 És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak, mert atyjukfiai gondoskodtak róluk. 1Ch 12:41 Sőt még a környékbeliek is, el egészen Issakárig, Zebulonig és Naftáliig, bőven hoztak kenyeret szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon, élelmet, lisztet, préselt fügét és aszú szőlőt, bort és olajat, marhát és juhot, mert öröm volt Izráelben. 1Ch 13:1 Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével, 1Ch 13:2 majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak tartjátok, és ha Istenünknek, az ÚRnak úgy tetszik, küldjünk üzenetet Izráel egész területén lakó többi atyánkfiaihoz, meg a papokhoz és a lévitákhoz, a legelőkkel ellátott városaikba, hogy gyűljenek ide hozzánk, 1Ch 13:3 és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele. 1Ch 13:4 Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez az egész nép előtt. 1Ch 13:5 Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt, az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból. 1Ch 13:6 Felvonult tehát Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerúbokon ülő ÚRistennek a ládáját, akinek a nevét segítségül hívják. 1Ch 13:7 Az Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából, és Uzzá meg Ahjó irányították a szekeret. 1Ch 13:8 Dávid pedig és egész Izráel szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citerák, lantok, dobok, cintányérok és harsonák kíséretében. 1Ch 13:9 Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök, 1Ch 13:10 ezért fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt az Isten színe előtt. 1Ch 13:11 Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az ÚR összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig. 1Ch 13:12 Akkor félni kezdett Dávid Istentől, és ezt gondolta: Hogy merjem magamhoz vinni az Isten ládáját? 1Ch 13:13 Ezért Dávid nem magához vitette a ládát Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. 1Ch 13:14 Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál az ő házában, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét. 1Ch 14:1 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, meg cédrusfákat, kőműveseket és ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki. 1Ch 14:2 És megértette Dávid, hogy az ÚR megerősítette a királyságát Izráelben, és hogy fölemelte királyságát népének, Izráelnek a javára. 1Ch 14:3 Dávid még több feleséget vett Jeruzsálemben, és nemzett még Dávid fiakat és leányokat. 1Ch 14:4 Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 1Ch 14:5 Jibhár, Elisúa és Elpelet, 1Ch 14:6 Nógah, Nefeg és Jáfía, 1Ch 14:7 Elisámá, Beeljádá és Elifelet. 1Ch 14:8 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot egész Izráel királyává kenték, felvonultak a filiszteusok mindnyájan, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és kivonult ellenük. 1Ch 14:9 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet. 1Ch 14:10 Ekkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket! 1Ch 14:11 Fölvonultak tehát Baal-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten az én ellenségeimen az én kezem által, mint a víz szokott a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak. 1Ch 14:12 A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat. 1Ch 14:13 Később ismét ellepték a filiszteusok a völgyet. 1Ch 14:14 Dávid újra megkérdezte az Istent, és az Isten azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák irányából támadj rájuk. 1Ch 14:15 És ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor vonulj ki a harcra, mert előtted megy az Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát. 1Ch 14:16 Dávid úgy tett, ahogyan az Isten megparancsolta neki, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig. 1Ch 14:17 Dávidnak híre ment minden országban, és az ÚR rettegést keltett iránta valamennyi nép között. 1Ch 15:1 Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje. 1Ch 15:2 Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az ÚR, hogy hordozzák, és állandóan gondozzák az ÚR ládáját. 1Ch 15:3 Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az ÚR ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára. 1Ch 15:4 Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is: 1Ch 15:5 Kehát fiainak a vezetőjét, Úriélt és százhúsz atyjafiát, 1Ch 15:6 Merári fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz atyjafiát, 1Ch 15:7 Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc atyjafiát, 1Ch 15:8 Elicáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz atyjafiát, 1Ch 15:9 Hebrón fiainak a vezetőjét, Eliélt és nyolcvan atyjafiát, 1Ch 15:10 Uzziél fiainak a vezetőjét, Amminádábot és száztizenkét atyjafiát. 1Ch 15:11 Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úriélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Eliélt és Amminádábot, 1Ch 15:12 és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői, szenteljétek meg magatokat atyátokfiaival együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, az ÚRnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára. 1Ch 15:13 Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az ÚR, mert nem megfelelő módon törekedtünk bánni vele. 1Ch 15:14 Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, az ÚRnak a ládáját. 1Ch 15:15 És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta az ÚR beszéde szerint. 1Ch 15:16 Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre. 1Ch 15:17 A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát, és testvérei közül Ászáfot, Berekjáhú fiát, továbbá testvéreik, Merári fiai közül Étánt, Kúsájáhú fiát. 1Ch 15:18 Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket, Zekarjáhút, Bént, Jaaziélt, Semirámótot, Jehiélt, Unnit, Eliábot, Benájáhút, Maaszéjáhút, Mattitjáhút, Elifléhút, Miknéjáhút, Óbéd-Edómot és Jeíélt, mint őröket. 1Ch 15:19 Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg. 1Ch 15:20 Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú a magas hangú lantokat, 1Ch 15:21 Mattitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjáhú a mélyebb hangú citerákat kezelték. 1Ch 15:22 Kenanjáhú volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá. 1Ch 15:23 Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál, 1Ch 15:24 Sebanjáhú, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliezer papok fújták a harsonákat Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál. 1Ch 15:25 Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az ÚR szövetségládáját Óbéd-Edóm házából. 1Ch 15:26 Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az ÚR szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak. 1Ch 15:27 Dávid lenvászon palástba volt burkolózva, a ládát vivő összes léviták, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője pedig énekeltek. Dávidon gyolcs éfód volt. 1Ch 15:28 Így vitte egész Izráel az ÚR szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett. 1Ch 15:29 Amikor az ÚR szövetségládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kitekintett az ablakon és látta, hogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette. 1Ch 16:1 Ezután bevitték az Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt. 1Ch 16:2 Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet az ÚR nevében. 1Ch 16:3 És kiosztott minden izráeli férfinak és nőnek fejenként egy darab kenyeret, préselt datolyát meg aszú szőlőt. 1Ch 16:4 Rendelt az ÚR ládájához szolgálattevő lévitákat, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék Izráel Istenét, az URat. 1Ch 16:5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeíél a lanton és a citerán, Ászáf pedig a cintányéron játszott. 1Ch 16:6 Benájáhú és Jahaziél papok voltak az állandó harsonások az ÚR szövetségládája előtt. 1Ch 16:7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és atyjafiait, hogy magasztalják az URat. 1Ch 16:8 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 1Ch 16:9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! 1Ch 16:10 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat. 1Ch 16:11 Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! 1Ch 16:12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, 1Ch 16:13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott. 1Ch 16:14 Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései, 1Ch 16:15 Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára, 1Ch 16:16 amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. 1Ch 16:17 Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül: 1Ch 16:18 Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül. 1Ch 16:19 Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen voltatok ott, mint jövevények. 1Ch 16:20 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. 1Ch 16:21 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: 1Ch 16:22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! 1Ch 16:23 Énekelj az ÚRnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap! 1Ch 16:24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodatetteit minden népnek! 1Ch 16:25 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. 1Ch 16:26 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. 1Ch 16:27 Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén. 1Ch 16:28 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! 1Ch 16:29 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! 1Ch 16:30 Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog. 1Ch 16:31 Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! 1Ch 16:32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van. 1Ch 16:33 Ujjongnak majd az erdő fái az ÚR előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön. 1Ch 16:34 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 1Ch 16:35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 1Ch 16:36 Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az ÚRnak! 1Ch 16:37 Ott hagyta azért Dávid az ÚR szövetségládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint, 1Ch 16:38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc atyjafiát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök. 1Ch 16:39 Cádók főpapot és atyjafiait, a papokat az ÚR hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon, 1Ch 16:40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az ÚRnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este, egészen úgy, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt. 1Ch 16:41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az ÚRnak: Örökké tart szeretete! 1Ch 16:42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak. 1Ch 16:43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja házanépét. 1Ch 17:1 Amikor Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Dávid Nátán prófétának: Nézd, én cédrus-palotában lakom, az ÚR szövetségládája pedig sátorlapok alatt. 1Ch 17:2 Nátán ezt mondta Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten! 1Ch 17:3 De még azon az éjszakán történt, hogy így szólt Isten igéje Nátánhoz: 1Ch 17:4 Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az ÚR: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam, 1Ch 17:5 hiszen attól fogva, hogy felhoztam Izráel fiait, nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem. 1Ch 17:6 Amíg együtt jártam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akinek azt parancsoltam, hogy pásztorolja népemet: Miért nem építettetek nekem cédrus-házat? 1Ch 17:7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. 1Ch 17:8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előtted minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 1Ch 17:9 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, 1Ch 17:10 attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy házat fog neked építeni az ÚR. 1Ch 17:11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. 1Ch 17:12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre. 1Ch 17:13 Atyja leszek neki, és ő a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől, 1Ch 17:14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz. 1Ch 17:15 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal. 1Ch 17:16 Akkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, URam, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 1Ch 17:17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, URam, Istenem. 1Ch 17:18 Kell-e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat! 1Ch 17:19 URam, a te szolgádért, és szíved szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas dolgokat megismertesd. 1Ch 17:20 URam, nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel. 1Ch 17:21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmes tettekkel, amikor nemzeteket űzött el népe elől, amelyet kiváltott Egyiptomból? 1Ch 17:22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, URam, az Istenük lettél. 1Ch 17:23 Most azért, URam, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének megígértél, és tégy úgy, ahogyan ígérted. 1Ch 17:24 Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek URa Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 1Ch 17:25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád. 1Ch 17:26 Valóban, URam, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót. 1Ch 17:27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen. Mert ha te, URam megáldod, örökre áldott lesz! 1Ch 18:1 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a filiszteusoktól Gátot falvaival együtt. 1Ch 18:2 Megverte Móábot is, és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek. 1Ch 18:3 Megverte Dávid Hadadezert, Cóbá királyát is Hamátnál, aki az Eufrátesz-folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. 1Ch 18:4 Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. 1Ch 18:5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert. 1Ch 18:6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és adófizető szolgáivá lettek Dávidnak az arámok. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahová csak ment. 1Ch 18:7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat. 1Ch 18:8 Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a rézedényeket. 1Ch 18:9 Amikor meghallotta Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész haderejét, 1Ch 18:10 elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóival is harcban állt. 1Ch 18:11 Dávid király ezeket is az ÚRnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől, az edómiaktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el. 1Ch 18:12 Abisaj, Cerújá fia pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben. 1Ch 18:13 Dávid Edómba is helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az ÚR Dávidot mindenütt, ahová csak ment. 1Ch 18:14 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. 1Ch 18:15 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jehósáfát, Ahilúd fia volt. 1Ch 18:16 Cádók, Ahitúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig a kancellár. 1Ch 18:17 Benájá, Jehójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett. 1Ch 19:1 Történt azután, hogy meghalt Náhás, az ammóniak királya, és utána a fia lett a király. 1Ch 19:2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Ezért Dávid követeket küldött, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid szolgái az ammóniak országába Hánúnhoz, hogy megvigasztalják, 1Ch 19:3 ezt mondták az ammóniak vezérei Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért jöttek ide a szolgák, hogy kifürkésszék, kikémleljék és feldúlják az országot! 1Ch 19:4 Elfogatta azért Hánún Dávid szolgáit, megnyíratta őket, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket. 1Ch 19:5 Ezek elmentek, de amikor jelentették Dávidnak, hogy mi történt az embereivel, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt parancsolta nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok, akkor térjetek vissza 1Ch 19:6 Amikor látták az ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón fiai ezer talentum ezüstöt Aram-Naharaimba, Aram-Maakába és Cóbába, hogy harci kocsikat és lovakat fogadjanak zsoldjukba. 1Ch 19:7 Zsoldjukba fogadtak harminckétezer harci kocsit és Maaká királyát is hadinépével együtt. Ezek megérkeztek, és tábort ütöttek Médebá előtt. Az ammóniak is összegyűltek városaikból, és hadba vonultak. 1Ch 19:8 Amint ezt meghallotta Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel. 1Ch 19:9 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a város bejáratánál. A királyok pedig, akik segítségére jöttek, külön álltak fel a mezőn. 1Ch 19:10 Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben. 1Ch 19:11 A hadinép maradékát pedig testvérének, Abisajnak a vezetésére bízta, és ezek az ammóniakkal szemben álltak csatarendbe. 1Ch 19:12 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én segítek neked. 1Ch 19:13 Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az ÚR pedig tegye, amit jónak lát. 1Ch 19:14 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, és azok megfutamodtak előtte. 1Ch 19:15 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Jóáb testvére, Abisaj előtt, és bementek a városba. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment. 1Ch 19:16 Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, követeket küldtek, és fölvonultatták a folyamon túli arámokat. Sófak, Hadadezer hadseregének a parancsnoka állt az élükön. 1Ch 19:17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, megérkezett hozzájuk, és fölsorakozott velük szemben. Csatarendbe állt Dávid az arámokkal szemben, és ők megütköztek vele. 1Ch 19:18 De megfutamodtak az arámok Izráel előtt, és megölt Dávid az arámok közül hétezer harci kocsin küzdő embert és negyvenezer gyalogost. Sófakot a hadsereg parancsnokát is megölte. 1Ch 19:19 Amikor látták Hadadezer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Dáviddal, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem voltak többé hajlandók segíteni az ammóniakat. 1Ch 20:1 Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elindította Jóáb a hadsereget, és elpusztította az ammóniak országát. Megérkezett Rabbához és körülzárt. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Jóáb elfoglalta, és lerombolta Rabbát. 1Ch 20:2 Dávid levette királyuk fejéről a koronát. Egy talentum arany súlyúnak találta, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. 1Ch 20:3 A benne levő hadinépet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és fejszével dolgoztatta őket. Így járt el Dávid az összes ammóni városokkal. Azután visszatért Dávid egész népével együtt Jeruzsálembe. 1Ch 20:4 Ezután harc tört ki Gézerben a filiszteusokkal. Akkor ölte meg a húsái Szibbekaj a refáiak ivadékából való Szippajt, és azok megalázkodtak. 1Ch 20:5 Majd megint harc tört ki a filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán, Jáír fia Lahmit, a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a szövőszék tartófája. 1Ch 20:6 Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ez is Ráfá-ivadék volt. 1Ch 20:7 Ez gyalázta Izráelt, de levágta Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia. 1Ch 20:8 Ezek Gátból való Ráfá-ivadékok voltak, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el. 1Ch 21:1 A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt. 1Ch 21:2 Dávid ezt mondta Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat! 1Ch 21:3 De Jóáb ezt mondta: Szaporítsa meg népét az ÚR százannyira, mint amennyi most! De uram, királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért kutatja hát ezt az én uram? Miért bűnhődjék ezért Izráel?! 1Ch 21:4 A király szava azonban erősebb volt Jóábénál. Elindult tehát Jóáb, bejárta egész Izráelt, és visszaérkezett Jeruzsálembe. 1Ch 21:5 Azután jelentette Jóáb Dávidnak a besorozott hadinép számát: egész Izráelben egymillió-százezer kardforgató ember volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember. 1Ch 21:6 Lévit és Benjámint azonban nem sorolta közéjük, mert utálatosnak tartotta Jóáb a király parancsát. 1Ch 21:7 De Isten rossznak látta ezt, és megverte Izráelt. 1Ch 21:8 Akkor ezt mondta Dávid az Istennek: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem! 1Ch 21:9 Ekkor így szólt az ÚR Gádhoz, Dávid látnokához: 1Ch 21:10 Menj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az ÚR: Három lehetőséget adok neked, válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled! 1Ch 21:11 Bement tehát Gád Dávidhoz, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Válassz! 1Ch 21:12 Három esztendeig tartó éhínség legyen? Vagy dúljanak három hónapig támadóid, és érjen utol ellenséged fegyvere? Vagy legyen három napon át az ÚR fegyvere, a dögvész az országban, és pusztítson az ÚR angyala Izráelnek egész területén? Most azért döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött. 1Ch 21:13 Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem! 1Ch 21:14 Az ÚR tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember. 1Ch 21:15 Az Isten angyalt küldött Jeruzsálembe, hogy pusztítsa azt. De amikor pusztított, odanézett az ÚR, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az ÚR angyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt. 1Ch 21:16 Dávid fölemelte a tekintetét, és látta, hogy az ÚR angyala ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákba burkolózva arcra borultak. 1Ch 21:17 Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit! URam Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de népedet ne bántsd! 1Ch 21:18 Ekkor az ÚR angyala azt üzente Gád által Dávidnak, hogy menjen és állítson oltárt az ÚRnak a jebúszi Ornán szérűjén. 1Ch 21:19 Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint, amelyet az ÚR nevében mondott. 1Ch 21:20 Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; vele levő négy fia pedig elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt. 1Ch 21:21 Dávid pedig odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt. 1Ch 21:22 Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt az ÚRnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a csapás a népen. 1Ch 21:23 Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegye az én uram, királyom, amit jónak lát! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplő eszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok. 1Ch 21:24 De Dávid király ezt mondta Ornánnak: Így nem, hanem csak teljes áron akarom megvenni, mert nem akarom az ÚRnak adni a tiedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni. 1Ch 21:25 Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat. 1Ch 21:26 Azután oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az ÚRhoz kiáltott. Ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra. 1Ch 21:27 Az ÚR szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe. 1Ch 21:28 Abban az időben Dávid látva, hogy az ÚR a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatott be áldozatokat. 1Ch 21:29 Az ÚR hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt. 1Ch 21:30 Dávid azonban nem mert az Isten színe elé menni, hogy megkérdezze őt, úgy megrettent az ÚR angyalának a kardjától. 1Ch 22:1 Azután ezt mondta Dávid: Itt lesz Istennek, az ÚRnak a háza, és itt lesz Izráel égőáldozati oltára! 1Ch 22:2 Dávid azért megparancsolta, hogy gyűjtsék össze a jövevényeket Izráel országában, és kőfejtésre rendelte őket, hogy kőtömböket fejtsenek Isten háza építéséhez. 1Ch 22:3 Bőven szerzett Dávid vasat a kapuszárnyakhoz való szegeknek és sarokvasaknak, meg rezet is mérhetetlenül sokat, 1Ch 22:4 továbbá számtalan cédrusfát, mert a szidóniak és tírusziak bőségesen szállítottak Dávidnak cédrusfát. 1Ch 22:5 Dávid ugyanis ezt gondolta: Az én fiam, Salamon még tapasztalatlan ifjú, az ÚRnak pedig olyan házat kell építeni, hogy hírneve és ékessége mindent fölülmúljon az egész földön. Ezért én mindent megszerzek neki. Meg is szerzett Dávid mindent bőven még halála előtt. 1Ch 22:6 És hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat az ÚRnak, Izráel Istenének. 1Ch 22:7 Ezt mondta Dávid Salamonnak: Fiam, én magam szándékoztam házat építeni Istenem, az ÚR nevének tiszteletére. 1Ch 22:8 De az ÚR igéje így szólt hozzám: Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél. Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki előttem a földre. 1Ch 22:9 De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert nyugalmat adok neki a körülötte levő összes ellenségtől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében. 1Ch 22:10 Ő épít majd házat nevem tiszteletére. Ő a fiam lesz, és én atyja leszek, és örökre megszilárdítom királyi trónját Izráelben. 1Ch 22:11 Most hát, fiam, az ÚR legyen veled, hogy sikeresen fölépíthesd Istenednek az ÚRnak a házát, ahogyan kijelentette rólad. 1Ch 22:12 Bárcsak adna neked az ÚR észt és értelmet, amikor Izráel fölé rendel, hogy megtartsd Istenednek, az ÚRnak a törvényét! 1Ch 22:13 Akkor jársz sikerrel, ha megtartod és végrehajtod azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket az ÚR Mózes által parancsolt Izráelnek. Légy erős és bátor, ne félj, és ne rettegj! 1Ch 22:14 Látod, én nagy fáradsággal szereztem az ÚR házához százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt; a rezet és vasat már meg sem lehet mérni, olyan sok van. Épületfát és követ is szereztem; te gyarapítsd ezeket! 1Ch 22:15 Bőven van munkásod: kőfejtő, kőfaragó és ács, és mindenféle munkához értő ember. 1Ch 22:16 Az aranynak, ezüstnek, réznek és vasnak se szeri, se száma. Fogj munkához, az ÚR legyen veled! 1Ch 22:17 Izráel összes vezetőinek pedig megparancsolta Dávid, hogy segítsenek fiának, Salamonnak: 1Ch 22:18 Bizony veletek volt Istenetek, az ÚR, és nyugalmat adott nektek mindenfelől! Mert kezembe adta az ország lakóit, és meghódolt az ország az ÚR előtt és az ő népe előtt. 1Ch 22:19 Most azért igyekezzetek szívvel-lélekkel keresni Isteneteket, az URat. Fogjatok hozzá, és építsétek föl Istennek, az ÚRnak a szentélyét, hogy bevihessétek az ÚR szövetségládáját és az Isten szentélyének az edényeit abba a templomba, amely az ÚR neve tiszteletére épül. 1Ch 23:1 Dávid megöregedve és betelve az élettel, fiát, Salamont tette Izráel királyává. 1Ch 23:2 Összegyűjtötte tehát Izráel minden vezetőjét, meg a papokat és a lévitákat. 1Ch 23:3 Számba vették a lévitákat harmincévesektől fölfelé, és a férfiak száma harmincnyolcezer fő volt. 1Ch 23:4 Ezek közül huszonnégyezren intézzék az ÚR házának a teendőit, az elöljárók és bírák hatezren legyenek, 1Ch 23:5 a kapuőrök négyezren, négyezren pedig dicsérjék az URat azokon a hangszereken, amelyeket én készíttettem az ÚR dicséretére. 1Ch 23:6 Azután Dávid csoportokba osztotta őket Lévi fiai, Gérsón, Kehát és Merári szerint. 1Ch 23:7 Gérsóniak voltak Ladán és Simei. 1Ch 23:8 Ladán fiai hárman voltak: az első Jehiél, továbbá Zétám és Jóél. 1Ch 23:9 Simei fiai hárman voltak: Selómit, Haziél és Hárán. Ezek voltak Ladán családfői. 1Ch 23:10 Simei fiai voltak: Jahat, Zízá, Jeús és Beríá, ezek négyen voltak Simei fiai. 1Ch 23:11 Jahat volt az első és Zízá a második. Mivel Jeúsnak és Beríának nem sok fia volt, egy családnak, egy csoportnak számítottak. 1Ch 23:12 Kehát fiai négyen voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél. 1Ch 23:13 Amrám fia volt Áron és Mózes. De Áront különválasztották, hogy fölszenteljék, mint legszentebbet, őt és fiait örökre, hogy áldozatot mutassanak be az ÚR színe előtt, hogy őt szolgálják, és az ő nevében mondjanak áldást mindenkor. 1Ch 23:14 Mózes az Isten embere volt, fiait pedig Lévi törzséhez számították. 1Ch 23:15 Mózes fia volt Gérsóm és Eliezer. 1Ch 23:16 Gérsóm fiai között Sebuél volt az első. 1Ch 23:17 Eliezer első fia Rehabjá volt. Eliezernek nem lett több fia, de Rehabjá fiai igen megsokasodtak. 1Ch 23:18 Jichár fiai között Selómít volt az első. 1Ch 23:19 Hebrón fiai között Jerijjáhú volt az első, Amarjá a második, Jahaziél a harmadik és Jekamám a negyedik. 1Ch 23:20 Uzziél fiai között Míká volt az első és Jissijjá a második. 1Ch 23:21 Merári fia volt Mahli és Músi. Mahli fia volt Eleázár és Kís. 1Ch 23:22 Eleázár úgy halt meg, hogy nem voltak fiai, hanem leányai, akiket saját atyjukfiai, Kís fiai vettek el. 1Ch 23:23 Músi fiai hárman voltak: Mahli, Éder és Jerémót. 1Ch 23:24 Ezek voltak Lévi fiai családjaik és családfőik szerint, ahogyan névjegyzékbe vették őket fejenként. Ők végezték az ÚR háza szolgálatának a munkáját, húszévestől fölfelé. 1Ch 23:25 Mert Dávid ezt mondta: Nyugalmat adott népének az ÚR, Izráel Istene, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké. 1Ch 23:26 Ezért a lévitáknak nem kell többé hordozniuk sem a hajlékot, sem szolgálatuk többi fölszerelését. 1Ch 23:27 Mert Dávid utolsó rendelkezése szerint állították össze Lévi fiainak a jegyzékét húszévestől fölfelé. 1Ch 23:28 Áron fiainak a rendelkezésére álltak az ÚR házának a szolgálatában az udvaroknál, a kamráknál és minden szent dolog tisztán tartásánál, és az Isten háza szolgálatának a végzésében, 1Ch 23:29 a sorba rakott kenyereknél, az ételáldozathoz való finomlisztnél, a kovásztalan lepényeknél, a sütőlapoknál, a tésztagyúrásnál és minden űr- és hosszmértéknél. 1Ch 23:30 Ott kellett állniuk minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az ÚRnak, ugyanígy esténként is, 1Ch 23:31 és ha égőáldozatot mutattak be az ÚRnak szombatonként, újholdkor és az ünnepeken, megszabott számban kellett állandóan az ÚR előtt állniuk. 1Ch 23:32 Végezniük kellett a kijelentés sátra körüli teendőket, a szentély körüli teendőket, meg testvéreik, Áron fiai mellett a tennivalókat, amikor az ÚR házában szolgáltak. 1Ch 24:1 Áron fiainak a beosztása: Áron fiai Nádáb és Abíhú, Eleázár és Ítámár voltak. 1Ch 24:2 Nádáb és Abíhú még apjuk életében meghaltak, de fiaik nem voltak, ezért Eleázár és Ítámár végezte a papi szolgálatot. 1Ch 24:3 Dávid beosztotta Eleázár fiai közül Cádókot, Ítámár fiai közül pedig Ahimeleket a megbízatásuknak megfelelő szolgálatra. 1Ch 24:4 Mivel Eleázár fiai között több férfi volt található, mint Ítámár fiai között, ezért Eleázár fiai közül tizenhat családfőt osztottak be, Ítámár fiai közül pedig nyolc családfőt. 1Ch 24:5 Sorsolással osztották be őket, ezeket is, meg azokat is. Így lettek Eleázár és Ítámár fiai szent és Istentől kijelölt vezető emberek. 1Ch 24:6 Semajá, Netanél fia, a léviták közül való kancellár írta fel őket a király és a vezérek, Cádók főpap és Ahimelek, Ebjátár fia, továbbá a papok és a léviták családfői jelenlétében. Egy családot húztak ki Eleázárnak, majd még egyet, azután Ítámárnak is húztak egyet. 1Ch 24:7 Az első sorshúzás Jehójáribra esett, a második Jedajára, 1Ch 24:8 a harmadik Hárimra, a negyedik Szeórimra, 1Ch 24:9 az ötödik Malkijjára, a hatodik Mijjáminra, 1Ch 24:10 a hetedik Hakkócra, a nyolcadik Abijjára, 1Ch 24:11 a kilencedik Jésúára, a tizedik Sekanjáhúra, 1Ch 24:12 a tizenegyedik Eljásibra, a tizenkettedik Jákimra, 1Ch 24:13 a tizenharmadik Huppára, a tizennegyedik Jesebábra, 1Ch 24:14 a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immérre, 1Ch 24:15 a tizenhetedik Hézírre, a tizennyolcadik Happiccécre, 1Ch 24:16 a tizenkilencedik Petahjára, a huszadik Jehezkélre, 1Ch 24:17 a huszonegyedik Jákinra, a huszonkettedik Gámúlra, 1Ch 24:18 a huszonharmadik Delájáhúra, a huszonnegyedik pedig Maazjáhúra. 1Ch 24:19 Ezek kaptak megbízást arra a szolgálatra, hogy bejárjanak az ÚR házába aszerint a rendtartás szerint, amelyet atyjuktól, Árontól kaptak, ahogyan Izráel Istene, az ÚR megparancsolta neki. 1Ch 24:20 Lévi többi fiai voltak: Amrám fia volt Súbáél, Súbáél fia volt Jehdejáhú. 1Ch 24:21 Rehabjáhútól származott Jissijjá, Rehabjáhú első fia. 1Ch 24:22 Jicháritól származott Selómót, Selómót fia volt Jahat. 1Ch 24:23 Hebrón fiai voltak: az első Jerijjáhú, a második Amarjáhú, a harmadik Jahaziél és a negyedik Jekamám. 1Ch 24:24 Uzziél fia volt Míká, Míká fia Sámír. 1Ch 24:25 Míká testvére Jissijjá volt, Jissijjá fia pedig Zekarjáhú. 1Ch 24:26 Merári fia volt Mahli és Músi. Jaazijjáhú fia Benó volt. 1Ch 24:27 Merári fiai voltak: Jaazijjáhútól, fiától származott Sóham, Zakkúr és Ibri. 1Ch 24:28 Mahlitól származott Eleázár. Neki nem voltak fiai. 1Ch 24:29 Kístől származott Jerahmeél, Kís fia. 1Ch 24:30 Músi fiai voltak: Mahli, Éder és Jerimót. Ezek a léviták, családjaik szerint. 1Ch 24:31 Ezekre is ugyanúgy sorsot vetettek, mint testvéreikre, Áron fiaira, Dávid király, Cádók és Ahimelek, továbbá a papok és a léviták családfői jelenlétében; a családfőkre ugyanúgy, mint legkisebb testvérükre. 1Ch 25:1 Dávid és a hadsereg parancsnokai a szolgálatra különválasztották Ászáf, Hémán és Jedútún fiai közül azokat, aki prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon Ez volt azoknak a férfiaknak a jegyzéke, akik ezt az istentiszteleti szolgálatot végezték: 1Ch 25:2 Ászáf fiai közül Zakkúr, Jószéf, Netanjá és Aszarélá, Ászáf fiai. Őket az ihletett módon játszó Ászáf irányította, aki a király felügyelete alá tartozott. 1Ch 25:3 A jedútúniak közül Jedútún hat fia: Gedaljáhú, Ceri, Jesajáhú, Simei, Hasabjáhú és Mattitjáhú, akik apjuknak, Jedútúnnak az irányításával ihletett módon játszottak citerán, hálát és dicséretet adva az ÚRnak. 1Ch 25:4 A hémániak közül Hémán fiai: Bukkijjáhú, Mattanjáhú, Uzziél, Sebuél, Jerimót, Hananjá, Hanáni, Eliátá, Giddalti, Rómamti-Ezer, Josbekásá, Mallóti, Hótir és Mahaziót. 1Ch 25:5 Ezek mind Hémán fiai voltak, aki az Isten dolgaiban a király látnoka volt, hatalma növelésére. Az Isten tizennégy fiút és három leányt adott Hémánnak. 1Ch 25:6 Ezek mindnyájan apjuk irányításával énekeltek az ÚR házában, cintányérok, lantok és citerák kíséretében végezve az istentiszteletet az Isten házában a király, Ászáf, Jedútún és Hémán irányítása szerint. 1Ch 25:7 Kétszáznyolcvannyolc volt a száma atyjukfiaival együtt azoknak, akiket megtanítottak az ÚR énekeire, és mindnyájan képzettek voltak. 1Ch 25:8 Sorsot vetettek a szolgálat rendjére nézve a fiatalokra és az öregekre, a képzettekre és a tanítványokra egyaránt. 1Ch 25:9 A sorsolás először az ászáfi Jószéfre esett, másodszor Gedaljáhúra, aki testvéreivel és fiaival együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:10 Harmadszor Zakkúrra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:11 Negyedszer Jicrire, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:12 Ötödször Netanjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:13 Hatodszor Bukkijjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:14 Hetedszer Jeszarélára, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:15 Nyolcadszor Jesajáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:16 Kilencedszer Mattanjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:17 Tizedszer Simeire, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:18 Tizenegyedszer Azarélra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:19 Tizenkettedszer Hasabjára, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:20 Tizenharmadszor Súbáélra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:21 Tizennegyedszer Mattitjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:22 Tizenötödször Jerémótra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:23 Tizenhatodszor Hananjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:24 Tizenhetedszer Josbekására, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:25 Tizennyolcadszor Hanánira, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:26 Tizenkilencedszer Mallótira, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:27 Huszadszor Elijjátára, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:28 Huszonegyedszer Hótírra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:29 Huszonkettedszer Giddaltira, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:30 Huszonharmadszor Mahaziótra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 25:31 Huszonnegyedszer Rómamti-Ezerre, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 1Ch 26:1 A kapuőrök beosztása: a kórahiak közül Meselemjáhú, Kóré fia, aki Ászáf fiai közül való volt. 1Ch 26:2 Meselemjáhú fiai közül Zekarjáhú volt az elsőszülött, Jediaél a második, Zebadjáhú a harmadik, Jatniél a negyedik, 1Ch 26:3 Élám az ötödik, Jehóhánán a hatodik, Eljehóénaj a hetedik. 1Ch 26:4 Óbéd-Edóm fiai közül Semajá volt az elsőszülött, Jehózábád a második, Jóáh a harmadik, Szákár a negyedik, Netanél az ötödik, 1Ch 26:5 Ammiél a hatodik, Jisszákár a hetedik, Peulletaj a nyolcadik; mert Isten megáldotta őt. 1Ch 26:6 Fiának, Semajának is születtek fiai, akik családjukban parancsnokok voltak, mert vitéz férfiak voltak. 1Ch 26:7 Semajá fiai voltak: Otni, Refáél, Óbéd és Elzábád, akinek a testvérei, Elihú és Szemakjáhú is bátor harcosok voltak. 1Ch 26:8 Ezek mindnyájan Óbéd-Edóm fiai. Ők maguk is, fiaik és testvéreik is bátor emberek voltak, alkalmasak a szolgálatra. Hatvanketten származtak Óbéd-Edómtól. 1Ch 26:9 Meselemjáhú fiai és testvérei is bátor harcosok voltak mind a tizennyolcan. 1Ch 26:10 A Merári fiai közül való Hószának is voltak fiai. Simri volt az első, bár nem ő volt az elsőszülött, apja őt tette meg elsőnek. 1Ch 26:11 Hilkijjáhú volt a második, Tebaljáhú a harmadik, Zekarjáhú a negyedik. Hószá fiai és testvérei összesen tizenhárman voltak. 1Ch 26:12 Ezeket a kapuőröket osztották be atyjuk fiaival együtt őrségre a férfiak száma szerint, hogy az ÚR háza szolgálatára álljanak. 1Ch 26:13 Sorsolás útján jelölték ki a családokat, a kicsinyeket és a nagyokat egyaránt mindegyik kapuhoz. 1Ch 26:14 A keleti kaput Selemjáhúra sorsolták ki. Fiának, Zekarjáhúnak, aki bölcs tanácsadó volt, szintén sorsot vetettek, neki jutott sorsolással az északi kapu. 1Ch 26:15 Óbéd-Edómnak jutott a déli kapu, fiainak pedig a raktár. 1Ch 26:16 Suppimnak és Hószának jutott a nyugati kapu, a Salleket-kapuval együtt a fölfelé vezető úton, egyik őrhely a másik mellett. 1Ch 26:17 Keleten hat lévita volt, északon naponként négy, délen is naponként négy, a raktárnál pedig kettő-kettő. 1Ch 26:18 Nyugaton, a csarnoknál négy volt az út mellett, kettő a csarnok mellett. 1Ch 26:19 Ez volt a Kórah fiai és Merári fiai közül való kapuőrök beosztása. 1Ch 26:20 A léviták közül Ahijjá volt az Isten háza kincstárának és a szent ajándékok kincstárának a felügyelője. 1Ch 26:21 Ladán fiai, a gérsóni Ladán fiai, a gérsóni Ladán családfői voltak: Jehiéli, 1Ch 26:22 meg Jehiéli fiai, Zétám és testvére, Jóél, az ÚR háza kincstárának a felügyelői. 1Ch 26:23 Az amrámiak, a jicháriak, a hebróniak és az uzziéliek közül 1Ch 26:24 Sebuél, Gérsómnak, Mózes fiának a leszármazottja volt a kincsek felügyelőinek az elöljárója. 1Ch 26:25 Az ő rokonai voltak Eliezer ágán: fia, Rehabjáhú, ennek a fia Jesajáhú, ennek a fia Jórám, ennek a fia Zikri és ennek a fia Selómit. 1Ch 26:26 Ez a Selómit volt testvéreivel együtt a felügyelője mindazoknak a szent kincseknek, amelyeket Dávid király, a családfők, az ezredesek, a századosok és a hadsereg parancsnokai odaszenteltek. 1Ch 26:27 A hadizsákmányt szentelték oda az ÚR házának a fenntartására. 1Ch 26:28 Mindaz, amit odaszentelt Sámuel, a látnok, Saul, Kís fia, Abnér, Nér fia és Jóáb, Cerújá fia, minden, amit csak odaszenteltek, Selómitra és testvéreire volt bízva. 1Ch 26:29 A jicháriak közül Kenanjáhúra és fiaira bízták, mint elöljárókra és bírákra, Izráel közügyeit. 1Ch 26:30 A hebróniak közül Hasabjáhúra és rokonságára, ezerhétszáz bátor harcosra bízták Izráel igazgatását a Jordántól nyugat felé az URat illető minden dologban és a király szolgálatában. 1Ch 26:31 A hebróniak közül Jerijjá volt az első, a hebróni családok származási jegyzéke szerint. Amikor Dávid uralkodásának a negyvenedik évében felkeresték őket, és találtak köztük kiváló vitézeket Jazér-Gileádban, 1Ch 26:32 Jerijját és rokonságát, kétezerhétszáz családfőt, e bátor harcosokat bízta meg Dávid király a rúbeniek, gádiak és Manassé törzse egyik felének a felügyeletével az Istent és a királyt illető minden dologban. 1Ch 27:1 Izráel fiai, akik családfők, ezredesek, századosok és elöljárók vezetésével a király szolgálatára álltak a csapattestek minden teendőjében, amelyek hónapról hónapra, az év minden hónapjában felváltva álltak szolgálatba, mindegyik csapattestben szám szerint huszonnégyezren voltak. 1Ch 27:2 Az első hónapban szolgáló első csapattest élén Jásobám, Jabdiél fia állt. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:3 Ő Pérec leszármazottja volt az első hónapban szolgáló csapatok parancsnokainak a feje. 1Ch 27:4 A második hónapban szolgáló csapattest élén az ahóhi Dódaj állt. Egyik csapatának a vezére Miklót volt. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:5 A harmadik hónapban szolgáló harmadik csapat vezére Benájá volt, Jójádá főpap fia. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:6 Ez a Benájá a harminc hős közé tartozott, mint a harmincnak a parancsnoka. Csapattestéhez tartozott fia, Ammizábád is. 1Ch 27:7 A negyedik hónapban szolgáló negyedik csapattest vezére Aszáél, Jóáb testvére volt, helyettese pedig a fia, Zebadjá. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:8 Az ötödik hónapban szolgáló ötödik csapattest vezére a jizráhi Samhút volt. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:9 A hatodik hónapban szolgáló hatodik csapattest vezére a tekóai Írá, Ikkés fia volt. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:10 A hetedik hónapban szolgáló hetedik csapattest vezére a pelóni Hélec volt, Efraim fiai közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:11 A nyolcadik hónapban szolgáló nyolcadik csapattest vezére a húsái Szibbekaj volt, a zerahiak közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:12 A kilencedik hónapban szolgáló kilencedik csapattest vezére az anátóti Abiezer volt, a benjáminiak közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:13 A tizedik hónapban szolgáló tizedik csapattest vezére a netófái Mahraj volt, a zerahiak közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:14 A tizenegyedik hónapban szolgáló tizenegyedik csapattest vezére a pirátóni Benájá volt, Efraim fiai közül. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:15 A tizenkettedik hónapban szolgáló tizenkettedik csapattest vezére a netófái Heldaj volt, aki Otniéltól származott. Csapattestéhez huszonnégyezer ember tartozott. 1Ch 27:16 Izráel törzsei élén a következők álltak: a rúbeniek fejedelme Eliezer volt, Zikri fia; a simeoniaké Sefatjáhú, Maaká fia; 1Ch 27:17 a lévitáké Hasabjá, Kemúél fia, az ároniaké Cádók, 1Ch 27:18 Júdáé Elihú, Dávid testvérei közül; Issakáré Omri, Míkáél fia; 1Ch 27:19 Zebuloné Jismajáhú, Óbadjáhú fia; Naftálié Jerimót, Azriél fia; 1Ch 27:20 Efraim fiaié Hóséa, Azazjáhú fia; Manassé törzse egyik feléé Jóél, Pedájáhú fia; 1Ch 27:21 Manassé törzse gileádi feléé Jiddó, Zekarjáhú fia; Benjáminé Jaasziél, Abnér fia; 1Ch 27:22 Dáné Azarél, Jeróhám fia. Ezek voltak Izráel törzseinek a vezérei. 1Ch 27:23 Nem vette számba Dávid a húszéveseket és az azon aluliakat, mert az ÚR megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráelt, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai. 1Ch 27:24 Jóáb, Cerújá fia elkezdte ugyan a számlálást, de nem fejezte be, mivel emiatt támadt haragra Isten Izráel ellen, és ezért nem került ez a szám Dávid király történetének a számadatai közé. 1Ch 27:25 A királyi kincstár gondnoka Azmávet volt, Adiél fia. A mezők, városok, falvak és őrtornyok raktárainak a gondnoka Jehónátán, Uzzijjáhú fia volt. 1Ch 27:26 A mezőgazdasági munkások és földművelők felügyelője Ezri, Kelúb fia volt. 1Ch 27:27 A szőlők felügyelője a rámai Simei, a szőlők borkészleteinek a felügyelője a sefemi Zabdi volt. 1Ch 27:28 A Sefélá-alföldön levő olajfa- és fügefakertek felügyelője a gádéri Baalhánán volt, az olajraktárak felügyelője Jóás. 1Ch 27:29 A Sárónon legelő szarvasmarhák felügyelője a sáróni Sitraj volt, a völgyekben legelő szarvasmarhák felügyelője pedig Sáfát, Adlaj fia. 1Ch 27:30 A tevék felügyelője a jismáéli Óbíl, a szamarak felügyelője a mérónóti Jehdejáhú, 1Ch 27:31 a juhnyájak felügyelője pedig a hagri Jázíz volt. Mindezek Dávid király vagyonának a kormányzói voltak. 1Ch 27:32 Jónátán, Dávid nagybátyja tanácsadó volt, értelmes és írástudó ember. Jehiél, Hakmóni fia pedig a királyfiak nevelője volt. 1Ch 27:33 Ahitófel a király tanácsadója volt, az arki Húsaj pedig a király barátja. 1Ch 27:34 Ahitófel helyettese Jehójádá, Benájáhú fia és Ebjátár volt, a királyi hadsereg parancsnoka pedig Jóáb. 1Ch 28:1 Dávid összegyűjtötte Jeruzsálembe Izráel összes vezető emberét, a törzsek vezetőit, a király szolgálatára álló csapatok parancsnokait, az ezredeseket, a századosokat, a király és fiai minden vagyonának és jószágának a kormányzóit, az udvari emberekkel, a testőrökkel és az összes kiváló vitézekkel együtt. 1Ch 28:2 Ekkor fölállt Dávid király, és így szólt: Hallgassatok meg, testvéreim és népem! Nekem magamnak volt szándékomban, hogy az ÚR szövetségládájának, Istenünk lába zsámolyának az elhelyezésére házat építsek. Elő is készítettem az építést. 1Ch 28:3 De az Isten így szólt hozzám: Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert háborúskodó ember voltál, és sok vért ontottál. 1Ch 28:4 Mégis engem választott ki Izráel Istene, az ÚR atyám egész háza népéből, hogy Izráel királya legyek mindvégig. Mert Júdát választotta ki a fejedelemségre, Júda házában pedig az én atyám háza népét, apámnak a fiai között pedig bennem telt öröme, hogy egész Izráel királyává tegyen. 1Ch 28:5 Valamennyi fiam közül, pedig az ÚR sok fiút adott nekem, Salamon fiamat választotta ki, hogy ő üljön az ÚR királyságának a trónjára Izráelben. 1Ch 28:6 És ezt mondta nekem: Fiad, Salamon építi majd föl házamat és udvaraimat, mert kiválasztottam őt, hogy fiam legyen, én pedig atyja leszek. 1Ch 28:7 Örökre megszilárdítom királyságát, ha állhatatosan teljesíti parancsolataimat és végzéseimet, ahogyan eddig tette. 1Ch 28:8 Most azért egész Izráelnek, az ÚR gyülekezetének a szeme láttára és Istenünk füle hallatára mondom: Tartsátok meg, sőt keressétek Isteneteknek, az ÚRnak minden parancsolatát, hogy a ti birtokotokban maradjon ez a jó föld, és örökségül hagyhassátok utódaitokra örökre. 1Ch 28:9 Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az ÚR minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot. Ha keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg. 1Ch 28:10 Lásd meg azért, hogy az ÚR választott ki téged, hogy házat építs szentélyül. Légy erős és készítsd el! 1Ch 28:11 Akkor átadta Dávid a fiának, Salamonnak a csarnoknak és épületeinek, a kincstárnak, a felső szobáknak és belső szobáknak és az engesztelés helyének a tervrajzát, 1Ch 28:12 mindazét, amit a Lélek adott neki: tehát az ÚR háza udvarainak és körös-körül valamennyi kamrának, meg az Isten háza kincstárainak és a szent ajándékok kincstárainak a tervrajzát, 1Ch 28:13 továbbá a papok és léviták beosztásának, az ÚR házában végzendő istentisztelet minden teendőjének és az ÚR házában szükséges összes istentiszteleti fölszerelésnek a tervezetét. 1Ch 28:14 Minden egyes istentiszteleti aranyeszközt az arany súlymértéke szerint, minden egyes istentiszteleti ezüsteszközt annak súlymértéke szerint adott meg. 1Ch 28:15 Ugyanígy az arany lámpatartók és aranymécsesek súlyát, minden egyes lámpatartónak és mécseseiknek a súlya szerint; az ezüst lámpatartóknál is a lámpatartó és mécsesei súlya szerint, a különböző lámpatartók rendeltetése szerint. 1Ch 28:16 Megadta, hogy mennyi legyen az arany súlya a sorba rakott kenyerek asztalánál asztalonként, és az ezüstét az ezüstasztaloknál; 1Ch 28:17 továbbá a villákhoz, hintőedényekhez és kancsókhoz való színaranynak, meg az aranykelyheknek a súlyát kelyhenként, meg az ezüstkelyheknek a súlyát kelyhenként. 1Ch 28:18 Az illatáldozati oltárhoz szükséges tiszta arany súlyát, az aranykerúbok kocsijának a tervrajzát, akik kiterjesztett szárnyakkal befedték az ÚR szövetségládáját. 1Ch 28:19 Minderre, a tervrajz minden munkájára az ÚR kezéből származó írás oktatott ki engem. 1Ch 28:20 Ezek után Dávid azt mondta fiának, Salamonnak: Légy erős, légy bátor és cselekedj! Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed az ÚR háza szolgálatához szükséges valamennyi munkát. 1Ch 28:21 Nézd, itt vannak a papok és a léviták csapatai az Isten háza minden szolgálatára. Veled vannak minden munkára készen, mindenféle szolgálathoz értve; és a vezetők, meg az egész nép mindenben rendelkezésedre áll. 1Ch 29:1 Dávid király ezt mondta az egész gyülekezetnek: Egyedül Salamon fiamat választotta ki Isten, de ő még tapasztalatlan ifjú, a munka pedig nagy, mert nem emberé lesz ez a vár, hanem az ÚRistené. 1Ch 29:2 Ezért minden erőmmel szereztem Istenem háza számára aranyat az aranyeszközökhöz, ezüstöt az ezüsthöz, rezet a rézhez, vasat a vashoz, fát a famunkához, ónixköveket, foglalatba való köveket, sötét és tarka színű köveket, mindenféle drágakövet és fehér márványkövet bőséggel. 1Ch 29:3 De van még a birtokomban arany és ezüst, és mivel szeretetet érzek Istenem háza iránt, adok Istenem házára azon felül, amit szereztem a szent házra: 1Ch 29:4 háromezer talentum aranyat, mégpedig ófiri aranyat, és hétezer talentum tiszta ezüstöt a templom falainak a beborítására, 1Ch 29:5 aranyat az aranyeszközökhöz és ezüstöt az ezüsteszközökhöz, a mesteremberek mindenféle munkájához. Ki akar még önként, bőkezűen adakozni az ÚRnak? 1Ch 29:6 Ekkor önként adakoztak a családfők, Izráel törzseinek a vezetői, az ezredesek és a századosok, meg a királyi udvartartás vezetői. 1Ch 29:7 Adtak az Isten háza munkálataira ötezer talentum aranyat, tízezer dárikot, tízezer talentum ezüstöt, tizennyolcezer talentum rezet és százezer talentum vasat. 1Ch 29:8 Akinek drágaköve volt, odaadta az ÚR házának a kincseihez, a gérsóni Jehiél kezéhez. 1Ch 29:9 És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívvel, önként adakoztak az ÚRnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett. 1Ch 29:10 Akkor áldotta Dávid az URat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, URam, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! 1Ch 29:11 Tied, URam, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, URam, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje! 1Ch 29:12 Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. 1Ch 29:13 Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. 1Ch 29:14 Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk. 1Ch 29:15 Mi jövevények és zsellérek vagyunk előtted, mint minden ősünk. Napjaink olyanok a földön, mint az árnyék: nincs állandóságuk. 1Ch 29:16 URunk Istenünk! Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, hogy neked, a te szent neved tiszteletére templomot építsünk, a te kezedből való, és a tied lesz mindez! 1Ch 29:17 Tudom, Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, és gyönyörködsz az őszinteségben. Én mindezt őszinte szívvel, önként adtam, és most örömmel látom, hogy önként adakozott neked néped, amely itt összegyűlt. 1Ch 29:18 URam, őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, tartsd meg örökre néped szívében ezt a gondolatot és szándékot, és kösd magadhoz szívüket. 1Ch 29:19 Fiamnak, Salamonnak pedig add meg, hogy teljes szívvel tartsa meg parancsolataidat, intelmeidet és rendelkezéseidet, vigye véghez mindazt, és építse föl azt a várat, amit én előkészítettem. 1Ch 29:20 Azután ezt mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok Isteneteket, az URat! És áldotta az egész gyülekezet az URat, ősei Istenét, meghajolt és leborult az ÚR előtt és a király előtt. 1Ch 29:21 Másnap reggel véresáldozatokat mutattak be, és égőáldozatokat áldoztak az ÚRnak: ezer bikát, ezer kost, ezer bárányt a hozzájuk tartozó italáldozatokkal együtt, és tömérdek véresáldozatot az egész Izráelért. 1Ch 29:22 Ettek-ittak az ÚR előtt azon a napon nagy örömmel. Azután másodszor is királlyá tették Salamont, Dávid fiát, és fölkenték az ÚR fejedelmévé; Cádókot pedig pappá. 1Ch 29:23 Így ült Salamon az ÚR trónjára, apja, Dávid után. Eredményesen uralkodott, és egész Izráel hallgatott rá. 1Ch 29:24 A vezérek, a testőrök és Dávid király fiai is mind kezet adtak, hogy Salamon király alattvalói lesznek. 1Ch 29:25 Az ÚR pedig igen naggyá tette Salamont egész Izráel szemében, és olyan királyi méltóságot adott neki, amilyen nem volt előtte egy királynak sem Izráelben. 1Ch 29:26 Dávid, Isai fia egész Izráel királya volt. 1Ch 29:27 Negyven éven át uralkodott Izráelben. Hebrónban hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott. 1Ch 29:28 És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király. 1Ch 29:29 Dávid király dolgai elejétől végig meg vannak írva Sámuel látnok, Nátán próféta és Gád látnok történetében, 1Ch 29:30 egész uralkodásával, hőstetteivel és mindazokkal az eseményekkel együtt, amelyek vele, Izráellel és a többi országok királyságaival végbementek. 2Ch 1:1 Salamonnak, Dávid fiának a királyi hatalma megerősödött, mert Istene, az ÚR, vele volt, és egyre nagyobbá tette. 2Ch 1:2 Salamon szólt egész Izráelnek, az ezredeseknek, a századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden főemberének, a családfőknek, 2Ch 1:3 és elment Salamon az egész gyülekezettel együtt a gibeóni áldozóhalomra, mert ott volt az Isten kijelentésének sátra, amelyet Mózes, az ÚR szolgája készíttetett a pusztában. 2Ch 1:4 Az Isten ládáját azonban már fölvitette Dávid Kirjat-Jeárimból, amikor helyet készített annak, mert sátrat vont föl neki Jeruzsálemben. 2Ch 1:5 De a rézoltár, amelyet Becalél, Úri fia, Húr unokája készített, ott volt az ÚR hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és a gyülekezet. 2Ch 1:6 Fölment tehát Salamon az ÚR színe előtt álló rézoltárhoz, amely a kijelentés sátránál volt, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta. 2Ch 1:7 Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked. 2Ch 1:8 Salamon ezt felelte Istennek: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá. 2Ch 1:9 Most azért, URam, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, amely oly sok, mint a föld pora. 2Ch 1:10 Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? 2Ch 1:11 Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek: 2Ch 1:12 ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad. 2Ch 1:13 Azután visszament Salamon Jeruzsálembe a gibeóni áldozóhalomról, a kijelentés sátra elől, és uralkodott Izráelen. 2Ch 1:14 Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba meg a király mellé, Jeruzsálembe rendelte. 2Ch 1:15 A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst és az arany, mint a kő. Elérte, hogy annyi lett a cédrusfa, mint amennyi a vadfügefa az alföldön. 2Ch 1:16 Salamonnak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat, a király kereskedői szerezték azokat Kevéből megszabott áron. 2Ch 1:17 Egy harci kocsit hatszáz ezüst sekelért hoztak Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak az ő közvetítésükkel szállították tovább ezeket a hettita királyoknak és az arám királyoknak. 2Ch 1:18 Salamon megparancsolta, hogy az ÚR neve tiszteletére házat építsenek, neki magának pedig királyi palotát. 2Ch 2:1 Ezért kirendelt Salamon a hegységbe hetvenezer teherhordót és nyolcvanezer kőfejtőt, és melléjük háromezer-hatszáz felügyelőt. 2Ch 2:2 És ezt üzente Salamon Hírámnak, Tírusz királyának: Apámmal, Dáviddal is megtetted, hogy küldtél neki cédrusfát palotája építésére, hogy abban lakjék. 2Ch 2:3 Lásd, én meg templomot akarok építeni az én URam, Istenem neve tiszteletére, és azt neki szentelem, hogy jó illatú füstölőszerekkel tömjénezzenek neki, és a sorba rakott kenyerek állandóan ott legyenek előtte; és égőáldozatot mutassanak be reggel és este, minden szombaton és újholdkor, meg Istenünknek, az ÚRnak az ünnepein. Örök kötelessége lesz ez Izráelnek. 2Ch 2:4 A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél. 2Ch 2:5 De kinek van annyi ereje, hogy neki templomot építsen? Hiszen az ég és az egek egei sem tudják magukba fogadni őt! És ki vagyok én, hogy templomot akarok építeni? Csak azért teszem, hogy ott áldozhassanak neki. 2Ch 2:6 Küldj azért hozzám egy olyan embert, aki ért az arany, az ezüst, a réz és a vas megmunkálásához, a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz, és el tudja készíteni a véseteket azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam Júdában és Jeruzsálemben vannak, akiket apám, Dávid alkalmazott. 2Ch 2:7 Küldj cédrust, ciprust és ébenfát a Libánonról, mert tudom, hogy szolgáid értenek a libánoni fák kivágásához. Az én szolgáim is ott lesznek szolgáid mellett, 2Ch 2:8 mert sok fát kell előkészíteniük, hiszen nagynak és csodálatosnak kell lennie annak a templomnak, amelyet építek. 2Ch 2:9 Én viszont adok szolgáidnak, a favágóknak, akik a fákat kidöntik, húszezer kór csépelt búzát, húszezer kór árpát, húszezer bat bort és húszezer bat olajat. 2Ch 2:10 Hírám, Tírusz királya írásban felelt, és elküldte Salamonnak: Mivel szerette népét az ÚR, azért tett téged királyukká. 2Ch 2:11 Ezt is mondta Hírám: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki a mennyet és a földet alkotta, hogy olyan bölcs fiút adott Dávid királynak, aki okos és értelmes, aki az ÚRnak templomot, magának pedig királyi palotát akar építeni. 2Ch 2:12 Ezért elküldök egy hozzáértő és értelmes mestert, Húrámot, 2Ch 2:13 egy Dánból származó asszony fiát, akinek tíruszi az apja, ő ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a kő, a fa, a piros és kék bíbor, a len és a karmazsin feldolgozásához, a különféle vésetek készítéséhez és mindenféle terv kiviteléhez, amivel csak megbízzák, a te mestereiddel és az én uramnak, apádnak, Dávidnak a mestereivel együtt. 2Ch 2:14 Most azért küldje el az én uram szolgáinak azt a búzát, árpát, olajat és bort, amit megígért, 2Ch 2:15 mi pedig annyi fát vágunk a Libánonon, amennyire csak szükséged lesz, és elszállítjuk azt tutajokon a tengeren Jáfóba; te aztán vitesd el Jeruzsálembe. 2Ch 2:16 Salamon számba vette mindazokat az embereket, akik jövevények voltak Izráel országában, miután apja, Dávid egyszer már számba vette őket: százötvenháromezer-hatszáz ilyen embert találtak. 2Ch 2:17 Hetvenezret teherhordónak tett meg közülük, nyolcvanezret kőfejtőnek a hegyekben, háromezer-hatszázat pedig felügyelőnek, hogy dolgoztassák a népet. 2Ch 3:1 Azután elkezdte építeni Salamon az ÚR házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen, ahol az ÚR megjelent apjának, Dávidnak, azon a helyen, amelyet Dávid kijelölt, a jebúszi Ornán szérűjén. 2Ch 3:2 Az építést uralkodása negyedik évében, a második hónap második napján kezdte el. 2Ch 3:3 Így állapította meg Salamon az Isten háza építésekor az alapméreteket: hosszúsága a régi könyökmérték szerint hatvan könyök, szélessége húsz könyök volt. 2Ch 3:4 Az eléje épített csarnok hossza a templom szélességének megfelelően húsz könyök, magassága százhúsz könyök volt. A belsejét színarannyal borította be. 2Ch 3:5 A főépületet beburkolta ciprusfával, azt pedig finom arannyal burkolta be, és pálmafákat meg füzéreket készíttetett rá. 2Ch 3:6 Díszítésül beborította a templomot drágakövekkel. Az arany parvajimi arany volt. 2Ch 3:7 Arannyal borította be a templomot, a gerendákat, a küszöböket, a falakat és az ajtószárnyakat is. A falakra pedig kerúbokat vésetett. 2Ch 3:8 Azután elkészíttette a szentek szentjének az épületét. Ennek a hosszúsága a templom szélességének megfelelően húsz könyök, szélessége is húsz könyök volt, és beburkolta azt hatszáz talentum finom arannyal. 2Ch 3:9 A szegek súlya ötven aranysekel volt. A felső szobákat is beburkolta arannyal. 2Ch 3:10 Készíttetett a szentek szentjének az épületébe két kerúb-szobrot, amelyeket arannyal borítottak be. 2Ch 3:11 A kerúbok szárnyainak a hosszúsága együtt húsz könyök volt. Az első kerúb egyik öt könyök hosszúságú szárnyával a templom falát, a másik öt könyök hosszúságú szárnyával a második kerúb szárnyát érintette. 2Ch 3:12 A második kerúb egyik öt könyök hosszúságú szárnyával szintén a templom falát, a másik öt könyök hosszúságú szárnyával pedig az első kerúb szárnyát érintette. 2Ch 3:13 Ezeknek a kerúboknak a szárnyai kiterjesztve húsz könyököt tettek ki. Lábukon álltak és befelé tekintettek. 2Ch 3:14 Kárpitot is készíttetett kék és piros bíborból, karmazsinból és lenből, amelyekbe kerúbokat szövetett. 2Ch 3:15 A templom elé két harmincöt könyök magas oszlopot készíttetett, és tetejükre öt könyök magas oszlopfőket. 2Ch 3:16 Csináltatott lánc formájú füzéreket, és rárakta azokat az oszlopfőkre, azután csináltatott száz gránátalmát, és rárakta azokat a füzérekre. 2Ch 3:17 Fölállíttatta az oszlopokat a templom elé, egyiket jobb felől, másikat bal felől. A jobboldalit Jákínnak, a baloldalit Bóáznak nevezte el. 2Ch 4:1 Készíttetett egy rézoltárt, melynek a hosszúsága húsz könyök, szélessége húsz könyök, magassága pedig tíz könyök volt. 2Ch 4:2 Azután készíttetett egy öntött tengert, egyik pereme a másik peremétől tíz könyöknyire volt: kör alakú és öt könyök magas volt, és harminc könyök hosszú zsinór érte körül. 2Ch 4:3 Alatta bikaalakok voltak körös-körül, minden könyökre tíz jutott, ezek vették körül a tengert. A bikaalakok két sorban helyezkedtek el, amelyeket együtt öntöttek az öntvénnyel. 2Ch 4:4 A tenger tizenkét bikán volt, három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett; mindegyiknek a hátsó része befelé volt, és ezeken volt a tenger. 2Ch 4:5 Vastagsága egy tenyérnyi volt, pereme pedig olyan, mint a pohár pereme, mint a liliomvirágé. Háromezer bat víz fért bele. 2Ch 4:6 Készíttetett tíz mosdóedényt is. Ötöt tetetett jobb felől, ötöt pedig bal felől, hogy azokban mossák és öblítsék le azt, amit égőáldozatra készítettek. A tengerben pedig a papok mosakodtak. 2Ch 4:7 Készíttetett tíz arany lámpatartót is megadott minta szerint, és elhelyezte azokat a templomban: ötöt jobb felől, ötöt bal felől. 2Ch 4:8 Készíttetett tíz asztalt is, és elhelyezte azokat a templomban: ötöt jobb felől, ötöt bal felől. Készíttetett száz arany hintőedényt is. 2Ch 4:9 Elkészíttette a papok udvarát, és egy nagy bekerített helyet. Ajtókat is csináltatott a bekerített helynek, és az ajtókat rézzel borította be. 2Ch 4:10 A tengert pedig jobb felől, délkeletre helyezte el. 2Ch 4:11 Készített Húrám fazekakat, lapátokat és hintőedényeket is. Ezzel bevégezte Húrám a munkát, amelyet az Isten házában kellett készítenie Salamon király megbízásából: 2Ch 4:12 a két oszlopot és a két kerek oszlopfőt, amelyek az oszlopok tetején voltak, a két hálót az oszlopok tetején levő két kerek oszlopfő beborítására, 2Ch 4:13 meg négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát egy-egy hálóra, az oszlopokon levő két kerek oszlopfő beborítására. 2Ch 4:14 Készített állványokat is és mosdóedényeket az állványokra, 2Ch 4:15 egy tengert és alája tizenkét bikát; 2Ch 4:16 továbbá fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezt a fölszerelést tiszta rézből készítette el Húrám mester Salamon király megbízásából az ÚR háza számára. 2Ch 4:17 A Jordán környékén öntette ezeket a király az agyagos földben, Szukkót és Cerédá között. 2Ch 4:18 Mindezt a fölszerelést nagy mennyiségben csináltatta Salamon, mert nem kellett tekintettel lenniük a réz súlyára. 2Ch 4:19 Elkészíttette Salamon az Isten háza összes fölszerelését: az aranyoltárt és az asztalokat, amelyeken voltak a szent kenyerek; 2Ch 4:20 a lámpatartókat és azok mécseseit színaranyból, hogy égjenek rendeltetésük szerint a szentek szentje előtt; 2Ch 4:21 a virágokat, a mécseseket és a koppantókat is aranyból, mégpedig tiszta aranyból; 2Ch 4:22 azután a késeket, hintőedényeket, kanalakat és szenesserpenyőket színaranyból, valamint a templom bejáratát, a szentek szentjébe nyíló szárnyasajtót és a templom épületének a szárnyasajtaját aranyból. 2Ch 5:1 Amikor befejezték mindazt a munkát, amit Salamon végeztetett az ÚR háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda ajándékul, és elhelyezte Isten házának a kincsei közé. 2Ch 5:2 Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elvigyék az ÚR szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból. 2Ch 5:3 Összegyülekeztek tehát a királyhoz mindezek az izráeli férfiak a hetedik hónapban, az ünnepen. 2Ch 5:4 Amikor Izráel vénei mind megérkeztek, a léviták fölemelték a ládát, 2Ch 5:5 és fölvitték a ládát, meg a kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták vitték azokat. 2Ch 5:6 Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent nála, ott volt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett. 2Ch 5:7 Azután bevitték a papok az ÚR szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá. 2Ch 5:8 A kerúbok kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait. 2Ch 5:9 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a ládához tartozó rudak végei láthatók voltak a szentek szentje felől, de kívülről már nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is. 2Ch 5:10 Nem volt a ládában más, csak a két tábla, amelyeket Mózes tett bele a Hóreben, amikor az ÚR szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kivonultak Egyiptomból. 2Ch 5:11 Amikor a papok kijöttek a szentélyből - az ott levő papok ugyanis mindnyájan megszentelték magukat, beosztásukra való tekintet nélkül - 2Ch 5:12 fölállt az oltártól keletre valamennyi énekes lévita, tehát Ászáf, Hémán és Jedútún a fiaikkal és testvéreikkel együtt fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, és velük együtt százhúsz harsonát fújó pap. 2Ch 5:13 A harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az ÚR dicséretét és magasztalását. Amikor hangosan szóltak a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az URat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az ÚR házát felhő töltötte be, 2Ch 5:14 úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsősége betöltötte az Isten házát. 2Ch 6:1 Akkor ezt mondta Salamon: Az ÚR mondta, hogy homályban kíván lakni. 2Ch 6:2 Házat építettem neked lakásul, maradandót, örök lakóhelyül. 2Ch 6:3 Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész gyülekezete állt. 2Ch 6:4 Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: 2Ch 6:5 Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, nem választottam várost Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, és ott legyen az én nevem. És nem választottam ki senkit, hogy fejedelme legyen népemnek, Izráelnek. 2Ch 6:6 De most kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen nevem, és kiválasztottam Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen. 2Ch 6:7 De amikor apám, Dávid, házat akart építeni Izráel Istene, az ÚR neve tiszteletére, 2Ch 6:8 akkor ezt mondta apámnak, Dávidnak az ÚR: Azzal, hogy házat akartál építeni az én nevem tiszteletére, jót akartál. 2Ch 6:9 De te nem építheted föl azt a házat, hanem a fiad, aki a te véredből származik, ő építi majd föl azt a házat nevem tiszteletére. 2Ch 6:10 Az ÚR teljesítette ígéretét, amit tett, mert amikor én apámnak, Dávidnak a helyére léptem és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az ÚR, fölépítettem ezt a házat Izráel Istene, az ÚR neve tiszteletére. 2Ch 6:11 És elhelyeztem ott a ládát, abban van az ÚR szövetsége, amelyet Izráel fiaival kötött. 2Ch 6:12 Azután odaállt Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, és kiterjesztette kezeit. 2Ch 6:13 Salamon ugyanis egy emelvényt készíttetett rézből, és azt a bekerített hely közepén helyeztette el. Hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Föllépett rá, majd térdre esett Izráel egész gyülekezetével szemben, kezét kiterjesztette az ég felé, 2Ch 6:14 és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. 2Ch 6:15 Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. 2Ch 6:16 Most azért, URam, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és törvényem szerint élnek, ahogyan éltél te is. 2Ch 6:17 Most azért, URam, Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél! 2Ch 6:18 De vajon lakhatik-e Isten a földön az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged. Hát még ez a ház, amelyet én építettem! 2Ch 6:19 Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és imádságot, amikor szolgád színed előtt imádkozik! 2Ch 6:20 Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt mondtad, hogy ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen imádkozik! 2Ch 6:21 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor imádkoznak ezen a helyen! Hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik! 2Ch 6:22 Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerítik, hogy esküt tegyen, ő pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, 2Ch 6:23 te halld meg a mennyből, és tégy igazságot szolgáid ügyében: fizess meg a bűnösnek, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be az igazságát, és bánj vele igazsága szerint! 2Ch 6:24 Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután megtér, és vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög színed előtt ebben a házban, 2Ch 6:25 te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet neki és őseinek adtál! 2Ch 6:26 Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket, 2Ch 6:27 te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül! 2Ch 6:28 Ha majd éhínség lesz az országban, vagy dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség lesz, 2Ch 6:29 akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás és fájdalom, és kiterjeszti a kezét e ház felé, 2Ch 6:30 te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered az emberek szívét, 2Ch 6:31 hogy féljenek téged és járjanak a te utaidon, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál. 2Ch 6:32 Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért, ha eljön és imádkozik ebben a házban, 2Ch 6:33 te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem. 2Ch 6:34 Ha majd néped hadba vonul ellenségei ellen olyan úton, amelyen te küldöd, és hozzád imádkozik e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, 2Ch 6:35 te hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! 2Ch 6:36 Ha vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, és foglyul ejtve fogságba viszik őket, távoli vagy közeli országba, 2Ch 6:37 de szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek, és így könyörögnek hozzád fogságuk földjén: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk! 2Ch 6:38 Ha teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád fogságuk földjén, ahol őket fogva tartják, és imádkoznak hozzád országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és a ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, 2Ch 6:39 hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! Bocsásd meg népednek, hogy vétkezett ellened! 2Ch 6:40 Most azért, Istenem, legyen nyitva szemed, és füleddel figyelj az imádságra ezen a helyen. 2Ch 6:41 És most indulj el, ÚRisten, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! Papjaidat, ÚRisten, vedd körül szabadításoddal, híveid pedig örvendezzenek a jónak! 2Ch 6:42 ÚRisten, ne fordulj el fölkentedtől: gondolj arra, hogy milyen kegyelmes voltál szolgádhoz, Dávidhoz! 2Ch 7:1 Amikor befejezte Salamon az imádkozást, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, az ÚR dicsősége pedig betöltötte a templomot. 2Ch 7:2 A papok nem tudtak bemenni az ÚR házába, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát. 2Ch 7:3 Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és az ÚR dicsősége a templomra, ezért arcukkal a földet érintve letérdeltek a kőpadlóra. Imádták és magasztalták az URat, mert ő jó, és örökké tart szeretete. 2Ch 7:4 Azután a király és az egész nép áldozatot mutatott be az ÚRnak. 2Ch 7:5 Salamon király huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot mutatott be véresáldozatul. Így avatta fel az Isten házát a király és az egész nép. 2Ch 7:6 A papok pedig szolgálatba álltak, a léviták is az ÚR minden hangszerével, amelyeket Dávid király készíttetett, hogy magasztalják az URat, mert örökké tart szeretete. Miközben ők előadták Dávid dicséretét, a papok velük szemben trombitáltak, az egész Izráel pedig ott állt. 2Ch 7:7 Fölszentelte Salamon az udvar középső részét az ÚR háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatokat és a hálaáldozatok kövérjét. A rézoltáron ugyanis, amelyet Salamon készíttetett, nem fért el az égőáldozat, az ételáldozat és a kövérje. 2Ch 7:8 Így ünnepelt akkor Salamon hét napig egész Izráellel együtt. Igen sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig. 2Ch 7:9 A nyolcadik napon záróünnepet tartottak, mert az oltár fölavatását hét napig végezték, és az ünnep hét napig tartott. 2Ch 7:10 A hetedik hónap huszonharmadik napján hazabocsátotta a népet. Örültek és jókedvűek voltak azért, mert jót cselekedett az ÚR Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel. 2Ch 7:11 Amikor Salamon sikeresen elkészítette az ÚR házát, a királyi palotát és mindazt, amit elkészíttetni szándékozott Salamon az ÚR házában és a maga palotájában, 2Ch 7:12 akkor megjelent az ÚR Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául. 2Ch 7:13 Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy leegyék a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, 2Ch 7:14 de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat. 2Ch 7:15 Szemem már nyitva van, és fülemmel figyelek az imádságra ezen a helyen. 2Ch 7:16 Kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, azért itt lesz a nevem örökké, itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor. 2Ch 7:17 És ha te előttem jársz, ahogyan járt apád, Dávid is, és úgy teszel mindent, ahogyan megparancsoltam, rendelkezéseimet és törvényeimet megtartod, 2Ch 7:18 akkor állandóvá teszem királyi trónodat, ahogyan megígértem apádnak, Dávidnak, mikor ezt mondtam: Nem vesznek ki utódaid, és uralkodnak Izráelben. 2Ch 7:19 Ha azonban elfordultok tőlem, és elhagyjátok rendelkezéseimet és parancsolataimat, amelyeket elétek tártam, ha más isteneket fogtok tisztelni, és azokat imádjátok, 2Ch 7:20 akkor kitépem őket földemből, amelyet nekik adtam, ezt a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, őket pedig példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép előtt. 2Ch 7:21 És bármilyen felséges is ez a templom, mégis aki csak elmegy majd mellette, borzadva kérdezi: Miért bánt így az ÚR ezzel az országgal és ezzel a templommal? 2Ch 7:22 És ezt fogják rá felelni: Azért, mert elhagyták az URat, őseik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azokat tisztelték. Ezért hozta rájuk mindezt a veszedelmet. 2Ch 8:1 Annak a húsz esztendőnek az eltelte után, amíg Salamon az ÚR templomát és a maga palotáját építtette, 2Ch 8:2 azokat a városokat is kiépíttette Salamon, amelyeket Hírám adott Salamonnak, és izráelieket telepített oda. 2Ch 8:3 Azután Salamon Hamát-Cóbá ellen ment, és hatalmába kerítette. 2Ch 8:4 Kiépíttette Tadmórt is a pusztában és mindazokat a raktárvárosokat, amelyeket Hamátban kezdett építeni. 2Ch 8:5 Azután Felső-Béthórónt és Alsó-Béthórónt erődített városokká építtette ki várfalakkal, kapukkal és zárakkal. 2Ch 8:6 Baalátot és az összes raktárvárost, amelyek Salamonéi voltak, a harci kocsik összes városát, a lovasok városait és mindent, amihez csak kedve támadt Salamonnak, kiépíttetett Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén. 2Ch 8:7 A hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak közül megmaradt egész népet, akik nem tartoztak Izráelhez, 2Ch 8:8 meg fiaikat, akik utánuk az országban megmaradtak, mert nem irtották ki őket Izráel fiai, kényszermunkásokká tette Salamon; még ma is azok. 2Ch 8:9 Izráel fiai közül azonban senkit sem kényszerített Salamon szolgálatra a munkáinál, mert ezek harcosok voltak, vezérei, tisztjei, meg harci kocsijainak és lovasainak a parancsnokai. 2Ch 8:10 Salamon király helyőrségeinek a parancsnokai kétszázötvenen voltak, ezek álltak a hadinép élén. 2Ch 8:11 Azután fölvitte Salamon a fáraó leányát Dávid városából abba a palotába, amelyet neki építtetett, mert ezt mondta: Ne lakjék a feleségem Izráel királyának, Dávidnak a palotájában, mert szent hely az, mivel oda került az ÚR ládája. 2Ch 8:12 Akkor égőáldozatokat mutatott be az ÚRnak Salamon, az ÚRnak azon az oltárán, amelyet a csarnok elé építtetett. 2Ch 8:13 Minden napon: a nyugalomnapokon, újholdkor és az évenként háromszor tartandó megszabott ünnepeken, mégpedig a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen, annak a napnak az előírása szerint kellett áldozni, ahogyan Mózes parancsolta. 2Ch 8:14 Megállapította apjának, Dávidnak a rendelkezése szerint a papok szolgálati beosztását és a léviták feladatát, hogy dicséretet énekeljenek, és végezzék szolgálatukat a papok mellett mindennap, annak a napnak az előírása szerint; meg a kapuőrség beosztását az egyes kapuknál, mert így szólt Dávidnak, Isten emberének a parancsa. 2Ch 8:15 Semmiben sem tértek el attól, amit a király parancsolt a papoknak és a lévitáknak, még a kincsek dolgában sem. 2Ch 8:16 Így készült el Salamon minden munkája az ÚR temploma megalapozásától az ÚR temploma teljes befejezéséig. 2Ch 8:17 Akkor elment Salamon Ecjón-Geberbe és Élótba, amelyek a tengerparton voltak Edóm országában. 2Ch 8:18 Hírám ugyanis hajókat küldött neki szolgáival. Ezek a szolgák ismerték a tengert, és Salamon szolgáival együtt eljutottak Ófírba. Hoztak onnan négyszázötven talentum aranyat, és Salamon királynak vitték. 2Ch 9:1 Sába királynője hallotta Salamon hírét, azért eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel. Megérkezett Jeruzsálembe Salamonhoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, töméntelen aranyat meg drágakövet hoztak. Beszélt vele mindenről, amit kigondolt. 2Ch 9:2 De Salamon megfelelt minden szavára. Nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre Salamon ne tudott volna megfelelni. 2Ch 9:3 Amikor Sába királynője látta Salamon bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, 2Ch 9:4 az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, a pohárnokokat és azok öltözetét, továbbá a följáróját, amelyen az ÚR házába szokott följárni, még a lélegzete is elállt. 2Ch 9:5 És ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, 2Ch 9:6 de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem mondták el nagy bölcsességednek. Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad. 2Ch 9:7 Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat! 2Ch 9:8 Áldott legyen Istened, az ÚR, aki kedvét lelte benned, és trónjára emelt, az ÚRnak, a te Istenednek a királyaként! Mivel Istened szereti Izráelt, és fenn akarja tartani örökké, azért tett királyukká, hogy jogot és igazságot szolgáltass. 2Ch 9:9 Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat és igen sok balzsamot meg drágakövet. Nem volt ahhoz fogható balzsam, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak. 2Ch 9:10 Hírám szolgái meg Salamon szolgái, akik aranyat hoztak Ófírból, hoztak ébenfát és drágaköveket is. 2Ch 9:11 A király az ébenfából lépcsőket készíttetett az ÚR házába és a királyi palotába, az énekeseknek pedig citerákat és lantokat. Nem is láttak ilyet azelőtt Júda országában. 2Ch 9:12 Salamon király is adott Sába királynőjének mindent, ami megtetszett neki és amit csak kért, de mást, mint amit ő hozott a királynak. Azután visszatért országába szolgáival együtt. 2Ch 9:13 Annak az aranynak a súlya, amely Salamonhoz egy évben befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt, 2Ch 9:14 azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Az arab királyok és a birodalom helytartói is hoztak aranyat és ezüstöt Salamonnak. 2Ch 9:15 Csináltatott Salamon király kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból; mindegyik hosszú pajzshoz hatszáz sekel vert aranyat használtak fel. 2Ch 9:16 Továbbá háromszáz kerek pajzsot vert aranyból, mindegyik kerek pajzshoz három mina aranyat használtak fel. Ezeket a király a Libánon-erdő palotába helyezte el. 2Ch 9:17 Csináltatott a király egy nagy elefántcsont trónt, és bevonatta színarannyal. 2Ch 9:18 Hat lépcsője volt a trónnak, és aranyzsámoly volt a trónhoz erősítve. Az ülőhely két oldalán karjai voltak, és két oroszlánalak állt a karok mellett. 2Ch 9:19 Tizenkét oroszlánalak állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem csináltak ilyet egyetlen országban sem. 2Ch 9:20 Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt. Az ezüstöt semmire sem becsülték Salamon idejében. 2Ch 9:21 Mert a király hajói Tarsísban jártak Hírám szolgáival együtt. Háromévenként egyszer érkeztek vissza a Tarsís-hajók, és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat. 2Ch 9:22 Salamon király nagyobb volt a föld minden királyánál gazdagságban és bölcsességben. 2Ch 9:23 És a föld minden királya igyekezett Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe. 2Ch 9:24 Mindegyik hozott ajándékot: arany- és ezüsttárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot, meg lovakat és öszvéreket. Így volt ez évről évre. 2Ch 9:25 Salamonnak voltak négyezer lovat és harci kocsit befogadó istállói, és volt tizenkétezer lovasa. Ezeket a harci kocsik városaiban és Jeruzsálemben, a király mellett helyezte el. 2Ch 9:26 Így uralkodott minden király felett az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. 2Ch 9:27 A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi a vadfügefa az alföldön. 2Ch 9:28 Salamonnak Egyiptomból és egyéb országokból szállították a lovakat. 2Ch 9:29 Salamon egyéb dolgai elejétől végig meg vannak írva Nátán próféta történetében, a silói Ahijjá próféciájában és Jedó látnoknak Jeroboámról, Nebát fiáról írt látomásaiban. 2Ch 9:30 Salamon negyven évig uralkodott Jeruzsálemben egész Izráelen. 2Ch 9:31 Azután Salamon pihenni tért őseihez, és eltemették apjának, Dávidnak a városában. Utána fia, Roboám lett a király. 2Ch 10:1 Roboám elment Sikembe, mert Sikembe ment egész Izráel, hogy királlyá tegye őt. 2Ch 10:2 Meghallotta ezt Jeroboám, Nebát fia, aki Egyiptomban volt, mert oda menekült Salamon király elől. De visszatért Jeroboám Egyiptomból, 2Ch 10:3 mivel érte küldtek, és hazahívták. Jeroboám egész Izráellel együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz: 2Ch 10:4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott; akkor szolgálunk neked. 2Ch 10:5 Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát elment. 2Ch 10:6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek? 2Ch 10:7 Azok így szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és jóságosan beszélsz velük, akkor mindig szolgáid lesznek. 2Ch 10:8 De ő nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő szolgálatára álltak. 2Ch 10:9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok? Milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk?! 2Ch 10:10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek föl, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyíts rajtunk! Ezt mondd nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál. 2Ch 10:11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal! 2Ch 10:12 Harmadnapra elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek vissza hozzá harmadnapra. 2Ch 10:13 De a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát, 2Ch 10:14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehézzé tette igátokat, én még nehezebbé teszem. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal! 2Ch 10:15 Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse igéjét az ÚR, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának. 2Ch 10:16 Mivel a király nem hallgatott rájuk, ezért ilyen választ adott az egész Izráel népe a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel! Törődj, Dávid, a magad házával! Hazament tehát egész Izráel. 2Ch 10:17 Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak. 2Ch 10:18 Roboám király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de Izráel fiai megkövezték, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült. 2Ch 10:19 Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is. 2Ch 11:1 Amikor Roboám visszaérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda házát és Benjámint, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráelt, és visszaszerezzék az országot Roboámnak. 2Ch 11:2 De így szólt az ÚR igéje Semajához, az Isten emberéhez: 2Ch 11:3 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izráelnek Júdában és Benjáminban: 2Ch 11:4 Így szól az ÚR: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így. Ők hallgattak is az ÚR szavára és visszatértek, nem mentek Jeroboám ellen. 2Ch 11:5 Roboám Jeruzsálemben lakott és egyes városokat erődítményekké épített ki Júdában. 2Ch 11:6 Így építette ki Betlehemet, Étámot és Tekóát, 2Ch 11:7 Bét-Cúrt, Szókót és Adullámot, 2Ch 11:8 Gátot, Márésát és Zífet, 2Ch 11:9 Adóraimot, Lákist és Azékát, 2Ch 11:10 Corát, Ajjálónt és Hebrónt. Ezek voltak az erődített városok Júdában és Benjáminban. 2Ch 11:11 Megerősítette az erődítményeket, és parancsnokokat helyezett oda, ellátta élelem-, olaj-, és borraktárakkal, 2Ch 11:12 továbbá mindegyik várost hosszú pajzsokkal és kopjákkal, és rendkívül megerősítette azokat. Így lett az övé Júda és Benjámin. 2Ch 11:13 Az egész Izráelben levő papok és léviták mindenünnen hozzá csatlakoztak. 2Ch 11:14 A léviták elhagyták legelőiket és birtokukat, és átmentek Júdába és Jeruzsálembe, mert kikergették őket Jeroboám és fiai, nem maradhattak az ÚR papjai. 2Ch 11:15 Az pedig a saját papjait rendelte az áldozóhalmokra, a gonosz szellemek szolgálatára, meg a borjakéra, amelyeket csináltatott. 2Ch 11:16 A papok után Jeruzsálembe mentek Izráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük arra indított, hogy keressék Izráel Istenét, az URat, és áldozzanak őseik Istenének, az ÚRnak. 2Ch 11:17 Ezek erősítették Júda országát, támogatták Roboámot, Salamon fiát három évig, mert csak három évig jártak Dávid és Salamon útján. 2Ch 11:18 Roboám feleségül vette Mahalatot, Jerimótnak, Dávid fiának a leányát, meg Abihailt, Eliábnak, Isai fiának a leányát. 2Ch 11:19 Ez fiúkat szült neki: Jeúst, Semarját és Zahamot. 2Ch 11:20 Azután elvette Maakát, Absolon leányát, aki Abijját, Attajt, Zízát és Selómitot szülte neki. 2Ch 11:21 Maakát, Absolon leányát jobban szerette Roboám valamennyi feleségénél és másodrangú feleségénél, bár tizennyolc feleséget és hatvan másodrangú feleséget tartott, és nemzett huszonnyolc fiút és hatvan leányt. 2Ch 11:22 Roboám Abijját, Maaká fiát tette testvérei között az elsővé, mint trónörököst, mert királlyá akarta tenni. 2Ch 11:23 Ezért okosan szétosztotta többi fiai között Júda és Benjámin egész területét és az összes erődített várost. Ellátta őket bőségesen élelemmel, és szerzett nekik sok feleséget. 2Ch 12:1 Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az ÚR törvényét, és vele együtt egész Izráel. 2Ch 12:2 Roboám király ötödik évében fölvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, mert hűtlenné váltak az ÚRhoz. 2Ch 12:3 Ezerkétszáz harci kocsi, hatvanezer lovas, megszámlálhatatlan líbiai, szukki és kúsi hadinép jött vele Egyiptomból. 2Ch 12:4 Elfoglalta Júda megerősített városait, és Jeruzsálem alá érkezett. 2Ch 12:5 Akkor Semajá próféta odament Roboámhoz és Júda vezéreihez, akik Jeruzsálembe gyűltek Sisák elől, és ezt mondta nekik: Ezt mondja az ÚR: Ti elhagytatok engem, azért én Sisák kezébe adlak benneteket. 2Ch 12:6 Akkor megalázták magukat Izráel vezérei, meg a király, és ezt mondták: Igaz az ÚR! 2Ch 12:7 Amikor látta az ÚR, hogy megalázták magukat, akkor így szólt az ÚR igéje Semajához: Megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem rövidesen szabadulást adok nekik, és nem zúdul haragom Jeruzsálemre Sisák által. 2Ch 12:8 De azért szolgái lesznek, és megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni! 2Ch 12:9 Sisák, Egyiptom királya tehát felvonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az ÚR templomának a kincseit meg a királyi palota kincseit; mindent elvitt. Még a kerek aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott. 2Ch 12:10 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és azoknak a testőröknek a parancsnokaira bízta, akik a királyi palota bejáratát őrizték. 2Ch 12:11 Valahányszor bement a király az ÚR templomába, bementek a testőrök is, és bevitték azokat, majd visszavitték a testőrök őrszobájába. 2Ch 12:12 Amikor Roboám megalázta magát, elfordult róla az ÚR haragja. Nem volt ok a teljes pusztulásra, hiszen Júdában is volt valami jó. 2Ch 12:13 Azután megerősödött Roboám király uralma Jeruzsálemben. Negyvenegy éves volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az ÚR választott ki Izráel valamennyi törzse közül, hogy ott legyen az ő neve. Anyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt. 2Ch 12:14 Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel az URat. 2Ch 12:15 Roboám története elejétől végig meg van írva Semajá próféta és Iddó látnok történetében, leszármazásával együtt. Roboám és Jeroboám között háborúskodás volt egész életükben. 2Ch 12:16 Azután Roboám pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Fia, Abijjá lett utána a király. 2Ch 13:1 Jeroboám király tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya. 2Ch 13:2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Míkájáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Háború tört ki Abijjá és Jeroboám között. 2Ch 13:3 Abijjá indította meg a háborút négyszázezer válogatott harcosból álló haderővel. Jeroboám pedig nyolcszázezer válogatott harcossal indult harcba ellene. 2Ch 13:4 Abijjá kiállt a Cemáraim-hegyre, amely az Efraim hegyvidékén volt, és így szólt: Hallgassatok meg engem, Jeroboám és egész Izráel! 2Ch 13:5 Nektek tudnotok kellene, hogy az ÚR, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta Izráel királyságát, örökre megmaradó szövetséggel. 2Ch 13:6 De fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és föllázadt ura ellen. 2Ch 13:7 Hitvány és elvetemült emberek gyűltek hozzá, és ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, mivel Roboám még ifjú és lágyszívű volt, és nem volt elég erős velük szemben. 2Ch 13:8 Ti most azt gondoljátok, hogy elég erősek vagytok az ÚR királyságával szemben, amely Dávid fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jeroboám csináltatott, hogy isteneitek legyenek. 2Ch 13:9 Elkergettétek az ÚR papjait, Áron fiait és a lévitákat! Olyan papokat szereztetek magatoknak, mint más országok népei: akárki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy fölavassák, papja lehetett azoknak, amik nem istenek. 2Ch 13:10 Mi azonban megmaradtunk Istenünk, az ÚR mellett, nem hagytuk el őt. A papok az ÚR szolgálatában állnak, Áron fiai és a léviták is munkában vannak. 2Ch 13:11 Minden reggel és minden este égőáldozatokat és jó illatú füstölőszereket füstölögtetnek az ÚRnak. Sorba rakják a kenyeret a tiszta asztalon, meggyújtják az arany lámpatartó mécseseit minden este, mert mi megtartjuk Istenünknek, az ÚRnak a szolgálatát, de ti elhagytátok őt. 2Ch 13:12 Bizony, velünk van vezérünk, az Isten, és papjai zengő trombitákkal fújnak riadót ellenetek! Izráel fiai, ne harcoljatok őseitek Istene, az ÚR ellen, mert nem boldogultok! 2Ch 13:13 Ekkor Jeroboám kiküldött egy csapatot, hogy lesbe álljanak mögöttük; a sereg ott volt Júdával szemben, a lesben álló csapat pedig mögötte. 2Ch 13:14 Amikor a júdaiak körülnéztek, látták, hogy elől is, hátul is harc vár rájuk, ezért az ÚRhoz kiáltottak segítségért, a papok megfújták a trombitákat, 2Ch 13:15 a júdaiak pedig harci kiáltásban törtek ki. És miközben a júdaiak harci kiáltása hangzott, megverte az Isten Jeroboámot és egész Izráelt Abijjá és Júda előtt. 2Ch 13:16 Futásnak eredtek Izráel fiai Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket. 2Ch 13:17 Abijjá és hadinépe nagy vereséget mért rájuk, úgyhogy ötszázezer válogatott férfi esett el halálos sebbel Izráelből. 2Ch 13:18 Ilyen megaláztatás érte Izráel fiait abban az időben, Júda fiai viszont megerősödtek, mert az ÚRra, őseik Istenére támaszkodtak. 2Ch 13:19 Abijjá üldözte Jeroboámot, és a következő városokat foglalta el tőle: Bételt falvaival együtt, Jesánát falvaival együtt és Efravint falvaival együtt. 2Ch 13:20 Nem is tudta többé Jeroboám összeszedni az erejét Abijjá idejében. Az ÚR megverte őt, és meghalt. 2Ch 13:21 Abijjá pedig megerősödött. Vett magának tizennégy feleséget, és nemzett huszonkét fiút és tizenhat leányt. 2Ch 13:22 Abijjá történetének a többi része, életútja és viselt dolgai meg vannak írva Iddó próféta magyarázatában. 2Ch 13:23 És pihenni tért Abijjá az őseihez, eltemették Dávid városában, és fia, Ászá lett utána a király. Az ő idejében béke volt az országban tíz esztendeig. 2Ch 14:1 Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az ÚR. 2Ch 14:2 Eltávolította az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörte a szent oszlopokat és kivágta a szent fákat. 2Ch 14:3 A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az URat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. 2Ch 14:4 Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. 2Ch 14:5 Épített Júdában megerősített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az ÚR. 2Ch 14:6 Ezt mondta a Júdaiaknak: Építsük ki ezeket a városokat, vegyük őket körül várfallal, lássuk el tornyokkal, kapukkal és zárakkal, míg a mienk az ország, mert kerestük Istenünket, az URat, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést. 2Ch 14:7 Ászá haderejét háromszázezer júdai pajzsos és kopjás, továbbá kétszáznyolcvanezer benjámini könnyű pajzsot viselő és íjász alkotta. Ezek mind vitéz harcosok voltak. 2Ch 14:8 Kivonult ellenük az etióp Zerah milliós haderővel és háromszáz harci kocsival, és megérkezett Márésa alá. 2Ch 14:9 Ászá is kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefatá-völgyben Márésánál. 2Ch 14:10 Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az ÚRhoz: URam, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, URunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk ez ellen a tömeg ellen! URam, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit! 2Ch 14:11 És megverte az ÚR az etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok, 2Ch 14:12 Ászá és hadinépe egészen Gerárig üldözte őket. Elhulltak az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert összetörtek az ÚR előtt és serege előtt. A júdaiak igen sok zsákmányt ejtettek. 2Ch 14:13 Levertek Gerár környékén minden várost, mert az ÚRtól való rettegés fogta el azokat. Kifosztottak minden várost, mert sok zsákmány volt bennük. 2Ch 14:14 A jószágok aklait is lerombolták, és rengeteg juhot és tevét hajtottak el. Így tértek vissza Jeruzsálembe. 2Ch 15:1 Azután Isten lelke szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára, 2Ch 15:2 kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az ÚR veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. 2Ch 15:3 Hosszú ideig élt Izráel az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül és törvény nélkül. 2Ch 15:4 De ha nyomorúságában megtért az ÚRhoz, Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta. 2Ch 15:5 Azokban az időkben nem volt biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő, mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik ezekben a tartományokban laktak. 2Ch 15:6 Egyik nép a másik népet, egyik város a másik várost zúzta szét, mert Isten gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal. 2Ch 15:7 Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma! 2Ch 15:8 Amikor Ászá meghallotta ezt a beszédet, Ódéd próféta prófétálását, összeszedte az erejét, és eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről, meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután megújította az ÚR oltárát, amely az ÚR csarnoka előtt volt. 2Ch 15:9 Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként náluk laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, az ÚR. 2Ch 15:10 Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban, 2Ch 15:11 és áldoztak az ÚRnak azon a napon az odavitt zsákmányból hétszáz marhát és hétezer juhot. 2Ch 15:12 Majd szövetségre léptek, hogy őseik Istenét, az URat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel; 2Ch 15:13 de meg kell halnia mindenkinek, aki nem keresi Izráel Istenét, az URat, kicsinek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt. 2Ch 15:14 És megesküdtek az ÚRra fennhangon ujjongva, trombita- és kürtszó mellett. 2Ch 15:15 Örvendezett egész Júda az eskünek, mert teljes szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. Az ÚR pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől. 2Ch 15:16 Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mivel egy undok bálványt csináltatott Asérá tiszteletére. Ászá azonban kivágatta ezt az undok bálványt, darabokra törte, és a Kidrón-pataknál elégette. 2Ch 15:17 Izráelben nem szűntek meg az áldozóhalmok, de Ászának tiszta volt a szíve egész életében. 2Ch 15:18 Bevitte az Isten házába apja szent adományait, meg a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat. 2Ch 15:19 Nem volt háború Ászá uralkodásának harmincötödik évéig. 2Ch 16:1 Ászá uralkodásának harminchatodik évében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni, vagy tőle átjönni. 2Ch 16:2 Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az ÚR házának és a királyi palotának a kincseiből, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: 2Ch 16:3 Szövetség van köztünk, az volt már apám és apád között is. Nézd, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen! 2Ch 16:4 Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverték Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftáli városainak minden raktárát. 2Ch 16:5 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és beszüntette a munkát. 2Ch 16:6 Ászá király pedig munkára fogta egész Júdát, és elhordták Ráma köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Gebát és Micpát. 2Ch 16:7 Abban az időben elment Hanáni látnok Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az ÚRra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege. 2Ch 16:8 Nem volt-e az etiópoknak és líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta őket az ÚR, mivel rá támaszkodtál. 2Ch 16:9 Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed! 2Ch 16:10 Ászá azonban bosszús lett a látnokra, és kalodába záratta, olyan dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott egyeseket. 2Ch 16:11 Ászának a története elejétől végig meg van írva Júda és Izráel királyainak a könyvében. 2Ch 16:12 Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az ÚRhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz. 2Ch 16:13 Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében. 2Ch 16:14 Eltemették abba a sírba, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet teleraktak balzsammal és különféle jó illatú kenetekkel. És igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére. 2Ch 17:1 Utána a fia, Jósáfát lett a király, aki erősen tartotta magát Izráellel szemben. 2Ch 17:2 Csapatokat rendelt Júda megerősített városaiba, és helyőrséget helyezett el Júda országában, meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el. 2Ch 17:3 Az ÚR Jósáfáttal volt, mert ősének, Dávidnak a korábbi útjain járt, és nem kereste a Baalokat, 2Ch 17:4 hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint. 2Ch 17:5 Ezért az ÚR megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagy lett. 2Ch 17:6 Mivel az ÚR útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat. 2Ch 17:7 Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hailt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkájehút, hogy tanítsanak Júda városaiban. 2Ch 17:8 Léviták is voltak velük: Semajáhú, Netanjáhú, Zebadjáhú, Aszáél, Semirámót, Jehónátán, Adónijjáhú, Tóbijjáhú, és Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elisámá és Jehórám papok. 2Ch 17:9 Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az ÚR törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet. 2Ch 17:10 Ezért az ÚR rettegést támasztott a Júda körül levő országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen. 2Ch 17:11 A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak hódoló ajándékot és adót ezüstben; az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezerhétszáz kost és hétezerhétszáz kecskebakot. 2Ch 17:12 Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdában. 2Ch 17:13 Sok készlete volt Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt. 2Ch 17:14 Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott. 2Ch 17:15 Hozzá volt beosztva Jehóhánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel. 2Ch 17:16 Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikri fia, aki önként állt az ÚR szolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá. 2Ch 17:17 Benjáminból való volt Eljádá, vitéz férfi, akihez kétszázezer íjász és kerek pajzsos tartozott. 2Ch 17:18 Hozzá volt beosztva Jehózábád, akihez száznyolcvanezer hadi szolgálatra fölszerelt ember tartozott. 2Ch 17:19 Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában. 2Ch 18:1 Jósáfátnak már nagy volt a gazdagsága és dicsősége, amikor Aháb sógorává lett. 2Ch 18:2 Néhány év múlva elment Ahábhoz Samáriába, és Aháb sok juhot és marhát vágatott le neki meg a vele levő hadinépnek. Majd arra biztatta őt, hogy vonuljon vele együtt Rámót-Gileád ellen. 2Ch 18:3 Aháb, Izráel királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő ezt válaszolta neki: Elmegyek, akárcsak te, és az én népem, akárcsak a te néped; veled leszünk a háborúban! 2Ch 18:4 De Jósáfát ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az ÚR igéjét! 2Ch 18:5 Izráel királya azért összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte őket: Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert Isten a király kezébe adja azt! 2Ch 18:6 Jósáfát azonban ezt mondta: Nincs itt az ÚRnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk? 2Ch 18:7 Izráel királya így felelt Jósáfátnak: Van még egy ember, aki által megkérdezhetjük az URat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne mondjon ilyet a király! 2Ch 18:8 Ekkor Izráel királya odahívta egyik udvari emberét, és ezt mondta: Siess Míkájehúért, Jimlá fiáért. 2Ch 18:9 Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján. Ott ültek Samária kapubejáratánál a téren, a próféták pedig mind ott prófétáltak előttük. 2Ch 18:10 Cidkijjáhú, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod! 2Ch 18:11 A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! Az ÚR a király kezébe adja azt! 2Ch 18:12 A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak, legyen azért a te beszéded is olyan, mint az övék, és ígérj jót! 2Ch 18:13 De Míkájehú így felelt: Az élő ÚRra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond. 2Ch 18:14 Amikor a királyhoz érkezett, a király megkérdezte tőle: Míká! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ő így felelt: Vonuljatok föl, és járjatok szerencsével! A kezetekbe kerül. 2Ch 18:15 A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy csak igazat mondj nekem az ÚR nevében? 2Ch 18:16 Erre ő így felelt: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk, térjen haza mindenki békével! 2Ch 18:17 Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat? 2Ch 18:18 Míkájehú pedig ezt mondta: Halljátok az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. 2Ch 18:19 És ezt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, Izráel királyát, hogy fölvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. 2Ch 18:20 De előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? 2Ch 18:21 Az így felelt: Elmegyek, és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! 2Ch 18:22 Íme így adott az ÚR hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet. 2Ch 18:23 Ekkor odalépett Cidkijjáhú, Kenaaná fia, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: Talán eltávozott tőlem valamerre az ÚR lelke, és csak veled beszél? 2Ch 18:24 Míkájehú így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor szobáról szobára mész, hogy elrejtőzz. 2Ch 18:25 Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogjátok Míkájehút, vigyétek Ámón városparancsnokhoz és Jóás királyfihoz, 2Ch 18:26 és mondjátok: Ezt parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és szűkösen tápláljátok kenyérrel és vízzel, amíg békében vissza nem térek! 2Ch 18:27 Míkájehú így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az ÚR beszélt általam. Majd ezt mondta: Hallja meg ezt az egész nép! 2Ch 18:28 Azután felvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen. 2Ch 18:29 Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te azonban öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába. 2Ch 18:30 Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak: Ne támadjatok meg se kicsit, se nagyot, csak Izráel királyát! 2Ch 18:31 Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, azt gondolták, hogy ő Izráel királya. Ezért körülfogták, hogy megtámadják. Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az ÚR megsegítette; Isten másfelé terelte őket. 2Ch 18:32 A harci kocsik parancsnokai ugyanis látva, hogy nem ő Izráel királya, elfordultak tőle. 2Ch 18:33 Egy ember pedig találomra meghúzta íját, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem! 2Ch 18:34 Mivel azonban az ütközet egyre hevesebb lett azon a napon, Izráel királyának állva kellett maradnia harci kocsijában az arámokkal szemben estig. Napnyugtakor aztán meghalt. 2Ch 19:1 Jósáfát, Júda királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába. 2Ch 19:2 Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanáni fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és az ÚR gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az ÚR haragja. 2Ch 19:3 Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent. 2Ch 19:4 Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, az ÚRhoz. 2Ch 19:5 Bírákat nevezett ki az országban, Júda minden megerősített városában, városról városra, 2Ch 19:6 és ezt mondta a bíráknak: Nézzétek meg jól, mit tesztek, mert nem emberek, hanem az ÚR megbízásából ítélkeztek, és ő lesz veletek az ítélethozatalban. 2Ch 19:7 Most azért rettegjetek az ÚRtól, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az ÚR nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását! 2Ch 19:8 Jeruzsálemben is nevezett ki Jósáfát lévitákat, papokat és izráeli családfőket az ÚRra tartozó ügyeknek és a jeruzsálemi lakosok pöreinek az intézésére. 2Ch 19:9 Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az ÚR félelmében, hűséggel és tiszta szívvel: 2Ch 19:10 Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak, vérontásra, törvényre, parancsolatra, rendelkezésekre vagy ítélkezésekre vonatkozólag, figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak az ÚR előtt, és az ő haragja rátok és honfitársaitokra ne szálljon. Így járjatok el, és akkor nem vétkeztek! 2Ch 19:11 Az ÚRra tartozó minden dologban Amarjáhú pap lesz a vezetőtök, a királyra tartozó minden dologban pedig Zebadjáhú, Jismáél fia, a Júda házából való fejedelem. Mint hivatalnokok, a léviták állnak rendelkezésetekre. Működjetek bátran, az ÚR pedig legyen a jókkal! 2Ch 20:1 Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt. 2Ch 20:2 Amikor megérkeztek, és jelentették Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak, 2Ch 20:3 megijedt Jósáfát, az URat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában. 2Ch 20:4 Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az ÚRtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az ÚR segítségét kérjék. 2Ch 20:5 És felállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében az ÚR házánál, az új udvar előtt, 2Ch 20:6 és ezt mondta: URam, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben. 2Ch 20:7 Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izráel elől, és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak. 2Ch 20:8 És itt laktak, itt építettek neved tiszteletére szentélyt, és ezt mondták: 2Ch 20:9 Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség jön ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van; és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket! 2Ch 20:10 De látod, az ammóniak és móábiak, Széír hegyvidékének a lakói, akik között nem engedted átvonulni az izráelieket, amikor Egyiptomból jöttek, és így kikerülték, és nem pusztították el őket, 2Ch 20:11 ezek most azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak űzni birtokodból, amelyet birtokunkba adtál. 2Ch 20:12 Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk. 2Ch 20:13 Eközben a júdaiak valamennyien ott álltak az ÚR színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt. 2Ch 20:14 Akkor rászállt az ÚR lelke a gyülekezet jelenlétében Jahaziélre, aki Zekarjáhú fia, az Benájá fia, az Jeiél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt, 2Ch 20:15 és megszólalt: Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói, meg te, Jósáfát király! Ezt mondja nektek az ÚR: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. 2Ch 20:16 Holnap induljatok ellenük! Ők a Cíc-hágón vonulnak majd föl, és a völgy végénél, a Jerúél-puszta előtt találkoztok velük. 2Ch 20:17 Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR! 2Ch 20:18 Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az ÚR színe előtt, és imádták az URat. 2Ch 20:19 A keháti és kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre hangosabban dicsérték az URat, Izráel Istenét. 2Ch 20:20 Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósáfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az ÚRban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok! 2Ch 20:21 Miután tanácsot tartott a néppel, fölállította az ÚR énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az ÚRnak, mert örökké tart szeretete! 2Ch 20:22 Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az ÚR lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek. 2Ch 20:23 Az ammóniak és a móábiak a Széír-hegyvidék lakóira támadtak, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Amikor végeztek Széír lakóival, egymás pusztulását segítették elő. 2Ch 20:24 Mire a júdabeliek a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttestei voltak a földön, és senki sem menekült meg. 2Ch 20:25 Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyit zsákmányoltak, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt. 2Ch 20:26 A negyedik napon összegyülekeztek az Áldás-völgyben, hogy ott áldják az URat. Ezért hívják azt a helyet Áldás-völgynek még ma is. 2Ch 20:27 Azután visszatértek Jósáfát vezetésével a júdaiak és a jeruzsálemiek mindnyájan. Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik az ÚR: megszabadította őket ellenségeiktől. 2Ch 20:28 És bevonultak Jeruzsálembe lantokkal, citerákkal és harsonákkal az ÚR házához. 2Ch 20:29 Az Istentől való rettegés fogta el az országok összes királyságát, amikor meghallották, hogy az ÚR harcolt Izráel ellenségei ellen. 2Ch 20:30 Ezért békében élt Jósáfát országa, mert Istene nyugalmat adott neki mindenfelől. 2Ch 20:31 Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. 2Ch 20:32 Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR. 2Ch 20:33 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, mert a nép nem ragaszkodott szívből ősei Istenéhez. 2Ch 20:34 Jósáfát egyéb dolgai elejétől végig meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe. 2Ch 20:35 Azután társult Jósáfát, Júda királya Ahazjával, Izráel királyával, aki bűnös dolgokat vitt véghez. 2Ch 20:36 Azért társult vele, hogy hajókat építsenek, amelyeknek Tarsísba kellett volna menniük. A hajókat Ecjón-Geberben építették. 2Ch 20:37 Eliezer azonban, a márésai Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel társultál Ahazjával, összezúzza művedet az ÚR! Össze is törtek a hajók, és nem tudtak Tarsísba eljutni. 2Ch 21:1 Jósáfát pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Utána a fia, Jórám lett a király. 2Ch 21:2 Testvérei, Jósáfát fiai ezek voltak: Azarjá, Jehiél, Zekarjáhú, Azarjáhú, Míkáél és Sefatjáhú. Ezek mind Jósáfátnak, Júda királyának a fiai voltak. 2Ch 21:3 Apjuk sok ajándékot adott nekik: ezüstöt, aranyat, drágaságokat és megerősített városokat Júdában. De a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. 2Ch 21:4 Amikor azonban Jórám elfoglalta apja királyságát, és megszilárdult hatalma, összes testvérét fegyverrel gyilkoltatta meg, sőt néhány izráeli vezető embert is. 2Ch 21:5 Harminckét éves volt Jórám, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 21:6 Izráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. 2Ch 21:7 De az ÚR nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor. 2Ch 21:8 Az ő idejében pártoltak el az edómiak Júdától, és királyt választottak maguknak. 2Ch 21:9 Ezért Jórám odavonult vezéreivel és összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt, átvágta magát az edómiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik parancsnokait. 2Ch 21:10 Így pártoltak el az edómiak Júdától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el tőle Libná is, mert Jórám elhagyta ősei Istenét, az URat. 2Ch 21:11 Ő is csináltatott áldozóhalmokat Júda hegyein, és így paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit, és félrevezette Júdát. 2Ch 21:12 Eljutott azonban hozzá Illés próféta írása, amely így hangzott: Ezt mondja az ÚR, ősödnek, Dávidnak az Istene: Mivel nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának, Júda királyának az útján, 2Ch 21:13 hanem Izráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Júdát meg Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad, 2Ch 21:14 azért az ÚR nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. 2Ch 21:15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, annyira, hogy betegséged miatt minden nap kijön a beled. 2Ch 21:16 Majd fölingerelte az ÚR Jórám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak. 2Ch 21:17 Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú. 2Ch 21:18 Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az ÚR. 2Ch 21:19 Így volt ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg. Népe nem gyújtott olyan tüzet a tiszteletére, mint amilyet ősei tiszteletére gyújtott. 2Ch 21:20 Harminckét esztendős volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba. 2Ch 22:1 Utána Jeruzsálem lakói a legkisebb fiát, Ahazját tették királlyá, mert az idősebbeket mind legyilkolta az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborra tört. Így lett királlyá Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia. 2Ch 22:2 Negyvenkét éves volt Ahazjá, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omri unokája. 2Ch 22:3 Ő is Aháb házának az útjain járt, mert anyja volt a tanácsadója, aki bűnbe vitte. 2Ch 22:4 Azt tette, amit rossznak tart az ÚR, éppúgy, mint Aháb háza, mert azok voltak a tanácsadói apja halála után, és megrontották. 2Ch 22:5 Az ő tanácsukat követte akkor is, amikor Jórámmal, Aháb fiával, Izráel királyával együtt háborút viselt Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Jórámot. 2Ch 22:6 Ezért visszatért Jezréelbe, hogy kigyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket Rámában ejtettek rajta, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig elment, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát Jezréelben, mivel beteg volt. 2Ch 22:7 De Isten akaratából vesztére lett Ahazjának, hogy Jórámhoz ment. Mert odaérve, kivonult Jórámmal együtt Jéhú, Nimsi fia ellen, akit az ÚR fölkenetett, hogy Aháb házát kiirtsa. 2Ch 22:8 Amikor Jéhú ítéletet tartott Aháb háza fölött, ott találta Júda vezéreit és Ahazjá testvéreinek a fiait, akik Ahazjá szolgálatára álltak, és legyilkoltatta őket. 2Ch 22:9 Ahazját is megkerestette, és elfogták őt, mert Samáriában rejtőzött, és elvitték Jéhúhoz, aki megölette. De eltemették őt, mert ezt mondták róla: Jósáfát unokája volt, aki tiszta szívvel kereste az URat. Ahazjá családjából azonban nem volt senki, akinek lett volna ereje magához ragadni a királyságot. 2Ch 22:10 Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította Júda királyi házának minden ivadékát. 2Ch 22:11 De Jósabat, a király leánya fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Így rejtette el őt Ataljá elől Jósabat, Jórám király leánya, Jójádá főpap felesége, aki Ahazjá húga volt; így Jóást nem tudta Ataljá megöletni. 2Ch 22:12 És náluk volt elrejtve hat évig az Isten házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott. 2Ch 23:1 A hetedik évben nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századparancsnokokkal: Azarjáhúval, Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jehóhánán fiával, Azarjáhúval, Óbéd fiával, Maaszéjáhúval, Adájáhú fiával és Elisáfáttal, Zikri fiával. 2Ch 23:2 Ezek bejárták Júdát, összegyűjtötték Júda valamennyi városából a lévitákat meg Izráel családfőit, és Jeruzsálembe jöttek. 2Ch 23:3 Az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az Isten házában. Ezt mondta nekik Jójádá: A király fiának kell uralkodnia, mert az ÚR ígérete Dávid fiainak szól! 2Ch 23:4 Ezt tegyétek tehát: egyharmada azoknak a papoknak és lévitáknak, akik a nyugalom napján lépnek szolgálatba, őrizze az ajtókat, 2Ch 23:5 egyharmada a királyi palotánál, egyharmada pedig a Jeszód-kapunál legyen. Az egész hadinép pedig legyen az ÚR háza udvaraiban. 2Ch 23:6 Senki se menjen be az ÚR házába, csak a papok és a szolgálatot végző léviták mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép pedig ügyeljen arra, amit az ÚR rendelt. 2Ch 23:7 A léviták vegyék körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig be akar menni a templomba, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jön-megy! 2Ch 23:8 A léviták és egész Júda mindenben úgy járt el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette embereit, a nyugalom napján szolgálatba lépőket, meg azokat, akik a nyugalom napján a szolgálatból kilépnek, mert Jójádá főpap nem engedte el ezeket a csapatokat. 2Ch 23:9 Jójádá főpap odaadta a századparancsnokoknak Dávid király lándzsáit, kis és nagy pajzsait, amelyek az Isten házában voltak. 2Ch 23:10 Odaállította az egész hadinépet dárdával a kezükben a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, úgyhogy körülvették a királyt. 2Ch 23:11 Akkor kivezették a királyfit, és fejére tették a koronát; kezébe adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották. Jójádá és fiai felkenték őt, és felkiáltottak: Éljen a király! 2Ch 23:12 Ataljá meghallotta az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, és bement a nép közé az ÚR házába. 2Ch 23:13 Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen a bejáratnál, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül és fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszerekkel, akik a dicsérő énekeket vezették, akkor Ataljá megszaggatta ruháját, és ezt mondta: Összeesküvés! Összeesküvés! 2Ch 23:14 De Jójádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századparancsnokoknak, hogy vezessék ki a sorok között, ha pedig valaki utánamegy, azt öljék meg fegyverrel. A főpap ugyanis nem akarta, hogy az ÚR házában öljék meg. 2Ch 23:15 De amikor a királyi palota kocsibejáratához ért, rátámadtak és megölték ott. 2Ch 23:16 Jójádá azután szövetséget kötött az ÚR, az egész nép és a király között arra nézve, hogy az ÚR népe lesznek. 2Ch 23:17 Azután az egész nép behatolt a Baal templomába, és lerombolta. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, a Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt. 2Ch 23:18 Jójádá a papokra és a lévitákra bízta az ÚR háza felügyeletét, ahogyan Dávid osztotta be őket az ÚR házához, hogy égőáldozatokat mutassanak be az ÚRnak, amint az meg van írva Mózes törvényében, vigadozva és énekelve, Dávid rendelkezése szerint. 2Ch 23:19 Kapuőröket rendelt az ÚR háza kapuihoz, hogy ne mehessen be senki, aki bármi okból tisztátalan. 2Ch 23:20 Azután maga mellé vette a századparancsnokokat, az előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak, meg az egész köznépet, és lekísérték a királyt az ÚR házából. A Felső-kapun át bevonultak a királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt. 2Ch 23:21 Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel. 2Ch 24:1 Jóás hétéves korában lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából származott. 2Ch 24:2 Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát az ÚR. 2Ch 24:3 Jójádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiakat meg leányokat nemzett. 2Ch 24:4 Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az ÚR házát. 2Ch 24:5 Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre javítgassák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek. 2Ch 24:6 Akkor hívatta a király Jójádát, a vezetőjüket, és ezt mondta neki: Miért nem ügyeltél arra, hogy a léviták behozzák Júdából és Jeruzsálemből azt a járandóságot, amelyet Mózes, az ÚR szolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?! 2Ch 24:7 Mert az elvetemült Ataljá és fiai hagyták omladozni az Isten házát, és a Baalokra fordították mindazt, ami az ÚR házának volt szentelve. 2Ch 24:8 Ekkor azt parancsolta a király, hogy csináljanak egy ládát, és tegyék az ÚR háza kapuja elé. 2Ch 24:9 És kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az ÚRnak azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Isten szolgája kirótt Izráelre a pusztában. 2Ch 24:10 Akkor minden vezető ember és az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a ládába, amíg az meg nem telt. 2Ch 24:11 Valahányszor bevitették a ládát a lévitákkal a királyi felügyelőségre, és látták, hogy mennyi pénz van benne, odament a király kancellárja és a főpap megbízottja, és kiürítették a ládát, azután megint visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, és sok pénzt gyűjtöttek össze. 2Ch 24:12 Ezt azután átadta a király és Jójádá az ÚR házán folyó munka vezetőinek. Ezek pedig kőfaragókat és ácsokat fogadtak az ÚR háza javítására, és vasmunkásokat meg rézműveseket az ÚR háza tatarozására. 2Ch 24:13 A munka végzői dolgoztak, és kezük alatt jól haladt a javítás munkája. Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették azt. 2Ch 24:14 Amikor ezt bevégezték, a megmaradt pénzt elvitték a királynak és Jójádának. Ők pedig csináltattak abból fölszerelési tárgyakat az ÚR házába, a szolgálathoz való eszközöket, áldozati csészéket és arany- meg ezüstedényeket. Ezekkel mutatták be az égőáldozatokat az ÚR házában állandóan, Jójádá egész életében. 2Ch 24:15 Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc éves volt halálakor. 2Ch 24:16 Dávid városában a királyok mellé temették, mivel jót cselekedett Izráelben Isten és az ő háza ügyéért. 2Ch 24:17 Jójádá halála után azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk, 2Ch 24:18 és elhagyták őseik Istenének, az ÚRnak a házát, szent fákat és bálványszobrokat tiszteltek. Emiatt a vétkük miatt szállt az ÚR haragja Júdára és Jeruzsálemre. 2Ch 24:19 Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket az ÚRhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk. 2Ch 24:20 Akkor az Isten felruházta lelkével Zekarját, Jójádá főpap fiát, aki a nép elé állt, és ezt mondta nekik: Azt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az ÚR parancsolatait? Nem válik az javatokra! Mivel elhagytátok az URat, ő is elhagyott benneteket. 2Ch 24:21 Erre azok összeesküdtek ellene, és a király parancsára ott az ÚR háza udvarában megkövezték. 2Ch 24:22 Nem gondolt Jóás király arra a szeretetre, amelyet annak az apja, Jójádá tanúsított iránta, hanem legyilkoltatta a fiát. Amikor ez haldoklott, azt mondta: Lássa meg ezt az ÚR, és kérje számon! 2Ch 24:23 Egy év múlva fölvonult ellene Arám hadereje. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, és megölték a hadinép valamennyi vezérét, akik a nép élén álltak, az összes zsákmányt pedig elküldték Damaszkusz királyának. 2Ch 24:24 Bár kevés emberrel tört be az arám sereg, mégis igen nagy haderőt adott kezükbe az ÚR, mivel ezek elhagyták őseik Istenét, az URat. Így hajtották végre Jóáson az ítéletet. 2Ch 24:25 Amikor eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, és a saját szolgái esküdtek össze ellene Jójádá főpap fiának a vére miatt. Ágyában gyilkolták meg, és meghalt. Dávid városában temették el, de nem a királyok temetőjében. 2Ch 24:26 Ezek esküdtek össze ellene: Zábád, Simeátnak, egy ammóni asszonynak a fia és Jehózábád, Simrítnek, egy móábi asszonynak a fia. 2Ch 24:27 Fiai, az ellene szóló sok prófétai fenyegetés, meg az Isten házának a helyreállítása le vannak írva a királyokról szóló könyv magyarázatában. Utána fia, Amacjá lett a király. 2Ch 25:1 Huszonöt éves korában lett király Amacjá, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jehóaddán volt, Jeruzsálemből származott. 2Ch 25:2 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, de nem teljes szívvel. 2Ch 25:3 Amikor királyi hatalma megszilárdult, meggyilkoltatta azokat az udvari embereket, akik levágták apját, a királyt. 2Ch 25:4 De a fiaikat nem ölette meg, mert így van megírva a törvényben, Mózes könyvében, amit az ÚR megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia! 2Ch 25:5 Azután összegyűjtötte Amacjá Júdát, és felállította őket családonként ezredesek és századosok vezetésével, minden Júdait és benjáminit. Amikor besorozta őket húszévestől fölfelé, háromszázezer válogatott kopjás és pajzsos harcképes embert talált köztük. 2Ch 25:6 Azonfelül Izráelből százezer vitéz harcost fogadott zsoldjába, száz talentum ezüstön. 2Ch 25:7 Elment azonban hozzá az Isten embere, és ezt mondta: Ne induljon el veled, ó király, Izráel serege, mert nem lesz az ÚR Izráellel, az efraimiakkal. 2Ch 25:8 Hanem menj magad a harcba, viselkedj bátran, különben elbuktat téged Isten az ellenség előtt, mert az Istennek van ereje ahhoz, hogy megsegítsen, vagy elbuktasson. 2Ch 25:9 Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől: De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izráeli csapatnak adtam? Az Isten embere így felelt: Tud az ÚR neked annál többet is adni! 2Ch 25:10 Az Efraimból érkezett csapatot különválasztotta tehát Amacjá, hogy menjenek haza. Ezek nagy haragra gerjedtek Júda ellen, és lángoló haraggal tértek haza. 2Ch 25:11 Amacjá pedig nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és levágott tízezer széíri embert. 2Ch 25:12 Tízezret pedig élve fogtak el a júdaiak. Fölvitték őket egy kőszikla tetejére, és letaszították a szikla tetejéről, úgyhogy mindnyájan összezúzódtak. 2Ch 25:13 Annak a csapatnak az emberei pedig, akiket visszaküldött Amacjá és nem mehettek vele az ütközetbe, rátörtek Júda városaira Samáriából egészen Béthorónig, levágtak háromezer embert, és nagy prédára tettek szert. 2Ch 25:14 Miután Amacjá visszatért az edómiak leveréséből, elhozta a széíriek istenszobrait, és felállította azokat, mint a saját isteneit, leborult előttük, és tömjénezett nekik. 2Ch 25:15 Ezért haragra gerjedt az ÚR Amacjá ellen, prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta neki: Miért folyamodtál ennek a népnek az isteneihez, hiszen saját népüket sem mentették meg a te kezedből? 2Ch 25:16 De amikor így beszélt hozzá, azt mondta neki a király: Talán a király tanácsosává tettek téged? Hagyd abba, különben megölnek! A próféta abbahagyta ugyan, de még ezt mondta: Tudom, hogy az Isten elhatározta pusztulásodat, amiért ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra. 2Ch 25:17 Amacjá, Júda királya tanácsot tartott, és ilyen üzenetet küldött Izráel királyához, Jóáshoz, aki Jóáház fia, Jéhú unokája volt: Jöjj, szálljunk szembe egymással! 2Ch 25:18 Jóás, Izráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. 2Ch 25:19 Te azt gondolod, hogy mivel leverted Edómot, ezért felfuvalkodottan dicsekedhetsz. Maradj csak otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Júdával együtt! 2Ch 25:20 De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten azt akarta, hogy Jóás kezébe kerüljenek, mivel Edóm isteneihez folyamodtak. 2Ch 25:21 Ezért fölvonult Jóás, Izráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Júda királya, a júdai Bétsemesnél. 2Ch 25:22 De Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült. 2Ch 25:23 Amacját, Júda királyát, aki Jóás fia, Jóáház unokája volt, elfogta Jóás, Izráel királya Bétsemesnél, és Jeruzsálembe vitette. Azután lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban. 2Ch 25:24 Elvitte az Isten házában és Óbéd-Edómnál talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést, továbbá a királyi palota kincseit, azonkívül túszokat szedett, és így tért vissza Samáriába. 2Ch 25:25 Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a halála után. 2Ch 25:26 Amacjá egyéb dolgai elejétől végig meg vannak írva a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. 2Ch 25:27 Attól az időtől fogva, hogy Amacjá eltért az ÚRtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és ott megölték. 2Ch 25:28 Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Júda fővárosában. 2Ch 26:1 Akkor Júda egész népe fogta a tizenhat éves Uzzijját, és őt választotta királlyá apja, Amacjá helyett. 2Ch 26:2 Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Júdához azután, hogy a király pihenni tért őseihez. 2Ch 26:3 Tizenhat éves volt Uzzijjá, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott. 2Ch 26:4 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett apja, Amacjá. 2Ch 26:5 Az Istent kereste Zekarjá idejében, aki istenfélelemre tanította, és amíg az URat kereste, sikert adott neki Isten. 2Ch 26:6 Uzzijjá hadba vonult a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát várfalát, Jabné várfalát és Asdód várfalát, sőt városokat épített Asdódnál és a filiszteusok között. 2Ch 26:7 Isten megsegítette őt a filiszteusok ellen, a Gúr-Baalban lakó arabok ellen és a meúniak ellen. 2Ch 26:8 Az ammóniak is adót fizettek Uzzijjának, és eljutott a híre egészen Egyiptomig, mert egyre jobban erősödött. 2Ch 26:9 Azután őrtornyokat épített Uzzijjá Jeruzsálemben a Szöglet-kapunál, a Völgy-kapunál meg a Sarok fölött, és megerősítette azokat. 2Ch 26:10 A pusztában is épített őrtornyokat, és sok kutat ásatott, mert sok jószága volt az alföldön és a síkságon. Földművesei és vincellérei voltak a hegyeken és a gyümölcsösben, mert szerette a földművelést. 2Ch 26:11 Volt Uzzijjának kiképzett harcosokból álló hadereje is, amely csapattestenként vonult a harcba. Ezeknek a számát Jeiél kancellár és Maaszéjáhú elöljáró segítségével Hananjáhú, a király egyik parancsnoka állapította meg. 2Ch 26:12 A hadköteles vitézek családfőinek a száma összesen kétezer-hatszáz volt. 2Ch 26:13 Az ő parancsnokságuk alá tartozó haderő háromszázhétezer-ötszáz kiképzett harcosból állt, akik hatalmas erővel segítették a királyt az ellenség ellen. 2Ch 26:14 Fölszerelte Uzzijjá az egész sereget pajzzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyakővel. 2Ch 26:15 Csináltatott Jeruzsálemben ötletesen kitervelt hadigépeket az őrtornyokra és a szegletbástyákra, nyilak és nagy kövek kilövésére. Így azután messzire eljutott a híre, mert ezekben csodálatos segítséget kapott; végül igen megerősödött. 2Ch 26:16 Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az ÚR ellen. Bement ugyanis az ÚR templomába, hogy illatáldozatot mutasson be az illatáldozati oltáron. 2Ch 26:17 De bement utána Azarjá főpap és vele együtt az ÚR papjai, nyolcvan erős ember. 2Ch 26:18 Elébe álltak Uzzijjá királynak, és ezt mondták neki: Nem a te dolgod, Uzzijjá, hogy illatáldozatot mutass be az ÚRnak, hanem Áron fiaié, a papoké, akiket azért szenteltek föl, hogy ők mutassák be az illatáldozatot. Menj ki a szentélyből, mert vétkeztél, és ez nem válik dicsőségedre az ÚRistennél! 2Ch 26:19 Erre felbőszült Uzzijjá, akinek éppen a kezében volt az áldozathoz való füstölőedény. De amikor felbőszült a papok ellen, poklos folt jelent meg a homlokán az ÚR házában levő papok előtt, az illatáldozati oltár mellett. 2Ch 26:20 Amikor Azarjá főpap és a többi pap feléje fordult, látták a poklos foltot a homlokán. Ekkor kiűzték onnan, de ő maga is sietett kimenni, mert az ÚR verte meg őt. 2Ch 26:21 Uzzijjá király poklos maradt halála napjáig, és egy elkülönített házban lakott poklosan, mert kizárták az ÚR házából. Fia, Jótám állt a királyi palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött. 2Ch 26:22 Uzzijjá egyéb dolgait elejétől végig megírta Ézsaiás próféta, Ámóc fia. 2Ch 26:23 És pihenni tért Uzzijjá az őseihez, és eltemették ősei mellé a királyi temető mezejébe, mert megállapították róla, hogy poklos. Fia, Jótám lett utána a király. 2Ch 27:1 Huszonöt éves volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jerúsá volt, Cádók leánya. 2Ch 27:2 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR. Egészen úgy tett, ahogyan apja, Uzzijjá, csakhogy ő nem ment be az ÚR templomába. A nép azonban továbbra is romlott volt. 2Ch 27:3 Ő építette meg az ÚR háza felső kapuját, sokat épített a Várhegy kőfalán is. 2Ch 27:4 Júda hegyvidékén városokat épített ki, az erdőkben pedig várakat és őrtornyokat épített. 2Ch 27:5 Harcolt az ammóniak királya ellen, és le is győzte. Az ammóniak abban az esztendőben száz talentum ezüstöt, tízezer kór búzát és tízezer kór árpát fizettek neki. Ugyanannyit küldtek neki az ammóniak a második és a harmadik évben is. 2Ch 27:6 És hatalmassá lett Jótám, mert állhatatosan Istenének, az ÚRnak az útján járt. 2Ch 27:7 Jótám egyéb dolgai, háborúi és életútja meg van írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben. 2Ch 27:8 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 27:9 Akkor pihenni tért Jótám az őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Áház lett a király. 2Ch 28:1 Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit őse, Dávid, amit helyesnek lát az ÚR, 2Ch 28:2 hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt istenszobrokat is csináltatott a Baaloknak. 2Ch 28:3 Tömjénezett a Ben-Hinnóm völgyben, és a fiait elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. 2Ch 28:4 Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt. 2Ch 28:5 Ezért Arám királyának a kezébe adta őt Istene, az ÚR. Megverték, sok foglyot hurcoltak el tőle, és Damaszkuszba vitték őket. Izráel királyának is a kezébe került, és az is nagy vereséget mért rá. 2Ch 28:6 Pekah, Remaljáhú fia ugyanis levágott Júdában egy napon százhúszezer embert, akik mind bátor harcosok voltak. Ugyanis elhagyták őseik Istenét, az URat. 2Ch 28:7 Zikri, egy efraimi vitéz pedig meggyilkolta Maaszéjáhút, a király fiát, Azrikámot, a palota felügyelőjét és Elkánát, a király helyettesét. 2Ch 28:8 Az izráeliek fogságba vittek honfitársaik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt. Nagy zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt elvitték Samáriába. 2Ch 28:9 De volt ott az ÚRnak egy prófétája, név szerint Ódéd; ez kiment a Samáriához érkező sereg elé, és ezt mondta: Őseitek Istene, az ÚR haragra gerjedt Júda ellen, és a kezetekbe adta őket, ti pedig sokat levágtatok közülük eget verő indulatotokban. 2Ch 28:10 És most azt gondoljátok, hogy leigázhatjátok a júdaiakat és jeruzsálemieket, hogy rabszolgáitokká és rabnőitekké legyenek, pedig ezáltal magatokat teszitek vétkesekké Istenetek, az ÚR előtt. 2Ch 28:11 Azért most hallgassatok rám: Engedjétek vissza a honfitársaitok közül ejtett foglyokat, különben az ÚR izzó haragja fordul ellenetek! 2Ch 28:12 Akkor előállt néhány efraimi főember: Azarjáhú, Jehóhánán fia, Berekjáhú, Mesillémót fia, Jehizkijjáhú, Sallum fia és Amászá, Hadlaj fia, azokkal szemben, akik a hadjáratból jöttek, 2Ch 28:13 és ezt mondták nekik: Ne hozzátok ide a foglyokat, mert amit ti akartok, az a mi vétkünk lesz az ÚR előtt, és a mi bűneinket és vétkeinket szaporítja, pedig úgyis sok a vétkünk, és az ÚR izzó haragja fenyegeti Izráelt. 2Ch 28:14 Otthagyták azért a fegyveresek a foglyokat és a zsákmányt a vezető emberek és az egész gyülekezet előtt. 2Ch 28:15 Ekkor név szerint kijelölt férfiak álltak elő, és gondjaikba vették a foglyokat: a mezíteleneket mind felöltöztették a zsákmányból, ruhát és sarut, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengéket szamarakon szállították, és elvitték őket honfitársaikhoz Jerikóba, a pálmák városába; azután visszatértek Samáriába. 2Ch 28:16 Abban az időben követeket küldött Áház király Asszíria királyához, hogy segítse meg őt. 2Ch 28:17 Még az edómiak is betörtek, megverték Júdát, és foglyokat ejtettek. 2Ch 28:18 A filiszteusok pedig a Sefélá-alföld városaiban és Júda déli tartományában fosztogattak. Elfoglalták Bétsemest, Ajjálónt, Gedérótot, Szókot és falvait, Timnát és falvait, Gimzót és falvait, és oda települtek. 2Ch 28:19 Bizony, megalázta Júdát az ÚR Áház júdai király miatt, mert támogatta az erkölcstelenséget Júdában, és nagyon hűtlenné lett az ÚRhoz. 2Ch 28:20 Rátört azért Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és megostromolta ahelyett, hogy támogatta volna. 2Ch 28:21 Mert Áház kifosztotta ugyan az ÚR házát és a király meg a vezető emberek palotáját, és Asszíria királyának adta, de ez sem segített rajta. 2Ch 28:22 Nyomorúsága idején továbbra is hűtlen volt az ÚRhoz Áház király. 2Ch 28:23 Damaszkusz isteneinek áldozott, akik megverték őt, de ezt mondta: Mivel Arám királyait megsegítik isteneik, ezért nekik áldozom, és engem is megsegítenek! Pedig ezek okozták bukását, és egész Izráelét is. 2Ch 28:24 Összeszedte Áház az Isten háza fölszerelését, és összetörette az Isten háza fölszerelését, az ÚR háza ajtóit pedig bezáratta. Azután oltárokat csináltatott magának Jeruzsálemben minden utcasarkon. 2Ch 28:25 Júda minden egyes városában áldozóhalmokat csináltatott, és más isteneknek tömjénezett. Így bosszantotta ősei Istenét, az URat. 2Ch 28:26 Egyéb dolgai és egész életútja elejétől végig meg van írva a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. 2Ch 28:27 És pihenni tért Áház az őseihez, és eltemették őt a fővárosban, Jeruzsálemben, de nem Izráel királyainak a temetőjébe vitték. Fia, Ezékiás lett utána a király. 2Ch 29:1 Ezékiás huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abijjá volt, Zekarjáhú leánya. 2Ch 29:2 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett az őse, Dávid. 2Ch 29:3 Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az ÚR háza ajtóit, és kijavíttatta azokat. 2Ch 29:4 Azután visszahozta a papokat és a lévitákat, és összegyűjtötte őket a Keleti-téren. 2Ch 29:5 És ezt mondta nekik: Hallgassatok rám, léviták! Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az ÚRnak a házát! Hordjatok ki minden undok bálványt a szentélyből! 2Ch 29:6 Mert hűtlenné váltak őseink; azt tették, amit rossznak lát Istenünk, az ÚR, és elhagyták őt. Elfordították arcukat az ÚR hajlékától, hátat fordítottak neki. 2Ch 29:7 Még a csarnok ajtóit is bezárták, eloltották a mécseseket, nem hoztak illatáldozatot, és nem mutattak be égőáldozatot a szent helyen Izráel Istenének. 2Ch 29:8 Ezért haragudott meg az ÚR Júdára és Jeruzsálemre. Ezért tette őket iszonyatossá, borzasztóvá és gúny tárgyává, amint magatok is látjátok. 2Ch 29:9 Ezért hullottak el őseink fegyver által, ezért vannak fogságban fiaink, leányaink és feleségeink. 2Ch 29:10 Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az ÚRral, és akkor elfordul tőlünk lángoló haragja. 2Ch 29:11 Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki az ÚR, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok és áldozzatok. 2Ch 29:12 Akkor fogták magukat a léviták: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóel, Azarjáhú fia, a meráriak közül Kís, Abdi fia és Azarjáhú, Jehallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia, 2Ch 29:13 Elicáfán fiai közül Simri és Jeíél, Ászáf fiai közül Zekarjáhú és Mattanjáhú, 2Ch 29:14 Hémán fiai közül Jehíél és Simei, Jedútún fiai közül Semajá és Uzziél, 2Ch 29:15 és összegyűjtötték testvéreiket; megszentelték magukat, és bementek az ÚR házába a király parancsára az ÚR szava szerint, hogy megtisztítsák. 2Ch 29:16 Bementek a papok az ÚR háza legbelső részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak az ÚR házának az udvarába minden tisztátalan dolgot, amit az ÚR templomában találtak. A léviták pedig átvették, és kihordták a szabadba a Kidrón-völgybe. 2Ch 29:17 Az első hónap első napján kezdték el a megszentelést, és a hónap nyolcadik napján jutottak el az ÚR csarnokáig. Nyolc napon át végezték az ÚR házának a megszentelését, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be. 2Ch 29:18 Akkor odamentek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták: Mindenestül megtisztítottuk az ÚR házát, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a sorba rakott kenyerek asztalát és egész fölszerelését, 2Ch 29:19 és minden egyéb fölszerelést is helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király hűtlenül félredobott uralkodása alatt. Ezek újra az ÚR oltára előtt vannak. 2Ch 29:20 Másnap reggel összegyűjtötte Ezékiás király a város vezető embereit, és fölment az ÚR házába. 2Ch 29:21 Bevittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot vétekáldozatul a királyságért, a szentélyért és Júdáért. Majd megparancsolta a király Áron fiainak, a papoknak, hogy mutassanak be áldozatot az ÚR oltárán. 2Ch 29:22 Levágták tehát a marhákat, a papok átvették a vért, és az oltárra hintették. Azután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették. Majd levágták a bárányokat, és a vért az oltárra hintették. 2Ch 29:23 Végül odavitték a vétekáldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és rájuk tették a kezüket. 2Ch 29:24 Azután levágták azokat a papok, és a vérükkel vétekáldozatot mutattak be az oltáron, és engesztelést végeztek egész Izráelért; mert egész Izráel érdekében rendelte el a király az égőáldozatot és a vétekáldozatot. 2Ch 29:25 Odaállította a lévitákat az ÚR házába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Dávidnak és Gádnak, a király látnokának, meg Nátán prófétának a parancsa szerint, mert az ÚRtól jött ez a parancs prófétái által. 2Ch 29:26 Oda is álltak a léviták Dávid hangszereivel, a papok pedig a trombitákkal. 2Ch 29:27 És megparancsolta Ezékiás, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Ugyanabban az időben, amikor elkezdték az égőáldozat bemutatását, elkezdték az ÚRnak szóló éneklést és trombitálást Dávidnak, Izráel királyának a hangszereivel. 2Ch 29:28 Ekkor leborult az egész gyülekezet, az ének pedig zengett, és a trombiták harsogtak. Mindez addig tartott, amíg vége nem lett az égőáldozatnak. 2Ch 29:29 Amikor vége lett az áldozat bemutatásának, a király és mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak. 2Ch 29:30 Ezután megparancsolta Ezékiás király és a vezető emberek a lévitáknak, hogy dicsérjék az URat Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival. Ők pedig örömest mondtak dicséretet, meghajoltak és leborultak. 2Ch 29:31 Azután megszólalt Ezékiás, és ezt mondta: Most már fel vagytok avatva az ÚR szolgálatára! Jöjjetek, és hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat az ÚR házába! Hozott is a gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat, és akit a szíve arra indított, égőáldozatokat is. 2Ch 29:32 Ennyi égőáldozatot hozott a gyülekezet: Hetven marhát, száz kost és kétszáz bárányt. Mindez az ÚRnak szóló égőáldozat volt. 2Ch 29:33 Szent adományként hatszáz marhát és háromezer juhot vittek. 2Ch 29:34 Csakhogy a papok kevesen voltak, és nem győzték az összes áldozati állatot megnyúzni, ezért testvéreik, a léviták segítettek nekik, amíg ezt a munkát el nem végezték, illetve amíg a többi papok meg nem szentelték magukat. A léviták ugyanis őszintébben törekedtek a maguk megszentelésére, mint a papok. 2Ch 29:35 Bőven volt égőáldozat a békeáldozatok kövérjével és az égőáldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állították helyre az istentiszteletet az ÚR házában. 2Ch 29:36 Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog. 2Ch 30:1 Azután üzenetet küldött Ezékiás egész Izráelbe és Júdába, sőt Efraimba és Manasséba is írt leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe az ÚR házába, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az ÚRnak a tiszteletére. 2Ch 30:2 A király úgy határozott vezető embereivel és az egész jeruzsálemi gyülekezettel együtt, hogy a második hónapban tartják meg a páskát. 2Ch 30:3 Nem tudták ugyanis idejében megtartani, mert nem szentelte meg magát elég pap, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálembe. 2Ch 30:4 Így látta ezt helyesnek a király és az egész gyülekezet. 2Ch 30:5 Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az ÚRnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva. 2Ch 30:6 Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt mondták: Izráel fiai! Térjetek meg az ÚRhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak a markából, és megmaradtak. 2Ch 30:7 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenné váltak őseik Istenéhez, az ÚRhoz. Ezért hagyta őket elpusztulni, amint magatok is látjátok. 2Ch 30:8 Ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet az ÚRnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok Isteneteknek, az ÚRnak, akkor elfordul tőletek fölgerjedt haragja. 2Ch 30:9 Mert ha megtértek az ÚRhoz, akkor irgalmasak lesznek testvéreitekhez és fiaitokhoz azok, akik fogságba vitték őket, úgyhogy visszatérhetnek erre a földre. Hiszen kegyelmes és irgalmas a ti Istenetek, az ÚR, nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá. 2Ch 30:10 A futárok városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig. De kinevették és kigúnyolták őket. 2Ch 30:11 Csak néhány ember volt Ásérban, Manasséban és Zebulonban, aki megalázta magát, és elment Jeruzsálembe. 2Ch 30:12 Júdában azonban ott volt az Isten keze, amely egy akaratra juttatta őket, és teljesítették a király és a vezető emberek parancsát az ÚR szava szerint. 2Ch 30:13 Sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, igen nagy gyülekezet, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban. 2Ch 30:14 Azon kezdték, hogy eltávolították Jeruzsálemből az oltárokat. Eltávolították az összes tömjénező oltárt is, és a Kidrón-völgybe dobták. 2Ch 30:15 Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták megalázkodva megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az ÚR házába. 2Ch 30:16 Odaálltak a helyükre, ahogyan Mózesnek, Isten emberének a törvénye előírja. A papok hintették a léviták kezéből átvett vért. 2Ch 30:17 Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem voltak megszentelődve, ezért a lévitákra bízták a páskabárány levágását és az ÚRnak szentelését mindazok helyett, akik nem voltak tiszták. 2Ch 30:18 Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos ÚR bocsássa meg ezt 2Ch 30:19 mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az ÚRistenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! 2Ch 30:20 És az ÚR meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet. 2Ch 30:21 Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték az URat, erős hangú hangszereken játszva az ÚR tiszteletére. 2Ch 30:22 Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat az ÚR tiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napig, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az URat. 2Ch 30:23 Azután elhatározta az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig folytatták az örömünnepet. 2Ch 30:24 Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat. 2Ch 30:25 Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták, meg az egész gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel országából érkező, meg a Júdában lakó jövevények. 2Ch 30:26 Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben. 2Ch 30:27 Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az ÚR szent lakóhelyére. 2Ch 31:1 Amikor mindezek befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután visszatértek Izráel fiai, mindenki a maga városában levő birtokára. 2Ch 31:2 Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, beosztotta őket szolgálatuk rendje szerint. A papokat és a lévitákat beosztotta az égőáldozathoz és a békeáldozathoz, szent szolgálatra, magasztalásra és dicsőítésre az ÚR lakóhelyének a kapuiban. 2Ch 31:3 A király jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti égőáldozatokra, a szombatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva az ÚR törvényében. 2Ch 31:4 A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az ÚR törvényéhez. 2Ch 31:5 Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből. 2Ch 31:6 A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak is hoztak tizedet szarvasmarhából és juhokból, és az Istenüknek, az ÚRnak szentelt dolgokból is elhozták a szent tizedet, és garmadákba rakták. 2Ch 31:7 A harmadik hónapban kezdték el lerakni a garmadákat, és a hetedik hónapban végezték be. 2Ch 31:8 Amikor Ezékiás és a vezető emberek odamentek, és látták a garmadákat, áldották az URat és népét, Izráelt. 2Ch 31:9 Ezékiás kérdezősködött a papoktól és a lévitáktól a garmadák felől. 2Ch 31:10 A Cádók házából való Azarjáhú főpap így felelt neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az ÚR házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert az ÚR megáldotta népét, úgyhogy megmaradt ez a nagy mennyiség. 2Ch 31:11 Akkor meghagyta Ezékiás, hogy rendezzenek be kamrákat az ÚR házánál; és berendezték azokat. 2Ch 31:12 Majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat, és ezeknek a felügyelője Kónanjáhú lévita lett, helyettese pedig testvére, Simei. 2Ch 31:13 Jehiél és Azarjáhú, Nahat és Aszáél, Jerimót és Józábád, Eliél és Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú pedig Kónanjáhúnak és testvérének, Simeinek a beosztottai voltak, Ezékiás királynak és Azarjáhúnak, az Isten háza felügyelőjének a rendelkezése szerint. 2Ch 31:14 A lévita Kóré, Jimná fia, a keleti kapu őre, az Istennek adott önkéntes adományokra ügyelt. Ő osztotta szét az ÚRnak felajánlott és igen szent dolgokat. 2Ch 31:15 Mellette hűségesen szolgált Éden és Minjámin, Jésúa és Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú, a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik között, beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt, 2Ch 31:16 a származási jegyzékbe beírt férfiaknak, a háromévesektől fölfelé mindenkinek, akinek bejárása volt az ÚR házába napi teendője végzésére, bármilyen szolgálatban, hivatalban, vagy beosztásban voltak. 2Ch 31:17 A papokat családonként írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig húszévestől fölfelé kötelességük és munkabeosztásuk szerint. 2Ch 31:18 A származási jegyzékbe be kellett írni egész közösségüket minden családtaggal, az asszonyokkal, a fiúkkal és a leányokkal együtt, mert a szentélynél végzett hűséges szolgálat megszentelte őket. 2Ch 31:19 Áron fiainak, a városaikhoz tartozó legelők vidékén lakó papoknak minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, akik a papság férfi tagjainak és a származási jegyzékbe beírt minden lévitának kiosztották a rájuk eső részt. 2Ch 31:20 Így járt el Ezékiás egész Júdában. Azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak tartott Istene, az ÚR. 2Ch 31:21 Minden munkáját, amit az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki. 2Ch 32:1 Ezek után a hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört Júdába. Ostrom alá vette a megerősített városokat azzal a szándékkal, hogy elfoglalja azokat. 2Ch 32:2 Amikor látta Ezékiás, hogy Szanhérib betört, és Jeruzsálemet készül megtámadni, 2Ch 32:3 tanácskozott vezető embereivel és vitézeivel arról, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Azok támogatták őt. 2Ch 32:4 Sok nép gyűlt össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a földön át folyt, mert ezt mondták: Miért találjanak az asszír királyok sok vizet, ha ideérnek? 2Ch 32:5 Majd nekibátorodva, fölépíttette az egész várfalat, ahol sérült volt; megnagyobbította az őrtornyokat, építtetett kívül egy másik falat, és megerősítette a Millót Dávid városában. Csináltatott sok hajítófegyvert és pajzsot is. 2Ch 32:6 A hadinép élére csapatparancsnokokat rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu előtti téren, és szívhez szólóan így beszélt hozzájuk: 2Ch 32:7 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele. 2Ch 32:8 Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban. És megbátorodott a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a beszédétől. 2Ch 32:9 Ezek után Szanhérib asszír király, aki még Lákisnál volt egész haderejével, ezzel az üzenettel küldte szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a Jeruzsálemben levő összes júdaiakhoz: 2Ch 32:10 Ezt mondja Szanhérib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy az ostrom idején Jeruzsálemben akartok maradni? 2Ch 32:11 Félrevezet benneteket Ezékiás; éhséggel és szomjúsággal ölet meg, amikor ezt mondja: Megment minket Istenünk, az ÚR az asszír király markából! 2Ch 32:12 De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg ez az Ezékiás; Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak egy oltár előtt borulhattok le, és csak azon áldozhattok! 2Ch 32:13 Nem tudjátok, hogy mit tettem én és elődeim valamennyi ország népével? Vajon meg tudták-e menteni kezemből ezekben az országokban a népek istenei országukat? 2Ch 32:14 Melyik volt az az isten ezek között a népek között, amelyeket kiirtottak elődeim, aki meg tudta volna menteni népét a kezemből? Talán a ti Istenetek meg tud menteni benneteket a kezemből?! 2Ch 32:15 Ne engedjétek hát, hogy Ezékiás így elámítson és félrevezessen benneteket! Ne higgyetek neki, mert egyetlen népnek és országnak az istene sem tudta megmenteni népét a kezemből vagy elődeim kezéből. Bizony a ti Istenetek sem ment meg benneteket a kezemből! 2Ch 32:16 Még többet is beszéltek szolgái az ÚRisten ellen és szolgája, Ezékiás ellen. 2Ch 32:17 Leveleket is írt Szanhérib, amelyekben gyalázta Izráel Istenét, az URat, és ilyeneket mondott róla: Ahogyan a többi országokban a népek istenei nem mentették meg népüket a kezemből, ugyanúgy Ezékiás Istene sem menti meg népét a kezemből. 2Ch 32:18 És nagy hangon kiáltoztak júdai nyelven a várfalra Jeruzsálem népének, hogy félelmet és zavart keltsenek bennük, és így foglalják el a várost. 2Ch 32:19 Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek emberkéz csinálta isteneiről. 2Ch 32:20 Ekkor Ezékiás király meg Ézsaiás próféta, Ámóc fia imádkozott, és segítségért kiáltott az ég felé. 2Ch 32:21 Az ÚR pedig angyalt küldött, aki megsemmisített az asszír király táborában minden vitéz harcost, fejedelmet és vezért, és ő megszégyenülve tért vissza országába. És egyszer, amikor bement istene házába, ott saját fiai ejtették el fegyverrel. 2Ch 32:22 Így szabadította meg az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem lakóit Szanhérib asszír király kezéből és minden ellensége kezéből. És nyugalmat adott nekik mindenfelől. 2Ch 32:23 És sokan hoztak Jeruzsálembe ajándékot az ÚRnak és drágaságokat Ezékiásnak, Júda királyának, és ettől fogva nagy tekintélye lett minden nép előtt. 2Ch 32:24 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. De imádkozott az ÚRhoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele, 2Ch 32:25 Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért az ÚR haragja sújtotta őt, meg Júdát és Jeruzsálemet. 2Ch 32:26 Ekkor azután megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte őket többé az ÚR haragja Ezékiás idejében. 2Ch 32:27 Ezékiás igen gazdag volt, és nagy tiszteletben állt. Kincstárat készíttetett az ezüstnek, aranynak, drágakőnek és balzsamnak, a kerek pajzsoknak és mindenféle értékes tárgyaknak; 2Ch 32:28 továbbá raktárakat a gabonatermésnek, a bornak és az olajnak, meg istállókat a különféle állatoknak, és aklokat a nyájaknak. 2Ch 32:29 Városokat is épített, és sok juhnyája és szarvasmarhája volt, mert az Isten igen nagy vagyont adott neki. 2Ch 32:30 Ezékiás elzárta a Gíhón felső forrásának a vizét, és Dávid városának a nyugati részére vezette le. Ezékiásnak minden tette sikeres volt. 2Ch 32:31 De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében. 2Ch 32:32 Ezékiás egyéb dolgai és kegyes tettei meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának a látomásában, meg a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. 2Ch 32:33 Azután Ezékiás pihenni tért őseihez, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a sírjai voltak. Halálakor tisztelettel adózott neki egész Júda és Jeruzsálem lakossága. Utána fia, Manassé lett a király. 2Ch 33:1 Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 33:2 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől. 2Ch 33:3 Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat állított a Baaloknak, bálványoszlopokat készíttetett. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat. 2Ch 33:4 Építtetett ilyen oltárokat a ÚR házában is, amelyről pedig ezt mondta az ÚR: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké. 2Ch 33:5 Oltárokat építtetett az ég minden seregének, az ÚR háza mindkét udvarában. 2Ch 33:6 A fiait is elégette áldozatul a Ben-Hinnóm völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát az ÚR, bosszantva őt. 2Ch 33:7 Azt a bálványszobrot, amit készíttetett, az Isten házában helyezte el, pedig erről azt mondta Isten Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebbe a templomba, Jeruzsálembe helyezem nevemet örökre, mert ezt választottam ki Izráel valamennyi törzse közül. 2Ch 33:8 És nem kell többé kivándorolnia Izráelnek arról a földről, amelyet őseiteknek rendeltem, de csak akkor, ha megtartják és megteszik mindazt, amit Mózes által parancsoltam nekik az egész törvényben, a rendelkezésekben és végzésekben. 2Ch 33:9 De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket kipusztított az ÚR Izráel fiai elől. 2Ch 33:10 Szólt ugyan az ÚR Manasséhoz és népéhez, de nem figyeltek rá. 2Ch 33:11 Ezért az ÚR ellenük hozta az asszír király seregének a vezéreit, akik horgot akasztottak Manasséba, bilincsbe verték, és elvitték Babilonba. 2Ch 33:12 Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az URat, és igen megalázta magát ősei Istene előtt. 2Ch 33:13 És miután imádkozott hozzá, megkönyörült rajta, meghallgatta könyörgését, és visszavitte országába, Jeruzsálembe. Így tudta meg Manassé, hogy az ÚR az Isten. 2Ch 33:14 Ezek után külső várfalat épített Dávid városához: a Gíhóntól nyugatra a völgyben a Hal-kapu felé; a Várhegyet is körülvette vele, és igen magasra emelte. Júdában pedig minden megerősített városba csapatparancsnokokat helyezett. 2Ch 33:15 Eltávolította az ÚR házából az idegen isteneket és a bálványokat; továbbá minden oltárt, amelyet az ÚR házának a hegyén és Jeruzsálemben építtetett, kidobatott a városon kívülre. 2Ch 33:16 Az ÚR oltárát pedig helyreállította, békeáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy Izráel Istenét, az URat tisztelje. 2Ch 33:17 A nép ugyan még tovább is áldozott az áldozóhalmokon, de csak Istenének, az ÚRnak. 2Ch 33:18 Manassé egyéb dolgai, Istenéhez mondott imádsága és a látnokok beszédei, akik Izráel Istenének, az ÚRnak a nevében szóltak hozzá, megtalálhatók Izráel királyainak a történetében. 2Ch 33:19 Imádsága és annak a meghallgatása, minden vétke és hűtlensége, meg azok a helyek, ahol áldozóhalmokat épített, bálványoszlopokat és szobrokat állított fel megalázkodása előtt, meg vannak írva a látnokok beszédeiben. 2Ch 33:20 És pihenni tért Manassé őseihez, és eltemették palotája kertjében. Fia, Ámón lett utána a király. 2Ch 33:21 Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 33:22 Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, ahogyan tett apja, Manassé is. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványszobroknak, amelyeket apja, Manassé készíttetett, és azokat tisztelte. 2Ch 33:23 Nem alázta meg magát az ÚR előtt, ahogyan apja, Manassé megalázta magát, sőt egyre több vétket követett el ez az Ámón. 2Ch 33:24 De összeesküdtek ellene udvari emberei, és megölték a palotájában. 2Ch 33:25 Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe. 2Ch 34:1 Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 34:2 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, ősének, Dávidnak az útjain járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra. 2Ch 34:3 Uralkodása nyolcadik évében, még ifjúkorában kezdte keresni ősének, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, a bálványoszlopoktól, a faragott és öntött bálványszobroktól. 2Ch 34:4 Lerombolták az ő jelenlétében a Baalok oltárait. A rajtuk álló tömjénező oltárokat darabokra vágatta, a bálványoszlopokat, a faragott és öntött bálványszobrokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a sírján, akik áldoztak nekik. 2Ch 34:5 Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. 2Ch 34:6 Manassé, Efraim és Simeon városaiban is, egészen Naftáliig, azoknak a romjain körös-körül 2Ch 34:7 leromboltatta az oltárokat és bálványoszlopokat, összetörette a bálványszobrokat, porrá zúzatta azokat, és minden tömjénező oltárt darabokra vágatott Izráel egész országában. Azután visszatért Jeruzsálembe. 2Ch 34:8 Uralkodásának a tizennyolcadik évében pedig az ország és a templom megtisztítása során elküldte Sáfánt, Acaljáhú fiát, Maaszéjáhú városparancsnokot meg Jóáh főtanácsost, Jóáház fiát, hogy javítsák ki Istenének, az ÚRnak a házát. 2Ch 34:9 Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten házába begyűlt pénzt, amelyet összegyűjtöttek az ajtót őrző léviták a Manasséból és Efraimból valóktól, az Izráelben megmaradtaktól, továbbá a Júdából és Benjáminból valóktól és Jeruzsálem lakóitól. 2Ch 34:10 És átadták az ÚR házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig átadták a munkásoknak, akik az ÚR házában dolgoztak, hogy állítsák helyre és javítsák ki a templomot. 2Ch 34:11 Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vásároljanak faragott köveket és faanyagot a gerendázathoz és a helyiségek beburkolásához, mert Júda királyai hagyták elkorhadni azokat. 2Ch 34:12 Az emberek hűségesen végezték a munkát. Merári fiai közül Jahat és Óbadjáhú léviták, a kehátiak közül pedig Zekarjá és Mesullám ügyeltek fel rájuk, és irányították őket. A különféle hangszerekhez értő léviták pedig 2Ch 34:13 a teherhordók élén álltak, és irányították az összes munkásokat mindenféle munkában. Léviták voltak az írnokok, a felügyelők és a kapuőrök is. 2Ch 34:14 Amikor kihozták az ÚR házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá főpap azt a törvénykönyvet, amelyet az ÚR adott Mózes által. 2Ch 34:15 Ekkor megszólalt Hilkijjá, és ezt mondta Sáfán kancellárnak: Ezt a törvénykönyvet találtam az ÚR házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak. 2Ch 34:16 Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Elvégezték szolgáid mindazt, amit rájuk bíztak. 2Ch 34:17 Összeszedték az ÚR házában található pénzt, és odaadták a felügyelőknek meg a munkásoknak. 2Ch 34:18 És jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá pap egy könyvet adott át neki. És felolvasott belőle Sáfán a királynak. 2Ch 34:19 Amikor meghallotta a király a törvény igéit, megszaggatta a ruháját. 2Ch 34:20 Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjának és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának, Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: 2Ch 34:21 Menjetek, és kérdezzétek meg az URat, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám, meg az Izráelben és Júdában megmaradtakra nézve! Mert az ÚR nagy haragja áradt ránk azért, hogy elődeink nem tartották meg az ÚR igéjét, és nem azt tették, ami ebben a könyvben meg van írva. 2Ch 34:22 Ekkor elment Hilkijjá és akiket a király elküldött, Hulda prófétanőhöz, aki Sallumnak, Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott, és beszéltek vele. 2Ch 34:23 Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: 2Ch 34:24 Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királyának. 2Ch 34:25 Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért áradt ki lángoló haragom erre a helyre, és nem alszik ki. 2Ch 34:26 De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az URat: Ezt mondja Izráel Istene, az ÚR, azokról az igékről, amelyeket hallottál: 2Ch 34:27 Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Isten előtt, amikor meghallottad kijelentését erről a helyről és lakóiról; mivel megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgatlak! - így szól az ÚR. 2Ch 34:28 Őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre és lakóira hozok! És megvitték a választ a királynak. 2Ch 34:29 A király összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit. 2Ch 34:30 Azután fölment az ÚR házába a király, meg Júda összes polgára és Jeruzsálem lakói, a papok, a léviták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az ÚR házában találtak. 2Ch 34:31 Majd odaállt a király a helyére, és szövetséget kötött az ÚR színe előtt arra nézve, hogy az URat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, melyek meg vannak írva abban a könyvben. 2Ch 34:32 Elfogadtatta ezt mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból ott voltak. És Jeruzsálem lakói az Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint jártak el. 2Ch 34:33 Jósiás pedig eltávolított minden utálatos bálványt Izráel fiainak valamennyi tartományából, és minden Izráelben található embert Istenüknek, az ÚRnak a szolgálatára kötelezett. Nem is tértek el az ő egész életében őseik Istenétől, az ÚRtól. 2Ch 35:1 Jósiás páskát is tartott az ÚR tiszteletére Jeruzsálemben, és levágták a páskabárányt az első hónap tizennegyedik napján. 2Ch 35:2 Szolgálatba állította a papokat, és buzdította őket az ÚR háza szolgálatára. 2Ch 35:3 A lévitáknak pedig, akik egész Izráel tanítói voltak, és az ÚRnak voltak szentelve, ezt mondta: Helyezzétek el a szent ládát a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izráel királya épített. Nem kell többé a vállatokon hordoznotok. Most már Isteneteknek, az ÚRnak, és népének, Izráelnek szolgáljatok! 2Ch 35:4 Készüljetek családonként és beosztásotok szerint, Dávidnak, Izráel királyának az írása szerint és fiának, Salamonnak az előírása szerint, 2Ch 35:5 álljatok föl a szentélyben úgy, hogy testvéreiteknek, a nép családjainak a csoportjai szerint legyenek a lévita-családok osztályai. 2Ch 35:6 Vágjátok le a páskabárányt, miután megszenteltétek magatokat, és készítsétek el testvéreiteknek, teljesítve az ÚRnak Mózes által adott rendelkezését. 2Ch 35:7 Jósiás ajándékozott a népnek, mindenkinek, aki ott volt, juhokat, bárányokat és kecskéket, mindezeket a páskához, szám szerint harmincezret; továbbá háromezer szarvasmarhát. Ezek a király jószágából valók voltak. 2Ch 35:8 Vezető emberei pedig önkéntes ajándékot adtak a népnek, a papoknak és a lévitáknak: Hilkijjá, Zekarjáhú és Jehiél, Isten házának a felügyelői kétezer-hatszáz páskabárányt és háromszáz szarvasmarhát adtak a papoknak. 2Ch 35:9 Kónanjáhú és testvérei, Semajáhú és Netanél, továbbá Hasabjáhú, Jeiél és Józábád, a léviták vezető emberei ötezer páskabárányt és ötszáz szarvasmarhát ajándékoztak a lévitáknak. 2Ch 35:10 Miután a szolgálatra előkészültek, helyükre álltak a papok; a léviták is beosztásuk szerint, ahogyan a király parancsolta. 2Ch 35:11 Majd levágták a páskabárányt, és a papok hintették a vért, a léviták pedig lehúzták a bőrt. 2Ch 35:12 Különválasztották az égőáldozatra való állatokat, és a nép családjainak adták csoportonként, hogy vigyék oda az ÚR részére, ahogyan meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy jártak el a szarvasmarhákkal is. 2Ch 35:13 És megsütötték a páskabárányt előírás szerint, a szent adományokat pedig megfőzték fazekakban, üstökben és lábasokban, és gyorsan kiosztották az egész népnek. 2Ch 35:14 Azután maguknak és a papoknak készítették el, mert Áron fiai, a papok éjszakáig az égőáldozatoknak és a kövérjének a feláldozásával voltak elfoglalva. Ezért a léviták készítették el maguknak és Áron fiainak, a papoknak is. 2Ch 35:15 Ászáf fiai, az énekesek is a helyükön voltak Dávidnak, Ászáfnak, Hémánnak és Jedútúnnak, a király látnokának a parancsa szerint. A kapuőrök is ott voltak minden kapunál. Nem volt szabad eltávozniuk a szolgálatból, ezért testvéreik, a léviták készítették el nekik. 2Ch 35:16 Így rendezték el mindenben az ÚRnak szóló istentiszteletet azon a napon, megtartották a páskát, és feláldozták az égőáldozatokat az ÚR oltárán Jósiás király parancsa szerint. 2Ch 35:17 Megtartották tehát az ott levő izráeliek a páskát abban az időben, meg a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át. 2Ch 35:18 Ehhez hasonló páskát nem tartottak Izráelben Sámuel próféta ideje óta. Izráel királyai közül senki sem tartott olyan páskát, amilyent Jósiás tartott a papokkal, lévitákkal, az egész Júdával, az ott levő izráeliekkel meg Jeruzsálem lakóival. 2Ch 35:19 Jósiás uralkodásának a tizennyolcadik évében tartották ezt a páskát. 2Ch 35:20 Azok után, hogy Jósiás helyreállította a templomot, felvonult Nékó, Egyiptom királya, hogy harcoljon Karkemisnél az Eufrátesz mellett. Jósiás azonban kivonult vele szemben. 2Ch 35:21 Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: Nem veled van dolgom, Júda királya! Nem ellened jöttem most, hanem az ellen a ház ellen, amellyel hadakozom, és Isten parancsolta, hogy siessek. Állj félre az Isten elől, aki velem van, hogy el ne pusztítson! 2Ch 35:22 Jósiás azonban nem tért ki előle, hanem harcra készülve álruhába öltözött, és nem hallgatott Nékónak az Isten szájából származó beszédére. Fölvonult, hogy megütközzék Megiddó síkságán. 2Ch 35:23 Az íjászok azonban eltalálták Jósiás királyt, és a király ezt mondta szolgáinak: Vegyetek le innen, mert súlyosan megsebesültem! 2Ch 35:24 Szolgái levették a harci kocsiról, egy másik kocsira tették, és Jeruzsálembe vitték. Ott meghalt, és eltemették ősei sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. 2Ch 35:25 Jeremiás siratódalt szerzett Jósiásról, az énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik Jósiást siratóénekeikben. El is rendelték ezt Izráelben. Le is vannak írva ezek a siratóénekek között. 2Ch 35:26 Jósiás egyéb dolgai és kegyes tettei, amelyek megfeleltek annak, amit az ÚR előír törvényében, 2Ch 35:27 egész története elejétől végig meg van írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben. 2Ch 36:1 Az ország népe azután fogta Jóáházt, Jósiás fiát, és királlyá tették apja után Jeruzsálemben. 2Ch 36:2 Huszonhárom éves volt Jóáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 36:3 De eltávolította őt Jeruzsálemből Egyiptom királya, az országra pedig száz talentum ezüst és egy talentum arany hadisarcot vetett ki. 2Ch 36:4 Egyiptom királya Eljákimot, a testvérét tette Júda és Jeruzsálem királyává, és a nevét Jójákimra változtatta. Testvérét, Jóáházt pedig magával vitte Nékó Egyiptomba. 2Ch 36:5 Huszonöt éves volt Jójákim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát Istene, az ÚR. 2Ch 36:6 Ellene vonult fel Nebukadneccar, Babilónia királya, és bilincsbe verve vitte Babilonba. 2Ch 36:7 Az ÚR háza fölszerelésének egy részét is elvitte Nebukadneccar Babilonba, és babiloni templomának ajándékozta. 2Ch 36:8 Jójákim egyéb dolgai, utálatos tettei és amik vele történtek, meg vannak írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben. Utána a fia, Jójákin lett a király. 2Ch 36:9 Tizennyolc éves korában kezdett uralkodni Jójákin, és három hónapig és tíz napig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. 2Ch 36:10 Az esztendő fordultával elküldött érte Nebukadneccar király, és elvitette Babilonba, az ÚR házának a drága fölszerelésével együtt, és testvérét, Cidkijját tette Júda és Jeruzsálem királyává. 2Ch 36:11 Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Ch 36:12 Azt tette, amit rossznak lát Istene, az ÚR, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az ÚR parancsát hirdette. 2Ch 36:13 Sőt még Nebukadneccar király ellen is fellázadt, aki megeskette őt az Istenre. Kemény nyakú és makacs szívű volt, és nem tért meg Izráel Istenéhez, az ÚRhoz. 2Ch 36:14 A papság vezetői és a nép is egyre hűtlenebbé vált, követve a pogány népek minden utálatos szokását, és tisztátalanná tették az ÚR házát, amelyet ő szentelt meg Jeruzsálemben. 2Ch 36:15 Pedig őseik Istene, az ÚR, idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert szánta népét és lakóhelyét. 2Ch 36:16 De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az ÚR haragja népe ellen, hogy nem volt mentség. 2Ch 36:17 Ezért ellenük hozta a káldeusok királyát, aki fegyverrel mészároltatta le ifjaikat szent templomukban, nem szánt meg sem ifjat, sem szüzet, sem vént, sem aggastyánt, mindenkit a kezébe adott. 2Ch 36:18 Az Isten házának mindenféle kisebb-nagyobb fölszerelését, az ÚR háza kincseit, továbbá a király és a vezetőemberek kincseit mind Babilonba vitte. 2Ch 36:19 Az Isten házát fölgyújtották, Jeruzsálem várfalát lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága értékét elpusztították. 2Ch 36:20 Azokat, akik az öldöklésből megmaradtak, fogságba vitte Babilóniába, és szolgái lettek neki és fiainak mindaddig, amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott, 2Ch 36:21 hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje: Míg az ország meg nem kapja nyugaloméveit, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig. 2Ch 36:22 Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: 2Ch 36:23 Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az ÚR, és menjen el! Ezr 1:1 Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az ÚR Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában szóban és írásban kihirdettesse a következőket: Ezr 1:2 Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az ÚR, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Ezr 1:3 Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az ÚRnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. Ezr 1:4 Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára. Ezr 1:5 Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben. Ezr 1:6 Egész környezetük segítette őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, önkéntes adományaikon kívül. Ezr 1:7 Círus király pedig előhozatta az ÚR házának az edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el Jeruzsálemből, és saját istenei templomának ajándékozott. Ezr 1:8 Előhozatta ezeket Círus perzsa király Mitredát kincstárnok felügyeletével, és szám szerint átadta Sésbaccarnak, Júda fejedelmének. Ezr 1:9 Ez volt a számuk: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés, Ezr 1:10 harminc aranyserleg, négyszáztíz másodrendű ezüstserleg és ezer más edény. Ezr 1:11 Összesen ötezer-négyszáz arany- és ezüstedény volt. Mindezt magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe. Ezr 2:1 A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába. Ezr 2:2 Zerubbábellal jött Jésúa, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Rehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt: Ezr 2:3 Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja, Ezr 2:4 Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, Ezr 2:5 Árahnak hétszázhetvenöt leszármazottja, Ezr 2:6 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenkét leszármazottja, Ezr 2:7 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, Ezr 2:8 Zattunak kilencszáznegyvenöt leszármazottja, Ezr 2:9 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, Ezr 2:10 Báninak hatszáznegyvenkét leszármazottja, Ezr 2:11 Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja, Ezr 2:12 Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja, Ezr 2:13 Adónikámnak hatszázhatvanhat leszármazottja, Ezr 2:14 Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja, Ezr 2:15 Ádinnak négyszázötvennégy leszármazottja, Ezr 2:16 Átérnak Hízkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, Ezr 2:17 Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja, Ezr 2:18 Jórának száztizenkét leszármazottja, Ezr 2:19 Hásumnak kétszázhuszonhárom leszármazottja, Ezr 2:20 Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt. Ezr 2:21 Betlehemiek százhuszonhárman voltak, Ezr 2:22 Netófából valók ötvenhatan, Ezr 2:23 Anátótból valók százhuszonnyolcan, Ezr 2:24 azmávetiek negyvenketten, Ezr 2:25 kirjat-árimiak, kefiraiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, Ezr 2:26 rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, Ezr 2:27 Mikmászból valók százhuszonketten, Ezr 2:28 Bételből és Ajból valók kétszázhuszonhárman, Ezr 2:29 nebóiak ötvenketten, Ezr 2:30 magbísiak százötvenhatan, Ezr 2:31 a másik élámiak ezerkétszázötvennégyen, Ezr 2:32 hárimiak háromszázhúszan, Ezr 2:33 lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonöten, Ezr 2:34 jerikóiak háromszáznegyvenöten, Ezr 2:35 szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak. Ezr 2:36 A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman, Ezr 2:37 Immér leszármazottai ezerötvenketten, Ezr 2:38 Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, Ezr 2:39 Hárim leszármazottai ezertizenheten. Ezr 2:40 A léviták a következők voltak: Jésúa és Kadmiél leszármazottai Hódavjá ágán hetvennégyen. Ezr 2:41 Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai százhuszonnyolcan. Ezr 2:42 A kapuőrséghez tartoztak Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai, összesen százharminckilencen. Ezr 2:43 Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszufá fiai, Tabbáót fiai, Ezr 2:44 Kérósz fiai, Sziahá fiai, Pádón fiai, Ezr 2:45 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Akkúb fiai, Ezr 2:46 Hágáb fiai, Samlaj fiai, Hánán fiai, Ezr 2:47 Giddél fiai, Gahar fiai, Reájá fiai, Ezr 2:48 Recín fiai, Nekódá fiai, Gazzám fiai, Ezr 2:49 Uzzá fiai, Pászéah fiai, Bészaj fiai, Ezr 2:50 Aszná fiai, Meúnim fiai, Nefúszim fiai, Ezr 2:51 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai, Ezr 2:52 Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, Ezr 2:53 Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai, Ezr 2:54 Necíah fiai, Hatífá fiai. Ezr 2:55 Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Hasszóferet fiai, Perudá fiai, Ezr 2:56 Jalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, Ezr 2:57 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámi fiai. Ezr 2:58 A templomszolgák és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak. Ezr 2:59 Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Izráelből valók-e: Ezr 2:60 Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszázötvenketten. Ezr 2:61 A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el. Ezr 2:62 Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól. Ezr 2:63 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrimmal és a tummimmal. Ezr 2:64 Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, Ezr 2:65 azonkívül hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáz énekes és énekesnő. Ezr 2:66 Volt hétszázharminchat lovuk, kétszáznegyvenöt öszvérük, Ezr 2:67 négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk. Ezr 2:68 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az ÚR házához, egyes családfők önkéntes ajándékot adtak az Isten házára, hogy felépítsék a régi helyén. Ezr 2:69 Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst. Ezr 2:70 A papok és a léviták, meg a hazatért nép, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák letelepedtek a maguk városaiban; egész Izráel a maga városaiban. Ezr 3:1 Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városokban voltak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. Ezr 3:2 Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtiél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében. Ezr 3:3 A régi helyén állították föl az oltárt, mert rettegtek a tartományok népétől, és égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti égőáldozatokat. Ezr 3:4 Megtartották a sátoros ünnepet, ahogyan meg van írva, és bemutatták az égőáldozatot napról napra, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; Ezr 3:5 továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyent vittek az ÚRnak. Ezr 3:6 A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le. Ezr 3:7 De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével. Ezr 3:8 Azután hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában tették meg az előkészületeket Zerubbábel, Sealtiél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból. A húszéves és annál idősebb lévitákat bízták meg azzal, hogy vezessék az ÚR házának az építését. Ezr 3:9 Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmiél a fiaival, továbbá Júda fiaival, meg Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal egy emberként vállalták, hogy vezetik azokat, akik az Isten házának az építését végzik. Ezr 3:10 Az építők tehát lerakták az ÚR templomának az alapját, és odaállították a papokat szolgálati öltözetben harsonákkal, meg a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék az URat, Izráel királyának, Dávidnak az előírása szerint. Ezr 3:11 Énekeltek, dicsérve és magasztalva az URat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az URat azért, hogy lerakhatták az ÚR házának az alapját. Ezr 3:12 Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak, és örvendeztek, Ezr 3:13 úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja. Ezr 4:1 Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az ÚRnak, Ezr 4:2 elmentek Zerubbábelhoz, meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket. Ezr 4:3 Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az ÚRnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. Ezr 4:4 Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. Ezr 4:5 Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat. Ezr 4:6 Ahasvérós uralkodása alatt, uralkodása kezdetén vádoló levelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. Ezr 4:7 Artahsasztá idejében pedig Bislám, Mitredát és Tábeél, többi hivatalnoktársukkal együtt írtak Artahsasztá perzsa királynak. Levelet írtak arám írással, arám fordításban. Ezr 4:8 Rehúm kormányzó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak. Ezr 4:9 Jelentést tett Rehúm kormányzó, Simsaj kancellár és többi hivatalnoktársuk, a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, bábeliak és susániak, vagyis elámiak, Ezr 4:10 meg a többi népek, amelyeket a nagy és dicső Asznappar vitt fogságba, és telepített le Samária városaiba, meg a többiekbe a Folyamon túl. Ezr 4:11 Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Artahsasztá királynak küldtek: " Szolgáid, a Folyamon túli emberek jelentik: Ezr 4:12 Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe, építik ezt a lázadó és gonosz várost, helyreállítják a várfalakat, és javítgatják az alapokat. Ezr 4:13 Most azért tudtára adjuk a királynak, hogy ha ez a város felépül, és a várfalak elkészülnek, akkor nem fognak fizetni adót, beszolgáltatást és vámot, és a királyi kincstár károsodik. Ezr 4:14 Mivel pedig mi a palota sójával sózunk, és nem illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt, ezért küldtük ezt a jelentést a királynak. Ezr 4:15 Nézzék csak át az őseid történetéről szóló könyvet! Megtalálod, és megtudod a történetek könyvéből, hogy ez a város lázadó, a királyokat és a tartományokat megkárosító város volt, régtől fogva pártütések történtek benne, ezért rombolták le ezt a várost. Ezr 4:16 Mi tehát tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város felépül, és várfalai elkészülnek, akkor nem tesz birtokod a Folyamon túl." Ezr 4:17 A király ezt a döntést küldte: " Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi hivatalnoktársuknak, akik Samáriában meg a többi Folyamon túli városban laknak: Békesség! Ezr 4:18 A levelet, amelyet nekünk küldtetek, érthetően felolvasták előttem. Ezr 4:19 Ezért parancsot adtam, hogy nézzenek utána ennek, és úgy találták, hogy az a város régtől fogva lázongott a királyok ellen, lázadások és pártütések történtek benne, Ezr 4:20 és hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben, akik urai voltak az egész Folyamon túli tartománynak, és adót, beszolgáltatást meg vámot fizettek nekik. Ezr 4:21 Most azért adjatok parancsot, hogy akadályozzák meg ezeket a férfiakat, és ne építsék azt a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik. Ezr 4:22 Ügyeljetek arra, hogy ne történjék hanyagság ebben a dologban, és így ne növekedjék a kár a királyok rovására!" Ezr 4:23 Mihelyt felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm és Simsaj kancellár, meg hivatalnoktársaik előtt, sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és karhatalommal megakadályozták munkájukat. Ezr 4:24 Ekkor szüntették meg a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig. Ezr 5:1 De Haggeus próféta és Zakariás próféta, Iddó fia, prófétált a Júdában és Jeruzsálemben levő zsidóknak, Izráel Istene nevében, aki fölöttük volt. Ezr 5:2 Akkor Zerubbábel, Sealtiél fia és Jésúa, Jócádák fia hozzáfogott, és elkezdte Isten házának az építését Jeruzsálemben. Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket. Ezr 5:3 Abban az időben odament hozzájuk Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik, és ezt mondták nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a házat fölépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? Ezr 5:4 Azután ezt kérdezték tőlük: Hogy hívják azokat a férfiakat, akik ezt az épületet építik? Ezr 5:5 De a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, ezért nem akadályozták őket, míg jelentés nem ment Dáriushoz, és levélben válasz nem érkezett rá. Ezr 5:6 Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Dárius királynak küldött Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársai, a Folyamon túli tartomány tisztviselői. Ezr 5:7 Beadványt küldtek ugyanis hozzá, mely a következőképpen volt megírva: " Dárius királynak teljes békesség! Ezr 5:8 Tudtára adjuk a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Isten házához. Azt most kőtömbökből építik, és a falakra gerendákat helyeznek. Ezt a munkát gondosan végzik, és sikeresen folytatják. Ezr 5:9 Megkérdeztük az ott levő véneket, és ezt mondtuk nekik: Ki adott nektek parancsot arra, hogy ezt a templomot felépítsétek, és gerendázatát elkészítsétek? Ezr 5:10 Nevüket is megkérdeztük, hogy tudassuk veled, és megírjuk azoknak a férfiaknak a nevét, akik az élükön állnak. Ezr 5:11 Ők azonban ilyen szavakkal feleltek nekünk: Mi a menny és föld Istenének a szolgái vagyunk, és újjáépítjük ezt a templomot, amely sok évvel ezelőtt épült. Izráelnek egy nagy királya kezdte építeni, és be is fejezte. Ezr 5:12 Őseink azonban haragra ingerelték a menny Istenét, ezért ő Babilónia királyának, a káldeus Nebukadneccarnak a kezébe adta őket, aki ezt a templomot lerombolta, a népet pedig fogságba vitte Babilóniába. Ezr 5:13 De Círusnak, Babilónia királyának uralkodása első esztendejében parancsot adott Círus király, hogy Istennek ezt a házát építsék fel. Ezr 5:14 Sőt Isten házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar elhozott a jeruzsálemi templomból, és bevitt Babilon templomába, előhozatta Círus király Babilon templomából, és átadatta egy Sésbaccar nevű embernek, akit helytartóvátett, Ezr 5:15 és azt mondta neki: Vedd át ezeket az edényeket, menj, és helyezd el a jeruzsálemi templomban, és az Isten háza épüljön fel a régi helyén! Ezr 5:16 Ekkor Sésbaccar el is jött, lerakta Isten házának az alapját Jeruzsálemben, és azóta egészen mostanáig épül, de még nincs készen. Ezr 5:17 Most azért, ha a király jónak látja, nézessen utána Babilóniában, a királyi kincstárban, hogy adott-e parancsot Círus király Isten jeruzsálemi házának a felépítésére, és a király erről szóló határozatát küldje meg nekünk! " Ezr 6:1 Ekkor Dárius parancsot adott, hogy nézzenek utána ennek a levéltárban, ahol a kincseket szokták elhelyezni Babilóniában. Ezr 6:2 És találtak Ahmetá várában, Média tartományában egy irattekercset, amelyre ez volt írva emlékeztetőül: Ezr 6:3 Círus király uralkodásának első évében parancsot adott Círus király Isten Jeruzsálemi házára nézve: Építsék fel azt a templomot, legyen olyan hely, ahol áldozatokat mutatnak be! Maradjanak meg régi alapjai, legyen a magassága hatvan könyök, szélessége is hatvan könyök! Ezr 6:4 Három sor legyen kőtömbökből, és egy sor fából. A költséget a király palotájából fedezzék. Ezr 6:5 Sőt Isten házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból, és vitt Babilonba, vigyék vissza, hadd kerüljenek újra a helyükre, a jeruzsálemi templomba, és helyezzék el azokat az Isten házában. Ezr 6:6 Most azért, Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik, a Folyamon túli tisztviselők, maradjatok onnan távol! Ezr 6:7 Hagyjátok békén az Isten háza építését! A zsidók helytartója és a zsidók vénei hadd építsék föl Isten házát a régi helyén! Ezr 6:8 Arra is parancsot adok, mit kell tennetek a zsidók véneinek a támogatására Isten házának az építésében: a király jövedelméből, a Folyamon túli adóból pontosan adják meg a költségeket ezeknek a férfiaknak, hogy ne legyen fennakadás. Ezr 6:9 Adják meg nekik napról napra hiánytalanul, amire még szükség van: bikákat, kosokat és bárányokat égőáldozatul a menny Istenének, továbbá, búzát, sót, bort és olajat a jeruzsálemi papok rendelkezése szerint, Ezr 6:10 hogy mutassanak be jóillatú áldozatot a menny Istenének, és imádkozzanak a királynak és fiainak az életéért. Ezr 6:11 Arra is parancsot adok, hogy ha valaki ezt a rendeletet megszegi, annak a házából vegyenek ki egy gerendát, és őt akasszák és szegezzék rá, házát pedig tegyék szemétdombbá emiatt. Ezr 6:12 Az Isten pedig, aki ott szerzett nevének lakást, pusztítson el minden olyan királyt és népet, aki arra vetemedik, hogy megszegve ezt a rendeletet, lerombolja Istennek ezt a házát Jeruzsálemben! Én, Dárius adtam ezt a parancsot, pontosan végre kell hajtani! Ezr 6:13 Akkor Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik pontosan végrehajtották azt a rendeletet, amelyet Dárius király küldött. Ezr 6:14 Így a júdai vének sikeresen folytatták az építkezést Haggeus prófétának és Zakariásnak, Iddó fiának a prófétálása szerint. Be is fejezték az építkezést, ahogyan Izráel Istene megparancsolta, és Círus, Dárius meg Artahsasztá perzsa királyok elrendelték. Ezr 6:15 Elkészítették a templomot Dárius király uralkodásának a hatodik évében, az Adár hónap harmadik napjára. Ezr 6:16 Akkor örömmel ünnepelték meg Izráel fiai, a papok, a léviták meg a többiek, akik a fogságból hazatértek, az Isten háza fölszentelését. Ezr 6:17 Az Isten háza fölszentelésekor bemutattak áldozatul száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt, és vétekáldozatul az egész Izráelért tizenkét kecskebakot, Izráel törzseinek a száma szerint. Ezr 6:18 Azután Isten szolgálatába állították Jeruzsálemben a papokat rendjeik szerint és a lévitákat osztályaik szerint, ahogyan meg van írva Mózes könyvében. Ezr 6:19 Azután a fogságból hazatértek megtartották a páskát az első hónap tizennegyedik napján. Ezr 6:20 Mert a papok és a léviták egy emberként megtisztították magukat, mindnyájan tiszták lettek, és levágták a páskabárányt mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, szolgatársaiknak, a papoknak és önmaguknak. Ezr 6:21 És megették azt a fogságból hazatért izráeliek, meg mindazok, akik hozzájuk csatlakozva elkülönültek az ország pogány népeinek a tisztátalanságától, és az ÚRhoz, Izráel Istenéhez folyamodtak. Ezr 6:22 Megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét is hét napon át örvendezve, mert megörvendeztette őket az ÚR azzal, hogy hozzájuk fordította Asszíria királyának a szívét, az pedig támogatta őket, hogy dolgozhassanak Istennek, Izráel Istenének a házán. Ezr 7:1 Ezek után az események után Artahsasztá perzsa király uralkodása alatt Ezsdrás, Szerájá fia, aki Azarjá fia, aki Hilkijjá fia, Ezr 7:2 aki Sallum fia, aki Cádók fia, aki Ahitúb fia, Ezr 7:3 aki Amarjá fia, aki Azarjá fia, aki Merájót fia, Ezr 7:4 aki Zerahjá fia, aki Uzzi fia, aki Bukki fia, Ezr 7:5 aki Abisúa fia, aki Fineás fia, aki Eleázár fia, aki pedig Áron főpapnak volt a fia, Ezr 7:6 ez az Ezsdrás eljött Babilóniából. Ő írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az ÚR adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének, az ÚRnak az ereje. Ezr 7:7 Izráel fiai közül is jöttek Jeruzsálembe papok, léviták és énekesek, kapuőrök és templomszolgák Artahsasztá király uralkodásának hetedik évében. Ezr 7:8 A király uralkodásának hetedik évében, az ötödik hónapban érkezett meg Jeruzsálembe. Ezr 7:9 Az első hónap első napján határozta el, hogy eljön Babilóniából, és az ötödik hónap első napján érkezett meg Jeruzsálembe, mert vele volt Istenének a jóakarata. Ezr 7:10 Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az ÚR törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket. Ezr 7:11 Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Artahsasztá király adott Ezsdrásnak, az írástudó papnak, aki írástudó volt, jártas az ÚR parancsolatainak az igéiben és rendelkezéseiben, amelyeket Izráelnek adott: Ezr 7:12 "Artahsasztá, a királyok királya, Ezsdrás papnak, aki a menny Istene törvényében tökéletesen jártas írástudó. Ezr 7:13 Parancsot adok, hogy mindenki, aki országomból önként el akar menni Jeruzsálembe Izráel népe, papjai és lévitái közül, az veled mehet. Ezr 7:14 Mivel te a királynak és hét tanácsosának a kiküldöttje vagy, vizsgáld meg Júdát és Jeruzsálemet Istened törvénye szerint, amely a kezedben van. Ezr 7:15 És vidd el azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajándékoznak Izráel Istenének, akinek a hajléka Jeruzsálemben van, Ezr 7:16 továbbá mindazt az ezüstöt és aranyat, amelyet Babilónia tartományaiban kapsz, a nép és a papok önkéntes ajándékával együtt, amit önként ajándékoznak Istenük házának, amely Jeruzsálemben van. Ezr 7:17 Ezért vásárolj gondosan ezen a pénzen bikákat, kosokat és bárányokat, meg a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatokhoz valót, és mutasd be azokat Istenetek házának az oltárán Jeruzsálemben. Ezr 7:18 A megmaradó ezüsttel és arannyal pedig azt tegyétek, amit Istenetek akarata szerint jónak láttok megtenni, te és atyádfiai. Ezr 7:19 Az edényeket pedig, amelyeket átadnak neked Istened házának a használatára, add át Isten előtt Jeruzsálemben! Ezr 7:20 Istened házának egyéb szükségletét pedig, amelyet még fedezned kell, fedezd a király kincstárából! Ezr 7:21 Én, Artahsasztá király, parancsot adok minden kincstárnoknak a Folyamon túl: Mindazt pontosan teljesítsétek, amit kér tőletek Ezsdrás pap, aki a menny Istene törvényében jártas írástudó: Ezr 7:22 ezüstöt száz talentumig, búzát száz kórig, bort száz batig, olajat száz batig, sót pedig akármennyit. Ezr 7:23 Mindent pontosan teljesíteni kell a menny Istene parancsából a menny Istene házának a javára, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak az országára. Ezr 7:24 Tudatjuk még veletek, hogy a papokra, lévitákra, énekesekre, kapuőrökre, templomszolgákra és az Isten háza munkásaira senkinek se legyen szabad adót, beszolgáltatást vagy vámot kivetni. Ezr 7:25 Te pedig, Ezsdrás, Istenednek benned levő bölcsessége szerint rendelj ítélőbírákat, hogy ítélkezzenek az egész Folyamon túli népen, mindazokon, akik ismerik Istened törvényeit. Aki pedig nem ismeri, azt tanítsátok meg rá! Ezr 7:26 Mindazokra, akik nem teljesítik Istened törvényét és a király törvényét, pontosan szabják ki az ítéletet: vagy halált, vagy száműzetést, vagy pénzbüntetést, vagy börtönt!" Ezr 7:27 Áldott az ÚR, őseink Istene, aki arra indította a király szívét, hogy fölékesítse az ÚR házát Jeruzsálemben. Ezr 7:28 Kiterjesztette rám a királynak, tanácsosainak és a király minden hős vezető emberének a szeretetét. Én pedig megerősödtem, mert Istenemnek, az ÚRnak a hatalma volt velem, és családfőket gyűjtöttem Izráelből, hogy jöjjenek velem. Ezr 8:1 Ezek a családfők és származási jegyzékbe fölvettek jöttek velem Artahsasztá király uralkodása alatt Babilóniából: Ezr 8:2 Fineás fiai közül Gérsóm, Ítámár fiai közül Dániel, Dávid fiai közül Hattús, Ezr 8:3 Sekanjá fia. Parós fiai közül Zekarjá és vele a származási jegyzékbe fölvett százötven férfi. Ezr 8:4 Pahat-Móáb fiai közül Eljehóénaj, Zerahjá fia és vele kétszáz férfi. Ezr 8:5 Sekanjá fiai közül Jahaziél fia és vele háromszáz férfi. Ezr 8:6 Ádin fiai közül Ebed, Jónátán fia és vele ötven férfi. Ezr 8:7 Élám fiai közül Jesajá, Ataljá fia és vele hetven férfi. Ezr 8:8 Sefatjá fiai közül Zebadjá, Míkáél fia és vele nyolcvan férfi. Ezr 8:9 Jóáb fiai közül Óbadjá, Jehiél fia és vele kétszáztizennyolc férfi. Ezr 8:10 Selómit fiai közül Jószifjá fia és vele százhatvan férfi. Ezr 8:11 Bébaj fiai közül Zekarjá, Bébaj fia és vele huszonnyolc férfi. Ezr 8:12 Azgád fiai közül Jóhánán, Hakkátán fia és vele száztíz férfi. Ezr 8:13 Adónikám fiai közül az ifjabbak, akiknek nevei: Elifelet, Jeiél és Semajá és velük hatvan férfi. Ezr 8:14 Bigvaj fiai közül Útaj és Zabbúd és vele hetven férfi. Ezr 8:15 Akkor összegyűjtöttem őket az Ahavába ömlő folyónál, és ott táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de a léviták közül nem találtam ott senkit. Ezr 8:16 Elküldtem azért Eliezer, Ariél, Semajá, Elnátán, Járib, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá Jójárib és Elnátán tanítókat, Ezr 8:17 és odarendeltem őket Kászifjá helységbe Iddó főemberhez, miután szájukba adtam a szavakat, hogy mit mondjanak Iddónak és szolgatársainak, a templomszolgáknak Kászifjá helységben, hogy hozzanak szolgálattevőket Istenünk háza számára. Ezr 8:18 Istenünk jóakarata által el is hoztak nekünk egy értelmes embert Mahli utódai közül, aki Lévi fia, Izráel unokája volt; továbbá Sérébját fiaival és testvéreivel, összesen tizennyolcat, Ezr 8:19 meg Hasabját és vele Jesaját, Merári fiai közül, testvéreivel és fiaival, összesen húszat. Ezr 8:20 A templomszolgák közül, akiket még Dávid és a vezető emberek rendeltek a léviták szolgálatára, kétszázhúsz templomszolgát; mindnyájuk neve föl van jegyezve. Ezr 8:21 Ekkor böjtöt hirdettem ott az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak. Ezr 8:22 Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják. Ezr 8:23 Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket. Ezr 8:24 Ezután kiválasztottam a papok vezetői közül tizenkettőt, Sérébját, Hasabját és még tíz szolgatársukat. Ezr 8:25 Megmértem előttük az Istenünk házának ajándékozott ezüstöt, az aranyat és az edényeket, amelyeket a király, a tanácsosai, vezető emberei és az egész ott élő Izráel ajándékozott. Ezr 8:26 Kimértem és a kezükbe adtam hatszázötven talentum ezüstöt, száz talentum értékű ezüstedényt és száz talentum aranyat, Ezr 8:27 továbbá ezer dárik értékű húsz aranykelyhet és két szépen kifényesített rézedényt, amelyek olyan becsesek voltak, mint az arany. Ezr 8:28 Majd ezt mondtam nekik: Ti az ÚRnak vagytok szentelve, ezek az edények is szentek, ez az ezüst és arany őseitek Istenének, az ÚRnak adott önkéntes ajándék. Ezr 8:29 Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg, amíg meg nem méritek a papok és a léviták vezetői előtt, meg Izráel családjainak a vezetői előtt Jeruzsálemben, az ÚR háza kamráiban! Ezr 8:30 Ekkor átvették a papok és léviták a megmért ezüstöt, aranyat és az edényeket, hogy elszállítsák Jeruzsálembe Istenünk házába. Ezr 8:31 Ezután elindultunk az Ahavá-folyó mellől az első hónap tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk. Istenünk ereje velünk volt, és megmentett bennünket az úton ólálkodó ellenségtől. Ezr 8:32 Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, három napig pihentünk. Ezr 8:33 A negyedik napon azután megmérték az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Istenünk házában, és átadták Merémót papnak, Úrijjá fiának. Vele volt Eleázár, Fineás fia, és mellettük volt Józábád, Jésúa fia, meg Nóadjá, Binnúj fia, léviták. Ezr 8:34 Mindent megszámoltak és megmértek, és ugyanakkor följegyezték az egész súlyt. Ezr 8:35 Amikor megérkeztek a fogságból a száműzöttek, égőáldozatot mutattak be Izráel Istenének: tizenkét bikát egész Izráelért, kilencvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét vétekáldozati bakot, mindezt égőáldozatul az ÚRnak. Ezr 8:36 És átadták a király rendelkezését a királyi kormányzóknak és a Folyamon túli helytartóknak. Ezek támogatták a népet és az Isten házát. Ezr 9:1 Ezeknek végeztével eljöttek hozzám a vezető emberek, és ezt mondták: Izráel népe, még a papok és léviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, hettiták, perizziek, jebúsziak, ammóniak, móábiak, egyiptomiak és emóriak utálatos szokásaitól, Ezr 9:2 mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben. Ezr 9:3 Amikor meghallottam ezt a dolgot, megszaggattam a ruhámat és köpenyemet, téptem a hajamat és szakállamat, és összetörve ültem. Ezr 9:4 Akkor hozzám gyűltek mindazok, akik remegve gondoltak Izráel Istenének az igéire a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Én pedig összetörve ültem egészen az esti áldozatig. Ezr 9:5 Az esti áldozatkor pedig fölkeltem onnan, ahova leroskadtam, majd megszaggatott ruhában és köpenyben térdre hulltam, imádkozva emeltem kezeimet Istenem, az ÚR felé, Ezr 9:6 és ezt mondtam: Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett. Ezr 9:7 Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan ma is van. Ezr 9:8 Még csak rövid ideje annak, hogy megkönyörült rajtunk Istenünk, az ÚR, mert megengedte, hogy maradjanak közülünk megmenekültek, és adott nekünk egy talpalatnyi földet szent helyén, földerítette tekintetünket Istenünk, és hagyta, hogy egy kissé feléledjünk szolgaságunkban. Ezr 9:9 Mert szolgák vagyunk, de Istenünk szolgaságunkban sem hagyott el bennünket. Kiterjesztette ránk a perzsa királyok szeretetét, és megengedte, hogy feléledve fölemelhessük Istenünk házát, hogy helyreállítsuk azt romjaiból, és védőfalat adott nekünk Júdában és Jeruzsálemben. Ezr 9:10 És most mit mondjunk ezután, Istenünk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat, Ezr 9:11 amelyeket szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad: Az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld, az országban lakó népek tisztátalansága és utálatos szokásai miatt, mert megtöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal. Ezr 9:12 Azért ne adjátok hozzá leányaitokat az ő fiaikhoz, és az ő leányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak, és ne keressétek soha békességüket, sem javukat; akkor megerősödtök, élhettek a föld javaival, és örökségül hagyhatjátok azt fiaitokra örökre. Ezr 9:13 Mindazok után, amik utolértek bennünket gonosz tetteink és nagy bűneink miatt, te Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk, sőt megengedted, hogy közülünk néhányan megmeneküljenek. Ezr 9:14 Vajon ha újból megszegjük parancsolataidat, és összeházasodunk ezekkel az utálatos népekkel, nem semmisíthetsz-e meg bennünket haragodban úgy, hogy még menekült se maradjon?! Ezr 9:15 URam, Izráel Istene! Igaz vagy te, hiszen megmaradhattunk mint menekültek, ahogyan ma is van. Mi vétkesek vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé! Ezr 10:1 Míg Ezsdrás imádkozott, és vallást tett sírva és leborulva az Isten háza előtt, Izráelből igen nagy gyülekezet gyűlt hozzá: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt. Ezr 10:2 Akkor megszólalt az Élám fiai közül való Sekanjá, Jehiél fia, és ezt mondta Ezsdrásnak: Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen nőket vettünk feleségül az ország népei közül. De ennek ellenére is van reménysége Izráelnek. Ezr 10:3 Most azért kössünk szövetséget Istenünkkel úgy, hogy elbocsátjuk mindezeket az asszonyokat és gyermekeiket, uramnak és azoknak a tanácsa szerint, akik remegve gondolnak Istenünk parancsolatára. A törvény szerint kell eljárni. Ezr 10:4 Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj! Ezr 10:5 Fölkelt tehát Ezsdrás, és megeskette a papok, a léviták és egész Izráel vezetőit, hogy e szerint a beszéd szerint járnak el; ők pedig megesküdtek. Ezr 10:6 Akkor fölkelt Ezsdrás az Isten háza elől, és elment Jehóhánánnak, Eljásib fiának a kamrájába. Bement oda, de sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Ezr 10:7 Azután közhírré tették Júdában és Jeruzsálemben mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, hogy gyűljenek össze Jeruzsálemben. Ezr 10:8 Ha pedig valaki nem jön el három napon belül, annak a jószágát a vezetők és a vének tanácsa szerint ki kell irtani, őt magát pedig ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből. Ezr 10:9 Harmadnapra tehát összegyűlt minden júdai és benjámini férfi Jeruzsálembe, és a kilencedik hónap huszadik napján ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy miatt, meg az esőzés miatt is. Ezr 10:10 Akkor előállt Ezsdrás pap, és ezt mondta nekik: Hűtlenséget követtetek el azzal, hogy idegen asszonyokat vettetek feleségül, és így szaporítottátok Izráel vétkét. Ezr 10:11 Tegyetek erről vallást őseitek Istenének, az ÚRnak, és cselekedjetek az ő tetszése szerint: váljatok külön az ország népeitől és az idegen asszonyoktól! Ezr 10:12 Erre az egész gyülekezet hangosan ezt válaszolta: Igen! A te beszéded szerint kell tennünk! Ezr 10:13 De nagy ez a nép, és esős időszak van, ezért nem álldogálhatunk a szabadban. Nem is egy-két napi munka ez, hiszen sokan vagyunk, akik vétkeztünk ebben a dologban. Ezr 10:14 Álljanak elő az egész gyülekezet vezetői, és városainkból mindazok, akik idegen asszonyokat vettek feleségül. Jöjjenek ide egy meghatározott időpontban, ők és velük együtt minden egyes városnak a vénei és bírái, és azután fordítsák el rólunk Istenünknek e dolog miatt föllángolt haragját! Ezr 10:15 Csak Jónatán, Aszáél fia és Jahzejá, Tikvá fia álltak ennek ellene, és Mesullám, meg a lévita Sabbetaj támogatták őket. Ezr 10:16 A fogságból hazatértek azonban így jártak el. Kiválasztották Ezsdrás papot meg egyes férfiakat, családonként a családfőket, mindnyájukat név szerint. Ezek a tizedik hónap első napján összegyűltek, hogy megvizsgálják az ügyet. Ezr 10:17 Az első hónap első napjáig elintézték minden férfi ügyét, aki idegen asszonyt vett feleségül. Ezr 10:18 A papság között is akadtak olyanok, akik idegen asszonyt vettek el: Jésúának, Jócádák fiának és testvéreinek a fiai közül Maaszéjá, Eliezer, Járib és Gedaljá. Ezr 10:19 Ezek kezet adtak arra, hogy elbocsátják feleségüket. A vétkük miatt hozott jóvátételi áldozat egy kos volt. Ezr 10:20 Immér fiai közül Hanáni és Zebadjá, Ezr 10:21 Hárim fiai közül Maaszéjá, Élijjá, Semajá, Jehiél és Uzzijjá, Ezr 10:22 Pashúr fiai közül Eljóénaj, Maaszéjá, Jismáél, Netanél, Józábád és Elászá. Ezr 10:23 A léviták közül Józábád, Simei és Kélájá, azaz Kelitá, továbbá Petahjá, Jehúdá és Eliezer. Ezr 10:24 Az énekesek közül Eljásib. A kapuőrök közül Sallum, Telem és Úri. Ezr 10:25 Izráelből: Parós fiai közül Ramjá, Jizzijjá, Malkijjá, Mijjámin, Eleázár, Malkijjá és Benájá. Ezr 10:26 Élám fiai közül Mattanjá, Zekarjá, Jehiél, Abdi, Jerémót és Élijjá. Ezr 10:27 Zattú fiai közül Eljóénaj, Eljásib, Mattanjá, Jerémót, Zábád és Azízá. Ezr 10:28 Bébaj fiai közül Jehóhánán, Hananjá, Zabbaj és Atlaj. Ezr 10:29 Báni fiai közül Mesullám, Mallúk és Adájá, Jásúb, Seál és Jerémót. Ezr 10:30 Pahat-Móáb fiai közül Adná és Kelál, Benájá, Maaszéjá, Mattanjá, Becalél, Binnúj és Manassé. Ezr 10:31 Hárim fiai közül Eliezer, Jissijjá, Malkijjá, Semajá, Simeon, Ezr 10:32 Benjámin, Mallúk és Semarjá. Ezr 10:33 Hásum fiai közül Mattenaj, Mattattá, Zábád, Elifelet, Jerémaj, Manassé és Simei. Ezr 10:34 Báni fiai közül Maadaj, Amrám és Úél, Ezr 10:35 Benájá, Bédejá és Keluhú, Ezr 10:36 Vanjá, Merémót és Eljásib, Ezr 10:37 Mattanjá, Mattenaj és Jaaszaj, Ezr 10:38 Báni, Binnúj és Simei, Ezr 10:39 Selemjá, Nátán és Adájá, Ezr 10:40 Maknadbaj, Sásaj és Sáraj, Ezr 10:41 Azarél, Selemjáhú és Semarjá, Ezr 10:42 Sallúm, Amarjá és Jószéf. Ezr 10:43 Nebó fiai közül Jeiél, Mattitjá, Zábád, Zebíná, Jaddaj, Jóél és Benájá. Ezr 10:44 Mindezek idegen nőket vettek feleségül. Voltak közöttük olyan asszonyok, akiknek már fiaik is voltak. Neh 1:1 Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik esztendő Kiszlév havában történt, amikor Súsan várában voltam, Neh 1:2 hogy megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről. Neh 1:3 Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el. Neh 1:4 Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, Neh 1:5 és ezt mondtam: Ó URam, mennynek Istene, te nagy és félelmes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják. Neh 1:6 Legyen figyelmes a füled, legyen nyitva a szemed, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám háza népe is! Neh 1:7 Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. Neh 1:8 Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé. Neh 1:9 De ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye. Neh 1:10 Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál nagy erőddel és hatalmas kezeddel! Neh 1:11 Ó Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam. Neh 2:1 Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte, Neh 2:2 ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, Neh 2:3 és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg! Neh 2:4 Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, Neh 2:5 majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! Neh 2:6 A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. Neh 2:7 Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. Neh 2:8 Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán. Neh 2:9 Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és lovasokat is. Neh 2:10 Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Izráel fiainak a javát keresi. Neh 2:11 Miután megérkeztem Jeruzsálembe, és ott voltam három napig, Neh 2:12 elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem mondtam meg, milyen cselekedetre indítja szívemet az én Istenem Jeruzsálemért. Még állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen lovagolni szoktam. Neh 2:13 Kimentem tehát éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és megvizsgáltam Jeruzsálem várfalait, amelyeken rések voltak, és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. Neh 2:14 Azután tovább mentem a Forrás-kapuhoz meg a Király-tóhoz. De mivel nem volt elég hely arra, hogy továbbmenjen az állat, amelyen ültem, Neh 2:15 ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszatértem, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem. Neh 2:16 Az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit tettem. Sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a többi munkásnak nem mondtam még meg. Neh 2:17 Ellenben ezt mondtam nekik: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett, és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket! Neh 2:18 Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához. Neh 2:19 Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni szolga és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak bennünket: Mit akartok csinálni? Talán a király ellen akartok föllázadni? Neh 2:20 Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben. Neh 3:1 Eljásib főpap és szolgatársai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput. Föl is szentelték azt, és fölszerelték az ajtószárnyakat. Azután a Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig terjedő részt is fölszentelték. Neh 3:2 Mellettük a jerikóiaik építettek. Ezek mellett Zakkúr, Imri fia épített. Neh 3:3 A Hal-kaput Hasszenáá fiai építették, ők gerendázták be és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. Neh 3:4 Mellettük Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott. Mellettük Mesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. Mellettük Cádók, Baaná fia javítgatott. Neh 3:5 Ezek mellett a Tekóa-beliek javítgattak. Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába. Neh 3:6 A Régi-kaput Jójádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javítgatták. Ők gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. Neh 3:7 Mellettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón javítgatott, a Folyamon túli helytartóság alá tartozó gibeóni és micpai férfiak. Neh 3:8 Mellette Uzziél, Harhajá fia javítgatott az ötvösökkel. Mellette Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott. Helyreállították Jeruzsálemet egészen a széles várfalig. Neh 3:9 Mellettük Refájá, Húr fia, Jeruzsálem fél kerületének a vezetője javítgatott. Neh 3:10 Mellettük Jedajá, Harúmaf fia javítgatott, éppen a maga házával szemben. Mellette Hattús, Hasabnejá fia javítgatott. Neh 3:11 Egy másik részt, meg a Kemencék tornyát Malkijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia javítgatta. Neh 3:12 Mellette Sallúm, Hallóhés fia, Jeruzsálem másik fél kerületének a vezetője javítgatott a leányaival együtt. Neh 3:13 A Völgy-kaput Hánún és Zánóahnak a lakói javítgatták. Ők építették fel azt, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A várfalból is javítgattak ezerkönyöknyit a Szemét-kapuig. Neh 3:14 A Szemét-kaput Malkijjá, Rékáb fia, Bét-Hakkerem kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. Neh 3:15 A Forrás-kaput Sallún, Kol-Hóze fia, Micpá kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, ő tetőzte be, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A Selah-tónál levő várfalat is kijavította, a király kertjénél a Dávid városából lefelé vezető lépcsőzetig. Neh 3:16 Utána Nehemjá, Azbúk fia, Bét-Cúr fél kerületének a vezetője javítgatott Dávid sírjaival szemközt, a mesterséges tóig, és a vitézek házáig. Neh 3:17 Utána a léviták javítgattak: Rehúm, Báni fia, mellette Hasabjá, Keílá fél kerületének a vezetője javítgatott kerülete részéről. Neh 3:18 Utána testvérei javítgattak: Bavvaj, Hénádád fia, Keilá másik fél kerületének a vezetője. Neh 3:19 Mellette egy másik részt Ézer, Jésúa fia, Micpá vezetője javítgatott, a szögleten levő fegyvertár feljáratával szemben. Neh 3:20 Utána Bárúk, Zakkaj fia javítgatott buzgón egy másik részt, a szöglettől Eljásib főpap házának a bejáratáig. Neh 3:21 Utána egy másik részt Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott, Eljásib házának a bejáratától Eljásib házának a végéig. Neh 3:22 Utána a Jordán környékéről való papok javítgattak. Neh 3:23 Utánuk Benjámin és Hassúb javítgatott, a maguk házával szemben. Utánuk Azarjá, Maaszéjá fia, Anánjá unokája javítgatott a saját háza mellett. Neh 3:24 Utána egy másik részt Binnúj, Hénádád fia javítgatott, Azarjá házától egészen a szögletig és a sarokig. Neh 3:25 Pálál, Úzaj fia a szöglettel és a magas toronnyal szemben javítgatott, amely a királyi palotából kiugrik a börtön udvara felé. Utána Pedájá, Parós fia Neh 3:26 és a templomszolgák, akik a Várhegyen laktak, a Vízi-kapuval szemben a kelet felé eső részt javítgatták a kiugró toronyig. Neh 3:27 Utána egy másik részt a Tekóa-beliek javítgattak, a kiugró nagy toronnyal szemben levő részt a Várhegy faláig. Neh 3:28 A Lovak kapuján túl a papok javítgattak, mindenki a saját házával szemben. Neh 3:29 Utánuk Cádók, Immér fia javítgatott a saját házával szemben. Utána Semajá, Sekanjá fia, a keleti kapu őre javítgatott. Neh 3:30 Utána egy másik részt Hananjá, Selemjá fia és Hánun, Cáláf hatodik fia javítgatott. Utána Mesullám, Berekjá fia javítgatott a saját szobájával szemben. Neh 3:31 Utána az ötvösök közül való Malkijjá javítgatott, a templomszolgák és a kereskedők házáig, a Mifkád-kapuval szemben a sarok felső szobájáig. Neh 3:32 A sarok felső szobája és a Juh-kapu között pedig az ötvösök és a kereskedők javítgattak. Neh 3:33 Amikor meghallotta Szanballat, hogy építjük a várfalat, méregbe jött, és nagy bosszúságában gúnyolni kezdte a júdaiakat. Neh 3:34 Ezt mondta honfitársainak, Samária seregének: Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? Hát megengedik ezt nekik? Talán már áldozni is akarnak, mert még ma befejezik? Életre kelthetik-e ezt a halom követ, amely porrá égett? Neh 3:35 Mellette állt az ammóni Tóbijjá, és ezt mondta: Bármit építsenek is, ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalukat! Neh 3:36 Halld meg, Istenünk, hogyan csúfolnak minket! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat! Legyenek prédává rabtartóik földjén! Neh 3:37 Ne nézd el bűnüket, és ne töröld el vétküket, mert téged bosszantottak, amikor az építőket gúnyolták. Neh 3:38 Mi azonban építettük a várfalat, és már az egész várfal elkészült félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott. Neh 4:1 Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a réseket kezdik betömni, nagy haragra indultak, Neh 4:2 és mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és zavart keltenek benne. Neh 4:3 De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal. Neh 4:4 A júdaiak azonban ezt mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat! Neh 4:5 Ellenségeink meg ezt mondták: Meg sem tudják, észre sem veszik, egyszer csak rájuk törünk, legyilkoljuk őket, és azzal véget vetünk a munkának. Neh 4:6 A szomszédságban lakó júdaiak is mindenhonnan eljöttek hozzánk, és tízszer is mondták nekünk: Térjetek vissza hozzánk! Neh 4:7 Azért odaállítottam a népet a hely legalsó részére, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként fegyveresen, dárdákkal és íjakkal. Neh 4:8 Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes ÚRra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért! Neh 4:9 Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. Neh 4:10 Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. Neh 4:11 A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. Neh 4:12 Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. Neh 4:13 Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Neh 4:14 Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Istenünk harcol értünk! Neh 4:15 Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig. Neh 4:16 Ugyanakkor azt is megmondtam a népnek, hogy mindenki bent töltse az éjszakát Jeruzsálemben a legényével együtt, és éjjel őrködjenek, nappal pedig dolgozzanak. Neh 4:17 Sem én, sem rokonaim, sem legényeim, sem az őrszemélyzet, amely engem kísért, nem vetettük le ruhánkat; még a vízhez is mindenki kopjával ment. Neh 5:1 Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen. Neh 5:2 Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk és éljünk! Neh 5:3 Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben. Neh 5:4 Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönvennünk, hogy adót fizethessünk a királynak. Neh 5:5 És bár a mi testünk éppen olyan, mint honfitársaink teste, és a mi fiaink éppen olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé. Neh 5:6 Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, Neh 5:7 és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Ti kiuzsorázzátok honfitársaitokat! Azután nagy gyűlést tartottam ügyükben, Neh 5:8 ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat. Neh 5:9 Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! Neh 5:10 Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást. Neh 5:11 Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is! Neh 5:12 Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni. Neh 5:13 Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte az URat. A nép pedig eszerint járt el. Neh 5:14 Attól a naptól fogva, hogy Artahsasztá király Júda országának a helytartójává nevezett ki, uralkodása huszadik évétől a harminckettedik évéig, azaz tizenkét éven át, nem ettük a helytartónak járó kenyeret, sem én, sem rokonaim. Neh 5:15 A korábbi helytartók viszont, akik előttem voltak, megterhelték a népet, mert kenyérért és borért több mint negyven ezüst sekelt szedtek be tőlük, és legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem tettem így, mert istenfélő vagyok. Neh 5:16 Ennek a várfalnak az építésénél magam is dolgoztam, mezőt nem szereztem, és a legényeim mind részt vettek a közös munkában. Neh 5:17 Az én asztalomnál étkeztek a júdaiak, a százötven elöljáró meg mindazok, akik a körülöttünk levő pogány népek közül jártak be hozzánk. Neh 5:18 Az én költségemre készítettek el naponként egy ökröt, hat kövér juhot és szárnyasokat, és tíznaponként mindenféle bor is volt bőségesen. De én nem követeltem a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz munkát kellett végeznie a népnek. Neh 5:19 Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem! Neh 6:1 Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem állítottam a kapukba, Neh 6:2 ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj, találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem. Neh 6:3 Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. Neh 6:4 Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik. Neh 6:5 Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében, Neh 6:6 amelyben ez volt írva: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Neh 6:7 Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással! Neh 6:8 Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki. Neh 6:9 Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készül az el. - Azért te erősíts engem! Neh 6:10 Azután elmentem Semajának, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ezt mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak. Neh 6:11 Én azonban ezt feleltem: A magamfajta embernek illik-e menekülni? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, hogy életben maradjon! Nem megyek! Neh 6:12 Mert felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat. Neh 6:13 Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék és gyalázzanak. Neh 6:14 Ne feledkezz meg, Istenem, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteiről, se Nóadjá prófétanőről, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni engem! Neh 6:15 A várfal Elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el. Neh 6:16 Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát. Neh 6:17 Azokban a napokban a júdai előkelők is sokat leveleztek Tóbbijjával, Tóbijjá meg velük. Neh 6:18 Júdában ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Jehóhánán pedig Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el. Neh 6:19 Jótetteit is emlegették előttem, és az én beszédeimet hírül vitték neki. Tóbijjá pedig leveleket küldött, hogy megfélemlítsen engem. Neh 7:1 Amikor fölépült a várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket és a lévitákat. Neh 7:2 Jeruzsálem parancsnokává testvéremet, Hanánit és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt sok embernél. Neh 7:3 Meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki addig Jeruzsálem kapuit, amíg melegen nem süt a nap, és amikor még őrt állanak, csukják be az ajtókat, és zárják be. Jeruzsálem lakói közül őrségeket kell fölállítani, egyeseket az őrhelyeken, másokat saját házuk előtt. Neh 7:4 A város igen nagy kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak fölépítve. Neh 7:5 Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket készítsünk. Megtaláltam az először visszatértek származási jegyzékét, és abban ezt találtam följegyezve: Neh 7:6 A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába. Neh 7:7 Zerubbábellal jött Jésúa, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt: Neh 7:8 Parósnak kétezerszázhetvenkét leszármazottja, Neh 7:9 Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, Neh 7:10 Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja, Neh 7:11 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja, Neh 7:12 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, Neh 7:13 Zattúnak nyolcszáznegyvenöt leszármazottja, Neh 7:14 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, Neh 7:15 Binnújnak hatszáznegyvennyolc leszármazottja, Neh 7:16 Bébajnak hatszázhuszonnyolc leszármazottja, Neh 7:17 Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja, Neh 7:18 Adónikámnak hatszázhatvanhét leszármazottja, Neh 7:19 Bigvajnak kétezer-hatvanhét leszármazottja, Neh 7:20 Ádinnak hatszázötvenöt leszármazottja, Neh 7:21 Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, Neh 7:22 Hásumnak háromszázhuszonnyolc leszármazottja, Neh 7:23 Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja, Neh 7:24 Hárifnak száztizenkét leszármazottja, Neh 7:25 Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja. Neh 7:26 Betlehemiek és netófáiak száznyolcvannyolcan voltak, Neh 7:27 Anátótból valók százhuszonnyolcan, Neh 7:28 Bét-Azmávetból valók negyvenketten, Neh 7:29 Kirjat-Jeárimból valók, kefiráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, Neh 7:30 rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, Neh 7:31 Mikmászból valók százhuszonketten, Neh 7:32 Bételből és Ajból valók százhuszonhárman, Neh 7:33 a másik Nebóból valók ötvenketten, Neh 7:34 a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen, Neh 7:35 hárimiak háromszázhúszan, Neh 7:36 jerikóiak háromszáznegyvenöten, Neh 7:37 lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonegyen, Neh 7:38 Szenáából valók háromezer-kilencszázharmincan. Neh 7:39 A papok ezek voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman, Neh 7:40 Immér leszármazottai ezerötvenketten, Neh 7:41 Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, Neh 7:42 Hárim leszármazottai ezertizenheten. Neh 7:43 A léviták ezek voltak: Jésúa leszármazottai Kadmiél ágán, és Hódevá leszármazottai hetvennégyen. Neh 7:44 Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan. Neh 7:45 A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan. Neh 7:46 Templomszolgák voltak Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai, Neh 7:47 Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai, Neh 7:48 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai, Neh 7:49 Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, Neh 7:50 Reájá fiai, Recin fiai, Nekódá fiai, Neh 7:51 Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai, Neh 7:52 Bészaj fiai, Meúnim fiai, Nefisszim fiai, Neh 7:53 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai, Neh 7:54 Baclít fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, Neh 7:55 Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai, Neh 7:56 Necíah fiai, Hatífá fiai. Neh 7:57 Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai, Neh 7:58 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, Neh 7:59 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámón fiai. Neh 7:60 A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak. Neh 7:61 Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Izráelből valók-e: Neh 7:62 Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten. Neh 7:63 A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el. Neh 7:64 Ezek keresték a bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól. Neh 7:65 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrimmal és tummimmal. Neh 7:66 Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, Neh 7:67 azonkívül hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő. Neh 7:68 Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk. Neh 7:69 A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak, meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst. Neh 7:70 Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire. Neh 7:71 A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott. Neh 7:72 A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a városokban. A hetedik hónap beálltával már városaikban laktak Izráel fiai. Neh 8:1 Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vizi-kapu előtt levő téren, és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az ÚR adott Izráelnek. Neh 8:2 A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat. Neh 8:3 Fölolvasta azt a Vizi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet. Neh 8:4 Az írástudó Ezsdrás erre a célra készült szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Misáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt. Neh 8:5 Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. Neh 8:6 És amikor Ezsdrás áldotta az URat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az ÚR előtt. Neh 8:7 Jésúa, Báni, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. Neh 8:8 Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat. Neh 8:9 Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezsdrás pap meg a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Az ÚRnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait. Neh 8:10 Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek! Neh 8:11 A léviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok! Neh 8:12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket. Neh 8:13 Másnap azután összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a léviták az írástudó Ezsdrásnál, hogy jól megértsék a törvény szavait. Neh 8:14 Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet az ÚR Mózes által adott, hogy a hetedik hónapban levő ünnepen lombsátrakban kell lakniuk Izráel fiainak. Neh 8:15 Kihirdették, és közhírré tették minden városban és Jeruzsálemben is: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat, meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva. Neh 8:16 Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, és az Isten háza udvarán, a Vízi-kapu terén és az Efraim-kapu terén. Neh 8:17 Lombsátrakat készített tehát a fogságból hazatért egész gyülekezet, és lombsátrakban lakott. Bizony nem tettek így Izráel fiai Józsuénak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm. Neh 8:18 Nap-nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig. Hét napig ünnepeltek, a nyolcadik napon pedig előírás szerint záróünnep volt. Neh 9:1 Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján összegyűltek Izráel fiai, és böjtöltek, zsákba öltöztek, és port hintettek magukra. Neh 9:2 Az Izráel utódai közül valók elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről. Neh 9:3 A helyükön állva a nap negyedrészén át olvasták Istenüknek, az ÚRnak a törvénykönyvét, a negyedrészén át pedig vallást tettek, és leborultak Istenük, az ÚR előtt. Neh 9:4 Azután fölállt a léviták emelvényére Jésúa, Báni és Kadmiél, Sebanjá, Bunni és Sérébjá, Báni és Kenáni, és hangos szóval kiáltottak Istenükhöz, az ÚRhoz. Neh 9:5 Majd ezt mondták a léviták, Jésúa, Kadmiél és Báni, Hasabnejá, Sérébjá és Hódijjá, Sebanjá és Petahjá: Jöjjetek, áldjátok Isteneteket, az URat örökkön örökké! Áldják dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél! Neh 9:6 URam, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege. Neh 9:7 Te vagy, URam, az Isten, aki kiválasztottad Abrámot, kihoztad Úr-Kaszdimból, és az Ábrahám nevet adtad neki. Neh 9:8 A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod neki a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, jebúsziak és girgásiak földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz vagy! Neh 9:9 Megláttad őseink nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél. Neh 9:10 Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, összes szolgája előtt és országának egész népe előtt, mert tudtad, hogy gőgösen bántak velük. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan. Neh 9:11 A tengert kettéválasztottad előttük, úgyhogy a szárazon vonultak át a tenger közepén. Üldözőiket úgy dobtad az örvénybe, mint követ a hatalmas vizekbe. Neh 9:12 Felhőoszlopban vezetted őket nappal és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak. Neh 9:13 Majd alászálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál nekik helyes törvényeket, igaz tanításokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat. Neh 9:14 Megismertetted velük szent nyugalomnapodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által. Neh 9:15 Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál vizet, amikor szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik. Neh 9:16 A mi őseink azonban gőgösek voltak, nyakaskodtak, és nem hallgattak parancsolataidra. Neh 9:17 Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak, és makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba. De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket. Neh 9:18 Pedig még borjúszobrot is készítettek maguknak, és ezt mondták: Ez a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból! Ilyen gyalázatos dolgot követtek el. Neh 9:19 De te nagy irgalmadban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen jártak. Neh 9:20 Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye őket. Nem vontad meg szájuktól mannádat, és adtál nekik vizet, amikor szomjaztak. Neh 9:21 Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában, nem nélkülöztek, ruháikat nem nyűtték el, és lábuk nem dagadt meg. Neh 9:22 Országokat és népeket adtál nekik, és határaikat nekik juttattad. Birtokba vették Szíhón országát, Hesbón királyának az országát és Ógnak, Básán királyának az országát. Neh 9:23 Fiaikat pedig megsokasítottad, annyian lettek, mint az ég csillagai; és bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted őseiknek, hogy bemennek oda, és birtokba veszik. Neh 9:24 Fiaik be is vonultak, és birtokba vették azt a földet. Megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal és az ország népével együtt, hogy tetszésük szerint bánjanak velük. Neh 9:25 Elfoglalták a megerősített városokat és a kövér földet. Birtokba vették a házakat, tele minden jóval; a kőbe vágott kutakat, a szőlőket, az olajfás kerteket és a sok gyümölcsfát. Ettek, jóllaktak és meghíztak. Dúskáltak bőséges ajándékaidban. Neh 9:26 Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el. Neh 9:27 Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, hogy szorongassák őket. De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmaddal szabadítókat adtál nekik, akik kiszabadították őket ellenségeik kezéből. Neh 9:28 De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket. Neh 9:29 Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők gőgösek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, nyakaskodtak, és nem engedelmeskedtek. Neh 9:30 Te mégis sok esztendőn át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket. Neh 9:31 Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy. Neh 9:32 Most azért, Istenünk, te nagy, erős és félelmes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget: ne tartsd csekélységnek azt a sok nyomorúságot, amely utolért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, prófétáinkat, őseinket és egész népedet az asszír királyok idejétől a mai napig! Neh 9:33 Te igaz vagy mindazok ellenére, ami bennünket ért, mert te híven bántál velünk, mi pedig hitszegők voltunk. Neh 9:34 Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették törvényedet és nem figyeltek parancsolataidra és intelmeidre, amelyekkel intetted őket. Neh 9:35 És bár országukban sok jótéteményt adtál nekik, tágas és kövér földdel ajándékoztad meg őket, mégsem szolgáltak téged, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből. Neh 9:36 És most mi szolgák vagyunk! Éppen azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy egyék annak gyümölcsét és javait, azon vagyunk szolgák. Neh 9:37 Termése azokat a királyokat gazdagítja, akiket fölénk helyeztél vétkeink miatt, és ők tetszésük szerint uralkodnak rajtunk és állatainkon. Mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk. Neh 10:1 Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, lévitáink és papjaink. Neh 10:2 Az iratot pecséttel látták el: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi helytartó, és Cidkijjá. Neh 10:3 Azután Szerájá, Azarjá és Jirmejá, Neh 10:4 Pashúr, Amarjá és Malkijjá, Neh 10:5 Hattús, Sebanjá és Mallúk, Neh 10:6 Hárim, Merémót és Óbadjá, Neh 10:7 Dániel, Ginnetón és Bárúk, Neh 10:8 Mesullám, Abijjá és Mijjámim, Neh 10:9 Maazjá, Bilgaj és Semajá. Ezek voltak a papok. Neh 10:10 A léviták ezek voltak: Jésúa, Azanjá fia, a Hénádád fiai közül való Binnúj és Kadmiél, Neh 10:11 és testvéreik: Sebanjá, Hódijjá és Kelítá, Pelájá és Hánán, Neh 10:12 Míká, Rehób és Hasabjá, Neh 10:13 Zakkúr, Sérébjá és Sebanjá, Neh 10:14 Hódijjá, Báni és Benínú. Neh 10:15 A nép főemberei pedig ezek voltak: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú és Báni, Neh 10:16 Bunni, Azgád és Bébaj, Neh 10:17 Adónijjá, Bigvaj és Ádin, Neh 10:18 Átér, Hizkijjá és Azzúr, Neh 10:19 Hódijjá, Hásum és Bécaj, Neh 10:20 Háríf, Anátót és Nébaj, Neh 10:21 Magpiás, Mesullám és Hézír, Neh 10:22 Mesézabél, Cádók és Jaddúa, Neh 10:23 Pelatjá, Hánán és Anájá, Neh 10:24 Hóséa, Hananjá és Hassúb, Neh 10:25 Hallóhés, Pilhá és Sóbék, Neh 10:26 Rehúm, Hasabná és Maaszéjá, Neh 10:27 Ahijjá, Hánán és Ánán, Neh 10:28 Mallúk, Hárím és Baaná. Neh 10:29 A nép többi része, a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönültek, az Isten törvényéhez csatlakoztak, feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt, mindenki, aki csak érett eszű volt. Neh 10:30 Csatlakozva tehát előkelő honfitársainkhoz, átok alatt esküt tettünk, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten adott szolgája, Mózes által, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az ÚRnak minden parancsolatát, végzését és rendelkezését. Neh 10:31 Nem adjuk leányainkat feleségül az ország egyéb lakóinak, sem az ő leányaikat nem vesszük feleségül fiainknak. Neh 10:32 Ha az ország lakossága árut vagy bármilyen gabonát hoz be eladásra a nyugalom napján, nem vásárolunk tőlük a nyugalom napján, vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben bevetetlenül hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást. Neh 10:33 Kötelezőnek fogadtuk el, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Istenünk házának a szolgálatára: Neh 10:34 a sorba rakott kenyerekre, az állandó ételáldozatra és az állandó égőáldozatra a nyugalom napjain, újholdkor, a megszabott ünnepeken, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek Izráelnek, és minden munkára Istenünk házánál. Neh 10:35 Mi, papok, léviták és a nép, sorsot vetettünk, hogy az áldozathoz szükséges fát családonként behordjuk Istenünk házába évről évre a megszabott időben, hogy égjen a tűz Istenünknek, az ÚRnak az oltárán, ahogyan az elő van írva a törvényben. Neh 10:36 Bevisszük földünknek első termését és mindenféle gyümölcsfának az első termését évről évre az ÚR házába. Neh 10:37 Elsőszülött fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink elsőszülötteit bevisszük Istenünk házába a papoknak, akik szolgálatot végeznek Istenünk házában. Neh 10:38 Kenyértésztánknak, mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és olajnak a legjavát felajánljuk, és bevisszük Istenünk házának a kamráiba a papoknak, földünkről a tizedet pedig a lévitáknak. És a lévitáknak kell beszedniük a tizedet minden földművelő városban. Neh 10:39 Egy ároni pap legyen a lévitákkal, amikor a léviták beszedik a tizedet. A léviták pedig vigyék be a tizednek a tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba. Neh 10:40 Ezekbe a kamrákba kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a felajánlott gabonát, mustot és olajat, mert ott vannak a szent edények meg a szolgálatot végző papok, a kapuőrök és az énekesek. Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát! Neh 11:1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért, hogy minden tíz ember közül egy Jeruzsálembe költözzék, és a szent városban lakjék, a többi kilenc pedig maradjon a maga városában. Neh 11:2 Mindazokat, akik önként vállalkoztak arra, hogy Jeruzsálemben telepedjenek le, áldotta a nép. Neh 11:3 A júdai tartomány főemberei Jeruzsálemben telepedtek le. De Júda városaiban lakott a maga birtokán, a maga városában Izráel többi része, a papok, a léviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak a leszármazottai. Neh 11:4 Jeruzsálemben telepedtek le Júda leszármazottai és Benjámin leszármazottai közül a következők: Júda leszármazottai közül Atájá, Uzzijjá fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec leszármazottai közül. Neh 11:5 Továbbá Maaszéjá, aki Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki Jójárib fia, aki Zekarjá fia, aki pedig Hassilóni fia volt. Neh 11:6 Pérec leszármazottai közül összesen négyszázhatvannyolc tekintélyes ember telepedett le Jeruzsálemben. Neh 11:7 Benjámin leszármazottai közül Szallu, Messulám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítiél fia, aki pedig Jesajá fia volt. Neh 11:8 Azután Gabbaj és Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan. Neh 11:9 Ezeknek Jóél, Zikri fia volt a felügyelőjük, Júda, Hasszenúá fia pedig a város helyettes felügyelője volt. Neh 11:10 A papok közül Jedajá, Jójárib fia, Jákin, Neh 11:11 Szerájá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak, az Isten háza felügyelőjének a fia volt. Neh 11:12 Szolgatársaik, a templomi munkák végzői nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pelaljá fia, aki Amci fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki pedig Malkijjá fia volt. Neh 11:13 Rokonsága, a családfők, kétszáznegyvenketten voltak. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt. Neh 11:14 Rokonsága, tekintélyes emberek, százhuszonnyolcan voltak, és a felügyelőjük Zabdiél, Haggedólim fia volt. Neh 11:15 A léviták közül Semajá, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunni fia volt. Neh 11:16 A léviták főemberei közül Sabbetaj és Józábád az Isten házán kívül adódó munkát irányította. Neh 11:17 Mattanjá, Míká fia, aki Zabdi fia, aki Ászáf fia volt, ő volt az éneklés vezetője, aki az imádságnál a magasztaló éneket szokta elkezdeni. Bakbukjá volt testvérei körében a második. Azután Abdá, Sammúa fia, aki Gálál fia, aki pedig Jedútún fia volt. Neh 11:18 Összesen kétszáznyolcvannégy lévita lakott a szent városban. Neh 11:19 Kapuőrök voltak Akkúb, Talmón és rokonságuk. Százhetvenketten őrködtek a kapuknál. Neh 11:20 Izráel többi része, a papok és a léviták Júda többi városaiban laktak, mindenki a maga birtokán. Neh 11:21 A templomszolgák a Várhegyen laktak. Cíhá és Gispá voltak a templomszolgák felügyelői. Neh 11:22 A jeruzsálemi léviták felügyelője Uzzi, Báni fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Míká fia volt Ászáf fiai közül, akik az Isten háza szolgálatában énekelni szoktak. Neh 11:23 Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napról napra végzendő teendőit. Neh 11:24 Petahjá, Mesézabél fia, aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közül való volt, a király megbízottja volt a nép mindenféle ügyének az intézésére. Neh 11:25 A vidéki városokban a Júda fiai közül valók Kirjat-Arbában és falvaiban laktak, továbbá Dibónban és falvaiban, Jekabceélben és falvaiban, Neh 11:26 Jésúában, Móládában és Bét-Peletben, Neh 11:27 Hacar-Súálban, Beérsebában és falvaiban, Neh 11:28 Ciklágban, Mekónában és falvaiban, Neh 11:29 Én-Rimmónban, Corában és Jarmútban, Neh 11:30 Zánóahban, Adullámban és falvaikban, Lákisban és mezőin, Azékában és falvaiban. Beérsebától a Hinnóm-völgyig voltak a telepeik. Neh 11:31 Benjámin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Bételben és falvaiban laktak, Neh 11:32 meg Anátótban, Nóbban és Ananjában, Neh 11:33 Hácórban, Rámában és Gittaimban, Neh 11:34 Hádídban, Cebóimban és Neballatban, Neh 11:35 Lódban és Ónóban, a Mesteremberek völgyében. Neh 11:36 A léviták egyes csoportjai Júdában, mások Benjáminban települtek le. Neh 12:1 Ezek azok a papok és léviták, akik hazatértek Zerubbábellal, Sealtiél fiával és Jésúával: Szerájá, Jirmejá és Ezrá, Neh 12:2 Amarjá, Mallúk és Hattús, Neh 12:3 Sekanjá, Rehúm és Merémót, Neh 12:4 Iddó, Ginnetón és Abijjá, Neh 12:5 Mijjámin, Maadjá és Bilgá, Neh 12:6 Semajá, Jójárib és Jedajá, Neh 12:7 Szallú, Ámók, Hilkijjá és Jedajá. Ezek voltak Jésúa idejében a papoknak és hozzátartozóiknak a főemberei. Neh 12:8 A léviták pedig ezek voltak: Jésúa, Binnúj és Kadmiél, Sérébjá, Jehúdá és Mattanjá. Ő volt a magasztaló éneklés vezetője hozzátartozóival együtt. Neh 12:9 Velük szemben álltak szolgálatuknak megfelelően hozzátartozóik: Bakbukjá és Unni. Neh 12:10 Jésúa nemzette Jójákimot, Jójákim nemzette Eljásibot, Eljásib pedig Jójádát. Neh 12:11 Jójádá nemzette Jónátánt, Jónátán pedig nemzette Jaddúát. Neh 12:12 Jójákim idejében a papok között családfők voltak: Szerájá családjában Merájá, Jirmejáéban Hananjá, Neh 12:13 Ezráéban Mesullám, Amarjáéban Jehóhánán, Neh 12:14 Melikúéban Jónátán, Sebanjáéban Jószéf, Neh 12:15 Háriméban Adná, Merájótéban Helkaj, Neh 12:16 Iddóéban Zekarjá, Ginnetónéban Mesullám, Neh 12:17 Abijjáéban Zikri, Minjáminéban, Móadjáéban Piltaj, Neh 12:18 Bilgáéban Sammúa, Semajáéban Jehónátán, Neh 12:19 Jójáribéban Mattenaj, Jedajáéban Uzzi, Neh 12:20 Szallajéban Kallaj, Ámókéban Éber, Neh 12:21 Hilkijjáéban Hasabjá, Jedajáéban pedig Netanél. Neh 12:22 A léviták között Eljásib, Jójádá, Jóhánán és Jaddúa idejében jegyezték föl a családfőket a papok között a perzsa Dárius uralkodásáig. Neh 12:23 Lévi leszármazottai között a családfőket egy krónikás könyvben jegyezték föl, egészen Jóhánánnak, Eljásib fiának az idejéig. Neh 12:24 A léviták főemberei voltak: Hasabjá, Sérébjá és Jésúa, Kadmiél fia; hozzátartozóik pedig velük szemben állva énekelték a dicsérő és magasztaló énekeket, ahogyan Dávid, az Isten embere elrendelte, csoportokba osztva őket. Neh 12:25 Mattanjá, Bakbukjá és Óbadjá, Mesullám, Talmón és Akkúb őrök voltak, akik a kapuknál levő raktárakra vigyáztak. Neh 12:26 Ezek Jójákimnak, Jésúa fiának, Jócádák unokájának az idejében és Nehémiás helytartónak meg az írástudó Ezsdrás papnak az idejében éltek. Neh 12:27 Jeruzsálem falának a felavatásakor mindenütt fölkeresték a lévitákat, és elvitték őket Jeruzsálembe, hogy tartsák meg a felavatást, és örvendezzenek hálaadással, énekléssel, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal. Neh 12:28 Össze is gyűltek az énekesek Jeruzsálem egész környékéről, a netófáiak falvaiból, Neh 12:29 Bét-Gilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, mert az énekesek Jeruzsálem körül építettek maguknak falvakat. Neh 12:30 És miután a papok meg a léviták megtisztították magukat, megtisztították a népet, a kapukat és a falat is. Neh 12:31 Azután felküldtem Júda vezető embereit a fal tetejére, és felállítottam két nagy hálaadó énekkart és menetet. Az egyik jobbfelé indult a várfalon a Szemét-kapu felé. Neh 12:32 Utána Hósajá ment és Júda vezető embereinek a fele, Neh 12:33 továbbá Azarjá, Ezrá és Mesullám, Neh 12:34 Júda és Benjámin, Semajá és Jirmejá. Neh 12:35 A papsághoz tartozók közül pedig harsonákkal vonult Zekarjá, aki Jónátán fia, aki Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Míkájá fia, aki Zakkúr fia, aki Ászáf fia volt, Neh 12:36 azután a hozzátartozói: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének a hangszereivel. Élükön haladt Ezsdrás írástudó. Neh 12:37 A Forrás-kapunál egyenesen fölvonultak Dávid városának a lépcsőin, a fal följáróján Dávid palotája mellett keletre, a Vízi-kapuig. Neh 12:38 A másik hálaadó énekkar pedig bal felé haladt, én mentem utánuk, azután a nép fele a falon, a Kemencék tornya mellett a széles falig. Neh 12:39 Azután az Efraim-kapu, az Ó-kapu, a Hal-kapu, a Hananél-torony és a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig mentek, és megálltak a Börtön-kapunál. Neh 12:40 Majd fölállt a két hálaadó énekkar az Isten házában, és velem együtt az elöljárók fele Neh 12:41 meg a papok: Eljákim, Maaszéjá és Minjámin, Míkájá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá a harsonákkal, Neh 12:42 továbbá Maaszéjá, Semajá és Eleázár, Uzzi, Jehóhánán és Malkijjá, Élám és Ezer. Azután énekelni kezdtek az énekesek, Jizrahjá volt a karnagyuk. Neh 12:43 Azon a napon nagy véresáldozatokat mutattak be, és örültek, mert az Isten nagy örömöt szerzett nekik. Még az asszonyok és gyermekek is örültek. Messzire elhallatszott, hogy mennyire örülnek Jeruzsálemben. Neh 12:44 Azon a napon felügyelőket állítottak a kincsek, a felajánlások, az első termés és a tizedek raktárai élére, amelyekbe összegyűjtötték a papoknak és a lévitáknak járó törvényes részt a városok mezőiről, mert örültek a júdaiak, hogy szolgálatba álltak a papok és a léviták. Neh 12:45 Ezek vigyáztak az istentisztelet rendjére és a tisztaság rendjére, ugyanígy az énekesek és a kapuőrök is, Dávidnak és fiának, Salamonnak a parancsa szerint. Neh 12:46 Mert igen régóta, Dávid és Ászáf idejétől fogva voltak az énekeseknek vezetői, és voltak Istent dicsérő és hálaadó énekek. Neh 12:47 Zerubbábel idejében és Nehémiás idejében egész Izráel megadta az énekeseknek és a kapuőröknek napról napra járó részt. A szent adományokat átadták a lévitáknak, a léviták pedig átadták a szent adományokat Áron fiainak. Neh 13:1 Az egyik napon olvastak Mózes könyvéből a nép előtt, és azt találták benne megírva, hogy az ammóniak és a móábiak sohasem tartozhatnak az Isten gyülekezetéhez, Neh 13:2 mert nem mentek Izráel fiai elé kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket; de Istenünk áldásra fordította az átkot. Neh 13:3 Amikor meghallották ezt a törvényt, kizártak Izráelből minden keverék népet. Neh 13:4 Ezt megelőzően Eljásib pap, Istenünk háza kamráinak a gondnoka, rokonságba került Tóbijjával, Neh 13:5 és berendezett neki egy nagy kamrát, bár ott azelőtt az adományokat, a tömjént és az edényeket, meg a lévitáknak, az énekeseknek és a kapuőröknek rendelt gabona, must és olaj tizedét, és a papoknak felajánlott ajándékokat szokták tartani. Neh 13:6 Amikor mindez történt, nem voltam Jeruzsálemben, mert Artahsasztának, Babilónia királyának a harminckettedik évében a királyhoz mentem. Bizonyos idő múlva szabadságot kértem a királytól. Neh 13:7 Mihelyt megérkeztem Jeruzsálembe, észrevettem, milyen helytelen dolgot tett Eljásib Tóbijjá érdekében, amikor egy kamrát rendezett be neki az Isten háza udvarában. Neh 13:8 Ezt én igen rossznak tartottam, ezért kidobattam a kamrából minden holmit, ami a Tóbijjá házából való volt. Neh 13:9 Azután megparancsoltam, hogy tisztítsák meg a kamrát, és visszahordattam oda az Isten házához tartozó edényeket, adományokat és tömjént. Neh 13:10 Megtudtam azt is, hogy a lévitáknak járó részt nem adták meg, és ezért a szolgálatra kötelezett léviták és énekesek elszökdöstek a maguk mezejére. Neh 13:11 Ezért megszidtam az elöljárókat, és ezt mondtam: Miért ilyen elhagyatott az Isten háza?! Azután összegyűjtöttem és helyükre állítottam őket. Neh 13:12 Az egész Júda pedig beszolgáltatta a raktárakba a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét. Neh 13:13 A raktárak felügyelőjévé kineveztem Selemjá papot, Cádók írástudót és a léviták közül Pedáját, melléjük pedig Hánánt, Zakkúr fiát, Mattanjá unokáját, mivel őket megbízhatóknak tartották. Nekik kellett kiosztaniuk szolgatársaik járandóságát. Neh 13:14 Ezért emlékezz meg rólam, Istenem, és ne töröld ki könyvedből hűséges tetteimet, amelyeket Istenem házáért és az ottani teendőkért vittem véghez! Neh 13:15 Ebben az időben azt láttam Júdában, hogy a nyugalom napján szőlőt taposnak, gabonát hordanak, a szamarakra terhet raknak, és bort, szőlőt, fügét és mindenféle terhet hordanak Jeruzsálembe a nyugalom napján. Ezért figyelmeztettem őket, hogy ezen a napon ne áruljanak eleséget. Neh 13:16 Tírusziak is voltak ott, akik halat és mindenféle árut hoztak, és a nyugalom napján árusították a júdaiaknak Jeruzsálemben. Neh 13:17 Ezért megszidtam a júdai nemeseket, és ezt mondtam nekik: Miért követtek el ilyen gonoszságot, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját?! Neh 13:18 Hiszen ugyanezt követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Istenünk ezt a sok bajt! Ti pedig még növelitek Isten haragját Izráel ellen azzal, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját! Neh 13:19 Amikor a nyugalom napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a nyugalom napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom napján. Neh 13:20 Ezért a kereskedők és a különféle áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak. Neh 13:21 Ekkor figyelmeztettem őket, és ezt mondtam nekik: Miért háltok a várfal előtt? Ha még egyszer ilyet tesztek, megbüntetlek benneteket! Attól fogva nem jöttek a nyugalom napján. Neh 13:22 Azután megparancsoltam a lévitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, jöjjenek el, és őrizzék a kapukat, hogy az emberek megszenteljék a nyugalom napját. Ezért is emlékezz meg rólam, Istenem, és légy kegyelmes hozzám nagy szereteted szerint! Neh 13:23 Ugyanabban az időben láttam olyan júdaiakat, akik asdódi, ammóni és móábi nőket vettek feleségül, Neh 13:24 és gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt. Júdai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek. Neh 13:25 Ezért szidtam és átkoztam őket, sőt egyeseket megvertem és megtépáztam. Majd megeskettem őket az Istenre, hogy nem adják leányaikat azoknak a fiaihoz, és nem veszik el azoknak a leányait sem fiaiknak, sem maguknak. Neh 13:26 Hiszen ugyanígy vétkezett Salamon, Izráel királya is! Pedig nem sok népnek volt olyan királya, mint ő: Isten szerette őt, és egész Izráel királyává tette, de még őt is vétekbe vitték az idegen nők. Neh 13:27 Mégis azt kell rólatok hallanunk, hogy ilyen nagy gonoszságot követtek el?! Hűtlenek lettetek Istenünkhöz, mert idegen nőket vettetek feleségül! Neh 13:28 Eljásib főpap fiának, Jójádának az egyik fia a hóróni Szanballat veje volt, ezért elkergettem őt magam mellől. Neh 13:29 Emlékezz rá, Istenem, hogy mennyire beszennyezték a papi tisztséget és a lévita papsággal kötött szövetséget! Neh 13:30 Így tisztítottam meg őket minden idegen dologtól. Megállapítottam a papok és a léviták feladatait, mindenkinek a maga munkáját, Neh 13:31 és azt, hogy meghatározott időben hozzák be a fát meg az első termést. Tartsd emlékezetben, Istenem, mindezt az én javamra! Est 1:1 Történet Ahasvérós idejéből. Ez az Ahasvérós Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartomány királya volt. Est 1:2 Amikor Ahasvérós király Súsán várában királyi trónján ült, Est 1:3 uralkodása harmadik évében lakomát rendezett összes vezető emberének és tisztviselőjének. Megjelentek előtte a perzsa és méd vezérek, a nemesek és a tartományok vezető emberei. Est 1:4 Hosszú ideig, száznyolcvan napon át mutogatta nekik királyi dicsősége gazdagságát és nagyságának pompás értékeit. Est 1:5 E napok elmúltával a király hét napig tartó lakomát rendezett Súsán várában, a királyi palotát körülvevő kertben, az egész nép apraja-nagyja számára. Est 1:6 Fehér vászon- és kék bíbor gyapjúszőttesek voltak fehér gyapjú- és bíborkötelekkel és ezüstkarikákkal márványoszlopokhoz erősítve. Arany- és ezüstkerevetek voltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyház- és sötétmárványkövezeten. Est 1:7 Aranyedényekből ittak, különböző módon készített edényekből. A királyi bort királyi bőkezűséggel adták. Est 1:8 Az ivásnál az volt a rendelkezés, hogy senkit se erőltessenek, mert a király úgy hagyta meg minden udvarnagyának, hogy mindenkinek a kedvére tegyenek. Est 1:9 Vasti királyné is készített lakomát az asszonyoknak Ahasvérós király királyi palotájában. Est 1:10 A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól, és megparancsolta Mehúmánnak, Bizzetának és Harbónának, Bigtának és Abagtának, Zétarnak és Karkasznak, a hét udvari embernek, akik Ahasvérós király személye körül teljesítettek szolgálatot, Est 1:11 hogy vezessék be Vasti királynét a király elé királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni a népnek és a vezető embereknek, hogy milyen szép; mert szép termetű volt. Est 1:12 De Vasti királyné nem volt hajlandó bemenni a királynak az udvari emberek által küldött parancsára. Ezen nagyon fölháborodott a király, és forrt benne a harag. Est 1:13 Megkérdezte tehát a király a múltat ismerő bölcseket; mert az volt a szokás, hogy a király minden ügyét a törvények és ítéletek tudósainak az együttese elé terjesztették. Est 1:14 Ezek voltak a hozzá legközelebb állók: Karsená, Sétár és Admátá, Tarsis és Meresz, Marszená és Memúkán, Perzsia és Média hét vezető embere, akik bármikor megjelenhettek a király előtt, és a legfőbb helyeket töltötték be az országban. Est 1:15 Megkérdezték, hogy mit kell tenni a törvény szerint Vasti királynéval, mivel nem teljesítette Ahasvérós királynak az udvari emberek által küldött parancsát. Est 1:16 Akkor ezt mondta Memúkán a király és a vezető emberek előtt: Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának összes vezető embere és egész népe ellen is. Est 1:17 Mert a királyné tettének a híre eljut majd minden asszonyhoz, és ők is megvetik férjüket. Azt fogják mondani, hogy Ahasvérós király is megparancsolta, hogy Vasti királynét vezessék be hozzá, de nem ment. Est 1:18 A királyné tettének a hallatára így fognak majd beszélni az előkelő perzsa és méd asszonyok a király összes vezető emberével, és lesz bőven megvetés és fölháborodás. Est 1:19 Ha jónak látja a király, bocsásson ki királyi rendeletet, és jegyezzék azt föl a perzsák és médek megmásíthatatlan törvényei közé, hogy Vasti nem jelenhet meg többé Ahasvérós király színe előtt; királynői méltóságát pedig adja a király másnak, nála jobbnak. Est 1:20 Ha kihirdetik a király rendeletét, amelyet végre kell hajtani az egész hatalmas birodalomban, akkor minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú is megadja majd férjének a tiszteletet. Est 1:21 Tetszett ez a beszéd a királynak és a vezető embereknek, úgyhogy a király Memúkán beszéde szerint járt el. Est 1:22 Leveleket küldött valamennyi királyi tartományba, minden tartománynak a maga írásmódja szerint, és minden népnek a maga nyelvén. Hirdessék ki minden népnek a nyelvén, hogy mindenütt a férfi legyen az úr a házban! Est 2:1 Ezek után lecsillapodott Ahasvérós király haragja, és eszébe jutott Vasti: az is, hogy mit tett, meg az is, hogy mit határoztak róla. Est 2:2 A király szolgálatára álló ifjak pedig ezt mondták: Keresni kell a királynak szép termetű szűz leányokat. Est 2:3 Nevezzen ki a király megbízottakat birodalma minden tartományában, hogy gyűjtsenek össze minden szép termetű szűz leányt Súsán várába, az asszonyok palotájába. Bízzák rá őket Hégajra, a király háremőrére, a nők őrizőjére, és adjanak nekik szépítőszereket. Est 2:4 Az a leány legyen Vasti helyett a királyné, akit a király a legszebbnek talál. Tetszett ez a beszéd a királynak, és aszerint járt el. Est 2:5 Volt Súsán várában egy Mordokaj nevű zsidó ember, Jáír fia, aki Simei fia, aki Kís fia, benjámini ember volt. Est 2:6 Jeruzsálemből vitték fogságba azokkal a foglyokkal együtt, akiket Jekonjával, Júda királyával hurcoltak el, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya fogságba vitte őket. Est 2:7 Ő gyámja volt Hadasszának, azaz Eszternek, nagybátyja leányának, mert nem volt neki sem apja, sem anyja. A leánynak termete is, arca is szép volt. Amikor apja és anyja meghalt, Mordokaj a leányává fogadta. Est 2:8 Amikor kihirdették a király parancsát és rendeletét, sok leány gyűlt össze Súsán várában Hégaj felügyelete alatt. Eszter is bekerült a királyi palotába, Hégajnak, a nők őrizőjének a felügyelete alá. Est 2:9 Az szépnek látta a leányt, megkedvelte, és sietett neki szépítőszereket és megfelelő ételeket adni; a királyi palota hét kiválasztott leányát adta mellé, és a leányokkal együtt az asszonyok palotájának a legszebb részén helyezte el. Est 2:10 Eszter azonban nem mondta meg, melyik népből való, és kik a rokonai, mert Mordokaj azt parancsolta neki, hogy ne mondja meg. Est 2:11 Mordokaj mindennap az asszonyok palotájának az udvara előtt járkált, hogy megtudja, jól van-e Eszter, és mi történik vele. Est 2:12 Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel. Est 2:13 Így ment be a leány a királyhoz. Mindent megadtak neki, amit csak kívánt, hogy azzal mehessen be az asszonyok palotájából a király palotájába. Est 2:14 Este bement, reggel pedig átment az asszonyok másik palotájába Saasgaznak, a király háremőrének, a másodrangú feleségek őrizőjének a felügyelete alá. Többé nem mehetett a királyhoz, csak ha megkedvelte a király, és név szerint hívták. Est 2:15 Amikor rákerült a sor Eszterre, Abihailnak, Mordokaj nagybátyjának a leányára, akit leányává fogadott, és be kellett mennie a királyhoz, ő nem kívánt mást, mint amit Hégaj, a király háremőre, az asszonyok őrizője mondott. Eszter mégis mindenkinek megtetszett, aki csak látta. Est 2:16 Így került Eszter Ahasvérós királyhoz a királyi palotába, a tizedik hónapban, azaz Tébét hónapban, a király uralkodásának hetedik évében. Est 2:17 És a király minden nőnél jobban megszerette Esztert; minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét. Ezért az ő fejére tette a királyi koronát, és királynévá tette Vasti helyett. Est 2:18 Azután nagy lakomát rendezett a király minden vezető és udvari emberének Eszter tiszteletére. A tartományokban közkegyelmet adott, és királyi bőkezűséggel ajándékokat osztogatott. Est 2:19 Amikor másodszor is gyűjtöttek össze szűzeket, Mordokaj a királyi udvarban volt. Est 2:20 Eszter nem mondta meg, hogy kik a rokonai, és melyik népből való, mert Mordokaj így parancsolta neki. Eszter éppenúgy megfogadta Mordokaj szavát, mint amikor még a gyámsága alatt volt. Est 2:21 Egyszer, amikor Mordokaj a királyi udvarban volt, Bigtán és Teres, a király küszöbét őrző két háremőr megharagudott Ahasvérós királyra, és merényletet tervezett ellene. Est 2:22 Mordokaj azonban megtudta a dolgot, megmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta Mordokaj nevében a királynak. Est 2:23 Kivizsgálták a dolgot, és igaznak találták, ezért mind a kettőt felakasztották. Föl is jegyezték ezt a történetek könyvébe a király jelenlétében. Est 3:1 Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél. Est 3:2 A király összes udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. Est 3:3 Ezért a király udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, megkérdezték Mordokajt: Miért szeged meg a király parancsát? Est 3:4 Napról napra ezt mondogatták neki, de ő nem törődött velük. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó. Est 3:5 Amikor Hámán is látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg. Est 3:6 De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből való. Ezért arra törekedett Hámán, hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából. Est 3:7 Ahasvérós király uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, a Niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a tizenkettedik hónapig, az Adár hónapig. Est 3:8 Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják meg. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király! Est 3:9 Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba. Est 3:10 Ekkor a király lehúzta kezéről a pecsétgyűrűt, és az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének adta. Est 3:11 Majd ezt mondta Hámánnak a király: Az ezüst maradjon a tied, a néppel pedig tedd, amit jónak látsz. Est 3:12 Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat, és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a király kormányzóinak, az egyes tartományok helytartóinak, az egyes népek vezetőinek, minden tartománynak a maga írásmódja szerint, és minden népnek a maga nyelvén. Ahasvérós király nevében készült az írás, és a király gyűrűjével pecsételték le. Est 3:13 Elküldték a levelet futárokkal valamennyi királyi tartományba, hogy egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis az Adár hónap tizenharmadikán pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonukat pedig zsákmányolják el. Est 3:14 Az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen azon a napon. Est 3:15 A futárok sietve útnak indultak a király parancsával, Súsán várában pedig kihirdették a törvényt. Miközben a király és Hámán leültek inni, Súsán városában riadalom támadt. Est 4:1 Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. Est 4:2 Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján nem volt szabad belépnie zsákba öltözve. Est 4:3 Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek. Est 4:4 Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla; de ő nem fogadta el. Est 4:5 Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára álló királyi háremőrt, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. Est 4:6 Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város terére, amely a királyi palota kapuja előtt volt. Est 4:7 Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. Est 4:8 Odaadta neki a törvény írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. Est 4:9 Haták bement Eszterhez, és elmondta Mordokaj üzenetét. Est 4:10 Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: Est 4:11 A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz! Est 4:12 Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. Est 4:13 Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Est 4:14 Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? Est 4:15 Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: Est 4:16 Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! Est 4:17 Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki. Est 5:1 Három nap múlva királynői ruhába öltözött Eszter, és megállt a királyi palota belső udvarán, szemben a királyi palotával. A király pedig királyi trónján ült a királyi palotában, szemben a palota bejáratával. Est 5:2 Amint meglátta a király, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyelmes volt hozzá, és kinyújtotta Eszter felé a király a kezében levő aranypálcát. Akkor odament Eszter, és megérintette a pálca végét. Est 5:3 A király megkérdezte tőle: Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Még ha országom felét is, megkapod! Est 5:4 Eszter így válaszolt: Ha jónak látja a király, jöjjön el ma Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet készítettem. Est 5:5 A király ezt mondta: Siessetek Hámánért, hogy teljesítsük, amit Eszter mondott. Azután a király Hámánnal együtt elment a lakomára, amelyet Eszter készített. Est 5:6 Borivás közben így szólt a király Eszterhez: Mit kérsz? Megkapod! Mit kívánsz? Még ha az ország felét is, meglesz! Est 5:7 Eszter így válaszolt: Van kérésem és kívánságom. Est 5:8 Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, hogy megadja kérésemet, és teljesítse kívánságomat, jöjjön el a király Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet készítek nekik. Holnap azután megfelelek arra, amit a király mondott. Est 5:9 Azon a napon Hámán örömmel és jókedvűen távozott. De meglátta Hámán a király kapujában Mordokajt, aki nem kelt fel előtte, és nem rettegett tőle; azért elöntötte Hámánt a méreg Mordokaj miatt. Est 5:10 Hámán azonban erőt vett magán, és hazament. Majd magához hívatta barátait meg feleségét, Zerest, Est 5:11 és elsorolta nekik Hámán, hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél és királyi tisztviselőjénél. Est 5:12 Majd ezt mondta Hámán: Eszter királyné sem hívott meg mást arra a lakomára, amelyet készített, csak a királyt és engem, és holnapra is én vagyok hozzá hivatalos a királlyal együtt. Est 5:13 De mindez nem elég nekem, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj a királyi udvarban van. Est 5:14 Akkor ezt mondta neki a felesége, Zeres és a barátai: Csináltatni kell egy ötven könyök magas fát. Reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordokajt! Azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára. Hámán helyeselte ezt a dolgot, és megcsináltatta a fát. Est 6:1 Azon az éjszakán kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a nevezetes történetek könyvét, és olvassanak föl belőle a királynak. Est 6:2 És rátaláltak arra a följegyzésre, hogyan jelentette föl Mordokaj Bigtánát és Terest, a király küszöbét őrző két háremőrt, akik merényletet terveztek Ahasvérós király ellen. Est 6:3 A király megkérdezte: Milyen kitüntetést és méltóságot adtak ezért Mordokajnak? A király szolgálatára álló ifjak így feleltek: Semmit sem adtak neki. Est 6:4 Akkor ezt kérdezte a király: Ki van az udvarban? Hámán ugyanis megérkezett a királyi palota külső udvarába, és azt akarta kérni a királytól, hogy akasztassa föl Mordokajt arra a fára, amelyet neki állíttatott. Est 6:5 Az ifjak ezt felelték a királynak: Hámán áll itt az udvarban. A király így szólt: Jöjjön be! Est 6:6 Amikor Hámán bement, megkérdezte tőle a király: Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király? Hámán azt gondolta magában: Ki mást akarna kitüntetni a király, mint engem? Est 6:7 Azért ezt felelte Hámán a királynak: Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni, Est 6:8 hozzanak királyi öltözetet, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott lovagolni, és tegyenek a fejére királyi koronát. Est 6:9 Adják át az öltönyt és a lovat az egyik királyi nemes úrnak. Öltöztessék föl azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város terén, és ezt kiáltsák előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni. Est 6:10 Akkor a király ezt mondta Hámánnak: Siess, hozd az öltönyt és a lovat, amiről beszéltél, és tégy így a zsidó Mordokajjal, aki a királyi udvarban van. Semmit se hagyj el abból, amit mondtál! Est 6:11 Ekkor Hámán fogta az öltönyt és a lovat, felöltöztette Mordokajt, majd végiglovagoltatta a város terén, és ezt kiáltotta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni. Est 6:12 Azután Mordokaj visszatért a királyi udvarba, Hámán pedig megszomorodva és fejét betakarva hazasietett. Est 6:13 Majd elbeszélte Hámán a feleségének, Zeresnek, meg összes barátjának mindazt, ami őt érte. Tanácsadói és a felesége, Zeres ezt mondták neki: Ha a zsidó származású Mordokajjal szemben már az elején elbuksz, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben. Est 6:14 Még beszélgettek, amikor odaértek a király háremőrei, és sietve elvitték Hámánt a lakomára, amelyet Eszter készített. Est 7:1 A király Hámánnal együtt elment Eszter királynéhoz a lakomára. Est 7:2 A második napon megint megkérdezte a király borivás közben Esztertől: Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz! Est 7:3 Eszter királyné így válaszolt: Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem! Est 7:4 Mert eladtak engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabnőknek adtak volna el bennünket, akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a királyt. Est 7:5 Ekkor Ahasvérós király ezt kérdezte Eszter királynétól: Ki az, és hol van az, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen? Est 7:6 Eszter így válaszolt: Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk! Akkor Hámán megrettent a királytól és a királynétól. Est 7:7 A király pedig haragosan abbahagyta a borivást, és kiment a palota kertjébe. Hámán azonban ott maradt, és könyörögni kezdett az életéért Eszter királynéhoz, mert látta, hogy a király már elhatározta vesztét. Est 7:8 Amikor a király visszatért a palota kertjéből a borozóhelyiségbe, Hámán éppen arra a kerevetre borult, ahol Eszter volt. Ekkor így szólt a király: Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam a palotában?! Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát betakarták. Est 7:9 Harbóná pedig, a király egyik háremőre ezt mondta: Van itt egy fa is, ott áll Hámán házánál, ötven könyök magas. Hámán készíttette annak a Mordokajnak, akinek a szava a király javát szolgálta. A király így szólt: Akasszátok föl rá! Est 7:10 Föl is akasztották Hámánt arra a fára, amelyet ő állított Mordokajnak. Azután lecsillapodott a király haragja. Est 8:1 Azon a napon Ahasvérós király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének a házát. Mordokaj pedig bemehetett a király elé, mert Eszter megmondta, hogy az ő hozzátartozója. Est 8:2 A király lehúzta pecsétgyűrűjét, amelyet Hámántól elvett, és odaadta Mordokajnak. Eszter pedig Mordokajt Hámán házának a felügyelőjévé tette. Est 8:3 Azután ismét beszélt Eszter a királlyal, lába elé borult, és sírva kért kegyelmet tőle, hogy hiúsítsa meg az agági Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Est 8:4 A király kinyújtotta Eszter felé az aranypálcát. Eszter fölkelt, megállt a király előtt, Est 8:5 és ezt mondta: Ha jónak látja a király, ha jóindulattal van irántam, ha helyesnek tartja a király, és kedves vagyok neki, adjon ki egy iratot, hogy vonják vissza az agági Hámánnak, Hammedátá fiának a tervét tartalmazó leveleket, amelyeket azért írt, hogy valamennyi királyi tartományból kipusztítsák a zsidókat. Est 8:6 Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását? Est 8:7 Ahasvérós király így felelt Eszter királynénak és a zsidó Mordokajnak: Hámán házát már Eszternek adtam, őt pedig felakasztották, mert kezet emelt a zsidókra. Est 8:8 Ti meg írjatok a király nevében, amit a zsidók érdekében jónak láttok, és pecsételjétek le a király gyűrűjével. Mert az az irat, amelyet a király nevében írtak, és a király gyűrűjével pecsételtek le, visszavonhatatlan. Est 8:9 Hívatták tehát a királyi írnokokat abban az időben, a harmadik hónap, vagyis Sziván hónap huszonharmadikán, és mindent Mordokaj parancsa szerint írtak meg a zsidóknak, a kormányzóknak, helytartóknak és a tartományok vezetőinek Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományba, minden egyes tartománynak a saját írásmódja szerint, és minden egyes népnek a maga nyelvén; a zsidóknak is a maguk írásával és a maguk nyelvén. Est 8:10 Ahasvérós király nevében írták, és a király gyűrűjével pecsételték le. Lovas futárokkal, akik a királyi ménes postalovain vágtattak, leveleket küldtek, Est 8:11 amelyekben megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó zsidók összegyűljenek életük védelmére, sőt hogy elpusztíthassák, legyilkolhassák és megsemmisíthessék a népeknek és tartományoknak velük szemben ellenséges erőit a gyermekekkel és asszonyokkal együtt, vagyonukat pedig zsákmányként elvehessék. Est 8:12 Ahasvérós király minden tartományában ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónapnak, vagyis Adár hónapnak tizenharmadikán Est 8:13 az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen a zsidók azon a napon, és álljanak bosszút ellenségeiken. Est 8:14 A futárok királyi postalovakra ülve lázas sietséggel indultak útnak a király parancsával; Súsán várában pedig kihirdették a törvényt. Est 8:15 Ezután Mordokaj eltávozott a királytól kék bíborból és fehér vászonból szőtt királyi öltözetben, nagy aranykoszorúval, és finom vászonból meg piros bíborból szőtt palástban. Súsán városa pedig ujjongva örvendezett. Est 8:16 A többi zsidókra is felvirradt az öröm, vidámság és megbecsülés napja. Est 8:17 Minden egyes tartományban, minden egyes városban és helységben, ahova a király törvényes parancsa eljutott, örültek, vigadtak, lakomáztak és ünnepeltek a zsidók. Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés. Est 9:1 A tizenkettedik hónapnak, vagyis Adár hónapnak a tizenharmadik napján, amelyen esedékessé vált a király törvényes parancsának a végrehajtása, amikor azt remélték a zsidók ellenségei, hogy elbánhatnak velük, éppen fordítva történt a dolog, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyűlölték őket. Est 9:2 Összegyűltek a zsidók Ahasvérós király összes tartományának a városaiban, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki sem tudott nekik ellenállni, mert a tőlük való rettegés fogta el az egész lakosságot. Est 9:3 A tartományok összes vezetői, a kormányzók, a helytartók és a királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert a Mordokajtól való rettegés fogta el őket. Est 9:4 Mordokaj ugyanis nagy ember lett a királyi palotában, és híre eljutott valamennyi tartományba. Sőt Mordokaj egyre nagyobb ember lett. Est 9:5 Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogyan akartak. Est 9:6 Súsán várában is mészárlást rendeztek a zsidók, és kiirtottak ötszáz embert, Est 9:7 közöttük Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát, Est 9:8 Pórátát, Adajlát és Aridátát, Est 9:9 Parmastát, Ariszajt, Aridajt és Vajzátát. Est 9:10 Legyilkolták Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének ezt a tíz fiát, de a zsákmányhoz nem nyúltak. Est 9:11 Még azon a napon a király elé terjesztették, hogy hány embert gyilkoltak le Súsán várában. Est 9:12 Akkor ezt mondta a király Eszter királynénak: Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Hát még a király többi tartományában mit tehettek? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz! Est 9:13 Eszter ezt válaszolta: Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el. Hámán tíz fiát pedig akasszák föl! Est 9:14 A király megengedte, hogy így történjék. És Súsánban kihirdették a törvényt, Hámán tíz fiát pedig föl is akasztották. Est 9:15 Összegyűltek a súsáni zsidók Adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak. Est 9:16 A király tartományaiban élő többi zsidók is összegyűltek életük védelmére, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak. Est 9:17 Adár hónap tizenharmadik napján történt ez. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt, ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. Est 9:18 De a súsáni zsidók a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján gyűltek össze, és a hónap tizenötödik napján lett nyugalmuk, azért ezt tették az evés-ivás és az öröm napjává. Est 9:19 Ezért teszik a vidéki városokban lakó vidéki zsidók Adár hónap tizennegyedik napját az öröm és az evés-ivás ünnepnapjává, amikor ajándékokat küldenek egymásnak. Est 9:20 Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel vagy távol, Est 9:21 és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg az Adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre. Est 9:22 Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. Est 9:23 A zsidók megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, ahogyan Mordokaj megírta nekik. Est 9:24 Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt, azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot vetett, hogy rettegésbe ejtse, és kiirtsa őket. Est 9:25 De Eszter bement a királyhoz, aki levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival együtt. Est 9:26 Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a levélnek a szövege alapján, meg annak alapján, amit láttak, és átéltek, Est 9:27 kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; Est 9:28 emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem. Est 9:29 Eszter királyné, Abihail leánya a zsidó Mordokajjal együtt igen nyomatékosan megírta, hogy a púrimra vonatkozó második iratot is tegyék kötelezővé. Est 9:30 Leveleket küldtek minden zsidónak Ahasvérós birodalmának százhuszonhét tartományába, békét és biztonságot kívánva nekik, Est 9:31 hogy tegyék kötelezővé a megszabott időben a púrim-napok megtartását, ahogyan elrendelte nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogyan megállapították, hogyan kell nekik és utódaiknak böjtölniük és jajveszékelniük. Est 9:32 Így állapította meg Eszter parancsa a púrim előírásait, és beírták azokat egy könyvbe. Est 10:1 Ahasvérós király adót vetett ki a szárazföldön és a tenger szigetein. Est 10:2 Minden nevezetes hőstette és Mordokaj nagyságának a leírása, akit kitüntetett a király, meg van írva a méd és a perzsa királyok történetének a könyvében. Est 10:3 Mert a zsidó Mordokaj második ember volt Ahasvérós király után, tekintélyes volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész nemzetségének a békéjén tevékenykedett. Job 1:1 Élt Úc földjén egy Jób nevű ember, aki feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. Job 1:2 Hét fia és három leánya született neki. Job 1:3 Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör és ötszáz szamár volt a jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember tekintélyesebb volt minden keleti embernél. Job 1:4 Fiai lakomát szoktak tartani odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor üzentek három nőtestvérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek és igyanak. Job 1:5 Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal. Job 1:6 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is. Job 1:7 Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Job 1:8 Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Job 1:9 A Sátán így felelt az ÚRnak: Nem ok nélkül féli Jób az Istent! Job 1:10 Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. Job 1:11 De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged! Job 1:12 Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől. Job 1:13 Egyszer, amikor Jób fiai és leányai lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában, Job 1:14 hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhákkal szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. Job 1:15 De a sébaiak rájuk rontottak, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Job 1:16 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Istentől tűz hullott az égből, amely megégette, és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Job 1:17 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken, és elvitték azokat, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Job 1:18 Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában. Job 1:19 De hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Job 1:20 Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, Job 1:21 és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Job 1:22 Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen. Job 2:1 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt az ÚR előtt. Job 2:2 Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. Job 2:3 Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem. Job 2:4 A Sátán azonban így válaszolt az ÚRnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! Job 2:5 Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira és a húsára, majd káromol még téged! Job 2:6 Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz! Job 2:7 A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. Job 2:8 Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. Job 2:9 A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! Job 2:10 De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával. Job 2:11 Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt. Job 2:12 Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre. Job 2:13 És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma. Job 3:1 Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját. Job 3:2 Megszólalt Jób, és ezt mondta: Job 3:3 Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant! Job 3:4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár! Job 3:5 Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka, lakozzék rajta felhő, nappal is sötétség tegye rémessé! Job 3:6 Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába! Job 3:7 Legyen az az éjszaka meddő, ne legyen akkor ujjongás! Job 3:8 Rontsák meg, akik képesek megátkozni a nappalt, felingerelni a Leviátánt. Job 3:9 Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait, Job 3:10 mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot! Job 3:11 Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? Job 3:12 Miért is vettek engem térdre, és emlőkre, hogy szopjak? Job 3:13 Akkor most feküdnék, és békén lennék. Akkor aludnék, és nyugalmam volna, Job 3:14 a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak, Job 3:15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, és ezüsttel töltötték meg házaikat. Job 3:16 Vagy miért nem lettem olyan, mint az elásott koraszülött, mint a világosságot nem látott csecsemők? Job 3:17 Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt. Job 3:18 A foglyok ott mindnyájan nyugton vannak, nem hallják a hajcsárok hangját. Job 3:19 Egyforma ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul urától. Job 3:20 Miért is ad világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett lelkűeknek, Job 3:21 akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset, Job 3:22 akik ujjongva örülnek, örvendeznek, ha megtalálták a sírt; Job 3:23 az útvesztőbe jutott embernek, akit Isten kerített be? Job 3:24 Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás. Job 3:25 Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem. Job 3:26 Nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám. Job 4:1 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: Job 4:2 Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót? Job 4:3 Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted. Job 4:4 A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted. Job 4:5 Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz? Job 4:6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen utad? Job 4:7 Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket? Job 4:8 Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják. Job 4:9 Az Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. Job 4:10 Az oroszlán ordíthat, a fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai! Job 4:11 Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei. Job 4:12 Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem, Job 4:13 éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. Job 4:14 Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat. Job 4:15 Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen. Job 4:16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: Job 4:17 Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? Job 4:18 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát. Job 4:19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják mint a molyt! Job 4:20 Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre. Job 4:21 Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül. Job 5:1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? Job 5:2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. Job 5:3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. Job 5:4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. Job 5:5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó. Job 5:6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, Job 5:7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. Job 5:8 De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, Job 5:9 aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. Job 5:10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. Job 5:11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. Job 5:12 Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót. Job 5:13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket és a cselszövők tanácsa megdől. Job 5:14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. Job 5:15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. Job 5:16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. Job 5:17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Job 5:18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Job 5:19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. Job 5:20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. Job 5:21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. Job 5:22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól, Job 5:23 mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled. Job 5:24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek. Job 5:25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. Job 5:26 Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be. Job 5:27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg! Job 6:1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Job 6:2 Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel együtt tennék mérlegre! Job 6:3 Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák szavaim. Job 6:4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. Job 6:5 Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett? Job 6:6 Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? Job 6:7 Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. Job 6:8 Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet! Job 6:9 Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát! Job 6:10 Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. Job 6:11 Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik is életem? Job 6:12 Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. Job 6:13 Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? Job 6:14 Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét. Job 6:15 Atyámfiai hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik, Job 6:16 amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik bennük. Job 6:17 De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak. Job 6:18 Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak. Job 6:19 Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek. Job 6:20 De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek. Job 6:21 Így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek. Job 6:22 Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek meg valakit érdekemben, Job 6:23 hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből? Job 6:24 Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! Job 6:25 Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? Job 6:26 Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! Job 6:27 Ti még az árvára is sorsot vettek, barátaitokra is alkudoztok! Job 6:28 Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok! Job 6:29 Hagyjátok abba, ne legyen álnokság! Hagyjátok abba, még mindig igazam van! Job 6:30 Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem a romlást? Job 7:1 Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosnak! Job 7:2 Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért, Job 7:3 úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem. Job 7:4 Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig. Job 7:5 Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, és újra kifakad. Job 7:6 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el. Job 7:7 Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót. Job 7:8 A rám néző szem nem pillant meg. Szemed felém fordítod, de már nem vagyok. Job 7:9 Eltűnt a felhő, elszállt. Éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. Job 7:10 Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén sem tudnak róla többé. Job 7:11 Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel. Job 7:12 Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem? Job 7:13 Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal nyoszolyám, hordozza panaszomat fekhelyem, Job 7:14 akkor álmokkal rémítesz, látomásokkal rettentesz engem. Job 7:15 Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat. Job 7:16 Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet! Job 7:17 Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? Job 7:18 Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. Job 7:19 Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni? Job 7:20 Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? Job 7:21 Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, mire keresel, már nem leszek. Job 8:1 Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: Job 8:2 Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde? Job 8:3 Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot? Job 8:4 Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik. Job 8:5 Ha te az Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz, Job 8:6 ha tiszta és becsületes vagy, bizonyosan őrködik fölötted, és békés otthont ad igazságodért. Job 8:7 Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel. Job 8:8 Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák! Job 8:9 Mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön. Job 8:10 Majd ők megtanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak! Job 8:11 Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül? Job 8:12 Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb. Job 8:13 Így járnak, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész. Job 8:14 Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló. Job 8:15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni. Job 8:16 Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen, Job 8:17 gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is, Job 8:18 de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak! Job 8:19 Csak ennyi öröm van az útján. Azután más nő a földből. Job 8:20 Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem fogja kézen a gonosztevőket. Job 8:21 Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással. Job 8:22 Gyűlölőidet szégyen borítja, és nem lesz sátra a bűnösöknek. Job 9:1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Job 9:2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Job 9:3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. Job 9:4 Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni? Job 9:5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. Job 9:6 Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek. Job 9:7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. Job 9:8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. Job 9:9 Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait. Job 9:10 Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. Job 9:11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. Job 9:12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? Job 9:13 Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is. Job 9:14 Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben? Job 9:15 Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. Job 9:16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. Job 9:17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. Job 9:18 Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól. Job 9:19 A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem? Job 9:20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. Job 9:21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. Job 9:22 Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek. Job 9:23 Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését. Job 9:24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? Job 9:25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. Job 9:26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. Job 9:27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, Job 9:28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. Job 9:29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? Job 9:30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, Job 9:31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. Job 9:32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással! Job 9:33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. Job 9:34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, Job 9:35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges. Job 10:1 Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel! Job 10:2 Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem? Job 10:3 Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel? Job 10:4 Vajon testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogyan az ember lát? Job 10:5 Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé? Job 10:6 Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, Job 10:7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből! Job 10:8 Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? Job 10:9 Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? Job 10:10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? Job 10:11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. Job 10:12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet. Job 10:13 Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod: Job 10:14 Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem. Job 10:15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem. Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat! Job 10:16 Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat. Job 10:17 Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan támadnának ellenem. Job 10:18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna! Job 10:19 Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba! Job 10:20 Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék, Job 10:21 mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának országába, Job 10:22 a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe, ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség. Job 11:1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: Job 11:2 Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza? Job 11:3 Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen? Job 11:4 Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben. Job 11:5 Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben! Job 11:6 Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét. Job 11:7 Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? Job 11:8 Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla? Job 11:9 Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél. Job 11:10 Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg? Job 11:11 Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda. Job 11:12 Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet emberré. Job 11:13 Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, Job 11:14 ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! Job 11:15 Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. Job 11:16 Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre. Job 11:17 Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna. Job 11:18 Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel. Job 11:19 Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked. Job 11:20 De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket. Job 12:1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Job 12:2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? Job 12:3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket? Job 12:4 Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen. Job 12:5 A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él -, föl kell taszítani a tántorgókat! Job 12:6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent. Job 12:7 Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Job 12:8 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Job 12:9 Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket? Job 12:10 Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek. Job 12:11 A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt. Job 12:12 Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak. Job 12:13 De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. Job 12:14 Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki. Job 12:15 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet. Job 12:16 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő. Job 12:17 Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt. Job 12:18 Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra. Job 12:19 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. Job 12:20 Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el. Job 12:21 Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg. Job 12:22 Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. Job 12:23 Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket. Job 12:24 Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában. Job 12:25 Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek. Job 13:1 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. Job 13:2 Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló, mint ti. Job 13:3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni. Job 13:4 Mert hazugságot kentek rám, mindnyájan mihaszna orvosok vagytok. Job 13:5 Bár elhallgatnátok egészen, akkor bölcsek maradnátok! Job 13:6 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire. Job 13:7 Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot? Job 13:8 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni? Job 13:9 Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket? Job 13:10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok. Job 13:11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés? Job 13:12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok. Job 13:13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem! Job 13:14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet? Job 13:15 Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem! Csak utaimat akarom védeni előtte. Job 13:16 Már az is segítség nekem, hogy elvetemültek nem kerülhetnek elé. Job 13:17 Azért hallgassatok figyelmesen szavamra, fületekkel magyarázatomra. Job 13:18 Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam. Job 13:19 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok. Job 13:20 Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el: Job 13:21 vedd le rólam kezed, ne rémíts és ne ijessz engem! Job 13:22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem! Job 13:23 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem! Job 13:24 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek? Job 13:25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl, Job 13:26 hogy ily sok keserűséget róttál rám, s ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?! Job 13:27 Béklyót tettél a lábamra, ellenőrzöd minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed! Job 13:28 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha. Job 14:1 Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Job 14:2 Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg. Job 14:3 Még az ilyen embert is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel?! Job 14:4 Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem. Job 14:5 Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át, Job 14:6 akkor légy hozzá elnéző, hogy békén lehessen, és legyen annyi öröme, mint egy napszámosnak! Job 14:7 Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Job 14:8 Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja, Job 14:9 a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete. Job 14:10 De ha a férfi meghal, lehanyatlik, ha az ember kimúlik, hova lesz? Job 14:11 Elfogyhat a víz a tengerből, a folyó kiszikkadhat, kiszáradhat, Job 14:12 de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból. Job 14:13 Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám. Job 14:14 Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak be nem következik a fordulat. Job 14:15 Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után. Job 14:16 Akkor még lépteimet is megszámlálnád, de nem tartanád számon vétkemet. Job 14:17 Zacskóban volna lepecsételve minden vétkem, és eltörölnéd bűneimet. Job 14:18 Még a hegy is szétomlik, ha ledől, és a kőszikla is elmozdul helyéről. Job 14:19 A köveket is lekoptatja a víz, a föld porát is elsodorja az ár. Így pusztítod el a halandó reménységét. Job 14:20 Hatalmaskodol rajta szüntelen, s el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el. Job 14:21 Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja. Ha semmibe veszik őket, nem veszi észre. Job 14:22 Teste csak saját fájdalmát érzi, lelke csak magát gyászolja. Job 15:1 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: Job 15:2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? Job 15:3 Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? Job 15:4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt. Job 15:5 A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad. Job 15:6 Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened. Job 15:7 Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? Job 15:8 Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? Job 15:9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg? Job 15:10 Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. Job 15:11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? Job 15:12 Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid, Job 15:13 hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? Job 15:14 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? Job 15:15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében. Job 15:16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet! Job 15:17 Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el, Job 15:18 amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való. Job 15:19 Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. Job 15:20 A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. Job 15:21 Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító. Job 15:22 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. Job 15:23 Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. Job 15:24 Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király, Job 15:25 mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. Job 15:26 Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. Job 15:27 Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára; Job 15:28 pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. Job 15:29 Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. Job 15:30 Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el. Job 15:31 Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. Job 15:32 Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki, Job 15:33 mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát. Job 15:34 Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. Job 15:35 Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik. Job 16:1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Job 16:2 Ilyesmit eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! Job 16:3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? Job 16:4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok ti az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, rázhatnám gúnyosan a fejemet. Job 16:5 Szájjal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével enyhíthetnélek. Job 16:6 Ha beszélek, nem enyhül fájdalmam. Ha abbahagyom, akkor sem múlik el. Job 16:7 Kimerített már engem. Elpusztítottad egész családomat. Job 16:8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. Job 16:9 Haragja marcangolt, és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemmel néz rám ellenségem. Job 16:10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. Job 16:11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. Job 16:12 Nyugton voltam, de összetört. Nyakon ragadott és szétzúzott, céltáblájául tett ki engem. Job 16:13 Körülvettek engem íjászai, felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. Job 16:14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. Job 16:15 Zsákruhát varrtam bőrömre, és porba hajtottam büszkeségemet. Job 16:16 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka van. Job 16:17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. Job 16:18 Föld, ne takard el véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! Job 16:19 Most is van tanúm a mennyben, aki mellettem bizonyít a magasságban. Job 16:20 Saját barátaim csúfolnak! Álmatlanul tekintek Istenre, Job 16:21 hogy igazolja a férfiút Istennél, s az embert embertársával szemben. Job 16:22 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek. Job 17:1 Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám! Job 17:2 Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem. Job 17:3 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem? Job 17:4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. Job 17:5 Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni. Job 17:6 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek. Job 17:7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. Job 17:8 Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt. Job 17:9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő. Job 17:10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek! Job 17:11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. Job 17:12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség. Job 17:13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, Job 17:14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek, Job 17:15 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt? Job 17:16 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk. Job 18:1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: Job 18:2 Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk! Job 18:3 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? Job 18:4 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? Job 18:5 Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik. Job 18:6 A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette. Job 18:7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el. Job 18:8 Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül. Job 18:9 Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. Job 18:10 Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén. Job 18:11 Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. Job 18:12 Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa. Job 18:13 Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete. Job 18:14 El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé. Job 18:15 Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. Job 18:16 Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. Job 18:17 Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. Job 18:18 Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. Job 18:19 Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. Job 18:20 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. Job 18:21 Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni. Job 19:1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Job 19:2 Meddig kínozzátok még lelkemet, meddig akartok még szavaitokkal összetörni? Job 19:3 Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök? Job 19:4 Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem. Job 19:5 Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot, Job 19:6 akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem. Job 19:7 Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény. Job 19:8 Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, ösvényeimre sötétséget borított. Job 19:9 Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát. Job 19:10 Kitépte reménységemet, mint valami fát, letördelt körös-körül: tönkrementem. Job 19:11 Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem. Job 19:12 Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül. Job 19:13 Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem. Job 19:14 Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek. Job 19:15 A házamban élők és szolgálóim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé. Job 19:16 Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki. Job 19:17 Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem. Job 19:18 Még a kisgyermekek is megvetnek, ha föl akarok kelni, kicsúfolnak. Job 19:19 Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak. Job 19:20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapad, csak a fogam húsa maradt meg. Job 19:21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem! Job 19:22 Miért üldöztök, mint az Isten, miért nem elégedtek meg testemmel? Job 19:23 Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, Job 19:24 vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! Job 19:25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, Job 19:26 s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Job 19:27 Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek. Job 19:28 Ha ezt mondjátok: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét, Job 19:29 akkor rettegjetek a fegyvertől, mert a harag fegyveres büntetést szül, és megtudjátok, hogy van ítélőbíró. Job 20:1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: Job 20:2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt van nyugtalanság bennem, Job 20:3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ. Job 20:4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre, Job 20:5 a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy pillanat? Job 20:6 Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje, Job 20:7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett? Job 20:8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás. Job 20:9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele. Job 20:10 Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből. Job 20:11 Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik. Job 20:12 Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt, Job 20:13 ha sajnálja azt lenyelni, és ínye között tartogatja, Job 20:14 eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne. Job 20:15 Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten. Job 20:16 Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg, Job 20:17 hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban. Job 20:18 Elveszíti, amit szerzett, nem élvezheti, cserével nyert gazdagságának sem örülhet. Job 20:19 Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építi tovább. Job 20:20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg. Job 20:21 Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós jóléte. Job 20:22 Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, lesújt rá az összes nyomorult keze. Job 20:23 Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben. Job 20:24 Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át. Job 20:25 Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el. Job 20:26 Rejtett kincseire teljes sötétség vár, majd megemészti a még föl nem szított tűz. Veszedelem éri, aki sátrába menekült. Job 20:27 Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld. Job 20:28 Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján. Job 20:29 Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől. Job 21:1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Job 21:2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok! Job 21:3 Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok. Job 21:4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem! Job 21:5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra! Job 21:6 Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet. Job 21:7 Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak. Job 21:8 Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára. Job 21:9 Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje. Job 21:10 Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el. Job 21:11 Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik. Job 21:12 Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek. Job 21:13 Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába. Job 21:14 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról! Job 21:15 Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk? Job 21:16 Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam! Job 21:17 Hányszor kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten haragja! Job 21:18 Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a forgószél. Job 21:19 Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki fizet meg, majd megtudja! Job 21:20 Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza. Job 21:21 Mert mit törődik már halála után háza népével, ha hónapjainak száma elfogyott? Job 21:22 Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is! Job 21:23 Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan. Job 21:24 Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van. Job 21:25 A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót. Job 21:26 Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek. Job 21:27 Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat. Job 21:28 Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak? Job 21:29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket, Job 21:30 hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket? Job 21:31 Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért? Job 21:32 Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek. Job 21:33 Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan. Job 21:34 Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél. Job 22:1 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: Job 22:2 Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos. Job 22:3 Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz? Job 22:4 Talán azért fenyít téged, mertféledőt, ezért száll perbe veled? Job 22:5 Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza! Job 22:6 Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül, és meztelenre vetkőztetted őket. Job 22:7 A szomjazónak nem adtál vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. Job 22:8 A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne. Job 22:9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted. Job 22:10 Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged. Job 22:11 Sötétség lep meg; nem látsz, vízáradat borít el. Job 22:12 Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok! Job 22:13 És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül? Job 22:14 Sűrű felhők rejtik el őt, nem lát, és az ég peremén jár-kel. Job 22:15 Követed-e az ősidők ösvényét, amelyet álnok emberek tapostak, Job 22:16 akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár? Job 22:17 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk! Mit tehet értünk a Mindenható? Job 22:18 Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam! Job 22:19 Ezt látva, örülnek az igazak, az ártatlan pedig így gúnyolja őket: Job 22:20 Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is! Job 22:21 Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz. Job 22:22 Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait! Job 22:23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és eltávolítod az álnokságot sátradból. Job 22:24 Porba dobod az aranyat, patak kövei közé az ófíri aranyat, Job 22:25 és akkor a Mindenható lesz az aranyad és válogatott ezüstöd. Job 22:26 Akkor majd a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled. Job 22:27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat. Job 22:28 Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utadat. Job 22:29 Ha megaláztak, mondd azt, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét. Job 22:30 Még azt is megmenti, aki nem ártatlan, mert ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz. Job 23:1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: Job 23:2 Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat. Job 23:3 Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig, Job 23:4 eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással, Job 23:5 hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem: Job 23:6 teljes erővel perel-e majd velem, vagy pedig csak figyel rám? Job 23:7 Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám. Job 23:8 De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. Job 23:9 Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. Job 23:10 Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. Job 23:11 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. Job 23:12 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. Job 23:13 Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván. Job 23:14 Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni. Job 23:15 Ezért megrettenek színe előtt, ha csak rá gondolok is, rettegek tőle. Job 23:16 Mert Isten csüggesztette el szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. Job 23:17 Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt. Job 24:1 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? Job 24:2 Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik. Job 24:3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik. Job 24:4 Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának. Job 24:5 Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. Job 24:6 A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek. Job 24:7 Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk. Job 24:8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük. Job 24:9 Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől. Job 24:10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. Job 24:11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak. Job 24:12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem tőrödik ezzel. Job 24:13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. Job 24:14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel. Job 24:15 A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára. Job 24:16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. Job 24:17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget. Job 24:18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe. Job 24:19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. Job 24:20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa. Job 24:21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót. Job 24:22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében. Job 24:23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait. Job 24:24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat. Job 24:25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat? Job 25:1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: Job 25:2 Isten hatalma rettegést kelt, békességet szerez a magasságban. Job 25:3 Nincs száma csapatainak; kire ne ragyogna világossága? Job 25:4 Hogyan lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, ki asszonytól született? Job 25:5 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. Job 25:6 Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a hernyó? Job 26:1 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta: Job 26:2 Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? Job 26:3 Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? Job 26:4 Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? Job 26:5 Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak. Job 26:6 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye. Job 26:7 Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött. Job 26:8 Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk. Job 26:9 Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. Job 26:10 Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. Job 26:11 Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől. Job 26:12 Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget. Job 26:13 Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót. Job 26:14 Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni? Job 27:1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: Job 27:2 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, Job 27:3 hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, Job 27:4 nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. Job 27:5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. Job 27:6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem. Job 27:7 Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. Job 27:8 Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét? Job 27:9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül? Job 27:10 Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent? Job 27:11 Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve. Job 27:12 Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot? Job 27:13 Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól: Job 27:14 Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak kenyere sem lesz elég. Job 27:15 Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik nem siratják őket. Job 27:16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi öltözéket készíttetne, mint az agyag: Job 27:17 készíttethet, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak. Job 27:18 Háza, amit épített, mint a molyfészek, vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített. Job 27:19 A gazdag lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz. Job 27:20 Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél. Job 27:21 Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről. Job 27:22 Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle. Job 27:23 Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén. Job 28:1 Az ezüstnek bányája van, az aranynak pedig helye, ahol mossák. Job 28:2 A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják. Job 28:3 Véget vet az ember a sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben levő köveket. Job 28:4 Aknát törnek lakatlan helyen, a járókelők elfeledkeznek róluk, az emberektől messze függnek, himbálóznak. Job 28:5 A föld, amelyből kenyér terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna. Job 28:6 A zafír kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben. Job 28:7 Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg. Job 28:8 Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta. Job 28:9 A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja. Job 28:10 A sziklákban folyosót hasít, és minden drágaságot meglát a szeme. Job 28:11 Eltömi a beszivárgó vizet, napvilágra hozza, ami rejtve van. Job 28:12 De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye? Job 28:13 Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén. Job 28:14 A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen! Job 28:15 Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. Job 28:16 Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral. Job 28:17 Nem ér föl vele az arany és az üveg, arany ékszerekért sem cserélhető. Job 28:18 Korall és kristály nem is említhető, a bölcsesség birtoklása drágább a gyöngyöknél. Job 28:19 Nem ér föl vele a Kúsból való topáz, színarannyal sem lehet megfizetni. Job 28:20 Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? Job 28:21 Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva. Job 28:22 A pusztulás és a halál ezt mondja: Csak hírét hallottuk fülünkkel. Job 28:23 Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. Job 28:24 Mert ő ellát a föld széléig, mindent lát az ég alatt. Job 28:25 Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, Job 28:26 megszabta az esőnek a rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját: Job 28:27 akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet. Job 28:28 Az embernek pedig ezt mondta: Íme az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem. Job 29:1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: Job 29:2 Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem! Job 29:3 Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; Job 29:4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban; Job 29:5 amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim; Job 29:6 amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek. Job 29:7 Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren, Job 29:8 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak. Job 29:9 A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették. Job 29:10 A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt. Job 29:11 Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott. Job 29:12 Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője. Job 29:13 A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam. Job 29:14 Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem. Job 29:15 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának. Job 29:16 Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam. Job 29:17 Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt. Job 29:18 Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek. Job 29:19 Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll. Job 29:20 Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben. Job 29:21 Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam. Job 29:22 Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk. Job 29:23 Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája. Job 29:24 Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el. Job 29:25 Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal. Job 30:1 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. Job 30:2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. Job 30:3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. Job 30:4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. Job 30:5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. Job 30:6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. Job 30:7 A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek. Job 30:8 Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból. Job 30:9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam. Job 30:10 Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. Job 30:11 Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben. Job 30:12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak. Job 30:13 Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük. Job 30:14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám. Job 30:15 Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg. Job 30:16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva. Job 30:17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak. Job 30:18 Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad. Job 30:19 Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. Job 30:20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem. Job 30:21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. Job 30:22 Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. Job 30:23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. Job 30:24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? Job 30:25 Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? Job 30:26 Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. Job 30:27 Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai, Job 30:28 Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez. Job 30:29 A sakálok testvére lettem, és a struccok társa. Job 30:30 Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt. Job 30:31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon. Job 31:1 Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. Job 31:2 Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? Job 31:3 Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! Job 31:4 Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. Job 31:5 Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett, Job 31:6 mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. Job 31:7 Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, Job 31:8 más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül! Job 31:9 Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, Job 31:10 másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. Job 31:11 Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn. Job 31:12 Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki. Job 31:13 Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem, Job 31:14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? Job 31:15 Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? Job 31:16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, Job 31:17 ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, Job 31:18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem, Job 31:19 ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, Job 31:20 ha nem áldott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, Job 31:21 ha az árva ellen kezet emeltem, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, Job 31:22 akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom! Job 31:23 Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni. Job 31:24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, Job 31:25 ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem, Job 31:26 ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, Job 31:27 ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel, Job 31:28 ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt. Job 31:29 Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, Job 31:30 nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. Job 31:31 Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal. Job 31:32 Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt. Job 31:33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkeimet, keblembe rejtve bűnömet, Job 31:34 bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki. Job 31:35 Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot, mint vádlóm. Job 31:36 Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát. Job 31:37 Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá. Job 31:38 Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és valamennyi barázdája sírt, Job 31:39 ha termését fizetés nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam: Job 31:40 tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei. Job 32:1 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. Job 32:2 Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. Job 32:3 De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot. Job 32:4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. Job 32:5 De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt. Job 32:6 Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. Job 32:7 Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. Job 32:8 De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. Job 32:9 Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. Job 32:10 Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. Job 32:11 Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek. Job 32:12 Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. Job 32:13 Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember. Job 32:14 Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. Job 32:15 Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. Job 32:16 Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. Job 32:17 Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! Job 32:18 Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek. Job 32:19 Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők. Job 32:20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. Job 32:21 Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem. Job 32:22 Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm. Job 33:1 Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre! Job 33:2 Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. Job 33:3 Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. Job 33:4 Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. Job 33:5 Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! Job 33:6 Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. Job 33:7 Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. Job 33:8 Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: Job 33:9 Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, Job 33:10 Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem, Job 33:11 béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet. Job 33:12 Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál. Job 33:13 Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ? Job 33:14 Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. Job 33:15 Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, Job 33:16 akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz. Job 33:17 Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. Job 33:18 Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. Job 33:19 Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. Job 33:20 Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. Job 33:21 Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. Job 33:22 Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. Job 33:23 Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét, Job 33:24 akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! Job 33:25 Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága. Job 33:26 Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak. Job 33:27 Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Job 33:28 Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. Job 33:29 Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, Job 33:30 hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága. Job 33:31 Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek! Job 33:32 Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni. Job 33:33 Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak. Job 34:1 Megint megszólalt Elíhú, és ezt mondta: Job 34:2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti tudósok! Job 34:3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. Job 34:4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. Job 34:5 Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. Job 34:6 Azt kell hazudnom, hogy nincs igazam?! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. Job 34:7 Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, Job 34:8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! Job 34:9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. Job 34:10 Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. Job 34:11 Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. Job 34:12 Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. Job 34:13 Ki bízta rá a földet, és ki készítette az egész világot? Job 34:14 Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, Job 34:15 egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba. Job 34:16 Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, figyelj hangos beszédemre! Job 34:17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt, és te bűnösnek tarthatod-e az igazat, a hatalmast, Job 34:18 őt, aki azt mondhatja a királynak, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök, Job 34:19 aki a vezető emberekkel szemben nem személyválogató, és a gazdagokat nem helyezi a nincstelenek elé, mert mindegyik az ő keze alkotása?! Job 34:20 Egy szempillantás, és meghalnak éjnek idején. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által. Job 34:21 Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését. Job 34:22 Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők. Job 34:23 Mert Istennek senkit sem kell sokáig megfigyelnie, hogy ítéletre kerüljön eléje. Job 34:24 Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre, Job 34:25 mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. Job 34:26 Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja: Job 34:27 mert elfordultak tőle, semmit sem törődtek útjaival. Job 34:28 Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását. Job 34:29 Ha tétlen marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg, akár egy nép, akár egy ember? Job 34:30 Nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalják a népet. Job 34:31 Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, nem leszek rossz!? Job 34:32 Te taníts meg arra, amit én nem látok. Ha álnokságot követtem el, nem teszem többé. Job 34:33 Talán azt torolja meg, amit te megvetendőnek tartasz? Most neked kell döntened, nem nekem! Mit tudsz felelni? Job 34:34 Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek, és a bölcs férfiú, aki engem hallgat: Job 34:35 Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg. Job 34:36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok! Job 34:37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, csapkodja közöttünk a kezét, és szaporítja istenellenes szavait. Job 35:1 Tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta: Job 35:2 Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben? Job 35:3 Ha így szólsz: Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem? - Job 35:4 Én megadom rá neked a választ, neked is, meg a barátaidnak is. Job 35:5 Tekints az égre és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! Job 35:6 Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? Job 35:7 Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap tőled? Job 35:8 Csak a magadfajta embernek árt a bűnöd, és az ember fiának használ igazságod. Job 35:9 A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt. Job 35:10 De nem mondják: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka, Job 35:11 aki többre tanít minket, mind a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál? Job 35:12 Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol. Job 35:13 Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem veszi tekintetbe. Job 35:14 Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell. Job 35:15 Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, Job 35:16 azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót tudatlanul. Job 36:1 Azután így folytatta beszédét Elíhú: Job 36:2 Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről. Job 36:3 Messziről hozom, amit tudok, hogy igazoljam Alkotómat, Job 36:4 mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted. Job 36:5 Milyen hatalmas az Isten! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas, erős szívű. Job 36:6 Nem tartja életben a bűnöst, de a nyomorultnak igazságot szolgáltat. Job 36:7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja. Job 36:8 Ha pedig bilincsekbe verik, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket, Job 36:9 ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak. Job 36:10 Megnyitja fülüket az intelem befogadására, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. Job 36:11 Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban. Job 36:12 De ha nem hallgatnak rá, dárda üti át őket, és kimúlnak tudatlanságuk miatt. Job 36:13 Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket. Job 36:14 Már fiatalon elhal a lelkük, s életük, mint a paráznáké. Job 36:15 A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten. Job 36:16 Téged is kivezetne a nyomorúság torkából tágas helyre, ahol nincs szorultság, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel. Job 36:17 De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet. Job 36:18 Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal. Job 36:19 Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed? Job 36:20 Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről! Job 36:21 Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett! Job 36:22 Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? Job 36:23 Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el? Job 36:24 Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek! Job 36:25 Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja. Job 36:26 Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. Job 36:27 Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, Job 36:28 amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. Job 36:29 Értheti-e valaki, miért terül szét a viharfelhő, miért dörög annak sátra? Job 36:30 Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja. Job 36:31 Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen. Job 36:32 Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire. Job 36:33 Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledését. Job 37:1 Bizony, megremeg ettől a szívem, és csaknem kiugrik a helyéből. Job 37:2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki. Job 37:3 Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. Job 37:4 Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja. Job 37:5 Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. Job 37:6 Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. Job 37:7 Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik! Job 37:8 A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. Job 37:9 Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. Job 37:10 Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz. Job 37:11 Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő. Job 37:12 Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. Job 37:13 Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből. Job 37:14 Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit! Job 37:15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőben? Job 37:16 Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a tökéletes tudás csodái? Job 37:17 Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet? Job 37:18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör? Job 37:19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt. Job 37:20 Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok? Mondta-e valaha ember, hogy el akar veszni? Job 37:21 Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. Job 37:22 Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás. Job 37:23 A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni, hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot mégsem nyomja el. Job 37:24 Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat. Job 38:1 Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: Job 38:2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? Job 38:3 Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Job 38:4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Job 38:5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Job 38:6 Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, Job 38:7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? Job 38:8 Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, Job 38:9 amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, Job 38:10 amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, Job 38:11 és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak! Job 38:12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét, Job 38:13 hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? Job 38:14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve. Job 38:15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. Job 38:16 Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység alját? Job 38:17 Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit láttad-e? Job 38:18 Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod! Job 38:19 Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek? Job 38:20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? Job 38:21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! Job 38:22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? Job 38:23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. Job 38:24 Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön? Job 38:25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, Job 38:26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára, Job 38:27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon? Job 38:28 Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? Job 38:29 Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette? Job 38:30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. Job 38:31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani? Job 38:32 Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt? Job 38:33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön? Job 38:34 El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? Job 38:35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? Job 38:36 Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet? Job 38:37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, Job 38:38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök? Job 38:39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, Job 38:40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? Job 38:41 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? Job 39:1 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? Job 39:2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek? Job 39:3 Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. Job 39:4 Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. Job 39:5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? Job 39:6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. Job 39:7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. Job 39:8 A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. Job 39:9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál? Job 39:10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? Job 39:11 Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat? Job 39:12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? Job 39:13 A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és -toll az! Job 39:14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. Job 39:15 Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja. Job 39:16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. Job 39:17 Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben. Job 39:18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. Job 39:19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? Job 39:20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. Job 39:21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. Job 39:22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. Job 39:23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. Job 39:24 Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. Job 39:25 Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. Job 39:26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? Job 39:27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? Job 39:28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. Job 39:29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. Job 39:30 Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem. Job 40:1 Szólott az ÚR, és ezt mondta Jóbnak: Job 40:2 Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki! Job 40:3 Jób pedig felelt, és ezt mondta az ÚRnak: Job 40:4 Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Job 40:5 Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem teszem. Job 40:6 Az ÚR válaszolt Jóbnak a viharból, és mondta: Job 40:7 Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Job 40:8 Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? Job 40:9 Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő? Job 40:10 Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! Job 40:11 Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! Job 40:12 Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak! Job 40:13 Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! Job 40:14 Akkor még én is dícsérlek téged, mert megsegített a jobbod. Job 40:15 Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha. Job 40:16 Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! Job 40:17 Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. Job 40:18 Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. Job 40:19 Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta alkotója, Job 40:20 mégis a hegyek adják meg táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vada. Job 40:21 Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. Job 40:22 Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti füzek. Job 40:23 Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán. Job 40:24 El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába? Job 40:25 Ki tudod-e fogni horoggal a krokodilt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel? Job 40:26 Tudsz-e kákát húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát? Job 40:27 Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden? Job 40:28 Köt-e veled szövetséget, hogy fogadd fel állandó szolgádnak? Job 40:29 Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért? Job 40:30 Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők? Job 40:31 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és halászószigonnyal a fejét? Job 40:32 Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra! Job 41:1 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látásától is összeroskad. Job 41:2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene? Job 41:3 Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt. Job 41:4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja. Job 41:5 Ki húzhatná le a bőrét, ki mer benyúlni két fogsora közé? Job 41:6 Ki meri kettényitni a száját? Fogai körül rémület lakik. Job 41:7 Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva. Job 41:8 Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy a szél sem juthat közéjük. Job 41:9 Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul. Job 41:10 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai. Job 41:11 Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak. Job 41:12 Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből. Job 41:13 Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell. Job 41:14 Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle. Job 41:15 Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve. Job 41:16 Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. Job 41:17 Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben fejüket vesztik. Job 41:18 Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem. Job 41:19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. Job 41:20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek. Job 41:21 Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán. Job 41:22 Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. Job 41:23 Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt. Job 41:24 Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz. Job 41:25 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen. Job 41:26 Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak. Job 42:1 Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak: Job 42:2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Job 42:3 Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám. Job 42:4 Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! Job 42:5 Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Job 42:6 Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban. Job 42:7 Miután az ÚR mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az ÚR a témáni Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám,Jób. Job 42:8 Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem szégyenítlek meg benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám,Jób. Job 42:9 El is ment a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és úgy jártak el, ahogyan az ÚR megmondta nekik. És az ÚR újból kegyelmesen tekintett Jóbra. Job 42:10 Az ÚR jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt. Job 42:11 Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele házában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az ÚR. Adott neki mindegyik egy pénzt és egy aranykarikát. Job 42:12 Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. Job 42:13 Lett még hét fia és három leánya is. Job 42:14 Első leányát Jemimának, másodikat Keciának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el. Job 42:15 Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt. Job 42:16 Ezután Jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen. Job 42:17 Öregen halt meg Jób, az élettel betelve. Psa 1:1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, Psa 1:2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Psa 1:3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. Psa 1:4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Psa 1:5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. Psa 1:6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész. Psa 2:1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Psa 2:2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: Psa 2:3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! Psa 2:4 A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. Psa 2:5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: Psa 2:6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! Psa 2:7 Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Psa 2:8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Psa 2:9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Psa 2:10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! Psa 2:11 Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok! Psa 2:12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül! Psa 3:1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. Psa 3:2 URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Psa 3:3 Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) Psa 3:4 De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Psa 3:5 Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.) Psa 3:6 Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem. Psa 3:7 Nem félek a sokezernyi néptől, amely körülvett engem. Psa 3:8 Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! Psa 3:9 Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.) Psa 4:1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára. Psa 4:2 Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! Psa 4:3 Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.) Psa 4:4 Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok. Psa 4:5 Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.) Psa 4:6 Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban! Psa 4:7 Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, URunk! Psa 4:8 Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. Psa 4:9 Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek! Psa 5:1 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. Psa 5:2 Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat! Psa 5:3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! Psa 5:4 Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és várlak. Psa 5:5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz. Psa 5:6 Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. Psa 5:7 Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR. Psa 5:8 De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged. Psa 5:9 Vezess, URam, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat! Psa 5:10 Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük. Psa 5:11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak! Psa 5:12 Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. Psa 5:13 Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal. Psa 6:1 A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára. Psa 6:2 URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Psa 6:3 Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim! Psa 6:4 Lelkem is csupa reszketés, és te, URam, meddig késel? Psa 6:5 Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy! Psa 6:6 Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban? Psa 6:7 Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. Psa 6:8 Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. Psa 6:9 Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az ÚR hangos sírásomat! Psa 6:10 Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR. Psa 6:11 Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt! Psa 7:1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. Psa 7:2 URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, Psa 7:3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. Psa 7:4 URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, Psa 7:5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, Psa 7:6 akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) Psa 7:7 URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! Psa 7:8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! Psa 7:9 Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! Psa 7:10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Psa 7:11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. Psa 7:12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. Psa 7:13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. Psa 7:14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. Psa 7:15 Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! Psa 7:16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. Psa 7:17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. Psa 7:18 Hálát adok az ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét. Psa 8:1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Psa 8:2 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Psa 8:3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Psa 8:4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, Psa 8:5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Psa 8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Psa 8:7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Psa 8:8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, Psa 8:9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Psa 8:10 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! Psa 9:1 A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Psa 9:2 Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. Psa 9:3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges! Psa 9:4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted. Psa 9:5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró. Psa 9:6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre! Psa 9:7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett. Psa 9:8 De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét. Psa 9:9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. Psa 9:10 Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején. Psa 9:11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak. Psa 9:12 Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit! Psa 9:13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról. Psa 9:14 Légy kegyelmes, URam, lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, Psa 9:15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál! Psa 9:16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. Psa 9:17 Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.) Psa 9:18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent. Psa 9:19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye. Psa 9:20 Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek! Psa 9:21 Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.) Psa 10:1 URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? Psa 10:2 A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket. Psa 10:3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat. Psa 10:4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. Psa 10:5 Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. Psa 10:6 Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. Psa 10:7 Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. Psa 10:8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. Psa 10:9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat. Psa 10:10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. Psa 10:11 Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! Psa 10:12 Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról! Psa 10:13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! Psa 10:14 Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. Psa 10:15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! Psa 10:16 Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. Psa 10:17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, Psa 10:18 véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön. Psa 11:1 A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?! Psa 11:2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre. Psa 11:3 Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember? Psa 11:4 Az ÚR ott van szent templomában, az ÚR, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket. Psa 11:5 Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. Psa 11:6 Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük! Psa 11:7 Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát. Psa 12:1 A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. Psa 12:2 Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Psa 12:3 Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. Psa 12:4 Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet! Psa 12:5 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk? Psa 12:6 Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak. Psa 12:7 Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. Psa 12:8 URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, Psa 12:9 még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek. Psa 13:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Psa 13:2 Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Psa 13:3 Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? Psa 13:4 Tekints rám, hallgass meg, URam, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Psa 13:5 Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! Psa 13:6 Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem. Psa 14:1 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Psa 14:2 Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Psa 14:3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. Psa 14:4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az ÚRhoz nem kiáltanak -, Psa 14:5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van! Psa 14:6 A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma! Psa 14:7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel. Psa 15:1 Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Psa 15:2 Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; Psa 15:3 nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Psa 15:4 Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Psa 15:5 Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha. Psa 16:1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Psa 16:2 Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. Psa 16:3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. Psa 16:4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. Psa 16:5 URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Psa 16:6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Psa 16:7 Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Psa 16:8 Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Psa 16:9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Psa 16:10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Psa 16:11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. Psa 17:1 Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. Psa 17:2 Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot. Psa 17:3 Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon. Psa 17:4 Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától. Psa 17:5 Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim. Psa 17:6 Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet! Psa 17:7 Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. Psa 17:8 Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába Psa 17:9 a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak. Psa 17:10 Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél. Psa 17:11 Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek. Psa 17:12 Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök. Psa 17:13 Lépj elő, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől! Psa 17:14 Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, URam, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre! Psa 17:15 Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek. Psa 18:1 A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Psa 18:2 Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! Psa 18:3 Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Psa 18:4 Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Psa 18:5 Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. Psa 18:6 A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Psa 18:7 Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Psa 18:8 Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. Psa 18:9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. Psa 18:10 Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. Psa 18:11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. Psa 18:12 A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. Psa 18:13 Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. Psa 18:14 Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. Psa 18:15 Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. Psa 18:16 Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. Psa 18:17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Psa 18:18 Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. Psa 18:19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. Psa 18:20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. Psa 18:21 Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. Psa 18:22 Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. Psa 18:23 Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. Psa 18:24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. Psa 18:25 Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. Psa 18:26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. Psa 18:27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. Psa 18:28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. Psa 18:29 Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Psa 18:30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. Psa 18:31 Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Psa 18:32 Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? Psa 18:33 Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. Psa 18:34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. Psa 18:35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. Psa 18:36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. Psa 18:37 Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. Psa 18:38 Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. Psa 18:39 Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. Psa 18:40 Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. Psa 18:41 Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. Psa 18:42 Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. Psa 18:43 Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. Psa 18:44 Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. Psa 18:45 Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, Psa 18:46 mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből. Psa 18:47 Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! Psa 18:48 Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. Psa 18:49 Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. Psa 18:50 Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. Psa 18:51 Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké. Psa 19:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Psa 19:2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Psa 19:3 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Psa 19:4 Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, Psa 19:5 mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, Psa 19:6 amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. Psa 19:7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi. Psa 19:8 Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. Psa 19:9 Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. Psa 19:10 Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, Psa 19:11 kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. Psa 19:12 Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges. Psa 19:13 A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! Psa 19:14 A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. Psa 19:15 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm! Psa 20:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Psa 20:2 Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve! Psa 20:3 Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról! Psa 20:4 Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.) Psa 20:5 Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet! Psa 20:6 Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az ÚR minden kérésedet! Psa 20:7 Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel. Psa 20:8 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét. Psa 20:9 Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk. Psa 20:10 URam, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk! Psa 21:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Psa 21:2 URam, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! Psa 21:3 Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.) Psa 21:4 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. Psa 21:5 Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót. Psa 21:6 Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki. Psa 21:7 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted. Psa 21:8 Bízik a király az ÚRban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg. Psa 21:9 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet. Psa 21:10 Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, URam. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg. Psa 21:11 Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül. Psa 21:12 Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, Psa 21:13 mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal. Psa 21:14 Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről! Psa 22:1 A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Psa 22:2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! Psa 22:3 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. Psa 22:4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. Psa 22:5 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Psa 22:6 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. Psa 22:7 De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Psa 22:8 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Psa 22:9 Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! Psa 22:10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. Psa 22:11 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. Psa 22:12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! Psa 22:13 Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. Psa 22:14 Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. Psa 22:15 Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Psa 22:16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Psa 22:17 Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Psa 22:18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Psa 22:19 Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. Psa 22:20 Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! Psa 22:21 Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! Psa 22:22 Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! Psa 22:23 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. Psa 22:24 Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! Psa 22:25 Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. Psa 22:26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. Psa 22:27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! Psa 22:28 A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. Psa 22:29 Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Psa 22:30 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. Psa 22:31 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. Psa 22:32 Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz. Psa 23:1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Psa 23:2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Psa 23:3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Psa 23:4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Psa 23:5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Psa 23:6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben. Psa 24:1 Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Psa 24:2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Psa 24:3 Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Psa 24:4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Psa 24:5 Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. Psa 24:6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.) Psa 24:7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Psa 24:8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. Psa 24:9 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Psa 24:10 Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király! (Szela.) Psa 25:1 Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben! Psa 25:2 Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Psa 25:3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! Psa 25:4 Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Psa 25:5 Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Psa 25:6 Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Psa 25:7 Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! Psa 25:8 Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. Psa 25:9 Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. Psa 25:10 Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. Psa 25:11 A te nevedért, ó URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! Psa 25:12 Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. Psa 25:13 Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. Psa 25:14 Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. Psa 25:15 Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Psa 25:16 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. Psa 25:17 Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! Psa 25:18 Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! Psa 25:19 Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel. Psa 25:20 Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! Psa 25:21 Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. Psa 25:22 Szabadítsd ki, ó Isten, Izráelt minden nyomorúságából! Psa 26:1 Dávidé. URam, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az ÚRban bíztam ingadozás nélkül! Psa 26:2 Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Psa 26:3 Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. Psa 26:4 Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. Psa 26:5 Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. Psa 26:6 Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, URam, Psa 26:7 hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet. Psa 26:8 URam, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. Psa 26:9 Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt, Psa 26:10 akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel. Psa 26:11 Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam! Psa 26:12 Lábam biztos talajon áll, áldom az URat a gyülekezetben. Psa 27:1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? Psa 27:2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Psa 27:3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. Psa 27:4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában. Psa 27:5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Psa 27:6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak. Psa 27:7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! Psa 27:8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam! Psa 27:9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem! Psa 27:10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem. Psa 27:11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! Psa 27:12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. Psa 27:13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. Psa 27:14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban! Psa 28:1 Dávidé. Téged hívlak, URam, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz. Psa 28:2 Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé. Psa 28:3 Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek embertársaikkal, de rossz szándék van a szívükben. Psa 28:4 Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek! Psa 28:5 Mivel nem figyelnek az ÚR tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket. Psa 28:6 Áldott az ÚR, mert meghallgatta esedező hangomat. Psa 28:7 Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát. Psa 28:8 Az ÚR az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje. Psa 28:9 Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké! Psa 29:1 Dávid zsoltára. Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Psa 29:2 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! Psa 29:3 Az ÚR hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az ÚR, a nagy vizek fölött. Psa 29:4 Az ÚR hangja hatalmas, az ÚR hangja fenséges. Psa 29:5 Az ÚR hangja cédrusokat tördel, összetöri az ÚR a Libánon cédrusait. Psa 29:6 A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú. Psa 29:7 Az ÚR hangjára lángok törnek elő. Psa 29:8 Az ÚR hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az ÚR Kádés pusztáját. Psa 29:9 Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti. Psa 29:10 Az ÚR trónol az áradat fölött, ott trónol az ÚR, az örökkévaló király. Psa 29:11 Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. Psa 30:1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. Psa 30:2 Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. Psa 30:3 URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Psa 30:4 URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. Psa 30:5 Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! Psa 30:6 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. Psa 30:7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. Psa 30:8 URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem. Psa 30:9 Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz: Psa 30:10 Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? Psa 30:11 Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam! Psa 30:12 Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Psa 30:13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem! Psa 31:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Psa 31:2 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Psa 31:3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! Psa 31:4 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért! Psa 31:5 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. Psa 31:6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten! Psa 31:7 Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom. Psa 31:8 Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. Psa 31:9 Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat. Psa 31:10 Légy kegyelmes, URam, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. Psa 31:11 A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak. Psa 31:12 Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem. Psa 31:13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. Psa 31:14 Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet. Psa 31:15 De én bízom benned, URam, vallom: Te vagy Istenem! Psa 31:16 Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! Psa 31:17 Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen! Psa 31:18 URam, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában! Psa 31:19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról! Psa 31:20 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Psa 31:21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. Psa 31:22 Áldott az ÚR, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban! Psa 31:23 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért. Psa 31:24 Szeressétek az URat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. Psa 31:25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek! Psa 32:1 Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Psa 32:2 Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Psa 32:3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Psa 32:4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. (Szela.) Psa 32:5 Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (Szela.) Psa 32:6 Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Psa 32:7 Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.) Psa 32:8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Psa 32:9 Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád. Psa 32:10 Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül. Psa 32:11 Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek! Psa 33:1 Vigadjatok az ÚRban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. Psa 33:2 Adjatok hálát az ÚRnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Psa 33:3 Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! Psa 33:4 Mert az ÚR igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Psa 33:5 Szereti az igaz ítéletet, az ÚR szeretetével tele van a föld. Psa 33:6 Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. Psa 33:7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. Psa 33:8 Féljen az ÚRtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, Psa 33:9 mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. Psa 33:10 Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. Psa 33:11 De az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre. Psa 33:12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott. Psa 33:13 Letekint a mennyből az ÚR, és lát minden embert. Psa 33:14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. Psa 33:15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket. Psa 33:16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Psa 33:17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. Psa 33:18 De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Psa 33:19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Psa 33:20 Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Psa 33:21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Psa 33:22 Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! Psa 34:1 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment. Psa 34:2 Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. Psa 34:3 Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. Psa 34:4 Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! Psa 34:5 Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Psa 34:6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Psa 34:7 Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Psa 34:8 Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Psa 34:9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Psa 34:10 Féljétek az URat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. Psa 34:11 Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót. Psa 34:12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az ÚR félelmére. Psa 34:13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? Psa 34:14 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot! Psa 34:15 Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! Psa 34:16 Az ÚR szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. Psa 34:17 Az ÚR a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről. Psa 34:18 Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Psa 34:19 Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Psa 34:20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. Psa 34:21 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. Psa 34:22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat. Psa 34:23 Az ÚR megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül. Psa 35:1 Dávidé. Perelj, URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! Psa 35:2 Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre! Psa 35:3 Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged! Psa 35:4 Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! Psa 35:5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva. Az ÚR angyala szórja szét őket! Psa 35:6 Legyen útjuk sötét és síkos, az ÚR angyala üldözze őket! Psa 35:7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem. Psa 35:8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe! Psa 35:9 Én pedig ujjongok az ÚRnak, és örvendezek szabadításának. Psa 35:10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, URam? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól. Psa 35:11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok. Psa 35:12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek. Psa 35:13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam. Psa 35:14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja. Psa 35:15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül. Psa 35:16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem. Psa 35:17 Uram, meddig nézed el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól! Psa 35:18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek. Psa 35:19 Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek. Psa 35:20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön. Psa 35:21 Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk! Psa 35:22 Láttad mindezt, URam! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem! Psa 35:23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem! Psa 35:24 Ítélj meg igazságod szerint, URam, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek! Psa 35:25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele! Psa 35:26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben! Psa 35:27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja. Psa 35:28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap. Psa 36:1 A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé. Psa 36:2 A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, Psa 36:3 sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Psa 36:4 Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Psa 36:5 Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat. Psa 36:6 URam, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Psa 36:7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam. Psa 36:8 Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. Psa 36:9 Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Psa 36:10 Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Psa 36:11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez. Psa 36:12 Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze! Psa 36:13 Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni. Psa 37:1 Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! Psa 37:2 Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények. Psa 37:3 Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Psa 37:4 Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! Psa 37:5 Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: Psa 37:6 világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Psa 37:7 Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Psa 37:8 Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz! Psa 37:9 Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az ÚRban reménykednek, azok öröklik a földet. Psa 37:10 Egy kis idő még, és nem lesz meg a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod. Psa 37:11 Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek. Psa 37:12 Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene. Psa 37:13 Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja. Psa 37:14 Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat. Psa 37:15 De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek. Psa 37:16 Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek. Psa 37:17 Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az ÚR. Psa 37:18 Ismeri az ÚR a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké. Psa 37:19 Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is. Psa 37:20 De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az ÚR ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el. Psa 37:21 Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó. Psa 37:22 Akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak. Psa 37:23 Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Psa 37:24 Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja. Psa 37:25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált. Psa 37:26 Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz. Psa 37:27 Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig. Psa 37:28 Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja. Psa 37:29 Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig. Psa 37:30 Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond. Psa 37:31 Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei. Psa 37:32 Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni. Psa 37:33 De az ÚR nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék. Psa 37:34 Reménykedj az ÚRban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket. Psa 37:35 Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa, Psa 37:36 de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni. Psa 37:37 Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! Psa 37:38 De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás. Psa 37:39 Az igazak segítséget kapnak az ÚRtól, erőt a szükség idején. Psa 37:40 Megsegíti az ÚR, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek. Psa 38:1 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. Psa 38:2 URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! Psa 38:3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. Psa 38:4 Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. Psa 38:5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. Psa 38:6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. Psa 38:7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. Psa 38:8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. Psa 38:9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. Psa 38:10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. Psa 38:11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. Psa 38:12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. Psa 38:13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. Psa 38:14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. Psa 38:15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. Psa 38:16 Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! Psa 38:17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben! Psa 38:18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. Psa 38:19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. Psa 38:20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Psa 38:21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. Psa 38:22 Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! Psa 38:23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm! Psa 39:1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Psa 39:2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. Psa 39:3 Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. Psa 39:4 Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: Psa 39:5 Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! Psa 39:6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.) Psa 39:7 Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. Psa 39:8 Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! Psa 39:9 Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak! Psa 39:10 Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz. Psa 39:11 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt! Psa 39:12 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.) Psa 39:13 Hallgasd meg imádságomat, URam, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm. Psa 39:14 Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé. Psa 40:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Psa 40:2 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Psa 40:3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Psa 40:4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. Psa 40:5 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Psa 40:6 URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni. Psa 40:7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. Psa 40:8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. Psa 40:9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. Psa 40:10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! Psa 40:11 Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. Psa 40:12 URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! Psa 40:13 Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. Psa 40:14 Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre! Psa 40:15 Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! Psa 40:16 Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! Psa 40:17 Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR! Psa 40:18 Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj! Psa 41:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Psa 41:2 Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR. Psa 41:3 Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. Psa 41:4 Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. Psa 41:5 Ezt mondom: URam, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened! Psa 41:6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve? Psa 41:7 Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli. Psa 41:8 Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam: Psa 41:9 Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik! Psa 41:10 Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt. Psa 41:11 De te, URam, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik! Psa 41:12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, Psa 41:13 engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre. Psa 41:14 Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen. Psa 42:1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. Psa 42:2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Psa 42:3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Psa 42:4 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Psa 42:5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. Psa 42:6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! Psa 42:7 Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről. Psa 42:8 Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Psa 42:9 Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez. Psa 42:10 Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Psa 42:11 Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Psa 42:12 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! Psa 43:1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem! Psa 43:2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség? Psa 43:3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, Psa 43:4 hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem! Psa 43:5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! Psa 44:1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. Psa 44:2 Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. Psa 44:3 Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. Psa 44:4 Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket. Psa 44:5 Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób. Psa 44:6 Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat. Psa 44:7 Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem. Psa 44:8 Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg. Psa 44:9 Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.) Psa 44:10 Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel. Psa 44:11 Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket. Psa 44:12 Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé. Psa 44:13 Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte. Psa 44:14 Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. Psa 44:15 Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. Psa 44:16 Minden nap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat Psa 44:17 a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt. Psa 44:18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. Psa 44:19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről. Psa 44:20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. Psa 44:21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, Psa 44:22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. Psa 44:23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. Psa 44:24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! Psa 44:25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? Psa 44:26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Psa 44:27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból! Psa 45:1 A karmesternek: "A liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke. Psa 45:2 Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. Psa 45:3 Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre! Psa 45:4 Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát! Psa 45:5 E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! Psa 45:6 Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba. Psa 45:7 Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. Psa 45:8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. Psa 45:9 Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak. Psa 45:10 Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve. Psa 45:11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát! Psa 45:12 Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte! Psa 45:13 Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked. Psa 45:14 Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája. Psa 45:15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád. Psa 45:16 Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába. Psa 45:17 Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön. Psa 45:18 Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké. Psa 46:1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. Psa 46:2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Psa 46:3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; Psa 46:4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) Psa 46:5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. Psa 46:6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. Psa 46:7 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. Psa 46:8 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) Psa 46:9 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Psa 46:10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Psa 46:11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. Psa 46:12 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) Psa 47:1 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. Psa 47:2 Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! Psa 47:3 Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön. Psa 47:4 Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá. Psa 47:5 Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.) Psa 47:6 Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az ÚR. Psa 47:7 Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek! Psa 47:8 Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket! Psa 47:9 Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten. Psa 47:10 Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő! Psa 48:1 Ének. Kórah fiainak zsoltára. Psa 48:2 Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. Psa 48:3 Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa, Psa 48:4 melynek palotáiban úgy ismerik Istent, mint erős várat. Psa 48:5 Mert a királyok szövetkeztek, együttesen fölvonultak ellene, Psa 48:6 de amint meglátták, megdöbbentek, megriadtak és megfutamodtak. Psa 48:7 Reszketés fogta el őket, mint a vajúdó asszonyt, Psa 48:8 mint mikor a keleti szél összezúzza a tengerjáró hajókat. Psa 48:9 Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek URának városában, Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Szela.) Psa 48:10 Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten. Psa 48:11 Nevedhez méltóan dicsérnek a föld kerekségén, Istenünk, jobbod csupa igazság. Psa 48:12 Örül Sion hegye, vigadoznak Júda leányai, mert igazságot osztasz. Psa 48:13 Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, számláljátok meg tornyait! Psa 48:14 Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek. Psa 48:15 Bizony, itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő vezet minket mindhalálig. Psa 49:1 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. Psa 49:2 Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója, Psa 49:3 közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt! Psa 49:4 Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek. Psa 49:5 Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat. Psa 49:6 Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne, Psa 49:7 akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek? Psa 49:8 Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Psa 49:9 Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, Psa 49:10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. Psa 49:11 Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat. Psa 49:12 Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk. Psa 49:13 De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. Psa 49:14 Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.) Psa 49:15 Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak. Psa 49:16 De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.) Psa 49:17 Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Psa 49:18 Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. Psa 49:19 Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, Psa 49:20 mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. Psa 49:21 Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. Psa 50:1 Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. Psa 50:2 A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. Psa 50:3 Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar. Psa 50:4 Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét. Psa 50:5 Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem! Psa 50:6 Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.) Psa 50:7 Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én! Psa 50:8 Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért, Psa 50:9 de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat. Psa 50:10 Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata. Psa 50:11 Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. Psa 50:12 Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti. Psa 50:13 Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét? Psa 50:14 Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Psa 50:15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. Psa 50:16 A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? Psa 50:17 Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! Psa 50:18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. Psa 50:19 Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző. Psa 50:20 Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. Psa 50:21 Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem! Psa 50:22 Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül! Psa 50:23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását. Psa 51:1 A karmesternek: Dávid zsoltára, Psa 51:2 abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. Psa 51:3 Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Psa 51:4 Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Psa 51:5 Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Psa 51:6 Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Psa 51:7 Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Psa 51:8 Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. Psa 51:9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Psa 51:10 Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. Psa 51:11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! Psa 51:12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Psa 51:13 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Psa 51:14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, Psa 51:15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. Psa 51:16 Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. Psa 51:17 Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. Psa 51:18 Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Psa 51:19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! Psa 51:20 Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! Psa 51:21 Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat. Psa 52:1 A karmesternek: Dávid tanítókölteménye, Psa 52:2 abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett. Psa 52:3 Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad! Psa 52:4 Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva. Psa 52:5 A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.) Psa 52:6 Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved. Psa 52:7 Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.) Psa 52:8 Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg nevetni fognak. Psa 52:9 Ez az az ember - mondják -, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős. Psa 52:10 De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor. Psa 52:11 Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez. Psa 53:1 A karmesternek: "A betegség" kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye. Psa 53:2 Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Psa 53:3 Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Psa 53:4 Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. Psa 53:5 Nem tudják a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez nem kiáltanak, Psa 53:6 hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek! Mert szétszórja Isten támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket. Psa 53:7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel. Psa 54:1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye, Psa 54:2 abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik? Psa 54:3 Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal! Psa 54:4 Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre! Psa 54:5 Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel. (Szela.) Psa 54:6 De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet. Psa 54:7 Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal! Psa 54:8 Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, URam, mert jó vagy. Psa 54:9 Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre. Psa 55:1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. Psa 55:2 Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! Psa 55:3 Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom Psa 55:4 az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. Psa 55:5 Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. Psa 55:6 Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. Psa 55:7 Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? Psa 55:8 Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) Psa 55:9 Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. Psa 55:10 Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban; Psa 55:11 ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. Psa 55:12 Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás. Psa 55:13 Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. Psa 55:14 Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, Psa 55:15 akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében. Psa 55:16 Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük. Psa 55:17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem. Psa 55:18 Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. Psa 55:19 Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. Psa 55:20 Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent. Psa 55:21 Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget. Psa 55:22 Szája simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard. Psa 55:23 Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. Psa 55:24 Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom! Psa 56:1 A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban. Psa 56:2 Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem. Psa 56:3 Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Psa 56:4 Ha félek is, benned bízom! Psa 56:5 Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! Psa 56:6 Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem. Psa 56:7 Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek. Psa 56:8 Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem! Psa 56:9 Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben! Psa 56:10 Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van. Psa 56:11 Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem, Psa 56:12 Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! Psa 56:13 Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat. Psa 56:14 Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában. Psa 57:1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. Psa 57:2 Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. Psa 57:3 A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. Psa 57:4 Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét. Psa 57:5 Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard. Psa 57:6 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! Psa 57:7 Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.) Psa 57:8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! Psa 57:9 Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Psa 57:10 Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, Psa 57:11 mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Psa 57:12 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! Psa 58:1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele. Psa 58:2 Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött? Psa 58:3 Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek. Psa 58:4 Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek. Psa 58:5 Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle, Psa 58:6 hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt. Psa 58:7 Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, URam, az oroszlánok állkapcsát! Psa 58:8 Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák! Psa 58:9 Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot. Psa 58:10 Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt. Psa 58:11 Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik. Psa 58:12 Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön! Psa 59:1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. Psa 59:2 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! Psa 59:3 Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől! Psa 59:4 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó URam! Psa 59:5 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! Psa 59:6 Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) Psa 59:7 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Psa 59:8 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. Psa 59:9 De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. Psa 59:10 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram. Psa 59:11 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. Psa 59:12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! Psa 59:13 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! Psa 59:14 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.) Psa 59:15 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Psa 59:16 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. Psa 59:17 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. Psa 59:18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem! Psa 60:1 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele Psa 60:2 abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert. Psa 60:3 Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket! Psa 60:4 Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. Psa 60:5 Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. Psa 60:6 De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.) Psa 60:7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! Psa 60:8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét. Psa 60:9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, Psa 60:10 Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom! Psa 60:11 Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba? Psa 60:12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! Psa 60:13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! Psa 60:14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el. Psa 61:1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé. Psa 61:2 Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! Psa 61:3 A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Psa 61:4 Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen. Psa 61:5 Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! (Szela.) Psa 61:6 Mert hallottad, Istenem, amit megfogadtam, a nevedet félőkkel együtt adtál nekem örökséget. Psa 61:7 Adj napokat a király napjaihoz, évei nemzedékekre terjednek! Psa 61:8 Ülhessen trónján mindenkor Isten előtt, szeretet és hűség oltalmazza őt! Psa 61:9 Akkor állandóan éneklek nevedről, naponként teljesítem, amit megfogadtam. Psa 62:1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Psa 62:2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Psa 62:3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. Psa 62:4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! Psa 62:5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.) Psa 62:6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Psa 62:7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Psa 62:8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Psa 62:9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.) Psa 62:10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik. Psa 62:11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! Psa 62:12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; Psa 62:13 nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint. Psa 63:1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Psa 63:2 Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Psa 63:3 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Psa 63:4 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Psa 63:5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. Psa 63:6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. Psa 63:7 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Psa 63:8 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. Psa 63:9 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. Psa 63:10 De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek. Psa 63:11 Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek. Psa 63:12 De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul. Psa 64:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Psa 64:2 Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! Psa 64:3 Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől! Psa 64:4 Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal. Psa 64:5 Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek. Psa 64:6 Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket? Psa 64:7 Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve. Psa 64:8 De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek. Psa 64:9 Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja. Psa 64:10 Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit. Psa 64:11 Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek. Psa 65:1 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Psa 65:2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. Psa 65:3 Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. Psa 65:4 Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket. Psa 65:5 Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével! Psa 65:6 Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken, Psa 65:7 aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra, Psa 65:8 lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását. Psa 65:9 Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod. Psa 65:10 Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről. Psa 65:11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod. Psa 65:12 Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad. Psa 65:13 Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat. Psa 65:14 Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek. Psa 66:1 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! Psa 66:2 Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Psa 66:3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. Psa 66:4 Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.) Psa 66:5 Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között: Psa 66:6 Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki! Psa 66:7 Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.) Psa 66:8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Psa 66:9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. Psa 66:10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. Psa 66:11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. Psa 66:12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. Psa 66:13 Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, Psa 66:14 melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban. Psa 66:15 Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.) Psa 66:16 Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem! Psa 66:17 Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. Psa 66:18 Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. Psa 66:19 De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Psa 66:20 Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. Psa 67:1 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének. Psa 67:2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Psa 67:3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! Psa 67:4 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép! Psa 67:5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.) Psa 67:6 Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép! Psa 67:7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten. Psa 67:8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön! Psa 68:1 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Psa 68:2 Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. Psa 68:3 Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt. Psa 68:4 De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek. Psa 68:5 Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! Psa 68:6 Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. Psa 68:7 Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. Psa 68:8 Ó Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) Psa 68:9 rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. Psa 68:10 Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted. Psa 68:11 Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Istenem! Psa 68:12 Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: Psa 68:13 A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. Psa 68:14 Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. Psa 68:15 Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. Psa 68:16 Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. Psa 68:17 Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre! Psa 68:18 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sinairól szentélyébe. Psa 68:19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! Psa 68:20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. ( Szela.) Psa 68:21 Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. Psa 68:22 Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját! Psa 68:23 Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom, Psa 68:24 hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből. Psa 68:25 Látták, ó Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. Psa 68:26 Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők. Psa 68:27 Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok! Psa 68:28 Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői. Psa 68:29 Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz, Psa 68:30 jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! Psa 68:31 Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak! Psa 68:32 Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket. Psa 68:33 Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! ( Szela.) Psa 68:34 Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja! Psa 68:35 Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben! Psa 68:36 Félelmes vagy, Isten, szentélyedben! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten! Psa 69:1 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Dávidé. Psa 69:2 Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! Psa 69:3 Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. Psa 69:4 Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. Psa 69:5 Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. Psa 69:6 Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. Psa 69:7 Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! Psa 69:8 Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. Psa 69:9 Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. Psa 69:10 Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. Psa 69:11 Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. Psa 69:12 Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. Psa 69:13 Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, és a borivók nótái. Psa 69:14 De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! Psa 69:15 Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! Psa 69:16 Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! Psa 69:17 Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! Psa 69:18 Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! Psa 69:19 Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! Psa 69:20 Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. Psa 69:21 A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Psa 69:22 Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Psa 69:23 Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Psa 69:24 Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! Psa 69:25 Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! Psa 69:26 Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! Psa 69:27 Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. Psa 69:28 Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! Psa 69:29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Psa 69:30 De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! Psa 69:31 Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. Psa 69:32 Jobban tetszik ez az ÚRnak a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. Psa 69:33 Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! Psa 69:34 Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. Psa 69:35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog. Psa 69:36 Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, Psa 69:37 és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik. Psa 70:1 A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül. Psa 70:2 Istenem, ments meg engem, URam, siess segítségemre! Psa 70:3 Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! Psa 70:4 Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam! Psa 70:5 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten! Psa 70:6 De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj! Psa 71:1 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Psa 71:2 Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! Psa 71:3 Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram. Psa 71:4 Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából! Psa 71:5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. Psa 71:6 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Psa 71:7 Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. Psa 71:8 Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap. Psa 71:9 Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el! Psa 71:10 Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak: Psa 71:11 Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse! Psa 71:12 Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! Psa 71:13 Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! Psa 71:14 Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Psa 71:15 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Psa 71:16 Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem. Psa 71:17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Psa 71:18 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. Psa 71:19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? Psa 71:20 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Psa 71:21 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. Psa 71:22 Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! Psa 71:23 Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. Psa 71:24 Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek. Psa 72:1 Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, Psa 72:2 hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen a nyomorultakat. Psa 72:3 Teremjenek a hegyek békét a népnek, és a halmok igazságot! Psa 72:4 Szolgáltasson igazságot a nép nyomorultjainak, segítse meg a szegényeket, de tiporja el az elnyomókat! Psa 72:5 Éljen addig, míg nap és hold lesz, nemzedékről nemzedékre! Psa 72:6 Mint amikor eső hull a rétre, és zápor áztatja meg a földet: Psa 72:7 úgy virágozzék napjaiban az igazság, és legyen nagy békesség, amíg meg nem szűnik a hold. Psa 72:8 Uralkodjék tengertől tengerig, és a folyamtól a föld széléig. Psa 72:9 Hajtsanak térdet előtte a pusztalakók, nyalják a port ellenségei! Psa 72:10 Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai fizessenek adót! Psa 72:11 Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! Psa 72:12 Mert megmenti a segítséget kérő szegényt, és a nyomorultat, akinek nincs segítője. Psa 72:13 Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti. Psa 72:14 Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük. Psa 72:15 Éljen ő, és adjanak neki sábai aranyat, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden nap! Psa 72:16 Legyen bőven gabona az országban, a hegyek tetején hullámzó kalászok legyenek olyanok, mint a Libánon; virágozzanak a városok, mint földön a fű! Psa 72:17 Maradjon meg neve örökké, terjedjen híre, amíg a nap ragyog! Nevével mondjanak egymásra áldást; mondja őt boldognak minden nép! Psa 72:18 Áldott az ÚRisten, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni! Psa 72:19 Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen. Psa 72:20 Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai. Psa 73:1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! Psa 73:2 De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. Psa 73:3 Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. Psa 73:4 Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. Psa 73:5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. Psa 73:6 Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. Psa 73:7 Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. Psa 73:8 Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. Psa 73:9 Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. Psa 73:10 Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. Psa 73:11 Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? Psa 73:12 Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. Psa 73:13 De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, Psa 73:14 mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. Psa 73:15 Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. Psa 73:16 Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. Psa 73:17 Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. Psa 73:18 Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! Psa 73:19 Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. Psa 73:20 Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! Psa 73:21 Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, Psa 73:22 akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. Psa 73:23 De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Psa 73:24 Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Psa 73:25 Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Psa 73:26 Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! Psa 73:27 Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! Psa 73:28 De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet. Psa 74:1 Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? Psa 74:2 Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! Psa 74:3 Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! Psa 74:4 Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket. Psa 74:5 Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. Psa 74:6 Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. Psa 74:7 Lángba borították szent helyedet, porig alázták neved hajlékát. Psa 74:8 Igázzuk le őket egészen! - mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. Psa 74:9 Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még? Psa 74:10 Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? Psa 74:11 Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! Psa 74:12 De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. Psa 74:13 Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. Psa 74:14 Te zúztad szét a Leviátán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül. Psa 74:15 Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. Psa 74:16 Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot. Psa 74:17 Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. Psa 74:18 Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. Psa 74:19 Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp! Psa 74:20 Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is! Psa 74:21 Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény! Psa 74:22 Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! Psa 74:23 Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását! Psa 75:1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. Psa 75:2 Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. Psa 75:3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. Psa 75:4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.) Psa 75:5 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók! Psa 75:6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen! Psa 75:7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás, Psa 75:8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. Psa 75:9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. Psa 75:10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének. Psa 75:11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom! Psa 76:1 A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke. Psa 76:2 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben. Psa 76:3 Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra. Psa 76:4 Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. (Szela.) Psa 76:5 Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek. Psa 76:6 Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok. Psa 76:7 Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló. Psa 76:8 Félelmes vagy te, ki állhat meg előtted, amikor haragszol? Psa 76:9 Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül. Psa 76:10 Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak. (Szela.) Psa 76:11 Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed. Psa 76:12 Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek, Psa 76:13 aki megtöri a fejedelmek büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban! Psa 77:1 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. Psa 77:2 Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. Psa 77:3 Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. Psa 77:4 Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) Psa 77:5 Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. Psa 77:6 Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. Psa 77:7 Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: Psa 77:8 Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? Psa 77:9 Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Psa 77:10 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) Psa 77:11 Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. Psa 77:12 Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Psa 77:13 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. Psa 77:14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? Psa 77:15 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. Psa 77:16 Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) Psa 77:17 Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. Psa 77:18 A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. Psa 77:19 Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. Psa 77:20 Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott. Psa 77:21 Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által. Psa 78:1 Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! Psa 78:2 Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. Psa 78:3 Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, Psa 78:4 nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Psa 78:5 Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Psa 78:6 Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, Psa 78:7 hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. Psa 78:8 Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez: Psa 78:9 mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. Psa 78:10 Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. Psa 78:11 Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. Psa 78:12 Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. Psa 78:13 Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. Psa 78:14 Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. Psa 78:15 Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. Psa 78:16 Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. Psa 78:17 De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. Psa 78:18 Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. Psa 78:19 Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? Psa 78:20 A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? Psa 78:21 Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, Psa 78:22 mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. Psa 78:23 Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. Psa 78:24 Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. Psa 78:25 Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. Psa 78:26 Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. Psa 78:27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye. Psa 78:28 Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. Psa 78:29 Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. Psa 78:30 De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. Psa 78:31 Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. Psa 78:32 Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. Psa 78:33 Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. Psa 78:34 Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. Psa 78:35 Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. Psa 78:36 De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. Psa 78:37 Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. Psa 78:38 Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. Psa 78:39 Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. Psa 78:40 Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! Psa 78:41 Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Psa 78:42 Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, Psa 78:43 amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. Psa 78:44 Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. Psa 78:45 Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. Psa 78:46 Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. Psa 78:47 Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. Psa 78:48 Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. Psa 78:49 Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Psa 78:50 Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. Psa 78:51 Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. Psa 78:52 Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Psa 78:53 Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. Psa 78:54 Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. Psa 78:55 Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. Psa 78:56 De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. Psa 78:57 Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. Psa 78:58 Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. Psa 78:59 Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. Psa 78:60 Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott. Psa 78:61 Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. Psa 78:62 Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. Psa 78:63 Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. Psa 78:64 Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. Psa 78:65 Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, Psa 78:66 és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. Psa 78:67 De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, Psa 78:68 Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. Psa 78:69 Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. Psa 78:70 Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. Psa 78:71 A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. Psa 78:72 Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel. Psa 79:1 Ászáf zsoltára. Ó Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Psa 79:2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak. Psa 79:3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki. Psa 79:4 Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet. Psa 79:5 URam, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod? Psa 79:6 Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül! Psa 79:7 Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították. Psa 79:8 Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk! Psa 79:9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! Psa 79:10 Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért! Psa 79:11 Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod! Psa 79:12 Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, mellyel téged illettek, Uram! Psa 79:13 Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked. Psa 80:1 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára. Psa 80:2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva Psa 80:3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre! Psa 80:4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! Psa 80:5 URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága ellenére? Psa 80:6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket. Psa 80:7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket. Psa 80:8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! Psa 80:9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. Psa 80:10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. Psa 80:11 Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal. Psa 80:12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig. Psa 80:13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?! Psa 80:14 Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad. Psa 80:15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt! Psa 80:16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél! Psa 80:17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták! Psa 80:18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél! Psa 80:19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet. Psa 80:20 URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk! Psa 81:1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé. Psa 81:2 Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! Psa 81:3 Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot! Psa 81:4 Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! Psa 81:5 Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. Psa 81:6 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: Psa 81:7 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. Psa 81:8 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) Psa 81:9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! Psa 81:10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! Psa 81:11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! Psa 81:12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. Psa 81:13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. Psa 81:14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! Psa 81:15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. Psa 81:16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. Psa 81:17 A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól. Psa 82:1 Ászáf zsoltára. Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött: Psa 82:2 Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.) Psa 82:3 Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek! Psa 82:4 Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből! Psa 82:5 Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak. Psa 82:6 Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan, Psa 82:7 mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember. Psa 82:8 Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged! Psa 83:1 Ászáf zsoltáréneke. Psa 83:2 Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Psa 83:3 Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. Psa 83:4 Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen. Psa 83:5 Jertek - mondják -, irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére! Psa 83:6 Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened Psa 83:7 Edóm lakói és az izmáeliek, a móábiak és a hagriak, Psa 83:8 Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival. Psa 83:9 Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (Szela.) Psa 83:10 Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál, Psa 83:11 akik megsemmisültek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek! Psa 83:12 Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával, Psa 83:13 akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát! Psa 83:14 Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta polyva! Psa 83:15 Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, Psa 83:16 úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel! Psa 83:17 Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, URam! Psa 83:18 Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el! Psa 83:19 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek ÚR a neve, aki felséges az egész földön! Psa 84:1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. Psa 84:2 Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Psa 84:3 Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Psa 84:4 Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem! Psa 84:5 Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.) Psa 84:6 Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Psa 84:7 Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Psa 84:8 Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. Psa 84:9 URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.) Psa 84:10 Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! Psa 84:11 Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. Psa 84:12 Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek. Psa 84:13 Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik! Psa 85:1 A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára. Psa 85:2 Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. Psa 85:3 Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.) Psa 85:4 Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét. Psa 85:5 Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé! Psa 85:6 Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod? Psa 85:7 Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? Psa 85:8 Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást! Psa 85:9 Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok. Psa 85:10 Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. Psa 85:11 Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Psa 85:12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. Psa 85:13 Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. Psa 85:14 Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek. Psa 86:1 Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok! Psa 86:2 Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik! Psa 86:3 Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap. Psa 86:4 Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram! Psa 86:5 Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzádkiáltanak Psa 86:6 Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra! Psa 86:7 A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. Psa 86:8 Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen. Psa 86:9 Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek. Psa 86:10 Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül! Psa 86:11 Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. Psa 86:12 Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké. Psa 86:13 Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél. Psa 86:14 Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled! Psa 86:15 Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged. Psa 86:16 Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálólányod fiát! Psa 86:17 Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz, és megvigasztalsz engem. Psa 87:1 Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította Psa 87:2 az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél. Psa 87:3 Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.) Psa 87:4 Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája. Psa 87:5 Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg ezt. Psa 87:6 Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.) Psa 87:7 Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad. Psa 88:1 Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A "Betegség" kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. Psa 88:2 URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Psa 88:3 Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! Psa 88:4 Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához. Psa 88:5 A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi. Psa 88:6 A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből. Psa 88:7 A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe. Psa 88:8 Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.) Psa 88:9 Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, Psa 88:10 szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet. Psa 88:11 Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.) Psa 88:12 Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén? Psa 88:13 Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén? Psa 88:14 De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom. Psa 88:15 Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem? Psa 88:16 Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok. Psa 88:17 Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek. Psa 88:18 Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem. Psa 88:19 Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem. Psa 89:1 Az ezráhi Étán tanítókölteménye. Psa 89:2 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. Psa 89:3 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég. Psa 89:4 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: Psa 89:5 Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.) Psa 89:6 Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében. Psa 89:7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között? Psa 89:8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak. Psa 89:9 URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged! Psa 89:10 Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket. Psa 89:11 Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet. Psa 89:12 Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. Psa 89:13 Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek ujjong. Psa 89:14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges. Psa 89:15 Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. Psa 89:16 Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam! Psa 89:17 Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, Psa 89:18 mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, Psa 89:19 mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk. Psa 89:20 Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat. Psa 89:21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt. Psa 89:22 Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt. Psa 89:23 Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember. Psa 89:24 Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit. Psa 89:25 Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma. Psa 89:26 Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra. Psa 89:27 Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! Psa 89:28 Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között. Psa 89:29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele. Psa 89:30 Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég. Psa 89:31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, Psa 89:32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, Psa 89:33 akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. Psa 89:34 De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. Psa 89:35 Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött. Psa 89:36 Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak: Psa 89:37 Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap, Psa 89:38 megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.) Psa 89:39 Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá. Psa 89:40 Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját. Psa 89:41 Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted. Psa 89:42 Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt. Psa 89:43 Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek. Psa 89:44 Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban. Psa 89:45 Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted. Psa 89:46 Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.) Psa 89:47 Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz? Psa 89:48 Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert! Psa 89:49 Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált,s aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.) Psa 89:50 Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak? Psa 89:51 Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől! Psa 89:52 Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát. Psa 89:53 Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen! Psa 90:1 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Psa 90:2 Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! Psa 90:3 A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Psa 90:4 Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. Psa 90:5 Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: Psa 90:6 reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. Psa 90:7 Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, Psa 90:8 ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Psa 90:9 Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Psa 90:10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Psa 90:11 Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? Psa 90:12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Psa 90:13 Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Psa 90:14 Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben! Psa 90:15 Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! Psa 90:16 Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Psa 90:17 Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! Psa 91:1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, Psa 91:2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Psa 91:3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Psa 91:4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Psa 91:5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, Psa 91:6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Psa 91:7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. Psa 91:8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Psa 91:9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, Psa 91:10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Psa 91:11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, Psa 91:12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Psa 91:13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Psa 91:14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Psa 91:15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Psa 91:16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban. Psa 92:1 Zsoltár. Ének szombatnapra. Psa 92:2 Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, Psa 92:3 hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel Psa 92:4 tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! Psa 92:5 Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok. Psa 92:6 Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid! Psa 92:7 Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg. Psa 92:8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk. Psa 92:9 De te, URam, magasztos vagy örökké! Psa 92:10 Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind. Psa 92:11 De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. Psa 92:12 Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok. Psa 92:13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. Psa 92:14 Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. Psa 92:15 Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, Psa 92:16 és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság! Psa 93:1 Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog. Psa 93:2 Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te. Psa 93:3 Zúgnak a folyamok, URam, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok. Psa 93:4 A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban. Psa 93:5 Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó URam, időtlen időkig! Psa 94:1 URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! Psa 94:2 Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! Psa 94:3 URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? Psa 94:4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. Psa 94:5 Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet. Psa 94:6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. Psa 94:7 Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene. Psa 94:8 Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek? Psa 94:9 Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? Psa 94:10 Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert! Psa 94:11 Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. Psa 94:12 Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, Psa 94:13 hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. Psa 94:14 Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét. Psa 94:15 Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember. Psa 94:16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? Psa 94:17 Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám. Psa 94:18 Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. Psa 94:19 Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Psa 94:20 Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő? Psa 94:21 Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. Psa 94:22 De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. Psa 94:23 Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR. Psa 95:1 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Psa 95:2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Psa 95:3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Psa 95:4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Psa 95:5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Psa 95:6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Psa 95:7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, Psa 95:8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, Psa 95:9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet. Psa 95:10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. Psa 95:11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére! Psa 96:1 Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! Psa 96:2 Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Psa 96:3 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Psa 96:4 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. Psa 96:5 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. Psa 96:6 Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. Psa 96:7 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Psa 96:8 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Psa 96:9 Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! Psa 96:10 Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket. Psa 96:11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel! Psa 96:12 Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind Psa 96:13 az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket. Psa 97:1 Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! Psa 97:2 Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. Psa 97:3 Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt. Psa 97:4 Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg. Psa 97:5 Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt. Psa 97:6 Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét. Psa 97:7 Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az ÚR előtt borul le minden isten. Psa 97:8 Hallja ezt Sion, és örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó URam! Psa 97:9 Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek. Psa 97:10 Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből. Psa 97:11 Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Psa 97:12 Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét! Psa 98:1 Zsoltár. Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. Psa 98:2 Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát. Psa 98:3 Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását. Psa 98:4 Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek! Psa 98:5 Énekeljetek az ÚRnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket! Psa 98:6 Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt! Psa 98:7 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók! Psa 98:8 Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak Psa 98:9 az ÚR előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket. Psa 99:1 Uralkodik az ÚR, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld! Psa 99:2 Nagy az ÚR a Sionon, magasan fölötte van minden népnek. Psa 99:3 Magasztalják nagy és félelmes nevét, mert szent ő! Psa 99:4 Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot. Psa 99:5 Magasztaljátok Istenünket, az URat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő! Psa 99:6 Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik. Psa 99:7 Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a nekik adott rendelkezést. Psa 99:8 URunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket. Psa 99:9 Magasztaljátok Istenünket, az URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk! Psa 100:1 Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Psa 100:2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Psa 100:3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Psa 100:4 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Psa 100:5 Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre. Psa 101:1 Dávid zsoltára. Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam! Psa 101:2 Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. Psa 101:3 Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk! Psa 101:4 A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról. Psa 101:5 Aki titkon rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem tűröm meg. Psa 101:6 Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem. Psa 101:7 Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt. Psa 101:8 Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt. Psa 102:1 A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. Psa 102:2 Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! Psa 102:3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! Psa 102:4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. Psa 102:5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. Psa 102:6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. Psa 102:7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. Psa 102:8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. Psa 102:9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. Psa 102:10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem Psa 102:11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem. Psa 102:12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. Psa 102:13 De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. Psa 102:14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! Psa 102:15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. Psa 102:16 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, Psa 102:17 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. Psa 102:18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. Psa 102:19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. Psa 102:20 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, Psa 102:21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. Psa 102:22 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, Psa 102:23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék. Psa 102:24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. Psa 102:25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! Psa 102:26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Psa 102:27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, Psa 102:28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. Psa 102:29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak. Psa 103:1 Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! Psa 103:2 Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Psa 103:3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, Psa 103:4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Psa 103:5 Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. Psa 103:6 Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR. Psa 103:7 Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. Psa 103:8 Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Psa 103:9 Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Psa 103:10 Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Psa 103:11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Psa 103:12 Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Psa 103:13 Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Psa 103:14 Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. Psa 103:15 Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Psa 103:16 Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. Psa 103:17 De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; Psa 103:18 azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével. Psa 103:19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. Psa 103:20 Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára! Psa 103:21 Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói! Psa 103:22 Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat! Psa 104:1 Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, Psa 104:2 világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, Psa 104:3 palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. Psa 104:4 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. Psa 104:5 Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. Psa 104:6 Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. Psa 104:7 Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. Psa 104:8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. Psa 104:9 Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. Psa 104:10 Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. Psa 104:11 Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. Psa 104:12 Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. Psa 104:13 Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. Psa 104:14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, Psa 104:15 és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. Psa 104:16 Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, Psa 104:17 ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. Psa 104:18 A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. Psa 104:19 Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. Psa 104:20 Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja, Psa 104:21 az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket. Psa 104:22 Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. Psa 104:23 Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. Psa 104:24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. Psa 104:25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. Psa 104:26 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. Psa 104:27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Psa 104:28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. Psa 104:29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. Psa 104:30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét. Psa 104:31 Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! Psa 104:32 Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. Psa 104:33 Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Psa 104:34 Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt. Psa 104:35 Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat! Psa 105:1 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Psa 105:2 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Psa 105:3 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat! Psa 105:4 Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Psa 105:5 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, Psa 105:6 ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! Psa 105:7 Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. Psa 105:8 Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére, Psa 105:9 amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. Psa 105:10 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül: Psa 105:11 Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül! Psa 105:12 Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények. Psa 105:13 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. Psa 105:14 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Psa 105:15 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! Psa 105:16 Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt. Psa 105:17 De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet. Psa 105:18 Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték, Psa 105:19 míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt. Psa 105:20 Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt. Psa 105:21 Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává, Psa 105:22 hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa. Psa 105:23 Így került Izráel Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott. Psa 105:24 Igen szaporává tette népét az ÚR, erősebbé ellenségeinél, Psa 105:25 akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival. Psa 105:26 Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott. Psa 105:27 Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában. Psa 105:28 Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának. Psa 105:29 Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat. Psa 105:30 Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is. Psa 105:31 Szavára bogarak jöttek, meg szúnyogok egész területükre. Psa 105:32 Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet. Psa 105:33 Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat. Psa 105:34 Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske. Psa 105:35 Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését. Psa 105:36 Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését. Psa 105:37 Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó. Psa 105:38 Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk. Psa 105:39 Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel. Psa 105:40 Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket. Psa 105:41 Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön. Psa 105:42 Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett, Psa 105:43 és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva. Psa 105:44 Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték, Psa 105:45 hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat! Psa 106:1 Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Psa 106:2 Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét? Psa 106:3 Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak. Psa 106:4 Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! Psa 106:5 Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt! Psa 106:6 Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. Psa 106:7 Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél. Psa 106:8 De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát. Psa 106:9 Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vizen, akár a pusztában. Psa 106:10 Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből. Psa 106:11 Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük. Psa 106:12 Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. Psa 106:13 De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. Psa 106:14 Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban. Psa 106:15 Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük. Psa 106:16 Féltékenyek lettek a táborban Mózesre, és Áronra, az ÚR szent emberére. Psa 106:17 Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abirám csoportját. Psa 106:18 Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket. Psa 106:19 Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt. Psa 106:20 Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával. Psa 106:21 Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban, Psa 106:22 csodákat Hám földjén, félelmes dolgokat a Vörös-tengernél. Psa 106:23 Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett nála, és elfordította pusztító haragját. Psa 106:24 Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, Psa 106:25 hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára. Psa 106:26 Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában, Psa 106:27 utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba. Psa 106:28 Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek. Psa 106:29 Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk. Psa 106:30 De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás. Psa 106:31 Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké. Psa 106:32 Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt miattuk, Psa 106:33 mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt. Psa 106:34 Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR. Psa 106:35 Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket. Psa 106:36 Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. Psa 106:37 Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. Psa 106:38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot. Psa 106:39 Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel. Psa 106:40 Ezért haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét. Psa 106:41 Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Psa 106:42 Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük. Psa 106:43 Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. Psa 106:44 Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. Psa 106:45 Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. Psa 106:46 Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket. Psa 106:47 Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! Psa 106:48 Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat! Psa 107:1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Psa 107:2 Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, Psa 107:3 és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. Psa 107:4 Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. Psa 107:5 Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. Psa 107:6 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. Psa 107:7 A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. Psa 107:8 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, Psa 107:9 mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. Psa 107:10 Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, Psa 107:11 mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. Psa 107:12 Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. Psa 107:13 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Psa 107:14 Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Psa 107:15 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, Psa 107:16 mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat. Psa 107:17 Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt. Psa 107:18 Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak. Psa 107:19 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Psa 107:20 Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket. Psa 107:21 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, Psa 107:22 mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit! Psa 107:23 Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Psa 107:24 Ezek látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes tengeren. Psa 107:25 Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. Psa 107:26 Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. Psa 107:27 Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. Psa 107:28 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből. Psa 107:29 Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. Psa 107:30 Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket. Psa 107:31 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért! Psa 107:32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében! Psa 107:33 A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá, Psa 107:34 a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt. Psa 107:35 A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat. Psa 107:36 Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül. Psa 107:37 Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak. Psa 107:38 Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt. Psa 107:39 De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt, Psa 107:40 amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk. Psa 107:41 De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat. Psa 107:42 Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat. Psa 107:43 Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit! Psa 108:1 Dávid zsoltáréneke. Psa 108:2 Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! Psa 108:3 Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Psa 108:4 Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. Psa 108:5 Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Psa 108:6 Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! Psa 108:7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! Psa 108:8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét. Psa 108:9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, Psa 108:10 Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. Psa 108:11 Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba? Psa 108:12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! Psa 108:13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! Psa 108:14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el! Psa 109:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma! Psa 109:2 Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem. Psa 109:3 Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem. Psa 109:4 Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom. Psa 109:5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért. Psa 109:6 Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől! Psa 109:7 A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké! Psa 109:8 Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg! Psa 109:9 Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen! Psa 109:10 Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek! Psa 109:11 Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől! Psa 109:12 Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin! Psa 109:13 Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket! Psa 109:14 Még ősei bűnére is emlékezzék az ÚR, anyjának vétkét se felejtse el! Psa 109:15 Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről! Psa 109:16 Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette. Psa 109:17 Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle! Psa 109:18 Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj! Psa 109:19 Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel! Psa 109:20 Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam! Psa 109:21 De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem! Psa 109:22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem. Psa 109:23 Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát. Psa 109:24 Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány. Psa 109:25 Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják. Psa 109:26 Segíts meg, URam, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen! Psa 109:27 Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, URam! Psa 109:28 Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog. Psa 109:29 Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny! Psa 109:30 Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt, Psa 109:31 mert odaáll a szegény pártjára, megszabadítja a halálos ítélettől. Psa 110:1 Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! Psa 110:2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! Psa 110:3 Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod. Psa 110:4 Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. Psa 110:5 Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. Psa 110:6 Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. Psa 110:7 A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét. Psa 111:1 Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből! a becsületes emberek körében és közösségében. Psa 111:2 Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Psa 111:3 Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad. Psa 111:4 Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR. Psa 111:5 Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére. Psa 111:6 Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát. Psa 111:7 Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, Psa 111:8 rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva. Psa 111:9 Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve. Psa 111:10 A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad. Psa 112:1 Dicsérjétek az URat! Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. Psa 112:2 Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Psa 112:3 Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. Psa 112:4 Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. Psa 112:5 A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Psa 112:6 Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Psa 112:7 Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban. Psa 112:8 Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Psa 112:9 Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik. Psa 112:10 Látja ezt a bűnös, és bosszankodik, fogát csikorgatja, és emészti magát. A bűnösök kívánsága semmibe vész. Psa 113:1 Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét! Psa 113:2 Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké! Psa 113:3 Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét! Psa 113:4 Magasan fölötte van az ÚR minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek. Psa 113:5 Ki hasonlítható Istenünkhöz, az ÚRhoz, aki a magasban lakik, Psa 113:6 és a mélybe néz, az égre is, a földre is? Psa 113:7 Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt. Psa 113:8 Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé. Psa 113:9 Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat! Psa 114:1 Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül, Psa 114:2 Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma. Psa 114:3 Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált. Psa 114:4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok. Psa 114:5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál? Psa 114:6 Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok? Psa 114:7 Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákób Istenétől, Psa 114:8 aki a sziklát bővízű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá! Psa 115:1 Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Psa 115:2 Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Psa 115:3 A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! Psa 115:4 A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Psa 115:5 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. Psa 115:6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. Psa 115:7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon. Psa 115:8 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak. Psa 115:9 Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. Psa 115:10 Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő. Psa 115:11 Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő. Psa 115:12 Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát. Psa 115:13 Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt. Psa 115:14 Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat! Psa 115:15 Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta! Psa 115:16 Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta. Psa 115:17 Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek, Psa 115:18 hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat! Psa 116:1 Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Psa 116:2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. Psa 116:3 Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok. Psa 116:4 De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet! Psa 116:5 Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. Psa 116:6 Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. Psa 116:7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! Psa 116:8 Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, Psa 116:9 az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén. Psa 116:10 Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok! Psa 116:11 Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! Psa 116:12 Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? Psa 116:13 A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. Psa 116:14 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. Psa 116:15 Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát. Psa 116:16 Ó URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset. Psa 116:17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem. Psa 116:18 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, Psa 116:19 az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat! Psa 117:1 Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Psa 117:2 Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat! Psa 118:1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Psa 118:2 Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! Psa 118:3 Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! Psa 118:4 Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete! Psa 118:5 Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem. Psa 118:6 Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem? Psa 118:7 Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre. Psa 118:8 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Psa 118:9 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. Psa 118:10 Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok velük! Psa 118:11 Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük! Psa 118:12 Körülvettek, mint a méhek, de kialszanak, mint az égő bozót. Az ÚR nevében szembeszállok velük! Psa 118:13 Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem. Psa 118:14 Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Psa 118:15 Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! Psa 118:16 Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! Psa 118:17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! Psa 118:18 Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak. Psa 118:19 Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! Psa 118:20 Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. Psa 118:21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Psa 118:22 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Psa 118:23 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Psa 118:24 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! Psa 118:25 Ó URam, segíts meg! Ó URam, adj szerencsét! Psa 118:26 Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából. Psa 118:27 Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz! Psa 118:28 Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged! Psa 118:29 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Psa 119:1 Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. Psa 119:2 Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, Psa 119:3 nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. Psa 119:4 Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák. Psa 119:5 Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! Psa 119:6 Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. Psa 119:7 Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. Psa 119:8 Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha! Psa 119:9 Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. Psa 119:10 Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Psa 119:11 Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Psa 119:12 Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre! Psa 119:13 Ajkam fölsorolja szád minden döntését. Psa 119:14 Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Psa 119:15 Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Psa 119:16 Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg. Psa 119:17 Bánj jól szolgáddal, hogy élhessek, és én megtartom igédet. Psa 119:18 Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. Psa 119:19 Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat! Psa 119:20 Őrlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor. Psa 119:21 Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek parancsolataidtól. Psa 119:22 Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen megfogadtam intelmeidet. Psa 119:23 Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. Psa 119:24 Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. Psa 119:25 Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel! Psa 119:26 Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre! Psa 119:27 Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon! Psa 119:28 Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel! Psa 119:29 Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel! Psa 119:30 Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom. Psa 119:31 Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne engedj megszégyenülnöm! Psa 119:32 Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem. Psa 119:33 Taníts, URam, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig! Psa 119:34 Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel. Psa 119:35 Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm. Psa 119:36 Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre! Psa 119:37 Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem! Psa 119:38 Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál! Psa 119:39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid! Psa 119:40 Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra. Psa 119:41 Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod, Psa 119:42 hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom. Psa 119:43 Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok. Psa 119:44 Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké. Psa 119:45 Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem. Psa 119:46 Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent. Psa 119:47 Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket. Psa 119:48 Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden. Psa 119:49 Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. Psa 119:50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem. Psa 119:51 Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el törvényedtől. Psa 119:52 Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, URam! Psa 119:53 Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet. Psa 119:54 Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok. Psa 119:55 URam, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. Psa 119:56 Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat. Psa 119:57 URam, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet. Psa 119:58 Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint! Psa 119:59 Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom. Psa 119:60 Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat. Psa 119:61 Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről. Psa 119:62 Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. Psa 119:63 Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat. Psa 119:64 URam, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre! Psa 119:65 Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, URam! Psa 119:66 Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat. Psa 119:67 Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet. Psa 119:68 Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre! Psa 119:69 Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből. Psa 119:70 Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm. Psa 119:71 Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet. Psa 119:72 Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst. Psa 119:73 Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat! Psa 119:74 Látnak engem, és örülnek az istenfélők, mert igédben reménykedem. Psa 119:75 Tudom, URam, hogy igazak döntéseid, igazad volt, hogy megaláztál. Psa 119:76 Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak. Psa 119:77 Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm. Psa 119:78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem, én pedig utasításaidon elmélkedem. Psa 119:79 Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik intelmeidet. Psa 119:80 Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent! Psa 119:81 Szabadításod után sóvárog lelkem, igédben reménykedem. Psa 119:82 Sóvárogva tekintek ígéretedre: Mikor vigasztalsz meg engem? Psa 119:83 Bár olyan vagyok, mint a füstre tett tömlő, nem feledkezem meg rendelkezéseidről. Psa 119:84 Hány napja van még szolgádnak? Mikor tartasz ítéletet üldözőimen? Psa 119:85 Vermeket ástak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. Psa 119:86 Minden parancsolatod igaz. Galádul üldöznek, segíts meg! Psa 119:87 Csaknem kiirtottak a földről, mert nem hanyagoltam el utasításaidat. Psa 119:88 Tartsd meg életemet kegyelmesen, én pedig megtartom intelmeidet. Psa 119:89 URam, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. Psa 119:90 Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll. Psa 119:91 Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség. Psa 119:92 Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Psa 119:93 Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem. Psa 119:94 Tied vagyok! Szabadíts meg, hiszen utasításaidat kutatom. Psa 119:95 Arra várnak a bűnösök, hogy elpusztíthassanak, de én intelmeidre figyelek. Psa 119:96 Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen. Psa 119:97 Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem. Psa 119:98 Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké. Psa 119:99 Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem. Psa 119:100 Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat. Psa 119:101 Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet. Psa 119:102 Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra. Psa 119:103 Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz. Psa 119:104 Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt. Psa 119:105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Psa 119:106 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet. Psa 119:107 Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam! Psa 119:108 Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre! Psa 119:109 Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg. Psa 119:110 Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el. Psa 119:111 Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet. Psa 119:112 Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van. Psa 119:113 Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet. Psa 119:114 Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem. Psa 119:115 Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Én megfogadom, Istenem, parancsolataidat. Psa 119:116 Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet! Psa 119:117 Erősíts engem, hogy megszabaduljak, és mindig törődni fogok rendelkezéseiddel. Psa 119:118 Elveted mindazokat, akik eltérnek rendelkezéseidtől, mert ármánykodásuk galád. Psa 119:119 Salaknak tartod a föld minden bűnösét, ezért szeretem intelmeidet. Psa 119:120 Megborzadt a testem, mert rettegek tőled, félek ítéleteidtől. Psa 119:121 Azt tettem, ami törvényes és igaz, ne szolgáltass ki a hatalmaskodóknak! Psa 119:122 Vállalj kezességet szolgádért, hogy a kevélyek ne hatalmaskodjanak rajtam! Psa 119:123 Szemem epedve várja segítségedet és megígért igazságodat. Psa 119:124 Bánj kegyelmesen szolgáddal, taníts engem rendelkezéseidre! Psa 119:125 Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem intelmeidet! Psa 119:126 Itt az ideje, hogy cselekedj, URam, mert megszegték törvényedet! Psa 119:127 Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is. Psa 119:128 Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök minden hamis ösvényt. Psa 119:129 Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem. Psa 119:130 Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket. Psa 119:131 Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid után. Psa 119:132 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet. Psa 119:133 Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság. Psa 119:134 Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat. Psa 119:135 Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre! Psa 119:136 Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet. Psa 119:137 Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid. Psa 119:138 Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók. Psa 119:139 Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről. Psa 119:140 Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt. Psa 119:141 Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el. Psa 119:142 Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó. Psa 119:143 Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek. Psa 119:144 Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek! Psa 119:145 Teljes szívből kiáltok hozzád: Hallgass meg, URam! És én megfogadom rendelkezéseidet. Psa 119:146 Hozzád kiáltok: Szabadíts meg! És én megtartom intelmeidet. Psa 119:147 Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem. Psa 119:148 Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden. Psa 119:149 Hallgasd meg szavamat kegyelmesen! URam, döntéseiddel éltess engem! Psa 119:150 Közel vannak hozzám, akik galádul üldöznek, törvényedtől viszont eltávolodtak. Psa 119:151 De te is közel vagy, URam, és minden parancsolatod maradandó. Psa 119:152 Régóta ismerem intelmeidet, örökre megállapítottad azokat. Psa 119:153 Lásd meg nyomorúságomat, és szabadíts meg, mert nem felejtettem el törvényedet. Psa 119:154 Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet! Psa 119:155 Távol van a bűnösöktől a segítség, mert nem törődnek rendelkezéseiddel. Psa 119:156 Nagy a te irgalmad, URam, döntéseiddel éltess engem! Psa 119:157 Sokan vannak üldözőim és ellenségeim, intelmeidtől mégsem fordultam el. Psa 119:158 Láttam a hűtleneket, és megundorodtam, mert nem tartották meg beszédedet. Psa 119:159 Lásd, mennyire szeretem utasításaidat! URam, tartsd meg életemet kegyelmesen! Psa 119:160 Igéd tartalma maradandó, és minden igaz döntésed örökre szól. Psa 119:161 Fejedelmek üldöznek ok nélkül, de szívemet csak igéd rettentheti meg. Psa 119:162 Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál. Psa 119:163 A hazugságot gyűlölöm, utálom, törvényedet azonban szeretem. Psa 119:164 Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos döntéseidért. Psa 119:165 Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok. Psa 119:166 Segítségedben reménykedem, URam, és teljesítem parancsolataidat. Psa 119:167 Megtartja lelkem intelmeidet, mert nagyon szeretem azokat. Psa 119:168 Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered. Psa 119:169 URam, hadd szálljon hozzád esedezésem, tégy értelmessé igéddel! Psa 119:170 Jusson színed elé könyörgésem, ígéreted szerint ments meg engem! Psa 119:171 Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre. Psa 119:172 Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz. Psa 119:173 Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam. Psa 119:174 Szabadításodra vágyom, URam, törvényedben gyönyörködöm. Psa 119:175 Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem! Psa 119:176 Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról. Psa 120:1 Zarándokének. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. Psa 120:2 URam, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! Psa 120:3 Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? Psa 120:4 A hős hegyes nyilait rekettye parazsával! Psa 120:5 Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom! Psa 120:6 Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. Psa 120:7 Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek. Psa 121:1 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Psa 121:2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Psa 121:3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. Psa 121:4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! Psa 121:5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. Psa 121:6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Psa 121:7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Psa 121:8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor. Psa 122:1 Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk! Psa 122:2 Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. Psa 122:3 Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! Psa 122:4 Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét. Psa 122:5 Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. Psa 122:6 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! Psa 122:7 Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Psa 122:8 Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! Psa 122:9 Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked! Psa 123:1 Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! Psa 123:2 Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk. Psa 123:3 Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal! Psa 123:4 Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával. Psa 124:1 Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR - vallja meg ezt Izráel! -, Psa 124:2 ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek, Psa 124:3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk. Psa 124:4 Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat. Psa 124:5 Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek. Psa 124:6 Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak! Psa 124:7 Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. Psa 124:8 A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta. Psa 125:1 Zarándokének. Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. Psa 125:2 Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most és mindörökké. Psa 125:3 Mert nem maradhat a bűnösök uralma az igazak örökségén, nehogy az igazak is álnokságra vetemedjenek. Psa 125:4 Tégy jót, URam, a jókkal, az igaz szívűekkel! Psa 125:5 A görbe útra térőket pedig juttassa az ÚR a gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben! Psa 126:1 Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Psa 126:2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! Psa 126:3 Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. Psa 126:4 Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! Psa 126:5 Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Psa 126:6 Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza! Psa 127:1 Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Psa 127:2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget. Psa 127:3 Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Psa 127:4 Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Psa 127:5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban. Psa 128:1 Zarándokének. Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár. Psa 128:2 Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Psa 128:3 Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Psa 128:4 Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az URat. Psa 128:5 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, Psa 128:6 és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben! Psa 129:1 Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom ótas - vallja meg ezt Izráel! -, Psa 129:2 sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. Psa 129:3 Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. Psa 129:4 De igazságos az ÚR: elvágta a bűnösök kötelét. Psa 129:5 Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind. Psa 129:6 Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék. Psa 129:7 Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő. Psa 129:8 Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az ÚR áldása, áldunk benneteket az ÚR nevében! Psa 130:1 Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! Psa 130:2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Psa 130:3 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? Psa 130:4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Psa 130:5 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Psa 130:6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Psa 130:7 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Psa 130:8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből. Psa 131:1 Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Psa 131:2 Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Psa 131:3 Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké! Psa 132:1 Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! Psa 132:2 Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: Psa 132:3 Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, Psa 132:4 szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, Psa 132:5 míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! Psa 132:6 Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. Psa 132:7 Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! Psa 132:8 Indulj el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája! Psa 132:9 Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak! Psa 132:10 A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! Psa 132:11 Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. Psa 132:12 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. Psa 132:13 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: Psa 132:14 Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! Psa 132:15 Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, Psa 132:16 papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. Psa 132:17 Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. Psa 132:18 Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája. Psa 133:1 Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Psa 133:2 Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Psa 133:3 Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor. Psa 134:1 Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente! Psa 134:2 Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat! Psa 134:3 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta! Psa 135:1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok, Psa 135:2 akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban! Psa 135:3 Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges! Psa 135:4 Mert magának választotta Jákóbot az ÚR, tulajdonává tette Izráelt. Psa 135:5 Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél. Psa 135:6 Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben. Psa 135:7 Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból. Psa 135:8 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra egyaránt. Psa 135:9 Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes szolgáján. Psa 135:10 Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg: Psa 135:11 Szíhón emóri királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát. Psa 135:12 Országukat örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek. Psa 135:13 URam, neved örökkévaló, URam, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre. Psa 135:14 Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. Psa 135:15 A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Psa 135:16 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, Psa 135:17 van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban. Psa 135:18 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak. Psa 135:19 Izráel háza, áldjad az URat! Áron háza, áldjad az URat! Psa 135:20 Lévi háza, áldjad az URat! Akik csak félitek az URat, áldjátok az URat! Psa 135:21 Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérjétek az URat! Psa 136:1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Psa 136:2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! Psa 136:3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! Psa 136:4 Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete. Psa 136:5 Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete. Psa 136:6 A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete. Psa 136:7 Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete, Psa 136:8 a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete, Psa 136:9 a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete. Psa 136:10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete. Psa 136:11 Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart szeretete, Psa 136:12 erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart szeretete. Psa 136:13 Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete, Psa 136:14 átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete. Psa 136:15 De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete. Psa 136:16 Vezette népét a pusztában, mert örökké tart szeretete. Psa 136:17 Nagy királyokat vert meg, mert örökké tart szeretete, Psa 136:18 dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete: Psa 136:19 Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete, Psa 136:20 és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart szeretete. Psa 136:21 Odaadta országukat örökségül, mert örökké tart szeretete, Psa 136:22 örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart szeretete. Psa 136:23 Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete. Psa 136:24 Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete. Psa 136:25 Ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete. Psa 136:26 Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete! Psa 137:1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Psa 137:2 Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Psa 137:3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! Psa 137:4 Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön? Psa 137:5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Psa 137:6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek! Psa 137:7 Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! Psa 137:8 Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. Psa 137:9 Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet! Psa 138:1 Dávidé. Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! Psa 138:2 Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. Psa 138:3 Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél. Psa 138:4 Téged magasztal, URam, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait. Psa 138:5 Énekelni fogok az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége. Psa 138:6 Bár fenséges az ÚR, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. Psa 138:7 Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Psa 138:8 Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait! Psa 139:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Psa 139:2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Psa 139:3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Psa 139:4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. Psa 139:5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Psa 139:6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Psa 139:7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Psa 139:8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Psa 139:9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, Psa 139:10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Psa 139:11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: Psa 139:12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. Psa 139:13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Psa 139:14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Psa 139:15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Psa 139:16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Psa 139:17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Psa 139:18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. Psa 139:19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek! Psa 139:20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet. Psa 139:21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat? Psa 139:22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek. Psa 139:23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Psa 139:24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! Psa 140:1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Psa 140:2 Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, Psa 140:3 akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak! Psa 140:4 Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.) Psa 140:5 Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni! Psa 140:6 Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.) Psa 140:7 Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak -, figyelj hát, URam, könyörgő szavamra! Psa 140:8 Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján. Psa 140:9 Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.) Psa 140:10 A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz! Psa 140:11 Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek! Psa 140:12 Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad! Psa 140:13 Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát. Psa 140:14 Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt. Psa 141:1 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! Psa 141:2 Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat! Psa 141:3 URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását! Psa 141:4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni. Psa 141:5 Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. Psa 141:6 És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim. Psa 141:7 Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába. Psa 141:8 De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! Psa 141:9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól! Psa 141:10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt. Psa 142:1 Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. Psa 142:2 Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. Psa 142:3 Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. Psa 142:4 Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok. Psa 142:5 Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. Psa 142:6 Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. Psa 142:7 Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! Psa 142:8 Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem. Psa 143:1 Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! Psa 143:2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! Psa 143:3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat. Psa 143:4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben. Psa 143:5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. Psa 143:6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. ( Szela.) Psa 143:7 Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók! Psa 143:8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. Psa 143:9 Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat! Psa 143:10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! Psa 143:11 Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért! Psa 143:12 Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én! Psa 144:1 Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. Psa 144:2 Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám. Psa 144:3 Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá? Psa 144:4 Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz. Psa 144:5 Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Psa 144:6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket! Psa 144:7 Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából, Psa 144:8 akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! Psa 144:9 Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked. Psa 144:10 Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől. Psa 144:11 Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel! Psa 144:12 Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak. Psa 144:13 Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira! Psa 144:14 Marháink legyenek kövérek; ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken! Psa 144:15 Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene! Psa 145:1 Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. Psa 145:2 Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké. Psa 145:3 Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. Psa 145:4 Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. Psa 145:5 Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem. Psa 145:6 Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Psa 145:7 Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak. Psa 145:8 Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Psa 145:9 Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. Psa 145:10 Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. Psa 145:11 Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, Psa 145:12 megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét. Psa 145:13 Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart. Psa 145:14 Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt. Psa 145:15 Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Psa 145:16 Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen. Psa 145:17 Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. Psa 145:18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Psa 145:19 Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket. Psa 145:20 Megtartja az ÚR mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja. Psa 145:21 Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké! Psa 146:1 Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat! Psa 146:2 Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. Psa 146:3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. Psa 146:4 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. Psa 146:5 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, Psa 146:6 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. Psa 146:7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Psa 146:8 Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. Psa 146:9 Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. Psa 146:10 Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat! Psa 147:1 Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! Psa 147:2 Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. Psa 147:3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Psa 147:4 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. Psa 147:5 Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan. Psa 147:6 Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket. Psa 147:7 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek! Psa 147:8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. Psa 147:9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is. Psa 147:10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Psa 147:11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak. Psa 147:12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet! Psa 147:13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat. Psa 147:14 Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged. Psa 147:15 Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. Psa 147:16 Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu. Psa 147:17 Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét? Psa 147:18 De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik. Psa 147:19 Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. Psa 147:20 Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat! Psa 148:1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban! Psa 148:2 Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! Psa 148:3 Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! Psa 148:4 Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! Psa 148:5 Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek, Psa 148:6 mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el. Psa 148:7 Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán! Psa 148:8 Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar, Psa 148:9 ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok, Psa 148:10 vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak, Psa 148:11 ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái, Psa 148:12 ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt Psa 148:13 dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik. Psa 148:14 Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat! Psa 149:1 Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében! Psa 149:2 Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak! Psa 149:3 Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel! Psa 149:4 Mert gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. Psa 149:5 Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön. Psa 149:6 Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van. Psa 149:7 Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket. Psa 149:8 Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket. Psa 149:9 Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az ÚR minden hívének. Dicsérjétek az URat! Psa 150:1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Psa 150:2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Psa 150:3 Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Psa 150:4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! Psa 150:5 Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! Psa 150:6 Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat! Pro 1:1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei. Pro 1:2 Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! Pro 1:3 Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! Pro 1:4 Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. Pro 1:5 Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, Pro 1:6 és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. Pro 1:7 Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. Pro 1:8 Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, Pro 1:9 mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! Pro 1:10 Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! Pro 1:11 Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. Pro 1:12 Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! Pro 1:13 Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. Pro 1:14 Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! Pro 1:15 Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! Pro 1:16 Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek. Pro 1:17 De hiába feszítik ki a hálót a sok szárnyassal szemben. Pro 1:18 Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját életük kárára ólálkodnak. Pro 1:19 Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el. Pro 1:20 A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. Pro 1:21 Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: Pro 1:22 Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? Pro 1:23 Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. Pro 1:24 Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. Pro 1:25 Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, Pro 1:26 ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, Pro 1:27 ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. Pro 1:28 Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, Pro 1:29 mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották; Pro 1:30 nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. Pro 1:31 Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól. Pro 1:32 Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. Pro 1:33 De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj. Pro 2:1 Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, Pro 2:2 ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, Pro 2:3 bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, Pro 2:4 ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, Pro 2:5 akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret. Pro 2:6 Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. Pro 2:7 A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. Pro 2:8 Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. Pro 2:9 Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. Pro 2:10 Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. Pro 2:11 Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. Pro 2:12 Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől; Pro 2:13 azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. Pro 2:14 Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. Pro 2:15 Ösvényeik görbék, útjaik hamisak. Pro 2:16 De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, Pro 2:17 aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. Pro 2:18 Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. Pro 2:19 Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire. Pro 2:20 Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire! Pro 2:21 Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. Pro 2:22 De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan. Pro 3:1 Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, Pro 3:2 mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! Pro 3:3 A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Pro 3:4 Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. Pro 3:5 Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Pro 3:6 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Pro 3:7 Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat! Pro 3:8 Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. Pro 3:9 Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, Pro 3:10 akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. Pro 3:11 Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Pro 3:12 Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. Pro 3:13 Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Pro 3:14 Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. Pro 3:15 Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. Pro 3:16 Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. Pro 3:17 Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. Pro 3:18 Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok. Pro 3:19 Az ÚR bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget. Pro 3:20 Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek. Pro 3:21 Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy! Pro 3:22 Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. Pro 3:23 Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. Pro 3:24 Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. Pro 3:25 Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Pro 3:26 Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. Pro 3:27 Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Pro 3:28 Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok! Pro 3:29 Ne koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted! Pro 3:30 Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled! Pro 3:31 Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd! Pro 3:32 Mert a rossz úton járókat utálja az ÚR, de a becsületesekkel közösségben van. Pro 3:33 Az ÚR átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. Pro 3:34 A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Pro 3:35 Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk. Pro 4:1 Hallgassatok, fiaim, az atyai intésre, és figyeljetek az okos tudományra! Pro 4:2 Mert jó tanulságot adok nektek, ne hagyjátok el tanításomat! Pro 4:3 Mikor még mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett, Pro 4:4 tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz! Pro 4:5 Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük! Pro 4:6 Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és megoltalmaznak téged! Pro 4:7 A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet! Pro 4:8 Becsüld nagyra, és felmagasztal téged. Dicsőséget hoz rád, ha magadhoz öleled. Pro 4:9 Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked. Pro 4:10 Hallgasd meg, fiam, és fogadd el mondásaimat, mert megsokasítják életed éveit. Pro 4:11 A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged. Pro 4:12 Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el. Pro 4:13 Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed! Pro 4:14 A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján! Pro 4:15 Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé! Pro 4:16 Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot. Pro 4:17 Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak. Pro 4:18 Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. Pro 4:19 A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg. Pro 4:20 Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Pro 4:21 Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, Pro 4:22 mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. Pro 4:23 Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! Pro 4:24 Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot! Pro 4:25 Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Pro 4:26 Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. Pro 4:27 Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól! Pro 5:1 Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat! Pro 5:2 Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon! Pro 5:3 Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. Pro 5:4 De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. Pro 5:5 Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak. Pro 5:6 Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja. Pro 5:7 Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok! Pro 5:8 Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához, Pro 5:9 különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek; Pro 5:10 bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül. Pro 5:11 Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed. Pro 5:12 És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést? Pro 5:13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra? Pro 5:14 Majdnem belekerültem minden rosszba, amit egy társaság vagy csoport elkövethet. Pro 5:15 A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! Pro 5:16 Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! Pro 5:17 Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! Pro 5:18 Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. Pro 5:19 Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel. Pro 5:20 Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? Pro 5:21 Mert az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. Pro 5:22 Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. Pro 5:23 Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította. Pro 6:1 Fiam, ha kezességet vállaltál embertársadért, és kezet adtál egy idegenért, Pro 6:2 ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, Pro 6:3 akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha embertársad kezébe jutottál: Menj hozzá sietve, és ostromold embertársadat! Pro 6:4 Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak! Pro 6:5 Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből! Pro 6:6 Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Pro 6:7 Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, Pro 6:8 mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. Pro 6:9 Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Pro 6:10 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: Pro 6:11 így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. Pro 6:12 A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel, Pro 6:13 szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet. Pro 6:14 Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít. Pro 6:15 Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül. Pro 6:16 Hat dolgot gyűlöl az ÚR, sőt hét dolog utálatos előtte: Pro 6:17 A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, Pro 6:18 a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, Pro 6:19 a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember. Pro 6:20 Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! Pro 6:21 Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Pro 6:22 Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! Pro 6:23 Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés. Pro 6:24 Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől. Pro 6:25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival! Pro 6:26 Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik. Pro 6:27 Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája? Pro 6:28 Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen? Pro 6:29 Pedig így jár, aki bemegy embertársa feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti. Pro 6:30 Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik; Pro 6:31 mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet. Pro 6:32 De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál. Pro 6:33 Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen. Pro 6:34 Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján. Pro 6:35 Nem fogad el semmiféle váltságot, nem enged, bármennyi ajándékot adnak is neki! Pro 7:1 Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! Pro 7:2 Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Pro 7:3 Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! Pro 7:4 Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, Pro 7:5 hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. Pro 7:6 Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, Pro 7:7 és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. Pro 7:8 Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, Pro 7:9 esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. Pro 7:10 Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. Pro 7:11 Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, Pro 7:12 hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. Pro 7:13 A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: Pro 7:14 Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, Pro 7:15 azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! Pro 7:16 Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; Pro 7:17 illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. Pro 7:18 Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! Pro 7:19 Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, Pro 7:20 a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. Pro 7:21 Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. Pro 7:22 Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe békózott bolond. Pro 7:23 De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. Pro 7:24 Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! Pro 7:25 Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! Pro 7:26 Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. Pro 7:27 Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le. Pro 8:1 Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? Pro 8:2 Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. Pro 8:3 A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált. Pro 8:4 Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. Pro 8:5 Legyetek okosak, ti együgyűek, legyetek értelmesek, ti ostobák! Pro 8:6 Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. Pro 8:7 Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. Pro 8:8 Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság. Pro 8:9 Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők. Pro 8:10 Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! Pro 8:11 Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. Pro 8:12 Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. Pro 8:13 Aki féli az URat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. Pro 8:14 Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. Pro 8:15 Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek. Pro 8:16 Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók. Pro 8:17 Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. Pro 8:18 Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság. Pro 8:19 Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél. Pro 8:20 Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain, Pro 8:21 hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat. Pro 8:22 Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Pro 8:23 Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt. Pro 8:24 Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. Pro 8:25 Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; Pro 8:26 amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. Pro 8:27 Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. Pro 8:28 Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, Pro 8:29 amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, Pro 8:30 én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. Pro 8:31 Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. Pro 8:32 Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! Pro 8:33 Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! Pro 8:34 Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva minden nap, ajtófélfáimat őrizve. Pro 8:35 Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az ÚRtól. Pro 8:36 De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik. Pro 9:1 A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. Pro 9:2 Levágta vágómarháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. Pro 9:3 Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: Pro 9:4 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: Pro 9:5 Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! Pro 9:6 Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján! Pro 9:7 Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be. Pro 9:8 Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! Pro 9:9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! Pro 9:10 A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. Pro 9:11 Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. Pro 9:12 Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát. Pro 9:13 A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud. Pro 9:14 Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán. Pro 9:15 Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak: Pro 9:16 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: Pro 9:17 A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves. Pro 9:18 De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a halál mélységeibe kerülnek. Pro 10:1 Salamon példabeszédei. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának. Pro 10:2 Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, de az igazság megment a haláltól. Pro 10:3 Nem hagyja az ÚR éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti. Pro 10:4 Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. Pro 10:5 Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való. Pro 10:6 Áldások szállnak az igaz fejére, a bűnösök szája pedig erőszakot rejteget. Pro 10:7 Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. Pro 10:8 A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. Pro 10:9 Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla. Pro 10:10 Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. Pro 10:11 Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. Pro 10:12 A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. Pro 10:13 Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen hátára. Pro 10:14 A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája. Pro 10:15 A gazdagnak a vagyon az erős városa, a nincsteleneknek romlásuk a szegénység. Pro 10:16 Az igaznak a keresetéből élet lesz, a bűnösnek a jövedelméből vétek. Pro 10:17 Az élet ösvényén jár, aki megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást. Pro 10:18 Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. Pro 10:19 A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. Pro 10:20 Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. Pro 10:21 Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt. Pro 10:22 Az ÚR áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni. Pro 10:23 Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben. Pro 10:24 Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül. Pro 10:25 Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll. Pro 10:26 Amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan a rest a megbízóinak. Pro 10:27 Az ÚR félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek. Pro 10:28 Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz. Pro 10:29 Az ÚRnak útja a feddhetetlennek erősség, de a gonosztevőknek romlás. Pro 10:30 Az igaz soha meg nem inog, de a bűnösök nem maradnak meg a földön. Pro 10:31 Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. Pro 10:32 Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul. Pro 11:1 A hamis mérleget utálja az ÚR, de a pontos súlyt kedveli. Pro 11:2 Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt. Pro 11:3 A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk. Pro 11:4 Nem használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól. Pro 11:5 A feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik bűnössége miatt. Pro 11:6 A becsületeseket megmenti igazságuk, de a hűtleneket rabul ejti saját mohóságuk. Pro 11:7 Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is. Pro 11:8 Az igaz megmenekül a nyomorúságból, helyére pedig a bűnös jut. Pro 11:9 Megrontja szájával embertársát az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek. Pro 11:10 Vigad a város az igazak javán, és ujjong a bűnösök pusztulásán. Pro 11:11 A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti. Pro 11:12 Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat. Pro 11:13 A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot. Pro 11:14 Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó. Pro 11:15 Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást. Pro 11:16 A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak. Pro 11:17 Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. Pro 11:18 A bűnös hamis keresményt szerez, de igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. Pro 11:19 Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. Pro 11:20 Utálja az ÚR az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen. Pro 11:21 Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek. Pro 11:22 Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése. Pro 11:23 Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek. Pro 11:24 Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Pro 11:25 Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. Pro 11:26 Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. Pro 11:27 Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. Pro 11:28 Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb. Pro 11:29 Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond. Pro 11:30 Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg. Pro 11:31 Bizony, az igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember! Pro 12:1 Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad. Pro 12:2 A jó ember jóakaratot nyer az ÚRtól, de az alattomos embert ő bűnösnek tartja. Pro 12:3 Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan. Pro 12:4 A derék asszony urának koronája, de mint a csontszú, olyan a szégyentelen. Pro 12:5 Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök szándékai csalárdak. Pro 12:6 A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket megmenti beszédük. Pro 12:7 Romlás éri a bűnösöket, és odalesznek, de az igazak háza megmarad. Pro 12:8 Értelmének megfelelően dicsérik az embert, a fondorlatos szívűt pedig megvetik. Pro 12:9 Jobb annak, akit lebecsülnek, de szolgája van, mint annak, aki dicsekszik, de alig van kenyere. Pro 12:10 Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen. Pro 12:11 Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen. Pro 12:12 A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak mégis gyökeret vernek. Pro 12:13 A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból. Pro 12:14 Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza. Pro 12:15 A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra. Pro 12:16 A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét. Pro 12:17 Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot. Pro 12:18 Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. Pro 12:19 Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az. Pro 12:20 Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm. Pro 12:21 Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele. Pro 12:22 Utálja az ÚR a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli. Pro 12:23 Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával. Pro 12:24 A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog. Pro 12:25 Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. Pro 12:26 Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk. Pro 12:27 A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom. Pro 12:28 Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet. Pro 13:1 A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. Pro 13:2 Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. Pro 13:3 Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. Pro 13:4 Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. Pro 13:5 Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. Pro 13:6 Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. Pro 13:7 Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. Pro 13:8 A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. Pro 13:9 Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. Pro 13:10 A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. Pro 13:11 Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. Pro 13:12 A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. Pro 13:13 Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát. Pro 13:14 A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. Pro 13:15 A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza. Pro 13:16 Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. Pro 13:17 A gonosz követ bajba esik, az igazi küldött pedig gyógyulást hoz. Pro 13:18 Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. Pro 13:19 A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. Pro 13:20 Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. Pro 13:21 A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. Pro 13:22 A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. Pro 13:23 Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. Pro 13:24 Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. Pro 13:25 Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad. Pro 14:1 Az asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le. Pro 14:2 Aki egyenes úton jár, féli az URat, de aki letéved útjairól, az megveti őt. Pro 14:3 A bolond szájából gőg sarjad, de a bölcseket megőrzi ajkuk. Pro 14:4 Ha nincsenek barmok, üres a jászol, de bő a termés, ha erős az ökör. Pro 14:5 Az igaz tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél. Pro 14:6 Hiába keresi a csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés. Pro 14:7 Menj el az ostoba ember elől, mert nem szerzel ajkáról tudást! Pro 14:8 Az okos azért bölcs, mert érti a dolgát, az ostobák pedig bolond módon becsapódnak. Pro 14:9 A bolondokat csúffá teszi a vétek, de a becsületes emberek közt jóakarat van. Pro 14:10 A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen. Pro 14:11 A bűnösök háza népe kipusztul, de a becsületesek sátrában lakók virulni fognak. Pro 14:12 Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet. Pro 14:13 Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat. Pro 14:14 A romlott szívű a magaviselete szerint fog jóllakni, meg a jó is a magáé szerint. Pro 14:15 A tapasztalatlan mindent elhisz, de az okos vigyáz a lépésére. Pro 14:16 A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott. Pro 14:17 A hirtelen haragú bolondságot követ el, és az alattomos embert gyűlölik. Pro 14:18 Bolondságot örökölnek az együgyűek, az okosakat pedig tudás ékesíti. Pro 14:19 Le fognak borulni a rosszak a jók előtt, és a bűnösök az igaz ember kapuja előtt. Pro 14:20 A szegényt még barátja is gyűlöli, de a gazdagot sokan szeretik. Pro 14:21 Aki megveti felebarátját, vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz. Pro 14:22 Tévelyegnek, akik rosszat akarnak, a szeretet és a hűség pedig jót akar. Pro 14:23 Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut. Pro 14:24 A bölcseknek koronája a gazdagság, de az ostobák bolondsága csak bolondság. Pro 14:25 Életeket ment meg az igaz tanú, de aki hazugságot beszél, az csaló. Pro 14:26 Aki az URat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az. Pro 14:27 Az ÚRnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. Pro 14:28 Nagy nép ad a királynak méltóságot, de ha elfogy a nemzet, elvész az uralkodó is. Pro 14:29 A türelmes ember nagyon értelmes, a türelmetlen pedig nagy bolondságot követ el. Pro 14:30 A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat. Pro 14:31 Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti. Pro 14:32 A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, de vigaszt kap az igaz, ha halálán van is. Pro 14:33 Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik, de az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban. Pro 14:34 Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek. Pro 14:35 Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt, de haragja sújtja a haszontalant. Pro 15:1 A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. Pro 15:2 A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt. Pro 15:3 Mindenen rajta tartja szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli. Pro 15:4 A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket. Pro 15:5 A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást. Pro 15:6 Az igaz házában nagy kincs van, a bűnös jövedelme pedig széthull. Pro 15:7 A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta. Pro 15:8 A bűnösök áldozatát utálja az ÚR, de a becsületesek imádságát kedveli. Pro 15:9 Utálja az ÚR a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. Pro 15:10 Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást. Pro 15:11 A halálnak és elmúlásnak helye is az ÚR előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve! Pro 15:12 Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez. Pro 15:13 Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket. Pro 15:14 Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik. Pro 15:15 A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. Pro 15:16 Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele. Pro 15:17 Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van. Pro 15:18 Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart. Pro 15:19 A lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes. Pro 15:20 A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját. Pro 15:21 A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár. Pro 15:22 Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó. Pro 15:23 Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó! Pro 15:24 Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent. Pro 15:25 A gőgösök házát összedönti az ÚR, de megszilárdítja az özvegyek határát. Pro 15:26 Utálatosak az ÚR előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak. Pro 15:27 Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog. Pro 15:28 Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz. Pro 15:29 Távol van az ÚR a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja. Pro 15:30 A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet. Pro 15:31 Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Pro 15:32 Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. Pro 15:33 Az ÚR félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos! Pro 16:1 Az emberi értelem tervezget, de az ÚR adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. Pro 16:2 Minden útját helyesnek tartja az ember, de az ÚR megvizsgálja a lelkeket. Pro 16:3 Bízd az ÚRra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. Pro 16:4 Mindent rendeltetésének megfelelően készített az ÚR, még a bűnöst is: a veszedelem napjára. Pro 16:5 Utál az ÚR minden fölfuvalkodott szívűt, kezet rá, hogy nem marad büntetlen! Pro 16:6 Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az ÚRnak félelme távol tart a rossztól. Pro 16:7 Akinek életútját kedveli az ÚR, azt még ellenségeivel is összebékíti. Pro 16:8 Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem. Pro 16:9 Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását. Pro 16:10 Kijelentés hangzik a király ajkáról: nem szabad téves ítéletet mondania. Pro 16:11 Az ÚRé az igaz mérleg és mérőserpenyő, az ő művei a zacskóban tartott súlyok. Pro 16:12 Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, mert igazság teszi szilárddá a trónt. Pro 16:13 A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki őszintén beszél. Pro 16:14 A király haragja a halál követe, de a bölcs ember kiengeszteli azt. Pro 16:15 A király arcának ragyogása éltet, jóakarata olyan, mint a tavaszi esőt hozó felleg. Pro 16:16 Mennyivel jobb bölcsességet szerezni, mint aranyat, és értelmet szerezni, mint színezüstöt! Pro 16:17 A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz. Pro 16:18 Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Pro 16:19 Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt. Pro 16:20 Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az ÚRban. Pro 16:21 A bölcs szívűt értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a tudást. Pro 16:22 Élet forrása az értelem annak, akinek van, de a bolondot még inteni is bolondság. Pro 16:23 A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást. Pro 16:24 Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek. Pro 16:25 Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet. Pro 16:26 A munkás önmagáért fáradozik, mert szája kényszeríti rá. Pro 16:27 A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz. Pro 16:28 Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is. Pro 16:29 Az erőszakos ember rászedi embertársát, és nem a jó úton vezeti. Pro 16:30 Aki behunyja szemét, álnokságot tervez, aki összeszorítja ajkát, gonoszságot hajt végre. Pro 16:31 Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található. Pro 16:32 Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. Pro 16:33 Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az ÚRtól való a döntés. Pro 17:1 Jobb a száraz falat ott, ahol békesség van, mint ha lakomával van tele a ház, de veszekednek benne. Pro 17:2 Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben. Pro 17:3 Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR. Pro 17:4 A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel. Pro 17:5 Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. Pro 17:6 Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák. Pro 17:7 Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd. Pro 17:8 Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele. Pro 17:9 Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától. Pro 17:10 Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát. Pro 17:11 Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene. Pro 17:12 Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik. Pro 17:13 Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj. Pro 17:14 A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör. Pro 17:15 Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR. Pro 17:16 Mire való a vételár az ostoba kezében, hogy bölcsességet vegyen, holott esze sincsen? Pro 17:17 Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. Pro 17:18 Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért. Pro 17:19 A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi. Pro 17:20 Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül. Pro 17:21 Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja. Pro 17:22 A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja. Pro 17:23 A bűnös elfogadja a titokban adott vesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét. Pro 17:24 Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik. Pro 17:25 Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját. Pro 17:26 Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes. Pro 17:27 A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű. Pro 17:28 Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját. Pro 18:1 A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen. Pro 18:2 Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének a fitogtatásában. Pro 18:3 Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat. Pro 18:4 Mély víz az ember szájának a beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása. Pro 18:5 Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz embert. Pro 18:6 Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő. Pro 18:7 Az ostobának saját szája a romlása, és ajka önmagának a csapdája. Pro 18:8 A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. Pro 18:9 Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. Pro 18:10 Erős torony az ÚR neve, oda fut az igaz, és védelmet talál. Pro 18:11 A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli. Pro 18:12 Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos. Pro 18:13 Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják. Pro 18:14 Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni? Pro 18:15 Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik. Pro 18:16 Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja. Pro 18:17 Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja. Pro 18:18 A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat. Pro 18:19 A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint egy váron a zár. Pro 18:20 Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Pro 18:21 Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. Pro 18:22 Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az ÚR jóakaratát. Pro 18:23 Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol. Pro 18:24 Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél. Pro 19:1 Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba. Pro 19:2 Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet. Pro 19:3 Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve. Pro 19:4 A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik. Pro 19:5 Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél. Pro 19:6 Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja. Pro 19:7 A szegényt a testvérei is mind gyűlölik, még inkább eltávolodnak tőle barátai; szavaival unszolja őket, de hiába. Pro 19:8 Aki értelmet szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót. Pro 19:9 Nem marad büntetlen a hamis tanú, és elpusztul, aki hazugságot beszél. Pro 19:10 Nem illik az ostobához a fényűzés, sem a szolgához az uralkodás a vezetőkön. Pro 19:11 Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket. Pro 19:12 Ha a király haragszik, olyan, mintha oroszlán morogna, de jóakarata olyan, mint a fűre hulló harmat. Pro 19:13 Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony. Pro 19:14 A ház és a vagyon apai örökség, de az ÚRtól van az okos feleség. Pro 19:15 A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik. Pro 19:16 Aki megtartja a parancsot, megtartja életét, de aki nem törődik teendőivel, meghal. Pro 19:17 Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét. Pro 19:18 Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd! Pro 19:19 A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még nő a haragja. Pro 19:20 Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy! Pro 19:21 Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg. Pro 19:22 Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál. Pro 19:23 Az ÚR félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem. Pro 19:24 Belenyújtja kezét a rest a tálba, de már a szájához nem viszi. Pro 19:25 Ha megvered a csúfolódót, az együgyű okul, ha megfedded az okost, az belátja annak értelmét. Pro 19:26 Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját. Pro 19:27 Ha nem hallgatsz, fiam, az intésre, tévelyegni fogsz, okos tanítások nélkül! Pro 19:28 A haszontalan tanú csúfot űz a törvényből, a bűnösök szája pedig csak úgy nyeli az álnokságot. Pro 19:29 A csúfolódókat készen várja az ítélet, és az ostobák hátát az ütleg. Pro 20:1 A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. Pro 20:2 A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. Pro 20:3 Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. Pro 20:4 Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. Pro 20:5 Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. Pro 20:6 Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert? Pro 20:7 Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. Pro 20:8 Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat. Pro 20:9 Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? Pro 20:10 A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az ÚR. Pro 20:11 Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz! Pro 20:12 A halló fület és a látó szemet egyaránt az ÚR alkotta. Pro 20:13 Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tartsd nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel. Pro 20:14 Rossz! Rossz! - mondja a vevő, de amint elmegy, már dicsekszik. Pro 20:15 Lehet bőven arany és gyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj. Pro 20:16 Vedd el a ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! Pro 20:17 Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája. Pro 20:18 Tanácsadás erősíti meg a terveket, és irányítás kell a hadviseléshez. Pro 20:19 A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! Pro 20:20 Aki apját vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétben alszik ki. Pro 20:21 Az előre kikövetelt örökségen végül is nem lesz áldás. Pro 20:22 Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az ÚRban, ő megsegít téged. Pro 20:23 Utálja az ÚR a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog. Pro 20:24 Az ÚR irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját? Pro 20:25 Csapdába esik, aki valamit meggondolatlanul odaszentel, mert a fogadalomtétel után hiába bánkódik. Pro 20:26 A bölcs király leteríti a bűnösöket, és kocsival hajt rájuk. Pro 20:27 Az ember lelke az ÚRtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét. Pro 20:28 Szeretet és hűség őrzi a királyt, és szeretet támogatja trónját. Pro 20:29 Az ifjaknak dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj. Pro 20:30 Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások. Pro 21:1 Olyan az ÚR kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja. Pro 21:2 Minden útját helyesnek tartja az ember, de az ÚR vizsgálja meg a szíveket. Pro 21:3 Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot. Pro 21:4 A gőgös tekintet és a kevély szív a bűnösök mécsese: vétek. Pro 21:5 A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut. Pro 21:6 A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda. Pro 21:7 A bűnösöket elsodorja erőszakosságuk, mert nem akarják teljesíteni a törvényt. Pro 21:8 Tekervényes a bűnös ember útja, de a tisztának az eljárása egyenes. Pro 21:9 Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. Pro 21:10 A bűnös lelke rosszat kíván, még a barátjára sem néz jóindulattal. Pro 21:11 Ha megbírságolják a csúfolódót, az együgyű lesz bölcs, de ha a bölcset oktatják, maga okul belőle. Pro 21:12 Az igaz szemmel tartja a bűnös házát, és a bűnösöket romlásba dönti. Pro 21:13 Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált. Pro 21:14 A titkon adott ajándék megenyhíti a haragot, és a zsebbe dugott vesztegetés a heves indulatot. Pro 21:15 Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre, de a gonosztevőnek rettegés. Pro 21:16 Az értelem útjáról letévedő ember az árnyak gyülekezetébe jut majd. Pro 21:17 Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg. Pro 21:18 Váltságdíj lesz az igazért a bűnös, és a becsületesek helyett a hűtlen. Pro 21:19 Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal. Pro 21:20 Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt. Pro 21:21 Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál. Pro 21:22 Behatol a bölcs a hősök városába, és lerombolja megbízhatónak vélt erődjét. Pro 21:23 Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól. Pro 21:24 A kevély gőgösnek csúfolódó a neve, dühében gőgösen viselkedik. Pro 21:25 A restet megöli vágyakozása, mert nem akar dolgozni kezével; Pro 21:26 egész nap csak vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik. Pro 21:27 A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák. Pro 21:28 Aki hazugságot tanúsít, elvész, de aki meggyőződött az ügyről, az mindig beszélhet. Pro 21:29 Szemtelen képet vág a bűnös ember, a becsületes pedig rendben tartja dolgait. Pro 21:30 Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben. Pro 21:31 Készen áll a ló a csata napján, de az ÚR adja a győzelmet. Pro 22:1 Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál. Pro 22:2 Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta. Pro 22:3 Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. Pro 22:4 Az alázatnak és az ÚR félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. Pro 22:5 Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat. Pro 22:6 Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. Pro 22:7 A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak. Pro 22:8 Aki álnokságot vet, bajt arat, és megsemmisül haragjának botja. Pro 22:9 A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek. Pro 22:10 Űzd el a csúfolódót, és elmegy vele a perlekedés, megszűnik a peres ügy és a gyalázat. Pro 22:11 Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király. Pro 22:12 Az ÚR szeme ügyel az ismeretre, a hűtlenek beszédét meghiúsítja. Pro 22:13 Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban. Pro 22:14 Mély verem az idegen nő szája, beleesik, akire haragszik az ÚR. Pro 22:15 A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle. Pro 22:16 Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut. Pro 22:17 Fordítsd ide füledet, hallgasd a bölcsek szavait, és figyeljen elméd tudományomra! Pro 22:18 Mert gyönyörűséget szerez, ha őrzöd azokat magadban, ajkadon is állandóan ott lesznek. Pro 22:19 Legyen az ÚRban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked! Pro 22:20 Már előbb is írtam neked tanácsokat és tudnivalókat, Pro 22:21 tanítva téged arra, hogy ezek valóban igaz mondások, hogy igaz mondásokkal felelhess annak, aki küldött. Pro 22:22 Ne rabold ki a szegényt, mivel szegény ő, és ne tipord el a nyomorultat a kapuban! Pro 22:23 Mert az ÚR perli perüket, és fosztogatóikat megfosztja életüktől. Pro 22:24 Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, Pro 22:25 mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát! Pro 22:26 Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! Pro 22:27 Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned? Pro 22:28 Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki! Pro 22:29 Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában. Pro 23:1 Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted, Pro 23:2 mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra! Pro 23:3 Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az! Pro 23:4 Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba! Pro 23:5 Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű. Pro 23:6 Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait, Pro 23:7 mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! - mondja neked, de nem szívesen. Pro 23:8 Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted. Pro 23:9 Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat. Pro 23:10 Ne mozdítsd el az ősi határt, és az árvák mezejére ne menj! Pro 23:11 Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled. Pro 23:12 Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre! Pro 23:13 Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. Pro 23:14 Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg. Pro 23:15 Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. Pro 23:16 Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. Pro 23:17 Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap, Pro 23:18 mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Pro 23:19 Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! Pro 23:20 Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! Pro 23:21 Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. Pro 23:22 Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! Pro 23:23 Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet! Pro 23:24 Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. Pro 23:25 Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! Pro 23:26 Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! Pro 23:27 Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. Pro 23:28 Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát. Pro 23:29 Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Pro 23:30 Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. Pro 23:31 Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! Pro 23:32 De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. Pro 23:33 Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig össze-vissza beszélsz. Pro 23:34 És olyan leszel, mint aki tenger közepén fekszik, vagy mint aki az árbockosárban fekszik. Pro 23:35 Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem. Pro 24:1 Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni! Pro 24:2 Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk. Pro 24:3 Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, Pro 24:4 és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel. Pro 24:5 A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. Pro 24:6 Irányítás kell a hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó. Pro 24:7 Magas a bolondnak a bölcsesség: ne nyissa ki száját a kapuban! Pro 24:8 Aki gonosz tettet tervez, azt alattomos embernek hívják. Pro 24:9 Az alattomos bolondság vétek, és utálják az emberek a csúfolódót. Pro 24:10 Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd. Pro 24:11 Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! Pro 24:12 Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint. Pro 24:13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek. Pro 24:14 Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg. Pro 24:15 Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét! Pro 24:16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. Pro 24:17 Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, Pro 24:18 mert az ÚR meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. Pro 24:19 Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! Pro 24:20 Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik. Pro 24:21 Féljed, fiam, az URat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! Pro 24:22 Mert hirtelen támad rájuk a veszedelem; és ki tudja: kettőjüktől milyen pusztulás jön? Pro 24:23 Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben. Pro 24:24 Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek. Pro 24:25 De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. Pro 24:26 Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad. Pro 24:27 Lásd el kinti tennivalódat, és végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat! Pro 24:28 Ne tanúskodj ok nélkül embertársad ellen: rászednéd-e beszédeddel? Pro 24:29 Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint! Pro 24:30 Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, Pro 24:31 és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt. Pro 24:32 Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem: Pro 24:33 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: Pro 24:34 így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. Pro 25:1 Ezek is Salamon példabeszédei, amelyeket Ezékiásnak, Júda királyának emberei gyűjtöttek össze: Pro 25:2 Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják. Pro 25:3 Az ég magassága, a föld mélysége és a királyok szíve kikutathatatlan. Pro 25:4 Távolítsd el az ezüstből a salakot: az ötvös edényt készít belőle. Pro 25:5 Távolítsd el a bűnöst a király elől, és trónját megerősíti az igazság. Pro 25:6 Ne tetszelegj a király előtt, és az előkelők helyére ne állj, Pro 25:7 mert jobb, ha azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, mint ha megaláznak egy előkelő előtt, akit magad is látsz! Pro 25:8 Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít? Pro 25:9 A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl, Pro 25:10 mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza! Pro 25:11 Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. Pro 25:12 Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek. Pro 25:13 Mint a hideg hó aratás idején, olyan a hűséges követ azoknak, akik küldik, mert felüdíti urai lelkét. Pro 25:14 Felhő és szél eső nélkül: ilyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik. Pro 25:15 Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri. Pro 25:16 Ha mézet találsz, egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod! Pro 25:17 Ritkán tedd lábadat embertársad házába, mert megsokallja, és meggyűlöl. Pro 25:18 Pöröly, kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamisan tanúskodik embertársa ellen. Pro 25:19 Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején. Pro 25:20 Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol. Pro 25:21 Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, Pro 25:22 mert parazsat gyűjtesz a fejére, az ÚR pedig visszafizeti, amit adtál. Pro 25:23 Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot. Pro 25:24 Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. Pro 25:25 Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír. Pro 25:26 Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog. Pro 25:27 Sok mézet enni nem jó, és a nehéz dolgokat kutatni nehéz. Pro 25:28 Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma. Pro 26:1 Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség. Pro 26:2 Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül. Pro 26:3 Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának. Pro 26:4 Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! Pro 26:5 Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek. Pro 26:6 Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet. Pro 26:7 Lóg a béna ember lába, meg a példázat is az ostoba szájában. Pro 26:8 Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának. Pro 26:9 Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába. Pro 26:10 Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát fogad fel, vagy csavargókat fogad fel. Pro 26:11 Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba. Pro 26:12 Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. Pro 26:13 Ezt mondja a rest: Oroszlánkölyök van az úton, oroszlán van a tereken! Pro 26:14 Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán. Pro 26:15 Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye. Pro 26:16 Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel. Pro 26:17 Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze. Pro 26:18 Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, Pro 26:19 olyan az, aki becsapja embertársát, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam! Pro 26:20 Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály. Pro 26:21 A szén parázslik, a fa lángol, a viszálykodó ember pedig perpatvart szít. Pro 26:22 A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe. Pro 26:23 Az ezüstmáz bevonja az agyagedényt, a sima ajak pedig a gonosz szívet. Pro 26:24 Beszédével álcázza szándékát a gyűlölködő, míg magában alattomosságot gondol. Pro 26:25 Ha kedvesen szól, ne higgy neki, mert hét utálatosság van szívében! Pro 26:26 El lehet takarni a gyűlöletet csalással, de lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben. Pro 26:27 Aki vermet ás, beleesik, és aki követ dob el, arra esik vissza. Pro 26:28 A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő. Pro 27:1 Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap! Pro 27:2 Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! Pro 27:3 Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb. Pro 27:4 Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben? Pro 27:5 Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. Pro 27:6 Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja. Pro 27:7 Jóllakott ember a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes. Pro 27:8 Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét. Pro 27:9 Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is. Pro 27:10 Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél. Pro 27:11 Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz. Pro 27:12 Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. Pro 27:13 Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! Pro 27:14 Aki kora reggel nagy hangon áldja embertársát, átoknak veszik azt tőle. Pro 27:15 A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák: Pro 27:16 aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg. Pro 27:17 Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. Pro 27:18 Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik. Pro 27:19 Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. Pro 27:20 Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly telhetetlen az emberi szem. Pro 27:21 Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve. Pro 27:22 Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság. Pro 27:23 Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, Pro 27:24 mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre! Pro 27:25 Amikor behordják a szénát, előtűnik a sarjú, és mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt, Pro 27:26 akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz; Pro 27:27 és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére. Pro 28:1 Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán. Pro 28:2 Sok a vezető, ha pártütés van az országban, míg egy értelmes és okos ember soká fenntartja a rendet. Pro 28:3 Ha szegény ember a nincstelenek elnyomója, olyan az, mint a felhőszakadás, mely után nincs kenyér. Pro 28:4 Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a bűnösöket, de akik megfogadják a tanítást, ellenük támadnak. Pro 28:5 A rossz emberek nem értik meg a törvényt, de akik keresik az URat, egészen megértik. Pro 28:6 Jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár. Pro 28:7 Aki ügyel a tanításra, értelmes fiú az, de aki a dőzsölőkkel tart, szégyent hoz apjára. Pro 28:8 Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, annak gyűjt, aki könyörül a nincsteleneken. Pro 28:9 Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos. Pro 28:10 Aki a becsületeseket rossz útra csábítja, maga esik a verembe, de a feddhetetlenekre szép örökség vár. Pro 28:11 A gazdag ember bölcsnek tartja magát, de a nincstelen, ha értelmes, átlát rajta. Pro 28:12 Ha az igazak vigadnak, az nagy dicsőséget jelent, ha a bűnösök kerülnek felül, keresni kell az embereket. Pro 28:13 Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer. Pro 28:14 Boldog ember, aki mindig istenfélő, de a kemény szívű bajba esik. Pro 28:15 Olyan a szegény népen uralkodó bűnös, mint a morgó oroszlán és az éhes medve. Pro 28:16 Ha esztelen a fejedelem, nagy lesz az elnyomás, de ha gyűlöli a nyerészkedést, hosszú ideig él. Pro 28:17 Akit vérontás bűne terhel, hadd fusson a sírig, ne segíts neki! Pro 28:18 Aki feddhetetlenül él, az segítséget kap, de aki görbe utakon jár, egyszer csak elbukik. Pro 28:19 Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut. Pro 28:20 A megbízható ember bőven kap áldást, de a gazdagságra törő nem marad büntetlenül. Pro 28:21 A személyválogatás nem jó dolog, egy falat kenyérért is vétekbe viheti az embert. Pro 28:22 Vagyont akar szerezni a kapzsi ember, de nem tudja, hogy ínségbe jut. Pro 28:23 Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg. Pro 28:24 Aki meglopja apját és anyját, és azt gondolja, hogy az nem bűn, cinkosa az a gonosztevőnek. Pro 28:25 A telhetetlen ember viszályt szít, de aki az ÚRban bízik, az gyarapodik. Pro 28:26 Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen él, az megmenekül. Pro 28:27 Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri. Pro 28:28 Ha fölemelkednek a bűnösök, elrejtőzik az ember, de ha azok elpusztulnak, sokan lesznek az igazak. Pro 29:1 Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik. Pro 29:2 Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép. Pro 29:3 Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát. Pro 29:4 Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt. Pro 29:5 Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé. Pro 29:6 A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül. Pro 29:7 Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni. Pro 29:8 Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot. Pro 29:9 A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton. Pro 29:10 A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla. Pro 29:11 Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti. Pro 29:12 Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik. Pro 29:13 A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szemevilágát. Pro 29:14 Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll. Pro 29:15 A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára. Pro 29:16 Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását. Pro 29:17 Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne. Pro 29:18 Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást. Pro 29:19 Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit. Pro 29:20 Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. Pro 29:21 Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele. Pro 29:22 A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el. Pro 29:23 Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi. Pro 29:24 Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti. Pro 29:25 Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál. Pro 29:26 Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az ÚR szolgáltat igazságot az embernek. Pro 29:27 Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja. Pro 30:1 Ágúrnak a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van! Pro 30:2 Mert minden embernél tudatlanabb vagyok, nincs emberhez illő értelmem. Pro 30:3 Nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a szent dolgok tudományát: Pro 30:4 Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve? Pro 30:5 Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. Pro 30:6 Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz! Pro 30:7 Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Pro 30:8 Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, Pro 30:9 hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét! Pro 30:10 Ne rágalmazd a szolgát ura előtt, mert megátkoz, és bűnhődni fogsz! Pro 30:11 Micsoda népség az, amely átkozza apját, és anyját nem áldja! Pro 30:12 Micsoda népség az, amely tisztának tartja magát, pedig ki sem mosták szennyéből! Pro 30:13 Micsoda népség az, amely kevély szemű és fennhéjázó tekintetű! Pro 30:14 Micsoda népség az, amelynek fogai kardok és agyarai kések! Megennék a nyomorultakat a földön, a szegényeket az emberek között! Pro 30:15 A piócának két lánya van: add ide, add ide! Ez a három nem lakik jól, sőt négy nem mondja, hogy elég: Pro 30:16 A holtak hazája és a meddő asszony, a föld, mely sohasem telik el vízzel és a tűz, mely nem mondja, hogy elég. Pro 30:17 Aki gúnyolja apját, vagy engedetlenül megveti anyját, annak szemét kivájják a patak menti hollók, vagy megeszik a sasok. Pro 30:18 Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: Pro 30:19 A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal. Pro 30:20 Ilyen a házasságtörő nő útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat! Pro 30:21 Három dolog miatt rendül meg a föld, sőt négyet nem bír elviselni: Pro 30:22 Ha a szolgából király lesz, ha a bolond teleeszi magát, Pro 30:23 ha a megvetett nő férjhez megy, és ha a szolgáló úrnője örökébe lép. Pro 30:24 Van négy kicsiny állat a földön, amelyek mégis nagyon okosak: Pro 30:25 Nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket. Pro 30:26 Nem hatalmas a mormoták népe, mégis sziklák közt építenek házat. Pro 30:27 Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan. Pro 30:28 Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van a királyi palotákban. Pro 30:29 Ez a három lépked szépen, sőt négynek szép a járása: Pro 30:30 Az oroszlán a legerősebb állat, mely nem riad vissza senkitől, Pro 30:31 a fölingerelt ló meg a kecskebak és a hadserege élén álló király. Pro 30:32 Ha fennhéjázásból bolondságot követtél el, és rájöttél, tedd kezedet a szádra! Pro 30:33 Ha tejfölt köpülnek, vaj lesz belőle, ha az orrot erősen fújják, vér jön belőle, és ha haragot szítanak, per lesz belőle. Pro 31:1 Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította. Pro 31:2 Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem? Pro 31:3 Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg! Pro 31:4 Lemúél! Nem illik a királyokhoz a borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a szeszes ital kívánása. Pro 31:5 Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül ítélkezik a nyomorultak ügyében. Pro 31:6 Adjatok szeszes italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek. Pro 31:7 Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára. Pro 31:8 Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! Pro 31:9 Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, ítéld meg a nyomorultnak és szegénynek a jogát! Pro 31:10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Pro 31:11 Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Pro 31:12 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. Pro 31:13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. Pro 31:14 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. Pro 31:15 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. Pro 31:16 Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. Pro 31:17 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. Pro 31:18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. Pro 31:19 Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót. Pro 31:20 Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek. Pro 31:21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. Pro 31:22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. Pro 31:23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. Pro 31:24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. Pro 31:25 Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Pro 31:26 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. Pro 31:27 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. Pro 31:28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Pro 31:29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! Pro 31:30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó. Pro 31:31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen! Ecc 1:1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei: Ecc 1:2 Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Ecc 1:3 Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Ecc 1:4 Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Ecc 1:5 Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. Ecc 1:6 A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Ecc 1:7 Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Ecc 1:8 Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ecc 1:9 Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. Ecc 1:10 Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk. Ecc 1:11 Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek. Ecc 1:12 Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben, Ecc 1:13 és rászántam magam arra, hogy megvizsgálok, és bölcsen kikutatok mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez; azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. Ecc 1:14 Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Ecc 1:15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni. Ecc 1:16 Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. Ecc 1:17 Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés. Ecc 1:18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is. Ecc 2:1 Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót! De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság. Ecc 2:2 A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér. Ecc 2:3 Majd azt gondoltam ki, hogy borral vidítom magam, de csak úgy, hogy eszemet a bölcsesség vezesse. Oktalan dolgokhoz fogok, hogy meglássam: jó-e az az embereknek, amit véghezvisznek az ég alatt egész életük során. Ecc 2:4 Nagyszerű dolgokat alkottam: házakat építettem, szőlőket ültettem, Ecc 2:5 kerteket és ligeteket létesítettem, és beültettem azokat mindenféle gyümölcsfával. Ecc 2:6 Csináltattam víztárolókat, hogy öntözni lehessen belőlük az erdőben sarjadó fákat. Ecc 2:7 Szereztem szolgákat és szolgálókat, voltak házamnál született szolgáim is. Marhacsordám és juhnyájam is több volt, mint mindazoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. Ecc 2:8 Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is: királyok és tartományok kincsét. Szereztem énekeseket, énekesnőket, és ami a férfiakat gyönyörködteti: szép nőket. Ecc 2:9 Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. De megmaradt a bölcsességem is. Ecc 2:10 Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból. Ecc 2:11 De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt. Ecc 2:12 Azután arra törekedtem, hogy meglássam: mit ér a bölcsesség, meg az esztelenség és az oktalanság, és hogy mit tesz az az ember, aki a király után következik. Csak azt, amit azelőtt is tett. Ecc 2:13 Úgy láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség az oktalanságnál, ahogyan hasznosabb a világosság a sötétségnél. Ecc 2:14 A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Ecc 2:15 Azért ezt gondoltam magamban: Ha az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság! Ecc 2:16 Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. Ecc 2:17 Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghez visznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Ecc 2:18 Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más emberre kell hagynom, aki utánam következik. Ecc 2:19 Ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradsággal szereztem, míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság! Ecc 2:20 Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt, amiért fáradoztam a nap alatt. Ecc 2:21 Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság és nagyon rossz dolog. Ecc 2:22 Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, Ecc 2:23 hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság! Ecc 2:24 Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. Ecc 2:25 Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nála nélkül? Ecc 2:26 Mert annak az embernek, akit Ő jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad. A bűnöst pedig azzal veri meg, hogy gyűjtsön és halmozzon, azután annak hagyja, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Ecc 3:1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Ecc 3:2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Ecc 3:3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Ecc 3:4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Ecc 3:5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ecc 3:6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Ecc 3:7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Ecc 3:8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. Ecc 3:9 Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Ecc 3:10 Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Ecc 3:11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. Ecc 3:12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. Ecc 3:13 De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Ecc 3:14 Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ecc 3:15 Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. Ecc 3:16 Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. Ecc 3:17 De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. Ecc 3:18 Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. Ecc 3:19 Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! Ecc 3:20 Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. Ecc 3:21 Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? Ecc 3:22 Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána. Ecc 4:1 Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk. Ecc 4:2 Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. Ecc 4:3 De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt. Ecc 4:4 És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés! Ecc 4:5 Az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát. Ecc 4:6 Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel. Ecc 4:7 Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is: Ecc 4:8 Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog. Ecc 4:9 Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Ecc 4:10 Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Ecc 4:11 Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ecc 4:12 Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar. Ecc 4:13 Többet ér a szegény, de bölcs gyermek a vén, de ostoba királynál, aki nem ismeri el, hogy figyelmeztetésre szorul. Ecc 4:14 Amaz a fogházból is kikerül, és király lesz, még ha szegénynek született is emennek az uralkodása idején. Ecc 4:15 Láttam, hogy aki csak él, és jár-kel a nap alatt, a másikkal, a gyermekkel tart, aki amannak a helyébe lép. Ecc 4:16 Határtalanul nagy az a nép, amelynek élére kerül. De az utána következők már nem örülnek neki. Mert ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Ecc 4:17 Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda, mint ha áldozol az ostobák módjára, akik nem tudják, hogy rosszat tesznek! Ecc 5:1 Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy! Ecc 5:2 Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel. Ecc 5:3 Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál! Ecc 5:4 Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Ecc 5:5 Ne engedd, hogy beszéded vétekbe ejtsen téged, és ne mondd az Isten követének, hogy az csak tévedés volt. Miért háborodjék föl Isten szavadon, és miért tegye tönkre kezed alkotásait? Ecc 5:6 Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent! Ecc 5:7 Ha a szegénynek az elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod az országban, ne csodálkozz el a dolgon; mert a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk pedig a még magasabb rangúak. Ecc 5:8 Az országra nézve mindenekfölött hasznos, ha a király a földművelést pártolja. Ecc 5:9 Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság! Ecc 5:10 Ha szaporodnak a javak, szaporodnak a fogyasztói is; mi haszna van hát belőlük a gazdának? Legfeljebb annyi, hogy szemlélheti. Ecc 5:11 Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság. Ecc 5:12 Van egy fájdalmasan rossz dolog, amit láttam a nap alatt: a gazdája rovására őrizgetett gazdagság. Ecc 5:13 Az ilyen gazdagság elveszhet valamilyen rossz számítás miatt, és ha fia születik, annak semmi sem marad. Ecc 5:14 Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne. Ecc 5:15 Ez is fájdalmasan rossz dolog, hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie. Mi haszna van céltalan fáradozásából? Ecc 5:16 Hiszen egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás éri! Ecc 5:17 Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki. Ecc 5:18 Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka. Ecc 5:19 Az ilyen nem sokat gondol élete múlásával, mert Isten megengedi, hogy szívből örvendezzen. Ecc 6:1 Láttam, hogy van egy rossz dolog a nap alatt, amely elhatalmasodhat az emberen: Ecc 6:2 Ha Isten valakinek gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, úgyhogy nem hiányzik neki semmi, bármit is kívánna, de Isten nem engedi meg, hogy élvezze azt, hanem idegen ember élvezi, az hiábavaló és fájdalmasan rossz dolog. Ecc 6:3 Ha valakinek száz gyermeke születik is, ha sok évig él is, magas kort érve meg, de ha nem tudja élvezni javait, sőt méltó temetés sem jut neki, akkor azt gondolom, hogy jobb az elvetéltnek, mint neki. Ecc 6:4 Mert az hiábavalóságra jött, sötétben megy el, és nevét sötétség takarja. Ecc 6:5 Még a napot sem pillantotta meg, nem tudta meg, milyen az, de nyugodtabb sors jutott neki, mint amannak. Ecc 6:6 Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban! Végül is egy helyre kerül mindenki. Ecc 6:7 Az ember egyre a szájáért fáradozik, de kívánsága csak nem teljesül. Ecc 6:8 Mert mi előnye van a bölcsnek az ostobával szemben, és mi a szegénynek azzal szemben, aki tud forgolódni az életben? Ecc 6:9 Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés. Ecc 6:10 Régtől fogva megvan a neve annak, ami létezik, és tudott dolog a sorsa. Ezért nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll. Ecc 6:11 Sok beszéd van, ami csak a hiábavalóságot szaporítja: mi haszna van belőle az embernek? Ecc 6:12 Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben? Hiábavaló életének napjai meg vannak számlálva, árnyékként tölti el azokat. Ugyan ki mondhatná meg az embernek, hogy mi történik utána a nap alatt? Ecc 7:1 Jobb a hírnév a drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál. Ecc 7:2 Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él! Ecc 7:3 Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív. Ecc 7:4 A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára. Ecc 7:5 Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni, mint ha az ostobák énekét hallgatja valaki. Ecc 7:6 Mert olyan az ostoba nevetése, mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! Ecc 7:7 Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset, és az ajándék megrontja a szívet. Ecc 7:8 Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. Ecc 7:9 Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik. Ecc 7:10 Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel! Ecc 7:11 Jó a bölcsesség az örökség mellett, hasznos azoknak, akik látják a napot. Ecc 7:12 Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van. Ecc 7:13 Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? Ecc 7:14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. Ecc 7:15 Sok mindent láttam hiábavaló életemben: Van olyan igaz ember, aki elvész, pedig igaz, és van olyan bűnös, aki sokáig él, pedig gonosz. Ecc 7:16 Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?! Ecc 7:17 Ne légy fölöttébb bűnös, és ne légy bolond: miért halnál meg idő előtt?! Ecc 7:18 Jó, ha az egyiket is megragadod, a másikat sem engeded ki kezedből, mert az istenfélő ember minden bajból kikerül. Ecc 7:19 A bölcsesség nagyobb erőssége a bölcsnek, mint tíz olyan ember, aki a várost kormányozza. Ecc 7:20 Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne. Ecc 7:21 Ne figyelj mindenféle szóbeszédre, és ne halld meg, ha a szolgád átkoz! Ecc 7:22 Te magad is sok esetről tudsz, amikor te átkoztál másokat. Ecc 7:23 Mindent megpróbáltam a bölcsességért. Már azt gondoltam, hogy bölcs vagyok, pedig távol voltam tőle. Ecc 7:24 Távol van, ami van, és nagyon mélyen: ki tudná megtalálni? Ecc 7:25 Amikor rászántam magam, hogy megismerjem, kifürkésszem és kikutassam bölcsen a végső következtetést, tudva, hogy az oktalanság bűn, és a tévelygés esztelenség, Ecc 7:26 úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb az olyan asszony, aki hasonló a vadászhurokhoz: a szíve háló, kezei pedig bilincsek. Aki kedves Isten előtt, az megmenekül tőle, de a vétkes a foglya lesz. Ecc 7:27 Lásd, erre jöttem rá - mondja a Prédikátor -, mikor egyik gondolatról a másikra haladtam, hogy megtaláljam a végső következtetést, Ecc 7:28 amit még most is keresek, mert nem találtam meg: ezer közül egy igazi embert találtam, de asszonyt nem találtam azok között. Ecc 7:29 Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak. Ecc 8:1 Kicsoda elég bölcs, és ki tudja megmagyarázni a dolgokat? A bölcsesség derűssé teszi az ember arcát, és kemény arcvonásai megenyhülnek. Ecc 8:2 Szerintem a király parancsát meg kell tartani, már csak az Istenre tett eskü miatt is. Ecc 8:3 Ne hagyd el őt elhamarkodottan, ne állj rá semmi rosszra, mert mindent meg tud tenni, amit akar! Ecc 8:4 Mert a király szava hatalmas, és ki mondhatná neki: Mit művelsz? Ecc 8:5 Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember tudja, hogy eljön az ítélet ideje. Ecc 8:6 Minden dolognak megvan az ideje, amikor megítélik, mivel elhatalmasodott az emberi gonoszság. Ecc 8:7 Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz? Ecc 8:8 Az ember nem tudja hatalmában tartani a szelet, bezárni sem tudja a szelet, és senkinek sincs hatalma a halál napja fölött. Háború idején nem engednek szabadságra senkit, és a bűn nem menti meg azt, aki elkövette. Ecc 8:9 Ilyeneket láttam, figyelmemet azokra a tettekre irányítva, amelyeket olyankor követnek el a nap alatt, amikor egyik ember a másik rovására hatalmaskodik. Ecc 8:10 Így láttam, hogy a bűnösöknek temetést rendeztek, amikor meghaltak; de eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen éltek, és elfelejtették őket a városban. Ez is hiábavalóság! Ecc 8:11 Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, Ecc 8:12 úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik. Ecc 8:13 A bűnösnek azonban nem lesz jó dolga, és élete nem nyúlik hosszúra, mint az árnyék, mivel nem féli az Istent. Ecc 8:14 Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság. Ecc 8:15 Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt. Ecc 8:16 Azután arra irányítottam figyelmemet, hogy megismerjem a bölcsességet, szemügyre véve azokat a foglalkozásokat, amelyeket úgy űznek a földön, hogy az embereknek sem éjjel, sem nappal nem szállhat álom a szemére. Ecc 8:17 Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amik a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni. Ecc 9:1 Mindezt megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem tudja, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van. Ecc 9:2 Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhetik az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal; azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. Ecc 9:3 Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet utol mindenkit. Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek. Végül pedig a halottak közé kerülnek. Ecc 9:4 Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán. Ecc 9:5 Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik. Ecc 9:6 Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik. Ecc 9:7 Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! Ecc 9:8 Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! Ecc 9:9 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt; mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amit fáradsággal végzel a nap alatt. Ecc 9:10 Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell! Ecc 9:11 Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. Ecc 9:12 Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje. Ecc 9:13 Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt, és nagyon rám nehezedett: Ecc 9:14 Volt egy kicsiny város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette és ostromműveket épített vele szemben. Ecc 9:15 De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével megmentette a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a szegény emberrel. Ecc 9:16 Akkor ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak beszédükre. Ecc 9:17 A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint az ostobák közt uralkodónak a kiabálására. Ecc 9:18 Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél; egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el. Ecc 10:1 Egy döglött légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő olaja; egy kis ostobaság hatásosabb a bölcsességnél és a tisztességnél. Ecc 10:2 A bölcs ember gondolatai a jóra, az ostoba gondolatai a rosszra irányulnak. Ecc 10:3 Akármerre jár is az ostoba, fogyatékos az esze, mégis mindenkiről azt gondolja, hogy az az ostoba. Ecc 10:4 Ha az uralkodó haragra lobban ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg! Ecc 10:5 Láttam, hogy van olyan rossz dolog is a nap alatt, amely a hatalmasok tévedéséből következik: Ecc 10:6 az ostobák nagy méltóságra kerülnek, az érdemesek pedig alacsony sorsra jutnak. Ecc 10:7 Láttam rabszolgákat lóháton ülni, és fejedelmeket gyalog járni, mintha rabszolgák volnának. Ecc 10:8 Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a kígyó. Ecc 10:9 Aki követ fejt, megsértheti magát, és aki fát hasogat, veszedelemben forog. Ecc 10:10 Ha kicsorbul a vas, és nem köszörülik ki, akkor több erőt kell kifejteni. A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos! Ecc 10:11 Ha megmar a kígyó, mielőtt megbűvölték, semmit sem ér aztán a kígyóbűvölő tudománya. Ecc 10:12 A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai, az ostobát pedig saját szája teszi tönkre. Ecc 10:13 Beszédének a kezdete butaság, és a vége szörnyű ostobaság. Ecc 10:14 Az ostoba szaporítja a szót, pedig nem tudja senki, hogy mi fog történni. Ki is tudná megmondani, hogy mit hoz a jövő? Ecc 10:15 Az ostobát úgy kifárasztja a munkája, hogy a városba sem tud bemenni. Ecc 10:16 Jaj neked, ország, ha királyod gyermek, és vezetőid már reggel lakomáznak! Ecc 10:17 Boldog vagy, ország, ha királyod nemes ember, és vezetőid a rendes időben étkeznek, önuralommal és nem részegeskedve! Ecc 10:18 Ha rest az ember, megroskad a gerenda, és ha ölbe teszi a kezét, csöpög a háztető. Ecc 10:19 Mulatság kedvéért rendeznek lakomát, és vidámmá teszi az életet a bor, de pénz kell mindehhez! Ecc 10:20 Még gondolatodban se átkozd a királyt, és hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is elárulja a beszédet! Ecc 11:1 Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt! Ecc 11:2 Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! Ecc 11:3 Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre. Ha ledől a fa, akár délre, akár északra, ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt. Ecc 11:4 Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. Ecc 11:5 Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott. Ecc 11:6 Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz. Ecc 11:7 Édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot. Ecc 11:8 Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig, de gondoljon arra, hogy sok sötét napja is lesz, és ami következik, az mind hiábavalóság! Ecc 11:9 Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! Ecc 11:10 Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó! Ecc 12:1 Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! Ecc 12:2 míg el nem sötétedik a nap világa, meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után. Ecc 12:3 Akkor reszketni fognak a ház őrizői, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. Ecc 12:4 Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó. Ecc 12:5 Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak. Ecc 12:6 Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. Ecc 12:7 A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta. Ecc 12:8 Igen nagy hiábavalóság, mondja a Prédikátor, minden hiábavalóság! Ecc 12:9 Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. Ecc 12:10 Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. Ecc 12:11 A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók. Ecc 12:12 Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. Ecc 12:13 Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Ecc 12:14 Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az. Sol 1:1 Énekek éneke. Salamoné. Sol 1:2 Csókoljon meg engem szája csókjaival! Szerelmed jobb a bornál, Sol 1:3 jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a leányok. Sol 1:4 Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged! Sol 1:5 Jeruzsálem leányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei. Sol 1:6 Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem. Sol 1:7 Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál? Sol 1:8 Ha nem tudod, ó asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál! Sol 1:9 A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! Sol 1:10 Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. Sol 1:11 Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal. Sol 1:12 Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. Sol 1:13 Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem. Sol 1:14 Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben, olyan az én szerelmesem. Sol 1:15 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. Sol 1:16 Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. Sol 1:17 Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa. Sol 2:1 Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma. Sol 2:2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. Sol 2:3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. Sol 2:4 Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. Sol 2:5 Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! Sol 2:6 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. Sol 2:7 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! Sol 2:8 Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. Sol 2:9 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton. Sol 2:10 Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! Sol 2:11 Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. Sol 2:12 Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. Sol 2:13 Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! Sol 2:14 Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod! Sol 2:15 Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket! Sol 2:16 Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. Sol 2:17 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan! Sol 3:1 Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam. Sol 3:2 Fölkelek azért, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit lelkemből szeretek! Kerestem, de nem találtam. Sol 3:3 Rám találtak az őrök, akik a várost járják. Nem láttátok - kérdeztem -, akit lelkemből szeretek? Sol 3:4 Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába. Sol 3:5 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! Sol 3:6 Mi jön ott a puszta felől, mint valami füstoszlop? Mirha és tömjén illata veszi körül, az illatszerárus sokféle pora. Sol 3:7 Nézd, Salamon gyaloghintója az, hatvan vitéz van körülötte Izráel vitézei közül! Sol 3:8 Mindnyájan kardforgatók, gyakorlott harcosok, mindegyiknek kard van az oldalán, nem rettegnek éjszaka sem. Sol 3:9 Gyaloghintót csináltatott magának Salamon király Libánon fáiból. Sol 3:10 Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból, belsejét szeretettel hímezték Jeruzsálem lányai. Sol 3:11 Jertek ki, Sion lányai, nézzétek Salamon királyt a koronával, mellyel megkoronázta anyja nászának napján, szíve örömének napján! Sol 4:1 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely Gileád hegyéről hullámzik alá. Sol 4:2 Két fogsorod olyan, mint a megnyírt juhnyáj, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos. Sol 4:3 Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalmagerezd a fátyolod mögött. Sol 4:4 Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa. Sol 4:5 Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel. Sol 4:6 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirha-hegyre és a tömjénhalomra. Sol 4:7 Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen. Sol 4:8 Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről! Sol 4:9 Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával. Sol 4:10 Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál. Sol 4:11 Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, s ruháid illata, mint a Libánon illata! Sol 4:12 Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút. Sol 4:13 Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal, Sol 4:14 nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal; Sol 4:15 kertekben levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról csörgedezik. Sol 4:16 Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét! Sol 5:1 Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet, színmézemet, iszom boromat és tejemet. Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől! Sol 5:2 Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! - Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei. Sol 5:3 - Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be? Sol 5:4 Szerelmesem benyújtotta kezét a résen, és szívem felindult iránta. Sol 5:5 Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csepegett, ujjaimról mirha folyt a kilincsre. Sol 5:6 Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam, kiáltottam, de nem válaszolt. Sol 5:7 Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei. Sol 5:8 Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok! Sol 5:9 - Mivel különb szerelmesed a másokénál, ó asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál, hogy így esdekelsz hozzánk? Sol 5:10 - Szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik. Sol 5:11 Feje színtiszta arany, hajfürtjei hullámosak és hollófeketék. Sol 5:12 Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett, tejben fürödnek, bő víz mellett ülnek. Sol 5:13 Arca, mint a balzsamillatú virágágy, melyben illatos növények nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha folyik. Sol 5:14 Kezei aranyhengerek topázzal borítva, dereka elefántcsont-szobor zafírokkal rakva. Sol 5:15 Combjai márványoszlopok színarany talapzaton. Termete olyan, mint a Libánon, pompás, mint a cédrusok. Sol 5:16 Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai! Sol 6:1 Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt! Sol 6:2 Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen. Sol 6:3 Én szerelmesemé vagyok, s szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő. Sol 6:4 Szép vagy, kedvesem, mint Tirca városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint zászlóerdő. Sol 6:5 Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá. Sol 6:6 Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos. Sol 6:7 Halántékod, mint egy gránátalmagerezd a fátyolod mögött. Sol 6:8 Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány meg számtalan. Sol 6:9 De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, s boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodrangú feleségek. Sol 6:10 Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő. Sol 6:11 Lementem a diófás kertbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, s megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák? Sol 6:12 Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem. Sol 7:1 Fordulj, fordulj, Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor soraitok közt táncol?! Sol 7:2 Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Domború csípőid ékszerekhez hasonlók, művészi kéz alkotásai. Sol 7:3 Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve. Sol 7:4 Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár. Sol 7:5 Nyakad elefántcsont torony, szemeid hesbóni tavak a batrabbimi kapunál; orrod, mind a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz. Sol 7:6 Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei. Sol 7:7 Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem! Sol 7:8 Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz. Sol 7:9 Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata. Sol 7:10 Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam. Sol 7:11 Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik. Sol 7:12 Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok közt! Sol 7:13 Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. Sol 7:14 A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam! Sol 8:1 Bárcsak bátyám lennél, ki anyám mellét szopta! Ha az utcán találkoznánk, megcsókolhatnálak, s nem szólnának meg. Sol 8:2 Elvezetnélek, anyám házába vinnélek. Te tanítgatnál engem, én meg fűszeres borral itatnálak, gránatalmamusttal. Sol 8:3 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. Sol 8:4 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja! Sol 8:5 Ki ez a lány, aki a pusztából jön szerelmesére támaszkodva? Az almafa alatt költöttelek fel, ahol anyád vajúdott veled, ahol vajúdott, és megszült téged. Sol 8:6 Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sol 8:7 Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte. Sol 8:8 Kicsi még a mi húgunk, nincsen neki melle. Mit csináljunk húgunkkal, amikor megkérik? Sol 8:9 Hogyha kőfal, építünk rá ezüst pártázatot; hogyha pedig ajtó, bedeszkázzuk cédrusfával. Sol 8:10 Kőfal vagyok, melleim, mint a tornyok; de őelőtte olyan leszek, mint aki megtalálta boldogságát. Sol 8:11 Szőlője volt Salamonnak Baal-Hámónban, szőlőjét őrökre bízta, mindegyikük ezer ezüstöt hozott a termésért. Sol 8:12 A magam szőlőjére magamnak van gondom. Az ezer ezüst legyen a tiéd, Salamon, kétszáz pedig a termés őrzőié. Sol 8:13 Te, kertekben lakó lány! Barátaim a szavadat lesik, hadd halljam én is! Sol 8:14 Siess hozzám, szerelmesem, hasonlóan egy gazellához vagy egy fiatal szarvashoz, a balzsamillatú hegyeken! Isa 1:1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet akkor látott Júdáról és Jeruzsálemről, amikor Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás voltak Júda királyai. Isa 1:2 Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Isa 1:3 Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Isa 1:4 Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az URat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Isa 1:5 Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Isa 1:6 Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították. Isa 1:7 Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak. Isa 1:8 Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszház az uborkaföldön, vagy mint egy ostromlott város. Isa 1:9 Ha a Seregek URa nem hagyott volna néhány menekültet, olyanok lennénk, mint Sodoma, Gomorához hasonlítanánk. Isa 1:10 Halljátok az ÚR igéjét, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe! Isa 1:11 Mit kezdjek a sok véresáldozattal? - mondja az ÚR. Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. Isa 1:12 Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Isa 1:13 Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! Isa 1:14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Isa 1:15 Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! Isa 1:16 Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Isa 1:17 Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét! Isa 1:18 Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. Isa 1:19 Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. Isa 1:20 De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. Az ÚR szája szólt. Isa 1:21 Milyen paráznává lett a hűséges város! Jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok! Isa 1:22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel keveredett. Isa 1:23 Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük. Isa 1:24 Azért így szól az Úr, a Seregek URa, Izráel erős Istene: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen! Isa 1:25 Ellened fordítom kezemet, kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt. Isa 1:26 Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges város! Isa 1:27 Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által. Isa 1:28 De összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt, és akik elhagyják az URat, megsemmisülnek. Isa 1:29 Megszégyenültök a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek, pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltetek. Isa 1:30 Hasonlók lesztek a cserfához, amelynek elhervadt a lombja, és a kerthez, amelynek nincs vize. Isa 1:31 Mert kenderkóccá lesz a hatalmas, és munkája szikrává: mindketten együtt égnek el, és nem oltja el senki. Isa 2:1 Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: Isa 2:2 Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. Isa 2:3 Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Isa 2:4 Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Isa 2:5 Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában! Isa 2:6 Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak. Isa 2:7 Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma. Isa 2:8 Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. Isa 2:9 Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik. Isa 2:10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől! Isa 2:11 Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. Isa 2:12 Mert jön a Seregek URának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd megalázott lesz; Isa 2:13 a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, Básán minden tölgyfája ellen; Isa 2:14 minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen, Isa 2:15 minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen, Isa 2:16 minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen. Isa 2:17 Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. Isa 2:18 A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. Isa 2:19 Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. Isa 2:20 Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. Isa 2:21 Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. Isa 2:22 Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni? Isa 3:1 Az Úr, a Seregek URa eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt, amit a kenyér, minden támaszt, amit a víz nyújt, Isa 3:2 a hőst és a katonát, a bírót és a prófétát, a varázslót és a véneket, Isa 3:3 a hadnagyot és a főrendűt, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt. Isa 3:4 Ifjakat teszek vezéreikké, és sihederek uralkodnak rajtuk. Isa 3:5 Sanyargatja a nép között ember az embertársát, egyik ember a másikat. Rátámad az ifjú a vénre, a hitvány a tekintélyesre. Isa 3:6 Ha valaki így unszolja rokonsága egyik tagját: Neked még van ruhád, légy te a vezetőnk, légy úrrá ezen a felforduláson! - Isa 3:7 akkor az így fog válaszolni: Nem akarok sebkötöző lenni! Nincs a házamban se kenyér, se ruha, ne tegyetek engem a nép vezetőjévé! Isa 3:8 Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, - mert nyelvükkel és tetteikkel az ÚR ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek. Isa 3:9 Személyválogatásuk ellenük szól, vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, nem titkolják. Jaj, nekik, mert maguknak okoznak bajt! Isa 3:10 Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik. Isa 3:11 Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert keze munkája szerint bánnak vele. Isa 3:12 Ó népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged! Isa 3:13 Előlép perelni az ÚR, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött. Isa 3:14 Törvényt tart az ÚR népe vénei és vezérei fölött: Letaroltátok a szőlőt, szegényektől rabolt holmi van a házatokban! Isa 3:15 Hogy meritek összezúzni népemet, összetörni a nyomorultakat?! - Az ÚRnak, a Seregek URának szava ez. Isa 3:16 Ezt mondta az ÚR: Mivel Sion leányai büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak, kényeskedve lépegetnek, és lábpereceikkel csilingelnek, Isa 3:17 ezért kopasszá teszi az Úr Sion leányainak a fejét, és fölnyíratja halántékukat az ÚR. Isa 3:18 Azon a napon eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat, Isa 3:19 a függőket, karpereceket és fátylakat, Isa 3:20 a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat, Isa 3:21 a gyűrűket és orrpereceket, Isa 3:22 a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat, Isa 3:23 a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és vállkendőket. Isa 3:24 Akkor a balzsamillat helyén bűz lesz, az öv helyén kötél, a fodorított haj helyén kopaszság, a díszköpeny helyén daróc, a szépség helyén szégyenbélyeg. Isa 3:25 Embereid fegyvertől hullnak el, vitézeid a harcban. Isa 3:26 Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban, és kifosztva ülnek a földön. Isa 4:1 Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a magunk ruhájába öltözünk, csak viselhessük nevedet. Vedd le rólunk a gyalázatot! Isa 4:2 Azon a napon ékes és dicső sarjat ád az ÚR, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak. Isa 4:3 Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül. Isa 4:4 Ha lemossa az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblíti Jeruzsálem vérét ítélő lelkével, megtisztító lelkével, Isa 4:5 akkor teremt az ÚR a Sion-hegy egész területe és a gyülekezet fölött nappal felhőt és ködöt, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött az ÚR dicsősége lesz az oltalom. Isa 4:6 Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedék és rejtekhely a zivatar és az eső ellen. Isa 5:1 Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Isa 5:2 Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! Isa 5:3 Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! Isa 5:4 Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? Isa 5:5 Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! Isa 5:6 Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! Isa 5:7 A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság! Isa 5:8 Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé szereznek, míg hely sem marad másnak, és csak ti laktok ebben az országban! Isa 5:9 Ezt hallottam a Seregek URától: Az a sok ház romba dől majd, a nagyok és szépek lakatlanná lesznek. Isa 5:10 Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem, tíz véka vetőmag csak egy vékát terem! Isa 5:11 Jaj azoknak, akik korán reggel ital után járnak! Estig elmulatnak, bor hevíti őket. Isa 5:12 Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg. Isa 5:13 Ezért megy fogságba népem, bár még nem tudja. Éhen halnak előkelői, a tömeg szomjan eped el. Isa 5:14 Ezért tátja ki torkát a sír, fölnyitja száját mérhetetlenül. Odakerül az előkelő és a tömeg, a zajongók és a vigadozók. Isa 5:15 Meg kell hajolnia az embernek, megalázkodnia a halandónak, meg kell alázkodniuk a kevély tekintetűeknek. Isa 5:16 De magasztos lesz a Seregek URa, mikor ítéletet tart, és a szent Isten szentnek bizonyul, mikor igazságot tesz. Isa 5:17 Bárányok legelnek ott a legelőkön, és a gazdagok romjain jövevények élősködnek. Isa 5:18 Jaj azoknak, akik a gonoszság kötelein húzzák maguk után a bűnt, és a vétket kötélen, mint a kocsit, Isa 5:19 akik ezt mondják: Siessen, cselekedjék hamar, hadd lássuk már! Teljesedjék be mielőbb Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg! Isa 5:20 Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű! Isa 5:21 Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. Isa 5:22 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban és vitézek az italok keverésében, Isa 5:23 akik megvesztegetésért igaznak mondják a bűnöst, de az igazak igazát elvitatják. Isa 5:24 Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek URának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét. Isa 5:25 Ezért gerjedt haragra népe ellen az ÚR, kinyújtja kezét és megveri. Megrendülnek a hegyek, és annyi lesz a hulla, mint a szemét az utcán. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. Isa 5:26 Jelt ad egy távoli népnek, magához szólítja a föld végéről, s az sietve, gyorsan ott terem. Isa 5:27 Nem lesz közte fáradt és botladozó, nem szunnyad egy sem és nem alszik, nem oldódik meg derekán az öv, és nem szakad el saruszíja. Isa 5:28 Nyilai élesek, minden íja felvonva. Lovainak patája, mintha kova volna, kerekei, mint a forgószél. Isa 5:29 Ordítása, mint az oroszláné, ordít, mint az oroszlánkölykök, morog és zsákmányt ragad, elviszi menthetetlenül. Isa 5:30 Rámordul azon a napon, mint a morajló tenger. Ha rátekint valaki az országra, sötétséget és nyomort lát, a világosság sötétséggé lesz a viharfelhőktől. Isa 6:1 Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Isa 6:2 Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Isa 6:3 Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet! Isa 6:4 A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Isa 6:5 Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim! Isa 6:6 És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Isa 6:7 Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. Isa 6:8 Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Isa 6:9 Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Isa 6:10 Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon. Isa 6:11 Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. Isa 6:12 Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. Isa 6:13 Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag! Isa 7:1 Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni. Isa 7:2 Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben. Isa 7:3 Akkor így szólt az ÚR Ézsaiáshoz: Menj ki Seárjásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vezető útra, Isa 7:4 és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt! Isa 7:5 Mivel azt a gonosz tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt, Isa 7:6 hogy vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábal fiát, Isa 7:7 azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Nem sikerül, nem úgy lesz, Isa 7:8 még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője! Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép; Isa 7:9 még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg! Isa 7:10 Ezután így szólt az ÚR Áházhoz: Isa 7:11 Kérj jelt Istenedtől, az ÚRtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból! Isa 7:12 De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az URat! Isa 7:13 Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok? Isa 7:14 Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. Isa 7:15 Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani. Isa 7:16 Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyott lesz az a föld, amelynek két királyától rettegsz. Isa 7:17 Hoz majd az ÚR rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát. Isa 7:18 Azon a napon idehívja az ÚR a legyeket Egyiptom folyói mellől, és a méheket Asszíria földjéről. Isa 7:19 Mind eljönnek, és letelepszenek a mély medrekben és a sziklahasadékokban, minden tövisbokron és minden itatóhelyen. Isa 7:20 Azon a napon megborotválja az Úr a Folyamon túl bérelt késsel, az asszír királlyal a fejet és a szőrös lábat, a szakállt is levágja. Isa 7:21 Azon a napon mindenki csak egy üszőt és két juhot tart. Isa 7:22 De annyi tejet adnak majd, hogy tejszínt esznek. Tejszínt és mézet eszik mindenki, aki megmarad az országban. Isa 7:23 És azon a napon minden helyen, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van, csupa tövis és gaz lesz. Isa 7:24 Nyíllal és íjjal járnak majd ott, mert tövis és gaz lesz az egész ország. Isa 7:25 Nem mennek föl a hegyekre sem, amelyeket meg szoktak kapálni, mert félnek a tövistől és a gaztól. Csak barmok járnak ott, és juhok legelésznek. Isa 8:1 Ezt mondta nekem az ÚR: Fogj egy nagy írótáblát és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! Isa 8:2 Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát. Isa 8:3 Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! Isa 8:4 Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Samária zsákmányát Asszíria királyának. Isa 8:5 Még ezt is mondta nekem az ÚR: Isa 8:6 Mivel megvetette ez a nép a Silóah csendesen folydogáló vizét, és Recínnek, meg Remaljáhú fiának örül, Isa 8:7 azért rájuk zúdítja az ÚR az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát teljes hatalmával. Mindenütt kilép medréből, és hömpölyög partjai fölött. Isa 8:8 Betör Júdába, végigzúdul rajta, és nyakig ér. De ha kiterjesztett szárnyaival széltében ellepi az országot, velünk lesz az Isten! Isa 8:9 Tomboljatok csak népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek mind, ti messze országok! Fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni, fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni! Isa 8:10 Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten! Isa 8:11 Így szólt hozzám az ÚR, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek az útján: Isa 8:12 Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek! Isa 8:13 A Seregek URát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek, Isa 8:14 akkor ő is megszentel. De Izráel két háza számára olyan kő lesz, amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak, Jeruzsálem lakóinak pedig kelepce és csapda. Isa 8:15 Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, megfogja őket a csapda. Isa 8:16 Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára. Isa 8:17 És várom az URat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. Isa 8:18 Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, intő jelek vagyunk Izráelben a Sion-hegyen lakó Seregek URának akaratából. Isa 8:19 Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? Isa 8:20 A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. Isa 8:21 Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz, Isa 8:22 majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva. Isa 8:23 De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tenger felé vivő utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét. Isa 9:1 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Isa 9:2 Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Isa 9:3 Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Isa 9:4 Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Isa 9:5 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Isa 9:6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt! Isa 9:7 Egy igét küldött az ÚR Jákóbnak, eljutott Izráelhez, Isa 9:8 hogy megtudja az egész nép: Efraim és Samária lakossága, mely gőgösen és dölyfös szívvel mondja: Isa 9:9 Téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi cédrusokkal pótoljuk! Isa 9:10 Fölbújtja ellene az ÚR Recín vezéreit, és rájuk uszítja ellenségeit: Isa 9:11 az arámokat elölről, a filiszteusokat hátulról, és falják Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. Isa 9:12 De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek URát. Isa 9:13 Ezért kiirtotta az ÚR Izráelből a fejet és a farkat, a pálmát és a kákát egyszerre. Isa 9:14 A vén és a főrendű a fej, a hazugságot tanító próféta pedig a farok. Isa 9:15 Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak, akiket vezettek. Isa 9:16 Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj bolondot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva. Isa 9:17 Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt. Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje. Isa 9:18 A Seregek URa haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz. Senki sem könyörül embertársán. Isa 9:19 Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes, balját is megenné, mert nem tud jóllakni, mindenki megenné karja húsát is. Isa 9:20 Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva. Isa 10:1 Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Isa 10:2 Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. Isa 10:3 De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket? Isa 10:4 Aki nem térdel a foglyok közé, a megöltek között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva. Isa 10:5 Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje! Isa 10:6 Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt zsákmányoljon, prédát prédáljon, és eltapossa, mint az utca sarát. Isa 10:7 De ő nem így képzeli, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, számos nemzetet akar kiirtani. Isa 10:8 Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e? Isa 10:9 Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpad? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz? Isa 10:10 Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának, Isa 10:11 ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival. Isa 10:12 De ha befejezi az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti az asszír király dölyfös szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését. Isa 10:13 Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket. Isa 10:14 Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogyan megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna. Isa 10:15 Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van! Isa 10:16 Ezért az Úr, a Seregek URa sorvadást bocsát Asszíria kövéreire, és dicsősége alatt tűz lobban, lobogó tűz. Isa 10:17 Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt. Isa 10:18 Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná. Isa 10:19 Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni. Isa 10:20 Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka, és Jákób házának megmenekült része, hanem az ÚRra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen. Isa 10:21 A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez. Isa 10:22 Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád. Isa 10:23 Mert elhatározta az Úr, a Seregek URa, hogy elpusztítja az egész országot. Isa 10:24 Ezért így szólt az Úr, a Seregek URa: Ne félj népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette. Isa 10:25 Mert rövid idő múlva véget ér kárhoztató haragom, amely pusztította őket. Isa 10:26 Ostorral csapkodja a Seregek URa, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál. Vesszejével rácsap a tengerre, mint Egyiptomban tette. Isa 10:27 Azon a napon lekerül terhe válladról, igája nyakadról, a kövérség miatt leszakad róla az iga. Isa 10:28 Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését. Isa 10:29 Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Megretten Ráma, Saul Gibeája menekül. Isa 10:30 Sikolts hangosan, Gallim leánya, figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót! Isa 10:31 Madméná elmenekült, Gébim lakói elrejtőztek. Isa 10:32 Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját. Isa 10:33 De az Úr, a Seregek URa kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők. Isa 10:34 Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai! Isa 11:1 Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Isa 11:2 Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Isa 11:3 Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, Isa 11:4 hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Isa 11:5 Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Isa 11:6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. Isa 11:7 A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. Isa 11:8 A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét. Isa 11:9 Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. Isa 11:10 Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz. Isa 11:11 Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, hogy megvegye népe maradékát, mely megmarad Asszíriában és Egyiptomban, Patrószban, Kúsban és Élámban, Sineárban meg Hamátban és a tenger szigetein. Isa 11:12 Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről. Isa 11:13 Megszűnik Efraim irigysége, Júda ellenségeskedése kivész. Efraim nem irigykedik Júdára, Júda sem lesz Efraim ellensége. Isa 11:14 Repülnek a tenger felé a filiszteusok lejtőjén, együtt ejtik prédául a keleti népet. Ráteszik kezüket Edómra és Móábra, és Ammón fiai nekik engedelmeskednek. Isa 11:15 Az ÚR pedig kiszárítja Egyiptom tengerének öblét. Öklével megfenyegeti az Eufráteszt, forró szelével hét ágra vágja, és saruval is járhatóvá teszi. Isa 11:16 Olyan útja lesz népe maradékának, az Asszíriában megmaradtaknak, amilyen Izráelnek volt, amikor kijött Egyiptomból. Isa 12:1 Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. Isa 12:2 Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Isa 12:3 Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Isa 12:4 Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! Isa 12:5 Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az ÚR, tudja meg ezt az egész föld! Isa 12:6 Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje! Isa 13:1 Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: Isa 13:2 Adjatok jelt a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek, hogy vonuljanak be a nemesek kapuin! Isa 13:3 Én már parancsot adtam megszentelt harcosaimnak és elhívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és vigadoznak fenségemnek. Isa 13:4 Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli a harcra kész sereget. Isa 13:5 Jönnek messze földről, az ég széléről: az ÚR, és bosszús haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet. Isa 13:6 Jajgassatok, mert közeledik az ÚR napja, a Mindenható pusztításaként jön el. Isa 13:7 Ezért lehanyatlik minden kéz, megdermed minden ember szíve. Isa 13:8 Megriadnak, kínos fájdalmak fogják el őket, gyötrődnek, mint a szülő nő. Riadtan néznek egymásra, és arcuk lángban ég. Isa 13:9 Jön már az ÚR napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket. Isa 13:10 Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat. Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa. Isa 13:11 Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom. Isa 13:12 Ritkábbá teszem a halandót a színaranynál, és az embert Ofír aranyánál. Isa 13:13 Ezért megrendítem az eget, és megindul helyéből a föld a Seregek URának féktelen haragja miatt, izzó haragja napján. Isa 13:14 Akkor majd, mint az űzött gazellák, mint juhok, amelyeket nem lehet összeterelni, mindenki a maga népe felé indul, mindenki a maga országába fut. Isa 13:15 Akit csak elérnek, leszúrják, akit csak megfoghatnak, karddal ejtik el. Isa 13:16 Csecsemőiket szemük előtt zúzzák szét, házaikat kifosztják, asszonyaikat meggyalázzák. Isa 13:17 Íme, ellenük indítom a médeket, akik ezüsttel nem törődnek, és aranyban nem gyönyörködnek. Isa 13:18 Íjukkal szétzúzzák a gyermekeket, nem irgalmaznak az újszülöttnek sem, a fiakat nem szánják meg. Isa 13:19 Úgy jár majd Babilon, az országok ékessége, a káldeusok fenséges dísze, ahogyan földúlta Isten Sodomát és Gomorát. Isa 13:20 Nem telepszik le ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz ott az arab, nem deleltetnek ott pásztorok, Isa 13:21 hanem pusztai vadak tanyáznak ott, és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok szökdelnek ott. Isa 13:22 Hiénák üvöltöznek kastélyaikban, gyönyörű palotáikban sakálok, mert hamar eljön az ideje, nem késnek napjai. Isa 14:1 Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. Isa 14:2 Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. Isa 14:3 Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett, Isa 14:4 ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a sanyargatónak, vége van az erőszaknak! Isa 14:5 Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját. Isa 14:6 Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül. Isa 14:7 Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. Isa 14:8 Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! Isa 14:9 Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait. Isa 14:10 Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! Isa 14:11 Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! Isa 14:12 Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Isa 14:13 Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Isa 14:14 Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! Isa 14:15 De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe. Isa 14:16 Akik csak meglátnak, bámulnak, elgondolkoznak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? Isa 14:17 Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? Isa 14:18 A nemzetek királyai mind tisztességben nyugszanak sírboltjukban. Isa 14:19 Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gazt, mint eltaposott hullát; elborítanak a meggyilkoltak, akiket karddal öltek meg, és kőhalom alatt lesz a sírjuk. Isa 14:20 Nem temetnek el úgy, mint a királyokat, mert pusztítottad országodat, gyilkoltad népedet. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát. Isa 14:21 Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják az országot, s be ne töltsék városokkal a világot! Isa 14:22 Rájuk támadok - így szól a Seregek URa -, és kiirtom Babilónia nevét és maradékát, még az írmagját is - így szól az ÚR. Isa 14:23 Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek URa. Isa 14:24 Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. Isa 14:25 Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. Isa 14:26 Ezt a tervet határoztam el az egész föld ellen, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. Isa 14:27 Ha így határoz a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza? Isa 14:28 Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: Isa 14:29 Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. Isa 14:30 A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. Isa 14:31 Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki sem téveszti el kijelölt helyét. Isa 14:32 Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, oda menekülnek népe szegényei! Isa 15:1 Fenyegető jövendölés Móáb ellen: Éjnek idején elpusztul, elnémul Ár-Móáb! Éjnek idején elpusztul, elnémul Kír-Móáb! Isa 15:2 Fölmennek a templomba, zokog Díbón a magaslatokon, Nébó és Médeba miatt jajgat Móáb. Minden fejet megnyírtak, minden szakállt levágtak. Isa 15:3 Az utcákon zsákruhában járnak, a háztetőkön és a tereken mindenki jajgat, könnyeit hullatva. Isa 15:4 Segítségért kiált Hesbón és Elálé, hangjuk Jahacig hallik. Ezért riadoznak Móáb fegyveresei, riadozik lelke. Isa 15:5 Szívből kiáltok Móáb miatt. Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak menekültjei. Sírva mennek föl a Lúhit-hágón, Hórónaim útján összetörve jajveszékelnek. Isa 15:6 Pusztasággá válnak Nimrim vizei, elszárad a fű, kipusztul a pázsit, nem marad növényzet. Isa 15:7 Ezért amijük megmarad, amit meg tudnak őrizni, átviszik a puszták patakján. Isa 15:8 Körös-körül jajveszékelnek Móáb határain, Eglaimig hangzik a jajgatás, Beér-Élimig hangzik a jajgatás. Isa 15:9 Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei! Más veszedelmet is hozok Dimónra: oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld maradékára. Isa 16:1 Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának Szelából a pusztaságon át Sion leányának hegyére! Isa 16:2 Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az Arnón gázlóinál. Isa 16:3 Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! Isa 16:4 Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. Isa 16:5 Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátorában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot. Isa 16:6 Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, üres hencegő. Isa 16:7 Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért, mindenki jajgatni fog. Nyögni fogtok összetörten Kír-Hareszet aszú szőlőjéért, Isa 16:8 mert elhervadtak Hesbón szőlőhegyei, Szibmá szőlőtőkéi. A nép urai lemetszették vesszőit, pedig Jazérig értek, befutották a pusztaságot. Hajtásai szétágaztak, a tengeren túlra nyúltak. Isa 16:9 Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért. Elárasztlak könnyeimmel, Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a kurjantás. Isa 16:10 Odalett az öröm és vigadozás a szőlőskertben, nem ujjonganak a szőlőkben, nem kiáltoznak. Nem tapos bort sajtókban a taposó, a kurjantást megszüntetem. Isa 16:11 Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, a keblem Kír-Hereszért. Isa 16:12 És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon, bárhogyan fáradozik, még ha szentélyébe megy is imádkozni, nem érhet el semmit. Isa 16:13 Ezt az igét mondta az ÚR Móábról már régen. Isa 16:14 De most így szól az ÚR: Három esztendőn belül, a bérlők éveihez hasonlóan, megalázzák Móáb előkelőit és egész nagy tömegét, még a maradéka is kevés, kicsiny és erőtlen lesz. Isa 17:1 Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom és omladék lesz. Isa 17:2 Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak lesznek ott, heverésznek háborítatlanul. Isa 17:3 Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége, - így szól a Seregek URa. Isa 17:4 Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik. Isa 17:5 Úgy lesz, mint amikor gabonát markol az arató, és karjával levágja a kalászokat. Olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szedeget a Refáim völgyében. Isa 17:6 Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa koronája tetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain - így szól az ÚR, Izráel Istene. Isa 17:7 Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét. Isa 17:8 Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat. Isa 17:9 Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő, és mint a hegycsúcs, amelyet elhagytak az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesz. Isa 17:10 Mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál, azért ültetsz gyönyörű ültetvényt, és teletűzdeled idegen vesszőkkel. Isa 17:11 Az ültetés után be is keríted, és reggelre kisarjasztatod a magvakat. De oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom. Isa 17:12 Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. Isa 17:13 Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz; de ha megdorgálja az ÚR, elfut messzire. Mint a polyvát kergeti a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar. Isa 17:14 Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, sehol sem lesznek. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak. Isa 18:1 Jaj a szárnysuhogás országának Etiópia folyóin túl! Isa 18:2 Követeket küld a tengeren, papíruszhajókon a víz színén. Induljatok gyorsan, követek, a szálas és sima arcú néphez, a közelben és távolban rettegett néphez, az elsöprő erejű néphez, melynek hazáját folyók szelik át. Isa 18:3 Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai! Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg, ha megfújják a kürtöt, halljátok meg! Isa 18:4 Mert ezt mondta nekem az ÚR: Nyugodtan nézem hajlékomból, mint izzó hőség fényes nappal, mint harmatozó felhő aratási hőségben. Isa 18:5 Mert még szüret előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is. Isa 18:6 Ott marad mindenestül a hegyek ragadozó madarainak és a föld állatainak. Ott nyaral a ragadozó madár, és ott telel a föld minden állata. Isa 18:7 Abban az időben ajándékot visz a Seregek URának a szálas és sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek URa nevének helyére, a Sion hegyére. Isa 19:1 Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Száguld az ÚR gyors felhőn: Egyiptomba megy. Meginognak előtte Egyiptom bálványai, Egyiptom szíve megdermed keblében. Isa 19:2 Egyiptomit egyiptomira uszítok, hogy testvér testvér ellen, ember embertársa ellen, város város ellen, tartomány tartomány ellen harcoljon. Isa 19:3 Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat. Isa 19:4 De én kiszolgáltatom az egyiptomiakat egy keménykezű úrnak, egy erőskezű király uralkodik majd rajtuk! - így szól az Úr, a Seregek URa. Isa 19:5 Kiapad a tenger vize, kiszárad, kiszikkad a folyam. Isa 19:6 Bűzössé válnak a folyók. Egyiptomban a Nílus ágai leapadnak, kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás. Isa 19:7 A Nílus menti tisztások a Nílus torkolatánál és minden vetés a Nílus mellett elszárad, eltűnik, semmivé lesz. Isa 19:8 Szomorúak a halászok, gyászolnak mind, akik a Nílusban horgásznak, elalélnak, akik hálót vetnek a víz színére. Isa 19:9 Szégyent vallanak a len megmunkálói, a gerebenezők és vászonszövők. Isa 19:10 Levertek lesznek a kötélverők, bánkódnak mind a napszámosok. Isa 19:11 Milyen ostobák Cóan vezérei, a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! Isa 19:12 Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek URa Egyiptom felől! Isa 19:13 Bolondok lettek Cóan vezérei, Nóf vezérei becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. Isa 19:14 Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás lelkét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába. Isa 19:15 Nem sikerül Egyiptomnak semmiféle vállalkozása, bármire vállalkozik a fő vagy a farok, a pálmaág vagy a káka. Isa 19:16 Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok: borzadni és rettegni fog a Seregek URa fölemelt kezétől, mert fölemeli ellene. Isa 19:17 Egyiptom rettegni fog Júdától: ha csak említik is előtte, már retteg a Seregek URának végzésétől, amelyet ellene hozott. Isa 19:18 Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, amely kánaáni nyelven beszél, és a Seregek URára esküszik. Az egyiket Nap-városnak nevezik. Isa 19:19 Azon a napon oltára lesz az ÚRnak Egyiptomban, a határán pedig az ÚRnak szentelt oszlop. Isa 19:20 A Seregek URáról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban. Ha segítségért kiáltanak az ÚRhoz sanyargatóik miatt, küld szabadításukra olyan vezetőt, aki megmenti őket. Isa 19:21 Akkor megismerteti magát az ÚR Egyiptommal, és Egyiptom megismeri az URat. Tisztelni fogják az URat véresáldozattal és ételáldozattal. Fogadalmat is tesznek az ÚRnak, és teljesítik. Isa 19:22 Ha csapással sújtja is az ÚR Egyiptomot, de meg is gyógyítja. Megtérnek az ÚRhoz, ő pedig meghallgatja és meggyógyítja őket. Isa 19:23 Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az URat. Isa 19:24 Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. Isa 19:25 A Seregek URa pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, az én tulajdonom! Isa 20:1 Abban az évben, amikor Asdód alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Asdódot, Isa 20:2 abban az időben így szólt az ÚR Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és mezítelenül, saru nélkül járt. Isa 20:3 Akkor ezt mondta az ÚR: Ahogyan szolgám, Ézsaiás mezítelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára, Isa 20:4 úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, mezítelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére. Isa 20:5 Akkor majd reszketni és szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek. Isa 20:6 Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan tudnánk mi megmenekülni, ha az is így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?! Isa 21:1 Fenyegető jövendölés Babilónia ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől, úgy közeledik a síkság felől, a félelmetes földről. Isa 21:2 Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek. Isa 21:3 Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a szülő nő kínjai. Megzavarodtam, nem hallok, megriadtam, nem látok. Isa 21:4 Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem. Isa 21:5 Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, esznek-isznak. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot! Isa 21:6 Mert ezt mondta nekem az ÚR: Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse! Isa 21:7 Lovasokat látott, lovasokat kettesével, meg szamarakon és tevéken nyargalókat. Erősen és feszülten figyelt, Isa 21:8 majd felordított, mint az oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel! Isa 21:9 Jönnek már a lovasok, lovasok kettesével! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve! Isa 21:10 Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek URától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek. Isa 21:11 Fenyegető jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel? Isa 21:12 Közeleg a reggel, de még éjjel van - felelt az őrálló. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök. Isa 21:13 Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai! Isa 21:14 Hozzatok vizet a szomjazónak, Téma földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek! Isa 21:15 Mert fegyver elől menekültek el, kivont kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból. Isa 21:16 Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy év múlva, amilyen a bérlőnek az éve, vége lesz Kédár minden dicsőségének. Isa 21:17 Kevés marad meg a kédári hősök íjaiból, Izráel Istene, az ÚR mondja ezt. Isa 22:1 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment? Isa 22:2 Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! Sebesültjeidet nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. Isa 22:3 Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. Isa 22:4 Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van! Isa 22:5 Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek URától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. Isa 22:6 Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad. Isa 22:7 Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt. Isa 22:8 Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő-házának fegyvertárát, Isa 22:9 meglátjátok, mily sok rés van a Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét. Isa 22:10 Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok a várfal megerősítésére. Isa 22:11 Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti! Isa 22:12 Az Úr, a Seregek URa azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre. Isa 22:13 De csak vigasság és öröm van, marhákat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek, és bort isznak: Együnk-igyunk, hisz holnap meghalunk! Isa 22:14 Kijelentette nekem a Seregek URa, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt a bűn miatt halálotokig sem! - mondja az Úr, a Seregek URa. Isa 22:15 Így szól az Úr, a Seregek URa: Menj el Sebna udvarmesterhez, a királyi palota gondnokához, és mondd: Isa 22:16 Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot! Isa 22:17 Pedig keményen megfog téged az ÚR, és erős hajítással messzire elhajít. Isa 22:18 Egy csomóba göngyölítve becsomagol, és labdaként hajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, ott lesznek ragyogó szekereid, te, urad házának gyalázata! Isa 22:19 Kivetlek tisztségedből, megfosztalak állásodtól. Isa 22:20 Azután Eljákimot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá, Isa 22:21 palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. Isa 22:22 Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki. Isa 22:23 Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget. Ott lesz a díszhely atyja házában. Isa 22:24 Őrá aggatják atyja házának minden díszét, sarjadékait és ivadékait, minden apró edényt, tálakat és mindenféle korsót. Isa 22:25 De így szól a Seregek URa: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik. Összetörik a teher, amely rajta volt. Megmondta az ÚR. Isa 23:1 Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nincs egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik. Isa 23:2 Némuljatok el, ti tengerparton lakók, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert, Isa 23:3 a nagy vizeket! Sihór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, s a népek vásárhelye volt. Isa 23:4 Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat! Isa 23:5 Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak. Isa 23:6 Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, ti tengerparton lakók! Isa 23:7 Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék? Isa 23:8 Kicsoda végzett így a koronás Tírusz felől, melynek kereskedői vezérek, és kalmárait tisztelik a földön? Isa 23:9 A Seregek URa végzett így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön. Isa 23:10 Hagyjátok el az országot, mint a Nílus, ti Tarsís-hajók, nincs többé kikötő! Isa 23:11 Kinyújtotta kezét a tengerre az ÚR, megrendítette a királyságokat; azt parancsolta Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit. Isa 23:12 Ezt mondta: Nem fogsz vigadni többé, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj át Ciprusba, de ott sem lesz nyugtod! Isa 23:13 Íme, a káldeusok országa! Még nem is volt ez a nép, amikor Asszíria kiépítette Tíruszt hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, rommá tette! Isa 23:14 Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek! Isa 23:15 Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajhanóta mondja: Isa 23:16 Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád! Isa 23:17 Hetven év múlva az ÚR meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén. Isa 23:18 De keresete és bére egyszer még az ÚR szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék, hanem az ÚR színe előtt lakóké lesz ez a kereset, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözzenek. Isa 24:1 Az ÚR elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. Isa 24:2 Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. Isa 24:3 Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. Az ÚR jelentette ki ezt az igét. Isa 24:4 Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. Isa 24:5 Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. Isa 24:6 Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, csak kevés ember marad meg. Isa 24:7 Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. Isa 24:8 Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. Isa 24:9 Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. Isa 24:10 Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. Isa 24:11 Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. Isa 24:12 Pusztán maradt a város, romhalmaz van a kapu helyén. Isa 24:13 Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. Isa 24:14 Azok hangos szóval ujjonganak az ÚR fenségének, kiáltoznak a tenger felől. Isa 24:15 Világosság támadt, ezért dicsérjétek az URat, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! Isa 24:16 A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! Isa 24:17 Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! Isa 24:18 Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. Isa 24:19 Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! Isa 24:20 Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé. Isa 24:21 Azon a napon megbünteti az ÚR a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. Isa 24:22 Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. Isa 24:23 Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége. Isa 25:1 URam, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot. Isa 25:2 Mert kőhalommá tetted a várost, a megerősített várat rommá, a bitorlók kastélya nem lesz város, soha többé föl nem épül! Isa 25:3 Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa. Isa 25:4 Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar. Isa 25:5 Mint hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét. Isa 25:6 Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. Isa 25:7 Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. Isa 25:8 Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az ÚR! Isa 25:9 Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! Isa 25:10 Mert az ÚR keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. Isa 25:11 Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába erőlködik kezével. Isa 25:12 Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza. Isa 26:1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős városunk van: az ÚR kőfalat és bástyát állított védelmére. Isa 26:2 Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, mely hűséges maradt! Isa 26:3 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Isa 26:4 Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre! Isa 26:5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, porrá zúzza. Isa 26:6 Lábbal tapossák majd: a nyomorultak lábai, a nincstelenek léptei. Isa 26:7 Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. Isa 26:8 Ítéleted idején is benned reménykedtünk, URam, neved dicséretére vágyott a lelkünk. Isa 26:9 Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. Isa 26:10 Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az ÚR fenségét. Isa 26:11 URam, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet. Isa 26:12 URam, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt. Isa 26:13 URunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük. Isa 26:14 A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted. Isa 26:15 Megszaporítottad e népet, URam, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. Isa 26:16 URam, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket. Isa 26:17 Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában. Isa 26:18 Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra. Isa 26:19 Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. Isa 26:20 Eredj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az ÚR haragja. Isa 26:21 Mert jön már lakóhelyéről az ÚR, hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit. A föld föltárja majd a kiontott vért, nem takarja be többé a meggyilkoltakat. Isa 27:1 Azon a napon megbünteti az ÚR kemény, nagy, erős kardjával Leviátánt, a gyors kígyót, Leviátánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengerben lakó szörnyeteget. Isa 27:2 Azon a napon énekeljetek a színbort adó szőlőről! Isa 27:3 Én, az ÚR vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa. Isa 27:4 Nincs bennem harag, de ha tövis és gaz kerül elém, küzdeni fogok ellene, és elégetem! Isa 27:5 De aki az én oltalmamra bízza magát, béküljön meg velem, béküljön meg velem! Isa 27:6 A jövőben gyökeret ver Jákób, virágzani, virulni fog Izráel, termésével elárasztja a világot. Isa 27:7 Megverte-e őt annyira, mint azokat, akik őt verték? Gyilkolta-e őt annyira, mint azokat, akik őt gyilkolták? Isa 27:8 Elűzted, elvetetted, úgy pereltél vele. Erős széllel sodortad el, amikor feltámadt a keleti szél. Isa 27:9 Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz vétke eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok! Isa 27:10 Milyen árván maradt a megerősített város! Elhagyott, lakatlan hely lesz, mint a puszta. Borjak legelnek és heverésznek ott, lerágják a bokrokat. Isa 27:11 Ha leszáradnak az ágak, letördelik az arra járó asszonyok, és eltüzelik. Mert értelmetlen nép ez; azért nem irgalmaz neki Alkotója, nem kegyelmez neki Formálója. Isa 27:12 Azon a napon elcsépeli az ÚR a kalászokat az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig. De titeket, Izráel fiai, egyenként fognak összeszedni! Isa 27:13 Azon a napon megharsan a nagy kürt, és visszajönnek, akik elvesztek az asszírok földjén, és akik szétszóródtak Egyiptom földjén. Leborulnak az ÚR előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben. Isa 28:1 Jaj a büszke koszorúnak, melyet Efraim részegei viselnek, és a hervadó virágnak, amely ékesen díszíti őket, akik bortól mámorosak a termékeny völgyre néző hegycsúcson! Isa 28:2 Küldi már az Úr az erőset, a hatalmasat. Olyan, mint a jégverés, a tomboló orkán, mint a roppant, elsöprő vizek áradata: hatalma földre terít. Isa 28:3 Lábbal tiporják majd Efraim részegeinek büszke koszorúját, Isa 28:4 és úgy jár majd hervadó virága, mely ékesen díszíti a termékeny völgyre néző hegycsúcson, mint a korai füge gyümölcsérés előtt: ha meglátja valaki, alig veszi kezébe, máris lenyeli. Isa 28:5 Azon a napon a Seregek URa lesz népe maradékának díszes koszorúja, ékes koronája. Isa 28:6 Ő lesz az igazság lelke azokban, akik igazságot szolgáltatnak, és a hősi erő azokban, akik visszaverik a városkapu ellen támadókat. Isa 28:7 De ezek is tántorognak a bortól, támolyognak az italtól. Papok és próféták tántorognak az italtól, megzavarodtak a bortól! Támolyognak az ital miatt, tántorognak, amikor látomásuk van, ingadoznak, amikor döntést hoznak. Isa 28:8 Minden asztal tele van undok hányással, nincs sehol tiszta hely! Isa 28:9 Kit akar ez a tudományára tanítani? Kivel akarja a kijelentést megértetni? Akiket most választottak el az anyatejtől? Akiket most vettek le az anyamellről? Isa 28:10 Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi! Isa 28:11 Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog beszélni ezzel a néppel az, Isa 28:12 aki ezt mondta nekik: Itt van a nyugalom, adjatok nyugalmat a fáradtaknak! Itt van a felüdülés! De nem akartak rá hallgatni. Isa 28:13 Azért nekik ez lesz az ÚR igéje: Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi! Jártukban hadd essenek hanyatt, törjék össze magukat, essenek csapdába! Isa 28:14 Ezért halljátok az ÚR igéjét, ti csúfolódó emberek, akik uralkodtok ezen a népen Jeruzsálemben! Isa 28:15 Ti ezt mondtátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és egyezségre léptünk a holtak hazájával. Ha jön az elsöprő áradat, nem ér el bennünket, mert a hazugság lesz az oltalmunk, a hamisság a rejtekhelyünk. Isa 28:16 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el! Isa 28:17 A törvényt zsinórmértékké teszem, és az igazságot mércévé. Jégeső söpri el az oltalmazó hazugságot, és víz árasztja el a rejtekhelyet. Isa 28:18 Felbomlik a halállal kötött szövetségetek, és nem marad meg egyezségetek a holtak hazájával. Ha megjön az ostorozó áradat, elborít benneteket! Isa 28:19 Valahányszor megjön, elragad benneteket. Mert megjön minden reggel, sőt nappal is, éjjel is. Akkor a folytonos rettegés majd megérteti veletek a kijelentést! Isa 28:20 Mert rövid lesz az ágy, nem tudtok kinyújtózni, kicsi lesz a takaró, nem tudtok beburkolózni. Isa 28:21 Mert fölindul majd az ÚR, mint a Perácim-hegyen, haragra gerjed, mint a gibeóni völgyben. Véghezviszi tettét, szokatlan tettét, elvégzi munkáját, rendkívüli munkáját. Isa 28:22 Most azért ne csúfolódjatok, mert még szorosabbak lesznek bilincseitek! Hallottam, hogy az Úr, a Seregek URa elhatározta az egész ország pusztulását. Isa 28:23 Figyeljetek, halljátok meg szavamat, ügyeljetek, halljátok meg beszédemet! Isa 28:24 Mindig csak szánt a szántóvető, ha vetni akar? Csak barázdálja és boronálja földjét? Isa 28:25 Nem úgy van-e, hogy ha elegyengette felszínét, kaprot hint vagy köményt szór, vagy vet sorban búzát vagy árpát a kijelölt földbe és tönkölyt a szélére? Isa 28:26 Így szoktatta őt rendre, erre tanította Istene. Isa 28:27 Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot, és nem cséplőhengerrel nyomtatják a köményt, hanem bottal verik ki a kaprot, és pálcával a köményt. Isa 28:28 Talán szétzúzzák a kenyérgabonát? Nem csépelik azt vég nélkül; ha ráhajt is az ember cséplőhengerével és lovaival, mégsem zúzza szét. Isa 28:29 Ez is a Seregek URától származik. Csodálatos a terve, hatalmasan hajtja végre. Isa 29:1 Jaj Ariélnak, Ariélnak, a városnak, ahol Dávid táborozott! Évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást, Isa 29:2 azután ostromot indítok Ariél ellen. Akkor lesz sírás-rívás, mert égő oltárrá teszem. Isa 29:3 Táborral veszlek körül, sáncot vonok köréd, felállítom az ostromműveket. Isa 29:4 Megalázottan fogsz beszélni a földből, és megtörten hangzik szavad a porból. Olyan lesz a hangod, mint a föld alatti kísérteté, és szavad a porból suttog. Isa 29:5 De ízzé-porrá törik ellenségeid serege, a szálló polyvához hasonló lesz az erőszakosok hada. Egy szempillantás alatt következik be! Isa 29:6 Mert a Seregek URa meglátogat téged mennydörgés, földrengés, nagy zúgás, viharos forgószél és emésztő tüzes lángok közepette. Isa 29:7 Olyan lesz, mint az álom, mint egy éjszakai látomás valamennyi nép serege, amely Ariél ellen hadakozott, és ostromot indított egész hadereje és sziklavára ellen. Isa 29:8 Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha fölébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozott. Isa 29:9 Ámuljatok és bámuljatok, vakoskodjatok és vakuljatok meg! Legyetek részegek, de ne bortól, tántorogjatok, de ne az italtól! Isa 29:10 Mert rátok árasztotta az ÚR a kábultság lelkét. Bezárta szemeiteket: a prófétákat, befödte fejeiteket: a látnokokat. Isa 29:11 Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha odaadják íráshoz értő embernek, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem tudom, mert le van pecsételve. Isa 29:12 Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el! - ő ezt fogja mondani: Nem értek az íráshoz. Isa 29:13 Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, Isa 29:14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad. Isa 29:15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki lát minket, ki ismer bennünket? Isa 29:16 Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?! Isa 29:17 Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. Isa 29:18 Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után. Isa 29:19 Újra örömüket lelik az alázatosak az ÚRban, vigadnak a szegény emberek Izráel Szentje előtt, Isa 29:20 mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, Isa 29:21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban, semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat. Isa 29:22 Ezért így szól Jákób házához az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, Isa 29:23 mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. Isa 29:24 A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot. Isa 30:1 Jaj a pártütő fiaknak - így szól az ÚR -, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva! Isa 30:2 Folyton Egyiptomba járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában. Isa 30:3 De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és pironkodni fogtok amiatt, hogy Egyiptom árnyékába menekültök! Isa 30:4 Vezetői voltak már Cóanban, követei eljutottak Hánészig. Isa 30:5 Mind szégyent vallanak azzal a haszontalan néppel. Nem segít és nem használ, sőt szégyent és gyalázatot hoz. Isa 30:6 Fenyegető jövendölés Dél Behemótja ellen: A nyomorúság és elnyomás országába, ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él, oda viszik szamarak hátán vagyonukat, tevék púpján kincseiket a haszontalan népnek, Isa 30:7 Egyiptomnak, melynek segítsége üres hiábavalóság. Ezért nevezem őt tehetetlen szörnyetegnek. Isa 30:8 Most pedig menj, és írd föl jelenlétükben egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként! Isa 30:9 Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak, fiak, de nem akarnak hallgatni az ÚR tanítására. Isa 30:10 Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! - a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! Isa 30:11 Hagyjátok abba ezt a módszert, változtassatok ezen az eljáráson! Hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével! Isa 30:12 Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok, Isa 30:13 azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet. Isa 30:14 Darabokra törik, mint a fazekas korsója, melyet kíméletlenül összetörtek: nem lehet találni törmelékei között akkora cserepet sem, amivel parazsat lehet venni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a tócsából. Isa 30:15 Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, Isa 30:16 inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! Isa 30:17 Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. Isa 30:18 De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. Isa 30:19 Ne sírj többé, Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az ÚR, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. Isa 30:20 És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. Isa 30:21 Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le! Isa 30:22 Tisztátalannak fogjátok tartani az ezüsttel bevont bálványszobrokat és az arannyal borított istenszobrokat. Kiszórod azokat, mint valami undokságot, és ezt mondod: Ki veletek! Isa 30:23 Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon. Isa 30:24 Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak eléjük. Isa 30:25 Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok. Isa 30:26 Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese, azon a napon, amikor az ÚR bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet. Isa 30:27 Maga az ÚR jön a távolból, haragja lángol, méltóságteljesen emelkedik. Ajkán bősz harag, nyelve, mint a perzselő tűz. Isa 30:28 Lehelete olyan, mint az áradó patak, amely nyakig ér, szakadozott rostában rostálja a népeket, és tévútra vezető zablát vet a népek szájába. Isa 30:29 Úgy fogtok énekelni, mint az ünnepszentelés éjjelén, szívetek pedig úgy örül, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett megy az ÚR hegyére, Izráel Kősziklájához. Isa 30:30 Fölmorajlik az ÚR fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó karja, felbőszült haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban, zivatarban és jégverésben. Isa 30:31 Megretten Asszíria az ÚR szavától. Bottal veri meg. Isa 30:32 Valahányszor lesújt a büntető vessző, amellyel veri az ÚR, dob és citera szól, míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene. Isa 30:33 Mert régóta készen van a vesztőhely, készen áll a királynak is, mélyre és szélesre készítve, bőven van tűz is, fa is. Az ÚR lehelete úgy lobbantja lángra, mint egy kénköves patakot. Isa 31:1 Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért! Lovakban reménykednek, a harci kocsik tömegében bíznak, és a lovasok nagy erejében; de nem tekintenek Izráel Szentjére, nem folyamodnak az ÚRhoz. Isa 31:2 De ő is bölcs, és veszedelmet hoz, nem másítja meg szavait, hanem rátámad a gonoszok házára és a segítséget ígérő gonosztevőkre. Isa 31:3 Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten! Lova is csak test, nem lélek! Ha kinyújtja kezét az ÚR, elbukik a segítő, elesik, akinek segített: együtt pusztulnak el mindnyájan. Isa 31:4 Mert ezt mondta nekem az ÚR: Ahogyan morog az oroszlán vagy kölyke a zsákmány fölött, amikor összegyűl ellene valamennyi pásztor, és nem retten meg kiáltozásuktól, nem hunyászkodik meg zajuktól: úgy száll le a Seregek URa, hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért. Isa 31:5 Mint repdeső madársereg, úgy oltalmazza a Seregek URa Jeruzsálemet: oltalmazza és megmenti, megvédi és megtartja. Isa 31:6 Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok, Izráel fiai! Isa 31:7 Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kézzel készített. Isa 31:8 Elbukik Asszíria, de nem férfiak kardjától, nem emberek kardja pusztítja el. Menekülnie kell a kard elől, ifjai robotosokká lesznek. Isa 31:9 Kőszála ijedten menekül, vezérei megrémülve hagyják el a zászlót. Így szól az ÚR, kinek tüze a Sionon, kemencéje Jeruzsálemben van. Isa 32:1 Igazságosan fog uralkodni a király és törvényesen fognak vezetni a vezérek. Isa 32:2 Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön. Isa 32:3 Nem lesznek homályosak a szemek, ha látni kell, figyelmesek lesznek a fülek, ha hallani kell. Isa 32:4 A meggondolatlanok értelmesen gondolkoznak, a dadogó nyelvűek folyékonyan, világosan beszélnek. Isa 32:5 Nem nevezik többé a bolondot nemesnek, és a gazembert sem mondják tisztességesnek. Isa 32:6 Mert a bolond csak bolondot beszél, szívében álnokságot forral, elvetemülten jár el. Tévelygést hirdet az ÚRról, éhezni hagyja az éhes embert, megfosztja italától a szomjazót. Isa 32:7 A gazembernek gonoszak az eszközei, és galádságot tervez: hazug beszéddel megrontja az alázatosokat, még ha a szegénynek igaza van is. Isa 32:8 De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett. Isa 32:9 Ti könnyelmű asszonyok, halljátok meg szavam! Ti elbizakodott leányok, figyeljetek beszédemre! Isa 32:10 Alig egy év múlva reszkettek, ti elbizakodottak, mert nem lesz többé szüret, nem lesz gyümölcsszedés! Isa 32:11 Borzadjatok, ti könnyelműek, reszkessetek, ti elbizakodottak! Vetkőzzetek meztelenre, csak ágyékkötőt öltsetek! Isa 32:12 Mellet verve gyászoljátok a gyönyörű mezőket, a termő szőlőtőkét, Isa 32:13 népem termőföldjét, melyet tövis és gaz ver föl, és a vigadozó város sok vidám házát! Isa 32:14 Mert elhagyott lesz a kastély, elnémul a város lármája, a várhegy és a bástya barlang lesz mindörökre, ahol zebrák viháncolnak és nyájak legelésznek. Isa 32:15 Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. Isa 32:16 A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol. Isa 32:17 Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké. Isa 32:18 Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban. Isa 32:19 De jégeső hull, és ledől az erdő, a város pedig elsüllyed a mélyben. Isa 32:20 Boldogok vagytok, akik mindenütt víz mellett vethettek, és szabadjára engedhetitek az ökröt és a szamarat. Isa 33:1 Jaj neked, pusztító, akit még nem ért pusztulás, te rabló, akit még nem raboltak ki! Ha befejezted a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégezted a rablást, téged fognak kirabolni! Isa 33:2 URam, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy segítségünk reggelenként, szabadítónk a nyomorúság idején! Isa 33:3 Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek. Isa 33:4 Összeszedik a zsákmányt, ahogyan a sáskák szedik, úgy ugranak rá, ahogy a szöcskék ugranak. Isa 33:5 Fenséges az ÚR, magasságban lakik. Betölti a Siont törvénnyel és igazsággal. Isa 33:6 Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gazdaggá; az ÚR félelme lesz a kincse. Isa 33:7 A küldöttek ott kint kiáltoznak, a békekövetek keservesen sírnak. Isa 33:8 Puszták az országutak, nem járnak az ösvényeken. A pusztító megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe vette az embereket. Isa 33:9 Gyászol, elalél a föld, hervadozik, megsárgul a Libánon, olyan lett a Sárón, mint a pusztaság, lehull a Básán és a Karmel lombja. Isa 33:10 De most fölkelek, mondja az ÚR, most fölmagasodom és fölemelkedem! Isa 33:11 Szalmával vagytok terhesek, polyvát szültök, lihegésetek tűz, megemészt benneteket! Isa 33:12 A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek el. Isa 33:13 Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel lévők, ismerjétek meg hatalmamat! Isa 33:14 Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki tartózkodhat közülünk perzselő tűz mellett, ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett? Isa 33:15 Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot. Isa 33:16 Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van. Isa 33:17 Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat. Isa 33:18 Eszedbe jutnak a rémségek: hol van már az összeíró, hol az adószedő, hol a tornyok összeírója? Isa 33:19 Nem látod többé a galád népet, a homályos, érthetetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet érteni. Isa 33:20 Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemeid meglátják Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát, olyan sátrat, amelyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, egy kötele sem szakad el. Isa 33:21 Mert dicsőséges lesz ott az ÚR, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók. Isa 33:22 Mert az ÚR a mi bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a királyunk, ő segít meg bennünket. Isa 33:23 Meglazulnak a kötelek, nem tartják az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak. Isa 33:24 Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer. Isa 34:1 Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte! Isa 34:2 Megharagudott az ÚR minden népre, haragra gerjedt egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket. Isa 34:3 Az elesettek szétszórva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, hegyek olvadnak meg a vértől. Isa 34:4 Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról. Isa 34:5 Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem. Isa 34:6 Az ÚR kardja csupa vér, csepeg róla a zsír, bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az ÚR Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában. Isa 34:7 Bivalyok hullanak el, és bikák tulkokkal együtt. Vértől részegedik meg a föld, kövérjétől lesz zsíros a por. Isa 34:8 Mert az ÚR bosszúállásának napja ez, a megtorlás éve Sion perében. Isa 34:9 Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé lesz, földje pedig égő szurokká. Isa 34:10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, folyton gomolyog a füstje. Nemzedékeken át pusztán marad, soha senki nem jár arra. Isa 34:11 Pelikán és bölömbika veszi birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Kietlenséget mér ott a mérő, pusztaságot a mérőón. Isa 34:12 Nemesei senkit sem kiáltanak ki királlyá, vezetői mind semmivé lesznek. Isa 34:13 Palotáit gaz veri föl, erődeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája. Isa 34:14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet. Isa 34:15 Ott fészkel a bagoly, tojásait kikölti, és gondozza az árnyékban. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja. Isa 34:16 Keressétek majd meg az ÚR könyvében, és olvassátok! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem az egyik, sem a másik nem marad el, mert az ÚR parancsa ez, az ő lelke gyűjti össze őket. Isa 34:17 Ő sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak. Isa 35:1 Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Isa 35:2 Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát. Isa 35:3 Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Isa 35:4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Isa 35:5 Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Isa 35:6 Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Isa 35:7 Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem. Isa 35:8 Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az ÚR népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá. Isa 35:9 Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad, ilyen nem lesz található, hanem a megváltottak járnak rajta. Isa 35:10 Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. Isa 36:1 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat. Isa 36:2 Azután az asszír király elküldte kincstárnokát Lákisból Jeruzsálembe Ezékiás király ellen erős hadsereggel. Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél, amely a Ruhafestők-mezejének útjánál van. Isa 36:3 Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó. Isa 36:4 A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol? Isa 36:5 Üres beszéd az, amit gondolsz, hogy csak ész és erő kell a hadakozáshoz! Kiben bíztál, hogy fellázadtál ellenem? Isa 36:6 Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak. Isa 36:7 Vagy ezt mondjátok nekem: Istenünkben, az ÚRban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le! Isa 36:8 Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával! Kétezer lovat adok neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast! Isa 36:9 Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én uram legkisebb szolgái közül? Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovasaiban bízol? Isa 36:10 Talán az ÚR tudta nélkül vonultam föl ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Az ÚR parancsolta nekem, hogy vonuljak föl ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el! Isa 36:11 Akkor Eljákim, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára! Isa 36:12 De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket! Isa 36:13 Azzal odaállt a kincstárnok, nagy hangosan kiáltva beszélni kezdett júdai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! Isa 36:14 Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket! Isa 36:15 És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket az ÚRral: Bizonyosan megment bennünket az ÚR, és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe! Isa 36:16 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőtőkéjéről és fügefájáról ehetik, és mindenki a maga kútjának a vizét ihatja, Isa 36:17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre. Isa 36:18 Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: Az ÚR megment bennünket! Vajon más népek istenei meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből? Isa 36:19 Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát az én kezemből? Isa 36:20 Ezeknek az országoknak valamennyi istene közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát az ÚR megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet? Isa 36:21 De azok némák maradtak, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki. Isa 36:22 Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó elment Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és jelentették neki a kincstárnok beszédét. Isa 37:1 Amikor Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, majd bement az ÚR házába. Isa 37:2 Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Isa 37:3 Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez! Isa 37:4 Talán meghallja Istened, az ÚR a kincstárnok szavait, akit ide küldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az ÚR azokért a szavakért, amelyeket meghallott! Imádkozz a még meglevő maradékért! Isa 37:5 Amikor Ezékiás király szolgái megérkeztek Ézsaiáshoz, Isa 37:6 így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír király szolgái! Isa 37:7 Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva, visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el. Isa 37:8 A kincstárnok visszatért, de az asszír királyt már Libna ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákisból. Isa 37:9 Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: Isa 37:10 Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Istened, akiben bízol, azt gondolva, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe! Isa 37:11 Hiszen te is hallottad, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? Isa 37:12 Megmentették-e más népek istenei azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak? Isa 37:13 Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának a királya, meg Héna és Ivvá? Isa 37:14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába, kiterítette azt Ezékiás az ÚR előtt, Isa 37:15 és így imádkozott Ezékiás az ÚRhoz: Isa 37:16 Seregek URa, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz! Egyedül Te vagy a föld minden országának Istene! Te alkottad az eget és a földet. Isa 37:17 URam, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! URam, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét, aki azért küldte ide ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent! Isa 37:18 Igaz, URam, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. Isa 37:19 Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket. Isa 37:20 De most te, URunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az ÚR! Isa 37:21 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib asszír király miatt, Isa 37:22 ezt az igét jelenti ki róla az ÚR: Megvet, gúnyol téged Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya. Isa 37:23 Kit gyaláztál s káromoltál, ki ellen emeltél szót? Kire néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére! Isa 37:24 Szolgáiddal gyaláztattad az URat, és ezt mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyekre, a meredek Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit, eljutottam legtávolabbi csúcsára, legsűrűbb erdejébe is. Isa 37:25 Kutat ástam, és ittam vizet; lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát. Isa 37:26 Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem, hogy halomra dőljenek, rommá legyenek az erős városok. Isa 37:27 Lakosaiknak ereje elfogyott, megrémültek, megszégyenültek; olyanok lettek, mint mezőn a növény, mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent. Isa 37:28 Én tudom, ha leülsz, ha kimégy, vagy bejössz, és hogyan tombolsz velem szemben. Isa 37:29 Mivel tombolsz velem szemben és elbizakodott beszéded fülembe jutott, horgomat orrodba vetem, zablámat a szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen idejöttél! Isa 37:30 Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben azonban vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek a gyümölcsét! Isa 37:31 Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. Isa 37:32 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek URának féltő szeretete műveli ezt. Isa 37:33 Azért ezt mondta az ÚR Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. Isa 37:34 Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be - így szól az ÚR. Isa 37:35 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom, önmagamért, meg szolgámért, Dávidért. Isa 37:36 Akkor eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. Isa 37:37 Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. Isa 37:38 Egyszer aztán, amikor imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, a fiai, Adrammelek és Szárecer, levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király. Isa 38:1 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben! Isa 38:2 Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, Isa 38:3 és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. Isa 38:4 Azután így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz: Isa 38:5 Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Isa 38:6 Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. Isa 38:7 Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: Isa 38:8 Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. Isa 38:9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből: Isa 38:10 Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba, megfosztva többi évemtől. Isa 38:11 Azt gondoltam, hogy nem látom többé az URat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között. Isa 38:12 Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, elvágja életem fonalát. Reggeltől estig végez velem! Isa 38:13 Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem! Isa 38:14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim fönnakadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam! Isa 38:15 Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Így múlnak el éveim lelkem keserűségében. Isa 38:16 Uram, az éltet mindenkit, engem is csak az éltet ezek után, hogy megerősítesz és meggyógyítasz. Isa 38:17 Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet. Isa 38:18 Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben. Isa 38:19 Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. Isa 38:20 Megszabadít engem az ÚR, ezért pengessük a lantot életünk minden napján az ÚR házában. Isa 38:21 Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni. Isa 38:22 Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy föl tudok menni az ÚR házába? Isa 39:1 Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy beteg volt, de új erőre kapott. Isa 39:2 Ezékiás megörült a követeknek, és megmutatta nekik kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Ezékiás. Isa 39:3 Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám. Isa 39:4 Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik. Isa 39:5 Akkor így szólt Ézsaiás Ezékiáshoz: Halld meg a Seregek URának igéjét: Isa 39:6 Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az ÚR! Isa 39:7 Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilónia királyának a palotájában. Isa 39:8 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó az ÚR igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: akkor az én időmben béke és biztonság lesz! Isa 40:1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. Isa 40:2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. Isa 40:3 Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Isa 40:4 Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Isa 40:5 Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az ÚR maga mondja ezt. Isa 40:6 Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Isa 40:7 Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony csak fű a nép! Isa 40:8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Isa 40:9 Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Isa 40:10 Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Isa 40:11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. Isa 40:12 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? Isa 40:13 Ki irányította az ÚR lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? Isa 40:14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? Isa 40:15 A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak. Isa 40:16 A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. Isa 40:17 A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket. Isa 40:18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? Isa 40:19 A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Isa 40:20 Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Isa 40:21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? Isa 40:22 Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek, az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrat. Isa 40:23 Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. Isa 40:24 Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát. Isa 40:25 Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent. Isa 40:26 Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni. Isa 40:27 Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Isa 40:28 Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Isa 40:29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Isa 40:30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. Isa 40:31 De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Isa 41:1 Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással! Isa 41:2 Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a polyva. Isa 41:3 Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig éri az ösvényt. Isa 41:4 Ki tette, ki vitte véghez ezt? Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket? Én, az ÚR, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok. Isa 41:5 Láttára a szigeteken is megijednek, a föld szélein is reszketnek, közelednek egymáshoz, összejönnek. Isa 41:6 Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős! Isa 41:7 Biztatja a mester az ötvöst, aki simítókalapáccsal dolgozik az üllőn, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van, meg kell erősíteni szegekkel, hogy ne mozogjon! Isa 41:8 De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda! Isa 41:9 A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Isa 41:10 Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Isa 41:11 Megszégyenülnek és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Isa 41:12 Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. Isa 41:13 Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! Isa 41:14 Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítlek - így szól az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje -. Isa 41:15 Új és éles fogú cséplőszánná teszlek. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává. Isa 41:16 Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongani fogsz az ÚRban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével. Isa 41:17 A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az ÚR, meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. Isa 41:18 A kopár hegyeken folyókat fakasztok, a völgyek mélyén forrásokat, a pusztát bővizű tóvá változtatom és a szomjú földet vizek forrásává. Isa 41:19 A pusztában cédrust növesztek meg akácot, mirtuszt és olajfát. A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát meg ciprust. Isa 41:20 Hadd lássák, és hadd tudják meg, vegyék észre, és értsék meg, hogy az ÚR keze vitte ezt végbe, Izráel Szentje teremtette. Isa 41:21 Álljatok elő peres ügyetekkel! - mondja az ÚR. Adjátok elő érveiteket! - mondja Jákób királya. Isa 41:22 Adják elő, és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni. Mondják meg, mi volt régen, hadd szívleljük meg; vagy tudassák velünk, mi következik, hadd tudjuk meg a jövendőt! Isa 41:23 Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e? Tegyetek akár jót, akár rosszat, hadd lássuk azokat csodálkozva! Isa 41:24 De ti semmik vagytok, semmit sem ér, amit tesztek, utálatos dolog, ha valaki titeket választ. Isa 41:25 Elindítottam északról azt, aki eljött, napkeletről azt, aki hirdeti nevemet. Eltiporja a helytartókat, mint az agyagot, mint a sarat taposó fazekas. Isa 41:26 Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk, jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz! Senki sem mondta meg, senki sem hirdette, senki sem hallotta szavaitokat. Isa 41:27 Én mondtam először Sionnak: Itt vannak már! Én küldtem Jeruzsálembe azt, aki örömhírt vitt. Isa 41:28 Szétnézek, de nincs köztük senki, aki tanácsot adhatna. Ha kérdezem őket, egy szót sem szólnak. Isa 41:29 Mert semmik ők mindannyian, semmit sem érnek tetteik! A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél. Isa 42:1 Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Isa 42:2 Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Isa 42:3 A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Isa 42:4 Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. Isa 42:5 Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: Isa 42:6 Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Isa 42:7 Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket! Isa 42:8 Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak. Isa 42:9 A régebbiek már beteljesedtek, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznak, tudatom veletek. Isa 42:10 Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a föld széléig, akik tengerre szálltok, és ami a tengert betölti, a szigetek és lakóik! Isa 42:11 Zengjen a puszta és városai, a falvak, amelyekben Kédár lakik! Ujjongjanak a kősziklákon lakók, a hegytetőkön is kiáltozzanak! Isa 42:12 Dicsőítsék az URat, hirdessék dicséretét a szigeteken! Isa 42:13 Az ÚR elindul, mint egy hős, indulatba jön, mint egy harcos, harsányan kiált, diadalmaskodik ellenségein. Isa 42:14 Sokáig hallgattam, némán türtőztettem magam. De most zihálva nyögök, és lihegek, mint egy szülő asszony. Isa 42:15 Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. Isa 42:16 Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el. Isa 42:17 Meghátrálnak és csúful megszégyenülnek, akik bálványokban bíznak, akik szobroknak mondják ezt: Ti vagytok az isteneink! Isa 42:18 Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok! Isa 42:19 Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az ÚR szolgája? Isa 42:20 Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál. Isa 42:21 Igazsága érdekében akart az ÚR nagy és felséges tanítást adni. Isa 42:22 Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott; csapdába és verembe estek mindnyájan, és börtönbe vannak zárva. Kirabolták őket, és nem volt szabadító, kifosztották őket, és nem mondta senki: add vissza! Isa 42:23 Ki ügyel erre közületek, ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében? Isa 42:24 Ki engedte meg, hogy kifosszák Jákóbot, és kirabolják Izráelt? Vajon nem az ÚR, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására. Isa 42:25 Ezért ontotta rá heves haragját és a háború tombolását. Lángolt körülötte, de nem értette, égette őt, de nem szívlelte meg. Isa 43:1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Isa 43:2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Isa 43:3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Isa 43:4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Isa 43:5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. Isa 43:6 Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, Isa 43:7 mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam. Isa 43:8 Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és süket, pedig van füle! Isa 43:9 Gyűljön össze minden nép, gyülekezzenek össze a nemzetek! Ki tudja közülük megmondani és tudtunkra adni, hogy mi volt régen? Állítsák elő tanúikat, igazolják őket, hogy aki hallja, azt mondja rá: úgy van! Isa 43:10 Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz. Isa 43:11 Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító. Isa 43:12 Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, hogy én Isten vagyok. Isa 43:13 Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg? Isa 43:14 Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel Szentje: A ti érdeketekben küldök Babilóniába, letörök minden zárat, a káldeusok pedig jajveszékelnek. Isa 43:15 Én, az ÚR, vagyok a ti szentetek, Izráel teremtője, a ti királyotok. Isa 43:16 Ezt mondja az ÚR, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, Isa 43:17 aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses: Isa 43:18 Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Isa 43:19 Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Isa 43:20 Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, Isa 43:21 a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. Isa 43:22 De nem engem hívtál segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel! Isa 43:23 Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul, nem engem dicsőítettél véresáldozataiddal. Nem én voltam, akinek ételáldozatoddal szolgáltál, nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. Isa 43:24 Nem nekem vettél pénzért illatos nádat, nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével. Hanem te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt. Isa 43:25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. Isa 43:26 Ha emlékeztetni akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad! Isa 43:27 Már ősatyád is vétkezett ellenem, és szószólóid álnokul viselkedtek. Isa 43:28 Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit, hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot, és káromolják Izráelt. Isa 44:1 De most hallgass rám, szolgám, Jákób, Izráel, akit kiválasztottam! Isa 44:2 Ezt mondja az ÚR, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít: Ne félj szolgám, Jákób, Jesúrún, akit kiválasztottam! Isa 44:3 Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Isa 44:4 Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák. Isa 44:5 Egyik ezt mondja majd: Én az ÚRé vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik a kezébe írja: Az ÚRé vagyok, és dicsekedve említi Izráel nevét. Isa 44:6 Ezt mondja az ÚR, Izráel királya és megváltója, a Seregek URa: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten. Isa 44:7 Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam; és mondják el a jövendőt, ami következik. Isa 44:8 Ne rettegjetek, és ne féljetek! Hiszen régóta hirdettem, megmondtam, és ti vagytok a tanúim! Van-e isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla! Isa 44:9 A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak. Isa 44:10 Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér? Isa 44:11 Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien! Isa 44:12 A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül. Isa 44:13 Az ácsmester kifeszíti a mérőzsinórt, vörös krétával rajzol, majd gyaluval dolgozik, azután körzővel rajzol, és emberalakot készít, mint egy feldíszített embert, hogy házban lakjék. Isa 44:14 Cédrust vág ki, tölgyfát vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt, kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel. Isa 44:15 Ez lesz az ember tüzelője, vesz belőle, hogy melegedjék, befűt, és kenyeret süt. De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít, és imádja azt. Isa 44:16 Felét eltüzeli, ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst, és jóllakik; közben melegszik, és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét! Isa 44:17 A fa többi részéből istent készít: bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az istenem! Isa 44:18 Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek. Isa 44:19 Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem érti, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből utálatos bálványt csinálok, és egy fatuskót imádok! Isa 44:20 Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját megcsalt szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt: Csak hazugságra támaszkodtam! Isa 44:21 Gondold meg, Jákób, mindezeket, mert te, Izráel, az én szolgám vagy! Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad! Isa 44:22 Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak! Isa 44:23 Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az ÚR, harsogjatok, földnek mélységei! Ujjongásba törjetek ki, hegyek, az erdő és minden fája, mert megváltotta az ÚR Jákóbot, megmutatja dicsőségét Izráelen! Isa 44:24 Ezt mondja megváltód, az ÚR, aki az anyaméhben formált: Én, az ÚR, alkottam mindent, egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet. Isa 44:25 A csalók jeleit semmivé teszem, és a varázslókat bolondokká, a bölcseket meghátrálásra kényszerítem, leleplezem, hogy tudományuk bolondság. Isa 44:26 Én váltom valóra szolgáim beszédét, és megvalósítom követeim tanácsát. Én mondom, hogy lakjanak Jeruzsálemben, és építsék föl Júda városait, mert helyreállítom romjait. Isa 44:27 Én mondom, hogy száradjon ki a mély tenger, és kiszárítom folyóidat. Isa 44:28 Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját! Isa 45:1 Ezt mondja az ÚR fölkentjének, Círusnak, akinek megfogtam a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk: Isa 45:2 Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Isa 45:3 Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, aki téged néven szólított, Izráel Istene. Isa 45:4 Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden, híres nevet adtam neked, noha nem ismertél. Isa 45:5 Én vagyok az ÚR, nincs más, nincs isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. Isa 45:6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az ÚR, nincs más! Isa 45:7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt. Isa 45:8 Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az ÚR, teremtettem mindezt. Isa 45:9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Isa 45:10 Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?! Isa 45:11 Ezt mondja az ÚR, Izráel Szentje és alkotója: Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően? Parancsolni akartok kezem munkájában? Isa 45:12 Én alkottam a földet, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, minden serege az én parancsomra állt elő. Isa 45:13 Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért - mondja a Seregek URa. Isa 45:14 Ezt mondja az ÚR: Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége és a szábaiak, a nagy termetű férfiak hozzád mennek, tieid lesznek, utánad mennek, megbilincselve vonulnak. Feléd fordulva leborulnak, feléd fordulva imádkoznak: Csak nálad van Isten, nincs máshol, nincs más isten! Isa 45:15 Bizony, te elrejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító! Isa 45:16 Szégyent vallanak és gyalázatba esnek, mindnyájan gyalázatra jutnak a bálványkészítők. Isa 45:17 Izráelt megszabadítja az ÚR örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé. Isa 45:18 Ezt mondja az ÚR, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! Isa 45:19 Nem rejtélyesen szóltam a földnek egy sötét helyén. Nem azt mondtam Jákób utódainak, hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem. Én, az ÚR, igazat mondok, a valóságot jelentem ki! Isa 45:20 Gyülekezzetek, jöjjetek ide! Lépjenek elő mindazok, akik megmenekültek a nemzetek közül! Semmit sem tudnak azok, akik fából készült bálványokat hordoznak, és olyan istenhez imádkoznak, aki nem tud segíteni. Isa 45:21 Mondjátok meg, adjátok elő, tanácskozzatok csak egymással! Hirdetett-e valaki valaha, jelentett-e ki ilyent az ősidők óta? Csak én, az ÚR! Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. Isa 45:22 Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Isa 45:23 Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, Isa 45:24 és ezt mondják rólam: Csak az ÚRnál van igazság és erő! Megszégyenülve mennek hozzá mind, akik gyűlölték őt. Isa 45:25 Az ÚR által boldogul, vele dicsekszik Izráel minden utóda. Isa 46:1 Összerogyott Bél, leroskadt Nebó, állatokra és barmokra rakták szobraikat, amelyeket nektek kellett hordoznotok; most fáradt állatokra kerülnek teherként. Isa 46:2 De nem tudják megmenteni a terhet, leroskadnak, összerogynak mind, maguk is fogságba kerülnek. Isa 46:3 Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: Isa 46:4 Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. Isa 46:5 Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze, kivel vethetnétek egybe, akihez hasonlítanék? Isa 46:6 Kiöntik az aranyat az erszényből, kimérik az ezüstöt a mérlegen. Ötvöst fogadnak, hogy istent készítsen belőle, és leborulva imádják. Isa 46:7 Vállra veszik, úgy hordozzák: ha helyére teszik, ott áll, el nem mozdul helyéről. Ha kiáltanak hozzá, nem válaszol, a nyomorúságból nem szabadít meg. Isa 46:8 Emlékezzetek csak, és piruljatok, szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek! Isa 46:9 Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Isa 46:10 Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik. Isa 46:11 Elhívok napkeletről egy saskeselyűt, tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem. Isa 46:12 Hallgassatok rám, konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! Isa 46:13 Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek. Isa 47:1 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz lánya! Ülj a földre, nincs már trónus, káldeusok lánya! Nem neveznek többé finomnak és dédelgetettnek. Isa 47:2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet, vedd le fátyladat! Emeld föl ruhádat, takard ki combodat, úgy gázolj át a folyókon! Isa 47:3 Ne takarja semmi meztelenségedet, hadd lássák gyalázatodat! Bosszút állok kérlelhetetlenül! Isa 47:4 - mondja megváltónk, Izráel Szentje; Seregek URa az ő neve. Isa 47:5 Ülj némán, menj sötét helyre, káldeusok lánya! Nem neveznek többé országok úrnőjének. Isa 47:6 Megharagudtam népemre, eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket. Te pedig irgalmatlanul bántál velük, az öregre is súlyos igát raktál. Isa 47:7 Azt gondoltad, hogy úrnő maradsz örök időkre? Nem fontoltad meg ezeket, nem gondoltál a végére. Isa 47:8 De most, halld meg ezt, te, aki jóléthez szoktál, biztonságban laktál, és ezt mondtad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! Nem leszek özvegy, nem tudom meg, mi a gyermektelenség! Isa 47:9 Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon: rád nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység, hiába a sok varázslás, a nagy hatású varázsige! Isa 47:10 Gonoszságodban bíztál, azt gondoltad, hogy nem lát senki. Bölcsességed és tudományod félrevezetett, amikor ezt gondoltad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! Isa 47:11 Pedig utolér téged is a baj, nem tudsz ellene varázsigét. Rád szakad a veszedelem, nem tudod elhárítani. Hirtelen ér utol a nem várt pusztulás. Isa 47:12 Állj elő varázsigéiddel és sok varázslásoddal, amellyel ifjúságod óta vesződtél, hátha segíthetsz magadon, hátha elriasztod a bajt! Isa 47:13 Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel. Álljanak elő, és segítsenek meg, akik az eget vizsgálják, a csillagokat nézik, és újhold napján előre megmondják, mi történik veled. Isa 47:14 Úgy járnak, mint a tarló: tűz égeti el őket. Nem mentik meg életüket a lángok hatalmából. Nem melegedni való parázs az, nem olyan tűz, amely mellett ülni szoktak. Isa 47:15 Így jársz majd a varázslókkal, akikkel ifjúságod óta vesződtél. Mindenki hanyatt-homlok menekül, nem segít rajtad senki! Isa 48:1 Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveztek el, és akik Júdától származtok, akik az ÚR nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán! Isa 48:2 A szent városról nevezik magukat, és Izráel Istenére támaszkodnak, akinek Seregek URa a neve. Isa 48:3 A korábbiakat már régen kijelentettem, az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat. Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek. Isa 48:4 Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc, Isa 48:5 ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, már hirdettem, hogy ne mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt. Isa 48:6 Hallottad és láthattad mindezt, tanúskodhatsz is róla. Mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz. Isa 48:7 Most teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem mondhatod, hogy tudtál róluk. Isa 48:8 Nem hallottad, nem is tudtad, sohasem volt nyitva a füled. Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta hitszegőnek hívnak. Isa 48:9 Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. Isa 48:10 De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. Isa 48:11 Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet! Isa 48:12 Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én vagyok az első, az utolsó is én vagyok! Isa 48:13 Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak. Isa 48:14 Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide! Ki mondta meg közületek azt, hogy akit az ÚR szeret, az hajtja végre akaratát Babilóniában és a káldeusok ivadékai közt?! Isa 48:15 Én, én mondtam meg, el is hívtam őt, vezettem, hogy sikerrel járjon útján. Isa 48:16 Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az ÚR elküldött engem és lelkét adta nekem. Isa 48:17 Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. Isa 48:18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. Isa 48:19 Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok, méhed gyümölcse, mint a porszem: Neve nem veszne ki, nem pusztulna el előlem. Isa 48:20 Menjetek ki Babilóniából, fussatok ki a káldeusok közül! Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az ÚR szolgáját, Jákóbot! Isa 48:21 Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle. Isa 48:22 Nincs békességük a bűnösöknek! - mondja az ÚR. Isa 49:1 Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. Isa 49:2 Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. Isa 49:3 Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! Isa 49:4 Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. Isa 49:5 Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. Isa 49:6 Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Isa 49:7 Ezt mondja az ÚR, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az ÚRért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged. Isa 49:8 Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget. Isa 49:9 Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Isa 49:10 Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez. Isa 49:11 Minden hegyen utat készítek, kimagaslanak az országutak. Isa 49:12 Ezek itt messze földről jönnek, azok észak és nyugat felől, amazok meg Színím földjéről! Isa 49:13 Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon. Isa 49:14 De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! Isa 49:15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Isa 49:16 Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. Isa 49:17 Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled. Isa 49:18 Emeld föl a tekintetedet és nézz körül: mind összegyűltek, eljöttek hozzád. Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy ékszerként veszed föl valamennyit, magadra aggatod őket, mint egy menyasszony! Isa 49:19 Feldúlt országod pusztán heverő romjai még szűkek lesznek az ott lakóknak, mert eltávoznak pusztítóid. Isa 49:20 Majd mondják még neked gyermekeid, akiktől meg voltál fosztva: Szűk nekem ez a hely, menj odébb, hadd telepedjem le! Isa 49:21 Ezt mondod majd magadban: Ki szülte ezeket? Hiszen én gyermektelen és meddő voltam, fogságban éltem, száműzötten. Ki nevelte ezeket? Hiszen én egyedül maradtam, honnan valók ezek? Isa 49:22 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Intek kezemmel a nemzeteknek, jelt adok a népeknek, és ölben hozzák haza fiaidat, leányaidat pedig vállukra emelve. Isa 49:23 Királyok lesznek a gondviselőid, fejedelemasszonyok a dajkáid. Földre borulnak előtted, és lábad porát nyaldossák. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az ÚR, nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak. Isa 49:24 El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől, megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól? Isa 49:25 Igen! - ezt mondja az ÚR. A hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya. Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom meg. Isa 49:26 Elnyomóiddal megetetem saját húsukat, megrészegednek saját vérüktől, mint a musttól. Akkor majd megtudja mindenki, hogy én vagyok az ÚR, a te szabadítód, és megváltód, Jákób erős Istene. Isa 50:1 Ezt mondja az ÚR: Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt? Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak? Csak bűneitek miatt adtalak el, vétkeitek miatt küldtem el anyátokat! Isa 50:2 Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól. Isa 50:3 Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát húzok rá. Isa 50:4 Az én Uram, az ÚR, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Isa 50:5 Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. Isa 50:6 Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. Isa 50:7 De az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent. Isa 50:8 Közel van, aki igazságot ad nekem, ki mer perbe szállni velem?! Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Isa 50:9 Íme, az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani? Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha, moly rágja meg őket. Isa 50:10 Aki köztetek féli az URat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az ÚR nevében, és támaszkodjon Istenére! Isa 50:11 De mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök, nyilaitok tüzébe, melyeket gyújtottatok! Az én kezem teszi ezt veletek, kínok közé kell jutnotok! Isa 51:1 Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok! Isa 51:2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam. Isa 51:3 Bizony, megvigasztalja Siont az ÚR, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az ÚR kertje. - Boldog örvendezés lesz majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének. Isa 51:4 Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan. Isa 51:5 Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, és az én karomra várnak. Isa 51:6 Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg. Isa 51:7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! Isa 51:8 Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre. Isa 51:9 Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó ÚRnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején! Hiszen te vágtad ketté Rahabot, te döfted le a tengeri szörnyet! Isa 51:10 Te szárítottad ki a tengert, a nagy mélység vizeit, te készítettél utat a tenger medrén át, hogy átkelhessenek a megváltottak! Isa 51:11 Így fognak visszatérni az ÚR megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. Isa 51:12 Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Isa 51:13 Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?! Isa 51:14 Hamarosan megszabadul a megkötözött, nem hal meg, nem kerül a sírba, nem fogy el a kenyere. Isa 51:15 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai. Seregek URa a nevem! Isa 51:16 Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy! Isa 51:17 Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Jeruzsálem! Kiittad már a harag poharát, melyet az ÚR keze tartott eléd, az öblös poharat, amelytől tántorogsz, kiittad, kiürítetted. Isa 51:18 Fiai közül, akiket szült, nem állt mellé egy sem. Fiai közül, akiket fölnevelt, nem fogta kézen egy sem. Isa 51:19 Két dolog történt veled - még csak nem is szánnak -: pusztulás és összeomlás, éhínség és fegyver - s még csak vigasztalód sincsen. Isa 51:20 Fiaid aléltan feküdtek minden utcasarkon, mint antilop a hálóban, betelt rajtuk az ÚR haragja, Istened dorgáló szava. Isa 51:21 Ezért halld meg ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól: Isa 51:22 Ezt mondja Urad, az ÚR, Istened, aki népéért perel: Kivettem már kezedből a poharat, melytől tántorogsz, nem kell tovább innod haragom öblös poharából. Isa 51:23 Kínzóid kezébe adom azt, akik ezt mondták neked: Hajolj le, hadd tapossunk rajtad! Te pedig olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen taposnak. Isa 52:1 Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. Isa 52:2 Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya! Isa 52:3 Ezt mondja az ÚR: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. Isa 52:4 Mert ezt mondja az én Uram, az ÚR: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta. Isa 52:5 Most pedig mit tegyek - így szól az ÚR -, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta - így szól az ÚR -, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. Isa 52:6 Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok! Isa 52:7 Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Isa 52:8 Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra. Isa 52:9 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! Isa 52:10 Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását. Isa 52:11 Távozzatok, távozzatok, vonuljatok ki onnan, tisztátalan dolgot ne érintsetek! Vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az ÚR edényeit hordozzátok! Isa 52:12 De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az ÚR jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is. Isa 52:13 Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz. Isa 52:14 Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja. Isa 52:15 De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyan dolgot tudnak meg, amiről addig nem hallottak. Isa 53:1 Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? Isa 53:2 Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Isa 53:3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Isa 53:4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Isa 53:5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Isa 53:6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Isa 53:7 Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Isa 53:8 Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! Isa 53:9 A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. Isa 53:10 Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Isa 53:11 Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. Isa 53:12 Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. Isa 54:1 Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! - mondja az ÚR. Isa 54:2 Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Isa 54:3 Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid a népek örökébe lépnek, és elpusztított városokat telepítenek be. Isa 54:4 Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Isa 54:5 Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek URa a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Isa 54:6 Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az ÚR, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: Isa 54:7 Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Isa 54:8 Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó URad. Isa 54:9 Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. Isa 54:10 Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő URad. Isa 54:11 Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. Isa 54:12 Rubinból készítem el falad párkányát, és kapuidat briliánskövekből, összes határaidat meg gyémántokból. Isa 54:13 Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Isa 54:14 Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád. Isa 54:15 Ha rád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki rád támad, elesik veled szemben. Isa 54:16 Hiszen én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít munkájával, én teremtettem az öldöklőt is, hogy pusztítson. Isa 54:17 Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az ÚR szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot - így szól az ÚR. Isa 55:1 Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Isa 55:2 Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Isa 55:3 Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz. Isa 55:4 Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. Isa 55:5 Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenedért, az ÚRért, Izráel Szentjéért, aki dicsővé tesz téged. Isa 55:6 Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Isa 55:7 Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Isa 55:8 Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Isa 55:9 Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Isa 55:10 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, Isa 55:11 ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. Isa 55:12 Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. Isa 55:13 A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az ÚR dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el. Isa 56:1 Ezt mondja az ÚR: Tartsátok meg a törvényt, cselekedjetek igazságosan, mert hamarosan eljön szabadításom, és nyilvánvalóvá lesz igazságom. Isa 56:2 Boldog az a halandó, aki így cselekszik, az az ember, aki ehhez ragaszkodik: vigyáz, hogy meg ne sértse a szombatot, és vigyáz, hogy keze semmi rosszat ne tegyen. Isa 56:3 Ne mondjon ilyet az az idegen, aki az ÚRhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az ÚR. Ne mondja a herélt sem: Én már kiszáradt fa vagyok! Isa 56:4 Mert ezt mondja az ÚR: Ha a heréltek megtartják szombatjaimat, azt választják, ami nekem kedves, és ragaszkodnak szövetségemhez, Isa 56:5 akkor fenntartom nevük emlékét házamban és falaimon belül, különbül, mint a fiak és a leányok. Örök nevet adok nekik, amelyet nem lehet eltörölni. Isa 56:6 Az idegeneket, akik csatlakoznak az ÚRhoz, és őt szolgálják, akik szeretik az ÚR nevét, és az ő szolgái lesznek, mindazokat, akik vigyáznak, hogy meg ne sértsék a szombatot, és ragaszkodnak szövetségemhez, Isa 56:7 elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak. Égőáldozataik és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon. Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára. Isa 56:8 Így szól az én Uram, az ÚR, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem! Isa 56:9 Ti, mezei vadak, jöjjetek mind, és egyetek, ti, erdei vadak is mind! Isa 56:10 Az őrök mind vakok, nem vesznek észre semmit, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni. Álmodozva hevernek, szeretnek szunnyadozni. Isa 56:11 Nagy étvágyú ebek ezek, nem tudnak jóllakni, és ezek a pásztorok nem tudnak figyelni. Mind a maga útján jár, mindegyik a maga nyeresége után, kivétel nélkül. Isa 56:12 Jöjjetek, hozok bort, igyuk részegre magunkat! Legyen a holnap is olyan, mint a ma, vagy még sokkal jobb! Isa 57:1 Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senki sem ügyel rá. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, Isa 57:2 de békességre jut; és fekvőhelyén pihen, aki egyenes úton járt. Isa 57:3 Jöjjetek csak ide, ti boszorkányivadékok, te hűtlen, parázna fajzat! Isa 57:4 Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket? Hiszen ti vagytok a hűtlen népség, a hazug fajzat, Isa 57:5 akik bujálkodtok a tölgyfáknál, minden bujazöld fa alatt, gyermekeket vágtok le a patakoknál, a sziklahasadékokban! Isa 57:6 A patak sima köveit tetted örökségeddé, azok jutottak osztályrészedül. Italáldozatot is mutatsz be nekik, ételáldozatot is viszel. Én ebbe belenyugodjak? Isa 57:7 Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is fölmész áldozatot bemutatni. Isa 57:8 Az ajtó mögé és az ajtófélfához tetted bálványod jelképét. Tőlem elszakadva levetkőztél, fölmentél széles fekvőhelyedre. Megegyeztél az egyikkel, akinek a fekvőhelyét szereted, és fajtalankodtál vele. Isa 57:9 A Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel. Messzire küldted követeidet, le egészen a holtak hazájáig. Isa 57:10 A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele. Isa 57:11 Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz engem?! Isa 57:12 Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te csinálsz, az nem használ neked. Isa 57:13 Ha segítségért kiáltasz, tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege? Valamennyit fölkapja a szél, a szellő is elsodorja. De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen. Isa 57:14 Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek, egyengessétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat! Isa 57:15 Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Isa 57:16 Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. Isa 57:17 Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. Isa 57:18 Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Isa 57:19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt! Isa 57:20 De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai. Isa 57:21 A bűnösöknek nincs békességük! - mondja Istenem. Isa 58:1 Kiálts, ne sajnáld a torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Jákób házának, hogy mi a vétke! Isa 58:2 Ők minden nap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat, mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak, és nem hagyja el Istene törvényét; igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének Istenhez közel lenni. Isa 58:3 Miért böjtölünk - mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. Isa 58:4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. Isa 58:5 Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákba öltözik, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek, és az ÚR kedves napjának? Isa 58:6 Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Isa 58:7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Isa 58:8 Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. Isa 58:9 Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, Isa 58:10 ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Isa 58:11 Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Isa 58:12 Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. Isa 58:13 Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről. Isa 58:14 akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az ÚR maga mondja ezt. Isa 59:1 Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, Isa 59:2 hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. Isa 59:3 Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog. Isa 59:4 Nincs, aki igaz vádat emelne, nincs, aki helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban bíznak, és hiábavalóságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek. Isa 59:5 Mérges kígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Meghal, aki tojásaikból eszik, és ha rátaposnak, vipera kel ki. Isa 59:6 Pókhálójukból nem lesz ruha, nem takarózhatnak készítményükbe, készítményük csak bajt okoz, erőszakos tetteket követnek el. Isa 59:7 Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Isa 59:8 Nem ismerik a békesség útját, eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez. Isa 59:9 Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk. Isa 59:10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, és sötétségben vagyunk, mint a holtak. Isa 59:11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, nyögdécselünk, mint a galambok. Törvényességre várunk, de nincs, segítségre, de távol van tőlünk. Isa 59:12 Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk. Isa 59:13 Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az URat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk hazug beszédet gondolt és szólt. Isa 59:14 Háttérbe szorul a törvény, távol áll az igazság, elbukik a hűség a tereken, nem érvényesülhet a becsület. Isa 59:15 Oda van már a hűség, és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik. Látta ezt az ÚR, és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend. Isa 59:16 Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta. Isa 59:17 Felöltötte az igazságot mint páncélt, védelmező sisak van a fején. A bosszúállás ruháit öltötte magára, felindulása mint köpeny borul rá. Isa 59:18 Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek, tetteik szerint fizet meg a szigeteknek. Isa 59:19 Félni fogják az ÚR nevét napnyugaton, és dicsőségét napkeleten, amikor eljön mint egy sebes folyam, amelyet az ÚR szele korbácsolt föl. Isa 59:20 De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! - így szól az ÚR. Isa 59:21 Ilyen szövetségem van nekem velük - mondja az ÚR: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké - mondja az ÚR. Isa 60:1 Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Isa 60:2 Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Isa 60:3 Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. Isa 60:4 Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. Isa 60:5 Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. Isa 60:6 Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicső tetteit hirdetik. Isa 60:7 Kédár minden nyáját hozzád terelik, Nebájót kosai szolgálatodra állnak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatként. Így ékesítem föl ékes templomomat. Isa 60:8 Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő, mint a galambok szállnak dúcaikba? Isa 60:9 Csak szavamra várnak a szigetek, legelőször Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, ezüstjükkel és aranyukkal együtt, Istened, az ÚR nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. Isa 60:10 Idegenek építik várfalaidat, és királyaik szolgálatodra állnak. Bár haragomban megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked. Isa 60:11 Kapuid legyenek nyitva állandóan, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, hogy elhozhassák a népek gazdagságát királyaik vezetésével. Isa 60:12 De azok a népek és országok, amelyek nem szolgálnak téged, elpusztulnak, azok a népek egészen kipusztulnak. Isa 60:13 Hozzád kerül a Libánon dicsősége: ciprus, kőris és fenyő egyaránt, hogy ékesítse szent helyemet. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé. Isa 60:14 Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai, lábad elé borulnak mind, akik megvetettek, és így neveznek: Az ÚR városa, Izráel Szentjének Sionja. Isa 60:15 Bár elhagyott és gyűlölt voltál, feléd sem járt senki, de majd örökre fenségessé teszlek, és örvendezővé nemzedékről nemzedékre. Isa 60:16 Népek tejét szopod, királyi emlőkön táplálkozol, és megtudod, hogy én, az ÚR, vagyok szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene. Isa 60:17 Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. Békét adok, hogy az irányítson, és igazságot, hogy az parancsoljon. Isa 60:18 Híre sem lesz többé országodban erőszaknak, határaidban pusztulásnak és romlásnak. Isten szabadítását nevezed kőfalaidnak, és dicséretét kapuidnak. Isa 60:19 Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. Isa 60:20 Nem megy le többé napod, és holdad nem fogy el. Az ÚR lesz örök világosságod, letelnek gyászod napjai. Isa 60:21 Egész néped igaz lesz, örökre birtokában lesz az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely megmutatja dicsőségemet. Isa 60:22 A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az ÚR, rövid idő múlva megvalósítom ezt. Isa 61:1 Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Isa 61:2 Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Isa 61:3 Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik. Isa 61:4 Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek. Isa 61:5 Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat, és más népek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok. Isa 61:6 Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek. Isa 61:7 A kétszeres szégyen és szidalom után ujjongani fognak osztályrészüknek, mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban, örökké tartó örömben lesz részük. Isa 61:8 Mert én, az ÚR, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük. Isa 61:9 Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt, és ivadékaik a népek között. Bárki látja őket, fölismeri, hogy ezt a népet megáldotta az ÚR. Isa 61:10 Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. Isa 61:11 Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára. Isa 62:1 Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya. Isa 62:2 Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes királyok. Új nevet adnak neked, melyet az ÚR maga határoz meg. Isa 62:3 Ékes korona leszel az ÚR kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. Isa 62:4 Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az ÚR, és országodnak ő lesz a férje. Isa 62:5 Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened. Isa 62:6 Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne legyetek némák! Isa 62:7 Ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön. Isa 62:8 Az ÚR esküre emelte jobb kezét, erős karját: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek. Nem isszák többé idegenek mustodat, amelyért te fáradoztál, Isa 62:9 hanem azok élvezik, akik betakarítják, és dicsérik az URat: azok isszák meg szent udvaraimban, akik leszüretelik. Isa 62:10 Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között! Isa 62:11 Hírül adta az ÚR a föld széléig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye, előtte jön munkája eredménye. Isa 62:12 Szent népnek nevezik őket, az ÚR megváltottainak, téged pedig sokat látogatott városnak hívnak, nem leszel elhagyatott! Isa 63:1 Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? - Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz! Isa 63:2 - Miért vörös az öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos? Isa 63:3 - A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem. Isa 63:4 Mert bosszúállás napja van a szívemben, eljött a megtorlás esztendeje. Isa 63:5 Föltekintettem, de nem volt segítőm, csodálkoztam, mert nem volt támogatóm. Saját karom segített nekem, és felindulásom támogatott. Isa 63:6 Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és a földre öntöttem levüket. Isa 63:7 Az ÚR hűségét magasztalom, az ÚR tetteit dicsérem: mindazt, amit az ÚR tett értünk, sok jótéteményét Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen. Isa 63:8 Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, nem tudnak meghazudtolni. Ezért szabadította ki őket Isa 63:9 minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. Isa 63:10 Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcolt ellenük. Isa 63:11 De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent lelkét? Isa 63:12 Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának. Isa 63:13 Átvezette őket a mély tengeren, mint a lovat a pusztán; meg sem botlottak. Isa 63:14 Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az ÚR lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak. Isa 63:15 Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szíved megindulása és irgalmad miért marad távol tőlem? Isa 63:16 Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. URam, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. Isa 63:17 Miért engeded, URam, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged? Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez! Isa 63:18 Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet, azután ellenségeink taposták. Isa 63:19 Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! Isa 64:1 Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, Isa 64:2 ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz: ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek. Isa 64:3 Soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Isa 64:4 Találkozol azzal, aki örül, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol. De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk! Isa 64:5 Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. Isa 64:6 Nincs aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket. Isa 64:7 URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. Isa 64:8 URam, ne haragudj ennyire, ne emlékezzél örökké bűneinkre! Tekints ránk: mindnyájan a te néped vagyunk! Isa 64:9 Szent városaid pusztává lettek, pusztává lett a Sion is, Jeruzsálem pedig lakatlanná. Isa 64:10 Szent és ékes templomunk, ahol őseink dicsértek téged, tűz martaléka lett. Romba dőlt minden, ami drága volt nekünk. Isa 64:11 Még ezek után is türtőzteted magad, URunk? Hallgatsz, és még tovább gyötörsz bennünket? Isa 65:1 Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. Isa 65:2 Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után. Isa 65:3 Ez a nép csak bosszant engem, dacol velem szüntelen. Kertekben mutatnak be áldozatot, téglaoltárokon tömjéneznek. Isa 65:4 Sírkamrákban üldögélnek, kriptákban töltik az éjszakát, disznóhúst esznek, és undok moslék van edényükben. Isa 65:5 Azt mondják: Maradj távol, ne közelíts hozzám, mert én szent vagyok! Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz füstje csavarná orromat. Isa 65:6 Föl van ez írva nálam. Nem hallgatok, amíg meg nem fizettem. De megfizetek nekik! Isa 65:7 Ezt mondja az ÚR: A ti bűneitekért, de egyben őseitek bűneiért is, akik a hegyeken tömjéneztek, és a halmokon gyaláztak engem, régi tetteik büntetését mérem ki rájuk. Isa 65:8 Ezt mondja az ÚR: Ha mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is: nem pusztítom el valamennyit. Isa 65:9 Adok még Jákóbnak utódokat, Júdának is, akik hegyeimet öröklik. Választottaim veszik birtokukba, szolgáim laknak rajta. Isa 65:10 A Sárón juhok legelője lesz, az Ákór völgye marhák delelője, népem birtoka; azoké, akik engem keresnek. Isa 65:11 De nektek, akik elhagyjátok az URat, elfeledkeztek szent hegyemről, a szerencseistennek terítetek asztalt, a sorsistennőnek öntötök italáldozatot, Isa 65:12 fegyver lesz a sorsotok, valamennyien a vágóhídra kerültök. Mert szóltam, de nem feleltetek, beszéltem, de nem hallgattatok rám, hanem azt tettétek, amit rossznak látok, azt választottátok, ami nem tetszik nekem. Isa 65:13 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek! Szolgáim inni fognak, ti pedig szomjaztok! Szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok! Isa 65:14 Szolgáim ujjongani fognak örvendező szívvel, ti pedig kiáltoztok majd fájó szívvel, és jajgattok összetört lélekkel! Isa 65:15 Neveteket csak átok formájában hagyjátok választottaimra: Így öljön meg az én Uram, az ÚR! Szolgáinak pedig más nevet ad. Isa 65:16 Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást, és aki esküszik a földön, az igaz Istenre esküszik. Feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől. Isa 65:17 Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Isa 65:18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Isa 65:19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. Isa 65:20 Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. Isa 65:21 Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Isa 65:22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből. Isa 65:23 Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. Isa 65:24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. Isa 65:25 A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az ÚR. Isa 66:1 Ezt mondja az ÚR: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom? Isa 66:2 Hiszen mindent az én kezem alkotott, így keletkezett minden - így szól az ÚR. Mert én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli. Isa 66:3 Bikát vágnak le, de embert is ölnek, juhot áldoznak, de kutya nyakát is szegik. Ételáldozatot mutatnak be, de disznóvért is, tömjéneznek emlékeztetőül, de a bálványt is áldják. Ők is maguk választották meg útjukat, és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek. Isa 66:4 Én is magam választom meg, hogy mivel bántsam őket, és rájuk hozom, amitől borzadnak. Mert szóltam, de nem feleltek, beszéltem, de nem hallgattak rám, hanem azt tették, amit rossznak látok, azt választották, ami nem tetszik nekem. Isa 66:5 Halljátok az ÚR igéjét, akik tisztelitek szavát: Honfitársaitok, akik gyűlölnek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét az ÚR, látni akarjuk örömötöket! Ők azonban szégyent vallanak. Isa 66:6 Zúgás hangzik a városból, hangzik a templomból: az ÚR hangja, aki megfizet ellenségeinek érdemük szerint. Isa 66:7 Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra. Isa 66:8 Ki hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót? Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni? Születik-e nép csak úgy egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion, máris megszülte fiait. Isa 66:9 Csak megindítsam, és ne vezessem le a szülést? - kérdezi az ÚR. Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam? - kérdezi Istened. Isa 66:10 Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok! Isa 66:11 Mert jóllakásig szophattok vigasztalást nyújtó emlőjéből. Gyönyörködve szívhatjátok telt mellét. Isa 66:12 Bizony, ezt mondja az ÚR: Folyamként árasztom rá a békességet, mint megáradt patakot, a népek gazdagságát. Megszoptatnak, karjukon hordoznak, és térdükön ringatnak benneteket. Isa 66:13 Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást! Isa 66:14 Meglátjátok, és örül szívetek, testetek is virul, mint a fű. Megtudják, hogy az ÚR támogatja szolgáit, ellenségeit pedig megbünteti. Isa 66:15 Mert eljön az ÚR tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdítja lángoló haragját, és fenyítését lángoló tűzben. Isa 66:16 Mert tűzzel ítél az ÚR, kardja mindenkit elér, és sokan lesznek, akiket megöl az ÚR. Isa 66:17 Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undok állatot és egeret esznek - így szól az ÚR. Isa 66:18 Ismerem tetteiket és gondolataikat. Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet! Isa 66:19 Csodát teszek majd köztük, és a megmentetteket elküldöm a népekhez: Tarsísba, Púlba és Lúdba, az íjászokhoz, Tubalhoz és Jávánhoz, a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Vigyék hírül dicsőségemet a népeknek. Isa 66:20 Elhozzák minden honfitársatokat az összes népek közül ajándékul az ÚRnak: lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken, szent hegyemre, Jeruzsálembe - mondja az ÚR -, ahogyan Izráel fiai szokták elhozni ajándékukat tiszta edényben az ÚR házába. Isa 66:21 Én pedig ezek közül is választok papokat és lévitákat - mondja az ÚR. Isa 66:22 Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok - így szól az ÚR -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is. Isa 66:23 Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem - mondja az ÚR. Isa 66:24 Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük. Jer 1:1 Jeremiásnak, Hilkijjá fiának a beszédei, aki a Benjámin földjén, Anátótban lakó papok közül való volt. Jer 1:2 Őhozzá szólt az ÚR igéje Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében, uralkodása tizenharmadik évében, Jer 1:3 továbbá Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében, egészen Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának a tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban történt. Jer 1:4 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Jer 1:5 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. Jer 1:6 De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Jer 1:7 Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Jer 1:8 Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR. Jer 1:9 Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet! Jer 1:10 Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj! Jer 1:11 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok. Jer 1:12 Az ÚR pedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem. Jer 1:13 Másodszor is szólt hozzám az ÚR igéje: Mit látsz? Így feleltem: Gőzölgő üstöt látok, amely északon jelenik meg. Jer 1:14 Ekkor így szólt hozzám az ÚR: Észak felől tör rá a veszedelem az ország egész lakosságára. Jer 1:15 Mert idehívom az északi országok minden népét - így szól az ÚR. Eljönnek, és fölállítja trónját mindegyik Jeruzsálem kapuival szemben, a várfalak körül mindenütt, és Júda összes városával szemben. Jer 1:16 Ítéletet mondok fölöttük minden gonoszságuk miatt, mert elhagytak engem, más isteneknek tömjéneztek, és kezük alkotásai előtt borultak le. Jer 1:17 Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk! Jer 1:18 Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. Jer 1:19 Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szól az ÚR. Jer 2:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Jer 2:2 Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Jer 2:3 Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ették, mind meglakoltak, rossz végük lett - így szól az ÚR. Jer 2:4 Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! Jer 2:5 Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak. Jer 2:6 Nem kérdezték: Hol van az ÚR, aki kihozott bennünket Egyiptom földjéről, és vezetett bennünket a pusztaságban, a sivár és szakadékos földön, a szikkadt és veszélyes földön, ahol nem járt senki, és ember nem lakott? Jer 2:7 Dúsan termő országba hoztalak benneteket, hogy élvezzétek gyümölcsét és javait. De amikor bejöttetek, országomat tisztátalanná, örökségemet utálatossá tettétek. Jer 2:8 A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem ismertek engem, a vezetők hűtlenül elhagytak engem, a próféták Baal nevében prófétáltak, és haszontalanságok után jártak. Jer 2:9 Ezért még perbe szállok veletek - így szól az ÚR -, és perelni fogok még unokáitokkal is! Jer 2:10 Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és nézzetek szét! Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek! Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?! Jer 2:11 Cserélt-e pogány nép isteneket? - pedig azok nem is istenek! De népem fölcserélte Dicsőségét haszontalansággal. Jer 2:12 Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! - így szól az ÚR. Jer 2:13 Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet. Jer 2:14 Szolga-e Izráel, rabszolgának született? Miért lett mások zsákmányává? Jer 2:15 Oroszlánkölykök ordítanak rá, kieresztik hangjukat. Országát sivataggá tették, városai leégtek, lakatlanok. Jer 2:16 Nóf és Tahpanhész fiai is kopaszra nyírják fejedet. Jer 2:17 Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az URat, amikor a helyes úton akart vezetni. Jer 2:18 Most is miért járkálsz Egyiptomba, hogy a Nílus vizét igyad? És miért járkálsz Asszíriába, hogy az Eufrátesz vizét igyad? Jer 2:19 Saját gonoszságod ver meg, elpártolásod fenyít meg téged. Tudd meg, és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az URat, és hogy nem félsz engem! - így szól az Úr, a Seregek URa. Jer 2:20 Réges-régen összetörted igádat, széttépted köteleidet, és ezt mondtad: Nem akarok szolgálni! De minden magas dombra és minden bujazöld fa alá lefekszel, mint egy parázna. Jer 2:21 Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává? Jer 2:22 Még ha lúgban mosakszol is, és a szappant pazarlod magadra: bűnöd akkor is szenny marad előttem - így szól az én Uram, az ÚR. Jer 2:23 Hogyan mered mondani: Nem lettem tisztátalan, nem jártam a Baalok után?! Lásd meg, hogyan viselkedtél a völgyben, ismerd be, mit csináltál, te gyors lábú tevekanca, amely össze-vissza futkos útjain! Jer 2:24 Olyan vagy, mint a pusztához szokott vadszamár, mely érzéki kívánságában levegő után kapkod. Ki tudná megfékezni gerjedelmét? Senki se fáradjon keresésével: megtalálja a maga hónapjában! Jer 2:25 Vigyázz, lejárod a lábad, és kiszárad a torkod! De te ezt mondod: Hiába, nem lehet, mert idegeneket szeretek és utánuk járok. Jer 2:26 Ahogyan megszégyenül a tolvaj, ha tetten érik, úgy szégyenül meg Izráel háza is, királyával, vezéreivel, papjaival és prófétáival együtt. Jer 2:27 Mert ezt mondják a fának: Te vagy az apám! - a kőnek pedig: Te szültél engem! A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk! Jer 2:28 Hol vannak isteneid, amelyeket csináltál? Keljenek föl, segítsenek rajtad bajodban, ha tudnak! Hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod! Jer 2:29 Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el hűtlenül - így szól az ÚR. Jer 2:30 Hiába vertem fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Fegyveretek úgy irtotta prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán. Jer 2:31 Ti, mai emberek! Figyeljetek az ÚR igéjére! Olyan lettem én Izráelnek, mint a puszta, vagy mint a homályba borult föld? Miért mondta az én népem: A magunk útján járunk, többé nem megyünk hozzád! Jer 2:32 Elfeledkezik-e ékszereiről a lány, díszes övéről a menyasszony? Rólam elfeledkezett népem számtalanszor. Jer 2:33 De nagyon érted, hogyan kell szerelmet keresni! Még a rossz nőket is megtanítottad rá. Jer 2:34 Még a ruhád szárnyán is található ártatlan, szegény emberek vére, akiket nem betörésen kaptál rajta, csak ellene voltak mindezeknek. Jer 2:35 Ezt mondod: Ártatlan vagyok, hiszen haragja is elfordult rólam! Pedig ítéletet tartok fölötted, hiába mondod: Nem vétkeztem! Jer 2:36 Miért változtatod oly könnyelműen utadat? Még Egyiptom miatt is megszégyenülsz, ahogyan megszégyenültél Asszíria miatt. Jer 2:37 Onnan is úgy jössz el, hogy kezedbe temeted arcod, mert elveti az ÚR, akikben bizakodsz, nem érsz el náluk semmit. Jer 3:1 Majd ezt mondta: Ha valaki elbocsátja feleségét, és az eltávozva férjétől egy másik férfié lesz, vajon visszatérhet-e megint hozzá? Nem válna-e ezzel gyalázatossá az ország? Te pedig, aki sok barátoddal paráználkodtál, vissza akarsz térni hozzám? - így szól az ÚR. Jer 3:2 Nézz föl a hegytetőkre, és lásd meg: hol nem háltak veled? Kiültél eléjük az útra, mint az arab a pusztában: gyalázatossá tetted az országot paráznaságoddal és gonoszságoddal. Jer 3:3 Ezért maradtak el az esőzések, tavaszi eső sem volt. Mégis olyan a homlokod, mint egy paráznáé, félredobtál minden szemérmet. Jer 3:4 Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm! Jer 3:5 Örökké tart-e haragod, megmarad mindvégig? Így beszélsz, de közben folytatod rossz életedet, ahogy csak bírod. Jer 3:6 Ezt mondta nekem az ÚR Jósiás király idejében: Láttad, hogy mit művelt az elpártolt Izráel? Eljárt minden magas hegyre, minden bujazöld fa alá, és ott paráználkodott. Jer 3:7 Így szóltam, miután mindezt elkövette: Térj vissza hozzám! - de nem tért vissza. Látta ezt hűtlen húga, Júda. Jer 3:8 És bár látta, hogy a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt húga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni. Jer 3:9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával gyalázatossá tette az országot, hiszen kővel is, fával is paráználkodott. Jer 3:10 Mindezek ellenére nem tért vissza hozzám hűtlen húga, Júda, egész szívével, hanem csak képmutató módon - így szól az ÚR. Jer 3:11 Ezt mondta nekem az ÚR: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda. Jer 3:12 Ezért indulj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé! Ezt mondd: Térj meg, elpártolt Izráel - így szól az ÚR -, akkor nem haragszom rátok! Mert én hű vagyok - így szól az ÚR -, nem tart örökké haragom. Jer 3:13 Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az URat. Futkostál utaidon az idegenek után minden bujazöld fa alá. Csak az én szavamra nem hallgattatok - így szól az ÚR. Jer 3:14 Térjetek meg, elpártolt fiaim! - így szól az ÚR - mert én vagyok Uratok. Kiválasztok közületek városonként egyet, nemzetségenként kettőt, és elviszlek benneteket a Sionra. Jer 3:15 Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket. Jer 3:16 És majd megsokasodtok és elszaporodtok az országban. Abban az időben - így szól az ÚR - nem beszélnek többé az ÚR szövetségládájáról. Senkinek sem jut eszébe, nem is emlegetik, nem keresik, és nem készítik el újból. Jer 3:17 Abban az időben Jeruzsálemet nevezik az ÚR trónjának; minden nemzet Jeruzsálemben gyűl össze, hogy tisztelje az ÚR nevét, és nem élnek többé gonosz szívük konoksága szerint. Jer 3:18 Abban az időben Júda háza Izráel házához fog csatlakozni, és együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet örökségül adtam őseiteknek. Jer 3:19 Én ezt mondtam: Szeretnék veletek úgy bánni, mint fiaimmal, és nektek adni a kívánatos földet, mint legékesebb örökséget a népek között. Azt gondoltam, hogy Atyádnak hívsz engem, és nem fordulsz el tőlem! Jer 3:20 De ahogyan egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy hagytatok el hűtlenül engem, Izráel háza! - így szól az ÚR. Jer 3:21 Hang hallatszik a hegytetőkön, Izráel fiainak panaszos sírása, mert rossz útra tértek, elfelejtették Istenüket, az URat. Jer 3:22 Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk! Jer 3:23 Bizony, csak csalás folyt a halmokon, zajongás a hegyeken. Bizony, csak Istenünk, az ÚR szabadítja meg Izráelt. Jer 3:24 A gyalázatos bálvány emésztette ifjúkorunk óta őseink szerzeményét: juhaikat és marháikat, fiaikat és leányaikat. Jer 3:25 Fetrengünk a gyalázatban, szégyenpír a takarónk, mert vétkeztünk Istenünk, az ÚR ellen, mi is, őseink is. Ifjúkorunktól mind a mai napig nem hallgattunk Istenünknek, az ÚRnak szavára. Jer 4:1 Ha meg akarsz térni Izráel - így szól az ÚR -, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz! Jer 4:2 Ha őszintén esküszöl az élő ÚRra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak tőle a népek, és vele dicsekszenek. Jer 4:3 Ezt mondja az ÚR a júdaiaknak és a jeruzsálemieknek: Szántsatok fel új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé! Jer 4:4 Az ÚRért metélkedjetek körül, szívetek előbőrét távolítsátok el, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Különben fellángol haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosztetteitek miatt! Jer 4:5 Adjátok hírül Júdában, hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok: Fújjátok meg a kürtöt országszerte! Kiáltsatok teljes erővel, és mondjátok: Gyülekezzetek, menjünk a megerősített városokba! Jer 4:6 Sion felé mutassátok az irányt, fussatok megállás nélkül, mert veszedelmet hozok észak felől, és nagy pusztulást! Jer 4:7 Előjött az oroszlán a bozótból, elindult a népek pusztítója, kijött a helyéről, hogy pusztává tegye országodat; városaid romba dőlnek, lakatlanná válnak. Jer 4:8 Öltsetek azért zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk az ÚR izzó haragja! Jer 4:9 Azon a napon - így szól az ÚR - odalesz a király bátorsága és a vezérek bátorsága. A papok elszörnyednek, a próféták elképednek, Jer 4:10 és ezt mondják: Ó, Uram, URam! De nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad, hogy békességünk lesz, pedig fegyver fenyegeti életünket. Jer 4:11 Abban az időben ezt mondják majd ennek a népnek és Jeruzsálemnek: Heves szél fúj a hegytetőkről a pusztában népem leányára. Nem a gabona szeleléséhez és tisztításához való. Jer 4:12 Erősebb szél ez annál, rám is támad, azért most én is ítéletet hirdetek fölöttük. Jer 4:13 Úgy jön, mint a fellegek, harci kocsijai mint a forgószél, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk! Jer 4:14 Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid? Jer 4:15 Hírnök szava hangzik Dánból, vészhirdetőé Efraim hegyéről. Jer 4:16 Figyelmeztessétek a népeket, vigyétek hírül Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, kiáltoznak Júda városai ellen. Jer 4:17 Mint mezőőrök veszik körül, mert pártot ütött ellenem - így szól az ÚR. Jer 4:18 A te utaid és tetteid okozták ezt. A te gonoszságod miatt történik ez. Bizony, keserves, a szívedig ér. Jer 4:19 Ó, hogy gyötrődik egész bensőm, elszorul a szívem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a kürtszót, a harci riadót! Jer 4:20 Romlás romlást ér, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorponyváim. Jer 4:21 Meddig kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom? Jer 4:22 Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, nem értelmesek! Csak arra bölcsek, hogy rosszat tegyenek, de jót tenni nem tudnak! Jer 4:23 Látom a földet: kietlen és puszta, és az eget: nincs világossága! Jer 4:24 Látom a hegyeket: megrendülnek, és a halmok mind inognak! Jer 4:25 Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült. Jer 4:26 Látom, hogy a dúsan termő föld pusztává lett, és minden városa összeomlott az ÚR tekintetétől, lángoló haragjától. Jer 4:27 Mert ezt mondja az ÚR: Sivár lesz az egész ország, bár véget nem vetek neki. Jer 4:28 Ezért gyászol a föld, és elsötétedik ott fenn az ég, mert kimondtam, amit határoztam, nem bánom meg, és nem térek el tőle. Jer 4:29 A lovasok és íjászok kiáltozásától menekül az egész város. Bemennek a sűrű erdőbe, és felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyott lesz, senki sem lakik bennük. Jer 4:30 Hát te, pusztulásra ítélt, mit csinálsz? Bíborba öltözöl, aranyékszerekkel ékesíted magad, festékkel készíted ki a szemedet? Hiába szépítgeted magad: szeretőid megvetettek, életedre törnek! Jer 4:31 Mintha vajúdó asszony hangját hallanám, az először szülő nő sikoltását. Sion leánya kitárja kezét, zihálva kiáltja: Jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt! Jer 5:1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok, kutassátok át tereit! Található-e, van-e olyan ember, aki törvény szerint él, és igazságra törekszik? Akkor megbocsátok ennek a városnak! Jer 5:2 Még ha azt mondják is: Él az ÚR! - akkor is hamisan esküsznek! Jer 5:3 Pedig te, URam, az igazságot nézed. Megverted őket, de nem fájt nekik, irtottad őket, de nem akarták megfogadni az intést. Kőkemény maradt az arcuk, nem akartak megtérni. Jer 5:4 Azt gondoltam, hogy csak a nincstelenek ilyen oktalanok, mert nem ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét. Jer 5:5 Elmegyek hát az előkelőkhöz, és beszélek velük, ők biztosan ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét! De éppen ők törték össze ezt az igát, szaggatták le a köteleket! Jer 5:6 Azért leteríti őket az erdőből kijövő oroszlán, elpusztítja őket a pusztai farkas; párduc ólálkodik városaiknál, széttépi, aki csak kijön onnan. Mert sokszor vétkeztek, súlyosan tévelyegnek. Jer 5:7 Hogyan bocsáthatnék meg neked? Hiszen fiaid elhagytak engem, és nem Istenre esküsznek. Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolongnak. Jer 5:8 Viháncoló ménekké lettek, mindegyik a más feleségére nyerít. Jer 5:9 Ne toroljam meg ezeket - így szól az ÚR -, és ne álljak bosszút az ilyen népen? Jer 5:10 Menjetek föl szőlőhegyeire, és pusztítsátok, de ne vessetek véget neki! Távolítsátok el vadhajtásait, mert nem az ÚRéi azok! Jer 5:11 Bizony, egészen hűtlen lett hozzám Izráel és Júda háza - így szól az ÚR. Jer 5:12 Megtagadták az URat, és ezt mondták: Nincsen ő, nem érhet bennünket veszedelem, nem látunk fegyvert és éhínséget. Jer 5:13 A próféták csak fecsegnek, és nem az ige szól belőlük. Csak ennyibe kell venni őket! Jer 5:14 Azért ezt mondja az ÚR, a Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igémet a szádban, ezt a népet pedig fává, hogy megeméssze őket. Jer 5:15 Egy messziről való népet hozok majd ellened, Izráel háza! - így szól az ÚR. Régi nép ez, ősidőből való nép, olyan nép, amelynek nyelvét sem ismered, nem érted, mit beszél. Jer 5:16 Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan hősök. Jer 5:17 Megemészti aratásodat és kenyeredet, megemészti fiaidat és leányaidat, megemészti juhaidat és marháidat, megemészti szőlődet és fügefádat. Erős városaidat pedig, amelyekben bízol, fegyverrel rombolja le. Jer 5:18 De még akkor sem vetek véget nektek - így szól az ÚR. Jer 5:19 Ha pedig azt kérdezik: Miért tette velünk mindezt Istenünk, az ÚR? - akkor így felelj nekik: Ahogyan elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek. Jer 5:20 Mondjátok meg Jákób házának, és hirdessétek Júdában: Jer 5:21 Halljátok csak, oktalan és esztelen nép, amelynek van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall! Jer 5:22 Nem féltek engem - így szól az ÚR -, nem remegtek tőlem? Hiszen én szabtam határt homokból a tengernek, örökké tartó gátként, melyet nem hághat át. Ostromolja ugyan, de nem bír vele, hullámai zúgnak, de nem hághatják át. Jer 5:23 De ennek a népnek lázongó és dacos szíve van, állandóan lázadozik. Jer 5:24 Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az URat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket. Jer 5:25 Bűneitek miatt elmaradnak ezek, vétkeitek miatt elestek e javaktól! Jer 5:26 Mert bűnösök vannak népem között, orvul leselkednek, mint a madarászok, tőrt vetnek, hogy embereket fogjanak. Jer 5:27 Mint a madárral teli kosár, úgy tele van házuk alattomossággal: így lettek hatalmasok és gazdagok. Jer 5:28 Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek határt, nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhassanak, a szegények igazát nem védik meg. Jer 5:29 Ne toroljam meg ezeket - így szól az ÚR -, és ne álljak bosszút az ilyen népen?! Jer 5:30 Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban: Jer 5:31 A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég?! Jer 6:1 Benjámin fiai, meneküljetek Jeruzsálemből! Fújjátok meg a kürtöt Tekóában, adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben! Mert veszedelem fenyeget észak felől, és nagy romlás. Jer 6:2 Elpusztítom Sion leányát, a szépet és gyönyörűségest. Jer 6:3 Pásztorok jönnek ellene nyájaikkal együtt, sátrakat vernek körülötte, legeltet mindegyik, ahol csak éri: Jer 6:4 - Készüljetek a háborúra ellene, induljatok, vonuljunk föl délben! - Jaj nekünk, mert estére fordult a nap, és nyúlnak már az esteli árnyak! Jer 6:5 Rajta, vonuljunk föl még az éjjel, pusztítsuk el palotáit! Jer 6:6 Mert így szól a Seregek URa: Vágjatok ki fákat, és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen, a büntetésre ítélt város ellen, ahol csupa zsarolt javak vannak! Jer 6:7 Ahogyan frissen tartja vizét a kút, úgy tartja ez frissen gonoszságát. Erőszakról és elnyomásról híres, mindenütt betegséget és sebeket látok. Jer 6:8 Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem, különben el kell szakadnom tőled, és sivár, lakatlan földdé teszlek! Jer 6:9 Így szól a Seregek URa: Az utolsó szemig szedd meg, mint a szőlőt, Izráel maradékát, tedd rájuk kezedet, mint a szüretelő a vesszőkre! Jer 6:10 Kinek mondjam el, kit hívjak tanúnak, hogy hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni. Gyalázzák az ÚR igéjét, nem lelik kedvüket benne. Jer 6:11 Az ÚR haragja tölt el engem, nem tudom már magamban tartani. Töltsd ki az utcán a gyermekekre meg az ifjak társaságára! Foglyul esik férfi és nő, öreg és aggastyán egyaránt! Jer 6:12 Házaik másoké lesznek, földjükkel és feleségükkel együtt, ha kinyújtom kezemet az ország lakóira! - így szól az ÚR. Jer 6:13 Hiszen apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája, papja mind hamisságot művel. Jer 6:14 Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség! Jer 6:15 Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején - mondta az ÚR. Jer 6:16 Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk! Jer 6:17 Őröket is állítottam föléjük, hogy figyeljenek a kürt szavára. De ők ezt mondták: Nem figyelünk! Jer 6:18 Ezért halljátok, népek, és tudd meg te, gyülekezet, mi vár rájuk! Jer 6:19 Halld meg, te föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre: saját gondolataik gyümölcsét, mert nem figyeltek beszédemre, és tanításomat megvetették. Jer 6:20 Minek nekem a tömjén, mely Sebából érkezik, és a messze földről való jó illatú nád? Égőáldozataitok nem kedvesek, véresáldozataitok nem tetszenek nekem. Jer 6:21 Ezért így szól az ÚR: Buktatókat állítok e nép elé, és elbuknak bennük apák és fiak egyaránt, elpusztulnak a szomszédok és a barátok. Jer 6:22 Így szól az ÚR: Íme, egy nép jön észak földjéről, nagy nemzet kel föl a föld széléről. Jer 6:23 Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem irgalmaznak. Hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak. Mint harcosok sorakoznak ellened, Sion leánya. Jer 6:24 Hallottuk a hírét: kezünk elernyedt, szorongás vett erőt rajtunk, vonaglás, mint a szülő asszonyon. Jer 6:25 Ne menj ki a mezőre, és ne járj az úton, mert ellenség kardja vár, és iszonyat mindenütt! Jer 6:26 Népem leánya, öltözz zsákruhába, fetrengj a hamuban! Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd, zokogj keservesen! Mert hirtelen eljön a pusztító ellenünk. Jer 6:27 Népem megvizsgálójává, kutatójává rendeltelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét. Jer 6:28 Mindnyájan elvetemült lázadók, rágalmakat terjesztenek; közönséges réz és vas, az is mind hitvány. Jer 6:29 Zihált a fújtató, de csak ólom került ki a tűzből; hiába a folytonos olvasztás, mert a gonoszok nem tisztíthatók meg. Jer 6:30 Eldobnivaló ezüstnek hívják őket, mert az ÚR elveti őket. Jer 7:1 Ezt a parancsot kapta Jeremiás az ÚRtól: Jer 7:2 Állj az ÚR házának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok az ÚR igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az ÚR előtt! Jer 7:3 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! Jer 7:4 Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma van itt! Jer 7:5 Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között, Jer 7:6 ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: Jer 7:7 akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké. Jer 7:8 Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek. Jer 7:9 Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. Jer 7:10 Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. Jer 7:11 Vajon rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet az én nevemről neveztek el? Majd én is annak nézem! - így szól az ÚR. Jer 7:12 Menjetek csak el szent helyemre, Silóba, ahol először szereztem lakást nevemnek, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt! Jer 7:13 Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el - így szól az ÚR -, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok, Jer 7:14 azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet nevemről neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Silóval bántam. Jer 7:15 És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden ivadékát. Jer 7:16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg! Jer 7:17 Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? Jer 7:18 A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek, és ezzel bosszantsanak. Jer 7:19 Vajon nekem okoznak bosszúságot - így szól az ÚR -, nem saját maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat! Jer 7:20 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Lángoló haragom kiárad erre a szent helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld gyümölcsére. Égni fog, nem alszik ki! Jer 7:21 Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst! Jer 7:22 Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, Jer 7:23 hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen! Jer 7:24 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték, hátukat fordították felém, és nem arcukat. Jer 7:25 Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem. Jer 7:26 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik. Jer 7:27 Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni. Jer 7:28 Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az ÚRnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból. Jer 7:29 Nyírd le hajkoronád, és dobd el, kezdj gyászénekbe a hegytetőkön, mert megvetette, eltaszította az ÚR a nemzedéket, amelyre megharagudott! Jer 7:30 Mert olyat követtek el a júdaiak, amit rossznak látok - így szól az ÚR. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet nevemről neveztek el, és tisztátalanná tették azt. Jer 7:31 Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm völgyében, tűzben égették el fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott. Jer 7:32 Azért eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor nem beszélnek többé a Tófetről és Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mert a Tófetben fognak temetkezni más hely híján. Jer 7:33 E nép halottai az ég madarainak és a föld állatainak martalékává lesznek, és senki sem riasztja el őket. Jer 7:34 Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, mert rommá lesz az ország. Jer 8:1 Abban az időben - így szól az ÚR - kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakosainak csontjait. Jer 8:2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze, nem temetik el, trágyává lesznek a föld színén. Jer 8:3 Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam - így szól a Seregek URa. Jer 8:4 Mondd meg nekik, hogy így szól az ÚR: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza? Jer 8:5 Miért tért tévútra ez a nép, miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem? Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni? Jer 8:6 Figyeltem, és hallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki sem bánja gonoszságát, és nem mondja: Mit tettem?! Mindenki összevissza futkos, mint a harcban száguldozó lovak. Jer 8:7 Még a gólya is, az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az ÚR törvényét. Jer 8:8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, nálunk van az ÚR tanítása! Hiszen hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla! Jer 8:9 Szégyent vallottak a bölcsek, megijedtek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az ÚR igéjét?! Jer 8:10 Azért asszonyaikat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak, mert apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája és papja mind hamisságot művel. Jer 8:11 Népem baját úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség! Jer 8:12 Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején! - mondta az ÚR. Jer 8:13 Szüretelni akartam náluk - így szól az ÚR -, de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán, levele is elhervadt. Ezért sorsukra hagyom őket. Jer 8:14 Miért maradunk veszteg? Gyűljetek össze, menjünk az erős városokba, hogy ott nyugton legyünk! De Istenünk, az ÚR úgy ad nyugtot, hogy mérget ad innunk, hiszen vétkeztünk az ÚR ellen. Jer 8:15 Békességre várunk, de nem lesz semmi jó; a gyógyulás idejére, de jön a rettegés. Jer 8:16 Dán felől hallatszik lovainak prüszkölése, méneinek nyerítésétől reng az egész föld. Megérkezve megemésztik az egész országot: a várost és lakóit. Jer 8:17 Bizony, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeken nem fog a varázslás, és megmarnak benneteket! - így szól az ÚR. Jer 8:18 Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. Jer 8:19 Népem kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs az ÚR a Sionon? Nincs már ott Királya? Miért bosszantottak engem bálványokkal, idegen hiábavalóságokkal? Jer 8:20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg! Jer 8:21 Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el. Jer 8:22 Nincs balzsamolaj Gileádban, nincs ott orvos? Miért nem tud begyógyulni népemnek a sebe? Jer 8:23 Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit. Jer 9:1 Bárcsak lenne a pusztában egy kunyhóm az út mentén! Elhagynám népemet, elmennék tőle, mert mindenki házasságtörő, hűtlen társaság! Jer 9:2 Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj, hazugsággal és nem igazsággal hatalmaskodnak az országban! Egyik gonoszságot a másik után követik el, de engem nem ismernek - így szól az ÚR. Jer 9:3 Mindenki őrizkedjék felebarátjától, ne bízzatok a testvérben sem! Hiszen még a testvér is mind meg akar csalni, rágalmakat terjeszt még a felebarát is. Jer 9:4 Becsapják egymást az emberek, nem mondanak igazat. Hazug beszéddel koptatják nyelvüket, belefáradnak a romlottságba. Jer 9:5 Lakóhelyed álnokság tanyája; az álnokság miatt tudni sem akarnak rólam - így szól az ÚR. Jer 9:6 Ezért így szól a Seregek URa: Megolvasztom, megvizsgálom őket, mi mást tehetnék népemmel? Jer 9:7 Gyilkos nyíl a nyelvük, szájuk álnok módon beszél, békésen beszélnek egymással, de magukban cselt szőnek. Jer 9:8 Ne toroljam meg ezeket - így szól az ÚR - és ne álljak bosszút az ilyen népen? Jer 9:9 Zokogva siratom a hegyeket, gyászolom a puszta legelőit, mert kiégtek, ember sem jár arra, és nem hallik a nyájak bégetése. Az ég madarai és az állatok is elbujdostak, elköltöztek. Jer 9:10 Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig lakatlan pusztává teszem. Jer 9:11 Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az ÚR szája kijelentett neki: Miért vész el az ország? Miért ég ki, mint a puszta, ahol senki sem jár? Jer 9:12 Megmondta az ÚR: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek, Jer 9:13 hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket, Jer 9:14 azért így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg. Jer 9:15 Szétszórom őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket! Jer 9:16 Ezt mondja a Seregek URa: Gondoskodjatok siratóasszonyokról, hívjátok őket, hogy jöjjenek! Üzenjetek a siratáshoz értőknek, jöjjenek ide! Jer 9:17 Sietve kezdjenek siratni minket; a mi szemünk is lábadjon könnybe, a mi szemünkből is omoljanak a könnyek! Jer 9:18 Mert siratóének hangzik a Sionról: Jaj, hogy elpusztultunk, de nagy szégyen ért bennünket! El kellett hagynunk ezt a földet, feldúlták lakóhelyünket! Jer 9:19 Hallgassatok, asszonyok, az ÚR szavára, hogy felfogja fületek, amit ő mond! Tanítsátok lányaitokat siratóénekre, egyik asszony a másikat e gyászénekre: Jer 9:20 Belépett ablakainkon a halál, bejött palotáinkba, kiirtotta a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a terekről! Jer 9:21 Beszélj! - így szól az ÚR: Úgy hever ott az emberek hullája, mint a trágya a mezőn és mint kéve az arató mögött, de nem hordja össze senki. Jer 9:22 Ezt mondja az ÚR: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Jer 9:23 Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR! Jer 9:24 Eljön az idő - így szól az ÚR -, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent: Jer 9:25 Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű. Jer 10:1 Halljátok meg az igét, amelyet az ÚR mond nektek, Izráel háza! Jer 10:2 Így szól az ÚR: A pogányok szokását ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól! Jer 10:3 Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. Jer 10:4 Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon. Jer 10:5 Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak sem rosszat, sem jót tenni! Jer 10:6 Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy te, s hatalmad által nagy a te neved. Jer 10:7 Ki ne félne téged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged! Mert nincs hozzád hasonló a népek bölcsei között egyetlen országban sem. Jer 10:8 Egyaránt ostobák és bolondok, hiábavaló a bálványok útmutatása: fából vannak! Jer 10:9 Tarsísból hozott ezüsttel és úfázi arannyal vonják be; mesterember csinálmánya, ötvös keze munkája, öltözetük kék és piros bíbor, ügyes mesterek munkája valamennyi. Jer 10:10 De az ÚR az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Háborgásától megrendül a föld, nem bírják el bosszús haragját a népek. Jer 10:11 Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet. Jer 10:12 Az ÚR ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. Jer 10:13 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. Jer 10:14 Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek! Jer 10:15 Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. Jer 10:16 De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert Ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek URa a neve. Jer 10:17 Szedd föl a földről batyudat, ostromolt város lakosa! Jer 10:18 Mert ezt mondja az ÚR: Én most kiröpítem parittyámból az ország lakosait. Sarokba szorítom őket, rájuk fognak találni. Jer 10:19 Jaj nekem, összetörtem, gyógyíthatatlan a sebem! Azt gondoltam, hogy majd csak kibírom ezt a bajomat. Jer 10:20 De ledöntötték sátramat, eltépték a sátorköteleket. Fiaim elhagytak, nincsenek. Nem feszíti ki senki a sátramat, nem vonja föl senki a sátorlapokat. Jer 10:21 Bizony, ostobák voltak a pásztorok, nem keresték az URat. Ezért nem boldogultak, egész nyájuk szétszóródott. Jer 10:22 Már a hír is megérkezett, nagy zúgás hangzik észak földje felől: Júda városai sivár pusztává válnak, sakálok tanyájává. Jer 10:23 Tudom, URam, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit! Jer 10:24 Fenyíts minket, URam, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! Jer 10:25 Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokra, akik nem tudnak rólad, és a népekre, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megemésztették Jákóbot, végleg megsemmisítették és elpusztították lakóhelyét! Jer 11:1 Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak: Jer 11:2 Halljátok meg a szövetség igéit, és mondjátok el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak! Jer 11:3 Ezt mondd nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire, Jer 11:4 amelyet őseiteknek parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a vaskohóból, és ezt parancsoltam: Hallgassatok szavamra, és teljesítsétek mindazt, amit én parancsolok nektek! Akkor népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. Jer 11:5 És megtartom azt az esküt, amelyet őseiteknek tettem, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet, ahogyan van ez ma is. Én pedig így válaszoltam: Bizony, így van, URam! Jer 11:6 Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Hirdesd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Halljátok meg, és teljesítsétek ennek a szövetségnek az igéit! Jer 11:7 Mert attól fogva, hogy felhoztam őseiteket Egyiptomból, a mai napig állandóan intettem őket. Idejében intettem, hogy hallgassanak szavamra. Jer 11:8 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem mindenki a maga megátalkodott gonosz szíve szerint élt. Ezért végrehajtottam rajtuk a szövetségnek minden igéjét, amelyeket azért parancsoltam, hogy teljesítsék, de nem teljesítették. Jer 11:9 Majd ezt mondta nekem az ÚR: Föllázadtak ellenem Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Jer 11:10 Visszatértek őseik korábbi bűneihez, akik nem voltak hajlandók hallgatni igéimre, más isteneket követtek, és azokat tisztelték. Izráel és Júda háza megszegte a szövetséget, melyet őseikkel kötöttem. Jer 11:11 Ezért így szól az ÚR: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket. Jer 11:12 Akkor majd mehetnek Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiálthatnak segítségért azokhoz az istenekhez, akiknek tömjénezni szoktak, de azok nem tudják megszabadítani őket a veszedelem idején. Jer 11:13 Mert ahány városod van, Júda, annyi az istened, és ahány utcád van, Jeruzsálem, annyi oltárt készítettél a gyalázatos bálványnak; oltárokat, hogy azokon tömjénezzél a Baalnak! Jer 11:14 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, és ne mondj értük esdeklő imádságot! Nem hallgatom meg őket, amikor segítségül kiáltanak hozzám a veszedelem miatt! Jer 11:15 Mit akarsz, kedves népem, templomomban? Sok ravasz tervedet elérni? Szent hússal elhárítani a rád váró veszedelmet, és azután nevetni? Jer 11:16 Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait. Jer 11:17 A Seregek URa, aki elültetett téged, elhatározta, hogy veszedelmet hoz Izráel és Júda házára gonoszságuk miatt, amelyet a maguk kárára követtek el, mert a Baalnak áldoztak, hogy bosszantsanak engem. Jer 11:18 Az ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Jer 11:19 Én pedig olyan voltam, mint a vágóhídra hurcolt gyanútlan bárány. Nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: Irtsuk ki ezt a fát gyökerestül! Vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevét se említsék többé! Jer 11:20 Ó, Seregek URa, igaz bíró, vesék és szívek vizsgálója! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! Jer 11:21 Azért ezt mondta az ÚR az anátóti emberekről, akik életedre törnek, és azt mondták, hogy ne prófétálj az ÚR nevében, mert saját kezükkel ölnek meg; Jer 11:22 azért ezt mondja a Seregek URa: Én megbüntetem őket: az ifjak fegyver által fognak meghalni, fiaik és leányaik pedig éhen halnak. Jer 11:23 Senki sem marad meg közülük, mert veszedelmet hozok az anátóti emberekre a büntetés esztendejében. Jer 12:1 Igaz vagy, URam, ha perlek is veled. Hadd beszéljek veled mégis az igazságszolgáltatásról! Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek? Jer 12:2 Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol. Jer 12:3 Te ismersz engem, URam! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem. Válaszd külön őket, mint levágni való juhokat, és készítsd el őket az öldöklés napjára! Jer 12:4 Meddig gyászol még a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul állat és madár, ők pedig ezt gondolják: Nem látja meg Isten a mi végünket! Jer 12:5 Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magad, mit csinálsz a Jordán sűrűjében?! Jer 12:6 Testvéreid és rokonaid is alávaló módon bánnak veled, tele torokkal kiabálnak a hátad mögött. Ne higgy nekik, még ha szépen beszélnek is veled! Jer 12:7 Elhagytam házamat, magára hagytam örökségemet, ellenség kezébe adtam azt, akit lelkem kedvel. Jer 12:8 Úgy bánt velem örökségem, mint oroszlán az erdőben. Hangosan ordított rám, ezért meggyűlöltem. Jer 12:9 Tarka madár az én örökségem, körülfogják a madarak. Gyűljetek össze, ti mezei vadak, jöjjetek, egyetek! Jer 12:10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, taposta osztályrészemet. Drága osztályrészemet sivár pusztává tették. Jer 12:11 Sivárrá tették, gyászba borult előttem, mint a sivatag. Sivárrá vált az egész ország, de senki sem törődik vele. Jer 12:12 A puszta kopár hegyein pusztítók jönnek. Mert az ÚR fegyvere pusztítja az országot egyik végétől a másikig. Nincs békessége egy embernek sem! Jer 12:13 Búzát vetettek, de tövist aratnak, eredménytelenül fáradoztak. Szégyent vallanak termésükkel az ÚR lángoló haragja miatt. Jer 12:14 Ezt mondja az ÚR minden rossz szomszédomról, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet népemnek, Izráelnek adtam: Kitépem őket földjükből, Júda házát is kitépem! Jer 12:15 De ha majd kitépem őket, újból megkönyörülök rajtuk: visszaviszek mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére. Jer 12:16 És ha majd jól megtanulják, hogy az én népem szokása szerint hogyan kell az én nevemre, az élő ÚRra esküdni - ahogyan egykor ők tanították népemet a Baalra esküdni -, akkor újjáépülnek majd népemmel együtt. Jer 12:17 De amelyik nem hallgat rám, azt a népet gyökerestül kitépem és elpusztítom! - így szól az ÚR. Jer 13:1 Ezt mondta nekem az ÚR: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! De vízbe ne érjen! Jer 13:2 Meg is vettem az övet az ÚR parancsa szerint, és a derekamra kötöttem. Jer 13:3 Másodszor így szólt hozzám az ÚR igéje: Jer 13:4 Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy kőszikla hasadékban! Jer 13:5 Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az ÚR parancsolta nekem. Jer 13:6 Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az ÚR: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott! Jer 13:7 Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet arról a helyről, ahol elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt. Jer 13:8 Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: Jer 13:9 Ezt mondja az ÚR: Így teszem tönkre Júda kevélységét és a nagy Jeruzsálem kevélységét! Jer 13:10 Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen. Jer 13:11 Mert ahogyan az ember derekára csatolja az övet, úgy csatoltam magamhoz Izráel és Júda egész házát - így szól az ÚR -, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növelésére. De ők nem hallgattak rám. Jer 13:12 Mondd el nekik ezt az igét: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? - Jer 13:13 akkor ezt válaszold nekik: Így szól az ÚR: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakosát, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal. Jer 13:14 Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt - így szól az ÚR. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok, elpusztítom őket! Jer 13:15 Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek, mert az ÚR szól. Jer 13:16 Dicsőítsétek Isteneteket, az URat, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt botladoznátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az ÚR a halál árnyékát hozza el, és sűrű sötétséget támaszt. Jer 13:17 Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az ÚR nyája. Jer 13:18 Mondd meg a királynak és a király anyjának: Alázkodjatok meg a porig, mert leesik fejetekről ékes koronátok! Jer 13:19 Körül vannak zárva a délen fekvő városok, nincs aki felszabadítsa azokat. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba mindenestül. Jer 13:20 Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad? Jer 13:21 Mit szólsz majd, ha megbüntet az ÚR, és föléd kerekednek, akiket barátokká akartál tenni? Nem vesznek-e erőt rajtad a fájdalmak, mint a szülő asszonyon? Jer 13:22 Ha pedig ezt mondod magadban: Miért történnék ez velem? - sok bűnöd miatt rántják le ruhádat, és követnek el rajtad erőszakot. Jer 13:23 Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat! Jer 13:24 Úgy szétszórom őket, ahogyan a puszta szele elsodorja a polyvát. Jer 13:25 Ez lesz a sorsod, ezt mérem én rád - így szól az ÚR -, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál! Jer 13:26 Ezért én is arcodra borítom ruhádat, hogy kilássék gyalázatod. Jer 13:27 Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?! Jer 14:1 Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak a szárazságról: Jer 14:2 Gyászba borult Júda, kapuiban ájuldoznak, gyászolnak országszerte, Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik. Jer 14:3 Az előkelők vízért küldik szolgáikat, a tócsákhoz is elmennek, de vizet nem lelnek. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. Jer 14:4 Rémüldöznek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják. Jer 14:5 Még a szarvas is, ha megellett a mezőn, ott hagyja a fiát, mert nincs fű. Jer 14:6 A vadszamarak ott állnak a hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, szemük elhomályosodik, mert nincs fű. Jer 14:7 Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, URam! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! Jer 14:8 Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be? Jer 14:9 Miért lennél olyan, mint a riadt ember, mint az olyan férfi, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, URam, rólad neveznek bennünket: ne hagyj el minket! Jer 14:10 Ezt mondja az ÚR erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket. Jer 14:11 Ezt mondta nekem az ÚR: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! Jer 14:12 Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket. Jer 14:13 Én így szóltam: Ó, Uram, URam! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. Jer 14:14 De az ÚR ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló varázsigéket és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik. Jer 14:15 Azért így szól az ÚR ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! - De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük. Jer 14:16 Az a nép is, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságuk büntetését. Jer 14:17 Mondd el nekik ezt az igét: Szememből könnyek hullanak éjjel-nappal, és nem apadnak el. Mert súlyos sebet kapott népem szűz leánya, igen fájdalmas csapást. Jer 14:18 Ha kimegyek a mezőre, látom a fegyverrel megölteket, ha bemegyek a városba, látom az éhségtől szenvedőket. A próféták és a papok pedig olyan országba vándorolnak, amelyet nem ismernek! Jer 14:19 Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont? Miért sújtottál bennünket gyógyíthatatlan csapással? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, és a gyógyulás idejére, de csak rettegünk! Jer 14:20 Elismerjük, URam, gonoszságunkat, atyáink bűnét is: vétkeztünk ellened. Jer 14:21 A te nevedért kérünk, ne utálj meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk! Ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget! Jer 14:22 Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, URunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket! Jer 15:1 De az ÚR ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el, menjenek előlem! Jer 15:2 Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól az ÚR: Aki halálra méltó, a halálba, aki fegyverre méltó, a fegyver elé, aki éhínségre méltó, az éhínségbe, és aki fogságra méltó, a fogságba! Jer 15:3 Mert négyfélével büntetem meg őket - így szól az ÚR: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld vadállataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket. Jer 15:4 Iszonyatossá teszem őket a föld minden országa előtt amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben. Jer 15:5 Ugyan, ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki szánakozik rajtad? Ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e? Jer 15:6 Te dobtál el engem - így szól az ÚR -, hátat fordítottál nekem. Ezért kinyújtom kezemet és elpusztítalak, belefáradtam a szánakozásba. Jer 15:7 Szélnek szórom őket szórólapáttal az ország városaiban, gyermektelenné teszem, elpusztítom népem, mert nem tértek meg útjaikról. Jer 15:8 Özvegyei többen lesznek, mint a tengerparton a homok. Pusztítót hozok ellenük, anyára és ifjúra, fényes délben. Lázas félelmet bocsátok rájuk nagy hirtelen. Jer 15:9 Elájul a hétgyermekes anya, kileheli lelkét, lemegy a napja fényes nappal, szégyen és gyalázat éri. Maradékukat kiszolgáltatom az ellenség fegyverének! - így szól az ÚR. Jer 15:10 Jaj nekem, anyám, mert arra szültél, hogy perlekedjem és vitázzam az egész országgal! Nem adtam és nem kaptam kölcsönt, mégis mindenki átkoz engem. Jer 15:11 Az ÚR mondta: Javadat munkáltam, közbeléptem érted a veszedelem és nyomorúság idején az ellenséggel szemben. Jer 15:12 El lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet? Jer 15:13 Vagyonodat és kincseidet prédára vetem - nem kapsz érte semmit! sok vétked miatt, melyeket országszerte elkövettél. Jer 15:14 Ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz, mert lángra lobbant haragom, miattatok ég. Jer 15:15 Te ismersz, URam! Gondolj velem, és fogd pártomat, állj bosszút üldözőimen! Ne légy tovább türelmes, mert elfognak engem! Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot! Jer 15:16 Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, URam, Seregek Istene. Jer 15:17 Nem ültem vigadozva a tréfálkozók körében. Magamra maradtam, mert kezed rám nehezedett, bánattal töltöttél el. Jer 15:18 Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelyben nincs állandóan víz. Jer 15:19 Erre így szólt az ÚR: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk. Jer 15:20 Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az ÚR. Jer 15:21 Megmentelek a gonoszok kezéből, megszabadítlak hatalmukból. Jer 16:1 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Jer 16:2 Ne végy senkit feleségül, ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen! Jer 16:3 Mert ezt mondja az ÚR a fiakról és a leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyákról, akik szülik, és az apákról, akik nemzik őket ebben az országban: Jer 16:4 Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják meg, és nem temetik el őket, trágyává lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az ég madarainak és a föld vadállatainak lesz az eledele. Jer 16:5 Mert ezt mondja az ÚR: Ne menj be gyászolók házába, siratni se menj, részvétet se mutass irántuk! Mert elveszem a békességet ettől a néptől - így szól az ÚR -, a szeretetet és az irgalmat. Jer 16:6 Meghal ennek az országnak apraja-nagyja. Nem temetik el, és nem gyászolják meg őket, nem vagdossák össze magukat, és hajukat sem nyírják le értük. Jer 16:7 Nem törnek meg gyászoláskor szokásos kenyeret, vigasztalásul a halottért, nem itatnak senkit a vigasztalás kelyhével, még apjukért és anyjukért sem. Jer 16:8 Lakodalmas házba se menj be, és ne ülj le enni-inni! Jer 16:9 Mert ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Majd meglátjátok, hogy még a ti időtökben véget vetek ezen a helyen a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és menyasszony örömének! Jer 16:10 Ha majd elmondod ennek a népnek mindezeket, megkérdezik tőled: Miért fenyeget bennünket az ÚR ennyi nagy veszedelemmel? Milyen bűnt és vétket követtünk el Istenünk, az ÚR ellen? Jer 16:11 Így válaszolj nekik: Azt, hogy őseitek elhagytak engem - így szól az ÚR -, más isteneket követtek, azokat szolgálták és imádták. Engem pedig elhagytak, és nem tartották meg törvényemet. Jer 16:12 Ti meg még őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el, hiszen ti mindnyájan megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám. Jer 16:13 Ezért eldoblak benneteket ebből az országból egy olyan országba, amelyet nem csak ti, de még őseitek sem ismertek. Ott majd szolgálhattok más isteneket éjjel-nappal. Nem kegyelmezek meg nektek! Jer 16:14 De majd eljön az idő - így szól az ÚR -, amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, Jer 16:15 hanem azt, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam. Jer 16:16 Íme, sok halászt hívatok - így szól az ÚR -, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról és sziklahasadékból. Jer 16:17 Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és nem maradhat rejtve bűnük szemem előtt. Jer 16:18 Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert meggyalázták országomat holt bálványaikkal, és tele lett örökségem utálatos szokásaikkal. Jer 16:19 Ó, URam, én erőm és mentsváram, menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is, és ezt mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik sem ér semmit! Jer 16:20 Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember! Jer 16:21 Ezért most megmutatom, ezúttal megmutatom nekik kezemnek hatalmát, és megtudják, hogy ÚR az én nevem! Jer 17:1 Júda vétke föl van írva vasból készült íróvesszővel, rá van vésve gyémántheggyel szívük táblájára és oltáraik szarvára. Jer 17:2 Mert fiaik is oltáraikkal és bálványaikkal törődnek a bujazöld fáknál, a magas halmokon Jer 17:3 és a síkságból kiemelkedő hegyeken. Vagyonodat, minden kincsedet zsákmányul adom másoknak áldozóhalmaid és vétkeid miatt, melyek ott vannak egész területeden. Jer 17:4 Elveszíted örökségedet, melyet neked adtam, ellenségeid szolgájává teszlek abban az országban, amelyet nem ismersz, mert lángra lobbantottad haragomat, örökké égni fog! Jer 17:5 Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve! Jer 17:6 Olyan lesz, mint a bokor a pusztában, nem remélheti, hogy eljön valami jó. Ott tengődik kövek közt a pusztában, a szikes, lakatlan földön. Jer 17:7 De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma. Jer 17:8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. Jer 17:9 Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! Jer 17:10 Én, az ÚR vagyok a szívek vizsgálója, a lelkek megítélője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli. Jer 17:11 Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán itt kell hagynia, és a végén bolondnak tartják. Jer 17:12 Ó, dicső trónus, kezdettől fogva felséges a hely, hol szentélyünk van! Jer 17:13 URam, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az URat, a folyóvíz forrását. Jer 17:14 Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek. Jer 17:15 Ők ugyan ezt mondják nekem: Hol van az ÚR igéje? Teljesedjék már be! Jer 17:16 Én nem vonakodtam attól, hogy pásztorod legyek, és a végzetes napot nem kívántam. Te tudod, mi jött ki ajkamon, ismert volt az előtted. Jer 17:17 Ne ejts rémületbe engem, légy oltalmam a veszedelem napján! Jer 17:18 Szégyenüljenek meg üldözőim, ne én szégyenüljek meg! Ők rettegjenek, ne én rettegjek! Rájuk hozd el a veszedelem napját, ismételten zúzd össze őket! Jer 17:19 Ezt mondta nekem az ÚR: Menj, és állj a nép kapujába, amelyen Júda királyai járnak ki és be, azután Jeruzsálem valamennyi kapujába, Jer 17:20 és ezt mondd nekik: Hallgassátok meg az ÚR igéjét, Júda királyai, egész Júda, és Jeruzsálem minden lakója, akik bejöttök ezeken a kapukon! Jer 17:21 Ezt mondja az ÚR: Vigyázzatok arra, hogy ne hordjatok ki, és ne vigyetek be terhet Jeruzsálem kapuin szombaton! Jer 17:22 Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton, és ne végezzetek semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot, ahogyan őseiteknek megparancsoltam! Jer 17:23 De ők nem hallgattak és nem figyeltek rá, nyakasak maradtak, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést. Jer 17:24 De ha ti figyelmesen hallgattok rám - így szól az ÚR -, és nem visztek be terhet a város kapuin szombaton, és úgy szentelitek meg a szombati napot, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon, Jer 17:25 akkor olyan királyok és vezérek fognak bejönni a város kapuin, akik Dávid trónján ülnek, harci kocsin és lovon járnak mind maguk, mind vezéreik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, és örökké ebben a városban fognak lakni. Jer 17:26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, az alföldről, a hegyvidékről és a Délvidékről, akik égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hoznak, és akik hálaáldozatot hoznak az ÚR házába. Jer 17:27 De ha nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatot, ha terhet hordtok, és úgy mentek be szombaton Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok kapuiban, amely megemészti Jeruzsálem palotáit! Jer 18:1 Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak: Jer 18:2 Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. Jer 18:3 Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. Jer 18:4 De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. Jer 18:5 Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: Jer 18:6 Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az ÚR: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. Jer 18:7 Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. Jer 18:8 De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá. Jer 18:9 Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és beültetem. Jer 18:10 De ha azt műveli, amit rossznak tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni. Jer 18:11 Most azért mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak, hogy ezt mondja az ÚR: Én most veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket! Jer 18:12 De ők ezt mondták: Nem érdemes! Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk! Jer 18:13 Azért ezt mondja az ÚR: Kérdezzétek csak meg a népeket: ki hallott ilyesmit? Igen borzalmas dolgot követett el Izráel szűz leánya. Jer 18:14 Eltűnik-e a hó a Libánon sziklás tetejéről? Kiszáradnak-e az idegenben csörgedező hűs patakok? Jer 18:15 De engem elfelejtett az én népem, a hitvány bálványoknak tömjénez. Eltántorították őket útjukról, a régi ösvényről, hogy más csapásokon járjanak, egyenetlen úton. Jer 18:16 Így teszik pusztává országukat, mely iszonyatos marad örökre, aki csak arra jár, megborzad, és a fejét csóválja. Jer 18:17 Keleti szélként szórom szét őket az ellenség előtt. Hátamat mutatom nekik, nem arcomat, vesztüknek a napján. Jer 18:18 Akkor ezt mondták: Jertek, tervezzünk merényletet Jeremiás ellen, mert nem igaz, hogy nincs már a papnál tanítás, a bölcsnél tanács és a prófétánál ige! Jertek, győzzük le vitában, és ne vegyük figyelembe egyetlen szavát se! Jer 18:19 Figyelj rám, URam, halld meg, mit beszélnek ellenfeleim! Jer 18:20 Szabad a jóért rosszal fizetni? Hiszen vermet ástak nekem! Emlékezz rá, hogy eléd álltam, és szót emeltem értük, hogy elfordítsam róluk haragodat. Jer 18:21 Büntesd azért fiaikat éhséggel, és tedd őket fegyver martalékává! Asszonyaik legyenek meddők és özvegyek, férfiaikat terítse le a halál, ifjaikat háborúban fegyverrel vágják le! Jer 18:22 Jajkiáltás hangozzék házaikból, ha martalócokat hozol rájuk hirtelen! Mert vermet ástak, hogy megfogjanak, és csapdákat raktak lábam elé. Jer 18:23 De te, URam, ismered ellenem szőtt gyilkos terveiket. Ne bocsásd meg bűnüket, ne töröld el színed elől vétküket! Roskadjanak össze előtted, bánj el velük haragod idején! Jer 19:1 Ezt mondta az ÚR: Menj el a fazekashoz, és vegyél tőle egy cserépkorsót! Azután végy magad mellé néhány embert a nép és a papok vénei közül, Jer 19:2 és menj ki a Ben-Hinnóm völgyébe, a fazekasok kapujának bejáratához, és hirdesd ott azokat az igéket, amelyeket én mondok neked! Jer 19:3 Ezt mondd: Halljátok az ÚR igéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Én veszedelmet hozok erre a helyre, aki csak hallja, belecsendül a füle! Jer 19:4 Mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig idegenné tették számomra azzal, hogy más isteneknek tömjéneznek benne, akiket nem ismertek sem ők, sem őseik, sem Júda királyai. Sok ártatlan vért is ontottak ezen a helyen. Jer 19:5 Áldozóhalmokat is építettek a Baalnak, és elégették fiaikat égőáldozatul a Baalnak, amit én nem parancsoltam, nem rendeltem, sőt eszembe sem jutott. Jer 19:6 Ezért eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor nem Tófetnek vagy Ben-Hinnóm völgyének nevezik már ezt a helyet, hanem öldöklés völgyének. Jer 19:7 Meghiúsítom ezen a helyen Júda és Jeruzsálem terveit: odaadom ellenségeiknek és azoknak, akik az életükre törnek, hogy fegyverrel ejtsék el őket. Holttestüket pedig az ég madarainak és a föld állatainak adom eledelül. Jer 19:8 Ezt a várost pusztává és iszonyatossá teszem, és aki csak erre jár, megborzad, és iszonyat fogja el, látva a várost ért mindenféle csapást. Jer 19:9 Megetetem velük fiaik és leányaik húsát, egyik ember megeszi a másiknak a húsát az ostrom nyomorúsága idején, amikor ostromolják őket ellenségeik, akik az életükre törnek. Jer 19:10 Ezután törd össze a korsót azoknak a férfiaknak szeme láttára, akik veled mentek, Jer 19:11 és mondd nekik, hogy így szól a Seregek URa: Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé éppé tenni. A Tófetben pedig temetni fognak, mert másutt nem lesz elég hely a temetkezéshez. Jer 19:12 Így cselekszem ezzel a hellyel és lakóival - így szól az ÚR. A Tófethez teszem hasonlóvá ezt a várost. Jer 19:13 Jeruzsálem házai és a júdai királyok palotái olyan tisztátalanok lesznek, mint az egész Tófet, mindazokkal a házakkal együtt, amelyeknek a tetején az ég egész seregének tömjéneztek, és italáldozatokat mutattak be más isteneknek. Jer 19:14 Amikor megérkezett Jeremiás a Tófetből, ahová prófétálni küldte az ÚR, megállt az ÚR házának udvarán, és ezt mondta az egész népnek: Jer 19:15 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: El fogom hozni erre a városra és a hozzá tartozó többi városra mindazt a veszedelmet, amit kijelentettem róla. Mert megmakacsolták magukat és nem hallgattak beszédemre. Jer 20:1 De Pashúr főpap, Immér fia, aki az ÚR házának főfelügyelője volt, meghallotta, hogy miket prófétált Jeremiás. Jer 20:2 Ezért megverette Pashúr Jeremiás prófétát, majd kalodába záratta, amely a felső benjámini kapuban volt az ÚR háza mellett. Jer 20:3 Reggel, amikor kivétette Pashúr Jeremiást a kalodából, ezt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az ÚR, hanem így: Iszonyat mindenütt! Jer 20:4 Mert ezt mondja az ÚR: Iszonyatot támasztok benned és minden barátodban. Elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig Babilónia királyának kezébe adom, aki fogságba viszi őket Babilóniába, vagy karddal vágatja le őket. Jer 20:5 Neki adom ennek a városnak minden vagyonát, szerzeményét és értékét. Júda királyainak összes kincsét is ellenségeik kezébe adom. Zsákmányul ejtik, elveszik, és Babilóniába viszik. Jer 20:6 Te pedig, Pashúr, házad összes lakójával együtt fogságba esel, és Babilóniába kerülsz. Ott halsz meg, ott temetnek el téged is, meg összes barátodat is, mivel hazugságot prófétáltál nekik! Jer 20:7 Rászedtél, URam, és én hagytam, hogy rászedj. Megragadtál, hatalmadba ejtettél! Nevetnek rajtam egész nap, engem gúnyol mindenki. Jer 20:8 Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az ÚR igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. Jer 20:9 Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. Jer 20:10 Hallom, hogy sokan suttogják: Iszonyat mindenütt?! Jelentsétek föl! Föl is jelentjük! Akik jóakaróim voltak, mind a bukásomra várnak: Talán rá lehet szedni! Hatalmunkba ejtjük, és bosszút állunk rajta! Jer 20:11 De az ÚR velem van, mint erős vitéz. Ezért elbuknak üldözőim, nem bírnak velem. Igen megszégyenülnek, kudarcot vallanak, gyalázatuk soha nem megy feledésbe! Jer 20:12 Ó, Seregek URa, aki megpróbálod az igazat, aki belelátsz a lelkekbe és a szívekbe, hadd lássam bosszúdat rajtuk, hiszen eléd tártam peremet! Jer 20:13 Énekeljetek az ÚRnak, dicsérjétek az URat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok hatalmából! Jer 20:14 Átkozott az a nap, amelyen születtem, ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült! Jer 20:15 Átkozott az az ember, aki hírül vitte apámnak, hogy fiúgyermeke született, és nagy örömet szerzett neki! Jer 20:16 Úgy járjon az az ember, mint a városok, melyeket földúlt az ÚR szánalom nélkül: reggel jajkiáltást halljon, délben harci zajt! Jer 20:17 Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám lett volna a sírom, méhe örökre terhes maradt volna! Jer 20:18 Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?! Jer 21:1 Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak, amikor Cidkijjá király elküldte hozzá Pashúrt, Malkijjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát, ezzel az üzenettel: Jer 21:2 Kérdezd meg ügyünkben az URat, mert Nebukadneccar, Babilónia királya háborút indított ellenünk! Vajon tesz-e velünk csodát az ÚR úgy, mint máskor, és elvonul-e ez tőlünk? Jer 21:3 Jeremiás így felelt nekik: Mondjátok meg Cidkijjának, Jer 21:4 hogy ezt mondta az ÚR, Izráel Istene: Én visszafordítok minden fegyvert a kezetekben, amivel a babilóniai király és a káldeusok ellen harcoltok, akik ostromolnak benneteket a várfalon kívül, és behozom őket a város közepébe. Jer 21:5 Mert én magam harcolok ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, lángoló haraggal és nagy felháborodással. Jer 21:6 Megverem e város lakóit, embert és állatot egyaránt: nagy dögvészben halnak meg. Jer 21:7 Azután pedig - így szól az ÚR - Cidkijját, Júda királyát, szolgáit és a népet, akik megmaradnak e városban a dögvész, a fegyver és az éhínség után, kezébe adom Nebukadneccar babilóniai királynak és ellenségeiknek, akik az életükre törnek. Kardélre hányja őket, nem szánja, nem kíméli, és nem irgalmaz nekik. Jer 21:8 Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az ÚR: Én most elétek adom az élet útját és a halál útját. Jer 21:9 Aki itt marad a városban, az meghal fegyver, éhség és dögvész miatt. De aki kimegy, és a benneteket ostromló káldeusokhoz pártol, az életben marad, és ajándékul kapja életét. Jer 21:10 Mert e város ellen fordulok, kárára és nem javára - így szól az ÚR. Babilónia királyának a kezébe kerül, és fölperzseli. Jer 21:11 Júda királyi házának pedig mondd meg: Halljátok az ÚR igéjét, Jer 21:12 Dávid háza! Így szól az ÚR: Törvényesen ítéljetek reggelenként, mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától - különben kitör haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosz tetteik miatt! Jer 21:13 Én rátok támadok, akik a völgyben és a fennsík szikláján laktok - így szól az ÚR -, akik ezt gondoljátok: ki törhetne ránk, ki hatolhat be erődeinkbe? Jer 21:14 Ezért megbüntetlek titeket, ahogyan megérdemlitek - így szól az ÚR: Tüzet gyújtok erdőtökben, amely mindenestül megemészti azt! Jer 22:1 Ezt mondta az ÚR: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! Jer 22:2 Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az ÚR igéjét, szolgáiddal és népeiddel együtt, akik bejárnak e kapukon! Jer 22:3 Ezt mondja az ÚR: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! Jer 22:4 Ha eszerint jártok el, akkor bemehetnek e háznak a kapuin a Dávid trónján ülő, harci kocsin és lovon járó királyok, szolgáikkal és népükkel együtt. Jer 22:5 De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm - így szól az ÚR -, hogy rommá lesz ez a ház! Jer 22:6 Mert ezt mondja az ÚR Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá. Jer 22:7 Pusztítókat küldök ellened, fegyveres embereket. Kivágják és tűzre vetik válogatott cédrusaidat. Jer 22:8 Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: miért bánt el így az ÚR ezzel a nagy várossal? Jer 22:9 Akkor majd ezt felelik: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az ÚRnak szövetségét, más istenek előtt borultak le, és azokat szolgálták. Jer 22:10 Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok. Inkább azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér többé vissza, és nem látja szülőföldjét. Jer 22:11 Mert ezt mondja az ÚR Sallumról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér többé vissza. Jer 22:12 Ott hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot! Jer 22:13 Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát, és felső szobáit jogtalan módon, ingyen dolgoztatja embertársát, és a munkájáért nem fizet bért! - Jer 22:14 de ezt mondja: hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá, cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! Jer 22:15 Attól leszel király, hogy halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jer 22:16 Jogához segítette a nyomorultat és a szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem - így szól az ÚR. Jer 22:17 Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az ártatlanok vérét, elnyomó és zsaroló vagy! Jer 22:18 Azért ezt mondja az ÚR Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség! Jer 22:19 Úgy temetik el, mint egy szamarat. Kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin. Jer 22:20 Menj föl a Libánonra, és jajgass, a Básánon is hallasd hangodat! Jajgass az Abárimon, mert tönkretették barátaidat! Jer 22:21 Intettelek, mikor még békében éltél, de azt mondtad: nem hallgatok rád. Így éltél ifjúságod óta, nem hallgattál szavamra! Jer 22:22 Vezetőidet elsodorja a szél, barátaid fogságba mennek, téged pedig szégyen és gyalázat ér akkor minden gonoszságodért. Jer 22:23 A Libánonon trónolsz, a cédrusok közt van a fészked?! Hogy fogsz majd nyögni, ha rád jönnek a fájdalmak, mint a szülő asszonyra a vajúdás. Jer 22:24 Életemre mondom neked, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya, ha pecsétgyűrű volnál is a jobb kezemen, még onnan is lehúználak! - így szól az ÚR. Jer 22:25 Azoknak a kezébe adlak, akik az életedre törnek, akiktől iszonyodsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és a káldeusoknak a kezébe! Jer 22:26 Eldoblak szülőanyáddal együtt más országba; nem ott születtetek, de ott haltok meg! Jer 22:27 Nem térhetnek vissza abba az országba, ahova szeretnének visszatérni. Jer 22:28 Vajon hitvány, kidobni való holmi ez a Konjáhú, aki senkinek sem kell? Miért dobták el ivadékával együtt? Miért dobták őket olyan országba, amelyet nem ismertek? Jer 22:29 Ország, ország, ország! Hallgass az ÚR szavára! Jer 22:30 Így szól az ÚR: Úgy tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként, akinek sikertelen az élete. Mert egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában. Jer 23:1 Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és elszélesztik legelőm nyáját! - így szól az ÚR. Jer 23:2 Azért ezt mondja az ÚR, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem vigyáztatok rá. De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az ÚR. Jer 23:3 Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket, és visszaterelem legelőjükre, ahol szaporodni és sokasodni fognak. Jer 23:4 Olyan pásztorokat is adok melléjük, akik jól pásztorolják őket. Nem kell többé félniük és rettegniük, számba sem kell venni őket - így szól az ÚR. Jer 23:5 Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Jer 23:6 Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk! Jer 23:7 Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, Jer 23:8 hanem azt, hogy él az ÚR, aki fölhozta, hazahozta Izráel házának utódait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket; és a maguk földjén fognak lakni. Jer 23:9 A prófétákról: Összetört a szívem, reszket minden csontom. Olyan vagyok, mint a részeg és mint a bortól elázott ember, ha az ÚRra és szent igéjére gondolok. Jer 23:10 Mert tele van az ország házasságtörőkkel, átkozódás miatt hervadozik az ország, szárazak a puszta legelői. Rosszra igyekeznek, hatalmukkal visszaélnek. Jer 23:11 Próféta és pap egyaránt elvetemült, még házamban is megtalálom gonoszságukat - így szól az ÚR. Jer 23:12 Ezért síkossá válik útjuk, a homályban elcsúsznak és elesnek rajta, mert veszedelmet hozok rájuk, büntetésük esztendejét! - így szól az ÚR. Jer 23:13 Samária prófétáinál botrányos dolgot látok: a Baal nevében prófétálnak, és félrevezetik népemet, Izráelt. Jer 23:14 Jeruzsálem prófétáinál borzasztó dolgokat látok: házasságtörők, hazugságban élnek, bátorítják a gonosztevőket, ezért senki sem tér meg gonoszságából. Olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, lakói pedig, mint Gomora. Jer 23:15 Így szól tehát a Seregek URa a próféták ellen: Ürömmel etetem meg őket, és méreggel itatom meg őket, mert Jeruzsálem prófétái terjesztik az elvetemültséget az egész országban. Jer 23:16 Ezt mondja a Seregek URa: Ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták beszédére; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az ÚR adott. Jer 23:17 Váltig mondják azoknak, akik megvetik az ÚR igéjét: Békességetek lesz! És ezt mondják minden megátalkodott szívű embernek: Nem jön rátok veszedelem! Jer 23:18 Mert ki volt oly közel az ÚRhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen? Jer 23:19 Íme, az ÚR forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött. Jer 23:20 Nem szűnik meg az ÚR haragja, amíg el nem végzi, és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó időben fogjátok fel ennek értelmét. Jer 23:21 Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis úgy igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak. Jer 23:22 Ha közel álltak volna hozzám, akkor az én igéimet hirdették volna népemnek, megtérítették volna őket gonosz útjukról és gaztetteikből. Jer 23:23 Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! Jer 23:24 El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR. Jer 23:25 Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! Jer 23:26 Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják? Jer 23:27 Úgy gondolják, hogy el tudják feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan őseik is elfelejtették nevemet a Baal kedvéért? Jer 23:28 Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? - így szól az ÚR. Jer 23:29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - így szól az ÚR -, vagy mint a sziklazúzó pöröly? Jer 23:30 Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! - így szól az ÚR. Jer 23:31 Rátámadok az olyan prófétákra - így szól az ÚR -, akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. Jer 23:32 Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el - így szól az ÚR -, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedésükkel. Pedig nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek - így szól az ÚR. Jer 23:33 Ha megkérdezi tőled ez a nép vagy egy próféta vagy egy pap, hogy mi az ÚR ígérete, akkor ezt mondd nekik: Az az ígéret, hogy elvetlek benneteket - így szól az ÚR. Jer 23:34 Ha egy próféta vagy egy pap vagy a nép az ÚR ígéretéről beszél, megbüntetem azt az embert háza népével együtt. Jer 23:35 Csak azt kérdezhetitek egymástól, egyik ember a másiktól, hogy mit válaszolt az ÚR, vagy hogy mit szólt az ÚR! Jer 23:36 De az ÚR ígéretét ne emlegessétek többé, mert az ígéret csak emberi beszéd, amivel megváltoztatjátok az élő Istennek, a Seregek URának, Istenünknek az igéjét. Jer 23:37 Csak azt lehet kérdezni a prófétától, hogy mit válaszolt neki az ÚR, vagy hogy mit szólt az ÚR! Jer 23:38 Ha azonban az ÚR ígéretéről beszéltek, akkor így szól az ÚR: Mivel ki mertétek mondani ezt a szót: az ÚR ígérete, noha üzentem nektek, hogy ne beszéljetek az ÚR ígéretéről, Jer 23:39 ezért fölemellek benneteket, és elvetlek színem elől azzal a várossal együtt, amelyet nektek és őseiteknek adtam. Jer 23:40 Örök gyalázattal és örök szégyennel sújtalak benneteket, amit sohasem fognak elfelejteni. Jer 24:1 Ezt mutatta nekem látomásában az ÚR: Két kosár füge volt az ÚR temploma előtt. Ez azután történt, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya fogságba vitte Konjáhút, Jójákim fiát, Júda királyát és Júda vezetőit, meg a mesterembereket és várépítőket Jeruzsálemből és elvitette őket Babilóniába. Jer 24:2 Az egyik kosárban igen jó fügék voltak, amilyenek a korai fügék. A másik kosárban igen rossz fügék voltak, ehetetlenül rosszak. Jer 24:3 Ezt kérdezte tőlem az ÚR: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Fügéket. A jó fügék igen jók, a rosszak pedig igen rosszak, ehetetlenül rosszak. Jer 24:4 Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: Jer 24:5 Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Ahogyan ezekre a jó fügékre nézek, ugyanúgy nézek jó szándékkal Júda foglyaira is, akiket a káldeusok országába küldtem erről a helyről. Jer 24:6 Jó szándékkal tekintek rájuk, visszahozom őket ebbe az országba, felépítem és nem rombolom le, elültetem és nem gyomlálom ki őket. Jer 24:7 Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az ÚR. Ők népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám. Jer 24:8 De amilyenek a rossz fügék, amelyek ehetetlenül rosszak - mondja az ÚR -, olyanná teszem Cidkijját, Júda királyát, vezető embereit és Jeruzsálem maradékát, akik itt maradtak ebben az országban, meg azokat is, akik Egyiptomba települtek. Jer 24:9 Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára. Gyalázzák, csúfolják, gúnyolják és ócsárolják őket minden helyen, ahová szétszórom őket. Jer 24:10 Fegyvert, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg csak el nem tűnnek arról a földről, amelyet nekik és őseiknek adtam. Jer 25:1 Ez az ige szólt Jeremiáshoz Júda egész népéről, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében, amely Nebukadneccarnak, Babilónia királyának első esztendeje volt. Jer 25:2 Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakosának: Jer 25:3 Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának a tizenharmadik esztendejétől fogva a mai napig, tehát huszonhárom éven át szólt hozzám az ÚR igéje, én pedig hirdettem nektek, idejében hirdettem, de ti nem hallgattátok meg. Jer 25:4 Az ÚR elküldte hozzátok szolgáit, a prófétákat, idejében küldte, de ti nem hallgattatok és nem figyeltetek rájuk, meg sem hallgattátok őket. Jer 25:5 A próféták ezt mondták: Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből! Akkor mindörökké azon a földön laktok, amelyet nektek és őseiteknek adott az ÚR. Jer 25:6 Ne kövessetek más isteneket, ne tiszteljétek és ne imádjátok őket! Ne bosszantsatok engem kezetek csinálmányaival, hogy rosszat ne tegyek veletek! Jer 25:7 De ti nem hallgattatok rám - így szól az ÚR -, csak azért, hogy bosszantsatok kezetek csinálmányaival, saját károtokra. Jer 25:8 Azért ezt mondja a Seregek URa: Mivel nem hallgattatok beszédemre, Jer 25:9 elhozatom észak valamennyi népét - így szól az ÚR -, meg szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Rázúdítom erre az országra, lakóira és valamennyi szomszédos népre. Kiirtom őket, megborzad és felszisszen, aki látja, mert örökre romhalmazzá teszem őket. Jer 25:10 Megszüntetem náluk a vidám örvendezés zaját, a vőlegény és a menyasszony örömét, a malomzúgást és a mécsvilágot. Jer 25:11 Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig. Jer 25:12 De ha majd eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilónia királyát és népét - így szól az ÚR -, meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztává teszem örökre. Jer 25:13 Mert beteljesítem mindazt, amit erről az országról mondtam, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amit Jeremiás a népekről prófétált. Jer 25:14 Ők is szolgálni fognak hatalmas népeknek és nagy királyoknak. Így fizetek meg nekik tetteikért, amelyeket saját kezükkel követtek el. Jer 25:15 Ezt mondta nekem az ÚR, Izráel Istene: Vedd el kezemből ezt a serleget, amelyben a harag bora van, és adj inni belőle minden népnek, amelyhez küldelek. Jer 25:16 Igyanak és tántorogjanak eszeveszetten a fegyver miatt, amelyet én küldök ellenük! Jer 25:17 Elvettem a serleget az ÚR kezéből, és inni adtam minden népnek, amelyhez küldött az ÚR: Jer 25:18 Jeruzsálemnek és Júda városainak, királyainak és vezetőinek, hogy romhalmazzá tegye azokat. Megborzad és felszisszen, aki látja, és ócsárolja őket. Így van ez ma is. Jer 25:19 Inni adtam a fáraónak, Egyiptom királyának, szolgáinak, vezéreinek és egész népének; Jer 25:20 minden keverék népnek és Úc földje minden királyának; a filiszteusok országa valamennyi királyának: Askelónnak, Gázának, Ekrónnak és az Asdódban megmaradtaknak, Jer 25:21 továbbá Edómnak, Móábnak és az ammóniaknak, Jer 25:22 Tírusz minden királyának, Szidón minden királyának és a tengeri szigetek királyainak: Jer 25:23 Dedánnak, Témának, Búznak és mindazoknak, akik körülnyírt hajúak; Jer 25:24 Arábia összes királyának és a keverék népek minden királyának, akik a pusztában laknak, Jer 25:25 Zimri összes királyának, Élám összes királyának és Média összes királyának, Jer 25:26 észak összes királyának, a közelieknek és távoliaknak egyaránt, a föld minden országának, ahány csak van a föld színén. Legvégül Sésak királyának is kell innia! Jer 25:27 Mondd nekik: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Igyatok, részegedjetek le, és hányjatok! Ejtsen el benneteket az ellenetek küldött fegyver, ne tudjatok fölkelni! Jer 25:28 Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a serleget, hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek URa: Ki kell innotok! Jer 25:29 Mert ha először arra a városra hoztam romlást, amelyet az én nevemről neveztek el, ti talán büntetlenül maradhattok? Nem maradtok büntetlenül! Mert a föld minden lakója ellen fegyvert küldök - így szól a Seregek URa. Jer 25:30 Te pedig prófétálj nekik ezekkel a szavakkal: Harsog az ÚR a magasban, mennydörög szent hajlékában, harsányan rákiált legelőjére, az ország minden lakójára; szőlőtaposók módján kiált, Jer 25:31 zúgása eljut a föld végéig. Mert pere van az ÚRnak a népekkel, megítél minden embert, a bűnösöket kardélre hányja - így szól az ÚR. Jer 25:32 Ezt mondja a Seregek URa: Indul a vész néptől néphez, nagy forgószél támad a föld végéről. Jer 25:33 Azon a napon annyi embert öl meg az ÚR a föld egyik szélétől a föld másik széléig, hogy nem tudják elsiratni, sem összegyűjteni, sem eltemetni őket: trágyaként hevernek szerte a földön. Jer 25:34 Jajgassatok, pásztorok, kiáltozzatok, fetrengjetek, ti vezetői a nyájnak, mert eljött rátok a mészárlás ideje; összetörtök, mint amikor leesik a drága edény! Jer 25:35 Nincs hová futniuk a pásztoroknak, és menekülniük a nyáj vezetőinek. Jer 25:36 Hangzik már a pásztorok kiáltása, a nyáj vezetőinek jajgatása, mert elpusztította legelőiket az ÚR. Jer 25:37 Kihaltak a békés delelőhelyek az ÚR izzó haragja miatt. Jer 25:38 Elhagyta rejtekhelyét az oroszlánkölyök is, hiszen pusztává lett a föld a nyomorgató kardja és izzó haragja miatt. Jer 26:1 Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 26:2 Ezt mondja az ÚR: Állj az ÚR házának udvarába, és szólj mindazokhoz, akik Júda városaiból eljönnek leborulni az ÚR házába. Hirdesd nekik mindazt, amit megparancsoltam neked, egy szót se végy el belőle! Jer 26:3 Talán hallgatnak rá, és megtér mindenki a rossz útról. Akkor megbánom, hogy gaztetteik miatt veszedelmet akartam hozni rájuk. Jer 26:4 Ezt mondd nekik: Így szól az ÚR: Ha nem hallgattok rám, és nem éltek törvényem szerint, amit elétek tártam, Jer 26:5 és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak beszédére, akiket hozzátok küldtem - méghozzá idejében küldtem, de ti nem hallgattatok rájuk -, Jer 26:6 akkor úgy bánok ezzel a házzal, mint Silóval; ezt a várost pedig gyalázni fogja a föld minden népe! Jer 26:7 A papok, a próféták és az egész nép hallották azt a beszédet, amelyet Jeremiás az ÚR házában mondott. Jer 26:8 Amikor Jeremiás befejezte beszédét, amelyet az ÚR parancsa szerint mondania kellett az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Meg kell halnod! Jer 26:9 Miért prófétáltad az ÚR nevében, hogy úgy jár ez a templom, mint Siló, ez a város pedig rommá és lakatlanná lesz? És összesereglett az egész nép Jeremiás körül az ÚR házánál. Jer 26:10 Amikor meghallották ezeket Júda vezetői, a királyi palotából az ÚR házához mentek, és leültek az ÚR háza új kapujának bejáratánál. Jer 26:11 A papok és a próféták ezt mondták a vezetőknek és az egész népnek: Halálra kell ítélni ezt az embert, mert ez ellen a város ellen prófétált, ahogyan magatok is hallottátok. Jer 26:12 Jeremiás viszont ezt mondta a vezetőknek és az egész népnek: Az ÚR küldött engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam mindazokat a prófétai igéket, amelyeket hallottatok. Jer 26:13 Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára! Akkor majd megbánja az ÚR, hogy veszedelemmel fenyegetett benneteket. Jer 26:14 Ami pedig engem illet: a kezetekben vagyok. Bánjatok velem, ahogyan jónak és helyesnek látjátok! Jer 26:15 De tudjátok meg, hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, ezt a várost és lakóit, mert valóban az ÚR küldött hozzátok, hogy hirdessem nektek mindezt. Jer 26:16 A vezetők és az egész nép ezt mondták a papoknak és prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt az embert, hiszen Istenünknek, az ÚRnak nevében beszélt hozzánk. Jer 26:17 Az ország vénei közül is felálltak egyesek, és ezt mondták az egész összegyűlt népnek: Jer 26:18 Ezékiás júdai király idejében is volt egy próféta, a móreseti Mikeás, aki ezt mondta Júda egész népének: Így szól a Seregek URa: A Siont fölszántják, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat. Jer 26:19 Mégsem ölte meg Ezékiás, Júda királya, és az egész Júda, mert félték az URat, és mert esedeztek az ÚRhoz. Az ÚR pedig megbánta, hogy veszedelemmel fenyegette őket. Mi pedig ilyen nagy bajt zúdítanánk magunkra? Jer 26:20 Volt egy másik ember is, aki az ÚR nevében prófétált: a Kirjat-Jeárimból való Úrijjá, Semajá fia. Ő is prófétált ez ellen a város és ország ellen ugyanúgy, mint Jeremiás. Jer 26:21 Amikor meghallotta Jójákim király, az előkelők és a vezérek, hogy mit beszélt, halálra kerestette a király. Úrijjá ezt meghallva megijedt, és elmenekült Egyiptomba. Jer 26:22 Jójákim király azonban embereket küldött Egyiptomba: Elnátánt, Akbór fiát, és vele együtt másokat is Egyiptomba küldött. Jer 26:23 Ezek visszahozták Úrijját Egyiptomból, Jójákim király elé vitték, aki levágatta karddal, holttestét pedig a köznép temetőjébe dobatta. Jer 26:24 Jeremiásnak azonban pártját fogta Ahikám, Sáfán fia; ezért nem adták a nép kezébe, és nem ölték meg. Jer 27:1 Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 27:2 Ezt mondta nekem az ÚR: Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a nyakadba! Jer 27:3 Azután küldj üzenetet Edóm királyához, Móáb királyához, az ammóniak királyához, Tírusz királyához és Szidón királyához azokkal a követekkel, akik Jeruzsálembe érkeztek Cidkijjá júdai királyhoz! Jer 27:4 Parancsold meg nekik, hogy mondják meg uruknak: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Mondjátok meg uratoknak: Jer 27:5 Én alkottam nagy erővel és kinyújtott karral a földet meg a földön élő embereket és állatokat, és annak adom, akinek én jónak látom. Jer 27:6 Most szolgámnak, Nebukadneccar babilóniai királynak a kezébe adom mindezeket az országokat. Még a mezei állatokat is neki adom, hogy neki szolgáljanak. Jer 27:7 Őt, fiát és unokáját szolgálja majd minden nép, amíg el nem érkezik az az idő, amikor az ő országa is szolgálni fog hatalmas népeknek és nagy királyoknak. Jer 27:8 Ezért fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel büntetem azt a népet és országot, amely nem szolgálja Nebukadneccart, Babilónia királyát, és nem hajtja nyakát Babilónia királyának az igájába! - így szól az ÚR. Végül egészen megsemmisítem őket általa. Jer 27:9 Ne hallgassatok azért prófétáitokra, a jósokra és álmodókra, a jelmagyarázókra és varázslókra, akik ezt mondják nektek: Ne szolgáljatok Babilónia királyának! Jer 27:10 Mert hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsalak benneteket földetekről, szétszórjalak benneteket, és elpusztuljatok. Jer 27:11 Azt a népet azonban, amely a nyakát Babilónia királyának az igájába hajtja, és őt szolgálja, meghagyom földjén - így szól az ÚR -, hogy művelje azt, és lakjék rajta. Jer 27:12 Cidkijjának, Júda királyának is ugyanezeket mondtam: Hajtsátok a nyakatokat Babilónia királyának az igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok! Jer 27:13 Miért halnál meg népeddel együtt fegyver, éhínség és dögvész miatt, ahogyan megmondta az ÚR arról a népről, amely nem akarja szolgálni Babilónia királyát? Jer 27:14 Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a beszédére, akik azt mondják, hogy ne szolgáljatok Babilónia királyának, mert hazugságot prófétálnak nektek! Jer 27:15 Nem küldtem őket - így szól az ÚR -, hazugságot prófétálnak nevemben, hogy szétszórjalak benneteket, és elpusztuljatok azokkal a prófétákkal együtt, akik ilyet prófétálnak nektek. Jer 27:16 A papokhoz és az egész néphez pedig így beszéltem: Ezt mondja az ÚR: Ne hallgassatok prófétáitok beszédére, akik azt prófétálják nektek, hogy most már hamarosan visszahozzák Babilonból az ÚR házának edényeit. Hazugságot prófétálnak nektek. Jer 27:17 Ne hallgassatok rájuk, szolgáljátok Babilónia királyát, és élni fogtok! Miért legyen romhalmazzá ez a város? Jer 27:18 Ha próféták ők, és az ÚR igéje van náluk, akkor kérleljék a Seregek URát, hogy ne kerüljenek Babilonba azok az edények, amelyek még megmaradtak az ÚR házában, Júda királyi palotájában és Jeruzsálemben. Jer 27:19 Ezt mondja a Seregek URa: Az oszlopok, a nagy medence, az állványok és a többi edény még ebben a városban van. Jer 27:20 Ezeket nem vitte el Nebukadneccar, Babilónia királya, amikor fogságba vitte Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát, meg Júda és Jeruzsálem valamennyi nemesét Jeruzsálemből Babilóniába. Jer 27:21 De ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ezek az edények, amelyek még az ÚR házában, Júda királyi palotájában és Jeruzsálemben maradtak, Jer 27:22 ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig, amíg számon nem kérem azokat - így szól az ÚR -, és vissza nem hozom erre a helyre. Jer 28:1 Abban az esztendőben, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén, a negyedik esztendő ötödik hónapjában ezt mondta nekem a Gibeónból való Hananjá próféta, Azzúr fia, az ÚR házánál, a papok és az egész nép előtt: Jer 28:2 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Összetöröm Babilónia királyának az igáját! Jer 28:3 Két esztendő múlva visszahozom erre a helyre az ÚR házának minden edényét, amelyeket elvitt Nebukadneccar, Babilónia királya erről a helyről, és Babilonba vitte. Jer 28:4 Visszahozom erre a helyre Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát, és Júda foglyait is, akik Babilóniába kerültek - így szól az ÚR -, mert összetöröm Babilónia királyának az igáját. Jer 28:5 De Jeremiás próféta válaszolt Hananjá prófétának a papok és az egész nép előtt, akik ott álltak az ÚR házánál. Jer 28:6 Ezt mondta Jeremiás próféta: Helyes, bár úgy tenne az ÚR, és teljesítené beszédedet az ÚR, amelyben azt prófétáltad, hogy visszakerülnek Babilonból az ÚR házának az edényei és minden fogoly erre a helyre! Jer 28:7 De hallgasd csak meg azt az igét, amelyet én hirdetek most neked és az egész népnek a füle hallatára: Jer 28:8 Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. Jer 28:9 Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az ÚR küldte-e azt a prófétát. Jer 28:10 Ekkor Hananjá próféta levette a jármot Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte. Jer 28:11 Majd ezt mondta Hananjá az egész nép előtt: Ezt mondja az ÚR: Így töröm le Nebukadneccar babilóniai király igáját két esztendő múlva minden nép nyakáról! Jeremiás próféta ekkor elment útjára. Jer 28:12 De így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz, miután Hananjá próféta letörte a jármot Jeremiás próféta nyakáról: Jer 28:13 Menj, és ezt mondd Hananjának: Így szól az ÚR: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette! Jer 28:14 Mert ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Vasigát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy Nebukadneccart, Babilónia királyát szolgálják. Szolgálni is fogják, sőt még a mezei állatokat is neki adom. Jer 28:15 Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hananjá prófétának: Hallgass ide, Hananjá! Nem küldött téged az ÚR, te mégis biztattad ezt a népet hazug módon! Jer 28:16 Azért ezt mondja az ÚR: Eltöröllek téged a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert beszéded lázítás volt az ÚRral szemben. Jer 28:17 Meg is halt Hananjá próféta még annak az esztendőnek a hetedik hónapjában. Jer 29:1 Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, Jer 29:2 miután Jekonjá király, az anyakirálynő, az udvari emberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. Jer 29:3 Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba: Jer 29:4 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálemből Babilóniába: Jer 29:5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Jer 29:6 Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok, és ne fogyjatok! Jer 29:7 Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is! Jer 29:8 Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira! Jer 29:9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben; nem küldtem őket - így szól az ÚR. Jer 29:10 Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. Jer 29:11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Jer 29:12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Jer 29:13 Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Jer 29:14 Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket. Jer 29:15 Hiába mondtátok, hogy támasztott nektek az ÚR prófétákat Babilóniában is! Jer 29:16 Ezt mondja az ÚR a királynak, aki Dávid trónján ül, és az egész népnek, amely ebben a városban lakik, honfitársaitoknak, akik nem mentek veletek fogságba: Jer 29:17 Így szól a Seregek URa: Fegyvert, éhséget és dögvészt bocsátok rájuk, és olyanná teszem őket, mint a rothadt fügék, amelyek ehetetlenül rosszak. Jer 29:18 Üldözni fogom őket fegyverrel, éhséggel és dögvésszel, elrettentő példává teszem őket a föld minden országának: átkozni fogják őket, és borzadnak tőlük, fölszisszennek láttukra, és gyalázzák őket mindazok a népek, amelyek közé szétszórtam őket. Jer 29:19 Mert nem hallgattak beszédemre - így szól az ÚR -, pedig üzentem nekik szolgáim, a próféták által, méghozzá idejében üzentem, de nem engedelmeskedtek - így szól az ÚR. Jer 29:20 Halljátok meg az ÚR igéjét mindnyájan, ti foglyok, akiket Jeruzsálemből Babilóniába száműztem: Jer 29:21 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene Ahábról, Kólájá fiáról, és Cidkijjáról, Maaszéjá fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom őket, és ő kivégezteti őket a szemetek láttára. Jer 29:22 Átokba foglalják őket a Babilóniában élő júdai foglyok, és ezt mondják: Olyanná tegyen téged az ÚR, mint Cidkijját és Ahábot, akiket tűzön pörkölt meg Babilónia királya! Jer 29:23 Mert olyan dolgot követtek el, ami becstelenség Izráelben: paráználkodtak honfitársaik feleségével, és hazug igét hirdettek az én nevemben, amit nem parancsoltam nekik. Én tudom és tanúsítom ezt - így szól az ÚR. Jer 29:24 A nehelámi Semajának pedig mondd meg: Jer 29:25 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Te leveleket küldtél a magad nevében Jeruzsálem egész népének és Cefanjá főpapnak, Maaszéjá fiának, meg az egész papságnak, és ezt írtad: Jer 29:26 Az ÚR tett téged Jójádá főpap utódjává, hogy ügyelj az ÚR házában minden féleszű és prófétálgató emberre, és zárd kalodába, vagy verd vasra őket. Jer 29:27 Akkor miért nem fenyítetted meg az anátóti Jeremiást, aki nektek prófétálgat? Jer 29:28 Hiszen ilyen levelet küldött hozzánk Babilóniába: Hosszú lesz a fogság! Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Jer 29:29 Cefanjá főpap azonban felolvasta ezt a levelet Jeremiás prófétának. Jer 29:30 Ekkor így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 29:31 Ezt az üzenetet küldd az egész fogoly népnek: Így szól az ÚR a nehelámi Semajáról: Mivel Semajá prófétált nektek, pedig én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott benneteket, Jer 29:32 azért ezt mondja az ÚR: Megbüntetem a nehelámi Semaját és ivadékát. Nem marad meg senki közülük e nép között, és nem fog gyönyörködni abban a jóban, amit népemmel teszek - így szól az ÚR -, mert beszédével lázított az ÚR ellen. Jer 30:1 Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 30:2 Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked! Jer 30:3 Eljön az idő - így szól az ÚR -, amikor jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát - mondja az ÚR -, és visszahozom őket arra a földre, amelyet őseiknek adtam, és birtokba fogják azt venni. Jer 30:4 Ezeket az igéket jelentette ki az ÚR Izráelről és Júdáról. Jer 30:5 Így szól az ÚR: Riadt lármát hallok, rettegés van, nincs békesség! Jer 30:6 Kérdezzétek meg, nézzetek utána: szokott-e szülni férfiember? Miért látok ennyi férfit, ágyékára tett kézzel, mintha szülne? Miért vált minden arc fakósárgává? Jer 30:7 Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle! Jer 30:8 Azon a napon letöröm igáját nyakadról - így szól a Seregek URa -, köteleidet leszaggatom. Nem szolgálnak többé idegeneknek, Jer 30:9 hanem Istenüket, az URat fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik. Jer 30:10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób - így szól az ÚR -, és ne reszkess, Izráel! Mert én hazasegítelek a távolból, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki. Jer 30:11 Én veled leszek - így szól az ÚR -, és megszabadítalak. Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül. Jer 30:12 Ezt mondja az ÚR: Halálos a bajod, gyógyíthatatlan a zúzódásod! Jer 30:13 Sebedet senki sem orvosolja, gyógyír és kötszer sincs számodra. Jer 30:14 Szeretőid mind elfelejtettek, nem törődnek veled. Megvertelek, mintha ellenség vert volna, és kegyetlen ember fenyített volna. Mert sok a bűnöd, és súlyos a vétked. Jer 30:15 Miért kiáltozol bajodban, halálos zúzódásod miatt? Mivel sok a bűnöd és súlyos a vétked, azért bántam így veled. Jer 30:16 De majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba fog menni minden ellenséged. Ki fogják fosztani fosztogatóidat, prédára vetem minden prédálódat. Jer 30:17 Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az ÚR. Mert eltaszítottnak hívnak téged, Sion, akivel senki sem törődik. Jer 30:18 Ezt mondja az ÚR: Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és irgalmazok lakóhelyeinek. Felépül a város a romok helyén, és a palota a szokott helyén terül el. Jer 30:19 Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, nem fogynak el, megbecsültekké teszem őket, nem lesznek lenézettek. Jer 30:20 Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete szilárdan áll majd előttem. De megbüntetem minden sanyargatóját! Jer 30:21 Közülük származik fejedelme, közülük kerül ki uralkodója. Közelembe engedem, s ő közeledik hozzám; mert ki merné kockáztatni életét, hogy közeledjék hozzám? - így szól az ÚR. Jer 30:22 És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek. Jer 30:23 Íme, az ÚR forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött. Jer 30:24 Nem szűnik az ÚR izzó haragja, amíg el nem végzi és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó időben értitek majd meg ezt. Jer 31:1 Abban az időben - így szól az ÚR - Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek. Jer 31:2 Ezt mondja az ÚR: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült a nép, a nyugalma felé tartó Izráel. Jer 31:3 A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Jer 31:4 Fölépítelek még, és fölépülsz, Izráel szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt. Jer 31:5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is. Jer 31:6 Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyén: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az ÚRhoz! Jer 31:7 Ezt mondja az ÚR: Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, vigadozzatok a népek élén, hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az ÚR megszabadította népét, Izráel maradékát! Jer 31:8 Meghozom őket észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: mint nagy gyülekezet térnek vissza. Jer 31:9 Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem. Jer 31:10 Halljátok az ÚR igéjét, ti népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. Jer 31:11 Mert megváltotta az ÚR Jákóbot, megszabadította az erősebb kezéből. Jer 31:12 Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az ÚRtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé. Jer 31:13 Akkor táncolva örül majd a szűz, örülnek az ifjak a vénekkel együtt. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után. Jer 31:14 A papokat bőséggel árasztom el, népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR. Jer 31:15 Ezt mondja az ÚR: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai. Jer 31:16 Ezt mondja az ÚR: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az ÚR -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Jer 31:17 Reménykedhetsz a jövőben - így szól az ÚR -, mert visszatérnek fiaid hazájukba. Jer 31:18 Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, URam, az én Istenem! Jer 31:19 Mikor elfordultam tőled, megbántam azt, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát. Jer 31:20 - Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki - így szól az ÚR. Jer 31:21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket, ügyelj az országútra, az útra, amelyen elmentél! Térj vissza, Izráel szüze, térj vissza városaidba! Jer 31:22 Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nő jár a férfi után! Jer 31:23 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Fogják még mondani ezt az igét Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az ÚR, igazság hajléka, szent hegy! Jer 31:24 Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és az állattenyésztők. Jer 31:25 Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket. Jer 31:26 Akkor mondják majd: fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás! Jer 31:27 Eljön még az az idő - így szól az ÚR -, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal. Jer 31:28 És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, leromboljam és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket - így szól az ÚR. Jer 31:29 Abban az időben nem mondják többé, hogy az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle, Jer 31:30 hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik. Jer 31:31 Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Jer 31:32 Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. Jer 31:33 Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Jer 31:34 Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. Jer 31:35 Ezt mondja az ÚR, aki adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek URa a neve: Jer 31:36 Ha majd eltűnik ez a rend színem elől - így szól az ÚR -, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem. Jer 31:37 Ezt mondja az ÚR: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait idelent, akkor vetem meg én Izráel utódait mindazért, amit elkövetett - így szól az ÚR. Jer 31:38 Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor fölépül az ÚR városa, a Hananél-toronytól a Szöglet-kapuig. Jer 31:39 Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé. Jer 31:40 Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy meg az egész Mezőség a Kidrón patakig, a Ló-kapu szögletéig napkelet felé az ÚR szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé. Jer 32:1 Az ÚR igéje szólt Jeremiáshoz Cidkijjának, Júda királyának a tizedik esztendejében, amely Nebukadneccar tizennyolcadik esztendeje volt. Jer 32:2 Akkor már körülzárva tartotta a babilóniai király hadserege Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig fogoly volt Júda királyának palotájában, a börtön udvarában. Jer 32:3 Itt tartotta fogva Cidkijjá, Júda királya, ezzel a váddal: Miért prófétálod, hogy azt mondja az ÚR: Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt? Jer 32:4 És Cidkijjá, Júda királya sem fog megmenekülni a káldeusok kezéből, hanem minden bizonnyal a babilóniai király kezébe kerül, személyesen beszél vele, és szemtől szembe fogja látni. Jer 32:5 Babilóniába viszi Cidkijját, és ott lesz, amíg rá nem tekintek - így szól az ÚR. Hiába harcoltok a káldeusok ellen, nem boldogultok! Jer 32:6 Jeremiás ezt mondta: Így szólt hozzám az ÚR igéje: Jer 32:7 Sallum nagybátyádnak fia, Hanamél el fog jönni hozzád, és ezt mondja: Vedd meg szántóföldemet Anátótban, mert mint rokonnak, neked van jogod megvenni. Jer 32:8 El is jött hozzám Hanamél, a nagybátyám fia az ÚR szava szerint a börtön udvarába, és ezt mondta nekem: Vedd meg szántóföldemet, amely Benjámin földjén, Anátótban van, mert tied az öröklés joga, vedd meg mint legközelebbi rokon! Mivel ráismertem, hogy ez az ÚR szava, Jer 32:9 megvettem Hanaméltól, nagybátyám fiától az anátóti szántóföldet, és kimértem az érte járó pénzt, tizenhét ezüstsekelt. Jer 32:10 Megírtam a szerződést, lepecsételtem, és tanúkkal hitelesíttettem, az ezüstöt pedig kimértem mérlegen. Jer 32:11 Azután fogtam az adásvételi szerződést, azt is, amely annak rendje-módja szerint le volt pecsételve, meg a le nem zártat is, Jer 32:12 és odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, nagybátyám fia, Hanamél előtt, az adásvételi szerződést aláíró tanúk előtt, meg a börtön udvarán ülő júdaiak előtt. Jer 32:13 És ezt parancsoltam a jelenlétükben Bárúknak: Jer 32:14 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Fogd ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is, meg ezt a le nem zárt szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig megmaradjanak! Jer 32:15 Mert ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban! Jer 32:16 Majd így imádkoztam az ÚRhoz, miután odaadtam az adásvételi szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának: Jer 32:17 Ó, Uram, URam! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen. Jer 32:18 Te irgalmas vagy ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek URa a neve! Jer 32:19 Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz. Jer 32:20 Te jeleket és csodákat tettél Egyiptomban, Izráelben és az emberek között a mai napig. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is nagy. Jer 32:21 Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptomból jelek és csodák között, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy félelmet keltve. Jer 32:22 Nekik adtad ezt az országot, amelyet esküvel ígértél oda őseiknek: ezt a tejjel és mézzel folyó földet. Jer 32:23 Ők bementek, és birtokba vették azt. De nem hallgattak szavadra, nem éltek törvényed szerint, és nem tették meg mindazt, amit megparancsoltál nekik. Ezért zúdítottad rájuk mindezt a veszedelmet. Jer 32:24 Az ostromsáncok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver, éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél, megtörtént, amint látod! Jer 32:25 És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, URam: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! - pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül! Jer 32:26 Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 32:27 Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen? Jer 32:28 Azért ezt mondja az ÚR: Én ezt a várost a káldeusok kezébe, és Nebukadneccar babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt. Jer 32:29 Behatolnak az ostromló káldeusok ebbe a városba, fölgyújtják a várost, és fölperzselik a házakkal együtt, amelyeknek a tetején a Baalnak tömjéneztek, és más isteneknek mutattak be italáldozatokat, így bosszantottak engem. Jer 32:30 Bizony, Izráel és Júda fiai ifjúságuktól fogva mindig azt tették, amit rossznak látok, Izráel fiai mindig bosszantottak engem kezük csinálmányaival - így szól az ÚR. Jer 32:31 Mert csak lángoló haragot okozott nekem ez a város, felépülése napjától a mai napig. Ezért elvetem magam elől. Jer 32:32 Mert Izráel és Júda fiai sok gonoszságot követtek el bosszantásomra, ők maguk, királyaik, vezetőik, papjaik, prófétáik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. Jer 32:33 Hátukat fordították felém, nem arcukat, bár tanítottam őket, idejében tanítottam, de nem fogadták meg engedelmesen az intést. Jer 32:34 Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet az én nevemről neveztek el, és tisztátalanná tették azt. Jer 32:35 Áldozóhalmokat építettek a Baalnak a Ben-Hinnóm völgyében, és feláldozták fiaikat és leányaikat a Moloknak. Pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos dolgot követnek el, és ezzel viszik vétekbe Júdát. Jer 32:36 Most mégis ezt mondja az ÚR, Izráel Istene, erről a városról, amelyről azt mondjátok, hogy fegyver, éhínség és dögvész folytán a babilóniai király kezébe kerül: Jer 32:37 Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. Jer 32:38 Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Jer 32:39 Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. Jer 32:40 Örök szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tőlem. Jer 32:41 Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe. Jer 32:42 Mert ezt mondja az ÚR: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amit most ígérek nekik. Jer 32:43 Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. Jer 32:44 Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! - így szól az ÚR. Jer 33:1 Másodszor is szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz, amikor még fogoly volt a börtön udvarában. Jer 33:2 Ezt mondta az ÚR, aki a földet megalkotta, az ÚR, aki azt megformálta és megerősítette - az ÚR az ő neve -: Jer 33:3 Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz! Jer 33:4 Mert ezt mondja az ÚR, Izráel Istene, e város házairól és Júda királyi palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szemben Jer 33:5 azok, akik harcba bocsátkoztak a káldeusokkal, de csak a lángoló haragomban megölt emberek holttestével lett tele a város, mert elrejtettem arcomat az elől a város elől sok gonoszsága miatt: Jer 33:6 Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke. Jer 33:7 Jóra fordítom Júda és Izráel sorsát, újjáépítem őket, hogy olyanok legyenek, mint régen. Jer 33:8 Megtisztítom őket minden bűnüktől, amelyeket elkövettek ellenem; megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek ellenem, amikor elpártoltak tőlem. Jer 33:9 Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük. De rettegni és reszketni is fognak, ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok nekik. Jer 33:10 Ezt mondja az ÚR erről a helyről, amelyet ember és állat nélkül maradt pusztának mondtok, Júda városairól és Jeruzsálem utcáiról, amelyek lakatlan pusztasággá váltak, ember és állat nélkül: Jer 33:11 Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek URának, mert jó az ÚR, mert örökké tart szeretete! Hálaadó énekkel jönnek az ÚR házába, mert jóra fordítom az ország sorsát, és olyan lesz, amilyen régen volt - ezt mondja az ÚR. Jer 33:12 Ezt mondja a Seregek URa: Ezen az ember és állat nélkül maradt puszta helyen és ennek minden városában fognak még pásztorok tanyázni, akik nyájakat legeltetnek. Jer 33:13 A hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban átmegy még a nyáj a számadó keze alatt - ezt mondja az ÚR. Jer 33:14 Eljön még az idő - így szól az ÚR -, amikor valóra váltom azt a jót, amit Izráel és Júda házáról ígértem. Jer 33:15 Azokban a napokban és abban az időben igazi sarjadékot sarjasztok Dávidnak, aki jog és igazság szerint jár el az országban. Jer 33:16 Azokban a napokban szabad lesz Júda, Jeruzsálem is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk! Jer 33:17 Mert így szól az ÚR: Nem halnak ki Dávid utódai; lesz, aki Izráel házának trónján üljön. Jer 33:18 És nem halnak ki a lévita papok utódai sem; lesznek, akik égőáldozatot mutatnak be, ételáldozatot égetnek, és véresáldozatot készítenek színem előtt mindenkor. Jer 33:19 Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 33:20 Ezt mondja az ÚR: Ha érvénytelenné tudjátok tenni a nappalra és éjszakára vonatkozó szövetségemet úgy, hogy ne legyen nappal és éjszaka a maga idejében, Jer 33:21 akkor válik érvénytelenné szolgámmal, Dáviddal kötött szövetségem is úgy, hogy nem lesz fia, aki a trónján uralkodjék; meg szolgáimmal, a lévita papokkal kötött szövetségem is. Jer 33:22 Amilyen megszámlálhatatlan az ég serege, és megmérhetetlen a tenger fövenye, úgy megszaporítom szolgámnak, Dávidnak az utódait és a lévitákat, akik nekem szolgálnak. Jer 33:23 Azután így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 33:24 Nem veszed észre, mit beszél ez a nép? Azt, hogy elvetette az ÚR azt a két nemzetséget, amelyet kiválasztott. Népemet pedig azzal csúfolják, hogy az már nem is számít nemzetnek előttük. Jer 33:25 Ezt mondja az ÚR: Ha már nem lesz érvényben a nappalra és éjszakára vonatkozó szövetségem, ha már nem én szabom meg az ég és a föld rendjét, Jer 33:26 akkor vetem el Jákóbnak és szolgámnak, Dávidnak az utódait is úgy, hogy nem választok ki utódai közül senkit, aki uralkodnék Ábrahám, Izsák és Jákób utódain. Mert én jóra fordítom sorsukat, és megkönyörülök rajtuk. Jer 34:1 Az ÚR igéje szólt Jeremiáshoz, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya egész hadseregével meg az uralma alatt álló országok minden királyságával és népével ostromolni kezdte Jeruzsálemet és a többi várost. Jer 34:2 Ezt mondta az ÚR, Izráel Istene: Menj, szólj Cidkijjának, Júda királyának, és mondd meg neki, hogy így szól az ÚR: Ezt a várost Babilónia királyának a kezébe adom, és ő fölperzseli azt. Jer 34:3 Te sem menekülsz meg a kezéből, hanem minden bizonnyal elfognak, és átadnak neki. Szemtől szembe látod meg a babiloni királyt, személyesen beszél majd veled, és Babilonba kerülsz. Jer 34:4 De azért halld meg az ÚR igéjét Cidkijjá, Júda királya! Ezt mondja rólad az ÚR: Nem fegyvertől fogsz meghalni! Jer 34:5 Békességben halsz meg, és amilyen gyásztüzet gyújtottak őseidnek, az előbbi királyoknak, elődeidnek, olyat gyújtanak neked is, és így siratnak el: Jaj, uram! Ezt határoztam! - így szól az ÚR. Jer 34:6 Akkor jelentette ki mindezt Jeremiás próféta Cidkijjának, Júda királyának Jeruzsálemben, Jer 34:7 amikor Babilónia királyának a hadserege ostromolta Jeruzsálemet és Júda megmaradt városait, Lákist és Azékát; mert Júda városai közül csak ezek a megerősített városok voltak már meg. Jer 34:8 Az ÚR igéje szólt Jeremiáshoz, miután Cidkijjá király egyezséget kötött Jeruzsálem egész népével, hogy hirdessék ki a rabszolgák felszabadítását, Jer 34:9 és engedje szabadon mindenki héber rabszolgáját és rabnőjét, és ne tartsa szolgaságban senki júdai embertársát. Jer 34:10 Engedelmeskedtek is a vezetők valamennyien meg az egész nép; belementek az egyezségbe, hogy mindenki szabadon engedi rabszolgáját és rabnőjét, és nem tartja tovább senki szolgaságban őket. Engedelmeskedtek, és elengedték őket, Jer 34:11 de azután visszakényszerítették a szabadon bocsátott rabszolgákat és rabnőket, és erőszakkal újra rabszolgákká és rabnőkké tették őket. Jer 34:12 Ekkor így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 34:13 Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem őseitekkel, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azt mondtam, Jer 34:14 hogy minden hetedik esztendőben engedje el mindenki héber embertársát, aki eladta magát. Miután hat évig a rabszolgád volt, engedd szabadon! De őseitek nem hallgattak és nem figyeltek rám. Jer 34:15 Ti viszont most megtértetek, és azt tettétek, amit én helyesnek látok. Kihirdettétek a rabszolgáknak a szabadulást, és egyezséget kötöttetek színem előtt abban a házban, amelyet az én nevemről neveztek el. Jer 34:16 De azután újra meggyaláztátok nevemet, mert mindenki visszakényszerítette rabszolgáját és rabnőjét, akit kívánsága szerint szabadon bocsátott; és erőszakkal újra rabszolgákká és rabnőkké tettétek őket. Jer 34:17 Azért ezt mondja az ÚR: Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor szabadulást hirdettetek: ember az embertársának és felebarátjának. Most azért én hirdetek nektek szabadulást - így szól az ÚR. Odaadlak titeket a fegyvernek, a dögvésznek és az éhínségnek, és elrettentő példává teszlek benneteket a föld minden országa számára. Jer 34:18 Az egyezséget megszegő embereket pedig, akik nem tartották meg az előttem kötött egyezség szavait, olyanokká teszem, mint azt a borjút, amelyet kettévágtak, és átmentek a részei között. Jer 34:19 Júda és Jeruzsálem vezetőit, az udvari embereket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, Jer 34:20 odaadom ellenségeik kezébe, az életükre törők kezébe; holttestük pedig az égi madarak és a földi állatok eledelévé lesz. Jer 34:21 Odaadom Cidkijját, Júda királyát és vezéreit is ellenségeik kezébe, az életükre törők kezébe, a babilóniai király hadseregének hatalmába, amely most elvonult innen. Jer 34:22 Mert parancsot adok - így szól az ÚR -, és visszahozom őket ehhez a városhoz: megostromolják, beveszik és fölperzselik. Júda városait pedig lakatlan pusztasággá teszem! Jer 35:1 Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében: Jer 35:2 Menj el a rékábiak háza népéhez, és beszélj velük; vidd be őket az ÚR házának egyik kamrájába, és adj nekik bort inni! Jer 35:3 Magam mellé vettem tehát Jaazanját, aki Jirmejá fia, Habaccinjá unokája volt, továbbá a testvéreit és valamennyi fiát: a rékábiak egész háza népét. Jer 35:4 Bevittem őket az ÚR házába, Hánán fiainak a kamrájába, aki Jigdaljának, az Isten emberének volt a fia. Ez a kamra a vezetők kamrája mellett volt, Maaszéjának, Sallum fiának a kamrája fölött, aki ajtóőr volt. Jer 35:5 Itt a rékábiak háza népének a fiai elé borral telt kelyheket és poharakat tettem, és ezt mondtam nekik: Igyatok bort! Jer 35:6 De ők így feleltek: Nem iszunk bort, mert a mi ősünk, Jónádáb, Rékáb fia ezt parancsolta nekünk: Ne igyatok bort soha, se ti, se a fiaitok! Jer 35:7 Házat se építsetek, gabonát se vessetek, szőlőt se ültessetek, birtokotok se legyen! Hanem sátorban lakjatok egész életetekben, hogy sokáig éljetek azon a földön, ahol jövevények vagytok! Jer 35:8 És mi hallgattunk ősünknek, Jónádábnak, Rékáb fiának a szavára, mindarra, amit parancsolt nekünk, hogy ne igyunk egész életünkben bort, se mi, se feleségünk, se fiaink, se leányaink; Jer 35:9 és házakat se építsünk, hogy azokban lakjunk; ne legyen szőlőnk, szántóföldünk és vetésünk sem, Jer 35:10 hanem sátrakban lakjunk. Engedelmeskedtünk tehát, és mindent úgy tettünk, ahogyan ősünk, Jónádáb parancsolta. Jer 35:11 Csak amikor fölvonult Nebukadneccar, Babilónia királya az ország ellen, akkor mondtuk: Jertek, menjünk Jeruzsálembe a káldeusok és az arámok hadserege elől! Ezért lakunk Jeruzsálemben. Jer 35:12 Ekkor így szólt Jeremiáshoz az ÚR igéje: Jer 35:13 Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Menj, és mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Miért nem okultok, és miért nem hallgattok beszédemre? - így szól az ÚR. Jer 35:14 Jónádábnak, Rékáb fiának a szavait megtartották. Ő azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort; nem is ittak a mai napig sem, hanem engedelmeskedtek ősük parancsának. Én is szóltam hozzátok, idejében szóltam, de ti nem hallgattatok rám. Jer 35:15 Elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem, és ezt mondtam: Térjen meg mindenki a rossz útról! Jobbítsátok meg tetteiteket, ne kövessetek más isteneket, és ne tiszteljétek őket! Akkor azon a földön lakhattok, amelyet nektek és őseiteknek adtam. De ti nem figyeltetek és nem hallgattatok rám. Jer 35:16 Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai megtartották ősük parancsát, amit az megparancsolt, de ez a nép nem hallgatott rám. Jer 35:17 Azért ezt mondja az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Elhozom Júdára és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a veszedelmet, amit megmondtam. Mert beszéltem hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem válaszoltak. Jer 35:18 A rékábiak háza népének pedig ezt mondta Jeremiás: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Mivel ti hallgattatok ősötöknek, Jónádábnak a parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindent úgy tettetek, ahogyan ő parancsolta nektek, Jer 35:19 azért így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai, színem előtt maradnak mindenkor! Jer 36:1 Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 36:2 Végy elő egy irattekercset, és írd rá mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked Izráelről, Júdáról és a többi népről, attól fogva, hogy beszélni kezdtem hozzád: Jósiás idejétől egészen a mai napig. Jer 36:3 Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket. Jer 36:4 Ekkor Jeremiás hívta Bárúkot, Nérijjá fiát, Bárúk pedig leírta Jeremiás diktálása után az irattekercsre az ÚRnak minden igéjét, amit kijelentett neki. Jer 36:5 Majd ezt parancsolta Jeremiás Bárúknak: Én akadályozva vagyok, nem mehetek az ÚR házába, Jer 36:6 azért te menj, és az ÚR házában a böjt napján olvasd fel a nép előtt a tekercset, amelyre diktálásom után leírtad az ÚR igéjét. Olvasd fel azok előtt a júdaiak előtt is, akik a városaikból érkeztek! Jer 36:7 Talán az ÚR elé száll könyörgésük, és megtérnek a rossz útról. Mert nagy és lángoló haraggal beszélt az ÚR ez ellen a nép ellen. Jer 36:8 Bárúk, Nérijjá fia pontosan úgy járt el, ahogyan Jeremiás próféta parancsolta, és felolvasta az iratból az ÚR igéjét az ÚR házában. Jer 36:9 Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban ugyanis kihirdették Jeruzsálem egész népének és a Júda városaiból Jeruzsálembe érkezett egész népnek, hogy tartsanak böjtöt az ÚR előtt. Jer 36:10 Ekkor olvasta fel Bárúk az iratból Jeremiás szavait az ÚR házában, Gemarjának, Sáfán kancellár fiának a kamrájában, a felső udvarban, az ÚR háza új kapujának a bejáratánál, az egész nép előtt. Jer 36:11 Amikor meghallgatta Míkájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája ebből az iratból az ÚR minden igéjét, Jer 36:12 elment a királyi palotába a kancellár szobájába, ahol éppen ott ültek a vezető emberek mindnyájan: Elisámá kancellár, Delájá, Semajának a fia, Elnátán, Akbórnak a fia, Gemarjá, Sáfánnak a fia, Cidkijjá, Hananjának a fia és a többi vezető ember. Jer 36:13 Míkájehú jelentette nekik mindazt, amit hallott, amikor Bárúk felolvasta az iratot a nép előtt. Jer 36:14 Ekkor elküldték a vezető emberek Bárúkhoz Jehúdit, Netanjá fiát, Selemjá unokáját, Kúsi dédunokáját ezzel az üzenettel: Vedd a kezedbe a tekercset, amelyet felolvastál a nép előtt, és jöjj ide! Bárúk, Nérijjá fia kezébe vette a tekercset, és elment hozzájuk. Jer 36:15 Ők ezt mondták neki: Ülj le és olvasd fel előttünk! És Bárúk felolvasta előttük. Jer 36:16 Amikor az egészet végighallgatták, megrettenve néztek egymásra, és ezt mondták Bárúknak: Nekünk jelentenünk kell mindezt a királynak. Jer 36:17 Majd ezt kérdezték Bárúktól: Mondd el nekünk, hogyan írtad le mindezeket? Diktálás után? Jer 36:18 Bárúk így felelt nekik: Diktálva mondja nekem mindezeket, én pedig leírom a tekercsre tintával. Jer 36:19 A vezetők ezt mondták Bárúknak: Menj, és rejtőzz el te is, meg Jeremiás is; ne tudja senki, hogy hol vagytok! Jer 36:20 Majd bementek a királyhoz az udvarba, miután a tekercset elhelyezték Elisámá kancellár szobájában, és jelentették mindezt a királynak. Jer 36:21 A király elküldte Jehúdit, hogy hozza el a tekercset. Jehúdi el is hozta Elisámá kancellár szobájából, és felolvasta a király előtt, és a király szolgálatában álló vezető emberek előtt. Jer 36:22 A király éppen a téli palotában tartózkodott, mert az év kilencedik hónapja volt. Előtte a kályhában égett a tűz. Jer 36:23 Amikor Jehúdi három vagy négy hasábot elolvasott, a király levágta azt a kancellár késével, és a kályha tüzébe dobta, míg csak az egész tekercs a kályha tüzébe nem került. Jer 36:24 Nem rettentek meg, ruháikat sem szaggatták meg, sem a király, sem udvari emberei, amikor hallották mindezeket. Jer 36:25 Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de nem hallgatott rájuk. Jer 36:26 Sőt megparancsolta a király Jerahmeél királyfinak, Szerájának, Azriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Bárúk írnokot és Jeremiás prófétát. De az ÚR elrejtette őket. Jer 36:27 Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz azután, hogy a király elégette a tekercset azokkal az igékkel, amelyeket Bárúk Jeremiás diktálása után írt le: Jer 36:28 Végy elő egy másik tekercset, és írd rá az előbbi igéket mind, amelyek az előző tekercsen voltak, de elégette Jójákim, Júda királya! Jer 36:29 Jójákimnak, Júda királyának pedig mondd meg: Így szól az ÚR: Te elégetted azt a tekercset, és ezt mondtad: Miért írtad rá, hogy el fog jönni a babilóniai király, elpusztítja ezt az országot, és véget vet benne az embernek és állatnak?! Jer 36:30 Ezért így szól az ÚR Jójákimról, Júda királyáról: Nem fog az utódja Dávid trónján ülni. Holttestét pedig kidobják, és ott hever nappal a hőségben, éjszaka a fagyon. Jer 36:31 Megbüntetem őt és utódját meg udvari embereit a bűneik miatt. Elhozom rájuk és Jeruzsálem lakóira meg a júdaiakra mindazt a veszedelmet, amit megmondtam nekik, de nem hallgattak meg. Jer 36:32 Jeremiás tehát elővett egy másik tekercset, odaadta Bárúk írnoknak, Nérijjá fiának, az pedig felírta rá Jeremiás diktálása után azokat a beszédeket, amelyek a Jójákim, Júda királya által elégetett iratban voltak. Sőt még sok más hasonló beszédet is csatoltak hozzájuk. Jer 37:1 Konjáhú, Jójákim fia helyett Cidkijjá, Jósiás fia lett a király, akit Nebukadneccar, Babilónia királya tett Júdának a királyává. Jer 37:2 Nem hallgatott sem ő, sem udvari emberei, sem az ország népe az ÚR beszédére, amelyet Jeremiás próféta által jelentett ki. Jer 37:3 Egyszer elküldte Cidkijjá király Júkalt, Selemjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát Jeremiás prófétához ezzel az üzenettel: Imádkozz értünk Istenünkhöz, az ÚRhoz! Jer 37:4 Jeremiás szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. Jer 37:5 Akkor vonult ki a fáraó hadserege Egyiptomból. A Jeruzsálemet ostromló káldeusok pedig, hallva ennek hírét, elvonultak Jeruzsálem alól. Jer 37:6 Így szólt az ÚR igéje Jeremiás prófétához: Jer 37:7 Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Júda királyának, aki hozzám küldött titeket, hogy megkérdezzetek, mondjátok meg, hogy a fáraó hadserege, amely segítségetekre jött, visszatér országába, Egyiptomba. Jer 37:8 A káldeusok pedig újból ostrom alá veszik ezt a várost, elfoglalják és fölperzselik. Jer 37:9 Ezt mondja az ÚR: Ne áltassátok magatokat azzal, hogy majd elvonulnak innen a káldeusok, mert nem fognak elvonulni! Jer 37:10 Ha megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok egész hadseregét, úgyhogy csak sebesültek maradnának belőle, még ezek is fölkelnének sátrukból, és fölperzselnék ezt a várost. Jer 37:11 Amikor elvonult a káldeusok hadserege Jeruzsálem alól a fáraó hadserege miatt, Jer 37:12 Jeremiás el akart menni Jeruzsálemből Benjámin földjére, hogy átvegye birtokát rokonai körében. Jer 37:13 De a Benjámin-kapunál elfogta Jeremiás prófétát az őrség parancsnoka, név szerint Jirijjá, Selemjá fia, Hananjá unokája, és azt mondta: Te a káldeusokhoz akarsz átszökni. Jer 37:14 Jeremiás azonban azt felelte: Hazugság! Nem akarok a káldeusokhoz átszökni! De Jirijjá nem hallgatott rá, hanem letartóztatta Jeremiást, és a vezetők elé vitte. Jer 37:15 A vezetők felháborodtak, megverték Jeremiást, és börtönbe vetették Jónátán kancellár házában, mert azt használták fogháznak. Jer 37:16 Így került Jeremiás a tömlöcbe, egy föld alatti üregbe. Ott kellett maradnia Jeremiásnak sokáig. Jer 37:17 Cidkijjá király azonban érte küldött, kihozatta, és a palotájában titokban megkérdezte tőle a király: Van-e mondanivalója az ÚRnak? Jeremiás ezt felelte: Van! - és hozzátette: A babilóniai király kezébe kerülsz! Jer 37:18 Majd ezt kérdezte Jeremiás Cidkijjá királytól: Mit vétettem ellened, udvari embereid és a nép ellen, hogy fogházba vetettetek engem? Jer 37:19 Hol vannak prófétáitok, akik azt prófétálták nektek, hogy nem jön el Babilónia királya ellenetek és az ország ellen?! Jer 37:20 Most azért, uram király, hallgass meg, és jusson eléd könyörgésem: Ne vitess vissza Jónátán kancellár házába, ne kelljen ott meghalnom! Jer 37:21 Cidkijjá király ezért azt parancsolta, hogy a börtön udvarán legyen felügyelet alatt Jeremiás, és adjanak neki naponként egy kenyeret a pékek utcájából, amíg csak el nem fogy a kenyér a városban. Így maradhatott Jeremiás a börtön udvarában. Jer 38:1 Hallotta Sefatjá, Mattánnak a fia, Gedaljá, Pashúrnak a fia, Júkal, Selemjának a fia és Pashúr, Malkijjának a fia is, amikor Jeremiás ezt a beszédet mondta az egész népnek: Jer 38:2 Ezt mondja az ÚR: Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét ajándékul kapja, és élni fog. Jer 38:3 Ezt mondja az ÚR: A babilóniai király hadseregének a kezébe fog kerülni ez a város, és elfoglalja. Jer 38:4 Ezért a vezető emberek ezt mondták a királynak: Meg kell halnia ennek az embernek, mert elcsüggeszti a városban megmaradt harcosokat és az egész népet azzal, hogy ilyeneket hirdet nekik. Hiszen ez az ember a népnek nem a javára, hanem a vesztére törekszik! Jer 38:5 Cidkijjá király így válaszolt: A kezetekben van, hiszen a király tehetetlen veletek szemben! Jer 38:6 Fogták tehát Jeremiást, és beledobták Malkijjá királyfi ciszternájába, amely a börtön udvarán volt. Köteleken bocsátották le Jeremiást, és mivel a ciszternában nem volt víz, csak sár, belesüllyedt Jeremiás a sárba. Jer 38:7 Meghallotta az etióp Ebed-Melek, a királyi palota egyik tisztje, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király akkor a Benjámin-kapuban tartózkodott, Jer 38:8 ezért kiment Ebed-Melek a királyi palotából, és így szólt a királyhoz: Jer 38:9 Uram, király! Rosszul tették ezek az emberek, amikor így bántak Jeremiás prófétával, hogy a ciszternába dobták. Anélkül is meghalt volna az éhínség miatt, hiszen nincs már kenyér a városban! Jer 38:10 Akkor a király ezt parancsolta az etióp Ebed-Meleknek: Vigyél innen magaddal harminc embert, és húzasd föl Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna! Jer 38:11 Ebed-Melek tehát magával vitte az embereket, bement a királyi palotába, a kincstár alatt levő helyiségbe, összeszedett ott régi és elnyűtt ruhadarabokat, és lebocsátotta azokat Jeremiásnak köteleken a ciszternába. Jer 38:12 Majd ezt mondta az etióp Ebed-Melek Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és elnyűtt ruhadarabokat hónod alatt a kötelek alá! Jeremiás úgy tett, Jer 38:13 és akkor kihúzták Jeremiást kötéllel, és kiemelték a ciszternából. Ezután Jeremiás a börtön udvarán tartózkodott. Jer 38:14 Cidkijjá király magához hívatta Jeremiás prófétát az ÚR házának a harmadik bejáratához. A király így szólt Jeremiáshoz: Akarok valamit kérdezni tőled, de ne titkolj el semmit előlem! Jer 38:15 Jeremiás így válaszolt Cidkijjának: Ha kijelentést mondok neked, biztosan megöletsz, ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám. Jer 38:16 Ekkor titokban megesküdött Jeremiásnak Cidkijjá király: Az élő ÚRra mondom, aki az életet adta nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak az életedre törő emberek kezébe! Jer 38:17 Jeremiás ezt mondta Cidkijjának: Így szól az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha van bátorságod kimenni a babilóniai király vezéreihez, akkor életben maradsz, és nem perzselik föl ezt a várost sem; életben maradsz házad népével együtt. Jer 38:18 De ha nem mégy ki a babilóniai király vezéreihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe kerül, és fölperzselik. Te sem menekülsz meg a kezükből! Jer 38:19 De Cidkijjá király ezt felelte Jeremiásnak: Aggódom, hogy a káldeusokhoz átpártolt júdaiak kezébe adnak, és azok gúnyt űznek belőlem. Jer 38:20 Nem adnak! - szólt Jeremiás. Hallgass az ÚR szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz! Jer 38:21 De ha nem akarsz kimenni, megmutatta nekem az ÚR, hogy akkor mi történik: Jer 38:22 Kivisznek minden asszonyt, aki itt maradt a júdai király palotájában, a babilóniai király vezéreihez, és akkor ezt mondják az asszonyok: Megcsaltak, hatalmukba kerítettek legjobb barátaid. És amikor lábad ingoványba merült, ők cserbenhagytak! Jer 38:23 Feleségeidet és fiaidat is mind kiviszik a káldeusokhoz. Te sem menekülsz meg kezükből, hanem elfognak, és a babilóniai király kezébe adnak; ezt a várost pedig fölperzselik. Jer 38:24 Cidkijjá ezt mondta Jeremiásnak: Senkinek sem szabad megtudnia ezeket a dolgokat, mert különben meghalsz! Jer 38:25 Ha meghallják a vezető emberek, hogy beszéltem veled, elmennek hozzád, és ezt mondják neked: Mondd el, miről beszéltél a királlyal! Ne titkolj el előttünk semmit, különben megölünk! Miről beszélt veled a király? Jer 38:26 Akkor te így válaszolj nekik: A király elé terjesztettem kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, mert ott meghalnék. Jer 38:27 El is mentek a vezető emberek Jeremiáshoz, és kikérdezték. De ő úgy tájékoztatta őket, ahogyan a király megparancsolta. Azok némán távoztak el tőle, mert nem hallottak meg tőle semmit. Jer 38:28 Így maradt Jeremiás a börtönudvarban egészen addig, amíg el nem foglalták Jeruzsálemet. Ott volt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet. Jer 39:1 Cidkijjá, Júda királya uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban jött el Nebukadneccar, Babilónia királya egész haderejével Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. Jer 39:2 Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik évében, a negyedik hónap kilencedik napján törtek be a városba. Jer 39:3 Bevonultak a babilóniai király vezérei, és leültek a középső kapuban: Nérgal-Szárecer, Szamgar-Nebú, Szár-szekím udvarnagy, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király többi vezérei mind. Jer 39:4 Amikor meglátta őket Cidkijjá, Júda királya és a harcosai, megfutamodtak. Éjjel mentek ki a városból a királyi kert felé vezető úton, a két kőfal között levő kapun át, és elvonultak a síkság felé vivő úton. Jer 39:5 A káldeus hadsereg azonban üldözőbe vette őket, és utolérték Cidkijját a jerikói síkságon. Elfogták, és Nebukadneccarhoz, Babilónia királyához vitték Riblába, Hamát földjére, hogy ítéletet mondjon fölötte. Jer 39:6 Babilónia királya lemészároltatta Cidkijjá fiait Riblában a szeme láttára, és lemészároltatta Babilónia királya Júda valamennyi nemesét is. Jer 39:7 Cidkijját pedig megvakíttatta, bilincsbe verette, és úgy vitette Babilonba. Jer 39:8 A káldeusok fölperzselték a királyi palotát, még a köznép házait is, Jeruzsálem várfalait pedig lerombolták. Jer 39:9 A városban maradt népet és azokat, akik átpártoltak hozzá, a nép többi részével együtt fogságba vitte Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Babilóniába. Jer 39:10 A nép nincstelen részét, akiknek semmijük sem volt, Júda földjén hagyta Nebuzaradán testőrparancsnok, és szőlőket és szántóföldeket adott nekik azon a napon. Jer 39:11 Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadneccar, Babilónia királya Nebuzaradán testőrparancsnoknak: Jer 39:12 Vedd magad mellé, és legyen rá gondod! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem úgy bánj vele, ahogyan kívánja. Jer 39:13 Intézkedett tehát Nebuzaradán testőrparancsnok, Nebusazbán udvarnagy, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király többi vezető embere, Jer 39:14 kihozatták Jeremiást a börtönudvarból, és átadták Gedaljának, Ahikám fiának, Sáfán unokájának, hogy vigye haza. Így ő a nép között maradt. Jer 39:15 Jeremiáshoz pedig így szólt az ÚR igéje, amikor még a börtön udvarába volt zárva: Jer 39:16 Menj, és mondd meg az etióp Ebed-Meleknek: Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Én beteljesítem, amit kijelentettem e város kárára és nem javára. Szemed láttára következik be minden a maga idejében. Jer 39:17 De téged megmentelek azon a napon - így szól az ÚR -, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz. Jer 39:18 Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem! - így szól az ÚR. Jer 40:1 Így következett be az, amit Jeremiásnak mondott az ÚR, miután Nebuzaradán testőrparancsnok szabadon bocsátotta Rámában. Mert elfogatásakor őt is láncra verték a többi jeruzsálemi és júdai fogoly között, akiket fogságba vittek Babilóniába. Jer 40:2 A testőrparancsnok kivette közülük Jeremiást, és ezt mondta neki: Az ÚR, a te Istened kijelentette, hogy milyen veszedelem éri ezt a helyet. Jer 40:3 Beteljesítette, véghezvitte az ÚR, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek. Jer 40:4 Én tehát még ma leveszem a kezedről a láncot. Ha úgy látod jónak, hogy Babilóniába jöjj velem, akkor jöjj, és nekem gondom lesz rád. Ha pedig nem látod jónak, hogy velem jöjj Babilóniába, akkor maradj! Nézd, előtted van az egész ország, mehetsz, ahová jónak és helyesnek látod! Jer 40:5 De később már nem lehet visszatérni. Menj Gedaljához, Ahikám fiához, Sáfán unokájához, akit Babilónia királya Júda városainak a helytartójává tett. Lakj vele a nép között, vagy menj akárhová, ahova helyesnek látod! A testőrparancsnok élelmet és ajándékot adott neki, és elbocsátotta. Jer 40:6 Jeremiás pedig elment Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és ott lakott vele az országban maradt nép között. Jer 40:7 Meghallották a szétszóródott haderő vezérei embereikkel együtt, hogy Babilónia királya Gedalját, Ahikám fiát tette helytartóvá az országban, és rábízta a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket, az ország nincstelenjeit, akiket nem vittek fogságba Babilóniába. Jer 40:8 Elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán és Jónátán, Káréah fiai, Szerájá, Tanhumet fia és a netófái Éfaj fiai meg Jaazanjá, Maakáti fia, embereikkel együtt. Jer 40:9 Gedaljá, Ahikám fia, Sáfán unokája pedig esküvel biztatta őket és embereiket: Ne féljetek attól, hogy a káldeusokat kell szolgálni! Telepedjetek le az országban, szolgáljátok Babilónia királyát, és jó dolgotok lesz! Jer 40:10 Én itt fogok lakni Micpában, hogy szolgálatukra álljak a káldeusoknak, akik eljönnek hozzánk. Ti pedig gyűjtsétek be a bort, a gyümölcsöt és az olajat, és tegyétek el edényekbe. Lakjatok a városokban, amelyeket birtokba vehettek! Jer 40:11 Meghallották a móábiaknál, az ammóniaknál, az edómiaknál és a többi országban élő júdaiak is, hogy Babilónia királya otthon hagyta a júdaiak maradékát, és hogy Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját tette helytartójukká. Jer 40:12 Visszatértek tehát a júdaiak mindenhonnan, ahová szétszóródtak; megjöttek Júda földjére Gedaljához Micpába. Igen sok bort és gyümölcsöt gyűjtöttek be. Jer 40:13 Jóhánán, Káréah fia és a szétszóródott haderő vezérei mindnyájan elmentek Gedaljához Micpába, Jer 40:14 és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Baalisz ammóni király elküldte Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged? De Gedaljá, Ahikám fia nem hitt nekik. Jer 40:15 Jóhánán, Káréah fia pedig titokban ezt mondta Gedaljának Micpában: Majd én elmegyek, és megölöm Jismáélt, Netanjá fiát úgy, hogy senki sem fogja megtudni. Miért ölne meg ő téged? Hiszen akkor szétszóródnának mindazok a júdaiak, akik hozzád gyűltek, és Júdának még a maradéka is elpusztulna. Jer 40:16 De Gedaljá, Ahikám fia így válaszolt Jóhánánnak, Káréah fiának: Ne tedd azt, hazugságot beszélsz Jismáélról! Jer 41:1 A hetedik hónapban Jismáél, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi származású és a király vezető emberei közül való volt, tíz emberrel elment Gedaljához, Ahikám fiához Micpába. És amikor együtt étkeztek Micpában, Jer 41:2 fölkelt Jismáél, Netanjá fia meg a vele levő tíz ember, és levágták Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját karddal. Így ölték meg azt, akit Babilónia királya az ország helytartójává tett. Jer 41:3 Levágta Jismáél azokat a júdaiakat is, akik Gedaljával voltak Micpában, sőt az ott tartózkodó káldeusokat és harcosokat is. Jer 41:4 A Gedaljá megölése után következő napon, amikor még nem tudtak a dologról, Jer 41:5 nyolcvan ember jött Sikemből, Silóból és Samáriából levágott szakállal, megszaggatott ruhában és bevagdalt testtel. Ételáldozat és tömjén volt náluk, amelyet az ÚR házába akartak vinni. Jer 41:6 Jismáél, Netanjá fia azonban kiment eléjük Micpából, és amíg ment, egyre sírt. Amikor összetalálkoztak, ezt mondta nekik: Jöjjetek el Gedaljához, Ahikám fiához! Jer 41:7 De amint a város közepére értek, lemészárolta és egy ciszternába dobta őket Jismáél, Netanjá fia, a vele levő emberek segítségével. Jer 41:8 De volt köztük tíz ember, akik ezt mondták Jismáélnak: Ne ölj meg minket, mert elrejtett kincsünk van a mezőn: búza és árpa, olaj és méz. Ezért békén hagyta, és nem ölte meg őket társaikkal együtt. Jer 41:9 Azoknak az embereknek a holttestét, akiket megöltek, mert Gedaljával tartottak, abba a ciszternába dobatta bele Jismáél, amelyet Ászá király készített, amikor megtámadta Baasá izráeli király. Ezt töltötte meg Jismáél, Netanjá fia a megöltekkel. Jer 41:10 Azután foglyul ejtette Jismáél Micpában a nép egész maradékát, a király leányait és az egész népet, amely Micpában maradt, akiket Nebuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára bízott. Foglyul ejtette őket Jismáél, Netanjá fia, és elindult, hogy visszamenjen az ammóniakhoz. Jer 41:11 De meghallotta Jóhánán, Káréah fia és a haderő vezérei, akik vele voltak, hogy milyen gonoszságot követett el Jismáél, Netanjá fia. Jer 41:12 Ezért maguk mellé vették összes emberüket, és elindultak, hogy megtámadják Jismáélt, Netanjá fiát. Utol is érték a Gibeón mellett levő nagy víznél. Jer 41:13 Amikor a Jismáéllal levő egész nép megpillantotta Jóhánánt, Káréah fiát és vele együtt a haderő vezéreit, megörültek. Jer 41:14 És megfordult az egész nép, amelyet Jismáél foglyul ejtett Micpában, és visszament Jóhánánhoz, Káréah fiához. Jer 41:15 Jismáél, Netanjá fia pedig nyolc emberrel elmenekült Jóhánán elől, és az ammóniakhoz ment. Jer 41:16 Jóhánán, Káréah fia, a haderő vezéreivel együtt, akik vele voltak, maga mellé vette a Micpából való maradék népet, amelyet visszaszerzett Jismáéltól, Netanjá fiától, miután ez megölte Gedalját, Ahikám fiát. Visszahozta Gibeónból a vitézeket és a harcosokat, az asszonyokat és a gyermekeket meg az udvari embereket. Jer 41:17 Elindultak, és Kimhám szállásainál tartózkodtak Betlehem mellett, mert Egyiptomba akartak menni. Jer 41:18 Féltek ugyanis a káldeusoktól, mert Jismáél, Netanjá fia megölte Gedalját, Ahikám fiát, akit Babilónia királya az ország helytartójává tett. Jer 42:1 A haderő vezérei, Jóhánán, Káréah fia, Jaazanjá, Hósajá fia és az egész nép apraja-nagyja odament Jer 42:2 Jeremiás prófétához, és ezt mondta neki: Jusson eléd könyörgésünk, és imádkozz Istenedhez, az ÚRhoz értünk és ezért az egész maradékért! Hiszen saját szemeddel láthatod, milyen kevesen maradtunk meg, pedig sokan voltunk. Jer 42:3 Mondja meg nekünk Istened, az ÚR, hogy milyen úton kell járnunk, és mit kell tennünk. Jer 42:4 Jeremiás próféta pedig ezt mondta nekik: Hallottam. Imádkozni fogok Istenetekhez, az ÚRhoz, kívánságotok szerint. Azután mindazt megmondom nektek, amit válaszol az ÚR, semmit sem hallgatok el előttetek. Jer 42:5 Ők pedig ezt mondták Jeremiásnak: Az ÚR legyen ellenünk hű és igaz tanú, hogy mindent úgy teszünk, ahogyan üzeni általad Istened, az ÚR! Jer 42:6 Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára, akihez küldünk téged. Bizony, hallgatunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára, hogy jó dolgunk legyen! Jer 42:7 Tíz nap múlva szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz. Jer 42:8 Akkor hívatta Jóhánánt, Káréah fiát és a haderő valamennyi vezérét, akik vele voltak meg az egész nép apraját-nagyját. Jer 42:9 Ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene, akihez küldtetek engem, hogy terjesszem eléje könyörgéseteket: Jer 42:10 Ha itt maradtok ebben az országban, akkor építelek és nem rombollak le, elültetlek és nem gyomlállak ki benneteket, mert megbántam, hogy veszedelmet zúdítottam rátok. Jer 42:11 Ne féljetek Babilónia királyától, akitől most féltek! Ne féljetek tőle - így szól az ÚR -, mert veletek vagyok, megszabadítalak és megmentelek benneteket a kezéből! Jer 42:12 Irgalmasan bánok veletek, és ő is irgalmas lesz hozzátok, és visszaenged benneteket földetekre. Jer 42:13 De ha az a szándékotok, hogy nem maradtok ebben az országban, és nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára, Jer 42:14 hanem ezt mondjátok: Egyiptomba akarunk menni, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk kürtszót, ahol van kenyér, nem éhezünk, ezért ott akarunk lakni! - Jer 42:15 akkor halljátok meg az ÚR igéjét, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ha ti Egyiptomba szándékoztok menni, és odamentek, hogy ott lakjatok mint jövevények, Jer 42:16 akkor utolér benneteket Egyiptomban a fegyver, amelytől féltek, és nyomon követ Egyiptomba az éhínség is, ami miatt aggódtok, és ott haltok meg. Jer 42:17 Mert minden ember, aki Egyiptomba szándékozik menni, hogy ott lakjék mint jövevény, fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Senki sem tud közülük elfutni vagy elmenekülni a veszedelem elől, amelyet én hozok rájuk. Jer 42:18 Bizony, ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: ahogyan kiáradt lángoló haragom Jeruzsálem lakóira, úgy árad ki rátok haragom, ha Egyiptomba mentek. Átok, rémület, szidalom és gyalázat ér utol, és nem látjátok meg többé ezt a helyet. Jer 42:19 Így szól hozzátok az ÚR, Júda maradéka: Ne menjetek Egyiptomba! Jól értsétek meg, hogy mire figyelmeztetlek ma benneteket! Jer 42:20 Becsaptátok magatokat, amikor engem Istenetekhez, az ÚRhoz küldtetek, és azt mondtátok: Imádkozz értünk Istenünkhöz, az ÚRhoz, és mondd meg nekünk mindazt, amit Istenünk, az ÚR üzen, mi pedig megtesszük. Jer 42:21 Meg is mondtam ma nektek, de nem hallgattatok Isteneteknek, az ÚRnak szavára semmiben, amit üzent nektek. Jer 42:22 Ezért tudjátok meg, hogy fegyver, éhínség és dögvész miatt haltok meg azon a helyen, ahová menni akartok, hogy ott lakjatok mint jövevények. Jer 43:1 Amikor Jeremiás végig elmondta az egész népnek Istenüknek, az ÚRnak minden igéjét, amit Istenük, az ÚR üzent nekik, mindezeket a szavakat, Jer 43:2 így szólt Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia és valamennyi kevély ember Jeremiáshoz: Hazugságot beszélsz! Nem üzente tőled Istenünk, az ÚR, hogy ne menjünk Egyiptomba, hogy ott lakjunk mint jövevények. Jer 43:3 Bárúk, Nérijjá fia izgat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe juttasson bennünket, és halálunkat okozza, vagy pedig fogságba vitessen Babilóniába. Jer 43:4 Nem is hallgatott Jóhánán, Káréah fia, sem a haderő vezérei, sem az egész nép az ÚR szavára, hogy Júda országában maradjanak. Jer 43:5 És magával vitte Jóhánán, Káréah fia és a haderő vezérei Júda egész maradékát, akik visszatértek Júdába azok közül a népek közül, amelyek közé szétszóródtak mint jövevények: Jer 43:6 a férfiakat, a nőket és a gyermekeket meg a király leányait és mindenkit, akit Nebuzaradán testőrparancsnok otthagyott Gedaljánál, Ahikám fiánál, Sáfán unokájánál, végül Jeremiás prófétát és Bárúkot, Nérijjá fiát is. Jer 43:7 Elmentek tehát Egyiptomba, mert nem hallgattak az ÚR szavára; és eljutottak Tahpanhészig. Jer 43:8 Tahpanhészban így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Jer 43:9 Végy a kezedbe nagy köveket, és ásd el a júdai férfiak szeme láttára a fáraó tahpanhészi palotájának a bejárata előtt a kikövezett téren. Jer 43:10 Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Elküldök szolgámért, Nebukadneccar babilóniai királyért, idehozom, és trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elástam; ezek fölött feszíti ki sátrát. Jer 43:11 El fog jönni, és leveri Egyiptom országát. Aki halálra méltó, meghal; aki fogságra méltó, fogságba kerül; aki pedig fegyverre méltó, azt fegyver öli meg. Jer 43:12 Felgyújtja az egyiptomi istenek templomait, fölperzseli azokat, fogságba viszi isteneiket. Átkutatja Egyiptomot, ahogyan a pásztor kitetvezi a ruháját, és bántatlanul vonul el onnan. Jer 43:13 Összetöri az Egyiptomban levő Bét-Semes oszlopait, az egyiptomi istenek templomait pedig fölperzseli. Jer 44:1 Ez az az ige, amely Jeremiáshoz szólt mindazokról a júdaiakról, akik Egyiptomba költöztek, és Migdólban, Tahpanhészban, Nófban és Patrósz földjén laktak: Jer 44:2 Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Láttátok, milyen sok veszedelmet hoztam Jeruzsálemre és Júda minden városára. Azok most mind romban állnak és lakatlanok. Jer 44:3 Azért van ez, mert gonoszságukkal bosszantottak engem, amikor tömjénezni jártak, és más isteneket tiszteltek, akiket nem ismertek sem ők, sem ti, sem őseitek. Jer 44:4 Pedig elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem, és megmondtam, hogy ne kövessetek el olyan utálatos dolgot, amit gyűlölök! Jer 44:5 De nem hallgattak és nem figyeltek rájuk, nem tértek meg gonoszságukból, hanem más isteneknek tömjéneztek. Jer 44:6 Ezért áradt ki lángoló haragom, és lángolt Júda városaiban meg Jeruzsálem utcáin, úgyhogy rommá és pusztává lettek. Így van ez ma is. Jer 44:7 Ezért most így szól az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Miért követtek el ilyen nagy gonoszságot a magatok kárára, amely miatt kiirtanak Júdában férfit és nőt, gyermeket és csecsemőt, és még maradékotokat sem hagyják meg?! Jer 44:8 Hiszen bosszantotok engem kezetek csinálmányaival, és más isteneknek tömjéneztek Egyiptomban, ahová jöttetek, hogy itt lakjatok mint jövevények. Emiatt kiirtanak benneteket, átkozottak és gyalázatosak lesztek a föld valamennyi népe között. Jer 44:9 Talán elfelejtettétek őseitek gonoszságát, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságát, a magatok és feleségeitek gonoszságát, amelyet Júdában és Jeruzsálem utcáin követtek el? Jer 44:10 Nem alázkodtak meg a mai napig sem, nem féltek, és nem éltek törvényem és rendelkezéseim szerint, amelyeket nektek és őseiteknek adtam. Jer 44:11 Ezért így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Én most ellenetek fordulok, veszedelmet hozok rátok, és kiirtom egész Júdát. Jer 44:12 Elragadom Júda maradékát, akik elhatározták, hogy Egyiptomba mennek, és ott laknak mint jövevények. Megsemmisülnek mindnyájan Egyiptom országában. Fegyver által esnek el, éhség miatt vesznek el, a nép apraja-nagyja fegyver és éhség miatt hal meg: átok, rémület, szidalom és gyalázat éri utol őket. Jer 44:13 Megbüntetem az Egyiptomba települőket, ahogyan Jeruzsálemet is megbüntettem fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel! Jer 44:14 Nem menekül és nem szabadul meg senki Júda maradékából, akik Egyiptomba mentek, hogy ott lakjanak mint jövevények. Nem térhetnek vissza Júdába, pedig sóvárognak arra, hogy újból ott lakjanak. De nem térhet vissza, csak néhány menekült! Jer 44:15 Akkor mindazok a férfiak, akik tudták, hogy feleségeik más isteneknek szoktak tömjénezni, és mindazok az asszonyok, akik nagy tömegben ott álltak, meg az egész nép, amely Egyiptomban, Patrószban lakott, így válaszoltak Jeremiásnak: Jer 44:16 Nem engedelmeskedünk neked abban, amit az ÚR nevében hirdettél nekünk, Jer 44:17 hanem mindazt megtesszük, amit kimondtunk: tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot mutatunk be neki, ahogyan tettük mi és atyáink, királyaink és vezetőink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Mert akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és nem kerültünk veszedelembe. Jer 44:18 De amióta abbahagytuk a tömjénezést az ég királynőjének, és nem mutatunk be neki italáldozatot, azóta mindenben szűkölködünk, fegyver és éhínség miatt pusztulunk. Jer 44:19 És ha az ég királynőjének tömjénezünk - mondták az asszonyok -, és italáldozatot mutatunk be neki, talán férjeink tudta nélkül készítünk áldozati süteményeket, amelyek őt ábrázolják, és úgy mutatunk be neki italáldozatot? Jer 44:20 Amikor a férfiak, az asszonyok és az egész nép így válaszolt Jeremiásnak, ő ezt mondta az egész népnek: Jer 44:21 Éppen ezt a tömjénezést nem tudta elfelejteni az ÚR: azt, hogy Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin tömjéneztetek ti, őseitek, királyaitok, vezetőitek és az ország népe, és ezt vette szívére! Jer 44:22 Nem tűrhette tovább az ÚR gonosz tetteiteket és utálatos szokásaitokat, amelyeket követtetek. Ezért lett országotok rommá és pusztasággá, gyalázatossá és lakatlanná, amilyen az ma is! Jer 44:23 Mivel tömjéneztetek, vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok az ÚR szavára, nem éltetek az ő törvénye, rendelkezései és intelmei szerint, azért ért utol benneteket ez a veszedelem. Így van ez ma is! Jer 44:24 Azután ezt mondta Jeremiás az egész népnek és az asszonyoknak: Halljátok meg az ÚR igéjét ti júdaiak mindnyájan, akik Egyiptomban vagytok! Jer 44:25 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Ti és feleségeitek megtettétek, amit kimondtatok: Teljesítjük fogadalmainkat, amelyeket megfogadtunk, hogy tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot mutatunk be neki. Jól van, tartsátok meg fogadalmaitokat, és teljesítsétek fogadalmaitokat! Jer 44:26 De halljátok meg az ÚR igéjét ti júdaiak mindnyájan, akik Egyiptomban laktok: Megesküdtem az én nagy nevemre - mondotta az ÚR -, hogy egyetlen júdai ember sem ejti ki többé a nevemet egész Egyiptomban így: Az én URamra, az élő ÚRra mondom! Jer 44:27 Gondom lesz rájuk, de kárukra és nem javukra. Mert elpusztulnak, végük lesz fegyver és éhség miatt azoknak a júdaiaknak, akik Egyiptomban vannak. Jer 44:28 De akik megmenekülnek a fegyvertől, vissza fognak térni Egyiptomból Júdába, szám szerint kevesen. Majd megtudja Júda maradéka, mindazok, akik Egyiptomba mentek, hogy ott lakjanak mint jövevények, hogy kinek a szava valósul meg, az enyém, vagy az övék?! Jer 44:29 Ez lesz annak a jele - így szól az ÚR -, hogy megbüntetlek benneteket ezen a helyen, és akkor megtudjátok, hogy valóra válik az, amit romlásotokról mondtam. Jer 44:30 Így szól az ÚR: Én Hofra fáraót, Egyiptom királyát, ellenségeinek a kezébe adom, azoknak a kezébe, akik életére törnek, ahogyan Cidkijját, Júda királyát is Nebukadneccar babilóniai király kezébe adtam, aki ellensége volt, és életére tört. Jer 45:1 Ezt az igét mondta Jeremiás próféta Bárúknak, Nérijjá fiának, amikor leírta egy könyvbe Jeremiás beszédeit az ő diktálása nyomán, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében: Jer 45:2 Az ÚR, Izráel Istene, ezt mondja rólad, Bárúk: Jer 45:3 Te így beszélsz: Jaj nekem, mert az ÚR kínnal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok nyugalmat! Jer 45:4 Ezt feleld neki: Így szól az ÚR: Nézd csak, amit építettem, azt most lerombolom, és amit ültettem, most kigyomlálom az egész országban. Jer 45:5 És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre - így szól az ÚR -, de te életedet ajándékul kapod, bárhová mégy. Jer 46:1 Az ÚR igéje, amely Jeremiás prófétához szólt a népekről: Jer 46:2 Egyiptomról; Nékó fáraónak, Egyiptom királyának a hadseregéről, melyet megvert Nebukadneccar, Babilónia királya az Eufrátesz folyó mellett Karkemisnél Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében: Jer 46:3 Készítsétek a pajzsot és a vértet: induljatok a harcba! Jer 46:4 Fogjátok be a lovakat, üljetek föl, lovasok! Álljatok sorba sisakban, fenjétek a lándzsákat, öltsetek páncélt! Jer 46:5 De mit látok? Megrettennek, meghátrálnak, vitézeiket leverik, hanyatt-homlok menekülnek, vissza se néznek! Iszonyat mindenütt - így szól az ÚR. Jer 46:6 Nem futhat el a gyors, a vitéz sem menekülhet meg. Megbotlanak és elesnek északon az Eufrátesz folyó mellett. Jer 46:7 Ki az, aki árad, mint a Nílus, vizei zúgnak, mint a folyamok? Jer 46:8 Egyiptom árad, mint a Nílus, vizei zúgnak, mint a folyamok. Ezt mondta: Elárasztom, elborítom a földet, városokat pusztítok el lakosaikkal együtt! Jer 46:9 Vágtassatok, lovak, robogjatok, harci kocsik, vonuljanak ki a vitézek, pajzzsal fölszerelt kúsiak és pútiak és íjjal fölszerelt lúdiak! Jer 46:10 De az a nap az Úré, a Seregek URáé; bosszúállás napja, bosszút áll ellenségein. Pusztít a fegyver, amíg csak bírja, csurog róla a vér. Az ÚRnak, a Seregek URának véresáldozata ez észak földjén, az Eufrátesz folyónál. Jer 46:11 Menj Gileádba, és végy balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába a sok orvosság, mégsem gyógyulsz meg! Jer 46:12 Hallják gyalázatodat a népek, jajgatásoddal tele van a föld, mert egyik vitéz a másikba botlik, és elesnek együtt mindketten. Jer 46:13 Ezt az igét jelentette ki az ÚR Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadneccar, Babilónia királya, és leveri Egyiptomot: Jer 46:14 Mondjátok el Egyiptomban, hirdessétek Migdólban, hirdessétek Nófban és Tahpanhészban! Ezt mondjátok: Állj elő, légy erős, mert fegyver pusztít körülötted! Jer 46:15 Miért menekül Ápisz, a te hatalmas istened? Nem tudott ellenállni, mert elkergette az ÚR! Jer 46:16 Sokan megtántorodtak, egymásra hullottak. Akkor ezt mondták: Jöjjetek, térjünk vissza népünkhöz, szülőföldünkre a gyilkos fegyver elől! Jer 46:17 A fáraót, Egyiptom királyát szájhősnek nevezik, aki elmulasztotta az alkalmat. Jer 46:18 Életemre mondom - így szól a Király, Seregek URa a neve -, hogy oly bizonyosan bekövetkezik ez, ahogyan a Tábór ott áll a hegyek közt, és a Karmel a tengerben. Jer 46:19 Készítsd holmidat a fogságbamenetelre, Egyiptom lakossága! Mert pusztává lesz Nóf, felgyújtják, és nem lesz lakója. Jer 46:20 Szépséges üszőborjú Egyiptom, de bögöly száll rá északról. Jer 46:21 Zsoldosai is olyanok benne, mint a hizlalt bikaborjúk, mégis megfordulva valamennyien elfutnak, nem állnak helyt, ha eljön rájuk a veszedelem napja, a büntetés ideje. Jer 46:22 Kígyó sziszegése hangzik, mert haderővel jönnek, és fejszékkel mennek neki, mint a favágók. Jer 46:23 Kivágják erdejét - így szól az ÚR -, noha áthatolhatatlan. Mert többen vannak, mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok. Jer 46:24 Megszégyenül Egyiptom leánya, északi nép kezébe kerül. Jer 46:25 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Csapással sújtom Ámón istent Nó városában, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait, a fáraót és azokat, akik benne bíznak. Jer 46:26 Azoknak a kezébe adom őket, akik az életükre törnek, Nebukadneccar babilóniai királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint hajdan - így szól az ÚR. Jer 46:27 De te ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítlek a messzeségből, ivadékaidat a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki. Jer 46:28 Ne félj, szolgám, Jákób - így szól az ÚR -, mert én veled leszek! Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül. Jer 47:1 Így szólt az ÚR igéje Jeremiás prófétához a filiszteusokról, mielőtt a fáraó leverte Gázát. Jer 47:2 Ezt mondja az ÚR: Víz indul el északról, áradó folyóvá lesz; elárasztja az országot és a benne élőket, a városokat és a bennük lakókat. Az emberek segítségért kiáltanak, jajgat az ország minden lakója. Jer 47:3 Mert hangosan csattog a mének patája, dübörögnek a harci kocsik robogó kerekei. Az apák még fiaikkal sem törődnek, mert erejük odalett, Jer 47:4 mert jön az a nap, amely elpusztít minden filiszteust, kiirtja Tírusz és Szidón utolsó segítőit is. Elpusztítja az ÚR a filiszteusokat, a Kaftór szigetéről valók utódait. Jer 47:5 Kopaszra nyiratkoznak Gázában, elnémulnak Askelónban. Völgyüknek maradék népe, meddig vagdalod magadat? Jer 47:6 Jaj, ÚRnak kardja, meddig nem nyugszol meg? Húzódj vissza hüvelyedbe, csillapodj, maradj veszteg! Jer 47:7 Hogyan maradhatna nyugton, hiszen az ÚR parancsolt neki?! Odarendelte azt Askelón és a tengerpart ellen. Jer 48:1 Móábról ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztul! Kirjátaim megszégyenül, elfoglalják, Miszgáb megszégyenül, összezúzzák. Jer 48:2 Odavan már Móáb dicsősége, Hesbónban gonosz tervet szőnek ellene: Jertek, irtsuk ki a népek közül! Te is elnémulsz, Madmén, utolér a fegyver! Jer 48:3 Kiáltás hangzik Hórónaimból a pusztulás és nagy romlás miatt. Jer 48:4 Összeomlott Móáb, kiáltásuk Cóárig hangzik. Jer 48:5 Keservesen sírva mennek föl a Luhít-hágón, Hórónaim lejtőjén jajkiáltás hangzik az ellenség pusztítása miatt. Jer 48:6 Meneküljetek, mentsétek meg életeteket, és legyetek olyanok, mint bokor a pusztában! Jer 48:7 Mivel alkotásaidban és kincseidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kemós fogságba megy papjaival és a vezetőkkel együtt. Jer 48:8 Eljön a pusztító minden város ellen, egy város sem menekül meg. Odalesz a völgy, elpusztul a fennsík, ahogyan megmondta az ÚR. Jer 48:9 Adjatok szárnyat Móábnak, hogy elszállhasson, mert városai pusztává lesznek, senki sem lakik bennük. Jer 48:10 Átkozott, aki az ÚR dolgát hanyagul végzi, átkozott, aki kíméli kardját a vértől! Jer 48:11 Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta, és pihent, mint seprőn a bor. Nem öntötték át egyik edényből a másikba, nem kellett fogságba mennie. Ezért maradt meg zamata, illata sem változott meg. Jer 48:12 De jön már az az idő - így szól az ÚR -, amikor csaposokat küldök hozzá, akik megcsapolják, edényeit kiürítik, korsóit összetörik. Jer 48:13 Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott. Jer 48:14 Hogyan mondhatjátok: Vitézek vagyunk, és harcra termett erős férfiak? Jer 48:15 Elpusztul Móáb, városait megszállják, válogatott ifjai vágóhídra kerülnek! - így szól a Király, Seregek URa a neve. Jer 48:16 Közeledik Móáb veszedelme, nagyon gyorsan eléri romlása. Jer 48:17 Szánakozzatok rajta, kik körülötte laktok, mindenki, aki ismeri nevét! Mondjátok: Jaj, de összetört az erős bot, az ékes pálca! Jer 48:18 Szállj le dicsőségedből, ülj a porba, Díbón lakossága, mert Móáb pusztítója fölvonult ellened, lerombolja erődeidet! Jer 48:19 Állj ki az útra, nézz körül, Aróér lakossága! Kérdezd a futva menekülőt: Mondd, mi történt? Jer 48:20 Megszégyenült Móáb, összezúzták! Jajgassatok és kiáltsatok, hirdessétek az Arnón mellett, hogy elpusztult Móáb! Jer 48:21 Eljött az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfáatra, Jer 48:22 Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátaimra, Jer 48:23 Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra, Jer 48:24 Kerijjótra, Bocrára és Móáb országának összes városára közel és távol. Jer 48:25 Letörték Móáb szarvát, és karját összezúzták! - így szól az ÚR. Jer 48:26 Itassátok le Móábot, mert felfuvalkodott az ÚRral szemben! Tenyereljen bele a maga okádásába, és legyen nevetségessé ő is! Jer 48:27 Teelőtted is nevetséges volt Izráel, és mintha a tolvajok közé tartozott volna, valahányszor beszéltél róla, gúnyosan csóváltad a fejed! Jer 48:28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklán, Móáb lakosai! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a barlangok nyílásában fészkel! Jer 48:29 Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, büszke és dölyfös, fennhéjázó és kevély szívű. Jer 48:30 Tudom, hogy milyen féktelen - így szól az ÚR -, hazug a fecsegése, hamisak tettei. Jer 48:31 Ezért jajgatok Móáb miatt, sóhajtozom egész Móábért, sóhajtozom Kír-Heresz lakóiért. Jer 48:32 Jobban siratlak, mint Jazért, Szibmá szőlője! Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak, Jazérig elértek, de gyümölcsszedésedre és szüretedre rátört a pusztító! Jer 48:33 Odalett az öröm és a vigadozás Móáb földjéről és kertjeiből. A sajtóból kifogyott a bor, nem taposnak kurjongatva, nem is hallatszik kurjantás. Jer 48:34 Hesbón és Elálé kiáltása Jahacig ér, hangjuk Cóártól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik, mert Nimrím vizei is elapadnak. Jer 48:35 Elpusztítom Móábban - így szól az ÚR -, aki az áldozóhalmon áldozik, és isteneinek tömjénez. Jer 48:36 Ezért sír a szívem Móábért, mint a fuvola; sír a szívem Kír-Heresz lakóiért, mint a fuvola. Mert elveszett mindene, amit szerzett. Jer 48:37 Minden fej kopaszra van nyírva, minden szakáll le van vágva, minden kéz össze van vagdosva, minden derékon zsákruha. Jer 48:38 Móábban minden háztetőn és minden téren gyászolnak, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek - így szól az ÚR. Jer 48:39 Jaj, de összetört Móáb! Jajgassatok! Jaj, de szégyenletesen megfutamodott! Nevetséges lett Móáb, elrettennek tőle szomszédai. Jer 48:40 Ezt mondja az ÚR: Lecsap Móábra, mint a sas, kiterjesztett szárnnyal. Jer 48:41 Elfoglalja a városokat, beveszi a várakat. Olyan lesz azon a napon Móáb vitézeinek a szíve, mint a vajúdó asszony szíve. Jer 48:42 Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert felfuvalkodott az ÚRral szemben. Jer 48:43 Rettegés, verem és csapda fenyeget téged, Móáb lakossága - így szól az ÚR. Jer 48:44 Aki a rettegés miatt menekül, verembe esik, és aki feljön a veremből, kelepce fogja meg, mert elhozom Móábra a büntetés esztendejét! - így szól az ÚR. Jer 48:45 Hesbón árnyékában állnak meg erőtlenül a menekülők. De tűz csap ki Hesbónból, és láng Szíhón palotájából, megégeti Móáb halántékát és a lármázók koponyáját. Jer 48:46 Jaj neked, Móáb! Elpusztul Kemós népe, mert fiaidat fogságba viszik, és leányaidat rabságba. Jer 48:47 De majd jóra fordítom Móáb sorsát az utolsó időben - így szól az ÚR. Eddig tart Móáb ítélete. Jer 49:1 Ammón fiairól ezt mondja az ÚR: Talán nincsenek Izráelnek fiai, nincs neki örököse? Miért vette birtokba Gádot Milkóm, és népe miért lakik annak városaiban? Jer 49:2 Ezért még eljön az idő - így szól az ÚR -, amikor harci riadó hallatszik az ammóni Rabbá körül. Romhalmazzá lesz, falvait felégetik, Izráel pedig birtokba veszi örökségét - mondja az ÚR. Jer 49:3 Jajgassatok Hesbón miatt, mert romba dől, kiáltozzatok, Rabbá leányai! Öltsetek gyászruhát, gyászoljatok, tántorogjatok a kőfalak között! Mert Milkóm fogságba megy papjaival és a vezetőkkel együtt. Jer 49:4 Mit dicsekszel a völgyeiddel, termékeny völgyeiddel, te elbizakodott leány, aki kincseidben bízol, és azt mondod: Ki törhetne rám? Jer 49:5 Majd bocsátok én rád rettegést mindenfelől - így szólt az Úr, a Seregek URa. Szétszóródtok, ki merre lát, senki sem gyűjti össze a bujdosókat. Jer 49:6 De végül jóra fordítom Ammón fiainak sorsát - így szól az ÚR. Jer 49:7 Edómról ezt mondja a Seregek URa: Nincs már bölcsesség Témánban? Semmivé lett az értelmesek terve, megzavarodott bölcsességük? Jer 49:8 Fussatok, távozzatok innen, völgyek mélyén bujkáljatok, Dedán lakosai! Mert veszedelmet hozok Ézsaura, a büntetés idejét. Jer 49:9 Ha szüretelők jönnek ellened, böngésznivalót sem hagynak; ha rablók jönnek éjjel, rombolnak, míg megelégelik. Jer 49:10 Átkutatom Ézsaut, rejtekhelyeit fölfedem, nem tud elbújni. Elpusztul ivadéka, rokonsága és szomszédai. Senki sem mondja: Jer 49:11 Hagyd rám árváidat, én eltartom őket, és özvegyeid bízzanak bennem! Jer 49:12 Mert ezt mondja az ÚR: Akikre nem vonatkozott az ítélet, hogy kiigyák a serleget, kénytelenek kiinni, és te büntetlenül maradnál?! Nem maradsz büntetlenül, hanem ki kell innod! Jer 49:13 Mert magamra esküszöm - így szól az ÚR -, hogy Bocrá borzalmas, gyalázatos és átkozott romhalmaz lesz; a többi város is örökre romhalmaz marad. Jer 49:14 Hírt hallottam az ÚRtól, követ küldetett a népekhez: Gyűljetek össze, támadjatok rá, keljetek harcra ellene! Jer 49:15 Kicsinnyé teszlek a népek között, megvetetté az emberek között. Jer 49:16 Az szedett rá téged, hogy rettegtek tőled; kevély volt a szíved. Sziklahasadékokban laksz, elfoglaltad a magas halmokat. De ha oly magasan fészkelsz is, mint a sas, onnan is ledöntelek! - így szól az ÚR. Jer 49:17 Edóm pusztává lesz: aki csak arra jár, megborzad és fölszisszen az őt ért mindenféle csapás miatt. Jer 49:18 Nem lakik ott többé senki, és nem tartózkodik benne egy ember sem - mondja az ÚR -, akárcsak az elpusztított Sodomában, Gomorában és szomszédságában. Jer 49:19 Mint a Jordán bozótjából a zöldellő legelőre feljövő oroszlán, úgy űzöm el őket egy pillanat alatt, és választottamat helyezem föléje. Hiszen ki fogható hozzám, ki vonhat engem felelősségre, és melyik pásztor szállhat szembe velem? Jer 49:20 Így hát halljátok meg az ÚR tervét, amelyet eltervezett Edóm ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt Témán lakói ellen: Még a kis bárányokat is elhurcolják, a legelőjüket is pusztává teszik. Jer 49:21 Bukásuk hangjától megrendül a föld, hangos jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig. Jer 49:22 Fölszáll, mint a sas, majd lecsap Bocrára kiterjesztett szárnnyal. Olyan lesz azon a napon Edóm vitézeinek a szíve, mint a vajúdó asszony szíve. Jer 49:23 Damaszkuszról. Megdöbbent Hamát és Arpád, remegnek, mert rossz hírt hallottak. A tenger mellett aggodalom uralkodik, amely nem tud csillapodni. Jer 49:24 Erőtlen lett Damaszkusz, menekülésre készül, rémület fogta el, szorongás és fájdalom jön rá, mint a szülő asszonyra. Jer 49:25 Miért nem hagyták el a dicső várost, az örvendező várost? Jer 49:26 Ezért elesnek ifjai a tereken, és a harcosok mind elvesznek azon a napon - így szól a Seregek URa. Jer 49:27 Tüzet vetek Damaszkusz várfalára, és megemészti Ben-Hadad palotáit. Jer 49:28 Így szól az ÚR Kédárról és Hácór királyságairól, amelyeket megvert Nebukadneccar, Babilónia királya: Rajta, vonuljatok Kédár ellen, és pusztítsátok a keleti népet! Jer 49:29 Elveszik sátraikat és nyájukat, sátorlapjaikat, minden értéküket, elviszik tevéiket is, és így kiáltoznak feléjük: Iszonyat mindenütt! Jer 49:30 Fussatok, bujdossatok el messzire, völgyek mélyén bujkáljatok, Hácór lakói! - így szól az ÚR. Mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar, Babilónia királya, és gondolatokat gondolt ki ellenetek. Jer 49:31 Rajta, vonuljatok föl a nép ellen, mely békében és biztonságban lakik! - így szól az ÚR. Nincsen kapuja, nincsen zára, egyedül lakik. Jer 49:32 Tevéik prédára jutnak, tömérdek jószágukat elzsákmányolják. Szétszórom a lenyírt hajúakat minden égtáj felé, veszedelmet hozok rájuk mindenfelől - így szól az ÚR. Jer 49:33 Hácór sakálok tanyája lesz, puszta marad örökre. Nem lakik ott senki, nem tartózkodik ott ember. Jer 49:34 Így szólt az ÚR igéje Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén: Jer 49:35 Ezt mondja a Seregek URa: Összetöröm Élám íját, legfőbb erősségét. Jer 49:36 Négy szelet támasztok Élám ellen az ég négy tája felől, szélnek szórom őket mindenfelé, és nem lesz olyan nép, amelyhez ne kerülnének az Élámból szétszóródottak. Jer 49:37 Rémületbe ejtem Élámot ellenségei előtt, akik életére törnek. Veszedelmet hozok rájuk izzó haragomban - így szól az ÚR. Fegyvert küldök a nyomukba, míg csak meg nem semmisítem őket. Jer 49:38 Felállítom trónomat Élámban, elpusztítom királyát és vezetőit! - így szól az ÚR. Jer 49:39 De az utolsó időben jóra fordítom Élám sorsát! - így szól az ÚR. Jer 50:1 Ezt az igét jelentette ki az ÚR Jeremiás próféta által Babilóniáról, a káldeusok országáról: Jer 50:2 Mondjátok el a népeknek, hirdessétek, adjatok jelt, hirdessétek, ne titkoljátok! Mondjátok: Elfoglalták Babilont! Megszégyenült Bél, összetört Marduk; megszégyenültek szobrai, összetörtek bálványai. Jer 50:3 Mert észak felől egy nép vonul ellene, országát pusztává teszi, nem lesz annak lakója. Ember és állat elbujdosik, elmegy! Jer 50:4 Azokban a napokban, abban az időben - így szól az ÚR - megjönnek majd Izráel fiai Júda fiaival együtt. Sírva mennek, és keresik Istenüket, az URat. Jer 50:5 Sion felől kérdezősködnek, arrafelé igyekeznek: Jertek, csatlakozzunk az ÚRhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe! Jer 50:6 Pusztuló nyáj volt népem: pásztorai félrevezették, a hegyeken tévútra terelték. Hegyeken-halmokon jártak, elfeledték legelőjüket. Jer 50:7 Aki csak érte, pusztította őket. Ellenségeik azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni, hiszen ezek vétkeztek az ÚR ellen. Pedig az ÚR volt az ő igazi hajlékuk, atyáik reménysége. Jer 50:8 Bujdossatok el Babilonból, távozzatok a káldeusok országából! Legyetek olyanok, mint a kosok a nyáj előtt! Jer 50:9 Mert én nagy népek tömegét indítom és hozom Babilon ellen észak földjéről. Felsorakoznak ellene, és úgy foglalják el. Nyilaik olyanok, mint a győztes vitéz, aki nem tér vissza eredménytelenül. Jer 50:10 A káldeusok országa zsákmánnyá lesz, annyit zsákmányolnak, amennyit csak bírnak! - így szól az ÚR. Jer 50:11 Örüljetek és vigadjatok, akik kifosztottátok örökségemet! Ugrándozzatok csak, mint a nyomtató üsző, és nyerítsetek, mint a mének! Jer 50:12 Nagyon megszégyenül anyátok, pironkodni fog szülőtök, hiszen utolsó lesz a népek között, pusztaság, kiszikkadt föld és sivatag. Jer 50:13 Az ÚR haragja miatt lakatlan lesz, és merő pusztaság. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad és fölszisszen az őt ért mindenféle csapás miatt. Jer 50:14 Sorakozzatok föl Babilon ellen mindenfelől, ti íjászok! Lőjétek, ne sajnáljátok a nyilat, mert vétkezett az ÚR ellen! Jer 50:15 Harsanjon fel körülötte a diadalkiáltás: Megadta magát, ledőltek oszlopai, leomlottak várfalai! Az ÚR bosszúállása ez, álljatok bosszút rajta! Úgy bánjatok el vele, ahogyan ő bánt el másokkal! Jer 50:16 Irtsátok ki Babilonból a magvetőt és azt, aki sarlót fog aratás idején! A gyilkos fegyver elől mindenki népéhez igyekszik, hazájába menekül. Jer 50:17 Meghajszolt bárány Izráel, oroszlánok kergették. Először Asszíria királya marcangolta, utoljára pedig Nebukadneccar, Babilónia királya rágta le csontjait. Jer 50:18 Azért ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Megbüntetem Babilónia királyát és országát, ahogyan megbüntettem Asszíria királyát is. Jer 50:19 Izráelt pedig visszaviszem legelőjére, és a Karmelen meg Básánban legel, Efraim hegyvidékén és Gileádban kedvére jóllakhat. Jer 50:20 Azokban a napokban, abban az időben - így szól az ÚR - keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok. Jer 50:21 Vonulj Merátaim földje ellen és Pekód lakói ellen! Kaszabold le, irtsd ki őket egészen! - így szól az ÚR. Mindent úgy tégy, ahogyan parancsoltam! Jer 50:22 Harci zaj hangzik országszerte, és nagy összeomlás! Jer 50:23 Hogy levágták, hogy összetörték az egész föld pörölyét! Milyen borzasztó lett Babilon a népek között! Jer 50:24 Csapdába ejtettelek, meg is vagy már fogva, Babilon, észre sem vetted! Rád találtak, és megragadtak, mert az ÚR ellen mertél harcolni! Jer 50:25 Kinyitotta fegyvertárát az ÚR, előhozta haragja fegyvereit. Mert munkája van az Úrnak, a Seregek URának a káldeusok országában. Jer 50:26 Törjetek rá mindenfelől, nyissátok ki raktárait, hányjátok halomra, és semmisítsétek meg, ne maradjon belőle semmi! Jer 50:27 Mészároljátok le minden bikáját, menjenek a vágóhídra! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, büntetésük ideje! Jer 50:28 Hallatszik már a Babilóniából futva menekülők hangja, akik hírül viszik Sionnak, hogy bosszút állt Istenünk, az ÚR, bosszút állt templomáért! Jer 50:29 Hívjátok össze Babilon ellen a lövészeket, minden íjászt! Verjetek tábort körülötte, ne menekülhessen el senki! Fizessetek meg neki tettei szerint, bánjatok el vele egészen úgy, ahogyan ő bánt el másokkal! Mert kevélyen viselkedett az ÚRral, Izráel Szentjével szemben. Jer 50:30 Ezért elesnek ifjai a tereken, és harcosai mind elvesznek azon a napon - így szól az ÚR. Jer 50:31 Rád támadok, te kevély - így szól az ÚR, a Seregek URa -, mert eljött a napod, büntetésed ideje! Jer 50:32 Elbukik a kevély, elesik, nincs, aki talpra állítsa. Tüzet gyújtok városaiban, megemészti egész környékét. Jer 50:33 Ezt mondja a Seregek URa: Nyomorgatták Izráel fiait Júda fiaival együtt. Akik fogságba hurcolták, ott tartják őket, nem akarják elbocsátani. Jer 50:34 De megváltójuk erős, Seregek URa a neve. Győzelemre viszi ügyüket, nyugalmat hoz a földre; Babilon lakóira azonban rettegést. Jer 50:35 Fegyvert küldök a káldeusok ellen - így szól az ÚR -, Babilónia lakói ellen, vezetői és bölcsei ellen; Jer 50:36 fegyvert a hazugok ellen, derüljön ki, hogy bolondok! Fegyvert vitézei ellen: rémüljenek meg! Jer 50:37 Fegyvert lovai és harci kocsijai ellen, az ott levő keverék nép ellen: legyenek olyanok, mint az asszonyok! Fegyvert raktárai ellen: fosszák ki azokat! Jer 50:38 Fegyvert vizei ellen: száradjanak ki! Mert a bálványszobrok országa ez, és szörnyalakokkal dicsekszenek. Jer 50:39 Azért vadmacskák meg hiénák fognak ott lakni, és struccmadarak laknak majd benne. Soha többé nem lakják, lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre. Jer 50:40 Ahogyan elpusztította Isten Sodomát és Gomorát meg a szomszédságát - így szól az ÚR -, úgy itt sem lakik senki, nem tartózkodik benne egy ember sem. Jer 50:41 Egy nép jön északról, nagy nemzet, és nagy királyok indulnak el a föld széleiről. Jer 50:42 Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem irgalmaznak. Hangjuk zúg, mint a tenger, lovakon nyargalnak. Mint harcosok sorakoznak ellened, Babilon leánya! Jer 50:43 Ha meghallja hírüket Babilónia királya, kezei elernyednek, szorongás vesz erőt rajta, és vonaglik, mint a szülő asszony. Jer 50:44 Mint a Jordán bozótjából a zöldellő legelőre feljövő oroszlán, úgy űzöm el őket egy pillanat alatt, és választottamat helyezem föléje. Hiszen ki fogható hozzám, ki vonhat felelősségre, és melyik pásztor szállhat szembe velem? Jer 50:45 Így hát halljátok meg az ÚR tervét, amelyet eltervezett Babilónia ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt a káldeusok országa ellen: Még a kis bárányokat is elhurcolják, legelőjüket is pusztává teszik. Jer 50:46 Babilon elfoglalásának zajától megrendül a föld, jajkiáltása hangzik a népek között. Jer 51:1 Így szól az ÚR: Pusztító szelet támasztok én Babilónia ellen, Káldea lakói ellen. Jer 51:2 Idegeneket küldök Babilónia ellen, akik szétszórják, pusztává teszik országát. Rátámadnak mindenfelől a veszedelem napján. Jer 51:3 Az íjász feszítse íját, és öltse föl páncélját! Ne kíméljétek ifjait, irtsátok ki egész seregét! Jer 51:4 Hulljanak a halálra sebzettek a káldeusok országában, és a ledöföttek az utcákon! Jer 51:5 Mert nem hagyta magára Izráelt és Júdát Istenük, a Seregek URa, bár megtelt országuk vétekkel Izráel Szentjével szemben. Jer 51:6 Meneküljetek Babilonból, mentse mindenki az életét, ne vesszetek el az ő bűne miatt! Mert az ÚR bosszúállásának ideje ez, megfizet neki tetteiért. Jer 51:7 Aranyserleg volt Babilon az ÚR kezében, megrészegítette az egész földet. Borából ittak a népek, ezért vesztették eszüket a népek. Jer 51:8 Hirtelen esett el Babilon, összeomlott, jajgassatok miatta! Szerezzetek balzsamot sebére, hátha meggyógyul! Jer 51:9 Gyógyítgattuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok hát, menjen mindenki a hazájába! - mert az égig ért ítélete, a fellegekig emelkedett. Jer 51:10 Kiderítette igazunkat az ÚR. Jöjjetek, beszéljük el a Sionon, hogy mit tett Istenünk, az ÚR! Jer 51:11 Hegyezzétek a nyilakat, készítsétek elő a pajzsokat! Fölindította az ÚR a méd királyok lelkét, mert azt akarja, hogy feldúlják Babilont. Bizony, az ÚR bosszúállása ez, bosszút áll templomáért. Jer 51:12 Tűzzétek ki a hadi jelvényeket Babilon falaival szemben, erősítsétek meg az őrséget! Helyezzetek el őrszemeket, állítsatok lesbe csapatokat! Mert az ÚR elhatározta és végre is hajtja, amit megmondott Babilon lakosairól. Jer 51:13 Te nagy vizek mellett lakó, kincsekben gazdag nép, eljött a véged, rablásod véget ért! Jer 51:14 Megesküdött önmagára a Seregek URa: Ha tele vagy is annyi emberrel, mint a sáska, akkor is fölhangzik majd fölötted a diadalének! Jer 51:15 Az ÚR ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. Jer 51:16 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égben, felhőt hoz fel a föld széléről, villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. Jer 51:17 Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek. Jer 51:18 Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. Jer 51:19 De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert Ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek URa a neve! Jer 51:20 Kalapácsom voltál, fegyverem. Népeket zúztam veled össze, országokat pusztítottam el. Jer 51:21 Összezúztam veled lovat és lovasát, összezúztam veled harci kocsit és kocsisát. Jer 51:22 Összezúztam veled férfit és nőt, összezúztam veled öreget és fiatalt, összezúztam veled ifjat és szüzet. Jer 51:23 Összezúztam veled pásztort és nyáját, összezúztam veled földművest és igás állatait, összezúztam veled helytartókat és elöljárókat. Jer 51:24 Megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a sok gonoszságért, amelyet a Sionon elkövettek szemetek láttára - így szól az ÚR. Jer 51:25 Én most ellened fordulok, te rombolás hegye, aki az egész földet rombolod! - így szól az ÚR. Kinyújtom a kezem ellened, lehengerítlek a sziklákról, és égő heggyé teszlek! Jer 51:26 Nem vesznek belőled sarokkövet és alapkövet, mert elpusztulsz örökre! - így szól az ÚR. Jer 51:27 Tűzzetek ki hadi jelvényeket az országban, fújjátok meg a kürtöt a népek között! Indítsátok ellene a népeket, hívjátok ellene Ararát, Minní és Askenáz országait! Nevezzetek ki összeírókat, vonultassátok fel a lovasságot, mint roppant sáskahadat! Jer 51:28 Indítsátok ellene a népeket, a médek királyait, helytartóit, minden elöljáróját és az uralmuk alatt álló egész földet! Jer 51:29 Megrendül a föld és megvonaglik, mert beteljesednek Babilonon az ÚR szándékai, amikor Babilon földjét lakatlan pusztasággá teszi. Jer 51:30 Abbahagyták a harcot Babilon vitézei, az erődökbe húzódtak. Odalett a bátorságuk, olyanok lettek, mint az asszonyok. Fölgyújtották Babilon házait, letörték zárait. Jer 51:31 Futár futár után fut, és hírnök hírnök után, hírül viszik Babilónia királyának, hogy betörtek városába mindenfelől; Jer 51:32 birtokba vették a gázlókat, fölgyújtották a nádasokat, a harcosokat rémület fogta el. Jer 51:33 Mert így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Olyan lett Babilon leánya, mint a szérű, amikor ledöngölik. Még egy kis idő, és eljön az aratás ideje! Jer 51:34 Megevett, tönkretett engem Nebukadneccar, Babilónia királya, üres edénnyé tett. Elnyelt, mint egy sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel, és elűzött engem. Jer 51:35 A rajtam elkövetett erőszak szálljon Babilonra - mondja ezt Sion lakója! Vérem Káldea lakóira - mondja ezt Jeruzsálem! Jer 51:36 Ezért így szól az ÚR: Íme, én perlem peredet, én állok bosszút érted! Kiszárítom tengerét, kiapasztom forrását. Jer 51:37 Kőhalommá lesz Babilon, sakálok tanyájává. Pusztává és iszonyatossá lesz, lakatlanná válik. Jer 51:38 Együtt ordítanak, mint a fiatal oroszlánok, morognak, mint az oroszlánkölykök. Jer 51:39 Mikor fölhevülnek, lakomát készítek nekik, lerészegítem őket, hogy vigadjanak, aludjanak örök álmot, és ne ébredjenek föl! - így szól az ÚR. Jer 51:40 Vágóhídra viszem őket, mint a bárányokat, mint a kosokat és a bakokat. Jer 51:41 Hogy elfoglalták Sésakot! Meghódították az egész föld büszkeségét! Milyen pusztává lett Babilon a népek között! Jer 51:42 Rázúdult Babilonra a tenger, hullámainak özöne elborította. Jer 51:43 Városai pusztává lettek, kiszikkadt földdé és pusztasággá, olyan országgá, ahol senki sem lakik, és nem jár arra egy ember sem. Jer 51:44 Megbüntetem Bélt Babilonban, és kiveszem szájából, amit elnyelt. Nem özönlenek hozzá többé a népek, Babilon várfala is leomlik. Jer 51:45 Jöjj ki onnan, népem! Mentse mindenki az életét, hogy el ne érje az ÚR haragja! Jer 51:46 Ne lágyuljon meg a szívetek, és ne féljetek, ha hírek hallatszanak a földön, ha egyik esztendőben ez a hír járja, a másik esztendőben az a hír, és ha erőszak lesz is a földön, és uralkodó tör uralkodó ellen! Jer 51:47 Mert eljön az az idő, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt. Egész országa megszégyenül, és hullanak benne a halálra sebzettek. Jer 51:48 Ujjongani fog Babilon bukásán az ég, a föld és minden, ami bennük van. Mert pusztítók törnek rá északról - így szól az ÚR. Jer 51:49 Babilonnak is el kell esnie Izráel halálra sebzettjeiért, ahogyan Babilon miatt hullottak az egész földön a halálra sebzettek. Jer 51:50 Menjetek, akik a fegyvertől megmenekültetek, meg ne álljatok! Gondoljatok a távolból is az ÚRra, jusson eszetekbe Jeruzsálem! Jer 51:51 Szégyenkeztünk, mert gyalázkodást kellett hallanunk, arcunkat szégyenpír borította, mert idegenek törtek az ÚR házának a szentélyére. Jer 51:52 Azért eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt, és egész országában halálra sebzettek hörögnek. Jer 51:53 Ha az égig emelkedik is Babilon, és ha hozzáférhetetlenné teszi is magas erődítményét, akkor is rátörnek a pusztítók, akiket én küldök - így szól az ÚR. Jer 51:54 Jajkiáltás hallatszik Babilonból, és nagy összeomlás zaja Káldeából. Jer 51:55 Mert elpusztítja az ÚR Babilont, elnémítja benne a nagy hangot, ha úgy zúgnának is hullámai, mint a nagy vizek, és visszhangzanék harsogásuk. Jer 51:56 Mert pusztító tör Babilonra, elfogják vitézeit, összetörik íjukat, mert a megtorlás Istene, az ÚR, bizonyosan megfizet. Jer 51:57 Lerészegítem vezetőit, bölcseit, helytartóit, elöljáróit és vitézeit. Örök álmot alusznak, és nem ébrednek föl - így szól a Király, akinek Seregek URa a neve. Jer 51:58 Így szól a Seregek URa: Babilon széles várfalát teljesen lerombolják, és magas kapui tűzben égnek el. Így dolgoznak a népek semmiért; a nemzetek a tűznek fáradoznak. Jer 51:59 Ezt parancsolta Jeremiás próféta Szerájának, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, amikor Babilonba ment Cidkijjával, Júda királyával, uralkodása negyedik esztendejében. Ez a Szerájá szállásmester volt. Jer 51:60 Jeremiás ugyanis leírta egy tekercsre azt a sok veszedelmet, amely Babilont fogja érni; mindazokat az igéket, amelyek megírattak Babilonról. Jer 51:61 Ezt mondta Jeremiás Szerájának: Mihelyt Babilonba érkezel, láss hozzá, és olvasd fel ezeket az igéket, Jer 51:62 és ezt mondd: URam, te kijelentetted, hogy elpusztítod ezt a helyet, és nem lakik benne sem ember, sem állat, hanem pusztaság marad örökké! Jer 51:63 Amikor befejezed ennek a tekercsnek a felolvasását, köss rá egy követ, dobd bele az Eufráteszbe, Jer 51:64 és ezt mondd: Így süllyed el Babilon, és nem kel fel többé, bárhogyan fáradozik is, olyan nagy veszedelmet hozok rá! Eddig tartanak Jeremiás beszédei. Jer 52:1 Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hamútal volt, Jirmejá leánya, Libnából. Jer 52:2 Azt művelte, amit rossznak lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan Jójákim tette. Jer 52:3 Bizony, az ÚR haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával! Végül is elvetette őket maga elől. Cidkijjá azután föllázadt Babilónia királya ellen. Jer 52:4 Uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónap tizedikén megérkezett Nebukadneccar, Babilónia királya egész hadseregével Jeruzsálem alá. Tábort ütöttek vele szemben, és ostromműveket építettek körülötte. Jer 52:5 Ostrom alatt állt a város Cidkijjá király uralkodásának tizenegyedik évéig. Jer 52:6 A negyedik hónap kilencedikén már úgy elhatalmasodott a városban az éhínség, hogy nem volt ennivalója az ország népének. Jer 52:7 Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban éjszaka mind kimenekültek a városból a két várfal közt levő kapun át, amely a király kertje mellett van, és bár a káldeusok ott voltak körös-körül a város alatt, eljutottak a síkság felé vezető útra. Jer 52:8 A káldeusok egy csapata azonban üldözőbe vette a királyt, és utolérték Cidkijját a jerikói síkságon, mivel egész csapata szétszóródott mellőle. Jer 52:9 El is fogták a királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, Hamát földjére, aki ítéletet tartott fölötte. Jer 52:10 Babilónia királya Cidkijjá fiait a szeme láttára ölette meg, és Júda összes vezéreit is megölette Riblában. Jer 52:11 Ezután Cidkijját megvakították, majd bilincsbe verték, és elvitte a babilóniai király Babilonba; és börtönben tartotta halála napjáig. Jer 52:12 Az ötödik hónap tizedikén, Nebukadneccar királynak, Babilónia királyának tizenkilencedik évében, eljött Jeruzsálembe Nebuzaradán testőrparancsnok, aki Babilónia királyának a szolgálatában állt. Jer 52:13 Felgyújtotta az ÚR házát és a királyi palotát, és fölperzselte Jeruzsálem minden házát és valamennyi nagy palotáját. Jer 52:14 A testőrparancsnokkal levő egész káldeus haderő pedig lerombolta Jeruzsálem várfalait körös-körül. Jer 52:15 A nép nincstelenjeinek egy részét és a városban megmaradt többi népet, meg az átpártolókat, akik Babilónia királyához pártoltak, a maradék népséggel együtt fogságba hurcolta Nebuzaradán testőrparancsnok. Jer 52:16 Az ország nincstelenjeinek másik részét otthon hagyta Nebuzaradán testőrparancsnok szőlőműveseknek és mezei munkásoknak. Jer 52:17 Összetörték a káldeusok az ÚR házánál levő rézoszlopokat, továbbá az ÚR házához tartozó mosdóállványokat meg a réztengert, és az összes rezet elvitték Babilóniába. Jer 52:18 Elvitték a fazekakat, a lapátokat, a késeket és a hintőedényeket, a serpenyőket és minden rézeszközt, amelyekkel a szent szolgálatot szokták végezni. Jer 52:19 Elvitte a testőrparancsnok a tálakat, a szenesserpenyőket, a hintőedényeket, a fazekakat, a mécstartókat, a serpenyőket, az áldozati kelyheket: mindent, ami csak aranyból és ezüstből volt. Jer 52:20 A két oszlopban, az egyetlen réztengerben meg a talapzatként alatta levő tizenkét rézbikában, amelyeket Salamon király készíttetett az ÚR házához, mindezekben a tárgyakban megmérhetetlen súlyú réz volt. Jer 52:21 Az oszlopok magassága tizennyolc könyök volt, és tizenkét könyöknyi zsinór érte körül őket, vastagságuk négyujjnyi volt, és belül üres volt mindegyik oszlop. Jer 52:22 Réz oszlopfő volt rajtuk. Egyik oszlopfő öt könyök magas volt, és az oszlopfőn körös-körül recézet és gránátalma volt, mind rézből. Ugyanilyen gránátalmák voltak a másik oszlopon is. Jer 52:23 Kilencvenhat gránátalma volt a külső oldalon, összesen száz gránátalma volt a recézeten körös-körül. Jer 52:24 Elvitte a testőrparancsnok Szerájá főpapot, meg Cefanjá papot, a helyettesét és három ajtóőrt. Jer 52:25 Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, hét embert a király személyes környezetéből, akiket a városban találtak, továbbá a hadseregparancsnok írnokát, aki fegyverbe szokta hívni az ország hadinépét, végül hatvan férfit az ország népéből, akiket ott találtak a városban. Jer 52:26 Fogta, és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok Babilónia királyához Riblába. Jer 52:27 Babilónia királya pedig levágatta, megölette őket Riblában, Hamát földjén. Így kellett fogságba mennie Júdának a saját földjéről. Jer 52:28 Ennyien voltak azok, akiket fogságba vitt Nebukadneccar: uralkodása hetedik évében háromezer-huszonhárom júdait, Jer 52:29 Nebukadneccar uralkodásának tizennyolcadik esztendejében nyolcszázharminckét lelket Jeruzsálemből. Jer 52:30 Nebukadneccar uralkodásának huszonharmadik esztendejében hétszáznegyvenöt lelket vitt fogságba Júdából Nebuzaradán testőrparancsnok. Összesen négyezer-hatszáz lelket. Jer 52:31 Jójákin júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonötödikén történt, hogy Evil-Meródak, Babilónia királya abban az évben, amikor uralkodni kezdett, megkegyelmezett Jójákin júdai királynak, és kiengedte a fogházból. Jer 52:32 Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban. Jer 52:33 Kicseréltette rabruháit, és Jójákin állandóan vele étkezett egész életében. Jer 52:34 Ellátását állandó ellátásként Babilónia királyától kapta, napi szükséglete szerint, egész életében, halála napjáig. Lam 1:1 Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett, mint az özvegy. Nagy volt a népek között, úrnő a tartományok között, de kényszermunkássá lett! Lam 1:2 Sírva sír az éjszakában, könny áztatja arcát. Senki sem vigasztalja azok közül, akik szerették, barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak. Lam 1:3 A nyomorúság és terhes szolgálat után fogságba került Júda. Ott lakik a pogányok között, de nem talál nyugodt helyet. Üldözői mind utolérik nyomorúságában. Lam 1:4 Gyászolnak a Sion útjai, nincs, aki ünnepekre járjon. Kapui mind elpusztultak, papjai sóhajtoznak. Szüzei szomorkodnak, neki csak keserűsége van! Lam 1:5 Elnyomói fölülkerekedtek, ellenségei jólétben élnek. Az ÚR szomorította meg sok vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek elnyomóik előtt. Lam 1:6 Odalett Sion leányának minden ékessége. Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok, amelyek nem találnak legelőt: erőtlenül mentek üldözőik előtt. Lam 1:7 Visszagondol Jeruzsálem nyomorúsága és hontalansága idején arra, hogy milyen jó dolga volt az elmúlt időkben. De népe ellenség kezébe esett, és nem volt segítője, csak nézték ellenségei, és nevettek romlásán. Lam 1:8 Sokat vétkezett Jeruzsálem, beszennyezte magát. Volt tisztelői mind lenézik, mert látták gyalázatát. Ő maga is sóhajtozott, és elfordult. Lam 1:9 Ruhája szegélye piszkos; nem gondolt a jövendőre. Szörnyű mélyre süllyedt, nincs vigasztalója. Nézd, URam, milyen nyomorult vagyok, milyen fölfuvalkodott az ellenség! Lam 1:10 Kinyújtotta kezét az ellenség Sion minden drága kincsére. Látnia kellett, amint bementek szentélyébe azok a népek, akikről azt parancsoltad: Nem mehetnek be gyülekezetedbe! Lam 1:11 Az egész nép sóhajtozik, kenyeret keresgélnek, odaadják értékeiket ennivalóért, hogy föléledjenek. Nézd, URam, és lásd meg, mennyire lenéznek minket! Lam 1:12 Mindnyájan, akik erre jártok, nézzetek ide, és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam, amelyet nekem okoztak, amellyel megszomorított az ÚR izzó haragja napján?! Lam 1:13 A magasból tüzet bocsátott csontjaimba, és eltiport engem. Hálót feszített ki lábaim elé, és hanyatt ejtett engem. Elhagyottá tett, beteggé naphosszat. Lam 1:14 Számon tartotta vétkeimet, összefonódtak kezében, és nyakamra csavarodva megrendítették erőmet. Olyanok kezébe adott az Úr, akiknek nem tudok ellenállni. Lam 1:15 Félredobta hőseimet mind mellőlem az Úr. Kitűzte azt a napot, melyen összetörte ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát. Lam 1:16 Ezek miatt sírok én, szemem könnybe lábadt, mert messze van vigasztalóm, aki engem föléleszthetne. Fiaim odalettek, oly erős az ellenség. Lam 1:17 Sion kinyújtja a kezét, de nincs vigasztalója. Az ÚR rendelt elnyomókat mindenünnen Jákób ellen. Jeruzsálemre úgy tekintettek, mint egy tisztátalanra. Lam 1:18 Igazságos az ÚR, mert szembeszálltam parancsával. Halljátok meg mind, ti népek, és lássátok fájdalmamat: szüzeim és ifjaim fogságba mentek. Lam 1:19 Hívtam azokat, akik szerettek, de ők cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban, amikor ennivalót keresgéltek, hogy föléledjenek. Lam 1:20 Nézd, URam, milyen nyomorult vagyok, belsőm háborog, vergődik bennem a szívem, mert nagyon engedetlen voltam. Ott kint a fegyver öli gyermekeimet, otthon a halál. Lam 1:21 Hallották, hogy sóhajtozom, de nincs vigasztalóm. Minden ellenségem hallotta bajomat, és örvendezett, hogy így tettél, és elhoztad a napot, melyet kitűztél. Járjanak ők is úgy, mint én! Lam 1:22 Jusson eléd minden gonoszságuk, és bánj velük úgy, ahogyan velem bántál sok vétkem miatt! Bizony, sokat sóhajtozom, és beteg a szívem! Lam 2:1 Jaj, de sötét felhőt borított az Úr haragja Sion leányára! Az égből a földre dobta Izráel ékességét, nem gondolt lábai zsámolyával haragja napján. Lam 2:2 Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákób összes hajlékát. Ledöntötte féktelen haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre terítette, meggyalázta az országot és vezéreit. Lam 2:3 Haragja hevében egészen összetörte Izráel hatalmát, visszavonta segítő jobbját, amikor jött az ellenség. Perzselte Jákóbot, mint lángoló tűz, emésztette körös-körül. Lam 2:4 Fölvonta íját mint ellenség, előállott mint támadó, és jobbjával megölt mindent, ami a szemnek kívánatos Sion leányának a sátrában; tűzként öntötte ki haragját. Lam 2:5 Olyan volt az Úr, mint az ellenség: pusztította Izráelt, elpusztította minden palotáját, lerombolta erődítményeit, megsokasította Júda leányának búját-baját. Lam 2:6 Földúlta hajlékát, mint egy kertet, lerombolta ünneplése helyét. Feledésbe juttatott az ÚR a Sionon ünnepet és szombatot, bosszús haragjában megutált királyt és papot. Lam 2:7 Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét. Ellenség kezére juttatta falakkal körülvett palotáit. Hangoskodtak az ÚR házában, mint ünnepnapon. Lam 2:8 Az ÚR akarta, hogy lerombolják Sion leánya várfalát: mérőzsinórt feszített, nem hagyta abba keze a pusztítást. Gyászol az erőd és a várfal, együtt omladoznak. Lam 2:9 Földbe süllyedtek kapui, elpusztították, összetörték zárait. Királya és vezérei a pogányok közt vannak, ahol nincsen kijelentés, prófétái sem kapnak látomást az ÚRtól. Lam 2:10 Némán ülnek a földön Sion lányának vénei, port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. Földre hajtják fejüket Jeruzsálem szüzei. Lam 2:11 Szemem könnybe borult, bensőm háborog, a földre roskadtam népem leányának romlása miatt, mert elalélt csecsemő és kisded a város terein. Lam 2:12 Azt mondják anyjuknak: Hol van kenyér és bor? Elalélnak, mint a sebesültek a város terein, kiadják lelküket anyjuk kebelén. Lam 2:13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Milyen példával vigasztaljalak meg, Sion szűz leánya? Romlásod nagy, mint a tenger, ki gyógyíthat meg? Lam 2:14 Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon. Hanem hiábavaló látomásokkal vezettek félre téged. Lam 2:15 Összecsapják kezüket miattad, akik arra járnak. Fölszisszennek, és fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt. Erről a városról mondták, hogy szépsége tökéletes, az egész föld öröme! Lam 2:16 Föltátotta rád a száját minden ellenséged. Fölszisszentek, fogukat csikorgatták, és ezt mondták: Elpusztítottuk! Erre a napra vártunk, megértük, megláttuk! Lam 2:17 Véghezvitte az ÚR, amit eltervezett, valóra váltotta, amit megmondott, amit régóta elrendelt: rombolt, és nem kímélt, örömöt szerzett az ellenségnek, fölemelte támadóid szarvát. Lam 2:18 Szívük az Úrhoz kiáltott Sion leányának várfala miatt. Patakként áradjon könnyed éjjel-nappal! Ne csillapodj le, ne nyugodjon meg a szemed! Lam 2:19 Kelj föl, jajgass az éjszakában, az őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon. Lam 2:20 Nézd, URam, és lásd meg azt, akivel így bántál! Miért kell az asszonyoknak megenniük gyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket? Miért gyilkolják az Úr szentélyében a papot és a prófétát? Lam 2:21 Az utcákon a földön feküsznek a gyermekek és a vének. Szüzeim és ifjaim fegyvertől estek el. Gyilkoltál haragod napján, mészároltál kíméletlenül. Lam 2:22 Mintha ünnepnap lett volna, összehívtad mindenünnen azokat, akiktől iszonyodtam. Nem tudott az ÚR haragja napján megmenekülni, megszökni senki! Akiket dédelgettem és fölneveltem, azokkal ellenségem végzett. Lam 3:1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. Lam 3:2 Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. Lam 3:3 Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap. Lam 3:4 Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Lam 3:5 Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Lam 3:6 Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. Lam 3:7 Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. Lam 3:8 Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. Lam 3:9 Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette. Lam 3:10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint rejtekhelyen az oroszlán. Lam 3:11 Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. Lam 3:12 Felvonta íját, és kitett engem nyilai céltáblájául. Lam 3:13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait. Lam 3:14 Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. Lam 3:15 Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott meg. Lam 3:16 Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. Lam 3:17 Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. Lam 3:18 Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! Lam 3:19 Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Lam 3:20 Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. Lam 3:21 De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Lam 3:22 Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: Lam 3:23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Lam 3:24 Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. Lam 3:25 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Lam 3:26 Jó csendben várni az ÚR szabadítására. Lam 3:27 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. Lam 3:28 Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. Lam 3:29 Hajtsa porba fejét, talán van reménysége. Lam 3:30 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák. Lam 3:31 Mert nem vet el örökre az Úr. Lam 3:32 Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Lam 3:33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. Lam 3:34 Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait, Lam 3:35 amikor az embert kiforgatják jogából a Felségessel szembeszállva, Lam 3:36 amikor megcsalják az embert perében, azt nem nézi el az Úr! Lam 3:37 Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az? Lam 3:38 Nem a Felséges szavától függ-e a rossz is, meg a jó is? Lam 3:39 Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett? Lam 3:40 Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz! Lam 3:41 Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: Lam 3:42 Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. Lam 3:43 Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. Lam 3:44 Elzárkóztál felhőd mögé, nem jutott hozzád imádság. Lam 3:45 Megvetett söpredékké tettél bennünket a népek között. Lam 3:46 Ránk tátotta száját minden ellenségünk. Lam 3:47 Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. Lam 3:48 Könny patakzott a szememből népem összeomlása miatt. Lam 3:49 Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, Lam 3:50 míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. Lam 3:51 Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. Lam 3:52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. Lam 3:53 Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. Lam 3:54 Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: elvesztem! Lam 3:55 Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről. Lam 3:56 Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! Lam 3:57 Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj! Lam 3:58 Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. Lam 3:59 Láttad, URam, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat! Lam 3:60 Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. Lam 3:61 Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. Lam 3:62 Támadóim szája egész nap engem rágalmaz. Lam 3:63 Lásd meg, hogy akár ülnek, akár állnak, csak engem gúnyolnak. Lam 3:64 Fizess meg nekik, URam, azért, amit kezükkel tettek! Lam 3:65 Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! Lam 3:66 Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól! Lam 4:1 Jaj, de megfeketedett az arany, elváltozott a színarany! Szétszórták a drágaköveket minden utcasarkon! Lam 4:2 Sionnak színaranyat érő drága fiait jaj, csak cserépedénynek tekintették, fazekas keze munkájának! Lam 4:3 Még a sakálok is odatartják emlőiket kölykeiknek, és szoptatják őket, de népem leányai oly kegyetlenek lettek, mint a struccok a pusztában. Lam 4:4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a gyermekek kenyeret kértek, de senki sem tört nekik. Lam 4:5 Akik csemegéket szoktak enni, éhen pusztultak az utcákon, akiket bíborban neveltek, a szemétdombon turkáltak. Lam 4:6 Nagyobb volt népem bűne, mint Sodoma vétke, amely egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki. Lam 4:7 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó, fehérebbek, mint a tej, testük pirosabb volt, mint a korall, mintha zafírból metszették volna őket. Lam 4:8 Testük feketébb lett, mint a korom, nem ismerni rájuk az utcákon, bőrük a csontjukhoz tapadt, elszáradtak, mint a fa. Lam 4:9 Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen haltak; azok átdöfve múltak ki, ezek pedig, mivel elfogyott a föld termése. Lam 4:10 A gyengéd szívű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy legyen táplálékuk népem összeomlása idején. Lam 4:11 Szabad folyást engedett haragjának az ÚR, kiöntötte izzó haragját. Lángba borította a Siont, megemésztette még az alapját is. Lam 4:12 Nem hitték a föld királyai, sem az egész világ lakói, hogy be tud hatolni az ostromló ellenség Jeruzsálem kapuin. Lam 4:13 Prófétáinak vétkei miatt, papjainak bűnei miatt történt ez, akik igazak vérét ontották benne. Lam 4:14 Vakon botorkáltak az utcákon, vértől beszennyezve. Érinteni sem lehetett az öltözetüket. Lam 4:15 Félre az útból, tisztátalan - kiáltoztak feléjük -, félre, félre az útból, ne érintsetek! Ha botladozva eljutottak is a pogányok közé, azok azt mondták: Nem maradhattok tovább itt! Lam 4:16 Maga az ÚR szolgáltatta ki őket, nem tekint rájuk többé. A papok személyét nem tisztelték, a véneknek sem kegyelmeztek. Lam 4:17 Már a szemünk is belefáradt, vártuk a segítséget, de hiába; őrhelyünkről lestük a népet, amely nem hozott szabadulást. Lam 4:18 Még a lépteinket is figyelték, a szabadba sem mehettünk ki. Elközeledett a vég, letelt az időnk, eljött a vég! Lam 4:19 Gyorsabbak voltak üldözőink, mint a sasok az égen. A hegyeken hajszoltak bennünket, a pusztában ólálkodtak utánunk. Lam 4:20 Az ÚR fölkentje, éltető leheletünk, foglyul esett vermükben, pedig azt gondoltuk, hogy oltalma alatt élhetünk a népek között. Lam 4:21 Örülj, örvendezz, Edóm népe, aki Úc földjén laksz! Hozzád is odakerül még a pohár, te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl. Lam 4:22 Véget ért büntetésed, Sion leánya, nem visznek többé fogságba. De a te bűnödet, Edóm, számon kéri az ÚR, és leleplezi vétkeidet. Lam 5:1 Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! Lam 5:2 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. Lam 5:3 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. Lam 5:4 Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell. Lam 5:5 Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül. Lam 5:6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. Lam 5:7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét. Lam 5:8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. Lam 5:9 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. Lam 5:10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. Lam 5:11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. Lam 5:12 A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték. Lam 5:13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. Lam 5:14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. Lam 5:15 Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk. Lam 5:16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! Lam 5:17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk, Lam 5:18 mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. Lam 5:19 De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. Lam 5:20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Lam 5:21 Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! Lam 5:22 Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira! Eze 1:1 A harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén, amikor én a fogságban élő nép között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomásokat láttam. Eze 1:2 A hónap ötödikén, Jójákin király fogságba vitelének ötödik évében, Eze 1:3 szólt az ÚR igéje Ezékiel paphoz, Búzi fiához, a káldeusok országában, a Kebár folyó mellett, és megragadta őt ott az ÚR. Eze 1:4 Láttam, hogy forgószél jött észak felől, nagy felhővel és egymást érő villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna. Eze 1:5 Négy élőlény alakja volt ott. Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt, Eze 1:6 de mindegyiknek négy arca, és mindegyiknek négy szárnya volt. Eze 1:7 Lábaik egyenes lábak voltak, de lábfejük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz. Eze 1:8 Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai. Eze 1:9 Szárnyaik összeértek, egyiké a másikéhoz. Nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, mindegyik előre nézve tudott menni. Eze 1:10 Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaarca is volt mind a négynek balról, és volt sasarca is mind a négynek. Eze 1:11 Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve, ez a két szárny összeért, egyiké a másikéval, kettő pedig eltakarta a testüket. Eze 1:12 Mindegyik előre nézve tudott menni. Ahova a lélek akart menni, oda mentek, nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. Eze 1:13 Ilyenek voltak az élőlények: külsejük olyan volt, mint az izzó parázs, és az élőlények közt, mintha égő fáklyák lobogtak volna. Tűz ragyogott, és a tűzből villámok cikáztak. Eze 1:14 Az élőlények járása-kelése olyannak látszott, mint a villámlás. Eze 1:15 Amikor néztem az élőlényeket, megpillantottam egy-egy kereket a földön az élőlények mellett, mind a négy előtt. Eze 1:16 A kerekek úgy voltak elkészítve, hogy ragyogó drágaköveknek látszottak, és mind a négy egyforma volt. Úgy készültek, hogy mindegyik kerék közepében egy másik kerék látszott. Eze 1:17 Amikor jártak, négy irányban tudtak menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. Eze 1:18 A kerék abroncsai magasak és félelmetesek voltak, és mind a négy abroncs körös-körül tele volt szemekkel. Eze 1:19 Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük; és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. Eze 1:20 Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. Eze 1:21 Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. Eze 1:22 Az élőlények feje fölött valami boltozat volt, amely félelmesen csillogott, mint a jég, és ki volt feszítve a fejük fölött. Eze 1:23 A boltozat alatt ki voltak terjesztve szárnyaik, egyiké a másiké felé. Mindegyiknek volt másik két szárnya is. Ezekkel eltakarták a testüket elöl is, hátul is. Eze 1:24 Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik zúgását, amilyen a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. Eze 1:25 És egy hang hallatszott a fejük fölött levő boltozatról amikor megálltak, és leeresztették szárnyaikat. Eze 1:26 A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. Eze 1:27 Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. Eze 1:28 A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal. Eze 2:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled! Eze 2:2 Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám. Eze 2:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. Eze 2:4 A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... Eze 2:5 Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. Eze 2:6 Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Eze 2:7 Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez! Eze 2:8 Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked! Eze 2:9 Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne. Eze 2:10 Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva. Eze 3:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához! Eze 3:2 Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset. Eze 3:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz. Eze 3:4 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet! Eze 3:5 Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához. Eze 3:6 Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek a beszédét nem érted. Bizony, ha azokhoz küldtelek volna, ők hallgatnának rád. Eze 3:7 De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza kemény fejű és konok szívű! Eze 3:8 De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük. Eze 3:9 Olyan keménnyé teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj, és ne reszkess tőlük! Bizony, engedetlen nép ez! Eze 3:10 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen! Eze 3:11 Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... - akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele. Eze 3:12 Ekkor fölemelt engem a lélek, hátam mögött pedig nagy, dörgő hangot hallottam: Áldott az ÚR dicsősége az ő szent helyén! Eze 3:13 Az élőlények szárnyainak zúgása, amint egymáshoz csapódtak, meg a kerekek robaja volt a nagy, dörgő hang. Eze 3:14 A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az ÚR kemény kézzel tartott engem. Eze 3:15 Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve. Eze 3:16 Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 3:17 Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Eze 3:18 Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. Eze 3:19 De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. Eze 3:20 Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon. Eze 3:21 Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet. Eze 3:22 Az ÚR ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni! Eze 3:23 El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az ÚR dicsősége. Ugyanolyan volt, amilyent a Kebár folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam. Eze 3:24 De lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám, és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be házadba! Eze 3:25 Emberfia, köteleket fognak hozni, megkötöznek velük, és nem mehetsz közéjük. Eze 3:26 Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez. Eze 3:27 Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez! Eze 4:1 Te pedig, emberfia, fogj egy téglát, tedd magad elé, és véss rá egy várost: Jeruzsálemet! Eze 4:2 Vedd ostrom alá, építs vele szemben ostromgépeket, emelj sáncot, állíts fel táborokat, helyezz el körülötte faltörő kosokat! Eze 4:3 Azután fogj egy vas sütőlapot, tedd oda mint egy vasfalat magad és a város közé, szegezd rá a tekintetedet: így legyen ostrom alatt, így ostromold! Intő jel ez Izráel házának. Eze 4:4 Azután feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a büntetését! Addig kell elszenvedned büntetésüket, ahány napig így fekszel. Eze 4:5 Napokban kifejezve adtam meg büntetésük éveit: háromszázkilencven nap. Így szenvedd el Izráel házának büntetését! Eze 4:6 Ha ezt kitöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és szenvedd el Júda házának a büntetését negyven napig. Egy-egy évet egy-egy napban adtam meg. Eze 4:7 Szegezd tekintetedet Jeruzsálem ostromára, tűrd fel ruhád ujját, és prófétálj ellene! Eze 4:8 Megkötözlek, és nem fordulhatsz egyik oldaladról a másikra, míg le nem telnek ostromod napjai. Eze 4:9 Azután végy búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt; tedd azokat egy edénybe, és készíts magadnak belőlük kenyeret! Ahány napig fekszel az oldaladon, azt edd: háromszázkilencven napig! Eze 4:10 Húsz sekel súlyú ennivalót ehetsz naponként, mindig ugyanabban az időben egyed. Eze 4:11 Vizet is mérték szerint igyál: egyhatod hínt, mindig ugyanabban az időben igyad! Eze 4:12 Mint az árpakenyeret, úgy egyed, de emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára! Eze 4:13 Ezt mondja az ÚR: Így eszik majd Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, amelyek közé elűzöm őket. Eze 4:14 De én ezt mondtam: Jaj, Uram, URam! Én még nem tettem magamat tisztátalanná ifjúkoromtól fogva mostanáig sohasem azzal, hogy elhullott vagy széttépett állatot ettem volna, és nem vettem a számba tisztátalan húst. Eze 4:15 Ő így válaszolt nekem: Nézd, megengedem neked, hogy emberi ganéj helyett marhaganéjon süsd meg a kenyeredet. Eze 4:16 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, én összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben. Kenyeret mértékkel és aggódva esznek, vizet is kimérve és borzadva isznak, Eze 4:17 mivel szűkösen lesz kenyerük és vizük; borzadva néznek egymásra, és elsorvadnak bűnük miatt. Eze 5:1 Emberfia, fogj egy éles kardot, használd borotvának, vágd le a hajadat és a szakálladat! Azután végy egy serpenyős mérleget, és oszd részekre, amit levágtál. Eze 5:2 Harmadrészét égesd el a város közepén, amikor letelnek az ostrom napjai; azután fogd a harmadrészét, vágd össze karddal a városon kívül; harmadrészét pedig szórd széjjel, én meg kivont karddal üldözöm. Eze 5:3 De végy ki belőle egy keveset, és kösd be a ruhád szegélyébe! Eze 5:4 Még ebből is végy ki, dobd bele a tűzbe, és égesd el a tűzben: ebből árad tűz Izráel egész házára. Eze 5:5 Ezt mondta az én Uram, az ÚR: Ez itt Jeruzsálem. A pogány népek között helyeztem el, országokkal vettem körül. Eze 5:6 De engedetlen volt törvényeimmel szemben, bűnösebb, mint a pogányok, és rendelkezéseimmel szemben engedetlenebb volt, mint a körülötte levő országok. Megvetették törvényeimet, és nem éltek rendelkezéseim szerint. Eze 5:7 Azért ezt mondja az én URam, az ÚR: Mivel megátalkodottabbak voltatok a körülöttetek levő pogányoknál, nem éltetek rendelkezéseim szerint, és nem teljesítettétek törvényeimet, sőt még olyanok sem voltatok, mint a körülöttetek levő pogányok, akik a maguk törvényeit teljesítik, Eze 5:8 azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én is ellened fordulok, és ítéletet tartok köztetek a pogányok szeme láttára. Eze 5:9 Olyat teszek veletek sok utálatos bűnötök miatt, amilyet még nem tettem, és amihez foghatót nem is fogok tenni többé. Eze 5:10 Ezért apák fogják megenni fiaikat közöttetek, és fiak fogják megenni apáikat. Ítéletet tartok rajtad, és szétszórom egész maradékodat mindenfelé. Eze 5:11 Ezért, életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR - mivel te tisztátalanná tetted szentélyemet minden förtelmes és utálatos bálványoddal, azért én elveszem tőled; nem szánakozom, és nem leszek könyörületes! Eze 5:12 A nép harmadrésze dögvészben hal meg, és éhen pusztul a városban, egyharmada fegyvertől hull el körülötte, egyharmadát pedig széjjelszórom mindenfelé, és kivont karddal üldözöm őket. Eze 5:13 Kitöltöm haragomat, és lecsillapszik lángoló haragom velük szemben, amikor elégtételt veszek. Akkor tudják meg, hogy én, az ÚR, szóltam bosszúságomban, amikor majd kitöltöm rajtuk lángoló haragomat. Eze 5:14 Lerombollak, és gyalázatossá teszlek a körülötted élő népek között, látni fogja minden arra járó. Eze 5:15 Gyalázni és csúfolni fognak, elrettentő példa leszel a körülötted élő népek számára, mert ítéletet tartok rajtad haraggal, felindulással és súlyos büntetéssel. Én, az ÚR, megmondtam! Eze 5:16 Beléjük lövöm az éhség veszedelmes nyilait, amelyek romlást okoznak, mert romlásotokra lövöm ki azokat; egyre súlyosabbá teszem köztetek az éhséget, és eltöröm nálatok a kenyér botját. Eze 5:17 Éhséget és vadállatokat bocsátok rád, amelyek megfosztanak gyermekeidtől; dögvész és vérontás gázol át rajtad, és fegyvert bocsátok rád. Én, az ÚR, megmondtam! Eze 6:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 6:2 Emberfia, vesd a tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenük! Eze 6:3 Ezt mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az én Uramnak, az ÚRnak az igéjét! Ezt mondja az én Uram, az ÚR a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Én most fegyvert bocsátok rátok, és elpusztítom áldozóhalmaitokat. Eze 6:4 Elpusztulnak oltáraitok, összetörnek tömjénező oltáraitok, és odadobom a halálra sebzetteket bálványaitok elé. Eze 6:5 Odavetem Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és odaszórom csontjaitokat oltáraitok köré. Eze 6:6 Minden lakóhelyeteken rommá lesznek a városok, és elpusztulnak az áldozóhalmok, hogy oltáraitok is rommá legyenek, és elpusztuljanak. Összetörik és megsemmisítik bálványaitokat, szétzúzzák tömjénező oltáraitokat, és tönkreteszik csinálmányaitokat. Eze 6:7 Hullanak köztetek a sebesültek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR! Eze 6:8 De hagyok maradékot. Lesznek, akik megmenekülnek a fegyvertől, a népek közé szétszóródva az országokban. Eze 6:9 Akkor majd megértik megmenekültjeitek a népek közt, ahová fogságba vitték őket, hogy én törtem össze tőlem elfordult parázna szívüket és bálványaikkal paráználkodó szemüket. Megundorodnak önmaguktól gonoszságuk miatt, mert mindenféle utálatosságot követtek el. Eze 6:10 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Nem hiába mondtam meg, hogy ilyen veszedelmet hozok rájuk. Eze 6:11 Így szól az én Uram, az ÚR: Csapd össze a kezed, dobbants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel házának a sok gonosz, utálatos dolog miatt! Fegyver, éhínség és dögvész miatt fognak elhullani! Eze 6:12 Aki messze van, dögvészben hal meg, aki közel van, fegyvertől esik el, és aki az ostromlottak között marad, az éhen hal. Így töltöm ki rajtuk haragomat. Eze 6:13 Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor ott hevernek a halálra sebzettek a bálványok között, az oltárok körül, minden magas halmon, minden hegycsúcson, minden bujazöld fa és minden lombos cserfa alatt; mindenütt, ahol engesztelő illatáldozatot szoktak bemutatni bálványaiknak. Eze 6:14 Kinyújtom a kezemet ellenük, sivárrá és kietlenné teszem az országot, minden lakóhelyüket a pusztától Dibláig. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR! Eze 7:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 7:2 Te, emberfia - mondta az én Uram, az ÚR -, vége van Izráel földjének! Jön a vég az ország négy oldalán Eze 7:3 Most véged lesz! Rád zúdítom haragomat, elítéllek úgy, ahogy megérdemled, megbüntetlek minden utálatos tettedért. Eze 7:4 Nem szánakozom rajtad, és nem leszek könyörületes, hanem megbüntetlek, ahogy érdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 7:5 Így szól az én Uram, az ÚR: Egyik veszedelem jön a másik után! Eze 7:6 Jön a vég, jön a vég! Rád virradt, jön már! Eze 7:7 Jön rátok a felfordulás, ország lakói! Jön már az az idő, közel van az a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken víg ének helyett! Eze 7:8 Most már hamarosan kitöltöm rajtad lángoló haragomat, elbánok veled haragomban; elítéllek úgy, ahogy megérdemled, és megbüntetlek minden utálatos tettedért. Eze 7:9 Nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Úgy bánok veled, ahogy megérdemled: utálatos tetteid következménye utolér. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, vagyok az, aki ver! Eze 7:10 Itt van az a nap, eljött már! Eljött a felfordulás, virágzik a törvénysértés, virít a kevélység. Eze 7:11 Az erőszak bűnös uralommá lett. Nem marad belőlük semmi, sem gazdagságukból, sem tömegükből, sem előkelőikből. Eze 7:12 Eljött az idő, elérkezett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon, mert minden gazdagságot utolér a harag. Eze 7:13 Az eladó nem veheti vissza, amit eladott, még ha életben maradna is, mert a látomás minden gazdagságra vonatkozik, és visszavonhatatlan, hiszen még az életét sem tarthatja meg senki a bűne miatt. Eze 7:14 Fújjátok csak a kürtöt, készítsetek elő mindent! Nem fog senki harcba menni, mert izzó haragom elért minden gazdagságot. Eze 7:15 Kint fegyver pusztít, bent dögvész és éhínség. Aki a mezőn van, fegyvertől hal meg, aki a városban van, azt éhínség és dögvész emészti meg. Eze 7:16 És ha lesznek is, akik megmenekülnek, olyanok lesznek, mint a búgó galambok a hegyeken, mindnyájan nyögnek bűneik miatt. Eze 7:17 Minden kéz elerőtlenedik, minden térd vizes lesz. Eze 7:18 Zsákruhát öltenek, rettegés lepi meg őket, minden arcon szégyenpír lesz, mindenki fején kopaszság. Eze 7:19 Ezüstjüket az utcára dobják, és aranyuk szemétbe kerül. Ezüstjük és aranyuk nem tudja megmenteni őket az ÚR féktelen haragjának a napján. Éhségüket nem elégíthetik ki, gyomrukat nem tölthetik meg vele. Ez csak bűnbe vitte őket. Eze 7:20 Díszes ékességével büszkélkedtek, sőt utálatos és förtelmes bálványokat csináltak belőle. Ezért tettem azt szemétté. Eze 7:21 Prédául adtam az idegeneknek, és zsákmányul a föld bűnöseinek, akik gyalázatra használják. Eze 7:22 Elfordítom tőlük arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Rablók hatolnak be oda, és meggyalázzák. Eze 7:23 Készítsd a láncot, mert tele van az ország törvényesített vérontással, és tele van a város erőszakkal. Eze 7:24 De én idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a házakat. Véget vetek az erőszak kevélységének, és meggyalázzák a szentélyeket. Eze 7:25 Rettegés jön; békét keresnek, de hiába. Eze 7:26 Egyik baj a másik után jön, egyik hír a másik után érkezik. Látomást keresnek a prófétánál, de hiába; nem tud útbaigazítást adni a pap, sem tanácsot a vén. Eze 7:27 A király gyászolni fog, a fejedelmet borzadás környékezi, és az ország népének megbénul az ereje. Úgy bánok velük, ahogy megérdemlik. Ahogyan ők ítéltek, úgy ítélem meg őket. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 8:1 A hatodik esztendőben, a hatodik hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az én Uramnak, az ÚRnak a keze ott megérintett. Eze 8:2 Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen csillogónak. Eze 8:3 Mintha egy kéz nyúlt volna ki, megragadott engem a hajamnál fogva. Fölemelt engem a lélek az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent bosszúságra ingerlő bálvány foglalt helyet. Eze 8:4 De megjelent ott Izráel Istenének a dicsősége. Ugyanolyan volt, mint amilyent a völgyben láttam. Eze 8:5 Ezt mondta nekem: Emberfia! Tekints észak felé! Föl is tekintettem észak felé, és megláttam a kaputól északra egy oltárt, ahol az Istent ingerlő bálvány volt a bejáratnál. Eze 8:6 Azután ezt mondta nekem: Emberfia! Látod-e, mit művelnek? Olyan nagy utálatosságot művel itt Izráel háza, hogy miattuk el kell távoznom szentélyemből. De még más nagy utálatosságokat is fogsz látni. Eze 8:7 Azután bevitt engem az udvar bejáratához, és láttam, hogy egy rés van a falban. Eze 8:8 Ezt mondta nekem: Emberfia! Törj át a falon! Áttörtem a falon, és láttam ott egy ajtót. Eze 8:9 Majd ezt mondta nekem: Menj be, és nézd meg, hogy milyen gonosz, utálatos dolgokat művelnek ott! Eze 8:10 Be is mentem, és láttam, hogy mindenféle csúszómászónak és förtelmes állatnak a képe, és Izráel házának valamennyi bálványa be volt vésve köröskörül a falba. Eze 8:11 Ott állt előttük Izráel háza vénei közül hetven férfi, közöttük Jaazanjáhú, Sáfán fia. Mindegyiknek tömjénező volt a kezében, és illatos füstfelhő szállt fölfelé. Eze 8:12 Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Látod, hogy mit művelnek Izráel házának a vénei a sötétben, mindegyik a maga bálványának fülkéjénél?! Mert ezt mondják: Nem lát bennünket az ÚR! Elhagyta az ÚR ezt az országot! Eze 8:13 Majd ezt mondta nekem: Még más nagy utálatosságokat is fogsz látni, amiket művelnek. Eze 8:14 És bevitt engem az ÚR háza kapujának a bejáratához, amely északra van. Asszonyok ültek ott, akik Tammúzt siratták. Eze 8:15 Ezt mondta nekem: Láttad-e, emberfia? Még ezeknél is nagyobb utálatosságokat fogsz látni. Eze 8:16 És bevitt engem az ÚR háza belső udvarába. Az ÚR temploma bejáratánál, a csarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, háttal az ÚR temploma felé, arccal kelet felé fordulva, és kelet felé leborulva imádták a napot. Eze 8:17 Akkor ezt mondta nekem: Látod, emberfia? Nem volt elég az, hogy Júda háza olyan utálatos dolgokat művelt, amilyeneket itt elkövettek! Még az országot is elárasztották erőszakkal, és engem újra meg újra bosszantottak! Nézd, hogy tartják a szőlőhajtásokat az orruk előtt! Eze 8:18 De én majd elbánok velük haragomban, nem szánakozom, és nem leszek könyörületes. Kiálthatnak hozzám bármilyen nagy hangon, nem hallgatom meg őket. Eze 9:1 Ezután így kiáltott nagy hangon a fülem hallatára: Eljött a város büntetésének ideje. Mindenkinek a kezében ott van már a pusztító eszköz. Eze 9:2 Íme, hat férfi jött a Felső-kapu felől, amely északra néz, fegyver volt mindegyiknek a kezében. De volt közöttük egy gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszközök voltak az oldalán. Bejöttek, és odaálltak a rézoltár mellé. Eze 9:3 Ekkor Izráel Istenének a dicsősége fölemelkedett a kerúbról, amely fölött volt, a templom küszöbéhez vonult, és szólította a gyolcsba öltözött férfit, akinek az oldalán íróeszközök voltak. Eze 9:4 Ezt mondta neki az ÚR: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak az embereknek a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek amiatt a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne. Eze 9:5 A többieknek pedig ezt mondta a fülem hallatára: Menjetek utána végig a városon, és öldököljetek, ne szánakozzatok, és ne legyetek könyörületesek! Eze 9:6 Gyilkoljátok az öreget, az ifjat és a szüzet, a gyermekeket és az asszonyokat, hadd pusztuljanak! De azokhoz az emberekhez ne nyúljatok, akiken jel van! Az én szentélyemnél kezdjétek el! Elkezdték tehát az öregeken, akik a templom előtt voltak. Eze 9:7 Majd ezt mondta nekik: Tegyétek tisztátalanná a templomot, és töltsétek meg az udvarokat halálra sebzetekkel! Menjetek! Ők tehát mentek, és öldököltek a városban. Eze 9:8 Amíg öldököltek, én ott maradtam, arcra borultam, és így kiáltottam: Ó, Uram, URam! El akarod pusztítani Izráel egész maradékát, amikor kitöltöd haragodat Jeruzsálemen? Eze 9:9 De ő így felelt nekem: Izráel és Júda házának a bűne igen-igen nagy, hiszen tele van az ország vérontással, és tele van a város törvénysértéssel, mert azt mondják, hogy elhagyta az ÚR az országot, és nem lát az ÚR. Eze 9:10 Azért én sem szánakozom, és nem leszek könyörületes: fejükre olvasom tetteiket. Eze 9:11 Ekkor a gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszközök voltak az oldalán, ilyen jelentést tett: Megtettem, amit parancsoltál. Eze 10:1 Azután láttam, hogy a boltozaton a kerúbok feje fölött egy zafírfényű trónushoz hasonló látvány tűnt fel. Eze 10:2 Az ÚR pedig ezt mondta a gyolcsba öltözött férfinak: Menj be a kerúbok alatt levő kerekek közé, rakd tele mind a két markodat a kerúbok között levő parázzsal, és szórd azt a városra! Be is ment a szemem láttára. Eze 10:3 A kerúbok a templomtól jobbra álltak, amikor a férfi bement, és felhő töltötte be a belső udvart. Eze 10:4 Akkor az ÚR dicsősége fölemelkedett a kerúbról, a templom küszöbénél. A templom megtelt a felhővel, az udvar pedig megtelt az ÚR dicsőségének a fényével. Eze 10:5 A kerúbok szárnyainak zúgása elhallatszott a legszélső udvarig, mintha a mindenható Isten hangja szólt volna. Eze 10:6 Amikor azt parancsolta a gyolcsba öltözött férfinak, hogy vegyen tüzet a kerúbok között levő kerekek közül, akkor az bement, és megállt a kerék mellett. Eze 10:7 Az egyik kerúb pedig kinyújtotta kezét a kerúbok közül a kerúbok között levő tűz felé, vett belőle, és odatette a gyolcsba öltözött férfi markába, az elvette, és eltávozott. Eze 10:8 A kerúbok szárnyai alatt emberi kéz alakja látszott. Eze 10:9 Láttam, hogy négy kerék volt a kerúbok mellett, egyik kerék az egyik kerúb mellett, másik kerék a másik kerúb mellett, és olyanok voltak a kerekek, mint a ragyogó drágakövek. Eze 10:10 Mind a négynek az alakja egyformának látszott: mintha egyik kerék a másik kerékben lenne. Eze 10:11 Amikor jártak, négy irányban tudtak menni, és nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, hanem amerre az első akart menni, arra ment a többi is; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. Eze 10:12 Egész testük és hátuk, kezeik és szárnyaik, meg a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négynek a kereke. Eze 10:13 A kerekeket pedig valaki a fülem hallatára forgóknak nevezte. Eze 10:14 Négy arca volt mindegyiknek: az első kerúbarc volt, a második arc emberarc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik pedig sasarc. Eze 10:15 És fölemelkedtek a kerúbok. Ez az az élőlény, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. Eze 10:16 Amikor a kerúbok jártak, a kerekek is jártak mellettük, amikor pedig a kerúbok fölemelték szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak el mellőlük. Eze 10:17 Ha azok álltak, ezek is álltak, ha azok fölemelkedtek, ezek is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke irányította őket. Eze 10:18 Akkor elvonult az ÚR dicsősége a templom küszöbétől, és helyet foglalt a kerúbok fölött. Eze 10:19 A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, szemem láttára fölemelkedtek a földről, és elindultak a kerekekkel együtt. Az ÚR háza keleti kapujának a bejáratánál megálltak, és Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük. Eze 10:20 Ez az az élőlény, amelyet a Kebár folyó mellett láttam, Izráel Istene alatt, és fölismertem, hogy ezek kerúbok. Eze 10:21 Négy arca volt mindegyiknek, és négy szárnya volt mindegyiknek; a szárnyaik alatt olyanforma kezük volt, mint az embernek. Eze 10:22 Arcuk hasonló volt azokhoz az arcokhoz, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam, meg az alakjuk és ők maguk is. Mindegyik előre nézve tudott menni. Eze 11:1 Azután fölemelt engem a lélek, és az ÚR házának keleti kapujához vitt, amely keletre néz. Ott, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép vezetőit. Eze 11:2 Az ÚR ezt mondta nekem: Emberfia! Ezek azok a férfiak, akik álnok terveket szőnek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban. Eze 11:3 Ezt mondják: Nem lesz itt hamarosan házépítés! Fazék ez a város, mi vagyunk a hús! Eze 11:4 Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia! Eze 11:5 Ekkor rám szállt az ÚR lelke, és ezt mondta nekem: Mondd meg, hogy így szól az ÚR: Jól mondtátok, Izráel háza! Tudom én, hogy mit gondoltok magatokban. Eze 11:6 Sokakat öltetek meg ebben a városban, megtöltöttétek utcáit megöltekkel. Eze 11:7 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Akiket városszerte megöltetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De titeket kiveszlek belőle. Eze 11:8 Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 11:9 Kiviszlek innen titeket, idegenek kezébe adlak, és ítétetet tartok fölöttetek. Eze 11:10 Fegyvertől fogtok elesni, Izráel határán ítélkezem fölöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 11:11 Nem lesz fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítélkezem fölöttetek. Eze 11:12 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, mert nem az én rendelkezéseim szerint éltetek, és nem az én törvényeimet teljesítettétek, hanem a körülöttetek levő népek törvényeit teljesítettétek. Eze 11:13 Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Ó, jaj, Uram, URam, véget akarsz vetni Izráel maradékának?! Eze 11:14 Akkor így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 11:15 Emberfia! A te testvéreidről, a veled fogságba jutottakról, Izráel egész házáról így beszélnek Jeruzsálem lakói: Messzire vetődtek az ÚRtól, a mi birtokunkba került az ország! Eze 11:16 Ezért mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak. Eze 11:17 Ezért mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és összeszedlek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét. Eze 11:18 És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt. Eze 11:19 Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, Eze 11:20 hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Eze 11:21 A szívről így szól az én Uram, az ÚR: Akiknek a szíve a förtelmes és utálatos bálványokat követte, azoknak a tetteit a fejükre olvasom! Eze 11:22 Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat a kerekekkel együtt, Izráel Istenének a dicsősége pedig ott volt fölöttük. Eze 11:23 Fölszállt az ÚR dicsősége a városból, és megállt a hegyen, amely a várostól keletre van. Eze 11:24 Engem pedig fölemelt a lélek, és elvitt a káldeusok földjére a fogságban élő néphez, látomásban, Isten lelke által. Azután eltávozott tőlem a látomás, amelyet láttam. Eze 11:25 Én pedig elmondtam a fogságban élő népnek az ÚR igéjét, amelyet látomásban adott nekem. Eze 12:1 Azután így szólt az ÚR igéje: Eze 12:2 Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert engedetlen nép ez. Eze 12:3 Te pedig, emberfia, készíts el egy fogolynak való batyut, és készülj fogságba nappal, hogy lássák; mert el kell menned lakóhelyedről más helyre, a szemük láttára. Talán látni fognak, bár engedetlen nép ez! Eze 12:4 A batyut, amely olyan, mint a foglyoké, nappal vidd ki a szemük láttára, de te este menj ki a szemük láttára, ahogy fogságba szoktak menni! Eze 12:5 Szemük láttára törd át a falat, és azon át menj ki! Eze 12:6 Szemük láttára vedd a válladra, sötétben vidd el, arcodat takard el, hogy ne lásd a földet, mert intő jellé teszlek téged Izráel háza számára. Eze 12:7 Úgy tettem azért, ahogy megparancsolta nekem: nappal kivittem a batyut, amely olyan volt, mint a foglyoké, este pedig áttörtem kezemmel a falat, a sötétben kimentem, és vállamra vettem a szemük láttára. Eze 12:8 Másnap reggel így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 12:9 Emberfia! Ugye megkérdezte tőled Izráel háza, ez az engedetlen nép, hogy mit csinálsz? Eze 12:10 Mondd nekik: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Ez a fenyegető jövendölés a Jeruzsálemben levő fejedelemnek és Izráel egész házának szól, akik ott élnek. Eze 12:11 Mondd: Én intő jel vagyok számotokra! Ahogyan én tettem, úgy kell majd nekik is tenniük: mint rabok mennek a fogságba. Eze 12:12 A fejedelem, aki közöttük van, terhet visz a vállán, sötétben megy el. Áttörik a falat, azon vezeti ki, arcát eltakarja, hogy ne is lássa szeme a földet. Eze 12:13 Hálómat kifeszítem ellene, és csapdába ejtem. Elviszem Babilóniába, a káldeusok országába, de azt már nem fogja látni, és ott fog meghalni. Eze 12:14 Segítőit pedig és egész csapatát, akik csak körülötte vannak, széjjelszórom mindenfelé, és kivont karddal üldözöm őket. Eze 12:15 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor elszélesztem őket a népek között, és szétszórom őket az országokba. Eze 12:16 De megtartok közülük néhány embert a fegyver, éhínség és dögvész után, hogy elbeszélhessék utálatos dolgaikat a népek között, amelyek közé kerülnek. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 12:17 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 12:18 Emberfia! Remegve egyél kenyeret, reszketve és aggódva igyál vizet! Eze 12:19 Az ország népéhez pedig így szólj: Ezt mondja az én Uram, az ÚR Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik majd kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert pusztasággá válik az ország mindenestül, lakóinak erőszakos volta miatt. Eze 12:20 A lakott városok romba dőlnek, és az ország pusztává lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR! Eze 12:21 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 12:22 Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Múlnak a napok, és nem teljesül a sok látomás?! Eze 12:23 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Megszüntetem ezt a szóbeszédet, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik az az idő, amikor valóra válik minden látomás. Eze 12:24 Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. Eze 12:25 Mert ha én, az ÚR, szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül. Ha a ti napjaitokban mondok valamit, ti engedetlen nép, azt meg is teszem! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 12:26 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 12:27 Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Sokára teljesedik be a látomás, amelyet ez az ember lát; a távoli jövőről prófétál ő. Eze 12:28 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 13:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 13:2 Emberfia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálgatnak; mondd meg azoknak, akik a maguk gondolatait prófétálják: Halljátok meg az ÚR igéjét! Eze 13:3 Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk esze után járnak, de semmit sem láttak! Eze 13:4 Olyanokká lettek prófétáid, Izráel, mint a rókák a romok közt! Eze 13:5 Nem álltatok oda a résekhez, nem építettetek falat Izráel háza körül, hogy megállhasson a harcban az ÚR napján. Eze 13:6 Hiábavalóságot láttak és hazug jóslatot, amikor azt mondogatták, hogy "így szól az ÚR", pedig az ÚR nem is küldte őket; és még várják, hogy beteljesítse szavukat! Eze 13:7 Hiszen hiábavaló látomást láttatok, és hazug jóslatokat mondtatok, amikor azt mondogattátok, hogy "így szól az ÚR", pedig én nem is beszéltem! Eze 13:8 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok, azért én ellenetek fordulok! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 13:9 Kezem ránehezedik azokra a prófétákra, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jósolgatnak. Nem maradnak népem körében, nem írják be őket Izráel házának a könyvébe, és nem jutnak el Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, Úr vagyok. Eze 13:10 Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, Eze 13:11 ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és szélvihar tör ki, Eze 13:12 akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok? Eze 13:13 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Izzó haragom miatt szélvihar tör ki, haragom miatt záporeső ömlik, és jégesővel vetek véget neki izzó haragomban. Eze 13:14 Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földre döntöm, úgyhogy föltárul az alapja. Ledől, és vele együtt nektek is végetek lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 13:15 Véget vetek haragomban a falnak, és azoknak, akik azt habarccsal vakolták be, és azt mondom majd nektek: Oda van a fal, és oda vannak a vakolói: Eze 13:16 Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálgattak, és a békességről láttak látomásokat, pedig nincs békesség! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 13:17 Te pedig, emberfia, szegezd tekintetedet néped leányaira, akik a maguk gondolatait prófétálják, és prófétálj ellenük! Eze 13:18 Ezt mondd: Így szól az én URam, az ÚR: jaj azoknak, akik bűvös szalagokat varrogatnak minden kéz csuklójára, és varázskendőket készítenek az emberek fejére minden méretben, lelkekre vadászva! Lelkeket vadásztok népemből úgy, hogy lelkeket biztattok élettel a magatok érdekében. Eze 13:19 Meggyaláztok népem előtt néhány marék árpáért és néhány falat kenyérért azzal, hogy halállal fenyegettek olyan lelkeket, akiknek nem kell meghalniuk, és élettel biztattok olyan lelkeket, akik nem maradnak életben, mert hazudoztok népemnek, az pedig hallgat a hazugságra. Eze 13:20 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Bűvös szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel lelkekre vadásztok, mint a madarakra. Leszaggatom azokat karjaitokról, a lelkeket pedig elengedem, azokat a lelkeket, akikre ti vadásztok, mint a madarakra. Eze 13:21 Letépem varázskendőiteket, és kiszabadítom kezetekből népemet; nem lesz az többé vadászzsákmány a kezetekben. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 13:22 Mivel hazug módon fájdalmat okoztok az igaz embernek, pedig én nem akarok neki fájdalmat okozni; a bűnöst pedig bátorítjátok, úgyhogy nem tér meg a rossz útról, és nem marad életben, Eze 13:23 ezért nem fogtok többé hiábavalóságot látni, és nem jósolgattok tovább, mert kiszabadítom kezetekből népemet. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 14:1 Egyszer eljöttek hozzám Izráel vénei közül néhányan, és leültek előttem. Eze 14:2 Akkor így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 14:3 Emberfia! Ezek az emberek szívükbe fogadták bálványaikat, és azon jár az eszük, ami bűnbe viszi őket. Engedjem, hogy ezek kérdezgessenek engem? Eze 14:4 Ezért beszélj velük, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Ha valaki Izráel házából úgy megy a prófétához, hogy a szívébe fogadja bálványait, és azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, annak én, az ÚR, fogok válaszolni a sok bálványmiatt. Eze 14:5 Mert megragadom Izráel házának a szívét, mindazokét, akik elidegenedtek tőlem bálványaik kedvéért. Eze 14:6 Ezért mondd Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra! Eze 14:7 Mert ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elidegenedik tőlem, szívébe fogadja a bálványokat, azon jár az esze, ami őt bűnbe viszi, és úgy megy a prófétához azért, hogy megkérdezzen engem, annak én, az ÚR, fogok válaszolni. Eze 14:8 Szembefordulok az ilyen emberrel, intő példává teszem, és kiirtom népem közül. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 14:9 Ha azt a prófétát rászedik, és kijelentést ad, én, az ÚR, hagyom, hogy rászedjék azt a prófétát, de majd kinyújtom a kezem ellene, és kipusztítom népemből, Izráelből. Eze 14:10 A próféta éppen olyan bűnös, mint aki megkérdezte. Bűnhődni fognak bűnükért, Eze 14:11 hogy többé ne tévelyedjék el tőlem Izráel háza, és ne tegyék magukat tisztátalanná semmiféle vétkükkel. Akkor majd az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek - így szól az én URam, az ÚR. Eze 14:12 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 14:13 Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, Eze 14:14 akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Noé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal - így szól az én URam, az ÚR. Eze 14:15 Ha állatokat bocsátok az országra, hogy néptelenné tegyék, és az pusztává legyen, ahol senki sem jár a vadállatok miatt, Eze 14:16 és ott volna az a három férfi, életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztává lenne Eze 14:17 Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és azt mondom, hogy fegyver járja végig az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot, Eze 14:18 és az a három férfi ott volna, életemre mondom - így szól az én URam, az ÚR -, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg! Eze 14:19 Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, Eze 14:20 és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg, csak magukat menthetnék meg igazságukkal Eze 14:21 De így szól az én Uram, az ÚR: Ha rábocsátom is Jeruzsálemre ezt a négy veszedelmes ítéletet, a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, Eze 14:22 mégis marad ott, aki megmenekül: fiúk és leányok, akik kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhozta Eze 14:23 Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem vele - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 15:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 15:2 Emberfia! Mennyivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül? Eze 15:3 Fölhasználják-e a fáját, hogy valamit készítsenek belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenfélét akasszanak rá? Eze 15:4 Inkább tűzbe dobják, hogy az megeméssze. És ha a két végét megemésztette a tűz, ha már a közepe is parázslik, alkalmas-e még valamire? Eze 15:5 Hiszen, amíg ép volt, addig sem készült belőle semmi. Hát ha a tűz emészti és parázslik, készülhet-e belőle valami? Eze 15:6 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Ahogy az erdő fái közé került szőlőtőke fáját tűzbe dobom, hogy az megeméssze, úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait. Eze 15:7 Ellenük fordítom arcomat. Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ellenük fordítom arcomat. Eze 15:8 Pusztává teszem az országot, mivel hűtlenekké váltak így szól az én Uram, az ÚR. Eze 16:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 16:2 Emberfia! Ismertesd meg Jeruzsálemmel, hogy milyen utálatosak a dolgai! Eze 16:3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR Jeruzsálemhez: Kánaán földjéről származol, ott születtél; apád emóri, anyád pedig hettita. Eze 16:4 Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek. Eze 16:5 Senki sem szánakozott rajtad, semmit sem tettek meg veled ezekből, nem könyörültek rajtad. Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél. Eze 16:6 De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Eze 16:7 Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de teljesen meztelen voltál. Eze 16:8 Elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az ÚR -, és az enyém lettél Eze 16:9 Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. Eze 16:10 Tarka ruhába öltöztettelek, és delfinbőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád. Eze 16:11 Földíszítettelek ékszerekkel, karpereceket tettem a kezeidre és a nyakadra láncot. Eze 16:12 Orrodba orrperecet tettem, füleidbe fülbevalót, a fejedre pedig ékes koronát. Eze 16:13 Földíszítetted magad arannyal, ezüsttel; gyolcsba, selyembe és tarka ruhába öltöztél; ételed finomliszt, méz és olaj volt. Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is elérted. Eze 16:14 Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 16:15 De elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél. Elárasztottad paráznaságoddal, aki csak elment melletted, és az övé lettél. Eze 16:16 Fogtad a ruháidat, csináltál tarka sátrakat a halmokon, és ott paráználkodtál. Ilyen még nem volt, és nem is lesz! Eze 16:17 Fogtad arany és ezüst ékszereidet, amelyeket én adtam neked, férfiszobrokat készítettél, és azokkal paráználkodtál. Eze 16:18 Fogtad tarka ruháidat, és rájuk terítetted, a nekem járó olajat és illatszert pedig eléjük tetted. Eze 16:19 Az ételt, amelyet neked adtam, a finomlisztet, az olajat és a mézet, amellyel tápláltalak, eléjük raktad jó illatú áldozatul. Ez történt - így szól az én URam, az ÚR. Eze 16:20 Fogtad fiaidat és leányaidat, akiket nekem szültél, és őket is feláldoztad nekik eledelül. Hát nem volt eleged a paráznaságból, Eze 16:21 hogy még fiaimat is levágtad, és odaadtad, feláldozva őket?! Eze 16:22 Sok utálatosságodban és paráznaságodban nem emlékeztél vissza ifjúkorodra, amikor teljesen meztelen voltál, és véredben fetrengtél. Eze 16:23 Sok gonoszságod után - jaj, jaj neked! így szól az én Uram, az ÚR - Eze 16:24 dombot emeltél, és magaslatot készítettél minden téren. Eze 16:25 Magaslatot építettél minden keresztúton, és szépségedet utálatosságra használtad: szétterpesztetted lábaidat minden arra járó előtt, és rengeteget paráználkodtál. Eze 16:26 Paráználkodtál a szomszédos egyiptomiakkal, a nagy testűekkel, rengeteget paráználkodtál: így bosszantottál engem. Eze 16:27 Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt. Eze 16:28 Az asszírokkal is paráználkodtál telhetetlenül; paráználkodtál, de nem érted be vele. Eze 16:29 Rengeteget paráználkodtál a kalmár káldeusok országával, de ezzel sem érted be. Eze 16:30 Mennyire epekedett a szíved! - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy mindezt meg tu tad tenni, egy nagy parázna tetteit, Eze 16:31 amikor dombot emeltél minden keresztúton, és magaslatot készítettél minden téren! Csak abban nem voltál olyan, mint a parázna, hogy nem törődtél a bérrel. Eze 16:32 Te házasságtörő asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának! Eze 16:33 Minden paráznának fizetséget adnak, de te magad adtál fizetséget minden szeretődnek: megfizetted őket, hogy jöjjenek hozzád mindenünnen paráználkodni. Eze 16:34 Paráznaságod fordítva történt, mint más asszonyoké: nem te utánad jártak paráználkodni; te adtál bért, és nem neked adtak bért; veled tehát fordítva történt. Eze 16:35 Ezért halld meg az ÚR igéjét, te parázna! Eze 16:36 Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel meztelenre vetkőztél, és mutogattad szemérmedet, amikor paráználkodtál szeretőiddel és minden utálatos bálványoddal, sőt fiaid vérét is nekik adtad, Eze 16:37 ezért majd összegyűjtöm minden szeretődet, akiknek kelletted magad: azokat is, akiket szerettél, meg azokat is, akiket gyűlöltél. Köréd gyűjtöm őket mindenfelől, és leleplezem előttük szemérmedet, hadd lássák egészen szemérmedet. Eze 16:38 Azután elítéllek a házasságtörő és vérontó asszonyok törvénye szerint, és kiszolgáltatlak a haragnak és a vérbosszúnak. Eze 16:39 Kezükbe adlak: szétdúlják dombjaidat, lerombolják magaslataidat, lehúzzák rólad a ruhát, elveszik ékszereidet, és otthagynak teljesen meztelenül. Eze 16:40 Gyűlést hívnak össze ellened, megköveznek, és kardjukkal felkoncolnak. Eze 16:41 Házaidat fölperzselik, és végrehajtják rajtad az ítéletet a többi asszony szeme láttára. Véget vetek paráznaságodnak, paráznabért sem fogsz többé fizetni. Eze 16:42 Akkor lecsillapodik haragom, és elmúlik indulatom; megnyugszom, és nem bosszankodom többé. Eze 16:43 Te nem emlékeztél vissza ifjúkorodra, sőt ingereltél engem ezekkel, én meg fejedre olvasom tetteidet - így szól az én Uram, az ÚR -, többé nem folytathatod fajtalankodásodat, sem utálatos dolgaidat Eze 16:44 Aki példálózik, ezt a példabeszédet mondja rólad: Amilyen az anya, olyan a lánya! Eze 16:45 Anyád lánya vagy te, aki megunta a férjét és a fiait. Ugyanolyan vagy, mint a nővéreid, akik megunták férjüket és fiaikat. Anyátok hettita volt, apátok pedig emóri. Eze 16:46 A nénéd Samária, aki lányaival együtt tőled északra lakik. Húgod pedig a lányaival együtt tőled délre lakó Sodoma. Eze 16:47 Egy kis ideig nem úgy éltél, mint ők, és nem követtél el olyan utálatos dolgokat. De azután minden tettedben romlottabb lettél náluk. Eze 16:48 Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy még húgod, Sodoma sem tette azt lányaival együtt, amit te tettél lányaiddal együtt Eze 16:49 Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, de a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta. Eze 16:50 Felfuvalkodtak, utálatos dolgokat műveltek előttem, azért elvetettem őket, amikor ezt láttam. Eze 16:51 Samária hozzád képest feleannyit sem vétkezett, hiszen te több utálatos dolgot követtél el, mint ő; nővéreid igazabbak nálad, mert sok utálatos dolgot követtél el. Eze 16:52 Viseld azért te is gyalázatodat, mert nővéreid oldalára álltál vétkeiddel, amikor még náluk is utálatosabb dolgokat követtél el; még ők is igazabbak nálad. Szégyelld magad, és viseld gyalázatodat te is, hiszen még nővéreid is igazabbak nálad! Eze 16:53 De majd fordítok a sorsukon, Sodomának és leányainak sorsán, Samáriának és leányainak sorsán; és akkor a te sorsodon is fordítok velük együtt. Eze 16:54 Viseld gyalázatodat, és érjen gyalázat mindenért, amit elkövettél, vigasztalódásukra. Eze 16:55 Nővéreid, Sodoma és leányai, visszatérnek hajdani állapotukba, Samária és leányai is visszatérnek hajdani állapotukba; azután te és leányaid is visszatérnek majd hajdani állapotukba. Eze 16:56 Milyen rossz hírét terjesztetted húgodnak, Sodomának, amikor még gőgös voltál, Eze 16:57 míg le nem lepleződött gonoszságod! Ugyanígy gyaláznak most téged a körülötted lakó arámok és filiszteusok, akik mindnyájan utálnak téged. Eze 16:58 Neked is viselned kell fajtalan és utálatos tetteid következményeit! - így szól az ÚR. Eze 16:59 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Úgy bántam veled, ahogy viselkedtél, mert semmibe vetted az esküt, és megszegted a szövetséget. Eze 16:60 De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. Eze 16:61 Akkor eszedbe jutnak tetteid, és szégyenkezni fogsz. Magadhoz fogadod nénjeidet és húgaidat, én pedig lányaiddá teszem őket, bár nem tartoznak a veled kötött szövetséghez. Eze 16:62 Szövetségre lépek veled, és megtudod, hogy én vagyok az ÚR. Eze 16:63 Gondolj erre, szégyenkezz, és gyalázatod miatt ne nyisd ki többé a szádat, ha megbocsátom mindazt, amit elkövettél - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 17:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 17:2 Emberfia! Adj elő egy jelképes történetet, mondj el egy példázatot Izráel házának, Eze 17:3 és ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: A nagy saskeselyű, a nagy szárnyú és hosszú tollú, amelynek sűrű tollazata a tarka ruhája, eljött a Libánonra, és lecsípte a cédrusfa hegyét. Eze 17:4 Hajtásai végét letépte, kalmárok földjére vitte, kereskedők városába tette le. Eze 17:5 Majd vett egy magot az országból, termékeny mezőbe ültette, sok víz mellé vitte, fűzfák mellé tette. Eze 17:6 Kihajtott, és lett belőle terebélyes, de alacsony növésű szőlőtőke, amely leveleit feléje fordítja, gyökerei is őalatta vannak. Így lett szőlőtőkévé, vesszőket hajtott, és indákat eresztett. Eze 17:7 De volt egy másik nagy saskeselyű, nagy szárnyú és soktollú, és az a tőke őfelé eresztette gyökereit, és felé hajtotta leveleit, hogy az táplálja őt, ne a talaj, amelybe ültették. Eze 17:8 Pedig jó mezőbe, sok víz mellé ültették, hogy vesszőket hajtson, gyümölcsöt hozzon, és pompás szőlőtőke legyen. Eze 17:9 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Jó vége lesz ennek? Nem fogja kiszaggatni gyökereit, és letépni gyümölcseit, úgyhogy elszárad, minden friss hajtása elszárad? Nem kell hozzá nagy hatalom és sok nép, hogy gyökerestül kiszakítsák. Eze 17:10 Elültették ugyan, de jó vége lesz-e? Ha a keleti szél éri, elszárad egészen, elszárad azon a talajon, amelyből kihajtott. Eze 17:11 Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 17:12 Kérdezd meg az engedetlen népet: Tudjátok, mint jelent ez? És mondd: Azt, hogy eljött Babilónia királya Jeruzsálembe, fogta annak királyát és vezéreit, és magával vitte őket Babilóniába. Eze 17:13 De vett egy királyi sarjat, szövetséget kötött vele, és hűségesküt tétetett vele. Az ország előkelőit azonban elvitte, Eze 17:14 hogy alacsonyrendű királyság legyen, és föl ne emelkedjék, hanem ragaszkodjék a szövetséghez állhatatosan. Eze 17:15 Mégis föllázadt ellene: elküldte követeit Egyiptomba, hogy az lovakat és sok hadinépet adjon neki. De jó vége lesz-e? Megmenekül-e, aki ilyet csinál? Megszegte a szövetséget: megmenekül-e? Eze 17:16 Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy ott fog meghalni Babilonban, annak a királynak a székhelyén, aki őt királlyá tette, akinek a hűségesküjét semmibe vette, és akinek a szövetségét megszegte Eze 17:17 Mert nem fog elég nagy haderővel és elég nagy számú sereggel mellé állni a fáraó a háborúban, amikor sáncot emelnek és ostromgépeket építenek sok ember vesztére. Eze 17:18 Nem fog megmenekülni, mert semmibe vette a hűségesküt, és megszegte a szövetséget. Bár kezet adott rá, mégis elkövette ezt! Eze 17:19 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Életemre mondom: Fejére olvasom, hogy semmibe vette, és megszegte az előttem tett hűségesküt, az előttem kötött szövetséget. Eze 17:20 Kifeszítem hálómat ellene, és csapdába ejtem. Elviszem Babilóniába, és ott ítélkezem fölötte az ellenem elkövetett hűtlenségéért. Eze 17:21 Aki csak megfutamodott csapataiból, fegyvertől hull el, a megmaradtak pedig széjjelszóródnak mindenfelé. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR, megmondtam. Eze 17:22 Így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam török le a magas cédrus hegyéről egy ágat, és elplántálom; tetejéről letépek egy gyenge hajtást, és elültetem egy magasba emelkedő hegyen. Eze 17:23 lzráel magas hegyén ültetem el, hogy ágat növeljen, és gyümölcsöt hozzon. Pompás cédrus lesz majd, amelyen lakik mindenféle madár, mindenféle szárnyas lakik lombja árnyékában. Eze 17:24 Akkor majd megtudja a mező minden fája, hogy én, az ÚR, teszem alacsonnyá a magas fát, és magassá az alacsony fát. Én szárítom ki a zöldellő fát, és én teszem virulóvá a kiszáradt fát. Amit én, az ÚR, megmondok, azt meg is teszem! Eze 18:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 18:2 Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! Eze 18:3 Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben Eze 18:4 Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik. Eze 18:5 Ha valaki igaz, ha törvény és igazság szerint él: Eze 18:6 nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején, Eze 18:7 senkivel sem kegyetlenkedik, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és a mezítelent felruházza, Eze 18:8 uzsorát nem szed, kamatot nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a peres felek között, Eze 18:9 rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 18:10 Ha olyan fia születik, aki rabló és vérontó lesz, és csak egyet is elkövet ezekből, Eze 18:11 bár apja mindezt nem követte el: eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, tisztátalanná teszi felebarátja feleségét, Eze 18:12 a nyomorulttal és a szegénnyel kegyetlenkedik, mindenfélét rabol, a zálogot nem adja vissza, föltekint a bálványokra, és utálatos dolgokat követ el, Eze 18:13 uzsorát szed, és kamatot vesz: az ilyen éljen? Nem fog élni! Mivel elkövette mindezeket az utálatos dolgokat, meg kell halnia, vére őt terheli. Eze 18:14 Ha valakinek olyan fia születik, aki látja apja vétkeit, amelyeket az elkövet, látja ugyan, de ő maga nem követ el olyanokat: Eze 18:15 nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, Eze 18:16 nem kegyetlenkedik senkivel, nem tartja vissza a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a mezítelent, Eze 18:17 tartózkodik az álnokságtól, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeimet teljesíti, és rendelkezéseim szerint él: az ilyen nem hal meg apja bűne miatt, hanem élni fog! Eze 18:18 Apja azonban, mivel megzsarolta és kirabolta embertársát, és csak rosszat tett népe között, meg fog halni bűne miatt! Eze 18:19 Ti ezt mondjátok: Miért nem bűnhődik a fiú is az apa bűne miatt? Ez a fiú törvény és igazság szerint él, minden rendelkezésemet megtartja és teljesíti, ezért élni fog. Eze 18:20 Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel. Eze 18:21 De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg. Eze 18:22 Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Eze 18:23 Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen Eze 18:24 Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni! Eze 18:25 Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek! Eze 18:26 Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt. Eze 18:27 Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. Eze 18:28 Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg. Eze 18:29 De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek! Eze 18:30 Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Eze 18:31 Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Eze 18:32 Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek Eze 19:1 Te pedig kezdj siratóéneket Izráel fejedelmeiről, Eze 19:2 és mondd: Mi volt anyád? Nőstény oroszlán, oroszlánok között hevert, ifjú oroszlánok között nevelte föl a kölykeit. Eze 19:3 Nagyra nevelte egyik kölykét, ifjú oroszlán lett az, és megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett. Eze 19:4 De népeket hívtak össze ellene, foglyul ejtették vermükben, és megláncolva vitték el Egyiptom földjére. Eze 19:5 Amikor anyja látta, hogy hiába várja, oda lett a reménysége, fogta egy másik kölykét, és azt tette ifjú oroszlánná. Eze 19:6 Ez járt-kelt az oroszlánok között, ifjú oroszlánná lett, és megtanult zsákmányt ejteni, embert is evett. Eze 19:7 Lerontotta palotáikat, rommá tette városaikat, rettegett az egész ország hangos ordításától. Eze 19:8 De összefogtak ellene a környező tartományok népei, és kivetették rá hálójukat, foglyul ejtették vermükben. Eze 19:9 Láncra verve ketrecbe zárták, és elvitték Babilónia királyához, elvitték a börtönbe, hogy ne hallják többé a hangját Izráel hegyein. Eze 19:10 Olyan volt anyád, mint egy szőlőtő a szőlőskertben, amelyet víz mellé ültettek: termékeny volt, sok hajtása lett a sok víztől. Eze 19:11 Erős vesszői nőttek, királyi pálcának valók, magas volt, kiemelkedett a fák lombja közül, kitűnt magasságával és sok levelével. Eze 19:12 De a harag kiszaggatta, földre terítette, a keleti szél leszárította gyümölcsét, erős vesszői letöredeztek, és elszáradtak, tűz emésztette meg őket. Eze 19:13 Most a pusztába van ültetve, a szikkadt és szomjú földbe. Eze 19:14 Tűz csapott ki vesszőjéből, megemésztette hajtásait és gyümölcsét. Nincs rajta több erős vessző, királyi pálca. Siratóének ez, siratóének lett. Eze 20:1 A hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén eljöttek hozzám néhányan Izráel vénei közül megkérdezni az URat, és leültek előttem. Eze 20:2 Akkor így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 20:3 Emberfia, szólj Izráel véneihez, és mondd nekik: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek engem? Életemre mondom: Nem hagyom, hogy kérdezgessetek! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 20:4 Akarsz-e ítélkezni fölöttük, emberfia, akarsz-e? Akkor add tudtukra elődeik utálatos dolgait! Eze 20:5 Ezt mondd nekik: Így szól az én URam, az ÚR: Amikor kiválasztottam Izráelt, fölemelt kézzel tettem esküt Jákób háza ivadékainak. Megismertettem magam velük Egyiptom földjén, és fölemelt kézzel tettem esküt, amikor ezt mondtam: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Eze 20:6 Akkor fölemelt kézzel tettem esküt, hogy kihozom őket Egyiptom földjéről abba az országba, amelyet kiszemeltem nekik: tejjel és mézzel folyó föld az, minden ország ékessége. Eze 20:7 Akkor ezt mondtam nekik: Vessétek el mindnyájan szemetek elől a förtelmes bálványokat, ne tegyétek magatokat tisztátalanná Egyiptom bálványisteneivel! Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Eze 20:8 De engedetlenek voltak velem szemben, és nem akartak hallgatni rám. Senki sem vetette el szeme elől a förtelmes bálványokat, és nem hagyták el Egyiptom bálványisteneit. Ezért azt mondtam, hogy kitöltöm rajtuk haragomat, és végzek velük haragomban ott, Egyiptom országában. Eze 20:9 De mást tettem nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyek között éltek, és amelyek előtt megismertettem magamat velük. Kihoztam őket Egyiptomból. Eze 20:10 Kihoztam őket Egyiptomból, és elvittem őket a pusztába. Eze 20:11 Rendelkezéseket adtam nekik, és megismertettem velük törvényeimet, amelyek által él az ember, ha megtartja azokat. Eze 20:12 A nyugalom napjait is nekik adtam, annak jeléül, hogy van közünk egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem őket. Eze 20:13 De engedetlen volt velem szemben Izráel háza a pusztában: rendelkezéseimet nem követték, és törvényeimet megvetették, pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. A nyugalom napjait is igen meggyalázták. Ezért azt mondtam, hogy kitöltöm rajtuk haragomat a pusztában, és végzek velük. Eze 20:14 Mégis másként bántam velük nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyeknek szeme láttára kihoztam őket. Eze 20:15 De fölemelt kézzel tettem esküt a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik akartam adni - tejjel és mézzel folyó föld az, minden ország ékessége - Eze 20:16 mivel törvényeimet megvetették, nem követték rendelkezéseimet, és a nyugalom napjait meggyalázták, mert bálványaikhoz vonzódott szívük. Eze 20:17 Mégis megszántam őket: nem pusztítottam el őket, és nem végeztem velük a pusztában. Eze 20:18 De azt mondtam fiaiknak a pusztában: Ne kövessétek atyáitok szokásait, ne az ő törvényeikhez igazodjatok, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká bálványaikkal! Eze 20:19 Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Az én rendelkezéseimet kövessétek, az én törvényeimhez igazodjatok, és azokat teljesítsétek! Eze 20:20 Szenteljétek meg a nyugalom napjait annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz, és megtudjátok, hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Eze 20:21 De a fiak is engedetlenek voltak velem szemben, nem követték rendelkezéseimet, nem tartották meg és nem teljesítették törvényeimet, pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. A nyugalom napjait is meggyalázták. Ezért azt mondtam, hogy kitöltöm rajtuk lángoló haragomat, és elbánok velük haragomban a pusztában. Eze 20:22 Mégis visszavontam a kezemet, és másként bántam velük nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyeknek szeme láttára kihoztam őket. Eze 20:23 De fölemelt kézzel tettem esküt a pusztában, hogy elszélesztem őket a népek között, és szétszórom őket az országokba, Eze 20:24 mivel törvényeimet nem teljesítették, rendelkezéseimet megvetették, a nyugalom napjait meggyalázták, és atyáik bálványain járt a szemük. Eze 20:25 Ezért én is hagytam, hogy legyenek olyan rendelkezéseik, amelyek nem jók, és olyan törvényeik, amelyek által nem élnek. Eze 20:26 Hagytam, hogy tisztátalanokká váljanak ajándékaikkal, amikor áldozatul elégettek minden elsőszülöttet; hagytam, hogy maguk is megrémüljenek, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR! Eze 20:27 Ezért, emberfia, szólj Izráel házához, és mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Még azzal is megcsúfoltak engem őseitek, hogy hűtlenséget követtek el ellenem. Eze 20:28 Mert én bevezettem őket abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy nekik adom, ők azonban ahol csak láttak egy magas halmot vagy egy lombos fát, ott vágták le véresáldozataikat, ott bosszantottak áldozati ajándékukkal, ott mutatták be engesztelő illatáldozataikat, és ott öntötték ki italáldozataikat. Eze 20:29 Akkor ezt mondtam nekik: Mire való az a halom, ahová áldozni jártok? Azért nevezik ezeket áldozóhalmoknak még ma is. Eze 20:30 Ezért mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Őseitek módján teszitek tisztátalanná magatokat, és az ő förtelmes bálványaikkal paráználkodtok! Eze 20:31 Tisztátalanokká teszitek magatokat, amikor ajándékot hoztok, és elégetitek áldozatul fiaitokat bálványaitoknak mindmáig! És én engedjem, hogy kérdezgessetek engem, Izráel háza? Életemre mondom - így szól az én URam, az ÚR -, nem hagyom, hogy kérdezgessetek! Eze 20:32 Semmi sem lesz abból, amin ti gondolkoztok, amikor azt mondjátok: Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi országok népei, akik fát és követ tisztelnek. Eze 20:33 Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy királyotok maradok erős kézzel és kinyújtott karral, de kiáradó, lángoló haraggal is Eze 20:34 Kivezetlek majd benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó, lángoló haraggal! Eze 20:35 Elvezetlek benneteket a népek pusztájába, ahol szemtől-szembe állva törvénykezem veletek. Eze 20:36 Ahogyan őseitekkel törvénykeztem Egyiptom pusztájában, úgy törvénykezem veletek - így szól az én URam, az ÚR. Eze 20:37 Átterellek benneteket pásztorbotom alatt, és beveszlek a szövetség kötelékébe. Eze 20:38 Megtisztítlak benneteket az ellenem lázadóktól és hitszegőktől; és kivezetem őket abból az országból, amelyben jövevények voltak, de Izráel földjére nem fognak bemenni. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR! Eze 20:39 Ti azért, Izráel háza - így szól az én Uram, az ÚR -, kövessétek csak mindnyájan bálványaitokat, és tiszteljétek őket! De majd egyszer hallgatni fogtok rám, és többé nem gyalázzátok meg szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal Eze 20:40 Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén - így szól az én URam, az ÚR -, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek. Eze 20:41 Gyönyörködöm bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a népek szeme láttára bebizonyítom rajtatok, hogy szent vagyok. Eze 20:42 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom. Eze 20:43 Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el. Eze 20:44 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 21:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 21:2 Emberfia, vesd tekintetedet déli irányba, mondj szózatot dél felé, és prófétálj a déli vidék erdeje ellen! Eze 21:3 Ezt mondd a délen fekvő erdőnek: Hallgasd meg az ÚR igéjét! Így szól az én URam, az ÚR: Én tüzet gyújtok benned, és az megemészt benned minden zöldellő fát és minden kiszáradt fát. Nem alszik el a lobogó láng, és megperzselődik benne minden arc déltől északig. Eze 21:4 És látni fogja minden élő, hogy én, az ÚR, gyújtottam fel, nem is fog elaludni! Eze 21:5 Én azonban ezt mondtam: Ó, Uram, URam! Ők azt mondják rólam: Ez folyton példázatokat mond! Eze 21:6 Ezért így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 21:7 Emberfia, vesd tekintetedet Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szent helyekről, és prófétálj Izráel földje ellen! Eze 21:8 Mondd Izráel földjéről: Így szól az ÚR: Én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és bűnöst. Eze 21:9 Mivel ki akarok irtani belőled igazat és bűnöst, azért jön ki kardom hüvelyéből mindenki ellen déltől északig. Eze 21:10 Akkor majd megtudja mindenki, hogy én, az ÚR, húztam ki kardomat hüvelyéből: nem is tér az vissza! Eze 21:11 Te, emberfia, sóhajtozz! Roskadozó derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára! Eze 21:12 Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 21:13 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 21:14 Emberfia, prófétálj, és mondd meg! Így szól az én Uram: Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve! Eze 21:15 Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti? Eze 21:16 Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják. Eze 21:17 Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet! Eze 21:18 Mert megvolt a próbatétel, de mit ér az? Ha van is még királyi pálca, megvetett az, nem marad meg! - így szól az én URam, az ÚR. Eze 21:19 Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a kezedet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük. Eze 21:20 Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön. Eze 21:21 Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak fordítanak! Eze 21:22 Akkor én is összecsapom a kezemet, és lecsillapul lángoló haragom! Én, az ÚR, szóltam! Eze 21:23 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 21:24 Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd! Eze 21:25 Rajzolj utat, amelyen jön a kard Rabbat-Ammón ellen, meg Júda és a megerősített Jeruzsálem ellen! Eze 21:26 Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat. Eze 21:27 A jóslat jobb felé, Jeruzsálem felé mutat. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja a száját, nagy harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emeltet, és ostromgépeket építtet. Eze 21:28 De ezt ők hiábavaló jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. Az ÚR majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket. Eze 21:29 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel emlékezetben marad bűnötök, lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek vétkes volt: mivel ez emlékezetben marad, kézre kerültök! Eze 21:30 Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején, Eze 21:31 ezt mondja az én Uram, az ÚR: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas! Eze 21:32 Rommá, rommá, rommá teszem, amilyen még nem volt ez; míg majd eljön, akié az ítélet, mert neki adom! Eze 21:33 Te, emberfia, prófétálj és mondd meg! Ezt mondja az én Uram, az ÚR az ammóniakról és gyalázkodásukról: Így beszélj: Kard, kard! - amely ki van húzva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villámokat szórjon! Eze 21:34 Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az utolsó bűntett idején: Eze 21:35 térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted! Eze 21:36 Kiárasztom rád bosszús haragomat, viharként török rád haragom tüzével; vad indulatú emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak. Eze 21:37 A tűz eledele leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! - Én, az ÚR, megmondtam! Eze 22:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 22:2 Akarsz-e ítélkezni, emberfia? Akarsz-e ítéletet mondani a vérontó város fölött? Akkor add tudtára minden utálatos tettét, Eze 22:3 és mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Ennek a vérontó városnak eljön az ideje, mert bálványokat készített a maga vesztére, és tisztátalan lett. Eze 22:4 A vér, amelyet kiontottál, vétkessé tett, és bálványaid, amelyeket készítettél, tisztátalanná tettek. Te vagy az oka, hogy közel van már a napod, elérkeztél esztendeid végéhez. Ezért gyalázatossá teszlek a népek előtt, és csúffá teszlek minden országban. Eze 22:5 Közel és távol levők csúfolni fognak téged, te rossz hírű, te sokat viszálykodó! Eze 22:6 Íme, Izráel fejedelmei közül mindegyik annyi vért ontott, amennyit csak bírt. Eze 22:7 Apát és anyát ócsároltak országodban, a jövevényt zsarolták, az árvát és az özvegyet nyomorgatták. Eze 22:8 A szent dolgokat semmibe vetted, és a nyugalom napjait meggyaláztad. Eze 22:9 Rágalmakat terjesztettek országodban, hogy vért onthassanak; a hegyeken bemutatott áldozatból ettek, galád dolgokat követtek el. Eze 22:10 A fiúk apjuk feleségével háltak. Erőszakoskodtak a tisztulásban levő nővel. Eze 22:11 Volt, aki a más feleségével követett el utálatos dolgot, volt, aki a saját menyét gyalázta meg galádul; olyan is volt, aki a húgával, saját apja leányával erőszakoskodott. Eze 22:12 Hagyták magukat megvesztegetni országodban, hogy vért onthassanak. Uzsorát és kamatot szedtél, nyerészkedtél embertársaidon, zsarolva őket, engem pedig elfelejtettél! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 22:13 Azért én összecsapom a kezemet nyerészkedésed miatt, amelyet elkövettél, és a vérontás miatt, amelyet országodban elkövettek. Eze 22:14 Lesz-e elég bátorságod, lesz-e elég erőd akkor, amikor majd elbánok veled? Amit én, az ÚR, mondok, azt meg is teszem! Eze 22:15 Elszélesztelek majd a népek közé, és szétszórlak az országokba; véget vetek országodban a tisztátalankodásnak! Eze 22:16 Gyalázatos leszel a népek előtt. Akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR. Eze 22:17 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 22:18 Emberfia! Izráel háza salakká lett számomra: a réz, az ón, a vas és az ólom a kemencében ezüstsalakká lett. Eze 22:19 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel mindenestül salakká lettetek, összegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe. Eze 22:20 Ahogyan összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot és az ónt a kemencébe, és tüzet fújtatnak alatta, hogy megolvasszák, úgy gyűjtelek össze benneteket lángoló haragomban, kemencébe raklak és megolvasztalak benne. Eze 22:21 Összeszedlek benneteket, rátok fúvok haragom tüzével, és megolvasztalak benne. Eze 22:22 Ahogyan megolvad az ezüst a kemencében, úgy olvadtok meg Jeruzsálemben. Amikor kitöltöm rajtatok haragomat, akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 22:23 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 22:24 Emberfia, mondd meg ennek az országnak: Tisztátalan föld vagy, amely nem kapott esőt a harag napján! Eze 22:25 Prófétái összeesküvést szőnek, olyanok, mint az ordító, ragadozó oroszlán: embereket esznek, kincset és drágaságot harácsolnak, sok asszonyt tesznek özveggyé. Eze 22:26 Papjai erőszakot követtek el törvényemen, és meggyalázták szent dolgaimat. Nem tettek különbséget a szent és a közönséges között, nem tanítottak a tisztátalan és tiszta megkülönböztetésére. A nyugalom napjaival nem törődtek, és gyalázatot hoztak rám. Eze 22:27 Vezérei olyanok, mint a ragadozó farkasok: vért ontanak, embereket pusztítanak el nyereségvágyból. Eze 22:28 Prófétái mázolják a habarcsot, hiábavalóságot látnak, hazugságokat jósolgatnak nekik, amikor ezt mondják: "Így szól az én URam, az ÚR..." - pedig az ÚR nem szólt. Eze 22:29 Az ország népe szívtelenül zsarol, és lelketlenül rabol, a nyomorultat és a szegényt elnyomják, a jövevényt pedig törvénytelenül zsarolják. Eze 22:30 Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam. Eze 22:31 Ezért kitöltöm rajtuk dühömet, megsemmisítem őket haragom tüzével, fejükre olvasom tetteiket! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 23:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 23:2 Emberfia! Volt két asszony, egy anyának a lányai. Eze 23:3 Ezek paráználkodtak Egyiptomban, már ifjúkorukban paráznák voltak. Ott nyomkodták a mellüket, ott szorongatták szűzi keblüket. Eze 23:4 Az idősebbik neve Oholá volt, a húgáé Oholibá. Aztán az enyéim lettek, és szültek fiakat és leányokat. A nevük így értendő: Oholá Samária, Oholibá pedig Jeruzsálem. Eze 23:5 Oholá azonban paráznává lett, noha a feleségem volt. Vágyra gerjedt szeretői iránt, az asszírok iránt, akik hozzá érkeztek Eze 23:6 kék bíborba öltözve: helytartók és elöljárók, kívánatos ifjak mindnyájan, lovasok, harci kocsin járók. Eze 23:7 Paráználkodást folytatott velük, Asszíria válogatott ifjaival és mindazokkal, akik iránt vágyra gerjedt, és tisztátalanná tette magát bálványaikkal. Eze 23:8 De az egyiptomiakkal folytatott paráználkodását sem hagyta abba, hiszen azok vele háltak már fiatal korában; ők is szorongatták szűzi keblét, és nagy paráználkodást folytattak vele. Eze 23:9 Ezért a szeretői kezébe adtam, az asszírok kezébe, akik iránt vágyra gerjedt. Eze 23:10 Azok leleplezték szemérmét, elvették fiait és leányait, őt magát pedig megölték fegyverrel, és hírhedtté lett az asszonyok között, amikor végrehajtották rajta az ítéletet. Eze 23:11 Amikor látta ezt a húga, Oholibá, romlottabb lett nála, mert vágyra gerjedt, és még rútabb paráználkodást űzött, mint a nővére. Eze 23:12 Vágyra gerjedt az asszírok iránt: a helytartók és az elöljárók iránt, akik gyönyörű ruhákban érkeztek hozzá, meg a lovasok iránt, a harci kocsin járók iránt, akik mindnyájan kívánatos ifjak. Eze 23:13 Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a ketten. Eze 23:14 De ez még tovább ment a paráználkodásban, mert látott férfialakokat a falra vésve, a káldeusok képmását vörös festékkel rajzolva. Eze 23:15 Ezek övet viselnek a derekukon, kendős turbánt a fejükön; látszik mindnyájukról, hogy tisztek, hasonlók a babilóniaiakhoz, akiknek Káldea a szülőföldje. Eze 23:16 Amikor a szemébe tűntek, vágyra gerjedt irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába. Eze 23:17 El is jöttek hozzá a babilóniaiak, hogy szeretkezzenek vele, és tisztátalanná tették paráznaságukkal. Amikor tisztátalanná lett miattuk, megundorodott tőlük. Eze 23:18 Mivel nyíltan paráználkodott, és szemérmetlenül viselkedett, megundorodtam tőle, ahogyan megundorodtam nővérétől is. Eze 23:19 De ő egyre többet paráználkodott, emlékezve fiatalkorára, amikor Egyiptomban paráználkodott. Eze 23:20 Olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek olyan a teste, mint a szamaraké, és olyan a tagja, mint a lovaké. Eze 23:21 Vágyódott fiatalkora galádságára, amikor még Egyiptomban szorongatták keblét, nyomkodták ifjú melleit. Eze 23:22 Ezért Oholibá - így szól az én Uram, az ÚR -, én majd fölindítom szeretőidet, akiktől megundorodtál, és elhozom őket ellened mindenfelől: Eze 23:23 a babilóniaiakat, az összes káldeusokat, a Pekódból, Sóából és Kóából valókat, meg az asszírokat velük együtt, a kívánatos ifjakat, a helytartókat és elöljárókat mind, a tiszteket, a kiváló vitézeket és az összes harci kocsin járókat. Eze 23:24 Jönnek ellened kerekeken gördülő harci kocsikkal, népek tömegével, fölszerelve nehéz és könnyű pajzzsal, sisakosan. Körülvesznek téged, és jogot adok nekik arra, hogy saját törvényeik szerint ítélkezzenek fölötted. Eze 23:25 Megéreztetem veled féltékenységemet, ők pedig haragjukban elbánnak veled: orrodat, füledet levágják; ami pedig megmarad belőled, az fegyvertől pusztul el. Elviszik fiaidat és leányaidat, akik pedig megmaradnak, azokat tűz emészti meg. Eze 23:26 Lehúzzák rólad a ruhát, és elveszik ékszereidet. Eze 23:27 Véget vetek galádságodnak és Egyiptomban elkezdett paráználkodásodnak. Nem tekintgetsz rájuk, és Egyiptomra sem gondolsz többé! Eze 23:28 Bizony, ezt mondja az én Uram, az ÚR: Odaadlak azoknak a kezébe, akiket meggyűlöltél, akiktől megundorodtál. Eze 23:29 Gyűlöletükben elbánnak veled: elvesznek tőled mindent, amit szereztél, azután ott hagynak csupaszon, meztelenül, leleplezve parázna szemérmedet és galád paráznaságodat. Eze 23:30 Így bánnak veled, mert paráználkodtál a népekkel, és tisztátalanná tetted magadat bálványaikkal. Eze 23:31 Nénéd útján jártál, ezért az ő poharát adom a kezedbe! Eze 23:32 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Ki kell innod nénéd poharát, a mélyet és öblöset; kinevetnek és kigúnyolnak, mert sok fér bele! Eze 23:33 Részeg leszel, gyötrelemmel tele, szörnyű borzalom pohara nénédnek, Samáriának a pohara. Eze 23:34 Ki kell innod, ki kell ürítened! Még a cserepeit is rágni fogod, és téped a melledet. Megmondtam! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 23:35 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel te elfelejtettél, és hátat fordítottál nekem, viseld hát galádságod és paráznaságod következményét! Eze 23:36 Ezt mondta nekem az ÚR: Emberfia! Akarsz-e ítéletet mondani Oholá és Oholibá fölött? Akkor add tudtukra utálatos tetteiket! Eze 23:37 Mert házasságtörők, vér tapad a kezükhöz; bálványaikkal követték el a házasságtörést, azoknak áldozták oda eledelül még a fiaikat is, akiket nekem szültek. Eze 23:38 Azt is megtették velem, hogy ugyanazon a napon tisztátalanná tették szentélyemet, és meggyalázták szombatjaimat. Eze 23:39 Mert levágták fiaikat bálványaiknak, és még aznap elmentek szentélyembe, és meggyalázták azt: ezt tették. Eze 23:40 Sőt elküldtek a messze lakó emberekért, követet küldve hozzájuk, és azok el is jöttek. A kedvükért megmosakodtál, kifestetted a szemedet, és ékszerekkel ékesítetted magad. Eze 23:41 Vetett ágyra ültél, előtte terített asztal volt, és az én tömjénemet és olajomat tetted arra. Eze 23:42 Vidám lárma hallatszott ott. Az embertömeghez még ivócimborákat is hoztak a pusztából. Ezek karperecet adtak a nők kezére, díszes koszorút a fejükre. Eze 23:43 Akkor ezt mondtam: Még a kivénült asszonynak is házasságtörés kell? Most már az ilyen parázna személlyel is paráználkodnak? Eze 23:44 Úgy jártak hozzá, ahogy parázna asszonyhoz szokás: úgy jártak Oholához és Oholibához, ezekhez a galád nőkhöz. Eze 23:45 De majd igaz férfiak ítélkeznek fölöttük a házasságtörők és a vérontók törvénye szerint, mert házasságtörők, és vér tapad a kezükhöz. Eze 23:46 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Hívjanak össze ügyükben egy népgyűlést, és vessék őket prédára elrettentő például. Eze 23:47 Kövezze meg őket a népgyűlés, és koncolják fel őket kardjukkal; fiaikat és leányaikat gyilkolják le, házaikat pedig gyújtsák föl. Eze 23:48 Megszüntetem a galádságot az országban, hogy okuljon belőle minden asszony, és ne kövessen el olyan galádságot, mint ti. Eze 23:49 Így hárítják rátok galádságotok büntetését, és viselni fogjátok bálványozásotok vétkének következményeit. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR, ÚR vagyok! Eze 24:1 Így szólt az ÚR igéje hozzám a kilencedik évben, a tizedik hónap tizedikén: Eze 24:2 Emberfia! Írd föl magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen. Eze 24:3 Mondj példázatot az engedetlen népről, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Tedd föl a fazekat, tedd föl, vizet is tölts belé! Eze 24:4 Rakj bele húsdarabokat, csupa jó darabokat, combot és lapockát, a legjava csontokkal rakd tele! Eze 24:5 A nyáj legjavából vedd azt, és rakj alá körben fát! Főzd a húsdarabokat, míg csak meg nem főnek a csontok is benne! Eze 24:6 Ezzel azt mondja az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem megy le róla! Szedd ki belőle egyik darabot a másik után válogatás nélkül. Eze 24:7 Mert ott van benne a vér, melyet a csupasz kőre ontott, nem a földre öntötte, hogy a por betakarhatná, Eze 24:8 így keltett haragot, így indított bosszúra. Én is kiontom a vérét a csupasz kőre, hogy ne lehessen betakarni! Eze 24:9 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok: Eze 24:10 hozzatok sok fát, gyújtsatok nagy tüzet, főzzétek puhára a húst, hadd főjön szét teljesen, égjenek oda a csontok! Eze 24:11 Hagyjátok üresen állni a parázson, hadd tüzesedjék át, legyen izzó a rézfazék, hogy megolvadjon benne a tisztátalanság, leégjen róla a rozsda! Eze 24:12 Kimerítő volt a fáradozás, mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt a rozsda! Eze 24:13 Galád tisztátalanságodban akartalak ugyan tisztogatni, de nem tisztultál meg, Nem is tisztulsz meg tisztátalanságodtól, míg ki nem töltöm rajtad haragomat. Eze 24:14 Én, az ÚR, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, és nem könyörülök! Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél! - így szól az én URam, az ÚR. Eze 24:15 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 24:16 Emberfia! Én most elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd! Eze 24:17 Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét! Eze 24:18 Elmondtam ezt reggel a népnek; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs szerint cselekedtem. Eze 24:19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg, hogy mit jelent az, amit előttünk csinálsz! Eze 24:20 Ezt feleltem nekik: Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 24:21 Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Én most meggyalázottá teszem szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok, amely nektek kedves, amely után vágyódtok; fiaitok és leányaitok pedig, akiket ott hagytatok, fegyvertőlesnek el. Eze 24:22 Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét. Eze 24:23 Fejdísz lesz a fejeteken, saru a lábatokon; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás közt. Eze 24:24 Ezékiel pedig példa lesz számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, ÚR vagyok! Eze 24:25 Hozzád pedig, emberfia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket, ékességüket, amelynek örülnek, amely kedves nekik és amely után vágyódnak, meg a fiaikat és leányaikat, Eze 24:26 azon a napon egy menekült jön hozzád, hogy hírt hozzon neked. Eze 24:27 Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz a menekülttel, és többé nem kell hallgatnod. Intő jel leszel számukra, és megtudják majd, hogy én vagyok az ÚR. Eze 25:1 Így szólt az ÚR igéje hozzám: Eze 25:2 Emberfia! Vesd tekintetedet Ammón népére, és prófétálj ellene! Eze 25:3 Ezt mondd Ammón népének: Halljátok az én Uramnak, az ÚRnak igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel hahotáztál, amikor szentélyemet meggyalázták, amikor Izráel földje elpusztult, és amikor Júda háza fogságba került, Eze 25:4 azért én a keleten lakók birtokába adlak. Tábort vernek országodban, ott készítik el lakásukat, megeszik gyümölcsödet, és megisszák tejedet. Eze 25:5 Rabba városát tevék legelőjévé teszem, Ammón földjét pedig juhok delelőhelyévé. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR! Eze 25:6 Bizony, ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel tapsoltál kezeddel, dobogtál lábaddal, és megvetéssel, szívből örültél Izráel földjének a sorsán, Eze 25:7 azért én kinyújtom a kezemet ellened, zsákmányul adlak oda a népeknek, kiirtalak a nemzetek közül, és kipusztítalak az országok közül. Megsemmisítelek, és majd megtudod, hogy én vagyok az ÚR. Eze 25:8 Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel Móáb és Széír azt mondja, hogy Júda háza is csak olyan, mint a többi nép, Eze 25:9 azért én most utat nyitok Móáb hegyoldalán a városok felé, végvárai felé, az ország díszei, Bét-Hajesimót, Baal-Meón és Kirjátaim felé. Eze 25:10 Utat nyitok a keleten lakók előtt Ammón népe felé is, és birtokukba adom. Nem is emlékeznek többé Ammónra a népek körében. Eze 25:11 Móáb fölött is ítéletet tartok, és majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 25:12 Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel Edóm kegyetlen bosszút állt Júda házán, és nagy bűnt követett el azzal, hogy bosszút állt rajta, Eze 25:13 ezért - így szól az én Uram, az ÚR - kinyújtom a kezemet Edóm ellen, és kiirtok belőle embert és állatot. Romhalmazzá teszem, Témántól Dedánig fegyvertől esnek el. Eze 25:14 Népem, Izráel által állok bosszút Edómon, és ők lángoló haragom szerint bánnak el Edómmal. Akkor majd megtudják, hogy én bosszút állok! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 25:15 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel a filiszteusok bosszúból cselekedtek, és kegyetlen bosszút álltak, fennhéjázó lélekkel, örökös ellenségként pusztítva, Eze 25:16 azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én kinyújtom kezemet a filiszteusok ellen, kiirtom a krétaiakat, és elpusztítom a tengerparton lakók maradékát. Eze 25:17 Nagy bosszút állok rajtuk, megfenyítem őket haragomban. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor bosszút állok rajtuk. Eze 26:1 A tizenegyedik évben, a hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 26:2 Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem! Gazdag leszek, mert rommá lett! Eze 26:3 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Tírusz, sok népet hozok ellened, ahogyan a tenger hozza hullámait. Eze 26:4 Lerombolják Tírusz várfalait, és ledöntik bástyáit. Lesöpröm róla még a port is, és csupasz sziklává teszem. Eze 26:5 Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén. Megmondtam - így szól az én URam, az ÚR -: a népek zsákmánya lesz! Eze 26:6 A szárazföldön levő falvait fegyverrel irtják ki. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR! Eze 26:7 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel. Eze 26:8 A szárazföldön levő falvaidat fegyverrel irtja ki. Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt tör ellened. Eze 26:9 Faltörő kost szegez várfalaidnak, bástyáidat pedig lerombolja csákányaival. Eze 26:10 Belep a por, amelyet felver tömérdek lova; megrendülnek várfalaid a lovasoknak és a kerekeken gördülő harci kocsiknak a zajától, amikor betör kapuidon, ahogy betörnek egy ostromlott városba. Eze 26:11 Lovainak patái utcáidon tipornak, népedet fegyverrel gyilkolja le, hatalmas oszlopaid a földre zuhannak. Eze 26:12 Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és felprédálják áruidat; ledöntik várfalaidat, gyönyörű házaidat lerombolják, a köveket, a gerendákat, még a port is a tenger közepébe szórják. Eze 26:13 Megszüntetem énekeid zaját, és citerád hangja nem hallatszik többé. Eze 26:14 Csupasz sziklává teszlek; hálók szárítóhelye leszel; nem építenek fel többé. Én, az ÚR, megmondtam! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 26:15 Ezt mondja az én Uram, az ÚR Tírusznak: Megrendülnek a szigetek öszszeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok. Eze 26:16 Leszállnak majd trónjukról a tengeri országok fejedelmei mind, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, szakadatlanul rémüldöznek és szörnyülködnek rajtad. Eze 26:17 Siratóéneket kezdenek, és ezt mondják rólad: Jaj, de elpusztultál, te dicsőített város, mely a tenger közepén lakott. A tenger volt az erőssége neki és lakóinak, rettegésben tartották a környékükön lakókat mind! Eze 26:18 Most, amikor elbuktál, rémület fogja el a szigeteket, megriadnak a tenger szigetei, hogy ilyen véged lett. Eze 26:19 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek a lakatlan városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek, Eze 26:20 akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén. Eze 26:21 Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 27:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 27:2 Te, emberfia, kezdj siratóéneket Tíruszról, Eze 27:3 és mondd Tírusznak, amely a tenger kapujánál lakik, és sok sziget népeivel kereskedik: Így szól az én Uram, az ÚR: Tírusz, te azt mondtad: Tökéletes szépségű vagyok! Eze 27:4 A tenger közepén terül el birodalmad, tökéletesen szépnek építettek. Eze 27:5 Szenír ciprusaiból készítették összes oldaldeszkádat, libánoni cédrust hoztak, abból csinálták árbocodat. Eze 27:6 Básáni tölgyfából készítették evezőidet, elefántcsonttal díszített fedélzetedet ciprusfából készítették, mely a kittiek szigeteiről való. Eze 27:7 Egyiptomi tarka vászonból volt a vitorlád, az volt a zászlód. Ponyvának Elisá szigeteiről való kék és piros bíbort használtál. Eze 27:8 Szidón és Arvad lakói voltak evezőseid, Tírusz legügyesebb emberei voltak matrózaid. Eze 27:9 Gebál legtapasztaltabb és legügyesebb emberei javítgatták sérüléseidet. A tenger minden hajója és hajósa megfordult nálad, hogy kereskedjék. Eze 27:10 Perzsák, lídek és pútiak voltak haderőd katonái, pajzsot és sisakot akasztottak rád: azok díszítettek. Eze 27:11 Falaidon körös-körül arvádiak voltak seregedben, bástyáidon pedig gammádiak. Pajzsaikat kiakasztották falaidra körös-körül, ezek tettek tökéletesen széppé. Eze 27:12 Tarsís sokféle árut vásárolt tőled, piacodra pedig ezüstöt, vasat, ónt és ólmot hoztak. Eze 27:13 Jáván, Túbal és Mesek kalmárai élő embereket és rézeszközöket adtak cserébe áruidért. Eze 27:14 Bét-Tógarmából lovakat, lovasokat és öszvéreket hoztak piacodra. Eze 27:15 A dedáni kalmárokkal és sok szigettel voltál kereskedelmi kapcsolatban, elefántagyarakat és ébenfát hoztak neked fizetségül. Eze 27:16 Az arámok is vásároltak tőled sokféle készítményt, és türkizt, bíborszínű gyapjút, tarka szőtteseket, fehér gyolcsot, korallokat és rubint hoztak piacodra. Eze 27:17 Júda és Izráel kalmárai minníti búzát, fügét, mézet, olajat és balzsamot adtak cserébe áruidért. Eze 27:18 Damaszkusz is vásárolt tőled sokféle készítményt, mindenféle árut: helbóni borért és hófehér gyapjúért. Eze 27:19 Vedán és Jáván Uzzálból kovácsolt vasat, fahéjat és illatos nádat hozott piacodra; ezeket adták cserébe áruidért. Eze 27:20 A dedáni kalmárok lótakarókat hoztak. Eze 27:21 Arábiával és Kédár összes fejedelmével kereskedelmi kapcsolatban voltál: bárányokkal, kosokkal és bakokkal kereskedtek veled. Eze 27:22 Seba és Ramá kalmárai a legfinomabb balzsamot, mindenféle drágakövet és aranyat hoztak piacodra. Eze 27:23 Hárán, Kanné, Eden és Seba kalmárai, Assúr és Kilmad kalmárai Eze 27:24 árusítottak vásáraidon díszruhákat, kék bíbor köpenyeket és tarka ruhákat, színes szőnyegeket és erősen sodrott köteleket. Eze 27:25 Tarsís-hajók szállították áruidat. Meggazdagodtál, tekintélyre tettél szert a tenger közepén. Eze 27:26 Nagy vizekre vittek evezőseid, de összetört a keleti szél a tenger közepén. Eze 27:27 Kincseid és piaci áruid, hajósaid és matrózaid, azok, akik javítgatták sérülésedet, akik áruiddal kereskedtek és összes katonád, a rajtad levő egész embertömeg elsüllyed a tenger közepén, összeomlásod idején. Eze 27:28 Matrózaid jajkiáltásának hangjára megrendülnek a partvidékek. Eze 27:29 A hajókból kiszáll minden evezős, a tengeri hajósok és matrózok mind a szárazföldre lépnek. Eze 27:30 Jajszavukat hallatják miattad, és keservesen kiáltoznak, port hintenek a fejükre, hamuban fetrengenek. Eze 27:31 Kopaszra nyiratkoznak miattad, és gyászba öltöznek, sírnak miattad keserű szívvel, siratnak keservesen. Eze 27:32 Fájdalmukban siratóénekbe kezdenek, és így énekelnek rólad: Kicsoda pusztult el úgy, mint Tírusz a tenger közepén?! Eze 27:33 Amikor piaci áruid a tengerről megérkeztek, sok népet elégítettél ki, kincset érő áruk tömegével gazdagítottad a föld királyait. Eze 27:34 Most pedig hajótörött vagy a tengeren, a vizek mélyén, elsüllyedtek áruid és a rajtad levő egész embertömeg. Eze 27:35 A szigetek minden lakója szörnyülködik rajtad, királyaikat rémület fogja el, eltorzul az arcuk. Eze 27:36 A népek kereskedői fölszisszennek miattad. Rettenetes véged lett, nem lesz belőled soha semmi! Eze 28:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 28:2 Emberfia! Szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan okosnak, mint amilyen Isten. Eze 28:3 Biztosan bölcsebb vagy Dánielnél, nem marad homályban előtted semmi! Eze 28:4 Bölcsességeddel és értelmeddel szereztél gazdagságot, aranyat és ezüstöt szereztél kincstáraidba. Eze 28:5 Nagy kereskedői bölcsességeddel gyarapítottad gazdagságodat, és felfuvalkodtál, mert meggazdagodtál. Eze 28:6 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel olyan okosnak tartottad magad, mint amilyen Isten, Eze 28:7 ezért én idegeneket küldök ellened, a legkegyetlenebb népeket. Kardot rántanak ellened bármilyen szép és bölcs vagy is, és véget vetnek fényűzésednek. Eze 28:8 Sírba taszítanak, meghalsz halálra sebzetten a tenger közepén. Eze 28:9 Mondhatod-e majd gyilkosaidnak: Isten vagyok én?! Csak ember vagy, nem Isten, kiszolgáltatva megölőidnek! Eze 28:10 A körülmetéletlenek módján halsz meg, idegeneknek kiszolgáltatva. Én megmondtam - így szól az én URam, az ÚR! Eze 28:11 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 28:12 Emberfia! Kezdj siratóéneket Tírusz királyáról, és mondd róla: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, tökéletesen szép. Eze 28:13 Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek. Eze 28:14 Fölkent kerúbot adtam melléd, hogy oltalmazzon, Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt járkáltál. Eze 28:15 Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem lett található benned. Eze 28:16 A nagyarányú kereskedés közben megteltél erőszakkal, és vétkes lettél. Azért száműztelek az Isten hegyéről, és elkergetett az oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül. Eze 28:17 Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak a földre, látványossággá tettelek a királyok számára. Eze 28:18 Sok bűnöddel, álnok kalmárkodásoddal meggyaláztad szentélyeidet. Azért tüzet gyújtottam benned, és megemésztett téged, hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára. Eze 28:19 Akik csak ismertek a népek között, szörnyülködnek rajtad. Rettenetes véged lett, nem lesz belőled soha semmi. Eze 28:20 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 28:21 Emberfia! Vesd tekinteted Szidónra, és prófétálj ellene! Eze 28:22 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Ellened fordulok, Szidón, és megmutatom dicsőségemet rajtad. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ítéletet tartok fölötte, és megmutatom, hogy szent vagyok! Eze 28:23 Mert dögvészt bocsátok rá, és vérontást utcáira, hullanak benne a halálra sebzettek, mert fegyver tör rá mindenfelől. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR! Eze 28:24 Szidón nem lesz többé Izráel háza számára szúrós tövis és fájdalmat okozó tüske azok között, akik körülötte laknak és akik megvetik. Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, ÚR vagyok. Eze 28:25 Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, amelyek közé szétszóródtak, akkor megmutatom a népek szeme láttára, hogy szent vagyok, mert a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam. Eze 28:26 Biztonságban laknak ott; házakat építenek, és szőlőket ültetnek, biztonságban laknak. Amikor ítéletet tartok a körülöttük lakók fölött, akik megvetették őket, akkor megtudják, hogy én, az ÚR, vagyok az ő Istenük. Eze 29:1 A tizedik esztendőben a tizedik hónap tizenkettedikén így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 29:2 Emberfia! Vesd tekintetedet a fáraóra, Egyiptom királyára, és prófétálj róla és Egyiptomról. Eze 29:3 Szólj és mondd ezt: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, te fáraó, Egyiptom királya, te nagy szörnyeteg, aki ott heverészel a Nílus ágai közt, és ezt mondod: Enyém a Nílus, én alkottam! Eze 29:4 Horgokat akasztok az álladba, pikkelypáncélodhoz ragasztom a Nílus halait, és kirántalak a Nílusból, a Nílus halaival együtt, amelyek pikkelypáncélodhoz ragadtak. Eze 29:5 Kidoblak a pusztába a Nílus halaival együtt, sík mezőre esel, nem szednek föl, és nem temetnek el, a föld vadainak és az ég madarainak adlak eledelül. Eze 29:6 Majd megtudja Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az ÚR. Mert olyan támasz voltál Izráel házának, mint a nád: Eze 29:7 Ha kézbe fogtak, összetörtél, és végighasítottad vállukat, ha rád támaszkodtak, összeroppantál, és megroskasztottad derekukat. Eze 29:8 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Íme, fegyvert hozok ellened, és kiirtok belőled embert és állatot. Eze 29:9 Egyiptom földje pusztaság és romhalmaz lesz, mivel azt mondta: Enyém a Nílus, én alkottam! Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 29:10 Ezért én ellened fordulok és a Nílus ellen. Egyiptom földjét romhalmazzá, csupa rommá teszem Migdóltól Szevénéig, Etiópia határáig. Eze 29:11 Nem jár arra ember, állat sem jár arra; lakatlan lesz negyven évig. Eze 29:12 Egyiptom földjét pusztasággá teszem az elpusztult országok sorában. Városai a romvárosok sorába kerülnek, pusztán maradnak negyven évig. Az egyiptomiakat pedig szétszórom a népek közé, és elszórom őket az országokba! Eze 29:13 De ezt mondja az én Uram, az ÚR: Negyven év múlva összegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszóródtak. Eze 29:14 Jóra fordítom Egyiptom sorsát; visszahozom őket Patrósz földjére, eredeti hazájukba, és ott alacsonyrendű királyság lesznek. Eze 29:15 Alacsonyabb rendű lesz más királyságoknál, nem tud többé a népek fölé emelkedni. Kicsivé teszem őket, hogy ne uralkodhassanak a népeken. Eze 29:16 Nem lesz többé Izráel házának a bizodalma, nem emlékeztet arra a bűnre, hogy hozzá fordultak. Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, ÚR vagyok. Eze 29:17 A huszonhetedik évben, az első hónap első napján így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 29:18 Emberfia! Nebukadneccar, Babilónia királya nehéz munkát végeztetett haderejével Tírusszal szemben. Mindenkinek belekopaszodott a feje, és feltört a válla, mégsem lett jutalma sem neki, sem haderejének azért a munkáért, amelyet Tírusszal szemben végeztek. Eze 29:19 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én most neki adom Nebukadneccar babilóniai királynak Egyiptomot. Elveszi kincseit, zsákmányt ejt, és prédát szerez. Ez lesz haderejének a bére Eze 29:20 azért a munkáért, amelyet végzett: neki adom Egyiptomot, mert nekem szolgált vele - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 29:21 Azon a napon újra megnövelem Izráel háza hatalmát, te pedig nyíltan beszélhetsz közöttük. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 30:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 30:2 Emberfia! Prófétálj, és mondd ezt: Így szól az én Uram, az ÚR: Jajgassatok! Jaj, milyen nap az! Eze 30:3 Mert közel van a nap, közel van az ÚR napja! Borús nap lesz az, a népek ideje. Eze 30:4 Eljön a fegyver Egyiptom ellen, reszketés lesz Etiópiában, hullanak a sebesültek Egyiptomban, elviszik kincseit, és földig lerombolják. Eze 30:5 Etiópok, pútiak, lídek, mindenféle keverék nép, Kúb és a vele szövetséges ország lakói egyaránt fegyver által esnek el. Eze 30:6 Ezt mondja az ÚR: Elesnek Egyiptom támogatói, lehanyatlik gőgös hatalma. Migdóltól Szevénéig fegyvertől esnek el a benne lakók! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 30:7 Pusztává lesz az elpusztult országok sorában, és városai a romvárosok sorába kerülnek. Eze 30:8 Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor tűzbe borítom Egyiptomot, és segítői mind összetörnek. Eze 30:9 Azon a napon követeket indítok hajókon, hogy fölriasszák a gondtalan Etiópiát. Reszketés jön rájuk Egyiptom napja miatt, mert jön már! Eze 30:10 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Véget vetek Egyiptom népe tömegének Nebukadneccar babilóniai király által. Eze 30:11 Elhozom őt és népét, a legkegyetlenebb népeket az ország elpusztítására. Kardot rántanak Egyiptom ellen, és megtöltik az országot megölöttekkel. Eze 30:12 Kiszárítom a Nílus ágait, és gonoszok kezébe adom az országot. Idegenekkel pusztíttatom el az országot és a benne levőket. Én, az ÚR, megmondtam! Eze 30:13 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Elpusztítom a bálványokat, kiirtom a bálványszobrokat Nófból, Egyiptomban nem lesz többé fejedelem. Félelmet keltek majd Egyiptomban. Eze 30:14 Elpusztítom Patrószt, tűzbe borítom Cóant, ítéletet tartok Nó fölött. Eze 30:15 Kiöntöm haragomat Színre, Egyiptom erős várára, és kiirtom Nó népe tömegét. Eze 30:16 Tűzbe borítom Egyiptomot, kínjában vergődik Szín, Nó falain réseket törnek, Nófot fényes nappal ostromolják. Eze 30:17 Ón és Pí-Beszet ifjai fegyvertől esnek el, s a többiek fogságba mennek. Eze 30:18 Tahpanhészben sötét lesz nappal, ha összetöröm ott Egyiptom igáját. Vége lesz gőgös erejének, őt magát felhő borítja el, leányai pedig fogságba mennek. Eze 30:19 Így tartok ítéletet Egyiptom fölött, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 30:20 A tizenegyedik évben, az első hónap hetedikén így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 30:21 Emberfia! Eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját, de nem kötözték be, hogy meggyógyítsák, pólyát sem raktak rá, hogy megerősödjék, és fegyvert foghasson. Eze 30:22 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Én a fáraó ellen, Egyiptom királya ellen fordulok, és mindkét karját eltöröm: az épet is, meg a már töröttet is, és kiütöm kezéből a fegyvert. Eze 30:23 Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és elszórom őket az országokba. Eze 30:24 Babilónia királyának a karjait megerősítem, és kardomat adom a kezébe. A fáraó karjait azonban eltöröm, és keservesen fog nyögni előtte, mint akit halálra sebeztek. Eze 30:25 Megerősítem Babilónia királyának a karjait, a fáraó karjai pedig lehanyatlanak. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR, mert kardomat Babilónia királyának a kezébe adom, hogy azt Egyiptom ellen fordítsa. Eze 30:26 Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és elszórom őket az országokba. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 31:1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 31:2 Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről: Kihez hasonlítasz nagyságodban? Eze 31:3 Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szép ágú, árnyas lombú és magas növésű, a sűrű felhőkig ért a teteje. Eze 31:4 Víztől nőtt meg nagyra, a mélység vize tette magassá, ennek a tövéhez árasztotta folyóit mindenfelől, csak patakjait bocsátotta a mező többi fáihoz. Eze 31:5 Ezért lett magasabb növésű a mező többi fáinál: sok ága nőtt, és hosszú hajtásai lettek a sok víztől, mely feléje áradt. Eze 31:6 Ágain fészket rakott minden égi madár, hajtásai alatt fiadzott a mező minden vadja, s árnyékában lakott mindenféle nép. Eze 31:7 Szép volt nagyságával, hosszan kinyúló ágaival, mert gyökerei sok vizet kaptak. Eze 31:8 Nem volt hozzá fogható cédrus az Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonló ágai, és a platánoknak sem voltak olyan hajtásai, mint neki: Isten kertjében egy fának sem volt hozzá hasonló szépsége. Eze 31:9 Széppé tettem őt dús lombú ágaival, irigykedett is rá Éden minden fája az Isten kertjében. Eze 31:10 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel magasra nőtt, és teteje fölnyúlt a sűrű felhők közé, felfuvalkodott, mert magasra nőtt, Eze 31:11 a népek urának kezébe adtam: tegyen vele, amit akar. Bűne miatt taszítottam el. Eze 31:12 Kivágták az idegenek, ledöntötték a legkegyetlenebb népek. A hegyekre és a völgyekbe hullottak lombos ágai, hajtásai összetörve estek a földre, a patakmedrekbe. Árnyékából pedig elvonult a föld összes népe, és ott hagyta. Eze 31:13 Ledőlt törzsére rátelepedett minden égi madár, hajtásain ott tanyázott minden mezei vad. Eze 31:14 Azért ne nőjön túl magasra egy fa sem a víz mellett, ne nyújtsa tetejét a sűrű felhők közé! Ne bizakodjék el nagyságában senki, ha a víz táplálja, mert mindenki halálra jut, a föld mélyébe, azokkal az emberekkel, akik leszálltak a sírba. Eze 31:15 Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és a víztömegeket elzártam. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, a mező fái is mind elepedtek. Eze 31:16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba leszállókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált. Eze 31:17 Mert ezek is leszálltak a holtak hazájába, a fegyverrel megöltekhez, azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek. Eze 31:18 Kihez hasonlítasz dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár a fáraó és népének egész tömege! - így szól az én URam, az ÚR. Eze 32:1 A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 32:2 Emberfia! Kezdj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla: Oroszlán voltál a népek közt, de véged lett! Mint egy tengeri szörnyeteg, hullámokat vertél folyóidban, fölzavartad lábaiddal a vizet, és fölkavartad a folyókat. Eze 32:3 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Kivetem rád hálómat; sok népet gyűjtve össze kihúzlak kerítőhálómmal. Eze 32:4 Ledoblak a földre, sík mezőre vetlek, rád telepítek majd mindenféle égi madarat, jól tartok belőled minden földi állatot. Eze 32:5 Testedet a hegyekre dobom, megtöltöm a völgyeket hulláddal. Eze 32:6 Megöntözöm kifolyó véreddel a földet, egészen a hegyekig, megtelnek vele a patakmedrek. Eze 32:7 Amikor kimúlsz, befedem az eget, és elsötétítem csillagait; a napot felhővel takarom el, a hold fénye sem világít. Eze 32:8 Minden égitestet elsötétítek miattad, és országodat sötétségbe borítom! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 32:9 Sok népet megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez, azokba az országokba, amelyeket nem ismertél. Eze 32:10 Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük. Szakadatlanul rettegni fog mindenki a maga életéért összeomlásod idején. Eze 32:11 Mert ezt mondja az én Uram, az ÚR: Elér téged Babilónia királyának fegyvere! Eze 32:12 Leterítlek tömegestül a hősök fegyverével, akik a népek közt a legkegyetlenebbek; elpusztítják Egyiptom büszkeségét, kipusztul népének egész tömege. Eze 32:13 Kipusztítok minden állatot a nagy vizek mellől, többé nem zavarja föl azokat ember lába, állatok patája sem zavarja föl. Eze 32:14 Akkor megtisztítom vizeiket, hogy olajként folyjanak folyóik! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 32:15 Amikor pusztává teszem Egyiptomot, és mindenestül elpusztul az ország, amikor megverem minden lakóját, akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 32:16 Siratóének ez, sírva énekeljék a népek leányai, sírva énekeljék, Egyiptomról és egész tömegéről énekeljék sírva! - így szól az én URam, az ÚR. Eze 32:17 A tizenkettedik évben az első hónap tizenötödikén így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 32:18 Emberfia! Sirasd el a népek leányaival Egyiptom népe tömegét, és küldd le az előkelőket a föld mélyébe, a sírba roskadókhoz! Eze 32:19 Különb vagy-e bárkinél is? Menj, és feküdj a körülmetéletlenek mellé! Eze 32:20 A fegyverrel megöltek közt fognak elesni! Fegyver martaléka lett, elvonszolták őt és egész tömegét. Eze 32:21 Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas hősők a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között! Eze 32:22 Ott van Asszíria, egész népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten. Eze 32:23 A legmélyebb sírban adtak neki helyet, ott van népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten, pedig rettegésben tartották az élők földjét. Eze 32:24 Ott van Élám, egész tömege körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyver által estek el, halálra sebzetten. Körülmetéletlenül szálltak le a föld mélyébe, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba leszállókkal együtt. Eze 32:25 A megöltek közt adtak fekvőhelyet neki, egész tömegének körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. Gyalázat a sorsuk a sírba leszállókkal együtt. A megöltek közé dobták őket. Eze 32:26 Ott van Mesek és Tubal, egész tömegük körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. Eze 32:27 Nem fekhetnek együtt azokkal a hősökkel, akik a körülmetéletlenek közül estek el, de fegyverzetükkel együtt szálltak le a holtak hazájába, és kardjukat a fejük alá tették. Büntetésük még a csontjaikra is ránehezedik, mert mint hősök, rettegésben tartották az élők földjét. Eze 32:28 Te is összeomlasz a körülmetéletlenekkel együtt, és ott fekszel majd a fegyverrel megöltek között. Eze 32:29 Ott van Edóm, királyaival és összes fejedelmével, akiket vitézségük ellenére a fegyverrel megöltek közé dobtak. A körülmetéletlenek és a sírba leszállók között fekszenek. Eze 32:30 Ott vannak az északi uralkodók, és minden szidóni, akik leszálltak a megöltekkel együtt, rettegett vitézségük ellenére megszégyenülve. Körülmetéletlenül fekszenek a fegyverrel megöltek között, és gyalázat a sorsuk a sírba leszállókkal együtt. Eze 32:31 Ha ezeket látja a fáraó, megvigasztalódik népe tömegének sorsán. Fegyver ölte meg a fáraót és egész haderejét - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 32:32 Rettegésben tartottam vele az élők földjét, de le kellett feküdnie a fáraónak és népe egész tömegének a körülmetéletlenekkel együtt a fegyverrel megöltek közé - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 33:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 33:2 Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi, Eze 33:3 az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet, Eze 33:4 akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, úgy a vére a saját fejére száll. Eze 33:5 Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: a vére saját magára száll, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét. Eze 33:6 Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon. Eze 33:7 Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Eze 33:8 Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! - és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Eze 33:9 De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. Eze 33:10 Te pedig, emberfia, mondd meg Izráel házának: Ti így beszéltek: Ránk nehezednek bűneink és vétkeink, elsorvadunk miattuk. Hogyan maradhatnánk életben? Eze 33:11 Ezt mondd nekik: Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza Eze 33:12 Te pedig, emberfia, mondd meg népednek: Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből. Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik. Eze 33:13 Ha azt mondom az igaznak, hogy élni fog, de ő elbizakodik igazságában, és gonoszságot művel, akkor igaz tettei nem kerülnek említésre, hanem meg fog halni, mert gonoszságot művelt. Eze 33:14 Ha pedig azt mondom a bűnösnek, hogy meg fog halni, de ő megtér vétkéből, törvény és igazság szerint él, Eze 33:15 ha a bűnös visszaadja a zálogot, a rablott holmiért kártérítést ad, az életre vivő rendelkezéseket követi, nem követ el gonoszságot, akkor élni fog, nem hal meg. Eze 33:16 Elkövetett vétkei nem kerülnek említésre. Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog. Eze 33:17 Néped ezt mondja: Nem következetes az ÚR! Pedig ők nem következetesek. Eze 33:18 Ha az igaz eltér igazságától, és gonoszságot művel, meghal miatta. Eze 33:19 És ha a bűnös megtér bűnéből, követi a törvényt és az igazságot, élni fog. Eze 33:20 Mondhatjátok, hogy nem következetes az ÚR, én akkor is mindegyikőtöket a tettei szerint ítélem meg, Izráel háza! Eze 33:21 Fogságunk tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödikén egy menekült érkezett hozzám Jeruzsálemből, és ezt mondta: Elesett a város! Eze 33:22 Az ÚR pedig már a menekült megérkezését megelőző estén megragadott engem. De reggel megnyitotta számat, amikor a menekült hozzám érkezett. Megnyílt a szám, és nem voltam már néma. Eze 33:23 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 33:24 Emberfia! Azoknak a romoknak a lakói, ott Izráel földjén, ezt mondogatják: Ábrahám egymaga volt, és örökségül kapta az országot. Mi sokan vagyunk, nekünk jutott örökségül az ország. Eze 33:25 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Vérrel együtt eszitek a húst, fölnéztek bálványaitokra, vért ontotok, és ti akarjátok örökölni az országot? Eze 33:26 Fegyveretekre támaszkodtok, utálatos dolgokat műveltek, egymás feleségét tisztátalanná teszitek, és ti akarjátok örökölni az országot? Eze 33:27 Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Életemre mondom, hogy akik a romok között vannak, fegyvertől esnek el, akik a mezőn vannak, azokat a vadállatoknak adom eledelül, akik pedig erődökben és barlangokban vannak, dögvészben halnak meg. Eze 33:28 Sivárrá és kietlenné teszem az országot, vége lesz gőgös erejének. Kopárak lesznek Izráel hegyei, nem jár rajtuk senki. Eze 33:29 Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor az országot sivárrá és kietlenné teszem, a sok utálatos dolog miatt, amit elkövettek. Eze 33:30 Emberfia! Rólad beszélget néped a falak mellett és a házak kapujában. Így beszélgetnek maguk közt egymással: Gyertek csak, hallgassátok, miféle ige jön az ÚRtól! Eze 33:31 Azután eljönnek hozzád, mintha népgyűlésre jönnének; odaül eléd az én népem, hallgatják beszédedet, de nem aszerint élnek. Pajzán dallá lesz az a szájukban, az eszük pedig nyereségen jár. Eze 33:32 Csak ennyi vagy nekik: Pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot. Hallgatják a beszédedet, de nem aszerint élnek. Eze 33:33 De ha majd beteljesedik - mert beteljesedik! - akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük. Eze 34:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 34:2 Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? Eze 34:3 A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! Eze 34:4 A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Eze 34:5 Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak. Eze 34:6 Tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse. Eze 34:7 Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét: Eze 34:8 Életemre mondom - így szól az én URam, az ÚR -: Mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem jártak nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, Eze 34:9 ezért, ti pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét! Eze 34:10 Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé. Eze 34:11 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Eze 34:12 Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Eze 34:13 Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Eze 34:14 Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Eze 34:15 Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 34:16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. Eze 34:17 De köztetek is igazságot teszek, juhaim - így szól az én Uram, az ÚR -, bárány és bárány között, kosok és bakok között Eze 34:18 Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit ott hagytok? Eze 34:19 Azt legeljék az én juhaim, amit a ti lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a ti lábatok fölzavart? Eze 34:20 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. Eze 34:21 Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvaitokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. Eze 34:22 De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között! Eze 34:23 Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. Eze 34:24 Én, az ÚR, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az ÚR, megmondtam! Eze 34:25 Szövetséget kötök velük, hogy békéjük legyen: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak. Eze 34:26 Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. Eze 34:27 A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak. Eze 34:28 Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban lakhatnak, mert senki sem rémítgeti őket. Eze 34:29 Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. Eze 34:30 Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 34:31 Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 35:1 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 35:2 Emberfia! Vesd tekintetedet a Széír hegyére, és prófétálj róla! Eze 35:3 Ezt mondd róla: Így szól az én Uram, az ÚR: Én most ellened fordulok, Széír hegye, kinyújtom kezem ellened, sivárrá és kietlenné teszlek. Eze 35:4 Városaidat romba döntöm, te pedig pusztává leszel, és megtudod, hogy én vagyok az ÚR. Eze 35:5 Mivel örökösen ellenségeskedtél, és Izráel fiait fegyver martalékává tetted veszedelmük idején, a végső bűnhődés idején, Eze 35:6 ezért, életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy vérbe borítlak, üldözni fog a vér! Te nem gyűlölted a vért, ezért üldözni fog a vér Eze 35:7 Széír hegyét sivárrá és kietlenné teszem, és kiirtok onnan mindenkit, aki ott jár-kel. Eze 35:8 Elborítom hegyeidet megöltekkel, halmaidon, völgyeidben és összes folyómedredben fegyverrel megöltek hullanak el. Eze 35:9 Örökre pusztává teszlek, és városaid lakatlanok lesznek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 35:10 Mivel ezt mondod: Az a két nép és az a két ország az enyém lesz, birtokba veszem - pedig ott volt az ÚR - Eze 35:11 azért így szól az én Uram, az ÚR: Életemre mondom, hogy ugyanolyan haragos indulattal bánok veled, ahogyan te bántál velük gyűlöletedben. Majd megismersz engem, amikor ítéletet tartok fölötted. Eze 35:12 Akkor megtudod, hogy én, az ÚR, meghallottam, mennyi szitkot szórtál Izráel hegyeire, amikor így beszéltél: Elpusztultak, nekünk jutottak martalékul! Eze 35:13 Nagyszájúak voltatok, és sokat szidtatok engem. Én meghallottam! Eze 35:14 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Az egész föld örülni fog, ha pusztasággá teszlek, Eze 35:15 ahogyan te örültél, amikor Izráel házának birtoka pusztasággá lett. Így bánok veled. Pusztaság lesz a Széír hegye egész Edómmal együtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 36:1 Te pedig, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek, és mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az ÚR igéjét! Eze 36:2 Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel az ellenség hahotázva mondta rólatok: Az ősi halmok a mi birtokunkba kerültek! - Eze 36:3 ezért prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel a vesztetekre törnek mindenfelől, hogy a többi nép birtokává legyetek, és mivel rágalmakat terjesztő népek szájára kerültetek, Eze 36:4 azért, Izráel hegyei, halljátok az én URamnak, az ÚRnak igéjét! Ezt mondja az én URam, az ÚR a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek, az elpusztult romoknak és az elhagyatott városoknak, amelyeket a körülöttük élő többi nép prédált és gúnyolt; Eze 36:5 ezért tehát így szól az én Uram, az ÚR: Heves indulatomban beszélek a többi nép ellen és egész Edóm ellen, akik birtokba vették országomat kárörvendő szívvel és megvető lélekkel, hogy elnéptelenítsék és fölprédálják. Eze 36:6 Ezért prófétálj Izráel földjéről, mondd a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Így szól az én Uram, az ÚR: Haragos indulatomban beszélek, mert a népek gyalázkodását kellett eltűrnötök. Eze 36:7 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Fölemelt kézzel teszek esküt, hogy majd a körülöttetek élő népeknek kell eltűrniük, hogy gyalázzák őket! Eze 36:8 Rajtatok pedig, Izráel hegyei, ágak sarjadnak, és gyümölcs terem népemnek, Izráelnek, mert hamarosan hazatérnek. Eze 36:9 Mert én mellettetek vagyok, és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek titeket. Eze 36:10 Megszaporítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát, városaitok benépesülnek, a romok újjáépülnek. Eze 36:11 Megszaporítom rajtatok az embereket és az állatokat, sokasodni és szaporodni fognak. Úgy telepítem le őket, mint hajdan, és több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 36:12 Azt is megteszem, hogy emberek járjanak majd rajtatok: az én népem, Izráel. Birtokba vesznek, az ő tulajdonuk lesztek, és nem lesztek többé néptelenek. Eze 36:13 Így szól az én Uram, az ÚR: Bár azt mondják, hogy emberevő föld vagy, mert el szoktad pusztítani a rajtad élő népeket, Eze 36:14 nem eszel többé embert, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 36:15 Nem kell többé hallanod a nemzetek gyalázkodását, a népek csúfolódását sem kell tűrnöd többé, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 36:16 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 36:17 Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés. Eze 36:18 Rájuk zúdítottam haragomat, mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Eze 36:19 Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba. Életük és tetteik szerint tartottam ítéletet fölöttük. Eze 36:20 De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából! Eze 36:21 Ekkor szánalomra indultam szent nevemért, amelyet gyalázatossá tett Izráel háza a népek között, amerre csak járt. Eze 36:22 Ezért mondd ezt Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok. Eze 36:23 Megmutatom, hogy szent az én nagy nevem, amely gyalázatos lett a népek között, mert gyalázatossá tettétek közöttük. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR - így szól az én URam, az ÚR -, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok. Eze 36:24 Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre. Eze 36:25 Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Eze 36:26 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Eze 36:27 Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Eze 36:28 Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. Eze 36:29 Megszabadítlak benneteket minden tisztátalanságotoktól. Parancsolok a gabonának, megsokasítom, és nem hozok rátok éhínséget. Eze 36:30 Megszaporítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy ne csúfoljanak többé benneteket éhínség miatt a népek. Eze 36:31 Akkor visszagondoltok arra, hogy milyen gonoszul éltetek, és milyen rosszak voltak tetteitek, és megundorodtok magatoktól utálatos bűneitek miatt. Eze 36:32 Nem tiértetek cselekszem - így szól az én URam, az ÚR -, tudjátok meg ezt! Szégyenkezzetek, és piruljatok életetek miatt, Izráel háza! Eze 36:33 Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor megtisztítlak benneteket minden bűnötöktől, benépesítem a városokat, és újjáépülnek a romok. Eze 36:34 Művelni fogják a pusztává lett földet, azután, hogy pusztán hevert az arra járók szeme láttára. Eze 36:35 Azt mondják majd: Ez a pusztává lett föld itt most olyan, mint az Éden kertje. A rommá lett, elpusztult és lerombolt városokat pedig újból megerősítették, és újból laknak bennük. Eze 36:36 Akkor megtudják a népek, amelyek körülöttetek megmaradtak, hogy én, az ÚR, építettem újjá a rombadőlt városokat, és én ültettem be a pusztává lett földet. Én, az ÚR, megmondtam, és meg is teszem! Eze 36:37 Így szól az én Uram, az ÚR: Még azt is kérheti tőlem Izráel háza, hogy ezt tegyem velük: úgy megsokasítom az embereket, mint a juhokat. Eze 36:38 Úgy tele lesznek a romba dőlt városok emberek tömegével, ahogyan Jeruzsálem tele van az ünnepeken juhokkal, áldozatra szentelt juhokkal. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 37:1 Az ÚR megragadott engem; elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Eze 37:2 Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Eze 37:3 Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! Eze 37:4 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét! Eze 37:5 Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. Eze 37:6 Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Eze 37:7 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. Eze 37:8 Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük. Eze 37:9 Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Eze 37:10 Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt. Eze 37:11 Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Elszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Eze 37:12 Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Eze 37:13 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Eze 37:14 Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam - így szól az ÚR. Eze 37:15 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Eze 37:16 Te emberfia, fogj egy fadarabot, és írd rá: Ez Júdáé és a hozzá tartozó izráelieké. Azután fogj egy másik fadarabot, és arra ezt írd: Ez Józsefé, azaz Efraimé, és az egész hozzá tartozó Izráel házáé. Eze 37:17 Illeszd őket egymáshoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben! Eze 37:18 Ha majd ezt mondja neked néped: Magyarázd meg, hogy mit jelent ez! - Eze 37:19 akkor így felelj: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én kezembe fogom Józsefnek, azaz Efraimnak és Izráel hozzá tartozó törzseinek a fáját, hozzáillesztem Júda fájához, egy fát csinálok belőlük, és eggyé lesznek a kezemben. Eze 37:20 Amikor szemük láttára kezedben lesznek azok a fadarabok, amelyekre írtál, Eze 37:21 így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Én kihozom Izráel fiait a népek közül, bárhová kerültek. Összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre. Eze 37:22 Egy néppé teszem őket abban az országban, Izráel hegyein, és egy király fog uralkodni mindnyájuk fölött. Nem lesz többé két nép, és nem szakadnak soha többé két királyságra. Eze 37:23 Nem teszik magukat többé tisztátalanná förtelmes bálványszobraikkal és sok vétkükkel. Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Eze 37:24 Az én szolgám, Dávid lesz a királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. Akkor az én törvényeim szerint élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik. Eze 37:25 Abban az országban laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyben őseitek is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik örökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre. Eze 37:26 Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek. Örök szövetség lesz az. Letelepítem és megsokasítom őket, szentélyemet pedig közéjük helyezem örökre. Eze 37:27 Hajlékom náluk lesz, Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Eze 37:28 Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre. Eze 38:1 Így szólt hozzám az Úr igéje: Eze 38:2 Emberfia! Vesd tekintetedet Gógra a Mágóg országában, Rós, Mesek és Tubal fejedelmére, és prófétálj róla! Eze 38:3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy! Eze 38:4 Megfordítalak, horgokat akasztok az álladba, kivezetlek téged és egész haderődet, a lovakat és a lovasokat, akik mindnyájan teljes fegyverzetet öltöttek, ezt a nagy sereget, amely nagy és kis pajzzsal és karddal van fölszerelve. Eze 38:5 Perzsák, etiópok és pútiak vannak velük, pajzsa, sisakja van mindegyiknek, Eze 38:6 továbbá Gómer minden csapatával, Bét-Tógarma a messze északról, minden csapatával - sok nép van veled! Eze 38:7 Készülj, állj készenlétben az egész sereggel együtt, amely köréd sereglett, és légy a vezérük! Eze 38:8 Egy idő múlva rendelkezést kapsz, évek múltán behatolsz a fegyveres pusztítás után helyreállított országba, amelynek lakói a többi népek közül gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. Kihoztam őket a népek közül, és biztonságban laknak mindnyájan. Eze 38:9 De te felvonulsz, betörsz, mint a förgeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő. Eze 38:10 Így szól az én Uram, az ÚR: Abban az időben rossz gondolataid támadnak, és gonosz terveket fogsz szőni. Eze 38:11 Ezt gondolod: Fölvonulok a védtelen ország ellen, rátámadok a békében és biztonságban lakókra, akik mindnyájan úgy élnek, hogy sem várfaluk, sem zárral ellátott kapujuk nincs. Eze 38:12 Zsákmányt akarsz ejteni, prédát akarsz szerezni, hatalmaddal az újra benépesült romok ellen akarsz fordulni, a nemzetek közül összegyűjtött nép ellen, amely már jószágot és birtokot szerzett, és a világ közepén lakik. Eze 38:13 Sebá, Dedán és Tarsís kereskedői és előkelői ezt kérdezik tőled: Azért jöttél, hogy zsákmányt ejts? Azért gyűjtötted össze seregedet, hogy prédát szerezz, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, elvedd a jószágot és a birtokot, és nagy zsákmányt ejts? Eze 38:14 Azért prófétálj, emberfia, és mondd meg Gógnak: Így szól az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amikor megtudod, hogy népem, Izráel, biztonságban él, Eze 38:15 eljössz lakóhelyedről, a messze északról sok néppel együtt, akik mind lovakon nyargalnak; nagy sereg ez, roppant haderő. Eze 38:16 Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a földet beborító felhő. Az utolsó napokban hozlak el téged országom ellen, hogy megismerjenek engem a népek, amikor szemük láttára megmutatom rajtad, Góg, hogy szent vagyok. Eze 38:17 Így szól az én Uram, az ÚR: Te vagy az, akiről megmondtam hajdanában szolgáim által, Izráel prófétái által, akik azokban a napokban és években prófétáltak, hogy elhozlak ellenük. Eze 38:18 De majd azon a napon, amelyen megérkezik Góg Izráel földjére - így szól az én Uram, az ÚR -, haragra lobbanok Eze 38:19 Felindulásomban, heves haragomban így beszélek: Azon a napon nagy földrengés lesz Izráel földjén. Eze 38:20 Megrettennek tőlem a tenger halai, az ég madarai, a mező vadai, meg a földön csúszómászó mindenféle állat és minden ember a föld színén. Leomlanak a hegyek, lezuhannak a sziklák, és földre dőlnek a várfalak. Eze 38:21 Fegyverbe szólítok ellene hegyeimen mindenkit - így szól az én Uram, az ÚR -, ember ember ellen támad fegyverével Eze 38:22 Megbüntetem dögvésszel és vérontással. Ömlő záporesőt, jégesőt, tüzet és kénkövet hullatok rá és csapataira, a vele levő sok népre. Eze 38:23 Így mutatom meg, hogy nagy és szent vagyok, és megismertetem magamat a sok néppel, és megtudják majd, hogy én vagyok az ÚR. Eze 39:1 Te pedig, emberfia, prófétálj Gógról, és ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened támadok, Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy! Eze 39:2 Irányítlak és vezetgetlek, elhozlak a messze északról, és Izráel hegyeire viszlek. Eze 39:3 Kiütöm az íjat bal kezedből, és kiverem a nyilakat jobb kezedből. Eze 39:4 Izráel hegyein fogsz elesni valamennyi csapatoddal és a veled levő népekkel együtt. Mindenféle ragadozó madárnak és mezei vadnak adlak eledelül. Eze 39:5 A harcmezőn esel el. Én megmondtam! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 39:6 Tüzet bocsátok Magógra és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken, és majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Eze 39:7 Megismertetem szent nevemet népemmel, Izráellel, és többé nem hagyom, hogy gyalázzák szent nevemet. Akkor megtudják a népek, hogy én, az ÚR, Izráel Szentje vagyok. Eze 39:8 Eljön ez, és megtörténik - így szól az én Uram, az ÚR -, ez az a nap, amelyről beszéltem Eze 39:9 Akkor Izráel városainak lakói kimennek, meggyújtják és elégetik a fegyvereket, a nagy és kis pajzsokat, az íjakat és a nyilakat, a buzogányokat és a dárdákat, és hét évig tüzelnek velük. Eze 39:10 Nem kell fát hordaniuk a mezőről, az erdőből sem kell vágniuk, mert a fegyvereket használják tüzelőnek. Kifosztják fosztogatóikat, és prédát szereznek prédálóiktól - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 39:11 Azon a napon nevezetes sírhelyet adok Gógnak Izráelben, a Vándorok völgyét a tengertől keletre, és az elzárja a vándorok előtt az utat. Ott temetik el Gógot egész seregével együtt. Ezért fogják azt a Góg serege völgyének nevezni. Eze 39:12 Hét hónapon át fogja őket temetni Izráel háza, hogy megtisztítsa az országot. Eze 39:13 Temetni fog az ország egész népe, és az dicséretükre válik azon a napon, amelyen megmutatom dicsőségemet - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 39:14 Férfiakat választanak ki arra, hogy állandóan járják az országot, és temessék el azokat, akik még a föld színén maradtak, hogy megtisztítsák az országot. A hét hónap elmúltával induljanak el keresni, Eze 39:15 járják végig az országot, és ha valaki emberi csontokat lát, állítson mellé jelet, míg a sírásók el nem temetik a Góg serege völgyében. Eze 39:16 Van ott egy Hamóná nevű város is. Így tisztítsák meg az országot. Eze 39:17 Te pedig, emberfia - így szól az én URam, az ÚR -, mondd ezt a madaraknak, mindenféle szárnyasnak és mindenféle mezei vadnak: Gyűljetek össze, jöjjetek és gyülekezzetek mindenfelől az én véresáldozatom köré! Mert én nagy véresáldozatot készítek nektek Izráel hegyein: egyetek húst, igyatok vért! Eze 39:18 Vitézek húsát eszitek, és a föld fejedelmeinek a vérét isszátok: Básánban hízott kosok, bárányok, bakok és bikák ezek mindnyájan. Eze 39:19 Kövéret esztek a jóllakásig, és vért isztok a megrészegedésig az én véresáldozatomból, amelyet készítek nektek! Eze 39:20 Jóllaktok majd asztalomnál lóval és lovassal, vitézzel és mindenféle harcossal!- így szól az én Uram, az ÚR. Eze 39:21 Megmutatom dicsőségemet a népek között, és minden nép meglátja, hogy milyen ítéletet tartottam, és hogyan vetettem rájuk kezemet. Eze 39:22 Izráel háza megtudja, hogy én, az ÚR, vagyok az ő Istenük attól fogva továbbra is. Eze 39:23 A pogány népek pedig megtudják, hogy a bűne miatt kellett fogságba mennie Izráel házának, mert hűtlenné váltak hozzám, és én elrejtettem arcomat előlük; ellenségeik kezébe adtam őket, és sokan elestek fegyver által. Eze 39:24 Tisztátalanságuk és vétkeik szerint bántam velük, amikor elrejtettem arcomat előlük. Eze 39:25 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Most jóra fordítom Jákób sorsát, és irgalmas leszek Izráel egész házához, mert féltő szeretetre indulok szent nevemért. Eze 39:26 Akkor elfelejthetik gyalázatukat és mindazt a hűtlenséget, amit ellenem elkövettek. Biztonságban laknak földjükön, és senki sem rettenti őket. Eze 39:27 Visszahozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket ellenségeik országaiból, és így mutatom meg rajtuk a többi nép szeme láttára, hogy szent vagyok. Eze 39:28 Majd megtudják, hogy én, az ÚR, Istenük voltam akkor is, amikor fogságba vittem őket a népek közé, mert összegyűjtöm őket földjükön, és nem hagyok ott közülük senkit. Eze 39:29 Többé nem rejtem el orcámat előlük, mert kiöntöm lelkemet Izráel házára - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 40:1 Fogságunk huszonötödik évében, az év elején, a hónap tizedikén - tizennégy évvel azután, hogy bevették a várost - ugyanazon a napon megragadott, és elvitt engem az ÚR. Eze 40:2 Isteni látomásban vitt el engem Izráel országába, letett egy igen magas hegyre, amelynek a déli oldalán egy városhoz hasonló építmény volt. Eze 40:3 Odavitt engem, és én egy férfit láttam, amint állt a kapuban. Olyannak látszott, mintha ércből lett volna; kezében lenzsinór és mérőnád volt. Eze 40:4 Ez a férfi így szólt hozzám: Emberfia! Nézd meg a szemeddel, halld meg a füleddel, és vésd az eszedbe mindazt, amit mutatok neked, mert azért kellett idejönnöd, hogy meglásd ezeket a dolgokat. Mindazt, amit látsz, mondd el Izráel házának! Eze 40:5 A templomon kívül körös-körül várfal húzódott. A férfi kezében egy hatkönyöknyi mérőnád volt (ez a könyök a szokásosnál egy tenyérrel hosszabb volt). Megmérte az építményt: egy mérőnád széles és egy mérőnád magas volt. Eze 40:6 Azután a keletre néző kapuhoz ment, fölment a lépcsőjén, és megmérte a kapu küszöbét: egy mérőnád széles volt, és a másik küszöb is egy mérőnád széles. Eze 40:7 Egy-egy őrszoba egy mérőnád hosszú és egy mérőnád széles volt; az őrszobák közötti tér öt könyök, a kapu küszöbe pedig, a kapu csarnoka mellett, a templom felől egy mérőnád volt. Eze 40:8 Megmérte a kapu csarnokát a templom felől: egy mérőnád széles volt. Eze 40:9 Megmérte a kapu csarnokát: nyolc könyök volt, pillérei pedig két könyök vastagok voltak. A kapu csarnoka a templom felől volt. Eze 40:10 A keleti kapunak mind az egyik, mind a másik oldalán három-három őrszoba volt, mind a három azonos méretű, és a pillérek is azonos méretűek voltak, mind az egyik, mind a másik oldalon. Eze 40:11 Azután megmérte a kapunyílás szélességét: tíz könyök volt, a kaputér pedig tizenhárom könyök. Eze 40:12 Az őrszobák előtt levő terület egy könyök volt, egykönyöknyi terület volt a másik oldalon is. Mindegyik őrszoba hat könyök volt az egyik oldalon, és hat könyök a másik oldalon is. Eze 40:13 Azután megmérte a kaput az egyik őrszoba hátsó falától a másiknak a hátsó faláig: huszonöt könyök széles volt, ahol egyik nyílás a másikkal szemben volt. Eze 40:14 Így járt el a csarnoknál is: húsz könyök volt az, és a kapu csarnokát udvar vette körül. Eze 40:15 A bejárati kapu elejétől a kapu csarnokának a végéig ötven könyök távolság volt. Eze 40:16 Az őrszobákon kőkeretes ablakok voltak, meg a pilléreiken is belül, a kapu felé körös-körül. Ugyanilyen ablakai voltak a csarnoknak is befelé körös-körül. A pilléreken pálmadísz volt. Eze 40:17 Azután bevitt engem a külső udvarba, és ott kamrák voltak. Az udvarnak körös-körül volt egy kövezett része, harminc kamra volt a kövezett részen. Eze 40:18 A kövezet a kapuk oldaláig ért, és szélessége megfelelt a kaputér hosszának. Ez volt az alsó kövezet. Eze 40:19 Azután megmérte a szélességet az alsó kapu homlokzatától a belső udvar kapujának külső homlokzatáig: száz könyök volt. Amilyen volt keleten, olyan volt északon is. Eze 40:20 Megmérte a külső udvar északra néző kapujának a hosszúságát és szélességét is. Eze 40:21 Ennek is volt három-három őrszobája mind az egyik, mind a másik oldalon, továbbá pillérei és előcsarnoka, az első kapu méretei szerint: ötven könyök volt a hosszúsága, huszonöt könyök a szélessége. Eze 40:22 Ablakai, pillérei és pálmadíszei is megfeleltek a keletre néző kapu méreteinek. Hét lépcsőfok vezetett föl oda, ezek felől volt az előcsarnok. Eze 40:23 Az északi kapuval szemben is volt a belső udvarnak egy kapuja, ugyanúgy, mint a keleti kapunál. Egyik kaputól a másikig száz könyök távolságot mért. Eze 40:24 Azután déli irányba vezetett, ott volt a déli kapu. Megmérte a pilléreit és az előcsarnokát: ezek is ugyanolyan méretűek voltak. Eze 40:25 Ennek is, meg az előcsarnokának is ugyanolyan ablakai voltak körös-körül, mint amazok az ablakok. A kapu hosszúsága ötven könyök, szélessége huszonöt könyök volt. Eze 40:26 Följáratának hét lépcsőfoka volt, ezek felől volt az előcsarnoka. Pálmadíszek is voltak a pillérein mind az egyik, mind a másik oldalon. Eze 40:27 A belső udvarnak dél felé is volt kapuja. Egyik kaputól a másikig dél felé is száz könyök távolságot mért. Eze 40:28 Azután bevitt engem a belső udvarba, a déli kapuhoz, és megmérte a déli kaput: méretei ugyanazok voltak, mint a külsőknek. Eze 40:29 Őrszobáinak, pilléreinek és előcsarnokának ugyanazok voltak a méretei. Ennek is, meg előcsarnokának is voltak ablakai körös-körül. A kapu hosszúsága ötven könyök, szélessége huszonöt könyök volt. Eze 40:30 Körös-körül csarnokok voltak: hosszúságuk huszonöt könyök volt, szélességük pedig öt könyök. Eze 40:31 A kapu előcsarnoka a külső udvar felől volt, pillérein pálmadíszek voltak, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt. Eze 40:32 Azután elvitt engem a belső udvarban kelet felé, és megmérte a kaput: méretei ugyanazok voltak. Eze 40:33 Őrszobáinak, pilléreinek és előcsarnokának is ugyanazok voltak a méretei. Ennek és az előcsarnokának is voltak ablakai körös-körül. Ötven könyök volt a hosszúsága, huszonöt könyök a szélessége. Eze 40:34 Előcsarnoka a külső udvar felől volt, pillérein pálmadíszek voltak mind az egyik, mind a másik oldalon, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt. Eze 40:35 Azután elvitt engem az északi kapuhoz, és megmérte: méretei ugyanazok voltak. Eze 40:36 Ennek is voltak őrszobái, pillérei és előcsarnoka, ablakai is voltak körös-körül. Ötven könyök volt a hosszúsága, huszonöt könyök a szélessége. Eze 40:37 Előcsarnoka a külső udvar felől volt, pálmadíszek voltak a pillérein mind az egyik, mind a másik oldalon, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt. Eze 40:38 Volt egy kamra is, amelynek az ajtaja a kapu csarnokánál volt. Ott mosták meg az égőáldozatot. Eze 40:39 A kapu csarnokának egyik oldalán is, meg a másik oldalán is volt két asztal. Azokon darabolták föl az égőáldozatot, a vétekáldozatot és a jóvátételi áldozatot. Eze 40:40 A külső oldalon, az északi kapu bejáratához vezető lépcsőnél két asztal volt, a kapu csarnokának másik oldalán is volt két asztal. Eze 40:41 Egyik oldalon is, másik oldalon is négy asztal volt a kapu mellett, összesen nyolc asztal: ezeken darabolták föl az áldozatokat. Eze 40:42 Az égőáldozat számára négy asztal volt faragott kőből: másfél könyök hosszú, másfél könyök széles és egy könyök magas. Ezekre teszik azokat az eszközöket, amelyekkel az égőáldozatot és a véres áldozatot földarabolják. Eze 40:43 A peremük egytenyérnyi volt, befelé hajlóan odaerősítve körös-körül. Az asztalokra tették az áldozatra hozott húst. Eze 40:44 A belső kapu mellett volt két kamra a belső udvarban, az egyik az északi kapu oldalán dél felé nézett, a másik a déli kapu oldalán észak felé nézett. Eze 40:45 Akkor így szólt hozzám az a férfi: Ez a kamra, amely dél felé néz, azoké a papoké, akik a templomban teljesítenek szolgálatot. Eze 40:46 Az a kamra pedig, amely északra néz, azoké a papoké, akik az oltárnál teljesítenek szolgálatot: ezek Cádók utódai. A léviták közül ezek járulhatnak az ÚRhoz a szent szolgálat végzésére. Eze 40:47 Azután megmérte az udvart: hosszúsága száz könyök, szélessége is száz könyök, tehát négyzet alakú volt. A templom előtt volt az oltár. Eze 40:48 Azután bevitt engem a templom csarnokába, és megmérte a csarnok pilléreit: öt könyök volt az egyik oldalon, és öt könyök a másik oldalon. A kapu szélessége pedig három könyök volt az egyik oldalon, és három könyök a másik oldalon. Eze 40:49 A csarnok hosszúsága húsz könyök volt, szélessége tizenegy könyök, és tíz lépcsőfok vezetett föl oda. A pilléreknél oszlopok voltak, egy az egyik oldalon, egy a másik oldalon. Eze 41:1 Azután bevitt a templomba, és megmérte a pilléreket. Hat könyök széles volt az egyik oldalon, és hat könyök széles a másik oldalon: ilyen szélesek voltak a pillérek. Eze 41:2 A bejárat szélessége tíz könyök volt, a bejárat oldalfala pedig öt könyök volt az egyik oldalon, és öt könyök a másik oldalon. Megmérte a templom hosszúságát is: negyven könyök volt, a szélessége pedig húsz könyök. Eze 41:3 Azután bement a legbelső részbe, és megmérte a bejárat pilléreit: két könyök vastagok voltak, a bejárat hat könyök széles, a bejárat oldalfalai pedig hét könyök hosszúak voltak. Eze 41:4 Megmérte a hosszúságát: húsz könyök volt, a szélessége pedig a templom felől húsz könyök. Akkor ezt mondta nekem: Ez a szentek szentje. Eze 41:5 Ezután megmérte a templom falát: hat könyök volt. A templomot körülvevő oldalépítmény szélessége pedig mindenütt négy könyök volt. Eze 41:6 Harminc oldalfülke volt, egyik fülke a másik mellett, három sorban egymás fölött. A templom fala lépcsőzetesen volt építve az oldalfülkék számára körös-körül, hogy erősen álljanak, de ne a templom falába legyenek erősítve. Eze 41:7 Az oldalfülkék így emeletről emeletre szélesedtek, mert a templom fala lépcsőzetesen épült emeletről emeletre körös-körül: ezért lettek az oldalfülkék emeletenként szélesebbek. Az alsó sorról a középsőn át lehetett fölmenni a felsőre. Eze 41:8 Láttam, hogy a templom mellett körös-körül kiemelkedő kövezet van, az oldalfülkék alapjától oldalra egy teljes mérőnádnyira, vagyis hat könyöknyire. Eze 41:9 Az oldalépítmény külső falának szélessége öt könyök volt. Volt egy szabad térség is a templom oldalfülkéi Eze 41:10 és a kamrák között: ez húsz könyök széles volt mindenütt a templom körül. Eze 41:11 Az oldalépítmény bejáratai a szabad térség felé nyíltak, az egyik bejárat észak felé, a másik bejárat dél felé. A szabad térségen körös-körül volt egy öt könyök széles fal. Eze 41:12 Az elkülönített helyen, a nyugat felé levő melléképület hetven könyök széles volt; a melléképület fala öt könyök széles volt körös-körül, a hosszúsága pedig kilencven könyök volt. Eze 41:13 Azután megmérte a templomot: száz könyök hosszú volt. Az elkülönített hely, a melléképület és annak falai száz könyök hosszúak voltak. Eze 41:14 A templom eleje és az elkülönített hely kelet felé eső része száz könyök széles volt. Eze 41:15 Megmérte a melléképület hosszúságát a mögötte levő elkülönített hely felől: a két oldalán levő falakkal együtt száz könyök volt. A templom belseje és az udvari csarnok, Eze 41:16 meg a küszöbök, az ablakkeretek és az ablakmélyedések is a bejárattal szemben három oldalon faburkolattal voltak ellátva körös-körül, a földtől az ablakokig, az ablakok pedig zárhatók voltak. Eze 41:17 A bejárattól a templom legbelsejéig, meg onnan kifelé az egész falon körös-körül befelé és kifelé, egyforma méretű Eze 41:18 kerúbok és pálmadíszek voltak készítve, úgyhogy minden pálma egy-egy kerúb közé került. Mindegyik kerúbnak két arca volt: Eze 41:19 emberarc nézett az egyik oldalon levő pálmára, oroszlánarc a másik oldalon levő pálmára. Így volt ez elkészítve az egész templomban körös-körül. Eze 41:20 A földtől a bejárat felső részének a magasságáig kerúbok és pálmák voltak készítve a templom falán. Eze 41:21 A templom ajtófélfái négyszögletesek voltak. A szentély előtt pedig olyasmi látszott, Eze 41:22 mint egy faoltár. Három könyök volt a magassága, két könyök a hosszúsága. Fából voltak a sarkai, az alapja meg az oldalai. Akkor így szólt hozzám: Ez az ÚR színe előtt álló asztal. Eze 41:23 Kétszárnyú ajtaja volt a templomnak és a szentélynek. Eze 41:24 Ezeknek az ajtóknak két szárnyuk volt, két lengő ajtószárny: kettő volt az egyik ajtón, és két szárnya volt a másik ajtónak is. Eze 41:25 A templom ajtószárnyain ugyanolyan kerúbok és pálmák voltak készítve, amilyenek a falakon voltak. A csarnok előtt kívül fakorlát volt. Eze 41:26 Kőkeretes ablakok és pálmadíszek voltak mind az egyik, mind a másik oldalon, a csarnok oldalainál. A templom oldalfülkéinél is korlátok voltak. Eze 42:1 Azután kivitt engem a külső udvarba északi irányban, és odavitt azoknak a kamráknak az épületéhez, amelyek az elkülönített hellyel szemben és a melléképülettel szemben északra voltak. Eze 42:2 Hossza száz könyök volt, szélessége pedig ötven könyök; a bejárat északon volt. Eze 42:3 A belső udvar húsz könyöknyi térségével és a külső udvar kövezett részével párhuzamosan egymással szemben teraszok voltak három szinten. Eze 42:4 Belül a kamrák előtt tíz könyök széles, száz könyök hosszú járda volt; bejárataik észak felől voltak. Eze 42:5 Az építmény felső kamrái rövidebbek voltak az alsó és a középső kamráknál, mert a teraszok elvettek belőlük. Eze 42:6 Mivel három szinten voltak, és nem voltak olyan oszlopaik, mint az udvari oszlopok, azért kellett megrövidíteni az alsókhoz és a középsőkhöz képest, a földszinttől fölfelé. Eze 42:7 Volt kívül egy fal, amely a kamrákkal párhuzamosan a külső udvar irányában húzódott a kamrák mentén, ennek a hossza ötven könyök volt. Eze 42:8 A kamrák teljes hosszúsága a külső udvar felől ötven könyök volt, a templom felől pedig száz könyök. Eze 42:9 Ezek alatt a kamrák alatt kelet felől volt a bejárat, ha valaki a külső udvarból ment be. Eze 42:10 Az udvar falának szélességében dél felől is voltak kamrák, az elkülönített hellyel és a melléképülettel szemben. Eze 42:11 Előttük út volt, és ugyanolyanok voltak, mint az északi kamrák, ugyanolyan hosszúak és szélesek voltak, azoknak megfelelők voltak a kijárataik és a bejárataik is: Eze 42:12 olyanok voltak, mint a dél felé levő kamrák bejáratai. Az út elejénél egy bejárat volt: ez az út a megfelelő fal előtt volt, amelyen kelet felől lehetett bemenni. Eze 42:13 Azután ezt mondta nekem: Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek az elkülönített hely előtt vannak, szent kamrák. Ott ehetik meg a papok, akik az ÚRhoz járulnak, az igen szent áldozatokat. Ott helyezik el az igen szent áldozatokat: az ételáldozatot, a vétekáldozatot és a jóvátételi áldozatot, mert szent az a hely. Eze 42:14 Ha a papok bemennek oda, nem jöhetnek ki addig a szent területről a külső udvarra, míg ott bent le nem rakják ruháikat, amelyekben a szent szolgálatot végzik, mert szentek azok. Más ruhába kell öltözködniük, úgy mehetnek a nép számára kijelölt helyre. Eze 42:15 Miután befejezte a belső építmények megmérését, kivitt engem a kelet felé néző kapuhoz, és mérni kezdett körös-körül. Eze 42:16 Megmérte a keleti oldalt mérőnáddal: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, Eze 42:17 és megmérte az északi oldalt: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, Eze 42:18 és a déli oldalt is megmérte: az is ötszáz könyök volt, mérőnáddal mérve. Eze 42:19 Azután a nyugati oldal felé fordulva megmérte azt: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Eze 42:20 Mind a négy égtáj felől megmérte. Kőfala volt körös-körül, amelynek a hosszúsága is ötszáz, a szélessége is ötszáz könyök volt. Ez választotta el a szent területet a közönségestől. Eze 43:1 Azután odavezetett engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely keletre néz. Eze 43:2 És íme, Izráel Istenének a dicsősége közeledett kelet felől; zúgása olyan volt, mint nagy vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsőségétől. Eze 43:3 A látvány, amelyet láttam, olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város pusztulása bekövetkezett. Olyan volt, mint az a látvány, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. Akkor arcra borultam. Eze 43:4 Az ÚR dicsősége pedig bement a templomba a kelet felé néző kapun át. Eze 43:5 Ekkor fölemelt engem a lélek, bevitt a belső udvarba, és íme, az ÚR dicsősége betöltötte a templomot. Eze 43:6 Hallottam, hogy a templomból szól hozzám valaki - az a férfi pedig mellettem állt - Eze 43:7 és ezt mondja nekem: Emberfia! Ez az én trónusomnak a helye és lábaimnak a helye, ahol Izráel fiai között fogok lakni örökre. Nem szennyezi be többé szent nevemet Izráel háza, sem ők, sem királyaik paráznasággal, a királyok holttestével és áldozóhalmokkal, Eze 43:8 meg azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé helyezték, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Beszennyezték szent nevemet utálatos tetteikkel, azért elbántam velük haragomban. Eze 43:9 Most azonban felhagynak a paráznasággal, és elviszik előlem a királyok holttestét, én pedig köztük fogok lakni örökre. Eze 43:10 Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. Eze 43:11 Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervezetét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervezetét és előírásait, egész tervezetét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg egész tervezetét és előírásait, és azt valósítsák meg. Eze 43:12 Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szentséges. Íme, ez a templom törvénye. Eze 43:13 Ezek az oltár méretei könyökkel mérve (ez a könyök a szokásosnál egy tenyérrel hosszabb volt): körülötte egy könyök mély és egy könyök széles bemélyedés volt, amelynek a szélén egyarasznyi szegély volt. Ilyen magas volt az oltár: Eze 43:14 a földben levő bemélyedéstől az alsó tömb két könyök magas volt, ennek volt egy könyök széles pereme. A kisebb tömbtől a nagyobb tömbig négy könyök, egy könyök peremszélességgel. Eze 43:15 Maga a tűztér négy könyök magas volt, és a tűztérből négy szarv emelkedett ki. Eze 43:16 A tűztér hosszúsága tizenkét könyök volt, a szélessége is tizenkét könyök: a négy oldala négyzetet alkotott. Eze 43:17 A felső tömb hosszúsága tizennégy könyök volt, a szélessége is tizennégy könyök, egyformán mind a négy oldalán. Egy félkönyöknyi szegély vette körül, a bemélyedés pedig egy könyök volt körös-körül. Az oltár lépcsője kelet felől volt. Eze 43:18 Azután ezt mondta nekem: Emberfia! Így szól az én Uram, az ÚR: Ezek az oltárra vonatkozó rendelkezések, arra az időre, amikor majd elkészül, hogy égőáldozatot mutassanak be rajta, és vért hintsenek rá. Eze 43:19 A Cádók utódai közül való lévita-papoknak, akik elém járulhatnak a szent szolgálat végzésére - így szól az én Uram, az ÚR -, adj egy bikaborjút vétekáldozatul Eze 43:20 Végy a véréből, és kend meg az oltár négy szarvát, a felső tömb négy sarkát, meg a szegélyt körös-körül. Így mutass be vétekáldozatot, és végezz engesztelést érte! Eze 43:21 Azután vedd a vétekáldozatra szánt bikát, és égesd el azt a templomhoz tartozó kijelölt helyen, a szent területen kívül. Eze 43:22 Másnap pedig vigyél egy hibátlan kecskebakot vétekáldozatul! Ugyanúgy mutassák be vétekáldozatul az oltárért, ahogyan a bikát bemutatták. Eze 43:23 Miután megvolt a vétekáldozat, mutass be áldozatul egy hibátlan bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból! Eze 43:24 Vidd oda azokat az ÚR színe elé, a papok pedig szórjanak rájuk sót, és mutassák be azokat égőáldozatul az ÚRnak. Eze 43:25 Hét napon át minden nap készíts el egy kecskebakot vétekáldozatnak, továbbá egy bikaborjút és egy kost a nyájból; hibátlanokat készítsenek. Eze 43:26 Hét napon át végezzenek engesztelést az oltárért, így tisztítsák meg, és így avassák föl! Eze 43:27 Ezeknek a napoknak az elteltével a nyolcadik naptól kezdve készítsék oda a papok az oltárra égőáldozataitokat és békeáldozataitokat, én pedig kegyelmes leszek hozzátok - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 44:1 Azután visszavitt engem a szent terület keletre néző külső kapujához, de az zárva volt. Eze 44:2 Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Ez a kapu zárva marad, nem nyithatja ki senki, és nem mehet be rajta senki, mert az ÚR, Izráel Istene ment be rajta, ezért marad zárva. Eze 44:3 Csak a fejedelem tartózkodhat ott, mivel fejedelem, és étkezhet az ÚR színe előtt. A kapu csarnoka felől menjen be, és arra is jöjjön ki. Eze 44:4 Azután bevitt engem az északi kapun a templom elé, és láttam, hogy az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát, én pedig arcra borultam. Eze 44:5 Az ÚR ezt mondta nekem: Emberfia! Jól figyeld meg, nézd meg a szemeddel, halld meg a füleddel mindazt, amit elmondok neked az ÚR házára vonatkozó előírásokról és törvényekről! Jól figyelj arra, hogy kik mehetnek be a templomba, és kiket kell eltávolítani a szent helyről! Eze 44:6 Mondd meg Izráelnek, ennek az engedetlen népnek: Így szól az én Uram, az ÚR: Elég volt már mindenféle utálatos dolgotokból, Izráel háza! Eze 44:7 Hiszen idegeneket, körülmetéletlen szívű és testű embereket engedtetek bejönni; szent helyemen való jelenlétük meggyalázta házamat, amikor kenyeret, kövérjét és vért hoztatok nekem áldozatul. Ezzel megszegtétek szövetségemet, tetézve utálatos dolgaitokat. Eze 44:8 Nem ti teljesítettetek szolgálatot szentélyem körül, hanem rájuk bíztátok, hogy azok teljesítsenek szolgálatot helyettetek szent helyemen. Eze 44:9 Ezt mondta az én Uram, az ÚR: Az idegenek, az Izráel fiai között élő körülmetéletlen szívű és testű idegenek, nem mehetnek be szent helyemre. Eze 44:10 Azok a léviták pedig, akik eltávolodtak tőlem, amikor tévelygett Izráel, tévelygett, mert a bálványokat követte, bűnhődjenek bűnükért, Eze 44:11 és ők teljesítsenek szolgálatot szent helyemen: őrködjenek a templom kapuinál, és szolgáljanak a templomnál! Ők vágják le a nép égőáldozatát és véresáldozatát, és álljanak szolgálatukra! Eze 44:12 Mivel bálványaik előtt szolgálták őket, és ezzel bűnbe vitték Izráel házát, azért esküre emeltem kezemet - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy bűnhődni fognak bűnükért Eze 44:13 Nem járulhatnak hozzám, hogy mint papok szolgáljanak nekem, és nem nyúlhatnak a nekem szentelt dolgokhoz, sem az igen szent áldozatokhoz. Szégyenkezve kell viselniük utálatos tetteik következményét. Eze 44:14 Arra rendelem őket, hogy a templomnál teljesítsenek szolgálatot, végezzenek ott minden munkát és mindenféle teendőt. Eze 44:15 De a Cádók utódai közül való lévita papok, akik szent helyemen teljesítettek szolgálatot, amikor Izráel fiai tévelyegtek, ők hozzám járulhatnak, hogy a szent szolgálatot végezzék. Ők állhatnak színem elé, hogy kövérjét és vért mutassanak be nekem áldozatul - így szól az én URam, az ÚR. Eze 44:16 Ők mehetnek be szentélyembe, és ők járulhatnak asztalomhoz, hogy ott szolgáljanak. Így teljesítsenek nekem szolgálatot! Eze 44:17 Ha bemennek a belső udvar kapuihoz, vászonruhába öltözzenek. Ne viseljenek gyapjúruhát, amikor szolgálatukat végzik a belső udvar kapuinál és a templomban. Eze 44:18 Vászonsüveget viseljenek a fejükön, és vászonnadrágot a derekukon. Ne öltözzenek úgy föl, hogy megizzadjanak! Eze 44:19 Ha pedig kijönnek a külső udvarba a kint levő néphez, vessék le azt a ruhájukat, amelyben a szolgálatot végezték, és tegyék le azt a szent kamrákban. Öltözzenek másik ruhába, hogy a népet ne érintsék szent ruhájukkal! Eze 44:20 Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek, hanem egyenletesen nyírassák a hajukat. Eze 44:21 A papok nem ihatnak bort, amikor a belső udvarba mennek. Eze 44:22 Özvegy vagy elbocsátott asszonyt nem vehetnek feleségül, csak Izráelből származó hajadont; papnak az özvegyét azonban elvehetik. Eze 44:23 Tanítsák meg népemet a szent és közönséges közti különbségtételre, és oktassák őket a tisztátalan és tiszta közti különbségtételre. Eze 44:24 Peres ügyekben ők álljanak elő ítélkezni: az én törvényeim alapján ítélkezzenek! Ünnepeimre vonatkozó minden törvényemet és rendelkezésemet tartsák meg, és szombatjaimat szenteljék meg! Eze 44:25 Halotthoz nem mehet, nehogy tisztátalanná váljék. Csak apjáért, anyjáért, fiáért, leányáért, testvéréért vagy nővéréért, ha az még nem volt férjnél, vállalhatja a tisztátalanságot. Eze 44:26 Megtisztulása után számoljanak hét napot. Eze 44:27 És amikor újra bemegy a szent helyre, a belső udvarba, hogy szolgálatot végezzen a szentélyben, mutasson be vétekáldozatot - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 44:28 Lesz nekik örökségük: én leszek az örökségük! Ezért ne adjatok nekik birtokot Izráelben: én leszek az ő birtokuk! Eze 44:29 Az ételáldozatból, a vétekáldozatból és a jóvátételi áldozatból fognak élni, és övék lesz mindaz, amit Izráelben esküvel szentelnek az ÚRnak. Eze 44:30 Minden első termésnek és minden felajánlásnak a legjava, bármiből ajánljátok fel, a papoké lesz. Az először őrölt lisztet adjátok a papnak, hogy áldás nyugodjék házatokon! Eze 44:31 Sem döglött, sem széttépett madarat vagy állatot nem ehetnek a papok. Eze 45:1 Ha majd sorsvetéssel felosztjátok az országot birtokrészekre, ajánljatok fel szent ajándékul az országból az ÚRnak egy huszonötezer könyök hosszú és húszezer könyök széles területet! Az így körülhatárolt terület szent. Eze 45:2 Ebből a szent helyé lesz egy ötszázszor ötszáz könyöknyi négyzet, körülötte pedig ötven könyök szélességű legelő lesz. Eze 45:3 Ebből a megmért területből mérj ki egy huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles területet: ezen lesz a szent hely, amely igen szent. Eze 45:4 Az ország szent területe ez: a papoké, a szentély szolgáié lesz, akik a szent szolgálat végzésére járulnak az ÚRhoz. Itt lesz hely a házaik számára, és itt lesz a szentély szent területe. Eze 45:5 Huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles hely pedig a lévitáké lesz, akik a templomnál teljesítenek szolgálatot. Ez lesz a birtokuk és lakóhelyük. Eze 45:6 Adjatok a városnak birtokul egy ötezer könyök széles és huszonötezer könyök hosszú területet a felajánlott szent terület mentén! Izráel egész házáé lesz ez. Eze 45:7 A fejedelemé lesz a föld a felajánlott szent területnek és a város birtokának mindkét oldalán a felajánlott szent terület mellett, meg a város birtoka mellett a nyugati szélétől nyugat felé, a keleti szélétől kelet felé. Hosszúsága olyan lesz, mint az egyes törzsek osztályrészeié, a nyugati határtól a keleti határig. Eze 45:8 Ez a föld lesz a fejedelmek birtoka Izráelben, és többé ne nyomorgassák népemet. A többi földet pedig adják át Izráel háza törzseinek. Eze 45:9 Így szól az én Uram, az ÚR: Most már elég volt, Izráel fejedelmei! Hagyjatok fel az erőszakkal és a bántalmazással, törvény és igazság szerint járjatok el! Ne űzzétek ki többé népemet örökségéből! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 45:10 Hiteles mérleget, éfát és batot használjatok! Eze 45:11 Az éfá és a bat azonos űrtartalmú legyen. A bat a hómernak egy tizedrésze legyen, és az éfá is a hómernak egy tizedrésze legyen; a hómert kell alapul venni. Eze 45:12 A sekel húsz géra, az ötsekeles öt sekel súlyú legyen, a tízsekeles pedig tíz sekel. A mina ötven sekel súlyú legyen nálatok. Eze 45:13 Adományként ajánljatok föl minden hómer búzából egyhatod éfát, és minden hómer árpából egyhatod éfát. Eze 45:14 Az olajból rendelt rész, battal mérve az olajat, ez: minden kór olajból egytized bat. Tíz bat tesz ki egy hómert, ahogyan tíz bat tesz ki egy kórt is. Eze 45:15 Izráel nyájaiból minden kétszáz juh után adjatok egy bárányt, ételáldozatnak, égőáldozatnak és békeáldozatnak, hogy engesztelést végezzenek velük - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 45:16 Az ország egész népe járuljon hozzá ehhez az adományhoz, amely Izráel fejedelmét illeti. Eze 45:17 A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként, meg Izráel házának valamennyi ünnepén. Ő készíttessen vétekáldozatot, égőáldozatot és békeáldozatot, hogy engesztelést végezzenek Izráel házáért. Eze 45:18 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Az első hónap első napján végy egy hibátlan bikaborjút, és mutass be vétekáldozatot a szentélyért! Eze 45:19 A pap vegyen a vétekáldozat véréből, és kenje meg a templom ajtófélfáját, meg az oltár felső tömbjének négy sarkát és a belső udvar kapujának ajtófélfáját. Eze 45:20 Így kell tenni a hónap hetedik napján a tévedésből vagy tudatlanságból vétkezők miatt, és így végezzetek engesztelést a templomért! Eze 45:21 Az első hónap tizennegyedik napján ünnepeljétek meg a páskát! Az ünnep hét napján kovásztalan kenyeret kell enni. Eze 45:22 A fejedelem készíttessen azon a napon egy bikát vétekáldozatul önmagáért és az ország egész népéért. Eze 45:23 Az ünnepnek mind a hét napján készíttessen hét hibátlan bikát és hét hibátlan kost égőáldozatul az ÚRnak, hét napon át mindennap; vétekáldozatul pedig naponként egy kecskebakot. Eze 45:24 Ételáldozatul készíttessen egy éfá lisztet bikánként és egy éfát kosonként, olajból pedig egy hínt minden éfá liszthez. Eze 45:25 A hetedik hónap tizenötödik napján, az ünnepen ugyanúgy készíttessen vétekáldozatot, égőáldozatot, ételáldozatot és olajat, mint ezen a hét napon. Eze 46:1 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: A belső udvar keletre néző kapuja legyen bezárva a hat munkanapon, de szombaton és újhold napján legyen nyitva. Eze 46:2 Ha a fejedelem a kapu csarnokán át kívülről bemegy, álljon oda a kapunak az ajtófélfájához, és míg a papok elkészítik égőáldozatát és békeáldozatát, ő imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki; de a kaput ne zárják be estig. Eze 46:3 Az ország népe is ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombaton és újholdkor az ÚR színe előtt. Eze 46:4 Az az égőáldozat, amelyet a fejedelem mutat be az ÚRnak a nyugalom napján, hat hibátlan bárány és egy hibátlan kos legyen. Eze 46:5 Az ételáldozat legyen egy éfá liszt a kos mellé, a bárányok mellé pedig adjon annyi ételáldozatot, amennyit akar; továbbá egy hín olajat minden éfá liszthez. Eze 46:6 Újhold napján adjon egy hibátlan bikaborjút, hat bárányt meg egy kost; ezek is hibátlanok legyenek! Eze 46:7 A bika mellé egy éfá lisztet, a kos mellé is egy éfát készítsen ételáldozatul, a bárányok mellé pedig annyit, amennyit akar; továbbá egy hín olajat minden éfá liszthez. Eze 46:8 Ha bemegy a fejedelem, a kapu csarnokán át menjen be, és ugyanazon az úton távozzék. Eze 46:9 De ha az ország népe megy be az ÚR színe elé az ünnepeken, akkor aki az északi kapun át ment be, hogy imádkozzék, az a déli kapun át távozzon; aki pedig a déli kapun át ment be, az az északi kapun át távozzon. Ne azon a kapun át térjen vissza, amelyen bement, hanem a szemben levőn át távozzon. Eze 46:10 A fejedelem pedig ugyanakkor menjen be, amikor azok bemennek, és akkor távozzon, amikor azok távoznak. Eze 46:11 A különféle ünnepeken legyen az ételáldozat egy éfá liszt egy bika mellé, egy éfá egy kos mellé, a bárányok mellé annyi, amennyit akar; az olajból pedig egy hín minden éfá liszthez. Eze 46:12 Ha a fejedelem önkéntes áldozatot készíttet, akár égőáldozatot, akár békeáldozatot mutat be önkéntes áldozatul az ÚRnak, akkor nyittassa ki a keletre néző kaput, és úgy készíttesse el égőáldozatát vagy békeáldozatát, ahogyan a nyugalom napján szokta elkészíttetni. Amikor távozik, zárják be a kaput utána. Eze 46:13 Készíttessen naponként egy egyéves hibátlan bárányt égőáldozatul az ÚRnak; minden reggel készíttesse el. Eze 46:14 Ételáldozatul készíttessen hozzá minden reggel egyhatod rész éfá lisztet és egyharmad hín olajat, hogy azt a lisztbe keverjék. Az ÚRnak szóló ételáldozat ez, örök érvénnyel, állandóan. Eze 46:15 Így készítsék el a bárányt, az ételáldozatot és az olajat minden reggel, állandó égőáldozat ez. Eze 46:16 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Ha a fejedelem ajándékot akar adni a tulajdonából valamelyik fiának, az a fiáé lehet, mert az ő tulajdon birtokuk az. Eze 46:17 De ha az egyik szolgájának ad ajándékot a tulajdonából, csak a felszabadítás évéig lehet azé, azután visszaszáll a fejedelemre, mert az ő tulajdona az, és a fiaié lesz. Eze 46:18 A nép tulajdonából azonban nem vehet el a fejedelem, hogy ki ne szorítsa őket birtokukból. A maga birtokából adjon részt a fiainak, nehogy elszéledjen népem a maga birtokáról. Eze 46:19 Azután bevitt engem oda, ahol a kapu mellett a papoknak rendelt szent kamrák voltak, amelyek északra néztek. Volt ott a nyugati szélén egy helyiség. Eze 46:20 Ezt mondta nekem: Ezen a helyen főzzék a papok a jóvátételi áldozatot meg a vétekáldozatot, és ott süssék az ételáldozatot, mert nem szabad kivinniük a külső udvarba, hogy a nép meg ne érintse a szent dolgokat. Eze 46:21 Azután kivitt a külső udvarba, és odavezetett az udvar négy sarkához: az udvar mindegyik sarkában egy-egy kisebb udvar volt. Eze 46:22 Negyven könyök hosszú és harminc könyök széles kisebb udvarok voltak az udvar négy sarkában, egyforma méretűek voltak mind a négy sarokban. Eze 46:23 Mind a négyet kerítés vette körül, a kerítések mellett pedig tűzhelyek voltak készítve körös-körül. Eze 46:24 Azt mondta nekem: Ezek a konyhák; itt főzik a templom szolgái a népnek jutó részt az áldozatból. Eze 47:1 Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Eze 47:2 Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. Eze 47:3 Azután ő kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Eze 47:4 Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. Eze 47:5 Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira megnőtt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. Eze 47:6 Akkor ezt mondta nekem: Láttad-e emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján. Eze 47:7 Visszafelé menve láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. Eze 47:8 Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. Eze 47:9 Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. Eze 47:10 Halászok állnak majd ott és Éngeditől Én-Eglaimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben. Eze 47:11 De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak. Eze 47:12 A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz. Eze 47:13 Így szól az én Uram, az ÚR: Ez lesz a határ, amelyen belül osszátok fel az országot Izráel tizenkét törzse között; de Józsefnek két rész jusson! Eze 47:14 Ugyanannyit osszatok az egyiknek, mint a másiknak. Fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom, most pedig rátok száll ez az ország örökségül. Eze 47:15 Ez lesz az ország határa: az északi határvonal a Nagy-tengertől Hetlónon át Cedád felé haladva, Eze 47:16 Hamát, Bérótá és Szibraim, amely a Damaszkusz és Hamát közti határon van, Hácér-Hattíkón, amely Haurán határán van. Eze 47:17 Ez lesz tehát a határ a tengertől Hacar-Énónig: Damaszkusz határa és Hamát határa északra esik. Ez az északi oldal. Eze 47:18 A keleti oldal Haurán és Damaszkusz közé esik. Azután a Jordán a határ Gileád és Izráel földje között, egészen a keleti tenger mellett levő Támárig. Ez a keleti oldal. Eze 47:19 A dél felé eső oldal Támártól a Kádésnél levő Meribá vizéig húzódik, azután a Nagy-tenger patakja mellett. Ez a dél felé eső oldal. Eze 47:20 A nyugati oldal a Nagy-tenger a déli határtól a Hamát felé vezető útig. Ez a nyugati oldal. Eze 47:21 Ezt a földet fogjátok felosztani Izráel törzsei között. Eze 47:22 És amikor elosztjátok az örökséget magatok közt, a köztetek élő jövevényeknek is adjatok, akiknek fiai már nálatok születtek. Olyanoknak tekintsétek őket, mint akik Izráel fiaival egyenlő jogúak, veletek együtt ők is osztozzanak Izráel törzseinek örökségében. Eze 47:23 Abban a törzsben adjátok ki az örökségüket, amelyben jövevényként élnek! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 48:1 Így következnek a törzsek név szerint: az északi határszéltől kiindulva, amely a hetlóni út mentén halad Hamát felé Hacar-Énónig úgy, hogy Damaszkusz határa észak felé esik, Hamát mellett; a keleti oldaltól a nyugati oldalig Dáné lesz egy rész. Eze 48:2 Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Áséré lesz egy rész. Eze 48:3 Ásér határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Naftálié lesz egy rész. Eze 48:4 Naftáli határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Manasséé lesz egy rész. Eze 48:5 Manassé határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Efraimé lesz egy rész. Eze 48:6 Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Rúbené lesz egy rész. Eze 48:7 Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Júdáé lesz egy rész. Eze 48:8 Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig lesz az a terület, amelyet fölajánlotok: szélessége huszonötezer könyök, hosszúsága pedig annyi, mint egy-egy részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig. Ennek a közepén lesz a szent hely. Eze 48:9 Az a terület, amelyet az ÚRnak fölajánlotok, huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles lesz. Eze 48:10 A fölajánlott szent terület így oszlik meg: a papoké északon huszonötezer könyök hosszú, nyugaton tízezer könyök széles, keleten tízezer könyök széles, délen huszonötezer könyök hosszú. Ennek a közepén lesz az ÚR szent helye. Eze 48:11 Ez a Cádók utódai közül való fölszentelt papoké lesz, akik nekem szolgáltak, és nem tévelyegtek, mint a léviták, amikor tévelygett Izráel. Eze 48:12 Övék lesz ez, mint az országból fölajánlott igen szent terület, a léviták határa mellett. Eze 48:13 A lévitáké lesz a papok határa mentén egy huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles terület. Az egésznek a hosszúsága tehát huszonötezer könyök, szélessége pedig húszezer könyök. Eze 48:14 Nem szabad ebből semmit sem eladniuk, sem elcserélniük, és nem szállhat át másra, mert az az országnak a legjava, az ÚR szent tulajdona. Eze 48:15 Az az ötezer könyöknyi terület, amely a huszonötezer könyök szélességből még hátra van, a város közönséges területe lesz, lakóhelyül és legelőül. Ennek a közepén lesz a város. Eze 48:16 Ezek a méretei: északi oldala négyezer-ötszáz, déli oldala négyezer-ötszáz, keleti oldala négyezer-ötszáz, és nyugati oldala is négyezer-ötszáz könyök. Eze 48:17 A város legelője észak felé kétszázötven, dél felé kétszázötven, kelet felé kétszázötven és nyugat felé kétszázötven könyök lesz. Eze 48:18 Ami megmarad a szent terület hosszúságából - keletre tízezer könyök, nyugatra tízezer könyök - az ott lesz a szent terület mellett, termése pedig legyen a város dolgozóinak a kenyere. Eze 48:19 Ami pedig a város dolgozóit illeti, Izráel minden törzséből valók fognak ott dolgozni. Eze 48:20 Az egésznek a területe huszonötezerszer huszonötezer könyök. Ez a négyzet, amelyhez hozzátartozik a város birtoka is, legyen szent terület! Eze 48:21 A megmaradó rész a fejedelemé: a szent területnek és a város birtokának mindkét oldalán, a huszonötezer könyöknyi területtől a keleti határig, és nyugat felé a huszonötezer könyöknyi területtől a nyugati határig, a törzseknek kiosztott részek közé eső terület lesz a fejedelemé. Ennek a közepén lesz a fölajánlott szent terület, a szent hely és a templom. Eze 48:22 A léviták birtoka és a város birtoka a fejedelem birtokai közé esik. A fejedelem birtoka Júda területe és Benjámin területe közt lesz. Eze 48:23 A többi rész így következik: a keleti oldaltól a nyugati oldalig Benjáminé lesz egy rész. Eze 48:24 Benjámin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Simeoné lesz egy rész. Eze 48:25 Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Issakáré lesz egy rész. Eze 48:26 Issakár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Zebuloné lesz egy rész. Eze 48:27 Zebulon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Gádé lesz egy rész. Eze 48:28 Gád határa mellett a dél felé eső oldalon a határ Támártól a Kádesnél levő Meribá vizéig húzódik, azután a Nagy-tenger patakja mellett. Eze 48:29 Ezt a földet kell sorsvetéssel elosztani, és így részesednek belőle Izráel törzsei! - így szól az én Uram, az ÚR. Eze 48:30 Ezek lesznek a város kijáratai a négyezer-ötszáz könyök hosszú északi oldalon kezdve. Eze 48:31 A város kapui Izráel törzseiről kapják a nevüket. Három kapu van északon: Rúbené egy kapu, Júdáé egy kapu és Lévié egy kapu. Eze 48:32 Négyezer-ötszáz könyök hosszú a keleti oldal, és három kapu van rajta: Józsefé egy kapu, Benjáminé egy kapu és Dáné egy kapu. Eze 48:33 Négyezer-ötszáz könyök hosszú a déli oldal, és három kapu van rajta: Simeoné egy kapu, Issakáré egy kapu és Zebuloné egy kapu. Eze 48:34 Négyezer-ötszáz könyök hosszú a nyugati oldal, és három kapu van rajta: Gádé egy kapu, Áséré egy kapu és Naftálié egy kapu. Eze 48:35 A város kerülete tizennyolcezer könyök. A város neve pedig ez lesz: Ott van az ÚR! Dan 1:1 Jójákim júdai király uralkodásának harmadik évében eljött Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és körülzárta azt. Dan 1:2 Az Úr a kezébe adta Jójákimot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el. Dan 1:3 A király meghagyta főudvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való, vagy nemesi származású Dan 1:4 ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szép arcúak, fogékonyak minden bölcsességre, taníthatók az ismeretekre, megértik a tudományt, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak. Meg kellett őket tanítani a káldeusok írására és nyelvére is. Dan 1:5 A király elrendelte, hogy adjanak nekik mindennap a király ételéből és abból a borból, amit ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak. Dan 1:6 Voltak közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Dan 1:7 A főudvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abédnegónak nevezte el. Dan 1:8 Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni, ezért arra kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. Dan 1:9 Isten a főudvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt, Dan 1:10 de azért ezt mondta a főudvarmester Dánielnek: Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így ételetekről és italotokról. Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál! Dan 1:11 Akkor Dániel ezt mondta annak a felügyelőnek, akit a főudvarmester rendelt Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá mellé: Dan 1:12 Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk. Dan 1:13 Azután mutassanak meg neked minket és azokat az ifjakat, akik a király ételéből esznek, és amit majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal! Dan 1:14 Az hallgatott rájuk ebben a dologban, és próbát tett velük tíz napig. Dan 1:15 Tíz nap múlva szebbnek látszottak, és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek. Dan 1:16 Ezért a felügyelő fölmentette őket az alól, hogy az előírt ételt egyék, és hogy bort igyanak, és ahelyett zöldségféléket adott nekik. Dan 1:17 Ennek a négy ifjúnak megadta az Isten, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben. Dániel pedig értett a látomások és az álmok magyarázatához is. Dan 1:18 Amikor eljött az az idő, amelyről meghagyta a király, hogy vezessék őket eléje, a főudvarmester bevezette őket Nebukadneccar elé. Dan 1:19 A király elbeszélgetett velük, de egy sem akadt több közöttük olyan, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Ők tehát a király szolgálatába álltak. Dan 1:20 Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál. Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig. Dan 1:21 Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig. Dan 2:1 Nebukadneccar uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott Nebukadneccar, nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni. Dan 2:2 Ekkor azt mondta a király, hogy hívjanak mágusokat, igézőket, varázslókat és csillagjósokat, hogy mondják meg: mi volt a királynak az álma. Azok eljöttek, és a király elé álltak. Dan 2:3 A király így szólt hozzájuk: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg nem tudom: mit jelent az álom. Dan 2:4 A csillagjósok így szóltak a királyhoz - arámul: Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát. Dan 2:5 A király válaszolt, és ezt mondta a csillagjósoknak: Ez az elhatározásom: Ha nem adjátok tudtomra az álmot és magyarázatát, akkor darabokra vágnak benneteket, házaitokat pedig szemétdombbá teszik. Dan 2:6 De ha az álmot és magyarázatát előadjátok, akkor ajándékokat, birtokokat és nagy méltóságot kaptok tőlem. Adjátok tehát elő az álmot és magyarázatát! Dan 2:7 Azok másodszor is válaszoltak, és ezt mondták: A király mondja el az álmot szolgáinak, mi majd megadjuk a magyarázatot. Dan 2:8 A király válaszolt, és ezt mondta: Most már bizonyosan tudom, hogy ti csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az elhatározásom. Dan 2:9 Ha az álmot nem adjátok tudtomra, azt csak úgy tudom megítélni, hogy ti megegyeztetek, és csak hazug és haszontalan dolgokat beszéltek előttem, míg a körülmények meg nem változnak. Ezért az álmot mondjátok meg, és abból tudni fogom, hogy helyes magyarázatot adtok-e nekem. Dan 2:10 A csillagjósok így válaszoltak a királynak: Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni. Nincs is egy olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. Dan 2:11 Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel. Dan 2:12 Ezért a király igen nagy haragra gerjedt, és elrendelte, hogy végezzék ki a babiloni bölcseket mind. Dan 2:13 Amikor kiadták a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, keresték Dánielt és társait, hogy őket is megöljék. Dan 2:14 Ekkor Dániel okos és értelmes szavakkal fordult Arjókhoz, a király testőrparancsnokához, aki már elindult, hogy megölesse a babiloni bölcseket. Dan 2:15 Így szólt Arjókhoz, a király megbízottjához: Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a király? Akkor Arjók tudtára adta a dolgot Dánielnek. Dan 2:16 Dániel pedig bement a királyhoz, és azt kérte tőle, hogy adjon neki időt, ő majd megadja a magyarázatot a királynak. Dan 2:17 Ezután Dániel hazament, és tudtára adta a dolgot társainak, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának, Dan 2:18 majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel együtt. Dan 2:19 Ekkor a titok lelepleződött Dániel előtt éjszakai látomásban, Dániel pedig áldotta érte a menny Istenét. Dan 2:20 Ezt mondta Dániel: Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom. Dan 2:21 Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Dan 2:22 Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság. Dan 2:23 Magasztallak és dicsőítlek én téged, atyáim Istene, mert bölcsességet és erőt adtál nekem, és most tudtul adtad, amit kértünk tőled, tudtul adtad nekünk a király dolgát. Dan 2:24 Dániel ezután elment Arjókhoz, akinek a király azt parancsolta, hogy pusztítsa el a babiloni bölcseket. Odament, és ezt mondta neki: Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket! Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát! Dan 2:25 Akkor Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé, és jelentette: Találtam egy férfit a Júdából hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát. Dan 2:26 A király megszólalt, és azt mondta Dánielnek, akinek Baltazár lett a neve: Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata? Dan 2:27 Dániel így válaszolt a királynak: A titkot, amelyet a király kérdezett, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. Dan 2:28 De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. Ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt: Dan 2:29 Te, ó király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. Dan 2:30 Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és hogy megtudd, amin magadban töprengsz. Dan 2:31 Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. Dan 2:32 Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, Dan 2:33 a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Dan 2:34 Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. Dan 2:35 Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet. Dan 2:36 Ez az álom, és a magyarázatát is elmondjuk a királynak. Dan 2:37 Ó király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, Dan 2:38 kezedbe adta az embereket, a mezei állatokat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej! Dan 2:39 De utánad más királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely az egész földön uralkodik. Dan 2:40 A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat. Dan 2:41 Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részint cserépből, részint vasból vannak. Az a királyság ugyanis szétszakad, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. Dan 2:42 Lábujjai részint vasból, részint cserépből voltak; eszerint a királyság részint erős, részint törékeny lesz. Dan 2:43 Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel. Dan 2:44 Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké. Dan 2:45 Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata. Dan 2:46 Akkor Nebukadneccar király arcra borult, úgy hódolt Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be áldozatot, és tömjénezzenek neki. Dan 2:47 Dánielnek pedig azt mondta a király: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok ura és a titkok feltárója, ezért tudtad feltárni ezt a titkot. Dan 2:48 Akkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, majd Babilon város kormányzójává és a babiloni bölcsek elöljárójává tette. Dan 2:49 Dániel viszont azt kérte a királytól, hogy Sadrakot, Mésakot és Abédnegót rendelje szolgálatba Babilon városában; Dániel pedig a királyi udvarban maradt. Dan 3:1 Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot. Fölállíttatta azt a Dúrá völgyében, Babilon városában. Dan 3:2 Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstárnokokat, a bírákat, a rendőrparancsnokokat és a tartományok tisztviselőit, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. Dan 3:3 Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstárnokok, a bírák, a rendőrparancsnokok és a tartományok tisztviselői a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott, és odaálltak a szobor elé, amelyet Nebukadneccar felállíttatott. Dan 3:4 A hírnök pedig hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű népek és nemzetek, Dan 3:5 hogy amint meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! Dan 3:6 Ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe! Dan 3:7 Amikor tehát a különböző nyelvű népek és nemzetek meghallották a kürt, síp, citera, hárfa, lant és mindenféle hangszer hangját, leborultak, és hódoltak az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. Dan 3:8 Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat. Dan 3:9 Így beszéltek Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! Dan 3:10 Te, ó király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt; Dan 3:11 ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. Dan 3:12 Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál. Dan 3:13 Ekkor Nebukadneccar haragra gerjedve megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. Dan 3:14 Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam? Dan 3:15 Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? Dan 3:16 Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Dan 3:17 Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! Dan 3:18 De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál! Dan 3:19 Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. Dan 3:20 Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. Dan 3:21 Megkötözték tehát ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. Dan 3:22 Mivel a király szigorú parancsára a kemencét roppantul befűtötték, a lángoló tűz megölte azokat az embereket, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odahurcolták. Dan 3:23 A három férfi, Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett. Dan 3:24 Nebukadneccar király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó király! Dan 3:25 Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten. Dan 3:26 Ekkor Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abédnegó, szolgái a felséges Istennek! Jertek ki, jöjjetek ide! És kijött Sadrak, Mésak és Abédnegó a tűzből. Dan 3:27 Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket. Dan 3:28 Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen a Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük. Dan 3:29 Megparancsolom azért, hogy aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten, aki így meg tud szabadítani. Dan 3:30 Azután a király megerősítette tisztségében Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon városában. Dan 3:31 Nebukadneccar király üzenete az egész birodalmában lakó különféle nyelvű népekhez és nemzetekhez: Békességetek növekedjék! Dan 3:32 Jónak látom kihirdetni a jeleket és a csodákat, amelyeket a felséges Isten tett. Dan 3:33 Mily nagyok az ő jelei, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre! Dan 4:1 Én, Nebukadneccar, békében éltem házamban, boldog voltam palotámban. Dan 4:2 De egyszer álmot láttam, amely megrettentett engem, és azok az álomképek, amelyeket a fekhelyemen láttam, megrémítettek. Dan 4:3 Megparancsoltam azért, hogy vezessék elém a babiloni bölcseket mind, és azok magyarázzák meg nekem az álmot. Dan 4:4 Amikor eljöttek a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a csillagászok, elmondtam nekik az álmomat, de ők nem tudták nekem megmagyarázni. Dan 4:5 Végül megjelent előttem Dániel, akinek a neve az én istenem neve után Baltazár, akiben szent, isteni lélek van, és elmondtam neki az álmomat: Dan 4:6 Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam! Dan 4:7 A látomás, amelyet fekvőhelyemen láttam, ez volt: Láttam egy fát a föld közepén, amely igen magas volt. Dan 4:8 A fa nőtt és erősödött, olyan magas lett, hogy az égig ért, és még a föld széléről is látható volt. Dan 4:9 Szép lombja volt és sok gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek. Alatta mezei vadak tanyáztak, ágain égi madarak fészkeltek, róla táplálkozott minden élőlény. Dan 4:10 Majd láttam fekvőhelyemen látomásban egy szent angyalt leszállni a mennyből. Dan 4:11 Hangos szóval így kiáltott: Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, és szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak, és ágairól a madarak! Dan 4:12 De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között! Hadd áztassa az ég harmatja, és egye a föld füvét, mint az állatok! Dan 4:13 Boruljon el emberi elméje, állati értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így fölötte! Dan 4:14 Az angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés. Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti. Dan 4:15 Én, Nebukadneccar király, ezt az álmot láttam, te pedig, Baltazár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned. Dan 4:16 Ekkor Dániel, más néven Baltazár, egy pillanatra megdöbbent, mert gondolatai megrémítették. De a király így szólt hozzá: Baltazár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől! Baltazár erre így válaszolt: URam, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre! Dan 4:17 Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért, és látható volt az egész földön, Dan 4:18 szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, Dan 4:19 az te magad vagy, ó király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad elér a föld széléig. Dan 4:20 Annak pedig, hogy a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki ezt mondta: Vágjátok ki ezt a fát és pusztítsátok el, de a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között, hadd áztassa az ég harmatja, és azt egye, amit a mezei vadak, míg csak hét időszak el nem telik fölötte! - Dan 4:21 annak ez a magyarázata, ó király: A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király! Dan 4:22 Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja. Dan 4:23 Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik. Dan 4:24 Azért, ó király, fogadd meg tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz sokáig. Dan 4:25 Mindez megtörtént Nebukadneccar királlyal. Dan 4:26 Tizenkét hónap múlva, amikor királyi palotája tetején sétált Babilonban, Dan 4:27 így szólt a király: Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére! Dan 4:28 Alighogy a király kimondta ezeket a szavakat, egy hang hallatszott a mennyből: Neked szól ez az üzenet, Nebukadneccar király! Elvesztetted királyságodat! Dan 4:29 Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja. Dan 4:30 Azon nyomban beteljesedett ez a beszéd Nebukadneccaron. Száműzték az emberek közül, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak. Dan 4:31 Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. Dan 4:32 A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz? Dan 4:33 Abban az időben értelmem visszatért, és királyságomhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam. Dan 4:34 Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek. Dan 5:1 Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt itta a bort. Dan 5:2 A bor hatására megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. Dan 5:3 Elő is hozták az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hoztak el, és a király azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. Dan 5:4 Itták a bort, és közben dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket. Dan 5:5 Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt. Dan 5:6 Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek. Dan 5:7 A király hangosan kiáltozott, hogy vezessék eléje a varázslókat, a csillagjósokat és a csillagászokat. Azután így szólt a király a babiloni bölcsekhez: Akárki legyen is az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és meg tudja nekem magyarázni, az bíborba öltözhet, aranyláncot kap a nyakára, és rang szerint harmadik lesz az országomban. Dan 5:8 Akkor eljöttek a király bölcsei mindnyájan, de nem tudták az írást elolvasni és megmagyarázni a királynak. Dan 5:9 Ezért Bélsaccar király még jobban megrémült, arca elsápadt, és a főrangú emberek is tanácstalanok voltak. Dan 5:10 Az anyakirálynő azonban hallva a királynak és főrangú embereinek a beszédét, bement a mulatozókhoz, és ott így szólt a királyné: Király, örökké élj! Ne gyötörjenek téged gondolataid, és az arcod se legyen sápadt! Dan 5:11 Van országodban egy férfi, akiben szent, isteni lélek van. Atyád idejében őt úgy ismerték meg, mint akinek világos értelme van, és olyan bölcsessége, amilyen az istenek bölcsessége. Atyád, Nebukadneccar király a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a csillagászok elöljárójává tette; igen, a te atyád, ó király! Dan 5:12 Mert Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el, rendkívüli lélek, tudás, értelem, továbbá álommagyarázó, titkot feltáró és rejtélyeket megfejtő képesség van. Most azért hívatni kell Dánielt, majd ő megadja a magyarázatot! Dan 5:13 Dánielt tehát a király elé vezették. A király így szólította meg Dánielt: Te vagy a zsidó foglyok közül való Dániel, akit atyám, a király hozott ide Júdából? Dan 5:14 Azt hallottam felőled, hogy isteni lélek, világos értelem és rendkívüli bölcsesség van benned. Dan 5:15 Most vezették elém a bölcseket és a varázslókat, hogy olvassák el ezt az írást, és magyarázzák meg nekem, de ők nem tudták azt megmagyarázni. Dan 5:16 Rólad azonban azt hallottam, hogy meg tudod magyarázni, ami magyarázatra szorul, és meg tudod fejteni a rejtélyeket. Ha tehát most el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod nekem magyarázni, akkor bíborba öltözhetsz, aranyláncot kapsz a nyakadra, és rang szerint harmadik leszel országomban. Dan 5:17 Dániel így válaszolt a királynak: Ajándékaidat tartsd meg, és adományaidat add másnak! De azért az írást elolvasom, és megmagyarázom neked, királyom. Dan 5:18 Ó király! A felséges Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és dicsőséget adott atyádnak, Nebukadneccarnak. Dan 5:19 Olyan nagy hatalmat adott neki, hogy remegtek és rettegtek tőle a különböző nyelvű népek és nemzetek. Megölte, akit akart, és életben hagyta, akit akart; fölemelte, akit akart, és megalázta, akit akart. Dan 5:20 De amikor szíve fölfuvalkodott, és gőgösen megkeményedett, letaszították királyi trónjáról, és méltóságát elvették tőle. Dan 5:21 Száműzték az emberek közül, és csak annyi értelme maradt, mint az állatoknak. A vadszamarak között tanyázott, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg el nem ismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek királysága fölött, és ő azt ülteti trónra, akit akar. Dan 5:22 De te, Bélsaccar, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad. Dan 5:23 A menny Ura fölé helyezted magad, mert az ő házának edényeit hozták eléd, és te bort ittál azokból főrangú embereiddel, feleségeiddel és ágyasaiddal együtt, miközben dicsőítetted az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak, és semmit sem tudnak. De azt az Istent, akinek a kezében van az életed és minden utad, nem dicsőítetted. Dan 5:24 Ezért küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást. Dan 5:25 Ez az az írás, amelyet fölíratott: mené mené tekél ú-parszin. Dan 5:26 Ez pedig a szavak magyarázata: A mené azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. Dan 5:27 A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. Dan 5:28 A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta. Dan 5:29 Akkor Bélsaccar parancsára Dánielt bíborba öltöztették, nyakára aranyláncot tettek, és kihirdették, hogy rang szerint ő a harmadik az országban. Dan 5:30 Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát. Dan 6:1 A méd Dárius pedig elfoglalta az országot hatvankét esztendős korában. Dan 6:2 Dárius úgy látta jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki. Az egész országban voltak ilyenek. Dan 6:3 Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, közülük az egyik Dániel volt. A kormányzók nekik adtak számot, hogy a királyt semmi kár ne érje. Dan 6:4 Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. Dan 6:5 A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni Dániel bevádolására az ország ügyeinek az intézésében, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála. Dan 6:6 Akkor ezek az emberek azt mondták: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit. Dan 6:7 Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! Dan 6:8 Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó király, azt dobják az oroszlánok vermébe! Dan 6:9 Most azért add ki, ó király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen! Dan 6:10 Ennek megfelelően Dárius király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot. Dan 6:11 Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. Dan 6:12 Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dánielt, amint Istenéhez könyörgött és esedezett. Dan 6:13 Akkor a király elé járultak, és ezt mondták a királyi rendeletre hivatkozva: Ó király! Nem írtad-e alá azt a rendeletet, hogy aki harminc napon belül bármiért könyörög, akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, azt dobják az oroszlánok vermébe? A király így válaszolt: De igen, így van, a médek és a perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint. Dan 6:14 Ekkor ők azt mondták a királynak: A zsidó foglyok közül való Dániel semmibe sem vesz téged, ó király, sem azt a rendeletet, amelyet aláírtál, hanem napjában háromszor könyörög Istenéhez. Dan 6:15 Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és azon töprengett: hogyan segíthetne Dánielen. Napnyugtáig azon igyekezett, hogy megmentse őt. Dan 6:16 De azok az emberek újra a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Tudnod kell, ó király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint nem szabad megmásítani semmiféle rendeletet vagy végzést, amelyet a király elrendelt. Dan 6:17 Ekkor a király parancsára előhozták Dánielt, és az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged! Dan 6:18 Odavittek egy követ, és a verem szájára tették; a király pedig lepecsételte gyűrűjével, valamint főrangú embereinek a gyűrűjével, hogy Dániel sorsán ne lehessen változtatni. Dan 6:19 Azután a király a palotájába ment, és böjtölve töltötte az éjszakát; nőt sem engedett be magához, és kerülte őt az álom. Dan 6:20 Hajnalhasadáskor mindjárt fölkelt a király, és sietve odament az oroszlánok verméhez. Dan 6:21 Amikor odaért a veremhez, szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt Dánielhez a király: Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit te állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól? Dan 6:22 Dániel így felelt a királynak: Király, örökké élj! Dan 6:23 Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó király, semmivel. Dan 6:24 Akkor a király nagyon megörült, és kihúzatta Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülés nem volt rajta található, mert hitt Istenében. Dan 6:25 Ezután a király odavitette azokat az embereket, akik bevádolták Dánielt, és bedobták őket fiaikkal és feleségeikkel együtt az oroszlánok vermébe. Még a verem fenekére sem értek, máris megragadták őket az oroszlánok, és összezúzták minden csontjukat. Dan 6:26 Akkor Dárius király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű népeknek és nemzeteknek: Békességetek növekedjék! Dan 6:27 Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen. Dan 6:28 Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. Ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából. Dan 6:29 Ennek a Dánielnek aztán jó dolga volt Dárius uralkodása alatt és a perzsa Círus uralkodása alatt. Dan 7:1 Babilónia királyának, Bélsaccarnak uralkodása első évében álmot látott Dániel, és látomásai támadtak fekvőhelyén. Az álmot leírta, és a főbb dolgokat elmondta. Dan 7:2 Ezeket mondta el Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert. Dan 7:3 Négy igen nagy vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. Dan 7:4 Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, hogy kitépték a szárnyait, és fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki. Dan 7:5 A következő, a második vadállat, medvéhez hasonlított. Félig már fölkelt, és három borda volt a szájában, a fogai között. Ezt mondták neki: Kelj föl, egyél igen sok húst! Dan 7:6 Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak neki. Dan 7:7 Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, rémületes és rendkívül erős volt. Igen nagy vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt. Dan 7:8 Figyeltem a szarvakat: egyszerre csak egy másik kis szarv emelkedett ki közülük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és nagyokat mondó szája volt. Dan 7:9 Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és egy öregkorú helyet foglalt, ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz. Dan 7:10 Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel. Dan 7:11 Akkor láttam, hogy a nagyhangú beszédek miatt, amelyeket az a szarv beszélt, megölték a vadállatot. Láttam, hogy a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen. Dan 7:12 A többi vadállattól is elvették a hatalmat, de ideig-óráig életben hagyták őket. Dan 7:13 Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Dan 7:14 Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. Dan 7:15 Én, Dániel, megdöbbentem emiatt, és látomásaim megrettentettek engem. Dan 7:16 Odamentem az ott állók egyikéhez, és felvilágosítást kértem tőle mindezekről. Az pedig felelt nekem, és megmagyarázta ezt a dolgot: Dan 7:17 Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön. Dan 7:18 De a Felségesnek a szentjei foglalják el majd a királyságot, és örökre birtokolják azt, mindörökre. Dan 7:19 Ezután közelebbi felvilágosítást kértem a negyedik vadállatról, amely más volt, mint a többiek: roppant ijesztő volt, vasfogai és rézkarmai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Dan 7:20 Tíz szarv volt a fején, majd még egy másik is nőtt ki, három pedig letört előtte. Ennek a szarvnak szemei voltak, nagyokat mondó szája volt, és nagyobbra nőtt a többinél. Dan 7:21 Láttam, hogy ez a szarv hadakozott a szentek ellen, és föléjük kerekedett, Dan 7:22 míg el nem jött az öregkorú, és igazságot nem szolgáltatott a Felséges szentjeinek. És akkor bekövetkezett az az idő, amikor a szentek foglalták el a királyságot. Dan 7:23 A válasz így szólt a negyedik vadállatról: Lesz egy negyedik királyság a földön, egészen más lesz, mint a többi királyság volt. Az egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza. Dan 7:24 A tíz szarv ezt jelenti: Ebben az országban tíz király uralkodik, majd még egy másik is következik utánuk; ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog leverni. Dan 7:25 Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, meg két időszakra és egy fél időszakra. Dan 7:26 De majd összeül a törvényszék, és elveszik hatalmát; megsemmisül, és végleg elpusztul. Dan 7:27 A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd, és neki engedelmeskedik minden hatalom. Dan 7:28 Így végződött a beszéd. Engem, Dánielt, gondolataim nagyon megrémítettek, még az arcom is belesápadt. De a mondottakat eszemben tartottam. Dan 8:1 Bélsaccar király uralkodásának harmadik évében nekem, Dánielnek egy látomás jelent meg, az után, amelyet először láttam. Dan 8:2 Azt láttam a látomásban, hogy Súsán várában vagyok, Élám tartományában. A látomásban az Úlaj csatornánál láttam magamat. Dan 8:3 Föltekintve láttam, hogy egy kétszarvú kos áll a csatorna mellett. A két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt a másiknál, és a nagyobbik később nőtt ki. Dan 8:4 Láttam, hogy a kos szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Egy állat sem állhatott meg vele szemben, és nem lehetett megmenekülni tőle. Azt tette, amit akart, és felfuvalkodott. Dan 8:5 Majd azt vettem észre, hogy egy kecskebak jön napnyugat felől az egész föld fölött, nem is érintve a földet. Ennek a baknak a két szeme közt egy hatalmas szarv volt. Dan 8:6 Amikor odaért a kétszarvú koshoz, amelyet a csatorna mellett láttam állni, rárontott teljes erővel. Dan 8:7 Láttam, hogy mikor a koshoz ért, nekivadulva felöklelte a kost, és letörte a két szarvát. A kosnak pedig nem volt annyi ereje, hogy megálljon vele szemben. A földre terítette, megtaposta, és nem volt, aki a kost megmenthette volna hatalmától. Dan 8:8 A kecskebak azután igen naggyá lett, de amikor ereje teljében volt, letört a nagy szarv, és helyette négy hatalmas szarv nőtt a négy égtáj felé. Dan 8:9 Azok közül az egyiken egy kis szarv tűnt elő, és igen nagyra nőtt délen, keleten és az ékes földön. Dan 8:10 Felnőtt egészen az ég seregéig, és a földre dobott néhányat ebből a seregből, a csillagokból, és összetaposta őket. Dan 8:11 Még a sereg vezérével is szembeszállt, elvette tőle a mindennapi áldozatot, és feldúlta szent helyét. Dan 8:12 Sereget rendelt a mindennapi áldozat ellen, bűnös módon, és földre terítette az igazságot. Minden tette sikerült. Dan 8:13 Azután hallottam, hogy egy szent beszélni kezdett. Egy másik szent pedig válaszolt annak, aki ezt kérdezte: Meddig tart az, amit a mindennapi áldozatról és a szörnyű bűnről láttál? Meddig lesz kiszolgáltatva a szentély, és meddig tiporja azt a sereg? Dan 8:14 Ezt válaszolta neki: Kétezer-háromszáz este és reggel; azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését. Dan 8:15 Amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és kerestem az értelmét, egyszer csak elém állt valaki, aki egy férfihoz hasonlított. Dan 8:16 És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt! Dan 8:17 Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére, és arcra borultam. Akkor ezt mondta nekem: Értsd meg, emberfia, hogy a végső időről szól ez a látomás. Dan 8:18 Amikor hozzám beszélt, ájultan estem a földre; de ő megérintett, és talpra állított. Dan 8:19 Majd ezt mondta: Én tudtodra adom, hogy mi történik, amikor véget ér a harag. Mert meg van szabva a vége. Dan 8:20 Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és a perzsák királya. Dan 8:21 A szőrös bak a görögök királya; a két szeme között levő nagy szarv az első király. Dan 8:22 Hogy az letört, és a helyére négy nőtt, az azt jelenti, hogy népéből négy királyság lesz, de nem olyan erős, mint volt az. Dan 8:23 Az ő uralkodásuk végén, a bűnök tetőfokán, előáll majd egy bősz tekintetű király, kétértelmű beszédek mestere. Dan 8:24 Hatalmas erejű lesz, bár nem a maga erejéből. Szörnyű módon fog pusztítani, minden tette sikerül. Pusztítja az erőseket és a szentek népét. Dan 8:25 Okossága révén sikerül, amihez álnokul hozzáfog, ezért fölfuvalkodik szívében, és háborítatlanul pusztít el sokakat. De amikor a vezérek vezére ellen támad, összetörik anélkül, hogy hozzányúlnának. Dan 8:26 Az estékről és reggelekről szóló látomás színigaz. Te azért zárd le ezt a látomást, mert távoli időről szól! Dan 8:27 Akkor én, Dániel, összeroskadtam, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és végeztem teendőimet a király mellett. Ez az érthetetlen látomás azonban lenyűgőzve tartott. Dan 9:1 A médek közül származó Ahasvérus fiának, Dáriusnak az első évében, miután ő a káldeusok országának a királya lett, Dan 9:2 az ő uralkodásának első évében én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a rombadőlt Jeruzsálem fölött. Dan 9:3 Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban. Dan 9:4 Imádkoztam Istenemhez, az ÚRhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat! Dan 9:5 Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. Dan 9:6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez. Dan 9:7 Neked, URam, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt; mert hűtlenek voltak hozzád. Dan 9:8 Szégyenkeznünk kell, URam, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened. Dan 9:9 A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk, Dan 9:10 és nem hallgattunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk, amelyeket adott nekünk szolgái, a próféták által. Dan 9:11 Az egész Izráel megszegte törvényedet, és eltért tőle, nem hallgatott szavadra. Azért szakadt ránk az eskü átka, amely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. Dan 9:12 Megtartotta szavát, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat, akik bíráskodtak fölöttünk: azt, hogy nagy veszedelmet hoz ránk. Mert nem történt olyan sehol az ég alatt, mint ami Jeruzsálemben történt. Dan 9:13 Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van írva Mózes törvényében. Mégsem esedeztünk Istenünkhöz, az ÚRhoz, nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. Dan 9:14 Ezért az ÚRnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet. Mert Istenünk, az ÚR, bármit cselekszik is, igaz, csak mi nem hallgattunk szavára. Dan 9:15 Most azért, Urunk, Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptomból erős kézzel, és olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is híres: vétkeztünk, bűnbe estünk! Dan 9:16 Urunk, bár te mindenben igaz vagy, forduljon el lángoló haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázták Jeruzsálemet és népedet mindazok, akik körülöttünk vannak. Dan 9:17 Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Urunk! Dan 9:18 Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet a te nevedről neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. Dan 9:19 Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! - önmagadért, Istenem, hiszen a te nevedről nevezték el városodat és népedet! Dan 9:20 Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Izráelnek a vétkéről, és könyörögtem Istenemhez, az ÚRhoz, Istenem szent hegyéért; Dan 9:21 még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején. Dan 9:22 Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dániel, azért jöttem ide, hogy megértésre tanítsalak. Dan 9:23 Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel te kedves vagy Isten előtt. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt! Dan 9:24 Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. Dan 9:25 Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben. Dan 9:26 A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Dan 9:27 Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés. Dan 10:1 Círus perzsa király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés, mely nagy hadakozásról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és megértette a látomást. Dan 10:2 Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három egész héten át. Dan 10:3 Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét. Dan 10:4 Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam. Dan 10:5 Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. Dan 10:6 Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint egy tömeg zúgása. Dan 10:7 Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek. Dan 10:8 Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, arcom eltorzult, és nem tudtam erőmet összeszedni. Dan 10:9 Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre. Dan 10:10 Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre. Dan 10:11 Ezt mondta nekem: Dániel, te kedves férfiú! Értsd meg azokat, amiket elmondok neked, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam. Dan 10:12 Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. Dan 10:13 A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Míkáél, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban, Dan 10:14 de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó időben; mert ez a látomás is arról az időről szól. Dan 10:15 Miközben így beszélt hozzám, lehajtottam a fejemet, és némán hallgattam. Dan 10:16 Ekkor az az emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat, és így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Uram, a látomás alatt annyira elfogott a fájdalom, hogy nem tudtam erőmet összeszedni. Dan 10:17 De hogyan is merne, uram, a te szolgád beszélni veled, ó uram! Még most sincs semmi erőm, és a lélegzetem is elállt. Dan 10:18 Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény, erősítgetett engem, Dan 10:19 és ezt mondta: Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerősítettél engem! Dan 10:20 Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, és ha abból a harcból kikerülök, a görögök vezére következik. Dan 10:21 De előbb elmondom neked, hogy mi van megírva az igazság könyvében. - Senki sincs, aki velem tartana azok ellen, csak Míkáél, a ti vezéretek. Dan 11:1 Mert én is mellette álltam a méd Dárius uralkodásának első évében: erősítettem és támogattam. Dan 11:2 Most pedig elmondom neked a való igazságot: Íme, ezután még három király következik Perzsiában. Majd a negyedik mindegyiknél nagyobb gazdagságot fog szerezni, és amikor gazdagsága révén megerősödik, mindent megmozgat a görög birodalom ellen. Dan 11:3 De ott majd egy hős király lép fel, aki nagy hatalommal uralkodik, és azt tesz, amit csak akar. Dan 11:4 Ám alig lépett fel, összeomlik birodalma, és négyfelé osztják azt, a négy égtáj szerint. Nem az ő maradékára száll, és nem lesz olyan hatalmas, mint amikor ő uralkodott, mert részekre szakad birodalma, és másoké lesz, nem az övék. Dan 11:5 A déli király erős lesz, de vezérei közül egyik erősebb lesz nála, és hatalomra jut; még nagyobb hatalommal uralkodik, mint ő. Dan 11:6 Évek múltával barátságot kötnek: a déli király lánya hozzámegy az északi királyhoz a jó viszony érdekében. De ezzel nem tudja megtartani hatalmát. Nem marad meg sem a király, sem a gyermeke. Az asszony pedig áldozatul esik kíséretével és fiával, meg azzal együtt, aki támogatta őt abban az időben. Dan 11:7 De helyére áll az asszony gyökérzetének egy másik hajtása, aki majd rátámad az északi király haderejére. Betör a várába, és elbánik velük, mert erősebb lesz. Dan 11:8 Elhurcolja Egyiptomba isteneiket, bálványszobraikat és drága ezüst- és aranytárgyaikat. Így ő néhány évig békén marad az északi királytól. Dan 11:9 Az ugyan betör egyszer a déli király országába, de vissza kell térnie a maga földjére. Dan 11:10 Azután a fiai indítanak háborút. Nagy hadsereget gyűjtenek, amely betör, és végigzúdul az országon. Később ismét háborút indítanak, és eljutnak az erődítményig. Dan 11:11 Ekkor a déli király nekikeseredve kivonul, és harcba bocsátkozik az északi királlyal. Az nagy sereget állít vele szembe, de a sereg ennek a kezébe kerül. Dan 11:12 Amikor ezt a sereget elhurcolják, felfuvalkodik, és bár ezreket ejt el, hatalma nem lesz tartós. Dan 11:13 Mert az északi király újabb sereget állít fel, nagyobbat az előzőnél, és néhány év múlva rátör egy jól felszerelt, nagy haderővel. Dan 11:14 Abban az időben sokan támadnak a déli király ellen. A te néped erőszakos fiai is fölkelnek, hogy beteljesítsenek egy látomást, de elbuknak. Dan 11:15 Mert az északi király eljön, sáncot emel, és elfoglalja a megerősített várost. A déli csapatok nem tudnak helytállni, válogatott embereinek sincs ereje az ellenállásra. Dan 11:16 Támadójuk azt tesz velük, amit akar, és senki sem tud megállni vele szemben. Így eljut az ékes földre is, mely egészen a kezébe kerül. Dan 11:17 Azután arra törekszik, hogy érvényesítse hatalmát a déli király országában. Egyezséget köt vele, és leányát feleségül adja hozzá, hogy romlását okozza. De leánya nem áll mellé, és nem lesz az ő pártján. Dan 11:18 Ezután a szigetek ellen fordul, és sokat elfoglal, de egy hadvezér véget vet gyalázatosságának, és nem tudja gyalázatosságát folytatni. Dan 11:19 Ekkor saját országa erődjei felé fordul, de megbotlik, elesik, és nyoma sem lesz. Dan 11:20 Aki az ő helyére áll, az adószedőt küld a dicső országba, de rövid idő múlva elpusztítják orvul, nem háborúban. Dan 11:21 Az ő helyére áll egy gyalázatos. Nem úgy adják neki a királyi méltóságot, hanem váratlanul jön, és a királyságot csellel szerzi meg. Dan 11:22 Seregek szélednek szét előtte, és megsemmisülnek; még a szövetség fejedelme is. Dan 11:23 Mert mióta barátságot kötött vele, mindig álnok volt. Maroknyi néppel vonul ellene, és győz. Dan 11:24 Zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek, és az erődök megtámadására is terveket sző egy ideig. Dan 11:25 Azután összeszedi erejét és bátorságát, és a déli király ellen vonul nagy haderővel. A déli király is háborúra készül igen nagy és hatalmas haderővel, de nem tud győzni, mert árulást követnek el ellene. Dan 11:26 Azok teszik tönkre, akik az ő kenyerét eszik. Serege szétszéled, és sokan esnek el halálra sebzetten. Dan 11:27 Mindkét király rosszat forral. Egy asztalnál ülve hazugságokat beszélnek, de eredménytelenül, mert a vég ideje meg van szabva. Dan 11:28 Azután az északi király visszatér országába sok kinccsel. A szent szövetség ellen fordul, és szándékát végrehajtva tér vissza országába. Dan 11:29 Egy idő múlva újra a déli ország ellen támad, de másodszor nem olyan eredménnyel, mint először. Dan 11:30 Mert a kittiek hajói felvonulnak ellene, úgyhogy megijed, visszavonul, és a szent szövetségen tölti ki dühét. És ismét azoknak kedvez, akik elhagyták a szent szövetséget. Dan 11:31 Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt. Dan 11:32 Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez. Dan 11:33 A nép okosai sokakat meggyőznek, de fegyver, tűz, fogság és fosztogatás miatt elesnek egy időre. Dan 11:34 Elesettségük idején kapnak egy kevés segítséget, mire sokan számításból csatlakoznak hozzájuk. Dan 11:35 Az értelmesek közül is elesnek néhányan, hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt a megszabott idő. Dan 11:36 Ez a király azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie. Dan 11:37 Nem törődik őseik istenével, nem törődik az asszonyok bálványával, egy istennel sem, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát. Dan 11:38 Ezek helyett az erődök istenét tiszteli, olyan istent, akit ősei nem ismertek; tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakővel és egyéb értékes dolgokkal. Dan 11:39 Az erődökkel ellátott városokkal így bánik az idegen istenek nevében: amelyik elismeri, annak a tekintélyét megnöveli, uralomra juttatja sokak fölött, és földet oszt jutalmul. Dan 11:40 A vég idején összecsap vele a déli király. Az északi király forgószélként tör rá harci kocsikkal, lovasokkal és sok hajóval. Behatol az országokba, és elözönli őket, mint az áradat. Dan 11:41 Behatol az ékes földre is, ahol sokan elesnek. De az edómi, móábi és ammóni nép legjava megmenekül a hatalmából. Dan 11:42 Kiterjeszti hatalmát az országokra, nem menekül meg Egyiptom sem. Dan 11:43 Birtokba veszi Egyiptom arany- és ezüstkincseit és minden drágaságát. Líbiaiak és etiópok lesznek kíséretében. Dan 11:44 De a keletről és északról jövő hírek megrémítik, ezért kivonul nagy haraggal, elpusztít és kiirt sokakat. Dan 11:45 Felállítja pompás sátrát a tenger és az ékes szent hegy között. De eléri a vég, és senki sem segíthet rajta. Dan 12:1 Abban az időben eljön Míkáél, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. Dan 12:2 Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Dan 12:3 Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. Dan 12:4 Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik. Dan 12:5 Azután én, Dániel, láttam, hogy még ketten állnak ott, egyik a folyam innenső partján, másik a folyam túlsó partján. Dan 12:6 Az egyik megkérdezte a gyolcsruhába öltözött férfit, aki ott állt a folyam vize mellett: Mikor lesz vége ezeknek a csodás dolgoknak? Dan 12:7 Hallottam, hogy a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyam vize mellett állt, jobbját és balját az égre emelve megesküdött az örökké élőre: Egy időszak, meg két időszak és egy fél időszak múlva! Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek. Dan 12:8 Hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből? Dan 12:9 Ő így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig. Dan 12:10 Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik. Dan 12:11 Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. Dan 12:12 Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap elteltét. Dan 12:13 Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon! Hos 1:1 Ez az ÚR igéje, amely Hóseáshoz, Beéri fiához szólt, Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak az idejében, és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében. Hos 1:2 Amikor az ÚR szólni kezdett Hóseáshoz, ezt mondta Hóseásnak az ÚR: Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az ÚRnak. Hos 1:3 Ő elment, és elvette Gómert, Diblaim leányát; az teherbe esett, és fiút szült neki. Hos 1:4 Akkor ezt mondta neki az ÚR: Nevezd el Jezréelnek, mert már csak egy kis idő, és megbüntetem Jéhú házát a jezréeli vérontás miatt, és véget vetek Izráel háza királyságának. Hos 1:5 Azon a napon összetöröm Izráel íját a jezréeli völgyben. Hos 1:6 Gómer újból teherbe esett, és leányt szült. Akkor ezt mondta Hóseásnak az ÚR: Nevezd őt így: "Nincs irgalom". Mert nem leszek többé irgalmas Izráel házához, és nem bocsátok meg nekik. Hos 1:7 Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint URuk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket. Hos 1:8 Miután elválasztotta "Nincs irgalom" nevű leányát, újból teherbe esett, és fiút szült. Az ÚR pedig ezt mondta: Nevezd őt így: "Nem népem". Mert nem vagytok az én népem, én sem vagyok a tietek. Hos 2:1 De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok! Hos 2:2 Összegyűlnek majd Júda fiai és Izráel fiai, és egyetlen fejedelmet választanak maguknak. Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Jezréel napja. Hos 2:3 Mondjátok testvéreiteknek: "Népem!" és nővéreiteknek: "Van irgalom!" Hos 2:4 Pereljetek anyátokkal, pereljetek, mert ő nem feleségem, és én sem vagyok a férje! Tüntesse el arcáról a paráznaság jelét, és melléről a házasságtörés jelét! Hos 2:5 Különben levetkőztetem, és olyan meztelenné teszem, amilyen születésekor volt. Olyanná teszem, amilyen a puszta, olyanná változtatom, amilyen a szikkadt föld, és szomjan hagyom halni. Hos 2:6 Fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságból születtek. Hos 2:7 Hiszen paráználkodott az anyjuk, gyalázatos volt szülőjük, mert ezt mondta: Elmegyek a szeretőim után. Ők adnak nekem kenyeret és vizet, gyapjút és lent, olajat és italt. Hos 2:8 Azért most elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire. Hos 2:9 Futkos majd a szeretői után, de nem éri el őket, keresi őket, de nem találja. Ezért azt mondja: Visszamegyek első férjemhez, mert jobb dolgom volt akkor, mint most. Hos 2:10 Nem tudta, hogy én adtam neki gabonát, mustot és olajat. Ezüstöt is bőven adtam neki, meg aranyat, amit a Baalra költöttek. Hos 2:11 Azért elveszem tőle a gabonát aratás idején, a mustot is szüret táján. Letépem róla a gyapjút és a lent, amely szemérmét takarja. Hos 2:12 Most leleplezem csupasz testét szeretői szeme láttára, senki sem menti meg tőlem. Hos 2:13 Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját. Hos 2:14 Elpusztítom szőlőjét és fügefáját, amelyekről azt mondta: Az én keresményem ez, amelyet szeretőim adtak. Vadonná teszem azokat, hadd pusztítsa a mezei vad. Hos 2:15 Megbüntetem azokért a napokért, amelyeken a Baaloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát, úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett - így szól az ÚR. Hos 2:16 Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek. Hos 2:17 Azután adom vissza szőlőjét, és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején, mint akkor, amikor kijött Egyiptom földjéről. Hos 2:18 Azon a napon férjednek fogsz hívni - így szól az ÚR -, és nem hívsz többé Baalnak. Hos 2:19 Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket. Hos 2:20 Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek. Hos 2:21 Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Hos 2:22 Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az URat. Hos 2:23 Azon a napon meghallgatom - így szól az ÚR -, meghallgatom az eget, az meghallgatja a földet, Hos 2:24 a föld is meghallgatja a gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt. Hos 2:25 Mert bevetem vele a földet, és akit "Nincs irgalom"- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a "Nem népem"- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem! Hos 3:1 Ezt mondta nekem az ÚR: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az ÚR szereti Izráel fiait, bár más istenekhez fordulnak, és szeretik az aszú szőlőt. Hos 3:2 Megvettem az asszonyt tizenöt ezüstért és másfél hómer árpáért, Hos 3:3 és ezt mondtam neki: Hosszú ideig fogsz nálam lakni. Nem paráználkodsz és nem leszel senkié, én sem megyek hozzád. Hos 3:4 Hosszú ideig élnek majd Izráel fiai is király és vezér nélkül, áldozat és szent oszlop nélkül, éfód és házibálvány nélkül. Hos 3:5 Azután megtérnek Izráel fiai, keresni fogják Istenüket, az URat és királyukat, Dávidot: remegve fordulnak az ÚRhoz, az ő jóságához az utolsó napokban. Hos 4:1 Halljátok meg az ÚR igéjét, Izráel fiai! Pere van az ÚRnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban. Hos 4:2 Esküdöznek és hazudoznak, ölnek, lopnak és paráználkodnak, betörnek, és vérontás vérontást ér! Hos 4:3 Ezért gyászolni fog az ország, és elalél egész lakossága a mezei vadakkal és az égi madarakkal együtt, még a tenger halai is halomra pusztulnak. Hos 4:4 De senki se pereljen, senki se vádaskodjék. Veled van perem, te pap! Hos 4:5 El fogsz bukni nappal, elbukik a próféta is veled együtt éjjel, anyádat is elpusztítom! Hos 4:6 Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. Hos 4:7 Minél többen lettek, annál többet vétkeztek ellenem, de dicsőségüket gyalázatra változtatom. Hos 4:8 Népem vétekáldozatából élnek, azért azt kívánják, hogy vétkezzen. Hos 4:9 Úgy jár a pap is, mint a nép: Megbüntetem utaiért, megfizetek neki tetteiért. Hos 4:10 Esznek majd, de nem laknak jól, paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elhagyták az URat, nem ügyelnek rá. Hos 4:11 Paráznaság, bor és must elveszi az észt. Hos 4:12 Népem a fától kér tanácsot, és a bot ad neki kijelentést. A parázna lelkület tévelygésbe visz, paráználkodnak Istenük tisztelete helyett. Hos 4:13 Hegytetőkön áldoznak, dombokon tömjéneznek, cserfa, nyárfa és tölgyfa alatt, mert kellemes az árnyékuk. Ezért paráznák leányaitok, és házasságtörők menyeitek. Hos 4:14 Mégsem büntetem meg leányaitokat, bár paráznák, menyeiteket sem, bár házasságtörők, mert a férfiak is félremennek a paráznákkal, és együtt áldoznak a kéjnőkkel. Az ilyen értelmetlen népnek el kell pusztulnia. Hos 4:15 Ha te parázna vagy is, Izráel, csak Júda ne vétkezzék! Ne menjetek Gilgálba, ne járjatok Bét-Ávenba! Ne esküdözzetek az élő ÚRra! Hos 4:16 Ha Izráel olyan szilaj, mint egy szilaj tehén, akkor legeltetheti-e őket az ÚR tágas helyen, mint bárányokat? Hos 4:17 Bálványokhoz szegődött Efraim: hadd tegye! Hos 4:18 Dőzsölésük elfajult, egyre paráználkodnak, jobban szeretik a gyalázatos bálványt, mint oltalmazójukat. Hos 4:19 Szárnyára kapja őket a szélvész, és szégyent vallanak oltáraik miatt. Hos 5:1 Halljátok meg ezt, ti papok! Figyelj jól, Izráel háza! Hallgass ide, királyi udvar, mert nektek szól az ítélet, hiszen csapdává lettetek Micpában, és kifeszített hálóvá a Tábór-hegyen! Hos 5:2 Belemerültek a hűtlenek az erkölcstelenségbe, de én mindnyájukat megfenyítem. Hos 5:3 Én ismerem Efraimot, Izráel nincs elrejtve előlem: De te, Efraim, most is paráználkodsz, tisztátalan vagy, Izráel! Hos 5:4 Tetteik nem engedik, hogy megtérjenek Istenükhöz, mert parázna lelkület van bennük, nem ismerik az URat. Hos 5:5 Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, és elbukik Izráel és Efraim a maga bűne miatt, Júda is elbukik velük együtt. Hos 5:6 Juhokat és marhákat áldozva mennek keresni az URat, de nem találják: elzárkózott előlük. Hos 5:7 Hűtlenek lettek az ÚRhoz, törvénytelen fiakat nemzettek, de majd fölemészti őket az újholdünneplés birtokukkal együtt. Hos 5:8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, és a trombitát Rámában, lármázzátok föl Bét-Ávent, riasszátok Benjámint! Hos 5:9 Efraim pusztává lesz a fenyítés napján, Izráel törzseinek tudtára adom ezt az elhatározást. Hos 5:10 Júda fejedelmei határrontók lettek, rájuk zúdítom haragomat, mint a vizet. Hos 5:11 Elnyomás éri Efraimot, ítélet töri össze, mert elvetemült lett, hiábavalóságot követ. Hos 5:12 Ezért én olyan leszek Efraimban, mint a moly, és Júda házában, mint a rothadás. Hos 5:13 Látta Efraim a betegségét, Júda is a fekélyét, ezért Efraim Asszíriába járt, a nagy királyhoz küldözgetett. De az nem tud meggyógyítani benneteket, nem orvosolja fekélyeteket. Hos 5:14 Rátámadok Efraimra, mint az oroszlán, és Júda házára, mint az oroszlánkölyök. Én magam tépem szét, aztán elmegyek, és elviszem menthetetlenül. Hos 5:15 Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek, és hozzám nem folyamodnak. Nyomorúságukban keresnek majd engem. Hos 6:1 Jöjjetek, térjünk meg az ÚRhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. Hos 6:2 Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. Hos 6:3 Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az URat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet. Hos 6:4 Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat. Hos 6:5 Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön. Hos 6:6 Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. Hos 6:7 De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám. Hos 6:8 Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva. Hos 6:9 A papok testülete olyan, mint az emberekre leselkedő rablóbanda: gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el. Hos 6:10 Szörnyű dolgokat láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel. Hos 6:11 Júda, számodra is eljön az aratás, amikor fordítok népem sorsán. Hos 7:1 Amikor gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága. Álnokul élnek, tolvaj tör be a házba, rablóbanda fosztogat az utcán. Hos 7:2 Eszükbe sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra. Pedig ott vannak körülöttük tetteik, amelyek színem elé kerültek. Hos 7:3 Álnok módon örvendeztetik a királyt, hízelgéssel a vezéreket. Hos 7:4 Mindnyájan házasságtörők. Olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pékmester, de abbahagyja a tüzelést, míg a megdagasztott tészta meg nem kel. Hos 7:5 Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján tüzes borral a vezérek; kezet nyújt a hangoskodóknak. Hos 7:6 Közelébe férkőztek álnokul, szívük olyan, mint a kemence: egész éjszaka aludt haragjuk, de reggelre kigyullad, mint a lángoló tűz. Hos 7:7 Mindnyájan izzanak, mint a kemence, megemésztik bíráikat. Királyaik mind elhulltak, egyikük sem kiáltott hozzám. Hos 7:8 Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos. Hos 7:9 Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Ősz haja fehérlik már, de ő nem veszi észre. Hos 7:10 Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az ÚRhoz, és ezek ellenére sem keresték őt. Hos 7:11 Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak. Hos 7:12 Akármerre járnak, hálót feszítek ki eléjük. Elfogom őket, mint az égi madarakat, megfogom őket, amint hallom sereglésüket. Hos 7:13 Jaj nekik, mert elhagytak engem! Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de ők hazugságot beszélnek rólam. Hos 7:14 Ahelyett, hogy szívből kiáltanának hozzám, csak jajgatnak fekvőhelyükön, keseregnek a gabona és a must hiánya miatt, elfordulnak tőlem. Hos 7:15 Én neveltem őket, és erősítettem karjukat, mégis rosszat gondolnak rólam. Hos 7:16 Megtérnek, de nem a Felségeshez, olyanok, mint a meglazult íj. Fegyver által esnek el vezéreik, szitkozódó nyelvük miatt: így lesznek csúffá Egyiptomban. Hos 8:1 Kürtöt a szádhoz! Sasként tör az ellenség az ÚR házára! Mert megszegték szövetségemet, ellene szegültek utasításaimnak. Hos 8:2 Kiált majd hozzám Izráel: Istenem! Mi ismerünk téged! Hos 8:3 Elvetette Izráel a jót, ellenség üldözi majd! Hos 8:4 Királyt választottak, de nélkülem, és vezért, akit nem ismerek el. Ezüstjükből és aranyukból bálványokat készítettek, de csak romlásukra. Hos 8:5 Félredobom borjúdat, Samária! Haragra gyulladtam miatta. Nem maradhat ez soká büntetés nélkül! Hos 8:6 Izráelből való ez, mesterember csinálta, nem Isten ez. Bizony, ízzé-porrá törik Samária borjúja! Hos 8:7 Ha szelet vetnek, vihart aratnak. A gabona nem hoz kalászt, nem lesz belőle liszt, vagy ha lesz is, idegenek emésztik föl. Hos 8:8 Elpusztítják Izráelt! Olyan a népek között, mint egy értéktelen tárgy. Hos 8:9 Hiszen ők Asszíriába jártak, mint a kóborló vadszamár; Efraim szeretőket bérelt. Hos 8:10 Ha bért fizetnek is a népeknek, én majd összegyűjtöm őket. Kis időre megszabadulnak a fejedelmek királyának terhétől. Hos 8:11 Sok oltárt épített Efraim vétkesen: ezek az oltárok vitték őt vétekbe. Hos 8:12 Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk. Hos 8:13 Szeretik a véresáldozatot, bemutatják az áldozati húst, azután megeszik, de nem is fogadja tőlük kedvesen az ÚR. Nem feledkezik meg bűnükről, megbünteti őket vétkeik miatt: vissza fognak térni Egyiptomba. Hos 8:14 Izráel elfelejtette alkotóját, palotákat épített. Júda pedig sok erős várost épített. De tüzet bocsátok városaira, és megemészti palotáit. Hos 9:1 Ne örülj, Izráel, ne ujjongj, mint a népek! Mert hűtlen lettél Istenedhez, és szereted a paráznaság bérét, minden szérűn a gabonát. Hos 9:2 De a szérű és a sajtó nem tartja el őket, hiányozni fog a must. Hos 9:3 Nem lakhatnak az ÚR országában, Efraim visszatér Egyiptomba, vagy Asszíriába kerül, és ott tisztátalant eszik. Hos 9:4 Nem áldozhatnak bort az ÚRnak, és nem lesznek kedvesek előtte véresáldozataik. Kenyerük olyan, mint a gyászolóké, tisztátalan lesz az, aki eszi. Kenyerük csak éhségüket csillapítja, az ÚR házába nem kerülhet. Hos 9:5 Mit fogtok készíteni az ünnepnapra, az ÚR ünnepnapjára? Hos 9:6 Akik elmennek az elpusztult országból, azokat Egyiptom gyűjti össze, Memfisz temeti el. Ezüstön szerzett értékeiket benövi a csalán, sátraikat fölveri a gaz. Hos 9:7 Eljön a büntetés ideje, eljön a megtorlás ideje. Majd megtudja Izráel, bolond-e a próféta, eszelős-e a lélek embere? Mivel sok a bűnöd, nagy a gyűlölködés. Hos 9:8 Ólálkodik a próféta körül Efraim, Istenem népe. Csapdát állítottak minden útjára, gyűlölködnek Istene házában. Hos 9:9 Mélységesen megromlottak, mint egykor Gibeában. De nem feledkezik meg bűnükről az ÚR, megbünteti őket vétkeik miatt. Hos 9:10 A pusztában olyannak találtam Izráelt, mint a szőlőfürtöt. Őseitekre úgy néztem, mint a fügefa első termésére. De Baal-Peórhoz értek, és gyalázatra vetemedtek. Olyan förtelmessé lettek, mint akit szerettek. Hos 9:11 Elszáll, mint a madár Efraim dicsősége. Nem lesz szülés, sem fogamzás, sem terhesség! Hos 9:12 Ha fölnevelik is fiaikat, elveszem tőlük, nem lesz belőlük ember. Jaj lesz nekik, ha elfordulok tőlük. Hos 9:13 Efraim alakját olyannak láttam, mint a mezőn elültetett fa. De Efraimnak ki kell szolgáltatnia fiait a gyilkosoknak. Hos 9:14 Adj nekik, URam! - de mit adj? Adj nekik meddő méhet és elapadt emlőket! Hos 9:15 Minden gonoszságuk Gilgálban kezdődött, már ott meggyűlöltem őket. Gonosz tetteik miatt kiűzöm őket házamból. Nem szeretem őket többé, mert vezéreik mind pártütők. Hos 9:16 Csapás érte Efraimot, gyökere elszáradt, nem hoz gyümölcsöt. Ha születnek is gyermekei, megölöm kedves magzatait. Hos 9:17 Elveti őket az Isten, mert nem hallgattak rá. Bujdosók lesznek a népek között. Hos 10:1 Dús lombú szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem. Minél több gyümölcse lett, annál több oltárt épített; minél szebb lett országa, annál szebb szent oszlopokat állított. Hos 10:2 Csalárd a szívük, de most meglakolnak. Isten lerombolja oltáraikat, elpusztítja szent oszlopaikat. Hos 10:3 Akkor majd mondják: Nincs nekünk királyunk, mert nem féltük az URat, mit is tehetne értünk a király? Hos 10:4 Nagy szavakat mondtak, hamisan esküdtek, szerződéseket kötöttek, az igazság pedig olyan lett, mint a mezőn burjánzó mérges gaz. Hos 10:5 A bét-áveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép, jajgatnak miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége. Hos 10:6 Azt is elviszik Asszíriába, ajándékul a nagy királynak. Szégyenbe jut Efraim, szégyent vall tervével Izráel! Hos 10:7 Elpusztul Samária, királya olyan lesz, mint forgács a víz színén! Hos 10:8 Elpusztulnak a bét-áveni áldozóhalmok, ahol Izráel vétkezik, gaz és bogáncs növi be oltárait. Azt mondják majd a hegyeknek: Takarjatok el! - a halmoknak pedig: Omoljatok ránk! Hos 10:9 Gibea óta vétkes vagy, Izráel! Ellenem lázadtak ott, de majd eléri őket Gibeában a háború a gonosz emberek miatt. Hos 10:10 Megfenyítem őket tetszésem szerint, összesereglenek ellenük a népek, és megbűnhődnek kettős bűnükért. Hos 10:11 Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fogom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál. Hos 10:12 Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét. Hos 10:13 Bűnösen szántottatok, álnokságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál. Hos 10:14 De zendülés támad néped körében, minden erődítményed elpusztul, ahogyan Salman elpusztította Bét-Arbélt, amikor a csatában az anyákat gyermekeikkel együtt mészárolták le. Hos 10:15 Így bánnak el veletek Bételben szörnyű gonoszságotok miatt. Hajnalra menthetetlenül elpusztul Izráel királya! Hos 11:1 Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. Hos 11:2 Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. Hos 11:3 Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat. Hos 11:4 Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. Hos 11:5 Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. Hos 11:6 Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt. Hos 11:7 Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul. Hos 11:8 Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. Hos 11:9 Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, nem indulatosan jövök. Hos 11:10 Az URat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől. Hos 11:11 Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszír földről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba - így szól az ÚR. Hos 12:1 Hazugsággal fordult hozzám Efraim, Izráel háza pedig alattomosan. De Júda még Isten útján jár, a szentek népe állhatatos. Hos 12:2 Efraim szelet hajszol, a keleti szelet űzi egész nap, hazugságot és erőszakot szaporít: szövetséget kötnek Asszíriával, és olajat visznek Egyiptomba. Hos 12:3 Pere van az ÚRnak Izráellel, megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli, tettei szerint fizet meg neki. Hos 12:4 Már az anyaméhben megcsalta testvérét, ereje teljében pedig Istennel küzdött. Hos 12:5 Küzdött az angyallal és győzött, sírva könyörgött neki. Bételben talált rá, ott beszélt vele. Hos 12:6 Bizony az ÚR a Seregek Istene, az ÚR: ez az ő neve. Hos 12:7 Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben! Hos 12:8 Kalmár lett, hamis mérleg van a kezében, szeret harácsolni. Hos 12:9 Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen. Hos 12:10 De én, az ÚR, vagyok a te Istened, Egyiptom óta. Újra sátorlakóvá teszlek, amilyen egykor voltál. Hos 12:11 Én szóltam a prófétákhoz, én adtam a sok látomást és a példázatokat a próféták által. Hos 12:12 Mivel Gileád gonosz, semmivé kell lennie! Gilgálban bikákat áldoznak, de oltáraikból kőhalmok lesznek a szántóföld szélén. Hos 12:13 Jákób Arám mezejére menekült, egy asszonyért szolgált Izráel, egy asszonyért őrizte a nyájat. Hos 12:14 De próféta által hozta ki az ÚR Izráelt Egyiptomból, és próféta által őrizte meg. Hos 12:15 Efraim az elkeseredésig bosszantotta Urát, de ő megtorolja a vérontást, megfizet neki gyalázatosságáért. Hos 13:1 Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De vétkezett a Baallal, ezért halál vár rá. Hos 13:2 Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mesterember készítménye ez mind. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak! Hos 13:3 Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán eltűnő harmat, mint a szérűről elsodort polyva és mint a kémény füstje. Hos 13:4 De én, az ÚR, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én. Hos 13:5 Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön. Hos 13:6 Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem. Hos 13:7 Úgy bánok velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton. Hos 13:8 Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán, mezei vad szaggatja szét őket. Hos 13:9 Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. Hos 13:10 Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket! Hos 13:11 Adok én neked királyt, de haragomban, el is veszem felindulásomban. Hos 13:12 Össze van gyűjtve Efraim bűne, el van téve a vétke. Hos 13:13 Szülési fájdalmak jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből. Hos 13:14 Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás! Hos 13:15 Bár ő a legvirágzóbb testvérei között, majd jön a keleti szél, az ÚR szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden drágaságától. Hos 14:1 Megbűnhődik Samária, mert engedetlen volt Istenével szemben. Fegyver által esnek el, csecsemőit sziklához vágják, és terhes asszonyait fölhasogatják. Hos 14:2 Térj meg, Izráel, Istenedhez, az ÚRhoz, mert bűnöd miatt buktál el! Hos 14:3 Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az ÚRhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! Hos 14:4 Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. Hos 14:5 Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. Hos 14:6 Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. Hos 14:7 Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a Libánon. Hos 14:8 Újra Isten oltalmában fognak élni, gabonát termesztenek, virágzanak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libánoni bor. Hos 14:9 Efraimnak semmi köze többé a bálványokhoz. Én meghallgatom, és törődöm vele. Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod gyümölcsödet. Hos 14:10 Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az ÚR útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk. Joe 1:1 Ez az ÚR igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt. Joe 1:2 Hallgassatok ide, ti vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyen a ti időtökben vagy őseitek idejében? Joe 1:3 Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek! Joe 1:4 Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. Joe 1:5 Ébredjetek, részegesek, sírjatok! Jajgassatok mindannyian, ti borivók, mert kivették szátokból a mustot! Joe 1:6 Egy nép támadt országomra, hatalmas, és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán. Joe 1:7 Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek. Joe 1:8 Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja! Joe 1:9 Megszűnt az étel- és italáldozat az ÚR házában, gyászolnak a papok, az ÚRnak szolgái. Joe 1:10 Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, nem termett must, oda lett az olaj. Joe 1:11 Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a vincellérek, mert nincs búza, se árpa, oda lett a mezőn az aratnivaló! Joe 1:12 A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből. Joe 1:13 Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát Istenem szolgái, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek házában. Joe 1:14 Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az ÚRnak a házába, és kiáltsatok az ÚRhoz! Joe 1:15 Jaj, micsoda nap! Közel van már az ÚR napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! Joe 1:16 Hiszen szemünk előtt veszett ki az élelem, az öröm és a vígság Istenünk házából! Joe 1:17 Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincs gabona. Joe 1:18 Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek. Joe 1:19 Hozzád kiáltok, URam, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját. Joe 1:20 A mezei vadak is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit. Joe 2:1 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakosa, mert jön az ÚR napja, bizony, közel van már! Joe 2:2 Sötétség és ború napja az, felhő és homály napja, mint a hegyekre terülő szürkület. Jön egy nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, és ezután sem lesz többé, míg csak emberek élnek. Joe 2:3 Előtte tűz emészt, utána láng perzsel. Előtte Éden kertje az ország, utána sivár pusztaság. Nem menekül meg tőle semmi. Joe 2:4 Olyan az alakjuk mint a lovaké, úgy száguldanak mint a lovasok. Joe 2:5 Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak, olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik, vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti. Olyanok, mint egy hatalmas sereg, amely felsorakozott a harcra. Joe 2:6 Rettegnek tőle a népek, minden arc elsápad. Joe 2:7 Száguldanak, mint a vitézek, fölhágnak a kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem tér le ösvényéről. Joe 2:8 Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. A fegyvereken is keresztültörnek, nem lehet föltartóztatni őket. Joe 2:9 Megrohanják a várost, futkosnak a várfalon, behatolnak a házakba, az ablakokon keresztül bemennek, mint a tolvaj. Joe 2:10 Reszket előtte a föld, megrendül az ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. Joe 2:11 Az ÚR mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas parancsának a végrehajtója. Nagy és igen félelmetes az ÚRnak a napja! Ki bírja ki azt!? Joe 2:12 De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Joe 2:13 Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is. Joe 2:14 Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az ÚRnak! Joe 2:15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz. Joe 2:16 Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! Joe 2:17 A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az ÚR szolgái! Így szóljanak: Szánd meg URam, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a pogányok! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? Joe 2:18 Szánalomra indult az ÚR országa iránt, és könyörült népén. Joe 2:19 Így szól népéhez az ÚR: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele. Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a pogányok. Joe 2:20 Messze űzöm tőletek az északi ellenséget. Sivár és puszta földre űzöm el őket, elejét a keleti tengerbe, végét pedig a nyugati tengerbe. Fölszáll a bűze, fölszáll hullaszaga, bármily nagy pusztítást vitt is véghez. Joe 2:21 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert az ÚR nagy tetteket vitt véghez. Joe 2:22 Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és szőlő gazdagon terem. Joe 2:23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az ÚR megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. Joe 2:24 Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. Joe 2:25 Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. Joe 2:26 Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az ÚRnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Joe 2:27 Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. Joe 3:1 Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Joe 3:2 Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben. Joe 3:3 Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. Joe 3:4 A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. Joe 3:5 De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR. Joe 4:1 Azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, Joe 4:2 összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat. Joe 4:3 Népemre sorsot vetettek: a fiúkat parázna nőért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak. Joe 4:4 Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bántottalak én valamivel benneteket, amiért meg kellene fizetnetek? Ha viszont ti akartok bántani engem, nagyon hamar visszaadom nektek azt, amivel ti bántotok engem! Joe 4:5 Hiszen elvettétek ezüstömet és aranyomat, kincseim legjavát templomaitokba vittétek. Joe 4:6 Júda és Jeruzsálem fiait eladtátok a görögöknek, hogy messze kerüljenek hazájuktól. Joe 4:7 De én visszahívom őket onnan, ahová eladtátok őket, és visszaadom nektek azt, amivel bántottátok őket. Joe 4:8 Fiaitokat és leányaitokat a júdaiaknak adom, azok pedig eladják őket a sábaiaknak, a távoli népnek. Megmondta az ÚR! Joe 4:9 Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind! Joe 4:10 Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat! Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok! Joe 4:11 Jöjjetek sietve, ti népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, URam, vitézeidet! Joe 4:12 Induljanak, vonuljanak a népek a Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött. Joe 4:13 Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk. Joe 4:14 Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az ÚR napja az ítélet völgyében! Joe 4:15 A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. Joe 4:16 Felharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az ÚR, és Izráel fiainak erőssége lesz. Joe 4:17 Akkor megtudjátok majd, hogy én, az ÚR, vagyok Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak be oda többé idegenek. Joe 4:18 Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím völgyét. Joe 4:19 Egyiptom pusztaság lesz, Edóm meg sivár puszta, a Júda fiain elkövetett erőszak miatt, mivel ártatlan vért ontottak földjükön. Joe 4:20 Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre. Joe 4:21 Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül. Az ÚR a Sionon lakik! Amo 1:1 Ámósz beszédei, aki a tekóai pásztorok közé tartozott. Ezt látta Izráelről Uzzijjának, Júda királyának, és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében, két évvel a földrengés előtt. Amo 1:2 Ezt mondta: Felharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből; gyászba borulnak a pásztorok legelői, és elszárad a Karmel teteje. Amo 1:3 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak, mert vas cséplőszánokkal csépelték Gileádot. Amo 1:4 Ezért tüzet bocsátok Hazáél házára, és az megemészti Ben-Hadad palotáit. Amo 1:5 Letöröm Damaszkusz zárait, kiirtom az Áven-völgyből az uralkodót, és Bét-Édenből a fejedelmet. Fogságba megy az arám nép Kírbe - mondja az ÚR. Amo 1:6 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Gázának, mert a foglyokat mind elhurcolták, és kiszolgáltatták Edómnak. Amo 1:7 Ezért tüzet bocsátok Gáza várfalára, és az megemészti palotáit. Amo 1:8 Kiirtom Asdódból az uralkodót, és Asekelónból a fejedelmet. Azután Ekrón ellen fordulok, elpusztul a filiszteusok maradéka is, - mondja az én Uram, az ÚR. Amo 1:9 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Tírusznak, mert a foglyokat mind kiszolgáltatták Edómnak, nem törődtek a testvéri szövetséggel. Amo 1:10 Ezért tüzet bocsátok Tírusz várfalára, és az megemészti palotáit. Amo 1:11 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Edómnak, mert fegyverrel üldözte testvérét, nem ismert irgalmat, szüntelen tombolt haragja, megőrizte dühét mindvégig. Amo 1:12 Ezért tüzet bocsátok Témánra, és az megemészti Bocra palotáit. Amo 1:13 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg az ammóni népnek, mert felhasogatták Gileád terhes asszonyait, hogy megnöveljék területüket. Amo 1:14 Ezért tüzet gyújtok Rabba várfalán, és az megemészti palotáit harci zajban a csata napján, szélvészben a vihar napján. Amo 1:15 Királyuk fogságba kerül vezéreivel együtt - mondja az ÚR. Amo 2:1 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Móábnak, mert mésszé égette Edóm királyának csontjait. Amo 2:2 Ezért tüzet bocsátok Móábra, és az megemészti Kerijjót palotáit. Csatazajban hal meg Móáb népe, harci lárma és kürtzengés közben. Amo 2:3 Kiirtom belőle a bírót, és vele együtt minden vezérét megölöm - mondja az ÚR. Amo 2:4 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának, mert megvetették az ÚR törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit. Tévelygésbe vitték őket bálványaik, amelyeket elődeik követtek. Amo 2:5 Ezért tüzet bocsátok Júdára, és az megemészti Jeruzsálem palotáit. Amo 2:6 Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek, mert eladják pénzért az igazat, és egy pár saruért a szegényt. Amo 2:7 Azt kívánják, hogy a nincstelenek a föld porát szórják fejükre, és elutasítják a nyomorultak ügyét. Apa és fia ugyanahhoz a nőhöz jár, így gyalázzák meg szent nevemet. Amo 2:8 Zálogba vett ruhán nyújtózkodnak minden oltár mellett, és a megbírságoltak borát isszák Istenük házában. Amo 2:9 Pedig én kipusztítottam előlük az emóriakat, akik magasak voltak, mint a cédrusok, és erősek, mint a tölgyek, de elpusztítottam gyümölcsüket fent, és gyökerüket lent. Amo 2:10 Kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről, és vezettelek a pusztában negyven esztendeig, hogy birtokba vegyétek az emóriak földjét. Amo 2:11 Fiaitok közül prófétákat támasztottam, ifjaitok közül názírokat. Nem így van-e, Izráel fiai? - így szól az ÚR. Amo 2:12 De ti a názírokat borral itattátok, a prófétákra meg ráparancsoltatok: Ne prófétáljatok! Amo 2:13 Ezért én megingatom alattatok a földet, ahogyan meginog a szekér, ha kévékkel van telerakva. Amo 2:14 Nem lesz menekvése a gyorslábúnak, a bátor is hiába feszíti meg erejét, a vitéz sem menti meg életét. Amo 2:15 Az íjász sem tud helytállni, a gyorslábú sem tud elmenekülni, és a lovas sem menti meg életét. Amo 2:16 A legbátrabb szívű vitéz is fegyvertelenül fut el azon a napon - így szól az ÚR. Amo 3:1 Halljátok meg azt az igét, amelyet az ÚR mond rólatok, Izráel fiai, az egész nemzetségről, amelyet kihozott Egyiptomból: Amo 3:2 Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket. Amo 3:3 Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg? Amo 3:4 Ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincsen zsákmánya? Hallatja-e hangját barlangjában az oroszlánkölyök, ha semmit sem fogott? Amo 3:5 Csapdába esik-e a madár a földön, ha nem vetnek tőrt neki? Fölpattan-e a csapda a földről, ha semmit sem fogott? Amo 3:6 Ha megfújják a kürtöt a városban, nem rémül-e meg a nép? Ha valami baj éri a várost, nem az ÚR hozza-e azt? Amo 3:7 Az én Uram, az ÚR semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. Amo 3:8 Ha oroszlán ordít, ki ne félne? Ha az én Uram, az ÚR szól, ki ne prófétálna? Amo 3:9 Hirdessétek Asdód palotáinak tetejéről, és az Egyiptomban levő palotákról, és mondjátok: Gyűljetek össze Samária hegyein, lássátok meg, milyen zűrzavar van ott, és milyen elnyomás van benne! Amo 3:10 Nem tudnak helyesen cselekedni - így szól az ÚR -, erőszakkal és zsarolással gyűjtenek kincset palotáikba. Amo 3:11 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Ellenség veszi körül az országot, megfosztanak hatalmadtól, kirabolják palotáidat. Amo 3:12 Így szól az ÚR: Ahogyan a pásztor az oroszlán szájából két lábszárat, vagy egy fülhegyet ment meg, csak úgy menekülnek meg Izráel fiai, akik most Samáriában az ágy szélén és damaszkuszi pamlagon ülnek. Amo 3:13 Halljátok, és tanúskodjatok Jákób háza ellen! - így szól az én Uram, az ÚR, a Seregek Istene: Amo 3:14 Amikor megbüntetem Izráelt bűnei miatt, megbüntetem Bételt is oltárai miatt. Letörnek az oltár szarvai, és a földre hullnak. Amo 3:15 Összedöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, elpusztulnak az elefántcsont házak, vége lesz a sokféle háznak - így szól az ÚR. Amo 4:1 Halljátok meg ezt az igét, ti básáni tehenek Samária hegyén, akik sanyargatjátok a nincsteleneket, és bántalmazzátok a szegényeket, akik ezt mondjátok uraitoknak: Hozzatok, hadd igyunk! Amo 4:2 Megesküdött szentségére az én Uram, az ÚR, hogy eljön rátok az az idő, amikor szigonnyal visznek el benneteket, maradékotokat pedig halászhorgokkal. Amo 4:3 A leomlott falon át mentek ki egymás után, és a Hermón felé hajtanak benneteket - így szól az ÚR. Amo 4:4 Jöjjetek csak Bételbe, és vétkezzetek, Gilgálban vétkezzetek még többet! Hozzátok reggelenként áldozataitokat, harmadnapra tizedeiteket! Amo 4:5 Égessetek kovásszal készült hálaáldozatot, kiáltsátok, híreszteljétek, hogy önkéntes áldozatot hoztok, mert így szeretitek, Izráel fiai! - így szól az én Uram, az ÚR. Amo 4:6 Én meg azt tettem veletek, hogy nem volt harapnivaló városaitokban, kenyérhiány volt minden helységetekben, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól az ÚR. Amo 4:7 Én az esőt is megvontam tőletek három hónappal az aratás előtt: az egyik városra adtam esőt, a másik városra nem adtam esőt. Az egyik föld kapott esőt, a másik föld nem kapott esőt, és kiszáradt. Amo 4:8 Két-három városból támolyogtak egy városba, hogy vizet ihassanak, de nem jutott nekik elég, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól az ÚR. Amo 4:9 Megvertelek benneteket aszállyal és gabonarozsdával, kertjeiteknek és szőlőiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét leette a sáska, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól az ÚR. Amo 4:10 Dögvészt küldtem rátok, olyant, mint Egyiptomra. Ifjaitokat fegyverrel öltem meg, lovaitok zsákmányul estek. Táborotok bűze orrotokba szállt, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól az ÚR. Amo 4:11 Olyan pusztulást hoztam rátok, mint amikor Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Olyanok lettetek, mint a tűzből kiragadott üszkös fadarab, mégsem tértetek meg hozzám! - így szól az ÚR. Amo 4:12 Ezért bánok így veled, Izráel! És mivel így bánok veled, készülj Istened elé, Izráel! Amo 4:13 Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az ÚR, a Seregek Istene. Amo 5:1 Halljátok meg ezt az igét! Siratóéneket mondok rólatok, Izráel háza! Amo 5:2 Elesett, nem kel fel többé a szűz Izráel! Ott hever földjén, nincs, ki fölemelje. Amo 5:3 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Ha egy városból ezren vonulnak ki, csak százan maradnak meg; ha százan vonulnak ki, csak tízen maradnak meg Izráel házának. Amo 5:4 Ezt mondja az ÚR Izráel házának: Engem keressetek, és éltek! Amo 5:5 Ne keressétek fel Bételt, ne járjatok Gilgálba, Beérsebába se menjetek! Mert Gilgál fogságba jut, Bétel pedig megsemmisül. Amo 5:6 Az URat keressétek, akkor élni fogtok, különben rátör József házára, mint a tűz, amely megemészti olthatatlanul Bétel miatt. Amo 5:7 Mert méreggé teszitek a törvényt, és az igazságot földre tiporjátok. Amo 5:8 Ő alkotta a Fiastyúkot és a Kaszás-csillagot. Ő változtatja reggelre a homályt, és sötét éjszakává a nappalt. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az ÚR az ő neve. Amo 5:9 Pusztulással sújtja az erőseket, és pusztulást hoz az erődökre. Amo 5:10 Gyűlölik azt, aki dorgálni mer a kapuban, és utálják, aki megmondja az igazat. Amo 5:11 Mivel ti kihasználjátok a nincstelent, és gabonaadót szedtek tőle, ezért bár faragott kőből építettetek házakat, nem fogtok bennük lakni, bár gyönyörű szőlőket ültettetek, nem isszátok azok borát. Amo 5:12 Tudom, hogy milyen sok a bűnötök, és mily nagyok vétkeitek: sanyargatjátok az igazat, elfogadjátok a megvesztegetést, elnyomjátok a szegényeket a kapuban. Amo 5:13 Ezért hallgat most az okos, mert gonosz idő ez! Amo 5:14 A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene - ahogy mondogatjátok. Amo 5:15 Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban! Talán megkegyelmez József maradékának az ÚR, a Seregek Istene. Amo 5:16 Ezért így szól az ÚR, a Seregek Istene, az én Uram: Minden téren sírni fognak, minden utcán jajgatnak. A mezei munkást gyászolni hívják, és a halottsiratókat jajveszékelni. Amo 5:17 Minden szőlőben sírni fognak, ha átvonulok közöttetek - mondja az ÚR. Amo 5:18 Jaj azoknak, akik az ÚR napját kívánják! Minek nektek az ÚR napja? Sötét lesz az, nem világos! Amo 5:19 Olyan lesz, mint mikor valaki oroszlán elől fut, és medve támad rá, vagy bemegy a házba, kezével a falhoz támaszkodik, és kígyó marja meg. Amo 5:20 Bizony, sötét lesz az ÚR napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül! Amo 5:21 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Amo 5:22 Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hízlalt állatokból mutattok be! Amo 5:23 Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Amo 5:24 Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak! Amo 5:25 Véresáldozatot és ételáldozatot úgy hoztatok-e nekem a pusztában negyven éven át, Izráel háza, Amo 5:26 hogy közben hordoztátok királyotokat, Szikkútot, és Kijjúnt, csillagistenetek képmását, amelyeket ti készítettetek?! Amo 5:27 Ezért fogságba küldelek titeket Damaszkuszon túlra - mondja az ÚR, akinek Seregek Istene a neve. Amo 6:1 Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! Amo 6:2 Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti határotoknál? Amo 6:3 Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok! Amo 6:4 Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! Amo 6:5 Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. Amo 6:6 Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Amo 6:7 Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. Amo 6:8 Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. Amo 6:9 Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. Amo 6:10 Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! - és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az ÚR nevét! Amo 6:11 Mert ha az ÚR parancsol, darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké. Amo 6:12 Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé. Amo 6:13 Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnaimot! Amo 6:14 Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza - így szól az ÚR, a Seregek Istene -, amely sanyargat benneteket a hamáti úttól a pusztai patakig. Amo 7:1 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után. Amo 7:2 És amikor a föld egész növényzetét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, URam! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Amo 7:3 Megbánta ezt az ÚR: Nem történik meg! - mondta az ÚR. Amo 7:4 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az ÚR, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni, Amo 7:5 ezt mondtam: Ó, Uram, URam, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Amo 7:6 Megbánta ezt az ÚR: Ez sem történik meg! - mondta az én Uram, az ÚR. Amo 7:7 Ezt mutatta nekem látomásban az ÚR: Íme, az Úr ott állt egy meredek falon, függőónnal a kezében. Amo 7:8 Ezt kérdezte tőlem az ÚR: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. Amo 7:9 Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára. Amo 7:10 Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja, Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! Amo 7:11 Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről. Amo 7:12 Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd meg kenyeredet, és ott prófétálj! Amo 7:13 Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma! Amo 7:14 Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. Amo 7:15 De elhívott engem az ÚR a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az ÚR: Menj, és prófétálj népemnek, Izráelnek! Amo 7:16 Most azért halld meg az ÚR igéjét! Te ezt mondtad: Nem prófétálhatsz Izráel ellen, nem prédikálhatsz Izsák házáról! Amo 7:17 Ezért így szól az ÚR: Feleséged parázna nő lesz a városban, fiaid és leányaid fegyver által esnek el, földedet fölosztják mérőkötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről! Amo 8:1 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy kosár érett gyümölcs! Amo 8:2 Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: Egy kosár érett gyümölcsöt. Ekkor azt mondta nekem az ÚR: Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. Amo 8:3 Azon a napon jajgatássá válnak a templomi énekek - így szól az én Uram, az ÚR. Tömérdek hulla lesz mindenütt, csendben rakják le őket. Amo 8:4 Halljátok meg ezt ti, akik a szegények vesztét kívánjátok, és ki akarjátok pusztítani az ország nyomorultjait! Amo 8:5 Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal, és hamis mérleggel csalva, Amo 8:6 hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék gabonát? Amo 8:7 Megesküdött az ÚR Jákób büszkeségére: Sohasem felejtem el tetteiket! Amo 8:8 Ne rendüljön meg emiatt a föld, és ne gyászoljon minden lakója? Úgy megemelkedik, akár a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója. Amo 8:9 Azon a napon - így szól az én URam, az ÚR - naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal. Amo 8:10 Ünnepeiteket gyászra változtatom, és dalaitokat siratóénekre. Minden derékra gyászruhát huzatok, minden fejet kopasszá teszek, olyan gyászba borítom őket, amilyent az egyszülöttért tartanak. Ilyen keserves nap lesz a végük. Amo 8:11 Jön majd olyan idő - így szól az én URam, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. Amo 8:12 Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják. Amo 8:13 Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak, Amo 8:14 akik Samária bálványára esküsznek, és így beszélnek: Dán Istenére mondom! - vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem kelnek fel többé! Amo 9:1 Láttam az URat az oltárnál állni. Ezt mondta: Üss az oszlopfőre, hogy belerendüljenek a küszöbök, hadd hulljanak a kövek mindnyájuk fejére! Akik megmaradnak, azokat fegyverrel ölöm meg. Nem tud elfutni közülük senki, nem fog megmenekülni közülük senki! Amo 9:2 Ha a holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem. Ha az égbe mennek föl, onnan is lehozom őket. Amo 9:3 Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is felkutatom, és megragadom őket. Ha a tenger mélyén rejtőznek el szemem elől, ott is parancsolok, és megmarja őket a kígyó. Amo 9:4 Még ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok, és megöli őket a fegyver. Szemmel tartom őket, de vesztükre és nem javukra. Amo 9:5 Ha az Úr, a Seregek URa megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója. Úgy megemelkedik, akár a Nílus; majd leapad, mint Egyiptom folyója. Amo 9:6 A mennyben építette meg palotáját, és a földön vetett alapot boltozatának. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az ÚR az ő neve! Amo 9:7 Nem olyanok vagytok-e előttem, Izráel fiai, mint az etiópok? - így szól az ÚR. Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat Kírből! Amo 9:8 Az én Uram, az ÚR szemmel tartja a vétkes országot. Kipusztítom azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát - így szól az ÚR. Amo 9:9 Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre. Amo 9:10 Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket, és nem talál ránk a veszedelem. Amo 9:11 Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt sátorát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. Amo 9:12 Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el - így szól az ÚR, aki ezt véghezviszi. Amo 9:13 Eljön majd az idő - így szól az ÚR -, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. Must csurog a hegyekről, és ömlik a halmokról. Amo 9:14 Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és laknak bennük. Ültetnek szőlőket, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. Amo 9:15 Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam. Ezt mondja az ÚR, a te Istened. Oba 1:1 Abdiás látomása. Ezt mondta Edómról az én URam, az ÚR: Hírt hallottunk az ÚRtól, követet küldtek a népekhez: Keljetek föl, indítsunk háborút ellene! Oba 1:2 Kicsinnyé teszlek a népek között, nagyon megvetett leszel! Oba 1:3 Megcsalt téged kevély szíved, mert sziklahasadékokban laksz, magasan van lakóhelyed, és ezt mondod magadban: Ki tud ledönteni a földre? Oba 1:4 Ha olyan magasra szállsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is ledöntlek - így szól az ÚR! Oba 1:5 Ha tolvajok törnek be hozzád, vagy éjszaka a rablók, mennyire tönkremész! Hiszen annyit lopnak, amennyit akarnak! Ha szüretelők lepnek el, böngésznivalót sem hagynak. Oba 1:6 Mennyire átkutatják Ézsaut! Megkeresik elrejtett kincseit. Oba 1:7 A határig űznek volt szövetségeseid, megcsalnak, levernek legjobb barátaid. Akik veled együtt ettek, titokban csapdát állítanak neked. Oba 1:8 Azon a napon - így szól az ÚR - kipusztítom a bölcseket Edómból; nem lesz értelem Ézsau hegyén. Oba 1:9 Rettegnek majd hőseid is, Témán, mert mindenkit kiirtanak öldökölve Ézsau hegyén! Oba 1:10 Erőszakos voltál testvéreddel, Jákóbbal szemben, ezért szégyen borít el, és végképpen kiirtanak. Oba 1:11 Te is jelen voltál akkor, amikor ellenség hurcolta el kincseit, és idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek. Te is úgy viselkedtél, mint azok. Oba 1:12 Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján! Ne nevess Júda fiain vesztüknek a napján! Ne beszélj róluk nagy hangon nyomorúságuk napján! Oba 1:13 Ne törj be népem kapuján veszedelme napján! Ne nézd te is kárörömmel baját veszedelme napján! Ne nyúljatok kincseihez veszedelme napján! Oba 1:14 Ne állj oda az útfélre azért, hogy irtsd a menekülőket, és ne ejtsd foglyul a megmaradtakat a nyomorúság napján! Oba 1:15 Mert közeledik az ÚR napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll rád, amit elkövettél! Oba 1:16 Ahogyan ti szent hegyemen ittatok, úgy iszik majd szüntelenül minden nép. Részegre isszák magukat, olyanok lesznek, mintha nem lennének. Oba 1:17 De a Sion hegyén menedék lesz, szent hely lesz az, Jákób háza visszanyeri birtokát. Oba 1:18 Jákób háza tűz lesz, József háza láng, Ézsau háza meg pozdorja: meggyújtják és felégetik. Nem marad meg senki Ézsau házából! Megmondta az ÚR. Oba 1:19 Birtokba veszik a déli vidéket és Ézsau hegyét, az alföldet és a filiszteusok földjét. Birtokba veszik Efraim és Samária mezejét, Benjámint és Gileádot. Oba 1:20 Izráel fiainak a fogságból jövő serege birtokba veszi a kánaániak földjét Sareptáig, a fogságból jövő jeruzsálemiek, akik Szefáradban vannak, birtokba veszik a délen levő városokat. Oba 1:21 Győzelmesen vonulnak föl a Sion hegyére, és ítéletet tartanak Ézsau hegye fölött. Azután az ÚR fog uralkodni. Jon 1:1 Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Jon 1:2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! Jon 1:3 El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. Jon 1:4 Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Jon 1:5 Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve. Jon 1:6 De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! Jon 1:7 Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Jon 1:8 Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? Jon 1:9 Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Jon 1:10 Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az ÚR elől menekül - mert Jónás elmondta nekik - és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! Jon 1:11 Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Jon 1:12 Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok. Jon 1:13 Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Jon 1:14 Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! Jon 1:15 Azzal fogták Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt. Jon 1:16 Ezért az emberek nagy félelemmel félték az URat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak. Jon 2:1 Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Jon 2:2 Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában. Jon 2:3 Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Jon 2:4 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Jon 2:5 Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! Jon 2:6 Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Jon 2:7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! Jon 2:8 Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Jon 2:9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. Jon 2:10 De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás! Jon 2:11 Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Jon 3:1 Az ÚR igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Jon 3:2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! Jon 3:3 Jónás elindult, és elment Ninivébe az ÚR szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. Jon 3:4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap és elpusztul Ninive! Jon 3:5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Jon 3:6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. Jon 3:7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! Jon 3:8 Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! Jon 3:9 Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el! Jon 3:10 Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg. Jon 4:1 Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott. Jon 4:2 Így imádkozott az ÚRhoz: Ó, URam! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még hazámban voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod. Jon 4:3 Most azért URam, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem! Jon 4:4 Az ÚR azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?! Jon 4:5 Azután kiment Jónás a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal. Jon 4:6 Az ÚRisten pedig úgy intézte, hogy egy bokor nőjön Jónás fölé, árnyékot tartva a feje fölött, és megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örült a bokornak. Jon 4:7 Isten azonban úgy intézte, hogy másnap hajnalhasadáskor egy féreg megszúrja a bokrot, és az elszáradjon. Jon 4:8 Amikor kisütött a nap, Isten úgy intézte, hogy tikkasztó keleti szél támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta magának, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem! Jon 4:9 Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig! Jon 4:10 Az ÚR ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Jon 4:11 Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is! Mic 1:1 Ez volt az ÚR igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről. Mic 1:2 Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából. Mic 1:3 Az ÚR eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. Mic 1:4 Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől. Mic 1:5 Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből? Mic 1:6 Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, még az alapjai is előtűnnek. Mic 1:7 Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye tűzben ég el. Minden bálványát megsemmisítem, mert paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek ismét. Mic 1:8 Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. Mic 1:9 Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott. Mic 1:10 Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! A Bét-Afrában lakók porban fetrengjenek! Mic 1:11 Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, meztelenül! Nem mer kijönni a lakosság Caanánból, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni. Mic 1:12 Mennyire várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az ÚRtól Jeruzsálem kapujára! Mic 1:13 Fogj lovat harci kocsid elé, Lákis lakossága! Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony benned találhatók Izráel bűnei! Mic 1:14 Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai megcsalják Izráel királyait. Mic 1:15 Elhozom, aki meghódít téged, Marésa lakossága! Adullámig terjed csak Izráel dicsősége. Mic 1:16 Vágd le a hajad gyászodban drága gyermekeid miatt! Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka, mert fogságba mennek a tieid! Mic 2:1 Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! Mic 2:2 Megkívánják a mezőket, és elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát. Mic 2:3 Azért ezt mondja az ÚR: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok kevélyen, mert gonosz idő lesz az! Mic 2:4 Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól: Végünk van, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj, elveszik tőlünk, és bitorlók közt osztják szét mezeinket! Mic 2:5 Ezért nem lesz senki, aki földet mérjen sorsolással az ÚR gyülekezetében. Mic 2:6 Ne prédikáljatok - prédikálják ők -, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! Mic 2:7 Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az ÚR türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él! Mic 2:8 Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a háborúskodást. Mic 2:9 Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre. Mic 2:10 Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt nektek hely! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt! Mic 2:11 Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek! Mic 2:12 Összeszedem az egész Jákóbot, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek. Mic 2:13 Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az ÚR. Mic 3:1 Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt? Mic 3:2 Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst. Mic 3:3 Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek, és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül. Mic 3:4 Majd kiáltanak még az ÚRhoz, de ő nem válaszol nekik, hanem elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket követtek el. Mic 3:5 Ezt mondja az ÚR azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni: Mic 3:6 Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul rájuk. Mic 3:7 Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől. Mic 3:8 Engem azonban betölt az ÚR lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak a bűnét, Izráelnek a vétkét. Mic 3:9 Halljátok meg ezt, Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt, és minden igaz ügyet kiforgattok! Mic 3:10 Vérontással építitek a Siont, álnoksággal Jeruzsálemet! Mic 3:11 Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai megkérik az árát a tanításnak, prófétái pénzért jósolnak, és még az ÚRra hivatkozva mondják: Közöttünk van az ÚR, nem érhet minket baj! Mic 3:12 Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat. Mic 4:1 Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek. Mic 4:2 Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Mic 4:3 Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Mic 4:4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek URa mondta ezt! Mic 4:5 Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. Mic 4:6 Azon a napon - így szól az ÚR - összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam. Mic 4:7 A sánták meg fognak maradni, a gyengék erős nemzetté lesznek, és az ÚR uralkodik fölöttük a Sion hegyén, mostantól fogva örökké. Mic 4:8 És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága. Mic 4:9 Miért kiáltozol annyira? Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt? Mic 4:10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell távoznod a városból, a mezőn fogsz tanyázni. Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az ÚR ellenségeid hatalmától. Mic 4:11 Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! Mic 4:12 De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre. Mic 4:13 Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és összezúzol sok népet, szerzeményüket az ÚRnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának. Mic 4:14 Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját. Mic 5:1 Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. Mic 5:2 Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt. Mic 5:3 A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Mic 5:4 Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztort állítunk szembe vele és nyolc főrangú embert. Mic 5:5 Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre. Mic 5:6 Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. Mic 5:7 Olyan lesz Jákób maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár, tipor és tép menthetetlenül. Mic 5:8 Kezed ellenfeleidre nehezedik, minden ellenségedet kiirtod. Mic 5:9 Azon a napon - így szól az ÚR - kiirtom lovaidat, és elpusztítom a harci kocsikat. Mic 5:10 Kiirtom országod városait, és lerombolom minden erődödet. Mic 5:11 Kiirtom varázsszereidet a kezedből, nem lesznek többé jelmagyarázóid. Mic 5:12 Kiirtom bálványszobraidat és szent oszlopaidat az országból. Nem borulsz le többé kezed csinálmánya előtt. Mic 5:13 Kiszaggatom szent fáidat, és elpusztítom városaidat. Mic 5:14 Az engedetlen népeken pedig lángoló haraggal állok majd bosszút! Mic 6:1 Hallgassátok meg, amit az ÚR mond! Szállj perbe a hegyekkel, hadd hallják meg hangodat a halmok! Mic 6:2 Halljátok meg, hegyek, az ÚR perbeszédét, ti is, ősrégi alapjai a földnek! Mert pere van népével az ÚRnak, törvénykezni akar Izráellel. Mic 6:3 Én népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Felelj nekem! Mic 6:4 Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről, kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot, hogy vezessenek. Mic 6:5 Én népem, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák, Móáb királya, mit válaszolt neki Bálám, Beór fia, és mi történt Sittimtől Gilgálig? Akkor megismered az ÚR igaz tetteit! Mic 6:6 Mivel járuljak az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Mic 6:7 Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért? Mic 6:8 Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. Mic 6:9 Az ÚR hangosan kiált a városnak - és üdvös dolog félni az ő nevét -: Engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt rendelte! Mic 6:10 Még mindig van bűnös ház bűnös kincsekkel tele, és van átkozott, hamis véka! Mic 6:11 Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget és a zacskóban levő hamis súlyokat? Mic 6:12 Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi, a város lakói hazugságot beszélnek, csalárd nyelv van szájukban. Mic 6:13 Pedig én már elkezdtelek verni téged, és pusztítani vétkeid miatt. Mic 6:14 Eszel majd, de nem laksz jól, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is, nem mented meg, mert amit meg akarsz menteni, fegyver martalékává teszem. Mic 6:15 Vetni fogsz, de nem aratsz, sajtolsz olajbogyót, de nem kened magad olajjal, mustot is préselsz, de nem iszol bort. Mic 6:16 Omri szokásaihoz ragaszkodtok, Aháb házának cselekedeteihez, és az ő tanácsaik szerint éltek. Ezért pusztasággá teszem az országot, lakóira pedig iszonyodva néznek, a népek gyalázkodását kell elviselniük. Mic 7:1 Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt, sem korai füge, amire vágyódott. Mic 7:2 Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. Alattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra. Mic 7:3 Jól használják kezüket a rosszra: a vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csavarják az ügyeket. Mic 7:4 Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor. De eljön büntetésed napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz majd zűrzavar! Mic 7:5 Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mic 7:6 Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is ellensége. Mic 7:7 De én az URat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! Mic 7:8 Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom. Mic 7:9 Az ÚR haragját kell hordoznom, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában. Mic 7:10 Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el, bár most ezt kérdezi tőlem: Hol van az ÚR, a te Istened? Saját szememmel látom majd, amikor összetapossák, mint az utca sarát. Mic 7:11 Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ. Mic 7:12 Azon a napon jönnek majd hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és az Eufrátesz mellől, a tengereken át, a hegyeken át, Mic 7:13 bár puszta volt az ország, lakói miatt, tetteik gyümölcseképpen. Mic 7:14 Pásztorold botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely elhagyatva élt az erdőben, termékeny földön! Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben! Mic 7:15 Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból. Mic 7:16 Látják majd ezt a népek és szégyenkeznek, elvesztik minden erejüket, kezüket szájukra teszik, füleik megsüketülnek, Mic 7:17 port nyalnak, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekhelyükről, rettegve folyamodnak Istenünkhöz, az ÚRhoz, és félnek majd tőled is. Mic 7:18 Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Mic 7:19 Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! Mic 7:20 Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben. Nah 1:1 Fenyegető jövendölés Ninivéről. Az elkósi Náhum látomásának könyve. Nah 1:2 Indulatos és bosszúálló Isten az ÚR, bosszúálló az ÚR és haragvó. Bosszút áll ellenfelein az ÚR, és haragtartó ellenségeivel szemben. Nah 1:3 Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; nem hagy az ÚR büntetés nélkül. Förgetegben és forgószélben visz az útja, felhő a lépteinek pora. Nah 1:4 Megdorgálja a tengert, és kiszárítja, a folyamokat mind kiapasztja. Elhervad a Básán meg a Karmel, a Libánon virágai is elhervadnak. Nah 1:5 A hegyek megrendülnek előtte, és a halmok remegnek. Tekintetétől megindul a föld, a földkerekség és minden lakója. Nah 1:6 Ha megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó haragjának ki állhat ellene? Lángoló haragja árad, mint a tűz, még a sziklák is szétporladnak tőle. Nah 1:7 Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra. Nah 1:8 De elsöprő áradattal vet véget ellenfeleinek, ellenségeit sötétség üldözi. Nah 1:9 Mit terveztek ti az ÚR ellen? Ha ő véget vet valaminek, nem lesz szükség még egy csapásra! Nah 1:10 Összefonódhatnak élősövénnyé, átitatódhatnak italuktól, akkor is megégnek, mint az egészen száraz tarló. Nah 1:11 Belőled indultak útnak, akik gonoszat terveztek az ÚR ellen, pusztító szándékkal. Nah 1:12 Így szól az ÚR: Ha teljes erőben és oly sokan vannak is, levágják őket, és elmúlnak. Megaláztalak ugyan, de többé nem alázlak meg. Nah 1:13 Most összetöröm a rád nehezedő igát, és köteleidet leszaggatom. Nah 1:14 Rólad, Ninive, ezt parancsolta az ÚR: Neved nem marad fenn többé, isteneid házából kiirtom a faragott és öntött bálványokat, megásom sírodat, mert átkozott vagy! Nah 2:1 Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert nem gázol át rajtad többé a pusztító, teljesen megsemmisült! Nah 2:2 Ostromló vonul ellened, Ninive! Őrizd az erődöt, figyeld az utat, öltözz fegyverbe, szedd össze minden erődet! Nah 2:3 Visszaadja az ÚR Jákób méltóságát, Izráel méltóságát, bár rablók rabolták ki őket, levagdalták ágaikat. Nah 2:4 A vitézek pajzsa vörös, a katonák ruhája bíborszínű. A harci kocsik acélosan csillognak, amikor harcra készülnek, és fenyegetve rázzák a lándzsákat. Nah 2:5 Harci kocsik robognak az utcákon, fel-alá száguldoznak a tereken, ragyognak, mint a fáklyák, cikáznak, mint a villámok. Nah 2:6 Felriadnak a parancsnokok, hanyatt-homlok rohannak, sietnek a várfalakra, de már áll az ostrom. Nah 2:7 A folyam felőli kapuk föltárultak, a palota rémületbe esik. Nah 2:8 A királynőt fogolyként hurcolják el, szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, és mellüket verik. Nah 2:9 Úgy járt Ninive, mint egy víztároló, melynek vize elfolyt. Álljatok meg, álljatok meg! - kiáltják, de senki sem fordul vissza. Nah 2:10 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Határtalan sok a kincs, tömegével van mindenféle drága holmi! Nah 2:11 Dúlás, pusztulás, felfordulás! Megdermed a szív, reszketnek a térdek, meggörnyed minden derék, minden arc elsápad. Nah 2:12 Hová lett az oroszlánok tanyája, az oroszlánkölykök barlangja, ahová járni szokott az anyaoroszlán meg a kölyke, és senki sem merte fölriasztani?! Nah 2:13 Az oroszlán bőven szerzett zsákmányt kölykeinek, és öldökölt nőstényeinek, megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával. Nah 2:14 De én most rád támadok - így szól a Seregek URa -, és porrá égetem harci kocsijaidat! Oroszlánkölykeidet fegyver emészti meg, véget vetek zsákmányolásodnak a földön, és nem hallatszik többé követeid szava. Nah 3:1 Jaj a vérontó városnak! Csupa hazugsággal és rablással van tele, nincs vége a zsákmányszerzésnek. Nah 3:2 Hangzik az ostorcsattogás és a kerékdübörgés, lovak dobognak, harci kocsik robognak, Nah 3:3 lovak ágaskodnak, kardok ragyognak, dárdák villognak, tömérdek a sebesült, rengeteg a hulla, számtalan a holttest, botladoznak a hullákban. Nah 3:4 Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna, szépséges és bűbájos asszony, aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és nemzetségeket bűbájával. Nah 3:5 Én most rád támadok - így szól a Seregek URa -, ruhádat az arcodra borítom, megmutatom meztelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak! Nah 3:6 Szemetet szórok rád, gyalázatossá teszlek, és pellengérre állítlak. Nah 3:7 Aki csak lát, menekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol találok olyanokat, akik részvéttel vannak iránta? Nah 3:8 Jobb vagy-e Nó-Ámónnál, mely a Nílus ágai közt terül el? Víz veszi körül, hadereje a tenger, tenger a várfala. Nah 3:9 Etiópia és Egyiptom révén végtelen erős volt, Pút és Líbia segítette. Nah 3:10 Mégis számkivetésbe, fogságba kellett mennie. Csecsemőit is falhoz verték az utcasarkokon. Előkelőire sorsot vetettek, főrangú embereit mind bilincsbe verték. Nah 3:11 Te is lerészegedsz majd, elveszted eszedet, te is keresed majd a menedéket az ellenség elől! Nah 3:12 Minden erődöd olyan, mint a fügefa korai gyümölcse: aki enni akar, csak megrázza, és a füge a szájába hull. Nah 3:13 Harcosaid olyanok, mint az asszonyok. Országod kapui az ellenség előtt tárva-nyitva állnak, záraidat tűz pusztítja el. Nah 3:14 Gyűjts vizet az ostrom idejére, javítsd ki erődeidet! Dagaszd a sarat, taposd az agyagot, készíts téglát! Nah 3:15 Mindjárt megemészt téged a tűz, kiirt a fegyver, megesz, mint a sáska, ha annyian vagytok is, mint a sáskák, annyian, mint a szöcskék! Nah 3:16 Ha kalmáraid többen volnának is, mint az ég csillagai: "Megvedlik a sáska, és elrepül!" Nah 3:17 Tisztviselőd annyi van, mint a sáska, írnokod, mint a sáskaraj, hideg időben a falakon tanyáznak, de ha kisüt a nap, odébb állnak: senki sem tudja, hova lettek. Nah 3:18 Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse. Nah 3:19 Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?! Hab 1:1 Fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása. Hab 1:2 Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! Hab 1:3 Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. Hab 1:4 Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet. Hab 1:5 Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! Hab 1:6 Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja ez a széles földet, birtokába vesz hajlékokat, amelyek nem az övéi. Hab 1:7 Rettenetes, félelmetes ez a nép, önmaga szabja meg törvényét és méltóságát. Hab 1:8 Lovai gyorsabbak a párducoknál, és vadabbak a pusztai farkasoknál, vágtatnak lovasai. Noha messziről jönnek lovasai, repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sasok. Hab 1:9 Mind erőszakos szándékkal jön, arcuk csak előre néz, annyi foglyot ejtenek, mint a föveny. Hab 1:10 Csúfot űz a királyokból, kineveti a hatalmasokat. Nevet az erődítményeken, sáncot emel a földből, és elfoglalja őket. Hab 1:11 Azután mást gondol, és tovább megy. Vétkes ő, mert a saját erejét isteníti. Hab 1:12 URam, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem! Nem fogunk meghalni! URam, te az ítélet eszközévé tetted őt! Kősziklám, te arra szántad, hogy büntessen! Hab 1:13 Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat? Hab 1:14 Olyanná tetted az embert, mint a tenger halait, mint a férget, amelynek nincs ura. Hab 1:15 Mindenkit kifog horoggal, hálójába terel, és kerítőhálójába gyűjt; azután örül és vigad. Hab 1:16 Ezért áldoz hálójának, és tömjénez kerítőhálójának. Mert ezekkel szerez gazdag jövedelmet és bőséges élelmet. Hab 1:17 Vajon örökké tart az, hogy kiveti hálóját, és gyilkolja a népeket kíméletlenül? Hab 2:1 Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. Hab 2:2 Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! Hab 2:3 Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Hab 2:4 Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él. Hab 2:5 Bizony, a bor megcsal, nagyhangúvá lesz a férfi, nem nyughatik. Szélesre tátja torkát, mint a sír, telhetetlen, mint a halál, magához ragad minden nemzetet, magához gyűjt minden népet. Hab 2:6 De majd mindezek példázatot költenek, és ilyen jelképes hasonlatokat mondanak róla: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé - de meddig? - és másoktól elvett javakkal gazdagodik! Hab 2:7 De rád támadnak hirtelen, akik marcangolnak, fölébrednek, akiktől reszketsz, és zsákmányul esel nekik. Hab 2:8 Mivel te sok népet kizsákmányoltál, te is zsákmányul esel a többi népnek; azért, mert emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. Hab 2:9 Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt, aki fészkét magasba rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől! Hab 2:10 Házad gyalázatára vált, amit terveztél. Önmagad ellen vétkeztél, amikor sok népet tönkretettél, Hab 2:11 mert a kő is kiáltoz a falból, és a tetőgerenda válaszol neki. Hab 2:12 Jaj annak, aki vérontással épít várost, és aki álnoksággal emel várat! Hab 2:13 Hiszen a Seregek URa így határozott: Amiért a népek fáradoznak, azt tűz pusztítja el, amiért a nemzetek fáradoznak, az semmivé válik. Hab 2:14 De a föld tele lesz az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. Hab 2:15 Jaj annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába és lerészegíti, hogy lássa gyalázatát! Hab 2:16 Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az ÚR jobbja a poharat, és szégyen borítja dicsőségedet. Hab 2:17 A Libánon ellen elkövetett erőszak visszaszáll rád; a vadállatok kipusztítása miatt majd te is rettegni fogsz. Hiszen te emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. Hab 2:18 Mit használ a bálványszobor? - hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? - hamis útmutatást ad! Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített. Hab 2:19 Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne! Hab 2:20 Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld! Hab 3:1 Habakuk próféta imádsága. Ének. Hab 3:2 URam, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, URam. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra! Hab 3:3 Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld. Hab 3:4 Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje. Hab 3:5 Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad. Hab 3:6 Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár. Hab 3:7 Látom, amint bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai. Hab 3:8 A folyamok ellen lobbant haragra az ÚR? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal? Hab 3:9 Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe. Hab 3:10 Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat, morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai. Hab 3:11 A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik. Hab 3:12 Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket. Hab 3:13 Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.) Hab 3:14 Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt. Hab 3:15 A tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain. Hab 3:16 Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre! Hab 3:17 Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. Hab 3:18 De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. Hab 3:19 Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre. Zep 1:1 Az ÚR igéje szólt Zofóniáshoz, Kúsi fiához, aki Gedaljá fia, aki Amarjá fia, aki Hizkijjá fia volt, Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében. Zep 1:2 Elsöprök, mindent elsöprök a föld színéről! - így szól az ÚR. Zep 1:3 Elsöprök embert és állatot, elsöpröm az ég madarait és a tenger halait, a botránkoztató dolgokat a bűnösökkel együtt, kiirtom az embert a föld színéről! - így szól az ÚR. Zep 1:4 Kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen. Kiirtom erről a helyről a Baalt, hogy még nyoma se maradjon, tisztelőinek és papjainak még a neve is feledésbe megy. Zep 1:5 Kiirtom azokat, akik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, azokat is, akik leborulnak az ÚR előtt, és esküsznek rá, de esküsznek Molokra is; Zep 1:6 és azokat is, akik elfordultak az ÚRtól, nem keresik az URat, és nem törődnek vele. Zep 1:7 Csend legyen az én Uram, az ÚR előtt! Mert közel van az ÚR napja, amikor áldozatot rendez az ÚR, és megszenteli azokat, akiket meghívott. Zep 1:8 Az ÚR áldozatának napján ez történik: megbüntetem a főurakat, a királyfiakat és mindazokat, akik idegen ruhába öltözködnek. Zep 1:9 Azon a napon megbüntetem mindazokat, akik átugrálnak a küszöbön, akik megtöltik uralkodójuk palotáját erőszakkal és csalással. Zep 1:10 Azon a napon - így szól az ÚR - kiáltás hangzik a Hal-kapu felől, jajgatás az Újvárosból, nagy összeomlás zaja a halmokról. Zep 1:11 Jajgassatok, akik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmárnép, kiirtják azokat, akik ezüstöt méricskélnek. Zep 1:12 Akkor majd lámpással kutatom át Jeruzsálemet, és megbüntetem azokat a férfiakat, akik olyanok, mint a seprején tönkrement bor, és ezt gondolják magukban: Nem tesz az ÚR sem jót, sem rosszat. Zep 1:13 Gazdagságuk prédára jut, házaik pedig elpusztulnak. Ha építenek is házakat, nem laknak bennük, ha telepítenek is szőlőket, nem isszák azok borát. Zep 1:14 Közel van az ÚR nagy napja, közel van, igen hamar eljön. Keserves hang hallatszik az ÚRnak napján, kiáltozik akkor még a hős is! Zep 1:15 Harag napja lesz az a nap, nyomorúság és ínség napja, pusztítás és pusztulás napja, sötétség és ború napja, felhő és homály napja, Zep 1:16 kürtszó és riadó napja az erős városok ellen és a büszke bástyák ellen! Zep 1:17 Rémületbe ejtem az embereket, botorkálnak, mint a vakok, mert vétkeztek az ÚR ellen. Kiömlik a vérük, mintha por lenne, és a belük, mint a szemét. Zep 1:18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket az ÚR haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, hamarosan végezni fog a föld összes lakójával! Zep 2:1 Szedd össze magad, szállj magadba te szemérmetlen nép, Zep 2:2 mielőtt bekövetkezik az ítélet, mielőtt rátok tör az ÚR izzó haragja, mielőtt rátok tör az ÚR haragjának napja! Mert oly gyorsan jön az a nap, ahogyan a polyva száll! Zep 2:3 Keressétek az URat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az ÚR haragjának napján! Zep 2:4 Bizony, elhagyatott lesz Gáza, Askelón pedig pusztaság! Az asdódiakat fényes nappal hajtják el, az ekróniaknak írmagjuk sem marad. Zep 2:5 Jaj a tengerpart lakóinak, a Krétából származó népnek! Így szól rólatok az ÚR igéje: Kánaán, filiszteusok földje, elpusztítalak, lakatlan leszel! Zep 2:6 Pásztorok legeltető helye, és juhok karámja lesz a tengerpart. Zep 2:7 Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek majd rajta, és Askelón házaiban heverésznek esténként, mert gondot visel róluk Istenük, az ÚR, és jóra fordítja sorsukat. Zep 2:8 Hallottam Móáb gyalázkodását, és Ammón fiainak káromló szavait, amelyekkel gyalázták népemet, és területe rovására terjeszkedtek. Zep 2:9 Ezért életemre mondom - így szól a Seregek URa, Izráel Istene -, hogy úgy jár Móáb, mint Sodoma, Ammón fiai pedig, mint Gomora. Csalános terület lesz, sós gödör és pusztaság örökre. Kifosztja őket népem maradéka, és birtokukat elfoglalja megmaradt népem. Zep 2:10 Így járnak gőgjük miatt, mert gyalázkodtak, és terjeszkedtek a Seregek URa népének rovására. Zep 2:11 Félelmesen lép fel velük szemben az ÚR, semmivé teszi a föld minden istenét. Akkor az ÚR előtt borulnak le az emberek mindenütt, még a szigeteken lakó népek is. Zep 2:12 Titeket is, etiópok, az ÚR kardja sebez halálra! Zep 2:13 Kinyújtja kezét észak felé és elpusztítja Asszíriát. Ninivét pusztasággá teszi, kiszikkadt pusztává. Zep 2:14 Csordákban lepi majd el mindenféle állat. Pelikán és bagoly is tanyázik az oszlopokon, hangosan rikoltoz az ablakokban. Omladék borítja a küszöböket, leválik a cédrusburkolat. Zep 2:15 Ez lesz a vigadozó városból, amely biztonságban élt, és ezt gondolta magában: Nincs több olyan, mint én! Milyen pusztává lesz: vadak tanyájává! Aki csak arra jár, fölszisszen, és kezével legyint. Zep 3:1 Jaj a lázadozó, beszennyezett és erőszakos városnak! Zep 3:2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta meg az intést, nem bízott az ÚRban, nem járult Istene elé. Zep 3:3 Olyanok benne a vezérek, mint az ordító oroszlánok, a bírák, mint a pusztai farkasok: egy csontot sem hagynak reggelre. Zep 3:4 Prófétái hitványak, csalók. Papjai szentségtörők, önkényesen magyarázzák a törvényt. Zep 3:5 De igazságos közöttük az ÚR, ő nem követ el álnokságot, ítéletét minden reggel napfényre hozza, nem marad az el. De az álnok ember nem tud szégyenkezni! Zep 3:6 Népeket irtottam ki, elpusztultak bástyáik, utcáikat feldúltam, senki sem jár rajtuk. Romba dőltek városaik, elnéptelenedtek, lakatlanok. Zep 3:7 Azt gondoltam, hogy félni fog engem, és megfogadja az intést, akkor nem pusztul el lakóhelye, úgy, ahogyan meg akartam büntetni. De ők egyre gonoszabb tetteket követtek el. Zep 3:8 Azért várjatok rám - így szól az ÚR -, arra a napra, amikor előlépek mint vádló! Mert úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm a népeket, egybegyűjtöm az országokat, és kiöntöm rájuk bosszús haragomat, haragom egész hevét. Bizony, felindulásomnak tüze pusztítja majd az egész földet! Zep 3:9 Akkor majd tisztává teszem a népek ajkát, mindnyájan az ÚR nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal. Zep 3:10 Etiópia folyamain túlról nekem hoznak áldozatot imádóim: szétszóródott népem. Zep 3:11 Azon a napon nem kell szégyenkezned tetteid miatt, melyekkel vétkeztél ellenem. Akkor eltávolítom körödből a gőgösen vigadozókat, nem fogsz többé kevélykedni szent hegyemen. Zep 3:12 De meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az ÚR nevében keres oltalmat. Zep 3:13 Izráel maradéka nem cselekszik hamisan, nem beszél hazugul, és nem lesz csalárd nyelv szájában. Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek. Zep 3:14 Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Zep 3:15 Elveszi rólad az ÚR az ítéletet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől félned. Zep 3:16 Azon a napon így biztatják Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Zep 3:17 Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. Zep 3:18 Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük. Zep 3:19 Elbánok majd elnyomóiddal abban az időben. A sántákat megsegítem, és a szétszóródottakat összegyűjtöm, dicsővé és hírnevessé teszem őket az egész földön, ahol gyalázták őket. Zep 3:20 Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat! - mondja az ÚR. Hag 1:1 Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt az ÚR igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához, és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: Hag 1:2 Így szól a Seregek URa: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. Hag 1:3 Az ÚR igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: Hag 1:4 Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Hag 1:5 Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Hag 1:6 Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. Hag 1:7 Így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Hag 1:8 Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! - mondja az ÚR. Hag 1:9 Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek URa. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Hag 1:10 Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. Hag 1:11 Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak. Hag 1:12 Zerubbábel, Sealtiél fia és Jósua főpap, Jócádák fia és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az ÚR; és az ÚRtól való félelem fogta el a népet. Hag 1:13 Haggeus, az ÚR követe pedig ezt mondta a népnek az ÚR megbízásából: Én veletek vagyok! - így szól az ÚR. Hag 1:14 És felindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójának a lelkét, meg Jósua főpapnak, Jócádák fiának a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek URának a házán, Hag 1:15 a hatodik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király uralkodása második esztendejében. Hag 2:1 A hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az ÚR igéje Haggeus próféta által: Hag 2:2 Beszélj Zerubbábellel, Sealtiél fiával, Júda helytartójával és Jósua főpappal, Jócádák fiával, meg a megmaradt néppel, és kérdezd meg tőlük: Hag 2:3 Ki van köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? Hag 2:4 Azért most légy bátor, Zerubbábel! - így szól az ÚR. Légy bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe - így szól az ÚR -, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! - így szól a Seregek URa. Hag 2:5 Mert ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek! Hag 2:6 Így szól a Seregek URa: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Hag 2:7 Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel - mondja a Seregek URa. Hag 2:8 Enyém az ezüst, enyém az arany - így szól a Seregek URa. Hag 2:9 Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek URa, és ezen a helyen békességet adok! - így szól a Seregek URa. Hag 2:10 Dárius uralkodásának második esztendejében, a kilencedik hónap huszonnegyedikén így szólt az ÚR igéje Haggeus prófétához. Hag 2:11 Ezt mondja a Seregek URa: Kérj útbaigazítást a papoktól erre nézve: Hag 2:12 Ha valaki szentelt húst visz ruhája szárnyában, és a ruha szárnyával hozzáér a kenyérhez, főzelékhez, borhoz vagy olajhoz, vagy bármi más eledelhez, szentté válik-e az? A papok ezt válaszolták: Nem! Hag 2:13 Akkor Haggeus ezt kérdezte: Ha egy holttest érintése miatt tisztátalan ember ér hozzá mindezekhez, tisztátalanná válnak-e? A papok ezt válaszolták: Tisztátalanná! Hag 2:14 Haggeus erre így felelt: Ilyen ez a nép, ilyen ez a nemzet énelőttem - így szól az ÚR -, és ilyen minden munkájuk, sőt amit áldozatul hoznak ide, az is tisztátalan! Hag 2:15 Most azért gondoljátok meg, hogy mi történt a múltban mindmáig, mióta elkezdtetek követ kőre rakni az ÚR templomában! Hag 2:16 Az történt, hogy ha valaki odament gabonájához, amelytől húsz vékát várt, csak tíz lett, és ha valaki odament a borsajtóhoz, remélve, hogy ötven korsóra valót fog meríteni, csak húsz lett. Hag 2:17 Megvertelek benneteket aszállyal, gabonarozsdával, és jégeső verte el mindazt, amiért munkálkodtatok, de ez sem térített titeket hozzám - így szól az ÚR. Hag 2:18 Gondoljátok meg hát, hogy mi történt a múltban mindmáig, a kilencedik hónap huszonnegyedik napjáig, attól a naptól kezdve, hogy lerakták az ÚR templomának alapját; gondoljátok csak meg! Hag 2:19 Van-e még gabona a magtárban! És még a szőlő, a fügefa, a gránátalma és az olajfa sem hozott termést! De ettől a naptól fogva áldást adok. Hag 2:20 Így szólt az ÚR igéje Haggeushoz másodszor is a hónap huszonnegyedik napján: Hag 2:21 Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet, Hag 2:22 ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullanak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el. Hag 2:23 Így szól a Seregek URa: Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtiél fia, én szolgám - így szól az ÚR -, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki! - így szól a Seregek URa. Zec 1:1 Dárius uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az ÚR igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: Zec 1:2 Nagyon megharagudott elődeitekre az ÚR. Zec 1:3 Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek URa: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek URa, és én is hozzátok térek! - mondja a Seregek URa. Zec 1:4 Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: Ezt mondja a Seregek URa: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből! De ők nem hallgattak és nem figyeltek rám - így szól az ÚR. Zec 1:5 Hol vannak elődeitek?! És a próféták talán örökké élnek? Zec 1:6 De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek URa, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta. Zec 1:7 Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebát hónapnak a huszonnegyedik napján, szólt az ÚR igéje Zakariás prófétához, Berekja fiához, aki Iddó fia volt: Zec 1:8 Ezt láttam az éjszaka: Valaki egy vörös lovon lovagolt, és megállt a mirtuszfák között a völgyben. Mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. Zec 1:9 Ezt kérdeztem: Mik ezek, URam? Egy angyal, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Én megmagyarázom neked, mik ezek. Zec 1:10 Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt és ezt mondta: Ezeket az ÚR azért küldte, hogy járják be a földet. Zec 1:11 Megszólították az ÚR angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. Zec 1:12 Az ÚR angyala erre azt mondta: Seregek URa! Mikor könyörülsz Jeruzsálemen és Juda városain, hiszen már hetven éve tart haragod? Zec 1:13 Az ÚR jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. Zec 1:14 A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek URa: Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem! Zec 1:15 És nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé haragudtam, ők a romlást segítették elő. Zec 1:16 Azért ezt mondja az ÚR: Irgalmasan fordulok Jeruzsálem felé, templomom fel fog épülni benne - így szól a Seregek URa -, és feszítenek ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. Zec 1:17 Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek URa: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvígasztalja még az ÚR Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja. Zec 2:1 Azután föltekintettem, és négy szarvat láttam. Zec 2:2 Azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mik ezek? Ő pedig így felelt nekem: Ezek a szarvak szórták szét: Judát, Izráelt és Jeruzsálemet. Zec 2:3 Azután az ÚR négy kovácsot mutatott nekem. Zec 2:4 Ezt kérdeztem: Mit akarnak ezek csinálni? Így felelt: Ezek a szarvak úgy szétszórták Júdát, hogy még a fejét sem merte fölemelni senki. De eljöttek ezek, hogy megrémítsék a népeket, és letörjék a szarvukat, mert szarvukkal támadtak Júda országára, és szétszórták. Zec 2:5 Azután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőkötéllel a kezében. Zec 2:6 Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles, és milyen hosszú. Zec 2:7 Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda eléje, Zec 2:8 akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! Zec 2:9 Én magam oltalmazom mindenfelől - így szól az ÚR -, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen. Zec 2:10 Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból - így szól az ÚR -, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! - így szól az ÚR. Zec 2:11 Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz! Zec 2:12 Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! Zec 2:13 Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem. Zec 2:14 Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni - így szól az ÚR. Zec 2:15 A többi nép is csatlakozik majd az ÚRhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Zec 2:16 Az ÚR birtokba veszi Judát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja. Zec 2:17 Csendben legyen mindenki az ÚR előtt, mert elindult szent lakhelyéről! Zec 3:1 Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolt őt. Zec 3:2 Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Zec 3:3 Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Zec 3:4 Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Zec 3:5 Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt. Zec 3:6 És így figyelmeztette az ÚR angyala Jósuát: Zec 3:7 Ezt mondja a Seregek URa: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj. Zec 3:8 Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot! Zec 3:9 Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van, én magam véstem bele a mintákat - így szól a Seregek URa. Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét. Zec 3:10 Így szól a Seregek URa: Azon a napon meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá. Zec 4:1 A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, Zec 4:2 és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. Zec 4:3 Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra. Zec 4:4 Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram? Zec 4:5 A velem beszélő angyal így válaszolt nekem: Nem tudod, mit jelentenek? Azt mondtam: Nem, uram! Zec 4:6 Erre ő így szólt hozzám: Az ÚR igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek URa. Zec 4:7 Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá! Zec 4:8 Azután így szólt hozzám az ÚR igéje: Zec 4:9 Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Zec 4:10 Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses pedig az ÚR szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet. Zec 4:11 Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal oldalán? Zec 4:12 Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj? Zec 4:13 Azt mondta nekem: Nem tudod, mik ezek? Azt mondtam: Nem, uram! Zec 4:14 Ekkor így felelt: Ezek ketten a felkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak. Zec 5:1 Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. Zec 5:2 Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles. Zec 5:3 Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely eljut az ország egész területére. Mert ennek következtében fog megbűnhődni minden tolvaj, és ennek következtében fog megbűnhődni minden esküdöző. Zec 5:4 Kibocsátottam az átkot - így szól a Seregek URa -, és behatol az a tolvaj házába, meg annak a házába, aki az én nevemre hamisan esküszik. Ott maradnak annak a házában, és elpusztítja azt gerendáival és köveivel együtt. Zec 5:5 Azután előlépett a velem beszélő angyal, és ezt mondta: Tekints fel, és nézd, mi közeledik itt! Zec 5:6 Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt. És így folytatta: Ebben van az egész ország bűne. Zec 5:7 Egyszer csak egy ólomfedő emelkedett föl, és egy asszony ült a vékában. Zec 5:8 Az angyal ezt mondta: Ez a gonoszság! Majd visszalökte az asszonyt a vékába, az ólomfödelet pedig rádobta a véka szájára. Zec 5:9 Majd föltekintettem, és láttam, hogy két asszony közeledik a szelek szárnyán. Olyan szárnyaik voltak, mint a gólyáknak, és fölemelték a vékát az ég és a föld közé. Zec 5:10 Ekkor azt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Hova viszik ezek a vékát? Zec 5:11 Ő így válaszolt: Sineár földjére, ott építenek házat neki, és ha elkészült, odateszik egy emelvényre. Zec 6:1 Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak. Zec 6:2 Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, Zec 6:3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak. Zec 6:4 Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mire valók ezek, uram? Zec 6:5 Az angyal így felelt nekem: Ezek most indulnak a négy égtáj felé, miután ott álltak az egész föld Ura előtt. Zec 6:6 A fekete lovak észak földjére mennek; utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek. Zec 6:7 Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet. Zec 6:8 Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén. Zec 6:9 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Zec 6:10 Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához, Zec 6:11 és vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére. Zec 6:12 Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve, mert helyette sarjad, és felépíti az ÚR templomát. Zec 6:13 Ő fogja felépíteni az ÚR templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között. Zec 6:14 A korona pedig legyen ott az ÚR templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára. Zec 6:15 Eljönnek a távol lakók is, és építik az ÚR templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára. Zec 7:1 Így szólt az ÚR igéje Zakariáshoz Dárius király uralkodásának negyedik évében, a kilencedik hónapnak, a Kiszlév hónapnak negyedik napján, Zec 7:2 amikor a bételiek elküldték Szárecert, Regem-Meleket és embereiket, hogy esedezzenek az ÚRhoz, Zec 7:3 és kérdezzék meg a Seregek URának házában levő papoktól és prófétáktól: Sírjunk-e az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük? Zec 7:4 Így szólt hozzám a Seregek URának igéje: Zec 7:5 Mondd ezt az ország egész népének és a papoknak: Amikor böjtöltetek és gyászoltatok az elmúlt hetven év alatt, az ötödik és a hetedik hónapban, az én kedvemért tartottatok-e böjtöt? Zec 7:6 Amikor meg ettetek és ittatok, akkor nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok? Zec 7:7 Hiszen az volt az ÚR igéje, amelyet a régebbi próféták által hirdettetett, amikor még békében laktak Jeruzsálemben és a körülötte levő városokban, és amikor lakott volt a Délvidék és az alföld is, Zec 7:8 amit az ÚR igéje Zakariásnak is mond. Zec 7:9 Ezt mondja a Seregek URa: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! Zec 7:10 Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat! Zec 7:11 De ők nem akartak figyelni, sőt lázadozva hátat fordítottak, és bedugták fülüket, hogy ne halljanak. Zec 7:12 Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek URa küldött lelke által a régebbi próféták útján. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek URa. Zec 7:13 Nem hallgattak rá, amikor ő kiáltott, ezért így szól a Seregek URa: Én sem hallgatom meg őket, ha hozzám kiáltanak. Zec 7:14 Szétszórtam őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek, az ország pedig pusztán maradt utánuk, senki sem járt arra. Így tették pusztává a gyönyörű országot. Zec 8:1 A Seregek URának szava szól. Zec 8:2 Ezt mondja a Seregek URa: Féltem a Siont, nagyon féltem. Nagy haragra indultam, annyira féltem őt! Zec 8:3 Ezt mondja az ÚR: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek URának a hegyét pedig szent hegynek. Zec 8:4 Ezt mondja a Seregek URa: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. Zec 8:5 A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken. Zec 8:6 Ezt mondja a Seregek URa: Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen - így szól a Seregek URa. Zec 8:7 Ezt mondja a Seregek URa: Én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. Zec 8:8 Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán. Zec 8:9 Ezt mondja a Seregek URa: Legyetek erősek, ti, akik hallottátok ezeket az igéket a próféták szájából akkor, amikor lerakták a Seregek URa házának az alapját, hogy felépítsék a templomot. Zec 8:10 Mert azelőtt nem ért semmit, amit az ember keresett, sem az, amit az állatával keresett. Nem volt biztonságban az ellenség miatt sem a városból kimenő, sem az oda bejövő, mert az embereket egymás ellen indítottam. Zec 8:11 De most már nem leszek olyan a megmaradt néphez, amilyen azelőtt voltam - így szól a Seregek URa. Zec 8:12 Mert békességben vetnek, a szőlő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja harmatát, és mindezeket a megmaradt nép tulajdonává teszem. Zec 8:13 És bár átkozottak voltatok a népek között, Júda háza és Izráel háza, én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek! Zec 8:14 Mert ezt mondja a Seregek URa: Bár úgy határoztam, hogy veszedelmet hozok rátok, mert elődeitek megharagítottak engem - így szól a Seregek URa -, és azt nem bántam meg, Zec 8:15 most viszont úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek! Zec 8:16 Ezeket tegyétek: Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! Zec 8:17 Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR. Zec 8:18 Így szólt hozzám a Seregek URának igéje: Zec 8:19 Ezt mondja a Seregek URa: A negyedik, az ötödik, a hetedik és a tizedik hónapban tartott böjt vidám örvendezéssé és boldog ünneppé lesz Júda házában. Csak szeressétek az igazságot és a békességet! Zec 8:20 Ezt mondja a Seregek URa: Eljönnek még a népek és a többi város lakói, Zec 8:21 és az egyik város lakói a másikba menve mondják: Jertek, menjünk el, könyörögjünk az ÚRhoz, folyamodjunk a Seregek URához! Én is megyek! Zec 8:22 Nagy népek és erős nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy a Seregek URához folyamodjanak, és az ÚRhoz könyörögjenek. Zec 8:23 Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül egy júdait ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten! Zec 9:1 Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje szól Hadrák földje ellen, és Damaszkuszra nehezedik. Mert az ÚR szemmel tartja az embereket, Izráel minden törzsét, Zec 9:2 a szomszédos Hamátot is, meg Tíruszt és Szidónt, bármilyen bölcsek is. Zec 9:3 Várat épített magának Tírusz, és annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi színaranyat, mint az utcán a sár. Zec 9:4 De most az Úr szegénnyé teszi, tengerbe dönti várfalát, a várost pedig tűz pusztítja el. Zec 9:5 Ha meglátja ezt Askelón, megijed, Gáza is reszketni fog nagyon, Ekrón reménysége meghiúsul. Nem lesz király Gázában, Askelón lakatlan marad. Zec 9:6 Asdódban korcs nép lakik majd, és megtöröm a filiszteusok gőgjét. Zec 9:7 Kiveszem szájukból a vérrel együtt evett húst, és fogaik közül a förtelmes eledelt. De Istenünké lesz a maradékuk, olyan lesz, mint Júda egyik törzse, az ekróniak pedig olyanok, mint a jebúsziak. Zec 9:8 Táborba szállok majd házam védelmére, az arra járók ellen, és nem támadja meg őket többé fosztogató, mert most már rájuk tekintek. Zec 9:9 Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Zec 9:10 Kiirtja a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. Zec 9:11 A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz. Zec 9:12 Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok! Még ma kijelentem: Kétszeres kárpótlást adok neked! Zec 9:13 Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom. Felbuzdítom fiaidat, Sion, a görögök ellen, és olyanná teszlek, mint a hős kardja. Zec 9:14 Akkor megjelenik fölöttük az ÚR, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az ÚR megfújja a kürtöt, és dél felől támadó forgószélben vonul. Zec 9:15 A Seregek URa oltalmazza népét, győznek, és taposnak a parittyaköveken. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna, megtelnek, mint az áldozati kehely, mint az oltár sarkai. Zec 9:16 Megsegíti őket Istenük, az ÚR azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén. Zec 9:17 Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége! Bőven ad gabonát az ifjaknak, mustot a leányoknak. Zec 10:1 Kérjetek esőt az ÚRtól a tavaszi eső idején! Az ÚR alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek. Zec 10:2 De a házibálványok hazug kijelentést adnak, a varázslók megcsalnak látomásaikkal, haszontalan álmokat beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér. Ezért széledt el népem, mint egy nyáj, nyomorúságra jutott, mert nem volt pásztora. Zec 10:3 Fellángolt haragom a pásztorok ellen, megbüntetem a nyáj élén járókat. Gondja lesz a Seregek URának nyájára, Júda házára, fölékesíti őket, mint a harci paripát. Zec 10:4 Közülük való a sarokkő, közülük a sátorcövek, közülük való a harci íj, közülük kerül ki minden elöljáró is. Zec 10:5 Olyanok lesznek, mint a hősök, az utca sarába tapossák az ellenséget a harcban. Harcolnak, mert velük van az ÚR, még a lovasokat is megszégyenítik. Zec 10:6 Hatalmassá teszem Júda házát, és József házát megsegítem. Hazahozom őket, irgalmas leszek hozzájuk, és olyanok lesznek, mintha nem is vetettem volna el őket. Mert én, az ÚR vagyok az Istenük, és meghallgatom őket. Zec 10:7 Olyan lesz Efraim, mint a hős, szíve vidám lesz, mint aki bort ivott. Látják ezt fiai, és örülnek, vigad szívük az ÚRban. Zec 10:8 Idehívom, összegyűjtöm őket, mert megváltottam őket, és annyian lesznek, mint régen. Zec 10:9 Bár szétszórtam őket a népek közé, ők a távolban is gondolnak rám, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt. Zec 10:10 Hazahozom őket Egyiptomból, az Asszíriában levőket is összegyűjtöm, elviszem őket Gileád és Libánon földjére is, de még ez sem lesz nekik elég. Zec 10:11 Aggódva kelnek át a tengeren, de az ÚR megveri a tenger hullámait, egészen kiszárad a Nílus mély vize. Letűnik Asszíria gőgös uralma, vége lesz Egyiptom hatalmának. Zec 10:12 Hatalmassá lesznek az ÚR által, és az ő nevében bízva élnek - így szól az ÚR. Zec 11:1 Tárd ki kapuidat, Libánon, hadd eméssze cédrusaidat a tűz! Zec 11:2 Jajgassatok, ciprusok, mert ledőltek a cédrusok, elpusztultak a hatalmas fák! Jajgassatok, Básán tölgyei, mert földre dőlt a rengeteg erdő. Zec 11:3 Pásztorok jajszava hangzik, mert elpusztult pompás legelőjük. Oroszlánkölykök ordítása hangzik, mert elpusztult a Jordán bozótja! Zec 11:4 Így szól az én Istenem, az ÚR: Legeltesd a levágni való juhokat, Zec 11:5 amelyeket megvásárlóik levágnak, és nem tartják azt bűnnek, eladóik pedig ezt mondják: Áldott legyen az ÚR, mert meggazdagodtam! Pásztoraik sem szánják őket. Zec 11:6 Én sem szánom többé az ország lakóit! - így szól az ÚR. Én kiszolgáltatom az embereket egymásnak és királyuknak, darabokra szaggatják az országot, és én nem mentem meg őket. Zec 11:7 Legeltettem tehát a levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket elneveztem jóakaratnak, a másikat pedig egyetértésnek; így legeltettem a nyájat. Zec 11:8 De három pásztort küldtem el egy hónap alatt, mert elfogyott a türelmem irántuk; de ők is meguntak engem. Zec 11:9 Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a megmaradtak pedig marják egymás húsát! Zec 11:10 Fogtam a jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem. Zec 11:11 Fel is bomlott az azon a napon, és a juhkereskedők, akik ügyeltek rám, megértették, hogy az ÚR akarata ez. Zec 11:12 Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt. Zec 11:13 Az ÚR pedig ezt mondta nekem: Dobd oda a kincsek közé ezt a becses értéket, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az ÚR házának a kincsei közé. Zec 11:14 Azután eltörtem a másik botomat is, az egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri viszonyt Júda és Izráel között. Zec 11:15 Azután ezt mondta nekem az ÚR: Most még szerezz magadnak bolond pásztorhoz illő holmikat. Zec 11:16 Mert olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket letördeli. Zec 11:17 Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja, vakuljon meg a jobb szeme! Zec 12:1 Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje szól Izráelről. Így szól az ÚR, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe. Zec 12:2 Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet. Zec 12:3 Azon a napon majd súlyos kővé teszem Jeruzsálemet minden nép számára: aki föl akarja emelni, mind megszakad bele, még ha összefog is ellene a föld minden népe. Zec 12:4 Azon a napon - így szól az ÚR - azzal verem meg őket, hogy a lovak mind megvadulnak, és a lovasok elvesztik a fejüket. Júda házát éberen őrzöm, de a népek lovait vaksággal verem meg. Zec 12:5 Júda törzsfői ezt mondják magukban: Jeruzsálem lakóinak ereje Istenükben, a Seregek URában van. Zec 12:6 Azon a napon olyanokká teszem Júda törzsfőit, amilyen a tüzes serpenyő a fahasábok közt, és amilyen a fáklya a kévék közt: jobbra-balra égetik a körülöttük levő népeket, de Jeruzsálem továbbra is békében marad a maga helyén. Zec 12:7 Először Júda sátrait szabadítja meg az ÚR, hogy ne dicsekedjék Dávid háza, és ne dicsekedjenek Jeruzsálem lakói Júdával szemben. Zec 12:8 Azon a napon az ÚR oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid. Dávid háza pedig előttük jár, mint Isten, mint az ÚR angyala. Zec 12:9 Azon a napon meg fogok semmisíteni minden népet, amely Jeruzsálemre támad. Zec 12:10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak. Zec 12:11 Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, amilyent Hadad-Rimmónért szoktak tartani a megiddói völgyben. Zec 12:12 Gyászolni fog az ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Nátán házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; Zec 12:13 külön Lévi házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Simei nemzetsége, asszonyaik is külön. Zec 12:14 A többi nemzetség is mind, külön minden nemzetség, asszonyaik is külön. Zec 13:1 Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet. Zec 13:2 Azon a napon - így szól a Seregek URa - eltörlöm a bálványok neveit az országban, nem is említik őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból. Zec 13:3 És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és anyja mondják neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az ÚR nevében! És a saját szülei, az apja és anyja szúrja le, amikor prófétál. Zec 13:4 Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek díszes ruhába, és nem hazudoznak. Zec 13:5 Azt mondják majd: Nem vagyok próféta, földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta. Zec 13:6 Ha pedig megkérdezi valaki: Miféle sebek ezek a melleden? - azt feleli: Barátaim házában vertek meg engem. Zec 13:7 Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! - így szól a Seregek URa. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek! Zec 13:8 Úgy jár az egész ország - így szól az ÚR -, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg. Zec 13:9 Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: URam, Istenem! Zec 14:1 Eljön az ÚRnak a napja, amikor osztozkodnak a tőled elvett zsákmányon. Zec 14:2 Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból. Zec 14:3 De az ÚR harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján. Zec 14:4 Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. Zec 14:5 Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. Úgy fussatok, ahogyan Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert eljön az ÚR, az én Istenem, szentjeivel együtt. Zec 14:6 Azon a napon nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy. Zec 14:7 Akkor csak nappal lesz - az ÚR tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is. Zec 14:8 Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át. Zec 14:9 Az ÚR lesz a király az egész földön. Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. Zec 14:10 Az egész ország síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig kimagaslik, és a régi helyén marad; a Benjámin-kaputól addig, ahol a régi kapu volt a Szeglet-kapuig, és a Hananél tornyától a királyi borsajtókig. Zec 14:11 Lakni fognak benne, és háború nem pusztítja többé, hanem biztonságban lesz Jeruzsálem. Zec 14:12 Ilyen csapással fog az ÚR sújtani minden népet, amely Jeruzsálem ellen vonul: megrothad a húsuk még életükben, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad szájukban. Zec 14:13 Azon a napon az ÚR nagy zűrzavart támaszt közöttük: az emberek egymásra támadnak, és kezet emelnek egymásra. Zec 14:14 Még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen. A körülöttük lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. Zec 14:15 Ugyanaz a csapás éri a lovakat, öszvéreket, tevéket, szamarakat és minden állatot abban a táborban, amely az embereket érte. Zec 14:16 Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek URa előtt, és megünneplik a sátoros ünnepet. Zec 14:17 Ha pedig a föld népei közül valamelyik nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek URa előtt, az nem kap esőt. Zec 14:18 Még Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg. Ugyanaz a csapás éri, amellyel az ÚR azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni a sátoros ünnepet. Zec 14:19 Így bűnhődik majd Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a sátoros ünnepet. Zec 14:20 Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az ÚR szent tulajdona! Az ÚR házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek. Zec 14:21 Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek URának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek URának házában. Mal 1:1 Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje, amelyet Malakiás által jelentett ki Izráelnek. Mal 1:2 Szeretlek benneteket - mondja az ÚR. De ti azt kérdezitek: Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket? Abból, hogy Ézsau testvére volt Jákóbnak - így szól az ÚR -, mégis Jákóbot szerettem, Mal 1:3 Ézsaut pedig gyűlöltem; hegyeit pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam. Mal 1:4 Edóm ugyan ezt mondja: Összezúztak bennünket, de mi újjáépítjük a romokat! - a Seregek URa azonban azt mondja erre: Ők csak építsenek, én majd lerombolom! Gonosz országnak nevezik őket, olyan népnek, amelyre mindig haragudni fog az ÚR. Mal 1:5 Saját szemetekkel fogjátok látni, és magatok fogjátok megvallani: Nagy az ÚR Izráel határán túl is! Mal 1:6 A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem? - mondja a Seregek URa nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? Mal 1:7 - Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret hoztok. - Mivel tettük tisztátalanná? - kérdezitek. - Azzal, hogy az ÚR asztalát lebecsülitek. Mal 1:8 Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek URa. Mal 1:9 Esedezzetek csak Istenhez, hogy kegyelmezzen meg nekünk! Ha ilyen ajándék van a kezetekben, szívesen fogadja-e tőletek? - mondja a Seregek URa. Mal 1:10 Bárcsak volna valaki köztetek, aki bezárná a templom ajtaját, és ne égne hiába oltáromon a tűz! Nem telik kedvem bennetek - mondja a Seregek URa -, nem kívánok tőletek áldozatot! Mal 1:11 Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között, és mindenütt jó illatú áldozatot mutatnak be nevemnek, és az tiszta áldozat! Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek URa. Mal 1:12 Ti pedig meggyalázzátok, amikor azt gondoljátok, hogy az ÚR asztalát tisztátalanná szabad tenni hitvány terménnyel és eledellel. Mal 1:13 Azt mondjátok: Micsoda fáradság! - és még lihegtek is közben - mondja a Seregek URa. Pedig lopott állatot hoztok, vagy sántát és bénát. Ha ilyen áldozatot akartok hozni, nem kívánom tőletek! - mondja az ÚR. Mal 1:14 Átkozott a csaló! Van ép hím állat a nyájában, mégis hitványat áldoz az ÚRnak, ha fogadalmat tesz. Pedig én nagy király vagyok - mondja a Seregek URa -, és félik nevemet a népek! Mal 2:1 Most azért nektek szól ez a figyelmeztetés, ti papok! Mal 2:2 Ha nem hallgattok rá, és nem szívlelitek meg, ha nem dicsőítitek nevemet - mondja a Seregek URa -, akkor átkot bocsátok rátok; átokká változtatom a nektek adott áldásokat. Bizony, átokká változtatom, ha nem szívlelitek meg ezt. Mal 2:3 Én megátkozom áldó karotokat, szemetet szórok arcotokba, ünnepeitek szemetjét, és kihordanak benneteket a szemétre. Mal 2:4 Akkor megtudjátok, hogy azért küldtem nektek ezt a figyelmeztetést, hogy érvényben maradjon a Lévivel kötött szövetségem - mondja a Seregek URa. Mal 2:5 Szövetségem volt vele, élet és békesség szövetsége. Azért adtam neki, hogy féljen engem. Félt is, és megalázkodott nevem előtt. Mal 2:6 Igaz tanítás volt a szájában, és nem volt álnokság az ajkán. Békességben és becsületesen élt előttem, és sokakat megtérített a bűnből. Mal 2:7 Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek URának követe ő! Mal 2:8 De ti letértetek erről az útról, és tanításotok miatt sokan elbuktak. Megrontottátok a Lévi szövetségét - mondja a Seregek URa. Mal 2:9 Ezért én is megvetetté és megalázottá teszlek benneteket az egész nép előtt, mert nem ügyeltetek útjaimra, és személyválogatók vagytok, amikor útmutatást adtok. Mal 2:10 Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket! Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget? Mal 2:11 Hűtlenné vált Júda, utálatos dolgokat követtek el Izráelben és Jeruzsálemben. Meggyalázta Júda az ÚR szent helyét, mert idegen isten leányait szerette meg, és velük házasodott össze. Mal 2:12 Irtson ki az ÚR mindenkit Jákób sátraiból, aki ilyent követ el, a csábítót, és aki hallgat rá, még ha áldozatot visz is a Seregek URának! Mal 2:13 Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. Mal 2:14 Ezt kérdezitek: Miért nem? - Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Mal 2:15 Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még lélek. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Mal 2:16 Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak tapad ruhájára - mondja a Seregek URa. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! Mal 2:17 Fárasztjátok beszédetekkel az URat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? - Azzal, hogy ezt mondjátok: Minden gonosztevőt jónak tart az ÚR, kedvét leli bennük! Vagy amikor ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten? Mal 3:1 Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa. Mal 3:2 De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. Mal 3:3 Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. Mal 3:4 És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. Mal 3:5 Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók ellen, a házasságtörők ellen és a hamisan esküvők ellen; azok ellen, akik kizsarolják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! - mondja a Seregek URa. Mal 3:6 Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! Mal 3:7 Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendelkezéseimtől, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! - mondja a Seregek URa. De ti ezt kérdezitek: Miből térjünk meg? Mal 3:8 - Becsaphatja-e az ember az Istent? Ti mégis be akartok csapni engem! Ezt kérdezitek: Mivel akarunk becsapni? - A tizeddel és a felajánlásokkal! Mal 3:9 Átok sújt benneteket, az egész népet, mert be akartok csapni engem! Mal 3:10 Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek URa. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Mal 3:11 Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban - mondja a Seregek URa. Mal 3:12 Boldognak mond benneteket minden nép, mert gyönyörű lesz országotok - mondja a Seregek URa. Mal 3:13 Vakmerően beszéltetek ellenem - mondja az ÚR. Ezt kérdezitek: Mit beszéltünk ellened? Mal 3:14 - Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit ránk bízott, és hogy gyászban jártunk a Seregek URa előtt? Mal 3:15 Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek. Mal 3:16 Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az URat, az ÚR figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az ÚR előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. Mal 3:17 Az én tulajdonommá lesznek - mondja a Seregek URa - azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. Mal 3:18 Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között. Mal 3:19 Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap - mondja a Seregek URa -, nem marad sem gyökerük, sem águk. Mal 3:20 De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak. Mal 3:21 Úgy széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! - mondja a Seregek URa. Mal 3:22 Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam az egész Izráelnek a Hóreben! Mal 3:23 Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és félelmetes napja. Mal 3:24 Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök. Mat 1:1 Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve. Mat 1:2 Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. Mat 1:3 Júda fia volt a Támártól született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám. Mat 1:4 Arám fia volt Aminádáb, Aminádábé Nahson, Nahsoné Szalmón. Mat 1:5 Szalmón fia volt Ráhábtól Boáz, Boázé Ruthtól Óbéd, Óbédé Isai. Mat 1:6 Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. Mat 1:7 Salamon fia volt Roboám, Roboámé Abijjá, Abijjáé pedig Ászá. Mat 1:8 Ászá fia volt Jósafát, Jósafáté Jórám, Jórámé Uzziás. Mat 1:9 Uzziás fia volt Jótám, Jótámé Áház, Áházé Ezékiás. Mat 1:10 Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia volt Ámón, Ámóné Jósiás. Mat 1:11 Jósiás fia pedig Jekonjás és testvérei, a babiloni fogságbavitelkor. Mat 1:12 A babiloni fogságbavitel után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel. Mat 1:13 Zerubbábel fia volt Abihud, Abihudé Eljákim, Eljákimé pedig Azzur. Mat 1:14 Azzur fia volt Cádók, Cádóké Jákin, Jákiné Elihud. Mat 1:15 Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré Mattán, Mattáné Jákób. Mat 1:16 Jákób fia volt József, annak a Máriának férje, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. Mat 1:17 Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságbavitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságbaviteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék. Mat 1:18 Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Mat 1:19 Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Mat 1:20 Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Mat 1:21 Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." Mat 1:22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Mat 1:23 "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. Mat 1:24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, Mat 1:25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. Mat 2:1 Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, Mat 2:2 és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." Mat 2:3 Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Mat 2:4 Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Mat 2:5 Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Mat 2:6 Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt." Mat 2:7 Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, Mat 2:8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" Mat 2:9 Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Mat 2:10 Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Mat 2:11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mat 2:12 Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. Mat 2:13 Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket." Mat 2:14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Mat 2:15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: "Egyiptomból hívtam el fiamat." Mat 2:16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. Mat 2:17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: Mat 2:18 "Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek." Mat 2:19 Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, Mat 2:20 és ezt mondta: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek." Mat 2:21 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. Mat 2:22 Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza; Mat 2:23 és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni. Mat 3:1 Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: Mat 3:2 "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" Mat 3:3 Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" Mat 3:4 Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. Mat 3:5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; Mat 3:6 és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Mat 3:7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Mat 3:8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, Mat 3:9 és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. Mat 3:10 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Mat 3:11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Mat 3:12 Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Mat 3:13 Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. Mat 3:14 János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: "Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?" Mat 3:15 Jézus így válaszolt: "Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki. Mat 3:16 Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. Mat 3:17 És hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." Mat 4:1 Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Mat 4:2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Mat 4:3 Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." Mat 4:4 Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." Mat 4:5 Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, Mat 4:6 és így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe." Mat 4:7 Jézus ezt mondta neki: "Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" Mat 4:8 Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, Mat 4:9 és ezt mondta neki: "Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem." Mat 4:10 Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Mat 4:11 Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. Mat 4:12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Mat 4:13 Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, Mat 4:14 hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: Mat 4:15 "Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! Mat 4:16 A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt." Mat 4:17 Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa." Mat 4:18 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Mat 4:19 Így szólt hozzájuk: "Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Mat 4:20 Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. Mat 4:21 Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. Mat 4:22 Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt. Mat 4:23 Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. Mat 4:24 El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. Mat 4:25 Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. Mat 5:1 Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. Mat 5:2 Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: Mat 5:3 "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Mat 5:4 Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Mat 5:5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Mat 5:6 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Mat 5:7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Mat 5:8 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Mat 5:9 Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Mat 5:10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Mat 5:11 Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Mat 5:12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek." Mat 5:13 "Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Mat 5:14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Mat 5:15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Mat 5:16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Mat 5:17 "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mat 5:18 Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Mat 5:19 Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. Mat 5:20 Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." Mat 5:21 "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Mat 5:22 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. Mat 5:23 Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, Mat 5:24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. Mat 5:25 Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Mat 5:26 Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is." Mat 5:27 "Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Mat 5:28 Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. Mat 5:29 Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Mat 5:30 Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára." Mat 5:31 "Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Mat 5:32 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el." Mat 5:33 "Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. Mat 5:34 Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, Mat 5:35 se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; Mat 5:36 de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Mat 5:37 Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van." Mat 5:38 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Mat 5:39 Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Mat 5:40 Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Mat 5:41 Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Mat 5:42 Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el." Mat 5:43 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Mat 5:44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, Mat 5:45 hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mat 5:46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? Mat 5:47 És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Mat 5:48 Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." Mat 6:1 "Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Mat 6:2 Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Mat 6:3 Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, Mat 6:4 hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." Mat 6:5 "Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Mat 6:6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." Mat 6:7 "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Mat 6:8 Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." Mat 6:9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, Mat 6:10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; Mat 6:11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, Mat 6:12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; Mat 6:13 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." Mat 6:14 "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Mat 6:15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." Mat 6:16 "Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Mat 6:17 Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, Mat 6:18 hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." Mat 6:19 "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, Mat 6:20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mat 6:21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." Mat 6:22 "A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Mat 6:23 Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!" Mat 6:24 "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Mat 6:25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Mat 6:26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Mat 6:27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mat 6:28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, Mat 6:29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Mat 6:30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" Mat 6:31 "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mat 6:32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Mat 6:33 De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Mat 6:34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." Mat 7:1 "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mat 7:2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Mat 7:3 Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Mat 7:4 Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Mat 7:5 Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." Mat 7:6 "Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket." Mat 7:7 "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mat 7:8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Mat 7:9 Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, Mat 7:10 vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Mat 7:11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" Mat 7:12 "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." Mat 7:13 "Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mat 7:14 Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." Mat 7:15 "Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Mat 7:16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Mat 7:17 Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Mat 7:18 Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Mat 7:19 Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Mat 7:20 Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket." Mat 7:21 "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Mat 7:22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? Mat 7:23 És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" Mat 7:24 "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. Mat 7:25 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Mat 7:26 Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. Mat 7:27 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult." Mat 7:28 Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, Mat 7:29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik. Mat 8:1 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, Mat 8:2 és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz." Mat 8:3 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: "Akarom. Tisztulj meg!" És a lepra azonnal letisztult róla. Mat 8:4 Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik." Mat 8:5 Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: Mat 8:6 "Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak." Mat 8:7 Jézus így szólt hozzá: "Elmegyek, és meggyógyítom." Mat 8:8 De a százados ezt felelte rá: "Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mat 8:9 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! - és megteszi." Mat 8:10 Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: "Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. Mat 8:11 De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; Mat 8:12 akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." Mat 8:13 A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj el, és legyen a te hited szerint." És meggyógyult a szolga még abban az órában. Mat 8:14 Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Mat 8:15 Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki. Mat 8:16 Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, Mat 8:17 hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: "Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta." Mat 8:18 Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra. Mat 8:19 Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: "Mester, követlek, akárhová mégy." Mat 8:20 Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." Mat 8:21 Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat." Mat 8:22 De Jézus így szólt hozzá: "Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!" Mat 8:23 Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. Mat 8:24 És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Mat 8:25 Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" Mat 8:26 De ő így szólt hozzájuk: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Mat 8:27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: "Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?" Mat 8:28 Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő, és nagyon veszélyesek voltak; annyira, hogy senki sem tudott miattuk végigmenni azon az úton. Mat 8:29 És egyszerre felkiáltottak: "Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?" Mat 8:30 Tőlük távolabbra volt egy legelésző disznónyáj, Mat 8:31 azért ezt kérték tőle az ördögök: "Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba." Mat 8:32 Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjetek!" Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. Mat 8:33 A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Mat 8:34 Akkor azután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék el határukból. Mat 9:1 Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. Mat 9:2 És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid." Mat 9:3 Ekkor néhány írástudó így szólt magában: "Ez Istent káromolja." Mat 9:4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Mat 9:5 Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? Mat 9:6 Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!" Mat 9:7 Az pedig felkelt, és hazament. Mat 9:8 Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. Mat 9:9 Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felkelt, és követte őt. Mat 9:10 És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt. Mat 9:11 Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: "Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" Mat 9:12 Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mat 9:13 Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." Mat 9:14 Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?" Mat 9:15 Jézus ezt mondta nekik: "Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Mat 9:16 Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Mat 9:17 Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad." Mat 9:18 Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: "A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog." Mat 9:19 Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. Mat 9:20 És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzáférkőzve megérintette ruhája szegélyét, Mat 9:21 mert ezt mondta magában: "Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok." Mat 9:22 Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: "Bízzál, leányom, hited megtartott téged." És meggyógyult az asszony abban az órában. Mat 9:23 Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, Mat 9:24 így szólt: "Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik." Azok pedig kinevették őt. Mat 9:25 Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt. Mat 9:26 És híre ment ennek az egész vidéken. Mat 9:27 Amikor Jézus továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt kiáltotta: "Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!" Mat 9:28 Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?" Ezt felelték: "Igen, Uram!" Mat 9:29 Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: "Legyen a ti hitetek szerint!" Mat 9:30 Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, meg ne tudja senki!" Mat 9:31 De azok elmentek, és elvitték hírét az egész vidéken. Mat 9:32 Amikor ezek mentek kifelé, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát. Mat 9:33 Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: "Sohasem láttak még ilyet Izráelben!" Mat 9:34 A farizeusok viszont ezt mondották: "Az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket." Mat 9:35 Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Mat 9:36 Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Mat 9:37 Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: Mat 9:38 kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába." Mat 10:1 Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. Mat 10:2 A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János; Mat 10:3 Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus, Mat 10:4 Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt. Mat 10:5 Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be, Mat 10:6 inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz. Mat 10:7 Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Mat 10:8 Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Mat 10:9 Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, Mat 10:10 se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére." Mat 10:11 Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. Mat 10:12 Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, Mat 10:13 és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok. Mat 10:14 Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról. Mat 10:15 Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak." Mat 10:16 "Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Mat 10:17 Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, Mat 10:18 sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak. Mat 10:19 Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mat 10:20 Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. Mat 10:21 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket, Mat 10:22 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Mat 10:23 Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia." Mat 10:24 "A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. Mat 10:25 Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét?" Mat 10:26 "Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Mat 10:27 Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. Mat 10:28 Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában." Mat 10:29 "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Mat 10:30 Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Mat 10:31 Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." Mat 10:32 "Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, Mat 10:33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." Mat 10:34 "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Mat 10:35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, Mat 10:36 és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Mat 10:37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; Mat 10:38 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Mat 10:39 Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt." Mat 10:40 "Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. Mat 10:41 Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. Mat 10:42 Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát." Mat 11:1 Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban. Mat 11:2 Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: Mat 11:3 "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Mat 11:4 Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: Mat 11:5 vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, Mat 11:6 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." Mat 11:7 Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? Mat 11:8 Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. Mat 11:9 De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom néktek - prófétánál is nagyobbat. Mat 11:10 Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat. Mat 11:11 Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. Mat 11:12 Keresztelő János napjaitól mostanig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni. Mat 11:13 Mert minden próféta és a törvény János idejéig prófétált. Mat 11:14 És ha akarjátok, fogadjátok el, ő Illés, aki eljövendő volt. Mat 11:15 Akinek van füle, hallja!" Mat 11:16 "De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltják a többieknek: Mat 11:17 Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok. Mat 11:18 Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne! Mat 11:19 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség." Mat 11:20 Akkor azokat a városokat, amelyekben legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg: Mat 11:21 "Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! Mat 11:22 Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. Mat 11:23 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna a mai napig. Mat 11:24 Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked." Mat 11:25 Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Mat 11:26 Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mat 11:27 Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Mat 11:28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Mat 11:29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mat 11:30 Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." Mat 12:1 Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni. Mat 12:2 Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: "Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton." Mat 12:3 Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? Mat 12:4 Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. Mat 12:5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek? Mat 12:6 De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt. Mat 12:7 Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. Mat 12:8 Mert az Emberfia ura a szombatnak." Mat 12:9 Onnan eltávozva bement a zsinagógába, Mat 12:10 ahol volt egy sorvadt kezű ember. Megkérdezték Jézustól: "Szabad-e szombaton gyógyítani?" - hogy vádat emeljenek ellene. Mat 12:11 Ő pedig ezt mondta nekik: "Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Mat 12:12 Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!" Mat 12:13 Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik. Mat 12:14 A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele. Mat 12:15 Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat, Mat 12:16 és meghagyta nekik: ne fedjék fel, kicsoda ő, Mat 12:17 hogy beteljesedjék, amit Ézsiás prófétált: Mat 12:18 "Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek. Mat 12:19 Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Mat 12:20 Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. Mat 12:21 És az ő nevében reménykednek majd a népek." Mat 12:22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. Mat 12:23 Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: "Csak nem ez a Dávid Fia?" Mat 12:24 A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: "Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével." Mat 12:25 Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. Mat 12:26 Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? Mat 12:27 És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! Mat 12:28 Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Mat 12:29 Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát. Mat 12:30 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol." Mat 12:31 "Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. Mat 12:32 Még ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben." Mat 12:33 "Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. Mat 12:34 Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Mat 12:35 A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. Mat 12:36 De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: Mat 12:37 mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged." Mat 12:38 "Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: "Mester, jelt akarunk látni tőled." Mat 12:39 Ő pedig így válaszolt nekik: "Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mat 12:40 Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. Mat 12:41 A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál! Mat 12:42 Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a föld végső határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; ámde itt nagyobb van Salamonnál!" Mat 12:43 "Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. Mat 12:44 Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve találja az Mat 12:45 Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is." Mat 12:46 Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Mat 12:47 Valaki szólt neki: "Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled." Mat 12:48 Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" Mat 12:49 Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mat 12:50 Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." Mat 13:1 Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. Mat 13:2 Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. Mat 13:3 Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni, Mat 13:4 és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mat 13:5 Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; Mat 13:6 de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Mat 13:7 Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. Mat 13:8 A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Mat 13:9 Akinek van füle, hallja!" Mat 13:10 A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?" Mat 13:11 Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mat 13:12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Mat 13:13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek." Mat 13:14 "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mat 13:15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." Mat 13:16 "A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Mat 13:17 Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották." Mat 13:18 "Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! Mat 13:19 Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. Mat 13:20 Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, Mat 13:21 de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. Mat 13:22 Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. Mat 13:23 Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit." Mat 13:24 Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. Mat 13:25 De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Mat 13:26 Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. Mat 13:27 A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Mat 13:28 Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Mat 13:29 Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Mat 13:30 Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe." Mat 13:31 Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Mat 13:32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között." Mat 13:33 Más példázatot is mondott nekik: "Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel." Mat 13:34 Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik, Mat 13:35 hogy beteljesedjék, amit az ÚR mondott a próféta által: "Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki." Mat 13:36 Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot." Mat 13:37 Ő pedig így válaszolt nekik: "Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, Mat 13:38 a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, Mat 13:39 az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Mat 13:40 Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Mat 13:41 Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, Mat 13:42 és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mat 13:43 Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!" Mat 13:44 "Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." Mat 13:45 "Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Mat 13:46 Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt." Mat 13:47 "Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. Mat 13:48 Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Mat 13:49 Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, Mat 13:50 és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." Mat 13:51 "Megértettétek mindezt?" - kérdezte tőlük Jézus. Azok ezt felelték: "Igen." Mat 13:52 Ő pedig ezt mondta nekik: "Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából." Mat 13:53 Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan. Mat 13:54 Elment hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: "Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Mat 13:55 Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Mat 13:56 Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?" Mat 13:57 És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában." Mat 13:58 Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt. Mat 14:1 Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, meghallotta Jézus hírét, Mat 14:2 és ezt mondta szolgáinak: "Ez Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért működnek általa a csodatevő erők." Mat 14:3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért. Mat 14:4 János ugyanis azt mondta neki: "Nem szabad együtt élned vele!" Mat 14:5 Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. Mat 14:6 Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és megtetszett Heródesnek; Mat 14:7 ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. Mat 14:8 Az pedig anyja unszolásának engedve így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét." Mat 14:9 A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. Mat 14:10 Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben, Mat 14:11 elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. Mat 14:12 Aztán eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. Mat 14:13 Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. Mat 14:14 Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Mat 14:15 Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: "Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak." Mat 14:16 Jézus azonban ezt mondta nekik: "Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!" Mat 14:17 Ők pedig így válaszoltak: "Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk." Mat 14:18 Ő pedig ezt mondta: "Hozzátok ide nekem azokat!" Mat 14:19 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mat 14:20 Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Mat 14:21 Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. Mat 14:22 Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. Mat 14:23 De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. Mat 14:24 A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. Mat 14:25 A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Mat 14:26 Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. Mat 14:27 De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Mat 14:28 Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mat 14:29 Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Mat 14:30 Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" Mat 14:31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Mat 14:32 És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. Mat 14:33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!" Mat 14:34 Átkelve a túlsó partra Genezáret földjére érkeztek. Mat 14:35 Amikor felismerték őt a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, Mat 14:36 és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak. Mat 15:1 Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták: Mat 15:2 "Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket." Mat 15:3 Ő így válaszolt nekik: "Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát? Mat 15:4 Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. Mat 15:5 Ti pedig így tanítotok: Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját. Mat 15:6 Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért. Mat 15:7 Képmutatók, találóan prófétált rólatok Ézsaiás: Mat 15:8 Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. Mat 15:9 De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai." Mat 15:10 Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: "Halljátok, és értsétek meg! Mat 15:11 Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert." Mat 15:12 Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: "Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?" Mat 15:13 Ő pedig így válaszolt: "Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. Mat 15:14 Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek." Mat 15:15 Péter ekkor ezt kérte: "Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot." Mat 15:16 Ő pedig így szólt: "Még ti is értetlenek vagytok? Mat 15:17 Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Mat 15:18 Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mat 15:19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Mat 15:20 Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert." Mat 15:21 Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. Mat 15:22 És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!" Mat 15:23 Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik." Mat 15:24 De ő így felelt: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." Mat 15:25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!" Mat 15:26 Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Mat 15:27 Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak." Mat 15:28 Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában. Mat 15:29 Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Mat 15:30 Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket. Mat 15:31 A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét. Mat 15:32 Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton." Mat 15:33 Tanítványai így válaszoltak: "Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?" Mat 15:34 Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők így feleltek: "Hét, és egy kevés halunk." Mat 15:35 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, Mat 15:36 azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mat 15:37 Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral. Mat 15:38 Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. Mat 15:39 Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére. Mat 16:1 A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. Mat 16:2 Ő azonban így válaszolt nekik: "(Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Mat 16:3 Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?) Mat 16:4 E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele." Ezzel otthagyta őket, és elment. Mat 16:5 Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Mat 16:6 Jézus így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!" Mat 16:7 Ők pedig így tanakodtak egymás közt: "Nem hoztunk kenyeret!" Mat 16:8 De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Mat 16:9 Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Mat 16:10 A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Mat 16:11 Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!" Mat 16:12 Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától. Mat 16:13 Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" Mat 16:14 Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Mat 16:15 Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?" Mat 16:16 Simon Péter megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Mat 16:17 Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Mat 16:18 Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Mat 16:19 Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is." Mat 16:20 Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus. Mat 16:21 Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Mat 16:22 Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Mat 16:23 Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." Mat 16:24 Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mat 16:25 Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mat 16:26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mat 16:27 Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Mat 16:28 Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országával." Mat 17:1 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. Mat 17:2 És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. Mat 17:3 És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Mat 17:4 Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Mat 17:5 Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" Mat 17:6 Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Mat 17:7 Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!" Mat 17:8 Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Mat 17:9 Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: "Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül." Mat 17:10 Erre megkérdezték tőle tanítványai: "Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?" Mat 17:11 Ő így válaszolt: "Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. Mat 17:12 Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is." Mat 17:13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Mat 17:14 Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, Mat 17:15 és ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. Mat 17:16 Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." Mat 17:17 Jézus erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!" Mat 17:18 Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Mat 17:19 Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Mat 17:20 Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. Mat 17:21 (Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)" Mat 17:22 Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik, Mat 17:23 megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak. Mat 17:24 Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet templomadót?" Mat 17:25 "De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?" Mat 17:26 Miután így felelt: "Az idegenektől", Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok. Mat 17:27 De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted." Mat 18:1 Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" Mat 18:2 Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, Mat 18:3 és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Mat 18:4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. Mat 18:5 És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Mat 18:6 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Mat 18:7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat." Mat 18:8 "Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. Mat 18:9 Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére." Mat 18:10 "Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát." Mat 18:11 ("Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) Mat 18:12 Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Mat 18:13 Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Mat 18:14 Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül." Mat 18:15 "Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Mat 18:16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Mat 18:17 Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. Mat 18:18 Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. Mat 18:19 Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mat 18:20 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." Mat 18:21 Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Mat 18:22 Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Mat 18:23 Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Mat 18:24 Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mat 18:25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. Mat 18:26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Mat 18:27 Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Mat 18:28 Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Mat 18:29 Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Mat 18:30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Mat 18:31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Mat 18:32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Mat 18:33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Mat 18:34 Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Mat 18:35 Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának." Mat 19:1 Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére. Mat 19:2 Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. Mat 19:3 Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: "Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" Mat 19:4 Ő így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?" Mat 19:5 Majd így folytatta: "Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Mat 19:6 Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza." Mat 19:7 Erre azt mondták neki: "Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?" Mat 19:8 Jézus így válaszolt nekik: "Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mat 19:9 Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő." Mat 19:10 Erre így szóltak hozzá tanítványai: "Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni." Mat 19:11 Ő azonban így válaszolt: "Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mat 19:12 Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!" Mat 19:13 Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Mat 19:14 De Jézus ezt mondta: "Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa." Mat 19:15 Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan. Mat 19:16 Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: "Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Mat 19:17 Ő így válaszolt neki: "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat." Mat 19:18 Az megkérdezte: "Melyeket?" Jézus így felelt: "Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, Mat 19:19 tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!" Mat 19:20 Az ifjú erre ezt mondta: "Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?" Mat 19:21 Jézus így válaszolt neki: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem." Mat 19:22 Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Mat 19:23 Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: "Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába." Mat 19:24 Sőt azt is mondom nektek: "Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni." Mat 19:25 Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: "Akkor ki üdvözülhet?" Mat 19:26 Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: "Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." Mat 19:27 Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?" Mat 19:28 Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. Mat 19:29 És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. Mat 19:30 De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első." Mat 20:1 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Mat 20:2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Mat 20:3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, Mat 20:4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Mat 20:5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Mat 20:6 Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Mat 20:7 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Mat 20:8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Mat 20:9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Mat 20:10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Mat 20:11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, Mat 20:12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Mat 20:13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Mat 20:14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Mat 20:15 Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Mat 20:16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók." Mat 20:17 Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: Mat 20:18 "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, Mat 20:19 és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad." Mat 20:20 Akkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Mat 20:21 Jézus megkérdezte tőle: "Mit akarsz?" Ő így felelt: "Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban." Mat 20:22 Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?" Ők így feleltek: "Ki tudjuk." Mat 20:23 Erre ő ezt mondta nekik: "Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette." Mat 20:24 Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. Mat 20:25 De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: "Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. Mat 20:26 De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, Mat 20:27 és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mat 20:28 Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." Mat 20:29 Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. Mat 20:30 És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" Mat 20:31 A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" Mat 20:32 Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: "Mit akartok, mit tegyek veletek?" Mat 20:33 Ők így feleltek: "Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk." Mat 20:34 Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt. Mat 21:1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, Mat 21:2 és ezt mondta nekik: "Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Mat 21:3 Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat." Mat 21:4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: Mat 21:5 "Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján." Mat 21:6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: Mat 21:7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. Mat 21:8 A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Mat 21:9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban." Mat 21:10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: "Ki ez?" Mat 21:11 A sokaság ezt mondta: "Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta." Mat 21:12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, Mat 21:13 és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek." Mat 21:14 Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. Mat 21:15 Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak, Mat 21:16 és így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?" Mat 21:17 Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát. Mat 21:18 Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. Mat 21:19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" És hirtelen elszáradt a fügefa. Mat 21:20 Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: "Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?" Mat 21:21 Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz. Mat 21:22 És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok." Mat 21:23 Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: "Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?" Mat 21:24 Jézus így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. Mat 21:25 Honnan való volt a János keresztsége: mennyből vagy emberektől?" Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? Mat 21:26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja." Mat 21:27 Ezért ezt felelték Jézusnak: "Nem tudjuk." Ő pedig így válaszolt nekik: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket." Mat 21:28 "De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Mat 21:29 Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Mat 21:30 Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Mat 21:31 Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mat 21:32 Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki." Mat 21:33 "Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Mat 21:34 Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. Mat 21:35 A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. Mat 21:36 Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Mat 21:37 Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. Mat 21:38 De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. Mat 21:39 Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Mat 21:40 Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?" Mat 21:41 Ezt felelték neki: "Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében." Mat 21:42 Erre megkérdezte tőlük Jézus: "Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. Mat 21:43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. Mat 21:44 És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja." Mat 21:45 Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. Mat 21:46 Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta. Mat 22:1 Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: Mat 22:2 "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Mat 22:3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Mat 22:4 Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! Mat 22:5 De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. Mat 22:6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Mat 22:7 Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Mat 22:8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Mat 22:9 Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Mat 22:10 Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Mat 22:11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; Mat 22:12 így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Mat 22:13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mat 22:14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak." Mat 22:15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. Mat 22:16 Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. Mat 22:17 Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" Mat 22:18 Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók? Mat 22:19 Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt. Mat 22:20 Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?" Mat 22:21 "A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Mat 22:22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak. Mat 22:23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: Mat 22:24 "Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. Mat 22:25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. Mat 22:26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. Mat 22:27 Végül aztán meghalt az asszony is. Mat 22:28 A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?" Mat 22:29 Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Mat 22:30 Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. Mat 22:31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: Mat 22:32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké." Mat 22:33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán. Mat 22:34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. Mat 22:35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mat 22:36 "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Mat 22:37 Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Mat 22:38 Ez az első és a nagy parancsolat. Mat 22:39 A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Mat 22:40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." Mat 22:41 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mat 22:42 "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé." Mat 22:43 Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: Mat 22:44 Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. Mat 22:45 Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?" Mat 22:46 De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva. Mat 23:1 Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: Mat 23:2 "Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek. Mat 23:3 Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik. Mat 23:4 Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. Mat 23:5 Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; Mat 23:6 a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; Mat 23:7 szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket." Mat 23:8 "De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Mat 23:9 Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Mat 23:10 Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Mat 23:11 Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mat 23:12 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik." Mat 23:13 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni." Mat 23:14 ("Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.") Mat 23:15 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál." Mat 23:16 "Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, az semmi, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. Mat 23:17 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? Mat 23:18 Ezt is mondjátok: ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. Mat 23:19 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Mat 23:20 Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. Mat 23:21 Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakik. Mat 23:22 Aki pedig az égre esküszik, az az Isten királyi székére esküszik, és arra is, aki azon ül." Mat 23:23 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Mat 23:24 Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek." Mat 23:25 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. Mat 23:26 Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!" Mat 23:27 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Mat 23:28 Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel." Mat 23:29 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit, Mat 23:30 és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. Mat 23:31 Így magatok ellen tanúskodtok azzal, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak. Mat 23:32 Éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint! Mat 23:33 Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? Mat 23:34 Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök, Mat 23:35 hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az áldozati oltár között gyilkoltatok meg. Mat 23:36 Bizony, mondom néktek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel." Mat 23:37 "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Mat 23:38 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. Mat 23:39 Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!" Mat 24:1 Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Mat 24:2 Ő azonban így szólt hozzájuk: "Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának." Mat 24:3 Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?" Mat 24:4 Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mat 24:5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek. Mat 24:6 Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mat 24:7 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. Mat 24:8 De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! Mat 24:9 Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Mat 24:10 Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Mat 24:11 Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mat 24:12 Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. Mat 24:13 De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Mat 24:14 Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég." Mat 24:15 "Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -, Mat 24:16 akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, Mat 24:17 aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, Mat 24:18 és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. Mat 24:19 Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! Mat 24:20 Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. Mat 24:21 Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Mat 24:22 Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok." Mat 24:23 "Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! Mat 24:24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. Mat 24:25 Íme, előre megmondtam nektek! Mat 24:26 Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mat 24:27 Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Mat 24:28 Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk." Mat 24:29 "Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. Mat 24:30 És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Mat 24:31 És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig." Mat 24:32 "Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Mat 24:33 Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt. Mat 24:34 Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. Mat 24:35 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." Mat 24:36 "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Mat 24:37 Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mat 24:38 Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, Mat 24:39 és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Mat 24:40 Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, Mat 24:41 két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Mat 24:42 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!" Mat 24:43 "Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. Mat 24:44 Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" Mat 24:45 "Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Mat 24:46 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Mat 24:47 Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Mat 24:48 Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, Mat 24:49 és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: Mat 24:50 megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; Mat 24:51 akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." Mat 25:1 "Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Mat 25:2 Öt közülük balga volt, öt pedig okos. Mat 25:3 A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, Mat 25:4 az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mat 25:5 Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Mat 25:6 Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Mat 25:7 Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. Mat 25:8 A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Mat 25:9 Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak. Mat 25:10 Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Mat 25:11 Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Mat 25:12 Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket." Mat 25:13 "Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" Mat 25:14 "Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Mat 25:15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Mat 25:16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Mat 25:17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Mat 25:18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Mat 25:19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Mat 25:20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Mat 25:21 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Mat 25:22 Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Mat 25:23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Mat 25:24 Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Mat 25:25 Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Mat 25:26 Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Mat 25:27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Mat 25:28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mat 25:29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. Mat 25:30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." Mat 25:31 "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Mat 25:32 Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. Mat 25:33 A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." Mat 25:34 "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mat 25:35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, Mat 25:36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Mat 25:37 Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mat 25:38 Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mat 25:39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? Mat 25:40 A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." Mat 25:41 "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mat 25:42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, Mat 25:43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Mat 25:44 Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Mat 25:45 Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. Mat 25:46 És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre." Mat 26:1 Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: Mat 26:2 "Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék." Mat 26:3 Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, Mat 26:4 és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. Mat 26:5 De ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között." Mat 26:6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, Mat 26:7 odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Mat 26:8 Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: "Mire való ez a pazarlás? Mat 26:9 Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni." Mat 26:10 Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, Mat 26:11 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. Mat 26:12 Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. Mat 26:13 Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!" Mat 26:14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, Mat 26:15 és így szólt: "Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki. Mat 26:16 Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. Mat 26:17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?" Mat 26:18 Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal." Mat 26:19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Mat 26:20 Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. Mat 26:21 Evés közben így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem." Mat 26:22 Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: "Talán csak nem én vagyok az, Uram?" Mat 26:23 Ő pedig így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Mat 26:24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." Mat 26:25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: "Talán csak nem én vagyok az, Mester?" "Te mondtad" - felelte neki. Mat 26:26 Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!" Mat 26:27 Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan, Mat 26:28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mat 26:29 De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában." Mat 26:30 Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Mat 26:31 Akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. Mat 26:32 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába." Mat 26:33 Ekkor Péter így szólt hozzá: "Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom." Mat 26:34 Jézus pedig ezt mondta neki: "Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Mat 26:35 Péter így válaszolt: "Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is. Mat 26:36 Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom." Mat 26:37 Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Mat 26:38 Akkor így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!" Mat 26:39 Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." Mat 26:40 Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? Mat 26:41 Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Mat 26:42 Másodszor is elment, és így imádkozott: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." Mat 26:43 Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Mat 26:44 Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Mat 26:45 Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Mat 26:46 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul." Mat 26:47 Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Mat 26:48 Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!" Mat 26:49 Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: "Üdvözlégy, Mester!" - és megcsókolta őt. Mat 26:50 Jézus ezt mondta neki: "Barátom, hát ezért jöttél!" Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták. Mat 26:51 Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Mat 26:52 Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Mat 26:53 Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? Mat 26:54 De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?" Mat 26:55 Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: "Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el. Mat 26:56 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak. Mat 26:57 Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. Mat 26:58 Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájának udvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. Mat 26:59 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák, Mat 26:60 de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten, Mat 26:61 akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: "Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni." Mat 26:62 A főpap felállt, és így szólt hozzá: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?" Mat 26:63 Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!" Mat 26:64 Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin." Mat 26:65 A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: "Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mat 26:66 Mit gondoltok?" Azok így feleltek: "Méltó a halálra!" Mat 26:67 Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, Mat 26:68 és ezt mondták: "Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!" Mat 26:69 Péter ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: "Te is a galileai Jézussal voltál." Mat 26:70 Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: "Nem tudom, mit beszélsz." Mat 26:71 Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: "Ez a názáreti Jézussal volt." Mat 26:72 Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: "Nem ismerem azt az embert." Mat 26:73 Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: "Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad." Mat 26:74 Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert." És nyomban megszólalt a kakas. Mat 26:75 Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: "Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt. Mat 27:1 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják. Mat 27:2 Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak. Mat 27:3 Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, Mat 27:4 és ezt mondta: "Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." De azok ezt mondták: "Mi közünk hozzá? A te dolgod." Mat 27:5 Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát. Mat 27:6 A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: "Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj." Mat 27:7 Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek. Mat 27:8 Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek. Mat 27:9 Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: "És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek, Mat 27:10 és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr." Mat 27:11 Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - válaszolta neki Jézus. Mat 27:12 De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. Mat 27:13 Akkor így szólt hozzá Pilátus: "Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?" Mat 27:14 Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott. Mat 27:15 Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. Mat 27:16 Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Mat 27:17 Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" Mat 27:18 Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki. Mat 27:19 Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: "Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta." Mat 27:20 A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Mat 27:21 Erre a helytartó újra megkérdezte őket: "Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?" Azok ezt mondták: "Barabbást." Mat 27:22 Pilátus így szólt hozzájuk: "Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?" Mindnyájan így kiáltották: "Feszíttessék meg!" Mat 27:23 Azután ezt kérdezte: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: "Feszíttessék meg!" Mat 27:24 Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!" Mat 27:25 Az egész nép így kiáltott: "Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!" Mat 27:26 Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg. Mat 27:27 Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Mat 27:28 Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, Mat 27:29 tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Mat 27:30 Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték. Mat 27:31 Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Mat 27:32 Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Mat 27:33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, Mat 27:34 epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. Mat 27:35 Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; Mat 27:36 azután leültek ott, és őrizték. Mat 27:37 Feje fölé fügesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Mat 27:38 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Mat 27:39 Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, Mat 27:40 és ezt mondták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!" Mat 27:41 Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Mat 27:42 "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Mat 27:43 Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok." Mat 27:44 A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. Mat 27:45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Mat 27:46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Mat 27:47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: "Illést hívja." Mat 27:48 Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. Mat 27:49 A többiek pedig ezt mondták: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse." Mat 27:50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Mat 27:51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. Mat 27:52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Mat 27:53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Mat 27:54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: "Bizony, Isten Fia volt ez!" Mat 27:55 Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. Mat 27:56 Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja. Mat 27:57 Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Mat 27:58 Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. Mat 27:59 József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, Mat 27:60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott. Mat 27:61 Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek. Mat 27:62 Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál, Mat 27:63 és így szóltak: "Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Mat 27:64 Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél." Mat 27:65 Pilátus azonban ezt válaszolta: "Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok." Mat 27:66 Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt. Mat 28:1 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. Mat 28:2 És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Mat 28:3 Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Mat 28:4 Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Mat 28:5 Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Mat 28:6 Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. Mat 28:7 És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" Mat 28:8 Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. Mat 28:9 És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Mat 28:10 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem." Mat 28:11 Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Mat 28:12 Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, Mat 28:13 és így szóltak: "Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk. Mat 28:14 És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból." Mat 28:15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. Mat 28:16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Mat 28:17 Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Mat 28:18 Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Mat 28:19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, Mat 28:20 tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Mar 1:1 Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, Mar 1:2 amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: "Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; Mar 1:3 kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" Mar 1:4 Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Mar 1:5 Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind, és - amikor megvallották bűneiket - megkeresztelte őket a Jordán vizében. Mar 1:6 János ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett, meg erdei mézet, Mar 1:7 és ezt hirdette: "Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Mar 1:8 Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni." Mar 1:9 Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názeretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. Mar 1:10 És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek mint egy galamb; Mar 1:11 a mennyből pedig hang hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Mar 1:12 A Lélek pedig azonnal kivitte a pusztába. Mar 1:13 Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Mar 1:14 Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: Mar 1:15 "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." Mar 1:16 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; Mar 1:17 és így szólt hozzájuk Jézus: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." Mar 1:18 Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. Mar 1:19 Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; Mar 1:20 és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána. Mar 1:21 Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. Mar 1:22 Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. Mar 1:23 Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: Mar 1:24 "Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje." Mar 1:25 Jézus ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Mar 1:26 A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle. Mar 1:27 Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: "Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki." Mar 1:28 És gyorsan elterjedt Jézus híre mindenfelé, Galilea egész környékén. Mar 1:29 Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Mar 1:30 Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, Mar 1:31 aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik. Mar 1:32 Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; Mar 1:33 az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Mar 1:34 Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt. Mar 1:35 Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Mar 1:36 Simon és a vele levők azonban utána siettek, Mar 1:37 és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres." Mar 1:38 Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem." Mar 1:39 És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket. Mar 1:40 Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani." Mar 1:41 Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Mar 1:42 És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. Mar 1:43 Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte, Mar 1:44 és ezt mondta neki: "Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt - bizonyságul nekik!" Mar 1:45 Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől. Mar 2:1 Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Mar 2:2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Mar 2:3 Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. Mar 2:4 Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Mar 2:5 Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid." Mar 2:6 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: Mar 2:7 "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" Mar 2:8 Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben? Mar 2:9 Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? Mar 2:10 Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: Mar 2:11 Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" Mar 2:12 Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!" Mar 2:13 Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. Mar 2:14 Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az pedig felkelt és követte őt. Mar 2:15 És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. Mar 2:16 Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. Mar 2:17 Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." Mar 2:18 János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: "Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?" Mar 2:19 Jézus ezt mondta nekik: "Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. Mar 2:20 De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. Mar 2:21 Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. Mar 2:22 És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való." Mar 2:23 És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Mar 2:24 A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?" Mar 2:25 Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? Mar 2:26 Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak." Mar 2:27 Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; Mar 2:28 tehát az Emberfia ura a szombatnak is." Mar 3:1 Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember; Mar 3:2 figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Mar 3:3 Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!" Mar 3:4 Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak. Mar 3:5 Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. Mar 3:6 A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele. Mar 3:7 Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából; Mar 3:8 valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez. Mar 3:9 Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. Mar 3:10 Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse. Mar 3:11 A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!" Mar 3:12 Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét. Mar 3:13 Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. Mar 3:14 Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, Mar 3:15 és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. Mar 3:16 Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, Mar 3:17 Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; Mar 3:18 továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust, Mar 3:19 Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt. Mar 3:20 Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. Mar 3:21 Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van. Mar 3:22 Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. Mar 3:23 Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? Mar 3:24 Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; Mar 3:25 és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. Mar 3:26 Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. Mar 3:27 Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát." Mar 3:28 "Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, Mar 3:29 de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké." Mar 3:30 Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne. Mar 3:31 Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. Mar 3:32 Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!" Mar 3:33 De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" Mar 3:34 És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. Mar 3:35 Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." Mar 4:1 Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. Mar 4:2 Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: Mar 4:3 "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, Mar 4:4 és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Mar 4:5 Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; Mar 4:6 amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Mar 4:7 Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. Mar 4:8 A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." Mar 4:9 Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Mar 4:10 Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. Mar 4:11 Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; Mar 4:12 hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak." Mar 4:13 Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? Mar 4:14 A magvető az igét veti. Mar 4:15 Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. Mar 4:16 Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, Mar 4:17 de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. Mar 4:18 Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, Mar 4:19 de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. Mar 4:20 Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz." Mar 4:21 Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? Mar 4:22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. Mar 4:23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!" Mar 4:24 Ezt is mondta nekik: "Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. Mar 4:25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." Mar 4:26 Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, Mar 4:27 azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Mar 4:28 Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Mar 4:29 Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás." Mar 4:30 Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Mar 4:31 Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, Mar 4:32 miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak." Mar 4:33 Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. Mar 4:34 Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent. Mar 4:35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." Mar 4:36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Mar 4:37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Mar 4:38 Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Mar 4:39 Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Mar 4:40 Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" Mar 4:41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?" Mar 5:1 Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. Mar 5:2 Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, Mar 5:3 akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. Mar 5:4 Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. Mar 5:5 Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. Mar 5:6 Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, Mar 5:7 és hangosan felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!" Mar 5:8 Jézus ugyanis ezt mondta neki: "Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!" Mar 5:9 És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Mar 5:10 És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Mar 5:11 Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, Mar 5:12 ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!" Mar 5:13 Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. Mar 5:14 Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Mar 5:15 Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. Mar 5:16 Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. Mar 5:17 Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. Mar 5:18 Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. Mar 5:19 Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled és hogyan könyörült meg rajtad." Mar 5:20 Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott. Mar 5:21 Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. Mar 5:22 Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, Mar 5:23 és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." Mar 5:24 Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. Mar 5:25 Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, Mar 5:26 sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; Mar 5:27 amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, Mar 5:28 mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok." Mar 5:29 És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. Mar 5:30 Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?" Mar 5:31 Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?" Mar 5:32 Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. Mar 5:33 Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Mar 5:34 Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges." Mar 5:35 Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" Mar 5:36 Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" Mar 5:37 És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. Mar 5:38 Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, Mar 5:39 bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Mar 5:40 Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. Mar 5:41 Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" Mar 5:42 A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Mar 5:43 Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának. Mar 6:1 Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. Mar 6:2 Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? Mar 6:3 Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne. Mar 6:4 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." Mar 6:5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. Mar 6:6 Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított. Mar 6:7 Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, Mar 6:8 és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; Mar 6:9 saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát. Mar 6:10 Ezt is mondta nekik: "Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan. Mar 6:11 Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük." Mar 6:12 A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; Mar 6:13 sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. Mar 6:14 Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve közismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne a csodatevő erők. Mar 6:15 Mások meg azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. Mar 6:16 Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: "Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem." Mar 6:17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és bilincseltette meg a börtönben; testvérének, Fülöp feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt, Mar 6:18 és erre János ezt mondta neki: "Nem szabad együtt élned testvéred feleségével." Mar 6:19 Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. De nem tehette, Mar 6:20 mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. Mar 6:21 Végülis eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. Mar 6:22 Ekkor magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked." Mar 6:23 Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is." Mar 6:24 A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Az pedig ezt válaszolta: "Keresztelő János fejét." Mar 6:25 A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: "Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét." Mar 6:26 Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. Mar 6:27 Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a János fejét. Mar 6:28 Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának. Mar 6:29 Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték. Mar 6:30 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Mar 6:31 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Mar 6:32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. Mar 6:33 De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Mar 6:34 Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. Mar 6:35 De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Mar 6:36 Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." Mar 6:37 Ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?" Mar 6:38 Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk van, meg két halunk." Mar 6:39 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. Mar 6:40 Le is ültek százas és ötvenes csoportokban. Mar 6:41 Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. Mar 6:42 Miután mind ettek, és jól is laktak, Mar 6:43 összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt. Mar 6:44 Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak. Mar 6:45 Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot. Mar 6:46 De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni. Mar 6:47 Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. Mar 6:48 Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük. Mar 6:49 Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. Mar 6:50 Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Mar 6:51 Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. Mar 6:52 Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt. Mar 6:53 Ezek után a túlsó partra átkelve, Genezáretbe érkeztek és kikötöttek. Mar 6:54 Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt, Mar 6:55 és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott. Mar 6:56 Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak. Mar 7:1 Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, Mar 7:2 és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik. Mar 7:3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz, Mar 7:4 és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. Mar 7:5 Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: "Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan kézzel?" Mar 7:6 Ő pedig ezt válaszolta nekik: "Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Mar 7:7 Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. Mar 7:8 Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok." Mar 7:9 Ezt is mondta nekik: "Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. Mar 7:10 Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. Mar 7:11 Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, Mar 7:12 akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; Mar 7:13 és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek." Mar 7:14 Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: "Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Mar 7:15 Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná." Mar 7:16 ("Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!") Mar 7:17 Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. Mar 7:18 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, Mar 7:19 mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?" Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, Mar 7:20 de hozzátette: "Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mar 7:21 Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, Mar 7:22 házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. Mar 7:23 Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert." Mar 7:24 Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, Mar 7:25 mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult. Mar 7:26 Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. Mar 7:27 Jézus így szólt az asszonyhoz: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Mar 7:28 Az pedig ezt válaszolta neki: "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." Mar 7:29 Erre így szólt hozzá: "Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög." Mar 7:30 Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle. Mar 7:31 Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Mar 7:32 Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Mar 7:33 Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; Mar 7:34 azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: "Effata, azaz: nyílj meg!" Mar 7:35 És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Mar 7:36 Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték és Mar 7:37 szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: "Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé." Mar 8:1 Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: Mar 8:2 "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; Mar 8:3 ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött." Mar 8:4 Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?" Mar 8:5 Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők ezt válaszolták: "Hét." Mar 8:6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Mar 8:7 Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Mar 8:8 Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, Mar 8:9 pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, Mar 8:10 és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére. Mar 8:11 Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. Mar 8:12 Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: "Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek." Mar 8:13 Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra. Mar 8:14 De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. Mar 8:15 Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!" Mar 8:16 Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. Mar 8:17 Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Mar 8:18 Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? Mar 8:19 Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Így feleltek: "Tizenkettőt." Mar 8:20 "És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Ezt mondták: "Hetet." Mar 8:21 Erre Jézus újra megkérdezte: "Még mindig nem értitek?" Mar 8:22 Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Mar 8:23 Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: "Látsz-e valamit?" Mar 8:24 Az felnézett, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak." Mar 8:25 Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. Mar 8:26 Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: "Még a faluba se menj be!" Mar 8:27 Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: "Kinek mondanak engem az emberek?" Mar 8:28 Ők így feleltek: "Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül." Mar 8:29 Jézus tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így válaszolt neki: "Te vagy a Krisztus." Mar 8:30 Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla. Mar 8:31 És tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Mar 8:32 Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni; Mar 8:33 ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: "Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." Mar 8:34 Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mar 8:35 Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mar 8:36 Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mar 8:37 Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mar 8:38 Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." Mar 9:1 Azután így szólt hozzájuk: "Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal." Mar 9:2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Mar 9:3 Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön. Mar 9:4 És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Mar 9:5 Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Mar 9:6 Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek. Mar 9:7 De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!" Mar 9:8 És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. Mar 9:9 Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. Mar 9:10 Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül. Mar 9:11 Ezért megkérdezték tőle: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" Mar 9:12 Ő pedig így válaszolt: "Illés valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? Mar 9:13 De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla." Mar 9:14 Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Mar 9:15 Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. Mar 9:16 Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" Mar 9:17 A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; Mar 9:18 és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Mar 9:19 Jézus így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" Mar 9:20 Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. Mar 9:21 Jézus megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta. Mar 9:22 Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" Mar 9:23 Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz." Mar 9:24 Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" Mar 9:25 Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: "Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!" Mar 9:26 Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. Mar 9:27 Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. Mar 9:28 Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Mar 9:29 Ő pedig ezt mondta nekik: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal." Mar 9:30 Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, Mar 9:31 mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. Mar 9:32 Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni. Mar 9:33 Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztatok útközben?" Mar 9:34 Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? Mar 9:35 Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája." Mar 9:36 És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik: Mar 9:37 "Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött." Mar 9:38 János ezt mondta neki: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket." Mar 9:39 Jézus azonban ezt mondta: "Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, Mar 9:40 mert aki nincs ellenünk, az melletünk van. Mar 9:41 Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma." Mar 9:42 "Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják." Mar 9:43 "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre, Mar 9:44 (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) Mar 9:45 És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára, Mar 9:46 (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) Mar 9:47 És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, Mar 9:48 ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el." Mar 9:49 "Mert tűzzel sózatik meg mindenki. Mar 9:50 Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással." Mar 10:1 Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánontúlra; újra sokaság gyülekezet hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. Mar 10:2 Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust. Mar 10:3 Ő azonban visszakérdezett: "Mit parancsolt nektek Mózes?" Mar 10:4 Azok ezt mondták: "Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást." Mar 10:5 Jézus erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot, Mar 10:6 mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Mar 10:7 Ezért elhagyja az ember apját és anyját, Mar 10:8 és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Mar 10:9 Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza." Mar 10:10 Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai. Mar 10:11 Ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene; Mar 10:12 és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el." Mar 10:13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Mar 10:14 Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Mar 10:15 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Mar 10:16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. Mar 10:17 Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Mar 10:18 Jézus így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. Mar 10:19 Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat." Mar 10:20 Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva." Mar 10:21 Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." Mar 10:22 A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Mar 10:23 Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!" Mar 10:24 A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! Mar 10:25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni." Mar 10:26 Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?" Mar 10:27 Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." Mar 10:28 Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk." Mar 10:29 Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, Mar 10:30 és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. Mar 10:31 Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első." Mar 10:32 Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog: Mar 10:33 "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, Mar 10:34 kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad." Mar 10:35 Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk." Mar 10:36 Jézus megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?" Mar 10:37 Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején." Mar 10:38 Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" Mar 10:39 Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, Mar 10:40 de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett." Mar 10:41 Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. Mar 10:42 De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. Mar 10:43 De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; Mar 10:44 és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mar 10:45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." Mar 10:46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. Mar 10:47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" Mar 10:48 Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Mar 10:49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" Mar 10:50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Mar 10:51 Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak." Mar 10:52 Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton. Mar 11:1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, Mar 11:2 és így szólt hozzájuk: "Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. Mar 11:3 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi." Mar 11:4 El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Mar 11:5 Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: "Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?" Mar 11:6 Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. Mar 11:7 Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Mar 11:8 Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; Mar 11:9 akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: "Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Mar 11:10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!" Mar 11:11 Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. Mar 11:12 Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, Mar 11:13 és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. Mar 11:14 Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: "Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé." A tanítványai is hallották ezt. Mar 11:15 Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, Mar 11:16 és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. Mar 11:17 Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." Mar 11:18 Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. Mar 11:19 Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre. Mar 11:20 Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Mar 11:21 Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt." Mar 11:22 Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Mar 11:23 Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az. Mar 11:24 Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. Mar 11:25 És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Mar 11:26 (Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)" Mar 11:27 Ismét bementek Jeruzsálembe. És miközben Jézus körüljárt a templomban, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, Mar 11:28 és így szóltak hozzá: "Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?" Mar 11:29 Jézus így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. Mar 11:30 Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem." Mar 11:31 Azok pedig így tanakodtak maguk között: "Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Mar 11:32 Vagy talán mondjuk azt: emberektől?" De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. Mar 11:33 Ezért így feleltek Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus erre így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket." Mar 12:1 Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Mar 12:2 Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. Mar 12:3 De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. Mar 12:4 Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. Mar 12:5 Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Mar 12:6 Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. Mar 12:7 A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Mar 12:8 Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. Mar 12:9 Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. Mar 12:10 Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; Mar 12:11 az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" Mar 12:12 Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek. Mar 12:13 Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Mar 12:14 Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?" Mar 12:15 Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem." Mar 12:16 Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: "Kié ez a kép és ez a felirat?" Ők pedig így feleltek: "A császáré." Mar 12:17 Ekkor Jézus ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." És igen elcsodálkoztak rajta. Mar 12:18 Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: Mar 12:19 "Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Mar 12:20 Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. Mar 12:21 A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, Mar 12:22 és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. Mar 12:23 A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt." Mar 12:24 Jézus ezt mondta nekik: "Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Mar 12:25 Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben. Mar 12:26 Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene? Mar 12:27 Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek." Mar 12:28 Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?" Mar 12:29 Jézus így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, Mar 12:30 és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Mar 12:31 A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." Mar 12:32 Az írástudó ezt mondta neki: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; Mar 12:33 és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál." Mar 12:34 Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze az Isten országától." És többé senki sem merte őt megkérdezni. Mar 12:35 Amikor Jézus a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid Fia? Mar 12:36 Maga Dávid mondta ezt a Szentlélek által: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. Mar 12:37 Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia?" A nagy sokaság szívesen hallgatta őt. Mar 12:38 Tanítás közben így szólt Jézus: "Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, Mar 12:39 szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; Mar 12:40 felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet." Mar 12:41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, Mar 12:42 egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Mar 12:43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mar 12:44 Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát." Mar 13:1 Amikor Jézus kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!" Mar 13:2 Jézus ezt mondta neki: "Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának." Mar 13:3 Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: Mar 13:4 "Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?" Mar 13:5 Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. Mar 13:6 Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - és sokakat megtévesztenek. Mar 13:7 Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mar 13:8 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!" Mar 13:9 "Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik. Mar 13:10 Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. Mar 13:11 Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. Mar 13:12 Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák, Mar 13:13 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül." Mar 13:14 "Amikor pedig meglátjátok a "pusztító utálatosságot" ott állni, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! - akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, Mar 13:15 aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, Mar 13:16 és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza. Mar 13:17 Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mar 13:18 Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, Mar 13:19 mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz; Mar 13:20 és ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat." Mar 13:21 "Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! Mar 13:22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Mar 13:23 Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!" Mar 13:24 "Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, Mar 13:25 a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. Mar 13:26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; Mar 13:27 és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig." Mar 13:28 "Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Mar 13:29 Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. Mar 13:30 Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. Mar 13:31 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." Mar 13:32 "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Mar 13:33 Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Mar 13:34 Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. Mar 13:35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel: Mar 13:36 nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! Mar 13:37 Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" Mar 14:1 Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; Mar 14:2 mert ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében." Mar 14:3 Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Mar 14:4 Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Mar 14:5 Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra, Mar 14:6 de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, Mar 14:7 mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Mar 14:8 Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Mar 14:9 Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére." Mar 14:10 Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. Mar 14:11 Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban. Mar 14:12 A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?" Mar 14:13 Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, Mar 14:14 és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? Mar 14:15 Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát." Mar 14:16 Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Mar 14:17 Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel; Mar 14:18 és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem." Mar 14:19 Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?" Mar 14:20 Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. Mar 14:21 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." Mar 14:22 És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem." Mar 14:23 Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, Mar 14:24 és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Mar 14:25 Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában." Mar 14:26 Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Mar 14:27 És akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. Mar 14:28 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába." Mar 14:29 Péter ezt mondta neki: "Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem." Mar 14:30 Jézus így szólt hozzá: "Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Mar 14:31 Ő azonban annál inkább mondta: "Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszéltek a többiek is. Mar 14:32 Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom." Mar 14:33 Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, Mar 14:34 majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok." Mar 14:35 Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. Mar 14:36 És így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Mar 14:37 Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? Mar 14:38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Mar 14:39 Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Mar 14:40 Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. Mar 14:41 Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. Mar 14:42 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul." Mar 14:43 Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. Mar 14:44 Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." Mar 14:45 Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: "Mester!" - és megcsókolta. Mar 14:46 Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. Mar 14:47 Egyvalaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Mar 14:48 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: "Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mar 14:49 Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük." Mar 14:50 Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. Mar 14:51 De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt meztelen testén: őt is elfogták, Mar 14:52 de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült. Mar 14:53 Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind. Mar 14:54 Péter távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél. Mar 14:55 A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. Mar 14:56 Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. Mar 14:57 Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: Mar 14:58 "Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott." Mar 14:59 De vallomásuk így sem egyezett. Mar 14:60 A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?" Mar 14:61 Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: "Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?" Mar 14:62 Jézus ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben." Mar 14:63 A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra? Mar 14:64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. Mar 14:65 Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt. Mar 14:66 Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. Mar 14:67 Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a názáreti Jézussal voltál." Mar 14:68 Ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. Mar 14:69 A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való." Mar 14:70 De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is." Mar 14:71 Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek." Mar 14:72 És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt. Mar 15:1 Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. Mar 15:2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő így válaszolt neki: "Te mondod." Mar 15:3 A főpapok hevesen vádolták őt. Mar 15:4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: "Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!" Mar 15:5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott. Mar 15:6 Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. Mar 15:7 Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. Mar 15:8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. Mar 15:9 Ő pedig megkérdezte tőlük: "Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" - Mar 15:10 mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. Mar 15:11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. Mar 15:12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?" Mar 15:13 Azok ismét felkiáltottak: "Feszítsd meg!" Mar 15:14 Pilátus megkérdezte tőlük: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltották: "Feszítsd meg!" Mar 15:15 Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék. Mar 15:16 A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Mar 15:17 Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, Mar 15:18 és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Mar 15:19 Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. Mar 15:20 Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. Mar 15:21 Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. Mar 15:22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, Mar 15:23 és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. Mar 15:24 Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Mar 15:25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Mar 15:26 Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. Mar 15:27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. Mar 15:28 (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") Mar 15:29 Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, Mar 15:30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" Mar 15:31 Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Mar 15:32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve. Mar 15:33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Mar 15:34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Mar 15:35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja." Mar 15:36 Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?" Mar 15:37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. Mar 15:38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Mar 15:39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" Mar 15:40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, Mar 15:41 akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe. Mar 15:42 Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, Mar 15:43 eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Mar 15:44 Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Mar 15:45 Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. Mar 15:46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. Mar 15:47 A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt. Mar 16:1 Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. Mar 16:2 A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, Mar 16:3 és erről beszéltek egymás között: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" Mar 16:4 Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. Mar 16:5 És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. Mar 16:6 De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. Mar 16:7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek." Mar 16:8 Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek. Mar 16:9 (A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Mar 16:10 Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. Mar 16:11 Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el. Mar 16:12 Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Mar 16:13 Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek. Mar 16:14 Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Mar 16:15 Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Mar 16:16 Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Mar 16:17 Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, Mar 16:18 kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak." Mar 16:19 Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Mar 16:20 Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.) Luk 1:1 Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, Luk 1:2 amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: Luk 1:3 magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, Luk 1:4 hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot. Luk 1:5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. Luk 1:6 Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Luk 1:7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Luk 1:8 Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, Luk 1:9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. Luk 1:10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. Luk 1:11 Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. Luk 1:12 Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. Luk 1:13 De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Luk 1:14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, Luk 1:15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, Luk 1:16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, Luk 1:17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé." Luk 1:18 Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú." Luk 1:19 Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. Luk 1:20 De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek." Luk 1:21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. Luk 1:22 Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. Luk 1:23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. Luk 1:24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: Luk 1:25 "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt." Luk 1:26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, Luk 1:27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Luk 1:28 Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Luk 1:29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Luk 1:30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Luk 1:31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Luk 1:32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, Luk 1:33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." Luk 1:34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" Luk 1:35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Luk 1:36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, Luk 1:37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen." Luk 1:38 Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal. Luk 1:39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Luk 1:40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Luk 1:41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, Luk 1:42 és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Luk 1:43 Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Luk 1:44 Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Luk 1:45 Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." Luk 1:46 Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, Luk 1:47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, Luk 1:48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, Luk 1:49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, Luk 1:50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Luk 1:51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Luk 1:52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Luk 1:53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Luk 1:54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, Luk 1:55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." Luk 1:56 Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába. Luk 1:57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Luk 1:58 Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. Luk 1:59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. Luk 1:60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve." Luk 1:61 Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának." Luk 1:62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. Luk 1:63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott. Luk 1:64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. Luk 1:65 Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Luk 1:66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt. Luk 1:67 Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: Luk 1:68 "Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Luk 1:69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, Luk 1:70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: Luk 1:71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; Luk 1:72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, Luk 1:73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, Luk 1:74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, Luk 1:75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. Luk 1:76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, Luk 1:77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Luk 1:78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; Luk 1:79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." Luk 1:80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben. Luk 2:1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Luk 2:2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Luk 2:3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Luk 2:4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, Luk 2:5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Luk 2:6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, Luk 2:7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Luk 2:8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. Luk 2:9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Luk 2:10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Luk 2:11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Luk 2:12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." Luk 2:13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Luk 2:14 "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Luk 2:15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Luk 2:16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Luk 2:17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, Luk 2:18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Luk 2:19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. Luk 2:20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik. Luk 2:21 Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. Luk 2:22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, Luk 2:23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" Luk 2:24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát." Luk 2:25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Luk 2:26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Luk 2:27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, Luk 2:28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: Luk 2:29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, Luk 2:30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, Luk 2:31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, Luk 2:32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." Luk 2:33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, Luk 2:34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, Luk 2:35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." Luk 2:36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, Luk 2:37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Luk 2:38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. Luk 2:39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe. Luk 2:40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. Luk 2:41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Luk 2:42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Luk 2:43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Luk 2:44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. Luk 2:45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Luk 2:46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, Luk 2:47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Luk 2:48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged." Luk 2:49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Luk 2:50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Luk 2:51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Luk 2:52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben. Luk 3:1 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt, Luk 3:2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Luk 3:3 Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, Luk 3:4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: Luk 3:5 minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: Luk 3:6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását." Luk 3:7 A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Luk 3:8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. Luk 3:9 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik." Luk 3:10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?" Luk 3:11 János így válaszolt nekik: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." Luk 3:12 Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: "Mester, mit tegyünk?" Luk 3:13 Nekik ezt mondta: "Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva." Luk 3:14 Megkérdezték tőle a katonák is: "Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: "Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal." Luk 3:15 Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, Luk 3:16 János így válaszolt mindenkinek: "Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, Luk 3:17 kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Luk 3:18 Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek. Luk 3:19 Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és minden gonosz tettéért, Heródes Luk 3:20 mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost. Luk 3:21 Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, Luk 3:22 leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Luk 3:23 Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié; Luk 3:24 ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé, Luk 3:25 ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, Luk 3:26 ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; Luk 3:27 ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié, Luk 3:28 ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; Luk 3:29 ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, Luk 3:30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé; Luk 3:31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, Luk 3:32 ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, Luk 3:33 ez Aminádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé; Luk 3:34 ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré, Luk 3:35 ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé, Luk 3:36 ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké; Luk 3:37 ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, Luk 3:38 ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené. Luk 4:1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott Luk 4:2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett. Luk 4:3 Ekkor az ördög így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré." Luk 4:4 Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember." Luk 4:5 Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, Luk 4:6 és ezt mondta neki: "Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Luk 4:7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez." Luk 4:8 Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj." Luk 4:9 Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen, Luk 4:10 mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged; Luk 4:11 és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." Luk 4:12 Jézus így válaszolt neki: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet." Luk 4:13 Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre. Luk 4:14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Luk 4:15 Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki. Luk 4:16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. Luk 4:17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: Luk 4:18 "Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, Luk 4:19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét." Luk 4:20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta fügött; Luk 4:21 ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." Luk 4:22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?" Luk 4:23 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban." Luk 4:24 Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Luk 4:25 Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, Luk 4:26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. Luk 4:27 Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." Luk 4:28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, Luk 4:29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; Luk 4:30 de Jézus átment köztük, és eltávozott. Luk 4:31 Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; Luk 4:32 ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. Luk 4:33 A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: Luk 4:34 "Ah, mi közünk hozzád Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!" Luk 4:35 Jézus azonban ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög odavetette őt közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. Luk 4:36 Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: "Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!" Luk 4:37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken. Luk 4:38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. Luk 4:39 Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik. Luk 4:40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Luk 4:41 Ördögök is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: "Te vagy az Isten Fia!" De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Luk 4:42 Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Luk 4:43 Ő azonban ezt mondta nekik: "A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem." Luk 4:44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban. Luk 5:1 Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. Luk 5:2 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Luk 5:3 Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Luk 5:4 Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" Luk 5:5 Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." Luk 5:6 S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; Luk 5:7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Luk 5:8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Luk 5:9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; Luk 5:10 de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: "Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!" Luk 5:11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt. Luk 5:12 Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: "Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." Luk 5:13 Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra. Luk 5:14 Ő pedig megparancsolta neki: "Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik." Luk 5:15 De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Luk 5:16 Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott. Luk 5:17 Amikor az egyik napon tanított, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. Luk 5:18 És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Luk 5:19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Luk 5:20 Ő pedig látva hitüket, így szólt: "Ember, megbocsáttattak a te bűneid." Luk 5:21 Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: "Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" Luk 5:22 Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: "Miről tanakodtok szívetekben? Luk 5:23 Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? Luk 5:24 Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához, - kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!" Luk 5:25 Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Luk 5:26 Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: "Hihetetlen dolgokat láttunk ma!" Luk 5:27 Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" Luk 5:28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. Luk 5:29 Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. Luk 5:30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" Luk 5:31 Jézus így válaszolt nekik: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Luk 5:32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre." Luk 5:33 Ők pedig ezt mondták neki: "János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak." Luk 5:34 Erre Jézus így válaszolt: "Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? Luk 5:35 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak." Luk 5:36 Mondott nekik egy példázatot is: "Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is eltépné; és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. Luk 5:37 Senki sem tölt új bort régi tömlőbe, mert az új bor szétrepesztené a tömlőt, és elfolyna, sőt a tömlő is tönkremenne. Luk 5:38 Hanem az új bort új tömlőbe kell tölteni. Luk 5:39 Aki pedig óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó." Luk 6:1 Egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. Luk 6:2 A farizeusok közül némelyek megkérdezték: "Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?" Luk 6:3 Jézus így válaszolt nekik: "Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Luk 6:4 Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak." Luk 6:5 És kijelentette nekik: "Az Emberfia ura a szombatnak." Luk 6:6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. Luk 6:7 Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust: gyógyít-e szombaton; hogy ily módon találjanak valamit, amivel vádolhatják. Luk 6:8 Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Kelj fel, és állj a középre!" Az felkelt és odaállt. Luk 6:9 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?" Luk 6:10 És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. Luk 6:11 Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal. Luk 6:12 Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Luk 6:13 Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Luk 6:14 Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Luk 6:15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, Luk 6:16 Júdást, a Jakab fiát, és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett. Luk 6:17 Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a Tenger-mellékéről, Tíruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Luk 6:18 Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Luk 6:19 Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Luk 6:20 Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: "Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa. Luk 6:21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Luk 6:22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Luk 6:23 Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal." Luk 6:24 "De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Luk 6:25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! Luk 6:26 Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!" Luk 6:27 "Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; Luk 6:28 áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Luk 6:29 Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Luk 6:30 Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. Luk 6:31 És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük." Luk 6:32 "Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Luk 6:33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. Luk 6:34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. Luk 6:35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Luk 6:36 Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." Luk 6:37 "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Luk 6:38 Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." Luk 6:39 Példázatot is mondott nekik: "A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? Luk 6:40 A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Luk 6:41 Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Luk 6:42 Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből." Luk 6:43 "Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Luk 6:44 Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. Luk 6:45 A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Luk 6:46 Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?" Luk 6:47 "Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Luk 6:48 Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Luk 6:49 Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult." Luk 7:1 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. Luk 7:2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. Luk 7:3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. Luk 7:4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, Luk 7:5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk." Luk 7:6 Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. Luk 7:7 De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Luk 7:8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi." Luk 7:9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet." Luk 7:10 Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták. Luk 7:11 Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. Luk 7:12 Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Luk 7:13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!" Luk 7:14 Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!" Luk 7:15 Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Luk 7:16 Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét." Luk 7:17 Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken. Luk 7:18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, Luk 7:19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Luk 7:20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: "Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" Luk 7:21 Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. Luk 7:22 Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, Luk 7:23 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." Luk 7:24 Amikor János követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? Luk 7:25 Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak. Luk 7:26 Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat! Luk 7:27 Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat. Luk 7:28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála." Luk 7:29 Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével, Luk 7:30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa. Luk 7:31 "Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók? Luk 7:32 Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok. Luk 7:33 Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne. Luk 7:34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. Luk 7:35 De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége." Luk 7:36 Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Luk 7:37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Luk 7:38 Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. Luk 7:39 Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös." Luk 7:40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!" Luk 7:41 Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Luk 7:42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" Luk 7:43 Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" - Luk 7:44 és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Luk 7:45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Luk 7:46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Luk 7:47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Luk 7:48 Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid." Luk 7:49 Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?" Luk 7:50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!" Luk 8:1 Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő Luk 8:2 és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Luk 8:3 Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból. Luk 8:4 Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak hozzá, ezt mondta nekik példázatban: Luk 8:5 "Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Luk 8:6 Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Luk 8:7 Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Luk 8:8 Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott." Majd emelt hangon hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Luk 8:9 Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. Luk 8:10 Ő ezt mondta: "Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. Luk 8:11 A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Luk 8:12 Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Luk 8:13 Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. Luk 8:14 Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Luk 8:15 Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." Luk 8:16 "Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Luk 8:17 Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. Luk 8:18 Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé." Luk 8:19 Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. Luk 8:20 Ezért tudtára adták neki: "Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének." Luk 8:21 Ő azonban így válaszolt: "Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják." Luk 8:22 Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt hozzájuk: "Menjünk át a tó túlsó partjára!" El is indultak. Luk 8:23 Miközben hajóztak, ő elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, és a hajó kezdett vízzel megtelni, úgyhogy veszélyben forogtak. Luk 8:24 Ekkor odamentek hozzá, felébresztették, és így szóltak: "Mester, Mester, elveszünk!" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és csendesség lett. Luk 8:25 Aztán ezt kérdezte tőlük: "Hol van a ti hitetek?" Ők pedig megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: "Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?" Luk 8:26 Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik. Luk 8:27 Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. Luk 8:28 Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: "Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!" Luk 8:29 Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta. Luk 8:30 Jézus erre megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió!" - mert sok ördög költözött bele. Luk 8:31 Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. Luk 8:32 Ott a hegyen legelészett egy nagy disznónyáj; azt kérték tehát a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik. Luk 8:33 Kijöttek hát az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. Luk 8:34 A pásztorok a történtek láttára elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Luk 8:35 Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek az ördögök, amint felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál, megrettentek. Luk 8:36 Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. Luk 8:37 Ekkor Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzon közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Jézus ekkor hajóra szállt, és visszatért. Luk 8:38 Az az ember pedig, akiből kimentek az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus elküldte, ezt mondva neki: Luk 8:39 "Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten." Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus. Luk 8:40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. Luk 8:41 Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, Luk 8:42 mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta. Luk 8:43 Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt (és minden vagyonát az orvosokra költötte), de senki sem tudta meggyógyítani, Luk 8:44 odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. Luk 8:45 Jézus ekkor ezt kérdezte: "Ki érintett engem?" Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: "Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!" Luk 8:46 De Jézus ezt mondta: "Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem." Luk 8:47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Luk 8:48 Jézus pedig ezt mondta neki: "Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!" Luk 8:49 Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: "Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!" Luk 8:50 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: "Ne félj, csak higgy, és meggyógyul." Luk 8:51 Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját. Luk 8:52 Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: "Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!" Luk 8:53 Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. Luk 8:54 Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: "Leányom, ébredj!" Luk 8:55 Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. Luk 8:56 Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt. Luk 9:1 Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. Luk 9:2 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak. Luk 9:3 Ezt mondta nekik: "Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen. Luk 9:4 Amikor betértek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. Luk 9:5 Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyítékul ellenük." Luk 9:6 Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt. Luk 9:7 Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, Luk 9:8 némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta. Luk 9:9 Heródes ekkor így szólt: "Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom?" És látni akarta őt. Luk 9:10 Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba. Luk 9:11 De amikor a sokaság észrevette, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. Luk 9:12 Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: "Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és településekre, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk". Luk 9:13 Ő azonban ezt mondta nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Ők így válaszoltak: "Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak". Luk 9:14 Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus erre így szólt tanítványaihoz: "Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként!" Luk 9:15 Így tettek, és leültették valamennyit. Luk 9:16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. Luk 9:17 Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral. Luk 9:18 Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: "Kinek mond engem a sokaság?" Luk 9:19 Ők így válaszoltak: "Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta". Luk 9:20 Ő ekkor így szólt hozzájuk: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így felelt: "Az Isten Krisztusának". Luk 9:21 Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. Luk 9:22 Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Luk 9:23 Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Luk 9:24 Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Luk 9:25 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? Luk 9:26 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. Luk 9:27 Bizony, mondom néktek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg addig a halált, amíg meg nem látják az Isten országát." Luk 9:28 E beszédek elhangzása után mintegy nyolc nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. Luk 9:29 Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. Luk 9:30 És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés, Luk 9:31 akik dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. Luk 9:32 Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét, és azt a két férfit, akik ott álltak vele. Luk 9:33 És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: "Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." De nem tudta, mit beszél. Luk 9:34 Alighogy ezt kimondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek. Luk 9:35 És hang hallatszott a felhőből: "Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!" Luk 9:36 Amikor a hang hallatszott, Jézust egyedül találták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit a látottakról. Luk 9:37 A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. Luk 9:38 És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: "Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. Luk 9:39 Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, rázza őt és tajtékzik, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. Luk 9:40 Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták." Luk 9:41 Ekkor Jézus így szólt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!" Luk 9:42 Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. Luk 9:43 Ekkor mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak: Luk 9:44 "Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik!" Luk 9:45 De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről. Luk 9:46 Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb. Luk 9:47 Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; Luk 9:48 majd ezt mondta nekik: "Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy." Luk 9:49 Ekkor megszólalt János: "Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt." Luk 9:50 Jézus azonban ezt mondta neki: "Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van." Luk 9:51 Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, Luk 9:52 és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. Luk 9:53 De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Luk 9:54 Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?" Luk 9:55 De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, Luk 9:56 mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.") Aztán elmentek egy másik faluba. Luk 9:57 Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: "Követlek, akárhova mégy." Luk 9:58 Jézus azonban így felelt: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." Luk 9:59 Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." Luk 9:60 Jézus így válaszolt neki: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!" Luk 9:61 Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől." Luk 9:62 Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." Luk 10:1 Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. Luk 10:2 Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Luk 10:3 Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Luk 10:4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit. Luk 10:5 Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Luk 10:6 Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza. Luk 10:7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Luk 10:8 Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek. Luk 10:9 Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa. Luk 10:10 Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: Luk 10:11 Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa. Luk 10:12 Mondom nektek: Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak." Luk 10:13 "Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. Luk 10:14 De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. Luk 10:15 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni!" Luk 10:16 "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem." Luk 10:17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!" Luk 10:18 Ő pedig ezt mondta nekik: "Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Luk 10:19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek. Luk 10:20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." Luk 10:21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak. Luk 10:22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni." Luk 10:23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Luk 10:24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg." Luk 10:25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Luk 10:26 Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Luk 10:27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Luk 10:28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." Luk 10:29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" Luk 10:30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Luk 10:31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Luk 10:32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Luk 10:33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; Luk 10:34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Luk 10:35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Luk 10:36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Luk 10:37 Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj." Luk 10:38 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Luk 10:39 Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Luk 10:40 Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" Luk 10:41 Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, Luk 10:42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle." Luk 11:1 Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait." Luk 11:2 Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Luk 11:3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. Luk 11:4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe." Luk 11:5 Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, Luk 11:6 mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; Luk 11:7 - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! Luk 11:8 Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van." Luk 11:9 "Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Luk 11:10 Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Luk 11:11 Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, Luk 11:12 vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Luk 11:13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?" Luk 11:14 Egyszer azután egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Luk 11:15 Néhányan közülük azonban így szóltak: "Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Luk 11:16 Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. Luk 11:17 Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. Luk 11:18 Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Luk 11:19 De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. Luk 11:20 Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Luk 11:21 Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. Luk 11:22 De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Luk 11:23 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol." Luk 11:24 "Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Luk 11:25 Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. Luk 11:26 Aztán elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elsőnél." Luk 11:27 Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: "Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!" Luk 11:28 Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják." Luk 11:29 Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele. Luk 11:30 Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. Luk 11:31 Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál. Luk 11:32 A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál." Luk 11:33 "Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. Luk 11:34 A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Luk 11:35 Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Luk 11:36 Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével." Luk 11:37 Beszéd közben egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. Luk 11:38 A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. Luk 11:39 Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. Luk 11:40 Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? Luk 11:41 Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek." Luk 11:42 "De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! Luk 11:43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken! Luk 11:44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük! Luk 11:45 Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: "Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz." Luk 11:46 De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat. Luk 11:47 Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. Luk 11:48 Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. Luk 11:49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, Luk 11:50 hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, Luk 11:51 Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. Luk 11:52 Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni." Luk 11:53 Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt, Luk 11:54 és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák. Luk 12:1 Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Luk 12:2 Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Luk 12:3 Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. Luk 12:4 Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. Luk 12:5 Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek." Luk 12:6 "Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Luk 12:7 Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!" Luk 12:8 "Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Luk 12:9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. Luk 12:10 Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg." Luk 12:11 "Amikor a zsinagógákba a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, Luk 12:12 mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell." Luk 12:13 Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: "Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Luk 12:14 De ő így válaszolt: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?" Luk 12:15 Azután ezt mondta nekik: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg." Luk 12:16 Aztán példázatot mondott nekik: "Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, Luk 12:17 ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Luk 12:18 Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, Luk 12:19 és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Luk 12:20 Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Luk 12:21 Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag." Luk 12:22 Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, Luk 12:23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Luk 12:24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! Luk 12:25 De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Luk 12:26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Luk 12:27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Luk 12:28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Luk 12:29 Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Luk 12:30 Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Luk 12:31 Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. Luk 12:32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" Luk 12:33 "Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Luk 12:34 Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is." Luk 12:35 "Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Luk 12:36 Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Luk 12:37 Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. Luk 12:38 És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! Luk 12:39 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Luk 12:40 Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!" Luk 12:41 Péter ekkor megkérdezte: "Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?" Luk 12:42 Az Úr így válaszolt: "Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Luk 12:43 Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál! Luk 12:44 Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. Luk 12:45 Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; Luk 12:46 azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. Luk 12:47 Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; Luk 12:48 aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." Luk 12:49 "Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Luk 12:50 Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy! Luk 12:51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem - mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást. Luk 12:52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal. Luk 12:53 Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával." Luk 12:54 Azután szólt a sokasághoz is: "Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz. Luk 12:55 Amikor pedig azt halljátok, hogy a déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön; és úgy lesz. Luk 12:56 Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?" Luk 12:57 "De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi az igazságos? Luk 12:58 Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíró elé hurcoljon és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged. Luk 12:59 Mondom neked: nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is." Luk 13:1 Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Luk 13:2 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Luk 13:3 Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Luk 13:4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Luk 13:5 Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el." Luk 13:6 Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Luk 13:7 Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? Luk 13:8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, Luk 13:9 hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki." Luk 13:10 Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Luk 13:11 Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Luk 13:12 Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: "Asszony, megszabadultál betegségedből." Luk 13:13 És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. Luk 13:14 A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: "Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!" Luk 13:15 Az Úr így válaszolt neki: "Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? Luk 13:16 Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?" Luk 13:17 Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez. Luk 13:18 Azután így szólt Jézus: "Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Luk 13:19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain." Luk 13:20 Majd ismét szólt: "Mihez hasonlítsam az Isten országát? Luk 13:21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt." Luk 13:22 Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. Luk 13:23 Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: "Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?" Erre ő így felelt nekik: Luk 13:24 "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Luk 13:25 Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Luk 13:26 Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál. Luk 13:27 Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! Luk 13:28 Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan. Luk 13:29 Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. Luk 13:30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek." Luk 13:31 Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak: "Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni." Luk 13:32 Erre ő ezt mondta nekik: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. Luk 13:33 Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el." Luk 13:34 "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Luk 13:35 Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!" Luk 14:1 Amikor egyszer szombaton bement a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. Luk 14:2 Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. Luk 14:3 Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: "Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?" Luk 14:4 De ők hallgattak. Erre kézenfogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Luk 14:5 Hozzájuk pedig így szólt: "Vajon, ha közületek valakinek a fia, vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?" Luk 14:6 Nem tudtak erre mit felelni. Luk 14:7 Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: Luk 14:8 "Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. Luk 14:9 És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Luk 14:10 Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Luk 14:11 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." Luk 14:12 Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: "Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Luk 14:13 Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, Luk 14:14 és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor." Luk 14:15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: "Boldog az, aki Isten országának vendége." Luk 14:16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. Luk 14:17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. Luk 14:18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! Luk 14:19 A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Luk 14:20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Luk 14:21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. Luk 14:22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Luk 14:23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Luk 14:24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat." Luk 14:25 Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: Luk 14:26 "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Luk 14:27 Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." Luk 14:28 "Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Luk 14:29 Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, Luk 14:30 és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni." Luk 14:31 "Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Luk 14:32 Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. Luk 14:33 Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom." Luk 14:34 "Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Luk 14:35 Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!" Luk 15:1 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. Luk 15:2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." Luk 15:3 Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: Luk 15:4 "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? Luk 15:5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, Luk 15:6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Luk 15:7 Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." Luk 15:8 "Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? Luk 15:9 És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Luk 15:10 Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek." Luk 15:11 Azután így folytatta: "Egy embernek volt két fia. Luk 15:12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Luk 15:13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Luk 15:14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Luk 15:15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Luk 15:16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." Luk 15:17 "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Luk 15:18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Luk 15:19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. Luk 15:20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. Luk 15:21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Luk 15:22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Luk 15:23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, Luk 15:24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." Luk 15:25 "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Luk 15:26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Luk 15:27 Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Luk 15:28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Luk 15:29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Luk 15:30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Luk 15:31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Luk 15:32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." Luk 16:1 Majd szólt a tanítványaihoz is: "Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Luk 16:2 Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Luk 16:3 Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Luk 16:4 Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. Luk 16:5 Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:6 Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Luk 16:7 Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Luk 16:8 Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Luk 16:9 Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Luk 16:10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Luk 16:11 Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? Luk 16:12 És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?" Luk 16:13 "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Luk 16:14 Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Luk 16:15 Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos." Luk 16:16 "A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje. Luk 16:17 De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Luk 16:18 Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő." Luk 16:19 "Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Luk 16:20 Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, Luk 16:21 és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Luk 16:22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Luk 16:23 Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Luk 16:24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. Luk 16:25 De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Luk 16:26 Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Luk 16:27 Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; Luk 16:28 mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Luk 16:29 Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Luk 16:30 De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Luk 16:31 Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül." Luk 17:1 Azután így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Luk 17:2 Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül. Luk 17:3 Vigyázzatok magatokra!" Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. Luk 17:4 És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki." Luk 17:5 Az apostolok így szóltak az Úrhoz: "Növeld a hitünket!" Luk 17:6 Az Úr ezt válaszolta: "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek." Luk 17:7 "Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! Luk 17:8 Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? Luk 17:9 Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? Luk 17:10 Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt." Luk 17:11 Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Luk 17:12 Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, Luk 17:13 és kiáltozva kérték: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" Luk 17:14 Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak. Luk 17:15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Luk 17:16 Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Luk 17:17 Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Luk 17:18 Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?" Luk 17:19 És ezt mondta az Úr: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged." Luk 17:20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: "Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. Luk 17:21 Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!" Luk 17:22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: "Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. Luk 17:23 Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána! Luk 17:24 Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. Luk 17:25 Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. Luk 17:26 És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: Luk 17:27 ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. Luk 17:28 Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; Luk 17:29 de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. Luk 17:30 Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Luk 17:31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza. Luk 17:32 Emlékezzetek Lót feleségére! Luk 17:33 Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt. Luk 17:34 Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. Luk 17:35 Két asszony őröl ugyanott, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. Luk 17:36 (Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.)" Luk 17:37 Azok pedig ezt kérdezték tőle: "Hol, Uram?" Ő pedig így felelt: "Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is." Luk 18:1 Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Luk 18:2 Ezt mondta: "Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Luk 18:3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Luk 18:4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, Luk 18:5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." Luk 18:6 Azután így szólt az Úr: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! Luk 18:7 Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Luk 18:8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" Luk 18:9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: Luk 18:10 "Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. Luk 18:11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Luk 18:12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. Luk 18:13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Luk 18:14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." Luk 18:15 Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Luk 18:16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Luk 18:17 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba." Luk 18:18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Luk 18:19 Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten. Luk 18:20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!" Luk 18:21 Ő pedig így szólt: "Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva." Luk 18:22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: "Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." Luk 18:23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. Luk 18:24 Jézus ezt látva, így szólt: "Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. Luk 18:25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni." Luk 18:26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: "Akkor ki üdvözülhet?" Luk 18:27 Ő így felelt: "Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges." Luk 18:28 Ekkor így szólt Péter: "Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged." Luk 18:29 Ő pedig ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, Luk 18:30 hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet." Luk 18:31 Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. Luk 18:32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, Luk 18:33 és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad." Luk 18:34 Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat. Luk 18:35 Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. Luk 18:36 Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. Luk 18:37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Luk 18:38 Ekkor így kiáltott fel: "Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Luk 18:39 Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Luk 18:40 Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: Luk 18:41 "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" Ő így szólt: "Uram, hogy lássak." Luk 18:42 Jézus ezt mondta neki: "Láss! A hited megtartott." Luk 18:43 És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent. Luk 19:1 Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Luk 19:2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Luk 19:3 Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Luk 19:4 Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Luk 19:5 Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Luk 19:6 Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Luk 19:7 Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg." Luk 19:8 Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." Luk 19:9 Jézus így felelt neki: "Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Luk 19:10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." Luk 19:11 Amikor pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. Luk 19:12 Így szólt tehát: "Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Luk 19:13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. Luk 19:14 Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. Luk 19:15 Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett. Luk 19:16 Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert. Luk 19:17 Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött. Luk 19:18 Aztán jött a második, és jelentette: Uram, minád öt minát nyert. Luk 19:19 Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon. Luk 19:20 Megérkezett a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. Luk 19:21 Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. Luk 19:22 Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, behajtom azt is, amit nem fektettem be, és learatom azt is, amit nem vetettem el? Luk 19:23 Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg. Luk 19:24 Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van. Luk 19:25 Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! Luk 19:26 De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. Luk 19:27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem." Luk 19:28 Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. Luk 19:29 Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Luk 19:30 "Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. Luk 19:31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá." Luk 19:32 Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Luk 19:33 Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?" Luk 19:34 Ők így feleltek: "Mert az Úrnak van szüksége rá Luk 19:35 Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Luk 19:36 Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Luk 19:37 Mikor pedig már közeledett az Olaj-fák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, Luk 19:38 és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" Luk 19:39 A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" Luk 19:40 De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." Luk 19:41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, Luk 19:42 és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Luk 19:43 Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; Luk 19:44 földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét." Luk 19:45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, Luk 19:46 ezt mondva nekik: "Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek." Luk 19:47 Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; Luk 19:48 de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte. Luk 20:1 Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, Luk 20:2 és megkérdezték tőle: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?" Luk 20:3 Ő pedig így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem: Luk 20:4 Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?" Luk 20:5 Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Luk 20:6 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt." Luk 20:7 Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. Luk 20:8 Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket." Luk 20:9 Azután ezt a példázatot mondta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. Luk 20:10 És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. Luk 20:11 Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza. Luk 20:12 Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. Luk 20:13 Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. Luk 20:14 De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! Luk 20:15 És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura? Luk 20:16 Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla!" Luk 20:17 Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: "Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő, Luk 20:18 aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt." Luk 20:19 A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot. Luk 20:20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának. Luk 20:21 Ezek megkérdezték tőle: "Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Luk 20:22 Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?" Luk 20:23 Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: Luk 20:24 "Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?" Ők ezt felelték: "A császáré." Luk 20:25 Ő pedig így válaszolt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." Luk 20:26 Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak. Luk 20:27 Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: Luk 20:28 "Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Luk 20:29 Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. Luk 20:30 Ekkor a második vette el az asszonyt, Luk 20:31 aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. Luk 20:32 Végül aztán meghalt az asszony is. Luk 20:33 A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?" Luk 20:34 Jézus így válaszolt nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, Luk 20:35 de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. Luk 20:36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai. Luk 20:37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. Luk 20:38 Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él." Luk 20:39 Néhány írástudó ekkor így szólt: "Mester, jól mondtad." Luk 20:40 És nem mertek többé kérdezni tőle semmit. Luk 20:41 Ő azonban megkérdezte tőlük: "Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia? Luk 20:42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, Luk 20:43 amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet. Luk 20:44 Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?" Luk 20:45 Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: Luk 20:46 "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon; Luk 20:47 akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet." Luk 21:1 Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe. Luk 21:2 Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, Luk 21:3 és így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Luk 21:4 Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát." Luk 21:5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: Luk 21:6 "Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának." Luk 21:7 Ekkor azt kérdezték tőle: "Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?" Luk 21:8 Ő pedig így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. Luk 21:9 És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég." Luk 21:10 Azután így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, Luk 21:11 mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen." Luk 21:12 "De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. Luk 21:13 De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Luk 21:14 Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, Luk 21:15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. Luk 21:16 Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, Luk 21:17 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. Luk 21:18 De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Luk 21:19 Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket." Luk 21:20 "Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása. Luk 21:21 Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. Luk 21:22 Ezek ugyanis a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. Luk 21:23 Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre, és harag erre a népre. Luk 21:24 Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje." Luk 21:25 "És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Luk 21:26 Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. Luk 21:27 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Luk 21:28 Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok." Luk 21:29 Mondott nekik egy példázatot is: "Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: Luk 21:30 amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Luk 21:31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Luk 21:32 Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Luk 21:33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." Luk 21:34 "Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, Luk 21:35 mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Luk 21:36 Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt." Luk 21:37 Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott tartózkodott. Luk 21:38 De kora reggel az egész nép hozzá sietett, hogy hallgassa őt a templomban. Luk 22:1 Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek. Luk 22:2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől. Luk 22:3 Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. Luk 22:4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre. Luk 22:5 Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Luk 22:6 Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság. Luk 22:7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. Luk 22:8 Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük." Luk 22:9 Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?" Luk 22:10 Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy, Luk 22:11 és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? Luk 22:12 Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el." Luk 22:13 Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát. Luk 22:14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, Luk 22:15 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Luk 22:16 Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." Luk 22:17 Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. Luk 22:18 Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." Luk 22:19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Luk 22:20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. Luk 22:21 De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. Luk 22:22 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt." Luk 22:23 Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni. Luk 22:24 Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Luk 22:25 Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Luk 22:26 Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. Luk 22:27 Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál." Luk 22:28 "Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, Luk 22:29 és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt; Luk 22:30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét." Luk 22:31 "Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, Luk 22:32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." Luk 22:33 Ő erre így válaszolt: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" Luk 22:34 Jézus azonban ezt felelte: "Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem." Luk 22:35 Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták. Luk 22:36 Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Luk 22:37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik." Luk 22:38 Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!" Luk 22:39 Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. Luk 22:40 Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Luk 22:41 Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Luk 22:42 "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." Luk 22:43 Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt. Luk 22:44 Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. Luk 22:45 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Luk 22:46 Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" Luk 22:47 Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. Luk 22:48 Jézus így szólt hozzá: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" Luk 22:49 Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, odavágjunk a karddal?" Luk 22:50 Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. Luk 22:51 Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: "Hagyjátok abba!" És megérintve a fülét, meggyógyította őt. Luk 22:52 Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. Luk 22:53 Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje." Luk 22:54 Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. Luk 22:55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Luk 22:56 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt." Luk 22:57 Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!" Luk 22:58 Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!" Luk 22:59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való." Luk 22:60 Péter azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. Luk 22:61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Luk 22:62 Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt. Luk 22:63 Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt, Luk 22:64 majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: "Prófétáld meg, ki ütött meg téged!" Luk 22:65 És sok más szidalmat is szórtak reá. Luk 22:66 Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok, és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba, Luk 22:67 s ott felszólították: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk." Ő pedig így válaszolt: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek, Luk 22:68 ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. Luk 22:69 De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján." Luk 22:70 Erre mind azt kérdezték: "Akkor hát te vagy az Isten Fia?" "Ti mondjátok, hogy én vagyok" - felelte nekik. Luk 22:71 Azok pedig így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából." Luk 23:1 Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz. Luk 23:2 Ott így kezdték vádolni: "Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király." Luk 23:3 Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő pedig ezt felelte: "Te mondod." Luk 23:4 Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: "Semmi bűnt nem találok ebben az emberben." Luk 23:5 De azok erősen állították: "Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig." Luk 23:6 Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember. Luk 23:7 Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. Luk 23:8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. Luk 23:9 Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. Luk 23:10 Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. Luk 23:11 Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. Luk 23:12 Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak. Luk 23:13 Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, Luk 23:14 és így szólt hozzájuk: "Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. Luk 23:15 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: Luk 23:16 megfenyítem tehát, és elbocsátom." Luk 23:17 (Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.) Luk 23:18 Erre valamennyien felkiáltottak: "Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!" Luk 23:19 Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve. Luk 23:20 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. Luk 23:21 De ezek kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!" Luk 23:22 Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: "De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom." Luk 23:23 De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. Luk 23:24 Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: Luk 23:25 szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. Luk 23:26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. Luk 23:27 A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt. Luk 23:28 Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; Luk 23:29 mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Luk 23:30 Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! Luk 23:31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?" Luk 23:32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Luk 23:33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Luk 23:34 Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. Luk 23:35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!" Luk 23:36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, Luk 23:37 és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!" Luk 23:38 Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. Luk 23:39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is." Luk 23:40 De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Luk 23:41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el." Luk 23:42 Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba." Luk 23:43 Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." Luk 23:44 Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. Luk 23:45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Luk 23:46 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt. Luk 23:47 Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt." Luk 23:48 És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért. Luk 23:49 Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt. Luk 23:50 Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, Luk 23:51 aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát. Luk 23:52 Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Luk 23:53 Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha. Luk 23:54 Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat. Luk 23:55 Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Luk 23:56 Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. Luk 24:1 A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. Luk 24:2 A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, Luk 24:3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Luk 24:4 Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Luk 24:5 Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? Luk 24:6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: Luk 24:7 az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia." Luk 24:8 Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, Luk 24:9 és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. Luk 24:10 A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, Luk 24:11 de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. Luk 24:12 (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.) Luk 24:13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, Luk 24:14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Luk 24:15 Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Luk 24:16 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. Luk 24:17 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. Luk 24:18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" Luk 24:19 "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; Luk 24:20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Luk 24:21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Luk 24:22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, Luk 24:23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. Luk 24:24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." Luk 24:25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Luk 24:26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" Luk 24:27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Luk 24:28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. Luk 24:29 De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. Luk 24:30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Luk 24:31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Luk 24:32 Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" Luk 24:33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Luk 24:34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Luk 24:35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. Luk 24:36 Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Luk 24:37 Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Luk 24:38 Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Luk 24:39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." Luk 24:40 És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát. Luk 24:41 Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami ennivalótok?" Luk 24:42 Erre adtak neki egy darab sült halat. Luk 24:43 Elvette és szemük láttára megette. Luk 24:44 Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban." Luk 24:45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, Luk 24:46 és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, Luk 24:47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Luk 24:48 Ti vagytok erre a tanúk. Luk 24:49 És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel." Luk 24:50 Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. Luk 24:51 És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Luk 24:52 Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; Luk 24:53 mindig a templomban voltak, és áldották Istent. Joh 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Joh 1:2 Ő kezdetben az Istennél volt. Joh 1:3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Joh 1:4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Joh 1:5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Joh 1:6 Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Joh 1:7 Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Joh 1:8 Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Joh 1:9 Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. Joh 1:10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: Joh 1:11 saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Joh 1:12 Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, Joh 1:13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Joh 1:14 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Joh 1:15 János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: "Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Joh 1:16 Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Joh 1:17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Joh 1:18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. Joh 1:19 Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: "Ki vagy te?" Joh 1:20 Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: "Én nem a Krisztus vagyok." Joh 1:21 Erre megkérdezték tőle: "Hát akkor? Illés vagy te?" De kijelentette: "Nem az vagyok." - "A próféta vagy te?" Így válaszolt: "Nem." Joh 1:22 Ezt mondták tehát: "Ki vagy? - hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?" Joh 1:23 Erre ő így felelt: "Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta." Joh 1:24 A küldöttek között voltak farizeusok is, Joh 1:25 és ezek tovább kérdezték őt: "Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?" Joh 1:26 János így válaszolt nekik: "Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, Joh 1:27 aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó." Joh 1:28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Joh 1:29 Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! Joh 1:30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. Joh 1:31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt." Joh 1:32 Így tett erről bizonyságot János: "Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Joh 1:33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Joh 1:34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia." Joh 1:35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, Joh 1:36 és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: "Íme, az Isten Báránya!" Joh 1:37 Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Joh 1:38 Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: "Mit kerestek?" Ők pedig ezt válaszolták: "Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?" Joh 1:39 Ő így szólt: "Jöjjetek, és meglátjátok." Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. Joh 1:40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Joh 1:41 Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást" - (ami azt jelenti: Felkent). Joh 1:42 Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: "Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni" - (ami azt jelenti: Kőszikla). Joh 1:43 Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Joh 1:44 Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. Joh 1:45 Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik." Joh 1:46 "Származhat-e valami jó Názáretből?" - kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: "Jöjj, és lásd meg!" Joh 1:47 Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: "Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság." Joh 1:48 Nátánáel megkérdezte tőle: "Honnan ismersz engem?" Jézus így válaszolt neki: "Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál." Joh 1:49 Nátánáel így szólt hozzá: "Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!" Joh 1:50 Jézus így válaszolt neki: "Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni." Joh 1:51 És hozzátette: "Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára." Joh 2:1 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Joh 2:2 Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Joh 2:3 Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: "Nincs boruk." Joh 2:4 Mire Jézus azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám." Joh 2:5 Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mond nektek, tegyétek meg." Joh 2:6 Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Joh 2:7 Jézus így szólt hozzájuk: "Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték színültig. Joh 2:8 Aztán így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak." Ők vittek. Joh 2:9 Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, Joh 2:10 és így szólt hozzá: "Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort." Joh 2:11 Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. Joh 2:12 Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott tartózkodtak néhány napig. Joh 2:13 Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. Joh 2:14 A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Joh 2:15 Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, Joh 2:16 és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" Joh 2:17 Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem." Joh 2:18 A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: "Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?" Joh 2:19 Jézus így felelt nekik: "Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem." Joh 2:20 Ezt mondták rá a zsidók: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?" Joh 2:21 Ő azonban testének templomáról beszélt. Joh 2:22 Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. Joh 2:23 Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Joh 2:24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, Joh 2:25 és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben. Joh 3:1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Joh 3:2 Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten." Joh 3:3 Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Joh 3:4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?" Joh 3:5 Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Joh 3:6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Joh 3:7 Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. Joh 3:8 A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." Joh 3:9 Nikodémus megkérdezte tőle: "Hogyan történhet meg mindez?" Joh 3:10 Jézus így válaszolt: "Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? Joh 3:11 Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Joh 3:12 Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Joh 3:13 Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. Joh 3:14 És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, Joh 3:15 hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Joh 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Joh 3:17 Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Joh 3:18 Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Joh 3:19 Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Joh 3:20 Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Joh 3:21 Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat." Joh 3:22 Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. Joh 3:23 János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. Joh 3:24 János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. Joh 3:25 János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. Joh 3:26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: "Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy." Joh 3:27 János így válaszolt: "Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. Joh 3:28 Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. Joh 3:29 Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. Joh 3:30 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. Joh 3:31 Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:) Joh 3:32 és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. Joh 3:33 Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz. Joh 3:34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket. Joh 3:35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Joh 3:36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." Joh 4:1 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János - Joh 4:2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -, Joh 4:3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Joh 4:4 Samárián kellett pedig átmennie, Joh 4:5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Joh 4:6 Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Joh 4:7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Joh 4:8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Joh 4:9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Joh 4:10 Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." Joh 4:11 Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Joh 4:12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" Joh 4:13 Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, Joh 4:14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." Joh 4:15 Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni." Joh 4:16 Jézus így szólt hozzá: "Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!" Joh 4:17 Az asszony így válaszolt: "Nincs férjem." Jézus erre ezt mondta: "Jól mondtad, hogy férjed nincs, Joh 4:18 mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál." Joh 4:19 Az asszony ekkor így felelt: "Uram, látom, hogy próféta vagy. Joh 4:20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell." Joh 4:21 Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Joh 4:22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. Joh 4:23 De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Joh 4:24 Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Joh 4:25 Az asszony így felelt: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent." Joh 4:26 Jézus ezt mondta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Joh 4:27 Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?" Joh 4:28 Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: Joh 4:29 "Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?" Joh 4:30 Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá. Joh 4:31 Közben kérték őt a tanítványai: "Mester, egyél!" Joh 4:32 Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok." Joh 4:33 A tanítványok erre egymást kérdezték: "Valaki talán hozott neki enni?" Joh 4:34 Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Joh 4:35 Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Joh 4:36 Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. Joh 4:37 Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató. Joh 4:38 Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be." Joh 4:39 Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit tettem." Joh 4:40 Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Joh 4:41 Az ő szavának sokkal többen hittek, Joh 4:42 az asszonynak pedig meg is mondták: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője." Joh 4:43 Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, Joh 4:44 bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Joh 4:45 Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak. Joh 4:46 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Joh 4:47 Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Joh 4:48 Erre Jézus ezt mondta neki: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek." Joh 4:49 A királyi tisztviselő újra kérte őt: "Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem." Joh 4:50 Jézus erre így válaszolt: "Menj el, a te fiad él." Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Joh 4:51 Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Joh 4:52 Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Joh 4:53 Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: "A te fiad él." És hitt ő, valamint egész háza népe. Joh 4:54 Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába. Joh 5:1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Joh 5:2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. Joh 5:3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Joh 5:4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Joh 5:5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Joh 5:6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" Joh 5:7 A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Joh 5:8 Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" Joh 5:9 És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. Joh 5:10 A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." Joh 5:11 Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Joh 5:12 Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" Joh 5:13 De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Joh 5:14 Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Joh 5:15 Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Joh 5:16 A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. Joh 5:17 Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." Joh 5:18 Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel. Joh 5:19 Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Joh 5:20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. Joh 5:21 Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Joh 5:22 Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, Joh 5:23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Joh 5:24 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Joh 5:25 Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Joh 5:26 Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Joh 5:27 Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Joh 5:28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, Joh 5:29 és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. Joh 5:30 Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." Joh 5:31 "Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. Joh 5:32 Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. Joh 5:33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. Joh 5:34 Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. Joh 5:35 Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. Joh 5:36 Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el. Joh 5:37 De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, Joh 5:38 és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek. Joh 5:39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, Joh 5:40 és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Joh 5:41 Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, Joh 5:42 rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Joh 5:43 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. Joh 5:44 Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? Joh 5:45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. Joh 5:46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Joh 5:47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?" Joh 6:1 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára. Joh 6:2 Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. Joh 6:3 Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. Joh 6:4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Joh 6:5 Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" Joh 6:6 Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Joh 6:7 Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset." Joh 6:8 Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: Joh 6:9 "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" Joh 6:10 Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Joh 6:11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Joh 6:12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." Joh 6:13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. Joh 6:14 Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba." Joh 6:15 Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. Joh 6:16 Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, Joh 6:17 hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus; Joh 6:18 a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. Joh 6:19 Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, Joh 6:20 de Jézus megszólalt: "Én vagyok, ne féljetek!" Joh 6:21 Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak. Joh 6:22 Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. Joh 6:23 Ellenben Tiberiásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. Joh 6:24 Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, elmentek Kapernaumba, és keresték Jézust. Joh 6:25 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" Joh 6:26 Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Joh 6:27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten." Joh 6:28 Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?" Joh 6:29 Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött." Joh 6:30 Erre megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Joh 6:31 Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni." Joh 6:32 Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Joh 6:33 Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak." Joh 6:34 Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Joh 6:35 Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. Joh 6:36 De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Joh 6:37 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; Joh 6:38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Joh 6:39 Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Joh 6:40 Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon." Joh 6:41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: "Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" - Joh 6:42 és azt kérdezték: "Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?" Joh 6:43 Jézus így válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között! Joh 6:44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. Joh 6:45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. Joh 6:46 Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Joh 6:47 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. Joh 6:48 Én vagyok az élet kenyere. Joh 6:49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. Joh 6:50 De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Joh 6:51 Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem." Joh 6:52 A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" Joh 6:53 Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Joh 6:54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Joh 6:55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Joh 6:56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Joh 6:57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Joh 6:58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." Joh 6:59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. Joh 6:60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" Joh 6:61 Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? Joh 6:62 Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt? Joh 6:63 A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet. Joh 6:64 De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt. Joh 6:65 És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya." Joh 6:66 Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Joh 6:67 Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?" Joh 6:68 Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. Joh 6:69 És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." Joh 6:70 Jézus így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög." Joh 6:71 Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül. Joh 7:1 Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni. Joh 7:2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátorünnep. Joh 7:3 Testvérei ekkor ezt mondták neki: "Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Joh 7:4 Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt." Joh 7:5 Mert a testvérei sem hittek benne. Joh 7:6 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. Joh 7:7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. Joh 7:8 Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el." Joh 7:9 Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában. Joh 7:10 Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett - titokban. Joh 7:11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: "Hol van ő?" Joh 7:12 És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: "Nem az, sőt félrevezeti a népet." Joh 7:13 De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól. Joh 7:14 Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett. Joh 7:15 Csodálkoztak a zsidók ezen, és ezt kérdezték: "Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?" Joh 7:16 Jézus erre így válaszolt nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Joh 7:17 Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok. Joh 7:18 Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság. Joh 7:19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?" Joh 7:20 A sokaság erre ezt mondta: "Ördög van benned: ki akar téged megölni?" Joh 7:21 Jézus így válaszolt nekik: "Egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta. Joh 7:22 Minthogy a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek - nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van -, és szombaton is körülmetélitek az embert. Joh 7:23 Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton? Joh 7:24 Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet." Joh 7:25 A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: "Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? Joh 7:26 És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ő a Krisztus? Joh 7:27 Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való." Joh 7:28 Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: "Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek. Joh 7:29 Én ismerem őt, hiszen tőle származom, és ő küldött el engem." Joh 7:30 El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. Joh 7:31 A sokaságból sokan hittek benne, és ezt mondták: "A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?" Joh 7:32 Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt. Joh 7:33 Jézus ekkor így szólt: "Még egy kis ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. Joh 7:34 Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek." Joh 7:35 A zsidók erre így beszéltek egymás között: "Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? Joh 7:36 Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?" Joh 7:37 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Joh 7:38 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" Joh 7:39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg. Joh 7:40 A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: "Valóban ez a próféta." Joh 7:41 Mások így szóltak: "A Krisztus ez." Többen pedig ezt mondták rá: "Csak nem Galileából jön el a Krisztus? Joh 7:42 Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?" Joh 7:43 Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: Joh 7:44 némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét. Joh 7:45 A szolgák ekkor visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: "Miért nem hoztátok ide?" Joh 7:46 A szolgák így feleltek: "Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő." Joh 7:47 A farizeusok ezt mondták nekik: "Titeket is megtévesztett? Joh 7:48 Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Joh 7:49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!" Joh 7:50 Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: Joh 7:51 "Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?" Joh 7:52 Azok pedig így válaszoltak neki: "Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta." Joh 7:53 Ezután mindenki hazament. Joh 8:1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. Joh 8:2 De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Joh 8:3 Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, Joh 8:4 és így szóltak Jézushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Joh 8:5 Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?" Joh 8:6 Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Joh 8:7 Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." Joh 8:8 És lehajolva tovább írt a földre. Joh 8:9 Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Joh 8:10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" Joh 8:11 Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!") Joh 8:12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." Joh 8:13 A farizeusok ekkor ezt mondták neki: "Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz." Joh 8:14 Jézus így válaszolt nekik: "Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. Joh 8:15 Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett. Joh 8:16 De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. Joh 8:17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. Joh 8:18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem." Joh 8:19 Erre megkérdezték tőle: "Hol van a te Atyád?" Jézus így válaszolt: "Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek." Joh 8:20 Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája. Joh 8:21 Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: "Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek." Joh 8:22 Erre ezt mondták a zsidók: "Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?" Joh 8:23 Ő így folytatta: "Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom. Joh 8:24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben." Joh 8:25 Megkérdezték tehát tőle: "Ki vagy te?" Jézus így válaszolt nekik: "Az, akinek eleitől fogva mondom magamat. Joh 8:26 Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de aki elküldött engem, igaz, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam." Joh 8:27 Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. Joh 8:28 Jézus tehát ezt mondta: "Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. Joh 8:29 És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves." Joh 8:30 Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne. Joh 8:31 Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; Joh 8:32 megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." Joh 8:33 Ők ezt kérdezték tőle: "Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?" Joh 8:34 Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. Joh 8:35 A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Joh 8:36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." Joh 8:37 "Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek. Joh 8:38 Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok." Joh 8:39 Ezt mondták neki: "A mi atyánk Ábrahám." Jézus így szólt hozzájuk: "Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. Joh 8:40 De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet az Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna. Joh 8:41 Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok." Ezt mondták neki: "Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten." Joh 8:42 Jézus így szólt hozzájuk: "Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. Joh 8:43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. Joh 8:44 Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. Joh 8:45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. Joh 8:46 Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Joh 8:47 Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok." Joh 8:48 Azután így szóltak hozzá a zsidók: "Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?" Joh 8:49 Jézus így válaszolt: "Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. Joh 8:50 Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. Joh 8:51 Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha." Joh 8:52 A zsidók ezt mondták neki: "Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. Joh 8:53 Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?" Joh 8:54 Jézus így válaszolt: "Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, Joh 8:55 pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Joh 8:56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is." Joh 8:57 A zsidók erre ezt mondták neki: "Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?" Joh 8:58 Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok." Joh 8:59 Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból. Joh 9:1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Joh 9:2 Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Joh 9:3 Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Joh 9:4 Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Joh 9:5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok." Joh 9:6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, Joh 9:7 majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. Joh 9:8 A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: "Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?" Joh 9:9 Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: "Én vagyok az." Joh 9:10 Erre ezt kérdezték tőle: "Akkor hogyan nyílt meg a szemed?" Joh 9:11 Ő így válaszolt: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok." Joh 9:12 Megkérdezték tőle: "Hol van ő?" "Nem tudom" - felelte. Joh 9:13 Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették. Joh 9:14 Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt. Joh 9:15 Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: "Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok." Joh 9:16 Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: "Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot." Mások így szóltak: "Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?" És meghasonlás támadt köztük. Joh 9:17 Ezért ismét a vakhoz fordultak: "Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?" Ő azt mondta, hogy próféta. Joh 9:18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, Joh 9:19 és meg nem kérdezték tőlük: "A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?" Joh 9:20 Szülei pedig így válaszoltak: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, Joh 9:21 de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról." Joh 9:22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Joh 9:23 Ezért mondták a szülei: "Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg." Joh 9:24 Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: "Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös." Joh 9:25 Erre ő így válaszolt: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." Joh 9:26 Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?" Joh 9:27 Ő így válaszolt: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?" Joh 9:28 Megszidták, és ezt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk. Joh 9:29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való." Joh 9:30 Az ember így válaszolt nekik: "Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Joh 9:31 Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Joh 9:32 Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Joh 9:33 Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni." Joh 9:34 Erre így feleltek neki: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" És kiközösítették. Joh 9:35 Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel te az Emberfiában?" Joh 9:36 Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Joh 9:37 Jézus így felelt neki: "Látod őt, és aki veled beszél, ő az." Joh 9:38 Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta őt. Joh 9:39 Jézus pedig ezt mondta: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek." Joh 9:40 Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: "Talán mi is vakok vagyunk?" Joh 9:41 Jézus ezt mondta nekik: "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök." Joh 10:1 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; Joh 10:2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Joh 10:3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Joh 10:4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Joh 10:5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." Joh 10:6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Joh 10:7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Joh 10:8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Joh 10:9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. Joh 10:10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." Joh 10:11 "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Joh 10:12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. Joh 10:13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Joh 10:14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, Joh 10:15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Joh 10:16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. Joh 10:17 Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Joh 10:18 Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." Joh 10:19 Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. Joh 10:20 Sokan így szóltak közülük: "Ördög van benne, és őrjöng: mit hallgatok rá?" Joh 10:21 Mások ezt mondták: "Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?" Joh 10:22 Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Joh 10:23 Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt. Joh 10:24 Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: "Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!" Joh 10:25 Jézus így válaszolt nekik: "Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, Joh 10:26 de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Joh 10:27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Joh 10:28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Joh 10:29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Joh 10:30 Én és az Atya egy vagyunk." Joh 10:31 Ekkor újra köveket vittek oda a zsidók, hogy megkövezzék. Joh 10:32 Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" Joh 10:33 A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." Joh 10:34 Jézus így válaszolt: "Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Joh 10:35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, Joh 10:36 akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! Joh 10:37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; Joh 10:38 de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában." Joh 10:39 Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül. Joh 10:40 Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. Joh 10:41 Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. Joh 10:42 És ott sokan hittek benne. Joh 11:1 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. Joh 11:2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg. Joh 11:3 A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg." Joh 11:4 Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia." Joh 11:5 Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt. Joh 11:6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt, Joh 11:7 de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!" Joh 11:8 A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?" Joh 11:9 Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, Joh 11:10 de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága." Joh 11:11 Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem." Joh 11:12 A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyógyul." Joh 11:13 Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Joh 11:14 Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt, Joh 11:15 és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!" Joh 11:16 Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele." Joh 11:17 Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Joh 11:18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, Joh 11:19 ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Joh 11:20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Joh 11:21 Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Joh 11:22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten." Joh 11:23 Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!" Joh 11:24 Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Joh 11:25 Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; Joh 11:26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" Joh 11:27 Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba." Joh 11:28 Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged." Joh 11:29 Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. Joh 11:30 De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. Joh 11:31 A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Joh 11:32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Joh 11:33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, Joh 11:34 és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" Joh 11:35 Jézus könnyekre fakadt. Joh 11:36 A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!" Joh 11:37 Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" Joh 11:38 Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Joh 11:39 Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Joh 11:40 Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" Joh 11:41 Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Joh 11:42 Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." Joh 11:43 Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" Joh 11:44 És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!" Joh 11:45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. Joh 11:46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus. Joh 11:47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Joh 11:48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is." Joh 11:49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit. Joh 11:50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen." Joh 11:51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; Joh 11:52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Joh 11:53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. Joh 11:54 Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival. Joh 11:55 Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. Joh 11:56 Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: "Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?" Joh 11:57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák. Joh 12:1 Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Joh 12:2 Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt. Joh 12:3 Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával. Joh 12:4 Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: Joh 12:5 "Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?" Joh 12:6 De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. Joh 12:7 Jézus erre így szólt: "Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta; Joh 12:8 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!" Joh 12:9 Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. Joh 12:10 A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, Joh 12:11 mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban. Joh 12:12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, Joh 12:13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: "Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!" Joh 12:14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: Joh 12:15 "Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve." Joh 12:16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Joh 12:17 A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette. Joh 12:18 Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. Joh 12:19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: "Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!" Joh 12:20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Joh 12:21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni." Joh 12:22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Joh 12:23 Jézus így válaszolt nekik: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Joh 12:24 Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Joh 12:25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Joh 12:26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. Joh 12:27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Joh 12:28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égből: "Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." Joh 12:29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele." Joh 12:30 Jézus megszólalt: "Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. Joh 12:31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. Joh 12:32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. Joh 12:33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. Joh 12:34 A sokaság megkérdezte tőle: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?" Joh 12:35 Jézus ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Joh 12:36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük. Joh 12:37 Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, Joh 12:38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?" Joh 12:39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: Joh 12:40 "Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." Joh 12:41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. Joh 12:42 Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; Joh 12:43 mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. Joh 12:44 Jézus felemelve a hangját ezt mondta: "Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; Joh 12:45 és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Joh 12:46 Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Joh 12:47 Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Joh 12:48 Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Joh 12:49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Joh 12:50 Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem." Joh 13:1 A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. Joh 13:2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Joh 13:3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: Joh 13:4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; Joh 13:5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Joh 13:6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" Joh 13:7 Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." Joh 13:8 Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." Joh 13:9 Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" Joh 13:10 Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." Joh 13:11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Joh 13:12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? Joh 13:13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Joh 13:14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Joh 13:15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Joh 13:16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Joh 13:17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. Joh 13:18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát. Joh 13:19 Már most, mielőtt ez megtörténik, megmondom nektek, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. Joh 13:20 Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött." Joh 13:21 Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: "Bizony, bizony, mondom néktek, közületek egy elárul engem." Joh 13:22 Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? Joh 13:23 Jézus mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. Joh 13:24 Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél? Joh 13:25 Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: "Uram, ki az?" Joh 13:26 Jézus így felelt: "Az, akinek én mártom be a falatot, és odaadom." Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, a Simon fiának; Joh 13:27 és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: "Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!" Joh 13:28 Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. Joh 13:29 Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: "Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre", vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. Joh 13:30 Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt. Joh 13:31 Amikor kiment, így szólt Jézus: "Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; Joh 13:32 ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. Joh 13:33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. Joh 13:34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Joh 13:35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." Joh 13:36 Simon Péter megkérdezte tőle: "Hova mégy?" Jézus így felelt: "Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz." Joh 13:37 Péter így szólt hozzá: "Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!" Joh 13:38 Jézus így válaszolt: "Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Joh 14:1 "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Joh 14:2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? Joh 14:3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Joh 14:4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat." Joh 14:5 Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?" Joh 14:6 Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Joh 14:7 Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt." Joh 14:8 Fülöp így szólt hozzá: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!" Joh 14:9 Jézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Joh 14:10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Joh 14:11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek." Joh 14:12 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, Joh 14:13 és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; Joh 14:14 ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem." Joh 14:15 "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, Joh 14:16 én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: Joh 14:17 az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz." Joh 14:18 "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Joh 14:19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Joh 14:20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Joh 14:21 Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat." Joh 14:22 Így szólt hozzá Júdás, de nem az Iskáriótes: "Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?" Joh 14:23 Jézus így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Joh 14:24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem." Joh 14:25 "Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. Joh 14:26 A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Joh 14:27 Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Joh 14:28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Joh 14:29 Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Joh 14:30 Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. Joh 14:31 Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen." Joh 15:1 "Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Joh 15:2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Joh 15:3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Joh 15:4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Joh 15:5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Joh 15:6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Joh 15:7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Joh 15:8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek." Joh 15:9 "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Joh 15:10 Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Joh 15:11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." Joh 15:12 "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Joh 15:13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Joh 15:14 Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Joh 15:15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Joh 15:16 Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Joh 15:17 "Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást." Joh 15:18 "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Joh 15:19 Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Joh 15:20 Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. Joh 15:21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. Joh 15:22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. Joh 15:23 Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. Joh 15:24 Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. Joh 15:25 De be kell teljesednie annak az igének, amely meg van írva az ő törvényükben: Gyűlölnek engem, ok nélkül." Joh 15:26 "Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; Joh 15:27 de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok." Joh 16:1 Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Joh 16:2 A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; Joh 16:3 és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Joh 16:4 Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek." "Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam. Joh 16:5 De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? Joh 16:6 Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. Joh 16:7 Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Joh 16:8 És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. Joh 16:9 A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; Joh 16:10 az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; Joh 16:11 az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." Joh 16:12 "Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: Joh 16:13 amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Joh 16:14 Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Joh 16:15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek." Joh 16:16 "Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem." Joh 16:17 A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?" Joh 16:18 Így szóltak tehát: "Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél." Joh 16:19 Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? Joh 16:20 Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Joh 16:21 Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Joh 16:22 Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: Joh 16:23 és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit." "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Joh 16:24 Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Joh 16:25 Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. Joh 16:26 Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, Joh 16:27 hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. Joh 16:28 Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek." Joh 16:29 Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: "Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. Joh 16:30 Most már tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél." Joh 16:31 Jézus így válaszolt: "Most hiszitek? Joh 16:32 De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Joh 16:33 Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot." Joh 17:1 Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: "Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, Joh 17:2 mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Joh 17:3 Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Joh 17:4 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: Joh 17:5 és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett." Joh 17:6 "Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. Joh 17:7 Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van; Joh 17:8 mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. Joh 17:9 Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, Joh 17:10 és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük. Joh 17:11 Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Joh 17:12 Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. Joh 17:13 Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Joh 17:14 Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Joh 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Joh 17:16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Joh 17:17 Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Joh 17:18 Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: Joh 17:19 én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." Joh 17:20 "De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; Joh 17:21 hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Joh 17:22 Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: Joh 17:23 én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél." Joh 17:24 "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. Joh 17:25 Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. Joh 17:26 És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük." Joh 18:1 Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedron-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. Joh 18:2 Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai. Joh 18:3 Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. Joh 18:4 Mivel pedig tudta Jézus mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: "Kit kerestek?" Joh 18:5 Azok pedig így feleltek: "A názáreti Jézust." "Én vagyok" - mondta Jézus. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Joh 18:6 Amikor azt mondta nekik: "Én vagyok" - visszatántorodtak, és a földre estek. Joh 18:7 Ekkor újra megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Ők ismét ezt felelték: "A názáreti Jézust." Joh 18:8 Jézus így szólt: "Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!" Joh 18:9 Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: "Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit." Joh 18:10 Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. Joh 18:11 Erre Jézus így szólt Péterhez: "Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?" Joh 18:12 A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust és megkötözték. Joh 18:13 Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Joh 18:14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Joh 18:15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába; Joh 18:16 Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző leánynak, és bevitte Pétert. Joh 18:17 Az ajtót őrző szolgálóleány ekkor így szólt Péterhez: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?" De ő így felelt: "Nem vagyok." Joh 18:18 Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett. Joh 18:19 A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Joh 18:20 Jézus így válaszolt neki: "Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. Joh 18:21 Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam." Joh 18:22 Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: "Így felelsz a főpapnak?" Joh 18:23 Mire Jézus így válaszolt neki: "Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?" Joh 18:24 Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. Joh 18:25 Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: "Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?" Ő tagadta, és megint csak azt mondta: "Nem vagyok." Joh 18:26 A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: "Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?" Joh 18:27 Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. Joh 18:28 Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát. Joh 18:29 Pilátus ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?" Joh 18:30 Ezt válaszolták: "Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked." Joh 18:31 Pilátus erre ezt mondta nekik: "Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!" A zsidók így feleltek: "Nekünk senkit sincs jogunk megölni!" Joh 18:32 Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia. Joh 18:33 Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Joh 18:34 Jézus viszont ezt kérdezte tőle: "Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?" Joh 18:35 Pilátus erre így szólt: "Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?" Joh 18:36 Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való." Joh 18:37 Pilátus ezt mondta neki: "Akkor mégis király vagy te?" Jézus így válaszolt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra." Joh 18:38 Pilátus így szólt hozzá: "Mi az igazság?" Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: "Én nem találok benne semmiféle bűnt. Joh 18:39 Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?" Joh 18:40 Ekkor újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabbást!" Ez a Barabbás pedig rabló volt. Joh 19:1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. Joh 19:2 A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; Joh 19:3 oda járultak hozzá, és ezt mondták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" - és arcul ütötték. Joh 19:4 Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: "Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne." Joh 19:5 Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: "Íme, az ember!" Joh 19:6 Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg!" Pilátus pedig ezt mondta nekik: "Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek." Joh 19:7 A zsidók így válaszoltak neki: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát." Joh 19:8 Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. Joh 19:9 Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy te?" De Jézus nem felelt neki. Joh 19:10 Pilátus ekkor így szólt hozzá: "Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?" Joh 19:11 Jézus így válaszolt: "Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne." Joh 19:12 Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: "Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak." Joh 19:13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. Joh 19:14 A húsvétra való előkészület napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: "Íme, a ti királyotok!" Joh 19:15 Azok pedig felkiáltottak: "Vidd el, vidd el, feszítsd meg!" Pilátus ezt mondta nekik: "A ti királyotokat feszítsem meg?" A főpapok így válaszoltak: "Nem királyunk van, hanem császárunk!" Joh 19:16 Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust, Joh 19:17 ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Joh 19:18 Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. Joh 19:19 Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Joh 19:20 A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Joh 19:21 A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: "Ne azt írd: A zsidók királya! - hanem ahogyan ő mondotta: A zsidók királya vagyok." Joh 19:22 Pilátus így válaszolt: "Amit megírtam, megírtam." Joh 19:23 A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Joh 19:24 Ekkor ezt mondták egymásnak: "Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!" Így teljesedett be az Írás: "Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek." Ezt tették a katonák. Joh 19:25 Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Joh 19:26 Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!" Joh 19:27 Azután így szólt a tanítványhoz: "Íme, a te anyád!" És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. Joh 19:28 Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: "Szomjazom." Joh 19:29 Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Joh 19:30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: "Elvégeztetett!" És fejét lehajtva, kilehelte lelkét. Joh 19:31 Mivel péntek volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy nap volt. Arra kérték tehát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. Joh 19:32 Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját. Joh 19:33 Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, Joh 19:34 hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. Joh 19:35 Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Joh 19:36 Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontja ne töressék meg." Joh 19:37 Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: "Néznek majd arra, akit átszúrtak." Joh 19:38 Ezután az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt - de csak titokban, mert félt a zsidóktól -, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét. Joh 19:39 Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy száz fontnyit. Joh 19:40 Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. Joh 19:41 Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Joh 19:42 Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust. Joh 20:1 A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Joh 20:2 Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!" Joh 20:3 Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Joh 20:4 Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Joh 20:5 Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. Joh 20:6 Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, Joh 20:7 és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Joh 20:8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Joh 20:9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. Joh 20:10 A tanítványok ezután hazamentek. Joh 20:11 Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, Joh 20:12 és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. Joh 20:13 Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." Joh 20:14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Joh 20:15 Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." Joh 20:16 Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. Joh 20:17 Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez." Joh 20:18 Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki. Joh 20:19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!" Joh 20:20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Joh 20:21 Jézus erre ismét ezt mondta nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." Joh 20:22 Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyetek Szentlelket! Joh 20:23 Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak." Joh 20:24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. Joh 20:25 A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." Joh 20:26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" Joh 20:27 Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." Joh 20:28 Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" Joh 20:29 Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek." Joh 20:30 Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Joh 20:31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. Joh 21:1 Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: Joh 21:2 együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. Joh 21:3 Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek halászni." Ők erre ezt mondták: "Mi is elmegyünk veled." Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Joh 21:4 Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Joh 21:5 Jézus ekkor megkérdezte tőlük: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" Így válaszoltak neki: "Nincs." Joh 21:6 Ő pedig ezt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!" Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Joh 21:7 Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: "Az Úr az!" Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. Joh 21:8 A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Joh 21:9 Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Joh 21:10 Jézus így szólt hozzájuk: "Hozzatok a most fogott halakból!" Joh 21:11 Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Joh 21:12 Jézus erre ezt mondta nekik: "Jöjjetek, egyetek!" A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Joh 21:13 Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. Joh 21:14 Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül. Joh 21:15 Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!" Joh 21:16 Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!" Joh 21:17 Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat! Joh 21:18 Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod." Joh 21:19 Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: "Kövess engem!" Joh 21:20 Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki elárul téged?" Joh 21:21 Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: "Uram, hát vele mi lesz?" Joh 21:22 Jézus pedig így szólt hozzá: "Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!" Joh 21:23 Elterjedt tehát az atyafiak között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: "Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?" Joh 21:24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. Joh 21:25 De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket. Act 1:1 Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől Act 1:2 egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Act 1:3 Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Act 1:4 Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, Act 1:5 hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." Act 1:6 Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Act 1:7 Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Act 1:8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." Act 1:9 Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Act 1:10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, Act 1:11 és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." Act 1:12 Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Act 1:13 Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Act 1:14 Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt. Act 1:15 Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság is volt velük együtt, és így szólt: Act 1:16 "Atyámfiai, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; Act 1:17 közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Act 1:18 Ez azután mezőt szerzett ennek a gonosztettnek jutalmából, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. Act 1:19 Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. Act 1:20 Így van megírva a Zsoltárok könyvében: Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen benne, tisztségét pedig más vegye át. Act 1:21 Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, Act 1:22 kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának." Act 1:23 Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, Act 1:24 és így imádkoztak: "Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, Act 1:25 hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson." Act 1:26 Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt. Act 2:1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, Act 2:2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Act 2:3 Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Act 2:4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Act 2:5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Act 2:6 Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Act 2:7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Act 2:8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: Act 2:9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Act 2:10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, Act 2:11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." Act 2:12 Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" Act 2:13 Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg." Act 2:14 Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Act 2:15 Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Act 2:16 Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Act 2:17 Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak, Act 2:18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. Act 2:19 És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. Act 2:20 A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Act 2:21 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. Act 2:22 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, Act 2:23 azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. Act 2:24 De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Act 2:25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Act 2:26 Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, Act 2:27 mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Act 2:28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt. Act 2:29 Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. Act 2:30 De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; Act 2:31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. Act 2:32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Act 2:33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Act 2:34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, Act 2:35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Act 2:36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek." Act 2:37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" Act 2:38 Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Act 2:39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." Act 2:40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!" Act 2:41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Act 2:42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Act 2:43 Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Act 2:44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Act 2:45 Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Act 2:46 Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; Act 2:47 dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. Act 3:1 Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. Act 3:2 Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Act 3:3 Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Act 3:4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!" Act 3:5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Act 3:6 Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" Act 3:7 És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, Act 3:8 felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Act 3:9 Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Act 3:10 Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. Act 3:11 Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. Act 3:12 Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: "Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Act 3:13 Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. Act 3:14 De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, Act 3:15 az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Act 3:16 Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Act 3:17 Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. Act 3:18 De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így. Act 3:19 Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; Act 3:20 hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Act 3:21 Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által. Act 3:22 Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. Act 3:23 És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. Act 3:24 A próféták is - Sámueltől és az utána következőktől fogva -, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Act 3:25 Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. Act 3:26 Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából." Act 4:1 Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; Act 4:2 bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Act 4:3 Ezek elfogták őket, és mivel már este volt, őrizetbe vették őket másnapig. Act 4:4 De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a hívő férfiak száma mintegy ötezerre emelkedett. Act 4:5 Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; Act 4:6 Annás a főpap, Kajafás, János, Sándor és a főpapi család valamennyi tagja. Act 4:7 Középre állították és vallatták őket: "Milyen hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ti ezt?" Act 4:8 Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: "Népünk vezetői, Izráel vénei! Act 4:9 Ha minket ma egy beteg emberen gyakorolt jótett felől vallattok, hogy mitől gyógyult meg, Act 4:10 vegyétek tudomásul valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez előttetek egészségesen. Act 4:11 Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők, megvetettetek, Act 4:12 és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." Act 4:13 Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, Act 4:14 de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. Act 4:15 Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: Act 4:16 "Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk. Act 4:17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se." Act 4:18 Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Act 4:19 Péter és János azonban így válaszolt nekik: "Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; Act 4:20 mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." Act 4:21 Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, Act 4:22 ugyanis több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt. Act 4:23 Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. Act 4:24 Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: "Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, Act 4:25 te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Act 4:26 Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. Act 4:27 Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, Act 4:28 hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. Act 4:29 Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; Act 4:30 te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által." Act 4:31 Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét. Act 4:32 A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Act 4:33 Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Act 4:34 Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, Act 4:35 és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá. Act 4:36 József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, Act 4:37 mivel földje volt, szintén eladta, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. Act 5:1 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, Act 5:2 és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Act 5:3 Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Act 5:4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." Act 5:5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Act 5:6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. Act 5:7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. Act 5:8 Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért." Act 5:9 Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." Act 5:10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. Act 5:11 Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. Act 5:12 Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, Act 5:13 de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Act 5:14 Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. Act 5:15 A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre. Act 5:16 Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak. Act 5:17 Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket. Act 5:18 Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. Act 5:19 De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: Act 5:20 "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." Act 5:21 Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. Act 5:22 A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben; ezért visszatérve jelentették: Act 5:23 "A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk." Act 5:24 Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez? Act 5:25 De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet." Act 5:26 Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. Act 5:27 Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: Act 5:28 "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." Act 5:29 Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. Act 5:30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. Act 5:31 Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. Act 5:32 Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki." Act 5:33 Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. Act 5:34 De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette az embereket. Act 5:35 Azután így szólt a nagytanácshoz: "Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. Act 5:36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. Act 5:37 Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. Act 5:38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; Act 5:39 ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok." Azok hallgattak rá, Act 5:40 előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. Act 5:41 Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; Act 5:42 és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. Act 6:1 Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban. Act 6:2 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: "Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. Act 6:3 Hanem válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába; Act 6:4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett." Act 6:5 Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; Act 6:6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. Act 6:7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek. Act 6:8 István pedig - kegyelemmel és erővel telve - nagy csodákat és jeleket tett a nép között. Act 6:9 Megjelentek azonban néhányan a szabadosok, a ciréneiek és az alexandriaiak zsinagógájából, valamint néhányan a ciliciaiak és ázsiaiak közül, és vitatkoztak Istvánnal; Act 6:10 de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt. Act 6:11 Ekkor felbújtottak embereket, akik ezt mondták: "Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent." Act 6:12 Ezzel fellázították a népet, a véneket és az írástudókat, rárohanva elfogták őt, és a nagytanács elé hurcolták. Act 6:13 Hamis tanúkat is állítottak, akik ezt mondták: "Ez az ember állandóan e szent hely és a törvény ellen beszél. Act 6:14 Hallottuk is, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk." Act 6:15 Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé. Act 7:1 A főpap megkérdezte: "Valóban így van ez?" Act 7:2 Ő erre így szólt: "Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, Act 7:3 és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked. Act 7:4 Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, amelyen ti most laktok. Act 7:5 Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja azt birtokul és majd utódjának, pedig nem volt gyermeke. Act 7:6 Így mondta meg Isten, hogy utódja jövevény lesz idegen földön, és rabszolgává teszik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. Act 7:7 De ezt a népet, amelynek szolgálnak, ítélettel sújtom, így szólt az Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és szolgálni fognak nekem ezen a helyen. Act 7:8 A körülmetélés szövetségét is adta neki. Így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, Izsák pedig Jákóbot, Jákób viszont a tizenkét ősatyát. Act 7:9 Az ősatyák pedig féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de az Isten vele volt. Act 7:10 Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, és kormányzóvá emelte Egyiptom és a fáraó egész háza fölé. Act 7:11 Éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, és olyan nagy nyomorúság, hogy atyáink sem találtak élelmet. Act 7:12 Amikor azonban meghallotta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat. Először csak ez történt, Act 7:13 de József a második alkalommal megismertette magát testvéreivel, és így a fáraó tudomására jutott József származása. Act 7:14 József ekkor magához hívatta atyját, Jákóbot és hetvenöt főből álló egész rokonságát. Act 7:15 Lement tehát Jákób Egyiptomba, aztán meghalt ő is, meghaltak atyáink is. Act 7:16 Átvitték őket Sikembe, és elhelyezték abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Sikemben. Act 7:17 Amint közeledett az ígéret teljesülésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban. Act 7:18 De akkor más lett a király Egyiptomban, és ő nem tudott Józsefről. Act 7:19 Ez a király álnokul bánt népünkkel, és azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. Act 7:20 Ebben az időben született Mózes, aki kedves volt az Istennek. Három hónapig nevelték az apja házában, Act 7:21 amikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fiaként neveltette. Act 7:22 Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben. Act 7:23 Amikor pedig betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait. Act 7:24 Amikor meglátta, hogy az egyiket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. Act 7:25 Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. Act 7:26 Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, békességre intette őket, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást? Act 7:27 De aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt, és ezt mondta: Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá? Act 7:28 Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted az egyiptomit? Act 7:29 Mózes ezt a beszédet meghallva elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született. Act 7:30 Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal csipkebokor tüzének lángjában. Act 7:31 Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a látomáson, de amint feléje tartott, hogy megnézze, megszólalt az Úr hangja: Act 7:32 Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni; Act 7:33 az Úr pedig ezt mondta: Oldd le a sarut a lábadról, mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld. Act 7:34 Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam sóhajtozását, le is szálltam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj, elküldelek Egyiptomba. Act 7:35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? - ezt küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. Act 7:36 Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. Act 7:37 Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót. Act 7:38 Ez az, aki ott volt a gyülekezet előtt a pusztában atyáink és az angyal között, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen: ő vette át az élő igéket, hogy átadja nekünk. Act 7:39 Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé, Act 7:40 amikor ezt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kivezetett Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt. Act 7:41 Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezük munkájában. Act 7:42 Isten pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, ahogyan meg van írva a próféták könyvében: Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza? Act 7:43 Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát és a Romfa isten csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket Babilonon túlra." Act 7:44 A Bizonyság sátora ott volt atyáinknál a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. Act 7:45 Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket kiűzött az Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig. Act 7:46 Dávid pedig kegyelmet talált az Isten színe előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákób Istenének, Act 7:47 de Salamon épített neki házat. Act 7:48 A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, ahogyan a próféta mondja: Act 7:49 A menny az én királyi trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem - mondja az Úr; vagy hol van az én nyugalmam helye? Act 7:50 Nem az én kezem alkotta-e mindezt? Act 7:51 Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. Act 7:52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, Act 7:53 akik bár angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg." Act 7:54 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Act 7:55 Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. Act 7:56 Ekkor így szólt: "Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll." Act 7:57 Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; Act 7:58 azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Act 7:59 Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: "Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" Act 7:60 Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" És amikor ezt mondta, meghalt. Act 8:1 Saul pedig egyetértett István kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. Act 8:2 Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és nagy siratást tartottak felette. Act 8:3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. Act 8:4 Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. Act 8:5 Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust. Act 8:6 A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. Act 8:7 A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult, Act 8:8 és nagy öröm volt abban a városban. Act 8:9 Már régebben élt abban a városban egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert valami igen nagynak állította magát. Act 8:10 A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: "Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje." Act 8:11 Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket. Act 8:12 De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt. Act 8:13 Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult. Act 8:14 Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Act 8:15 Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, Act 8:16 mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Act 8:17 Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában. Act 8:18 Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik, Act 8:19 és így szólt: "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket." Act 8:20 Péter azonban ezt mondta neki: "Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Act 8:21 Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. Act 8:22 Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Act 8:23 Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél." Act 8:24 Simon így válaszolt: "Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok." Act 8:25 Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszaindultak Jeruzsálem felé; és közben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot. Act 8:26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." Act 8:27 Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, Act 8:28 visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Act 8:29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." Act 8:30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" Act 8:31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Act 8:32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. Act 8:33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." Act 8:34 Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" Act 8:35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Act 8:36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" Act 8:37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") Act 8:38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. Act 8:39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. Act 8:40 Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért. Act 9:1 Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, Act 9:2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Act 9:3 Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, Act 9:4 és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Act 9:5 Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Act 9:6 De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." Act 9:7 A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Act 9:8 Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, Act 9:9 és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. Act 9:10 Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram." Act 9:11 Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, Act 9:12 és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." Act 9:13 Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, Act 9:14 és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." Act 9:15 Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Act 9:16 Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." Act 9:17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." Act 9:18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, Act 9:19 majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, Act 9:20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. Act 9:21 Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: "Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?" Act 9:22 De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. Act 9:23 Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Act 9:24 Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék; Act 9:25 de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban. Act 9:26 Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Act 9:27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében. Act 9:28 Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében. Act 9:29 Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, ezek pedig arra készülődtek, hogy végeznek vele. Act 9:30 Amikor azonban megtudták ezt az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba. Act 9:31 Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott. Act 9:32 Amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is. Act 9:33 Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan. Act 9:34 Péter így szólt hozzá: "Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!" És azonnal felkelt. Act 9:35 Lidda és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Act 9:36 Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Act 9:37 Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. Act 9:38 Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!" Act 9:39 Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Act 9:40 Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: "Tábita, kelj fel!" Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Act 9:41 Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. Act 9:42 Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. Act 9:43 Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál. Act 10:1 Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. Act 10:2 Egész házanépével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. Act 10:3 Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: "Kornéliusz!" Act 10:4 Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: "Mi az, Uram?" Erre az angyal ezt mondta neki: "Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. Act 10:5 Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Act 10:6 Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van." Act 10:7 Miután az angyal, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. Act 10:8 Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba. Act 10:9 Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Act 10:10 Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, Act 10:11 és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Act 10:12 Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Act 10:13 Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!" Act 10:14 Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant." Act 10:15 De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak." Act 10:16 Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe. Act 10:17 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, Act 10:18 és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. Act 10:19 Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: "Íme, három férfi keres téged: Act 10:20 kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!" Act 10:21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?" Act 10:22 Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz." Act 10:23 Erre Péter behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. Act 10:24 A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. Act 10:25 Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, lábához borult, és imádni akarta. Act 10:26 Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: "Állj fel, én is ember vagyok!" Act 10:27 Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. Act 10:28 Ekkor így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Act 10:29 Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?" Act 10:30 Ekkor Kornéliusz így szólt: "Négy nappal ezelőtt körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában; Act 10:31 és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten előtt. Act 10:32 Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton. Act 10:33 Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr." Act 10:34 Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, Act 10:35 hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Act 10:36 Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Act 10:37 Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: Act 10:38 A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. Act 10:39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; Act 10:40 de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; Act 10:41 de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. Act 10:42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Act 10:43 Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer." Act 10:44 Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. Act 10:45 És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Act 10:46 Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: Act 10:47 "Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?" Act 10:48 És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig. Act 11:1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. Act 11:2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: Act 11:3 "Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük." Act 11:4 Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: Act 11:5 "Én éppen Joppé városában tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. Act 11:6 Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait. Act 11:7 Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél! Act 11:8 Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. Act 11:9 De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. Act 11:10 Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe. Act 11:11 És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. Act 11:12 A Lélek pedig azt mondta nekem: menj velük, és ne tégy semmilyen különbséget. Eljött azonban velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába. Act 11:13 Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívd át Simont, akit Péternek is neveznek: Act 11:14 aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe. Act 11:15 Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. Act 11:16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. Act 11:17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?" Act 11:18 Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: "Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre." Act 11:19 Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. Act 11:20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. Act 11:21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Act 11:22 Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. Act 11:23 Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; Act 11:24 mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Act 11:25 Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Act 11:26 Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek. Act 11:27 Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. Act 11:28 Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. Act 11:29 A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. Act 11:30 Ezt meg is tették, és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz. Act 12:1 Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Act 12:2 Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. Act 12:3 Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Act 12:4 Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. Act 12:5 Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. Act 12:6 Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. Act 12:7 És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről. Act 12:8 Ezt mondta neki az angyal: "Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!" Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: "Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!" Act 12:9 Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. Act 12:10 Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tőle az angyal. Act 12:11 Ekkor Péter magához tért, és így szólt: "Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt." Act 12:12 Amikor feleszmélt, elment Mária házához. Ez anyja volt annak a Jánosnak, akit Márknak is neveztek. Itt sokan egybegyűlve imádkoztak. Act 12:13 Amikor megzörgette a bejárati ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja: Ki az? Act 12:14 Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. Act 12:15 De azok azt mondták: "Elment az eszed!" Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: "Az ő angyala az!" Act 12:16 Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. Act 12:17 Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, és így szólt: "Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek !" Azután kiment, és más helyre távozott. Act 12:18 Amikor megvirradt, nem csekély riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. Act 12:19 Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy vessék börtönbe őket. Aztán lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott. Act 12:20 Heródes ellenséges indulattal volt a tírusziak és szidóniak iránt. De azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután megnyerték Blásztuszt, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományukat a királyéból élelmezték. Act 12:21 Egy kitűzött napon Heródes felöltözött királyi ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. Act 12:22 A nép pedig felkiáltott: "Isten hangja ez, és nem emberé!" Act 12:23 Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el. Act 12:24 Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Act 12:25 Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat, visszatértek Jeruzsálemből, és magukkal vitték Jánost, akit Márknak is hívtak. Act 13:1 Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Act 13:2 Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: "Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket." Act 13:3 Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. Act 13:4 Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba. Act 13:5 Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs. Act 13:6 Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve. Act 13:7 Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. Act 13:8 De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Act 13:9 Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett, Act 13:10 és így szólt: "Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az ÚR egyenes újait? Act 13:11 Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!" Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. Act 13:12 Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán. Act 13:13 Aztán Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfiliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. Act 13:14 Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. Act 13:15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: "Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok." Act 13:16 Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: "Férfiak, izráeliták, akik az Istent félitek, halljátok! Act 13:17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan. Act 13:18 Aztán közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában. Act 13:19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét. Act 13:20 Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig. Act 13:21 Ekkor királyt kértek maguknak, az Isten pedig Sault, a Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre. Act 13:22 Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. Act 13:23 Az ő utódai közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust, Act 13:24 miután János előre, még az ő eljövetele előtt hirdette Izráel egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg. Act 13:25 Amikor pedig János bevégezte pályafutását, így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani. Act 13:26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el. Act 13:27 De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt. Act 13:28 Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg. Act 13:29 Amikor véghez vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. Act 13:30 De az Isten feltámasztotta őt a halálból, Act 13:31 és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. Act 13:32 Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. Act 13:33 Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek. Act 13:34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Act 13:35 Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson. Act 13:36 Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. Act 13:37 Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást. Act 13:38 Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, Act 13:39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Act 13:40 Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: Act 13:41 Lássátok meg, ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek." Act 13:42 Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat. Act 13:43 Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. Act 13:44 A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. Act 13:45 Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Act 13:46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: "Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. Act 13:47 Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig." Act 13:48 Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek. Act 13:49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. Act 13:50 De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. Act 13:51 Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. Act 13:52 A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel. Act 14:1 Ikóniumban történt, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. Act 14:2 De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. Act 14:3 Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. Act 14:4 A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. Act 14:5 De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. Act 14:6 Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, Act 14:7 és ott hirdették az evangéliumot. Act 14:8 Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Act 14:9 Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Act 14:10 Ezért hangosan így szólt hozzá: "Állj a lábaidra egyenesen!" Ekkor az talpra ugrott, és járt. Act 14:11 Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: "Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!" Act 14:12 Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. Act 14:13 Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. Act 14:14 Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, Act 14:15 és így kiáltottak: "Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Act 14:16 Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, Act 14:17 bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." Act 14:18 Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik. Act 14:19 Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. Act 14:20 De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe. Act 14:21 Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. Act 14:22 Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. Act 14:23 Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Act 14:24 Azután Pizidián áthaladva eljutottak Pamfiliába, Act 14:25 hirdették az igét Pergében, és lementek Attáliába. Act 14:26 Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan az Isten kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára. Act 14:27 Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre. Act 14:28 Aztán elég sok időt töltöttek ott a tanítványokkal. Act 15:1 Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek." Act 15:2 Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. Act 15:3 Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. Act 15:4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadták őket az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett velük Isten. Act 15:5 Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Act 15:6 Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. Act 15:7 Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. Act 15:8 A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, Act 15:9 és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Act 15:10 Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Act 15:11 Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők." Act 15:12 Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Isten a pogányok között. Act 15:13 Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: "Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! Act 15:14 Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. Act 15:15 És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: Act 15:16 Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, Act 15:17 hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi, Act 15:18 és aki ezt öröktől fogva tudja. Act 15:19 Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, Act 15:20 hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Act 15:21 Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt." Act 15:22 Akkor az apostolok és a vének, az egész gyülekezettel együtt, jónak látták; hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába: mégpedig Júdást, akit Barsabbásnak hívtak, és Szilászt, akik vezető emberek voltak a testvérek között. Act 15:23 Ezt a levelet küldték velük: "Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókhiai, szíriai és ciliciai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! Act 15:24 Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást -, Act 15:25 egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, Act 15:26 olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Act 15:27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, hogy ők tudtotokra adják ugyanazt élőszóval. Act 15:28 Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: Act 15:29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!" Act 15:30 Ők tehát, miután útnak indították őket, le is mentek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. Act 15:31 Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. Act 15:32 Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. Act 15:33 Azután ott időztek még egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik küldték őket. Act 15:34 (De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon.) Act 15:35 Pál és Barnabás pedig Antiókhiában tartózkodott többekkel együtt, tanítva és hirdetve az Úr igéjét. Act 15:36 Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: "Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk: hogy megy a soruk?" Act 15:37 Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Act 15:38 Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Act 15:39 Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Act 15:40 Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; Act 15:41 bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket. Act 16:1 Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, Act 16:2 akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek. Act 16:3 Pál őt magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt. Act 16:4 Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. Act 16:5 A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban. Act 16:6 Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Act 16:7 Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Act 16:8 Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. Act 16:9 Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: "Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" Act 16:10 A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. Act 16:11 Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, Act 16:12 onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. Act 16:13 Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. Act 16:14 Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. Act 16:15 Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: "Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!" És kérlelt bennünket. Act 16:16 Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Act 16:17 Követte Pált és minket, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!" Act 16:18 Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!" És az még abban az órában kiment belőle. Act 16:19 Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. Act 16:20 Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: "Ezek az emberek felforgatták városunkat. Act 16:21 Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk." Act 16:22 Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. Act 16:23 Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Act 16:24 Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Act 16:25 Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Act 16:26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Act 16:27 Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Act 16:28 Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" Act 16:29 Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; Act 16:30 majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" Act 16:31 Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" Act 16:32 Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Act 16:33 Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Act 16:34 Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben. Act 16:35 Amikor megvirradt, elküldték az elöljárók a törvényszolgákat, és azt üzenték: "Bocsásd szabadon azokat az embereket!" Act 16:36 A börtönőr nyomban tudtára adta Pálnak ezt az üzenetet: "Az elöljárók ide küldtek, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!" Act 16:37 Pál azonban így szólt hozzájuk: "Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt nem, hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket!" Act 16:38 A törvényszolgák pedig jelentették ezt a dolgot az elöljáróknak. Amikor ezek meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek, Act 16:39 elmentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. Act 16:40 Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, és látva a testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak. Act 17:1 Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. Act 17:2 Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. Act 17:3 Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. Act 17:4 Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok istenfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. Act 17:5 Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé. Act 17:6 Amikor nem találták ott őket, Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: "Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. Act 17:7 Jázon befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást tartanak királynak: Jézust." Act 17:8 Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották. Act 17:9 Amikor azonban kezességet kaptak Jázontól és a többiektől, elbocsátották őket. Act 17:10 A testvérek pedig még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Act 17:11 Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. Act 17:12 Sokan hittek tehát közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. Act 17:13 De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. Act 17:14 Ám akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerig. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. Act 17:15 Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá. Act 17:16 Miközben Pál Athénben várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. Act 17:17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel; a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. Act 17:18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: "Mit akarhat ez a fecsegő mondani?" Mások ezt mondták: "Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője", mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Act 17:19 Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: "Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Act 17:20 Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó." Act 17:21 Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak. Act 17:22 Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, Act 17:23 mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. Act 17:24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, Act 17:25 nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Act 17:26 Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, Act 17:27 hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; Act 17:28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk. Act 17:29 Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. Act 17:30 A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Act 17:31 Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból." Act 17:32 Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: "Majd meghallgatunk erről máskor is." Act 17:33 Pál ezután eltávozott közülük. Act 17:34 Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dioniziosz is, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások. Act 18:1 Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. Act 18:2 Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, Act 18:3 és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. Act 18:4 Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. Act 18:5 Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. Act 18:6 Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: "Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek." Act 18:7 Ekkor eltávozott onnan, és egy Titiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. Act 18:8 Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt; és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek és megkeresztelkedtek. Act 18:9 Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: "Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: Act 18:10 mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban." Act 18:11 Erre ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük az Isten igéjét. Act 18:12 Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, Act 18:13 és így szóltak: "Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módra tiszteljék az Istent." Act 18:14 Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak: "Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó, ti zsidók, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket. Act 18:15 Ha viszont rátok tartozó ügyekről, nevekről és a ti törvényetekről van közöttetek vita, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni." Act 18:16 Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. Act 18:17 Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagógai elöljárót, és ütlegelték a törvényszék előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel. Act 18:18 Pál pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkreában, mert fogadalma volt. Act 18:19 Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. Act 18:20 Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, Act 18:21 hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: "Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja." Aztán elhajózott Efezusból. Act 18:22 Miután Cézáreába érkezett, felment, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába. Act 18:23 Ott időzött egy darabig, majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt. Act 18:24 Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Act 18:25 Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Act 18:26 Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. Act 18:27 Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. Act 18:28 Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus. Act 19:1 Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba. Mikor ott néhány tanítványra talált, Act 19:2 így szólt hozzájuk: "Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?" Ők így feleltek: "Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek." Act 19:3 Ezután megkérdezte tőlük: "Akkor hogyan keresztelkedtetek meg?" "A János keresztségével" - válaszolták ezek. Act 19:4 Pál ekkor így szólt: "János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban." Act 19:5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. Act 19:6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Act 19:7 Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak. Act 19:8 Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. Act 19:9 Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított. Act 19:10 Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. Act 19:11 Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; Act 19:12 úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük. Act 19:13 Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!" Act 19:14 Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. Act 19:15 A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" Act 19:16 Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból. Act 19:17 Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. Act 19:18 A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket. Act 19:19 Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Act 19:20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött. Act 19:21 Amikor mindez megtörtént, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva, Jeruzsálembe megy. Így szólt: "Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom." Act 19:22 Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt; ő pedig egy ideig Ázsiában maradt. Act 19:23 Abban az időben nem csekély zavargás támadt az Úr útja miatt. Act 19:24 Mert egy ötvös, név szerint Demeter, ezüstből kis Artemisz-templomokat készített, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket. Act 19:25 Ez az ember összegyűjtötte a mestereket, valamint a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Férfiak, tudjátok, hogy ebből a keresetből származik a mi jólétünk. Act 19:26 De látjátok, és halljátok, hogy nemcsak Efezusban, hanem szinte az egész Ázsiában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre ez a Pál, aki azt mondja, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. Act 19:27 Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy ez a mesterség csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét." Act 19:28 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: "Nagy az efezusi Artemisz!" Act 19:29 A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Majd megragadva a macedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, egy akarattal a színházba rohantak. Act 19:30 Pál is be akart menni a népgyűlésbe, de őt nem engedték a tanítványok. Act 19:31 Néhány ázsiai főtisztviselő, aki barátja volt, szintén üzent neki, és kérte, hogy ne menjen el a színházba. Act 19:32 Ott pedig az egyik ezt, a másik azt kiáltozta; a gyűlés ugyanis zűrzavarba torkolott, és a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze. Act 19:33 A tömegből a zsidók Sándort állították az emelvényre, őt előre küldve, aki azután kezével intve védőbeszédet akart mondani a népgyűlés előtt. Act 19:34 De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és ezt lehetett hallani mintegy két órán át: "Nagy az efezusi Artemisz!" Act 19:35 Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: "Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz templomának, és az ő égből leszállt képének az őrizője? Act 19:36 Mivel tehát ezt senki nem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot. Act 19:37 Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket. Act 19:38 Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó mestereknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott egymással. Act 19:39 Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, a törvényes népgyűlésen azt is el lehet intézni. Act 19:40 Mert így is az a veszély fenyeget minket, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt; nincs ugyanis semmiféle oka, amellyel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet." Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést. Act 20:1 Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Macedóniába. Act 20:2 Bejárta annak tartományait, számos beszédben intette őket, majd elment Görögországba. Act 20:3 Három hónapig tartózkodott ott, mivel azonban a zsidók merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza. Act 20:4 Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz. Act 20:5 Ezek előre mentek, és Tróászban vártak ránk. Act 20:6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk. Act 20:7 A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. Act 20:8 Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. Act 20:9 Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. Act 20:10 Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: "Ne zajongjatok, mert a lelke benne van." Act 20:11 Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. Act 20:12 A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak. Act 20:13 Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. Act 20:14 Amikor aztán Asszaoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk. Act 20:15 Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khiosz elé. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. Act 20:16 Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen. Act 20:17 Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. Act 20:18 Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: Act 20:19 szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Act 20:20 Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. Act 20:21 Bizonyságot tettem zsidóknak is, meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. Act 20:22 És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; Act 20:23 csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. Act 20:24 De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Act 20:25 És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. Act 20:26 Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. Act 20:27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. Act 20:28 Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Act 20:29 Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, Act 20:30 sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Act 20:31 Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. Act 20:32 Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között. Act 20:33 Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, Act 20:34 sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Act 20:35 Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni." Act 20:36 Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. Act 20:37 Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. Act 20:38 Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz. Act 21:1 Amikor elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk; másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. Act 21:2 Ott találtunk egy Föníciába induló hajót: beszálltunk és elhajóztunk. Act 21:3 Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajó ott tette ki a rakományát. Act 21:4 Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig: ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Act 21:5 Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. Act 21:6 Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba. Act 21:7 Hajóutunk végére érve Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket és ott maradtunk náluk egy napig. Act 21:8 Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. Act 21:9 Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. Act 21:10 Több napon át tartózkodtunk ott, miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta. Act 21:11 Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: "Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják." Act 21:12 Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Act 21:13 De Pál így felelt: "Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért." Act 21:14 Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata!" Act 21:15 E napok után felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe. Act 21:16 Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázónhoz, hogy az ő vendégei legyünk. Act 21:17 Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek. Act 21:18 Másnap eljött Pál velünk együtt Jakabhoz, ahol a vének is jelen voltak mindnyájan. Act 21:19 Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett az Isten a pogányok között az ő szolgálata által. Act 21:20 Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, aztán így szóltak hozzá: "Látod, testvérem, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan rajonganak a törvényért. Act 21:21 Rólad pedig azt hallottuk, hogy Mózestől való elszakadásra tanítod a pogányok között levő zsidókat, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és hogy ne a zsidó szokás szerint éljenek. Act 21:22 Mi tehát a helyzet? Mindenképpen híre megy annak, hogy megjöttél. Act 21:23 Tedd hát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. Act 21:24 Vedd magad mellé őket, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, vállald a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket. Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit hallott, hanem magad is megtartod a törvényt, és aszerint élsz. Act 21:25 A pogányokból lett hívőkkel pedig már közöltük azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól, és a paráznaságtól." Act 21:26 Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat, a következő napon elvégezve velük együtt a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le az ő tisztulásának napjai; addig pedig mindegyikükért bemutatják az áldozatot. Act 21:27 Amikor végéhez közeledett a hét nap, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, megragadták, Act 21:28 és így kiáltoztak: "Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen, a törvény ellen és a szent hely ellen tanít mindenütt mindenkit, sőt még görögöket is hozott be a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet." Act 21:29 Néhányan ugyanis látták vele a városban azelőtt az efezusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy Pál bevitte a templomba. Act 21:30 Felbolydult tehát az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azonnal bezárták. Act 21:31 Mikor pedig meg akarták ölni, jelentés érkezett a helyőrség ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem lázong. Act 21:32 Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Amikor azok meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. Act 21:33 Amint az ezredes odaért, elfogatta őt, és megparancsolta, hogy verjék kettős bilincsbe; majd kérdezősködött, hogy ki ez, és mit követett el. Act 21:34 De a tömegből ki ezt, ki azt kiáltotta. Mivel tehát a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy vigyék a várba. Act 21:35 Amikor pedig a lépcsőhöz ért, valósággal vinniük kellett Pált a katonáknak a tömeg erőszakossága miatt, Act 21:36 mert az egész néptömeg követte, és kiáltozott: "Végeztesd ki!" Act 21:37 Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredeshez: "Szabad valamit mondanom neked?" Az megkérdezte: "Hát te tudsz görögül? Act 21:38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette a szikáriusok négyezer emberét?" Act 21:39 Erre Pál így felelt: "Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilicia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." Act 21:40 Miután ő megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így kezdett beszélni: Act 22:1 "Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek." Act 22:2 Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. Aztán így folytatta: Act 22:3 "Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel; Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, ahogyan ma ti mindnyájan. Act 22:4 E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is. Act 22:5 Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől levelet is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket. Act 22:6 Történt pedig, hogy útközben, amint déltájban közeledtem Damaszkuszhoz: hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből. Act 22:7 A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Act 22:8 Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. Act 22:9 Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották. Act 22:10 Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell, amit Isten felőled elrendelt. Act 22:11 Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam, a velem levők kézen fogva vezettek; úgy mentem be Damaszkuszba. Act 22:12 Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind, Act 22:13 eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem. Act 22:14 Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Act 22:15 Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Act 22:16 Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét. Act 22:17 Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam: révületbe estem, Act 22:18 és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet. Act 22:19 Erre így szóltam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem, és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket. Act 22:20 Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték. Act 22:21 De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a pogányok közé." Act 22:22 Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: "Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie!" Act 22:23 Kiáltoztak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe. Act 22:24 Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. Act 22:25 Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: "Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?" Act 22:26 Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: "Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár." Act 22:27 Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?" Mire ő így felelt: "Az vagyok." Act 22:28 Az ezredes erre így szólt: "Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot." Pál ezt mondta: "Én pedig már benne is születtem." Act 22:29 Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett. Act 22:30 Másnap aztán meg akarta tudni a valóságot, hogy mivel vádolják a zsidók, levétette tehát bilincseit, és megparancsolta, hogy jöjjenek össze a főpapok és az egész nagytanács. Ekkor lehozatta Pált, és eléjük állította. Act 23:1 Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: "Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek, mind e mai napig." Act 23:2 Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. Act 23:3 Pál erre így szólt hozzá: "Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek?" Act 23:4 Erre az ott állók ezt mondták: "Isten főpapját gyalázod?" Act 23:5 Pál így válaszolt: "Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap." Mert meg van írva: "Néped fejedelmét ne átkozd!" Act 23:6 Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: "Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia; a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak engem." Act 23:7 Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. Act 23:8 A szadduceusok ugyanis az állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják mindegyiket. Act 23:9 Erre nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt hozzá vagy angyal?" Act 23:10 Mivel a felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba. Act 23:11 A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: "Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!" Act 23:12 Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált. Act 23:13 Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. Act 23:14 Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: "Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. Act 23:15 Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér." Act 23:16 Meghallotta azonban Pál nőtestvérének fia a cselszövést, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak. Act 23:17 Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: "Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni kíván valamit." Act 23:18 Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: "A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked." Act 23:19 Az ezredes kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: "Mit akarsz nekem jelenteni?" Act 23:20 Az pedig így válaszolt: "A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. Act 23:21 De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják." Act 23:22 Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: "Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem." Act 23:23 Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: "Éjszaka kilenc órától fogva állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, valamint hetven lovast meg kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. Act 23:24 Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz." Act 23:25 Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: Act 23:26 "Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. Act 23:27 Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy római polgár. Act 23:28 Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. Act 23:29 Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. Act 23:30 Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy nálad emeljenek szót ellene." Act 23:31 A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. Act 23:32 Másnap a lovasokat tovább küldték vele, ők pedig visszatértek a várba. Act 23:33 Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. Act 23:34 Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való; és amikor megtudta, hogy Ciliciából, Act 23:35 így szólt: "Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék. Act 24:1 Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. Act 24:2 Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni: Act 24:3 "Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. Act 24:4 De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket, jóindulattal. Act 24:5 Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. Act 24:6 A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk (és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. Act 24:7 Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt a kezünk közül, Act 24:8 és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek). Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod." Act 24:9 Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van. Act 24:10 Ezután Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így szólt: "Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. Act 24:11 Megtudhatod, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy feljöttem Jeruzsálembe imádkozni. Act 24:12 De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. Act 24:13 Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. Act 24:14 De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. Act 24:15 És azt remélem Istentől, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. Act 24:16 Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. Act 24:17 Több év múltán eljöttem népemhez, hogy alamizsnát adjak, és áldozatokat mutassak be. Act 24:18 A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. Act 24:19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. Act 24:20 Vagy mondják meg ezek maguk: találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. Act 24:21 Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek." Act 24:22 Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: "Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben." Act 24:23 Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban; és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen. Act 24:24 Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. Act 24:25 De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak." Act 24:26 Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. Act 24:27 Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvébe akart járni a zsidóknak. Act 25:1 Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. Act 25:2 Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen, és kérték, Act 25:3 hogy - bár Pál ezt nem akarja - a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe. Mert azt a tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben. Act 25:4 Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pál Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan odautazik. Act 25:5 "Ezért a közöttetek levő vezetők mondta, jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene!" Act 25:6 Miután pedig nyolc vagy tíz napnál tovább nem tartózkodott közöttük, lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette Pált. Act 25:7 Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. Act 25:8 Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit." Act 25:9 Fesztusz azonban a zsidók kedvébe akart járni, és ezt kérdezte Páltól: "Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?" Act 25:10 Pál azonban így válaszolt: "A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. Act 25:11 Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek." Act 25:12 Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: "A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni." Act 25:13 Néhány nap elteltével Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. Act 25:14 Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: "Van itt egy férfi, mondta, akit Félix hagyott itt fogolyként. Act 25:15 Mikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték. Act 25:16 Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szembe nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen. Act 25:17 Mikor tehát megérkeztek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe ültem, és elővezettettem azt a férfit. Act 25:18 Ekkor vádlói körülállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, Act 25:19 hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, meg egy bizonyos meghalt Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él. Act 25:20 Mivel pedig én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, azt kérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott törvény elé állni ezek miatt a dolgok miatt. Act 25:21 Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz küldhetem." Act 25:22 Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: "Szeretném magam is hallani ezt az embert!" - "Holnap hallani fogod" - válaszolta ő. Act 25:23 Másnap aztán megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután az ezredessel és a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált. Act 25:24 Fesztusz ezután így szólt: "Agrippa király és ti férfiak mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt megostromolt engem az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltva, hogy ennek nem szabad tovább élnie. Act 25:25 Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt. Act 25:26 Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. Act 25:27 Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is." Act 26:1 Agrippa erre így szólt Pálhoz: "Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére." Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: Act 26:2 "Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, Act 26:3 mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. Act 26:4 Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. Act 26:5 Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus. Act 26:6 Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. Act 26:7 Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. Act 26:8 Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? Act 26:9 Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. Act 26:10 Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. Act 26:11 A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. Act 26:12 Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. Act 26:13 Déltájban az úton láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Act 26:14 Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Act 26:15 Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Act 26:16 De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. Act 26:17 Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. Act 26:18 Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. Act 26:19 Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, Act 26:20 hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Act 26:21 Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. Act 26:22 De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: Act 26:23 a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak." Act 26:24 Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: "Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz." Act 26:25 Pál azonban így válaszolt: "Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. Act 26:26 Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Act 26:27 Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel." Act 26:28 Agrippa így szólt Pálhoz: "Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénnyé legyek!" Act 26:29 Pál pedig így válaszolt: "Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül." Act 26:30 Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. Act 26:31 Távozóban így beszélgettek egymás között: "Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember." Act 26:32 Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: "Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz." Act 27:1 Miután úgy határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak. Act 27:2 Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékét akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz is. Act 27:3 Másnap befutottunk Szidónba. Mivel Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. Act 27:4 Onnan továbbindulva Ciprus alatt hajóztunk el, mert ellenszél volt. Act 27:5 Majd Cilicia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líciai Mirába. Act 27:6 Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és abba szállított be minket. Act 27:7 Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de mivel a szél miatt nem tudtunk kikötni, elhajóztunk Kréta alatt Szalmóné közelében. Act 27:8 Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lázea városa. Act 27:9 Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: Act 27:10 "Férfiak, látom, hogy a további hajózás nem csak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik." Act 27:11 De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. Act 27:12 A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, s ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. Act 27:13 Mivel pedig déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat; felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelébe. Act 27:14 Nemsokára azonban a sziget irányából az "Eurakviló"-nak nevezett szélvihar csapott le a tengerre. Act 27:15 Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. Act 27:16 Amikor egy kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk megtartani a mentőcsónakot. Act 27:17 Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova. Act 27:18 A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, Act 27:19 harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. Act 27:20 Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Act 27:21 Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: "Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Act 27:22 Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Act 27:23 Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Act 27:24 Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Act 27:25 Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Act 27:26 Egy szigetre kell kivetődnünk." Act 27:27 Eljött a tizennegyedik éjszaka, mióta az Adrián sodródtunk tovább, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek. Act 27:28 Lebocsátották a mérőónt, és húsz ölet állapítottak meg. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet állapítottak meg. Act 27:29 De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. Act 27:30 Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. Act 27:31 Pál azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: "Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg." Act 27:32 A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. Act 27:33 Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: "Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Act 27:34 Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről." Act 27:35 E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Act 27:36 Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. Act 27:37 Lélekszám szerint kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. Act 27:38 Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. Act 27:39 Amikor megvirradt, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. Act 27:40 A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. Act 27:41 Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől kezdett szakadozni. Act 27:42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. Act 27:43 De a százados meg akarta menteni Pált, visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, Act 27:44 azután a többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre. Act 28:1 Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. Act 28:2 A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. Act 28:3 Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegből, és a kezébe mart. Act 28:4 Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: "Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem hagyja élni." Act 28:5 Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. Act 28:6 Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban a hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten. Act 28:7 Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. Act 28:8 Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Act 28:9 Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. Act 28:10 Ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal. Act 28:11 Három hónap múlva azután elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek címerében Dioszkurok voltak. Act 28:12 Szirakuzába érkezve ott maradtunk három napig. Act 28:13 Innen a part mentén hajózva megérkeztünk Régiumba, és mivel egy nap múlva feltámadt a déli szél, így másnap Puteoliba értünk. Act 28:14 Itt testvéreket találtunk, akik kértek, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába. Act 28:15 Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással. Act 28:16 Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. Act 28:17 Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. Act 28:18 Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem. Act 28:19 Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. Act 28:20 Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot." Act 28:21 Ők pedig ezt mondták erre: "Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem az atyafiak közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. Act 28:22 Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik." Act 28:23 Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. Act 28:24 Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek. Act 28:25 Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, s ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: "Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, Act 28:26 amikor ezt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! Act 28:27 Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Act 28:28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani." Act 28:29 (Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva eltávoztak.) Act 28:30 Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. Act 28:31 Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül. Rom 1:1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit az Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, Rom 1:2 amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért. Rom 1:3 Az ő Fiáról szól ez az evangélium, aki test szerint Dávid utódaitól származott, Rom 1:4 a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk, Rom 1:5 aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: Rom 1:6 akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai. Rom 1:7 Mindazoknak Rómában, akik az Isten szerettei, akiket ő elhívott és megszentelt: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Rom 1:8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van. Rom 1:9 Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, Rom 1:10 és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. Rom 1:11 Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, Rom 1:12 vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által. Rom 1:13 Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. Rom 1:14 Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. Rom 1:15 Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok. Rom 1:16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, Rom 1:17 mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni." Rom 1:18 Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Rom 1:19 Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Rom 1:20 Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, Rom 1:21 hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Rom 1:22 Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, Rom 1:23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Rom 1:24 Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Rom 1:25 Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Rom 1:26 Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, Rom 1:27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. Rom 1:28 És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Rom 1:29 Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, Rom 1:30 rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, Rom 1:31 kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. Rom 1:32 Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek. Rom 2:1 Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel! Rom 2:2 Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek. Rom 2:3 Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől? Rom 2:4 Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? Rom 2:5 Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. Rom 2:6 Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: Rom 2:7 azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad; Rom 2:8 azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. Rom 2:9 Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; Rom 2:10 viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is! Rom 2:11 Mert Isten nem személyválogató. Rom 2:12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. Rom 2:13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. Rom 2:14 Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Rom 2:15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, Rom 2:16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által. Rom 2:17 Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és az Istennel dicsekszel, Rom 2:18 és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből; Rom 2:19 és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók világossága, Rom 2:20 az oktalanok nevelője, és a kiskorúak tanítója, mivel tied a törvényben az ismeret és az igazság teljessége: Rom 2:21 ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Rom 2:22 Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? Rom 2:23 Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? Rom 2:24 Bizony "miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között", úgy amint meg van írva. Rom 2:25 A körülmetélkedés valóban használ, ha megtartod a törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Rom 2:26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem tekinti-e Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? Rom 2:27 Még a származása szerint körülmetéletlen is, aki betölti a törvényt, el fog ítélni téged azért, mert az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Rom 2:28 Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, Rom 2:29 hanem az részesül dicséretben - mégpedig nem emberektől, hanem Istentől -, aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Lélek által van körülmetélve. Rom 3:1 Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Rom 3:2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. Rom 3:3 Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Rom 3:4 Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: "Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled." Rom 3:5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját? Rom 3:6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot? Rom 3:7 Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös? Rom 3:8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle! Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet! Rom 3:9 Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, Rom 3:10 amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem, Rom 3:11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Rom 3:12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Rom 3:13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; Rom 3:14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Rom 3:15 Lábuk gyors a vérontásra, Rom 3:16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban, Rom 3:17 és a békesség útját nem ismerik: Rom 3:18 Isten félelmével nem törődnek." Rom 3:19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg. Rom 3:20 Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Rom 3:21 Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Rom 3:22 Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: Rom 3:23 mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Rom 3:24 Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Rom 3:25 Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte Rom 3:26 türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. Rom 3:27 Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit "törvénye" által. Rom 3:28 Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. Rom 3:29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is; Rom 3:30 mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által. Rom 3:31 Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek. Rom 4:1 Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből? Rom 4:2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. Rom 4:3 De mit mond az Írás? "Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul." Rom 4:4 Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Rom 4:5 Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. Rom 4:6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: Rom 4:7 "Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Rom 4:8 Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt." Rom 4:9 Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek is? Valóban azt olvassuk, hogy "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt." Rom 4:10 De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. Rom 4:11 Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el; Rom 4:12 és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének. Rom 4:13 Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Rom 4:14 Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; Rom 4:15 mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Rom 4:16 Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Rom 4:17 Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: "Sok nép atyjává tettelek." Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. Rom 4:18 Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: "Ennyi lesz a te magod!" Rom 4:19 Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Rom 4:20 Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, Rom 4:21 és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Rom 4:22 Ezért Isten ezt "be is számította neki igazságul". Rom 4:23 De az, hogy "beszámította neki igazságul", nem egyedül érte van megírva, Rom 4:24 hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; Rom 4:25 aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. Rom 5:1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Rom 5:2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. Rom 5:3 De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, Rom 5:4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; Rom 5:5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Rom 5:6 Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Rom 5:7 Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Rom 5:8 Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Rom 5:9 Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Rom 5:10 Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Rom 5:11 Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában. Rom 5:12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. Rom 5:13 Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Rom 5:14 Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek. Rom 5:15 De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. Rom 5:16 És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra. Rom 5:17 Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. Rom 5:18 Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. Rom 5:19 Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká. Rom 5:20 A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; Rom 5:21 hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Rom 6:1 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Rom 6:2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Rom 6:3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? Rom 6:4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Rom 6:5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Rom 6:6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Rom 6:7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Rom 6:8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Rom 6:9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Rom 6:10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Rom 6:11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. Rom 6:12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Rom 6:13 Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. Rom 6:14 Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. Rom 6:15 Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! Rom 6:16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? Rom 6:17 De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok! Rom 6:18 Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. Rom 6:19 Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Rom 6:20 Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. Rom 6:21 De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Rom 6:22 Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Rom 6:23 Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Rom 7:1 Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Rom 7:2 Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Rom 7:3 Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Rom 7:4 Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Rom 7:5 Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Rom 7:6 Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben. Rom 7:7 Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!" Rom 7:8 De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Rom 7:9 Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, Rom 7:10 én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Rom 7:11 Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. Rom 7:12 A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Rom 7:13 Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által. Rom 7:14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Rom 7:15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Rom 7:16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Rom 7:17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Rom 7:18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Rom 7:19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Rom 7:20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Rom 7:21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Rom 7:22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, Rom 7:23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Rom 7:24 Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Rom 7:25 Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének. Rom 8:1 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, Rom 8:2 mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Rom 8:3 Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, Rom 8:4 hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Rom 8:5 Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. Rom 8:6 A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, Rom 8:7 minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Rom 8:8 Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Rom 8:9 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Rom 8:10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Rom 8:11 Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Rom 8:12 Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Rom 8:13 Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Rom 8:14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Rom 8:15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Rom 8:16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Rom 8:17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Rom 8:18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Rom 8:19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Rom 8:20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, Rom 8:21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Rom 8:22 Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. Rom 8:23 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Rom 8:24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Rom 8:25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Rom 8:26 Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Rom 8:27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Rom 8:28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Rom 8:29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Rom 8:30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Rom 8:31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Rom 8:32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Rom 8:33 Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Rom 8:34 Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Rom 8:35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Rom 8:36 Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." Rom 8:37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Rom 8:38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, Rom 8:39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Rom 9:1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, Rom 9:2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Rom 9:3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; Rom 9:4 akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, Rom 9:5 akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. Rom 9:6 De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, Rom 9:7 és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: "Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni." Rom 9:8 Vagyis nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Rom 9:9 Mert az ígéret szava ez: "Abban az időben visszajövök, és fia lesz Sárának." Rom 9:10 De nem csak ezt az esetet lehet említeni, hanem Rebekáét is, aki egytől fogant, a mi atyánktól, Izsáktól. Rom 9:11 Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, Rom 9:12 ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, megmondatott Rebekának, hogy "a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek", Rom 9:13 úgy ahogyan meg van írva: "Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem." Rom 9:14 Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Rom 9:15 Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok." Rom 9:16 Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Rom 9:17 Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön." Rom 9:18 Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. Rom 9:19 Azt mondod erre nekem: "Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?" Rom 9:20 Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?" Rom 9:21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? Rom 9:22 Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? Rom 9:23 Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, Rom 9:24 amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is? Rom 9:25 Hóseás szerint is ezt mondja: "Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, Rom 9:26 és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni." Rom 9:27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: "Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, Rom 9:28 mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön." Rom 9:29 És előre megmondta Ézsaiás: "Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához." Rom 9:30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Rom 9:31 Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. Rom 9:32 Miért? Azért, mert nem hit, hanem cselekedetek útján akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe, Rom 9:33 amint meg van írva: "Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg." Rom 10:1 Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. Rom 10:2 Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Rom 10:3 Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának. Rom 10:4 Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. Rom 10:5 Mózes ugyanis azt írja, hogy aki "cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa". Rom 10:6 A hitből való igazság pedig így szól: "Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Rom 10:7 Vagy: "Ki megy le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Rom 10:8 Hanem mit mond? "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Rom 10:9 Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Rom 10:10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Rom 10:11 Az Írás is így szól: "Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg." Rom 10:12 Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; Rom 10:13 amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Rom 10:14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? Rom 10:15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" Rom 10:16 Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" Rom 10:17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. Rom 10:18 Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! "Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük." Rom 10:19 De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először is ezt mondja Mózes: "Titeket egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket." Rom 10:20 Ézsaiás pedig nyíltan beszél, és így szól: "Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam." Rom 10:21 Izráelről viszont így szól: "Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé." Rom 11:1 Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Rom 11:2 Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen: Rom 11:3 "Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek." Rom 11:4 Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? "Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak." Rom 11:5 Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; Rom 11:6 ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. Rom 11:7 Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek, Rom 11:8 ahogyan meg van írva: "Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig." Rom 11:9 Dávid is ezt mondja: "Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. Rom 11:10 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen." Rom 11:11 Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. Rom 11:12 Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. Rom 11:13 Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat, Rom 11:14 mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket. Rom 11:15 Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? Rom 11:16 Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. Rom 11:17 Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, Rom 11:18 ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Rom 11:19 Azt mondod erre: "Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam." Rom 11:20 Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Rom 11:21 Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. Rom 11:22 Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. Rom 11:23 Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. Rom 11:24 Hiszen ha te levágattál a természetes vadolajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba! Rom 11:25 Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, Rom 11:26 és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, Rom 11:27 és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." Rom 11:28 Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, Rom 11:29 hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Rom 11:30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, Rom 11:31 úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Rom 11:32 Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. Rom 11:33 Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Rom 11:34 Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Rom 11:35 Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Rom 11:36 Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Rom 12:1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; Rom 12:2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Rom 12:3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Rom 12:4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, Rom 12:5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Rom 12:6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, Rom 12:7 ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, Rom 12:8 a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. Rom 12:9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, Rom 12:10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, Rom 12:11 a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. Rom 12:12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. Rom 12:13 A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Rom 12:14 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Rom 12:15 Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Rom 12:16 Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Rom 12:17 Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Rom 12:18 Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Rom 12:19 Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. Rom 12:20 Sőt, "ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére." Rom 12:21 Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. Rom 13:1 Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. Rom 13:2 Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra. Rom 13:3 Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle: Rom 13:4 mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. Rom 13:5 Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. Rom 13:6 Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. Rom 13:7 Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet. Rom 13:8 Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Rom 13:9 Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Rom 13:10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése. Rom 13:11 De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: Rom 13:12 az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Rom 13:13 Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, Rom 13:14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne. Rom 14:1 A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. Rom 14:2 Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Rom 14:3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. Rom 14:4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa. Rom 14:5 Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Rom 14:6 Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. Rom 14:7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; Rom 14:8 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Rom 14:9 Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Rom 14:10 Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Rom 14:11 Mert meg van írva: "Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent." Rom 14:12 Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Rom 14:13 Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. Rom 14:14 Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. Rom 14:15 Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. Rom 14:16 Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. Rom 14:17 Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; Rom 14:18 mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. Rom 14:19 Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják. Rom 14:20 Étel miatt ne rombold az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszi azt. Rom 14:21 Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik. Rom 14:22 Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött. Rom 14:23 Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn. Rom 15:1 Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Rom 15:2 Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. Rom 15:3 Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: "A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak." Rom 15:4 Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. Rom 15:5 A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, Rom 15:6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Rom 15:7 Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Rom 15:8 Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. Rom 15:9 A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent, ahogyan meg van írva: "Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek." Rom 15:10 Ezt is mondja: "Örüljetek, népek, az ő népével együtt." Rom 15:11 És ezt is: "Dicsérjétek, ti népek mind, az Urat, és dicsőítse őt minden nép." Rom 15:12 Ézsaiás pedig így szól: "Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek." Rom 15:13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. Rom 15:14 Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jóssággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani. Rom 15:15 Ám, kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket ama kegyelem alapján, amelyet Isten adott nekem arra, Rom 15:16 hogy a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten evangéliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen. Rom 15:17 Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt. Rom 15:18 Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok megtéréséért szóval és tettel, Rom 15:19 jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által: úgyhogy Jeruzsálemtől kezdve egészen Illíriáig mindenfelé hirdettem a Krisztus evangéliumát. Rom 15:20 Eközben pedig azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisztust már ismertté tették, hogy ne idegen alapra építsek, Rom 15:21 hanem ahogyan meg van írva: "Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik." Rom 15:22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok. Rom 15:23 Most pedig, mivel már nincs munkaterület ezeken a vidékeken számomra, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, Rom 15:24 amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok. Rom 15:25 Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. Rom 15:26 Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. Rom 15:27 Jónak látták ezt, de tartoznak is vele nekik, mert ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik. Rom 15:28 Ha tehát ezt elvégeztem, és az eredményt lepecsételve átadtam, a ti segítségetekkel elmegyek Hispániába. Rom 15:29 Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével érkezem meg. Rom 15:30 A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, Rom 15:31 hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek; Rom 15:32 hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek nálatok. Rom 15:33 A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen. Rom 16:1 Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája: Rom 16:2 fogadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is. Rom 16:3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban. Rom 16:4 Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is. Rom 16:5 Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is. Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki az ázsiai tartomány első zsengéje Krisztusban. Rom 16:6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek. Rom 16:7 Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb lettek Krisztus híveivé. Rom 16:8 Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat. Rom 16:9 Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk a Krisztusban, és az én szeretett Sztakhüszomat. Rom 16:10 Köszöntsétek Apellészt, a Krisztus kipróbált emberét. Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat. Rom 16:11 Köszöntsétek Heródiónt, az én rokonomat. Köszöntsétek a Narcisszusz háza népéből azokat, akik az Úrban hisznek. Rom 16:12 Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát, akik fáradoznak az Úrért. Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrért. Rom 16:13 Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám. Rom 16:14 Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a hozzájuk tartozó testvéreket. Rom 16:15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nőtestvérét, valamint Olümpászt és a hozzájuk tartozó szenteket mind. Rom 16:16 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete. Rom 16:17 Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Rom 16:18 Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét. Rom 16:19 Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez. Nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra. Rom 16:20 A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Rom 16:21 Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, valamint rokonaim: Luciusz, Jázon és Szószipatrosz. Rom 16:22 Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet. Rom 16:23 Köszönt titeket Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek. Köszönt titeket Erásztosz, a város számvevője, és Kvártusz testvérünk. Rom 16:24 (A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!) Rom 16:25 Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, Rom 16:26 de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. Rom 16:27 Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen. 1Co 1:1 Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész, a testvér, 1Co 1:2 az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: 1Co 1:3 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 1Co 1:4 Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. 1Co 1:5 Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, 1Co 1:6 amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 1Co 1:7 Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 1Co 1:8 aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 1Co 1:9 Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. 1Co 1:10 A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. 1Co 1:11 Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 1Co 1:12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: "Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé." 1Co 1:13 Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? 1Co 1:14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 1Co 1:15 nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. 1Co 1:16 Igaz, megkereszteltem még Sztefanász házanépét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. 1Co 1:17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. 1Co 1:18 Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 1Co 1:19 Mert meg van írva: "Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem." 1Co 1:20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 1Co 1:21 Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. 1Co 1:22 És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 1Co 1:23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 1Co 1:24 de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 1Co 1:25 Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek erejénél. 1Co 1:26 Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. 1Co 1:27 Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: 1Co 1:28 és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; 1Co 1:29 hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. 1Co 1:30 Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, 1Co 1:31 hogy amint meg van írva: "Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék." 1Co 2:1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. 1Co 2:2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 1Co 2:3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 1Co 2:4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; 1Co 2:5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 1Co 2:6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, 1Co 2:7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 1Co 2:8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 1Co 2:9 Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. 1Co 2:10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 1Co 2:11 Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. 1Co 2:12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. 1Co 2:13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. 1Co 2:14 A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. 1Co 2:15 A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. 1Co 2:16 Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van. 1Co 3:1 Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. 1Co 3:2 Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, 1Co 3:3 mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 1Co 3:4 Ha az egyik ezt mondja: "Én Pálé vagyok", a másik pedig azt: "Én Apollósé", nem emberi módon beszéltek-e? 1Co 3:5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. 1Co 3:6 Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. 1Co 3:7 Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 1Co 3:8 Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. 1Co 3:9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 1Co 3:10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. 1Co 3:11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. 1Co 3:12 Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; 1Co 3:13 az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. 1Co 3:14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; 1Co 3:15 de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. 1Co 3:16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? 1Co 3:17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. 1Co 3:18 Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. 1Co 3:19 E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: "Megfogja a bölcseket ravaszságukban", 1Co 3:20 aztán ez is: "Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók." 1Co 3:21 Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; 1Co 3:22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. 1Co 3:23 Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené. 1Co 4:1 Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. 1Co 4:2 Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. 1Co 4:3 Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. 1Co 4:4 Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. 1Co 4:5 Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. 1Co 4:6 Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, és senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval dicsekedve a másik ellen. 1Co 4:7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? 1Co 4:8 Ti már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok; bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk. 1Co 4:9 Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. 1Co 4:10 Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. 1Co 4:11 Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul bujdosunk, 1Co 4:12 és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, 1Co 4:13 amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig. 1Co 4:14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. 1Co 4:15 Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban. 1Co 4:16 Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim. 1Co 4:17 Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden gyülekezetben. 1Co 4:18 Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. 1Co 4:19 Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. 1Co 4:20 Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben. 1Co 4:21 Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel? 1Co 5:1 Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. 1Co 5:2 Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna közületek azt, aki ilyen dolgot cselekedett. 1Co 5:3 Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. 1Co 5:4 Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, 1Co 5:5 átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. 1Co 5:6 Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? 1Co 5:7 Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. 1Co 5:8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. 1Co 5:9 Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. 1Co 5:10 De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 1Co 5:11 Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. 1Co 5:12 Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? 1Co 5:13 A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül! 1Co 6:1 Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek, s nem a szentek előtt törvénykezni? 1Co 6:2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti ítélkeztek a világ felett, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? 1Co 6:3 Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! 1Co 6:4 Ha tehát hétköznapi ügyekben pereskedtek, akkor azokat ültetitek a bírói székbe, akik semmit sem számítanak a gyülekezet előtt? 1Co 6:5 Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között? 1Co 6:6 Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt. 1Co 6:7 Egyáltalán már az is nagy gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? 1Co 6:8 Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek! 1Co 6:9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, 1Co 6:10 sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. 1Co 6:11 Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. 1Co 6:12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. 1Co 6:13 Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 1Co 6:14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. 1Co 6:15 Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! 1Co 6:16 Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert - amint az Írás mondja - "lesznek ketten egy testté." 1Co 6:17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. 1Co 6:18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. 1Co 6:19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? 1Co 6:20 Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. 1Co 7:1 Amikről pedig írtatok, azokra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 1Co 7:2 A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. 1Co 7:3 A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. 1Co 7:4 A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 1Co 7:5 Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 1Co 7:6 Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsként. 1Co 7:7 Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. 1Co 7:8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 1Co 7:9 Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. 1Co 7:10 A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 1Co 7:11 Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a feleségét. 1Co 7:12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsással el. 1Co 7:13 És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét. 1Co 7:14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. 1Co 7:15 Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. 1Co 7:16 Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet? 1Co 7:17 Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. 1Co 7:18 Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el. Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül. 1Co 7:19 A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. 1Co 7:20 Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. 1Co 7:21 Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele. Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! 1Co 7:22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. 1Co 7:23 Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái. 1Co 7:24 Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. 1Co 7:25 A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. 1Co 7:26 Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. 1Co 7:27 Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. 1Co 7:28 De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. 1Co 7:29 Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, 1Co 7:30 és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, 1Co 7:31 és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. 1Co 7:32 Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. 1Co 7:33 Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; 1Co 7:34 ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. 1Co 7:35 Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. 1Co 7:36 Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja férjhez. 1Co 7:37 Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. 1Co 7:38 Azért, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. 1Co 7:39 Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. 1Co 7:40 Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van. 1Co 8:1 Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 1Co 8:2 Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. 1Co 8:3 De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten. 1Co 8:4 Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. 1Co 8:5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, 1Co 8:6 nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. 1Co 8:7 Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. 1Co 8:8 Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. 1Co 8:9 De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. 1Co 8:10 Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? 1Co 8:11 És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. 1Co 8:12 Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. 1Co 8:13 Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam. 1Co 9:1 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? 1Co 9:2 Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 1Co 9:3 Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálgatnak. 1Co 9:4 Vajon nincs-e szabadságunk arra, hogy együnk és igyunk? 1Co 9:5 Nincs-e szabadságunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? 1Co 9:6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs szabadságunk arra, hogy ne dolgozzunk? 1Co 9:7 Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a termésből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a nyáj tejéből? 1Co 9:8 Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? 1Co 9:9 Mert Mózes törvényében meg van írva: "A nyomtató ökör száját ne kösd be." Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? 1Co 9:10 Nem teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. 1Co 9:11 Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? 1Co 9:12 Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a szabadsággal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé. 1Co 9:13 Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a szenthelyből származó eledellel élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? 1Co 9:14 Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 1Co 9:15 Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután, mert jobb meghalnom, minthogy valaki dicsekedésemet félremagyarázza. 1Co 9:16 Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! 1Co 9:17 Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. 1Co 9:18 Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem a Krisztus evangéliumát anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal. 1Co 9:19 Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. 1Co 9:20 A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. 1Co 9:21 A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem - pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 1Co 9:22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. 1Co 9:23 Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban. 1Co 9:24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 1Co 9:25 Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartoztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 1Co 9:26 Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 1Co 9:27 hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. 1Co 10:1 Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, 1Co 10:2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. 1Co 10:3 Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, 1Co 10:4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. 1Co 10:5 De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. 1Co 10:6 Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. 1Co 10:7 Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: "Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani." 1Co 10:8 De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. 1Co 10:9 Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. 1Co 10:10 De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. 1Co 10:11 Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. 1Co 10:12 Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! 1Co 10:13 Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. 1Co 10:14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! 1Co 10:15 Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. 1Co 10:16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? 1Co 10:17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. 1Co 10:18 Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? 1Co 10:19 De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? 1Co 10:20 Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. 1Co 10:21 Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. 1Co 10:22 Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? 1Co 10:23 Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. 1Co 10:24 Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. 1Co 10:25 Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, 1Co 10:26 mert "az Úré a föld és annak teljessége". 1Co 10:27 Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. 1Co 10:28 De ha valaki azt mondja nektek: "Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. 1Co 10:29 Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? 1Co 10:30 Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? 1Co 10:31 Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 1Co 10:32 Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; 1Co 10:33 mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. 1Co 11:1 Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak. 1Co 11:2 Dicsérlek titeket, hogy emlékeztek minden tanításomra, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. 1Co 11:3 Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten. 1Co 11:4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. 1Co 11:5 De minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. 1Co 11:6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét. 1Co 11:7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. 1Co 11:8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. 1Co 11:9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 1Co 11:10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy méltóságának jelét viselje a fején, az angyalok miatt is. 1Co 11:11 De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 1Co 11:12 Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van. 1Co 11:13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni az Istenhez? 1Co 11:14 Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, 1Co 11:15 az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatott a haj. 1Co 11:16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek. 1Co 11:17 Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. 1Co 11:18 Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. 1Co 11:19 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. 1Co 11:20 Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával élni, 1Co 11:21 mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. 1Co 11:22 Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek. 1Co 11:23 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, 1Co 11:24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." 1Co 11:25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." 1Co 11:26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. 1Co 11:27 Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 1Co 11:28 Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. 1Co 11:29 Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. 1Co 11:30 Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. 1Co 11:31 Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. 1Co 11:32 De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. 1Co 11:33 Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást. 1Co 11:34 És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem. 1Co 12:1 A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. 1Co 12:2 Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. 1Co 12:3 Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által. 1Co 12:4 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. 1Co 12:5 Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. 1Co 12:6 És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. 1Co 12:7 A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. 1Co 12:8 Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. 1Co 12:9 Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. 1Co 12:10 Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. 1Co 12:11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. 1Co 12:12 Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 1Co 12:13 Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 1Co 12:14 Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 1Co 12:15 Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 1Co 12:16 És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 1Co 12:17 Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? 1Co 12:18 Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 1Co 12:19 Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 1Co 12:20 Így bár sok a tag, mégis egy a test. 1Co 12:21 Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" 1Co 12:22 Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, 1Co 12:23 és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 1Co 12:24 az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, 1Co 12:25 hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 1Co 12:26 És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 1Co 12:27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. 1Co 12:28 Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra. 1Co 12:29 Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? 1Co 12:30 Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? 1Co 12:31 De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. 1Co 13:1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 1Co 13:2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 1Co 13:3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 1Co 13:4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 1Co 13:5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 1Co 13:6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 1Co 13:7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 1Co 13:8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 1Co 13:9 Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. 1Co 13:10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 1Co 13:11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 1Co 13:12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 1Co 13:13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 1Co 14:1 Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. 1Co 14:2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. 1Co 14:3 Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. 1Co 14:4 Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. 1Co 14:5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. 1Co 14:6 Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? 1Co 14:7 Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? 1Co 14:8 Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? 1Co 14:9 Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. 1Co 14:10 Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. 1Co 14:11 Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. 1Co 14:12 Ezért ti is, mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. 1Co 14:13 Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. 1Co 14:14 Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. 1Co 14:15 Hogyan is van tehát ez a dolog? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. 1Co 14:16 Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? 1Co 14:17 Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül belőle. 1Co 14:18 Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, 1Co 14:19 de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. 1Co 14:20 Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek. 1Co 14:21 A törvényben meg van írva: "Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám", ezt mondja az Úr. 1Co 14:22 Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hivőknek szól. 1Co 14:23 Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? 1Co 14:24 De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, 1Co 14:25 és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek van. 1Co 14:26 Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! 1Co 14:27 Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egy valaki pedig magyarázza meg. 1Co 14:28 Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és az Istenhez. 1Co 14:29 A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg. 1Co 14:30 De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el. 1Co 14:31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. 1Co 14:32 A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. 1Co 14:33 Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, 1Co 14:34 az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. 1Co 14:35 Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert illetlen az asszonynak a gyülekezetben beszélnie. 1Co 14:36 Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? 1Co 14:37 Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. 1Co 14:38 És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. 1Co 14:39 Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se akadályozzátok. 1Co 14:40 Azonban minden illendően és rendben történjék. 1Co 15:1 Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 1Co 15:2 Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. 1Co 15:3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. 1Co 15:4 Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, 1Co 15:5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 1Co 15:6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 1Co 15:7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 1Co 15:8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. 1Co 15:9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. 1Co 15:10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 1Co 15:11 Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké. 1Co 15:12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? 1Co 15:13 Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. 1Co 15:14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 1Co 15:15 Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 1Co 15:16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 1Co 15:17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 1Co 15:18 Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 1Co 15:19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 1Co 15:20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 1Co 15:21 Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 1Co 15:22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. 1Co 15:23 Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. 1Co 15:24 Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. 1Co 15:25 Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. 1Co 15:26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 1Co 15:27 Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. 1Co 15:28 Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben. 1Co 15:29 Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 1Co 15:30 Miért vállalunk veszedelmet mi is minden percben? 1Co 15:31 Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 1Co 15:32 Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor "együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk". 1Co 15:33 Ne tévelyegjetek: "A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!" 1Co 15:34 Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt. 1Co 15:35 De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? 1Co 15:36 Esztelen! Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, 1Co 15:37 és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. 1Co 15:38 De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. 1Co 15:39 Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. 1Co 15:40 Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. 1Co 15:41 Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 1Co 15:42 Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; 1Co 15:43 elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. 1Co 15:44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is. 1Co 15:45 Így is van megírva: "Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké." 1Co 15:46 De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. 1Co 15:47 Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. 1Co 15:48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 1Co 15:49 És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. 1Co 15:50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 1Co 15:51 Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. 1Co 15:52 Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 1Co 15:53 Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. 1Co 15:54 Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! 1Co 15:55 Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" 1Co 15:56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 1Co 15:57 De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! 1Co 15:58 Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. 1Co 16:1 Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. 1Co 16:2 A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek. 1Co 16:3 Amikor pedig megérkezem, azokat, akiket ti alkalmasnak találtok, elküldöm ajánlólevéllel, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 1Co 16:4 Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt fognak jönni. 1Co 16:5 Hozzátok pedig akkor megyek, ha végigmentem Macedónián. Mert Macedónián átutazom, 1Co 16:6 de nálatok talán ott is maradok, vagy át is telelek, hogy ti indítsatok útnak, ahova majd megyek. 1Co 16:7 Mert nemcsak átutazóban akarlak meglátogatni titeket, hanem remélem, hogy egy ideig ott is maradok nálatok, ha az Úr megengedi. 1Co 16:8 Efezusban pünkösdig maradok, 1Co 16:9 mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok. 1Co 16:10 Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én. 1Co 16:11 Senki se nézze le tehát, hanem indítsátok útnak békességgel, hogy eljöjjön hozzám, mert várom őt a testvérekkel együtt. 1Co 16:12 Ami pedig Apollós testvért illeti, nagyon kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképpen sem akarta az Isten, hogy most elmenjen. De el fog menni, mihelyt alkalma lesz rá. 1Co 16:13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! 1Co 16:14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 1Co 16:15 Kérlek titeket, testvéreim: tudjátok Sztefanász házanépéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: 1Co 16:16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. 1Co 16:17 Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. 1Co 16:18 Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tieteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket! 1Co 16:19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. 1Co 16:20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal. 1Co 16:21 Köszöntésemet saját kezemmel írom: Pál. 1Co 16:22 Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! 1Co 16:23 Az Úr Jézus kegyelme veletek! 1Co 16:24 Az én szeretetem mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen. 2Co 1:1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak: 2Co 1:2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. 2Co 1:3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 2Co 1:4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. 2Co 1:5 Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. 2Co 1:6 Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. 2Co 1:7 A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. 2Co 1:8 Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. 2Co 1:9 Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; 2Co 1:10 aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, 2Co 1:11 mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást. 2Co 1:12 Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. 2Co 1:13 Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, 2Co 1:14 ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. 2Co 1:15 Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. 2Co 1:16 Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. 2Co 1:17 Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is? 2Co 1:18 Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem". 2Co 1:19 Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"- né is meg "nem"- mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne. 2Co 1:20 Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. 2Co 1:21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. 2Co 1:22 Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. 2Co 1:23 Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. 2Co 1:24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben. 2Co 2:1 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. 2Co 2:2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? 2Co 2:3 Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 2Co 2:4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok. 2Co 2:5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket mindnyájatokat is. 2Co 2:6 Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. 2Co 2:7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. 2Co 2:8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. 2Co 2:9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 2Co 2:10 Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. 2Co 2:11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk. 2Co 2:12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, 2Co 2:13 nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába. 2Co 2:14 De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. 2Co 2:15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: 2Co 2:16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? 2Co 2:17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által. 2Co 3:1 Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2Co 3:2 A mi levelünk ti vagytok, amely be írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. 2Co 3:3 Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. 2Co 3:4 Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. 2Co 3:5 Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. 2Co 3:6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. 2Co 3:7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 2Co 3:8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 2Co 3:9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 2Co 3:10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 2Co 3:11 Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 2Co 3:12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; 2Co 3:13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. 2Co 3:14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 2Co 3:15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 2Co 3:16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 2Co 3:17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 2Co 3:18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. 2Co 4:1 Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, 2Co 4:2 hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. 2Co 4:3 Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 2Co 4:4 Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. 2Co 4:5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 2Co 4:6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. 2Co 4:7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: 2Co 4:8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 2Co 4:9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; 2Co 4:10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 2Co 4:11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 2Co 4:12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. 2Co 4:13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! 2Co 4:14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 2Co 4:15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. 2Co 4:16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 2Co 4:17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 2Co 4:18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2Co 5:1 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. 2Co 5:2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat, 2Co 5:3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek. 2Co 5:4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. 2Co 5:5 Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket. 2Co 5:6 Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; 2Co 5:7 mert hitben járunk, nem látásban. 2Co 5:8 De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. 2Co 5:9 Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. 2Co 5:10 Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. 2Co 5:11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 2Co 5:12 Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. 2Co 5:13 Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. 2Co 5:14 Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 2Co 5:15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 2Co 5:16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 2Co 5:17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2Co 5:18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 2Co 5:19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. 2Co 5:20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! 2Co 5:21 Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. 2Co 6:1 Vele együtt munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét. 2Co 6:2 Mert ő mondja: "A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" 2Co 6:3 Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 2Co 6:4 hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 2Co 6:5 verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, 2Co 6:6 tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, 2Co 6:7 az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, 2Co 6:8 dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, 2Co 6:9 mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, 2Co 6:10 mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden. 2Co 6:11 Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak: 2Co 6:12 nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra. 2Co 6:13 Viszonzásul pedig, mint gyermekeimhez szólok: tárjátok ki ti is szíveteket. 2Co 6:14 Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 2Co 6:15 Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? 2Co 6:16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. 2Co 6:17 Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 2Co 6:18 Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr." 2Co 7:1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket. 2Co 7:2 Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem csaltunk meg. 2Co 7:3 Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. 2Co 7:4 Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. 2Co 7:5 Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek. 2Co 7:6 De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével; 2Co 7:7 de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem. 2Co 7:8 Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, 2Co 7:9 de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. 2Co 7:10 Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. 2Co 7:11 Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben. 2Co 7:12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt van bennetek irántunk. 2Co 7:13 Ezért tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan megnyugtattátok a lelkét. 2Co 7:14 Mert ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult. 2Co 7:15 Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva fogadtátok őt. 2Co 7:16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek. 2Co 8:1 Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. 2Co 8:2 Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. 2Co 8:3 Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, 2Co 8:4 és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. 2Co 8:5 És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. 2Co 8:6 Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését. 2Co 8:7 Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. 2Co 8:8 Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam. 2Co 8:9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. 2Co 8:10 Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta. 2Co 8:11 Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van! 2Co 8:12 Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. 2Co 8:13 Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően 2Co 8:14 a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; 2Co 8:15 amint meg van írva: "Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje." 2Co 8:16 Hála legyen az Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. 2Co 8:17 Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok. 2Co 8:18 Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet. 2Co 8:19 Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi készségünk megmutatására. 2Co 8:20 Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: 2Co 8:21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. 2Co 8:22 Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek. 2Co 8:23 Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége. 2Co 8:24 Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt. 2Co 9:1 A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek. 2Co 9:2 Hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem veletek a macedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget. 2Co 9:3 De mégis elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen, hanem amint megmondtam: készen legyetek. 2Co 9:4 És ha velem macedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent ne valljunk mi - hogy ne mondjuk: ti - ebben a bizodalmunkban. 2Co 9:5 Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. 2Co 9:6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 2Co 9:7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". 2Co 9:8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 2Co 9:9 Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." 2Co 9:10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." 2Co 9:11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. 2Co 9:12 Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. 2Co 9:13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 2Co 9:14 És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 2Co 9:15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért! 2Co 10:1 A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki - némelyek szerint - szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; 2Co 10:2 kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel merészen akarok fellépni némelyekkel szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. 2Co 10:3 Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; 2Co 10:4 hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. 2Co 10:5 Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, 2Co 10:6 és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, amikor teljességre jut a ti engedelmességetek. 2Co 10:7 Ami a szemetek előtt van, arra nézzetek! Ha valaki meg van győződve arról, hogy ő a Krisztusé, azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is. 2Co 10:8 Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg, 2Co 10:9 nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. 2Co 10:10 Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas. 2Co 10:11 Azt pedig gondolja meg az ilyen ember, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is. 2Co 10:12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat. 2Co 10:13 Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. 2Co 10:14 Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangéliumával. 2Co 10:15 Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. 2Co 10:16 Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. 2Co 10:17 Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, 2Co 10:18 mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. 2Co 11:1 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is. 2Co 11:2 Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé. 2Co 11:3 Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. 2Co 11:4 Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. 2Co 11:5 Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. 2Co 11:6 Ha iskolázatlan vagyok is az ékesszólásban, az ismeretben nem, különben is nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben. 2Co 11:7 Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? 2Co 11:8 Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. 2Co 11:9 Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. 2Co 11:10 A Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani. 2Co 11:11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! 2Co 11:12 De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. 2Co 11:13 Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. 2Co 11:14 Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 2Co 11:15 Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. 2Co 11:16 Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 2Co 11:17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. 2Co 11:18 Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. 2Co 11:19 Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: 2Co 11:20 mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. 2Co 11:21 Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, merész vagyok én is. 2Co 11:22 Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. 2Co 11:23 Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. 2Co 11:24 Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, 2Co 11:25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 2Co 11:26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, 2Co 11:27 fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 2Co 11:28 Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. 2Co 11:29 Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? 2Co 11:30 Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni. 2Co 11:31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. 2Co 11:32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. 2Co 11:33 Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből. 2Co 12:1 Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. 2Co 12:2 Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. 2Co 12:3 Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, 2Co 12:4 elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. 2Co 12:5 Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. 2Co 12:6 Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; 2Co 12:7 még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. 2Co 12:8 Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. 2Co 12:9 De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. 2Co 12:10 Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. 2Co 12:11 Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb apostoloknál, ha semmi vagyok is. 2Co 12:12 Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. 2Co 12:13 Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! 2Co 12:14 Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 2Co 12:15 Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? 2Co 12:16 Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. 2Co 12:17 Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? 2Co 12:18 Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? 2Co 12:19 Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt a Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. 2Co 12:20 Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek, 2Co 12:21 úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek. 2Co 13:1 Most harmadszor megyek hozzátok: "Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!" 2Co 13:2 Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; 2Co 13:3 minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. 2Co 13:4 Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából közöttetek. 2Co 13:5 Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. 2Co 13:6 De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. 2Co 13:7 Imádkozunk az Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. 2Co 13:8 Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. 2Co 13:9 Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk a ti épülésetekért. 2Co 13:10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. 2Co 13:11 Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. 2Co 13:12 Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. 2Co 13:13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! Gal 1:1 Pál apostol, aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül - Gal 1:2 és a velem levő atyafiak mindnyájan: Galácia gyülekezeteinek. Gal 1:3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, Gal 1:4 aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. Gal 1:5 Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Gal 1:6 Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; Gal 1:7 pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Gal 1:8 Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Gal 1:9 Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! Gal 1:10 Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. Gal 1:11 Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, Gal 1:12 mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. Gal 1:13 Mert hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. Gal 1:14 És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. Gal 1:15 De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, Gal 1:16 hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. Gal 1:17 Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Gal 1:18 Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. Gal 1:19 De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. Gal 1:20 Amit pedig nektek írok, íme, az Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság. Gal 1:21 Azután elmentem Szíria és Cilicia vidékére. Gal 1:22 Júdea keresztyén gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. Gal 1:23 Csupán ezt hallották: "Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított." Gal 1:24 És dicsőítették énértem az Istent. Gal 2:1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. Gal 2:2 Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, mégpedig külön a tekintélyesek elé, nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló. Gal 2:3 Még a velem lévő Tituszt, aki görög volt, őt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, Gal 2:4 a befurakodott áltestvérek kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek minket. Gal 2:5 Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. Gal 2:6 Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak - hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét -, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek. Gal 2:7 Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé. Gal 2:8 Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a pogányok között. Gal 2:9 És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Gal 2:10 Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni. Gal 2:11 Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Gal 2:12 Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Gal 2:13 Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. Gal 2:14 De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: "Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?" Gal 2:15 Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, Gal 2:16 tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. Gal 2:17 Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! Gal 2:18 Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. Gal 2:19 Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Gal 2:20 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Gal 2:21 Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg. Gal 3:1 Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! Gal 3:2 Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján? Gal 3:3 Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Gal 3:4 Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Gal 3:5 Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt? Gal 3:6 Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el." Gal 3:7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. Gal 3:8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: "Általad nyer áldást a föld minden népe." Gal 3:9 Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. Gal 3:10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: "Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről megvan írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni." Gal 3:11 Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert "az igaz ember hitből fog élni". Gal 3:12 A törvény pedig nem hitből van, hanem "aki cselekszi, az fog élni általa". Gal 3:13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: "Átkozott, aki fán függ" - Gal 3:14 azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk. Gal 3:15 Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Gal 3:16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: "és az ő utódainak", mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: "és a te utódodnak", aki a Krisztus. Gal 3:17 Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Gal 3:18 Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten. Gal 3:19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. Gal 3:20 Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. Gal 3:21 A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. Gal 3:22 De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Gal 3:23 Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Gal 3:24 Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. Gal 3:25 De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Gal 3:26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Gal 3:27 Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Gal 3:28 Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Gal 3:29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök. Gal 4:1 Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, Gal 4:2 hanem gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. Gal 4:3 Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. Gal 4:4 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, Gal 4:5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Gal 4:6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" Gal 4:7 Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is. Gal 4:8 Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. Gal 4:9 Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Gal 4:10 Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Gal 4:11 Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek. Gal 4:12 Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg. Gal 4:13 Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, Gal 4:14 és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Gal 4:15 Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok, és nekem adtátok volna. Gal 4:16 Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? Gal 4:17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok. Gal 4:18 Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, Gal 4:19 gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus. Gal 4:20 Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek. Gal 4:21 Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt? Gal 4:22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. Gal 4:23 De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által. Gal 4:24 Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a Sinai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. Gal 4:25 Mert Hágár a Sinai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt. Gal 4:26 De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. Gal 4:27 Mert meg van írva: "Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak." Gal 4:28 Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. Gal 4:29 De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. Gal 4:30 De mit mond az Írás? "Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával." Gal 4:31 Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk. Gal 5:1 Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Gal 5:2 Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. Gal 5:3 De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Gal 5:4 Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. Gal 5:5 Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Gal 5:6 Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. Gal 5:7 Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? Gal 5:8 Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket. Gal 5:9 Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Gal 5:10 Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az. Gal 5:11 Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya. Gal 5:12 Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket. Gal 5:13 Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Gal 5:14 Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Gal 5:15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! Gal 5:16 Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Gal 5:17 Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Gal 5:18 Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. Gal 5:19 A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, Gal 5:20 bálványi mádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; Gal 5:21 irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. Gal 5:22 A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, Gal 5:23 szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Gal 5:24 Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Gal 5:25 Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Gal 5:26 Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. Gal 6:1 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Gal 6:2 Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Gal 6:3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Gal 6:4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Gal 6:5 Mert mindenki a maga terhét hordozza. Gal 6:6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. Gal 6:7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: Gal 6:8 mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. Gal 6:9 A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Gal 6:10 Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. Gal 6:11 Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel! Gal 6:12 Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek arra titeket, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket. Gal 6:13 Mert akik körülmetélkednek, maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetéléseteket, hogy a ti testetekkel dicsekedhessenek. Gal 6:14 Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. Gal 6:15 Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés. Gal 6:16 Békesség és irgalmasság mindazoknak, akik e szabály szerint élnek, és az Isten Izráelének! Gal 6:17 Ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat, mert én a Jézus bélyegeit hordozom a testemen! Gal 6:18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen. Eph 1:1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efezusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek: Eph 1:2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Eph 1:3 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Eph 1:4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Eph 1:5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, Eph 1:6 hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Eph 1:7 Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, Eph 1:8 amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. Eph 1:9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne Eph 1:10 az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Eph 1:11 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; Eph 1:12 hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban. Eph 1:13 Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, Eph 1:14 örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására. Eph 1:15 Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, Eph 1:16 szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; Eph 1:17 és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; Eph 1:18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, Eph 1:19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével Eph 1:20 munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, Eph 1:21 feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. Eph 1:22 "Az ő lábai alá vetett mindent", és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, Eph 1:23 amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben. Eph 2:1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, Eph 2:2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Eph 2:3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek. Eph 2:4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, Eph 2:5 minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - Eph 2:6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, Eph 2:7 hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Eph 2:8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Eph 2:9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Eph 2:10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. Eph 2:11 Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Eph 2:12 Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Eph 2:13 Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által. Eph 2:14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, Eph 2:15 miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Eph 2:16 Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, Eph 2:17 és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek". Eph 2:18 Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Eph 2:19 Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Eph 2:20 Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, Eph 2:21 akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, Eph 2:22 és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. Eph 3:1 Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. Eph 3:2 Ha ugyan hallottatok az Isten kegyelme megbízásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, Eph 3:3 amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam. Eph 3:4 Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a Krisztus titkát, Eph 3:5 amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: Eph 3:6 hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által. Eph 3:7 Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. Eph 3:8 Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, Eph 3:9 és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; Eph 3:10 és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. Eph 3:11 Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: Eph 3:12 őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. Eph 3:13 Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez. Eph 3:14 Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, Eph 3:15 akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: Eph 3:16 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; Eph 3:17 hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva Eph 3:18 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; Eph 3:19 és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. Eph 3:20 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: Eph 3:21 azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen. Eph 4:1 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, Eph 4:2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, Eph 4:3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Eph 4:4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: Eph 4:5 egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, Eph 4:6 egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. Eph 4:7 A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Eph 4:8 Ezért mondja az Írás: "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek." Eph 4:9 Az pedig, hogy "felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Eph 4:10 Aki leszállt, az "fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. Eph 4:11 És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, Eph 4:12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, Eph 4:13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, Eph 4:14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; Eph 4:15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Eph 4:16 Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben. Eph 4:17 Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Eph 4:18 Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük. Eph 4:19 Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Eph 4:20 Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust; Eph 4:21 ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Eph 4:22 Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; Eph 4:23 újuljatok meg lelketekben és elmétekben, Eph 4:24 öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Eph 4:25 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. Eph 4:26 "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, Eph 4:27 helyet se adjatok az ördögnek. Eph 4:28 Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Eph 4:29 Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Eph 4:30 És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Eph 4:31 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Eph 4:32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. Eph 5:1 Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, Eph 5:2 és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." Eph 5:3 Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; Eph 5:4 se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Eph 5:5 Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Eph 5:6 Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Eph 5:7 Ne vegyetek tehát részt ezekben. Eph 5:8 Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. Eph 5:9 A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Eph 5:10 Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, Eph 5:11 és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Eph 5:12 Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, Eph 5:13 de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. Eph 5:14 Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: "Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." Eph 5:15 Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, Eph 5:16 kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Eph 5:17 Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Eph 5:18 Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, Eph 5:19 mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, Eph 5:20 és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Eph 5:21 Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Eph 5:22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; Eph 5:23 mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. Eph 5:24 De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Eph 5:25 Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, Eph 5:26 hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, Eph 5:27 így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Eph 5:28 Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. Eph 5:29 Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, Eph 5:30 minthogy tagjai vagyunk testének. Eph 5:31 "A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." Eph 5:32 Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. Eph 5:33 De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét. Eph 6:1 Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. Eph 6:2 "Tiszteld apádat és anyádat": ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, Eph 6:3 mégpedig ez: "hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön." Eph 6:4 Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. Eph 6:5 Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint a Krisztusnak. Eph 6:6 Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, Eph 6:7 jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek; Eph 6:8 mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. Eph 6:9 Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy, él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató. Eph 6:10 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Eph 6:11 Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Eph 6:12 Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Eph 6:13 Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Eph 6:14 Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, Eph 6:15 felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Eph 6:16 Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Eph 6:17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Eph 6:18 Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; Eph 6:19 és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, Eph 6:20 amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. Eph 6:21 Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem és hogyan élek, mindent elmond nektek Tükhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, Eph 6:22 akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket. Eph 6:23 Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! Eph 6:24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen. Phi 1:1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: Phi 1:2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Phi 1:3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, Phi 1:4 és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, Phi 1:5 mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. Phi 1:6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Phi 1:7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. Phi 1:8 Mert tanúm az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével; Phi 1:9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; Phi 1:10 hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, Phi 1:11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására. Phi 1:12 Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, Phi 1:13 mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, Phi 1:14 úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. Phi 1:15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: Phi 1:16 ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, Phi 1:17 azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban. Phi 1:18 Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok. Phi 1:19 Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Phi 1:20 Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Phi 1:21 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Phi 1:22 Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Phi 1:23 Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; Phi 1:24 de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Phi 1:25 Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; Phi 1:26 így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok. Phi 1:27 Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, Phi 1:28 és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig az Istentől. Phi 1:29 Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, Phi 1:30 és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok. Phi 2:1 Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, Phi 2:2 akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Phi 2:3 Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; Phi 2:4 és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Phi 2:5 Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: Phi 2:6 mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, Phi 2:7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; Phi 2:8 megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Phi 2:9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, Phi 2:10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; Phi 2:11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Phi 2:12 Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, Phi 2:13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Phi 2:14 Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, Phi 2:15 hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, Phi 2:16 ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Phi 2:17 Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; Phi 2:18 de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt. Phi 2:19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam: mi van veletek. Phi 2:20 Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; Phi 2:21 mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval. Phi 2:22 De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért. Phi 2:23 Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. Phi 2:24 De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek. Phi 2:25 Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen, Phi 2:26 mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy megbetegedett. Phi 2:27 Meg is betegedett halálosan, de az Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék. Phi 2:28 Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam. Phi 2:29 Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, Phi 2:30 mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam. Phi 3:1 Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Phi 3:2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Phi 3:3 Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. Phi 3:4 Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: Phi 3:5 nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, Phi 3:6 buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. Phi 3:7 Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Phi 3:8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Phi 3:9 Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, Phi 3:10 hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, Phi 3:11 hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. Phi 3:12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Phi 3:13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, Phi 3:14 de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Phi 3:15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; Phi 3:16 ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk. Phi 3:17 Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Phi 3:18 Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; Phi 3:19 az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. Phi 3:20 Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, Phi 3:21 aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. Phi 4:1 Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim! Phi 4:2 Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. Phi 4:3 Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért; Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében. Phi 4:4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Phi 4:5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Phi 4:6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; Phi 4:7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Phi 4:8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Phi 4:9 Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene! Phi 4:10 Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Phi 4:11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Phi 4:12 Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Phi 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. Phi 4:14 Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. Phi 4:15 Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, Phi 4:16 mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. Phi 4:17 Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Phi 4:18 Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. Phi 4:19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. Phi 4:20 A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen. Phi 4:21 Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket a velem levő testvérek. Phi 4:22 Köszöntenek titeket a szentek mind, főként pedig a császár udvarából valók. Phi 4:23 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! Col 1:1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Col 1:2 a Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól. Col 1:3 Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk, Col 1:4 mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. Col 1:5 Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból. Col 1:6 Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek az Isten kegyelmét. Col 1:7 Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. Col 1:8 Ő hozta nekünk a jó hírt a Lélektől kapott szeretetetekről. Col 1:9 Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, Col 1:10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Col 1:11 Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre. Col 1:12 Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Col 1:13 Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, Col 1:14 akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. Col 1:15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Col 1:16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Col 1:17 Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Col 1:18 Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Col 1:19 Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, Col 1:20 és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Col 1:21 Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, Col 1:22 most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. Col 1:23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. Col 1:24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. Col 1:25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; Col 1:26 mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, Col 1:27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Col 1:28 Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. Col 1:29 Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem. Col 2:1 Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, Col 2:2 hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Col 2:3 Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. Col 2:4 Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. Col 2:5 Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. Col 2:6 Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Col 2:7 Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. Col 2:8 Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Col 2:9 Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, Col 2:10 és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Col 2:11 Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által. Col 2:12 A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. Col 2:13 És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Col 2:14 Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Col 2:15 Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. Col 2:16 Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Col 2:17 Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. Col 2:18 Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, Col 2:19 de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel. Col 2:20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: Col 2:21 "Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" Col 2:22 Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Col 2:23 Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet. Col 3:1 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Col 3:2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Col 3:3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Col 3:4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. Col 3:5 Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, Col 3:6 mert ezek miatt haragszik Isten. Col 3:7 Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; Col 3:8 most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Col 3:9 Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, Col 3:10 és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Col 3:11 Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Col 3:12 Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Col 3:13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Col 3:14 Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. Col 3:15 És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. Col 3:16 A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Col 3:17 Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. Col 3:18 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Col 3:19 Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Col 3:20 Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Col 3:21 Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. Col 3:22 Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Col 3:23 Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, Col 3:24 tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. Col 3:25 Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. Col 4:1 Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben. Col 4:2 Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Col 4:3 Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, Col 4:4 hogy azt hirdethessem. Col 4:5 Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Col 4:6 Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni. Col 4:7 Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tükhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. Col 4:8 Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és hogy megvigasztalja szíveteket. Col 4:9 Vele megy Onézimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. Col 4:10 Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; Col 4:11 továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim az Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. Col 4:12 Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata. Col 4:13 Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban vannak. Col 4:14 Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. Col 4:15 Köszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet. Col 4:16 Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet ti is felolvassátok. Col 4:17 És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban! Col 4:18 A köszöntést én, Pál, írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg az én bilincseimről! Kegyelem veletek! 1Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. 1Th 1:2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül 1Th 1:3 emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; 1Th 1:4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 1Th 1:5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 1Th 1:6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. 1Th 1:7 Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, 1Th 1:8 mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, 1Th 1:9 mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 1Th 1:10 és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól. 1Th 2:1 Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. 1Th 2:2 Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben. 1Th 2:3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. 1Th 2:4 Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 1Th 2:5 Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: 1Th 2:6 nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. 1Th 2:7 Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. 1Th 2:8 Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. 1Th 2:9 Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. 1Th 2:10 Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. 1Th 2:11 Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként 1Th 2:12 intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. 1Th 2:13 Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. 1Th 2:14 Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól. 1Th 2:15 Ezek megölték az Úr Jézust, ugyanúgy mint a prófétákat, üldöztek minket is; nem kedvesek Isten előtt, és ellenségei minden embernek, 1Th 2:16 akadályoznak minket abban is, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek: így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De utol is érte őket az Isten haragja végérvényesen. 1Th 2:17 Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. 1Th 2:18 Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán. 1Th 2:19 Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 1Th 2:20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. 1Th 3:1 Ezért amikor ezt már nem bírtuk tovább elviselni, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénban, 1Th 3:2 és elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és a Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, 1Th 3:3 hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. 1Th 3:4 Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt. 1Th 3:5 Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk. 1Th 3:6 Most azonban megjött tőletek Timóteus, és jó hírt hozott nekünk hitetekről és szeretetetekről; arról is, hogy szívesen emlékeztek ránk mindenkor, sőt látni szeretnétek minket, ahogyan mi is titeket. 1Th 3:7 Így tehát minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban, testvéreim, a ti hitetek által. 1Th 3:8 Mert egyszerre feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban. 1Th 3:9 Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettek minket a mi Istenünk előtt, 1Th 3:10 amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! 1Th 3:11 De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, 1Th 3:12 titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. 1Th 3:13 Erősítse meg a szíveteket és tegye feddhetetlenné a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen. 1Th 4:1 Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. 1Th 4:2 Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. 1Th 4:3 Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, 1Th 4:4 hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, 1Th 4:5 nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; 1Th 4:6 és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. 1Th 4:7 Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. 1Th 4:8 Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja. 1Th 4:9 A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; 1Th 4:10 és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben, 1Th 4:11 és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. 1Th 4:12 A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire. 1Th 4:13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 1Th 4:14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. 1Th 4:15 Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. 1Th 4:16 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, 1Th 4:17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. 1Th 4:18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel. 1Th 5:1 Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 1Th 5:2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 1Th 5:3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. 1Th 5:4 Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 1Th 5:5 Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 1Th 5:6 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. 1Th 5:7 Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 1Th 5:8 Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. 1Th 5:9 Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, 1Th 5:10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. 1Th 5:11 Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. 1Th 5:12 Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, 1Th 5:13 és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. 1Th 5:14 Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. 1Th 5:15 Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt. 1Th 5:16 Mindenkor örüljetek, 1Th 5:17 szüntelenül imádkozzatok, 1Th 5:18 mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. 1Th 5:19 A Lelket ne oltsátok ki, 1Th 5:20 a prófétálást ne vessétek meg, 1Th 5:21 de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, 1Th 5:22 a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. 1Th 5:23 Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 1Th 5:24 Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt. 1Th 5:25 Testvéreim, imádkozzatok értünk is. 1Th 5:26 Köszöntsetek minden testvért szent csókkal. 1Th 5:27 Nyomatékosan kérlek titeket az Úrra, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek! 1Th 5:28 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! 2Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: 2Th 1:2 kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. 2Th 1:3 Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, 2Th 1:4 úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. 2Th 1:5 Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. 2Th 1:6 Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, 2Th 1:7 nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, 2Th 1:8 tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. 2Th 1:9 Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, 2Th 1:10 amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket. 2Th 1:11 Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével, 2Th 1:12 hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből. 2Th 2:1 Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, 2Th 2:2 hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna. 2Th 2:3 Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 2Th 2:4 Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 2Th 2:5 Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? 2Th 2:6 És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. 2Th 2:7 A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból. 2Th 2:8 És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. 2Th 2:9 Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; 2Th 2:10 és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 2Th 2:11 Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 2Th 2:12 hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek. 2Th 2:13 Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. 2Th 2:14 Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. 2Th 2:15 Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. 2Th 2:16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, 2Th 2:17 vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. 2Th 3:1 És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2Th 3:2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 2Th 3:3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 2Th 3:4 Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 2Th 3:5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára. 2Th 3:6 Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át. 2Th 3:7 Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 2Th 3:8 nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 2Th 3:9 Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 2Th 3:10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 2Th 3:11 Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 2Th 3:12 Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 2Th 3:13 Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 2Th 3:14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 2Th 3:15 De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 2Th 3:16 Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 2Th 3:17 A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok. 2Th 3:18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! 1Ti 1:1 Pál, a mi megtartó Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola, 1Ti 1:2 Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. 1Ti 1:3 Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, 1Ti 1:4 ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. 1Ti 1:5 A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. 1Ti 1:6 Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, 1Ti 1:7 törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. 1Ti 1:8 Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. 1Ti 1:9 És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, 1Ti 1:10 a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. 1Ti 1:11 Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. 1Ti 1:12 Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 1Ti 1:13 Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 1Ti 1:14 De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 1Ti 1:15 Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 1Ti 1:16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 1Ti 1:17 Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 1Ti 1:18 Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. 1Ti 1:19 Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. 1Ti 1:20 Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják az Istent. 1Ti 2:1 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 1Ti 2:2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 1Ti 2:3 Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 1Ti 2:4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 1Ti 2:5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 1Ti 2:6 aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében. 1Ti 2:7 Azért rendeltettem hírnökül és apostolul - igazat mondok, nem hazudok -, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket. 1Ti 2:8 Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. 1Ti 2:9 Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, 1Ti 2:10 hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel. 1Ti 2:11 Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. 1Ti 2:12 A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. 1Ti 2:13 Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, 1Ti 2:14 és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. 1Ti 2:15 Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben. 1Ti 3:1 Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván. 1Ti 3:2 Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; 1Ti 3:3 nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; 1Ti 3:4 olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. 1Ti 3:5 Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára? 1Ti 3:6 Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. 1Ti 3:7 Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék. 1Ti 3:8 Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, 1Ti 3:9 hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. 1Ti 3:10 De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. 1Ti 3:11 Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, mértékletes, mindenben hűséges. 1Ti 3:12 A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. 1Ti 3:13 Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére. 1Ti 3:14 Ezeket pedig abban a reményben írom neked, hogy hamarosan eljutok hozzád. 1Ti 3:15 Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja: 1Ti 3:16 Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. 1Ti 4:1 A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; 1Ti 4:2 és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. 1Ti 4:3 Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. 1Ti 4:4 Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, 1Ti 4:5 mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által. 1Ti 4:6 Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél. 1Ti 4:7 A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben, 1Ti 4:8 mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. 1Ti 4:9 Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó; 1Ti 4:10 hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek. 1Ti 4:11 Rendeld el ezeket, és tanítsd. 1Ti 4:12 Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. 1Ti 4:13 Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. 1Ti 4:14 Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével. 1Ti 4:15 Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. 1Ti 4:16 Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. 1Ti 5:1 Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbakat pedig mint öcsédet, 1Ti 5:2 az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat: teljes tisztasággal. 1Ti 5:3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. 1Ti 5:4 Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek. 1Ti 5:5 A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. 1Ti 5:6 A kicsapongó pedig már életében halott. 1Ti 5:7 Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. 1Ti 5:8 Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél. 1Ti 5:9 Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvan évesnél, aki egy férfi felesége volt, 1Ti 5:10 aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak, ha gyermekeket nevelt fel, ha vendégszerető volt, ha a szentek lábát megmosta, ha nyomorultakon segített, ha mindenféle jó cselekedetre kész volt. 1Ti 5:11 A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha Krisztus ellenére feltámad bennük a vágy, férjhez akarnak menni. 1Ti 5:12 Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték. 1Ti 5:13 Egyszersmind semmittevők is, akik megszokják, hogy házról házra járjanak; de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene. 1Ti 5:14 Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra. 1Ti 5:15 Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak. 1Ti 5:16 Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse. 1Ti 5:17 A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. 1Ti 5:18 Mert azt mondja az Írás: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját", és "Méltó a munkás a maga bérére". 1Ti 5:19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak "két vagy három tanú szavára". 1Ti 5:20 Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon. 1Ti 5:21 Kérve kérlek, Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból. 1Ti 5:22 A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat! 1Ti 5:23 Ezután ne csak vizet igyál, hanem - gyomrodba és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel - élj egy kevés borral is. 1Ti 5:24 Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; másokat viszont követnek. 1Ti 5:25 Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el. 1Ti 6:1 Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy az Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. 1Ti 6:2 Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek. Ezeket tanítsd és hirdesd! 1Ti 6:3 Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, 1Ti 6:4 az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. 1Ti 6:5 Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. 1Ti 6:6 Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, 1Ti 6:7 mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. 1Ti 6:8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 1Ti 6:9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 1Ti 6:10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. 1Ti 6:11 Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. 1Ti 6:12 Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. 1Ti 6:13 Meghagyom neked az Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, 1Ti 6:14 hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. 1Ti 6:15 Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. 1Ti 6:16 Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. 1Ti 6:17 Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. 1Ti 6:18 A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, 1Ti 6:19 gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. 1Ti 6:20 Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, 1Ti 6:21 amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek! 2Ti 1:1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, 2Ti 1:2 Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. 2Ti 1:3 Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, 2Ti 1:4 és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. 2Ti 1:5 Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. 2Ti 1:6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. 2Ti 1:7 Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. 2Ti 1:8 Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. 2Ti 1:9 Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. 2Ti 1:10 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. 2Ti 1:11 Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. 2Ti 1:12 Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. 2Ti 1:13 Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. 2Ti 1:14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. 2Ti 1:15 Tudod, hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem, köztük Fügelosz és Hermogenész is. 2Ti 1:16 Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt, mert sokszor felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. 2Ti 1:17 Sőt amikor Rómában volt, buzgón keresett engem, és meg is talált. 2Ti 1:18 Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat találjon nála azon a napon. És hogy milyen nagy szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod legjobban. 2Ti 2:1 Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. 2Ti 2:2 És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. 2Ti 2:3 Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. 2Ti 2:4 Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. 2Ti 2:5 Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. 2Ti 2:6 A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. 2Ti 2:7 Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. 2Ti 2:8 Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, 2Ti 2:9 amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. 2Ti 2:10 Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. 2Ti 2:11 Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. 2Ti 2:12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. 2Ti 2:13 Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja. 2Ti 2:14 Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. 2Ti 2:15 Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. 2Ti 2:16 A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, 2Ti 2:17 és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, 2Ti 2:18 akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét. 2Ti 2:19 Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!" 2Ti 2:20 Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. 2Ti 2:21 Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. 2Ti 2:22 Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 2Ti 2:23 Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. 2Ti 2:24 De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, 2Ti 2:25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, 2Ti 2:26 és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék. 2Ti 3:1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. 2Ti 3:2 Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; 2Ti 3:3 szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, 2Ti 3:4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. 2Ti 3:5 Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. 2Ti 3:6 Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. 2Ti 3:7 Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. 2Ti 3:8 Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. 2Ti 3:9 De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett. 2Ti 3:10 Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, 2Ti 3:11 üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! 2Ti 3:12 De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. 2Ti 3:13 A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. 2Ti 3:14 De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, 2Ti 3:15 mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. 2Ti 3:16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; 2Ti 3:17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. 2Ti 4:1 Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: 2Ti 4:2 hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. 2Ti 4:3 Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 2Ti 4:4 Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. 2Ti 4:5 Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. 2Ti 4:6 Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. 2Ti 4:7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, 2Ti 4:8 végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. 2Ti 4:9 Igyekezz minél előbb hozzám jönni, 2Ti 4:10 mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába; Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. 2Ti 4:11 Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. 2Ti 4:12 Tükhikoszt elküldtem Efezusba. 2Ti 4:13 Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket. 2Ti 4:14 Alexandrosz, a rézműves, sok rosszat követett el ellenem. Megfizet neki majd az Úr cselekedetei szerint. 2Ti 4:15 Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek. 2Ti 4:16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. - Ne számítson ez bűneik közé! 2Ti 4:17 De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. 2Ti 4:18 Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen. 2Ti 4:19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát, meg Onéziforosz háza népét. 2Ti 4:20 Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen. 2Ti 4:21 Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind. 2Ti 4:22 Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek! Tit 1:1 Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola az Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint, Tit 1:2 az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, Tit 1:3 igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével: erre kaptam megbízást a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből. Tit 1:4 Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. Tit 1:5 Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: Tit 1:6 ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. Tit 1:7 A püspök ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, Tit 1:8 hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, Tit 1:9 aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket. Tit 1:10 Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. Tit 1:11 Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. Tit 1:12 Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: "A krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség." Tit 1:13 Ez a vélemény igaz. Éppen ezért kímélet nélkül fedd őket, hogy egészséges legyen a hitük, Tit 1:14 ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. Tit 1:15 Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek meg a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. Tit 1:16 Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok. Tit 2:1 Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, Tit 2:2 hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; Tit 2:3 ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; Tit 2:4 neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, Tit 2:5 és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. Tit 2:6 Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; Tit 2:7 te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, Tit 2:8 beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. Tit 2:9 A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, Tit 2:10 ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben. Tit 2:11 Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, Tit 2:12 és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, Tit 2:13 mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, Tit 2:14 aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. Tit 2:15 Ezt hirdesd. Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged. Tit 3:1 Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Tit 3:2 Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. Tit 3:3 Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. Tit 3:4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, Tit 3:5 nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, Tit 3:6 akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, Tit 3:7 hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek. Tit 3:8 Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöljárni: ezek jók és hasznosak az embereknek. Tit 3:9 De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. Tit 3:10 A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, Tit 3:11 tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét. Tit 3:12 Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tükhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. Tit 3:13 Zénászt, a törvénytudót, és Apollóst gondosan engedd útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk. Tit 3:14 De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legyenek. Tit 3:15 Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal! Phm 1:1 Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér: Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és munkatársunknak, Phm 1:2 Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek. Phm 1:3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Phm 1:4 Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, Phm 1:5 mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned, Phm 1:6 és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. Phm 1:7 A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem. Phm 1:8 Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, Phm 1:9 a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. Phm 1:10 Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onézimoszért, Phm 1:11 aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. Phm 1:12 Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, Phm 1:13 pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. Phm 1:14 Döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen. Phm 1:15 Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, Phm 1:16 most már nem úgy mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred. Phm 1:17 Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem. Phm 1:18 Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel. Phm 1:19 Én, Pál, saját kezemmel írom ezt, megadom neked! Azt ugyanis nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. Phm 1:20 Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban. Phm 1:21 Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. Phm 1:22 Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. Phm 1:23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam a Krisztus Jézusban, Phm 1:24 Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. Phm 1:25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme a ti lelketekkel! Heb 1:1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, Heb 1:2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Heb 1:3 Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Heb 1:4 Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Heb 1:5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!" majd: "Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz." Heb 1:6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: "Imádja őt az Isten minden angyala!" Heb 1:7 És az angyalokról ugyan ezt mondja: "Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává", Heb 1:8 de a Fiúról így szól: "A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. Heb 1:9 Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé." Heb 1:10 "Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. Heb 1:11 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, Heb 1:12 és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el." Heb 1:13 Az angyalok közül kinek mondta valaha: "Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem." Heb 1:14 Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget? Heb 2:1 Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Heb 2:2 Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, Heb 2:3 akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, Heb 2:4 Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét. Heb 2:5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. Heb 2:6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: "Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? Heb 2:7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, Heb 2:8 mindent lába alá vetettél." Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, Heb 2:9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Heb 2:10 Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Heb 2:11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, Heb 2:12 amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged." Heb 2:13 És ismét: "Én őbenne reménykedem" majd újra: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem." Heb 2:14 Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; Heb 2:15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Heb 2:16 Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Heb 2:17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Heb 2:18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek. Heb 3:1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, Heb 3:2 aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában. Heb 3:3 Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének. Heb 3:4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az. Heb 3:5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, Heb 3:6 Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. Heb 3:7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok, Heb 3:8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, Heb 3:9 ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. Heb 3:10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat. Heb 3:11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére." Heb 3:12 Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Heb 3:13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Heb 3:14 Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. Heb 3:15 Mert amikor ezt mondja az Írás: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor", Heb 3:16 azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? Heb 3:17 És kikre haragudott negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? Heb 3:18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Heb 3:19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt. Heb 4:1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Heb 4:2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Heb 4:3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére". Munkái készen voltak a világ teremtése óta, Heb 4:4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: "És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után." Heb 4:5 Itt viszont ezt mondja: "Nem mennek be az én nyugalmam helyére." Heb 4:6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, Heb 4:7 egy napot ismét "mának" jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" Heb 4:8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. Heb 4:9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Heb 4:10 Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Heb 4:11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. Heb 4:12 Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Heb 4:13 Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. Heb 4:14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Heb 4:15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Heb 4:16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Heb 5:1 Mert minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Heb 5:2 Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. Heb 5:3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. Heb 5:4 Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztességet, csak az, akit az Isten hív el, mint Áront is. Heb 5:5 Ugyanúgy a Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: "Az én fiam vagy, ma nemzettelek téged." Heb 5:6 Ahogyan másutt is mondja: "Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint." Heb 5:7 Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Heb 5:8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, Heb 5:9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. Heb 5:10 Mert az Isten őt a Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte. Heb 5:11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Heb 5:12 Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Heb 5:13 Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. Heb 5:14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Heb 6:1 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, Heb 6:2 a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. Heb 6:3 Ezt meg is fogjuk tenni, ha az Isten megengedi. Heb 6:4 Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, Heb 6:5 akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, Heb 6:6 de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. Heb 6:7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; Heb 6:8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés. Heb 6:9 Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvöséggel jár, még ha így beszélünk is. Heb 6:10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. Heb 6:11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, Heb 6:12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. Heb 6:13 Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, Heb 6:14 és így szólt: "Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak." Heb 6:15 És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret. Heb 6:16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü. Heb 6:17 Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. Heb 6:18 Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Heb 6:19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, Heb 6:20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. Heb 7:1 Mert ez a "Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta". Heb 7:2 Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. Heb 7:3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké. Heb 7:4 De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából. Heb 7:5 Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. Heb 7:6 De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta. Heb 7:7 Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. Heb 7:8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. Heb 7:9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, Heb 7:10 mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott. Heb 7:11 Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való? Heb 7:12 Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. Heb 7:13 Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Heb 7:14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. Heb 7:15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, Heb 7:16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. Heb 7:17 A bizonyságtétel így szól: "Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint." Heb 7:18 Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, Heb 7:19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. Heb 7:20 Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá - azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, Heb 7:21 hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: "Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké." Heb 7:22 Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. Heb 7:23 És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni; Heb 7:24 ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. Heb 7:25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. Heb 7:26 Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. Heb 7:27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. Heb 7:28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes. Heb 8:1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; Heb 8:2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. Heb 8:3 Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. Heb 8:4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. Heb 8:5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: "Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked." Heb 8:6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Heb 8:7 Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak. Heb 8:8 Mert hibáztatja őket, amikor így szól: "Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; Heb 8:9 nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr. Heb 8:10 De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Heb 8:11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. Heb 8:12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." Heb 8:13 Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz. Heb 9:1 Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. Heb 9:2 Mert sátort építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek. Heb 9:3 A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: Heb 9:4 ebben volt egy arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje, meg a szövetség táblái, Heb 9:5 fölötte pedig a dicsőség kerubjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni. Heb 9:6 Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, Heb 9:7 a másodikba azonban csak évenként egyszer, és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. Heb 9:8 A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. Heb 9:9 Példázat ez nekünk a mostani időre, hogy ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt. Heb 9:10 Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők. Heb 9:11 Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Heb 9:12 Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Heb 9:13 Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, Heb 9:14 akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. Heb 9:15 Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Heb 9:16 Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; Heb 9:17 mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. Heb 9:18 Innen van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. Heb 9:19 Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet, Heb 9:20 e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra." Heb 9:21 Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátort és az istentisztelet minden eszközét is. Heb 9:22 A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Heb 9:23 Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. Heb 9:24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Heb 9:25 Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, Heb 9:26 mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Heb 9:27 És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, Heb 9:28 úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. Heb 10:1 Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. Heb 10:2 Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. Heb 10:3 De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. Heb 10:4 Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Heb 10:5 Ezért, amikor eljön a világba, így szól: "Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; Heb 10:6 égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél. Heb 10:7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem." Heb 10:8 Előbb azt mondta: "Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem akartál, nem is kedveltél" ( ezeket a törvény szerint mutatják be), Heb 10:9 de azután így szólt: "Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat." Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: Heb 10:10 az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. Heb 10:11 Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Heb 10:12 Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült, Heb 10:13 és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Heb 10:14 Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Heb 10:15 De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert ez után az ige után: Heb 10:16 "Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán", így szól az Úr: "Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom; Heb 10:17 bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg." Heb 10:18 Ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat. Heb 10:19 Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, Heb 10:20 azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; Heb 10:21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: Heb 10:22 járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, Heb 10:23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Heb 10:24 Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Heb 10:25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. Heb 10:26 Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, Heb 10:27 hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Heb 10:28 Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Heb 10:29 Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Heb 10:30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: "Az Úr megítéli az ő népét." Heb 10:31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni. Heb 10:32 De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Heb 10:33 Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. Heb 10:34 A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Heb 10:35 Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Heb 10:36 Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Heb 10:37 Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Heb 10:38 Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." Heb 10:39 De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. Heb 11:1 A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Heb 11:2 Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Heb 11:3 Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. Heb 11:4 Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. Heb 11:5 Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Heb 11:6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Heb 11:7 Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett. Heb 11:8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Heb 11:9 Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Heb 11:10 Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. Heb 11:11 Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Heb 11:12 Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. Heb 11:13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Heb 11:14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. Heb 11:15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Heb 11:16 Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. Heb 11:17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, Heb 11:18 akinek megmondatott: "Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni". Heb 11:19 Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. Heb 11:20 Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut. Heb 11:21 Hit által áldotta meg a haldokló József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. Heb 11:22 Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett teteme felől. Heb 11:23 Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Heb 11:24 Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Heb 11:25 Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, Heb 11:26 mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Heb 11:27 Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. Heb 11:28 Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Heb 11:29 Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. Heb 11:30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. Heb 11:31 Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta. Heb 11:32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Heb 11:33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, Heb 11:34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. Heb 11:35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Heb 11:36 Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Heb 11:37 Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, Heb 11:38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. Heb 11:39 És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, Heb 11:40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre. Heb 12:1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Heb 12:2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Heb 12:3 Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Heb 12:4 Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, Heb 12:5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, Heb 12:6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." Heb 12:7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Heb 12:8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Heb 12:9 Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Heb 12:10 Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Heb 12:11 Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Heb 12:12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, Heb 12:13 és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. Heb 12:14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Heb 12:15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. Heb 12:16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Heb 12:17 Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste. Heb 12:18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez Heb 12:19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Heb 12:20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!" Heb 12:21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: "Félelem fogott el, és remegés." Heb 12:22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; Heb 12:23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez; Heb 12:24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. Heb 12:25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Heb 12:26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is." Heb 12:27 A "még egyszer" pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Heb 12:28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Heb 12:29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz. Heb 13:1 A testvéri szeretet legyen maradandó. Heb 13:2 A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg. Heb 13:3 Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok. Heb 13:4 Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten. Heb 13:5 Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." Heb 13:6 Ezért bizakodva mondjuk: "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?" Heb 13:7 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Heb 13:8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Heb 13:9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. Heb 13:10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Heb 13:11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. Heb 13:12 Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Heb 13:13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. Heb 13:14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Heb 13:15 Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. Heb 13:16 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Heb 13:17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. Heb 13:18 Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Heb 13:19 Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. Heb 13:20 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, Heb 13:21 tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Heb 13:22 Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek. Heb 13:23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. Heb 13:24 Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók. Heb 13:25 A kegyelem mindnyájatokkal! Jam 1:1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. Jam 1:2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, Jam 1:3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Jam 1:4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Jam 1:5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. Jam 1:6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Jam 1:7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, Jam 1:8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. Jam 1:9 A szegénysorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, Jam 1:10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Jam 1:11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. Jam 1:12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Jam 1:13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Jam 1:14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Jam 1:15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Jam 1:16 Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: Jam 1:17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Jam 1:18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. Jam 1:19 Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, Jam 1:20 mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Jam 1:21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket. Jam 1:22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Jam 1:23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Jam 1:24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. Jam 1:25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Jam 1:26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Jam 1:27 Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. Jam 2:1 Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Jam 2:2 Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, Jam 2:3 és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", Jam 2:4 nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Jam 2:5 Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. Jam 2:6 De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Jam 2:7 Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? Jam 2:8 Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek. Jam 2:9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. Jam 2:10 Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Jam 2:11 Mert aki ezt mondta: "Ne paráználkodj!" - ezt is mondta: "Ne ölj!" Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. Jam 2:12 Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. Jam 2:13 Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten. Jam 2:14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Jam 2:15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, Jam 2:16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Jam 2:17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Jam 2:18 Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Jam 2:19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Jam 2:20 Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? Jam 2:21 Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Jam 2:22 Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. Jam 2:23 Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt", és "Isten barátjának neveztetett". Jam 2:24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. Jam 2:25 S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? Jam 2:26 Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül. Jam 3:1 Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Jam 3:2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. Jam 3:3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Jam 3:4 Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Jam 3:5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: Jam 3:6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Jam 3:7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; Jam 3:8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Jam 3:9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: Jam 3:10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Jam 3:11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Jam 3:12 Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet! Jam 3:13 Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Jam 3:14 Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Jam 3:15 Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Jam 3:16 Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. Jam 3:17 A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Jam 3:18 Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek. Jam 4:1 Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Jam 4:2 Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Jam 4:3 Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Jam 4:4 Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek. Jam 4:5 Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: "Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?" Jam 4:6 De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja". Jam 4:7 Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Jam 4:8 Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Jam 4:9 Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Jam 4:10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. Jam 4:11 Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Jam 4:12 Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett? Jam 4:13 Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; Jam 4:14 azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Jam 4:15 Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Jam 4:16 Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Jam 4:17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. Jam 5:1 Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Jam 5:2 Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, Jam 5:3 aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Jam 5:4 Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. Jam 5:5 Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Jam 5:6 Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek. Jam 5:7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Jam 5:8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Jam 5:9 Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Jam 5:10 Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Jam 5:11 Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. Jam 5:12 Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek. Jam 5:13 Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Jam 5:14 Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. Jam 5:15 És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Jam 5:16 Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Jam 5:17 Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Jam 5:18 Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. Jam 5:19 Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, Jam 5:20 tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez. 1Pe 1:1 Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva 1Pe 1:2 az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen. 1Pe 1:3 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, 1Pe 1:4 arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. 1Pe 1:5 Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. 1Pe 1:6 Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, 1Pe 1:7 hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. 1Pe 1:8 Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, 1Pe 1:9 mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. 1Pe 1:10 Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 1Pe 1:11 kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. 1Pe 1:12 Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni. 1Pe 1:13 Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. 1Pe 1:14 Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, 1Pe 1:15 hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, 1Pe 1:16 úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok." 1Pe 1:17 Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, 1Pe 1:18 tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, 1Pe 1:19 hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. 1Pe 1:20 Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, 1Pe 1:21 akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. 1Pe 1:22 Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, 1Pe 1:23 mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. 1Pe 1:24 "Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, 1Pe 1:25 de az Úr beszéde megmarad örökké". Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek. 1Pe 2:1 Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, 1Pe 2:2 mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; 1Pe 2:3 mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. 1Pe 2:4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt "kiválasztott és drága"; 1Pe 2:5 ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 1Pe 2:6 Ezért áll ez az Írásban: "Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg". 1Pe 2:7 Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, 1Pe 2:8 megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. 1Pe 2:9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 1Pe 2:10 akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. 1Pe 2:11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 1Pe 2:12 Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. 1Pe 2:13 Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, 1Pe 2:14 akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdícsérésére. 1Pe 2:15 Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, 1Pe 2:16 mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. 1Pe 2:17 Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. 1Pe 2:18 Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. 1Pe 2:19 Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. 1Pe 2:20 De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. 1Pe 2:21 Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: 1Pe 2:22 ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, 1Pe 2:23 mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. 1Pe 2:24 Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. 1Pe 2:25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. 1Pe 3:1 Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, 1Pe 3:2 felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. 1Pe 3:3 Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, 1Pe 3:4 hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt. 1Pe 3:5 Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, 1Pe 3:6 ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől. 1Pe 3:7 És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba. 1Pe 3:8 Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. 1Pe 3:9 Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. 1Pe 3:10 Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; 1Pe 3:11 forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; 1Pe 3:12 mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. 1Pe 3:13 De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? 1Pe 3:14 De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. 1Pe 3:15 Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. 1Pe 3:16 Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat. 1Pe 3:17 Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata. 1Pe 3:18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. 1Pe 3:19 Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, 1Pe 3:20 akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át. 1Pe 3:21 Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által, 1Pe 3:22 aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők. 1Pe 4:1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, 1Pe 4:2 hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. 1Pe 4:3 Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. 1Pe 4:4 Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. 1Pe 4:5 De számot fognak adni annak, aki készül ítélni élőket és holtakat. 1Pe 4:6 Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy testben, emberi mértékek szerint ítéltessenek meg, de éljenek Isten szerint lélekben. 1Pe 4:7 Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. 1Pe 4:8 Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. 1Pe 4:9 Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. 1Pe 4:10 Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 1Pe 4:11 ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 1Pe 4:12 Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. 1Pe 4:13 Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 1Pe 4:14 Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok. 1Pe 4:15 Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. 1Pe 4:16 Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. 1Pe 4:17 Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? 1Pe 4:18 És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? 1Pe 4:19 Akik tehát az Isten akaratából szenvednek, azok is - jót cselekedve - ajánlják lelküket a hű Teremtőnek. 1Pe 5:1 A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 1Pe 5:2 legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; 1Pe 5:3 ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. 1Pe 5:4 És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. 1Pe 5:5 Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 1Pe 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. 1Pe 5:7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 1Pe 5:8 Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: 1Pe 5:9 álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 1Pe 5:10 A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 1Pe 5:11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 1Pe 5:12 Szilvánusz által, aki - mint gondolom - hűséges testvéretek, röviden írtam, bátorítva titeket és bizonyságot téve arról, hogy az az Isten igazi kegyelme, amelyben álltok. 1Pe 5:13 Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam. 1Pe 5:14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok. 2Pe 1:1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: 2Pe 1:2 Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. 2Pe 1:3 Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. 2Pe 1:4 Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. 2Pe 1:5 Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, 2Pe 1:6 az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, 2Pe 1:7 a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. 2Pe 1:8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. 2Pe 1:9 Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. 2Pe 1:10 Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. 2Pe 1:11 És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába. 2Pe 1:12 Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok. 2Pe 1:13 De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. 2Pe 1:14 Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. 2Pe 1:15 Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről. 2Pe 1:16 Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. 2Pe 1:17 Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm", 2Pe 1:18 ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. 2Pe 1:19 Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. 2Pe 1:20 Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, 2Pe 1:21 mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek. 2Pe 2:1 De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. 2Pe 2:2 Sokan fogják követni kicsapongásaikat, akik miatt káromolni fogják az igazság útját, 2Pe 2:3 benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. 2Pe 2:4 Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. 2Pe 2:5 Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. 2Pe 2:6 Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. 2Pe 2:7 Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. 2Pe 2:8 Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva. 2Pe 2:9 Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. 2Pe 2:10 Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, 2Pe 2:11 holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. 2Pe 2:12 Ezek pedig azt káromolják, amit nem ismernek, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; de hozzájuk hasonlóan is fognak elpusztulni. 2Pe 2:13 Ez lesz gonoszságuk bére. Ezek gyönyörűségnek tartják a naponkénti dőzsölést: szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor együtt lakmároznak veletek. 2Pe 2:14 Szemük parázna vággyal van tele, és telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei. 2Pe 2:15 Ezek elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette, 2Pe 2:16 de aki vétkéért feddést kapott: egy néma igavonó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. 2Pe 2:17 Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva. 2Pe 2:18 Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. 2Pe 2:19 Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte. 2Pe 2:20 Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. 2Pe 2:21 Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. 2Pe 2:22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: "A kutya visszatér a maga okádására", és: "A megfürdött disznó sárban hempereg!" 2Pe 3:1 Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, 2Pe 3:2 hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai. 2Pe 3:3 Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, 2Pe 3:4 és ezt kérdezgetik: "Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van." 2Pe 3:5 Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. 2Pe 3:6 Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 2Pe 3:7 a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. 2Pe 3:8 Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. 2Pe 3:9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. 2Pe 3:10 De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. 2Pe 3:11 Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, 2Pe 3:12 akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! 2Pe 3:13 De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. 2Pe 3:14 Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben. 2Pe 3:15 A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek - a neki adott bölcsesség szerint - 2Pe 3:16 szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. 2Pe 3:17 Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. 2Pe 3:18 Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban! 1Jo 1:1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. 1Jo 1:2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. 1Jo 1:3 Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. 1Jo 1:4 Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. 1Jo 1:5 Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. 1Jo 1:6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. 1Jo 1:7 Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 1Jo 1:8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. 1Jo 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. 1Jo 1:10 Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje. 1Jo 2:1 Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, 1Jo 2:2 mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is. 1Jo 2:3 És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 1Jo 2:4 Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, 1Jo 2:5 aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. 1Jo 2:6 Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt. 1Jo 2:7 Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. 1Jo 2:8 Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. 1Jo 2:9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 1Jo 2:10 Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 1Jo 2:11 aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét. 1Jo 2:12 Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. 1Jo 2:13 Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. 1Jo 2:14 Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt. 1Jo 2:15 Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. 1Jo 2:16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. 1Jo 2:17 A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. 1Jo 2:18 Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 1Jo 2:19 Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók. 1Jo 2:20 Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. 1Jo 2:21 Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok az igazságot, és azt, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. 1Jo 2:22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. 1Jo 2:23 Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. 1Jo 2:24 Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. 1Jo 2:25 Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet. 1Jo 2:26 Ezt azokról írtam nektek, akik megtévesztenek titeket, 1Jo 2:27 de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne. 1Jo 2:28 Mármost, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor. 1Jo 2:29 Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született. 1Jo 3:1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 1Jo 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 1Jo 3:3 Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. 1Jo 3:4 Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés. 1Jo 3:5 Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. 1Jo 3:6 Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt. 1Jo 3:7 Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. 1Jo 3:8 Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. 1Jo 3:9 Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. 1Jo 3:10 Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. 1Jo 3:11 Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; 1Jo 3:12 nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak. 1Jo 3:13 Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. 1Jo 3:14 Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. 1Jo 3:15 Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. 1Jo 3:16 Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. 1Jo 3:17 Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? 1Jo 3:18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. 1Jo 3:19 Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, 1Jo 3:20 hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. 1Jo 3:21 Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; 1Jo 3:22 és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. 1Jo 3:23 Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. 1Jo 3:24 Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk. 1Jo 4:1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. 1Jo 4:2 Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. 1Jo 4:3 Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. 1Jo 4:4 Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. 1Jo 4:5 Ők a világból valók, ezért a világ szerint beszélnek, és a világ rájuk hallgat. 1Jo 4:6 Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét. 1Jo 4:7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 1Jo 4:8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 1Jo 4:9 Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 1Jo 4:10 Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 1Jo 4:11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 1Jo 4:12 Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 1Jo 4:13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 1Jo 4:14 És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 1Jo 4:15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; 1Jo 4:16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 1Jo 4:17 Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 1Jo 4:18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 1Jo 4:19 Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 1Jo 4:20 Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 1Jo 4:21 Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. 1Jo 5:1 Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. 1Jo 5:2 Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. 1Jo 5:3 Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. 1Jo 5:4 Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. 1Jo 5:5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? 1Jo 5:6 Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság. 1Jo 5:7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: 1Jo 5:8 a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy. 1Jo 5:9 Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb; mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. 1Jo 5:10 És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. 1Jo 5:11 Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 1Jo 5:12 Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. 1Jo 5:13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 1Jo 5:14 Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. 1Jo 5:15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. 1Jo 5:16 Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön. 1Jo 5:17 Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is. 1Jo 5:18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. 1Jo 5:19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. 1Jo 5:20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 1Jo 5:21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól! 2Jo 1:1 Én, a presbiter, a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek; és nemcsak én, hanem mindenki, aki ismeri az igazságot, 2Jo 1:2 akiket azért az igazságért szeretek, amely bennünk van, és velünk lesz örökké. 2Jo 1:3 Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igaz szeretettel. 2Jo 1:4 Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsot kaptunk erre az Atyától. 2Jo 1:5 Nem úgy kérlek téged, Úrnőm, mintha új parancsolatot írnék neked, sőt azt írom, ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást. 2Jo 1:6 Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek. 2Jo 1:7 Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. 2Jo 1:8 Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. 2Jo 1:9 Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. 2Jo 1:10 Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, 2Jo 1:11 mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel. 2Jo 1:12 Sok írnivalóm van néktek, de nem akartam papíron és tintával írni; remélem azonban, hogy eljutok hozzátok, és személyesen beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen. 2Jo 1:13 Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvéred gyermekei. 3Jo 1:1 Én, a presbiter, a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek. 3Jo 1:2 Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek. 3Jo 1:3 Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. 3Jo 1:4 Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 3Jo 1:5 Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, 3Jo 1:6 akik bizonyságot is tettek szeretetedről a gyülekezet előtt: jól teszed, ha ezeket az Istenhez méltóan engeded útnak, 3Jo 1:7 mert azért a névért indultak el, és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. 3Jo 1:8 Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban. 3Jo 1:9 Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket. 3Jo 1:10 Ezért tehát, ha megérkezem, emlékeztetni fogom azokra a dolgokra, amelyeket művel, amikor gonosz szavakkal rágalmaz minket, de nem elégszik meg ezzel, hanem maga sem fogadja be a testvéreket, azokat pedig, akik akarnák, úgyszintén megakadályozza ebben, és kiveti a gyülekezetből. 3Jo 1:11 Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent. 3Jo 1:12 Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. 3Jo 1:13 Sok írnivalóm volna még számodra, de nem akarok neked tintával és tollal írni; 3Jo 1:14 remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak, és személyesen fogunk beszélni. 3Jo 1:15 Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint. Jud 1:1 Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, köszöntését küldi az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett, és a Jézus Krisztus megtartott: Jud 1:2 irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. Jud 1:3 Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Jud 1:4 Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akik régóta elő vannak jegyezve erre az ítéletre: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. Jud 1:5 Emlékeztetni akarlak pedig titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy amikor az Úr a népet egykor kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította. Jud 1:6 Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére. Jud 1:7 Ugyanígy Sodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik. Jud 1:8 De mindezek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy beszennyezik a testüket, megvetik Isten felségét, és káromolják a mennyei hatalmasságokat. Jud 1:9 Pedig még Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes testéért, hanem azt mondta: "Dorgáljon meg téged az Úr!" Jud 1:10 Ezek viszont káromolnak mindent, azt is, amit nem ismernek; amit pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak. Jud 1:11 Jaj nekik, mert Kain útján indultak el, pénzért Bálám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré lázadása szerint vesznek el. Jud 1:12 Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken, akik szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg; Jud 1:13 mint a tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygócsillagok, akikre az örök sötétség homálya vár. Jud 1:14 Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: "Íme, eljött az Úr szent seregeivel, Jud 1:15 hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak." Jud 1:16 Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek. Jud 1:17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak. Jud 1:18 Azt mondták ugyanis, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek. Jud 1:19 Ezek szakadásokat támasztanak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek. Jud 1:20 Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, Jud 1:21 tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. Jud 1:22 Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, Jud 1:23 mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett. Jud 1:24 Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: Jud 1:25 az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen. Rev 1:1 Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. Rev 1:2 Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott. Rev 1:3 Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. Rev 1:4 János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; Rev 1:5 és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, Rev 1:6 aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. Rev 1:7 Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Rev 1:8 Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. Rev 1:9 Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Rev 1:10 Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, Rev 1:11 amely ezt mondta: "Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába". Rev 1:12 Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, Rev 1:13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; Rev 1:14 feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; Rev 1:15 lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; Rev 1:16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Rev 1:17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, Rev 1:18 és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Rev 1:19 Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; Rev 1:20 a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet." Rev 2:1 "Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: Rev 2:2 Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Rev 2:3 Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, Rev 2:4 de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Rev 2:5 Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. Rev 2:6 Az viszont megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. Rev 2:7 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van." Rev 2:8 "A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: Rev 2:9 Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Rev 2:10 Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Rev 2:11 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál." Rev 2:12 "A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Rev 2:13 Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik. Rev 2:14 De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. Rev 2:15 Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják. Rev 2:16 Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával. Rev 2:17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja." Rev 2:18 "A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: Rev 2:19 Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. Rev 2:20 De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; Rev 2:21 pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Rev 2:22 Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; Rev 2:23 gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. Rev 2:24 Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit - amint azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, Rev 2:25 de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. Rev 2:26 Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett, Rev 2:27 hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; Rev 2:28 ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. Rev 2:29 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" Rev 3:1 "A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Rev 3:2 Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Rev 3:3 Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. Rev 3:4 De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Rev 3:5 Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Rev 3:6 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" Rev 3:7 "A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Rev 3:8 Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Rev 3:9 Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. Rev 3:10 Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. Rev 3:11 Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Rev 3:12 Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Rev 3:13 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" Rev 3:14 "A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: Rev 3:15 Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Rev 3:16 Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Rev 3:17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: Rev 3:18 tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Rev 3:19 Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Rev 3:20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Rev 3:21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán. Rev 3:22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" Rev 4:1 Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: "Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük." Rev 4:2 Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki. Rev 4:3 Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak. Rev 4:4 A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. Rev 4:5 A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. Rev 4:6 A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. Rev 4:7 Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. Rev 4:8 A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!" Rev 4:9 És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, Rev 4:10 leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: Rev 4:11 "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett" Rev 5:1 És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; Rev 5:2 és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: "Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?" Rev 5:3 De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. Rev 5:4 És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. Rev 5:5 Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét". Rev 5:6 És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. Rev 5:7 A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; Rev 5:8 és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -, Rev 5:9 és új éneket énekeltek ekképpen: "Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; Rev 5:10 és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön." Rev 5:11 És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; Rev 5:12 és így szóltak hatalmas hangon: "Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!" Rev 5:13 És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: "A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké?" Rev 5:14 A négy élőlény így szólt: "Ámen!" És a vének leborultak, és imádták őt. Rev 6:1 És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!" Rev 6:2 És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. Rev 6:3 Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: "Jöjj!" Rev 6:4 És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. Rev 6:5 Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: "Jöjj!" És láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. Rev 6:6 És hallottam, hogy egy hang szól a négy élőlény között a középen: "Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd". Rev 6:7 Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: "Jöjj!" Rev 6:8 És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által. Rev 6:9 És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. Rev 6:10 És hatalmas hangon kiáltották: "Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?" Rev 6:11 Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket. Rev 6:12 És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, Rev 6:13 és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; Rev 6:14 az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. Rev 6:15 A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, Rev 6:16 és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, Rev 6:17 mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?" Rev 7:1 Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Rev 7:2 Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, Rev 7:3 és így szólt: "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit". Rev 7:4 És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből: Rev 7:5 Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Rev 7:6 Ásér törzséből tizenkétezer, Naftáli törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer, Rev 7:7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer, Rev 7:8 Zebulón törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt. Rev 7:9 Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, Rev 7:10 és hatalmas hangon kiáltottak: "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!" Rev 7:11 Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent Rev 7:12 eképpen: "Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen." Rev 7:13 Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?" Rev 7:14 Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Rev 7:15 Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Rev 7:16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, Rev 7:17 mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet." Rev 8:1 Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig. Rev 8:2 És láttam a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak, és adatott azoknak hét trombita. Rev 8:3 Egy másik angyal is odajött és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trónus előtt van. Rev 8:4 És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé. Rev 8:5 Ekkor vette az angyal a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzéből, és ledobta a földre: mennydörgés és zúgás, villámlás és földrengés támadt. Rev 8:6 A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy trombitáljon. Rev 8:7 Trombitált az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada és megégett a zöld fű is mind. Rev 8:8 A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: Rev 8:9 elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és megsemmisült a hajók harmada is. Rev 8:10 A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira. Rev 8:11 A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak. Rev 8:12 A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük, a nappal se legyen világos harmadáig, az éjszaka is ugyanígy. Rev 8:13 Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas átrepül az ég közepén, és hatalmas hangon ezt mondja: "Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak." Rev 9:1 Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki adatott az alvilág mélységének kulcsa. Rev 9:2 Felnyitotta az alvilág mélységét, és füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől. Rev 9:3 Sáskák jöttek ki a füstből a földre, és olyan erő adatott nekik, amilyen ereje van a földi skorpiónak. Rev 9:4 És megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje. Rev 9:5 És parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, hanem kínozzák öt hónapon át, és olyan legyen a kínjuk, mint amit a skorpió okoz, amikor megmarja az embert. Rev 9:6 Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál. Rev 9:7 A sáskák alakja a harcra felkészített lovakéhoz volt hasonló: fejükön valami aranyhoz hasonló korona, arcuk mint az ember arca, Rev 9:8 sörényük, mint az asszonyok haja, foguk, mint az oroszláné, Rev 9:9 és páncéljuk olyan, mint a vaspáncél; szárnyaik zúgása, mint sok lovas hadiszekér hangja, amikor harcba rohannak. Rev 9:10 Farkuk is volt, a skorpiókéhoz hasonló, volt fullánkjuk is, és a farkukban volt az erejük ahhoz, hogy az embereket öt hónapon át gyötörjék. Rev 9:11 Királyuk az alvilág angyala volt, neve héberül Abaddón, a görögben pedig az Apollüón, vagyis a Pusztító nevet viseli. Rev 9:12 Az első jaj elmúlt, s íme: még két jaj következik ezek után. Rev 9:13 A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló arany oltár négy szarva közül, Rev 9:14 amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: "Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél". Rev 9:15 És eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. Rev 9:16 A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat. Rev 9:17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst meg kén ömlött. Rev 9:18 Ez a három csapás ölte meg az emberek egyharmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött. Rev 9:19 Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló és fejjel végződik, és ezzel ártanak. Rev 9:20 A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; Rev 9:21 és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem. Rev 10:1 És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop: Rev 10:2 kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre, Rev 10:3 és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít; és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján. Rev 10:4 Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: "Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le". Rev 10:5 Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre, Rev 10:6 és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő, Rev 10:7 hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak. Rev 10:8 Ekkor az a hang, amelyet a mennyből hallottam, ismét beszélt velem, és így szólt: "Menj el, vedd át a nyitott könyvet, amely az angyal kezében van, aki a tengeren és a földön áll". Rev 10:9 Odamentem az angyalhoz, és kértem tőle, hogy adja át nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: "Vedd át, és edd meg: keserűvé teszi a gyomrodat, a szádban pedig édes lesz, mint a méz". Rev 10:10 Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem: a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, keserűvé lett a gyomrom. Rev 10:11 És ez a szó hangzott felém: "Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról". Rev 11:1 Ekkor bírói pálcához hasonló, mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: "Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; Rev 11:2 de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. Rev 11:3 Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve". Rev 11:4 Ez a kettő pedig a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak. Rev 11:5 Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie. Rev 11:6 Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják. Rev 11:7 És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. Rev 11:8 Holttestük a nagy város utcáján hever, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették. Rev 11:9 A népek és törzsek, a nyelvek és nemzetek fiai látják az ő holttestüket három és fél napig, de nem engedik sírba tenni. Rev 11:10 A föld lakói pedig örülnek ennek és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez a két próféta gyötörte meg a föld lakóit. Rev 11:11 A három és fél nap elmúltával azután az Istentől az élet lelke szállt beléjük, és lábra álltak. Nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. Rev 11:12 És hatalmas hangot hallottak a mennyből, amely így szólt a két prófétához: "Jöjjetek fel ide!" És ellenségeik szemeláttára felmentek a felhőben a mennybe. Rev 11:13 Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, a földrengés megölt hétezer főnyi embertömeget, a többieket pedig rémület szállta meg, és dicsőítették a menny Istenét. Rev 11:14 A második jaj elmúlt: íme, a harmadik jaj eljön hamar. Rev 11:15 A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: "A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké". Rev 11:16 Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent, Rev 11:17 és így szóltak: "Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz. Rev 11:18 Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet." Rev 11:19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt. Rev 12:1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; Rev 12:2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. Rev 12:3 Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém; Rev 12:4 farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét. Rev 12:5 Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához, Rev 12:6 az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig. Rev 12:7 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, Rev 12:8 de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. Rev 12:9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. Rev 12:10 Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: "Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Rev 12:11 Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Rev 12:12 Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van". Rev 12:13 Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; Rev 12:14 de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és idő feléig a kígyó elől elrejtve. Rev 12:15 A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. Rev 12:16 De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Rev 12:17 Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele, Rev 12:18 és odaállt a tenger fövenyére. Rev 13:1 És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. Rev 13:2 Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. Rev 13:3 Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: Rev 13:4 imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: "Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?" Rev 13:5 És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; Rev 13:6 és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. Rev 13:7 Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: Rev 13:8 hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. Rev 13:9 Ha valakinek van füle, hallja! Rev 13:10 Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének. Rev 13:11 És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, amely hasonló volt a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. Rev 13:12 Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő nevében, és rábírja a földet és lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek meggyógyult a halálos sebe. Rev 13:13 Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára; Rev 13:14 és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében; és azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt. Rev 13:15 Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. Rev 13:16 És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, Rev 13:17 és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Rev 13:18 Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat. Rev 14:1 És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. Rev 14:2 Hallottam egy hangot a mennyből, mint nagy vizek zúgását, és mint hatalmas mennydörgés hangját; és a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfásoké, amikor hárfán játszanak. Rev 14:3 És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: Rev 14:4 ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, Rev 14:5 és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek. Rev 14:6 És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; Rev 14:7 és hatalmas hangon így szólt: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!" Rev 14:8 Egy második angyal követte őt, aki így szólt: "Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet". Rev 14:9 Egy harmadik angyal is követte őket, és így szólt hatalmas hangon: "Ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, Rev 14:10 az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt; Rev 14:11 gyötrődésük füstje száll felfelé örökkön-örökké, és sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmuk azoknak, akik imádják a fenevadat és az ő képmását, és akik magukra veszik az ő nevének bélyegét. Rev 14:12 Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét". Rev 14:13 És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: "Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket". Rev 14:14 És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Rev 14:15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön." Rev 14:16 A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet. Rev 14:17 Egy másik angyal is jött ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. Rev 14:18 Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: "Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei". Rev 14:19 Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába; Rev 14:20 megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira. Rev 15:1 És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja. Rev 15:2 És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képmását és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, Rev 15:3 és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: Rev 15:4 ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid". Rev 15:5 Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, Rev 15:6 és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. Rev 15:7 És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét arany poharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. Rev 15:8 A szentély megtelt füsttel Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása. Rev 16:1 Ekkor hallottam, hogy a szentélyből egy hatalmas hang így szólt a hét angyalhoz: "Menjetek el, és öntsétek ki Isten haragjának hét poharát a földre!" Rev 16:2 Elment az első, kiöntötte a poharát a földre, és csúnya, rosszindulatú fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik az ő képmását imádták. Rev 16:3 A második angyal is kiöntötte a poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben. Rev 16:4 A harmadik angyal is kiöntötte a poharát a folyókba és a vizek forrásaiba, és azok vérré változtak. Rev 16:5 És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: "Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél; Rev 16:6 mivel szentek és próféták vérét ontották ki, te is vért adtál nekik inni: megérdemelték." Rev 16:7 És hallottam, hogy így szólt az oltár: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid". Rev 16:8 A negyedik angyal is kiöntötte a poharát a napra, és megadatott neki, hogy gyötörje az embereket annak tűző sugarával; Rev 16:9 és az emberek gyötrődtek a nagy hőségben, és káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van ezek fölött a csapások fölött, de nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki. Rev 16:10 Az ötödik is kiöntötte a poharát a fenevad trónjára: országa elsötétült, nyelvüket rágták kínjukban, Rev 16:11 kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből. Rev 16:12 A hatodik is kiöntötte a poharát a nagy folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize, hogy megnyíljék a napkeletről jövő királyok útja. Rev 16:13 És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák, Rev 16:14 mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára. Rev 16:15 "Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét". Rev 16:16 És összegyűjtötték a földkerekség királyait arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek. Rev 16:17 A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a szentélyből, a trónus felől: "Megtörtént". Rev 16:18 Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre: ekkora földrengés, ilyen nagy! Rev 16:19 A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak. A nagy Babilon is sorra került Isten színe előtt azzal, hogy adják oda neki Isten haragos indulata borának a poharát. Rev 16:20 És eltűnt minden sziget, a hegyek sem voltak találhatók sehol, Rev 16:21 talentum nagyságú jég esett az emberekre, és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt. Ez a csapás ugyanis igen nagy volt. Rev 17:1 Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: "Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, Rev 17:2 akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói". Rev 17:3 És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, Rev 17:4 az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, Rev 17:5 és a homlokára írva ez a titokzatos név: "A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja". Rev 17:6 Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam. Rev 17:7 Ezt mondta nekem az angyal: "Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van. Rev 17:8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik. Rev 17:9 Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: Rev 17:10 öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. Rev 17:11 A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba. Rev 17:12 A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Rev 17:13 Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Rev 17:14 Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek". Rev 17:15 És így folytatta: "A vizek, amelyeket láttál, amelyeken a parázna asszony ül: a népek és seregek, a nemzetek és nyelvek. Rev 17:16 A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad, meg fogják gyűlölni a paráznát, magára hagyottá és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik. Rev 17:17 Mert az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi. Rev 17:18 Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött." Rev 18:1 Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet. Rev 18:2 És ezt kiáltotta erős hangon: "Elesett elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan állat és minden utálatos madár rejtekhelyévé lett. Rev 18:3 Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői". Rev 18:4 Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: "Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; Rev 18:5 mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Rev 18:6 Fizessetek meg neki, ahogyan ő fizetett, és kétszeresét adjátok vissza cselekedetei szerint: a pohárba, amelyet ő megtöltött, töltsetek neki kétszeresen; Rev 18:7 amilyen mértékben dicsőítette magát és dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek meg neki, mert szívében ezt mondja: Fenségesen ülök itt, mint egy királynő, özvegy nem vagyok, gyászt sem látok soha. Rev 18:8 Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűzzel fogják megégetni, mert erős Úr az Isten, aki megítéli őt". Rev 18:9 "Sírni és gyászolni fognak miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják a tűzvész füstjét. Rev 18:10 Gyötrelmétől való félelmükben távol megállva így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város, egyetlen óra alatt ért utol az ítélet. Rev 18:11 A föld kereskedői is sírnak és gyászolnak miatta, mert áruikat senki sem vásárolja többé: Rev 18:12 az aranyat és ezüstöt, a drágakövet és gyöngyöt, a gyolcsot és bíbort, a selyem- és skarlátárukat, a különféle tujafákat és elefántcsont-tárgyakat, a különféle nemes fából vagy ércből, vasból és márványból készült eszközöket, Rev 18:13 a fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, a kenőcsöket és tömjént, a bort és olajat, a finomlisztet és gabonát, a barmokat és juhokat, a lovakat és kocsikat, a rabszolgákat és emberi lelkeket. Rev 18:14 A haszon, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled, minden bőség és pompa elpusztult körülötted, és ezek soha többé nem lesznek találhatók sehol. Rev 18:15 Akik ezekkel kereskedtek, és ezekből gazdagodtak meg, gyötrelmétől félve távol megállnak, sírnak, gyászolnak, Rev 18:16 és így szólnak: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyönggyel volt ékesítve, mert egyetlen óra alatt pusztult el ekkora gazdagság! Rev 18:17 És a kormányosok, a parti hajósok, az evezősök és akik a tengeren dolgoztak, mind megálltak távol, Rev 18:18 és amikor látták égésének a füstjét, így kiáltoztak: Van-e hasonló a nagy városhoz? Rev 18:19 És port hintettek fejükre, és sírva, gyászolva kiáltoztak: Jaj, jaj a nagy városnak, ahol az ő jólétéből meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren: egyetlen óra alatt elpusztult! Rev 18:20 Örülj neki, te menny, és örüljetek ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet". Rev 18:21 Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: "Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található. Rev 18:22 Nem hallatszik benned többé hárfások és zenészek, fuvolások és trombitások hangja, nem található benned többé egyetlen mesterség egyetlen mestere sem és malom zúgása nem hallatszik többé benned. Rev 18:23 És nem világít benned többé lámpás fénye, nem hallatszik benned többé vőlegény és menyasszony szava, mert kereskedőid a föld hatalmasai voltak, mert a te varázslásodtól tévelyedett el valamennyi nép: Rev 18:24 de benne találtatott a próféták és a szentek vére, és mindazoké, akik megölettek a földön". Rev 19:1 Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: "Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, Rev 19:2 mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét." Rev 19:3 Még egyszer mondták: "Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!" Rev 19:4 Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónuson ül, és így szóltak: "Ámen! Halleluja!" Rev 19:5 És megszólalt egy hang a trónus felől: "Dícsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok". Rev 19:6 És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: "Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Rev 19:7 Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, Rev 19:8 és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti". Rev 19:9 Így szólt hozzám: "Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!" Ezt is mondta nekem: "Ezek az Isten igaz igéi". Rev 19:10 És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: "Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke". Rev 19:11 És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, Rev 19:12 szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; Rev 19:13 és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. Rev 19:14 A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Rev 19:15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Rev 19:16 Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura. Rev 19:17 És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely az ég közepén repül: "Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy vacsorájára, Rev 19:18 hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét". Rev 19:19 És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, Rev 19:20 de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába. Rev 19:21 A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból. Rev 20:1 És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Rev 20:2 Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, Rev 20:3 levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. Rev 20:4 És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. Rev 20:5 A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Rev 20:6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig. Rev 20:7 Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, Rev 20:8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. Rev 20:9 És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Rev 20:10 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. Rev 20:11 És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. Rev 20:12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. Rev 20:13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. Rev 20:14 És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Rev 20:15 Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették. Rev 21:1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. Rev 21:2 És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Rev 21:3 Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; Rev 21:4 és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." Rev 21:5 A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" Rev 21:6 És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Rev 21:7 Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. Rev 21:8 De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál". Rev 21:9 És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét". Rev 21:10 Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. Rev 21:11 Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, Rev 21:12 fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Rev 21:13 keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. Rev 21:14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. Rev 21:15 Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: Rev 21:16 a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. Rev 21:17 Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is. Rev 21:18 Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. Rev 21:19 A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd; Rev 21:20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. Rev 21:21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. Rev 21:22 Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. Rev 21:23 Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: Rev 21:24 a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Rev 21:25 Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. Rev 21:26 A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, Rev 21:27 tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. Rev 22:1 Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. Rev 22:2 A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Rev 22:3 Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, Rev 22:4 és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Rev 22:5 Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké. Rev 22:6 És ezt mondta nekem: "Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. Rev 22:7 És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit." Rev 22:8 Én, János hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. Rev 22:9 De ő így szólt hozzám: "Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd!" Rev 22:10 És így szólt hozzám: "Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van. Rev 22:11 Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is. Rev 22:12 Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Rev 22:13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég". Rev 22:14 "Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Rev 22:15 Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot! Rev 22:16 Én, Jézus küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag". Rev 22:17 A Lélek és a menyasszony így szól: "Jöjj!" Aki csak hallja, az is mondja: "Jöjj!" Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Rev 22:18 Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; Rev 22:19 ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. Rev 22:20 Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: "Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Rev 22:21 Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.