Mat 1:1 A Felkent Jézus származásáról írt könyv, ő Dávid fia, Ábrahám fia.
Mat 1:2 Ábrahám Izsákot nemzette, Izsák pedig Jákobot
Mat 1:3 Jákob Júdát és testvéreit, Júda Támártól Fáreszt és Zárát, Fáresz Ezrómot nemzette, Ezróm Áramot nemzette,
Mat 1:4 Arám Aminádábot nemzette, Aminádáb Naasszont nemzette, Naasszon Salmónt nemzette,
Mat 1:5 Salmón Boázt nemzette Ráhábtól, Boáz Jobédet nemzette Ruthtól, Jobéd Izsait nemzette,
Mat 1:6 Izsai Dávidot nemzette, a királyt. Dávid Salamont nemzette az Uriás asszonyától,
Mat 1:7 Salamon Roboámot nemzette, Roboám Abiát nemzette, Abia Aszáfot nemzette,
Mat 1:8 Aszáf Józsafátot nemzette, Józsafát Jórámot nemzette,
Mat 1:9 Jórám Hóziát nemzette, Hózia Jóathámot nemzette, Jóathám Akházt nemzette, Akház Ezékiást nemzette,
Mat 1:10 Ezékiás Manassét nemzette, Manassé Ámószt nemzette, Ámósz Jósiást nemzette,
Mat 1:11 Jósiás Jekoniást és annak testvéreit nemzette a babiloni áttelepítéskor.
Mat 1:12 A babiloni áttelepítés után Jekoniás Salathiélt nemzette, Salathiél Zorobábelt nemzette,
Mat 1:13 Zorobábel Abiudot nemzette, Abiud Eliákimot nemzette, Eliákim Azórt nemzette,
Mat 1:14 Azór Sádókot nemzette, Sádók Achimot nemzette, Áchim Eliudot nemzette,
Mat 1:15 Eliud Eleázárt nemzette, Eleázár Matthánt nemzette, Matthán Jákobot nemzette,
Mat 1:16 Jákob Józsefet nemzette, annak a Máriának férjét, akitől Jézus született, akit Felkentnek mondanak.
Mat 1:17 Ábrahámtól Dávidig az összes nemzedékek száma tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni áttelepítésig tizennégy nemzedék és a babiloni áttelepítéstől a Felkentig tizennégy nemzedék.
Mat 1:18 A Felkent Jézus születése így történt: Anyja, Mária, Józseffel volt eljegyezve, de még mielőtt vőlegényével összekerültek volna, kitudódott, hogy a Szent Szellemtől terhes.
Mat 1:19 Vőlegényében, Józsefben, mivel igazságos ember volt, s nem akarta őt szégyenbe hozni, az a szándék fogamzott meg, hogy titokban elbocsátja őt.
Mat 1:20 Mikor ez az indulat megmozdult benne, álomban az Úrnak egy angyala jelent meg neki, és így szólt: "Dávid fia, József, ne riadj vissza attól, hogy menyasszonyodat, Máriát magadhoz vedd, mert ami benne fogant, a Szent Szellemtől való!
Mat 1:21 Fiat fog szülni, s te majd nevezd annak nevét Jézusnak, ami ezt jelenti: Jahve megment, mert ő fogja népét vétkeitől megmenteni!"
Mat 1:22 Ez az egész dolog azért történt így, hogy beteljesedjék, amit az Úr a prófétán át szólt:
Mat 1:23 "Lám csak, egy szűz viselős lesz; fiat szül, s ezt Immánuel névvel nevezik, aminek fordítása: Velünk az Isten!"
Mat 1:24 Mikor József az álomból felébredt, megtette, amit az Úr angyala neki elrendelt, magához vette asszonyát.
Mat 1:25 De nem ismerte őt addig, amíg fiat nem szült. Ennek aztán a Jézus nevet adta.
Mat 2:1 Miután Jézus Heródes király napjaiban a júdeai Betlehemben megszületett, egyszer csak napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe,
Mat 2:2 kik ezt kérdezték: "Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk a csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy leboruljunk előtte!"
Mat 2:3 Ahogy Heródes király ezt meghallotta, nyugtalanná lett, és vele egész Jeruzsálem is.
Mat 2:4 Összehívatta hát a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megtudakolta tőlük: hol kell születnie a Felkentnek?
Mat 2:5 Azok azt felelték: "A júdeai Betlehemben, mert így szól a prófétán át adott írás:
Mat 2:6 Júda földje, Betlehem, semmiképpen sem vagy te legkisebb Júda vezérei közül, mert belőled származik majd egy vezér, aki népemet, Izraelt terelgetni fogja."
Mat 2:7 Ekkor Heródes titkon elhívatta a bölcseket, és pontos választ kért tőlük a felől az idő felől, mely óta az
Mat 2:8 Aztán elküldte őket Betlehembe. "Menjetek mondotta -, és tartsatok pontos kutatást a gyermek felől. Ha megtalálnátok, adjatok nekem hírt róla. Hadd menjek el én is, hadd boruljak le előtte én is."
Mat 2:9 Azok, miután a királyt meghallgatták, elindultak. Egyszerre az a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg el nem jutott a fölé a hely fölé, ahol a gyermek volt, és ott megállt.
Mat 2:10 Mikor a bölcsek a csillagot meglátták, igen megörültek.
Mat 2:11 Miután bementek a házba, megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, leborultak a főidre és imádták őt. Azután felnyitották kincstartóikat, és ajándékokat vittek neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mat 2:12 De miután álomban kijelentést kaptak, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, más úton mentek vissza országukba.
Mat 2:13 A bölcsek visszatérése után egyszer csak megjelenik az Úrnak egy angyala álomban Józsefnek, és megszólítja: "Kelj fel, vedd magadhoz a gyermeket s annak anyját, és fuss Egyiptomba! Légy ott, amíg nem szólok neked! Mert Heródes kerestetni fogja a gyermeket, hogy elveszítse."
Mat 2:14 József még azon az éjjelen felkelt, magához vette a gyermeket s annak anyját, és elköltözött Egyiptomba.
Mat 2:15 Ott volt, amíg Heródes be nem fejezte életét, hogy beteljesedjék, amit az Úr a prófétán át szólt: "Egyiptomból hívtam elő Fiamat!"
Mat 2:16 Heródest igen nagy indulat fogta el, mikor észrevette, hogy a bölcsek kijátszottak. Elküldött, s megölette mindazokat a fiúkat, akik Betlehemben és annak határaiban két éven alul voltak, annak az időnek megfelelően, amelyet a bölcsektől pontosan kikérdezett.
Mat 2:17 Ekkor teljesedett be a Jeremiás prófétán át szólt ige:
Mat 2:18 "Kiáltást hallottak Rámában, nagy sírást, jajveszékelést: Ráchel gyermekeit siratta, s nem akart vigasztalódni, hogy nincsenek."
Mat 2:19 Mihelyt Heródes befejezte életét, álomban az Úr angyala megjelent Józsefnek, és azt mondotta:
Mat 2:20 "Kelj fel, vedd magadhoz a gyermeket s annak anyját, és menj Izrael földjére. Mert halottak már azok, akik a gyermek lelkére törtek."
Mat 2:21 Felkelt József, magához vette a gyermeket és annak anyját, és bement Izrael földjére.
Mat 2:22 Mikor azonban meghallotta, hogy Júdeán atyja, Heródes helyén Archelaosz uralkodik, félt odamenni. Miután álomban kijelentést kapott, félrevonult, Galilea vidékeire ment.
Mat 2:23 Mikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett meg, hogy beteljesedjék a prófétákon át szólt ige, hogy názáretinek fogják hívni.
Mat 3:1 Azokban a napokban megjelent Júdea pusztájában Bemerítő János,
Mat 3:2 és ezt hirdette: "Térjetek új felismerésre, mert itt van közel a mennyek királysága!"
Mat 3:3 Hiszen őróla mondja az Ézsaiás prófétán át szólt ige: "Egy hang kiált a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját! Egyenesekké tegyétek ösvényeit!"
Mat 3:4 János ruhája teveszőrből volt, bőr övezte derekát, és eledele sáska és vadméz volt.
Mat 3:5 Akkoriban Jeruzsálem, továbbá az egész Júdea és a Jordán egész környéke kiment hozzá,
Mat 3:6 s miközben vétkeiket megvallottak, bemeríttették magukat vele a Jordán folyóba.
Mat 3:7 De mikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá, hogy bemerítkezzék, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzatai, ki figyelmeztetett titeket, hogy a rátok következő harag elől menekülnötök kell?
Mat 3:8 Teremjetek hát oly gyümölcsöt, mely méltó ahhoz, hogy új felismerésre tértek,
Mat 3:9 s ne véljétek, hogy így gondolkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mert azt mondom, hogy Isten képes ezekből a kövekből gyermeket támasztani Ábrahámnak.
Mat 3:10 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén. Kivágnak minden fát, mely nem terem nemes gyümölcsöt, és tűzre vetik!
Mat 3:11 Én vízbe merítlek titeket, hogy más felismerésre térjetek, ám, aki utánam jön, erősebb nálam, s én arra sem vagyok elég, hogy saruját vigyem utána, ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít titeket.
Mat 3:12 Kezében lesz szórólapátja, és áttisztítja szérűjét, búzáját csűrbe takarja, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel megégeti!"
Mat 3:13 Ekkor érkezett Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát vele.
Mat 3:14 De az erősen ellenállt, és így szólt: "Nekem van arra szükségem, hogy te meríts be engem, és mégis te jössz énhozzám?"
Mat 3:15 Jézus azonban ezt felelte neki: "Hadd történjék ez most így. úgy illik ugyanis hozzánk, hogy minden igazságosságot betöltsünk." Ekkor János engedett neki.
Mat 3:16 Miután Jézus bemerítkezett, azonnal feljött a vízből. Egyszerre csak megnyíltak az egek, és János látta, hogy Isten Szelleme, mint egy galamb jön alá és rászáll.
Mat 3:17 Azután szózat hangzott az égből, és az ezt mondta: "Ez az én szeretett fiam, benne leltem tetszésemet."
Mat 4:1 Ekkor Jézust a Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse.
Mat 4:2 Negyven napon és negyven éjen át böjtölt, s utoljára megéhezett.
Mat 4:3 Ekkor hozzáment a kísértő, és így szólította meg: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyerekké váljanak."
Mat 4:4 Ám ő ezt felelte: "írva van: Ne egyedül kenyérrel éljen az ember, hanem mindazzal a beszéddel, amely Isten szájából kijön."
Mat 4:5 Ezután magával vitte őt a vádló a szent városba, és odaállította a szent hely ormára.
Mat 4:6 "Ha Isten Fia vagy - mondta neki -, vesd magad alá! Írva van ugyanis: Angyalainak parancsol felőled, hogy kezükön hordjanak, hogy lábad soha kőbe ne üsd!"
Mat 4:7 "Az is írva van - felelte neki Jézus -: Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!"
Mat 4:8 Megint magával vitte a vádló egy igen magas hegyre, s megmutatta neki a világ összes királyságait és azok dicsőségét.
Mat 4:9 "Ezeket mind neked fogom adni, ha leborulsz és imádsz engem" - mondotta neki.
Mat 4:10 Akkor Jézus ezt felelte: "El innen, Sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!"
Mat 4:11 Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá, és felszolgáltak néki.
Mat 4:12 Miután Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, félrevonult Galileába.
Mat 4:13 Elhagyta Názáretet és átköltözött a tóparti Kapernaumba, Zebulon és Neftalim határába,
Mat 4:14 hogy az Ézsaiás prófétán át szólt ige beteljesedjék:
Mat 4:15 "Zebulon földje és Neftalim földje, tómellék, Jordánon túl, nemzetek Galileája,
Mat 4:16 a sötétségben ülő nép nagy világosságot látott: a halál földjén és árnyékában ülő népnek világosság támadt!"
Mat 4:17 Ez időtől kezdve Jézus hirdetni kezdte: "Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!"
Mat 4:18 Miközben a Galileai tenger partján járt, két testvért pillantott meg ott: Simont, kit Péternek mondanak és a testvérét, Andrást, amint éppen a körhálót vetették a tengerbe. Halászok voltak ugyanis.
Mat 4:19 "Jertek utánam! szólította meg őket, majd emberek halászaivá teszlek titeket."
Mat 4:20 Azok erre tüstént otthagyták a hálót, s követték őt.
Mat 4:21 Mikor onnan továbbment, két másik testvért pillantott meg, Zebedeus fiát, Jakabot és annak testvérét Jánost, amint atyjukkal, Zebedeussal a hajóban hálóikat szedték rendbe, őket is hívta,
Mat 4:22 s ők tüstént otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt.
Mat 4:23 Majd bejárta egész Galileát, közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömhírét hirdette, és a nép között orvosolt minden betegséget és mindenféle gyengeséget.
Mat 4:24 Híre az egész Szíriába eljutott, elhozták hozzá mindazokat, akiknek mindenféle betegség gonosz bántalmakat okozott, akiket kínok leptek meg, s ördögök tartottak megszállva, akik holdkórosok, gutaütöttek voltak, és meggyógyította őket.
Mat 4:25 Nagy tömegek követték őt Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Mat 5:1 Ahogy a tömegeket meglátta, felment a hegyre. Ott leült, és hozzámentek tanítványai.
Mat 5:2 Ekkor megnyitotta száját, és így tanította őket:
Mat 5:3 "Boldogok a Szellem által a szegények, mert övék a mennyek királyi uralma!
Mat 5:4 Boldogok, akik sírnak, mert meg fogják bátorítani őket!
Mat 5:5 Boldogok a szelídek, mert örökrészül fogják kapni a földet!
Mat 5:6 Boldogok azok, akik az igazságosságra éheznek és szomjaznak, mert majd kielégítik őket!
Mat 5:7 Boldogok a könyörülök, mert rajtuk is könyörülni fognak!
Mat 5:8 Boldogok a tiszta szívűek, mert látni fogják az Istent!
Mat 5:9 Boldogok a békességet készítők, mert majd Isten fiainak hívják őket!
Mat 5:10 Boldogok azok, akiket az igazságosságért üldöznek, mert övék a mennyek királyi uralma!
Mat 5:11 Boldogok lesztek, még ha gyaláznak is titeket, ha énérettem üldöznek, és hazugul mindenféle rosszat mondanak majd ellenetek!
Mat 5:12 Örüljetek, ujjongjatok ilyenkor, mert nagy a béretek a mennyekben! Hiszen már a prófétákat is így üldözték, akik előttetek éltek!
Mat 5:13 Ti vagytok a föld sója! Ha a só ízét vesztené, mivel sóznak azután? Semmi ereje nincs többé, másra nem való, mint hogy kivessék, és az emberek rajta tapossanak.
Mat 5:14 Ti vagytok a világ világossága. Lehetetlen elrejteni a hegyen épített várost.
Mat 5:15 Mécsest sem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem a mécslábra, onnan világít mindenkinek, aki a házban van.
Mat 5:16 A ti világosságotok is úgy ragyogjon fel az emberek előtt, hogy mikor nemes tetteiteket látják, a mennyekben lakó Atyátokat dicsőítsék!
Mat 5:17 Ne gondoljátok, hogy a törvényt vagy a prófétákat eltörölni jöttem. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem őket.
Mat 5:18 Bizony azt mondom nektek, hogy amíg a menny és a föld elmúlnak, a törvényből egy i betű vagy egy vesszőcske sem múlik el, amíg csak minden meg nem történik.
Mat 5:19 Ha tehát valaki a legkisebb parancsolatok közül egyet megront, és úgy tanítja az embereket, azt a mennyek királyságában a legkisebbnek fogják nevezni. Azt ellenben, aki megteszi, és tanítja is, nagynak fogják nevezni a mennyek királyságában.
Mat 5:20 Mert azt mondom nektek, hogyha igazságosságotok felül nem fogja múlni az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mehettek be a mennyek királyságába.
Mat 5:21 Hallottátok, hogy az ősöknek azt mondották: Ne ölj! Aki öl, az ítéletre kerül!
Mat 5:22 Én azonban azt mondom nektek: Mindenki ítéletre kerül, aki testvérével haragot tart. Annak, aki testvérének azt mondja: bolond, a nagytanács elé kell kerülnie! Azt pedig, aki azt mondja: ostoba, megfogta már a tüzes gyehenna.
Mat 5:23 Ha tehát adományodat oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened,
Mat 5:24 hagyd az adományt az oltár előtt, eredj el, békülj ki előbb testvéreddel, és csak aztán jöjj el, és vidd fel adományodat.
Mat 5:25 Siess megegyezni ellenfeleddel, míg az úton együtt vagy vele, hogy ellenfeled valahogy a bírónak ne adjon át, a bíró meg a törvényszolgának, és a börtönbe ne vessenek!
Mat 5:26 Bizony azt mondom neked, elő nem jössz onnan, amíg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.
Mat 5:27 Hallottátok, hogy azt mondták: Ne törj házasságot!
Mat 5:28 De én azt mondom nektek, hogy szívében már házasságot tört az is mind, aki úgy nézett asszonyra, hogy megkívánta azt.
Mat 5:29 Ha jobb szemed tőrbe ejt, vájd ki, vesd el magadtól! Hasznosabb neked, hogy tagjaid közül egy vesszen el, mint hogy egész testedet a gyehennára vessék!
Mat 5:30 És ha jobb kezed ejt tőrbe, vágd le, dobd el magadtól! Hasznosabb neked, ha tagjaid közül egy vész el, és nem egész tested jut a gyehennára!
Mat 5:31 Azt mondták, aki feleségét elbocsátja, adjon válólevelet neki!
Mat 5:32 Én azonban azt mondom nektek: Maga hajtja házasságtörésbe feleségét mindenki, aki azt paráznaság okán kívül elbocsátja, és házasságtörő az, aki elbocsátottal összeházasodik.
Mat 5:33 Azt is hallottátok, hogy az ősöknek azt mondták: Hamisan ne esküdj! Add meg, amire megesküdtél az Úrnak!
Mat 5:34 De én azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek! Se az égre, mert az az Isten trónusa!
Mat 5:35 Se a földre, mert az lábának zsámolya. Se Jeruzsálemre, mert az ama nagy Királynak városa!
Mat 5:36 Fejedre se esküdj, mert hajad egyetlen szálát sem tudod fehérré, vagy feketévé tenni!
Mat 5:37 Beszédetek igen, igen és nem, nem legyen! Ami ennél több, az a rossztól való.
Mat 5:38 Hallottátok, hogy azt mondták: szemet szemért és fogat fogért!
Mat 5:39 De én azt mondom nektek: ne álljatok ellene a rossznak, hanem ha valaki jobb felől arcul üt, fordítsd oda a másik arcodat is,
Mat 5:40 annak pedig, aki el akarja perelni a köntösödet, add oda neki a köpenyedet is.
Mat 5:41 Ha valaki egy mérföldnyi futárszolgálatra kényszerít, menj el neki kettőre!
Mat 5:42 Adj annak, aki kér tőled, s el ne fordulj attól, aki kölcsönt akar tőled!
Mat 5:43 Hallottátok, hogy azt mondták: szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet!
Mat 5:44 De én azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért,
Mat 5:45 hogy mennybéli Atyátok fiaivá lehessetek, mert ő napját rosszakra is, jókra is felhozza, esőt ad igazságosoknak is, hamisaknak is.
Mat 5:46 Ha csak azokat fogjátok szeretni, akik szeretnek titeket, micsoda béretek lesz? Hát a vámszedők nem ugyanazt cselekszik-e?
Mat 5:47 Ha csak testvéreiteket köszöntitek, mivel tesztek többet? Hát a pogányok nem ugyanazt teszik-e?
Mat 5:48 Legyetek bevégzettekké, ahogy mennyei Atyátok tökéletessége is bevégzett!
Mat 6:1 Ügyeljetek arra, hogy igazságos tetteiteket ne az emberek előtt műveljétek, hogy azok nézzenek titeket. Ha mégis azt teszitek, nem kaptok jutalmat mennybéli Atyátoktól.
Mat 6:2 Ha könyöradományt osztanál, ne kürtöltess magad előtt a zsinagógákban és az utcákon, ahogy a képmutatók teszik, hogy az emberek dicsőítsék őket! Bizony azt mondom nektek, elesnek jutalmuktól.
Mat 6:3 Mikor könyöradományt adsz, balkezed ne tudja, mit tesz a jobb,
Mat 6:4 hogy könyörületességed rejtve maradjon, s Atyád, aki rejtve néz, visszafizesse azt neked!
Mat 6:5 Mikor imádkoztok, akkor se legyetek olyanok, mint a képmutatók, mert ezeknek az kedves, ha a zsinagógákban és a piacok szegletein állva úgy imádkozhatnak, hogy az emberek látják őket. Én azonban azt mondom, elveszítik jutalmukat.
Mat 6:6 "Te ellenben, mikor imádkozol, eredj be kamrádba, zárd be az ajtót, s úgy imádkozz rejtve levő Atyádhoz; és Atyád, aki rejtve néz, visszafizeti majd neked."
Mat 6:7 Mikor imádkoztok, ne fecsegjetek, mint a pogányok, azok ugyanis úgy vélekednek, hogy sok beszédükért hallgatják meg őket.
Mat 6:8 Ne legyetek hozzájuk hasonlók! Hiszen Atyátok, még mielőtt kérnétek Ot, tudja már, mire van szükségetek!
Mat 6:9 Ti azért így imádkozzatok:Mennybéli Atyánk! Megszentelt legyen neved,
Mat 6:10 "jöjjön el királyi uralkodásod; történjék meg akaratod, a földön éppúgy, mint a mennyben!"
Mat 6:11 Naponkén-ti kenyerünket add meg ma is!
Mat 6:12 Engedd el tartozásainkat, ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak!
Mat 6:13 Ne vígy bennünket kísértésbe, hanem ragadj ki a rosszból!
Mat 6:14 Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket, nektek is elengedi mennyei Atyátok azokat.
Mat 6:15 De ha ti nem engeditek el az embereknek, nektek sem fogja elengedni Atyátok a ti eleséseiteket.
Mat 6:16 Mikor böjtöltök, ne járjatok sötét arccal, mint a képmutatók! Eltorzítják ugyanis az arcukat, hogy az emberek lássák, hogy ők böjtölnek. Bizony, azt mondom nektek, hogy elestek jutalmuktól.
Mat 6:17 Te ellenben, ha böjtölsz, kend meg fejedet, mosd meg arcodat,
Mat 6:18 hogy az emberek ne lássák, hogy böjtölsz, csak rejtve levő Atyád. És Atyád, aki rejtve néz, meg fog fizetni neked!
Mat 6:19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol azokat moly és rozsda eszi meg, hol tolvajok átássák a falat és ellopják,
Mat 6:20 hanem a mennyben gyűjtsetek magatoknak kincseket, hol sem moly, sem rozsda azokat el nem emészti, hol tolvajok falat nem ásnak át, és el nem lopják!
Mat 6:21 Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.
Mat 6:22 A test mécsese a szem. Ha tehát szemed egyszerű (tiszta), az egész tested világos lesz,
Mat 6:23 de ha rossz a szemed, az egész tested sötét lesz. Ha aztán a benned levő világosság sötétség, mekkora lesz a sötétség!
Mat 6:24 Senki sem lehet két úr rabszolgája, mert vagy gyűlölni fogja az egyiket és szeretni a másikat, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti majd. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak!
Mat 6:25 Azért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözzetek! Nem több-e a lélek, mint az eledel, s a test, mint az öltözet?
Mat 6:26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis táplálja őket! Nem vagytok-e különbek azoknál?
Mat 6:27 Ki az közületek, aki azzal, hogy gondot hordoz, egy arasszal meg tudja nyújtani életét?
Mat 6:28 Az öltözet felől is miért viseltek gondot? Tanuljátok el a mező liliomaitól, hogyan növekednek! Nem fáradnak, nem szőnek,
Mat 6:29 mégis azt mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint közülük egy!
Mat 6:30 Ha pedig Isten így ruházza a mező füvét, mely ma van, holnap a kemencébe vetik, mennyivel inkább titeket, ti kishitűek!
Mat 6:31 Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk?
Mat 6:32 Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van.
Mat 6:33 A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek!
Mat 6:34 Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meglesz a maga gondja. Elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut.
Mat 7:1 Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek!
Mat 7:2 Azzal az ítélettel fognak titeket megítélni, amellyel ti ítéltek, azzal a mértékkel fognak mérni nektek, mellyel ti mértek.
Mat 7:3 Miért nézegeted a testvéred szemében levő szálkát, mikor a saját szemedben a gerendát sem veszed észre?
Mat 7:4 Vagy hogy mondhatod testvérednek: hadd vegyem ki szemedből a szálkát, amikor a te szemedben ott a gerenda?
Mat 7:5 Képmutató! Vesd ki előbb saját szemedből a gerendát, aztán láss hozzá, hogy testvéred szeméből a szálkát kivesd.
Mat 7:6 Ne adjátok oda azt, ami szent a kutyáknak, és ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé, mert talán a lábukkal tapossák majd szét, s aztán visszafordulnak, és belétek hasítanak!
Mat 7:7 Kérjetek, s adnak majd nektek, keressetek, és találni fogtok, zörgéssetek, és megnyitnak majd nektek!
Mat 7:8 Mert minden kérő kap, minden kereső talál, és minden zörgetőnek megnyitnak majd.
Mat 7:9 Vagy talán van olyan ember közöttetek, aki, ha fia kenyeret kér, követ ad neki?
Mat 7:10 Vagy ha halat kér, kígyót ad neki?
Mat 7:11 Ha tehát ti, noha rosszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, menynyivel inkább fog adni mennybéli Atyátok jókat azoknak, akik őt arra kérik!
Mat 7:12 Mindenben úgy tegyetek hát az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy ők tegyenek veletek! Mert ez az, amit a törvény és a próféták kívánnak.
Mat 7:13 A szűk kapun át menjetek be! Mert a tágas kapu és a széles út félre, a veszedelembe visznek, és sokan vannak, akik rajta mennek be.
Mat 7:14 Mert szűk kapu és szoros út visz el az életre, csak éppen kevesen találnak reá.
Mat 7:15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában mennek hozzátok, de belül ragadozó farkasok!
Mat 7:16 Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e tövisbokorról szőlőt és a tüskéről fügét?
Mat 7:17 így hát minden jó fa nemes gyümölcsöket terem, s minden hitvány fa rossz gyümölcsöket terem.
Mat 7:18 Jó fa nem képes rossz gyümölcsöket teremni, sem hitvány fa nem teremhet nemes gyümölcsöket.
Mat 7:19 Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely nem terem nemes gyümölcsöt.
Mat 7:20 Tehát gyümölcseikről ismeritek fel azokat is.
Mat 7:21 Nem mindenki fog a mennyek királyságába bemenni, aki nekem azt mondja: Uram, Uram! Csak aki mennybéli Atyám akaratát teszi.
Mat 7:22 Azon a napon sokan szólnak majd így hozzám:"Uram, Uram! Hát nem a te neveddel prófétáltunk-e? Nem a te neveddel űztünk-e ki ördögöket? Nem a te neveddel tettünk-e sok hatalmas csodát?"
Mat 7:23 Én akkor ilyen vallomást fogok nekik tenni: "Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem ti, akik a törvény megrontásán munkálkodtok".
Mat 7:24 így hát mindenki, aki meghallgatja beszédeimet és megteszi azokat, hasonló lesz az olyan eszes emberhez, aki házát sziklára építette.
Mat 7:25 Felhőszakadás támadt, áradások jöttek, szelek fújtak, rázúdultak a házra, de az nem omlott le, mert alapja sziklára volt vetve.
Mat 7:26 Ám mindenki, aki meghallgatja beszédeimet, de nem teszi meg, hasonló lesz az olyan ostoba emberhez, aki házát fövényre építette.
Mat 7:27 Felhőszakadás támadt, áradások jöttek, szelek fújtak, rázúdultak arra a házra, és az leomlott nagy zúdulással."
Mat 7:28 Úgy történt, hogy mikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, tanításán megdöbbentek a tömegek,
Mat 7:29 mert úgy tanította őket, mint akinek fennhatósága van az embereken, és nem úgy, mint írástudóik.
Mat 8:1 Ahogy lejött a hegyről, nagy sokaság követte.
Mat 8:2 Egyszer csak egy bőrpoklos futott hozzá, lábához borult és megszólította: "Uram, ha csak akarnád, volna hatalmad, hogy engem megtisztíts."
Mat 8:3 Erre kinyújtotta kezét, megfogta, és így szólt: "Akarom! Tisztulj meg!" Azonnal le is tisztult annak poklossága.
Mat 8:4 Majd így szólt hozzá Jézus: "Vigyázz, senkinek ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel tanúbizonyságtételül nekik azt az adományt, melyet Mózes rendelt."
Mat 8:5 Bement Kapernaumba, és egy százados lépett hozzá.
Mat 8:6 "Uram! - esengett. - Odahaza a legényemet ágyba döntötte a gutaütés, és borzasztóan kínlódik."
Mat 8:7 "Elmegyek és gyógyítani fogom" - mondotta neki Jézus.
Mat 8:8 De a százados ezt felelte: "Uram, nem vagyok én arra elég méltó, hogy fedelem alá jöjj, hanem csak szóval mondd, s legényem meggyógyul.
Mat 8:9 "Hiszen magam is fennhatóság alatt álló ember vagyok, alattam katonák vannak. Ha ezt mondom egyiknek: Indulj útnak! - elindul. A másiknak: Jer csak! - eljön; s a rabszolgámnak: Tedd meg ezt! - megteszi."
Mat 8:10 Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és ezt mondotta azoknak, akik őt követték: "Bizony azt mondom nektek, Izraelben senkinél ekkora hitet nem találtam.
Mat 8:11 Azt mondom nektek, hogy a mennyek királyságába napkeletről is, napnyugatról is sokan fognak érkezni, s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal asztalhoz dőlni.
Mat 8:12 E királyság fiait ellenben ki fogják dobni a külső sötétségbe, ott lesz aztán csak sírás és fogcsikorgatás."
Mat 8:13 A századoshoz pedig így szólt Jézus: "Eredj! Ahogy hittél, úgy történjék veled!" S még abban az, órában meggyógyult a legénye.
Mat 8:14 Jézus aztán Péter házába ment, be. Ott meglátta, hogy a Péter napa fekszik és lázban ég.
Mat 8:15 Megfogta kezét, s arra elhagyta azt a láz. Aztán felkelt az asszony, és felszolgált nekik.
Mat 8:16 Ahogy beesteledett, sok ördöngöst vittek hozzá, és ő szavával sok szellemet kiűzött. Sokakat gyógyított, akik gonoszul szenvedtek,
Mat 8:17 hogy beteljesedjék az Ézsaiás prófétán át szólt ige: "Erőtlenségeinket elvette és betegségeinket elhordozta!"
Mat 8:18 Mikor Jézus tömeget látott maga körül, megparancsolta, hogy menjenek el a túlsó partra.
Mat 8:19 Ott hozzálépett egy írástudó és megszólította: "Tanító, követni foglak téged, bárhová mégy is."
Mat 8:20 De Jézus ezt felelte neki: "A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova lehajtania fejét.
Mat 8:21 Egy másik tanítvány így szólt hozzá: "Uram, engedd meg nekem, hogy elmenjek előbb, s eltemessem apámat,"
Mat 8:22 Jézus azonban ezt felelte neki: "Kövess engem, s hagyd, hogy a holtak temessék el halottaikat!"
Mat 8:23 Majd beszállt egy hajóba, s tanítványai követték.
Mat 8:24 Egyszerre nagy rengés támadt a tavon, úgyhogy a hajót már-már elborították a hullámok, ő meg szunnyadóit.
Mat 8:25 Hozzáléptek, s ilyen szóval keltették fel: "Uram, ments meg, mert elveszünk!"
Mat 8:26 De ő azt kérdezte tőlük: "Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?" Azzal felkelt, s megdorgálta a szeleket és a tavat. Nagy csend támadt,
Mat 8:27 az emberek pedig csodálkozva kérdezték: "Honnan való ő, hogy a szelek és a tó engednek neki?"
Mat 8:28 Mikor átment a túlsó partra, a gadarénusok tartományába, két ördöngös jött szembe vele, akik a sírokból jöttek elő. Nagyon veszélyesek voltak, úgyhogy olyan erős ember nem akadt, aki arra elmehetett volna.
Mat 8:29 Egyszer csak felkiáltottak: "Mi dolgunk van nekünk egymással, te Istennek Fia? Eljöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?"
Mat 8:30 Messze tőlük nagy disznócsürhe legelészett,
Mat 8:31 s az ördögök esengve kérték: "Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsürhébe!"
Mat 8:32 "Menjetek!"- mondta nekik. Azok meg, ahogy kijöttek, bementek a disznókba. Egyszer csak az egész csürhe a meredélyen át a tóba rohant alá, s elpusztult a hullámok között.
Mat 8:33 A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, s hírt adtak mindenről, az ördöngösök dolgáról is.
Mat 8:34 Egyszerre az egész város kiment Jézus elé, s ahogy meglátták, azért esengtek, hogy határaikból menjen máshová.
Mat 9:1 Be is szállt a hajóba, és átkelt a tavon. Mikor a saját városába ért,
Mat 9:2 hordágyra helyezve egy gutaütöttet vittek hozzá. Mikor meglátta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: "Bízzál, fiam! Vétkeid bocsánatot nyernek."
Mat 9:3 Egyszerre csak néhány írástudó ezt mondta egymás között: "Káromol ez az ember."
Mat 9:4 Jézus, aki ismerte tűnődéseiket, megkérdezte: "Miért hatnak a rossz indulatok szívetekben?
Mat 9:5 Ugyan mi jár kevesebb fáradsággal: azt mondani-e: bocsánatot nyernek vétkeid, vagy azt mondani, kelj fel és járj?
Mat 9:6 Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van a földön arra, hogy vétkeket megbocsásson, - ezzel odaszólt a gutaütötthöz -: kelj fel, fogd az ágyadat, s eredj haza!"
Mat 9:7 Az fel is kelt, és hazament.
Mat 9:8 Mikor a sokaság meglátta ezt, elcsodálkozott, s dicsőíteni kezdte az Istent, hogy ilyen nagy dolgokra felhatalmazást adott az embereknek.
Mat 9:9 Jézus, mialatt onnan távozott, egy embert látott ülni a vámnál, akit Máténak hívtak. "Kövess engem" - mondta neki, mire az felkelt és követte.
Mat 9:10 Történt aztán, hogy mikor bent a házban asztalhoz dőlt, egyszer csak sok vámszedő és vétkező ment oda, s Jézussal és tanítványaival együtt szintén asztalhoz dőltek.
Mat 9:11 Mikor a farizeusok ezt meglátták, beszédbe ereszkedtek tanítványaival: "Miért eszik Tanítótok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?"
Mat 9:12 Ahogy Jézus ezt meghallotta, így szólt: "Nem azoknak van szükségük orvosra, akik jó erőben vannak, hanem azoknak, akik gonoszul szenvednek.
Mat 9:13 Ha elmentek, tanuljátok meg ezt: Könyörületet akarok, nem áldozatot, mert én nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket."
Mat 9:14 Akkoriban János tanítványai jöttek hozzá ezzel a kérdéssel: "Miért van, hogy amíg mi és a farizeusok böjtölünk, a te tanítványaid nem böjtölnek?"
Mat 9:15 "Hát lehetséges - felelte nekik -, hogy a lakodalmas ház fiai gyászban üljenek, amíg a vőlegény náluk tartózkodik? Jöhetnek napok, mikor a vőlegényt elveszik tőlük, akkor majd böjtölni fognak.
Mat 9:16 Régi köpenyre senki sem tesz új anyagból foltot, mert az, amivel a lyukat betölti, magához szakítja a köpenyt, s így még rosszabb szakadása támad.
Mat 9:17 "Új bort sem töltenek ócska tömlőkbe, ha mégis megteszik. szétszakadnak a tömlők, a bor elfolyik, s a tömlők elpusztulnak; hanem új bort új tömlőkbe töltenek, és úgy mind a kettő megmarad együtt."
Mat 9:18 Míg ezeket beszélte nekik, egyszerre egy elöljáró lépett hozzá, földre borult előtte, s úgy kérte: "Leányom a végét járja, de jöjj, vesd rá kezedet, és megéled!"
Mat 9:19 Jézus felkelt, s tanítványaival együtt követte a főembert.
Mat 9:20 Egyszer csak egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról odalépett, s megfogta köpenyének bojtját.
Mat 9:21 "Ha csak megfogom köpenyét - szólt magában - megmenekülnék!"
Mat 9:22 Jézus azonban megfordult, s ahogy meglátta őt, így szólt: "Bízzál leányom! Hited máris megmentett." Meg is menekült az asszony attól az órától fogva.
Mat 9:23 Mikor aztán Jézus az elöljáró házába érkezett, és megpillantotta a fuvolásokat és a kavargó tömeget,
Mat 9:24 így szólt: "Menjetek el innen! Hisz ez a leányka nem halt meg, hanem szunnyad." Azok kinevették.
Mat 9:25 Mi-után aztán kiűzték a tömeget, bement, megragadta a leányka kezét, és az felkelt.
Mat 9:26 Azon az egész földön szétment a hír felőle.
Mat 9:27 És mikor Jézus onnan elmenőben volt, két vak követte, kik ezt kiáltozták: "Könyörülj rajtunk, Dávid fia!"
Mat 9:28 Hogy aztán betért egy házba, a két vak bement hozzá, Jézus megszólította őket: "Hiszitek, hogy képes vagyok megtenni ezt a dolgot?"
Mat 9:29 "Hisszük, Uram!" - mondották. Ekkor megérintette szemüket és így szólt: "Történjék úgy veletek, ahogy elhittétek!"
Mat 9:30 És megnyílt a szemük. Jézus azonban indulattal rájuk szólt: "Ügyeljetek rá, hogy senki meg ne tudja!"
Mat 9:31 De ahogy azok elmentek, arra az egész földre szétvitték a hírét.
Mat 9:32 Mialatt elmentek, egyszer csak néma ördöngöst hoztak hozzá.
Mat 9:33 O kiűzte az ördögi szellemet, s megszólalt a néma. A tömeg csodálkozása ily szavakban lelt kifejezést: "Még sohasem láttak ilyesmit Izraelben!"
Mat 9:34 De a farizeusok ezt mondták: "Az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket."
Mat 9:35 Jézus azután bejárta az összes városokat, a falvakat is. Közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömüzenetét hirdette, s minden betegséget és minden gyengeséget gyógyított.
Mat 9:36 S mikor a sokaságot meglátta, szánalom fogta el miattuk, mert el voltak kínozva, s hányt-vetettek voltak, mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk.
Mat 9:37 Azután tanítványaihoz szólt: "Sok az aratnivaló, de kevés az arató.
Mat 9:38 Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!"
Mat 10:1 Majd magához hívta tizenkét tanítványát, és fennhatóságot adott nekik a tisztátalan szellemeken, úgyhogy kiűzhették őket, s orvosolhattak minden betegséget s minden gyengeséget.
Mat 10:2 A tizenkét apostol neve a következő volt: első Simon, kit Péternek mondanak, majd testvére, András, továbbá Zebedeus fia, Jakab és annak testvére, János,
Mat 10:3 Filep és Bertalan, Tamás és a vámszedő Máté, Alfeus Jakabja és Taddeus,
Mat 10:4 a vakbuzgó Simon és a karióti Júdás, ki el is árulta őt.
Mat 10:5 Jézus aztán ezt a tizenkettőt küldte el a következő paranccsal: "A nemzetekhez vivő úton el ne induljatok, és samaritánus városba be ne térjetek.
Mat 10:6 Menjetek el inkább Izrael házának elveszett juhaihoz!
Mat 10:7 Mikor hozzájuk mentek, ezt hirdessétek nekik: Közel jött a mennyek királysága!
Mat 10:8 Erőtleneket gyógyítsatok, halottakat életre keltsetek, leprásokat megtisztítsatok, ördögi szellemeket kiűzzetek! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.
Mat 10:9 Övetekbe aranyat, ezüstöt, rézpénzt ne szerezzetek,
Mat 10:10 se táskát az útra, se két köntöst, se sarut, se botot, hiszen méltó a munkás a táplálékára.
Mat 10:11 Abban a városban vagy faluban, melybe bementek, kutassátok ki, hogy ki méltó ott, és annál maradjatok, amíg onnan el nem távoztok.
Mat 10:12 Mikor egy házba beléptek, köszönt-seték azt.
Mat 10:13 Ha méltó az a ház, békességetek szálljon rá, ha nem méltó, rátok térjen vissza.
Mat 10:14 Ha valaki nem fogad be titeket, s igéiteket nem hallgatja meg, távozzatok abból a házból vagy városból, és még a port is rázzátok le lábatokról.
Mat 10:15 Bizony azt mondom nektek, Sodomának és Gomorának az ítélet napján elviselhetőbb lesz a sorsa, mint annak a városnak.
Mat 10:16 Lám csak, úgy küldelek el titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek hát eszesek, mint a kígyók és tiszták, mint a galambok!
Mat 10:17 Óvakodjatok az emberektől, mert ítélő tanácsoknak fognak átadni titeket, zsinagógáikban meg fognak ostorozni benneteket,
Mat 10:18 helytartók és királyok elé hurcolnak titeket én-érettem, tanúságtételül nekik és a nemzeteknek.
Mat 10:19 Ha átadnának titeket, ne legyen gondotok arra, hogy miképpen, vagy mit szóljatok, mert abban az órában megkapjátok, amit mondanotok kell majd.
Mat 10:20 Hiszen nem ti lesztek a szólók: Atyátok Szelleme lesz az, aki bennetek beszél.
Mat 10:21 Testvér a testvérét, atya gyermekét fogja halálra adni, gyermekek szüleikre támadnak majd, és megölik őket.
Mat 10:22 Mindenki gyűlölni fog majd titeket az én nevem miatt. De aki végig állhatatos marad, megmenekül.
Mat 10:23 Ha az egyik városban üldöznének majd titeket, fussatok a másikba. Bizony azt mondom nektek, Izrael városait nem járjátok végig addig, míg el nem jön az embernek Fia.
Mat 10:24 Nincs tanítvány tanítója fölött, sem rabszolga ura fölött.
Mat 10:25 Elég a tanítványnak, ha úgy lesz a sora, mint tanítójának, s a rabszolgának, ha úgy lesz, mint urának. Ha a házigazda a Belzebul nevet kapta, mennyivel inkább a cselédjei.
Mat 10:26 Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs oly leplezett dolog, mely egyszer le ne lepleződnék, és nincs olyan rejtett dolog, melyet meg ne ismernének.
Mat 10:27 Amit a sötétségben szólok nektek, mondjátok ki a világosságban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek ki a házak tetejéről.
Mat 10:28 Ne féljetek azoktól sem, akik a testet megölik, de a lelket megölni nincs hatalmukban! Félj étek inkább azt, akinek a lelket is, testet is hatalma van a gyehennán elveszteni!
Mat 10:29 Ugye két verebet árulnak egy filléren? Atyátok nélkül mégsem eshetik egy sem a földre közülük.
Mat 10:30 Nektek pedig még a hajatok szála is mind számolva van.
Mat 10:31 Ne féljetek hát! Sok verébnél különbek vagytok.
Mat 10:32 Vallást fogok tenni mennybéli Atyám előtt mindazok mellett, akik mellettem vallást tesznek az emberek előtt.
Mat 10:33 De megtagadom én is azt mennybéli Atyám előtt, aki megtagad engem az emberek előtt.
Mat 10:34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet vessek a földre. Nem békességet, hanem kardot vetni jöttem.
Mat 10:35 Azért jöttem, hogy szétválasszam és egymás ellen fordítsam az embert és atyját, a leányt és anyját, a menyet és napát,
Mat 10:36 s hogy az embernek a saját háznépe legyen az ellenségévé.
Mat 10:37 Aki atyját vagy anyját énnálam jobban kedveli, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát énnálam jobban kedveli, nem méltó hozzám.
Mat 10:38 Aki nem fogadja el keresztjét, és nem jön azzal utánam, nem méltó hozzám.
Mat 10:39 Aki megtalálta lelkét, el fogja veszíteni, s aki értem elvesztette lelkét, meg fogja találni azt.
Mat 10:40 Aki befogad titeket, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött!
Mat 10:41 Aki prófétát befogad azért, mert próféta a neve, próféta jutalmát fogja kapni. Aki igazságosat befogad, mert igazságos a neve, az igazságosnak jutalmát fogja kapni.
Mat 10:42 És aki e kicsinyek közül egyet megitat egy pohár hideg vízzel csak azért, mert tanítvány a neve, bizony azt mondom nektek, nem fogja jutalmát elveszíteni."
Mat 11:1 Az történt, hogy miután Jézus a tizenkét tanítványának adott rendelkezéseit bevégezte, továbbment onnan, hogy városaikban taníthasson, és az Igét hirdethesse.
Mat 11:2 János azonban hallott a tömlőében a Felkent tetteiről, és tanítványaival megkérdeztette őt:
Mat 11:3 "Te vagy-e az eljövendő, avagy mást várjunk?"
Mat 11:4 Jézus ezt felelte nekik: "Menjetek, és vigyetek hírt Jánosnak azokról, amiket hallotok és láttok:
Mat 11:5 "a vakok látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak és szegények örömhírt hallanak;"
Mat 11:6 és hogy boldog az, aki miattam tőrbe nem esik."
Mat 11:7 Miután azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett a sokaságnak beszélni: "Miért is mentetek ki a pusztába? Hogy széltől ingatott nádszálat lássatok?
Mat 11:8 De hát mit is mentetek ki látni? Puha ruhába öltözött embert? Lám, azokat, akik puha ruhákat hordanak, a királyi palotákban lehet megtalálni.
Mat 11:9 Hát akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt! Sőt, azt mondom nektek: prófétánál is többet.
Mat 11:10 Ő az, akiről az írás szól: Lám, követemet küldöm el orcád előtt, hogy az előtted járva elkészítse utadat.
Mat 11:11 Bizony azt mondom nektek: Az asszonyok magzatai között nagyobb nem támadt Bemerítő Jánosnál. Ám, aki a mennyek királyságában legkisebb, nagyobb nála.
Mat 11:12 Bemerítő János napjaitól mostanáig erőszakoskodnak a mennyek királyságán, és erőszakosak ragadják azt magukhoz.
Mat 11:13 A próféták mind, s a törvény is Jánosig prófétáltak.
Mat 11:14 Ha ugyan el akarjátok fogadni: Illés ő, akinek jönnie kell.
Mat 11:15 Akinek füle van, hallja meg!
Mat 11:16 Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló az a piacokon ülő kisgyermekekhez, akik így szólítgatják társaikat:
Mat 11:17 fuvoláztunk nektek, mégsem táncoltatok, gyászdalokat fújtunk, mégsem gyászoltatok.
Mat 11:18 Eljött ugyanis János, aki sem nem evett, sem nem ivott, és azt mondják róla: ördöge van.
Mat 11:19 Eljött az embernek Fia, aki eszik is, iszik is, róla meg azt beszélik: ni, a falánk, a részeges ember, vámszedők és vétkezők barátja! És így a tudományt igazolták a tettei!"
Mat 11:20 Ezután azokat a városokat kezdte szidni, hogy nem tértek más felismerésre, melyekben hatalmát a legtöbbször mutatta meg:
Mat 11:21 "Jaj neked, Khoradzin! Jaj neked, Bethsaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidonban történtek volna azok a hatalmas csodák, melyek bennetek történtek, zsákban és hamuban ülve régen más felismerésre tértek volna.
Mat 11:22 Sőt, ezt mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.
Mat 11:23 Téged, Kapernaum, nem az égig emeltek-e fel? A láthatatlan országig (Hádész) fogsz alászállni! Mert ha Sodomában azok a hatalmas csodák történtek volna, melyek benned történtek, a mai napig megmaradt volna.
Mat 11:24 Sőt, azt is mondom nektek: a sodomaiaknak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked."
Mat 11:25 Abban az időben Jézus e szavakra fakadt: "Vallást teszek rólad, Atyám, mennyeknek és földnek Ura, hogy a bölcsek és értelmesek elől elrejtetted e dolgokat, de kiskorúak előtt leleplezted azokat!
Mat 11:26 Valóban így van, Atyám, mert ezt te is így láttad helyesnek.
Mat 11:27 Nekem adott át mindent az én Atyám. Senki sem ismeri meg a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri meg az Atyát, csak a Fiú és az, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni.
Mat 11:28 Jöjjetek hozzám mind, akik elfáradtatok és teher alatt éltek. Én nyugalmat adok nektek.
Mat 11:29 Az én igámat vegyétek magatokra, és tanuljátok el tőlem, hogy szívből szelíd és alázatos vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek!
Mat 11:30 Mert az én igám boldogító és a terhem könnyű."
Mat 12:1 Abban az idő tájban szombati napon Jézus vetések között ment át. Tanítványai megéheztek, és kalászokat kezdtek tépni és ettek.
Mat 12:2 Meglátták ezt a farizeusok, és megszólították Ot: "Nézd csak, tanítványaid azt teszik, amit szombatnapon nem szabad tenni."
Mat 12:3 De ő ezt felelte nekik: "Hát nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, mikor megéhezett ő is, a vele levők is?
Mat 12:4 Hogy hogyan ment be az Isten házába, hogy ették meg az Istennek szánt kenyereket, melyeket sem neki, sem a vele levőknek nem lett volna szabad megenniök, egyedül csak a papoknak?
Mat 12:5 Nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a szent helyen a szombatot közönséges nappá teszik, és mégsem esnek vád alá?
Mat 12:6 Azt mondom nektek, hogy a szenthelynél nagyobb van itt.
Mat 12:7 Ha megismertétek volna, mit jelent ez: könyörületet akarok, nem áldozatot, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem eshetnek vád alá.
Mat 12:8 Hiszen az embernek Fia ura a szombatnak."
Mat 12:9 Máshová ment onnan, és betért zsinagógájukba.
Mat 12:10 Volt ott egy ember, akinek száradt volt a keze. Megkérdezték tőle, hogy aztán vádolhassák: "Megengedett dolog-e szombaton gyógyítani?"
Mat 12:11 ő meg azt kérdezte tőlük: "Van valaki közöttetek, aki ha egyetlen báránya van, s az szombaton verembe esik, meg nem ragadja, és lábra nem állítja?
Mat 12:12 Mennyivel különb az ember a juhnál! így hát megengedhető, hogy szombaton nemes dolgot tegyünk."
Mat 12:13 Ezzel odaszólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az kinyújtotta, s a karja helyreállott, és olyan egészséges lett, mint a másik.
Mat 12:14 A farizeusok erre elmentek, és tanácsot tartottak ellene, hogy hogyan veszíthetnék el.
Mat 12:15 Jézus pedig, mikor felismerte tervüket, félrehúzódott onnan. Sokan követték, s ő mindnyájukat gyógyította,
Mat 12:16 de keményen rájuk szólt, hogy Ot nyilvánosságra ne hozzák,
Mat 12:17 hogy beteljesedjék az Ézsaiás prófétán át mondott ige, ki így szólt:
Mat 12:18 "íme, ő az én szolgám, akit választottam, akit szeretek, akiben lelkem tetszését találta. Ráteszem Szellememet, s ítéletet fog hirdetni a nemzeteknek.
Mat 12:19 Nem vitatkozik, indulatosan nem kiált, a piacokon senki nem hallja szavát,
Mat 12:20 repedt nád szálat nem tör el,pislogó belet nem olt el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet.
Mat 12:21 Neve által nemzetek reménységre jutnak."
Mat 12:22 Ekkor egy vak és néma ördöngöst hoztak hozzá, s azt ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.
Mat 12:23 Az egész sokaság magánkívül volt, és így szólt: "Hát nem ő a Dávid fia?"
Mat 12:24 Mikor a farizeusok ezt meghallották, ezt mondták: "Más módon nem űzheti ki az ördögi szellemeket, csak az ördögi szellemek fejedelme, Belzebul által."
Mat 12:25 O pedig, minthogy ismerte töprengéseiket, így szólt hozzájuk: "Minden királyság, mely önmagával meghasonlik, elpusztul, nem állhat meg egy város vagy ház sem, ha önmagával meghasonlik.
Mat 12:26 Ha pedig Sátánt Sátán űz ki, magával hasonlik meg, hogy állhat meg akkor királysága?
Mat 12:27 Ha én Belzebullal űzök ki ördögi szellemeket, fiaitok kivel űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráltok.
Mat 12:28 Ha pedig Isten Szellemével űzök ki ördögi szellemeket, akkor hát eljött már hozzátok az Isten királysága.
Mat 12:29 Hogy is volna képes valaki egy erős harcos házába bemenni, s annak felszerelését elrabolni, ha előbb meg nem kötözi a harcost? Csak azután rabolhatja ki házát!
Mat 12:30 Aki nincs velem, ellenem van, és aki velem nem gyűjt, széjjelszór.
Mat 12:31 Ezért azt mondom nektek, minden vétket és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Szellem káromlását nem fogják megbocsátani.
Mat 12:32 Ha valaki az embernek Fia ellen mond valamit, meg fogják neki bocsátani, de ha a Szent Szellem ellen szól, nem fogják megbocsátani sem ebben a korban, sem a következőben.
Mat 12:33 Ha egy fát nemesnek ítéltetek, akkor annak gyümölcse is nemes, ha romlottnak ítéltétek a fát, akkor a gyümölcsét is romlottnak kell mondanotok, mert gyümölcséről lehet a fát felismerni.
Mat 12:34 Viperák fajzatai! Miután rosszak vagytok, hogy is volnátok képesek jót beszélni? A száj azt szólja, amitől túlárad a szív.
Mat 12:35 A jó ember jó tárházából hordja elő a jót, s a rossz ember rossz tárházából szórja ki a rosszat.
Mat 12:36 Azt mondom nektek, hogy minden henye beszédért, melyet az emberek szólnak, számot fognak adni az ítélet napján,
Mat 12:37 mert beszédeid alapján fognak igazolni téged, és beszédeid alapján fognak elmarasztalni."
Mat 12:38 Ekkoriban az írástudók és farizeusok közül némelyek megszólították őt: "Tanító, szeretnénk látni valami jelt, amit te teszel."
Mat 12:39 De ő ezt felelte: "Rossz, házasságtörő nemzedék jelek után tör, de más jelt nem fognak neki adni, csak Jónás próféta jelét.
Mat 12:40 Mert ahogy Jónás három nap és három éjjel volt a tengeri szörny gyomrában, úgy az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld szívében.
Mat 12:41 Ninivebeli férfiak fognak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt feltámadni, s kárhoztatják azt, mert ők Jónás igehirdetésére más felismerésre tértek, itt azonban nagyobb van Jónásnál.
Mat 12:42 Délnek királynője az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt fog felkelni, s kárhoztatni fogja azt, mert ő a föld szélső tájáról eljött, hogy Salamon bölcsességét meghallgassa, itt azonban több van Salamonnál.
Mat 12:43 Ha a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víztelen helyeket jár be, s csillapodást keres, de nem talál.
Mat 12:44 Erre így szól: Megtérek házamba, melyből kijöttem. El is megy, és azt üres tétlenségben, kisöpörve és felékesítve találja.
Mat 12:45 Ekkor elmegy, magához vesz hét másik, magánál rosszabb szellemet, bemegy és ott lakik. Annak az embernek utolsó állapota pedig gonoszabb lesz az elsőnél, így jár ez a rossz nemzedék is."
Mat 12:46 Még szólt a sokasághoz, mikor egyszer csak anyja és testvérei kinn álltak, arra igyekezve, hogy vele beszéljenek.
Mat 12:47 Valaki megszólította: "Nini, anyád és testvéreid kinn állnak, és veled akarnak beszélni."
Mat 12:48 O azonban ezt felelte neki: "Ki az anyám? Kik a testvéreim?"
Mat 12:49 Erre tanítványai felé nyújtotta kezét és szólt: "lm, ezek az én anyám és testvéreim!
Mat 12:50 Mert mindenki, aki mennybéli Atyám akaratát cselekszi, nekem testvérem és anyám."
Mat 13:1 Azon a napon Jézus elment hazulról, és a tó partján leült.
Mat 13:2 Nagy tömeg gyűlt hozzá, úgyhogy hajóba kellett szállnia s abban ülnie. Ezalatt az egész tömeg kinn állt a parton.
Mat 13:3 Sokat beszélt nekik példázatokban. "Egyszer - szólott - elment a magvető vetni.
Mat 13:4 Mialatt vetett, volt olyan mag, mely az útfélre esett, jöttek is a madarak és felcsipegették.
Mat 13:5 Más mag sziklás talajra esett, ahol nem volt sok föld, az hamar ki is hajtott, mert nem volt mély földje,
Mat 13:6 de amikor a nap felkelt, elperzselődött, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.
Mat 13:7 Megint más mag tövis közé esett, s amikor a tövis felnőtt, elfojtotta.
Mat 13:8 Más mag végre termő földbe esett és megtermetté gyümölcsét, egyik százannyit, más a hatvanszorosát, megint más harmincannyit.
Mat 13:9 Kinek van füle, hallja meg!"
Mat 13:10 Ekkor tanítványai hozzá mentek s megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példázatokban?"
Mat 13:11 Ezt felelte: "Mert nektek adták meg, hogy a meny-nyék királyságának titkait megismerjétek, azoknak nincs megadva.
Mat 13:12 Mert akinek van, annak adni fognak, úgyhogy feleslege lesz, de attól, akinek nincs, még amije volna, azt is elveszik.
Mat 13:13 Azért beszéltem nekik példázatokban, hogy nézzék, és mégse lássák, hallgassák, de mégse hallják, hogy belátásra ne jussanak,
Mat 13:14 hanem beteljesedjék rajtuk Ézsaiás prófétálása, mely így hangzik: "Jól odahallgattok majd, mégsem látjátok be, jól megnézitek majd, s nem veszitek észre,
Mat 13:15 mert háj nőtte be e nép szívét, fülük nehezen hallóvá lett, és szemüket behunyták, hogy valahogyan ne lássanak szemükkel, ne halljanak fülükkel, szívükkel belátásra ne jussanak, hogy meg ne térhessenek, és én meg ne gyógyítsam őket."
Mat 13:16 Ám boldog a ti szemetek, hogy láthat és fületek, hogy hallhat.
Mat 13:17 Bizony azt mondom nektek: Sok próféta és igazságos kívánkozott arra, hogy meglássa, amit ti nézhettek, és meghallja, amit ti hallhattok, de nem hallották meg.
Mat 13:18 Ti hát halljátok meg a magvető példázatát.
Mat 13:19 Ha bárki hallja a királyság Igéjét, de nem jut belátásra, eljön a rossz, és elragadja a szívébe vetett magot. Ez az a mag, melyet az útfélre vetettek.
Mat 13:20 Az, akinél a mag sziklás talajra esett, olyan ember, aki az Igét hallja, tüstént örömmel fogadja,
Mat 13:21 de nincs saját magában gyökere, hanem csak ideig-óráig tart ki, s mikor az Ige miatt szorongatás vagy üldözés támad, tüstént megbotlik.
Mat 13:22 Akinél tövis közé esik a mag, olyan ember, aki hallja az Igét, de a kor gondja s a gazdagság csalárd volta megfojtják az Igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt.
Mat 13:23 Az ellenben, akinél hasznos földre esett a mag, olyan ember, aki az Igét hallja, belátásra jut, aki bizonyára gyümölcsöt is terem, s meghozza a százszorosát, a hatvanszorosat, a harmincszorosát."
Mat 13:24 Más példázatot tárt eléjük. "A mennyek királyságát — szólt — olyan emberhez hasonlítom, aki nemes magot vetett ugyan szántóföldjébe,
Mat 13:25 de mialatt az emberek szunnyadtak, eljött ellensége, gyomot vetett a búza közé, majd odébbállt.
Mat 13:26 Mikor aztán szárba szökött és gyümölcsöt termett, akkor láthatóvá lett a gyom is.
Mat 13:27 Ekkor odamentek a gazdához a rabszolgái, s így szóltak hozzá: Uram, hiszen te nemes magot vetettél szántóföldedbe, honnan van hát benne a gyom?
Mat 13:28 Valamilyen ellenséges indulatú ember tette ezt - mondta a gazda -, mire a rabszolgák megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk és összeszedjük?
Mat 13:29 De ő így szólt: nem. Esetleg mikor a gyomot szeditek, vele együtt a búzát is gyökerestül kihúznátok.
Mat 13:30 Hagyjátok, hadd nőjön aratásig a kettő együtt! Aratás idején majd megmondom az aratóknak: először a gyomot szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy megégjen, a búzát pedig csűrömbe gyűjtsétek!"
Mat 13:31 Más példázatot is adott eléjük: "A mennyeknek királysága mustármaghoz hasonló, melyet fog és szántóföldjébe vet az ember.
Mat 13:32 A mustármag valamennyi magnál kisebb, de ha megnő, nagyobb a veteményeknél, sőt fává lesz, úgyhogy az ég madarai rászánnak, és ágai között fészkelnek."
Mat 13:33 Más példázatot mondott nekik: "A mennyek királysága kovászhoz hasonló, melyet elővesz és három mérce liszt közé rejt az asszony, s várja, hogy az egész megkeljen."
Mat 13:34 Mindezeket Jézus példázatokban mondta a sokaságnak, példázat nélkül semmit sem szólt nekik,
Mat 13:35 hogy beteljesedjék a prófétán át kimondott ige. A próféta így szólt: "Példázatokra nyitom ajkamat, kimondom a föld megalapítása óta elrejtett titkokat."
Mat 13:36 Ezután Jézus ott elbocsátotta a sokaságot és hazament. Tanítványai hozzájárultak, és így szóltak: "Világosítsd meg nekünk a szántóföldbe vetett gyom példázatát!"
Mat 13:37 "Az, aki a nemes magot veti - felelte ő -, az embernek Fia.
Mat 13:38 Az ellenség, aki a gyomot vetette, a vádló. Az aratás a kornak befejezéshez jutása, az aratók az angyalok.
Mat 13:39 ellenség, aki a gyomot vetette, a vádló. Az aratás a kornak befejezéshez jutása, az aratók az angyalok.
Mat 13:40 Mármost, ahogy a gyomot összeszedik, és tűzben elégetik, úgy lesz a kornak befejezésekor is.
Mat 13:41 Az embernek Fia elküldi majd angyalait, s azok az ő királyságából ősszeszednek minden kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják,
Mat 13:42 és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
Mat 13:43 Akkor az igazságosak, mint a nap fognak felragyogni Atyjuknak királyságában. Akinek füle van, hallja meg!
Mat 13:44 A mennyek királysága hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez, melyet megtalált egy ember, aztán elrejtette, majd örömében elment, eladta mindenét, amije volt, és megvásárolta azt a szántóföldet.
Mat 13:45 Ismét csak hasonló a mennyek királysága egy kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keresett,
Mat 13:46 és mikor talált egy nagyértékű gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt, és megvette azt.
Mat 13:47 Újra csak hasonló a mennyek királysága a kerítőhálóhoz, mely mikor a tóba vetik, mindenfajta halat összefog,
Mat 13:48 mikor aztán megtelik, kivonják a partra, leülnek, s a használhatókat edényekbe szedik, a hitványakat kivetik.
Mat 13:49 Ekképpen lesz a kornak befejezésekor: az angyalok kimennek, a rosszakat az igazságosaktól különválasztják,
Mat 13:50 majd a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás."
Mat 13:51 "Nyertetek-é belátást mind e dolgokba?" "Nyertünk" - felelték neki -,
Mat 13:52 mire ezt mondta nekik: "Ezért minden írástudó, akit a mennyek királyságára megtanítottak, hasonló a gazdaemberhez, aki kincsei közül hol új, hol régi dolgokat hoz elő."
Mat 13:53 Az történt, hogy mikor Jézus e példázatoknak végére jutott, eltávozott onnan.
Mat 13:54 Szülővárosába ment, és ott zsinagógájukban úgy tanította őket, hogy megdöbbenve szóltak: "Honnan kapta ez ezt a tudományt? Honnan vannak hatalmas tettei?
Mat 13:55 Hát nem az építőmester fia ez? Nem Máriának hívják az anyját? Ugye hogy Jakab, József, Simon, Júdás a testvérei?
Mat 13:56 S a húgai is mind nálunk vannak? Honnan kapta mind e hatalmat?"
Mat 13:57 És belebotolva tőrbe estek. Jézus pedig ezt mondta nekik: "Sehol sincs a próféta megbecsülés híján, csak a saját szülővárosában, a saját házában."
Mat 13:58 Hitetlenségük miatt nem is mutatta ott meg hatalmának egy jelét sem.
Mat 14:1 Abban az időben hallott Heródes negyedes fejedelem Jézusról.
Mat 14:2 Azt mondta róla szolgáinak: "Bemerítő János ez az ember, ő kelt fel a halottak közül. Azért működnek benne e hatalmas erők."
Mat 14:3 Mert Heródes fogatta el Jánost, ő bilincseltette meg, s vetette tömlöcre saját testvérbátyjának, Fülöpnek feleségéért, Heródiásért.
Mat 14:4 János ugyanis azt mondta neki: "Nem szabad őt megtartanod."
Mat 14:5 Mikor meg akarta őt ölni, megijedt a tömegtől, mert prófétának tartották.
Mat 14:6 Mikor azonban Heródesnek születésnapja lett, Heródiás lánya táncolni kezdett a terem közepén, s úgy megtetszett Heródesnek,
Mat 14:7 hogy esküvel fogadta, hogy odaad neki mindent, amit csak kér tőle.
Mat 14:8 A leány, akit anyja előzőleg rávett a dologra, így szólt: "Add ide nekem egy tálban Bemerítő János fejét!"
Mat 14:9 A király elszomorodott, de esküje miatt és a vendégekért megparancsolta, hogy adják meg neki.
Mat 14:10 így küldött el a király, s fejeztette le Jánost a tömlőében.
Mat 14:11 Mikor aztán a fejét elhozták egy tálban, odaadta a leánynak, az meg elvitte anyjának.
Mat 14:12 János tanítványai erre odamentek, elvitték a holttestet és eltemették. Azután útrakeltek, és Jézusnak is hírül adták a dolgot.
Mat 14:13 Mikor Jézus meghallotta a hírt, hajón félrevonult onnan egyedül egy puszta helyre. Ahogy azonban a sokaság ezt meghallotta, a városból gyalog utánamentek.
Mat 14:14 Úgyhogy mikor Jézus a bárkából kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, s akik közülük gyengék voltak, azokat gyógyítani kezdte.
Mat 14:15 Mikor már későre járt az idő, hozzáléptek a tanítványok, és így szóltak: "Puszta ez a hely, az idő is elmúlt már, bocsásd el hát a tömeget, hadd menjenek el a falvakba, hadd vásároljanak maguknak ennivalót."
Mat 14:16 Jézus azonban ezt felelte nekik: "Nincs szükségük arra, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni."
Mat 14:17 "Nincs egyéb nálunk, mint öt kenyér és két hal" - felelték azok neki.
Mat 14:18 "Hozzátok ide!"- felelte Jézus.
Mat 14:19 Aztán parancsot adott, hogy ültessék le a sokaságot a fűbe. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, s megáldotta azokat. Majd megtörve a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, azok meg a sokaságnak.
Mat 14:20 Mindannyian ettek és jóllaktak, végül tizenkét tele kosárral szedték össze a fennmaradt darabokat.
Mat 14:21 Az étkező férfiak mintegy ötezren voltak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
Mat 14:22 Ezután mindjárt arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és amíg majd ő a sokaságot elbocsátja, előtte menjenek át a túlsó partra.
Mat 14:23 Azonban miután elbocsátotta a tömeget, egyedül felment a hegyre imádkozni. Már késő volt, és egyedül tartózkodott ott.
Mat 14:24 A hajó pedig már sok stádiumnyira volt a száraztól, s a hullámoktól hánytan-vetetten, mivel ellenükbe fújt a szél.
Mat 14:25 Az éjszaka negyedik őrsége idején aztán Jézus a tavon járva hozzájuk ment.
Mat 14:26 A tanítványok azonban, ahogy a tavon járva meglátták őt, megriadtak. Azt mondták, hogy kísértet, és a félelemtől felkiáltottak.
Mat 14:27 Jézus azonban azonnal szólni kezdett hozzájuk. "Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!" - mondta.
Mat 14:28 Erre megszólalt Péter, és így beszélt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a habokon!"
Mat 14:29 "Jöjj!" - mondotta ő. Péter ekkor leszállt a hajóról, s a habokon járva Jézushoz ment.
Mat 14:30 De mikor a szelet nézte, megijedt, süllyedni kezdett és felkiáltott: "Uram, ments meg!"
Mat 14:31 Jézus rögtön kinyújtotta a kezét, megkapta őt, és ezt mondta neki: "Kishitű, miért kételkedtél?"
Mat 14:32 Mikor a hajóba felhágtak, alábbhagyott a szél.
Mat 14:33 Akik pedig a hajóban voltak, eléje borultak, és így szóltak: "Te valóban Isten Fia vagy!"
Mat 14:34 Átkelés után kiléptek Genezáretben a szárazra.
Mat 14:35 Mikor annak a helynek lakói felismerték őt, szétküldtek az egész környékre, odavittek mindenkit, aki gonoszul szenvedett,
Mat 14:36 s rimánkodva kérték, engedje meg, hogy csak köpenyének bojtját érinthessék, s akik csak megérintették, megmenekedtek a bajból.
Mat 15:1 Akkoriban Jeruzsálemből farizeusok és írástudók mentek Jézushoz és megkérdezték:
Mat 15:2 Tanítványaid miért hágják át a vének hagyományát azzal, hogy evéskor a kezüket nem mossák meg?"
Mat 15:3 Jézus ezt felelte nekik: "Miért hágjátok át ti is Istennek parancsolatát hagyományaitokért?
Mat 15:4 Az Isten ugyanis ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Azt, aki gonoszát mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!
Mat 15:5 Ezzel szemben ti ezt mondjátok: Aki így szól atyjához vagy anyjához: áldozati adománnyal tudok csak használni neked,
Mat 15:6 annak már nem kell tisztelnie sem atyját, sem anyját. Isten szavát erőtlenné tettétek hagyományotokért.
Mat 15:7 Képmutatók! Helyesen prófétálta felőletek Ézsaiás:
Mat 15:8 "Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük messze távol van tőlem.
Mat 15:9 Hiábavaló a nekem adott tiszteletük, ha emberi parancsolatokat foglalnak tanításaikba."
Mat 15:10 Majd magához szólította a sokaságot, és így szólt hozzájuk: "Halljátok és lássátok be,
Mat 15:11 nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami kijön a száján, az fertőzi meg az embert."
Mat 15:12 Akkor hozzámentek a tanítványok és így szóltak: "Tudod-e, hogy a farizeusok belebotlottak a beszédedbe és tőrbe estek, amikor azt meghallották?"
Mat 15:13 Ő ezt felelte rá: "Gyökerestől kivesz majd minden ültetés, melyet nem mennyei Atyám ültetett.
Mat 15:14 Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő verembe esik."
Mat 15:15 Majd Péter szólította meg őt: "Magyarázd meg nekünk a példázatot!"
Mat 15:16 "Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás - mondotta -,
Mat 15:17 nem értitek, hogy ami a szájon bemegy, a hasba jut, azután meg az árnyékszékre vetik ki?
Mat 15:18 Ellenben ami a szájon kijön, a szívből kerül elő, s ez az, ami fertőzi az embert.
Mat 15:19 Mert gonosz fontolgatások, gyilkos, házasságtörő, parázna, tolvaj szándékok, hamis tanúskodások, káromlások a szívből kerülnek elő.
Mat 15:20 Ezek fertőzik az embert, ellenben a mosdatlan kézzel evés nem fertőzi az embert."
Mat 15:21 Jézus aztán elment onnan, s Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
Mat 15:22 Egyszer csak azokról a vidékekről egy kananita asszony jött elő s kiáltva szólott: "Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fia! Lányom ördöngös és gonoszul szenved."
Mat 15:23 De ő nem felelt neki egy szóval sem. Tanítványai hozzá léptek és kérték: "Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!"
Mat 15:24 Ám ő így szólt: "Nem küldtek engem másokhoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz."
Mat 15:25 Az asszony mégis odament, földreborult előtte, s úgy kérte: "Uram segíts rajtam!"
Mat 15:26 Ám ő ezt felelte: "Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda."
Mat 15:27 "Uram! - válaszolta az asszony -, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból."
Mat 15:28 Ekkor megszólalt Jézus: "Asszony- mondta neki -, nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!" És leánya abban az órában meggyógyult.
Mat 15:29 Jézus onnan eltávozóban a Galileai tó partjára érkezett. Ott felment egy hegyre és leült.
Mat 15:30 Nagy tömeg ment hozzá, sánták, bénák, vakok, némák és sok másféle beteg volt velük, s odatették őket az Úr lábához, ő pedig gyógyította őket,
Mat 15:31 úgyhogy a sokaság csodálkozva látta, hogy a némák beszélnek, a bénák épekké lesznek, a sánták járnak, a vakok látnak, s dicsőítették Izrael Istenét.
Mat 15:32 "Jézus aztán magához hívta tanítványait és megszólalt: "Megszántam a tömeget, mert három nap óta vannak már velem, és nincs mit enniök; nem akarom őket éhen elbocsátani, hátha kidőlnek az úton."
Mat 15:33 A tanítványok azt mondották: "Honnan volna nekünk a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?"
Mat 15:34 "Hány kenyeretek van?" - kérdezte tőlük Jézus. "Hét és egy kevés halacskánk" - felelték azok.
Mat 15:35 Erre megparancsolta, hogy a sokaság telepedjék a földre,
Mat 15:36 aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte s odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
Mat 15:37 Mind ettek, jól is laktak, majd hét tele kosárral szedték fel a megmaradó darabokat.
Mat 15:38 Négyezren voltak a férfiak, akik ettek, asszonyokon és gyermekeken kívül.
Mat 15:39 Aztán elbocsátotta a sokaságot és beszállt a hajóba.
Mat 16:1 Magdala vidékeire érkezett, és ott farizeusok és sadduceusok mentek hozzá, hogy kísértsék őt. Azt kívánták tőle, hogy a mennyből jelt mutasson nekik.
Mat 16:2 De Ő ezt a nyilatkozatot tette előttük: "Mikor jön az este, azt mondjátok: Tiszta idő lesz, mert tűzpiros az ég!
Mat 16:3 Kora reggel meg: Ma vihar lesz, mert piros és amellett borult az ég! Annyi tudásotok van, hogy az ég arcát megítéljétek, de az idők jeleit nem vagytok képesek megítélni.
Mat 16:4 Rossz, házasságtörő nemzedék jelt keres, mégsem adnak neki más jelt, mint Jónás jelét." Azzal otthagyta őket és odább ment.
Mat 16:5 A tanítványok átkeltek a túlsó partra, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
Mat 16:6 Jézus rájuk szólt: "Vigyázzatok! Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!"
Mat 16:7 Azok meg, ahogy fontolgatták magukban a dolgot, így szóltak: "Mert nem hoztunk kenyeret magunkkal?"
Mat 16:8 Jézus észrevette s megkérdezte: "Mit fontolgattok magatokban, ti kishitűek? Hogy nincs kenyeretek?
Mat 16:9 Még most sem értitek? Nem emlékeztek az ötezernek öt kenyerére, s hogy hány kosárral kaptatok?
Mat 16:10 Sem a négyezer hét kenyerére, s hogy hány kosárral kaptatok?
Mat 16:11 Hogy lehet, hogy mégsem értitek, hogy nem kenyerekről szóltam nektek? Hát csak őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!"
Mat 16:12 Akkor látták be, hogy nem kenyérkovászról szólt, hanem arról, hogy a farizeusok és sadduceusok tanításától őrizkedjenek.
Mat 16:13 Mikor Jézus Fülöp Cézáreájának környékére érkezett, megkérdezte tanítványait: "Mit mondanak az emberek, ki az embernek Fia?"
Mat 16:14 Azok ezt válaszolták: "Némelyek Bemerítő Jánosnak mondják, mások Illésnek, egyesek Jeremiásnak, vagy a próféták közül egynek."
Mat 16:15 "Hát ti kinek mondtok engem?" kérdezte tovább tőlük.
Mat 16:16 Mire Simon Péter ezt felelte: "Te vagy a Felkent, az élő Istennek Fia!"
Mat 16:17 Mire Jézus a következőt felelte neki: "Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert hús és vér nem leplezhette le előtted ezt, csak az én mennybéli Atyám.
Mat 16:18 Én meg azt mondom neked: Te Péter (kőszikla) vagy! Én ezen a kősziklán építem fel majd az én eklézsiámat, s azon még az Alvilág (Hádész) kapui sem vehetnek majd erőt.
Mat 16:19 Odaadom majd neked a mennyek királyságának kulcsait, úgyhogy ha valamit a földön megkötnél, az a mennyekben is kötve lesz, s ha valamit a földön feloldanál, a mennyekben is oldva lesz."
Mat 16:20 Azután keményen rászólt a tanítványokra, hogy senkinek meg ne mondják, hogy Ő a Felkent.
Mat 16:21 Ettől fogva kezdett Jézus tanítványai előtt arra célozgatni, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, s ott a vének, főpapok és írástudók részéről sok szenvedést eltűrnie, megölettetnie, de harmadnapon feltámadnia.
Mat 16:22 Erre Péter magához vonta Jézust, és korholni kezdte őt: "Irgalmat neked, Uram! Nem fog ez megtörténni veled."
Mat 16:23 Erre ő visszafordult, s azt mondta Péternek: "Eredj a hátam mögé Sátán. Kelepce vagy nekem, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain."
Mat 16:24 Akkor tájt így szólt Jézus tanítványaihoz: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.
Mat 16:25 Mert aki lelkét meg akarná menteni, el fogja veszíteni, ha pedig valaki érettem elveszítené lelkét, meg fogja találni azt.
Mat 16:26 Ugyan mi haszna lenne az embernek abból, ha az egész világot megnyerné, lelke pedig kárba veszne? Vagy mit adhat majd az ember cserébe a lelkéért?
Mat 16:27 Mert kell, hogy az ember Fia eljöjjön angyalaival Atyjának dicsőségében, s akkor kinek-kinek megfizet majd cselekvéséhez mérten.
Mat 16:28 Bizony azt mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók közül olyanok, akik halált nem kóstolnak addig, amíg meg nem látják az embernek Fiát királyként eljönni."
Mat 17:1 Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot meg testvérét, Jánost, és felvitte őket egyedül egy igen magas hegyre.
Mat 17:2 Aztán a szemük láttára átalakult, az arca világítani kezdett, mint a nap, ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának.
Mat 17:3 Egyszerre láthatóvá lett nekik Mózes és Illés is, amint vele beszélgettek.
Mat 17:4 "Uram - szólt Péter Jézushoz -, kellemes itt lennünk! Ha akarod, három sátrat készítek, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."
Mat 17:5 Még beszélt, mikor hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk, s a ködből hang hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, ő nyerte el tetszésemet! Hallgassatok reá!"
Mat 17:6 Mikor a tanítványok ezt meghallották, arcukra borultak, és nagyon megijedtek.
Mat 17:7 De hozzájuk lépett Jézus, megérintette őket és így szólt: "Keljetek fel, ne féljetek!"
Mat 17:8 Mikor azonban szemüket felemelték, senki mást nem láttak, csak Jézust egyedül.
Mat 17:9 Mialatt lementek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: "Senkinek se mondjátok el a látomást, míg az embernek Fia a halottak közül fel nem támad."
Mat 17:10 A tanítványok aztán megkérdezték őt: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?"
Mat 17:11 "Illés ugyan eljön - felelte -, s helyre fog mindent állítani.
Mat 17:12 Azt mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismertek rá, hanem kényük-kedvük szerint bántak vele. így kell az ember Fiának is szenvednie tőlük."
Mat 17:13 Akkor látták be a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt nekik.
Mat 17:14 Mikor a sokasághoz érkeztek, egy ember hozzálépett, térdre borult előtte,
Mat 17:15 és így szólt: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és gonoszul szenved. Sokszor esik ugyanis tűzbe, sokszor vízbe.
Mat 17:16 Elvittem őt tanítványaidhoz is, de képtelenek voltak meggyógyítani őt."
Mat 17:17 Megszólalt ekkor Jézus: "Óh, hitetlen, elfajult nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig hordozlak még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!"
Mat 17:18 Jézus aztán keményen rászólt, s arra kiment belőle az ördögi szellem, a fiú pedig attól az órától fogva meggyógyult.
Mat 17:19 A tanítványok aztán külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: "Miért nem voltunk képesek mi kiűzni azt?"
Mat 17:20 "Kishitűségetek miatt" - felelte nekik. "Bizony azt mondom nektek, ha csak mustármagnyi hitetek volna, s azt mondanátok ennek a hegynek: eredj át innen amoda, átmenne. Semmi sem lenne nektek lehetetlen.
Mat 17:21 Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre."
Mat 17:22 Mikor Galileában összejöttek, Jézus ezt mondta nekik: "Kell, hogy az embernek Fiát átadják az emberek kezébe,
Mat 17:23 azok meg fogják ölni, de a harmadik napon fel fog támadni." Erre igen elszomorodtak.
Mat 17:24 Mikor Kapernaumba érkeztek, odamentek a kétdrachmaszedők Péterhez és megkérdezték: "Hát a tanítótok nem fizeti a két drachmát?"
Mat 17:25 "Megfizeti" - felelte Péter. De mikor hazaért, Jézus megelőzte őt ezzel a kérdéssel: "Hogy vélekedsz Simon? Kiktől szednek vámot és adót a föld királyai? Fiaiktól, vagy az idegenektől?"
Mat 17:26 Péter azt felelte: "Az idegenektől!", Akkor tehát a fiak mentesek - válaszolta Jézus.
Mat 17:27 De hogy belénk ne ütközzenek, és tőrbe ne essenek, eredj a tóra, vesd ki horgodat, vond ki az első feljövő halat, ha annak a száját kinyitod, egy sztátért találsz majd benne. Fogd azt, s add oda nekik értem és magadért."
Mat 18:1 Abban az órában a tanítványok odamentek Jézushoz és azt kérdezték: "Ugyan ki a legnagyobb a mennyek királyságában?"
Mat 18:2 Ő erre magához hívott egy gyermeket, közéjük állította
Mat 18:3 és így szólt: "Bizony azt mondom nektek, ha meg nem fordultok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, még csak be sem mentek a mennyek királyságába.
Mat 18:4 Aki tehát annyira lealázza magát, mint ez a gyermek, az lesz a legnagyobb a mennyek királyságában.
Mat 18:5 S aki az én nevemben magához fogad egy ilyen gyermeket, engem fogad magához.
Mat 18:6 Aki tőrbe ejt egyet e kicsinyek közül, akik bennem hisznek, annak hasznára volna, ha malomkövet akasztanának a nyakába, s a tengerbe süllyedne.
Mat 18:7 Jaj a világnak a kelepcék miatt! Mert kikerülhetetlenek, hogy kelepcék támadjanak, azonban jaj annak az embernek, aki által keletkeznek a kelepcék.
Mat 18:8 "Ha kezed vagy lábad ejt tőrbe, vágd le és vesd el magadtól; jobb neked, hogy bénán vagy sántán menj be az életre, minthogy két kézzel vagy két lábbal vessenek az örök tűzre."
Mat 18:9 "S ha szemed visz kelepcébe, vájd ki, vesd el magadtól; jobb, ha egy szemmel mégy be az életre, minthogy két szemmel vessenek a tüzes gyehennára."
Mat 18:10 Jól vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyről megvetőleg ne gondolkozzatok. Mert azt mondom nektek, angyalaik a mennyekben mindenkor látják mennybéli Atyám orcáját.
Mat 18:11 Azért jött az ember Fia, hogy megmentse, ami elveszett.
Mat 18:12 Mi a véleményetek? Ha egy embernek száz juha volna, s azok közül egy eltévelyedne, nem hagyná-e a kilencvenkilencet a hegyeken, s nem menne-e el, hogy megkeresse az eltévedtet?
Mat 18:13 Ha pedig úgy történne, hogy megtalálja, bizony azt mondom, jobban örülne neki, mint a kilencvenkilencnek, mely nem tévelyedett el.
Mat 18:14 Így van ez! S a ti mennybéli Atyátok nem akarja, hogy e kicsinyek közül egy is elvesszen.
Mat 18:15 Ha testvéred vetkezne, eredj, győzd meg őt négyszemközt egyedül. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.
Mat 18:16 Ha pedig nem hallgat rád, vigyél magaddal egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú szája erősítsen meg minden szót.
Mat 18:17 Ha rájuk sem hallgatna, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgatna, olyan legyen neked, mintha pogány vagy vámszedő volna.
Mat 18:18 Bizony azt mondom nektek, hogy amit a földön megköttök, a mennyben is kötve lesz, és amit csak megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz.
Mat 18:19 Ismét mondom nektek, hogyha közületek ketten a földön bármi dolog felől is megegyeznek és azt kérik, mennybéli Atyám meg fogja nekik adni.
Mat 18:20 Mert ahol az én nevemben ketten vagy hárman összegyűlnek, közöttük vagyok."
Mat 18:21 Ekkor Péter lépett hozzá s megkérdezte: "Hányszor vetkezhet ellenem testvérem úgy, hogy meg kell bocsátanom neki? Hétszer is?"
Mat 18:22 Jézus ezt felelte neki: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer.
Mat 18:23 Ezért a mennyek királysága olyan királyhoz hasonló, aki le akarta számoltatni rabszolgáit.
Mat 18:24 Mikor a számonkérést elkezdte, hozzávittek valakit, aki tízezer talentummal volt adósa.
Mat 18:25 Mivel nem volt miből megadni, megparancsolta a király, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van, s abból fizessék meg tartozását.
Mat 18:26 Leborult hát a rabszolga, a földet csókolta előtte, s úgy kérte: Légy hosszútűrő velem, s mindent megfogok adni neked.
Mat 18:27 Az úr szánalomra gerjedt a rabszolga iránt és elbocsátotta őt, tartozását is elengedte.
Mat 18:28 Ahogy az a rabszolga elment, rátalált egyik rabszolgatársára, aki neki száz dénárral tartozott. Megragadta azt, fojtogatta, s azt mondta neki: Add meg, amivel tartozol.
Mat 18:29 Leborult hát a rabszolgatársa, s úgy esengett neki: Légy hosszútűrő velem, s mindent megadok neked.
Mat 18:30 De az nem volt rá hajlandó, hanem elment, s tömlöcbe vettette, amíg tartozását lerója.
Mat 18:31 Mikor rabszolgatársai a történteket látták, rendkívül elszomorodtak, elmentek és felvilágosították a királyt mindarról, ami történt.
Mat 18:32 Ekkor ura magához hívatta, és ezt mondta neki: Gonosz rabszolga! Én a te tartozásodat azután, hogy rimánkodtál nekem, mind elengedtem.
Mat 18:33 Hát nem kellett volna-e neked is könyörülnöd rabszolgatársadon, mint ahogy én könyörültem rajtad?
Mat 18:34 Ekkor megharagudott az ura, s a kínzóknak adta őt át arra az időre, míg tartozását mind meg nem fizeti neki.
Mat 18:35 Mennyei Atyám is így fog tenni veletek, ha mindenikőtök szívből meg nem bocsát testvérének."
Mat 19:1 Az történt, hogy amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, továbbment Galileából, és a Jordánon túl Júdea határába érkezett.
Mat 19:2 Nagy tömeg követte oda, s ott gyógyította őket.
Mat 19:3 Farizeusok is mentek hozzá s kísértették őt. Azt kérdezték tőle: "Szabad-e bármilyen okból feleséget elbocsátani?"
Mat 19:4 Ezt felelte nekik: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé alkotta őket,
Mat 19:5 és ezt mondta nekik: Ebből az okból a férfi elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, úgyhogy a kettő egy hússá lesz?
Mat 19:6 így hát többé nem két, hanem egy hús ők. Amit hát az Isten egy igába fogott, ember azt szét ne válassza."
Mat 19:7 "Hát akkor - kérdezték tőle - Mózes miért rendelkezett úgy, hogy válólevelet kell adni, s úgy bocsátani el az asszonyt?"
Mat 19:8 "Mert Mózes - felelte nekik - keményszívűségetek-re tekintett, amikor megengedte nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. Kezdettől fogva azonban nem volt ez így.
Mat 19:9 Azt mondom hát nektek, hogyha valaki feleségét - más okból, mint paráznaságért - elbocsátja, és mással kél össze, házasságot tör."
Mat 19:10 "Ha ilyen az ember ügye az asszonnyal - mondották tanítványai -, akkor nem hasznos dolog a házasodás."
Mat 19:11 Jézus ezt felelte: "Nem mindenkiben van helye ennek az igének, hanem csak azokban, akiknek képesség adatott annak befogadására.
Mat 19:12 Vannak ugyanis heréltek, akik anyjuk méhétől fogva úgy születtek, vannak heréltek, akiket az emberek heréitek ki, és vannak heréltek, akik a mennyek királyságáért magukat heréltek ki. Aki képes arra, hogy ennek az igének helyet adjon, az adjon neki helyet."
Mat 19:13 Ekkoriban gyermekeket vittek hozzá, hogy kezét rájuk vesse és imádkozzék értük, tanítványai azonban korholták őket.
Mat 19:14 Ám Jézus így szólt: "Engedjétek ide a gyermekeket! Ne akadályozzátok őket abban, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek királysága."
Mat 19:15 S azután, hogy kezét rájuk vetette, elment onnan.
Mat 19:16 Egyszer csak valaki hozzáment és megszólította: "Tanító, mi az a jó, amit tennem kell, hogy az örök élet enyém lehessen?"
Mat 19:17 "Miért kérdezel engem a jó felől?"- felelte neki. "Csak egy a jó! Ha pedig az életre be akarsz menni, őrizd meg a parancsolatokat!"
Mat 19:18 "Melyeket?" - kérdezte tőle, mire Jézus ezt felelte: "Ezeket: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Hamis tanúságot ne tégy!
Mat 19:19 Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Mat 19:20 Az ifjú ezt válaszolta neki: "Ezeket megőriztem. Mi hiányom van még?"
Mat 19:21 Jézus ezt felelte neki: "Akarod a végső célt elérni? Eredj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek, s kincsed lesz a mennyben. Aztán jer, kövess engem!"
Mat 19:22 Mikor az ifjú ezt a szót meghallotta, megszomorodott és elment, mert sok szerzeménye volt.
Mat 19:23 Jézus pedig így szólt tanítványaihoz: "Bizony azt mondom nektek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyek királyságába.
Mat 19:24 Újra csak azt mondom nektek: Kevesebb fáradsággal megy be valahova egy teve egy tű fokán keresztül, mint ahogy a gazdag megy be a mennyek királyságába."
Mat 19:25 Ahogy tanítványai ezt meghallották, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: "Ki menekülhet meg tehát akkor?"
Mat 19:26 Jézus azonban rájuk nézett, és ezt mondta nekik: "Embereknél ez lehetetlen, de minden lehetséges az Istennél."
Mat 19:27 Erre Péter megszólalt: "Lám, mi mindent elhagytunk, és téged követtünk. Mi lesz hát akkor velünk?"
Mat 19:28 Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony azt mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, majd az újonnan születéskor, mikor az embernek Fia dicsőséges trónjára fog ülni, ti magatok is tizenkét trónon fogtok ülni, s úgy fogjátok ítélni Izrael tizenkét nemzetségét.
Mat 19:29 Mindenki, aki az én nevemért házakat, testvéreket, apát, anyát, gyermekeket vagy szántóföldeket elhagyott, ezeknek sokszorosát fogja kapni, és örökrészül kap örök életet.
Mat 19:30 Sok első lesz majd akkor utolsó és sok utolsó első.
Mat 20:1 A mennyeknek királysága ahhoz a gazdához hasonlít, aki mindjárt reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon fel szőlőjébe.
Mat 20:2 Miután a munkásokkal napi egy dénárban megegyezett, elküldte őket szőlőjébe.
Mat 20:3 "Három óra tájban kiment, és másokat látott henyén állni a piacon;"
Mat 20:4 azoknak is azt mondta: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd néktek.
Mat 20:5 Azok pedig kimentek. Hat és kilenc óra tájban is kiment, és hasonlóképpen tett.
Mat 20:6 Mikor tizenegy óra tájban kiment, s újra ott talált némelyeket állva, így szólt hozzájuk: Mit álltok itt egész nap henyén?
Mat 20:7 Mert senki sem fogadott fel minket - felelték neki. - Menjetek el ti is a szőlőbe - szólt hozzájuk.
Mat 20:8 Mikor aztán este lett, a szőlősgazda így szólt tiszttartójához: Hívd a munkásokat, és add meg a bérüket! Kezdd az utolsókon, míg majd az elsőkhöz jutsz.
Mat 20:9 Eljöttek azok, akiket tizenegy óra körül fogadtak fel, s egy dénárt kaptak.
Mat 20:10 Mikor az elsők mentek oda, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
Mat 20:11 S amikor megkapták, zúgolódtak a gazda ellen.
Mat 20:12 Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy óráig végezték a munkát, te mégis egyenlőkké tetted őket velünk, akik a napnak terhét és izzó hevét viseltük.
Mat 20:13 De az mindegyiknek ezt felelte: Pajtás, én nem vagyok hozzád hamis. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
Mat 20:14 Vedd, ami tied, és eredj. Én ennek az utolsónak ugyanannyit akarok adni, mint neked.
Mat 20:15 Vajon nem szabad nekem az enyémmel azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért rossz, mert én jó vagyok?"
Mat 20:16 Ekképpen lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká."
Mat 20:17 Mikor Jézus arra készült, hogy Jeruzsálembe felmenjen, külön maga mellé vette a tizenkettőt, s az úton így beszélt velük:
Mat 20:18 "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s az embernek Fiát át fogják adni a főpapoknak és írástudóknak. Azok halálra fogják őt ítélni,
Mat 20:19 s majd átadják a nemzeteknek, hogy kicsúfolják, megostorozzák és megfeszítsék, de a harmadik napon fel fog támadni."
Mat 20:20 Ekkor hozzálépett Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, s lábához borult, hogy valamit kérjen tőle.
Mat 20:21 "Mit akarsz?" - kérdezte őt az Úr, s az így felelt neki: "Mondd ki, hogy két fiam jobb- és balkezed felől üljön királyságodban."
Mat 20:22 Jézus azonban ezt válaszolta neki: "Nem tudjátok, mit kértek! Vajon képesek vagytok kiinni azt a poharat, melyet nekem kell kiinnom?" "Képesek vagyunk"- felelték.
Mat 20:23 Mire ő ezt mondta nekik: "Poharamból ugyan inni fogtok, de a jobb -, vagy baloldalamon való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette."
Mat 20:24 Mikor a tíz ezt meghallotta, bosszankodott a két testvéren.
Mat 20:25 Jézus azonban magához hívta őket és ezt mondta: "Tudjátok, hogy a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, s nagyjaik hatalmukba kerítik őket.
Mat 20:26 Köztetek nem így van, hanem aki közületek nagy akar lenni, kiszolgálja majd a többit,
Mat 20:27 s aki köztetek első akar lenni, rabszolgátok lesz.
Mat 20:28 Mint ahogy az embernek Fia sem azért jött, hogy kiszolgálják, hanem hogy ő szolgáljon másokat, s hogy lelkét sokakért odaadja váltságul."
Mat 20:29 Mikor Jerikóból eltávoztak, nagy tömeg követte őt.
Mat 20:30 Két vak ült az út mentén, s ahogy meghallották, hogy Jézus arra megy el, kiáltozni kezdtek: "Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia!"
Mat 20:31 A sokaság azonban dorgálta őket, hogy hallgassanak, csakhogy azok annál jobban kiáltozták: "Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia!"
Mat 20:32 Jézus erre megállt, és fennhangon szólította őket: "Mit akartok, mit tegyek veletek?"
Mat 20:33 "Uram - felelték azok neki, hogy a szemünk megnyíljék!"
Mat 20:34 Jézus ekkor szánalomra gerjedt irántuk, és megérintette szemüket, azoknak meg azonnal megnyílt a szemük, és követték őt.
Mat 21:1 Mikor Jeruzsálemhez közel jutottak, s az Olajfák hegyére, Bethfagéba elérkeztek, akkor Jézus elküldött két tanítványt.
Mat 21:2 "Menjetek a szemközt levő faluba mondta nekik -, s ott azonnal leltek egy megkötött szamarat és vele csikaját. Oldj átok el azokat, és vezessétek hozzám.
Mat 21:3 Ha pedig valaki valamit szólna nektek, csak mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk! Azonnal el fogja bocsátani őket."
Mat 21:4 Azért történt ez így, hogy beteljesedjék a prófétán át szólt ige:
Mat 21:5 "Mond játok meg Sión leányának: Nézd, királyod érkezik hozzád szelíden, szamárháton, járomba tört állat csikóján ülve."
Mat 21:6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus elrendelte nekik,
Mat 21:7 elhozták a szamarat és a csikót, ráhelyezték köpenyeiket, ő meg felült azokra.
Mat 21:8 A tömeg legnagyobb része pedig köpenyét terítette az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és beszórták velük az utat.
Mat 21:9 A sokaság pedig, mely részben előtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: "Hozsanna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozsanna a magasságokban!"
Mat 21:10 Mikor aztán Jézus bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult, és azt kérdezték: "Ki ez?"
Mat 21:11 A sokaság ezt felelte rá: "Ő a próféta, a galileai Názáretből való Jézus."
Mat 21:12 Jézus aztán bement a templomba, s kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak és vettek, a pénzváltók asztalait felforgatta, úgyszintén a galambárusok székeit,
Mat 21:13 és ezt mondta: "Meg van írva: Házamat imádság házának fogják hívni. Ám ti azt latrok barlangjává teszitek."
Mat 21:14 Majd vakok és sánták mentek hozzá a szent helyen, s ő gyógyította őket.
Mat 21:15 Mikor a főpapok és írástudók meglátták azokat a csodálatos dolgokat, melyeket tett, és látták a fiúkat, akik a szent helyen így kiáltoztak: "Hozsanna a Dávid Fiának" -, bosszankodtak,
Mat 21:16 és így szóltak hozzá: "Hallod mit mondanak ezek?" De Jézus ezt felelte nekik: "Csakugyan! Sohasem olvastátok még: Kis korúak és szopós gyermekek szálával fogom helyreállítani Isten dicséretét?"
Mat 21:17 Azzal otthagyta őket, kiment a varosból Bethániába, és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát.
Mat 21:18 Reggel, mikor a városba felment, megéhezett.
Mat 21:19 Ahogy az út mentén meglátott egy fügefát, odament, de semmit sem talált rajta, csak leveleket. Ezt mondta neki: "Amíg csak a kor tart, gyümölcs rajtad ne teremjen!" A fügefa azonnal kiszáradt!
Mat 21:20 Mikor a tanítványok ezt látták, csodálkozva szóltak: "Mily hirtelen kiszáradt a fügefa."
Mat 21:21 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Bizony azt mondom nektek: Ha hitetek volna, s nem kételkednétek, nemcsak azt tehetnétek meg, ami a fügefával történt, hanem ha ennek a hegynek azt mondanátok: Emeljenek fel, s vessenek a tengerbe, megtörténne.
Mat 21:22 Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek."
Mat 21:23 Miután a templomba bement, mialatt tanított, hozzámentek a főpapok a nép véneivel, s megkérdezték: "Micsoda felhatalmazással cselekszed ezeket? S ki adta neked ezt a felhatalmazást?"
Mat 21:24 Jézus ezt felelte nekik: "Én is kérdezek tőletek egy dolgot. Ha azt megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, hogy micsoda jogon cselekszem ezeket.
Mat 21:25 János bemerítése honnan eredt? Mennyből-e, vagy emberektől?" Azok fontolgatni kezdték magukban: "Ha így szólunk: mennyből, azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek hát neki?
Mat 21:26 Ha azt mondjuk: emberektől, félnünk kell a tömegtől. Hisz mindenki úgy tartja Jánost, mint egy prófétát."
Mat 21:27 Ezt felelték hát Jézusnak: "Nem tudjuk." "Én sem mondom meg nektek, micsoda felhatalmazással cselekszem ezeket" - mondta nekik Jézus.
Mat 21:28 "Mi a véleményetek? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és ezt mondta: Gyermekem, menj el ma, dolgozz a szőlőben.
Mat 21:29 Az azt felelte: Elmegyek, uram. De nem ment el.
Mat 21:30 Aztán odament a másodikhoz, és hasonlóképpen szólt. Az azt felelte: Nem akarok. Utólag azonban megbánta és elment.
Mat 21:31 E kettő közül melyik tette meg az atya akaratát?" "Az utóbbi" - felelték. "Bizony azt mondom nektek - mondta nekik Jézus -, hogy a vámszedők és parázna asszonyok megelőznek titeket a mennyek királyságában.
Mat 21:32 Mert eljött az igazságosság útján hozzátok János, és nem hittetek neki, a vámszedők és parázna asszonyok ellenben hittek neki. Ti azonban azután, hogy láttátok már amazok hitét, utólag sem bántátok meg, hogy hittetek volna neki."
Mat 21:33 "Halljatok más példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, fallal vette körül, sajtót vésett le benne, s tornyot épített belé, aztán kiadta azt szőlőműveseknek, és külföldre utazott.
Mat 21:34 Mikor a gyümölcsérés ideje elközeledett, rabszolgáit elküldte a földművesekhez, hogy a kert gyümölcsét átvegyék.
Mat 21:35 Ám a földművesek megfogták rabszolgáit, s megverték őket. Kit megvertek, kit megöltek, kit megköveztek.
Mat 21:36 Újra más rabszolgákat küldött, többeket az előzőeknél, de ugyanúgy bántak el velük.
Mat 21:37 Utoljára a fiát küldte el hozzájuk. Azt mondta: A fiammal szemben csak elszégyellik magukat.
Mat 21:38 A munkások azonban, mikor a fiút meglátták, így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek öljük meg, s tartsuk meg az örökrészét!
Mat 21:39 Megfogták azért, kivetették a szőlőből és megölték.
Mat 21:40 Ha most már a szőlő ura megjön, mit fog tenni azokkal a munkásokkal?"
Mat 21:41 "Mivel gonoszok, gonoszul elveszti majd őket mondták neki, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, kik a gyümölcsét idejében beadják."
Mat 21:42 ,,Nos hát - kérdezte erre Jézus -, sohasem olvastátok az írásokban: Az a kő lett a szegelet fejévé, melyet az építők a próbán elvetettek? Az Úrtól származott ez, bár a mi szemünkben csodálatos.
Mat 21:43 Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát el fogják venni tőletek, s oly nemzetnek adják, mely megtermi gyümölcsét.
Mat 21:44 Aki erre a kőre ráesik, szétzúzódik, akire meg ez a kő esik rá, azt a kő széjjel fogja morzsolni."
Mat 21:45 Mikor a főpapok és a farizeusok az Úr példázatait meghallották, rájöttek, hogy róluk beszélt.
Mat 21:46 Igyekeztek elfogni Őt, féltek azonban a sokaságtól, mivel prófétának tartották őt.
Mat 22:1 Jézus újra beszélni kezdett, s példázatokban mondta nekik a következőket:
Mat 22:2 "A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített.
Mat 22:3 Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni.
Mat 22:4 Újra elküldött, ezúttal más rabszolgákat, s azt üzente: mondjátok meg a hivatalosoknak: ebédemet elkészítettem, tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba!
Mat 22:5 Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után,
Mat 22:6 a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.
Mat 22:7 A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette.
Mat 22:8 Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,
Mat 22:9 menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra!
Mat 22:10 Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.
Mat 22:11 Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.
Mat 22:12 Pajtás - mondotta neki -, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.
Mat 22:13 Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát, és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mat 22:14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak."
Mat 22:15 Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe.
Mat 22:16 Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, így szóltak hozzá: "Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy, s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét.
Mat 22:17 Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?"
Mat 22:18 Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: "Miért kísértetek, képmutatók?
Mat 22:19 Mutassatok egy törvényes adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt.
Mat 22:20 "Kinek a képe ez és kinek a felirata?" - kérdezte tőlük.
Mat 22:21 "A császáré" - felelték. "Nahát - mondotta erre nekik -, adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek!"
Mat 22:22 Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt, és eltávoztak.
Mat 22:23 Aznap sadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás.
Mat 22:24 Tanító - kérdezték tőle -, Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével, és támasszon a testvérének magot.
Mat 22:25 Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta.
Mat 22:26 Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét.
Mat 22:27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony.
Mat 22:28 A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.
Mat 22:29 Jézus válasza így hangzott: "Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát.
Mat 22:30 Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai.
Mat 22:31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek:
Mat 22:32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákob Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké."
Mat 22:33 Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.
Mat 22:34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a sadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanott,
Mat 22:35 s közülük az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust:
Mat 22:36 "Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?"
Mat 22:37 Ő így felelt: "Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!
Mat 22:38 Ez a legnagyobb és az első parancsolat.
Mat 22:39 A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat!
Mat 22:40 E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is."
Mat 22:41 Mikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte őket.
Mat 22:42 "Hogy vélekedtek a Felkent felől? Kinek a fia?" Azok így feleltek: "Dávidé."
Mat 22:43 "Hát akkor - kérdezte tőlük -, hogy hívhatja őt Dávid a Szellem által urának, amikor ezt mondja:
Mat 22:44 Szólt az Úr az én uramnak: Ülj le jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem?
Mat 22:45 Ha tehát Dávid urának hívja, hogy lehet fia neki?"
Mat 22:46 Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.
Mat 23:1 Ekkoriban Jézus a sokasághoz és tanítványaihoz
Mat 23:2 a következő beszéddel fordult: "Az írástudók és farizeusok Mózes székébe ültek.
Mat 23:3 Tegyetek meg, őrizzetek meg mindent, amit csak mondanak nektek, de ne cselekedjetek úgy, ahogy ők cselekszenek! Mondják ugyanis, de nem teszik meg.
Mat 23:4 Súlyos terheket kötöznek össze, s az emberek vállára rakják, ám ők maguk egy ujjal sem akarnak mozdítani rajtuk.
Mat 23:5 Minden cselekedetüket azért teszik, hogy az emberek bámulják őket: széles imaszíjakat, hosszú bojtokat raknak magukra,
Mat 23:6 a lakomákon az első helyeket és a zsinagógákban az első üléseket,
Mat 23:7 a piacokon a köszöntéseket kedvelik, és szeretik, ha az emberek rabbinak szólítják őket.
Mat 23:8 "Ti azonban ne hívassátok magatokat rabbinak; mert egy tanítótok van, ti meg mind testvérek vagytok,"
Mat 23:9 Atyának se szólítsanak közületek senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennybéli.
Mat 23:10 Oktatónak se hívassátok magatokat, mert csak egy oktatótok van, a Felkent.
Mat 23:11 Az, aki nagyobb közöttetek, szolgáljon ki titeket.
Mat 23:12 Azt, aki magát magasra emeli, megfogják alázni, de azt, aki magát megalázza, magasra emelik.
Mat 23:13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a mennyek királyságát elzárjátok az emberek elől!
Mat 23:14 Magatok ugyanis nem mentek be, de a bemenni akarókat sem hagyjátok bemenni.
Mat 23:15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy bebarangoljátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen csatlakozót szerezzetek, ám ha megszerzitek, magatoknál kétszerte inkább a gyehenna fiává teszitek.
Mat 23:16 Jaj nektek, vak vezetők, akik így beszéltek: Semmi az, ha valaki a templomra esküszik, de ha valaki a templom aranyára esküszik, az kötelezve van.
Mat 23:17 Ostobák, vakok, hát mi nagyobb, az arany, vagy a templom, mely szentté teszi az aranyat?
Mat 23:18 Továbbá semmi az, ha valaki az oltárra esküszik, de ha valaki az áldozati adományra esküszik, mely rajta van, kötelezve van.
Mat 23:19 Vakok, hát ugyan mi nagyobb, az adomány, vagy az oltár, mely az adományt szentté teszi?
Mat 23:20 Hiszen, aki az oltárra tesz esküt, nem csak az oltárra esküszik, hanem mindenre, ami rajta van.
Mat 23:21 S aki a templomra tesz esküt, a templomra is esküszik, meg arra is, aki benne lakik.
Mat 23:22 Aki pedig a mennyre tesz esküt, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül.
Mat 23:23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy tizedet adtok a mentából, a kaporból és köményből, de elhagyjátok azt, ami a törvényben súlyosabb: az ítéletet, a könyörületet és a hűséget. Ezeket tennetek kellene, azokat el nem hagynotok.
Mat 23:24 Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, a tevét meg elnyelitek.
Mat 23:25 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a pohár és tál külsejét megtisztítjátok, a belseje ellenben hemzseg a ragadozástól és mértéktelenségtől!
Mat 23:26 Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy így a külseje is tiszta legyen.
Mat 23:27 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a meszelt sírokhoz hasonlítotok, melyek kívülről szépeknek látszanak, de melyek belül holt csontokkal és mindenféle tisztátalansággal vannak tele.
Mat 23:28 Így ti is kívülről igazságosaknak látszotok az embereknek, belülről azonban képmutatással és törvényrontással vagytok tele.
Mat 23:29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a próféták sírjait építgetitek, az igazságosak síremlékeit díszítitek,
Mat 23:30 és azt mondogatjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, a próféták vérének kiontásában nem vállaltunk volna velük közösséget.
Mat 23:31 így hát magatok tesztek tanúságot magatok ellen: ti azoknak fiai vagytok, akik a prófétákat meggyilkolták.
Mat 23:32 Ti is betöltöttetek atyáitok mértékét.
Mat 23:33 Kígyók, viperák fajzatai, hogy menekednétek meg a gyehenna ítéletétől?
Mat 23:34 Azért úgy lesz, hogy én prófétákat, bölcseket és írástudókat fogok hozzátok küldeni, s ezek közül ti némelyeket meg fogtok ölni, és meg fogtok feszíteni, közülük egyeseket zsinagógáitokban meg fogtok ostoroztatni, és városról városra fogtok üldözni,
Mat 23:35 hogy az igazságos Ábel vérétől Barakiás fiának Zakariásnak véréig, kit a templom és az oltár között gyilkoltatok le, rátok szálljon minden igazságos vér, melyet a földön kiontottak.
Mat 23:36 Bizony azt mondom nektek, mindezek elkövetkeznek erre a nemzedékre.
Mat 23:37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek, hányszor akartam gyermekeidet magamhoz összegyűjteni, ahogy a tyúk gyűjti csibéit szárnya alá, ti azonban nem akartátok.
Mat 23:38 Lám, puszta lesz a házatok.
Mat 23:39 Azt mondom nektek: Meg nem láttok engem addig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jő!"
Mat 24:1 Jézus aztán eltávozott a templomból. Mialatt az úton ment, hozzáléptek tanítványai, hogy a templom épületeit mutogassák neki.
Mat 24:2 Ő erre beszélni kezdett hozzájuk: "Látjátok-e mindezeket? mondotta Bizony, azt mondom nektek, hogy kő kövön nem fog itt maradni, melyet le nem rombolnak."
Mat 24:3 Mikor később az Olajfák hegyén ült, hozzámentek a tanítványai magukban és megkérdezték:"Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, s mi lesz a te megérkezésednek és a kor befejeződésének jele?"
Mat 24:4 Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy valaki el ne tévelyítsen benneteket!
Mat 24:5 Mert sokan jönnek majd el az én nevemmel és ezt mondják: Én vagyok a Felkent! És ezzel sokakat el fognak tévelyíteni.
Mat 24:6 Háborúkról, háborús hírekről is kell majd hallanotok. Vigyázzatok, meg ne riadjatok! Ezeknek meg kell lenniük, de velük még nem jön el a vég.
Mat 24:7 Mert nemzet nemzet ellen és királyság királyság ellen fog felkelni, helyenként éhínségek és földindulások lesznek.
Mat 24:8 Mindezzel azonban csak kezdődnek a vajúdás fájdalmai.
Mat 24:9 Akkor lesz majd, hogy nyomorúságra adnak, s megölnek titeket, és az én nevemért az összes nemzetek gyűlölete ér titeket.
Mat 24:10 Akkor sokan megbotlanak majd, s tőr fogja meg őket, egymást árulják majd el, és egymást gyűlölni fogják.
Mat 24:11 Sok hamis próféta is támad, és sokakat eltévelyítenek.
Mat 24:12 Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet.
Mat 24:13 De aki végig állhatatos marad, megmenekül.
Mat 24:14 A királyságnak ezt az örömhírét a nemzeteknek tanúságtételül az egész lakott földön hirdetni fogják, és csak akkor érkezik el a vég.
Mat 24:15 Ha aztán meglátjátok, hogy a Dániel prófétán át kijelentett utálatos pusztítás a szent helyen áll - aki olvassa, értse meg -,
Mat 24:16 akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre,
Mat 24:17 aki a háztetőn lesz, ne szálljon alá, hogy házából valamit elvigyen,
Mat 24:18 aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy köpenyét felvegye.
Mat 24:19 Jaj lesz azokban a napokban a várandósoknak és a szoptatós anyáknak.
Mat 24:20 Imádkozzatok, hogy futásotok ne télen legyen, se szombaton.
Mat 24:21 Mert akkor nagy szorongás lesz, amilyen a világ kezdetétől fogva mostanáig nem volt, és többé nem is lesz.
Mat 24:22 Ha azokat a napokat meg nem rövidítenék, egyetlen hús sem menekülne meg. De a kiválogatottakért azokat a napokat megrövidítik majd.
Mat 24:23 Akkor, ha valaki ezt mondaná: Ni! Itt van a Felkent! Vagy: Ott van! Ne higgyétek!
Mat 24:24 Mert hamis felkentek (Krisztusok) és hamis próféták fognak támadni, nagy jeleket, csodákat fognak tenni, hogy ha lehetséges még a kiválogatottakat is eltévelyítsék.
Mat 24:25 Lám, előre megmondottam nektek!
Mat 24:26 Ha tehát azt mondják majd nektek: Ni, a pusztában van! Ne menjetek ki! Ni, a kamrákban! Ne higgyétek!
Mat 24:27 Mert ahogy a villámlás napkeleten támad, s napnyugatig ellátszik, úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.
Mat 24:28 Ahol a hulla lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk.
Mat 24:29 Ama napok nyomorúságát követően tüstént elsötétül majd a nap, a hold nem sugároz fényt, a csillagok az égből lehullanak, és a mennyei hatalmak meginognak.
Mat 24:30 Akkor aztán láthatóvá lesz az égen az ember Fiának jele. Akkor gyászolni fognak a föld összes törzsei és meg fogják látni az embernek Fiát, ahogy az ég felhőin nagy hatalommal és dicső seggel eljön.
Mat 24:31 Akkor hangos kürtszóval szét fogja küldeni angyalait, hogy az ég egyik szélétől a másik széléig a négy szél irányából őhozzá gyűjtsék kiválogatottait.
Mat 24:32 A fügefától tanuljátok el ezt a példázatot! Ha a fügefa ága kizsendül és levelek hajtanak ki rajta, tudjátok, hogy közel a nyár.
Mat 24:33 így akkor is, mikor majd mindezeket beteljesülni látjátok, tudni fogjátok, hogy közel van ő, már a küszöbön.
Mat 24:34 Bizony, azt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.
Mat 24:35 A menny és a föld el fognak múlni, de az én beszédeim el nem múlnak.
Mat 24:36 Ama nap és amaz óra felől pedig senki sem tud semmit, a mennyek angyalai sem, a Fiú sem, egyedül csak az Atya.
Mat 24:37 Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az ember Fiának megérkezése.
Mat 24:38 Mint ahogy az özönvizet megelőző napokban ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek az emberek, ameddig csak Noé be nem ment a bárkába,
Mat 24:39 és nem ismerték fel a veszélyt, amíg el nem jött az, és el nem ragadta valamennyiüket: úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.
Mat 24:40 Akkor ketten lesznek a mezőn: egyiket magukhoz veszik, a másikat otthagyják.
Mat 24:41 Két asszony őröl egy malommal: az egyiket magukhoz veszik, a másikat otthagyják.
Mat 24:42 Legyetek hát ébren, mert nem tudjátok, hogy melyik napon jön el Uratok!
Mat 24:43 Azt meg tudjátok, hogy a ház gazdája, ha tudná, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren maradna és nem engedné, hogy házába betörjön.
Mat 24:44 Ezért legyetek ti is készen, mert az ember Fia abban az órában jő el, melyben nem is gondoljátok!
Mat 24:45 Ki bizonyul hát akkor hűséges és eszes rabszolgának? Az ilyet ura azért állította cselédsége fölé, hogy azoknak a maga idejében kiadja a táplálékot.
Mat 24:46 Az a rabszolga lesz boldog, akit ura, mikor megjön, ebben a munkában talál.
Mat 24:47 Bizony azt mondom nektek, hogy mindene fölé fogja helyezni őt.
Mat 24:48 Ám ha az a rabszolga gonosz, és azt gondolja szívében: Elidőzik még az én uram.
Mat 24:49 És aztán elkezdi verni rabszolgatársait és a részegekkel együtt eszik, iszik:
Mat 24:50 majd azon a napon, melyen nem várja, és abban az órában, melyet nem is sejt, megérkezik annak a rabszolgának az ura,
Mat 24:51 s kettévágatja őt, s részét a képmutatók között jelöli ki majd. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
Mat 25:1 Akkor a mennyek királysága tíz olyan szűzhöz lesz hasonló, kik fogták fáklyáikat és kimentek a vőlegény elé.
Mat 25:2 Közülük öt ostoba volt, öt pedig eszes.
Mat 25:3 Ostobák voltak ugyanis azok, akik fáklyát fogtak ugyan, de nem vittek magukkal olajat.
Mat 25:4 Az eszesek ellenben a fáklyákkal együtt olaját is vittek edényeikben.
Mat 25:5 Miután a vőlegény késett, mindannyian elszunnyadtak, és aludtak.
Mat 25:6 Éjfélkor kiáltás hangzott: Ni, a vőlegény! Jertek ki elébe!
Mat 25:7 Akkor a szüzek mind felkeltek, és felszerelték fáklyáikat.
Mat 25:8 De az ostobák így szóltak az eszesekhez: Adjatok nekünk olajotokból, mert fáklyáink kialusznak.
Mat 25:9 Csakhogy az eszesek így feleltek: Soha! Nekünk is, nektek is, nem lesz elég! Menjetek inkább az árusokhoz, és vásároljatok magatoknak!
Mat 25:10 De míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a lakodalomba. Aztán bezárták az ajtót.
Mat 25:11 Utólag megjött a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyisd meg nekünk! "
Mat 25:12 De ő így felelt nékik: Bizony, azt mondom nektek, nem ismerlek titeket."
Mat 25:13 Ébren legyetek hát, mert sem a napot, sem az órát nem ismeritek!
Mat 25:14 Ugyanígy egy külföldre induló ember magához hívatja rabszolgáit, és rájuk bízza vagyonát.
Mat 25:15 Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, mindenkinek képességéhez mérten. Azután elutazott.
Mat 25:16 Elutazása után az, aki öt talentumot kapott, tüstént elővette, dolgozni kezdett a talentumokkal, és szerzett hozzájuk még ötöt.
Mat 25:17 Ugyanúgy a két tálentumos szerzett még kettőt.
Mat 25:18 De az, aki egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és belerejtette urának ezüstjét.
Mat 25:19 Sok idő múltán megjött azoknak a rabszolgáknak az uruk, s leszámoltatta őket.
Mat 25:20 Eléje járult az, aki öt talentumot kapott, és vitt neki még öt talentumot. Uram mondta, öt talentumot adtál ide nekem, lásd, szereztem még öt talentumot.
Mat 25:21 Ura ezt mondta neki: Jól van, derék, hűséges rabszolgám, kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani! Eredj be uradnak örömébe!
Mat 25:22 A két tálentumos is hozzáment, és így szólt: Uram, két talentumot adtál ide nékem, nézd, még két talentumot szereztem.
Mat 25:23 Ura ezt mondta neki: Jól van, derék, hűséges rabszolgám! Kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani! Menj be urad örömébe!
Mat 25:24 Odajött az is, aki egy talentumot kapott, és így szólt: Uram, úgy ismertelek meg téged, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél, onnan is gyűjtesz, ahová magot nem szórtál!
Mat 25:25 Féltemben elmentem, és földben elrejtettem a talentumodat. Lásd, megvan neked, ami a tiéd!
Mat 25:26 Ura ezt felelte neki: Lomha, rossz rabszolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, onnan is gyűjtök, hová magot nem szórtam!
Mat 25:27 A pénzváltók asztalára kellett volna hát pénzemet adnod, hogy mikor megjövök, nyereséggel kaptam volna meg azt, ami az enyém.
Mat 25:28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, s adjátok oda annak, akinek tíz van.
Mat 25:29 Mert mindenkinek, akinek van, adni fognak, úgyhogy feleslege lesz, de akinek nincs, attól azt is elveszik majd, amije van.
Mat 25:30 Ezt a hasznavehetetlen rabszolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
Mat 25:31 Mikor pedig az embernek Fia eljön majd dicsőségével, és vele jön valamennyi angyal, akkor ott fog ülni dicsőséges trónusán,
Mat 25:32 és eléje gyűjtik a nemzeteket mind. Akkor ő különválasztja majd őket egymástól, mint a pásztor különválasztja a juhokat a bakoktól.
Mat 25:33 A juhokat jobb felől fogja állítani, a gödölyéket pedig bal felől.
Mat 25:34 Azután ezt fogja mondani a király a jobb felől állóknak: Jertek, Atyámnak áldottai, vegyétek örök birtokul azt a királyságot, mely a világ megalapítása óta nektek készült.
Mat 25:35 Mert megéheztem, s ti ennem adtatok, megszomjaztam, s innom adtatok, jövevény voltam, s körötökbe fogadtatok,
Mat 25:36 mezítelen voltam, és felruháztatok, elerőtlenedtem, és meglátogattatok, tömlőében voltam, és hozzám jöttetek.
Mat 25:37 Erre az igazságosak ezt fogják neki felelni: Uram, mikor láttunk éhezni téged, hogy tápláltunk volna, vagy szomjazni, hogy megitattunk volna?
Mat 25:38 Mikor láttunk téged jövevényként, hogy körünkbe fogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
Mat 25:39 Mikor láttunk téged elerőtlenedve, vagy tömlőében, hogy hozzád mentünk volna?
Mat 25:40 Ám a király ezt fogja mondani nekik: Bizony, azt mondom nektek, mindazt, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek.
Mat 25:41 Azután így fog szólni a balfelől állókhoz: Átkozottak, menjetek előlem az örök tűzre, mely a vádlónak és angyalainak készült.
Mat 25:42 Mert megéheztem, de ennem nem adtatok, megszomjaztam, de innom nem adtatok,
Mat 25:43 jövevény voltam, körötökbe be nem fogadtatok, mezítelen voltam, fel nem ruháztatok, elerőtlenedtem, tömlöcbe kerültem, meg nem látogattatok.
Mat 25:44 Akkor azok is felelni fognak. Uram - fogják mondani -, mikor láttuk, hogy éheztél, szomjaztál, jövevény, mezítelen, vagy elerőtlenült, vagy tömlöcben lettél volna, hogy kiszolgálhattunk volna?
Mat 25:45 Erre ezt fogja felelni nekik: Bizony, azt mondom nektek, amit e legkisebbek közül eggyel nem tettetek, azt velem nem tettétek.
Mat 25:46 Akkor ezek el fognak menni örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök életre."
Mat 26:1 Történt, hogy mikor Jézus mindezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:
Mat 26:2 "Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka ünnepe, és az ember Fiát kiszolgáltatják majd, hogy megfeszítsék."
Mat 26:3 Ekkoriban annak a főpapnak udvarába, akit Kajafásnak hívnak, összegyűltek a főpapok és a nép vénei,
Mat 26:4 és tanácsot tartottak, hogy hogyan foghatnák el Jézust csellel, és hogyan ölhetnék meg.
Mat 26:5 "De azt mondták ne az ünnepen, hogy a nép között zavargás ne támadjon."
Mat 26:6 Mialatt Jézus Bethániában a poklos Simon házában volt,
Mat 26:7 hozzálépett egy asszony, akinél alabástrom korsócska volt, tele nagy értékű kenettel. Ezt, mikor éppen az asztalnál feküdt, a fejére töltötte.
Mat 26:8 A tanítványok ahogy ezt meglátták, bosszankodtak, és ily szavakra fakadtak: "Mire ez a pazarlás?
Mat 26:9 Nem lehetett volna ezt drága pénzen eladni, és a szegényeknek juttatni?"
Mat 26:10 Jézus azonban, amikor megértette, hogy mit akarnak, így szólt hozzájuk: "Miért zaklatjátok ezt az asszonyt? Hiszen nemesen cselekedett velem.
Mat 26:11 A szegények ugyanis mindenkor veletek lesznek, én azonban nem leszek mindig veletek.
Mat 26:12 Hiszen azzal, hogy testemre öntötte ezt a kenetet, már a temetésemre készülődött.
Mat 26:13 Bizony, azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon hirdetni fogják az örömhírt, őróla is megemlékeznek, elbeszélve azt, amit ő tett."
Mat 26:14 Ekkor a tizenkettő közül az egyik, akit Júdásnak, a karióti férfinak neveznek, elment a főpapokhoz,
Mat 26:15 és így szólt: "Mit szándékoztok nekem adni? Én átadom őt nektek." Azok harminc ezüstöt rendeltek neki.
Mat 26:16 Akkortól kezdve kereste a kedvező alkalmat, hogy átadhassa őt.
Mat 26:17 A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján a tanítványok Jézushoz mentek, és megkérdezték: "Mit akarsz, hol készítsük el a pászkát, hogy aztán megehesd?"
Mat 26:18 Ő ezt felelte: "Menjetek el a városba ehhez meg ahhoz, és mondjátok meg neki: A tanító üzeni: Időm közel! Tanítványaimmal együtt nálad ülöm meg a pászkát."
Mat 26:19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus rendelte nekik, és elkészítették a pászkát.
Mat 26:20 Mikor aztán este lett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal együtt asztalhoz dőlt.
Mat 26:21 Mialatt ettek, így szólt: "Bizony, azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni."
Mat 26:22 Igen elszomorodtak, s egyenként kérdezgették tőle: "Csak nem én, Uram?"
Mat 26:23 Mire ő azt felelte: "Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az fog engem elárulni.
Mat 26:24 Az embernek Fia elmegy ugyan, ahogy róla írva van, de jaj annak az embernek, akivel az embernek Fiát elárultatják. Jobb volna annak, ha nem született volna."
Mat 26:25 Megszólalt Júdás is, aki őt elárulta: "Csak nem én vagyok az, Mester?" Mire Jézus ezt mondta neki: "Te mondtad."
Mat 26:26 Mialatt ettek, Jézus fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, s ily szóval adta oda a tanítványoknak: "Fogjátok, egyétek, ez az én testem!"
Mat 26:27 Aztán a poharat fogta kezébe, hálát adott, odaadta nekik, s ezt mondta: "Igyatok belőle mindnyájan!
Mat 26:28 Mert ez az én vérem, a szövetség vére, mely a vétkek megbocsátása végett sokakért ömlik ki.
Mat 26:29 De azt is mondom nektek, hogy mostantól fogva a szőlőnek ebből a terméséből nem fogok inni addig a napig, melyen majd veletek együtt annak új terméséből fogok inni Atyám királyságában."
Mat 26:30 Énekeltek, s aztán kimentek az Olajfák hegyére.
Mat 26:31 Akkor mondotta nekik ezt Jézus: "Ezen az éjszakán valamennyien megbotlotok bennem, és tőrbe estek. Hiszen megírták: Megverem majd a pásztort, és szétszóródnak a nyájnak juhai.
Mat 26:32 Feltámadásom után azonban előttetek megyek Galileába."
Mat 26:33 Ámde megszólalt Péter: "Ha mindannyian megütköznek is benned, én soha meg nem ütközöm."
Mat 26:34 "Bizony, azt mondom neked - felelte neki Jézus -, ezen az éjszakán, még mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem."
Mat 26:35 "Még, ha veled együtt kellene meghalnom is — mondta neki Péter —, én meg nem tagadlak téged." Hasonlóképpen szóltak a tanítványok mind.
Mat 26:36 Ekkor Jézus arra a telekre ment, melyet Gecsemánénak hívnak. Ott így szólt a tanítványokhoz: "Üljetek itt le, míg én elmegyek amoda, hogy imádkozzam."
Mat 26:37 Magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát, s aztán bánat és otthontalanság kezdték gyötörni.
Mat 26:38 így szólt hozzájuk: "Bánat fogja körül lelkemet, míg csak a halál el nem jön. Maradjatok itt, és legyetek velem ébren."
Mat 26:39 Kicsit előbbre ment, arcára borulva imádkozott, és ezt mondta: "Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a pohár!"
Mat 26:40 Aztán odament a tanítványokhoz, de őket szunnyadva találta. "Hát ennyire nem volt erőtök arra, hogy egy óráig ébren legyetek velem? ? szólt Péterhez.
Mat 26:41 Maradjatök ébren, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok! A szellem hajlandó ugyan, de a hús erőtelen."
Mat 26:42 Újra másodszor is elment, és ily szóval imádkozott: "Atyám, ha nem lehet, hogy ez eltávozzék tőlem, hogy ki ne igyam: Legyen meg akaratod!"
Mat 26:43 Mikor odament, megint szunnyadva találta őket, mert szemükre álom súlya nehezedett.
Mat 26:44 Aztán újra elhagyta őket, elment, és harmadszor is imádkozott, és megint ugyanazt mondotta.
Mat 26:45 Ekkor tanítványaihoz ment, és ezt mondta nekik: "Most már szunnyadhattok! Csak nyugodjatok! Ím eljött már az óra, hogy az embernek Fiát odaadják a vétkezők kezébe.
Mat 26:46 Keljetek fel, menjünk! Lám, itt van már az, aki elárul engem."
Mat 26:47 Még szólt, mikor a tizenkettő közül az egyik, Júdás, odaérkezett, és vele nagy tömeg, mely kardokkal és botokkal felfegyverkezve a főpapoktól és a nép véneitől jött.
Mat 26:48 Az, aki elárulta őt, jelt adott nekik: "Az lesz az, akit meg fogok csókolni. Ragadjátok meg!"
Mat 26:49 Tüstént oda is lépett Jézushoz, és így szólt: "Örvendj Rabbi!" s azzal összecsókolta.
Mat 26:50 "Társam mondta neki Jézus -, ezért vagy hát itt!" Akkor a fegyveresek hozzáléptek, rávetették kezüket, és elfogták őt.
Mat 26:51 Egyszer csak azok közül egy, akik Jézussal voltak, karját kinyújtva kihúzta a kardját, és rásújtott a főpap rabszolgájára. Leszelte annak fülét.
Mat 26:52 De Jézus rászólt: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert kardtól vesznek el mindazok, akik kardot fognak.
Mat 26:53 Hát úgy véled, hogy nincs nekem hatalmam rá, hogy magam mellé szólítsam Atyámat, hogy O tizenkét légió angyalnál is többet állítson mellém?
Mat 26:54 De hát akkor hogyan teljesülnének be az írások, melyek szerint a történetnek így kell bekövetkeznie?"
Mat 26:55 Ugyanabban az órában Jézus így szólt a tömeghez: "Mint egy haramiára, úgy törtök rám, hogy megfogjatok, kardokkal és botokkal felfegyverkezve? Napról-napra ott ültem a templomban, és tanítottam, de ott nem tartóztattatok le.
Mat 26:56 Ez az egész azért történt így, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Ekkor tanítványai mind magára hagyták őt, és elfutottak.
Mat 26:57 Akik Jézust letartóztatták, Kajafás főpaphoz vezették el, hová az írástudók és vének is összegyűltek.
Mat 26:58 Péter távolról követte őt egészen a főpap udvaráig, ott bement, s leült a szolgák közé, hogy lássa a végét.
Mat 26:59 A főpapok, valamint az egész nagytanács hamis tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék.
Mat 26:60 De, bár sok hamis tanú jött, nem találtak megfelelo vallomást. Végre jött két tanú,
Mat 26:61 akik így szóltak: "Azt mondotta, hatalmam van arra, hogy az Isten templomát leromboljam és három nap alatt felépítsem."
Mat 26:62 Erre a főpap felállt, és megkérdezte tőle: "Semmit sem felelsz? Micsoda tanúságot tesznek ezek ellened?"
Mat 26:63 De Jézus hallgatott. Ám szólt a főpap: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk: Te vagy-e a Felkent, az Isten Fia?"
Mat 26:64 "Te mondtad-felelte Jézus. Ezen felül még azt is mondom nektek: Mostantól fogva majd a hatalomnak jobbján látjátok ülni az embernek Fiát, és látni fogjátok őt az ég felhőin eljönni."
Mat 26:65 Erre a főpap megszaggatta köpenyét, és így szólt: "Káromolt! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromlást.
Mat 26:66 Mi az ítéletetek?" "Halálra méltó" - felelték azok.
Mat 26:67 Ekkor szembe köpdösték, arcul verték, bottal ütötték,
Mat 26:68 és azt kérdezték: "Prófétáld meg nekünk, Felkent, ki volt, aki megütött?"
Mat 26:69 Péter ezalatt az udvarban ült. Hozzálépett az egyik szolgálólány, s megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál."
Mat 26:70 O azonban mindenki előtt letagadta, s azt mondta: "Nem tudom, mit beszélsz."
Mat 26:71 Kiment a kapuba, ott meglátta egy másik szolgáló, és így szólt az ott levőkhöz: "Ez is a názáreti Jézussal volt."
Mat 26:72 Ekkor újra esküvel tagadta: "Nem ismerem azt az embert."
Mat 26:73 Kis idő múlva az ott állók hozzá léptek, és ezt mondták Péternek: "Való igaz, hogy te is közülük való vagy. Beszéded is elárul téged."
Mat 26:74 Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem ezt az embert." És azonnal megszólalt a kakas.
Mat 26:75 Péter pedig ráemlékezett Jézus beszédére, hogy azt mondotta: "Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem." Ekkor kiment, és keservesen sírt.
Mat 27:1 Mikor reggeledéit, a főpapok és a nép vénei valamennyien tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy megöljék.
Mat 27:2 Aztán megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
Mat 27:3 Akkor Júdás, aki elárulta őt, megtudta, hogy elítélték az Urat. Megbánta tettét, s visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és véneknek.
Mat 27:4 "Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!" - mondotta. De azok így feleltek: "Mit tartozik az ránk? Magad lássad!"
Mat 27:5 Erre a templomba hajította az ezüstöket, és eltávozott. Aztán elment, és felakasztotta magát.
Mat 27:6 A főpapok pedig felszedték a pénzt, de ezt mondták: "Nem szabad az áldozati adományok közé tennünk, mert vérnek ára."
Mat 27:7 Tanácsot tartottak hát, és megvásárolták rajta idegenek temetőjéül a fazekas mezejét.
Mat 27:8 Ezért aztán azt a mezőt a mai napig Vérmezőnek nevezik.
Mat 27:9 Ezzel teljesedett be az, amit Jeremiás prófétán át mondott a kijelentés: "Fogták a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, kit Izrael fiai ennyire becsültek aszerint, ahogy az Úr nekem elrendelte,
Mat 27:10 odaadták a fazekas mezejére."
Mat 27:11 Jézust pedig a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" - "Te mondod"- felelte Jézus.
Mat 27:12 Mialatt azonban a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt.
Mat 27:13 Azután Pilátus szólt hozzá: "Nem hallod, mekkora vádakat mondanak ellened?"
Mat 27:14 De semmire egyetlen szóval sem felelt, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
Mat 27:15 Szokása volt a helytartónak, hogy ünnepenként elbocsátott egy foglyot, akit a tömeg akart.
Mat 27:16 Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
Mat 27:17 Mikor a tömeg összegyűlt, Pilátus megkérdezte tőlük: "Mit akartok, kit bocsássak el nektek? Barabbást vagy Jézust, akit Felkentnek mondanak?"
Mat 27:18 Tudta ugyanis, hogy féltékenységből adták kézre.
Mat 27:19 Mialatt az ítélőszéken ült, felesége hozzá küldött ezzel az üzenettel: "Semmivel se ártsd magadat annak az igazságos embernek a dolgába! Ma sokat szenvedtem álmomban miatta."
Mat 27:20 A főpapok és vének azonban rábeszélték a tömeget, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust ellenben veszítsék el.
Mat 27:21 helytartó megkérdezte tőlük: "Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam el nektek?" "Barabbást!"- mondották azok.
Mat 27:22 "Mit tegyek hát Jézussal, akit Felkentnek mondanak?" "Feszítsék meg!"- mondották mindannyian.
Mat 27:23 "De hát mi rosszat tett?"- kérdezte Pilátus. Ám azok annál inkább kiáltozták: "Feszítsék meg!"
Mat 27:24 Mikor Pilátus látta, hogy rábeszélése semmit sem használ, sőt csak nagyobb lesz a zavar, vizet hozatott, a tömeg elé állt, megmosta kezét, és ezt mondta: "Ártatlan vagyok ennek az igazságos embernek vérétől. Ti lássátok!"
Mat 27:25 Az egész nép felelte: "A vére ránk és gyermekeinkre szálljon!"
Mat 27:26 Ekkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, s átadta, hogy megfeszítsék.
Mat 27:27 Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a kaszárnyába, s összegyűjtötték hozzá az egész helyőrséget.
Mat 27:28 Levetkőztették, és véres katonaköpenyt adtak rá,
Mat 27:29 tövisekből koszorút fontak, és fejére tették, nádszálat adtak a jobb kezébe, térdre borultak előtte, és csúfolódva mondták: "Örvendj, Zsidóknak királya!"
Mat 27:30 Azután leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és fejéhez verték.
Mat 27:31 Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy megfeszítsék.
Mat 27:32 Mikor kijutottak a városból, egy Simon nevű cirénei emberre találtak, s rákényszerítették, hogy Jézus keresztjét vigye.
Mat 27:33 Ahogy egy Golgota nevű helyre jutottak, ami annyit jelent, mint Koponya helye,
Mat 27:34 epével kevert bort adtak innia, de ahogy megkóstolta, nem akart belőle inni.
Mat 27:35 Miután megfeszítették, sorsvetéssel elosztották ruházatát,
Mat 27:36 azután leültek, és ott őrizték.
Mat 27:37 Majd az ellene emelt vádat írásban a feje fölé helyezték: "EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA!"
Mat 27:38 Azután jobb keze felől és bal keze felől két haramiát feszítettek melléje.
Mat 27:39 Az arra elmenők a fejüket csóválták,
Mat 27:40 s így szóltak: "Te, ki lerombolod, s három nap alatt felépíted a templomot - mondták -, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!"
Mat 27:41 Ugyanúgy szóltak csúfolódva a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt:
Mat 27:42 "Másokat megmentett, magát nincs hatalma megmenteni. Izrael királya, szálljon le most a keresztről, s majd hiszünk benne.
Mat 27:43 Istenben bízott: hát ragadja ki most O a bajból, ha ugyan akarja. Hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok."
Mat 27:44 Ugyanúgy ócsárolták őt a haramiák is, akiket vele együtt megfeszítettek.
Mat 27:45 A hatodik órától kezdve sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.
Mat 27:46 A kilencedik óra körül Jézus nagy hangon felkiáltott: "Éli, Éli, lamá szabachtani!" Azaz: "Istenem, Istenem, miért hagytál el?"
Mat 27:47 Mikor az ott állók közül egyesek meghallották a kiáltást, azt mondották, hogy Illést szólítja.
Mat 27:48 Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele.
Mat 27:49 A többiek azt mondották: "Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse."
Mat 27:50 Jézus azonban, miután újra nagy hangon kiáltott, elbocsátotta szellemét.
Mat 27:51 Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak,
Mat 27:52 a sírok megnyíltak, és sok alvó szentnek a teste feltámadott.
Mat 27:53 Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba, és sokaknak láthatókká lettek.
Mat 27:54 A százados és akik vele őrizték Jézust, miután a földrengést és az eseményeket látták, nagyon megrémültek, és ezt mondották: "Valóban az Isten Fia volt."
Mat 27:55 Sok asszony volt ott, kik messziről figyelték a dolgokat. Ezek Galileából követték Jézust, hogy kiszolgálják őt.
Mat 27:56 Köztük volt magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, továbbá Zebedeus fiainak anyja.
Mat 27:57 Mikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, ki maga is Jézus tanítványa volt.
Mat 27:58 Ez a József elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus erre megparancsolta, hogy adják oda neki.
Mat 27:59 József aztán átvette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,
Mat 27:60 s a saját új sírjába helyezte el, melyet sziklába vágatott. Miután nagy követ hengeríttetett a sír bejáratába, elment.
Mat 27:61 Ott volt éppen magdalai Mária és a másik Mária, kik a sírral szemközt ültek.
Mat 27:62 Másnap, mely az előkészületet követő nap volt, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és farizeusok,
Mat 27:63 és így szóltak: "Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a tévelyítő még életében megmondta: Harmadnapon feltámadok.
Mat 27:64 Parancsold meg hát, hogy vegyék a harmadik napig a sírt biztos őrizet alá, hogy tanítványai oda ne mehessenek, s el ne lopják őt, hogy aztán azt ne mondhassák a népnek: feltámadt a halottak közül, hogy így az utolsó tévelyítés gonoszabb ne legyen az elsőnél."
Mat 27:65 Pilátus ezt felelte nekik: "Van őrségetek, menjetek, gondoskodjatok a biztonságról, ahogy tudtok."
Mat 27:66 Azok elmentek, a követ lepecsételték, és a sírt őrséggel biztosították.
Mat 28:1 A szombat után, a hét első napjának felvirradásakor elment magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
Mat 28:2 Egyszerre nagy földrengés támadt. Az Úrnak angyala szállt ugyanis le az égből. Odament a sírhoz és elgördítette a követ, majd ráült.
Mat 28:3 Aki ránézett, mintha villámlást látott volna, öltözete fehér volt, mint a hó.
Mat 28:4 A tőle való félelemtől reszkettek az őrt állók, és olyanokká lettek, mint a halottak.
Mat 28:5 Az asszonyoknak ellenben ezt mondta az angyal: "Ti ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
Mat 28:6 Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondotta. Jertek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.
Mat 28:7 Aztán sietve menjetek el, és mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és hogy előttetek fog menni Galileába. Ott meg fogjátok látni őt. íme, megmondta nektek."
Mat 28:8 Azok félve, mégis nagy örömmel, sietve távoztak a sírtól, futottak, hogy a tanítványoknak hírt vihessenek.
Mat 28:9 Egyszerre csak Jézus szembe jött velük és ezt mondta: "Örvendjetek!" ők odaléptek, megragadták a lábát, és a földre borultak előtte.
Mat 28:10 Jézus ekkor így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Menjetek el, s adjátok hírül testvéreimnek, hogy Galileába kell menniük, ott majd meglátnak engem."
Mat 28:11 Míg az asszonyok útban voltak, az őrségből egyesek a városba mentek, és a főpapoknak hírt vittek mindarról, ami történt.
Mat 28:12 Ezek a vénekkel összegyűltek, és tanácsot tartottak, azután sok ezüstpénzt adtak a katonáknak,
Mat 28:13 azzal a kikötéssel: "Mondjátok azt, hogy éjjel eljöttek a tanítványai, s amíg mi aludtunk, ellopták őt.
Mat 28:14 Ha pedig a helytartónak a fülébe jutna a dolog, rábeszéljük őt, és levesszük rólatok a gondot."
Mat 28:15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kitanították őket. Ezt a beszédet a mai napig híresztelik a zsidók között.
Mat 28:16 A tizenegy tanítvány aztán útra kelt Galileába, arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket.
Mat 28:17 Amikor meglátták őt, imádattal borultak le, de voltak, akik kételkedtek.
Mat 28:18 Jézus aztán hozzájuk lépett, és így beszélt velük: "Mennyben és földön minden fennhatóság nekem adatott.
Mat 28:19 "Menjetek el azért, és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe;"
Mat 28:20 s arra tanítva őket, hogy őrizzenek meg mindent, amit nektek parancsoltam, íme én minden nap veletek leszek e kor célba érkezéséig!"
Mar 1:1 A Felkent Jézus örömhírének kezdete: ahogy az
Mar 1:2 Ézsaiás prófétánál írva található: "íme, elküldöm követemet orcád előtt, az majd elkészíti utadat,
Mar 1:3 "kiáltó szó hangzik a pusztában: készítsetek utat az Úrnak, ösvényeit egyenesekké tegyétek!"
Mar 1:4 úgy lett Bemerítő János a pusztában a bemerítkezésnek hirdetőjévé, mely a vétkek megbocsáttatását, az új felismerésre térést jelenti.
Mar 1:5 Ehhez a Jánoshoz kiment az egész júdeai vidék, a jeruzsálemiek is valamennyien, s bemeríttették magukat vele a Jordán folyóba, azzal együtt vétkeiket is megvallottak.
Mar 1:6 János teveszőr ruhába öltözött, bőrövet viselt csípője körül, sáskákat és vadmézet evett.
Mar 1:7 Ezt hirdette: "Jön utánam valaki, aki nálam erősebb! Én még arra sem vagyok elegendő, hogy lehajoljak, és sarujának szíját megoldjam.
Mar 1:8 "Én vízbe merítettelek titeket: ő majd Szent Szellembe fog titeket meríteni!"
Mar 1:9 Azokban a napokban történt, hogy Jézus a galileai Názáretből odament, és Jánossal bemeríttette magát a Jordánba.
Mar 1:10 Tüstént feljött a vízből, és látta, hogy az egek meghasadnak, s a Szellem galambként reá száll.
Mar 1:11 "Aztán szózat támadt az egekből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned van gyönyörűségem."
Mar 1:12 Ezután a Szellem azonnal kiűzte őt a pusztába.
Mar 1:13 A pusztában negyven napon át időzött, közben a Sátán kísértette, együtt volt ott a fenevadakkal, és az angyalok szolgálták ki.
Mar 1:14 Azután, hogy Jánost tömlöcbe vetették, Jézus Galileába ment, s közben az Isten örömhírét így hirdette:
Mar 1:15 "Betelt az idő, közel jött az Isten királysága, térjetek más felismerésre, és higgyetek az örömhírnek!"
Mar 1:16 Mikor a Galileai tó mentén járt, meglátta Simont és Simon testvérét, Andrást, amint a tóba körhálót vetettek. Tudniillik halászok voltak.
Mar 1:17 "Jézus megszólította őket: "Jertek utánam, és megteszem, hogy emberhalászokká lesztek!"
Mar 1:18 Tüstént otthagyták hálóikat, és követték őt.
Mar 1:19 Kevéssel továbbmenvén, meglátta Zebedeus Jakabját és a testvérét, Jánost, amint a hajóban hálóikat hozták rendbe.
Mar 1:20 Azonnal hívta őket, s ők atyjukat, Zebedeust a béresekkel a bárkában hagyták, és elmentek utána.
Mar 1:21 Aztán bementek Kapernaumba. Mindjárt szombaton Jézus bement a zsinagógába, és tanításhoz fogott.
Mar 1:22 Tanítása megdöbbentette a zsinagógában levőket, mert úgy tanította őket, mint aki Istentől fennhatóságot kapott, s nem úgy, mint az írástudók.
Mar 1:23 Zsinagógájukban erre azonnal tisztátalan szellem hatásába került egy ember, s felkiáltott:
Mar 1:24 "Hah! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!"
Mar 1:25 "Jézus keményen rászólt: "Némulj el, és menj ki belőle!"
Mar 1:26 A tisztátalan szellem erre összerángatta az embert, és hangos kiáltással kiment belőle.
Mar 1:27 "Mindannyian megdöbbentek, úgyhogy egymással vitatkoztak, és azt kérdezték: "Mi ez? Valami Istentől fennhatóságot nyert új tanítás? Csak úgy rendelkezik a tisztátalan szellemekkel, és azok engedelmeskednek neki."
Mar 1:28 Azonnal szét is ment a híre mindenhova, Galilea egész környékére.
Mar 1:29 Tüstént azután, hogy a zsinagógából kijöttek, Jakabbal és Jánossal együtt bementek Simon és András házába.
Mar 1:30 Simon anyósa lázasan ágyban feküdt. Azonnal szóltak neki felőle.
Mar 1:31 O hozzálépett, a kezén megragadta, és felkeltette. Az asszonyt azonnal elhagyta a láz, s azután felszolgált nekik.
Mar 1:32 Mikor lenyugodott a nap, és este lett, hozzá hozták az összes gonoszul gyötrötteket s az ördöngösöket,
Mar 1:33 úgyhogy az egész város odagyűlt az ajtóhoz.
Mar 1:34 Sokakat gyógyított, kik mindenféle betegségtől gonoszul szenvedtek, sok ördögi szellemet űzött ki, s nem hagyta szólni az ördögi szellemeket, mert azok felismerték őt.
Mar 1:35 Azután igen korán, még sötét éjszakában felkelt, kiment a városból egy puszta helyre, és ott imádkozott.
Mar 1:36 Nyomon követték Simon és a vele lévők.
Mar 1:37 "Midőn rátaláltak, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres!"
Mar 1:38 "De ő ezt felelte nekik: "Menjünk máshová, a szomszédos kisebb városokba, hogy ott is hirdethessem a királyságot! Hiszen evégre jöttem."
Mar 1:39 El is ment egész Galileába a zsinagógáikba, s hirdette az Igét, és ördögöket űzött ki.
Mar 1:40 "Hozzáment egy bőrpoklos is, és térdre borulva esengett hozzá. "Te, ha akarnád, képes volnál engem megtisztítani!" - mondta."
Mar 1:41 "Mire ő szánalomra gerjedt, kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá: Akarom. Tisztulj meg!"
Mar 1:42 Nyomban eltávozott tőle a poklosság, és megtisztult.
Mar 1:43 Jézus pedig felindult hangon szólva azonnal elűzte őt,
Mar 1:44 "s azt mondta neki: "Vigyázz, senkinek semmit ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magad a papnak! Tisztulásod fejében pedig vidd fel, amit Mózes elrendelt, bizonyságtételül nekik."
Mar 1:45 Az elment, a dolgot sokfelé elhíresztelte, s annyira ismertté tette, hogy azontúl az Úr mások láttára nem mehetett a városba, hanem kinn puszta helyeken tartózkodott. Mindamellett mindenünnen mentek hozzá.
Mar 2:1 Napok múltán újra Kapernaumba ment,
Mar 2:2 s elment a híre, hogy otthon van. Sokan összegyűltek, úgyhogy még az ajtónál sem maradt férőhely. Hirdette nekik az Igét.
Mar 2:3 Ekkor emberek érkeztek hozzá, akik egy gutaütöttet hoztak. Négyen emelték.
Mar 2:4 Mivel a tömeg miatt nem voltak képesek bevinni hozzá, ott, ahol volt, a tetőt bontották meg, s miután kivésték azt, a hordágyat, amelyen a gutaütött feküdt, leeresztették.
Mar 2:5 "Jézus, miután látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: "Gyermekem, meg vannak bocsátva vétkeid!"
Mar 2:6 Ott ült néhány írástudó is, kik szívükben ezt fontolgatták:
Mar 2:7 "Miért beszél ez így? Káromol! Ki engedheti el a vétkeket az egyetlen Istenen kívül?"
Mar 2:8 Jézus szellemével azonnal felismerte, hogy milyen fontolgatások ébrednek bennük, s megszólította őket: "Miért fontolgatjátok ezeket szívetekben?
Mar 2:9 Mi könnyebb, azt mondani-e a gutaütöttnek, hogy vétkeid meg vannak bocsátva, vagy ezt mondani: Kelj fel, emeld fel a hordágyadat és járj!
Mar 2:10 Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fia felhatalmazást kapott arra, hogy vétkeket a földön megbocsásson, - odaszólt a gutaütötthöz:
Mar 2:11 "Azt mondom neked, kelj fel, emeld fel hordágyadat és eredj haza!"
Mar 2:12 "Az fel is kelt, tüstént felemelte hordágyát, s kiment mindenki szeme láttára, úgyhogy valamennyien magukon kívül voltak, és Istent dicsőítették. "Sohasem láttunk ilyesmit" ? mondották."
Mar 2:13 Megint kiment a tó partjára, s hozzáment az egész tömeg, ő pedig tanította őket.
Mar 2:14 "Menet közben meglátta Lévit, az Alfeus fiát, amint a vámnál ült, és megszólította: "Kövess engem!" Mire az felkelt, és követte."
Mar 2:15 Történt aztán, hogy Lévi házában asztalhoz dőlt, és sok vámszedő és vétkező is asztalhoz dőlt vele és tanítványaival. Sokan voltak ugyanis, és követték őt.
Mar 2:16 "Mikor azonban a farizeusok közül való írástudók meglátták, hogy a vétkezőkkel és vámszedőkkel együtt eszik, ezt mondták tanítványainak: "A vámszedőkkel és vétkezőkkel eszik együtt?"
Mar 2:17 "Ahogy ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Az erejükben levőknek nincs szükségük orvosra, csak a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket."
Mar 2:18 "János tanítványai és a farizeusok böjtölni szoktak. Eljöttek hát, és megkérdezték tőle: "Miért van, hogy a János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, de a te tanítványaid nem böjtölnek?"
Mar 2:19 Jézus ezt felelte nekik: "Vajon böjtölhetnek a lakodalmas ház fiai, amíg a vőlegény velük van? Ameddig maguknál láthatják a vőlegényt, nem lehet, hogy böjtöljenek.
Mar 2:20 Jönnek azonban napok, mikor a vőlegényt elveszik tőlük. Akkor, azon a napon böjtölni fognak!
Mar 2:21 Új anyagból senki sem rak foltot régi köpenyre, ha mégis megteszi, a lyukat betöltő új magához szakítja a régit, és gonoszabb lesz a szakadás!
Mar 2:22 "Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, ha mégis, a bor szétszakítja a tömlőket, elvész a bor és a tömlők is, hanem új bort új tömlőkbe töltenek!"
Mar 2:23 Történt, hogy szombaton vetések között haladt át, tanítványai menés közben kalászokat tépdestek.
Mar 2:24 "A farizeusok megszólították: "Nézd csak, mit tesznek szombaton! Azt, amit nem szabad."
Mar 2:25 Jézus azonban azt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor szükséget látott, s ő is, meg a vele lévők is megéheztek?
Mar 2:26 "Hogy Abjátár főpap alatt hogyan ment be az Isten házába, és ette meg az Istennek szánt kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenniük, s hogy adott a vele levőknek is?"
Mar 2:27 Aztán ezt mondta nekik: ,A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért,
Mar 2:28 "úgyhogy az embernek Fia a szombatnak is ura!"
Mar 3:1 Megint zsinagógába ment be, s ott egy elszáradt kezű ember volt.
Mar 3:2 Szemmel tartották, hogy szombaton gyógyítani fogja-e, hogy azután vádolhassák.
Mar 3:3 "Megszólította a száradt kezű embert: "Kelj fel! Állj a középre!"
Mar 3:4 "Aztán megkérdezte azokat: "Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, lelket menteni vagy megölni?" De azok hallgattak."
Mar 3:5 "Ekkor haraggal körültekintett rajtuk, és elszomorodott szívük kőkemény voltán, és rászólt a beteg emberre: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az kinyújtotta, s azzal helyreállt a keze."
Mar 3:6 A farizeusok meg azután, hogy kimentek a Heródespártiakkal együtt, tüstént tanácsot tartottak, hogy miként veszíthetnék őt el.
Mar 3:7 Jézus erre tanítványaival együtt visszavonult a tó mellé, hová Galileából nagy sokaság követte, amellett Júdeából,
Mar 3:8 s Jeruzsálemből, Idumeából, Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékéről nagy sokaság jött hozzá, hallva, hogy miket cselekszik.
Mar 3:9 Szólt tanítványainak, hogy a tömeg miatt állandóan egy csónakot tartsanak készen, hogy ne szorongassák Őt.
Mar 3:10 Ugyanis sokakat gyógyított, úgyhogy akiket csak valami ostor vert, hozzá tódultak, hogy megérinthessék.
Mar 3:11 "A tisztátalan szellemek is, ha látták, leborultak, és azt kiáltották: "Te vagy az Istennek Fia!"
Mar 3:12 Ő azonban nagyon keményen rájuk szólt, hogy ne tegyék őt láthatóvá.
Mar 3:13 Felment azután egy hegyre, és akiket akart, magához szólított. Azok odamentek hozzá.
Mar 3:14 Tizenkettőt rendelt arra, hogy vele legyenek, hogy elküldhesse őket igehirdetésre,
Mar 3:15 s hogy felhatalmazást kapjanak ördögök kiűzésére.
Mar 3:16 Ekkor kijelölte a tizenkettőt: Simonnak a Péter nevet adta,
Mar 3:17 kijelölte Jakabot, a Zebedeus fiát és Jakab testvérét, Jánost, és a Boanérgesz nevet adta nekik, ami azt jelenti: mennydörgés fiai.
Mar 3:18 Kijelölte Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Taddeust, kananei Simont
Mar 3:19 és karióti Júdást, aki elárulta őt.
Mar 3:20 Azután hazatért, s ott ismét tömeg gyűlt össze, úgyhogy nem tudtak ebédelni sem.
Mar 3:21 Mikor rokonai ezt meghallották, elmentek, hogy hatalmukba kerítsék, azt gondolták ugyanis, hogy nincs magánál.
Mar 3:22 Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebul van vele, s hogy az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.
Mar 3:23 Jézus magához szólította az írástudókat, s példázatokban a következőket mondta nekik: "Hogy űzheti ki Sátán a Sátánt?
Mar 3:24 Ha egy királyság önmagával meghasonlik, az a királyság nem állhat meg,
Mar 3:25 és ha egy ház magával meghasonlik, az a ház nem állhat meg.
Mar 3:26 Ha a Sátán önmaga ellen támad fel, és magával meghasonlik, nem képes megállani, hanem vége van!
Mar 3:27 De az erős harcos házába nem hatolhat be senki, és nem rabolhatja el a felszerelést, csak ha előbb megkötözte az erős vitézt, akkor aztán kirabolhatja házát!
Mar 3:28 Bizony, azt mondom nektek, hogy mindent meg fognak bocsátani az ember fiainak, a vétkeket, a káromlásokat is, melyeket mondanak,
Mar 3:29 "de ha valaki a Szent Szellem ellen szól káromlást, az nem kap soha bocsánatot, hanem örök véteknek terhe nyomja!"
Mar 3:30 Azt mondták ugyanis, hogy Jézusnak tisztátalan szelleme van.
Mar 3:31 Ekkor jöttek hozzá anyja és testvérei, de kívül megálltak, beküldtek hozzá, és hívatták.
Mar 3:32 "Tömeg ült körülötte, s megmondták neki: "Nézd, anyád és testvéreid kinn keresnek téged!"
Mar 3:33 "De ő ezt felelte nekik: "Ki az én anyám? Kik a testvéreim?"
Mar 3:34 Azután végignézett azokon, akik körben körülötte ültek, és így szólt: "Ezek az én anyám és testvéreim!
Mar 3:35 "Mert aki Isten akaratát teszi, az az én testvérem, az az én anyám."
Mar 4:1 Ismét tanítani kezdett a tó partján, s igen nagy tömeg gyűlt hozzá, úgyhogy hajóba szállt be, s a tavon ült, míg az egész tömeg a tóparton a földön helyezkedett el.
Mar 4:2 Példázatokban sokra tanította őket. Tanítása közben ezeket mondta nekik:
Mar 4:3 "Hallgassátok csak! Egyszer elment a magvető vetni.
Mar 4:4 Történt, hogy mikor vetett, némely mag az útfélre esett, s a madarak eljöttek és felcsipegették.
Mar 4:5 Más aztán sziklás talajra esett, hol nem volt sok földje, úgyhogy - nem lévén a föld mély - hamarosan kihajtott,
Mar 4:6 de mikor a nap felkelt, elperzselődött, s mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
Mar 4:7 Más magok a tövisek közé estek, a tövisek felnőttek, és megfojtották azokat, úgyhogy gyümölcsöt nem termettek.
Mar 4:8 "Mások a jó földbe estek, és miután kihajtottak, megnőttek, gyümölcsöt termettek. Egyik harmincannyit hozott, másik hatvanannyit és megint más százannyit."
Mar 4:9 "Azután ezt mondta: "Akinek füle van, hallja meg!"
Mar 4:10 Mikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték a példázatok felől,
Mar 4:11 s ő ezt felelte nekik:"Az Isten királyságának titka nektek van szánva, azokhoz a kívülállókhoz minden példázatokban jut el,
Mar 4:12 "hogy jól megnézzék, mégse lássanak, jól odahallgassanak, mégse lássák be, hogy valamikor meg ne térjenek, és bocsánatot ne kapjanak!"
Mar 4:13 Majd így szólt hozzájuk: "Nem ismeritek fel ezt a példázatot? Hát akkor hogyan ismeritek fel majd az összes példázatokat?
Mar 4:14 A magvető az Igét veti.
Mar 4:15 "Az útszélre esők azok, akikbe elveti az Igét; amikor meghallják az Igét, élj ő a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett magot."
Mar 4:16 Hasonló történik a sziklás talajra vetettekkel: Mikor az Igét hallják, tüstént örömmel elfogadják azt,
Mar 4:17 de nincs bennük gyökér, hanem ideig-óráig valók, azután, ha az Ige miatt nyomorúság vagy üldözés támad, tüstént tőrbe esnek.
Mar 4:18 Másfélék a tövis közé vetettek, ezek, bár meghallották az Igét,
Mar 4:19 a kor gondjai, a gazdagság csalárdsága és a többi dolgok után való vágyak beléjük hatolnak, megfojtják bennük az Igét, úgyhogy az gyümölcstelenné lesz.
Mar 4:20 "A jó földbe vetett magok ellenben olyanok, akik hallják az Igét, befogadják, és harmincannyi, hatvanannyi, vagy százannyi termést hoznak."
Mar 4:21 Aztán ezeket beszélte nekik: "Ugyan, hova teszik a mécsest? A véka alá, vagy az ágy alá? Vajon nem a mécslábra helyezik?
Mar 4:22 Mert nincs semmi titkolt dolog, mely egyszer láthatóvá nem lesz, és nincs olyan elrejtett dolog, mely egyszer napvilágra nem kerül!
Mar 4:23 Ha valakinek füle van, hogy halljon, hallja meg!
Mar 4:24 Vigyázzatok arra, amit hallotok! - mondta nekik. Amely mértékkel ti mértek, azzal mérnek majd nektek is, sőt hozzá is tesznek számotokra.
Mar 4:25 Akinek ugyanis van, annak adni fognak, de akinek nincs, attól azt is el fogják venni, amije van.
Mar 4:26 Majd újra szólt: "Hasonló az eset az Isten királyságával, mint azzal az emberrel, aki magot vetett a földbe,
Mar 4:27 aztán elszunnyadt, felkelt éjjel és nappal, azalatt a mag kihajtott, a szár megnyúlt anélkül, hogy tudott volna róla.
Mar 4:28 Magától terem gyümölcsöt a föld, először szart, majd kalászt, aztán teli magot a kalászban.
Mar 4:29 Mihelyt pedig a termés megengedi, a gazda azonnal neki ereszti sarlóját, mert az aratásnak itt az ideje.
Mar 4:30 Mihez hasonlítsuk az Isten királyságát? - kérdezte -, milyen példázatba foglaljuk bele?
Mar 4:31 Olyan az, mint a mustármag, mely mikor a földbe vetik, a földön levő összes magvaknál kisebb,
Mar 4:32 "ám ha elvetik, felnő, és az összes veteményeknél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai fészket is rakhatnak árnyékában."
Mar 4:33 Sok ilyen példázattal szólta nekik az Igét, ahhoz mérten, ahogy képesek voltak annak meghallására.
Mar 4:34 Példázat nélkül nem szólt nekik, de tanítványainak külön mindennek a megoldását megadta.
Mar 4:35 "Mikor az a nap beesteledett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra!"
Mar 4:36 Erre otthagyták a tömeget, Jézust pedig úgy, ahogy volt, magukkal vitték a hajóban. Más csónakok is voltak ott vele.
Mar 4:37 Egyszerre nagy szélvihar támadt, s a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy a hajó már-már megtelt.
Mar 4:38 "O maga a hátsó fedélzeten, a fejaljon elszunnyadt. De felébresztették, és ezt mondták neki: "Tanító, nem törődsz vele, hogy elveszünk?"
Mar 4:39 "Erre felkelt, megdorgálta a szelet, a tónak meg ezt mondta: "Hallgass! Fogd be a szád!" Erre ellankadt a szél, és nagy csendesség lett."
Mar 4:40 "Nekik pedig ezt mondta: "Miért vagytok ennyire gyávák? Hogy van, hogy nincs hitetek?"
Mar 4:41 "Ám azok nagyon féltek, és ezt kérdezgették egymás között: "Kicsoda hát ő, hogy a szél és a tó engednek neki?"
Mar 5:1 Átértek a tó túlsó partjára, a gerazénusok vidékére.
Mar 5:2 Miután a hajóból kiszállt, a sírokból azonnal szembejött vele egy ember, akiben tisztátalan szellem volt.
Mar 5:3 Ennek lakása a sírokban volt, és soha senki sem volt képes lánccal megkötözni,
Mar 5:4 mert bár sokszor kötözték meg már béklyókkal és láncokkal, ő a láncokat lehúzta magáról, a béklyókat összetörte, és senkinek sem volt annyi ereje, hogy megfékezhette volna.
Mar 5:5 Egész éjen és egész napon át a sírokban tartózkodott, a hegyek közt kiáltozott, és kövekkel vagdalta magát.
Mar 5:6 De mikor Jézust messziről meglátta, odafutott, földreborult előtte,
Mar 5:7 "és nagy hangon kiáltott: "Mi dolgunk van egymással, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!"
Mar 5:8 "Mert Jézus azt mondta neki: "Te tisztátalan szellem, eredj ki az emberből!"
Mar 5:9 "Most megkérdezte őt: "Mi a neved?" "Légió a nevem - felelte neki -, mert sokan vagyunk!"
Mar 5:10 Aztán nagyon rimánkodott neki, hogy ne küldje őket el arról a vidékről.
Mar 5:11 Ott legelészett a hegy lábánál egy nagy disznócsürhe.
Mar 5:12 "Rimánkodtak neki: "Küldj minket a disznókba, hadd mehessünk beléjük!"
Mar 5:13 Megengedte nekik. A tisztátalan szellemek, ahogy az emberből kimentek, bementek a disznókba, azzal a mintegy kétezer darabból álló csürhe a meredélyen alárohant a tóba, s a tóba belefulladt.
Mar 5:14 Pásztoraik erre elfutottak, s hírt vittek a városba és a tanyákra. Majd jöttek az emberek megnézni, hogy mi történt.
Mar 5:15 Odaértek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, felöltözötten ott ül, és észnél van.
Mar 5:16 Azok aztán, akik látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
Mar 5:17 Ekkor esengeni kezdtek, hogy távozzék el a határaikból.
Mar 5:18 Mikor Jézus beszállt a hajóba, a volt ördöngös kérlelte, hogy vele lehessen.
Mar 5:19 "De nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: "Eredj haza a tieidhez, és hirdesd nekik mindazt, amit az Úr veled tett, és hogyan könyörült rajtad."
Mar 5:20 Az el is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban mindazt, amit Jézus vele tett, úgyhogy mindenki csodálkozott.
Mar 5:21 Miután Jézus a hajóval újra átkelt a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt hozzá. Még a tóparton volt,
Mar 5:22 mikor eljött az egyik zsinagógafő, Jairus nevű. Ahogy meglátta őt, a lábához esett,
Mar 5:23 "és igen kérlelte őt: "Mivel a lányom a végét járja, jöjj el, vesd rá kezedet, hogy megmeneküljön és éljen."
Mar 5:24 El is ment vele, de nagy tömeg követte, és szorongatták.
Mar 5:25 Ekkor hozzáment egy asszony, akinek tizenkét éve vérfolyása volt,
Mar 5:26 aki sok orvostól igen sokat szenvedett, s mindenét, amije volt, rájuk költötte, de belőlük semmi haszna nem volt, hanem csak rosszabbul lett.
Mar 5:27 Ez az asszony, miután a Jézus dolgairól hallott, hozzáment a tömegben, és hátulról megérintette a köpenyét.
Mar 5:28 "Azt gondolta ugyanis: "Ha csak érinthetem a köpenyét, megmenekülök."
Mar 5:29 Vérének forrása azonnal ki is száradt, s észrevette testén, hogy a betegség őt verő ostorától meggyógyult.
Mar 5:30 "Jézus is azonnal felismerte magán, hogy hatalmas erő távozott el tőle. Megfordult hát a tömegben, és így szólt: "Ki fogta meg a köpenyemet?"
Mar 5:31 "Látod, hogy a tömeg szorongat - szóltak tanítványai -, s mégis azt kérded, ki fogott meg?"
Mar 5:32 De ő körültekintett, hogy lássa azt, aki így tett vele.
Mar 5:33 Az asszony, aki tudta, hogy mi történik vele, ijedten és remegve odament, lábához borult és megmondta neki a teljes igazságot,
Mar 5:34 "mire Jézus így szólt hozzá: "Leányom, hited megmentett! Eredj el békességben, s légy egészséges, a téged verő ostortól szabad."
Mar 5:35 "Még beszélt, mikor emberek érkeztek a zsinagógafőtől, és ezt mondották: "Leányod meghalt! Miért zaklatod még tovább a Tanítót?"
Mar 5:36 "De Jézus, aki meghallotta a szót, melyet mondtak, így szólt a zsinagógafőhöz: "Ne félj, csak higgy!"
Mar 5:37 Aztán nem engedte meg senkinek, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
Mar 5:38 Mikor bementek a zsinagógafő házába, zajongó tömeget pillantott meg, mely sírt, jajveszékelt és igen kiáltozott.
Mar 5:39 "Ahogy belépett, megszólította, őket: "Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem szunnyad."
Mar 5:40 Erre kinevették. O azonban, miután mindannyiukat kiűzte, csak a gyermek atyját, anyját és a vele tartókat vitte magával, s bement oda, ahol a gyermek feküdt.
Mar 5:41 "Ott megragadta a gyermek kezét és rászólt: "Talitha kum!" Aminek fordítása: "Leánykám, azt mondom neked: kelj fel!"
Mar 5:42 A leányka rögtön felkelt, és járt, mert tizenkét esztendős volt. A nagy döbbenettől azonnal magukon kívül jutottak.
Mar 5:43 O meg szigorúan megparancsolta nekik, hogy senki ne tudjon a dologról. Aztán szólt, hogy adjanak a leánykának enni.
Mar 6:1 Azután eltávozott onnan, és a hazájába ment. Tanítványai követték.
Mar 6:2 Szombat lett, és elkezdett tanítani zsinagógájukban. Hallgatói közül sokan megdöbbenve szóltak: "Honnan kapta ez ezeket az adományokat? Micsoda tudomány az, melyet kapott, hogy az isteni hatalomnak ekkora megnyilvánulásai támadnak kezétől?
Mar 6:3 "Nem az ácsmester ő, Máriának a fia?! Jakabnak, Józsénak, Júdásnak, Simonnak a testvére? Nincsenek-e nálunk férjnél a húgai?" És belé ütköztek, kelepce fogta meg őket."
Mar 6:4 "Jézus pedig ezt mondta nekik: "Csak hazájában, a rokonai közt, saját családjában nincs becsülete a prófétának!"
Mar 6:5 Nem is mutathatta meg ott egy csodában sem hatalmát, csak kevés gyengélkedőre vetette rá kezét, hogy gyógyítsa őket.
Mar 6:6 Hitetlenségükön azonban elcsodálkozott. Aztán a tanyákat járta be, és tanított.
Mar 6:7 Majd magához szólította a tizenkettőt, és elkezdte azokat kettesével szétküldeni. Felhatalmazást adott nekik a tisztátalan szellemeken,
Mar 6:8 s megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot. "Ne vigyetek kenyeret, tarisznyát, övetekben rézpénzt!
Mar 6:9 "Hanem húzzatok sarut! Ne öltsetek két köntöst!"
Mar 6:10 Majd ezt mondta nekik: "Ha valahol egy házba bementek, ott maradjatok, amíg ki nem mentek onnan!
Mar 6:11 "S ha valamely hely nem fogad be titeket, és nem hallgatnak rátok, mikor onnan kimentek, még a port is rázzátok le, mely lábatokhoz tapadt, ellenük szóló tanúságtételül."
Mar 6:12 Azok el is mentek. Kihirdették, hogy más felismerésre kell térni.
Mar 6:13 Sok ördögi szellemet űztek ki, sok gyengélkedőt megkentek olajjal, s azok meggyógyultak.
Mar 6:14 Mindezt meghallotta Heródes király is. Hiszen Jézus neve már ismertté vált. Azt beszélték, hogy Bemerítő János támadt fel a halottak közül, azért hatnak általa azok a hatalmas erők.
Mar 6:15 Mások azt mondták róla, hogy Illés ő, megint mások azt beszélték, hogy próféta, a próféták közül volna az egyik.
Mar 6:16 "Heródes, miután hallott róla, ezt mondotta: "Az támadt fel, akit én lefejeztettem, János."
Mar 6:17 Mert ez a Heródes volt az, aki Jánost elhozatta, letartóztatta, majd megkötözve börtönben tartotta Heródiásért, testvérének, Fülöpnek feleségéért, mert feleségévé tette.
Mar 6:18 "János tudniillik azt mondta Heródesnek: "Nem szabad neked a testvéred feleségét magadnál tartani."
Mar 6:19 Heródiás neheztelt Jánosra, s meg akarta öletni őt, de nem tehette.
Mar 6:20 "Mert Heródes félt Jánostól, minthogy tudta, hogy igazságos és szent ember; azért arra igyekezett, hogy megőrizze őt. Sok mindenben hallgatott rá. Ezért tanácstalanul állt vele szemben annál inkább, mert szívesen hallgatta őt."
Mar 6:21 Jött azonban egy alkalmas nap, melyen Heródes születésnapi ebédet adott nagyjainak, az ezredeseknek és Galilea előkelőinek.
Mar 6:22 "Bement a vendégségbe az asszonynak, Heródiásnak lánya is, és táncot lejtett. Heródesnek és a vendégeknek megtetszett a tánc. "Kérj tőlem, amit akarsz" mondta a király a leánynak", megadom neked."
Mar 6:23 "Meg is esküdött neki: "Amit kérsz, megadom neked, még ha a fele királyságomat is."
Mar 6:24 "A leány kiment, és megkérdezte anyját: "Mit kérjek?" Az így felelt: "Bemerítő Jánosnak a fejét."
Mar 6:25 "A leány tüstént nagy sietséggel ment be a királyhoz, és ezt kérte: "Azt akarom, hogy azonnal add ide nekem egy tálban Bemerítő Jánosnak a fejét!"
Mar 6:26 A királyt bánat fogta el, de esküje miatt és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
Mar 6:27 így a király rögtön elküldte a hóhért, s elrendelte, hogy hozza el annak fejét.
Mar 6:28 A hóhér elment, a börtönben lefejezte őt, aztán egy tálban elhozta János fejét, és odaadta a leánynak, a leány odaadta az anyjának.
Mar 6:29 Ahogy János tanítványai a történteket meghallották, eljöttek, elvitték a holttestet és sírba helyezték.
Mar 6:30 Azután Jézusnál gyülekeztek az apostolok, és hírt adtak neki mindenről, amit tettek és tanítottak.
Mar 6:31 "Jézus így szólt hozzájuk: "Jöjjetek el ti egyedül egy puszta helyre, s nyugodjatok le egy kissé!" Sok volt ugyanis a jövő-menő, s evésre sem volt alkalmas idejük."
Mar 6:32 Elmentek hát külön egy hajóval egy puszta helyre.
Mar 6:33 De meglátták őket az arra járók, sokan felismerték őket, úgyhogy gyalogszerrel az összes városokból összefutottak oda az emberek, és megelőzték őket.
Mar 6:34 Mikor Jézus kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, mert olyanok voltak, mint a pásztortalan juhok. Aztán hozzáfogott, hogy sok mindenre tanítsa őket.
Mar 6:35 Már későre járt az idő, mikor a tanítványai hozzáléptek, és így szóltak: "Puszta a hely, és már késő az óra!
Mar 6:36 "Bocsásd el őket, hadd menjenek el a környező földekre és falvakba, hadd vásároljanak valamit maguknak, hogy ehessenek."
Mar 6:37 "Ő azonban ezt felelte nekik: "Adjatok nekik ti enni!" "Elmenjünk és vásároljunk kétszáz dénár árú kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?" - kérdezték azok."
Mar 6:38 "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" - szólt nekik Jézus. Ahogy megtudták, így szóltak: "Öt kenyerünk van és két halunk!"
Mar 6:39 Ekkor Jézus elrendelte, hogy fektessenek le mindenkit a friss fűbe, társaságonként külön.
Mar 6:40 Le is telepedtek százas, ötvenes csoportokban.
Mar 6:41 Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, aztán megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy azok a tömeg elé tegyék, a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
Mar 6:42 Mind ettek és jóllaktak.
Mar 6:43 Azután összeszedték a darabokat, és azok tizenkét kosarat töltöttek meg, szedtek halakat is.
Mar 6:44 Ötezer férfi volt, aki a kenyerekből evett.
Mar 6:45 Tüstént azután arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, s menjenek át előtte a túlsó partra Betsaidába, míg ő a tömeget elbocsátja.
Mar 6:46 Miután elbúcsúzott tőlük, a hegyre ment imádkozni.
Mar 6:47 Késő este lett, s a hajó a tó közepén volt, míg ő egyedül a szárazföldön.
Mar 6:48 Aztán meglátta őket, hogy az evezéssel kínlódtak amiatt, hogy a szél ellenükbe fújt. Azért az éjszaka negyedik őrségének idején a tavon járva hozzájuk indult. Mikor el akart menni mellettük,
Mar 6:49 azok, ahogy meglátták, hogy a tengeren jár, azt vélték, hogy kísértet, és felkiáltottak.
Mar 6:50 "Mert mind látták őt, és nyugtalanság fogta el őket. Ám ő azonnal beszélni kezdett hozzájuk. "Bízzatok! Én vagyok! - mondotta nekik Ne féljetek!"
Mar 6:51 Majd beszállt hozzájuk a hajóba. Ekkor alábbhagyott a szél. Azok bensejét az eset rendkívül felzavarta, úgyhogy egészen magukon kívül voltak.
Mar 6:52 A kenyerek történetéből ugyanis nem merítettek belátást, meg volt kövesedve a szívük.
Mar 6:53 Mikor átkeltek, Genezáret földjére tartottak, és ott vetettek horgonyt.
Mar 6:54 Ahogy kiléptek a bárkából, azonnal felismerték őt,
Mar 6:55 sietve bejárták azt az egész vidéket, s elkezdték azokat, akik gonoszul szenvedtek, ide is, oda is hordozni, ahol csak hallották, hogy jelen van.
Mar 6:56 Ahová csak bement, falvakba, városokba, tanyahelyekre, a terekre kitették az elerőtlenülteket, és kérlelték, hogy csak a köpenyének bojtját megérinthessék. S akik megérintették, megmenekültek,
Mar 7:1 Összegyűltek nála a farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek.
Mar 7:2 Ezek meglátták, hogy Jézusnak néhány tanítványa megszenteletlen, azaz mosdatlan kézzel ebédel.
Mar 7:3 A farizeusok ugyanis, sőt az összes zsidók, nem esznek addig, míg kezüket tenyérnyi vízzel meg nem mossák, mivel a vének hagyományához ragaszkodnak.
Mar 7:4 Nem esznek a piacról sem semmit, ha csak azt le nem loccsantják. Sok más dolog is van, melyeket átvettek, ragaszkodva hozzájuk: poharakat, korsókat, rézedényeket mártogatnak be.
Mar 7:5 "A nála összegyűlő farizeusok és írástudók megkérdezték őt: "Tanítványaid miért nem viselkednek a vének hagyományainak megfelelően? Ellenkezőleg tesznek: megszenteletlen kézzel ebédelnek."
Mar 7:6 Ám ő így felelt nekik:"Igen helyesen prófétáit felőletek, képmutatók felől Ézsaiás, amint az írva áll: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
Mar 7:7 Hiába tisztelnek engem, mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek.
Mar 7:8 "Ti elhagyjátok az Isten parancsolatát, s emberek hagyományaihoz ragaszkodtok."
Mar 7:9 Majd ezt mondta nekik: "Ti ugyan szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek!
Mar 7:10 Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Aki atyjának vagy anyjának gonoszát mond, annak vége biztos halál legyen!
Mar 7:11 Ti ellenben ezt mondjátok: Ha egy ember azt mondta atyjának, vagy anyjának: korbán, azaz oltári ajándék, ezzel lehetek csak hasznodra,
Mar 7:12 "ti az ilyennek meg sem engeditek, hogy valamit tegyen atyjáért, vagy anyjáért;"
Mar 7:13 "s így hagyományotokkal, melyet utódaitoknak átadtok, erőtlenné teszitek Isten beszédét. Sok hasonlót cselekesztek."
Mar 7:14 Ezután magához szólította a tömeget, és így szólt hozzájuk: "Hallgassatok rám mindannyian, és legyetek belátók.
Mar 7:15 "Abból, ami az emberen kívül van, semmi olyan nem megy be az emberbe, ami megszentségtelenítené őt, csak olyan dolgok teszik szentségtelenné az embert, melyek az emberből jönnek elő."
Mar 7:16 "Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!"
Mar 7:17 Mikor utóbb a tömegtől elvált, és bement a házba, tanítványai kérdést intéztek hozzá ama példázat felől.
Mar 7:18 O ezt felelte nekik: "Hát ti is ennyire belátás nélküliek vagytok? Nem értitek, hogy semmi sem képes megszentségteleníteni az embert, ami kívülről megy belé?
Mar 7:19 "Mert az ilyesmi nem a szívbe megy be, hanem a hasba, onnan meg kikerül az árnyékszékre, mely mindén ételt megtisztít."
Mar 7:20 Úgy mondotta, hogy ami az emberből jön ki, az teszi szentségtelenné az embert.
Mar 7:21 "Ugyanis belülről, az emberek szívéből jönnek elő a gonosz megfontolások, paráználkodás, lopás, gyilkolás,
Mar 7:22 házasságtörés, kapzsiság, rosszaságok, ármány, kicsapongás, rossz szem, káromlás, fennhéjázás, esztelenség!
Mar 7:23 "Mindezek a rossz dolgok belülről jönnek elő, és úgy teszik szentségtelenné az embert!"
Mar 7:24 Felkelt, s aztán elment onnan Tírusz határába. Ott bement egy házba, és azt akarta, hogy senki se tudja meg, de nem tudott rejtve maradni.
Mar 7:25 Ellenkezőleg, egy asszony, kinek leányában tisztátalan szellem volt, azonnal, ahogy hallott róla, eljött, és lábához borult.
Mar 7:26 Az asszony hellén volt, sziro-föníciai eredetű. Megkérte Jézust, hogy űzze ki leányából az ördögi szellemet.
Mar 7:27 "Hagyd, hogy előbb a gyermekek lakjanak jól! mondotta neki az Úr -, mert nem szép dolog a gyermekek kenyerét elvenni, s az ölebeknek dobni oda."
Mar 7:28 "De az asszony ezt felelte néki: "így van, Uram. De a kutyácskák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból."
Mar 7:29 "Ezért a beszédért — mondotta neki Jézus — eredj el, kiment leányodból az ördögi szellem!"
Mar 7:30 Mikor az asszony hazaért, a gyermeket az ágyon fekve találta, az ördögi szellem kiment már belőle.
Mar 7:31 Miután Tírusz határából eltávozott, Szidonon keresztül és a Tízváros területén menve át, újra a Galileai tóhoz érkezett.
Mar 7:32 Egy nehezen beszélő süketet vittek hozzá, s kérlelték, hogy vesse rá kezét.
Mar 7:33 Jézus ekkor kivitte őt egyedül a tömegből, bedugta ujját a fülébe, ujjara köpött, s nyálával érintette a nyelvét,
Mar 7:34 "aztán feltekintett az égre, és sóhajtott. "Effáta!" - mondotta, ami azt jelenti: "Nyílj meg!"
Mar 7:35 S megnyílt a hallása! Tüstént feloldódott nyelvének bilincse, és helyesen beszélt.
Mar 7:36 Majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak róla. De minél inkább tiltotta, azok annál inkább elhíresztelték.
Mar 7:37 "És minden mértéket felülmúló döbbenettel mondták: "Mindent helyesen tett! A süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké."
Mar 8:1 Miután azokban a napokban ismét igen nagy volt a tömeg, és nem volt mit enniük, magához hívta a tanítványokat, és így szólt hozzájuk:
Mar 8:2 "Szánalmat érzek a tömeg iránt, mert már három napja nálam vannak, s nincs mit enniük.
Mar 8:3 "Ha étlen bocsátom őket haza, elernyednek az úton. Amellett közülük némelyek messziről érkeztek."
Mar 8:4 "Honnan volna képes valaki itt a pusztában jóllakatni ezeket?"? szólaltak meg tanítványai."
Mar 8:5 "Hány kenyeretek van?" - kérdezte őket Jézus. "Hét" - felelték."
Mar 8:6 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy dőljenek le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, hogy a tömeg elé helyezzék. Azok eléjük tették.
Mar 8:7 Volt kevés haluk is. Megáldotta azokat is, és azt mondta, hogy azokat is tegyék eléjük.
Mar 8:8 Ettek, jóllaktak, és hét kosárral szedték fel a megmaradt darabokat.
Mar 8:9 Mintegy négyezren voltak. Aztán elbocsátotta őket.
Mar 8:10 Azonnal hajóba szállt, és tanítványaival együtt Dalmanuta vidékére érkezett.
Mar 8:11 Ott előjöttek a farizeusok, és közösen vitába szálltak vele. Égből való jelt kívántak tőle, azzal kísértették őt.
Mar 8:12 "Ekkor szelleme sóhajt váltott ki belőle: "Miért keres jelt ez a nemzedék?" ? szólt. "Bizony azt mondom nektek, nem fog jelt kapni ez a nemzedék."
Mar 8:13 Azzal otthagyta őket, újra hajóba szállt, és a túlsó partra távozott.
Mar 8:14 Elfelejtettek azonban kenyereket vinni, s egy kenyéren kívül más nem volt velük a hajóban.
Mar 8:15 "Ugyanakkor Jézus szigorú parancsot adott nekik: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától."
Mar 8:16 Azok azt fontolgatták egymás között, hogy nincs kenyerük.
Mar 8:17 Mikor észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit fontolgatjátok, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem látjátok be? Megkövesedett szívvel jártok?
Mar 8:18 Szemetek van, és nem láttok, fületek van, s nem hallotok? Nem emlékeztek rá,
Mar 8:19 "hogy amikor öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány telt kosárral vittétek el a megmaradt darabokat?" "Tizenkettővel"- felelték."
Mar 8:20 "S mikor a hetet törtem meg a négyezernek, hány tele kosár darabot vittetek el?" "Hetet" - válaszolták."
Mar 8:21 "S még most sem láttok a dolgokba be?" - kérdezte."
Mar 8:22 Betsaidába érkeztek. Egy vakot hoztak hozzá, és kérlelni kezdték, hogy érintse azt.
Mar 8:23 "Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból, szemére köpött, kezét rávetette, s megkérdezte: "Látsz-e valamit?"
Mar 8:24 "Az felnyitotta szemét, és így szólt:"Látom az embereket. Úgy látom őket járni, mintha fák volnának."
Mar 8:25 Ekkor újra a szemére tette a kezét, mire annak látása mindenen áthatott és helyreállt, úgyhogy messzire mindent látott.
Mar 8:26 "Ekkor hazaküldte őt ezzel a szóval: "Még csak be se menj a faluba!"
Mar 8:27 "Jézus és tanítványai elmentek Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton kérdést intézett tanítványaihoz: "Kinek mondanak engem az emberek?"
Mar 8:28 "Azok azt felelték: Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy a próféták közül vagy az egyik."
Mar 8:29 "Ekkor megkérdezte őket: "Hát ti mit mondotok, ki vagyok én?" Megszólalt Péter, s ezt felelte neki: "Te vagy a Felkent!"
Mar 8:30 Ekkor keményen rájuk szólt, hogy senkinek se mondják.
Mar 8:31 Elkezdte aztán oktatni őket, hogy az ember Fiának sokat kell szenvednie, kell, hogy a vének, főpapok, írástudók elvessék, mint próba nem állót, kell, hogy megöljék, de három nappal azután fel fog támadni.
Mar 8:32 Nyíltan beszélt velük a dologról. Péter azonban pártfogolni s korholni kezdte őt.
Mar 8:33 "Jézus erre megfordult, ránézett tanítványaira, s aztán megdorgálta Pétert: "Eredj mögém, Sátán, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain."
Mar 8:34 Azután a tömeget tanítványaival együtt magához szólította és ezeket mondta nekik: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem.
Mar 8:35 Aki ugyanis meg akarja mentem lelkét, el fogja veszteni azt, de aki énérettem és az örömüzenetért elveszti lelkét, meg fogja menteni azt.
Mar 8:36 Mert mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de a lelkét veszni hagyja?
Mar 8:37 Hát mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?
Mar 8:38 "Mert ha valaki szégyell engem s beszédeimet e házasságtörő és vétkes nemzetségben, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, ha majd eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal."
Mar 9:1 "Azt is mondta nekik: "Bizony azt mondom nektek, hogy az itt állók között vannak olyanok, akik halált nem kóstolnak addig, amíg meg nem látják Isten királyságát, amint hatalommal elérkezik!"
Mar 9:2 Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot és Jánost. Külön magukban felvitte őket egy igen magas hegyre, és ott a szemük láttára más alakot öltött.
Mar 9:3 A köpenye csillogó lett, nagyon fehér, ahogy a fehérítő nem képes a földön úgy megfehéríteni valamit.
Mar 9:4 Utóbb láthatóvá lett nekik Illés Mózessel együtt, és azok Jézussal beszélgettek.
Mar 9:5 "Ekkor megszólalt Péter, és ezt mondta Jézusnak: "Rabbi, kellemes nekünk itt lennünk! Majd készítünk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet."
Mar 9:6 Nem tudta ugyanis, mit beszél, a félelem ugyanis megrémítette őket.
Mar 9:7 "Aztán felhő támadt, s az beárnyékolta őket, a felhőből pedig szózat hangzott ki: "ő az én szeretett Fiam! Rá hallgassatok!"
Mar 9:8 De mikor hirtelen körültekintettek, többé senkit sem láttak, csak Jézust, ő volt egyedül velük.
Mar 9:9 Miközben leszálltak a hegyről, szigorúan megparancsolta nekik, hogy abból, amit láttak, senkinek semmit el ne beszéljenek, csak majd ha az embernek Fia a halottak közül feltámad.
Mar 9:10 Belekapaszkodtak ebbe a szóba, s egymással vitatkozva azt kutatták, hogy mit jelent a halottak közül feltámadni.
Mar 9:11 "Majd kérdést intéztek hozzá: "Azt mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie."
Mar 9:12 Azt felelte nekik: "Illés eljön ugyan előbb, és mindent helyre állít. Aztán ? de hogy is van az embernek Fia felől megírva? Hogy sokat szenved és megvetik?
Mar 9:13 "Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés eljött már, és mindazt megtették vele, amit akartak, amint írva van felőle!"
Mar 9:14 Mikor a tanítványokhoz érkeztek, nagy tömeget láttak körülöttük, írástudókat is, akik velük együtt vitatkoztak,
Mar 9:15 "de ahogy meglátták őt, azonnal nagy döbbenet fogta el az egész tömeget; majd hozzáfutottak, és köszöntötték őt."
Mar 9:16 "Jézus megkérdezte azokat: "Miért vitatkoztok velük?"
Mar 9:17 Valaki így felelt neki a tömegből: "Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van.
Mar 9:18 "Ez a szellem ahol éppen megragadja, szaggatni kezdi őt, aztán tajtékzik, fogát csikorgatja, majd elfonnyad a fiú. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem volt rá erejük."
Mar 9:19 "Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: "Óh, hitetlen nemzedék! Meddig leszek veletek? Meddig visellek még titeket? Hozzátok ide hozzám!"
Mar 9:20 Odavitték hozzá. Mikor a szellem megpillantotta Jézust, azonnal össze-vissza rángatta a fiút, úgyhogy az a földre esett, és tajtékozva fetrengett.
Mar 9:21 "Jézus megkérdezte az atyját: "Mennyi ideje annak, hogy ez történt vele?" "Gyermekkora óta – felelte az –"
Mar 9:22 "Sokszor vetette tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse. De ha valamire képes vagy, segíts rajtunk, gerjedj szánalomra irántunk!"
Mar 9:23 "Jézus ezt felelte neki: "Ami azt illeti: "ha képes vagy" hát minden lehetséges a hívőnek."
Mar 9:24 "A gyermek atyja hirtelen felkiáltott: "Hiszek - mondta -, segíts hitetlenségemen!"
Mar 9:25 "Mikor Jézus meglátta, hogy tömeg fut hozzá, keményen rászólt a tisztátalan szellemre: "Hangtalan, néma szellem, megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és többé ne menj belé!"
Mar 9:26 Erre az felkiáltott, nagyon összerángatta a fiút, s aztán kiment. A fiú meg olyan lett, mint egy holt, úgyhogy a többség azt is mondta, hogy meghalt.
Mar 9:27 Jézus azonban megragadta a kezét, és felkeltette. S az fel is kelt.
Mar 9:28 "Azután, hogy Jézus bement a házba, tanítványai külön megkérdezték őt: "Miért nem tudtuk kiűzni azt?"
Mar 9:29 "Jézus ezt felelte nekik: "Ez a fajta semmi másra nem megy ki, csak az imádkozásra!"
Mar 9:30 Miután onnan eltávoztak, Galileán vonultak át, de nem akarta, hogy bárki is megtudja.
Mar 9:31 tanítványainak oktatásával foglalkozott ugyanis. Arról beszélt nekik, hogy az embernek Fiát át fogják adni az emberek kezébe, meg fogják ölni, de három nappal azután, hogy megölték, feltámad.
Mar 9:32 Azok azonban nem értették meg beszédét, ám féltek hozzá kérdést intézni.
Mar 9:33 "Kapernaumba érkeztek. Mikor benn volt a házban, megkérdezte őket: "Mit fontolgattatok az úton?"
Mar 9:34 ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymással az úton, hogy ki a nagyobb.
Mar 9:35 "Miután leült, és magához hívta a tizenkettőt, ezt mondta nekik: "Ha valaki első akar lenni, mindenki között utolsó legyen, mindenkinek kiszolgálója."
Mar 9:36 Ezzel fogott egy gyermeket, és kiállította közéjük a középre, majd ölébe vette, és így szólt hozzájuk:
Mar 9:37 ",Aki az ilyen gyermekek közül egyet az én nevemben befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki elküldött engem!"
Mar 9:38 "Tanító - mondta neki János —, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögi szellemeket űz ki, de nem követ minket. Eltiltottuk, mivelhogy nem követ minket."
Mar 9:39 De Jézus ezt felelte: "Ne tiltsátok el, mert lehetetlen, hogy valaki az én nevemben úgy gyakoroljon isteni hatalmat, hogy utána nemsokára káromoljon engem.
Mar 9:40 Hiszen aki nincs ellenünk, mellettünk van.
Mar 9:41 Aki ugyanis titeket egy pohár vízzel megitat azon a címen, hogy a Felkentéi vagytok, bizony azt mondom nektek, nem fogja elveszíteni bérét.
Mar 9:42 S ha valaki e legkisebbek közül, akik hisznek, egyet tőrbe ejt, az olyannak jobb volna, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe vetnék.
Mar 9:43 Ha a kezed tőrbe csal, vágd le! Jobb volna neked, hogy csonkán az életre bemenj, minthogy két karral az ölt-hatatlan tűzbe, a gyehennába vessenek,
Mar 9:44 ahol nem pusztul el a férgük, és a tűz nem alszik el.
Mar 9:45 Ha lábad tőrbe csal, vágd le! Jobb neked sántán az életre bemenned, minthogy két lábbal a gyehennára vessenek,
Mar 9:46 hol nem pusztul el a férgük,és a tűz nem alszik el.
Mar 9:47 Ha szemed csal tőrbe, vesd el! Kedvezőbb rád nézve, hogy fél szemmel Isten királyságába bemenj, minthogy két szemmel a gyehennára vessenek.
Mar 9:48 Ott az ilyeneknek férge meg nem hal, és tüze ki nem alszik.
Mar 9:49 Mert mindenkit tűzzel fognak megsózni.
Mar 9:50 "Hasznos a só, de ha elveszti só ízét, mivel fűszerezhetnék meg? Tartsatok magatokban sót, és legyetek egymás között békességben!"
Mar 10:1 Felkelt, és elment onnan Júdea tájaira és a Jordánon túlra. Ismét tömeg vonult vele, s amint szokása volt, újra tanítgatta őket.
Mar 10:2 "Farizeusok mentek hozzá, és megkérdezték: "Szabad-e a férfinak az asszonyt elbocsátani?" Kísérteni akarták!"
Mar 10:3 "Mit parancsolt nektek Mózes?" — szólt nekik Jézus."
Mar 10:4 "Mire azok ezt felelték: "Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elbocsássuk az asszonyt."
Mar 10:5 Jézus erre ezt mondta nekik: "Kemény szívetekre tekintve írta nektek ezt a parancsolatot.
Mar 10:6 Ámde már a teremtés kezdetétől fogva férfivá és nővé tette Isten őket.
Mar 10:7 Ezért hagyja el a férfi atyját és az anyját,
Mar 10:8 és lesz a kettő egy hússá, úgyhogy azontúl nincs kettő, hanem csak egy hús!
Mar 10:9 "Amit hát az Isten egy igába fogott, ember azt ne válassza széjjel!"
Mar 10:10 Otthon a tanítványai újra megkérdezték efelől,
Mar 10:11 s ő ezt mondotta nekik: "Aki elbocsátja a feleségét, és másikkal házasodik össze, házasságtörést követ el amazzal szemben.
Mar 10:12 "Ha meg az asszony bocsátja el férjét, és köt utána mással házasságot, házasságtörővé lesz."
Mar 10:13 Gyermekeket hoztak hozzá, hogy megérintse őket, de a tanítványok korholták azokat.
Mar 10:14 Jézus, mikor ezt észrevette, bosszankodott, és rájuk szólt: "Hagyjátok, hogy a gyermekek hozzám jöjjenek! Ne akadályozzátok őket! Hiszen ilyeneké az Isten királysága.
Mar 10:15 "Bizony, azt mondom nektek, aki az Isten királyságát nem úgy fogadja, mint egy gyermek, be nem megy abba."
Mar 10:16 Ekkor ölébe vette, majd megáldotta őket, és rájuk vetette kezét.
Mar 10:17 "Mikor kiment az útra, hozzáfutott valaki, térdre esett, s megkérdezte: "Jó Tanító, mit tegyek, hogy örökrészül kaphassam az örökéletet?"
Mar 10:18 Jézus ezt felelte neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.
Mar 10:19 "A parancsolatokat ismered: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Hamis tanúságot ne tégy! Ne fosztogass! Tiszteld atyádat és anyádat!"
Mar 10:20 "Az így felelt: "Tanító, mindezeket ifjúságomtól fogva követtem."
Mar 10:21 "Jézus erre ránézett, és megszerette őt, majd így szólt hozzá: "Egy hiányod van: Eredj, add el, amid csak van, és oszd el a szegényeknek! Akkor kincsed lesz a mennyekben. Aztán rajta, kövess engem!"
Mar 10:22 Az azonban elkomorult erre a szóra, és szomorúan elment, mert sok szerzeménye volt.
Mar 10:23 "Jézus erre körültekintett tanítványain, és így szólt hozzájuk: "Milyen nehezen fognak az Isten királyságába bemenni azok, akiknek vagyonuk van."
Mar 10:24 Tanítványait megdöbbentették beszédei. Jézus aztán újra megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekek, milyen sok bajjal jár az Isten királyságába bemenni azoknak, akik vagyonúkban bíznak.
Mar 10:25 "Kevesebb fáradsággal megy át egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába."
Mar 10:26 "Azok pedig annál inkább megdöbbentek, s egymás közt beszélték: "Hát ki is menekülhet meg?"
Mar 10:27 "Jézus rájuk tekintett, és így szólt: "Embereknél lehetetlen, de nem Istennél. Az Istennél minden lehetséges."
Mar 10:28 "Ekkor Péter ilyen beszédbe kezdett: "Lásd, mi mindent elhagytunk, és úgy követtünk téged!"
Mar 10:29 Jézus ezt mondta rá: "Bizony, azt mondom nektek, egy ember sem hagyhat el házat, testvéreket, anyát, apát, gyermekeket, szántóföldeket értem és az örömhírért úgy,
Mar 10:30 hogy ne kapná meg azok százszorosát, most ebben az időben: házakat, testvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, az elkövetkező korban pedig örök életet.
Mar 10:31 "Sok első utolsóvá lesz, és utolsók elsőkké!"
Mar 10:32 Úton voltak és Jeruzsálembe mentek fel. Jézus előttük ment, rajtuk pedig döbbenet ült, félve követték. Ekkor újra magához vette a tizenkettőt és azokról a dolgokról kezdett beszélni nekik, amelyek vele történni fognak:
Mar 10:33 "Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fiát át fogják adni a főpapoknak, az írástudóknak, azok halálra fogják ítélni, és át fogják adni őt a nemzeteknek.
Mar 10:34 "Aztán kicsúfolják, megköpdösik, megostorozzák, és megölik, és három nap múlva feltámad!"
Mar 10:35 "Ekkor hozzámentek Zebedeus fiai, Jakab és János és megszólították: "Tanító, szeretnénk, ha azt, amit kérünk tőled, megtennéd nekünk."
Mar 10:36 "Mit akartok? Mit tegyek veletek?" - kérdezte tőlük."
Mar 10:37 "Ok ezt felelték neki: "Add meg nekünk, hogy dicsőségedben egyikünk jobb-, és másikunk balkezed felől ülhessen!"
Mar 10:38 "Nem tudjátok, mit kértek!" felelte nekik Jézus. "Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat, melyet én iszom ki, vagy bemerülni azzal a bemerüléssel, mellyel én merítkezem be?"
Mar 10:39 "Képesek vagyunk" - felelték azok, mire Jézus ezt mondta nekik:"Ki fogjátok ugyan inni azt a poharat, melyet én kiiszom, s be fogtok merülni azzal a bemerüléssel, mellyel én bemerülök,"
Mar 10:40 "de a jobbomon és balomon való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészítették."
Mar 10:41 Mikor a tíz meghallotta az esetet, bosszankodni kezdtek Jakabon és Jánoson.
Mar 10:42 Erre Jézus magához szólította őket és ezt mondta nekik: "Tudjátok, hogy azok, akiknek a nemzetek között uralkodói tekintélyük van, uraságuk alá kényszerítik, és nagyjaik fennhatóságuk alá nyomják Oket!
Mar 10:43 Köztetek azonban nem ilyen a viszony. Ellenkezőleg. Aki közöttetek nagy akar lenni, szolgáljon ki titeket,
Mar 10:44 és aki köztetek első akar lenni, mindenkinek rabszolgája legyen.
Mar 10:45 "Hiszen az embernek Fia sem azért jött, hogy őt szolgálják ki, hanem hogy ő szolgáljon ki másokat, és lelkét sokakért váltságul adja!"
Mar 10:46 Jerikóba értek. Mikor éppen kimentek Jerikóból, ő meg a tanítványai, s tekintélyes számú tömeg, egy vak koldus ült az út szélén, Timeus fia, Bartimeus.
Mar 10:47 "Ez, ahogy meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy el arra, kiabálni kezdett: "Dávidnak Fia, Jézus, könyörülj rajtam!"
Mar 10:48 "Sokan korholták, hogy elhallgattassák, de ő annál inkább kiáltozott: "Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!"
Mar 10:49 "Jézus megállt, és így szólt: "Hívjátok őt ide!" Hívták a vakot, így szóltak hozzá: "Bízzál, kelj fel, hív téged!"
Mar 10:50 Az erre eldobta a köpenyét, felugrott és Jézushoz ment.
Mar 10:51 "Jézus megkérdezte: "Mit akarsz? Mit tegyek veled?" "Rabbuni - felelte a vak - , hogy látni tudjak!"
Mar 10:52 "Eredj - felelte neki Jézus -, hited megmentett téged!" S az tüstént látott, és követte őt az úton."
Mar 11:1 Mikor Jeruzsálemhez közeledtek, az Olajfák hegyén Betfagénál és Betániánál tanítványai közül kettőt elküldött.
Mar 11:2 "Menjetek el a veletek szemben levő faluba mondotta nekik. - Ahogy beértek, tüstént rátaláltok egy megkötött szamárcsikóra, melyen még ember sohasem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide!
Mar 11:3 "Ha pedig valaki megkérdezné tőletek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: az Úrnak van szüksége rá, s azonnal elbocsátja azt ide."
Mar 11:4 El is mentek, és kinn az utcán egy ajtónál találtak egy megkötött szamárcsikót. Eloldották.
Mar 11:5 "De az ott állók közül némelyek megkérdezték őket: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?"
Mar 11:6 Úgy feleltek nekik, ahogy Jézus mondta, mire elbocsátották azokat.
Mar 11:7 Jézushoz vitték aztán a csikót, rárakták köpenyeiket, s ő ráült.
Mar 11:8 Sokan köpenyeikkel terítették be az utat, mások meg gallyakkal, melyeket a mezőkről tördeltek.
Mar 11:9 Akik előtte mentek, s akik követték, így kiáltoztak: "Hozsanna! Áldott az, aki az Úr nevében jön!
Mar 11:10 "Áldott atyánknak, Dávidnak érkező királysága! Hozsanna a magasságokban!"
Mar 11:11 Aztán bement Jeruzsálembe a szent helyre. Ott mindent megtekintett, majd késő lévén, a tizenkettővel kiment Betániába.
Mar 11:12 Másnap, mikor Betániából távoztak, megéhezett.
Mar 11:13 Már messziről meglátott egy dús levélzetű fügefát, s odament, hogy talán talál rajta valamit. De mikor hozzáért, semmit sem talált rajta, csak levelet. Mert még nem volt itt a fügék ideje!
Mar 11:14 "Ekkor megszólalt, és így szólt a fához: "Senki rólad többé gyümölcsöt ne egyék az örök korig soha." A tanítványai hallották."
Mar 11:15 Jeruzsálembe érkeztek. Bementek a szent helyre, s Jézus hozzáfogott, hogy kiűzze a szent helyről azokat, akik ott árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit felforgatta,
Mar 11:16 és nem engedte, hogy bárki is bármilyen eszközt átvigyen a szent helyen.
Mar 11:17 "Majd tanította őket. "Nincs-e megírva, hogy az én házamat az összes nemzetek imádság házának fogják nevezni? Ti azonban rablók barlangjává tettétek."
Mar 11:18 Meghallották azt a főpapok és írástudók, és keresték, milyen módon veszíthetnék őt el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeget megdöbbentette tanítása.
Mar 11:19 Mikor aztán este lett, kimentek a városból.
Mar 11:20 Mikor kora reggel arra mentek, észrevették, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt.
Mar 11:21 "Péter, aki visszaemlékezett, megjegyezte: "Rabbi, nézd csak, a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt."
Mar 11:22 Jézus erre így szólt hozzájuk: "Legyen hitetek Istenben!
Mar 11:23 Bizony, azt mondom nektek, hogyha valaki azt mondaná ennek a hegynek: emelkedj fel, és hullj a tengerbe, ha nem kételkedne szívében, hanem hinné, hogy amit mond, megtörténik, akkor meg is lenne neki.
Mar 11:24 Ezért azt mondom nektek: akármiért imádkoztok is, higgyétek, hogy már megkaptátok, amit kértek, és meglesz nektek!
Mar 11:25 De ha valamikor imádkozva álltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valamit tartogattok, hogy a ti mennyben lakó Atyátok is megbocsássa a ti botlásaitokat.
Mar 11:26 Ha pedig ti nem bocsáttok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.
Mar 11:27 Ismét Jeruzsálembe mentek. Mikor a szent helyen járt, hozzá mentek a főpapok, írástudók és vének,
Mar 11:28 "és megkérdezték tőle: "Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adta neked a felhatalmazást, hogy ezeket tehesd?"
Mar 11:29 Jézus ezt felelte nekik: "Kérdezek tőletek egy dolgot, feleljetek nekem, akkor majd én is megmondom nektek, miféle felhatalmazással cselekszem ezeket.
Mar 11:30 "János bemerítése a mennyből való volt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem!"
Mar 11:31 Ekkor magukban latolgatták a dolgot: "Ha azt mondjuk szóltak, a mennyből való, azt fogja mondani: Miért nem hittetek akkor neki?
Mar 11:32 "Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől" féltek a néptől, mert mind azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta."
Mar 11:33 "Azt felelték hát Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus is ezt mondta hát nekik: "Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazás alapján cselekszem ezeket."
Mar 12:1 Majd példázatokban kezdett szólni: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, sajtót vésett le benne, tornyot is épített, majd kiadta szőlőműveseknek. Aztán külföldre utazott.
Mar 12:2 A maga idejében egy rabszolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy kapjon a szőlőművesektől a szőlő terméséből.
Mar 12:3 Ám azok megfogták, megverték és üresen bocsátották el.
Mar 12:4 Ekkor újra elküldött hozzájuk egy másik rabszolgát, azt is megsebesítették a fején és meggyalázták.
Mar 12:5 Mást küldött, megölték, sok mást is, azokat részben megverték, részben megölték.
Mar 12:6 De volt még valakije: egy szeretett fia. Utolsónak azt küldte hozzájuk. Úgy gondolta: talán csak megszégyenülnek a fiammal szemben.
Mar 12:7 De azok a földművesek így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek, öljük meg, és mienk lesz az örökrésze!
Mar 12:8 Ekkor megfogták, megölték, és kivetették a szőlőből!
Mar 12:9 Vajon mit fog a szőlő ura tenni? Megjön, elpusztítja a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja oda.
Mar 12:10 Hát nem olvastátok ezt az írást: Az a kő, melyet az építők a próbán elvetettek, lett a szegletkő?
Mar 12:11 "Az Úrtól indult ez ki. Szemünk előtt mégis csodálatos!"
Mar 12:12 Ezután igyekeztek elfogni őt, de féltek a tömegtől. Észrevették ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Azzal otthagyták Jézust, és elmentek.
Mar 12:13 A farizeusok és Heródespártiak közül hozzáküldtek egyeseket, hogy valamelyik szaván megfogják őt.
Mar 12:14 "Elmentek és így szóltak hozzá: "Tanító, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem törődsz senkivel sem, mert nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját a valóság alapján tanítod! Szabad-e a császárnak adót fizetni?" Megfizessük-e, vagy ne fizessük?"
Mar 12:15 "O azonban átlátta képmutatásukat, és így felelt nekik: "Miért kísértetek? Hozzatok ide nekem egy dénárt, hadd lássam!"
Mar 12:16 "Hoztak, mire megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és felirata ez?" "A császáré" - felelték neki."
Mar 12:17 "Mire Jézus így szólt hozzájuk: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené." Elcsodálkoztak rajta."
Mar 12:18 Aztán sadduceusok jöttek hozzá, kik azt beszélik, hogy nincs feltámadás, ők is kérdést intéztek hozzá.
Mar 12:19 "Tanító! - szóltak. - Mózes azt írta nekünk, hogyha valakinek úgy hal meg a testvére, hogy feleséget hagy hátra, de nem hagy gyermeket, vegye el a testvére az asszonyt, és támasszon magot a testvérnek.
Mar 12:20 Hét testvér volt, és az első feleséget vett, de meghalt, és nem hagyott magot.
Mar 12:21 Elvette a nőt a második, és meg-halt úgy, hogy nem hagyott magot. A harmadik hasonlóképpen.
Mar 12:22 Úgy tett mind a hét, és nem hagytak magot. Mindegyik közül utolsónak az asszony is meghalt.
Mar 12:23 "A feltámadáskor, mikor majd felkelnek a sírból, közülük kié lesz az asszony? Hiszen heten bírták feleségül."
Mar 12:24 Jézus ezt felelte nekik: "Nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát?
Mar 12:25 Mikor ugyanis a halottak közül feltámadnak, sem feleséget nem vesznek, sem nőül nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a meny-nyékben az angyalok.
Mar 12:26 A halottakat illetően pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, hogy a csipkebokornál mit szólt az Isten: Én vagyok Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene?
Mar 12:27 "Nem halottak Istene az Isten, hanem élőké! Nagyon eltévedtetek!"
Mar 12:28 "Az egyik írástudó, miután hallotta vitájukat, hozzáment, és látva, hogy helyesen felelt meg nekik, megkérdezte tőle: "Mindegyik közül melyik parancsolat az első?"
Mar 12:29 "Az első ez - felelte Jézus - : Halljad, Izrael, az Úr a mi Istenünk egy Úr!
Mar 12:30 Szeresd hát az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkedből, egész gondolkodásodból és minden erődből!
Mar 12:31 "A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Más ezeknél nagyobb parancsolat nincsen!"
Mar 12:32 "Ez a helyes, Tanító - válaszolt neki az írástudó, a valóságnak megfelelően mondtad, hogy egy az Isten, és nincs több rajta kívül.
Mar 12:33 "Továbbá, hogy egész szívből, teljes belátásból és egész erődből szeretni őt és szeretni felebarátunkat, mint magunkat: több minden egészen égő és véres áldozatnál."
Mar 12:34 "Jézus mikor észrevette, hogy értelmesen felelt, így szólt hozzá: "Nem messze vagy az Isten Királyságától." Többé azután senki sem merte őt megkérdezni."
Mar 12:35 Jézus a szent helyen tanítva megszólalt, és ezt kérdezte: "Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Felkent Dávidnak a Fia?
Mar 12:36 Maga Dávid a Szent Szellem által ezt mondta: Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj le jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem!
Mar 12:37 "Maga Dávid mondja őt Urának. Honnan fia hát neki?"
Mar 12:38 A nagy tömegnek Öröm volt hallgatnia őt. Tanítás közben így szólt egyszer: "őrizkedjetek az írástudóktól, kiknek az a kívánságuk, hogy palástban járhassanak, és a piacokon köszöntsék őket,
Mar 12:39 a zsinagógában elöl üljenek, a lakomákon az első helyeket szeretik.
Mar 12:40 "Az özvegyek házát ők eszik föl, bár színből hosszan imádkoznak. Ezeknek bőségesebben jár ki majd az ítélet!"
Mar 12:41 Aztán leült a persely ellenében és figyelte, hogy a tömeg hogyan dobja pénzét a perselybe. Sok gazdag sokat vetett.
Mar 12:42 Majd jött egy szegény özvegy, és két fillért dobott, azaz egy negyed pénzt.
Mar 12:43 Magához szólította tanítványait és így szólt hozzájuk: "Bizony azt mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindazoknál többet vetett, akik a perselybe dobtak.
Mar 12:44 "Mert mindenki a feleslegéből vetett, de ez a maga szűkösségéből mindenét bedobta, amije volt, még a betevő falatját is."
Mar 13:1 "A szenthelyről való távozásakor egyik tanítványa megszólította: "Tanító! Nézd, mekkora kövek, mekkora épületek!"
Mar 13:2 "Látod ezeket a nagy épületeket?" - mondta neki Jézus. "Követ kövön nem fognak itt hagyni, melyeket le nem rombolnának!"
Mar 13:3 Mikor aztán az Olajfák hegyén a szenthellyel átellenben leült, külön megkérdezték őt, Péter, Jakab, János és András:
Mar 13:4 "Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és micsoda jele lesz annak az időnek, amikor mindezeknek végbe kell menniük."
Mar 13:5 Ekkor Jézus így kezdett nekik beszélni: "Vigyázzatok, hogy valaki el ne tévelyítsen titeket!
Mar 13:6 Sokan fognak a nevemmel jönni, s azt mondják: Én vagyok az! Sokakat el is fognak tévelyíteni.
Mar 13:7 Ha aztán háborúkról és háborús hírekről fogtok hallani, meg ne riadjatok! Meg kell történniük, de ez még nem a vég.
Mar 13:8 Mert nemzet nemzetre, s királyság királyságra fog támadni. Helyenként földrengések lesznek, éhínségek támadnak. A szülőfájdalmaknak csak kezdete ez.
Mar 13:9 De ti vigyázzatok magatokra. Tanácsoknak, gyülekezeteknek fognak átadni titeket, meg fognak verni benneteket, helytartók, királyok előtt fogtok állni énértem, nekik tanúságtételül!
Mar 13:10 Előbb azonban az összes nemzetekhez el kell jutni az örömüzenet hirdetésével.
Mar 13:11 Ha aztán elárulnak, s elhurcolnak titeket, ne legyen előre gondotok arra, hogy mit szóljatok, hanem amit éppen abban az órában adnak majd nektek, azt mondjátok! Mert nem ti lesztek a szólók, hanem a Szent Szellem.
Mar 13:12 Akkor halálra fogja adni testvér a testvérét, atya a gyermekét. A gyermekek a szüleikre támadnak, és megöletik őket.
Mar 13:13 Az én nevemért mindenki előtt gyűlöletesek lesztek! Ám, aki végig állhatatos marad, meg fog menekülni!
Mar 13:14 Ha aztán megpillantjátok majd az utálatos pusztítást, mely ott fog állani, ahol nem kellene - aki olvassa értse meg - , akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekbe,
Mar 13:15 aki a háztetőn lesz, ne szálljon alá, s ne menjen be, hogy valamit magával vigyen,
Mar 13:16 aki a mezőn lesz, ne térjen vissza ahhoz, ami mögötte van, hogy elhozza a köpenyét.
Mar 13:17 Jaj lesz azokban a napokban a terhes és a szoptatós asszonyoknak!
Mar 13:18 Imádkozzatok, hogy ne télen történjék!
Mar 13:19 Mert azokon a napokon olyan szorongatás lesz, amilyen még nem volt a teremtés kezdete óta, melyet Isten teremtett, a mai napig, és nem is lesz.
Mar 13:20 S ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egy hús sem menekülne meg. De a kiválogatottakért, akiket kiválasztott magának, megrövidítette ama napokat!
Mar 13:21 Akkor, ha valaki azt mondaná: Itt, vagy ott a Felkent, ne higgyétek!
Mar 13:22 Mert hamis Felkentek és hamis próféták fognak támadni, jeleket és csodákat fognak tenni, hogy amennyiben lehetséges, még a kiválogatottakat is eltévelyítsék.
Mar 13:23 De ti vigyázzatok! Előre szóltam nektek!
Mar 13:24 Ámde azokban a napokban, ama szorongás után a nap el fog sötétedni, a hold nem adja többé fényét,
Mar 13:25 a csillagok hullani fognak az égből, s a mennyekben lévő hatalmak meginognak.
Mar 13:26 És akkor meg fogják látni az embernek Fiát, amint felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel eljön.
Mar 13:27 Akkor az embernek Fia szét fogja küldeni az angyalokat, s a négy szél irányából a föld szélétől az ég széléig magához fogja gyűjteni a ki-válogatottakat.
Mar 13:28 A fügefáról tanuljatok el egy példázatot! Ha a hajtása már kizsendül és leveleket növeszt, tudjátok, hogy közel a nyár.
Mar 13:29 így lesz akkor is, ha majd azt látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudjátok majd, hogy közel van, az ajtó előtt.
Mar 13:30 Bizony, azt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.
Mar 13:31 Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim nem fognak elmúlni.
Mar 13:32 Ama napról és óráról pedig senki sem tud, még a mennyben az angyalok sem, a Fiú sem, hanem csak az Atya.
Mar 13:33 Vigyázzatok, virrasszatok! Nem tudjátok, mikor lesz az az idő.
Mar 13:34 Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig megparancsolja, hogy ébren legyen.
Mar 13:35 Legyetek hát ébren! Hiszen nem tudjátok, hogy a ház ura mikor jön: este, éjfélkor, kakasszókor vagy hajnalban.
Mar 13:36 Hogy mikor hirtelen megjön, szunnyadva ne találjon titeket.
Mar 13:37 "Amit pedig nektek mondok, mindeneknek mondom: Ébren maradjatok."
Mar 14:1 Két nap múltán pászka volt és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és írástudók azon voltak, hogy csellel elfogják és megöljék Jézust.
Mar 14:2 "Azt mondták ugyanis: "Ne az ünnepen, hogy a nép közt zavargás ne legyen."
Mar 14:3 Mialatt Betániában a poklos Simon házában volt, és éppen asztalnál feküdt, odament egy asszony, kinél valódi és igen értékes nárdusszal telt alabástrom korsócska volt. Az asszony széttörte az alabástromot, és kiöntötte tartalmát Jézus fejére.
Mar 14:4 Voltak ott némelyek, akik magukban bosszankodtak a dolgon. "Mire való volt a nárdusznak ilyen eltékozlása?
Mar 14:5 "Háromszáz dénárért is el lehetett volna adni ezt a kenetet, s odaadni a szegényeknek!" Lihegő indulattal támadtak, az asszonyra."
Mar 14:6 Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok őt! Miért zaklatjátok? Nemes dolgot tett velem.
Mar 14:7 Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek majd velük, de én nem mindig leszek nálatok.
Mar 14:8 Ez az asszony azt tette, amihez módja volt: a temetésemre előre megkente illatszerrel a testemet.
Mar 14:9 "Bizony azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon az örömüzenetet hirdetni fogják, azt is beszélni fogják az ő emlékezetére, amit ő tett."
Mar 14:10 Ekkor Júdás, a karióti, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy őt átadja nekik.
Mar 14:11 Azok, mikor meghallották, megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Júdás aztán kereste az alkalmat, hogy átadhassa őt.
Mar 14:12 "A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a pászkabárányt leölték, tanítványai megkérdezték Jézustól: "Mit akarsz? Hova menjünk, hogy elkészítsük a pászkabárányt, hogy megehesd?"
Mar 14:13 Erre két tanítványt küldött el, és ezt mondta nekik: "Menjetek el a városba, majd találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz, kövessétek azt.
Mar 14:14 Ott, ahová bemegy, mondjátok meg a gazdának: a Tanító kérdezteti: hol van az én szállásom, ahol tanítványaimmal a pászkabárányt megehetem?
Mar 14:15 "Az erre egy nagy felházat fog mutatni, mely felszőnyegezve készen áll. Ott készítsétek el nekünk!"
Mar 14:16 A tanítványok elmentek, megérkeztek a városba, és úgy találták, ahogy az Úr megmondta nékik. Aztán elkészítették a pászkabárányt.
Mar 14:17 Mikor beesteledett, elment oda a tizenkettővel.
Mar 14:18 "Már az asztalnál feküdtek és ettek, mikor Jézus így szólt: "Bizony, azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. Az, aki velem együtt eszik."
Mar 14:19 "Szomorúság fogta el őket, s egyenként megkérdezték tőle: "Vajon én-e?"
Mar 14:20 Azt felelte nekik: "A tizenkettő közül egyik, aki velem együtt mártogat a tálba.
Mar 14:21 "Az embernek Fia elmegy ugyan, úgy, ahogy írva van felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja. Jobb volna annak az embernek, ha nem született volna."
Mar 14:22 "Mialatt ettek, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, adott nekik, és így szólt: "Vegyétek, ez az én testem!"
Mar 14:23 Aztán fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik, s azok mindnyájan ittak belőle.
Mar 14:24 "Ez az én vérem - mondta nekik -, a szövetség vére, mely sokakért ontatik ki.
Mar 14:25 "Bizony, azt mondom nektek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből többé addig a napig, míg az Isten királyságában újra nem ihatok belőle."
Mar 14:26 Éneklés után kimentek az Olajfák hegyére.
Mar 14:27 Közben ezt mondotta nekik Jézus:"Mindnyájan megütköztök majd bennem, és tőrbe estek, mert írva van: Megverem majd a pásztort, és elszélednek a juhok.
Mar 14:28 "Ám feltámadásom után előttetek fogok menni Galileába."
Mar 14:29 "Péter ezt felelte neki: "Ha mindnyájan megbotlanak is, de én nem."
Mar 14:30 "Erre Jézus ezt mondta neki: "Bizony, azt mondom neked, hogy ma, ez éjszakán, mielőtt a kakas kétszer kukorékolna, háromszor megtagadsz engem."
Mar 14:31 "De Péter erősködve hangoztatta: "Ha veled együtt kellene meghalnom is, meg nem tagadlak téged." Hasonlóképpen szóltak mindannyian."
Mar 14:32 "Mikor arra a helyre érkeztek, melynek Gecsemáné a neve, így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le ide, amíg én imádkozom."
Mar 14:33 Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Aztán rémület és otthontalanság érzete kezdte nyugtalanítani, s így szólt hozzájuk:
Mar 14:34 "Szomorúságborult a lelkemre mindhalálig! Maradjatok itt és virrasszatok."
Mar 14:35 Kissé előrement, a földre esett és úgy imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék tőle ez az óra.
Mar 14:36 "Abba, Atyám - mondta -, minden lehetséges neked. Távoztasd el tőlem azt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te."
Mar 14:37 Aztán odament, és szunnyadva találta őket. "Simon, szunnyadsz? - kérdezte Pétert - Nem volt erőd egy órát ébren tölteni?
Mar 14:38 "Maradjatok ébren, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok! A szellem ugyan hajtja az indulatot, de a hús erőtlen!"
Mar 14:39 Azután elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
Mar 14:40 Mikor ismét odament, szunnyadva találta őket, mert szemükre álom nehezedett. Azt sem tudták, mit feleljenek neki.
Mar 14:41 Harmadszor is odament, és azt mondta nekik: "Szunnyadjatok most már és nyugodjatok! Nincs a gonosz előtt akadály. Eljött az óra. Íme az embernek Fiát átadják a vétkezők kezébe.
Mar 14:42 "Keljetek fel! Menjünk! Lám, megérkezett, aki engem elárul."
Mar 14:43 Azonnal, még mialatt beszélt, megjelent Júdás, a tizenkettő közül egy, és vele jött a főpapoktól, írástudóktól és vénektől egy egész tömeg, kezükben kardokkal és botokkal.
Mar 14:44 "Aki elárulta, egy jelben egyezett meg velük: "Akit majd megcsókolok - mondotta -, az O! Ragadjátok meg, és vezessétek el biztonsággal!"
Mar 14:45 "Mikor odaért, hozzálépett, és így szólt: "Rabbi!" S megcsókolta őt."
Mar 14:46 Azok meg rávetették kezüket és elfogták.
Mar 14:47 Valaki, egy a mellette állók közül kirántotta kardját, rávágott a főpap rabszolgájára, és leszelte annak fülét.
Mar 14:48 Ekkor Jézus megszólalt: "Mint egy haramiára, úgy jöttetek rám, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem!
Mar 14:49 "Napról-napra veletek voltam, a szent helyen tanítottam, s nem fogtatok el. De kell, hogy az írások beteljesedjenek."
Mar 14:50 Ekkor otthagyták őt, és mind elfutottak.
Mar 14:51 Egy ifjú azonban követte őt, kinek meztelen testét csak egy lepedő burkolta. Ezt megragadták,
Mar 14:52 de az kezükben hagyta a lepedőt, és meztelenül elfutott.
Mar 14:53 Jézust elvezették a főpaphoz. A főpapok, a vének és az írástudók is mindnyájan összeültek.
Mar 14:54 Péter pedig messziről követte őt be a főŹpap udvarába, és ott ült a szolgákkal együtt, és melegedett a tűznél.
Mar 14:55 A főpapok és az egész nagytanács tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy megölethessék, de nem találtak.
Mar 14:56 Sokan tettek ugyan hamis tanúvallomásokat ellene, de a vallomások nem voltak egybehangzók.
Mar 14:57 Később aztán előálltak némelyek, s a következő hamis vallomást tették ellene:
Mar 14:58 "Hallottuk, mikor ezt mondta: le fogom rombolni ezt a templomot, mely kézzel épült, és három nap alatt másikat, nem kézzel épültet építek helyébe."
Mar 14:59 De még így sem volt egybehangzó a tanúvallomásuk.
Mar 14:60 "Ekkor kiállt a középre a főpap és megkérdezte Jézust: "Hát te semmit sem felelsz, bármilyen tanúságot tesznek is azok ellened?"
Mar 14:61 "O azonban hallgatott, és nem felelt semmit sem. A főpap újabb kérdést intézett hozzá: "Te vagy a Felkent, az Áldottnak Fia?" - kérdezte."
Mar 14:62 "Erre Jézus ezt felelte: "Én vagyok. Majd látni fogjátok az embernek Fiát, amint a Hatalom jobbján ül, s az ég felhőivel eljön!"
Mar 14:63 Erre a főpap megszaggatta köntösét és ezt mondta: "Mi szükségünk van még tanúkra?
Mar 14:64 "Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?" Azok mind elítélték őt azzal, hogy méltó a halálra."
Mar 14:65 "Erre némelyek köpdösni kezdték, majd letakarták az arcát, arcul verdestek, és felszólították: "Prófétálj!" A szolgák is arcul verdestek őt."
Mar 14:66 Mialatt Péter lenn az udvarban volt, odajött a főpap egyik fiatal szolgálólánya,
Mar 14:67 "s ahogy meglátta a melegedő Pétert, megnézte, s azt mondotta: "Te is a názáreti Jézussal voltál!"
Mar 14:68 "Ám ő letagadta. "Nem tudom, de nem is értem, mit beszélsz!" - szólt. Ekkor kiment az előcsarnokba,"
Mar 14:69 "ahol a szolgálólány, amint meglátta, újra mondogatni kezdte a mellette állóknak: "Ez közülük való!"
Mar 14:70 "Ismét letagadta. Kis idő múltán a mellette állók újra azt mondták Péternek: "Csakugyan közülük való vagy. Hiszen galileai is vagy."
Mar 14:71 "Ő azonban átkozódni, esküdözni kezdett: "Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!"
Mar 14:72 Ekkor másodszor kukorékolt a kakas. Péter pedig visszaemlékezett arra a szóra, melyet Jézus mondott neki, hogy mielőtt a kakas kétszer kukorékolna, háromszor tagadsz meg engem. S erre gondolva, sírt.
Mar 15:1 A főpapok a vénekkel és írás-tudókkal és az egész nagytanáccsal hajnalban rögtön ülést tartottak, utána Jézust megkötöztették, elvitették, és átadták Pilátusnak.
Mar 15:2 "Pilátus aztán kikérdezte őt: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod!" - felelte neki."
Mar 15:3 Közben a főpapok sok vádat hoztak fel ellene.
Mar 15:4 "Pilátus erre újra megkérdezte: "Hát semmit sem felelsz? Nézd, micsoda tanúságot tesznek ellened!"
Mar 15:5 Jézus azonban többé semmire sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.
Mar 15:6 Szokás volt, hogy ünnepenként elbocsátott nekik egy-egy foglyot, akit éppen kértek.
Mar 15:7 Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly, kit lázadókkal együtt bilincseltek meg. Ezek a lázadók gyilkosságot is elkövettek.
Mar 15:8 Feljött a tömeg, és kérni kezdte, hogy tegye meg nekik, amit mindig meg szokott tenni.
Mar 15:9 "Pilátus megkérdezte tőlük:"Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?"
Mar 15:10 Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből adták kezére.
Mar 15:11 A főpapok azonban fellázították a népet, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.
Mar 15:12 "Mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának mondotok?" ? kérdezte újra tőlük,"
Mar 15:13 "mire azok újra kiáltozták: "Feszítsd meg!"
Mar 15:14 "De hát mi gonoszát tett?" - kérdezte őket Pilátus, mire azok még inkább kiáltozták: "Feszítsd meg!"
Mar 15:15 Mivel Pilátus eleget akart tenni a tömegnek, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy megfeszítsék.
Mar 15:16 A katonák azután bevezették őt az előcsarnokba, mely a kaszárnya (pretorium), és oda összehívták az egész szakaszt.
Mar 15:17 Bíbor köntösbe öltöztették és tövisből font koszorút tettek feje köré.
Mar 15:18 "Aztán köszönteni kezdték: "Örvendj, Zsidók Királya!"
Mar 15:19 Majd náddal verték a fejét, és leköpdösték, földre borultak, és hajlongtak előtte.
Mar 15:20 Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort, és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék.
Mar 15:21 Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye.
Mar 15:22 A Golgota nevű helyre vitték, mi lefordítva: Koponya helye.
Mar 15:23 Ott mirhával kevert bort adtak neki, de nem fogadta el.
Mar 15:24 Azután megfeszítették. Ruháit szétosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit vigyen belőlük.
Mar 15:25 Harmadik óra volt, mikor keresztre feszítették.
Mar 15:26 "Vádló írást helyeztek föléje: "A ZSIDÓK KIRÁLYA."
Mar 15:27 Két haramiát is megfeszítettek vele együtt, egyiket jobb, a másikat bal keze felől.
Mar 15:28 "És így teljesedett be az írás, amely ezt mondja: "És törvényszegők közé számlálták."
Mar 15:29 Az arra elmenők káromolták, a fejüket csóválták, és így szóltak: "Hah! Te, ki a templomot lerombolod és három nap alatt felépíted,
Mar 15:30 "szabadítsd meg magadat! Szállj le a keresztről!"
Mar 15:31 Hasonló módon gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. Azt mondogatták egymás között: "Másokat megmentett, de magát nem képes megmentem.
Mar 15:32 "Na, Felkent! Izrael királya! Szálljon le most a keresztről, hogy lássunk és higgyünk!" Ócsárolták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek meg."
Mar 15:33 Mikor azonban a hatodik óra lett, az egész földön sötétség támadt a kilencedik óráig.
Mar 15:34 "A kilencedik órában Jézus nagy hangon kiáltotta: "Elói, Elói, láma szabadítani!" Ami lefordítva: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"
Mar 15:35 "Ahogy a mellette állók közül egyesek ezt meghallották, így szóltak: "Ni, Illést hívja!"
Mar 15:36 "Valaki elfutott, spongyát ecettel töltött meg, egy nádszálra tette és megitatta őt. "Hagyjátok mondta, lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye."
Mar 15:37 Jézus pedig hangos kiáltás után kilehelte szellemét.
Mar 15:38 A templom függönye felülről aljáig kettérepedt.
Mar 15:39 "Mikor a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy hogyan lehelte ki szellemét, azt mondta: "Valóban Isten Fia volt ez az ember!"
Mar 15:40 Asszonyok is voltak ott, akik messziről szemlélődtek, köztük magdalai Mária, Mária, a kisebbik Jakabnak és Józsénak anyja és Salómé,
Mar 15:41 kik már akkor követték és kiszolgálták őt, mikor még Galileában időzött. Rajtuk kívül még sok más nő, akik vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
Mar 15:42 Már késő délután lett. Miután előkészület ideje volt, azaz szombat-elő,
Mar 15:43 az Arimátiából való József, egy nemesen viselkedő tanácstag, aki maga is várta Isten királyságát, nekibátorodott, bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Mar 15:44 Pilátus elcsodálkozott azon, hogy már halott. Magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.
Mar 15:45 Miután jelentést kapott a századostól, a holttestet odaajándékozta Józsefnek.
Mar 15:46 Ez azután finom gyolcsot vásárolt, s miután levette a keresztfáról, a gyolcsba begöngyölte őt, aztán lehelyezte egy sírboltba, mely sziklából volt kivésve. A sír ajtaja elé nagy követ hengerítettek.
Mar 15:47 Magdalai Mária és Mária, a Józsé anyja pedig figyelték, hogy hova helyezik őt.
Mar 16:1 Miután a szombat eltelt, magdalai Mária, Mária a Jakab anyja és Salomé illatszereket vásároltak, hogy a sírhoz menjenek és megkenjék őt.
Mar 16:2 A hét első napján igen korán érkeztek ki a sírhoz, már napfelkeltekor.
Mar 16:3 "Útközben egymással így beszélgettek: "Ki fogja nekünk a sírbolt ajtajából elgördíteni a követ?"
Mar 16:4 Mikor azonban feltekintettek, észrevették, hogy a kő már el van gördítve. A kő ugyanis igen nagy volt.
Mar 16:5 Mikor a sírba beléptek, egy fehér ruhába burkolt ifjút láttak jobb kéz felől ülni, és megdöbbentek.
Mar 16:6 Ám az így szólt hozzájuk: "Meg ne döbbenjetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek. Feltámadott! Nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová helyezték.
Mar 16:7 "De ti menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek fog Galileába menni! Ott meg fogjátok látni őt, amint megmondta nektek."
Mar 16:8 Mikor kijutottak, futva mentek el a sírtól, mert reszketés ült rájuk, és magukon kívül voltak, úgyhogy senkinek sem szóltak egy szót sem, mert féltek.
Mar 16:9 Jézus, miután a hét első napján feltámadott, először magdalai Máriának jelent meg, akitől hét ördögöt űzött el.
Mar 16:10 Mária eltávozása után hírt adott a vele levőknek, kik gyászoltak és sírtak,
Mar 16:11 s kik akkor is, mikor hallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el.
Mar 16:12 Ezek után közülük kettőnek, mikor azok a mezőn mentek, más alakban lett láthatóvá.
Mar 16:13 Ezek elmentek, és hírt vittek a többieknek, de nekik sem hitték el.
Mar 16:14 Utoljára a tizenegynek vált láthatóvá, mikor asztalnál feküdtek. Jézus korholta őket, megszidta hitetlenségükért és keményszívűségükért, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadtan látták őt.
Mar 16:15 Majd ezt mondta nekik: "Menjetek el az egész világba, s hirdessétek minden teremtménynek az örömhírt:
Mar 16:16 hogy aki hisz és bemerítkezik, megmenekül. De azt, aki nem hisz, el fogják kárhoztatni,
Mar 16:17 azokat ellenben, akik hittek, a következő jelek fogják kísérni: nevemmel ördögöket fognak kiűzni, új nyelveken fognak szólni,
Mar 16:18 "kígyókat emelnek fel, s ha valami halálos mérget isznak, nem fog nekik ártani, gyengélkedőkre vetik kezüket, s azok állapota megjavul."
Mar 16:19 Az Urat, Jézust meg azután, hogy beszélt velük, felvették az égbe, hol Isten jobbján ült le.
Mar 16:20 Tanítványai pedig elmentek, és mindenhol hirdették az Igét. Az Úr velük munkálkodott együtt, és az igehirdetést követő jeleken át megszilárdította a lelkekben az Igét.
Luk 1:1 Miután már sokan fogtak hozzá, hogy a köztünk teljességre jutott eseményeket rendbe szedve elbeszéljék
Luk 1:2 úgy, ahogyan azokat nekünk azok átadták, akik az Igének kezdettől fogva szemtanúi és szolgái lettek,
Luk 1:3 jónak láttam én is, ki mindennek eleitől fogva pontosan utánajártam, hogy sorjában leírjam őket neked, igen derék Teofilosz,
Luk 1:4 hogy felismerd ama dolgok bizonyosságát, amelyekre oktattak.
Luk 1:5 Júdea királyának, Heródesnek napjaiban volt egy Zakariás nevű pap, aki Abia napi beosztásában szolgált. Ennek felesége is Áron leányai közül származott, a neve Erzsébet volt.
Luk 1:6 Isten előtt mindketten igazságosak voltak, és feddhetetlenül jártak az Úr összes parancsolataiban és az ő igazságos útjain.
Luk 1:7 Nem volt gyermekük, mivelhogy Erzsébet meddő volt, és mind a ketten már élemedett korú emberek voltak.
Luk 1:8 Történt aztán, hogy amikor Zakariás a napi beosztás rendjében az Isten előtt papi tisztét végezte,
Luk 1:9 a papi szokásnak megfelelően a sorsvetés neki juttatta azt a feladatot, hogy az Úr templomába bemenjen füstölni.
Luk 1:10 A füstölő áldozat órájában, mialatt az egész néptömeg künn imádkozott,
Luk 1:11 történt, hogy az Úrnak angyala a füstölő oltártól jobb kéz felől állva, megjelent neki.
Luk 1:12 Zakariást, amikor meglátta őt, nyugtalanság és félelem szállta meg.
Luk 1:13 Ám az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, hiszen könyörgésed meghallgatásra lelt. Feleséged, Erzsébet fiat fog szülni neked, és azt te majd János névvel nevezed.
Luk 1:14 Örömödre és ujjongásodra lesz e gyermek: sőt sokan fognak örülni annak születésén,
Luk 1:15 mert nagy lesz az Úr előtt. Nem fog inni sem bort, sem pálinkát, és már anyja méhétől a Szent Szellem fogja betölteni.
Luk 1:16 Izráel fiai közül sokakat fog az Úrhoz, Istenünkhöz téríteni.
Luk 1:17 O előtte fog járni Illés szellemével és hatalmával, hogy az atyák szívét a fiákhoz visszatérítse, az engedetleneket az igazságosak észjárására hozza, hogy az Úrnak jól fölkészült népet állítson elő."
Luk 1:18 Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Miről tudhatom ezt meg? Hiszen öreg ember vagyok, és feleségem is élemedett korú."
Luk 1:19 "Én Gábriel vagyok felelte neki az angyal -, aki Isten mellett szoktam állni. Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket.
Luk 1:20 Hallgatásra leszel azonban ítélve addig a napig, amelyen megtörténnek ezek, nem fogsz tudni szólni amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni."
Luk 1:21 A nép pedig várt Zakariásra, és csodálkozott azon, hogy késik a templomban.
Luk 1:22 Mikor aztán kiment, és nem tudott szólani hozzájuk, fölismerték, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, de megmaradt némának.
Luk 1:23 Mikor papi szolgálatának napjai beteltek, elment haza.
Luk 1:24 E napok után felesége, Erzsébet fogant, majd öt hónapra elrejtőzött. Azt mondta:
Luk 1:25 "így tett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy gyalázatomat, melyet az emberek között viseltem, levegye rólam."
Luk 1:26 A hatodik hónapban azután az Isten Galileának egyik városában, melynek neve Názáret, elküldte Gábriel angyalt
Luk 1:27 egy szűzhöz, aki egy - a Dávid házából való - József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt.
Luk 1:28 Bement hozzá az angyal és megszólította: "Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled."
Luk 1:29 A leányt azonban megzavarta a szó, de amíg fontolgatta, hogy honnan eredhet a köszöntés,
Luk 1:30 az angyal így szólt hozzá: "Ne félj Mária, hiszen kegyelmet találtál az Istennél.
Luk 1:31 Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni.
Luk 1:32 Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
Luk 1:33 úgyhogy az örök korokon át fog Jákob házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége."
Luk 1:34 "Hogy lehet ez meg - kérdezte Mária az angyaltól -, miután én férfit nem ismerek?"
Luk 1:35 "A Szent Szellem száll reád - felelte neki az angyal -, a Magasságosnak hatalma fogja rád vetni árnyékát, ezért szentnek fogják nevezni szülöttedet, Isten Fiának.
Luk 1:36 Lásd, rokonod, Erzsébet maga is fiúval terhes öregségében, és most már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek neveznek.
Luk 1:37 Mert nincs olyan dolog, amely Istennél lehetetlen volna."
Luk 1:38 "Itt van az Úr rabszolgálója ? szólt erre Mária -, ahogy mondtad, úgy történjék velem." Ezzel az angyal eltávozott tőle.
Luk 1:39 Ezekben a napokban Mária útnak indult, és nagy sietséggel ment a felvidékre, Júda városába.
Luk 1:40 Ott bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Luk 1:41 Amikor Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, az történt, hogy a magzat repesni kezdett Erzsébet méhében, Erzsébet meg Szent Szellemmel telt meg,
Luk 1:42 és hangos szóval így kiáltott: "Asszonyok áldotta vagy te, s áldott a méhed gyümölcse!
Luk 1:43 Honnan ért engem ez a kegyelem, hogy Uramnak anyja jöjjön hozzám?
Luk 1:44 Lásd, amikor köszöntésed hangja fülembe csengett, repesni kezdett a magzat méhemben.
Luk 1:45 Boldog, aki elhitte, hogy eljő beteljesedése mindannak, amit az Úr szólott neki."
Luk 1:46 Mária így szólt: "Magasztalja lelkem az Urat!
Luk 1:47 Szellemem ujjongásba tör ki Megmentőmön, Istenemen,
Luk 1:48 hogy rátekintett rabszolgálójának alacsony voltára. Hiszen mostantól fogva minden nemzedék boldognak fog mondani engem.
Luk 1:49 Mert felséges dolgokat tett velem a Hatalmas! Szent az Ő neve.
Luk 1:50 Irgalma nemzedékről nemzedékre tart azokon, akik Őt félik.
Luk 1:51 karjával megvalósította hatalmának uralmát. Szétszórta azokat, akiket szívük gondolkodása fenn-héjázásra bírt,
Luk 1:52 a hatalom birtokosait trónjukról letaszította, és az alacsonyakat felmagasztalta,
Luk 1:53 éhezőket javakkal töltött meg, és gazdagokat éhesen küldött el.
Luk 1:54 Fölvette szolgájának, Izraelnek gondját,
Luk 1:55 visszaemlékezett Ábrahámnak és magvának ígért örök irgalmasságára, úgy, ahogy arról atyáinkhoz szólott."
Luk 1:56 Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért.
Luk 1:57 Erzsébet szülésének ideje pedig betelt, és fiat szült.
Luk 1:58 Mikor a környéken lakók és a rokonok meghallották, hogy az Úr milyen nagy irgalommal fordult feléje, vele együtt örvendeztek.
Luk 1:59 A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
Luk 1:60 Megszólalt azonban az anyja: "Ne úgy hívjátok! János lesz annak a neve."
Luk 1:61 "Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének" mondták neki,
Luk 1:62 majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja ő nevezni,
Luk 1:63 mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Mindnyájan elcsodálkoztak.
Luk 1:64 Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.
Luk 1:65 A környéken lakókat pedig nagy félelem szállottá meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.
Luk 1:66 Azok, akik hallották, mind szívükre vették, és így szóltak: "Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze."
Luk 1:67 Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta:
Luk 1:68 "Áldott az Úr, Izraelnek Istene, hogy rátekintett népére, és megváltást szerzett neki,
Luk 1:69 hogy szolgájának, Dávidnak házában megmentő szarvát támasztotta nekünk,
Luk 1:70 annak megfelelően, ahogy azt örök időktől fogva szóló szent prófétáinak száján át szólotta.
Luk 1:71 "Ellenségeinktől menekülést szerzett. Menekülést mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;"
Luk 1:72 hogy így irgalmasságot tegyen atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
Luk 1:73 arról az esküről, mellyel atyánknak, Ábrahámnak esküdött,
Luk 1:74 hogy miután ellenségeink kezéből kiragad, megadj a nekünk, hogy félelem nélkül szolgálhassuk őt.
Luk 1:75 Ő előtte járva minden napunkon jámborságban és igazságosságban.
Luk 1:76 Téged is, kisgyermek, a Magasságos prófétájának fognak nevezni, mert az Úr előtt fogsz járni, hogy az ő útjait elkészítsd,
Luk 1:77 hogy a menekülés ismeretét közöld népével, azaz vétkeik elengedését,
Luk 1:78 annak következtében, hogy Istenünk irgalomra gerjedt, s ez irgalommal reánk tekintett a magasságból a napfölkelte,
Luk 1:79 hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülőket beragyogja, s lábunkat a békesség útjára igazítsa."
Luk 1:80 A gyermeknek aztán növekedést és erőre jutást adott a Szellem, addig a napig azonban, amelyen Izraelnek bemutatkozott, a pusztában tartózkodott.
Luk 2:1 Azokban a napokban történt, hogy a felséges Augustus Cézár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet írják össze.
Luk 2:2 Ez az összeírás volt az első, és Küréniosz szíriai helytartósága idején történt.
Luk 2:3 Az összeírás végett mindenki úton volt, kiki a saját városa felé.
Luk 2:4 "Galileából, Názáret városából József is fölment Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házából és atyafiságából származott;"
Luk 2:5 ment, hogy összeírják Máriával együtt, ki jegyese volt és terhes.
Luk 2:6 Történt, hogy ott tartózkodásuk alatt beteltek a napok, amikor szülnie kellett.
Luk 2:7 Meg is szülte elsőszülött fiát, bepólyálta, és jászolba fektette, mivelhogy a szálláson nem volt helyük.
Luk 2:8 Azon a vidéken pásztorok tartózkodtak a szabad ég alatt, s az éjszakában őrváltásról őrváltásra őrizték nyájukat.
Luk 2:9 Egyszer csak az Úrnak egy angyala állott melléjük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem ült reájuk,
Luk 2:10 de az angyal ezt mondta nékik: "Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek is öröme lesz:
Luk 2:11 ma megmentő született nektek a Dávid városában, s ez maga a Felkent, az Úr.
Luk 2:12 Ezt a jelt rendelték nektek: egy kisdedet fogtok találni bepólyálva, jászolban fekve."
Luk 2:13 Ekkor hirtelen a mennyei hadseregből sok sok angyal állott az angyal mellé, s azok ily szóval magasztalták az Istent:
Luk 2:14 "A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!"
Luk 2:15 Történt aztán, hogy mihelyt az angyalok a pásztoroktól az égbe távoztak, ezek beszélgetni kezdtek egymás között: "Na, menjünk el Betlehemig, hadd lássuk meg ezt az eseményt, melyet az Úr megismertetett velünk."
Luk 2:16 Sietve elmentek, és meg is lelték Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet is.
Luk 2:17 Mikor meglátták, megismertették a szózatot, amelyet a gyermek felől nekik szóltak.
Luk 2:18 Mindazokat, akik hallották, csodálkozásra indították azok a szavak, melyeket a pásztorok mondottak nekik.
Luk 2:19 Mária pedig e szavakat mind megőrizte, és a szívében egybevetegette azokat.
Luk 2:20 A pásztorok azután visszatértek, közben dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy nekik megmondották.
Luk 2:21 Amikor betelt a nyolc nap ahhoz, hogy körülmetéljék őt, Jézus névvel nevezték el, melyet az angyal említett meg, még mielőtt Mária méhébe fogadta volna Őt.
Luk 2:22 Amikor aztán a Mózes törvénye szerint elteltek tisztulásuknak napjai, fölvitték őt Jeruzsálembe, hogy az Úr elé állítsák,
Luk 2:23 aszerint, ahogy az Úr törvényében írva van, hogy minden férfi-magzatot, ki anyja méhet megnyitja, az Úr szenteltjének kell nevezni.
Luk 2:24 Fölvitték, hogy az Úr törvényében megírottak szerint megadják az áldozatot, egy pár gerlét, vagy két galambfiókát.
Luk 2:25 Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember. Ez az ember igazságos és lelkiismeretes volt, várta Izrael megbátorítását, és Szent Szellem ült rajta.
Luk 2:26 Korábban kijelentést kapott a Szent Szellemtől, hogy nem lát addig halált, amíg meg nem látja az Úrnak Felkentjét.
Luk 2:27 Szellem indítására ment el a szent helyre, úgyhogy amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvényes szokást megtegyék érte,
Luk 2:28 ölébe vette őt, és az Istent áldva így szólt:
Luk 2:29 "Most bocsátód el rabszolgádat, én Parancsolom úgy, ahogy megígérted, békességgel,
Luk 2:30 mert már meglátta szemem megmentő hatalmadat,
Luk 2:31 melyet az összes nemzetek szeme elé készítettél
Luk 2:32 világosságul, hogy azt a nemzeteknek leleplezd, és népednek, Izraelnek dicsőséget szerezzél."
Luk 2:33 A gyermek atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit Simeon Ő felőle mondott.
Luk 2:34 Simeon aztán megáldotta őket, majd így szólt a gyermek anyjához, Máriához: "Lásd, ő sokak elesésének és felkeltének okául jelent meg Izraelben, és jelül, melynek ellene fognak mondani.
Luk 2:35 Sőt néked magadnak is kard járja át majd lelkedet. Azért lesz ez, hogy sok szív fontolgatásairól lehulljon a lepel."
Luk 2:36 Anna is prófétanő volt, az Áser törzséből való Fánuel leánya. Korban igen előrehaladott volt, szüzessége óta hét éven át élt a férjével,
Luk 2:37 és most nyolcvannégy éves özvegy volt. Böjtölésekkel és könyörgések-kel szolgált az Istennek, s éjjel-nappal el nem maradt a szent helyről.
Luk 2:38 Abban az órában is ott állott, vallást tett az Isten mellett, és szólt őfelőle mindazokhoz, akik Jeruzsálem megváltását várták.
Luk 2:39 Mikor aztán mindent elvégeztek, amivel a törvény szerint tartoztak, Galileába tértek vissza, városukba, Názáretbe.
Luk 2:40 A gyermek pedig növekedett és szilárdult a bölcsességben, mely Ot megtöltötte. Istennek kegyelme volt rajta.
Luk 2:41 Szülei a pászka ünnepén a szokásnak megfelelően évről-évre följártak Jeruzsálembe.
Luk 2:42 Akkor is, amikor tizenkét éves lett, az ünnepi szokás szerint fölmentek.
Luk 2:43 Amikor a napoknak végére jutottak, visszaindultak, a gyermek Jézus hátramaradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre.
Luk 2:44 Mivelhogy azt gondolták, hogy az úti társaságban van, egy napi járóföldet mentek, és csak aztán keresték a rokonok és ismerősök között.
Luk 2:45 Mikor nem találták, keresésére indultak, és visszatértek Jeruzsálembe.
Luk 2:46 Úgy történt azonban, hogy csak három nap múltán találtak rá, amint éppen a templomban a tanítók közt ült, és hol hallgatta, hol meg kérdezgette őket.
Luk 2:47 Belátásai és feleletei mindenkit megdöbbentettek, aki csak hallotta őt.
Luk 2:48 Mikor szülei meglátták, megrettentek. "Gyermekem - szólította meg az anyja -, miért tettél így velünk? Lásd, atyád és én gyötrődve keresünk."
Luk 2:49 "Miért van, hogy kerestetek engem? - kérdezte tőlük Jézus. - Nem tudjátok, hogy nekem abban kell lennem, ami Atyámé?"
Luk 2:50 Ám ők nem látták át a beszédet, amelyet hozzájuk szólott.
Luk 2:51 De aláment velük, s Názáretbe került, hol magát alájuk vetette. Anyja azonban mind ezeket a dolgokat szívében őrizgette.
Luk 2:52 Jézus pedig folyton előrehaladt bölcsességben, testalkatban, Istennek és embereknek a kedvében.
Luk 3:1 Tibériusz császár kormányzásának tizenötödik évében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea kormányzója, Heródes meg Galileának negyedes fejedelme, s ennek testvére, Fülöp, Itureának és Trachonitis tartománynak negyedes fejedelme, Lüzániás Abiléné negyedes fejedelme,
Luk 3:2 akkor Annás és Kajafás főpapok idejében a pusztában az Úr szava szólott Zakariás fiához, Jánoshoz.
Luk 3:3 János bejárta a Jordánt környékező egész vidéket, s a más felismerésre térést jelképező bemerítést hirdette a vétkek megbocsátására,
Luk 3:4 amint Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében írva áll: "Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját: Egyenesekké tegyétek ösvényeit!
Luk 3:5 Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá,
Luk 3:6 és akkor minden hús meg fogja látni Isten megmentő hatalmát."
Luk 3:7 Azokhoz a tömegekhez, melyek kimentek hozzá, hogy bemerítse őket, így beszélt: "Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az elkövetkező harag elől elmeneküljetek?
Luk 3:8 Teremjétek csak a más felismerésre téréshez méltó gyümölcsöket, s ne kezdjetek el magatokban így beszélni: Nekünk Ábrahám az atyánk, mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is támaszthat Ábrahámnak gyermekeket.
Luk 3:9 A fejsze már a fák gyökerén van, kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nemes gyümölcsöt nem terem."
Luk 3:10 "Mit tegyünk hát?" - kérdezgette erre tőle a sokaság,
Luk 3:11 és ő ezt felelte nékik: "Akinek két köntöse van, adjon át egyet annak, akinek nincs, és akinek eledele van, ugyanúgy cselekedjék."
Luk 3:12 Eljöttek a vámszedők is, hogy bemerítse őket, s azt kérdezték tőle: "Tanító, mit tegyünk?"
Luk 3:13 János ezt mondta nékik: "Semmivel többet ne szedjetek be annál, ami rendelve van."
Luk 3:14 A katonák is megkérdezték őt: "Hát mi mit tegyünk?" "Senkinek fenyegetésére ne legyetek ? mondta nekik. - Álürüggyel ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal."
Luk 3:15 Mialatt a nép feszülten várt, és szívükben mindannyian azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Felkent,
Luk 3:16 megszólalt János, és ezt mondta mindnyájuknak: "Én vízbe merítelek titeket, de jő valaki, aki erősebb nálam, kinek még saruja szíját megoldani sem vagyok elég: ő Szent Szellembe és tűzbe fog titeket meríteni.
Luk 3:17 Szórólapát van a kezében, hogy áttisztítsa szérűjét, csűrébe gyűjtse a gabonát, és olthatatlan tűzzel égesse el a polyvát."
Luk 3:18 Sok más bátorítással együtt hirdette a népnek az örömhírt.
Luk 3:19 Megfeddette Heródes negyedes fejedelmet testvérének felesége, Heródiás miatt, s mindama rossz miatt, melyeket Heródes tett.
Luk 3:20 Mindezeket Heródes még azzal tetézte, hogy Jánost tömlőcbe záratta.
Luk 3:21 Amikor az egész nép bemerítkezett, s bemerítkezett Jézus is, történt, hogy mialatt imádkozott, megnyílt az ég,
Luk 3:22 és a Szent Szellem galamb alakjában testileg raja szállott. Szózat is támadt az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, elnyerted tetszésemet."
Luk 3:23 Maga Jézus, amikor szolgálatát elkezdte, mintegy harmincéves volt. A hiedelem szerint József fia volt, aztán Élié,
Luk 3:24 Mattáté, Lévié, Melkié, Jannaié, Józsefé,
Luk 3:25 Mattatiászé, Ámosé, Naumé, Eszlié, Naggaié,
Luk 3:26 Maáté, Mattatiászé, Semeié, Józéché, Jódáé,
Luk 3:27 Joanáé, Résáé, Zorobábelé, Salátiélé, Nérié,
Luk 3:28 Melkié, Addié, Kószámé, Elmadámé, Éré,
Luk 3:29 Jézusé, Eliézeré, Jórimé, Mattáté, Lévié,
Luk 3:30 Simeoné, Júdáé, Józsefé, Jónámé, Eljákimé,
Luk 3:31 Meleáé, Mennáé, Mattatáé, Nátáné, Dávidé,
Luk 3:32 Jesséé, Jóbédé, Boázé, Saláé, Naászoné,
Luk 3:33 Aminádábé, Adminé, Arnié, Esromé, Fáreszé, Júdáé,
Luk 3:34 Jákobé, Izsáké, Ábrahámé, Táráé, Náchoré,
Luk 3:35 Seruché, Ragávé, Fáleké, Éberé, Saláé,
Luk 3:36 Kainámé, Arfaksádé, Sémé, Noéé, Lámeché,
Luk 3:37 Matusáláé, Énóché, Járedé, Maleleélé, Kainámé,
Luk 3:38 Enósé, Sete, Ádámé, Istené.
Luk 4:1 Jézus Szent Szellemmel telten visszatért a Jordántól, s a Szellem negyven napon át űzte őt ide-oda a pusztában.
Luk 4:2 Ezalatt a vádló kísértette. Azokban a napokban semmit sem evett, de amikor azok elteltek, megéhezett.
Luk 4:3 Ekkor a vádló szólott hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré."
Luk 4:4 De Jézus ezt felelte neki: "Meg van írva, hogy ne csak kenyérrel éljen az ember."
Luk 4:5 Erre a vádló a magasba vitte őt fel, és egy szempillantásban megmutatta neki a lakott föld összes királyságát.
Luk 4:6 Majd így szólt hozzá: "Neked adom ezt az egész birodalmat és a királyságok dicsőségét, mert nekem adták azt, és én annak adom, akinek akarom.
Luk 4:7 Ha tehát a földre borulsz előttem, tied lesz az egész."
Luk 4:8 Megszólalt Jézus: "Meg van írva - mondta neki -, Istenedet, az Urat imádd, és csak Ot szolgáld."
Luk 4:9 Elvitte aztán Jeruzsálembe, ott a templom ormára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd magad innen alá.
Luk 4:10 Hiszen meg van írva: Angyalainak parancsol felőled,
Luk 4:11 hogy megőrizzenek téged, hogy kezükön hordozzanak, hogy valahogy kőbe meg ne üsd lábadat."
Luk 4:12 Megszólalt Jézus, és ezt felelte neki: "Azt mondják: ne tedd próbára Istenedet, az Urat!"
Luk 4:13 Ezzel a vádló minden kísértését elvégezte, s egy időre elállott tőle.
Luk 4:14 Jézus aztán a Szellem hatalmával visszatért Galileába. Az egész környéken szétment a híre.
Luk 4:15 Zsinagógáikban tanított, és mindenki dicsőítette.
Luk 4:16 Eljutott Názáretbe is, ahol felnövekedett. Ahogy szokta, szombatnapon bement a zsinagógába, ott felállt, hogy felolvasson.
Luk 4:17 Ézsaiás próféta tekercsét adták oda neki. Amikor felnyitotta a tekercset, egy helyre bukkant, amelyen ez volt írva:
Luk 4:18 "Az Úrnak Szelleme van rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek örömöt hirdessek, ő küldött, hogy szabadítást hirdessek a foglyoknak, szemük megnyílását a vakoknak, szabadon engedjem a szétzúzott szívűeket,
Luk 4:19 hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét."
Luk 4:20 Erre összegöngyölte a tekercset, odaadta a szolgának és leült. A zsinagógában mindenkinek szeme rá volt szegezve.
Luk 4:21 O pedig hozzáfogott a beszédhez. "Ma a ti fületek hallatára teljesült ez az írás"- mondta nekik.
Luk 4:22 Mindannyian tanúságot tettek felőle, és csodálták szavait, melyek kedvesen ömlöttek szájából. "Ugye, hogy a József fia ő?" - szóltak.
Luk 4:23 De ő így szólt hozzájuk: "Bizonyára azt a példázatot mondjátok nekem: Orvos, magadat gyógyítsd meg! Mindazt, amit hallottunk, hogy Kapernaumban tettél, tedd meg itt is, a saját hazádban."
Luk 4:24 Ám ő így szólott: "Bizony, azt mondom nektek: egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Luk 4:25 Az igazságot mondom nektek: Izraelben sok özvegyasszony volt Illés napjaiban, mikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, s amikor az egész földön nagy éhínség támadt,
Luk 4:26 de közülök egyhez sem küldték Illést, csak a sidoni Sareptába, ahhoz az özvegyasszonyhoz.
Luk 4:27 Elizeus próféta idejében is sok poklos volt Izraelben, mégsem tisztult meg senki közülök, csak a szír Námán."
Luk 4:28 Mikor ezeket hallották, a zsinagógában mindenkit indulat töltött meg.
Luk 4:29 "Rátámadtak, kivetették a városból; kiűzték annak a hegynek a meredélyére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák,"
Luk 4:30 de ő általment közöttük és eltávozott.
Luk 4:31 Lement onnan egy galileai városba, Kapernaumba. Szombaton tanította őket,
Luk 4:32 és, azok megdöbbentek tanításán, mert hatalommal szólt.
Luk 4:33 Volt a zsinagógában egy ember, kiben tisztátalan ördögi szellem volt, s ez nagy hangon felkiáltott:
Luk 4:34 "Hah! Mi dolgunk egymással, názáreti Jézus? Elveszíteni jöttél minket? Tudom, hogy ki vagy! Istennek a Szentje!"
Luk 4:35 Jézus megdorgálta: "Némulj el és menj ki belőle!" Erre az ördögi szellem a középre dobta azt, s kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.
Luk 4:36 Mindenkire nagy döbbenet ült, és arról beszéltek egymás között: "Micsoda szó ez! Joggal és hatalommal rendelkezik a tisztátalan szellemeken, és azoki is mennek."
Luk 4:37 Szétment hát a hír felőle annak a vidéknek minden helyére.
Luk 4:38 Miután fölkelt, elment a zsinagógából a Simon házába. A Simon anyósát éppen erős láz szorongatta. Megkérték őt miatta,
Luk 4:39 mire ő hozzálépett, föléje hajolt, és megdorgálta a hideglelést, úgyhogy a betegség elhagyta az asszonyt, ki is azonnal felkelt, és felszolgált nekik.
Luk 4:40 Mikor a nap leszállóit, mindazok, akiknek sok minden betegségtől elgyengült hozzátartozóik voltak, hozzávitték azokat, s Ő minden egyesükre kezét vetette, és meggyógyította őket.
Luk 4:41 Sokakból ördögi szellemek mentek ki, akik így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!" ő azonban megdorgálta, és nem hagyta szólani őket, tudták ugyanis, hogy Ő a Felkent.
Luk 4:42 Mikor kinappalodott, elhagyta a várost, és egy puszta helyre ment. A tömegek keresték, és eljutottak hozzá. Tartóztatták Őt, hogy ne utazzék el tőlük.
Luk 4:43 De Ő ezt mondta nekik: "Más városokban is kell hirdetnem az Isten királyságának örömhírét, mert evégre küldettem."
Luk 4:44 S Júda zsinagógáiban hirdette az Igét.
Luk 5:1 Történt, hogy mialatt Ő a Genezáret tó partján állott, az Isten Igéjét hallgató tömeg hozzányomult,
Luk 5:2 Jézus meglátta, hogy két hajó áll a part mellett, míg halászaik tőlük távolabb mentek, s hálóikat mosogatták.
Luk 5:3 Jézus belépett hát a hajók közül az egyikbe, amely Simoné volt és megkérte, hogy evezzen a földtől kissé beljebb, aztán leült, és a hajóból tanította a tömeget.
Luk 5:4 Mikor megszűnt beszélni, így szólt Simonhoz: "Evezzetek a mélyre, s bocsássátok le hálóitokat fogásra!"
Luk 5:5 "Mester - felelte Simon -, egész éjen át fáradtunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra lebocsátom a hálókat."
Luk 5:6 Mikor megtették, nagy tömeg halat zártak össze, úgyhogy hálóik szakadoztak.
Luk 5:7 Intettek a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek oda, és együtt fogjanak a háló kivonásához. Azok oda is mentek, és mindkét hajót megtöltötték, úgyhogy azok süllyedeztek.
Luk 5:8 Mikor Simon Péter ezt látta, Jézus térdéhez esett, és így szólt: "Eredj el tőlem Uram, én vétkes ember vagyok."
Luk 5:9 A halfogás miatt ugyanis, melyet tettek, döbbenet ült reá, és az összes vele levőkre,
Luk 5:10 éppen úgy Zebedeus fiaira, Jakabra és Jánosra is, kik Simonnal társas viszonyban voltak. "Ne félj - szólott azután Jézus Simonhoz -, mostantól kezdve élő embereket fogsz."
Luk 5:11 Amikor a parthoz vitték a hajókat, mindent elhagytak, s követték őt.
Luk 5:12 Történt, hogy mialatt az egyik városban tartózkodott, egy férfi ment hozzá, kit elborított a poklosság. Amikor Jézust meglátta, arcra borult, és úgy könyörgött hozzá: "Uram, hatalmadban áll, hogy ha akarod, megtisztíts engem."
Luk 5:13 Ő kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt: "Akarom. Tisztulj meg!" S a poklosság azonnal elhagyta.
Luk 5:14 Aztán megparancsolta neki, hogy senkinek ne szóljon: "Hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel tisztulásodért az ajándékot, ahogy Mózes elrendelte, tanúságtételül nekik."
Luk 5:15 De csak annál jobban szétment a hír felőle, úgyhogy nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallgassák, és erőtlenségeikből orvoslást nyerjenek.
Luk 5:16 Ő meg visszavonult a pusztákba, és imádkozott.
Luk 5:17 Egyik napon történt, hogy amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek hallgatói között, akik Galilea, Júdea és Jeruzsálem összes falvaiból jöttek. Az Úrnak hatalma volt vele, hogy gyógyítson.
Luk 5:18 Egyszer csak férfiak egy embert hoztak nyugágyon, aki gutaütött volt, igyekeztek bevinni és eléje helyezni.
Luk 5:19 Mivel azonban a tömeg miatt nem találták a módját, hogy hogyan vigyék be, felhágtak a háztetőre, s a cserepeken keresztül eresztették alá fekhelyével együtt Jézus elé a középre.
Luk 5:20 Mikor ő hitüket meglátta, így szólt: "Ember, vétkeid megbocsáttattak."
Luk 5:21 Az írástudók és farizeusok fontolgatni kezdték: "Ki ez, hogy káromlásokat szól? Kinek van hatalma vétkeket elengedni, ha nem egyedül Istennek?"
Luk 5:22 Jézus, miután fontolgatásaikra rálátott, megszólította őket: "Mit fontolgattok szívetekben?
Luk 5:23 Mi kerül kevesebb fáradságba: azt mondani-é, vétkeidet megbocsátották, vagy ezt mondani: kelj fel és járj?
Luk 5:24 Hogy azonban megtudjátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van arra, hogy a földön vétkeket megbocsásson, - így szólt a gutaütötthöz: Hozzád szólok, kelj fel, fogd fekhelyedet, és eredj haza!"
Luk 5:25 Erre az azonnal a szemük láttára felkelt, felemelte, amin feküdt, és Istent dicsőítve házába ment.
Luk 5:26 Mindannyian önkívületbe jutottak, dicsőítették Istent, és félelemmel telten így szóltak: "Ma hihetetlen dolgot láttunk."
Luk 5:27 Ezek után kiment, szemügyre vett egy Lévi nevű vámszedőt, amint a vámnál ült, s azt megszólította: "Kövess engem!"
Luk 5:28 Lévi mindent elhagyott, fölkelt és követte Ot.
Luk 5:29 Majd nagy vendégséget rendezett neki otthonában. Vámszedőknek és egyebeknek nagy tömege dőlt velük együtt asztalhoz.
Luk 5:30 A farizeusok és írástudóik zúgolódva szóltak tanítványainak: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?"
Luk 5:31 Jézus ezt felelte nekik: "Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, csak azoknak, akik rosszul vannak.
Luk 5:32 Nem azért jöttem, hogy igazságosokat, hanem hogy vétkezőket hívjak, hogy más felismerésre térjenek."
Luk 5:33 "János tanítványai sűrűn böjtölnek, s végeznek könyörgéseket, ugyanúgy a farizeusok tanítványai is, de a tieid esznek és isznak."
Luk 5:34 Jézus ezt felelte nekik: "Nem kényszeríthetitek a násznépet, hogy azalatt böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van.
Luk 5:35 Jöhetnek napok, amikor a vőlegényt elveszik tőlük. Akkor majd, azokban a napokban böjtölni fognak."
Luk 5:36 Példázatot is mondott nekik arról, hogy senki sem told új köpenyből lehasított foltot ócska köpenyhez. S ha mégis megteszi, az újat is széthasítja, s az ócskához mégsem illik az újból vett folt.
Luk 5:37 Új bort sem tölt senki ócska tömlőkbe. S ha mégis, az új bor szétszakítja a tömlőket, maga kiömlik, a tömlők is elvesznek.
Luk 5:38 Hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni.
Luk 5:39 Ám senki sem akar újat, ha ót ihatik, mert azt mondja: Jóízű az ó.
Luk 6:1 Történt, hogy szombaton vetéseken mentek keresztül. Tanítványai kalászokat tépdestek, a kezükkel kidörzsölték, és úgy ették.
Luk 6:2 Néhány farizeus megkérdezte: "Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?"
Luk 6:3 Jézus így felelt nekik: "Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett a vele levőkkel együtt?
Luk 6:4 Hogyan ment be az Isten házába, s hogy vette el, és ette meg az odaszánt kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenniök? Sőt még a vele levőknek is adott."
Luk 6:5 Aztán azt mondta nekik: "Az embernek Fia ura a szombatnak."
Luk 6:6 Történt, hogy egy másik szombaton zsinagógába ment be és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja száradt volt.
Luk 6:7 Az írástudók és farizeusok meg szemmel tartották Őt, hogy szombaton gyógyít-e, hogy vádat találjanak ellene.
Luk 6:8 Ő azonban ismerte fontolgatásaikat, így szólt tehát a száradt kezű embernek: "Kelj fel, állj a középre!" Az felkelt és kiállott.
Luk 6:9 Most Jézus megszólította őket: "Megkérdelek titeket: szabad-e szombaton jót vagy gonoszt tenni, lelket megmenteni vagy elveszteni?"
Luk 6:10 S miután mindnyájukon körültekintett, így szólt a beteghez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és helyreállt a karja.
Luk 6:11 Azok meg értelmetlenséggel teltek meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tehetnének Jézussal.
Luk 6:12 Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, s az éjszakát az Istenhez való imádkozással töltötte.
Luk 6:13 Amikor nappal lett, magához hívta tanítványait, és kiválogatott közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak is nevezett:
Luk 6:14 Simont, akit Péternek is nevezett, annak testvérét Andrást, Jakabot, Jánost, Fülöpöt, Bertalant,
Luk 6:15 Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Simont, akit vakbuzgónak is neveztek,
Luk 6:16 Jakab Judását, és Judást, a kariótit, aki árulóvá lett.
Luk 6:17 Azután lement, s megállott velük egy sík helyen. Tanítványainak nagy tömege volt jelen, valamint egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengerparti vidékről Tíruszból és Szidonból a népnek nagy sokasága,
Luk 6:18 kik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és hogy betegségeikből meggyógyuljanak. Akiket tisztátalan szellemek zaklattak, rendre meggyógyultak.
Luk 6:19 Az egész tömeg azon volt, hogy megérinthesse, mert hatalom áradt ki belőle, s mindenkit meggyógyított.
Luk 6:20 Aztán tanítványaira emelte szemét, és így szólt: "Boldogok a szegények, mert övék az Isten királysága.
Luk 6:21 Boldogok, kik most éheznek, mert ki fogják őket elégíteni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
Luk 6:22 Boldogok vagytok, ha az emberek gyűlölnek titeket, ha kirekesztenek titeket, ha szidnak, s neveteket, mint valami rosszat, kivetik az embernek Fiáért.
Luk 6:23 Örüljetek azon a napon, ujjongjatok, mert nagy a béretek a mennyben. Hiszen ugyanígy cselekedtek a prófétákkal atyáitok.
Luk 6:24 Ellenben jaj nektek, gazdagoknak, mert oda van vigasztalásotok.
Luk 6:25 Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok.
Luk 6:26 Jaj nektek, ha minden ember szépet mond felőletek, mert ugyanígy cselekedtek atyáitok a hamis prófétákkal.
Luk 6:27 Ám azt mondom nektek, akik hallgattok engem: szeressétek ellenségeiteket, nemesen cselekedjetek azokkal, akik gyűlölnek titeket,
Luk 6:28 áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.
Luk 6:29 Annak, aki arcul üt, nyújtsd a másik arcodat is, és attól, aki a köpenyedet elveszi, ne tagadd meg köntösödet sem.
Luk 6:30 Adj mindenkinek, aki kér tőled, és ha valaki elveszi, ami a tied, ne követeld tőle vissza.
Luk 6:31 Úgy tegyetek az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy azok veletek tegyenek.
Luk 6:32 Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda kegyelem van bennetek? A vétkezők is szeretik azokat, akik őket szeretik.
Luk 6:33 Ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, micsoda kegyelem lakik bennetek? A vétkezők is ugyanazt teszik.
Luk 6:34 Ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy megkaphatjátok, mit ér a nálatok lévő kegyelem? A vétkezők is kölcsön adnak a vétkezőknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Luk 6:35 Többet tegyetek! Ellenségeiteket szeressétek! Úgy tegyetek jót, úgy kölcsönözzetek, hogy vissza semmit se várjatok. Akkor sok lesz a béretek, és a Magasságos fiainak fognak titeket nevezni, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a rosszakhoz is.
Luk 6:36 Irgalmasok legyetek, mint Atyátok irgalmas.
Luk 6:37 És ne ítéljetek, és akkor nem ítélnek meg titeket sem. Ne kárhoztassatok, akkor nem érhet titeket sem kárhoztatás. Adjatok felmentést, és titeket is felmentenek.
Luk 6:38 Adjatok, s nektek is adni fognak, igaz mértékkel, megnyomottan, megrázottan túlöntik majd az öletekbe. Mert amely mértékkel ti mértek, nektek is azzal mérnek vissza."
Luk 6:39 Példázatot is mondott nekik: "Vajon képes-e vak vakot vezetni? Nem esnek-é mindketten verembe?
Luk 6:40 A tanítvány nincs a tanító felett. Mindenki olyan lesz, mikor helyreigazítják, mint a tanítója.
Luk 6:41 Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A gerendát meg, mely a magad szemében van, nem veszed észre?
Luk 6:42 Hogy mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vessem ki a szálkát, mely a szemedben van, mikor a saját szemedben levő gerendát nem látod? Képmutató! Vesd ki először a szemedben levő gerendát, azután láss hozzá, hogy testvéred szemében levő szálkát kivesd.
Luk 6:43 Mert nincsen nemes fa, mely romlott gyümölcsöt teremne, meg romlott fa sincsen, mely nemes gyümölcsöt teremne.
Luk 6:44 Hiszen minden egyes fát a maga gyümölcséről lehet felismerni. Mert a tövisről nem szednek fügét, sem a csipkebokorról szőlőfürtöket.
Luk 6:45 A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, és a rossz a rosszból hozza elő a rosszat. Mert a száj azt beszéli, amitől túlárad a szív.
Luk 6:46 Miért hívtok így engem: Uram, Uram, ha nem teszitek meg, amit mondok?
Luk 6:47 Megmondom nektek, kihez hasonlít minden olyan ember, aki hallja tőlem a beszédeket, és megteszi őket.
Luk 6:48 Olyan emberhez hasonló, aki házat épít, aki ásni kezdett, mélyre hatolt, és az alapot a sziklára vetette. Áradás jött, és az ár neki ütközött annak a háznak, de nem volt rá ereje, hogy megingassa, mert jól épült az.
Luk 6:49 Aki meghallotta, de nem tette meg, hasonló az olyan emberhez, aki alap nélkül a földre építette házát. Annak is nekiütközött az ár, de az azonnal összeomlott, és a háznak romlása nagy lett."
Luk 7:1 Amikor mind e beszédeket a nép füle hallatára befejezte, bement Kapernaumba.
Luk 7:2 Egy bizonyos századosnak a rabszolgája gonoszul szenvedett, úgyhogy a végét járta. Ez a szolga becses volt neki,
Luk 7:3 mikor hát Jézusról hallott, hozzá küldötte a zsidók véneit, s kérte őt, hogy jöjjön el és mentse meg rabszolgáját.
Luk 7:4 Azok, mihelyt Jézushoz érkeztek, nagy igyekezettel kérlelték. "Méltó ő arra ? szóltak ?, hogy megadd ezt neki,
Luk 7:5 mert szereti nemzetünket, s a zsinagógát ő építtette nekünk."
Luk 7:6 Jézus hát útra kelt velük. Már nem volt messze a háztól, amikor a százados barátait küldte el hozzá ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj. Nem vagyok én arra elég, hogy fedelem alá jöjj,
Luk 7:7 arra sem tartom magamat méltónak, hogy magam menjek hozzád. Mondd csak szóval, és meggyógyul a legényem.
Luk 7:8 "Hiszen én is fennhatóság alá rendelt ember vagyok. Alattam katonák vannak, és ha azt mondom az egyiknek: Eredj el! - az elmegy; vagy a másiknak: Jöjj! - az eljön. S ha rabszolgámnak ezt mondom: Tedd meg! - megteszi."
Luk 7:9 Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, hátrafordult az Őt követő tömeg felé, és így szólott: "Azt mondom nektek, Izraelben még nem találtam ekkora hitet."
Luk 7:10 Amikor a küldöttek a házba visszatértek, a rabszolgát egészségesen találták.
Luk 7:11 A következő napon történt. Egy Nain nevű városba volt úton, s tanítványai és nagy tömeg mentek vele.
Luk 7:12 Mikor a város kapujához közel ért, egyszerre csak egy halottat hoztak ki, egy anyának egyszülött fiát. Az anya özvegy volt. A városból jókora tömeg kísérte.
Luk 7:13 Mikor az Úr meglátta az özvegyet, szánalomra gerjedt iránta, s megszólította: "Ne sírj!"
Luk 7:14 Azután odament, megérintette a koporsót, mire azok, akik azt vitték, megálltak. "Ifjú - mondta -, hozzád szólok: Támadj fel!"
Luk 7:15 A halott felült, és beszélni kezdett. Azután odaadta őt anyjának.
Luk 7:16 Félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették az Istent: "Nagy próféta támadt közöttünk! Rátekintett Isten az ő népére!"
Luk 7:17 Egész Júdeába, sőt annak egész környékére szétment a róla szóló hír.
Luk 7:18 Jánosnak is hírt vittek tanítványai mindezekről. János erre magához hívott tanítványai közül kettőt,
Luk 7:19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk?"
Luk 7:20 Ahogy a férfiak megérkeztek hozzá, így szóltak: "Bemerítő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk?"
Luk 7:21 Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségekből, őket verő ostoroktól, rossz szellemektől, sok vaknak adta meg kegyelmesen a látást.
Luk 7:22 Azután ezt mondta nekik: "Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok visszakapják szemük világát, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, szegények az örömhírt hallják.
Luk 7:23 Mondjátok meg: Boldog az, aki bennem meg nem botlik."
Luk 7:24 Mikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a tömegekhez: "Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok nézni? Szél ingatta nádszálat?
Luk 7:25 De hát mit is mentetek látni? Puha ruhákba öltözött embert? Hiszen a pompás és drága ruhákban járó emberek a királyi palotákban vannak.
Luk 7:26 De hát mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen! Azt mondom nektek, prófétánál is többet.
Luk 7:27 Ő az, akiről írva van: ím elküldöm követemet orcád előtt, aki előtted elkészíti utadat.
Luk 7:28 Azt mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten királyságában, nagyobb nála."
Luk 7:29 Amikor az egész nép és a vámszedők meghallották őt, igazságosságot szolgáltattak az Istennek azzal, hogy a János bemerítésével bemerítkeztek.
Luk 7:30 Ám a farizeusok és a törvénytudók elvetették az Istennek rájuk vonatkozó szándékát azzal, hogy nem meríttették be magukat Jánossal.
Luk 7:31 "Kihez hasonlítsam hát e nemzedék embereit? Kihez is hasonlók?
Luk 7:32 Hasonlók a piacon ülő, s egymásnak kiáltozó gyermekekhez, kik így beszélnek: Sípoltunk, és ti nem táncoltatok, gyászéneket fújtunk, és ti nem sírtatok.
Luk 7:33 Eljött ugyanis Bemerítő János, ki kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és ti így szóltatok: Ördögi szellem van benne,
Luk 7:34 Eljött az embernek Fia, ki eszik és iszik, s ti ezt mondjátok: íme a falánk és borissza ember, vámszedőknek és vétkezőknek barátja.
Luk 7:35 így kapta meg igazolását a bölcsesség összes gyermekeitől."
Luk 7:36 A farizeusok közül valaki megkérte Őt, hogy egyék nála. Bement hát a farizeus házába, és ledőlt az asztalhoz.
Luk 7:37 Egyszer csak egy asszony, aki vétekben élt a városban, megtudta, hogy a farizeus házában asztalnál fekszik. Vásárolt hát egy alabástrom korsócska kenetet,
Luk 7:38 hátulról a lábához állott, és sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, hajával törölte meg, majd összecsókolgatta a lábát és kenettel kenegette.
Luk 7:39 Mikor a farizeus, aki meghívta őt, ezt látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony ez, aki hozzányúlt, tudná, hogy vétkező."
Luk 7:40 Jézus ekkor a következő szavakkal fordult hozzá: "Simon, van valami mondanivalóm neked." "Tanító, mondd!" - szólott az.
Luk 7:41 "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral, a másik ötvennel tartozott neki.
Luk 7:42 Mivel nem volt nekik miből megadniok, kegyelemből mindkettőnek elengedte. Közülük melyik szereti most jobban őt?"
Luk 7:43 "Úgy vélekedem - szólalt meg Simon, hogy az, akinek többet engedett el." "Helyesen ítéltél - válaszolta Jézus,
Luk 7:44 majd az asszony felé fordulva így szólott Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Amikor házadba jöttem, nem adtál vizet a lábamra, ő pedig könnyével öntözte lábamat és hajával törölte meg.
Luk 7:45 Csókot sem adtál nekem, ő pedig, mióta bejöttem, nem szűnt meg lábamat csókolgatni.
Luk 7:46 Olajjal a fejemet meg nem kented, ő pedig lábamat kente kenettel.
Luk 7:47 Ezért azt mondom neked: Megbocsátották az ő sok vétkét, mert nagyon szeretett. Ellenben, akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret."
Luk 7:48 Azután az asszonyhoz szólt:"Vétkeidet megbocsátották."
Luk 7:49 Erre az asztalnál fekvők mondogatni kezdték egymás közt: "Kicsoda ő, hogy a vétkeket megbocsátja?" Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult:
Luk 7:50 "Hited megmentett téged. Eredj békességben el."
Luk 8:1 Az történt, hogy a következő időben városokon és falvakon utazott át, és hirdette az Isten királyságáról szóló örömhírt. Vele volt a tizenkettő,
Luk 8:2 amellett némely asszony, akik rossz szellemek hatalmából és erőtlenségekből gyógyultak meg, így Mária, akit magdalainak neveztek, akiből hét ördögi szellem ment ki,
Luk 8:3 továbbá Johanna, Chuzának, Heródes tiszttartójának felesége, Zsuzsanna és sok más asszony, akik vagyonukból szolgáltak nekik.
Luk 8:4 Mikor nagy tömeg gyűlt össze, azokból is, akik városonkint hozzá utaztak, példázatokban kezdett beszélni:
Luk 8:5 "Elment a magvető, hogy elvesse magvát. Miközben vetett, némelyik az útfélre esett, és eltaposták, az égi madarak meg fölcsipegették.
Luk 8:6 Másik a sziklára esett, kinőtt, s elszáradt, mivel nem volt nedvessége.
Luk 8:7 Némelyik a tövisek közé esett, velük együtt felnőtt, de a tövisek elfojtották.
Luk 8:8 Más a jó földbe esett, kinőtt és százszoros termést hozott." Ezeket mondván felkiáltott: "Akinek halló füle van, hallja meg!"
Luk 8:9 Mikor a tanítványok megkérdezték, hogy mit jelent ez a példázat,
Luk 8:10 így szólott: "Nektek adták meg, hogy az Isten királyságának titkait megismerjétek, a többiekkel pedig példázatokban közlik, hogy bár látnak, ne lássanak, és bár hallanak, belátásra ne jussanak.
Luk 8:11 A példázat ezt jelenti: A mag Istennek beszéde.
Luk 8:12 Útféliek azok, akik meghallották az Igét, de azután eljön a vádló, és kiszedi szívükből, hogy ne higgyenek, s meg ne meneküljenek.
Luk 8:13 A sziklára hullottak azokat jelentik, akik, ha hallják, örömmel fogadják az Igét, de nincs gyökerük, csak egy ideig hisznek, de a kísértés idejében elpártolnak.
Luk 8:14 Ami a tövis közé esik, azokat jelzi, akik, miután meghallották az Igét, elmennek, s a földi élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, úgyhogy érésig nem jutnak.
Luk 8:15 Ami a hasznos földben van, olyanokat jelez, akik, miután nemes és jó szívvel meghallgatták az Igét, azt birtokukba veszik, és állhatatossággal gyümölcsöt teremnek.
Luk 8:16 Senki sem fedi le a meggyújtott mécsest vékával, sem ágy alá nem teszi, hanem mécslábra helyezi, hogy a bemenők lássák a fényt.
Luk 8:17 Mert nincs oly rejtett dolog, ami nyilvánvalóvá ne válnék, sem olyan eldugott dolog, ami ki ne tudódnék, ami világosságra ne jönne.
Luk 8:18 Azért vigyázzatok rá, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, annak adni fognak, de akinek nincs, attól még azt is el fogják venni, amije lenni látszik."
Luk 8:19 Megérkeztek hozzá anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem tudtak vele találkozni.
Luk 8:20 Mikor hírül adták neki: "Anyád és testvéreid kinn állanak és látni akarnak,"
Luk 8:21 Ő ezt felelte nekik: "Az én anyám és testvéreim ezek, akik Isten Igéjét hallják és megteszik."
Luk 8:22 Történt az egyik napon, hogy tanítványaival hajóba szállt. "Menjünk át a tó túlsó partjára" - mondotta nekik, s azok elhajóztak.
Luk 8:23 Amíg vitorláztak, Jézus elaludt. De szélvihar tört a tóra, egészen megteltek vízzel, úgyhogy veszélyben forogtak.
Luk 8:24 Hozzámentek hát, s ily szóval ébresztették fel: "Mester! Mester! Elveszünk!" Erre felkelt, megdorgálta a szelet és a hullámzó vizet, és azok lecsillapodtak, úgyhogy nagy csendesség támadt.
Luk 8:25 "Hol van a ti hitetek?" - kérdezte tőlük. Azok pedig féltek, és csodálkozva beszélték egymás közt: "Ki ő, hogy még a szelekkel és vízzel is rendelkezik, és azok engedelmeskednek neki?"
Luk 8:26 Azután elhajóztak a gerazénusok vidékére, amely Galileával át-ellenben terül el.
Luk 8:27 Amikor kilépett a szárazföldre, a városból egy ember jött vele szemben, akiben ördögi szellemek voltak, aki már jó ideje nem öltözött ruhába, s házban nem lakott, hanem csak sírokban.
Luk 8:28 Mikor Jézust meglátta, felkiáltott, lábához esett, és nagy hangon ezt kiáltotta: "Jézus, a Magasságos Istennek Fia, mi dolgunk van nekünk egymással? Könyörgöm hozzád, ne kínozz engem."
Luk 8:29 Megparancsolta ugyanis a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert sok időn át ragadta a szellem őt magával, úgyhogy láncokkal és béklyókkal megbilincselve őrizték, de az ördögi szellem, miután a bilincseket széttörte, a pusztákba űzte őt.
Luk 8:30 Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" "Légió"- felelte az, mert sok ördögi szellem ment belé.
Luk 8:31 A szellemek aztán rimánkodtak, ne parancsolja nekik, hogy a feneketlen mélységbe menjenek.
Luk 8:32 Volt ott a hegységben meglehetősen sok disznóból álló, legelésző csürhe. Kérlelték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba menjenek be. Jézus megengedte nekik.
Luk 8:33 Kijöttek hát az ördögi szellemek az emberből, bementek a disznókba, és a csürhe a meredélyen át lerohant a tóba és belefulladt.
Luk 8:34 A pásztorok pedig, mikor látták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték a dolgot a városba és a tanyákra.
Luk 8:35 Eljöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézushoz érkeztek, és azt az embert, akiből az ördögi szellemek kimentek, Jézus lábánál ülve, felöltözve és ép észnél találták, megijedtek.
Luk 8:36 Azok, akik látták, hogy az ördöngös hogyan menekült meg, hírül adták nekik az esetet.
Luk 8:37 Ekkor a gerazénusok vidékéről érkező egész sokaság arra kérte Őt, hogy távozzék el tőlük, mert nagy félelem szorongatta őket. Erre hajóba szállt és visszatért Kapernaumba.
Luk 8:38 Az az ember azonban, akiből az ördögi szellemek kimentek, könyörgött, hogy vele maradhasson. Ám ő búcsút vett tőle ily szóval:
Luk 8:39 "Térj vissza házadba, s beszéld el ott mindazt, amit Isten tett veled." Az el is ment, hogy egész városszerte hirdesse mindazt, amit Jézus vele tett.
Luk 8:40 Amikor Jézus visszatért, a tömeg szívesen fogadta, mert mindannyian várták.
Luk 8:41 Egyszerre egy férfi érkezett, kinek neve Jairus volt, ő volt a zsinagóga elöljárója. Jairus Jézus lábához borult, és úgy esengett, hogy jöjjön el a házába,
Luk 8:42 mert egyszülött leánya, ki tizenkét éves, haldoklik. Miközben útban volt oda, tömeg szorongatta.
Luk 8:43 Egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, de nem volt erő, hogy bárki meggyógyíthatta volna,
Luk 8:44 hozzálépett, és hátulról köpenyének szegélyét megérintette. Erre azonnal elállott vérének folyása.
Luk 8:45 "Ki az, aki hozzám nyúlt?"- kérdezte Jézus. Mikor mindenki tagadta, megszólalt Péter: "Mester, a tömeg szorongat, és nyom össze téged."
Luk 8:46 "Valaki hozzám nyúlt - felelte Jézus. - Észrevettem, hogy hatalom áradt ki tőlem."
Luk 8:47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, reszketve előjött, lábához borult, és az egész nép előtt tudtára adta, hogy mily okból nyúlt hozzá, és hogy azonnal hogyan gyógyult meg.
Luk 8:48 "Leányom - mondta neki erre Jézus -, hited megmentett téged. Eredj el békességben."
Luk 8:49 Még szólott, amikor valaki jött a zsinagóga elöljárótól, és így szólt: "Halott már a leányod. Ne zaklasd tovább a Tanítót."
Luk 8:50 Jézus azonban, ahogy ezt meghallotta, így szólt hozzá: "Ne félj! Higgy csak! Meg fog menekülni."
Luk 8:51 Amikor megérkezett a házba, senkit sem engedett be magával, csak Pétert, Jánost, Jakabot és a leányka atyját és anyját.
Luk 8:52 Mindenki sírt, s gyászolta a leányt. De ő így szólt: "Ne sírjatok! Nem halt meg, hanem szunnyad."
Luk 8:53 Kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
Luk 8:54 O azonban megragadta a leány kezét, és felkiáltott: "Leányka, támadj fel!"
Luk 8:55 Erre visszatért annak szelleme és azonnal felkelt. Jézus erre megparancsolta, hogy adjanak neki enni.
Luk 8:56 A leány szülei magukon kívül voltak, ő pedig szigorú parancsot adott, hogy senkinek se mondják el azt, ami történt.
Luk 9:1 Összehívta a tizenkettőt, aztán hatalmat és fennhatóságot adott nekik valamennyi ördögi szellemen, arra is, hogy betegeket gyógyíthassanak.
Luk 9:2 Majd elküldte őket, hogy az Isten királyságát hirdessék, és gyógyítsanak.
Luk 9:3 "Semmit se vigyetek az útra - mondotta nekik. - Se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Se két alsó ruhátok ne legyen.
Luk 9:4 Amely házba bementek, ott maradjatok, onnan induljatok aztán tovább.
Luk 9:5 Minden olyan esetben, amikor nem akarnak befogadni titeket, menjetek ki az illető városból, és a port is rázzátok le lábatokról, ellenük szóló tanúságtételül."
Luk 9:6 Azok el is mentek, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az örömhírt, és gyógyítottak.
Luk 9:7 Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és kétségek közt volt, mivelhogy azt beszélték némelyek, hogy János támadt fel a halottak közül,
Luk 9:8 némelyek meg, hogy Illés jelent meg, mások ismét, hogy az ősök közül támadt fel egy próféta.
Luk 9:9 "Jánost lefejeztettem - mondotta Heródes -, ki azonban ez, akiről ilyen dolgokat hallok?" És látni igyekezett őt.
Luk 9:10 Visszatérvén az apostolok elbeszélték Jézusnak, hogy mi mindent cselekedtek. Jézus magához vette őket, és külön velük visszavonult egy Betsaida nevű városba.
Luk 9:11 De a tömeg, mihelyt megtudta, követte Őt. Jézus elfogadta őket, beszélt nekik Isten királyságáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította.
Luk 9:12 Közben a nap hanyatlani kezdett. Hozzáment hát a tizenkettő, s ezt mondták neki: "Bocsásd el a tömeget. Hadd menjenek el a környéken levő falvakba, és tanyákra, hogy megpihenjenek, és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk."
Luk 9:13 De ő ezt mondta nekik: "Adjatok ti nekik enni!" "Nincs nekünk többünk, mint öt kenyerünk és két halunk - felelték ők -, hacsak el nem megyünk, s nem vásárolunk ennivalót ennek az egész népnek."
Luk 9:14 Mintegy ötezer férfi volt ott tudniillik. Jézus erre így szólt tanítványaihoz: "Fektessétek le őket mintegy ötvenes csoportokba."
Luk 9:15 Úgy tettek, és mindenki ledőlt.
Luk 9:16 Ekkor fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, majd megtörte és odaadta őket a tanítványoknak, hogy azok a tömeg elé helyezzék.
Luk 9:17 Mindnyájan ettek és jóllaktak, s tizenkét kosarat tettek ki a darabok, melyek tőlük megmaradtak.
Luk 9:18 Mialatt egyedül imádkozott, bár tanítványai vele voltak, történt, hogy megkérdezte őket: "Kinek mond a sokaság, ki vagyok én?"
Luk 9:19 Azok ezt felelték: "Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy az ősi próféták közül egyik feltámadott."
Luk 9:20 "Hát ti, kinek mondotok engem?" - kérdezte tőlük. Megszólalt Péter: "Az Isten Felkentjének."
Luk 9:21 Ő erre keményen rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek meg ne mondják.
Luk 9:22 "Az ember Fiának sokat kell szenvednie mondotta erre Jézus, s kell, hogy a vének, főpapok és írástudók elvessék őt a próbán, majd megöljék, de a harmadik napon fel fog támadni."
Luk 9:23 Majd így szólt mindannyiukhoz: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, naponként vegye fel keresztjét, és úgy kövessen.
Luk 9:24 Mert aki meg akarja menteni lelkét, el fogja veszíteni, aki azonban énértem elveszti lelkét, meg fogja menteni azt.
Luk 9:25 Mert mit használ az embernek az, ha az egész világot megnyerte, magát azonban elveszítette, vagy kárt szenvedett magában.
Luk 9:26 Aki ugyanis szégyell engem és az én beszédeimet, azt az embernek Fia is szégyellni fogja, amikor a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében megjön.
Luk 9:27 Úgy, ahogy igaz, mondom nektek: Vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelnek addig halált, amíg Isten királyságát meg nem látják."
Luk 9:28 Mintegy nyolc nappal e szavak elmondása után magához vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni.
Luk 9:29 Mialatt imádkozott, történt, hogy arcának színe elváltozott, s ruházata villogó fehéren szikrázni kezdett.
Luk 9:30 Egyszerre két férfi tűnt fel, ahogy beszéltek vele, ezek Mózes és Illés voltak.
Luk 9:31 Dicsőségben voltak láthatók, s Jézus elmeneteléről beszéltek, melynek Jeruzsálemben kell teljesülnie.
Luk 9:32 Ezalatt Péterre és a vele levőkre álom nehezedett, miután azonban ébrenlétre jutottak, meglátták az ő dicsőségét és a két férfiút, akik együtt álltak vele.
Luk 9:33 Történt, hogy mialatt azok elválóban voltak, Péter így szólt Jézushoz: "Mester, kellemes itt lennünk. Készítsünk hát három sátort: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Nem tudta azonban, hogy mit beszél.
Luk 9:34 Ám, amíg ezeket mondta, köd támadt, és árnyékba borította őket. Mikor a ködbe beléptek, megrémültek.
Luk 9:35 A ködből azután hang hallatszott, mely ezt mondta: "Kiválasztott Fiam ő, rá hallgassatok."
Luk 9:36 Mikor a hang keletkezett, Jézust egyedül találták. A dolgot azonban elhallgatták, s azokban a napokban senkinek semmit nem szóltak arról, amit láttak.
Luk 9:37 A következő napon történt, hogy alászállóban a hegyről nagy tömeggel találkoztak.
Luk 9:38 A tömegből egy férfi felkiáltott: "Tanító, könyörgöm, tekints a fiamra, mert egyszülöttem.
Luk 9:39 Egyszer-egyszer szellem kapja el, az tüstént kiáltozni kezd, össze-vissza rángatja őt, úgyhogy a szája habzik, és csak nehezen hagyja el, miután összetörte őt.
Luk 9:40 Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem volt rá hatalmuk."
Luk 9:41 "Óh, hitetlen, kificamodott nemzedék - szólalt meg Jézus -, meddig leszek még veletek, és meddig kell hordoznom titeket? Vezesd ide a fiadat!"
Luk 9:42 Már mialatt odament, megtépte és összerángatta őt az ördögi szellem, de Jézus ráförmedt a tisztátalan szellemre, és meggyógyította a fiút, aztán odaadta őt atyjának.
Luk 9:43 S mindannyian megdöbbentek az Isten nagyságán. Mialatt mindenkit döbbenet fogott el mindazok miatt, amit Jézus cselekedett, így szólott tanítványaihoz:
Luk 9:44 "Fogadjátok be fületekbe ezeket a beszédeket, hogy az ember Fia emberek kezére fog adatni."
Luk 9:45 De ők nem értették meg ezt a szót, el volt az leplezve előlük, hogy ne észlelhessenek, megkérdezni is féltek Őt e dolog felől.
Luk 9:46 Vetélkedés csúszott be közéjük afelől, hogy ki közöttük a legnagyobb.
Luk 9:47 Jézus, minthogy ismerte szívük fontolgatását, kézen fogott egy gyermeket, azt maga mellé állította,
Luk 9:48 és így szólt hozzájuk: "Aki ezt a gyermeket az én nevemben befogadja, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. Mert aki mindnyájatok között a legkisebb, az a nagy."
Luk 9:49 Erre János megszólalt: "Mester! Láttunk valakit, aki a te neveddel ördögi szellemeket űzött ki, s eltiltottuk, mert nem velünk együtt követ téged."
Luk 9:50 "Ne tiltsátok el mondta neki Jézus, mert aki nincs ellenünk, velünk van."
Luk 9:51 Amikor Jézus felvétetésének napjai betelőben voltak, arcát szilárdan a Jeruzsálembe vivő útra fordította. Ekkor történt,
Luk 9:52 hogy követeket küldött maga előtt. Miután a küldöttek útra keltek, a samáriaiak egyik falujába tértek be, hogy szállást készítsenek neki.
Luk 9:53 De nem fogadták be őket, mert arca a jeruzsálemi útra volt szegezve.
Luk 9:54 Mikor Jakab és János tanítványok ezt látták, megkérdezték: "Uram, akarod-e, hogy kimondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és megeméssze őket?"
Luk 9:55 Erre Ő megfordult és megdorgálta őket.
Luk 9:56 Azután másik faluba mentek.
Luk 9:57 Mialatt az úton mentek, valaki megszólította: "Követni foglak, akárhová mégy is."
Luk 9:58 De Jézus ezt felelte neki: "A rókáknak lyukaik vannak, az ég madarainak fészkük, az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania."
Luk 9:59 Egy másikhoz szólott: "Kövess engem." De az így felelt: "Engedd meg, hogy előbb elmenjek, s eltemessem az atyámat."
Luk 9:60 De Ő ezt mondta neki: "Hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat. Te meg eredj, és vidd szét az Isten királyságának hírét."
Luk 9:61 Megint más szólott: "Követni foglak uram, de engedd meg, hogy előbb búcsút mondjak az otthoniaknak."
Luk 9:62 Jézus ezt felelte: "Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki miután kezét az eke szarvára vetette, hátra tekint."
Luk 10:1 Ezek után az Úr kijelölt hetvenkettőt, és kettesével maga előtt elküldötte őket mindazokba a városokba és helyekre, ahova menni szándékozott.
Luk 10:2 Ezeket mondotta nekik: "Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy munkásokat küldjön aratásába.
Luk 10:3 Menjetek. Úgy küldelek el titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
Luk 10:4 Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.
Luk 10:5 Ha valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békessége legyen ennek a háznak.
Luk 10:6 S ha van ott békesség fia, azon meg fog nyugodni békességetek, ha nincs, visszatér rátok.
Luk 10:7 Ugyanabban a házban maradjatok, azt egyétek és igyátok, amijük van. Hisz méltó a munkás a bérére. Házról házra ne járjatok.
Luk 10:8 Ha egy városba bementek, és befogadnak titeket, egyétek, amit élőtökbe raknak.
Luk 10:9 Orvosoljátok azokat, akik benne elerőtlenültek. Mondjátok nekik: Közel van hozzátok az Isten királysága.
Luk 10:10 Ha pedig olyan városba mentek be, ahol nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak a piacára és mondjátok:
Luk 10:11 Még ezt a port is lerázzuk rátok, ami városotokból a lábunkra tapadt. Mindamellett tudjátok meg, hogy az Isten királysága közel van.
Luk 10:12 Azt mondom nektek, hogy Sodornának ama napon elviselhetőbb lesz a sorsa, mint annak a városnak.
Luk 10:13 Jaj neked, Koradzin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tírusban vagy Szidonban támadtak volna azok a hatalmas jelek, amelyek tebenned támadtak, zsákban és hamuban ülnének, és régen más felismerésre tértek volna.
Luk 10:14 Még az ítéletkor is elviselhetőbb lesz Tírusnak és Szidonnak a sorsa, mint a tiétek.
Luk 10:15 Hát te, Kapernaum? Az égig fogsz felmagasztalódni? A holtak országáig szállasz alá.
Luk 10:16 Aki rátok hallgat, énrám hallgat. Aki titeket elvet, engem vet el. Aki pedig engem vet el, azt veti el, aki küldött engem."
Luk 10:17 Visszatért a hetvenkettő, s örömmel beszélték: "Uram, a te neved által még az ördögi szellemek is alánk vannak vetve."
Luk 10:18 Ő azonban ezt felelte nekik: "Figyeltem a Sátánt, amint villámként esett alá az égből.
Luk 10:19 Lássátok, fennhatóságot adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon, s az ellenség minden hatalmán tapossatok, úgyhogy semmi sem fog nektek ártani.
Luk 10:20 De annak ne örüljetek, hogy a szellemek alátok vannak rendelve, annak örüljetek, hogy a nevetek a mennyekben be van írva."
Luk 10:21 Abban az órában a Szent Szellemtől indítva ujjongott: "Vallást teszek melletted Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy te ezeket a bölcsek és eszesek elől elrejtetted, a kiskorúaknak azonban leleplezted. Valóban, Atyám, így találkozott az a te tetszéseddel.
Luk 10:22 Mindent átadott nekem az én Atyám. Senki sem ismeri, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki elől a Fiú a leplet el akarja vonni."
Luk 10:23 Ezután hátrafordulta tanítványaihoz, és külön ezt mondta nekik: "Boldog az a szem, amely azt látja, amit ti láttok!
Luk 10:24 Mert azt mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta meg, hallani, amit hallotok, de nem hallotta meg."
Luk 10:25 Előállt egy törvénytudó, s próbára téve Őt, így szólott: "Tanító, mit tegyek, hogy örök részem legyen az örök élet?"
Luk 10:26 "Mi van megírva a törvényben? kérdezte tőle Jézus, hogy olvasod?"
Luk 10:27 "Az ezt felelte: "Szeresd egész szívedből, egész lelkeddel, teljes erőddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat; felebarátodat is, mint magadat."
Luk 10:28 "Helyesen feleltél mondta neki, ezt cselekedd, és élni fogsz."
Luk 10:29 Az azonban igazolni akarta magát, azért így szólt Jézushoz: "Hát ki az én felebarátom?"
Luk 10:30 Jézus a szavába vágott és ezt mondta: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt.
Luk 10:31 Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta, a túlsó oldalon továbbment.
Luk 10:32 Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment.
Luk 10:33 Valami utazó samáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta,
Luk 10:34 odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte.
Luk 10:35 A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked.
Luk 10:36 Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?"
Luk 10:37 "Az, aki irgalmat gyakorolt vele" felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: "Eredj, és te is tégy ugyanúgy."
Luk 10:38 Utazásuk közben betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony fogadta be házába.
Luk 10:39 Annak volt egy testvére, akit Máriának hívtak. Mária leült Jézus lábához, és hallgatta beszédét.
Luk 10:40 Mártát ellenben sokfelé húzta szolgálata. Odaállt hát az Úrhoz és így szólt: "Uram, nem törődöl vele, hogy testvérem egyedűl hagyott a kiszolgálásban? Mondd neki, hogy fogjon velem együtt a munkához."
Luk 10:41 Ám az Úr így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és az zaklatottá tesz.
Luk 10:42 De kevés a szükséges, vagy csak egy. Mária a jó részt választotta, és azt el nem veszik tőle."
Luk 11:1 Történt, hogy egy bizonyos helyen imádkozott. Amikor abbahagyta, tanítványai közül valaki megszólította: "Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította tanítványalt."
Luk 11:2 "Ha éppen imádkoztok — szólt nekik—, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg neved. Jöjjön el királyságod.
Luk 11:3 A naponként szükséges kenyeret add meg nekünk.
Luk 11:4 Engedd el vétkeinket, mint magunk is elengedjük mindenkinek, amivel nekünk tartozik. Ne vígy minket kísértésbe."
Luk 11:5 Majd így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, aki, ha barátja van, és az az éj közepén hozzámegy ilyen kéréssel: Barátom, három kenyérre van szűkségem,
Luk 11:6 mivel a barátom útról érkezett meg, és nincs mit elébe tegyek,
Luk 11:7 ő belülről így felelne neki: Ne zaklass engem, már zárva az ajtó, gyermekeim velem vannak az ágyban, nem kelhetek fel, nem adhatok neked.
Luk 11:8 Azt mondom nektek, hogy ha nem kel is föl, hogy adjon neki, azért, mert barátja, de annak szemérmetlensége miatt mégis felkél, és ad neki mindent, amire szüksége van.
Luk 11:9 Én is azt mondom nektek: kérjetek és adni fognak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek, megnyitnak majd nektek.
Luk 11:10 "Mert mindenki kap, aki kér; talál, aki keres; és a zörgetőnek meg fognak nyitni."
Luk 11:11 Melyik atya az közületek, aki, ha fia halat kér tőle, hal helyett kígyót ad neki,
Luk 11:12 vagy ha tojást kér, skorpiót ad neki?
Luk 11:13 ha tehát ti, akik rosszak vagytok, jó dolgokat tudtok adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog mennyből való Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik tőle kérik."
Luk 11:14 Ördögi szellemet űzött ki éppen, és az néma volt. Az történt, hogy amikor kiment az ördögi szellem, megszólalta néma, s ezen a tömeg elcsodálkozott.
Luk 11:15 Közülők né melyek így szóltak azonban: "Belzebullal, az ördögi szellemek fejedelmével űzi ki az ördögi szellemeket."
Luk 11:16 Mások meg, hogy megkísértsék, mennyből való jelt kívántak tőle.
Luk 11:17 De ő ismervén gondolkodásukat, így szólt hozzájuk: "Elpusztul minden királyság, mely önmagával meghasonlik, ház a házra dől benne.
Luk 11:18 Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, hogyan áll majd meg királysága? Mert azt mondjátok, hogy én Belzebullal űzöm ki az ördögi szellemeket.
Luk 11:19 Na, ha én Belzebullal űzöm ki az ördögi szellemeket, fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek bíráitok.
Luk 11:20 Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögi szellemeket, akkor már el is jött hozzátok az Isten királysága.
Luk 11:21 Ha a felfegyverzett erős vitéz védi udvarházát, békességben van a vagyona.
Luk 11:22 De ha nála erősebb törne rá és legyőzné, az el fogja venni teljes fegyverzetét, melyben bízott, és a tőle elvett zsákmányt széjjelosztja.
Luk 11:23 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, széjjelszór.
Luk 11:24 Ha a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víztelen helyeket jár be, és csillapodást keres, de mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.
Luk 11:25 El is megy, és kisöpörve, rendbehozva találja azt.
Luk 11:26 Akkor útra kél, magához vesz hét, magánál rosszabb szellemet, behatol, letelepedik, és annak az embernek utolsó sora rosszabb lesz az elsőnél."
Luk 11:27 Történt, hogy mialatt ezeket mondotta, a tömegből egy asszony felemelt hangon így szólott hozzá: "Boldog a méh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyeket szoptál."
Luk 11:28 Ő azonban ezt felelte: "Bizonyára azok boldogok, akik hallják és megőrzik az Istennek beszédét."
Luk 11:29 Mikor a tömeg összetorlódott mellette, beszélni kezdett: "Gonosz ez a nemzedék. Jelt keres, de más jelt nem fognak neki adni, mint Jónás jelét.
Luk 11:30 Mert ahogy Jónás jel volt a ninivebelieknek, úgy jel lesz az embernek Fia is ennek a nemzedéknek.
Luk 11:31 Ennek a nemzedéknek férfiaival együtt Dél királynője is feltámad majd az ítéletkor, és elítéli őket. Mert a királynő a föld legvégéről eljött, hogy Salamon bölcsességét hallgassa. Itt azonban több van Salamonnál.
Luk 11:32 Ezzel a nemzedékkel együtt ninivei férfiak fognak feltámadni az ítéletkor, és elítélik azt, mert ők Jónás igehirdetésére más felismerésre tértek. Itt azonban több van Jónásnál.
Luk 11:33 Senki sem gyújt azért mécsest, hogy valami rejtett helyre tegye, azért se, hogy a véka alá helyezze, hanem hogy a mécslábra állítsa, hogy a belépők lássák sugárzását.
Luk 11:34 A test mécsese szemed. Ha szemed egyszerű, egész tested világos, de ha rossz volna szemed, egész tested sötét lesz.
Luk 11:35 Nézz utána, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne váljék.
Luk 11:36 Ha tehát tested egészen világos, és nincs benne sötét rész, oly világos lesz mindenestől, mintha egy mécses sugaraival megvilágítana téged."
Luk 11:37 Miközben beszélt, egy farizeus arra kérte, hogy reggelizzék nála. Bement és ledőlt.
Luk 11:38 A farizeus azonban csodálkozott, mikor látta, hogy a reggeli előtt nem végezte a vízbe mártást.
Luk 11:39 Az Úr azonban így szólt hozzá: "Na, ti farizeusok megtisztogatjátok a pohárnak vagy a tányérnak külsejét, de a belsőtök hemzseg a ragadozástól és rosszaságtól.
Luk 11:40 Esztelenek. Nem ugyanaz készítette-e a belsőt is, aki a külsőt készítette?
Luk 11:41 Ne így cselekedjetek. A bennlevőket adjátok könyöradománynak, s egyszerre mindenetek tiszta lesz.
Luk 11:42 Ám, jaj nektek, farizeusoknak, mert tizedet adtok a köményből, a rutából és mindenféle főzelékből, de elmellőzitek az ítéletet és az Isten szeretetét. Ezeket meg kellene tennetek, amazokat el nem hanyagolnotok.
Luk 11:43 Jaj nektek, farizeusok, mert a zsinagógákban az első ülést és a piacokon a köszöntéseket szeretitek.
Luk 11:44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a felismerhetetlen sírok, az emberek rajtuk járnak, de nem tudnak róla."
Luk 11:45 Megszólalt az egyik törvénytudó. "Tanító - kérdezte tőle -, mikor ezeket mondod, minket is bántam akarsz?"
Luk 11:46 "Jaj nektek is, törvénytudóknak! — mondotta —, mert nehezen hordozható terheket raktok az emberekre, de magatok ujjatokkal sem érintitek a terheket.
Luk 11:47 Jaj nektek, mert a prófétáknak síremlékeket építetek, atyáitok meg megölték őket.
Luk 11:48 Ti tehát arról tesztek tanúságot, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel, azok megölték őket, ti meg építkeztek.
Luk 11:49 Ezért mondja az Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat fogok szétküldeni, s közülük némelyeket megölnek, némelyeket elüldöznek majd,
Luk 11:50 hogy számon kérhesse az összes próféták vérét, amit csak a világ megalapításától eddig a nemzedékig kiontottak,
Luk 11:51 az Ábel vérétől a Zakariás véréig, aki az oltár és a templomépület között veszett el. Bizony azt mondom nektek, számon fogják azt kérni ettől a nemzedéktől.
Luk 11:52 Jaj nektek, törvénytudóknak, mert elvettétek a megismerés kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenni akaróknak útját álltátok."
Luk 11:53 Miután eltávozott onnan, az írástudók és a farizeusok erősen szorongatták, több dolog felöl faggatták,
Luk 11:54 s kelepcét állítottak neki, hogy valamely szaván, mely száját elhagyja, megfoghassák.
Luk 12:1 Mikor tízezrekre menő tömeg gyűlt össze nála, úgyhogy egymást taposták, először tanítványaihoz kezdett beszélni: "őrizkedjetek a farizeusok kovászától, amely képmutatás.
Luk 12:2 Minden dologról lehull egyszer a lepel, akárhogy leplezzék is, nincs elrejtett dolog, amely utóbb ismertté ne válnék.
Luk 12:3 Ennek megfelelően mindaz, amit a sötétségben mondotok, a világosságban fog hallatszani, s amit kamrákban fülbe súgva közöltetek, háztetőkről fogják kihirdetni.
Luk 12:4 Úgy szólok hozzátok, mint barátaimhoz: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik s azon túl többet nem tehetnek veletek.
Luk 12:5 Megmutatom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek azután, hogy megöl, hatalma van arra, hogy a gyehennára vessen. Igen. Azt mondom nektek, ettől féljetek.
Luk 12:6 Ugye, hogy öt verebet árulnak két fillérért? Mégis, közülük egyet sem felejt el az Isten.
Luk 12:7 A ti fejeteknek meg még a haja szálai is mind számolva vannak. Ne féljetek! Ti sokkal értékesebbek vagytok, mint sok veréb.
Luk 12:8 Azt mondom nektek, hogy az embernek Fia mindenki mellett vallást fog tenni az Isten angyalai előtt, aki mellette vallást tesz az emberek előtt.
Luk 12:9 De azt, aki engem az emberek előtt megtagad, Isten angyalai előtt meg fogják tagadni.
Luk 12:10 Mindenkinek, aki az ember Fia ellen szót szól, el fogják engedni azt, de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem fogják azt elengedni.
Luk 12:11 Ha a zsinagógák, fejedelmek, hatóságok elé visznek majd titeket, ne legyen amiatt gondotok, hogy mivel védekezzetek, vagy mit szóljatok,
Luk 12:12 mert a Szent Szellem abban az órában meg fog titeket tanítani arra, amit mondanotok kell."
Luk 12:13 Megszólította valaki a tömegből: "Tanító, mondd meg a testvéremnek, ossza meg velem az örökséget."
Luk 12:14 De ő ezt felelte neki: "Ember, ki tett engem fölétek bírónak, vagy osztónak?"
Luk 12:15 Aztán így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, tartózkodjatok minden kapzsiságtól, mert senkinek sem abból támad az élete, amiből feleslegesen sokja van, nem a vagyon adja az életet."
Luk 12:16 Egy példázatot mondott erre nekik: "Egy gazdag embernek jól termett a földje.
Luk 12:17 Fontolgatta hát magában: Mit tegyek? Mert nincs hova betakarnom a termésemet.
Luk 12:18 Majd így szólt: Ezt fogom tenni: lerontom a csűreimet és nagyobbakat építek. Majd oda gyűjtöm be minden gabonámat és javaimat.
Luk 12:19 Azután ezt mondom a lelkemnek: Lelkem, sok évre szóló sok javad van, nyugodjál, egyél, igyál, vigadjál.
Luk 12:20 De az Isten ezt mondta neki: "Esztelen. Még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, amit készítettél, kinek marad akkor?"
Luk 12:21 így jár az, aki kincset halmoz össze, de az Istenben nem gazdag."
Luk 12:22 Majd így szólt tanítványaihoz: "Ezért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel öltöztessétek.
Luk 12:23 Mert a lélek több az eledelnél, és a test az öltözetnél.
Luk 12:24 Figyeljetek a hollókra. Sem nem vetnek, sem nem aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, az Isten mégis táplálja őket. Mennyivel különbek vagytok a madaraknál.
Luk 12:25 Ki az közületek, aki gondoskodásával egy arasszal megnyújthatja termetét?
Luk 12:26 Ha a legkisebbre nincs hatalmatok, mit aggodalmaskodtok a többiért?
Luk 12:27 Figyeljétek meg a liliomokat, hogy sem nem fonnak, sem nem szőnek, mégis azt mondom nektek, Salamon minden királyi dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
Luk 12:28 Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma van, s holnap kemencébe vetik, Isten így ruházza, mennyivel inkább öltöztet fel titeket, ti kicsinyhitűek.
Luk 12:29 Azt se kérdezzétek, hogy mit egyetek, mit igyatok, s félelem és remény közt ne lebegjetek.
Luk 12:30 Mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul: a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.
Luk 12:31 Ellenkezőleg, az ő királyságát keressétek, ama dolgokat majd hozzáadják nektek a királysághoz.
Luk 12:32 Ne félj, kis nyájacska, mert Atyátok úgy látta helyesnek, hogy a királyságot nektek adja.
Luk 12:33 Adjátok el vagyonotokat és adjátok oda könyöradományul. Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, ki nem fogyó kincset a mennyekben, ahova tolvaj nem fér, és ahol moly meg nem rágja.
Luk 12:34 Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.
Luk 12:35 Derekatok felövezve legyen, és lámpásotok égjen!
Luk 12:36 Ti meg azokhoz az emberekhez legyetek hasonlók, akik urukat visszavárják. Ezeknek arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor élj ő és kopogtat, tüstént megnyissanak neki.
Luk 12:37 Boldogok azok a rabszolgák, kiket az Úr, amikor megjő, ébren talál. Bizony azt mondom nektek, hogy körülköti magát, asztalhoz fekteti őket, hozzájuk lép és felszolgál nékik.
Luk 12:38 Akár a második, akár a harmadik őrváltáskor jönne is meg, ha úgy találja őket, boldogok azok.
Luk 12:39 Ezt pedig tudhatjátok, hogy ha a gazda ismerné az órát, hogy mikor jő el a tolvaj, nem hagyná neki átvájni a házát.
Luk 12:40 Ti is legyetek arra készen, hogy amely órában nem gondoljátok, akkor jön el az embernek Fia."
Luk 12:41 "Uram - szólalt meg Péter -, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindeneknek?"
Luk 12:42 Az Úr ezt felelte: "Ki hát akkor a hűséges és eszes sáfár, kit ura cselédjei fölé azért helyez, hogy a kellő időben kiadja nekik a lisztrészüket?
Luk 12:43 Boldog az a rabszolga, akit ura, mikor megjő, így cselekedve talál.
Luk 12:44 Igazán mondom nektek, minden vagyona fölé fogja állítani.
Luk 12:45 De ha az a rabszolga így szól szívében: Késik még uram az eljövetellel, és verni kezdi a legényeket és rabszolgálókat, eszik, iszik és részegeskedik,
Luk 12:46 majd egy napon, amelyen nem várja, egy órában, melyről nem tud, megérkezik annak a rabszolgának az ura, és kettévágatja azt, a részét meg a hitetlenek közt osztja ki.
Luk 12:47 Az a rabszolga, aki ismerte urának akaratát, de nem készítette azt el, illetőleg nem tette meg, sok verést kap,
Luk 12:48 aki ellenben nem tudta, de verésre méltó dolgokat tett, kevesebb ütést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, többet fognak elkérni attól, akinél sokat tettek le.
Luk 12:49 Tüzet vetni jöttem a földre, és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna.
Luk 12:50 Be kell még merülnöm egy bemerítkezéssel, és micsoda szorongás fog el, míg az beteljesedik.
Luk 12:51 Úgy vélitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azért, hanem hogy meghasonlást.
Luk 12:52 Mert mostantól kezdve ott, ahol egy házban öten vannak, meghasonlanak: három kettő ellen és kettő három ellen lesz,
Luk 12:53 apa a fiúval hasonlik meg és fiú az apával, anya a leányával és leány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Luk 12:54 Azután a sokasághoz szólott: "Ti, ha azt látjátok, hogy napnyugta felől felhő kél fel, mindjárt azt mondjátok, hogy eső támad, és úgy is lesz.
Luk 12:55 Ha a déli szél fúj, azt mondjátok, izzó hőség jön, és úgy történik.
Luk 12:56 Képmutatók, a föld és ég arculatának megvizsgálásához értetek, hogy lehet, hogy ennek az időpontnak próbáját nem keresitek?
Luk 12:57 Miért van, hogy magatoktól nem ítélitek meg azt, ami az isteni igazságosság rendjéhez tartozik?
Luk 12:58 Hasonló az eset, amikor ellenfeleddel a fejedelem elé mégy. Még ameddig az úton vagy vele, fáradj azon, hogy megszabadulj tőle, hogy valamikor a bíróhoz ne hurcoljon téged, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlőébe ne vessen.
Luk 12:59 Azt mondom neked, hogy ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillérig meg nem fizetted."
Luk 13:1 Abban az időben érkeztek oda némelyek, hogy hírt hozzanak neki azok felől a galileaiak felől, akiknek vérét Pilátus áldozataikkal elegyítette.
Luk 13:2 "Úgy gondoljátok - szólította meg őket -, hogy ama galileaiak az összes galileabelieknél vétkesebbek voltak, mert ezeket szenvedték?
Luk 13:3 Nem voltak. Sőt azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre nem tértek, ti is hasonlóképpen elvesztek.
Luk 13:4 Vagy arról a tizennyolcról, kikre Siloámnál a torony ráesett, és megölte őket, azt gondoljátok, hogy őket több vétek adóssága nyomta, mint az összes Jeruzsálemben lakókat?
Luk 13:5 Nem nyomta. Azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre nem tértek, mindannyian hasonlóképpen elvesztek."
Luk 13:6 Majd ezt a példázatot mondta el: "Egy embernek a szőlőjébe ültetve volt egy fügefája. Elment, kereste a gyümölcsöt rajta, de nem találta.
Luk 13:7 Megmondta hát a vincellérnek: Már három éve járok, s keresek gyümölcsöt ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki hát, minek foglalja hiába a földet.
Luk 13:8 De az így felelt neki: Uram, hagyd meg még ez évre, amíg körülkapálom, trágyával megszórom,
Luk 13:9 hátha jövőre gyümölcsöt terem. Ha azután nem terem, vágasd ki."
Luk 13:10 Az egyik zsinagógában szombatnapon tanított.
Luk 13:11 Volt ott egy asszony, akin tizennyolc esztendő óta erőtlenség szelleme ült, össze volt görnyedve, egyáltalában nem tudott felegyenesedni.
Luk 13:12 Mikor Jézus meglátta őt, magához szólította, s ezt mondta neki: "Asszony, szabad vagy erőtlenségedtől."
Luk 13:13 Ezzel rávetette kezét. Az azonnal felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
Luk 13:14 Ekkor bosszankodván azon, hogy Jézus szombaton beteget gyógyított, megszólalt a zsinagógafő. "Hat nap van arra, hogy dolgozzatok - mondotta a tömegnek -, azokon jöjjetek orvoslásra, és ne szombatnapon."
Luk 13:15 De megszólalt az Úr: "Képmutatók - mondotta nekik -, közületek bárki eloldja ugye ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, és elvezeti, hogy megitassa?
Luk 13:16 Ábrahámnak ezt a leányát azonban, akit a Sátán immár tizennyolc esztendő óta megkötözött, nem szabad szombatnapon feloldani bilincsétől?"
Luk 13:17 Az, amit mondott, megszégyenítette mindazokat, akik vele szembeszegültek, az egész tömeg ellenben örvendett mindazoknak a dicsőséges tetteknek, melyeket ő véghezvitt.
Luk 13:18 Ezt követőleg így szólt: "Mihez hasonló az Isten királysága? Mivel is vessem össze?
Luk 13:19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember a kertjében elvetett. A mustár felnőtt és fává lett, az ég madarai pedig fészket raktak ágai közé."
Luk 13:20 Majd újra szólott: "Mihez hasonlítsam az Isten királyságát?
Luk 13:21 Kovászhoz hasonló, melyet egy asszony három mérce finom liszt közé rejtett, várva, míg az egész megkel."
Luk 13:22 Városokon és falvakon utazott által, közben tanított, és folytatta útját Jeruzsálembe.
Luk 13:23 Valaki megkérdezte tőle: "Uram, kevesen menekülnek-e meg?" így felelt nekik:
Luk 13:24 "Küzdjetek azért, hogy a szűk kapun bemehessetek, mert azt mondom nektek, hogy sokan igyekeznek majd bemenni, de nem lesz rá erejük.
Luk 13:25 Annak utána, hogy a gazda felkel, és becsukja az ajtót, ti kinn fogtok állani, és kopogtattok az ajtón, s azt mondjátok majd: Uram, nyiss meg nekünk! De ő ezt fogja mondani nektek: Nem ismerlek titeket, nem tudom, honnan valók vagytok.
Luk 13:26 Ti majd ilyen beszédbe fogtok akkor: Hiszen előtted ettünk és ittunk, és a mi piacainkon tanítottál.
Luk 13:27 Arra ő ezt mondja majd nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, kik hamisságot cselekedtek.
Luk 13:28 Majd lesz ott sírás és fogcsikorgatás, ha az Isten királyságában meglátjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, meg valamennyi prófétát, magatokat pedig kívülre vetve.
Luk 13:29 Meg fognak majd érkezni napkeletről, napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz fognak telepedni az Isten királyságában.
Luk 13:30 Lám, vannak utolsók, akik elsőkké lesznek, és vannak elsők, akik utolsókká lesznek."
Luk 13:31 Abban az órában hozzáment néhány farizeus és ezt mondta neki: "Utazzál el, menj el innen, mert Heródes meg akar téged ölni."
Luk 13:32 "Menjetek - mondta nekik -, mondjátok meg annak a rókának: ímé ma és holnap ördögi szellemeket űzök és gyógyításokat végzek, harmadnapon elérkezem a véghez.
Luk 13:33 Ennek ellenére ma, holnap és azután utaznom kell, mert nem engedhető meg, hogy a próféta máshol vesszen el, mint Jeruzsálemben.
Luk 13:34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek, hányszor akartalak magamnál egybegyűjteni, mint tyúk szokta csibéit szárnya alá gyűjteni, de ti nem akartátok.
Luk 13:35 íme puszta lesz házatok. De azt mondom nektek, hogy nem láttok addig engem, amíg el nem jön az idő, amelyben ezt mondjátok: Áldott legyen, aki az Úr nevében jön."
Luk 14:1 Történt, hogy amikor egy szombaton a farizeusok egyik elöljárójának házába bement ebédelni, s azok szemmel tartották őt,
Luk 14:2 egyszer csak egy vízkóros emberrel találta magát szemben.
Luk 14:3 Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: "Szabad-e szombaton valakit gyógyítani, vagy nem?"
Luk 14:4 Azok hallgattak. Jézus erre kézen fogta a vízkórost, meggyógyította és elküldte,
Luk 14:5 majd így szólt azokhoz: "Ki az, aki ha fia vagy ökre kútba esik, szombatnapon is ki nem húzza azt azonnal?"
Luk 14:6 S azoknak nem volt rá erejük, hogy erre valami feleletet adjanak.
Luk 14:7 Ezután egy példázatot mondott el a meghívottaknak. Megfigyelte ugyanis, hogy hogyan válogatják a főhelyeket.
Luk 14:8 "Ha valaki lakodalomba hívna téged - mondotta nekik -, ne telepedjél a főhelyre, mert esetleg olyan valakit hívott meg a gazda, aki nálad tiszteletreméltóbb.
Luk 14:9 Ez esetben hozzád lépne az, aki téged is, őt is meghívott, és ezt mondaná neked: Adj helyet neki. Akkor aztán szégyenkezve az utolsó helyet kellene elfoglalnod.
Luk 14:10 Hanem ha meghívnak, s te elmégy, dőlj le az utolsó helyre, hogyha belép majd az, aki meghívott téged, így szóljon hozzád: Barátom, eredj feljebb. Akkor dicsőség ér mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz.
Luk 14:11 Mert azt, aki magát felmagasztalja, meg fogják alázni, s azt, aki megalázza magát, felmagasztalják majd."
Luk 14:12 Szólt azután ahhoz is, aki meghívta őt: "Ha reggelit vagy ebédet adsz, ne hívd meg arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, hogy azok esetleg vissza ne hívjanak téged, és ne viszonozzák meghívásodat,
Luk 14:13 hanem ha vendégséget adsz, hívj meg szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat,
Luk 14:14 és boldog leszel, hogy azoknak nincs miből visszafizetniük azt neked. Mert így majd az igazságosak feltámadásakor kapod meg a visszafizetést."
Luk 14:15 Mikor a vendégek közül valaki meghallotta ezt, így szólott hozzá: "Boldog az, aki az Isten királyságában lakománál fog ülni."
Luk 14:16 De ő ezt felelte neki: "Egy ember nagy ebédet adott, és sokakat meghívott.
Luk 14:17 Az ebéd órájában azután elküldötte rabszolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, kész már az ebéd."
Luk 14:18 De az elsőtől kezdve mindnyájan mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta a rabszolgának: "Szántóföldet vettem, kénytelen vagyok kimenni, s azt megtekinteni. Kérlek, ments ki engem."
Luk 14:19 Egy másik így szólott: "Öt iga ökröt vettem, elmegyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, ments ki engem."
Luk 14:20 Újra egy másik így szólt: "Feleséget vettem, és ezért nem mehetek."
Luk 14:21 Mikor a rabszolga visszatért, hírül adta ezeket urának. Erre a gazda haragra lobbant, és így szólt rabszolgájához: "Siess, menj el a város tereire és sikátoraira, hozz be ide szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat."
Luk 14:22 "Uram - szólt azután a rabszolga -, megtörtént, amit elrendeltél, de még van hely."
Luk 14:23 "Eredj ki az utakra, a kerítésekhez - mondta erre az Úr a rabszolgának-, és kényszerítsd bejönni az ott levőket, hogy beteljék a házam.
Luk 14:24 Mert azt mondom nektek, hogy azok közül a meghívottak közül senki meg nem ízleli ebédemet."
Luk 14:25 Nagy tömeg utazott vele együtt. Jézus megfordult, és így szólt hozzájuk:
Luk 14:26 "Ha valaki hozzám akar jönni, de meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, hozzá még a saját lelkét is, nem lehet tanítványom.
Luk 14:27 Aki nem hordja keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet tanítványom.
Luk 14:28 Van-e közöttetek egy is, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb s nem számítja ki a költséget, lesz-e annyija, hogy be tudja fejezni?
Luk 14:29 Valamiképpen úgy ne járjon, hogy miután alapot vetett, nincs ereje ahhoz, hogy befejezze, s akik kudarcát észreveszik, mind gúnyolni kezdjék:
Luk 14:30 Ez az ember építkezni kezdett, s nincs ereje arra, hogy befejezze.
Luk 14:31 Vagy van-e egy király is, ki háborúba ereszkedik egy másik királlyal anélkül, hogy leülne előbb, és számot nem vetne azzal, hogy képes lesz-e tízezerrel megtámadni azt, aki húszezerrel jön ellene?
Luk 14:32 Ha nem teszi meg, követeket küld majd, és békét kér, még mikor távol van amaz.
Luk 14:33 Eképpen, ha közületek valaki búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet tanítványom.
Luk 14:34 Hasznos a só, de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Luk 14:35 Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas, hanem kivetik. Akinek halló füle van, hallja meg."
Luk 15:1 A vámszedők és a vétkezők valamennyien Jézus közelébe törekedtek, hogy hallgathassák őt.
Luk 15:2 Ellenben a farizeusok és az írástudók igen zúgolódtak. Azt mondogatták: "A vétkezőket magához fogadja, sőt velük eszik."
Luk 15:3 O erre a következő példázatot beszélte el nekik:
Luk 15:4 "Van-e olyan ember közöttetek, aki, ha száz juha van, s egyet közülük elveszített, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, s nem megy az elveszett után, míg azt meg nem találja?
Luk 15:5 S ha megtalálta, örvendezve a vállára veti,
Luk 15:6 hazamegy, összehívja barátait meg szomszédait, és így szól hozzájuk: Vigadjatok velem, mert megtaláltam bárányomat, mely elveszett.
Luk 15:7 Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkezőn, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek.
Luk 15:8 Vagy van olyan asszony, aki, ha tíz drachmája van, és egy drachmát elveszít, nem gyújt mécsest, nem sepri ki a házat, és nem keresi gondosan, amíg meg nem találja?
Luk 15:9 S ha megtalálta, nem hívja-e össze barátnőit meg szomszédait, és nem szól-e így: Örvendjetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem.
Luk 15:10 Ilyen öröm lesz, azt mondom nektek, az Isten angyalainak színe előtt egyetlen vétkezőn, aki más felismerésre tér."
Luk 15:11 Majd így szólt: "Volt egy embernek két fia.
Luk 15:12 A fiatalabbik így szólt apjához: Atyám, add ki nekem a vagyonból rám eső részt. Az hát megosztotta köztük, ami a megélhetésre volt.
Luk 15:13 Nem sok nap múltán a fiatalabbik fiú mindent összeszedett, és kivándorolt egy távoli vidékre. Ott kicsapongó életmóddal vagyonát eltékozolta.
Luk 15:14 Miután mindenét elköltötte, nagy ínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.
Luk 15:15 Ekkor elutazott, és beállt a vidék egyik polgárához, ki a mezőkre küldötte ki disznókat legeltetni.
Luk 15:16 A fiú kívánta, hogy hasát azokkal a szentjánoskenyér hüvelyekkel tölthesse meg, amelyeket a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Luk 15:17 Ekkor magába szállt, és így szólt: Apám hány béresének fölös mennyiségben van a kenyere, én meg elveszek itt az ínségben.
Luk 15:18 Felkelek hát, elmegyek az apámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen, meg veled szemben.
Luk 15:19 Többé nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak hívjanak, tégy engem béreseid közül eggyé.
Luk 15:20 Ezzel felkelt, és elment atyjához. Még messze volt, amikor meglátta az apja, és szánalomra gerjedt, majd hozzáfutott, nyakába borult és összecsókolgatta.
Luk 15:21 A fiú így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és veled szemben. Többé nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak nevezzenek.
Luk 15:22 De az apa így szólt rabszolgáihoz: Siessetek, hozzátok elő a legjobb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára.
Luk 15:23 Azután hozzátok el azt a hizlalt tulkot, öljétek le, és vigadjunk, lakomázzunk.
Luk 15:24 Mert ez a fiú, az én fiam, meghalt, de életre kelt, elveszett, de rátaláltunk. Azzal vigadni kezdtek.
Luk 15:25 Az idősebbik fiú ezalatt kinn volt a mezőn. Amikor hazafelé jövet a közelbe ért, zeneszó és körtánc hangját hallotta.
Luk 15:26 Magához szólított a legények közül egyet, és megtudakolta, hogy mi az.
Luk 15:27 "Testvéred érkezett meg - mondotta az -, és apád leölette a hizlalt tulkot, mivelhogy egészségesen kapta őt vissza."
Luk 15:28 Megharagudott ezért a fiú, és nem akart bemenni, apja azonban kijött és kérlelte.
Luk 15:29 De ő így felelt atyjának: "Lásd, oly sok éve végzem neked a rabszolga munkáját, soha meg nem kerültem parancsodat, de énnékem még egy kis bakot sem adtál, hogy barátaimmal vigadjak egyet.
Luk 15:30 Mikor azonban ez a fiad megjött, ki a megélhetésre szánt vagyonodat szajhákkal ette fel, te leöletted neki a hizlalt tulkot."
Luk 15:31 "Gyermek - szólt az apa -, te mindenkor velem voltál, minden, ami az enyém, tied is.
Luk 15:32 Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy testvéred, aki halott volt, életre kelt, és azt, aki elveszett, megtaláltuk."
Luk 16:1 Szólott azután a tanítványaihoz is: "Volt egy gazdag ember, és annak volt egy sáfára, és azt bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.
Luk 16:2 Magához hívatta, s így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Számolj be sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz sáfár.
Luk 16:3 Az erre gondolkodni kezdett: Mit tegyek most már, hogy uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nincs erőm, koldulni szégyenlek.
Luk 16:4 Tudom már, mit tegyek, hogy ha sáfárságomról leváltanak, barátaim legyenek, akik házaikba befogadnak.
Luk 16:5 Ezzel magához hívatott mindenkit, aki urának adósa volt. Megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol uramnak?
Luk 16:6 Száz bát olajjal - felelte az. Vedd az írásodat mondta neki —, ülj le, siess, írj ötvenet.
Luk 16:7 Azután egy másikat kérdezett meg: Hát te menynyivel tartozol? — Száz kór búzával — felelte az. Vedd az írásodat — mondta neki —, és írj nyolcvanat.
Luk 16:8 Megdicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett. Mert ennek a kornak fiai a saját nemzedékükkel szemben eszesebben viselkednek, mint a világosság fiai teszik.
Luk 16:9 És én azt mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor kihagy majd az élet, magukhoz fogadjanak titeket az örök sátrakba.
Luk 16:10 Aki a legkisebben hű, a sokon is hű lesz, és aki a legkisebben hamis, a sokon is hamis lesz.
Luk 16:11 Ha tehát a hamis mammonon hűekké nem lettetek, ki bízza majd rátok az igazit?
Luk 16:12 És ha a másén hívekké nem lettetek, ki adja oda nektek a tieteket?
Luk 16:13 Egy cseléd sem végezhet egyszerre két úrnak szolgálatot, mert vagy gyűlölni fogja az egyiket, és szeretni a másikat, vagy ragaszkodni fog az egyikhez, és meg fogja vetni a másikat. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak."
Luk 16:14 Meghallották pedig mindezt a farizeusok, akik pénzkedvelők voltak, és csúfolták őt.
Luk 16:15 Hozzájuk is szólt: "Ti vagytok azok, akik az emberek előtt igazságosnak mutatjátok magatokat, csakhogy az Isten ismeri szíveteket. Mert ami az emberek között magasztos, Isten előtt utálatos.
Luk 16:16 A törvény és a próféták Jánosig voltak, akkortól kezdve az Isten királyságának örömüzenetét hirdetik, s azon mindenki erőszakoskodik.
Luk 16:17 Pedig könnyebb a mennynek és földnek elmúlnia, mint a törvényből egy vesszőcskének kiesnie.
Luk 16:18 Házasságot tör mindenki, aki feleségét elbocsátja, és egy másikkal házasodik össze, és házasságot tör az, aki férfitől elbocsátott nőt vesz el.
Luk 16:19 Volt egy gazdag ember, aki bíborba és gyolcsba öltözködött, és naponta pompában vigadott.
Luk 16:20 Volt ennek a kapujához vetve egy Lázár nevű szegény, kit fekélyek borítottak,
Luk 16:21 s ki vágyott jóllakni azzal, ami a gazdag asztalától lehullt. Na, még a kutyák is eljártak hozzá, hogy fekélyeit nyalogassák.
Luk 16:22 Történt azután, hogy a szegény meghalt, és az angyalok elvitték Ábrahám keblére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
Luk 16:23 Mikor a láthatatlan országban szemét felemelte, kínok közt gyötrődve, Ábrahámot látta messziről, és annak kebelén Lázárt.
Luk 16:24 Odakiáltott hozzá: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujjának hegyét, és hűsítse meg nyelvemet, mert kínlódom e lángban.
Luk 16:25 Ábrahám azonban így szólt: Gyermekem, emlékezzél rá, hogy életedben elvetted javaidat, Lázár éppen úgy a rosszat. Itt most őt vigasztalják, te pedig kínlódol.
Luk 16:26 Mindezekben köztünk és köztetek szilárdan áll egy nagy szakadék, úgyhogy akik innen hozzátok akarnak átmenni, nem tehetik, sem onnan hozzánk nincs átkelés.
Luk 16:27 Akkor hát arra kérlek atyám - szólott a gazdag -, küldd el őt atyám házába.
Luk 16:28 Mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyságot, hogy ők is a kínnak e helyére ne kerüljenek.
Luk 16:29 De Ábrahám így szólt: Ott van náluk Mózes, és náluk vannak a próféták, azokat hallgassák.
Luk 16:30 Nem úgy, atyám - szólt mégis az -, ha a halottak közül menne valaki hozzájuk, más felismerésre térnének.
Luk 16:31 De Ábrahám így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még annak sem adnának hitelt, ha valaki a halottak közül feltámadna."
Luk 17:1 Tanítványainak meg ezt mondta: "Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti.
Luk 17:2 Jobb volna az ilyennek, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobnák, minthogy e kicsinyek közül egyet tőrbe csaljon.
Luk 17:3 Óvakodjatok tőlük. Ha testvéred vetkezik, dorgáld meg. Ha más felismerésre tér, bocsáss meg neki.
Luk 17:4 Ha egy nap hétszer vetkezik ellened, s hétszer tér meg hozzád e szóval: más felismerésre jutottam! Megbocsáss neki."
Luk 17:5 "Növeld hitünket" — szóltak az apostolok az Úrnak.
Luk 17:6 Az Úr azonban ezt felelte: "Ha olyan volna a hitetek, mint a mustármag, és azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül, és ültetődjél át a tengerbe, engedelmeskednék nektek.
Luk 17:7 Mondja-e valaki közületek rabszolgájának, amikor az a szántásból vagy legeltetésből hazatér: Jöjj ide hozzám tüstént, és dőlj asztalhoz.
Luk 17:8 Ellenkezőleg, ezt fogja mondani neki: Készíts valamit, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te.
Luk 17:9 Vajon megköszöni a rabszolgának, hogy megtette rendelkezéseit?
Luk 17:10 Éppen így ti is, ha mindent megtesztek, amit rendeltek nektek, így szóljatok: Haszontalan rabszolgák vagyunk, annyit tettünk csak, amennyit úgyis tartoztunk megtenni."
Luk 17:11 Történt, hogy amikor Jeruzsálembe utaztában Samária és Galilea között ment el,
Luk 17:12 egy faluba tért be, és ott tíz bőrpoklos férfival találkozott. Azok messziről megálltak,
Luk 17:13 és emelt hangon kiáltották: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!"
Luk 17:14 Ahogy meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." S az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.
Luk 17:15 Közülük azonban az egyik, amikor látta, hogy meggyógyult, Istennek hangos dicséretével az ajkán visszatért,
Luk 17:16 s arcával a lábához esett, és hálát adott neki. Ez az ember samáriai volt.
Luk 17:17 "Hát nem tízen tisztultak meg? - szólalt meg Jézus. - Hol van a kilence?
Luk 17:18 Nem akadt több, aki visszatért volna, hogy Istennek dicsőséget adjon, csak ez az idegen származású?"
Luk 17:19 Azután azt mondta neki: "Kelj fel, eredj el! A hited megmentett."
Luk 17:20 Mikor a farizeusok azt kérdezték, hogy mikor jön el az Istennek királysága, ily szóval felelt nekik: "Az Istennek királysága nem szemmel láthatóan jön el,
Luk 17:21 nem mondhatják majd azt: Lám itt, vagy amott van. Lássátok, az Isten királysága bennetek van."
Luk 17:22 Majd tanítványaihoz szólott: "Napok jönnek, amelyeken megkívánjátok, hogy az ember Fiának napjaiból bár egyet is láthassatok, de nem fogtok látni.
Luk 17:23 Akkor ezt fogják majd nektek mondani: Lám ott van! Lám itt van! Ne menjetek el, ne fussatok utána.
Luk 17:24 Mert, mint ahogy a felvillanó villámlás egyik aljától a másik aljáig megvilágítja az eget, a maga napján olyan lesz az ember Fia is.
Luk 17:25 Előbb azonban sokat kell szenvednie, kell, hogy ez a nemzedék elvesse őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg.
Luk 17:26 Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Luk 17:27 Az emberek ettek, ittak, házasodtak, nőül mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és akkor eljött az özönvíz, és mindenkit elveszített.
Luk 17:28 Úgy lesz majd, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek,
Luk 17:29 de amely napon Lót Sodomából kiment, tűz és kéneső hullott az égből, és elveszített mindenkit.
Luk 17:30 így történik majd azon a napon is, amelyen az embernek Fiáról a lepel lehull.
Luk 17:31 Ha valaki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne szálljon alá, hogy elvigye azt. Úgy tegyen az is, aki a mezőn van, ne térjen vissza.
Luk 17:32 Emlékezzetek Lót feleségére.
Luk 17:33 Aki lelkét megszerezni igyekszik, el fogja veszíteni, aki el fogja veszíteni lelkét, életre szüli azt.
Luk 17:34 Azt mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyon, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd,
Luk 17:35 két asszony őröl egy helyen, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd.
Luk 17:36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
Luk 17:37 Ekkor megszólaltak: "Hol lesz ez, Uram?" És O ezt felelte nekik: "Ahol a test lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk."
Luk 18:1 Egy példázatot is mondott nekik azért, hogy mindenkor imádkozzanak, és az imádkozásban hanyagokká ne legyenek.
Luk 18:2 Valamelyik városban - mondotta - volt egy bíró, aki Istent nem félt, és emberek előtt nem szégyenkezett.
Luk 18:3 Volt egy özvegyasszony is abban a városban, s az ezzel a kéréssel járt a bíróhoz: ítéld meg az igazamat ellenfelemmel szemben!
Luk 18:4 A bíró egy ideig nem akarta megtenni. De később így gondolkozott: Bár Istent nem félek, s emberek előtt nem szégyenkezem,
Luk 18:5 mégis amiatt, hogy zaklat engem ez az özvegyasszony, megítélem az igazát, hogy a végén ha eljön, valahogy arcul ne üssön engem.
Luk 18:6 Hallottátok, mit mond a hamis bíró? - kérdezte az Úr.
Luk 18:7 Hát az Isten nem ítéli-e meg választottainak igazát, ha ezek nappal és éjjel kiáltanak hozzá, még ha hosszútűrő is velük kapcsolatban?
Luk 18:8 Azt mondom nektek, hogy hamar megítéli igazukat. Hanem az embernek Fia, amikor eljön, talál-e hitet a földön?"
Luk 18:9 A következő példázatot mondotta egyeseknek, akik abban elbizakodtak, hogy igazságosak, és a többi embert semmibe sem vették.
Luk 18:10 "Két ember felment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus volt, a másik vámszedő.
Luk 18:11 A farizeus kiállott, és magának beszélve a következőket imádkozta: Óh Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, akik ragadozók, hamisak, házasságtörők, vagy amilyen ez a vámszedő is itt.
Luk 18:12 Egy héten kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.
Luk 18:13 A vámszedő messzire állott, s még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verte és így szólt: Ó Isten, engesztelődjél meg irányomban, ki vétkes vagyok.
Luk 18:14 Azt mondom nektek, hogy ő megigazulva ment alá házába, inkább, mint amaz. Mert mindenkit megfognak alázni, aki magát felmagasztalja, de azt, aki megalázza magát, fel fogják magasztalni."
Luk 18:15 A kisdedeket is elvitték hozzá, hogy megérintse őket. Mikor a tanítványok látták, korholták őket,
Luk 18:16 de Jézus magához szólította a kisdedeket. "Hagyjátok a gyermekeket, hadd jöjjenek hozzám mondotta, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten királysága.
Luk 18:17 Bizony azt mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy gyermek, nem megy be abba."
Luk 18:18 Egy bizonyos elöljáró is megkérdezte őt: "Jó Tanító! Mit tegyek, hogy az örök élet örökös részemmé váljék?"
Luk 18:19 "Miért mondasz engem jónak? - felelte neki Jézus. - Senki sem jó, csak az Isten.
Luk 18:20 A parancsolatokat ismered: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat!"
Luk 18:21 "Mindezeket ifjúságomtól fogva megőriztem" felelte az.
Luk 18:22 Mikor Jézus meghallotta, így szólt hozzá: "Még egy dolog hiányzik nálad: Add el mindenedet, és oszd szét szegényeknek, így kincsed lesz a mennyekben. Azután jer, és kövess engem."
Luk 18:23 Az elöljárót, amikor ezeket hallotta, majd ellepte a bánat, mert szerfelett gazdag volt.
Luk 18:24 Mikor Jézus bánatba borulni látta őt, így szólt: "Mily nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek birtokaik vannak.
Luk 18:25 Mert kevesebb fáradsággal jut be valahová egy teve a tű fokán keresztül, mint ahogy egy gazdag megy be az Isten királyságába."
Luk 18:26 Erre megkérdezték azok, akik hallották: "Ki menekülhet meg hát akkor?"
Luk 18:27 Jézus ezt felelte: "Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges."
Luk 18:28 Megszólalt Péter: "Lám, mi elhagytuk azt, ami a magunké volt, és téged követtünk."
Luk 18:29 O ezt felelte: "Bizony, azt mondom nektek, hogy az Isten királyságáért még senki sem hagyta el házát, vagy feleségét, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket anélkül,
Luk 18:30 hogy ne kapná meg mindennek a sokszorosát ebben az időben, a jövendő korban pedig ne kapna örök életet."
Luk 18:31 Magához vette a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Lássátok, most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott befejezésre jut minden, amit az embernek Fia felől a próféták által megírtak.
Luk 18:32 Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik,
Luk 18:33 megostorozzák és megölik majd, de a harmadik napon fel fog támadni."
Luk 18:34 Ám ők semmit sem láttak át ezekből, a beszéd értelme el volt rejtve előlük, és nem ismerték fel a mondottakat.
Luk 18:35 Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak az útfélen ült és kéregetett.
Luk 18:36 Mikor hallotta, hogy tömeg vonul arra el, tudakozódott, hogy mi az.
Luk 18:37 Tudtára adták, hogy a názáreti Jézus megy el arra.
Luk 18:38 Erre kiáltani kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Luk 18:39 Akik elől mentek, korholták, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Luk 18:40 Jézus erre megállott és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:
Luk 18:41 "Mit akarsz, mit cselekedjem veled?" "Uram, hogy megjöjjön a szemem világa" felelte az,
Luk 18:42 mire Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett."
Luk 18:43 És azonnal látott, majd Istent dicsőítve követte őt. Erre az egész nép, mely a történetet látta, magasztalta ott az Istent.
Luk 19:1 Bevonult Jerikóba, és keresztülment a városon.
Luk 19:2 Egy Zákeus nevű férfi, aki fővámszedő volt ós gazdag ember,
Luk 19:3 látni igyekezett Jézust, hogy ki s miféle lehet. A tömeg miatt azonban nem tehette, mert alacsony termetű volt.
Luk 19:4 Előre futott hát, és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt. Arra kellett ugyanis elmennie.
Luk 19:5 Mikor Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és megszólította: "Zákeus, siess, szállj alá, mert a te házadban kell ma megszállnom."
Luk 19:6 Zákeus sietve leszállóit, és örömmel fogadta be.
Luk 19:7 Akik ezt látták, mindnyájan nagyon zúgolódtak. Vétkező emberhez ment be megpihenni szállásra - szóltak.
Luk 19:8 Zákeus azonban előállott, és így szólt az Úrhoz: "Nézd, Uram, vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és négyszerest fizetek vissza annak, akitől valamit hamis ürüggyel elvettem."
Luk 19:9 Jézus erre ezt mondta neki: "Ma jött el a menekülés napja ennek a háznak, amennyiben ő is Ábrahám fia.
Luk 19:10 Hiszen az embernek Fia azért jött, hogy megkeresse, és megmentse az elveszettet."
Luk 19:11 Míg azok ezeket hallgatták, ő még egy példázatot csatolt az elmondottakhoz azért, mert közel volt Jeruzsálemhez, és mert azok úgy vélekedtek, hogy azonnal meg kell jelennie az Isten királyságának.
Luk 19:12 "Egy nemes ember messze országba utazott el - szólott -, hogy ott királyságot kapjon, és azután visszatérjen.
Luk 19:13 Magához hívatta hát tíz rabszolgáját, és azoknak tíz minát adott. Kereskedjetek — mondta nekik —, amíg visszajövök.
Luk 19:14 Polgárai azonban gyűlölték őt, és követséget küldöttek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy ő legyen a király rajtunk.
Luk 19:15 Miután a királyságot elnyerte és visszatért, történt, hogy magához hívatta rabszolgáit, akiknek pénzt adott, hogy megtudja, hogy kereskedésével ki mit szerzett.
Luk 19:16 Megjött az első és így szólt: Uram, minád még tízet szerzett.
Luk 19:17 Mire ő így felelt: Jól van, derék rabszolgám, minthogy a legcsekélyebben hű voltál, tíz városon legyen fennhatóságod.
Luk 19:18 Megjött a második és ezt mondta: Uram, minád öt minát szerzett.
Luk 19:19 Légy öt város felett ? mondta ennek is.
Luk 19:20 Azután eljött megint más, s ezt mondta: Uram, itt van a minád. Keszkenőmben félretéve tartottam.
Luk 19:21 Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és aratsz ott, ahol nem vetettél.
Luk 19:22 Szájadból ítéllek meg, te gonosz rabszolga — mondotta neki a király—, mert tudtad, hogy szigorú ember vagyok, elveszem, amit nem én tettem el, és azt aratom, amit nem én vetettem.
Luk 19:23 Miért nem adtad pénzemet a bankasztalra? Mikor megjöttem, nyereséggel szerezhettem volna vissza.
Luk 19:24 Azután így szólt a mellette állókhoz: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.
Luk 19:25 Uram, tíz minája van - szólottak azok.
Luk 19:26 Azt mondom nektek, hogy mindenkinek adni fognak, akinek van, de attól, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
Luk 19:27 Azonkívül, ezeket az én ellenségeimet, akik nem akarták, hogy én legyek királlyá rajtuk, vezessétek ide, és öljétek le őket előttem."
Luk 19:28 Miután ezeket elmondta, tovább folytatta előre útját, Jeruzsálembe menve fel.
Luk 19:29 Történt, hogy amikor közel ért Bethfagéhoz és Betániához, azon a hegyen, amelyet az Olajfákról neveztek el, elküldte két tanítványát
Luk 19:30 ezzel az utasítással: "Menjetek el a szemben levő faluba, találtok ott egy megkötözött szamárcsikót, amelyen ember még sohasem ült, azt oldjátok el, és hozzátok ide.
Luk 19:31 Ha valaki azt kérdené tőletek: Miért oldjátok el? - így feleljetek: Mert az Úrnak szüksége van rá."
Luk 19:32 Mikor a küldöttek elmentek, úgy találták, ahogy mondotta nekik.
Luk 19:33 Ahogy a szamárcsikót eloldották, a gazdái megkérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a csikót?"
Luk 19:34 Erre ők ezt felelték: "Mert az Úrnak szüksége van rá."
Luk 19:35 Ezután Jézushoz vezették a csikót, rádobták köpenyeiket, és felültették Jézust.
Luk 19:36 Mialatt ment, köpenyeiket az útra terítették.
Luk 19:37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejárójához, a tanítványok egész sokasága örvendezve nagy hangon kezdte magasztalni Istent mindazokért a hatalmas tettekért, amelyeket láttak.
Luk 19:38 "Áldott, aki jő, az Úr nevében érkező király! - szólottak. - A mennyben békesség, és a magasságban dicsőség!"
Luk 19:39 Ekkor a tömegből néhány farizeus megszólította Jézust: "Tanító! Korhold meg tanítványaidat!"
Luk 19:40 "Azt mondom nektek - felelte ő -, hogy ha ezek hallgatnak, a kövek kezdenek kiáltani."
Luk 19:41 Mikor közel érkezett és meglátta a várost, sírva fakadt azon,
Luk 19:42 és ezt mondotta: "Óh, ha a mai napon te is megismerted volna, hogy mi válik békességedre. Most azonban el van rejtve szemed elől.
Luk 19:43 Mert napok jönnek rád, amelyekben ostromfalat építenek ellened ellenségeid, körülvesznek, és mindenünnen szorongatnak majd,
Luk 19:44 azután a földre tipornak téged, és benned lakó gyermekeidet, követ kövön nem fognak hagyni benned azért, mert nem ismerted fel meglátogatásodnak idejét."
Luk 19:45 Azután bement a szent helyre, s hozzáfogott az árusok kiűzéséhez.
Luk 19:46 "Meg van írva - mondotta nekik -: Az én házam imádkozásnak háza legyen. Ti azonban azt rablók barlangjává tettétek."
Luk 19:47 Naponta tanított a szent helyen. A főpapok, írástudók, meg a nép főemberei igyekeztek elveszíteni őt,
Luk 19:48 de nem találták meg a módját, miként vigyék véghez. Mert az egész nép rajta csüngött, s úgy hallgatták őt.
Luk 20:1 Egyik napon, amelyen a szent helyen a népet tanította, s az örömhírt hirdette, történt, hogy hozzáléptek a főpapok és írástudók a vének társaságában,
Luk 20:2 és megkérdezték őt: "Mondd meg nekünk, miféle felhatalmazással cselekszed ezeket. Ki az, aki ezt a felhatalmazást adta?"
Luk 20:3 "Én is kérdek valamit tőletek - felelte nekik Jézus. - Mondjátok meg nekem,
Luk 20:4 János bemerítése az égből volt-e, vagy emberektől való?"
Luk 20:5 Azok maguk közt így fontolgattak: "Ha azt mondjuk, mennyből való, ezt fogja rá mondani: Miért nem adtatok hát hitelt neki?
Luk 20:6 Ha meg azt mondjuk: Emberektől, az egész nép megkövez bennünket. Hisz meg vannak győződve afelől, hogy János próféta."
Luk 20:7 Azt felelték hát, hogy nem tudják, honnan való.
Luk 20:8 "Akkor én sem mondom meg nektek, hogy micsoda felhatalmazással cselekszem e dolgokat" mondotta nekik Jézus.
Luk 20:9 Azután a néphez kezdett beszélni, s a következő példázatot mondotta el: "Egy ember szőlőt ültetett és azt szőlőműveseknek adta ki, azután hosszabb időre külföldre utazott.
Luk 20:10 Mikor eljött az ideje, egy rabszolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy adjanak a szőlő gyümölcséből. De a szőlőművesek megverték, és üresen küldöttek vissza.
Luk 20:11 Akkor másik rabszolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üresen bocsátották el.
Luk 20:12 Folytatta, és egy harmadikat küldött, de azok azt is megsebesítették és kidobták.
Luk 20:13 Mit tegyek? - kérdezte ekkor a szőlőnek ura. - Elküldöm szeretett fiamat. Vele szemben majd csak megváltozik viselkedésük.
Luk 20:14 Mikor azonban a szőlőművesek meglátták a fiút, ezt fontolgatták egymás között: ő az örökös. Öljük meg, hogy mienk legyen az örökrésze.
Luk 20:15 Kivetették hát őt a szőlőből és megölték. Vajon mit fog tenni velük a szőlőnek ura?
Luk 20:16 Meg fog jönni, s el fogja veszteni ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja ki." Mikor azok ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla."
Luk 20:17 De Ő rajok tekintett és így szólt: "Mi van efelől megírva? Amely követ az építők a próbán elvetettek, az lett a szegeiéinek fejévé.
Luk 20:18 Össze fog zúzódni mindenki, aki arra a kőre esik, azt pedig, akire az esik rá, szét fogja morzsolni."
Luk 20:19 Az írástudók és főpapok abban az időben lehetőséget kerestek, hogy kezüket rávessék, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy ezt a példázatot róluk mondotta.
Luk 20:20 Szemmel tartották hát őt, és kémeket küldöttek mellé, kik magukat igazságosaknak tettették, hogy azok valamely szaván megfogják őt, hogy azután átadhassák a felsőbbségnek és a helytartó hatóságának.
Luk 20:21 A kémek megkérdezték Őt: "Tanító, tudjuk, hogy helyesen szólasz és tanítasz, hogy nem nézed senki személyét, hanem az Isten útját az igazság alapján tanítod.
Luk 20:22 Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem?"
Luk 20:23 Jézus észrevette ravaszkodásukat, és ezt mondta nekik:
Luk 20:24 "Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?" "A császáré"— felelték azok,
Luk 20:25 mire ezt mondta nekik: "Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené."
Luk 20:26 Nem volt rá erejük, hogy a nép előtt valamely szaván megfogják, ellenkezőleg, a felelete csodálatba ejtette és elhallgattatta őket.
Luk 20:27 Néhány sadduceus is ment hozzá, kik tagadják, hogy volna feltámadás. Ezek is kérdést intéztek hozzá.
Luk 20:28 "Tanító - szóltak-, Mózes megírta nekünk, hogy amikor meghal egy testvér, kinek felesége van, ha gyermek nélkül maradt, a testvére vegye el a feleségét, és ő támasszon magot a testvérének.
Luk 20:29 Heten voltak testvérek. Az első feleséget vett, és gyermektelenül meghalt.
Luk 20:30 A másik is,
Luk 20:31 a harmadik is elvette az asszonyt, hasonlóképpen mind a hét, s anélkül, hogy gyermeket hagytak volna, meghaltak.
Luk 20:32 Utoljára az asszony is meghalt.
Luk 20:33 A feltámadáskor most már kié lesz az asszony, hiszen mind a hété volt?"
Luk 20:34 Jézus ezt felelte nekik: "E kornak fiai házasodnak és férjhez mennek,
Luk 20:35 de akiket méltóknak ítélnek arra, hogy eljussanak ama következő korba, s a halottak közül való feltámadásra, azok nem fognak sem házasodni, sem férjhez menni,
Luk 20:36 többé már meg sem halhatnak, mert az angyalokhoz hasonlók, és mivel a feltámadásnak fiai, Istennek is fiai.
Luk 20:37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes utalt a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondotta.
Luk 20:38 Isten pedig nem halottaké, hanem élőké. Általa ugyanis mindannyian élnek."
Luk 20:39 "Erre az írástudók közül némelyek megszólaltak: "Tanító! Helyesen szólottál."
Luk 20:40 Többet azután nem is merték Őt semmi felől megkérdezni.
Luk 20:41 De azután ő kérdezte meg őket: "Hogyan mondhatják a Felkentet Dávid fiának,
Luk 20:42 amikor Dávid ezt mondja róla a Zsoltárok könyvében: Szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj le jobbomon,
Luk 20:43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.
Luk 20:44 Dávid Urának mondja őt, miképpen lehet akkor a fia?"
Luk 20:45 Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz:
Luk 20:46 "Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szívesen járnak palástosan: akiknek kedvesek a piacokon hallott köszöntések, zsinagógáikban az első hely, és lakomákon az elöl ülés,
Luk 20:47 akik feleszik az özvegyek házát, de színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletet fognak kapni."
Luk 21:1 Mikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobálják adományaikat a perselybe.
Luk 21:2 Látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott bele.
Luk 21:3 "Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindannyiuknál többet dobott.
Luk 21:4 Mert azok valamennyien abból dobták adományaikat, amiből feleslegük volt, de ez a maga szegénységéből, ami megélhetésére kellett, mind bevetette."
Luk 21:5 Mikor egyesek beszélni kezdtek a szenthelyről, hogy mily szép kövek és áldozati ajándékok díszítik, Ő így szólt:
Luk 21:6 "Jönnek napok, amikor ezekből, amiket most szemléltek, kő kövön nem fog maradni, melyet le nem rombolnának."
Luk 21:7 Kérdést intéztek hozzá: "Tanító, mikor történnek meg ezek? Mi lesz a jele annak az időnek, amikor ezek megtörténnek?"
Luk 21:8 Ügyeljetek - szólott -, el ne tévelyedjetek. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és ezt mondják: Én vagyok! Továbbá: Az idő közel! Ti ne menjetek utánuk.
Luk 21:9 Ha pedig háborúkról és felfordulásokról hallanátok, ne rettenjetek meg. Mert ezeknek előbb meg kell történniök, de nem tüstént jő el a vég."
Luk 21:10 Akkoriban ezt mondta nekik: "Nemzet nemzet ellen fog támadni, királyság királyság ellen,
Luk 21:11 nagy földrengések is következnek, helyenkint dögvészek és éhínségek lesznek, az égből félelmetes és nagy jelek támadnak.
Luk 21:12 De mindezeket megelőzően kezüket rátok vetik, üldözni fognak, átadnak titeket, hogy zsinagógák elé állítsanak, tömlöcökbe vessenek, elvezetnek királyok, helytartók elé az én nevemért.
Luk 21:13 Az lesz a következménye, hogy bizonyságot tehettek.
Luk 21:14 Tökéljétek el hát szívetekben, hogy védelmetekről nem fogtok előre gondot viselni.
Luk 21:15 Mert én olyan szájat és bölcsességet adok nektek, amelyeknek egy ellenfeletek sem lesz képes ellene állni, vagy ellene mondani.
Luk 21:16 Szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok fognak elárulni titeket, s közületek egyeseket megfognak ölni.
Luk 21:17 Mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért.
Luk 21:18 Fejetekről mégis egy hajszál sem fog elveszni.
Luk 21:19 Állhatatosságotokkal fogjátok megszerezni lelketeket.
Luk 21:20 Ha azonban azt látnátok, hogy Jeruzsálemet tábor veszi körül, akkor ismerjétek fel, hogy elpusztulása közel van.
Luk 21:21 Akkor majd akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekbe, akik a városban lesznek, távozzanak belőle. Akik a mezőn lesznek, ne menjenek a városba.
Luk 21:22 Mert az igazságszolgáltatás napjai lesznek azok, amikor minden beteljesedik, amit megírtak.
Luk 21:23 Jaj lesz azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak. Mert erős kényszer ül akkor a földön, és harag sújtja majd ezt a népet.
Luk 21:24 Kard éle által hullanak el, és az összes nemzetek közé fogságra viszik őket. Jeruzsálemet a nemzetek fogják tapodni, míg csak a nemzetekre kiszabott időszakok el nem telnek.
Luk 21:25 Azután jelek fognak támadni a napon, holdon és csillagokon, a földön olyan szorongás ül majd a nemzetekre, mint amilyen a zúgó és hánykódó tengeren érzett bizonytalanság.
Luk 21:26 Az emberek a lelkűket lehelik majd ki attól a félelemtől és annak varasától, ami még a föld lakóira jön. Mert az ég hatalmai meg fognak rendülni.
Luk 21:27 És akkor meg fogják látni az ember Fiát, amint nagy hatalommal és dicsőséggel felhőben megérkezik.
Luk 21:28 Amikor azután ezek megkezdődnek, egyenesedjetek ki, és emeljétek fel fejeteket, mivel megváltásotok közel lesz."
Luk 21:29 Példázatot is mondott nekik: "Nézzétek meg a fügefát, meg az összes fákat.
Luk 21:30 Ha azt látjátok, hogy leveleket hajtanak, magatoktól felismerhetitek, hogy az aratás már közel.
Luk 21:31 Ugyanígy, ha látni fogjátok, hogy mindezek megtörténnek, fel fogjátok ismerni, hogy közel az Isten királysága.
Luk 21:32 Bizony, ezt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.
Luk 21:33 Az ég és a föld el fognak múlni, de az én beszédeim nem fognak elmúlni.
Luk 21:34 Ügyeljetek magatokra, hogy szíveteket mámor, részegség és az élet gondjai meg ne terheljék, s kelepceképp váratlanul rátok ne törjön az a nap.
Luk 21:35 Mert el fog az jönni mindazokra, akik a föld egész kerekségén laknak.
Luk 21:36 Virrasszatok minden időben, s könyörögjetek, hogy erőtök legyen majd rá, hogy kimenekedhessetek mindabból, aminek meg kell történnie, s hogy egykor az ember Fia előtt megállhassatok."
Luk 21:37 Azokban a napokban a templomban tanított, az éjjeleket azonban a városból kijárva az Olajfákról elnevezett hegyen, a szabadban töltötte.
Luk 21:38 Az egész nép már korán ott volt nála a szent helyen, hogy hallgathassa.
Luk 22:1 Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának neveznek.
Luk 22:2 A főpapok és írástudók módot kerestek rá, hogy megölhessék, féltek tudniillik a néptől.
Luk 22:3 A Sátán pedig bement az Iskariótnak nevezett Júdásnak a szívébe, kit a tizenkettőhöz számítottak.
Luk 22:4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és katonai parancsnokokkal, hogy miképp adja őt kezükre.
Luk 22:5 Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.
Luk 22:6 Júdás ráállott, és megfelelő alkalmat keresett arra, hogy a tömeg csoportosulása nélkül kezükbe adhassa őt.
Luk 22:7 Eljött a kovásztalan kenyerek napja, amelyen le kell ölni a pászkabárányt.
Luk 22:8 Jézus elküldötte Pétert és Jánost ezzel az utasítással: "Menjetek, készítsétek el nekünk a pászkát, hadd együk meg."
Luk 22:9 "Hol akarod, hogy elkészítsük?" - kérdezték tőle.
Luk 22:10 Ezt felelte: "Ahogy bementek a városba, egy emberrel lógtok találkozni, aki korsót visz. Kövessétek azt abba a házba, amelybe megy.
Luk 22:11 Azután mondjátok meg a ház gazdájának: A Tanító kérdezteti tőled: Hol van az a szállás, amelyben a pászkát tanítványaimmal együtt megehetem?
Luk 22:12 Ő majd mutat nektek egy szőnyegekkel borított nagy felházat, ott készítsétek el."
Luk 22:13 Elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik. Azután elkészítették a pászkát.
Luk 22:14 Amikor eljött az óra, asztalhoz dőlt, az apostolok vele.
Luk 22:15 Akkor így szólt hozzájuk: "Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielőtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek.
Luk 22:16 Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre."
Luk 22:17 Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: "Vegyétek ezt és osszátok el egymás között.
Luk 22:18 Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből addig, amíg az Istennek királysága el nem jő."
Luk 22:19 Ezután megfogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, s odaadta nekik ily szóval: "Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek a rólam való megemlékezésül."
Luk 22:20 Estebéd után éppen úgy fogta a poharat is, és ezt mondta: "Ez a pohár értetek ömlő vérem által az új szövetség.
Luk 22:21 Egyébként annak keze, aki engemet elárul, velem együtt itt van az asztalon.
Luk 22:22 Mert az embernek Fia, ahogy elhatározták, elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja."
Luk 22:23 Erre azok egymással arról kezdtek vitatkozni, hogy ugyan ki lesz közülük az, aki ezt meg fogja tenni.
Luk 22:24 Vitatkozás támadt köztük afelől, hogy közülük ki tekinthető legnagyobbnak.
Luk 22:25 Jézus ezt mondta nekik: "A nemzeteken királyaik uralkodnak, s azok, akiknek hatalmuk van rajtuk, jótevőknek hívatják magukat.
Luk 22:26 Ti ne így legyetek. Ellenkezőleg. Aki közöttetek legnagyobb, legyen olyan, mint a legkisebb, aki vezet, olyan legyen, mint aki felszolgál.
Luk 22:27 Ki is a nagyobb, aki asztalhoz dől, vagy aki felszolgál? Ugye, hogy aki asztalhoz dől? Én azonban olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál,
Luk 22:28 Ti vagytok azok, akik kísértéseimben végig mellettem maradtatok.
Luk 22:29 Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte:
Luk 22:30 hogy királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izrael tizenkét törzsét ítéljétek.
Luk 22:31 Simon, Simon, lám a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.
Luk 22:32 Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet."
Luk 22:33 "Uram - felelte Péter -, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni."
Luk 22:34 De Jézus ezt felelte: "Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem."
Luk 22:35 Majd így szólt hozzájuk: "Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?" Azt felelték: "Semmiben."
Luk 22:36 "Most azonban — szólott hozzájuk -, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.
Luk 22:37 Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították, végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak."
Luk 22:38 "Uram - szóltak azok -, van itt két kard." "Annyi elég"- felelt nekik.
Luk 22:39 Távozott a városból, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.
Luk 22:40 Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok."
Luk 22:41 Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt, és így imádkozott:
Luk 22:42 "Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg."
Luk 22:43 Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.
Luk 22:44 Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.
Luk 22:45 Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta.
Luk 22:46 "Miért szunnyadtok? - kérdezte tőlük. - Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok."
Luk 22:47 Még beszélt, amikor egyszerre tömeg tűnt fel. Az élükön a tizenkettő közül az egyik jött, az, akit Júdásnak neveznek, és odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja.
Luk 22:48 Jézus azonban rászólt: "Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?"
Luk 22:49 Amikor a Jézus körül levők látták, mi történik, megszólaltak: "Uram, vágjunk-e karddal?"
Luk 22:50 Közülük az egyik rá is csapott a főpap egyik rabszolgájára, és leszelte annak jobb fülét.
Luk 22:51 Ekkor megszólalt Jézus: "Hagyjátok itt abba!" Azután megérintette annak fülét és meggyógyította.
Luk 22:52 Majd a hozzáérkező főpapokhoz, a szenthely katonai parancsnokaihoz és a vénekhez fordult Jézus: "Mint egy haramiára, úgy jöttetek ellenem kardokkal és fütykösökkel?
Luk 22:53 Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága."
Luk 22:54 Körülfogták őt, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter messziről követte őket.
Luk 22:55 Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült.
Luk 22:56 De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reá meresztette szemét, és így szólt: "Ez is vele volt."
Luk 22:57 Ám ő letagadta: "Nem ismerem őt, asszony."
Luk 22:58 Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta, és megkérdezte: "Te is közülük való vagy?" Péter így felelt: "Ember, nem vagyok."
Luk 22:59 Körülbelül egy óra múltával másvalaki erősítette: "Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is."
Luk 22:60 De Péter ezt felelte: "Ember, nem tudom, mit mondasz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
Luk 22:61 Az Úr megfordult, és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy, ahogy mondta neki: "Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem."
Luk 22:62 Kiment, és keserűen sírásra fakadt.
Luk 22:63 Azok a férfiak, akik Jézust körülfogták, gúnyolták, verték Őt,
Luk 22:64 majd letakarták, és kérdezgették: "Prófétáid meg, ki ütött meg."
Luk 22:65 Káromló szájjal még sok egyebet is szóltak ellene.
Luk 22:66 Mikor azután kinappalodott, összegyűjtötték a nép véneit, a fő papokat és írástudókat, és a nagytanács elé vezették Őt.
Luk 22:67 Megkérdezték: "Mondd meg nekünk, te vagy-e a Felkent?" "Ha megmondanám nektek - felelte ő nekik -, nem hinnétek.
Luk 22:68 Ha meg én kérdezek, ti ugyan nem feleltek nekem.
Luk 22:69 Mostantól fogva az embernek Fia ott fog ülni az Isten hatalmas jobbja felől."
Luk 22:70 "Hát te vagy az Isten Fia?" - kérdezték mindnyájan, mire így felelt nekik: "Ti mondjátok, hogy az vagyok."
Luk 22:71 Ekkor így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Magunk hallottuk szájából."
Luk 23:1 Ekkor az egész sokaság felállott, és elvezették Pilátushoz.
Luk 23:2 Ott vádolni kezdték: "Azon kaptuk ezt az embert, hogy egész népünket félreviszi, s tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek, amellett azt mondja, hogy Ő a Felkent Király."
Luk 23:3 Pilátus megkérdezte őt: "Te a zsidók királya vagy?" "Te mondod"- felelte neki.
Luk 23:4 Pilátus ekkor a főpapokhoz és a tömeghez szólott: "Nem találok ebben az emberben semmi okot a vádra."
Luk 23:5 De azok annál inkább erősítették: "Fellázítja a népet. Egész Júdeát elárasztotta tanításával, Galileán kezdve jött idáig."
Luk 23:6 Mikor Pilátus Galileát hallotta, megkérdezte, hogy az ember galileai-e,
Luk 23:7 és amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alól való, felküldötte Heródeshez, ki ezekben a napokban szintén Jeruzsálemben tartózkodott.
Luk 23:8 Heródes nagyon megörült, amikor Jézust meglátta, mivel hallott róla, már elég idő óta akarta látni Őt. Remélte, hogy valami jelt fog látni, melyet Jézus visz véghez.
Luk 23:9 Sok szóval faggatta őt, de Jézus semmit sem felelt neki.
Luk 23:10 Ott állottak a főpapok és írástudók, és nagy erővel vádolták őt.
Luk 23:11 Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, gúnyból fényes fehér ruhába öltöztette. Azután visszaküldte Pilátushoz.
Luk 23:12 Heródes és Pilátus azon a napon lettek egymás barátaivá, előzőleg ugyanis ellenséges viszonyban voltak egymással.
Luk 23:13 Pilátus ekkor összehívta a főpapokat, az elöljárókat és a népet,
Luk 23:14 és beszédet intézett hozzájuk: "Ide hoztátok hozzám ezt az embert azzal a váddal, hogy a népet a császártól elfordítja, de én, miután előttetek kikérdeztem afelől, amivel vádoltátok, semmi elítélésre méltó okot ez ember ellen nem találtam.
Luk 23:15 Sőt még Heródes sem. Hiszen visszaküldte őt hozzánk. De lám, semmi halálra méltó dolgot nem cselekedett.
Luk 23:16 Megfenyítem tehát, és elbocsátom Őt."
Luk 23:17 Minden ünnep alkalmával pedig szabadon kellett nekik bocsátani egy foglyot.
Luk 23:18 Erre az egész sokaság kiáltozni kezdett: "Veszítsd el! Barabbást bocsásd el nekünk."
Luk 23:19 Ezt a Barabbást egy, a városban keltett lázadásért és gyilkosságért vetették tömlöcbe.
Luk 23:20 Pilátus újra szólott hozzájuk, mivel Jézust szabadon akarta bocsátani,
Luk 23:21 de azok így kiáltoztak rá: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!"
Luk 23:22 Harmadszor is szólott hozzájuk: "De hát mi gonoszt tett? Semmi halálra méltó vádat nem találtam ellene. Meg fogom hát fenyíteni, és elbocsátom."
Luk 23:23 Ám azok nagy hangon követelték, hogy feszíttesse meg. Kiáltozásuk erőt vett a helytartón.
Luk 23:24 Pilátus ekkor megítélte nekik, amit kívántak:
Luk 23:25 Elbocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, akit kikértek. Jézust ellenben odaadta akaratuknak.
Luk 23:26 Amikor elvezették, megfogtak egy bizonyos cirénei Simont, ki a mezőről jött haza, s arra rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
Luk 23:27 A nép nagy sokaságban kísérte, asszonyok is, akik mellüket verték, és siratták őt.
Luk 23:28 Jézus azonban hátrafordult hozzájuk és így szólt: "Jeruzsálem leányai, ne sírjatok rajtam. Inkább magatokon sírjatok, s gyermekeiteken.
Luk 23:29 Mert napok jönnek, melyeken ezt fogják mondani: Boldogok a meddők, a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak.
Luk 23:30 Azokban a napokban azt mondogatják majd a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket.
Luk 23:31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?"
Luk 23:32 Kivezettek más elítélteket, két gonosztevőt is, hogy vele együtt megfeszítsék.
Luk 23:33 Mikor kiértek arra a helyre, melyet Koponyának neveznek, ott megfeszítették őt, a gonosztevőket is, egyiket jobb felől, másikat bal felől.
Luk 23:34 "Atyám, mondotta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek." Azután szétosztották ruháit, és sorsot vetettek rájuk.
Luk 23:35 A nép pedig ott állott és nézegetett. Az elöljárók gúnyolták őt: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha Ő az Isten Felkentje, a kiválasztott."
Luk 23:36 Gúnyolták Őt a katonák is, akik hozzámentek, s ecetet vittek neki,
Luk 23:37 és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat."
Luk 23:38 Felirat is volt felette: "Ő A ZSIDÓK KIRÁLYA."
Luk 23:39 A felfüggesztett gonosztevők közül is az egyik káromolta: "Hát nem te vagy a Felkent? Mentsd meg magadat és minket is."
Luk 23:40 De megszólalt a másik, és kor holta őt: "Nem féled az Istent - mondotta neki -, hiszen ugyanaz az ítélet van rajtad?
Luk 23:41 Mi igazságosan szenvedünk, mert annak méltó büntetését kapjuk, amit tettünk, ő azonban semmi helytelent nem tett."
Luk 23:42 Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, ha eljössz majd királyságodban."
Luk 23:43 Jézus ezt felelte rá: "Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban."
Luk 23:44 Már mintegy hat óra volt, amikor az egész földet a kilencedik óráig tartó sötétség borította el, mert a nap világossága kihagyott.
Luk 23:45 Majd középen kettéhasadt a templom függönye.
Luk 23:46 Ekkor Jézus nagy hangon kiáltott: "Atyám, a Te kezedbe teszem le szellememet." S amikor ezt mondta, kilehelte szellemét.
Luk 23:47 Mikor a százados látta, mi történt, dicsőítette az Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igazságos volt."
Luk 23:48 A jelenlevő tömeg, melyet a látványosság gyűjtött egybe, amikor látta, ami történt, mind a mellét verve tért haza.
Luk 23:49 Ott álltak messziről Jézus ismerősei valamennyien, az asszonyok is, akik Ot követve Galileából vele jöttek, s látták ezeket.
Luk 23:50 Egyszer csak egy József nevű ember, ki tanácsos volt, jó és igazságos férfiú,
Luk 23:51 ki nem értett egyet amazok szándékával és cselekvésével, Arimátiából, a zsidók egyik városából való, aki várta az Isten királyságát,
Luk 23:52 elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét.
Luk 23:53 Azután levette őt a keresztről, gyolcsba burkolta, és egy sziklába vágott sírba helyezte el, ahol még soha senki sem feküdt.
Luk 23:54 Az előkészület napja volt: kigyulladtak a szombati csillagok.
Luk 23:55 Józsefet nyomon követték azok az asszonyok, akik Galileából együtt jöttek fel Jézussal. Ezek megnézték a sírt, azt is, hogy hogyan helyezték el a testét,
Luk 23:56 majd visszatértek, és illatszereket, keneteket készítettek elő.
Luk 24:1 Szombaton ugyan nyugodtak a parancsolat szerint, de a hét első napján, még kora szürkületkor a sírhoz mentek, és elvitték az elkészített illatszereket.
Luk 24:2 A követ a sírról elhengerítve találták,
Luk 24:3 majd amikor beléptek, nem lelték az Úrnak, Jézusnak a testét.
Luk 24:4 Míg ők a dolog miatt megzavarodva álltak, történt, hogy egyszerre villogó ruházatban két férfi állott melléjük.
Luk 24:5 Mialatt őket félelem tartotta megszállva, s arcukat a földre szegték, amazok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek az élőt a holtak között?
Luk 24:6 Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek meg, hogyan mondta nektek, mikor még Galileában volt:
Luk 24:7 Az ember Fiát át kell hogy adják vétkező emberek kezére, meg kell hogy feszítsék, de harmadnapon fel kell támadnia."
Luk 24:8 Vissza is emlékeztek szavaira,
Luk 24:9 s amikor a sírtól visszatértek, hírül vitték mindezeket a tizenegynek és az összes többieknek.
Luk 24:10 Magdalai Mária, Johanna, Jakab Máriája és a többi nő, akik velük voltak, elmondták ezeket az apostoloknak.
Luk 24:11 De azoknak úgy tűntek fel ezek a beszédek, mint üres csacsogás, és nem hittek nekik.
Luk 24:12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
Luk 24:13 Közülük kettő még aznap elindult, s egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságban levő faluba ment, melynek neve Emmaus.
Luk 24:14 Társalgás közben megemlékeztek mindazokról a dolgokról, amelyek az imént történtek velük.
Luk 24:15 Amíg egymással társalogtak, és együtt vitatták a történteket, maga Jézus ért közelükbe, s kísérte útjukat.
Luk 24:16 Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt.
Luk 24:17 "Micsoda szavak ezek, amelyeket jártotokban egymással váltotok?" - szólította meg őket. Azok sötét arccal megállottak.
Luk 24:18 Egyik, a Kleopás nevű ezt felelte neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?"
Luk 24:19 "Ugyan mi?" - kérdezte tőlük, s azok így feleltek neki: "Hát amik a názáreti Jézussal estek meg, aki tettben is, szóban is hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt,
Luk 24:20 hogy mint adták át Őt főpapjaink és elöljáróink halálos ítéletre, és feszítették meg Őt,
Luk 24:21 pedig azt reméltük, hogy Ő az, aki Izraelt meg fogja váltani. Ám mindezeknek már harmadik napja, hogy megtörténtek.
Luk 24:22 Sőt még közülünk is néhány asszony megzavart minket. Ezek kora reggel a sírnál voltak,
Luk 24:23 és mivel nem találták az Ő testét, eljöttek, és elbeszélték, hogy angyalokat láttak látomásban, s azok állítólag azt mondották volna, hogy ő él.
Luk 24:24 Ekkor a velünk levők közül némelyek elmentek a sírhoz, és úgy találták a dolgot, ahogy az asszonyok mondták, őt azonban nem látták."
Luk 24:25 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhivésére, amit a próféták mondottak.
Luk 24:26 Hát nem ezeket kellett szenvednie a Felkentnek és azután bemennie dicsőségébe?"
Luk 24:27 Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van.
Luk 24:28 Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni.
Luk 24:29 De erővel kényszerítették őt. "Maradj velünk mondták. Már este van, bealkonyult." Erre bement, hogy náluk maradjon.
Luk 24:30 Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta nekik.
Luk 24:31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték Őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra.
Luk 24:32 Ekkor így szóltak egymáshoz: "Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?"
Luk 24:33 Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.
Luk 24:34 Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak.
Luk 24:35 ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
Luk 24:36 Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.
Luk 24:37 Megrettenve, félelemmel telten úgy vélték, hogy szellemet látnak.
Luk 24:38 Ő azonban megszólította őket: "Miért vagytok nyugtalanok? Miért szállnak fel fontolgatások szívetekben?
Luk 24:39 Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja,
Luk 24:40 mint ahogy látjátok, hogy nekem van."
Luk 24:41 Még hitetlenek voltak az örömtől, és álmélkodtak, amikor így szólt: "Van-e itt valami ennivalótok?"
Luk 24:42 Azok egy sült haldarabot adtak oda neki.
Luk 24:43 Megfogta, és a szemük láttára megette.
Luk 24:44 Azután így szólt hozzájuk: "Ezekkel a szavakkal mondtam meg nektek, még amikor veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amiket Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban felőlem megírtak."
Luk 24:45 Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy belássanak az írásokba.
Luk 24:46 Azt is mondta nekik: "így van megírva: A Felkent szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül,
Luk 24:47 és nevében Jeruzsálemtől elkezdve az összes nemzetek között hirdetni fogják, hogy a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az emberek.
Luk 24:48 Ti vagytok ezeknek tanúi.
Luk 24:49 Én meg elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti várjatok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket."
Luk 24:50 Azután kivezette őket Betánia tájékáig, ott rájuk emelte kezét és megáldotta őket.
Luk 24:51 Azalatt, amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük.
Luk 24:52 ők meg nagy örvendezéssel visszatértek Jeruzsálembe,
Luk 24:53 és az Istent áldva mindenkor a szent helyen voltak.
Joh 1:1 Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult, és Isten volt az Ige.
Joh 1:2 Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt.
Joh 1:3 Minden rajta keresztül támadt, s egyetlen létező sem lett Őnélküle.
Joh 1:4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
Joh 1:5 A világosság fénylik a sötétségben, és a sötétség azt fel nem tartóztatta.
Joh 1:6 Támadt egy ember, kit Isten maga mellől küldött el, a neve János.
Joh 1:7 Tanúságtétel végett jött, hogy a világosság mellett tanúskodjék, hogy rajta keresztül mindenki hihessen.
Joh 1:8 Nem ő volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról tanúságot tegyen.
Joh 1:9 Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben volt már a világra.
Joh 1:10 A világban volt, és a világ rajta keresztül támadt, de a világ nem ismerte őt fel.
Joh 1:11 A sajátjába jött, de az övéi be nem fogadták.
Joh 1:12 Mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek,
Joh 1:13 azoknak, akik nevében hisznek, az ő nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a férfi akaratából nem született, hanem Istenből.
Joh 1:14 Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást, és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli.
Joh 1:15 János tanúságot tett mellette, és kiáltása így hangzott: "ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő ugyan, mégis előttem lett, mert előbb volt nálam."
Joh 1:16 Mert mi mindannyian abból kaptunk, akivel ő volt tele, kegyelmet kegyelem fejében.
Joh 1:17 Mert a törvényt Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Felkent Jézuson át támadt.
Joh 1:18 Senki sohasem látta Istent, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő jelentette őt ki.
Joh 1:19 így hangzott János tanúságtétele, amikor Jeruzsálemből a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék tőle: "Ki vagy te?"
Joh 1:20 Megvallotta, nem tagadta el, megvallotta: "Nem én vagyok a Felkent."
Joh 1:21 Megkérdezték: "Mi vagy hát? Te vagy Illés?" Azt felelte: "Nem vagyok." "A próféta vagy te?" - Felelte: "Nem."
Joh 1:22 "Ki vagy? - kérdezték tőle - hadd felelhessünk azoknak, akik elküldöttek minket. Mit mondasz magadról?"
Joh 1:23 "Pusztában kiáltozónak szava vagyok én - felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta megmondta."
Joh 1:24 A küldöttek a farizeusok közül valók voltak.
Joh 1:25 Aztán megkérdezték: "Miért merítesz be, ha sem a Felkent nem vagy, sem Illés, sem a próféta?"
Joh 1:26 János így felelt: "Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek,
Joh 1:27 aki utánam jő, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó."
Joh 1:28 Ezek történtek a Jordánon túl, Betániában, ahol János a bemerítést végezte.
Joh 1:29 Következő napon látja János, hogy Jézus hozzá megy és így szól: "íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkét.
Joh 1:30 Ő az, akiről azt mondtam: utánam jő egy férfi, ki már előttem is megvolt, mert előbb volt nálam.
Joh 1:31 Én ugyan nem ismertem őt, de hogy nyilvánosan ismert legyen Izrael előtt, azért jöttem én a vízbe merítéssel."
Joh 1:32 János aztán tanúságot tett: "A szemem előtt szállott le a Szellem az égből, mint egy galamb, és őrajta megült.
Joh 1:33 Én ugyan nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsek, az szólt nekem: Akire látod, hogy a Szellem leszáll és rajta marad, az az, aki Szellembe fog meríteni.
Joh 1:34 Én szemtanúja voltam annak, hogy Ő az Istennek Fia."
Joh 1:35 A következő napon János megint ott állott, s a tanítványai közül még kettő.
Joh 1:36 Mikor ránézett az arra járkáló Jézusra, így szólt: "íme az Istennek Báránya."
Joh 1:37 Meghallotta két tanítványa, hogy ezt mondta, és utána mentek Jézusnak.
Joh 1:38 Jézus hátrafordult, és mikor meglátta, hogy követik, megszólította őket: "Mit kerestek?" Azok így feleltek: "Rabbi (aminek fordítása: tanító), hol szálltál meg?"
Joh 1:39 "Jöjjetek és lássátok meg!" - felelte nekik. Elmentek hát, és meglátták, hol van szálláson, és azon a napon nála maradtak.
Joh 1:40 Mintegy tíz óra volt. A közül a két tanítvány közül, akik Jánostól a közlést hallották, és Jézust követték, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Joh 1:41 Ő először saját testvérével, Simonnal találkozott, és ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást" (minek fordítása: Krisztus, azaz Felkent).
Joh 1:42 Elvezette őt Jézushoz. Jézus ránézett és megjegyezte: "Te vagy János fia, Simon, téged Kéfásznak fognak nevezni" (minek fordítása Petrosz, azaz kő).
Joh 1:43 A következő napon Galileába akart útra kelni, s találkozott Fülöppel. - "Kövess engem" - mondta Jézus neki.
Joh 1:44 Fülöp Betsaidából, András és Péter városából való volt.
Joh 1:45 Fülöp találkozott Nátánáéllel, és ezt mondta neki: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes a törvényben és a próféták szólottak, József fiát, Jézust, a názáretit."
Joh 1:46 Nátánáél megkérdezte tőle: "Názáretból támadhat-e valami jó?" "Jöjj, és lásd meg!" - felelte neki Fülöp.
Joh 1:47 Jézus látta Nátánáélt, amint hozzá ment, és ezt mondta róla: "Lám, egy igazán izraelita: kiben nincsen csalárdság."
Joh 1:48 "Honnan ismersz engem?" - kérdezte tőle Nátánáél. Jézus azt felelte neki: "Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, ahogy a fügefa alatt voltál."
Joh 1:49 "Rabbi! - felelte neki Nátánáél - Te az Isten Fia vagy, az Izrael királya."
Joh 1:50 Jézus ezt válaszolta neki: "Mert azt mondtam: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél."
Joh 1:51 Aztán így szólt hozzá: "Bizony, bizony, azt mondom nektek: Megnyitva fogjátok látni az eget, s látni fogjátok Isten angyalait, amint föl s alá szállanak az embernek Fiára."
Joh 2:1 Harmadnapon menyegző lett a galileai Kánában. Jézusnak anyja is ott volt.
Joh 2:2 Meghívták továbbá Jézust és tanítványait is a menyegzőbe.
Joh 2:3 De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: "Nincs boruk."
Joh 2:4 "Mi közünk ehhez, óh asszony? - felelte neki Jézus. Még nincs itt az én órám."
Joh 2:5 "Tegyétek meg, amit mond nektek!" - szólt anyja a felszolgálókhoz.
Joh 2:6 A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére volt ott hat kőkorsó, melyek közül egybe-egybe két-három metréta fért.
Joh 2:7 "Töltsétek meg a korsókat vízzel!" - szólt Jézus, és színig megtöltötték azokat.
Joh 2:8 Majd így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak!" Azok vittek.
Joh 2:9 Mikor a násznagy megízlelte a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan való - a felszolgálók ellenben, akik a vizet merítették, tudták -, szólította a násznagy a vőlegényt,
Joh 2:10 és így szólt hozzá: "Minden ember a jó bort teszi fel először, és ha már részegek, a silányabbat, te ellenben a jó bort mostanra tartogattad."
Joh 2:11 Ezt kezdeti jelként tette Jézus a galileai Kánában, és vele láthatóvá tette dicsőségét. Tanítványai erre hittek benne.
Joh 2:12 Ezután Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és egy pár napig ott maradtak.
Joh 2:13 Közel volt a zsidók pászka-ünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.
Joh 2:14 Ott talált a szent helyen ülve marha-, juh- és galambárusokat és pénzváltókat,
Joh 2:15 mire kákakötélből ostort font, valamennyit kiűzte a szent helyről, a juhokat is, marhákat is, a pénzváltók váltópénzét kiöntötte, az asztalokat felfordította,
Joh 2:16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen! Atyám házát ne tegyétek kalmárok házává!"
Joh 2:17 Tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: "A házad miatt való féltékenység emészt engem."
Joh 2:18 Erre megszólaltak a zsidók: "Micsoda jelt mutatsz nekünk annak igazolására, hogy ezeket mered tenni?"
Joh 2:19 Jézus azt felelte nekik: "Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt fölállítom."
Joh 2:20 "Negyvenhat éven át épült ez a templom - felelték most a zsidók -, és te három nap alatt fölállítod azt?"
Joh 2:21 De ő testének templomáról beszélt.
Joh 2:22 Mikor aztán a halottak közül feltámadott, tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy ezt mondotta, s hittek az írásnak és annak a szónak, amelyet Jézus mondott.
Joh 2:23 Mikor a pászkaünnepen fönt volt Jeruzsálemben, sokan hittek nevében, figyelve azokat a jeleket, amelyeket tett,
Joh 2:24 csakhogy Jézus nem bízta magát rájuk, mivelhogy mindnyájukat ismerte,
Joh 2:25 és mert nem volt szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen valamely emberről, mert maga is jól tudta, hogy mi lakik az emberben.
Joh 3:1 Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, ki elöljáró volt a zsidóknál.
Joh 3:2 Ez Jézushoz ment éjjel, és megszólította: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítónak! Hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket a jeleket tegye, csak ha Isten van vele."
Joh 3:3 "Bizony, bizony, ezt mondom neked - felelte neki Jézus -, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülről nem születik."
Joh 3:4 "Hogy születhetik egy ember, ha vén - kérdezte tőle Nikodémus. - Vajon bemehet-é az anyja méhébe, és másodszor születhetik?"
Joh 3:5 Jézus ezt felelte: "Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy ha valaki vízből és Szellemből nem születik, nem mehet be Isten királyságába.
Joh 3:6 Ami húsból született, az hús, és ami Szellemből született, az szellem.
Joh 3:7 Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülről kell születnetek.
Joh 3:8 A Szellem oda fúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenkivel, aki Szellemtől született."
Joh 3:9 Nikodémus megszólalt, és megkérdezte: "Hogy történhetnek meg ezek?"
Joh 3:10 "Te Izrael tanítója vagy - felelte Jézus -, és nem tudod ezeket?
Joh 3:11 Bizony, bizony, azt mondom neked, hogy amit tudunk, azt beszéljük, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. A tanúságtételünket nem fogadjátok el.
Joh 3:12 Ha földieket szóltam nektek, és nem hiszitek, hogy fogtok hinni, ha mennyeieket szólok nektek?
Joh 3:13 Senki sem jutott fel a mennybe, csak, aki a mennyből szállt alá: az embernek Fia.
Joh 3:14 Mint ahogy Mózes is felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie:
Joh 3:15 hogy örök élete legyen mindenkinek, aki hisz.
Joh 3:16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen.
Joh 3:17 Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot.
Joh 3:18 Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében.
Joh 3:19 Az ítélet pedig ebben áll: a világosság a világra érkezett, de az emberek inkább szerették meg a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszok voltak.
Joh 3:20 Mindenki gyűlöli a világosságot, aki hitványságokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy tettei rá ne bizonyuljanak.
Joh 3:21 Aki ellenben az igazságot cselekszi, világosságra megy, hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket."
Joh 3:22 Ezek után Jézus és tanítványai júdeai földre mentek. Ott időzött velük és bemerített.
Joh 3:23 János is bemerítést végzett Sálimhoz közel, Ajnónban, mert ott sok volt a víz. Az emberek jöttek, és bemerítkeztek.
Joh 3:24 Jánost ugyanis még nem vetették akkor tömlöcbe.
Joh 3:25 János tanítványai vitatkozni kezdtek egy zsidóval a megtisztulás felől.
Joh 3:26 Majd elmentek Jánoshoz, és jelentették neki: "Rabbi, az, aki a Jordánon túl veled volt, aki mellett te tanúságot tettél, lásd bemerít, és mindenki hozzá megy."
Joh 3:27 János ezt felelte: "Az ember nem juthat semmihez másképp, csak ha a mennyből adják neki.
Joh 3:28 Ti magatok vagytok tanúi, hogy azt mondtam: nem én vagyok a Felkent, hanem csak ő előtte küldöttek el.
Joh 3:29 Akié a menyasszony, az a vőlegény. A vőlegény barátjában, aki ott áll, és hallgatja őt, nagy örömet kelt, ha a vőlegény szavát hallhatja. Ez az én örömöm teljessé vált.
Joh 3:30 Neki növekednie kell, nekem kisebbé lennem.
Joh 3:31 Aki felülről jő, mindenek fölött való. A földből való a földből van, a földből is beszél. Aki a mennyből jön, mindenek fölött van.
Joh 3:32 Arról tesz tanúságot, ami felől látást kapott, és amit hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja be.
Joh 3:33 Aki elfogadja tanúságtételét, azzal pecsétet tett arra, hogy az Isten igaz.
Joh 3:34 Akit az Isten küldött el, az az Isten beszédeit szólja, mert az Isten nem mértékkel adja a Szellemet.
Joh 3:35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent az Ő kezébe adott.
Joh 3:36 Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Istennek haragja marad rajta."
Joh 4:1 Amint most már az Úr észrevette, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít be, mint János –
Joh 4:2 noha Jézus maga nem merített be, csak a tanítványai -,
Joh 4:3 elhagyta Júdeát és ismét Galileába távozott.
Joh 4:4 Samárián kellett keresztül mennie.
Joh 4:5 Eljutott Samáriának egyik városába, melyet Sikárnak neveznek, mely szomszédja annak a teleknek, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott.
Joh 4:6 Itt volt a Jákob forrása. Jézus itt, az utazástól fáradtan, úgy ahogy volt, leült a forráshoz. Körülbelül hatodik óra volt.
Joh 4:7 Samáriából egy asszony jött vizet meríteni. Jézus megszólította: "Adj innom!"
Joh 4:8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak.
Joh 4:9 A samáriai asszony megkérdezte őt: "Zsidó létedre hogy kérhetsz tőlem inni, mikor én samáriai asszony vagyok?" A zsidók ugyanis nem társalognak a samáriaiakkal.
Joh 4:10 Jézus így felelt neki: "Ha ismernéd az Isten ajándékát és tudnád, hogy ki az, aki neked azt mondta: Adj innom! - te kértél volna Tőle, s ő élő vizet adott volna neked."
Joh 4:11 "Uram - felelte az neki -, vedred sincs, a kút is mély. Honnan volna neked élő vized?
Joh 4:12 Vajon nagyobb vagy te atyánknál, Jákobnál, aki a forrást adta nekünk? Hiszen ő maga is ebből ivott, meg a fiai is, az állatai is."
Joh 4:13 Jézus ezt felelte neki: "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik,
Joh 4:14 de aki abból a vízből iszik, melyet majd én adok neki, többé soha meg nem szomjazik, hanem az a víz, melyet majd én adok néki, örök életre buzgó víznek forrásává válik benne."
Joh 4:15 "Uram - szólt hozzá az asszony-, add nekem ezt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és hogy többet ne járjak ide meríteni."
Joh 4:16 "Eredj el - mondta neki Jézus -, hívd el a férjedet, és jöjj ide!"
Joh 4:17 "Nincs férjem" - felelt az asszony, mire Jézus így szólt hozzá: "Helyesen mondtad, hogy nincs férjem,
Joh 4:18 mert öt férjed volt, és akid most van, nem férjed. Ezzel igazat mondottál."
Joh 4:19 "Uram! - mondta neki az asszony -, látom már, hogy próféta vagy.
Joh 4:20 Atyáink ezen a hegyen borultak le Istent imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt"
Joh 4:21 "Higgy nekem - mondta neki Jézus -, jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
Joh 4:22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered.
Joh 4:23 De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
Joh 4:24 Az Isten Szellem, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk."
Joh 4:25 "Tudom, hogy Messiás jön - mondotta neki az asszony --, akit Felkentnek mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni."
Joh 4:26 "Én vagyok az - szólt neki Jézus -, aki veled beszélek."
Joh 4:27 Ennél a szónál megérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Mégsem kérdezte senki: "Mit akarsz vele?" vagy: "Miért beszélsz vele?"
Joh 4:28 Az asszony most otthagyta a vedrét, elment a városba, és így szólt az emberekhez:
Joh 4:29 "Jertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit tettem! Vajon nem Ő-e a Felkent?"
Joh 4:30 Elmentek a városból és megérkeztek hozzá.
Joh 4:31 Közben arra kérték őt a tanítványok: "Rabbi, egyél."
Joh 4:32 De ő így felelt nekik: "Van nekem eledelem, melyről ti nem tudtok."
Joh 4:33 "Vajon valaki enni hozott neki?" - kérdezték a tanítványok egymástól.
Joh 4:34 Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő művét.
Joh 4:35 Nem ti mondogatjátok, hogy még négy hónap, és eljő az aratás? Lám, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek a tájakat, hogy fehérek már, aratásra készek.
Joh 4:36 Már az arató elnyeri bérét, és gyümölcsöt gyűjt örök életre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.
Joh 4:37 Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető, és más az arató!
Joh 4:38 Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak, s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak."
Joh 4:39 Abból a városból a samaritánusok közül sokan hittek őbenne az asszony beszédéért, aki tanúságot tett: "Mindent megmondott nekem, amit tettem."
Joh 4:40 Mikor a samaritánusok hozzámentek, kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
Joh 4:41 És sokkal többen hittek az ő saját beszédéért.
Joh 4:42 Azt mondták az asszonynak: "Többé már nem a te beszédedért hiszünk. Magunk is hallottuk és tudjuk, hogy ő a világ Megmentője valóban."
Joh 4:43 Két nap múlva elment onnan Galileába.
Joh 4:44 Maga Jézus tett ugyanis tanúságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.
Joh 4:45 Mikor most Galileába érkezett, elfogadták őt a galileaiak, miután mindent láttak, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett. Mert ők is elmentek az ünnepre.
Joh 4:46 Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kapernaumban egy királyi udvari ember, akinek a fia elerőtlenült.
Joh 4:47 Mikor az udvaronc meghallotta, hogy Jézus Júdeából megérkezett Galileába, hozzá utazott és megkérte, hogy menjen le, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.
Joh 4:48 Erre így szólt Jézus: "Ha jeleket és csodákat nép láttok, nem hisztek."
Joh 4:49 Mire a királyi ember azt felelte neki: "Uram, jöjj alá, mielőtt meghal gyermekem!"
Joh 4:50 "Csak utazzál el - mondta neki Jézus -, fiad él!" Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott, és elutazott.
Joh 4:51 Még útközben volt, amikor rabszolgái szembe jöttek vele, és hírül hozták, hogy gyermeke él.
Joh 4:52 Megtudakolta tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett, és azok azt felelték neki, hogy tegnap a hetedik órában hagyta el a láz.
Joh 4:53 Felismerte az apa, hogy ugyanabban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: "Fiad él." És hitt maga is, egész háza is.
Joh 4:54 Ezt újra második jelül tette Jézus, miután Júdeából Galileába ment.
Joh 5:1 Ezeket az eseményeket a zsidóknak egy ünnepe követte, amelyen Jézus felment Jeruzsálembe.
Joh 5:2 Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdőmedence, melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca van.
Joh 5:3 Ezekben elerőtlenülteknek, vakoknak, sántáknak, aszkórosoknak nagy sokasága feküdt. És várták a víz megmozdulását.
Joh 5:4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a tóra, és felkavarta a vizet: mármost, aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, az egészséges lett, bármilyen betegségben szenvedett.
Joh 5:5 Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendőt töltött el testi erőtlenségben.
Joh 5:6 Mikor Jézus meglátta őt ott fekve, és felismerte, hogy már sok ideje beteg, megszólította: "Akarsz-e egészséges lenni?"
Joh 5:7 "Uram - felelte az elerőtlenült --, nincs emberem, hogy amikor a víz megháborodik, belevessen a medencébe, és mire én odaérek, más előttem száll alá."
Joh 5:8 "Kelj fel - mondta neki Jézus -, vedd fel a hordágyadat, és járj!"
Joh 5:9 És tüstént egészséges lett az az ember, felvette a hordágyát, és járt.
Joh 5:10 Aznap szombat volt, azért a zsidók azt mondták a meggyógyítottnak: "Szombat van, ma nem szabad hordágyadat hordoznod!"
Joh 5:11 De ő így felelt: "Az, aki egészségessé tett, mondta nekem: Vedd fel a hordágyadat, és járj."
Joh 5:12 Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel, és járj?"
Joh 5:13 A meggyógyult nem tudta, hogy kicsoda az, mert Jézus elsietett onnan, mivel tömeg volt azon a helyen.
Joh 5:14 Később azonban Jézus találkozott vele a templomban, és megszólította: "Lásd, egészséges lettél, ne vetkezzél többé, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!"
Joh 5:15 Az ember elment, és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki az egészségét visszaadta.
Joh 5:16 Emiatt azután a zsidók üldözőbe vették Jézust, mert ilyesmit tett szombatnapon.
Joh 5:17 Jézus megszólította őket: "Atyám mostanáig munkálkodik, én is munkálkodom."
Joh 5:18 Ezért azonban a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is saját atyjának mondotta, és azzal vele magát egyenlővé tette.
Joh 5:19 Azért szólította meg őket Jézus: "Bizony, bizony - szólt hozzájuk -, azt mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet magától, hacsak azt nem látja, hogy az Atya valamit cselekszik, mert amiket az cselekszik, azt teszi hozzá hasonlóan a Fiú is.
Joh 5:20 "Mert az Atyának kedves a Fiú, és mindent megmutat neki, amit ő tesz; ezeknél nagyobb munkát is fog neki mutatni, hogy elcsodálkozzatok."
Joh 5:21 Amiképpen ugyanis az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.
Joh 5:22 ítélni sem ítél senkit az Atya, hanem az egész ítéletet átadta a Fiúnak,
Joh 5:23 hogy mindenki úgy becsülje a Fiút, ahogy becsülik az Atyát. Aki nem becsüli a Fiút, nem becsüli az Atyát sem, aki elküldte őt.
Joh 5:24 Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy annak, aki hallja az én szómat és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, ítéletre nem megy, ellenkezőleg, a halálból már átment az életre.
Joh 5:25 Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy jön egy óra, sőt az már most itt van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.
Joh 5:26 Mert amiképpen az Atya önmagában bírja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy önmagában bírja az életet.
Joh 5:27 Sőt, arra is felhatalmazást adott neki, hogy ítéletet tegyen, minthogy embernek Fia.
Joh 5:28 Ne csodálkozzatok azon, hogy jön egy óra, amelyben mindenki, aki a sírokban van, meg fogja hallani az Ő szavát,
Joh 5:29 és azok, akik jót cselekedtek, elő fognak jönni élet feltámadására, akik pedig hitványságokat cselekedtek, ítélet feltámadására.
Joh 5:30 Én magamtól semmit sem tehetek. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
Joh 5:31 Ha én teszek magam felől tanúságot, tanúságtételem nem igaz.
Joh 5:32 Más az, aki mellettem tanúskodik, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel rólam tanúságot tesz.
Joh 5:33 Ti Jánoshoz küldöttetek el, és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az igazságról tett.
Joh 5:34 Én azonban nem fogadok el emberektől tanúságtételt. Ezeket csak azért mondom, hogy ti megmeneküljetek.
Joh 5:35 János égő és világító szövetnek volt, ti azonban csak ideig-óráig akartatok az ő világosságánál ujjongani.
Joh 5:36 "Nagyobb tanúságtétel szól mellettem a Jánosénál. Azok a munkák, amelyeket az Atya nekem adott, hogy véghezvigyem őket, azok a munkák, amelyeket teszek, tanúskodnak mellettem; amellett, hogy az Atya küldött engem."
Joh 5:37 Aki engem elküldött, az Atya, tett tanúságot mellettem. Sem a hangját nem fogta fel soha fületek, sem alakját nem észlelte soha szemetek,
Joh 5:38 szava sincs maradandóan bennetek, minthogy nem hisztek annak sem, akit ő elküldött.
Joh 5:39 Ti fürkészitek az írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban örök életetek van, és éppen azok tesznek tanúságot felőlem.
Joh 5:40 Ti azonban mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
Joh 5:41 Emberektől nem fogadok el dicsőséget,
Joh 5:42 titeket azonfelül ki is ismertelek, hogy Isten szeretetét nem hordjátok magatokban.
Joh 5:43 Az én eljövetelem az én Atyám nevében történt, ti azonban nem fogadtok el engemet. Ha majd más jő el a saját nevében, azt el fogjátok fogadni.
Joh 5:44 Hogy volnátok képesek hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget? Azt a dicsőséget ellenben, mely az egyedülvaló Istennél található, nem keresitek.
Joh 5:45 Ne gondoljátok, hogy én foglak titeket vádolni az Atyánál. Van nektek vádlótok: Mózes, akibe reménységeteket vetettétek.
Joh 5:46 Ha Mózesnek hittetek volna, talán nekem is hinnétek, mert ő énfelőlem írt.
Joh 5:47 De ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hihetnétek az én beszédeimnek?"
Joh 6:1 Ezek után Jézus elutazott a galileai Tibériás-tónak a túlsó oldalára.
Joh 6:2 Nagy tömeg követte, mert figyelték jeleit, amelyeket az elerőtlenülteken tett.
Joh 6:3 Jézus azután felment a hegyre, és ott tanítványaival leült.
Joh 6:4 Közel volt a zsidók ünnepe, a pászka.
Joh 6:5 Jézus felemelte a szemét, és amikor meglátta, hogy nagy tömeg jön hozzá, megszólította Fülöpöt: "Honnan vásároljunk kenyereket, hogy ehessenek ezek?"
Joh 6:6 Ezt azonban csak azért mondta, hogy megkísértse őt. Mert ő maga tudta, hogy mit készül tenni.
Joh 6:7 "Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindenikőjük csak keveset is kapjon" - felelte neki Fülöp.
Joh 6:8 Megszólalt erre az egyik tanítvány is, Simon Péter testvére, András, és ezt mondta neki:
Joh 6:9 "Van itt egy kis gyermek, akinek öt árpakenyere és két halacskája van. De mi az ennyinek?"
Joh 6:10 Jézus azonban így szólt: "Fektessétek a fűbe az embereket!" Sok fű volt azon a helyen. Ledőlt erre szám szerint, mintegy ötezer férfi.
Joh 6:11 Jézus most fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a fekvőembereknek, hasonlóképpen osztott a halakból is, amennyit csak akartak.
Joh 6:12 Mikor már jóllaktak, azt mondta tanítványainak: "Gyűjtsétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi el ne vesszen."
Joh 6:13 Össze is gyűjtötték, és tizenkét kosarat töltöttek meg azokkal a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből az étkezők után megmaradtak.
Joh 6:14 Mikor az emberek látták a jelt, amelyet tett, azt rebesgették, hogy valóban Ő a próféta, aki a világra eljövendő.
Joh 6:15 Jézus ekkor, miután észrevette azt a szándékukat, hogy eljöjjenek, és őt elragadják azért, hogy királlyá tegyék, újra félrevonult a hegyre, de egyedül.
Joh 6:16 Mikor már késő lett, tanítványai lementek a tóhoz,
Joh 6:17 hajóba szálltak, és útban voltak a tó túlsó partja felé Kapernaumba. Beállt már a sötétség, amikor Jézus még mindig nem ment hozzájuk.
Joh 6:18 A tó pedig, mivel nagy szél fújt, háborgott.
Joh 6:19 Körülbelül huszonöt - harminc stádiumnyira (5-6 km-re) eveztek, amikor látták, hogy Jézus a tavon jár, és közeledik a hajóhoz. Megijedtek.
Joh 6:20 "Én vagyok! Ne féljetek!" - szólott ő nekik.
Joh 6:21 Be akarták venni a hajóba, s a hajó tüstént ott volt azon a földön, ahová utaztak.
Joh 6:22 Másnap a tömeg a tó túlsó partján állott, és látta, hogy nincs ott több hajó egynél, látta továbbá, hogy Jézus nem szállott be tanítványaival a hajóba, hanem csak a tanítványai indultak el.
Joh 6:23 Tibériászból jöttek azonban csónakok annak a helynek közelébe, ahol azután, hogy az Úr hálát adott, kenyeret ettek.
Joh 6:24 Mikor azután a tömeg látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a csónakokba, és Kapernaumba mentek, hogy Jézust megkeressék.
Joh 6:25 Mikor a tó túlsó partján rátaláltak, megkérdezték: "Rabbi, mikor érkeztél ide?"
Joh 6:26 "Bizony, bizony, azt mondom nektek - felelte nekik Jézus --, ti nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem mert a kenyerekből ettetek, és jóllaktatok.
Joh 6:27 Ne az elvesző kenyéren munkálkodjatok, hanem azon a kenyéren, mely örök életre megmarad, melyet az embernek Fia fog nektek adni, mert erre az Atya ütött pecsétet."
Joh 6:28 Megkérdezték tőle:"Mit tegyünk, hogy az Isten munkáin dolgozhassunk?"
Joh 6:29 "Istennek munkája az - felelte nekik Jézus -, hogy higgyetek abban, akit O elküldött."
Joh 6:30 Azt kérdezték tőle: "De hát micsoda jelt teszel, hogy lássunk, és higgyünk neked? Min munkálkodói?
Joh 6:31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írva van: Az égből kenyeret adott nekik enni."
Joh 6:32 "Bizony, bizony, azt mondom nektek - szólt most hozzájuk Jézus -, nem Mózes adta nektek a mennyből való kenyeret, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.
Joh 6:33 Mert Isten kenyere az, aki a mennyből száll alá, és életet ad a világnak."
Joh 6:34 "Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!" - mondták neki,
Joh 6:35 mire Jézus azt felelte nekik: "Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jő, meg nem éhezik, és aki bennem hisz, meg nem szomjazik soha.
Joh 6:36 Ám én megmondtam nektek, hogy bár láttok, mégsem hisztek.
Joh 6:37 Minden, amit Atyám nekem ad, elérkezik majd hozzám. S azt, aki hozzám jő, ki nem vetem.
Joh 6:38 Mert nem azért szállottam le az égből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem, hogy annak akaratát, aki elküldött engem.
Joh 6:39 Ez pedig annak akarata, aki engem elküldött, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit ő nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Joh 6:40 Mert az az én Atyám akarata, hogy örök élete legyen mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, és hogy az utolsó napon azt én feltámasszam."
Joh 6:41 Ekkor a zsidók zúgolódtak ellene amiatt, hogy azt mondta: "Én vagyok az a kenyér, mely a mennyből száll alá",
Joh 6:42 és azt mondták: "Hát nem Jézus ő, a József fia, akinek mi atyját is, anyját is ismerjük? Hogy mondhatja hát: A mennyből szállottam alá?"
Joh 6:43 "Ne zúgolódjatok egymás közt! - szólította meg őket Jézus. -
Joh 6:44 Senkinek nincs arra hatalma, hogy hozzám jöjjön, csak, ha az Atya vonja, aki engem elküldött, és én majd feltámasztom azt az utolsó napon.
Joh 6:45 Meg van írva a prófétákban: Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindenki, aki az Atyát hallgatta, és nála tanult, hozzám jő.
Joh 6:46 Nem mintha az Atyát másvalaki látta volna, mint az, aki az Atya mellől származik, annak volt alkalma látni az Atyát.
Joh 6:47 Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy annak, aki hisz, örök élete van.
Joh 6:48 Én vagyok az életnek kenyere.
Joh 6:49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
Joh 6:50 Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá, hogy bárki ehessek belőle, és meg ne haljon.
Joh 6:51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből alászállott. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. S az a kenyér, amelyet oda fogok adni a világ életéért, a húsom.
Joh 6:52 A zsidók most afelől harcoltak egymással: "Hogy adhatja ez nekünk enni a húsát?"
Joh 6:53 Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, azt mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának húsát, és nem isszátok a vérét, akkor nincsen bennetek az élet.
Joh 6:54 Annak, aki húsomat eszi és véremet issza, örök élete van, és én azt feltámasztom majd az utolsó napon.
Joh 6:55 Mert húsom igazi étel, és vérem igazi ital.
Joh 6:56 Az, aki húsomat eszi, és véremet issza, bennem marad és én is abban.
Joh 6:57 Minthogy engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy, aki engem eszik, élni fog általam.
Joh 6:58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá: ez a kenyér másként hat, mint az atyáitok kenyere, akik ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog."
Joh 6:59 Ezeket mondta, mikor Kapernaumban a zsinagógában tanított.
Joh 6:60 Tanítványai közül sokan, amikor hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja?"
Joh 6:61 Jézus, miután magában tudomása volt róla, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, így szólt hozzájuk: "Tőrbe ejt ez titeket?
Joh 6:62 Hátha majd azt látjátok meg, hogy az embernek Fia felmegy oda, ahol előzőleg volt?
Joh 6:63 A szellem az, aki megelevenít, a hús nem használ semmit. Azok a beszédek, amelyeket elmondtam nektek: Szellem és élet.
Joh 6:64 De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulni készül őt.
Joh 6:65 "Ezért mondottam nektek - beszélt tovább -, hogy senki sem jöhet hozzám, csak akinek Atyám megadta azt!
Joh 6:66 Ettől fogva a tanítványok közül sokan hátravonultak, és többé nem jártak vele.
Joh 6:67 Megkérdezte hát a tizenkettőt: "Hát ti nem akartok elmenni?"
Joh 6:68 "Uram - felelte neki Simon Péter -, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak nálad.
Joh 6:69 S mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek Szentje."
Joh 6:70 Jézus megszólalt: "Ugye, hogy tizenkettőt válogattam én ki közületek? -- mondta nekik --, és közületek egy a vádló."
Joh 6:71 "Júdást, karióti Simon fiát értette; ez készült Őt elárulni, a tizenkettő közül az egyik."
Joh 7:1 Ezek után Jézus Galileában járt kelt, mert nem akart Júdeában járni, mivel a zsidók Őt megölni igyekeztek.
Joh 7:2 Közel volt a zsidók ünnepe, a sátorverés.
Joh 7:3 Testvérei azt mondták Jézusnak: "Menj innen tovább, eredj Júdeába, hogy tanítványaid lássák tetteidet, melyeket teszel!
Joh 7:4 Mert senki sem tesz ilyesmit rejtekben, hanem a nyilvánosságra törekszik. Ha ilyen dolgokat teszel, állj ki vele a világ szeme elé!"
Joh 7:5 Mert még testvérei sem hittek benne.
Joh 7:6 "Jézus erre ezt mondta nekik: "Az; én időm még nincs itt, a ti időtök mindenkor készen áll."
Joh 7:7 Titeket nem gyűlölhet e világ, de engemet gyűlöl, mert én ellene teszek tanúságot, hogy az, amin munkálkodik, rossz.
Joh 7:8 Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be."
Joh 7:9 Azután, hogy ezeket megmondta nekik, Galileában időzött.
Joh 7:10 "Amint azonban testvérei felmentek az ünnepre, akkor ő is felment; nem látványosan, hanem mint aki rejtőzni akar."
Joh 7:11 A zsidók keresték őt az ünnepen, és azt kérdezték: "Hol van ő?"
Joh 7:12 Nagy zúgás volt a tömegben miatta. Némelyek azt mondták róla, hogy "jó", mások meg: "nem az -- ellenkezőleg --, eltévelyíti a tömeget."
Joh 7:13 A zsidóktól való félelem miatt azonban nyíltan senki sem beszélt róla.
Joh 7:14 Már az ünnep közepén tartottak, amikor Jézus felment a szenthelyre, és tanított.
Joh 7:15 A zsidók csodálkozva szóltak: "Mi a titka, hogy az írásokat így ismeri, mikor nem tanulta?"
Joh 7:16 Jézus ezt felelte: "Amit én tanítok, nem enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
Joh 7:17 Ha valaki akarja az Ő akaratát tenni, felismeri erről a tanításról, hogy Istentől való-e, vagy magamtól beszélek.
Joh 7:18 Aki magából beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az olyan ember igaz, az olyanban hamisság nincsen.
Joh 7:19 Ugye, hogy Mózes adta nektek a törvényt? Közületek mégsem teszi meg senki a törvényt. Miért igyekeztek hát megölni engem?"
Joh 7:20 "Ördögi Szellemed van - felelte a tömeg - Ki akar téged megölni?"
Joh 7:21 Jézus ezt felelte nekik: "Egy munkát hajtottam végre, és mindnyájan csodálkoztok rajta.
Joh 7:22 Azért hát meg kell változtatnotok gondolkodástokat, mert ti, akiknek Mózes a körülmetélkedést adta - ugyan nem Mózestől, hanem az atyáktól való az -, szombaton is körülmetélitek az embert.
Joh 7:23 Ha szombaton körülmetélhető az ember anélkül, hogy Mózes törvényét felbontanák, rám meg haragusztok, mert szombaton egy embert egészen egészségessé tettem?
Joh 7:24 Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igazságos ítélettel ítéljetek!"
Joh 7:25 "Vajon nem ő az, akit megölni akarnak? - kérdezte most néhány jeruzsálemi. -
Joh 7:26 Nézzétek csak, mily szabadon beszél, és semmit sem szólnak neki! Vajon valóban felismerték az elöljárók, hogy ő a Felkent?
Joh 7:27 De mégsem! Erről tudjuk, hogy honnan való, ha azonban a Felkent eljő, senki sem fogja tudni, honnan jön."
Joh 7:28 Jézus, aki éppen a szent helyen tanított, ekkor felkiáltott: "Ismertek is engem, és azt is tudjátok, honnan való vagyok. Magamtól én nem jöttem, hanem van valaki, egy igaz, aki engem küldött, akit ti nem ismertek.
Joh 7:29 Én ismerem őt, mert mellőle való vagyok, és ő küldött el engem."
Joh 7:30 Igyekeztek elfogni Őt, de senki sem vetette rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.
Joh 7:31 A tömegből ellenben sokan hittek benne, és azt mondogatták: "Fog-e több jelt tenni a Felkent, ha eljön, mint amennyit Ő tett?"
Joh 7:32 Meghallották a farizeusok, hogy a zúgolódó tömeg ilyeneket beszél róla, azért a főpapok és farizeusok szolgákat küldtek el, hogy letartóztassák őt.
Joh 7:33 "Még egy kevés ideig veletek vagyok - mondta Jézus -, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.
Joh 7:34 Keresni fogtok engem, de nem fogtok megtalálni. Ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek."
Joh 7:35 Erre a zsidók azt beszélték egymás közt: "Hová készül menni, hogy mi nem fogjuk őt megtalálni? Talán a hellének közé, a szétszóródottakhoz készül a helléneket tanítani?
Joh 7:36 Mit jelent az a beszéd, amelyet mondott: keresni fogtok, és nem fogtok megtalálni, és: oda, ahol én leszek, ti nem jöhettek?"
Joh 7:37 Az ünnep utolsó nagy napján Jézus kiállott, és felkiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
Joh 7:38 Annak, aki hisz bennem, amint az írás mondja, élő víznek árjai folynak majd belsejéből."
Joh 7:39 Ezt pedig a Szellemről mondta, akit kapniuk kellett azoknak, akik benne hittek. Nem volt ugyanis még Szellem, mert Jézus nem dicsőült meg.
Joh 7:40 Voltak a tömegben olyanok, akik, mikor ezeket a szavakat hallották, így szóltak: "Valóban próféta ő."
Joh 7:41 Mások ezt mondták: "ő a Felkent." Megint mások így szóltak: "Na, majd éppen Galileából jön el a Felkent?
Joh 7:42 Nem azt mondta az írás: Dávid magvából, Betlehemből, abból a faluból jön a Felkent, ahol Dávid élt?"
Joh 7:43 Meghasonlott a tömeg miatta.
Joh 7:44 Közülük némelyek el akarták őt fogni, de senki sem vetette rá kezét.
Joh 7:45 Ekkor visszamentek a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz. "Miért nem hoztátok őt ide?" - kérdezték tőlük.
Joh 7:46 A szolgák ezt felelték: "Még soha ember úgy nem beszélt, mint ahogy ez az ember szól!"
Joh 7:47 A farizeusok erre is feleltek: "Ti is el vagytok tévelyítve?
Joh 7:48 Vajon az elöljárók vagy a farizeusok közül hitt valaki benne?
Joh 7:49 De a tömeg, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!"
Joh 7:50 Közülük egy azonban, Nikodémus, aki megelőzőleg meglátogatta őt, így szólt hozzájuk:
Joh 7:51 "Elítél-e valakit a mi törvényünk, akit ki nem hallgat előbb, és nem tudja meg, miket csinál?"
Joh 7:52 "Vajon te is Galileából való vagy? -- kérdezték tőle. -- Kutass utána, és lásd meg, hogy Galileából nem származott próféta!"
Joh 7:53 Azzal ki-ki házába ment.
Joh 8:1 Jézus pedig útnak indult az Olajfák hegyére.
Joh 8:2 Korán reggel azonban ismét megjelent a szent helyen. Az egész nép hozzágyűlt, s ő leült, és úgy tanította őket.
Joh 8:3 Közben az írástudók és farizeusok egy asszonyt vezettek eléje, kit házasságtörésen kaptak, és azt a középre állították.
Joh 8:4 "Tanító - szóltak -, ezt az asszonyt tetten érték éppen, amikor házasságot tört.
Joh 8:5 Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?"
Joh 8:6 De ezt csak azért mondták, kísértésképpen, hogy legyen mivel vádolniuk őt. Jézus ezalatt lehajolva ujjával írt a földre.
Joh 8:7 Mikor azok kitartón kérdezték őt, felemelte fejét, és ezt felelte nekik: "Aki közületek nem vetkezett, az vesse rá az első követ."
Joh 8:8 Azután megint lehajolt, és tovább írt a földre.
Joh 8:9 Azok, ahogy ezt hallották, (lelkiismeretüktől meggyőzetve) eltávoztak, először a vének, azután a többi mind egy szálig, úgyhogy egyedül maradtak, ő, meg a középen álló asszony.
Joh 8:10 Ekkor felemelte fejét, és megkérdezte a nőt: "Asszony, hol vannak ők? Senki sem kárhoztatott téged?"
Joh 8:11 "Senki, Uram!" - felelte az, mire Jézus ezt mondta: "Én sem kárhoztatlak. Eredj el, de tovább ne vetkezzél!"
Joh 8:12 Azután újra szólt hozzájuk Jézus, és ezt mondta: "Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága az övé."
Joh 8:13 Azt mondták neki a farizeusok: "Te magad teszel magad mellett tanúságot, tanúságtételed nem igaz."
Joh 8:14 De Jézus megfelelt nekik: "Még ha magam tanúskodom is magam mellett, tanúságtételem igaz, mert tudom honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek.
Joh 8:15 Ti hús szerint ítéltek. Én nem ítélek senkit.
Joh 8:16 Még ha ítélnék is, ítéletem igaz, mert nem egyedül vagyok, hanem mellettem van az is, aki küldött engem.
Joh 8:17 A ti törvényetekben meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz.
Joh 8:18 Én vagyok, aki tanúságot teszek magam mellett, és tanúságot tesz felőlem az, aki elküldött engem, az Atya." .
Joh 8:19 "Hol van a te Atyád?" - kérdezték Tőle. Jézus így felelt: "Se engem nem ismertek, sem Atyámat; ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek."
Joh 8:20 Ezeket a beszédeket a kincstárnál tartotta, miközben a szent helyen tanított. És senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az órája.
Joh 8:21 Ismét szólt hozzájuk: "Én elmegyek, s ti keresni fogtok engem, de vétketekben fogtok meghalni. Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek."
Joh 8:22 A zsidók ezt kérdezték: "Talán meg akarja magát ölni, hogy azt mondja, ahová én megyek, ti oda nem jöhettek?"
Joh 8:23 Majd így szólt hozzájuk: "Ti az alant levők közül valók vagytok, én a fent levők közül való vagyok. Ti ebből a világból valók vagytok, én nem vagyok ebből a világból való.
Joh 8:24 Megmondtam nektek, hogy vétkeitekben fogtok meghalni. Ha ugyanis nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok vétkeitekben."
Joh 8:25 "Ki vagy hát te?" - kérdezték tőle. Jézus ezt mondta nekik: "Amit kezdettől fogva szólok nektek.
Joh 8:26 Sok beszélni - és ítélnivalóm van felőletek, de az, aki engem elküldött, igaz, és én, csak amit tőle hallottam, azt szólom a világba."
Joh 8:27 Nem vették észre, hogy az Atyát említette nekik.
Joh 8:28 "Ha majd felemelitek az embernek Fiát - mondta Jézus -, akkor fel fogjátok ismerni, hogy én vagyok, s hogy semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, úgy beszélem e dolgokat.
Joh 8:29 Az, aki küldött engem, velem van, nem hagyott engem egyedül, mert mindenkor neki tetsző dolgokat cselekszem."
Joh 8:30 Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
Joh 8:31 Jézus azután így szólt azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha megmaradtok beszédemben, valóban tanítványaim vagytok,
Joh 8:32 és akkor meg fogjátok ismerni az igazságot, és az igazság szabadokká fog tenni titeket."
Joh 8:33 "Ábrahám magva vagyunk - felelték neki -, soha, senkinek rabszolgái nem voltunk, hogy mondhatod hát, hogy Szabadokká lesztek?"
Joh 8:34 "Bizony, bizony, azt mondom nektek - felelte nekik Jézus -, hogy mindaz, aki teszi a vétket, rabszolgája a véteknek.
Joh 8:35 A rabszolga pedig nem marad örökké a házban, a fiú marad meg örökre.
Joh 8:36 így hát, ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká.
Joh 8:37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de engem megölni igyekeztek, mert beszédem nem fér meg bennetek.
Joh 8:38 "Én, amit Atyámnál láttam, azt beszélem; ti is azt teszitek, amit atyátoknál hallottatok."
Joh 8:39 "A mi atyánk Ábrahám" - felelték neki. Jézus meg ezt mondta nekik: "Ha Ábrahám gyermekei vagytok, Ábrahám tetteit teszitek;"
Joh 8:40 tényleg azonban megölni igyekeztek engem, engem, aki megmondtam nektek az igazságot, amit az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
Joh 8:41 Ti a ti atyátok tetteit teszitek." "Nem születtünk mi paráznaságból - felelték neki -, egy Atyánk van: Isten."
Joh 8:42 Jézus ezt felelte nekik: "Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem, és úgy vagyok itt. Mert nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött el engem.
Joh 8:43 Miért nem ismertek rá arra, amit beszélek? Azért, mert nem vagytok képesek meghallgatni, amit mondok.
Joh 8:44 Ti a vádló atyától valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok megtenni. Az kezdettől fogva embergyilkos volt, nem állott meg az igazságban, mert az igazság nincs benne. Akkor a magáéból beszél, amikor a hazugságot szólja, mert hazug ő, és a hazugságnak atyja.
Joh 8:45 De mert én az igazságot szólom, nem hisztek nekem.
Joh 8:46 Közületek ki bizonyít rám vétket? Ha meg az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?
Joh 8:47 Aki Istenből való, hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok."
Joh 8:48 Megszólaltak a zsidók: "Nem helyesen mondjuk-e, hogy samaritánus vagy, és ördögi szellem van benned?"
Joh 8:49 "Bennem nincs ördögi szellem - felelte Jézus -, ellenkezőleg, megbecsülöm Atyámat, ti azonban nem becsültök engem.
Joh 8:50 Én nem keresem a magam dicsőségét, van, aki megkeresse, és megítélje.
Joh 8:51 Bizony, bizony, azt mondom nektek, ha valaki megőrzi beszédemet, soha nem lát halált."
Joh 8:52 "Most tudjuk hát, hogy ördögi szellem van benned - mondták neki a zsidók. - Ábrahám meghalt, a próféták is. Te meg azt mondod: Ha valaki megőrzi beszédemet, soha nem kóstol halált.
Joh 8:53 Nagyobb vagy te atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed te magad?"
Joh 8:54 Jézus ezt felelte: "Ha én magam dicsőítem magamat, dicsőségem semmit sem ér. Van, aki engem megdicsőítsen: Atyám, akiről azt mondjátok: Ő a mi Istenünk.
Joh 8:55 "De ti nem ismertétek meg őt, én ellenben ismerem Őt; ha azt mondanám, nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazuggá lennék. Ám én ismerem őt, és beszédét megőrzőm."
Joh 8:56 Atyátok, Ábrahám ujjongott annak, hogy meglátja az én napomat, meg is látta, és örült."
Joh 8:57 "Ötven éves sem vagy, és láttad Ábrahámot?" - kérdezték tőle a zsidók.
Joh 8:58 Jézus azt felelte nekik: "Bizony, bizony, azt mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én öröktől fogva vagyok."
Joh 8:59 Köveket emeltek fel, hogy reája vessék. Jézus azonban elrejtőzött, és kiment a szent helyről.
Joh 9:1 Elmentében meglátott egy embert, aki születésétől fogva vak volt.
Joh 9:2 Tanítványai megkérdezték: "Rabbi, ki vetkezett, ő-e, vagy a szülei, hogy vakon született?"
Joh 9:3 Jézus ezt felelte: "Sem ő nem vetkezett, sem a szülei, hanem azért történt ez, hogy az Isten munkái rajta láthatókká legyenek.
Joh 9:4 "Amíg nappal van, annak munkám kell dolgoznunk, aki engem küldött; éjszaka jön, amikor senki nem munkálkodhat."
Joh 9:5 Én, amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok."
Joh 9:6 Miután ezeket mondta, a földre köpött, sarat csinált a köpésből, a sarat rátette a vak szemére,
Joh 9:7 és így szólt hozzá: "Eredj el, mosakodjál meg a Siloám medencéjében (aminek jelentése: küldött)". A vak elment, megmosakodott, és látott.
Joh 9:8 A szomszédok és akik korábban koldulni látták őt, így szóltak: "Nem ő ült itt, és kéregetett?"
Joh 9:9 Némelyek ezt mondták: "ő volt," mások: "Nem, csak hasonlít hozzá." ő maga azt mondta: "Én vagyok az."
Joh 9:10 Megkérdezték tőle: "Hogy nyílt meg a szemed?"
Joh 9:11 "Az az ember, akit Jézusnak mondanak, sarat csinált, szememre kente, és ezt mondta: Eredj el a Siloámba, s mosakodjál meg. Elmentem, megmosakodtam, és megjött a látásom."
Joh 9:12 Megkérdezték tőle: "Hol van az az ember?" - "Nem tudom" - felelte.
Joh 9:13 Elvezették a farizeusokhoz, azt tudniillik, aki vak volt.
Joh 9:14 Szombat volt az a nap, melyen Jézus a sarat csinálta, és amelyen megnyitotta a vak szemét.
Joh 9:15 Újra megkérdezték tőle a farizeusok is, hogyan lett látóvá? Azt felelte: "Sarat tett a szememre, megmosakodtam, és látok."
Joh 9:16 Egy néhány farizeus megjegyezte: "Az az ember nincs Istentől, mert a szombatot nem tartja meg." Mások ezt mondták: "Hogy volna képes vétkes ember ilyen jeleket tenni?" Úgyhogy szakadás lett közöttük.
Joh 9:17 Azután újra megkérdezték a vakot: "Mit mondasz te felőle, hisz szemedet megnyitotta?" "Azt, hogy próféta" - felelte a vak.
Joh 9:18 A zsidók most már nem hitték el felőle, hogy vak volt, és hogy úgy jött meg a látása, míg csak el nem hívták annak szüleit, aki látóvá lett,
Joh 9:19 és őket meg nem kérdezték: "Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogy van, hogy lát most?"
Joh 9:20 A szülei ezt felelték: "Azt tudjuk, hogy ő a fiunk, és hogy vakon született,
Joh 9:21 de hogy hogyan lát most, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt mi nem tudjuk. Őt kérdezzétek, elég koros. Majd ő felel magáért."
Joh 9:22 Ezeket azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis összebeszéltek, hogy ha valaki a Felkentnek vallja Jézust, kivetik a zsinagógából.
Joh 9:23 Ezért mondták a szülei: "Elég koros, őt kérdezzétek."
Joh 9:24 Másodszor is hívatták azt az embert, aki vak volt, és így szóltak hozzá: "Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember vétkes."
Joh 9:25 "Hogy vétkes-e, nem tudom - felelte az -, egyet tudok, hogy vak létemre most látok."
Joh 9:26 "Mit tett veled, hogyan nyitotta meg szemedet?" - kérdezték tőle.
Joh 9:27 "Már megmondtam nektek - felelte nekik. Nem hallottátok? Miért akarjátok újra hallani? Vajon ti is tanítványai akartok lenni?"
Joh 9:28 Azok gyalázkodva szóltak hozzá: "Te vagy a tanítványa neki, mi Mózes tanítványai vagyunk.
Joh 9:29 Mi tudjuk, hogy Mózesnek Isten szólott, de erről nem tudjuk, honnan való."
Joh 9:30 Az ember ezt felelte nekik: "Ebben csak az a csodálatos, hogy nem tudjátok, hogy Ő honnan való, bár ő nyitotta meg a szememet.
Joh 9:31 tudjuk, hogy vétkezőkre az Isten nem hallgat, csak arra hallgat, aki istenfélő, és az Ő akaratát teszi.
Joh 9:32 Öröktől fogva nem hallotta senki, hogy született vaknak valaki megnyitotta volna a szemét.
Joh 9:33 Ha ő nem Isten mellől jött volna, nem volna képes tenni semmit."
Joh 9:34 "Te mindenestől vétekben születtél - mondották neki -, és te tanítasz minket?" Azzal kivetették őt a zsinagógából.
Joh 9:35 Jézus meghallotta, hogy kivetették, s amikor rátalált, megszólította: "Hiszel az ember Fiában?"
Joh 9:36 Az így felelt: "És ki az Uram, hogy higgyek benne?"
Joh 9:37 "Láttad már őt - felelte neki Jézus -, Az az, aki beszél veled."
Joh 9:38 "Hiszek Uram" - felelte ő, és a földre borult előtte.
Joh 9:39 Erre Jézus így szólt: "ítélni jöttem e világra, hogy azok, akik nem látnak, látókká legyenek, és a látók vakokká."
Joh 9:40 A vele tartózkodó farizeusok közül egyesek meghallották ezeket a szavakat, és megszólították: "Hát mi is vakok vagyunk?"
Joh 9:41 "Ha vakok volnátok -- felelte nekik Jézus --, nem volna vétketek. De mivel azt mondjátok: "Látunk", vétketek megmarad."
Joh 10:1 "Bizony, bizony, azt mondom nektek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia.
Joh 10:2 Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora.
Joh 10:3 Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
Joh 10:4 Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
Joh 10:5 Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját."
Joh 10:6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik.
Joh 10:7 Majd újra megszólalt Jézus: "Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.
Joh 10:8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok.
Joh 10:9 Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.
Joh 10:10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségük.
Joh 10:11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért.
Joh 10:12 "Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas meg elragadja, és szétszórja őket;"
Joh 10:13 az ilyen ugyanis béres, és nem törődik a juhokkal.
Joh 10:14 Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem,
Joh 10:15 mint ahogy az Atya is ismer engem, és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért.
Joh 10:16 Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karambol valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor.
Joh 10:17 Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem.
Joh 10:18 Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot."
Joh 10:19 Hasadás támadt a zsidók közt e beszédek miatt.
Joh 10:20 Közülük sokan ezt mondották: "Ördögi szellem van benne, nincs eszénél: Mit hallgattok rá?"
Joh 10:21 "Ezek nem ördöngösnek beszédei, - mondották mások. - Ördögi szellemnek lehet-e hatalma arra, hogy vakok szemét megnyissa?"
Joh 10:22 A templom újraszentelésének ünnepe következett akkor Jeruzsálemben. Tél volt.
Joh 10:23 Jézus a szent helyen, a Salamon tornácában járt.
Joh 10:24 Körülfogták a zsidók, és megkérdezték tőle: "Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Felkent, mondd ki a nyilvánosság előtt."
Joh 10:25 "Már mondtam, és nem hiszitek - felelte Jézus nekik. - A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.
Joh 10:26 Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
Joh 10:27 Az én juhaim hallgatnak hangomra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem.
Joh 10:28 Örök életet adok nekik, úgyhogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.
Joh 10:29 Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél, és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.
Joh 10:30 Én és az Atya egy vagyunk."
Joh 10:31 A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.
Joh 10:32 Jézus megszólította őket: "Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?"
Joh 10:33 "Nemes tettért nem kövezünk meg téged - felelték neki a zsidók -, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad."
Joh 10:34 Jézus ezt felelte nekik: "Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?
Joh 10:35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható,
Joh 10:36 akkor ti annak mondjátok, hogy Káromolsz! akit az Atya megszentelt, és a világba küldött, s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?
Joh 10:37 Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem.
Joh 10:38 De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek, és tudhassátok, hogy bennem az Atya van, és én az Atyában."
Joh 10:39 Újra azon voltak, hogy elfogják Őt, de kiment a kezük közül.
Joh 10:40 Eltávozott ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János korábban bemerített, és ott tartózkodott.
Joh 10:41 Sokan mentek Hozzá, és azt beszélték, hogy János ugyan semmi jelt nem tett, de igaz volt minden, amit János felőle mondott.
Joh 10:42 Sokan hittek hát ott Ő benne.
Joh 11:1 Volt egy elerőtlenült ember, Lázár, Betániából, Mártának és Márta húgának, Máriának falujából.
Joh 11:2 Mária volt az az asszony, aki az Urat kenettel megkente, és lábát hajával törölte meg. Ennek a testvére, Lázár volt az elerőtlenült.
Joh 11:3 A nőtestvérek elküldték hát Jézushoz ezzel az üzenettel: "Uram, lásd, akit kedvelsz, elerőtlenült."
Joh 11:4 Mikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: "Ez az erőtlenség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy érte az Istennek Fiát dicsőítsék."
Joh 11:5 Jézus pedig szerette Mártát, valamint annak húgát és Lázárt.
Joh 11:6 Amint tehát meghallotta, hogy Lázár elerőtlenült, még két napig maradt ugyanazon a helyen.
Joh 11:7 Azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába."
Joh 11:8 "Rabbi - mondták neki tanítványai --, éppen most akartak a zsidók megkövezni, s te újra odamégy?"
Joh 11:9 "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? - felelte Jézus. - Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.
Joh 11:10 Ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen benne világosság."
Joh 11:11 Ezeket mondta. Azután így szólt hozzájuk: "Barátunk, Lázár aluszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából."
Joh 11:12 "Uram, ha alszik, meg fog menekülni" - mondták a tanítványai.
Joh 11:13 "Jézus azonban a haláláról beszélt, míg azok azt vélték, hogy álom alvásáról szól;"
Joh 11:14 akkor azután nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt.
Joh 11:15 De örülök annak, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy higgyetek. Most azonban menjünk el hozzá!"
Joh 11:16 "Menjünk el, és haljunk meg vele együtt!" -- szólt tanítványtársaihoz Tamás, akit Ikernek neveznek.
Joh 11:17 Mikor Jézus odaért, úgy találta, hogy már négy nap óta van a sírban.
Joh 11:18 Betánia közel volt Jeruzsálemhez, csak mintegy tizenöt stádiumnyira.
Joh 11:19 A zsidók közül sokan jöttek el Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
Joh 11:20 Mikor Márta meghallotta, hogy Jézus útban van, elébe ment, Mária pedig ült a házban.
Joh 11:21 " Uram - szólt Márta Jézushoz -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Joh 11:22 Azt azonban most is tudom, hogy amire csak kéred az Istent, megadja neked az Isten."
Joh 11:23 "Fel fog támadni a testvéred" -- felelte neki Jézus.
Joh 11:24 Márta így válaszolt: "Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon."
Joh 11:25 "Én vagyok a feltámadás és az élet - mondta neki Jézus -, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is.
Joh 11:26 Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-é ezt?"
Joh 11:27 "Igen, Uram - mondta neki -, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Felkent, az Isten Fia, aki a világra jő."
Joh 11:28 Mikor ezt mondta, eltávozott, és hívta a húgát, Máriát, titkon azt súgva neki: "A tanító itt van, és hív tégedet."
Joh 11:29 Az, ahogy meghallotta, sietve felkelt, és hozzáment.
Joh 11:30 Jézus még nem ment be a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahová Márta elébe ment.
Joh 11:31 Azok a zsidók, akik Máriával együtt voltak a házban és vigasztalták őt, amikor meglátták, hogy Mária sietve felkel és eltávozik, követték, abban a hiedelemben, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
Joh 11:32 Mihelyt Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, a lábaihoz borult, és így szólította meg: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."
Joh 11:33 Amikor Jézus sírni látta őt és azokat a zsidókat, akik vele jöttek, indulat jött reá, nyugtalanná lett,
Joh 11:34 és így szólott: "Hol helyeztétek őt el?" - "Uram jöjj és lásd meg!" - mondották neki.
Joh 11:35 Jézus könnyezett.
Joh 11:36 "Nézd, mennyire kedvelte őt" - szóltak a zsidók.
Joh 11:37 Némelyek meg ezt mondták közülük: "Ő, aki a vaknak szemét megnyitotta, nem lett volna képes megtenni, hogy Lázár ne haljon meg?"
Joh 11:38 Jézus most újra megtelt indulattal, és a sírhoz ment. Ez egy üreg volt, és egy kő feküdt rajta.
Joh 11:39 "Vigyétek el a követ!" - mondotta Jézus. "Uram - szólalt meg Márta, a halott testvére -, már szaga van, hiszen négy napos."
Joh 11:40 "Nem megmondtam neked - mondta neki Jézus -, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?"
Joh 11:41 Erre elemelték a követ, Jézus pedig az égre emelte szemét, és így szólt: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
Joh 11:42 De tudtam én, hogy mindenkor meghallgatsz! Csak a körülálló tömegért szóltam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem."
Joh 11:43 Miután ezeket mondta, nagy hangon felkiáltott: "Lázár, jöjj ki!"
Joh 11:44 És kijött a halott, kezén, lábán pólyákkal átkötözve, arcát keszkenő takarta. "Oldjátok fel, hadd járjon!" - mondta nekik Jézus.
Joh 11:45 Azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, hogy Jézus mit cselekszik, sokan hittek.
Joh 11:46 Közülük némelyek elmentek azután a farizeusokhoz, és elmondották nekik, mit tett Jézus.
Joh 11:47 Ekkor a főpapok és farizeusok összegyűjtötték a nagytanácsot, és abban így szóltak: "Mit tegyünk, mert ez az ember sok jelt cselekszik?
Joh 11:48 Ha úgy hagyjuk, mindenki benne hisz majd. Azután eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is."
Joh 11:49 Közülük egyik, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: "Nem tudtok ti semmit.
Joh 11:50 Azzal sem számoltok, hogy hasznosabb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mintsem, hogy az egész nemzet elvesszen."
Joh 11:51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel ő volt abban az esztendőben a főpap, prófétai látást mondott, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,
Joh 11:52 és hozzá nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt gyermekei egybegyűjtessenek.
Joh 11:53 Attól a naptól fogva támadt az az elhatározásuk, hogy Jézust megöljék.
Joh 11:54 így azután Jézus többé nem járt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elvonult onnan egy, a pusztához közel eső vidékre, Efraim nevű városba, és tanítványaival együtt ott tartózkodott.
Joh 11:55 Közel volt a zsidók pászkája. A pászka előtt a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe, hogy szent tisztulásban részesüljenek.
Joh 11:56 Keresték Jézust, és a szenthelyen állva így beszélgettek egymás között: "Mi a véleményetek? Úgy gondoljátok, hogy nem jön fel az ünnepre?"
Joh 11:57 A főpapok és farizeusok pedig parancsolatot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.
Joh 12:1 Jézus a pászka előtt hat nappal Betániába érkezett. Ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott.
Joh 12:2 Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dőltek.
Joh 12:3 Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenőcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával.
Joh 12:4 Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:
Joh 12:5 "Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, s miért nem adták oda a szegényeknek?"
Joh 12:6 Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s ő hordta, amit belé vetettek.
Joh 12:7 "Hagyd őt - mondotta Jézus -, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára.
Joh 12:8 Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek."
Joh 12:9 A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van, s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.
Joh 12:10 A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
Joh 12:11 mert a zsidók közül sokan mentek le oda, és hittek Jézusban.
Joh 12:12 A következő napon az a nagy tömeg, amely az ünnepre érkezett, miután meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
Joh 12:13 pálmaágakat szedett, kiment eléje, és így kiáltott: "Hozsanna, áldott az, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!"
Joh 12:14 Jézus, miután egy fiatal szamarat talált, ráült a megírt Ige szerint:
Joh 12:15 "Ne félj, Sion leánya! Íme királyod jön, szamárnak csikóján ül."
Joh 12:16 Tanítványai eleinte nem ismertek rá e dolgokra, de amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy ezek már meg voltak írva felőle, és hogy ezeket is tették vele.
Joh 12:17 Az a tömeg, mely együtt volt vele akkor, amikor Lázárt a sírból előhívta, és a halottak közül feltámasztotta, most tanúságot tett mellette.
Joh 12:18 Azért is ment eléje a tömeg, mert hallották róla, hogy ezt a jelt tette.
Joh 12:19 A farizeusok meg így beszéltek egymás között: "Látjátok, semmi hasznotok már? Lám! Utána megy már a világ."
Joh 12:20 Azok között, akik az ünnepre felmentek imádkozni, volt néhány görög.
Joh 12:21 Ezek odamentek a galileai Betsaidából való Fülöphöz, és megkérték: "Uram, Jézust akarnánk látni."
Joh 12:22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak.
Joh 12:23 Jézus meg így szólt hozzájuk: "Eljött az óra, hogy az embernek Fia megdicsőüljön.
Joh 12:24 Bizony, bizony, azt mondom nektek, ha a földbe hullatott gabonamag el nem hal, egyedül marad. Ha azonban meghal, sok gyümölcsöt terem.
Joh 12:25 Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, s aki gyűlöli e világban a lelkét, örök életre megőrzi azt.
Joh 12:26 Ha valaki kiszolgál engem, kövessen is engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, meg fogja becsülni azt az Atya.
Joh 12:27 Most nyugtalan a lelkem. Mit mondjak? Atyám, ments meg engem ez órától? De hisz ezért jöttem erre az órára.
Joh 12:28 Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Hang szólt az égből: "Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni."
Joh 12:29 Az ott álló és hallgató tömeg azt mondta: "Mennydörgés hallatszott." Mások ezt mondták: "Angyal beszél vele."
Joh 12:30 Megszólalt Jézus: "Nem értem szólt ez a hang, hanem érettetek.
Joh 12:31 Most folyik a világon az ítélet! Most fogják e világ fejedelmét kivetni.
Joh 12:32 De én is, ha engem felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonok majd."
Joh 12:33 Ilyen jelképpel fejezte ki, hogy mily halállal kell meghalnia.
Joh 12:34 "Mi a törvényből azt hallottuk - felelte neki a tömeg -, hogy a Felkent örökre megmarad. Hogy mondhatod hát, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Ki ez az embernek Fia?"
Joh 12:35 Jézus azt felelte nekik: "A világosság még egy kis ideig köztetek van. Úgy járjatok, ahogy világosságotok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
Joh 12:36 Minthogy világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá lehessetek." Ezeket mondta Jézus, azután elment, és elrejtőzött előlük.
Joh 12:37 Bár ily nagy jeleket tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, melyet mondott:
Joh 12:38 "Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? Az Úrnak karjáról ki előtt hullott le a lepel?"
Joh 12:39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás később még azt is mondta:
Joh 12:40 "Vakká tette szemüket, megkövesedetté szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükkel ne értsenek, meg ne forduljanak, és meg ne gyógyíthassam őket."
Joh 12:41 Ezeket azért mondta Ézsaiás, mert látta az Ő dicsőségét, és Őróla beszélt.
Joh 12:42 Mégis, még az elöljárók közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vessék őket.
Joh 12:43 Mert jobban szerették az emberek elismerését, mint azt a dicsőséget, amelyet az Isten ád.
Joh 12:44 Jézus hangosan kiáltotta: "Aki bennem hisz, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.
Joh 12:45 És aki engem lát, azt látja, aki engem elküldött.
Joh 12:46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.
Joh 12:47 Ha valaki beszédemet hallgatja és nem őrzi meg, én nem ítélem meg azt, mert nem azért jöttem, hogy a világot megítéljem, hanem, hogy megmentsem a világot.
Joh 12:48 Van valaki, aki megítéli azt, aki elvet engem, és beszédeimet el nem fogadja, az Ige ítéli el, amelyet szóltam, az Ige ítéli el azt az utolsó napon.
Joh 12:49 Mert én nem magamból szóltam, hanem az Atya, aki engem elküldött, adott nekem parancsot arra, hogy mit szóljak, és mit beszéljek.
Joh 12:50 És tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amiket tehát beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondotta nekem."
Joh 13:1 A pászka ünnepe előtt történt, hogy Jézus, miután tudta, hogy eljött az órája arra, hogy ebből a világból átmenjen az Atyához, azért, mert szerette övéit, akik e világban vannak, mindvégig szerette őket.
Joh 13:2 Egy estebéd alkalmával, mikor a vádló már belesugallta Júdásnak, a karióti Simon fiának szívébe, hogy elárulja őt,
Joh 13:3 miután tudta Jézus, hogy az Atya mindent neki adott, az ő kezébe, és tudta, hogy ő az Istentől jött ki, és az Istenhez megy el:
Joh 13:4 minderről tudva felkelt az estebédtől, köpenyét levetette, fogott egy vászontörlőt, s azt körülkötötte magán.
Joh 13:5 Aztán vizet töltött egy tálba, s hozzáfogott, hogy tanítványainak lábát megmossa, és a törülközővel, melyet magán körülkötött, megtörölje.
Joh 13:6 Elérkezett Simon Péterhez, ki ezt mondta neki: "Uram, te mosod meg az én lábamat?"
Joh 13:7 "Amit most én teszek, azt te most nem érted - felelte neki Jézus -, később majd meg fogod érteni."
Joh 13:8 De Péter ezt mondta: "Az én lábamat te soha meg nem mosod." Jézus azt felelte neki: "Ha meg nem moslak, nincs részed velem."
Joh 13:9 "Uram - szólott Simon Péter -, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!"
Joh 13:10 "Annak, aki megmosdott, nincs többre szüksége - válaszolta neki Jézus -, minthogy a lábát megmossák, egyébként egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan."
Joh 13:11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondotta, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták.
Joh 13:12 Mikor már megmosta lábukat, felvette köpenyét, újra asztalhoz dőlt, és így szólt hozzájuk: "Értitek, mit tettem veletek?
Joh 13:13 Ti így hívtok engem: Tanító! Vagy: Úr! És helyesen mondjátok, az vagyok.
Joh 13:14 Ha én, aki Úr és Tanító vagyok, megmostam lábatokat, ti is tartoztok egymás lábát mosni,
Joh 13:15 mert példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogy én tettem.
Joh 13:16 Bizony, bizony, azt mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb uránál, sem akit elküldenek, nem nagyobb annál, aki elküldötte.
Joh 13:17 Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha megtehetitek ezeket.
Joh 13:18 Nem mindnyájátok felől szólok. Tudom, kiket válogattam ki. De azért tettem, hogy az írás beteljesedjék: Aki kenyeremet eszi, felemelte sarkát ellenem.
Joh 13:19 Most kezdem ezt beszélni nektek, még mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, elhiggyétek, hogy én vagyok az.
Joh 13:20 Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy aki valakit befogad, akit én . küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem."
Joh 13:21 Mikor Jézus ezeket mondta, nyugtalanná tette szelleme, mire ő a következő tanúságot tette: "Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni."
Joh 13:22 A tanítványok erre egymásra néztek, zavarban afelől, hogy melyikükről beszél.
Joh 13:23 Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblére dőlve feküdt,
Joh 13:24 s annak intett Simon Péter kérdezve: "Ki az, akiről beszél?"
Joh 13:25 Az Jézus keblére vetvén magát, megkérdezte tőle: "Uram, ki az?"
Joh 13:26 Jézus ezt felelte: "Az, akinek a bemártott falatot oda fogom adni." Bemártott egy falatot, azután fogta, és odaadta karióti Simon fiának, Júdásnak.
Joh 13:27 Akkor a falat után bement abba a Sátán. "Jobban siess azzal, amit tenni készülsz!" - mondta neki Jézus.
Joh 13:28 Azt azonban az asztalnál fekvők közül senki sem értette, hogy ezt mire mondotta.
Joh 13:29 Némelyek azt gondolták, hogy miután a persely Júdásnál volt, Jézus azt mondta neki: "Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz," vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit.
Joh 13:30 Mikor azután a falatot elvette, tüstént eltávozott. Akkor már éjszaka volt.
Joh 13:31 Mikor elment, Jézus így szólt: "Most dicsőült meg az embernek Fia, Isten is megdicsőült benne!
Joh 13:32 Ha Isten megdicsőült benne, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, és azonnal megdicsőíti őt.
Joh 13:33 Gyermekeim, még egy kevés ideig veletek vagyok, keresni fogtok engem, és amiként a zsidóknak már megmondtam, azt most nektek is mondom: ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.
Joh 13:34 Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.
Joh 13:35 Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt."
Joh 13:36 "Uram, hová mégy?" - kérdezte tőle Simon Péter. Jézus ezt felelte: "Ahová megyek, oda most nem követhetsz, de utólag követni fogsz."
Joh 13:37 "Uram - mondta neki Péter -, miért nem követhetlek most? A lelkemet adom oda érted."
Joh 13:38 "A lelkedet adod oda értem? - felelte neki Jézus-, bizony, azt mondom neked, hogy nem szól addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem."
Joh 14:1 "Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, énbennem is higgyetek!
Joh 14:2 Atyám házában sok lakás van. Ha nem úgy volna, megmondtam volna nektek. Mert azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.
Joh 14:3 És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét megjövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
Joh 14:4 Az utat tudjátok oda, ahová megyek."
Joh 14:5 "Uram - szólt hozzá Tamás -, nem tudjuk hova mégy, hogy tudhatnánk az utat?"
Joh 14:6 Jézus ezt felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.
Joh 14:7 Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva ismeritek, és látjátok őt."
Joh 14:8 "Uram - mondta neki Fülöp -, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk."
Joh 14:9 "Annyi idő óta veletek vagyok - felelte neki Jézus -, és te nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogy mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Joh 14:10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem? A beszédeket, melyeket nektek szólok, nem magamtól szólom. Az Atya, ki bennem marad, végzi a maga munkáit.
Joh 14:11 Higgyétek el nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha nem, magukért a tettekért higgyetek.
Joh 14:12 Bizony, bizony, azt mondom nektek, az, aki bennem hisz, ugyanazokat a munkákat fogja tenni, melyeket én teszek, sőt azoknál nagyobbakat fog tenni, mert én az Atyához megyek.
Joh 14:13 S amit csak kérni fogtok az én nevemben, megteszem majd, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.
Joh 14:14 Ha valamit nevemben kérni fogtok, én megteszem.
Joh 14:15 Ha szerettek engem, parancsolataimat megőrizzétek!
Joh 14:16 S majd kérni fogom az Atyát, és Ő más Bátorítót fog adni nektek, hogy az örökké veletek legyen:
Joh 14:17 Az igazság Szellemét, akit a világ nem képes befogadni, mert nem látja, s nem is ismeri őt, ti ellenben ismeritek őt, mert nálatok marad, és bennetek lesz.
Joh 14:18 Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok.
Joh 14:19 "Még egy kevés idő, és a világ nem lát többé engem; ti ellenben láttok, mert én élek, s ti is élni fogtok."
Joh 14:20 Azon a napon fel fogjátok ismerni, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem vagytok, én is tibennetek.
Joh 14:21 Az szeret engem, aki magánál tartja parancsolataimat, és megőrzi őket. Azt pedig, aki engem szeret, szeretni fogja Atyám. Én is szeretni fogom azt, és láthatóvá teszem magam majd neki."
Joh 14:22 "Uram - szólt hozzá Júdás, nem a karióti -, mi történt, hogy nekünk készülsz láthatóan megjelenni, és nem a világnak?"
Joh 14:23 Jézus ezt felelte neki: "Ha valaki szeret engem, és Igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá és lakást készítünk nála.
Joh 14:24 Aki engem nem szeret, Igéimet sem őrzi meg. Az az Ige pedig, melyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem, Atyámé.
Joh 14:25 Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam.
Joh 14:26 A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek.
Joh 14:27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és el ne csüggedjen.
Joh 14:28 Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, de eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy Atyámhoz megyek, mert az Atya nagyobb nálam.
Joh 14:29 Most hát megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, higgyetek.
Joh 14:30 Már nem sokat beszélek veletek, jön ugyanis e világ fejedelme. Bennem azonban semmije sincsen.
Joh 14:31 De azért van ez, hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, s hogy amiképpen parancsolta nekem az Atya, akképpen cselekszem. Keljetek fel, menjünk innen!"
Joh 15:1 "Én vagyok az igazi szőlőtőke. Atyám a szőlőműves.
Joh 15:2 Lemetsz rólam minden vesszőt, mely gyümölcsöt nem terem, és megtisztít mindent, mely gyümölcsöt terem, hogy több gyümölcsöt teremjen.
Joh 15:3 Ti már tiszták vagytok amiatt a beszéd miatt, melyet szóltam hozzátok.
Joh 15:4 Maradjatok bennem, én is bennetek maradok. Miként a vessző nem képes magától gyümölcsöt teremni, csak ha a tőkén marad, úgy ti sem, ha bennem nem maradtok.
Joh 15:5 Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s akiben én is megmaradok: sok gyümölcsöt terem, mert nálam nélkül semmit nem tehettek.
Joh 15:6 Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ott elszárad, azután összeszedik, tűzre vetik, és elégetik.
Joh 15:7 Ha megmaradtok bennem, és beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz nektek.
Joh 15:8 Azzal dicsőül meg Atyám, ha sok gyümölcsöt teremtek, és tanítványaimmá lesztek.
Joh 15:9 Amiként engem szeretett Atyám, én is úgy megszerettelek titeket, maradjatok meg szeretetemben.
Joh 15:10 Ha parancsolataimat megőrzitek majd, megmaradtok szeretetemben, miként én is, ki Atyám parancsolatait megőriztem, meg fogok maradni az ő szeretetében.
Joh 15:11 Ezeket beszéltem el nektek, hogy az én örömöm bennetek legyen, s így örömötök teljessé legyen.
Joh 15:12 Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.
Joh 15:13 Annál nagyobb szeretet senkiben sem lehet, hogy ha valaki lelkét adja oda barátaiért.
Joh 15:14 Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.
Joh 15:15 Többé nem mondalak titeket rabszolgáknak, mert a rabszolga nem tudja, mit cselekszik ura, hanem barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtotokra adtam, amit Atyámnál hallottam.
Joh 15:16 Nem ti választottatok ki engem, hanem én válogattalak ki, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, a gyümölcsötök pedig megmaradjon, hogy bármire is kéritek az Atyát az én nevemben, megadja nektek.
Joh 15:17 Ezeket parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.
Joh 15:18 Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
Joh 15:19 Ha a világból valók volnátok, a világ kedvelné a sajátját, de mert nem vagytok a világból valók, hanem én válogattalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Joh 15:20 Emlékezzetek meg arról a szóról, melyet mondottam nektek: A rabszolga nem nagyobb uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én szómat megőrizték, a tieteket is meg fogják őrizni.
Joh 15:21 Ám de mindezt az én nevemért fogják veletek tenni, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem.
Joh 15:22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna nekik, nem volna vétkük, így azonban nincs mentségük a vétkükre.
Joh 15:23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.
Joh 15:24 Ha nem tettem volna közöttük azokat a tetteket, melyeket senki más nem tett, nem volna vétkük, így azonban láttak is, meg is gyűlöltek: engem is, Atyámat is.
Joh 15:25 De azért lett ez így, hogy beteljesedjék a törvényükben megírt ige: Ok nélkül gyűlöltek engem.
Joh 15:26 Ha eljő a Bátorító, akit Atyám mellől én fogok küldeni, az igazság Szelleme, aki Atyám mellől jő elő, Ő fog tanúskodni mellettem.
Joh 15:27 De ti is tanúskodni fogtok, mert kezdettől fogva velem vagytok.
Joh 16:1 Ezeket azért beszéltem nektek, hogy tőrbe ne essetek.
Joh 16:2 Ki fognak vetni titeket a zsinagógából. De jön egy óra, mikor bárki, aki titeket megöl, azt fogja gondolni, hogy az Istennek tesz szolgálatot vele.
Joh 16:3 Azért fognak így cselekedni, mert nem ismerték fel az Atyát, sem engem.
Joh 16:4 Mégis elmondtam e dolgokat nektek, hogy ha majd eljön az órájuk, visszaemlékezzetek, hogy megmondtam nektek. Ezeket eleitől fogva azért nem mondtam nektek, mert veletek voltam.
Joh 16:5 Most azonban ahhoz megyek el, aki elküldött engem. Ám közületek senki sem kérdez engem: Hová mégy?
Joh 16:6 Mégis, mikor ezeket mondottam nektek, a bánat töltötte meg szíveteket.
Joh 16:7 De én megmondom nektek az igazat: Hasznotokra van, hogy én elmenjek. Mert ha nem megyek el, a Bátorító nem jön el hozzátok, ha ellenben elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
Joh 16:8 Ha ő eljön, meggyőzi a világot vétek, igazságos döntés és ítélet dolgában,
Joh 16:9 Vétek dolgában: hogy nem hisznek bennem.
Joh 16:10 Igazságos döntés dolgában: hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem.
Joh 16:11 ítélet dolgában: hogy a világ fejedelme ítélet alatt van.
Joh 16:12 Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most nem vagytok képesek elhordozni még.
Joh 16:13 Ha azonban eljön Ő, az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban. Mert nem magától fog beszélni, csak amit hall, azt mondja el, s a jövendőt tudatja veletek.
Joh 16:14 Engem fog dicsőíteni, mert az enyémből fog merítem, s azt mondja el nektek.
Joh 16:15 Mindaz, amije Atyámnak van, az enyém, ezért mondtam nektek, hogy az enyémből merít, s azt tudatja veletek.
Joh 16:16 Még egy kevés idő, s többé nem láttok engem, megint egy kis idő, s megláttok majd engem."
Joh 16:17 Tanítványai közül egyesek így szóltak egymáshoz: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, s nem láttok engem, megint egy kis idő, s megláttok majd engem? Meg, hogy: az Atyához megyek.
Joh 16:18 Micsoda az a kis idő, amiről beszél? --szóltak --, nem tudjuk, mit beszél."
Joh 16:19 Jézus észrevette, hogy meg akarják őt kérdezni, megszólította hát őket: "Afelől vitatkoztok egymással, hogy azt mondtam: Egy kevés idő, és nem láttok engem, megint egy kevés idő, és megláttok majd engem?
Joh 16:20 Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy ti sírni és jajveszékelni fogtok, a világ pedig örülni fog, ti bánkódni fogtok, de bánkódástok örömre fordul.
Joh 16:21 Ha az asszony szül, bánata van, mert eljött az órája, de ha megszüli gyermekét, többé nem emlékezik szorongására amiatt az öröm miatt, hogy ember született a világra.
Joh 16:22 Nektek ugyan most bánatotok van, de majd újra meglátlak titeket, és akkor szívetek örülni fog, s örömötöket senki sem fogja elvenni tőletek.
Joh 16:23 Azon a napon engem többé nem kérdeztek meg semmi felől. Bizony, bizony azt mondom nektek: Bármire kéritek is akkor az Atyát az én nevemben, megadja nektek.
Joh 16:24 Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben: Kérjetek, és kapni fogtok, hogy örömötök teljes legyen.
Joh 16:25 Ezeket példázatként beszéltem nektek. De jön egy óra, mikor többé nem szólok nektek példázatban, hanem teljes nyíltsággal adok nektek tudósítást az Atya felől.
Joh 16:26 Azon a napon az én nevemben kérni fogtok, és nem mondom nektek, hogy az Atyát én fogom kérni értetek,
Joh 16:27 mert már az Atya maga is kedvel titeket, mert én kedvessé lettem nektek, ti meg annak hívőivé, hogy én Isten mellől jöttem el.
Joh 16:28 Eljöttem az Atyától, lejöttem a világba, ismét elhagyom a világot, és az Atyához megyek."
Joh 16:29 "Most nyíltan beszélsz -- szóltak tanítványai --, és nem mondasz semmit példázatban.
Joh 16:30 "Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen; emiatt hisszük, hogy Isten mellől jöttél el."
Joh 16:31 "Most hiszitek? - mondta nekik Jézus. -
Joh 16:32 Lám eljön egy óra, és már el is jött, hogy szétszóródtok, ki-ki a magáéba, és engem egyedül hagytok. De nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
Joh 16:33 Ezeket azért beszéltem el nektek, hogy bennem békességetek legyen. A világban szorongatástok lesz, de bízzatok: A világ legyőzve áll alattam."
Joh 17:1 Ezeket beszélte Jézus. Azután felemelte szemét az égre, és így szólt: "Atyám! Eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad megdicsőíthessen téged.
Joh 17:2 Cselekedjél annak megfelelően, hogy fennhatóságot adtál neki minden húson, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adhasson.
Joh 17:3 Az az örök élet, hogy téged, az egyetlen igaz Istent ismerjenek, és azt, akit elküldtél, a Felkent Jézust.
Joh 17:4 Én megdicsőítettelek téged a földön, miután elvégeztem a munkát, melyet te adtál nekem, hogy megtegyem.
Joh 17:5 Most pedig dicsőíts meg engem, Atyám, azzal a dicsőséggel, mely Nálad az enyém volt, még mielőtt a világ lett volna.
Joh 17:6 Kinyilatkoztattam nevedet azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak, és Te nekem adtad őket, ők meg a Te Igédet megőrizték.
Joh 17:7 Most vált ismertté számukra, hogy minden, amit nekem adtál, Tőled való,
Joh 17:8 mert azokat a szavakat, melyeket nekem adtál, nekik adtam, ők elfogadták, és valósággal felismerték, hogy Tőled jöttem el, elhitték, hogy te küldtél el engem.
Joh 17:9 őértük kérlek Téged, nem a világért kérlek, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert Tieid.
Joh 17:10 Minden, ami enyém, a Tiéd, és a Tiéd az enyém, én meg bennük jutottam dicsőségre.
Joh 17:11 Én ezentúl nem vagyok a világon, de ők a világban vannak, míg én Hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket neveddel, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.
Joh 17:12 Mikor velük voltam, én megőriztem őket a Te neveddel, melyet nekem adtál, vigyáztam, és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesedjék.
Joh 17:13 Most pedig Hozzád megyek, és ezeket azért beszélem a világon, hogy az én örömömet a maga teljességében birtokolhassák.
Joh 17:14 Igédet nekik adtam. A világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
Joh 17:15 Nem arra kérlek, hogy kivedd őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Joh 17:16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
Joh 17:17 Szenteld meg őket az igazságban! A Te Igéd igazság.
Joh 17:18 Amint Te elküldtél engem a világba, én is úgy küldöm el őket a világba.
Joh 17:19 Értük szentelem magamat, hogy ők is igazán megszenteltekké legyenek.
Joh 17:20 Nem egyedül ezekért kérlek, hanem azokért is, akik az ő beszédükért fognak bennem hinni.
Joh 17:21 Hogy mindannyian egyek legyenek, hogy amiként Te, Atyám, bennem vagy, és én Tebenned vagyok, ők is bennünk legyenek, hogy a világ elhiggye, hogy Te küldtél engem.
Joh 17:22 Én azt a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint mi egyek vagyunk:
Joh 17:23 én bennük, és Te énbennem, hogy az egységük befejezett legyen, hogy a világ felismerje, hogy Te küldtél engem, s hogy úgy szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.
Joh 17:24 Atyám, akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, velem együtt ott legyenek, ahol én vagyok, hogy szemléljék dicsőségemet, melyet nekem adtál, hisz a világ alapítása előtt szerettél engem.
Joh 17:25 Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg Téged, de én megismertelek, és ezek felismerték, hogy Te küldtél engem.
Joh 17:26 Megismertettem velük a Te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, én is bennük legyek."
Joh 18:1 Miután Jézus ezeket mondotta, tanítványaival együtt egy, a Kidrón patakján túl eső helyre ment, hol egy kert volt. Oda bementek tanítványaival.
Joh 18:2 Azt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus sokszor gyűlt ott össze tanítványaival.
Joh 18:3 Júdás magával vivén egy csapat katonát, továbbá a főpapoktól és a farizeusoktól kiküldött szolgákat, fáklyákkal, lámpákkal és fegyverekkel Jézushoz ment.
Joh 18:4 Jézus, aki tudta mindazt, ami rá következik, előjött, és megkérdezte őket: "Kit kerestek?"
Joh 18:5 "A názáreti Jézust" - felelték azok, mire azt mondta nekik: "Én vagyok." Velük együtt ott állt Júdás is, aki őt elárulta.
Joh 18:6 Amikor azt mondta nekik: "Én vagyok", azok hátra hőköltek, és földre estek.
Joh 18:7 Újra megkérdezte hát őket: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték azok.
Joh 18:8 "Megmondtam már, hogy én vagyok-válaszolta Jézus -, ha engem kerestek, ezeket hagyjátok elmenni."
Joh 18:9 Azért mondta ezt, hogy beteljesedjék az ige, amit mondott: "Azok közül, akiket nekem adtál, senkit el nem veszítettem."
Joh 18:10 Simon Péter, akinél kard volt, kivonta azt, és megvágta a főpap rabszolgáját, lemetszette annak jobb fülét. A rabszolga neve Málkus volt.
Joh 18:11 "Dugd kardodat hüvelyébe - szólt Jézus Péterre. - Hát én nem innám ki a poharat, melyet az Atya adott nekem?"
Joh 18:12 A csapat, az ezredes és a zsidók szolgái ekkor elfogták, és megkötözték Jézust.
Joh 18:13 Először Annáshoz vezették, ő volt Kajafás apósa, aki abban az esztendőben főpap volt.
Joh 18:14 Kajafás volt az, aki a tanácsban azt mondta a zsidóknak, hogy "hasznosabb, ha egy ember vész el a népért."
Joh 18:15 Simon Péter és egy másik tanítvány követték Jézust. Az a tanítvány ismerős volt a főpapnál, és Jézussal együtt bement a főpap udvarába,
Joh 18:16 míg Péter kinn állt a kapunál. Akkor a másik tanítvány, aki a főpapnál ismerős volt, kiment, és szólt a kaput őrző leánynak, azután bevitte Pétert.
Joh 18:17 A kapunál álló fiatal rabszolgáló megszólította Pétert: "Nem vagy te is annak az embernek tanítványai közül való?" "Nem vagyok" - felelte ő.
Joh 18:18 Ott álldogáltak a rabszolgák és bérszolgák is, széntüzet csináltak, mert hideg volt, és melegedtek. Köztük állt Péter is, és melegedett.
Joh 18:19 A főpap tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust.
Joh 18:20 Jézus így felelt neki: "Én nyíltan beszéltem a világnak. Mindenkor a zsinagógában és a szent helyen tanítottam, hol a zsidók mindannyian összejönnek, rejtőzve semmit sem beszéltem.
Joh 18:21 Miért kérdezel engem? Kérdezd meg hallgatóimat, mit beszéltem nekik. Azok, látod, tudják, hogy miket mondottam."
Joh 18:22 Mikor ezeket mondotta, a szolgák közül egy, aki mellette állt, arcul ütötte Jézust és ezt mondotta: "így felelsz a főpapnak?"
Joh 18:23 Jézus így válaszolt: "Ha gonoszul szóltam, bizonyítsd rám a gonoszt, ha pedig megfelelően, miért versz?"
Joh 18:24 Annás ekkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz.
Joh 18:25 Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Kérdezték tőle: "Ugye, hogy te is a tanítványai közül való vagy? "ő eltagadta: "Nem vagyok" - mondta.
Joh 18:26 A főpap rabszolgái közül egy, aki rokona volt annak, akinek fülét Péter levágta, így szólt: "Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?"
Joh 18:27 Péter ismét eltagadta, és akkor tüstént megszólalt a kakas.
Joh 18:28 Jézust Kajafástól a pretóriumba (laktanyába) vezették. Ők maguk nem mentek be a pretóriumba, hogy ne fertőződjenek, hanem megehessék a pászkát.
Joh 18:29 Pilátus ment ki hát hozzájuk, és megkérdezte: "Micsoda vádat emeltek ez ember ellen?"
Joh 18:30 Azok ezt felelték: "Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át."
Joh 18:31 Pilátus erre ezt mondta nekik: "Vegyétek ti át, és ítéljétek el törvényetek szerint." - "Nekünk nincs megengedve, hogy bárkit is megöljünk" - válaszolták a zsidók neki,
Joh 18:32 hogy beteljesedjék Jézus jelképes szava, mellyel azt példázta, hogy milyen halállal kell meghalnia.
Joh 18:33 Pilátus hát újra bement a pretóriumba, hívatta Jézust, és megkérdezte: "Te a zsidók királya vagy?"
Joh 18:34 Jézus így felelt: "Magadtól kérded ezt, vagy mások mondották neked rólam?"
Joh 18:35 "Zsidó vagyok én? - válaszolta Pilátus. A te nemzeted és a főpapok adtak téged át nekem. Mit tettél?"
Joh 18:36 Jézus ezt felelte: "Az én királyságom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból való volna a királyságom, szolgáim küzdenének, hogy ne adassam át a zsidóknak, így hát királyságom nem innen való."
Joh 18:37 "Tehát király vagy?" - kérdezte tőle Pilátus. "Te mondod, hogy király vagyok - felelte Jézus. - Én azért születtem, és azért jöttem a világra, hogy tanúskodjam az igazság mellett. Mindenki hallgat a szómra, aki az igazságból való."
Joh 18:38 "Mi az igazság?" - szólt Pilátus. E szó után újra kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: "Én semmi okot nem találok benne a vádolásra.
Joh 18:39 Van nálatok egy szokás, hogy pászka alkalmával elbocsássak egy foglyot. Akarjátok, hogy elbocsássam a zsidók Királyát?"
Joh 18:40 Azok újra kiáltozták: "Ne Őt, hanem Barabbást!" Barabbás pedig haramia volt.
Joh 19:1 Akkor Pilátus elvitette, és megostoroztatta Jézust.
Joh 19:2 A katonák tövisből koszorút fontak, és fejére tették. Bíborköpenybe burkolták,
Joh 19:3 hozzáléptek, és így szóltak: "Örvendj, zsidók Királya!" Majd arcára verdestek.
Joh 19:4 Azután újra kiment Pilátus, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, kihozom őt, hogy lássátok: a vádra semmi okot nem találok benne".
Joh 19:5 Jézus kiment hát a töviskoszorút és a bíborköpenyt viselve. "Nézzétek az embert!" - szólt nekik Pilátus.
Joh 19:6 Mikor a főpapok és a szolgák őt meglátták, ezt kiáltozták: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!" "Vegyétek őt ti, és feszítsétek meg - mondta nekik Pilátus. - Én a vádra semmi okot nem találok benne."
Joh 19:7 A zsidók ezt felelték neki: "Nekünk törvényünk van, s a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiának mondotta magát."
Joh 19:8 Mikor Pilátus ezt a szót hallotta, még jobban megrémült.
Joh 19:9 Újra bement a pretóriumba, és megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy?" De Jézus nem adott neki választ.
Joh 19:10 Azt kérdezte tőle Pilátus: "Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy elbocsássalak, s hatalmam van arra, hogy megfeszíttesselek?"
Joh 19:11 "Nem volna semmi hatalmad ellenem -- felelte neki Jézus --, ha felülről nem adták volna neked. Ezért nagyobb annak a vétke, aki átadott engem neked."
Joh 19:12 Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt, de a zsidók azt kiáltozták: "Ha elbocsátod őt, nem vagy a császár barátja. Ellentmond a császárnak mindenki, aki magát királlyá teszi."
Joh 19:13 Pilátus, ahogy meghallotta ezeket a szavakat, kivezettette Jézust, és a Mozaikkövezetnek, héberül Gabbathának nevezett helyen leült az ítélőszékre.
Joh 19:14 A pászka előkészülete volt, körülbelül a hatodik óra. Azt mondta a zsidóknak: "Nézzétek! Itt a királyotok!"
Joh 19:15 Azok kiáltoztak: "Vidd el! Vidd el! Feszíttesd meg!" "A ti királyotokat feszíttessem meg?" kérdezte tőlük Pilátus. A főpapok felelték: "Nincs királyunk, hanem csak császárunk."
Joh 19:16 Akkor odaadta Őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust.
Joh 19:17 Keresztjét hordozva kiment arra a helyre, melyet Koponyák helyének, héberül Golgotának neveznek.
Joh 19:18 Ott megfeszítették. Vele együtt innen is, onnan is, két másikat is megfeszítettek, középen Jézust.
Joh 19:19 Pilátus feliratot is írt, és azt a keresztre helyezték: "NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA", volt a felirat.
Joh 19:20 Ezt a feliratot sok zsidó olvasta, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, római nyelven és hellénül volt írva.
Joh 19:21 A zsidók főpapjai azt mondták Pilátusnak: "Ne írd azt, hogy a zsidók királya, hanem, hogy ő mondotta, hogy a zsidók királya vagyok."
Joh 19:22 De Pilátus ezt felelte: "Amit megírtam, megírtam."
Joh 19:23 Mikor a katonák Jézust megfeszítették, fogták ruháit, és négy részre osztották, mindegyik katonának egy rész jutott. A köntös felől - mely varrás nélküli volt, a felső résztől kezdve az egész egyből volt szőve
Joh 19:24 "megbeszélést folytattak egymással: "Ne hasítsuk el, hanem vessünk sorsot, kié legyen; hogy ez az írás beteljesedjék: Ruhámat széjjelosztották, köntösömre sorsot vetettek." Ezt tették a katonák."
Joh 19:25 Ott álltak a keresztnél Jézus anyja, anyjának testvére, Mária, a Kleopás felesége és magdalai Mária.
Joh 19:26 Jézus látta, hogy mellette áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, és megszólította anyját: "Nézd, ő lesz a fiad!"
Joh 19:27 Azután így szólt a tanítványhoz: "Nézd, ő lesz az anyád!" Attól az órától fogva a tanítvány magához vette őt.
Joh 19:28 Ezután Jézus, minthogy látta, hogy már minden elvégeztetett arra, hogy az írás beteljesedjék, így szólt: "Szomjazom."
Joh 19:29 "Volt ott egy ecettel telt edény; egy ecettel telt szivacsot izsópra helyezve a szájához vittek."
Joh 19:30 Mikor Jézus elfogadta az ecetet, így szólt: "Elvégeztetett!" Azután lehajtotta fejét, és szellemét átadta Atyjának.
Joh 19:31 Előkészület ideje volt, s mert a következő nap a szombat nagy napja volt, a zsidók megkérték Pilátust, hogy töresse össze a megfeszítettek lábszárát, és vétesse le öltét, hogy szombaton a testek a keresztfán ne maradjanak.
Joh 19:32 Elmentek tehát a katonák, s az elsőnek és a másiknak, akit vele együtt megfeszítettek, összetörték a lába szárát.
Joh 19:33 Mikor azonban Jézushoz érkeztek, és látták, hogy már halott, nem törték össze a lábát,
Joh 19:34 hanem az egyik katona dárdáját az oldalába döfte. A sebből tüstént vér és víz folyt ki.
Joh 19:35 Az, aki látta, bizonyságot tett róla, s az ő tanúságtétele igaz. ő tudja, hogy igazat mond, és azért mondja, hogy ti is higgyetek.
Joh 19:36 Mert azért történtek meg ezek, hogy beteljesedjék ez az írás: "Csontjait nem fogják összezúzni."
Joh 19:37 Megint egy másik írás ezt mondja: "Meg fogják látni azt, kit általszegeztek."
Joh 19:38 Ezek után Arimátiából való József, aki a zsidóktól való félelem miatt Jézusnak csak titkon volt tanítványa, arra kérte Pilátust, hogy Jézus testét elvihesse. Pilátus megengedte. Erre elment, és levette a testét.
Joh 19:39 Odament Nikodémus is, aki első esetben éjjel ment hozzá, és körülbelül száz fontnyi mirha és áloé-keveréket hozott.
Joh 19:40 Fogták azután Jézus testét, és az illatszereket mellé téve körülkötötték vászonszalagokkal, ahogy a zsidóknál a temetkezés szokásban volt.
Joh 19:41 Volt azon a helyen, ahol megfeszítették, egy kert, a kertben egy új sír, melybe még senkit sem helyeztek el,
Joh 19:42 mivel ez a sír közel volt, a zsidók előkészülete miatt oda helyezték Jézust.
Joh 20:1 A hét első napján, kora reggel, még szürkületkor kiment a sírhoz magdalai Mária, s látta, hogy a sírról el van emelve a kő, elvették a követ.
Joh 20:2 Erre elfutott Simon Péterhez, és ahhoz a másik tanítványhoz ment, akit Jézus kedvelt. "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!" -- szólott hozzájuk.
Joh 20:3 Mire Péter és az a másik tanítvány elindult, és a sírhoz ment.
Joh 20:4 Szaladva ment együtt a kettő, de az a másik tanítvány gyorsabban szaladva megelőzte Pétert, és elsőnek ért a sírhoz.
Joh 20:5 Betekintett, és vásznakat látott, melyek ott hevertek, be azonban még nem ment.
Joh 20:6 Őt követve megérkezett Simon Péter is, és bement a sírba. Látta az ott heverő vásznakat,
Joh 20:7 meg a keszkenőt, mely a fején volt, de az nem volt együtt a vásznakkal, hanem külön feküdt egy helyen összehajtogatva.
Joh 20:8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, s ő látott, és hitt.
Joh 20:9 Tudniillik még nem értették az írást, hogy a halottak közül fel kell támadnia.
Joh 20:10 A tanítványok erre újra hazamentek.
Joh 20:11 Mária sírva állott kinn a sírnál. Míg sírdogált, betekintett a sírba,
Joh 20:12 "és két angyalt látott, amint fehér öltözetben ott ültek; egyik a fejnél, másik a lábnál, ahol Jézus teste feküdt."
Joh 20:13 "Asszony, miért sírsz?" kérdezték az angyalok tőle. -- "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették" - felelte nekik.
Joh 20:14 Mikor ezt mondta, hátrafordult és észrevette, hogy ott áll Jézus, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
Joh 20:15 "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" -- kérdezte Jézus tóié. Mária azt gondolta, hogy a kertész az, azért megkérdezte tőle: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted őt, és majd én elviszem."
Joh 20:16 "Mária!" - szólította meg Jézus, az megfordult, és héberül ezt mondta neki: "Rabbuni!", ami azt jelenti: "Tanító."
Joh 20:17 "Ne nyúlj hozzám! -- szólt hozzá Jézus --, hisz még nem mentem fel az Atyához. Menj el azonban testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."
Joh 20:18 Erre magdalai Mária elment, és így adott hírt a tanítványoknak: "Láttam az Urat, és ezeket mondta nekem."
Joh 20:19 Azon a napon, a hét első napján, mikor már késő lett, és mikor az ajtók ott, ahol a tanítványok voltak, a zsidóktól való félelem miatt zárva voltak, megjött Jézus, és a középen megállott. "Békesség nektek!" -- mondta nekik,
Joh 20:20 és ezt mondván megmutatta nekik kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy meglátták az Urat.
Joh 20:21 Majd újra szólt hozzájuk: "Békesség nektek! Amint engem küldött el az Atya, úgy küldelek el én is titeket.
Joh 20:22 Miután ezt mondotta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: "Vegyetek Szent Szellemet!
Joh 20:23 Akiknek vétkeit megbocsátjátok, azoknak megbocsátják azokat, akikéit megtartjátok, azoknak megtartják."
Joh 20:24 A tizenkettő közül az egyik, Tamás, akit Ikernek mondanak, nem volt velük, mikor Jézus eljött,
Joh 20:25 de a többi tanítvány elmondta neki: "Láttuk az Urat!" Tamás azonban így szólt hozzájuk: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, s nem dugom ujjamat a szegek helyére, ha nem teszem kezemet az oldalába, én nem hiszek."
Joh 20:26 Nyolcadik napon újra benn voltak a tanítványok. Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, odajött Jézus, megállt a középen és így szólt: "Békesség nektek!"
Joh 20:27 Azután Tamáshoz szólt: "Hozd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, hozd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő."
Joh 20:28 "Én Uram, és én Istenem!" szólt hozzá Tamás.
Joh 20:29 Mire Jézus ezt mondta: "Mert látsz, hiszel? Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek."
Joh 20:30 Még számos és másféle jeleket is tett Jézus a tanítványok előtt, melyeket ebben a könyvben nem írtam meg.
Joh 20:31 Ezeket azért írtam meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Felkent, az Isten Fia, és hogy ezt hívén életetek legyen az ő neve által.
Joh 21:1 Ezek után a Tibériás tavánál Jézus újra láthatóan megjelent a tanítványoknak. A dolog így történt:
Joh 21:2 Simon Péter, Tamás, akit Ikernek mondanak, Natánáél a galileai Kánából, a Zebedeus két fia és két más tanítvány együtt voltak.
Joh 21:3 Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek halászni." - "Mi is megyünk veled" - mondták neki. Elmentek, hajóba szálltak, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
Joh 21:4 Már kora reggel volt, mikor Jézus kiállt a partra, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az.
Joh 21:5 Fiacskáim - szólította meg őket Jézus -, nincs valami ennivalótok?" "Nincs"- felelték.
Joh 21:6 "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találni fogtok" - mondta nekik. Kivetették a hálót, de a halak sokasága miatt azt többé bevonni nem volt erejük.
Joh 21:7 Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, odaszólt Péternek: "Az Úr az!" Simon Péter, mikor meghallotta, hogy az Úr az, felkötötte felső ruháját, mert meztelen volt, és a tóba vetette magát.
Joh 21:8 A többi tanítvány a csónakkal közeledett, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, s magukkal vonszolták a hálót a halakkal.
Joh 21:9 Mikor kijutottak a földre, széntüzet láttak és rajta halat, meg kenyeret.
Joh 21:10 "Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok!" - mondta nekik Jézus.
Joh 21:11 Simon Péter is feljött, s kivonta a szárazföldre a százötvenhárom nagy hallal telt hálót. S noha ennyi volt, nem szakadt el a háló.
Joh 21:12 "Jertek, reggelizzetek meg" - mondta nekik Jézus. A tanítványok közül senki sem merte őt kikérdezni: "Ki vagy?" Tudták, hogy az Úr az.
Joh 21:13 Jött Jézus, fogta a kenyeret, és adott nekik, a halakból is hasonlóképpen adott.
Joh 21:14 Ezzel már harmadszor tette magát Jézus a tanítványoknak láthatóvá azután, hogy a halottak közül feltámadt.
Joh 21:15 Mikor megreggeliztek, Jézus megszólította Simon Pétert: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem náluknál?" "Úgy van, Uram - felelte -, te tudod, milyen kedves vagy nekem." "Legeltesd bárányaimat!" - mondta neki.
Joh 21:16 Másodszor is újra megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Úgy van, Uram! Te tudod, hogy kedves vagy nekem!" Mondta neki: "Terelgesd a juhaimat!"
Joh 21:17 Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, János fia, kedves vagyok neked?" Megszomorodott Péter, hogy harmadszor kérdezte tőle: "Kedves vagyok neked?" -- és azt felelte neki: "Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy kedves vagy nekem." Jézus ezt felelte neki: "Legeltesd a juhaimat!
Joh 21:18 Bizony, bizony, azt mondom neked: mikor fiatalabb voltál, te övezted fel magadat, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod majd kezedet, más övez fel téged, és oda mégy, ahová nem akarsz."
Joh 21:19 Ezt pedig azért mondta, hogy jelképesen jelezze, micsoda halállal fogja Istent megdicsőíteni. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: "Kövess engem!"
Joh 21:20 Péter megfordult, és meglátta azt a tanítványt, akit Jézus szeretett, hogy követte őket, azt, aki az estebéden az Úr keblére dőlt, s aki azt kérdezte: "Uram, ki az, aki elárul téged?"
Joh 21:21 Mikor Péter meglátta őt, azt kérdezte: "Uram, vele mi lesz?"
Joh 21:22 Jézus ezt felelte neki: "Ha azt akarnám, hogy ő megmaradjon addig, amíg én megjövök, mit tartozik rád? Te engem kövess!"
Joh 21:23 Szétment a beszéd a testvérek közé, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig nem mondta neki Jézus, hogy nem hal meg, hanem: "Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon addig, míg megjövök, mit illet téged?"
Joh 21:24 Ez a tanítvány az, aki tanúságot tett e dolgokról, és megírta ezeket. És tudjuk, hogy tanúságtétele igaz.
Joh 21:25 Van sok más dolog is, amiket Jézus tett, amiket, ha egyenként megírnánk, úgy gondolom, hogy maga a világ sem tudná mind befogadni a megírt könyveket.
Act 1:1 Első elbeszélésemet mindafelől írtam, óh Teofilosz, amit Jézus kezdetben tett és tanított
Act 1:2 addig a napig, amelyen az égbe felvétetett. Ezt megelőzően a Szent Szellemen át parancsot adott az apostoloknak, akiket magának kiválasztott.
Act 1:3 Azután, hogy szenvedett, sok bizonysággal állott élve az apostolok elé, úgyhogy azok negyven napon át láthatták őt, és ezalatt az Isten királyságáról szólt hozzájuk.
Act 1:4 Mialatt együtt volt velük, megparancsolta nekik, hogy Jeruzsálemből ne távozzanak el, hanem várják meg az Atya ígéretét, "melyet hallottatok tőlem.
Act 1:5 "Mert János vízbe merített, ti ellenben nem sok nap múltán Szent Szellembe fogtok bemerülni."
Act 1:6 "Akik a parancsra egybegyűltek, megkérdezték őt: "Uram, a mai időben állítod-e helyre Izraelnek a királyságot?"
Act 1:7 Jézus ezt felelte nekik: "Az időtartamokat és időpontokat, melyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett, nem a ti dolgotok tudni,
Act 1:8 "hanem azáltal, hogy a Szent Szellem rátok száll, hatalmat fogtok kapni, s mind Jeruzsálemben, mind Júdeában és Samáriában el egész a föld széléig tanúim lesztek."
Act 1:9 Ahogy ezeket elmondta, szemük láttára felemelkedett, azután felhő vette hátára, s elszakította szemüktől.
Act 1:10 De mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, fehér ruhában hirtelen két angyal állott eléjük,
Act 1:11 "és megszólította őket: "Galileai férfiak, miért állótok itt, s néztek a mennybe? Az a Jézus, aki tőletek a mennybe felvétetett, ugyanazon a módon jő majd el, ahogy őt a mennybe menni láttátok."
Act 1:12 Ekkor az Olajfák kertjének nevezett hegyről, mely Jeruzsálemtől szombatnapi járóföldre van, visszatértek Jeruzsálembe.
Act 1:13 Amikor beértek, felmentek abba a felsőházba, amelyben szállva voltak, éspedig Péter, János, Jakab, András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia és a buzgó Simon, meg Júdás, a Jakab fia.
Act 1:14 Ezek mindannyian egy indulattal és állandóan imádkoztak az asszonyokkal, továbbá Máriával, Jézus anyjával és Jézus testvéreivel együtt.
Act 1:15 Azokban a napokban a testvérek közepette, mikor körülbelül százhúsz főnyi tömeg volt együtt, felállott Péter, és szólni kezdett:
Act 1:16 "Férfiak, Testvéreim! Be kellett teljesülnie az írásnak, melyet a Szent Szellem Dávid száján át előre megmondott Júdásról, ki vezetőjük lett azoknak, akik Jézust elfogták,
Act 1:17 mert őt közénk számítottuk, és sorsjuttatásképpen kapta ezt a szolgálatot, amelyet mi teljesítünk.
Act 1:18 Ez a Júdás telket szerzett a hamisság béréből, azután hanyatt-homlok zuhant alá, úgyhogy kettéhasadt, és minden bele kiomlott.
Act 1:19 "A dolog Jeruzsálem összes lakói előtt ismeretessé vált, úgyhogy azt a telket saját nyelvükön "Akeldamák"- ak nevezték el, mi azt jelenti: vérmező."
Act 1:20 "Meg van írva ugyanis a Zsoltárok Könyvében: Legyen hajléka pusztává; lakó ne éljen benne! Továbbá: felügyelői hivatalát más nyerje el."
Act 1:21 Kell tehát, hogy valaki tanúbizonysága legyen az ő feltámadásának azok közül a férfiak közül, akikkel együtt jártunk az egész idő alatt, ameddig Jézus, az Úr ki- és bejárt közöttünk,
Act 1:22 "tehát a János bemerítésétől fogva addig a napig, amelyen Jézus felvétetett tőlünk."
Act 1:23 Erre előállítottak két férfit: a Barsabásnak nevezett Józsefet, kinek Jusztusz (igazságos) volt a mellékneve és Mátyást,
Act 1:24 majd ilyen szavakkal imádkoztak: "Te mindeneknek szívét ismerő Úr, jelöld meg, hogy e kettő közül kit választottál ki,
Act 1:25 "hogy elnyerje ennek a szolgálatnak és apostolságnak helyét, melyről Júdás félretért, hogy a saját helyére jusson."
Act 1:26 Sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, kit azután a tizenegy apostollal együvé számítottak.
Act 2:1 Mikor pünkösdnek (az ötvenediknek) napja betelt, s mindannyian ugyanazon a helyen egy indulattal együtt voltak,
Act 2:2 hirtelen zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek.
Act 2:3 Majd tüzes nyelvekhez hasonló jelenségek lettek láthatókká rajtuk, melyek szétoszlottak, s minden egyesükre ült belőlük.
Act 2:4 Ezzel mindannyian megteltek Szent Szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek szólani, amint a Szellem adta nekik, hogy megnyilatkozzanak.
Act 2:5 Jeruzsálemben akkor az ég alatt lakó összes nemzetekből zsidók, lelkiismeretes férfiak tartózkodtak.
Act 2:6 Mikor az a zúgás felhangzott, zavart tömegben ömlött össze a sokaság, mert ki-ki a saját nyelvén hallotta őket beszélni.
Act 2:7 Magukon kívül voltak, csodálkozva mondták: "Hiszen ezek, akik beszélnek, mind galileabeliek:
Act 2:8 Hogy lehet hát, hogy mindannyian a saját nyelvünkön halljuk őket szólani, amelyben születtünk?
Act 2:9 Pártusok, médek, elámiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontus és Ázsia,
Act 2:10 Fridia, Pamfilia, Egyiptom, a líbiai s cirénei vidékek lakói, római jövevények, zsidók is, közeledők is,
Act 2:11 "krétaiak és arabok halljuk, hogy a mi nyelvünkön szólják az Isten felséges tetteit!"
Act 2:12 "Mindannyian magukon kívül voltak hát, és kétségek között kérdezte egyik a másikat: "Mi akar ez lenni?"
Act 2:13 "Mások gúnyolódva szóltak: "Édes bortól részegedtek meg."
Act 2:14 Azonban előállott Péter a tizeneggyel együtt, és hangját felemelve a következőképpen szólott hozzájuk: "Zsidó férfiak, s Jeruzsálemben tartózkodó idegenek! Legyen mindannyiótoknak tudtára, és vegyétek fületekbe szavaimat mindannyian,
Act 2:15 semmiképpen sem részegek ezek, mint ahogy ti vélitek, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van,
Act 2:16 hanem csak az történt, amit Jóel prófétán át megmondott már:
Act 2:17 "Úgy lesz az utolsó napokban - szól az Isten -, Szellememből öntök ki minden húsra, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak,
Act 2:18 sőt Szellememből rabszolgáimra és rabszolgálóimra is ki fogok önteni, és azokban a napokban prófétálni fognak.
Act 2:19 Azután csodákat rendelek fenn az égre, és jeleket alant a földre: vért, tüzet, gomolygó füstöt,
Act 2:20 a nap sötétségre fordul át, a hold vérré válik, minek előtte az Úrnak nagy és tündöklő napja eljő.
Act 2:21 "Akkor úgy lesz, hogy aki az Úrnak nevét segítségül hívja, meg fog menekülni."
Act 2:22 Izráeli férfiak! Halljátok meg ezeket a szavakat: A názáreti Jézust, azt a férfit, akit az Isten ti közöttetek hatalmas erőkkel, csodákkal és jelekkel igazolt, melyeket ő általa tett, amint magatok tudjátok,
Act 2:23 miután Isten elhatározott szándékkal és előzetes tudással nektek Őt kiadta, ti törvényszegő kézzel keresztre szegeztétek és megöltétek.
Act 2:24 Isten azonban a halál fájdalmait feloldotta, és feltámasztotta őt, mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa őt.
Act 2:25 Dávid ugyanis így szól róla: "Mindenkoron (már eleve) magam előtt láttam az Urat, mert jobbomon van ő, hogy meg ne inogjak.
Act 2:26 Ezért vígadott a szívem, és ujjongott a nyelvem: még a húsom is azzal a reménységgel lakik itt,
Act 2:27 hogy nem fogod lelkemet a láthatatlan országban hagyni, sem nem adod oda Jámborodat, hogy rothadási lásson.
Act 2:28 "Életre vivő utakat ismertettél meg velem. Orcáddal együtt lakva meg fogsz majd tölteni jókedvvel."
Act 2:29 Férfiak, Testvéreim! Legyen szabad nekem ősatyánk, Dávid felől nyíltan megmondanom nektek, hogy ő életének végére jutott, el is temették, és sírja a mai napig nálunk van.
Act 2:30 Ám miután ő próféta volt, és tudta azt, hogy Isten esküvel esküdött neki arra, hogy ágyékának gyümölcséből származó utódot fog ültetni trónjára,
Act 2:31 előre látva beszélt a Felkent feltámadásáról, hogy sem a láthatatlan országban nem marad vissza, sem rothadási nem lát a húsa.
Act 2:32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk.
Act 2:33 Miután tehát Isten jobbjára felemelték őt, s az Atyától a Szent Szellem ígéretét kapta, kiöntötte a Szent Szellemet, amit ti most láttok is, hallotok is.
Act 2:34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hisz ő maga mondja: Monda az Úr az én uramnak: "Ülj jobbom felől,
Act 2:35 "míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem."
Act 2:36 "Teljes bizonyossággal tudja meg azért Izrael egész háza, hogy Isten Úrrá, s Felkentté tette őt, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek."
Act 2:37 "Mikor ezt hallották, a szó átszúrta a szívüket, s ők így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: "Mit cselekedjünk, testvéreink, férfiak?"
Act 2:38 "Térjetek más felismerésre! - mondta nekik erre Péter -, és merítkezzetek be mindannyian a Felkent Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát.
Act 2:39 "Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni."
Act 2:40 "Sok más szóval tett erős bizonyságot, és úgy kérlelte őket: "mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől!"
Act 2:41 Azok mármost, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához.
Act 2:42 Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tudományával, a közösséggel, a kenyér megtörésével és az imádkozásokkal.
Act 2:43 Minden lélekben félelem támadt. Sok csoda és jel történt az apostolok által.
Act 2:44 Mindazok, akik hittek, mindenüket közösen egy helyen tartották,
Act 2:45 szerzeményeiket és vagyonukat eladták, és mindenkivel megosztották, ahogy kinek-kinek szüksége volt rá.
Act 2:46 "Amellett naponként egy indulattal állandóan a szent helyen tartózkodtak; házanként kenyeret törtek, ujjongó és egyszerű szívvel részesedtek az eledelben,"
Act 2:47 magasztalták Istent, és kedvesek voltak az egész népnek. Az Úr pedig azon a helyen naponta csatolt az eklézsiához megmenekülőket.
Act 3:1 Péter és János az imádkozás órájában, kilenckor felmentek a szent helyre.
Act 3:2 Oda szoktak hordani egy férfit, ki anyja méhétől fogva sánta volt. Napról napra a szent helynek úgynevezett Szép Kapujában helyezték el a sántát, hogy a szent helyre bemenőktől könyöradományt kéregessen.
Act 3:3 Mikor a sánta látta, hogy Péter és János belépni készülnek a szent helyre, kérte őket, hogy adjanak neki könyöradományt.
Act 3:4 "Péter azonban Jánossal együtt rászegezte szemét, és így szólt: "Tekints ránk!"
Act 3:5 Az feléjük fordult, és várta, hogy valamit kapni fog tőlük.
Act 3:6 "Péter azonban ezt mondta: "Ezüstöm és aranyam nincsen, csak amim van, azt adom neked: a Felkentnek, a Názáreti Jézusnak nevében járj!"
Act 3:7 Azzal jobb kezénél fogva megragadta, és felegyenesítette őt. Azonnal megszilárdult annak talpa és bokája,
Act 3:8 úgyhogy felugorva talpára állt, járt, bement velük a szent helyre, járt, ugrándozott, és magasztalta az Istent.
Act 3:9 Mikor látták, hogy jár és magasztalja az Istent,
Act 3:10 az egész nép ráismert, hogy ő ült könyöradományt kéregetve a szent hely Szép Kapujában, úgyhogy döbbenettel és csodálattal töltötte meg őket az, ami vele történt.
Act 3:11 Mialatt a sánta Péterhez és Jánoshoz ragaszkodott, s nagy megdöbbenéssel az egész nép köréjük futott a Salamonról elnevezett tornácba,
Act 3:12 Péter, amint ezt látta, beszédet intézett a néphez: "Izraeli férfiak, miért ejt csodálkozásba ez a dolog titeket? Miért meredtek ránk szemetekkel, mintha saját hatalmunkkal vagy istenfélelmünkkel vittük volna véghez, hogy ez az ember járjon?
Act 3:13 Csak az történt, hogy Atyáinknak Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene megdicsőítette ezzel gyermekét Jézust, kit azonban ti Pilátus színe előtt elárultatok és megtagadtatok. Pilátus úgy ítélt, hogy elbocsátja őt,
Act 3:14 ti azonban a Szentet és Igazságost megtagadtátok, és azt kértétek, hogy a gyilkos férfit adja ki kegyelemből nektek,
Act 3:15 az élet elkezdőjét pedig megöltétek, ellenben Isten őt a halottak közül feltámasztotta, minek mi tanúi vagyunk.
Act 3:16 Az ő nevébe vetett hitnek alapján ezt azembert, akit láttok és ismertek, az Ő neve tette szilárddá, a hit ő általa adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára.
Act 3:17 Most hát, testvéreim, tudom, hogy ti is, valamint fejedelmeitek is értelmetlenségből cselekedtetek,
Act 3:18 ellenben Isten ekképp teljesítette azt, amit az összes próféták száján át eleve megígért, hogy Felkentjének szenvednie kell.
Act 3:19 Térjetek hát más felismerésre, és forduljatok meg, hogy vétkeiteket kitörölhesse,
Act 3:20 hogy az Úrnak orcájától eljöhessenek a felüdülés időszakai, s elküldhesse nektek a Felkent Jézust, akit eleve erre rendelt,
Act 3:21 kit ugyan a mindenek helyreállításának idejéig, melyről szent prófétáinak száján keresztül öröktől fogva szólott, a mennynek kellett befogadnia.
Act 3:22 Hiszen már Mózes mondta, hogy az Úr, az Isten, Prófétát fog támasztani testvéreitek közül, olyant, mint engem. Rá fogtok hallgatni mindabban, amit szólni fog hozzátok,
Act 3:23 de minden lelket, aki nem hallgat arra a prófétára, a nép közül mindenestül ki fognak irtani.
Act 3:24 Sámueltől fogva az összes próféták, akik csak sorjában egymás után szóltak, előre megígérték ezeket a napokat.
Act 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és ama szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáitokra vonatkozólag rendelt el, mikor Ábrahámhoz így szólt: Magoddal fogják egymást áldani a föld összes nemzetségei.
Act 3:26 "Miután azonban Isten gyermekét feltámasztotta, először nektek küldötte őt el, hogy amennyiben közületek minden egyes lélek elfordul rosszaságaitól, megáldhasson titeket."
Act 4:1 Még beszéltek a néphez, amikor odaléptek hozzájuk a papok, a szent hely parancsnoka és a sadduceusok,
Act 4:2 mert nehezen szívelték el, hogy tanították a népet, és azt hirdették, hogy Jézusban nyerhető el a halottak közül való feltámadás.
Act 4:3 Rájuk vetették hát kezüket, és másnapig őrizetbe helyezték őket. Mert akkor már este volt.
Act 4:4 Azok közül, akik az Igét hallgatták, sokan hittek, úgyhogy a hívő férfiak száma körülbelül ötezerre emelkedett Jeruzsálemben.
Act 4:5 Másnap azután összegyűltek az elöljárók, a vének és az írástudók Jeruzsálemben,
Act 4:6 továbbá Annás főpap, Kajafás, János és Alexander, és mindazok, akik főpapi származásúak voltak.
Act 4:7 "Középre állították, azután kikérdezték őket: "Micsoda hatalommal, micsoda névvel tettétek ezeket?"
Act 4:8 Akkor Péter megtelt Szent Szellemmel, és így beszélt: "Népünk elöljárói és ti, vének!
Act 4:9 Ha ma egy erőtelen emberrel tett jócselekedet miatt folyik a vizsgálat ellenünk afelől, hogy ki által menekült az meg,
Act 4:10 legyen mindnyájatoknak, és Izrael egész népének is tudtára, hogy a Felkent Jézusnak, a Názáretinek neve által, akit ti megfeszítettetek, kit azonban az Isten a halottak közül feltámasztott, Ő általa áll ő itt egészségesen előttetek.
Act 4:11 ő az a kő, akit ti, az építők, megvetettetek, ki mégis a szeglet fejévé lett.
Act 4:12 "Nincs senki másban menekülés! Nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, melyben a menekülést keresnünk kell."
Act 4:13 Ahogy Péternek meg Jánosnak bátor előadását figyelték, és meggondolták, hogy tudományban járatlan és beavatatlan emberek, elámultak. Arra is visszaemlékeztek, hogy Jézussal együtt voltak.
Act 4:14 Miután azt is látták, hogy a meggyógyult ember is ott áll velük együtt, semmi ellenvetésük nem lehetett.
Act 4:15 Megparancsolták hát, hogy menjenek ki a nagytanács elől, azután számot vetettek egymással:
Act 4:16 "Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Hiszen mindenkitől ismert csodajel történt rajtuk keresztül, mely nyilvánvaló Jeruzsálem összes lakói előtt, és le nem tagadhatjuk!
Act 4:17 "De hogy a dolog ne terjedjen a nép közé, megfenyegetjük őket, hogy e névről többé egy embernek se szóljanak."
Act 4:18 Erre behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy Jézus nevét többé ne kiáltozzák, se ne tanítsanak róla.
Act 4:19 Péter és János azonban így nyilatkoztak előttük: "ítéljétek meg, igazságos dolog-e Isten előtt, hogy rátok inkább hallgassunk, mint Istenre?
Act 4:20 "Nem tehetjük meg, hogy ne szóljuk azt, amit láttunk és hallottunk."
Act 4:21 Azok erre megfenyegették, de elbocsátották őket, mert a nép miatt nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, mert mindannyian dicsőítették az Istent azért, ami történt.
Act 4:22 Az az ember, akivel a gyógyulásnak ez a jele történt, több volt negyven évesnél.
Act 4:23 Miután elbocsátották őket, öveikhez mentek, és hírül adták mindazt, amit a főpapok és vének nekik mondottak.
Act 4:24 "Azok, miután meghallgatták, egy indulattal felemelték szavukat, és így szólottak Istenhez: "Parancsolunk, te alkottad a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van!"
Act 4:25 Te mondottad atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak szájával a Szent Szellemen át: Miért féktelenkednek a nemzetek, és miért van gondjuk a népeknek a hiábavalóságra?
Act 4:26 Előálltak a föld királyai, és egybegyűltek a fejedelmek az Úr ellen és Felkentje ellen.
Act 4:27 Hát valósággal összegyűltek ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a nemzetekkel és Izrael népeivel, szent gyermeked, Jézus ellen, akit te felkentél,
Act 4:28 hogy megtegyék, aminek megtörténését kezed és szándékod eleve elhatározta.
Act 4:29 Most hát, Uram, tekints fenyegetéseikre, és adj rabszolgáidnak arra lehetőséget, hogy teljes szabadsággal szólhassák Igédet,
Act 4:30 "mialatt te kezedet kinyújtod, hogy gyógyulások, s gyermekednek, Jézusnak szent neve által jelek és csodák történjenek."
Act 4:31 Miután könyörögtek, megmozdult a hely, ahová összegyűltek, megteltek valamennyien Szent Szellemmel, és nagy szabadsággal szólták az Isten beszédét.
Act 4:32 A sokaságnak, amely hitt, szíve-lelke egy volt. Vagyonából senki semmit sem mondott a magáénak, hanem mindenük közös volt.
Act 4:33 Az apostolok nagy hatalommal tettek tanúságot az Úrnak, Jézusnak feltámadásáról, és mindnyájukon nagy kegyelem nyugodott.
Act 4:34 Mert szűkölködő egy sem volt közöttük. Akik ugyanis telkeket és házbirtokokat szereztek, eladták birtokaikat, az eladottaknak árát elhozták,
Act 4:35 és az apostolok lábához tették, azután széjjelosztották, ahogy kinek-kinek a szüksége kívánta.
Act 4:36 József, akit az apostolok a Barnabás melléknévvel láttak el, minek jelentése: bátorítás fia, aki ciprusi származású levita volt,
Act 4:37 miután volt egy szántóföldje, azt eladta, a pénzt elhozta, és az apostolok lábához tette.
Act 5:1 Valami Anániás nevű ember is a feleségével, Szafírával eladta szerzeményét,
Act 5:2 az árából felesége tudtával félretett magának valamit, többi részét pedig az apostolok lábához helyezte.
Act 5:3 Péter megszólította: "Anániás, miért töltötte meg a Sátán szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet, és a telek árából félre tégy magadnak?
Act 5:4 "Ha megmarad a telek, nem neked maradt volna-e meg, s ha eladtad, nem volt-e hatalmadban az ára? Miért határoztad el ezt a dolgot szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek."
Act 5:5 Anániás, ahogy e szavakat hallotta, leroskadt, és kilehelte lelkét. Mindazokra, akik ezt hallották, nagy félelem szállt.
Act 5:6 Azután felkeltek a fiatalok, felszedték, kivitték és eltemették.
Act 5:7 Történt, hogy körülbelül három óra elteltével a felesége is bement, de nem tudta, hogy mi történt.
Act 5:8 "Péter őt is megszólította: "Mondd meg nekem, hogy ennyiért adtátok-e el a telket?" "Igen, annyiért" - felelte az."
Act 5:9 "Erre Péter ezt mondta neki: "Mi az oka, hogy összebeszéltetek, hogy az Úrnak Szellemét megkísértsétek? Látod, az ajtóban van azoknak lába, kik férjedet eltemették, és téged is ki fognak vinni."
Act 5:10 "Erre tüstént a Péter lábához esett, és kilehelte lelkét. Mikor az ifjak bementek, halva találták; kivitték, és eltemették férje mellé."
Act 5:11 Nagy félelem szállott ezzel az egész eklézsiára s mindazokra, akik hallottak e dolgokról.
Act 5:12 Különben az apostolok kezei által sok jel és csoda történt a nép között. Mindannyian egy indulattal a Salamon tornácában tartózkodtak.
Act 5:13 Ám a többiek közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni, de a nép magasztalta őket.
Act 5:14 Mindig többen csatlakoztak hozzájuk olyanok, akik az Úr által hittek: férfiaknak és asszonyoknak nagy sokasága,
Act 5:15 úgyhogy még a terekre is elvittek erőtleneket, s nyugágyakon és hordágyakon ott elhelyezték őket, hogy esetleg az arra menő Péternek az árnyéka essék közülük valakire.
Act 5:16 A Jeruzsálemet körülvevő városokból is tömegestől özönlöttek össze, s magukkal hoztak erőtleneket és tisztátalan szellemektől gyötörteket - ezek is mindnyájan meggyógyultak.
Act 5:17 Felkelt azonban a főpap mindazokkal együtt, akik vele tartottak, ők lévén a sadduceusok felekezete, s megteltek irigységgel,
Act 5:18 kezüket rávetették az apostolokra, és a községi börtönbe vetették őket.
Act 5:19 Ám az Úrnak egy angyala az éj alatt felnyitotta a börtön ajtóit, kivezette őket és így szólt:
Act 5:20 "Menjetek, álljatok fel a szent helyen, és szóljátok ott a népnek ennek az életnek összes Igéit."
Act 5:21 Ahogy ezt hallották, szürkület felé bementek a szent helyre és tanítottak. Közben megjelent a tanácsházban a főpap és környezete, összehívták a nagytanácsot, Izrael fiai közül a vének egész tanácsát, majd elküldték a börtönbe, hogy vezessék elő az apostolokat.
Act 5:22 Mikor azonban a szolgák odaérkeztek, nem találták őket a börtönben, visszaérkeztek hát és hírül vitték:
Act 5:23 "A börtönt teljes biztonsággal lezárva találtuk, az őrök ott álltak az ajtókban, mikor azonban kinyitottuk, benn senkit sem találtunk."
Act 5:24 Mikor a szent hely parancsnoka s a főpapok e szavakat hallották, zavarban voltak miattuk, nem értették, hogy mit jelent ez a dolog.
Act 5:25 "Megjelent azonban valaki, és hírül hozta nekik: "Lám, azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a szent helyen állanak, és tanítják a népet."
Act 5:26 Ekkor a parancsnok a szolgákkal együtt odament, és elhozta őket, de nem erőszakkal, féltek ugyanis a néptől, hogy még megkövezik őket.
Act 5:27 Elhozták hát, és a nagytanács elé állították az apostolokat. A főpap vallatni kezdte őket:
Act 5:28 "Szigorú paranccsal parancsoltuk meg nektek - szólott --, hogy ezt a nevet hangoztatva ne tanítsatok, ti ellenben be-töltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és reánk akarjátok hozni annak az embernek a vérét."
Act 5:29 Péter és az apostolok azonban így feleltek: "Istennek kell-e inkább engedelmeskednünk, vagy embereknek?
Act 5:30 Atyáinknak Istene feltámasztotta azt a Jézust, akit fára függesztve megöltetek.
Act 5:31 őt az Isten vezérül és megmentőül jobbjára felemelte, hogy Izraelnek a más felismerésre térést és vétkek bocsánatát adhassa.
Act 5:32 "Mi vagyunk e dolgoknak tanúi, továbbá a Szent Szellem, kit az Isten azoknak adott, akik neki engedelmeskednek."
Act 5:33 Mikor ezt hallották, fogukat csikorgatták, s az volt a szándékuk, hogy megölik őket.
Act 5:34 Felkelt azonban a nagytanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt becsült törvénytudó, s megparancsolta, hogy kevés időre távolítsák el az embereket,
Act 5:35 azután ezt mondta a tanácsbelieknek: "Izraeli férfiak, őrizkedjetek attól, hogy bármit is tegyetek ezekkel az emberekkel!
Act 5:36 Napjaink előtt előállt ugyanis Teudás, ki magát valami nagynak mondotta, s mintegy négyszáz ember hajlott utána. Ezt az embert megölték, azután mindazok, akik neki hitelt adtak, szétszóródtak és semmivé lettek.
Act 5:37 Utána az összeírás idejében a galileai Judás állott elő, és tekintélyes számú népet vitt magával a pártütésbe, elveszett ő is, és szétszórták mindazokat, akik hitelt adtak neki.
Act 5:38 "Ami a mostani esetet illeti, azt mondom nektek, álljatok el ezektől az emberektől, és hagyjátok menni őket; mert ha emberektől van ez a szándék és ez a tett, úgyis felbomlik,"
Act 5:39 "de ha Istentől van, nincs hatalmatok arra, hogy megsemmisítsétek őket, sőt esetleg még az Isten ellen harcolás vétke bizonyulhat rátok."
Act 5:40 Azok engedtek neki, majd behívták az apostolokat, megverették őket, s megparancsolták, hogy Jézus nevére hivatkozva ne beszéljenek, majd elbocsátották őket.
Act 5:41 ők meg örvendezve mentek el a nagytanács színe elől amiatt, hogy méltóknak ítélték őket arra, hogy ama névért megbecstelenítést szenvedjenek.
Act 5:42 Azután mindennap a szent helyen és házanként is nem szűntek meg tanítani és a Felkent Jézus örömüzenetét hirdetni.
Act 6:1 Ezekben a napokban a tanítványok megszaporodásakor zúgolódás támadt a hellenisták részéről a hebraisták ellen, hogy a mindennapos felszolgálásban az ő özvegyeiket mellőzés érte.
Act 6:2 A tizenkettő erre összehívta a tanítványok sokaságát és így szólt: "Nem Istennek tetsző dolog az, hogy az Isten Igéjét elhanyagolva felszolgáljunk az asztaloknál.
Act 6:3 Szemeljetek ki hát, testvéreink, magatok közül hét olyan férfit, akinek jó híréről tanúságot tesznek, kik Szellemmel és bölcsességgel vannak telve, hogy őket e szükség pótlására beállítsuk,
Act 6:4 "mi pedig állandóan az imádkozással és az Ige szolgálatával fogunk foglalkozni."
Act 6:5 Megtetszett a beszéd az egész sokaságnak, s kiválasztották Istvánt, egy hittel és Szent Szellemmel telt férfiút, továbbá Fülöpöt, Prokhoruszt, Nikánort, Timónt, Parmenászt és egy antiókhiai csatlakozót, Nikolaoszt.
Act 6:6 Ezeket az apostolok elé állították, és azok imádkozás után rájuk tették kezüket.
Act 6:7 Közben megnövekedett az Isten Igéjének hatása, s a tanítványok száma is igen megszaporodott Jeruzsálemben. A papoknak is nagy tömege hallgatott a hitre.
Act 6:8 István pedig kegyelemmel és hatalommal telten nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép között.
Act 6:9 Előálltak azonban egyesek a libertinusokról elnevezett zsinagógából, továbbá küréneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiabeliek, és vitatkozásba bocsátkoztak Istvánnal,
Act 6:10 de nem volt erejük arra, hogy ellenálljanak annak a bölcsességnek és Szellemnek, amellyel ő beszélt.
Act 6:11 "Erre felbujtottak bizonyos férfiakat, hogy azt mondják: "Hallottuk, hogy káromló szavakat szólott Mózes és az Isten ellen."
Act 6:12 Felindították a népet is, a presbitereket és az írástudókat, rátörtek Istvánra, magukkal vonszolták, és a nagytanács elé vitték,
Act 6:13 majd hamis tanúkat állítottak ellene, kik azt mondták: "Ez az ember szüntelenül káromló szavakat szólt e szent hely ellen és a törvény ellen.
Act 6:14 "Hallottuk, hogy azt mondta: A názáreti Jézus le fogja rombolni ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, melyeket Mózes adott át nekünk."
Act 6:15 Egyszer csak a nagytanácsban ülők mindnyájan meredten néztek rá, és az arcát olyannak látták, mintha angyal orcája volna.
Act 7:1 A főpap pedig megkérdezte: "így vannak-e csakugyan ezek a dolgok?
Act 7:2 Mire ő így szólott: "Férfiak, testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsőségnek Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában volt, még mielőtt Háránba átköltözött volna,
Act 7:3 "és így szólott hozzá: "Jöjj ki földedről és rokonságod közül, jöjj arra a földre, melyet majd mutatok neked."
Act 7:4 Erre Ábrahám kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Onnan atyja halála után átköltözött erre a földre, melyben most ti laktok,
Act 7:5 ámde Isten nem adott neki abban örökrészt, még egy lépésnyit sem, hanem azt ígérte, hogy majd birtokába fogja azt adni neki, utána meg a magvának, noha még gyermeke nem volt.
Act 7:6 Ám azt is elmondta az Isten, hogy magva zsellér lesz idegen földön, ott rabszolgasorba vetik, és négyszáz esztendeig gonoszul sanyargatják.
Act 7:7 De azt a nemzetet, mely őket rabszolgaságban tartja, megítélem én - mondta az Isten -, azután ki fognak onnan jönni, és nekem fognak szolgálni ezen a helyen.
Act 7:8 Ekkor adta neki a körülmetélkedés szövetségét, így nemzette azután Ábrahám Izsákot, és metélte körül a nyolcadik napon, Izsák Jákobot és Jákob a tizenkét ősatyát.
Act 7:9 "Az ősatyák irigykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba; de Isten veje volt,"
Act 7:10 "és minden nyomorúságából kiragadta; kedvességet és bölcsességet adott neki Egyiptom királya, a fáraó előtt, az kormányzóvá tette őt Egyiptom és a maga egész háza fölött."
Act 7:11 Azután éhínség és nagy nyomorúság tört egész Egyiptomra és Kánaánra, úgyhogy atyáink nem találtak eleséget.
Act 7:12 Mikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, első ízben elküldötte atyáinkat,
Act 7:13 másodízben József megismertette magát testvéreivel, ezzel a fáraó előtt nyilvánvalóvá lett József származása.
Act 7:14 Ekkor József elküldött, áthívta atyját, Jákobot és egész rokonságát, mely akkor hetvenöt leiekből állott.
Act 7:15 Jákób le is ment Egyiptomba, és ott végezte életét, mint atyáink is,
Act 7:16 onnan vitték át őket Sikembe, és helyezték őket abba a sírba, amelyet Ábrahám áron vásárolt a sikembeli Emór fiaitól.
Act 7:17 Mikor azután eljött az ígéret ideje, melyet Isten Ábrahámnak megígért, Egyiptomban megnövekedett és elszaporodott a nép,
Act 7:18 amíg csak másik király nem lépett fel Egyiptomban, ki nem ismerte Józsefet.
Act 7:19 Ez ravasz fondorlatokkal fölébe kerekedett a mi nemzetségünknek, gonoszul bánt az atyákkal, amennyiben kisdedeiket kitétette velük, hogy ne az életnek szüljenek.
Act 7:20 "Ez idő tájt született Mózes, kit Isten finom vonásokkal alkotott; kit három hónapig atyja házában tápláltak,"
Act 7:21 de azután kitették a folyóra, onnan a fáraó leánya kiemelte, s felnevelte a maga fiává.
Act 7:22 Ezután Mózest az egyiptomiak mindenféle tudományra nevelték, úgyhogy szóban is, tettben is hatalmas volt.
Act 7:23 Mikor azonban elérte a negyvenéves kort, az a vágy támadt szívében, hogy meglátogassa testvéreit, Izrael fiait.
Act 7:24 De amikor meglátta, hogy az egyik hébert bántalmazzák, bosszút állt, és agyonütve az egyiptomit, igazságosságot szerzett a megkínzottnak.
Act 7:25 Azt gondolta, hogy testvérei belátják, hogy Isten az ő keze által ad nekik menekülést, de azok nem látták be.
Act 7:26 A következő napon azt látta, hogy övéi egymással veszekednek, megpróbálta kiengesztelni őket, hogy megbéküljenek: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást? - szólott,
Act 7:27 de az, aki a felebarátját bántotta, ily szóval taszította el magától: Ki állított téged fejedelemnek s bírónak fölénk?
Act 7:28 Engem is ily módon akarsz elveszíteni, ahogy tegnap az egyiptomit elpusztítottad?
Act 7:29 Erre a szóra Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fiat nemzett.
Act 7:30 Negyven esztendő múlott már el, amikor a Sinai-hegy pusztájában tüzes csipkebokor lángjában megjelent neki egy angyal.
Act 7:31 Mózes, amidőn meglátta, elcsodálkozott a látomáson. Amikor azonban oda akart menni, hogy figyelmesen megnézze, megszólalt az Úr hangja:
Act 7:32 Én vagyok atyáidnak Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene. Mózes erre remegni kezdett, és nem mert odanézni.
Act 7:33 Ekkor így szólt hozzá az Úr: Oldd le lábadról sarudat, mert szent a hely, amelyen állasz.
Act 7:34 Jól láttam népem gonosz bántalmazását Egyiptomban, meghallottam sóhajtozását. Most alászálltam, hogy kiragadjam őket. Jer hát, hadd küldjelek el Egyiptomba.
Act 7:35 Ugyanazt a Mózest, akit ilyen szóval tagadtak meg: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Ugyanazt küldötte el Isten fejedelemnek is, megváltónak is, annak az angyalnak közbenjárásával, aki neki a csipkebokorban megjelent.
Act 7:36 Mózes vezette ki őket, miközben Egyiptomban, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendőn át csodákat és jeleket tett.
Act 7:37 Ő az a Mózes, aki Izrael fiainak ezt mondotta: Olyan prófétát fog támasztani az Isten testvereitek közül, mint amilyen én vagyok.
Act 7:38 Ő az, aki a sivatagban, a gyülekezetben azzal az angyallal együtt volt, aki a Sinai-hegyen beszélt vele és atyáinkkal, aki élő Igét kapott, hogy azokat nektek adja.
Act 7:39 És mégis, ennek a Mózesnek atyáink nem akartak engedelmeskedni, hanem eltaszították maguktól, és szívükkel Egyiptom felé fordultak,
Act 7:40 azzal, hogy azt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, hogy azok előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi lett azzal a Mózessel, aki Egyiptomból kivezetett bennünket.
Act 7:41 Azokban a napokban borjút készítettek, s áldozatot öltek a halványnak, s gyönyörködtek saját kezük művében.
Act 7:42 De erre megfordult az Isten, és arra adta őket, hogy az ég seregének szolgáljanak, amint az a próféták könyvében írva van: "Hát hoztatok nekem vágó marhákat, véres áldozatokat negyven éven át a pusztában, óh Izrael háza?
Act 7:43 "Hordoztátok a Moloch sátorát és a Romfa isten csillagát, azokat a szobrokat, amelyeket azért csináltatok, hogy imádjátok őket? Babilonon túlra foglak titeket száműzni."
Act 7:44 A pusztában a bizonyságtétel sátora volt atyáinknak rendelve, ahogy ezt Isten - amikor Mózeshez beszélt - elrendelte, hogy készítse arra a mintára, amelyet látott.
Act 7:45 Ezt a sátort atyáink átvették, azután bevitték Józsuával arra a földre, melyet azok a nemzetek tartottak birtokukban, amelyeket Isten kiűzött atyáink elől. Birtokukban volt e sátor egészen Dávid napjaiig,
Act 7:46 aki kegyelmet talált Isten előtt, és azt kérte, hogy hajlékot találhasson Jákob Istenének.
Act 7:47 De nem ő, hanem Salamon épített neki házat.
Act 7:48 Ám a Magasságos kézzel épített templomokban nem lakik, amint a próféta mondja:
Act 7:49 "Az ég a trónom, a föld meg lábamnak zsámolya, micsoda házat fogtok ti nekem építeni - kérdi az Úr -, vagy melyik az a hely, amelyen lenyugodhatok?
Act 7:50 "Vajon nem kezem alkotta-e mindezeket?"
Act 7:51 Kemény nyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindig szembeszegültetek a Szent Szellemnek, ti éppen úgy, mint atyáitok.
Act 7:52 A próféták közül ugyan kit nem üldöztek a ti atyáitok? Megölték azokat, akik előre hirdették amaz Igazságosnak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek,
Act 7:53 "akik a törvényt angyalok rendezésével kaptátok, de nem őriztétek meg."
Act 7:54 Mikor e dolgokat hallották, úgy érezték, mintha valami szívüket fűrészelte volna, úgyhogy a fogukat csikorgatták rá.
Act 7:55 Ő azonban Szent Szellemmel telten a mennyre szegezte szemét, és meglátta Isten dicsőségét, Jézust is, amint Istennek jobbján állott.
Act 7:56 "íme, megnyílva látom az egeket - szólott -, az embernek Fiát is, amint ott áll az Istennek jobbján."
Act 7:57 Azok meg hangos kiáltozásba kezdtek, a fülüket befogták: azután egy indulattal rárohantak,
Act 7:58 és miután a városból kivetették, megkövezték őt. A tanúk köpenyeiket egy Saul nevű ifjú lábánál rakták le.
Act 7:59 "Azután megkövezték Istvánt, miközben ő Istent szólította, és ezt mondotta: "Uram, Jézus, fogadd el szellememet!"
Act 7:60 "Majd térdre esett, és nagy hangon kiáltotta: "Uram, ne ródd fel nekik ezt a vétket!" Ahogy ezt kimondta, elaludt."
Act 8:1 Saul pedig helyeselte az ő megölését. Azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi eklézsia ellen. Az apostolokat kivéve mindannyian széjjelszóródtak Júdeának és Samáriának vidékeire.
Act 8:2 Jó lelki-ismeretű férfiak eltemették Istvánt, és nagy gyászt tartottak felette.
Act 8:3 Saul meg házról-házra menve mindenhová behatolt, s úgy pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt, hogy börtönbe vettesse őket.
Act 8:4 Azok most már, akiket széjjelszórtak, szétmentek, és hirdették az örömüzenet szavát.
Act 8:5 Fülöp Samária városába ment alá, és azoknak hirdette a Felkentet.
Act 8:6 A tömeg egy indulattal figyelt azokra a dolgokra, melyeket Fülöp mondott, hallgatták szavát, és szemlélték a jeleket, melyeket tett.
Act 8:7 Sokakból, akikben tisztátalan szellemek voltak, azok hangos kiáltással mentek ki, sok szélütött és sánta meggyógyult.
Act 8:8 Úgyhogy nagy öröm támadt abban a városban.
Act 8:9 Egy Simon nevű férfi már korábban ott tartózkodott a városban, s mint mágus varázslást folytatott, annyira, hogy a samáriai nemzet magán kívül volt a csodálattól. Simon magát valami nagynak mondotta,
Act 8:10 s kicsinytől nagyig mindenki ráfigyelt, azt mondva róla, hogy ő az Istennek úgynevezett nagy hatalma.
Act 8:11 Ráfigyeltek, mert már meglehetős ideje magukon kívül voltak varázslásai miatt.
Act 8:12 Mikor azonban Fülöpnek hittek, ki az Isten királyságáról és a Felkent Jézusnak nevéről szóló örömüzenetet hirdette, bemerítkeztek férfiak is, nők is.
Act 8:13 Simon maga is hitt, s miután bemerítkezett, állandóan Fülöp mellett tartózkodott, s amikor látta a jeleket és a hatalmas nagy erőket, magán kívül volt.
Act 8:14 Miután a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok meghallották, hogy Samária az Igét befogadta, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
Act 8:15 Mikor azok lementek, imádkoztak a samáriaiakért, hogy kapjanak Szent Szellemet,
Act 8:16 ugyanis még egyikőjükre sem szállott le, csak az Úrnak, Jézusnak nevébe voltak bemerítve.
Act 8:17 Azután rájuk tették kezüket, és azok Szent Szellemet kaptak.
Act 8:18 Mikor Simon látta, hogy hogyan adják a Szellemet az apostolok kezük rátevésével, pénzt vitt nekik,
Act 8:19 "és kérte: "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire kezemet rávetem, Szent Szellemet kapjon."
Act 8:20 Péter azonban ezt mondta neki: "Vesszen el ezüstöd veled együtt azért, hogy azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet szerezni.
Act 8:21 Nincs neked részed, sem örökjuttatásod ebben a dologban, hiszen szíved nem egyenes az Istennel szemben.
Act 8:22 Térj hát más felismerésre, fordulj el ettől a gonoszságtól, és könyörögj az Úrhoz, hátha elengedi majd neked szíved gonosz szándékát.
Act 8:23 "Mert úgy látom, hogy keserű epébe és a hamisság bilincsébe jutottál bele."
Act 8:24 "Könyörögjetek értem az Úrhoz - szólt erre Simon --, hogy abból, amit mondottatok, semmi rám ne szálljon."
Act 8:25 Az apostolok, miközben mindenfelé erős bizonyságot tettek, és az Úr beszédét szólták, visszatértek Jeruzsálembe. Közben a samáriaiak sok falujában hirdették az örömhírt.
Act 8:26 "Az Úrnak egy angyala azután így szólt Fülöpnek: "Kelj fel, és menj délre, a Jeruzsálemből Gázába alávivő útra. Ez pusztai út."
Act 8:27 Fülöp felkelt, és elment. Egyszer csak egy etiópiai embert látott meg, az etiópi-aiak királynéjának, Kandakénak nagy hatalmú eunuchját, ki egész kincstára fölé volt rendelve, s ki azért ment Jeruzsálembe, hogy ott az Istent imádja,
Act 8:28 most azonban már visszatérőben volt. Szekéren ült, és Ézsaiás prófétát olvasta.
Act 8:29 "Eredj oda - szólt a Szellem Fülöpnek -, és csatlakozzál ehhez a szekérhez!"
Act 8:30 "Fülöp odafutott, és hallotta, hogy az eunuch Ézsaiás prófétát olvassa. Megkérdezte: "Vajon érted-e, amit olvasol?"
Act 8:31 "Hogy volnék rá képes, ha csak valaki útmutatást nem ad?" - felelte az. Azzal kérlelni kezdte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön melléje."
Act 8:32 Az írásnak az a helye, amelyet olvasott, ez volt: "Mint egy bárányt, mészárszékre vitték, mint ahogy a juh néma azzal szemben, aki őt nyírja, ő sem nyitja fel száját.
Act 8:33 "Megaláztatásában elvették ítéletét. A nemzetségét ki sorolhatná el? Mert elveszik a földről életét."
Act 8:34 "Az eunuch megszólította Fülöpöt: "Könyörgök, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valakiről másról?"
Act 8:35 Fülöp erre megnyitotta száját, és kezdve ezen az íráson, örömhírt hirdetett neki Jézusról.
Act 8:36 "Amint utaztak az úton, egy vízhez értek. "Lám -- mondta az eunuch -, víz van itt! Mi az akadálya, hogy bemerítkezzem?"
Act 8:37 "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. "Az pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus a Felkent, az Isten Fia. "
Act 8:38 Azzal parancsot adott, hogy a szekér álljon meg. Mindketten leszálltak a vízbe, Fülöp és az eunuch, és Fülöp bemerítette őt.
Act 8:39 Mikor azonban feljöttek a vízből, az Úrnak Szelleme elragadta Fülöpöt, úgyhogy az eunuch nem látta őt többé. De azért örvendezve utazott tovább a maga útján.
Act 8:40 Fülöp Azotusba került. Innen az örömhírt hirdetve bejárta az összes városokat, míg Cézáreába jutott.
Act 9:1 Saul, aki még mindig fújta magából a fenyegetést és a gyilkos dühöt az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz,
Act 9:2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha bárkit, férfiakat avagy nőket, ehhez az úthoz tartozókat találna, megkötözve vihesse Jeruzsálembe.
Act 9:3 Utazás közben történt, hogy amikor közeledett Damaszkuszhoz, a mennyből hirtelen fény villámlotta körül.
Act 9:4 "Erre a földre bukott, és hangot hallott, amely így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"
Act 9:5 "Ki vagy, Uram?" - kérdezte, mire ő így felelt: "Én vagyok Jézus, akit üldözöl."
Act 9:6 "De most már kelj fel, menj be a városba, s ott majd megmondják neked, mit kell tenned."
Act 9:7 "A vele együtt utazó férfiak némán állottak; hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak."
Act 9:8 Saul felkelt a földről, ám amikor felnyitotta szemét, semmit sem látott, úgyhogy kézenfogva vezették be Damaszkuszba.
Act 9:9 Három napig nem látott, nem evett és nem ivott.
Act 9:10 "Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr látomásban megszólította őt: "Anániás!" "Itt vagyok, Uram!" - felelte ő,"
Act 9:11 "mire az Úr így szólt hozzá: "Kelj fel, eredj az Egyenes nevű utcába, ott Júdás házában keresd meg a tárzuszinak nevezett Sault. Mert már imádkozik."
Act 9:12 Saul pedig látomásban látta, hogy egy Anániás nevű férfi megy be hozzá, s reáteszi kezét azért, hogy lásson.
Act 9:13 Ugyanakkor Anániás így szólt: "Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi gonoszát tett szenteiddel Jeruzsálemben.
Act 9:14 "Itt is meghatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják."
Act 9:15 De az Úr ezt felelte neki: "Eredj el, mert ő nekem kiválasztott eszközöm arra, hogy nevemet a nemzetek, királyok és Izrael fiai elé vigye.
Act 9:16 "Én majd meg fogom neki mutatni, hogy mennyit kell az én nevemért szenvednie."
Act 9:17 "Anániás el is ment, bement a házba, és miután kezét Saulra tette, így szólt: "Testvérem, Saul, Jézus, az Úr küldött engem, ki neked azon az úton, amelyen jöttél, megjelent, azért, hogy megjöjjön látásod, és megtelj Szent Szellemmel."
Act 9:18 Erre tüstént, mintha hályog esett volna le Saul szeméről, megjött a látása. Azután felkelt, bemerítkezett,
Act 9:19 és miután táplálékot vett magához, megerősödött.
Act 9:20 Egy ideig a Damaszkuszban levő tanítványoknál időzött, és gyülekezeteikben azonnal hirdette Jézust, hogy ő Istennek Fia.
Act 9:21 "Akik hallották, mindannyian magukon kívül voltak a csodálkozástól, és ezt mondották: "Nem ő volt-e az, aki Jeruzsálemben pusztította azokat, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött-e, hogy őket megkötözve vigye a főpapokhoz?"
Act 9:22 Saul pedig mindig több hatalomra tett szert, úgyhogy nagy zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva, hogy Jézus a Felkent.
Act 9:23 Mikor már meglehetősen sok idő eltelt, a zsidók összebeszéltek, hogy megölik őt.
Act 9:24 Saulnak azonban tudomására jutott alattomos tervük. Éjjel-nappal szemmel tartották a kapukat, hogy megölhessék.
Act 9:25 Ám a tanítványok fogták őt, és éjszaka, gyümölcsös kosárban a falon át leeresztették.
Act 9:26 Mikor Jeruzsálembe megérkezett, ott csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindannyian féltek tőle, és nem hitték el, hogy tanítvány.
Act 9:27 Barnabás erre magához vette őt, és az apostolokhoz vezette, elbeszélte nekik, hogy miképp látta meg az úton az Urat, és hogy szólott vele, hogy Damaszkuszban miképp szólt nyilvánosan Jézus nevében.
Act 9:28 Idő múltán bejáratos lett náluk Jeruzsálemben,
Act 9:29 és szabadon szólott az Úr nevében, beszélt, vitatkozott a hellenistákkal, akik rajta voltak, hogy őt elpusztítsák.
Act 9:30 Mikor a testvérek megtudták szándékukat,levitték SaultCézáreába, és útnak indították Tárzuszba.
Act 9:31 "Az egész Júdeában, Galileában és Samáriában az eklézsiának békessége volt; az eklézsia épült, az Úr félelmében előrehaladt, és a Szent Szellem bátorítása szaporodott benne."
Act 9:32 Amikor Péter mind e helyeket bejárta, történt, hogy eljutott a Liddában lakó szentekhez is.
Act 9:33 Ott talált egy Éneász nevű embert, ki nyolc év óta hordágyon fekvő gutaütött volt.
Act 9:34 "Éneász - szólította meg Péter -, meggyógyít téged a Felkent Jézus! Kelj fel, és vesd meg az ágyadat!" Tüstént felkelt."
Act 9:35 A Liddában és Száronban lakók mind látták őt, s megtértek az Úrhoz.
Act 9:36 Joppéban volt egy bizonyos nőtanítvány, a neve Tábita, mely lefordítva Dorkászt, azaz Zergét jelent. Jótettek, könyör adomány ok osztása töltötték be életét.
Act 9:37 Azokban a napokban történt azonban, hogy elerőtlenült, és meghalt. Miután megmosták, elhelyezték a felső házban.
Act 9:38 "Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két férfit elküldték hozzá, hogy kérleljék meg: "Késlekedés nélkül jöjj át hozzánk!"
Act 9:39 Péter felkerekedett, és elment velük. Amikor megérkezett, felvitték a felsőházba, ott eléje álltak az özvegyek valamennyien, és sírva mutogatták azokat a köpenyeket és köntösöket, amelyeket még mikor velük volt, Dorkász készített.
Act 9:40 "Péter erre mindenkit kiűzött, térdre borult, és úgy imádkozott. Azután visszafordult a testhez, és ezt mondotta: "Tábita, kelj fel!" Az felnyitotta szemét, és amikor Pétert meglátta, felült."
Act 9:41 Péter a kezét nyújtotta neki, talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyeket, és élve eléjük állította Tábitát.
Act 9:42 A dolog egész Joppéban ismeretessé vált, úgyhogy sokan hittek az Úrban.
Act 9:43 Úgy történt, hogy Péter meglehetősen sok időn át maradt még Joppéban egy bizonyos Simon tímárnál.
Act 10:1 Volt egy Kornéliosz nevű férfi Cézáreában, egy százados, ki az Itáliainak nevezett csapathoz tartozott.
Act 10:2 Ez a férfi, valamint egész háza istenes emberei voltak, és félték az Istent. Kornéliosz sok könyör-adományt adott a népnek, és minden időben könyörgött Istenhez.
Act 10:3 "A nappalnak kilencedik órája körül világos látomásban látta, hogy Istennek egy angyala ment be hozzá, és így szólította meg: "Kornéliosz!"
Act 10:4 "A századost, míg meredten az angyalt nézte, félelem töltötte meg, majd így szólt: "Miről van szó, Uram?" Az angyal ezt felelte: "Imádságaid és könyöradományaid felszálltak Isten elé, hogy emlékezetébe idézzenek téged."
Act 10:5 Most hát küldj el férfiakat Joppéba, és hívasd onnan át Simont, akinek mellékneve Péter.
Act 10:6 "Vendégként időzik egy bizonyos Simon nevű tímárnál, kinek háza a tenger mentén van."
Act 10:7 Mihelyt eltávozott az angyal, aki vele beszélt, a százados magához hívatta két háziszolgáját, és a házánál tartózkodók közül egy istenes katonát.
Act 10:8 Mindent közölt velük, azután elküldte őket Joppéba.
Act 10:9 Másnap, mialatt ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, a hatodik óra körül Péter felment a háztetőre imádkozni.
Act 10:10 Közben nagyon megéhezett, és szeretett volna valamit enni. De amíg eledelt készítettek neki, önkívületbe esett,
Act 10:11 s megnyílni látta az eget, és alászállani látott valami eszközt, mely olyan volt, mint egy nagy vitorlavászon, melyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre.
Act 10:12 Abban benn látta a földnek összes négylábúit és csúszómászóit, meg az ég madarait.
Act 10:13 "Azután egy hang szólt hozzá: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!"
Act 10:14 "Semmiképp se, Uram! - mondotta Péter -, mert még soha semmiféle szentségtelent vagy tisztátalant nem ettem."
Act 10:15 De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, te ne tartsd tisztátalannak!
Act 10:16 Háromszor történt ez, utána az eszköz azonnal felvétetett az égbe.
Act 10:17 Amíg Pétert kételyek szállták meg afelől, hogy mit jelent a látomás, amelyet látott, egyszer csak a Kornéliosztól küldött emberek megálltak a kapunál, és Simon háza után kérdezősködtek.
Act 10:18 Bekiáltottak, és megkérdezték, hogy az a Simon, akinek, mellékneve Péter, ott van-e megszállva?
Act 10:19 Mialatt Péter a látomáson tűnődött, megszólalt a Szent Szellem: "Nézd, két férfi keres téged!
Act 10:20 "Kelj fel hát, menj alá, és utazzál el velük kételkedés nélkül, mert én küldöttem őket!"
Act 10:21 "Péter lement hát a férfiakhoz, és így szólt: "Itt vagyok! Én vagyok az, akit kerestek. Mi okból jöttetek ide?"
Act 10:22 "Azok ezt felelték: "Kornéliosz százados igazságos és Istent félő férfiú, ki mellett az egész zsidó nemzet tanúságot tesz, szent angyaltól kijelentést kapott, hogy hívasson át téged házába, és hallgassa meg szavaidat."
Act 10:23 Péter erre behívta, és elszállásolta őket.
Act 10:24 Másnap felkerekedett, és elutazott velük. Egyes Joppéból való testvérek szintén vele mentek.A következő nap beért Cézáreába, hol Kornéliosz már várta őket, sőt rokonait és legközelebbi barátait is összehívta.
Act 10:25 Mikor azután bekövetkezett, hogy Péter bemenjen hozzá, Kornéliosz elébe ment, a lábához borult, és a földet csókolta.
Act 10:26 "Péter azonban felkeltette őt, és ezt mondta neki: "Kelj fel, én is ember vagyok!"
Act 10:27 Mikor beszélgetve bement vele, és sokakat összegyűlve talált,
Act 10:28 beszédet intézett hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy zsidó embernek nincs megengedve, hogy más törzshöz tartozókhoz csatlakozzék, vagy olyanhoz bemenjen. Nekem azonban az Isten megmutatta, hogy egy embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.
Act 10:29 "Ezért ellentmondás nélkül jöttem, amikor áthívattál. Azt kérdem hát, micsoda ügyben hívtatok át engem?"
Act 10:30 Kornéliosz ezt felelte: "Ez idő előtt négy nappal a kilencedik órában éppen imádkoztam a házamban, amikor fénylő fehér ruhában egy férfi jelent meg előttem,
Act 10:31 és így szólt: Kornéliosz, imádságod bejutott Isten fülébe, és könyöradományaidról megemlékeztek Isten előtt.
Act 10:32 Küldj hát el Joppéba, és hívasd át Simont, akinek Péter a mellékneve. Simon tímár házában szállott meg a tenger partján.
Act 10:33 "így azonnal hozzád küldöttem, te meg nemesen cselekedtél, hogy eljöttél. Mi hát mindannyian azért vagyunk itt Isten színe előtt, hogy meghallgassuk azokat a szavakat, amelyeket az Úr rendelt neked."
Act 10:34 Péter ekkor ily beszédre nyitotta száját: "Most látom igazán, hogy Isten nem személyválogató,
Act 10:35 hanem minden nemzetből szívesen fogadja azokat, akik félik őt és igazságosságot cselekesznek.
Act 10:36 Ti ismeritek azt az Igét, melyet Isten Izrael fiainak küldött el, amikor a Felkent Jézuson át a békesség örömüzenetét hirdette. Ez a Jézus mindeneknek ura.
Act 10:37 "Ti ismeritek azt az Igét, mely Galileától elkezdve egész Júdeát általjárta azután a bemerítés után, amelyet János hirdetett;"
Act 10:38 "tudtok a Názáretből való Jézusról, hogy hogyan kente fel őt Isten Szent Szellemmel és hatalommal, őt, aki jót cselekedve széjjeljárt, és meggyógyította mindazokat, akiket a vádló a maga hatalma alá kényszerített; az Isten volt ugyanis vele."
Act 10:39 Mi vagyunk a tanúi mindannak, amit ő a zsidók földjén és Jeruzsálemben cselekedett, mégis fára függesztve megölték.
Act 10:40 De az Isten őt harmadnapon feltámasztotta, s látható alakban megjelentette,
Act 10:41 nem az egész népnek, hanem az Istentől előre kijelölt tanúknak, nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk azután, hogy ő a halottak közül feltámadott.
Act 10:42 Ő parancsolta meg nekünk, hogy hirdessük a népnek, és erős bizonyságot tegyünk arról, hogy Ő az, akit az Isten elválasztott arra, hogy élők és holtak bírája legyen.
Act 10:43 "Róla tesznek tanúságot az összes próféták, hogy az ő nevén át megkapja vétkeinek bocsánatát mindenki, aki őbenne hisz."
Act 10:44 Péter még mindig szólta ezeket a szavakat, amikor a Szent Szellem rászállt mindazokra, akik az Igét hallgatták.
Act 10:45 A körülmetélkedésből való hívek, akik Péterrel együtt jöttek, magukon kívül jutottak a csodálkozástól, amikor látták, hogy a nemzetekre is kitöltetik a Szent Szellem ajándéka.
Act 10:46 Hallaniuk kellett ugyanis, hogy nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent.
Act 10:47 "Ekkor Péter megszólalt:"Vajon eltilthatja-e valaki a vizet ezektől, hogy be ne merítkezzenek, ezektől, akik éppen úgy kapták a Szent Szellemet, mint mi?"
Act 10:48 Elrendelte hát nekik, hogy a Felkent Jézus nevébe merítkezzenek be. Ekkor megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
Act 11:1 Meghallották az apostolok és a Júdea-szerte élő testvérek, hogy a nemzetek elfogadták Istennek Igéjét.
Act 11:2 Mikor azonban Péter felment Jeruzsálembe, a körülmetélkedésből származók perbe fogták őt.
Act 11:3 "Körül nem metélt emberekhez mentél be - mondották -, és velük együtt ettél."
Act 11:4 Péter ekkor hozzáfogott, hogy sorjában elbeszélje nekik:
Act 11:5 Imádkozás közben történt velem Joppé-ben, hogy önkívületben látomást láttam - valami eszköz szállt alá, mint egy négy sarkánál fogva a mennyből alábocsátott vitorlavászon, és egészen lejött hozzám.
Act 11:6 Amikor meredten néztem, észrevettem, hogy földi négylábúak, fenevadak, csúszó-mászók s az ég madarai vannak benne.
Act 11:7 Hangot is hallottam, mely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öljed és egyél!
Act 11:8 Azt feleltem: Semmiképp sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan sohasem ment be a szájamon.
Act 11:9 De a mennyből jövő hang másodszor is megszólalt: Amit az Isten megtisztított, te ne tartsd fertőzöttnek.
Act 11:10 Háromszor történt ez, azután mindent visszavontak ismét az égbe.
Act 11:11 Tüstént ezután három férfi állott az elé a ház elé, melyben voltam, kiket Cezáreából küldtek hozzám.
Act 11:12 A Szellem ekkor azt mondta nekem, hogy minden kételkedés nélkül menjek el velük. Eljött velem ez a hat testvér is, és együtt mentünk be
Act 11:13 annak a férfinak házába. Az azután közölte velünk, hogy hogyan látott egy angyalt a házában megállani, s hallotta, hogy az azt mondja: Küldj Joppéba, s hívasd át Simont, kinek Péter a mellékneve.
Act 11:14 Ő majd oly szókat fog mondani neked, melyek által megmenekülsz te és egész házad.
Act 11:15 Mikor elkezdtem beszélni, a Szent Szellem úgy szállott le rájuk, mint reánk is kezdetben.
Act 11:16 "Visszaemlékeztem ekkor az Úr szavára, hogy hogyan mondotta: "János vízbe merített titeket, de ti Szent Szellembe fogtok bemerülni"."
Act 11:17 "Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta Isten nekik is, mint amelyet nekünk adott, kik az Úrban, a Felkent Jézusban hittünk, lehet nekem hatalmam arra, hogy Istent megakadályozzam?"
Act 11:18 "Ahogy ezt meghallották, lecsillapodtak, és ily szókkal dicsőítették Istent: "Tehát a nemzeteknek is megadta Isten, hogy az életre vivő új felismerésre térhessenek."
Act 11:19 Mármost azok, akiket az Istvánnal meginduló üldözés szétszórt, elmentek egész Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, ám senkinek sem szólták az Igét, csak zsidóknak.
Act 11:20 Voltak azonban közöttük néhányan ciprusi és cirénei férfiak, kik Antiókhiába mentek, és ott a hellénekhez is szóltak, örömüzenetként hirdetve nekik Jézust, az Urat.
Act 11:21 Velük volt az Úr keze, úgyhogy sokan tértek meg az Úrhoz pogányok, akik hittek.
Act 11:22 Eljutott a hír felőlük a Jeruzsálemben levő eklézsia fülébe is, úgyhogy onnan Barnabást elküldték
Act 11:23 Antiókhiába. Mikor az odaérkezett, és látta az Istennek ott ható kegyelmét, megörült, és mindnyájukat bátorította, hogy elszánt szívvel maradjanak meg az Úr mellett.
Act 11:24 Mert jó, Szent Szellemmel és hittel telített férfi volt. így elég nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
Act 11:25 Elment azután Tárzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.
Act 11:26 Úgy történt azután, hogy egy egész éven át együtt voltak az eklézsiában, s jókora sokaságot tanítottak. A tanítványok először Antiókhiában kapták a keresztyén (krisztusféle) nevet.
Act 11:27 Ezekben a napokban próféták mentek alá Jeruzsálemből Antiókhiába.
Act 11:28 Közülük egy Agábusz nevű előállott, és a Szellem által jelképekben arra mutatott rá, hogy az egész lakott földre nagy éhínségnek kell eljönnie, ami Klaudiusz alatt be is következett.
Act 11:29 A tanítványok elhatározták, hogy amely mértékben közülük kinek-kinek módjában fog állani, valamit küldeni fognak, hogy a Júdeában lakó testvéreknek szolgálatára lehessenek.
Act 11:30 Meg is tették ezt, Barnabáson és Saulon keresztül elküldték az adományt a véneknek.
Act 12:1 Az idő tájt kezdett Heródes király az eklézsiából egyeseket gonosz bántalmakkal illetni.
Act 12:2 Karddal ölette meg Jakabot, János testvérét.
Act 12:3 Mikor látta, hogy a zsidóknak tetszik a dolog, folytatta azzal, hogy Pétert is elfogatta. Éppen a kovásztálán kenyerek ideje volt.
Act 12:4 Letartóztatta, tömlöcre vetette, s négy négyes katonai őrségnek adta őt át, hogy őrizzék. Az volt a szándéka, hogy a pászka-ünnep után elővezetteti a népnek.
Act 12:5 Míg Pétert a tömlöcben őrizték, az eklézsia kitartóan imádkozott érte az Istenhez.
Act 12:6 Azon az éjszakán, amelyet követőleg Heródes elővezettetni készült őt, Péter két katona között aludt, két lánccal megkötözve, s az ajtó előtt őrök őrizték a tömlöcöt.
Act 12:7 "Egyszerre azonban az Úrnak egy angyala állott mellé. Fény világította meg a helyiséget. Az angyal megtaszította Péter oldalát, felkeltette, és így szólt: "Siess, kelj fel!" Erre lehullottak kezéről a láncok."
Act 12:8 "Kösd fel övedet, és kösd fel sarudat is!" - mondta neki az angyal. Megtette. "Vesd magad köré köpenyedet, és kövess engem!" - szólt hozzá az angyal,"
Act 12:9 majd kiment, és Péter követte őt. De nem tudta, hogy való-e az, ami az angyalon keresztül történt vele. Úgy vélte, hogy látomást lát.
Act 12:10 Miután általmentek az első és második őrségen, eljutottak a vaskapuhoz, mely a városba vitt. Az magától megnyílt előttük, és amikor kijutottak, és egy utcasarkot mentek előre, az angyal tüstént elmaradt mellőle.
Act 12:11 "Ahogy Péter magára maradt, így szólott: "Most látom már igazán, hogy az Úr csakugyan elküldötte angyalát, és ő ragadott ki engem Heródes kezéből és a zsidók népének minden várakozása elől."
Act 12:12 Ahogy ezt felismerte, Máriának, a Márk melléknévvel nevezett János anyjának házához ment, ahol elég sokan voltak egybegyűlve, és imádkoztak.
Act 12:13 Miután a kapuajtón kopogtatott, odament egy Róde nevű fiatal rabszolgáló, hogy hallgatózzék.
Act 12:14 Mikor ráismert Péter hangjára, az örömtől nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt.
Act 12:15 "Ám azok így szóltak hozzá: "Elment az eszed!" De mikor az erősködött, hogy úgy van, így szóltak: "Az angyala van ott!"
Act 12:16 Péter azonban kitartóan kopogott. Mikor azután kinyitottak, és látták, hogy ő az, magukon kívül voltak.
Act 12:17 "Péter hallgatást intett nekik kezével, és elbeszélte, hogy az Úr hogyan vezette ki a tömlöcből. Majd így szólott: "Adjátok hírül ezeket Jakabnak és a testvéreknek!" Ezzel eltávozott, és más helyre utazott."
Act 12:18 Mikor kinappalodott, nem kis kavarodás keletkezett a katonák közt amiatt, hogy hát mi is lett Péterrel.
Act 12:19 Heródes kerestette őt, és amikor nem találta, kihallgatta az őröket, majd megparancsolta, hogy vezessék el őket. Azután Júdeából Cézáreába ment le, s ott időzött.
Act 12:20 Heves ellenkezésben volt a tírusziakkal és Szidóniákkal. Azok pedig egy indulattal megjelentek nála, s miután megnyerték maguknak Blasztust, a királyi hálószoba felügyelőjét, békét kértek. Az ő országuk ugyanis a királyéból kapta élelmét.
Act 12:21 Egy rendelt napon Heródes királyi ruhába öltözve az ítélőszékre ült, és nyilvános beszédet mondott hozzájuk.
Act 12:22 "A nép erre rákiáltotta: "Isten szava ez, nem emberé!"
Act 12:23 De az Úrnak angyala azonnal megverte őt azért, hogy nem Istennek adta a dicsőséget, úgyhogy miután a férgek rágták meg, kilehelte lelkét.
Act 12:24 Istennek Igéje pedig növekedett és sokasodott.
Act 12:25 Barnabás és Saul, miután szolgálatukat elvégezték, visszatértek Jeruzsálemből, és kísérőjükül fogadták Jánost, akinek mellékneve Márk.
Act 13:1 Antiókhiában az ott levő eklézsiában próféták és tanítók működtek: Barnabás, Simeon, akit Nigernek neveztek, cirénei Luciusz, Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére és Saul.
Act 13:2 "Mialatt az Úrnak szolgálatát teljesítették és böjtöltek, megszólalt a Szent Szellem: "Válasszátok most nekem külön Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket."
Act 13:3 Akkor böjtölés és imádkozás után rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.
Act 13:4 Azután, hogy a Szent Szellem útnak indította őket, lementek Szeleukiába, onnan elhajóztak Ciprusba.
Act 13:5 Szalamiszba érkeztek, és ott Isten Igéjét hirdették a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt szolgaként.
Act 13:6 Mikor az egész sziget bejárása után Páfoszba érkeztek, egy emberre bukkantak ott, aki mágus, hamis próféta volt, s neve Bárjézus volt.
Act 13:7 Ez a férfi egy mély belátású férfiúnak, Szergiusz Paulusz helytartónak udvarában tartózkodott, ki Barnabást és Sault magához hívatta, és azon volt, hogy Isten Igéjét hallgathassa.
Act 13:8 Elimász, a mágus azonban ellenállt nekik - így értelmezik tudniillik a nevét --, és igyekezett a helytartót a hittől elfordítani.
Act 13:9 Saul erre, aki Pál is, Szent Szellemmel megtelve, rászegezte szemét,
Act 13:10 és így szólt: "Oh, te mindenfajta ármánnyal és minden könnyelműséggel megtöltött ember, a vádlónak fia, mindenféle igazságosságnak ellensége, nem hagyod abba, hogy az Úr egyenes útjait elforgasd?
Act 13:11 "Lásd, most rád súlyosodik az Úr keze: Vak leszel, és egy ideig nem látod a napot." Azonnal köd és sötétség borult reá, és keringve vezetőket keresett."
Act 13:12 Ekkor a helytartó, mert látta, hogy mi történt, hitt, megdöbbentette őt az Úrnak tanítása.
Act 13:13 Miután Páfoszban tengerre szálltak, Pál és társai a pamfíliai Pergébe mentek, ott azonban János megvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
Act 13:14 Ők maguk meg Férgéből átutazóban megérkeztek a piszidiai Antiókhiába. Szombatnapon bementek a zsinagógába, és leültek.
Act 13:15 "A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagógátok hozzájuk küldöttek ezzel a kéréssel: "Férfiak, testvéreink, ha van bátorító szavatok a néphez, mondjátok el."
Act 13:16 Pál erre felállott, kezével csendre intette őket, és így szólt: "Izraeli férfiak és ti istenfélők, halljátok meg!
Act 13:17 Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és amikor Egyiptomban zsellérek voltak, felmagasztalta őket: felemelt karral hozta ki őket onnan,
Act 13:18 majd negyven éven át viselte szokásaikat a pusztában,
Act 13:19 Kánaán földjén hét nemzetet irtott ki, s azok földét örökös birtokul adta nekik,
Act 13:20 mintegy négyszázötven esztendőre. Ezek után Sámuel prófétáig bírákat adott nekik.
Act 13:21 Azután királyt kértek maguknak, és Isten Sault, a Kis fiát, egy Benjámin törzséből való férfiút adta nekik negyven évre.
Act 13:22 De azután leváltotta őt, s Dávidot támasztotta nekik királyul, ki mellett ezt a tanúságot tette: Megtaláltam Dávidot, a Jesse fiát, szívem szerint való férfiút, aki minden akaratomat meg fogja tenni.
Act 13:23 ígéret szerint ennek a magvából hozta elő Isten Izraelnek megmentőül Jézust,
Act 13:24 kinek fellépése előtt János előre hirdette Izrael egész népének az új felismerésre térést jelképező bemerítkezést.
Act 13:25 János, amikor pályafutásának végére jutott, így szólt: Aminek ti engem sejtetek, az én nem vagyok. Az majd utánam jön el, s én még arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam.
Act 13:26 Férfiak, testvéreim, ti Ábrahámtól származó fiák és ti, kik félitek az Istent, nekünk küldték el a mostani megmenekülésnek Igéjét.
Act 13:27 Hiszen Jeruzsálem lakói s azok elöljárói, mikor Őt fel nem ismerték és elítélték, csak a prófétáknak minden szombaton felolvasott szavait töltötték be.
Act 13:28 Bár semmi halálra méltó okot nem találtak ellene, mégis arra kérték Pilátust, hogy ölessé meg őt.
Act 13:29 Mikor meg véghez vitték mindazt, amit felőle megírtak, levették őt a fáról, és sírba tették.
Act 13:30 Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül,
Act 13:31 úgyhogy sok napon át látták őt azok, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe, kik most tanúi a nép felé.
Act 13:32 Mi is örömüzenetül hirdetjük nektek az atyáinknak adott ígéretet,
Act 13:33 "mert Isten azt gyermekeink számára beteljesülésre vitte azzal, hogy Jézust feltámasztotta, ahogy a második zsoltárban is írva van: "Fiam vagy te, én ma szültelek téged."
Act 13:34 "Minthogy azonban őt a halottak közül feltámasztotta, úgyhogy többé nem kell neki a rothadásba visszatérnie, így szólott: "Neked fogom adni Dávid jámborságának biztos jutalmát."
Act 13:35 "Ezért mondja más helyen is: "Nem fogod odaadni szentedet, hogy rothadást lásson."
Act 13:36 Dávid ugyan, miután saját nemzedékében szolgálta az isteni tervet, elaludt, és atyái mellé helyezték, úgyhogy rothadást látott,
Act 13:37 de akit Isten feltámasztott, nem látott rothadást.
Act 13:38 Legyen azért tudtotokra, férfiak, testvéreim, hogy rajta keresztül hirdetik nekünk a vétkek bocsánatát.
Act 13:39 Mindazokból a vétkekből, melyekből Mózes törvényének nincs hatalma titeket igazságosakká tenni, ő mindenkit igazságossá tesz, aki hisz.
Act 13:40 Vigyázzatok hát, hogy rátok ne szálljon az, amit a prófétákban megmondottak.
Act 13:41 "Lássátok meg, ti megvetők, csodálkozzatok, és enyésszetek el, mert én egy munkát viszek véghez napjaitokban, munkát, melyet nem hinnétek el, ha valaki végig elbeszélné nektek!"
Act 13:42 Mikor a zsinagógából kimentek, kérlelték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.
Act 13:43 Mikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és az istenfélő csatlakozók közül sokan követték Pált és Barnabást. Az apostolok elbeszélgettek velük, és rábeszélték őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelme mellett.
Act 13:44 A rákövetkező szombaton majdnem az egész város összegyűlt, hogy az Úr szavát hallgassák.
Act 13:45 Mikor a zsidók a tömeget látták, megteltek irigységgel, s káromolva ellentmondtak annak, amit Pál beszélt.
Act 13:46 Pál és Barnabás azonban bátorsággal ezt mondották: "Kényszerűségből először nektek szóltuk az Isten szavát. Miután azonban elvetettétek azt, és nem ítéltétek magatokat az örök életre méltóknak, a nemzetekhez fordulunk.
Act 13:47 "Mert ekképp parancsolta nekünk az Úr: Nemzetek világosságául helyeztelek el téged, hogy a föld széléig te légy a menekülés útja."
Act 13:48 A nemezetek örültek, ahogy ezt hallották, dicsőítették az Úrnak Igéjét, és akik csak örök életre voltak rendelve, hittek.
Act 13:49 Az Úr beszédét ezután az egész vidéken széjjelhordták.
Act 13:50 A zsidók ellenben felingerelték az előkelő kegyes asszonyokat s a város főembereit, üldözést keltettek Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határaikból.
Act 13:51 ők erre rájuk rázták lábuk porát, és Ikóniumba mentek.
Act 13:52 A tanítványok azonban telve voltak örömmel és Szent Szellemmel.
Act 14:1 Ikónuimban ugyanúgy történt a dolog: bementek a zsidók zsinagógájába, és ott beszédet mondottak, úgyhogy itt is a zsidóknak és helléneknek nagy sokasága hitt.
Act 14:2 De az engedetlen zsidók felindították és elkeserítették a nemzet-béliek lelkét a testvérek ellen.
Act 14:3 Mégis elég sokáig időztek ott, és bátran szóltak az Úrról, az Úr meg tanúságot tett kegyelmének Igéje mellett és megadta, hogy kezükön át jelek és csodák történjenek.
Act 14:4 A városbeli sokaság kétfelé szakadt, egyesek a zsidókkal voltak, mások az apostolokkal.
Act 14:5 Történt azonban, hogy a nemzetek és zsidók elöljáróikkal együtt rohamot intéztek, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket.
Act 14:6 Mikor erről tudomást szereztek, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környező vidékre,
Act 14:7 és ott hirdették az örömüzenetet.
Act 14:8 Lisztrában ült egy férfi, ki nem tudott a lábára állni, ki anyjának méhétől fogva sánta volt, és még sohasem járt.
Act 14:9 Ez figyelt Pálra, amíg az beszélt. Pál rászögezte szemét, és amikor látta, hogy hite van arra, hogy megmeneküljön,
Act 14:10 "erős hangon szólt: "Kelj fel, és egyenesedjél fel a lábadon!" Az felszökött, és járt."
Act 14:11 "Mikor a tömeg látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven hangosan így szóltak: "Az istenek emberi alakban leszálltak hozzánk."
Act 14:12 Barnabást azután elnevezték Zeüsznek, Pált meg Hermésznek, miután ő vitte a szót.
Act 14:13 A város előtt levő Zeusz templomnak a papja erre felkoszorúzott bikákat vitt a kapukhoz, és a tömeggel együtt áldozni akart.
Act 14:14 Ahogy ezt Barnabás és Pál apostol meghallották, megszaggatták köpenyüket, a tömeg közé rohantak, s hangosan kiáltozták:
Act 14:15 "Férfiak, miért teszitek ezeket? Mi is csak emberek vagyunk, akiket hozzátok hasonló szenvedélyek töltenek meg. Mi azt az örömhírt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavalóságoktól forduljatok az élő Istenhez, aki a mennyet, a földet, a tengert és mindazt alkotta, ami bennük van.
Act 14:16 Azt az Istent, aki a tovatűnő nemzedékekben a nemzeteket hagyta mind a maguk útján menni,
Act 14:17 "ki mégsem hagyta magát tanúság nélkül, amennyiben jót tett veletek azzal, hogy a mennyből esőzéseket és gyümölcstermő időszakokat adott, és szíveteket táplálékkal és jókedvvel megtöltötte."
Act 14:18 Ilyesmit beszéltek, de alig-alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne áldozzék nekik.
Act 14:19 Közben Antiókhiából és Ikóniumból zsidók érkeztek oda, s azok rábeszélésére a sokaság megkövezte Pált, azután kivonszolta a városból, azt gondolva, hogy halott.
Act 14:20 Mikor azonban a tanítványok gyűrűje körülvette, felkelt és bement a városba. Másnap Barnabással együtt Derbébe távozott.
Act 14:21 Annak a városnak is hirdették az örömüzenetet, miután tekintélyes számú embert tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, onnan Ikóniumba, majd Antiókhiába.
Act 14:22 Közben támogatták a tanítványok lelkét, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, s hangoztatták, hogy sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten királyságába.
Act 14:23 Kézfelemeléssel eklézsiánként véneket választattak nekik, majd böjtölés és imádkozás után rábízták őket az Úrra, akibe hitüket vetették.
Act 14:24 Pizidiát bejárván elérkeztek Pamfiliába,
Act 14:25 s azután, hogy Pergében az Igét szólták, lementek Attáliába.
Act 14:26 Innen azután elhajóztak Antiókhiába, ahonnan az Isten kegyelmének adták át őket arra a munkára, amelyet már el is végeztek.
Act 14:27 Miután megérkeztek, és összegyűjtötték az eklézsiát, tudósították őket mindarról, amit az Isten tett velük, arról is, hogy hogyan nyitotta meg a nemzetek előtt a hitnek ajtaját.
Act 14:28 Meglehetősen sok időt töltöttek el a tanítványok társaságában.
Act 15:1 "Később Júdeából jöttek le egyesek, és így tanították a testvéreket: "Ha a mózesi szokás szerint körül nem metélkedtek, nem menekültök meg."
Act 15:2 Azonban Pál és Barnabás nem csekély zendülést és vizsgálódást támasztott ellenükben, és elrendelték, hogy Pál és Barnabás és néhányan mások menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe.
Act 15:3 Az eklézsia elkísérte őket egy darabon, azután keresztülutaztak Fönícián és Samárián. Útközben azzal, hogy eleitől végig elbeszélték a nemzetek megtérését, nagy örömöt szereztek az összes testvérnek.
Act 15:4 Ahogy Jeruzsálembe megérkeztek, az eklézsia, az apostolok és a vének szívesen fogadták őket, ők meg tudomásukra adták, hogy Isten mily nagy dolgokat tett velük.
Act 15:5 A farizeusok felekezetéből azonban előállottak némelyek, akik már hívőkké lettek, és kijelentették, hogy a nemzetbelieket körül kell metélni, és meg kell nekik parancsolni, hogy őrizzék meg Mózes törvényét.
Act 15:6 Összegyűltek hát az apostolok és a vének, hogy e dolog felől meglássák az igazságot.
Act 15:7 Sokat vitatkoztak, majd felállott Péter, és így szólt hozzájuk: "Férfiak, testvéreim, tudjátok, hogy a kezdeti napok óta Isten engem kiválasztott arra, hogy a nemzetek az én szájamon át meghallják az örömüzenetet, hogy hihessenek.
Act 15:8 A szíveket ismerő Isten tanúságot is tett mellettük azzal, hogy a Szent Szellemet éppen úgy adta nekik, mint nekünk is,
Act 15:9 "miután hittel megtisztította szívüket; nem tett közöttünk és közöttük semmi különbséget."
Act 15:10 Most hát miért kísértitek az Istent azzal, hogy oly igát raktok a tanítványok nyakára, melynek elviselésére sem atyáinknak, sem nekünk nem volt erőnk?
Act 15:11 "Csak az Úrnak, Jézusnak kegyelmén át hisszük, hogy azon a módon megmenekülhetünk, amelyen azok is."
Act 15:12 Ekkor elhallgatott az egész sokaság, és Barnabásra és Pálra figyelt, akik eléjük tárták, hogy mily nagy jeleket és csodákat tett rajtuk keresztül Isten a nemzetek között.
Act 15:13 Ahogy ők elhallgattak, Jakab szólalt meg: "Férfiak, testvéreim -- mondta -, hallgassatok reám!
Act 15:14 Simon előadta, hogyan irányította Isten tekintetét először arra, hogy a nemzetek közül népet szerezzen nevének.
Act 15:15 Ezel összhangban vannak a próféták beszédei, ahogy meg van írva:
Act 15:16 "Ezek után visszatérek majd, s felépítem Dávid leomlott sátorát, felépítem, és magasba emelem annak omladékait,
Act 15:17 hogy a többi ember megkeresse az Urat, meg az összes nemzetek, melyek felett az én nevemet segítségül hívják.
Act 15:18 így szól az Úr, ki ezeket az öröktől fogva ismert dolgokat megcselekszi.
Act 15:19 Ezért úgy ítélem én, hogy nem kell zaklatni azokat, akik a nemzetek közül térnek meg az Istenhez, hanem levelet kell írni nekik,
Act 15:20 hogy tartózkodjanak a bálványoknak, a paráznaságnak, a fulladt állatnak és a vérnek tisztátalanságától.
Act 15:21 "Mózesnek tudniillik az ősi nemzedékek óta városonként megvannak a maga hirdetői, amennyiben a zsinagógákban minden szombaton felolvassák."
Act 15:22 Ekkor az apostolok és a vének az egész eklézsiával együtt úgy vélték jónak, hogy Pállal és Barnabással válogatott férfiakat küldjenek Antiókhiába, mégpedig Júdást, akit Barsabásnak hívnak és Szilást, kik a testvérek között vezető férfiak voltak.
Act 15:23 Ezt az írást küldték velük: "Az apostolok és a vének, testvérek a testvéreknek, kik Antiókhiában, Szíriában és Kilikiában a nemzetek közül valók. Örvendjetek!
Act 15:24 Miután meghallottuk, hogy közülünk némelyek beszédükkel nyugtalanná tettek titeket, s megterhelték a lelketeket, holott mi nekik parancsot nem adtunk,
Act 15:25 egy indulattal lévén, úgy láttuk jónak, hogy a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal együtt,
Act 15:26 kik lelkűket adták oda a mi Urunknak, a Felkent Jézusnak nevéért, válogatott férfiakat küldjünk hozzátok.
Act 15:27 így küldtük el Júdást és Szilást, akik maguk ugyanazt fogják szóval közölni.
Act 15:28 Jónak véltük ugyanis, a Szent Szellem és mi, hogy semmivel többel ne terheljünk meg titeket a szükségesen kívül,
Act 15:29 "azon kívül, hogy tartózkodjatok a halványuktól, vértől, megfulladt állatoktól és paráznaságtól. Ha ezektől magatokat megőrzitek, jól lesz dolgotok. Egészséget kívánunk."
Act 15:30 Ezután elbocsátották őket, ők meg lementek Antiókhiába, ott összegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet.
Act 15:31 Amikor az összegyűltek azt elolvasták, megörültek a bátorításnak.
Act 15:32 Júdás és Szilás is, kik maguk is próféták voltak, sok szóval buzdították a testvéreket, és megszilárdították őket.
Act 15:33 Miután egy időt ott töltöttek, a testvérektől békés-seggel elváltak, hogy visszatérjenek azokhoz, akik őket elküldötték.
Act 15:34 De Szilás jónak látta, hogy megvárja őket.
Act 15:35 Pál és Barnabás azonban Antiókhiában időztek még, és sok más társukkal együtt tanították az Úrnak Igéjét és hirdették örömüzenetét.
Act 15:36 "Bizonyos napok eltelte után Pál így szólt Barnabáshoz: "Térjünk most vissza, és látogassuk meg a testvéreket minden városban, amelyekben az Úr szavát hirdettük, lássuk, hogyan vannak."
Act 15:37 Barnabásnak az volt a szándéka, hogy magukkal vigyék Jánost is, kinek Márk volt a mellékneve.
Act 15:38 Pál azonban nem tartotta méltányosnak, hogy azt, aki Pamfiliától fogva elhagyta őket, és nem ment velük együtt a munkára, magukkal vigyék.
Act 15:39 Ámde emiatt akkora ingerültség támadt, hogy elváltak egymástól, és Barnabás Márkot magához vévén Ciprusba hajózott.
Act 15:40 Pál ellenben Szilást választotta maga mellé. Miután a testvérek az Úr kegyelmére bízták őt, elutazott.
Act 15:41 Bejárta azután Szíriát és Kilikiát, miközben az eklézsiát szilárdítgatta.
Act 16:1 Eljutottak Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, hívő zsidó asszonynak, de hellén apának fia,
Act 16:2 ki mellett jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikóniumban élő testvérek.
Act 16:3 Pál azt akarta, hogy Timóteus vele utazzék el, fogta hát, és körülmetélte őt a zsidók miatt, kik azokon a helyeken laktak. Mindnyájan tudták ugyanis, hogy hellén volt az apja.
Act 16:4 Amikor átutaztak a városokon, átadták azoknak, hogy megőrizzék azokat a rendelkezéseket, melyeket a jeruzsálembeli apostolok és vének határozatként kimondottak.
Act 16:5 Az eklézsiák eközben napról-napra szilárdultak a hitben és gyarapodtak számban.
Act 16:6 Azután Frígiát és a Galata vidékétjárták be, minthogy a Szent Szellem eltiltotta őket attól, hogy Ázsiában szólják az Igét.
Act 16:7 Elmentek Mizia mellett, és megkísérelték, hogy Bitiniába utazzanak, de Jézusnak Szelleme nem engedte őket.
Act 16:8 Így Mizia mellett elmenvén, Troászba szálltak alá.
Act 16:9 "Itt Pál az éjszakában látomást látott: egy macedón férfi állott előtte, és kérlelte őt: "Jöjj át Macedóniába, és segíts rajtunk!"
Act 16:10 Mihelyt a látomást látta, tüstént azon voltunk, hogy Macedóniába induljunk, mert úgy következtettünk, hogy az Isten arra hívott minket, hogy a macedónoknak szóljuk az örömüzenetet.
Act 16:11 Troászból hajón egyenesen Szamotrákéba siettünk, a következő napon Neápoliszba,
Act 16:12 onnan Filippi-be, mely a macedóniai táj első városa, római kolónia. Bizonyos időt ebben a városban töltöttünk.
Act 16:13 Szombatnapon kimentünk a városon kívül egy folyó mellé, ahol - úgy gondoltuk - imádkozás lesz. Leültünk, és beszélgettünk az összegyűlt asszonyokkal.
Act 16:14 Az egyik asszony, Lídia nevű, ki Tiatírából való bíborárus és istenfélő volt, hallgatott ránk. Ennek Isten megnyitotta szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál beszél.
Act 16:15 "Mihelyt azután ő és a háza bemerítkezett, kérlelni kezdett minket: "Ha úgy ítéltek, hogy én hű vagyok az Úrhoz, jöjjetek be házamba és maradjatok nálam." Erőszakkal is kényszerített minket."
Act 16:16 De történt, hogy amikor éppen az imádkozásra mentünk, egy fiatal rabszolgálóval találkoztunk, akiben jós szellem volt, ki jósolgatásával nagy nyereséget szerzett gazdáinak.
Act 16:17 "Ez követte Pált és minket, és azt kiáltozta: "Ezek az emberek a legmagasabb Istennek rabszolgái, és nektek a menekülés útját hirdetik."
Act 16:18 "Sok napon át tette ezt, végre Pál, mivel ránehezedett a dolog, megfordult, és ezt mondta a szellemnek: "A Felkent Jézus nevével megparancsolom neked, hogy menj ki belőle!" Az abban az órában ki is ment."
Act 16:19 Mikor azonban a lány urai meglátták, hogy remélt nyereségük elveszett, megragadták Pált és Szilást, és az elöljárók elé a piacra vonszolták őket.
Act 16:20 Miután katonai parancsnokok elé állították őket, így szóltak: "Ezek az emberek fellázítják városunkat. Zsidó létükre
Act 16:21 "olyan erkölcsöket hirdetnek, melyeket nekünk, rómaiaknak sem elfogadnunk, sem megtennünk nem szabad."
Act 16:22 Ellenük fordult a tömeg is. A parancsnokok erre letépettek ruháikat, s megparancsolták, hogy botozzák meg őket.
Act 16:23 Miután sok vesszőcsapást mértek rájuk, börtönbe vetették őket, s megparancsolták a foglárnak, hogy biztos őrizet alatt tartsa őket.
Act 16:24 A porkoláb a parancs vétele után a belső tömlőébe vetette őket, és a lábukat biztonság végett kalodába zárta.
Act 16:25 Éjféltájban Pál és Szilás imádkoztak, és énekkel magasztalták Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.
Act 16:26 Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a tömlöc alapjai is megrendültek, tüstént kinyíltak az összes ajtók, és mindnyájuk bilincsei lehullottak.
Act 16:27 A tömlöctartó, ahogy álmából felriadt, s meglátta, hogy a tömlöc ajtajai nyitva vannak, kardot rántott, és el akarta magát pusztítani, mert azt hitte, hogy a foglyok elmenekültek.
Act 16:28 "Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindnyájan itt vagyunk."
Act 16:29 Az erre világosságot kért, és beugrott. Reszketve borult Pál és Szilás elé,
Act 16:30 "majd kivezette őket, és így szólott: "Uraim, mit kell tennem, hogy megmeneküljek?"
Act 16:31 "Higgy az Úrban, Jézusban - felelték azok -, s megmenekülsz te is, a házad is."
Act 16:32 Azután az Isten Igéjét szólták mindazoknak, akik a házában voltak.
Act 16:33 A porkoláb azután az éjszakának még abban az órájában magához fogadta őket, és sebeiket kimosta. Nyomban be is merítkeztek, ő is, az övéi is mindannyian.
Act 16:34 Majd felvezette őket házába, asztalt tett eléjük, és egész házával ujjongott, hogy Istenben hívővé lehetett.
Act 16:35 "Mikor kivirradt, a katonai parancsnokok ily üzenettel küldöttek oda a poroszlókat: "Bocsásd el azokat az embereket!"
Act 16:36 "A tömlöctartó közölte e szavakat Pállal: "A katonai parancsnokok ideüzentek, hogy el kell titeket bocsátani. Most hát induljatok el, utazzatok el békességgel!"
Act 16:37 "De Pál így szólott hozzájuk: "Elítéletlenül nyilvánosan megverettek minket, s noha római polgárok vagyunk, tömlöcbe vetettek, most pedig titkon űznek ki bennünket. Ez így nem megy. Jöjjenek el maguk a parancsnokok, és vezessenek ki bennünket!"
Act 16:38 A poroszlók hírül vitték a parancsnokoknak e szavakat. Mikor azok meghallották, megijedtek amiatt, hogy rómaiak.
Act 16:39 Elmentek hát, és szívükre beszéltek, majd kivezették és kérlelni kezdték őket, hogy távozzanak el a városból.
Act 16:40 Erre kimentek a tömlöcből, és bementek Lídiához. Ahogy meglátták a testvéreket, bátorították őket. Azután eltávoztak a városból.
Act 17:1 Ezután átutaztak Amfipoliszón és Apollónián, és eljutottak Tesszalonikába, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.
Act 17:2 Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton át boncolgatta előttük az írásokat,
Act 17:3 megnyitotta azok értelmét, és kimutatta, hogy a Felkentnek szenvednie kellett, és a halottak közül feltámadnia, és hogy ő Jézus, a Felkent, akit - szólt - én hirdetek nektek.
Act 17:4 Közülük némelyek hitelt adtak nekik, és Isten Pálnak és Szilásnak juttatta őket, úgyszintén az istenfélő hellének közül is nagy sokaságot, valamint a város első asszonyai közül nem keveset.
Act 17:5 Erre a zsidókat irigység szállta meg, magukhoz vettek a piacról néhány rossz embert, csődületet támasztottak, és fellázították a várost. Majd odaálltak Jázon háza elé, és azon voltak, hogy az apostolokat a népgyűlés elé vigyék.
Act 17:6 Mivel azonban nem találták őket, Jázont és néhány testvért hurcoltak a városnagyok elé, miközben ezt kiáltozták: "Ezek azok, akik a föld lakóit felzendítik, itt is megjelentek,
Act 17:7 "és Jázon fogadta be őket. Mindannyiuknak a tettei sértik a császár rendeleteit, amellett más királyt hirdetnek, Jézust."
Act 17:8 Fellázították a tömeget és a városnagyokat, kik már hallottak ezekről a dolgokról.
Act 17:9 Amikor azonban elég biztosítékot kaptak Jázon-tól és a többiektől, elbocsátották őket.
Act 17:10 A testvérek pedig azonnal, még azon az éjjelen útnak indították Pált és Szilást Béreába. Amikor odaérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába.
Act 17:11 A béreabeliek nemesebbek voltak a tesszalonikabelieknél: teljes készséggel fogadták az Igét, és naponként megvizsgálták az írásokat, hogy azoknak megfelelnek-e ezek a dolgok.
Act 17:12 Sokan hittek is közülük, még az előkelő hellén asszonyok és férfiak közül sem kevesen.
Act 17:13 Mikor azonban a Tesszalonikából való zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdette az Istennek Igéjét, odamentek, hogy ott is megingassák és fellázítsák a tömeget.
Act 17:14 Akkor azonban a testvérek Pált azonnal útnak indították, hogy utazzék el egész a tengerpartig, Szilás és Timóteus ellenben hátramaradtak.
Act 17:15 Akik Pált elkísérték, elvezették őt egészen Athénig, és miután Szilás és Timóteus felől parancsot kaptak tőle, hogy a leggyorsabban menjenek hozzá, elutaztak.
Act 17:16 Míg Pál Athénben várta őket, erős izgalomba jutott benne a szelleme, amikor észrevette, hogy bálványképekkel van teli az egész város.
Act 17:17 Értekezett a zsinagógában a zsidókkal és istenfélőkkel és a piacon is mindennap olyanokkal, akiket éppen ott talált.
Act 17:18 "Az epikureista és sztoikus filozófusok közül némelyek azonban összacsaptak vele. "Mit akar mondani ez a fecsegő?" kérdezték némelyek, mások meg azt mondták: "Úgy látszik, mintha idegen isteneket hirdetne." Mert Jézusról és a feltámadásról szóló örömüzenetet hirdette."
Act 17:19 Megragadták hát, és elvitték az Areopágoszra. "Megtudhatjuk, miben áll ez az új, tőled hirdetett tudomány? - kérdezték. -
Act 17:20 "Mert néhány idegenszerű dologgal tömöd a fülünket. Tudni akarjuk, mi akar ez lenni."
Act 17:21 Az athéni ék és az ott vendégként időző jövevények ugyanis semmi másra nem értek rá, csak arra, hogy valami újdonságot szóljanak vagy halljanak.
Act 17:22 Pál erre kiállott az Areopágosz közepére, és szólni kezdett: "Athéni férfiak! A vallásosságban mindenképp igen buzgónak láttalak titeket. Mikor ugyanis bejártam, s újra meg újra megnéztem
Act 17:23 istentiszteleti tárgyaitokat, egy oltárt is találtam ezzel a felirattal: Ismeretlen istennek. Akit ti tudatlanul tiszteltek, azt hirdetem én nektek.
Act 17:24 Az az Isten, aki a világot és mindazt, ami benne van, alkotta, mennynek és földnek ura lévén, nem lakhat kézzel épített templomokban,
Act 17:25 sem emberi kéz nem gondozhatja őt, mintha valamit nélkülözne, hiszen ő maga ad mindeneknek életet, leheletet és mindent.
Act 17:26 Ő úgy intézte, hogy az egy eredettől támadó emberek összes leszármazottjai a föld egész színét benépesítsék, miután az időpontokat és lakóhelyeket is elhatárolta számukra,
Act 17:27 hogy az Istent megkeressék, hogy hátha kitapogathatnák őt, hiszen egyikünktől sincs messze az Isten.
Act 17:28 Hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk, mint ahogy a közületek való költők közül is némelyek mondották: Az ő leszármazottjai vagyunk.
Act 17:29 Isten leszármazottjai lévén tartozunk azt gondolni, hogy ami isteni, az aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, emberi művészet vagy szenvedély alkotta faragványhoz nem lehet hasonló.
Act 17:30 Az értelmetlenségben eltöltött időket tehát elnézve, most azt parancsolja az Isten az embereknek, hogy mindenütt, mindannyian térjenek új felismerésre,
Act 17:31 "amennyiben már egy napot is kitűzött, melyen igazságosan meg fogja ítélni a föld lakóit egy ember által, akit erre külön kiválasztott. Arra pedig, hogy hinni tudjatok benne, azzal nyújtott lehetőséget mindeneknek, hogy őt a halottak közül feltámasztotta."
Act 17:32 "Ám ahogy a halottak feltámasztásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak, mások meg így szóltak: "Efelől majd még egyszer meghallgatunk téged."
Act 17:33 így hát Pál eltávozott közülük.
Act 17:34 Egyes férfiak mégis csatlakoztak hozzá, és hittek. Ezek közül való az areopágita Dioniziosz, egy Damarisz nevű asszony és velük mások.
Act 18:1 Ezek után Pál eltávozott Athénből és Korintusba ment.
Act 18:2 Ott talált egy pontuszi származású, Akvila nevű zsidót, ki feleségével, Priszcillával csak nemrég jött el Itáliából Klaudiusz rendeletének következteben, mely szerint a zsidóknak el kellett hagyniuk Rómát. Pál hozzájuk ment,
Act 18:3 és mivel ugyanolyan ipart űzött, náluk maradt. Sátorkészítés volt ugyanis a mesterségük.
Act 18:4 Minden szombaton értekezett a zsinagógában, zsidókat is, helléneket is meggyőzni igyekezett.
Act 18:5 Mikor azonban Macedóniából Szilás is, Timóteus is alájöttek, Pál az Igétől szorongattatva erősen bizonygatta a zsidóknak, hogy Jézus a Felkent.
Act 18:6 "Mikor azonban azok ellenszegültek és káromoltak, lerázta ruháit, s így szólt hozzájuk: "Véretek szálljon a fejetekre, én tőletek tisztán megyek el, és mostantól fogva a nemzeteknél leszek."
Act 18:7 Át is ment onnan egy bizonyos Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő embernek a házába, kinek a háza a zsinagógával szomszédos volt.
Act 18:8 Kriszpusz pedig, a zsinagógafő, egész házával együtt hitt az Úrban, a korintusiak közül is sokan hallgatták őt, és hittek, majd bemerítkeztek.
Act 18:9 Az Úr pedig éjjel látomásban azt mondotta Pálnak: "Ne félj, hanem szólj, ne hallgass,
Act 18:10 "mert veled vagyok, és senki sem fog gonosz ártással rád támadni. Hiszen nagy népem van ebben a városban."
Act 18:11 Ott is maradt egy évig és hat hónapig, s tanította közöttük az Istennek Igéjét.
Act 18:12 Mikor azonban Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy indulattal Pálnak estek, és az ítélőszék elé hurcolták.
Act 18:13 "Azt mondták: "Ez törvénytelen istentiszteletre lazítja az embereket."
Act 18:14 Mikor Pál a száját kinyitni készült, Gallió így szólt a zsidókhoz: "Ha valami hamiskodás, vagy rossz csíny forogna szóban, óh zsidók, valami ésszerű ügyben elviselnélek titeket,
Act 18:15 "de ha szóbeszéd, nevek s a ti törvényetek a vitának a tárgya, magatok nézzetek utána! Ezekben nem akarok bíró lenni."
Act 18:16 Azzal elűzte őket az ítélőszék elől.
Act 18:17 Ekkor mindannyian rátámadtak Szósztenészre, a zsinagógafőre, és mialatt verték az ítélőszék előtt, Gallió mit sem törődött velük.
Act 18:18 Pál azután még meglehetősen sok ideig maradt náluk, majd búcsút vévén a testvérektől, elhajózott Szíriába, vele együtt mentek Priszcilla és Akvila is, miután ez Kenkreában megnyiratta a fejét, ugyanis fogadalma volt.
Act 18:19 Mikor elérkeztek Efézusba, ott hátrahagyta őket. Efézusban Pál bement a zsinagógába, s ott értekezett a zsidókkal.
Act 18:20 Mikor arra kérték, hogy maradjon több ideig, nem intett igent,
Act 18:21 "hanem ily szóval búcsúzott: "Ha Isten úgy akarja, visszatérek hozzátok újra." Azután elvitorlázott Efézusból."
Act 18:22 Innen lement Cezáreába, ott kiszállt, és miután az eklézsiát köszöntötte, lement Antiókhiába.
Act 18:23 Bizonyos időt ott töltvén, elutazott onnan. Majd sorjában végigjárta a Galata földet és Frigiát, szilárdítgatta a tanítványokat mind.
Act 18:24 Ezalatt egy bizonyos Apollós nevű alexandriai származású zsidó, szónoki képzettségű férfi, ki az írásokban is jártas volt, Efézusba érkezett.
Act 18:25 Ez, miután korábban oktatást kapott már az Úr útját illetően, most a Szellem tüzétől égve szólta, s tanította pontosan Jézus dolgait, de csak a János bemerítését ismerte.
Act 18:26 Nagy bátorsággal kezdett szólni a zsinagógában. Priszcilla és Akvila, miután meghallgatták, magukhoz vették őt, s pontosabban kifejtették előtte az Isten útját.
Act 18:27 Később Akhájába akart átmenni, a testvérek buzdították, és írtak az ottani tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Amikor odaérkezett, nagy segítségére volt azoknak, akik kegyelem által hívőkké lettek.
Act 18:28 Mert a nyilvánosság előtt erőteljesen cáfolta a zsidókat, az írásokból mutatva ki, hogy Jézus a Felkent.
Act 19:1 Mialatt Apollós Korintusban volt, Pál a felső vidékeket járta be. Azután történt, hogy Efézusba ment, és ott néhány tanítványra talált,
Act 19:2 "akiktől megkérdezte: "Vajon amikor hívőkké lettetek, kaptatok-e Szent Szellemet?" "De még csak nem is hallottuk, hogy Szent Szellem volna" - felelték azok,"
Act 19:3 "mire megkérdezte: "Hát mibe merítkeztetek be?" "A János bemerítésével" - felelték azok."
Act 19:4 "Pál ezt válaszolta: "János új felismerésre térített és úgy merített be. Egyidejűleg azt mondta a népnek, hogy higgyenek abban, aki ő utána jő el, tudniillik Jézusban."
Act 19:5 Mikor ezt meghallották, bemerítkeztek az Úrnak, Jézusnak nevébe.
Act 19:6 És amikor Pál kezét rájuk tette, rájuk szállott a Szent Szellem, nyelveken beszéltek és prófétáltak.
Act 19:7 Ezek a tanítványok összesen mintegy tizenketten voltak.
Act 19:8 "Pál azután bement a zsinagógába, ott három hónapon át bátran szólott; az Isten királyságát fejtegette, és igyekezett meggyőzni őket."
Act 19:9 De amikor némelyek magukat megkeményítve ellenszegültek, és a sokaság előtt gonoszul szólottak az útról, otthagyta őket, és különválasztotta tőlük a tanítványokat. Ezekkel azután naponta értekezett Türannosz iskolájában.
Act 19:10 Mintegy két éven át folyt ez így, úgyhogy az Ázsiában lakók mind meghallották az Úrnak szavát, zsidók is, hellének is.
Act 19:11 Az Isten Pál kezén át hatalmának nem mindennapi jeleit is adta,
Act 19:12 úgyhogy az elerőtlenültek Pál testéről a keszkenőket és a kötényeket is elvitték, mire elhagyták őket a betegségek, a rossz szellemek is kimentek belőlük.
Act 19:13 "Még a szerte csatangoló zsidó ördögűzők közül is némelyek elkezdték az Úrnak, Jézusnak a nevét megnevezni azok fölött, akikben rossz szellemek voltak. "Arra a Jézusra kényszerítlek titeket - mondták -, akit Pál hirdet."
Act 19:14 Szkévász zsidó főpapnak hét fia cselekedett így.
Act 19:15 "A rossz szellem azonban ezt felelte nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de hát ti kik vagytok?"
Act 19:16 Erre az az ember, akiben a rossz szellem volt, nekik ugrott, s miután úrrá lett rajtuk, erőszakoskodni kezdett velük, úgyhogy mezítelenül és megsebesítve menekültek ki abból a házból.
Act 19:17 Ezt azután megtudta minden zsidó és hellén, aki Efézusban lakott, és félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úrnak, Jézusnak nevét.
Act 19:18 Azok közül, akik hívőkké lettek, sokan eljöttek, vallomást tettek, és számot adtak cselekedeteikről.
Act 19:19 Azok közül, akik varázslásokkal foglalkoztak, tekintélyes számú ember összehordta a könyveket, és mindenkinek szeme láttára elégette. Megszámolták értéküket, s azt ötvenezer ezüst pénznek találták.
Act 19:20 így az Úr feljebbvalóságának mértékében növekedett és erősödött az Ige.
Act 19:21 "Mikor mindezek elvégződtek, Pál szellemben határozva kitűzte maga elé, hogy Macedóniának és Akhájának bejárása után Jeruzsálembe utazik. Azt mondta: "Azután, hogy oda eljutottam, Rómát is meg kell látnom."
Act 19:22 Miután azok közül, akik neki szolgáltak, kettőt, Timóteust és Erasztust Macedóniába elküldötte, ő maga egy ideig még Ázsiában késlekedett.
Act 19:23 Az idő tájt nem csekély kavarodás támadt az Út körül.
Act 19:24 Egy bizonyos Demeter nevű ezüstötvös, ki ezüstből Artemisz-templomokat csinált, és ezzel az ötvösöknek nem csekély keresetet szerzett,
Act 19:25 egybegyűjtötte ezeket az ötvösöket, és a hasonló szakmájú iparosokat, és így szólt: "Férfiak, ti tudjátok, hogy boldogulásunk ettől a keresettől függ.
Act 19:26 Láthatjátok is, hallhatjátok is, hogy nemcsak Efézusban, hanem majdnem egész Ázsiában is az a Pál rábeszélésével jókora tömeget hangolt át, azzal az állításával, hogy nem istenek azok, melyek kézzel készülnek.
Act 19:27 "De nemcsak az a veszély fenyeget, hogy mesterségünk tönkremegy, hanem a nagy istennőnknek, Artemisznek a szentélyét semmibe sem fogják venni, sőt az ő fenséges tekintélyét is leronthatják, melyet félve tisztelnek egész Ázsia és a föld lakói."
Act 19:28 "Mikor ezt hallották, megteltek indulattal, s kiáltozni kezdték: "Nagy az efézusi Artemisz!"
Act 19:29 Az egész városra kiterjedt a zavargás, a sokaság egy indulattal a színházba rohant, és magával hurcolta a macedóni Gájuszt és Arisztarchoszt, Pál utazótársait.
Act 19:30 Pál be akart menni a népgyűlésbe, de a tanítványok nem engedték.
Act 19:31 Sőt egyes ázsiai főpapok, kik barátai voltak, hozzá küldtek, és kérlelték, hogy ne menjen el a színházba.
Act 19:32 Ott ezalatt ki ezt, ki azt kiáltotta, mert a közgyűlés fel volt zavarva, és a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek össze.
Act 19:33 A tömeg figyelme Alexandroszra irányult, akit a zsidók előretoltak. Alexandrosz a kezével csendre intett, és igazolni akarta magát a közgyűlés előtt.
Act 19:34 "De amikor felismerték, hogy zsidó, mindnyájukból egy kiáltás tört elő, s mintegy két óra hosszat kiáltoztak: "Nagy az efézusi Artemisz!"
Act 19:35 Csak a jegyző csendesítette le a tömeget, ki így szólt: "Efézusi férfiak, ugyan ki az az ember, aki nem tudná, hogy az efézusiak városa a nagy Artemisznek és az égből leesett szobornak templomőre?
Act 19:36 Mivel pedig ezeknek ellentmondani nem lehet, szükséges, hogy lecsendesedjetek, és semmi elhamarkodottságot el ne kövessetek.
Act 19:37 Ide vezettétek ezeket a férfiakat, kik sem nem templomfosztogatók, sem istennőnket nem káromolták.
Act 19:38 Ha Demeternek és a vele tartó ötvösöknek valaki ellen keresetük van, vannak törvénynapok, vannak helytartók, emeljenek panaszt egymás ellen.
Act 19:39 Ha pedig még további követelésetek van, a törvényes közgyűlésen elintézhető.
Act 19:40 "De az a veszély is fenyeget minket, hogy a mai napért lázadással vádolhatnak meg bennünket, mert semmi okot nem tudunk felmutatni, amivel ezt a csoportosulást megmagyarázhatjuk."
Act 19:41 Ezeket mondván, szétküldötte az közgyűlést.
Act 20:1 A zavargás megszűnése után Pál magához hívatta a tanítványokat, s miután bátorította és köszöntötte őket, elutazott, hogy Macedóniába távozzék.
Act 20:2 Miután bejárta azokat a tájakat, s hosszú beszéddel bátorította a tanítványokat, Hellászba érkezett, s
Act 20:3 ott három hónapot töltött. Majd, amikor Szíriába akart hajózni, s a zsidók alattomos szándékát látta ébredni maga ellen, az a vélemény alakult ki benne, hogy Macedónián átkeli visszatérnie.
Act 20:4 Kíséretében voltak Pürrhus fia, a béreai Szópatér, a tesszalonikai Arisztarchosz és Szekundusz, a derbéi Gájus és Timóteus, azután az ázsiai Tüchikosz és Trofimosz.
Act 20:5 Ezek előre mentek és Troászban vártak meg minket.
Act 20:6 Mi pedig Filippiből a kovásztalan kenyerek ideje után hajón indultunk el, és öt nap alatt jutottunk el hozzájuk Troászba, ahol hét napig időztünk.
Act 20:7 Mikor a hét első napján a kenyér megtörésére összegyűltünk, Pál fejtegette nekik az írást, és mivel másnap el akart utazni, éjfélig nyújtotta a beszédet.
Act 20:8 Tekintélyes számú fáklya égett a felsőházban, ahol együtt voltunk.
Act 20:9 Mikor Pál beszéde megnyúlt, egy Eütüchosz nevű ifjú, ki az ablaknál ült, és mély álomba merült, az álomtól elnyomva, a harmadik emeletről leesett, és holtan szedték fel.
Act 20:10 "Pál azonban lement, ráborult, átölelte s azt mondta: "Ne üssetek lármát, hiszen benne van a lelke."
Act 20:11 Azután felment, megtörte a kenyeret, megkóstolta, és még jó sok ideig, egész pirkadásig társalgott velük, azután útnak indult.
Act 20:12 A fiút pedig élve felvezették, és a gyülekezet nem kis mértékben vigasztalódott meg.
Act 20:13 Mi azután előrementünk a hajóra, és tengeren mentünk Asszoszba, ott készültünk felvenni Pált, így rendelkezett ugyanis, mert gyalogolni akart.
Act 20:14 Amint Asszoszban összetalálkoztunk, felvettük őt, és Mitülénébe mentünk.
Act 20:15 Onnan elhajóztunk, s a következő napon Khiosz magasságába jutottunk, másnap Számosz mellett hajóztunk el, (Trogülionban megszálltunk,) az arra következőn pedig Milétoszba értünk.
Act 20:16 Pál ugyanis úgy döntött, hogy Efézus mellett csak elhajózunk, hogy ne vesztegesse Ázsiában az időt. Mert sietett, hogy ha teheti, pünkösd napján Jeruzsálemben legyen.
Act 20:17 Milétoszból azonban átküldött Efézusba, és áthívatta az eklézsia véneit.
Act 20:18 Mikor azok nála megjelentek, így szólt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy az első naptól kezdve, melyen Ázsiába léptem, az egész idő alatt miként éltem köztetek,
Act 20:19 hogy voltam az Úrnak teljes alázatossággal rabszolgája, könnyek, kísértések között, melyeket a zsidók alattomos szánkékai szereztek nekem.
Act 20:20 Ti tudjátok, hogy mennyire nem hallgattam el semmit abból, amit hasznos volt tudatnom veletek. Nem vonakodtam titeket nyilvánosan és házanként tanítani,
Act 20:21 sürgetően bizonyságot téve zsidóknak is, helléneknek is, hogy az Isten új felismerésére kell térnünk és Urunkban, Jézusban hinnünk.
Act 20:22 És lám, most a Szellemtől megkötözve Jeruzsálembe utazom, és nem tudom, hogy ott mi fog történni velem.
Act 20:23 Mégis a Szent Szellem városonként erős bizonyságot tesz nekem, azt mondja, hogy bilincs és szorongattatások várnak rám.
Act 20:24 Én azonban semmi értéket nem tulajdonítok a lelkemnek, csakhogy futásomat befejezhessem, és azt a szolgálatot bevégezhessem, melyet Uramtól, Jézustól kaptam, hogy Isten kegyelmének örömhíréről határozott bizonyságot tegyek.
Act 20:25 Most tudom, hogy sem ti, sem senki azok közül, akik között a királyságot hirdetve jártam, többé nem fogjátok látni orcámat.
Act 20:26 Ezért a mai napon tanúságot teszek nektek arról, hogy mindenkinek vérétől tiszta vagyok.
Act 20:27 Én nem vonakodtam az Isten teljes szándékát hirdetni nektek.
Act 20:28 Ügyeljetek hát magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem felügyelőkké tett titeket, hogy terelgessétek az Isten eklézsiáját, melyet tulajdon vére árán tartott meg magának.
Act 20:29 Én tudom, hogy elmenetelem után ragadozó farkasok fognak közétek betörni, kik nem kímélik majd a nyájat.
Act 20:30 S közületek, magatok közül is olyan férfiak fognak előállani, kik fonák dolgokat hirdetnek, hogy a tanítványokat elvonják maguk után.
Act 20:31 Azért legyetek éberek, és emlékezzetek meg arról, hogy én három éven át sem éjjel, sem nappal meg nem szűntem közületek minden egyest könnyhullatással inteni.
Act 20:32 Most pedig az Úrra bízlak titeket, s az ő kegyelmének szavára, melynek hatalma van arra, hogy építsen titeket, és arra, hogy az összes megszenteltek között örökrészt adjon nektek.
Act 20:33 Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháit meg nem kívántam.
Act 20:34 Ti magatok tudjátok, hogy a magam szükségleteiért és a velem lévőkért ezek a kezek dolgoztak.
Act 20:35 "Mindenben megmutattam nektek, hogy ilyen fáradozással kell az elerőtlenülteknek segítségére menni, s emlékeztetni az Úrnak, Jézusnak beszédeire, hogy ő azt mondta, hogy boldogítóbb dolog, ha adunk, mintha kapunk."
Act 20:36 Mikor mindezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borult és imádkozott.
Act 20:37 Sok-sok sírás után mindannyian nyakába borultak Pálnak, s összecsókolgatták őt,
Act 20:38 különösen fájlalva azt a szavát, mellyel azt mondotta, hogy az arcát többé nem fogják látni. Azután kikísérték őt a hajóhoz.
Act 21:1 Amikor tőlük elváltunk, és tengerre szálltunk, egyenes irányba sietve Koszba mentünk, a következő napon Rodoszba, onnan Patarába.
Act 21:2 Miután találtunk egy hajót, mely Föníciába volt átkelőben, abba beszálltunk, és tengerre keltünk.
Act 21:3 Mikor Ciprus feltűnt a láthatáron, azt balkézre elhagytuk, és Szíriába hajóztunk. Lementünk Türoszba, mert odavitte a hajó a rakományát.
Act 21:4 Miután tanítványokra leltünk, két napig ott maradtunk. Ezek a tanítványok azt mondták a Szellem által Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Act 21:5 Mikor azonban a hét nap végére jutottunk, mégis elindultunk, és elutaztunk. Azok feleségükkel, gyermekeikkel együtt mind kikísértek bennünket a városon kívül. A parton térdre borultunk és imádkoztunk,
Act 21:6 azután elbúcsúztunk egymástól, mi beszálltunk a hajóba, ők otthonukba tértek vissza.
Act 21:7 Miután a hajózásnak végére jutottunk, Türoszból Ptolemaiszba érkeztünk, ott köszöntöttük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.
Act 21:8 A következő napon elindultunk és Cézáreába mentünk, hol Fülöp evangélista házában szálltunk meg, ki a hét közül való volt, és nála maradtunk,
Act 21:9 Volt neki négy hajadon leánya, akik prófétáltak.
Act 21:10 Több napig ott időztünk. Ezalatt lejött Júdeából egy Agabusz nevű próféta,
Act 21:11 "ki felkeresett minket, felvette Pál övét, azzal összekötözte saját lábát és kezét, és így szólott: "Azt mondja a Szent Szellem: Azt a férfit, akié ez az öv, így fogják a zsidók megkötözni, azután átadják a nemzetek kezébe."
Act 21:12 Mihelyt ezt meghallottuk, kérlelgettük mi is, a helybeliek is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Act 21:13 "Akkor Pál így felelt: "Miért teszitek ezt? Miért sírtok és töritek össze a szívemet? Hiszen én nemcsak arra vagyok kész, hogy megkötözzenek Jeruzsálemben, hanem arra is, hogy meghaljak az Úrnak, Jézusnak nevéért."
Act 21:14 "Miután nem győzhettük meg, lecsillapodtunk, és azt mondtuk: "Az Úr akarata történjék."
Act 21:15 E napok után felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe.
Act 21:16 Velünk jöttek egyesek a Cézáreából való tanítványok közül is, azok egy bizonyos ciprusi Mnázonhoz vezettek bennünket, ki kezdettói fogva tanítvány volt, nála szállást kaptunk.
Act 21:17 Ahogy Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadtak a testvérek.
Act 21:18 A következő napon Pál velünk együtt elment Jakabhoz. Megjelentek a vének is mind.
Act 21:19 Pál, miután köszöntötte őket, esetről-esetre eléjük tárta, hogy mit tett Isten az ő szolgálatán keresztül a nemzetek között.
Act 21:20 Azok, mikor hallották, dicsőítették az Istent, és azt mondták neki: "Látod testvérem, hány tízezer hívő van már a zsidók között, és valamennyi buzgón megőrzi a törvényt.
Act 21:21 Felőled azonban az a beszéd hangzik, hogy mindazokat a zsidókat, akik a nemzetek között élnek, Mózestől való elpártolásra tanítod, hogy azt mondod, hogy ne metéljék körül gyermekeiket, és ne járjanak az átöröklött szokások szerint.
Act 21:22 Hogy áll hát a dolog? Mindenesetre meg fogják hallani, hogy idejöttél.
Act 21:23 Tedd meg azért, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vettek magukra.
Act 21:24 Vedd ezeket magadhoz, és fogj velük együtt szent tisztuláshoz. Fizess be értük, hogy lenyírathassák a hajukat, és akkor mindenki látni fogja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled hangoztatnak, ellenkezőleg, magad is úgy élsz, hogy megőrződ a törvényt.
Act 21:25 "A hívő nemzetségiek felől pedig már levélben rendelkeztünk, és úgy határoztunk, hogy őrizkedniük kell a bálványoknak áldozottól, vértől, fulladt állattól és paráznaságtól."
Act 21:26 A következő napon tehát Pál magához vette ama férfiakat, velük együtt szent tisztulás végett bement a szent helyre, s kihirdettette a megtisztulás napjainak eltelését, amikor mindegyikükért meghozzák az áldozatot.
Act 21:27 Mikor a hét nap éppen befejezéshez közeledett, az ázsiai zsidók, akik meglátták őt a szent helyen, az egész tömeget összecsődítették. Kezüket Pálra vetették,
Act 21:28 "és így kiáltoztak: "Izraeli férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenhol, mindenkit a nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít, a tetejében még helléneket is hozott be a szent helyre, s megszentségtelenítette ezt a szent helyet."
Act 21:29 Előzőleg ugyanis vele látták a városban az efézusi Trofimust, és róla gondolták, hogy Pál a szent helyre bevitte.
Act 21:30 A város mindenestől megmozdult, a nép összetódult, Pált megragadták, és kifelé vonszolták a szent helyről. Tüstént bezárták a kapukat.
Act 21:31 Mikor meg akarták ölni, jelentés ment fel a zászlóalj ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem zendülésben van.
Act 21:32 Az abban a nyomban katonákat és századosokat vett magához, és lefutott hozzájuk. A zsidók, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál verését.
Act 21:33 Akkor az ezredes közelükbe jött, letartóztatta Pált, és megparancsolta, hogy két bilinccsel kötözzék meg. Majd afelől tudakozódott, hogy kicsoda, és mit cselekedett.
Act 21:34 A tömegben egyik ezt, a másik azt kiáltozta rá, s mivel a zűrzavar miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy a foglyot vezessék fel a kaszárnyába.
Act 21:35 Mikor Pál a lépcsőkre jutott, úgy volt, hogy a tömeg erőszakosssága miatt a katonáknak vinniük kellett őt.
Act 21:36 "Mert a tömeg nyomon követte, s ezt kiáltozta: "Pusztítsd el!"
Act 21:37 "Éppen be akarták vinni őt a kaszárnyába, amikor Pál megszólította az ezredest: "Szabad-e valamit kérnem tőled?" "Te tudsz hellénül? - kérdezte az. -"
Act 21:38 "Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki egy idővel ezelőtt felzendült, és négyezer sikáriust a pusztába vezetett ki?"
Act 21:39 "Pál így felelt: "Én tárzuszi zsidó ember vagyok, Kilikia nem jelentéktelen városának vagyok polgára. Könyörgök, engedd meg, hogy a néphez szólhassak."
Act 21:40 Mikor az megengedte, Pál felállott a lépcsőre, kezével csendet intett a népnek, erre nagy hallgatás következett, ő meg héber nyelven így szólt hozzájuk:
Act 22:1 "Férfiak, testvéreim és atyák! Hallgassátok meg, halljátok meg most hozzátok intézendő védekezésemet."
Act 22:2 Mikor azok meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban lecsillapodtak. Ekkor így szólott:
Act 22:3 "Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tárzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál, az atyai törvény pontos betartásában, Istenért buzgó voltam, mint ahogy ti mindnyájan vagytok ma.
Act 22:4 Ezt az utat halálra üldöztem, megkötöztettem, börtönbe juttattam férfiakat is, nőket is,
Act 22:5 ahogy azt a főpap is tanúsíthatja, és a vének egész tanácsa. Miután tőlük leveleket is kaptam a testvérekhez, Damaszkuszba utaztam, hogy onnan foglyokat hozzak Jeruzsálembe, hogy megfenyítsék őket.
Act 22:6 De utazás közben, mikor már közel voltam Damaszkuszhoz, déltájban az történt velem, hogy az égből hirtelen villámló nagy fényt láttam magam körül,
Act 22:7 leestem a földre, és hallottam, ahogy egy hang megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl?
Act 22:8 Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Az így felelt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
Act 22:9 Azok, akik velem voltak, látták a fényt, de a velem beszélő hangot nem hallották.
Act 22:10 Mit cselekedjek, Uram? - kérdeztem, mire az Úr így felelt nekem: Kelj fel, utazzál Damaszkuszba, ott majd minden felől tudósítanak téged, amiről az van rendelve, hogy meg kell tenned.
Act 22:11 Mivel pedig annak a fénynek a dicsőségétől a látásom elveszett, a velem levők a kezemet fogták meg, és úgy mentem be Damaszkuszba.
Act 22:12 Ott hozzám jött egy bizonyos Anániás, ki a törvény szerint élő lelkiismeretes férfiú, ki mellett az összes ott lakó zsidók tanúságot tesznek,
Act 22:13 mellém állott, és így szólt: Saul, testvérem, tekints reám! S én abban az órában láttam őt.
Act 22:14 Ekkor így szólt: Atyáinknak Istene eleve kezébe vett téged, hogy megismertesse veled akaratát, és megláttassa veled azt az Igazságosat, szót hallj annak szájából,
Act 22:15 és te tanúja légy neki minden ember előtt, arról, amit láttál és hallottál.
Act 22:16 Azért most mit habozol még? Kelj fel, merítkezzél be, mosd le vétkeidet azzal, hogy az ő nevét segítségül hívod!
Act 22:17 Amikor később visszatértem Jeruzsálembe, és a szent helyen imádkoztam, az történt, hogy elragadtatásba kerültem, önkívületbe estem,
Act 22:18 és megláttam Őt. Ő így szólt hozzám: Siess, eredj ki gyorsan Jeruzsálemből, minthogy nem fogadják el rólam tett tanúságtételedet.
Act 22:19 Én azonban így szóltam: Uram, ők maguk tudják, hogy én zsinagógáról-zsinagógára menve bebörtönöztettem és megverettem azokat, akik benned hittek,
Act 22:20 meg hogy amikor tanúdnak, Istvánnak a vére kiömlött, én is egyetértőén állottam ott, s én őriztem gyilkosainak köpenyét.
Act 22:21 "Ám ő ezt mondta nekem: Utazzál el, mert messzi nemzetekhez küldelek el téged."
Act 22:22 "Eddig a szóig hallgatták őt, de itt felemelték szavukat: "Veszítsd el a földről az ilyent! Mert nem való az ilyennek élnie."
Act 22:23 Mikor azután azok kiáltoztak, s köpenyeiket dobálták a magasba, és a port szórták a levegőbe,
Act 22:24 az ezredes megparancsolta, hogy vezessék Pált be a kaszárnyába. Majd azt mondta, hogy korbáccsal vallassák ki, hogy megtudhassa, mely okból kiáltoztak úgy rá.
Act 22:25 "Ám, amikor szíjakkal kifeszítették, Pál megkérdezte az ott álló századost: "Római polgárt szabad-e nektek ítélet nélkül megostoroznotok?"
Act 22:26 "Ahogy a százados ezt hallotta, odament az ezredeshez, és hírt adott neki: "Mit szándékozol tenni? Hiszen ez az ember római!"
Act 22:27 "Az ezredes odament Pálhoz, és megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, hogy római vagy-e." Ő azt felelte: "Az vagyok."
Act 22:28 "Én nagy összeg pénzzel szereztem meg ezt a polgárjogot" - mondta az ezredes, mire Pál ezt felelte: "Én meg már benne születtem."
Act 22:29 Erre tüstént félreálltak tőle azok, akik vallatni készültek őt. Az ezredes pedig megijedt, hogy megtudta, hogy római és mert megkötöztette.
Act 22:30 A következő napon az ezredes, mivel valami biztosat akart megtudni afelől, hogy mivel vádolják a zsidók, feloldotta Pált, és megparancsolta, hogy a főpapok és az egész nagytanács gyűljenek össze, azután levezettette, és közéjük állíttatta Pált.
Act 23:1 "Pál a nagytanácsra szögezte szemét és megszólalt: "Férfiak, testvéreim! Az én nyilvános életemben lelkiismeretem Isten felé a mai napig tiszta volt."
Act 23:2 Erre Anániás főpap elrendelte a mellette állóknak, hogy üssenek a szájára.
Act 23:3 "De Pál így szólt hozzá: "Meg fog téged verni az Isten, te bemeszelt fal! Még te ülsz le ítélkezni rajtam, és a törvény ellen cselekszel. A törvényt megkerülve parancsoltok, hogy verjenek meg engem?"
Act 23:4 "Ám a mellette állók megszólaltak: "Isten főpapját gyalázod?"
Act 23:5 "Nem tudtam testvéreim - szólt Pál is -, hogy főpap." Meg van ugyanis írva: "Néped fejedelme ellen gonoszát ne szólj."
Act 23:6 "Mikor azonban Pál észrevette, hogy részben sadduceusok, másrészben farizeusok vannak a nagytanácsban, felkiáltott: "Férfiak, testvéreim, farizeus vagyok, farizeus fia, a holtak felől való reménységért és a halottak feltámadásáért vádolnak."
Act 23:7 Mikor ezt mondotta, farizeusok és sadduceusok egymás ellen támadtak, úgyhogy a sokaság kettészakadt.
Act 23:8 A sadduceusok ugyanis azt mondták, hogy nincs feltámadás, sem angyalok, sem szellem, a farizeusok ellenben mindegyiket vallják.
Act 23:9 "Nagy kiáltozás támadt. Felállott néhány írástudó a farizeusok felekezetéből, és élénk vitába kezdtek: "Semmi gonoszát nem találunk ebben az emberben. Talán szellem szólott neki, vagy angyal."
Act 23:10 Mikor nagy lett a villongás, az ezredes megijedt, hogy Pált szétszaggatják, megparancsolta hát, hogy a sereg menjen le, és ragadja ki közülük Pált, azután vezessék fel a kaszárnyába.
Act 23:11 "A következő éjjelen az Úr Pál mellé állott, és ezt mondotta: "Bízzál! Mint ahogy bizonyságot tettél ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is tanúságot tenned!"
Act 23:12 Mikor kivirradt, egybegyűltek a zsidók, és átokkal kötelezték magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, amíg Pált meg nem ölik.
Act 23:13 Negyvennél többen voltak, akik ezt az összeesküvést csinálták.
Act 23:14 Ugyanezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és ezt mondták: "Erős átokkal fogadtuk meg, hogy addig semmit meg nem ízlelünk, amíg Pált meg nem öljük.
Act 23:15 "Most hát a nagytanáccsal együtt tegyetek jelentést az ezredesnek, hogy hozza le őt hozzátok, minthogy pontosabb vizsgálatot akartok tartani a dolog felől, mi pedig készen várjuk őt, hogy mielőtt ide megérkeznék, elpusztítsuk."
Act 23:16 Mikor azonban Pál nőtestvérének fia hallott a cselvetésről, odament, belépett a kaszárnyába, és hírt adott Pálnak.
Act 23:17 "Pál erre a századosok közül egyet magához hívatott és ezt mondta: "Vezesd el azt az ifjút az ezredeshez, valami hírt hozott számára."
Act 23:18 "Az maga mellé vette a fiút, elvezette az ezredeshez, és jelentette: "A fogoly Pál magához hívatott és megkért, hogy ezt az ifjút hozzád vezessem, valami mondanivalója van neked."
Act 23:19 "Az ezredes kézen fogta őt, félrevonult vele, és külön megtudakolta: "Mi híred van számomra?"
Act 23:20 Az így felelt: "A zsidók összebeszéltek, hogy megkérnek téged, hogy holnap vezettesd le Pált a nagytanácsba, mintha pontosabb értesülést akarnának szerezni felőle.
Act 23:21 "Te azonban ne engedj nekik, mert közülük többen, mint negyvenen állnak lesben ellene, ezek átokkal fogadták meg, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, míg Pált meg nem ölik. Most készenlétben vannak, és ígéretedre várnak."
Act 23:22 "Az ezredes elbocsátotta az ifjút, de előbb megparancsolta: "Senkinek ki ne beszéld, hogy ezeket nekem bejelentetted."
Act 23:23 Azután magához hívott két századost és ezt mondta: "Tartsatok az éjszaka harmadik órájától fogva készenlétben kétszáz katonát, hogy azok menjenek el Cézáreáig, továbbá hetven lovast és kétszáz kopjavetőt,
Act 23:24 "egy nyerges állatot is állítsanak elő, hogy Pált ráültetve Félix helytartóhoz biztosan átvihessétek."
Act 23:25 Amellett levelet is írt, melynek tartalma a következő volt:
Act 23:26 "Klaudius Liziász, Félixnek, a magasztos helytartónak. Örvendj!
Act 23:27 Ezt az embert a zsidók elfogták, és meg akarták ölni. Miután megtudtam, hogy római, a sereggel rajtuk ütöttem, s a kezükből kiragadtam őt.
Act 23:28 Meg akarván tudni, hogy micsoda vádat emelnek ellene, levezettettem őt az ő nagytanácsukba.
Act 23:29 Úgy találtam, hogy saját törvényük vitakérdéseiben vádolják, de semmi halálra vagy bilincsre méltó vád fel nem merült ellene.
Act 23:30 "Intést kaptam azonban, hogy valami terv készül az ember ellen, úgyhogy nyomban hozzád küldöttem őt, s megparancsoltam a vádlóknak is, hogy eledbe terjesszék vádjukat."
Act 23:31 A katonák a kapott rendelkezés értelmében magukhoz vették Pált, s az éjszakán át Antipatriszba vitték.
Act 23:32 Másnap a lovasokra hagyván, hogy tovább kísérjék, visszatértek a táborba.
Act 23:33 Amazok meg elmentek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és eléje állították Pált is.
Act 23:34 "Az elolvasta, s megkérdezte, hogy melyik tartományból való; mikor megtudta, hogy Kilikiából,"
Act 23:35 "így szólt: "Majd kihallgatlak, ha vádlóid megjelennek." Parancsot adott, hogy Heródes pretóriumában őrizzék."
Act 24:1 Öt nap múltán alájött Anániás főpap néhány vénnel és bizonyos Tertullus ügyvéddel. Feljelentést tettek a helytartónál Pál ellen.
Act 24:2 Miután előszólították őt, Tertullus hozzáfogott a vádbeszédhez:
Act 24:3 "Teljes hálával elismerjük, magasztos Félix, hogy minden oldalon és mindenhol nagy biztonsághoz juttattál bennünket, és előrelátásod sok helyes intézkedéssel javított a nép helyzetén.
Act 24:4 Hogy azonban tovább ne fárasszalak, esengek, hogy szokott méltányosságoddal hallgasd meg rövid előterjesztésünket.
Act 24:5 Miután úgy találtuk, hogy ez az ember igazi dögvész, szerte a lakott földön az összes zsidók közt lázadásokat szít, a nazóreusok felekezetének az elöljárója,
Act 24:6 s most még a szent helyet is megpróbálta megszentségteleníteni, ezért letartóztattuk. A mi törvényünk szerint akartuk elítélni.
Act 24:7 Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt a kezünk közül, és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek.
Act 24:8 "Különben, ha kérdezed, magad is tudomást szerezhetsz tőle mindazok felől, amikkel vádoljuk őt."
Act 24:9 "Egy értelemben szóltak vele a zsidók is: "így vannak ezek" - mondották."
Act 24:10 Miután a helytartó intett Pálnak, hogy beszélhet, az megszólalt: "Minthogy tudom, hogy sok év óta vagy ennek a népnek a bírája, jó kedvvel védekezem a magam dolgában,
Act 24:11 annál inkább, mert hiszen hatalmadban van megtudni, hogy nincs több, mint tizenkét napja annak, hogy feljöttem Jeruzsálembe, hogy itt Istent imádjam.
Act 24:12 Amellett sem a szent helyen nem kaptak azon engem, hogy bárkivel is vitatkoztam volna, vagy tömeget csődítettem volna magam köré, sem a zsinagógákban, sem városszerte nem tettem ilyet,
Act 24:13 sem semmi bizonyítékot nem tudnak felmutatni azok igazolására, amikkel most vádolnak engem.
Act 24:14 Azt azonban megvallom neked, hogy aszerint az út szerint, melyet felekezetnek (szakadásnak) mondanak, úgy szolgálok az atyák Istenének, hogy hiszek mindennek, amit a törvény tartalmaz, hogy hiszek a prófétákban megírottaknak,
Act 24:15 hogy azt a reménységet ápolom az Istenben, amire ezek maguk is várnak, hogy el kell jönnie az igazságosak és hamisak feltámadásának.
Act 24:16 Abban magam is gyakorolom magamat, hogy lelkiismeretem Istennel és emberekkel szemben mindenkor olyan legyen, hogy botlására senkinek ne legyek.
Act 24:17 Sok év elmúltával jelentem itt meg, hogy népem számára könyöradományokat és felajánlásokat hozzak.
Act 24:18 Ebben a foglalatosságban találtak engem bizonyos ázsiai zsidók, mikor a szent helyen a szent tisztulást végeztem, de nem csődületben, sőt anélkül, hogy bármily zavart keltettem volna.
Act 24:19 Ezeknek a zsidóknak meg kell jelenniük előtted, és vádat emelniük ellenem, ha ugyan van valami vádolni valójuk ellenem.
Act 24:20 Vagy pedig ezek, akik itt állanak, mondják meg, micsoda hamisságot találtak bennem, amikor ott álltam a nagytanács előtt,
Act 24:21 "hacsak nem azt az egy szót, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy "a halottak feltámadása miatt vagyok vád alatt a mai napon."
Act 24:22 "Ekkor Félix, kinek pontosabb értesülése volt ez út felől, elhalasztotta ügyüket. Azt mondta: "Ha Liziász ezredes eljön, majd döntök ügyetekben."
Act 24:23 Rendeletet adott a századosnak, hogy tartsák ugyan Pált őrizetben, de enyhítést adjanak neki, és övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy neki szolgáljon.
Act 24:24 Néhány nap múlva megjelent Félix feleségével, Druzillával, ki zsidó volt. Pálért küldött, és meghallgatta őt a Felkent Jézusba vetett hit felől.
Act 24:25 "Mikor azonban Pál az igazságosságot, önmegtartóztatást és az elkövetkező ítéletet fejtegette, Félixet félelem töltötte el, és így szólott: "Mára elég. Eredj el, ha időt tudok rá keríteni, majd hívatni foglak."
Act 24:26 Egyúttal azt is remélte, hogy Pál pénzt fog neki adni. Ezért sűrűbben hívatta, és társalgóit vele.
Act 24:27 Két év múltán Félix utódot kapott, Porciusz Fesztuszt. Mivel pedig valami kedves dolgot akart tenni a zsidóknak, Pált fogságban hagyta.
Act 25:1 Fesztusz három nappal azután, hogy a kormányzói tisztébe lépett, felment Cézáreából Jeruzsálembe.
Act 25:2 Ott a főpapok és a zsidók főemberei feljelentést tettek nála Pál ellen. Esengve kérték tőle
Act 25:3 azt a kegyet Pál ellen, hogy küldje őt át Jeruzsálembe. Az úton lest vetettek neki, hogy megöljék.
Act 25:4 Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga is készül hamarosan odautazni.
Act 25:5 "Akik tehát - szólt - közületek tehetik, jöjjenek velem le, és nyújtsanak be vádat az ellen a férfi ellen, ha ugyan van benne valami helytelen."
Act 25:6 Nyolc-tíz napnál nem tovább időzvén közöttük, lement Cézáreába, s másnap az ítélőszékre ült. Megparancsolta, hogy Pált vezessék elő.
Act 25:7 Amikor előjött, körülállták a zsidók, akik Jeruzsálemből jöttek alá. Sok és súlyos vádat hoztak elő ellene, melyeket bizonyítani azonban nem volt erejük.
Act 25:8 "Pál így védekezett: "Sem a zsidók törvénye ellen, sem a szent hely ellen, sem a császár ellen nem vétettem."
Act 25:9 "Fesztusz kedves dolgot akarván tenni a zsidóknak, megkérdezte Páltól: "Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, hogy ott kapj ítéletet tőlem?"
Act 25:10 De Pál azt felelte: "A császár ítélőszéke előtt állok, ott kell ítéletet kapnom. A zsidóknak nem ártottam, amint te ezt igen jól tudod.
Act 25:11 "Ha hamis vagyok, és halálra méltót tettem, nem kérem, hogy elkerüljem a halált. De ha az, amivel ezek vádolnak, semmis, senki engem nem adhat oda nekik azért, hogy kedveskedjék. A császárra fellebbezek."
Act 25:12 "Ekkor Fesztusz, miután a tanácscsal megbeszélte a dolgot, határozatot hirdetett. "A császárra fellebbeztél: a császár elé fogsz menni."
Act 25:13 Napok múltával Agrippa király és Berniké Cézáreába érkeztek, hogy Fesztuszt köszöntsék.
Act 25:14 Mikor már több napig időztek ott, Fesztusz a király elé terjesztette a Pál ellen beadott vádat: "Van itt egy fogoly, akit Félix hagyott hátra.
Act 25:15 Ellene, amikor Jeruzsálembe voltam, a zsidók főpapjai és vénei feljelentést tettek, s ítéletet kértek ellene.
Act 25:16 Azt feleltem nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk, hogy bármely embert kegyképpen odaadjanak, amíg a vádlottat a vádlókkal nem szembesítették, és a vád felől a védekezésre helyet nem adtak.
Act 25:17 Mikor itt összegyűltek, halogatás nélkül már a következő napon ítélőszékre ültem, és parancsot adtam, hogy vezessék elő azt a férfit.
Act 25:18 A vádlók köréje álltak, de semmi olyan rosszat vádképpen elő nem adtak, amilyet gyanítottam,
Act 25:19 hanem a saját vallásukkal kapcsolatban voltak vitakérdéseik ellene, valami meghalt Jézus felől, akiről Pál azt mondja, hogy él.
Act 25:20 Zavarban lévén efelől, hogy az ily dolgok ügyében hogyan kell vizsgálatot tartani, azt mondtam Pálnak, ha akarja, utazzék Jeruzsálembe, s ott kapja meg az ítéletét e dolgok felől.
Act 25:21 "Mikor azonban Pál fellebbezett, hogy ügye a felség döntésére tartassék fenn, megparancsoltam, hogy tartsák őrizetben addig, amíg felküldhetem őt a császárhoz."
Act 25:22 "Agrippa ekkor így szólt Fesztuszhoz: "Magam is szeretném meghallgatni azt az embert." "Holnap - szólt a helytartó - meghallhatod őt."
Act 25:23 Másnap nagy pompával érkezett meg Agrippa és Berniké, s az ezredesekkel és a város kimagasló férfiaival együtt bementek az előadóterembe. Fesztusz parancsára előhozták Pált.
Act 25:24 Azután megszólalt Fesztusz: "Agrippa király s mindazok, akik most itt velünk együtt vagytok, megfigyelhetitek azt a férfit, akinek ügyében Jeruzsálemben is, itt is a zsidók tömegestül fordultak hozzám, s azt kiáltozták, hogy ez ne éljen tovább!
Act 25:25 Én magam úgy találtam, hogy semmi halálra méltót nem követett el. Mivel azonban a császárra fellebbezett, úgy ítéltem, hogy odaküldöm.
Act 25:26 De nem áll semmi biztos adat a rendelkezésemre, amit az úrnak írhatnék. Azért vezettettem őt elétek és, különösen eléd Agrippa király, hogy ha a kikérdezése megtörténik, tudjak mit írni.
Act 25:27 "Értelmetlenségnek tűnik ugyanis előttem, hogy foglyot küldjék, és ne jelezzem az ellene emelt vádakat is."
Act 26:1 "Agrippa ekkor így szólt Pálhoz: "Engedelmet kapsz, hogy magad felől beszélj." Erre Pál kinyújtotta kezét, és így védekezett:"
Act 26:2 "Boldognak tartom magamat, Agrippa király, hogy mindabban, amivel a zsidók vádolnak engem, előtted kell ma védekeznem,
Act 26:3 mivel te nagyon jól ismered a zsidóknak minden szokását és vitakérdését. Azért könyörgök, hallgass meg engem nagy türelemmel.
Act 26:4 Nemzetem közt is, Jeruzsálemben is tudja az összes zsidó, hogy az én régebbi életmódom ifjúságomtól fogva milyen volt, ha éppen tanúskodni akarnának.
Act 26:5 Mert már előzőleg, sőt kezdettől fogva tudták rólam, hogy a mi istentiszteletünk legpontosabb felekezetének szabályai szerint éltem: farizeus voltam.
Act 26:6 S most is azért a reménységért állok itt vád alá helyezve, melyet Isten atyáinkra vonatkozólag adott,
Act 26:7 s amelyhez a mi tizenkét törzsünk, éjjelnappal megfeszültén szolgálva remél eljutni egyszer. Ezért a reménységért vádolnak engem most a zsidók, óh király!
Act 26:8 Hogy is van hát a dolog? Nálatok hihetetlennek ítélik azt, hogy az Isten halottakat támaszt?
Act 26:9 Nos, én magam is arra a véleményre jutottam, hogy a názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges tettet kell véghez vinnem,
Act 26:10 és ezt Jeruzsálemben meg is tettem: a főpapoktól nyert meghatalmazással a szentek közül sokakat zárattam börtönökbe, s megöletésükhöz is hozzájárultam szavazatommal,
Act 26:11 amellett az összes zsinagógákban sokszor kínzással kényszerítettem őket arra, hogy káromoljanak. A harag őrjöngővé tett velük szemben, és külországi városokig folytattam ellenük az üldözést.
Act 26:12 Ilyképpen utaztam Damaszkuszba a főpapoktól kapott meghatalmazással és engedéllyel,
Act 26:13 s utazás közben egy délben azt láttam, óh király, hogy a mennyből a nap ragyogását felülhaladó fény sugároz körül engem és azokat, akik velem utaztak.
Act 26:14 Mindannyian a földre estünk, és én egy hangot hallottam, mely héber nyelven így szólított meg: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.
Act 26:15 Azt kérdeztem erre: Ki vagy Uram? Az Úr így felelt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
Act 26:16 Ám kelj fel! Állj a lábadra! Hisz éppen avégett jelentem meg neked, hogy téged előre kezembe vegyelek, és szolgaként és tanúként használjalak annak hirdetésében, amit láttál, s amiért még megjelenek majd neked.
Act 26:17 Ugyanakkor meg foglak menteni téged a néptől és ama nemzetektől, melyek közé téged küldelek,
Act 26:18 "hogy szemüket megnyisd, hogy sötétségből világosságra térítsd őket; Sátán fennhatósága alól Istenhez, hogy a belém vetett hit által elvehessek vétkeik bocsánatát és örökrészt a megszenteltek között."
Act 26:19 Ezért, király, nem lettem engedetlen az égi látomás iránt,
Act 26:20 hanem először a damaszkusziaknak, aztán a jeruzsálemieknek és a Júda egész földjén, majd a nemzeteknek hirdettem, hogy új felismerésre térjenek, és hogy odaforduljanak Istenhez, aztán az új felismerésre téréshez méltó tetteket cselekedjenek.
Act 26:21 Ilyen dolgok miatt fogtak el engem a zsidók a szent helyen és kísérelték meg, hogy meggyilkoljanak.
Act 26:22 Elnyerve, s a mai napig élvezve az isteni gondviselés oltalmát, itt állok mégis, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmivel sem mondok többet azoknál, amikről a próféták és Mózes is megmondták már, hogy azoknak meg kell lenniük:
Act 26:23 "hogy tudniillik szenvedőnek kell lennie a Felkentnek, hogy elsőként kell feltámadnia a halottak közül, hogy világosságot kell hirdetnie mind a népnek, mind a nemzeteknek."
Act 26:24 "Amikor Pál védelmére ezeket elmondotta, Fesztusz nagy hangon felkiáltott: "Elment az eszed Pál, a sók tanulás kavarog benned az őrültségig!"
Act 26:25 "Nem vagyok őrült, magasztos Fesztusz - felelte Pál -, hanem igaz és józan szavakat szólok.
Act 26:26 Hiszen ismeri a dolgokat a király is, akihez szabadon szólhatok. Meg vagyok győződve, hogy e dolgok közül semmi sem maradt rejtve ő előle, mert nem valami zugban történtek ezek.
Act 26:27 "Hiszel Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel."
Act 26:28 "Agrippa erre így szólt Pálhoz: "Rövidesen ráveszel, hogy én is keresztyénként lépjek föl."
Act 26:29 "Mire Pál: "Esdek az Istennek, hogy akár rövidesen, akár hosszabb idő múltán nem csak te, hanem mindazok, akik ma hallgatnak engem, olyanokká legyenek, amilyen én vagyok, ezeket a bilincseket kivéve."
Act 26:30 Erre a király, a helytartó, Berniké és a velük ülők felkeltek,
Act 26:31 elvonultak, és azt beszélték egymás között, hogy ez az ember semmi olyant nem cselekszik, ami halált vagy bilincset érdemelne.
Act 26:32 "Agrippa pedig mondta Fesztusznak: "Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem fellebbezett volna."
Act 27:1 Mikor megtörtént a döntés, hogy elhajózunk Itáliába, Pált és más foglyokat átadták egy Juliusz nevű századosnak, ki őfelsége zászlóaljából való volt.
Act 27:2 Beszálltunk egy adramitténumi hajóba, mely az ázsiai partokra készült vitorlázni, s elindultunk. Velünk volt egy tesszalonikai macedón is, Arisztarchosz.
Act 27:3 Másodnapon Szidonban kötöttünk ki, s mivel Juliusz emberszeretőleg bánt Pállal, megengedte, hogy a barátaihoz menjen, és azok gondoskodását élvezze.
Act 27:4 Onnan tengerre szállván Ciprus alatt vitorláztunk el, minthogy a szelek ellenkezőek voltak.
Act 27:5 Miután a Kilikia és Pamfilia partját mosó tengert áthajóztuk, a lükiai Mürrába érkeztünk.
Act 27:6 Ott a százados egy Itáliába tartó alexandriai hajót talált, és arra felszállított bennünket.
Act 27:7 Jó sok napig késéssel hajóztunk, s alig tudtunk Knidosz közelébe jutni, mivel a szél nem engedte. Szalmóne mellett, Kréta alá hajóztunk el,
Act 27:8 de alig tudtunk mellette elhaladni. Majd egy bizonyos Szép Kikötőnek nevezett helyre érkeztünk, melyhez közel volt Lazája városa.
Act 27:9 Meglehetősen sok idő elteltével, s amikor már amiatt is veszélyes volt a hajózás, mert a nagyböjt ideje elmúlt, Pál megintette a hajózókat:
Act 27:10 "Férfiak, úgy veszem észre, hogy nemcsak a hajótehernek és a hajónak, hanem a lelkeknek, nekünk magunknak is bántalmunkkal és nagy kárunkkal jár majd a hajózás."
Act 27:11 A százados azonban inkább adott hitelt a kormányosnak és a hajó gazdájának, mint annak, amit Pál mondott.
Act 27:12 Mivel a kikötő alkalmatlan volt a kitelelésre, a többség azt a tervet fogadta el, hogy elhajóznak onnan, hátha valamiképp eljuthatnának Főnixbe, és ott telelhetnének ki. Főnix Krétának olyan kikötője, mely a délnyugati és északnyugati szélnek ellenében néz.
Act 27:13 Miután gyenge déli szél fújt, azt vélvén, hogy elhatározásuknak urai lehetnek, felszedték a horgonyt, és Kréta mellett, ahhoz közel hajóztak el.
Act 27:14 Nem sokkal azután orkánszerű szél csapott rájuk, melyet Eürakülonnak neveznek.
Act 27:15 Ez a hajót magával ragadta, s amikor a hajó nem volt képes a széllel szembeszegülni, ráhagytuk magunkat, s az magával sodort bennünket.
Act 27:16 Mikor egy Klauda nevű kis sziget alá futottunk, alig volt annyi erőnk, hogy a mentőcsónakot hatalmunkban tartsuk.
Act 27:17 Miután ezt felhúzták, mentőeszközökhöz folyamodtak: alul körülövezték a hajót. Félve attól, hogy zátonyra futunk, leeresztették a vitorlát és így sodortattak.
Act 27:18 A vihartól erősen szorongattatva, a következő nap kidobálták a rakomány egy részét,
Act 27:19 s harmadnapon saját kezünkkel szórtuk ki a hajó felszerelését.
Act 27:20 Mivel sem nap, sem csillagok több napon át nem fénylettek, s mivel nem csekély viharnak voltunk kitéve, a jövőt illetőleg a megmenekülésnek minden reménységét elvesztettük.
Act 27:21 Mikor hosszú ideje tartott már az étlenség, felállott közöttünk Pál, és így szólott: "Óh férfiak, engedelmeskednetek kellett volna nekem, hogy Krétából ne induljunk el, és akkor megtakaríthattuk volna ezt a kárt és veszteséget.
Act 27:22 De most arra intelek titeket, hogy ne veszítsétek el kedveteket, mert közületek egyetlen lélek sem fog elveszni, csak a hajó.
Act 27:23 Ezen az éjszakán ugyanis mellém állott annak az Istennek egyik angyala, akié vagyok, akinek szolgálok,
Act 27:24 és ezt mondta: Ne félj, Pál! Neked a császár elé kell állnod! Amellett lásd csak, Isten kegyelemből neked adta mindazokat a lelkeket, akikkel együtt utazol,
Act 27:25 Ne veszítsétek el hát kedveteket, férfiak! Mert hűnek tartom az Istent, és hiszem, hogy minden azon a módon fog történni, ahogy mondotta nekem.
Act 27:26 "Valamilyen szigetre ki kell jutnunk."
Act 27:27 Miután az Adrián való sodortatásunknak tizennegyedik éjjele is elérkezett ránk, éjfélkor észrevették a matrózok, hogy valamilyen föld felé vitetünk.
Act 27:28 Amikor a mérőónt kivetették, harminchét métert találtak. Kis távolságra ismét kivetették a mérőónt, és huszonhat métert találtak.
Act 27:29 Mivel féltek, hogy sziklás helyre jutunk, a hajó faráról négy horgonyt eresztettek le, s epedve várták, hogy nappal legyen.
Act 27:30 Minthogy a matrózok azon voltak, hogy elmeneküljenek a hajóról, a mentőcsónakot le is eresztették a tengerbe, színlelve, mintha a hajó orráról horgonyokat készülnének kivetni.
Act 27:31 "Pál azt mondta a századosnak és a katonáknak: "Ha ezek nem maradnak a hajóban, ti sem menekülhettek meg."
Act 27:32 Ekkor a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, s azt kiesni hagyták.
Act 27:33 Mikor már nappalodni kezdett, Pál mindenkit bátorított, hogy élelmet vegyen magához. Azt mondta: "Már az étien várakozásnak tizennegyedik napját töltitek úgy, hogy semmit magatokhoz nem vettetek.
Act 27:34 "Azért kérve kérlek titeket, hogy vegyetek magatokhoz élelmet, mivel ez megmenekülésteket munkálja. Mert közületek senkinek a haja szála sem fog meggörbülni."
Act 27:35 Miután így szólt, mindenki előtt fogott egy kenyeret, hálát adott Istennek, megtörte, és enni kezdett.
Act 27:36 Erre mindenki jókedvre derült, és evett.
Act 27:37 Mindannyiunkat összevéve kétszázhetvenhat lélek voltunk együtt a hajóban.
Act 27:38 Miután jóllaktunk az eledellel, megkönnyítették a hajót azzal, hogy a gabonát a tengerbe dobták.
Act 27:39 Mikor nappal lett, nem ismerték meg a szárazföldet, de valami öblöt figyeltek meg, amelynek lapos partja volt, így gondolták, ha lehet, erre hajtják ki a hajót.
Act 27:40 A horgonyokat körös-körül levágták, s a tengerbe eresztették, egyúttal a kormányevezők szíjazatát fellazították, és a sudárvitorlát a fúvó szél elé vonva, a part felé tartottak.
Act 27:41 Mikor egy félszigetszerű helyre jutottak, a hajót partnak taszították, a hajó orra a fenékbe fúródott, mozdíthatatlanul megállott, a hajó farát azonban az erőszakos nyomás leszakította.
Act 27:42 Ekkor a katonákban az a szándék fogamzott meg, hogy a foglyokat megölik, hogy valaki ki ne ússzék, és meg ne szökjék.
Act 27:43 Ámde a százados, ki Pált meg akarta menteni, megakadályozta tervüket. Megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, vessék magukat a tengerbe, és először menjenek ki a szárazra,
Act 27:44 a többiek deszkákon, vagy más hajótartozékokon ússzanak ki. így történt azután, hogy mindannyian kimenekedtek a szárazföldre.
Act 28:1 Csak mikor megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy a szigetet Melittának (Máltának) nevezik.
Act 28:2 A barbárok nem mindennapi emberszeretetet tanúsítottak irántunk. Mert tüzet gyújtottak, és bennünket mindannyiunkat odafogadtak magukhoz a beálló eső és a hideg miatt.
Act 28:3 Mikor Pál rengeteg rozsét gyűjtött össze, és azt a tűzre vetette, a hőségtől előbújt egy vipera, s kezéhez ragadt.
Act 28:4 "Amikor a barbárok meglátták a kezéről csüngő fenevadat, azt mondták egymás közt: "Ez az ember csak gyilkos lehet, mert az isteni igazságszolgáltatás azután sem hagyta élni, hogy a tengerből megmenekedett."
Act 28:5 Ő azonban belerázta az állatot a tűzbe, és semmi kárt nem szenvedett.
Act 28:6 Azok várták, hogy majd megdagad, és hirtelen holtan esik le. Mikor már sokáig várták, és látták, hogy semmi rendkívüli nem történik vele, megváltoztatták nézetüket, és istennek mondták őt.
Act 28:7 Annak a helynek környékén terült el a sziget főemberének, név szerint Publiusznak a birtoka, aki felvette gondunkat, és három napon át barátságos indulattal vendégelt minket.
Act 28:8 Publiusz atyja azonban láztól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, imádkozott, kezét rávetette, és meggyógyította.
Act 28:9 Ennek megtörténte után a szigeten levő többi elerőtlenült is eljött, és meggyógyultak.
Act 28:10 Mikor azután elutaztunk, nagy megtiszteltetésekben részesítettek minket, s gondoskodtak szükségeink betöltéséről.
Act 28:11 Három hónap elmúltával egy hajón, mely a szigeten telelt át, éspedig egy alexandriai hajón, melynek a Dioszkurok voltak jelvényei, elutaztunk.
Act 28:12 Lementünk Szirakuzába, három napig ott maradtunk, onnan körbehajózva, Régiumba érkeztünk.
Act 28:13 Egy nap múltán déli szél támadt, úgyhogy másodnap Puteoliba jutottunk,
Act 28:14 ahol testvéreket találtunk. Ezek kérlelésére hét napig náluk maradtunk, és úgy jutottunk el Rómába.
Act 28:15 Puteoliból hallották meg a római testvérek is dolgainkat, és egész Appiusz piacáig és a Három Kocsmáig elibünk jöttek. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott az Istennek, és bizalmat merített.
Act 28:16 Amikor Rómába bementünk (a százados átadta a foglyokat a laktanyaparancsnoknak), Pálnak azonban megengedték, hogy az őt őrző katonával együtt saját szállásán maradjon.
Act 28:17 Három nap múltán magához hívatta az ott lakó zsidók főembereit. Mikor azok összegyűltek, így szólt hozzájuk: "Testvéreim, férfiak, noha semmit sem tettem, ami a népnek vagy az atyai szokásoknak ellenére volna, Jeruzsálemből mégis fogságba adtak a rómaiak kezére.
Act 28:18 Ezek azután, miután kikérdeztek, el akartak bocsátani engem, mivel semmi halálra méltó vád nem merült fel ellenem.
Act 28:19 Mivel azonban a zsidók ellentmondtak, kényszerítve voltam a császárra fellebbezni anélkül, hogy népem ellen nekem valami vádam volna.
Act 28:20 "Ez okból kérettelek titeket, hogy egyrészt lássalak, másrészt elbeszélgethessek veletek. Mert Izrael reménységéért övez engem ez a bilincs."
Act 28:21 Azok ezt felelték neki: "Semmiféle írást nem kaptunk felőled Júdeából, sem a testvérek közül senki ide nem érkezett, hogy hírt hozzon, vagy hogy valami rosszat szóljon ellened.
Act 28:22 "Méltányosnak találjuk, hogy tőled halljuk meg, hogy micsoda dolgok foglalják el elmédet. Efelől a felekezet felől pedig annyit tudunk, hogy mindenütt ellene mondanak neki."
Act 28:23 Miután egy napot tűztek ki neki, többen lementek hozzá a szállására. Ezeknek azután bizonyságot tett. Kifejtette előttük az Isten királyságát, s Jézus felől reggeltől estig igyekezett meggyőzni őket mind a Mózes törvényéből, mind a prófétákból.
Act 28:24 Egyesek engedtek szavainak, mások nem hittek neki.
Act 28:25 Minthogy meghasonlottak egymás között, elváltak Páltól, miután Pál csak egy szót mondott: "Helyesen szólott a Szent Szellem Ézsaiás prófétán keresztül atyáitokhoz,
Act 28:26 amikor ezt mondta: Eredj népemhez, és mondd neki: Jól odahallgattok majd, mégsem látjátok be, jól megnézitek, mégsem fogtok látni,
Act 28:27 mert háj nőtte be e nép szívét, úgyhogy fülük nehezen hallóvá lett, szemüket álom csukta be, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel belátásra ne jussanak, meg ne térjenek, s én meg negyógyítsam őket.
Act 28:28 "Ez pedig legyen tudtotokra, hogy az Istennek ez a megmentő hatalma a nemzetekhez küldetett, s ők meg is fogjak hallani."
Act 28:29 Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva eltávoztak.
Act 28:30 Két egész évig maradt az apostol a saját bérelt szállásán, s fogadta szívesen mindazokat, akik hozzá mentek.
Act 28:31 Bátran, szabadon és akadálytalanul hirdette nekik az Isten királyságát, és tanította az Úrra, a Felkent Jézusra vonatkozó igazságokat.
Rom 1:1 Pál, a Felkent Jézus rabszolgája, elhívott apostol, kit örömüzenetének hirdetésére Isten különválasztott.
Rom 1:2 Az Isten prófétáin át a szent írásokban már előre megígérte azt, amiről az örömüzenet szól.
Rom 1:3 Ennek az üzenetnek tárgya a Fiú, ki, ha a húst nézzük, Dávid magvából támadott.
Rom 1:4 Kit azonban a szentség szelleme a halottak közül való feltámasztással Isten Fiaként hatalmas erővel bizonyított. E Fiú, a Felkent Jézus, nekünk Urunk,
Rom 1:5 és rajta keresztül kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevével minden nemzetben a hit engedelmességét keltsük fel.
Rom 1:6 E nemzetek közé tartoztok ti is, a Felkent Jézus elhívottai.
Rom 1:7 Küldi e levelet az Isten Rómában lakó összes szeretteinek, elhívott szenteknek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, Istentől és az Úrtól, a Felkent Jézustól.
Rom 1:8 Először is a Felkent Jézuson át mindnyájatokért hálát adok Istenemnek azért, hogy hiteteket az egész világon szerte mindenütt hirdetik.
Rom 1:9 Mert az az Isten, akinek Fia örömüzenetének hirdetésével szellememben szolgálok, a tanúm arra, hogy imádságaimban mindenkor szakadatlanul emlegetlek titeket.
Rom 1:10 Könyörgök is azért, hogy Isten akaratával valamiképpen már jó út nyíljék számomra hozzátok.
Rom 1:11 Mert epedve vágylak látni titeket, hogy a kegyelemnek egy s más szellemi ajándékát közölhessem veletek a ti megszilárdítástokra,
Rom 1:12 helyesebben, hogy köztetek ti is, én is kölcsönös bátorítást kapjunk azon a hiten keresztül, mely bennünk van, bennetek és bennem.
Rom 1:13 Nem akarom azonban, hogy ne tudjátok, testvéreim, hogy már sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mostanáig megakadályoztak abban, hogy köztetek is teremjek valami gyümölcsöt úgy, mint a többi nemzetek között.
Rom 1:14 Helléneknek is, barbároknakis, bölcseknek is, értelmetleneknek is adósa vagyok.
Rom 1:15 így hát, ami engem illet, bennem a készség megvan arra, hogy nektek, rómabelieknek is hirdessem az örömüzenetet.
Rom 1:16 Mert nem szégyenlem az örömhírt. Hiszen Istennek hatalma az minden hívőnek megmentésére, zsidónak is, sőt annak először, meg hellénnek is.
Rom 1:17 "Mert Isten igazságosságáról hull le az örömüzenetben a lepel, s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul, miként írva is találjuk: "Az igazságos ember hite alapján fog élni."
Rom 1:18 Mert hull már a lepel Isten haragjáról, mely mennyből sújt le azoknak az embereknek minden istentelenségére és hamisságára, akik az igazságot hamissággal lefogva tartják.
Rom 1:19 Lesújt rájuk, mert mindaz, amit Istenből megismerhetünk, köztük is nyilvánvaló, minthogy Isten láthatóvá tette nekik.
Rom 1:20 Hiszen azt, ami belőle láthatatlan, alkotásaiból az emberek a világ megalapítása óta megértik és átlátják, éspedig az ő örök hatalmát és Isten voltát, úgyhogy menthetetlenek.
Rom 1:21 Menthetetlenek, mert bár Istent megismerték, Istenként nem dicsőítették, és hálát neki nem adtak, hanem következtetéseikben hiábavalókká lettek, és be nem látó szívük elsötétedett.
Rom 1:22 Azt állították magukról, hogy bölcsek, pedig ostobákká lettek,
Rom 1:23 amikor a romolhatatlan Isten dicsőségét romlandó embernek, madaraknak, négylábú-aknák és csúszómászóknak hasonmásával cserélték fel.
Rom 1:24 Ezért az Isten szívük kívánságainak következményeként kívánságaikban tisztátalanságra adta oda őket, hogy testüket egymás között megbecstelenítsék.
Rom 1:25 Hiszen ők maguk cserélték fel az Isten igazságát hazugsággal, ők maguk félték és szolgálták a teremtményt, tették félre a Teremtőt, aki áldott az örök korokig. Ámen.
Rom 1:26 Ezért adta azután az Isten oda őket becstelen szenvedélyekre, nőik a természetes életmódot természetellenesre cserélték fel,
Rom 1:27 hasonlóképpen a férfiak is elhagyták a nővel való természetes élést, és indulatoktól hajtva, egymás iránt gyulladtak lángra, férfiak férfiakon követtek el torz dolgokat, és önmagukban kapták meg azt a bért, mely tévedésükért kijárt nekik.
Rom 1:28 S mint ahogy ők Istent kipróbálták, s elvetették, nem méltatva arra, hogy ismeretükben megőrizzék, annak megfelelően Isten is olyan életfelfogásnak dobta őket oda, mely majd az ítéletkor nem állja ki a próbát. Hogy azt tegyék, ami ocsmány,
Rom 1:29 hogy telve legyenek mindenféle hamissággal, rosszasággal, haszonleséssel, gonoszsággal, jóllakjanak irigységgel, gyilkolással, civakodással, cselszövéssel, gonosz szokásokkal.
Rom 1:30 Hogy suttogok, pletykahordók, istengyűlölők, erőszakoskodók, fennhéjázók, kérkedők, gonosz dolgok feltalálói, szüleik iránt engedetlenek,
Rom 1:31 belátásnélküliek, állhatatlanok, szeretetlenek, könyörtelenek legyenek.
Rom 1:32 Mert bár Isten igazságos útjait felismerték, - hogy akik ily dolgokat cselekszenek, halálra méltók -, mégis nemcsak megteszik ezeket, hanem azokat, akik e dolgokat művelik, egyetértésükkel erősítik.
Rom 2:1 Ezért menthetetlen vagy ember, bárki vagy is, aki ítélkezni szoktál, mert mikor a másikat elítéled, magadra mondasz kárhoztatást, hiszen ugyanazokat műveled, mikor magad ítélkezel.
Rom 2:2 Azt azonban tudjuk, hogy Isten ítélete az igazságnak megfelelően sújtja azokat, akik ily dolgokat művelnek.
Rom 2:3 Vagy arra számítasz, te ember, aki elítéled ezeket, akik ilyesmit művelnek, de magad is ugyanazokat teszed, hogy az Isten ítélete elől elmenekülhetsz?
Rom 2:4 Vagy éppen semmibe veszed gazdagon ömlő jóságát, türelmét és hosszútűrését, és nem érted meg, hogy az ő jósága arra indít téged, hogy új felismerésre térj?
Rom 2:5 Te azonban keménységeddel és új látásra térni nem akaró szíveddel haragot halmozol fel magadnak arra a napra, melyen az Isten haragja le fog sújtani, s amelyen igazságos ítéletéről a lepel lehull.
Rom 2:6 Meg fog Ő fizetni kinek-kinek tettei szerint:
Rom 2:7 azoknak, akik állhatatos jó cselekvéssel dicsőséget, megbecsülést és romolhatatlanságot keresnek: örök élettel,
Rom 2:8 ellenben azoknak, akik versengeni szoktak, és nem az igazságnak engedelmeskednek, hanem belenyugosznak a hamisságba: haraggal és indulattal.
Rom 2:9 Nyomorúság és szorongás jő minden emberi leiekre, aki a gonoszt munkálja, zsidóra is, sőt arra elsősorban, dehellénre is.
Rom 2:10 Ám dicsőség, megbecsülés és békesség lesz része mindenkinek, aki a jót munkálja, zsidónak is, annak először, de hellénnek is.
Rom 2:11 Mert Istennél nincs személyválogatás.
Rom 2:12 Mert akik törvény nélkül vetkeztek, törvény nélkül fognak elveszni is, akik pedig a törvényt ismerve vetkeztek, a törvényen át kapják majd ítéletüket.
Rom 2:13 Mert nem a törvény hallgatói igazságosak, hanem annak megtevőit fogják igazságosaknak nyilvánítani.
Rom 2:14 Mikor ugyanis azok a nemzetek, melyeknek nincsírotttörvényük, természetszerűleg teszik a törvény dolgait, bár törvényük nincs, maguk képezik a törvényt maguknak.
Rom 2:15 Ezek ugyanis kimutatják, hogy a törvény kívánta tett a szívükbe van írva, amennyiben lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, sőt tanúskodnak szívük fontolgatásai is, melyek egymást hol vádolják, hol védelmezik.
Rom 2:16 A lelkiismeret és e számító következtetések fognak majd tanúskodni ama napon is, melyen Isten az emberek rejtett titkait, ahogy az én örömüzenetem mondja, a Felkent Jézuson át meg fogja ítélni.
Rom 2:17 Ha pedig te a zsidó nevet viseled, és a törvényből hamis biztonságot merítve megnyugtatod magad, ha te Istennel dicsekszel,
Rom 2:18 és ismered a törvényben megnyilatkozó isteni akaratot, ha a törvényből nyert oktatás alapján mérlegelni tudod az eltérő ítéleteket,
Rom 2:19 ha elhitetted magaddal, hogy vakok vezére, sötétségben levők világossága,
Rom 2:20 esztelenek nevelője, kiskorúak tanítója vagy, mivel a mózesi törvényben bírod az alakba öntött ismeretet és igazságot,
Rom 2:21 "hát akkor éppen te, aki tanítasz, nem tanítod magadat? Ki azt hirdeted: ne lopj, lopsz;"
Rom 2:22 ne törj házasságot, házasságot törsz? Ki utálod a bálványokat, templomot fosztogatsz?
Rom 2:23 Ki a törvénnyel dicsekszel, a törvény áthágásával gyalázod meg az Istent?
Rom 2:24 "Hiszen "Isten nevét miattatok káromolják a nemzetek között," - amint az írva van."
Rom 2:25 Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt véghez viszed, de ha a törvény áthágója vagy, körülmetélt voltod körülmetéletlenséggé változik.
Rom 2:26 Ha ellenben a körülmetéletlenek a törvény igazságos úíjait megőrzik, körülmetéletlen voltuk nem számít-e majd körülmetéltségnek?
Rom 2:27 Akkor azok a körülmetéletlenek, akik természetüknél fogva hajtják végre a törvényt, fognak elítélni téged, aki betűn és körülmetélésen keresztül hágod át a törvényt.
Rom 2:28 Mert nem az a zsidó, aki szemmel láthatóan az, és nem az a körülmetélés, mely a húson látható,
Rom 2:29 ha-nem az számít zsidónak, aki rejtett mivoltában zsidó, és a szív körülmetélése az igazi körülmetélés, amely szellemben, nem betűben történik, s melynek magasztalása nem emberektől származik, hanem Istentől.
Rom 3:1 Mennyivel több a zsidó a nemzetbelinél, vagy mennyivel hasznosabb a körülmetélkedés?
Rom 3:2 Mindenféleképpen sokkal. Először is azzal, hogy rájuk bízták Isten kijelentéseit.
Rom 3:3 Mert miis a helyzet? Ha némelyek hitetlenekké lettek is, vajon hűtlenségük Isten hűségét hatálytalanítani fogja?
Rom 3:4 "Szó sem lehet róla. Inkább az Isten igaz, és minden ember hazug, mint ahogy írva is van, hogy: "Igazságosnak fogsz bizonyulni beszédeidben s győzni fogsz, mikor perbe szállasz."
Rom 3:5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk erősíti meg Isten igazságosságát, mit mondjunk? Hát nem igazságtalan az Isten, mikor a haragot ránk hozza? Emberi okoskodással szólok.
Rom 3:6 Szó sem lehet róla. Különben hogy ítélhetné meg Isten a világot?
Rom 3:7 De ha Isten megbízhatóságát az én hazugságom fokozza az ő dicsőítésére, miért ítélnek el engem akkor, mint vétkest?
Rom 3:8 Nem azt kellene-e tennünk, amivel rágalmaznak is bennünket, amiről azt állítják, hogy a mi szójárásunk: tegyük a gonoszt, hogy jó származzék belőle! Az ilyen ember elítélése igazságos volna.
Rom 3:9 Mi hát a valóság? Előnyben vagyunk? Semmi esetre sem. Hiszen az előbb mind a zsidókat, mind a helléneket azzal vádoltuk, hogy vétek terhe nyomja mindnyájukat.
Rom 3:10 Amint írva van: "Nincs igazságos egy sem,
Rom 3:11 nincs belátó, nincs aki megkeresné Istent.
Rom 3:12 Mindnyájan elhajlottak, együttesen hasznavehetetlenné lettek, nincs ki jóságosán cselekedjék, nincs egy sem.
Rom 3:13 Nyitott sír a gégéjük, nyelvük csalárdságot szól, viperaméreg van ajkuk mögött.
Rom 3:14 Szájuk átokkal, keserűséggel telve,
Rom 3:15 lábuk gyors a vérontásra,
Rom 3:16 útjukat romok és nyomor jelzik.
Rom 3:17 A békesség útját nem ismerték meg.
Rom 3:18 "Isten félelme nincs a szemük előtt."
Rom 3:19 Tudjuk pedig, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény hatálya alatt élnek, hogy minden szájat betömjön, és az egész világ Isten kárhoztatása alá essék.
Rom 3:20 Ezért olyan tettek, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hús igazságos voltát sem bizonyítják Isten előtt, mert a törvény csak a vétek felismerését nyújtja.
Rom 3:21 Most azonban a törvény nélkül lett láthatóvá nekünk az isteni igazságosság, amint arról a törvény és a próféták tanúságot tesznek.
Rom 3:22 A Felkent Jézusba vetett hiten át tette láthatóvá Isten igazságossága az összes hívek számára. Mert nincs különbségtétel zsidó és nemzetbeli között,
Rom 3:23 hiszen mind vetkeztek és híjával vannak az Isten dicsőségének,
Rom 3:24 ám ingyen jutnak igazságossághoz annak a kegyelemnek révén, melyet a Felkent Jézus megváltó munkája fordított felénk.
Rom 3:25 Azon át, hogy az ő vérében kell hinnünk, már eleve őt rendelte az Isten engesztelő fedélnek, hogy igazságosságát megmutassa nekünk. Igazságosságát abban, hogy az isteni türelem elengedte az előzőleg (a Felkent előtt) elkövetett vétkeket,
Rom 3:26 és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is, hogy igazságos maradjon, amikor igazságosnak nyilvánítja azt, aki a Jézus hitéből való.
Rom 3:27 Hol van hát az ember számára a dicsekvés lehetősége? Kizáratott. Miféle törvény zárta ki? A tettek törvénye? Nem, hanem a hitnek törvénye.
Rom 3:28 Mert úgy következtetünk, hogy az embert a törvény tettei nélkül a hit teszi igazságossá.
Rom 3:29 Hát akkor csak a zsidóké az Isten? Nem, a nemzeteké is! Igen, a nemzeteké is,
Rom 3:30 ha ugyan az az Isten, aki a körülmetélteket hit alapján igazságosakká teszi, ugyanaz, mint aki a körülmetéletleneket hiten keresztül teszi igazságosakká.
Rom 3:31 Vajon hatályától fosztjuk meg a törvényt a hiten át? Szó sem lehet róla. Ellenkezőleg, éppen érvényre emeljük a törvényt a hiten át.
Rom 4:1 Mit mondjunk hát? Mire jutott ősatyánk, Ábrahám a hús készségeivel?
Rom 4:2 Ha Ábrahámot a tettek tették volna igazságossá, volna dicsekedni valója. Csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben.
Rom 4:3 "Mit mond tudniillik az írás? "Hitt Ábrahám az Istennek, és azt igazságosságul számították be neki."
Rom 4:4 Annak, aki tetteket visz véghez, a bért nem kegyelemképpen számítják, hanem tartozásképpen.
Rom 4:5 Annak ellenben, aki nem tetteket hajt végre, hanem hisz Abban, aki az istentelent igazságossá teszi, hitét számítják be igazságosságul,
Rom 4:6 úgy ahogy Dávid írja le annak az embernek boldogságát, akinek tettek nélkül tulajdonít Isten igazságosságot:
Rom 4:7 Boldogok azok, akiknek törvénytiprásait elengedték, és vétkeiket elfedezték.
Rom 4:8 "Boldog az az ember, akinek az Úr vétket nem fog felszámítani."
Rom 4:9 Vajon ez a boldognak mondás a körülmetélt vagy a körülmetéletlen Ábrahámnak szólt-e? Mert hiszen azt mondjuk: Ábrahámnak hitét számították be igazságosságnak.
Rom 4:10 Milyen állapotában számították be neki? Akkor-e, amikor körülmetélt volt, vagy amikor körülmetéletlen? Nem akkor, amikor körülmetélt volt, hanem amikor körülmetéletlen!
Rom 4:11 A körülmetélés jelképét éppen hitbeli igazságosságának pecsétjéül kapta még akkor, amikor körülmetéletlenül hitt, hogy így minden körülmetéletlen hívőnek atyja legyen, hogy nekik is igazságosságot számítsanak be,
Rom 4:12 amellet a körülmetélteknek is atyja legyen, azoknak, akik nemcsak a körülmetélésből valók, hanem annak a hitnek nyomdokain is járnak, mellyel atyánk, Ábrahám, körülmetéletlen állapotában hitt.
Rom 4:13 Ábrahámnak és magvának ugyanis nem a törvényen át szól az ígéret, hogy a világ örököse lesz, hanem a hit igazságosságán keresztül.
Rom 4:14 Hiszen, ha a törvény alapján állók az örökösök, hiábavalóvá lett a hit, hatálytalanná az ígéret,
Rom 4:15 mert a törvényharagot munkál. Ahol azonban nincs törvény, ott azt nem lehet áthágni sem.
Rom 4:16 Azért van hit alapján az ígéret, hogy kegyelemképpen lehessen, hogy minden egyes mag számára szilárd legyen az ígéret, nemcsak annak, aki a törvény alapján várja, hanem az Ábrahám hite alapján állónak is (aki mindannyiunknak atyja,
Rom 4:17 "amint meg van írva: "Sok nemzetnek atyjává rendeltelek téged"). Mindannyiunknak atyja ő az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, aki a nem létezőket úgy hívja elő, mintha léteznének."
Rom 4:18 "Abrahám - reménység ellenére - reménykedve hitte, hogy sok nemzetnek atyjává lesz, ahogy mondták neki: "így lesz a te magod."
Rom 4:19 A hit tette arra képessé, hogy mintegy száz éves korában sem erőtlenült el, és nem figyelte saját kihalt testét, sem Sára méhének elhalt voltát,
Rom 4:20 hitetlenül nem kételkedett Isten ígéretében, hanem a hit hatalomra emelte, s miután Istennek adta a dicsőséget,
Rom 4:21 teljes bizonyosságot kapott afelől, hogy Istennek hatalma van azt megtenni, amit ígért.
Rom 4:22 Ezért számították be hitét igazságosságul.
Rom 4:23 "Nem őérte magáért írták meg azonban, hogy "beszámították neki,"
Rom 4:24 hanem értünk is, kiknek szintén be fogják számítani, értünk, akik hiszünk abban, aki Urunkat, Jézust a halottak közül feltámasztotta,
Rom 4:25 azt a Jézust, akit eleséseinkért halálra adtak, megigazulásunkért azonban feltámasztottak.
Rom 5:1 Miután tehát a hit alapján igazságosakká lettünk, legyünk békességben Istennel, a mi Urunk, a Felkent Jézus által,
Rom 5:2 aki által szabadon járulhatunk ahhoz a kegyelemhez, melynek révén állunk, és az Isten dicsőségének reménységével is dicsekedhetünk.
Rom 5:3 Sőt nem egyedül ezzel, hanem dicsekedhetünk a nyomorúságokkal is, miután tudjuk, hogy a nyomorúság állhatatosságot munkál,
Rom 5:4 az állhatatosság kipróbáltságot, a kipróbáltság reménységet.
Rom 5:5 A reménység pedig nem szégyeníthet meg, mivel Isten szeretete a nekünk adott Szent Szellem által ki van öntve szívünkbe,
Rom 5:6 ha ugyan igaz, hogy a Felkent, még mikor erőtlenek voltunk, a kijelölt időben meghalt az istentelenekért,
Rom 5:7 akkor, amikor még az igazságosokért is alig hal meg valaki. A jóért ugyanis hamarabb elszánja magát valaki a halálra.
Rom 5:8 Irántunk való szeretetét éppen azzal bizonyította Isten, hogy a Felkent akkor halt meg értünk, mikor még vétkesek voltunk.
Rom 5:9 Azután tehát, hogy igazságosakká tett minket, sokkal inkább meg fogunk menekülni a haragtól vére hatalmával ő rajta keresztül.
Rom 5:10 Mert ha akkor, mikor ellenségek voltunk, Fiának halálán át megbékéltünk Istennel, mennyivel inkább, mentetünk meg a Belőle belénk ömlő élet révén most, mikor már megbékéltünk,
Rom 5:11 sőt mikor már dicsekedhetünk is az Istennel Urunkon, a Felkent Jézuson keresztül, ki által most a megbékülést elnyertük.
Rom 5:12 Számot kell tehát vetnünk a következőkkel: egyik oldalon a vétket látjuk, mely egy emberen keresztül jött be a világba, a vétken keresztül meg a halál jött be, s ekképp a halál minden emberig elhatolt, amennyiben mindnyájan vetkeztek.
Rom 5:13 Hiszen a törvényig is volt vétek a világban, de ha nincs törvény, a vétket nem róják fel.
Rom 5:14 A halál mégis uralomra jutott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám eleséséhez hasonlóan vetkeztek, aki az Eljövendőnek (a második Ádámnak) az előképe.
Rom 5:15 A másik oldalon ott látjuk a kegyelmet, mellyel nem úgy vagyunk,
Rom 5:16 mint az eleséssel. Ha ugyanis az egynek elesése a sokat halálra vitte, sokkal nagyobb az egy embernek, a Felkent Jézusnak kegyelmén át az Isten kegyelmének és ingyen ajándékának hatása a sokakra.Nem hatott úgy az ingyen ajándék, mint hatott a vétek azon az egyen át, aki vetkezett. Egyik oldalon az ítélet egy elesés alapján vált kárhoztató ítéletté, a másik oldalon a kegyelemajándék lett sok elesésből megigazulás útjává.
Rom 5:17 Ha ugyanis egynek elesése a halált azon az egyen keresztül uralomra juttathatta, mennyivel inkább kell uralkodniuk az egy Felkent Jézuson keresztül az élet hatalmával azoknak, akik bőségben kapták a kegyelmet és az igazságosság ajándékát.
Rom 5:18 Mint ahogy tehát egy elesés által a kárhoztató ítélet minden emberig elhatolt, úgy hozza el a kegyelem egynek megigazító munkáján át az életadó megigazulást minden emberre.
Rom 5:19 Mint ahogy ugyanis egy ember engedetlensége a sok embert a vétkesség állapotába döntötte, úgy egy ember engedelmessége a sok embert az igazságosság állapotába fogja visszaállítani.
Rom 5:20 A törvény pedig azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy megsokasítsa az elesést. De ahol a vétek megsokasodott, ott - azt messze felülmúlva - megszaporodott a kegyelem,
Rom 5:21 hogy amiképpen a vétek a halálban uralomra jutott, úgy a kegyelem is uralomra jusson az igazságosságon át, hogy Urunk által, a Felkent Jézus által elhozza az örök életet.
Rom 6:1 Mit mondjunk hát? Megmaradjunk a vétekben, hogy a kegyelmet megsokasítsuk?
Rom 6:2 Szó sem lehet róla. Vajon mi, akiket halálba vitt a vétek, élhetnénk-e még tovább ebben a vétekben?
Rom 6:3 Hát nem értitek, hogy mi, akik a Felkent Jézusba bemerítkeztünk, halálába merültünk be?
Rom 6:4 A bemerítkezés ővele együtt eltemetett minket a halálba, hogy amiként a Felkentet a halottak közül az Atya dicsősége feltámasztotta, úgy mi is megújult életben járjunk.
Rom 6:5 Hiszen, ha eljutottunk arra, hogy halálának hasonmásával összenőjünk, feltámadásával is összenőt-tekké leszünk.
Rom 6:6 Mert tudjuk, hogy óemberünk vele együtt megfeszíttetett, hogy a vétek teste tehetetlenné váljék, hogy tovább ne legyünk a vétek rabszolgái,
Rom 6:7 mert aki meghalt, az igazságossá lett és a vétektől szabaddá.
Rom 6:8 Ha pedig a Felkenttel együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.
Rom 6:9 Miután tudjuk, hogy a Felkent azután, hogy a halottak közül feltámadt, többé meg nem halhat, a halál rajta többé nem uralkodik.
Rom 6:10 Ami ugyanis benne meghalt, azt a vétek ölte meg egyszer, ami pedig él, az Isten élteti.
Rom 6:11 Ti is hát halottaknak számítsátok magatokat, miután a vétek megölt titeket, mindamellett élőknek is Isten által a Felkent Jézusban.
Rom 6:12 Ne a vétek uralkodjék tehát halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek,
Rom 6:13 se tagjaitokat ne állítsátok hamisság fegyvereiül a vétek oldalára, hanem álljatok Isten oldalára, mint akik a halottak közül feltámadtatok és éltek. Tagjaitokat is állítsátok az igazságosság fegyvereiként Isten mellé.
Rom 6:14 Mert a vétek nem fog uralkodni rajtatok, hiszen nem törvény alatt vagytok, hanem kegyelem alatt.
Rom 6:15 Mi tehát a helyzet? Vetkezzünk, mivel nem vagyunk törvény alatt,hanem kegyelem alatt? Szó sem lehet róla.
Rom 6:16 Nem tudjátok, hogy ami mellé rabszolgák gyanánt odaálltok, hogy annak engedelmeskedjetek, annak rabszolgái is vagytok? Rabszolgái annak, aminek engedelmeskedtek: vagy a vétek rabszolgái, hogy meghaljatok, vagy a szófogadáséi, hogy igazságosak legyetek.
Rom 6:17 De hála legyen Istennek, hogy csak voltatok a vétek rabszolgái, ám szívből engedelmeskedtetek a tudomány amaz alakjának, amelyre rendelve vagytok.
Rom 6:18 Miután megszabadultatok a vétektől, az igazságosság rabszolgáivá lettetek.
Rom 6:19 Húsotok erőtlensége miatt emberi módra szólok: ahogy azelőtt a tisztátalanság és törvényrontás oldalára állítottátok tagjaitokat, hogy azok törvényrontást műveljenek, most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják.
Rom 6:20 Hiszen amikor a vétek rabszolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságosságtól.
Rom 6:21 Mi gyümölcsötök volt akkor? Olyan dolgok, amiket most szégyelltek, mert azok vége halál.
Rom 6:22 Ám most, hogy a vétektől lettetek szabadokká és Isten rabszolgáivá lettetek, gyümölcsöt teremtek, amely a megszentelődést munkálja, annak vége pedig örök élet.
Rom 6:23 Mert a vétek zsoldja halál, de Urunkban, a Felkent Jézusban az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet.
Rom 7:1 Hát nem értitek, testvéreim - törvényismerőkhöz szólok -, hogy a törvény csak annyi ideig uralkodik az emberen, ameddig az ember él?
Rom 7:2 Hiszen a férj alatt élő nőt is a törvény csak az élő férjhez köti, ám ha meghal a férj, a törvény hatálytalan ránézve.
Rom 7:3 Következőleg a férj életében házasságtörő a neve, ha más férfié lesz, de ha meghal a férj, szabad a törvénytől, nem lesz házasságtörővé, ha más férfié lesz.
Rom 7:4 így van veletek is, testvéreim. Titeket is halottakká tett a törvény a Felkent teste által, hogy máséi legyetek, Azéi, aki azért támadott fel a halottak közül, hogy az Istennek teremjünk gyümölcsöt.
Rom 7:5 "Mikor ugyanis a húsban voltunk, tagjainkban a vétkek szenvedélyei dolgoztak, amelyeket a törvény váltott ki, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt;"
Rom 7:6 most azonban, hogy a törvény ránk nézve elvesztette hatályát, miután meghaltunk, megölve attól, ami lefogva tartott, új Szellemben és ne a régi betű világban végezzük szolgálatunkat.
Rom 7:7 "Mit mondunk tehát? Vétek a törvény? Szó sem lehet róla. De a vétket nem ismertem volna meg, ha a törvényen át meg nem ismerem. A vágyat sem ismerném, ha a törvény nem mondta volna: "Ne kívánd!"
Rom 7:8 A vétek azonban, miután a parancsolatban ugródeszkát talált, kimunkált bennem minden kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a vétek holt.
Rom 7:9 Én pedig valaha törvény nélkül voltam, de amikor eljött a parancsolat, a vétek megelevenedett,
Rom 7:10 én pedig meghaltam és úgy találtam, hogy a parancsolat, mely az életet szolgálja, nekem halálomra van.
Rom 7:11 A vétek, miután ugródeszkát kapott a parancsolatban, végképp megcsalt, és a parancsolaton át megölt engem.
Rom 7:12 így tehát a törvény szent, és a parancsolat szent, igazságos és jó.
Rom 7:13 Úgy, hát a jó lett nekem halálommá? Szó sem lehet róla. Hanem a vétek, hogy véteknek tűnjék fel, a jón keresztül munkálja ki a halált, hogy a vétek a parancsolat által szerfölött vétkessé váljon.
Rom 7:14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én ellenben hús vagyok, eladva a vétek alá.
Rom 7:15 Hiszen, amit véghez viszek, nem ismerem, mert nem azt hajtom végre, amit akarok, hanem, amit gyűlölök, azt teszem meg.
Rom 7:16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel: elismerem róla, hogy jó.
Rom 7:17 így hát többé nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakó vétek.
Rom 7:18 Tudom ugyanis, hogy bennem, azaz húsomban jó nem lakik, mert az akarás ugyan kezem ügyében van, de a jó dolgok véghezvitelét nem lelem magamban.
Rom 7:19 Mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem a gonoszt, amit nem akarok, azt hajtom végre.
Rom 7:20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, többé nem én munkálom azt, hanem a bennem lakó vétek.
Rom 7:21 Magamra nézve tehát azt találom törvénynek, hogy nekem, aki a jót akarom tenni, a gonosz van kezem ügyében.
Rom 7:22 Gyönyörűségemet lelem ugyanis az Isten törvényében a belső embernek megfelelően,
Rom 7:23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, mely hadban áll értelmem törvényével, és fogollyá tesz annak a véteknek törvényébe zárva, amely tagjaimban van.
Rom 7:24 Én nyomorult ember! Ki fog kiragadni e halálos testből?
Rom 7:25 Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Felkent Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor húsom indít, a vétek törvényének.
Rom 8:1 Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem szól azok ellen, akik a Felkent Jézusban vannak,
Rom 8:2 mert a Felkent Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a vétek és halál törvényétől.
Rom 8:3 Amire ugyanis a törvénynek nem volt képessége, mert a hús erőtlenné tette, azt véghez vitte az Isten, mikor a húsban a vétket elítélte azzal, hogy a vétkes hús hasonmásában és a vétek miatt saját Fiát küldte el,
Rom 8:4 hogy a törvény igazságos követelései beteljesedjenek bennünk, akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a szellem.
Rom 8:5 A húshoz igazodók ugyanis a hús dolgain jártatják eszüket, de a szellemhez igazodók a szellem dolgain.
Rom 8:6 A hús észjárása ugyanis halálra , a szellem észjárása ellenben életre és békességre.
Rom 8:7 Ezért a hús észjárása ellenségeskedés Isten ellen, Isten törvényének ugyanis nem veti magát alá, minthogy nem is képes rá.
Rom 8:8 A húsban élők Istennek nem tetszhetnek.
Rom 8:9 Ti azonban nem a húsban éltek, hanem szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Felkent Szelleme nem birtoka, az nem is övé.
Rom 8:10 Ha ellenben a Felkent bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a szellem élet azért, hogy igazságosságot munkálhasson.
Rom 8:11 Ha pedig Annak Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta, bennetek lakik, Az, aki a Felkent Jézust a halottak közül feltámasztotta, a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni.
Rom 8:12 Következőleg, testvéreim, nem vagyunk a hús adósai, hogy a hús kívánata szerint éljünk.
Rom 8:13 Ha ugyanis a hús kívánata szerint éltek, meg kell halnotok. De ha a szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok.
Rom 8:14 Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai.
Rom 8:15 "Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: "Abba, Atya!"
Rom 8:16 Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Rom 8:17 Ha pedig gyermekek, örökösök is, Istennek örökösei, a Felkentnek örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Rom 8:18 Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyről értünk egyszer a lepel le fog hullani.
Rom 8:19 Mert a teremtés feszültségben és epedve várja Isten fiainak lelepleződését.
Rom 8:20 A teremtés tudniillik hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem azért, aki alávetette,
Rom 8:21 azzal a nekünk adott reménységgel, hogy maga a teremtés is meg fog szabadulni a romlandóság rabszolgaságából, és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába.
Rom 8:22 Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtés mostanáig együtt sóhajtozik és együtt vajúdik.
Rom 8:23 Sőt nemcsak ők, hanem mi, a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk, mert a fiúvá fogadtatást várjuk, azaz testünknek megváltását.
Rom 8:24 Mert a mi megmentésünk reménységre szól, a reménység pedig, ha látjuk, nem reménység. Mert, amit látunk, minek azt remélni is?
Rom 8:25 Ám ha azt, amit nem látunk, reméljük, akkor állhatatossággal várjuk is.
Rom 8:26 Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal.
Rom 8:27 Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért.
Rom 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra, miután az Isten előzetes terve szerint való kifejlődésre hívattak el.
Rom 8:29 Mert akiket eleve felismert, azokat a többiektől eleve különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő
Rom 8:30 Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen.Akikét pedig eleve különválasztott, azokat el is hívta, akiket elhívott, azokat igazságosakká tette, akiket igazságosakká tett, azokat mégis dicsőítette.
Rom 8:31 Mit is fűzhetünk még ezekhez? Ha Isten értünk, ki tehet ellenünk?
Rom 8:32 Aki saját Fiát nem kímélte, hanem érettünk, mindnyájunkért odaadta, hogyan ne adna kegyelemből vele együtt mindent minekünk?
Rom 8:33 Ki emelhet vádat Isten kiválasztottjai ellen? Isten, aki igazságosságot ad?
Rom 8:34 Ki kárhoztat? A Felkent Jézus, aki meghalt, sőt aki feltámadott, aki Isten jobbján van, aki közben is jár érettünk?
Rom 8:35 Ki szakíthat el minket a Felkent szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongatás, üldözés, ínség, mezítelenség, veszedelem vagy kard?
Rom 8:36 "Mint ahogy írva is van "Érted egész nap ölnek minket, annyiba vesznek, mint vágójuhokat."
Rom 8:37 Ám mi mindezekben győzteseknél is többek vagyunk azon keresztül, aki minket megszeretett.
Rom 8:38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem elkövetkezők, sem hatalmak,
Rom 8:39 sem magasságban, sem mélységben lakók, sem semmi más teremtés sem képes elszakítani minket Isten szeretetétől, melyhez Urunkban, a Felkent Jézusban jutottunk.
Rom 9:1 Igazságot szólok a Felkentben, nem hazudok, lelkiismeretem a Szent Szellemben velem együtt tanúskodik,
Rom 9:2 hogy nagy bánat, szakadatlan kín gyötri szívemet.
Rom 9:3 Esdeklek, hogy bárcsak volnék átok alatt, a Felkenttől elszakítva azokért a testvéreimért, akik hús szerint rokonaim.
Rom 9:4 Mert izraeliták ők, övék a fiúvá fogadtatás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentiszteleti szolgálat és az ígéretek,
Rom 9:5 övék az atyák, kiktől hús szerint a Felkent származott, aki mindenek felett való Isten és áldandó az örök korokig. Ámen.
Rom 9:6 Nem mintha az Isten Igéje megbukott volna. Mert hisz nem mindenki tartozik Izraelhez, aki Izraeltől való,
Rom 9:7 "nem mind számíthatók gyermekeknek, akik Ábrahám magvából származnak, hanem azt mondta az isteni szó: "Csak ami Izsákban van, azt fogják magodnak nevezni,"
Rom 9:8 azaz nem a hús gyermekei az Isten gyermekei, hanem csak az ígéret gyermekeit számítják magnak.
Rom 9:9 "Mert ígéretnek szava ez:"Ebben az idő tájban eljövök majd, és Sárának fia lesz."
Rom 9:10 Ne csak Sárával történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki amikor egy férfitól, atyánktól, Izsáktól terhes volt,
Rom 9:11 még mielőtt megszülettek, s jót vagy hitványát művelhettek volna a gyermekek, azért, hogy Istennek a kiválasztást fenntartó előzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó akaratából szilárd maradjon, -
Rom 9:12 azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak,
Rom 9:13 "ahogy írva is van: "Jákobot megszerettem, Ézsaut ellenben meggyűlöltem."
Rom 9:14 Mit mondjunk erre? Talán csak nincs hamisság az Istennél? Szó sem lehet róla.
Rom 9:15 "Mózeshez ugyanis így szól: "Könyörülni fogok azon, akin könyörülök és irgalmazni fogok annak, akinek irgalmat adok."
Rom 9:16 Következőleg nem az akaróé, sem a futóé a jövő, hanem a könyörülő Istené.
Rom 9:17 "Mert a fáraóhoz így szól az írás: "Éppen avégre támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy szerte az egész földön hirdessék nevemet."
Rom 9:18 így hát, akin akar, könyörül, és akit akar, megkeményít.
Rom 9:19 "Azt kérded most már tőlem: "Hát akkor miért vádol még mindig? Ellenállhat-e valaki az ő akaratának?"
Rom 9:20 De hát ki is vagy te csakugyan ember, hogy Istennel feleselsz? Vajon mondhatja-e a gyuradék a gyúrójának: Miért csináltál engem így?
Rom 9:21 Hát nincs joga a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből megbecsült, más részéből nem becsült célra formáljon edényt?
Rom 9:22 És ha ezzel éppen haragját akarta megmutatni, és hatalmát megismertetni az Isten, és azért viselte oly nagy türelemmel a harag edényeit, akik elveszésre készültek,
Rom 9:23 másfelől meg akarta ismertetni dicső gazdagságát az irgalom edényein, akiket eleve dicsőségre alkotott?
Rom 9:24 Ilyen edényekül hívott el minket is, nemcsak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is.
Rom 9:25 Már Hózseásnál is ezt mondja: "Azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, s a nem szeretettet szeretettként,
Rom 9:26 "és az fog történni, hogy amely helyen azt mondták nekik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket nevezni."
Rom 9:27 "Ézsaiás éppen így kiált Izraelért: "Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék fog megmenekülni."
Rom 9:28 Mert megcselekszi az Igét az Úr a földön, miközben befejezéshez juttatja és megrövíditi a történést.
Rom 9:29 "És amint Ézsaiás előre megmondta: "Ha a Seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Sodorna; Gomorrához váltunk volna hasonlókká."
Rom 9:30 Mit mondjunk hát? Hogy nemzetek, melyek igazságosságra nem törekedtek, birtokul kapták az igazságosságot, éspedig a hit alapján elérhető igazságosságot.
Rom 9:31 Izráel ellenben, mely az igazságosság törvénye után futott, nem érkezett el a törvényhez.
Rom 9:32 Miért nem? Mert nem a hit alapján kereste, hanem úgy, mintha cselekedetek alapján volna elnyerhető. Beleütköztek a megütközés kövébe.
Rom 9:33 "Ahogy írva van: "Lám, Sionban megütközés kövét helyezek el, botlás kőszikláját, de aki hisz benne, meg nem szégyenül."
Rom 10:1 Testvéreim! Szívem helyeslő szava és Istenhez küldött könyörgésem értük szólnak, megmenekülésükért.
Rom 10:2 Mert tanúságot teszek amellett, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de az nem felel meg az ismeretnek.
Rom 10:3 Mert azzal, hogy Isten igazságosságát nem értették és a maguk igazságos voltát igyekeztek elismertetni, Isten igazságosságának magukat alá nem vetették.
Rom 10:4 A törvény vége ugyanis a Felkent, aki mindenkinek igazságosságává lett, aki hisz.
Rom 10:5 "Mózes ugyanis a törvény alapjára helyezkedő igazságosságot így írja le: "Az az ember, aki megteszi a törvényt, élni fog általa."
Rom 10:6 "A hitből származó igazságosság ellenben így beszél: ,,Ne mondd szívedben: Ki fog felmenni az égbe?" - tudniillik a Felkentet aláhozni?"
Rom 10:7 "Vagy: "Ki száll alá a feneketlen mélységbe?"
Rom 10:8 "Hanem így szól: "Közel hozzád a szó szádban és szívedben," tudniillik a hitnek szava, melyet hirdetünk."
Rom 10:9 Mert ha szájaddal vallód, hogy Jézus Úr és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni.
Rom 10:10 Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és azzalmegmenekülünk.
Rom 10:11 "Az írás ugyanis ezt mondja: "Senki meg nem szégyenül, aki benne hisz."
Rom 10:12 Mert nincs különbség zsidó és hellén között, mert ő mindenek Ura, gazdag mindenek irányában, akik őt segítségül hívják.
Rom 10:13 "Mert mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, meg fog menekülni."
Rom 10:14 Miként hívhatnák azonban segítségül azt, akiben nem hittek?
Rom 10:15 "Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az Igét, ha senki sem küldi őket? Így is írták meg: "Mily szép az örömhirdetőknek lába, akik a jóról beszélnek."
Rom 10:16 "Csakhogy nem mindnyájan hallgattak az örömüzenetre. Ézsaiás ugyanis így szól: "Uram, ki hitt a mi igehirdetésünknek?"
Rom 10:17 A hit tehát az Ige hallásából támad, a hallás pedig a Felkent beszédén át.
Rom 10:18 "De kérdem: Vajon nem hallották? Kétségen kívül "az egész földre elhatott kiáltásuk, a lakott föld végéig elhangzott beszédük."
Rom 10:19 "Azt kérdem mégis: Talán Izrael nem ismerte fel? Már Mózes így szól:,,Féltékenységre ingerellek benneteket azzal, ami nem nemzet, belátással nem bíró nemzettel felharagítlak titeket."
Rom 10:20 "Ézsaiás merészen megszólal: "Megtaláltak engem, akik nem kerestek. Láthatóvá tettem magamat azoknak, akik utánam nem tudakozódtak."
Rom 10:21 "Izráelnek pedig ezt mondja: "Egész napon át kiterjesztettem kezemet egy engedetlen és ellentmondó nép felé."
Rom 11:1 Kérdem hát: Csak nem taszította el Isten az ő népét? Szó sem lehet róla! Hisz én is izraelita vagyok. Ábrahám magvából, Benjámin törzséből.
Rom 11:2 Isten nem taszította el népét, melyet eleve felismert. Hát nem tudjátok, hogy Illés történetével mit akar mondani az írás? Hogy hogyan beszél Illés Istenhez Izrael ellen?
Rom 11:3 "Uram, prófétáidat meggyilkolták, oltáraidat lerontották, én maradtam meg egyedül és nekem is lelkemre törnek."
Rom 11:4 "És mit is mond erre az isteni kijelentés? "Meghagytam magamnak hétezer férfiút, akik nem hajtottak térdet a Bálnak."
Rom 11:5 Ugyanígy a kegyelem kiválasztásához ragaszkodva, a mai időben is hagyott maradékot Isten.
Rom 11:6 Ha kegyelemből tette, akkor nem tettek alapján, mert akkor a kegyelem nem volna már kegyelem.
Rom 11:7 Mi hát a helyzet? Izrael azt, amit keres, nem érte el, a kiválasztottak ellenben elérték, míg a többiek megkövesedtek, ahogy írva is áll:
Rom 11:8 "Isten a bódultság szellemét adta nekik egész a mai napig: oly szemet, mely nem lát és olyan fület, mely nem hall."
Rom 11:9 Dávid meg ezt mondja: "Asztaluk tőrré legyen nékik és hálóvá, megbotlássá és visszafizetéssé,
Rom 11:10 "szemük sötétedjék el, hogy ne lássanak, hátukat mindenkorra görbítsd meg."
Rom 11:11 Kérdem hát: Azért botlottak meg, hogy végképp elessenek? Szó sem lehet róla! Elesésük menekülést hoz a nemzeteknek, hogy később ők maguk féltékenységre ingerlődjenek.
Rom 11:12 Ha pedig elesésük gazdagságot hozott a világnak, és vereségük gazdagságot szerzett a nemzeteknek, mennyivel többet jelent majd teljességre jutásuk.
Rom 11:13 Hozzátok, nemzetekhez szólok: Amennyiben én a nemzetek apostola vagyok, szolgálatomnak szereznék dicsőséget azzal,
Rom 11:14 ha saját húsomat valamiképpen féltékenységre ingerelhetném, és közülük egyeseket megmenthetnék.
Rom 11:15 Mert ha elvettetésük a világnak megbékülést hozott, mi mást hozhat akkor visszafogadtatásuk, mint halottak közül feltámadó életet?
Rom 11:16 Ha pedig a zsenge szent, a tészta is az lesz. Ha a gyökér szent, az ágak is azok.
Rom 11:17 Ha az ágak közül egyeseket kitörtek, és téged vad olajfa létedre helyükbe oltottak, úgyhogy a szelíd olajfa bőzsírú gyökerének vele együtt részesévé lettél,
Rom 11:18 ne dicsekedjél az ágak ellenében. Ha mégis dicsekednél, tudd meg: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Rom 11:19 Azt mondod: Kitörték az ágakat, hogy engem beoltsanak?
Rom 11:20 Helyes. Hitetlenség az oka, hogy kitörték őket, téged pedig a hit tart egyenesen. Ne jártasd eszed a magas dolgokon, hanem félj.
Rom 11:21 Ha az Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog megkímélni.
Rom 11:22 Tekints azért Isten jóságos és szigorú voltára, az elesőkkel szemben Isten szigorúságára, veled szemben jóságos voltára, ha ugyan a jóságosságnál megmaradsz, egyébként téged is kivágnak.
Rom 11:23 Azokat, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, újra be fogja oltani. Istennek van arra hatalma, hogy újra beoltsa őket.
Rom 11:24 Ha téged a természetednek megfelelő vad olajfából kivághattak, és természet ellenére a nemes olajfába beolthattak, mennyivel inkább fogják őket a magukéba, a természetüknek megfelelő olajfába beoltani.
Rom 11:25 Mert hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat testvéreim, akarom, hogy értsétek meg azt a titkot, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig, amíg a nemzetekből kiváló, teljes szám be nem jut.
Rom 11:26 így fog aztán egész Izrael megmenekülni, mint írva van: "Megérkezik Sionból az, aki kiragadja őket, aki Jákobtól az istentelenséget elhárítja,
Rom 11:27 "és akkor én ilyen szövetséget kötök velük: Elveszem vétkeiket."
Rom 11:28 Az örömüzenetnek megfelelően most ugyan ellenségek tiértetek, a kiválasztásnak megfelelően azonban szeretettek az atyákért.
Rom 11:29 Mert a kegyelemajándékok és Isten meghívása megbánhatatlanok.
Rom 11:30 Mert ahogy egykor ti is megtagadtátok az engedelmességet Istennek, most ellenben ezek engedetlensége következtében könyörületet nyertetek,
Rom 11:31 úgy ők is - most ugyan megtagadták a rajtatok gyakorolt könyörülettel szemben az engedelmességet - azért, hogy utóbb ők is könyörületet nyerjenek.
Rom 11:32 Mert az Isten az összes embert engedetlenségbe zárta össze, hogy valamennyin könyörülhessen.
Rom 11:33 Óh milyen mélységesen gazdag Istennek bölcsessége és tudománya. Milyen kifürkészhetetlenek ítéletei és kinyomozhatatlanok útjai.
Rom 11:34 Ugyan kiismerte-é valaki az Úr értelmét? Lett-e valaki neki tanácsosa?
Rom 11:35 Adott-e valaki neki előre, hogy annak visszafizetését várhassa?
Rom 11:36 Mert belőle jött elő, rajta keresztül megy és ő felé halad minden. Övé a dicsőség mind az örök korokig. Ámen.
Rom 12:1 Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az Igének megfelel.
Rom 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.
Rom 12:3 A nekem adott kegyelmen át azt mondom tehát mindenkinek, aki köztetek van, hogy elméjét ne jártassá a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki.
Rom 12:4 Mint ahogy tudniillik egy testben sok tagunk van, a sok tagnak pedig nem ugyanaz a tennivalója,
Rom 12:5 úgy a Felkentben is sokan egy testet képezünk, de egyenként a többinek vagyunk a tagjai.
Rom 12:6 Mivel pedig a kegyelemajándékok aszerint, hogy mire kaptunk kegyelmet, különbözők, mindenki a maga kegyelemajándékát forgassa: aki prófétálást kapott, használj a azt, ahogy a hit mértéke engedi,
Rom 12:7 aki szolgálat ajándékát kapta, forgolódjék a szolgálatban, a tanító a tanításban,
Rom 12:8 bátorító a bátorításban, az adakozó egyszerűségben, az elöljáró serénységgel, a könyörülő vidámsággal.
Rom 12:9 A szeretetet képmutatás nélkül gyakoroljuk, utálattal forduljunk el a rossztól, ragaszkodjunk a jóhoz.
Rom 12:10 Ha a testvérek kedvelését kaptuk ajándékul, egymás iránt gyöngédek legyünk, a tiszteletadásban egymást megelőzők,
Rom 12:11 a serénykedésben nem késlekedők, szellem által buzgók az Úrnak rabszolgáiként,
Rom 12:12 reménységben örvendezők, a szorongattatásban állhatatosak, az imádkozásban kitartók,
Rom 12:13 a szentek szükségleteire vagyonukat közlők, vendégszeretetre alkalmat keresők.
Rom 12:14 Áldjátok az üldözőket, áldjátok, ne átkozzátok,
Rom 12:15 az örvendezőkkel együtt örüljetek, a sírókkal együtt sírjatok,
Rom 12:16 egy célra, egymás javára törekedjetek. Ne a magas dolgokon jártassátok eszeteket, hanem az alacsonyan levőkkel tartsatok együtt. Ne legyetek önmagatok előtt eszesek,
Rom 12:17 gonoszért gonosszal senkinek ne fizessetek, nemes dolgokon gondolkozzatok, úgy, hogy azt mindenki lássa.
Rom 12:18 Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek,
Rom 12:19 "ne szerezzetek megtorlást magatokért szeretteim, hanem adjatok helyt az isteni haragnak. Hiszen írva van: "Enyém a megtorlás. Én majd megfizetek." Ezt mondja az Úr."
Rom 12:20 "De ha ellenséged éheznék, etesd meg, ha szomjaznék, itasd meg, mert amikor ezt teszed, tüzes szenet halmozol fejére.
Rom 12:21 "Ne győzzön le a gonosz, inkább jóval győzd le a gonoszt."
Rom 13:1 Minden lélek vesse magát a felettes hatóság alá, mert nincs más hatóság, csak Istentől adott, a meglevőket Isten rendelte el.
Rom 13:2 így hát, aki a hatóságnak ellene szegül, Isten rendelkezésével fordul szembe. Az ellenállók ítéletet vonnak magukra.
Rom 13:3 Mert az elöljárók nem a jó, hanem a gonosz tettek elrettentésére vannak. Azt akarod, hogy a hatóságtól ne kelljen rettegned? Tedd a jót és dicséretet kapsz tőle.
Rom 13:4 Mert nem hiába viseli a fegyvert, hisz Isten szolgája, a haragot hozó megtorlója annak, aki a gonoszt cselekszi.
Rom 13:5 Kényszer alá vagyunk tehát vetve, nemcsak a harag kedvéért, hanem a lelkiismeret kedvéért is.
Rom 13:6 Adót azért kell nekik fizetnetek, mert Isten szolgálatát végzik, és ugyanazért a célért szorgoskodnak, mint Isten.
Rom 13:7 Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok, akinek adóval, az adót, akinek vámmal, a vámot, akinek félelemmel a félelmet, akinek tiszteletadással, a tiszteletadást.
Rom 13:8 Ne tartozzatok senkinek semmivel, kivéve egymásnak szeretettel. Mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.
Rom 13:9 "Hiszen e parancsokat: "Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne kívánkozzál" és ha van még más, ez az Ige foglalja egy egészbe: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Rom 13:10 A szeretet nem szerez a felebarátnak gonosz bántalmazást. Szeretettel teljesen betöltjük a törvényt.
Rom 13:11 S mindezt úgy cselekedjetek, mint akik ismeritek az időt, és tudjátok, hogy itt az órája már annak, hogy az álomból felkeljünk. Mert most közelebb hozzánk a menekülés, mint mikor hívőkké lettünk.
Rom 13:12 Az éj előrehaladt, a nappal közel jött, tegyük félre hát a sötétség munkáit, oltsuk fel a világosság fegyvereit!
Rom 13:13 Illedelmesen járjunk, mint nappal kell, ne lakmározással, részegeskedéssel, ne bujálkodással és kicsapongással, ne civakodással és versengéssel,
Rom 13:14 hanem oltsuk magunkra az Urat, a Felkent Jézust, és ne tegyétek meg a húsnak szándékát, hogy vágyakat ne gerjesszetek.
Rom 14:1 Karolj átok fel a hitben erőtlenül élőt, de anélkül, hogy gondolatait kezdenétek bírálgatni.
Rom 14:2 Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet, az erőtlen ellenben főzeléket eszik.
Rom 14:3 Aki mindent megeszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik meg mindent, ne ítélje el azt, aki megeszi, mert Isten fogadta őt magához.
Rom 14:4 Ki vagy te, hogy másnak a cselédjén ítélkezel? Saját ura állítja talpra, vagy ítéli el. De talpán fog állni, mert az Úrnak hatalma van rá, hogy felállítsa.
Rom 14:5 Van, aki különbséget tesz nap és nap között, van aki minden napot egyformának ítél, ki-ki a saját értelmében teljes legyen.
Rom 14:6 Aki napokon jártatja az eszét, az Úrtól indítva teszi. Aki eszik, az Úrtól indítva eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki nem eszik, az Úr indítására nem eszik, és hálát ad Istennek.
Rom 14:7 Mert közülünk senki sem él önmagától és senki sem hal önmaga akaratából.
Rom 14:8 Mert ha élünk is, az Úrtól van életünk, és ha meghalunk is, az Úrtól van a halálunk. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.
Rom 14:9 Mert avégre halt meg, és elevenedett meg a Felkent, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék.
Rom 14:10 Mi jogon ítélkezel te testvéreden? Vagy éppen mi jogon veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájunknak oda kell állanunk Isten ítélőszéke elé.
Rom 14:11 "Mert írva áll: "Ahogy én élek, oly bizonyos, hogy minden térd meg fog hajolni nekem - ezt mondja az Úr -, és minden nyelv vallást fog tenni Isten mellett."
Rom 14:12 Következőleg közülünk mindenki maga fog számot adni magáról Istennek.
Rom 14:13 Tovább tehát ne ítélgessük egymást, hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést, vagy kelepcét a testvér elé nem fogtok vetni.
Rom 14:14 Tudom, éspedig az Úrban, Jézusban vált meggyőződésemmé, hogy önmagától semmi sem közönséges, csak ha valaki valamit közönségesnek gondol, annak az közönségessé lesz.
Rom 14:15 Ha tehát valamely étellel testvéreidet megszomorítod, nem a szeretet vezeti viselkedésedet. Ételeddel ne veszítsd el azt, akiért a Felkent meghalt.
Rom 14:16 Ne káromolják azt, ami nektek jó.
Rom 14:17 Hiszen az Isten királysága nem evés és ivás, hanem a Szent Szellemben található igazságosság, békesség és öröm.
Rom 14:18 Mert az, aki ilyesmivel szolgál a Felkentnek, az Istennek kedves, az emberek előtt próbaálló.
Rom 14:19 Vessük tehát magunkat az után, ami a békességet, és az egymásra való épülést szolgálja.
Rom 14:20 Étel miatt ne rombold le az Isten művét. Minden tiszta, de gonosszá válik annak az embernek részére, aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára.
Rom 14:21 Szép dolog nem enni húst, nem inni bort, sem olyant nem tenni, ami testvéredet tőrbe ejti.
Rom 14:22 Hited van neked? Tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, aki nem ítéli el magát abban, amit kipróbáltnak lát.
Rom 14:23 A kételkedő, ha eszik, kárhoztatás alatt van, mert nem hit alapján cselekszik. Vétek minden, ami nincs hitből.
Rom 15:1 Mi akik hatalmat érzünk magunkban, tartozunk a tehetetlenek erőtlenségét hordozni, és nem szabad a magunk tetszését keresnünk.
Rom 15:2 Közülünk mindenki felebarátjának tetszését keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó.
Rom 15:3 "A Felkent sem a maga tetszését kereste, hanem - mint írva van - : "A téged szidalmazóknak szidalmai reám hullottak."
Rom 15:4 Amiket előre megírtak, azért írták meg, hogy bennünket tanítsanak, hogy állhatatossággal és az írások bátorításával a reménységet megtartsuk.
Rom 15:5 Az állhatatosságnak és bátorításnak Istene adja meg nektek, hogy a Felkent Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket,
Rom 15:6 és egy indulattal, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, Urunknak, a Felkent Jézusnak az Atyját.
Rom 15:7 Ezért fogadjátok egymást szívetekre, ahogy Isten dicsőségére a Felkent is magához fogadott bennünket.
Rom 15:8 Mert azt mondom, hogy a Felkent az Isten igazságának kedvéért lett a körülmetélkedés kiszolgálója, hogy ezzel az atyáknak tett ígéreteket szilárdakká tegye.
Rom 15:9 "A nemzetek pedig ugyanakkor könyörületéért dicsőíthessék az Istent, amint írva van: "Ezért vallást teszek rólad a nemzetek között, és nevednek dalt pengetek."
Rom 15:10 "Majd megint ezt mondja: "Vígadjatok nemzetek, az ő népével együtt."
Rom 15:11 "Ismét: "Magasztaljátok az Urat, mind ti nemzetek, mondjanak rá magasztalást mind a népek."
Rom 15:12 "Majd újra Ézsaiás ezt mondja: "Sarjad Jesséből egy gyökér, ki fölkel majd, hogy a nemzeteken uralkodjék, nemzetek fognak benne reménykedni."
Rom 15:13 A reménységnek Istene töltsön be hát titeket a híves révén teljes örömmel és békességgel, hogy a Szent Szellem hatalma bőségessé tehesse reménységeteket.
Rom 15:14 Felőletek testvéreim, én magam is arról vagyok meggyőződve, hogy telve vagytok derekassággal, telve mindenféle ismerettel, képesek arra, hogy egymást is intsétek.
Rom 15:15 Én pedig részben csak annál merészebben írtam nektek, mert íly módon az Istentől nekem adott kegyelemmel felhívhatom figyelmeteket arra,
Rom 15:16 hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Felkent Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok, hogy a nemzetek felajánlását elfogadhatóvá, Szent Szellem által megszenteltté tegyem.
Rom 15:17 Mert a munka isteni részét tekintve van dicsekedni valóm a Felkent Jézussal,
Rom 15:18 olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Felkent munkált volna szóval, tettel,
Rom 15:19 jelek, csodák hatalmával. Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illíriáig mindent betölthettem a Felkent örömüzenetével.
Rom 15:20 Eszerint én abba helyezem becsvágyamat, hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne másnak talaján építsek, hanem ott, ahol a Felkent nevét még nem említették.
Rom 15:21 "Úgy ahogy írva van: "Meg fogják látni őt azok, kiknek még nem hirdették őt, belátásra jutnak azok, akik még nem hallottak róla."
Rom 15:22 "Ezért, bár sok ízben akadályozva voltam abban, hogy hozzátok menjek;"
Rom 15:23 most, hogy többé már nincs helyem ezeken a tájakon, és mivel már sok éve él bennem a sóvárgás, hogy hozzátok elmehessek:
Rom 15:24 remélem, hogy mihelyt Hiszpániába utazom, átutazóban titeket is meglátogathatlak. Ti fogtok engem azután oda útnak indítani, ha már előbb részben veletek is beteltem.
Rom 15:25 Most egyelőre a szenteknek való szolgálatban Jeruzsálembe utazom.
Rom 15:26 Macedónia és Akhája ugyanis úgy látta helyesnek, hogy javaikat közöljék a jeruzsálemi szentek szegényeivel.
Rom 15:27 Helyesnek látták, de adósaik is nekik, mert ha azok szellemi javaikat közölték a nemzetekkel, ezek is tartoznak hús javaival szolgálni nekik.
Rom 15:28 Ha ezt elvégeztem, és a gyümölcsükre a pecsétet ráütöttem, titeket is meglátogatva el fogok menni Hiszpániába.
Rom 15:29 Azt azonban tudom, hogy ha majd hozzátok megyek, a Felkent teljes áldását viszem magammal.
Rom 15:30 Urunkon, a Felkent Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem, azért,
Rom 15:31 hogy Júdeában az engedetlenek közül kiragadtassam, hogy jeruzsálemi szolgálatom a szenteknek kellemes legyen,
Rom 15:32 hogy Isten akaratával örömmel mehessek hozzátok és felüdülhessek körötökben.
Rom 15:33 A békességnek Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.
Rom 16:1 Ajánlom nektek testvérünket, Fébét, a kenkreai eklézsia szolgálóját,
Rom 16:2 hogy őt szentekhez méltóan fogadjátok magatokhoz az Úrban, és álljatok melléje minden dologban, amiben rátok szorul, hiszen ő is sokaknak gyámolítója lett, nekem magamnak is.
Rom 16:3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, a Felkent Jézusban munkatársaimat,
Rom 16:4 akik lelkemért saját nyakukat helyezték tiló alá, kiknek nemcsak én vagyok hálás, hanem a nemzetek összes eklézsiái is.
Rom 16:5 Köszöntseték a házukban levő eklézsiát is. Köszöntsétek a szeretett Epainétoszomat is, akit Ázsia zsengéjeként vittem a Felkentnek.
Rom 16:6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott érdeketekben!
Rom 16:7 Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akik igen jelesek az apostolok között, kik már előttem a Felkentben voltak.
Rom 16:8 Köszöntsétek Ampliátoszt, akit az Úrban szeretek.
Rom 16:9 Köszöntsétek Urbánuszt, ki a Felkentben munkatársunk, és köszöntseték szeretett Sztachüszomat!
Rom 16:10 Köszöntsétek a Felkentben kipróbált Apellészt! Köszöntsétek az Arisztobuluszéktól valókat!
Rom 16:11 Köszöntsétek rokonomat, Hérodiont! Köszöntsétek a Narcisszusz házanépéből valókat, akik az Úrban vannak!
Rom 16:12 Köszöntsétek Trüfainát és Trüfózát, kik az Úrban fáradoznak! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban!
Rom 16:13 Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki az én anyám is.
Rom 16:14 Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük levő testvéreket!
Rom 16:15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreüszt és annak húgát, Olümpászt, valamint az összes náluk levő szenteket!
Rom 16:16 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszöntének titeket a Felkentnek összes eklézsiái!
Rom 16:17 Esengek hozzátok testvéreim, hogy tartsátok a szemeteket azokon, akik akörül a tudomány körül, melyet tanultatok, egyenetlenségeket és kelepcéket készítenek,
Rom 16:18 és hajoljatok el tőlük. Mert az ilyenek nem Urunknak, a Felkentnek szolgálnak, hanem a maguk hasának. Az ilyenek jóságtól csöpögő szavakkal és áldó szójárásukkal elcsalják azokat, akikben különben nincs gonoszság.
Rom 16:19 Hiszen a ti engedelmességeteknek híre mindenekhez elérkezett. Örömöm van bennetek. Szeretném, ha bölcsek volnátok a jóra, sérthetetlenek a gonosszal szemben.
Rom 16:20 A békességnek Istene hamar a lábatok alá fogja tiporni a Sátánt. Urunknak, Jézusnak kegyelme legyen veletek!
Rom 16:21 Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, továbbá rokonaim, Lúciusz, Jázon és Szószipatrosz.
Rom 16:22 Köszöntelek titeket az Úrban én is, Terciusz, ki e levelet leírtam.
Rom 16:23 Köszönt titeket Gájusz, házigazdánk nekem is, és az egész eklé-siának is. Köszönt titeket Erasztosz, a városgazda és Kvártusz testvér.
Rom 16:24 A mi Urunk Felkent Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
Rom 16:25 Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy az én örömüzenetemben és a Felkent Jézusról szóló igehirdetésben megszilárdítson titeket, abban az örök időkön át elhallgatott titokban, melyről most lehullt a lepel,
Rom 16:26 úgyhogy az most a szent próféták írásain keresztül az örök Isten rendelkezése szerint láthatóvá és közismertté lett az összes nemzetek számára, hogy hitbeli engedelmességet keltsen:
Rom 16:27 az egyedül bölcs Istennek szóljon a dicsőség a Felkent Jézuson át, az örök korok korain át! Ámen.
1Co 1:1 Pál, a Felkent Jézusnak Isten akaratával elhívott apostola, meg Szósztenész testvér
1Co 1:2 írják e levelet az Isten Korintusban levő eklézsiájának, a Felkent Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek mindazokkal együtt, akik Urunknak, a Felkent Jézusnak nevét bármely helyen segítségül hívják, aki az ő Uruk is és a mienk is.
1Co 1:3 Kegyelmet és békességet nektek Atyánktól és az Úrtól, a Felkent Jézustól!
1Co 1:4 "Mindenkor hálát adok Istennek értetek az Istennek ama kegyelméért, amelyet a Felkent Jézusban adott nektek;"
1Co 1:5 mert benne mindenben meggazdagodtatok, minden igében, mindenféle megismerésben abban a mértékben,
1Co 1:6 ahogy a Felkentről szóló tanúságtétel köztetek megszilárdult.
1Co 1:7 Hisz úgy meggazdagodtatok, hogy a kegyelem egy ajándékban sincs hiányotok, amikor Urunknak, a Felkent Jézusnak lelepleződését várjátok,
1Co 1:8 aki mindvégig meg fog titeket szilárdítani, hogy vád nélkül érjetek meg Urunknak, a Felkent Jézusnak napjára.
1Co 1:9 Hű az Isten, akin át Fiának, a Felkent Jézusnak, a mi Urunknak közösségébe elhívást kaptatok!
1Co 1:10 Urunknak, a Felkent Jézusnak a nevével kérlellek titeket testvéreim, hogy egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán, és ne legyenek köztetek hasadások, hanem igazodjatok össze ugyanarra az értelemre és ugyanarra a szándékra!
1Co 1:11 Mert Chloé embereinek révén világosan megtudtam, testvéreim, hogy civakodások vannak köztetek.
1Co 1:12 Azt akarom mondani, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok! Én meg Apollósé! Én Kéfásé! Én a Felkenté!
1Co 1:13 Részekre van tépve a Felkent?! Vajon Pált feszítették meg értetek? Vagy a Pál nevébe merítkeztetek be?
1Co 1:14 Hálás vagyok, hogy közületek senkit sem merítettem be, csak Kriszpuszt és Gájuszt,
1Co 1:15 hogy valaki azt ne mondhassa közületek, hogy az én nevembe merítkeztetek be!
1Co 1:16 "Bemerítettem még a Sztefanász háza népét; egyébként nem tudom, hogy valaki mást bemerítettem volna."
1Co 1:17 Mert a Felkent nem bemeríteni, hanem az örömüzenetet hirdetni küldött el engemet! Azt se beszédbeli bölcsességgel, hogy a Felkent keresztje üressé ne váljék!
1Co 1:18 Hiszen a kereszt beszéde azoknak, akik elvesznek, ostobaság, a megmenekülőknek azonban Istennek hatalma.
1Co 1:19 "írva áll ugyanis: "El fogom veszteni a bölcsek bölcsességét, és eltörlöm a belátók belátását!"
1Co 1:20 Hová lett a bölcs? Hol az írástudó? Hová lett e kornak vitázója? Hát nem ostobasággá tette az Isten a világi tudományt?
1Co 1:21 Miután a világ a tudományon át isteni bölcsességben nem ismerte meg az Istent, Isten úgy látta helyesnek, hogy ostoba igehirdetésen át mentse meg a hívőket.
1Co 1:22 Miután egyfelől a zsidók jeleket kívánnak, másfelől a hellének bölcsességet keresnek:
1Co 1:23 mi megfeszített Felkentet hirdetünk, zsidóknak kelepcéül, nemzeteknek ostobaságul,
1Co 1:24 maguknak az elhívottaknak azonban, zsidóknak is, helléneknek is Messiásul, aki Isten hatalma, Isten bölcsessége!
1Co 1:25 Mert Isten ostobasága bölcsebb az embereknél, és ami Istenben erőtlennek tűnik fel, erősebb, mint az emberek.
1Co 1:26 Hiszen tekintsetek csak elhivatásotokra, testvéreim, hogy nem sokan vagytok a hús mértékével bölcsek, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek.
1Co 1:27 "Ellenkezóleg, ami a világban ostoba, azt válogatta ki Isten, hogy a bölcseket megszégyenítse; ami a világban erőtelen, azt válogatta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőst;"
1Co 1:28 "és azt, ami a világban nemtelen és megvetett, azt válogatta ki az Isten; a nem létezőket, hogy a létezőket félretehesse,"
1Co 1:29 hogy az Isten előtt egy hús se dicsekedhessek.
1Co 1:30 Ti azonban a Felkent Jézusban belőle származtok, abban a Jézusban, aki Isten rendeléséből a mi bölcsességünkké lett, igazságossággá is, megszentelődéssé is, váltsággá is,
1Co 1:31 "hogy -- amint meg van írva - "aki dicsekedik, az Úrral dicsekedjék"."
1Co 2:1 Mikor hozzátok mentem testvéreim, nem mentem fölényes beszéddel vagy bölcsességgel hirdetni nektek az Isten tanúságtételét.
1Co 2:2 így döntöttem ugyanis, hogy köztetek semmiről sem fogok tudni, csak a Felkent Jézusról, róla is, csak mint megfeszítettről.
1Co 2:3 "Sok erőtlenséggel, félelemmel és reszketéssel kerültem hozzátok;"
1Co 2:4 és a beszédem és igehirdetésem nem rábeszélő művészettel, néni tudományos szavakkal szólott, hanem Szellem és hatalom felmutatásával,
1Co 2:5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten hatalmán alapuljon.
1Co 2:6 "Szólunk mi bölcsességet, de a bevégzettek között; nem ennek a kornak, nem is e kor fejedelmeinek bölcsességét, miknek hatása elvész,"
1Co 2:7 "hanem Isten bölcsességét szóljuk, titokként, azt az elrejtett bölcsességet, melyet Isten az örök korok előtt külön a mi dicsőségünkre jelölt ki;"
1Co 2:8 mely e kor fejedelmei közül senki előtt sem lett ismertté. Ha ugyanis megismerték volna, a dicsőséges Urat nem feszítették volna meg!
1Co 2:9 "Ellenkezőleg -- amint írva van -- "amit szem nem látott, fül nem hallott; ami az ember szívébe fel nem ötlött: azt készítette el Isten az Őt szeretőknek"."
1Co 2:10 Nekünk mégis leleplezte a Szellemen át az Isten, mert a Szellem mindent fürkész, még az Isten mélységeit is.
1Co 2:11 Mert ugyan melyik ember ismeri az ember dolgait, ha nem az ember szelleme, mely benne lakik? így az Isten dolgait sem ismeri senki, csak az Isten Szelleme.
1Co 2:12 Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből jövő Szellemet, hogy ismerjük azt, amivel Isten kegyelme megajándékozott.
1Co 2:13 Sőt, beszéljük is róla ezt, de nem az emberi tudomány bölcs szavaival, hanem Szellem tanította szavakkal, szellemi dolgokat szellemi dolgokkal vetve össze.
1Co 2:14 "Lelki ember azonban nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert azok ostobaságok neki; sőt, fel sem ismerheti őket, mert azok csak szellemileg vizsgálhatók ki!"
1Co 2:15 A szellemi ember mindent kivizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik.
1Co 2:16 Mert ugyan ki ismerte ki az Úr értelmét, hogy tanítója lehetne? Bennünk ellenben a Felkent értelme van!
1Co 3:1 Veletek sem voltam képes úgy beszélni testvéreim, mint szellemiekkel, hanem mint húsból valókkal, mint kiskorúakkal a Felkentben.
1Co 3:2 Tejjel tápláltalak titeket, nem kenyérrel, mert még nem viselhettétek volna el.
1Co 3:3 Sőt, még most sem viselhetitek el, mert még hús-emberei: vagytok. Amennyiben ugyanis irigykedés és civakodás van köztetek, nem vagytok-e hús-emberei:, és nem emberi módon jártok-e?
1Co 3:4 Mert ha ezt mondja az egyik: én Pálé vagyok, s a másik: én Apollósé, nem emberek vagytok-é?
1Co 3:5 Micsoda Apollós, és micsoda Pál? Szolgák, akiken keresztül hívőkké lettetek, ki-ki úgy, ahogy az Úr adta neki!
1Co 3:6 Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten növesztett,
1Co 3:7 úgyhogy semmi az ültető, semmi az öntöző: csak az Isten valami, aki a növekedést adja.
1Co 3:8 Az ültető és az öntöző egyek, mindenki meg fogja kapni a maga bérét, ki-ki a saját fáradozásának mértékében.
1Co 3:9 Mi Isten munkatársai vagyunk, ti Isten szántóföldje, Isten építkezése vagytok.
1Co 3:10 Az Istennek nekem adott kegyelméhez képest bölcs építőmesterként vetettem meg az alapot, de más épít reá. Ki-ki nézzen utána, hogy hogyan épít.
1Co 3:11 Más alapot ugyan senki sem képes vetni, mint ami már megvan, s az a Felkent Jézus.
1Co 3:12 Ha valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít is:
1Co 3:13 mindenkinek a munkája láthatóvá válik majd, mert ama nap világosságra hozza, mivel tűzben lehull róla a lepel. És akkor a tűz próbára fogja tenni mindenkinek a munkáját, hogy milyen volt.
1Co 3:14 Ha valakinek a munkája, amit az alapra épített, megmarad, az olyan megkapja bérét,
1Co 3:15 "az, akinek a munkája megég, kárt fog vallani; ő maga ugyan meg fog menekülni, de úgy, mintha tűzön menne által."
1Co 3:16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Szelleme lakik bennetek?
1Co 3:17 Ha valaki Isten templomát megrontja, azt meg fogja rontani az Isten! Mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
1Co 3:18 Senki meg ne csalja magát! Ha közületek valaki úgy véli magáról, hogy ebben a korban ő is bölcs, legyen ostobává, hogy bölccsé lehessen!
1Co 3:19 "Mert ennek a világnak bölcsessége Istennél ostobaság, hiszen írva áll: "Megfogja a bölcseket ravaszkodásaikban!"
1Co 3:20 "Majd megint: "Az Isten ismeri a bölcsek fontolgatásait, tudja, hogy hiábavalók."
1Co 3:21 így hát emberekkel se dicsekedjék senki. Hisz minden a tiétek,
1Co 3:22 "akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezők; mind a tiétek,"
1Co 3:23 "ti pedig a Felkentéi vagytok; a Felkent pedig az Istené."
1Co 4:1 Így számoljon velünk mindenki, mint a Felkent szolgáival, mint az Isten titkainak sáfáraival!
1Co 4:2 Mást egyébként nem kell keresni a sáfárokban, mint hogy híveknek bizonyuljanak.
1Co 4:3 "Nekem aztán a legkisebbet jelenti az, hogy vizsgálgattok engem, vagy valami emberektől kitűzött napnak a vizsgálata alá esem. Sőt, magam sem vizsgálgatom magamat;"
1Co 4:4 "hisz semmit sem tudok magamra vonatkozólag, de nem ez igazol engem; akinek ugyanis a vizsgálata alá tartozom, az az Úr!"
1Co 4:5 így hát semmiben se ítéljetek idő előtt, míg el nem jő az Úr, aki majd világosságra fogja hozni a sötétség rejtelmeit, és láthatókká teszi a szívek szándékait! Akkor majd mindenki az Istentől kapja meg magasztalását!
1Co 4:6 "Ezeket testvéreim, csak példázatképpen alkalmaztam magamra és Apollósra ti értetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy nem szabad az eszeteket feljebb járatni annál, ami írva van; hogy senki kedvéért ne fuvalkodjatok fel a másik ellen."
1Co 4:7 Mert hát ki tehet téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mért dicsekedel, mintha nem kaptad volna?!
1Co 4:8 Már beteltetek! Már gazdagokká lettetek! Nálunk nélkül királyságra jutottatok! Bár királyságra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodhatnánk!
1Co 4:9 "Mert úgy vélem, hogy Isten minket, apostolokat utolsóknak állított, halálra ítéltnek; mert színháza lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is."
1Co 4:10 "Mi ostobák vagyunk a Felkentért, ti eszesek a Felkentben; mi erőtelenek, ti erősek; ti dicsőítettek, mi becstelenek!"
1Co 4:11 E mostani óráig éhezünk is, szomjazunk is, mezítelenek is vagyunk, arcul is vernek, állandó helyünk sincs,
1Co 4:12 "saját kezünkkel dolgozva el is fáradunk, gyaláznak minket, mialatt mi áldunk; üldöznek, mi meg elviseljük;"
1Co 4:13 rossz hírünket keltik, mialatt mi másokat bátorítunk! Mintha a világ söpredékévé váltunk volna, mindenek mocskává a mai napig!
1Co 4:14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy szeretett gyermekekként intselek.
1Co 4:15 Mert ha tízezer nevelőtök volna is a Felkentben, még sincs sok atyátok, mert a Felkent Jézusban az örömüzeneten át én nemzettelek titeket.
1Co 4:16 Esengve kérlek hát, hogy az utánzóimmá legyetek.
1Co 4:17 Éppen ezért küldöttem Timóteust, ki szeretett gyermekem és hívem az Úrban: ő majd emlékeztetni fog benneteket utaimra, melyeket a Felkent Jézusban járok, ahogy mindenhol minden eklézsiában tanítok.
1Co 4:18 Mintha nem mennék el hozzátok, úgy fölfuvalkodtak némelyek!
1Co 4:19 Ám hamarosan hozzátok megyek, ha az Úr akarja, s majd kiösmerem a fölfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem a hatalmát.
1Co 4:20 Mert nem beszédben nyilatkozik meg az Istentől kapott királyság, hanem hatalomban!
1Co 4:21 Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség szellemével?
1Co 5:1 Egyáltalában beszélik, hogy köztetek paráznaság van, és pedig olyan paráznaság, amilyent a pogány nemzetek között sem említenek, hogy valaki apja feleségével éljen.
1Co 5:2 Ti meg föl vagytok fuvalkodva ahelyett, hogy megszomorodtatok volna, hogy az, aki ezt a dolgot elkövette, kiemeltetnék közületek!
1Co 5:3 Én ugyan, távol lévén testemmel, de jelen lévén szellememmel, már meghoztam az ítéletet, mintha ott volnék:
1Co 5:4 "miután a ti szellemetek és az én szellemem az Úrnak, Jézusnak nevében találkozott egymással;"
1Co 5:5 azt, aki ezt így elkövette, Urunknak, Jézusnak hatalmával a hús veszedelmére átadjuk a Sátánnak, hogy a szellem megmentessék az Úrnak napján.
1Co 5:6 Nem nemes a dicsekedésetek! Nem tudjátok, hogy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti?
1Co 5:7 "Tisztítsátok el a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek; hiszen kovásztalanok vagytok! Hiszen a pászkabárányunk is megöletett már, a Felkent!"
1Co 5:8 így hát ne régi kovásszal ünnepeljünk, ne gonoszságnak és rosszaságnak a kovászával, hanem napfény-tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában!
1Co 5:9 Levelemben azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek össze paráznákkal,
1Co 5:10 de nem általánosságban írtam, hogy e világ paráznáival, vagy haszonlesőivel, ragadozóival, bálványimádóival ne keveredjetek össze, miután akkor ki kellene mennetek a világból.
1Co 5:11 "Most megírom hát nektek, hogy olyannal ne keveredjetek össze, aki, noha testvérnek nevezik, parázna vagy haszonleső vagy bálványimádó vagy gyalázkodó vagy részeges vagy ragadozó; az ilyennel együtt se egyetek!"
1Co 5:12 Mert mi dolgom nekem azzal, hogy a kívülvalókat ítélgessem?! Ti nem a benn levőket ítélitek?
1Co 5:13 A kívülvalókat az Isten ítéli meg. Emeljétek ki a rosszat magatok közül!
1Co 6:1 Ha közületek valakinek pere van a másik ellen, hogy merészel a hamisak előtt pereskedni, s nem a szenteknél?
1Co 6:2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világon fognak ítélkezni?! És ha veletek ítéltetik meg a világot, méltatlanok vagytok a legkisebb peres ügyekre?
1Co 6:3 Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni,nem a mindennapi megélhetésre tartozó dolgokat?
1Co 6:4 Ha pedig a mindennapi megélhetés dolgai felől vannak pereitek, akkor akik az eklézsiában a legmegvetettebbek, azokat ültessétek le!
1Co 6:5 Megszégyenítésetekre szólok! Hát úgy állunk, hogy nincs közöttetek egy bölcs sem, akinek képessége volna testvér és testvér között ítélni?
1Co 6:6 Ellenkezőleg, testvér testvérrel pereskedik, éspedig hitetlenek előtt!
1Co 6:7 Egyáltalában már abban is kárt szenvedtek, hogy pereitek vannak egymással. Mért nem szenveditek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek inkább, hogy kifosszanak?
1Co 6:8 "Sőt, még ti vagytok igazságtalanok és fosztotok ki mást; éppen testvéreket!"
1Co 6:9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni? Ne tévelyegjetek! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfifertőzők,
1Co 6:10 sem tolvajok, sem haszonlesők, sem részegesek, sem gyalázkodók, sem ragadozók Isten királyságát nem fogják örökrészül nyerni!
1Co 6:11 Ilyenek voltatok néhányan régen, ámde már lemostak, ámde megszenteltek, ámde igazságosakká tettek titeket az Úrnak, a Felkent Jézusnak nevével és Istenünknek Szellemével.
1Co 6:12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, csak épp, hogy semminek hatalma alá ne kerüljek!
1Co 6:13 Az eledelek a hasnak valók és a has az eledeleknek, az Isten azonban ezt is, azt is félre fogja tenni! A test nem a paráznaságnak van, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.
1Co 6:14 Az Isten a maga hatalmával az Urat is feltámasztotta, minket is fel fog támasztani.
1Co 6:15 Nem tudjátok, hogy testetek a Felkentnek tagja? Elvegyem a Felkent tagját és parázna tagjává tegyem? Szó sem lehet róla!
1Co 6:16 "Vagy nem tudjátok, hogy aki paráznához tapad, egy test vele? Hiszen a "kettő egy hússá lesz" - mondja az írás."
1Co 6:17 Aki ellenben az Úrhoz tapad, egy Szellem vele!
1Co 6:18 "Meneküljetek a paráznaságtól! Kívül van a testen minden vétek, amelyet az ember tesz; de aki paráználkodik, saját teste ellen vetkezik!"
1Co 6:19 Avagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szent Szellemnek temploma, aki Isten ajándékából a tietek? S hogy nem vagytok a magatokéi!
1Co 6:20 Hiszen áron vásároltak meg titeket. Dicsőítsétek hát az Istent testetekben!
1Co 7:1 Arra vonatkozólag, amit írtatok, hogy nemes dolog az embernek asszonyt nem érinteni, ez a válaszom:
1Co 7:2 "a paráznaság miatt kinek-kinek saját felesége legyen; minden egyes asszonynak saját férje!"
1Co 7:3 Az asszonynak adja meg a férj, amivel tartozik, az asszony is ugyanazt a férjnek.
1Co 7:4 Az asszony nem rendelkezik a saját testével, hanem a férj, hasonlóképpen a férj sem rendelkezik a testével, hanem a nő.
1Co 7:5 "Ne fosszátok meg egymást, hacsak nem megegyezésből bizonyos időpontig, hogy szabad időtök legyen az imádkozásra; aztán ismét együtt legyetek, hogy a Sátán a mértéktelenségnél fogva meg ne kísértsen titeket."
1Co 7:6 Ezt pedig engedékenységből mondom, nem rendeletül.
1Co 7:7 Akarnám ugyanis, hogy minden férfi úgy legyen, ahogy én vagyok, de kinek-kinek megvan a maga külön kegyelem-ajándéka Istentől, egyiknek így, másiknak amúgy.
1Co 7:8 "A házasságon kívül élőknek és az özvegyasszonyoknak pedig ezt mondom: nemes dolog, ha úgy maradnak, amint én vagyok;"
1Co 7:9 de ha nem tudnak magukon uralkodni, házasodjanak meg. Mert jobb megházasodni, mint égni.
1Co 7:10 "A házasoknak pedig azt rendelem - nem én, hanem az Úr -: asszony a férjétől ne váljék el;"
1Co 7:11 "ám ha mégis válik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg a férjével; a férfi se bocsássa el a feleségét."
1Co 7:12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és az helyesnek látja, hogy vele lakjék, ne bocsássa el!
1Co 7:13 "S ha valamely asszonynak hitetlen férje van, és az helyesnek látja, hogy vele lakjék, ne bocsássa el a férjét;"
1Co 7:14 mert a hitetlen férj meg van szentelve a feleségben, és a hitetlen feleség meg van szentelve a testvérben. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, így azonban szentek.
1Co 7:15 Ha ellenben a hitetlen elválik, váljék el, nincs rabszolgasorsra kárhoztatva a férfi- vagy nőtestvér az ilyen dolgokban. Békességre hívott el titeket az Isten!
1Co 7:16 Aztán mit tudod te, asszony, hogy megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, hogy megmentheted-e az asszonyt?
1Co 7:17 Mindenki úgy éljen, ahogy az Úr kiosztotta néki, ahová az Isten hívása helyezte! így rendelkezem az összes eklézsiában.
1Co 7:18 "Ha valakit körülmetélten hívott el Isten, ne tüntesse el; ha körülmetéletlenül hívott el valakit, ne metélkedjék körül!"
1Co 7:19 Semmi a körülmetélkedés és semmi a körülmetéletlenség, csak az Isten parancsolatainak megtartása ér valamit.
1Co 7:20 Mindenki maradjon meg abban az állapotban, amelyben elhivatott!
1Co 7:21 Rabszolgaként hívtak el? Ne törődjél vele! Még ha módodban volna is szabaddá válni, inkább azt használd!
1Co 7:22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úrnak szabadon bocsátottja. Éppen úgy az, akit szabadon hívtak el, a Felkent rabszolgája.
1Co 7:23 Áron vettek meg titeket: ne legyetek embereknek rabszolgái.
1Co 7:24 Isten mellett ki-ki abban maradjon testvéreim, amiben elhívták!
1Co 7:25 "A hajadonokra vonatkozólag nincs az Úrtól rendelkezésem; véleményt azonban mondok annak alapján, hogy az Úr rajtam is könyörült, hogy aztán hű legyek."
1Co 7:26 így vélekedem, hogy a jelenvaló kényszerhelyzetben ez a hasznos, hogy hasznos az embernek úgy lennie, ahogy én vagyok.
1Co 7:27 Asszonyhoz vagy kötve? Ne keress feloldást! Fel vagy oldva az asszonytól? Ne keress asszonyt!
1Co 7:28 "De ha megházasodol is, nem vetkezel. Ha férjhez megy is a hajadon, nem vetkezik. De az ilyeneknek szorongattatásuk támad a hústól; én meg kímélnélek titeket."
1Co 7:29 "Azt mondom, testvéreim, hogy az idő rövidre van szabva, hogy a jövőben azok, akiknek feleségük van, úgy éljenek, mintha nem volna nekik;"
1Co 7:30 "a sírok úgy éljenek, mintha nem volna sírni valójuk; az örvendezők, mintha nem volna örülni valójuk, a vásárlók, mintha semmit meg nem tartanának,"
1Co 7:31 s a világot igénybe vevők, mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák. Mert elmúlik e világnak pompája!
1Co 7:32 "Azt akarnám, hogy ti gondtalanok legyetek. Annak, aki házasságon kívül él, az Úr dolgaira van gondja, hogy mivel nyerheti meg az Úr tetszését;"
1Co 7:33 "a házasságban élőnek a világ dolgaira van gondja, hogy mivel nyerheti meg az asszonynak a tetszését;"
1Co 7:34 így aztán ketté van szakítva a lelke. A házasságon kívül élő asszonynak és a hajadonnak az Úr dolgaira van gondja, hogy testével is, szellemével is szent legyen. Annak ellenben, aki házasságra lépett, a világ dolgaira van gondja, hogy mivel keresse a férj tetszését.
1Co 7:35 Ezt én a ti hasznotokra mondom, nem azért, hogy tőrt vessek nektek, hanem az illedelmességért és azért, hogy úgy élhessetek az Úr mellett, hogy ne legyetek ide-oda rángatva!
1Co 7:36 "Ha azonban valaki azt gondolja, hogy hajadon leányára nézve illetlen dolog az, ha vénkisasszony lesz; ha már így kell lenni, tegye, amit akar! Nem vetkezik, házasodjanak meg!"
1Co 7:37 Aki azonban szilárdan megáll szíve szándékánál, és nincs kényszerhelyzetben, ellenkezőleg, bír a maga akaratával és saját szívében eldöntötte, hogy megőrizze hajadon leányát: helyesen fog cselekedni.
1Co 7:38 "Úgyhogy az, aki kiházasítja hajadon leányát, helyesen cselekszik; de aki nem házasítja ki, még jobban cselekszik."
1Co 7:39 "Az asszony kötve van addig, ameddig a férje él; ha elaludnék a férj, szabad, férjhez mehet ahhoz, akihez akar, csakhogy az Úrban!"
1Co 7:40 Az én véleményem szerint azonban boldogabb, ha úgy marad. S úgy vélem, hogy bennem is Isten Szelleme van.
1Co 8:1 "Az áldozati hús dolgában azt írjátok: "Tudjuk, hogy mindnyájunknak van tudásunk". A tudás felfúj, a szeretet ellenben épít!"
1Co 8:2 Ha valaki azt gondolja magáról, hogy tudós valamiben, az még nem tudja a dolgokat úgy, ahogy tudnia kellene!
1Co 8:3 Ha ellenben valaki szereti az Istent, az tudva van Istennél!
1Co 8:4 A bálványáldozati hús evése felől ezt modjátok: "Tudjuk, hogy semmiféle bálványisten nincs a világon, és nincsen több Isten csak egy.
1Co 8:5 És még ha csakugyan volnának is akár az égben, akár a földön úgynevezett istenek, - mint ahogy van sok isten és sok úr ?
1Co 8:6 "nekünk csak egy Istenünk van: az Atya, kiből a mindenség ered, és aki végett vagyunk; továbbá egy Úr van: a Felkent Jézus, akin keresztül támadott a mindenség, mi is rajta keresztül"."
1Co 8:7 "Ámde nem mindenkiben van meg ez a tudás! Némelyek mivel hozzászoktak a bálványozáshoz, mostanáig úgy eszik az ilyen húst, hogy az bálványáldozat; lelkiismeretük, mivel erőtelen, beszennyeződik vele."
1Co 8:8 "Evés azonban nem állít minket Isten mellé; ha nem eszünk, nem lesz kevesebbünk, és ha eszünk, nem lesz többünk!"
1Co 8:9 Ám vigyázzatok, hogy feljogosult voltotokba valami módon bele ne botoljanak az erőtelenek!
1Co 8:10 "Ha ugyanis valaki meglátna téged - aki tudásodra hivatkozik - amint a bálványtemplomban asztalhoz dőlsz, vajon a lelkiismerete, miután erőtelen, nem abban az irányban szerez-e "épülést", hogy a bálványáldozati húst megeheti?"
1Co 8:11 Veszedelembe taszítja tudásod az erőtelent, azt a testvért, akiért meghalt a Felkent!
1Co 8:12 így aztán, amikor vetkeztek a testvéretek ellen, s megsértitek azoknak a lelkiismeretét, mely a Felkenttel szemben erőtelen, vetkeztek!
1Co 8:13 Éppen azért, ha az evés tőrbe csalja testvéremet, akkor egyáltalában nem eszem húst, hogy testvéremet tőrbe ne ejtsem.
1Co 9:1 Ugye, hogy szabad vagyok? Ugye, hogy apostol vagyok? Ugye, hogy láttam Urunkat, Jézust? Ugye, hogy az én művem vagytok az Úrban?
1Co 9:2 Ha másoknak nem vagyok is apostola, nektek bizonyára az vagyok! Hisz apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban!
1Co 9:3 Azokkal szemben, akik vizsgálgatnak engem, ez a védekezésem:
1Co 9:4 Hát nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk?
1Co 9:5 Nincs jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint ahogy a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás is teszik?
1Co 9:6 Egyedül nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
1Co 9:7 Ki szállt táborba bármikor is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt anélkül, hogy enné annak gyümölcsét? Ki legeltet nyájat anélkül, hogy inná a nyáj tejét?
1Co 9:8 Emberi okoskodással mondom ezt? Hát a törvény nem ugyanazt mondja?
1Co 9:9 "Mert Mózes törvényében ez van írva: "Ne tégy kosarat a nyomtató ökör szájára! " Vajon az ökrökre van gondja az Istennek?!"
1Co 9:10 Vagy általános érvénnyel éppen mi értünk mondja? Mert értünk íratott meg, hogy kijár a reménység a szántónak, aki szánt, s a cséplő a részesedés reményében csépel?
1Co 9:11 Ha mi a szellemieket vetettük nektek, nagy dolog, ha aztán a hús világához tartozókat aratjuk abból, ami a tiétek?
1Co 9:12 Ha másoknak joguk van hozzátok, nincs e inkább nekünk? Mi azonban nem használtuk ezt a jogot - ellenkezőleg - mindent elviselünk, hogy valahogy valami akadályt ne gördítsünk a Felként örömüzenete elé.
1Co 9:13 "Nem tudjátok, hogy azok, akik a szent dolgok körül munkálkodnak, a szent helyről kapják élelmüket; s hogy az oltár mellett serénykedők az oltárral együtt kapnak részt?"
1Co 9:14 így az Úr is úgy rendelkezett, hogy az örömüzenet hirdetői az örömüzenetből éljenek.
1Co 9:15 En azonban ezek közül egyet sem vettem igénybe! Ám nem azért írom ezeket, hogy aztán velem is ugyanaz történjék. Mert hasznosabb volna rám nézve, ha meghalnék, minthogy valaki üres dicsekvéssel vádoljon!
1Co 9:16 Hiszen azzal, hogy az örömüzenetet hirdetem, nem dicsekedhetem! Mert kényszer ül rajtam: s jaj nekem, ha nem hirdetem az örömüzenetet!
1Co 9:17 Mert bért kapok, ha önként teszem, ha nem önként, akkor sáfársággal bíztak meg.
1Co 9:18 Mi is a bérem? Az, hogy amikor az örömüzenetet hirdetem, ingyenessé tehetem az örömüzenetet, és nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó jogomat.
1Co 9:19 Mert noha mindenkitől szabad vagyok, magamat mindenkinek rabszolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem:
1Co 9:20 "zsidónak olyan lettem, mint egy zsidó, hogy zsidókat megnyerjek; a törvény alatt élőknek olyanná, mint a törvény alatt élő, soha nem élek a törvény alatt; hogy a tövény alatt élőket megnyerjem;"
1Co 9:21 "a törvény nélkülieknek, mintha törvény nélküli volnék, holott nem vagyok törvény nélküli, hanem a Felkent törvényében élő; hogy megnyerjem a tövény nélkülieket;"
1Co 9:22 "az erőteleneknek erőtelen lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem; mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket."
1Co 9:23 Mindent megteszek az örömüzenetért, hogy az azzal való közösséget élvezhessem!
1Co 9:24 Nem tudjátok, hogy a pályán futók közül, habár mindnyájan futnak, mégis csak egy nyer pályadíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
1Co 9:25 "Mindenki, aki ökölharcban küzd, mindenben önmegtartóztató, azok ugyan azért, hogy romlandó koszorút nyerjenek; mi azért, hogy romolhatatlant!"
1Co 9:26 "Következőleg én úgy futok, mint aki nem bizonytalanba fut; úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe csapdos;"
1Co 9:27 ellenkezőleg, állon ütöm és rabszolgálatra kényszerítem a testemet, hogy amikor másokat versenybe hívok, magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát!
1Co 10:1 "Testvéreim, nem akarlak titeket tudatlanságban hagyni afelől, hogy atyáink mindannyian a felhő alatt voltak; mindannyian átmentek a tengeren,"
1Co 10:2 "és a felhőben és a tengerben mindannyian Mózesbe merítkeztek be;"
1Co 10:3 mindannyian ugyanazt a szellemi eledelt ették,
1Co 10:4 "és mindannyian ugyanazt a szellemi italt itták; tudniillik az őket követő szellemi sziklából ittak, s hogy a szikla a Felkent volt."
1Co 10:5 Többségük azonban nem nyerte el az Isten helyeslését, mert leterítette őket a pusztában.
1Co 10:6 "E dolgok azonban előképeinkké váltak, hogy visszatartsanak attól, hogy gonosz dolgokat meg ne kívánjunk, mint azok megkívántak;"
1Co 10:7 "vagy hogy bálványtisztelőkké ne legyünk, mint közülök némelyek azok lettek, mint ahogy írva áll: "Leült a nép enni-inni, felállottak játszani";"
1Co 10:8 "vagy hogy ne paráználkodjunk, mint ahogy közülök némelyek paráznákká lettek, s egy napon huszonháromezren estek el;"
1Co 10:9 "vagy hogy az Urat kísértéssel ki ne hívjuk próbára, amint közülök némelyek megkísértették őt, s aztán kígyók miatt elvesztek;"
1Co 10:10 hogy ne zúgolódjatok, mint ahogy közülök némelyek zúgolódni kezdtek, és a pusztító kezétől elvesztek!
1Co 10:11 Mindezek előképekként estek meg azokkal, s azért írattak meg, hogy mi, akikre a korok végső dolgai jutottak, intést kapjunk.
1Co 10:12 így hát aki úgy véli, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.
1Co 10:13 "Csak emberi kísértés fogott elő titeket. Ám hű az Isten, aki nem hagy titeket képességeteken felül kísérteni; ellenkezőleg, a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja úgy, hogy a kísértést elviselhetitek!"
1Co 10:14 Azért hát, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól!
1Co 10:15 "Úgy beszélek veletek, mint akikről tudom, hogy eszeteket használjátok; ítéljétek meg magatok, amit mondok!"
1Co 10:16 Vajon az áldás pohara, melyet megáldunk, nem a Felkent vérével való közösséget jelzi? Vajon a kenyér, amelyet megtörünk, nem a Felkent testével való közösséget jelenti!
1Co 10:17 "Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; hisz mindannyian egy kenyérből részesedünk!"
1Co 10:18 Figyeljétek meg a hús szerinti Izraelt: vajon nincsenek az oltárral közösségben azok, akik az áldozatok húsát eszik?
1Co 10:19 Mit is mondjak hát? Hogy az áldozati hús valami? Vagy hogy a bálványkép valami?
1Co 10:20 Ellenkezőleg! Hogy amit áldoznak, ördögöknek és nem az Istennek áldozzák! Azt nem akarom, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben!
1Co 10:21 "Nem ihattok egyszerre az Úr poharából és az ördög poharából; nem részesedhettek egyszerre az Úr asztaláról és az ördögök asztaláról."
1Co 10:22 Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Vajon erősebbek vagyunk Őnála?
1Co 10:23 Minden szabad, de nem minden használ! Minden szabad, de nem minden épít!
1Co 10:24 Senki se keresse a magáét, hanem a másikét!
1Co 10:25 Megegyetek mindent, amit a mészárszéken vásároltok anélkül, hogy a lelkiismeretért kutatgatni kezdenétek,
1Co 10:26 "mert "az Úré a föld és minden, ami azt betölti"!"
1Co 10:27 Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket, és ti szívesen elmentek, megegyetek mindent, amit élőtökbe raknak, s a lelkiismeretért ne kutatgassatok!
1Co 10:28 "Ám ha valaki azt mondja nektek: "Ez bálványáldozati hús!" - ne egyétek meg amiatt, aki az intést tette és a lelkiismeret miatt!"
1Co 10:29 Lelkiismeretet mondok, de nem a saját lelkiismeretünket, hanem a másikét. Mert van-e célja annak, hogy szabadságomat az idegen lelkiismerettel elítéltessem?
1Co 10:30 Mikor én hálával részesedem az ételből, azért káromoljanak engem, amiért én hálát adok?
1Co 10:31 Akár esztek hát, akár isztok, vagy csináljatok akármit, mindent az Isten dicsőségére tegyetek!
1Co 10:32 Se a zsidóknak, se a helléneknek, se az Isten eklézsiájának megütközésére ne legyetek,
1Co 10:33 amint én is mindenben mindenkinek tetszését keresem azzal, hogy nem a magam hasznát keresem, hanem a sokakét, hogy megmeneküljenek.
1Co 11:1 Utánzóim legyetek, mint ahogy én is a Felkent utánzója vagyok!
1Co 11:2 Dicsérlek titeket azért, hogy minden dolgotokban megemlékeztek rólam, s amit rátok bíztam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam nektek!
1Co 11:3 Akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfi feje a Felkent, a nőnek feje azonban a férj, a Felkent feje pedig az Isten.
1Co 11:4 Megszégyeníti a Fejét minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétái, hogy a fején tart valamit.
1Co 11:5 De megszégyeníti a fejét minden nő, aki fátyol nélkül imádkozik vagy prófétái, mert így eggyé, s azonossá lesz azzal, aki meg van beretválva.
1Co 11:6 Mert ha nem fedi le magát egy nő, nyiratkozzék is meg! Ha pedig egy nő szégyell megnyiratkozni vagy megberetválkozni, akkor leplezze is el magát!
1Co 11:7 "A férfi, Istennek képmása és dicsősége lévén, nem tartozik lepellel fedni be a fejét; a nő ellenben a férfi dicsősége."
1Co 11:8 Mert nem a férfi van a nőből, hanem a nő a férfiből,
1Co 11:9 s nem a férfit teremtették a nőért, hanem a nőt a férfiért.
1Co 11:10 Ezért tartozik a nő az angyalokra való tekintetből a fennhatóság jelét viselni a fején.
1Co 11:11 Mind-amellett az Úrban sem nő nincs férfi nélkül, sem férfi nő nélkül.
1Co 11:12 "Tudniillik, amiként a nő a férfiból származott, úgy a férfi a nőn keresztül; de minden Istenből van."
1Co 11:13 Saját magatokban döntsétek el tehát, illik-e a nőnek fátyol nélkül imádkozni Istenhez.
1Co 11:14 "Ugye, hogy a természet maga is arra tanít titeket, hogy a férfinak megbecstelenítő, ha hosszú hajat visel;"
1Co 11:15 a nőnek ellenben dicsőségére van, ha hosszú a haja? Mert a hosszú hajat fátyol gyanánt adták neki.
1Co 11:16 Ha pedig valaki úgy véli, hogy élhet a vitatkozás kedvtelésének: nekünk ilyen megszokásunk nincs, sem az Isten eklézsiáinak!
1Co 11:17 A következő paranccsal kapcsolatban nem mondhatok rátok dicséretet, mivel nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.
1Co 11:18 Először is azt hallom, hogy amikor az eklézsiában összegyűltök, hasadások vannak köztetek, és ezt valami részben el is hiszem.
1Co 11:19 Hiszen kell is szakadásoknak lenniök köztetek, hogy látható legyen, kik a kipróbáltak közöttetek.
1Co 11:20 Mikor tehát ugyanazon a helyen összegyűltök, nem az Úrnak szentelt ebédet eszitek,
1Co 11:21 mert evéskor ki-ki a saját ebédjét veszi elő, s így egyik éhezik, a másik részeg.
1Co 11:22 Hát nincsenek házaitok arra, hogy egyetek és igyatok? Vagy lenézitek az Isten eklézsiáját, és meg akarjátok szégyeníteni azokat, akiknek nincs ennivalójuk? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ezen a ponton nem dicsérlek!
1Co 11:23 Én ugyanis az Úrtól kaptam azt, amit nektek át is adtam, hogy Jézus, az Úr, azon az éjjelen, amelyen elárulták, kenyeret vett a kezébe,
1Co 11:24 "hálaadás után azt megtörte, és így szólt: "Ez az én értetek odaadott testem, ezt tegyétek rólam való megemlékezésül!"
1Co 11:25 "Ugyanúgy szólt ebédelés után a pohárról is. Ezt mondta: "Ez a pohár az új szövetség az én vérem által! Valahányszor isztok belőle, énrólam való megemlékezésül tegyétek ezt!"
1Co 11:26 Valahányszor tehát esztek e kenyérből, és isztok a pohárból, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jő!
1Co 11:27 Következőleg, aki méltatlanul eszik e kenyérből vagy iszik az Úrnak poharából, vetkezik az Úr testével és vérével szemben.
1Co 11:28 "Próbálja hát meg az ember magát, és úgy egyék a kenyérből, és igyék a pohárból;"
1Co 11:29 mert aki csak eszik-iszik, ítéletet eszik és iszik magának azzal, hogy nem különbözteti meg a testet.
1Co 11:30 Ezért van köztetek sok erőtelen és gyenge, s alusznak meglehetős számmal!
1Co 11:31 De ha megítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el!
1Co 11:32 Ha ítél is az Úr, csak nevelésünkre szolgál, hogy a világgal együtt ne sújtson ránk a kárhoztató ítélet!
1Co 11:33 így hát, testvéreim, ha összegyűltök enni, egymást megvárjátok!
1Co 11:34 Ha valaki éhezik, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze! A többi dolog felől akkor fogok rendelkezni, amikor odamegyek.
1Co 12:1 Nem akarom testvéreim, hogy hiányozzék az értelmetek afelől, hogy kik a szellemiek.
1Co 12:2 Tudjátok, hogy amikor még a nemzetekhez tartoztatok, úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett.
1Co 12:3 "Ezért tudomásotokra hozom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", amikor Isten Szellemében beszél. De azt sem mondhatja senki: "Jézus Úr", csak ha Szent Szellemben beszél!"
1Co 12:4 "A kegyelem-ajándékok megoszlanak, de ugyanaz a Szellem;"
1Co 12:5 megoszlanak a szolgálatok, mégis ugyanaz az Úr,
1Co 12:6 megoszlanak a munkálatok is, de ugyanaz az Isten, aki mindenkiben mindent kimunkál!
1Co 12:7 Mindenkinek haszonra adják a Szellem látható megnyilvánulását.
1Co 12:8 "Mert az egyiknek a Szellemen keresztül bölcsesség szavát adják, a másiknak meg az ismeret szavát a Szellem mértekéhez képest;"
1Co 12:9 "amannak hitet ugyanazon Szellem által, másnak gyógyítások kegyelem-ajándékait ugyanabban a Szellemben;"
1Co 12:10 "megint másnak hatalom nyilvánulások munkálatait; másiknak prófétálást, másnak szellemek megkülönböztetését; amannak nyelvek nemeit, megint egy másnak nyelvek tolmácsolását."
1Co 12:11 De mindezek ugyanannak az egy Szellemnek munkájából származnak, ki azokat külön-külön úgy osztja szét, ahogy akarja.
1Co 12:12 "Mert úgy van a Felkenttel is, mint a testtel, amely egy, azonban tagja sok van; a test valamennyi tagja, noha sok, mégis egy testet alkot,"
1Co 12:13 "hiszen mi is valamennyien egy Szellemben egy testbe meríttettünk be, zsidók is, hellének is, rabszolgák is, szabadok is; valamennyiünket egy Szellem itatott át."
1Co 12:14 A test tudniillik nem egy tag, hanem sok.
1Co 12:15 "Ha azt mondaná a láb: mert nem vagyok kéz, nem tartozom a testhez; mégis a testhez tartozik!"
1Co 12:16 "Ha azt mondaná a fül: mert nem vagyok szem, nem tartozom a testhez; mégis a testhez tartozik!"
1Co 12:17 Ha az egész test szem volna, hol volna a hallás? Ha az egész hallás volna, hol volna a szaglás?
1Co 12:18 így azonban az Isten minden egyes tagot úgy helyezett el a testben, ahogy ő akarta.
1Co 12:19 Ha az egész egy tag, hol a test?
1Co 12:20 Valósággal sok a tag, de egy a test.
1Co 12:21 A szem nem mondhatja a kéznek: nincs rád szükségem! De a fej sem mondhatja a lábnak: nincs rád szükségem!
1Co 12:22 Ellenkezőleg! A testnek ama tagjai, melyek erőtlenebbnek látszanak, kényszerítőén szükségesek!
1Co 12:23 "Azokat a tagokat, amelyeket becstelenebbeknek vélünk, sokkal több tisztességgel vesszük körül; ami illetlen rajtunk, annak sokkal több illedelem jár;"
1Co 12:24 míg ami illedelmes, annak erre nincs szüksége. Az Isten úgy állította össze a testet, hogy annak, ami hiányosabb, több tisztességet adott,
1Co 12:25 hogy a testben ne legyen meghasonlás, hanem egymás számára a tagok ugyanarról gondoskodjanak:
1Co 12:26 "akár ha szenved egy tag, vele együtt szenvedjen valamennyi tag; akár ha dicsőséget kap egy tag, vele együtt örvendezzen az összes tag!"
1Co 12:27 Ti a Felkent teste vagytok és egyenként tagjai!
1Co 12:28 Isten rendezte el az egyesek helyét az eklézsiában: először apostolokká tett egyeseket, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Adott csodatevő képességeket, gyógyító kegyelem-ajándékokat, gondozó szolgálatokat, kormányzó képességeket, nyelvek nemeit.
1Co 12:29 Hát mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Mind csodatevő képességekkel rendelkezünk?
1Co 12:30 Mindenkinek vannak gyógyító ajándékaik? Mindannyian nyelveken szólnak? Mind tolmácsolnak?
1Co 12:31 Buzogjatok mindamellett a nagyobb kegyelem-ajándékokért! Még egy mindent felülmúló utat akarok nektek megmutatni.
1Co 13:1 Ha embereknek, sőt angyaloknak nyelvén szólnék is, szeretet azonban nincs bennem, pengő érc vagyok vagy zengő cimbalom!
1Co 13:2 Ha enyém volna a prófétálás ajándéka, s ha minden titkot tudnék, ha látnám az ismeret egész területét, ha az egész hitem megvolna, úgy, hogy hegyeket helyezhetnék át, szeretet azonban nincs bennem, semmi vagyok!
1Co 13:3 És ha vagyonomat mind felétetném, és ha testemet tűznek odaadnám is, hogy megégjen, de nincs bennem szeretet, nem volna semmi hasznom belőle!
1Co 13:4 "A szeretet hosszan tűr; a szeretet jóságos, nem féltékenykedik. A szeretet nem dicsekszik, nem fuvalkodik fel;"
1Co 13:5 "nem illetlen; nem keresi a magáét; nem bőszül fel; nem számítja fel a gonoszt;"
1Co 13:6 "nem örül a hamisságnak, hanem együtt örül az igazsággal;"
1Co 13:7 mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindenben állhatatos.
1Co 13:8 "A szeretet soha alább nem hagy! Akár a prófétálásokra gondolunk: azok hatályukat vesztik; akár a nyelvek: azok megszűnnek; akár az ismeretre: hatálytalanná válik!"
1Co 13:9 "Mert töredékes az ismeretünk, töredékes a prófétálásunk;"
1Co 13:10 ha pedig eljő a befejezettség, a töredékest hatálytalanítják.
1Co 13:11 "Mikor kiskorú voltam, úgy beszéltem, mint egy kiskorú; úgy járt az eszem, mintha kiskorú volnék; úgy számoltam, mint egy kiskorú; de amikor férfivá lettem, félretettem azt, ami a kiskorúhoz illett."
1Co 13:12 Mert most tükrön át talányokban látunk: akkor majd szemtől szembe fogunk. Most töredékesen ismerek: akkor úgy ismerek a dolgokra rá, ahogy énrám ismert az Isten.
1Co 13:13 Igy hát megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három! Közülök azonban legnagyobb a szeretet!
1Co 14:1 Törekedjetek arra, hogy a szeretet ajándékát elnyerjétek! Buzogjatok a szellemi ajándékokért! De inkább azért, hogy prófétáljatok!
1Co 14:2 "Mert aki nyelven szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek; mert senki sem érti meg, hiszen Szellem által szól titkokat."
1Co 14:3 A prófétáló embereknek beszél épülést, bátorítást, vígasztalást.
1Co 14:4 "A nyelven szóló magát építi; a prófétáló az eklézsiát építi."
1Co 14:5 "Akarom, hogy mindnyájan beszéljetek nyelveken; még inkább azt, hogy prófétáljatok. Nagyobb a prófétáló, mint a nyelveken szóló, kivéve, ha megmagyarázza, hogy az eklézsia épüléshez jusson."
1Co 14:6 így hát, testvéreim, ha nyelveken szólva megyek hozzátok, mit használok nektek, ha csak nem szólok nektek még leleplezéssel, ismerettel, prófétálással vagy tanítással?
1Co 14:7 Ugyanígy ha lélektelen tárgyakkal adok hangot, akár fuvolával, akár citerával, de a hangok közt különbséget nem teszek, hogyan ismerik fel, hogy mit fuvolázok, vagy mit citerázok?
1Co 14:8 És ha kürttel bizonytalan hangot adok, ugyan ki készülődik harcra?
1Co 14:9 Ugyanígy van veletek is: ha nyelvvel nem adtok felismerhető hangot, hogy lehet felismerni, amit mondotok? Olyanok lesztek, mint aki levegőbe beszél!
1Co 14:10 Olyan sokféle neme van a hangoknak a világon, és közülük egy sem értelmetlen.
1Co 14:11 Ha azonban nem ismerem a hangnak a jelentését, a beszélőnek barbár leszek, és a beszélő barbár lesz nekem!
1Co 14:12 Ti is ennek megfelelően, mivelhogy a szellemiekért buzogtok, az eklézsia építésére törekedjetek, arra, hogy a szellemi ajándékokban bővebben részesedjetek!
1Co 14:13 A nyelveken szóló tehát azért imádkozzék, hogy megmagyarázhassa!
1Co 14:14 Ha ugyanis nyelven imádkozom, szellemem imádkozik, de elmém gyümölcstelen.
1Co 14:15 Mi tehát a feladatom? Imádkozom a szellemtől indítva, de imádkozom az értelemtől indítva is! Hangszert pengetek szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is!
1Co 14:16 Ha ugyanis a szellemtől indítva mondasz áldást, az, aki az avatatlan hallgató helyét foglalja el, miként fog áment mondani hálaadásodra, miután nem érti, amit mondasz?
1Co 14:17 Te ugyan helyesen adsz hálát, de a másik nem épül.
1Co 14:18 "Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál inkább beszélek nyelveken;"
1Co 14:19 de az eklézsiában inkább akarok öt szót mondani az értelemtől vezetve, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót nyelven!
1Co 14:20 "Testvéreim, ne legyetek gyermekek eszetek jártatásában, hanem a gonoszságban legyetek kiskorúak; eszetek jártatásában ellenben be-végzettek legyetek!"
1Co 14:21 "A törvényben írva van: "Más nyelven beszélőkkel, idegen ajkakkal fogok ehhez a néphez szólani; de még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem" -- szól az Úr!"
1Co 14:22 így hát a nyelvek jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek. Ellenben a prófétálás nem a hitetleneknek való, hanem a hívőknek.
1Co 14:23 "Mikor hát egybegyűl az egész eklézsia, és mindenki nyelveken szól; aztán bemennek beavatatlanok vagy hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy az eszetek ment el?"
1Co 14:24 De ha akkor megy be valamilyen hitetlen vagy beavatatlan, amikor mindnyájan prófétáinak, akkor mindenki meg fogja a belépőt győzni, mindenki nyomoz benne úgy, hogy
1Co 14:25 szívének rejtett dolgai láthatókká lesznek, és az arcára borulva fogja imádni az Istent, hirdetve, hogy valóban köztetek az Isten!
1Co 14:26 Mi hát a helyes, testvéreim? Az, hogyha öszejöttök, s kinek-kinek van éneke, tanítása, leleplezése, nyelve, tolmácsolása: minden az épülést szolgálja!
1Co 14:27 Ha nyelven beszél valaki, kettő vagy legföljebb három szóljon, mégpedig egymás után, aztán valaki tolmácsolja!
1Co 14:28 "De ha nincs tolmács, hallgasson a nyelveket szóló az eklézsiában; ám beszéljen magának és Istennek!"
1Co 14:29 Próféta pedig kettő vagy három szóljon, és a többi ítélje meg!
1Co 14:30 Ha egy másik kap leleplezést, aki szintén ott ül, az első hallgasson!
1Co 14:31 így egyenként mindannyian prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon!
1Co 14:32 A próféták szellemei a prófétáknak engedelmeskednek.
1Co 14:33 Mert az Isten nem a felfordulásnak, hanem a békességnek Istene! Mint a szentek valamennyi eklézsiájában:
1Co 14:34 "az asszonyok hallgassanak az eklézsiákban; mert nincs nekik a szólás megengedve, hanem legyenek alávetettségben, amint azt a törvény is mondja!"
1Co 14:35 Ha valamit meg akarnak tanulni, saját férjüket kérdezzék meg otthon! Rút dolog ugyanis a nőnek az eklézsiában beszélni!
1Co 14:36 Vagy talán tőletek indult ki az Istennek beszéde? Vagy egyedül hozzátok érkezett el?
1Co 14:37 Ha valaki prófétának vagy szellemi embernek véli magát, ismerjen rá, hogy amiket írok, azok az Úrnak parancsai!
1Co 14:38 Ha valaki nem érti, hát ne értse!
1Co 14:39 így hát, testvéreim, buzogjatok azért, hogy prófétáljatok, és a nyelveken szólást se tiltsátok!
1Co 14:40 Csak minden illedelmesen és rendben történjék!
1Co 15:1 Meg akarom ismertetni veletek, testvéreim, hogy azt az örömüzenetet, amelyet én nektek vittem, amelyet ti el is fogadtatok, amelyben állótok is,
1Co 15:2 amelyen át meg is menekültök, milyen igével hirdettem nektek, ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, ha ugyan nem hiába hittetek.
1Co 15:3 Azt adtam át tudniillik elsősorban nektek, amit én is úgy vettem át, hogy a Felkent a mi vétkeinkért az írások szerint meghalt,
1Co 15:4 "el is temették, fel is támadott az írások szerint a harmadik napon;"
1Co 15:5 "hogy megjelent azután Kéfásnak, majd a tizenkettőnek;"
1Co 15:6 "azután láthatóvá lett egyszerre több, mint ötszáz testvérnek, kik közül a legtöbb máig megmaradt, bár némelyek elaludtak;"
1Co 15:7 "azután megjelent Jakabnak, majd az összes apostoloknak;"
1Co 15:8 végül mindenki közül utolsónak, mint egy idétlennek, megjelent nekem is.
1Co 15:9 Mert én vagyok az apostolok között a legkisebb, arra sem elég, hogy apostolnak hívjanak, mert üldöztem az Isten eklézsiáját.
1Co 15:10 De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az ő rám árasztott kegyelme nem bizonyult hiábavalónak, ellenkezőleg, mindnyájuknál többet fáradtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme, mely velem volt.
1Co 15:11 "Azért akár én, akár amazok, így hirdetjük; ti is így hittetek benne!"
1Co 15:12 Ha tehát a Felkentről azt hirdetik, hogy a halottak közül való feltámadása megtörtént, hogy mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak föltámadása?
1Co 15:13 Ha nincs halottak föltámadása, a Felkent sem támadott fel!
1Co 15:14 Ha a Felkent nem támadott fel, akkor üres az igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is!
1Co 15:15 Sőt, akkor Isten hamis tanúinak találnának minket, mert Istennel ellentétben azt hirdettük, hogy a Felkentet föltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak csakugyan nem támadnak fel!
1Co 15:16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, a Felkent feltámadása sem történt meg.
1Co 15:17 Ha pedig a Felkent feltámadása nem történt meg, hiábavaló a hitetek, még vétkeitekben vagytok.
1Co 15:18 Következőleg azok is elvesztek, akik a Felkentben aludtak el.
1Co 15:19 Ha pedig ebben az életben nincs más reményünk, mint a Felkent, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
1Co 15:20 Tény azonban, hogy a Felkent feltámadott, azok zsengéjeként, akik alusznak.
1Co 15:21 Miután ugyanis emberen át jött a halál a világra, emberen átjött a halottak feltámadása is!
1Co 15:22 Ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Felkentben mindnyájukat elevenekké fogják tenni.
1Co 15:23 "De minden egyest a maga rendjében: zsenge a Felkent, azután megjelenésekor azok, akik a Felkentéi;"
1Co 15:24 "majd jön a vég, ha valamikor a királyságot átadná az Istennek és Atyának; ha valamikor minden fejedelemséget, minden fenhatóságot és hatalmat félretesz majd."
1Co 15:25 Mert addig kell neki királyként uralkodnia, amíg minden ellenséget lába alá nem vet.
1Co 15:26 "Utolsó ellenségként teszi félre majd a halált;"
1Co 15:27 hiszen az Atya mindent lába alá rendelt! Ha azt halljuk, hogy minden alá van rendelve, nyilvánvaló, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alá rendelte.
1Co 15:28 Amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben!
1Co 15:29 Ha nem volna feltámadás, mért merítkeznének be egyesek halottakért? Ha halottak egyáltalában nem támadnak fel, miért merítkeznek be értük?
1Co 15:30 Mi is mért veszélyeztetjük magunkat minden órában?
1Co 15:31 A veletek való dicsekvésre mondom testvéreim, melyhez Urunkban, a Felkent Jézusban van jogom, hogy naponként a halál révén állok!
1Co 15:32 Ha csak emberi történet volt, hogy Efézusban fenevadakkal küzdöttem, mi hasznom belőle? Ha halottak nem támadnak föl, akkor együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!
1Co 15:33 Ne tévelyegjetek! Gonosz társalgások megrontanak nemes erkölcsöket!
1Co 15:34 Józanodjatok ki becsülettel, és ne vetkezzetek! Mert némelyeknek nincs Isten-ismeretük. Megszégyenítéstekre mondom!
1Co 15:35 Mondhatja azonban valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?
1Co 15:36 Esztelen! Az, amit elvetsz, csak akkor fog életre kelni, ha meghal.
1Co 15:37 S azzal, amit vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csupasz magot, esetleg búzának vagy valami egyébnek magvát!
1Co 15:38 Az Isten adja aztán neki a testet úgy, ahogy akarta: minden egyes magfajtának a saját testét.
1Co 15:39 "Nem minden hús ugyanaz a hús; más a madaraké és más a halaké."
1Co 15:40 "Vannak aztán mennyei testek és vannak földi testek; de más a mennyeiek dicsősége és más a földieké."
1Co 15:41 "Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége; csillag a csillagtól dicsőségben különbözik."
1Co 15:42 "így van a holtak föltámadásával is! Elevetik a testet rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban;"
1Co 15:43 "elvetik gyalázatosságban, feltámad dicsőségben; elvetik erőtelenségben, feltámad hatalomban."
1Co 15:44 Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is!
1Co 15:45 "így is van megírva: "Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám ellenben megelevenítő Szellemmé"."
1Co 15:46 Nem a szellemi az első, hanem a lelki, aztán jön a szellemi.
1Co 15:47 "Az első ember földből formált földi; a második ember mennyből való!"
1Co 15:48 Amilyen volt a földi, olyanok lesznek a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok lesznek a mennyeiek is!
1Co 15:49 Amint viseltük a földinek képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek képét is.
1Co 15:50 "Ezt pedig azért mondom el, testvéreim, mert hús és vér az Isten királyságát nem kaphatja örökrészül; sem a rothadó a romolhatatlanságot nem nyeri örökrészül."
1Co 15:51 "ím egy titkot mondok el nektek: nem fogunk mindnyájan elaludni; de mindannyian át fogunk változni:"
1Co 15:52 hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó kürt-harsanáskor. Mert kürt fog harsogni. Akkor a halottak romolhatatlan állapotban föl fognak támadni, mi is átváltozunk!
1Co 15:53 Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságot kell felöltenie, s ennek a halandó testnek halhatatlanságot kell felöltenie!
1Co 15:54 Ha pedig a mostani romlandó testünk romolhatatlanságot ölt fel, és a halandó testünk halhatatlanságot öltözik fel: akkor beteljesül a megírt Ige: győzelem nyelte el a halált!
1Co 15:55 Halál, hol a győzelmed? Halál, hol a fullánkod?
1Co 15:56 "A halál fullánkja a vétek; a vétek hatalma a törvény!"
1Co 15:57 Hála legyen az Istennek, aki Urunkon, a Felkent Jézuson keresztül a győzelmet adja nekünk!
1Co 15:58 így hát, szeretett testvéreim, szilárdak, mozdíthatatlanok legyetek, az Úr munkájában mindenkor bővelkedők, tudva azt, hogy az Úrban fáradozásunk nem hiábavaló!
1Co 16:1 Ami pedig a szentek számára rendezett gyűjtést illeti: úgy tegyetek ti is, ahogy Galácia eklézsiáinál rendelkeztem!
1Co 16:2 A hét első napján tegye félre mindenikőtök, amit hét közben sikerült neki összegyűjtenie, hogy ne akkor csinálják a gyűjtéseket, amikor oda megyek.
1Co 16:3 Ha aztán megérkezem, azokat, akiket kipróbáltaknak fogtok látni, levelekkel el fogom küldeni, hogy ami kedvességetekből telt, vigyék el Jeruzsálembe.
1Co 16:4 Ha aztán méltó lesz a gyűjtés arra, hogy én is elutazzak, velem fognak menni!
1Co 16:5 "Mert el fogok menni hozzátok, ha Macedónián átmegyek;"
1Co 16:6 mert általmegyek Macedónián, nálatok azonban elidőzöm, ha úgy esik, vagy át is telelek, hogy aztán ti indítsatok útba engemet oda, ahová mennem kell.
1Co 16:7 Mert most nem akarlak titeket csak úgy átmenőben látni. Remélem, hogy bizonyos ideig nálatok maradhatok, ha az Úr megengedi.
1Co 16:8 Pünkösdig azonban Efézusban maradok.
1Co 16:9 "Nagy és munkában gazdag ajtó nyílt meg ugyanis előttem; de ellenünk is sokan vannak!"
1Co 16:10 "Ha Timóteus odamegy, nézzetek utána, hogy félelem nélkül legyen nálatok; mert az Úr munkáját végzi, akárcsak én!"
1Co 16:11 Senki meg ne vesse hát őt! Indítsátok el őt békességgel, hogy hozzám jöjjön! Mert a testvérekkel együtt várom őt.
1Co 16:12 "Ami pedig Apollós testvért illeti: soká kérleltem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel. Semmiképp sem volt alkalma arra, hogy most menjen el; de elmegy majd, ha kedvező lesz rá az alkalom!"
1Co 16:13 Legyetek éberek, álljatok meg a hitben! Legyetek férfiak! Győzedelmeskedjetek!
1Co 16:14 Minden dolgotok szeretetben történjék!
1Co 16:15 "Hadd bátorítsalak titeket, testvéreim! Ismeritek Sztefanász házanépét; tudjátok, hogy ők Akhája zsengéje, s hogy a szentek szolgálására rendelték magukat."
1Co 16:16 Hát ti is rendeljétek magatokat az ilyenek alá, és mindenki alá, aki velük együtt dolgozik és fárad!
1Co 16:17 Örvendek Sztefanász, Fortunátusz és Achaikosz megérkezésének, mert a ti hiányotokat töltötték be.
1Co 16:18 Mert lecsillapították szellememet és a tiéteket is. Ismerjetek rá hát az ilyenekre!
1Co 16:19 Köszöntenek titeket Ázsia eklézsiái. Sokszorosan köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő eklézsiával együtt.
1Co 16:20 Köszöntének titeket a testvérek mind. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
1Co 16:21 A köszöntés saját kezemmel, a Páléval.
1Co 16:22 Ha valakinek nem kedves az Úr, átkozott legyen! Marana tha!
1Co 16:23 Az Úrnak, Jézusnak kegyelme veletek!
1Co 16:24 Szeretetem kísér mindnyájatokat a Felkent Jézusban!
2Co 1:1 Pál, ki Isten akaratán át a felkent Jézus apostola és Timóteus testvér írják e levelet az Isten korintusbeli eklézsiájának, beleértve az összes szenteket, akik egész Akhájában vannak.
2Co 1:2 Kegyelem és békesség szálljon rátok Istentől, aki a mi Atyánk, s az Úrtól, a Felkent Jézustól.
2Co 1:3 Áldott az Isten és. Urunknak, a Felkent Jézusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és minden bátorításnak Istene,
2Co 1:4 aki minket is minden szorongattatásunkban felbátorít, hogy ugyanazzal a bátorítással, amellyel minket bátorított Isten, mi is képesek legyünk bátorítani bármiféle szorongattatásban levőket.
2Co 1:5 Mert amilyen bőséggel törtek ránk a Felkent szenvedései: oly bőséges lett a Felkenten keresztül megbátorodásunk is.
2Co 1:6 "Ha szorongatnak minket, a ti bátorításotokért és menekülésetekért teszik; ha bátorítanak minket, a ti megbátorodásotokért van, ami ugyanazoknak a szenvedéseknek állhatatos elviselését munkálja bennetek, amelyeket mi is szenvedünk."
2Co 1:7 Rátok vonatkozóan szilárd a reménységünk, mivel tudjuk, hogy amiképpen részt vállaltatok a szenvedésekben, úgy lesz részetek a megbátorodásban is.
2Co 1:8 Azt akarjuk ugyanis testvéreim, hogy tudjatok szorongattatásunkról, mely Ázsiában esett rajtunk, hogy képességünket messze felülmúló teher nehezedett reánk, úgyhogy még életben maradásunk felől is kétségben voltunk.
2Co 1:9 Sőt kimondtuk már magunkban a halálos ítéletet is magunk felől, hogy bizodalmunk ne magunkban legyen, hanem abban az Istenben, aki a halottakat feltámasztja.
2Co 1:10 Ő ragadott ki bennünket ekkora halálból, s ki is fog ragadni. Benne van a reményünk, hogy ezután is ki fog ragadni,
2Co 1:11 ha könyörgésetekkel ti is segítségünkre lesztek, hogy aztán sok személytől sokak ajkán át szálljon föl a hála a nekünk juttatott kegyelemért.
2Co 1:12 Hiszen éppen abban áll a mi dicsekedésünk - s emellett lelkiismeretünk is tanúságot tesz -, hogy isteni szentséggel és napfénytiszta őszinteséggel, nem a hús bölcsességével, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk e világban, de leginkább irányotokban!
2Co 1:13 Mert nem írunk egyébről nektek, mint amit pontosan ismertek, sőt amire ráismertek, és remélem, hogy mindvégig felismeritek majd
2Co 1:14 "annak alapján, hogy legalább részben már kiismertetek minket; mert hiszen dicsekesztek velünk, mint ahogy mi is fogunk veletek Urunknak, Jézusnak napján."
2Co 1:15 Azzal a bizakodással szándékoztam én korábban hozzátok menni, hogy második kegyelemben részesüljetek,
2Co 1:16 hogy rajtatok keresztül elmehetek Macedóniába, és Macedóniából újra hozzátok mehetek, hogy azután ti indítsatok útnak Júdeába.
2Co 1:17 "Mikor ez a szándék bennem volt, vajon könnyelműség vezetett? Vagy amit szándékozom, a hús indítására szándékozom? Hogy nálam az "igen-igen" "nem-nem" is lehet?"
2Co 1:18 De hű az Isten, aki tanúm rá, hogy hozzátok intézett szavunk nem igen és nem volt.
2Co 1:19 Mert az Isten Fia, a Felkent Jézus, akit mi, én, Szilvánusz és Timóteus köztetek hirdettünk, nem lett igenné és nemmé, hanem az igen valósult meg benne.
2Co 1:20 Mert ahány ígérete van az Istennek, az mind igenné lett őbenne, azért az Ámen is ő általa lesz meg, Istennek dicsőségül, rajtunk keresztül.
2Co 1:21 Az pedig, aki bennünket veletek együtt a Felkentben megszilárdít, és aki fel is kent bennünket, Isten maga.
2Co 1:22 Ő az, aki el is pecsételt minket, és szívünkbe adta a Szellemet foglalónak.
2Co 1:23 Istent hívom tanúul a lelkem mellé, hogy csak azért nem mentem még el Korintusba, mert kíméltelek titeket.
2Co 1:24 Mert mi nem uralkodunk hiteteken, hanem örömötöknek vagyunk munkatársai, mert hisz hit által állotok.
2Co 2:1 Elvégeztem magamban, hogy szomorúsággal nem megyek újra hozzátok.
2Co 2:2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ki lesz, aki engem megörvendeztet, hacsak az nem, akit én szomorítok meg?
2Co 2:3 Ezt pedig azért írom, hogy mikor odamegyek majd, szomorúság ne érjen azok részéről, akiknek örülnöm kellene, bizalommal lévén mindnyájatok iránt, hogy az én örömömet mindnyájan osztjátok.
2Co 2:4 Mert szívem sok nyomorúságából és szorongásából könnyhullatással írok nektek, nem azért, hogy elszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek szeretetemet, mely különösen nagy ti irántatok.
2Co 2:5 Ha pedig valaki meg is szomorított engem, nem csak engem szomorított meg, hanem részben, hogy túl sokat ne mondjak, titeket mindnyájatokat.
2Co 2:6 Elég az ilyennek az a korholás, mely a többség részéről érte,
2Co 2:7 úgyhogy inkább nektek kell neki megkegyelmeznetek, és őt megbátorítanotok, hogy a túláradó szomorúság el ne nyelje az ilyent.
2Co 2:8 Ezért kérlellek titeket, hogy fokozz átok a szeretetet iránta.
2Co 2:9 Hiszen evégett írtam is, hadd ismerjem meg abban kipróbált voltotokat, hogy mindenben szófogadók vagytok.
2Co 2:10 Akinek pedig ti megkegyelmeztek, annak én is. Ha pedig valamiben én kegyelmeztem, ha ugyan adtam valamiben kegyelmet, értetek történt a Felkent orcája előtt, hogy a Sátán nagyobb hasznot ne húzzon belőlünk.
2Co 2:11 Hiszen nem ismeretlenek nekünk az ő szándékai.
2Co 2:12 Amikor a Felkent örömüzenetét hirdetni Tróászba érkeztem, bár ajtó nyílt meg előttem az Úrban,
2Co 2:13 semmi nyugtot nem hagyott a szellemem amiatt, hogy nem találtam rá testvéremre, Tituszra. Búcsút vettem hát tőlük, és Macedóniába távoztam.
2Co 2:14 De hála legyen Istennek, hogy a Felkentben mindenkor diadalmenetben hordoz bennünket, és ismeretének jó illatját rajtunk keresztül minden helyen érezhetővé teszi.
2Co 2:15 "Mert Isten a Felkent jóillatává tett bennünket mind a megmenekülők, mind az elveszők között;"
2Co 2:16 némelyeknek olyan illatta, mely halálból halált támaszt, némelyeknek olyan illattá, mely életből életet kelt. S ugyan ki elégséges az ilyen életre?
2Co 2:17 Hát nem úgy van, hogy mi nem hasonlítunk a többséghez, akik szatócskodnak Isten Igéjével? Ellenkezőleg, mi a Felkentben úgy beszélünk, mint napfény tiszta őszinteségből, Isten előtt Istenből indítva!
2Co 3:1 Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint ahogy némelyeknek szükségük van ilyesmire?
2Co 3:2 "A mi levelünk ti vagytok saját szívünkbe írva, melyet minden ember ismer és olvas;"
2Co 3:3 a Felkentnek látható levele, mely a mi kiszolgálásunk mellett íratott meg, nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével, nem kőtáblákra, hanem szívetekre, hústáblákra.
2Co 3:4 Ekkora bizalmunk a Felkent által van Isten irányában.
2Co 3:5 "Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink; ellenkezőleg, a mi rátermettségünk Istentől való,"
2Co 3:6 aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem Szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a Szellem ellenben megelevenít.
2Co 3:7 Ha tehát a halál kiszolgálása, mely betűkkel kőbe vésve történt, dicsőségben ment végbe, úgyhogy Izráel fiai nem nézhettek bele Mózes arcába, arcának elmúló (hatályát vesztő) dicsősége miatt,
2Co 3:8 mennyivel nagyobb dicsőséggel fog végbemenni a Szellem kiszolgálása!
2Co 3:9 Ha a kárhoztatás kiszolgálása dicsőséges, mennyivel bőségesebben osztja a dicsőséget az igazságosság kiszolgálása!
2Co 3:10 Hiszen így tekintve a dolgot, még csak dicsőségesnek sem lehet mondani a dicsőítettet az új szövetség mindent felülmúló dicsősége mellett.
2Co 3:11 Mert ha az, ami elmúlik, dicsőségen át jött, sokkal inkább kell a megmaradónak dicsőségben fennállnia.
2Co 3:12 Ha tehát ekkora reménység birtokosai vagyunk, nagy szabadságot engedhetünk meg magunknak a szólásra,
2Co 3:13 és nem utánozzuk Mózest, aki lepelt borított arcára, hogy Izráel fiai az elmúló (hatályát vesztő) dicsőségnek még a végére se tekinthessenek.
2Co 3:14 De bele is kövesedtek gondolkodásukba! Mert az Ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Felkentben veszti hatályát.
2Co 3:15 Legalábbis, amikor csak Mózest olvassák, a mai napig szívükön van a lepel.
2Co 3:16 De amikor megtér valamelyikük az Úrhoz, lehull körüle a lepel!
2Co 3:17 Aholjelen van az Úr Szelleme, ott Szabadság van.
2Co 3:18 Mi pedig mindannyian felfedett arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, és így ugyanarra a képre egyik dicsőségből a másik dicsőségbe alakulunk át, ahogy az az Úrtól, a Szellemtől jön.
2Co 4:1 Ezért, minthogy ezt a szolgálatot ahhoz a könyörülethez mérten végezzük, amelyben mi részesültünk, nem restelkedünk,
2Co 4:2 ellenkezőleg, lemondunk a rejtegetésről, mely a szégyenkezés jele, sem nem járunk ravaszkodva, sem az Isten igéjét meg nem hamisítjuk, hanem az igazságnak láthatóvá tételével ajánljuk magunkat Isten előtt minden ember lelkiismeretének.
2Co 4:3 De még ha leplezett volna is a mi örömüzenetünk, az elveszők között leplezett,
2Co 4:4 akikben e kor istene vakká tette a hitetlenek gondolkodását, hogy a Felkent dicsőséges örömüzenetének fénye, aki Istennek képe, rájuk ne ragyoghasson.
2Co 4:5 Mert nem magunkat hirdetjük, hanem a Felkent Jézust, mint Urat, magunkat legfeljebb úgy, mint Jézusért a ti rabszolgáitokat.
2Co 4:6 Mert az Isten volt az, aki azt mondta, hogy a sötétségből fény ragyogjon elő, aki szívünkben is világosságot gyújtott annak a dicsőséges felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a Felkent orcáján megjelenő fénye.
2Co 4:7 Ezt a kincset azonban cserépedényekben bírjuk, hogy annak mindent felülmúló hatalma Istentől eredőnek tűnjék fel, és ne belőlünk eredőnek.
2Co 4:8 Amikor mindenben nyomorgatnak minket, de meg nem szorítanak, zavarba hoznak, de kétségbe nem ejtenek,
2Co 4:9 üldöznek, de cserbenhagyottakká nem leszünk, levernek, de el nem veszítenek,
2Co 4:10 Jézus elhaltságát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben.
2Co 4:11 Minket, kik bár élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy halandó húsunkon Jézus élete is látható legyen.
2Co 4:12 Úgyhogy bennünk a halál munkálkodik, bennetek meg az élet.
2Co 4:13 "Mivel azonban bennünk is a hitnek ugyanaz a Szelleme van, ennek az írásnak megfelelően: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, s annak megfelelően szólunk is."
2Co 4:14 Mert tudjuk, hogy aki az Urat, Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is fel fog támasztani, és veletek együtt Maga mellé fog állítani.
2Co 4:15 Veletek együtt, mert minden értetek van, hogy a kegyelem, mely sokakon átmenve megsokasodik, Isten dicsőségére a hálát is túláradóvá tegye.
2Co 4:16 Innen van az, hogy nem csüggedünk el, hanem ha külső emberünk megromlik is, belső emberünk napról napra megújul.
2Co 4:17 Mert egy pillanatig tartó könnyű nyomorúság mindent felülmúló örök súlyú dicsőséget munkál ki számunkra,
2Co 4:18 kik nem a láthatókon tartjuk szemünket, hanem a láthatatlanokon. A láthatók tudniillik ideig tartók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2Co 5:1 Tudjuk ugyanis, hogy ha a sátor, mely a mi földi házunk, felbomol, Istentől van épületünk, nem kézzel csinált, örök házunk a mennyekben.
2Co 5:2 Hiszen éppen az kelti fel sóhajtozásunkat, hogy epekedünk azért, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire,
2Co 5:3 ha ugyan bár e földibe felöltözötten, nem fogunk mezíteleneknek találtatni.
2Co 5:4 Mert már azalatt, amíg a földi sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, amennyiben nem levetkőzni vágyunk, hanem a mennyből valót a földire ráölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet.
2Co 5:5 Ugyanaz az Isten készített el minket erre, aki a Szellemet is foglalóul adta nekünk.
2Co 5:6 Mivel tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amikor a testben otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva idegenben vagyunk ?
2Co 5:7 mert hit által járunk és nem látás által -,
2Co 5:8 most is bizakodunk, és azt látjuk helyesnek, hogy a testből kiköltözve a testre nézve legyünk idegenben, de otthon legyünk az Úrnál.
2Co 5:9 Ezért becsvágyunkat is abba helyeztük, hogy akár otthon vagyunk, akár idegenben, az Ő kedvét keressük.
2Co 5:10 Mert mindannyiunknak láthatókká kell lennünk a Felkent ítélőszéke előtt, hogy ki-ki a szerint kapja meg jutalmát, amit a testén át művelt, a jót is, a hitványat is.
2Co 5:11 "Mivel tehát az Úr félelmét ismerjük, embereket meggyőzni igyekszünk, de az Isten előtt láthatók vagyunk; remélem, hogy lelkiismeretetek előtt is láthatók vagyunk."
2Co 5:12 Nem ajánlgatjuk magunkat ismét nektek, hanem alkalmat adunk nektek arra, hogy velünk dicsekedhessetek, hogy ez támaszul szolgáljon néktek azokkal szemben, akik külső megjelenésükkel szoktak dicsekedni és nem szívükkel.
2Co 5:13 Hiszen, ha magunkon kívül vagyunk, Istennek tárulunk fel, ha eszünknél vagyunk, akkor nektek.
2Co 5:14 Mert a Felkent szeretete szorongat minket, miután azt az ítéletet hoztuk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, következőleg mindenki meghalt.
2Co 5:15 S az az egy azért halt meg mindenkiért, hogy azok, akik élnek, többé ne maguk által éljenek, hanem Az által, aki értük meghalt és feltámadott.
2Co 5:16 Így hát mi mostantól kezdve senkit sem ismerünk hús szerint. Ha a Felkentet ismertük is hús szerint, most már többé nem ismerjük.
2Co 5:17 Úgyhogy ha valaki a Felkentben van, új teremtés: a régiek elmúltak, íme új állt elő.
2Co 5:18 De mindez Istenből támadt, aki a Felkenten keresztül minket magával kibékített, és a kibékítés szolgálatát ránk bízta.
2Co 5:19 Isten volt a Felkentben, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, sőt belénk helyezte a kibékítés igéjét.
2Co 5:20 A Felkent helyett járunk tehát követségben, mintha Isten kérlelne titeket rajtunk keresztül, a Felkent helyett kérlelünk titeket: Béküljetek ki Istennel!
2Co 5:21 Azt, aki vétket nem ismert, helyettünk vétekké tette, hogy benne Isten igazságosságává legyünk.
2Co 6:1 Együtt munkálkodva vele kérlelünk titeket, hogy ne váljék hiábavalóvá az, hogy az Isten kegyelmét elfogadtátok.
2Co 6:2 "Hiszen az Írás is azt mondja: "A nekem tetsző időben meghallgattalak, a menekülés napján segítségedre siettem." Lám, most van a szívesen fogadott idő, íme most van a menekülésnek napja!"
2Co 6:3 Közben semmiben semmi alkalmat ne adjatok a botlásra, hogy a szolgálatot ne gyalázzák,
2Co 6:4 hanem mindenben úgy ajánljátok fel magatokat, mint akik Istent szolgáljátok sok állhatatossággal, nyomorúságokban, kényszerhelyzetben, szorultságokban,
2Co 6:5 verések között, tömlöcökbe zárva, lázadások közepette, fáradozásokban, virrasztásokban, böjtölésekben,
2Co 6:6 tisztasággal, megismeréssel, hosszútűréssel, jóságossággal, Szent Szellemmel, kép mutatástól mentes szeretettel,
2Co 6:7 igazság beszédével, isteni hatalommal, az igazságosságnak jobb- és balkéz felől való fegyverei által,
2Co 6:8 "dicsöségen és gyalázaton át, rossz híren és jó híren keresztül, mintha tévelyítők volnánk, pedig igazak vagyunk ;"
2Co 6:9 mikor nem ismernek ránk, s mikor ránk ismernek, haldoklókként, pedig élünk, fenyíték alatt, de meg nem öletve,
2Co 6:10 megszomorítva és mindig örvendezve, szegényekként, noha sokakat gazdagítunk, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindent birtokolnak.
2Co 6:11 "Kinyílt a szánk felétek, korintusiak, kitágult a szívünk;"
2Co 6:12 nem vagytok bennünk szűk helyen, csak a saját bensőtökben vagytok szorossággal.
2Co 6:13 Úgy szólok hozzátok, mint gyermekeimhez, viszonzásul ti is táguljatok ki.
2Co 6:14 Ne legyetek felemás igában hitetlenekkel! Hogy közösködhet igazságosság a törvényrontással? Mi közössége van a fénynek a sötétséggel?
2Co 6:15 Mi egyezése a Felkentnek Beliállal? Vagy mi része hívőnek hitetlennel?
2Co 6:16 "Hogy egyezhetnék meg Isten temploma bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amiképp Isten megmondotta: "Bennük fogok lakni, s majd közöttük járok: Istenükké leszek, s ők népemmé lesznek."
2Co 6:17 Azért jöjjetek ki közülük, és váljatok el tőlük, szól az Úr. Tisztátalanhoz ne nyúljatok, és én magamhoz fogadlak titeket.
2Co 6:18 "Atyátokká leszek majd, és ti fiaimmá és leányaimmá lesztek. Ezt mondja az Úr, a mindeneken uralkodó."
2Co 7:1 Ezeknek az ígéreteknek birtokában, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden szennyezéstől, melyet hús vagy szellem okoz, és Isten félelmében hajtsuk végre megszentelődésünket!
2Co 7:2 Adjatok helyet nekünk! Senkivel szemben hamisságot el nem követtünk, senkit meg nem rontottunk, senkit ki nem használtunk.
2Co 7:3 Nem kárhoztatásotokra mondom, mert hiszen előre megmondtam, hogy bent vagytok szívünkben, hogy együtt haljunk és együtt éljünk.
2Co 7:4 Nagy a mi szabadságunk a veletek való szólásra, sok a dicsekedni valónk veletek. Minden nyomorúságunkban telve vagyok bátorítással, túlárad örömöm.
2Co 7:5 Mert amikor Macedóniába mentünk, nem volt nyugta húsunknak, hanem mindenben szorongattak, kívül harcok támadtak, belül félelmek.
2Co 7:6 De az Isten, aki az alázatosokat felbátorítja, minket is megbátorított Titusz megjelenésével.
2Co 7:7 Nemcsak a megjelenésével, hanem azzal a bátorítással is, amelyet rátok vonatkozólag kapott, amikor tudomásunkra hozta irántam érzett sóvárgásotokat, jajveszékelésteket, felbuzdulástokat, úgyhogy inkább örülnöm kellett.
2Co 7:8 "Mert ha meg is szomorítottalak titeket levelemmel, nem bánom; ha bántam is, látom, hogy az a levél szükséges volt, és ha ideig-óráig megszomorított is titeket,"
2Co 7:9 "most már örülök; nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megszomorodástok más felismerésre térített titeket. Annak örülök, hogy Isten gondolata szerint szomorodtatok meg, hogy mi semmi kárt nem okoztunk nektek."
2Co 7:10 Mert az Isten szerint való szomorúság más felismerésre térést munkál menekülésre, melyben nincs megbánni való, a világ szomorúsága ellenben halált munkál.
2Co 7:11 Hiszen lám, éppen ez az Isten szerint való megszomorodás mekkora igyekezetet munkált bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt megtorlást. Mindenben úgy mutattátok be magatokat, mint akik szentül tiszták vagytok az ügyben.
2Co 7:12 Tehát, ha írtam is néktek, nem azért történt, aki a hamisságot elkövette, nem is azért, aki azt elszenvedte, hanem azért, hogy a ti serénységetek láthatóvá váljék, mely Isten előtt értünk bontakozik ki.
2Co 7:13 Ez adja nekünk a bátorságot. Megbátorodásunkban örömünket még jobban növelte Titusz öröme, mert mindannyian felüdítettétek szellemét.
2Co 7:14 Mert ha valamit dicsekedtem neki felőletek, nem szégyenültem meg, hanem mint ahogy mindenben igazat mondtunk nektek, úgy a veletek való dicsekvésünk is igazságnak bizonyult Titusz előtt.
2Co 7:15 Benseje még inkább felétek fordult, amikor eszébe jutott mindnyájatok engedelmessége, hogy milyen félelemmel és reszketéssel fogadtátok őt.
2Co 7:16 Örülök, hogy mindenben bízhatok bennetek.
2Co 8:1 Meg akarom ismertetni veletek az Istennek azt a kegyelmét, melyet Isten Macedónia eklézsiáira öntött ki,
2Co 8:2 "hogy a nyomorúság sok próbája között az ő túláradó örömük és mélységesen mély szegénységük egyszerűségükből túláradó gazdagságot hozott elő;"
2Co 8:3 mert tanúja vagyok, hogy képességükhöz mérten, sőt képességükön felül is adakoztak, önként.
2Co 8:4 Sok kérleléssel könyörögve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek kiszolgálásában közösséget vállalhassanak.
2Co 8:5 De nemcsak annyit tettek, amennyit reméltünk, hanem még magukat is odaadták először az Úrnak, azután Isten akaratával nekünk is,
2Co 8:6 úgyhogy kérlelnünk kellett Tituszt, hogy amint korábban elkezdte, úgy juttassa befejezéshez is a rátok vonatkozólag adott kegyelmet.
2Co 8:7 Arra kérlek azonban titeket, hogy amiképpen minden bőségben jelentkezik nálatok: hit, szó, megismerés, mindenféle serénység, tőlünk felétek áradó szeretet, a jótékonyságnak ebben a kegyelmében is bőségetek legyen.
2Co 8:8 Nem rendeletképpen mondom, hanem azért, hogy mások buzgóságán át a ti szereteteteknek valódiságát is kipróbáljam.
2Co 8:9 Hiszen ismeritek a mi Urunknak, Jézusnak kegyelmét, hogy gazdag lévén, értetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
2Co 8:10 Véleményt is nyilvánítok e dologban: nektek magatoknak van hasznotok belőle, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is már előbb, már tavaly óta elkezdtétek.
2Co 8:11 Most pedig végezzétek be a cselekvést is, hogy amekkora a buzgóságotok volt az akarásra, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van.
2Co 8:12 "Mert ha a buzgóság megvan, aszerint kedves az, amije az adakozónak van, és nem aszerint, amije nincs;"
2Co 8:13 hogy ne legyen másoknak könnyebbségük akkor, amikor nektek nyomor jut, hanem egyenlőség alapján:
2Co 8:14 a mostani időben a ti bőségetek egészítse ki amazok hiányát, hogy azután azok bősége pótolja a ti hiányotokat, hogy egyenlőség legyen,
2Co 8:15 "amint írva áll: "Annak, aki sokat gyűjtött, nem volt többje, s aki keveset gyűjtött, nem volt kevesebbje."
2Co 8:16 Hála legyen Istennek, hogy Titusz szívébe értetek ugyanazt a buzgalmat adta,
2Co 8:17 mert elfogadta ugyan a bátorítást, de mivel ennél még nagyobb volt benne a buzgalom, önként ment el hozzátok.
2Co 8:18 Vele küldöttük el a testvért is, akit az örömüzenettel kapcsolatban szerte az összes eklézsiák magasztalnak.
2Co 8:19 De nemcsak ennyi történt, hanem az eklézsiák kézfelemeléssel utazó társunkká választották őt ennek a kegyelemnek szolgálatában, melyet mi magának az Úrnak dicsőségére, nekünk meg buzgóságunk megmutatására végzünk,
2Co 8:20 s ezzel el akarjuk kerülni, hogy szolgálatunknak ezért az érett gyümölcséért bárki is gyalázhasson bennünket.
2Co 8:21 Mert már előre mindig az jár az eszünkben, hogy nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is mi tűnik fel nemesnek.
2Co 8:22 Velük együtt küldtük testvérünket is, kinek buzgalmát sokszor sok esetben kipróbáltuk, de most még nagyobbnak találtuk az irántatok való nagy bizodalom következtében.
2Co 8:23 "Akár Tituszról van hát szó: vele közösségben élek, ti felétek pedig munkatársam ő; akár testvéreinkről: ők az eklézsiák apostolai, a Felkent dicsősége."
2Co 8:24 Ha tehát ki akarjátok mutatni irányukban táplált szereteteteket és azt, hogy jogos a veletek való dicsekedésünk: az eklézsiák szeme láttára kell ezt tennetek.
2Co 9:1 A szentek iránt való szolgálatról pedig felesleges dolog nektek írnom.
2Co 9:2 Ismerem ugyanis buzgóságotokat, amely arra ösztönzött, hogy veletek kapcsolatban a macedónoknak dicsekedjem, hogy Akhája tavaly óta elkészült, úgyhogy buzgóságotok a legtöbbjüket feltüzelte.
2Co 9:3 "Mégis odaküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk, amennyiben azt mondtam, hogy már elkészültetek, üressé ne váljék;"
2Co 9:4 hogy ha macedónok érkeznének hozzátok, és titeket készületlenül találnának, valamiképpen meg ne szégyenüljünk, vagy - úgy is mondhatjuk - ti meg ne szégyenüljetek ebben a vállalkozásban.
2Co 9:5 "Kényszerítően szükségesnek tartottam hát, hogy bátorítsam a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és előre hozzák rendbe a tőletek előre megígért áldást; hogy az úgy legyen készen, mint áldás, és ne úgy, mint kapzsi haszonvárás."
2Co 9:6 "Ehhez igazodjatok: "Aki szűken vet, szűken fog aratni is, és aki áldással vet, áldással fog aratni is!"
2Co 9:7 Ki-ki amint előre elszánta szívében, ne kedvetlenül, ne is kényszer alatt tegye, mert Isten a jókedvű adakozót szereti!
2Co 9:8 Hatalma van az Istennek arra, hogy mindenféle kegyelmet bőségben árasszon rátok, hogy mindenkor, mindenben teljes megelégedésben, minden jó munkára bőségben legyetek,
2Co 9:9 "amint írva van: "Szórt, adott a szegényeknek, igazságossága örökké megmarad."
2Co 9:10 Ő pedig, aki maggal látja el a vetőt, és kenyeret nyújt, hogy ehessünk, a ti vetéseteket is meg fogja szaporítani, és felneveli igazságosságotok gyümölcseit,
2Co 9:11 úgyhogy gazdagságotokból telni fog az egyszerű szív mindenféle jótéteményére, mely majd rajtunk keresztül az Isten iránt való hálát munkálja.
2Co 9:12 Mert ennek a vállalkozásnak szolgálata nemcsak a szentek hiányait tölti be, hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé.
2Co 9:13 Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek próbát, hogy magatokat a Felkent örömüzenetének összhangzó lélekkel alávetitek, a ti egyszerűségetek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék,
2Co 9:14 amikor értetek könyörögve utánatok epekednek az Isten rátok kiárasztott kegyelmének láttára.
2Co 9:15 Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért.
2Co 10:1 Én, Pál, aki közöttetek szemtől szembe állva alázatos vagyok, távollétemben azonban bátran fordulok ellenetek, a Felkent szelídségére és kíméletességére hivatkozva
2Co 10:2 kérlellek titeket, könyörgöm nektek, hogy amikor majd nálatok leszek, bátorrá ne tegyen engem az a bizakodás, amelyet az a számítás kölcsönöz nekem, hogy vakmerő is lehetek egyesekkel szemben, akik azzal számolnak, hogy mi is a hústól vezetve járunk.
2Co 10:3 Mert ha húsban járunk is, nem a hús módjára viseljük a harcot.
2Co 10:4 Mert a mi harcviselésünk fegyverei nem a húsból valók. Ellenkezőleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le,
2Co 10:5 "továbbá minden magaslatot lerontsanak, amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sőt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Felkentnek engedelmeskedjék;"
2Co 10:6 amellett készen állunk megtorolni minden engedetlenséget, mikor majd a ti engedelmességetek teljessé lesz.
2Co 10:7 Nézzétek csak a szem előtt való dolgokat! Ha valaki elhitte magáról, hogy a Felkenté, az magából kiindulva vessen azzal számot, hogy amint ő a Felkenté, úgy mi is.
2Co 10:8 Mert ha kissé túlságosan dicsekedném is azzal a felhatalmazással, melyet az Úr avégre adott nekünk, hogy építsünk titeket, és nem azért, hogy romboljunk, nem fogok megszégyenülni,
2Co 10:9 hogy úgy ne tűnjek fel, mint aki csak levelein keresztül akar titeket ijesztgetni.
2Co 10:10 Mert - azt mondják - leveleim súlyosak és erősek, de testi jelenlétem erőtlen és beszédem jelentéktelen.
2Co 10:11 Az ilyen bíráló számoljon azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben a leveleken át szóval, olyanok leszünk jelenlétünkben tettel is!
2Co 10:12 Mert nem vagyunk oly vakmerők, hogy azok közé számítsuk magunkat, vagy azokkal vessük össze magunkat, akik maguk ajánlják magukat. Sőt ezek, mivel magukat magukkal mérik, és magukat magukkal hasonlítják össze, belátással nem bírnak.
2Co 10:13 Mi azonban nem fogunk mértéktelenségig dicsekedni, hanem csak annak a mérővesszőnek mértékéig, amelyet Isten osztott ki nekünk akkor, amikor hozzátok is eljutottunk.
2Co 10:14 Mert nem feszítjük túl magunkat, mint tennénk, ha nem értünk volna el hozzátok. Mert hiszen egészen hozzátok vittük a Felkent örömüzenetét.
2Co 10:15 "Mi nem dicsekszünk mértéktelenségig a mások fáradságának gyümölcsével, ellenkezőleg, az a reménységünk, hogy hitetek növekedésével közöttetek a saját mértékünk még magasra emel minket;"
2Co 10:16 amennyiben rajtatok túleső helyeken fogjuk az örömüzenetet hirdetni, és nem fogunk másnak a mértékével: a már késszel dicsekedni.
2Co 10:17 Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.
2Co 10:18 Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.
2Co 11:1 Bárcsak tőlem is elviselnétek valami kis esztelenséget. De hiszen el is viseltek!
2Co 11:2 Mert Isten buzgóságával buzgólkodom értetek. Mert egy férfival jegyeztelek el titeket, hogy majd szent, tiszta szűzként állítsalak benneteket a Felkent mellé.
2Co 11:3 Félek azonban, hogy amiképp a kígyó Évát ravaszságával elcsalta, a ti gondolataitokat is el fogja fordítani a Felkenthez ragaszkodó őszinte, szentül tiszta egyszerűségtől, és megrontja azokat.
2Co 11:4 Mert ha jön valaki, és más Jézust hirdet nektek, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit korábban nem kaptatok, vagy más örömüzenetet hallotok, melyet azelőtt nem fogadtatok el, szépen elviselitek!
2Co 11:5 Mert úgy mérlegelem, hogy semmivel sem vagyok hátrább a fő-főapostoloknál.
2Co 11:6 "Ha beszédben avatatlan vagyok is, de nem az ismeretben; sőt azt közöttetek minden tekintetben és mindenben nyilvánvalóvá is tettük."
2Co 11:7 Vagy vétket követtem el, mikor megaláztam magam, hogy ti felemelkedjetek, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten örömüzenetét?
2Co 11:8 Hogy más eklézsiákat fosztottam ki, zsoldot fogadván el, hogy titeket szolgálhassalak?
2Co 11:9 Meg azzal, hogy mikor nálatok voltam, és szükséget szenvedtem, nem voltam terhére senkinek sem: hiányomat azok a testvérek töltötték be, akik Macedóniából érkeztek? Hogy őrizkedtem attól, hogy nektek bármiben terhetekre legyek, és a jövőben is őrizkedni fogok?!
2Co 11:10 A Felkent igazsága bennem, hogy ezt a dicsekvésemet Akhája vidékein nem fogják elhallgattatni.
2Co 11:11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten tudja.
2Co 11:12 Amit teszek, továbbra is tenni fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalom keresőktől, hogy mialatt dicsekesznek, olyanoknak tűnjenek fel, amilyenek mi vagyunk.
2Co 11:13 Hamis apostolok, cselszövő munkások az ilyenek, kik a Felkent apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket.
2Co 11:14 Nem is csoda! Hiszen még maga a Sátán is a világosság angyalának képére változik át:
2Co 11:15 nem nagy dolog hát, ha kiszolgálói is olyanokra változtatják át magukat, mintha az igazságosság szolgái volnának. Ezeknek vége meg fog felelni tetteiknek.
2Co 11:16 Újra mondom, senki se tartson engem esztelennek. Ha pedig mégis annak vélnétek, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
2Co 11:17 Amit mondok, nem az Úrhoz szabva mondom, hanem úgy, mintha esztelen volnék, a dicsekvésnek hasonló merényletével.
2Co 11:18 Miután sokan dicsekednek olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem hát én is.
2Co 11:19 Hiszen, miután a ti eszetek helyén van, öröm nektek az eszteleneket elviselni.
2Co 11:20 "Mert azt elviselitek, ha valaki rabszolgákká igáz le titeket; ha valaki fölzabál, ha valaki fülön ragad titeket, ha valaki fölétek emelkedik, ha valaki arcul ver titeket."
2Co 11:21 Megszégyenítésül mondom, minthogy mi magunk erőtlenségben élünk. Abban azonban, ami némelyeket merészségre csábít - esztelenül szólok -, én is merész vagyok.
2Co 11:22 Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.
2Co 11:23 "A Felkent szolgái? Eszemen kívül mondom: sokkal inkább én. Inkább a fáradozások miatt; inkább a tömlöcben ülések miatt; túláradó mértékben a verésekért; a sokszor halálos veszedelem miatt."
2Co 11:24 "Azért, mert a zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján;"
2Co 11:25 "mert háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjen és napon a mély vízen hánykódtam;"
2Co 11:26 "mert sokszor jutottam utazásokon, folyókon veszedelmekbe, rablók támasztotta veszélyekbe, saját népemtől eredő veszélyekbe, pogány nemzetektől felidézett veszedelmekbe, városi veszélyekbe, sivatagi veszélyekbe, tengeri veszélyekbe, áltestvérek okozta veszélyekbe;"
2Co 11:27 sokkal inkább tesz engem a Felkent szolgájává fáradozásom és vesződésem, sok ízben való virrasztásom, éhezés és szomjazás, sokszoros böjtölés, hideg és meztelenség,
2Co 11:28 nem számítva mindennapi megtámadtatásomat, az összes eklézsiáért viselt gondot.
2Co 11:29 Ki volna erőtelen, hogy én ne élnék erőtlenségben?! Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én ne égnék?
2Co 11:30 Ha dicsekednem kell, erőtlenségeimmel fogok dicsekedni.
2Co 11:31 Az Úrnak, Jézusnak Istene és Atyja, ki áldott az örök korokig, tudja, hogy nem hazudom.
2Co 11:32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfoghasson,
2Co 11:33 és ablakból gyümölcskosárban eresztettek alá a falon, úgy menekültem ki a kezéből.
2Co 12:1 "Dicsekednem kell; haszon ugyan nincs belőle! Áttérek a látomásokra és az Úr lelepleződéseire."
2Co 12:2 A Felkentben ismerek egy embert, akit tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, nem tudom, hogy testen kívül-é, nem tudom, Isten tudja - elragadtak a harmadik égig.
2Co 12:3 Ismerem ezt az embert - hogy testben-é, testen kívül-é, nem tudom, Isten tudja -,
2Co 12:4 akit elragadtak a paradicsomba, s ott kibeszélhetetlen szavakat hallott, melyeket nem szabad elbeszélnie embernek.
2Co 12:5 Ilyesmivel fogok dicsekedni. Magamat illetőleg pedig nem fogok mással dicsekedni, csak erőtlenségeimmel.
2Co 12:6 De még ha dicsekedni akarnék is, nem lennék esztelenné, mert az igazságot mondanám.
2Co 12:7 Félek azonban attól, hogy valaki többet tulajdonít nekem, mint aminek lát engem, vagy amit hall tőlem, már a leleplezéseknek feltűnő mértéke miatt is! Ezért, hogy fel ne fuvalkodj am, tüskét kaptam a húsomba, Sátán angyalát, hogy ököllel verjen engem, hogy fel ne fuvalkodjam.
2Co 12:8 Háromszor esengtem emiatt az Úrhoz, hogy távozzék el tőlem,
2Co 12:9 "de azt mondotta nekem: "Elég neked a kegyelmem, mert az Én hatalmamat erőtlenség teszi bevégzetté." Nagy örömmel dicsekszem hát erőtlenségeimmel, hogy a Felkent hatalma sátorozhassék rajtam."
2Co 12:10 "Ezért találkoznak hát helyeslésemmel a Felkentért elviselt erőtlenségek, bántalmazások, kényszerítések, üldöztetések, szorongatások; mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok hatalmas."
2Co 12:11 Esztelenné váltam. Ti kényszerítettetek rá! Tinéktek kellett volna engem ajánlanotok! Mert semmivel sem állok hátrább a fő-főapostoloknál, még ha semmi vagyok is.
2Co 12:12 Az apostolság jeleit teljesítettem közöttetek teljes állhatatossággal, jelekkel is, csodákkal is, hatalmas erőkkel is.
2Co 12:13 Mi az, amiben a többi eklézsiához képest megrövidültetek, hacsak nem abban, hogy én nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot.
2Co 12:14 Lám, kész vagyok harmadszor menni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Mert nem a gyermekek tartoznak a szülőknek vagyont gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek.
2Co 12:15 Én pedig örömest költők rátok, és magamat ráköltöm lelketekre. Ha jobban szeretlek titeket, én kevesebb szeretetet kapok?!
2Co 12:16 De legyen, nem raktam rátok terheket, hanem ravasz ember létemre ármánnyal fogtalak meg titeket.
2Co 12:17 Talán volt valaki, akit hozzátok küldtem, s akin keresztül hasznot húztam belőletek?
2Co 12:18 Kérleltem Tituszt, vele küldöttem el a testvért: vajon hasznot húzott belőletek Titusz? Nem ugyanabban a Szellemben jártunk-e? Nem ugyanazokon a nyomokon?
2Co 12:19 Már régen úgy tűnhet fel nektek, hogy védekezünk veletek szemben. Isten előtt a Felkentben beszélünk. És mindent a ti épüléstekért, szeretteim.
2Co 12:20 Mert félek, hogy mikor odamegyek hozzátok, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek akarlak, s ti sem olyannak fogtok találni engem, mint amilyeneknek akartok, hogy valami módon civakodás, irigység, indulatok, veszekedések, megszólások, sugdosások, felfuvalkodások, felfordulás ne támadjanak köztetek,
2Co 12:21 hogy mikor ismét hozzátok megyek, meg fog alázni engem az én Istenem nálatok, és én sokakat meg fogok gyászolni azok közül, kik korábban vétkeztek, de nem tértek más felismerésre amiatt a tisztátalanság, paráznaság és kicsapongás miatt, amelyet elkövettek.
2Co 13:1 Ez alkalommal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú szája által megáll minden beszéd.
2Co 13:2 Másodszori ottlétemkor és most távollétemben előre megmondtam, és előre megmondom azoknak, akik előbb vétkeztek és a többieknek is mind, hogy ha ismét odamegyek, nem lesz bennem kímélet,
2Co 13:3 miután a bennem beszélő Felkentnek próbáját keresitek, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalommal bír bennetek!
2Co 13:4 Mert hiszen meg is feszítették erőtlensége következtében, de él Istennek hatalmából. Persze mi is erőtlenek vagyunk Őbenne, de élni fogunk vele együtt Isten hatalma alapján ellenetekre.
2Co 13:5 Kísértsétek meg magatokat, hogy hitben vagytok-é, saját magatokat vessétek próba alá! Vagy nem ismertek magatokra, hogy a Felkent Jézus bennetek van? Ha ugyan olyanok nem vagytok, akik a próbát nem fogjátok kiállani.
2Co 13:6 Remélem, hogy felismeritek majd, hogy mi kiálljuk a próbát.
2Co 13:7 Fohászkodunk az Istenhez, hogy semmi gonoszt ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak tűnjünk fel, hanem hogy ti a nemeset tegyétek, mi pedig úgy tűnjünk fel, mintha a próbát nem állnánk ki.
2Co 13:8 Hiszen semmit sem tehetünk az igazság ellen, csak az igazságért.
2Co 13:9 Mert örülünk, mikor mi erőtlenségben élünk és ti hatalmasok vagytok. Ezért esdeklünk is tudniillik, a ti helyreigazodásotokért.
2Co 13:10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen szigorúsághoz folyamodnom annak a felhatalmazásnak megfelelően, amelyet az Úr építésre és nem rombolásra adott nekem.
2Co 13:11 Egyébiránt örvendezzetek testvéreim, igazodjatok helyre, bátorodjatok! Ugyanarra törekedjetek, békességben legyetek, s a szeretetnek és békességnek Istene veletek lesz.
2Co 13:12 Köszöntsétek egymást szent csókkal.
2Co 13:13 Köszöntenek titeket a szentek mind.
2Co 13:14 Az Úrnak, a Felkent Jézusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal!"
Gal 1:1 Pál apostol, kit nem emberek küldtek, kit nem ember tett apostollá, hanem a Felkent Jézus és Isten, az Atya, ki Jézust a halottak közül feltámasztotta,
Gal 1:2 és a velem levő összes testvérek írjuk ezt a levelet Galácia eklézsiáinak:
Gal 1:3 Kegyelem és békesség szálljon rátok Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Felkent Jézustól,
Gal 1:4 aki vétkeinkért odaadta magát, hogy a jelenvaló rossz korból kivegyen bennünket magának, ahogy azt Isten, a mi Atyánk akarta.
Gal 1:5 Övé legyen a dicsőség az örök korok korain át! Ámen.
Gal 1:6 Csodálkozom, hogy attól, aki a Felkent kegyelmével elhívott titeket, ilyen hamar másféle örömüzenethez pártoltatok.
Gal 1:7 Örömüzenet ugyan nincs más, de vannak némelyek, akik nyugtalanítanak titeket, és akik ki akarják forgatni a Felkent örömüzenetét.
Gal 1:8 De még ha mi, vagy mennyből való angyal hirdetne is valamit nektek azon kívül, amit előbb örömüzenetként hirdettünk: Átok legyen!
Gal 1:9 Ahogy előzőleg megmondtuk és most újra mondom, ha valaki amellett, amit már elfogadtatok, még valami más örömüzenetet hirdetne nektek, átok legyen.
Gal 1:10 Vajon most embereket igyekszem megnyerni vagy az Istent? Vajon embereknek igyekszem tetszeni? Ha még embereknek tetszelegnék, a Felkent rabszolgája nem volnék.
Gal 1:11 Tudtotokra akarom adni ugyanis nektek, testvéreim, hogy az az örömüzenet, melyet én vittem nektek, nem emberekhez volt szabva.
Gal 1:12 Mert sem embertől nem kaptam, sem nem tanítottak rá, hanem a Felkent Jézus leleplezésén átjutottam hozzá.
Gal 1:13 Hiszen hallottatok arról, hogy én egykor hogyan viselkedtem a zsidóságban, hogy mértéken felül üldöztem és pusztítottam az Isten eklézsiáját.
Gal 1:14 Nemzetségemből sok kortársamat felülmúltam a zsidóskodásban, amennyiben az atyai hagyományoknak náluk sokkal buzgóbb követője voltam.
Gal 1:15 Mikor azonban az, aki engem anyám méhétől különválasztott, és kegyelmével elhívott, helyesnek látta,
Gal 1:16 "hogy Fiát leleplezze bennem, hogy azután öröm-üzenetül hirdessem őt a nemzetek között, azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam;"
Gal 1:17 Jeruzsálembe sem mentem fel azokhoz, akik előttem voltak apostolok, hanem elutaztam Arábiába, majd újra visszatértem Damaszkuszba.
Gal 1:18 Három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy Kéfást meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
Gal 1:19 Az apostolok közül mást nem láttam, csak az Úr testvérét, Jakabot.
Gal 1:20 Amit írok nektek, lám Isten előtt írom, nem hazudok.
Gal 1:21 Utóbb Szíria és Cilicia tájaira mentem.
Gal 1:22 Júdeának a Felkentben élő eklézsiái előtt arcra nézve ismeretlen voltam.
Gal 1:23 Csak hallották, hogy az, aki egykor üldözött bennünket, örömüzenetként hirdeti a hitet, melyet egykor pusztított.
Gal 1:24 Dicsőítették azonban az Istent azért, ami történt bennem.
Gal 2:1 Tizennégy esztendő elmúltával Barnabással együtt újra felmentem Jeruzsálembe, de Tituszt is magammal vittem.
Gal 2:2 Kijelentés következtében mentem fel, és ott eléjük tártam azt az örömüzenetet, melyet a nemzetek között hirdetek, azonban külön a tekintélyesek elé, hogy hiába ne fussak, vagy ne váljék hiábavalóvá eddigi futásom.
Gal 2:3 De mégcsak a velem lévő Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre,
Gal 2:4 noha hellén volt, tekintettel a hamis atyafiakra, akik azért lopakodtak be, hogy kikémleljék a Felkent Jézusban kapott szabadságunkat, hogy bennünket rabszolgákká tehessenek.
Gal 2:5 Ezeknek mégcsak egy óráig sem engedtünk, hogy magunkat alájuk vetettük volna, hogy az örömüzenet igazsága számotokra megmaradjon.
Gal 2:6 Azok, akiket valami nagynak néznek - bármilyenek voltak is egykor -, nekem semmit sem jelentenek. Isten nem nézi az ember személyét. Szóval a tekintélyesek az előttem leleplezett örömüzenethez semmivel hozzá nem járultak,
Gal 2:7 sőt ellenkezőleg, mikor meglátták, hogy a körülmetéletlenek között az örömüzenet hirdetésével engem bízott meg Isten, mint Pétert a körülmetéltek között ?
Gal 2:8 mert aki Péterben munkálkodott, hogy a körülmetéltek apostolságát végezhesse, az munkált bennem is a nemzetek között -,
Gal 2:9 szóval, mikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, a közösség kifejezésére jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek közé menjünk, ők meg a körülmetéltek közé,
Gal 2:10 csak azt kötötték ki, hogy a szegényekről megemlékezzünk, amit nagyon is serénykedtem megtenni.
Gal 2:11 Mikor azonban Kéfás eljött Antiókhiába, szemtől szembe elleneálltam, mert ítélet alá esett.
Gal 2:12 Mielőtt ugyanis némelyek Jakabtól odajöttek volna, a nemzetekkel együtt evett, de mikor azok megérkeztek, visszavonult és elkülönítette magát, mivel félt a körülmetéltek közül valóktól.
Gal 2:13 Együtt képmutatóskodtak azután vele a többi zsidók is, úgyhogy még Barnabást is magával ragadta képmutatásuk.
Gal 2:14 Mikor azonban megláttam, hogy az örömüzenet igazságához mérten nem járnak egyenes úton, mindenki füle hallatára ezt mondtam Kéfásnak: "Ha te zsidó létedre a pogányok módjára élsz és nem zsidó módra, hogyan kényszerítheted a nemzeteket zsidóskodásra?"
Gal 2:15 Mi, akik természettől zsidók vagyunk és nem nemzetek közül való vétkezők,
Gal 2:16 miután tudjuk, hogy az ember a törvény tettei alapján nem lesz igazságossá, csak a Felkent Jézusba vetett hiten keresztül, mi is hittünk a Felkent Jézusban, hogy a Felkentbe vetett hit alapján, és ne a törvény tettei alapján váljunk igazságosakká, mert hiszen a törvény mutatta tettek alapján egy hús sem lehet igazságossá.
Gal 2:17 Ha azonban bennünket magunkat is, kik a Felkentben keresünk megigazulást, azon kapnak rajta,
Gal 2:18 hogy vétkezők vagyunk, ebből az következik, hogy a Felkent a vétek kiszolgálója? Szó se legyen róla!Mert ha újra felépítem azt, amit már lerontottam, magam állítom ki a bizonyítványt magamról, hogy a lerontott törvény áthágója vagyok.
Gal 2:19 Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem. A Felkenttel együtt függök megfeszítve.
Gal 2:20 Élek. De többé nem én, hanem a Felkent él bennem. Amely életet pedig most húsban élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
Gal 2:21 Nem vetem félre az Isten kegyelmét. Ha ugyanis a törvényen keresztül valósulna meg az igazságosság, ebből az következnék, hogy a Felkent hiába halt meg.
Gal 3:1 Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Felkent Jézus, mint megfeszített.
Gal 3:2 Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át?
Gal 3:3 Ennyire értelmetlenek vagytok? Szellemmel kezdtetek el, és most hússal végzitek be?
Gal 3:4 Akkora élményt éltetek át - hiába? Ha csakugyan hiába.
Gal 3:5 Az, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas erőket munkál bennetek, törvény tettei alapján, vagy hitbeli engedelmesség alapján teszi-é ezt?
Gal 3:6 így hitt Ábrahám is az Istennek, és igazságosságul számították azt be neki.
Gal 3:7 Ismerjétek fel hát, hogy akik a hitből valók, azok az Ábrahám fiai.
Gal 3:8 Miután az írás előre látta, hogy az Isten a nemzeteket a hit alapján teszi igazságossá, előre hirdette Ábrahámnak ezt az örömhírt: "Benned fognak áldást kapni az összes nemzetek."
Gal 3:9 így hát a hitből valók kapnak áldást a hívő Ábrahámmal együtt.
Gal 3:10 Hiszen akik a törvény tettei alapján állnak, mind átok alatt vannak, mert meg írva: "Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amit a törvény könyvében megírtak, hogy azt megtegye."
Gal 3:11 Hogy pedig a törvény által senki sem válik igazságossá Istennél, nyilvánvaló, mert az igazságos hit alapján fog élni.
Gal 3:12 A törvény pedig nem a hit alapján követelőzik, hanem aki megtette, amit követel, azáltal fog élni.
Gal 3:13 A Felkent azzal, hogy átokká lett értünk, megvásárolt bennünket a törvény átka alól, hiszen meg van írva: "Átkozott mindenki, aki fán függ."
Gal 3:14 így azután Ábrahám áldása a Felkent Jézusban száll a nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét a hiten keresztül nyerjük el.
Gal 3:15 Testvéreim, ember módjára szólok: Még egy emberi végrendeletet sem tehet senki félre, ha hitelesítve
Gal 3:16 van, sem nem fűzhet hozzá más rendelkezést. Már most az ígéreteket Ábrahámnak tették és magvának. Nem azt mondja: "magvainak", mintha sokról szólna, hanem úgy szól, mint egyről: "és magvának", aki a Felkent.
Gal 3:17 Mondom tehát: az Istentől előzőleg hitelesítve adott rendelkezést a négyszázharminc évvel később előálló törvény nem érvénytelenítheti, hogy az ígéretet hatályától fossza meg.
Gal 3:18 Ha ugyanis a törvény alapján nyernénk el az örökséget, többé nem az ígéret alapján kapnánk. Ábrahámnak azonban az ígéreten keresztül adta azt Istennek kegyelme.
Gal 3:19 Mire való tehát a törvény? Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s addig tart érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták. Az angyalok adták parancsba, közbenjáró kezén át.
Gal 3:20 A közbenjáró pedig nem egyhez tartozik, ellenben az Isten egy.
Gal 3:21 Ellene szól tehát a törvény az ígéreteknek? Szó sem lehet róla! Hiszen ha olyan törvényt adtak volna, melynek hatalma van arra, hogy megelevenítsen, valóban a törvény megtartásából származnék az igazságosság.
Gal 3:22 Ámde az írás vétek alá zárt mindent, hogy az ígéretet a Felkent Jézusba vetett hit alapján kapják meg a hívők.
Gal 3:23 Mielőtt azonban a hit eljött volna, törvény alá összezárva őriztek minket, míg a hit le nem lepleződik.
Gal 3:24 így hát a törvény nevelőnkké lett a Felkenthez, hogy azután hit alapján legyünk igazságosakká.
Gal 3:25 Miután azonban a hit eljött, többé nem vagyunk a nevelő alatt.
Gal 3:26 A Felkent Jézusba vetett hiten keresztül ugyanis mindnyájan Isten fiai vagytok.
Gal 3:27 Ahányan csak a Fel-kentbe bemerítkeztetek, a Felkentet öltöttétek fel.
Gal 3:28 Nincs hát többé zsidó, sem hellén, nincs rabszolga, sem szabad, nincs férfi és nő, mert mindnyájan egyek vagytok a Felkent Jézusban.
Gal 3:29 Ha pedig a Felkentéi vagytok, következőleg Ábrahám magva vagytok, ígéret vonalán örökösök.
Gal 4:1 De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindennek ura.
Gal 4:2 Mégis gyámok és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig.
Gal 4:3 így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra.
Gal 4:4 Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került,
Gal 4:5 hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük.
Gal 4:6 Minthogy pedig fiák vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának Szellemét, aki így kiált: "Abba! Atya!"
Gal 4:7 "így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is."
Gal 4:8 Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek.
Gal 4:9 De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?
Gal 4:10 Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!
Gal 4:11 Csak nem volt hiábavaló az értetek való fáradozásom?
Gal 4:12 Legyetek olyanokká, mint én, mert én is olyanná lettem, amilyenek ti vagytok, testvéreim! Könyörgök hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok.
Gal 4:13 Tudjátok, hogy első ízben hústestem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömüzenetet.
Gal 4:14 Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, nem válaszoltatok megvetéssel, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Felkent Jézust.
Gal 4:15 Hova lett boldognak magasztalásotok? Mert bizonyságot teszek, hogy ha lehetséges lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, s adtátok volna nekem.
Gal 4:16 Hát azzal ellenségetekké lettem, hogy az igazat megmondtam nektek?
Gal 4:17 Nem szépen buzgólkodnak azok értetek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok.
Gal 4:18 Szép dolog az, ha mindenkor buzgók vagytok és nemcsak akkor, mikor jelen vagyok nálatok.
Gal 4:19 Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Felkent,
Gal 4:20 szeretnék most nálatok lenni, és változtatni a hangomon, mert zavarban vagyok veletek szemben.
Gal 4:21 Azt mondjátok meg nekem ti, kik a törvény alatt akartok lenni, hogy nem halljátok a törvényt?
Gal 4:22 Hiszen írva van benne, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a fiatal rabszolgától és egy a szabad nőtől.
Gal 4:23 Az egyik a rabszolgától a hús vonalán született, a másik az ígéreten át a szabadtól.
Gal 4:24 Ezek egy példázatnak a képei. A két nő tudniillik két szövetség: egy a Sina hegyéről való, rabszolgaságra szülő: ez Hágár.
Gal 4:25 Hágár a Sina hegy Arábiában, egy vonalban van a mostani Jeruzsálemmel, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él.
Gal 4:26 A felső Jeruzsálem ellenben szabad, ez a mi anyánk.
Gal 4:27 Hiszen meg van írva: "Vigadj te meddő, ki nem szülsz! Törj ki hangos kiáltásban, ki nem vajúdsz. Mert sokan vannak az elhagyottnak gyermekei, többen mint a férj és asszonyéi!"
Gal 4:28 Ti, testvéreim, Izsák vonalán ígéret gyermekei vagytok!
Gal 4:29 De, mint ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy van ma is.
Gal 4:30 Csakhogy mit mond az írás? "Vesd ki a rabszolgát és annak fiát, mert rabszolgának fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni."
Gal 4:31 Azért hát testvéreim, nem a rabszolgának, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.
Gal 5:1 Szabad életre szabadított meg titeket a Felkent, álljatok meg hát ebben, és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját.
Gal 5:2 íme én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, a Felkent semmit sem fog használni nektek.
Gal 5:3 Ismét bizonyságot teszek minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy az ilyen tartozik az egész törvényt megtenni.
Gal 5:4 Nem használ nektek a Felkent, akik a törvény által kerestek igazságot. Kiestetek a kegyelemből.
Gal 5:5 Mi ugyanis Szellem által, hit alapján várjuk az igazságosság reménységét.
Gal 5:6 Mert a Felkent Jézusban sem a körülmetélkedésnek, sem a körülmetéletlenségnek nincs semmi ereje, csak a szereteten át munkálkodó hitnek.
Gal 5:7 Szépen futottatok! Ki tartott fel, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek?
Gal 5:8 Ez a rábeszélés nem attól van, aki elhívott titeket!
Gal 5:9 Kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti.
Gal 5:10 Én az Úrból rátok vonatkozólag azt a bizalmat merítettem, hogy nem fog az eszetek egyében járni. De az, aki megháborít titeket, hordozni fogja az ítéletet, bárki legyen is.
Gal 5:11 Ám ha így van, ha én még a körülmetélkedést hirdetem, testvéreim, miért üldöznek engem akkor? Ha így igaz, akkor megszűnt a kereszt botránya.
Gal 5:12 Bárcsak lemetszenék magukat azok, akik titeket fellázítanak!
Gal 5:13 Mert titeket szabadságra hívtak el, testvéreim, de nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak. Ellenkezőleg! Szereteten át szolgáljátok egymást!
Gal 5:14 Mert az egész törvény egyetlen igében teljesül: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."
Gal 5:15 Ha azonban harapjátok és felfaljátok egymást, vigyázzatok, mert még elemésztitek egymást!
Gal 5:16 Azt mondom, Szellemtől ösztökélve járjatok, és a hús kívánságát véghez ne vigyétek!
Gal 5:17 Mert a hús kívánsága a Szellem kívánsága ellen fordít titeket, s a Szellem kívánsága a húsé ellen, ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit akartok.
Gal 5:18 De ha a Szellem hajt, nem vagytok törvény alatt.
Gal 5:19 A hús tettei pedig nyilvánvalóak, ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás,
Gal 5:20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések,
Gal 5:21 irigykedés, részegeskedés, lakmározás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek - előre megmodom nektek, mint ahogy már előre meg is mondtam - , Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni.
Gal 5:22 A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség (hit),
Gal 5:23 szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Gal 5:24 Azok, akik a Felkent Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették.
Gal 5:25 Ha a Szellem életet ad nekünk, úgy is járjunk, ahogy a Szellem ösztökél.
Gal 5:26 Ne vágyódjunk üres tekintélyre, ne legyünk egymással szemben kihívók, ne irigykedjünk egymásra.
Gal 6:1 Testvéreim! Ha valakit rajta érnek valamely elesésen, az olyant ti, szellemiek, szelídség szellemével igazítsátok helyre. De tartsd magadon a szemedet, hogy te ne juss szintén kísértésbe!
Gal 6:2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Felkent törvényét!
Gal 6:3 Ha valaki valaminek véli magát, noha semmi, tévútra viszi saját eszét.
Gal 6:4 Ki-ki a saját munkáját próbálja meg, és akkor csak saját maga felé lesz dicsekedni valója és nem a másik felé.
Gal 6:5 Mert mindenki a saját terhét fogja hordozni.
Gal 6:6 Akit az Igére oktatnak, tegye közössé oktatójával minden javát.
Gal 6:7 Ne tévelyegjetek! Isten nem hagy csúfot űzni magából, mert amit vet az ember, azt fogja aratni is.
Gal 6:8 Aki a hús világába vet, saját húsából fog romlást aratni, aki ellenben a Szellembe vet, a Szellemből fog örök életet aratni.
Gal 6:9 A nemes dolgok tevésében hanyagokká ne váljunk! Mert ha ki nem dőlünk, a maga idejében aratni fogunk.
Gal 6:10 Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább hitünk házanépével szemben.
Gal 6:11 Lássátok, mekkora betűkkel írok a saját kezemmel!
Gal 6:12 Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Felkent keresztjéért üldözést ne kelljen szenvedniök.
Gal 6:13 Mert hiszen azok maguk sem őrzik meg a törvényt, akik körülmetélkednek, hanem azért akarnak titeket körülmetélni, hogy húsotokkal dicsekedhessenek.
Gal 6:14 Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Felkent Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak.
Gal 6:15 Mert sem a körülmetélés nem jelent semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtés.
Gal 6:16 Mindazokra, akik ezzel a mértékmutatóval járnak, szálljon békesség és könyörület, meg az Isten Izraelére!
Gal 6:17 A jövőben pedig senki se zaklasson engem, mert én Jézus sebhelyeit viselem a testemen!
Gal 6:18 Urunknak, a Felkent Jézusnak kegyelme legyen a ti szellemetekkel testvéreim. Ámen.
Eph 1:1 Pál, ki Isten akaratával a Felkent Jézus apostola, ír az Efézusban lakó szenteknek és a Felkent Jézusban élő hűségeseknek.
Eph 1:2 Atyánktól, Istentől és Urunktól, a Felkent Jézustól kegyelem és békesség szálljon rátok!
Eph 1:3 Áldott a mi Urunknak, a Felkent Jézusnak Istene és Atyja, ki a Felkentben a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott mink annak megfelelően,
Eph 1:4 ahogy a világ megalapozása előtt őbenne kiválogatott bennünket magának, hogy ő előtte szentek és kifogástalanok együnk.
Eph 1:5 Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott minket a maga számára a Felkent Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata is helyeselte.
Eph 1:6 Tette ezt kegyelmének magasztalására, mellyel bennünket abban a Szeretettben megajándékozott.
Eph 1:7 Ebben a Szeretettben lett ugyanis mienk a váltság, és engedte el az eleséseket az ő vérén keresztül kegyelmének gazdag voltához mérten,
Eph 1:8 mely kegyelmet mindenféle bölcsességben és eszünk járásának igazgatásában nagy bőséggel öntött ki ránk,
Eph 1:9 miután titkos akaratát velünk megismertette. Így felelt meg ez az ő jótetszésének, melyet őbenne
Eph 1:10 az idők teljességének háztartására már eleve kitűzött: hogy a mindenség, mindaz, ami a mennyekben van, és ami a földön van, a Felkentben egy fő alatt egyesüljön.
Eph 1:11 Egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja,
Eph 1:12 s azon munkálkodik, hogy mi, akik reménységünket eleve a Felkentbe vetettük, az ő dicsőségének magasztalására legyünk.
Eph 1:13 őbenne titeket is, miután az igazságnak szavát, megmenekülésetek örömüzenetét meghallottátok, és abban hittetek, az ígéret Szent Szellemével elpecsételt,
Eph 1:14 aki a mi örökrészünknek foglalója, s feladata az Istennek megtartott nép megváltása, és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása.
Eph 1:15 Ezért, miután hallottam arról a hitről, mely nálatok szerte az Úrban, Jézusban van, és arról a szeretetről, melyet az összes szentek iránt tanúsíttok,
Eph 1:16 én sem szűnök meg hálát adni értetek, és imádságaimban megemlítelek titeket,
Eph 1:17 hogy Urunknak, a Felkent Jézusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, annak a bölcsességnek és leleplezésnek szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt,
Eph 1:18 adja néktek a szívnek megvilágosított szemét, hogy tudhassátok, micsoda reménységre hívott ő el, hogy míly gazdag dicsőségű a tőle adandó örökrész a szentek között,
Eph 1:19 mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Felkent életében munkálkodni láttuk.
Eph 1:20 Ez az erő hatott a Felkentben, mikor Isten őt a halottak közül feltámasztotta, a mennyeiekben jobbjára ültette,
Eph 1:21 minden fejedelemség, fennhatóság, hatalom, uraság és minden név fölé, melyet nemcsak ebben a korban, hanem az elkövetkezőben is neveznek
Eph 1:22 és amikor mindent lába alá rendelt és amikor messze mindenek fölött őt adta fejül az eklézsiának,
Eph 1:23 mely az ő teste, amely telítve van azzal, aki mindenben mindent kitölt.
Eph 2:1 Vele együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok,
Eph 2:2 miután egykor e világ korának rendjéhez, a levegőbeli fennhatóságnak az engedetlenség fiaiban most munkálkodó szellemnek fejedelméhez igazodva jártatok.
Eph 2:3 Ezekben az elesésekben és vétkekben jártunk mi is mindannyian, egykor húsunk kívánságaiban élve, mikor a húsból és gondolatokból feltörő akarásokat vittük véghez és természettől a harag gyermekei voltunk, mint a többiek.
Eph 2:4 Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg,
Eph 2:5 amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Felkenttel együtt megelevenített - a kegyelem mentett meg titeket!
Eph 2:6 Vele együtt fel is támasztott, és vele együtt a Felkent Jézusban beültetett a mennyeiekbe,
Eph 2:7 hogy jóságos voltában az ezután következő korokban kegyelmének mindent felülmúló gazdagságát a Felkent Jézusban megmutassa rajtunk.
Eph 2:8 A kegyelem mentett meg titeket a hiten keresztül! És ez nem tőletek van, Isten adománya.
Eph 2:9 Nem tettek alapján jött, hogy senki se kérkedjék.
Eph 2:10 Hiszen az ő alkotása vagyunk, a Felkent Jézusban jó munkákra teremtve, melyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk.
Eph 2:11 Azért emlékezzetek meg arról, hogy valamikor, mikor még a húsban éltünk, ti pogány nemzetek voltatok, s titeket körülmetéletlenségnek mondott a húson kézzel végzett körülmetélkedés,
Eph 2:12 emlékezzetek, hogy ti abban az időben a Felkenten kívül voltatok, Izráel polgárjogától elidegenültek, az ígéret szövetségeit tekintve jövevények, nem volt reményetek, Isten nélkül éltetek a világban.
Eph 2:13 Most azonban, hogy a Felkent Jézus an éltek, ti, akik messze voltatok, a Felkent vére által közeliekké lettetek.
Eph 2:14 Mert Ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé tette, s azzal, hogy az ellenségeskedést, ezt az elválasztó közfalat saját húsában lebontotta,
Eph 2:15 a parancsolatoknak rendeletekben adott törvényét hatályon kívül helyezte, hogy magában a kettőt egy új emberré teremtse azzal, hogy békességet csinál,
Eph 2:16 s mindkettőt egy testbe foglalva a kereszten át kiengeszteli Istennel, miután önmagában az ellenségeskedést megölte.
Eph 2:17 Eljött, a békesség örömhírét hirdette nektek, távoliaknak, és békességet hirdetett a közelieknek.
Eph 2:18 Mert mindketten egy Szellemben őrajta keresztül nyertük el, hogy az Atyához járulhatunk.
Eph 2:19 Így hát nem vagytok többé jövevények és zsellérek, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe,
Eph 2:20 miután az apostolok és próféták fundamentumán Isten házává épültetek, melyben a szegletkő maga a Felkent Jézus,
Eph 2:21 kiben egymásba illesztve az egész épület szent templommá növekszik az Úrban,
Eph 2:22 kiben Szellem által ti is együtt épültök Isten lakóhelyévé.
Eph 3:1 Ezért fordulok hát hozzátok én, Pál, ki a Felkent Jézusnak értetek, a nemzetekért vagyok foglya,
Eph 3:2 ha ugyan hallottatok az Isten kegyelmének arról a sáfárságáról, melyet tiértetek adtak nekem.
Eph 3:3 Mert leleplezés útján jutott tudomásomra a titok úgy, ahogy röviden már megírtam,
Eph 3:4 melyből, ha elolvassátok, képesek lesztek megérteni, micsoda belátást kaptam én a Felkent titkába,
Eph 3:5 melyet más nemzedékekben nem ismertettek meg az emberek fiaival úgy, ahogy most a szent apostolok és próféták előtt a Szellem által a leplet levonták róla,
Eph 3:6 hogy a nemzetek örököstársak, egy testbe vannak szerkesztve, s az ígéret részestársaivá téve a Felkent Jézus által az örömüzeneten keresztül,
Eph 3:7 melynek kiszolgálója lettem az Isten kegyelemajándékához mérten, melyet az ő hatalmas munkásságának mértékében adtak nékem.
Eph 3:8 Nékem, az összes szentek közül a legkisebbnek adták azt a kegyelmet, hogy a nemzeteknek örömüzenetül hirdethetem a Felkent kinyomozhatatlan gazdagságát,
Eph 3:9 és megvilágíthatom, hogy miben áll annak a titoknak sáfársága, mely örök korok óta el volt rejtve Istenben, aki a mindenséget azért teremtette,
Eph 3:10 hogy most a mennyei fejedelemségekkel és fennhatóságokkal az eklézsián keresztül megismertethesse az Isten sokféle bölcsességét
Eph 3:11 az örök korokban előzetesen tett elhatározásának megfelelően, mely Urunkban, a Felkent Jézusban született meg,
Eph 3:12 akiben az őbelé vetett hiten át mi is szabadon szólhatunk és bizalommal járulhatunk az Atyához.
Eph 3:13 Ezért kérem, hogy értetek viselt nyomorúságaim el ne gyengítsenek titeket, ami a ti dicsőségetek lesz.
Eph 3:14 Ez okból meghajtom térdemet az Atya előtt,
Eph 3:15 akiről a mennyekben és földön minden atyafiság a nevét kapta,
Eph 3:16 s kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok,
Eph 3:17 hogy a Felkent a hiten át szívetekben lakozhassék, és ti szeretetben úgy meggyökerezzetek és megalapozódjatok,
Eph 3:18 hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység,
Eph 3:19 és megismerhessétek a Felkentnek ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek.
Eph 3:20 Annak pedig, aki az ő bennünk ható hatalma szerint mindannál, amit kérünk, vagy gondolunk sokkal-sokkal többet képes cselekedni,
Eph 3:21 legyen része a dicsőség az eklézsiában és Felkent Jézusban a korszakok korszakának minden nemzedékéig. Ámen.
Eph 4:1 Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly, hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok,
Eph 4:2 mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek,
Eph 4:3 és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek.
Eph 4:4 Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhívatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket,
Eph 4:5 legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés,
Eph 4:6 egy Istene és Atyja mindeneknek, s a i mindeneken uralkodik, mindeneket áthat, és mindenekben bent lakik.
Eph 4:7 A Felkent ajándékának mértékében minden egyesünk kapott kegyelmet,
Eph 4:8 "ezért mondja: "Felhágott a magasságba, és foglyokat vitt fogságba, megajándékozta az embereket."
Eph 4:9 Az, hogy felment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállt a föld alsóbb részeibe,
Eph 4:10 aki leszállt, ugyanaz, mint aki fel is ment, fölébe minden egeknek, hogy a mindenséget betöltse.
Eph 4:11 Ő volt az is, aki némelyeket apostolokul rendelt, némelyeket prófétákul, némelyeket örömhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul,
Eph 4:12 a szentek helyreigazítására, kiszolgálás munkájára, a Felkent testének építésére,
Eph 4:13 míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Felkenttel való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk.
Eph 4:14 Hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide oda hajt úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják,
Eph 4:15 ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Felkentbe,
Eph 4:16 kiből kiindulva az ízek összeillesztésével, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán át összekötöződve, amin minden egyes tag saját mértékében munkálkodik, végzi a test a test növekedését szeretetben saját felépítésére.
Eph 4:17 Azt mondom tehát, és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, amint a nemzetek járnak, hiábavalóvá lett értelemmel,
Eph 4:18 "elsötétült gondolatokkal; s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek,"
Eph 4:19 kik elfásult an és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre.
Eph 4:20 Ti nem így ismertétek meg a Felkentet,
Eph 4:21 ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel,
Eph 4:22 hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik,
Eph 4:23 de értelmetek szelleme által megújuljatok,
Eph 4:24 és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett.
Eph 4:25 Azért vessétek le a hazugságot és szóljon ki-ki igazságot a felebarátjával, mert egymásnak vagyunk tagjai.
Eph 4:26 Haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen felindult haragotokon,
Eph 4:27 se helyet ne adjatok a vádlónak!
Eph 4:28 A tolvaj többé ne lopjon, fáradjon inkább, saját két kezével munkálja a jót, hogy legyen miből adakoznia a szűkölködőknek!
Eph 4:29 Semmiféle romlott beszéd szájatokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a szükségszerű építésre, hogy kedves legyen azoknak, akik hallják!
Eph 4:30 Az Istennek Szent Szellemét kivel a megváltás napjára elpecsételtek titeket, meg ne szomorítsátok!
Eph 4:31 Tűnjék el belőletek minden keserűség, indulat, harag, kiáltás és káromlás, minden gonoszsággal egyetemben,
Eph 4:32 legyetek egymás iránt jóságosak, irgalmasak, egymásnak megkegyelmezők, ahogy Isten is a Felkentben megkegyelmezett nektek!
Eph 5:1 Legyetek szeretett gyermekekként Isten utánzói,
Eph 5:2 járjatok szeretetben, mint a Felkent is szeretett minket, és odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek!
Eph 5:3 Semmiféle paráznaságot és tisztátalanságot, vagy haszonlesést még csak ne is említsenek köztetek, mint ez szentekhez illik,
Eph 5:4 se szégyenletes, se ostoba, vagy szellemeskedő beszéd ne hangozzék, melyek nem illenek hozzánk hanem inkább hálaadás!
Eph 5:5 Mert azt tudjátok, hogy sem paráznának, sem tisztátalannak, sem kapzsinak, aki bálványimádó, nincs örökrésze a Felkentnek és Istennek királyságában.
Eph 5:6 Üres szavakkal senki el ne csaljon titeket, hiszen az ilyen dolgokért jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira.
Eph 5:7 Ne legyetek részestársak az ilyenekkel!
Eph 5:8 Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Világosság gyermekeiként járjatok ?
Eph 5:9 a világosság gyümölcse ugyanis mindenféle rátermettségben, igazságosságban és igazságban mutatkozik -,
Eph 5:10 egyúttal próbálgassátok, hogy mi kedves az Úrnak.
Eph 5:11 Ne vállaljatok közösséget a sötétség gyümölcstelen tetteivel, inkább feddjétek meg őket!
Eph 5:12 Mert arról, ami alattomban kikerül tőlük, szégyen még beszélni is.
Eph 5:13 Ámde minden láthatóvá lesz, mikor a világosság megfeddi, mert minden, ami láthatóvá válik, világosság.
Eph 5:14 "Ezért mondja: "Kelj fel szunnyadó, támadj fel a halottak közül! S majd rád veti fényét a Felkent."
Eph 5:15 Pontosan nézzetek utána, hogy hogyan viselkedtek, ne botorul, hanem bölcsen,
Eph 5:16 áron is megvásároljátok az alkalmat, mert rosszak a napok.
Eph 5:17 Azért hát ne legyetek esztelenek, hanem lássátok be, mi az Úrnak akarata!
Eph 5:18 S ne részegedjetek le bortól, amiben menthetetlen romlás van, teljetek be inkább Szellemmel,
Eph 5:19 szellemi dallamokkal, énekekkel és dalokkal beszéljetek egymásnak, szívetekkel zengjetek dalt, és pengessetek húrt az Úrnak,
Eph 5:20 a Felkent Jézusnak nevével mindenért, mindenkor hálát adjatok Istennek és az Atyának!
Eph 5:21 Egymásnak a Felkent félelmében magatokat alávessétek!
Eph 5:22 Az asszonyok is saját férjüknek magukat alárendeljék, mintha csak az Úrnak tennék.
Eph 5:23 Mert a férfi feje az asszonynak, mint a Felkent is az eklézsiának. Ő megmentője a testnek.
Eph 5:24 De mint ahogy az eklézsia aláveti magát a Felkentnek, úgy tegyenek az asszonyok is mindenben a férjekkel.
Eph 5:25 Férjek, szeressétek feleségeteket, miként a Felkent is szerette az eklézsiát, és odaadta magát érte,
Eph 5:26 hogy azt megtisztítsa az igében levő vízfürdővel,
Eph 5:27 hogy megdicsőülve állítsa maga mellé az eklézsiát, hogy azon ne legyen szennyfolt, ránc, vagy valami efféle, hanem, hogy szent legyen és kifogástalan.
Eph 5:28 Így a férjek is tartoznak szeretni a feleségüket, akárcsak a saját testüket. Aki a feleségét szereti, magát szereti.
Eph 5:29 Hiszen még senki sohasem gyűlölte a saját húsát, ellenkezőleg, feltáplálja, melengeti azt, mint a Felkent is az eklézsiát,
Eph 5:30 hisz az ő testének tagjai vagyunk.
Eph 5:31 Ennek felel az meg, hogy az ember elhagyja atyját és anyját, és a feleségéhez ragaszkodik, úgyhogy a kettő egy hússá lesz.
Eph 5:32 Nagy ez a titok! Én azonban a Felkentről és az eklézsiáról beszélek.
Eph 5:33 Mindenesetre ti is egyenként úgy szeressétek a feleségeteket, mint magatokat, s az asszony félje a férjét!
Eph 6:1 Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban vagytok, mert ez így igazságos!
Eph 6:2 Tisztel d atyádat és anyádat - ez az első parancsolat ígérettel -,
Eph 6:3 hogy jól legyen dolgod, és hosszú életű légy a földön.
Eph 6:4 Atyák, ti se haragítsátok fel gyermekeiteket, hanem az Úr nevelésével és intésével táplálj átok fel őket!
Eph 6:5 Rabszolgák! Félelemmel és reszketéssel, szívetek egyszerűségével engedelmeskedjetek hús szerint való uratoknak, akárcsak a Felkentnek!
Eph 6:6 Ne szem előtt való szolgálattal, mint akik emberek tetszését keresik, hanem ahogy a Felkent rabszolgáihoz illik: Isten akaratát lélekből cselekedjétek,
Eph 6:7 jószándékkal végezve rabszolgálatotokat, mintha az Úrnak, s nem embereknek szolgálnátok:
Eph 6:8 tudva, hogy ki-ki azt fogja kapni az Úrnál, ami jót tesz, szabad is, rabszolga is.
Eph 6:9 És ti urak is ugyanazt tegyétek ővelük, hagyjátok el a fenyegetést, tudva, hogy nekik is, nektek is a mennyekben uratok van, és hogy nála nincs személyválogatás!
Eph 6:10 Egyébiránt tegyetek szert több hatalomra az Úr által és az ő uralkodó ereje által.
Eph 6:11 Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy hatalmatok legyen megállni a vádló fogásaival szemben,
Eph 6:12 mert a mi küzdelmünk nem vér és hús ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a rosszaság szellemi lényei ellen, kik a mennyeiekben vannak.
Eph 6:13 Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy ama rossz napon képesek legyetek ellenállni, és miután minden munkátokat elvégeztétek, megállni.
Eph 6:14 Álljatok meg hát! Csípőtöket igazsággal övezzétek fel, öltsétek fel az igazságosság páncélját!
Eph 6:15 Lábatokra húzzátok fel sarunak a békesség örömüzenetének készségét,
Eph 6:16 ragadjátok meg minden esetben a hitnek pajzsát, mellyel ama rossznak tüzes nyilait mind kiolthatjátok!
Eph 6:17 Vegyétek fel a megmenekülés sisakját, és mindenféle imádságon és könyörgésen át a Szellem kardját, mely az Isten beszéde!
Eph 6:18 Imádkozzatok minden időben a Szellem által, és evégett virrasszatok teljes állhatatossággal, a szentekért mondott könyörgéssel!
Eph 6:19 Értem is, hogy szájam felnyitásakor szó adassék nékem, hogy a szólás szabadságával ismertethessem meg az örömüzenet titkát,
Eph 6:20 melyért bilincsben járok követséget, hogy olyan szabadon szólhassak felőle, ahogy beszélnem kell.
Eph 6:21 Hogy pedig ti is tudjatok az én dolgaimról, hogy mit cselekszem, majd tudósítást ad nektek az én szeretett estvérem Tikhikusz, aki hű szolga az Úrban,
Eph 6:22 akit éppen evégett küldtem hozzátok, hogy megtudjátok a körülöttem folyó dolgokat, és azért, hogy felbátorítsa szíveteket.
Eph 6:23 Békességet a testvéreknek és szeretetet, hittel együtt Atyánktól, Istentől és az Úrtól, a Felkent Jézustól.
Eph 6:24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik romolhatatlanságban szeretik Urunkat, a Felkent Jézust!
Phi 1:1 Pál és Timóteus, a Felkent Jézus rabszolgái írják e levelet azoknak a Felkent Jézusban élő szenteknek, akik Filippiben laknak a püspökökkel és diakónusokkal együtt.
Phi 1:2 Kegyelmet nektek és békességet Istentől, a mi Atyánktól és az Úrtól, a Felkent Jézustól.
Phi 1:3 Valahányszor rátok emlékezem, hálát adok Istenemnek.
Phi 1:4 Mindnyájatokért mondott minden könyörgésemben mindenkor örömmel könyörgök,
Phi 1:5 arra gondolva, hogy az első naptól mostanig közösséget vállaltatok velem az örömüzenet dolgában.
Phi 1:6 Bízom is, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, a Felkent Jézus napjáig be fogja azt fejezni.
Phi 1:7 Mindannyiótok felől csak ilyen észjárás lehet részemről méltányos azért, mert szívembe foglaltalak titeket, akik mindannyian részestársaim lettetek a kegyelemben, társak bilincseimben, az örömüzenet védelmében és megszilárdításában.
Phi 1:8 Tanúm tudniillik az Isten, hogy a Felkent Jézus gerjedelmével mennyire sóvárgok mindnyájatok után.
Phi 1:9 Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindig jobban gyarapodjék megismerésben, mindenféle észlelésben,
Phi 1:10 míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni, hogy a Felkent napjára napfény tiszták legyetek, olyanok, akikben senki meg nem botolhat,
Phi 1:11 hogy Isten dicsőségére és magasztalására telve legyetek a Felkent Jézuson keresztül az igazságosság gyümölcsével.
Phi 1:12 Akarom, hogy megtud játok, testvéreim, hogy a körülöttem folyó dolgok mindig jobban az örömüzenet előrehaladását szolgálják,
Phi 1:13 úgyhogy az egész pretóriumban és másutt is mindenütt az emberek szemébe tűntek a Felkentért viselt bilincseim,
Phi 1:14 és a testvérek többsége az Úrban bizalmat merített bilincseimből, úgyhogy sokkal bátrabban, félelem nélkül szólták Istennek igéjét.
Phi 1:15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, némelyek azonban helyeselve hirdetik a Felkentet,
Phi 1:16 egyesek szeretetből, tudva, hogy örömüzenet védelmére vagyok rendelve,
Phi 1:17 mások versengésből hirdetik a Felkentet, nem szent tisztasággal, abban a reményben, hogy bilincseimet még más nyomorúsággal toldhatják meg.
Phi 1:18 De hát mit jelent ez? Csakhogy minden módon, akár színből, akár őszintén a Felkentet hirdetik. S ennek én örülök! De fogok is örülni.
Phi 1:19 Tudom ugyanis, hogy ennek a dolognak a kimenetele az én megmenekülésem lesz a ti könyörgéseteken és Urunk, a Felkent Jézus Szellemének szolgáltatásán keresztül.
Phi 1:20 S ez meg fog felelni az én feszült várakozásomnak és ama reményemnek, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, most is teljes szólásszabadsággal fog testemben magasztalást nyerni a Felkent, akár halálomon, akár életemen át.
Phi 1:21 Mert az én életem a Felkent, a halálom pedig nyereség.
Phi 1:22 Ha azonban a húsban élést úgy tekinthetem, mint munkám gyümölcsét, nem tudom, hogy mit válasszak.
Phi 1:23 Két dolog szorongat: vágyom elköltözni, és a Felkenttel lenni: ez ugyanis sokkal-sokkal jobb,
Phi 1:24 a húsban maradni azonban kényszerítőbb rám nézve értetek.
Phi 1:25 És ezt bízvást tudom, meg fogok maradni, nálatok fogok maradni, mindnyájatokkal a ti előrehaladástokért és hitetek öröméért,
Phi 1:26 hogy a Felkent Jézusban a velem való dicsekedéstek bőségessé váljék annak révén, hogy újra ott leszek nálatok.
Phi 1:27 Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Felkent örömüzenetéhez méltó legyen, hogy akár, ha elmegyek és látlak titeket, akár, ha távol vagyok, azt halljam felőletek, hogy egy szellemben álltok, egy lélekkel bajtársiasan együtt küzdötök az örömüzenet hitéért,
Phi 1:28 hogy az ellenfelektől semmiben meg nem rettentek, ami nekik a veszedelem bizonyítéka lesz, nektek a menekülésé, s ez Istentől van így.
Phi 1:29 Mert nektek megadatott a Felkentért az a kegyelem, hogy nemcsak hihettek benne, hanem szenvedhettek is érte,
Phi 1:30 mialatt ugyanazt a küzdelmet vívjátok, melyet nálam láttatok, és most rólam hallotok.
Phi 2:1 Ha tehát van valami bátorítás a Felkentben, ha telik belőle a szeretetnek valamilyen vigasztalása, a Szellemnek valamilyen közlése, ha tud irgalmat gerjeszteni bennetek,
Phi 2:2 tegyétek teljessé az én örömömet azzal, hogy ugyanazon a dolgon járjon az eszetek, ugyanaz a szeretet lakozzék bennetek, egy lélek legyen bennetek, egy észjárás,
Phi 2:3 és hogy semmit se tegyetek versengésből vagy hiúságért, hanem mindenben alacsony helyzetre törekedve egymást magatok felett állóknak tekintsétek,
Phi 2:4 és hogy senki se tartsa szemét azon, ami az övé, hanem mindenki a másokét is szeme előtt tartsa.
Phi 2:5 Az az észjárás legyen bennetek, mely a Felkent Jézusban is volt,
Phi 2:6 ki Isten alakjában nem tartotta azt rablott zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő,
Phi 2:7 hanem azzal, hogy rabszolgai alakot öltött fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát,
Phi 2:8 sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt haláláig.
Phi 2:9 Ezért azután Isten is felmagasztalta Öt, és kegyelme olyan névvel ajándékozta meg, mely minden név felett van,
Phi 2:10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és földalattiaknak térde,
Phi 2:11 s hogy minden nyelv vallást tegyen arról, hogy a Felkent Jézus Úr, Istennek, az Atyának dicsőségére.
Phi 2:12 Így hát szeretteim, ahogy mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak jelenlétemben, hanem még sokkal inkább távollétemben: félve és rettegve munkáljátok ki megmenekülésteket.
Phi 2:13 Hiszen Isten munkálja bennetek az akarást is éppúgy, mint a véghezvitelt azért, mert ez az Ö helyeslésével találkozik.
Phi 2:14 Mindent zúgolódás és számítgatás nélkül tegyetek,
Phi 2:15 hogy feddhetetlenek, épek lehessetek, Istennek ócsárlástól mentes gyermekei e fonák és kificamodott nemzedék között, kik mint fénypontok ragyogtok közöttük,
Phi 2:16 kik azzal, hogy kitartotok az élet Igéje mellett, az én dicsekvésem tárgya lesztek a Felkentnek napján, hogy nem hiába futottam, és nem hiába fáradoztam.
Phi 2:17 Sőt, még ha hitetek véres áldozata és papi hivatala fölé italáldozatul ki is öntenek engem, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.
Phi 2:18 Ugyanannak ti is örüljetek, éspedig örüljetek velem együtt.
Phi 2:19 Reménységem van az Úrban, Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy dolgaitok megismerése engem is felüdíthessen.
Phi 2:20 Mert nincs nekem senkim, aki vele egyenlő lelkű volna, aki oly igazán viselné gondjaitokat.
Phi 2:21 Mert mindenki azt keresi, ami az övé és nem azt, ami a Felkent Jézusé.
Phi 2:22 Ismeritek az ő kipróbált voltát, hogy mint atyának a fiú, úgy szolgált nekem az örömüzenet rabszolgálatában.
Phi 2:23 Remélem pedig, hogy mihelyt áttekinthetem dolgaimat, tüstént elküldhetem őt.
Phi 2:24 Azt a bizalmat merítettem az Úrból, hogy én magam is hamarosan elmehetek.
Phi 2:25 Kényszerítve láttam magam arra, hogy hozzátok küldjem testvéremet, munkatársamat és harcostársamat, Epafrodituszt, ki nektek apostolotok, az én szükségleteimben pedig szolgálatteljesítő pap.
Phi 2:26 Kényszerítve láttam magam, miután nagyon vágyódott mindnyájatok után, s egészen nyugtalan volt már amiatt, hogy meghallottátok, hogy elerőtlenült.
Phi 2:27 Erőtlen is volt csakugyan, majdnem halálos erőtlenséggel. Ámde az Isten könyörült rajta, bár nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat bánatra ne halmozódjék bennem.
Phi 2:28 Annál nagyobb sietséggel küldtem hát hozzátok, hogy láttára újra örüljetek, én pedig szabadabb legyek a bánattól.
Phi 2:29 Teljes örömmel fogadjátok őt az Úrban magatokhoz, és tiszteletben tartsátok az ilyeneket,
Phi 2:30 hiszen a Felkent munkájáért a halálhoz jutott közel, s a lelkét tette ki veszélynek, hogy az értem végzett papi szolgálatban a ti hiányzástokat távollétetekben betöltse.
Phi 3:1 Egyébként örüljetek az Úrban testvéreim! Nem terhes nekem ugyanazt írni nektek, tinéktek pedig biztonságot jelent.
Phi 3:2 Nézzétek a kutyákat, nézzétek a gonosz munkásokat, nézzétek az elmetélkedést.
Phi 3:3 A körülmetélkedés ugyanis mi vagyunk, akik az Isten Szellemétől hajtva szolgálunk, a Felkent Jézussal dicsekszünk, és nem a húsba vetettük bizalmunkat.
Phi 3:4 Noha nekem volna a húsban is bizakodni valóm. Ha valaki más úgy véli, hogy a hús dolgaiban bizakodásra van oka, nekem még inkább van.
Phi 3:5 Körülmetéltek nyolcnapos koromban, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, héberektől származó héber. A törvény előírásait tekintve farizeus,
Phi 3:6 a buzgóságot tekintve az eklézsia üldözője, a törvényben leírt igazságosság tekintetében elértem a feddhetetlenséget.
Phi 3:7 De ami nekem nyereség volt, azt én a Felkentért kárnak tartottam,
Phi 3:8 sőt bizonyos, hogy mindent kárba veszni hagyok Uramnak, a Felkent Jézusnak mindent felülmúló ismerete mellett, kiért az egész mindenséget kárba veszni hagytam, és szemétnek tartom, hogy a Felkentet megnyerhessem,
Phi 3:9 és őbenne találjon az Isten, minthogy nincs nekem a törvény alapján felépített saját igazságosságom, hanem a Felkentben való hiten át szerzett, Istenből születő, hiten alapuló igazságosságom.
Phi 3:10 Hogy megismerjem őt, feltámadásának hatalmát, a szenvedéseiben való közösséget, hogy életem az ő halálához hasonló alakot öltsön,
Phi 3:11 ha így valami módon eljuthatnék a halottak közül való első feltámadásra.
Phi 3:12 Nem gondolom, hogy már megkaptam ezt, vagy hogy már elértem volna a bevégzettséget, de futok utána, hogy megragadjam, hiszen a Felkent Jézus már megragadott erre engem.
Phi 3:13 Testvéreim, én nem olyannak számítom magam, mint aki már elérte azt, de egyet: azt, ami hátam mögött van, elfelejtettem, az után, ami előttem van, kinyújtom kezemet,
Phi 3:14 S célegyenest futok a pályadíj felé, melyre az Isten a Felkent Jézusban oda felhívott.
Phi 3:15 Mindazoknak, akik bevégzettek vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni.
Phi 3:16 Csak éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni.
Phi 3:17 Utánozzatok ebben engem, testvéreim. Tartsátok szemeteket azokon, akik akképpen járnak, ahogy mi is példaképetek vagyunk.
Phi 3:18 Mert sokan, akikről már sokszor beszéltem nektek, és most sírva újra szólok, úgy járnak, mint a Felkent keresztjének ellenségei.
Phi 3:19 Ezeknek vége veszedelem, ezeknek istene a hasuk és dicsőségük gyalázatukban van, ezeknek esze a földieken jár.
Phi 3:20 De az az állam, melynek mi polgárai vagyunk, a mennyekben van, megmentőül is onnan várjuk az Urat, a Felkent Jézust.
Phi 3:21 Ő a megalázottságban hordott testünket átidomítja majd az ő dicsőségben viselt testének alakjára azzal a munkával, mellyel ő képes a mindenséget is maga alá vetni.
Phi 4:1 Így hát szeretett testvéreim, kik után sóvárgok, én örömem és koronám, így álljatok meg az Úrban, ti szeretettek.
Phi 4:2 Evódiát kérlelem, Szüntüchét is kérlelem, hogy az Úrban egy észjáráson legyenek.
Phi 4:3 Igen, téged is kérlek, én igazi igavonó társam, fogadd őket együtt magadhoz, hiszen az örömüzenet szolgálatában bajtársaim voltak Kelemennel és többi munkatársaimmal együtt, kiknek neve be van írva az élet könyvébe.
Phi 4:4 Örüljetek az Úrban mindenkor, újra mondom, örüljetek!
Phi 4:5 Kíméletességeteket hadd ismerje meg minden ember. Közel!
Phi 4:6 Semmi gondot ne hordozzatok! Ellenkezőleg! Kéréseiteket minden imádságotokban hálaadásotokkal együtt ismerje meg az Isten!
Phi 4:7 Istennek békessége aztán, mely minden értelmet felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Felkent Jézusban.
Phi 4:8 Egyébiránt, testvéreim, vegyétek számba mindazt, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami szentül tiszta, ami barátságos, ami jó hírű, ha valami erény van, ha valami magasztalni való.
Phi 4:9 Amiket pedig megtanultatok, elfogadtatok, hallottatok és láttatok bennem, azokat cselekedjétek meg. A békességnek Istene aztán veletek lesz.
Phi 4:10 Igen nagy öröm fogott el az Úrban, hogy valahára újra felvirágoztatok annyira, hogy újra az én dolgaimon jártathattátok az eszeteket. Jártattátok ugyan eddig is, de hiányzott hozzá az alkalom.
Phi 4:11 Nem az elszenvedett hiány miatt beszélek erről, mert én megtanultam, hogy megelégedett legyek azzal, amiben vagyok.
Phi 4:12 Tudok alant élni, tudok bővelkedni is. Mindenbe, az élet összes formáiba be vagyok avatva, a jóllakásba és az éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe.
Phi 4:13 Mindenre van erőm az által, aki hatalomra segít engem.
Phi 4:14 Mégis helyesen tettétek, hogy közösséget vállaltatok az én nyomorúságommal.
Phi 4:15 Ti, filippibeliek is tudjátok, hogy az örömüzenet útjának kezdetén, mikor Macedóniából kiindultam, egy eklézsia sem volt az adás ? vevés közösségében velem, hanem csak ti,
Phi 4:16 hogy Tesszalonikába is küldtetek szükségemre egyszer ? kétszer.
Phi 4:17 Nem arról van szó, hogy az ajándékot keresem, hanem a gyümölcsöt keresem, mely a ti számlátokon szaporulatot idéz elő.
Phi 4:18 Mindent kapok, feleslegem van, ki vagyok elégítve, miután Epafroditusztól a tőletek jövőt megkaptam, gyönyörűséges jó illatot, szívesen fogadható áldozatot, mely Istennek kedves.
Phi 4:19 Az én Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Felkent Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának mértékében.
Phi 4:20 A mi Istenünknek és Atyánknak dicsőséget az örök korok korain át! Ámen.
Phi 4:21 Köszöntsetek minden szentet a Felkent Jézusban!
Phi 4:22 Köszöntenek titeket a velem lévő testvérek. Köszöntenek titeket mind a szentek, különösen a császár házából valók.
Phi 4:23 Az Úrnak, a Felkent Jézusnak kegyelme a ti szellemetekkel!
Col 1:1 Pál, a Felkent Jézusnak Isten akaratával apostola és Timóteus testvér írják e levelet
Col 1:2 a kolosszébeli szent és hű testvéreknek a Felkentben. Atyánk, az Isten kegyelmet és békességet adjon nektek.
Col 1:3 Valahányszor csak értetek imádkozunk, mindenkor hálát adunk Istennek, Urunk, a Felkent Jézus Atyjának,
Col 1:4 minthogy hallottunk a Felkent Jézusba vetett hitetekről és szeretetetekről, mely az összes szentek iránt
Col 1:5 ama reménység miatt költözött belétek, mely a mennyekben félretéve vár reátok, mely már előbb fületekbe hangzott az örömüzenet igazságát megszólaltató igében, és az örömüzenet jelen van nálatok.
Col 1:6 Mely, mint az egész világban, úgy nálatok is gyümölcsöt terem és növekszik attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok és az Isten kegyelmét igazán megismertétek,
Col 1:7 ahogy azt szeretett rabszolgatársunktól, Epafrásztól megtanultátok, aki a Felkentet értetek híven szolgálja ki,
Col 1:8 s aki velünk is megismertette azt a szeretetet, mely a Szellem által bennetek lakik.
Col 1:9 Ezért attól a naptól fogva, hogy ezt meghallottuk, mi sem szűnünk meg imádkozni értetek, és kérni, hadd töltsön be titeket az ő akaratának megismerése mindenféle Szellem adta bölcsességgel és belátással,
Col 1:10 hogy az Úrhoz méltóan járhassatok az ő teljes tetszésére, mindenféle jótettnek gyümölcsét megteremjétek és az Isten megismerésében növekedjetek.
Col 1:11 Az Ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít,
Col 1:12 úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben.
Col 1:13 Ő a sötétség fennhatóságából is kiragadott minket, és áthelyezett szeretett Fia királyságába,
Col 1:14 aki által a megváltás és a vétkek bocsánata is birtokunkká lett.
Col 1:15 Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtésben az elsőszülött,
Col 1:16 mert Benne teremtettek mindent a mennyekben és a földön, láthatókat és láthatatlanokat, a trónokat, az uraságokat, a fejedelemségeket és a fennhatóságokat is. őrajta keresztül és ővégette teremtették a mindenséget.
Col 1:17 Ő mindenek előtt való, és a mindenség Őbenne áll fenn.
Col 1:18 Ő a feje a testnek is, az eklézsiának, ő a kezdet, a halottak közül az elsőszülött, hogy mindenben Ő járjon elöl,
Col 1:19 minthogy az Atya ügy látta helyesnek, hogy Benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti,
Col 1:20 miután a keresztről lehulló vérrel békességet szerzett, rajta keresztül engeszteljen ki mindent magával, rajta keresztül azokat is, amik a földön, azokat is, amik a mennyekben vannak.
Col 1:21 Titeket is, kik egy időben el voltatok idegenülve, kiket ellenségekké tett a rossz munkákban megnyilvánuló gondolkozásmód,
Col 1:22 most hústestében a halálon át kiengesztelt, hogy majd szentül, kifogás és vád nélkül állíthasson maga elé,
Col 1:23 ha ugyan megmaradtok a hitben megalapozódva és szilárdul, az örömüzenetbe foglalt reménységtől elmozdíthatatlanul. Erről a reménységről ti is hallottatok. Ezt az ég alatt lakó minden teremtménynek kihirdették, és ennek én, Pál kiszolgálójává lettem.
Col 1:24 Most örülök értetek viselt szenvedéseimben. Húsomban az Ő testéért, mely az eklézsia, viszonzásképpen betöltőm a Felkent szorongattatásainak hiányzó részét.
Col 1:25 Az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem annak a sáfárságnak következtében, melyet az Isten ti végettetek bízott reám, hogy az Isten szavát betöltsem.
Col 1:26 Isten szavát arról a titokról, mely, mióta korok és nemzedékek vannak, el volt rejtve, most azonban láthatóvá lett az Isten szentjei számára.
Col 1:27 Isten szentjeivel akarta ugyanis megismertetni, hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Felkentnek dicső gazdagsága a nemzetek között, ő a mi dicső reménységünk.
Col 1:28 őt hirdetjük, mikor minden embert intünk, minden embert mindenféle bölcsességgel tanítunk, hogy majd a Felkentben minden embert bevégezetten állíthassunk elő.
Col 1:29 Evégett fáradok és küzdők az ő bennem ható hatalmas munkájának eredményeképpen.
Col 2:1 Mert akarom, hogy tudjátok, hogy mekkora küzdelmet vívok értetek és a laodiceabeliekért, meg mindazokért, akik hús-arcomat nem látták,
Col 2:2 hogy szívük megbátorodjék, hogy szeretet kösse őket össze, hogy eljussanak a teljességre fejlett belátás gazdagságára, az Isten titkának, a Felkentnek megismerésére,
Col 2:3 akiben a bölcsességnek és az ismeretnek összes kincsei rejtve vannak.
Col 2:4 Azért beszélem ezt, hogy senki titeket rábeszélő szavakkal és okoskodással félre ne vezessen.
Col 2:5 Mert ha húsommal távol vagyok is, de szellememmel örvendezve veletek vagyok, és látom rendeteket és a Felkentben vetett hitetek szilárd voltát.
Col 2:6 Nos hát, ahogy a Felkent Jézust, az Urat elfogadtátok, úgy járjatok is most benne,
Col 2:7 belé gyökerezve, rá épülve, hittől megszilárdítva, ahogy tanítottalak titeket, hálaadásban bővölködve.
Col 2:8 Vigyázzatok, hogy valaki a tudományon keresztül üres, félrevezető szavakon át zsákmányul ne ejtsen titeket az emberi hagyományokhoz, a világ elemeihez tartva magát, és nem a Felkenthez.
Col 2:9 Mert testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti,
Col 2:10 titeket pedig ő tölt meg. ő minden fejedelemségnek és fennhatóságnak feje.
Col 2:11 Benne körül is metéltek titeket, ugyan nem kézzel csinált körül-metéléssel, hanem a hústestből való kivetkőztetéssel, a Felkent körülmetélésével,
Col 2:12 miután a bemerítés ővele együtt eltemetett bennünket, őbenne, ővele együtt fel is támadtatok, éspedigaz Isten ama munkájába vetett hiten át, mellyel Isten a Felkentet a halottak közül feltámasztotta.
Col 2:13 Titeket is, akiket halottakká tettek az elesések és húsotok körülmetéletlen volta, ővele együtt megelevenített, azután, hogy minden elesésünket megbocsátotta,
Col 2:14 azután, hogy az ellenünk kézzel írt és tételekbe foglalt kézírást kitörölte, és azt a kereszthez hozzászegezve eltolta az útból,
Col 2:15 amennyiben a fejedelemségeket és fennhatóságokat lefegyverezte, őket nyilvánosan kipellengérezte, és ezzel diadalmenetben meghurcolta.
Col 2:16 Senki meg ne ítéljen hát titeket evés és ivás, ünnep vagy újhold, vagy szombatok dolgában,
Col 2:17 melyek az eljövendőknek árnyékai csak, míg a testi valóság a Felkenttől való.
Col 2:18 Alázatoskodással vagy angyalok tiszteletével tetszelegve meg ne fosszon titeket a pályadíjtól senki, aki látomások után indul, és akit ok nélkül felfuvalkodottá tesz a hústól vezetett értelem,
Col 2:19 ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test belőle kapja növekedését! Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését.
Col 2:20 Ha pedig már a világ elemeitől elszakadtatok, s a Felkenttel együtt meghaltatok, miért állítotok fel, mintha még a világban élnétek, ilyen tételeket:
Col 2:21 Ne fogd meg, meg se ízleld, hozzá ne nyúlj!
Col 2:22 Emberi tanításból folyó parancsolatokat követtek velük, s olyan dolgokhoz tapadtok, melyek elhasználás útján mind romlásra vannak szánva,
Col 2:23 amikben van ugyan a bölcsességnek valami rendszere, összekötve önkényesen választott istentisztelettel, alázatoskodással, a test nem kímélésével, de értéktelen dolgokra vannak alkalmazva, melyek a hústest megtöltésére szolgálnak.
Col 3:1 Ha tehát a Felkenttel együtt feltámadtatok, a fenn lévőket keressétek, ahol a Felkent van, az Isten jobbján ülve!
Col 3:2 Eszetek a fenn lévőkön járjon, ne a földön levőkön!
Col 3:3 Hiszen meghaltatok, s életetek a Felkenttel együtt rejtve van az Istenben.
Col 3:4 Mikor a Felkent, aki a mi életünk, láthatóvá lesz, akkor ti is megdicsőülve vele együtt láthatókká lesztek.
Col 3:5 Öljétek el hát földön lévő tagjaitokat, a paráznaságot, tisztátalanságot, szenvedélyt, gonosz vágyat, továbbá a telhetetlenséget, ami bálványimádás.
Col 3:6 Ezekért jön el az Isten haragja.
Col 3:7 Bennük jártatok ti is egykor, mikor ezekből állt az életetek.
Col 3:8 Most azonban tegyétek le ti is mind: a haragot, indulatot, gonoszságot, rágalmazást, szátokból a gyalázatos beszédet.
Col 3:9 Ne hazudjatok egymás ellen, ha egyszer az óembert foglalkozásaival együtt levetkőztétek,
Col 3:10 és az újat felöltöttétek, mely annak képére újul meg minduntalan új megismerésre, aki azt teremtette.
Col 3:11 S ebben nincs hellén és zsidó, körülmetélt és körülmetéletlen, barbár, szittya, rabszolga, szabad, hanem minden a Felkent, és mindenekben a Felkent van.
Col 3:12 Öltsétek fel tehát azért, mert Isten választottal, szentek és szeretettek vagytok, az irgalom gerjedezését, jóságosságot, alázatosságra való törekvést, szelídséget, hosszútűrést.
Col 3:13 Viseljétek el egymást és legyetek kegyelmesek egymáshoz, ha valakinek valaki ellen panasza volna. Ahogy az Úr kegyelmet adott nektek, úgy kegyelmezzetek ti is.
Col 3:14 Mindezekre rá öltsétek fel a szeretetet, mely a legtökéletesebb kötelék.
Col 3:15 A Felkent békessége legyen a versenybíró szívetekben. Erre a békességre hívtak el titeket egy testben. Háládatosak legyetek!
Col 3:16 A Felkent Igéje gazdagon lakozzék bennetek, teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást, Szellem adta dallamokkal, énekekkel és dalokkal kedvesen énekeljetek szívetekben Istennek!
Col 3:17 Akármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úrnak, Jézusnak nevében tegyetek, s közben adjatok hálát őrajta keresztül Istennek, az Atyának.
Col 3:18 Asszonyok, legyetek férjetek alá vetve, mint az az Úrban illő.
Col 3:19 Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne keseredjetek el ellenük.
Col 3:20 Gyermekek, mindenben hallgassatok szüleitekre, mert ez kedves az Úrban.
Col 3:21 Atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hogy kedvetlenné ne váljanak.
Col 3:22 Rabszolgák, mindenben fogadjatok szót hús szerint való uraitoknak, ne szemnek szánt szolgálattal, ahogy emberek tetszését szokták keresni, hanem egyszerű szívvel, az Urat félve.
Col 3:23 Ha valami munkát végeztek, azt lelketekből tegyétek, mint akik azt az Úrnak, s nem embereknek teszik,
Col 3:24 hisz tudjátok, hogy viszonzásképpen örökrészeteket fogja nektek adni az Úr. Az Úrnak, a Felkentnek végezzétek rabszolgálatotokat.
Col 3:25 Mert aki igazságtalanságával kárt tesz, azt nyeri el, amit ártott, és ebben nincs személyválogatás.
Col 4:1 Urak, ami igazságos, és az egyenlőségnek megfelel, azt nyújtsátok rabszolgáitoknak, abban a tudatban, hogy nektek is van uratok a mennyekben.
Col 4:2 Tartsatok ki az imádkozásban, és tanúsítsatok benne éberséget háládatossággal.
Col 4:3 Egyúttal értünk is imádkozzatok, hogy az Isten az Ige ajtaját megnyissa előttünk, hadd szólhassuk a Felkent titkát, melyért bilincset is viselek,
Col 4:4 hogy úgy tehessem nyilvánvalóvá ezt a titkot, ahogy szólnom kell.
Col 4:5 A kívülvalókkal szemben bölcsen viselkedjetek, megvásárolva az időt.
Col 4:6 Beszédeteket mindenkor kedvesség öntse el. Sóként fűszerezze azt tudásotok, hogy kinek-kinek milyen feleletet kell adnotok.
Col 4:7 Minden engem illető dologról tudósítani fog titeket szeretett testvérem, Tüchikosz, ki hűséges szolga s nekem az Úrban rabszolgatársam.
Col 4:8 Sőt éppen azért küldöm hozzátok, hogy megtudjátok dolgainkat, s hogy szíveteket felbátorítsa.
Col 4:9 Együtt küldöm a hűséges Onézimosszal, ki szintén hű és szeretett testvér, és közületek való. Minden itteni dolgot megismertetnek veletek.
Col 4:10 Köszönt titeket fogolytársam, Arisztárchosz, továbbá Barnabás unokaöccse, Márkosz (ki felől parancsokat kaptatok - ha hozzátok menne, fogadjátok szívesen),
Col 4:11 továbbá Jézus, kit Jusztosznak mondanak. A körülmetélkedésből csak ezek munkatársaim az Isten királyságában, ők vigasztalásommá lettek.
Col 4:12 Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, a Felkent Jézus rabszolgája, ki imádságaiban mindenkor küzd értetek, hogy mindenben, ami Isten akarata, bevégezetten, teljes biztonságra jutva állhassatok meg.
Col 4:13 Tanúskodom mellette, hogy sok vesződséggel fáradozik értetek és a Laodiceában és Hierápoliszban lakókért.
Col 4:14 Köszönt titeket a szeretett orvos Lukács és Démász.
Col 4:15 Köszöntseték a Laodiceában élő testvéreket, továbbá Nümfát, és a házában levő eklézsiát.
Col 4:16 Ha majd felolvassák nálatok a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceaiak eklézsiájában is felolvassák. A laodiceai levelet pedig ti is olvastassátok fel.
Col 4:17 Archipposznak mondjátok meg: Gondod legyen a szolgálatra, melyet az Úrban kaptál, hogy azt betöltsed!
Col 4:18 A köszöntés az én kezemmel, a Páléval. Emlékezzetek meg bilincseimről! A kegyelem legyen veletek!
1Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, Istenben, az Atyában és az Úrban, a Felkent Jézusban írja e levelet a tesszalonikabeliek eklézsiájának. Kegyelmet nektek és békességet.
1Th 1:2 Mindnyájatokért mindenkor hálát adunk az Istennek, valahányszor imádságainkban megemlítünk titeket.
1Th 1:3 Szüntelenül emlékezünk hitetek munkájáról, szeretetetek fáradozásáról és ama reménységetek állhatatosságáról, melyet Istenünk és Atyánk előtt Urunkba, a Felkent Jézusba vetettetek.
1Th 1:4 Mert Istentől szeretett testvéreink, tudomásunk van kiválasztott voltotokról,
1Th 1:5 hiszen nemcsak szóval szóltuk nektek az örömüzenetet, hanem hatalommal, Szent Szellemmel, nagy biztonsággal is, mint ahogy tudjátok, hogy milyenekké lettünk közöttetek a ti érdeketekben.
1Th 1:6 Ti pedig utánzóinkká lettetek, és az Úr utánzói, azután, hogy az Igét sok szorongattatás között a Szent Szellem örömével elfogadtátok,
1Th 1:7 úgyhogy mintaképpé lettetek mindazok számára, akik Macedóniában és Akhájában hívőkké lettek.
1Th 1:8 Hiszen tőletek hangzott ki az Úr Igéje, és nemcsak Macedóniába és Akhájába hanem minden helyre elhatolt a ti Istenbe vetett hitetek híre, úgyhogy nincs arra szükség, hogy mi beszéljünk valamit róla.
1Th 1:9 Mert ők maguk hirdetik rólunk, hogy micsoda bevonulást tartottunk nálatok, és hogy ti hogyan tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek legyetek szolgáivá,
1Th 1:10 s hogy a mennyekből az Ő Fiát várjátok, kit ő a halottak közül feltámasztott, tudniillik Jézust, ki minket az eljövő haragból kiragad.
1Th 2:1 Hiszen magatok tudjátok testtestvéreim a mi hozzátok való bemenetelünkről, hogy az nem vált hiábavalóvá,
1Th 2:2 hanem miután előzőleg szenvedtünk, és bántalmazást tűrtünk már, amint tudjátok Filippiben, a mi Istenünkben sok küzdelem között szabad szólással szóltuk nektek az Isten örömüzenetét.
1Th 2:3 A mi megvigasztalódottságunk oka azonban sem tévelygés, sem tisztátalanság, sem ármány nem volt,
1Th 2:4 Ellenkezőleg, annak megfelelően, hogy Isten kipróbált már bennünket afelől, hogy ránk bízhatja-e az örömüzenetet, mi sem úgy beszélünk, mint akik emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki próbára teszi szívünket.
1Th 2:5 Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten rá a tanú.
1Th 2:6 Sem emberektől nem kerestünk dicsőséget, tőletek sem, másoktól sem,
1Th 2:7 noha mint a Felkent apostolai tekintélyünk súlyával léphettünk volna fel, hanem nyájasokká lettünk közöttetek, mint ahogy dajka melengeti a gyermekeit.
1Th 2:8 Így utánatok való epekedésünkben úgy láttuk helyesnek, hogy ne csak az Isten örömüzenetét adjuk át nektek, hanem a magunk lelkét is, mert szeretteinkké lettetek.
1Th 2:9 Emlékezzetek csak vissza fáradozásunkra és vesződésünkre, hogy éjjel-nappal dolgoztunk, hogy közületek senkit meg ne terheljünk, és úgy hirdettük nektek az Isten örömüzenetét.
1Th 2:10 Ti vagytok a tanúink és az Isten, hogy milyen jámborok, igazságosak és feddhetelenek voltunk veletek, hívőkkel szemben,
1Th 2:11 hogy tudjátok is, hogy, mint apa gyermekeit, úgy kérleltünk egyenként titeket,
1Th 2:12 intettünk, buzdítottunk benneteket, és tanúságot tettünk arról, hogy méltóan kell járnotok ahhoz az Istenhez, aki királyságába és dicsőségébe elhívott benneteket.
1Th 2:13 Ezért aztán mi is szünet nélkül hálát adunk az Istennek, hogy amikor Isten szavát úgy, ahogy mi hirdettük, felfogtátok, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem igazán úgy, mint Isten szavát, aki maga munkálkodik bennetek hívőkben.
1Th 2:14 Mert hiszen ti testvéreim, az Isten júdeabeli eklézsiáinak a Felkent Jézusban utánzóivá lettetek, mert ti ugyanúgy szenvedtetek saját törzsetek tagjaitól, ahogy a júdeabeliek is szenvedtek a zsidóktól,
1Th 2:15 ugyanazoktól, akik az Urat, Jézust is megölték, a prófétákat is, minket pedig üldöztek és Istennek sem tetszenek, és minden emberrel szemben állanak,
1Th 2:16 akik megakadályoznak minket abban, hogy a nemzeteknek szóljunk, hogy azok megmeneküljenek és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra betöltik. Végül is eljött rájuk a harag.
1Th 2:17 Mi azonban testvéreim, miután egy rövid időre megfosztottak bennünket tőletek - arcra csak, nem szívben - és árvákká lettünk nagy vágyakozásunkban, csak annál serényebben igyekeztünk meglátni orcátokat.
1Th 2:18 Ezért el akartunk menni hozzátok - én Pál, egyszer is, kétszer is -, de megakadályozott minket a Sátán.
1Th 2:19 Pedig hát ki lesz a mi reménységünk, örömünk vagy dicsekvésünk koszorúja, Urunknak, Jézusnak színe előtt az ő megjelenésekor? Vajon nem éppen ti?
1Th 2:20 Hiszen ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
1Th 3:1 Azért nem viselhettük el tovább a távollétet, hanem úgy láttuk helyesnek, hogy egyedül maradjunk Athénben.
1Th 3:2 így küldtük el Timóteust, aki nekünk testvérünk, Istennek pedig a Felkent örömüzenete ügyében kiszolgálója, hogy megszilárdítson és felbátorítson titeket, hogy megtartsátok hiteteket,
1Th 3:3 hogy e szorongattatások között senki meg ne inogjon. Mert magatok is jól tudjátok, hogy e szorongattatásokra vagyunk rendelve.
1Th 3:4 Hiszen mikor nálatok voltunk, előre mondottuk nektek, hogy szorongattatásnak kell ránk következnie, és hogy ez úgy is lett, azt ti jól tudjátok.
1Th 3:5 Ezért volt, hogy miután nem viselhettem el tovább a tájékozatlanságot, elküldtem, hogy valami értesülést kapjak hitetek felől, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértő, s nem lett-e hiábavalóvá fáradozásunk.
1Th 3:6 Most azonban, hogy Timóteus tőletek megjött hozzánk, és jó hírt hozott nekünk hitetek és szeretetek felől, meg arról is, hogy mindenkor jó emlékezetben tartotok minket, sőt látni kívántok bennünket, miképpen mi is titeket,
1Th 3:7 minden ránk nehezedő kényszer és szorongatás ellenére is a ti hiteteken keresztül felbátorított bennünket rátok vonatkozóan,
1Th 3:8 mert lám, mi élünk akkor, amikor ti szilárdan álltok az Úrban.
1Th 3:9 Viszonzás-képpen micsoda hálával fizethetnénk értetek Istennek mindannak az örömnek fejében, amellyel miattatok örvendezünk Istenünk előtt,
1Th 3:10 amikor éjjel-nappal mindent felülmúló mértékben könyörgünk azért, hogy megláthassuk orcátokat, s helyreigazíthassuk hitetek hiányosságait.
1Th 3:11 Maga a mi Istenünk és Atyánk és Jézus, a mi Urunk egyengesse utunkat hozzátok.
1Th 3:12 A ti egymás iránt s mindenki iránt tanúsított szereteteteket pedig sokasítsa meg az Úr és tegye bőségessé, mint ahogy a mienket is a ti irányotokban,
1Th 3:13 hogy akkorra, amikor a mi Urunk Jézus összes angyalaival (szentjeivel) együtt megjelenik, szívetek feddhetetlenségben és szentségben szilárduljon meg Istenünk és Atyánk előtt.
1Th 4:1 Egyebekben az Úrban, Jézusban arra kérünk és bátorítunk is titeket testvéreink, hogy amiképp tőlünk átvettétek, hogy hogyan kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek, forgolódjatok is csakugyan úgy, és jussatok ebben mindig többre.
1Th 4:2 Hiszen tudjátok, hogy az Úron, Jézuson keresztül micsoda parancsokat adtunk nektek.
1Th 4:3 Mert ez az Isten akarata: a ti megszentelődésetek, az, hogy távol tartsátok magatokat a paráznaságtól,
1Th 4:4 hogy közületek mindenki tudja meg: edényét megszentelt és tisztes úton kell megszereznie,
1Th 4:5 nem szenvedélyes vágyakozzással, amiként a nemzetek is teszik, akik az Istent nem ismerik.
1Th 4:6 Tudja meg mindenki, hogy a testvérét ne igyekezzék túlszárnyalni, se belőle üzleti dologban hasznot húzni, mert mindezekben a dolgokban megtorlással él az Úr, amint azt előre meg is mondtuk, és róla erőteljesen bizonyságot is tettünk.
1Th 4:7 Isten nem tisztátalanságra, hanem megszentelődésre hívott el minket.
1Th 4:8 Annakokáért, aki intésünket elveti, nem embert vet el, hanem Istent, aki Szent Szellemét is adja belétek.
1Th 4:9 A testvéreknek egymáshoz való kedvessége felől sem szükséges írnom nektek, mert ti magatok Istentől tanítottak vagytok arra, hogy egymást szeressétek.
1Th 4:10 Hiszen teszitek is egész Macedóniában az összes testvérek irányában. Ám kérlelünk titeket testvéreink, hogy ezt még több igyekezettel tegyétek,
1Th 4:11 és abban keressétek a becsületességet, hogy csendességben legyetek, s hogy ki-ki a maga dolgát végezze, és saját kezével dolgozzék, amint megparancsoltuk nektek,
1Th 4:12 hogy a kívülvalókkal szemben illedelmesen viselkedjetek, és hogy senkire rá ne szoruljatok.
1Th 4:13 Nem akarunk tudatlaságban hagyni titeket, testvéreink, azok felől sem, akik már alusznak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
1Th 4:14 Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt, de feltámadott, miért nem hihetnénk, hogy így az Isten Jézuson keresztül Ovele együtt azokat is elő fogja hozni, akik elaludtak már?
1Th 4:15 Mert azt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és az Úr megjelenéséig megmaradunk, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak,
1Th 4:16 mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával, Isten kürtjével alászáll az égből. Először azok a halottak, akik a Felkentben vannak, feltámadnak,
1Th 4:17 azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk.
1Th 4:18 Bátorítsátok hát egymást ezekkel a beszédekkel.
1Th 5:1 Az időtartamok és időpontok felől pedig nem szükséges nektek írnunk testvéreink,
1Th 5:2 hiszen magatok pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint tolvaj szokott éjjel,
1Th 5:3 olyankor, amikor azt beszélik majd: Békesség, biztonság! - hirtelen tör rájuk a veszedelem, mint ahogy fájdalom tör a terhes asszonyra, s nem menekülhetnek.
1Th 5:4 Ti azonban testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap úgy kapjon el titeket mint egy tolvaj,
1Th 5:5 mert ti mindannyian világosság fiai vagytok és nappalnak fiai. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.
1Th 5:6 Következőleg ne szunnyadjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.
1Th 5:7 Mert akik szunnyadnak, azok éjjel szunnyadnak, és akik részegek, éjjel részegeskednek,
1Th 5:8 mi ellenben nappal fiai vagyunk, józanok legyünk, miután felöltöttük a hit és szeretet páncélját, s a megmenekülés sisakját,
1Th 5:9 mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem a mi Urunkon, a Felkent Jézuson keresztül a menekülésen át megtartásra.
1Th 5:10 Ő meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár szunnyadunk, vele együtt éljünk.
1Th 5:11 Azért bátorítsátok egymást, és építse egyik a másikat, amint cselekszitek is.
1Th 5:12 Kérünk titeket testvéreim, ismerjétek el azokat, akik fáradnak köztetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket.
1Th 5:13 Vegyétek körül őket munkájukért túlárdó szeretettel. Legyetek egymással békességben.
1Th 5:14 Kérve kérünk titeket, testvéreim, intsétek a rendetleneket! Vigasztaljátok a kislelkűeket! Oltalmazzátok az erőtleneket! Legyetek hosszútűrők mindenkivel szemben.
1Th 5:15 Vigyázzatok, hogy valaki gonoszért gonosszal ne fizessen, hanem mindenkor a jóra törekedjetek egymás iránt, és mindenki iránt.
1Th 5:16 Mindenkor örüljetek.
1Th 5:17 Szakadatlanul imádkozzatok!
1Th 5:18 Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Felkent Jézusban rátok vonatkozóan.
1Th 5:19 ASzellemet ki ne oltsátok!
1Th 5:20 A prófétálásokat meg ne vessétek!
1Th 5:21 Mindent megpróbáljatok, ami nemes, megtartsátok!
1Th 5:22 A rossznak még látszatától is tartózkodjatok!
1Th 5:23 Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek, feddhetetlenül őriztessék Urunknak, a Felkent Jézusnak megérkezésére.
1Th 5:24 Hű az, aki hív titeket, ő meg is fogja ezt tenni.
1Th 5:25 Testvéreim, imádkozzatok értünk!
1Th 5:26 Köszöntsétek a testvéreket mind szent csókkal.
1Th 5:27 Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy ezt a levelet az összes testvérnek olvassátok fel.
1Th 5:28 A mi Urunknak, a Felkent Jézusnak kegyelme veletek.
2Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus írják e levelet Istenben, Atyánkban és az Úrban, a Felkent Jézusban a tesszalonikabeliek eklézsiájának.
2Th 1:2 Kegyelem és békesség nektek Istentől az Atyától és az Úrtól, a Felkent Jézustól.
2Th 1:3 Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek értetek testvéreim, mint ahogy méltó is ezt tennünk, mert hitetek olyan nagyon növekszik, s egymás iránt való szeretetetek mindegyikőtökben annyira sokasodik,
2Th 1:4 hogy az Isten eklézsiáiban mi magunk dicsekszünk veletek, azért, mivel mindenféle üldöztetésetek és szorongattatásotok között, melyeket viselnetek kell, megmarad állhatatosságotok és hitetek,
2Th 1:5 "Isten igazságos ítéletének bizonyságául, amikor királyságra méltatott titeket az Isten, melyért szenvedtetek is;"
2Th 1:6 ugyanis igazságos az Istentől, hogy a titeket szorongatóknak, szorongattatással fizet,
2Th 1:7 nektek pedig a szorongatottaknak, velünk együtt, enyhüléssel, akkor, amikor majd Jézus, az Úr hatalmas angyalaival a mennyből jövet lelepleződik
2Th 1:8 lángoló tűzben. Akkor majd megtorlást fog gyakorolni azokon, akik Istent nem ismernek, és Urunk, a Felkent Jézus örömüzenetének nem engedelmeskednek.
2Th 1:9 Ezek örök veszedelemmel fognak lakolni, mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani
2Th 1:10 ama napon, melyen eljön, hogy szentjeiben megdicsőüljön és mindazokban csodálat tárgya legyen, akik benne hittek. Mert a mi nektek tett tanúságtételünk hitelre talált.
2Th 1:11 Erre gondolva imádkozunk mindenkor értetek, hogy Istenünk az elhívásra méltókká tegyen titeket, és hatalmával betöltsön titeket a jónak teljes gyönyörűségével és a hit munkájával,
2Th 1:12 hogy Urunknak, Jézusnak neve ily módon bennetek megdicsőüljön, ti is Őbenne, úgy ahogy ez a mi Istenünk és az Úr, a Felkent Jézus kegyelmének megfelel.
2Th 2:1 Az Úrnak, a Felkent Jézusnak megjelenésére és a mi hozzá történő összegyűjtetésünkre kérünk titeket testvéreink,
2Th 2:2 hogy eszeteket elvetve meg ne ingasson, és meg ne riasszon titeket olyan hamar se szellem, se beszéd, se állítólag tőlünk érkező levél, mint hogyha beállt volna már az Úrnak napja.
2Th 2:3 Senki semmi módon tévútra ne csaljon benneteket. Mert nem jön el addig az Úrnak napja, amíg előzőleg el nem jön az elpártolás, és le nem lepleződik a törvénytiprás embere, a veszedelem fia,
2Th 2:4 aki ellene lesz mindennek, amit Istennek neveznek, vagy istentisztelet tárgya, s azok fölé emelkedik annyira, hogy beül az Isten templomába, és Istenként kelleti magát.
2Th 2:5 Nem emlékeztek rá, hogy még nálatok létemkor megmondtam ezeket nektek?
2Th 2:6 Azt, ami most is lefogva tartja még, hogy csak a maga idejében lepleződjék le, ismeritek,
2Th 2:7 mert a törvényrontás titka már működésben van, de le nem lepleződhet, amíg az útból el nem hárítják azt, aki lefogva tartja.
2Th 2:8 Akkor aztán le fog lepleződni a törvényrontó, akit az Úr Jézus szája lehelletével megemészt majd, s megérkezésének láthatóvá válásával hatástalanná fog tenni.
2Th 2:9 A törvénytipró megérkezése a Sátán munkája következményeképpen a hazugság teljes hatalmával, jeleivel és csodáival fog végbemenni,
2Th 2:10 az igazságtalanság mindenféle csalásával azokon, akik elvesznek, viszonzásul azért, hogy nem fogadták be az igazság szeretetét arra, hogy megmeneküljenek.
2Th 2:11 Éppen ezért küldi rájuk Isten a tévelyítés munkáját, hogy a hazugságnak higgyenek,
2Th 2:12 hogy ítélet alá essenek mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem az igazságtalanságban gyönyörködtek.
2Th 2:13 Tartozunk Istennek mindenkor hálát adni értetek, testvéreink, kiket az Úr szeret, hogy Isten zsengéül választott el titeket arra, hogy a Szellem megszentelése és az igazság hite által megmentsen,
2Th 2:14 s erre a mi örömüzenetünkön keresztül el is hívott titeket, hogy Urunknak a Felkent Jézusnak dicsőségére megtartassatok.
2Th 2:15 Következőleg álljatok meg testvéreink és kapaszkodjatok bele azokba a nektek átadott tanításokba, melyeket akár beszédünkön át, akár levelünkön keresztül tanultatok.
2Th 2:16 Maga Urunk, a Felkent Jézus és Atyánk az Isten, aki bennünket megszeretett, és nekünk kegyelmében örök bátorítást és jó reménységet adott,
2Th 2:17 fogja felbátorítani szíveteket, és minden jó munkában és szóban megszilárdítja.
2Th 3:1 Egyebekben imádkozzatok értünk testvérek, hogy az Úr igéje terjedjen és megdicsőüljön, mint nálatok is,
2Th 3:2 és hogy a helytelen és rossz emberek közül kiragadjon bennünket az Úr, mert nem mindenkié a hit.
2Th 3:3 Hű az Úr, aki titeket meg fog szilárdítani, és a rossztól megőriz.
2Th 3:4 Rátok nézve az Úrból azt a bizalmat merítettük, hogy amit parancsolunk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.
2Th 3:5 Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Felkent mellett való állhatatosságra.
2Th 3:6 Az Úrnak, a Felkent Jézusnak nevében megparancsoljuk nektek testvérek, hogy vonuljatok vissza minden olyan testvértől, aki rendetlenül jár, nem az átadott tanítás szerint, melyet tőlünk kaptatok.
2Th 3:7 Hiszen ti magatok tudjátok, hogy hogyan kell utánoznotok bennünket, mert mi nem voltunk rendetlenek köztetek,
2Th 3:8 sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem éjjel-nappal fáradva, vesződve dolgoztunk, hogy közületek valakit meg ne terheljünk.
2Th 3:9 Nem mintha nem volna jogunk rá, hanem, hogy példaképül állítsuk magunkat, hogy utánozzatok minket.
2Th 3:10 Mikor nálatok voltunk, akkor is azt parancsoltuk nektek, hogyha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
2Th 3:11 Halljuk ugyanis, hogy közületek némelyek rendetlenül járnak, semmit sem dolgoznak, hanem mások bajával bíbelődnek.
2Th 3:12 Az ilyeneknek az Úrban, a Felkent Jézusban parancsoljuk és rimánkodunk is, hogy csendességben dolgozva a maguk kenyerét egyék.
2Th 3:13 Ti pedig testvérek, ne legyetek hanyagok a nemesen cselekvésben.
2Th 3:14 Ha pedig valaki nem hallgat levélben írt szavunkra, azt jelöljétek meg, ne keveredjetek össze vele, hogy megszégyenüljön.
2Th 3:15 De ne tekintsétek ellenségnek, hanem testvérként intsétek.
2Th 3:16 Maga pedig a békesség Ura adja meg nektek a békességet minden időben, minden módon. Az Úr legyen mindnyáj átokkal!
2Th 3:17 A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval. Ez a jel minden levélen, így írok.
2Th 3:18 Urunknak a Felkent Jézusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal!
1Ti 1:1 Pál, a Felkent Jézus apostola, megmentő Istenünknek és reménységünknek, a Felkent Jézusnak rendeletére írja e levelet
1Ti 1:2 hitben valódi gyermekének Timóteusnak. Kegyelmet, könyörületet, békességet kívánok neked Istentől, az Atyától és Urunktól a Felkent Jézustól.
1Ti 1:3 Mint ahogy Macedóniába utaztamban megkértelek, maradj Efézusban, hogy ott megparancsold, hogy egyebet ne tanítsanak,
1Ti 1:4 se ne figyeljenek mesékre és végnélküli nemzedéksorozatokra, melyek inkább vitatkozásokra adnak alkalmat, mint Isten hitbeli sáfárságának gyakorlására.
1Ti 1:5 A parancsolat csúcspontja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatástól mentes hitből fakadó szeretet.
1Ti 1:6 Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek.
1Ti 1:7 Törvénytanítók akarnak lenni, noha sem azt nem értik, amit fecsegnek, sem azt, amiért bizonykodnak.
1Ti 1:8 Tudjuk pedig, hogy hasznos a törvény, ha azt valaki törvényszerűen használja,
1Ti 1:9 azzal a tudattal, hogy a törvény nem az igazságos emberre van kiszabva, hanem a törvénytiprókra és engedetlenekre, az istentelenekre és vétkezőkre, az elvetemültekre és szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilosokra, emberölőkre,
1Ti 1:10 paráznákra, férfifertőztetőkre, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre és még ha valami az egészséges tanításnak ellene áll.
1Ti 1:11 Így felel meg ez a boldog Isten dicsőségéről szóló örömüzenetnek, mellyel engem megbíztak.
1Ti 1:12 Hálás vagyok annak, aki engem hatalommal felruházott, Urunknak, a Felkent Jézusnak, aki hűnek tartott engem, mikor szolgálatára rendelt,
1Ti 1:13 noha előbb káromló, üldöző és erőszakos voltam, ámde könyörületet nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem,
1Ti 1:14 s túláradt rajtam Urunknak kegyelme a Felkent Jézusban található hűséggel és szeretettel együtt.
1Ti 1:15 Megbízható és elfogadásra mindenképpen méltó az az ige, hogy a Felkent Jézus vétkeseket menteni jött a világra, akik közül az első én vagyok.
1Ti 1:16 De azért nyertem könyörületet, hogy a Felkent Jézus először rajtam bizonyítsa be egész hosszútűrését, azok mintaképévé legyek, akik hinni fognak, hogy örök életre jussanak.
1Ti 1:17 Az örök korok királyának pedig, a romolhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek megbecsülés és dicsőség szálljon az örök korok korain át! Ámen.
1Ti 1:18 A rólad megelőzőleg hallott prófétálásokra gondolva, azt a parancsot teszem letétbe nálad, gyermekem Timóteus, hogy e próféciákon állva harcold meg ama nemes harcot,
1Ti 1:19 hittel és jó lelkiismerettel, melyet némelyek eltaszítottak maguktól és a hit dolgában hajótörést szenvedtek.
1Ti 1:20 Közülük való Himenajosz és Alexander, kiket átadtam a Sátánnak, hogy megnevelődjenek, és többé ne káromoljanak.
1Ti 2:1 Mindenek előtt kérlellek hát titeket, hogy tartsatok könyörgéseket, imádkozásokat, Istennel való társalgásokat és hálaadásokat minden emberért,
1Ti 2:2 királyokért és minden felettesért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
1Ti 2:3 Ezt látja nemesnek, ezt fogadja szívesen a mi Megmentőnk, az Isten,
1Ti 2:4 aki minden embert meg akar menteni és az igazság ismeretére eljuttatni.
1Ti 2:5 Mert egy az Isten! Egy a közbenjáró is Isten és emberek között a Felkent Jézus.
1Ti 2:6 Egy ember, ki magát mindenekért odaadta váltságul a kellő időben, tanúságtételül.
1Ti 2:7 Ugyanerre rendeltek engem is hírnöknek és apostolnak, igazságot mondok, nem hazudok, hűséggel és igazsággal nemzetek tanítójának.
1Ti 2:8 Akarom, hogy a férfiak minden helyen imádkozzanak, jámbor kezeket emelve az égre, haragtól és számítgatástól mentesen.
1Ti 2:9 Hasonlóképpen a nők is szemérmetesen és józanul, szerény ruhával ékesítsék magukat, ne hajberakásokkal, arannyal, gyöngyökkel, költséges ruházattal,
1Ti 2:10 hanem mint ahogy asszonyokhoz illik, kik jótetteken át az istenfélelemmel jegyezték el magukat.
1Ti 2:11 A nő teljes alávetettségben, csendességben tanuljon.
1Ti 2:12 A tanítást nőnek nem engedem meg, sem azt, hogy férfin önkényeskedjék, hanem hogy csendességben legyen.
1Ti 2:13 Mert először Ádámot formálták, azután Évát.
1Ti 2:14 Meg aztán nem Ádámot tévelyítették el, hanem azután, hogy félrevezették, az asszony lett a parancs áthágójává.
1Ti 2:15 De meg fog menekülni a gyermekszülésen át, ha a többi asszonnyal együtt megmarad hűségben, szeretetben, józansággal párosuló szentségben.
1Ti 3:1 Megbízható az Ige. Ha valaki püspökségre törekszik, nemes munkára vágyik.
1Ti 3:2 A püspöknek feddhetetlennek kell lennie, egy asszony férjének, józannak, megfontoltnak, erkölcsösnek, vendéget szívesen látónak, tanításra késznek,
1Ti 3:3 nem bor mellett ülőnek, nem civakodónak, hanem kíméletesnek, nem harciasnak, nem pénzsóvárnak,
1Ti 3:4 saját házát helyesen kormányzónak, gyermekeit teljesen tisztességben és alávetettségben tartónak.
1Ti 3:5 Ha valaki a saját házát nem tudja elkormányozni, hogyan akarja az Isten eklézsiájának gondját viselni?
1Ti 3:6 Nem szabad újonnan került embernek lennie, hogy fel ne fuvalkodjék, s a vádló ítéletébe ne essék.
1Ti 3:7 A kívülvalóktól szép tanúságtételt kell kapnia, hogy ne gyalázhassák, s a vádló tőrébe ne essék.
1Ti 3:8 A diakónusok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, ne kétnyelvűek, ne sok borivásba merültek, ne piszkos nyereséget hajhászók,
1Ti 3:9 a hitnek titkát tiszta lelkiismerettel őrzők.
1Ti 3:10 Ezeket ki kell próbálni előbb, azután szolgáljanak, ha vád nem éri őket.
1Ti 3:11 Asszonyaik hasonlóképpen tisztességesek legyenek, ne vádaskodók, meggondoltak, mindenben hűek.
1Ti 3:12 A diakónusok egy féleségű férfiak legyenek, gyermekeiket és saját házukat szépen vezetők.
1Ti 3:13 Ha ugyanis szépen szolgáltak, szép fokozatot nyernek maguknak, és sok szabadságot a szólásra a Felkent Jézusba vetett hiten át.
1Ti 3:14 Ezeket abban a reménységben írom neked, hogy hamarosan elmehetek hozzád,
1Ti 3:15 ha mégis késném, hogy megtudd, miképp kell az Isten házába forgolódnod, mely az élő Isten eklézsiája, az igazság oszlopa és szilárd támasza.
1Ti 3:16 Elismerten nagy az istenfélelem titka: aki láthatóvá lett húsban, igazságosnak bizonyult szellemben, meglátták angyalok, hirdették a nemzeteknek, hitelt talált a világban, felvétetett dicsőségben.
1Ti 4:1 A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és ördögök tanításaira fognak figyelni,
1Ti 4:2 hazug, saját lelkiismertükben kiégett emberek képmutatásával.
1Ti 4:3 Ezek tiltani fogják a házasságot, olyan eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak.
1Ti 4:4 Mert az Isten minden teremtménye hasznos és semmi sem elvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz,
1Ti 4:5 mert Isten igéje és az Istennel való társalgás megszenteli.
1Ti 4:6 Ha ezeket a testvérek elé tárod, a Felkent Jézusnak hasznos kiszolgálója leszel, akiről látszik, hogy a hitnek és a hasznos tanításnak beszédem nőtt fel, mely tanításnak te is követője voltál.
1Ti 4:7 A közönséges és vénasszonyos meséket azonban utasítsd el. Ellenben gyakorold magad az istenfélelem elérésében.
1Ti 4:8 Mert a testtel folytatott gyakorlásnak kevés a haszna, az istenfélelem ellenben mindenre hasznos, mert mind a mostani, mind a következő élet ígérete benne van.
1Ti 4:9 Megbízható az ige és elfogadásra mindenképpen méltó.
1Ti 4:10 Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert reménységünk az élő Istenben van, aki minden ember megmentője, leginkább a hívőknek.
1Ti 4:11 Parancsold meg és tanítsd ezeket!
1Ti 4:12 Ifjúságodat senki meg ne vesse, hanem mintaképe légy a híveknek szóban, forgolódásban, szeretetben, hűségben, szent tisztaságban.
1Ti 4:13 Amíg odamegyek, gondod legyen a felolvasásra, a bátorításra, a tanításra.
1Ti 4:14 El ne hanyagold a benned levő kegyelem-ajándékot, mely prófétáláson át a vének kezének rád vetésével adatott néked.
1Ti 4:15 Ezekre legyen gondod. Ezekben benne élj, hogy előrehaladásod mindeneknek látható legyen.
1Ti 4:16 Ügyelj magadra és a tanításra. Maradj meg bennük. Mert ha ezt teszed, magadat is megmented, hallgatóidat is.
1Ti 5:1 Vén embert ne korholj, hanem kérleld mint atyádat, a fiatalabbakat mint testvéreket,
1Ti 5:2 az öreg nőket mint anyákat, a fiatalabb nőket mint húgokat, teljes szentséggel.
1Ti 5:3 Az özvegyeket tiszteld, a valóban özvegyeket.
1Ti 5:4 Ha pedig valamely özvegynek gyermekei vagy ivadékai vannak, tanítsák meg először a saját házukat az istenfélelemre és arra, hogy szüleiknek viszontgondoskodással fizessenek, mert ez kedves az Istennek.
1Ti 5:5 Annak, aki valóban özvegy és egyedül maradt, reménysége az Úrban van, a ilyen éjjel-nappal a könyörgések és imádkozások mellett marad,
1Ti 5:6 a bujálkodó ellenben már élve halott.
1Ti 5:7 Ezeket parancsold meg, hogy feddhetetlenek legyenek.
1Ti 5:8 Ha pedig valaki az övéiről, s főleg házanépéről nem gondoskodik, az olyan a hitet megtagadta, s rosszabb a hitetlennél.
1Ti 5:9 Özvegyül ne írjanak be senkit hatvan éven alul, csak olyant, akinek egy férje volt,
1Ti 5:10 aki mellett nemes tettek tesznek tanúságot, aki gyermeket nevelt, idegeneket megvendégelt, szentek lábát mosta, szorongatottakat megsegített, minden jó tettnek utána látott.
1Ti 5:11 A fiatalabb özvegyeket utasítsd el, mert ha a Felkent ellenére túlteng bennük az indulat, s férjhez akarnak menni,
1Ti 5:12 az az ítélet éri őket, hogy az első hitet félretették,
1Ti 5:13 egyúttal, minthogy henyék, megtanulják a házról-házra őgyelgést, s nemcsak henyékké lesznek, hanem fecsegőkké, kandi népséggé, kik azt beszélik, amit nem kellene.
1Ti 5:14 Azt akarom, hogy a fiatalok menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, házukat igazgassák, s az ellenfélnek semmi alkalmat ne adjanak a gyalázkodásra.
1Ti 5:15 Némelyek le is tértek már az útról a Sátánt követve.
1Ti 5:16 Ha egy hívő asszonynak özvegyei vannak, tartsa el őket, és ne az eklézsiát terheljék, hogy a valóban özvegyeket lehessen megsegíteni.
1Ti 5:17 Azokat a véneket, akik jó elöljárók voltak, kétszeres megbecsülésre kell méltatni, kiváltképpen azokat, akik az Igével és tanítással fáradoztak.
1Ti 5:18 "Azt mondja ugyanis az írás: "Ne kösd be a nyomtató ökör száját!" továbbá: "Méltó a munkás a bérére."
1Ti 5:19 Vén ellen vádat ne fogadj el, csak két vagy három tanú mellett.
1Ti 5:20 A vétkezőkre mindenki előtt bizonyíts rá, hogy a többiek is féljenek.
1Ti 5:21 Erős bizonyságot teszek Isten, a Felkent Jézus és a kiválogatott angyalok előtt, hogy e tanításokat meg kell őrizned előítélet nélkül, és semmit részrehajlással nem szabad cselekedned.
1Ti 5:22 "Elhamarkodva senkire se tedd fel kezed, ne vállalj közösséget mások vétkeivel; szentül tisztán őrizd meg magadat."
1Ti 5:23 légy vízivó tovább, hanem gyomrod miatt és gyakori erőtlenségedre való tekintettel használj kevés bort.
1Ti 5:24 Vannak emberek, akiknek vétkeik mindenki előtt nyilvánosak, és előttük mennek ítéletre. Vannak némelyek, akiket követnek vétkeik.
1Ti 5:25 Éppen így a nemes tettek is nyilvánvalóak mindenki előtt és lehetetlen, hogy elrejthető legyen az, ami másképp van.
1Ti 6:1 Mindazok a rabszolgák, akik iga alatt vannak, saját gazdáikat teljes megbecsülésre méltóknak tekintsék, hogy az Isten nevét és a tanítást káromlás ne érje.
1Ti 6:2 Ha valakiknek hívő parancsolóik vannak, ne vessék meg azokat azért, mert testvérek, hanem inkább végezzék szolgai munkájukat éppen azért, mert hívek és szeretettek, és mert ahhoz tartják magukat, hogy a jót munkálják. Ezeket tanítsd és ezekre buzdíts!
1Ti 6:3 Ha valaki mást tanít és nem járul hozzá a mi Urunknak, a Felkent Jézusnak egészséges beszédeihez, sem az istenfélelemre oktató tanításhoz,
1Ti 6:4 az olyan elvakult, semmihez sem ért, hanem a vitatkozásnak és a szavakkal való csatározásnak betegségében szenved. Ilyesmiből támadnak az irigység, civódás, káromlások, rossz gyanakvások,
1Ti 6:5 értelmükben megromlott, s az igazságtól megfosztott emberek szüntelen súrlódásai, akik úgy vélekednek, hogy az istenfélelem a nyerészkedésre való.
1Ti 6:6 És tényleg nagy nyereség az istenfélelem, ha megelégedés kíséri.
1Ti 6:7 Mint ahogy ugyanis semmit sem hoztunk ebbe a világba, abból semmit ki sem vihetünk.
1Ti 6:8 Ám ha van eledelünk és hajlékunk, elégedjünk meg vele.
1Ti 6:9 Akik ellenben meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek. Az ilyenek az embereket a veszedelem és pusztulás mélységébe taszítják,
1Ti 6:10 mert a gonosz dolgok gyökere a pénz kedvelése. Némelyek, mikor ez után futottak, eltévelyedtek a hittől és sokféle kínnal szúrták át magukat.
1Ti 6:11 Ám te, Istennek embere, menekülj ezektől. Fuss az igazságosság, istenfélelem, hűség, szeretet, állhatatosság, nyájasság után.
1Ti 6:12 Küzdd a hitnek nemes harcát, ragadd meg az örök életet, melyre elhívtak, amelyről ama szép vallástételt letetted sok tanú előtt.
1Ti 6:13 A mindeneket életre szülő Isten előtt és a Felkent Jézus előtt, ki Poncius Pilátus idején ama szép vallástétellel tanúságot tett, parancsolom neked, hogy
1Ti 6:14 mocsoktalanul s feddhetetlenül őrizd meg a parancsolatot Urunknak, a Felkent Jézusnak előtűnéséig,
1Ti 6:15 melyet a maga idejében meg fog mutatni ama boldog, a Hatalom egyetlen Birtokosa, királyoknak Királya és uraknak Ura.
1Ti 6:16 Kinek egyedül van halhatatlansága, ki megközelíthetetlen világosságban lakik, kit még egy ember sem látott, s nem is képes meglátni. Kié a megbecsülés és az örök uralom. Ámen.
1Ti 6:17 Azoknak, akik a mostani korban gazdagok, parancsold meg, hogy ne jártassák fenn a magasban az eszüket, s ne vessék reménységüket a bizonytalan gazdagságba, hanem Istenbe, aki mindent, ami élvezetünket szolgálja, gazdagon nyújt nekünk
1Ti 6:18 avégre, hogy a jót munkáljuk, nemes munkákban gazdagodjunk, szívesen adakozók, vagyonúnkat másokkal közlők legyünk,
1Ti 6:19 és így nemes alapot tegyünk félre magunknak a jövőre, hogy megragadhassuk a valóságos életet.
1Ti 6:20 Óh Timóteus! Orizd meg, amit rád bíztak és kerüld a szentségtelen, üres szavakat, fordulj el a hamisan tudománynak nevezett álismeret ellenvetéseitől,
1Ti 6:21 melyet hirdetnek némelyek, kik a hitet elhibázták. A kegyelem legyen veletek!
2Ti 1:1 Pál, ki az Isten akaratából a Felkent Jézusban adott élet ígérete alapján a Felkent Jézus apostola lett, írja e levelet,
2Ti 1:2 szeretett gyermekének, Timóteusnak. Kegyelmet, könyörületet, békességet kívánok néked Istentől, az Atyától és Urunktól a Felkent Jézustól.
2Ti 1:3 Hálás vagyok Istennek, kinek apáim óta tiszta lelkiismerettel szolgálok, hogy éjjel és nappal szakadatlanul rád emlékezem könyörgéseimben.
2Ti 1:4 Epekedek azért, hogy lássalak. Könnyeidre is visszaemlékezem, hogy örömmel teljek meg,
2Ti 1:5 s emlékezetembe idézem azt a képmutatástól mentes hitet, mely benned van, mely először nagyanyádban, Loiszban, azután anyádban, Eunikében lakozott, végül - meg vagyok győződve - benned is.
2Ti 1:6 Ez okból emlékeztetlek arra, hogy az Istennek ezt a kegyelemajándékát, mely az én kézrátételemen keresztül van rajtad, újra lángra kell lobbantanod,
2Ti 1:7 mert Isten nem gyávaság szellemét adta nekünk, hanem hatalomnak, szeretetnek és józanságnak szellemét.
2Ti 1:8 Ne szégyellj hát Urunk mellett tanúságot tenni, ne szégyellj engem, ki érte vagyok fogoly, hanem szenvedd el a gonoszt velem együtt az örömüzenetért, annak az Istennek hatalmából,
2Ti 1:9 aki megmentett és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott bennünket, nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen, melyet a Felkent Jézusban örök idők előtt adott már nekünk,
2Ti 1:10 de csak most tett láthatóvá Megmentőnknek, a Felkent Jézusnak megjelenésén keresztül, ki örömüzenetén át hatálytalanná tette a halált, s megvilágította az életet és a romolhatatlanságot.
2Ti 1:11 Ennek az örömüzenetnek hirdetőjévé, apostolává és tanítójává rendeltek engem.
2Ti 1:12 Ez az oka annak is, hogy ezeket szenvedem, de nem szégyenlem, mert tudom, kinek hittem s meg vagyok győződve, hogy van hatalma arra, hogy azt, amit nála letettem, ama napig megőrizze.
2Ti 1:13 Mintakép gyanánt tartsd magad előtt azokat az egészséges beszédeket, melyeket a Felkent Jézusban található hűségben és szeretetben én tőlem hallottál.
2Ti 1:14 A bennünk lakó Szent Szellemen át őrizd meg azt a nemes letétet, melyet reád bíztak.
2Ti 1:15 Tudod azt, hogy az ázsiaibeliek mindannyian elfordultak tőlem. Ezek közül valók Fügelosz és Hermogenész.
2Ti 1:16 Könyörüljön az Úr Onéziforosz házán, mert sokszor felüdített engem és nem szégyellte bilincseimet,
2Ti 1:17 sőt, mikor Rómába került, serényen keresett és megtalált engem.
2Ti 1:18 Adja meg neki az Úr, hogy ama napon könyörületet találjon az Úrnál. Hogy pedig Onéziforosz milyen szolgálatot tett Efézusban, jobban tudod te.
2Ti 2:1 Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Felkent Jézusban megjelent kegyelemből,
2Ti 2:2 s amiket tőlem sok tanún át hallottál, bízd rá azokat megbízható emberekre, akik megfelelőek lesznek arra, hogy másokat is megtanítsanak.
2Ti 2:3 A Felkent Jézus nemes harcosaként szenvedd el velem együtt a gonoszt.
2Ti 2:4 Senki, aki táborba száll, nem elegyedik a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak nyerje meg tetszését, aki őt katonának fogadta.
2Ti 2:5 Ha valaki a versenypályán küzd, nem koszorúzzák meg, ha nem törvényszerűen küzd.
2Ti 2:6 A gyümölcsökből először a földművesnek kell részesednie, aki fáradt érte.
2Ti 2:7 Értsd meg, amit mondok: az Úr mindenben belátást fog neked adni.
2Ti 2:8 Tartsd emlékezetedben a Felkent Jézust, aki a halottak közül feltámadt, és Dávid magvából való, ahogy az én örömüzenetem mondja.
2Ti 2:9 Ez az örömüzenet szenvedteti el velem a gonoszt, mint egy gonosztevővel egész a bilincsekig. Ám Isten Igéje nincs bilincsbe verve,
2Ti 2:10 ezért van, hogy mindent állhatatosán eltűrök a kiválogatottakért, hogy ők is elnyerjék a Felkent Jézusban nyíló menekülést, örök dicsőséggel együtt.
2Ti 2:11 Megbízható az Ige. Ha ugyanis vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.
2Ti 2:12 Ha állhatatosak vagyunk, vele együtt királyságra fogunk jutni mi is. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad majd minket,
2Ti 2:13 ha hitetlenkedünk, ő hű marad, hiszen magát meg nem tagadhatja.
2Ti 2:14 Ezekre emlékeztess, Isten előtt tett erős bizonyságtétellel, hogy ne legyenek szócsaták, melyek semmire sem hasznosak, csak a hallgatók felforgatására.
2Ti 2:15 Serényen igyekezz arra, hogy kipróbáltan állhass egykor az Isten elé, olyan munkás gyanánt, akinek nem kell szégyent vallania, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét.
2Ti 2:16 A közönséges, üres locsogások elől térj ki, hiszen mindig több istentelenségre haladnak előre,
2Ti 2:17 beszédük mint a rákfene, pusztít maga körül. Közülük való Hümenajosz és Filétosz,
2Ti 2:18 kik az igazságot elhibázták, mikor azt beszélték, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel felforgatják némelyek hitét.
2Ti 2:19 "Mindamellett szilárdan áll az isteni alap és ez a pecsétje: "Ismeri az Ur, kik az övéi" és: "Álljon el hamisságtól mindenki, ki a Felkent nevét ajkára veszi."
2Ti 2:20 Nagy házban nemcsak arany és ezüst edények vannak, hanem fa- és cserépedények is, és némelyik megbecsült, más becstelen célt szolgál.
2Ti 2:21 Ha valaki e dologtól megtisztítja magát, tisztes célra való edénnyé lesz, megszentelt, gazdájának jól használható, minden jó munkára kész.
2Ti 2:22 Az ifjúkori vágyaktól menekülj. Fuss az igazságosság, hűség, szeretet, békesség után azokkal együtt, akik az Urat tiszta szívből segítségül hívják.
2Ti 2:23 Az ostoba és nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat utasítsd el, tudva, hogy harcokat szülnek.
2Ti 2:24 Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak kell lennie, tanításra képesnek, gonoszát eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek,
2Ti 2:25 mert hátha még más felismerésre térést ád nekik az Isten, az igazság megismerését,
2Ti 2:26 talán kijózanodnak a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek.
2Ti 3:1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be,
2Ti 3:2 tudniillik az emberek magukat és a pénzt kedvelők, kérkedők, fennhéjázók, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, elvetemültek,
2Ti 3:3 szeretetlenek, engesztelhetetlenek, vádaskodók, mértéktelenek, fékezhetetlenek, a jót nem kedvelők.
2Ti 3:4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább kéjkedvelők, mint Isten kedvelői lesznek.
2Ti 3:5 Olyanok, akiknél megvan az istenfélelem külső látszata, de annak hatalmát megtagadják. Fordulj el tőlük!
2Ti 3:6 Közülük valók tudniillik azok, akik beférkőznek a házakba, s foglyul ejtik a vétkektől elhalmozott, sokféle kívánságtól űzött asszonykákat,
2Ti 3:7 kik mindig tanulnak, de soha az igazság megismerésére eljutni nem képesek.
2Ti 3:8 Amilyen módon Jannész és Jambrész állottak ellene Mózesnek, úgy állnak ellene ezek is az igazságnak, értelmükben megromlott, a hit dolgában próbát nem álló emberek.
2Ti 3:9 De tovább előretörni nem tudnak, mert esztelenségük mindenki előtt kiviláglik, amint amazokkal is történt.
2Ti 3:10 Te azonban az én tanításomat követted, az én életutamat, az én célkitűzéseimet, az én hűségemet, hoszzútűrésemet, szeretetemet, állhatatosságomat,
2Ti 3:11 üldöztetéseimet, szenvedéseimet, melyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában estek rajtam. Milyen üldözéseket viseltem el! De mindegyikből kiragadott az Úr.
2Ti 3:12 Akik a Felkent Jézusban istenfélelemmel akarnak élni, azokat mind üldözni fogják.
2Ti 3:13 Szemfényvesztő, rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek.
2Ti 3:14 Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva, kitől tanultad,
2Ti 3:15 és mert kisgyermek korodtól ismered a Szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Felkent Jézusba vetett hiten keresztül lelhető.
2Ti 3:16 Az egész írást Isten sugallta, s hasznos az a tanításra, meggyőzésre, helyreállításra, igazságosságban való nevelésre,
2Ti 3:17 hogy az Isten embere az eklézsiába beilleszthető legyen, minden jó munkára felkészített.
2Ti 4:1 Erős bizonyságot teszek Isten és a Felkent Jézus előtt, ki eleveneket és holtakat fog ítélni, arról, hogy ő meg fog jelenni és királyságra lép.
2Ti 4:2 Hirdesd az igét, állj ki, akár alkalmas az idő rá, akár nem, győzz meg, dorgálj, bátoríts teljes hosszútűréssel és tanítással.
2Ti 4:3 Mert olyan idő jön, mikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem saját kívánságaik szerint fognak felhalmozni maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.
2Ti 4:4 Mert az igazságtól elfordítják fülüket, és mesékhez fordulnak.
2Ti 4:5 Te azonban légy mindenekben józan, szenvedd el a gonoszt, tedd az örömhirdető munkáját, töltsd be egészen szolgálatodat.
2Ti 4:6 Mert engem már italáldozatként öntenek ki, elköltözésem ideje beállott.
2Ti 4:7 A nemes harcot megküzdöttem, futásomnak végére érkeztem, a hűséget megőriztem.
2Ti 4:8 A jövendőre félretették nekem az igazságosság koszorúját és azt ama napon az Ur, az igazságos bíró meg fogja nekem adni, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az O megjelenését.
2Ti 4:9 Siess, jöjj el hamar hozzám.
2Ti 4:10 Démász, miután a mostani kort megszerette, magamra hagyott engem, elment Tesszalonikába, Kreszcensz Galáciába ment, Titusz Dalmáciába.
2Ti 4:11 Lukács van velem egyedül. Márkuszt vedd magadhoz, és hozd magaddal avégre, hogy engem kiszolgáljon, nagyon hasznos nekem.
2Ti 4:12 Tüchikoszt Efézusba küldtem.
2Ti 4:13 Ha jössz, azt a köpenyt, melyet Troászban Kárpusznál hagytam, hozd magaddal, a könyveket is, különösen a pergameneket.
2Ti 4:14 Az ércműves Sándor sok gonoszt tanúsított irányomban, fizessen meg neki az Úr tette szerint.
2Ti 4:15 Óvakodj te is tőle, mert nagyon ellene állott beszédeinknek.
2Ti 4:16 Első védekezésemkor senki a jelenlétével nem támogatott, hanem mindannyian magamra hagytak. Ne számítsák be nekik.
2Ti 4:17 Ám mellém állt az Úr, s hatalomhoz juttatott, hogy rajtam keresztül teljes célját elérje az igehirdetés és meghallják ezt a nemzetek mind. Engem az Úr kiragadott az oroszlán szájából.
2Ti 4:18 Ki is fog ragadni minden rossz munkából, s át fog menteni mennyei királyságába. Övé legyen a dicsőség, el az örök korok korain át! Ámen.
2Ti 4:19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát és Onéziforosz házanépét.
2Ti 4:20 Erasztoszt Korintuszban hagytam, Trofimoszt Milétoszban elerőtlenülten.
2Ti 4:21 Serénykedj, hogy a tél előtt eljöhess. Köszöntének téged Eübulosz, Pudensz, Linosz. Klaudia és az öszszes testvér.
2Ti 4:22 Az Úr legyen szellemeddel! A kegyelem legyen veletek!
Tit 1:1 Én Pál, Isten rabszolgája, a Felkent Jézus apostola, azt írom ebben a levélben az én valódi gyermekemnek, Titusznak, ami az Isten kiválogatottai hitéből és az istenfélelemmel megegyező igazság felismeréséből következik.
Tit 1:2 Ez a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az örök korok előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik,
Tit 1:3 aki Igéjét az igehirdetésben az ő saját időpontjaiban láthatóan kijelentette abban az igehirdetésben, mellyel a mi megmentő Istenünknek rendelkezése engem bízott meg.
Tit 1:4 Kegyelem és békesség neked Istentől, az Atyától és Megmentőnktől, a Felkent Jézustól.
Tit 1:5 Amiatt hagytalak Krétában, hogy a még el nem intézett dolgokat eligazítsad, hogy városonként véneket rendelj, ahogy én azt neked elrendeltem,
Tit 1:6 megválogatva, hogy ki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, hogy hűséges gyermekei vannak-e, hogy nincs-e romlottsággal vádolva vagy nem engedetlen-é.
Tit 1:7 Mert a felügyelőnek, mint Isten sáfárának, feddhetetlennek kell lennie, nem önhittnek, nem hirtelen haragúnak, nem bor mellett ülőnek, nem civakodónak, nem rút nyereséghajhászónak,
Tit 1:8 hanem vendégekhez kedvesnek, a jó kedvelőjének, meggondoltnak, igazságosnak, jámbornak, önmegtartóztatónak,
Tit 1:9 olyannak, aki ragaszkodik a tanítással megegyező, megbízható Igéhez, hogy képes legyen bátorítani is az egészséges tanítással, de meggyőzni is vele az ellentmondókat.
Tit 1:10 Mert sokan vannak engedetlenek, hiábavalóságokat fecsegők, és félrevezetők, leginkább a körülmetélkedésből valók,
Tit 1:11 kikre szájkosarat kell tenni, kik egész házakat felforgatnak, mikor gyalázatos nyereség kedvéért oly dolgokat tanítanak, melyeket nem kellene.
Tit 1:12 "Közülük valaki, saját prófétájuk mondta: "A krétaiak folyton hazudnak, gonosz vadak, rest hasak."
Tit 1:13 Ez a tanúságtétel igaz. Ez okból kímélet nélkül bizonyíts rájuk, hogy a hitben egészségesek legyenek,
Tit 1:14 és ne figyeljenek zsidó mesékre, s az igazságot elforgató emberek parancsolataira.
Tit 1:15 A tisztáknak minden tiszta, de a fertőzötteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, ellenkezőleg, fertőzött mind az értelmük, mind a lelkiismeretük.
Tit 1:16 Azt vallják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, amennyiben utálatosak, engedetlenek, és semmi jó munkában ki nem állják a próbát.
Tit 2:1 Te ellenben azt beszéld, ami az egészséges tanításhoz illik:
Tit 2:2 az öreg férfiak józanok legyenek, tisztességesek, épeszűek, hitben, szeretetben, állhatatosságban egészségesek.
Tit 2:3 Éppen úgy az öregasszonyok szentekhez illő állapotban éljenek, ne legyenek vádaskodók, se sok bornak rabszolgái, nemes szokásokat tanítsanak,
Tit 2:4 tegyék a fiatalasszonyokat józanokká, férjükhöz, gyermekeikhez kedvesekké,
Tit 2:5 épeszűekké, szentül tisztákká, háziasokká, jókká, saját férjüknek alávetettekké, hogy miattuk az Isten igéjét ne káromolják.
Tit 2:6 Éppen úgy kérleld a fiatalabb férfiakat, hogy ép ésszel járjanak.
Tit 2:7 Minden dologban magadat add nemes tettek példaképéül, a tanításban romlatlanságot, tisztességet,
Tit 2:8 egészséges, gyanútól mentes beszédet nyújts, hogy az ellenfél megszégyenüljön, ha semmi hitványát nem mondhat felőlünk.
Tit 2:9 A rabszolgák a nekik parancsolóknak mindenben alávessék magukat, kedvüket keressék, ellent ne mondjanak,
Tit 2:10 semmit el ne csenjenek, hanem teljes derekas hűséget tanúsítsanak, hogy életükkel megmentő Istenünknek tanítását mindenben ékesítsék.
Tit 2:11 Mert Istenünk megmentő kegyelme minden ember számára ragyogott fel,
Tit 2:12 s ez arra nevel bennünket, hogy az istentelenséget és a világi vágyakat megtagadjuk, hogy ép ésszel, igazságosan és istenfélelemmel éljünk a mostani korban,
Tit 2:13 s úgy várjuk a boldog reménységet, hogy a nagy Istennek és megmentőnknek, a Felkent Jézusnak dicsősége felragyogjon,
Tit 2:14 aki magát odaadta értünk, hogy a törvény mindenfajta megrontásából megváltson bennünket, és így egy gazdag, nemes munkákban buzogó népet tisztítson magának.
Tit 2:15 Ezeket szóld, bátoríts, feddj teljes tekintéllyel, senki az eszével túl ne járjon rajtad!
Tit 3:1 Hozd emlékezetükbe, hogy a fejedelemségeknek, hatóságoknak vessék magukat alá, a felsőbbségnek engedelmeskedjenek, minden jó munkára készen legyenek,
Tit 3:2 senkit rossz hírbe ne hozzanak, ne legyenek harciasak, legyenek kíméletesek, minden ember iránt szelídséget tanúsítók.
Tit 3:3 Hiszen egykor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, sokféle kívánságnak és kéjnek rabszolgái voltunk, gonoszságban és irigységben töltöttük életünket, utálatosak voltunk, egymást gyűlöltük.
Tit 3:4 Mikor azonban megmentő Istenünk jóságos volta és az emberekhez való kedvessége felragyogott,
Tit 3:5 kimentett bennünket, nem igazságosságban véghezvitt tettek alapján, melyeket állítólag mi tettünk, hanem könyörületének következményeképpen az újonnan születés fürdőjén, és a Szent Szellem megújításán keresztül,
Tit 3:6 akit Megmentőnkön, a Felkent Jézuson át gazdagon kiöntött ránk.
Tit 3:7 Hogy miután kegyelme igazságosakká tett, az örökélet reménységének megfelelően örök sorsrész elnyerői lehessünk.
Tit 3:8 Megbízható az Ige, s azt akarom, hogy e dolgok felől teljes biztonságot nyújts hallgatóidnak, hogy azok, akik Istenben hívőkké lettek, azon jártassák eszüket, hogy hogyan lehet nemes tettekkel a többiek élére kerülni. Ezek szépek és hasznosak az embereknek.
Tit 3:9 Az ostoba vitatkozások, a leszármazási táblázatok, a civódás és harcok elől ellenben térj ki, mert hasznuk nincs, hiábavalók.
Tit 3:10 A szakadár embert egy vagy két intés után utasítsd el,
Tit 3:11 tudva azt, hogy az ilyen ki van ficamodva, és vetkezik, mialatt magában hordja ítéletét.
Tit 3:12 Mikor majd Artemászt vagy Tüchikoszt elküldöm hozzád, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy ott telelek át.
Tit 3:13 A törvénytudó Zénászt és Apollóst sietve készítsd el az útra, hogy semmi hiányuk ne legyen.
Tit 3:14 Tanulják meg a mieink is, hogy a kényszer teremtette szükségekkel szemben nemes tettekkel álljanak az élre, hogy gyümölcstelenek ne legyenek.
Tit 3:15 Köszöntenek téged mind a velem levők. Köszöntsd azokat, akik hűségben kedvelnek minket. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!
Phm 1:1 Pál, a Felkent Jézus foglya és Timóteus testvér írják e levelet a szeretett Filemonnak, munkatársunknak,
Phm 1:2 továbbá Appia nőtestvérnek, Arkhipposznak a harcostársunknak és a házadnál lévő eklézsiának.
Phm 1:3 Kegyelem legyen részetek és békesség Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Felkent Jézustól.
Phm 1:4 Mindenkor hálával említlek meg Istenemnek imádságaimban,
Phm 1:5 mikor szeretetedről, és arról a hűségről hallok, melyet az Úrhoz, Jézushoz és az összes szentek iránt ápolsz magadban,
Phm 1:6 hogy a hiteddel való közösség hatékony legyen minden olyan jónak felismerésére, ami bennünk a Felkent iránt ébred.
Phm 1:7 Mert sok örömet és bátorítást leltem a te szeretetedben, mert a szentek lelkére megnyugtatólag hat a tejelenléted, testvérem.
Phm 1:8 Ezért, bár a Felkentben sok bátorságot nyertem arra, hogy elrendeljem neked azt, ami illik hozzád,
Phm 1:9 de a szeretetért inkább kérlellek én, minthogy olyan ember vagyok, amilyen vagyok: vén, és most még hozzá a Felkent Jézus foglya is.
Phm 1:10 Én kérlellek hát gyermekemért, akit fogságomban nemzettem, Onézimoszért,
Phm 1:11 akinek valamikor nem tudtad hasznát venni, de aki most neked is, nekem is hasznos.
Phm 1:12 Most visszaküldöm hozzád őt, az én lelkemnek belsejét.
Phm 1:13 Magamnál akartam őt tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az örömüzenetért viselt bilincseimben.
Phm 1:14 Mégis a te szándékod megismerése nélkül semmit sem akartam tenni, hogy ne úgy tedd a jót, mintha kényszerülve volnál rá, hanem önként.
Phm 1:15 Hiszen alighanem azért váltál el tőle egy kis időre, hogy örökre megmaradónak nyerd őt vissza:
Phm 1:16 többé nem rabszolgának, hanem rabszolgánál többnek, szeretett testvérnek, főképpen nekem, de mennyivel inkább neked a húsban is, az Úrban is.
Phm 1:17 Ha már most a kölcsönös közlés viszonyában vagy velem, úgy vedd őt pártfogásodba, mintha én volnék a helyében.
Phm 1:18 Ha valamit ártott volna vagy tartoznék neked, nekem rójad fel.
Phm 1:19 Én, Pál, írom a saját kezemmel: én megfizetem. Hogy azt ne mondjam neked: te rajta kívül még magaddal is tartozol nekem.
Phm 1:20 Bizony testvérem, én az Úrban hasznot akarok belőled húzni. A Felkentben csillapítsd le az én bensőmet.
Phm 1:21 Úgy írtam neked, hogy bíztam engedelmességedben, sőt, hogy többet teszel annál, mint amit mondok.
Phm 1:22 Egyúttal azonban készíts nekem is szállást, mert remélem, hogy imádságaitokon át a kegyelem nektek fog engem ajándékozni.
Phm 1:23 Köszöntének téged a Felkent Jézusban
Phm 1:24 fogolytársam Epafrász, Márk, Arisztarchosz, Démász, Lukács, az én munkatársaim.
Phm 1:25 Az Úrnak, a Felkent Jézusnak kegyelme legyen a ti szellemetekkel!
Heb 1:1 Miután az Isten a régi időben a próféták által sok ízben és sokféleképpen beszélt az atyákhoz,
Heb 1:2 a mostani napok utóján hozzánk is szólt Fiában, akinek a mindenséget örökrészéül rendelte, akin át az örök korokat is elkészítette.
Heb 1:3 A Fiú a dicsőség kisugárzása, az Istenben az Ő lényének kimetszett képe. Hatalmas szavával Ő hordozza a mindenséget is, Ő szerezte meg a vétkek bocsánatát, s azután leült a magasságban az isteni Fenség jobbja felől,
Heb 1:4 miután annyival hatalmasabbá lett az angyaloknál, amennyivel azokénál különb névnek lett örökrészesévé.
Heb 1:5 "Mert az angyalok közül ugyan melyiknek mondtak ilyesmit: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!" Majd újra: "Atyjává leszek neki, Ő meg Fiammá lesz nekem!"
Heb 1:6 "Mikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földre, így szól: "Boruljanak mind lába elé Istennek angyalai."
Heb 1:7 "Az angyalokra ezt mondja: "Angyalait szelekké és szolgálattevőit tűzlánggá teszi."
Heb 1:8 "A Fiúhoz ellenben így szól: "Trónod ó Isten, az örök kornak korain át megáll, királyságodnak pálcája az egyenesség pálcája."
Heb 1:9 "Igazságosságot szerettél, törvénytiprást gyűlöltél, ezért kent fel téged az Isten, a te Istened részestársaid fölé az ujjongás olajával."
Heb 1:10 "Továbbá: "Te Uram, kezdetben vetetted meg a föld alapját, az egek kezednek művei,"
Heb 1:11 elvesznek azok, de te megmaradsz, megavul mindenki, mint a ruha,
Heb 1:12 "mint egy fátyolt, úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak."
Heb 1:13 "Ugyan melyik angyalhoz szólt valaha is így: "Ülj le jobbomon, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem?"
Heb 1:14 Nem mindannyian szolgálattevő szellemek-é, kiket mások kiszolgálására küldtek el azok érdekében, akik örökrészül fogják kapni a megmenekülést?
Heb 2:1 Ezért kell még több figyelmet fordítanunk a hallottakra, hogy a menekülés mellett el ne sodródjunk.
Heb 2:2 Mert ha az angyalokon át szólt ige szilárdnak bizonyult, úgyhogy minden áthágás és engedetlenség elnyerte méltányos bérét,
Heb 2:3 akkor hogy menekülhetünk mi el, miután ekkora meneküléssel nem törődtünk? Erről a menekülésről kezdetben az Úr beszélt, és akik hallották, biztos hírt adtak róla nekünk.
Heb 2:4 Isten ezután megtetézte jelek, csodák és sokféle hatalomnyilvánulás bizonyságtételével, Szent Szellemének széjjelosztásával, kit úgy osztott szét, ahogy akarta.
Heb 2:5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő lakott földet, melyről beszélünk.
Heb 2:6 "Valahol valaki határozott bizonyságot tett: "Kicsoda az ember, hogy megemlékezel róla? Az embernek fia, hogy reá tekintesz?"
Heb 2:7 Kevés időre kisebbé tetted Őt az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel koszorúztad meg,
Heb 2:8 "mindent lába alá vetettél." Azzal ugyanis, hogy a mindenséget alája vetette, azt fejezi ki, hogy semmit nem hagyott neki alá nem vetetten. Most azonban még nem látjuk, hogy a mindenség alája volna vetve."
Heb 2:9 De Jézusról, akit kevés időre az angyaloknál csakugyan kisebbé tett, azért, hogy Isten kegyelmétől hajtva, mindenkiért megkóstólja a halált, azt látjuk, hogy halálos szenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koszorúzták meg.
Heb 2:10 Mert úgy illett, hogy szenvedéseken keresztül tegye bevégzetté azt, akiért és akin keresztül a mindenséget teremtették, aki sok fiat vezet dicsőségre, s aki az ő megmenekedésüknek a szerzője.
Heb 2:11 így tudniillik mind a megszentelő, mind a megszenteltek mind egytől származtak, ez okból nem szégyenli őket testvéreinek nevezni.
Heb 2:12 "Hiszen az írás így szól: "Hírül adom nevedet testvéreimnek, az eklézsia közepette énekkel magasztallak."
Heb 2:13 "Majd ismét: "Bizalmam benne lesz." Aztán megint: "Itt vagyok én és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten."
Heb 2:14 Miután a gyermekekkel a vér és hús közösségébe lépett, neki is hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből, hogy a halálon át hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót,
Heb 2:15 és szabadon bocsáthassa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükön át rabszolgaságban tartott.
Heb 2:16 Mert bizonyára nem angyaloknak megy a segítségére, hanem Ábrahám magvának visz segítséget.
Heb 2:17 Ezért tartozott mindenben hasonlóvá válni a testvérekhez, hogy könyörülő és Isten felé végzett szolgálatban hűséges főpap lehessen, hogy így engesztelést szerezzen a nép vétkeiért.
Heb 2:18 Amenynyiben ugyanis Őt magát is megkísértették szenvedésekkel, képes azokon segíteni, akik kísértést szenvednek.
Heb 3:1 Azért hát, szent testvéreim, menynyei elhívás részestársai, figyeljetek vallástételünk Apostolára és Főpapjára, Jézusra,
Heb 3:2 ki hű volt ahhoz, aki Őt annak rendelte, mint ahogy Mózes is hű volt annak egész házán.
Heb 3:3 Figyeljétek meg, hogy Őt Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre méltatták, amennyivel nagyobb becsülete van annak, aki a házat elkészítette, a háznál magánál.
Heb 3:4 "Hiszen minden házat készít valaki; az, aki mindent készített, az Isten."
Heb 3:5 Mózes az ő egész házán úgy volt hű, mint cseléd, és feladata az volt, hogy azokról, amiknek el kellett hangzaniok, tanúságot tegyen,
Heb 3:6 ellenben a Felkent Fiúként állt annak háza felett, akinek háza mi vagyunk, ha ugyan a szabad szólás bizalmánál és a reménységgel való dicsekvésnél végig szilárdan megmaradunk.
Heb 3:7 "Azért, amint a Szent Szellem mondja: "Ma, ha esetleg az Ő szavát hallani fogjátok,"
Heb 3:8 meg ne keményítsétek szíveteket mint az elkeseredéskor, az istenkísértés napján a pusztában,
Heb 3:9 ahol atyáitok próbára tettek, és azzal kísértettek engem, annak ellenére, hogy negyven éven át látták tetteimet.
Heb 3:10 Azért haragudtam meg arra a nemzedékre, és mondtam: szívükben mindig tévelyegnek. Utaimat nem ismerték meg,
Heb 3:11 "úgyhogy aztán megesküdtem haragomban: nem mennek be nyugalmamba."
Heb 3:12 Vigyázzatok testvéreim, hogy valamelyikőtökben valamikor rossz szív ne legyen, olyan, mely elpártol az élő Istentől.
Heb 3:13 "Ellenkezőleg, minden egyes napon bátorítsátok egymást, amíg csak "mát" mondanak, hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma."
Heb 3:14 Mert a Felkent birtokostársaivá lettünk, ha a kezdetbeli állhatatosságot csakugyan végig szilárdan megtartjuk.
Heb 3:15 "Vajon, mikor azt mondja: "Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint az elkeseredéskor","
Heb 3:16 kiket ért azok alatt, akik elkeseredtek, mikor meghallották a szót? Csak nem mindazokat, akik Mózes vezetésével Egyiptomból kijöttek?
Heb 3:17 Ugyan kikre haragudott negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek tagjai a pusztában elhullottak?
Heb 3:18 Kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugalmába, ha nem azoknak, akik engedetlenekké lettek?
Heb 3:19 Látjuk, hogy hitetlenségükért nem mehettek be.
Heb 4:1 Hadd fogjon el hát minket a félelem attól, hogy mikor még fennáll ígérete, hogy be lehet menni az ő nyugalmába, közületek valaki esetleg úgy tűnhetik fel, mint aki elkésett abból.
Heb 4:2 Mert nekünk is éppen úgy hirdették az örömüzenetet, mint azoknak. De azoknak a hallott Ige nem használt, mert a hallottakat nem kapcsolták össze hittel.
Heb 4:3 "Mi tudniillik, akik hittünk, bemegyünk a nyugalomba, ahogy megmondotta: "Ahogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be nyugalmamba", ámbár munkái a világ megalapítása óta megtörténőben vannak."
Heb 4:4 "Valahol ugyanis így szól a hetednapról: "S megnyugodott az Isten a hetedik napon minden munkájától."
Heb 4:5 "A következő helyen újra szól: "Nem fognak bemenni nyugalmamba."
Heb 4:6 Miután tehát még hátra van, hogy némelyek abba bemenjenek és azok, akik előzőleg hallották az örömüzenetet, engedetlenségük miatt nem mentek be,
Heb 4:7 "ismét meghatároz egy napot: "Ma"- mondja Dávidnál, annyi idő elmúltával, ahogy előbb már mondottam: "Ma, ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket."
Heb 4:8 Ha ugyanis Józsué nyugalomba vitte volna őket, azok után az Írás nem beszélne más napról,
Heb 4:9 következőleg hátra van még az Isten népének egy szombati nyugalom.
Heb 4:10 Hiszen aki az Ő nyugalmába bement, az szintén megnyugodott a maga munkáitól, amint Isten is a magáéitól.
Heb 4:11 Legyünk hát serényen rajta, hogy abba a nyugalomba bemehessünk, s hogy valaki az engedetlenségnek ugyanabba a példájába ne essék.
Heb 4:12 Mert az Isten Igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait.
Heb 4:13 Nincs olyan teremtmény, mely előtte láthatatlan volna, minden mezítelen és leleplezett annak szeme előtt, aki felé a mi beszédünk fordul.
Heb 4:14 Mivel tehát van nekünk főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk a vallástételhez.
Heb 4:15 Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve.
Heb 4:16 Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet, és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül.
Heb 5:1 Mert minden főpapot emberek közül vesznek, és emberekért állítanak be az Isten felé végzendő szolgálatra, hogy adományokat s véres áldozatokat vigyen a vétkekért,
Heb 5:2 éspedig oly főpapot, aki elnéző tud lenni az értelmetlenekkel és tévelygőkkel szemben, miután őt magát is erőtlenség fogja körül,
Heb 5:3 s emiatt tartozik, ahogy a népért, úgy magáért is a vétkekre vonatkozó áldozatot Istenhez vinni!
Heb 5:4 S ezt a tisztességet önkényesen senki el nem veheti magának, csak ha Isten hívja el rá, amint ez Áronnal is történt.
Heb 5:5 "így a Felkent sem maga adta magának a dicsőséget, hogy főpap legyen, hanem az adta, aki ezt mondta neki: "Fiam vagy te. Én ma nemzettelek téged."
Heb 5:6 "Ahogy máshol mondja: "Melkisédek rendje szerint pap vagy te örökre."
Heb 5:7 Az, aki húsban töltött napjaiban erős kiáltásokkal és könnyek között könyörgéseket és esedezéseket küldött ahhoz, akinek hatalma volt arra, hogy Őt a halálból kimentse, továbbá lelkiismeretességéért meghallgatást talált,
Heb 5:8 és noha Fiú volt, abból, amit szenvedett, tanulta meg az engedelmességet.
Heb 5:9 Így lehetett, miután bevégzetté lett, örök menekülés okává mindazok számára, akik engedelmeskednek neki,
Heb 5:10 mikor is Isten ünnepélyesen Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte Őt.
Heb 5:11 Róla sok mondanivalónk van, amik nehezen magyarázhatók meg, miután restek lettetek a hallásra.
Heb 5:12 Mert bár ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy Isten mondásainak kezdeti elemeire tanítsunk titeket. Aszerint, amivé lettetek, tejre van szükségetek, nem szilárd eledelre.
Heb 5:13 Mert mindenki, aki tejből részesedik, az igazságosság beszédében járatlan, hiszen még kiskorú.
Heb 5:14 Bevégzetteknek való a szilárd táplálék, azoknak, akiknek érzékszerveit a gyakorlat fejlesztette ki annak megkülönböztetésére, ami nemes, és ami gonosz.
Heb 6:1 Ezért hagyjátok el a Felkentről szóló kezdetbeli beszédet. Be-végzettségre kell jutnunk, nem újra rakosgatnunk az új felismerésre térésnek, a holt munkák elhagyásának és az Istenben való hitnek alap ját,
Heb 6:2 bemerítésekről, kézrátételről, holtak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanítást.
Heb 6:3 Ezt, ha ugyan az Isten megengedi, meg is fogjuk tenni.
Heb 6:4 Mert az lehetetlen, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, a mennyei ajándékot megízlelték, a Szent Szellemnek részeseivé váltak,
Heb 6:5 akik megízlelték az Isten nemes beszédét és az elkövetkező kor hatalmas erőit, és
Heb 6:6 akik mégis elálltak az igazság mellől és félreestek, lehetetlen, hogy azok mégegyszer megújuljanak és új felismerésre térjenek, ők, akik az Isten Fiát maguknak újra megfeszítették, és Ot kipellengérezték.
Heb 6:7 Mert az a föld, mely a rá gyakran hulló esőt megissza, és hasznos növényt terem azoknak, akik megművelik, áldást kap Istentől,
Heb 6:8 de ha aztán tövist, tüskét terem, próbát nem állónak nyilvánítják, átokhoz lesz közel, s a vége az, hogy elégetik.
Heb 6:9 De mi jobbról vagyunk felőletek meggyőződve szeretteim, olyasmiről, aminek a megmeneküléshez van köze, még ha így beszélünk is.
Heb 6:10 Mert nem oly igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék munkátokról és szeretetetekről, melyet neve iránt tanúsítottatok, mikor a szenteket kiszolgáltátok, sőt ki is szolgáljátok.
Heb 6:11 Ám azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a serénységet tanúsítsa mindvégig, hogy a reménység teljes bizonyosságára jussatok,
Heb 6:12 hogy ne legyetek restek, hanem azoknak utánzói, akik hiten és hosszútűrésen át az ígéreteket örökrészül fogják kapni.
Heb 6:13 Mert mikor Isten Ábrahámnak az ígéretet tette, minthogy senkire nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött meg
Heb 6:14 "íly módon: "Amilyen igaz, hogy vagyok, olyan igaz, hogy igen megáldalak, és nagyon megszaporítlak téged."
Heb 6:15 Hosszútűréssel elérte ezt az ígéretet.
Heb 6:16 Emberek ugyanis valakire nagyobbra szoktak megesküdni, és minden ellentmondásnak azzal vetnek véget, hogy szavuk megszilárdítására megesküsznek.
Heb 6:17 Amennyiben az ígéret örökrészeseinek különös mértékben meg akarta mutatni, hogy Isten szándékai megváltozhatatlanok, esküvel biztosította,
Heb 6:18 hogy két változhatatlan tényen át, melyekben Isten nem hazudhat, erős bátorítást nyerjünk mi, kik az elénk helyezett reménységbe belefogózva elmenekültünk.
Heb 6:19 Ezt a bátorítást lelkünk biztos és szilárd horgonyaként tartjuk, mint valamit, ami behatol ama függönyön belül,
Heb 6:20 ahová előfutárként maga Jézus ment be, miután Melkisédek rendje szerint örökre főpappá lett.
Heb 7:1 Mert az a Melkisédek Sálem királya volt és a Magasságos Isten papja, aki a királyok megverése után hazatérő Ábrahámnak eléje ment, és megáldotta őt.
Heb 7:2 Ábrahám aztán mindenből tizedet adott neki, Ő, ha a nevét lefordítjuk, először igazságosság királya, de azután Sálem királya is, azaz békesség királya.
Heb 7:3 Apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül lép elénk a történelemből. Napjainak kezdete nincs, sem életének vége, s így hasonlóvá tétetett az Isten Fiához, örökre pap maradt.
Heb 7:4 Észlelitek, milyen nagynak kell lennie neki, ha ősatyánk Ábrahám, a zsákmány legjavából tizedet adott neki?
Heb 7:5 Azoknak, akik Lévi fiai közül a papságot elnyerték, rendeletük van arra, hogy a törvény értelmében tizedet szedhetnek a néptől, azaz testvéreiktől, noha azok is Ábrahám ágyékából jöttek elő.
Heb 7:6 Az pedig, aki nem tőlük származtatja nemzetségtábláját, Ábrahámtól szedett tizedet, és megáldotta az ígéretek birtokosát.
Heb 7:7 Annak pedig ellentmondani sem lehet, hogy mindig a hatalmasabb áldja meg a csekélyebbet.
Heb 7:8 Amellett itt halandó emberek szedik a tizedet, amott azonban az, akiről azt a tanúságot teszik, hogy él.
Heb 7:9 Aztán meg Ábrahámon keresztül a tizedszedő Lévi is tizedet adott,
Heb 7:10 hiszen ott volt még atyjának ágyékában, mikor az Melkisédekkel találkozott.
Heb 7:11 Ha már most bevégzettségre a lévita papságon keresztül jutnánk -a nép ugyanis vele kapcsolatban kapta a törvényt -, mi szükség volna akkor arra, hogy Melkisédek rendje szerint más pap álljon elő, akit nem Áron rendje szerint valónak neveznek?
Heb 7:12 Ha a papságot megváltoztatják, kényszerűen követi ezt a törvény változása is.
Heb 7:13 Az tudniillik, akiről ezeket mondjuk, más törzshöz tartozik, melyből senki sem foglalkozott az oltárral.
Heb 7:14 Közismert dolog, hogy a mi Urunk Júdából sarjadt ki, mely törzsről Mózes a papsággal kapcsolatban semmit sem szólt.
Heb 7:15 Még sokkal világosabbá válik ez a változás, ha azt mondjuk, hogy Melkisédekhez hasonlóan állt elő egy másik pap,
Heb 7:16 aki nem a húsparancsolat törvénye szerint, hanem kiolthatatlan élet hatalmának következményeképp támadt.
Heb 7:17 "Mert így hangzik a tanúságtétel: "Örökre pap vagy te, a Melkisédek rendje szerint."
Heb 7:18 Mert egy előzetesen adott parancsolatot csak akkor vetnek félre, ha az erőtelen és haszna nincs.
Heb 7:19 Mózes törvénye ugyanis semmit sem tett bevégzetté. Hatalmasabb reménység behozása vált tehát szükségessé, hogy azon át Istenhez közeledhessünk,
Heb 7:20 és az a behozatal nem eskütétel nélkül történt. A léviták isteni eskü nélkül lettek papokká,
Heb 7:21 "míg az újszövetség főpapja esküvel azon át, aki így szólt hozzá: "Megesküdött az Úr és nem fogja megbánni: pap vagy örökre."
Heb 7:22 Amennyit ez az eskü jelent, annyival hatalmasabb szövetségnek közvetítőjévé lett Jézus.
Heb 7:23 Amellett azok többen lettek papokká, mivel a halál megakadályozta őket abban, hogy a papság mellett megmaradjanak. Ő azonban, mivel örökre megmarad, olyan papságot visel, mely nem száll át egyik emberről másikra.
Heb 7:24 Ő azonban, mivel örökre megmarad, olyan papságot visel, mely nem száll át egyik emberről másikra.
Heb 7:25 Ebből következik, hogy képes mindenestül megmenteni azokat, akik őrajta keresztül mennek Istenhez, mivel mindenkor él, hogy értük mindenkor közbenjárhasson.
Heb 7:26 Hiszen éppen ilyen főpap felel meg nekünk, jámbor, gonoszságtól és a vétek fertőjétől mentes, a vétkesektől elkülönített, aki a mennyeknél magasabbra hatolt,
Heb 7:27 akin nem ül a kényszer, mint a főpapokon, hogy előbb saját vétkeikért vigyenek fel véres áldozatot, aztán a nép vétkeiért, mert Ő a kettőt egyszerre megtette, amikor magát vitte fel áldozatnak.
Heb 7:28 Mózes törvénye tudniillik olyan embereket rendel főpapokká, akiknek erőtlenségeik vannak, a törvény után jövő esküszó ellenben az örökre bevégzett Fiút.
Heb 8:1 Az elmondottak summája ez: olyan főpapunk van, aki a mennyekben a Felség trónjának jobbjára ült,
Heb 8:2 a szentély és a valódi sátor szolgálattevő papjaként, mely sátort az Úr állított fel, nem ember.
Heb 8:3 Mert minden főpapot avégett állítanak be, hogy adományokat és véres áldozatokat vigyen Istenhez, ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy legyen valamije, amit odavisz.
Heb 8:4 Ha ez a Melkisédek rendje szerint való főpap a földön élne, nem volna pap, mert itt azokra, akik az ajándékokat felviszik, törvény van.
Heb 8:5 "Lévita papok azonban csak a mennyeiek képmásának és árnyékának szolgálnak, amint azt isteni kijelentés adta tudtára Mózesnek, akire a sátor elkészítése bízva volt. A szózat ugyanis ezt mondta: "Vigyázz, csinálj mindent aszerint a minta szerint, melyet a hegyen mutattak néked."
Heb 8:6 Erre a főpapra azonban annyival különb papi szolgálattétel jutott, amennyivel hatalmasabb szövetségnek közbenjárója lett. Ezt a szövetséget a törvényalkotás hatalmasabb ígéretekre alapozta.
Heb 8:7 Mert ha az az első szövetség gáncstalan lett volna, nem kerestek volna helyet egy második szövetségnek.
Heb 8:8 "Hiszen feddőleg mondja nekik: "íme, napok jönnek - ezt mondja az Úr -, melyekben befejezéshez juttatom Izráel házán és Júda házán az új szövetséget,"
Heb 8:9 nem annak a szövetségnek megfelelően, melyet atyáikkal kötöttem azon a napon, melyen kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptomból, mert nem tartottak ki szövetségemben. Én sem törődtem hát velük - mondja az Úr -,
Heb 8:10 mert az a szövetség, melyet ama napok múltán Izráel házának rendelni fogok - ezt mondja az Úr -, ilyen lesz: törvényeimet gondolkodásukba adom, és szívükbe írom be: Istenükké leszek, ők meg népemmé lesznek,
Heb 8:11 úgyhogy senki sem fogja többé polgártársát, sem senki a testvérét ily módon tanítani: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan, kicsinytől nagyig ismerni fognak engem.
Heb 8:12 "Mert kiengesztelődöm hamisságaikért, s vétkeikről többé meg nem emlékezem."
Heb 8:13 Amikor újat mond, elavulttá teszi azzal az elsőt, ám az, ami elavul és megöregszik, közel van az elenyészéshez.
Heb 9:1 Voltak az első szövetségnek is intézkedései, melyek a papi szolgálattételeket az isteni igazságosság rendjében szabályozták, és volt világi szentélye.
Heb 9:2 Tudniillik elkészült egy elősátor, melyben a mécsláb, az asztal és az Istennek szánt kenyerek voltak, ezt Szent helynek nevezik.
Heb 9:3 A második függöny mögött volt a Szentek Szentjének nevezett sátor,
Heb 9:4 arany füstölő oltár és a szövetség ládája tartoztak hozzá. Utóbbit mindenütt arany borította, s benne voltak a mannát tartalmazó arany korsó, Áron kivirágzott vesszeje és a szövetség táblái,
Heb 9:5 felette pedig a dicsőség kerubjai, melyek az engesztelő fedelet beárnyékozták. Ezekről nem kell most egyenként szólnunk.
Heb 9:6 Miután ezek így elkészültek, az első sátorba mindenkor bejártak a papok, hogy papi szolgálattételüket végezzék.
Heb 9:7 A másodikba évenként egyszer egyedül a főpap ment be, sohasem vér nélkül, s azt magáért, továbbá a nép tudatlanságáért vitte.
Heb 9:8 Ezzel azt tette nyilvánvalóvá a Szent Szellem, hogy az igazi szentély útja addig nem válhat láthatóvá, míg az első sátor fennáll.
Heb 9:9 Példázat ez a jelen időpontra, mikor olyan adományokat és véres áldozatokat visznek az oltárra, melyeknek nincs hatalmuk arra, hogy a lelkiismeret követelése szerint tegyék bevégzetté azt, aki a szolgálatot végzi.
Heb 9:10 Nincs hatalmuk, mert ételekre, italokra, különféle bemerítésekre vannak alapozva, és csak a helyreállítás időpontjáig nyújtanak olyan megigazulást, amilyen a hús vonalán lehetséges.
Heb 9:11 A Felkent ellenben az elkövetkező javak főpapjaként a nagyobb és bevégzettebb, nem kézzel csinált, azaz nem ebből a teremtésből való sátoron keresztül,
Heb 9:12 és nem kecskék és borjúk vérével, hanem a saját vérével ment be egyszer a szentélybe, miután örök megváltásra talált lehetőséget.
Heb 9:13 Mert ha bakok és bikák vére, a tehénnek az áldozatra szórt hamuja megszentelik a megfertőzötteket, s a hús vonalán megtisztulást szereznek,
Heb 9:14 mennyivel inkább tisztítja meg a Felkent vére a holt tettektől lelkiismeretünket, ki az örök Szellemen át vitte magát oda hibátlanul az élő Istennek, hogy az élő Istennek szolgálhassunk,
Heb 9:15 és ezzel új szövetség közbenjárója lett, hogy miután az első szövetség alatt elkövetett áthágások megváltására megtörtént a halál, az elhívottak elnyerjék az örök sorsrész öröklésének ígéretét.
Heb 9:16 Mert ahol végrendelkezés jellegű szövetség van, ott fennáll a kényszerűség, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
Heb 9:17 A végrendelet ugyanis a halál bekövetkezése után érvényes, miután semmi ereje nincs addig, amíg a végrendelkező él.
Heb 9:18 Innen van, hogy az első végrendeletet sem lehetett beiktatni vér nélkül,
Heb 9:19 Mert miután Mózes a törvényen át minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vízzel, skarlátszínű gyapjúval és izsóppal együtt magához vette a borjúk és bakok vérét, és mind magát a könyvet, mind a népet befecskendezte velük,
Heb 9:20 "ezzel a szóval: "Ez annak a szövetségnek a vére, melyet Isten nektek parancsolt."
Heb 9:21 Hasonlóan behintette vérrel a sátort és a papi szolgálat összes eszközeit.
Heb 9:22 A törvény szerint majdnem minden a vér által tisztul meg, úgyhogy vérontás nélkül nem történik megbocsátás.
Heb 9:23 Fennáll tehát a kényszerűség, hogy mikor a mennyei dolgok földi képei ilyen földi dolgokkal tisztíttatnak meg, maguk a mennyei dolgok ezeknél hatalmasabb áldozatokkal tisztíttassanak meg.
Heb 9:24 A Felkent ugyanis nem kézzel csinált szentélybe ment be, nem a valódinak képmásába csupán, hanem magába a mennybe, hogy most helyettünk az Isten orcája előtt megjelenjék.
Heb 9:25 Arra azonban nem áll fenn kényszerűség, hogy sokszor vigye magát áldozatul, mint ahogy a főpap másnak a vérével évenként bemegy a szentélybe,
Heb 9:26 hiszen akkor a világ megalapozása óta sokszor kellett volna már szenvednie. Így azonban csak egyszer lépett a látható világba az örök korok befejeződésekor, hogy véres áldozatával a vétket eltörölje.
Heb 9:27 És amennyire igaz, hogy az embereknek ki van szabva, hogy egyszer meghaljanak, azután pedig az ítélet jön,
Heb 9:28 annyira igaz, hogy a Felkent is, miután egyszer áldozatul vitetett, hogy sokak vétkeit elhordja, másodszor vétek nélkül lesz láthatóvá azoknak, akik Őt megváltójukként várják.
Heb 10:1 Minthogy csakugyan a törvényben csak az elkövetkező javaknak az árnyéka van meg, és nem a dolgok való alakja, világos, hogy ugyanolyan áldozatokkal, melyeket évről-évre visznek szakadatlanul, nem lehet befejezettekké tenni azokat, akik Istenhez közelednek.
Heb 10:2 Ha nem így volna, akkor már megszűntek volna hordani az áldozatokat, mert azoknak a szolgálattevőknek lelkiismerete, akik egyszer megtisztultak, többé nem tudott volna vétkekről.
Heb 10:3 De nem ez történt, hanem a vétkek tudata évről-évre megmaradt bennük,
Heb 10:4 mert hiszen lehetetlen, hogy bikák és bakok vére elvegyen vétkeket.
Heb 10:5 "Azért mondta azt, amikor a világba belépett: "Véres áldozatot, áldozathozatalt nem akartál, hanem testet alkottál nekem,"
Heb 10:6 egészen égő, s vétkekért való áldozatokat nem helyeseltél.
Heb 10:7 "Akkor mondtam: Ím, itt vagyok! A könyvtekercsben írva van rólam, hogy megteszem, óh Isten, a te akaratodat."
Heb 10:8 "Fentebb azt mondja: "Véres áldozatokat és áldozathozatalt, továbbá égő és vétekért való áldozatokat nem akartál, sem nem helyeseltél." Pedig ilyeneket visznek a törvény szerint."
Heb 10:9 "Akkor szólt aztán: "Ím itt vagyok, hogy megtegyem akaratodat." Eltörli az elsőt, hogy a második fennálljon."
Heb 10:10 Ez az akarat szentelt meg minket a Felkent Jézus testének egyszeri feláldozásán keresztül.
Heb 10:11 Minden lévita pap naponként szolgálatban áll, és sokszor viszi fel ugyanazokat az áldozatokat, melyeknek azonban soha sincs hatalmuk arra, hogy a vétkeket egészen elvegyék.
Heb 10:12 Ő ellenben, miután egyszer s mindenkorra felvitt egyetlen véresáldozatot a vétkekért, leült az Isten jobbjára,
Heb 10:13 s a jövőtől várja, hogy ellenségeit lába zsámolyává tegyék.
Heb 10:14 Mert egyetlen áldozatvitelével mindenkorra bevégzettekké tette a megszentelődőket.
Heb 10:15 A Szent Szellem is bizonyságot tesz erről nekünk: miután tudniillik ezt mondta az Úr.
Heb 10:16 Ez az a szövetség, melyet végrendeletül hagyok rájuk ama napok után: Törvényeimet szívükbe adom, s gondolkodásukba beírom őket - ezt is mondja:
Heb 10:17 ",,Vétkeikről és törvénytiprásaikról többé meg nem emlékezem!"
Heb 10:18 Ahol azonban ezeket elengedik, ott többé nincs vétekért való áldozat.
Heb 10:19 Minthogy tehát bizalom adta szabadságunk van arra testvéreim, hogy Jézus vérével a szentélybe bemenjünk, -
Heb 10:20 s ezt a bejárást új és élő útként ő szentelte fel nekünk a függönyön, azaz saját húsán keresztül -,
Heb 10:21 minthogy továbbá van egy nagy főpapunk az Isten háza felett,
Heb 10:22 járuljunk igaz szívvel, kiteljesedett hittel, a rossz lelkiismerettől vérhintéssel megszabadított szívvel, tiszta vízzel megmosott testtel Istenhez,
Heb 10:23 ragaszkodjunk ingadozás nélkül a reménység vallástételéhez, mert hű az, aki az ígéretet tette.
Heb 10:24 És vizsgáljuk egymást avégett, hogy ki ki a másikat szeretetre és nemes tettekre ingerelje,
Heb 10:25 amellett ne hagyjuk abba a nála való összegyülekezésünket, mint ez némelyeknek szokásuk, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél gyorsabban látjátok közeledni azt a napot.
Heb 10:26 Mert ha önként vétünk azután, hogy az igazságra való újra ráismerést elfogadtuk, nincs számunkra több véresáldozat,
Heb 10:27 hanem csak az ítéletnek bizonyos félelmes várása és tűznek izzó heve, mely meg fogja emészteni az ellenállókat!
Heb 10:28 Ha valaki Mózes törvényét elvetette, az két vagy három tanú vallomására irgalom nélkül a halál fia.
Heb 10:29 Mit gondoltok, mennyivel súlyosabb megtorlást érdemel az, aki az Isten Fiát megtapodta, a szövetség vérével, mellyel megszentelték, úgy bánt, mint valami közönséges dologgal, és a kegyelem Szellemét bántalmazta.
Heb 10:30 "Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: "Enyém a megtorlás, én megfizetek." Majd ismét: "Az Úr megítéli népét."
Heb 10:31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
Heb 10:32 Emlékezzetek csak a korábbi napokra, melyekben azután, hogy megvilágosodtatok, a szenvedések okozta sok viaskodásban kitartottatok,
Heb 10:33 részben, mikor gyalázásokkal és szorongattatásokkal az emberek látványosságára tettek titeket, részben, amikor az így járókkal a közösséget vállaltátok.
Heb 10:34 Hiszen együtt szenvedtetek a foglyokkal is, örömmel fogadtátok a vagyonotok elrablását abban a tudatban, hogy jobb és maradandó vagyonotok van.
Heb 10:35 Ne dobjátok el hát magatoktól a szabad szólás bizalmát, mert ennek nagy a jutalma.
Heb 10:36 Állhatatosságra van szükségetek, hogy miután az Isten akaratát megtettétek, elnyerjétek az ígéretet.
Heb 10:37 Mert még csak egy kicsiny ennyi-annyi, s az eljövendő itt lesz és nem késik.
Heb 10:38 Az én igazságosom pedig élni fog a hit alapján, ha azonban meghátrál, nem ért vele egyet a lelkem.
Heb 10:39 Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy megtarthassuk a lelkünket.
Heb 11:1 A hit pedig a remélt dolgoknak valóságként való elfogadása és a nem látott tények felől a magunk meggyőzése.
Heb 11:2 Mert hittel tettek bizonyságot a vének.
Heb 11:3 Hittel értjük meg, hogy a korokat Isten szava illesztette egybe, hogy a nem láthatókból támadt az, amit látunk.
Heb 11:4 Hittel lett Ábel áldozata több a Kainénál, s ezen az áldozaton keresztül jutott ahhoz a bizonyságtételhez, hogy Isten igazságosnak elfogadta, amennyiben adományai felől maga az Isten tett tanúságot. Ez áldozaton keresztül, bár meghalt, még mindig beszél.
Heb 11:5 Hitéért helyezték át Énokot a mennybe, hogy ne lásson halált, s itt többé nem találtak rá, mivel Isten őt áthelyezte. Áthelyezése előtt ugyanis azt a bizonyságot kapta, hogy tetszik Istennek.
Heb 11:6 Hit nélkül azonban lehetetlen Istennek tetszeni. Annak, aki Istenhez közeledik, hinnie kell, hogy Ő van, s erre Ő megadja bérüket azoknak, akik Őt a láthatatlanból előkutatják.
Heb 11:7 Noé hitéért nyert isteni kijelentést azokról a dolgokról, melyek még nem voltak láthatók. Miután istenfélelem fogta el, háza megmentésére bárkát készített, s e cselekedetén át kárhoztató ítéletet mondott a világra, de a hitnek kijáró igazságosságnak is örökösévé lett.
Heb 11:8 Ábrahám, mikor Isten szólította, hitétől indítva engedelmeskedett, hogy elmenjen arra helyre, melyet örökrészül kellett kapnia. El is ment, nem tudva, hová megy.
Heb 11:9 Hitétől ösztönözve lett vendéggé az ígéret földjén, akkor még idegenben lakott sátorokban Izsákkal, Jákobbal, ugyancsak az ígéretnek társörököseivel együtt.
Heb 11:10 Várta ugyanis az alapokkal bíró várost, melynek készítője és építője az Isten.
Heb 11:11 Maga Sára is hitéért kapott képességet arra, hogy megalapítsa a magot akkor, mikor már túl volt az életidőn, képességet kapott, mert hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.
Heb 11:12 Ezért egytől, mégpedig kihalttól oly tömegben támadtak az utódok, mint az ég csillagai, mint tenger partján a föveny, mely megszámlálhatatlan.
Heb 11:13 Mindezek a hit vonalán haltak meg, amennyiben nem nyerték el az ígéreteket, csak messziről látták és köszöntötték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön.
Heb 11:14 Akik tudniillik ilyesmit beszélnek, nyilvánvalóvá teszik, hogy hazát keresnek.
Heb 11:15 S ha arról a hazáról emlékeztek volna meg, melyből kijöttek, lett volna alkalmuk viszszatérni.
Heb 11:16 Így azonban nagyobbra törekszenek, azaz mennyeire. Ezért az Isten nem szégyenli őket, hogy az Istenüknek neveztesse magát, hiszen várost készített nekik.
Heb 11:17 Hitéből bátorítva vitte Ábrahám Izsákot áldozatul, mikor megkísértetett. Az vitte fel áldozatul egyszülöttét, aki ahhoz az ígéreteket kapta,
Heb 11:18 "akinek azt mondták: "Izsákban születik az az ivadékod, melyet a te magodnak fognak nevezni."
Heb 11:19 Azzal számolt ugyanis Ábrahám, hogy Isten még a halottak közül is képes feltámasztani fiát. Ezért aztán előkép gyanánt vissza is kapta őt.
Heb 11:20 Az eljövendőkbe vetett hitétől indítva áldotta meg Izsák Jákóbot és Ézsaut.
Heb 11:21 A meghaló Jákób hitétől sarkallva áldotta meg József mindkét fiát, s imádta Istent, botja végére hajolva.
Heb 11:22 József élete végéhez érkezve, hitétől vezetve emlékezett meg Izráel fiainak kimeneteléről, s adott parancsot a saját tetemére vonatkozólag.
Heb 11:23 Mózest a szülei, születése után három hónapig hitüktől sarkallva rejtegették, miután finomnak látták a gyermeket, és nem féltek a király rendeletétől.
Heb 11:24 Mózes, mikor nagy lett, hitétől bátorítva tagadta meg, hogy a fáraó leánya fiának mondják,
Heb 11:25 mert inkább választotta azt, hogy az Isten népével együtt szenvedje a gonoszt, mint azt, hogy ideig-óráig élvezze a vétket,
Heb 11:26 mivel Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta a Felkent gyalázatát, mert elfordította tekintetét az isteni jutalom felé.
Heb 11:27 Hitétől ösztönözve hagyta el Egyiptomot, minthogy nem ijesztette meg a király indulata, mert kitartóan nézett a láthatatlanra, mintha látta volna.
Heb 11:28 Hitétől vezetve készítette el a pászkát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne nyúljon az elsőszülöttekhez.
Heb 11:29 Hitüktől bátorítva keltek át a Vörös tengeren, mintha száraz földön mennének keresztül, de mikor az egyiptomiak kísérelték meg ugyanazt, elnyelte őket a tenger.
Heb 11:30 A héberek hitétől megingatva omlottak le Jerikó falai, miután azt hét napon át kerülgették.
Heb 11:31 Hitétől vezetve kerülte ki a parázna Ráháb, hogy elvesszen az engedetlenekkel, mert békés indulattal befogadta a kémeket.
Heb 11:32 Mit is mondjak még? Elfogynék az időből, ha Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról is beszélnék még,
Heb 11:33 akik hitükön át királyságokat küzdöttek le, az igazságosságot munkálták, ígéreteket nyertek el, az oroszlánok száját tömték be,
Heb 11:34 tűz hatalmát oltották ki, kard élétől menekültek el, erőtlenekből hatalmasokká váltak, harcban erősekké lettek, külországi seregeket futásba kergettek.
Heb 11:35 Asszonyok halottaikat feltámadás útján visszakapták. Másokat halálra kínoztak, akik nem fogadták el a megváltást, hogy jobb feltámadásra jussanak.
Heb 11:36 Mások a gúny, a megostoroztatás próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is.
Heb 11:37 Másokat megköveztek, megégettek, szétfűrészeltek, kardhalállal megöltek. Juhbőrben, kecskebőrben járkáltak, nélkülöztek, szorongattattak, gonosz bántalmat szenvedtek.
Heb 11:38 Rájuk nem volt méltó a világ. Pusztaságokban, hegyekben, barlangokban, a föld hasadékaiban bolyongtak.
Heb 11:39 És ezek mind tanúságot tettek hitükkel, de az ígéretet nem nyerték el.
Heb 11:40 Az Isten felőlünk valami hatalmasabbat szemelt ki, hogy azok nálunk nélkül bevégzettségre ne jussanak.
Heb 12:1 Ha pedig így van, mivel a tanúknak fellege vesz bennünket körül, vessünk félre minden terhet és a behálózó vétket, és fussuk meg mi is kitartással az előttünk levő küzdőteret,
Heb 12:2 miközben odatekintünk a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki állhatatosan, a szégyent megvetve az elébe helyezett öröm helyében keresztet tűrt, majd az Isten trónjának jobbján leült.
Heb 12:3 Vegyétek fontolóra, hogy Ő, aki vétkezőkkel akkora ellentmondásba került, kitartó maradt, hogy a ti lelketek se ernyedjen el, és a küzdelembe bele ne fáradjon.
Heb 12:4 mert a vétek ellen folytatott harcban vérig való ellenállásra még nem tökéltétek el magatokat,
Heb 12:5 "emellett elvesztettétek szemetek elől a bátorítást, mely úgy szól hozzátok, mint fiakhoz: "Én fiam, ne vedd kicsibe az Úrnak fenyítő nevelését, se ne ernyedj el, amikor fedd, hogy meggyőzzön."
Heb 12:6 "Mert az Úr megneveli, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiának fogad."
Heb 12:7 Ha a fenyítésben állhatatosak maradtok, az Isten mint fiakkal bánik veletek, mert melyik fiú az, akit atyja meg nem fenyít?
Heb 12:8 Ha nevelés nélkül maradtok, melyben mindenkinek része van, akkor fattyak vagytok, nem fiak.
Heb 12:9 Meg aztán, amikor hús szerint való atyáink fenyítettek bennünket, magunkba szálltunk, nem sokkal inkább kell-e magunkat a szellemek Atyja alá rendelnünk? Akkor élni fogunk!
Heb 12:10 Azok ugyan kevés napig, s úgy fenyítettek, ahogy nekik jónak tetszett, de Ő hasznunkra fenyít, hogy szentségében részesüljünk.
Heb 12:11 A jelenben ugyan egy fenyítés sem látszik örvendetesnek, hanem bánatot kelt, utólag azonban az igazságosság békével teli gyümölcsével fizet azoknak, akik gyakorlása alatt állnak.
Heb 12:12 Azért egyenesítsétek fel leeresztett kezeteket, és rogyadozó térdeteket,
Heb 12:13 lábatokkal egyenes lépéseket tegyetek, hogy a sánta le ne forduljon az útról, hanem inkább meggógyuljon.
Heb 12:14 Arra törekedjetek, hogy mindenkivel békességben legyetek, és megszentelődjetek, ami nélkül senki sem fogja meglátni az Urat.
Heb 12:15 De közben ügyeljetek rá, hogy senki híjával ne maradjon az Isten kegyelmének, és fel ne nőjön benne valami keserű gyökér, az ne okozzon zaklatást, hogy rajta keresztül meg ne fertőződjenek sokan,
Heb 12:16 hogy valaki paráznává, vagy közönségessé ne váljék, mint Ézsau, aki ételért odaadta elsőszülöttségét.
Heb 12:17 Hiszen tudjátok, hogy azután, mikor örökrészül el akarta venni az áldást, a próbán elvetették, mint próbát nem állót, s többé alkalmat nem talált arra, hogy új felismerésre térjen, noha könnyek között, igen kereste azt.
Heb 12:18 "Mert nem kézzel foghatóhoz, égő tűzhöz, homályhoz, sötétséghez és viharhoz járultatok;"
Heb 12:19 sem kürtharsanáshoz, szózatok hangjához, melyet azok, akik hallották elutasítottak, hogy tovább ne szóljon hozzájuk, -
Heb 12:20 "ugyanis nem viselhették el Isten szigorú parancsát: "Még ha állat érintené is a hegyet, kövezzék meg."
Heb 12:21 "S oly félelmetes volt a tünemény, hogy Mózes így szólt: "Nagyon megijedtem, reszketek"-,"
Heb 12:22 hanem Sion hegyéhez és az élő Isten városához járultatok, a mennyei Jeruzsálemhez, aztán angyalok tízezreihez,
Heb 12:23 a mennyekben összeírt elsőszülöttek ünnepi odagyülekezéséhez és eklézsiájához, a Bíróhoz, mindenek Istenéhez, a bevégzett igazságosak szellemeihez,
Heb 12:24 új szövetség közbenjárójához, Jézushoz, a meghintő vérhez, mely Ábelnél hatalmasabban beszél.
Heb 12:25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a beszélőt! Ha ugyanis azok, akik elutasították, nem tudtak elmenekülni attól, aki a földön a kijelentést tette, sokkal kevésbé menekülhetünk el mi, ha elfordultunk attól, aki maga a mennyből való.
Heb 12:26 "Az Ő hangja akkor a földet rengette meg, mostanra azonban az az ígérete szól: "Még egyszer meg fogom rengetni nemcsak a földet, hanem az eget is."
Heb 12:27 "Ez a "még egyszer" nyilván említi azoknak a dolgoknak átváltozását, melyek, mivel alkotva vannak, inognak, úgyhogy megmaradjanak azok, melyek meg nem inognak."
Heb 12:28 Azért, ha megmozdíthatatlan királyságot kapunk, legyünk hálásak, mert ezzel Istennek tetszően, lelkiismeretesen és félelemmel szolgálhatunk.
Heb 12:29 Mert hisz a mi Istenünk megemésztő tűz.
Heb 13:1 A testvérek kedvesek legyenek nektek továbbra is.
Heb 13:2 Meg ne feledkezzetek a vendégek iránt való kedvességről se, mert azokon keresztül némelyek anélkül, hogy észrevették volna, angyalokat vendégeltek meg.
Heb 13:3 Emlékezzetek meg a foglyokról, miután velük együtt magatok is megkötözöttek vagytok, és a gonoszt szenvedőkről, amilyenek magatok is vagytok a testben.
Heb 13:4 Tiszteletre méltó a házasság és a szeplőtelen házaságy. A paráznákat és házasságtörőket ugyanis az Isten meg fogja ítélni.
Heb 13:5 "Pénzkedveléstől mentes legyen életetek forgása, elégedjetek meg azzal, amitek van, hiszen Isten maga mondta: "Nem mondok le rólad, sem el nem hagylak téged."
Heb 13:6 "Úgyhogy bizalommal szólhatunk így: "Az Úr segítségem! Félni nem fogok. Mit tehet nekem ember?"
Heb 13:7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten szavát szólták nektek. Figyeljétek meg, hogy földi forgolódásukból milyen volt a kimenetelük, és utánozzátok a hitüket.
Heb 13:8 A Felkent Jézus tegnap és ma és az örök korokon át ugyanaz.
Heb 13:9 Tarka, idegen tanítások magukkal ne ragadjanak titeket. Hasznos dolog a szívet kegyelemmel szilárdítani meg, s nem ételekkel, melyekből semmi hasznuk az itt forgolódóknak.
Heb 13:10 Nekünk olyan oltárunk van, melyről nincs joguk enni azoknak, akik a földi sátorban szolgálnak.
Heb 13:11 Amely állatok vére ugyanis a vétekért a főpap szolgálatán keresztül bejut a szentélybe, azoknak testét a táboron kívül égetik el.
Heb 13:12 Ezért szenvedett Jézus is a kapun kívül, hogy saját vérével megszentelhesse a népet.
Heb 13:13 Ebből az következik, hogy ki kell mennünk hozzá a táboron kívül, s viselnünk az Ő gyalázatát.
Heb 13:14 Hiszen nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőbelit keressük.
Heb 13:15 Rajta keresztül vigyük fel tehát magasztalásunk véres áldozatát mindenkor az Istennek, azaz az Ő nevével hitvallástévő ajkaknak gyümölcsét.
Heb 13:16 A jótevésről és vagyonotok közléséről meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozatok tetszenek az Istennek.
Heb 13:17 Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és alkalmazkodjatok hozzájuk, mert úgy virrasztanak lelketekért, hogy azért egyszer számot fognak adni. Hadd tehessék örömmel ezt és ne sóhajtozva. Ez ugyanis nektek volna káros.
Heb 13:18 Imádkozzatok értünk. Bizakodunk ugyanis, hogy jó a lelkiismeretünk, minthogy mindenben nemesen akarunk forgolódni.
Heb 13:19 Annál inkább kérlellek titeket, hogy ezt tegyétek, mert így Isten hamarabb helyre fog állítani engem számotokra.
Heb 13:20 A békességnek Istene pedig, aki a juhok nagy pásztorát, Urunkat, Jézust, örök szövetség vérével a halottak közül előhozta,
Heb 13:21 igazítson helyre titeket minden jó munkálásában, hogy az ő akaratát tegyétek meg, s ő is a Felkent Jézuson keresztül azt tehesse bennünk, ami neki tetszik. Dicsőség övezze Őt az örök korok korain át. Ámen.
Heb 13:22 Kérlellek titeket, testvéreim, viseljétek el e bátorító igéket, hiszen csak kevés szóval írtam nektek.
Heb 13:23 Tudjátok, hogy testvérünket, Timóteust szabadon bocsátották. Ha hamarabb jön meg, vele együtt foglak titeket meglátogatni.
Heb 13:24 Köszöntsétek elöljáróitokat mind, meg az összes szenteket! Köszöntenek titeket az Itáliából valók.
Heb 13:25 A kegyelem legyen mindnyájatokkal!
Jam 1:1 Jakab, Istennek és az Úrnak, a Felkent Jézusnak rabszolgája a szétszórtságban élő tizenkét törzsnek üdvözletét küldi.
Jam 1:2 Teljes örömnek tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek,
Jam 1:3 hiszen tudjátok, hogy hiteteknek próbatétele állhatatosságot munkál.
Jam 1:4 Az állhatatosságnak pedig bevégzett munkája kell, hogy legyen, hogy ti is bevégzettek és mindenestől épek lehessetek, és semmiben fogyatékosak ne legyetek.
Jam 1:5 Ha valakinek bölcsessége hiányos, kérje Istentől, aki mindenkinek egyszerűen, szemrehányás nélkül ad, s majd kapni fog ő is.
Jam 1:6 De kérje hittel, semmit sem kételkedve. Mert aki kételkedik, az a tengernek szélfújta, ide-oda hánkódó hullámához hasonlít.
Jam 1:7 Az ilyen ember aztán ne vélje, hogy valamit is kaphat az Úrtól,
Jam 1:8 az ilyen kétlelkű, minden útján állhatatlan ember.
Jam 1:9 A megalázott ember magasságával dicsekedjék,
Jam 1:10 a gazdag ellenben alacsony voltával, mert elmúlik, mint a fű virága.
Jam 1:11 Mert felkel a nap izzó hevével, kiszárítja a füvet, annak virága pedig elhull, és alakjának kecsessége elvész, így a gazdag is el fog sorvadni a saját útján.
Jam 1:12 Boldog az az ember, aki állhatatos a kísértésben, mert ha kipróbálttá lett, elnyeri az élet koszorúját, melyet Isién az őt szeretőknek ígért meg.
Jam 1:13 Senki, ha kísértetik, ne mondja: Isten kísért engem. Mert Istenig nem hat el a gonoszok kísértése, ő maga pedig senkit sem kísért.
Jam 1:14 Ellenkezőleg, mindenkit saját vágya kísért, mely őt húzza, csalogatja.
Jam 1:15 Az ébredő vágy aztán fogan, s azután vétket szül, a vétek pedig, ha teljesen kifejlődik, halált vétel.
Jam 1:16 Ne tévelyégjetek szeretett testvéreim.
Jam 1:17 Minden jó adomány és minden bevégzett ajándék felülről száll alá a világosságok Atyjától, kinél nincs változás, sem folyton forduló árnyék.
Jam 1:18 Akaratából szült minket az igazság igéje által, hogy mi teremtményeinek valamelyes zsengéje legyünk.
Jam 1:19 Tudjátok ti ezt jól, szeretett testvéreim. Legyen minden ember gyors a hallásra és késedelmes a beszédre, késedelmes a haragra.
Jam 1:20 Mert ember haragja Isten igazságosságát nem munkálja.
Jam 1:21 Azért hát, félretévén minden szennyet és a gonoszság áradatát, fogadjátok be szelídséggel a veletek összenövő Igét, melynek hatalma van arra, hogy lelketeket megmentse.
Jam 1:22 Legyetek az Igének megtevői, s nem csupán hallgatói, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot.
Jam 1:23 Mert az, aki az Igének hallgatója és nem megtevője, olyan emberhez hasonlít, aki megnézte természetes arcát a tükörben,
Jam 1:24 szóval megvizsgálta magát, de ahogy eljött onnan, elfelejtette, milyen volt.
Jam 1:25 Ám, aki beletekintett a szabadság bevégezett törvényébe, és meg is maradt mellette, aki nemcsak feledékeny hallgató, hanem tettnek cselekvője, az boldog, amikor cselekedhet.
Jam 1:26 Az olyan embernek, aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti, azonban a nyelvét nem zabolázza meg, hanem megcsalja szívét, az istentisztelete hiábavaló.
Jam 1:27 Az Istennél és az Atyánál tiszta és szeplőtlen istentiszteletnek ez számít: Látogasd meg nyomorúságukban az árvákat és özvegyeket, őrizd meg magadat, hogy a világ be ne mocskoljon.
Jam 2:1 Testvéreim, azt a hitet, melyet a dicsőség Urába, a mi Urunkba, a Felkent Jézusba vetettetek, tisztán tartsátok a személyválogatástól.
Jam 2:2 Ha például fényes ruhában, aranygyűrűvel az ujj ári bemegy összejöveteletekre egy férfi, aztán piszkos ruhában bemegy egy szegény is,
Jam 2:3 "ti meg ránéztek a fényes ruhát viselőre, és azt mondjátok: "ülj le ide szépen"; a szegénynek meg azt mondjátok: "állj oda, vagy ülj zsámolyom lábához"."
Jam 2:4 Akkor vajon nem lettetek-e ezzel magatokban személyválogatókká, s nem lettetek-e olyan bírákká, akikben rosszindulatú számítgatások élnek?
Jam 2:5 Hallgassatok ide szeretett testvéreim. Nem Isten választotta-e ki magának azokat, akiket szegényekké tett a világ, de akik hitben gazdagok és ama királyságnak örökösei, melyet Isten ígért az őt szeretőknek,
Jam 2:6 ti pedig megbecstelenítettétek a szegényt? Nem a hatalmaskodó gazdagok tipornak-e le titeket? Nem ők hurcolnak-e törvényszékek elé?
Jam 2:7 Nem ők káromolják-e azt a nemes nevet, melyet értetek segítségül hívtak?
Jam 2:8 "Ha az írást követve valóban azon fáradtok, hogy ezt a királyi törvényt:"Szeresd felebarátodat mint magadat" megvalósítsátok, nemesen cselekesztek."
Jam 2:9 Ha azonban személyt válogattok, a vétket művelitek, s a törvény rátok bizonyítja, hogy áthágjátok azt.
Jam 2:10 Ha valaki az egész törvényt megőrzi, egyetlen egyben azonban megbotlik, minden parancs áthágásában vétkes.
Jam 2:11 "Mert aki azt mondja: "Ne törj házasságot!", azt is mondja: "Ne ölj!" Ha nem törsz házasságot, de ölsz, a törvény áthágója vagy."
Jam 2:12 Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvényével fognak megítélni.
Jam 2:13 A törvény tudniillik könyörtelen azzal szemben, aki nem cselekedett könyörületet. A könyörületnek van dicsekedni valója a törvény ellenében.
Jam 2:14 Mi a haszon abból, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Képes-e a hit megmenteni őt?
Jam 2:15 Tegyük fel, hogy egy férfi-, vagy nőtestvér mezítelen, s hiányzik a mindennapi eledele,
Jam 2:16 "aztán azt mondja nekik közületek valaki: "Menjetek el békével! Melegedjetek meg, lakjatok jól!" Ámde nem adjátok meg nekik, ami a testnek szükséges, mi a haszon belőle?"
Jam 2:17 így van a hittel is, ha tettei nincsenek, magára marad holtan.
Jam 2:18 "De így szól valaki: "Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak. Mutasd elő a hitedet a tettek nélkül. Én majd előmutatom a hitemet a tetteimből."
Jam 2:19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Nemesen teszed. Az ördögi szellemek is hisznek ennyit, és borzadályban élnek.
Jam 2:20 Fel akarod ismerni, haszontalan ember, hogy a hit tettek nélkül tehetetlen?
Jam 2:21 Atyánk, Ábrahám nem tettek alapján lett igazságossá azután, hogy fiát, Izsákot az oltárra vitte?
Jam 2:22 Látod, hogy a hit a tettekkel összedolgozik? S hogy a hit befejezettsége a tettekből folyik?
Jam 2:23 "Izsák áldozatul vitelekor teljesedett be az írás: "Ábrahám hitt az Istennek, és azt igazságosságul számították be neki," úgyhogy "Isten barátjának" is nevezték."
Jam 2:24 Lássátok meg hát, hogy tettek alapján válik igazságossá az ember, s nem egyedül a hit alapján.
Jam 2:25 Ugyanúgy történt a parázna Ráhábbal is, hát nem tettek alapján lett igazságossá azzal, hogy befogadta a kémeket, és más úton indította el őket?
Jam 2:26 Miként ugyanis a test szellem nélkül halott, ugyanúgy a hit is halott tettek nélkül.
Jam 3:1 Ne legyetek sokan tanítók testvéreim, mivel tudjuk, hogy szigorúbb ítéletet fogunk kapni.
Jam 3:2 Mert mindannyian sokban botlunk. Az, aki szóban nem botlik, bevégezett férfi: képes egész testét is megzabolázni.
Jam 3:3 Ha a lovaknak zablát teszünk a szájukba, hogy engedelmeskedjenek nekünk, akár egész testüket is elvezethetjük.
Jam 3:4 Lám, a hajók is mekkorák, amellett erőszakos szelek is sodorják őket, de egy igen kicsiny kormány oda vezetheti őket, ahová a kormányos kedve akarja.
Jam 3:5 így a nyelv is kicsiny tag, de nagy dolgokkal kérkedik. Lám, egészen kicsiny tűz mekkora erdőt gyújthat fel.
Jam 3:6 A nyelv is tűz! Egész világ a hamisságból! A nyelv befészkelődik tagjaink közé, bemocskolja a testet, lángra gyújtja az élet körforgását, míg őt magát a gyehenna gyújtja lángra.
Jam 3:7 Meg lehet fékezni minden természetet, a barmokét, madarakét, csúszómászókét, a tengeri állatokét is, féken tartja őket az emberi természet,
Jam 3:8 de a nyelvet senki sem képes megfékezni, örökké állhatatlan gonosz az, telve halált hozó méreggel.
Jam 3:9 Vele áldjuk az Urat, és Atyát és vele átkozzuk az Isten hasonmására teremtett embereket.
Jam 3:10 A szájból jön az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.
Jam 3:11 Vajon a forrás ugyanabból az egy nyílásból bugyogtatja elő az édeset és a keserűt?
Jam 3:12 Vajon teremhet-e a fügefa olajbogyókat és a szőlőtőke fügét? A sós forrás nem adhat édes vizet.
Jam 3:13 Ki a bölcs és tapasztalt férfi köztetek? Nemes magaviseletéből mutassa meg szelíd bölcsességgel a tetteit.
Jam 3:14 De ha keserű irigység tölt meg, és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.
Jam 3:15 Nem felülről száll alá az ilyen bölcsesség, hanem földi, lelki, ördögi az.
Jam 3:16 Ahol ugyanis irigység és civódás van, ott felfordulás és mindenféle hitvány cselekmény is van.
Jam 3:17 A felülről jövő bölcsesség ellenben mindenek előtt szentül tiszta, amellett békés, kíméletes, engedékeny, teli könyörülettel és jó gyümölcsökkel, nem ítélkező és nem képmutató.
Jam 3:18 Az igazságosság gyümölcsét a békesség készítői békességben vetik el.
Jam 4:1 Honnan a háborúk, honnan a harcok köztetek? Nem innen van-e? Nem tagjaitokban harcoló kéj vágyaitokból jönnek-e?
Jam 4:2 Kívántok és nincs nektek, gyilkoltok, irigykedtek, de amit kívántok, el nem éritek: harcoltok, háborút viseltek. Nincs nektek azért, mert nem kértek,
Jam 4:3 kértek, de nem kaptok, mert gonoszul kéritek, azért, hogy kéjelgéseitekre költsétek el.
Jam 4:4 Ti házasságtörő nők, nem tudjátok, hogy ha a világ kedves nektek, ellenségeivé lesztek Istennek?
Jam 4:5 "Vagy úgy vélitek, hogy hiába mondja az írás: "Féltékenyen kíván minket a Szellem, akit belénk telepített?"
Jam 4:6 "De aztán annál nagyobb kegyelmet ad. Ezért mondja az írás: "Az Isten a fennhéjázóknak ellenszegül, de az alázatosoknak kegyelmet ad."
Jam 4:7 Vessétek hát magatokat Isten alá! Álljatok ellen a vádlónak, és az elfut tőletek.
Jam 4:8 Közeledjetek Istenhez, és majd ő is közelít hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti vétkesek! Tisztítsátok szentté szíveteket, ti kétlelkűek.
Jam 4:9 Gyötörjétek meg magatokat, gyászoljatok, sírjatok! Nevetéstek gyászra forduljon, örömötök szomorúságra.
Jam 4:10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, s majd ő felmagasztal titeket.
Jam 4:11 Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja vagy megítéli, a törvényt szólja meg, s a törvényt ítéli meg. Ha a törvényt megítéled, már nem megtevője vagy a törvénynek, hanem bírája.
Jam 4:12 Egy a törvényadó és bíró: az, akinek hatalma van a megmentésre és elvesztésre. De ki vagy te, hogy a felebarátodon ítélkezel?
Jam 4:13 Nos hát, emberek, kik így beszéltek: Ma vagy holnap elmegyünk ebbe vagy abba a városba, ott eltöltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk.
Jam 4:14 Nem tudj átok, hogy holnap hogy alakul majd életetek. Hiszen olyanok vagytok, mint a pára, mely egy ideig látszik, azután elenyészik.
Jam 4:15 Ahelyett, hogy ezt mondanátok: Ha az Úr akarja, és élni fogunk, akkor ezt vagy azt fogjuk tenni.
Jam 4:16 Ti nyegle kijelentésekkel kérkedtek. Minden ilyen kérkedés rossz.
Jam 4:17 Aki tudja, hogy nemesen kell cselekednie és nem teszi, vétke az annak.
Jam 5:1 Nos hát, ti gazdagok, hangos sírásban törjetek ki, rágondolva nyomorúságaitokra, melyek rátok jönnek.
Jam 5:2 Gazdagságotok már rothadásban van, ruháitok molytól rágottak,
Jam 5:3 aranyotokat, ezüstötöket rozsda emészti, s a belőlük terjedő méreg tanúbizonyság lesz egyszer ellenetek, és meg fogja emészteni húsotokat mint a tűz! Az utolsó napokban halmoztatok fel kincseket!
Jam 5:4 íme a földjeiteket lekaszáló munkások bére, melyet tőlük elvontatok, kiált, s az aratók kiáltásai bementek a Seregek Urának fülébe.
Jam 5:5 Dőzsöltetek, bujálkodtatok a földön, a levágás napjára hizlaltátok szíveteket.
Jam 5:6 Elítéltettétek, meggyilkoltátok az igazságost. Senki sem szegül nektek ellen.
Jam 5:7 Legyetek hosszútűrőek testvéreim az Úr megjelenéséig. Lám a földműves is várakozik a föld drága termésére, hosszan tűr, míg megkapja a korai és késői esőt.
Jam 5:8 Ti is legyetek hosszútűrők, szilárdítsátok meg szíveteket, mert az Úr megjelenése már közel.
Jam 5:9 Testvéreim, ne sóhajtozzatok egymás ellen, hogy ti ne jussatok ítélet alá. Ímé a bíró az ajtó előtt áll.
Jam 5:10 Vegyetek abból példát testvéreim, hogy a próféták, kik az Úr nevében szóltak, hogyan szenvedték a gonoszt, és milyen hosszútűrők voltak.
Jam 5:11 íme boldogoknak mondjuk azokat, akik állhatatosuk voltak. Jób állhatatosságáról hallottatok. Az Úrnak végét láttátok. Mert nagy irgalmú és könyörülő az Úr.
Jam 5:12 Mindenek előtt azonban ne esküdjetek testvéreim se az égre, se a földre, sem más valami esküvéssel, hanem a ti igenetek igen legyen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.
Jam 5:13 Gonoszat szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jó kedve van valakinek? Pengesse a lantot!
Jam 5:14 Elerőtlenült valaki köztetek? Hivassa el az eklézsia véneit, s azok imádkozzanak felőle azután, hogy az Úr nevében megkenték olajjal.
Jam 5:15 A hívő esedezés egészségessé fogja tenni a betegségben elfáradót, majd felkelti őt az Úr, s ha vétkeket követett volna el, el fogja engedni neki.
Jam 5:16 Valljátok meg egymásnak eleséseiteket, s esdekeljetek egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének, és az munkában is van.
Jam 5:17 Illés ember volt, hozzánk hasonló szenvedélyekkel, erős imádsággal imádkozott, hogy ne essék és nem is esett eső a földre három esztendeig és hat hónapig.
Jam 5:18 Majd újra imádkozott, az ég esőt adott, és a föld megtermetté gyümölcsét.
Jam 5:19 Testvéreim, ha közületek valaki eltévelyedik az igazságtól, és ha valaki megtéríti őt,
Jam 5:20 tudjátok meg, hogy aki vétkezőt térített meg a tévelygés útjáról, lelket fog kimenteni a halálból, és vétkek tömegét leplezi el.
1Pe 1:1 Péter, a Felkent Jézus apostola írja e levelet a pontuszi, galáciai, kappadóciai, ázsiai és bitüniai szétszórtságbeli jövevényeknek,
1Pe 1:2 akiket aszerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Felkent Jézus vérével meghintsék őket. Mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket!
1Pe 1:3 Áldott legyen Urunknak, a Felkent Jézusnak Istene és Atyja, ki az Ő nagy könyörületességéből a Felkent Jézusnak a halottak közül való feltámadásán keresztül újonnan szült minket élő reménységre,
1Pe 1:4 romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökrész elnyerésére, melyet a mennyekben tartanak fenn a ti számotokra,
1Pe 1:5 akiket hiten át Isten hatalma őriz egy nagy megmenekülésre, mely készen vár arra, hogy az utolsó időben lelepleződjék.
1Pe 1:6 Akkor majd ujjongani fogtok, ha most kis időre sokféle kísértés miatt meg is kell szomorodnotok.
1Pe 1:7 De ennek is az a célja, hogy hiteteket, mely az elvesző, de tűzön át kipróbált aranynál sokkal értékesebb, kipróbált voltánál fogva magasztalásra, dicsőségre, megbecsülésre méltónak találják majd akkor, mikor a Felkent Jézus le fog lepleződni.
1Pe 1:8 ő az, akit bár nem láttatok, mégis szerettek, akiben most, mikor nem látjátok Őt, de hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel ujjongtok,
1Pe 1:9 mivel elnyertétek a hitnek célját, a lelkek megmenekülését.
1Pe 1:10 Efelől a megmenekülés felől folytattak oly szorgos keresést és kutatást a próféták, kik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak,
1Pe 1:11 akik azt nyomozták, hogy melyik, és miféle időt jelentett ki a Felkentnek bennük lakó Szelleme, ki előre tanúságot tett a Felkentre váró szenvedésekről és az azokat követő megdicsőülésekről.
1Pe 1:12 Ezek előtt leleplezték, hogy nem magukat, hanem titeket szolgáltak azokkal az örvendetes közlésekkel, melyeket most hirdettek nektek azok, akik az égből küldött Szent Szellemmel az örömüzenetet szólták nektek, amikbe angyalok vágynak beletekinteni.
1Pe 1:13 Ezért övezzétek fel gondolkodásotok csípőjét, s aztán józanul, be-végzettekhez illően vessétek reménységeteket abba a kegyelembe, melyet a Felkent Jézus lelepleződése fog hozni nektek.
1Pe 1:14 Engedelmes gyermekekként a magatok viseletét ne idomítsátok értelmetlenségetek idejének korábbi vágyaihoz,
1Pe 1:15 hanem ahhoz a Szenthez képest, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek minden forgolódásotokban.
1Pe 1:16 "Azért is írták meg: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok."
1Pe 1:17 És ha Atyának nevezitek Azt, aki minden egyes embert munkássága szerint személyválogatás nélkül ítél meg, akkor félelemmel forgolódjatok zsellérségetek ideje alatt,
1Pe 1:18 abban a tudatban, hogy nem romlandó dolgokon, aranyon, ezüstön váltottak meg titeket atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból,
1Pe 1:19 hanem a Felkentnek, mint egy hibátlan, mocsoktalan báránynak drága vérén,
1Pe 1:20 kit a világ megalapítása előtt már kiszemeltek, de csak az idők utóján tettek láthatóvá értetek.
1Pe 1:21 Tiértetek, akik rajta keresztül hittetek abban az Istenben, aki őt a halottak közül feltámasztotta és megdicsőítette, hogy ti hiteteket és reménységeteket Istenbe vethessétek.
1Pe 1:22 Miután lelketeket az igazságnak való engedelmeskedésen át szent tisztasággal megtisztítottátok arra, hogy a testvéreket képmutatás nélkül kedveljétek, szeressétek egymást szívből, megfeszültén,
1Pe 1:23 miután újra születtetek, éspedig nem rothadó magból, hanem az Isten élő és megmaradó beszédén keresztül.
1Pe 1:24 ",,Mert minden hús olyan, mint a fű; annak minden dicsősége olyan, mint a fű virága: elszárad a fű, lehull a virága,"
1Pe 1:25 "de az Úr beszéde örökre megmarad!" Ez az örökké megmaradó beszéd pedig ugyanaz, mint amelyet nektek örömüzenetül hirdettek."
1Pe 2:1 Vessetek hát félre minden gonoszságot, minden ármánykodást, képmutatóskodást, irigykedést, mindenféle megszólást,
1Pe 2:2 és most született csecsemők gyanánt a csalárdságtól mentes Ige tejére vágyakozzatok, hogy általa növekedhessetek, amíg majd megmenekültök,
1Pe 2:3 ha ugyan ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
1Pe 2:4 Járuljatok Őhozzá, mint élő kőhöz, akit emberek a próbán elvetettek ugyan, de aki Istennél kiválasztott, megbecsült.
1Pe 2:5 Ti is, mint élő kövek épüljetek szellemi házzá, szent papsággá, hogy olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel, melyeket Isten a Felkent Jézuson át szívesen fogad.
1Pe 2:6 "Hiszen az írás is ezt tartalmazza: "íme kiválasztott követ, megbecsült szegletkövet helyezek el Sion-ban, aki hisz benne, meg nem szégyenül."
1Pe 2:7 "Tiétek a tisztesség, a hívőké; az engedetleneknek ellenben a kő jut, melyet az építők a próbán elvetettek, de amely szegeletkővé lett,"
1Pe 2:8 ütközés kövévé, botlás sziklájává. Engedetlenségükben beleütköznek az Igébe, amire rendeltettek is.
1Pe 2:9 Ti ellenben választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy annak erényeit hirdessétek, aki titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára elhívott.
1Pe 2:10 Ti egykor nem voltatok nép, most Isten népe vagytok, egykor könyörület nélkül éltetek, most könyörületet nyertetek.
1Pe 2:11 Szeretteim, kérlellek titeket mint jövevényeket és zarándokokat, hogy tartózkodjatok a hús kívánságaitól, melyek hadat viselnek a lélek ellen.
1Pe 2:12 Nemesen forgolódjatok a nemzetek között, hogy amiben gonosztevőkként szólnak meg, abban a meglátogatás napján nemes tetteitek szemtanúiként dicsőítsék az Istent.
1Pe 2:13 Az Úrért vessétek magatokat minden emberi teremtés alá, akár királynak mint fölöttes úrnak,
1Pe 2:14 akár helytartóknak, kiket rajta keresztül avégett küld az Isten, hogy a gonosztevőket megbüntessék, a jót cselekvőket megdicsérjék,
1Pe 2:15 mert az az Isten akarata, hogy jó cselekvéssel némítsuk el az esztelen emberek tudatlanságát,
1Pe 2:16 mint szabad emberek, akik azonban a szabadságot nem a gonoszság takarójául használják, hanem úgy, mint akik Isten rabszolgái.
1Pe 2:17 Mindeneket becsüljetek meg, a testvériséget szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
1Pe 2:18 Ti cselédek, teljes félelemmel vessétek magatokat parancsolóitok alá, ne csak a jók és kíméletesek, hanem az álnokok alá is.
1Pe 2:19 Mert kedves dolog az, ha valaki az Istentől felébresztett lelkiismeretéért igazságtalanul szenved, és úgy visel bánatot.
1Pe 2:20 Micsoda dicsőség van abban, ha állhatatosak vagytok ugyan, de vetkezve és arcul veretve? Jót cselekedve és tűrve kell állhatatosságot tanúsítanotok, ezt kegyelemképpen adja az Isten,
1Pe 2:21 erre hívtak el titeket. Mert a Felkent is szenvedett értetek, példát hagyva hátra nektek, hogy nyomdokaiban járjatok.
1Pe 2:22 Ő vétket nem tett, csalárdságot nem találtak szájában,
1Pe 2:23 mikor gyalázták, gyalázást vissza nem mondott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta ügyét az igazságosan ítélőnek.
1Pe 2:24 Testében a fára vitte fel vétkeinket, hogy a vétkekre ne legyünk kaphatók, hanem az igazságosságnak éljünk. Véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket.
1Pe 2:25 Úgy eltévelyedtetek, mint a juhok, de megtértetek lelketek Pásztorához és Felügyelőjéhez.
1Pe 3:1 Ti asszonyok, hasonlóképpen vessétek magatokat saját férjeitek alá, hogyha azok közül némelyek engedetlenek volnának is az Igével szemben, feleségük magaviseletén keresztül Ige nélkül nyeressenek meg azzal,
1Pe 3:2 hogy szemtanúi lesznek a ti félelemben leélt, szent tisztaságú forgolódásotoknak.
1Pe 3:3 Ne a külső, ne felrakott hajfonatok legyenek a ti ékességetek, ne aranyat rakjatok magatokra, ne ruhákat öltsetek fel,
1Pe 3:4 hanem a szív elrejtett embere ékesítsen benneteket, a szelíd és csendes szellem a maga romolhatatlan valóságában, mely Isten előtt igen nagy értékű.
1Pe 3:5 Istenben reménykedő szent asszonyok úgy ékesítgették ugyanis egykor magukat, hogy saját férjüknek alárendelték magukat,
1Pe 3:6 ahogy Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, mikor őt urának nevezte. Ha jót cselekesztek, és szenvedélyek fel nem kavarnak titeket, akkor Sára gyermekei lesztek.
1Pe 3:7 Ti férfiak, mikor az ismeretnek megfelelően együtt éltek a nővel, mintegy erőtelen edénnyel, részesítsétek őket megbecsülésben, mint olyanokat, akik az élet sokféle kegyelmének sorsrészesei, hogy imádságaitokban ne legyetek akadályozva.
1Pe 3:8 Végül mindannyian legyetek egy törekvésűek, egymással együtt szenvedők, a testvéreket kedvelők, irgalmasok, alázatosságra törekvők,
1Pe 3:9 gonoszért gonosszal, gyalázásért gyalázással nem fizetők. Ellenkezőleg: áldjatok, mert arra hívtak el titeket, hogy áldást örököljetek.
1Pe 3:10 Mert aki szeretni akarja az életet, és jó napokat látni, annak nyelve szűnjék meg gonoszt szólni, s ajka ne beszéljen csalárdságot,
1Pe 3:11 hajoljon el a gonosztól és cselekedjék jót, keressen békességet, sőt fusson utána,
1Pe 3:12 mert az Úr az igazságosakon tartja szemét, fülét könyörgésükön, de orcáját a gonosztevők ellen fordítja.
1Pe 3:13 Ki is illetne titeket gonosszal, ha ti a jóért buzogtok?
1Pe 3:14 De még ha szenvednetek kellene is az igazságosságért, boldogok lesztek. A tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket, nyugtalanná ne tegyen.
1Pe 3:15 Az Urat, a Felkentet szenteljétek meg szívetekben. Mindig készen legyetek arra, hogy bárki is kéri számon a bennetek levő reménységet, bizonyságot tegyetek róla.
1Pe 3:16 De szelíden és félelemmel tegyétek, megőrizve jó lelkiismereteteket, hogy azok, akik a Felkentben élt jó magaviseleteteket gyalázzák, abban, amiben megszólnak titeket, megszégyenüljenek.
1Pe 3:17 Mert ha Isten akarata úgy hozná magával, hogy szenvednetek kell, akkor jobb, ha jót cselekedve, mint az, ha gonoszát téve szenvedtek.
1Pe 3:18 Mert a Felkent is meghalt egyszer a vétkekért, az igazságos a hamisakért, hogy benneteket Istenhez vezessen: megölte Őt a hús-ember, de megelevenítette a Szellem!
1Pe 3:19 Ebben a Szellemben ment el a tömlöcben lévő szellemekhez is, és hirdette nekik az Igét.
1Pe 3:20 Ezek a szellemek egykor engedetlenkedtek, amikor Nóé napjaiban a bárka készülésekor az isteni hosszútűrés várakozott rájuk. E hosszútűrés ellenére a bárkában mégis kevés, vagyis csak nyolc lélek menekült meg a vízen keresztül.
1Pe 3:21 Ennek a menekülésnek az ellenképe, a vízbemerítés most titeket is megszabadít, ami nem a hús szennyének letevése, hanem jó lelkiismeret keresése Istennel szemben, a Felkent Jézus feltámadása által,
1Pe 3:22 aki, miután a mennybe ment, Istennek jobbján van, és alája vannak vetve angyalok, fennhatóságok, és hatalmak.
1Pe 4:1 Miután tehát a Felkent hústól szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, hogy arra, aki hústól szenvedett, megszűnt a vétek hatást gyakorolni,
1Pe 4:2 hogy többé ne emberi vágyaktól, hanem Isten akaratától ösztönözve éljük le a húsban még hátralévő időnket.
1Pe 4:3 Mert elég volt az, hogy életünknek már eltelt idejében a nemzetek akaratát vittük véghez, amikor kicsapongásokban, kívánságokban, borozásokban, dőzsölésekben, ivásokban és a törvényt félretevő bálványszolgálatokban éltünk.
1Pe 4:4 Idegenkedve nézik, hogy nem káromoljátok Istent, és hogy nem úsztok velük együtt a menthetetlen romlásnak ugyanabban az árjában.
1Pe 4:5 Ők majd számot fognak adni annak, aki készen áll élőket és holtakat megítélni.
1Pe 4:6 Hiszen a holtaknak is azért hirdettetett az örömüzenet, hogy ha a hús emberi életsorban ítéletre juttatta is őket, de a szellem isteni színvonalon életre keltse őket.
1Pe 4:7 Közel jött mindennek a vége. Legyetek hát józanok és éberek, hogy imádkozni tudjatok.
1Pe 4:8 Mindenek előtt arra van szükségetek, hogy megfeszültén ápoljátok az egymás iránt való szeretetet, mert a szeretet vétkek tömegét leplezi el.
1Pe 4:9 Egymás közötti kapcsolataitokban kedvességet mutassatok a vendégek iránt, zúgolódás nélkül.
1Pe 4:10 Mindannyian úgy szolgáljátok ki egymást, ahogy a kegyelem-ajándékokat kaptátok, ahogyan Isten sokféle kegyelmének nemeslelkű sáfárai teszik.
1Pe 4:11 Ha valaki beszél, úgy szóljon, mintha Isten beszédeit szólná, ha valaki kiszolgál, azzal az erővel tegye, melyet Isten nyújt, hogy a Felkent Jézus által mindenben Isten kapja a dicsőséget. Övé a dicsőség és az uralom az örök korok korain keresztül.
1Pe 4:12 Szeretteim, ne idegenkedjetek a köztetek kigyulladt tűztől, mintha valami idegen dolog történnék veletek. Azért támadt az, hogy megkísértsen titeket.
1Pe 4:13 Sőt, amennyiben közösséget vállaltok a Felkent szenvedéseivel, örüljetek, hogy majd dicsőségének lelepleződésekor is ujjongva örvendezhessetek.
1Pe 4:14 Ha a Felkent nevéért szidalmat kaptok, boldogok vagytok, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és Istennek Szelleme.
1Pe 4:15 Közületek senki se szenvedjen úgy, mint gyilkos, tolvaj, gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó.
1Pe 4:16 De ha keresztyénként szenved, nem kell megszégyenülnie, ellenkezőleg, Istennek kell kapnia magasztalást a keresztyén névben.
1Pe 4:17 Mert itt az idő, hogy az Isten házától elindulva elkezdődjék az ítélet. Ám, ha először tőlünk indul el, mi lesz a végük azoknak, akik az Isten örömüzenetének nem engedelmeskednek?
1Pe 4:18 Ha még az igazságos is alig menekül meg, hová lesz az istentelen és a vétkező?
1Pe 4:19 így hát azok, akik az Isten akaratának megfelelően szenvednek jót cselekedve, bízzák rá lelkűket a hű Teremtőre.
1Pe 5:1 A köztetek lévő presbitereket, mint presbitertársuk és mint a Felkent szenvedéseinek tanúja, valamint a leleplezendő dicsőségnek részese, kérlelem:
1Pe 5:2 ne kényszerből, hanem önként legeltessétek Istennek köztetek lévő nyáját. Ne a gyalázatos nyereségért, hanem buzgóságból,
1Pe 5:3 ne letiporva a nyáját, mely sorsrészül jutott nektek, hanem a nyáj példaképévé válva.
1Pe 5:4 Ha majd a Főpásztor láthatóvá lesz, ti is el fogjátok vinni a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
1Pe 5:5 Fiatalok, ti is vessétek magatokat az öregebbek alá. Egymással szemben mind az alázatosságra törekvés szolgakötényét övezzétek magatokra, mert az Isten a felfuvalkodottaknak ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmet ád.
1Pe 5:6 Alázzátok hát magatokat az Istennek uralkodó keze alá, hogy a maga idejében felmagasztaljon majd titeket,
1Pe 5:7 Vessétek rá minden gondotokat, mert ő törődik veletek.
1Pe 5:8 Legyetek józanok, maradjatok ébren! Ellenfeletek, a vádló, ordító oroszlánként jár körül, s azt keresi, kit nyelhet el.
1Pe 5:9 Szilárd hittel álljatok neki ellen, tudván, hogy a világban élő testvéreiteken ugyanazok a szenvedések teljesednek be.
1Pe 5:10 A mindenfajta kegyelem Istene, ki titeket a Felkentben örök dicsőségébe kihívott, miután keveset szenvedtetek, helyre fog igazítani, meg fog szilárdítani, fel fog erősíteni, meg fog alapozni.
1Pe 5:11 Övé az uralom az örök korok korain keresztül. Ámen.
1Pe 5:12 Szilvánuszon keresztül, kivel úgy számolok, mint hű testvérrel, kevés szóval írtam nektek, bátorítva, tanúságot téve amellett, hogy az az Isten igazi kegyelme, melyben benne álltok.
1Pe 5:13 Köszönt titeket a Babilonban lévő, veletek együtt kiválasztott gyülekezet és fiam, Márkusz.
1Pe 5:14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség szálljon mindenekre, akik a Felkentben vannak!
2Pe 1:1 Simon Péter, a Felkent Jézus rabszolgája és apostola írja e levelet azoknak, akik Istenünknek és a megmentő Felkent Jézusnak igazságosságába vetett ugyanolyan értékű hitet nyertek el.
2Pe 1:2 Istennek és Urunknak Jézusnak megismerése által mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket.
2Pe 1:3 Abból kell kiindulnom, hogy az ő isteni hatalma annak megismerésén át, aki minket dicsőségével és erényével elhívott, mindennel megajándékozott bennünket, ami az életre és istenfélelelemre való,
2Pe 1:4 továbbá, hogy ezeken át értékes és igen nagy ígéreteket kaptunk ajándékul, hogy rajtuk keresztül, miután attól a romlástól elmenekültetek, melyet a világban a kívánság okoz, isteni természetet közölhessen veletek.
2Pe 1:5 Ez igéretekre támaszkodva ti is teljes serénységet vessetek latba, hogy hitetekben erényt nyújthassatok, az erényben megismerést,
2Pe 1:6 a megismerésben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban istenfélelmet,
2Pe 1:7 az istenfélelemben testvérek kedvelését, a testvérek kedvelésében szeretetet.
2Pe 1:8 Mert ha e dolgok megvannak és sokasodnak, Urunknak, a Felkent Jézusnak megismerésében sem lesztek sem henyék, sem gyümölcstelenek.
2Pe 1:9 Akinél tudniillik nincsenek meg ezek, az vak és rövidlátó, aki megfeledkezett régi vétkeiből való megtisztulásáról.
2Pe 1:10 Azért annál inkább serénykedjetek testvéreim, hogy elhivatásotokat és kiválasztott voltotokat megszilárdítsátok, mert ha ezt teszitek, nem fogtok sohasem megbotlani.
2Pe 1:11 Mert így gazdag bemenetelt fognak nektek nyújtani Urunknak és Megmentőnknek, a Felkent Jézusnak örök királyságába.
2Pe 1:12 Ezért készülök titeket szüntelenül emlékeztetni ezekre, noha ismerősök vagytok a jelenvaló igazsággal, sőt megszilárdultatok abban.
2Pe 1:13 Igazságos dolognak tartom azonban, hogy ameddig ebben a sátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket,
2Pe 1:14 hiszen tudom, hogy sátorom letevése hamarosan bekövetkezik, amint ezt Urunk, a Felkent Jézus világossá tette nékem.
2Pe 1:15 Serényen fogok arra törekedni, hogy elköltözésem után is ezekről minden időben megemlékezzetek.
2Pe 1:16 Mert nem kibölcselkedett mesék után indultunk, mikor Urunknak a Felkent Jézusnak hatalmát és megjelenését megismertettük veletek, hanem azért szóltunk, mert szemtanúi lettünk az ő fensége nagyszerűségének.
2Pe 1:17 "Mert mikor Isten, az Atya őt megtisztelte és megdicsőítette, ilyen szózat érkezett hozzá a fenséges dicsőségből: "Ez az én szeretett Fiam, ki elnyerte helyeslésemet."
2Pe 1:18 Ezt a szózatot mi, akik vele voltunk a szent hegyen, hallottuk.
2Pe 1:19 így annál szilárdabbul tartjuk a prófétai Igét, és helyesen cselekesztek, ha úgy figyeltek rá, mint homályos helyen világító mécsesre, mindaddig, míg felvirrad a nappal, és a hajnalcsillag felkel szívetekben.
2Pe 1:20 Előbb azonban tudnotok kell azt, hogy az írásnak egy próféciája sem származik saját magyarázatunkból,
2Pe 1:21 mert sohasem keletkezett ember akaratából a prófétálás, hanem a Szent Szellemtől vonzva Istenből szóltak bizonyos emberek.
2Pe 2:1 Ámde hamis próféták is támadtak a nép között, mint ahogy köztetek is lesznek hamis tanítók, kik veszedelmes szakadásokat csempésznek be, kik a mi parancsolónkat, aki megvásárolta őket, megtagadják, ezek hirtelen veszedelmet vonnak magukra.
2Pe 2:2 Sokan fogják kicsapongásaikat követni. Miattuk fogják káromolni az igazság útját.
2Pe 2:3 Haszonlesésből mesterségesen kiképzett szólamokkal áruba bocsátanak majd titeket. Ezeknek ítélete rég nem tétlen, veszedelmük nem szunnyad.
2Pe 2:4 Mert ha Isten azokat az angyalokat, akik vetkeztek, nem kímélte, hanem őket a Tartaroszba süllyesztvén arra rendelte, hogy a homály kötelein ítéletre őrizzék meg őket,
2Pe 2:5 továbbá a régi világot nem kímélte, hanem Nóét, az igazságosság hírnökét nyolcadmagával megőrizte, az istentelenek világára pedig az özönvizet bocsátotta,
2Pe 2:6 ha Szodoma és Gomora városokat romlásra ítélte, és elhamvasztottá, példaképül azoknak, akik a jövőben istentelenekké lesznek,
2Pe 2:7 ellenben kiragadta a veszedelemből az igazságos Lótot, kit a törvényszegők kicsapongó magaviselete fárasztott el,
2Pe 2:8 "elfárasztotta az, amit látnia és hallania kellett, mikor a törvényszegők tetteikkel a köztük lakó igazságosnak igazságos lelkét napról-napra kínozták;"
2Pe 2:9 ha tehát az istenteleneket el tudta veszíteni az Úr, akkor az istenfélőket most is ki tudja ragadni a kísértésből, a hamisakat pedig megőrizni büntetésre az ítélet napjára.
2Pe 2:10 Kiváltképpen azokat, akik kívánságtól fertőzötten jártak a hús után, a föléjük rendelt urakat megvetették, önhitt vakmerőket, kik reszketés nélkül mernek dicsőségben élőket káromolni, holott az angyalok,
2Pe 2:11 bár erőben és hatalomban nagyobbak, nem mondanak ellenük az Úrnál kárhoztató ítéletet.
2Pe 2:12 Ezek azonban azoknak a beszédre képtelen természeti lényeknek módjára, melyeket arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák őket, azokat káromolják, akiket nem ismernek, és azzal, hogy rontanak, maguk is megromlanak,
2Pe 2:13 hamisságuk béreként mások hamisságától szenvednek, gyönyörűségüknek tartják a nappali tivornyát, mocsok- és szégyenfoltok, csalárd kívánságaikban kéjelegve veletek együtt lakmároznak.
2Pe 2:14 Szemük házasságtörő nővel van tele, s meg nem szűnnek vetkezni, elcsalogatják a meg nem szilárdult lelkeket, szívük gyakorlott a haszonlesésben, átoknak gyermekei.
2Pe 2:15 Elhagyták az egyenes utat és eltévelyedtek, minthogy Beor fiának, Bálámnak útján indultak el, aki megszerette a hamisság bérét.
2Pe 2:16 Ámde egy beszélni nem tudó, járomhordó állat, emberi hangon kiáltva megfeddte törvényszegése miatt, és gátat vetett a próféta esztelensége elé.
2Pe 2:17 Víztelen források ők, vihar kergette felhők, akiknek a sötétség homálya van fenntartva.
2Pe 2:18 Mert kevély, hiábavaló szavakat kiáltozva, kicsapongó hús vágyaival csalogatják azokat, akik még csak kis ideje menekültek el azoktól, akik tévelyegve járnak.
2Pe 2:19 Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlás rabszolgái, mert aki gyengének bizonyul valamivel szemben, rabszolgája az annak.
2Pe 2:20 Ha tudniillik azután, hogy Urunknak és Megmentőnknek, a Felkent Jézusnak megismerése által a világ fertőzéseitől elmenekültek, de újra beléjük bonyolódnak, azokkal szemben gyengéknek bizonyulnak, akkor utolsó sorsuk rosszabb lesz az elsőnél.
2Pe 2:21 Jobb volna nekik, ha az igazságosság útját meg sem ismerték volna, minthogy azután, hogy megismerték, visszaforduljanak a nekik átadott szent parancsolattól.
2Pe 2:22 "Az történt velük, amit az igaz példabeszéd mond: ,,Eb viszszatér saját okádására", és "megmosott disznó a sárban hempergéshez"."
2Pe 3:1 Ez már a második levelem szeretteim, melyet nektek írok. Ezekkel a levelekkel, emlékeztetéssel napfénytiszta gondolkodást akarok bennetek kelteni,
2Pe 3:2 hogy vissza tudjatok emlékezni a szent próféták korábban mondott beszédeire, és az Úrnak és Megmentőnek az apostolokon át adott parancsolatára.
2Pe 3:3 Mindenekelőtt azt tudjátok meg, hogy az utolsó napokban játékűző gúnyolódok fognak jönni, kik csak vágyaik után járnak,
2Pe 3:4 "és így beszélnek: "Hol van a beteljesülése annak az ígéretnek, hogy megjelenik? Hiszen attól a naptól fogva, melyen atyáink elaludtak, minden marad úgy, ahogy a világ kezdete óta volt. "
2Pe 3:5 Rejtve van tudniillik előlük, míg ilyen akarat él bennük, hogy az egek régebbi idő óta megvoltak, s hogy a földet vízből s vízen át Isten szava tartotta össze,
2Pe 3:6 hogy ezek múltával az akkori világ víztől elárasztva elveszett,
2Pe 3:7 a mostani egeket és földet ellenben ugyanaz a beszéd a tűz számára tartotta fenn, s hogy az ítéletnek és az istentelen emberek elveszésének napjára őrzik őket.
2Pe 3:8 Ez az egy azonban ne legyen rejtve előletek szeretteim, hogy az Úrnál egy nap annyi mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.
2Pe 3:9 Nem késik el az Úr az ígérettel, mint ahogy némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszútűrő irántatok, mivel nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt akarja, hogy mindenki új felismerésre térjen.
2Pe 3:10 Úgy fog eljönni majd az Úrnak napja, mint egy tolvaj. Ha eljön, az egek zúgva tovatűnnek, az elemek égve felolvadnak, a földet és rajta az ember munkáit nem lelik meg.
2Pe 3:11 Ha ezek így mind feloldódnak, milyenekké kell lennetek szent forgolódásban és istenfélelemben,
2Pe 3:12 hogy kell várnotok, sőt siettetnetek az Isten napjának megjelenését, mely miatt az egek égve feloldódnak majd, s az elemek égve megolvadnak!
2Pe 3:13 Új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyekben igazságosság lakozik.
2Pe 3:14 Azért szeretteim, mivel várjátok ezeket, serénykedjetek azon, hogy mocsoktalanoknak és feddhetetleneknek találjon majd titeket, békességben.
2Pe 3:15 Urunknak hosszútűrését a menekülés alkalmának tartsátok, miként a mi szeretett testvérünk, Pál is neki adott bölcsességgel írt erről nektek,
2Pe 3:16 ahogyan minden levelében tenni szokta, amikor bennük e dolgokról írt. Vannak leveleiben némely nehezen felfogható dolgok, melyeket a tanulatlanok és meg nem szilárdultak félrecsavarnak, ahogy egyéb írásokkal is teszik saját veszedelmükre.
2Pe 3:17 Szeretteim, mivel előre tudjátok ezeket, őrizkedjetek, hogy a törvényt elvető emberek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és szilárdságotokból ki ne essetek.
2Pe 3:18 Ellenkezőleg, növekedjetek Urunknak és Megmentőnknek, a Felkent Jézusnak kegyelmében és megismerésében. Övé legyen a dicsőség most és az örökkévalóság napjáig!
1Jo 1:1 Azt, ami kezdettől fogva volt, aminek fül- és szemtanúi voltunk, amit szemléltünk és kezünk kitapogatott az élet Igéjéből -
1Jo 1:2 mert láthatóvá lett az élet, s mi szemlélői is voltunk, tanúságot is teszünk róla, hirdetjük is nektek, mint az örök életet, mely az Atya felé fordulva volt, de nekünk láthatóvá lett -
1Jo 1:3 szóval, ami szemünk előtt áll és fülünkbe hangzik, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben lehessetek velünk. Mi magunk pedig az Atyával vagyunk közösségben, valamint Fiával, a Felkent Jézussal.
1Jo 1:4 Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömötök teljessé váljék.
1Jo 1:5 Az az üzenet, melyet tőle hallottunk és veletek tudatunk, a következő: Isten világosság és nincs benne semmi sötétség.
1Jo 1:6 Ha azt mondanánk, hogy közösségben vagyunk Vele, és a sötétségben járnánk, hazudnánk, és nem cselekednénk őszintén.
1Jo 1:7 Ha ellenben világosságban járunk, ahogy Ő világosságban van, közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak vére megtisztít bennünket minden vétektől.
1Jo 1:8 Ha azt mondanánk, nincs vétkünk, tévútra lépnénk, és az igazság nem volna bennünk.
1Jo 1:9 Ha vétkeinket megvalljuk, hű és igazságos ő arra, hogy elengedje, s bennünket minden hamisságtól megtisztítson.
1Jo 1:10 Ha azt mondanánk, hogy vétek nincs a múltunkban, Őt tennénk hazuggá. Ekkor Igéje nincs bennünk.
1Jo 2:1 Kis gyermekeim, azért írom ezeket nektek, hogy ne vetkezzetek. Ha valaki mégis vetkeznék, van Bátorítónk az Atya felé, az igazságos Jézus, a Felként.
1Jo 2:2 Ő engesztelő áldozat is vétkeinkért, nem egyedül a mi vétkeinkért, hanem az egész világért is.
1Jo 2:3 Arról tudjuk meg, hogy az ő ismerete bennünk él, hogy rendelkezéseit megőrizzük.
1Jo 2:4 "Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsolatait nem őrzi, hazug; az ilyenben nincs az igazság."
1Jo 2:5 Aki őrzi beszédét, abban igazán bevégezetté lett az Isten szeretete. Erről tudjuk, hogy őbenne vagyunk.
1Jo 2:6 Aki azt mondja, hogy őbenne marad, az tartozik úgy járni, ahogy Ő is járt.
1Jo 2:7 Szeretteim, nem új rendelkezést írok nektek, hanem régi rendelkezést, mely kezdettől fogva nálatok van. A régi rendelkezés az a beszéd, melyet hallottatok.
1Jo 2:8 De most új rendelkezést írok nektek, ami valóság ő általa és ti általatok, mert a sötétség elmúlóban van, és az igazi világosság már fénylik.
1Jo 2:9 Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, mostanig a sötétségben van.
1Jo 2:10 Aki testvérét szereti, a világosságban marad, s nem botolhatnak meg benne az emberek.
1Jo 2:11 De aki gyűlöli testvérét, a sötétségben van, a sötétségben jár és nem tudja hová megy, mert a sötétség vakká tette a szemét.
1Jo 2:12 írok nektek kis gyermekek, mert az ő nevéért vétkeitekre megvan a bocsánat.
1Jo 2:13 írok nektek atyák, mert ismeretet szereztetek arról, aki kezdettől fogva van. írok nektek ifjak, mert legyőzve tartjátok a rosszat.
1Jo 2:14 írtam nektek gyermekek, mert ismeretet szereztetek az Atyáról, írtam nektek atyák, mert ismeretet szereztetek arról, aki kezdettől fogva való, írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, Istennek beszéde bennetek marad, és legyőzve tartjátok a rosszat.
1Jo 2:15 "Ne szeressétek a világot, se a világban levőket. Ha valaki a világot szereti, az Atya szeretése nincs meg benne;"
1Jo 2:16 mert minden, ami a világban van, a hús kívánsága, a szem kívánsága, kérkedő életforma,nem az Atyából, hanem a világból való.
1Jo 2:17 A világ pedig elmúlóban van, és annak kívánsága is. Ám, aki Isten akaratát teszi, megmarad örökké.
1Jo 2:18 Gyermekek, utolsó az óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, hát most sok antikrisztus támadt, innen tudjuk, hogy utolsó az óra.
1Jo 2:19 Közülünk mentek ki, de nem közülünk valók voltak. Hiszen ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna, de azért lett így, hogy láthatókká legyenek, mert nem mindnyájan közülünk valók.
1Jo 2:20 Nektek kenetetek van a Szenttől, s mindannyiótoknak ismerete van.
1Jo 2:21 Nem azért írtam nektek, mert nem ismeritek az igazságot, hanem mert ismeritek azt, és mert egy hazugság sincs az igazságból.
1Jo 2:22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Felkent? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.
1Jo 2:23 "Senkinél sincs az Atya, aki a Fiút tagadja; aki a Fiút vallja, annál ott van az Atya is."
1Jo 2:24 Amit kezdettől fogva hallottatok, az maradjon bennetek, ti pedig a Fiúban és az Atyában maradjatok.
1Jo 2:25 Az az ígéret, melyet ő tett nekünk, az örök élet.
1Jo 2:26 Ezeket azokra vonatkozólag írtam nektek, akik eltévelyítenek titeket.
1Jo 2:27 Bennetek azonban megmarad a kenet, melyet tőle kaptatok, úgyhogy nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson titeket. Ellenkezőleg. Ahogy az a kenet minden dolog felől tanít titeket, úgy igaz az, és nem hazugság, ti pedig maradjatok benŹne úgy, ahogy tanított titeket.
1Jo 2:28 Most hát kis gyermekeim, mar adjatok őbenne, hogyha Ő láthatóvá lesz, bizalommal szólhassunk majd, s meg ne szégyenítsen megérkezésekor.
1Jo 2:29 Ha azt tudjátok, hogy ő igazságos, akkor ismerjétek meg azt is, hogy belőle született mindenki, aki az igazságosságot teszi.
1Jo 3:1 Lássátok, mekkora szeretetet adott nekünk az Atya, az ő ajándéka, hogy Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk. A világ azért nem ért minket, mert nem érti Őt.
1Jo 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, s még nem vált láthatóvá, hogy mikké leszünk. Tudjuk, hogyha láthatóvá válik, hasonlókká leszünk hozzá, mert úgy fogjuk őt látni, ahogyan van.
1Jo 3:3 Mindenki, akinek ez a benne vetett reménysége megvan, szent tisztaságot ölt magára, amiként ő is szentül tiszta.
1Jo 3:4 Mindaz, aki a vétket teszi, a törvényt is megrontja, a vétek a törvényrontás.
1Jo 3:5 Azt is tudjátok, hogy ő azért lett láthatóvá, hogy elvegye a vétkeket, benne azonban nincs vétek.
1Jo 3:6 Aki őbenne marad, egy sem vetkezik, aki vetkezik, egy sem látta Őt, sem nem ismeri őt.
1Jo 3:7 Kis gyermekeim, senki el ne tévelyítsen titeket. Aki az igazságosságot teszi, igazságos, miként ő igazságos,
1Jo 3:8 aki a vétket teszi, a vádlóból való, mert a vádló vetkezik kezdettől fogva. Avégett lett láthatóvá az Isten Fia, hogy lebontsa a vádló munkáit.
1Jo 3:9 Képtelen mindenki a vétkezésre, aki Istenből született, mert az Isten magva benne marad. Nem is képes vetkezni, mert Istenből született.
1Jo 3:10 Ezáltal lesznek láthatókká az Isten gyermekei és a vádló gyermekei. Senki sem Istenből való, aki nem az igazságosságot teszi, és aki nem szereti testvérét.
1Jo 3:11 "Mert azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást;"
1Jo 3:12 ne úgy mint Kain, ki a rossztól való volt és leütötte testvérét. Ugyan miért ütötte le? Mert a tettei rosszak voltak, a testvérének tettei ellenben igazságosak.
1Jo 3:13 Ne csodálkozzatok azon testvéreim, hogy a világ gyűlöl titeket.
1Jo 3:14 Mi tudjuk, hogy átjutottunk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szereti, a halálban marad.
1Jo 3:15 Testvér-gyilkos mindenki, aki gyűlöli az ő testvérét, és ti tudjátok, hogy egy testvérgyilkosnak sincs örök élete, mely benne megmaradna.
1Jo 3:16 Arról ismerjük a szeretetet, hogy ő a lelkét tette le értünk, mi is tartozunk a lelkünket letenni testvéreinkért.
1Jo 3:17 Ha valakinek van a világ életre adott javaiból és látja, hogy testvére szükséget lát, mégis elzárja előle lelkének belsejét, hogy maradhatna az olyanban az Isten szeretete?
1Jo 3:18 Kis gyermekeim, ne szóval, ne nyelvünkkel szeressük egymást, hanem tettel és őszintén.
1Jo 3:19 Éppen erről fogjuk felismerni, hogy az igazságból valók vagyunk, és ezzel beszélhetjük rá szívünket arra, hogy ne nyugtalankodjék,
1Jo 3:20 mert ha szívünk félreismerne is bennünket, nagyobb az Isten a szívünknél, és ő tud mindent.
1Jo 3:21 Szeretteim, még ha szívünk félreismerne is bennünket, bizalommal fordulunk Isten felé,
1Jo 3:22 úgyhogy ha valamit kérünk, megkapjuk tőle, mert megőrizzük rendelkezéseit, és azt tesszük, ami kedves előtte.
1Jo 3:23 Az az ő rendelkezése, hogy higgyünk Fiának, a Felkent Jézusnak nevében, és szeressük egymást, amiképpen a rendelkezést adta nekünk.
1Jo 3:24 Ha valaki megőrzi az ő rendelkezéseit, benne marad, és ő is megmarad az ilyenben. Arról ismerjük meg, hogy bennünk marad, arról a Szellemről, akit nekünk adott.
1Jo 4:1 Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, hogy vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta ment szét a világba.
1Jo 4:2 "Erről ismerhetitek meg az Isten Szellemét: Istenből való minden szellem, aki vallást tesz a Felkent Jézus mellett, aki húsban jött el;"
1Jo 4:3 de egy szellem sem Istentől való, aki Jézus mellett nem tesz vallást. Nos, éppen ez az antikrisztusi szellem, akiről azt hallottátok, hogy eljő, s már a világban is van.
1Jo 4:4 Ti Istenből valók vagytok, kis gyermekeim, és legyőztétek amazokat, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van.
1Jo 4:5 ők a világból valók, ezért a világból veszik a beszélni valójukat, és a világ hallgat is rájuk.
1Jo 4:6 Mi Istenből valók vagyunk, az hallgat ránk, aki Istent ismeri, aki Istent nem ismeri, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság szellemét és a tévelyítés szellemét.
1Jo 4:7 Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istenből ered, és mindenki szeret, aki Istenből született, és Istent ismeri.
1Jo 4:8 Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert az Isten szeretet.
1Jo 4:9 Isten szeretete köztünk abban lett láthatóvá, hogy az Isten egyszülött Fiát küldte a világba, hogy rajta keresztül éljünk.
1Jo 4:10 A szeretet nem abban jelentkezik, hogy mi szeretjük Istent, hanem abban, hogy ő szeretett minket, s vétkeinkért engesztelő áldozatul elküldte a Fiát.
1Jo 4:11 Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, mi is tartozunk egymást szeretni.
1Jo 4:12 "Soha senki számára nem lett az Isten láthatóvá; ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és akkor az ő szeretete be-végezetté vált bennünk."
1Jo 4:13 Arról ismerjük meg, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy Szelleméből adott nekünk.
1Jo 4:14 A mi számunkra láthatóvá lett az Isten, és mi tanúságot is teszünk amellett, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ Megmentőjéül.
1Jo 4:15 Ha valaki vallást tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten benne marad, Ő pedig az Istenben.
1Jo 4:16 Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart. Az Isten szeretet, aki tehát a szeretetben marad, az Istenben marad, Isten is Őbenne.
1Jo 4:17 Nálunk a szeretet abban lett bevégzetté, hogy az ítélet napján bizalommal szólhatunk majd, mert amilyen az ő helyzete, olyan a mi helyzetünk is ebben a világban.
1Jo 4:18 Félelem nincs a szeretetben, ellenkezőleg a bevégzett szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelemnek büntetés jellege van, és aki fél, nem lett be-végzetté a szeretetben.
1Jo 4:19 Mi azért szeretünk, mert előzőleg ő szeretett bennünket.
1Jo 4:20 "Ha valaki azt mondja: "Szeretem az Istent", ámde gyűlöli testvérét, hazug az; aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, nem képes szeretni Istent sem, akit nem lát."
1Jo 4:21 Azt a rendelkezést kaptuk tőle, hogy aki Istent szereti, szeresse testvérét is.
1Jo 5:1 Mindenki Istenből született, aki hiszi, hogy Jézus a Felkent. S mindenki, aki szereti a szülőt, szereti azt is, aki attól született.
1Jo 5:2 Arról ismerjük fel, hogy Isten gyermekeit szeretjük, ha ugyanakkor szeretjük Istent, és rendelkezéseit megtesszük.
1Jo 5:3 Mert Isten szeretése abban áll, hogy rendelkezéseit megőrizzük. Rendelkezései pedig nem nehezek,
1Jo 5:4 mert minden, ami Istenből született, legyőzi a világot. A mi hitünk az a győzelem, mely legyőzte a világot.
1Jo 5:5 Ki más a világ legyőzője, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
1Jo 5:6 Ő az, aki vízen és véren át jött, a Felkent Jézus. Nemcsak vízzel, hanem vízzel és vérrel. És Szelleme az, aki tanúságot tesz, mert a Szellem az igazság.
1Jo 5:7 Mert hárman vannak, akik tanúságot tesznek,
1Jo 5:8 a Szellem, a víz és a vér, és a három ugyanazért az egyért van.
1Jo 5:9 Elfogadjuk az emberek tanúságtételét, de nagyobb az Isten tanúságtétele. Mert ez az Isten tanúságtétele. Mert ő tanúságot tett Fia mellett.
1Jo 5:10 Aki az Isten Fiában hisz, annak megvan önmagában a tanúságtétele. Aki nem hisz az Istennek, az már hazuggá tette őt, mert nem vetette hitét abba a tanúságtételbe, amellyel Isten tett tanúságot Fia felől.
1Jo 5:11 S ez a tanúságtétel így hangzik: Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.
1Jo 5:12 Akié a Fiú, azé az élet. Akinél nincs az Isten Fia, annak nincs élete.
1Jo 5:13 Ezeket azért írtam nektek, hogy tudjátok, hogy örök életet kaptatok, ti, akik hiteteket vetettétek az Isten Fiának nevébe.
1Jo 5:14 A szabadon szólónak az a bizodalma, mely ővele szemben megvan bennünk, abban igazolódik, hogy meghallgat, ha valamit akarata szerint kérünk tőle.
1Jo 5:15 S ha tudjuk, hogy meghallgat abban, amit kérünk tőle, tudjuk, hogy birtokunkba mentek át a kérések, melyeket kértünk tőle.
1Jo 5:16 Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos vétekkel vetkezik, életet fog neki kérni, s Isten adni fog neki, adni fog azoknak, akik nem halálosan vetkeznek. Van halálra való vétek, nem arról mondom, hogy könyörögjön érte .
1Jo 5:17 Minden hamisság vétek, de van vétek, mely nem halálra szól.
1Jo 5:18 Tudjuk, hogy senki nem vetkezik, aki Istenből született, ellenkezőleg, azt, aki Istenből született, megőrzi ő, és a rossz nem érinti.
1Jo 5:19 Tudjuk, hogy Istenből valók vagyunk, és hogy az egész világ a rosszban vesztegel.
1Jo 5:20 Tudjuk azonban, hogy az Isten Fia hozzánk érkezett, és olyan gondolkodást adott nekünk, mellyel megismerhetjük a valóságosat, és hogy benne vagyunk a valóságosban, az ő Fiában, a Felkent Jézusban, ő a valóságos Isten és az örök élet.
1Jo 5:21 Kis gyermekeim, őrizzétek meg magatokat a bálványoktól!
2Jo 1:1 "A presbiter ír a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, kiket igazán szeretek, éspedig nem én egyedül, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot;"
2Jo 1:2 szeretünk az igazságért, mely bennünk marad és örökké velünk lesz.
2Jo 1:3 Kegyelem, irgalom, békesség lesznek velünk, melyek az Atya, az Isten mellől és az Atya Fia, a Felkent Jézus mellől szállnak alá igazsággal és szeretettel.
2Jo 1:4 Nagyon megörültem, hogy gyermekeid közül olyanokra leltem, akik az igazságban járnak, ahogyan erre rendelkezést kaptunk az Atyánál.
2Jo 1:5 Most azután arra kérlek, úrnőm, nem mintha új rendelkezést írnék neked, ellenkezőleg, kezdettől fogva kaptuk azt a rendelkezést, hogy szeressük egymást.
2Jo 1:6 S a szeretet abban áll, hogy rendelkezései szerint járjunk. A rendelkezés pedig, melyet kezdettől fogva hallottatok, azt mondja, hogy benne járjatok.
2Jo 1:7 Mert sok tévelyítő ment szét a világba, kik nem vallják a Felkent Jézust, aki húsban jött el. Ez a tévelyítő és az antikrisztus.
2Jo 1:8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek, amit mi munkáltunk, hanem teljes bért kapjatok!
2Jo 1:9 Senkinél sincs ott az Isten, aki továbbmegy, és nem marad meg a Felkent tudományában. Annál, aki megmarad a tudományban, ott van az Atya is, a Fiú is.
2Jo 1:10 Ha valaki hozzátok megy, nem viszi ezt a tudományt, ne fogadjátok azt házatokba, örömkívánással se köszöntsétek.
2Jo 1:11 Mert ha valaki köszönti őt, közösséget vállal annak rossz tetteivel.
2Jo 1:12 Bár sok mondanivalóm volna nektek, nem akartam azt hártyán tintával elintézni, hanem az a reményem, hogy ott leszek nálatok, és szemtől-szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljessé váljék.
2Jo 1:13 Köszöntenek téged kiválasztott nőtestvérednek gyermekei.
3Jo 1:1 A presbiter a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek.
3Jo 1:2 Szeretett testvérem, azért esdekelek, hogy minden tekintetben jól menjen sorod és egészséges légy, mint ahogy lelkednek is jól megy a sora.
3Jo 1:3 Mert igen nagy volt az örömöm, mikor testvérek érkeztek, és tanúságot tettek az igaz voltod mellett, amellett, hogy az igazságban jársz.
3Jo 1:4 Nem lehet annál nagyobb örömöm, mintha hallom, hogy gyermekeim az igazságban járnak.
3Jo 1:5 Szeretett testvérem, hűségesen cselekszel abban, amit a testvérek irányában teszel, éspedig vendégek iránt,
3Jo 1:6 kik az eklézsia előtt tanúskodtak szeretetedről. Nemesen fogsz cselekedni, ha őket Istenhez méltóan indítod útnak.
3Jo 1:7 Hisz ezért a Névért indultak vándorútra, s a pogányoktól semmit sem fogadtak el.
3Jo 1:8 Az ilyeneket tartozunk befogadni, hogy az igazság munkatársaivá lehessünk.
3Jo 1:9 Írtam valamit az eklézsiának, ám Diotrefész, akinek kedves az első helyen levés közöttük, nem fogad el minket.
3Jo 1:10 Ezért, ha elmennék, emlékeztetem majd őt tetteire, melyek mellett rossz szavakat suttog ellenünk, sőt nem elégszik meg ezzel, még a testvéreket sem fogadja el, és akik akarnák ezt tenni, azokat meggátolja, és az eklézsiából kiveti.
3Jo 1:11 Szeretett testvérem, ne utánozd a gonoszt, hanem a jót. Aki jót cselekszik, Istenből való, aki gonoszt cselekszik, az sohasem látta meg az Istent.
3Jo 1:12 Demetriosz mellett mindenki tanúságot tesz, még maga az igazság is, mi is tanúságot teszünk, és te tudod, hogy tanúságtételünk igaz.
3Jo 1:13 Sok írnivalóm volna neked, de nem akarom tintával, tollal megírni neked.
3Jo 1:14 Remélem, hogy hamarosan megláthatlak, és szemtől-szembe beszélhetünk.
3Jo 1:15 Békesség legyen veled! Köszöntenek téged a barátok. Köszöntsd név szerint a barátokat!
Jud 1:1 Júdás, a Felkent Jézus rabszolgája, Jakab testvére, az Istenben, az Atyában szeretett és a Felkent Jézustól őrzött elhívottaknak
Jud 1:2 Mindig több könyörület, békesség és szeretet töltsön be titeket.
Jud 1:3 Szeretteim, minthogy megvan bennem minden serénység arra, hogy a nekünk közös megmenekülésről írjak nektek, kényszert éreztem az írásra, hogy bátorítsalak titeket, hogy még tovább küzdjetek a szenteknek egyszer átadott hitért.
Jud 1:4 Belopózkodott ugyanis közénk néhány olyan ember, akik eleve ki voltak írva az ilyen ítéletre, istentelenek, kik Istenünk kegyelmét kicsapongásra váltják át, és a mi egyedüli Parancsolónkat és Urunkat, a Felkent Jézust megtagadják.
Jud 1:5 Emlékeztetni akarlak titeket, noha ti egyszer már mindent tudtatok, hogy miután az Úr a népet Egyiptomból kimentette, utólag azokat, akik hitetlenekké lettek, elveszítette.
Jud 1:6 Emlékeztetni akarlak arra, hogy angyalokat, kik uralkodó helyzetüket nem őrizték meg, és saját lakhelyüket elhagyták, a nagy nap ítéletére láthatatlan láncokkal megkötöztette, homállyal borította be, őrizetre vetette,
Jud 1:7 emlékeztetni akarlak arra, hogy Szodoma és Gomora és a körülöttük levő városok is, melyek ugyanolyan módon mentek túltengő paráznaságban más hús után, örök tűz büntetését viselve, példaképül vannak elénk állítva.
Jud 1:8 Álmodozásukban megfertőzik húsukat, s a föléjük helyezett urakat elvetik, s a dicsőségben élőket káromolják.
Jud 1:9 "Ezzel szemben Mihály uralkodó angyal, mikor a vádlóval perben állt, és Mózes teste felől vitázott, nem merészkedett káromló ítéletet mondani ki rá, hanem így szólt: "Majd megdorgál téged az Úr."
Jud 1:10 Ezek azonban mindent káromolnak, amit nem ismernek, amihez pedig beszédre képtelen állatokként természettől értenének, azzal megrontják magukat.
Jud 1:11 Jaj nekik, mert Kain útján indultak el, bérért Bálám tévelygésébe rohantak, és Kóré ellentmondásával vesztek el.
Jud 1:12 Ezek szégyenfoltokként ülnek ott szeretetvendégségeiteken, és félelem nélkül együtt lakmároznak veletek, miközben magukat legeltetik. Szelektől ide-oda űzött víztelen fellegek ők, késő őszben gyümölcstelenül álló, kétszer meghalt, gyökerestől kitépett fák,
Jud 1:13 tenger vad hullámai, melyek saját szégyenüket tajtékozzák ki, tévelygő csillagok, kiknek számára örökre a sötétség homályát tartják fenn.
Jud 1:14 "Róluk jövendölt Énok is, Ádámtól a hetedik, mikor így szólt: "íme eljött az Úr tízezer szentjével,"
Jud 1:15 "hogy ítéletet üljön mindenek ellen, és rábizonyítsa az istentelenekre minden istentelen tettüket, melyekkel istentelenséget követtek el, amellett minden kemény szót, melyet az istentelen vétkezők ő ellene szóltak."
Jud 1:16 Zúgolódók ők, sorsukkal elégedetlenek, vágyaik után járók, nagyratörő szavakat szól szájuk, személyeket csodálnak haszonért.
Jud 1:17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek azokra a beszédekre, melyeket Urunknak, a Felkent Jézusnak apostolai eleve szóltak,
Jud 1:18 mikor ezt mondták nekünk: Az utolsó időben gúnyolódok támadnak, kik saját vágyaik után fognak járni, azaz az Istent nem félők kívánságai után.
Jud 1:19 ők azok, akik válaszfalakat emelnek. Lelkiek, Szellem nincs náluk.
Jud 1:20 Ti azonban, szeretteim, építsétek rá magatokat a ti igen szent hitetekre! Szent Szellemben imádkozva
Jud 1:21 őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, és várjátok Urunknak, a Felkent Jézusnak könyörületét az örök élet elnyerésére.
Jud 1:22 Azután némelyeket ítélettel győzzetek meg,
Jud 1:23 s a tűzből kiragadva mentsétek meg őket! Némelyeken félelemmel könyörüljetek, gyűlölve még a hústól bemocskolt köntösüket is!
Jud 1:24 Arra pedig, aki képes titeket botlás nélkül megőrizni, és ujjongás között feddhetetlenségben a maga dicsősége elé állítani,
Jud 1:25 az egy Istenre, a mi Megmentőnkre szállt az egész kor előtt, száll most is és szálljon az összes korokon át a Felkent Jézuson, a mi Urunkon át dicsőség, fenség, uralom, fennhatóság! Ámen.
Rev 1:1 A Felkent Jézus lelepleződése, Isten ajándékozta meg vele, hogy rabszolgáinak megmutassa azokat a dolgokat, melyeknek sietve meg kell történniük. Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak,
Rev 1:2 aki tanúságot tett az Isten Igéje mellett, a Felkent Jézus bizonyságtétele mellett, s mind amellett, amiket csak látott.
Rev 1:3 Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják a prófétálás szavait, és megőrzik a benne megírtakat. Mert közel van az idő.
Rev 1:4 János az Ázsiában levő hét eklézsiának. Kegyelem és békesség szálljon rátok attól, aki van, volt és eljövendő, továbbá a trón előtt levő hét Szellemtől
Rev 1:5 és a Felkent Jézustól, ama hű Tanútól, ki a holtak közt az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, Ő minket szeretett, vétkeinkből vérével feloldott,
Rev 1:6 s Istene és Atyja számára királyságot és papokat csinált belőlünk. Övé legyen hát a dicsőség és az uralom az örök korok korain át. Ámen.
Rev 1:7 Íme jön a felhőkkel, meg fogja Őt látni minden szem, azok is, akik átszegezték Őt, és gyászt ül miatta a föld minden törzse. Úgy lesz! Ámen!
Rev 1:8 Én vagyok az Alfa és az Omega - így szól az Úr, az Isten, aki van, volt és eljövendő, a mindeneken Uralkodó.
Rev 1:9 Én, János, testvéretek, a Jézusban való szorongattatásban, királyságban és kitartásban közösségben vagyok veletek, az Isten Igéjéért és a Jézus bizonyságtételéért a Patmosznak nevezett szigetre kerültem.
Rev 1:10 Szellemben eljutottam az Úr napjára, és akkor a hátam mögül erős hangot hallottam, mintha kürt harsogna,
Rev 1:11 s az a hang azt mondotta: "Írd könyvbe amit látsz, és küldd el a hét eklézsiának Efézusba, Szmürnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába."
Rev 1:12 Ekkor megfordultam, hogy lássam azt, akinek hangja szólt hozzám, s mikor megfordultam, hét arany mécslábat láttam.
Rev 1:13 A mécslábak között valakit láttam, aki ember fiához hasonlított. Sarkig érő ruhába volt öltözve, a mellén aranyöv övezte,
Rev 1:14 "feje és haja fehér volt, mint a fehér gyapjú;"
Rev 1:15 "szeme mintha tűzláng lett volna, lába kemencében olvasztott libanoni érchez hasonlított; hangja mintha víztömeg zúgása lett volna,"
Rev 1:16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles pallos jött elő. A látvány olyan ragyogó volt, mint mikor a nap teljes hatalmával fénylik.
Rev 1:17 Mikor megláttam Őt, úgy estem lábához, mintha halott volnék, de Ő rám helyezte jobb kezét, és így szólt: "Ne félj! Én vagyok az Első, az Utolsó
Rev 1:18 és az Élő. Holttá lettem, de íme élek az örök korokon át. Nálam vannak a halálnak és a láthatatlan országnak kulcsai.
Rev 1:19 Írd meg, amiket láttál, amik vannak, és amiknek ezek után kell bekövetkezniük,
Rev 1:20 a hét csillag titkát, melyeket jobbomban láttál, meg a hét arany mécslábat. A hét csillag a hét eklézsia angyala és a hét mécsláb a hét eklézsia."
Rev 2:1 "Az efézusi eklézsia angyalának írd meg: Ezt mondja az, aki a hét csillagot jobbjában tartja, aki a hét arany mécsláb között j ár.
Rev 2:2 Ismerem tetteidet, fáradozásodat, állhatatosságodat, és hogy nem vagy képes hordozni a gonoszokat, hogy megkísértetted azokat, akik magukat apostoloknak mondják, noha nem azok, és hazugoknak találtad őket.
Rev 2:3 Állhatatos vagy, terhet hordoztál nevemért, és nem fáradtál bele.
Rev 2:4 Mégis az a kifogásom ellened, hogy első szeretetedet elhagytad.
Rev 2:5 Emlékezz vissza, honnan estél ki, térj más felismerésre, és tedd az első tetteket. Hanem teszed, elmegyek, és mécslábadat kimozdítom helyéből, akkor, ha nem térsz más felismerésre.
Rev 2:6 Az azonban megvan nálad, hogy gyűlölöd a Nikolaiták tetteit, melyeket én is gyűlölök.
Rev 2:7 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond. A győzedelmesnek enni adok az élet ligetéből, mely az Isten paradicsomában van.
Rev 2:8 A szmürnai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az Első és Utolsó, aki halottá lett, de feltámadott.
Rev 2:9 Ismerem szorongattatásodat és szegénységedet. Mégis gazdag vagy. Ismerem azok rágalmait, akik magukat zsidóknak mondják, de nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.
Rev 2:10 Ne félj attól, amit még szenvedned kell. Lám a vádló közületek egyeseket tömlöcbe készül vetni, hogy megkísértessenek, úgyhogy tíz napi szorongattatásotok lesz. Ám légy hű halálig, s odaadom majd neked az élet koszorúját.
Rev 2:11 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond. Annak, aki győz, nem fog ártani a második halál.
Rev 2:12 Azután a pergamoni eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akinél a kétélű éles pallos van:
Rev 2:13 Tudom, hol lakol. Ott, ahol a Sátán trónja van. Te ragaszkodol nevemhez, és a bennem való hitet nem tagadtad meg, még hű tanúmnak, Antipásznak napjaiban sem, akit nálatok öltek meg, ott, ahol a Sátán lakik.
Rev 2:14 De van kevés kifogásom ellened: Vannak ott nálad olyanok, akik Bálám tanításához ragaszkodnak, aki megtanította Bálákot arra, hogy kelepcét állítson Izráel fiai elé azzal, hogy bálványáldozatot esznek és paráználkodnak.
Rev 2:15 Így nálad is vannak olyanok, akik ugyanúgy ragaszkodnak a Nikolaiták tanításához. Térj más felismerésre!
Rev 2:16 Ha nem teszed, sietve elmegyek hozzád, és a szájamból kijövő pallossal harcolni fogok velük.
Rev 2:17 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond. A győzelmesnek enni adok a rejtett mannából, fehér kövecskét is adok neki és szavazó cserépre írva új nevet, melyet senki sem ismer, csak aki kapja.
Rev 2:18 Azután a tiatírai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme mint a tűzláng és lába hasonló a libanoni érchez:
Rev 2:19 Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat, állhatatosságodat, és tudom, hogy utolsó tetteid felülmúlják az elsőket.
Rev 2:20 Ám az a kifogásom ellened, hogy cselekedni hagyod Jezabel asszonyt, ki magát prófétanőnek mondja, s arra tanítja eltévelyítve rabszolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozatot egyenek.
Rev 2:21 Időt adtam neki, hogy új felismerésre térjen, de nem akarja paráznaságát elhagyni, nem akar más felismerésre térni.
Rev 2:22 Egyszer csak ágyba vetem őt, azokat is, akik vele házasságot törnek, nagy szorongattatásba, ha el nem hagyja tetteit, és nem tér új felismerésre.
Rev 2:23 Gyermekeit halállal fogom sújtani, úgyhogy meg fogják tudni az eklézsiák mind, hogy én a veséket és szíveket fürkészem. Mindnyájatoknak a tettei szerint fizetek majd.
Rev 2:24 Nektek azonban, a többi tiatirabelinek, mindazoknak, akiknél nincs ez a tanítás, akik nem ismerték meg a Sátán mélységeit, amint a szavuk jár, azt mondom: Nem vetek más terhet rátok.
Rev 2:25 Csak épp, hogy abban, amit bírtok, jól megkapaszkodjatok, amíg megérkezem.
Rev 2:26 Annak, aki győz és aki végig megőrzi tetteimet, fennhatóságot fogok adni a nemzeteken,
Rev 2:27 vasvesszővel fogja őket terelgetni, cserépedényekként törnek széjjel. Mint ahogy én is kaptam Atyámtól,
Rev 2:28 úgy adom majd neki a hajnalcsillagot.
Rev 2:29 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond!
Rev 3:1 A szárdiszi eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akinél az Isten hét Szelleme és a hét csillag van: Ismerem tetteidet. A neved az, hogy élsz, pedig halott vagy.
Rev 3:2 Légy éber, és támogasd a többieket, akik halni készülnek. Mert úgy találtam, hogy tetteid Istenem előtt nem érték el a teljességet.
Rev 3:3 Emlékezzél vissza, hogyan kaptad, és hallottad, aztán őrizd meg, és térj új felismerésre. Ha nem leszel éber, tolvaj módjára érkezem hozzád, és nem tudod meg, hogy melyik órában érkezem.
Rev 3:4 Van azonban kevés név Szárdiszban, kik nem szennyezték be ruháikat, ezek fehér ruhában velem fognak járni, mert méltók rá.
Rev 3:5 Így azt, aki győz, fehér ruhába fogják öltöztetni, s annak nevét ki nem törlöm az élet könyvéből. Vallást fogok tenni róla Atyám előtt, és angyalai előtt.
Rev 3:6 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond.
Rev 3:7 A filadelfiai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki megnyit, hogy senki be nem csukja és bezár, hogy senki meg nem nyitja:
Rev 3:8 Ismerem a tetteidet. Íme megnyílt ajtót adtam eléd, melyet senki sem képes bezárni. Mert kevés a hatalmad, s mégis megőrizted Igémet és nem tagadtad meg nevemet.
Rev 3:9 Íme megtérőket adok neked a Sátán zsinagógájából, kik azt mondják magukról, hogy zsidók, pedig nem azok, hanem hazudnak. Lásd, meg fogom azt tenni, hogy eljöjjenek, lábad elé boruljanak, és felismerjék, hogy megszerettelek téged.
Rev 3:10 Mert megőrizted állhatatosságom igéjét. Én is meg foglak őrizni téged, s kimentelek a megkísértés órájából, melynek el kell jönnie az egész lakott földre, hogy megkísértse a földön lakókat.
Rev 3:11 Sietve megyek hozzád. Kapaszkodj abba, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat.
Rev 3:12 A győzedelmest oszloppá fogom tenni Istenem templomában, és többet nem fog kimenni onnan. Rá fogom írni Istenem nevét, Istenem városának, az új Jeruzsálemnek nevét, mely az én Istenemtől az égből száll alá, továbbá az én új nevemet.
Rev 3:13 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond.
Rev 3:14 A laodiceai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete:
Rev 3:15 Ismerem tetteidet, hogy sem hideg, sem meleg nem vagy. Bár hideg volnál, vagy meleg.
Rev 3:16 Így, mivel langyos vagy, sem meleg, sem hideg, ki foglak köpni a számból.
Rev 3:17 Mivel azt mondod: gazdag vagyok, gazdaggá lettem, semmire sincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen,
Rev 3:18 "azt tanácsolom neked, hogy vásárolj nálam tűzben kiégetett aranyat, hogy gazdag légy; fehér ruhákat, hogy köröskörül borítva légy, és ne legyen látható szégyenletes mezítelenséged és írt, hogy azzal megkend szemedet, hogy láss."
Rev 3:19 Én mindazokra, akiket kedvelek, vétküket rájuk bizonyítom, és őket megfenyítem: légy buzgó hát, és térj új felismerésre!
Rev 3:20 Lásd, az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat, és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem.
Rev 3:21 A győzelmesnek megadom, hogy velem trónomra üljön, mint ahogy én is győztem, s Atyámmal együtt leültem az Ő trónjára.
Rev 3:22 Akinek füle van, hallj a meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond."
Rev 4:1 Ezek után láttam! Egy nyitott ajtót láttam a mennyben, és az előbbi hang, melyet úgy hallottam, mikor velem beszélt, mintha kürt harsogna, megszólalt: "Jöjj fel ide. Majd megmutatom neked, hogy mik támadnak ezután."
Rev 4:2 Tüstént Szellembe jutottam. Egyszerre csak egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.
Rev 4:3 Aki ült, annak jelensége hasonló volt a jáspis és szárdiusz kőhöz. Szivárvány fogta körül a trónt, s az egész megjelenés olyan volt, mintha smaragdból volna.
Rev 4:4 A trón körül körben huszonnégy trón volt, és a trónokon huszonnégy vén ült fehér ruhákba öltözötten. A fejükön arany koszorúk voltak.
Rev 4:5 A trónból villámlások, szózatok és mennydörgések mentek szét. Hét tüzes fáklya is égett a trón előtt, melyek az Istennek hét Szelleme.
Rev 4:6 A trón előtt mintha kristályhoz hasonló üvegtenger lett volna. A trón közepén és a trónt körülvéve négy élőlény állt, kik elől és hátul telve voltak szemekkel.
Rev 4:7 Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második élőlény bikaborjúhoz hasonlított, a harmadik élőlény arca mintha emberé lett volna, a negyedik élőlény hasonló volt egy repülő sashoz.
Rev 4:8 A négy élőlény, kik közül mindegyiknek hathat szárnya volt, tele volt körül is, belül is szemekkel. Nappal is, éjjel is magszűnés nélkül kiáltották: "Szent, szent, szent az Úr, a mindeneken uralkodó Isten, aki volt, van és eljövendő."
Rev 4:9 És valahányszor az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát adnak a trónon ülőnek, aki az örök korok korain át él,
Rev 4:10 a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt, s imádják azt, aki az örök korok korain át él, koszorúikat a trón elé vetik, és így szólnak:
Rev 4:11 "Te vagy méltó Urunk és Istenünk, hogy elvedd a dicsőséget, tisztességet, hatalmat, mert te teremtetted a mindenséget, azok azért voltak és teremtettek, mert te akartad."
Rev 5:1 Láttam azután egy könyvet a trónon ülő jobb kezében, mely belül is, hátul is tele volt írva és hét pecséttel volt lepecsételve.
Rev 5:2 Azután láttam egy erős angyalt, aki hangos szóval kihirdette: "Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, s leoldja pecsétjeit?"
Rev 5:3 De sem égen, sem földön, sem föld alatt senki sem volt rá képes, hogy felnyissa a könyvet, és hogy belenézzen.
Rev 5:4 Nagy sírásra fakadtam amiatt, hogy senkit sem találtak méltónak arra, hogy a könyvet felnyissa, sem hogy belenézzen.
Rev 5:5 Ekkor a vének közül egy, így szólt hozzám: "Ne sírj! Nézd, győzött a Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyithassa a könyvet és annak hét pecsétjét."
Rev 5:6 Ekkor láttam a trón és a négy élőlény között és a vének között egy Bárányt, ki úgy állt ott, mintha meg volna ölve. Hét szarva és hét szeme volt, melyek az Istennek az egész földre szétküldött hét Szelleme.
Rev 5:7 Ahogy jött, kivette a trónon ülőnek jobbjából a könyvet.
Rev 5:8 Mikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborultak a Bárány előtt. Mindegyiknél citera volt és füstölőszerekkel tele aranycsészék, melyek a szentek imádságait tartalmazták.
Rev 5:9 Új éneket énekeltek: "Te vagy méltó arra, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecséteit, mert megöltek téged, s te véreden minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből lelkeket vásároltál Istennek.
Rev 5:10 Te Istenünk számára királyokká és papokká tetted őket, s majd ők fognak uralkodni a földön."
Rev 5:11 Azután láttam újra! Hallottam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének körül sok angyal szólalt mega számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt,
Rev 5:12 s hangos szóval kiáltották: "Méltó a megölt Bárány arra, hogy hatalmat, gazdagságot, bölcsességet, erőt, tisztességet, dicsőséget és áldást kapjon."
Rev 5:13 Ekkor minden teremtmény, mely égen, földön, föld alatt és a tengeren van, mindaz, ami ezekben van - hallottam - így szólt: "A trónon ülőt és a Bárányt illeti az áldás, a tisztesség, a dicsőség és az uralom az örök korok korain keresztül."
Rev 5:14 Erre a négy élőlény azt mondta: "Ámen!" A vének pedig leborultak és imádásba fogtak.
Rev 6:1 Láttam azután, hogy a Bárány a hét pecsét közül az elsőt felnyitotta. Azután hallottam, hogy a négy élőlény közül egy megszólalt, mintha mennydörgés szólna: "Eredj!"
Rev 6:2 És én láttam! Egyszer csak indult egy fehér ló. A rajta ülőnél íj volt. Koszorút adtak neki, s ő elindult győztesen, és hogy győzzön.
Rev 6:3 Mikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: "Eredj!"
Rev 6:4 S elindult egy második tűzvörös ló. A rajta ülőnek elrendelték, hogy vegye el a földről a békességet, hogy egymást öljék. Azután nagy kardot adtak neki.
Rev 6:5 Mikor a harmadik pecsétet felnyitotta, a harmadik élőlénytől ezt a szót hallottam: "Eredj!" És én láttam! Elindult egy fekete ló. A rajta ülő mérleget tartott a kezében.
Rev 6:6 Azután egy szózatfélét hallottam a négy élőlény közül, hogy ezt mondta: "A búza literje egy dénár! Három liter árpát egy dénárért! Az olaját és a bort ne bántsd!"
Rev 6:7 Mikor a negyedik pecsétet felnyitotta, hallottam a negyedik élőlény hangját: "Eredj!"
Rev 6:8 És én láttam! Elindult egy fakó ló. A rajta ülőnek neve a Halál volt. A láthatatlan ország követte nyomon. Felhatalmazást adtak nekik a föld negyedrésze fölött, hogy pallossal, éhínséggel, döghalállal és a föld fenevadjaival öljenek.
Rev 6:9 Mikor az ötödik pecsétet felnyitotta, láttam az oltár lábánál azokat a lelkeket, akiket az Isten beszédéért, s a náluk lévő bizonyságtételért megöltek.
Rev 6:10 Nagy szóval kiáltoztak: "Meddig nem ítélsz még mi Parancsolónk, te Szent és Igaz? Meddig nem hozod el a megtorló igazságszolgáltatást a mi vérünkért a föld lakóira?"
Rev 6:11 Ekkor mindegyikükre fehér palástot adtak, és azt mondták nekik, hogy csak egy kis ideig kell még nyugton lenniük, addig, amíg rabszolgatársaik és testvéreik elérik a teljes számukat, azoknak szintén meg kell öletniük, amint az velük is történt.
Rev 6:12 Láttam, mikor felnyitotta a hatodik pecsétet, nagy rengés támadt. A nap olyan lett, mint egy fekete szőrszövet. A hold mindenestül vérhez hasonlított,
Rev 6:13 az ég csillagai lehulltak a földre, mint mikor nagy széltől rázott fügefa későn érő fügéjét szórja el,
Rev 6:14 az ég eltűnt, ahogyan egy tekercs göngyölődik össze, s minden hegy és sziget kimozdult helyéből.
Rev 6:15 A föld királyai, a nagyok, az ezredesek, a gazdagok, az erősek, minden rabszolga és szabad a hegyek barlangjaiba és szikláiba rejtőztek,
Rev 6:16 és azt mondták a hegyeknek és szikláknak: "Essetek ránk, és rejtsetek el minket annak orcája elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől.
Rev 6:17 Mert eljött az ő haragjuk nagy napja! S ugyan ki állhatna meg?!"
Rev 7:1 Ezek után négy angyalt láttam, akik a föld négy szegletén álltak, és uralmuk alatt tartották a föld négy szélét, hogy szél ne fújjon se a földön, se a tengeren, se semmi fára.
Rev 7:2 Majd megláttam egy másik angyalt, amint napkelte felől felszállt. Nála volt az élő Isten pecsétje. Hangos szóval odakiáltott a négy angyalnak, akiknek azt a rendeltetést adták, hogy a földnek és a tengernek ártsanak.
Rev 7:3 Azt mondta: "Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg Istenünk rabszolgáit homlokukon el nem pecsételjük."
Rev 7:4 Majd meghallottam az elpecsételtek számát: Izráel minden törzséből, száznegyvennégyezer az elpecsételt:
Rev 7:5 Júda törzséből tizenkétezer elpecsételt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,
Rev 7:6 Ásertörzséből tizenkétezer, Naftalim törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer,
Rev 7:7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséból tizenkétezer, Izsakhár törzséból tizenkétezer,
Rev 7:8 Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer elpecsételt.
Rev 7:9 ezek után újra láttam! Láttam egy nagy tömeget, melyet senki meg nem számlálhatott. Minden nemzetből jöttek, s törzsekből, népekből, nyelvekből. Ott álltak a trón előtt és a Bárány előtt, fehér palást borította őket, pálmaágak voltak a kezükben,
Rev 7:10 és hangos szóval kiáltották: "A mi Istenünktől jön a menekülés, aki a trónon ül, és a Báránytól!"
Rev 7:11 Az angyalok mind ott álltak körben a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcukra borultak a trón előtt, és ily szóval hódoltak az Istennek:
Rev 7:12 "Ámen! Az áldás, a dicsőség, a bölcsesség, a hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő Istenünket illeti az örök korok korain keresztül! Ámen!" -
Rev 7:13 Erre a vének közül az egyik megkérdezett engem: "Kik ezek a fehér palástba öltözöttek, és honnan jöttek?"
Rev 7:14 " Uram! Te tudod" - szóltam hozzá. Ő pedig ezt felelte nekem: "Ezek azok, akik a nagy szorongattatásból jönnek, és akik ruháikat megmosták és megfehérítették a Bárány vérével.
Rev 7:15 Ezért vannak az Isten trónja előtt. Ezért szolgálják Őt templomában nappal és éjjel. Az pedig, aki a trónon ül, sátorával takarja be őket,
Rev 7:16 úgyhogy többet nem fognak éhezni, sem szomjazni, sem a nap heve, sem semmi más hőség nem éri őket,
Rev 7:17 mert a Bárány, ott fenn a trón közepén terelgeti, s az élet forrásvizeihez vezetgeti őket, az Isten pedig eltöröl szemükről minden könnyet."
Rev 8:1 Mikor a hetedik pecsétet felnyitotta, az égre mintegy félóráig hallgatás ült.
Rev 8:2 Azután hét angyalt láttam meg, akik az Isten előtt álltak. Hét kürtöt adtak nekik.
Rev 8:3 Majd jött egy másik angyal, ki arany füstölőt tartott, és odaállt az oltárhoz. Azután sok füstölőszert adtak neki, hogy az összes szentek imádságaival együtt ráhelyezze a trón előtt álló arany oltárra.
Rev 8:4 A füstölőszerek füstje az angyal kezéből a szentek imádságaival együtt felment az Isten elé.
Rev 8:5 Ekkor az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzével, és levetette a földre. Utána mennydörgések, szózatok és villámlások támadtak és rengés.
Rev 8:6 Ekkor a hét angyal, akinél a hét kürt volt, felkészült arra, hogy a kürtöket megfújják.
Rev 8:7 Kürtölt az első, s rá kőeső és vérrel kevert tűz támadt, ezeket levetették a földre. Ekkor a föld harmadrésze megégett, a fák harmadrésze megégett, és minden zöld fű megégett.
Rev 8:8 Kürtölt a második angyal, és erre mintha tüzes, égő, nagy hegyet vetettek volna a tengerbe. Erre a tenger harmadrésze vérré lett, és
Rev 8:9 meghalt a tengerben lévő teremtmények harmadrésze, melyeknek lelke van, továbbá tönkrement a hajók harmadrésze.
Rev 8:10 Kürtölt a harmadik angyal, és erre az égből nagy csillag hullott alá, mely úgy égett, mint egy fáklya. Ráesett a folyók harmadrészére, és a vizek forrásaira.
Rev 8:11 A csillag nevét Apszintosznak mondják, Ürömnek. S a vizek harmadrésze ürömmé lett, és sok ember meghalt a víztől, mert az megkeseredett.
Rev 8:12 Kürtölt a negyedik angyal, és megverték a nap harmadrészét, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, úgyhogy harmadrészük elsötétült, és nem látszott a nappal harmadrésze, az éjszakával ugyanaz történt.
Rev 8:13 Újra láttam! Meghallottam, hogy az ég delelőjén egy sas repült, s hangos szóval ezt kiáltotta: "Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a még hátralevő három angyal kürtölés e miatt, kiknek még ezután kell kürtölniök!"
Rev 9:1 Kürtölt az ötödik angyal is. Ekkor láttam, hogy egy csillag az égből a földre hullott, s hogy odaadták neki a feneketlen mélység kútjának kulcsát.
Rev 9:2 Az megnyitotta a feneketlen mélység kútját, és a kútból úgy szállt fel a füst, mintha nagy kemence füstje lett volna. A kút füstjétől elsötétült a nap és a levegő.
Rev 9:3 A füstből sáskák mentek szét a földre, s ezeknek olyan hatalmat adtak, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van.
Rev 9:4 Megmondták azonban nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, se semmi veteménynek, se semmi fának, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek homlokán nincs ott az Isten pecsétje.
Rev 9:5 Azt az utasítást adták nekik, hogy ne öljék meg őket, csak kínlódjanak öt hónapig. Kínjuk olyan, mint a skorpió okozta kín, ha az megszúrja az embert.
Rev 9:6 Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, kívánnak meghalni, de a halál elfut előlük.
Rev 9:7 Ami a sáskák hasonlatát illeti, hasonlítanak harcra felkészített lovakhoz, a fejükön koszorúk, melyek olyanok, mintha aranyból volnának, orcájuk olyan, mint az emberi orca,
Rev 9:8 hajuk, mintha női haj volna, foguk, mint az oroszlánok foga,
Rev 9:9 páncélt is viseltek, olyant, mint az acél, szárnyuk zaja olyan volt, mint harcba futó sok lovas szekér zöreje.
Rev 9:10 A skorpiókéhoz hasonló farkuk van, meg fullánkjuk, s a farkukban van hatalmuk arra, hogy öt hónapig ártsanak az embereknek.
Rev 9:11 Király is van föléjük helyezve, a feneketlen mélység angyala, a neve héberül Abaddón, hellénül Apollüon, magyarul Vesztő.
Rev 9:12 Az első jaj tovament, még két jaj jön ezután!
Rev 9:13 Kürtölt a hatodik angyal, s ekkor egy szózatot hallottam annak az arany oltárnak a négy szarva közül, mely az Isten előtt van.
Rev 9:14 A szózat azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a kürt volt: "Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyamnál megkötözve várnak."
Rev 9:15 Erre eloldották a négy angyalt, akik órára, napra, hónapra és évre voltak előkészítve, hogy megöljék az emberek harmadrészét.
Rev 9:16 A lovas seregek száma húszezerszer tízezer volt, hallottam a számukat.
Rev 9:17 A látomásban ilyeneknek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga volt a páncéljuk, fejük olyan volt, mintha oroszlánfejek lettek volna, szájukból tűz, füst és kén áradt ki.
Rev 9:18 Ez a három csapás ölte meg az emberek harmadrészét, a tűz, a füst és a kén, mely szájukból ömlött.
Rev 9:19 A lovak hatalma szájukban és farkukban volt, farkuk kígyókhoz hasonlított, azoknak fejük volt, s azzal ártottak.
Rev 9:20 Az emberek többi része, azok, akik nem haltak meg e csapásokban, nem tért új felismerésre, hogy kezük munkáit elhagyták volna, hogy ne borultak volna le az ördögök előtt, arany, ezüst, érc, kő és fa bálványok előtt, melyek sem látni, sem hallani, sem járni nem képesek.
Rev 9:21 Nem tértek új felismerésre, hogy gyilkosságaikat, varázslásaikat, paráználkodásaikat és tolvajlásaikat elhagyták volna.
Rev 10:1 Újra láttam! Egy másik erős angyal szállt le az égből, ki felhőbe öltözött, szivárvány volt a fején, arca olyan volt, mint a nap, lába, mint tűzoszlop.
Rev 10:2 A kezében nyitott könyvecskét tartott, jobb lábát a tengerre vetette, a balt a földre, azután hangos szóval kiáltott, mint mikor az oroszlán bőg.
Rev 10:3 Mikor kiáltott, elmondta a hét mennydörgés a maga szózatát.
Rev 10:4 Mialatt a hét mennydörgés szólt, íráshoz készültem, de ilyen szózatot hallottam a mennyből: "Tégy pecsétet arra, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!"
Rev 10:5 Ekkor az angyal, akit a tengeren és a földön állva láttam, felemelte jobb kezét az égre,
Rev 10:6 és megesküdött arra, aki az örök korok korain át él, aki a mennyet és a benne lévőket, a földet és a benne levőket, a tengert és a benne levőket teremtette, hogy időt nem mérnek többé,
Rev 10:7 hanem a hetedik angyal kürtölésének napjaiban, mikor az kürtölni fog, végbe megy az Isten titka, úgy, ahogy azt rabszolgáinak, a prófétáknak örömüzenetként adta.
Rev 10:8 Ekkor az a hang, melyet a mennyből hallottam, ismét szólt hozzám és ezt mondta: "Eredj, vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és földön álló angyal kezében van."
Rev 10:9 Odamentem az angyalhoz, és megmondtam neki, hogy adja ide a könyvecskét. Az azt mondta nekem: "Fogd, és edd meg!" A gyomrodban keserű lesz, a szádban azonban édes, mint a méz.
Rev 10:10 Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem. A számban édes volt, mint a méz, de mikor megettem, keserűvé lett a gyomrom.
Rev 10:11 "Ismét prófétálnod kell - szóltak hozzám - népek, nemzetek nyelvek és sok király felől!"
Rev 11:1 Ekkor egy mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: "Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és azokat, akik abban leborulnak!
Rev 11:2 De a templom külső udvarát hagyd ki, ne mérd meg, mert az a nemzeteknek adatott, akik a szent várost negyvenkét hónapon át tapodni fogják!
Rev 11:3 Két tanúbizonyságomnak azonban azt a megbízást fogom adni, hogy ezerkétszázhatvan napon át zsákba öltözötten prófétáljanak."
Rev 11:4 Ők ama két olajfa, és az a két mécsláb, kik a föld Ura előtt állnak.
Rev 11:5 Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki ártani akar nekik, így kell annak megöletnie.
Rev 11:6 Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk napjai alatt ne essék az eső, és felhatalmazásuk szól a vizekre is, hogy vérré változtassák azokat, és arra is, hogy a földet akármilyen csapással annyiszor verjék meg, ahányszor akarják.
Rev 11:7 Ha azután tanúságtételük végéhez ér, a feneketlen mélységből feljövő fenevad harcot indít ellenük, legyőzi, és megöli őket.
Rev 11:8 Holttestük ott lesz ama nagy város piacán, melyet szellemileg Sodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol Urunkat is megfeszítették.
Rev 11:9 A népekből, nyelvekből, törzsekből és nemzetekből oda sereglők három és fél napon át nézik holttestüket, és azt nem engedik sírba tenni.
Rev 11:10 A földön lakók örülnek és vigadnak miattuk, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta kínozta a földön lakókat.
Rev 11:11 Három és fél nap elmúltával azonban Istenből élet szelleme szállt beléjük, ők lábra álltak, és nagy félelem szállt azokra, akik szemlélték őket.
Rev 11:12 Ők pedig hangos szózatot hallottak az égből, mely ezt mondta nekik: "Jöjjetek fel ide!" S felhőben felmentek az égbe, ellenségeik meg figyelték őket.
Rev 11:13 Ugyanabban az órában nagy rengés támadt, a város tizedrésze leomlott, s a rengésben hétezer emberi név megöletett, a többiek pedig a félelemtől betelten, dicsőséget adtak a menny Istenének.
Rev 11:14 A második jaj tovament! Íme a harmadik jaj sietve jön!
Rev 11:15 Kürtölt a hetedik angyal, és hangos szózatok támadtak a mennyben, melyek ezt mondták: "Urunké lett a világ királysága és az Ő Felkentjéé. Uralkodni fog az örök korok korain át."
Rev 11:16 Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt trónjaikon ülnek, Isten előtt arcra borultak, s imádattal ezt mondták:
Rev 11:17 "Hálát adunk neked, Urunk, Isten, te mindenen uralkodó, ki vagy, ki voltál, hogy most magadhoz vetted a te nagy hatalmadat és királyságra léptél.
Rev 11:18 Megharagudtak a nemzetek, de aztán eljött a te haragod, és a holtak ideje arra, hogy megítéltessenek, arra is, hogy rabszolgáidnak, a prófétáknak, a szenteknek és a te nevedet félőknek, kicsiknek és nagyoknak megadd bérüket, és hogy megrontsd a föld megrontóit."
Rev 11:19 Erre megnyílt az Isten temploma a mennyben és templomában láthatóvá lett a szövetség ládája. Villámlások, szózatok, mennydörgések, rengés és nagy kőeső támadt.
Rev 12:1 Majd egy nagy jelkép lett láthatóvá az égen, egy asszony, ki a napba öltözött, kinek lába alatt a hold volt, és fején tizenkét csillagból koszorú.
Rev 12:2 Ez az asszony terhes volt, s fájdalmában, szülési kínok között kiáltozott.
Rev 12:3 Utána egy másik jelkép látszott az égen, egy nagy tüzes sárkány, kinek hét feje és tíz szarva volt, és fejein hét korona.
Rev 12:4 Ez farkával az ég csillagainak harmadrészét söpörte, majd a földre vetette őket. Ekkor a sárkány a szülni készülő asszony elé állt, hogy amikor szül, annak gyermekét felfalja.
Rev 12:5 Az asszony fiat szült, férfimagzatot, ki vasvesszővel fogja majd az összes nemzetet terelni. Gyermekét azután elragadták az Istenhez, és annak trónjához,
Rev 12:6 az asszony pedig a pusztába futott, hol Isten helyet készített számára, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
Rev 12:7 "Azután harc támadt az égben: Mihály és angyalai készen álltak, hogy hadat viseljenek a sárkánnyal; a sárkány is hadba szállt, és az angyalai is."
Rev 12:8 De nem volt ereje megállani, úgyhogy többé nem maradt számára hely a mennyben.
Rev 12:9 Ekkor levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, kinek Vádló és Sátán a neve, ki az egész lakott földet eltévelyíti. Levetették a földre, s levetették vele angyalait.
Rev 12:10 Ekkor hangos szót hallottam az égben, mely ezt mondta: "Most lett a szabadítás, a hatalom, a királyság Istenünké, és a fennhatóság az Ő Felkentjéé, mert testvéreink vádolóját levetették, azt, ki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt.
Rev 12:11 Testvéreink legyőzték őt a Bárány vérével, s tanúságtételük szavával, és azzal, hogy lelküket nem szerették halálig.
Rev 12:12 Vígadjatok azért egek és ti bennük sátorozók! Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt a vádló hozzátok nagy indulattal, tudva, hogy kevés ideje van."
Rev 12:13 Mikor a sárkány látta, hogy földre vettetett, üldözőbe fogta az asszonyt, aki a férfi magzatot szülte.
Rev 12:14 Az asszonynak ekkor ama nagy sas két szárnyát adták, hogy a pusztába helyére repüljön, hogy ideig, időkig és félidőig ott táplálják, ahonnan a kígyó arca elfordul.
Rev 12:15 Ekkor a kígyó vizet okádott szájából az asszony után, akkorát, mint egy folyamot, hogy az asszonyt a folyammal elsodortassa.
Rev 12:16 De a föld segített az asszonynak, megnyitotta száját, és felitta a folyamot, melyet a sárkány kiokádott szájából.
Rev 12:17 A sárkány haragra gyulladt ekkor az asszony miatt, és elment, hogy a többiek ellen indítson háborút, kik az asszony magvából valók, azok ellen, akik Isten parancsolatait megőrzik, s akiknél ott van a Jézusról szóló bizonyságtétel.
Rev 12:18 Oda állt hát a tenger fövenyére.
Rev 13:1 Láttam ekkor, hogy egy fenevad szállt fel a tengerből, kinek tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona és fejein káromló nevek.
Rev 13:2 A fenevad, melyet láttam, párduchoz volt hasonló, lába, mintha medve lába volna, szája, mintha oroszlánnak szája. A sárkány hatalmát, trónját adta oda neki, továbbá messze terjedő fennhatóságot.
Rev 13:3 Fejei közül egy olyan volt, mintha halálos sebbel sújtották volna, de halálos sebét orvosolták. Az egész föld bámulva ment a fenevad után,
Rev 13:4 leborulva imádta a sárkányt, mert az adta a fennhatóságot a fenevadnak. De imádták a fenevadat is, és ezt mondták: "Ki hasonló a fenevadhoz, és ki képes megharcolni vele?"
Rev 13:5 Ekkor nagy dolgokat és káromlásokat szóló szájat adtak a fenevadnak, és fennhatóságot adtak neki, hogy negyvenkét hónapig cselekedhessék.
Rev 13:6 Isten felé fordulva káromlásra nyitotta száját. Isten nevét és sátorát káromolta, továbbá a mennyben lakókat.
Rev 13:7 Arra is engedelmet kapott, hogy hadat viseljen a szentekkel és legyőzze őket. Fennhatóságot adtak neki minden törzsön, népen, nyelven és nemzeten.
Rev 13:8 Imádattal fognak eléje borulni a földön lakók, mindazok, akiknek neve nincs beírva annak a Báránynak életkönyvébe, akit a világ megalapítása óta megöltek.
Rev 13:9 Ha valakinek füle van, hallja meg:
Rev 13:10 ha valaki fogságra visz, maga is fogságra megy, ha valaki karddal öl, annak karddal kell megöletnie. Itt tűnik ki a szentek állhatatossága és hite!
Rev 13:11 Azután láttam, hogy egy másik fenevad száll fel a földből. Annak a Bárányéhoz hasonló két szarva volt, de úgy beszélt, mint a sárkány.
Rev 13:12 Az első fenevadnak teljes felhatalmazásával cselekszik, annak színe előtt. Megcselekszi, hogy a föld és a benne lakók az első fenevadat imádják, azt, akinek halálos sebét orvosolták.
Rev 13:13 Nagyszerű jeleket is tesz, úgyannyira, hogy az emberek szeme láttára tüzet hoz le az égből a földre.
Rev 13:14 A jelekkel, melyeket arra adtak neki, hogy a fenevad előtt tegye őket, eltévelyíti a földön lakókat. Arra bíztatja a földön lakókat, hogy készítsék el annak a fenevadnak képmását, kinek a kardsebe van, és ki megéledt abból.
Rev 13:15 Hatalmat adtak neki arra, hogy szellemet adjon a fenevad képmásába, hogy a fenevad képmása megszólaljon, arra is, hogy véghez vihesse, hogy mindazokat, akik nem imádják a fenevad képmását, megöljék.
Rev 13:16 Mindenkit arra kényszerít, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és rabszolgákat, hogy jelt tegyenek jobb kezükre, vagy homlokukra,
Rev 13:17 hogy senki más ne tudjon vásárolni, vagy eladni, csak aki bélyegül viseli a fenevad nevét vagy nevének számát.
Rev 13:18 Ebben áll a bölcsesség próbája. Kinek értelme van, számítsa ki a fenevad számát! Emberi szám az. A száma: hatszázhatvanhat.
Rev 14:1 Láttam! Egyszerre a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren olyanok, akik homlokukra írva viselték az Ö nevét és Atyjának nevét.
Rev 14:2 Hangot hallottam a mennyből, mintha sok víz zúgna, vagy mintha nagy mennydörgés szólna, olyan volt a hang, melyet hallottam, mintha citerások pengetnék citerájukat.
Rev 14:3 Új dalt énekeltek a trón, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem volt képes megtanulni a dalt, csak a száznegyvennégyezer, akiket megvásároltak a földről.
Rev 14:4 Ők azok, akik asszonyokkal nem szennyezték be magukat, hiszen szüzek. Ők azok, akik a Bárányt mindenhova követik, ahová csak megy. Őket zsengéül vásárolták meg az emberek közül Istennek és a Báránynak.
Rev 14:5 Szájukban nem találtak hazugságot, feddhetetlenek.
Rev 14:6 Láttam azután egy másik angyalt, ki az ég delelőjén repült. Nála volt az örökkévaló örömüzenet, hogy kihirdesse a földön lakóknak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.
Rev 14:7 Erős hangon szólt: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája. Boruljatok le az előtt, aki a mennyet, földet, tengert és a vizek forrásait alkotta."
Rev 14:8 Azután másik, második angyal követte, és szólt: "Leomlott, leomlott a nagy Babilon, mely parázna indulatának borával megitatta az összes nemzetet."
Rev 14:9 Megint más, harmadik angyal követte azokat, és nagy hangon mondta: "Ha valaki a fenevad előtt, vagy annak képe előtt leborul, s homlokára vagy kezére veszi annak jegyét,
Rev 14:10 szintén inni fog az Isten indulatának borából, melyet keveretlenül szolgálnak fel haragjának poharában, s tűzzel és kénkővel fogják kínozni Isten szent angyalai előtt és a Bárány előtt.
Rev 14:11 Kínlódásuknak füstje felszáll majd az örök korok korain át, nem lesz nyugvásuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik a fenevad előtt és annak képmása előtt leborulnak, sem annak, aki magára veszi a fenevad nevének bélyegét.
Rev 14:12 Itt tűnik ki a szentek állhatatossága, azoké, akik őrzik Isten parancsolatait, és a Jézusba vetett hitet."
Rev 14:13 Azután szózatot hallottam az égből, mely így hangzott: "Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Csakugyan - így szól a Szellem -, itt az ideje, hogy fáradalmaiktól megnyugodjanak. Mert tetteik velük haladva követik őket."
Rev 14:14 "Újra láttam! Egyszerre fehér felhő tűnt fel, s a felhőn ült valaki, aki ember Fiához hasonlított. A fején arany koszorú volt; a kezében éles sarló."
Rev 14:15 Azután egy másik angyal jött elő a templomból, s az erős hangon odakiáltott a felhőn ülőnek: "Nyújtsd ki sarlódat és arass, mert eljött az aratás órája, mert megszáradt a föld aratnivalója."
Rev 14:16 Ekkor a felhőn ülő sarlóját a földnek vetette, és a föld learattatott.
Rev 14:17 Megint másik angyal jött elő az égben lévő templomból, s annál szintén éles sarló volt.
Rev 14:18 Az oltártól előjött egy másik angyal is, kinek fennhatósága volt a tűzön, és hangos szóval kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: "Nyújtsd ki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőtőkéjének fürtjeit, mert megértek annak bogyói!"
Rev 14:19 Erre az angyal ráhelyez te a földre sarlóját, leszüretelte a föld szőlőtőkéjét, s bevetette azt Isten indulatának nagy sajtójába.
Rev 14:20 A sajtót a városon kívül taposták, s vér folyt ki a sajtóból a lovak zablájának magasságáig ezerhatszáz stádium terjedelemben.
Rev 15:1 Megint más, nagy, csodálatos jelképet láttam az égben: hét angyalt, kiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel ért el végéhez az Isten indulata.
Rev 15:2 Láttam! Úgy tetszett, mintha tűzzel kevert üvegtenger lett volna előtte. Láttam azokat, akik győztek a fenevadon, annak képmásán, nevének számán. Ott álltak az üvegtengernél, és Isten citerái voltak náluk.
Rev 15:3 Mózesnek Isten rabszolgájának dalát és a Bárány dalát énekelték: "Nagyok és csodálatosak a te tetteid Urunk, Isten, mindeneken Uralkodó. Útjaid igazságosak és igazak, ó nemzetek Királya.
Rev 15:4 Ki ne félne téged Urunk, és ki ne dicsőítené neved?' Mert egyedül vagy olyan, amilyent a törvény kíván. Mert közeledbe jönnek majd az összes népek, és leborulnak előtted, hiszen a te igazságos útjaid láthatókká lettek."
Rev 15:5 Ezek után láttam! A mennyben kinyílt a bizonyságtétel sátorának temploma,
Rev 15:6 s előjött a templomból az a hét angyal, akiknél a hét csapás volt. Tiszta, fénylő gyolcsba öltözve jöttek, mellüket aranyöv övezte.
Rev 15:7 A négy élőlény közül az egyik a hét angyalnak hét aranycsészét adott, melyek az örök korok korain át élő Isten indulatával voltak megtöltve.
Rev 15:8 Az Isten dicsősége és hatalma azonban füsttel töltötte meg a templomot, úgyhogy senki addig be nem léphetett a templomba, ameddig a hét angyal hét csapása végéhez nem érkezik.
Rev 16:1 A templomból hangos szózatot hallottam, mely ezt mondta a hét angyalnak: "Menjetek el, és öntsétek ki az Isten indulatának hét csészéjét a földre!"
Rev 16:2 Elment az első: kiöntötte csészéjét a földre, s gonosz és rossz fekély támadt azokon az embereken, akik a fenevad bélyegét viselték, és képe előtt leborultak.
Rev 16:3 A második a tengerre töltötte ki csészéjét, és abból olyan vér támadt, mintha halotté volna, úgyhogy a tengerben levő összes élőlények meghaltak.
Rev 16:4 A harmadik a folyókra és a vizek forrásaira töltötte csészéjét, és azok vérré váltak.
Rev 16:5 Hallottam a vizek angyalát szólni: "Igazságos vagy te, ki vagy és voltál, Te Törvényszerű, hogy ezeket az ítéleteket hoztad.
Rev 16:6 Mert szentek és próféták vérét ontották ki, és most vért adtál inniuk. Megérdemelték."
Rev 16:7 Hallottam, hogy megszólalt az oltár: "Uram, mindeneken uralkodó Isten. Csakugyan igazak és igazságosak ítéleteid!"
Rev 16:8 A negyedik a napra töltötte ki csészéjét, s elrendelték neki, hogy tűzzel perzselje az embereket.
Rev 16:9 Nagy hőség perzselte az embereket, úgyhogy káromolni kezdték az Isten nevét, akinek fennhatósága volt ezeken a csapásokon és nem tértek más felismerésre, hogy dicsőséget adjanak neki.
Rev 16:10 Az ötödik a fenevad trónjára öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak királysága elsötétedett. A nyelvüket harapdálták kínjukban,
Rev 16:11 s a mennynek Istenét káromolták kínjaik és fekélyeik miatt, de nem tértek új felismerésre, és nem hagyták el tetteiket.
Rev 16:12 A hatodik a nagy Eufrátesz folyamra öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak vize kiszáradt, hogy a napkeleti királyok útja elkészüljön.
Rev 16:13 Ekkor láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jött elő, melyek olyanok voltak, mint a békák.
Rev 16:14 Ördögi szellemeknek csodajeleket tevő szellemei ezek, akik szétmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindeneken uralkodó Isten nagy napjának ütközetére.
Rev 16:15 Lásd! Tolvajként megyek el. Boldog, aki ébren lesz, és megőrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák torz alakját.
Rev 16:16 S összegyűjtötte őket a héberül Harmagedónnak nevezett helyre.
Rev 16:17 A hetedik a levegőre öntötte ki csészéjét. Ekkor a templomból a tróntól hatalmas szózat tört elő: "Meglett!"
Rev 16:18 S erre villámlások, szózatok és mennydörgések támadtak, és nagy rengés keletkezett, amilyen nem támadt, amióta ember lett a földön, nem támadt soha ekkora nagy rengés.
Rev 16:19 Erre a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai leomlottak. Az Isten előtt megemlékeztek a nagyvárosról, és az Isten haragos indulatának borával telt poharat adtak neki.
Rev 16:20 Erre minden sziget eltűnt, s a hegyekre nem találtak rá többé.
Rev 16:21 Tálentomnyi jegekből álló nagy eső zuhogott az égből az emberekre. A jégeső csapása miatt az emberek káromolták az Istent, mert igen nagy volt az a csapás.
Rev 17:1 A hét csészével ellátott hét angyal közül az egyik eljött, és beszélni kezdett velem: "Jer, megmutatom neked annak a nagy paráznának ítéletét, aki a sok víz mellett ül.
Rev 17:2 Kivel a föld királyai paráznaságba estek, és akinek paráznasága borként megrészegítette a földön lakókat."
Rev 17:3 Szellemben egy pusztába vitt el engem, s ott láttam azon a veres fenevadon, aki hemzsegett a káromló címektől, s akinek hét feje és tíz szarva volt, ülni egy asszonyt.
Rev 17:4 Az asszonyt bíbor és veres ruha burkolta, arany, drágakő és gyöngyök ékesítették, kezében undorító paráznaságával és tisztátalanságaival teletöltött aranycsészét tartott.
Rev 17:5 Homlokára név volt írva, egy titok: "A nagy Babilon, a föld paráznáinak s utálatosságainak anyja."
Rev 17:6 Láttam, hogy az asszony a szentek vérétől és Jézus tanúinak vérétől részeg volt. Nagy döbbenet fogott el, mikor megláttam.
Rev 17:7 "Miért döbbentél meg? - szólított meg az angyal. Megmondom én neked az asszony titkát és a fenevad titkát, aki hordozza őt, akinek hét feje és tíz szarva van.
Rev 17:8 A fenevad, akit láttál: volt, de nincsen, ám előjönni készül a feneketlen mélységből, azután veszedelmére megy. A földön lakók, kiknek neve nincs az élet könyvébe beírva a világ megalapítása óta, csodálkozni fognak, mikor meglátják a fenevadat, hogy az volt, de nincs, ámde meg fog érkezni.
Rev 17:9 Ide kell a bölcsességgel megáldott értelem! A hét fej hét hegy, melyeken az asszony rajta ül. Király is hét van.
Rev 17:10 Öt elesett, egy van, a másik még nem jött el, ha eljön, kevés ideig kell maradnia.
Rev 17:11 Az a fenevad pedig, mely volt és nincs, maga lesz a nyolcadik, s a hét közül való, és veszedelemre megy.
Rev 17:12 A tíz szarv is, melyeket láttál, tíz király, kik még nem kaptak királyságot, de a fenevaddal együtt egy órára királyoknak járó fennhatóságot fognak kapni.
Rev 17:13 Ezek egy szándékon lesznek, hatalmukat és jogaikat azonban átadják majd a fenevadnak.
Rev 17:14 A Bárány ellen fognak harcba szállni, de a Bárány le fogja győzni őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya, s vele fognak győzni az elhívottak, kiválogatottak és hűségesek."
Rev 17:15 Majd így szólt hozzám: "A vizek, melyeket ott láttál, ahol a parázna ül, népek, tömegek, továbbá nemzetek és nyelvek.
Rev 17:16 A tíz szarv, melyeket láttál és a fenevad, meg fogják gyűlölni a paráznát, pusztává és mezítelenné teszik, húsát megeszik, őt magát tűzzel égetik meg majd.
Rev 17:17 Mert az Isten adta szívükbe, hogy az ő szándékát tegyék meg, hogy egy szándékon cselekedjenek, és hogy királyságukat a fenevadnak adják, míg Isten beszédei végbe nem mennek.
Rev 17:18 Az asszony, akit láttál, az a nagy város, melynek királysága van a föld királyain."
Rev 18:1 Ezek után azt láttam, hogy egy másik angyal szállt alá az égből, akinek nagy hatalomkört adtak, és akinek dicsősége elsötétítette a földet.
Rev 18:2 Erős hangon kiáltotta: "Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögi szellemek lakóhelyévé vált, mindenféle tisztátalan szellemnek tömlöcévé, mindenféle tisztátalan és gyűlöletes madárnak tömlöcévé,
Rev 18:3 mivel parázna indulatának borával itatta meg az összes nemzetet, és a föld királyai vele paráználkodtak. A föld kalmárai is abból a hatalomból gazdagodtak meg, melyet az ő túltengő jóléte teremtett."
Rev 18:4 Majd más szózatot hallottam az égből, mely így szólt: "Én népem, jöjjetek ki közüle, hogy ne legyetek majd vétkeivel közösségben, és hogy csapásaiból ne kapjatok!
Rev 18:5 Mert vétkei az égig tornyosodtak, és Isten megemlékezett hamisságaikról.
Rev 18:6 Fizessetek úgy neki, ahogy ő is fizetett, tetteihez mérten a kétszeresnek kétszeresét adjátok meg neki, abba a pohárba, melyet ő kevert, kétszereset keverjetek neki!
Rev 18:7 Amekkora volt dicsekedése és túltengő jóléte, akkora kínt és gyászt adjatok neki. Mert így gondolkodott szívében: Mint egy királynő, úgy ülök trónomon, özvegy nem vagyok, gyászt nem látok soha.
Rev 18:8 Ezért egy napon fognak megérkezni csapásai: halál, gyász, ínség. És tűzzel fogják megégetni. Mert erős az Úr, az Isten, ki elítélte őt!"
Rev 18:9 "Siratni, gyászolni fogják őt a föld királyai - kik paráználkodtak, és vele dúskálkodtak - mikor égésének füstjét fogják látni.
Rev 18:10 A parázna kínja keltette félelem miatt távol fognak állni, és ezt mondják: Jaj! Jaj! Te nagy város Babilon, te erős város, hogy egy órában jött el ítéleted.
Rev 18:11 A föld kereskedői siratják és gyászolják, mert hajórakományukat senki sem vásárolja többé,
Rev 18:12 nem vásárolják aranyból, ezüstből, drágakőből, gyöngyökből, gyolcsból, bíborból, selyemből, skarlátból álló hajórakományukat, semmiféle citromfát, semmiféle elefántcsont eszközt, semmiféle drága fafajtákból, ércből, vasból, márványból készített eszközt,
Rev 18:13 sem fahajat, sem balzsamot, sem füstölőszert, sem mirhát, sem tömjént, sem bort, sem olajat, sem lisztlángot, sem gabonát, sem barmokat, sem juhokat, lovakból, kocsikból, rabszolgatestekből álló árút, sem emberi lelkeket.
Rev 18:14 Eltűnt előled a gyümölcs, melyre lelked vágyott. Minden, ami zsíros, minden, ami fényes, elveszett számodra. Azokra többé senki rá nem talál.
Rev 18:15 Akik ezekkel kereskedtek, akik belőled gazdagodtak meg, kínjaidtól félve messzire állnak majd tőled, sírva, gyászban
Rev 18:16 szólnak: Jaj, Jaj! Te nagyváros, ki gyolcsba, bíborba, skarlátba burkolóztál, ki arannyal, drágakővel, gyönggyel ékesítetted magad,
Rev 18:17 hogy elpusztult ennyi gazdagság egy órában. Minden kormányos, minden tengeren utazó, a matrózok, ahányan csak a tengeren dolgoznak, messzire álltak
Rev 18:18 és felkiáltottak, mikor égésének füstjét látták, és így szóltak: Ki hasonlítható ehhez a nagy városhoz?
Rev 18:19 Hamut szórtak a fejükre, sírva, gyászolva, úgy kiáltották: Jaj, te nagy város, melynek gazdagságából meggazdagodtak mindazok, akiknek a tengeren hajóik vannak, egy órában, hogy elpusztultál!
Rev 18:20 Vígadj rajta ég, örvendezzetek, ti szentek, apostolok és próféták, mert elítélte őt az Isten tiérettetek."
Rev 18:21 Erre egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy malomkő, és belevetette a tengerbe ilyen szóval: "Ilyen zuhanással vetik le Babilont, a nagy várost, és többé rá nem találnak.
Rev 18:22 "Citerásoknak, zenészeknek, fuvolásoknak, kürtösöknek hangját többé nem hallják benned; műremekeknek semmiféle készítőjét benned többé meg nem lelik, malomzörgést nem hallanak többé benned,"
Rev 18:23 mécsnek fénye nem fénylik többé benned, vőlegénynek és menyasszonynak a szavát nem hallják többé benned. Mert kalmáraid voltak a föld nagyjai, varázslásod tévelyítette el mind a nemzeteket,
Rev 18:24 prófétáknak és szenteknek vérét találták benned, mindazokét, akiket megöltek a földön."
Rev 19:1 Amit ezek után hallottam, olyan volt, mintha óriási tömeg nagy hangon szólna a mennyben: "Hallelujah! A megmentés, a dicsőség és a hatalom Istenünké!
Rev 19:2 Mert igazak és igazságosak az Ö ítéletei. Mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet. Rabszolgáinak vérét megtorolta annak kezén."
Rev 19:3 Másodszor is szóltak: "Hallelujah! Füstje felszáll az örök korok korain át!"
Rev 19:4 Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, és imádta a trónon ülő Istent. "Ámen! Hallelujah!" - mondták.
Rev 19:5 Ekkor a tróntól szózat hallatszott: "Magasztaljátok a mi Istenünket ti rabszolgái mind, ti, kik félitek Öt, kicsinyek és nagyok."
Rev 19:6 Majd úgy hallottam, mintha nagy tömeg szólna, mintha sok víz zúgna, mintha erős mennydörgések hangja szólna. "Hallelujah! Mert királyságra lépett az Úr, a mi Istenünk, a mindeneken uralkodó.
Rev 19:7 Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát.
Rev 19:8 Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék." A gyolcs a szentek igazságos viselkedése.
Rev 19:9 "Írd meg: Boldogok, akik a Bárány menyegzői lakomájára hivatalosak!" - mondta nekem. Azután így szólt hozzám: "Ezek az Isten igaz beszédei."
Rev 19:10 Én erre lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: "Vigyázz! Ne tedd! Rabszolgatársad vagyok, meg testvéreidé, akiknél Jézus bizonyságtétele van. Az Istent imádd! Mert Jézus bizonyságtétele a prófétaság szelleme."
Rev 19:11 Láttam! Megnyílt az ég, és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik.
Rev 19:12 Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak Ö.
Rev 19:13 Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten Igéje.
Rev 19:14 Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennybeli seregek.
Rev 19:15 Szájából éles pallos jön ki, hogy azzal vágja a nemzeteket. Vasvesszővel fogja őket terelgetni. Ö tapossa majd a mindenen uralkodó Isten haragos indulata borának sajtóját.
Rev 19:16 Köpenyére és tomporára egy név van írva: "Királyoknak Királya és uraknak Ura."
Rev 19:17 Láttam! Egy angyal állt a napban, és nagy hangon kiáltotta az összes madaraknak, melyek az ég delelőjén repültek: "Jertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára,
Rev 19:18 hogy királyok húsát, ezredesek húsát, erősek húsát, lovak húsát, rajtuk ülők húsát, az összes szabadosok, rabszolgák, kicsinyek és nagyok húsát egyétek."
Rev 19:19 Láttam! A fenevad, a föld királyai és azok seregei összegyűltek, hogy harcba szálljanak a lovon ülővel és annak seregével.
Rev 19:20 De megfogták a fenevadat és vele a hamis prófétát, ki a jeleket tette előtte, melyekkel eltévelyítette azokat, akik a fenevad jegyét vették magukra, és képmása előtt leborultak. Élve vetették őket az égő, tüzes, kénköves mocsárba.
Rev 19:21 A többieket megölte a lovon ülőnek pallosa, mely szájából jön ki. Húsukkal valamennyi madár jóllakott.
Rev 20:1 Azután láttam! Egy másik angyal szállt alá az égből, akinél a feneketlen mélység kulcsa volt, és kezében nagy lánc.
Rev 20:2 Ez uralma alá kerítette a sárkányt, amaz ősi kígyót, aki Vádló és Sátán, megkötözte ezer esztendőre,
Rev 20:3 és bevetette a feneketlen mélységbe. Azután bezárta a mélységet, és pecsétet tett rá, hogy ne tévelyítse tovább a nemzeteket, míg az ezer esztendő végéhez nem érkezik. Azután kevés időre fel kell őt oldozni.
Rev 20:4 Trónokat láttam! Voltak, akik rájuk ültek, s azokra ítélethozatalt bíztak. Láttam azután azokat a lelkeket, akiket Jézus tanúságtételéért és az Isten Igéjéért lefejeztek, akik nem borultak földre a fenevad előtt, sem annak képmása előtt, akik nem vették sem homlokukra, sem kezükre a bélyeget: ezek megelevenedtek, és a Felkenttel együtt királyságra léptek ezer évig.
Rev 20:5 A többi halott nem elevenedett meg, amíg az ezer esztendő véget nem ért. Ez az első feltámadás.
Rev 20:6 Boldog és szent az, aki részt kap az első feltámadásban. Hozzájuk nincs joga a második halálnak, hanem az Isten és a Felkent papjaivá lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendőn át.
Rev 20:7 Ha aztán végéhez érkezik az ezer esztendő, eloldják tömlöcéből a Sátánt.
Rev 20:8 Az elmegy majd, hogy a föld négy sarkán levő nemzeteket, Gógot és Magógot eltévelyítse, s harcra összegyűjtse őket, azokat, akiknek száma annyi, mint a tenger fövenyéé.
Rev 20:9 Ezek felmentek azután a föld térségére, s körülvették a szentek táborát és a szeretett várost. De az égből tűz szállt alá, és megemésztette őket.
Rev 20:10 Ekkor a vádlót, aki eltévelyítette őket, belevetették a tüzes és kénköves mocsárba, ahol a fenevad és a hamis próféta voltak. Ott fognak kínlódni nappal és éjjel az örök korok korain keresztül.
Rev 20:11 Láttam azután egy nagy, fehér trónt és a rajta ülőt. Ennek orcája elől elfutott a föld és az ég, úgyhogy helyet nem találtak többé számukra.
Rev 20:12 Azután láttam a halottakat, a nagyokat és a kicsinyeket, amint a trón előtt álltak. Könyveket nyitottak fel, majd egy másik könyv nyílt meg, mely az élet könyve. Ekkor megítélték a halottakat a könyvekben írottakból tetteiknek megfelelően.
Rev 20:13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a halál és a láthatatlan ország is kiadták a bennük levő halottakat, és minden egyest megítéltek tetteiknek megfelelően.
Rev 20:14 Ekkor a halált és a láthatatlan országot bevetették a tüzes mocsárba. Ez a második halál a tüzes mocsár.
Rev 20:15 Ha valakit nem találtak az élet könyvébe beírva, bevetették a tüzes mocsárba.
Rev 21:1 Erre új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld tovatűntek, és tenger nem volt többé.
Rev 21:2 Azután a szent várost, az Új Jeruzsálemet láttam, amint Istentől az égből leszállt, felkészülve, akárcsak egy férje számára felékesített menyasszony.
Rev 21:3 Majd egy hatalmas szózatot hallottam, mely a trónból hangzott fel, s mely ezt mondta: "Íme az Isten sátora az emberekkel együtt van, náluk üti fel sátorát. Az Ő népeivé lesznek, s az Isten maga lesz velük.
Rev 21:4 A szemükről minden könnyet le fog törölni. A halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem vesződés nem lesz többé. Mert az elsők elmúltak."
Rev 21:5 És szólt a trónon ülő: "Íme mindeneket megújítok." - "Írd meg!" - mondta azután. - "Ezek a beszédek megbízhatóak és igazak."
Rev 21:6 Azután így szólt hozzám: "Megvannak hát. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak az élet forrásából ingyen adok inni.
Rev 21:7 A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz.
Rev 21:8 De a gyávák, hitetlenek, megutáltak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és az összes hazugok részüket a tűzzel és kénkővel égő mocsárban lelik majd, mely a második halál."
Rev 21:9 Eljött azután ama hét angyal közül az egyik, akik az utolsó hét csapással telt hét csészét tartották, és ilyen beszédbe kezdett velem: "Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét."
Rev 21:10 Szellemben elvitt engem azután egy nagy és magas hegyre, s azon megmutatta a szent várost, Jeruzsálemet, mely Istentől az égből szállott alá,
Rev 21:11 s rajta van az Isten dicsősége. A fényár, melyben úszott, hasonlított a legdrágább kőnek, a kristályként csillogó jáspisnak fényéhez.
Rev 21:12 Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuja, a kapukon tizenkét angyal, rájuk nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei.
Rev 21:13 Napkeletről három kapu volt, északról három kapu, délről három kapu és napnyugatról három kapu.
Rev 21:14 A város falának tizenkét alapja volt, rajtuk tizenkét név, a Bárány tizenkét apostolának neve.
Rev 21:15 Annál, aki velem beszélt, arany mérővessző volt, hogy azzal megmérje a várost, annak kapuit és annak falát.
Rev 21:16 A város négyszögben feküdt, hosszúsága annyi volt mint a szélessége. Azután a várost mérte meg a vesszővel, tizenkétezer stádiumra. Hosszúsága, szélessége, magassága egyenlő.
Rev 21:17 Majd a falát mérte meg száznegyvennégy könyöknek emberi mértékkel, mely angyali.
Rev 21:18 A falba épített kövek jáspisból voltak, és a város tiszta arany volt, hasonló a tiszta üveghez.
Rev 21:19 A város falának alapjai mindenféle drágakővel voltak ékesítve. Az első alap jáspis volt, a második zafir, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
Rev 21:20 az ötödik szárdoniksz, a hatodik szárdiusz, a hetedik krizolit, a nyolcadik berillusz, a kilencedik tipáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
Rev 21:21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngy, minden egyes kapu egy gyöngyből volt. A város piaca tiszta arany volt, de olyan mint az áttetsző üveg.
Rev 21:22 Templomot nem láttam abban mert az Ur, az Isten, a mindeneken Uralkodó annak temploma, és a Bárány.
Rev 21:23 A városnak sem napra nincs szüksége, sem holdra, hogy megvilágosodjék, mert az Isten dicsősége tette azt világossá, szövétneke pedig a Bárány.
Rev 21:24 A nemzetek a város fényénél fognak járni, a föld királyai is abba viszik be dicsőségüket.
Rev 21:25 "A város kapuit nem zárják be nappal; éjszaka ugyanis nem lesz ott."
Rev 21:26 A nemzetek dicsőségét és megbecsülését abba viszik be.
Rev 21:27 Ám nem megy abba be semmi közönséges, sem olyan, aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik a Bárány életkönyvébe be vannak írva.
Rev 22:1 Azután megmutatta nekem az élet vizének fénylő folyamát, mely olyan, mint a kristály, amely Istennek és a Báránynak trónjából jön elő.
Rev 22:2 Piacának közepén, a folyamon innen és túl az élet ligete van, mely tizenkétszer terem gyümölcsöt, havonként adja meg gyümölcsét. A liget levelei a nemzetek gyógyítására valók.
Rev 22:3 Ott többé nem lesz semmi átkozott. Istennek és a Báránynak trónja lesz benne, és rabszolgái ott szolgálnak majd neki.
Rev 22:4 Látni fogják orcáját, és neve homlokukon lesz.
Rev 22:5 Éjszaka nem lesz ott, nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világossága fogja beragyogni őket. Királyokként fognak uralkodni az örök korok korain át.
Rev 22:6 Majd így szólt hozzám: "Ezek a beszédek megbízhatók és igazak." Az Úr, a próféták szellemeinek Istene, küldte el angyalát, hogy rabszolgáinak megmutassa azokat a dolgokat, melyeknek sietve kell megtörténniök.
Rev 22:7 "Hirtelen megyek el! Boldog az, aki megőrzi e könyv prófétáló beszédeit!"
Rev 22:8 Én, János vagyok az, aki hallom és látom e dolgokat. Mikor meghallottam, és megláttam ezeket, földre estem, hogy a lábát csókolva imádjam azt az angyalt, aki nekem e dolgokat mutatta.
Rev 22:9 De ő így szólt: "Vigyázz! Ne tedd! Rabszolgatársad vagyok neked is, testvéreidnek is és mindazoknak, akik őrzik e könyv beszédeit. Istent imádd!"
Rev 22:10 Majd így szólt hozzám: "Ne pecsételd le a könyv prófétáló beszédeit, mert az idő közel!
Rev 22:11 "Aki hamis, ártson ezután is; a mocskos mocskolódjék tovább; az igazságos legyen tovább is igazságos, és a szent szentelődjék meg."
Rev 22:12 Lám, sietve megyek! A bér velem, hogy kinek-kinek megfizessek a szerint, amilyen a cselekedete.
Rev 22:13 Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és utolsó, a kezdet és a vég.
Rev 22:14 Boldogok, akik megmossák ruháikat, hogy joguk legyen az élet liget éhez és ahhoz, hogy a kapukon át bemenjenek a városba.
Rev 22:15 Kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók, s mindenki, aki kedveli és teszi a hazugságot.
Rev 22:16 Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az eklézsiákban tanúskodjék előttetek e dolgokról. Én vagyok Dávid gyökere és nemzetsége, ama fénylő hajnali csillag."
Rev 22:17 A Szellem és a menyasszony ezt mondják Jövel!" Aki hallgatja, mondja ezt: "Jövel!" Aki szomjazik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
Rev 22:18 Bizonyságot teszek mindenkinek, aki e könyv prófétáló beszédeit hallgatja: "Ha valaki hozzátesz ezekhez, az Isten is rárakja arra e könyvben megírt csapásokat,
Rev 22:19 ha valaki elvesz e prófétáló könyv beszédeiből, annak részét az Isten is el fogja venni az élet ligetéből, és a szent városból, azokból a dolgokból, melyek e könyvben megírattak."
Rev 22:20 Azt mondja az, aki e dolgok mellett tanúskodik: "Csakugyan! Sietve megyek el!" Ámen! Jövel Uram Jézus!
Rev 22:21 Az Úrnak, Jézusnak kegyelme mindenekkel!