Mat 1:1 Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának Dávidnak volt a fia. Mat 1:2 Ábrahám fia Izsák volt, Izsák fia Jákob, Jákob fiai pedig Júda és ennek testvérei. Mat 1:3 Júda fiai Fáresz és Zára Tárnáitól, Fáresz fia Ezron, Ezron fia Árám. Mat 1:4 Árám fia Amináráb, Amináráb fia Naasszon, Naasszon fia Szálmon. Mat 1:5 Szálmon fia Booz Ráhábtól, Booz fia Obed Ruttól, Mat 1:6 Obed fia Jessze, Jessze fia pedig Dávid király. Mat 1:7 Dávid király fia Salamon volt Uriás feleségétől. Mat 1:8 Salamon fia Roboám, Roboám fia Ábia, Ábia fia Áza, Mat 1:9 Áza fia Jozafát, Jozafát fia Jorám, Jorám fia Oziás, Oziás fia Joátám, Joátám fia Ákáz, Ákáz fia Ezekiás, Mat 1:10 Ezekiás fia Manasszes, Manasszes fia Ámon, Ámon fia Joziás, Mat 1:11 Joziás fiai pedig Jekoniás és ennek testvérei a babiloni fogság idején. Mat 1:12 A babiloni fogság után Jekoniás fia Szálátiel volt, Szálátiel fia Zorobábel, Mat 1:13 Zorobábel fia Ábiud, Ábiud fia Eliákim, Eliákim fia Ázor, Mat 1:14 Ázor fia Szádok, Szádok fia Ákim, Ákim fia Eliud, Mat 1:15 Eliud fia Eleázár, Eleázár fia Mátán, Mátán fia Mat 1:16 Jákob, Jákob fia pedig József, Mária férje, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Mat 1:17 E szerint a nemzedékek összege: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék és a babiloni fogságtól Krisztusig tizennégy nemzedék. Mat 1:18 Jézus Krisztusnak ez az eredete: Anyja Mária József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől. Mat 1:19 Férje, József, igaz ember volt és, mivel nem akarta rossz hírbe hozni, az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el. Mat 1:20 Miközben ezen gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala és így szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban Mat 1:21 Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." Mat 1:22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Mat 1:23 "Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, És Emmanuelnek fogják hívni." Ez azt jelenti: Velünk az Isten Mat 1:24 József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala. Mat 1:25 Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg a világra nem hozta (elsőszülött) fiát, akit Jézusnak nevezett. Mat 2:1 Amikor Jézus a judeai Betlehemben megszületett, Heródes király napjaiban bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és érdeklődtek: Mat 2:2 "Hol van a zsidók Újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." Mat 2:3 Ennek hallatára Heródes király megriadt, és vele egész Jeruzsálem. Mat 2:4 Összehívta az összes főpapokat és a nép írástudóit és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. Mat 2:5 Azok azt válaszolták: "A judeai Betlehemben, mert így jövendölte a próféta: Mat 2:6 Te Betlehem Júda földje, Éppen nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, Mert belőled származik majd a vezér, Aki népemet, Izraelt kormányozza." Mat 2:7 Erre Heródes titkon hivatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag föltűnésének idejét. Mat 2:8 Majd ezekkel a szavakkal küldte őket Betlehembe: "Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől. Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki." Mat 2:9 Azok, miután meghallgatták a királyt, elindultak. S lám a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg végül meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Mat 2:10 Amint meglátták a csillagot, igen megörültek. Mat 2:11 A házba lépve megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva hódoltak neki. Azután fölnyitották kincsesládájukat és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirrhát. Mat 2:12 Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy vissza ne forduljanak Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. Mat 2:13 Miután eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni." Mat 2:14 Ő felkelt, s még az éjjel fogta a gyermeket és az anyját, és elköltözött Egyiptomba. Mat 2:15 Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: "Egyiptomból hívtam az én fiamat". Mat 2:16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Mat 2:17 Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Mat 2:18 Kiáltás hangzik Rámában, Hangos sírás és jajgatás: Rákel siratja fiait És vigasztalódni nem akar, Mert nincsenek többé." Mat 2:19 Miután Heródes meghalt, az Úr angyala Egyiptomban megjelent Józsefnek álmában és így szólt: Mat 2:20 "Kelj föl, fogd a gyermeket és annak anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek." Mat 2:21 Ő fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. Mat 2:22 De amikor meghallotta, hogy Judeában Árkeusz uralkodik atyja, Heródes után, félt odamenni. Miután újabb intést kapott álmában, Galilea vidékére költözött. Mat 2:23 Odaérve Názáret városában telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták jövendöltek: Názáretinek fogják hívni. Mat 3:1 Abban az időben föllépett Keresztelő János és Judea pusztájában ezt hirdette: Mat 3:2 "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa". Mat 3:3 Ő az, akit Izaiás próféta említ, amikor így szól: "A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!" Mat 3:4 "János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; eledele sáska és vadméz volt." Mat 3:5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem és az egész Jordán környéke. Mat 3:6 Megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban. Mat 3:7 Amikor látta, hogy számos farizeus és szadduceus jön, hogy megkeresztelkedjék, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető bosszú elől? Mat 3:8 Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! Mat 3:9 Ne gondoljátok, hogy hivatkozhattok arra: Ábrahám a mi atyánk! - Mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. Mat 3:10 A fejsze már a fák gyökeréhez ért: kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem. Mat 3:11 Én a bűnbánat jeléül csak vízzel keresztellek benneteket, de aki utánam jön, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Mat 3:12 Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét és csűrbe gyűjti a búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti." Mat 3:13 Akkor Jézus Galileából Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. Mat 3:14 János azonban igyekezett visszatartani őt: "Nekem van szükségem a te keresztségedre, mondta, és te jössz énhozzám?" Mat 3:15 Jézus így felelt: "Hagyd el ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos." Erre odaengedte. Mat 3:16 Megkeresztelkedése után Jézus azonnal feljött a vízből, mire megnyílt neki az ég és látta, hogy Isten Lelke galamb képében leereszkedik és rászáll. Mat 3:17 Akkor a mennyből ez a szózat hangzott: "Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik." Mat 4:1 Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög. Mat 4:2 Negyven nap és negyven éjjel böjtölt s végül megéhezett. Mat 4:3 Ekkor odalépett hozzá a kísértő és így szólt: "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak." Mat 4:4 Erre azt felelte: "Írva van: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való." Mat 4:5 Az ördög ezután a Szentvárosba, a templomépület párkányára állította. Mat 4:6 "Ha Isten fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van: Angyalainak parancsolt felőled. Tenyerükön fognak hordozni téged, Hogy kőbe ne üssed lábadat." Mat 4:7 Jézus így felelt: "Írva van az is: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!" Mat 4:8 Végül egy igen magas hegyre vitte őt az ördög és megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Mat 4:9 "Mindezt neked adom, mondta, ha leborulva imádsz engem." Mat 4:10 Jézus elutasította: "Takarodj, sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!" Mat 4:11 Akkor otthagyta őt az ördög, angyalok jöttek és szolgáltak neki. Mat 4:12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Mat 4:13 Elhagyta Názáret városát és a tómelléki Kafarnaumba, Zabulon és Neftalim vidékére költözött. Mat 4:14 Így beteljesedett Izaiás próféta szava: Mat 4:15 "Zabulon földje és Neftalim földje, A tenger menti út a Jordánon túl, A pogányok Galileája, Mat 4:16 A nép, amely sötétségben ült, Nagy világosságot pillantott meg, És világosság támadt azoknak, Akik a halál árnyékában és országában laknak." Mat 4:17 Ettől fogva Jézus tanítani kezdett. "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" Mat 4:18 Mikor a galileai tenger mellett járt, látott két testvért, Simont, aki másik nevén Péter, és testvérét, Andrást. Halászok voltak és hálót vetettek a vízbe. Mat 4:19 Így szólt hozzájuk: "Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket." Mat 4:20 Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá. Mat 4:21 Folytatva útját másik két testvért pillantott meg: Zebedeus fiát, Jakabot, és testvérét, Jánost. Atyjukkal, Zebedeussal éppen hálóikat foltozták a bárkában. Hívta őket is. Mat 4:22 Mindjárt otthagyták atyjukat a bárkával és nyomába szegődtek. Mat 4:23 Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított a nép között minden betegséget és minden bajt. Mat 4:24 Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden, különféle betegségekben és fájdalmas bajokban szenvedőt, még ördögtől megszállottat, holdkórost meg bénát is, és meggyógyította őket. Mat 4:25 Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Judeából és a Jordánon túlról. Mat 5:1 A tömeg láttára Jézus fölment a hegyre. Mat 5:2 Ott leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitva ajkát így tanította őket: Mat 5:3 "Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa. Mat 5:4 "Boldogok a szomorkodók; majd megvigasztalják őket." Mat 5:5 Boldogok a szelídek: övék lesz a föld. Mat 5:6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: majd kielégítik őket. Mat 5:7 Boldogok az irgalmasok: majd nekik is irgalmaznak. Mat 5:8 Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják Istent. Mat 5:9 Boldogok a békességesek: ők Isten fiai. Mat 5:10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek: övék a mennyek országa. Mat 5:11 Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudozva minden rosszat fognak rátok. Mat 5:12 Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz a jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is. Mat 5:13 Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való már egyébre, mint hogy kidobja és széttapossa az ember. Mat 5:14 Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető. Mat 5:15 És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. Mat 5:16 Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat. Mat 5:17 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem. Mat 5:18 Bizony mondom nektek: Míg ég és föld fennáll, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész. Mat 5:19 Aki tehát csak egyet hagy is el a legkisebb parancsok közül és így tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja azokat, az nagy lesz a mennyek országában. Mat 5:20 Ezért mondom nektek: Ha életszentségtek fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. Mat 5:21 Hallottátok a régieknek szóló parancsot: Ne ölj! Aki öl állítsák törvényszék elé. Mat 5:22 Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart. Aki felebarátját butának mondja, állítsák a nagytanács elé. Aki pedig istentelennek mondja, jusson a gyehenna tüzére. Mat 5:23 Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened, Mat 5:24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj, békülj ki előbb felebarátoddal, aztán jöjj vissza és ajánld fel ajándékodat. Mat 5:25 Békülj ki még idejében, még útközben ellenfeleddel, hogy át ne adjon a bírónak, a bíró a poroszlónak és tömlöcbe ne vessenek. Mat 5:26 Bizony mondom neked: Ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért le nem fizetted. Mat 5:27 Hallottátok (a régieknek szóló) parancsot: Házasságot ne törj! Mat 5:28 Én pedig azt mondom nektek: Mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele. Mat 5:29 Ezért, ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és vesd el magadtól. Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested gyehennára kerüljön. Mat 5:30 Ha pedig jobb kezed botránkoztat meg, vágd le és vesd el magadtól. Inkább egy tagod vesszen oda, semhogy egész tested gyehennára jusson. Mat 5:31 Parancs volt az is: Ha valaki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Mat 5:32 Én pedig azt mondom nektek: Mindaz, aki elbocsátja feleségét, kivéve ha nem törvényes felesége, okot ad neki a házasságtörésre, aki pedig elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör. Mat 5:33 Hallottátok azt a régieknek szóló parancsot is: Hamisan ne esküdjél, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Mat 5:34 Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lábainak zsámolya, Mat 5:35 sem Jeruzsálemre, mert az a nagy királyok városa. Mat 5:36 Még fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Mat 5:37 "Beszédetek legyen: igen, igen; nem nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van." Mat 5:38 Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért! Mat 5:39 Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is. Mat 5:40 S ha perbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is. Mat 5:41 S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira. Mat 5:42 Adj a kérőnek, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd. Mat 5:43 Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Mat 5:44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért). Mat 5:45 Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igaznak és bűnösnek. Mat 5:46 Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? Mat 5:47 És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Mat 5:48 Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok. Mat 6:1 Ügyeljetek, hogy ne az emberek szemeláttára s az ő kedvükért legyetek jók, különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál. Mat 6:2 Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket. Mat 6:3 Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb, hogy alamizsnád rejtve maradjon. Mat 6:4 Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked. Mat 6:5 Mikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szívesen imádkoznak az emberek szemeláttára a zsinagógában és az utcasarkon állva, hogy lássák őket az emberek. Mat 6:6 Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót és imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked. Mat 6:7 Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok. Azt gondolják ugyanis, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást. Mat 6:8 Ne utánozzátok őket! Hiszen tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek. Mat 6:9 Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Mat 6:10 Legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is. Mat 6:11 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, Mat 6:12 bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. Mat 6:13 És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. (Ámen). Mat 6:14 Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. Mat 6:15 De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. Mat 6:16 Mikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserű képet vágnak ugyanis, hogy lássék rajtuk a böjtölés. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Mat 6:17 Te amikor böjtölsz, illatosítsd be a fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet, Mat 6:18 hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked. Mat 6:19 Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Mat 6:20 Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mat 6:21 Ahol a kincsed, ott a szíved is. Mat 6:22 A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz. Mat 6:23 De ha szemed rossz, sötét lesz egész tested. Ha tehát a világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség? Mat 6:24 Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyűlöli az egyiket s szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Mat 6:25 Azt mondom tehát nektek: Ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több-e az élet az eledelnél, s a test nem több-e a ruhánál? Mat 6:26 Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, s csűrökbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti többet azoknál? Mat 6:27 Ugyan melyiktek nyújthatja meg életkorát csak egy rőfnyivel is, ha aggodalmaskodik? Mat 6:28 És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak, s nem fonnak. Mat 6:29 Mondom nektek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Mat 6:30 Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Mat 6:31 Ne nyugtalankodjatok tehát és ne kérdezzétek: Mit eszünk? vagy: Mit iszunk? vagy: Mibe öltözünk? Mat 6:32 Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van. Mat 6:33 Ti keressétek elsősorban Isten országát s annak igazságát, és ezeket is mind hozzá kapjátok. Mat 6:34 Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja. Mat 7:1 Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! Mat 7:2 Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Mat 7:3 Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében nem veszed észre a gerendát? Mat 7:4 Vagy hogyan mondhatod felebarátodnak: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - holott tulajdon szemedben gerenda van? Mat 7:5 Képmutató! Vesd előbb a gerendát ki szemedből, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből. Mat 7:6 Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán megfordulnak és széttépnek titeket. Mat 7:7 Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. Mat 7:8 Mindaz, aki kér kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. Mat 7:9 Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér? Mat 7:10 Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Mat 7:11 Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek! Mat 7:12 Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták. Mat 7:13 A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz - bizony sokan mennek be rajta. Mat 7:14 De milyen szűk a kapu és keskeny az út, mely az életre visz, - bizony kevesen találják meg azt. Mat 7:15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Mat 7:16 Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? Mat 7:17 Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Mat 7:18 Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Mat 7:19 Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. Mat 7:20 Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket. Mat 7:21 Nem mindaz, ki azt mondja nekem: Uram, Uram! - jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. Mat 7:22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Mat 7:23 Én akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem ti gonosztevők! Mat 7:24 Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Mat 7:25 Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és nekicsapott a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták. Mat 7:26 Mindaz pedig, aki tanításomat hallgatja, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Mat 7:27 Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és nekicsapott a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált." Mat 7:28 Ezzel Jézus befejezte beszédét. Mat 7:29 A nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók (és farizeusok). Mat 8:1 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Mat 8:2 Akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." Mat 8:3 Jézus kinyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az tüstént megtisztult leprájától. Mat 8:4 Akkor Jézus azt mondta neki: "Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik." Mat 8:5 Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta: Mat 8:6 "Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyen kínlódik." Mat 8:7 Jézus így felelt: "Megyek és meggyógyítom." Mat 8:8 A százados ezt válaszolta: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Csak szólj, és szolgám meggyógyul. Mat 8:9 "Jómagam bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: Menj! - elmegy; és a másiknak: Jöjj ide! - hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! - megteszi."" Mat 8:10 Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: "Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél nem találtam Izraelben! Mat 8:11 Ezért mondom nektek: Sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, Mat 8:12 az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." Mat 8:13 A századoshoz pedig így szólt Jézus: "Menj, legyen úgy, amint hitted." A szolga már abban az órában meggyógyult. Mat 8:14 Amikor Jézus Péter házába ment, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. Mat 8:15 Megérintette kezét, mire elhagyta a láz. Felkelt és szolgált neki. Mat 8:16 Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonoszlelkeket és minden beteget meggyógyított. Mat 8:17 Így beteljesedett Izaiás próféta jövendölése: "Ő elvette betegségeinket és bajainkat hordozta." Mat 8:18 Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra. Mat 8:19 Akkor egy írástudó lépett hozzá és így szólt: "Mester követlek téged, bárhová mégy." Jézus figyelmeztette: Mat 8:20 "A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét." Mat 8:21 Egy másik tanítványa kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem atyámat." Mat 8:22 Jézus azonban így felelt: "Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat." Mat 8:23 Bárkába szállt és tanítványai követték. Mat 8:24 Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. Mat 8:25 Tanítványai felkeltették és kérték: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" Mat 8:26 Jézus rájuk szólt: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek!" Aztán felkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy nyugalom keletkezett. Mat 8:27 Az emberek pedig elámulva mondták: "Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?" Mat 8:28 Mikor a túlsó partra ért, a gádáraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. Mat 8:29 Így kiáltoztak: "Mi bajod velünk Jézus, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" Mat 8:30 Nem messze onnan nagy sertéskonda legelészett. Mat 8:31 Ezért az ördögök megkérték: "Ha kiűzöl minket, küldj a kondába." Mat 8:32 "Menjetek", szólt. Azok ki is mentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredekről a tóba rohant és vízbe veszett. Mat 8:33 A kanászok elfutottak és a városba érve mindent elmondtak a megszállottakról is. Mat 8:34 Akkor az egész város kiment Jézus elé és, amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról. Mat 9:1 Erre ismét bárkába szállt, átkelt a tavon és lakóvárosába érkezett. Mat 9:2 Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak elébe. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: "Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid." Mat 9:3 Néhány írástudó erre azt gondolta magában: "Ez káromkodik." Mat 9:4 Jézus gondolataikba látva így szólt: "Miért gondoltok rosszat magatokban? Mat 9:5 Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyernek bűneid? - vagy ha azt: kelj föl és járj? Mat 9:6 Tudjátok meg tehát hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza!" Mat 9:7 Az fölkelt és hazament. Mat 9:8 Ennek láttára félelem fogta el a népet és magasztalni kezdték Istent, hogy embernek ekkora hatalmat adott. Mat 9:9 Jézus tovább folytatva útját, látta, hogy egy Máté nevű ember ül a vámnál. "Kövess engem!" - szólította meg. Az fölkelt és követte. Mat 9:10 Mikor később annak házában asztalhoz ült, sok vámos és bűnös jött, s letelepedtek Jézus és tanítványai közé. Mat 9:11 Ennek láttára a farizeusok megkérdezték tanítványait: Miért eszik Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Mat 9:12 Amikor Jézus ezt hallotta, megfelelt nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Mat 9:13 Menjetek csak, és tanuljátok meg mit tesz az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." Mat 9:14 Akkor odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: "Hogy lehet az, hogy mi és a farizeusok (gyakran) böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?" Mat 9:15 Jézus így felelt: "Csak nem búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Mat 9:16 Senki sem tesz ócska ruhára nyers szövetből foltot, mert a ruha ép részét is eltépi, és még nagyobb szakadás támad. Mat 9:17 Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad." Mat 9:18 Miközben ezt magyarázta, egy elöljáró lépett hozzá és lába elé borulva kérte: "(Uram), leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet és életre kel." Mat 9:19 Erre Jézus fölkelt és tanítványaival együtt elment vele. Mat 9:20 Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett, hátulról megérintette ruhája szegélyét. Mat 9:21 Azt gondolta magában: "Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok." Mat 9:22 Jézus erre megfordult, ránézett és így szólt: "Bízzál leányom, hited meggyógyított." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. Mat 9:23 Amikor Jézus az elöljáró házába ért és látta a fuvolásokat és a lármás tömeget, Mat 9:24 rájuk szólt: "Távozzatok! Hiszen nem halt meg a leány, csak alszik." Azok kinevették. Mat 9:25 Miután eltávolították a tömeget, bement, megfogta a leány kezét és az életre kelt. Mat 9:26 Híre járt ennek az egész vidéken. Mat 9:27 Amikor Jézus tovább folytatta útját, két vak ment utána. Egyre ezt kiáltották: "Könyörülj rajtunk, Dávid fia!" Mat 9:28 Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek, hogy tudok valamit tenni veletek?" "Igenis, Uram!" - felelték azok. Mat 9:29 Akkor megérintette szemüket és így szólt: "Legyen hitetek szerint!" Mat 9:30 Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig lelkükre kötötte: "Vigyázzatok, senki meg ne tudja." Mat 9:31 Ám azok elmentek és hírét vitték az egész vidéken. Mat 9:32 Alighogy azok elmentek, egy ördögtől megszállott némát hoztak eléje. Mat 9:33 Mihelyt az ördögöt kiűzte, megszólalt a néma. A nép erre csodálkozva mondta: "Soha sem láttak még ilyent Izraelben!" Mat 9:34 A farizeusok azonban megjegyezték: "Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Mat 9:35 Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított minden Mat 9:36 Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Mat 9:37 Akkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratni való sok, de a munkás kevés. Mat 9:38 Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába." Mat 10:1 Összehívta tizenkét tanítványát és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Mat 10:2 A tizenkét apostol a következő: az első Simon, másik nevén Péter, továbbá testvére András, Jakab Zebedeus fia és testvére János, Mat 10:3 Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab Alfeus fia, és Tádé, Mat 10:4 a buzgó Simon és karióti Júdás, aki később elárulta őt. Mat 10:5 Ezt a tizenkettőt küldte Jézus és megparancsolta nekik: "A pogányokhoz ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek. Mat 10:6 Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Mat 10:7 Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Mat 10:8 Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Mat 10:9 Ne szerezzetek se arany, se ezüst, se réz pénzt övetekbe. Mat 10:10 Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se botot: megérdemli a munkás az ellátását. Mat 10:11 Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, ki ott az érdemes ember, és maradjatok nála, amíg tovább nem utaztok. Mat 10:12 Mikor pedig házába léptek, köszöntsétek: (békesség e háznak!) Mat 10:13 Ha valóban érdemes rá az a ház, szálljon rá békességtek, de ha nem, békességtek szálljon vissza rátok. Mat 10:14 Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, menjetek ki a házából, még a városból is, és rázzátok le a port lábatokról. Mat 10:15 Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. Mat 10:16 Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok. Mat 10:17 Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Mat 10:18 Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Mat 10:19 Mikor bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok. Mat 10:20 Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok lelke szól belőletek. Mat 10:21 Halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermek szülei ellen támad és megöleti őket. Mat 10:22 Miattam mindenki meggyűlöl titeket, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Mat 10:23 Mikor pedig egyik városban üldöznek, meneküljetek a másikba. Bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia. Mat 10:24 Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Mat 10:25 Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint a mestere és a szolga, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább a házanépét? Mat 10:26 Ne féljetek tőlük! Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki nem tudódnék. Mat 10:27 Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el fényes nappal és amit fülbesúgva hallotok, hirdessétek a háztetőről. Mat 10:28 Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja. Mat 10:29 Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok nélkül egy sem esik a földre. Mat 10:30 Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Mat 10:31 Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. Mat 10:32 Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. Mat 10:33 De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Mat 10:34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot. Mat 10:35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert atyjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával. Mat 10:36 Saját házanépe lesz az ember ellensége. Mat 10:37 Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Mat 10:38 Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám. Mat 10:39 Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mat 10:40 Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Mat 10:41 Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az Mat 10:42 Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek: nem marad el jutalma." Mat 11:1 Amikor Jézus befejezte a tizenkét tanítványának adott utasításait, továbbindult, hogy tanítson és hirdesse az igét az ottani Mat 11:2 Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, elküldte (két) tanítványát ezzel a kérdéssel: Mat 11:3 "Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?" Mat 11:4 Jézus így válaszolt: "Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: Mat 11:5 vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. Mat 11:6 Boldog, aki nem botránkozik meg bennem." Mat 11:7 Amikor azok elmentek, Jézus beszélni kezdett a néphez Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Mat 11:8 Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Mat 11:9 Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Mat 11:10 Ez az, akiről az Írás mondja: "Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat." Mat 11:11 Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő. Mat 11:12 Keresztelő János napjaitól fogva mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el azt. Mat 11:13 A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték. Mat 11:14 Ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. Mat 11:15 Akinek füle van, hallja meg. Mat 11:16 Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: Mat 11:17 Furulyáztunk, de nem táncoltatok, Siránkoztunk, de nem zokogtatok. Mat 11:18 Eljött János, nem eszik és nem iszik, azt mondják rá: ördöge van. Mat 11:19 Eljött az Emberfia, eszik - iszik, és azt mondják rá: lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! A bölcsességet azonban művei igazolták." Mat 11:20 Akkor korholni kezdte a városokat, ahol a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg. Mat 11:21 "Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Mat 11:22 De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. Mat 11:23 Te meg Kafarnaum! Vajjon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, a mai napig állna. Mat 11:24 Egyébként mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked." Mat 11:25 Abban az időben Jézus így szólt: "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Mat 11:26 Igen Atyám, így tetszett neked. Mat 11:27 Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni. Mat 11:28 Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket. Mat 11:29 Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s így nyugalmat találtok lelketeknek. Mat 11:30 Az én igám édes, az én terhem könnyű." Mat 12:1 Abban az időben Jézus szombaton vetések között járt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat és eszegették. Mat 12:2 Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: "Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni." Mat 12:3 Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Mat 12:4 Hogyan ment be Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem kíséretének nem volt szabad megennie, csak a papoknak. Mat 12:5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétenének? Mat 12:6 Mondom nektek: a templomnál nagyobb van itt. Mat 12:7 Ha értenétek mit jelent: irgalmasságot akarok és nem áldozatot, sohasem ítélnétek el az ártatlanokat. Mat 12:8 Az Emberfia ura a szombatnak is." Mat 12:9 Onnan továbbhaladva betért zsinagógájukba. Mat 12:10 Talált egy félkezére béna embert. Megkérdezték tőle: "Szabad-e szombaton gyógyítani?" - hogy vádaskodhassanak ellene. Mat 12:11 Ő így felelt: "Ha valakinek közületek csak egy juha van, és az szombaton gödörbe esik, nem követ el mindent, hogy kihúzza? Mat 12:12 Pedig mennyivel többet ér az ember a birkánál! Tehát szabad szombaton jót cselekedni." Mat 12:13 Azzal az emberhez fordult: "Nyújtsd ki kezedet!" Az kinyújtotta és béna keze éppen olyan egészséges lett, mint a másik. Mat 12:14 Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek hogyan okozhatnák vesztét. Mat 12:15 Mikor Jézus ezt meghallotta, eltávozott onnan. Azután is sokan fordultak hozzá és meggyógyította valamennyit. Mat 12:16 De megtiltotta nekik, hogy nyilvánosságra hozzák. Mat 12:17 Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: Mat 12:18 "Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik. Rálehelem lelkemet, és hirdetni fogja az igazságot a népeknek. Mat 12:19 Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. Mat 12:20 A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Mat 12:21 Az ő nevében bíznak a nemzetek." Mat 12:22 Akkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá, és meggyógyította úgy, hogy az beszélni és látni kezdett. Mat 12:23 Erre az egész nép elámulva mondta: "Csak nem ő a Dávid fia?" Mat 12:24 A farizeusok is meghallották ezt és megjegyezték: "Ő csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöt." Mat 12:25 Jézus, átlátva gondolataikon, így szólt hozzájuk: "Minden meghasonlott ország elpusztul és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fönn. Mat 12:26 Ha sátán űzi ki a sátánt, akkor meghasonlott önmagában: tehát hogyan állhat fönn az országa? Mat 12:27 Ha én Belzebubbal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik? Ezért ők lesznek a ti bíráitok. Mat 12:28 De ha én Isten Lelkével űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok Isten országa. Mat 12:29 Hogyan törhet be valaki az erős ember házába és rabolhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi őt? Csak azután foszthatja ki házát. Mat 12:30 "Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór." Mat 12:31 Azért azt mondom nektek: minden bűn és káromlás bocsánatot nyer, de a Lélek ellen való káromlás nem nyer bocsánatot. Mat 12:32 Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a jövendőben. Mat 12:33 Ha jónak mondjátok a fát, tartsátok gyümölcsét is jónak, de ha rossznak mondjátok a fát, tartsátok a gyümölcsét is rossznak, hiszen gyümölcséről ismerhető föl a fa. Mat 12:34 Viperák fajzata! Hogyan beszélhettek jót, holott gonoszok vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj. Mat 12:35 A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat szed elő. Mat 12:36 Mondom nektek: minden fölöslegesen kimondott szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján. Mat 12:37 Szavaid alapján fognak igaznak ítélni, szavaid alapján fognak elmarasztalni." Mat 12:38 Erre néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: "Mester, jelet szeretnénk tőled látni." Mat 12:39 Ő így felelt: "A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. Mat 12:40 Amint ugyanis Jónás próféta három nappal és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. Mat 12:41 A ninivei férfiak e nemzedékkel együtt jelennek meg majd az ítéleten és elítélik azt, mert ők megtértek Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt. Mat 12:42 Dél királynője e nemzedékkel együtt jelenik meg az ítéleten és elítéli azt, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt! Mat 12:43 Mikor a tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Mat 12:44 Akkor azt mondja: visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is. Mat 12:45 Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt. Így jár ez a gonosz nemzedék is." Mat 12:46 Miközben még a néphez szólt, anyja és testvérei megálltak kint és beszélni akartak vele. Mat 12:47 Valaki figyelmeztette: "Anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled." Mat 12:48 De ő megkérdezte a hozzá szólót: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?" Mat 12:49 Aztán kitárta karját tanítványai felé és így szólt: "Ezek az én anyám és testvéreim! Mat 12:50 Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám." Mat 13:1 Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján. Mat 13:2 Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt. Mat 13:3 Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: "Kiment a magvető vetni. Mat 13:4 Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették. Mat 13:5 Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Mat 13:6 Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt. Mat 13:7 Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották. Mat 13:8 A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. Mat 13:9 Akinek füle van, hallja meg!" Mat 13:10 Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: "Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?" Mat 13:11 Ő így felelt: "Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem. Mat 13:12 Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Mat 13:13 Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem hallanak és nem értenek. Mat 13:14 Beteljesedik rajtuk Izaiás próféta jövendölése: Hallani fogtok, de nem érttek, Nézni fogtok, de nem láttok. Mat 13:15 Megkérgesedett e népnek a szíve: Fülükre nagyot hallanak És behúnyják szemüket, Hogy szemükkel ne lássanak És ne halljanak fülükkel, Szívükben értelem ne legyen és meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam őket. Mat 13:16 Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall. Mat 13:17 Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta. Mat 13:18 Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet. Mat 13:19 Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett. Mat 13:20 A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja, Mat 13:21 de nem ver benne gyökeret, csak ideig - óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik. Mat 13:22 A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét és meddő marad. Mat 13:23 Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: Egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat." Mat 13:24 Más példabeszédet is mondott nekik: "Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Mat 13:25 Amikor mindenki aludt, jött ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott. Mat 13:26 Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is. Mat 13:27 Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, jó magot vetettél szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly? Mat 13:28 Mire ő azt felelte: Ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? Mat 13:29 Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. Mat 13:30 Hagyjátok, hadd nőjjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe." Mat 13:31 Egy másik példabeszédet is mondott: "Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet. Mat 13:32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak és ágai közt fészket raknak." Mat 13:33 Ismét más példabeszédet is mondott: "Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik." Mat 13:34 Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek, példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mat 13:35 Így beteljesedett a próféta jövendölése: "Példabeszédre nyitom ajkamat: Hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva." Mat 13:36 Akkor elbocsátotta a népet és hazatért. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet." Mat 13:37 Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. Mat 13:38 A szántóföld, ez a világ. A jó mag, az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia. Mat 13:39 Az ellenség, aki ezt veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Mat 13:40 Mint ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is. Mat 13:41 Az emberfia elküldi angyalait. Azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, Mat 13:42 és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Mat 13:43 Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek füle van, hallja meg. Mat 13:44 Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet. Mat 13:45 Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres. Mat 13:46 Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt. Mat 13:47 Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. Mat 13:48 Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Mat 13:49 Így lesz a világ végén is: mennek az angyalok, kiválasztják a gonoszakat az igazak közül és tüzes kemencébe vetik őket. Mat 13:50 Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Mat 13:51 Megértettétek mindezt?" "Igenis", felelték. Mat 13:52 Erre ő így szólt: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő." Mat 13:53 Mikor Jézus e példabeszédeket befejezte, eltávozott onnan. Mat 13:54 Visszament lakóhelyére és a helybelieket tanította a zsinagógában. Azok meglepődve kérdezgették: "Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatévő ereje? Mat 13:55 Nem az ács fia ez? Anyja nem Mária? Testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? Mat 13:56 És nővérei, ugye azok is itt élnek köztünk? Honnan vette hát mindezt?" Mat 13:57 - és megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: "Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában." Mat 13:58 Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát. Mat 14:1 Abban az időben Heródes, a negyedesfejedelem, hallotta Jézus hírét. Mat 14:2 "Ez keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő." Mat 14:3 Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette. Mat 14:4 János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd." Mat 14:5 Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. Mat 14:6 Heródes születésenapján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. Mat 14:7 Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. Mat 14:8 Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: "Add nekem egy tálon keresztelő János fejét." Mat 14:9 A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. Mat 14:10 Lefejeztette tehát Jánost a börtönben. Mat 14:11 Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának. Mat 14:12 Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírülvitték Jézusnak. Mat 14:13 Jézus a hír hallatára elhajózott onnan egy magányos helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból. Mat 14:14 Mikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Mat 14:15 Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: "Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak." Mat 14:16 Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni." Mat 14:17 "Csak öt kenyerünk és két halunk van", felelték. Mat 14:18 "Hozzátok ide", mondta. Mat 14:19 Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek. Mat 14:20 Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosarat szedtek össze. Mat 14:21 Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett. Mat 14:22 Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. Mat 14:23 Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. Mat 14:24 A bárkát jó messze a parttól hányták - vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Mat 14:25 Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vizen járva feléjük közeledett. Mat 14:26 Amint meglátták a tanítványok, hogy a vizen jár, rémülten kiáltották: "Kísértet ! " - és félelmükben össze - vissza kiabáltak. Mat 14:27 De Jézus mindjárt megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" Mat 14:28 Mire Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vizen." "Jöjj !" - mondta ő. Mat 14:29 Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vizen. Mat 14:30 De az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: "Uram, ments meg!" Mat 14:31 Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Mat 14:32 Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. Mat 14:33 "Valóban Isten Fia vagy!" - vallották meg. Mat 14:34 Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. Mat 14:35 Mihelyt fölismerték őt a helybéliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Mat 14:36 Aki csak hozzáért, meggyógyult. Mat 15:1 Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték: Mat 15:2 "Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától? Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet." Mat 15:3 Ő megfelelt nekik: "Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt? Mat 15:4 Isten mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! És: Aki atyját vagy anyját átkozta, halállal lakoljon! Mat 15:5 Ti pedig azt mondjátok: Aki atyjához vagy anyjához így szól: Legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, - annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie. Mat 15:6 Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát. Mat 15:7 Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izaiás: Mat 15:8 Ez a nép ajkával tisztel engem, De szíve távol marad tőlem. Mat 15:9 Hamisan tisztelnek engem, Tanításuk csak emberi parancs." Mat 15:10 Akkor magához hívta a népet és így szólt: "Hallhassátok és értsétek meg: Mat 15:11 Nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja." Mat 15:12 Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: "Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?" Mat 15:13 Mire ő így felelt: "Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Mat 15:14 Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik." Mat 15:15 Erre Péter így szólt hozzá: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet." Mat 15:16 "Még mindig nem értitek ti sem?" - kérdezte. Mat 15:17 "Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre? Mat 15:18 De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. Mat 15:19 A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert. Mat 15:20 Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert." Mat 15:21 Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Mat 15:22 Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög." De ő szóra sem méltatta. Mat 15:23 Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Küldd haza, mert kiabál utánunk. Mat 15:24 Ő így felelt: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Mat 15:25 De az odajött és e szavakkal borult le előtte: "Uram, segíts rajtam!" Mat 15:26 Ő visszautasította: " Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják." Mat 15:27 Az viszont erősítgette: "De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból." Mat 15:28 Erre Jézus így szólt: " Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod." Még abban az órában meggyógyult a leány. Mat 15:29 Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült. Mat 15:30 Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit. Mat 15:31 Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét. Mat 15:32 Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: " Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton." Mat 15:33 A tanítványok erre megjegyezték: "Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?" Mat 15:34 Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét, és néhány apró halunk", felelték. Mat 15:35 Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Mat 15:36 Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Mat 15:37 Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. Mat 15:38 Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett. Mat 15:39 Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment. Mat 16:1 Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik. Mat 16:2 De ő így felelt: "Napszálltakor azt mondjátok: Jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég. Mat 16:3 Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek? Mat 16:4 A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás (prófétáét)". Ezzel otthagyta őket és elment. Mat 16:5 A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Mat 16:6 Jézus figyelmeztette őket: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától ! Mat 16:7 Azok így tanakodtak egymásközt: "Nem hoztunk kenyeret". Mat 16:8 Jézus észrevette ezt és így szólt: "Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymásközt, hogy nincs kenyeretek ? Mat 16:9 Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele? Mat 16:10 Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl? Mat 16:11 Hát nem értitek,hogy nem a kenyérről mondtam nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?" Mat 16:12 Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától. Mat 16:13 Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Mat 16:14 Azok így válaszoltak: "Van, aki keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Mat 16:15 Jézus tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?" Mat 16:16 Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Messiás, az élő Isten fia. " Mat 16:17 Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Mat 16:18 Mondom tehát neked: Te Péter vagy. Erre a sziklára építem Egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Mat 16:19 Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz." Mat 16:20 Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás. Mat 16:21 Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad. Mat 16:22 Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: "Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!" Mat 16:23 De ő elfordult és így korholta Pétert: "Takarodj előlem, Sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol." Mat 16:24 Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mat 16:25 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mat 16:26 Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért? Mat 16:27 Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten. Mat 16:28 Bizony mondom nektek: az ittállók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával elérkező Emberfiát. Mat 17:1 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Mat 17:2 Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény. Mat 17:3 Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés,amint beszélgettek vele. Mat 17:4 Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó, hogy itt vagyunk! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." Mat 17:5 Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" Mat 17:6 Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Mat 17:7 De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: "Keljetek föl, ne féljetek!" Mat 17:8 Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Mat 17:9 A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: "Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad." Mat 17:10 A tanítványok megkérdezték: "Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?" Mat 17:11 Ő így felelt: "Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. Mat 17:12 Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük - kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük." Mat 17:13 Akkor a tanítványok megértették, hogy keresztelő Jánosról beszélt. Mat 17:14 Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte: Mat 17:15 "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Mat 17:16 Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." Mat 17:17 Jézus így szólt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!" Mat 17:18 Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett. Mat 17:19 Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?" Mat 17:20 Ő így felelt: "Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! - átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. Mat 17:21 De ez a fajzat nem űzhető ki máskép, csak imádsággal és böjttel." Mat 17:22 Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik: "Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. Mat 17:23 Megölik, de harmadnapra föltámad". Erre igen elszomorodtak. Mat 17:24 Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték: "A ti Mesteretek nem fizet templomadót?" Mat 17:25 "De igen", felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől? Mat 17:26 "Az idegenektől", felelte Péter. Erre Jézus így szólt: "A fiak tehát mentesek. Mat 17:27 De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted." Mat 18:1 Abban az időben a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?" Mat 18:2 Ő odahívott egy gyermeket, közéjük állította és így szólt: Mat 18:3 "Bizony mondom nektek: Ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába. Mat 18:4 Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Mat 18:5 Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Mat 18:6 Aki csak egyet is bűnre csábít a bennem hivő kicsinyek közül, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák. Mat 18:7 Jaj a világnak a botrányok miatt! Szükséges ugyan, hogy botrányok forduljanak elő, de jaj annak, aki botrányt okoz. Mat 18:8 Ha kezed vagy lábad bűnre csábít, vágd le és vesd el magadtól. Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd. Mat 18:9 Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb félszemmel bemenned az életre, mint két szemmel a gehenna tüzére kerülnöd. Mat 18:10 Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mat 18:11 Az Emberfia azért jött,hogy megmentse, ami elveszett. Mat 18:12 Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van s egy elcsatangol közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a hegyen és nem megy, hogy megkeresse az eltévedtet? Mat 18:13 Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Mat 18:14 Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül. Mat 18:15 Ha vétkezik ellened testvéred, menj fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Mat 18:16 De ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másikat, hogy két vagy három tanú bizonyítsa az ügyet. Mat 18:17 Ha azokra sem hallgat, mondd meg az egyházközségnek. Ha pedig a közösségre sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. Mat 18:18 Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldotok a földön, a mennyben is föloldott lesz. Mat 18:19 Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Mat 18:20 Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." Mat 18:21 Akkor hozzálépett Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?" Mat 18:22 Jézus így felelt: "Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer." Mat 18:23 "Hasonlít ugyanis a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival. Mat 18:24 Mikor elkezdte a számvetést, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. Mat 18:25 Mivel nem volt miből visszafizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt feleségestül, gyermekestül, vagyonostul, és úgy fizessen. Mat 18:26 De a szolga leborulva kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni. Mat 18:27 Az úr megkönyörült a szolgán, elbocsátotta s tartozását is elengedte. Mat 18:28 Amint a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte és követelte: Add meg, amivel tartozol. Mat 18:29 Szolgatársa leborulva kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni. Mat 18:30 De ő nem engedett, hanem fogta, tömlöcbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását. Mat 18:31 Szolgatársai a történtek láttára igen elszomorodtak s menten elmondták uruknak mindazt, ami történt. Mat 18:32 Az úr maga elé idézte őt és így szólt hozzá: Te gonosz szolga ! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat. Mat 18:33 Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged? Mat 18:34 Erre az úr haragjában átadta őt a poroszlóknak,amíg meg nem fizeti minden tartozását. Mat 18:35 Így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát felebarátjának." Mat 19:1 Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából és Júdea határába ment, a Jordánon túlra. Mat 19:2 Nagy tömeg kísérte, s ő meggyógyította betegeiket. Mat 19:3 Akkor odaléptek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Megkérdezték: "Szabad-e a férfinak bármi okból elbocsátania feleségét?" Mat 19:4 Ő így felelt: "Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket Mat 19:5 és azt mondta: a férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz? Mat 19:6 Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza." Mat 19:7 De azok erősködtek: "Miért parancsolta hát Mózes a válólevéllel történő elbocsátást?" Mat 19:8 Ő kijelentette: "Mózes keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mat 19:9 Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét - kivéve ha törvénytelen élettársa - és mást vesz el, házasságtörést követ el. Aki pedig elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör." Mat 19:10 Erre a tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog férj és feleség között, nem érdemes megházasodni." Mat 19:11 Ő így válaszolt: "Nem mindenki tudja fölfogni ezt, csak akinek Isten megadja. Mat 19:12 Van, aki anyja méhéből úgy született, hogy képtelen házasságra, van, akit az emberek tettek képtelenné rá, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki föl tudja fogni, fogja föl!" Mat 19:13 Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét és imádkozzék. De a tanítványok elutasították őket. Mat 19:14 Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok csak a gyermekeket s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa." Mat 19:15 Azzal rájuk tette kezét, és tovább indult. Mat 19:16 Később odalépett hozzá valaki és megkérdezte: "Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" Mat 19:17 "Mit kérdesz engem a jóról? - válaszolta. Egy a jó, (az Isten). Ezért ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat." Mat 19:18 Ő tovább kérdezte: "Melyeket?" Jézus fölsorolta: "Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, Mat 19:19 atyádat és anyádat tiszteld és szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Mat 19:20 Az ifjú erre kijelentette: "Ezt mind megtartottam (fiatal korom óta). Mit kell még tennem?" Mat 19:21 Jézus így felelt: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!" Mat 19:22 Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Mat 19:23 Jézus pedig tanítványaihoz fordult: "Bizony mondom nektek: a gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Mat 19:24 Ismét mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak Isten országába jutni." Mat 19:25 Ennek hallatára a tanítványok megdöbbenve kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Mat 19:26 Jézus rájuk tekintett és így szólt: "Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges." Mat 19:27 Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Mat 19:28 Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. Mat 19:29 S mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és örökségül kapja az örök életet. Mat 19:30 Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők. Mat 20:1 Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. Mat 20:2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe. Mat 20:3 Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon. Mat 20:4 Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. Mat 20:5 Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett. Mat 20:6 Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Mat 20:7 Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is szőlőmbe mondta nekik. Mat 20:8 Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig. Mat 20:9 Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak. Mat 20:10 Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy - egy dénárt kaptak. Mat 20:11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen: Mat 20:12 ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük. Mat 20:13 Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Mat 20:14 Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Mat 20:15 Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? Mat 20:16 Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók." (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.) Mat 20:17 Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát) Mat 20:18 s figyelmeztette őket: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát. Mat 20:19 Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad." Mat 20:20 Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. "Mit akarsz?" - kérdezte. Mat 20:21 Ő így felelt: "Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban." Mat 20:22 Jézus ezt válaszolta: "Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?" "Készek vagyunk", felelték. Mat 20:23 Erre így szólt hozzájuk: "Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette." Mat 20:24 Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre. Mat 20:25 Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. Mat 20:26 Köztetek azonban ne így legyen, Mat 20:27 hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek. Mat 20:28 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért." Mat 20:29 Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte. Mat 20:30 Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!" Mat 20:31 A nép csitította őket, hogy hallgassanak. Mat 20:32 De ők annál jobban kiabáltak: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!" Mat 20:33 Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: "Mit tegyek veletek?" Mat 20:34 "Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk." Jézus könyönyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt. Mat 21:1 Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt Mat 21:2 ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba. találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide. Mat 21:3 Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi." Mat 21:4 Így kellett teljesülnie a próféta jövendölésének: Mat 21:5 "Mondjátok meg Sion leányának: nézd, királyod vonul be hozzád, szerényen, szamárháton, teherhordó állat csikaján." Mat 21:6 A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta. Mat 21:7 Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült. Mat 21:8 Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták. Mat 21:9 Az előtte járó s utána tóduló tömeg így kiáltozott: "Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" Mat 21:10 Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. "Kicsoda ez?" - kérdezték. Mat 21:11 "Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből" - felelte a nép. Mat 21:12 Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak - vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. Mat 21:13 "Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek." Mat 21:14 A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket. Mat 21:15 Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: "Hozsanna Dávid fiának!" - méltatlankodtak és odaszóltak neki: Hallod, mit kiabálnak?" Mat 21:16 Jézus így válaszolt: "Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?" Mat 21:17 Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát. Mat 21:18 Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett. Mat 21:19 Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa tüstént elszáradt. Mat 21:20 Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: "Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?" Mat 21:21 "Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe! - úgy lesz. Mat 21:22 Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok." Mat 21:23 Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?" Jézus így válaszolt: "Én is kérdezek tőletek valamit. Mat 21:24 Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Mat 21:25 Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? Mat 21:26 Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja." Mat 21:27 Ezért ezt a választ adták Jézusnak: Nem tudjuk." "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így" - felelte ő. Mat 21:28 "Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe. Mat 21:29 Megyek uram, felelte, de nem ment ki. Mat 21:30 Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment. Mat 21:31 Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát? "A második", válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mat 21:32 Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek." Mat 21:33 Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire). Mat 21:34 Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést. Mat 21:35 "Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték." Mat 21:36 Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak. Mat 21:37 Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. Mat 21:38 A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége. Mat 21:39 Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték. Mat 21:40 Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?" Mat 21:41 "A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést." Mat 21:42 Jézus így szólt hozzájuk: "Sohasem olvastátok az Írásban: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett. Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett. Mat 21:43 Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét. Mat 21:44 Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja." Mat 21:45 E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó. Mat 21:46 Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották. Mat 22:1 Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk: Mat 22:2 "Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. Mat 22:3 Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni. Mat 22:4 Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzőre! Mat 22:5 De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után. Mat 22:6 Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sőt meg is ölték őket. Mat 22:7 Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette. Mat 22:8 Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá. Mat 22:9 Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre. Mat 22:10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Mat 22:11 Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában. Mat 22:12 Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott. Mat 22:13 Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét - lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Mat 22:14 Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak." Mat 22:15 A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni. Mat 22:16 Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes - pártiakkal. "Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet. Mat 22:17 Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" Mat 22:18 Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók? Mat 22:19 Mutassátok az adópénzt!" Azok odanyújtottak egy dénárt. Mat 22:20 "Kinek a képe és fölirata ez?" - kérdezte Jézus. "A császáré" - felelték. Mat 22:21 Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené." Mat 22:22 Ennek hallatára annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak. Mat 22:23 Aznap még szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást. Mat 22:24 A következő kérdést intézték hozzá: "Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. Mat 22:25 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta. Mat 22:26 Ugyanaz történt a másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig. Mat 22:27 Végül meghalt az asszony is. Mat 22:28 A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt." Mat 22:29 Jézus így válaszolt: "Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát. Mat 22:30 A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. Mat 22:31 A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Mat 22:32 Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mat 22:33 Mikor a nép ezt hallotta, elámult tanításán. Mat 22:34 Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyűltek. Mat 22:35 Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult hozzá: Mat 22:36 "Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?" Mat 22:37 Jézus így felelt: "Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Mat 22:38 Ez a legfőbb: az első parancs. Mat 22:39 A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Mat 22:40 E két parancson függ az egész törvény és a próféták." Mat 22:41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Mat 22:42 Jézus ezt a kérdést vetette föl nekik: "Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?" "Dávidé" - felelték. Mat 22:43 Ő tovább kérdezte: "Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának őt, hiszen azt mondja: Mat 22:44 Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet. Mat 22:45 Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?" Mat 22:46 Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni őt. Mat 23:1 Akkor Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mat 23:2 "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. Mat 23:3 Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik. Mat 23:4 Elviselhetetlen nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Mat 23:5 Minden tettükkel arra törekszenek, hogy föltűnjenek az emberek előtt. Szélesre szabják imaszíjukat és hosszabbra eresztik köntösük bojtjait. Mat 23:6 Szívesen foglalják el a főhelyeket a lakomákon és az első székeket a zsinagógákban, Mat 23:7 és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik és rabbinak szólítják őket az emberek. Mat 23:8 Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Mat 23:9 Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Mat 23:10 Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus. Mat 23:11 A legnagyobb köztetek legyen a szolgátok. Mat 23:12 Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják. Mat 23:13 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s az oda igyekvőket sem hagyjátok bejutni. Mat 23:14 (Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Nagyokat imádkozva fölélitek az özvegyek házait. Ezért súlyosabb ítélet vár rátok.) Mat 23:15 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy csak egy embert is zsidóvá tegyetek, s ha azzá lett, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. Mat 23:16 Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára esküszik, az kötelezi. Mat 23:17 Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany-e vagy a templom, mely megszenteli az aranyat? Mat 23:18 Továbbá: ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi. Mat 23:19 Ti vakok! Hát mi több, az ajándék - e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot? Mat 23:20 Aki tehát az oltárra esküszik, esküszik rá és mindarra, ami rajta van. Mat 23:21 Aki a templomra esküszik, esküszik rá és a benne lakóra. Mat 23:22 Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és magára a trónon ülőre. Mat 23:23 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tizedet adtok mentából, ánizsból és köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Mat 23:24 Ti vak vezetők! Kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. Mat 23:25 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele. Mat 23:26 Te vak farizeus! Tisztítsd ki előbb a pohár és a tál belsejét, akkor majd külseje is tiszta lesz. Mat 23:27 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Mat 23:28 Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. Mat 23:29 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit fölékesítitek Mat 23:30 és azt mondjátok: ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében. Mat 23:31 Ezzel magatok is megvalljátok, hogy próféták gyilkosainak fiai vagytok. Mat 23:32 Töltsétek csak be ti is atyáitok mértékét. Mat 23:33 Kígyók, viperák fajzata! Hogyan is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet? Mat 23:34 Ezért küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Némelyeket közülük megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógákban és városról városra üldöztök. Mat 23:35 Így rátok száll minden földön kiontott igaz vér, az igaz Ábel vérétől, Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. Mat 23:36 Bizony mondom nektek: mindez eljön erre a nemzedékre. Mat 23:37 Jeruzsálem! Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, megkövezed a hozzád küldötteket! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit - de ti nem akartátok. Mat 23:38 Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mat 23:39 Mondom nektek, nem láttok engem mostantól mindaddig, amíg így nem kiáltotok: Áldott, ki az Úr nevében jön!" Mat 24:1 Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit. Mat 24:2 Ő azonban megjegyezte: "Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának." Mat 24:3 Mikor az Olajfák hegyén leült, körülfogták tanítványai és kérték: "Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?" Mat 24:4 Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Mat 24:5 Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. Mat 24:6 Hallotok majd háborúról és háborús hírekről. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek. Ennek mind meg kell történnie, de ez még nem a vég. Mat 24:7 Akkor a nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Mat 24:8 Éhség, dögvész és földrengés lesz igg is, ott is. De mindez csak a gyötrelmak kezdete. Mat 24:9 Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog mindent a nemzet. Mat 24:10 Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Mat 24:11 Számos hamis próféta támad és sokat tévedésbe ejtenek. Mat 24:12 A gondoszág elhatalmasodásával sok szívben kihül a szeretet, Mat 24:13 de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Mat 24:14 Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég. Mat 24:15 Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást - aki olvassa, értse meg! - , akkor, Mat 24:16 aki Júdeában van, fusson a hegyekbe. Mat 24:17 Aki a háztetőn van, le ne jőjjön, hogy kivigye holmiját házából, Mat 24:18 és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. Mat 24:19 Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Mat 24:20 Imádkozzatok, hogy meneküléstek ne télen vagy szombaton legyen. Mat 24:21 Akkor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz. Mat 24:22 Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok. Mat 24:23 Akkor, ha valaki azt mondja: nézzétek, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek. Mat 24:24 Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. Mat 24:25 Látjátok, előre megmondtam nektek. Mat 24:26 "Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában - ne menjetek ki; benn van a szobában - ne higgyétek." Mat 24:27 Mint ahogy a villám napkeleten támad és napnyuatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mat 24:28 Ahol hulla van, oda gyűlnek a keselyűk. Mat 24:29 Nyomban e gyötrelmes idők után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindséget összetartó erők megrendülnek. Mat 24:30 Akkor majd föltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Mat 24:31 Szétküldi angyalait hangos harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétől a másikig. Mat 24:32 Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Mat 24:33 Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban. Mat 24:34 Bizony mondom nektek: el nem múlik e nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Mat 24:35 Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Mat 24:36 Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri, még a mennybéli angyalok sem, csak az Atya egyedül. Mat 24:37 Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt. Mat 24:38 A vízözön előtti napokban ettek - ittak, nősültek és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába, Mat 24:39 és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit. Mat 24:40 Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Mat 24:41 Két asszony őröl egy malomban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Mat 24:42 Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok. Mat 24:43 Vegyétek tudomásul azt is: ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana s nem engedné betörni a házba. Mat 24:44 Azért ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondljátok. Mat 24:45 Mit gondoltok, ki a hű és okos szolga, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy idején enni adjon nekik? Mat 24:46 Boldog az a szolga, ha ura megérkezésekor ebben a tevékenységben találja. Mat 24:47 Bizony mondom nektek: egész vagyona fölé rendeli őt. Mat 24:48 De ha az a szolga gonosz és - ezzel a gondolattal: Mat 24:49 késlekedik a gazdám - verni kezdi szolgatársait és korhelyekkel eszik - iszik, Mat 24:50 megjön az ura azon a napon, amikor nem várja és abban az órában, mikor nem is sejti. Mat 24:51 Kegyetlenül megbünteti sé a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Mat 25:1 Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. Mat 25:2 Öt közülük balga volt, öt pedig okos. Mat 25:3 A balgák elvitték ugyan lámpásaikat, de olajat nem vittek magukkal. Mat 25:4 Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mat 25:5 Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt. Mat 25:6 Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! Menjetek ki elébe! Mat 25:7 Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. Mat 25:8 A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak. Mat 25:9 Nem adunk, felelték az okosok, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Mat 25:10 Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a mennyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó. Mat 25:11 Később megérkezett a többi szűz is: Uram, uram, nyiss ki! - kiáltották. De ő így válaszolt: Mat 25:12 Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. Mat 25:13 Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát. Mat 25:14 Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát. Mat 25:15 Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek - kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott. Mat 25:16 Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta. Mat 25:17 Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Mat 25:18 Aki pedig egyet kapott, elment gödröt ásott és elrejtette urának pénzét. Mat 25:19 Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. Mat 25:20 Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. Mat 25:21 Jól van, te hűséges, derék szolga! - mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Mat 25:22 Jött az is aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. Mat 25:23 Jól van, te hűséges, derék szolga! - mondotta neki ura, mivel kevésbé hű voltál sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Mat 25:24 Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Mat 25:25 Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd. Mat 25:26 Te haszontalan lusta szolga! - kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? Mat 25:27 Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét. Mat 25:28 Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mat 25:29 "Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van." Mat 25:30 Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Mat 25:31 Mikor eljön a dicsőségben az emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján. Mat 25:32 Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. Mat 25:33 A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Mat 25:34 Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birokba a világ kezdetétől nektek készített országot, Mat 25:35 mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, Mat 25:36 mezítelen és fölruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek. Mat 25:37 Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna? Mat 25:38 Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? Mat 25:39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna? Mat 25:40 A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz: Mat 25:41 Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült, Mat 25:42 mert éheztem, de ennem nem adtatok, szomjaztam, de innom nem adtatok, Mat 25:43 vándor voltam, de be nem fogadtatok, mezítelen, de föl nem ruháztatok, beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek. Mat 25:44 Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk téged? Mat 25:45 Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek. Mat 25:46 Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre. Mat 26:1 Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz: Mat 26:2 "Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék." Mat 26:3 Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában. Mat 26:4 Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel. Mat 26:5 Megjegyezték ugyanis: "Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között." Mat 26:6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odajött hozzá egy asszony. Mat 26:7 Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte. Mat 26:8 Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. "Mire való ez a pazarlás? - mondták. Mat 26:9 Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt." Mat 26:10 Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: "Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. Mat 26:11 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. Mat 26:12 Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette. Mat 26:13 Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett." Mat 26:14 Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt: Mat 26:15 "Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?" Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki. Mat 26:16 Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik. Mat 26:17 A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?" Mat 26:18 Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát. Mat 26:19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát. Mat 26:20 Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával). Mat 26:21 Étkezés közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem." Mat 26:22 Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én vagyok, Uram?" Mat 26:23 Ő így válaszolt: "Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem. Mat 26:24 Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna." Mat 26:25 Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok, Mester?" "De te vagy" - felelte. Mat 26:26 Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!" Mat 26:27 Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: Mat 26:28 "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. Mat 26:29 Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában." Mat 26:30 Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. Mat 26:31 Ott Jézus így szólt hozzájuk: "Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai. Mat 26:32 De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában." Mat 26:33 Péter erre így fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha." Mat 26:34 Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." De Péter tovább erősködött: Mat 26:35 "Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg." Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is. Mat 26:36 Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük. Mat 26:37 "Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom", mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Mat 26:38 Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. "Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem." Mat 26:39 Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te." Mat 26:40 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: "Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem? Mat 26:41 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge." Mat 26:42 Másodszor is elvonult és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod." Mat 26:43 Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Mat 26:44 Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Mat 26:45 Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: "Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül. Mat 26:46 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem." Mat 26:47 Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Mat 26:48 Az áruló jelben egyezett meg velük: "Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el." Mat 26:49 Azzal mindjárt Jézushoz lépett: "Üdvöz légy, Mester!" - szólt és megcsókolta. Mat 26:50 Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. Mat 26:51 Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta a fülét. Mat 26:52 Jézus azonban rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. Mat 26:53 Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném? Mat 26:54 De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?" Mat 26:55 A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Mat 26:56 Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak. Mat 26:57 Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei. Mat 26:58 Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét. Mat 26:59 A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. Mat 26:60 De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt: Mat 26:61 "Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt." Mat 26:62 A főpap erre fölkelt és megkérdezte: "Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?" Jézus hallgatott. Mat 26:63 A főpap folytatta: "Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?" Mat 26:64 "Én vagyok", felelte Jézus. "Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin." A főpap erre megszaggatta ruháját: Mat 26:65 "Káromkodott! - kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra? Mat 26:66 Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok így kiáltottak: "Méltó a halálra!" Mat 26:67 Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták: Mat 26:68 "Találd ki, Messiás: ki ütött rád?" Mat 26:69 Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: "Te is a galileai Jézussal voltál." Mat 26:70 De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz." Mat 26:71 Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ottlévőknek: Mat 26:72 "Ez is a Názáreti Jézussal volt." Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert." Mat 26:73 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul." Mat 26:74 Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Akkor mindjárt megszólalt a kakas. Mat 26:75 Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." Kiment és keserves sírásra fakadt. Mat 27:1 Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsára ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust. Mat 27:2 Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak. Mat 27:3 Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: Mat 27:4 "Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért." "Mi közünk hozzá? - válaszolták. A te dolgod." Mat 27:5 Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát. Mat 27:6 A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja." Mat 27:7 Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül. Mat 27:8 Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek. Mat 27:9 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: "Fogták a harminc ezüstpénzt, a fölbecsültnek árát, kit Izrael fiai becsültek ennyire, Mat 27:10 és a fazekas telkéért adták oda. Így parancsolta meg nekem az Úr." Mat 27:11 Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Én vagyok" - felelte Jézus. Mat 27:12 A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt. Mat 27:13 Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?" De ő egyetlen szavukra sem felelt. Mat 27:14 Ez igen meglepte a helytartót. Mat 27:15 Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint. Mat 27:16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. Mat 27:17 Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: "Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" Mat 27:18 Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje. Mat 27:19 Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: "Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta." Mat 27:20 A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el. Mat 27:21 A helytartó tehát megkérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?" "Barabást", kiáltották. Mat 27:22 Pilátus tovább kérdezte: "Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?" Mindnyájan azt kiáltották: "Keresztre vele!" "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Mat 27:23 Azok még hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" Mat 27:24 Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: "Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok." Mat 27:25 Erre az egész nép így kiáltott: "Vére rajtunk és fiainkon!" Mat 27:26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék. Mat 27:27 Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész csapatot. Mat 27:28 Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá. Mat 27:29 Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: Mat 27:30 "Üdvöz légy, zsidók királya!" Közben leköpdösték és fejét náddal verték. Mat 27:31 Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. Mat 27:32 Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Mat 27:33 Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. Mat 27:34 Ott epével kevert bort adtak neki inni. Mat 27:35 De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: "Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.") Mat 27:36 Aztán leheveredtek és őrizték őt. Mat 27:37 Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: "Ez Jézus, a zsidók királya." Mat 27:38 Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Mat 27:39 Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: Mat 27:40 "Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!" Mat 27:41 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is: Mat 27:42 "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. Mat 27:43 Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok." Mat 27:44 Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is. Mat 27:45 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. Mat 27:46 Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: "Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?" Mat 27:47 Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: "Illést hívja." Mat 27:48 Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. Mat 27:49 A többiek pedig hozzáfűzték "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa." Mat 27:50 Erre Jézus ismét hangosan felkiáltott és kilehelte a lelkét. Mat 27:51 Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, Mat 27:52 a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. Mat 27:53 Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. Mat 27:54 A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek hallatára igen megijedtek: "Ez valóban az Isten Fia volt", mondták. Mat 27:55 Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. Mat 27:56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. Mat 27:57 Mikor már estére járt az idő, jött egy József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. Mat 27:58 Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet). Mat 27:59 József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta Mat 27:60 és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. Mat 27:61 Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben. Mat 27:62 Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál Mat 27:63 és figyelmeztették: "Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok. Mat 27:64 Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél." Mat 27:65 "Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok." Mat 27:66 Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ. Mat 28:1 Szombat múltán, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. Mat 28:2 Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Mat 28:3 Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó. Mat 28:4 Az őrök tőle való félelmükben halálra rémültek. Mat 28:5 Az angyal így szólt az asszonyokhoz: "Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. Mat 28:6 Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott (az Úr). Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: Mat 28:7 föltámadt halottaiból és előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam." Mat 28:8 Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Mat 28:9 Egyszerre csak Jézus jött szembe velük és így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak és leborulva előtte átkarolták lábait. Jézus így szólt: Mat 28:10 "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába: ott majd viszontlátnak." Mat 28:11 Míg ők úton voltak, az őrök közül néhány a városba ment és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. Mat 28:12 Ezek a vénekkel egybegyűlve tanácsot tartottak. Aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghagyták nekik: Mat 28:13 "Mondjátok: éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek tanítványai és ellopták. Mat 28:14 Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk és kimentünk titeket." Mat 28:15 Azok elfogadták a pénzt és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között. Mat 28:16 A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a helyre, ahova Jézus rendelte őket. Mat 28:17 Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan előzőleg kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett és így szólt: Mat 28:18 "Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. Mat 28:19 Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, Mat 28:20 és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme én veletek vagyok a világ végéig." Mar 1:1 Kezdődik Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma. Mar 1:2 Izajás próféta megírta: "Íme elküldöm előtted követemet, hogy előkészítse utadat. Mar 1:3 A pusztában kiáltónak ez a szava: készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!" Mar 1:4 János a pusztában keresztelt és bűnbocsánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára. Mar 1:5 Kivonult hozzá egész Júdea és Jeruzsálem minden lakója és bűneiket megvallva megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban. Mar 1:6 "János teveszőrből készült ruhát viselt, csípője körül pedig bőrövet; sáskával és vadmézzel élt." Mar 1:7 Ezt hirdette: "Utánam jön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, és megoldjam saruszíját. Mar 1:8 Én vízzel keresztellek titeket, ő azonban Szentlélekkel fog megkeresztelni." Mar 1:9 Abban az időben eljött Jézus a galileai Názáretből és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. Mar 1:10 Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég és a Lélek galamb képében rászáll (és rajta marad). Mar 1:11 A mennyből pedig ez a szózat hangzott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem." Mar 1:12 Ezután a Lélek kivitte őt a pusztába. Mar 1:13 "Negyven nap (és negyven éjjel) maradt a pusztában; közben megkísértette a sátán. Vadállatok között élt, de angyalok szolgáltak neki. Jézus nyilvános működése Galileában Kezdeti sikerek és nehézségek" Mar 1:14 János fogságba jutása után Jézus Galileába ment, és hirdetni kezdte Isten (országának) evangéliumát. Mar 1:15 Ezt hangoztatta: "Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében." Mar 1:16 Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe. Mar 1:17 Jézus felszólította őket: "Jöjjetek utánam! És emberhalászokká teszlek titeket." Mar 1:18 Ők mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá. Mar 1:19 Kissé tovább haladva megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost, amint hálóikat foltozgatták bárkájukban. Mindjárt hívta őket is. Mar 1:20 Azok otthagyták a bárkában atyjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt és nyomába szegődtek. Mar 1:21 Bementek Kafarnaumba. Ott szombatonként megjelent a zsinagógában és tanított. Mar 1:22 Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók. Mar 1:23 Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: Mar 1:24 "El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Mar 1:25 Tudom ki vagy: Isten szentje." De Jézus ráparancsolt: "Hallgass és takarodj ki belőle." Mar 1:26 A tisztátalan lélek erre ide - oda rángatta és nagy kiabálás közt kiment belőle. Mar 1:27 Mindnyájan nagyon elcsodálkoztak. "Mi ez? - kérdezték egymástól. Akkora erejű új tanítás, hogy még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, s engedelmeskednek neki!" Mar 1:28 Híre hamarosan elterjedt mindenfelé Galilea egész vidékén. Mar 1:29 A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment. Mar 1:30 Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is neki az érdekében, ő odament hozzá és kézen fogva felemelte. Mar 1:31 Erre elmúlt a láza és szolgálni kezdett neki. Mar 1:32 Napnyugta után, amikor már beesteledett, mindenféle beteget és ördögtől megszállottat vittek hozzá. Mar 1:33 Az egész város ott tolongott az ajtó előtt. Mar 1:34 Sok, mindenféle betegségben szenvedőt gyógyított meg és számos ördögöt űzött ki, de nem hagyta szóhoz jutni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Mar 1:35 Hajnal felé, amikor még sötét volt, fölkelt és kiment egy magányos helyre, hogy ott imádkozzék. Mar 1:36 Simon és társai utána mentek. Mar 1:37 Amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres." Mar 1:38 De ő megjegyezte: "Tovább kell mennünk a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, hiszen azért jöttem." Mar 1:39 S bejárta egész Galileát, hirdette az igét a zsinagógákban és ördögöket űzött. Mar 1:40 Akkor egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte és kérlelte: "Ha akarod, megtisztíthatsz engem." Mar 1:41 Könyörületre indulva feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Mar 1:42 Erre azonnal elhagyta a lepra és megtisztult. Mar 1:43 De mindjárt ezzel a szigorú meghagyással küldte el: Mar 1:44 "Nézd, ne szólj senkinek semmit! Menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik." Mar 1:45 Ő azonban alighogy kiment, nagy hangon híresztelni és terjeszteni kezdte a történteket, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba. Inkább távoli, magányos helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenfelől tódultak hozzá. Mar 2:1 Néhány nap mulva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt meghallották, hogy otthon van, Mar 2:2 olyan sokan gyűltek össze, hogy az ajtó előtti téren sem fértek el. Mar 2:3 Miközben hirdette nekik az igét, egy bénát hoztak oda. Négyen vitték. Mar 2:4 A tömeg miatt azonban nem tudtak eléje jutni. Ezért kibontották fölötte a háztetőt s a nyíláson bocsátották le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Mar 2:5 Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: "Fiam, bocsánatot nyertek bűneid." Mar 2:6 Néhány ott ülő írástudó erre azt gondolta magában: Mar 2:7 "Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?" Mar 2:8 Jézus lelkében mindjárt átlátta gondolataikat és így szólt hozzájuk: "Mit tűnődtök ezen? Mar 2:9 Mi könnyebb, ha azt mondom a bénának: bocsánatot nyernek bűneid? - vagy, ha azt: kelj föl fogd az ágyadat és járj? Mar 2:10 Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: Mar 2:11 "Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!" Mar 2:12 Az fölkelt, gyorsan fogta az ágyát és mindnyájuk szeme láttára kiment. Erre valamennyien, szinte magukon kívül, dicsőíteni kezdték Istent, aztán hozzáfűzték: "Ilyent még sohasem láttunk." Mar 2:13 Később megint kiment a tóhoz. Az egész sokaság utána tódult, ő pedig tanította őket. Mar 2:14 Amint a vám mellett elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. "Kövess engem!" - szólította meg. Az fölkelt és követte. Mar 2:15 Mikor később Jézus Lévi házában asztalhoz telepedett vele, és tanítványaival együtt sok vámos és bűnös is letelepedett. Sokan követték ugyanis őt. Mar 2:16 Ekkor a farizeusok közül való írástudók látva, hogy a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: "Miért eszik - iszik (mesteretek) vámosokkal és bűnösökkel?" Mar 2:17 Ennek hallatára Jézus azt mondta nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." Mar 2:18 János tanítványai és a farizeusok akkor éppen böjtöltek. Hozzá fordultak és megkérdezték tőle: "Miért böjtölnek János meg a farizeusok tanítványai, s miért nem böjtölnek a te tanítványaid?" Mar 2:19 Jézus így felelt: "Csak nem böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. Mar 2:20 Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Mar 2:21 Senki sem varr ócska ruhára nyers szövetből foltot, különben az új a réginek ép részét is eltépi és még nagyobb szakadás támad. Mar 2:22 Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor kiszakítja a tömlőket, és így a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való." Mar 2:23 Egyik szombaton vetések között járt (az Úr). Útközben tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat. Mar 2:24 A farizeusok erre megkérdezték tőle: "Miért tesznek ezek szombaton olyant, ami tilos?" Mar 2:25 Mire ő így felelt: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Mar 2:26 Hogyan ment be Abjatár főpap idejében az Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amiket csak a papoknak volt szabad megenniük? S hogyan adott társainak is belőle?" Mar 2:27 Aztán hozzáfűzte: "A szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért. Mar 2:28 Az Emberfia ura a szombatnak is." Mar 3:1 Ezután ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. Mar 3:2 Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádaskodhassanak ellene. Mar 3:3 Ő felszólította a béna kezű embert: "Állj ide középre!" Mar 3:4 Aztán megkérdezte tőlük: "Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?" Azok hallgattak. Mar 3:5 Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezed!" Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. Mar 3:6 Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek a Heródes - pártiakkal, hogyan okozhatnák vesztét. Mar 3:7 Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából. Mar 3:8 De Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, mi mindent tett. Mar 3:9 Ő meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Mar 3:10 Sok embert meggyógyított ugyanis, úgyhogy akinek valami baja volt, odatolakodott hozzá, hogy legalább érinthesse. Mar 3:11 A tisztátalan lelkek pedig, amint meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!" Mar 3:12 Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne mondják el, hogy kicsoda. Mar 3:13 Ezután fölment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. Azok csatlakoztak hozzá. Mar 3:14 Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak és hogy igehirdetésre küldje őket. Mar 3:15 Hatalmat is adott nekik (a betegek gyógyítására és) az ördögűzésre. Mar 3:16 A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta, Mar 3:17 Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak hívott, Mar 3:18 továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a buzgó Simont Mar 3:19 és karióti Júdást, aki később elárulta őt. Mar 3:20 Mihelyt hazaértek, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Mar 3:21 Amikor övéi ezt meghallották, elindultak, hogy erővel magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy elvesztette az eszét. Mar 3:22 Az írástudók azonban, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: "Belzebul szállta meg. Az ördögök fejedelmével űz ördögöt." Mar 3:23 Ekkor öszehívta őket és ezt a hasonlatot mondta nekik: "Hogyan űzheti ki sátán a sátánt? Mar 3:24 Ha egy ország meghasonlik, az az ország nem állhat fönn. Mar 3:25 Ha egy család meghasonlik, az a család sem maradhat meg. Mar 3:26 Ha tehát a sátán önmaga ellen támad és így meghasonlik, nem maradhat meg, hanem elpusztul. Mar 3:27 Senki sem törhet be az erős ember házába és nem rabolhatja el holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt. Csak azután foszthatja ki a házat. Mar 3:28 Bizony mondom nektek: minden bűn és káromlás, amit az emberek elkövetnek, bocsánatot nyer. Mar 3:29 De aki a Szentlelket káromolja, az sohasem nyer bocsánatot, hanem örök vétek terheli." Mar 3:30 Ezt állították ugyanis róla: "Tisztátalan lélek szállta meg." Mar 3:31 Amikor anyja és testvérei odaértek, kint maradtak és hívatták őt. Mar 3:32 A körülötte ülő tömegből figyelmeztették: "Anyád és testvéreid kint állnak és keresnek." Mar 3:33 Ő azonban így válaszolt: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?" Mar 3:34 Majd végignézve a körülötte ülőkön csak ennyit mondott: "Ezek az én anyám és testvéreim! Mar 3:35 Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám." Mar 4:1 Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján. Mar 4:2 Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Mar 4:3 "Halljátok csak! - kezdte tanítását. Kiment a magvető vetni. Mar 4:4 Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak a madarak és fölcsipegették. Mar 4:5 Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Mar 4:6 Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt. Némely pedig tövisek közé hullott. Mar 4:7 Amint a tövisek felnőttek, elfojtották és nem hozott termést. Mar 4:8 A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnőtt és hamincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott. Mar 4:9 Akinek füle van, hallja meg" - fejezte be szavait. Mar 4:10 Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszéd értelme. Mar 4:11 Így válaszolt nekik: "Előttetek föltárom Isten országának titkát a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól: Mar 4:12 Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bocsánatot ne nyerjenek." Mar 4:13 Aztán így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? Mar 4:14 A magvető az igét veti. Mar 4:15 Az útfélre esők azok, akiknek szívébe hull ugyan az ige, de amint meghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi a szívükből. Mar 4:16 Hasonlítanak ezekhez a köves talajra hullottak: meghallgatják az igét és örömmel be is fogadják, Mar 4:17 de az nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodnak. Mar 4:18 Mások meg, amelyek tövisek közé hullanak, azok, akik meghallgatják az igét, Mar 4:19 de a világi gondok, a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva elfojtják az igét, úgy hogy az meddő marad. Mar 4:20 Végül a jó földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét, befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak." Mar 4:21 Azután így szólt: "Talán azért gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék, nem pedig azért, hogy tartóra tegyék? Mar 4:22 "Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék." Mar 4:23 Akinek füle van, hallja meg!" Mar 4:24 Majd így folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok. Mar 4:25 Akinek ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van." Mar 4:26 Így beszélt tovább: "Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe. Mar 4:27 Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. Mar 4:28 A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. Mar 4:29 Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás." Mar 4:30 Majd ismét így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? Mar 4:31 Olyan az, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe kisebb minden más vetőmagnál. Mar 4:32 De miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai." Mar 4:33 Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire csak föl tudták fogni. Mar 4:34 Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Mar 4:35 Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Evezzünk át a túlsó partra." Mar 4:36 Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte őket. Mar 4:37 Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt. Mar 4:38 De ő a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?" Mar 4:39 Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: "Csöndesedjél, némulj el!" Mire a szél elállt és nagy csend lett. Mar 4:40 Aztán hozzájuk fordult: "Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?" Mar 4:41 Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: "Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?" Mar 5:1 Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. Mar 5:2 Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. Mar 5:3 A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. Mar 5:4 Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Mar 5:5 Éjjel - nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte - verte magát. Mar 5:6 Amint messziről meglátta Jézust, oldafutott, földre vetette magát előtte, Mar 5:7 és hangosan így kiáltott: "Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!" Mar 5:8 Ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből." Mar 5:9 Erre aztán megkérdezte tőle: "Mi a neved?" "Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk", Mar 5:10 és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Mar 5:11 Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. Mar 5:12 "Küldj minket a sertésekbe" - kérték tőle. Mar 5:13 Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. Mar 5:14 A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. Mar 5:15 Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. Mar 5:16 A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Mar 5:17 Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. Mar 5:18 Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Mar 5:19 Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad." Mar 5:20 Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta. Mar 5:21 Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján. Mar 5:22 Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: Mar 5:23 "A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon." Mar 5:24 El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. Mar 5:25 Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. Mar 5:26 Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett.  Mar 5:27 Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. Mar 5:28 Azt gondolta magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Mar 5:29 Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. Mar 5:30 Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: "Ki érintette a ruhámat?" Mar 5:31 Tanítványai megjegyezték: "Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?" Mar 5:32 De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Mar 5:33 Akkor az asszony félve - remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent. Mar 5:34 "Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges." Mar 5:35 Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: "Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?" Mar 5:36 A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: "Ne félj, csak higgy!" Mar 5:37 Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Mar 5:38 Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás - rívást, sok siratót és jajgatót talált. Mar 5:39 Belépett és így szólt: "Mit lármáztok, mlt sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik." Mar 5:40 Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. Mar 5:41 Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: "Talita kum! - vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!" Mar 5:42 A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. Mar 5:43 De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni. Mar 6:1 Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték. Mar 6:2 A következő szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). "Honnan vette mindezt? - kérdezték. Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa? Mar 6:3 Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt élnek köztünk?" Szóval megbotránkoztak benne. Mar 6:4 Jézus erre megjegyezte: "Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában." Mar 6:5 Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. Mar 6:6 Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön. Mar 6:7 Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettőt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte őket. Mar 6:8 "Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben." Mar 6:9 Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk. Mar 6:10 Aztán így szólt hozzájuk: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan. Mar 6:11 De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és - vádképpen ellenük - a port is rázzátok le lábatokról." Mar 6:12 Azok útra kelve bűnbánatot hirdettek, sok ördögöt űztek ki Mar 6:13 és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg. Mar 6:14 Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. "Keresztelő János támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő erő", mondta. Mar 6:15 Némelyek viszont így vélekedtek: "Ő Illés." Mások pedig: "Próféta ő, olyan, mint a többi próféta." Mar 6:16 Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: "Ő János, akinek fejét vétettem. Az támadt föl (halottaiból)." Mar 6:17 Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. Mar 6:18 János ugyanis figyelmeztette: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Mar 6:19 Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Mar 6:20 Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette. Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Mar 6:21 Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőinek. Mar 6:22 Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked." Mar 6:23 Sőt meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is." Mar 6:24 Az kiment és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" "Keresztelő János fejét" - felelte. Mar 6:25 Erre visszasietett a királyhoz és előadta kérését: "Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét." Mar 6:26 A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek előtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni. Mar 6:27 Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet. Mar 6:28 Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Mar 6:29 Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét és egy sírboltba temették. Mar 6:30 Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Mar 6:31 Erre így szólt: "Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit." Olyan sokan jöttek - mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük. Mar 6:32 Egy magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek. Mar 6:33 De távozóban sokan látták őket, és megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelőzték őket. Mar 6:34 Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Mar 6:35 Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: "A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Mar 6:36 Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak." Mar 6:37 Ő azonban így válaszolt: "Adjatok ti nekik enni." Azok megjegyezték: "Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?" Mar 6:38 Erre ő megkérdezte: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül." Körülnéztek és jelentették: "Öt, és két halunk." Mar 6:39 Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonkint telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Mar 6:40 Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Mar 6:41 Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. Mar 6:42 Mindnyájan ettek és jól is laktak. Mar 6:43 A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. Mar 6:44 A kenyérből ötezer férfi evett. Mar 6:45 Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Mar 6:46 Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Mar 6:47 Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Mar 6:48 Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Mar 6:49 Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek. Mar 6:50 Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek." Mar 6:51 Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, Mar 6:52 mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt. Mar 6:53 Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek. Mar 6:54 Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték őt az emberek. Mar 6:55 Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott. Mar 6:56 Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult. Mar 7:1 Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálemből jött írástudó gyűlt köréje. Mar 7:2 Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik. Mar 7:3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az ősök hagyományához híven, előbb jól meg ne mosnák a kezüket. Mar 7:4 A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. - Mar 7:5 Erre megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók: "Miért nem tartják meg tanítványaid az ősök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?" Mar 7:6 Mire ő így felelt: "Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tőlem. Mar 7:7 Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs. Mar 7:8 Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok." Mar 7:9 Aztán így folytatta: "Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat. Mar 7:10 Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék. Mar 7:11 A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához, vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged, Mar 7:12 annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse. Mar 7:13 Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek." Mar 7:14 Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: "Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Mar 7:15 nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik. Mar 7:16 Akinek füle van, hallja meg." Mar 7:17 Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példabeszéd értelmét. Mar 7:18 Ő így felelt: "Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről jut a szájba, nem szennyezheti be az embert, Mar 7:19 mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreeső helyre kerül?" Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt. Mar 7:20 "Ami azonban az embertől ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert. Mar 7:21 A szívből származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, Mar 7:22 házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság. Mar 7:23 Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert." Mar 7:24 Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni. Mar 7:25 Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult. Mar 7:26 Az asszony szírföníciai származású pogány nő volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából az ördögöt. Mar 7:27 De ő elutasította: "Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják." Mar 7:28 Az viszont csak erősítgette: "De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." Mar 7:29 Erre ő így szólt: "Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat." Mar 7:30 Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög. Mar 7:31 Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai - tengerhez érkezett, Dekapolisz területére. Mar 7:32 Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. Mar 7:33 Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, Mar 7:34 aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: "Effeta, vagyis nyílj meg." Mar 7:35 Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. Mar 7:36 Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, Mar 7:37 s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: "Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet." Mar 8:1 Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: Mar 8:2 "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük. Mar 8:3 Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek." Mar 8:4 Tanítványai erre megjegyezték: "Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?" Mar 8:5 Ő megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét", felelték. Mar 8:6 Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek. Mar 8:7 Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta. Mar 8:8 Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. Mar 8:9 Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte őket Mar 8:10 és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment. Mar 8:11 Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Mar 8:12 Ő lelke mélyéből fölsóhajtva így szólt: "Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet." Mar 8:13 Ezzel otthagyta őket, ismét bárkába szállt és átkelt a túlsó partra. Mar 8:14 A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Csak egyetlenegy kenyér volt a bárkában. Mar 8:15 Jézus lelkükre kötötte: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától." Mar 8:16 Azok egymás közt arról beszéltek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Mar 8:17 Jézus észrevette és így szólt: "Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Mar 8:18 Szemetekkel nem láttok, fületekkel nem hallotok? Nem emlékeztek arra, Mar 8:19 hogy mikor öt kenyeret törtem ötezer embernek hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?" "Tizenkettőt", válaszolták. Mar 8:20 "És amikor hét kenyeret törtem négyezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?" "Hetet", válaszolták. Mar 8:21 Erre hozzáfűzte: "Hát még mindig nem értitek?" Mar 8:22 Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg. Mar 8:23 Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból. Ott nyállal megnedvesítette a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: "Látsz valamit?" Mar 8:24 Az fölnézett és így szólt: "Látom az embereket, de úgy látom, mintha fák járkálnának." Mar 8:25 Erre ismét a szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és úgy meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent. Mar 8:26 Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: "Ne beszélj róla a faluban." Mar 8:27 Jézus elindult tanítványaival a Fülöp Cézáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?" Mar 8:28 Azok így válaszoltak: "Van aki keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek van aki valamelyik prófétának." Mar 8:29 Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?" Mire Péter így válaszolt: "Te vagy a Messiás." Mar 8:30 Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. Mar 8:31 Ettől fogva arra kezdte oktatni őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Mar 8:32 Egész nyíltan beszélt minderről. Péter ekkor félrehívta és szemrehányást tett neki. Mar 8:33 De ő hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: "Takarodj előlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol." Mar 8:34 Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mar 8:35 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mar 8:36 Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? Mar 8:37 Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe? Mar 8:38 Aki szégyell engem és az én szavaimat e hűtlen, bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent Angyalokkal." Mar 9:1 Aztán így folytatta: "Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát." Mar 9:2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük. Mar 9:3 Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni. Mar 9:4 Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek. Mar 9:5 Péter erre így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." Mar 9:6 Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve. Mar 9:7 Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mar 9:8 Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát. Mar 9:9 A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad. Mar 9:10 Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad. Mar 9:11 Ezért megkérdezték tőle: "Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" Mar 9:12 Ő így felelt: "Illés ugyan eljön előbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie? Mar 9:13 Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük - kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla." Mar 9:14 Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük és hogy írástudók vitatkoznak velük. Mar 9:15 Amint észrevették őt az emberek, mindnyájan meglepődtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék. Mar 9:16 Megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" Mar 9:17 Valaki a tömegből így felelt: "Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik. Mar 9:18 Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták." Mar 9:19 "Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!" Mar 9:20 Odavitték. Mihelyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide - oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett. Mar 9:21 Jézus megkérdezte az apát: "Mióta szenved ebben a bajban?" "Gyermekkora óta, válaszolta. Mar 9:22 Sokszor tűzbe meg vízbe taszította hogy megölje. Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk." Mar 9:23 Jézus így felelt: "Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz." Mar 9:24 Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: "Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!" Mar 9:25 Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: "Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle és soha vissza ne térj belé." Mar 9:26 Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: "Meghalt". Mar 9:27 Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt. Mar 9:28 Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Mar 9:29 Mire ő így felelt: "Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel." Mar 9:30 Útjukat folytatva, keresztül vándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, mert tanítványait akarta oktatni. Mar 9:31 Így szólt hozzájuk: "Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad." Mar 9:32 Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni. Mar 9:33 Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte őket: "Miről beszéltetek útközben?" Mar 9:34 Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük. Mar 9:35 Ő leült, magához hívta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája." Mar 9:36 Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk: Mar 9:37 "Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött." Mar 9:38 Ekkor János vette át a szót: "Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk." Mar 9:39 Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem. Mar 9:40 Aki nincs ellenünk, velünk van. Mar 9:41 Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok. Mar 9:42 Aki csak egyet is bűnre csábít a (bennem) hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák. Mar 9:43 Ha kezed bűnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tűzre Mar 9:44 (ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik). Mar 9:45 Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd Mar 9:46 (a kiolthatatlan tűzre, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik). Mar 9:47 Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd, Mar 9:48 ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik. Mar 9:49 Mindenkit tűzzel sóznak majd be. Mar 9:50 A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen bennetek só, s maradjon köztetek békesség." Mar 10:1 Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket. Mar 10:2 Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: "Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni. Mar 10:3 Ő azonban megkérdezte: "Mózes mit parancsolt nektek?" Mar 10:4 "Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást", válaszolták. Mar 10:5 Jézus erre kijelentette: "Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt. Mar 10:6 Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket. Mar 10:7 Az ember ezért elhagyta atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz. Mar 10:8 Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Mar 10:9 Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza." Mar 10:10 Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől. Mar 10:11 Ő megmagyarázta nekik: "Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene. Mar 10:12 Ha pedig a nő hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házsasságtörést követ el." Mar 10:13 Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Mar 10:14 Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa. Mar 10:15 Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda." Mar 10:16 Azután ölébe vette őket és rájuk téve kezét megáldotta őket. Mar 10:17 Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?" Mar 10:18 "Miért mondasz engem jónak? - válaszolta Jézus. Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Mar 10:19 Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld." Mar 10:20 Erre ő kijelentette: "Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta." Mar 10:21 Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: "Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem." Mar 10:22 E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Mar 10:23 Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: "Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!" Mar 10:24 A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: "Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába. Mar 10:25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni." Mar 10:26 Azok még jobban megrökönyödtek és azt kérdezték egymástól: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Mar 10:27 Jézus rájuk tekintett és így szólt: "Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges." Mar 10:28 Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged." Mar 10:29 Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért, Mar 10:30 hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon - bár üldözések közt - otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet. Mar 10:31 Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők." Mar 10:32 Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment. Ez aggodalommal töltötte el őket és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá: Mar 10:33 "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják. Mar 10:34 Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad." Mar 10:35 Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. "Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket." Mar 10:36 "Mit akartok tőlem?" - kérdezte. Mar 10:37 Azok megmondták: "Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben." Mar 10:38 Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?" Mar 10:39 "Készek vagyunk" - felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk: "Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni, Mar 10:40 de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült." Mar 10:41 Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra. Mar 10:42 Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. Mar 10:43 Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, Mar 10:44 és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje. Mar 10:45 Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért." Mar 10:46 Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt. Mar 10:47 Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Mar 10:48 Sokan csitították, hogy hallgasson el. Ő azonban annál jobban kiabált: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Mar 10:49 Jézus erre megállt: "Hívjátok ide", mondta. Azok odaszóltak a vaknak: "Bátorság, kelj föl, téged hív." Mar 10:50 Erre ledobta köpenyét, felugrott és odasietett Jézushoz. Mar 10:51 Jézus megkérdezte tőle: "Mit tegyek veled?" "Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak." Mar 10:52 Jézus így szólt hozzá: "Menj, hited meggyógyított téged." Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján. Mar 11:1 Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél, elküldött két tanítványt Mar 11:2 ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. Mar 11:3 "Ha valaki megkérdezi, mit csináltok, feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide küldi."" Mar 11:4 Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az utcán egy ajtóhoz kötve. Mar 11:5 Mindjárt el is oldották. Néhány ott álló megkérdezte tőlük: "Miért oldjátok el ezt a szamarat?" Mar 11:6 Ők úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre elengedték őket. Mar 11:7 A szamarat Jézushoz vezették, rátették ruhájukat, s aztán ráültették Jézust. Mar 11:8 Sokan ruhájukat terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat. Mar 11:9 Az előtte járók és az utána jövők így kiáltoztak: Mar 11:10 "Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkező országa! Hozsanna a magasságban!" Mar 11:11 Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól körülnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már esteledett. Mar 11:12 Amikor másnap eljöttek Betániából, megéhezett. Mar 11:13 Látott messziről egy zöldellő fügefát és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt fügeérés ideje. Mar 11:14 Ekkor így szólt: "Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé." Tanítványai hallották ezt. Mar 11:15 Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Bement a templomba és kiűzte azokat, akik a templomban adtak - vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta Mar 11:16 és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom területén. Mar 11:17 Aztán megmagyarázta: "Nem azt mondja az Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza? Ti pedig rablóbarlanggá tettétek." Mar 11:18 Mikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, hogyan tegyék el őt láb alól. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Mar 11:19 Mikor beesteledett, elhagyták a várost. Mar 11:20 Reggel, amikor a fügefa mellett vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt. Mar 11:21 Péter ekkor föleszmélt: "Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt." Mar 11:22 Jézus így válaszolt: "Legyen hitetek Istenben. Mar 11:23 Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe, s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, úgy is lesz. Mar 11:24 Mondom ezért nektek, bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz. Mar 11:25 Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássátok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket. Mar 11:26 (Ha ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.)" Mar 11:27 Ismét beértek Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók Mar 11:28 meg a nép vénei, és megkérdezték tőle: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy így cselekedjél?" Mar 11:29 Jézus ezt válaszolta: "Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem így. Mar 11:30 A mennyből vagy az emberektől volt János keresztsége? Válaszoljatok." Mar 11:31 Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? Mar 11:32 Azt mondjuk talán: az emberektől?" Féltek azonban a néptől, mert mindnyájan azt tartották, hogy János valóban próféta. Mar 11:33 Ezért így válaszoltak Jézusnak: "Nem tudjuk." "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így" - felelte Jézus. Mar 12:1 Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: "Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott messzire. Mar 12:2 Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje tőlük a szőlő terméséből neki járó részt. Mar 12:3 Azok nekiestek, megverték és üres kézzel elkergették. Mar 12:4 Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el. Mar 12:5 Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még többet azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek. Mar 12:6 Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt. Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. Mar 12:7 A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége. Mar 12:8 Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szőlőből. Mar 12:9 Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe. Mar 12:10 Nem olvastátok az Írást: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett. Mar 12:11 Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett." Mar 12:12 Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak. Mar 12:13 Később néhány farizeust és Heródes - pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják. Mar 12:14 Azok odamentek hozzá és így szóltak: "Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az igazsághoz híven tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?" Mar 12:15 Átlátva kétszínűségükön, így szólt: "Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam." Mar 12:16 Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: "Kinek a képe és fölirata ez?" "A császáré" - felelték. Mar 12:17 Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Azok igen elcsodálkoztak rajta. Mar 12:18 Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következő kérdést intézték hozzá: Mar 12:19 "Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. Mar 12:20 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Mar 12:21 Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy járt a harmadik is, Mar 12:22 sőt mind a hét (elvette őt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. Mar 12:23 A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek." Mar 12:24 Jézus így válaszolt: "Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát? Mar 12:25 A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben. Mar 12:26 A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Mar 12:27 Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ezért alapos tévedésben vagytok." Mar 12:28 Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tőle: "Melyik az összes parancsok között a legelső?" Mar 12:29 Jézus azt felelte: "Az első így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Mar 12:30 Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első parancs.) Mar 12:31 A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen." Mar 12:32 Az írástudó erre így válaszolt: "Jól van, Mester, helyesen mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más. Mar 12:33 Őt teljes szívből, (teljes lélekből), teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat többet ér minden égő és más áldozatnál." Mar 12:34 Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: "Nem vagy messze Isten országától." Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni. Mar 12:35 Amikor Jézus a templomban tanított, megkérdezte: "Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia? Mar 12:36 Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom Valamennyi ellenségedet. Mar 12:37 Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?" A nagy néptömeg örömest hallgatta őt. Mar 12:38 Máskor így tanította Őket: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket, Mar 12:39 szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon. Mar 12:40 Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk." Mar 12:41 Később leült a templom kincstárával szemben és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. Mar 12:42 Jött egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér. Mar 12:43 Odahívta tanítványait és így szólt: "Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek. Mar 12:44 Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükből adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését." Mar 13:1 Amikor kilépett a templomból, egyik tanítványa megjegyezte: "Mester, nézd csak, mekkora kövek és micsoda épület!" Mar 13:2 Jézus így válaszolt: "Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának." Mar 13:3 Mikor az Olajfák hegyén, a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön is megkérdezte: "Mondd csak, mikor lesz mindez? Mar 13:4 S mi lesz a jele annak, hogy mindez beteljesül?" Mar 13:5 Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket. Mar 13:6 Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok. És sok embert megtévesztenek. Mar 13:7 Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. Mar 13:8 Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete. Mar 13:9 Vigyázzatok magatokra! Bíróság elé fognak állítani és a zsinagógákban megostoroznak titeket. Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük. Mar 13:10 Előbb azonban minden népnek hirdetni kell az evangéliumot. Mar 13:11 Amikor tehát odavezetnek és kiszolgáltatnak nekik, ne töprengjetek előre azon, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, amit Isten sugall nektek abban az órában. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a Szentlélek. Mar 13:12 Akkor halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és megölik őket. Mar 13:13 Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Mar 13:14 Amikor majd látjátok, hogy a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad - aki olvassa értse meg! - , akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe. Mar 13:15 Aki a háztetőn van, le ne jöjjön a házba és be ne menjen, hogy elvigyen valamit hazulról, Mar 13:16 és aki a mezőn van, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. Mar 13:17 Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Mar 13:18 Imádkozzatok, hogy ez ne télen történjék. Mar 13:19 Olyan keserves idők jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten teremtette világon mindmáig és nem is lesznek. Mar 13:20 Ha az Úr meg nem rövidítené azokat a napokat, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidülnek azok a napok. Mar 13:21 Akkor, ha valaki azt mondja: nézd, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek. Mar 13:22 Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták jeleket és csodákat művelnek, hogy még a választottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges volna. Mar 13:23 Vigyázzatok, előre megmondtam mindent. Mar 13:24 A gyötrelem után következő időkben a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot, Mar 13:25 a csillagok lehullanak az égről és a világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Mar 13:26 Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel. Mar 13:27 Szétküldi angyalait és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából a föld szélétől az ég határáig. Mar 13:28 Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Mar 13:29 A történtek láttára tudjátok meg ti is, közel van már, az ajtóban. Mar 13:30 Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Mar 13:31 Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Mar 13:32 Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Mar 13:33 Vigyázzatok, virrasszatok (és imádkozzatok), mert nem tudjátok, mikor jön el ez az idő. Mar 13:34 Éppen úgy, mint amikor az idegenbe készülő ember elhagyja házát és vezetését szolgáira bízza, mindegyikre a maga dolgát, a kapusnak pedig meghagyja, hogy virrasszon. Mar 13:35 Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel. Mar 13:36 Ha váratlanul érkeznék, alva ne találjon titeket. Mar 13:37 Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok!" Mar 14:1 Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel. Mar 14:2 "Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között." Mar 14:3 Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte. Mar 14:4 Néhányan bosszankodni kezdtek: "Mire való ez a pazarlás az illatszerrel? Mar 14:5 Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között" - támadtak rá. Mar 14:6 Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem. Mar 14:7 Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. Mar 14:8 Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. Mar 14:9 Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett." Mar 14:10 Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt. Mar 14:11 Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik. Mar 14:12 Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: "Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?" Mar 14:13 Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: "Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Mar 14:14 Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? Mar 14:15 Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el." Mar 14:16 A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. Mar 14:17 Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel. Mar 14:18 Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem." Mar 14:19 Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én vagyok?" Mar 14:20 De ő így válaszolt: "Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl. Mar 14:21 Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna." Mar 14:22 Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." Mar 14:23 Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. Mar 14:24 Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. Mar 14:25 Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában." Mar 14:26 Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. Mar 14:27 Ott Jézus így szólt hozzájuk: "Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. Mar 14:28 De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában." Mar 14:29 Péter azonban fogadkozni kezdett: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem." Mar 14:30 Mire Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem." Mar 14:31 De Péter tovább fogadkozott: "Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg." Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is. Mar 14:32 Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. "Üljetek le itt, amíg én imádkozom" - mondta tanítványainak. Mar 14:33 Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. Mar 14:34 "Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok." Mar 14:35 Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra. Mar 14:36 "Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te." Mar 14:37 Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: "Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem? Mar 14:38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge." Mar 14:39 Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Mar 14:40 Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki. Mar 14:41 Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: "Aludjatok csak és nyugodjatok! Mar 14:42 Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!" Mar 14:43 Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Mar 14:44 Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel". Mar 14:45 Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. "(Üdvözlégy,) Mester!", szólt és megcsókolta. Mar 14:46 Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették. Mar 14:47 A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét. Mar 14:48 Ezután Jézus így szólt hozzájuk: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Mar 14:49 Naphosszat együtt voltam ve!etek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie." Mar 14:50 Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak. Mar 14:51 Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél. Mar 14:52 Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott. Mar 14:53 Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. Mar 14:54 Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. Mar 14:55 A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. Mar 14:56 Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. Mar 14:57 Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: Mar 14:58 "Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve." Mar 14:59 De ebben sem egyezett meg tanúságuk. Mar 14:60 Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: "Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?" Mar 14:61 Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?" Mar 14:62 "Én vagyok", felelte Jézus. "Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin." Mar 14:63 A főpap erre megszaggatta ruháját: "Mi szükségünk van még tanúkra? - kérdezte. Mar 14:64 Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok egyhangúan méltónak ítélték a halálra. Mar 14:65 Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: "Találd el, ki volt az!" - gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték. Mar 14:66 Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. Mar 14:67 Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: "Te is a názáreti Jézussal voltál", jegyezte meg. Mar 14:68 Ő azonban tagadta: "Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz." Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. Mar 14:69 A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: "Ez is közéjük tartozik." ő megint tagadta. Mar 14:70 Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: "De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy." Mar 14:71 Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek." Mar 14:72 Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem." Erre sírva fakadt. Mar 15:1 Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak. Mar 15:2 Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Én vagyok" - felelte. Mar 15:3 A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene. Mar 15:4 Pilátus erre újra megkérdezte: "Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak." Mar 15:5 De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust. Mar 15:6 Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek. Mar 15:7 Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. Mar 15:8 A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni. Mar 15:9 Pilátus megkérdezte tőlük: "Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?" Mar 15:10 Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki. Mar 15:11 A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. Mar 15:12 Pilátus ismét megkérdezte: "Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?" Mar 15:13 Azok újra kiabálni kezdtek: "Keresztre vele!" Mar 15:14 "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: "Keresztre vele!" Mar 15:15 Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék. Mar 15:16 A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az egész csapatot. Mar 15:17 Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére. Mar 15:18 Majd így köszöntötték: "Üdvöz légy, zsidók királya!" Mar 15:19 Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte. Mar 15:20 Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. Mar 15:21 Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. Mar 15:22 Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. Mar 15:23 Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. Mar 15:24 Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. Mar 15:25 A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. Mar 15:26 Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: "A zsidók királya." Mar 15:27 Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. Mar 15:28 Így beteljesedett az Írás szava: "És gonosztevőként bántak vele." Mar 15:29 A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: "Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, Mar 15:30 szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!" Mar 15:31 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. Mar 15:32 A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk", mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve. Mar 15:33 A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. Mar 15:34 Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: "Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Mar 15:35 Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: "Illést hívja." Mar 15:36 Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa" - mondta. Mar 15:37 Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. Mar 15:38 Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. Mar 15:39 Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt." Mar 15:40 Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé, Mar 15:41 akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe. Mar 15:42 Mikor már estére járt az idő - készület napja vagyis szombat előtti nap volt - , Mar 15:43 jött arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Mar 15:44 Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már. Mar 15:45 Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek. Mar 15:46 Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé. Mar 15:47 Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el. Mar 16:1 Szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalómé illatszereket vásároltak és elmentek, hogy megkenjék (Jézust). Mar 16:2 Kora reggel értek a sírhoz, amikor a nap éppen fölkelt. A hét első napja volt. Mar 16:3 Így tanakodtak egymás közt: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?" Mar 16:4 De amikor odanéztek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt. Mar 16:5 Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek. Mar 16:6 De az bátorította őket: "Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová temették. Mar 16:7 Most pedig siessetek, vigyétek hírül tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok, amint megmondta nektek." Mar 16:8 Azok kijöttek a sírból és futásnak, eredtek, mert nagy ijedség és rémület fogta el őket. Félelmükben senkinek sem szóltak a dologról. Mar 16:9 Miután a hét első napjának reggelén föltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Mar 16:10 Ő menten hírül vitte azt a gyászoló és síró tanítványoknak. Mar 16:11 Mikor azok meghallották, hogy él, s hogy ő látta, nem hitték el neki. Mar 16:12 Ezután idegen alakban megjelent kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. Mar 16:13 Ezek visszatértek és közölték a hírt, de nekik sem hittek. Mar 16:14 Végül a tizenegynek jelent meg, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mert azoknak, akik őt föltámadása után látták, nem hittek. Mar 16:15 Azután így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Mar 16:16 "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik." Mar 16:17 A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, Mar 16:18 kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik kezüket és azok meggyógyulnak. Mar 16:19 Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet. Mar 16:20 Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét. Az Úr együttműködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette. Luk 1:1 Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy, Luk 1:2 amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének. Luk 1:3 Jónak láttam magam is, hogy - miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam - Luk 1:4 sorjában leírjam neked, kedves Teofil. Győződjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak. Jézus gyermekkora Luk 1:5 Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták. Luk 1:6 Mindketten igazak voltak Isten előtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai szerint. Luk 1:7 De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak. Luk 1:8 Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, Luk 1:9 rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot. Luk 1:10 A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott. Luk 1:11 Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala. Luk 1:12 Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg. Luk 1:13 Az angyal azonban így szólt: "Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált: feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni. Luk 1:14 Örömödre és vigazságodra lesz ő és sokan örülnek majd születésének. Luk 1:15 Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhében betelik szentlélekkel. Luk 1:16 Izrael fiai közül sokat térít meg Istenükhöz, az Úrhoz. Luk 1:17 Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt kézségessé tegye a népet." Luk 1:18 Zakariás erre megkérdezte az angyalt: "Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú." Luk 1:19 Az angyal így válaszolt: "Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked az örömhírt. Luk 1:20 De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig." Luk 1:21 A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Luk 1:22 Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Luk 1:23 Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. Luk 1:24 E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. Luk 1:25 "Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt." Luk 1:26 Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. Luk 1:27 A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. Luk 1:28 Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)" Luk 1:29 E szavak hallatán zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. Luk 1:30 Az angyal így folytatta: Luk 1:31 "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. Luk 1:32 Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Luk 1:33 Uralkodni fog Jákob házában midörökké, és királyságának nem lesz vége." Luk 1:34 Mária erre megkérdezte az angyalt: "Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?" Luk 1:35 Az angyal ezt válaszolta: "A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent Isten Fia lesz. Luk 1:36 Rokonod Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Luk 1:37 Istennél semmi sem lehetetlen." Luk 1:38 Mária erre így szólt: "Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint." Az angyal akkor eltávozott. Luk 1:39 Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Luk 1:40 Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Luk 1:41 Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébetet elöntötte a Szentlélek. Luk 1:42 Hangos szóval felkiáltott: "Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! Luk 1:43 Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Luk 1:44 Amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben. Luk 1:45 Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked." Luk 1:46 Erre Mária így szólt: "Magasztalja lelkem az Urat, Luk 1:47 és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben. Luk 1:48 Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát: lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék. Luk 1:49 Mily nagy dolgokat művelt velem ő, a hatalmas és szent! Luk 1:50 Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre. Luk 1:51 Nagyszerű dolgokat művel karja erejével: szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket. Luk 1:52 Uralkodókat taszít le a trónjukról, de felemeli az alázatosokat. Luk 1:53 Éhezőket tölt be minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. Luk 1:54 Fölkarolja szolgáját, Izraelt, s amint megigérte atyáinknak, Luk 1:55 Nem feledi irgalmasságát Ábrahám és utódai iránt mindörökre." Luk 1:56 Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába. Luk 1:57 Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. Luk 1:58 Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. Luk 1:59 A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. Luk 1:60 De anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Luk 1:61 Azok megjegyezték: "Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának." Luk 1:62 Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Luk 1:63 Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Luk 1:64 Neki pedig megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent. Luk 1:65 Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek. Luk 1:66 Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele," Luk 1:67 Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: Luk 1:68 "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Luk 1:69 Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának Dávidnak házában. Luk 1:70 Amint meghirdette szentjei által, prófétái ajkával ősidőktől fogva: Luk 1:71 megszabadított ellenségeinktől s mindazoktól, akik gyűlölnek minket, Luk 1:72 irgalmas volt atyáinkhoz és megemlékezett szent szövetségéről, Luk 1:73 s az esküről, ami Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk, Luk 1:74 hogy ellenségeinktől megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk őt, Luk 1:75 szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. Luk 1:76 Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája eszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját, Luk 1:77 s az üdvösség ismeretére tanítsad népét, mely a bűnösök bocsánatában van, Luk 1:78 Istenünk mélységes irgalmából, mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő, Luk 1:79 hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek, és lépteinket a békesség útjára vezesse." Luk 1:80 A gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben. Luk 2:1 Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Luk 2:2 Ez az első népszámlálás Quirinusznak, Szíria helytartójának idejében történt. Luk 2:3 Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. Luk 2:4 József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a judeai Betlehembe, Luk 2:5 hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Luk 2:6 Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. Luk 2:7 Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Luk 2:8 Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. Luk 2:9 Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. Luk 2:10 Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: "Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Luk 2:11 Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Luk 2:12 Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve." Luk 2:13 Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: Luk 2:14 "Dicsőség a magasságban Istennek, És békesség a földön a jóakaratú embereknek." Luk 2:15 Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: "Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk." Luk 2:16 Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Luk 2:17 Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. Luk 2:18 Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Luk 2:19 Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk. Luk 2:20 A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik. Luk 2:21 Nyolc nap multán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott. Luk 2:22 Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. Luk 2:23 Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: "Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve." Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: Luk 2:24 "Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát." Luk 2:25 Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vígaszát és a Szentlélek lakott benne. Luk 2:26 Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. Luk 2:27 A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, Luk 2:28 karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent: Luk 2:29 "Bocsásd el most szolgádat, Uram, Szavaid szerint békességben, Luk 2:30 Hiszen már látták szemeim az üdvösséget, Luk 2:31 Melyet minden nép számára rendeltél: Luk 2:32 Világosságul a pogányok megvilágítására És dicsőségére népednek, Izraelnek." Luk 2:33 Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. Luk 2:34 Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: "Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek - Luk 2:35 s a te lelkedet is tőr járja át - hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése." Luk 2:36 Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Ászer törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett. Luk 2:37 Már nyolcvannégy éves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel - nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. Luk 2:38 Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Luk 2:39 Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. Luk 2:40 A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne. Luk 2:41 Szülei évről - évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Luk 2:42 Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint. Luk 2:43 Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül hogy szülei észrevették volna. Luk 2:44 Azt gondolták, hogy az utitársaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Luk 2:45 Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték. Luk 2:46 Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. Luk 2:47 Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein. Luk 2:48 Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: "Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk." Luk 2:49 "Miért kerestetek? - kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?" Luk 2:50 De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani. Luk 2:51 Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat. Luk 2:52 Jézus pedig növekedett bölcseségben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt. Luk 3:1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Judea helytartója, Heródes Galileának, testvére, Fülöp, Itureának és Trakonitisz tartománynak, Lizániász pedig Abilinának volt negyedes fejedelme. Luk 3:2 Annás és Kaifás voltak a főpapok. Akkor elhangzott az Úr szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Luk 3:3 Bejárta a Jordán egész vidékét és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára, amint Izaiás beszédeinek könyvében olvassuk: Luk 3:4 "A pusztában kiáltónak ez a szava: Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit! Töltsenek föl minden völgyet, Luk 3:5 Minden hegyet és halmot hordjanak le, Ami egyenetlen, legyen egyenessé, Ami göröngyös, legyen sima úttá, Luk 3:6 és meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét." Luk 3:7 Így beszélt a tömeghez, amely kivonult hozzá, hogy megkeresztelkedjék: "Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől? Luk 3:8 Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét. Ne emlegessétek magatokban: Abrahám a mi atyánk! - mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Abrahámnak. Luk 3:9 A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem." Luk 3:10 A nép megkérdezte: "Mit tegyünk tehát?" Mire ő így felelt: Luk 3:11 "Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképen.". Luk 3:12 Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek. "Mester, mi mit tegyünk?" - kérdezték. Luk 3:13 "Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos", válaszolta. Luk 3:14 Katonák is fordu!tak hozzá: "Hát mi mit tegyünk?" "Senkit se bántsatok és meg ne zsaroljatok, felelte, s elégedjetek meg zsoldotokkal." Luk 3:15 A nép nagyon nyugtalan volt. Mindnyájan azt gondolták, hogy talán János a Messiás. Luk 3:16 (János) azonban kijelentette: "Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy sarusziját megoldjam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Luk 3:17 Szórólapáttal kezében kitakarítja szérüjét, és csűrbe gyűjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti." Luk 3:18 Aztán még sok más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget. Luk 3:19 Heródest, a negyedes fejedelmet is megfeddte Heródiásért, testvérének feleségéért és minden más elkövetett gonoszságáért. Luk 3:20 Heródes azonban mindezt azzal tetézte, hogy börtönbe vetette Jánost. Luk 3:21 Mikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, Luk 3:22 megnyílt az ég és galambhoz hasonló testi alakban leszállt rá a Szentlélek. A mennyből ez a szózat hangzott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem." Luk 3:23 Jézus mintegy harminc esztendős volt, mikor föllépett. József fiának tartották, akinek ősei: Héli, Luk 3:24 Mátát, Lévi, Melki, Janne, József, Luk 3:25 Matatiás, Ámosz, Heszli, Nagge, Luk 3:26 Mahát, Matatiás, Szemei, József, Júda, Luk 3:27 Joanna, Résza, Zorobábel, Szalátiel, Néri, Luk 3:28 Melki, Addi, Kószán, Elmádám, Hér, Luk 3:29 Jézus, Eliezer, Jórim, Mátát, Lévi, Luk 3:30 Simeon, Júda, József, Jóna, Eliákim, Luk 3:31 Melea, Menna, Matáta, Nátán, Dávid, Luk 3:32 Jessze, Obed, Booz, Szálmon, Náásszon, Luk 3:33 Aminádáb, Admin, Árni, Ezron, Fáresz, Júda, Luk 3:34 Jákob, Izsák, Ábrahám, Táre, Nákor, Luk 3:35 Szárug, Ragau, Fáleg, Héber, Szálé, Luk 3:36 Kainán, Árfáxád, Szem, Noé, Lámek, Luk 3:37 Matuszále, Hénok, Járed, Malaléel, Kainán, Luk 3:38 Hénosz, Szet és Ádám, aki Istentől származik. Luk 4:1 Jézus Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól. Luk 4:2 A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de mihelyt elmúltak, megéhezett. Luk 4:3 Az ördög akkor így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!" Luk 4:4 Jézus azt felelte: "Írva van: nem csak kenyérrel él az ember, (hanem Istennek minden igéjével)." Luk 4:5 Ezután fölvitte őt (az ördög egy magas hegyre). Egy szempillantás alatt megmutatta neki a világ minden országát. Luk 4:6 "Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Luk 4:7 Ha imádsz engem, minden a tiéd lesz." Luk 4:8 Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!" Luk 4:9 Végül Jeruzsálembe vitte őt és a templomépület párkányára állította: "Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat! Luk 4:10 Írva van: Angyalainak parancsolt felőled, hogy oltalmazzanak. Luk 4:11 Tenyerükön fognak hordozni téged, hogy kőbe ne üssed lábadat." Luk 4:12 De Jézus így válaszolt: "Az is írva van: ne kísértsd uradat, Istenedet." Luk 4:13 Mikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög. Jézus nyilvános működése Galileában Jézus működésének kezdete Luk 4:14 Jézus a Lélek erejével eltelve visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Luk 4:15 Tanított az ottani zsinagógákban és mindenki elismeréssel beszélt róla. Luk 4:16 Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. Luk 4:17 Izajás könyvét adták neki. Kinyitotta a könyvet és éppen arra a helyre talált, ahol ez van írva: Luk 4:18 "Az Úr lelke rajtam: ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött engem, hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket), szabadulást hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, Luk 4:19 hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, (és bosszújának napját)." Luk 4:20 Azután összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Luk 4:21 Akkor megszólalt: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." Luk 4:22 Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a magasztos igéken, amik ajkáról elhangzottak. "Nem József fia ez?" - kérdezgették egymástól. Luk 4:23 Ő azonban így folytatta: "Bizonyára ezt a közmondást fogjátok nekem szegezni: orvos, gyógyítsd önmagadat! Tedd idehaza is azt, amit hallomásunk szerint Kafarnaumban tettél. Luk 4:24 Bizony mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában. Luk 4:25 Igaz, amit mondok nektek: sok özvegy élt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évre és hat hónapra bezárult az ég, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. Luk 4:26 Azok közül egyhez sem volt küldetése Illésnek, csak egy özvegyasszonyhoz a Szidon - földi Száreptába. Luk 4:27 Leprás is sok élt Izraelben Elizeus próféta idejében. De azok közül sem tisztult meg más, csak a szíriai Naamán." Luk 4:28 Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában. Luk 4:29 Fölugráltak és kiűzték a városból. Fölvitték a hegy tetejére, ahol a városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Luk 4:30 Ő azonban áthaladt közöttük és elment. Luk 4:31 Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába és szombatonként ott tanított. Luk 4:32 Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Luk 4:33 Talált a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt embert, aki így kiáltozott: "El innen! Luk 4:34 Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten szentje." Luk 4:35 Jézus ráparancsolt: "Hallgass és takarodj ki belőle!" A tisztátalan lélek erre földre sújtotta őt és kiment belőle, anélkül hogy ártott volna neki. Luk 4:36 Csodálkozás fogta el mindnyájukat. "Mi ez? - kérdezték egymástól. Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszálltakból?" Luk 4:37 Híre egyszerre elterjedt az egész környéken. Luk 4:38 Elhagyva a zsinagógát Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki érdekében. Luk 4:39 Ő föléje hajolt, parancsolt a láznak és az elhagyta. Mindjárt föl is kelt és szolgálni kezdett nekik. Luk 4:40 Napnyugta után odavitték hozzá különböző bajban szenvedő betegeiket. Mindegyikükre rátette kezét és meggyógyította őket. Luk 4:41 Sokból ördögök mentek ki hangos kiáltozással: "Te vagy az Isten Fia." Rájuk parancsolt, hogy hallgassanak. Azok ugyanis tudták, hogy ő a Messiás. Luk 4:42 Mikor megvirradt, kiment egy puszta helyre. A nép addig kereste, míg meg nem találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Luk 4:43 De ő így felelt nekik: "A többi városban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát. Ez a küldetésem." Luk 4:44 Aztán hirdette az igét Júdea zsinagógáiban. Luk 5:1 Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa. Luk 5:2 Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták. Luk 5:3 Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot. Luk 5:4 Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót." Luk 5:5 "Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót." Luk 5:6 Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. Luk 5:7 Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek. Luk 5:8 Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" Luk 5:9 A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt, Luk 5:10 köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Luk 5:11 Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek. Luk 5:12 Mikor később egy városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt meglátta Jézust, arcra borult előtte és kérlelte: "Uram ha akarod, megtisztíthatsz engem." Luk 5:13 Ő feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Luk 5:14 Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. "Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik." Luk 5:15 Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa és betegségeiből gyógyulást nyerjen. Luk 5:16 Ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék. Luk 5:17 Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson. Luk 5:18 Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék. Luk 5:19 Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé. Luk 5:20 Hitük láttára Jézus így szólt: "Ember, bocsánatot nyertek bűneid." Luk 5:21 Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?" Luk 5:22 De Jézus gondolataikba látva megszólalt: "Miért gondolkodtok így magatokban? Luk 5:23 Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid? - vagy, ha azt: kelj föl és járj? Luk 5:24 Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Ezzel a bénához fordult: "Mondom neked, kelj föl, fogd meg az ágyadat és menj haza." Luk 5:25 Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament. Luk 5:26 Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: "Csodadolgokat láttunk ma!" Luk 5:27 Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevű vámost a vámnál. "Kövess engem!" - szólította meg. Luk 5:28 Az fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá. Luk 5:29 Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele. Luk 5:30 A farizeusok és írástudók zúgolódtak emiatt. "Miért esztek - isztok vámosokkal és bűnösökkel?" - kérdezték tanítványaitól. Luk 5:31 Jézus felelt meg nekik: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Luk 5:32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek." Luk 5:33 Akkor szemére vetették: "János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek - isznak." Luk 5:34 Jézus így felelt: "Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a vőlegény? Luk 5:35 Eljön majd a nap, amikor elviszik a vőlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek." Luk 5:36 Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt. Luk 5:37 Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek. Luk 5:38 Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad). Luk 5:39 Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: jobb az ó." Luk 6:1 Egy (másodelső) szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat és kezükkel elmorzsolva eszegették. Luk 6:2 Néhány farizeus erre szemükre vetette: "Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?" Luk 6:3 Jézus felelt meg nekik: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt éhezett? Luk 6:4 Hogyan ment be Isten házába, evett és adott társainak is a kitett kenyerekből, pedig azokból csak a papok ehettek?" Luk 6:5 Aztán hozzáfűzte: "Az Emberfia ura a szombatnak is." Luk 6:6 Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Luk 6:7 Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy okot találjanak a vádaskodásra. Luk 6:8 Ő azonban ismerte gondolataikat. Felszólította tehát a béna kezű embert: "Kelj föl és állj ide a középre!" Az fölkelt és odaállt. Luk 6:9 Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem tőletek: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?" Luk 6:10 Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezed!" Megtette, és egészséges lett a keze. Luk 6:11 Erre esztelen harag szállta meg őket és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal. Jézus további működése Luk 6:12 Azokban a napokban fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Luk 6:13 Másnap magához hívta tanítványait és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Luk 6:14 Simont, akit Péternek hívott, és testvérét Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Luk 6:15 Mátét és Tamást, Jakabot Alfeus fiát és a buzgó Simont, Luk 6:16 Júdást Jakab testvérét, és karióti Júdást, aki később elárulta őt. Luk 6:17 Azután lement velük és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről. Luk 6:18 Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Luk 6:19 Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Luk 6:20 Akkor tekintetét tanítványaira emelte és így szólt: "Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa. Luk 6:21 Boldogok, akik most éheztek! Majd bővelkedni fogtok. Boldogok, akik most sírtok! Sírástok nevetésre fordul. Luk 6:22 Boldogok vagytok, ha gyűlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért! Luk 6:23 Örüljetek azon a napon és ujjongjatok: jutalmatok nagy lesz a mennyben. Atyáik éppen így bántak a prófétákkal. Luk 6:24 De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztokat. Luk 6:25 Jaj nektek, akik jóllaktatok! Majd éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek! Keseregni és sírni fogtok. Luk 6:26 Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik éppen így tettek a hamis prófétákkal. Luk 6:27 Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, Luk 6:28 áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért. Luk 6:29 Ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. Ha elveszik a köpenyedet, add oda a köntösödet is. Luk 6:30 Ha kérnek tőled, adj, és ha elveszik ami a tiéd, ne követeld vissza. Luk 6:31 Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak. Luk 6:32 Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Luk 6:33 És ha csak jótevőitekkel tesztek jót micsoda jutalmat érdemeltek? Ezt a bűnösök is megteszik. Luk 6:34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől visszafizetést reméltek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Luk 6:35 Szeressétek inkább ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy valamit is visszavárnátok. Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Luk 6:36 Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas. Luk 6:37 Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek. El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el. Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak. Luk 6:38 Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek is." Luk 6:39 Hasonlatot is mondott nekik: "Vezethet-e vak világtalant? Nem esik-e mindkettő gödörbe? Luk 6:40 Nem különb a tanítvány mesterénél, mert ha eléri tökéletességét, olyan lesz, mint a mestere. Luk 6:41 Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? Luk 6:42 Hogyan mondhatod felebarátodnak: testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát és csak aztán törődjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szeméből. Luk 6:43 Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt teremne, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hozna. Luk 6:44 Minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisről nem szednek fügét és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. Luk 6:45 A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ellenben rossz kincséből rosszat hoz elő, hiszen a szív bőségéből szól a száj. Luk 6:46 Mit mondjátok nekem: Uram, Uram! - és nem teszitek, amit mondok. Luk 6:47 Megmondom nektek kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja. Luk 6:48 Hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, árja rázúdult a házra, de nem tudta összedönteni, mert jó alapra épült. Luk 6:49 Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül a puszta földre építette. Mikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt és romhalmazzá vált." Luk 7:1 Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba. Luk 7:2 Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt. Luk 7:3 Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját. Luk 7:4 Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: "Megérdemli, hogy megtedd neki, Luk 7:5 mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette." Luk 7:6 Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj. Luk 7:7 Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám. Luk 7:8 "Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! - elmegy; és a másiknak: jöjj ide! - hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! - megteszi."" Luk 7:9 Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kisérő néphez: "(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!" Luk 7:10 A követek hazaérve egészségben találták a szolgát. Luk 7:11 Ezután egy Nain nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele. Luk 7:12 Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte. Luk 7:13 Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: "Ne sírj!" Luk 7:14 Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" Luk 7:15 Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának. Luk 7:16 Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: "Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!" Luk 7:17 Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé. Luk 7:18 Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két tanítványát Luk 7:19 és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: "Te vagy-e az, akinek el kell jönnie vagy mást várjunk?" Luk 7:20 A férfiak hozzá érkezve így szóltak: "Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?" Luk 7:21 Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát. Luk 7:22 Ezt válaszolta tehát nekik: "Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. Luk 7:23 Boldog, aki nem botránkozik meg bennem." Luk 7:24 Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Luk 7:25 Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik. Luk 7:26 Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Luk 7:27 Róla mondja ugyanis az Írás: Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat. Luk 7:28 Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő." Luk 7:29 Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét. Luk 7:30 Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát. Luk 7:31 (Az Úr így folytatta:) "Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak? Luk 7:32 Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz: Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok. Luk 7:33 Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt mondjátok rá: ördöge van. Luk 7:34 Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! Luk 7:35 A bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia." Luk 7:36 Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett. Luk 7:37 Élt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott, Luk 7:38 sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal. Luk 7:39 Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: "Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony." Luk 7:40 Jézus akkor hozzáfordult: "Simon, valami mondanivalóm van." "Beszélj, Mester" - felelte az. Luk 7:41 "Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Luk 7:42 Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?" Luk 7:43 "Úgy gondolom az, akinek többet engedett el" - felelte Simon. "Helyesen ítéltél", Válaszolta. Luk 7:44 Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat. Luk 7:45 Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja lábamat. Luk 7:46 Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat. Luk 7:47 Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret." Luk 7:48 Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek bűneid." Luk 7:49 Erre az asztaltársak összesúgtak: "Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?" Luk 7:50 Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: "Hited megszabadított téged. Menj békével." Luk 8:1 Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát. Luk 8:2 Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akit gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki, Luk 8:3 Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla. Luk 8:4 Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik: Luk 8:5 "Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették. Luk 8:6 Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Luk 8:7 Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnőttek és elnyomták azokat. Luk 8:8 A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott." E szavak után így kiáltott: "Akinek füle van, hallja meg!" Luk 8:9 Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme. Luk 8:10 Így válaszolt: "Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. Luk 8:11 A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Luk 8:12 Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek. Luk 8:13 A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. Luk 8:14 A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak. Luk 8:15 A jó földbe esők végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban. Luk 8:16 Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát. Luk 8:17 Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék és nyilvánvalóvá ne lenne. Luk 8:18 "Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol."" Luk 8:19 Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá. Luk 8:20 Jelentették neki: "Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak." Luk 8:21 Ő azonban így válaszolt: "Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik." Luk 8:22 Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. "Menjünk át a tó túlsó partjára", mondta nekik. Elindultak. Luk 8:23 Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már - már elborították őket, s életveszélyben forogtak. Luk 8:24 Kiabálásukkal fölébresztették: "Mester, Mester, elveszünk!" Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott. Luk 8:25 Akkor hozzájuk fordult: "Hol a ti hitetek?" Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: "Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?" Luk 8:26 Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik. Luk 8:27 Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban. Luk 8:28 Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: "Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!" Luk 8:29 Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta. Luk 8:30 Jézus tehát megkérdezte: "Mi a neved?" "Légió" - felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva. Luk 8:31 Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba. Luk 8:32 Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. Luk 8:33 Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt. Luk 8:34 A történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra. Luk 8:35 Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket. Luk 8:36 A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt. Luk 8:37 Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen. Luk 8:38 A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta. Luk 8:39 "Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten." Ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus. Luk 8:40 Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan. Luk 8:41 Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába, Luk 8:42 mert egyetlen, tizenkét éves leánya halálán volt. Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. Luk 8:43 Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani. Luk 8:44 Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése. Luk 8:45 "Ki érintett meg?" - kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)" Luk 8:46 De Jézus megismételte: "Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem." Luk 8:47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban. Luk 8:48 "Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével." Luk 8:49 Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: "Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!" Luk 8:50 Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül." Luk 8:51 Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját. Luk 8:52 Sírt és jajgatott ott mindenki. "Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik." Luk 8:53 Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. Luk 8:54 De ő megfogta kezét és rákiáltott: "Leány, kelj föl!" Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt. Luk 8:55 Meghagyta, hogy adjanak neki enni. Luk 8:56 Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről. Luk 9:1 Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. Luk 9:2 Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. Luk 9:3 Meghagyta nekik: "Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen. Luk 9:4 Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok. Luk 9:5 De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük." Luk 9:6 Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket. Luk 9:7 Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: "János támadt föl halottaiból." Luk 9:8 Mások pedig: "Illés jelent meg." Ismét mások: "A régi próféták közül támadt föl valamelyik." Luk 9:9 Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?" És látni akarta őt. Luk 9:10 Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek. Luk 9:11 De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat. Luk 9:12 A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk." Luk 9:13 Ő azonban így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni." "Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek." Luk 9:14 Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: "Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével." Luk 9:15 Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Luk 9:16 Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Luk 9:17 Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. Luk 9:18 Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: "Kinek tartanak engem az emberek?" Luk 9:19 "Azok így válaszoltak: "Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül." Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?"" Luk 9:20 (Simon) Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentjének." Luk 9:21 Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják. Luk 9:22 Aztán hozzáfűzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad." Luk 9:23 Máskor így szólt a néphez: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. Luk 9:24 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt. Luk 9:25 Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved. Luk 9:26 Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében. Luk 9:27 Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát." Luk 9:28 E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni. Luk 9:29 Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott. Luk 9:30 Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Luk 9:31 Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie. Luk 9:32 Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit. Luk 9:33 Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." Luk 9:34 Nem tudta ugyanis mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak. Luk 9:35 A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!" Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt. Luk 9:36 Ők azokban a napokban hallgattak és senkintek sem szóltak arról, amit láttak. Luk 9:37 Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük. Luk 9:38 Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: "Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem! Luk 9:39 Időnként gonosz lélek szállja meg és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája. Luk 9:40 Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. Luk 9:41 Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták." Jézus így szólt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút." Luk 9:42 Miközben odament, az ördög ide - oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán. Luk 9:43 Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: Luk 9:44 "Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie." Luk 9:45 De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott. Luk 9:46 Felvetődött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük. Luk 9:47 Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta Luk 9:48 és így szólt hozzájuk: "Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb." Luk 9:49 János vette át a szót: "Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk." Luk 9:50 Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van." Jézus útja Jeruzsálem felé Jézus követése és a tanítványok Luk 9:51 Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Luk 9:52 Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. Luk 9:53 De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé. Luk 9:54 Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: "Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?" Luk 9:55 De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. ("Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek. Luk 9:56 Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.") Ezután más faluba mentek. Luk 9:57 Útközben valaki így szólt hozzá: "Követlek téged, bárhova mégy." Luk 9:58 Jézus azonban figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét." Luk 9:59 Egy másikat fölszólított: "Kövess engem." "Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat." Luk 9:60 "Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát." Luk 9:61 Egy harmadik megszólította: "Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól." Luk 9:62 Jézus így válaszolt: "Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára." Luk 10:1 Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenkint maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült. Luk 10:2 Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Luk 10:3 Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Luk 10:4 Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek. Luk 10:5 Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak! Luk 10:6 Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Luk 10:7 Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek - igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Luk 10:8 Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Luk 10:9 Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa. Luk 10:10 Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok: Luk 10:11 még a port is lerázzuk rátok, amely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa. Luk 10:12 Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak. Luk 10:13 Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Luk 10:14 Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. Luk 10:15 És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Luk 10:16 Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem." Luk 10:17 A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: "Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk." Luk 10:18 Ő így válaszolt: "Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Luk 10:19 Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek. Luk 10:20 Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben." Luk 10:21 Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked. Luk 10:22 Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni." Luk 10:23 Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: "Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok. Luk 10:24 Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta." Luk 10:25 Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. "Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" Luk 10:26 Ő megkérdezte: "Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?" Luk 10:27 "Az így válaszolt: "Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat."" Luk 10:28 "Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így és élni fogsz." Luk 10:29 Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: "De ki az én felebarátom?" Luk 10:30 Erre Jézus vette át a szót: "Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Luk 10:31 Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment. Luk 10:32 Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette. Luk 10:33 Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Luk 10:34 Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte. Luk 10:35 Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek. Luk 10:36 Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?" Luk 10:37 "Aki irgalmasságot cselekedett vele" - felelte az. Jézus így szólt hozzá: "Menj és tégy hasonlóképpen." Luk 10:38 Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt. Luk 10:39 Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait. Luk 10:40 Márta ellenben sürgött - forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen." Luk 10:41 Az Úr azonban így felelt: "Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít. Luk 10:42 Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha." Luk 11:1 Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Mikor befejezte, egyik tanítványa kérte: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait." Luk 11:2 Erre így szólt hozzájuk: "Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Luk 11:3 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Luk 11:4 Bocsásd meg vétkeinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe." Luk 11:5 Aztán így folytatta: "Valamelyikteknek van egy barátja. Elmegy hozzá éjfélkor és azt mondja neki: barátom, adj kölcsön három kenyeret. Útról érkezett egy barátom és nincs mit elébe tegyek. Luk 11:6 De az kiszól: ne zavarj! Luk 11:7 Az ajtó már be van zárva, gyermekeim itt vannak a hálószobában. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked. Luk 11:8 (De az nem hagyja abba a kopogtatást.) Mondom nektek: ha azért, mert barátja, nem is kelne föl, hogy kielégítse, alkalmatlankodása miatt mégis fölkel és odaadja, amire szüksége van." Luk 11:9 "Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. Luk 11:10 Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik. Luk 11:11 Ha pedig valakitől közületek kenyeret kér fia, talán követ ad neki? S ha halat kér, talán kígyót ad hal helyett? Luk 11:12 Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki? Luk 11:13 Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle: " Luk 11:14 Egy alkalommal kiűzött egy néma ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt, mire a nép csodálkozott. Luk 11:15 De néhányan megjegyezték: "Belzebulnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Luk 11:16 Mások próbára akarták tenni és égi jelet követeltek tőle. Luk 11:17 Ő azonban átlátva gondolataikon így szólt hozzájuk: "Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul és ház házra omlik. Luk 11:18 Ha tehát a sátán önmagában meghasonlanék, hogyan állhatna fönn országa? Luk 11:19 Azt mondjátok, hogy Belzebullal űzök ördögöt? Ha én Belzebullal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik? Luk 11:20 Ezért ők lesznek a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa. Luk 11:21 Amíg az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van a vagyona. Luk 11:22 De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, elveszi fegyverét, amelyben bízott és a zsákmányt elosztja. Luk 11:23 "Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór."" Luk 11:24 "Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, puszta helyen jár és nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Luk 11:25 Amikor odaér, kisöpörve és földíszítve találja. Luk 11:26 Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, magánál gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt." Luk 11:27 Még beszélt, amikor egy asszony így kiáltott a nép közül: "Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlő, melyet szoptál." Luk 11:28 Ő azonban hozzáfűzte: "Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét." Luk 11:29 Amikor egyszer a nép köréje tódult, beszélni kezdett: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. Luk 11:30 Amint ugyanis Jónás próféta jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára. Luk 11:31 Dél királynője megjelenik majd az ítéleten e nemzedék férfiaival és elítéli azokat, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt. Luk 11:32 A ninivei férfiak megjelennek az ítéleten e nemzedékkel és elítélik azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt. Luk 11:33 Senki sem gyújt világot azért, hogy elrejtse, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy aki csak belép, lássa fényét. Luk 11:34 Tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos lesz, de ha hibás, tested is sötét lesz. Luk 11:35 Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen! Luk 11:36 Ha tested egészen világos és nincs benne semmi sötét, olyan világos lesz az egész, mintha a villám fénye világítaná meg." Luk 11:37 Alighogy befejezte beszédét. egy farizeus meghívta, hogy étkezzék nála. El is ment és asztalhoz ült. Luk 11:38 Mikor a farizeus látta, hogy étkezés előtt nem mosdott meg, megütközött. Luk 11:39 Az Úr azonban így szólt hozzá: "Ti farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül teli vagytok rablással és gonoszsággal. Luk 11:40 Esztelenek! Nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is alkotta? Luk 11:41 Adjátok inkább alamizsnának, ami benne van. akkor tiszták lesztek egészen. Luk 11:42 De jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, az nem szabad elhagyni. Luk 11:43 Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket nyilvános tereken. Luk 11:44 Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint a letaposott sírok: járnak fölöttük az emberek, anélkül hogy tudnák." Luk 11:45 Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." Luk 11:46 De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen nehéz terhet rótok az emberekre, de magatok egy ujjal sem érintitek a terhet. Luk 11:47 Jaj nektek! Síremlékeket építetek a prófétáknak atyáitok viszont megölték őket. Luk 11:48 Ezzel magatok is megvalljátok hogy egyetértetek atyáitok tetteivel. Azok megölték őket ti pedig emléket állítotok nekik. Luk 11:49 Azért mondja Isten bölcsessége: prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk: némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. Luk 11:50 E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről melyet a világ kezdetétől, Luk 11:51 Ábel vérétől az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis mondom nektek, számot fog adni ez a nemzedék. Luk 11:52 Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát, magatok nem mentek be, az odaigyekvőket pedig visszatartjátok." Luk 11:53 Mikor abbahagyta, az írástudók és farizeusok nagy fölháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Luk 11:54 Azon fondorkodtak, hogy szavaiból ellessenek valamit, (amivel vádolhassák). Luk 12:1 Közben olyan nagy tömeg gyűlt köréje, hogy csaknem összetaposták egymást. De ő csak tanítványaihoz szólt: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Luk 12:2 Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék. Luk 12:3 Amit sötétben mondtatok, elmondják majd fényes nappal, és amit szobában fülbe súgtatok, hirdetni fogják a háztetőről. Luk 12:4 Mondom nektek, barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni. Luk 12:5 Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. Igenis, mondom nektek: Tőle féljetek! Luk 12:6 Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük. Luk 12:7 Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. Luk 12:8 Mondom nektek: "Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Luk 12:9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Luk 12:10 Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen káromkodik, nem nyer bocsánatot. Luk 12:11 Mikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogyan és mivel védekezzetek vagy mit mondjatok. Luk 12:12 A Szentlélek abban az órában megtanítja nektek, mit kell mondanotok." Luk 12:13 Akkor odaszólt hozzá valaki a nép közül: "Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget." Luk 12:14 De ő elutasította: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek? Luk 12:15 Vigyázzatok, fordult a többiekhez, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." Luk 12:16 Aztán ezt a példabeszédet fűzte hozzá: "Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Luk 12:17 Így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termést. Luk 12:18 Tudom már mit teszek: Lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm a termést és minden vagyonomat, Luk 12:19 aztán elégedetten mondom: Ember, van elég vagyonod, sok évre eltart. Nyugodjál meg végre, egyél - igyál, élvezd az életet. Luk 12:20 De Isten így szól hozzá: Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Luk 12:21 Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék." Luk 12:22 Aztán így szólt tanítványaihoz: "Ezért mondom nektek: Ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. Luk 12:23 Az élet több az eledelnél és a test több a ruhánál. Luk 12:24 Nézzétek a hollókat, nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csűrük, Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál! Luk 12:25 Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik? Luk 12:26 Ha tehát ilyen kicsiségre is képtelenek vagytok, mit aggódtok a többi miatt? Luk 12:27 Nézzétek a liliomokat, mint növekednek! Nem szőnek, nem is fonnak. Mégis azt mondom nektek, még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Luk 12:28 Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn zöldell, de holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek. Luk 12:29 Ne kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok. Ne nyugtalankodjatok! Luk 12:30 Mindezt a pogányok keresik. Tudja a ti Atyátok, hogy ezekre szükségtek van. Luk 12:31 Keressétek (először) inkább az ő országát (és annak igazságát) és ezeket (mind) megkapjátok. Luk 12:32 Ne félj te kisded nyáj! Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Luk 12:33 Adjátok el amitek van és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rágja. Luk 12:34 Ahol a kincsed, ott a szíved is. Luk 12:35 Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben. Luk 12:36 Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják vissza a menyegzőről, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Luk 12:37 Boldogok azok a szolgák, kiket uruk érkezése ébren talál! Bizony mondom nektek: felövezi magát, asztalához ülteti és gondosan kiszolgálja őket. Luk 12:38 Ha pedig a második, vagy a harmadik őrváltáskor jön: Boldogok azok (a szolgák), ha így találja őket. Luk 12:39 Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, melyik órában jön a tolvaj, (bizonyára virrasztana) és nem engedné betörni házába. Luk 12:40 Ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok." Luk 12:41 Péter erre megkérdezte: "Uram, nekünk mondod ezt a példabeszédet vagy mindenkinek?" Luk 12:42 Az Úr így felelt: "Mit gondoltok, ki a hű és okos kulcsár, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy kiadja búzarészüket kellő időben? Luk 12:43 Boldog az a szolga, ha visszatérő ura ebben a tevékenységben találja. Luk 12:44 Igazán mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. Luk 12:45 De ha az a szolga ezzel a gondolattal: Késlekedik még uram, verni kezdi a többi szolgát és szolgálót, eszik - iszik és részegeskedik, Luk 12:46 megjön az ura azon a napon, amikor nem várja, s abban az órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát Luk 12:47 és mégsem áll készen és nem tesz akarata szerint, sok verést kap. Luk 12:48 Aki pedig nem ismeri, de büntetésre méltót tesz, kevesebb verést kap. Mindattól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire többet bíztak, attól még többet fognak számonkérni. Luk 12:49 Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna! Luk 12:50 Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék! Luk 12:51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: Nem azt, hanem ellenkezést. Luk 12:52 Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen és kettő három ellen. Luk 12:53 Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya a lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával." Luk 12:54 Aztán így szólt a néphez: "Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt azt mondjátok: Zápor jön, s úgy is lesz. Luk 12:55 Ha déli szél fúj, azt mondjátok: Hőség lesz, s megjön az is. Luk 12:56 Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt? Luk 12:57 Miért nem ítélitek meg magatok, mi a valóság? Luk 12:58 Mikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mész, igyekezzél még az úton békességben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen. Luk 12:59 Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg az utolsó fillért is le nem fizetted." Luk 13:1 Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus. Luk 13:2 Ő ezt a megjegyzést fűzte hozzá: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak? Luk 13:3 Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan. Luk 13:4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebbek voltak a többi Jeruzsálemben élő embernél? Luk 13:5 Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan." Luk 13:6 Azután példabeszédet mondott nekik: "Valakinek fügefa volt a szőlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Luk 13:7 Erre így szólt vincellérjéhez: Három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek is foglalja el a földet? Luk 13:8 Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt. Luk 13:9 Ha nem, jövőre kivághatod." Luk 13:10 Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. Luk 13:11 Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott fölegyenesedni. Luk 13:12 Mikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben rátette kezét, Luk 13:13 az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent. Luk 13:14 Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: "Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton." Luk 13:15 "Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye? Luk 13:16 Ábrahám leányát viszont, akit immáron tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékétől szombaton?" Luk 13:17 E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett. Jézus tanítása Isten országáról. Luk 13:18 Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Luk 13:19 Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai." Luk 13:20 Majd tovább folytatta: "Mihez hasonlítsam az Isten országát? Luk 13:21 Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik." Luk 13:22 Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztül ment. Luk 13:23 Valaki megkérdezte tőle: "Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így felelt: Luk 13:24 "Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Luk 13:25 Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: Nem tudom, honnan vagytok. Luk 13:26 Mire ti bizonykodni kezdtek: Hiszen előtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál! Luk 13:27 De ő megismétli: Nem tudom honnét vagytok! Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők! Luk 13:28 Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan. Luk 13:29 Jönnek majd napkeletről és napnyugatról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. Luk 13:30 Vannak tehát utolsók, akik elsők lesznek és elsők, akik utolsók lesznek." Luk 13:31 Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette őt: "Menj, távozzál innét. Heródes meg akar ölni." Luk 13:32 De ő így felelt: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Nézd, ördögöt űzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen. Luk 13:33 De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. Luk 13:34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnyai alá csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Luk 13:35 Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: Áldott, ki az Úr nevében jön!" Luk 14:1 (Jézus) szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották. Luk 14:2 Volt ott egy vízkóros ember. Luk 14:3 Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "Szabad szombaton gyógyítani vagy nem szabad?" Luk 14:4 Azok hallgattak. Erre ő menten meggyógyította és elbocsátotta. Luk 14:5 Aztán e szavakkal fordult hozzájuk: "Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza ki szombaton is?" Luk 14:6 Azok nem tudtak mit felelni. Luk 14:7 A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket. Luk 14:8 "Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. Luk 14:9 Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: Adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod. Luk 14:10 Ha meghívnak, menj inkább, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt. Luk 14:11 "Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják."" Luk 14:12 Akkor a házigazdához fordult: "Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben meghívnak és ők is visszaadják neked. Luk 14:13 Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. Luk 14:14 Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor." Luk 14:15 Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: "Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!" Luk 14:16 Erre ő így válaszolt: "Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Luk 14:17 Mikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját és azt üzente a meghívottaknak: Jöjjetek, (minden) el van már készítve. Luk 14:18 De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki. Luk 14:19 Egy másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki. Luk 14:20 Ismét másik: Most nősültem, nem mehetek. Luk 14:21 A szolga hazatért s jelentette mindezt urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: Menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. Luk 14:22 A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. Luk 14:23 Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam. Luk 14:24 Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak." Luk 14:25 Nagy tömeg kísérte. Hozzájuk fordult és így szólt: Luk 14:26 "Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. Luk 14:27 Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet tanítványom. Luk 14:28 Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse? Luk 14:29 Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja: Luk 14:30 Ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni. Luk 14:31 Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen és le nem ül előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni? Luk 14:32 Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá és békét kér. Luk 14:33 Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. Luk 14:34 A só haszos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel fűszerezik? Luk 14:35 Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van, hallja meg." Luk 15:1 Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák. Luk 15:2 A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: "Ez bűnösökkel társalog és velük eszik", mondták. Luk 15:3 Erre a következő példabeszédet mondta nekik: Luk 15:4 "Ha valakinek közületek száz juha van és elveszt egyet, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? Luk 15:5 Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: Luk 15:6 Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat. Luk 15:7 Mondom nektek: Éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre. Luk 15:8 Ha pedig egy asszonynak tíz drahmája van és elveszt egy drahmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja? Luk 15:9 Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait és azt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat. Luk 15:10 Mondom nektek: Éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek." Luk 15:11 Aztán tovább folytatta: "Egy embernek két fia volt. Luk 15:12 A fiatalabb így szólt atyjához: Atyám, add ki az örökség nekem járó részét. Luk 15:13 Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabb összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát. Luk 15:14 Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség ütött ki azon a vidéken, és szűkölködni kezdett. Luk 15:15 Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Luk 15:16 Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senkisem adott neki belőle. Luk 15:17 Akkor magábaszállva így bánkódott: Hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek! Luk 15:18 Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Luk 15:19 Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Luk 15:20 Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta. Luk 15:21 Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Luk 15:22 De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára. Luk 15:23 Vezessétek elő a hízlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk, Luk 15:24 hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Luk 15:25 Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot. Luk 15:26 Hívta az egyik szolgát és megkérdezte mi történt. Luk 15:27 Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hízlalt borjút, mert egészségben visszakerült. Luk 15:28 Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát atyja és kérlelni kezdte. Luk 15:29 De az szemére vetette atyjának: Nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna. Luk 15:30 Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hízlalt borjút. Luk 15:31 Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd. Luk 15:32 Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült." Luk 16:1 Aztán tanítványaihoz fordult: "Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Luk 16:2 Magához hivatta tehát és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a vagyonkezelésről. Nem maradhatsz tovább intézőm. Luk 16:3 Az intéző így gondolkodott: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Luk 16:4 Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor elmozdít az intézőségből. Luk 16:5 Egyenkint magához hivatta ura minden adósát. Az elsőtől megkérdezte: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az. Luk 16:6 Vedd elő adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet. Luk 16:7 Aztán egy másiktól kérdezte: Hát te mennyivel tartozol? Száz mérő búzával, volt a válasz. Vedd elő adósleveledet, mondta neki és írj nyolcvanat. Luk 16:8 Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, mert okosan cselekedett. Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. Luk 16:9 "Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is;" Luk 16:10 aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen. Luk 16:11 Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték? Luk 16:12 S ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek? Luk 16:13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Luk 16:14 Hallották mindezt a kapzsi farizeusok és kicsúfolták. Luk 16:15 Ő azonban kijelentette: "Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek előtt kiváló, Isten előtt utálatos. Luk 16:16 A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erőfeszítés nélkül. Luk 16:17 Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a törvényből. Luk 16:18 "Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör." Luk 16:19 Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap. Luk 16:20 Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele. Luk 16:21 Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is, (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit. Luk 16:22 Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették. Luk 16:23 Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és az ölében Lázárt. Luk 16:24 Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. Luk 16:25 Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ő tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl. Luk 16:26 Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az aki odaát van, ide át ne jöhessen. Luk 16:27 Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba. Luk 16:28 Van még öt testvérem, világosítsa fel őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére. Luk 16:29 Ábrahám megjegyezte: Van Mózesük és prófétájuk, hallgassanak rájuk. Luk 16:30 Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Luk 16:31 Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni." Luk 17:1 Aztán így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak! Luk 17:2 Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül. Luk 17:3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. Luk 17:4 Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: Sajnálom, - bocsáss meg neki." Luk 17:5 Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet." Luk 17:6 Az Úr így válaszolt: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: Szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! - engedelmeskedni fog nektek. Luk 17:7 Melyiktek mondja béresének, vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: Gyere ide tüstént, és ülj le! Luk 17:8 Nem azt mondja-e inkább: Készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz - ihatsz magad is. Luk 17:9 Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám). Luk 17:10 Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk." Luk 17:11 Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén. Luk 17:12 Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. Luk 17:13 Megálltak és már messziről kiáltották: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk." Luk 17:14 Rájuk tekintett és így szólt: "Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak." Luk 17:15 Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. Luk 17:16 Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt. Luk 17:17 Jézus megkérdezte: "Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? Luk 17:18 Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" Luk 17:19 Azzal hozzáfordult: "Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged." Luk 17:20 A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Luk 17:21 Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van." Luk 17:22 Aztán tanítványaihoz fordult: "Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni. Luk 17:23 Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek és ne kövessétek. Luk 17:24 Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, úgy jön el az Emberfia is azon a napon. Luk 17:25 Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől. Luk 17:26 Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: Luk 17:27 Ettek - ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit. Luk 17:28 Ugyanígy történt Lót napjaiban is: Ettek - ittak, adtak - vettek, ültettek és építettek. Luk 17:29 De azon a napon, mikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit. Luk 17:30 Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. Luk 17:31 Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza. Luk 17:32 Gondoljatok Lót feleségére! Luk 17:33 Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre. Luk 17:34 Mondom nektek: Azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Luk 17:35 Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Luk 17:36 Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják." Luk 17:37 "Hol, Uram?" - kérdezték. "Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a sasok." Luk 18:1 Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Luk 18:2 "Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. Luk 18:3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Luk 18:4 Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: Noha Istent nem félem, embertől nem tartok, Luk 18:5 mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot teszek neki, hogy végül is nekem ne jöjjön és meg ne verjen." Luk 18:6 Aztán hozzáfűzte az Úr: "Hallottátok mit mondott az igazságtalan bíró. Luk 18:7 Vajjon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel - nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? Luk 18:8 Mondom nektek: Hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?" Luk 18:9 Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: Luk 18:10 "Két ember fölment a templopmba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. Luk 18:11 A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: Hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. Luk 18:12 Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. Luk 18:13 A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz. Luk 18:14 Mondom nektek: Ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztaja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják." Luk 18:15 Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket. Luk 18:16 Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa. Luk 18:17 Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda." Luk 18:18 Egy előkelő ember megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?" Luk 18:19 "Miért mondasz engem jónak?" - mondta Jézus. "Senki sem jó, csak egyedül Isten. Luk 18:20 Ismered a parancsokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld". Luk 18:21 Ő kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta." Luk 18:22 Ennek hallatára Jézus így felelt: "Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem." Luk 18:23 E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. Luk 18:24 Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: "Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! Luk 18:25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába." Luk 18:26 Hallgatói erre megkérdezték: "Akkor hát ki üdvözülhet?" Luk 18:27 Ő kijelentette: "Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges." Luk 18:28 Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged." Luk 18:29 Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért, Luk 18:30 a nélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet." Jézus működése Judeában és Jeruzsálemben. Jézus Jeruzsálemhez közeledik. Luk 18:31 Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. Luk 18:32 Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. Luk 18:33 Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad." Luk 18:34 Ők azonban mitsem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani. Luk 18:35 Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. Luk 18:36 Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. Luk 18:37 Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Luk 18:38 Erre kiáltozni kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" Luk 18:39 Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Luk 18:40 Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: Luk 18:41 "Mit akarsz tőlem?" "Uram, kérte, hogy lássak." Luk 18:42 Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited meggyógyított téged." Luk 18:43 Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent. Luk 19:1 Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak. Luk 19:2 Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. Luk 19:3 Szívesen látta volna Jézust szemtől - szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Luk 19:4 Előre futott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. Luk 19:5 Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: "Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." Luk 19:6 Ő sietve leszállt és boldogan fogadta. Luk 19:7 Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg. Luk 19:8 Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: "Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette." Luk 19:9 Jézus erre kijelentette: "Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. Luk 19:10 Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett." Luk 19:11 Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak. Luk 19:12 "Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen. Luk 19:13 Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz mínát: Kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek. Luk 19:14 Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk. Luk 19:15 Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hivatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Luk 19:16 Előlépett az első és így szólt: Uram, mínád tíz mínát hozott. Luk 19:17 Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád. Luk 19:18 Jött a második, és így szólt: Uram, mínád öt mínát hozott. Luk 19:19 Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál. Luk 19:20 Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a mínád. Elrejtettem zsebkendőmbe. Luk 19:21 Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél. Luk 19:22 Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem. Luk 19:23 Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? Luk 19:24 Aztán a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a mínát és adjátok annak, akinek tíz mínája van. Luk 19:25 Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz mínája van. Luk 19:26 "Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. -" Luk 19:27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára." Luk 19:28 E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé. A szenvedés előtti napok. Luk 19:29 Mikor Betfage és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízással: Luk 19:30 "Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. Luk 19:31 Ha valaki megkérezi: Miért oldjátok el? - feleljétek: az Úrnak szüksége van rá." Luk 19:32 A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta. Luk 19:33 Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" Luk 19:34 "Az Úrnak szüksége van rá", felelték. Luk 19:35 Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és fölültették Jézust. Luk 19:36 Vonulása közben leterítették ruháikat az útra. Luk 19:37 Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt. Luk 19:38 Nagy szóval kiáltották: "Áldott legyen a király, Ki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, Dicsőség a magasságban!" Luk 19:39 A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: "Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak." Luk 19:40 "Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni." Luk 19:41 Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt. Luk 19:42 Aztán így szólt: "Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elől! Luk 19:43 Jönnek majd napok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Luk 19:44 Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik benned laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét." Luk 19:45 Aztán bement a templomba és kiűzte azokat, akik ott kereskedtek. Luk 19:46 "Írva van, kiáltotta: Az én házam imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek." Luk 19:47 Ott tanított minden nap a templomban. Luk 19:48 A főpapok, az írástudók és a nép vezetői életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép feszült figyelemmel hallgatta. Luk 20:1 Mikor egy nap a templomban tanította a népet és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei Luk 20:2 és megkérdezték: "Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?" Luk 20:3 "Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta. Luk 20:4 Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?" Luk 20:5 Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? Luk 20:6 Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta." Luk 20:7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt. Luk 20:8 Erre Jézus így felelt: "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így." Luk 20:9 Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott. Luk 20:10 Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték és üres kézzel elkergették. Luk 20:11 Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva, üres kézzel elkergették. Luk 20:12 Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták. Luk 20:13 Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat őt csak megbecsülik. Luk 20:14 A szőlőmunkások azonban a fiú láttára biztatták egymást: itt az örökös! Öljük meg, és miénk lesz az öröksége. Luk 20:15 Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura? Luk 20:16 Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat és a szőlőt másoknak adja bérbe." Ennek hallatára kifakadtak: "Isten mentsen ettől!" Luk 20:17 Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt: "Mit jelent akkor az Írás: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett? Luk 20:18 Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja." Luk 20:19 Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Luk 20:20 Szemmel tartották ezért és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák és aztán kiszolgáltassák a helytartónak. Luk 20:21 "Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod. Luk 20:22 Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" Luk 20:23 Ő átlátva cselvetésükön így szólt: Luk 20:24 "(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt. Luk 20:25 Erre kijelentette: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené." Luk 20:26 Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak. Luk 20:27 Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás. Luk 20:28 A következő kérdést intézték hozzá: "Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. Luk 20:29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Luk 20:30 (Feleségét) elvette a második, (de az is utód nélkül halt meg), Luk 20:31 aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét. Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra. Luk 20:32 Utolsónak meghalt az asszony is. Luk 20:33 A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt." Luk 20:34 Jézus így válaszolt: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek, Luk 20:35 de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez. Luk 20:36 Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai. Luk 20:37 A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Luk 20:38 Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él." Luk 20:39 Erre néhány írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen feleltél." Luk 20:40 Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá. Luk 20:41 Akkor ő kérdezte meg: "Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia? Luk 20:42 Hiszen Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet Luk 20:43 míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet. Luk 20:44 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?" Luk 20:45 Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz: Luk 20:46 "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon. Luk 20:47 Föleszik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk." Luk 21:1 Aztán föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok alamizsnájukat a templom perselyébe. Luk 21:2 Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Luk 21:3 Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül. Luk 21:4 A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését." Luk 21:5 Amikor néhányan megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt: Luk 21:6 "Jönnek napok, amikor mindabból, amit itt láttok, kő kövön nem marad, mit le nem rombolnának." Luk 21:7 Azok megkérdezték: "Mester, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?" Luk 21:8 Ő így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok, és: eljött az idő. Ne menjetek utánuk! Luk 21:9 Amikor háborúról és lázadásról hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek előbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég." Luk 21:10 Aztán így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Luk 21:11 Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek föl az égen. Luk 21:12 De mindezek előtt kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé is hurcolnak miattam. Luk 21:13 Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek. Luk 21:14 Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Luk 21:15 Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Luk 21:16 Elárulnak szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sőt lesznek, akiket meg is ölnek. Luk 21:17 Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. Luk 21:18 De egy hajszál sem vész el fejetekről. Luk 21:19 Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket. Luk 21:20 Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása. Luk 21:21 Akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban van, költözzék ki és aki vidéken van, vissza ne térjen. Luk 21:22 A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Luk 21:23 Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és az ítélet haragja e népen. Luk 21:24 Lesznek, akik kardélen hullnak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük. Luk 21:25 Jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt. Luk 21:26 Az emberek megdermednek annak szorongó várásában, ami az egész világra következik. Luk 21:27 A világmindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Luk 21:28 Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok." Luk 21:29 Hasonlatot is mondott nekik: "Nézzétek a fügefát és a többi fákat. Luk 21:30 Amikor látjátok, hogy már kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Luk 21:31 E történtek láttára tudjátok meg, hogy közel van Isten országa. Luk 21:32 Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Luk 21:33 Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Luk 21:34 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap. Luk 21:35 Mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik a föld színén laknak. Luk 21:36 "Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik és hogy megálljatok az Emberfia előtt."" Luk 21:37 Napközben a templomban tanított, éjszakára azonban kiment az Olajfák hegyére és ott tartózkodott. Luk 21:38 Kora reggel az egész nép a templomba tódult, hogy hallgassák. Luk 22:1 Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. Luk 22:2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől. Luk 22:3 Akkor a sátán megszállta karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül. Luk 22:4 Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik. Luk 22:5 Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Luk 22:6 Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik. Luk 22:7 Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt. Luk 22:8 Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk." Luk 22:9 "Hol készítsük el?" - kérdezték. Luk 22:10 "Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép, Luk 22:11 és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? Luk 22:12 Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, Ott készítsétek el." Luk 22:13 Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. Luk 22:14 Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. Luk 22:15 Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. Luk 22:16 Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában." Luk 22:17 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: "Vegyétek és osszátok el magatok közt. Luk 22:18 Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa." Luk 22:19 Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre." Luk 22:20 Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok. Luk 22:21 De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. Luk 22:22 Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja." Luk 22:23 Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi. Luk 22:24 Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. Luk 22:25 Ő azonban így szólt hozzájuk: "Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat. Luk 22:26 Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga. Luk 22:27 Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga. Luk 22:28 Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban. Luk 22:29 Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, Luk 22:30 hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét." Luk 22:31 (Az Úr így folytatta:) "Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. Luk 22:32 Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet." Luk 22:33 "Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled." Luk 22:34 Ő azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz." Luk 22:35 Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" - felelték. Luk 22:36 "Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. Luk 22:37 Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik." Luk 22:38 "Uram, kiáltották, nézd itt van két kard." Ő csak annyit mondott: "Elég." Jézus szenvedése Luk 22:39 Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték. Luk 22:40 Mikor odaért, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Luk 22:41 Aztán mintegy kőhajításnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott: Luk 22:42 "Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd." Luk 22:43 Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. Luk 22:44 Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre. Luk 22:45 Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól kimerülten, alva találta őket. Luk 22:46 "Mit alusztok? - szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!" Luk 22:47 Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta. Luk 22:48 Jézus erre megkérdezte: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" Luk 22:49 Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: "Uram, vágjunk közéjük karddal?" Luk 22:50 Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét. Luk 22:51 "Hagyjátok abba" - szólt rájuk Jézus. Aztán megérintette a fülét és meggyógyította. Luk 22:52 Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: "Mint valami rabló ellen úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal! Luk 22:53 Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé." Luk 22:54 Akkor elfogták és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte. Luk 22:55 Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült. Luk 22:56 Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: "Ez is vele volt." Luk 22:57 De ő tagadta: "Asszony, nem ismerem őt". Luk 22:58 Röviddel ezután meglátta őt egy másik: "Te is közéjük tartozol" - szólt rá. "Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük." Luk 22:59 Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: "De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai." Luk 22:60 "Ember, tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz." Még beszélt máris megszólalt a kakas. Luk 22:61 Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: "Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem." Luk 22:62 Kiment és keserves sírásra fakadt. Luk 22:63 Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. Luk 22:64 Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: "Találd el, ki ütött meg?" Luk 22:65 Aztán mindenféle szidalommal illették. Luk 22:66 Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. "Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk". Luk 22:67 Ő azonban így felelt: "Ha állítom, nem hiszitek el. Luk 22:68 Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon). Luk 22:69 Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni." Luk 22:70 Erre egyhangúan közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten fia?" Luk 22:71 "Jól mondjátok: én vagyok" - felelte. "Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából." Luk 23:1 Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt. Luk 23:2 Ott vádolni kezdték. "Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és Messiás - királynak mondja magát." Luk 23:3 Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Én vagyok" - felelte ő. Luk 23:4 Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmi vétket sem találok ebben az emberben." Luk 23:5 De azok erősködtek: "Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig." Luk 23:6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e. Luk 23:7 Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Luk 23:8 Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. Luk 23:9 Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta. Luk 23:10 Odajöttek a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták. Luk 23:11 Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. Luk 23:12 Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak. Luk 23:13 Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet, Luk 23:14 és így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek. Luk 23:15 Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. Luk 23:16 Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom." Luk 23:17 Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy (foglyot). Luk 23:18 Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: "Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást." Luk 23:19 Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. Luk 23:20 Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. Luk 23:21 De azok egyre kiáltoztak: "Keresztre, keresztre vele!" Luk 23:22 Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom." Luk 23:23 De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött. Luk 23:24 Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek. Luk 23:25 Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. Luk 23:26 Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. Luk 23:27 Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. Luk 23:28 Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: "Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. Luk 23:29 Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak! Luk 23:30 Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el! Luk 23:31 Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?" Luk 23:32 Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is. Luk 23:33 Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Luk 23:34 Jézus akkor fölkiáltott: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek." Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin. Luk 23:35 A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. "Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja." Luk 23:36 A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták. Luk 23:37 "Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat." Luk 23:38 Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: "Ez a zsidók királya." Luk 23:39 Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is." Luk 23:40 A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: "Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? Luk 23:41 Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett." Luk 23:42 Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal." Luk 23:43 Erre ő így felelt: "Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban." Luk 23:44 A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. Luk 23:45 A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. Luk 23:46 Jézus akkor hangosan fölkiáltott: "Atyám kezedbe ajánlom lelkemet." Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét. Luk 23:47 A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: "Ez az ember valóban igaz volt." Luk 23:48 Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza. Luk 23:49 Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt. Luk 23:50 Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát. Luk 23:51 Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal. Luk 23:52 Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Luk 23:53 Aztán levette a keresztről lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. Luk 23:54 Készület napja volt és már égtek a szombati fények. Luk 23:55 Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét. Luk 23:56 Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték. Luk 24:1 A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. Luk 24:2 A követ a sírtól elhengerítve találták. Luk 24:3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. Luk 24:4 Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük. Luk 24:5 Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: "Mit keresitek az élőt a holtak közt? Luk 24:6 Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: Luk 24:7 az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad." Luk 24:8 Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak. Luk 24:9 Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. Luk 24:10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak. Luk 24:11 De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik. Luk 24:12 Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament. Luk 24:13 Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik. Luk 24:14 Közben beszélgettek mindarról, ami történt. Luk 24:15 Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszercsak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. Luk 24:16 De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. Luk 24:17 Megszólította őket: "Miről társalogtok itt az úton?" Erre szomorúan megálltak. Luk 24:18 Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Luk 24:19 "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Luk 24:20 Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették. Luk 24:21 Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. Luk 24:22 Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. Luk 24:23 Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Luk 24:24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták." Luk 24:25 Erre ő így szólt: "Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! Luk 24:26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Luk 24:27 Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. Luk 24:28 Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. Luk 24:29 De azok marasztalták: "Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Luk 24:30 Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Luk 24:31 Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Luk 24:32 "Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?" Luk 24:33 Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Luk 24:34 Azok ezzel fogadták őket: "Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak." Luk 24:35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél. Luk 24:36 Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)" Luk 24:37 Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. Luk 24:38 De ő így szólt hozzájuk: "Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben? Luk 24:39 Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem." Luk 24:40 E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát. Luk 24:41 De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: "Van itt valami ennivalótok?" Luk 24:42 Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet). Luk 24:43 Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik). Luk 24:44 Aztán így szólt hozzájuk: "Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam." Luk 24:45 Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. Luk 24:46 Majd így folytatta: "Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. Luk 24:47 Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek. Luk 24:48 Ti tanúi vagytok ezeknek. Luk 24:49 Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket." Luk 24:50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket. Luk 24:51 Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe. Luk 24:52 Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Luk 24:53 Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.) Joh 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, Joh 1:2 és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Joh 1:3 Minden Ő általa lett, és nélküle semmi sem lett, Ami lett. Joh 1:4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Joh 1:5 A világosság a sötétségben világít, De a sötétség nem fogta föl. Joh 1:6 Megjelent egy ember, Akit Isten Küldött. János volt a neve. Joh 1:7 Azért jött, hogy tanúságot tegyen, Tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Joh 1:8 Nem ő volt a világosság, Csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Joh 1:9 Az igazi világosság, Mely minden embert megvilágosít, a világba jött. Joh 1:10 A világban volt, A világ ő általa lett, Mégsem ismerte őt fel a világ. Joh 1:11 Tulajdonába jött, De övéi nem fogadták be. Joh 1:12 Mindannak azonban, aki befogadta, Hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen, annak aki hisz őbenne. Joh 1:13 Aki nem vérből, Sem a test ösztönéből, Sem a férfi akaratából, Hanem istentől született. Joh 1:14 Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Láttuk dicsőségét, az Atya egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. Joh 1:15 János tanúságot tesz róla és nyíltan megvallja: "Őróla mondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én." Joh 1:16 Mindnyájan az ő teljességéből merítünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Joh 1:17 A törvényt Mózes által kaptuk, A kegyelem és az igazság Jézus Krisztussal valósult meg. Joh 1:18 Istent sosem látta senki. Az egyszülött Isten, Aki az Atya keblén nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki. Jézus nyilvános működésének kezdete Joh 1:19 János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből ezzel a kérdéssel: "Ki vagy te?" Joh 1:20 Tagadás nélkül nyíltan megvallotta: "Én nem vagyok a messiás." Joh 1:21 "Hát akkor? Talán Illés vagy?" - kérdezték. "Nem vagyok", felelt. "A Próféta vagy?" "Nem.", felelte ismét. Joh 1:22 Erre tovább faggatták: "Hát akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek. Mit mondasz magadról?" Joh 1:23 Így felelt: "Én a pusztába kiáltónak a szava vagyok. Egyengessétek az Úr útját amint Izaiás próféta mondta." Joh 1:24 Mivel a küldötte a farizeusok közül valók voltak, tovább kérdezték: Joh 1:25 "Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a messiás, sem Illés, sem a Próféta?" Joh 1:26 János megint felelt nekik: " Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, Joh 1:27 Aki utánam jön (és nagyobb nálam). Arra sem vagyok méltó, hogy a saruszíját megoldjam." Joh 1:28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Joh 1:29 Keresztelő szent János második tanúsága. Másnap látta, hogy Jézus közeledik feléje. Megszólalt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűnét. Joh 1:30 Ő az akiről mondtam: Utánam jön egy férfiú, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Joh 1:31 Én nem ismertem. De azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem Izraelben." Joh 1:32 János aztán így folytatta tanúságát: "Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt. Joh 1:33 Én nem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, megmondta: Akire látod, hogy rászáll a Lélek és rajta marad, ő az aki Szentlélekkel keresztel. Joh 1:34 Én láttam és tanúskodom róla: Ő az Isten Fia." Joh 1:35 Másnap megint ott állt János két tanítványával. Joh 1:36 Mikor látta, hogy Jézus közeledik így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" Joh 1:37 Mihelyt a két tanítvány a szavakat hallotta, követte Jézust. Joh 1:38 Jézus megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte őket: Joh 1:39 "Mit akartok?" Azok így feleltek: "Rabbi - vagyis Mester - hol lakol?" "Jöjjetek nézzétek meg.", válaszolta. Erre azok elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül történt. Joh 1:40 A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére. Joh 1:41 Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: "Megtaláltuk a Messiást", vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz. Joh 1:42 Jézus rátekintett és így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, Péter - vagyis Szikla - lesz a neved." Joh 1:43 Másnap, mikor Galileába akart menni, találkozott Fülöppel. "Kövess engem", mondta neki Jézus. Joh 1:44 Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Joh 1:45 Fülöp találkozott Nátánáellel és közölte vele: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes törvényében és a prófétáknál szó van: a názáreti Jézust, József fiát." Joh 1:46 "Jöhet valami jó Názáretből?" - kérdezte Nátánáel. "Jöjj, nézd meg", felelte Fülöp. Joh 1:47 Mikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, Igy szólt: "Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!" Joh 1:48 "Honnan ismersz engem?" kérdezte Nátánáel. Jézus Igy felelt: "Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt." Joh 1:49 Nátánáel erre elismerte: "Rabbi, te vagy az Isten fia! Te vagy Izrael királya!" Joh 1:50 Jézus Igy szólt: "Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt Nagyobb dolgokat fogsz látni ennél." Joh 1:51 Aztán tovább folytatta: "Bizony, bizony mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és Isten angyalai föl - alá szállnak az Emberfia előtt." Joh 2:1 Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában. Jézus anyja is részt vett. Joh 2:2 Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzőre. Joh 2:3 Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: "Nincs már boruk." Joh 2:4 Jézus hozzá fordult: "Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám." Joh 2:5 Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: "Tegyétek, amit mond." Joh 2:6 Állt ott hat nagy korsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik két vagy három mérős volt. Joh 2:7 Jézus megparancsolta nekik: "Töltsétek meg a korsókat vízzel." Színig töltötték. Joh 2:8 Akkor azt mondta nekik: "Most mertítsetek, és vigyétek oda a násznagynak." Vittek neki. Joh 2:9 A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették. Joh 2:10 A násznagy hívatta a vőlegényt és a szemére vetette: "Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort." Joh 2:11 Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek benne. Joh 2:12 Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival. Néhány napig ott maradtak. Joh 2:13 Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus felment Jeruzsálembe. Joh 2:14 A templomban kereskedőket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Joh 2:15 Kötelekből ostort font, és mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt, a pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta. Joh 2:16 A galambárusokhoz pedig így szólt: "Vigyétek el innen ezeket! Ne tegyétek atyám házát vásárcsarnokká!" Joh 2:17 Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: "Buzgóság emészt el házadért." Joh 2:18 Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: "Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?" Joh 2:19 Jézus így felelt: "Bontsátok le a templomot, és én harmadnapra felépítem azt." Joh 2:20 A zsidók megütköztek ezen: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt akarod felépíteni?" Joh 2:21 Ő azonban a saját testének a templomára gondolt. Joh 2:22 Mikor aztán föltámadt holtából, tanítványai visszaemlékeztek erre a mondására és hittek az Írásnak meg Jézus szavainak. Joh 2:23 Húsvét ünnepén amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa művelt csodákat. Joh 2:24 De Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat. Joh 2:25 Nem szorult rá, hogy felvilágosítsa bárki az emberről, mert tudta ő, hogy mi lakik az emberben. Joh 3:1 Volt a farizeusok közt egy Nikodémusz nevű zsidó tanácsos. Joh 3:2 Éjnek idején felkereste Jézust. "Rabbi, szólt hozzá, tudjuk,hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele." Joh 3:3 Jézus erre kijelentette neki: "Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát." Joh 3:4 "Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg." - - Vágott szavába Nikodémusz. "Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?" Joh 3:5 Jézus megmagyarázta: "Bizony, bizony mondom neked:Aki nem születik vízből és (Szent)lélekből, nemmehet be Isten országába. Joh 3:6 Ami testből születik,az test, de ami lélekből születik, az lélek. Joh 3:7 Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek. Joh 3:8 A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélektől született." Joh 3:9 "Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémusz. Joh 3:10 Jézus így felelt: "Te Izrael tanítója vagy és nem érted? Joh 3:11 Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk,amit tudunk, Joh 3:12 arról tanúskodunk, amit láttunk, de tanúságunkat nem fogadjátok el. Joh 3:13 Ha földieket mondok és nem hisztek, hogyan fogjátok majdel hinni, ha mennyeiekről szólok? Senki sem emelkedett fel a mennybe, csak az, aki alászállott amennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van). Joh 3:14 Amint Mózes felállította a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, Joh 3:15 Hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen. Joh 3:16 Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Joh 3:17 Isten nem azért küldte fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Joh 3:18 Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött fiában. Joh 3:19 Az ítélet ez: "Az világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszat cselekedtek. Joh 3:20 Mindaz, aki gonoszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak cselekedetei. Joh 3:21 De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: cselekedeteit Istenben művelte." Joh 3:22 Jézus ezután tanítványaival Judea földjére ment. Ott tartózkodott velük és keresztelt. Joh 3:23 János is keresztelt Enonban, Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. Joh 3:24 János akkor még nem volt börtönben. Joh 3:25 Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt a tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek. Joh 3:26 "Mester, mondták neki, aki nálad volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel és mindenki hozzá tódul." Joh 3:27 János így válaszolt: "Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Joh 3:28 Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutárja. Joh 3:29 Az a vőlegény, akié a menyasszony, a vőlegény barátja csak ott álla vőlegény mellett, hallgatja szavát és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Joh 3:30 Neki növekednie kell, nekem kisebbednem." Joh 3:31 Aki felülről jön, mindenkit felülmúl. Aki a földről való, az földies és földiekről beszél. Aki a mennyből jön felülmúl mindenkit. Joh 3:32 Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott, tanúságát azonban senki nem fogadja el. Joh 3:33 De aki elfogadja tanúságát, megerősíti, hogy Isten igazmondó. Joh 3:34 Akit Isten küldött, Isten igéit beszéli, mert Isten nem adja szűken a Lelket. Joh 3:35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott. Aki a Fiúban hisz,az örökké él. Joh 3:36 De aki nem hisz a Fiúnak, nem látja meg életét, hanem Isten haragja száll rá. Joh 4:1 A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János. Joh 4:2 Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai. Joh 4:3 Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Judeát és ismét Galileába tartott. Joh 4:4 Keresztül kellett mennie Szamarián. Joh 4:5 Útközben Szamaria egyik városába, Szikarba érkezett, közel ahhoz a földhöz, melyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Joh 4:6 Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt. Joh 4:7 Oda jött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: "Adj innom." Joh 4:8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Joh 4:9 Az asszony elcsodálkozott: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem szamariai asszonytól kérsz inni?" A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal. Joh 4:10 Jézus így felelt: "Ha ismernéd Isten ajándékát és azt, aki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt,és ő élővizet adna neked." Joh 4:11 "Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet? Joh 4:12 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?" Joh 4:13 Jézus erre megjegyezte: "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik. Joh 4:14 De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne." Joh 4:15 "Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne kelljen ide járnom meríteni." Joh 4:16 "Menj, szólt Jézus, Hívd el férjedet és jöjj ide." Joh 4:17 "Nincs férjem", felelte az asszony. Jézus ráhagyta: "Jól mondtad: Nincs férjem. Joh 4:18 Öt férjed volt, s akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad." Joh 4:19 "Uram, ismerte be az asszony, látom, próféta vagy. Joh 4:20 Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, Ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell Őt." Joh 4:21 Jézus így válaszolt: "Hidd el nekem asszony eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Joh 4:22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. Joh 4:23 De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. Joh 4:24 Lélek az Isten: lélekben és igazságban kell őt imádni." Joh 4:25 Az asszony így szólt: "Tudom, hogy eljön a Messiás - vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent." Joh 4:26 Jézus erre kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Joh 4:27 Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: "Mit akarsz tőle?" vagy: "Mit beszélsz vele?" Joh 4:28 Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek: Joh 4:29 "Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?" Joh 4:30 Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá. Joh 4:31 Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél." Joh 4:32 De ő visszautasította: "Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok." Joh 4:33 A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: "Talán hozott valaki ennivalót neki?" Joh 4:34 Jézus megmagyarázta nekik: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét. Joh 4:35 Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel a szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra. Joh 4:36 Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval. Joh 4:37 Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat. Joh 4:38 Én aratni küldtelek titeket azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be. Joh 4:39 Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: "Mindent megmondott, amit tettem." Joh 4:40 A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték,hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Joh 4:41 Tanítására még többen hittek benne. Joh 4:42 Az asszonynak pedig azt mondták: "Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: Ez valóban a világüdvözítője." Joh 4:43 Két nap múlva folytatta útját Galileába. Joh 4:44 Jézus ugyan maga volt rá tanú, hogy prófétának nincs becsülete a saját hazájában, Joh 4:45 Mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiak szívesen fogadták, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen. Az ünnepen ugyanis ők is ott voltak. Joh 4:46 Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kafarnaumban egy királyiképviselő, akinek betegen feküdt a fia. Joh 4:47 Mikor meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, felkereste őt és kérte, hogy jöjjön,gyógyítsa meg fiát. Már halálán volt. Joh 4:48 Jézus így szólt: "Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." Joh 4:49 "Uram, kérte ismét a királyi tisztviselő,Jöjj el, míg meg nem hal gyermekem." Joh 4:50 "Menj csak, felelte Jézus, fiad él." Hitt az ember Jézusszavainak és hazament. Joh 4:51 Még út közben eléje jöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van. Joh 4:52 Tudakozódott tőlük, melyik órában lett jobban."Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz", válaszolták. Joh 4:53 Az apa rájött, hogy éppen abban az órában mondta neki Jézus: "Fiad él." Erre egészházával együtt hívő lett. Joh 4:54 Ez volt Jézus második csodája. Akkor művelte, amikor Judeából Galileába ment. Joh 5:1 Később ünnepük volt a zsidóknak és Jézus felment Jeruzsálembe. Joh 5:2 Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdő, Melynek héber neve Beteszda. Öt oszlopcsarnok áll mellette. Joh 5:3 Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, s a víz mozdulására várt. Joh 5:4 Az Úr angyala időnként leszállt a tóra és felkavarta a vizet. Aki ezután elsőnek lépett a felkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is. Joh 5:5 Feküdt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje volt beteg. Joh 5:6 Mikor ezt Jézus ott fekve látta és megtudta, hogy már oly hosszú ideje szenved, megkérdezte: "Meg akarsz gyógyulni?" Joh 5:7 "Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, mikor felkavarodik a víz. Mire odaérek már más lép be előttem." Joh 5:8 Jézus erre így szólt: "Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!" Az ember azonnal meggyógyult, fogta ágyát és járni kezdett. Joh 5:9 Aznap éppen szombat volt. Joh 5:10 A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, tilos vinned az ágyat." Joh 5:11 De az mentegetőzött: " "Aki meggyógyított engem, az mondta: Fogd az ágyadat és járj!" Joh 5:12 Azok megkérdezték: "Ki az, aki azt mondta neked: Fogd az ágyadat és járj?" Joh 5:13 A meggyógyult azonban nem tudta ki volt, Mert Jézus a helyszínen összegyűlt néptömeg miatt eltávozott. Joh 5:14 Később Jézus a templomban találkozott vele és megszólította: "Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj." Joh 5:15 Erre elment az ember és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. Joh 5:16 A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton művelte. Joh 5:17 Jézus megmagyarázta nekik: "Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom." Joh 5:18 A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is atyjának mondta és ezzel egyenlővé tette magát Istennel. Joh 5:19 Jézus azonban tovább hirdette: "Bizony mondom nektek: A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis ő tesz, azt a Fiú ugyanúgy cselekszi. Joh 5:20 Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. Joh 5:21 Amint az Atya halottakat támaszt fel és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti, akit akar. Joh 5:22 Az Atya nem ítél senkit, az ítéletet teljesen a Fiúra bízta, Joh 5:23 Hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. Aki a Fiút nem tiszteli, nem tiszteli az Atyát, aki őt küldte. Joh 5:24 Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül itéletre, hanem már árment a halálból az életre. Joh 5:25 Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra és már itt is van, mikor a holtak meghallják Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak rá, élni fognak. Joh 5:26 Amint az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is hogy élete legyen önmagában, Joh 5:27 és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az emberfia. Joh 5:28 Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. Joh 5:29 Akkor előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet feltámadására. Joh 5:30 Nem tehetek önmagamtól semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött. Joh 5:31 Ha én tanúskodom önmagamról, tanúságom nem érvényes, Joh 5:32 Más tanúskodik rólam, és én tudom, hogy igaz az a tanúság, amit rólam tesz. Joh 5:33 Ti Jánosnál tudakozódtatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Joh 5:34 De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra, csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. Joh 5:35 Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni. Joh 5:36 Olyan tanúságom van amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyek végbevitelét rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött engem. Joh 5:37 Tehát maga az Atya, aki küldött, tanúskodik rólam. Ti viszont se szavát nem hallottátok, se színét nem láttátok, Joh 5:38 És igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek annak, akit küldött. Joh 5:39 Vizsgáljátok az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy bennük találtok örök életet. Éppen azok tanúskodnak rólam. Joh 5:40 Ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Joh 5:41 Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. Joh 5:42 Ismerlek titeket: nincs bennetek Isten szeretete. Joh 5:43 Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el, ha más a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Joh 5:44 Hogyan lehetnétek hívők, mikor egymás dicsőítését elfogadjátok, de nem keresitek az egy Istentől származó dicsőséget? Joh 5:45 Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben reménykedtek. Joh 5:46 Ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. Joh 5:47 Ha az ő írásának nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavamnak?" Joh 6:1 Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván. Joh 6:2 Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken művelt csodákat. Joh 6:3 Jézus felment egy hegyre, s ott leült tanítványaival. Joh 6:4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Joh 6:5 Mikor Jézus körültekintett és látta a nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptől: Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Joh 6:6 Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Joh 6:7 Fülöp így felelt: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek." Joh 6:8 Egyik tanítványa, András Simon Péter testvére közbeszólt: Joh 6:9 "Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi az ennyinek?" Joh 6:10 "Telepítsétek le az embereket!" - szólt Jézus. Azon a helyen sok fű volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. Joh 6:11 Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak. Joh 6:12 Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen." Joh 6:13 Össze is szedték és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, mely az étkezők után maradt. Joh 6:14 Mikor az emberek látták, hogy Jézus csodát művelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: "Bizonyosan ez a Próféta, akinek el kell jönnie." Joh 6:15 Mikor Jézus észrevette, hogy jönni készülnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult a hegyre egészen egyedül. Joh 6:16 Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra. Joh 6:17 Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük. Joh 6:18 Erős szél fújt és a tó háborgott. Joh 6:19 Mintegy huszonöt - harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. Joh 6:20 De ő bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek." Joh 6:21 Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak. Joh 6:22 Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, Tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Joh 6:23 Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Joh 6:24 Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai már nincsenek ott, beszálltak a bárkákba és Kafarnaumba eveztek, hogy megkeressék Jézust. Joh 6:25 Mikor megtalálták a tó túlsó partján, megkérdezték: "Mester, mikor jöttél ide?" Joh 6:26 Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Joh 6:27 Ne fáradozzatok veszendő eledelért, Hanem azért, amely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek: mellette tanúskodik az Atyaisten." Joh 6:28 Azok megkérdezték: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" Joh 6:29 "Istennek tetsző dolog az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében." Joh 6:30 De ők tovább kérdezték: "Hadd lássuk milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel? Joh 6:31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Kenyeret adott enni nekik." Joh 6:32 Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Joh 6:33 Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből és életet ad a világnak." Joh 6:34 "Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Joh 6:35 Jézus erre így szólt: "Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Joh 6:36 Megmondtam nektek: Láttok engem, és mégsem hisztek. Joh 6:37 "Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki." Joh 6:38 Nem azért szálltam le a mennyből, Hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Joh 6:39 Annak, aki küldött engem ,az az akarata, hogy abból amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Joh 6:40 Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én feltámasztom az utolsó napon." Joh 6:41 Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: "Én vagyok a mennyből alászállott (élő) kenyér." Joh 6:42 Így érveltek: "Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennyből szálltam alá?" Joh 6:43 Jézus rájuk szólt: "Ne zúgolódjatok! Joh 6:44 Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza. Joh 6:45 Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. Joh 6:46 Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Joh 6:47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz (bennem), annak örök élete van. Joh 6:48 Én vagyok az élet kenyere. Joh 6:49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és mégis meghaltak. Joh 6:50 Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Joh 6:51 Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért. Joh 6:52 Vita támadt erre a zsidók közt: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" - mondták. Joh 6:53 Jézus megerősítette: "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Joh 6:54 Aki eszi az én testem és issza az én vérem, annak örök élete van és én feltámasztom az utolsó napon. Joh 6:55 Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital. Joh 6:56 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne. Joh 6:57 Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él. Joh 6:58 Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a manna, melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él." Joh 6:59 Így tanított a kafarnaumi zsinagógában. Joh 6:60 Ennek hallatára tanítványai közül többen megjegyezték: "Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?" Joh 6:61 Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak a miatt, hozzájuk fordult tehát: "Ez megbotránkoztat titeket? Joh 6:62 Hát ha majd látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt? Joh 6:63 A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak köztetek, akik nem hisznek." Joh 6:64 Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki fogja őt elárulni. Joh 6:65 "Ezért mondtam nektek, folytatta, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki." Joh 6:66 Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle és már nem járt vele. Joh 6:67 Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt: "Csak nem akartok ti is elmenni?" Joh 6:68 Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. Joh 6:69 Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje." Joh 6:70 Jézus erre megjegyezte: "Nem tizenkettőt választottam? S egy közületek mégis ördög." Joh 6:71 Ezt Júdásra értette, a karióti Simon fiára. Ő árulta el ugyanis, egy a tizenkettő közül. Joh 7:1 Ezután Jézus bejárta Galileát. Nem akart Judeába menni, mert a zsidók életére törtek. Joh 7:2 Közel volt a zsidók sátoros ünnepe. Joh 7:3 Testvérei biztatták: "Menj csak el innen Judeába, hogy tanítványaid is lássák cselekedeteidet. Joh 7:4 Senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, lépj a nyilvánosság elé." Joh 7:5 Testvérei sem hittek ugyanis benne. Joh 7:6 Jézus így felelt: "Az én időm még nem jött el, nektek az idő mindig megfelelő. Joh 7:7 Titeket nem gyűlöl a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyítom, hogy cselekedetei gonoszak. Joh 7:8 Menjetek csak fel az ünnepre, én most nem megyek fel erre az ünnepre, mivel időm még nem telt be." Joh 7:9 Így szólt és Galileában maradt. Joh 7:10 Miután testvérei elzarándokoltak az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Joh 7:11 A zsidók keresték az ünnepen. Joh 7:12 "Hol van ő?" - kérdezgették, s a nép között állandó szóbeszéd tárgya volt. Némelyek azt mondták: "Jó ember." Mások: "Ellenkezőleg, félrevezeti a népet." Joh 7:13 De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyíltan róla. Joh 7:14 Az ünnep javarészén már túl voltak, amikor Jézus felment a templomba és tanítani kezdett. Joh 7:15 A zsidók meglepődve kérdezték: "Hogyan érthet ez az írásokhoz, hiszen nem is tanult?" Joh 7:16 Jézus megfelelt nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. Joh 7:17 Aki kész megtenni az ő akaratát, felismeri majd, hogy tanításom Istentől való-e, vagy csak magamtól beszélek. Joh 7:18 Aki magától beszél, saját dicsőségét keresi. De aki annak dicsőségét keresi, aki őt küldte, az igazmondó és nincs benne hamisság. Joh 7:19 Úgy Mózes adta nektek a törvényt? Mégsem tartja meg senki közületek a törvényt. Miért törtök életemre?" Joh 7:20 "Ördögöd van! - kiáltott közbe a nép, ugyan ki tör életedre?" Joh 7:21 Jézus folytatta: "Egyetlen dolgot tettem és mindnyájan megütköztök rajta. Joh 7:22 A körülmetélést Mózes rendelte el, - nem mintha Mózestől származnék, hanem az atyáktól - és ti szombaton is körülmetéltek. Joh 7:23 Ha tehát valaki szombaton is körülmetélkedhetik, hogy Mózes törvényén csorba ne essék, miért haragusztok rám, ha az egész embert meggyógyítom szombaton? Joh 7:24 Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan!" Joh 7:25 Néhány jeruzsálemi megjegyezte: "Nem ez az, akinek életére törnek? Joh 7:26 Nézzétek, nyíltan beszél és nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg az elöljárók, hogy ő a Messiás? Joh 7:27 De hiszen erről tudjuk, honnan jött. A Messiásról azonban, ha majd eljön, senki sem fogja tudni honnan való." Joh 7:28 Erre tanítás közben a templomban Jézus így kiáltott: "Ismertek engem, azt is tudjátok, honnan vagyok. Pedig én nem jöttem magamtól, Hanem az igaz küldött engem. Joh 7:29 Ti nem ismeritek őt. Én ismerem, hiszen tőle vagyok és ő küldött." Joh 7:30 Erre meg akarták ragadni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája. Joh 7:31 A nép közül sokan hittek benne. "Ha eljön a Messiás, tud-e több csodát művelni ennél?" - mondták. Joh 7:32 A farizeusoknak tudomására jutott, hogy ez a szóbeszéd jár a nép között. A főpapok és farizeusok szolgákat küldtek tehát, hogy elfogják őt. Joh 7:33 Jézus így szólt: "Csak rövid ideig vagyok még veletek, aztán ahhoz megyek, aki küldött. Joh 7:34 Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek." Joh 7:35 A zsidók erre tanakodni kezdtek: "Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a pogányok közt élő telepesek közé megy, hogy tanítsa őket? Joh 7:36 Mit jelent, amit mond: Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?" Joh 7:37 Az utolsó napon, az ünnep nagy napján, ott állt Jézus és hangos szóval hirdette: Joh 7:38 "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szerint, élő víz forrásai fakadnak." Joh 7:39 Ezt a Lélekről mondta, melyben a benne hívőknek kellett részesülniük. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg. Joh 7:40 E szavak hallatára néhányan a nép közül felkiáltottak: "Ez valóban a Próféta!" Mások meg: "Ez a Messiás!" Joh 7:41 De voltak, akik megjegyezték: "Hát Galileából jön a Messiás? Joh 7:42 Nem azt mondja az Írás: A Messiás Dávid családjából, és Betlehem városából jön, ahonnan Dávid származott?" Joh 7:43 Erre szakadás támadt miatta a nép között. Joh 7:44 Voltak, akik meg akarták őt ragadni, de senki sem tudott kezet emelni rá. Joh 7:45 A szolgák is visszatértek a főpapokhoz és farizeusokhoz. Azok megkérdezték: "Miért nem hoztátok el Őt?" Joh 7:46 A szolgák mentegetőztek: "Ember így még nem beszélt!" Joh 7:47 "Talán titeket is félrevezetett? - kérdezték a farizeusok. Joh 7:48 Hitt-e benne valaki a tanácstagok vagy a farizeusok közül? Joh 7:49 Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvényből!" Joh 7:50 Egy közülük, Nikodémusz, aki egy alkalommal (éjjnek idején) felkereste, így szólt: Joh 7:51 "Elítél-e törvényünk valakit, anélkül hogy kihallgatták volna és meggyőződtek volna arról, hogy mit tett?" Joh 7:52 De az ok leintették: "Talán csak nem vagy te is galileai? Nézd meg (az Írásban) és meglátod, hogy Galileából nem támad próféta." Joh 7:53 Ezután mindannyiuk hazatért. Joh 8:1 Jézus kiment az Olajfák hegyére. Joh 8:2 Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket. Joh 8:3 Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda és elébe állították. Joh 8:4 "Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen. Joh 8:5 Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?" Joh 8:6 Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. Joh 8:7 További faggatásukra felegyenesedett és így szólt hozzájuk: "Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!" Joh 8:8 Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. Joh 8:9 Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgy hogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal. Joh 8:10 Jézus akkor felegyenesedett: "Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?" Joh 8:11 "Senki, Uram!" - felelte az. Mire Jézus így szólt: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" Joh 8:12 Máskor így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága." Joh 8:13 Erre a Farizeusok megjegyezték: "Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságod tehát nem érvényes." Joh 8:14 Jézus megfelelt nekik: "Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Joh 8:15 Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. Joh 8:16 Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya. Joh 8:17 Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanúsága érvényes. Joh 8:18 Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya." Joh 8:19 Erre megkérdezték tőle: "Hol a te atyád?" "Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engemet ismernétek, Atyámat is ismernétek." Joh 8:20 Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája. Joh 8:21 Máskor meg Igy beszélt Jézus: "Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben. Joh 8:22 Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók megjegyezték: "Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?" Joh 8:23 "De ő megmagyarázta nekik: "Ti innen alulról valók vagytok, én felülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebből a világból." Joh 8:24 Azért mondtam nektek: Meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben." Joh 8:25 Erre megkérdezték: "De hát ki vagy te?" "Minek is beszélek egyáltalán nektek? - válaszolta Jézus. Joh 8:26 Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." Joh 8:27 Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Joh 8:28 Jézus tovább folytatta: "Amikor majd felmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok, és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom amire Atyám tanított. Joh 8:29 Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, Mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves." Joh 8:30 E szavaira sokan hittek benne. Joh 8:31 Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: "Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, Joh 8:32 Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." Joh 8:33 Ők tiltakoztak: "Ábrahám fiai vagyunk, és soha nem szolgáltunk senkinek. Hogyan mondhatod te: Szabadok lesztek?" Joh 8:34 Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik szolgája a bűnnek. Joh 8:35 A szolga nem marad mindig a házban, de a Fiú mindig ott marad. Joh 8:36 Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek. Joh 8:37 Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok. Joh 8:38 Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyáitoktól hallottatok." Joh 8:39 Azok közbevágtak: "A mi atyánk Ábrahám." Jézus azonban szavukon fogta őket: "Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. Joh 8:40 De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek." Joh 8:41 De azok így gőgösködtek: "Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy atyánk van: Isten." Joh 8:42 Jézus ismét szavukon fogta őket: "Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől való vagyok és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, ő küldött engem. Joh 8:43 Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat. Joh 8:44 A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja. Joh 8:45 Nekem viszont, aki igazat beszélek nem hisztek. Ki vádolhat közületek bűnről engem? Joh 8:46 Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem? Joh 8:47 Aki Istentől van hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől." Joh 8:48 Erre a zsidók nekitámadtak: "Ugye joggal mondjuk, hogy, szamaritánus vagy és ördögöd van." Joh 8:49 Jézus tiltakozott: "Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem. Joh 8:50 De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és ítéletet mond. Joh 8:51 Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem." Joh 8:52 A zsidók közbevágtak: "Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem. Joh 8:53 Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?" Joh 8:54 Jézus így válaszolt: "Ha én dicsőíteném magamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő a ti Istenetek, de nem ismeritek őt. Joh 8:55 Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom. Joh 8:56 Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat. Joh 8:57 Látta és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: "Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?" Joh 8:58 Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." Joh 8:59 Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból. Joh 9:1 Egyszer útközben látott egy vakon szülött embert. Joh 9:2 Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett, ez, vagy a szülei, hogy vakon született?" Joh 9:3 "Sem ez nem vétkezett, felelte Jézus, sem a szülei, hanem, hanem inkább Isten művének kell megnyilvánulnia rajta. Joh 9:4 Nekünk addig kell véghezvinnünk annak műveit, aki küldött engem, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik. Joh 9:5 Amíg ebben a világban vagyok, világossága vagyok a világnak." Joh 9:6 E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente és így szólt hozzá: Joh 9:7 "Menj, mosakodjál meg Siloe tavában." Ennek jelentése: "Küldött." Az ember elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. Joh 9:8 A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, kérdezgették egymást: "Nem ez az, aki itt ült és koldult?" Egyesek állították: "Ez az." Joh 9:9 Mások azonban tagadták: "Nem az, hanem csak hasonló hozzá." Joh 9:10 De ő kijelentette: "Én vagyok az." Erre megkérdezték tőle: "Hogyan nyílt meg a szemed?" Joh 9:11 Elmondta nekik: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, bekente vele szememet és azt mondta: Menj Siloe tavához és mosakodjál meg. Én elmentem, megmosdottam és most látok." Joh 9:12 Azok megkérdezték: "Hol van ő? " "Nem tudom.", felelte. Joh 9:13 Erre elvitték a farizeusokhoz az imént még vakot. Joh 9:14 Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta szemét, szombat volt. Joh 9:15 A farizeusok is megkérdezték, hogyan nyerte vissza szeme világát. Nekik is elmondta: "Sarat tett a szememre, megmosdottam és most látok." Joh 9:16 Egyik - másik farizeus megjegyezte: "Nem Istentől való ez az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot."Mások viszont ellene vetették: "Hogyan tud bűnös ember ilyen csodákat művelni?" És szakadás támadt köztük. Joh 9:17 Ismét faggatni kezdték a vakot: "Te mit mondasz róla, mivel visszaadta a szemed világát?" "Hogy próféta", felelte az. Joh 9:18 A zsidók ezért egyáltalán nem akarták elhinni, hogy vak volt és hogy visszanyerte látását. Odahívták tehát a vak szüleit és azokat kezdték faggatni: Joh 9:19 "A ti fiatok ez? Erről mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?" Joh 9:20 Szülei így feleltek: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. Joh 9:21 De hogyan nyerte vissza látását, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, ki adta vissza szeme világát. Őt magát kérdezzétek, megvan a kora. Beszéljen ő magáról." Joh 9:22 Szülei azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak meri vallani, kizárják a zsinagógából. Joh 9:23 Ezért mondták a szülei: "Megvan a kora, őt kérdezzétek." Joh 9:24 Még egyszer hívták tehát a vakon született embert és figyelmeztették: "Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös." Joh 9:25 Az így felelt: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: Vak voltam, most pedig látok." Joh 9:26 Erre megint faggatni kezdték: "Mit csinált veled? Hogy adta vissza látásodat?" Joh 9:27 "Már elmondtam nektek, felelte az, de nem hallgattak rá. Miért akarjátok még egyszer hallani? Talán tanítványai akartok lenni ti is?" Joh 9:28 Erre megátkozták és azt mondták: "Te vagy az ő tanítványa. Joh 9:29 Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnan jön, nem tudjuk." Joh 9:30 Az ember azonban megjegyezte: "Éppen az a különös, hogy nem tudjátok honnan van, és mégis visszaadta a szemem világát. Joh 9:31 Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket. De ha valaki istenfélő és Isten akaratát teljesíti, azt meghallgatja. Joh 9:32 Mióta a világ fennáll, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna a vakon szülött látását. Joh 9:33 Ha ő nem volna Istentől való, nem tehetett volna semmit." Joh 9:34 Azok elhallgattatták: "Bűnben születtél mindenestül, és te akarsz oktatni minket?" Azzal kidobták. Joh 9:35 Jézus meghallotta, hogy kidobták. Mikor találkozott vele, megszólította: "Hiszel az Emberfiában?" Joh 9:36 "Ki az, Uram? - kérdezte. Hinni akarok benne." Joh 9:37 "Előtted áll, felelte Jézus, ő az, aki veled beszél." Joh 9:38 "Hiszek, Uram!" - kiáltotta és leborult előtte. Joh 9:39 "Jézus megjegyezte: "Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak; Akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, elvakuljanak."" Joh 9:40 Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus és megkérdezte: "Csak nem vagyunk mi is vakok?" Joh 9:41 Jézus így felelt: "Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök." Joh 10:1 "Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló. Joh 10:2 Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Joh 10:3 Annak kinyit az őr és a juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket. Joh 10:4 Miután kieresztette saját (juhait), megindul előttük, és a juhok követik őt, mert ismerik hangját. Joh 10:5 Idegen után nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismerik." Joh 10:6 Jézus ezt a példabeszédet mondta nekik, de ők nem értették, hogy mit akar vele mondani. Joh 10:7 Jézus tovább folytatta: "Bizony, bizony mondom nektek: A juhok számára én vagyok az ajtó. Joh 10:8 Mindannyian, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Joh 10:9 Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki - bejár és legelőre talál. Joh 10:10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Joh 10:11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Joh 10:12 A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, otthagyja a juhokat és elfut, mikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket. Joh 10:13 A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Joh 10:14 Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, Joh 10:15 mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. Joh 10:16 Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra: egy akol lesz és egy pásztor. Joh 10:17 Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. Joh 10:18 Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feladatot kaptam Atyámtól." Joh 10:19 E beszéd miatt szakadás támadt a zsidók között. Joh 10:20 Sokan közülük azt mondták: Ördöge van és megháborodott. Mit hallgatjátok?" Joh 10:21 Mások viszont megjegyezték: "Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy talán képes arra az ördög, hogy vakok látását visszaadja?" Joh 10:22 A templomszentelés ünnepén. A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Joh 10:23 Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában. Joh 10:24 Körülvették őt a zsidók és megkérdezték: "Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan," Joh 10:25 Jézus így felelt: "Mondtam már nektek, de nem hiszitek. Cselekedeteim, melyeket Atyám nevében művelek, tanuságot tesznek rólam. Joh 10:26 De ti nem hiszitek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Joh 10:27 Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. Joh 10:28 Én örök életet adok nekik: Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Joh 10:29 Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Joh 10:30 Én és az Atya egy vagyunk." Joh 10:31 A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Joh 10:32 Jézus szemükre vetette: "Sok jótettet cselekedtem nektek Atyám erejéből, e cselekedetek közül melyikért akartok megkövezni?" Joh 10:33 A zsidók visszavágtak: "Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Joh 10:34 Jézus megkérdezte tőlük: "Nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Joh 10:35 Ha már azokat is isteneknek mondja az Írás, akikhez Isten igéje szólt, és az Írás nem veszíti érvényét, Joh 10:36 Hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: káromkodol, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? Joh 10:37 Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem. Joh 10:38 De ha azokat cselekszem és nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya Én bennem van és én az Atyában." Joh 10:39 Ismét el akarták fogni, de ő kiszabadult kezeik közül. Joh 10:40 Jézus Pereában. Elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. Joh 10:41 Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: "János ugyan semmi csodát sem művelt, de mindaz, amit őróla mondott igaz volt." Joh 10:42 És sokan hittek benne. Joh 11:1 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában volt egy Lázár nevű beteg. Joh 11:2 Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával. Joh 11:3 Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg." Joh 11:4 Ennek hallatára Jézus így szólt: "A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia." Joh 11:5 Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt. Joh 11:6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz: Joh 11:7 "Menjünk ismét Judeába." Joh 11:8 "Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?" Joh 11:9 Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát. Joh 11:10 De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága." Joh 11:11 Így szólt, majd folytatta: "Lázár, a mi barátunk elaludt. Megyek, hogy felkeltsem álmából." Joh 11:12 "Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul." Joh 11:13 Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél. Joh 11:14 Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: Joh 11:15 "Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá." Joh 11:16 Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!" Joh 11:17 Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Joh 11:18 Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Joh 11:19 Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Joh 11:20 Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt. Joh 11:21 "Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, Joh 11:22 De tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked." Joh 11:23 Jézus megnyugtatta: "Testvéred fel fog támadni." Joh 11:24 Márta megjegyezte: "Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon." Joh 11:25 Jézus így szólt hozzá: "Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. Joh 11:26 Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?" Joh 11:27 "Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten fia, aki a világra jön." Joh 11:28 E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: "Itt a mester, hív téged." Joh 11:29 Ennek hallatára az rögtön felkelt és hozzá sietett. Joh 11:30 Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. Joh 11:31 Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vígasztalták, látták, hogy Mária gyorsan felkel és kimegy, utána mentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. Joh 11:32 Mikor Mária Jézus közelébe ért és meglátta őt, e szavakkal borult a lábához: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Joh 11:33 Amint Jézus látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. Joh 11:34 "Hová tettétek őt?" - kérdezte. "Jöjj, Uram, felelték, nézd meg." Joh 11:35 Jézus könnyekre fakadt. Joh 11:36 "Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt." Joh 11:37 Némelyek azonban megjegyezték: "Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meg ne haljon?" Joh 11:38 Jézus még mindig mélyen megindulva a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt. Joh 11:39 "Vegyétek el a követ", szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Joh 11:40 Jézus így felelt: "Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?" Joh 11:41 Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Joh 11:42 Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem." Joh 11:43 E szavak után hangos szóval kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" Joh 11:44 A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: "Oldjátok fel őt, hogy járni tudjon." Joh 11:45 Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett és hittek benne. Joh 11:46 Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett. Joh 11:47 A főpapok és farizeusok erre összehívták a főtanácsot és tanakodni kezdtek: "Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát művel. Joh 11:48 Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket." Joh 11:49 Egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, közbeszólt: Joh 11:50 "Ti nem értetek semmit. Nem látjátok át: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon." Joh 11:51 Ezt azonban nem magától mondotta, hanem mint főpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért. Joh 11:52 De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse. Joh 11:53 Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt. Joh 11:54 Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvő Efraim nevű városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt. Joh 11:55 Közel volt a zsidók húsvétja. Arról a vidékről már húsvét előtt sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy megszenteljék magukat. Joh 11:56 Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?" Joh 11:57 A főpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse fel, hogy elfoghassák. Joh 12:1 Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Ott lakott Lázár, akit Jézus feltámasztott holtából. Joh 12:2 Vacsorát rendeztek tiszteletére. Márta szolgált, Lázár meg együtt ült vele az asztalnál. Joh 12:3 Mária pedig vett egy valódi nárduszból készült drága olajat. Megkente vele Jézus lábát és hajával megtörölte. A ház betelt az olaj illatával. Joh 12:4 Egyik tanítványa, karióti Júdás, aki elárulta. Méltatlankodott ezért: Joh 12:5 ""Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért; miért nem osztották ki a szegények közt?"" Joh 12:6 Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt. Joh 12:7 Jézus rászólt: "Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Joh 12:8 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek." Joh 12:9 A zsidók közül sokan megtudták, hogy ő ott van. Odajöttek, de nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott holtából. Joh 12:10 Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, Joh 12:11 Mivel miatta sok zsidó ment oda és hitt Jézusban. Joh 12:12 Másnap nagy tömeg vonult fel az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje. Joh 12:13 Így kiáltoztak: "Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön, Izrael királya!" Joh 12:14 Akadt ott egy szamár, Jézus ráült. Erről mondja az Írás: Joh 12:15 "Ne félj, Sion leánya! Nézd csak, királyod jön Szamárcsikó hátán." Joh 12:16 Tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla, úgy amint végbement. Joh 12:17 A nép, amely ott volt, mikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta holtából, tanuságot tett róla. Joh 12:18 Azért vonult elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. Joh 12:19 A farizeusok viszont egymás szemére vetették: "Látjátok, hogy semmire sem mentek. Az egész világ utána fut!" Joh 12:20 Azok közt, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány pogány is. Joh 12:21 Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk Jézust." Joh 12:22 Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak. Joh 12:23 Jézus így válaszolt: "Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. Joh 12:24 "Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz." Joh 12:25 "Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre." Joh 12:26 Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Joh 12:27 Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? Joh 12:28 De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet." Erre szózat hallatszott az égből: "Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem." Joh 12:29 Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Némelyek azonban azt mondták: "Angyal beszélt vele." Joh 12:30 Jézus felvilágosította őket: "Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek. Joh 12:31 Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét. Joh 12:32 Én pedig, ha felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok." Joh 12:33 E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg. Joh 12:34 A nép ellene vetette: "Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát fel kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?" Joh 12:35 Jézus így válaszolt nekik: "Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amíg a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár nem tudja hová megy. Joh 12:36 Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek." E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük. Joh 12:37 Jóllehet ennyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne. Joh 12:38 Így teljesedett be Izaiás próféta jövendölése: "Uram, ki hitte igehirdető szavunkat, És az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?" Joh 12:39 Nem tudtak hinni, Izaiás ugyanis ezt is megjövendölte: Joh 12:40 "Szemüket elvakította És megkérgesítette szívüket, Hogy szemükkel ne lássanak, Szívükben értelem ne legyen, és meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam őket." Joh 12:41 Így szólt Izaiás, aki látta dicsőségét és jövendölt róla. Joh 12:42 A tanácstagok közül mégis sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. Joh 12:43 Többre tartották ugyanis az emberek megbecsülését, mint Isten dicsőségét. Joh 12:44 Jézus hangos szóval hirdette: "Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Joh 12:45 Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Joh 12:46 Én világosságul jöttem erre a világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Joh 12:47 Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem e világot, hanem hogy megmentsem a világot. Joh 12:48 Van bírája annak, aki megvet engem és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Joh 12:49 Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek. Joh 12:50 És én tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, Úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem." Joh 13:1 Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. Joh 13:2 A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy árulja el őt. Joh 13:3 Jézus tudta, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, Joh 13:4 Mégis felkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Joh 13:5 Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte. Joh 13:6 Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?" Joh 13:7 Jézus így felelt: "Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted." Joh 13:8 De Péter még jobban tiltakozott: "Az én lábamat meg nem mosod soha!" "Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem." Joh 13:9 "Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is." Joh 13:10 Jézus így szólt: "Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Joh 13:11 Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: "Nem vagytok tiszták mindnyájan." Joh 13:12 Miután megmosta lábukat, felvette felsőruháját és újra leült. Joh 13:13 Aztán így szólt: "Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek: az vagyok. Joh 13:14 Ha tehát én, az Ur és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. Joh 13:15 Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Joh 13:16 Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Joh 13:17 Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek. Joh 13:18 Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak: "Ki megosztotta kenyerem, Sarkát emelte ellenem." Joh 13:19 Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy rólam van szó. Joh 13:20 Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja, akit küldök, engem fogad be, aki engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem." Joh 13:21 E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: "Bizony, bizony mondom nektek: Közületek egy elárul engem." Joh 13:22 A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükről mondja. Joh 13:23 Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén Joh 13:24 Simon Péter intett neki és kérte: "Kérdezd meg, kiről beszél?" Joh 13:25 Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: "Uram, ki az?" Joh 13:26 Jézus így felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. Joh 13:27 A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: "Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!" Joh 13:28 Az asztaltársak közül senki nem értette, miért mondta ezt neki. Joh 13:29 Mivel Júdásnál volt a pénz, némelyik azt gondolta, hogy Jézus megbízta: "Vedd meg az ünnepre, ami szükséges," vagy pedig, hogy adjon valamit a szegényeknek. Joh 13:30 Miután átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. Joh 13:31 Miután kiment, Jézus így szólt: "Most dicsőült meg az Emberfia, és benne megdicsőült az Isten. Joh 13:32 Ha benne megdicsőült az Isten, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Joh 13:33 Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek. Joh 13:34 Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Joh 13:35 Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." Joh 13:36 Simon Péter megkérdezte: "Uram, hová mégy?" "Ahová én megyek, felelte Jézus, oda most nem jöhetsz velem, de később majd követni fogsz." Joh 13:37 Péter fogadkozott: "Miért nem mehetek most veled? Életemet adom érted." Joh 13:38 Jézus így válaszolt: "Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem." Joh 14:1 "Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Joh 14:2 Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. Joh 14:3 Ha aztán elmentem és helyet készítettem már, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Joh 14:4 Hiszen ismeritek az utat oda, ahová megyek." Joh 14:5 "Uram, jegyezte meg Tamás, nem tudjuk hová mész, hogyan ismerhetnénk az utat?" Joh 14:6 Jézus így szólt: "Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. Joh 14:7 Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok őt." Joh 14:8 "Uram, szólt közbe Fülöp, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk." Joh 14:9 Jézus így válaszolt: "Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Joh 14:10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Joh 14:11 Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek. Joh 14:12 Bizony, bizony mondom nektek: Aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam cselekszem, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek. Joh 14:13 Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Joh 14:14 Ha pedig tőlem kértek valamit nevemben, azt is meg fogom tenni. Joh 14:15 Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Joh 14:16 Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság lelkét, aki mindörökké veletek marad. Joh 14:17 "A világ nem kaphatja meg őt, mert nem látja és nem ismeri; de ti ismeritek, mert bennetek marad." Joh 14:18 Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. Joh 14:19 Rövid idő még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok. Joh 14:20 Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek. Joh 14:21 Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki." Joh 14:22 Júdás, nem a karióti, it közbeszólt: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?" Joh 14:23 Jézus tovább folytatta: " aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Joh 14:24 Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Joh 14:25 Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek voltam. Joh 14:26 A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Joh 14:27 Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne szorongjon! Joh 14:28 Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de megint visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Joh 14:29 Előre megmondtam, mielőtt megtörtént volna, hogy amikor megtörténik, higgyetek. Joh 14:30 Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme: Joh 14:31 Rajtam ugyan nincs hatalma, csak hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az Atya. - Keljetek fel, menjünk innét!" Joh 15:1 "Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Joh 15:2 A szőlővesszőket, amelyek bennem gyümölcsöt nem hoznak, a gyümölcsözőket viszont megtisztítja, hogy még többet teremjenek. Joh 15:3 Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására. Joh 15:4 Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlővesszőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Joh 15:5 Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek. Joh 15:6 Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Joh 15:7 Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok. Joh 15:8 Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok és így tanítványaim lesztek. Joh 15:9 Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Joh 15:10 Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és szeretetében maradok. Joh 15:11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek és örömötök ezzel teljes legyen. Joh 15:12 Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Joh 15:13 Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért. Joh 15:14 Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Joh 15:15 Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. Joh 15:16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Joh 15:17 Ez az én parancsom: Szeressétek egymást! Joh 15:18 Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: Engem előbb gyűlölt nálatok. Joh 15:19 Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit, szeretne titeket. De mivel nem vagytok ebből a világból valók, - Hiszen kiválasztottalak titeket a világból - gyűlöl titeket a világ. Joh 15:20 Emlékezzetek vissza a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Joh 15:21 Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Joh 15:22 Ha nem jöttem volna, és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük, így azonban nincs mentségük bűneikre. Joh 15:23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Joh 15:24 Ha nem vittem volna végbe köztük olyan tetteket, amiket senki más nem cselekedett, nem volnának vétkesek. Most azonban látták ezeket és mégis gyűlölnek engem is, meg Atyámat is. Joh 15:25 De teljesednie kell a jövendölésnek, amely törvényükben olvasható: Ok nélkül gyűlöltek engem. Joh 15:26 Mikor eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanuságot tesz rólam. Joh 15:27 Ti is tegyetek tanúságot rólam, hiszen kezdettől velem vagytok. Joh 16:1 Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Joh 16:2 Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek. Joh 16:3 Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát sem engem. Joh 16:4 Azért mondtam ezeket, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam. Joh 16:5 Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. De senki közületek nem kérdi tőlem: Hová mégy? Joh 16:6 Hanem mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket. Joh 16:7 De én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert, ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm hozzátok. Joh 16:8 Amikor eljön, vádlón bizonyítja majd a világnak a bűnt, az igazságot és az ítéletet. Joh 16:9 A bűnt: mert nem hittek bennem. Joh 16:10 Az igazságot: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem. Joh 16:11 Az ítéletet: mert a világ fejedelmét már elítélték. Joh 16:12 Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek hozzá. Joh 16:13 De amikor eljön ő az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Joh 16:14 Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek. Joh 16:15 Minden, ami Atyámé, enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek. Joh 16:16 Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek)." Joh 16:17 A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: "Mit akar ezzel mondani: Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?" Joh 16:18 Megjegyezték tehát: "Mit akar ezzel mondani: Rövid idő? Nem értjük, mit beszél." Joh 16:19 Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: " Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem. Joh 16:20 Bizony, bizony mondom nektek: Ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Joh 16:21 Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Joh 16:22 Ti is, most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek. Joh 16:23 Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek. Joh 16:24 Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. Joh 16:25 Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Joh 16:26 Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek. Joh 16:27 Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Joh 16:28 Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek." Joh 16:29 A tanítványok erre megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, és nyoma sincs a képletes beszédnek. Joh 16:30 Most elismerjük, hogy mindent tudsz és nincs szükséged, hogy valaki is kérdezzen téged. Ezért el hisszük, hogy Istentől jöttél." Joh 16:31 Jézus Így felelt: "Most hisztek? Joh 16:32 Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki ki a maga útján és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Joh 16:33 Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot." Joh 17:1 E szavak után Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: "Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Joh 17:2 Hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Joh 17:3 Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Joh 17:4 Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem. Joh 17:5 Most dicsőíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. Joh 17:6 Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak és nekem adtad őket. Joh 17:7 Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál tőled van. A tanítást, amit nekem adtál, átadtam nekik. Joh 17:8 Ők elfogadták és így valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Joh 17:9 Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál. Joh 17:10 Tieid ők, - hiszen mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, - és én megdicsőültem bennük. Joh 17:11 Én már nem vagyok e világban, de ők a világban vannak. Én hozzád megyek. Szent Atyám tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Joh 17:12 "Amíg velük voltam, én tartottam meg őket nevedben, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás." Joh 17:13 Most hozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világon, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat. Joh 17:14 A világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, ahogy én sem vagyok e világból. Joh 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Joh 17:16 Hiszen nem e világból valók ők, amint én sem vagyok e világból. Joh 17:17 Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság. Joh 17:18 Amint te küldtél engem a világba, úgy küldöm én a világba őket. Joh 17:19 Értük szentelem magam, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. Joh 17:20 De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. Joh 17:21 Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Joh 17:22 Én átadtam nekik a dicsőséget, amit nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: Joh 17:23 én őbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egyek legyenek ők is. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél. Joh 17:24 Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amit te adtál nekem, hiszen te szerettél engem a világ teremtése előtt. Joh 17:25 Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Joh 17:26 Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük." Joh 18:1 Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kédron patakon túlra. Volt ott egy kert. Joh 18:2 Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. Joh 18:3 Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel felszerelve. Joh 18:4 Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment tehát és megszólította őket: "Kit kerestek?" Joh 18:5 "A názáreti Jézust", mondták azok. "Én vagyok", felelte Jézus. Júdás, aki elárulta, ott állt köztük. Joh 18:6 Amint tehát azt mondta: Én vagyok, meghátráltak és a földre estek. Joh 18:7 Ő újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust", ismételték azok. Joh 18:8 "Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket." Joh 18:9 Így teljesedett be, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál." Joh 18:10 Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve. Joh 18:11 Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?" Joh 18:12 A tiszt csapata élén és a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte. Joh 18:13 Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Kaifás volt a főpap abban az évben. Joh 18:14 Ő adta a zsidóknak a tanácsot: "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért." Joh 18:15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába. Joh 18:16 Péter pedig kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert. Joh 18:17 Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: "Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?" Joh 18:18 "Nem vagyok", felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt Péter is közéjük állt és melegedett. Joh 18:19 A főpap tanítványai és tanításai felől kérdezte Jézust. Joh 18:20 Jézus így felelt: "Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahová minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem? Joh 18:21 Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam." Joh 18:22 E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. "Így felelsz a főpapnak?" - förmedt rá. Joh 18:23 Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?" Joh 18:24 Annás akkor megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz. Joh 18:25 Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?" Joh 18:26 "Nem vagyok", tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "Hiszen ott láttalak vele a kertben." Joh 18:27 De Péter ismét tagadta. Erre mindjárt megszólalt a kakas. Joh 18:28 Kaifástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt. Joh 18:29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek az ember ellen?" Joh 18:30 Azok így feleltek: "Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltattuk volna ki neked." Joh 18:31 Pilátus szabadkozott: "Tartsátok meg és ítélkezzetek róla törvényetek szerint." A zsidók azonban nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk." Joh 18:32 Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor halálának módját megjövendölte. Joh 18:33 Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hívatta Jézust és megkérdezte tőle: Joh 18:34 "Te vagy a zsidók királya?" Jézus így felelt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?" Joh 18:35 "Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. "Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?" Joh 18:36 Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való." Joh 18:37 Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" Jézus ráhagyta: "Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra." Joh 18:38 Pilátus vállat vont: "Mi az igazság?" E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: "Én semmi vétket nem találok benne. Joh 18:39 Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon engedjek valakit, akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?" Joh 18:40 De azok újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt. Joh 19:1 Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust. Joh 19:2 A katonák tövisekből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá. Joh 19:3 Aztán eléje járultak és így gúnyolódtak: "Üdvözlégy, zsidók királya", és arcul ütötték. Joh 19:4 Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne." Joh 19:5 Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük, Pilátus rámutatott: "Íme az ember!" Joh 19:6 Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vegyétek át és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne." Joh 19:7 De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát." Joh 19:8 E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt. Joh 19:9 Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy te?" De Jézus nem felelt. Joh 19:10 Pilátus erre figyelmeztette: "Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy keresztre feszítselek, és hatalmam van arra, hogy elbocsássalak téged?" Joh 19:11 Jézus csak ennyit mondott: "Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne." Joh 19:12 Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, elleneszegül a császárnak." Joh 19:13 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek. Joh 19:14 Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek itt a királyotok." Joh 19:15 Azok tovább kiáltoztak: " El vele, el vele! Keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Királyotokat feszítsem keresztre?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk." Joh 19:16 Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették. Joh 19:17 Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett koponyhelyre, melynek héber neve Golgota. Joh 19:18 Ott keresztre feszítették őt és vele két másikat kétfelől, középen pedig Jézust. Joh 19:19 Pilátus táblát is készíttetett és a kereszt fölé erősíttette. Joh 19:20 Az volt ráírva: "Názáreti Jézus a zsidók királya." Sok zsidó olvasta azt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, görögül és latinul volt írva. Joh 19:21 Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: "Ne azt írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok." Joh 19:22 Pilátus elutasította őket: "Amit írtam, megírtam." Joh 19:23 Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve. Joh 19:24 Megbeszélték egymás közt: "Ne hasítsuk el, vessünk rá sorsot, kié legyen." Így teljesedett be az írás: "Elosztották ruháimat maguk között, és sorsot vetettek köntösöm fölött." A katonák így is tettek. Joh 19:25 Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Joh 19:26 Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, ő a te fiad!" Joh 19:27 Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, ő a te anyád." Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. Joh 19:28 Jézus tudta, hogy minden beteljesedett már. Ezért, hogy az Írás valóra váljék, így szólt: "Szomjazom!" Joh 19:29 Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel itatott szivacsot, és szájához emelték. Joh 19:30 Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét. Joh 19:31 Készület napja volt. A zsidók kérték tehát Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Joh 19:32 Jöttek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek, aztán a másiknak is, akit vele együtt feszítettek meg. Joh 19:33 Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el lábszárát, Joh 19:34 hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből azonnal vér és víz folyt ki. Joh 19:35 Aki ezt látta, tanúja lett, és tanúsága igaz. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Joh 19:36 Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontot ne törjetek benne." Joh 19:37 És más helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak." Joh 19:38 Arimateai József tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Joh 19:39 Mire az elment és levette Jézus testét. Odajött Nikodémus is, aki annakidején éjszaka ment Jézushoz, és hozott mintegy száz font mirha - és áloékeveréket. Joh 19:40 Fogták Jézus testét és a főszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Joh 19:41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek. Joh 19:42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust. Joh 20:1 A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Joh 20:2 Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették." Joh 20:3 Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő. Joh 20:4 A másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Joh 20:5 Behajolt és meglátta a gyolcsokat, de nem ment be. Joh 20:6 Nem sokkal utána odaért Simon Péter is, bement a sírba, Joh 20:7 és ő is látta a gyolcsokat, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs között volt, hanem külön összehajtva más helyen. Joh 20:8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt. Joh 20:9 Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia holtából. Joh 20:10 A tanítványok aztán hazamentek. Joh 20:11 Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt és betekintett a sírba. Joh 20:12 Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehérruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál. Joh 20:13 Azok megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Elvitték Uramat és nem tudom, hová tették." Joh 20:14 Ezekkel a szavakkal hátrafordult, és meglátta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az. Joh 20:15 Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Joh 20:16 Jézus erre nevén szólította: "Mária!" Az megfordult és csak ennyit mondott: "Rabboni" - vagyis Mester. Joh 20:17 Jézus így szólt: "Engedj el! Még nem mentem fel Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Joh 20:18 Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat és ezt mondta nekem." Joh 20:19 Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!" Joh 20:20 E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm fogta el a tanítványokat. Joh 20:21 "Békesség nektek!" - ismételte. "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." Joh 20:22 E szavak után rájuk lehelt és folytatta: "Vegyétek a Szentlelket. Joh 20:23 Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyert, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad." Joh 20:24 Tamás, melléknevén Didimusz egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus. Joh 20:25 A tanítványok azonban megmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő kételkedett: "Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjammal a szegek helyét nem érintem, kezemet pedig oldalába nem teszem, nem hiszem." Joh 20:26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Eljött Jézus zárt ajtón keresztül és közéjük lépett e szavakkal: "Békesség nektek!" Joh 20:27 Aztán Tamáshoz fordult: "Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő." Joh 20:28 Tamás felkiáltott: "Én Uram, én Istenem!" Joh 20:29 Jézus csak ennyit mondott: "Azért hiszel (Tamás), mert látsz engem? Boldog, aki nem lát és mégis hisz." Joh 20:30 Jézus még sok más csodát művelt tanítványai szemeláttára, de azokat nem írtam meg ebben a könyvben. Joh 20:31 Ezeket viszont azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Joh 21:1 Ezután ismét megjelent Jézus tanítványainak, ezúttal Tibériás tavánál. Megjelenése így történt: Joh 21:2 Együtt volt Simon Péter, Tamás, a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két tanítvány. Joh 21:3 Simon Péter így szólt: "Megyek halászni." "Mi is megyünk veled", mondták azok. Kimentek és beszálltak a bárkába. De azon az éjszakán semmit sem fogtak. Joh 21:4 Mikor megvirradt, Jézus kint állt a parton, de a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Joh 21:5 Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincsen", felelték. Joh 21:6 Ekkor azt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették és alig bírták behúzni a nagy tömeg hal miatt. Joh 21:7 Erre a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, felvette köntösét - mert neki volt vetkőzve - és a tóba vetette magát. Joh 21:8 A többi tanítvány követte a bárkával. A halakkal telt hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Joh 21:9 Mikor partra szálltak, parázsló tüzet pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. Joh 21:10 Jézus szólt nekik: "Hozzatok a most fogott halakból." Erre Simon Péter visszament és partra vonta a hálót. Százötvenhárom nagy hal töltötte meg. Joh 21:11 Noha ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Joh 21:12 Jézus hívta őket: "Jöjjetek ide, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Joh 21:13 Akkor Jézus fogta a kenyeret és adott nekik, ugyanúgy halat is. Joh 21:14 Ez volt a harmadik eset, hogy Jézus holtából való feltámadása után megjelent a tanítványoknak. Joh 21:15 Étkezés után Jézus megkérdezte Pétert: "Simon, János fia, jobban szeretsz, mint ezek?" "Igen Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat." Joh 21:16 Aztán ismét megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat." Joh 21:17 Majd harmadszor is megkérdezte: "Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is kérdezte: szeretsz engem? és csak annyit mondott: "Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat." Joh 21:18 "Bizony, bizony mondom neked: Mikor fiatalabb voltál, magad övezted fel magadat, és oda mentél, ahova akartál. De majd ha megöregszel, kiterjeszted kezedet és más övez fel téged, aztán oda visz, ahova nem akarod." Joh 21:19 E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Majd hozzáfűzte: "Kövess engem!" Joh 21:20 Péter megfordult és látta, hogy utána jön a tanítvány, aki a vacsorán keblére borult és meg kérdezte: "Uram ki az, aki téged elárul?" Joh 21:21 Láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Joh 21:22 Jézus így felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te kövess engem!" Joh 21:23 Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy az a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: "Nem hal meg", hanem: Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?" Joh 21:24 Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Joh 21:25 Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene. Act 1:1 Előző könyvemben kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen mennybevétele napjáig, Act 1:2 amikor megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak. Act 1:3 "Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él; negyven napon át megjelent előttük s az Isten országáról beszélt nekik. Jézus mennybemenetelétől a Szentlélek eljöveteléig" Act 1:4 Egy alkalommal, amikor együtt voltak, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére. Act 1:5 "Erről hallottatok tőlem, mondta: János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel keresztelkedtek meg." Act 1:6 Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: "Uram, tehát mostanában állítod helyre Izrael országát?" Act 1:7 Ő azonban így válaszolt: "Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelő időpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete. Act 1:8 De amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig." Act 1:9 E szavak után szemük láttára felemelkedett és felhő takarta el őt szemük elől. Act 1:10 Miközben merően nézték, miként száll az égbe, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük. Act 1:11 "Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek felment a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt." Act 1:12 Ezután az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálemtől szombatnapi járásra fekszik, visszatértek Jeruzsálembe. Act 1:13 Amint megérkeztek, felmentek az emeleti terembe. Itt aztán együtt maradt Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab Alfeus fia és a buzgó Simon, s végül Júdás, Jakab testvére. Act 1:14 Mindezek az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt egy szívvel - lélekkel, állhatatosan imádkoztak. Act 1:15 Ezekben a napokban Péter a testvérek között egy alkalommal szólásra emelkedett. Az egybegyűltek száma mintegy százhúsz lehetett. Act 1:16 "Testvérek! Be kellett teljesednie annak az írásnak, melyben a Szentlélek Dávid ajkával Júdásról, a Jézust foglyul ejtők vezetőjéről jövendölt. Act 1:17 Ő közénk tartozott, a mi szolgálatunk részese volt. Act 1:18 Gonoszsága bérén telket szerzett magának, mikor pedig lezuhant, kettéhasadt és minden bele kiömlött. Act 1:19 Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett erről, úgyhogy azt a telket nyelvükön Hakeldámának, vagyis Vérmezőnek nevezték el. Act 1:20 Mármost így szól az Írás a zsoltárok könyvében: Lakóhelyükből váljék sivatag, ne lakja senki sátrukat. Továbbá: Tisztségét kapja meg más. Act 1:21 Szükséges tehát, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt - kelt – János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig - Act 1:22 velünk együtt tanúskodjék az ő feltámadásáról." Act 1:23 Erre kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barszabbásznak, más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást. Act 1:24 Azután így imádkoztak: "Urunk, ki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg, e kettő közül melyikre esett választásod, Act 1:25 hogy elfoglalja ebben a szolgálatban, az apostoli rendben a helyet, melyet Júdás hűtlenül elhagyott és így az őt megillető helyre jutott." Act 1:26 Ezután sorsot vetettek rájuk. A sors Mátyásra esett, mire a többi tizenegy apostol közé sorolták. Act 2:1 Mikor elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Act 2:2 Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. Act 2:3 Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre. Act 2:4 Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket. Act 2:5 Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből tartózkodtak istenfélő zsidók Jeruzsálemben. Act 2:6 Mikor ez a zaj támadt, tömeg verődött össze és megzavarodott, mivel ki - ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Act 2:7 "Ugye ezek, akik itt beszélnek, mindnyájan Galileából valók? Act 2:8 Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét? Act 2:9 Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontusz, Ázsia, Act 2:10 Frígia, Pamfília, Egyiptom és Líbia cirenei körzetének lakói, mi római zarándokok, Act 2:11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit." Act 2:12 Ámultak - bámultak valamennyien és kérdezgették egymástól: "Ugyan mi lehet ez?" Act 2:13 Mások meg gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral!" Act 2:14 Péter erre a többi tizenegy közül előlépett és emelt hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok szavamat! Act 2:15 Nem részegek ezek, ahogy azt ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik órájában vagyunk, Act 2:16 hanem ez az, amit megmondott Joel próféta: Act 2:17 Így szól az Isten: Ez történik majd az utolsó napokban: szétárasztom minden emberre Lelkemet, fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, s álmokat álmodnak a vének. Act 2:18 Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, hogy prófétái szót hallassanak. Act 2:19 Csodákat támasztok fönn az égen és jeleket lenn a földön: vért és tüzet és gomolygó füstöt. Act 2:20 A nap árnyékba, a hold vérbe borul mielőtt az Úr napja elérkezik, az a nagy és nyilvánvaló. Act 2:21 És mindenki üdvözülni fog, aki segítségül hívja az Úr nevét. Act 2:22 Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - mint ti is tudjátok - őáltala művelt köztetek. Act 2:23 Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok. Act 2:24 Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, Act 2:25 hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban: Szemem előtt az Úr mindenkoron, nem inghatok meg: ő áll jobbomon. Act 2:26 Hát szívem örvend, nyelvem énekel, és testem is békében nyugszik el. Act 2:27 Pokolnak lelkem, mert nem engeded, nem hagyod, rothadásra szentedet. Act 2:28 Az élet útját mutatod meg nékem, és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel. Act 2:29 Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk. Act 2:30 Mivel azonban próféta volt, ismerte Istennek számára esküvel tett ígéretét: az ő utódaiból ültet majd valakit trónjára. Act 2:31 Ezért a jövőbe látva a Messiás föltámadásáról mondta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás. Act 2:32 Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. Act 2:33 Miután tehát Isten jobbjára emelkedett, megkapta az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok. Act 2:34 Hiszen nem Dávid ment föl az égbe, s mégis azt mondja: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet, Act 2:35 míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet. Act 2:36 Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek." Act 2:37 Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. "Mit tegyünk hát, testvérek?" - fordultak Péterhez és a többi apostolhoz. Act 2:38 "Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát. Act 2:39 Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk." Act 2:40 Számos egyéb szóval is biztatta és buzdította őket: "Meneküljetek ki e gonosz nemzedék közül." Act 2:41 Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Act 2:42 Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Act 2:43 Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott). Act 2:44 A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt. Act 2:45 Birtokaikat eladták és az árát szétosztották kinek - kinek szükségéhez mérten. Act 2:46 Egy szívvel - lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket. Act 2:47 Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig napról napra növelte az üdvösségre rendeltek számát. Act 3:1 Péter és János egyszer a kilenc órai imádság idején a templom felé tartott. Act 3:2 Éppen akkor egy bénán született embert vittek arra. Őt mindennap odavitték a templomnak úgynevezett Ékes - kapujához, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Act 3:3 Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint éppen bemenőben voltak a templomba, alamizsnát kért tőlük. Act 3:4 Péter, Jánossal együtt, rátekintett és így szólt: "Nézz ránk!" Act 3:5 Erre az feléjük fordult, remélve, hogy kap tőlük valamit. Act 3:6 Péter azonban ezt mondta neki: "Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében (kelj föl és) járj!" Act 3:7 Ezzel jobb kezével megragadta és fölsegítette, mire annak tüstént erő szállt lábába és ízületeibe, úgyhogy fölugrott és járni kezdett. Act 3:8 Velük együtt bement a templomba, s ide - oda járkálva és ugrándozva dicsérte az Istent. Act 3:9 Az egész nép látta, hogy jár és Istent magasztalja. Act 3:10 Mikor pedig ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért koldulva üldögélt a templom Ékes - kapujánál, nem tudták hová legyenek a csodálkozástól amiatt, ami vele történt. Act 3:11 Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép mintegy lenyűgözve köréjük gyűlt az úgynevezett Salamon - tornácba. Act 3:12 Péter ennek láttára így kezdett beszélni a néphez: "Izraelita férfiak! Ugyan miért csodálkoztok ezen, vagy miért bámultok úgy ránk, mintha saját hatalmunkkal vagy jámborságunkkal értük volna el, hogy ez az ember járni tudjon? Act 3:13 Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha az szabadon akarta bocsátani. Act 3:14 Megtagadtátok a szentet és igazat. Egy gyilkos szabadon bocsátását kértétek, Act 3:15 az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban föltámasztotta őt holtából: ennek mi tanúi vagyunk. Act 3:16 "S mivel mi hiszünk benne, azért adott az ő segítségül hívása erőt ennek az embernek, akit láttok és ismertek; a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára." Act 3:17 De tudom testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, amint elöljáróitok is. Act 3:18 Isten azonban ily módon vitte végbe azt, amit az összes próféták által már előre hirdetett, tudniillik, hogy Fölkentje szenvedni fog. Act 3:19 Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy Isten eltörölje bűneiteket, Act 3:20 elérkezzék az Úrtól a megenyhülés ideje és elküldje Jézust, a számotokra előre rendelt Messiást. Act 3:21 Őt a mennynek kell befogadnia egészen a nagy megújulás koráig, melyről Isten már réges - rég beszélt szent prófétái által. Act 3:22 Mózes megmondta ugyanis: Urunk Istenünk hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindabban, amit majd mond nektek. Act 3:23 Mindazokat pedig, akik nem hallgatnak erre a prófétára, közösítsétek ki a népből. Act 3:24 Az összes próféta Sámueltől kezdve, és aki csak őutána szólt, szintén ezeket a napokat hirdette. Act 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: a te utódaid által részesül áldásban a föld minden nemzetsége. Act 3:26 Isten szolgájának föltámasztása után először hozzátok küldte el őt, hogy áldástokra váljék, ha mindegyiktek megtér gonoszságából." Act 4:1 Még beszéltek a néphez, mikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. Act 4:2 Rossz néven vették ugyanis, hogy tanítják a népet, és Jézus példájával a halálból való föltámadást hirdetik. Act 4:3 Letartóztatták tehát, s mivel már esteledett, másnapig őrizetbe vették őket. Act 4:4 A beszéd hallgatóságából pedig sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívek száma elérte az ötezret. Act 4:5 Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, vénei és írástudói, Act 4:6 meg Annás főpap is, valamint Kajafás, János és Sándor, s mindenki, aki a főpapi osztályhoz tartozott. Act 4:7 Előállították és faggatni kezdték őket: "Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ezt?" Act 4:8 Ekkor Péter a Szentlélekkel telve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti vének (halljátok)! Act 4:9 Ha ma egy nyomorékon gyakorolt jótett miatt azért hallgattok ki minket, hogy vajon mitől is gyógyult meg, Act 4:10 hát tudjátok meg mindnyájan és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak segítségével áll ez itt előttetek egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek, de akit Isten föltámasztott holtából. Act 4:11 Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, de mégis szegletkővé lett. Act 4:12 Nincsen üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk." Act 4:13 Amikor látták Péter és János bátor szókimondását, s megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték, hogy Jézus kíséretébe tartoztak. Act 4:14 Mivel azonban a meggyógyított embert is mellettük látták, semmi ellenvetést sem tehettek. Act 4:15 Kiküldték hát őket a gyűlésteremből, s aztán így tanakodtak: Act 4:16 "Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hiszen Jeruzsálem minden lakója tudja s nem is tagadhatjuk, hogy nyilvánvaló csoda történt általuk. Act 4:17 De hogy még inkább el ne terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se erről az emberről." Act 4:18 Ezután behívatták őket s megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. Act 4:19 Erre Péter és János így válaszolt: "Magatok ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre? Act 4:20 Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk!" Act 4:21 Erre újabb fenyegetések közt a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette ugyanis Istent a megtörtént esemény miatt, Act 4:22 hiszen több, mint negyvenéves volt az az ember, akivel ez a csodás gyógyulás történt. Act 4:23 Kiszabadulásuk után övéikhez mentek és hírül vitték, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. Act 4:24 Ennek hallatára azok egy szívvel - lélekkel fölfohászkodtak Istenhez ezekkel a szavakkal: "Urunk, te alkottad az eget és a földet, meg a tengert s mindazt ami bennük van. Act 4:25 Te így szóltál a Szentlélek által Dávid szolgád ajkával: Miért, hogy a nemzetek háborognak? Hívságokon a népek miért agyarkodnak? Act 4:26 Fölkelnek a földnek királyai, az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen a fejedelmek összetanakodnak. Act 4:27 Valóban e városban egybegyűltek fölkent szent szolgád, Jézus ellen, Heródes és Poncius Pilátus a pogány nemzetekkel és Izrael népével, Act 4:28 hogy végrehajtsák, aminek megtörténtét hathatós akaratod elhatározta. Act 4:29 Most tehát Urunk, tekints fenyegetőzésünkre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bizalommal hirdessék igédet. Act 4:30 Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus által." Act 4:31 Amint így imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel és bátor bizalommal hirdették az Isten igéjét. Act 4:32 A hívők sokaságának egy volt a szíve - lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt. Act 4:33 Az apostolok pedig nagy hatással tettek tanúságot az Úr Jézus (Krisztus) föltámadásáról, és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukban. Act 4:34 Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták és az apostolok lába elé tették. Act 4:35 Ebből aztán mindenkinek adtak kinek - kinek szükségéhez mérten. Act 4:36 József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás nevet kapta - ez annyit jelent, mint a vigasztalás fia - Act 4:37 eladta a birtokában lévő szántóföldet, fogta az árát és az apostolok lába elé tette. Act 5:1 Egy Ananiás nevű férfi feleségével, Szafírával együtt eladta egyik birtokát. Act 5:2 Feleségének tudtával azonban visszatartott az árából s csak egy részt vitt magával és azt tette az apostolok lába elé. Act 5:3 Péter azonban így szólt hozzá: "Ananiás, hogyan csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akarod csapni a Szentlelket, s hogy magadnál tartasz egy részt a föld árából? Act 5:4 Ugye a magadé maradhatott volna, ha pedig eladod, te rendelkezhettél volna vele? Miért vetemedtél ilyen dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek!" Act 5:5 E szavak hallatára Ananiás holtan rogyott össze. Nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották. Act 5:6 A fiatalabb emberek pedig mindjárt fölemelték, aztán kivitték és eltemették. Act 5:7 Körülbelül három óra múlhatott el, amikor belépett felesége, mit sem tudva a történtekről. Act 5:8 "Mondd csak (asszony), szólította meg Péter, csakugyan ennyiért adtátok el a földet?" "Igen, ennyiért" - felelte az. Act 5:9 Péter ekkor rászólt: "Mire való volt megegyeznetek abban, hogy próbára tegyétek az Úr Lelkét? Nézd, azok, akik eltemették férjedet, már a küszöbre tették lábukat, hogy téged is kivigyenek." Act 5:10 "Erre az nyomban holtan rogyott össze lábainál. A belépő ifjak már halva találták; kivitték tehát és férje mellé temették." Act 5:11 Nagy félelem fogta el az egész egyházat, s mindenkit, aki csak hallott erről az eseményről. Act 5:12 Az apostolok által sok csodajel történt a nép között. Mindnyájan teljes egyetértésben tartózkodtak Salamon tornácában. Act 5:13 Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, a nép azonban nagyra becsülte őket. Act 5:14 Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága pedig egyre növekedett. Act 5:15 Végül még a betegeket is kivitték az utcákra, s ott ágyakra és hordszékekre fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket (s megszabaduljanak betegségüktől). Act 5:16 Sőt a Jeruzsálemhez közel eső helységek népe is odatódult, magukkal hozva a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak. Act 5:17 De a főpapot és környezetét - vagyis a szadduceusok pártját - féltékenység fogta el. Act 5:18 Lefogatták tehát az apostolokat és nyilvános börtönbe vetették őket. Act 5:19 Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt hozzájuk: Act 5:20 "Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az erről az életről szóló tanítást!" Act 5:21 Hallgattak rá, s virradatkor bementek a templomba és prédikálni kezdtek. Mikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a főtanácsot - vagyis a zsidó nép összes véneit - és üzentek a börtönbe, hogy vezessék elő őket. Act 5:22 De mikor a szolgák odaértek (és kinyitották) a börtönt, nem lelték őket. Visszatértek tehát és jelentették: Act 5:23 "A börtönt ugyan gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk." Act 5:24 A templomőrség parancsnoka és a főpapok a hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett. Act 5:25 Egyszer csak beállított valaki s hírül hozta nekik: "Azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet." Act 5:26 Erre a parancsnok szolgáival együtt elment és elhozta őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad ellenük. Act 5:27 Elővezették tehát őket és a főtanács elé állították. Majd a főpap kérdőre vonta őket: Act 5:28 "Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok róla, és mégis egész Jeruzsálemet elárasztottátok tanításotokkal, s ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét." Act 5:29 De Péter és a többi apostol így válaszolt: "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek! Act 5:30 Atyáink Istene föltámasztotta Jézust, akit ti a keresztfára feszítve meggyilkoltatok. Act 5:31 Isten jobbja Fejedelemmé és Üdvözítővé emelte őt, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bűneit. Act 5:32 Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki." Act 5:33 A hallgatóság erre olyan haragra lobbant, hogy arra gondoltak, megölik őket. Act 5:34 Fölállt azonban a főtanács egyik tagja, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó. Rövid időre kiküldette a vádlottakat, majd ezt a beszédet intézte a többiekhez: Act 5:35 "Izraelita férfiak: fontoljátok meg, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. Act 5:36 Nemrégiben föllépett ugyanis Teudás, aki nagyra tartotta magát. Szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá, de őt megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétverték és megsemmisítették. Act 5:37 Utána meg a galileai Júdás lépett föl a népszámlálás idején és maga köré csábította a népet. Elpusztult azonban ő is, és minden követője szétszóródott. Act 5:38 Ezért én most azt mondom nektek: ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem engedjétek őket szabadon. Ha ugyanis ez a törekvés vagy ez a mozgalom emberektől származik, fölbomlik, Act 5:39 de ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, különben úgy tűnnék föl, mintha Isten ellen tusakodnátok." Act 5:40 Azok igazat adtak neki. Behívatták az apostolokat, megbotoztatták őket, aztán meghagyták nekik, hogy ne beszéljenek Jézusról, s végül is szabadon engedték őket. Act 5:41 Ők pedig örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek. Act 5:42 Továbbra is mindennap tanítottak és hirdették a templomban és magánházakban Jézust, a Messiást. Act 6:1 Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi alamizsna osztogatásnál. Act 6:2 Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványok gyülekezetét. "Nem volna rendjén, mondták, hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. Act 6:3 Azért testvérek, válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, és ezeket állítjuk be ebbe a munkába. Act 6:4 Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat." Act 6:5 Ez a beszéd az egész gyülekezet tetszését megnyerte. Kiválasztották tehát Istvánt, akit hit és Szentlélek töltött el, továbbá Fülöpöt, Prohoroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Act 6:6 Ezeket az apostolokhoz kísérték, azok pedig imádság közben rájuk tették kezüket. Act 6:7 Isten igéje meg tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnövekedett Jeruzsálemben, sőt a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek. Act 6:8 Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között. Act 6:9 Néhányan fölléptek ugyan a libertinusok, a cireneiek, az alexandriaiak meg a Kilíkiából és Ázsiából valók zsinagógájából, Act 6:10 és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de olyan bölcsen beszélt a Lélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki. Act 6:11 Erre fölbujtottak néhány embert, akik ezt állították: "Hallottuk, amint káromló szavakat mondott Mózes és Isten ellen." Act 6:12 Így aztán annyira fölizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, hogy végül is rárontottak, megragadták és elhurcolták a főtanács elé. Act 6:13 Ott hamis tanúkat szólaltattak meg: "Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Act 6:14 Hallottuk ugyanis, mikor azt hangoztatta, hogy a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat." Act 6:15 Erre a főtanács valamennyi tagja mind őt figyelte, s olyannak látták arcát, mint egy angyalét. Act 7:1 Ő erre így kezdett beszélni: "Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak Abrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá: Act 7:2 Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked. Act 7:3 Erre ő eltávozott a kaldeusok földjéről és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most ti laktok. Act 7:4 Nem juttatott belőle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak - bár ekkor még nem volt fia. Act 7:5 Isten azt is megmondta, hogy utódai hazátlanok lesznek idegen földön, s hogy szolgaságba hajtják és sanyargatják őket négyszáz esztendőn keresztül. Act 7:6 De én ítéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni. Act 7:7 Egyben megkötötte vele a körülmetélős szövetségét. Így született neki Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáknak meg Jákob, Jákobnak pedig a tizenkét pátriárka. Act 7:8 A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba. Act 7:9 Isten azonban vele volt és minden viszontagságán keresztül segítette. Kegyeltté tette és bölcseséget adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, úgy hogy ez megtette Egyiptom és egész udvara kormányzójává. Act 7:10 Akkoriban éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, és atyáink nem találtak élelmet maguknak. Act 7:11 Jákob azonban meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona. Act 7:12 Elküldte hát atyáinkat első ízben. Második útjuk alkalmával József fölfedte kilétét testvérei előtt, s így a fáraó előtt kitudódott József származása. Act 7:13 Majd József magához hivatta atyját, Jákobot, hetvenöt lelket számláló egész rokonságával együtt. Act 7:14 Jákob tehát leköltözött Egyiptomba, s ott halt meg ő is, atyáink is. Act 7:15 Szikembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Abrahám ezüstpénzen vett meg a szikemi Hémor fiaitól. Act 7:16 Amikor már közel volt az Istentől Abrahámnak tett igéret ideje, a nép egyre nőtt és szaporodott Egyiptomban, Act 7:17 amíg csak egy más király nem vette át az uralmat Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet. Act 7:18 Ez álnok módon bánt a nemzetünkkel: azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. Act 7:19 Ebben az időben született Mózes, aki Isten kedveltje volt. Act 7:20 Három hónapig az apai házban táplálták, és amikor kitették, a fáraó lánya vette magához és fia gyanánt neveltette. Act 7:21 Mózest megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére. Szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt. Act 7:22 Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. Act 7:23 Mikor pedig látta, hogy egyikükkel igazságtalanul bánnak, védelmére kelt. Úgy állt bosszút a megkínzott emberért, hogy agyonütötte az egyiptomit. Act 7:24 Azt hitte, testvérei megértik, hogy Isten általa szabadítja föl őket, de azok nem értették meg. Act 7:25 Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette őket: Emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást? Act 7:26 De az aki bántalmazta a társát, félrelökte és rászólt: Ki tett téged elöljárónkká vagy bírónkká? Act 7:27 Csak nem akarsz megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit? Act 7:28 E szavak hallatára Mózes elmenekült és Mádián földjére vándorolt, ahol két fia született. Act 7:29 Negyven esztendő telt el, mikor Sina hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égő csipkebokor lángjában. Act 7:30 Mózes a jelenség láttára meglepődött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott: Act 7:31 Én vagyok atyáid Istene, Abrahám, Izsák és Jákob Istene. Act 7:32 Mózes megrettent és nem mert odanézni. Az Úr pedig így beszélt hozzá: Oldd le a sarut lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz. Act 7:33 Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtásukat. Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam őket. Most hát Egyiptomba küldlek téged. Act 7:34 Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: Ki rendelt téged előljárónkká vagy bírónkká? Act 7:35 Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös - tengernél és a pusztában negyven esztendőn keresztül. Act 7:36 Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek Isten testvéreitek közül, őt hallgassátok. Act 7:37 A pusztai együttlét során ő érintkezett az angyallal, aki Sina hegyén szólott hozzá és atyáinkhoz. Ő vette át az élet igéit, hogy velük közölje azokat. Act 7:38 Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem visszautasították és szívükben visszavágytak Egyiptomba. Act 7:39 Ezért szólították föl Áront is: Készítess számunkra isteneket, azok vezessenek minket. Nem tudjuk ugyanis, mi történik a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről. Act 7:40 Egy borjúnak a bálványképét készítették el azokban a napokban. Áldozatot mutattak be a bálványnak és örömük telt saját kezük alkotásában. Act 7:41 Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta hogy a csillagsereget tiszteljék, amint meg van írva a próféták könyvében: Act 7:42 Izrael háza, mutattatok-e be nekem véres és égő áldozatokat Negyven esztendőn keresztül a pusztában?. Act 7:43 Ellenkezőleg, Molok sátrát, és istenetek, Remfám csillagát hordoztátok magatokkal. Ti magatok készítettétek e bálványokat, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túl űzlek majd titeket. Act 7:44 A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában. Így rendelte el ezt ő, amikor közölte Mózessel, hogy a látott minta szerint kell elkészítenie. Act 7:45 Ezt örökölték atyáink és behozták ide, mikor Józsue vezetésével birtokba vették a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött atyáink elől. Így volt az egészen Dávid koráig. Act 7:46 Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött hozzá, hadd készíthessen hajlékot Jákob Istenének. Act 7:47 A templomot azonban Salamon építette föl. Act 7:48 Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja: Act 7:49 Az én trónom az ég, És a föld lábaim zsámolya. Miféle házat építnétek nekem? - kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem? Act 7:50 Hát nem az én kezem alkotott mindent? Act 7:51 Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok! Act 7:52 Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek Neki, Act 7:53 ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok." Act 7:54 Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje. Act 7:55 Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre és, megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust, Act 7:56 amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: "Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!" Act 7:57 Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket. Act 7:58 Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanuk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. Act 7:59 Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: "Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" Act 7:60 Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: "Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!" Act 8:1 Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását. Act 8:2 Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Judea és Szamaria tájékára. Act 8:3 Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták. Act 8:4 Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket. A palesztínai misszió. Act 8:5 A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az igét. Act 8:6 Így mikor Fülöp eljutott Szamaria városába, az ottaniaknak a Messiásról kezdett prédikálni. Act 8:7 A tömeg, amikor látta és hallotta, hogy Fülöp csodákat művel, teljes figyelemmel hallgatta szavait. Act 8:8 A tisztátalan lélek ugyanis nagy kiáltással eltávozott sok ördögtől megszállt emberből, s még sok béna és sánta is meggyógyult. Act 8:9 E miatt aztán nagy lett az öröm abban a városban. Act 8:10 Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevű férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát. Act 8:11 Az egész lakósság apraja - nagyja hallgatott rá, s azt mondták: "Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!" Act 8:12 Ragaszkodtak hozzá, mert már jó ideje félrevezette őket varázslataival. Act 8:13 De mikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országát és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek. Act 8:14 Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el. Act 8:15 Mikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok hallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Act 8:16 Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek. Act 8:17 Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak Jézus nevében voltak megkeresztelve. Act 8:18 Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket. Act 8:19 Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal: Act 8:20 "Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, elnyerje a Szentlelket." Act 8:21 Péter azonban rászólt: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni. Act 8:22 Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten előtt. Act 8:23 Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát. Act 8:24 Látom ugyanis, hogy elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke." Act 8:25 "Könyörögjetek értem az úrhoz, kérte ekkor Simon, hogy semmi se érjen abból, amiről beszéltetek." Act 8:26 Azok pedig miután tanúságot tettek és az úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben még sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot. Act 8:27 Az úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra." Act 8:28 Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember - mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magas rangú udvari tisztje, főkincstárosa - éppen Jeruzsálemben volt imádkozni. Act 8:29 Visszatértében kocsiján ülve Izaiás prófétát olvasgatta. Act 8:30 A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: "Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!" Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izaiás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: Act 8:31 "Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?" "Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?" Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje. Act 8:32 Az Írásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta: "Akár csak a juhot, úgy vitték leölésre, S miként a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta szólásra ajkát. Act 8:33 Gyalázatos módon ítéltek fölötte. Utódairól ki adhat számot? Hisz élete elenyészik a földről." Act 8:34 Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, érdeklődött Fülöptől az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?" Act 8:35 Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az írásból kiindulva Jézust hirdette neki. Act 8:36 Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: "Nézd csak itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?" Act 8:37 (Fülöp így válaszolt: "Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges." Ő erre kijelentette: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") Act 8:38 S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte őt. Act 8:39 Alighogy kiléptek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta őt többé, de azért boldogan folytatta útját. Act 8:40 Fülöp pedig Azótusban termett és amíg csak Cezáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot. Act 9:1 Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte, Act 9:2 adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik. Act 9:3 Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül. Act 9:4 A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Act 9:5 Erre megkérdezte: "Ki vagy te, Uram?" "Én vagyok Jézus, felelte, akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod." Erre remegve és álmélkodva így szólt: "Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?" Az úr ezt válaszolta:) Act 9:6 "Kelj föl, menj be a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned." Act 9:7 Útitársai lenyűgözve álltak mellette, mert, bár a hangot hallották, senkit sem láttak. Act 9:8 Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába a nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. Act 9:9 Három napig nem látott és étlen - szomjan maradt. Act 9:10 Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány. Ezt az Úr látomásban megszólította: "Ananiás!" "Itt vagyok Uram", felelte. Act 9:11 Az Úr ekkor ezt az utasítást adta neki: "Azonnal menj el az úgynevezett Egyenes - utcába. Júdás házában keress föl egy Saul nevű tarzusi férfit, most éppen imádkozik." Act 9:12 - Az látomásban megpillantott akkor egy Ananiás nevű férfit, amint belép és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását. - Act 9:13 "Uram, felelte Ananiás, több felől hallottam erről az emberről, hogy milyen sokat ártott Jeruzsálemben szentjeidnek. Act 9:14 Itt meg fölhatalmazása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik a te nevedet hívják segítségül." Act 9:15 Az Úr azonban így szólt hozzá: "Menj csak, mert őt választottam eszközül, hogy nevemet hirdesse a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt, Act 9:16 Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie." Act 9:17 Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: "Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent előtted az idevezető úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel." Act 9:18 Tüstént valami hályog féle vált le a szeméről és visszanyerte szemevilágát. Act 9:19 Erre azonnal megkeresztelkedett, majd ételt vett magához és erőre kapott. Ezután bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott. Act 9:20 Hamarosan hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. Act 9:21 Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: "Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja őket a főpapok elé?" Act 9:22 Saul pedig mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás. Act 9:23 Hosszabb idő elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt. Act 9:24 Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel - nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni. Act 9:25 Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy hogy egy kosárban bocsátották le. Act 9:26 Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tőle, mert nem akarták elhinni, hogy is tanítvánnyá lett. Act 9:27 Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz. Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott neki, s hogy milyen nyíltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett. Act 9:28 Ettől kezdve velük együtt járt - kelt Jeruzsálemben, s nyíltan megvallotta az Urat. Act 9:29 A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt és vitába szállt velük. Ezek azonban az élete ellen törtek. Act 9:30 Amikor ez a testvérek tudomására jutott, lekísérték Cezáreába és Tarzusba küldték. Act 9:31 Az Egyház ekkor egész Judeában, Galileában és Szamariában békét élvezett és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt és a Szentlélek vigasza töltötte el. Act 9:32 Péter ekkor mindenfelé körüljárt és így eljutott a liddai hívekhez is. Act 9:33 Itt egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt. Act 9:34 "Éneász, szólította meg Péter, Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl és vesd be ágyadat." Act 9:35 Az föl is kelt erre azonnal. Lidda és Száron valamennyi lakója megtekintette és megtért az Úrhoz. Act 9:36 Joppéban éIt akkor egy Tabita nevű asszony. A neve annyit jelent, mint gazella. Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát. Act 9:37 Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát és kiterítették az emeleti teremben. Act 9:38 Minthogy pedig Joppé közel van Liddához és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, két embert küldtek hozzá ezzel a kéréssel: "Ne sajnáld a fáradságot és jöjj el hozzánk!" Act 9:39 Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra. Act 9:40 Péter mindenkit kiküldött, azután térdreborulva imádkozott. Majd a halott felé fordulva kiáltotta: "Tabita, kelj föl!" Erre az fölnyitotta szemét, s mikor meglátta Pétert, fölült. Act 9:41 Ő odanyújtotta kezét és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket és átadta nekik az életre keltettet. Act 9:42 Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt és sokan hívei lettek az Úrnak. Act 9:43 Péter pedig még meglehetősen sok ideig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál. Act 10:1 Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű férfi, az itálianak nevezett zászlóalj századosa. Act 10:2 Jámbor és istenfélő ember volt egész házanépével együtt. Sok alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez. Act 10:3 Egyszer a nap kilencedik órájában egy látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala belép hozzá és megszólítja: "Kornéliusz!" Act 10:4 Ő rátekintett és megrémülve kérdezte: "Mi az, uram?" Az így szólt: "Imádságaid és alamizsnád fölszálltak Isten színe elé s ő megemlékezett róluk. Act 10:5 Azért most küldj néhány embert Joppéba, és hivasd ide Simont, akit más néven Péternek hívnak. Act 10:6 Ez egy bizonyos Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában vendégeskedik. (Ő majd megmondja neked mi tévő légy.)" Act 10:7 A hírhozó angyal távozása után magához hivatott két cselédet és egy parancsnoksága alatt álló istenfélő katonát. Act 10:8 Mindent elbeszélt nekik s aztán elküldte a őket Joppéba. Act 10:9 Másnap, mikor ezek úton voltak és már közeledtek a városhoz, Péter körülbelül a hatodik óra felé fölment a tetőre imádkozni. Act 10:10 Közben megéhezett s enni szeretett volna. Mialatt ennivalót készítettek számára, elragadtatásba esett. Act 10:11 Látta, hogy megnyílik az ég és valami lepedőféle ereszkedik le négy csücskénél fogva a földre. Act 10:12 Mindenféle négylábú állat, földi csúszómászó és égi madár volt benne. "Rajta Péter, szólt hozzá egy hang, öld meg és egyél!" Act 10:13 "Szó sincs róla Uram, felelte Péter, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset vagy tisztátalant." Act 10:14 De a hang újból, másodszor is rászólt: "Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak!" Act 10:15 Ez háromszor megismétlődött, s végül a tárgy hirtelen fölemelkedett az égbe. Act 10:16 Péter még azon tűnődött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu előtt. Act 10:17 Hangos szóval érdeklődtek, hogy Simon, más nevén Péter, ott van-e szálláson. Act 10:18 Amint tehát Péter a látomáson töprengett, azt mondta neki a Lélek: "Nézd, három ember keres téged. Act 10:19 Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj el velük, mert én küldtem őket." Act 10:20 Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: "Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?" Act 10:21 Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, aki az egész zsidó lakosság tanúsága szerint derék és istenfélő férfi, egy szent angyaltól intést kapott, hogy hivasson téged házába és hallgassa meg beszédedet." Act 10:22 Erre betessékelte a házba és vendégül látta őket. Act 10:23 Másnap velük együtt útnak indult. Act 10:24 "Néhány joppéi testvér is velük tartott. Következő nap beértek Cezáreába. Kornéliusz már várta őket; rokonait és bizalmas barátait is egybehívta." Act 10:25 Mikor Péter odaért, Kornéliusz elébe sietett és lábához borulva hódolt előtte. Act 10:26 Péter azonban fölemelte őt és azt mondta: "Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok." Act 10:27 Mikor azután vele beszélgetve beljebb került és ott találta a nagy számban egybegyűlteket, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: Act 10:28 "Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra hozta, hogy egy ember sem nevezhető közönségesnek vagy tisztátalannak. Act 10:29 Ezért ellenkezés nélkül eleget tettem a meghívásnak. Most viszont szeretném tudni, mi célból hivattatok engem?" Act 10:30 "Éppen most van négy napja, felelte Kornéliusz, hogy a kilenc órai imádságot végeztem házamban. Act 10:31 Egyszer csak egy ragyogóruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta: Act 10:32 Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról. Act 10:33 Küldj ezért Joppéba és hivasd Simont, akit más néven Péternek hívnak s aki Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában tartózkodik. Act 10:34 Tüstént üzentem tehát érted és te voltál olyan szíves és eljöttél. Most tehát mindnyájan az Úr színe előtt várjuk, hogy meghallgassuk mindazt, amire neked az Úr megbízatást adott." Act 10:35 Ekkor Péter így kezdett beszélni: "Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Ellenkezőleg, bármely nemzethez tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme és igaz tetteket visz végbe. Act 10:36 Ő Izrael fiai előtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. Act 10:37 Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Judeában a János által hirdetett keresztség után, Act 10:38 "s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és csodaerővel; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten." Act 10:39 Mi tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben vett. Őt ugyan keresztfára feszítették és megölték, Act 10:40 de Isten harmadnapon föltámasztotta és nyilvánvalóan megmutatta, Act 10:41 ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanuknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk – ittunk halottaiból való föltámadása után. Act 10:42 Ő megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten elevenek és holtak bírájául rendelt. Act 10:43 Valamennyi próféta tanúságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne, általa elnyeri bűnei bocsánatát." Act 10:44 Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. Act 10:45 A zsidó - keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. Act 10:46 Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. Act 10:47 "Meg lehet tagadni azoktól a keresztvizet, szólalt meg ekkor Péter, akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?" Act 10:48 Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Tőle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig. Act 11:1 Az apostolok és a judeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. Act 11:2 Mikor tehát Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidó - keresztények szemére vetették: Act 11:3 "Te körülmetéletlen embereket látogattál meg és velük együtt étkeztél!" Act 11:4 Péter azonban szép sorjában hozzáfogott az események elbeszéléséhez: Act 11:5 "Joppé városában tartózkodtam és imádkoztam, amikor elragadtatásomban látomást láttam. Valami nagy lepedőhöz hasonló ereszkedett le négy csücskénél fogva az égből, s egészen elém ért. Act 11:6 Mikor szemügyre véve beletekintettem, négylábú földi állatokat, vadakat és csúszómászókat meg égi madarakat pillantottam meg. Act 11:7 Egyúttal egy hangot hallottam, amely fölszólított: Rajta Péter, öld meg és egyél. Act 11:8 De én szabadkoztam: Szó sincs róla Uram, hiszen közönséges vagy tisztátalan ételt sohasem vettem a számba. Act 11:9 Ekkor a mennyei szózat másodszor is szólt: Act 11:10 Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak! Ez háromszor megismétlődött s végül az egész megint fölemelkedett az égbe. Act 11:11 Akkor nyomban három állt meg a ház előtt, amelyben tartózkodtunk. Cezáreából küldték őket hozzám. Act 11:12 A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy tartsak velük habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és így tértünk be az illető férfi házába. Act 11:13 Ő aztán elbeszélte nekünk, hogyan látott meg egy angyalt a házában, aki hozzálépve így szólt: Üzenj Joppéba és hivasd Simont, más néven Pétert. Act 11:14 Ő majd olyan dolgokat hirdet neked, melyek révén üdvözülsz te és egész házadnépe, Act 11:15 Azután alighogy beszélni kezdtem leszállt rájuk a Szentlélek, akár csak ránk legelőször. Act 11:16 Ekkor eszembe jutott az Úr mondása, melyben így szólt: János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. Act 11:17 Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna az Istennek?" Act 11:18 Ennek hallatára lecsillapodtak és magasztalták az Istent: "Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életre vezető bűnbánatot." Act 11:19 Azok, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egész Föníciáig Ciprusig és Antióhiáig, de nem hirdették az igét senki másnak csak zsidóknak. Act 11:20 Akadt azonban köztük néhány ciprusi és cirenei férfi. Ezek Antióhiába érve a görögökkel is szóba álltak és hirdetni kezdték nekik az Úr Jézus evangéliumát. Act 11:21 Velük is volt az Úr segítsége, úgyhogy nagyszámú hívő tért az Úrhoz. Act 11:22 Ennek híre eljutott a jeruzsálemi egyházba s ezért elküldték Barnabást Antióhiába. Act 11:23 Mikor odaérkezett, örvendezve látta az Úr kegyelmét és mindnyájukat buzdította, hogy őszinte szívvel ragaszkodjanak az Úrhoz. Act 11:24 Derék ember volt ugyanis, telve Szentlélekkel és hittel. Így aztán meglehetősen nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Act 11:25 Barnabás erre elutazott Tarzusba, Act 11:26 hogy fölkeresse Sault, s mikor megtaIálta, elvitte Antióhiába. Egy álló esztendőn keresztül résztvettek az összejöveteleken, és nagy sereg embert oktattak, úgyhogy a tanítványokat először Antióhiában nevezték keresztényeknek. Act 11:27 Ezidőtájt próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióhiába. Act 11:28 Egyikük, névszerint Agábusz, szólásra emelkedett és a Lélek sugallatára jelezte, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. Act 11:29 A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küld valamit tehetségéhez mérten a Judeában lakó testvérek megsegítésére. Act 11:30 Meg is tették, s az adományokat Barnabással és Saullal elküldték az elöljárókhoz. Act 12:1 Ugyanebben az időben Heródes király lefogatta az Egyház néhány tagját és bántalmazta őket. Act 12:2 Így például Jakabot, János testvérét karddal kivégeztette. Act 12:3 Mivel látta, hogy ez megnyeri a zsidók tetszését, ezt azzal tetézte, hogy Pétert is letartóztatta a kovásztalan kenyér ünnepének idején. Act 12:4 Lefogatása után börtönbe vetette és négytagú katonai őrség gondjára bízta. Az volt a szándéka, hogy húsvét elmúltával a nép elé vezetteti. Act 12:5 Míg Pétert a börtönben fogva tartották, az Egyház szüntelen könyörgött érte Istenhez. Act 12:6 Mikor pedig Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg a kapu előtt tartották szemmel a börtönt. Act 12:7 Ekkor hirtelen az Úr angyala jelent meg mellette, a helyiséget pedig fény árasztotta el. Megütötte Péter oldalát és ezekkel a szavakkal ébresztette föl: "Kelj föl gyorsan!" Act 12:8 Erre a bilincsek lehullottak a kezéről. "Vedd föl övedet és sarudat", parancsolta az angyal. Mikor ezt megtette, az ismét megszólalt: "Vesd magadra köpenyedet, s kövess engem!" Act 12:9 Követte őt kifelé, de azt sem tudta, valóság-e az, amit az angyal művel. Úgy tűnt föl ugyanis neki, mintha látomást Iátna. Act 12:10 Áthaladva az első, majd a második őrségen, a város felé nyíló vaskapuhoz jutottak. Ez magától kinyílott előttük. Kint még végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Act 12:11 Péter pedig magához térve fölkiáltott: "Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett Heródes kezéból, meg mindabból, amire a zsidó nép számított!" Act 12:12 Mihelyt kiismerte magát, Máriának, János, más néven Márk anyjának házához sietett. Ide sokan egybegyűltek imádkozni. Act 12:13 Mikor zörgetett a bejárat ajtaján, egy Ródé nevű szolgáló jött, hogy megtudja ki az. Act 12:14 Amint ráismert Péter hangjára, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt és elhíresztelte, hogy Péter áll a kapu előtt. Act 12:15 "Elment az eszed!" - mondták neki. De az erősítgette, hogy úgy van. Erre megjegyezték: "Talán az angyala lehet." Act 12:16 Péter meg váltig zörgetett. Mikor végre ajtót nyitottak, csodálkozva bámultak rá. Act 12:17 Ő kezével intett, hogy hallgassanak, s aztán elbeszélte, miképp vezette ki az Úr a börtönből. Végül azt mondta: "Jelentsétek ezt Jakabnak és a testvéreknek." Aztán útra kelt és más helyre távozott. Act 12:18 Virradatkor nem kis riadalom támadt a katonák közt, hogy mi lett Péterrel. Act 12:19 Heródes meg kerestette, s mikor nem találta, vallatóra fogta az őröket, majd börtönbe vettette őket. Azután Judeából Cezáreába távozott és ott tartózkodott. Act 12:20 A király igen neheztelt Tírusz és Szidon lakóira. Ezek azonban közös megállapodással hozzájárultak, és Blasztusznak, a király kamarásának megnyerése után békét kértek, mivel vidékük a királyi tartományból szerezte az élelmet. Act 12:21 A kitűzött napon Heródes királyi ruhába öltözve ítélőszékébe ült és beszédet intézett hozzájuk. Act 12:22 A nép pedig így kiáltozott: "Ez már egy isten szava, nem emberé!" Act 12:23 Isten angyala azonban azonmód lesújtott rá, mert nem hárította Istenre ezt a hódolatot. Férgek emésztették meg, úgy adta ki lelkét. Act 12:24 Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt. Act 12:25 Barnabás és Saul föladatuk végeztével visszatértek Jeruzsálembe. A Márknak nevezett Jánost is magukkal vitték. Act 13:1 Az antióhiai egyházban több próféta és tanító volt, például Barnabás, a Nigernek nevezett Simeon, a cirenei Lúciúsz, továbbá Manaén, aki Heródes negyedesfejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul. Act 13:2 Mikor egy alkalommal istentiszteletet végeztek és böjtöt tartottak, a Szentlélek így intézkedett: "Rendeljétek Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre szántam őket." Act 13:3 Erre böjtöt tartottak és imádkoztak, majd rájuk tették kezüket s útra bocsátották őket. Act 13:4 Ők tehát a Szentlélektól küldve lementek Szeleukiába és onnan áthajóztak Ciprusba. Act 13:5 Szalamiszbe érve a zsidó zsinagógában hirdették Isten igéjét. Act 13:6 János is segítséqükre volt. Mikor bejárták Páfuszig az egész szigetet, találkoztak egy Barjézu nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával. Act 13:7 Ez a jószándékú Szergiusz Paulusz helytartó kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Pált, mert hallani kívánta az Isten igéjét. Act 13:8 De Elimász, vagyis a varázsló - a neve ugyanis ezt jelenti - akadékoskodott és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittel. Act 13:9 Saul, más néven Pál azonban Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét és így kiáltott: Act 13:10 "Te minden csalárdsággal és álnoksággal terhes ördögfia, minden igazság ellensége, hát nem hagyod abba az áskálódást az Úr egyenes útja ellen? Act 13:11 Ezért most az Úr keze rád nehezedik: megvakulsz és egy ideig nem látod a napvilágot." Tüstént vak sötétség szakadt rá, és botorkálva keresgélte, hogy valaki kezét nyujtsa neki. Act 13:12 A történtek láttára a helytartó hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása. Act 13:13 Pál Es utitársai Páfuszból tengerre szállva a pamfiliai Pergébe jutottak. Act 13:14 János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők viszont Pergéből tovább utazva a piszidiai Antióhiába érkeztek. Egy szombati napon aztán betértek a zsinagógába és helyet foglaltak. Act 13:15 A törvény és a próféták olvasása után a zsinagóga előljárói hozzájuk küldtek ezzel a kéréssel: "Testvérek, ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!" Act 13:16 Ekkor Pál fölemelkedett és kezével csöndet parancsolva beszélni kezdett: Act 13:17 "Izraelita férfiak, s ti istenfélők, figyeljetek! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és az egyiptomi tartózkodás idején nagy néppé tette őket. Majd hatalmas karjának oltalma alatt kivezette őket onnan Act 13:18 és negyven esztendőn keresztül gondjukat viselte a pusztában. Act 13:19 Hét nemzetet pusztított el Kánaán földjén, és földjüket birtokukká tette. Act 13:20 Mindez körülbelül négyszázötven évig tartott. Ezután egészen Sámuel prófétáig bírákat adott nekik. Act 13:21 Ettől fogva királyt kívántak, s ezért Isten negyven esztendőre Sault, Kisz fiát adta nekik Benjamin törzséből. Act 13:22 Később ennek eltávolítása után Dávidot emelte királyukká. Róla így nyilatkozott: Jessze fiában, Dávidban szívem szerint való férfire találtam, aki minden akaratomat teljesíti. Act 13:23 Ígéretéhez híven az ő utódaiból támasztotta Isten Izrael üdvözítőjét Jézust, Act 13:24 akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. Act 13:25 János pályafutásának bevégzésekor kijelentette: Nem az vagyok, akinek engem tartotok. De jön már utánam az, akivel szemben még arra sem vagyok méltó, hogy saruját leoldjam a lábáról. Act 13:26 Testvéreim! Abrahám nemzetségének fiai és köztetek lévő istenfélők! Ez az üdvösséget hozó hír nekünk szól. Act 13:27 "Igaz, Jeruzsálem lakói és elöljárói nem ismerték el őt, ítéletükkel azonban csak beteljesítették a próféták szavát, amelyet minden szombaton olvasnak;" Act 13:28 mert bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne, Pilátustól mégis kivégeztetését követelték. Act 13:29 Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg volt írva róla, levették a keresztfáról és sírba fektették. Act 13:30 Isten azonban harmadnapon föltámasztotta halottaiból, Act 13:31 és ő jónéhány napon keresztül megjelent azoknak, akik vele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúságot tesznek róla a nép előtt. Act 13:32 Mi is ezt az örvendetes hírt hirdetjük nektek: Isten atyáinknak tett ígéretét nekünk, Act 13:33 az ő gyermekeiknek teljesítette azáltal, hogy föltámasztotta Jézust. Ez van megírva a második zsoltárban: Az én Fiam vagy, Én ma szültelek. Act 13:34 Azt pedig, hogy föltámasztotta halottaiból, úgy hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg: Act 13:35 Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. Másutt meg így szól: Nem hagyod hogy rothadás érje szentedet, Act 13:36 "Dávid ugyanis bár a maga idejében Isten akaratának szolgált, meghalt; eltemették atyái mellé és bizony elrothadt." Act 13:37 De azt, akit Isten (halottaiból) föltámasztott, nem érte rothadás. Act 13:38 Vegyétek tudomásul, testvéreim, hogy ő általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Mindattól, amitől Mózes törvénye által nem nyerhettétek el a megigazulást, Act 13:39 Ő általa megigazul mindenki, aki hisz. Act 13:40 Ügyeljetek ezért, hogy be ne teljesedjék rajtatok a próféták mondása: Act 13:41 Ide nézzetek, ti önteltek, Csodálkozzatok és semmisüljetek meg! Olyan művet hajtok végre napjaitokban, Hogy el sem hiszitek, ha valaki elbeszéli nektek." Act 13:42 Kifelé menet megkérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek ezekről a dolgokról. Act 13:43 Sőt mikor a zsinagóga szétoszlott a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig hozzájuk szólva buzdították őket, hogy tartsanak ki Isten kegyelmében. Act 13:44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét: Act 13:45 Mikor azonban a zsidók meglátták a nagy tömeget, féltékenység fogta el őket és rágalmakat szórva akarták meghazudtolni Pál szavait. Act 13:46 Pál és Barnabás azonban nyilt bátorsággal kijelentették: "Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Act 13:47 Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig." Act 13:48 A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az úr igéjét. Hittek is mindazok, akik az örök életre voltak rendelve. Act 13:49 Az Úr igéje így az egész vidéken elterjedt. Act 13:50 A zsidók azonban fölbujtatták az előkelő istenfélő asszonyokat és a város elöljáróit, s üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, kiutasították őket arról a vidékről. Act 13:51 Azok erre lerázták feléjük lábuk porát és Ikóniumba mentek. Act 13:52 A tanítványokat pedig a Szentlélek öröme töltötte el. Act 14:1 Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába tértek be, s olyan eredménnyel prédikáltak, hogy zsidók és pogányok tömegesen fogadták be a hitet. Act 14:2 A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát testvéreikkel szemben. Act 14:3 Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az arról, aki maga tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy általuk csodajeleket művelt. Act 14:4 A város lakóssága két pártra szakadt, mivel némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak. Act 14:5 Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket. Act 14:6 Ők azonban megtudták ezt és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe, s ezek környékére. Act 14:7 Ott hirdették az evangéliumot. Act 14:8 Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett. Act 14:9 Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rá tekintett és látta rajta, hogy elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon. Act 14:10 Hangosan rákiáltott tehát: "Állj egyenesen a lábadra!" Az talpra ugrott és járni kezdett. Act 14:11 Mikor a tömeg látta, hogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven fölkiáltott: "Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!" Act 14:12 Barnabást Jupiternek nevezték el, Pált pedig, minthogy ő vitte a szót, Merkúrnak. Act 14:13 Sőt a város előtt álló Jupiter - templom papja bikákat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. Act 14:14 Amint Barnabás és Pál apostol meglátta ezt ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak. Act 14:15 "Emberek, mit csináltok? - kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van. Act 14:16 Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék. Act 14:17 Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és szívderítő italt." Act 14:18 Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy áldozatot ne mutasson be nekik. Act 14:19 Néhány zsidó azonban utánuk jött Antióhiából és Ikóniumból. Ezek a nép megnyerése után megkövezték Pált, majd abban a hitben, hogy meghalt, a városon kívülre vonszolták. Act 14:20 De mikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a városba. Másnap aztán Barnabással együtt útrakelt Derbébe. Act 14:21 Ebben a városban is hirdették az evangéliumot és sok tanítványt toboroztak. Act 14:22 Ezután visszafordultak Lisztrába, Ikóniúmba és Antióhiába. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert "sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába." Act 14:23 Minden egyház élére preszbitereket rendeltek és végül imádság és böjt között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek. Act 14:24 Piszidián keresztülhaladva Pamfíliába jutottak, Act 14:25 majd pergei igehirdetésük után lementek Attáliába. Act 14:26 Innét aztán Antióhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmének ajánlva a most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket. Act 14:27 Megérkezésük után összehívták az egyházat és elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten, s hogyan tárta föl a pogányok előtt a hit kapuját. Act 14:28 Ezután jóideig a tanítványok körében tartózkodtak. Act 15:1 Néhányan, akik judeából érkeztek oda, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek." Act 15:2 Mivel pedig Pál és Barnabás élénken ellenkeztek és vitába szálltak velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás, s még néhányan a többiek közül menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és a preszbiterekhez e vitás kérdés ügyében. Act 15:3 Így tehát az egyház utasítására útnak indultak. Fönícián és Szamarián való átutazásuk alkalmával elbeszélték a pogányok megtérését és ezzel nagy örömet szereztek az összes testvéreknek. Act 15:4 Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a preszbiterek szívesen fogadták őket. Ők pedig elbeszélték, mi mindent művelt általuk az Isten. Act 15:5 Erre azonban fölállt néhány a farizeusi szektából megtért hívő és kijelentette: "Körül kell metélni őket és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét." Act 15:6 Erre az apostolok és preszbiterek összegyűltek a kérdés megvizsgálására. Act 15:7 A heves vitatkozás során Péter szólásra emelkedett: "Testvéreim! Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és a hitre térjenek. Act 15:8 A szíveket vizsgáló Isten kinyilvánította akaratát, mikor nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint nekünk, Act 15:9 és nem tett különbséget köztünk s köztük, mikor a hit által szívüket megtisztította. Act 15:10 Most tehát mit kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát akarjátok a tanítványok nyakára tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni? Act 15:11 Ellenkezőleg a mi hitünk, az hogy Urunk Jézus (Krisztus) kegyelme által üdvözülünk, és éppen így ők is." Act 15:12 Erre az egész gyülekezet lecsillapodott, s meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen sok csodás jelet művelt általuk Isten a pogányok között. Act 15:13 Mikor elhallgattak, Jakab szólalt föl: "Testvéreim, hallgassatok meg engem! Act 15:14 Simon elbeszélte, hogyan mutatta meg ezelőtt Isten, hogy a pogányok közül akar magának népet választani. Act 15:15 Ezzel megegyeznek a próféták szavai. Azt mondja ugyanis az Írás: Act 15:16 Ezek után újjáépítem Dávid leomlott sátrát, Omladékait újjáépítem és helyreállítom, Act 15:17 Hogy a többi ember is keresse az Urat, Valamint minden nép, melyet rólam neveznek el. Az Úr mondja ezt és meg is teszi. Act 15:18 Ez az ő örök határozata. Act 15:19 Ezért véleményem szerint nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül tértek meg Istenhez. Act 15:20 Azt azonban írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól eredő megfertőződéstől, a törvénytelen házasságtól, a fojtott állattól és vértől. Act 15:21 Mózesnek ugyanis minden városban régtől fogva van hirdetője, hiszen minden szombaton olvassák a zsinagógában." Act 15:22 Ekkor az apostolok és a preszbiterek az egész egyházzal együtt elhatározták, hogy néhányat kiválasztanak maguk közül, és Pállal meg Barnabással Antióhiába küldik őket: mégpedig Júdást, más néven Barzabást, és Szilást, akik vezető szerepet töltöttek be a testvérek közt. Act 15:23 Ezt az írást küldték velük: "Az apostolok és preszbiterek testvéri üdvözletüket küldik az Antióhiában, Sziriában és Ciliciában élő, pogányok közül származó testvéreknek. Act 15:24 Hallottuk, hogy néhány közülünk való, megbízatásunk nélkül tanítva megzavar titeket és földúlta lelketeket. Act 15:25 Ezért megállapodásra jutva jónak láttuk, hogy kiválasszunk és hozzátok küldjünk egy - két férfit a számunkra igen kedves Pállal és Barnabással, Act 15:26 akik egészen a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelték magukat. Act 15:27 Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik ugyanezeket személyesen élőszóval is tudtotokra adják. Act 15:28 A szentlélek és mi magunk azt tartottuk helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet ne rakjunk rátok. Act 15:29 Tehát tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől a fojtott állattól és a törvénytelen házasságtól: Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Üdvözlünk titeket!" Act 15:30 Azok tehát útrabocsátásuk után lementek Antióhiába. Itt egybegyűjtötték a közösséget és átadták a levelet. Act 15:31 Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat. Act 15:32 Júdás és Szilás, akik maguk is próféták voltak, sok beszédben buzdították és erősítgették a testvéreket. Act 15:33 Hosszabb ottartózkodás után békében elváltak a testvérektől és visszatértek megbízóikhoz. Act 15:34 (Szilás mégis úgy gondolta, hogy jobb lesz ha ottmarad. Így aztán Júdás egyedül ment el Jeruzsálembe.) Act 15:35 Pál és Barnabás viszont Antióhiában maradt, s a többiekkel együtt tanították és hirdették az Úr igéjét. Szent Pál másodig útja. Act 15:36 Bizonyos idő múltán Pál így szólt Barnabáshoz: "Menjünk vissza és nézzünk utána, hogy megy a soruk a testvéreknek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr igéjét." Act 15:37 Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is. Act 15:38 Pál azonban azon a véleményen volt, hogy ne vigyék megint magukkal, mert Pamfiliában elhagyta őket, és nem ment velük a munkába. Act 15:39 Így nézeteltérés támadt köztük s elváltak egymástól. Barnabás Márk kíséretében Ciprusba hajózott, Act 15:40 Pál viszont Szilást választotta, s azután a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útnak indult. Act 15:41 Bejárta Szíriát és Ciliciát, s megszilárdította az egyházakat. (Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az apostolok és preszbiterek rendelkezéseit.) Act 16:1 Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, egy hívó zsidó anyának, de pogány apának fiával. Act 16:2 A lisztrai és ikóniumi testvérek dícsérőleg nyilatkoztak róla. Act 16:3 Pál azt akarta, hogy szegődjék hozzá utitársul. Ezért az illető helységekben élő zsidókra való tekintettel körülmetéltette. Act 16:4 Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Mikor pedig sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg az apostolok és a jeruzsálemi preszbiterek által hozott végzéseket. Act 16:5 Így az egyházak megerősödtek a hitben és híveik száma napról - napra gyarapodott. Act 16:6 Mivel a Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában prédikáljanak, Frigián és a galaták földjén utaztak keresztül. Act 16:7 Mízia határához érve megkíséreIték ugyan, hogy Bitiniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik. Act 16:8 Ezért keresztülvágtak Mízián és lementek Troászba. Act 16:9 Itt egy éjszaka Pálnak látomása volt: egy macedón férfi állt eléje ezzel a kéréssel: "Jöjj át Macedóniába és segíts rajtunk!" Act 16:10 E jelenés után mindjárt azon voltunk, hogy elinduljunk Macedóia felé, abban a biztos tudatban, hogy Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére. Act 16:11 Troászban tengerre szállva egyenesen Szamotrákiába értünk, Act 16:12 másnap Neápoliszba, innen meg Filippibe, amely Macedónia azon részének legjelentősebb városa és kolónia. Ebben a városban néhány napot töltöttünk. Act 16:13 Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert sejtettük, hogy ott van az imádság helye. Letelepedtünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. Act 16:14 A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait. Act 16:15 Házanépével együtt megkeresztelkedett, s utána így rimánkodott: "Ha véleményetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba és ott vegyetek szállást." S erővel rá is vett minket erre. Act 16:16 Egy alkalommal mikor az imaház felé tartottunk, egy jósszellemtől megszállott leány jött velünk szembe. Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. Act 16:17 Pált és minket követve így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek." Act 16:18 Ezt több napon át megismételte. Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult és rászólt a lélekre: "Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle." Ki is szállott belőle azonnal. Act 16:19 Amikor gazdái észrevették, hogy odavan a kereseti lehetőségük, megragadták Pált és Szilást és a fórumra hurcolták őket az előljárókhoz. Act 16:20 A bírák elé állítva így vádolták őket: "Ezek az emberek zavart keltenek városunkban. Act 16:21 Zsidók, és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi római létünkre nem fogadhatunk el és nem követhetünk." Act 16:22 A nép is ellenük fordult, a bírák pedig letépték róluk ruháikat és megvesszőztették őket. Act 16:23 Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk. Act 16:24 Az a kapott parancs értelmében börtönbe vetette őket és lábukat kalodába zárta. Act 16:25 Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. Act 16:26 Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók mind fölcsapódtak és mindenkiről leoldódtak a bilincsek. Act 16:27 Mikor a börtönőr álmából fölriadva látta, hogy a börtön ajtói tárva - nyitva állnak, kihúzta kardját és öngyilkosságot akart elkövetni, azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. Act 16:28 Pál azonban harsány hangon rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!" Act 16:29 Az őr világot kért, berohant és remegve borult Pál és Szilás lábához, Act 16:30 majd pedig kivezette őket s ezt kérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?" Act 16:31 "Higgy az Úr Jézusban, felelték azok, így házadnépével együtt üdvözülsz." Act 16:32 Ezután hirdették neki és egész házanépének Isten igéjét. Act 16:33 Ő pedig azonnal éjnek idején megmosta sebüket s rögtön meg is keresztelkedett minden hozzátartozójával együtt. Act 16:34 Bevezette őket otthonába és asztalt terített nekik. Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész családját. Act 16:35 Reggel azután a bírák törvényszéki szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Bocsásd el azokat az embereket." Act 16:36 A börtönőr rögtön elmondta a hírt Pálnak: "A bírák üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Menjetek tehát, távozzatok békében." Act 16:37 "Pál azonban így válaszolt: "Római polgár létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztek, majd pedig börtönbe vetettek minket; most meg titokban akarnak minket kiutasítani? Ezt már nem! Jöjjenek és ők maguk kísérjenek ki minket."" Act 16:38 A törvényszéki szolgák ezeket a szavakat hírül vitték a bíráknak. Ezek ijedten hallották, hogy rómaiakról van szó. Act 16:39 Odasiettek tehát s bocsánatkérések közöt kikísérték őket s egyben kérték, hogy hagyják el a várost. Act 16:40 A börtönból való szabadulásuk után betértek Lídiához. A viszontlátás alkalmával lelket öntöttek a testvérekbe, majd útra keltek. Act 17:1 Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. Act 17:2 Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük. Act 17:3 Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: "A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia halottaiból", továbbá: "Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek." Act 17:4 Néhányan hittek közülük és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jóegypáran. Act 17:5 A zsidók ekkor féltékenységükben maguk mellé vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé. Act 17:6 De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az elöljárók elé. Act 17:7 "Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták, most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus." Act 17:8 Meg is tévesztették a népet és az elöljárókat, akik hallgattak rájuk. Act 17:9 Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadon bocsátották őket. Act 17:10 A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. Act 17:11 Ezek már tisztességesebbek voltak, mint a tesszalonikaiak. Nagy készséggel fogadták az igét, és nap - nap után kutatták az Írást, vajjon a dolgok valóban úgy állnak-e. Act 17:12 Sokan megtértek közülük, s az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan. Act 17:13 De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odamentek és ott is fölizgatták és föllázították a tömeget. Act 17:14 A testvérek azonban Pált azonnal útra bocsátották és egészen a tengerig kísérték, Szilás és Timóteus viszont ottmaradt. Act 17:15 Pált kísérői Aténig vezették el, majd onnan visszafordultak. Azt az utasítást hozták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mentől hamarabb menjenek utána. Act 17:16 Amíg Pál Aténban várakozott rájuk, elszorult a szíve a bálvánnyal teli város láttára. Act 17:17 A zsinagógában vitába szállt a zsidókkal és az istenfélőkkel, a fórumon pedig mindennap az éppen ottlévőkkel. Act 17:18 Egykét epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Volt, aki így nyilatkozott: "Ugyan mit akar ez a szószátyár mondani?" Mások pedig: "Új istenek hirdetőjének látszik." Jézust és a föltámadást hirdette ugyanis nekik. Act 17:19 Erre aztán az Areopáguszra vezették és megkérdezték tőle: "Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Act 17:20 Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, miről van szó. " Act 17:21 Az összes aténiek tudniillik, meg az ott időző idegenek nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával. Act 17:22 Így aztán Pál az Areopágusz közepén szólásra emelkedett: "Aténi férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok. Act 17:23 Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: Az ismeretlen istenek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek. Act 17:24 A világot és minden bennelévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura. Act 17:25 Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, lehelletet, mindent. Act 17:26 Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát. Act 17:27 S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Act 17:28 Benne élünk, mozgunk és vagyunk amint ezt már egyik - másik költőtök is megmondta: Az ő fiai vagyunk. Act 17:29 Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló. Act 17:30 Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol, mindenkinek meg kell térnie. Act 17:31 Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyujtott azzal, hogy föltámasztotta őt halottaiból." Act 17:32 A halottak föltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: "Erről majd még máskor is meghallgatunk téged." Act 17:33 Pál erre eltávozott közülük. Act 17:34 Néhányan mégis csatlakoztak hozzá és hívők lettek. Ezek közt van Dénes, az Areopágusz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még egypáran. Act 18:1 Ezek után Pál Aténből Korintusba távozott. Act 18:2 Itt találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidóknak el kell hagyniuk Rómát. Act 18:3 Pál hozzájuk költözött és mivel ugyanazt a mesterséget űzte - sátorkészítők voltak ugyanis - náluk maradt és velük dolgozott. Act 18:4 Minden szombaton fölszólalt a zsinagógában, és (az Úr Jézusra hivatkozva) igyekezett meggyőzni a zsidókat és pogányokat. Act 18:5 Mikor pedig Szilás és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál egészen az igehirdetésnek szentelte magát. Bizonyítékot tárt a zsidók elé, hogy Jézus a Messiás. Act 18:6 Gyalázkodó ellenmondásukra így kiáltott föl: "A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok." Act 18:7 Ezzel elköltözött onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házában szállt meg, akinek lakása a zsinagóga mellé épült. Act 18:8 Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója egész családjával hitt az Úrban, és ok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták őt. Act 18:9 Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: "Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass! Act 18:10 Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban." Act 18:11 Ottmaradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította. Act 18:12 Gallió ahájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak és a törvényszék elé hurcolták. Act 18:13 "Ez az ember, vádolták, törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket." Act 18:14 Pál már éppen szólásra nyitotta ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: "Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint. Act 18:15 De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni." Act 18:16 Ezzel elkergette őket az ítélőszék elől. Erre a hellenista zsidók valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét, Act 18:17 és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig mindezzzel semmit sem törődött. Act 18:18 Pál még jóideig ottmaradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Priszcilla és Aquila társaságában elhajózott Sziria felé. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük. Act 18:19 Ő maga pedig bement a zsinagógába és beszédet mondott a zsidók előtt. Act 18:20 Kérték ugyan, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá,búcsúzkodás közben azonban megigérte: Act 18:21 "Ha Isten is úgy akarja, még visszatérek hozzátok." Efezusban tengerre szállva lement Cezáreába. Act 18:22 Innen fölutazott az egyház üdvözlésére s aztán lement Antióhiába. Szent Pál harmadik útja. Act 18:23 Bizonyos ideig itt tartózkodott, majd útnak eredt. Sorjában bejárta a galaták földjét és Frigiát, lelket öntve valamennyi tanítványba. Act 18:24 E közben egy Apolló nevű, alexandriai zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásban igen jártas ember volt. Act 18:25 Már kapott valami oktatást az Úr tanításáról. Buzzgó lélekkel és helyesen hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de még csak János keresztségéről tudott. Act 18:26 Bátor bizalommal kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Aquila meghallották, magukhoz hívták és behatóbban elmagyarázták neki Isten tanítását. Act 18:27 Mikor pedig Ahájába akart menni, a testvérek bíztatták és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Odaérkezve azután tehetségével sokban hasznukra volt a híveknek. Act 18:28 A nyilvánosság előtt eredményesen megcáfolta a zsidókat azzal, hogy bebizonyította az Írás alapján, hogy Jézus a Messiás. Act 19:1 Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a fölső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett. Act 19:2 Itt néhány tanítványra talált. "Megkaptátok a Szentlelket megtéréstek után?" - kérdezte tőlük. "Még csak azt sem hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek." Act 19:3 Erre megkérdezte: "Mivel keresztelkedtetek meg akkor?" "János keresztségével", válaszolták. Act 19:4 "János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki ő utána jön, vagyis Jézsuban." Act 19:5 Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Act 19:6 Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Act 19:7 Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak. Act 19:8 Azután a zsinagógába bejárogatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyőző beszédeket mondott az Isten országáról. Act 19:9 Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sőt gyalázták a tanítást a nyilvánosság előtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tőlük és egy bizonyos Tirannus iskolájában mindennap beszélt hozzájuk. Act 19:10 Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét. Act 19:11 Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján. Act 19:12 Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük. Act 19:13 Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: "Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet." Act 19:14 Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel. Act 19:15 A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" Act 19:16 S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítve menekültek ki abból a házból. Act 19:17 Erről azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének. Act 19:18 Sok hívő előállott és nyíltan feltárta tetteit. Act 19:19 Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szemeláttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhető. Act 19:20 Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott. Act 19:21 Az események után Pál lelkében az a terv érlelődött meg, hogy átmegy Macedóniába és Ahájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. "Ottlétem után, mondta, még Rómát is látnom kell." Act 19:22 Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztust Macedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt. Act 19:23 Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban. Act 19:24 Egy Demeter nevű ezüstműves ezüst Artemisz - templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat. Act 19:25 Egybegyűjtötte őket és a többi hasonló foglalkozásúakat és így szólt hozzájuk: "Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket. Act 19:26 Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyőzött és más fölfogásra birt. Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk. Act 19:27 Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hogy semmibe veszik a nagy istennő, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli." Act 19:28 Mikor ezt hallották, elöntötte őket a düh és felkiáltottak: "Nagy az efezusiak Artemisze!" Act 19:29 Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a macedóniai Gájuszt és Arisztarhuszt, Pál társait. Act 19:30 Erre Pál a nép közé akart menni, de tanítványai nem engedték. Act 19:31 Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba. Act 19:32 Ott meg össze - vissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyűlésben, hogy többnyire még azt sem tudták, mért gyűltek össze. Act 19:33 Végül kihúzták a tömeg közül Sándort, mivel a zsidók előtuszkolták. Sándor kezével hallgatást intett és védekezni akart. Act 19:34 De mikor észrevették, hogy zsidó, lármában törtek ki és mindnyájan vagy két órán keresztül harsogták: "Nagy az efezusiak Artemisze!" Act 19:35 Végre a jegyző lecsöndesítette a tömeget. "Efezusi férfiak, szólította meg őket, van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisznek és égből alászállott szobrának imádója? Act 19:36 Minthogy e felől senki sem kételkedik, le kell higgadnotok, és nem szabad semmit sem meggondolatlanul tennetek. Act 19:37 Idehoztátok ezeket az embereket, pedig nem szentségtörők s nem is káromolták a mi istennőnket. Act 19:38 Ha tehát Demeternek és iparostársainak panaszuk van valaki ellen, a törvénynapok és helytartók rendelkezésükre állnak, ott tegyenek panaszt. Act 19:39 Ha meg más valami vitás kérdés merül föl, azt a törvényszerű népgyűlésen lehet elintézni. Act 19:40 Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni erről a csődületről." Act 19:41 Beszéde végeztével pedig föloszlatta a gyűlést. Act 20:1 A fölfordulás megszűntével Pál magához hivatta a tanítványokat. Buzdította őket, majd elbúcsúzott és Macedóniába utazott. Act 20:2 Végigjárta ennek a kerületeit és sok beszédet intézett az ottaniakhoz. Majd Görögországba ment és ott tartózkodott három hónapon keresztül. Act 20:3 Mikor ezután Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza. Act 20:4 Ázsiáig vele együtt tartott a béreai Szópáter, Pirrusz fia, s tesszalonikiak közül pedig Arisztarhusz és Szekundusz, továbbá a derbei Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tihikusz és Trofimusz. Act 20:5 Ezek előrementek és Troászban vártak ránk. Act 20:6 Mi pedig a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippiből és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol egy hetet töltöttünk. Act 20:7 A hét első napján egybegyűltünk a kenyértörésre. Pál beszédet intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig nyújtotta beszédét. Act 20:8 A teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bővében. Act 20:9 Egy Eutihusz nevő ifjú, aki az ablaknál ült, Pál hosszú prédikációja közben mély álomba merült. Úgy elnyomta az álom, hogy lezuhant a harmadik emeletről. Act 20:10 Holtan szedték föl. Pál lement hozzá, aztán ráborult és átkarolva őt így szólt: "Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke még benne van." Act 20:11 Aztán fölment, elvégezte a kenyértörést és evett. Még jó sokáig, egész virradatig beszélt, s végül útra kelt. Act 20:12 Az ifjút pedig élve vezették oda, és ez nem kis vigasztalásukra szolgált. Act 20:13 Mi pedig hajóra szállva Asszoszba mentünk, hogy ott vegyük föl Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta megtenni az utat. Act 20:14 Mikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük őt és úgy értünk Mitilénébe. Act 20:15 Másnap innen elhajózva Kiosz elé jutottunk, a következő nap Számoszon kötöttünk ki, az erre következőn pedig megérkeztünk Milétuszba. Act 20:16 Pál ugyanis elhatározta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában időt ne veszítsen. Sietett, hogy hacsak lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. Act 20:17 Milétuszból azután beüzent Efezusba és magához kérette az egyház preszbitereit. Act 20:18 Mikor ezek megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan éltem közöttetek. Act 20:19 Az Úrnak mély alázatossággal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam, melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem. Act 20:20 Semmit sem vontam meg tőletek, ami hasznotokra szolgálhatott, hanem nyilvánosan és magánházakban tanítottalak titeket. Act 20:21 Zsidóknak és pogányoknak lelkükre beszéltem, hogy térjenek meg Istenhez és higgyenek Jézusban, a mi Urunkban. Act 20:22 Most pedig belső kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek. Act 20:23 Nem tudom, hogy mi történik majd ott velem, legfeljebb annyit, hogy a Szentlélek minden városban értésemre adta, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. Act 20:24 De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni pályafutásomat és az Úr Jézustól rám ruházott föladatomat: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetését. Act 20:25 És bizony tudom azt is, hogy közületek, akik közt az Isten országát hirdetve jártam, egy sem lát meg többé. Act 20:26 Ezért hát szentül állítom nektek a mai napon: senkinek a vére nem szárad rajtam. Act 20:27 Nem rejtettem el semmit sem, hanem Isten teljes akaratát föltártam előttetek. Act 20:28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg. Act 20:29 Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok és nem kegyelmeznek a nyájnak. Act 20:30 Sőt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. Act 20:31 Őrködjetek tehát és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel - nappal szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket. Act 20:32 Most pedig Istennek és az ő kegyelmébe ajánllak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget. Act 20:33 Nem kívántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Act 20:34 Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környezetemnek szüksége volt. Act 20:35 Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni." Act 20:36 Ezeket mondta, aztán térdre hullott és mindnyájukkal közösen imádkozott. Act 20:37 Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. Act 20:38 Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy többé nem fogják viszontlátni. Végül elkísérték őt a hajóhoz. Act 21:1 Miután elváltunk tőlük, elhajóztunk s egyenes irányba haladva Kószba értünk, másnap meg Roduszba és onnét Patarába. Act 21:2 Itt egy Föniciába induló hajóra találtunk. Fölszálltunk tehát és kifutottunk a nyilt tengerre. Act 21:3 Föltünt előttünk Ciprus, ezt balkéz felől elhagytuk és Szíriába hajóztunk. Tiruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett leadnia rakományát. Act 21:4 Megkerestük a tanítványokat és hét napig náluk maradtunk. Ezek a Lélek sugallatára azt tanácsolták Pálnak, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe. Act 21:5 Mikor e napok elteltével tovább folytattuk utunkat, valamennyien, feleségestül, gyerekestül kikísértek minket a városon kívül. Act 21:6 A tengerparton térdreborulva imádkoztunk, majd kölcsönös búcsúzkodás után mi hajóra szálltunk, ők meg hazatértek. Act 21:7 Hajóutunk befejezéséül Ptolemaiszba érkeztünk. Üdvözöltük a testvéreket s egy napig náluk maradtunk. Act 21:8 Másnap aztán tovább haladva Cezáreába jutottunk. Itt betértünk Fülöp evangelista, a hét diakónus egyikének házába, s nála szálltunk meg. Act 21:9 Fülöpnek négy prófétai tehetséggel megáldott leánya volt. Act 21:10 Néhánynapi ott tartózkodásunk tartama alatt egy Agábusz nevű próféta érkezett oda Júdeából. Act 21:11 Ez hozzánk lépett, elvette Pál övét és összekötözte vele saját lábát és kezét e szavak kíséretében: "Ezt mondja a Szentlélek: azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak." Act 21:12 Mikor ezt meghallottuk, mi is meg az odavalók is kértük őt, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe. Act 21:13 Pál azonban így felelt: "Miért sírtok és miért szomorítjátok meg szívemet? Hiszen én kész vagyok arra, hogy az Úr Jézusért Jeruzsálemben nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elviseljem." Act 21:14 S mivel nem tudtuk őt meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata." Act 21:15 E napok elmúltával tehát nekikészülődtünk és fölmentünk Jeruzsálembe. Act 21:16 Néhány Cezáreai tanítvány szintén velünk tartott és elvezetett minket a ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála vegyünk szállást. Szent Pál fogsága Act 21:17 Mikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek szívesen fogadtak minket. Act 21:18 Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. Ez alkalommal a preszbiterek is mind megjelentek. Act 21:19 Köszöntötte őket, aztán apróra elbeszélte, mi mindent művelt Isten a pogányok közt az ő szolgálata által. Act 21:20 Azok meghallgatták, aztán Istent magasztalták, hozzá pedig így szóltak: "Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók közt, akik megtértek, de azért mind féltékenyen megtartják a törvényt. Act 21:21 Felőled viszont azt hallották, hogy a Mózestól való elpártolásra tanítod a pogányok közt élő zsidókat, s azt mondtad volna nekik, hogy ne végezzék el fiaikon a körülmetélést és ne éljenek a szokások szerint. Act 21:22 Mi a teendő ezek szerint? (Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csődüljön, mert) mindenképpen megtudják, hogy ideérkeztél. Act 21:23 Fogadd meg tehát tanácsunkat: van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vállaltak magukra. Act 21:24 Vedd őket magad mellé, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást és fizess értük, hogy megnyiratkozzanak. Ebből mindenki megérti, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled híreszteltek, hanem te is megtartod a törvényt és szerinte élsz. Act 21:25 Ami pedig a pogányok közül megtérteket illeti, már megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a törvénytelen együttéléstől." Act 21:26 Erre Pál másnap az illető férfiak kíséretében elvégezte a tisztulási szertartást, velük együtt bement a templomba és bejelentette, hogy a tisztulás ideje akkor végződik, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot. Act 21:27 A hét nap már letelőben volt, mikor az Ázsiából való zsidók észrevették őt a templomban. Act 21:28 Fölizgatták az egész népet, megragadták és kiabálni kezdtek: "Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenfelé és mindenki előtt a nép, a törvény és e szent hely ellen irányuló tanításokat terjeszt. Sőt még pogányokat is behozott a templomba és megfertőzte ezt a helyet." Act 21:29 Látták ugyanis vele a városban az efezusi Trofiumuszt és azt hitték, hogy a templomba is bevezette. Act 21:30 Az egész város forrongani kezdett, s a nép összecsődült. Pált megragadták és kivonszolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták. Act 21:31 Már - már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyőrség ezredeséhez eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben zavargás tört ki. Act 21:32 Az tüstént katonákat és tiszteket vett maga mellé és lesietett hozzájuk. Azok az ezredes és a katonák láttára abbahagyták Pál ütlegelését. Act 21:33 Ekkor az ezredes odalépett, letartóztatta és kettős bilincsbe verette. Aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit tett. Act 21:34 A tömegből azonban össze - vissza kiabáltak. Mivel a zaj miatt semmi biztosat sem tudott megállapítani, megparancsolta, hogy vigyék a várba. Act 21:35 A lépcsőhöz érve a katonáknak úgy kellett vinniük őt a nép erőszakoskodása miatt. Act 21:36 A tömeg ugyanis utána tódult és kiáltozott: "Halált reá!" Act 21:37 Már azon voltak, hogy beviszik a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: "Szabad valamit mondanom neked?" "Te tudsz görögül?" - kérdezte az. Act 21:38 "Nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrégen négyezer szikáriust lázított föl és vezetett ki a pusztába?" Act 21:39 "Én tarzusi zsidó vagyok, felelte Pál, a híres ciliciai város polgára. Kérlek, engedd meg, hogy néhány szót intézzek a néphez." Act 21:40 Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsőre állva kezével intett a népnek. Miután mély csönd keletkezett, zsidó nyelven így szólította meg őket. Act 22:1 "Testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek terjesztek." Act 22:2 Amint meghallották, hogy zsidóul szól hozzájuk, még inkább elcsöndesedtek. Act 22:3 Ő meg így folytatta: "Zsidó ember vagyok, a ciciliai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian. Act 22:4 Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe. Act 22:5 Maga a főpap és a tanács a tanúm erre. Levelet is kaptam tőlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruszálembe hurcoljam megbüntetés végett. Act 22:6 Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül. Act 22:7 A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Act 22:8 Erre én megkérdeztem: Ki vagy Te, Uram? Ő pedig így válaszolt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. Act 22:9 Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallották. Act 22:10 Mit tegyek hát Uram? - kérdeztem akkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: Kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell. Act 22:11 Mivel azonban a tündöklő fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kísérőim kezemnél fogva vezettek, és így értem be Damaszkuszba. Act 22:12 Itt egy bizonyos törvénytisztelő férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel voltak, Act 22:13 fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból! Act 22:14 S én abban a pillanatban megláttam őt. Ő meg így folytatta: Atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad. Act 22:15 Ezért minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál. Act 22:16 Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ő nevét. Act 22:17 Később, amikor Jeruzsálembe visszatérve a templomban imádkoztam, elragadtatásba estem. Act 22:18 Őt láttam, amint így szól hozzám: Siess, gyorsan távozz el Jeruzsálemből, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet. Act 22:19 Uram, feleltem ekkor, ők tudják, hogy én voltam az, aki a benned hívőket fogságba vetettem, és a zsinagógákban megostoroztattam. Act 22:20 S mikor Istvánnak, a te vértanúdnak vére ömlött, én ott voltam, helyeseltem tettüket és gyilkosai ruháját őriztem. Act 22:21 Ő azonban azt mondta nekem: Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek téged." Act 22:22 Egészen eddig a mondatig meghallgatták, de ekkor nagy hangon kiabálni kezdtek: "Pusztítsd el a föld színéről az ilyent! Nem érdemli meg, hogy éljen!" Act 22:23 Ordítottak, köpenyüket lengették és port szórtak a levegőbe. Act 22:24 Ezért az ezredes bevitte a várba azzal a meghagyással, hogy ostorral fogják vallatóra. Így akarta megtudni, mi okból kiabáltak ellene. Act 22:25 Pál azonban, mikor szíjakkal lekötözték, megkérdezte a mellette álló századostól: "Nektek talán szabad római polgárt ítélet nélkül megostoroznotok?" Act 22:26 A százados ennek hallatára odalépett az ezredeshez és jelentette a dolgot: "Mit akarsz tenni? Ez az ember római polgár." Act 22:27 Erre az ezredes odasietett és megkérdezte tőle: "Mondd csak, római vagy?" "Igen." - felelte ő. Act 22:28 "Én drága pénzen jutottam ehhez a polgárjoghoz", mondta ekkor az ezredes. "Én viszont abban születtem", válaszolta Pál. Act 22:29 Azok, akik a kínvallatásra készültek, nyomban félreálltak. Az ezredes szintén megijedt, mikor arra gondolt, hogy római polgár létére megkötöztette. Act 22:30 Másnap aztán szerette volna pontosabban megtudni, hogy a zsidók mivel vádolják. Levétette bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, aztán elővezettette Pált és eléjük állította. Act 23:1 Pál tekintetét a főtanácsra vetve beszélni kezdett: "Testvérek! Én mind a mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten akarata szerint." Act 23:2 Ananiás főpap erre ráparancsolt a mellette állókra, hogy verjék őt szájon. Act 23:3 Pál azonban így vágott vissza neki: "Megver még téged az Isten, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél fölöttem, s aztán a törvény ellenére azt parancsolod, hogy üssenek meg." Act 23:4 A körülállók azonban figyelmeztették: "Az Isten főpapját szidod?" Act 23:5 "Nem tudtam testvérek, viszonozta Pál, hogy ő a főpap. Hiszen az Írás azt mondja: Ne átkozd néped fejedelmét." Act 23:6 Pál jól tudta, hogy egyik felük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül kerül ki. Ezért így kiáltott föl a főtanács előtt: "Testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok ivadéka! A holtak föltámadásába vetett remény miatt állok a bíróság előtt." Act 23:7 Erre a szavára egyenetlenség támadt a farizeusok és a szadduceusok között, s a gyülekezet két táborra szakadt. Act 23:8 A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs föltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont mindezt vallják. Act 23:9 Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjából fölemelkedett néhány törvénytudó és hadakozva kijelentette: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha egy szellem vagy egy angyal szólott hozzá?" Act 23:10 A vitatkozás egyre inkább elfajult. Ezért az ezredes, attól tartva, hogy Pált széttépik, katonaságot hivatott, hogy ragadja ki közülük és vezesse föl a várba. Act 23:11 A következő éjszakán az Úr megjelent neki és így szólt: "Légy állhatatos. Ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is." Act 23:12 Napkelte után a zsidók közül néhányan összeszövetkeztek és átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy se ételt se italt nem vesznek addig magukhoz, amíg Pált meg nem ölik. Act 23:13 Negyvennél többen voltak, akik így összeesküdtek. Act 23:14 Ezek a következő szavakkal állítottak be a főpapokhoz és a vénekhez: "Átok terhe alatt köteleztük magunkat, hogy egy falatot sem veszünk a szánkba, amíg Pált meg nem öljük. Act 23:15 Most tehát a főtanáccsal együtt jelentsétek az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha csak tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi pedig készen állunk, hogy jövet meggyilkoljuk őt." Act 23:16 Pál nővérének a fia azonban értesült a cselvetésről. Bement tehát a várba és tudtára adta Pálnak. Act 23:17 Pál erre magához hívatta az egyik századost és megkérte: "Vezesd el ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van számára." Act 23:18 Az elkísérte az ezredeshez és jelentette: "A fogoly Pál magához hivatott és megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút. Valami mondanivalója van számodra." Act 23:19 Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: "Miről akarsz engem értesíteni?" Act 23:20 "A zsidók megállapodtak abban, felelte ő, hogy megkérnek, küldesd Pált holnap a főtanács elé, mintha csak pontosabban akarnák megismerni az ügyét. Act 23:21 De te ne higgy nekik. Több mint negyven ember tőrbe akarja csalni. Ezek ugyanis átok terhe alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak és várják, hogy ígéretedet add neki." Act 23:22 Az ezredes ekkor ezzel a meghagyással bocsátotta el az ifjút: "Egy szóval se említsd senkinek sem, hogy ezeket tudtomra adtad." Act 23:23 Azután két századost hivatott magához és ezt az utasítást adta nekik: "Tartsatok készenlétben az éjjel harmadik órájától kezdve kétszáz gyalogost, hogy Cezáreába menjenek, s ezenkivül hetven lovast és kétszáz dárdást. Act 23:24 Szereljetek föl hátasállatokat is, és ültessétek rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz." Act 23:25 Levelet is írt, mely a következőket tartalmazta: Act 23:26 "Klaudiusz Liziász üdvözletét küldi Félixnek, a kegyelmes helytartónak. Act 23:27 A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, mire karhatalommal közbeléptem, mert megtudtam, hogy római polgár. Act 23:28 Meg akartam tudni, hogy milyen vádat hoznak föl ellene, s ezért elvittem őt a főtanácsukba, Act 23:29 Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de semmi bűne nincsen, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne. Act 23:30 Mivel pedig azt is jelentették nekem, hogy merényletet terveznek ellene, azonnal hozzád küldtem. A vádlókat is értesítettem, hogy forduljanak hozzád, ha valami keresetük van ellene. Jó egészséget!" Act 23:31 A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált és elvitték az éj folyamán Antipatriszba. Act 23:32 Másnap aztán a lovasokat továbbküldték vele, ők meg visszatértek a várba. Act 23:33 Azok pedig Cezáreába érve átadták a levelet a helytartónak s Pált is eléje állították. Act 23:34 Az elolvasta a levelet, majd megkérdezte, melyik tartományból való. Mikor megtudta, hogy ciliciai, kijelentette: Act 23:35 "Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is megjelennek." Végül megparancsolta, hogy Heródes várában tartsák őrizetben. Act 24:1 Öt nap múlva Ananiás főpap néhány vén és egy ügyvéd, Tertullusz kíséretében leutazott, s jelentkezett a helytartó előtt, hogy vádat emeljen Pál ellen. Act 24:2 Ennek elővezetése után hozzálátott a vád előadásához: "A te gondoskodásod folytán tökéletes nyugalomban élünk és sok dologban javulás állt be ennek a népnek életében. Act 24:3 Ezt mindig és mindenütt hálás lélekkel ismerjük el, kegyelmes Félix. Act 24:4 De hogy hosszasabban föl ne tartóztassalak, kérlek, kegyeskedj szokásod szerint röviden meghallgatni minket. Meggyőződtünk arról, hogy ez hitvány ember: Act 24:5 Az egész földkerekségen lázadást szít az összes zsidók közt és a názáretiek felekezetének ő áll az élén. Act 24:6 Sőt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, s ezért elfogtuk. Act 24:7 (Törvényünk szerint akartunk fölötte ítélkezni, de Liziász ezredes karhatalommal kiragadta őt kezünkből, s elrendelte, hogy vádlói eléd járuljanak.) Act 24:8 Hallgasd ki, tőle megtudhatod, hogy mi az igazság mind e vádpontjainkkal kapcsolatban." Act 24:9 A zsidók is erősítgették, hogy minden így van. Act 24:10 A helytartó ekkor intett Pálnak, hogy fölszólalhat. "Tudom, hogy sok esztendeje szolgáltatsz igazságot ennek a népnek, kezdte ő beszédét, ezért hát nyugodt lélekkel adom elő védekezésemet. Act 24:11 Meggyőződhetsz arról, hogy nincs tizenkét napja, hogy Jeruzsálembe érkeztem imádkozni. Act 24:12 Nem is találtak úgy rám a templomban vagy a zsinagógában, de meg a városban sem, hogy valakivel veszekedtem volna vagy csődületet idéztem volna elő. Act 24:13 Az ellenem emelt vádakat sem tudják előtted bizonyítani. Act 24:14 Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenét a szerint a tanítás szerint szolgálom, amelyet ők eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban. Act 24:15 Istenbe vetett reménnyel hiszem, hogy az igazak és a gonoszok föl fognak támadni. Ezt különben ők maguk is várják. Act 24:16 Ezért magam is törekszem, hogy lelkiismeretem mindig feddhetetlen legyen Isten és az emberek előtt. Act 24:17 Több év elmúlta után azért jelentem meg, hogy alamizsnát hozzak népemnek, áldozatot mutassak be (és fogadalmat teljesítsek.) Act 24:18 Ez alkalommal találtak rám megtisztulásom után a templomban, de nem tömeggel vagy zavart keltve. Act 24:19 Mondja meg az a pár ázsiai zsidó, akinek meg kellett volna jelennie előtted, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem, Act 24:20 vagy akár ezek maguk, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, mikor a főtanács előtt álltam? Act 24:21 Talán csak nem abban az egyetlen mondatban, amit köztük állva kiáltottam: A holtak föltámadásának ügyében állok ma ítélőszéketek előtt?" Act 24:22 Félix ekkor elutasította őket, mert sok mindent tudott a tanításról. "Majd ha Liziász ezredes ideérkezik, mondta, akkor fogok ügyetekben döntést hozni." Act 24:23 A századosnak pedig azt az utasítást adta, hogy tartsa őrizetben, de hagyja nyugton és ne akadályozzon meg senkit ismerősei közül, ha szolgálatára akar lenni. Act 24:24 Néhány nap mulva Félix zsidó feleségével, Druzillával együtt megjelent, hivatta Pált és meghallgatta őt a Jézus Krisztusban való hitről. Act 24:25 Mikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő életről kezdett el magyarázni, Félix megrettenve közbeszólt: "Most csak menj, megfelelő időben majd hivatni foglak." Act 24:26 E mellett azt is remélte, hogy Páltól pénzt tud majd kizsarolni. Éppen ezért gyakran hivatta és elbeszélgetett vele. Act 24:27 Két év múlva azután Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. Mivel pedig a zsidók kedvében akart járni, Pált a fogságban hagyta. Act 25:1 Fesztusz három napra rá, hogy megérkezett, föllátogatott Jeruzsálembe. Act 25:2 A főpapok és az előkelő zsidók eléje járultak és előadták panaszukat Pál ellen. Act 25:3 Azt a kegyet kérték tőle, hogy hozassa föl őt Jeruzsálembe. Így akarták ugyanis tőrbecsalni és eltenni láb alól. Act 25:4 Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában őrizteti, maga pedig hamarosan elutazik. Act 25:5 "Jöjjenek le velem azok, mondta, akik illetékesek a dologban, s emeljenek vádat ellene, ha valóban bűntényt követett el." Act 25:6 Legföljebb nyolc - tíz napig tartózkodott köztük, azután lement Cezáreába. Másnap elfoglalta helyét a bírói emelvényen és elővezettette Pált. Act 25:7 Miután megjelent, a Jeruzsálemből lejött zsidók körülállták és sok súlyos vádat hoztak föl ellene, de bizonyítani nem tudták. Act 25:8 Pál viszont így védekezett: "Én sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit." Act 25:9 Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, ezért ezt a kérdést intézte Pálhoz: "Beleegyezel abba, hogy fölmenj Jeruzsálembe és ezek mondjanak ítéletet fölötted az én jelenlétemben?" Act 25:10 Pál azonban így válaszolt: "Császári bíróság előtt állok, itt kell ítélni fölöttem. A zsidókon semmi jogtalanságot nem követtem el, amint ezt magad is igen jól tudod. Act 25:11 Ha vétkeztem, vagy valami halált érdemlő dolgot, készen állok a halálra. Ha azonban vádaskodásuknak semmi alapja sincsen, senki sem ajándékozhat engem oda nekik. A császárhoz föllebezek." Act 25:12 Fesztusz néhány szót váltott tanácsosaival, majd kijelentette: "A császárhoz föllebeztél, a császár elé fogsz járulni." Act 25:13 Néhány nap múlva Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett Fesztusz üdvözlésére. Act 25:14 Több napja ott időztek már, amikor Fesztusz a király előtt szóvá tette Pál ügyét: "Félix itthagyott egy foglyot. Act 25:15 Mikor Jeruzsálemben voltam, a zsidó főpapok és vének hozzám fordultak ügyében és elitélését követelték. Act 25:16 Azt feleltem nekik, hogy a rómaiak senkit sem szoktak kiszolgáltatni, amíg a vádlottat nem szembesítik vádlóival s alkalmat nem adnak neki, hogy védekezhessék a vád ellen. Act 25:17 Mikor aztán többen idejöttek, másnap késedelem nélkül az itélőszékbe ültem és elővezettettem ezt a férfit. Act 25:18 A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő ellene olyan gonoszság vádjával, mint én gondoltam volna, Act 25:19 hanem vallásukkal kapcsolatban volt vitás kérdésük vele, meg valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él. Act 25:20 Mivel azonban én nem igazodom el ezekben a kérdésekben, megkérdeztem, hajlandó-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott ítélkezzenek fölötte ebben az ügyben. Act 25:21 Pál azonban föllebezett, hogy ügyét tartsák fönn a császár döntése számára. Ezért addig, amíg el nem tudom küldeni a császárhoz, őrizetben tartom." Act 25:22 "Magam is szeretném hallani ezt az embert", mondta ekkor Agrippa Fesztusznak. "Holnap meghallgathatod", válaszolta ő. Act 25:23 Másnap Agrippa és Berniké nagy pompával bevonult a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város előkelő polgáraival együtt, s aztán Fesztusz parancsára elővezették Pált. Act 25:24 "Agrippa király és ti mindnyájan, akik körünkben megjelentetek, szólalt föl ekkor Fesztusz, ő az, aki miatt a zsidók tömegestül hozzám járultak Jeruzsálemben és itt is, s akiről azt kiabálták, hogy nem szabadd életben maradnia. Act 25:25 Én azonban úgy találtam, hogy nem követett el semmi olyant, ami miatt halált érdemelne. De mivel a Fölséghez föllebezett, hogy elküldöm hozzá. Act 25:26 Viszont nem tudok pontos adatokat róla írni az uralkodónak. Ezért vezettettem elétek, és kiváltkép te eléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után legyen mit írnom. Act 25:27 Észszerűtlennek tartom ugyanis, hogy a foglyot az ellene emelt vádak jelentése nélkül küldjem el." Act 26:1 Agrippa király erre Pálhoz fordult e szavakkal: "Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében." Pál erre kiterjesztette kezét, majd belekezdett védekező beszédébe. Act 26:2 "Boldognak tartom magamat, Agrippa király, hogy a te jelenlétedben védekezhetem a zsidók összes vádaskodásai ellen, annál is inkább, Act 26:3 mivel te ismered a zsidóknál honos összes szokásokat és vitás kérdéseket. Kérlek tehát, hallgass meg türelmesen. Act 26:4 Életem kezdettől fogva népem környezetében, Jeruzsálemben folyt, és ifjúkoromtól kezdve ismeretes az összes zsidók előtt. Act 26:5 Régtől fogva ismernek, s ha akarják, ők is megerősíthetik, hogy vallásuk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. Act 26:6 Most meg azért állok itt és várom ítéletemet, mert reméltem Isten atyáinknak tett ígéretében, Act 26:7 pedig tizenkét törzsünk is abban reménykedik, hogy elnyeri ezt, ha éjjel - nappal állandóan teljesíti szolgálatát. E miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király. Act 26:8 Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten halottakat támaszt föl? Act 26:9 Eleinte én is azt gondoltam, hogy határozottan a názáreti Jézus ellen kell szegülnöm, Act 26:10 s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A főpapok fölhatalmazásával sok szentet fogságba vetettem és kivégzésük mellett szavaztam. Act 26:11 Zsinagógáról zsinagógára jártam, sokszor megkínoztattam őket s így akartam őket káromlásra kényszeríteni. Sőt mindinkább elfogott a düh velük szemben, úgy hogy még idegen városokban is üldöztem őket. Act 26:12 Egy alkalommal a főpapok fölhatalmazásával és engedélyével Damaszkusz felé tartottam. Act 26:13 Ekkor útközben déltájban napnál vakítóbb fényt láttam, király, amely körülragyogott engem és útitársaimat. Mindnyájan földre buktunk. Act 26:14 Ekkor egy hangot hallottam, amely zsidó nyelven így szólt hozzám: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen! Act 26:15 Én erre megkérdeztem: Ki vagy Te Uram? Én vagyok Jézus, felelte az Úr, akit te üldözöl. Act 26:16 De kelj föl, állj talpra. Azért jelentem meg előtted, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál és amit még ezután mutatok neked. Act 26:17 Megoltalmazlak népeddel és a pogányokkal szemben. Act 26:18 Ezek közé (most) azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságba, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnbocsánatot és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt. Act 26:19 Ezért hát, Agrippa király, nem voltam hirtelen a mennyei látomás iránt, Act 26:20 hanem hirdettem először a damaszkusziaknak, jeruzsálemieknek és egész Judea lakósainak, majd a pogányoknak is, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek meg Istenhez a bűnbánat méltó tettei által. Act 26:21 Ezek miatt fogtak el a zsidók a templomban és voltak azon, hogy megöljenek. Act 26:22 Isten oltalma azonban megsegített mind a mai napig. Tanúságot tettem kicsinyek és nagyok előtt. Semmi mást nemmondtam azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: Act 26:23 vagyis hogy a Messiás szenvedni fog, elsőnek támad föl a halottak közül, s világosságot hirdet népének és a pogányoknak." Act 26:24 Mikor védekező beszédében eddig jutott, Fesztusz harsány hangon közbekiáltott: "Elment az eszed, Pál! A sok tudomány elvette az eszedet." Act 26:25 "nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, viszonozta Pál, hanem igaz és józan szavakat hirdetek. Act 26:26 A király, akihez éppen ezért bátran beszélek, ismeri ezeket a dolgokat. Valóban nem hinném, hogy valami is ismeretlen volna előtte ezek közül, hiszen mindez nem zugban történt. Act 26:27 Agrippa király, hiszel a prófétákban? Tudom, hogy hiszel!" Act 26:28 Erre Agrippa azt mondja Pálnak: "Kevés híja, hogy keresztény nem leszek." Act 26:29 Pál erre így felelt: "Arra kérem az Istent, hogy akár kevés, akár sok, nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen mint én, e bilincsek kivételével." Act 26:30 Ekkor a király, a helytartó, Berniké és a köröttük ülők fölemelkedtek helyükről. Act 26:31 Távozásuk közben ezeket a szavakat váltották egymás közt: "Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincset érdemelne." Act 26:32 Agrippa pedig így nyilatkozott Fesztusz előtt: "Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem föllebezett volna a császárhoz." Act 27:1 Mikor megtörtént a döntés, hogy hajón indulunk Itáliába, Pált és még több foglyot átadtak az Auguszta zászlóalj Júliusz nevű századosának. Act 27:2 Egy adramitteni hajóra szálltunk föl, amely az ázsiai kikötők felé tartott, és kifutottunk a tengerre. Velünk tartott a tesszalonikai macedón Arisztarhusz is. Act 27:3 Másnap megérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal és megengedte, hogy fölkeresse barátait, s hogy azok gondját viselhessék. Act 27:4 Innen továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus tulsó partja mellett hajóztunk el, Act 27:5 majd a ciliciai és pamfiliai tengeren keresztülhaladva a liciai Mirába érkeztünk. Act 27:6 A százados itt egy Itáliába induló alexandriai hajóra talált, s arra szállított át minket. Act 27:7 Hajónk több napon át lassan haladt előre, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidusz elé. Mivel a szél gátolt minket, Szalmóné táján Kréta alá hajóztunk. Act 27:8 Üggyel - bajjal haladtunk a partok mellett s végül egy Jókikötőnek nevezett helyhez értünk. Ennek közelében fekszik Lászája városa. Act 27:9 Az idó igen eljárt, és a hajózás már nem volt biztonságos, hiszen a böjt is elmúlt már. Ezért Pál figyelmeztette őket: Act 27:10 "Emberek, látom, hogy a hajózás kezd gyötrelmessé és, nemcsak a rakományra és hajóra, hanem a mi életünkre nézve is, veszélyessé válni." Act 27:11 A százados azonban inkább bizott a kormányosban és a hajó gazdájában, mint Pál szavaiban. Act 27:12 A kikötő sem volt alkalmas a telelésre, ezért aztán a többség abban a tervben állapodott meg, hogy elhajózunk onnét, és amennyiben lehetséges, Főnixbe tartanak és ott telelnek. Ez egy krétai kikötő, amely védelmet nyújt a délnyugati és északnyugati széllel szemben. Act 27:13 Gyönge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy tervüket végre tudják hajtani. Fölvonták tehát a horgonyt, és tovább indultak Kréta mentén. Act 27:14 Kisvártatva azonban az Euraquilónak nevezett forgószél csapott le ránk. Act 27:15 Belekapott a hajóba, úgyhogy nem tudtunk a széllel szemben tovább haladni. Föladtuk a harcot, s a szél elragadott minket. Act 27:16 Mikor elfutottunk egy Klauda nevű kis sziget mellett, alig tudtuk megmenteni a csónakot. Act 27:17 Miután mégis fölhúzták, védőintézkedést alkalmaztak: körülkötözték a hajót, s mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszre vetődnek, lebocsátották a lassítót és így haladtak tovább. Act 27:18 A rettenetes vihar hányt - vetett minket, s ezért másnap a rakomány egy részét a tengerbe dobták. Act 27:19 Harmadnapon pedig saját kezükkel kidobálták a hajófölszerelést. Act 27:20 Több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tűntek föl, a nagy vihar pedig folyton dühöngött: így hát oda volt már megmenekülésünk minden reménye. Act 27:21 Mikor már az étel sem kellett, Pál ezekkel a szavakkal lépett hozzájuk: "Emberek! Rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Kréta alól, s ilyen veszélyt és kárt venni a nyakunkba. Act 27:22 De most arra biztatlak titeket, ne vesszétek el bizalmatokat, mert emberéletben nem lesz veszteség, csak a hajó megy tönkre. Act 27:23 Az éjjel ugyanis megjelent előttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok és akinek szolgálok, és ezt közölte velem: Act 27:24 Ne félj Pál! Neked meg kell jelenned a császár előtt, ezért Isten a kedvedért megkiméli mindazokat, akik veled utaznak. Act 27:25 Bízzatok hát emberek, mert én hiszek Istenben, hogy minden úgy történik, ahogy közölte velem. Act 27:26 Valami szigetre kell kivetődnünk." Act 27:27 Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk, mióta az Adrián hajóztunk, mikor a hajósoknak éjféltájban az a sejtésük támadt, hogy valamilyen szárazföldhöz közeledünk. Act 27:28 Erre lebocsátották a mélységmérőt és húsz ölet mértek, kevéssel odább ismét lebocsátva tizenöt ölet mértek. Act 27:29 Aztán attól tartva, hogy szirtek közé sodródunk, a hajó faráról négy horgonyt eresztettek le, és sóvárogva várták a hajnalhasadást. Act 27:30 A hajósok meg akartak szökni a hajóról, ezért azzal az ürüggyel, mintha a hajó orráról akarnának horgyony kivetni, arra készültek, hogy a csónakot tengerre bocsássák. Act 27:31 Pál azonban figyelmeztette a százados és a katonákat: "Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg." Act 27:32 Erre a katonák elvágták a csónakot tartó köteleket s hagyták hogy kiessék. Act 27:33 Mikor pirkadni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot. "Ma már a tizennegyedik napja, hogy étlen vesztegeltek, és semmit sem vesztek magatokhoz. Act 27:34 Ezért nagyon kérlek titeket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, az javatokra szolgál. Egyikteknek sem vész el még a hajaszála sem a fejéről." Act 27:35 Ezeket mondva kezébe vette a kenyeret, mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek, majd megtörte és enni kezdett. Act 27:36 Erre mindnyájan megnyugodtak s szintén vettek magukhoz eledelt. Act 27:37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. Act 27:38 Majd mikor jóllaktunk az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe hányták. Act 27:39 Mikor aztán megvirradt, nem ismerték föl a szárazföldet, de észrevettek egy öblöt, amelynek lapos partja volt. Gondolták, hogy ha lehetséges, erre futtatják föl a hajót. Act 27:40 A horgonyokat eloldották és hagyták a tengerbe veszni, egyben meglazították a kormányrúdak köteleit is. A vezérvitorlát fölhúzták a szél fúvásának irányában, és így igyekeztek a part felé. Act 27:41 Egy földnyelv elé érkezve ráhajtották a hajót. A hajó orra ugyan megakadt és mozdulatlan maradt, a tatja azonban kezdett szétmállani az erős hullámverés következtében. Act 27:42 A katonák akkor elhatározták, hogy megölik a foglyokat, hogy valamelyik ki ne ússzék és meg ne szökjék. Act 27:43 A százados azonban meg akarta menteni Pált, s ezért megtiltotta tervük megvalósítását. Megparancsolta tehát, hogy először azok szálljanak ki, akik tudnak úszni, és igyekezzenek kijutni a szárazra. Act 27:44 A többieket pedig úgy vitték ki: némelyeket deszkákon, másokat a hajó roncsain. Így aztán mindenki épségben kijutott a partra. Act 28:1 Megmenekülésünk után megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. Act 28:2 A bennszülöttek igazán emberségesen bántak velünk: tüzet raktak és mindnyájunkat odahívtak a ránkszakadt eső és hideg elől. Act 28:3 Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de mikor a tűzre rakta, a hőség elől egy vipera kúszott elő és a kezére vetette magát. Act 28:4 Mikor a bennszülöttek meglátták a kezén csüngő állatot, ezt mondogatták egymásnak: "Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de az Igazság nem hagyja életben." Act 28:5 Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe és semmi baja sem történt. Act 28:6 Azok pedig várták, hogy fölpuffad vagy holtan rogy össze. Várták is jóideig, de mikor látták, hogy semmi baj sem éri, véleményt változtattak és azt mondták róla, hogy isten. Act 28:7 Azon a vidéken volt a vidék első tisztviselőjének, Publiusznak a birtoka. Ez házába fogadott és három napig szívesen látott minket. Act 28:8 Publiusz apja történetesen láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, s imádsággal és kézrátétellel meggyógyította. Act 28:9 Erre az eseményre aztán a sziget többi betege is odajött és meggyógyultak. Act 28:10 Nagy tiszteletben is tartottak minket, s mikor hajóra szálltunk, minden szükségessel elhalmoztak. Act 28:11 Három hónap múlva egy alexandriai hajón tovább indultunk. Ez a hajó a szigeten telelt és a Dioszkúrok jelvényét viselte. Act 28:12 Szirakúzába érve három napig ott vesztegeltünk. Act 28:13 Innen a part mellett haladva Régiumba érkeztünk. Egy nappal később déli szél támadt, s így a következő napon Puteoliba érkezhetünk. Act 28:14 Itt testvérekre találtunk, kérésükre egy hétig ott maradtunk és azután indultunk tovább Róma felé. Act 28:15 A testvérek, amint hírt kaptak rólunk, elénk siettek egészen Forum Appii és Tres Tabernae tájékáig. Pál láttukra hálát adott Istennek és bizalomra gerjedt. Act 28:16 Rómába érkezésünk után Pál engedélyt kapott, hogy magánlakásban maradhasson egy katona őrizete mellett. Act 28:17 Harmadnapra magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Mikor összejöttek, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: "Testvéreim, én semmit sem tettem a nép vagy az ősi szokások ellen, mégis bilincsbe verve adtak át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. Act 28:18 Ezek megvizsgálták az ügyemet s aztán szabadon akartak bocsátani, mert semmi főbenjáró vétséget nem követtem el. Act 28:19 Azonban a zsidók tiltakozása következtében kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. Act 28:20 Ez az oka annak, hogy látni kívántalak titeket és néhány szót akartam szólni hozzátok. Ezt a bilincset ugyanis Izrael reménysége miatt verték rám." Act 28:21 Azok erre kijelentették neki: "Nem kaptunk levelet felőled Júdeából, és az ideérkező testvérek közül sem hozott senki hírt vagy mondott valami rosszat. Act 28:22 Szeretnénk tőled hallani, milyen fölfogást vallasz. Azt tudjuk ugyanis erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál." Act 28:23 Megállapodtak vele egy napban, és ekkor igen sokan eljöttek hozzá a lakására. Meggyőző erővel magyarázott nekik Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett megnyerni őket Jézusnak a Mózes törvényéből és a prófétákból merített érvekkel. Act 28:24 Némelyek elfogadták azt, amit mondott, mások meg hitetlenek maradtak. Act 28:25 Végül, mivel nem értettek egyet, szétoszlottak. Pál ekkor ezt a mondást olvasta rájuk: "Helyesen szólt a Szentlélek, mikor Izaiás próféta által ezt mondta atyáitoknak: Act 28:26 Menj el ehhez a néphez és így beszélj: Hallani fogtok, de nem érttek, Nézni fogtok, de nem láttok. Act 28:27 Megkérgesedett ennek a népnek a szíve: Fülükre nagyot hallanak És behunyják szemüket, Hogy szemükkel ne lássanak És ne halljanak fülükkel, Szívükben értelem ne legyen És meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam őket. Act 28:28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy Isten üdvözítő szándéka a pogányoknak szól majd, s azok hallgatni fognak rá." Act 28:29 Ezekre a szavakra a zsidók nagy vitatkozva eltávoztak tőle. Act 28:30 Két álló esztendeig maradt bérbevett szállásán. Act 28:31 Mindenki fogadott, aki betért hozzá, és nagy bizalommal akadálytalanul tanította az Úr Jézus Krisztusról szóló igazságokat. Rom 1:1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki, Rom 1:2 melyet már a szent iratokban prófétái által előre meghirdetett Fiáról Rom 1:3 - aki test szerint Dávid nemzettségéből született, Rom 1:4 de akit a megszentelő Lélek szerint, a halálból való feltámadásával Isten hatalmas Fiául rendelt - , Jézus Krisztusról, a mi urunkról. Rom 1:5 Általa kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük őket a benne való hitre. Rom 1:6 Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottai. Rom 1:7 Isten szeretteinek, a meghívott szenteknek, akik Romában élnek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól. Rom 1:8 Először is hálát adok Jézus Krisztus által Istenemnek mindnyájatokért, mert hitetekről az egész világon dicsérettel szólnak. Rom 1:9 tanúm rá az Isten, akinek odaadással szolgálok Fia evangéliumában, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok könyörgéseimben Rom 1:10 mindenkor, s azért esedezem, hogy végre valahára Isten segítségével hozzátok juthassak. Rom 1:11 Nagyon szeretnélek ugyanis látni titeket, hogy megerősödésetekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek, Rom 1:12 vagyis hogy a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvigasztalódjunk. Rom 1:13 Szeretném, ha tudnátok testvéreim, hogy gyakran feltettem magamban, hogy hozzátok megyek, de ez mindeddig akadályba ütközött. Szerettem volna köztetek is valami eredményt elérni, mint a többi pogány nép között. Rom 1:14 Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak. Rom 1:15 Ezért, amennyiben rajtam áll, kész vagyok, hogy nektek, Romaiaknak is hirdessem az evangéliumot. Rom 1:16 Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőnek, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak üdvösségére. Rom 1:17 Isten igaz volta nyilvánul meg ugyanis benne, mely a hitből árad minden hívőre, amint írva van: "Az igaz a hitből él." Megigazulás Jézus Krisztusban Az emberiség megigazulásra szorul Rom 1:18 Megnyilvánul az égből Isten haragja az emberek minden istentelenségével és gonoszságával szemben, akik (Isten) igazságát rosszindulatból elfojtják. Rom 1:19 Ami ugyanis Istenről megismerhető, az világos előttünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette számunkra. Rom 1:20 Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel felismerhető. Rom 1:21 Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha felismerték az Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult. Rom 1:22 Azzal kérkedtek, hogy bölcsek, de oktalanokká váltak. Rom 1:23 Felcserélték a hallhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. Rom 1:24 Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket. Rom 1:25 Hiszen Isten igazságát felcserélték a hamissággal, s inkább a teremtménynek hódoltak és szolgáltak, mint a Teremtőnek, aki mindörökké áldott. Amen. Rom 1:26 Ezért szolgáltatta ki őket Isten alávaló szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték fel. Rom 1:27 Ugyanúgy a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival űzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét. Rom 1:28 Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta őket, hadd viselkedjenek alávalóan. Rom 1:29 "Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, (paráznasággal,) kapzsisággal, romlottsággal; telve irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonoszlelkűséggel." Rom 1:30 Árulók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek, Rom 1:31 oktalanok, megbízhatatlanok, lelketlenek, (hitszegők,) könyörtelenek. Rom 1:32 Felismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a hlálra, mégis megteszik, sőt még helyeselnek is a tetteseknek. Rom 2:1 Nincs tehát mentség számodra, bárki légy is, te ember, aki másokat megítélsz. Mikor ugyanis mást megítélsz, önmagadat marasztalod el, hiszen ugyanazt teszed, te ítélkező. Rom 2:2 Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújt azokra, akik ilyesmit tesznek. Rom 2:3 Azt hiszed talán, te ember, aki megítéled azokat, akik ilyesmit tesznek, de magad ugyanazt teszed, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól? Rom 2:4 Vagy semmibe sem veszed Isten végtelen jóságát, türelmét és elnézését? Nem szívleled meg, hogy Isten kegyessége bűnbánatra indít? Rom 2:5 Pedig konoksággal és megrögzött szíveddel csak büntetést halmozol magadra, Isten haragjának és igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára. Rom 2:6 Ő megfizet kinek - kinek tettei szerint: Rom 2:7 "örök élettel annak, aki kitartó jócselekedettel dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik;" Rom 2:8 haraggal és bosszúval annak, aki szembeszáll vele és nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. Rom 2:9 Kín és gyötrelem minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, azután a pogánynak. Rom 2:10 Viszont dicsőség, tisztelet és békesség mindannak, aki jót tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak. Rom 2:11 Isten ugyanis nem személyválogató. Rom 2:12 Mindaz, aki a törvény nélkül vétkezett, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvény alatt vétkezett, a törvény erejével kerül ítéletre, Rom 2:13 mert Isten szemében nem a törvény meghallgatója igaz, hanem a törvény megtartója igazul meg. Rom 2:14 Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önmagának törvénye. Rom 2:15 Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye szívébe van írva, amiről lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti - Rom 2:16 azon a napon, amikor evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az ember rejtett dolgai fölött. Rom 2:17 "De hogyha te, aki zsidónak mondod magadat, s a törvényre támaszkodol és Istennel hivalkodol;" Rom 2:18 "te aki ismered akaratát és meg tudod különböztetni a jót és a rosszat, mert a törvény kioktatott;" Rom 2:19 te, aki magadat vakok vezetőjének, sötétben élők világosságának, oktalanok tanítójának, Rom 2:20 "éretlenek mesterének tartod; te, aki a törvény által hozzájutottál a tudás és igazság szabályához, -" Rom 2:21 hogy van az, hogy te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki azt hirdeted: Ne lopj, magad lopsz? Rom 2:22 Aki azt mondod: Házasságot ne törj, magad házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el? Rom 2:23 Te, aki a törvénnyel kérkedel, törvényszegéssel gyalázod az Istent? Rom 2:24 Meg is van írva: "Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok." Rom 2:25 A körülmetélés hasznodra válik, ha a törvényt megtartod, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz. Rom 2:26 Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény követelményeit, körülmetéletlen volta ugye körülmetéltségnek számít? Rom 2:27 Bizony a származása szerint körülmetéletlen, aki teljesíti a törvényt, ítélkezik fölötted, aki a törvény betűje és a körülmetélés ellenére is törvényszegő vagy. Rom 2:28 Nem az a zsidó ugyanis, aki látszatra az, s nem az a körülmetéltség, ami külsőleg a testen látható, Rom 2:29 hanem az a zsidó, aki bensejében az, s szíve nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Ez az, aki nem embertől, hanem Istentől kapja az elismerést. Rom 3:1 Mi előnye van tehát a zsidónak? S mi haszna a körülmetéltnek? Rom 3:2 Minden tekintetben sok. Először is az, hogy Isten rájuk bízta kinyilatkoztatását. Rom 3:3 De hogyan? Ha némelyek hitetlenek voltak, vajon hitetlenségük megszünteti Isten hűségét? Rom 3:4 Egyáltalán nem. Ellenkezőleg: Isten igaz, mégha minden ember hazug is. Így mondja az Írás: "Ám te Uram, igaz vagy igéidben És diadalmas ítéleteidben." Rom 3:5 De mit szóljunk ahhoz, hogy gonoszságunkból lesz nyilvánvalóvá Isten igazsága? Hát, emberileg szólva, nem igazságtalan az Isten, amikor haragjával sújt? Rom 3:6 Semmiképp sem. Különben hogyan ítélkezhetnék Isten a világ fölött? Rom 3:7 De hogyha Isten igazsága hazugságom révén csak nőttön nő az ő dicsőségére, miért marasztal el engem bűnösnek? Rom 3:8 S miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amint némelyek rágalmaznak minket és azt állítják, hogy mi ilyesmit mondunk. Ezek elmarasztalása jogos. Rom 3:9 Hogy áll tehát a dolog? Különbek vagyunk náluk? Egyáltalán nem. Hiszen az előbb bizonyítottuk be, hogy a zsidó is, a pogány is mind alá van vetve a bűnnek. Rom 3:10 "Meg van írva: "Nincs igaz egy sem;" Rom 3:11 Nincs aki értene, Nincs, aki Istennel törődne. Rom 3:12 Mind tévelyegnek, Romlásra váltak valamennyien, Egyetlen egy sincs, aki jót tegyen. Rom 3:13 Tátongó sír a torkuk És nyelvükkel csalárdul szólanak, Áspisok mérge ajkaik alatt. Rom 3:14 Szájukat lepi keserűség, átok, Rom 3:15 A vérontásra, arra gyors a lábuk. Rom 3:16 Romlás és balság jár útjukon, Rom 3:17 A béke útja idegen nekik, Rom 3:18 Az Isten félelmét nem ismerik." Rom 3:19 Mi pedig tudjuk, hogy bármit mond a törvény, a törvény alatt élőnek mondja, hogy némuljon el minden száj s az egész világ bűnösnek vallja magát Isten előtt. Rom 3:20 A törvény tettei által ugyanis senki meg nem igazul előtte, sőt a bűn megismerése is a törvény által történik. A megigazulás útja Rom 3:21 Most azonban az Istenben való megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá. Rom 3:22 Erről tanúskodnak a törvény és a próféták: az Isten előtt történő megigazulásról a Jézus Krisztusban való hit által, melyben minden hívő részesül. Ebben nincs különbség. Rom 3:23 Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét. Rom 3:24 Kegyelme jóvoltából azonban ingyen történik megigazulásuk Jézus Krisztus megváltása által. Rom 3:25 Őt adta oda az Isten véres engesztelő áldozatul a hit által, hogy kimutassa igazságosságát. Rom 3:26 Isteni türelmében ugyanis büntetlenül hagyta a korábban elkövetett vétkeket, hogy kimutassa igazságosságát a mostani időben. Így bizonyul igazságosnak ő maga és teszi megigazulttá a Jézus (Krisztusban) hívőt. Rom 3:27 Hol van hát dicsekvésed? Semmivé lett. Miféle törvény által? A tettek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. Rom 3:28 Mi ugyanis azt valljuk, hogy az ember a törvény tetteitől függetlenül a hit által igazul meg. Rom 3:29 Talán csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. Rom 3:30 Hiszen ugyanaz az Isten teszi megigazulttá a hívő körülmetéltet és hite által a körülmetéletlent. Rom 3:31 Érvénytelenítjük talán a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Ellenkezőleg: megszilárdítjuk a törvényt. Rom 4:1 Kérdezzük csak, mire jutott testi ősatyánk Ábrahám? Rom 4:2 Ha ugyanis Ábrahám tettei által igazult meg, akkor volna mivel dicsekednie. De Isten előtt nincs neki mivel. Rom 4:3 Mit is mond az Írás? "Ábrahám hitt Istennek és ez megigazulására szolgált." Rom 4:4 Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bér nem kegyelemből, hanem fizetség címén jár. Rom 4:5 Aki viszont nem tetteket visz véghez, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak hite szolgál megigazulására (Isten kegyelmének rendelése szerint). Rom 4:6 Ezért már Dávid is boldognak hirdeti az embert, akit Isten tettek nélkül tesz megigazulttá: Rom 4:7 "Boldog, akinek bűne megbocsátva S befödve gonoszsága, Rom 4:8 Boldog férfiú, akinek az Úr Vétkeit föl nem rója." Rom 4:9 Vajon ez a boldogság csak a körülmetéltet illeti meg, vagy a körülmetéletlent is? Hiszen azt mondják: Ábrahámnak hite szolgált megigazulására. Rom 4:10 Nos hát hogyan szolgált neki? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban. Rom 4:11 Azért kapta a körülmetélés jelét, mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek s így részesüljenek ők is a megigazulásban, Rom 4:12 és hogy atyja legyen a körülmetélteknek. Nemcsak azoknak tehát, akiket körülmetéltek, hanem azoknak is, akik a még körül nem metélt atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak. Rom 4:13 Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el. Rom 4:14 Ha ugyanis a törvény alatt élők az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig mit sem ér. Rom 4:15 De hiszen a törvény büntetést eredményez! Ahol azonban nincs törvény, ott törvényszegés sincs. Rom 4:16 Azért hangzott el a hittel kapcsolatban, hogy a kegyelemből tett ígéret minden utód számára biztos legyen, nemcsak azok számára, akik a törvény alatt élnek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Rom 4:17 Az Írás e szava szerint: "Sok nép atyjává rendeltelek" - ő mindnyájunk atyja Isten előtt, mert abban hitt, aki életre kelti a holtakat s létre hívja a nemlétezőket. Rom 4:18 Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz az ígéret szerint: "Éppúgy lesz utódod." Rom 4:19 Nem gyengült meg hitében, s holott már majdnem száz esztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sárának elapadt méhére. Rom 4:20 Nem kételkedett Isten ígéretében hitetlenül, hanem erős maradt hitében és megadta az Istennek járó tiszteletet. Rom 4:21 Meg volt győződve, hogy van hatalma ígéretének beváltására. Rom 4:22 Ez szolgált megigazulására. Rom 4:23 De nem csak miatta van megírva: "(Megigazulására) szolgált" - hanem miattunk is. Rom 4:24 Nekünk is arra szolgál, ha hiszünk abban, aki föltámasztotta halottaiból Urunkat (Jézus Krisztust), Rom 4:25 aki vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért föltámadt. Rom 5:1 Miután tehát a hit által megigazultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által. Rom 5:2 Általa, a hit segítségével, utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk és dicsekszünk is Isten (fia) dicsőségének reménységével. Rom 5:3 De nemcsak ezzel, hanem szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem sarjad, Rom 5:4 a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből pedig remény. Rom 5:5 A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által. Rom 5:6 Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben meghalt a gonoszokért. Rom 5:7 Pedig az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jótevőért adja életét az ember. Rom 5:8 Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Rom 5:9 Krisztus meghalt értünk. Most tehát, amikor már megigazultunk vérében, sokkal inkább megment minket a büntetéstől. Rom 5:10 Ha ugyanis akkor, amikor még ellenségei voltunk, Fia halála által kiengesztelődött velünk az Isten, mennyivel inkább szabadulunk meg most, hogy kibékültünk vele, annak élete által. Rom 5:11 De nemcsak, hogy kibékültünk, hanem még dicsekszünk is az Istenben Urunk Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést. Rom 5:12 Ezért, amint a bűn egy ember által lépett a világba, s a bűn miatt a halál, és így a halál minden emberre átterjedt, mert mindnyájan bűnbeestek. Rom 5:13 Bűn volt ugyan a világon a törvényadás előtt is. A bűn azonban nem számítódik be, amikor nincs törvény. Rom 5:14 Ám a halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon, akik nem vétkeztek Ádám törvényszegéséhez hasonlóan, aki az Eljövendőnek előképe. Rom 5:15 De a kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis egynek bűnbeesése miatt oly sokan meghaltak, Isten kegyelme s az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi ajándéka még bővebben kiárad sokakra. Rom 5:16 A kegyelemmel tehát nem úgy áll a dolog, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis az egy miatti büntetést hozott, a kegyelem viszont sok vétekből megigazulásra vezet. Rom 5:17 Ha ugyanis egynek bűnbeesése miatt, egy által uralkodott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik bőséges kegyelem és a megigazulás ajándékát kapják. Rom 5:18 Amint tehát egynek bűnbeeséséből büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás egynek igaz volta miatt. Rom 5:19 Amint ugyanis egynek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy sokan megigazulnak egynek engedelmessége miatt. Rom 5:20 Közbejött a törvény, hogy fokozódjék a bűnözés. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, Rom 5:21 hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örökéletre szóló megigazulás révén a kegyelem is a mi Urunk Jézus Krisztus által. Rom 6:1 Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem? Rom 6:2 Szó sincs róla. Hiszen már meghaltunk a bűnnek. Hogyan élhetnénk hát továbbra is benne? Rom 6:3 Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halárára kereztelkedtünk meg? Rom 6:4 A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halottaiból, úgy mi is új életet éljünk. Rom 6:5 Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk. Rom 6:6 Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bűnös test elpusztuljon és ne szolgájlunk többé a bűnnek. Rom 6:7 Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bűntől. Rom 6:8 Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy (Krisztussal) együtt élni is fogunk. Rom 6:9 Hiszen tudjuk, hogy a halottaiból föltámadt Krisztus többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Rom 6:10 Halálával ugyanis egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, életével azonban Istennek él. Rom 6:11 Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, (a mi Urunkban). Rom 6:12 Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bűn, s ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Rom 6:13 Tagjaitokat ne vessétek oda a gonoszság eszközéül a bűn szolgálatára, hanem mint halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül az Istennek. Rom 6:14 A bűn ugyanis már nem lesz úrrá rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben éltek. Rom 6:15 Mi következik ebből? Vétkezzünk tehát, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben élünk? Rom 6:16 Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy annak szolgálatában vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat: vagy a bűnnek, ami halálra vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra visz? Rom 6:17 De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, melyre oktattak. Rom 6:18 A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek. Rom 6:19 Testi gyarlóságtok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában az életszentségre. Rom 6:20 Amíg ugyanis a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól. Rom 6:21 Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál. Rom 6:22 Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Istennek szolgái lettetek. Rom 6:23 Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. A bűn zsoldja ugyanis a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Rom 7:1 Nem tudjátok, testvérek - hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt - hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Rom 7:2 A férjes asszonyt például törvény köti életben lévő férjéhez, férje elhunytával azonban fölszabadul a férj törvénye alól. Rom 7:3 Ha tehát férje életében más férfié lesz, házasságtörőnek mondják, de férje holta után szabad a törvény kötelezettségétől s nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz. Rom 7:4 Éppígy, testvérek, ti is meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy ahhoz tartozzatok, aki halottaiból föltámadt. Most tehát teremjünk gyümölcsöt Istennek. Rom 7:5 Amíg ugyanis test szerint éltünk, a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban s a halál gyümölcsét teremték. Rom 7:6 Most azonban fölszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami lenyűgözött, s ezért új lélekben, s nem az elavult betű szerint szolgálunk. Rom 7:7 Mit mondjunk tehát? Talán bűn a törvény? Szó sincs róla! A bűnt azonban csak a törvény által ismertem meg, mert a bűnös kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná: Rom 7:8 Ne kívánd meg! Ám a tilalom alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem minden kívánságot. Ahol ugyanis törvény nincs, ott halott a bűn. Rom 7:9 Valamikor törvény nélkül éltem. Rom 7:10 De mihelyt jött a törvény parancsa, a bűn föléledt, én pedig meghaltam. Így a parancs, melynek az életre kellett volna vezetnie, halálomra vált. Rom 7:11 A parancs ugyanis alkalmat adott a bűnnek, hogy félrevezessen és megöljön. Rom 7:12 A törvény tehát szent: parancsa is szent, igaz és jó. Rom 7:13 Ami tehát jó, az vált halálomra? Szó sincs róla! Inkább a bűn, mely, hogy bűn - mivoltát megmutassa, azzal okozta halálomat, ami jó, s így a parancs által bizonyítja szerfölött bűnös voltát. Rom 7:14 Tudjuk, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, a bűnnek rabja. Rom 7:15 Magam sem értem mit teszek, mert nem azt teszem, amit szeretnék (a jót), hanem, amit gyűlölök (a rosszat). Rom 7:16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, Rom 7:17 s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Rom 7:18 Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, vagyis testemben, mert akarni ugyan kész volnék, de arra, hogy a jót meg is tegyem, nem vagyok képes. Rom 7:19 Hisz nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok. Rom 7:20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Rom 7:21 Így tehát erre törvényt találok: Bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész. Rom 7:22 A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében, Rom 7:23 de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van. Rom 7:24 Én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálra szán testtől? Rom 7:25 Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Értelmemmel tehát Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének. Rom 8:1 Nincs tehát már semmi ítéletre méltó azokban, akik Krisztusban élnek (s nem a test szerint). Rom 8:2 Hiszen a lélek törvénye, melyet a Jézus Krisztusban való élet ad, fölszabadított téged a bűnnek és a halálnak törvénye alól. Rom 8:3 Amire ugyanis a törvény képtelen volt, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten hajtotta végre. Tulajdon Fiát küldte el a bűn miatt a bűnös testhez hasonló alakban, hogy elítélje a testben lévő bűnt, Rom 8:4 s hogy beteljesedjék rajtunk, akik nem a test, hanem a lélek szerint élünk, amit csak rendel a törvény. Rom 8:5 Aki test szerint él, testi dolgokra vágyik, aki lélek szerint, lelkiekre törekszik. Rom 8:6 A test vágyódása halálra vezet, a lélek törekvése életre és békére. Rom 8:7 A test vágyódása ugyanis Isten ellen van, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. Rom 8:8 Aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt. Rom 8:9 Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá. Rom 8:10 Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan holt a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás következtében. Rom 8:11 Ha pedig bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust halottaiból, ő, aki Krisztus (Jézust) halottaiból föltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Rom 8:12 Ezért hát testvérek, nem tartozunk a testnek azzal, hogy test szerint éljünk. Rom 8:13 Ha ugyanis test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Rom 8:14 Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Rom 8:15 Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: "Abba, Atya!" Rom 8:16 Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk. Rom 8:17 Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Rom 8:18 Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. Rom 8:19 A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. Rom 8:20 Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem a miatt, aki alávetette. Rom 8:21 De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Rom 8:22 Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. Rom 8:23 De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Rom 8:24 Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény. Rom 8:25 Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, akkor várjunk csak türelemmel. Rom 8:26 Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Rom 8:27 Aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a Lélek, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. Rom 8:28 Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, azoknak, akiket rendelése értelmében (szentségre) hívott. Rom 8:29 Akiket ugyanis eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká váljanak Fia képmásához. Így lesz elsőszülött sok testvér között. Rom 8:30 Akiket pedig előre elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette. Rom 8:31 Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Rom 8:32 Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért: Hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Rom 8:33 Ki emel vádat Isten választottjai ellen? Hiszen Isten tette megigazultakká őket. Ki ítéli el őket? Rom 8:34 Velük Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt föl is támadt és az Isten jobbján közben is jár értünk. Rom 8:35 Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Rom 8:36 Hiszen meg van írva: "Minket mindenkor teérted irtanak, S vágóbirkák módjára tartanak." Rom 8:37 De mindezen diadalmaskodunk ő általa, aki szeret minket. Rom 8:38 Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, Rom 8:39 sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. Rom 9:1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekkel: Rom 9:2 Nagy az én szomorúságom és szüntelen szívem fájdalma. Rom 9:3 Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért. Rom 9:4 Övéik az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Rom 9:5 Övéik az atyák és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen. Rom 9:6 Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik. Rom 9:7 És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: "Izsák utódait hívják ivadékoknak." Rom 9:8 Más szóval: Nem a testnek gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak. Rom 9:9 Az ígéret ugyanis így hangzik: "Az időben eljövök és Sárának fia lesz." Rom 9:10 De nemcsak nála volt így, hanem Rebekkánál is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait. Rom 9:11 Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna, - hogy érvényesüljön Isten szabad választása, Rom 9:12 mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ - Rebekka ezt a kijelentést kapta: "Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak." Rom 9:13 Írva van ugyanis: "Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem." Rom 9:14 Isten szabad választása. Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Rom 9:15 Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: "Azon könyörülök, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik." Rom 9:16 Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen. Rom 9:17 Az Írás ugyanis azt mondja a Fáraónak: "Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte." Rom 9:18 Így hát azon könyörül, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar. Rom 9:19 Erre ezt az ellenvetést teszed: "Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?" Rom 9:20 Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja-e a mű mesterének: Miért alkottál engem ilyennek? Rom 9:21 Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti? Rom 9:22 Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát? Rom 9:23 Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? Rom 9:24 Ilyeneknek hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is. Rom 9:25 Isten új népe. Ozeásnál így szól: "Népemnek hívom azt, amely nem - népem, S kedveltnek azt, amely nem kedves nekem, (S irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt). Rom 9:26 A helyett hogy azt mondanák nekik: Nem vagytok az én népem, Az élő Isten fiainak hívják majd őket." Rom 9:27 Izaiás pedig fönnszóval hirdeti Izraelről: "Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül." Rom 9:28 Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr. Rom 9:29 Azt is előre megmondta Izaiás: "Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, Olyanok lettünk volna, mint Szodoma, És Gomorrához hasonlóan jártunk volna." Rom 9:30 Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg. Rom 9:31 A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére. Rom 9:32 Ugyan miért nem? Mert nem a hittel, hanem tettekkel törekedett rá. Megbotlottak a botlás kövében, Rom 9:33 amint írva van: "A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, S szégyent nem vall, aki hisz benne." Rom 10:1 Testvérek! Szívem vágya és könyörgésem az Istenhez, hogy üdvözüljenek. Rom 10:2 Tanúságot teszek róluk, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a helyes megértés. Rom 10:3 Félreismerik ugyanis az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják helyettesíteni. Nem vetik alá magukat az Istentől eredő megigazulásnak. Rom 10:4 Márpedig a törvény végső célja Krisztus, aki által minden hívő megigazul. Rom 10:5 Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról: "Csak az ember fog élni általa, aki teljesíti." Rom 10:6 A hitből eredő megigazulásról viszont így szól: "Ne kérdezd magadban: Ki megy föl a mennybe?" - tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Rom 10:7 Vagy: "Ki száll le az alvilágba?" - tudniillik, hogy Krisztust fölhozza a holtak országából. Rom 10:8 Mit mond is hát? "Közel van hozzád az ige, ajkadon és szívedben van" - tudniillik a hit igéje, melyet hirdetünk. Rom 10:9 Ha száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten föltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. Rom 10:10 A szívbéli hit ugyanis megigazulásra, a szóbeli megvallás az üdvösségre szolgál. Rom 10:11 Az Írás is azt mondja: "Senki szégyent nem vall, aki hisz benne." Rom 10:12 Nincs különbség zsidó meg pogány közt, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazok iránt, akik segítségül hívják. Rom 10:13 "Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, üdvözül." Rom 10:14 De hogyan is hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogy higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? Rom 10:15 S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek? Hiszen meg van írva: "Mily kedves a lépte annak, (aki békét hirdet,) aki jó hírt hoz." Rom 10:16 De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izaiás is: "Uram, ki hisz a tőlünk hallottaknak?" Rom 10:17 A hit tehát hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből. Rom 10:18 De kérdem: Vajon nem hallották? Hiszen "Végig a földön szárnyal szavuk, Világ végéig elhat szózatuk." Rom 10:19 Tovább kérdem: Éppen Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, kik nem - népem, Haragra indítlak az értelmetlen nép ellen. Rom 10:20 Izaiás meg nyíltan megmondja: Ki nem keresett, rám talált, Fölismert, ki utánam nem járt. Rom 10:21 Izraelhez azonban így szól: "Naphosszat kitárom karomat a hitetlen, ellenszegülő nép felé." Rom 11:1 Azt kérdem tehát: Vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjámin törzséből. Rom 11:2 Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt: Rom 11:3 "Uram, prófétáidat fölkoncolták, oltáraidat lerombolták, csak magam maradtam meg, de nekem is életemre törnek." Rom 11:4 S mit felelt rá az isteni szózat? "Megtartottam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Báál előtt." Rom 11:5 Így a jelenben is van egy maradék, akiket a kegyelem választott ki. Rom 11:6 De ha ez kegyelem alapján történt, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. Rom 11:7 Hogy is állunk tehát? Rom 11:8 Amit Izrael keresett, azt nem érte el. Csak a kiválasztott maradék érte el. A többiek elvakultak, amint meg van írva: Rom 11:9 "Isten értelmetlen lelket adott nekik, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem táruló fület mind a mai napig. " Rom 11:10 És Dávid azt mondja: "Asztaluk legyen csapdává és tőrré Megtorlásukra, meg botránykővé. Rom 11:11 Homályosodjék el szemük ne lássanak, És nyomorítsd görbére hátukat." Rom 11:12 Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy versenyre serkentse őket. Rom 11:13 Ha pedig vétkük gazdagítja a világot és megfogyatkozásuk is hasznos a pogányoknak, mennyivel inkább lesz azzá teljes számuk. Rom 11:14 Nektek pogányoknak meg azt mondom: Amennyiben a pogányok apostola vagyok, hivatásomat nagyra tartom. Rom 11:15 Szeretném versengésre serkenteni véreimet és szeretnék legalább néhányat közülük az üdvösségre vezetni. Rom 11:16 Ha ugyanis már elvetésük is megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? Rom 11:17 "Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is; s ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is." Rom 11:18 Ha egyik - másik ág le is tört, s te vad olajfa létedre beléjük lettél oltva, és részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne dicsekedjél az ágak rovására. Rom 11:19 Ha mégis dicsekednél, tudd meg: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Rom 11:20 Mondhatnád ugyanis: Letörtek az ágak, hogy én legyek beoltva. Ez igaz. Rom 11:21 A hitetlenség miatt törtek le, te viszont a hit által állsz. Ne légy tehát fönnhéjázó, inkább félj. Rom 11:22 Ha ugyanis a természetes ágaknak nem kegyelmezett Isten, hátha neked sem kegyelmez. Rom 11:23 Értsd meg hát Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. Rom 11:24 De ők is be lesznek oltva, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma ahhoz, hogy újra beoltsa őket. Rom 11:25 Ha tehát téged levágtak a természetes vadolajfáról, és a természet rendjén kívül beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább lesznek beoltva saját olajfájukba azok, akik természet szerint is odavalók. Rom 11:26 Nem szeretném, testvérek, hogy tájékozatlanok maradjatok e titok dolgában, hogy bölcseknek ne képzeljétek magatokat. A vakság csak részben veri Izraelt, míg a pogányok teljes számban meg nem térnek. Rom 11:27 Akkor majd egész Izrael üdvözül, amint írva van: "Sionból jön a szabadító, Ki eltörli Jákob gonoszságát: Rom 11:28 Ez lesz szövetségem velük, Amikor megbocsátom bűnüket." Rom 11:29 Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás által kedvesek őseik miatt. Rom 11:30 Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. Rom 11:31 Hiszen, amint egykor ti nem hittetek Istennek, de most azoknak hitetlensége miatt irgalmasságot találtatok, Rom 11:32 Úgy ők ma hitetlenekké lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. Rom 11:33 Isten hagyta, hogy mindnyájan hitetlenségbe merüljenek, hogy mindenkin könyörüljön. Rom 11:34 Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily megfoghatatlanok szándékai, Mily kifürkészhetetlenek útjai! Rom 11:35 Vajon ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki? Rom 11:36 Ki kölcsönzött neki, Hogy visszakövetelhetné tőle? Rom 12:1 Minden belőle, általa és érte van, Dicsőség neki mindörökké! Ámen. Rom 12:2 Testvérek, Isten irgalmára kérlek titeket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Rom 12:3 Ez legyen észszerű hódolatotok. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes. Rom 12:4 A nekem adott kegyelemnél fogva azt mondom mindegyiteknek: Senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. Rom 12:5 Amint ugyanis egy testben több tagunk van, de nem ugyanaz a föladata mindegyik tagnak, Rom 12:6 éppúgy sokan egy testet alkotunk Krisztusban, egyenkint viszont egymásnak tagjai vagyunk. Rom 12:7 "A nekünk adott kegyelemnek megfelelően azonban különböző ajándékaink vannak: aki a prófétálást kapta, prófétáljon a hit szabályai szerint;" Rom 12:8 "aki tisztséget kapott, gyakorolja tisztségét; aki tanító, oktasson;" Rom 12:9 "aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson; aki alamizsnát oszt, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, legyen gondos; aki irgalmasságot gyakorol, tegye derűsen." Rom 12:10 Szeressetek tettetés nélkül. gyűlöljétek a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz. Rom 12:11 Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek gyöngédek, tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek. Rom 12:12 Igyekvéstekben ne lankadjatok, legyetek buzgó lelkűek: az Úr az, akinek szolgáltok! Rom 12:13 Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban. Rom 12:14 Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, s gyakoroljátok a vendégszeretetet. Rom 12:15 Áldjátok üldözőiteket, áldjátok és ne átkozzátok! Rom 12:16 Örvendezzetek az örvendezőkkel, a sírókkal pedig sírjatok. Éljetek egyetértésben. Rom 12:17 Ne legyetek fönnhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne képzeljétek magatokat önmagatoktól okosaknak. Rom 12:18 Ellenségszeretet. Rosszért rosszal senkinek se fizessetek. Törekedjetek a jóra (nemcsak Isten, hanem) az emberek előtt is. Rom 12:19 Amennyiben rajtatok múlik, lehetőleg éljetek minden emberrel békességben. Rom 12:20 Bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem hagyjátok az ítélet haragjára, mert írva van: "Enyém a bosszú, én majd megfizetek", mondja az Úr. Rom 12:21 "Sőt "ha ellenséged éhezik, adj neki enni; ha szomjazik, adj neki inni; mert ha így teszel, égő parazsat raksz a fejére."" Rom 13:1 Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat. Rom 13:2 Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől. Ahol hatalom van, azt Isten rendelte. Rom 13:3 Aki tehát szembeszáll a hatalommal, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. Rom 13:4 A felsőbb hatalom nem arra való, hogy elijesszen a jótettől, hanem a rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kellejen a hatalomtól tartanod? Rom 13:5 Tedd a jót, és megdicsér. Isten eszköze ugyanis a te javadra. De ha rosszat teszel, félj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze ugyanis, hogy végrehajtsa az ítéletet a gonosztevőn. Rom 13:6 Alá kell rendelnetek magatokat, nemcsak a megtorlás, hanem a lelkiismeret miatt is. Rom 13:7 Ezért fizettek adót is, hiszen Isten szolgái, akik behajtják. Rom 13:8 Adjátok meg tehát mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak adót, akinek vám, vámot, akinek hódolat, hódolatot, akinek tisztelet, tiszteletet. Rom 13:9 Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt. Rom 13:10 Ezeket a parancsolatokat: "Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, (hamisan ne tanúskodjál,) másét ne kívánd", s a többit mind ez az egy foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Rom 13:11 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet. Rom 13:12 Így tegyetek, hiszen ismeritek a mai időket. Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból. Hiszen üdvösségünk közelebb van, mint mikor hívők lettünk. Rom 13:13 Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Rom 13:14 Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civódásban és versengésben. Rom 14:1 Inkább az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra, és ne dédelgessétek testeteket, hogy bűnös kívánságokra ne gerjedjen. Rom 14:2 Karoljátok föl az aggályos lelkiismeretűt, a nélkül hogy fölfogását elítélnétek. Rom 14:3 Van, aki azt hiszi, hogy mindent ehetik, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. Rom 14:4 "Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen az Isten magáénak tekinti őt." Rom 14:5 Ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel? Saját urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van elég hatalma az Úrnak ahhoz, hogy fönntartsa. Rom 14:6 Van, aki különbséget tesz a napok közt, a másik meg minden napot jónak tart. kövesse mindenki a maga meggyőződését. Rom 14:7 Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi. S aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszi, és ő is hálát ad Istennek. Rom 14:8 Egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának. Rom 14:9 Míg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk. Rom 14:10 Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt föl, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék. Rom 14:11 Miért ítéled hát el testvéredet? Miért veted meg felebarátodat? Hiszen mindnyájan megjelenünk Isten ítélőszéke előtt. Rom 14:12 Így mondja az Írás: "Megesküdtem önmagamra, szól az Úr: Előttem hajlik meg minden térd, S Minden nyelv Istent magasztalja." Rom 14:13 Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek. Rom 14:14 Ezentúl tehát ne ítéljük el egymást, hanem inkább arra törekedjetek, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy botránkozást. Rom 14:15 Tudom, s meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy magában véve semmi sem tisztátalan, csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Rom 14:16 De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, már nem a szeretet szellemében jársz el. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt. Rom 14:17 Ne hagyjátok, hogy ócsárolják szabadságtokat. Rom 14:18 Hiszen Isten országa nem eszem - iszom, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben. Rom 14:19 Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, s rokonszenves az embereknek. Rom 14:20 Ezért törekedjünk arra, ami békességet s egymás épülését szolgálja. Rom 14:21 Az étel miatt ne rontsd le Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak, aki botrányt okozva eszik. Rom 14:22 Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, s egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, (megbotránkozik vagy meginog). Rom 14:23 Saját meggyőződésedet tartsd meg Isten előtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart. Rom 15:1 Akinek azonban kétsége támad s mégis eszik, el van ítélve, mert nem meggyőződése szerint tett. Mindaz, ami nem meggyőződésből történik, bűn. Rom 15:2 Nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, s ne a magunk javát keressük. Rom 15:3 Törekedjék mindegyikünk felebarátja kedvére, javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét. Rom 15:4 Írva van ugyanis róla: "Gyalázóid szidalma engem ér." Rom 15:5 Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. Rom 15:6 Adja nektek a türelem és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek. Rom 15:7 Így egy szívvel, egy szájjal magasztalhatjátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját. Rom 15:8 Fogadjátok el tehát egymást, amint Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére. Rom 15:9 Azt mondom ugyanis: Krisztus (Jézus) vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. Rom 15:10 A pogányok viszont irgalmassága miatt magasztalják az Istent, amint írva van: "Azért áldalak a népek közepett, És énekelem, Uram, a nevedet." Rom 15:11 Aztán meg így szól: "Örvendjetek népével együtt, ti pogányok." Rom 15:12 Majd ismét: "Dicsérjétek az Urat minden népe, Minden nemzetek dicsérjétek." Rom 15:13 Izaiás meg azt mondja: "Sarja támad Jesszének, Ki a népek uralkodójává emelkedik, Benne bíznak a pogány nemzetek." Rom 15:14 Töltsön el titeket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben. Befejezés Rom 15:15 Meg vagyok győződve róla, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, és oly bőséges tudással rendelkeztek, hogy magatok is figyelmeztethetitek egymást. Rom 15:16 Itt - ott merészebben írtam (testvéreim), hogy egyet - mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem címén. Rom 15:17 Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok közt és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell végeznem, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek. Rom 15:18 Ezzel tehát dicsekedhetem Krisztus Jézusban Isten előtt. Rom 15:19 Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével. Rom 15:20 Így Jeruzsálemtől Illíriáig bejártam az egész vidéket és hirdettem Krisztus evangéliumát. Rom 15:21 De becsületbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismerős volt, s ne a mástól rakott alapra építsek, mert írva van: Rom 15:22 "Akiknek nem hirdették, majd meglátják, S megértik majd, kik hírét sem hallották." Rom 15:23 Ez az, ami sokszor meggátolt abban, hogy hozzátok menjek. Rom 15:24 Mivel azonban nem akad már tennivalóm ezen a vidéken, s már több éve készülök hozzátok, remélem, Rom 15:25 hogy amikor átkelek Hispániába, átutazóban láthatlak titeket és útbaigazítást kaphatok tőletek. Előbb azonban ki akarom pihenni magamat köztetek. Rom 15:26 Most Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára. Rom 15:27 Macedónia és Ahája jónak látta, hogy gyűjtést rendezzen a jeruzsálemi szegény hívek javára. Rom 15:28 Jónak látták, de tartoznak is nekik vele, mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek az anyagiakban segítségükre lenni. Rom 15:29 Amikor ezt befejeztem és a gyűjtés eredményét átadtam nekik, útba ejtve titeket, Hispániába utazom. Rom 15:30 Jól tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus (evangéliumának) bőséges áldásával érkezem. Rom 15:31 Kérlek titeket, testvéreim, ami Urunk Jézus Krisztusra, s a Szentlélek szeretetére, támogassatok értem mondott imádságtokkal az Istennél, Rom 15:32 hogy megszabaduljak a judeai hitetlenektől, és a szentek szívesen vegyék Jeruzsálemnek tett szolgálatomat. Rom 15:33 Akkor, ha Istennek úgy tetszik, örömmel mehetek hozzátok, hogy körötökben fölüdüljek. Legyen mindnyájatokkal a békesség Istene. Amen. Rom 16:1 Ajánlom nektek nővérünket, Főbét, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. Rom 16:2 Fogadjátok őt szentekhez méltóan az Úrban és támogassátok őt, amiben csak rátok szorul, mert ő is soknak volt támasza, nekem magamnak is. Rom 16:3 Köszöntsétek Priszkát és Aquilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban. Ők életüket kockáztatták értem. Rom 16:4 Ezért nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a pogányokból megtért minden egyházközség. Rom 16:5 Köszöntsétek a házukban gyülekező közösséget. Köszöntsétek kedves Epenetuszomat, Ázsia zsengéjét Krisztusban. Rom 16:6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradt értetek. Rom 16:7 Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikuszt és Júniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek keresztényekké. Rom 16:8 Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat. Rom 16:9 Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat. Rom 16:10 Köszöntsétek Apelleszt, aki helytállt Krisztusért. Rom 16:11 Köszöntsétek Arisztobulosz házanépét. Köszöntsétek rokonomat Heródiont. Köszöntsétek Nárcisszusz házanépét, akik hívők az Úrban. Rom 16:12 Köszöntsétek Trifénát és Trifószát, akik az Úrért fáradnak. Köszöntsétek a szeretett Perziszt, aki sokat fáradt az Úrért. Rom 16:13 Köszöntsétek az Úr választottját Rúfuszt és anyját, aki nekem is az. Rom 16:14 Köszöntsétek Aszinkrinuszt, Flegont, Hermeszt, Patrobászt, Hermászt és a velük lévő testvéreket. Rom 16:15 Köszöntsétek Filologuszt és Júliát, Nereuszt és nővérét, meg Olimpiászt és a velük lévő összes szenteket. Rom 16:16 Köszöntsétek szent csókkal egymást. Krisztus minden egyháza köszönt titeket. Rom 16:17 Testvérek, figyelmeztetlek titeket, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben azzal a tanítással, amit tanultatok, egyenetlenséget és botrányt okoznak. Kerüljétek őket! Rom 16:18 Az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak, s nyájas szavakkal és hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét. Rom 16:19 Engedelmességtek híre mindenüvé eljutott: örömöm is telik bennetek. De azt szeretném, hogy járatosak legyetek a jóban, a rosszban viszont járatlanok. Rom 16:20 A békesség Istene hamarosan összetiporja a sátánt lábatok alatt. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Rom 16:21 Üdvözöl titeket munkatársam Timóteus és rokonaim Lúciusz, Jázon meg Szoszipáter. Rom 16:22 Üdvözöllek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki a levelet írtam. Rom 16:23 Üdvözöl titeket Gájusz, aki nekem és az egész közösségnek is házigazdája. Üdvözöl titeket Erásztusz, a város vagyonkezelője és Quártusz testvér. Rom 16:24 (A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Amen.) Rom 16:25 Annak pedig, akinek hatalma van arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, abban a kinyilatkoztatott titokban, amelyre örök idők óta csönd borult, Rom 16:26 de most az örök Isten parancsára a próféták írásai nyilvánvalóvá és minden nemzet előtt ismeretessé tették, hogy a hit elfogadására jussanak: Rom 16:27 Neki, az egyedül bölcs Istennek, (Tisztelet és) dicsőség, Jézus Krisztus által, Örökön - örökké. Amen. 1Co 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, 1Co 1:2 Isten Corintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt bárhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét. 1Co 1:3 Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól. 1Co 1:4 Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten kegyelméért, melynek Krisztus Jézusban részesei lettetek. 1Co 1:5 Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben. 1Co 1:6 A Krisztusról szóló tanítás megerősödött köztetek. 1Co 1:7 Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 1Co 1:8 aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján. 1Co 1:9 Hűséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe. Különböző visszaélések elitélése A pártoskodás 1Co 1:10 Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egyazon felfogásban! 1Co 1:11 Azt a hírt hozta ugyanis Kloé háza népe felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. 1Co 1:12 Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: "Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal." 1Co 1:13 Talán megoszlott Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek? Vagy Pál nevében kereszteltek meg? 1Co 1:14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt, meg Gájuszt. 1Co 1:15 Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve. 1Co 1:16 Még Sztefanász családját is megkereszteltem, egyébként nem emlékszem, hogy mást is megkereszteltem volna. 1Co 1:17 Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem, hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse. 1Co 1:18 A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten erje. 1Co 1:19 Hiszen írva van: "Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom." 1Co 1:20 Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmuttata Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége? 1Co 1:21 Mivel ugyanis bölcsességben a világ nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. 1Co 1:22 A zsidók csodákat követelnek, a görögök bölcsességeket keresnek. 1Co 1:23 Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük: aki a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság, 1Co 1:24 de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök: Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége. 1Co 1:25 Hiszen Isten "oktalansága" bölcsebb az embereknél, Isten "gyöngesége" pedig erősebb az embereknél. 1Co 1:26 Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberi bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő, 1Co 1:27 de Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyenge, hogy megszégyenítse az erőseket, 1Co 1:28 s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse. 1Co 1:29 Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. 1Co 1:30 Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. 1Co 1:31 Így teljesült az Írás szava: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék." 1Co 2:1 Én is, Mikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel vagy bölcsességgel léptem föl, hogy hirdessem nektek Isten tanúságtételét. 1Co 2:2 Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. 1Co 2:3 Gyöngeségem tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok. 1Co 2:4 Tanításom és igehirdetésem bizony nem az (emberi) bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyításából, 1Co 2:5 hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon. 1Co 2:6 Bölcsességet hirdetünk mi is, de csak a tökéleteseknek. Nem ennek a világnak bölcsességét, sem e világ pusztulásra itélt fejedelmeiét, 1Co 2:7 hanem Isten titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, melyet az Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. 1Co 2:8 Ezt senki sem értette meg a világ fejedelmei közül, mert ha megértették volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. 1Co 2:9 Itt inkább az Írás szava érvényes: "Szem nem látta, fül nem hallotta, Emberi szív föl nem fogta, Amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt." 1Co 2:10 Nekünk azonban Lelke által kinyilatkoztatta Isten, mert a Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is. 1Co 2:11 Ki ismeri az ember bensőjét, ha nem az ember lelke, mely benne van? Éppúgy Isten bensőjét sem ismeri senki más, csak Isten Lelke. 1Co 2:12 Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. 1Co 2:13 Erről is beszélünk, nem az emberi bölcsesség tudós szavaival, hanem ahogy a Lélek tanítja, lelki embereknek lelkieket nyújtva. 1Co 2:14 Az érzéki ember nem fogja föl, ami Isten lelkéből ered. Oktalanságnak tűnik föl neki, s nem képes megérteni, hogy lelkileg kell azt elbírálni. 1Co 2:15 A lelki ember azonban mindent elbírál, de őt senki sem bírálja el. 1Co 2:16 "Vajon ki látta át az Úr gondolatait, hogy kioktathatná őt?" Mi viszont Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk. 1Co 3:1 Nektek azonban, testvérek, nem beszélhettem, mint lelki embereknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. 1Co 3:2 Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. 1Co 3:3 Vagy talán, míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok testiek, s nem jártok el nagyon is emberi módon? 1Co 3:4 Amikor ugyanis egyik azt mondja: "Én Pállal tartok", a másik meg: "Én Apollóval", nem vagytok túlságosan emberiek? 1Co 3:5 Mi az Apolló? Mi a Pál? Csak szolgák, akik a hitre vezettek, úgy amint nekik az Úr megadta. 1Co 3:6 Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. 1Co 3:7 Ezért, nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 1Co 3:8 Az ültető meg az öntöző egyforma. El is veszi mindegyik jutalmát fáradságához mérten. 1Co 3:9 Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 1Co 3:10 Mint gondos építőmester, Isten nekem adott kegyelmével alapot vetettem, de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá. 1Co 3:11 A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat. 1Co 3:12 Azt pedig, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít, 1Co 3:13 kinek - kinek munkája fogja megmutatni. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel jön el, s a tűz bizonyítja, kinek mit ér a munkája. 1Co 3:14 Akinek építménye megmarad, az jutalomban részesül. 1Co 3:15 De akinek elhamvad a műve, az kárt vall. Ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által. 1Co 3:16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek? 1Co 3:17 Aki pedig Isten templomát lerontja, azt elpusztítja Isten. Hiszen Isten temploma szent, és ti vagytok az. 1Co 3:18 Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék oktalanná, hogy bölccsé lehessen. 1Co 3:19 E világ bölcsessége ugyanis oktalanság Isten előtt. Így mondja az Irás: "Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket." 1Co 3:20 Továbbá: "Az ember gondolatja előtte tárva van: Mint egy lehellet, neki mind olyan." 1Co 3:21 Senki se kérkedjék tehát emberekkel. Hisz minden a tietek: 1Co 3:22 kár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek. 1Co 3:23 Ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené. 1Co 4:1 Úgy tekintsenek minket, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak megbízottjait. 1Co 4:2 A megbízottól pedig nem kívánnak többet, mint hogy hűséges legyen. 1Co 4:3 Egyáltalán nem törődöm azzal, hogy ti mondtok felőlem itéletet, vagy más emberi bíróság. Hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. 1Co 4:4 Semmiben sem érzem magam bűnösnek, de ez még nem ment föl. Az Úr mond fölöttem itéletet. 1Co 4:5 Ne ítéljetek tehát idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki bevilágít a sötétség titkaiba, s a szívek szándékait is földeríti. Akkor majd mindenki elismerésben részesül Istentől. 1Co 4:6 Ezt pedig, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Csak ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék egyikkel a másik rovására. 1Co 4:7 Ki tesz téged másnál különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? 1Co 4:8 Ti már jóllaktatok, már meg is gazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk. 1Co 4:9 Úgy látom ugyanis, hogy Isten minket apostolokat utolsókká tett, s mintegy halálra szánt. Látványossága lettünk a világnak, s az angyaloknak és embereknek is. 1Co 4:10 Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban, Mi gyöngék vagyunk, ti erősek, Ti megbecsültek, mi megvetettek. 1Co 4:11 Mindmáig éhezünk és szomjazunk, Nincs ruhánk és verést szenvedünk, 1Co 4:12 Hajléktalanok vagyunk és kezünk munkájával fáradunk. Átkoznak minket, de mi áldást mondunk. Üldöznek minket, de mi elviseljük. 1Co 4:13 Gyaláznak minket, de mi vígasztalunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, Mindenkinek söpredéke mostanáig. 1Co 4:14 Nem azért írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem, mint kedves fiaimat, intelek. 1Co 4:15 Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek. 1Co 4:16 Kérlek tehát titeket, legyetek követőim, (mint ahogy én Krisztus követője vagyok). 1Co 4:17 Azért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztus (Jézusban), amit mindenütt, minden egyházban hirdetek. 1Co 4:18 Némelyek úgy fölfuvalkodnak, mintha nem készülnék hozzátok. 1Co 4:19 Pedig, ha az Úr is akarja, hamarosan hozzátok indulok. Akkor majd meggyőződöm a fölfuvalkodottaknak, nem szavairól, hanem erejéről. 1Co 4:20 Isten országa ugyanis nem szavakban, hanem erőben áll. 1Co 4:21 Mit akartok hát? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel? 1Co 5:1 Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincsen, az tudniillik, hogy valaki saját atyjának feleségével él. 1Co 5:2 S ti még kérkedtek? Nem kellene inkább szomorkodnotok és azon lennetek, hogy kiközösítsétek azt, aki ilyesmit tesz? 1Co 5:3 Én ugyan testileg távol, de lélekben jelen, mintha köztetek volnék, már kimondtam az ítéletet a fölött, aki így viselkedett: 1Co 5:4 A mi Urunk Jézus (Krisztus) nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, 1Co 5:5 és adjuk át az ilyent testének vesztére a sátánnak, hogy lelke üdvözüljön az Úr (Jézus Krisztus) napján. 1Co 5:6 Dicsekvéstek nincs rendjén. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti? 1Co 5:7 El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust megölték. 1Co 5:8 Ünnepeljünk hát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és igazság kovásztalan kenyerével. 1Co 5:9 Megírtam nektek levelemben: Ne barátkozzatok parázna emberekkel! 1Co 5:10 Ez nem vonatkozik általában e világ paráznáira, kapzsiaira, rablóira és bálványimádóira, mert különben ki kellene szöknötök a világból. 1Co 5:11 Most azonban azt írom nektek: Ne barátkozzatok azzal, aki testvérnek mondja ugyan magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt. 1Co 5:12 Minek itélkezzem azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött itélkeztetek ti is, akik a közösséghez tartoznak? 1Co 5:13 A kinnlévők fölött majd Isten itélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül! 1Co 6:1 Ha valamelyiktek pörösködik, hogy meri hitetleneknél keresni igazát, s nem a szenteknél? 1Co 6:2 Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? S ha a világ fölött ítélkeztek, nem vagytok jogosultak arra, hogy csekély dolgokban is ítélkezzetek? 1Co 6:3 Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább a mindennapi ügyekben? 1Co 6:4 Ha mindennapi ügyekben pörösködtök, azokat jelöljétek ki bírónak, akik semmit sem számítanak a közösségben. 1Co 6:5 Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Hát nem akad köztetek egyetlen értelmes ember sem, aki testvérei ügyében döntőbíró lenne? 1Co 6:6 E helyett testvér testvérrel pörösködik, méghozzá hitetlenek előtt! 1Co 6:7 Már az is hiba nálatok, hogy pörös ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? 1Co 6:8 E helyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, s méghozzá a testvéreknek. 1Co 6:9 Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, 1Co 6:10 sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. 1Co 6:11 Néhányan bizony ilyenek voltatok, de az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által megtisztultatok, szentek lettetek és megigazultatok. 1Co 6:12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. 1Co 6:13 Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja. A test ellenben nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 1Co 6:14 Isten az Urat föltámasztotta, s minket is föl fog támasztani hatalmával. 1Co 6:15 Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam talán Krisztus tagját és parázna nő tagjává tegyem? Isten mentsen! 1Co 6:16 Nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Hiszen így olvassuk az Írásban: "A kettő testben egy lesz." 1Co 6:17 Aki viszont az Úrral egyesül, egy lélek vele. 1Co 6:18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amit az ember elkövet, a testén kívül van, a parázna azonban tulajdon teste ellen vét. 1Co 6:19 Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? 1Co 6:20 Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg (és hordozzátok) tehát az Istent testetekben. 1Co 7:1 Leveletekre azt válaszolom: 1Co 7:2 Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A paráznaság veszélye miatt azonban, legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. 1Co 7:3 A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, s ugyanúgy az asszony is férjével szemben. 1Co 7:4 Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége. 1Co 7:5 Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat. Aztán térjetek vissza egymáshoz, hogy a sátán meg ne kísértsen, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. 1Co 7:6 Ezt engedményképpen mondom, nem parancsként. 1Co 7:7 Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyent, másik amolyant. 1Co 7:8 A nem házasoknak és özvegyeknek pedig azt mondom: 1Co 7:9 Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, lépjenek csak házasságra, mert jobb megházasodni, mint érzéki vágytól égni. 1Co 7:10 A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség férjét el ne hagyja. 1Co 7:11 Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét. 1Co 7:12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és ez szívesen megmarad vele, ne bocsássa el. 1Co 7:13 Ha pedig valamely (hívő) asszonynak hitetlen férje van, s az szívesen megmarad vele, ne hagyja el a férjét. 1Co 7:14 A hitetlen férfit ugyanis megszenteli a felesége, a hitetlen asszonyt pedig megszenteli a férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek. 1Co 7:15 De ha a hitetlen fél elválik, hadd váljék el. Ebben az esetben a testvér vagy a nővér nincs lekötve, hiszen békességre hívott titeket az Isten. 1Co 7:16 Honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted férjedet? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy megmentheted feleségedet? 1Co 7:17 Éljen mindenki úgy, ahogy az Úr megadta neki, s ahogy az Isten elhívta. Így rendelkezem minden egyházban. 1Co 7:18 Ha körülmetélt kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, ha viszont körülmetéletlen, nem metéltesse körül magát. 1Co 7:19 A körülmetéletlenség mit se ér, de a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem Isten parancsainak megtartása. 1Co 7:20 Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott. 1Co 7:21 Ha rabszolga hivatást kaptál, ne bánkódj miatta. Még ha szabad is lehetnél, maradj meg benne. 1Co 7:22 Aki ugyanis mint rabszolga kapta hivatását az Úrban, az Úrnak szabadosa. Hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivatást, Krisztus rabszolgája. 1Co 7:23 Váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek emberek rabszolgáivá! 1Co 7:24 Testvérek, maradjon meg tehát Isten előtt mindegyiktek abban, amire hivatást kapott. 1Co 7:25 Ami a szűzeket illeti, arra nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki az Úr irgalmából elértem azt, hogy hitelt érdemeljek. 1Co 7:26 A közeli nehéz idők miatt azt tartom, hogy ez ajánlatos és jó, ha így marad az ember. 1Co 7:27 Ha asszonyhoz vagy kötve, nekeresd az elválást. ha nem kötötted magadat asszonyhoz, ne keress feleséget. 1Co 7:28 Ha azonban megnősülsz, nem vétkezel, s ha szűz férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság fogja gyötörni. Én pedi meg akarlak kímélni titeket. 1Co 7:29 "Azt mondom tehát testvérek: Az idő rövid. Ezért, akinek felesége van, éljen úgy, mintha nem volna; aki sír, mintha nem sírna;" 1Co 7:30 "aki örven, mintha nem örvendene; aki vásárol, mintha megsem tartaná;" 1Co 7:31 s aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem érintkeznék vele, mert elmúlik a jelen világ. 1Co 7:32 Szeretném, ha gond nélkül lennétek. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. 1Co 7:33 A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, és megosztott. 1Co 7:34 A nem házas asszon és szűz arra gondol, ami az Úré: hogy testben - lélekben szent legyen, a férjes nőnek azonban világi dolgokra van gondja: hogyan járjon a férje kedvében. 1Co 7:35 Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe ejtselek, hanem hogy fedhetetlen életrre és az Úrhoz való állhatatos ragaszkodásra segítselek titeket. 1Co 7:36 Ha valaki azt gondolja, hogy szégyenkeznie kell hajadon lánya miatt, mert eljárt fölötte az idő, s ha úgy van rendjén, tegye ahogy jónak látja. Nem vétkezik. Kössenek csak házasságot. 1Co 7:37 De aki erősen elhatározta a szívében, s mi sem kényszeríti, hanem ura saját akaratának és úgy döntött, hogy megőrizi saját hajadon leányát, jól teszi. 1Co 7:38 "Tehát, aki férjhez adja hajadon leányát, jól teszi; aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi." 1Co 7:39 Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, fölszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. 1Co 7:40 Boldogabb lesz azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez az én tanácsom, s hiszem, hogy Isten Lelke vezet. 1Co 8:1 Ami a bálványoknak áldozott húst illeti, bizonyos, hogy mindnyájunknak van tudása. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. 1Co 8:2 Aki sokat ad a tudásra, még nem ismert föl, hogyan kell tudnia. 1Co 8:3 De aki szereti Istent, azt magáénak tudja. 1Co 8:4 Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. 1Co 8:5 Bár beszélnek istenekről az égen és a földön, - tudniillik sok istenük és sok uruk van 1Co 8:6 "- nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk." 1Co 8:7 De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s téves lelki ismeretünk beszennyeződik. 1Co 8:8 Az étel ugyan nem lesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk. 1Co 8:9 Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok! 1Co 8:10 Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? 1Co 8:11 Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus. 1Co 8:12 Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. 1Co 8:13 Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvéremet meg ne botránkoztassam. 1Co 9:1 Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat Jézus (Krisztust)? Nem az én művem vagytok ti az Úrban? 1Co 9:2 Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek az vagyok: apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 1Co 9:3 Ez önvédelem a számon kérőkkel szemben. 1Co 9:4 Vajon nincs jogunk az evéshez - iváshoz? 1Co 9:5 Nincs jogunk ahhoz, hogy valamely asszonyt, mint nővérünket magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei, sőt Kéfás is teszi? 1Co 9:6 Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk így tenni? 1Co 9:7 Ki katonáskodik saját költségét? Ki ültet szőlőt és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat és nem issza a nyáj tejét? 1Co 9:8 Talán csak emberi ésszel mondom ezeket? 1Co 9:9 Nem ugyanazt mondja a törvény is? Hiszen így áll Mózes törvényében: "Cséplő ökörnek ne kösd be a száját!" Vajon az ökörre van gondja Istennek, 1Co 9:10 s nem inkább értünk mondja ezt? De bizony értünk meg van írva, hogy a szántó reménykedve szántson, s a cséplő abban a reményben, hogy része lesz a termésből. 1Co 9:11 Ha lelki javakat vetettünk köztetek, oly nagy dolog az, ha majd anyagi javaitokat aratjuk? 1Co 9:12 Ha mások rendelkezhetnek veletek, miért nem inkább mi? De mi nem élünk e joggal, sőt mindent elviselünk, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. 1Co 9:13 Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárt szolgálják, az oltárról részesednek? 1Co 9:14 Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek. 1Co 9:15 Én azonban mindebből mit sem élveztem. Nem azért írom ezt, hogy a jövőben így bánjatok velem, mert jobb meghalnom, sem hogy valaki jóhíremet lerontsa. 1Co 9:16 Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! 1Co 9:17 Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. 1Co 9:18 Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve, ingyenessé tegyem az evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező jogomat. 1Co 9:19 Bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem, hogy minél többet megnyerjek. 1Co 9:20 A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alárendeltek közt, mint a törvény alárendeltje, - noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve - csak hogy megnyerjem a törvény alá rendelteket. 1Co 9:21 A törvényen kívülállók közt, mint aki a törvényen kívül áll - pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendeltje - csak hogy megnyerjem a törvényen kívül állókat. 1Co 9:22 A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek. 1Co 9:23 Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne. 1Co 9:24 Nem tudjátok, hogy a pályán a versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! 1Co 9:25 A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant. 1Co 9:26 Én is futok, de nem céltalanul, mérem az ökölcsapásokat, de nem csak a levegőt csapkodva, hanem sanyargatom 1Co 9:27 és rabságba vetem testemet, hogy még másoknak hirdetem az igét, magam érdemtelenné ne váljak. 1Co 10:1 Testvérek, nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, 1Co 10:2 s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. 1Co 10:3 Mind ugyan azt a lelki ételt ették, s mind ugyan azt a lelki italt itták. 1Co 10:4 Ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla Krisztus volt. 1Co 10:5 De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek. El is hulltak a pusztában. 1Co 10:6 Ezek intő példák számunkra, hogy ne kívánjuk meg a rosszat mint ahogy ők megkívánták. 1Co 10:7 Ne legyetek bálványimádókká, mint néhányan közülük, amint az Írás mondja: "Leült a nép enni - inni, aztán fölkelt mulatni." 1Co 10:8 Ne is paraználkodjunk, mint néhányan közülük, s ezért egy nap huszonháromezren vesztek oda. 1Co 10:9 Ne is kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, s ezért kígyók által pusztultak el. 1Co 10:10 Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, s ezért a pusztító angyal áldozatai lettek. 1Co 10:11 Mindez előképben történt velük, s a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. 1Co 10:12 Aki tehát azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék. 1Co 10:13 Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulas lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok. 1Co 10:14 Ezért, kedveseim, óvakodjatok a bálványimádástól! 1Co 10:15 Értelmes emberekkel beszélek: ítéljétek meg magatok, amit mondok. 1Co 10:16 Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, ugye Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, melyet megtörünk ugye Krisztus testében való részesedésű? 1Co 10:17 Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesedünk. 1Co 10:18 Nézzétek csak a test szerint való Izraelt! Vajon azok, akik az áldozatból esznek, nem részesednek az oltárról? 1Co 10:19 Mit is akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? 1Co 10:20 Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, nem az Istennek, hanem az ördögnek áldozzák. Igazán nem ohajtom, ogy közösségtek legyen a gonosz lelkekkel. 1Co 10:21 Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét, meg az ördög kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztalában, meg az ördög asztalában is. 1Co 10:22 Vagy föl akarjuk ingerelni az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? 1Co 10:23 Gyakorlati tanácsok. Minden szabad (nekem), de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épületes. 1Co 10:24 Senki se keresse ami a magáé, hanem ami a másé. 1Co 10:25 Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül hogy lekiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. 1Co 10:26 "Az Úré a föld és minden gazdagsága." 1Co 10:27 Ha egy hitetlen meghív, s el akartok menni, egyetek mindenből, amit föltálalnak, a nélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. 1Co 10:28 De ha valaki azt mondja: "Ez áldozati hús", ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. 1Co 10:29 Nem a te lelkiismeretedről beszélek, hanem a másikéról. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? 1Co 10:30 Ha hálaadaással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok? 1Co 10:31 Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. 1Co 10:32 Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát meg ne botránkoztassátok, hiszen én is mindenkinek kedvében járok. 1Co 10:33 Nem keresem, ami nekem hasznos, hanem, ami másoknak az, hogy üdvözüljenek. 1Co 11:1 Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok. Intézkedések az istentisztelettel kapcsolatban 1Co 11:2 Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam. 1Co 11:3 Szeretném azonban tudomástokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. 1Co 11:4 Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. 1Co 11:5 Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. 1Co 11:6 Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. 1Co 11:7 A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. 1Co 11:8 Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. 1Co 11:9 S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. 1Co 11:10 Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll - az angyalokra való tekintettel. 1Co 11:11 Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül, 1Co 11:12 mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van. 1Co 11:13 Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? 1Co 11:14 Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. 1Co 11:15 Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. 1Co 11:16 Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának. 1Co 11:17 A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. 1Co 11:18 Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás van köztetek. Ezt részben el is hiszem. 1Co 11:19 Kell is, hogy szakadás legyen köztetek, hogy a megbízhatók kiváljanak közületek. 1Co 11:20 Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, 1Co 11:21 mert étkezés közben kiki a saját vacsoráját veszi elő, s az egyik éhen marad, a másik pedig megrészegül. 1Co 11:22 Hát nincs otthonotok evésre - ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát és zavarba hozzátok a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek. 1Co 11:23 Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: Az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, 1Co 11:24 hálát adott, megtörte és így szólt: "(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre." 1Co 11:25 Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre." 1Co 11:26 Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jön. 1Co 11:27 Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. 1Co 11:28 Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből, 1Co 11:29 mert aki (méltatlanul) eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné (az Úr) testét, tulajdon ítéletét eszi és issza. 1Co 11:30 Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak. 1Co 11:31 Ha azonban (helyesen) ítélnők meg magunkat, nem lenne részünk az ítéletben. 1Co 11:32 Ha viszont az Úr ítél meg minket, javulásunkra teszi, hogy e világgal együtt el ne kárhozzunk. 1Co 11:33 Ezért testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjatok egymásra. 1Co 11:34 Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el. 1Co 12:1 Ami a lelki adományokat illeti, nem akarom testvérek, hogy tudatlanok maradjatok. 1Co 12:2 Emlékeztek, hogy mikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak ellenállhatatlanul a néma bálványok elé. 1Co 12:3 Ezért tudtotokra adom, hogy aki Isten lelke által szól, az egy sem mondja: "Átkozott legyen Jézus." De azt sem mondhatja senki: "Jézus az Úr", hacsak a Szentlélek által nem. 1Co 12:4 A lelki adományok különfélék, de a lélek ugyanaz. 1Co 12:5 A megbízatások is különfélék, de az Úr ugyanaz. 1Co 12:6 Különfélék a csodatettek is, de Isten, aki mindezt mindenkiben véghez viszi, ugyanaz. 1Co 12:7 A Lélek ajándékait pedig ki ki azért kapja, hogy használjon vele. 1Co 12:8 Egyik ugyanis a Lélektől a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, 1Co 12:9 "a harmadik meg a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy a gyógyítás adományát ugyanabban a Lélekben;" 1Co 12:10 ez csodatévő hatalmat, amaz meg a prófétálást, egyik a szellemek elbírálását, másik többféle nyelvet, a harmadik viszont a nyelvek megfejtését. 1Co 12:11 Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek - kinek. 1Co 12:12 A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így Krisztus is. 1Co 12:13 Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által: akár zsidó, akár pogány, akár rabszolga, akár szabad. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. 1Co 12:14 A test sem egy tagból áll ugyanis, hanem sokból. 1Co 12:15 Még ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, nem tartozom tehát a testhez", mégis a testhez tartozik. 1Co 12:16 Ha pedig a fül mondaná: "Nem vagyok szem, nem tartozom tehát a testhez", mégis a testhez tartozik. 1Co 12:17 Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol maradna a szaglás? 1Co 12:18 Isten határozta meg mindenegyes tag föladatát a testben, tetszése szerint. 1Co 12:19 Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 1Co 12:20 Ám sok a tag, de a test csak egy. 1Co 12:21 Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem." 1Co 12:22 Ellenkezőleg, a gyöngébbeknek látszó tagok sokkal szükségesebbek. 1Co 12:23 Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, 1Co 12:24 a tisztességes tagoknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért szerkesztette meg a testet és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, 1Co 12:25 hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. 1Co 12:26 Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi. 1Co 12:27 Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai. 1Co 12:28 Az egyházban pedig Isten némelyeket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat tanítókká tett. Adott továbbá csodatévő hatalmat, gyógyító erőt, segítőkészséget, Cormányzóképességet, különféle nyelvadományt (és beszédek magyarázatát). 1Co 12:29 Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? 1Co 12:30 Valamennyien csodatévő hatalommal és gyógyító erővel rendelkeznek? Mindannyian nyelveket beszélnek? Mindannyian beszédeket magyaráznak? 1Co 12:31 Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. 1Co 13:1 Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. 1Co 13:2 Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen Akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek. 1Co 13:3 Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek S vessem oda testem, hogy elégessenek, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem használ nekem. 1Co 13:4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, A szeretet nem féltékeny, Nem kérkedik, nem gőgösködik, 1Co 13:5 Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, 1Co 13:6 Nem örül a gonoszságnak, De együtt örül az igazsággal. 1Co 13:7 Mindent eltűr, mindent elhisz, Mindent remél, mindent elvisel. 1Co 13:8 A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik, A nyelvek elhallgatnak, A tudomány elenyészik. 1Co 13:9 Tudásunk csak töredékes, Töredékes a prófétálásunk is. 1Co 13:10 Mikor azonban eljön a beteljesedés, Ami töredékes, véget ér. 1Co 13:11 Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De Mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. 1Co 13:12 Ma még csak tükörben, homályosan látunk, Akkor majd színről - színre. Most csak töredékes a tudásom, Akkor majd úgy ismerek, Ahogy én is ismert vagyok. 1Co 13:13 Most megmarad a hit, remény, szeretet, Ez a három, De köztük a legnagyobb a szeretet. 1Co 14:1 Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok. 1Co 14:2 Aki ugyanis nyelveken szólal meg, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Senki sem érti, mert a Lélektől indítva mond titokzatos dolgokat. 1Co 14:3 "Aki viszont prófétál; emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél." 1Co 14:4 Aki nyelveken szól, csak önmagának épülésére szolgál, aki azonban prófétál, (Isten) egyházának épülésére. 1Co 14:5 Szeretném ugyan, hogy mindannyian nyelveken szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok, mert aki prófétál, nagyobb annál, aki nyelveket beszél, hacsak meg nem magyarázza, hogy az egyház is épüljön rajta. 1Co 14:6 Ha tehát hozzátok érkezem testvérek, és nyelveken szólalok meg, mit használok nektek, ha nem a kinyilatkoztatás, tudomány, prófétálás vagy tanítás szavaival szólok hozzátok? 1Co 14:7 Lám az élettelen hangszernél is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem különböző hangokon szólal meg, hogyan lehet fölismerni, hogy mit játszanak rajta? 1Co 14:8 S ha a trombita bizonytalan hangot hallat, ki fog csatába indulni? 1Co 14:9 Így nálatok is, ha a nyelvek adományával nem hallotok érthető szavakat, hogyan értik meg, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek. 1Co 14:10 Lám milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. 1Co 14:11 Ha nem ismerem a szó jelentését, idegen vagyok a beszélő számára, de a beszélő is idegen nekem. 1Co 14:12 Ezért ti is, mivel oly buzgón keresitek a lelki adományokat, törekedjetek arra, hogy az egyház bővülésére bőven részesedjetek bennük. 1Co 14:13 Aki tehát nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni. 1Co 14:14 Ha ugyanis valamely nyelven imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de eszem meddő marad. 1Co 14:15 "Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek elmémmel is." 1Co 14:16 Különben, ha csak lélekben dicséred az Istent, hogy mondhatja áldó imádra az Ament az, aki a nyelvben járatlan, Mikor azt sem tudja, mit beszélsz? 1Co 14:17 Te ugyan szép hálaadást mondhatsz, de a másik nem épül rajta. 1Co 14:18 Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken, 1Co 14:19 de az egyházban inkább öt érthető szót akarok kimondani, hogy másokat is oktathassak, mintsem tízezer szót nyelveken. 1Co 14:20 Testvérek, gondolkodástokban ne legyetek olyanok, mint a gyermek. Csak a gonoszságot illetően legyetek kisdedek, gondolkodástokban azonban felnőttek. 1Co 14:21 A törvény azt mondja: "Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de még így sem hallgatnak rám, mondja az Úr." 1Co 14:22 "A nyelvek adománya tehát nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek szánt csodajel; a prófétálás viszont nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól." 1Co 14:23 Ha tehát egybegyűl az egész egyház és mindnyájan nyelveken szólnak, s avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, nem mondanák, hogy elment az eszetek? 1Co 14:24 De ha valamennyien prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy avatatlan, valamennyien meggyőzik, mindenkitől ítéletét hallja, 1Co 14:25 s kiderülnek rejtett gondolatai, úgy hogy arcraborulva imádja Istent és megvallja: Valóban köztetek Isten! 1Co 14:26 Mi következik ebből, testvérek? Mikor egybegyűltök, legyen mindegyikteknek dicsérő éneke, vagy tanítása, vagy kinyilatkoztatása, vagy nyelvadománya, vagy magyarázata. Szolgáljon minden épüléstekre. 1Co 14:27 Nyelveken csak kettő, vagy legföljebb három szóljon, mégpedig sorjában, és egy magyarázza meg. 1Co 14:28 Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgassanak az összejövetelen. Beszéljenek magukban és az Istennel. 1Co 14:29 A próféták közül pedig kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. 1Co 14:30 Ha egy másik jelenlévő részesül kinyilatkoztatásban, az előbbi hallgasson el. 1Co 14:31 Sorjában mind prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak s fölbuzduljanak. 1Co 14:32 A prófétaság lelke engedelmeskedik a prófétáknak. 1Co 14:33 Isten ugyanis nem a zűrzavar lelke, hanem a békességé. 1Co 14:34 Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. 1Co 14:35 Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon férjüket, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken. 1Co 14:36 Vajon tőletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? 1Co 14:37 Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az Úr akarata. 1Co 14:38 Ha tudomásul nem veszi, őt sem veszik tudomásul. 1Co 14:39 Törekedjetek tehát a prófétálásra testvérek, s ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást. 1Co 14:40 Minden méltóképen és rendben történjék. 1Co 15:1 Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne. 1Co 15:2 Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké. 1Co 15:3 Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. 1Co 15:4 Eltemették és harmadnapon feltámadt. Ez is az írás szerint. 1Co 15:5 Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. 1Co 15:6 Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb ma is él, néhány pedig már meghalt. 1Co 15:7 Aztán Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak. 1Co 15:8 Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent. 1Co 15:9 Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát. 1Co 15:10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem. 1Co 15:11 Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké. 1Co 15:12 Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt holtából, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs feltámadás? 1Co 15:13 Ha nincs feltámadás, Akkor Krisztus sem támadt fel. 1Co 15:14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek. 1Co 15:15 Sőt még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istennel szemben arról tanúskodunk, hogy Krisztust feltámasztotta, noha nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. 1Co 15:16 Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, Akkor Krisztus sem támadt fel. 1Co 15:17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. 1Co 15:18 Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek. 1Co 15:19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél. 1Co 15:20 Ám Krisztus feltámadt holtából, mint a holtak zsengéje. 1Co 15:21 Egy ember által jött halál, egy ember által jön a holtak feltámadása is. 1Co 15:22 Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek. 1Co 15:23 Mindenki amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön. 1Co 15:24 Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, a miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. 1Co 15:25 Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. 1Co 15:26 Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert "lába alá vetett mindent". 1Co 15:27 Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. 1Co 15:28 Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben. 1Co 15:29 Mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 1Co 15:30 Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek szüntelen? 1Co 15:31 Mindennap kész vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunk Jézus Krisztusban. 1Co 15:32 Mit használ nekem, hogy Efezusban férfiasan küzdöttem a vadállatokkal? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak "együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk!" 1Co 15:33 Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. 1Co 15:34 Legyetek józanok, amint illik és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Mindezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat. 1Co 15:35 De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak fel a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő? 1Co 15:36 Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak (előbb) meg nem hal. 1Co 15:37 Amit vetsz, nem növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag, például búzaszem, vagy más egyéb. 1Co 15:38 Isten pedig tested ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelő testet. 1Co 15:39 Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. 1Co 15:40 S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. 1Co 15:41 "Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól." 1Co 15:42 Ilyen a holtak feltámadása is. Romlásra vetik el - romlatlannak támad fel. 1Co 15:43 Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el - erőben támad fel. 1Co 15:44 Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad fel. 1Co 15:45 Ha van érzéki test, van szellemi test is, amint az Írás mondja: "Ádám, az első ember élő lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. 1Co 15:46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. 1Co 15:47 "Az első ember a földből való, földi; a második a mennyből való, (mennyei)." 1Co 15:48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 1Co 15:49 Ezért, amint magunkon hordozzuk a földi ember alakját, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni. 1Co 15:50 Arról azonban biztosítlak testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. 1Co 15:51 nézzétek, titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan eltávozunk, 1Co 15:52 hirtelen egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak fel, mi pedig eltávozunk. 1Co 15:53 Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. 1Co 15:54 Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, Akkor válik valóra az Írás szava: 1Co 15:55 "A győzelem elnyelte a halált: halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?" 1Co 15:56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 1Co 15:57 De Istennek hála! Ő segít minket győzelemre Urunk Jézus Krisztus által. 1Co 15:58 Legyetek tehát állhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló. 1Co 16:1 Ami pedig a szentek javára való gyűjtés illeti, ti is úgy tegyetek, amint Galácia egyházainak meghagytam. 1Co 16:2 A hét első napján mindegyiktek tegyen félre és gyűjtsön össze, amennyi csak tetszik, hogy ne Akkor történjék a gyűjtés, amikor megérkezem. 1Co 16:3 Amikor tehát odaérek, azokat, akiket alkalmasoknak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy adományotokat Jeruzsálembe vigyék. 1Co 16:4 Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elutazzam, Akkor velem jönnek. 1Co 16:5 Hozzátok Akkor megyek, amikor Macedóniát már bejártam - tudniillik Macedónián utazom keresztül. 1Co 16:6 Nálatok esetleg megállapodom, talán a telet is ott töltöm, aztán kíséretet adhattok a továbbutazáshoz. 1Co 16:7 Nem csak átmenőben szeretnélek látni titeket, s azért remélem, ha az Úr megengedi, hogy egy ideig nálatok tartózkodjam. 1Co 16:8 Pünkösdig Efezusban maradok. 1Co 16:9 Itt széles és sokat ígérő kapu tárult föl előttem, de az ellenfelem is sok. 1Co 16:10 Mikor Timóteus odaérkezik, legyen rá gondotok, hogy zavartalanul maradhasson nálatok, mert az Úr ügyében fárad, akárcsak én. 1Co 16:11 Senki le ne nézze, hanem kísérjétek el békével, hogy hozzám jusson. Várok rá a testvérekkel együtt. 1Co 16:12 Ami pedig Apolló testvért illeti, nagyon kértem, hogy induljon hozzátok a testvérekkel, de semmiképpen sem akart most elmenni. Mihelyt ideje lesz, útra kel. 1Co 16:13 Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek! 1Co 16:14 Minden dolgotokat, szeretetben intézzétek. 1Co 16:15 Még egy figyelmeztetés, testvérek: Ismeritek Sztefánász házanépét. Ő Ahája zsengéje, aki a szentek szolgálatára adta magát. 1Co 16:16 Álljatok rendelkezésére az ilyennek és mindannak, aki vele munkálkodik és fárad. 1Co 16:17 Örülök, hogy Sztefánász, Fortunátusz és Ahaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótoltak titeket, 1Co 16:18 s az én lelkemet is, meg a tieteket is felüdítették. Becsüljétek meg az ilyeneket. 1Co 16:19 Ázsia egyházai köszöntenek titeket. Sokszor üdvözöl az Úrban Aquila és Priszka, akik vendégül látnak, meg a házukban lévő közösség. 1Co 16:20 Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal. 1Co 16:21 Itt a sajátkezű üdvözletem: Pál. 1Co 16:22 Aki az Úr (Jézus Krisztust) nem szereti, legyen átkozott. Maran Atha. 1Co 16:23 Az Úr Jézus (Krisztus) kegyelme legyen veletek. 1Co 16:24 Szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. (Amen.) 2Co 1:1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek. 2Co 1:2 Kegyelem és békesség nektek, Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 2Co 1:3 Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene. 2Co 1:4 Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorkodnak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal meg minket. 2Co 1:5 Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás is. 2Co 1:6 Ha szenvedünk, a ti vigasztalástokra és üdvösségtekre szolgál, ha vigasztalódunk, az is a ti vigasztalástokra van. Ez azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére ad erőt, amiket mi is elszenvedünk. 2Co 1:7 Ezért erős a veletek kapcsolatos reményünk, mert tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vagytok társaink, hanem a vigasztalásban is. 2Co 1:8 Nem szeretném testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről, amely Ázsiában ért, és mód felett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk. 2Co 1:9 Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat. 2Co 1:10 Ő mentett ki a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük reményünket, hogy ezentúl is megment, 2Co 1:11 különösen ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imádságtokkal. Akkor a nekünk jutott kegyelemért sokan adnak majd hálát értünk. Az apostol önvédelme Védekezés a gyanúsításokkal szemben 2Co 1:12 A mi dicsekvésünk lelkiismeretünk tanúsága, hogy Istennek tetsző szentséggel és őszinteséggel, s nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével éltünk a világban, kiváltképpen köztetek. 2Co 1:13 Nem írunk ugyanis egyebet, mint amit olvastatok és megértettetek. 2Co 1:14 Remélem, hogy mindvégig meg is értitek, amint részben már meg is értettetek engem: Urunk Jézus (Krisztus) napján mi a ti büszkeségtek, s ti a miénk vagytok. 2Co 1:15 Ezzel a bizalommal készültem a minap hozzátok, hogy másodszor is részesüljek a kegyelemben. 2Co 1:16 Tőletek aztán át akartam menni Makedóniába, s Makedóniából ismét vissza akartam térni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába. 2Co 1:17 Talán könnyelmű voltam, hogy ilyesmit terveztem? Vagy amit tervezek, csupa szeszélyből tervezem s nálam az igen és a nem mindegy? 2Co 1:18 Isten a tanúnk, hogy hozzátok intézett szavainkban nem mindegy az igen és a nem. 2Co 1:19 Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi - én, Szilvánusz meg Timóteus - hirdettünk köztetek, nem volt majd igen, majd nem, hanem az igen vált valóra benne. 2Co 1:20 Isten valamennyi ígérete igenné lett benne. Ezért hangzik fel általa az ajkunkon az amen Isten dicsőségére. 2Co 1:21 Aki pedig minket veletek együtt megerősít és felken Krisztusban: Isten az. 2Co 1:22 Ő az, aki pecsétjével megjelölt minket és mint foglalót szívünkbe árasztotta a Lelket. 2Co 1:23 Istent hívom tanúságul magam mellett: csak irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba. 2Co 1:24 Hiszen nem hiteteken keresztül akarunk uralkodni rajtatok, inkább örömötöknek szeretnénk munkatársai lenni. Ti ugyanis a hitben szilárdan álltok. 2Co 2:1 Föltettem magamban, hogy nem szomorúságotokra megyek ismét hozzátok, 2Co 2:2 mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki derít föl engem? Csak nem az, akit én szomorítottam meg? 2Co 2:3 Ezt is azért intéztem el levélben, hogy amikor odaérek, ne szomorítsanak azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm valamennyietek öröme. 2Co 2:4 Sűrű könnyek közt, szívem nagy szorongásával és aggodalmával írtam nektek, nem azért, hogy megszomorítsalak, hanem hogy lássátok, mennyire szeretlek különösen titeket. 2Co 2:5 Ha valaki megszomorított, nem annyira engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat. 2Co 2:6 Elég az ilyennek az a büntetés, amellyel a többség sújtotta. 2Co 2:7 Inkább bocsássatok meg neki és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos szomorúságtól kétségbe ne essék. 2Co 2:8 Ezért arra kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. 2Co 2:9 Azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket és lássam, hogy engedelmesek vagytok-e mindenben? 2Co 2:10 Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit megbocsátanom. 2Co 2:11 Nem akarjuk ugyanis, hogy megejtsen minket a sátán, hiszen szándékai nem ismeretlenek. 2Co 2:12 Mikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, bár a kapu nyitva állt előttem az Úrban, 2Co 2:13 lelkemnek mégsem volt nyugta, mert nem találkoztam Titusz testvéremmel. Búcsút vettem tehát tőlük és átkeltem Makedóniába. 2Co 2:14 De hála legyen Istennek! Ő Krisztus (Jézusban) mindenkor győzelemre segít minket és ismeretének illatát mindenütt elterjeszti általunk. 2Co 2:15 Mi ugyanis Krisztus jó illata vagyunk Istennek azok közt, akik üdvözülnek, s azok közt is, akik elkárhoznak. 2Co 2:16 Ezeknek halált jelentő hullaszag, azoknak meg az élet éltető illata. 2Co 2:17 Ki a rátermett erre? Mi nem tartozunk azok közé, akik nyerészkednek Isten igéjén, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten színe előtt Krisztusban. 2Co 3:1 Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk - mint némelyek - hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre? 2Co 3:2 Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember, 2Co 3:3 mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. 2Co 3:4 Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. 2Co 3:5 Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik. 2Co 3:6 Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet. 2Co 3:7 Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába, arcának múló ragyogása miatt, 2Co 3:8 hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 2Co 3:9 "Ha ugyanis már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet; mennyivel jobban bővelkedik dicsőségben a megigazulás szolgálata?" 2Co 3:10 Sőt, ami ott dicsőséges, ennek túláradó dicsőségéhez képest nem is dicsőséges. 2Co 3:11 Ha ugyanis már a mulandó olyan dicsőséges, mennyivel inkább lesz dicsőséges a maradandó! 2Co 3:12 Mivel tehát ilyen a reményünk, teljes nyíltsággal szólunk, 2Co 3:13 nem úgy mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét. 2Co 3:14 Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig ugyanaz a lepel borítja az Ószövetséget, amikor olvassák, és rajta is marad, mivel csak Krisztusban tűnik el. 2Co 3:15 Sőt mind a mai napig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre, 2Co 3:16 de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel. 2Co 3:17 Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 2Co 3:18 Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által. 2Co 4:1 Mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat. 2Co 4:2 Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem élünk álnokságban és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem nyíltan hirdetjük az igazságot és ezzel rábízzuk magunkat minden ember lelkiismeretére Isten előtt. 2Co 4:3 Ha evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek. 2Co 4:4 Ezeknek a hitetleneknek e világ istene elvakította értelmüket, hogy ne ragyogjon számukra a Krisztusnak, Isten képmásának dicsőségéről szóló evangélium világossága. 2Co 4:5 Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint Jézus kedvéért szolgátokat. 2Co 4:6 Isten ugyanis, aki azt mondta: "A sötétségből támadjon fény", világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán. 2Co 4:7 Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. 2Co 4:8 Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk, 2Co 4:9 üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk, 2Co 4:10 testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. 2Co 4:11 Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. 2Co 4:12 Bennünk tehát a halál működik, bennetek pedig az élet. 2Co 4:13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a szelleme él bennünk, mint amiről írva van: "Hittem, azért szólaltam meg", mi is hiszünk, s azért beszélünk. 2Co 4:14 Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust föltámasztotta, Jézussal minket is föltámaszt és veletek együtt elébe állít. 2Co 4:15 Mindez értetek történik. Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére. 2Co 4:16 Ezért nem veszítjük el bátorságunkat, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. 2Co 4:17 Pillanatnyi, könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra. 2Co 4:18 Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig tartó, a láthatatlan viszont örök. 2Co 5:1 Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat: örök hajlékot a mennyben, amit nem emberkéz épített. 2Co 5:2 Ezért is sóhajtozunk itt, mert mennyei hajlékunkba óhajtunk beköltözni. 2Co 5:3 Csak akkor nem látszunk többé ruhátlanoknak, ha oda beköltözünk. 2Co 5:4 Amíg tehát e sátorban lakunk, elnehezülten sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így a halandót elnyelje az élet. 2Co 5:5 Hiszen Isten, aki erre előkészített minket, a Lélek foglalóját adta nekünk. 2Co 5:6 Ezért tölt el bizalom, hiszen tudjuk, hogy míg testben élünk, távol járunk az Úrtól. 2Co 5:7 A hitben élünk ugyanis, nem a szemlélésben. 2Co 5:8 Ám bizalom tölt el, s jobban szeretnénk megválni a testtől és hazajutni az Úrhoz. 2Co 5:9 Ezért is törekszünk arra, hogy kedvében járjunk, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. 2Co 5:10 Hiszen mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki - ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, amint jót vagy gonoszat tett. 2Co 5:11 Mivel az Úr félelmének tudatában élünk, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen Isten előtt ismertek vagyunk, s remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk. 2Co 5:12 Ezzel ismét nem magunkat akarjuk ajánlani, hanem módot adunk arra, hogy dicsekedhessetek velünk azokkal szemben, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában. 2Co 5:13 "Ha ugyanis magunkon kívül vagyunk, Istenért vagyunk; ha észnél vagyunk, értetek vagyunk." 2Co 5:14 Erre Krisztus szeretete sürget minket, abban a meggyőződésben, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak. 2Co 5:15 Ő mindenkiért meghalt, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt. 2Co 5:16 Ezentúl tehát nem tekintünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberi szempontból tekintettük is, most már nem úgy tekintjük. 2Co 5:17 Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg. 2Co 5:18 Mindez Istentől ered, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, s aki ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát. 2Co 5:19 Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelte magával a világot s nem számítja be bűneinket, sőt ránk bízta a kiengesztelés igéjét. 2Co 5:20 Tehát Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel! 2Co 5:21 Ő "bűnné" tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa igazak legyünk Istenben. 2Co 6:1 Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába. 2Co 6:2 Azt mondja ugyanis: "Kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad." Nézzétek, itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja! 2Co 6:3 Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat, 2Co 6:4 hanem mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelemmel, megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben, 2Co 6:5 verést szenvedve, tömlöcben, zendülés közepette, fáradozásban, virrasztásban, böjtben, 2Co 6:6 tisztaságban és tudásban, béketűrésben és jóságban, a Szentlélekben és őszinte szeretetben, 2Co 6:7 igazmondásban és Isten erejében, az igazság támadó és védő fegyverzetében, 2Co 6:8 dicsőségben és megszégyenülésben, gyalázatban és jó hírnévben, mint csábítók, de mégis igazmondók, 2Co 6:9 mint ismeretlenek, de mégis jól ismertek, mint halálraszántak, de mégis élünk, mint összevertek, de belé nem haltak, 2Co 6:10 mint szomorkodók, de mindig derűsek, mint szűkölködők, de sokat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan. Intések és óvások 2Co 6:11 Megnyílt az ajkunk és kitárult a szívünk felétek, korintusiak! 2Co 6:12 Nem mi zárkóztunk el tőletek, ti nem nyitottátok ki szíveteket. 2Co 6:13 Mint gyermekeimhez szólok: viszonozzátok hasonlóan és tárjátok ki ti is szíveteket! 2Co 6:14 Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy hogyan fér össze a világosság a sötétséggel? 2Co 6:15 Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőknek a hitetlenekhez? 2Co 6:16 Hogyan tűri meg Isten temploma a bálványokat? Hiszen ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: "Közöttük lakom és közöttük járok, Istenük leszek, ők meg az én népem. 2Co 6:17 Ezért távozzatok közülük, s váljatok el tőlük, mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek. 2Co 6:18 Akkor fölkarollak titeket, s atyátok leszek, ti meg fiaim és leányaim lesztek, mondja az Úr, a Mindenható." 2Co 7:1 Mivel tehát ilyen ígéretek birtokában vagyunk, szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és lélek minden szennyét s tegyük teljessé megszentelésünket Isten félelmében. 2Co 7:2 Értsetek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk. 2Co 7:3 Nem rosszallásképpen mondom, hiszen az előbb megmondtam, hogy életre - halálra szívünkben vagytok. 2Co 7:4 Nagy a bizalmam bennetek és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm. 2Co 7:5 Mikor ugyanis Makedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatás ért: kívül harcok, belül félelem. 2Co 7:6 Ám Isten, a letörtek vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével. 2Co 7:7 De nemcsak megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amelyben köztetek része volt. Elbeszélte ugyanis nekünk vágyódástokat, aggódástokat s értem való buzgólkodástokat, úgyhogy még jobban megörültem. 2Co 7:8 Ha levelemmel meg is szomorítottalak titeket, nem bánom. De ha bántam volna is - mivel látom, hogy az a levél, rövid időre ugyan, de megszomorított titeket - , 2Co 7:9 most mégis örülök, nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy a szomorúság megtéréstekre vezetett. Istennek tetsző módon szomorodtatok meg, s miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt. 2Co 7:10 "Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvösségre vezető megtérést hoz, amelyet senki sem bán meg; a világ szomorúsága viszont halálba visz." 2Co 7:11 Lám ebből a ti Istennek tetsző szomorúságtokból mekkora buzgalom fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok. 2Co 7:12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő s nem a sértett miatt tettem, hanem, hogy kinyilvánuljon értünk való buzgalmatok Isten előtt. 2Co 7:13 Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunk során még nagyobb örömet szerzett Titusz öröme, mert lelkét mindnyájan földerítettétek. 2Co 7:14 Ha előtte dicsekedve beszéltem rólatok, nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult. 2Co 7:15 Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, amellyel félve – rettegve fogadtátok. 2Co 7:16 Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek. 2Co 8:1 Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Makedónia egyházait. 2Co 8:2 A bajok és a súlyos megpróbáltatások ellenére is, túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. 2Co 8:3 Tanúskodhatom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak. 2Co 8:4 Kérve kérték tőlünk azt a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében. 2Co 8:5 Minden reményünket fölülmúlva, előbb az Úrnak adták magukat, aztán Isten akaratából nekünk. 2Co 8:6 Ezért arra kértük Tituszt, hogy, amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét. 2Co 8:7 Amint mindenben kitűntök: hitben, szóban, tudásban, minden buzgóságban s az irántunk érzett szeretetben, tűnjetek ki a jótékonyságban is. 2Co 8:8 Nem parancsképpen mondom ezt, hanem, hogy mások buzgósága által próbára tegyem szeretetetek őszinteségét. 2Co 8:9 Hiszen ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Ő, a gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. 2Co 8:10 Erre nézve tanácsot adok nektek, mert hasznotokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem magatokévá is tettétek az ügyet. 2Co 8:11 Most tehát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat, tehetségtekhez mérten, tettben valósuljon meg. 2Co 8:12 Ha tehát készséges az akarat, jótékonysága attól függ, amije van, nem attól, amije nincs. 2Co 8:13 Nem úgy, hogy mások megszabaduljanak nyomorúságuktól, ti meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint. 2Co 8:14 Most az ő szükségletüket a ti bőségtek fedezi, hogy majd az ő bőségük a ti szükségteket szolgálja, s meglegyen az egyenlőség. 2Co 8:15 Az Írás is azt mondja: "Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött." 2Co 8:16 Hála legyen Istennek, aki Titusz szívébe ugyanezt a buzgóságot öntötte irántatok, 2Co 8:17 mert elfogadta a fölszólítást, sőt, mivel buzgalma még nagyobb volt, önszántából utazott el hozzátok. 2Co 8:18 Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek. 2Co 8:19 De nemcsak dicsérik, hanem kísérőnkül is rendelték az egyházak a jótékonyság művében, amelyet az Úr dicsőségére, saját akaratunkból vállaltunk. 2Co 8:20 El akarjuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva. 2Co 8:21 Gondunk van ugyanis a becsületre, nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is. 2Co 8:22 Velük küldtük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való nagy bizalmában még sokkal buzgóbb. 2Co 8:23 "Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége." 2Co 8:24 Mutassátok meg irántuk érzett szereteteteket s bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem helytálló. 2Co 9:1 A szenteknek szóló gyűjtésről fölösleges tovább írnom. 2Co 9:2 Hiszen ismerem készségteket és ezért dicsekszem is veletek a sokakat föllelkesített. 2Co 9:3 Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok. 2Co 9:4 Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti. 2Co 9:5 Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek előre hozzátok és gyűjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna. 2Co 9:6 "Annyi bizonyos: "Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat."" 2Co 9:7 Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. 2Co 9:8 Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre. 2Co 9:9 Hiszen ezt olvassuk az Írásban: "Bőségesen adakozik a szegényeknek, nagylelkűsége örökre megmarad." 2Co 9:10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését, 2Co 9:11 hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt. 2Co 9:12 Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít. 2Co 9:13 Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget. 2Co 9:14 Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok. 2Co 9:15 Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért. 2Co 10:1 Krisztus szelídségére és kegyességére kérlek titeket, én, Pál, aki köztetek szemtől szemben szerény vagyok, de távollétemben szigorú. 2Co 10:2 Arra kérlek titeket, hogy jelenlétemkor ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal, amellyel, gondolom, fölléphetek azokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk. 2Co 10:3 Igaz ugyan, hogy testben élünk, de nem a test szerint harcolunk, 2Co 10:4 mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni erejűek és erődítmények lerontására képesek. 2Co 10:5 Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. 2Co 10:6 Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk, mihelyt a ti engedelmességtek tökéletessé válik. 2Co 10:7 Ügyeljetek csak arra, ami szembetűnő. Ha valaki azzal biztatja magát, hogy Krisztusé, gondoljon arra is, hogy amint ő Krisztusé, úgy mi is. 2Co 10:8 Ha ugyanis valamivel többet dicsekedném hatalmunkkal, amelyet az Úr épüléstekre, s nem romlástokra adott, nem maradnék szégyenben. 2Co 10:9 De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel csak ijesztgetlek titeket. 2Co 10:10 "A levelek - mondják - súlyosak és kemények, de fellépésében nincs erő és beszéde gyatra." 2Co 10:11 Gondolja meg az ilyen, hogy amilyenek a távolban vagyunk írott szóval, olyanok leszünk, amikor megjelenünk tettel is. 2Co 10:12 Mi természetesen nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlgatják. Azok oktalanságukban csak önmagukhoz mérik és hasonlítják magukat. 2Co 10:13 Mi viszont nem dicsekszünk mértéken túl, hanem hatáskörünk mértéke szerint, amelyet Isten mért ki számunkra, s amely hozzátok is elér. 2Co 10:14 Nekünk tehát nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával hozzátok is eljutottunk. 2Co 10:15 Nem dicsekszünk mértéken túl mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek növekedésével, ami hatáskörünket illeti, még nagyobb megbecsülésben lesz részünk köztetek. 2Co 10:16 Akkor határaitokon túl is hirdetni tudjuk majd az evangéliumot, anélkül hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más végzett el. 2Co 10:17 "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék." 2Co 10:18 Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit Isten ajánl. 2Co 11:1 Bárcsak eltűrnétek részemről némi oktalanságot! De hiszen el is tűrtök engem. 2Co 11:2 Én Isten féltékenységével aggódom értetek: hiszen eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek Krisztushoz. 2Co 11:3 Félek azonban, hogy amint a kígyó álnokul rászedte Évát, úgy a ti értelmeteket is megronthatja és elfordíthatja a Krisztus iránt való őszinte odaadástól. 2Co 11:4 Ha ugyanis valaki föllépne és más Jézust hirdetne, mint, akit mi hirdettünk, vagy ha más lélekben részesülnétek, mint amiben részesültetek, vagy más evangéliumban, mint amit elfogadtatok: szívesen vennétek. 2Co 11:5 Pedig azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok kisebb a "fő - fő apostoloknál". 2Co 11:6 Ha a beszédben fogyatékos vagyok is, a tudásban nem. Ezt egyébként minden tekintetben részletesen megismertétek. 2Co 11:7 Vagy talán hibáztam azzal, amikor megaláztam magamat, hogy fölmagasztaljalak titeket, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem köztetek? 2Co 11:8 Más egyházakat fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. 2Co 11:9 Amikor pedig nálatok voltam és szükséget szenvedtem, nem voltam senkinek terhére. Amiben ugyanis hiányt szenvedtem, azt a Makedóniából érkezett testvérek pótolták. Minden tekintetben ügyeltem tehát arra, hogy terhetekre ne legyek, és a jövőben is ügyelek. 2Co 11:10 Krisztus igaza áll mellettem: ezen a dicsőségen Achája tájain sem eshetik csorba! 2Co 11:11 Ugyan miért? Azért mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója! 2Co 11:12 De amit most teszek, a jövőben is megteszem, hogy alkalmat ne adjak azoknak, akik alkalmat keresnek arra, hogy dicsekvésükkel olyanoknak tűnjenek föl, mint mi. 2Co 11:13 Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak tettetik magukat Krisztus apostolainak. 2Co 11:14 Nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. 2Co 11:15 Nem is olyan nagy dolog tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük méltó lesz tetteikhez. 2Co 11:16 Megismétlem: senki se tartson oktalannak. De ha mégis annak tartotok, fogadjatok el hát mint oktalant, hogy én is dicsekedhessem egy kissé. 2Co 11:17 Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem oktalanul, amennyiben ilyen dolgokkal dicsekszem. 2Co 11:18 Mivel olyan sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem. 2Co 11:19 Hiszen örömest eltűritek az oktalanokat, mert ti okosak vagytok. 2Co 11:20 Eltűritek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul ver. 2Co 11:21 Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettől tartózkodtunk. De ha valaki dicsekedni mer - oktalanul mondom - , merek én is. 2Co 11:22 Zsidók ők? Én is az vagyok. Izraeliták? Én is. Ábrahám ivadékai? Én is. 2Co 11:23 Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam halálveszélyben. 2Co 11:24 A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet, 2Co 11:25 háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést. Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam. 2Co 11:26 Sokat voltam vándorúton, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között. 2Co 11:27 Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem, fagyoskodtam és ruhátlan voltam. 2Co 11:28 Minden mástól eltekintve mindennapi zaklatásom: az összes egyház gondja rám nehezedik. 2Co 11:29 Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? 2Co 11:30 Ha dicsekednem kell, gyöngeségemmel dicsekszem. 2Co 11:31 Isten, Urunk Jézus (Krisztusnak) atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. 2Co 11:32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, 2Co 11:33 de az ablakból kosárban bocsátottak le a falon, s így menekültem ki kezéből. 2Co 12:1 Ha dicsekedni kell, bár semmit sem ér, rátérek a látomásokra s az Úr kinyilatkoztatásaira. 2Co 12:2 Tudok egy Krisztusban élő emberről, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testen kívül-e, nem tudom, Isten a tudója - elragadtatott a harmadik égig. 2Co 12:3 És tudom, hogy ez az ember - testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten a tudója - 2Co 12:4 elragadtatott a paradicsomba és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember el nem mondhat. 2Co 12:5 Az ilyesmivel dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem. 2Co 12:6 Pedig ha akarnék is dicsekedni, nem volnék oktalan, hiszen igazat mondanék. Ám óvakodom attól, hogy valaki többre becsüljön annál, amit rajtam lát vagy tőlem hall. 2Co 12:7 De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson s el ne bízzam magamat. 2Co 12:8 Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szűnjék meg, de azt felelte: 2Co 12:9 "Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen." Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem. 2Co 12:10 Azért telik kedvem a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongatott helyzetben, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. 2Co 12:11 Oktalanná lettem, ti kényszerítettetek rá. Hiszen a ti dolgotok lett volna, hogy engem ajánljatok, mert semmivel sem maradok el a "fő - fő apostolok" mögött, bár semmi sem vagyok. 2Co 12:12 Apostoli küldetésem bizonyítékait nagy türelemmel mutattam be előttetek jelekkel és csodás erőmegnyilvánulásokkal. 2Co 12:13 Mi az, amiből a többi egyháznál kevesebb jutott nektek, hacsak nem az, hogy nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az "igazságtalanságot"! 2Co 12:14 Nézzétek, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tieteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek kincset a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 2Co 12:15 Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen föláldozom lelketekért. Ha tehát ennyire szeretlek titeket, kevesebb viszontszeretetet találjak nálatok? 2Co 12:16 Ám legyen: "Nem terheltelek titeket, de mivel furfangos vagyok, csellel hálóztalak be." 2Co 12:17 Vajon a hozzátok küldöttek közül melyikkel csaltalak meg titeket? 2Co 12:18 Legutóbb Tituszt kértem föl, és elküldtem vele azt a testvért. Vajon Titusz csalt meg? Nem munkálkodtunk-e teljes egyetértésben? Nem jártunk-e egy nyomon? 2Co 12:19 Már régóta azt hiszitek, hogy mentegetőzünk előttetek, pedig Isten előtt Krisztusban beszélünk. Minden a ti épüléstekre szolgáljon, szeretteim. 2Co 12:20 "Attól tartok ugyanis, hogy amikor odaérkezem, nem olyannak talállak titeket, amilyennek szeretnélek; ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne volna köztetek civódás, irigykedés, harag, egyenetlenkedés, rágalmazás, árulkodás, gőgösködés, pártoskodás," 2Co 12:21 hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és siratnom ne kelljen azokat, akik vétkeztek, de nem tartottak bűnbánatot az elkövetett tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt. 2Co 13:1 Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. "Két vagy három tanú vallomása döntsön el minden ügyet." 2Co 13:2 Már második ottlétemkor megmondtam azoknak, akik vétkeztek, és a többieknek is, s most távollétemben is előre megmondom: ha ismét odamegyek, nem kegyelmezek. 2Co 13:3 Bizonyítékot akartok a belőlem szóló Krisztustól? Ő nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek. 2Co 13:4 Gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de Isten erejéből élünk vele együtt értetek. 2Co 13:5 Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat! Nem ismeritek föl, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. 2Co 13:6 De remélem elismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát. 2Co 13:7 Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk föl, hanem hogy ti a jót tegyétek, mi pedig hadd lássunk ki nem próbáltnak. 2Co 13:8 Semmit sem tehetünk ugyanis az igazság ellen, hanem csak az igazságért. 2Co 13:9 Hiszen örülünk annak, hogy gyöngék vagyunk, ti meg erősek. Ezért is imádkozunk tökéletesedéstekért. 2Co 13:10 Azért írom mindezt távollétemben, hogy odaérve ne járjak el keményen azzal a hatalommal, amit az Úr építésre adott, s nem rombolásra. 2Co 13:11 Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békében. Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene. 2Co 13:12 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Az összes szentek köszöntenek titeket. 2Co 13:13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. (Amen.) Gal 1:1 Pál, aki nem embertől vagy ember által, hanem Jézus Krisztus s az őt holtából feltámasztó Atyaisten rendeléséből apostol, Gal 1:2 meg valamennyi velem lévő testvér, Galácia egyházainak. Gal 1:3 Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől. és az Úr Jézus Krisztustól, Gal 1:4 aki feláldozta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen világ gonoszságából Istenünk és Atyánk rendelése szerint. Gal 1:5 Övé legyen a dicsőség örökkön - örökké! Amen. Gal 1:6 Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelmére meghívott titeket, ily gyorsan átpártoltatok egy más evangéliumhoz, Gal 1:7 holott nincsen más. Csak néhány ember akad, aki titeket megzavar és el akarja ferdíteni Krisztus evangéliumát. Gal 1:8 De ha akár mi, akár egy mennybéli angyal más evangéliumot hirdetne, mint amit mi hirdetünk: átkozott legyen! Gal 1:9 Amint korábban már megmondtuk, most megismétlem: ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk kaptatok, átkozott legyen. Gal 1:10 Vajon az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája. Az apostol evangéliumának isteni ereje Gal 1:11 Tudtotokra adom, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől ered. Gal 1:12 Hiszen nem emberektől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Gal 1:13 Hallottátok ugye, hogyan viselkedtem egykor a zsidó vallásban: könyörtelenül üldöztem Isten egyházát és pusztulására törtem. Gal 1:14 A zsidó vallásosságban felülmúltam számos fajtámbéli kortársamat, mert szerfelett buzgólkodtam atyáim hagyománya érdekében. Gal 1:15 Ám úgy tetszett annak, aki már születésemtől kiválasztott s kegyelmével meghívott, Gal 1:16 hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, akit hirdetnem kell a pogányoknak. Attól fogva nem hallgattam testre és vérre, Gal 1:17 Jeruzsálembe sem mentem fel apostolelődeimhez, hanem Arábiába távoztam, majd ismét Damaszkuszba tértem vissza. Gal 1:18 Három év múlva aztán felmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Gal 1:19 A többi apostolt nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Gal 1:20 Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság. Gal 1:21 Aztán Szíria és Kilíkia tartományba mentem. Gal 1:22 Júdea Krisztusban hívő egyházaiban személyesen ismeretlen voltam. Gal 1:23 Csak annyit hallottak felőlem: aki egykor üldözött minket, most hirdeti a hitet, amelynek előbb romlására tört. Gal 1:24 És magasztalták miattam az Istent. Gal 2:1 Tizennégy év múlva Barnabás kíséretében ismét felmentem Jeruzsálembe, s magammal vittem Tituszt is. Gal 2:2 Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, hogy hiába ne fáradozzam vagy fáradtam volna. Gal 2:3 Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették a körülmetélésre, pedig pogány volt. Gal 2:4 Sőt a hamis testvérek ellenére sem tették, akik azért lopakodtak és tolakodtak be, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat és szolgaságba taszítsanak. Gal 2:5 Ezeknek egyetlen pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazságát megőrizzük számotokra. Gal 2:6 A tekintélyesek pedig - hogy azelőtt milyenek voltak - , nem tartozik rám, az Isten nem személyválogató - , a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek meg. Gal 2:7 Ellenkezőleg: elismerték, hogy én vagyok megbízva a körülmetélteknél. Gal 2:8 Aki ugyanis Péterrel munkálkodott a körülmetéltek közt végzett apostolkodásban, velem is munkálkodott a pogányok közt. Gal 2:9 Mikor Jakab, Péter és János, akiket oszlopoknak tekintettek, felismerték a nekem adott kegyelmet, az egyetértés jeléül nekem és Barnabásnak jobbjukat nyújtották: mi a pogányok közt apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek közt. Gal 2:10 Csak gondunk legyen a szegényekre. Törekedtem is arra, hogy ezt megtegyem. Gal 2:11 Mikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert rászolgált. Gal 2:12 Mielőtt ugyanis némelyek megérkeztek volna Jakabtól, együtt érkezett a pogányokkal, de mikor megjöttek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. Gal 2:13 Kétszínűségéhez a többi zsidó is csatlakozott, úgy hogy még Barnabást is belesodorták kétszínűségükbe. Gal 2:14 Mikor tehát láttam, hogy nem viselkednek az evangélium igazságához híven, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: "Ha te zsidó létedre pogány módon s nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?" Gal 2:15 Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, s nem bűnös pogányok. Gal 2:16 Tudjuk azonban, hogy az ember nem a törvény tettei alapján igazul meg, hanem Jézus Krisztusba vetett hit által. Ezért mi is elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hit által, s ne a törvény cselekedetei alapján igazuljunk meg, mert a törvény tettei által senki meg nem igazul. Gal 2:17 Ha pedig mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, mégis bűnösök maradunk, vajon nem a bűn szolgája Krisztus? Gal 2:18 Semmi esetre sem! Ha ugyanis újra felépítem azt, amit leromboltam, önmagamat teszem törvényszegővé. Gal 2:19 Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Gal 2:20 Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, s önmagát adta értem. Gal 2:21 Isten kegyelmét nem vetem el. Ha ugyanis a törvény által történik a megigazulás, Krisztus hiába halt meg. Gal 3:1 Ti oktalan galaták! Ki igézett meg titeket, (hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak) titeket, akiknek a szeme elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? Gal 3:2 Csak azt akarom tőletek megtudni: a törvény tettei által kaptátok a Lelket, vagy a hit elfogadása által? Gal 3:3 Annyira oktalanok vagytok, hogy amit lélekkel kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni? Gal 3:4 Hiába éltétek át mindezt? Hátha csakugyan hiába! Gal 3:5 Aki tehát a Lelket adja nektek s csodákat művel köztetek, a törvény tettei alapján teszi, vagy a hit elfogadása által? Gal 3:6 Ugyanúgy áll a dolog mint Ábrahámnál: "Hitt Istennek s ez megigazulására szolgált." Gal 3:7 Értsétek meg tehát, hogy aki hisz, az Ábrahám fia. Gal 3:8 Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által teszi megigazultakká a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: "Benned részesül áldásban minden nemzet." Gal 3:9 Eszerint azok, akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal. Gal 3:10 Azok viszont, akik a törvény tetteire támaszkodnak, átok alatt állnak. Meg van ugyanis írva: "Átkozott mindaz, aki hüségesen meg nem tartja, ami a törvény könyvében áll." Gal 3:11 Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény által senki meg nem igazul Isten előtt, mert: "Az igaz a hitből él." Gal 3:12 A törvény azonban nem a hitből van, hanem: "Aki teljesíti, élni fog általa." Gal 3:13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor az átok hordozójává lett értünk. Hiszen ez is meg van írva: "Átkozott mindaz, aki a fán függ." Gal 3:14 Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hit által elnyerjük a Lélek ígéretét. Gal 3:15 Testvérek! Emberi szokásra hivatkozom. Valakinek jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, s nem változtathat rajta. Gal 3:16 Nos, az ígéret Ábrahámnak és utódjának szólt. Nem így olvassuk: "utódainak", többes számban, hanem egyes számban: "utódodnak", aki Krisztus. Gal 3:17 Ezzel azt akarom mondani: az Isten által korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, hogy ígéret semmissé váljék. Gal 3:18 Ha ugyanis a törvényből származnék az örökség, akkor nem az ígéretből. Ábrahámot viszont az ígéret alapján ajándékozta meg Isten. Gal 3:19 Mire való tehát a törvény? A törvényszegések végett lépett érvénybe, míg el nem jön az utód, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lépett érvénybe, közvetítő útján. Gal 3:20 A közvetítő azonban nem csak egynek a közvetítője, az Isten pedig egy. Gal 3:21 Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéreteivel? Semmi esetre sem! Akkor származnék a megigazulás valóban a törvényből, ha volna életerő a törvényben. Gal 3:22 De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretben Jézus Krisztus hite által részesüljenek a hívők. Gal 3:23 Mielőtt a hit elérkezett volna, a törvény fogott össze és őrzött minket a hit számára, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. Gal 3:24 Így a törvény Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy a hit által igazuljunk meg. Gal 3:25 A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól. Gal 3:26 Isten fiai vagytok ugyanis mindnyájan a Krisztus Jézusba vetett hit által. Gal 3:27 Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra. Gal 3:28 Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Gal 3:29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök. Gal 4:1 Azt gondolom: amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a rabszolgától, jóllehet mindennek ura. Gal 4:2 Gyámok és gondviselők alá van rendelve atyjától meghatározott ideig. Gal 4:3 Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk. Gal 4:4 De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett. Gal 4:5 Ki kellett ugyanis váltania a törvény alá rendelteket, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Gal 4:6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abba, Atya!" Gal 4:7 Tehát nem rabszolga többé, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten által örökös is. Gal 4:8 Annak idején még nem ismertétek Istent, s olyan isteneknek szolgáltatok, akik természetük szerint nem azok. Gal 4:9 Most azonban, amikor Istent megismertétek, sőt Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és nyomorúságos elemekhez, amelyeknek újból szolgálni akartok? Gal 4:10 Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan. Gal 4:11 Aggódom miattatok, hogy talán hiába is fáradtam értetek. Gal 4:12 Kérlek titeket, testvérek: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyanná lettem, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg engem. Gal 4:13 Hiszen tudjátok, hogy először a test erőtlenségében hirdettem nektek az evangéliumot, Gal 4:14 s mekkora próbát kellett kiállnotok testi állapotom miatt. De ti mégsem vetettetek meg s nem utasítottátok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Gal 4:15 Hova tűnt a lelkesedéstek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki s adtátok volna nekem. Gal 4:16 Hát azzal lettem ellenségetekké, hogy igazat mondok nektek? Gal 4:17 Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, hanem el akarnak fordítani tőlem, hogy velük tartsatok. Gal 4:18 Jó, hogyha mindig lelkesedtek a jóért, s nemcsak akkor, mikor nálatok vagyok. Gal 4:19 Fiaim, a szülés fájdalmait szenvedem értetek jóra, míg Krisztus ki nem alakul bennetek! Gal 4:20 Szeretnék most nálatok lenni és hangomon változtatni, mert aggódom miattatok. Gal 4:21 Mondjátok csak, akik a törvény igájába kívánkoztok: nem értitek a törvényt? Gal 4:22 Az Írásban ugyanis úgy olvassuk, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, másik a szabad asszonytól. Gal 4:23 Aki a szolgálótól való, test szerint született, aki pedig a szabadtól, az ígéret alapján. Gal 4:24 Ennek képletes értelme van. Ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik. Az egyik Sína hegyéről való és szolgaságra szül: ez Hágár. Gal 4:25 Hágár ugyanis az Arábiában lévő Sína hegyét jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgaságban él. Gal 4:26 A szabad viszont a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti" ez a mi anyánk. Gal 4:27 Hiszen meg van írva: "Örvendj te magtalan, ki nem szülsz, ujjongj és kiálts, ki fájdalmat nem ismersz, mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van." Gal 4:28 Ti pedig, testvéreim, mint Izsák, az ígéret fiai vagytok. Gal 4:29 De mint akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. Gal 4:30 Mit is mond az írás? "Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával." Gal 4:31 Így tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi. Gal 5:1 A szabadságra Krisztus vezetett minket. Álljatok tehát szilárdan és ne hagyjátok magatokat újra a szolgaság igájába hajtani. Gal 5:2 Én, Pál mondom nektek: ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Gal 5:3 Ismét kijelentem minden körülmetélkedőnek, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Gal 5:4 Ha a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, s kegyelmét elvesztettétek. Gal 5:5 Mi a hit erejével várjuk a Lélekben a megigazulásból fakadó reményt. Gal 5:6 Krisztus Jézusban ugyanis sem az nem számít, hogy körülmetélt valaki, sem az, hogy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretet által tevékeny. Gal 5:7 Eddig jól futottatok. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Gal 5:8 Ez a szellem nem attól ered, aki titeket meghívott. Gal 5:9 Egy kevés kovász megerjeszti az egész tésztát. Gal 5:10 Azzal a bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy nem vélekedtek majd másképp. Aki pedig zavart kelt köztetek, megbűnhődik, akárki legyen is. Gal 5:11 Testvérek, ha még mindig a körülmetélést hirdetem, miért üldöznek továbbra is? Akkor már megszűnt a kereszt botránya. Gal 5:12 Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek. Gal 5:13 Testvérek, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Gal 5:14 Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Gal 5:15 Ám ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne faljátok! Gal 5:16 Ezért azt mondom: lélekben éljetek! Akkor nem fogjátok teljesíteni a test kívánságait. Gal 5:17 A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek pedig a test ellen, s ellentétben állnak egymással. Így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Gal 5:18 Ha a lélek vezet, nem vagytok a törvény alá rendelve. Gal 5:19 A test cselekedetei nyilvánvalóak: paráznaság, tisztátalanság (szemérmetlenség), Gal 5:20 fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, Gal 5:21 gyilkosság, részegeskedés, tobzódás, s ezekhez hasonlók. Amint azelőtt mondtam, most megismétlem: akik ilyesmit tesznek, nem lesznek Isten országának örökösei. Gal 5:22 A lélek gyümölcsei viszont: öröm, békesség, türelem, kedvesség, Gal 5:23 jóság, hűség, szelídség (szerénység), önmegtartóztatás (tisztaság). Gal 5:24 Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Gal 5:25 Ha lélek éltet, éljetek is a lélekben. Gal 5:26 Ne törtessünk kihívóan, s egymásra irigykedve, hiú dicsőség után. Gal 6:1 Testvérek, ha botláson érnek valakit, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél. Gal 6:2 Viseljétek el egy,ás gyengéit, így teljesítitek Krisztus törvényét. Gal 6:3 Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja. Gal 6:4 Vizsgálja meg mindenki tulajdon tetteit, s tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárná. Gal 6:5 Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia. Gal 6:6 Akit a tanításra oktatnak, osztozzék tanítójával minden jóban. Gal 6:7 Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni! Gal 6:8 "Amit az ember vet, azt le is aratja. Aki tehát testébe vet, testéből is arat majd romlást; aki pedig lelkébe vet, lelkéből arat örök életet." Gal 6:9 Ne fáradjunk bele a jótettbe, mert ha bele nem fáradunk, annak idején aratni is fogunk. Gal 6:10 Rajta hát! Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképp pedig hittestvéreinkkel. Befejezés Gal 6:11 Nézzétek csak, mekkora betűkkel írok nektek saját kezemmel. Gal 6:12 Akik test szerint akarnak tetszeni, körülmetélésre könyszerítenek titeket, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért üldözést ne szenvedjenek. Gal 6:13 Hiszen maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt, hanem azért kívánják, hogy titeket körülmetéljenek, hogy testetekkel dicsekedhessenek. Gal 6:14 Engem azonban Isten őrizzen attól, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által a világ meg van feszítve számomra, s én a világ számára. Gal 6:15 (Krisztus Jézusban) ugyanis sem a körülmetélés, sem a körülmetéletlenség nem számít, hanem az új teremtmény. Gal 6:16 Béke és irgalom mindazoknak, akik e szabályt követik, és Isten Izraelének. Gal 6:17 Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert és (az Úr) Jézus jegyeit viselem testemen. Gal 6:18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Amen. Eph 1:1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Ephezusban élő szenteknek, Eph 1:2 Krisztus Jézus híveinek. Kegyelem nektek és békesség, Atyánktól, az Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. A megváltás isteni műve Eph 1:3 Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, leli áldással megáldott minket! Eph 1:4 Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Eph 1:5 Szeretetből eleve arra rendelt, hogy - akaratának tetszése szerint - Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk, Eph 1:6 s magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában felkarol minket. Eph 1:7 Benne van vére által szerzett megváltásunk, bűneink bocsánata, kegyelme bőségének arányában, Eph 1:8 amelyet minden bölcsességgel és okossággal, gazdagon árasztott ránk. Eph 1:9 Tudtunkra adta ugyanis jóságos tetszése szerint akaratának titkát, amellyel elhatározta, Eph 1:10 hogy az idők teljességével Krisztusban, mint főben foglaljon össze mindent, ami mennyben és földön van. Eph 1:11 Benne vagyunk hivatva az örökségre, amelyre annak végzése szerint lettünk rendelve, aki minden akaratának szabad elhatározása szerint cselekszik. Eph 1:12 Ezzel magasztaljuk dicsőségét mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban. Eph 1:13 Benne kaptátok ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazság igéjét, az üdvösségteket hirdető evangéliumot, és hittetek benne. Eph 1:14 Ő örökségünk foglalója, amíg Isten dicsőségének magasztalására meg nem váltja tulajdonába vett népét. Eph 1:15 Miután értesültem az Úr Jézusba vetett hitetekről és az összes szentek iránt tanúsított szeretetetekről, Eph 1:16 szüntelenül hálát adok értetek és megemlékezem rólatok imádságomban: Eph 1:17 Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja, adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt. Eph 1:18 Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag a szentek fenséges öröksége, Eph 1:19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma felettünk, akik hívőkké lettünk. Nagyszerű erejének hatását Krisztuson mutatta meg, Eph 1:20 amikor holtából feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, Eph 1:21 minden fejedelemség, hatalom, erő és uralom, s minden néven nevezendő méltóság fölé, nemcsak e világon, hanem az eljövendőben is. Eph 1:22 Mindent lába elé vetett és az egész egyház fejévé tette őt: Eph 1:23 ez az ő teste és teljessége, aki mindent mindenben betölt. Eph 2:1 Ti vétkeitek és bűneitek miatt halottak voltatok. Eph 2:2 Így éltetek annakidején a világ szokása szerint, a légűrben uralkodó fejedelem hatalma alatt. Ez az a lélek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. Eph 2:3 Köztük éltünk egykor mi is testi vágyainkban, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember. Eph 2:4 De az irgalmasságában gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, Eph 2:5 hogy, bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket. Kegyelemből üdvözültetek. Eph 2:6 Krisztus Jézusban ugyanis föltámasztott minket és vele együtt maga mellé ültetett a mennyben, Eph 2:7 hogy az eljövendő korokban megmutassa Krisztus Jézusban irántunk megnyilvánuló jóságából kegyelmének túláradó bőségét. Eph 2:8 Hiszen kegyelemből üdvözültetek a hit által, s ez nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Eph 2:9 Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. Eph 2:10 Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket, melyeket Isten előre elrendelt, hogy bennük éljünk. Eph 2:11 Jusson tehát eszetekbe, hogy születésteknél fogva egykor pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testén kézzel történt a körülmetélés, körülmetéletleneknek hívtak. Eph 2:12 Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael vallási közösségén kívül álltatok, nem volt részetek a megígért szövetségben, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. Eph 2:13 Most azonban ti, akik messze voltatok, Krisztus Jézusban közel jutottatok, Krisztus vére által. Eph 2:14 Ő a mi békességünk, aki a kettőt egyesítette, és a közbeeső válaszfalat ledöntötte. Eph 2:15 Megszüntette az ellenségeskedést azzal, hogy a törvényt parancsaival és rendeleteivel saját testében érvénytelenítette. Eph 2:16 Mint békeszerző a két népet magában eggyé: új emberré teremtette, és a kereszt által mindkettőt egy testben engesztelte ki Istennel úgy, hogy saját személyében megdöntötte az ellenségeskedést. Eph 2:17 Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közelieknek. Eph 2:18 Általa van mindkettőnknek szabad útja egy Lélekben az Atyához. Eph 2:19 Most tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe. Eph 2:20 Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve. Eph 2:21 Benne kapcsolódik egybe az egész épület, s emelkedik az Úr szent templomává. Eph 2:22 Benne épültök egybe ti is a Lélek által Isten hajlékává. Eph 3:1 Ennek szolgája vagyok értetek pogányokért, én Pál, Krisztus Jézus foglya. Eph 3:2 Hiszen hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem. Eph 3:3 Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, amint föntebb röviden megírtam. Eph 3:4 Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy megismertem Krisztus titkát, Eph 3:5 amelyről a korábbi időkben nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta a Lélek: Eph 3:6 e szerint a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, egy testhez tartozók és az evangélium által az ígéret részesei. Eph 3:7 Ennek szolgája lettem Isten kegyelmi adományából, amelyet hathatós erejével juttatott nekem. Eph 3:8 Nekem, az összes szentek közt a legkisebbnek, jutott az a kegyelem, hogy hirdessem Krisztus fölfoghatatlan gazdagságát a pogányok közt, Eph 3:9 és fölvilágosítsak mindenkit, miben áll az a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben. Eph 3:10 Így legyen nyilvánvaló most az Egyház által Isten sokszoros bölcsessége a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt. Eph 3:11 Ez volt az ő örök szándéka, amelyet Urunkban, Krisztus Jézusban valósított meg. Eph 3:12 Benne, a belé vetett hit által járulhatunk bátran és teljes bizalommal Isten elé. Eph 3:13 Kérlek tehát, ne csüggedjetek értetek viselt szenvedéseim miatt. Ez csak dicsőségtekre szolgál. Eph 3:14 Ezért térdet hajtok (Urunk Jézus Krisztus) Atyja előtt, Eph 3:15 akitől minden közösség származik mennyben és földön. Eph 3:16 Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek belső emberré, Eph 3:17 hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Eph 3:18 Akkor majd föl tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, Eph 3:19 megismeritek Krisztusnak minden ismeretet fölülmúló szeretetét és beteltek Isten egész teljességével. Eph 3:20 Neki pedig, aki a bennünk működő erővel mindent megtehet azon fölül is, amit kérünk vagy megértünk: Eph 3:21 dicsőség legyen az Egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön - örökké. Amen. Eph 4:1 Kérlek tehát én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy méltóan éljetek ahhoz a hivatáshoz, amelynek részesei lettetek, Eph 4:2 igaz alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Eph 4:3 Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki egységet. Eph 4:4 Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Eph 4:5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Eph 4:6 Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent átjár és mindenben benne van. Eph 4:7 Mindegyikünk annyi kegyelmet kapott ajándékba, amennyit Krisztus adott. Eph 4:8 Ezért mondja az Írás: "Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, S osztott az embereknek ajándékokat." Eph 4:9 Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt az alsó földi tájakra? Eph 4:10 Aki leszállt, ugyanaz emelkedett minden ég fölé, hogy a mindenséget betöltse. Eph 4:11 Ő egyeseket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat evangelistákká, pásztorokká és tanítókká tett, Eph 4:12 hogy istenszolgálatra neveljék a szenteket és fölépítsék Krisztus testét, Eph 4:13 amíg mindnyájan el nem jutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére és meglett emberré nem leszünk, Krisztus teljességének mértékében. Eph 4:14 Akkor nem leszünk többé éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide – oda hány és tovasodor. Eph 4:15 Inkább igazságban fogunk élni és szeretetben teljesen egybe fogunk nőni a fővel: Krisztussal. Eph 4:16 Ő az, aki az egész testet egybekapcsolja és összetartja, a különböző ízek segítségével és minden tag arányos együttműködésével. Így növekszik a test és építi föl önmagát a szeretetben. Eph 4:17 Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban: ne éljetek már úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon jártatják az eszüket. Eph 4:18 Sötétség borult az elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől. Tudatlanság tartja őket fogva és szívük megátalkodott. Eph 4:19 Reményüket vesztve fajtalanságra adták magukat, s nyereségvágyból mindenféle ocsmányságot űznek. Eph 4:20 Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztusról. Eph 4:21 Hiszen hallottátok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Eph 4:22 Korábbi életetekkel ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Eph 4:23 Újuljatok meg gondolkodástok szellemében Eph 4:24 s öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény. Eph 4:25 Szakítsatok ezért a hazudozással, s beszéljen mindenki őszintén felebarátjával, hiszen egymásnak tagjai vagyunk. Eph 4:26 Ha haragusztok is, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Eph 4:27 Ne engedjetek az ördögnek. Eph 4:28 Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék és keze munkájával keresse kenyerét, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek is. Eph 4:29 Semmiféle rossz beszéd el ne hagyja ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas a (hitben való) épülésre, ahol szükséges, hogy kegyelmet közvetítsen a hallgatók számára. Eph 4:30 Meg ne szomorítsátok Isten Szentlelkét, akinek jegyét viselitek a megváltás napjára. Eph 4:31 Távol legyen tőletek minden keserűség, indulatosság, haragtartás, szóváltás és káromkodás, minden egyéb rosszal. Eph 4:32 Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Eph 5:1 Kövessétek tehát Isten példáját, mint kedves gyermekei. Eph 5:2 Éljetek szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket és jóillatú áldozati adományként ajánlotta föl magát értünk Istennek. Eph 5:3 Paráznaságról és más tisztátalanságról, vagy kapzsiságról szó se essék köztetek. Így illik a szentekhez. Eph 5:4 Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez nem illik. Sokkal inkább illik a hálaadás. Eph 5:5 Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle paráznának, tisztátalannak, kapzsinak, vagyis bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. Eph 5:6 Senki se vezessen félre titeket üres beszéddel, mert miattuk éri Isten haragja a hitetlenség fiait. Eph 5:7 Ne legyen tehát velük semmi dolgotok. Eph 5:8 Valaha ugyan sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság fiai! Eph 5:9 A világosság gyümölcse csupa jóságban, igazságban és egyeneslelkűségben mutatkozik. Eph 5:10 Keressétek, ami kedves az Úrnak. Eph 5:11 Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább leplezzétek le őket. Eph 5:12 Amit ugyanis titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Eph 5:13 Minden ami világosságra jut, kiderül, mert minden ami kiderül, világos. Eph 5:14 Ezért mondják: "Kelj föl, te álmos, Támadj föl holtodból És Krisztus rád ragyog." Eph 5:15 Nagyon vigyázzatok tehát (testvérek) arra, hogyan éltek: ne oktalanul, hanem bölcsen. Eph 5:16 Használjátok föl az időt, mert rossz napok járnak. Eph 5:17 Ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Eph 5:18 Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet. Inkább (Szent)lélekkel teljetek el. Eph 5:19 Egymást közt zsoltárt, himnuszt és szent dalokat énekeljetek, daloljatok és zengedezzetek szívből az Úrnak. Eph 5:20 Adjatok hálát mindenkor, mindenért Urunk Jézus Krisztus nevében Istennek, az Atyának. Eph 5:21 Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus iránt való tiszteletből. Eph 5:22 Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, Eph 5:23 mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak: ő ugyanis Testének Megváltója. Eph 5:24 Amint tehát az Egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony is mindenben férjének. Eph 5:25 Férfiak! Szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte, Eph 5:26 hogy a keresztségben az (élet) igéje által tisztára mosva megszentelje. Eph 5:27 Ragyogó tisztává akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb Ephféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Eph 5:28 Így szeresse a férj is feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. Eph 5:29 Hiszen saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja és gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Eph 5:30 Tagjai vagyunk ugyanis Testének, (húsából és csontjaiból). Eph 5:31 "Ezért hagyja el az ember atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és a kettő testben egy lesz." Eph 5:32 Nagy ez a titok, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Eph 5:33 Szeresse tehát mindegyiktek feleségét, akárcsak önmagát, az asszony meg tisztelje férjét. Eph 6:1 Gyermekek! Fogadjatok szót szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Eph 6:2 Ez az első, ígérettel kapcsolatos parancs: "Tiszteld atyádat és anyádat, Eph 6:3 hogy boldog és hosszúéletű légy a földön." Eph 6:4 Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr fegyelmében és intelmeivel. Eph 6:5 Szolgák! Engedelmeskedjetek féltő tisztelettel és egyszerű szívvel földi uratoknak, akárcsak Krisztusnak. Eph 6:6 Ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát. Eph 6:7 Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak teszitek, nem embereknek. Eph 6:8 Hiszen tudjátok, hogy bármi jót tesz valaki, megkapja jutalmát az Úrtól, akár szolga, akár szabad. Eph 6:9 Gazdák! Viselkedjetek velük ugyanúgy. Hagyjátok el a fenyegetőzést. Hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van a mennyben, s nála nincs személyválogatás. Eph 6:10 Egyébként, (testvérek): Erősödjetek meg az Úrban, hathatós erejéből. Eph 6:11 Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben. Eph 6:12 Nem a vér s a test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen. Eph 6:13 Öltsétek föl tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon és így tudtok mindent leküzdve helytállni. Eph 6:14 Álljatok ki tehát: derekatokra csatoljátok a tisztesség övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, Eph 6:15 lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Eph 6:16 Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Eph 6:17 Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje. Eph 6:18 Esedezzetek szüntelen bensőséges könyörgéssel és imával a Lélekben. Legyetek éberek és állhatatosak az összes szentekért mondott imádságban. Eph 6:19 Értem is imádkozzatok, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, és amikor megnyitom ajkamat, bátran hirdessem az evangélium titkát, Eph 6:20 amelynek a bilincsekben is hírnöke vagyok. Hadd hirdessem bátran, amint kötelességem. BEphejezés. Eph 6:21 Ha tudni akarjátok mi van velem és mit csinálok, Tihikusz, szeretett testvérem és hűséges szolgám az Úrban, mindent el fog mondani nektek. Eph 6:22 Éppen azért küldtem hozzátok, hogy megtudjátok mi van velünk és megvigasztalja szíveteket. Eph 6:23 A testvéreknek békesség és hittel párosult szeretet az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól! Eph 6:24 Kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik Urunkat Jézus Krisztust. (Amen). Phi 1:1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, a Philippiben élő összes szenteknek, az elöljárókkal és diákonusokkal együtt. Phi 1:2 Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól. Phi 1:3 Hálát adok Istennek, valahányszor rátok gondolok, Phi 1:4 és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, Phi 1:5 mivel az első naptól mindmáig részt vettetek (Krisztus) evangéliumának munkájában. Phi 1:6 Bízom abban, hogy aki megkezdte bennetek a jót, be is fejezi Krisztus Jézus napjáig. Phi 1:7 Méltányos is, hogy így gondolkodjam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik osztoztok kegyelmemben, akár bilincsben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és megerősítem. Phi 1:8 Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Phi 1:9 Könyörgök is azért, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék helyes ismeretben és teljes megértésben, Phi 1:10 hogy el tudjátok bírálni mi a helyes. Akkor tiszták és kifogástalanok lesztek Krisztus napjára, Phi 1:11 és bővelkedni fogtok az igaz élet Jézus Krisztus által szerzett gyümölcseiben Isten dicsőségére és dicséretére. Tájékoztatás az apostoli munkáról Phi 1:12 Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy helyzetem javára vált az evangéliumnak. Phi 1:13 Az egész császári testőrségben és máshol is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. Phi 1:14 A testvérek közül az Úrban, bilincseimen felbuzdulva, egyre bátrabban és félelem nékül merik hirdetni Isten igéjét. Phi 1:15 Némelyek ugyan féltékenykedve és kételkedve hirdetik Krisztust, mások azonban jó szándékkal. Phi 1:16 Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, Phi 1:17 amazok viszont vetélkedésből, s nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, Phi 1:18 abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget szereznek nekem. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék, bármi módon, akár érdekből, akár őszinte szándékkal. Én örülök neki, és ezután is örülni fogok. Phi 1:19 Tudom ugyanis, hogy ez, imádságtok által és Jézus Krisztus Lelkének segítségével, üdvösségemre válik. Phi 1:20 Abban bízom és remélek, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus mint mindig, most is megdicsőül testemben - akár életemben, akár holtomban. Phi 1:21 Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Phi 1:22 Ha viszont tovább kell élnem, az termékeny munkát jelent. Nem tudom hát mit válasszak. Phi 1:23 Kettő közt vívódom: szeretnék megszabadulni, hogy Krisztussal legyek. Ez volna a legjobb. Phi 1:24 De hogy miattatok életben maradjak, az szükségesebb. Phi 1:25 Meg vagyok győződve és tudom, hogy megmaradok, sőt haladástokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg mindnyájatok javára. Phi 1:26 Így még több okotok lesz arra, hogy Krisztusban dicsekedjetek, ha újból elmegyek hozzátok. Phi 1:27 Éljetek csak méltóan Krisztus evangéliumához. Így aztán akár elmegyek és meglátlak titeket, akár távol maradok, azt halljam rólatok, hogy egy lélekkel helytálltok és egyetértve együtt munkálkodtok az evangélium hitéért, Phi 1:28 az ellenfelektől pedig semmiképpen nem ijedek meg. Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek bizonyítéka, amely az Isten műve. Phi 1:29 Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. Phi 1:30 Hiszen ugyanazt a harcot kell kiállnotok, amelyet nálam láttatok és most hallotok. Phi 2:1 Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség és a résztvevő szeretet, Phi 2:2 tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együtt éreztek, egyet gondoltok. Phi 2:3 Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak. Phi 2:4 Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Phi 2:5 Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. Phi 2:6 Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, Phi 2:7 hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Phi 2:8 "Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." Phi 2:9 Ezért Isten fölmagasztalta és minden nevet fölülmúló nevet adott neki: Phi 2:10 Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, Phi 2:11 s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. Phi 2:12 Kedveseim, ti, akik mindig engedelmesek voltatok, félve - remegve munkáljátok üdvösségteket, nemcsak amikor jelen vagyok, hanem sokkal inkább most, amikor távol. Phi 2:13 Hiszen Isten maga műveli bennetek jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is. Phi 2:14 Zúgolódás és okoskodás nélkül tegyetek meg mindent, Phi 2:15 hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedék közt, akik közt úgy ragyogtok, mint csillagok a világmindenségben. Phi 2:16 Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy Krisztus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába és nem fáradtam fölöslegesen. Phi 2:17 Még ha a hitetekért hozott áldozaton és szolgálaton fölül véremet is ontják, örülök és együtt örvendek mindnyájatokkal. Phi 2:18 Örüljetek ti is, és örvendezzetek velem. Phi 2:19 Remélem az Úr Jézusban, hogy hamarosan hozzátok küldhetem Timóteust, s hogylétetekről értesülve megnyugszom. Phi 2:20 Senki sincs ugyanis, aki velem egyetértve, oly őszintén szívén viselné ügyeteket. Phi 2:21 A többiek mind a maguk javát keresik, s nem Krisztus Jézusét. Phi 2:22 Megbízhatóságát abból láthatjátok meg, hogy, mint a gyermek atyjának, úgy szolgált velem az evangélium érdekében. Phi 2:23 Remélem tehát, hogy elküldhetem, mihelyt megtudom mi történik ügyemben. Phi 2:24 Sőt bízom az Úrban, hogy magam is nemsokára indulhatok hozzátok. Phi 2:25 Addig is szükségesnek láttam, hogy hazaküldjem Epafroditusz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen. Phi 2:26 Nagyon kívánkozott utánatok és nyugtalankodott, hogy betegségéről értesültetek. Phi 2:27 Csakugyan halálos beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat bánatra ne érjen. Phi 2:28 Annál sürgősebben küldtem el tehát, hogy viszontlátásának újra örvendjetek, s nekem se legyen bánatra okom. Phi 2:29 Fogadjátok tehát nagy örömmel az Úrban, és becsüljétek meg az ilyen embert. Phi 2:30 Hiszen Krisztus ügyéért volt közel a halálhoz, s életét kockáztatta, hogy pótolja a nekem tett szolgálatban, amit ti nem tehettetek. Phi 3:1 Egyébként testvéreim, örvendjetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít. Phi 3:2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. Phi 3:3 A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, Phi 3:4 noha én a testben is bízhatnék. Ha más azt tartja, hogy bízhatik a testben, én még inkább. Phi 3:5 Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. Törvénytartó farizeus voltam, Phi 3:6 (Isten) Egyházának szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott igaz életben kifogástalan. Phi 3:7 Ám, amit egykor előnyömnek tekintettem, azt Krisztusért akadálynak tartom. Phi 3:8 Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez mérten mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csak hogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. Phi 3:9 Hiszen én nem a törvény alapján igazultam meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Isten ugyanis a hit által tett megigazulttá, Phi 3:10 hogy megismerjem őt: föltámadásának erejét, de a szenvedésében való részesedést is. Hasonló akarok lenni hozzá halálában, Phi 3:11 hogy eljussak a halálból való föltámadásra. Phi 3:12 Nem mintha már elértem volna, s tökéletes volnék, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, mert már Krisztus Jézus is magához ragadott. Phi 3:13 Testvérek, én nem gondolom, hogy már magamhoz ragadtam. Phi 3:14 De ezt igen: Felejtem ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom. Futok a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyre Isten fölülről hívott meg Krisztus Jézus által. Phi 3:15 Mi, tökéletesek így gondolkodjunk. Amiben még másképp gondolkodtok, azt Isten majd föltárja nektek. Phi 3:16 De amit már elértünk, abban tartsunk ki. Phi 3:17 Kövessétek példámat, testvérek! Figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok. Phi 3:18 Ismételten megmondtam ugyanis, s most könnyezve mondom: Sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Phi 3:19 Végük a pusztulás, istenük a has, dicsőségük az, ami gyalázatuk, eszüket a földieken járatják. Phi 3:20 A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is: az Úr Jézus Krisztust. Phi 3:21 Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. Phi 4:1 Ezért, szeretett testvéreim, kedveseim, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim! Phi 4:2 Evodiát és Szintihét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban. Phi 4:3 Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében, Phi 4:4 Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örvendjetek! Phi 4:5 Lelki jóságtokat ismerje meg mindenki. Az Úr közel van. Phi 4:6 Ne aggódjatok semmiért. Minden ügyetekben hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek kérésteket Isten elé. Phi 4:7 Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. Phi 4:8 Végül, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami ártatlan, ami kedves, ami dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Phi 4:9 Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és nálam láttatok, azt tegyétek, és veletek lesz a béke Istene. Phi 4:10 Igen megörültem az Úrban, hogy végre ismét abban a helyzetben vagytok, hogy rólam is gondoskodhattok. Gondoltatok rá azelőtt is, de nem volt rá módotok. Phi 4:11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. Phi 4:12 Tudok nélkülözni, de tudok bővelkedni is. Minden körülmény közt, mindenhez hozzászoktam: jóllakáshoz és éhezéshez, bővelkedéshez és nélkülözéshez. Phi 4:13 Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad. Phi 4:14 Mégis jól tettétek, hogy részvéttel voltatok nyomorúságomban. Phi 4:15 Ti is tudjátok, Philippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Macedóniából elindultam, egyetlen egyház sem állt velem az adás és viszonzás kapcsolatában, csak ti. Phi 4:16 Már Tesszalonikába is küldtetek egyszer - másszor, amire szükségem volt. Phi 4:17 Nem mintha az adományra vágynék, hanem csak a gyümölcsét áhítom, amely bőségesen javatokra lesz írva. Phi 4:18 Megvan mindenem, sőt bővelkedem. Bőven el vagyok látva, amióta Epafroditusztól átvettem, amit küldtetek, mint kellemes illatú, Istennek tetsző, kedves áldozatot. Phi 4:19 Az én Istenem Jézus Krisztus által a dicsőségben kielégít majd gazdagsága szerint mindennel, amire szükségetek van. Phi 4:20 Istennek, a mi Atyánknak, legyen dicsőség örökkön - örökké. Amen. Befejezés. Phi 4:21 Köszöntsetek minden szentet Jézus Krisztusban. Köszöntenek titeket a testvérek, akik nálam vannak. Phi 4:22 Köszönt titeket valamennyi szent, főkép a császár házából valók. Phi 4:23 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! (Amen.) Col 1:1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, Col 1:2 és Timóteus testvér a Colosszében élő szent és hívő testvéreknek (Jézus) Krisztusban. Kegyelem neketek és békesség Atyánktól, az Istentől (és az Úr Jézus Krisztustól). Col 1:3 Hálát adunk Istennek, Urunk Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor imádkozunk értetek. Col 1:4 Hallottunk Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt eltölt titeket, Col 1:5 a remény miatt, ami már készen vár a mennyben. Erről hallottatok az evangélium tanítása során, Col 1:6 amely hozzátok is eljutott. Amint az egész világon, nálatok is gyümölcsözik és gyarapszik, amióta meghallgattátok és valóban megismertétek Isten kegyelmét. Col 1:7 Így tanultátok ezt kedves szolgatársunktól, Epafrásztól is, aki Krisztus (Jézus) hűséges szolgája köztetek. Col 1:8 Ő számolt be nekünk lelki szertetetekről. Col 1:9 Mióta ezt hírül vettük, mi is szüntelenül könyörgünk értetek és esedezünk, hogy akaratának ismerete minden lelki bölcsességgel és okossággal együtt teljessé váljék bennetek. Col 1:10 Csak így tudtok, mindenben tetszését keresve, az Úrhoz méltóan élni: minden jótettben gyümölcsözni és Isten ismeretében gyarapodni. Col 1:11 Erősítsen is meg nagy erővel felséges hatalmából, hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek, Col 1:12 és örömmel adjatok hálát az Atyának, aki a szentek sorsára méltatott a világosságban. Krisztus páratlan méltósága Col 1:13 Ő kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába. Col 1:14 Benne van (vére által) megváltásunk, bűneink bocsánata. Col 1:15 Ő a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény között. Col 1:16 Benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Col 1:17 Mindent általa és érte teremtett. Ő előbb van mindennél, s minden benne áll fenn. Col 1:18 Ő a feje a testnek, az egyháznak. Ő a kezdet, elsőszülött a holtak közül, hogy ővé legyen az elsőség mindenben. Col 1:19 Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, Col 1:20 s hogy általa békítsen ki magával mindent, ami akár a földön, akár a mennyben van, azzal hogy keresztjének vérével békességet szerzett mindennek. Col 1:21 Titeket is, akik egykor gonosz tetteitek miatt ellenséges érzülettel távol voltatok, Col 1:22 most emberi testében kiengesztelt a halál által, hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen színe előtt. Col 1:23 Csak szilárdan és rendületlenül álljatok a hit alapján és el ne tántorodjatok az evangélium reményétől, amit hallottatok. Hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, s én Pál is ennek szolgája lettem. Col 1:24 Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az egyháznak javára. Col 1:25 Ennek lettem szolgája az Istentől értetek kapott hivatásnál fogva, hogy Isten igéjét érvényre juttassam: Col 1:26 azt a titkot, amely századok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek. Col 1:27 Velük akarta közölni Isten, micsoda fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye. Col 1:28 Mi őt hirdetjük, intünk és teljes bölcsességgel oktatunk minden embert, hogy Jézus Krisztusban tökéletessé tegyünk mindenkit. Col 1:29 Ezért fáradok és küzdök az ő erejével, amely hathatósan működik bennem. Col 2:1 Akarom, hogy tudjátok, mekkora küzdelmem van értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, Col 2:2 hogy szívükben megerősödve és szeretetben egyesülve eljussanak a teljes megértés minden gazdagságára, Isten (az Atya) titkának, (Jézus) Krisztusnak megismerésére. Col 2:3 Benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse. Col 2:4 Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen titeket. Col 2:5 Ha testben távol is, lélekben köztetek vagyok és örülök, hogy a köztetek uralkodó rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát láthatom. Col 2:6 Mivel tehát Uratoknak ismertétek el Krisztus Jézust, éljetek is benne. Col 2:7 Verjetek benne gyökeret és épüljetek rá, erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s legyen túláradó a hálaadástok. Col 2:8 Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen bölcselettel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon s e világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson. Col 2:9 Benne lakik testileg az Istenség egész teljessége, benne lettetek ennek a teljességnek részesei: Col 2:10 benne, aki minden fejedelemség és hatalmasság feje. Col 2:11 Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzékies test levetésével, ami a krisztusi körülmetélés. Col 2:12 Vele temettek el a keresztségben, vele is támadtok föl az Isten erejébe vetett hit által, aki föltámasztotta őt halottaiból. Col 2:13 Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségtek miatt holtak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket, a követelményeivel terhünkre szóló adóslevelet pedig eltörölte és a keresztre szögezve megsemmisítette. Col 2:14 Lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket és Krisztus által diadalmaskodott rajtuk. Col 2:15 A helytelen vallási gyakorlatok értéktelensége. Col 2:16 Senki ne ítéljen meg tehát titeket étel - ital dolgában, s ünnepre, újholdra vagy szombatra vonatkozó dolgokban. Col 2:17 Hiszen mindez csak árnyéka a jövendőnek. A valóság Krisztusban van. Col 2:18 Senki ne mondjon titeket méltatlanoknak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal hivalkodik, érzékies gondolkodásban oktalanul fölfuvalkodik Col 2:19 és nem ragaszkodik ahhoz, aki a fej. Ez gyarapítja az egész ízekkel és izmokkal összekapcsolt testet isteni növekedésében. Col 2:20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vesztek magatokra olyan kötelezettségeket, mintha még a világban élnétek? Col 2:21 "Ne fogd meg! Ne ízleld! Hozzá ne nyúlj!" Col 2:22 Hiszen mindez arra való, hogy használat közben elpusztuljon. Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó. Col 2:23 Ezek az önkényes vallási gyakorlatokkal, alázatoskodással és önsanyargatással a bölcsesség látszatát keltik, de nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak. Col 3:1 Ha tehát föltámadtatok Krisztussal, azt keressétek, ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Col 3:2 Ami odafönn van, arra irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Col 3:3 Hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Col 3:4 Amikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben. Col 3:5 Sanyargassátok tehát tagjaitokban azt, ami földies: a paráznaságot, tisztátalanságot, érzéki vágyakat, bűnös kívánságokat és kapzsiságot, ami igazában bálványimádás. Col 3:6 Ezek miatt száll Isten haragja a hitetlenség fiaira. Col 3:7 Valaha ti is ezeket műveltétek, amikor köztük éltetek. Col 3:8 De most vessétek le mindezt: a haragot, bosszúságot, rosszindulatot, átkozódást, szátok ocsmány szavait. Col 3:9 Ne hazudjatok egymásnak! Col 3:10 Vessétek le a régi embert szokásaival együtt és öltsétek föl az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Col 3:11 Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, rabszolga vagy szabad, hanem minden és mindenben Krisztus. Col 3:12 Mint Isten szent és kedves választottjai, öltsetek magatokra szívbeli irgalmat, jóságot, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Col 3:13 Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek! Col 3:14 Mindezen fölül szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. Col 3:15 S Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok hivatva egy Testben. Col 3:16 Legyetek hálásak. Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje. Tanítsátok és intsétek egymást nagy bölcseséggel. Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek. Col 3:17 Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek s adjatok hálát általa Istennek, az Atyának. Col 3:18 Asszonyok! Engedelmeskedjetek férjeteknek, amint az Úrban illik. Col 3:19 Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek indulatosak velük szemben. Col 3:20 Gyermekek! Fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak. Col 3:21 Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hogy kedvüket ne veszítsék. Col 3:22 Szolgák! Engedelmeskedjetek mindenben földi uratoknak, ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem egyszerű szívvel, az Úr félelmében. Col 3:23 Bármit tesztek, lélekkel tegyétek, az Úrnak teszitek, nem embereknek. Col 3:24 Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól kapjátok jutalmul az örökséget! Szolgáljatok az Úr Krisztusnak! Col 3:25 A gonosz meglakol gonoszságáért. Személyválogatás nincsen (Istennél). Col 4:1 Gazdák! Adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, hogy nektek is van Uratok a mennyben. Col 4:2 Legyetek állhatatosak és éberek a könyörgésben és hálaadásban. Col 4:3 Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten adja meg a beszéd készségét Krisztus titkának hirdetésére - ezért vertek bilincsbe - Col 4:4 hogy úgy tárjam föl azt, amint kötelességem. Col 4:5 A kivülállókkal szemben okosan viselkedjetek. Col 4:6 Az időt jól értékesítsétek. Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, s akkor helyesen tudtok majd megfelelni mindenkinek. Befejezés Col 4:7 Személyes helyzetemről majd beszámol nektek Tihikusz, kedves testvérem, hű szolgám és munkatársam az Úrban. Col 4:8 Éppen azért küldöm hozzátok, hogy tudomást szerezzetek helyzetemről, s hogy megvígasztalja szíveteket. Col 4:9 Vele megy kedves és hű testvérem, Onezimusz, aki földitek. Ők majd beszámolnak mindenről, ami itt történik. Col 4:10 Köszönt titeket fogolytársam Arisztarkusz és Márk, Barnabás unokaöccse. A rá vonatkozó rendelkezéseimet már megkaptátok. Ha hozzátok érkezik, fogadjátok szívesen. Col 4:11 Köszönt továbbá Jézus is, másik nevén Jusztusz. A zsidók közül ezek egyedüli munkatársaim Isten országának érdekében. Col 4:12 Valóban vígasztalásomra voltak. Köszönt titeket földitek, Epafrász, Krisztus Jézus szolgája. Ő állandóan küzd értetek imáiban, hogy teljesen és tökéletesen megvalósítsátok Isten akaratát. Col 4:13 Tanuskodom róla, hogy sokat dolgozik értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban élnek. Col 4:14 Köszönt titeket Lukács, kedves orvosunk, és Démász. Col 4:15 Köszöntsétek a Laodiceában élő testvéreket és Nimfát meg a házában lévő közösséget. Col 4:16 Ha majd fölolvasták ezt a levelet nálatok, gondoskodjatok róla, hogy a laodiceai egyházban is fölolvassák. Ti meg a laodiceaiakét olvassátok el. Col 4:17 Arhippusznak mondjátok meg: Légy rajta, hogy az Úrban kapott hivatásodat teljesítsd! Col 4:18 Itt a sajátkezű köszöntésem: Pál. Emlékezzetek meg bilincseimről. Kegyelem veletek! (Amen.) 1Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, az Istenben, az Atyában és az Úr Jézus Krisztusban. Kegyelem és békesség. 1Th 1:2 Mindenkor hálát adunk mindnyájatokért Istennek, amikor imádságainkban megemlékezünk rólatok. 1Th 1:3 Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és állhatatos reményetekre Urunkban, Jézus Krisztusban. 1Th 1:4 Meg vagyunk győződve, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. 1Th 1:5 Evangéliumunk ugyanis nemcsak szóval jutott el hozzátok, hanem hathatósan, a Szentlélek kiáradásával és meggyőző erejével. Hiszen tudjátok, hogyan léptünk fel köztetek, tiértetek. 1Th 1:6 Követőink lettetek, és az Úr követői. A sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok az igét, 1Th 1:7 úgyhogy Makedóniában és Achájában minden hívő példaképévé lettetek. 1Th 1:8 Tőletek terjedt el ugyanis az Úr igéje, nemcsak Makedóniában és Achájában, Istenbe vetett hitetek mindenüvé eljutott, úgyhogy nem is szükséges róla beszélnünk. 1Th 1:9 Hiszen az emberek maguk beszélnek róla, hogyan jutottunk el hozzátok, s hogyan tértetek a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 1Th 1:10 s hogy várjátok a mennyből halottaiból feltámasztott Fiát: Jézust, aki megment minket az eljövendő haragtól. 1Th 2:1 Magatok is tudjátok, testvérek, hogy megjelenésünk köztetek nem volt eredménytelen. 1Th 2:2 Előzőleg ugyan, mint tudjátok, Filippiben szenvedés és bántalom ért, de Istenünkben bízva a sok nehézség közt is mertük hirdetni Isten evangéliumát. 1Th 2:3 Igehirdetésünk ugyanis nem megtévesztő vagy hamis szándékból ered, és csalással sem jár hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt, hogy rájuk bízza az evangélium hirdetését. 1Th 2:4 Nem is keressük emberek tetszését, hanem Istenét aki szívünket vizsgálja. 1Th 2:5 Amint tudjátok, s a hízelgő beszéd soha nem volt szokásunk, s a kapzsi szándékra sem kerestünk ürügyet. Isten a tanunk rá! 1Th 2:6 Emberi elismerést nem kerestünk, sem a tieteket, sem másokét. 1Th 2:7 Bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis olyan gyöngédek voltunk hozzátok, mint az anya, aki dajkálja gyermekét. 1Th 2:8 Úgy vonzódtunk hozzátok, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk titeket! 1Th 2:9 Emlékezhettek testvérek keserves munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel - nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek, s úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát. 1Th 2:10 Tanuk vagytok rá ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és kifogástalanul éltünk nálatok, akik a hitre tértetek. 1Th 2:11 Azt is tudjátok, ti hogy mint az atya gyermekét, 1Th 2:12 úgy intettünk, buzdítottunk sőt egyenkint rábeszéltünk titeket hogy méltóan éljetek ahhoz az Istenhez, aki meghívott dicsőséges országába. 1Th 2:13 Ezért szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy az Isten tőlünk hallott igéjét nem emberi tanításként fogadtátok, hanem - amint valóban az - Isten igéjeként, amely bennetek, hívőkben munkálkodik. 1Th 2:14 Ti, testvéreim, követői lettetek Isten judeai egyházainak melyek Krisztus Jézusban élnek. Hiszen ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, mint azok a zsidóktól. 1Th 2:15 Azok az Úr Jézust és a prófétákat is megölték, s minket is üldöztek. Ezért Istennek nem kedvesek, az embereknek pedig ellenségei. 1Th 2:16 Utunkba állnak hogy ne hirdethessük az igét a pogányok üdvösségére. Így betöltik mindenkor bűneik mértékét, és rájuk nehezedik (Isten) haragja teljes erejével. 1Th 2:17 Testvéreim, mi egy időre ugyan külsőleg elváltunk tőletek, de szívünkben nem. Sőt még nagyobb vágyódással szeretnénk titeket szemtől - szembe látni. 1Th 2:18 Ezért el akartunk menni hozzátok, én Pál, ismételten is, de a sátán megakadályozott. 1Th 2:19 Ki volna ugyanis a mi reményünk, örömünk és dicsekvésünk koronája Urunk Jézus (Krisztus) előtt eljövetele napján, ha nem ti? 1Th 2:20 Hiszen ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. 1Th 3:1 Ezért, mivel már nem bírtuk tovább, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénben, 1Th 3:2 és elküldtük hozzátok Timóteus testvérünket, Krisztus hirdetésében Isten szolgáját. 1Th 3:3 Erősítsen meg hitetekben és buzdítson, hogy senki meg ne tántorodjék a jelen szenvedések közt. Hiszen tudjátok, hogy ez a rendeltetésünk. 1Th 3:4 Amikor ugyanis még nálatok voltunk, előre megmondtuk, hogy megpróbáltatás vár ránk. 1Th 3:5 Tudjátok, hogy úgy is történt. Ezért, mivel már nem bírtam tovább elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon nem vitt-e kísértésbe a kísértő, és fáradságunk nem veszett-e kárba? 1Th 3:6 Most azonban Timóteus visszatért tőletek és jó hírt hozott hitetekről, szeretetetekről, s arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt látni vágytok minket, mint ahogy mi is titeket. 1Th 3:7 Ezért minden baj és szenvedés közt is megvigasztalt a ti hitetek, testvérek, 1Th 3:8 s most az a gondolat éltet minket, hogy ti szilárdan álltok az Úrban. 1Th 3:9 Hogyan is róhatnók le hálánkat Istennek azért a nagy örömért, amellyel miattatok örvendünk Isten előtt? 1Th 3:10 Éjjel - nappal buzgón imádkozunk, hogy szemtől - szembe láthassunk és pótolhassuk hitetek hiányait. 1Th 3:11 Isten, a mi Atyánk, és Urunk Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat! 1Th 3:12 Titeket pedig gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben, egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket. 1Th 3:13 Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor Urunk Jézus eljön összes szentjeivel. (Amen.) 1Th 4:1 Egyébként, testvérek, kérünk és intünk titeket az Úr Jézusban: Amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek, úgy is éljetek, hogy egyre előbbre haladjatok. 1Th 4:2 Hiszen tudjátok, hogy az Úr Jézus nevében milyen utasításokat adtunk nektek. Isten akarata ugyanis az, hogy szentekké legyetek. 1Th 4:3 Tartózkodjatok a paráznaságtól. 1Th 4:4 Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, 1Th 4:5 s ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. 1Th 4:6 Senki üzletkötésben meg ne károsítsa és meg ne csalja testvérét mert az Úr megtorolja mindezt, amint már előbb megmondtuk és szentül állítottuk. 1Th 4:7 Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott minket, hanem szentségre. 1Th 4:8 Aki tehát ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki ránk árasztotta Szentlelkét. 1Th 4:9 A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, hiszen Isten maga oktatott ki, hogy szeressétek egymást. 1Th 4:10 Sőt gyakoroljátok is egész Macedóniában minden testvérrel szemben. Ám arra kérünk testvérek, hogy gyarapodjatok is benne. 1Th 4:11 Igyekezzetek békében élni törődjetek a magatok dolgával, dolgozzatok saját kezetekkel, amint meghagytuk nektek. 1Th 4:12 Viselkedjetek tisztességesen a kívülállókkal szemben és ne szoruljatok rá senkire. 1Th 4:13 Nem akarjuk testvérek, hogy az elhunytak felől tájékozatlanok legyetek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek akiknek nincs reményük. 1Th 4:14 Ha Jézus, mint ahogy hisszük meghalt és feltámadt, akkor Isten azokat is, akik Jézusban hunytak el, vele együtt feltámasztja. 1Th 4:15 Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. 1Th 4:16 A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennyből, s először a Krisztusban elhunytak támadnak fel. 1Th 4:17 Azután mi élők akik megmaradtunk, a felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így mindenkor az Úrral leszünk. 1Th 4:18 Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással. 1Th 5:1 Ami az időt és órát illeti, testvérek, arról szükségtelen írnom. 1Th 5:2 Hiszen magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 1Th 5:3 Amikor azt hangoztatják: Béke és biztonság, akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak várandós asszonyt a fájdalom, és meg nem menekülnek. 1Th 5:4 De ti testvérek, nem jártok sötétben, hogy az a nap tolvaj módjára lephessen meg. 1Th 5:5 Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 1Th 5:6 Ne is aludjunk hát mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. 1Th 5:7 Az alvók éjjel alszanak, és a részegek éjjel ittasodnak meg. 1Th 5:8 Mi azonban, kik a nappalé vagyunk, legyünk józanok és öltsük fő a hit és a szeretet páncélját, sisakként pedig az üdvösség reményét. 1Th 5:9 Hiszen Isten nem a haragra szánt hanem az üdvösség elnyerésére Urunk Jézus Krisztus által, 1Th 5:10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár szunnyadunk, vele éljünk. 1Th 5:11 Ezért vigasztaljátok egymást s legyetek egymás épülésére, mint ahogy meg is teszitek. 1Th 5:12 Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik köztetek fáradnak és, mint elöljáróitok az Úrban, vezetnek titeket. 1Th 5:13 Munkájuk miatt legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, s éljetek velük békességben. 1Th 5:14 Kérünk továbbá testvérek feddjétek meg a nyughatatlanokat bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, legyetek türelemmel mindenki iránt. 1Th 5:15 Ügyeljetek, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem szolgáljátok szüntelen odaadással egymás javát és a többiekét. 1Th 5:16 Legyetek mindig derűsek! 1Th 5:17 Szüntelenül imádkozzatok! 1Th 5:18 Adjatok hálát, mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 1Th 5:19 A Lelket el ne fojtsátok! 1Th 5:20 A prófétai beszédet el ne vessétek! 1Th 5:21 Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg. 1Th 5:22 Mindenféle rossztól óvakodjatok. 1Th 5:23 A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen. Őrizze meg szellemetek, lelketek és testetek egészen feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig. 1Th 5:24 Hűséges az, aki meghívott titeket: ő majd meg is teszi. Befejezés. 1Th 5:25 Testvérek, imádkozzatok értünk is. 1Th 5:26 Köszöntsetek minden testvért szent csókkal. 1Th 5:27 Parancsolom az Úr nevében, hogy olvassák föl ezt a levelet minden szent testvér előtt. 1Th 5:28 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! (Amen.) 2Th 1:1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban. 2Th 1:2 Kegyelem nektek és békesség az Istentől, az Atyától és az Úr Jézus Krisztustól. 2Th 1:3 Mindenkor hálaadással tartozunk értetek Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön - nő és az egymás iránt való szeretet mindnyájatokban gyarapszik. 2Th 1:4 Dicsekszünk is veletek Isten egyházában: állhatatosságotokkal és hitetekkel, mellyel minden üldözést és zaklatást elviseltek, 2Th 1:5 Isten igazságos ítéletének bizonyosságaként, hogy méltók legyetek Isten országára, amelyért szenvedtek is. 2Th 1:6 Méltányos egyébként, hogy Isten zaklatóitoknak zaklatással fizessen meg. 2Th 1:7 Nektek zaklatottaknak pedig, velünk együtt, megnyugvással, amikor az Úr Jézus megjelenik angyalseregével a mennyből, lobogó tűzzel. 2Th 1:8 Akkor megbünteti majd azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus (Krisztus) evangéliumának nem engedelmeskednek. 2Th 1:9 Ezek örök kárhozattal lakolnak: távol az Úr színétől és felséges hatalmától, 2Th 1:10 azon a napon amikor eljön, hogy szentjeiben megdicsőüljön és híveiben megcsodálják. Nálatok ugyanis a mi tanúságtételünk hitre talált. 2Th 1:11 Ezért imádkozunk is értetek mindenkor, hogy Istenünk meghívására méltasson és hathatósan befejezze a hitből fakadó törekvéseteket. 2Th 1:12 Így dicsőül meg Urunk Jézus (Krisztus) neve bennetek és ti őbenne, Istenünknek s az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből. 2Th 2:1 Ami Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a vele való egyesülésünket illeti, arra kérünk testvérek, 2Th 2:2 ne veszítsétek el egyhamar józan eszetek, és meg ne riasszon sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő beszéd vagy levél, mintha az Úr napja már küszöbön állna. 2Th 2:3 Semmiképpen el ne ámítsanak titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak es nyilvánvalóvá kell lennie 2Th 2:4 a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki Isten fölé emelkedik es mind a fölé, ami szent. Sőt Isten templomában foglal helyet s azt állítja magáról, hogy Isten. 2Th 2:5 Nem emlékeztek, hogy amikor meg nálatok voltam, 2Th 2:6 mindezt megmondtam nektek? Tudjátok azt is, mi késlelteti 2Th 2:7 fellépésének idejét. A gonoszság titka már tevékeny, 2Th 2:8 csak annak kell még az útból eltűnnie, aki késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, akit az Úr Jézus elsöpör szája lehelletével és megsemmisít jövetelének tündöklésével. 2Th 2:9 Jöttét a sátán közreműködésével mindenféle feltűnő tett, 2Th 2:10 szemfényvesztő jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. 2Th 2:11 Ezért engedi meg Isten, hogy súlyos tévedésbe essenek és 2Th 2:12 higgyenek a hazugságnak. Így mindazoknak, akik nem hajlottak az igazságra, hanem a gonoszságban telt kedvük, ítéletben lesz részük. 2Th 2:13 Mi mindenkor hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, kedveltjei az Úrnak, mert Isten zsengéül választott ki titeket, hogy a Lélek megszentelése és az igazság hite által üdvözüljetek. 2Th 2:14 Evangeliumunk által arra hívott meg titeket, hogy részesüljetek Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. 2Th 2:15 Legyetek tehát állhatatosak testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket akár előszóval, akár levelünkből tanultatok. 2Th 2:16 Urunk Jézus Krisztus maga, és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével örök vigasztalást 2Th 2:17 és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, s erősítse meg szóban és tettben minden jóra. 2Th 3:1 Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje terjedjen és dicsőségre jusson, mint nálatok is, 2Th 3:2 s hogy megszabaduljunk a kellemetlen és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié. 2Th 3:3 Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megőriz a gonosztól. 2Th 3:4 Bízom az Úrban, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni, amit meghagytunk. 2Th 3:5 Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és Krisztus türelmére. 2Th 3:6 Urunk Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy kerüljetek minden olyan testvért, aki rendetlen életet és, s nem követi, amit hagyományként tőlünk kapott. 2Th 3:7 Tudjátok magatok is, hogyan kell minket követni. Hiszen nem éltünk köztetek rendetlenül. 2Th 3:8 Senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel - nappal megdolgoztunk érte, hogy egyikteknek se legyünk terhére. 2Th 3:9 Nem mintha nem lett volna jogunk rá, hanem hogy példát adjunk nektek követésünkre. 2Th 3:10 Amikor ugyanis nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. 2Th 3:11 Hallottuk ugyanis, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. 2Th 3:12 Az ilyeneknek meghagyjuk és buzdítjuk őket az Úr Jézus Krisztusban, hogy nyugodt munkával keressék kenyerüket. 2Th 3:13 Ti pedig, testvérek, ne fáradjatok el a jócselekedetekben. 2Th 3:14 Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben írt tanításnak, azt jegyezzétek meg, s kerüljétek társaságát, hadd eszméljen magára. 2Th 3:15 De ne bánjatok vele mint ellenséggel, hanem feddjétek meg mint testvért. Befejezés 2Th 3:16 A békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények közt békét. Az Úr legyen mindnyájatokkal. 2Th 3:17 Itt a saját kezű köszöntésem: Pál. Minden levelet így írok alá: ez a kézírásom. 2Th 3:18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.) 1Ti 1:1 Pál, üdvözítő Istenünknek és reménységünknek, Krisztus Jézusnak rendelkezéséből Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, igaz fiának a hitben. 1Ti 1:2 Kegyelem, irgalom és békesség az Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól. Általános lelkipásztori kötelességek 1Ti 1:3 Amikor Makedóniába indultam, arra kértelek, maradj Efezusban és kösd némelyek lelkére, 1Ti 1:4 hogy ne tanítsanak tévesen, ne vesződjenek mendemondákkal és vég nélküli nemzetségtörténetekkel, amik inkább a vitatkozást segítik elő, mint az isteni üdvrend megvalósítását, ami a hiten alapul. 1Ti 1:5 Ennek a rendelkezésnek célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. 1Ti 1:6 Ettől tértek el az illetők és üres fecsegésre adták magukat. 1Ti 1:7 Törvénytanítók szeretnének lenni, de meg sem értik, amit mondanak és amit csökönyösen állítanak. 1Ti 1:8 Mi tudjuk, hogy jó a törvény, ha helyesen tartja meg valaki. 1Ti 1:9 Tudom, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, lázadókért, istentelenekért, bűnösökért, vallástalanokért, a szentség ellenségeiért, azokért, akik apjukra - anyjukra kezet emelnek, gyilkosokért, paráznákért, 1Ti 1:10 fajtalanokért, rabszolga-kereskedőkért, hazugokért, hamisan esküvőkért, meg mindazért, ami az igaz tanítással ellenkezik, 1Ti 1:11 mely a boldog Isten dicsőségének rám bízott evangéliuma. 1Ti 1:12 Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatára rendelt, 1Ti 1:13 bár azelőtt káromló, üldöző és erőszakos ember voltam. Ám (Isten) mégis megkönyörült rajtam, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 1Ti 1:14 Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 1Ti 1:15 Igaz beszéd ez és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, s ezek között az első én vagyok. 1Ti 1:16 De éppen ezért találtam irgalomra, hogy Jézus Krisztus rajtam, az elsőn mutassa meg minden türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek benne és az örök életre jutnak. 1Ti 1:17 Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek legyen tisztelet és dicsőség mindörökkön - örökké. Amen. 1Ti 1:18 A rád vonatkozó korábbi prófétai szavak értelmében lelkedre kötöm, Timótus fiam: vívd meg bizalommal a jó harcot. 1Ti 1:19 Őrizd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, melyet néhányan elvetettek, s ezért hajótörést szenvedtek a hitben. 1Ti 1:20 Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket a sátánra hagytam: hadd tanulják meg, hogy ne káromolják az Istent. 1Ti 2:1 Mindenekelőtt arra kérlek, végeztess könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, királyokért 1Ti 2:2 és minden följebbvalóért, hogy istenfélelemmel és tisztességgel teljes, békés és nyugodt életet élhessünk. 1Ti 2:3 Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, 1Ti 2:4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. 1Ti 2:5 Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember közt: az ember Krisztus Jézus, 1Ti 2:6 aki váltságul adta magát mindenkiért. Erről kellő időben tanúságot kell tenni. 1Ti 2:7 Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek - igazat mondok, nem hazudom - , a pogányok tanítója, hitben és igazságban. 1Ti 2:8 Azt kívánom tehát, hogy a férfiak mindenütt áhítattal, s ne haragos és viszálykodó lélekkel emeljék imádságra kezüket. 1Ti 2:9 Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhában járjanak, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne göndörített hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhában, 1Ti 2:10 hanem amint istenfélelemben élő asszonyokhoz illik, jótettekkel. 1Ti 2:11 Az asszony csöndben hallgassa a tanítást, teljes engedelmességgel. 1Ti 2:12 Azt nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. 1Ti 2:13 Hiszen Ádám első a teremtésben, Éva csak a második. 1Ti 2:14 Ádám nem hagyta magát félrevezetni, mint az asszony, aki bűnbe esett. 1Ti 2:15 De üdvözülni fog, ha gyermekeket szül, s ha kitart a hitben, a szeretetben, s a szerénységgel párosult tisztességben. 1Ti 3:1 Igaz beszéd ez: aki püspökségre törekszik, magasztos dolgot kíván. 1Ti 3:2 A püspöknek ugyanis kifogástalannak, egyszer nősültnek, józannak megfontoltnak, tisztességesnek, (szemérmesnek), vendégszeretőnek, tanításra termettnek kell lennie. 1Ti 3:3 Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, ne veszekedő, sem kapzsi. 1Ti 3:4 Saját házában legyen jó gazda, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre fogja. 1Ti 3:5 Aki ugyanis tulajdon házában nem jó gazda, hogyan is tudná gondját viselni Isten egyházának? 1Ti 3:6 Újonnan megtért se legyen, hogy föl ne fuvalkodjék, s az ördög sorsára ne jusson. 1Ti 3:7 A kívülállók előtt is jó híre legyen, hogy meg ne szólják és az ördög csapdájába ne kerüljön. 1Ti 3:8 A diákonusok szintén tisztességesek legyenek, ne kétszínűek, sem borisszák vagy piszkos haszonra lesők. 1Ti 3:9 A hit titkát tiszta lelkiismerettel őrizzék. 1Ti 3:10 Ki kell előbb próbálni őket, és csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. 1Ti 3:11 Az asszonyok szintén legyenek tisztességesek, rágalmazást kerülők, mértéktartók és mindenben megbízhatók. 1Ti 3:12 A diákonus legyen egyszer nősült, gyermekeinek és otthonának jó elöljárója. 1Ti 3:13 Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre és a Krisztus Jézusba vetett hitben való bizalomra tesz szert. 1Ti 3:14 Mindezt azért írom neked - bár remélem, hogy hamarosan eljutok hozzád - , 1Ti 3:15 hogy ha késném is, tudd, hogyan kell viselkedned az Isten házában, mely az élő Isten egyháza s az igazság oszlopa és biztos alapja. 1Ti 3:16 Kétségkívül nagy dolog az istenfélő élet titka: Testben nyilvánvaló lett, igazolást nyert lélekben, megjelent az angyaloknak, pogányoknak hirdették, világszerte hittek benne, fölment a dicsőségbe. 1Ti 4:1 A Lélek azonban világosan mondja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, s megtévesztő szellemekre meg ördögi tanításra hallgatnak. 1Ti 4:2 Ezek képmutató hazudozók, akiknek megbélyegzett a lelkiismeretük. 1Ti 4:3 Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételeket is, pedig ezeket Isten azért teremtette, hogy a hívők, akik fölismerték az igazságot, hálaadással fogyasszák. 1Ti 4:4 Hiszen Isten minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, 1Ti 4:5 mert Isten igéje és az imádság megszenteli. Egyéni magatartás 1Ti 4:6 Ha ezt magyarázod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, mert annak a hitnek és helyes tanításnak igéi táplálnak, amelyet híven követtél. 1Ti 4:7 Vesd el a képtelen, vénasszonyos meséket, gyakorold magadat inkább az istenfélelemben. 1Ti 4:8 A test gyakorlásának ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kíséri. 1Ti 4:9 Igaz beszéd ez és teljes hitelt érdemel. 1Ti 4:10 Hiszen ezért fáradunk és küszködünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek, elsősorban a hívőknek üdvözítője. 1Ti 4:11 Ezt hirdesd, ezt tanítsd! 1Ti 4:12 Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, de légy is a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban. 1Ti 4:13 Amíg odaérek, legyen gondod a fölolvasásra, a buzdításra és a tanításra. 1Ti 4:14 El ne hanyagold a benned lévő kegyelmet, amit akkor kaptál, amikor elhangzott a prófétai szó és a presbiterek fejedre tették a kezüket. 1Ti 4:15 Ezekben gyakorold s ezeknek szenteld magadat, hogy haladásod mindenki előtt nyilvánvaló legyen. 1Ti 4:16 Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha így teszel, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted. 1Ti 5:1 "Az idősebb férfit ne korhold, hanem csak figyelmeztesd, mint atyádat, a fiatalabbat, mint testvéredet;" 1Ti 5:2 az idősebb nőt, mint anyádat, a fiatalabbat, mint nővéredet, egészen tiszta érzülettel. 1Ti 5:3 Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek. 1Ti 5:4 Ha pedig valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk iránt teljesítsék kötelességüket és szüleik iránt róják le, amivel tartoznak nekik, mert ez kedves az Isten előtt. 1Ti 5:5 Aki valóban özvegy és magára hagyott, bízzék az Istenben, s kitartóan imádkozzék és könyörögjön éjjel - nappal. 1Ti 5:6 Ha ugyanis feslett életet él, élve is halott. 1Ti 5:7 Kösd a szívükre ezt, hogy feddhetetlenek legyenek. 1Ti 5:8 Aki pedig övéinek, főképp háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, s rosszabb a hitetlennél. 1Ti 5:9 Az özvegyek sorába csak olyan kerüljön, aki legalább hatvanéves, és csak egy férfinak volt a felesége. 1Ti 5:10 Legyen közismert, hogy jó cselekedetekben élt: gyermekeket nevelt, gyakorolta a vendégszeretetet, mosta a szentek lábát, 1Ti 5:11 A fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el, mert amikor Krisztus ellenére erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni, 1Ti 5:12 s mivel így az első hűséget megszegik, elmarasztaló ítéletet vonnak magukra. 1Ti 5:13 Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, de nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, kíváncsiskodnak s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség sincs. 1Ti 5:14 Azt kívánom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék családjuk gondját, s az ellenfélnek ne adjanak alkalmat a megszólalásra. 1Ti 5:15 Némelyek ugyanis visszaszegődnek a sátánhoz. 1Ti 5:16 Ha pedig valamely hívő asszonynál özvegyek laknak, viselje gondjukat, hogy ne legyenek az egyház terhére, s az segíteni tudjon a magukra hagyott özvegyeken. 1Ti 5:17 Az elöljárók, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az igehirdetésben és a tanításban fáradnak. 1Ti 5:18 Az Írás ugyanis ezt mondja: "Cséplő ökörnek ne kösd be a száját." Továbbá: "Megérdemli a munkás a maga bérét." 1Ti 5:19 Elöljáró ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három személy tanúságára. 1Ti 5:20 A vétkeseket mindenki előtt fedd meg, hogy a többi is elrettenjen. 1Ti 5:21 Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélet nélkül, s részrehajlásból semmit se tégy. 1Ti 5:22 Kezed elhamarkodva föl ne tett senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd magad tisztán! 1Ti 5:23 Ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyöngélkedésed miatt igyál egy kis bort is. 1Ti 5:24 Némely ember vétke nyilvánvaló már az ítélet előtt is, másoké viszont csak utána derül ki. 1Ti 5:25 Éppígy a jótett is nyilvánvaló, de ha még nem volna nyilvánvaló, nem maradhat elrejtve. 1Ti 6:1 Mindazok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, tartsák gazdájukat teljes tiszteletben, hogy ne káromolja Isten nevét és tanításukat. 1Ti 6:2 Akinek pedig hívő gazdája van, ne hanyagolja el kötelességét vele szemben azért, mert testvére, hanem annál szívesebben szolgáljon neki, mert hívő, mert Isten előtt kedves és a javát akarja. Ezt tanítsd, erre buzdíts! 1Ti 6:3 Ha valaki ellenkezőt tanít, s nem követi Urunk Jézus Krisztus üdvös igéit és az istenes tanítást, 1Ti 6:4 az elvakult és semmit sem ért. Fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszhiszemű gyanúsítás 1Ti 6:5 és zavart eszű, igazság híján lévő emberek torzsalkodása származik, akik jövedelmi forrásnak tekintik az istenfélő életet. 1Ti 6:6 Mindenesetre az istenfélő élet bőséges nyereség forrása, ha megelégedés kíséri. 1Ti 6:7 Hiszen semmit sem hoztunk e világra, s nem is vihetünk el semmit. 1Ti 6:8 Ha ennivalónk és ruhánk van, elégedjünk meg vele. 1Ti 6:9 Aki meg akar gazdagodni, kísértésbe esik, (az ördög) kelepcéjébe, és sok oktalan meg káros kívánságba, melyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. 1Ti 6:10 Minden baj gyökere ugyanis a pénz vágya. Néhányan törik magukat utána, ezért a hittől elpártoltak és sok bajba keveredtek. 1Ti 6:11 Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. 1Ti 6:12 Vívd meg hit jó harcát! Szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást. 1Ti 6:13 Parancsolom neked Isten nevében, aki mindennek életet ad, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igaz hitvallás mellett: 1Ti 6:14 tartsd meg a parancsot bűntelenül és feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig. 1Ti 6:15 Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az uralkodók Ura valósítja meg, 1Ti 6:16 aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: tisztelet neki és örök hatalom! Amen. 1Ti 6:17 E világ gazdagainak hagyd meg, hogy ne kevélykedjenek, és ne bizakodjanak a bizonytalan vagyonban, hanem az (élő) Istenben, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkre. 1Ti 6:18 Legyenek jótékonyak, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. 1Ti 6:19 Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igaz életet. Befejezés 1Ti 6:20 Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset! Kerüld az istentelen, üres fecsegést és az áltudomány ellentmondásait. 1Ti 6:21 Vannak, akik ezeket vallják és el is tévelyedtek a hittől. Kegyelem veletek! (Amen.) 2Ti 1:1 Pál, Isten akaratából a Krisztus Jézusban való élet hirdetésére Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. 2Ti 1:2 Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól. 2Ti 1:3 Hálát adok Istennek, akinek, mint őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok, és éjjel - nappal szüntelen megemlékezem rólad imádságaimban. 2Ti 1:4 Ilyenkor könnyeidre gondolva szeretnélek látni, hogy öröm töltsön el. 2Ti 1:5 Eszembe jut ugyanis őszinte hited, amely előbb nagyanyádban Loiszban, majd anyádban Eunikében élt, és biztosan tudom, hogy benned is él. Hűség az Úr szolgálatában 2Ti 1:6 Ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézfeltételem által benned van. 2Ti 1:7 Hiszen Isten nem a félénkség lelkét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. 2Ti 1:8 Ne szégyelld tehát az Urunk mellett szóló tanúságtételt, sem engem, aki fogoly vagyok érte, hanem, Isten erejében bízva, viseld el a szenvedéseket velem együtt az evangéliumért. 2Ti 1:9 Hiszen megmentett minket és szent hivatással meghívott, nem ugyan tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelme által, melyet Krisztus Jézusban örök idők előtt adott nekünk. 2Ti 1:10 Ez most Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által nyilvánvalóvá is lett: ő legyőzte a halált, s az evangélium által felragyogtatta a halhatatlan életet. 2Ti 1:11 Ennek hirdetője, apostola és tanítója lettem én. 2Ti 1:12 Ezért szenvedtem ezt is, de nem szégyenlem, mert tudom, kinek hiszek és meg vagyok győződve, hogy a rám bízott javakat ő megőrzi addig a napig. 2Ti 1:13 Az az üdvös tanítás legyen példaképed, amelyet Krisztus Jézusban hittel és szeretettel hallottál tőlem. 2Ti 1:14 Őrizd meg a rád bízott javakat a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik. 2Ti 1:15 Tudod, hogy az ázsiaiak mind cserbenhagytak, köztük Figellosz és Hermogenész is. 2Ti 1:16 Könyörüljön az Úr Onéziforosz családján, mert sokszor megvendégelt és nem szégyellte bilincseimet, 2Ti 1:17 sőt Rómába érve szorgosan kutatott utánam és meg is talált. 2Ti 1:18 Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalmasságra találjon Istennél. Hogy pedig Efezusban milyen szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban. 2Ti 2:1 Légy hát erős, fiam, Krisztus Jézus kegyelmének erejével. 2Ti 2:2 Amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, közöld megbízható emberekkel, akik mások oktatására is alkalmasak. 2Ti 2:3 Viseld el a szenvedéseket velem együtt, mint Krisztus Jézus hű katonája. 2Ti 2:4 Katona nem vesződik világi dolgokkal, különben nem jár kedvében annak, akinek zsoldjába szegődött. 2Ti 2:5 A versenyző is csak akkor nyer babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd. 2Ti 2:6 A termésből is az első rész a fáradozó földművest illeti. 2Ti 2:7 Gondold meg jól, amit mondok: az Úr majd megadja neked, hogy mindezt meg is értsed. 2Ti 2:8 Emlékezzél arra, hogy (az Úr) Jézus Krisztus, Dávid sarja, föltámadt holtából. Így hangzik az én evangéliumom. 2Ti 2:9 Ezért szenvedek még bilincseket is, mint egy gonosztevő. Ám Isten igéje nincs megbilincselve. 2Ti 2:10 A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőséggel ők is elnyerjék az Üdvösséget Krisztus Jézusban. 2Ti 2:11 Igaz beszéd ez: ha vele halunk, vele is fogunk élni. Ha kitartunk vele, vele is fogunk uralkodni. 2Ti 2:12 Ha viszont megtagadjuk, ő is megtagad minket. 2Ti 2:13 Ám ha hűtlenné válunk, ő azért hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. Helyes magatartás a tévtanítókkal szemben 2Ti 2:14 Ezekre figyelmeztess és hívd Istent bizonyságul, hogy ne vitatkozzanak üres szavakról: nem jó az semmire, csak a hallgatók megrontására. 2Ti 2:15 Törekedjél arra, hogy Isten megbízható munkása légy, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki helyesen hirdeti az igazság igéjét. 2Ti 2:16 Kerüld azonban a világias, üres fecsegést, mert többnyire csak istentelenségre vezet. 2Ti 2:17 Az ilyenek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Közéjük tartozik Himeneusz és Filétosz is, 2Ti 2:18 akik eltévelyedtek az igazságtól, mert azt hangoztatják, hogy a föltámadás már megtörtént, s jó néhány ember hitét megzavarták. 2Ti 2:19 Ám Isten erős építménye szilárdan áll s ez van ráírva: " Az Úr ismeri övéit!" Továbbá: "Aki az Úr nevét hívja segítségül, hagyja abba a bűnözést!" 2Ti 2:20 "De hiszen a nagy házban nemcsak arany - és ezüst eszközök, hanem fa - és cserépedény is van; azok tisztességes, ezek alantas használatra." 2Ti 2:21 Aki ilyen emberektől tartózkodik, az tisztességes rendeltetésű, megszentelt, gazdájának hasznos s minden jóra alkalmas eszköz lehet. 2Ti 2:22 Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedjél igaz életre, hitre, (reményre), szeretetre és békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 2Ti 2:23 Térj ki az oktalan és fegyelmezetlen viták elől, hiszen tudod, hogy veszekedés lesz belőle. 2Ti 2:24 Márpedig az Úr szolgája ne veszekedjék, inkább legyen barátságos, tanításra kész és türelmes. 2Ti 2:25 Feddje meg szelíden az ellenszegülőket, hátha megadja nekik Isten a bűnbánat kegyelmét, hogy fölismerjék az igazságot, 2Ti 2:26 és kikerüljenek az ördög kelepcéjéből, aki kényére - kedvére fogva tartja őket. 2Ti 3:1 Tudd meg, hogy a végső napokban veszedelmes idők következnek. 2Ti 3:2 Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, szitkozódók, szüleiknek engedetlenek, 2Ti 3:3 rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, 2Ti 3:4 árulók, vakmerők és fölfuvalkodottak. Inkább a gyönyört keresik majd, mint az Istent. 2Ti 3:5 Az istenfélelem látszatát keltik, de a lényegét megtagadják. Kerüld az ilyeneket. 2Ti 3:6 "Ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba s megnyernek maguknak olyan nőket, akiket vétkek terhelnek és mindenféle vágy hajt;" 2Ti 3:7 azokat, akik mindig csak tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak. 2Ti 3:8 Mint ahogy Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy szegülnek ellene ezek az igazságnak - romlott elméjű, megbízhatatlan hitű emberek. 2Ti 3:9 Ám sokra nem jutnak, mert oktalanságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, mint ahogy azoké is azzá vált. 2Ti 3:10 Te azonban megértetted tanításomat, életmódomat, életcélomat, hitemet, kitartásomat, szeretetemet, türelmemet, 2Ti 3:11 üldöztetésemet és szenvedéseimet - mindazt, ami Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában ért. Miféle üldözést nem viseltem el? De az Úr valamennyiből kimentett. 2Ti 3:12 Hiszen mindaz, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban, üldözést szenved. 2Ti 3:13 A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek, tévedésbe ejtenek és tévelyegnek. 2Ti 3:14 Te azonban tarts ki abban, amit tanultál és amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. 2Ti 3:15 Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: az képes arra, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által az üdvösségre oktasson téged. 2Ti 3:16 Minden Istentől sugalmazott Írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, 2Ti 3:17 hogy Isten embere tökéletes és minden jócselekedetre kész legyen. 2Ti 4:1 Kérve - kérlek Istenre s Krisztus Jézusra, ki ítélni fog eleveneket és holtakat, az ő eljövetelére és országára: 2Ti 4:2 hirdesd az Igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! 2Ti 4:3 Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, 2Ti 4:4 elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak. 2Ti 4:5 Te azonban maradj mindig meggondolt, viseld el a bajokat, lásd el az igehírdető munkáját, teljesítsd szolgálatodat. 2Ti 4:6 Én ugyanis nemsokára áldozatul esem, s közel van már elköltözésem ideje. 2Ti 4:7 A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. 2Ti 4:8 Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét. Befejezés 2Ti 4:9 Siess, jöjj mielőbb! 2Ti 4:10 Démász ugyanis a világ kedvéért elhagyott és Tesszelonikába ment, Kreszcensz Galáciába, Títusz meg Dalmáciába. 2Ti 4:11 Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé és hozd el, hasznát tudom venni szolgálatomban. 2Ti 4:12 Tichikuszt Efezusba küldtem. 2Ti 4:13 Köpenyemet, melyet Troászban Karposznál hagytam, arra jövet hozd magaddal. A könyveket is, főleg pedig a pergamen tekercseket. 2Ti 4:14 Alexander, a rézműves, sok rosszat tett velem. Az Úr majd megfizet neki tettei szerint. 2Ti 4:15 Te is őrizkedjél tőle, nagyon ellenszegült szavainknak. 2Ti 4:16 Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra. Mindenki cserbenhagyott. Ne rovassék föl nekik! 2Ti 4:17 Ám az Úr pártomra állt és erőt öntött belém, hogy az igehirdetés teljessé legyen általam, s tudomást szerezzen róla minden pogány. Így megmenekültem az oroszlán torkából. 2Ti 4:18 Az Úr továbbra is megszabadít minden gonosz cselvetéstől és mennyei országának üdvösségére vezet. Dicsőség neki mindörökkön - örökké! Amen. 2Ti 4:19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát, továbbá Onéziforosz családját. 2Ti 4:20 Erasztosz Korintusban maradt. Tromifoszt betegen hagytam Milétoszban. 2Ti 4:21 Siess, hogy a tél beállta előtt megjöhess. Köszöntenek Eubúlosz, Pudensz, Línusz, Klaudia és az összes testvérek. 2Ti 4:22 Az Úr Jézus (Krisztus) legyen lelkeddel! Kegyelem veletek. (Amen.) Tit 1:1 Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola, Isten választottainak hite és az igazság ismerete végett, Tit 1:2 mely istenfélelemre vezet és az örök élet reményét adja. Ezt örök idők előtt megígérte az igazmondó Isten, Tit 1:3 aztán kellő időben nyilvánosságra is hozta tanítását az igehirdetés által, melyet üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott. Tit 1:4 Titusznak, szeretett fiának a közös hitben. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. Gondoskodás a krétai egyházról Tit 1:5 Azért hagytalak Krétában, hogy elintézd, ami még hátramaradt, s városról városra egyházi elöljárókat rendelj, amint meghagytam neked. Tit 1:6 Olyant keress, aki feddhetetlen, egyszer nősült férfi, akinek gyermekei hívők és könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel nem vádolhatók. Tit 1:7 A püspöknek ugyanis, mint Isten megbízottjának feddhetetlennek kell lennie, nem önhittnek, nem ingerlékenynek, nem iszákosnak, nem veszekedőnek, nem haszonlesőnek, Tit 1:8 hanem vendégszeretőnek, jóakaratúnak, megfontoltnak, igaznak, szentnek, fegyelmezettnek. Tit 1:9 Ragaszkodjék a hiteles tanítás szavaihoz, hogy képes legyen józan oktatásával buzdítani és az ellentmondókat megcáfolni. Tit 1:10 Akad ugyanis számos lázongó, fecsegő és ámító ember, különösen a körülmetéltek sorában. Tit 1:11 Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s piszkos haszonlesésből olyasmit tanítanak, amit nem kellene. Tit 1:12 Egyikük, saját prófétájuk azt mondta: "A krétai örök hazudozó, gonosz fenevad és falánk naplopó." Tit 1:13 Ez a tanúságtétel igaz. Ezért fedd őket keményen, hogy hit dolgában épek legyenek. Tit 1:14 Ne hallgassanak zsidó mendemondákra és az igazságtól elfordult emberek rendelkezéseire. Tit 1:15 A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert elméjük és lelkiismeretük megfertőzött. Tit 1:16 Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok és semmi jótettre sem alkalmasak. Tit 2:1 Te azt hirdesd, ami az üdvös tanításnak megfelel. Tit 2:2 Az idősebb férfiak józanak legyenek, tisztességesek, megfontoltak, a hitben, szeretetben és türelemben erősek. Tit 2:3 Az idősebb asszonyok szintén legyenek komoly magaviseletűek, ne rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra. Tit 2:4 Oktassák a fiatal asszonyokat, hogy férjükhöz ragaszkodjanak, gyermekeiket szeressék, Tit 2:5 legyenek megfontoltak, tiszták (erkölcsösek), háziasak, gyöngédek, férjüknek engedelmesek, hogy Isten igéjét káromlás ne érjen. Tit 2:6 Az ifjakat is buzdítsd, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek. Tit 2:7 Magad járj elő a jó példával mindenben, a tanításban légy kifogástalan és komoly. Tit 2:8 Szavad legyen józan és feddhetetlen, hadd szégyenüljön meg az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni. Tit 2:9 A rabszolgák mindenben engedelmeskedjenek gazdáiknak, járjanak kedvükbe, Tit 2:10 ne ellenkezzenek, ne csaljanak, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy díszére váljanak minden tekintetben üdvözítő Istenünk tanításának. Tit 2:11 Megjelent ugyanis Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme, Tit 2:12 amely arra tanít, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, s éljünk mértéktartóan, szentül és buzgón e világon. Tit 2:13 Várjuk a boldog reményt: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét Tit 2:14 aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgólkodó választott népévé tegyen. Tit 2:15 Erről beszélj, erre buzdíts és így figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen téged! Tit 3:1 Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fejedelmeknek és a hatóságoknak, engedelmeskedjenek és legyenek minden jóra készek. Tit 3:2 Senkit se szidalmazzanak és ne veszekedjenek, hanem legyenek elnézők, s tanúsítsanak mindenki iránt nagy szelídséget. Tit 3:3 Hiszen egykor mi magunk is oktalanok, hitetlenek és tévelygők voltunk, mindenféle vágynak és gyönyörnek éltünk, gonoszságunkban és irigykedésünkben utálatra méltóak voltunk és gyűlöltük egymást. Tit 3:4 Mikor azonban megjelent az üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, megment minket, Tit 3:5 - nem ami igaz cselekedeteinkért, hanem irgalmassága miatt - az újjászületés és megújulás fürdőjében, amelyben a Szentlélek működik, Tit 3:6 akit bőven kiárasztott ránk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által. Tit 3:7 Kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei vagyunk az örök életnek. Tit 3:8 Igaz beszéd ez, és kívánom, hogy teljes határozottsággal hangoztasd: Akik hisznek Istenben, Tit 3:9 Kerüld azonban az oktalan kérdéseket, a nemzetség történeteket, a veszekedéseket s a törvényről szóló vitákat, mert haszontalanok és hiábavalók. Tit 3:10 A tévtanítót egy - két figyelmeztetés után kerüld, Tit 3:11 hiszen tudod, hogy az ilyen ember meghasonlottt, bűnben él s önmagát itéli el. Tit 3:12 Ha majd hozzád küldöm Artemászt vagy Thikuszt, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy, hogy a telet ott töltöm. Tit 3:13 Zénászt, a törvénytudót, és Apollót gondosan ellátva küld tovább, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek. Tit 3:14 Tanulják meg a mieink is, hogy szükség esetén jótettekkel működjenek közre, különben gyümölcstelenek lesznek. Tit 3:15 Köszöntenek a velem lévők mindnzájan. Köszöntsd szokat, akik szeretnek minket a hitben. (Isten) kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.) Phm 1:1 Pál, Krisztus Jézus foglya, és Timóteus testvér, Phileonnak, szeretett munkatársunknak, Phm 1:2 Appiának, (kedves) nővérünknek, Archippusz bajtársunknak és a házadban lévő közösségnek. Phm 1:3 Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. Phm 1:4 Hálaadás. Hálát adok Istenemnek mindenkor, amikor imádságomban megemlékezem rólad, Phm 1:5 mert értesültem hitedről és szeretetedről, amely Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt eltölt. Phm 1:6 Hitből fakadó nagylelkűséged legyen továbbra is hatékony minden jótett felismerésében, amire Jézus Krisztusért alkalom nyílik köztünk. Phm 1:7 Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgál ugyanis szereteted, mert általad, testvér, a szentek szíve megenyhül. Phm 1:8 Kérés Onezimusz érdekében. Ezért, bár Jézus Krisztusban teljes joggal megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed, Phm 1:9 a szeretet miatt inkább kérlek, így amint vagyok: én az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért fogságot is szenvedek, Phm 1:10 Fiamért, Onezimuszért könyörgök, kinek bilincseimben adtam életet. Phm 1:11 Egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos. Phm 1:12 Visszaküldöm őt, mint saját szívemet. Phm 1:13 Szívesen magamnál tartottam volna, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért viselt bilincseimben. Phm 1:14 Jóváhagyásod nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerből, hanem önként történjék. Phm 1:15 Hiszen talán éppen ezért távozott el tőled egy időre, hogy visszakapjad mindörökre. Phm 1:16 Már nem mint rabszolgát, hanem mint valami jobbat: mint szeretett testvért. Ő nekem nagyon is az, de mennyivel inkább neked: test szerint is, és az Úrban is. Phm 1:17 Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem. Phm 1:18 Ha pedig megkárosított vagy tartozik valamivel, írd terhemre. Phm 1:19 Én, Pál, saját kezűleg írom: én térítem meg. Arról nem is szólok, hogy önmagaddal is nekem tartozol. Phm 1:20 Bizony, testvér! Hasznodat akarom venni az Úrban. Enyhítsd meg szívemet Krisztusban. Phm 1:21 Befejezés. Engedelmességedben bízva írok neked. Tudom, hogy többet is teszel annál, amit mondok. Phm 1:22 Egyszersmind készíts szállást is nekem. remélem ugyan, hogy imádságtokra ajándékul visszakaptok engem. Phm 1:23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, Phm 1:24 és munkatársaim: Márk, Arisztarchusz, Démász meg Lukács. Phm 1:25 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Amen. Heb 1:1 Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, Heb 1:2 e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is. Heb 1:3 Dicsőségének kisugárzása és lényének képmása ő, aki hathatós szavával fenntartja a mindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, az isteni Felség jobbjára ült a magasságban, Heb 1:4 s annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel az övéknél különb nevet örökölt. Az Újszövetség magasabb rendű az Ószövetségnél Krisztus személyének fölsége Heb 1:5 Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten: "Az én Fiam vagy, én ma szültelek?" Vagy pedig: "Én atyja leszek, ő meg a Fiam?" Heb 1:6 Mikor aztán elsőszülöttjét bevezeti a világba, azt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala." Heb 1:7 Az angyalokról viszont: "A gyors szelek a te angyalaid, tüzes villámok szolganépeid." Heb 1:8 Fiának ellenben: "Trónod, Isten, áll örök időre, királyi pálcád igazság vesszője, Heb 1:9 igazságot szeretsz, gonoszságot gyűlölsz, azért kent fel Isten, a te Istened, a vigasságnak olajával, minden barátaid felett." Heb 1:10 Továbbá: "Kezdetben, Uram, a földet teremtetted, az egek a te kezedből születtek, Heb 1:11 elmúlnak mindezek, te megmaradsz, mint ócska köntös, úgy avulnak el, Heb 1:12 mindent mint rossz ruhát a változásnak adsz, te pedig ugyanaz vagy, és éveid nem fogyatkoznak el." Heb 1:13 Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: "Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet." Heb 1:14 Ugye szolgáló lelkek ők valamennyien? Küldetésüket azoknak szolgálatára kapták, akik örökölni fogják az üdvösséget. Heb 2:1 Ezért kell annál pontosabban megtartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy a céltól el ne sodródjunk. Heb 2:2 Ha ugyanis már az angyalok által meghirdetett igének akkora ereje volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, Heb 2:3 hogyan menekülnénk meg mi, ha nem törődünk ilyen magasztos üdvösséggel? Hiszen az Úr kezdte hirdetni, majd a fültanúk tanúskodtak hűségesen mellette, Heb 2:4 Isten pedig velük együtt igaznak bizonyította jelekkel, csodákkal, különböző hatalomnyilvánításokkal meg a Szentlélek tetszése szerint osztott adományokkal. Heb 2:5 Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem angyalok alá rendelte Isten. Heb 2:6 Sőt, egy helyütt valaki nyomatékosan ki is fejezte: "Mi hát az ember, hogy eszedbe jut, s az ember fia, hogy meglátogatod? Heb 2:7 Angyalaid alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, nagysággal koronáztad, Heb 2:8 (fölébe rendelted kezed minden művének,) lába alá vetetted a mindenséget." Azzal ugyanis, hogy mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami ne volna alávetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden uralma alatt állna. Heb 2:9 Azt viszont látjuk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját kapta, hiszen Isten irgalmas akaratából mindenkiért megízlelte a halált. Heb 2:10 Illő volt ugyanis, hogy Isten, akiért és aki által a mindenség lett, úgy vezesse dicsőségre számos fiát, hogy üdvösségük szerzőjét a szenvedés útján tegye tökéletessé. Heb 2:11 Hiszen egytől van mindkettő: a megszentelő és megszentelt is. Heb 2:12 Ezért nem szégyelli, hogy testvéreinek hívja őket, amikor azt mondja: "Hirdetlek majd testvéreimnek téged, gyülekezetben áldom dicsőséged." Heb 2:13 Továbbá: "Bizalommal ráhagyatkozom." Majd ismét: "Íme én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott." Heb 2:14 Mivel pedig a gyermekek teste - vére közös, ugyanúgy részesült azokban ő is. Heb 2:15 Így akarta halála által legyőzni azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, és így akarta fölszabadítani azokat, akik a halál félelméből egész életükön át szolgasorban sínylődtek. Heb 2:16 Hiszen nem az angyaloknak fogta pártját, hanem Ábrahám utódainak. Heb 2:17 Minden tekintetben hasonlóvá kellett tehát lennie testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen és kiengesztelje a nép bűneit. Heb 2:18 Így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek. Heb 3:1 Nos, szent testvéreim, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek csak hitünk követére és főpapjára, Jézusra. Heb 3:2 Ő hűséges ahhoz, aki őt erre rendelte, mint ahogy Mózes is az volt egész házában. Heb 3:3 Mózesnél azonban annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál a ház építőjének. Heb 3:4 Minden háznak van ugyanis építője, Isten azonban a mindenséget alkotta. Heb 3:5 Mózes mint szolga volt hűséges egész házában, s a jövendő kinyilatkoztatásról tett tanúságot. Heb 3:6 Krisztus azonban mint fiú áll háza élén. Az ő háza mi vagyunk, ha mindvégig állhatatosan kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben. Heb 3:7 Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára, amint a Szentlélek mondja: Heb 3:8 "Meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a sivatagban tettétek! Heb 3:9 Atyáitok ott megpróbáltak engem, megkísértettek, bár szemükkel látták, amiket cselekedtem. Heb 3:10 E néptől negyven évig undorodtam, és mondottam: tévelygő szívű nép ez! S útjaim mégsem ismerték meg ottan. Heb 3:11 És haragban esküdtem eskümet: ők meg nem látják békességemet!" Heb 3:12 Vigyázzatok testvérek, hogy egyiktekben se legyen hitetlenségre hajló gonosz szív, s el ne szakadjon az élő Istentől, Heb 3:13 hanem lelkesítsétek egymást mindennap, amíg az a "ma" tart, hogy meg ne keményítsen a bűn csalárdsága. Heb 3:14 Hiszen Krisztusnak lettünk sorstársai, de csak úgy, ha a kezdettől fogva táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan kitartunk. Heb 3:15 Azt mondja ugyanis: "Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadáskor tettétek." Heb 3:16 Kik voltak azok, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde azok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. Heb 3:17 Kiktől undorodott negyven esztendőn át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste elhullott a pusztában. Heb 3:18 És kiknek esküdött meg, hogy nem léphetnek be békességébe? Nemde a hitetleneknek. Heb 3:19 Látjuk tehát, hogy a hitetlenség miatt nem léphettek be. Heb 4:1 Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete. Heb 4:2 Mi éppúgy hírül vettük ugyanis az evangéliumot, mint ők, de nekik nem használt az igehirdetés, mert nem tartottak azokkal, akik hittel hallgatták. Heb 4:3 Mi viszont azért lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis: "Haragban esküdtem eskümet: ők meg nem látják békességemet!" Pedig a teremtés műve a világ megalkotása óta befejeződött. Heb 4:4 Egy helyütt ugyanis a hetedik napról azt mondja: "A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját." Heb 4:5 Itt viszont: "Ők meg nem látják békességemet!" Heb 4:6 Hátra van tehát, hogy némelyek még bejussanak. Azok pedig, akik először vették hírül az evangéliumot, hitetlenségük miatt nem jutottak be. Heb 4:7 Ezért ismét kijelölt egy napot, egy "mát", Dávid által ugyanis annyi idő múltán azt mondja, mint föntebb: "Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: meg ne keményítsétek szíveteket." Heb 4:8 Ha Józsue megszerezte volna nekik a békességet, nem szólt volna később egy másik napról. Heb 4:9 Ezért marad meg a szombati nyugalom Isten népe számára. Heb 4:10 Aki ugyanis belép az ő nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét. Heb 4:11 Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen. Heb 4:12 Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélű kardnál. Behatol és szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velőt. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről. Heb 4:13 Előtte teremtmény láthatatlan nem marad, szemében minden födetlen és nyílt. Neki tartozunk számadással. Krisztus papságának kiválósága Heb 4:14 Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitben. Heb 4:15 Főpapunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el. Heb 4:16 Lépjünk tehát bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Heb 5:1 Minden főpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bűnökért. Heb 5:2 Így elnéző tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert maga is a gyöngeség rabja. Heb 5:3 Ezért, mint a népért, saját bűneiért is kell áldozatot bemutatnia. Heb 5:4 Senki sem vállalhatja ezt a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront. Heb 5:5 Így Krisztus nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: "Az én Fiam vagy, én ma szültelek." Heb 5:6 Másutt pedig így szól: "Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint." Heb 5:7 Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált. Heb 5:8 Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Heb 5:9 Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, Heb 5:10 mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint. Heb 5:11 Erről még sokat kellene mondanunk, de nehéz megmagyarázni, mert közömbösen hallgatjátok. Heb 5:12 Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségtek, nem szilárd eledelre. Heb 5:13 Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még csecsemő. Heb 5:14 A tökéletesnek, aki gyakorlattal jól kiművelt képességet szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való. Heb 6:1 Mellőzzük ezért Krisztus tanításának elemeit s térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Nem akarjuk ismét az alapvető igazságokat előadni: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet, Heb 6:2 a keresztségi oktatást, s a kézrátételről, a holtak föltámadásáról meg az örök ítéletről szóló tanítást. Heb 6:3 Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi. Heb 6:4 Lehetetlen ugyanis, hogy aki egyszer már részesült a megvilágosításban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, Heb 6:5 megtapasztalta Isten magasztos igéjét és az eljövendő élet hatásait, Heb 6:6 aztán mégis elpártol, újra bűnbánatra induljon. Az ilyen, amennyiben rajta áll, újra keresztre feszíti Isten Fiát és csúfot űz belőle. Heb 6:7 Az a föld ugyanis, amely beissza a gyakori záporesőt és jó termést hoz művelőjének, Isten áldásában részesül. Heb 6:8 De ha tövist és bogáncsot terem, semmit sem ér, átokra méltó, s végül is fölégetik. Heb 6:9 Bár így beszélünk, rólatok, szeretteim, a jobbat tételezzük föl, azt tudniillik, hogy eljuttok az üdvösségre. Heb 6:10 Hiszen nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék tevékeny szeretetetekről, melyet érte gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. Heb 6:11 Szeretnénk, ha mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek tökéletesen beteljesedjék. Heb 6:12 Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hit és a béketűrés által az ígéretek örökösei. Heb 6:13 Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem volt nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött Heb 6:14 e szavakkal: "Bizony gazdagon megáldlak, és sokszorosan megsokasítlak." Heb 6:15 Így aztán türelmesen várt, és elnyerte a megígért jót. Heb 6:16 Az emberek önmaguknál nagyobbra szoktak esküdni, és minden pörösködésnek azzal vetnek véget, hogy nyomatékképpen esküt tesznek. Heb 6:17 Ezért, amikor Isten az ígéret örököseinek nagyobb nyomatékkal akarta bizonyítani elhatározása változtathatatlanságát, esküvel vállalt kezességet. Heb 6:18 Így a két változtathatatlan dolog révén, melyben Isten meg nem téveszthet, erős támaszunk van, amikor arra törekszünk, hogy a nekünk nyújtott reményhez ragaszkodjunk. Heb 6:19 Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, mely a szentség függönye mögé ér, Heb 6:20 ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, az örök főpap Melkizedek rendje szerint. Heb 7:1 Ez a Melkizedek Szálem királya és a fölséges Isten papja volt, aki a királyokon aratott győzelméből visszatérő Ábrahám elé ment és megáldotta. Heb 7:2 Ábrahám ezért tizedet adott neki mindenből. A neve azt Reventi: az igazság királya. Szálem királya pedig: a békesség királya. Heb 7:3 Apa, anya és nemzetségrend nélkül, napjainak kezdete és életének vége nélkül lép föl. Így Isten Fiához hasonlóan pap marad mindörökké. Heb 7:4 Nézzétek tehát milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka, tizedet adott a zsákmány legjavából. Heb 7:5 Lévi fiainak, mivel a papi tisztet viselik, szintén megvan a törvényes joguk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől, vagyis testvéreiktől, bár ők is Ábrahámtól származnak. Heb 7:6 Ez viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, s megáldotta az ígéret hordozóját. Heb 7:7 Afelől nincs kétség, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. Heb 7:8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, aki a tanúság szerint él. Heb 7:9 Sőt, Ábrahám miatt mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet, Heb 7:10 hiszen Reven volt már atyja személyében, amikor eléje ment Melkizedek. Heb 7:11 Ha a levita papság - amelynek vezetése alatt a nép a törvényt kapta – tökéletességre vezetett volna, mi szükség lett volna még arra, hogy más pap lépjen föl, Melkizedek rendje szerint, s nem Áron rendje szerint való? Heb 7:12 Ha azonban megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. Heb 7:13 Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Heb 7:14 Hiszen köztudomású, hogy Urunk Juda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban azonban Mózes nem beszélt a papságról. Heb 7:15 Még világosabb ez akkor, ha Melkizedek módjára más pap lép föl, Heb 7:16 aki nem a testi leszármazás törvénye szerint lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. Heb 7:17 A tanúság ugyanis így szól róla: "Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint." Heb 7:18 A korábbi törvény ugyanis megszűnt, mert hatástalanná és alkalmatlanná vált. Heb 7:19 Hiszen a törvény nem vezetett tökéletességre, hanem csak annak a jobb reménynek bevezetője lett, amellyel közel jutunk Istenhez. Heb 7:20 Ez nem történt eskü nélkül. Heb 7:21 Azok eskü nélkül lettek papokká, ő azonban annak esküjével, aki így szólt hozzá: "Megesküdött az Úr, s meg nem bánja esküjét: pap vagy te mindörökké." Heb 7:22 Ennek megfelelően az a szövetség, aminek kezese Jézus, sokkal kiválóbb. Heb 7:23 Azonkívül akkor nagy számban voltak papok, mivel halandók lévén nem maradhattak meg tisztségükben. Heb 7:24 Ő azonban örökre megmarad és papsága örökké tart. Heb 7:25 Ezért is üdvözítheti mindörökre azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk. Heb 7:26 Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, fölségesebb az egeknél. Heb 7:27 Neki nincs szüksége arra, mint a többi főpapnak, hogy nap nap után előbb tulajdon bűneiért mutasson be áldozatot, aztán a nép bűneiért: ő egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor önmagát föláldozta. Heb 7:28 A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpapokká, az eskü szava azonban, mely a törvény után hangzott el, magát az örökre tökéletes Fiút. Heb 8:1 A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben. Heb 8:2 Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember. Heb 8:3 Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson. Heb 8:4 Továbbá ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be. Heb 8:5 Ezek azonban csak a mennyei szentély előképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: "Vigyázz, s készíts mindent a minta szerint, melyet a hegyen mutattam neked." Heb 8:6 Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb és magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítője. Heb 8:7 Ha ugyanis az első kifogástalan lett volna, nem lenne szükség a másodikra. Heb 8:8 Márpedig feddő szóval mondta nekik: "Íme jönnek napok, mondja az Úr, s új szövetségre lépek Izrael házával, és Juda házával. Heb 8:9 Nem olyan szövetségre, mint amilyent atyáikkal kötöttem azon a napon, mikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel nem tartottak ki szövetségemben, én is magukra hagytam őket, mondja az Úr. Heb 8:10 Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után Izrael házával kötök, mondja az Úr: elméjükbe öntöm törvényeimet, és szívükbe vésem, Istenük leszek, és ők népemmé lesznek. Heb 8:11 Senkinek sem kell tanítania társát, senkinek sem testvérét: ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismer majd engem, kicsinytől a legnagyobbig. Heb 8:12 Irgalmas leszek bűneikkel szemben s vétkükre többé nem emlékezem." Heb 8:13 Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez. Heb 9:1 Mindenesetre volt az előző szövetségnek is istentiszteleti rendtartása és földi szentélye: Heb 9:2 egy sátor, amelynek előrészében ott állt a gyertyatartó, az asztal és a fölajánlott kenyér. Ezt szentélynek nevezték. Heb 9:3 A második függöny mögött állt az a sátor, melyet Szentek Szentjének neveztek. Heb 9:4 Ebben volt az aranytömjénező és a szövetség szekrénye, amelyet minden oldalról arany borított. A szekrényben őrizték a mannát tartalmazó aranyedényt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit, Heb 9:5 fölötte pedig az isteni dicsőség kerubjai voltak, melyek beárnyékolták az engesztelés trónját. Ezekről most nem szükséges egyenként beszélnem. Heb 9:6 Mióta ezt így elrendezték, az első sátorba rendszeresen beléptek az istentiszteletet végző papok. Heb 9:7 A másikba azonban, egyszer egy évben, egyedül a főpap lépett be, mégpedig azzal a vérrel, melyet a maga és a nép bűneiért áldozott föl. Heb 9:8 Ezzel azt Revezte a Szentlélek, hogy a Szentek Szentjébe vezető út nem nyílik meg addig, amíg az első sátor fönnáll. Heb 9:9 Ez a Reven időre vonatkozik. Ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, melyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé. Heb 9:10 Hiszen csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különböző tisztálkodásból állnak és csak az újjárendezés idejéig köteleznek. Heb 9:11 Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja Revent meg és belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem e világból való. Heb 9:12 Nem is bakok vagy borJam vérével, hanem tulajdon vérével lépett be egyszer s mindenkorra a Szentek Szentjébe, s örök megváltást szerzett. Heb 9:13 Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve megszenteli őket, úgyhogy külsőleg megtisztulnak, Heb 9:14 mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére - aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta föl szeplőtelen áldozatul Istennek - , hogy az élő Istennek szolgáljunk! Heb 9:15 Ezért új szövetség közvetítője ő, melyben a meghívottak a megígért örökké tartó örökségben részesülnek. Előbb azonban az előző szövetség idején elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált. Heb 9:16 Ahol ugyanis végrendelet van, előbb meg kell halnia a végrendelkezőnek, Heb 9:17 mert a végrendelet csak halál esetén jogerős, és nem érvényes addig, amíg él a végrendelkező. Heb 9:18 Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül. Heb 9:19 Miután ugyanis Mózes a törvény minden parancsát fölolvasta az egész nép előtt, a bakok és borjak vérét vízzel keverte, aztán vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet Heb 9:20 e szavakkal: "Ez a szövetség vére, amelyet Isten veletek kötött." Heb 9:21 Ugyanúgy vért hintett a sátorra és az istentisztelet minden eszközére is. Heb 9:22 Sőt a törvény szerint majdnem minden vérrel tisztul meg, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Heb 9:23 A mennyei dolgok előképeinek így kellett megtisztulniuk, de maguknak a mennyeieknek ennél kiválóbb áldozatokkal. Heb 9:24 Krisztus ugyanis nem kézzel emelt szentélybe lépett be, mely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk. Heb 9:25 Ezért nincs szükség rá, hogy többször föláldozza magát, mint ahogy a főpap minden évben belép a Szentek Szentjébe az idegen vérrel, Heb 9:26 különben a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Ő azonban most, az idők végén, egyszer s mindenkorra megjelent, hogy önmagát föláldozva eltörölje a bűnt. Heb 9:27 Amint az a rendelkezés, hogy az ember egyszer haljon meg s utána az ítélet következzék, Heb 9:28 úgy Krisztus is egyszer áldozta föl magát, hogy elvegye sokak bűnét. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem hogy üdvözítse azokat, akik rá várnak. Heb 10:1 Mivel a törvény csak árnyéka a jövendő javaknak s nem teljes képe a valóságnak, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé az áldozatok bemutatóit, amelyeket évről évre megszakítás nélkül mutattak be. Heb 10:2 Vajon nem hagyták volna abba különben az áldozatokat, ha egyszeri megtisztulás után az áldozó nem érezte volna lelkiismeretében a bűnt? Heb 10:3 De hiszen éppen ezek emlékeztettek évről évre a bűnre. Heb 10:4 Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Heb 10:5 Ezért mondja, amikor a világba lép: "Nem kell neked a véres és az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem, Heb 10:6 engesztelés sem kedves, s égő áldozat. Heb 10:7 Így szóltam hát: itt jövök, Istenem, hogy akaratodat megtegyem, amint a könyvtekercsben írva van." Heb 10:8 Először azt mondja: "Véres és ételáldozat, engesztelő és égő áldozat nem kell s nem is tetszik neked" - áldozatok, amelyeket a törvény szerint mutatnak be. Heb 10:9 Azután így folytatja: "Azért jövök, hogy akaratodat megtegyem." Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. Heb 10:10 Ez az akarat Jézus Krisztus testének föláldozásával egyszer s mindenkorra megszentelt minket. Heb 10:11 Azonkívül minden pap nap nap után szolgálatba áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, éppen mivel nincs erejük arra, hogy a bűnt eltöröljék. Heb 10:12 Ő viszont csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre ott ül Isten jobbján. Heb 10:13 Most már csak arra vár, "míg lába alá zsámolyul alázza valamennyi ellenségét". Heb 10:14 Egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Heb 10:15 Erről tesz tanúságot a Szentlélek is, amikor így szól. Heb 10:16 "Ez az a szövetség, melyet ama napok után kötök velük, mondja az Úr: szívükbe öntöm törvényeimet, és elméjükbe vésem, Heb 10:17 bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem." Heb 10:18 Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat. Állhatatos hitvallás az új szövetség mellett Heb 10:19 Testvéreim, Krisztus vérének erejében megvan tehát a reményünk arra, hogy beléphetünk a Szentek Szentjébe. Heb 10:20 Ez az új életút, melyet a függönyön, vagyis tulajdon testén keresztül nyitott nekünk. Heb 10:21 Főpapunk is van, akit Isten háza fölé rendelt. Heb 10:22 Járuljunk hozzá őszinte szívvel, teljes hívő bizalommal, hiszen a rossz lelkiismerettől megtisztult a szívünk, és testünk is tiszta vízben mosdott. Heb 10:23 Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk hitvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Heb 10:24 Legyen gondunk arra, hogy szeretetre és jótettre buzdítsuk egymást. Heb 10:25 Összejöveteleinkről ne maradjunk el mint némelyek szoktak, hanem buzdítsuk egymást annál inkább, minél közelebb érzitek a napot. Heb 10:26 Ha ugyanis az igazság fölismerése után szántszándékkal vétkezünk, nem használ a bűnért való áldozat, Heb 10:27 hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, mely megemészti a lázadókat. Heb 10:28 Aki Mózes törvényét szegi meg, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia. Heb 10:29 Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, mely őt megszentelte, a kegyelem Lelkét pedig megveti! Heb 10:30 Ismerjük őt, aki így szólt: "Enyém a megtorlás, én megfizetek." Majd ismét: "Ítéletet mond az Úr népe fölött." Heb 10:31 Rettenetes az élő Isten kezébe jutni. Heb 10:32 Emlékezzetek csak az elmúlt időkre, amikor a megvilágosodásban részesültetek és helytálltatok annyi küzdelemben és szenvedésben. Heb 10:33 Egyrészt a gyalázatnak és zaklatásoknak kitéve nevetség tárgyává lettetek, másrészt részvéttel kísértétek azokat, akikkel így bántak. Heb 10:34 Együtt szenvedtetek a foglyokkal és vagyonotok elrablását is örömmel viseltétek abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javaitok vannak. Heb 10:35 Ezért ne veszítsétek el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. Heb 10:36 Állhatatosaknak kell lennetek, hogy Isten akaratát teljesítve elnyerjétek az ígéretet. Heb 10:37 "Már csak rövid, nagyon rövid az idő, aztán eljön az eljövendő, s nem késik. Az igaz ember a hitből él. Heb 10:38 De ha elpártol, nem telik benne kedvem." Heb 10:39 Mi nem tartozunk az elpártolók közé, akik elkárhoznak, hanem a hívők közé, akik megmentik a lelküket. Heb 11:1 A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása. Heb 11:2 Ez adott bizonyságot őseinknek. Heb 11:3 Hitből értjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, vagyis láthatatlanból lett a látható. Heb 11:4 Hittel mutatott be Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin. Ezzel nyerte el igaz voltának bizonyítékát, amikor Isten kedvezően tanúskodott ajándékai mellett. Hite által még holtan is beszél. Heb 11:5 Hitéért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson. Nem találták többé, mert Isten elragadta. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert, hogy kedves az Istennek. Heb 11:6 Hit nélkül nem lehet tetszeni (Istennek). Annak ugyanis, aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy létezik s hogy megjutalmazza azt, aki őt keresi. Heb 11:7 Hittel kapott Noé fölvilágosítást a még láthatatlan dolgok felől, s szent félelemmel eltelve, bárkát épített családja megmentésére. Hite erejével ítélte el a világot és lett részese a hitből fakadó megigazulásnak. Heb 11:8 Hittel engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Kivándorolt, anélkül hogy tudta volna, hová megy. Heb 11:9 Hittel telepedett le az ígéret földjén, mint idegen földön. Sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanannak az ígéretnek voltak társörökösei. Heb 11:10 Várta ugyanis azt a szilárd alapokra épülő várost, melynek tervezője és alkotója Isten. Heb 11:11 Hittel kapott erőt (a meddő) Sára arra, hogy éltesebb kora ellenére anya lehessen, mert hűségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Heb 11:12 Ezért is származnak egytől, noha már kivénült, olyan sokan, mint az ég csillagai s mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye. Heb 11:13 Hitben hunytak el ők mind, anélkül hogy elnyerték volna az ígéretet. Csak messziről látták és köszöntötték, s ezzel megvallották, hogy vándorok és jövevények a földön. Heb 11:14 Aki így beszél, elárulja, hogy hazát keres. Heb 11:15 Ha arra gondoltak volna, ahonnan kivándoroltak, lett volna még idejük a visszatérésre. Heb 11:16 Ámde ők jobb haza után törekedtek, tudniillik a mennyei után. Ezért Isten sem restelli, hogy Istenüknek hívják őt, hiszen hazát készített nekik. Heb 11:17 Hittel áldozta föl Izsákot Ábrahám, amikor próbára tette Isten. Föláldozta egyszülött fiát, bár ígéretet kapott Heb 11:18 és hallotta: "Izsák által lesznek utódaid." Heb 11:19 Meg volt győződve, hogy Isten a halottat is föl tudja támasztani. Ezért is kapta vissza őt, mint előképet. Heb 11:20 Hittel áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut, megjövendölve sorsukat. Heb 11:21 Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádva borult botjának fejére. Heb 11:22 Hittel tett említést a haldokló József Izrael fiainak kivándorlásáról és rendelkezett csontjairól. Heb 11:23 Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapon keresztül, mert látták, hogy szép a gyermek, s nem féltek a király parancsától. Heb 11:24 Hittel tagadta Mózes, miután felnőtt, hogy ő a fáraó leányának fia. Heb 11:25 Inkább úgy döntött, hogy együtt szenved sanyargatást Isten népével, mintsem hogy a bűn múló előnyét élvezze. Heb 11:26 Nagyobb értéknek tartotta Krisztus gyalázatát az egyiptomiak kincsénél, mert a jutalmat tartotta szem előtt. Heb 11:27 Hittel hagyta el Egyiptomot, s nem ijedt meg a haragra gerjedt királytól, hanem állhatatosan kitartott, mintha látta volna már a láthatatlant. Heb 11:28 Hittel ünnepelte meg a húsvétot és a vérrel történő meghintést, hogy az öldöklő angyal ne bánthassa az elsőszülötteket. Heb 11:29 "Hittel keltek át a Vörös - tengeren, akárcsak a szárazföldön; amikor viszont az egyiptomiak kísérelték meg, elmerültek." Heb 11:30 A hit erejével omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták. Heb 11:31 Hite miatt nem veszett oda a hitetlenekkel a parázna Rácháb, mivel békével befogadta a kémeket. Heb 11:32 Mit is mondjak még? Kifogynék az időből, ha Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról beszélnék, Heb 11:33 akik a hit erejével országokat győztek le, igazságot gyakoroltak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, Heb 11:34 lángoló tüzet oltottak ki, megmenekültek a kard élétől, gyengeségből erőre kaptak, hősök voltak a háborúban és megfutamították az ellenség táborát. Heb 11:35 Asszonyok föltámasztás útján visszanyerték halottaikat. Némelyek kínpadra kerültek, de nem fogadták el a szabadságot, hogy jobb föltámadáshoz jussanak, Heb 11:36 mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, Heb 11:37 megkövezést, kettéfűrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hullottak el, juhbőrben és kecskebőrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva. Heb 11:38 A világ nem volt méltó rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt, barlangokban és szakadékok közt bolyongtak. Heb 11:39 Ezek mindnyájan, bár a hit igazolta őket, nem nyerték el az ígéretet, Heb 11:40 mert Isten nekünk rendelt valami jobbat, hogy nélkülünk ne jussanak a tökéletességre. Heb 12:1 Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Heb 12:2 Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül. Heb 12:3 Gondoljatok csak őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellentmondást viselt el, hogy el ne lankadjatok és bensőtökben el ne csüggedjetek. Heb 12:4 A bűn ellen vívott harcotokban még nem álltatok ellen véretek ontásáig, Heb 12:5 és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely hozzátok, mint fiakhoz szól: "Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Heb 12:6 Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostorozza minden fiát, akit befogad." Heb 12:7 A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? Heb 12:8 Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor fattyak vagytok, nem fiak. Heb 12:9 Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk? Heb 12:10 Azok néhanapján kényükre kedvükre fenyítettek meg minket, ő viszont javunkra, hogy szentségének részeseivé legyünk. Heb 12:11 A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igaz élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte. Heb 12:12 Ezért feszítsétek meg a lankadt karokat és roggyant térdeket, Heb 12:13 a görbe utakon pedig járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon. Heb 12:14 Törekedjetek békességben élni mindenkivel, törekedjetek az igaz életre. Enélkül senki sem látja meg az Urat. Heb 12:15 Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja, hogy valami mérges gyökér föl ne szökkenjen, kárt ne okozzon és senkit meg ne fertőzzön. Heb 12:16 Senki se legyen parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségét. Heb 12:17 Hiszen tudjátok, hogy mikor később szerette volna az áldást, elutasításban volt része, s nem sikerült az elhatározáson változtatnia, noha könnyek közt kísérelte meg. Heb 12:18 Ti nem járultatok kézzelfogható hegyhez, lobogó tűzhöz, homályhoz, sötétséghez vagy förgeteghez, Heb 12:19 sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, melynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ne szóljon hozzájuk tovább a szó. Heb 12:20 Nem tudták ugyanis elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg." Heb 12:21 Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: "Rémület és reszketés fog el." Heb 12:22 Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, Heb 12:23 az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, Heb 12:24 az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely hathatósabban kiált, mint Ábelé. Heb 12:25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a hozzátok szólót. Ha ugyanis nem menekültek meg azok, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, akik a mennyből szólótól fordulunk el. Heb 12:26 Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig azt ígéri: "Még egyszer, s akkor nemcsak a földet, hanem az eget is megrendítem." Heb 12:27 Ez a "még egyszer" jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változtathatatlan. Heb 12:28 Mivel tehát változtathatatlan országot nyertünk, legyünk hálásak és szolgáljunk Istennek tetszően, tisztelettel teljes félelemmel. Heb 12:29 A mi Istenünk ugyanis emésztő tűz. Heb 13:1 Maradjon meg (köztetek) a testvéri szeretet. Heb 13:2 El ne hanyagoljátok a vendégszeretetet: amikor némelyek ezt gyakorolták, tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül. Heb 13:3 Gondoljatok a foglyokra, mintha magatok is foglyok volnátok, az üldözést szenvedőkre, mint akik magatok is testben éltek. Heb 13:4 A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, a házasélet pedig legyen szeplőtelen. A paráznát és a házasságtörőt megítéli az Isten. Heb 13:5 Éljetek kapzsiság nélkül, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő mondta: "Nem hagylak el, és nem hagylak cserben." Heb 13:6 Ezért bizalommal mondhatjuk: "Az Úr velem van, nincs bennem félelem: ember mit árthat énnekem?" Heb 13:7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket! Heb 13:8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Heb 13:9 Ne hagyjátok félrevezetni magatokat mindenféle különös tanításoktól! Jobb a szívet kegyelemmel erősíteni, mint olyan étellel, amely mit sem használ azoknak, akik élnek velük. Heb 13:10 Olyan oltárunk van, melyről nem ehetik az, aki a sátornál teljesít szolgálatot. Heb 13:11 Az állatok testét ugyanis, melyeknek vérét a főpap a bűn engesztelésére beviszi a szentélybe, a táboron kívül égetik el. Heb 13:12 Ezért Jézus is, hogy tulajdon vérével szentelje meg a népet, a kapun kívül szenvedett. Heb 13:13 Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, és hordozzuk gyalázatát. Heb 13:14 Hiszen itt nincs maradandó hazánk, inkább az eljövendő után vágyódunk. Heb 13:15 Mutassuk be általa Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: nevének ajkunkon fakadó magasztalását. Heb 13:16 A jótékonyságról és adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozat kedves Istennek. Heb 13:17 Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok, s nekik kell számot adniuk lelketekről. Így majd örömmel teszik, nem pedig sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. Befejezés Heb 13:18 Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyan győződve, hogy tiszta a lelkiismeretünk, hiszen minden tekintetben helyes életre törekszünk. Heb 13:19 Annál inkább kérlek erre titeket, hogy így mielőbb visszakerüljek hozzátok. Heb 13:20 A békesség Istene, aki Urunkat Jézus (Krisztust), a juhok nagy pásztorát, az örök szövetség vére által föltámasztotta a halálból, Heb 13:21 tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja ő bennünk, ami kedves előtte, Jézus Krisztus által, dicsőség neki mindörökkön - örökké. Amen. Heb 13:22 Kérlek testvérek, vegyétek jó néven az intő szót. Hiszen csak röviden írtam nektek. Heb 13:23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Mihelyt megérkezik, vele együtt meglátogatlak titeket. Heb 13:24 Köszöntsétek valamennyi elöljárótokat és az összes szenteket. Üdvözölnek az itáliai testvérek. Heb 13:25 Kegyelem mindnyájatokkal! Amen. Jam 1:1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. Mennyei bölcsesség Jam 1:2 Nagy örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatás ér. Jam 1:3 Hiszen tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez, az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet. Jam 1:4 Így lesztek minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek. Jam 1:5 Ha pedig valamelyiketek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad, és meg is kapja, Jam 1:6 csak bizalommal kérjen és csöppet se kételkedjék. Aki ugyanis kételkedik, hasonlít a tengerhez, amit felver a szél és hullámait ide - oda hányja. Jam 1:7 Ne gondolja hát az ilyen tétova ember, aki minden tettében határozatlan, Jam 1:8 hogy mit is kap az Úrtól. Jam 1:9 Az alacsony sorú dicsekedjék méltóságával, Jam 1:10 a gazdag ezzel szemben nyomorúságával, hiszen lemúlik, amint a mező virága. Jam 1:11 Felkel ugyanis a nap, és perzselő hevével elszárítja a virágot: szirma lehull és színpompája odavész. Így enyészik el majd a gazdag is minden vállalkozásával. Jam 1:12 Boldog az az ember, aki állja a megpróbáltatást, mert ha hűnek bizonyul, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten azoknak ígért meg, akik szeretik őt. Jam 1:13 Senki se mondja a kísértés idején: az Isten kísért engem. Isten nem kísérthető a rosszra, de maga sem kísért senkit. Jam 1:14 Mindenki úgy esik kísértésbe, hogy saját kívánsága vonzza és csábítja. Jam 1:15 A kívánság azután, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha végrehajtják, halált okoz. Jam 1:16 Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim. Jam 1:17 Felülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincsen változás, sem árnyéka a változandóságnak. Jam 1:18 Szabad akaratából hívott minket életre az igazság igéjével, hogy zsengéje legyünk teremtményeinek. Jam 1:19 Értsétek meg, szeretett testvéreim: legyen minden ember készséges a hallgatásra, de meggondolt a beszédben és nehezen haragvó. Jam 1:20 Haragjában ugyanis nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos. Jam 1:21 Ezért vessetek el minden romlottságot és mindenféle gonoszságot, s fogadjátok szelíd készséggel a belétek oltott igét, mely meg tudja menteni lelketeket. Jam 1:22 Legyetek megvalósítói az égnek s ne csak hallgatói, különben önmagatokat csaljátok meg. Jam 1:23 Aki ugyanis csak hallgatja az igét, de nem valósítja meg, hasonlít ahhoz az emberhez, aki tükörben szemléli természetes külsejét. Jam 1:24 Magára pillant ugyan, de tovább megy s menten elfelejti, milyen is volt. Jam 1:25 Aki azonban figyelmesen beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, sőt el is mélyül benne, és nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tetteiben. Jam 1:26 Aki pedig vallásosnak tartja magát, de nem fékezi nyelvét, hanem önmagát áltatja, annak mit sem ér a vallásossága. Jam 1:27 Isten, a mi Atyánk szemében ez a tiszta és igazi vallásosság: viseld gondját a nyomorgó árvának és özvegynek s őrizd magadat tisztán e világtól. Jam 2:1 Testvéreim! Ha hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban, ne legyetek személyválogatók. Jam 2:2 Például gyülekezetetekbe belép egy aranygyűrűs, fényes öltözetű férfi, s bemegy egy kopott ruhájú szegény is. Jam 2:3 Ti a fényes öltözetűre figyeltek és azt mondjátok neki: foglalj kényelmesen helyet itt! A szegényre viszont rászóltok: te állj oda! Vagy pedig: ülj a zsámolyra, lábam elé! Jam 2:4 Ugye különbséget tesztek magatokban és igazságtalan gondolkozású bírák vagytok? Jam 2:5 Halljátok csak, szeretett testvéreim, ugye az Isten éppen azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy gazdagokká tegye őket a hitben, sőt örököseivé is annak az országnak, melyet az őt szeretőknek ígért? Jam 2:6 Ti pedig lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok nyomnak el titeket erőszakkal s hurcolnak a törvény elé? Jam 2:7 Nem ők becsmérlik azt a jó nevet, amelyről elneveztek titeket? Jam 2:8 Ha ellenben az Íráshoz híven teljesítitek a királyi törvényt: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" - helyesen teszitek. Jam 2:9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény mint törvényszegőket elmarasztal. Jam 2:10 Aki az egész törvényt megtartja, de egy dologban vét, az egész ellen vétkezik. Jam 2:11 Aki ugyanis azt mondta: "Ne paráználkodjál", azt is megparancsolta: "Ne ölj." Ha tehát nem paráználkodol, ellenben ölsz, törvényszegővé lettél. Jam 2:12 Úgy beszéljetek s úgy cselekedjetek, mint akik a szabadság törvényének felelősek. Jam 2:13 Irgalom nélkül sújtja az ítélet azt, aki nem gyakorolt irgalmasságot. Az irgalmasság azonban győzelmet arat az ítéleten. Jam 2:14 Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek? Vajon üdvözítheti őt a hit? Jam 2:15 Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi élelemben szükséget szenved. Jam 2:16 Ha mármost egyiktek azt mondja: "Menjetek békével! Melegedjetek! Lakjatok jól!" - de nem adja meg nekik, amire életük fönntartására szükségük van, ugyan mit használ az nekik? Jam 2:17 Ugyanígy van a hittel is: ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt. Jam 2:18 De valaki azt mondhatná: neked hited van, nekem pedig cselekedeteim. Mutasd meg nekem tettek nélküli hitedet, akkor én tetteimből bizonyítom hitemet. Jam 2:19 Te hiszed, hogy egy az Isten? Jól teszed. Ezt azonban az ördögök is hiszik - és mégis rettegnek. Jam 2:20 Meg akarsz győződni, te oktalan ember, hogy tettek nélkül meddő a hit? Jam 2:21 Vajon Ábrahám atyánk nem tettei alapján igazult-e meg, mivel fiát, Izsákot föláldozta az oltáron? Jam 2:22 Ebből láthatod, hogy a hit közreműködött ugyan tetteivel, de csak a tettek által vált tökéletessé. Jam 2:23 Így teljesedett be az Írás szava: "Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulására szolgált" és ezért "Isten barátjának" nevezték. Jam 2:24 Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, s nem csupán a hit által. Jam 2:25 Ugye a parázna Rácháb is a tettek által igazult meg, mert befogadta a kémeket, s aztán más úton bocsátotta el őket? Jam 2:26 Amint a test lélek nélkül halott, úgy a hit is halott tettek nélkül. Jam 3:1 Testvéreim, ne akarjatok nagyon sokan tanítókká lenni. Tudjátok meg, hogy ezzel csak annál súlyosabb ítélet vár rátok. Jam 3:2 Hiszen úgyis sok dologban vétünk mindannyian. Aki szavában nem vét, az tökéletes férfi, az féken tudja tartani egész testét is. Jam 3:3 Ha a lónak zablát vetünk szájába, hogy engedelmességre szorítsuk, egész testét irányítani tudjuk. Jam 3:4 Lám a nagy hajót, még ha erős szél hajtja is, a kis kormány oda irányítja, ahová a kormányos akarja. Jam 3:5 Így a nyelv is kicsiny testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Lám a csekély tűz mekkora erdőt gyújt föl. Jam 3:6 A nyelv is tűz, gonoszsággal telt világ. Tagjaink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, sőt, a pokoltól lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti. Jam 3:7 Valamennyi vadállat, madár, csúszómászó és tengeri állat természete megszelídíthető, s az ember meg is szelídíti őket, Jam 3:8 a nyelvet azonban senki emberfia meg nem szelídítheti, mert nyughatatlanul gonosz, s tele van halálos méreggel. Jam 3:9 A nyelvvel áldjuk az Urat, a mi Atyánkat, de vele átkozzuk is az embert, bár Isten képmására alkotott teremtmény. Jam 3:10 Ugyanabból a szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem volna szabad megtörténnie! Jam 3:11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból ont édes és keserű vizet? Jam 3:12 S teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? A sós forrás sem ont édes vizet. Földi bölcsesség Jam 3:13 Ki bölcs és értelmes köztetek? Bizonyítsa kifogástalan életével, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz. Jam 3:14 Ám ha keserű irigység és vetélkedés van szívetekben, ne büszkélkedjetek, meghazudtolva az igazságot. Jam 3:15 Ez nem fölülről származó bölcsesség, hanem földi, érzéki, sőt ördögi. Jam 3:16 Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik, meg minden más hitványság. Jam 3:17 Az a bölcsesség azonban, amely fölülről származik, először is ártatlan, aztán békeszerető, szerény, engedékeny, (jórahajló), irgalommal és jótékonysággal teljes, nem kérkedő és nem alakoskodó. Jam 3:18 Az igaz élet magját békében vetik el a békeszeretők. Jam 4:1 Honnan a háborúskodás és pártoskodás köztetek? Honnan, ha nem bűnös kívánságaitokból, melyek tagjaitokban viaskodnak? Jam 4:2 Kívántok valamit, de nem teljesül. Öltök és irigykedtek, de nem juthattok semmihez. Veszekedtek és pöröltök, s mégsem értek el semmit, mert nem kértek. Jam 4:3 S ha kértek, nem kaptok, mert helytelenül kértek, hiszen bűnös kívánságaitok kielégítésére akarjátok fordítani. Jam 4:4 Ti házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világnak akar barátja lenni, ellensége lesz Istennek. Jam 4:5 Vagy azt gondoljátok, hiába mondja az Írás: féltékenyen szeret a Lélek, mely bennünk lakik? Jam 4:6 Annál gazdagabb azonban kegyelme, amelyet ránk áraszt. Azért mondja másutt: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad." Jam 4:7 Vessétek hát alá magatokat Istennek. Az ördögnek viszont álljatok ellen, akkor majd megfut előletek. Közeledjetek Istenhez, s ő is közeledni fog hozzátok. Jam 4:8 Mossátok le kezeteket, ti bűnösök, s tisztítsátok meg szíveteket, ti ingadozó lelkűek! Jam 4:9 Érezzétek nyomorúságtokat, szomorkodjatok és sírjatok! Nevetéstek forduljon gyászra, örömötök pedig búsulásra! Jam 4:10 Alázkodjatok meg az Úr előtt, ő majd fölmagasztal titeket. Jam 4:11 Testvéreim, ne rágalmazzátok egymást. Aki rágalmazza vagy megítéli testvérét, a törvényt rágalmazza és a törvényt ítéli meg. Ha pedig a törvényt ítéled meg, nem vagy a törvény megtartója, hanem bírája. Jam 4:12 Egy a törvényhozó és a bíró: ő, akinek hatalma van, hogy fölmentsen vagy elmarasztaljon. Te pedig ki vagy, hogy felebarátodat megítéled? Jam 4:13 Rajta hát, mondjátok csak: "Ma vagy holnap abba a városba indulunk, ott töltünk egy évet, kereskedünk és nyerészkedünk." Jam 4:14 Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Ugyan mi az életetek? Csak pára, mely rövid ideig látszik, azután elenyészik. Jam 4:15 Ehelyett ezt kellene mondanotok: "Ha az Úr akarja, élni fogunk, s ezt vagy azt fogjuk tenni." Jam 4:16 Ti pedig kevélyek vagytok és dicsekvők. Minden ilyen dicsekvés rossz. Jam 4:17 Aki tehát tudja, mi a jó, de nem teszi, az vétkezik. Jam 5:1 Rajta, ti gazdagok, zokogjatok s jajgassatok a rátok törő nyomorúság miatt! Jam 5:2 Gazdagságtok megrothad, ruhátokat moly emészti! Aranyotok, ezüstötök megrozsdásodik! Jam 5:3 Rozsdája vád lesz ellenetek és megemészti testeteket, mint a tűz! Még az utolsó napokban is (ítéletet hozó) kincseket gyűjtöttetek magatoknak. Jam 5:4 Lám a munkabér, amelyet a földjeiteket learató munkásoktól visszatartottatok, az égre kiált, s az aratók jajszava a Seregek Urának fülébe jut. Jam 5:5 Ti a földön bőségben éltetek és dőzsöltetek, de a leölés napjára hizlaltátok szíveteket. Jam 5:6 Elítéltétek és megöltétek az Igazat, s ő nem állott ellen nektek. intelmek Jam 5:7 Legyetek tehát türelmesek, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Hiszen a földművelő is nagy türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és késői esőt meg nem kapja. Jam 5:8 Legyetek hát ti is türelemmel, és legyetek állhatatos szívűek! Közel az Úr eljövetele. Jam 5:9 Ne zúgolódjatok egymás ellen, testvéreim, hogy el ne ítéljenek. A bíró már az ajtóban áll! Jam 5:10 Testvérek, a bajok állhatatos elviselésében és a türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Jam 5:11 Lám, boldogoknak mondjuk azokat, akik kitartottak. Hallottatok Jób türelméről és tudjátok, hogyan intézte sorsát az Úr. Hiszen irgalmas az Úr és könyörületes. Jam 5:12 Mindenekelőtt, testvéreim, ne esküdözzetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Igenléstek legyen: igen, tagadástok: nem! Különben ítélet fog sújtani titeket. Jam 5:13 Intés a kitartó imádságra. Szomorkodik valaki köztetek? Imádkozzék. Jó kedve van? Énekeljen zsoltárokat. Jam 5:14 Beteg valaki köztetek? Hívassa az egyház elöljáróit. Imádkozzanak fölötte s kenjék meg olajjal az Úr nevében. Jam 5:15 A hitből fakadó imádság üdvére lesz a betegnek és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer. Jam 5:16 Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Sokat tehet az igaznak odaadó könyörgése. Jam 5:17 Illés hozzánk hasonló (gyarló) ember volt. Buzgón könyörgött, hogy eső ne hulljon a földre. Nem is hullott három éven és hat hónapon keresztül. Jam 5:18 Majd újból imádkozott, mire az ég esőt adott, a föld megtermette gyümölcsét. Jam 5:19 Testvéreim, ha valaki jó útra téríti azt, aki letévedt közületek az igazság útjáról, tudja meg: Jam 5:20 aki visszatéríti a bűnöst téves útjáról, a halálból menti meg a lelkét, és számos bűnt eltakar. 1Pe 1:1 Péter, Jézus Krisztus apostola a Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában szétszóródott hontalanoknak, 1Pe 1:2 akiket Isten az Atya gondviselése a Lélek megszentelése által kiválasztott az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Bőven részesüljetek kegyelemben és békességben. 1Pe 1:3 Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus halottaiból való feltámadása által, élő reménységre szült ujjá minket: 1Pe 1:4 arra a romolhatatlan, szeplőtelen, hervadhatatlan örökségre, amely számotokra van fenntartva a mennyben. 1Pe 1:5 Isten ereje a hit által meg is őriz titeket az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy a végső időben kinyilvánuljon. 1Pe 1:6 Örüljetek tehát, ha esetleg kissé szomorkodtok is a sokféle kísértés miatt, 1Pe 1:7 hogy kipróbált hitetek, mely értékesebb a tűzpróbát kiállott veszendő aranynál, dicséretre, dicsőségre és tiszteletre méltó legyen Jézus Krisztus megjelenésekor. 1Pe 1:8 Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most láthatatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: 1Pe 1:9 lelketek üdvösségét. 1Pe 1:10 Ezt az üdvösséget kutatták és vizsgálták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek. 1Pe 1:11 Azt vizsgálták, hogy mely időre és milyen körülményekre mutat Krisztus bennünk működő Lelke, mely előre hirdette a Krisztusra váró szenvedést és a rá következő megdicsőülést. 1Pe 1:12 Azt a kinyilatkoztatást kapták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgálnak mindazzal, amit most a mennyből küldött Szentlélek által feltártak hithirdetőitek. Ennek szemléltetése még az angyalokat is vággyal tölti el. A keresztény élet elemei 1Pe 1:13 Készüljetek fel tehát lélekben, legyetek józanok és bízzatok teljesen abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor fogtok kapni. 1Pe 1:14 Engedelmes gyermekként ne engedjetek a korábbi tudatlanságból származó vágyaitoknak, 1Pe 1:15 hanem a titeket meghívó Szenthez méltóan magatok is váljatok szentté egész életmódotokban. 1Pe 1:16 Így szól ugyanis az Írás: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok." 1Pe 1:17 S ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítélkezik kinek - kinek tettei szerint, szent félelemmel éljétek le vándorlásotok idejét. 1Pe 1:18 Hiszen tudjátok, hogy nem múlandó dolog, ezüst vagy arany váltott meg öröklött, értéktelen életmódotoktól, 1Pe 1:19 hanem a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak drága vére. 1Pe 1:20 Őt (Isten) ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki. 1Pe 1:21 Őáltala hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt halottaiból és megdicsőítette, hogy hitetek egyben Istenbe vetett remény is legyen. 1Pe 1:22 Az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok lelketeket az őszinte testvéri szeretet számára: szeressétek tehát egymást állandóan, tiszta szívből. 1Pe 1:23 Nem veszendő magból születtek ugyanis újjá, hanem Isten élő és maradandó igéje által, mert 1Pe 1:24 "Minden test olyan, mint a fűszál, s egész dicsősége, mint mező virága: elhervad a fűszál és lehull a virág, de az Úr igéje örökké megmarad." 1Pe 1:25 Ez pedig az az ige, amelyet nektek hirdettek. 1Pe 2:1 Vessetek le tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmat. 1Pe 2:2 Kívánkozzatok a szellemi, hamisítatlan tej után, akár az újszülött kisdedek, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, 1Pe 2:3 hiszen már tapasztaltátok, hogy jó az Úr. 1Pe 2:4 Ha hozzá, az eleven kőhöz járultok, melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és megtisztelt, 1Pe 2:5 eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be. 1Pe 2:6 Ezért mondja az Írás: "Íme választott, becses szegletkövet rakok le Sionban, S aki benne bízik, azt szégyen nem éri." 1Pe 2:7 "Számotokra, hívők számára tehát érték; a hitetlenek számára azonban ez a kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett," 1Pe 2:8 s egyben a botlás kövévé és a botrány sziklájává. Ezek, mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük. 1Pe 2:9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket. 1Pe 2:10 "Ti, akik valaha nem voltatok nép, most Isten népe vagytok; akik azelőtt nem nyertetek irgalmat, most irgalomra találtatok." 1Pe 2:11 Szeretteim, mint vándorokat és hontalanokat intelek titeket: tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek. 1Pe 2:12 Viselkedjetek helyesen a pogányok között, hogy - bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok - jótetteitek láttára magasztalják majd Istent látogatása napján. 1Pe 2:13 Engedelmeskedjetek az Úr kedvéért minden emberi méltóságnak: akár a császárnak, 1Pe 2:14 mint legfölsőbbnek, akár a helytartónak, akiket ő küldött a gonosztevők megfenyítésére és a jók dicséretére. 1Pe 2:15 Istennek ugyanis az az akarata, hogy feddhetetlen élettel elnémítsátok az oktalanok tudatlanságát: 1Pe 2:16 szabad emberként, de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának használják, hanem mint Isten szolgái. 1Pe 2:17 Mindenkit becsüljetek! A testvéri közösséget szeressétek! Istent féljétek! A császárt tiszteljétek! 1Pe 2:18 Szolgák! Teljes tisztelettel engedelmeskedjetek gazdátoknak, nemcsak a jónak ésengedékenynek, hanem a szigorúnak is. 1Pe 2:19 Értékes ugyanis, ha valaki Istenhez tartozása tudatában elviseli a bántalmat, bár igazságtalanul szenved. 1Pe 2:20 Mi dicsőség van abban, ha hibátokért tűritek el az arcul verést? De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt. 1Pe 2:21 Hiszen erre kaptatok hivatást, mert Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy nyomdokaiba lépjetek. 1Pe 2:22 "Ő bűnt nem követett el, s szájában hamis szót nem találtak." 1Pe 2:23 Mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent az igazságos bíróra hagyott. 1Pe 2:24 Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg: 1Pe 2:25 olyanok voltatok ugyanis, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondozójához. 1Pe 3:1 Ugyanígy ti asszonyok is engedelmeskedjetek férjeteknek. Akkor majd azokat, akik nem hisznek az igének, az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyeri, 1Pe 3:2 amikor istenfélő, tiszta élteteket figyelik. 1Pe 3:3 Ékességetek ne legyen külsőséges: fodorított haj, arany karperec vagy fényes öltözet. 1Pe 3:4 Isten előtt a rejtett belső ember értékes a maga zavartalan szelídségében és lelki nyugalmában. 1Pe 3:5 Így ékesítették magukat egykor az Istenben bízó asszonyok, akik férjük iránt engedelmesek voltak. 1Pe 3:6 Például Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának hívta. Ha tehát helyesen éltek és semmiféle fenyegetéstől nem féltek, az ő leányaikká váltatok. 1Pe 3:7 Ti férfiak szintén megértéssel éljetek együtt a gyöngébb asszonyi nemmel. Adjátok meg nekik a tiszteletet, mint akik örököstársai az élet kegyelmének, hogy imáitoknak ne legyen akadálya. 1Pe 3:8 Végül pedig legyetek mindnyájan együttérzők, résztvevők, testvérszeretők, irgalmasok, (szerények) és alázatosak. 1Pe 3:9 Rosszért rosszal, szidalomért szidalommal ne fizessetek! Inkább áldást mondjatok! Hiszen arra vagytok hivatva, hogy áldás legyen az örökrészetek. 1Pe 3:10 "Hol az ember, ki életért eped, S szép napokat szeretne élni és hosszú életet? Őrizd meg a gonosztól ajkadat, Nyelved ne szóljon csalfaságokat. 1Pe 3:11 Fuss a gonosztól és a jót keresd, A békességet kutasd és kövesd. 1Pe 3:12 Az Úr szemei az igazakon, És fülei könyörgő szavukon. De arca fenyegetően virraszt a rosszakon." A keresztény élet indító okai. 1Pe 3:13 Vajon ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban? 1Pe 3:14 Még ha szenvednetek kell is az igazságért, boldogok vagytok. Ne rettegjetek tőlük s ne riadozzatok, 1Pe 3:15 hanem szentül őrizzétek szívetekben az Úr Krisztust. Mindig álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységtekről kérdőre von titeket. 1Pe 3:16 De ezt szerényen, tisztességtudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való tisztességes életeteket becsmérlik, rágalmaikkal szégyent valljanak. 1Pe 3:17 Jobb ugyanis, hogy az ember jócselekedeteiért szenvedjen, ha ez Isten akarata, mint hogy gonoszságáért. 1Pe 3:18 Krisztus is meghalt egyszer a bűnök miatt, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. Teste szerint megölték ugyan, de a Lélek életre keltette. 1Pe 3:19 Így elment a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt azoknak, 1Pe 3:20 akik hitetlenek voltak akkor, amikor Isten Noé korában türelmesen várt, míg a bárka föl nem épült. Ebben csak kevés, mégpedig nyolc lélek menekült meg a víz által. 1Pe 3:21 Titeket is megszabadít most az így jelképezett keresztség, nem mint a testi szenny levetése, hanem mint az Istenhez tiszta lélekért intézett könyörgés Jézus Krisztus föltámadása által. 1Pe 3:22 Ő (legyőzte a halált, hogy az örök élet örökösei legyünk, és) az Isten jobbján ül, miután fölszállt a mennybe, s uralma alá vetette az angyalokat, a hatalmasságokat és erősségeket. 1Pe 4:1 Mivel tehát Krisztus testi életében szenvedett, ti is ugyanannak az érzületnek fegyverzetét öltsétek magatokra. Aki ugyanis testi életében szenved, 1Pe 4:2 szakított a bűnnel, hogy testi életének hátralévő idejében ne emberi szenvedélyeknek, hanem Isten akaratának megfelelően éljen. 1Pe 4:3 Éppen elég, hogy az elmúlt időben a pogányok akaratát követtétek és bujaságban, gyönyörök közt, részegeskedésben, lakomákban és dőzsölésben, bűnös bálványimádást űzve éltetek. 1Pe 4:4 Azok csodálkoznak, hogy nem tartotok velük a testiségnek ebben a posványában, és ócsárolnak miatta. 1Pe 4:5 De számot adnak majd annak, aki készen áll, hogy élőt - holtat megítéljen. 1Pe 4:6 Az evangélium ugyanis azért hangzott el a holtak előtt is, hogy ha testükben emberi módon ítélet sújtja is őket, Isten kegyéből éljenek a Lélek által. 1Pe 4:7 Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és ügyeljetek arra, hogy helyesen imádkozzatok. 1Pe 4:8 Mindenekelőtt tartsatok ki egymás odaadó szeretetében, mert a szeretet sok bűnt eltakar. 1Pe 4:9 Legyetek vendégszeretők egymás iránt, zokszó nélkül. 1Pe 4:10 Szolgáljatok egymásnak azzal a kegyelmi ajándékkal, amit ki ki nyert, mint Isten sokféle kegyelmének hű közvetítői. 1Pe 4:11 "Ha valaki beszél, mintegy Isten szavával szóljon; ha valaki szolgál, tegye azzal az erővel, amit Isten juttat, hogy Jézus" 1Pe 4:12 Kedveseim, ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, amelyen próbakép kell átjutnotok, mintha hallatlan dolog történnék veletek, 1Pe 4:13 hanem örvendjetek, ha részt vehettek Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége kinyilvánulásakor is szívből örvendhessetek. 1Pe 4:14 Ha Krisztus nevéért ócsárolnak, boldogok vagytok, mert az isteni Fölség Lelke pihen meg rajtatok. 1Pe 4:15 Egyiktek se azért szenvedjen, mert gyilkos, tolvaj, gonosztevő vagy bitorló. 1Pe 4:16 De ha mint keresztény szenved, ne szégyellje, hanem dicsőítse meg Istent ezzel a hitvallással. 1Pe 4:17 Elérkezett ugyanis az idő, hogy megkezdődjék az ítélkezés Isten házanépe fölött. Ha pedig rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a vége, akik nem hittek Isten evangéliumának? 1Pe 4:18 S ha az igaz is alig menekül meg, hova lesz az istentelen és bűnös? 1Pe 4:19 Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket jócselekedeteikkel a hűséges Teremtőnek. 1Pe 5:1 A közöttetek élő elöljárókat, mint magam is elöljáró, Krisztus szenvedésének tanúja és egyben a jövőben föltáruló dicsőségének is részese, 1Pe 5:2 "kérem, legeltessétek Isten rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven: ne haszonlesésből, hanem odaadással;" 1Pe 5:3 ne zsarnokoskodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak mintaképei (jó szívvel). 1Pe 5:4 S ha megjelenik majd a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. 1Pe 5:5 Ti pedig fiatalabbak, fogadjatok szót az elöljáróknak. Egymással szemben mindnyájan alázatosságot öltsetek magatokra, mert Isten a kevélyekkel szembeszáll, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad. 1Pe 5:6 Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annakidején fölmagasztaljon titeket. 1Pe 5:7 Minden aggságos gondot hagyjatok rá, mert ő gondot visel rátok. 1Pe 5:8 Óvatosak és éberek legyetek. Ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el. 1Pe 5:9 Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével, hiszen tudjátok, hogy testvéreiteket szerte a világon ugyanez a szenvedés éri. 1Pe 5:10 Isten pedig, minden kegyelemnek szerzője, aki rövid szenvedéstek után (Jézus) Krisztusban örök dicsőségre hívott meg titeket, maga tesz rá alkalmassá, maga erősít és szilárdít meg. 1Pe 5:11 Neki legyen (dicsőség és) hatalom mindörökkön - örökké. Amen. Befejezés 1Pe 5:12 Ezt írtam nektek röviden Szilvánusz által, akit hűséges testvéreteknek tartok. Figyelmeztetlek titeket és tanúsítom, hogy Isten igazi kegyelme az, amely mellé álltatok. 1Pe 5:13 Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni egyház, valamint fiam, Márk. 1Pe 5:14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Kegyelem mindnyájatokkal, akik (Jézus) Krisztusban vagytok. (Amen.) 2Pe 1:1 Simon Péter, Jézus Kriszus szolgája és apostola azoknak, akik Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus üdvözítő szándékából ugyanannak a drága hitnek lettek részesei, mint mi. 2Pe 1:2 Kegyelemmel és békességgel töltsön el titeket Istennek és Urunknak, (Krisztus) Jézusnak ismerete. 2Pe 1:3 Az istenfélő életre szolgáló összes javakat isteni hatalma az ő megismerése által juttatta nekünk, aki dicsőségével és erejével meghívott minket. 2Pe 1:4 Így váltotta be nekünk legszebb és legnagyobb ígéreteit, hogy ezek révén az isteni természet részeseivé legyetek és elmeneküljetek a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. 2Pe 1:5 Éppen ezért legyetek igen buzgók és mutassátok meg sorjában hitetek által az erényt, 2Pe 1:6 az erény által a tudást, a tudás által az önuralmat, az önuralom által az állhatatosságot, az állhatatosság által az istenfélelmet, 2Pe 1:7 az istenfélelem által a testvéri jóindulatot, a testvéri jóindulat által a felebaráti szeretetet. 2Pe 1:8 Ha ezek megvannak bennetek és gyarapodnak is, nem lesztek restek és gyümölcstelenek Urunk Jézus Krisztus teljes megismerésében. 2Pe 1:9 Akiben ezek hiányoznak, azt vakság veri, mert elfelejtette régi bűneitől való megtisztulását. 2Pe 1:10 Ezért annál inkább iparkodjatok, testvéreim, hogy hivatástokat és kiválasztástokat (jó cselekedetekkel) biztosítsátok, mert ha ezt teszitek, sohasem fogtok többé elbotlani. 2Pe 1:11 Így ugyanis széles út nyílik előttetek Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus országba. 2Pe 1:12 Ezért mindenkor azon leszek, hogy emlékeztessetek erre titeket, bár ismeritek a jelenvaló igazságot és szilárdan álltok mellette. 2Pe 1:13 Helyesnek tartom ugyanis, hogy amíg ebben a sátorban időzöm, figyelmeztesselek és serkentselek titeket, mert biztos vagyok abban, 2Pe 1:14 hogy sátram lebontása hamarosan bekövetkezik, amint Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta ezt. 2Pe 1:15 Gondom lesz rá azonban, hogy ezekről holtom után is bármikor meg tudjatok emlékezni. 2Pe 1:16 Nem ravaszul kieszelt mesék nyomán adtuk nektek hírül Urunk Jézus Krisztus csodálatos erejét, hanem mint megdicsőülésének szemtanúi. 2Pe 1:17 Amikor Isten, az Atya megtisztelte és megdicsőítette, ez a szózat hangzott le hozzá a magasztos dicsőségből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, (őt hallgassátok)!" 2Pe 1:18 Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. 2Pe 1:19 Ezenkívül birtokában vagyunk a megbízható prófétai jövendöléseknek is. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító mécsre, amíg fel nem virrad a nappal és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben. 2Pe 1:20 Mindenekelőtt azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésből. 2Pe 1:21 Emberi elhatározásból ugyanis sohasem született jövendölés, hanem a Szentlélektől sugallva Isten megbízásából beszéltek a szent férfiak. 2Pe 2:1 Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urukat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra. 2Pe 2:2 Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat. 2Pe 2:3 Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el. 2Pe 2:4 Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. 2Pe 2:5 Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. 2Pe 2:6 A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek. 2Pe 2:7 De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette. 2Pe 2:8 Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról - napra gyötörték gaztetteik. 2Pe 2:9 Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára, 2Pe 2:10 elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni, 2Pe 2:11 noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató ítéletet. 2Pe 2:12 Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és megkapják gonoszságuk jutalmát. 2Pe 2:13 Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok - és szennyfoltok, amikor veletek lakmároznak. 2Pe 2:14 Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők! 2Pe 2:15 Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bozor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért. 2Pe 2:16 A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszallta a próféta istentelen viselkedését. 2Pe 2:17 Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár. 2Pe 2:18 Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül. 2Pe 2:19 Szabadságot ígérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai. Annak rabja ugyanis mindenki, aki őt legyőzte. 2Pe 2:20 Kijutottak ugyan a világ posványából, amikor Urunkat és Üdvözítőnket, Jézus Krisztust megismerték, de aztán újra elmerültek benne és hatalmába kerültek, úgyhogy utóbbi soruk rosszabb a korábbinál. 2Pe 2:21 Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, mint hogy annak megismerése után eltérjenek a nekik adott szent törvénytől. 2Pe 2:22 Találóan áll rájuk a közmondás: "Visszatér az eb ahhoz, amit kihányt", meg ez: "A megfürdött sertés pocsolyában hempereg." 2Pe 3:1 Szeretteim, már ezt a második levelet írom nektek, hogy a figyelmeztetéssel ébren tartsam bennetek a tiszta lelkületet. 2Pe 3:2 Emlékezzetek a szent próféták régebben mondott szavaira, valamint az üdvözítő Úrnak apostolaitok által hirdetett parancsaira. 2Pe 3:3 Először is gondoljatok arra, hogy az utolsó időben gonosz csúfolódók lépnek föl, akik kényük - kedvükre élnek, s azt kérdezgetik: 2Pe 3:4 "Hol marad megígért eljövetele? Hiszen, mióta atyáink elhunytak, minden úgy maradt, mint a teremtés kezdetétől fogva!" 2Pe 3:5 Ám készakarva eltitkolják maguk előtt, hogy már régóta megvolt az ég és a föld, mely Isten szavára vízből és víz által keletkezett, 2Pe 3:6 s általa az akkori világ vízzel borítva elpusztult. 2Pe 3:7 A mostani eget és földet ugyanaz a szó őrizte meg, hogy fönntartsa az istentelenek elitélésének és kárhozatának napjára a tűz számára. 2Pe 3:8 Különösen pedig az ne kerülje el figyelmeteket, szeretteim, hogy egy nap az Úr előtt olyan, mint ezer esztendő, s ezer esztendő is, akárcsak egyetlen nap. 2Pe 3:9 Az Úr nem késik ígéretével, mint ahogy némelyek késedelmesnek tartják, hanem nagy türelmet tanúsít irántatok. Nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen. 2Pe 3:10 Eljön azonban az Úr napja, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elpusztulnak, az elemek megolvadnak a hőségben, s a föld és rajta minden alkotás tűzben ég el. 2Pe 3:11 Milyen szentül és istenfélően kell élnetek, ha mindez így elpusztul, 2Pe 3:12 hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét! Akkor az egek tűzben pusztulnak el és az elemek hőségben olvadnak szét. 2Pe 3:13 Mi azonban új égre és új földre várunk, mely az igazság otthona. 2Pe 3:14 Befejezés. Szeretteim, azért, ha erre vártok, azon legyetek, hogy ő békességben szeplőtelennek és kifogástalannak találjon titeket. 2Pe 3:15 Használjátok föl Urunk türelmét üdvösségtekre! Így írt nektek a neki juttatott bölcsességgel szeretett testvérünk, Pál is minden levelében, amikor erről beszél. 2Pe 3:16 Akad azonban némi nehezen érthető is bennük, amit a tanulatlanok és a hitben ingadozók vesztükre ferdítenek el, akárcsak a többi Írást. 2Pe 3:17 Ti már előre tudtok ezekről, szeretteim. Legyetek tehát résen, hogy az istentelenek tévedése el ne sodorjon és biztonságotokat el ne veszítsétek. 2Pe 3:18 Inkább gyarapodjatok Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Amen. 1Jo 1:1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az élet Igéjét hirdetjük nektek. 1Jo 1:2 Az élet megjelent. Mi láttuk, tanúságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. 1Jo 1:3 Azt hirdetjük tehát nektek, amit láttunk és hallottunk, hogy ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fiúval, Jézus Krisztussal. 1Jo 1:4 Azért írjuk ezt nektek, hogy (örüljetek és) örömünk teljes legyen. Isten világosság: éljetek Isten világosságában 1Jo 1:5 Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek. 1Jo 1:6 Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, de sötétségben élünk, hazudunk és nem cselekszünk az igazság szerint. 1Jo 1:7 De ha világosságban élünk, amint ő is a világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással és Fiának, Jézus (Krisztusnak) vére megtisztít minden bűntől. 1Jo 1:8 Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat csaljuk meg és az igazság nincs bennünk. 1Jo 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, ő hűséges és igazságos: megbocsájtja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól. 1Jo 1:10 Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és tanítása nincs bennünk. 1Jo 2:1 Gyermekeim, azért írom ezeket, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. 1Jo 2:2 Ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. 1Jo 2:3 Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. 1Jo 2:4 Aki azt állítja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és az igazság nincs benne. 1Jo 2:5 Aki viszont megtartja tanítását, abban Isten szeretete valóban tökéletes. Ezáltal győződünk meg róla, hogy benne vagyunk. 1Jo 2:6 Aki azt állítja, hogy őbenne él, annak úgy kell cselekednie, ahogy ő cselekedett. 1Jo 2:7 Szeretteim, ezzel nem új parancsot írok nektek. A régi parancs az, amelyet kezdettől fogva kaptatok. A régi parancs az a tanítás, amit az imént hallottatok. 1Jo 2:8 Ám új parancsot is írok nektek, amely őbenne is és tibennetek is megvalósult. A sötétség múlóban van és az igaz világosság már ragyog. 1Jo 2:9 Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is sötétségben van. 1Jo 2:10 Aki szereti testvérét, az világosságban él, és abban nincs megbotránkozni való. 1Jo 2:11 Aki viszont gyűlöli testvérét, az a sötétségben él és sötétben jár. Nem tudja hova megy, mert a sötétség megvakította szemét. 1Jo 2:12 Írok nektek, gyermekek, mert benne bocsánatot nyertek bűneitekért. 1Jo 2:13 Írok nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek ifJam, mert legyőztétek a gonoszt. 1Jo 2:14 Írtam nektek gyermekek, mert megismertétek az Atyát. Írtam nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifJam, mert erősek vagytok: él bennetek Isten tanítása, és legyőztétek a gonoszt. 1Jo 2:15 Ne szeressétek a világot, sem azt, ami e világban van. Aki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. 1Jo 2:16 Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól. 1Jo 2:17 De elmúlik a világ és annak bűnös kívánsága. Csak aki megteszi Isten akaratát, az él örökké. 1Jo 2:18 Gyermekeim, itt az utolsó óra! Amint hallottátok, eljön az antikrisztus. Már eddig is sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 1Jo 2:19 Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá lennie, hogy nem mindnyájan tartoznak közénk. 1Jo 2:20 Ti azonban a Szent kenetét kaptátok, s mindent tudtok. 1Jo 2:21 Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot. Ti ismeritek, és azt is tudjátok, hogy semmi hazugság sem származik az igazságból. 1Jo 2:22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? . 1Jo 2:23 Ez az antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mind az ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. 1Jo 2:24 Aki megvallja a Fiút, elismeri az Atyát is. Maradjon meg bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. 1Jo 2:25 Az ígéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet. 1Jo 2:26 Ezeket akartam írni nektek azok miatt, akik félrevezetnek. 1Jo 2:27 Ami titeket illet, maradjon meg bennetek a tőle kapott kenet. Más tanítóra nincs szükség: bármire is tanítson az ő kenete, az igaz és nem hazugság. Maradjatok tehát őbenne, amint tanította. 1Jo 2:28 Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor majd megjelenik, bizalommal töltsön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk. Isten Atyánk: éljetek, mint Isten gyermekei. 1Jo 2:29 Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok azt is, hogy mindaz, aki igazságot cselekszik, tőle született. 1Jo 3:1 Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri Őt. 1Jo 3:2 Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van. 1Jo 3:3 Mindaz, akit ez a reménység tölt el iránta, megszenteli magát, amint ő is szent. 1Jo 3:4 Mindaz, aki bűnt követ el, megszegi a törvényt, mert a bűn törvényszegés. 1Jo 3:5 Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye bűneinket. Őbenne nincs bűn. 1Jo 3:6 Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik. Aki viszont vétkezik, nem látja őt, és nem is ismeri. 1Jo 3:7 Gyermekeim, senki meg ne csaljon titeket! Aki igazságot cselekszik, az igaz, amint ő maga is igaz. 1Jo 3:8 Aki bűnt követ el, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa. 1Jo 3:9 Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem követ el, mert isteni csíra van benne. Nem vétkezik, mert Istentől született. 1Jo 3:10 Erről ismerhetők föl Isten fiai és az ördög fiai: mindaz, aki nem cselekszik igazságot, nem Istentől való, de az sem, aki testvérét nem szereti. 1Jo 3:11 Az üzenet, amit kezdettől fogva hallottatok, ez: Szeressük egymást. 1Jo 3:12 Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt és megölte testvérét. Ugyan miért ölte meg? Mivel cselekedetei gonoszak voltak, testvére tettei viszont igazak. 1Jo 3:13 Ne csodálkozzatok testvérek, ha a világ gyűlöl titeket. 1Jo 3:14 Mi tudjuk, hogy a halálból átjutottunk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. 1Jo 3:15 Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És mi tudjuk, hogy a gyilkos nem hordja magában az örök életet. 1Jo 3:16 Arról ismertük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta értünk. Tehát nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért. 1Jo 3:17 Aki birtokolja a világ javait, és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle szívét: hogyan él abban Isten szeretete? 1Jo 3:18 Gyermekeim, ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! 1Jo 3:19 Így tudjuk meg, hogy az igazságból vagyunk, és ezzel megnyugtathatjuk előtte szívünket. 1Jo 3:20 Ha vádol a szívünk, Isten nagyobb szívünknél: Ő mindent tud. 1Jo 3:21 Szeretteim, ha szívünk nem vádol, teljes bizalommal lehetünk Istenhez: 1Jo 3:22 bármit kérünk, megkapjuk tőle, hiszen megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves neki. 1Jo 3:23 Az Ő parancsa pedig ez: Higgyünk Fiában, Jézus Krisztusban, és szeressük egymást. Így parancsolta nekünk. 1Jo 3:24 Aki megtartja parancsait, Istenben él és Isten őbenne. Azt, hogy ő bennünk él, a nekünk adott Lélektől tudjuk. 1Jo 4:1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. 1Jo 4:2 Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. 1Jo 4:3 Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van. 1Jo 4:4 Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, aki bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. 1Jo 4:5 Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk. 1Jo 4:6 Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki viszont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg, az igazság szellemét a hamisság szellemétől. Isten szeretet: éljetek szeretetben. 1Jo 4:7 Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent. 1Jo 4:8 Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. 1Jo 4:9 Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. 1Jo 4:10 A szeretet ebben mutatkozik meg: Nem mi szerettük Istent, hanem ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 1Jo 4:11 Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. 1Jo 4:12 Istent sohasem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él, és szeretete tökéletes lesz bennünk. 1Jo 4:13 Abból ismerjük föl, hogy benne élünk és ő mibennünk, hogy saját Lelkéből adott nekünk. 1Jo 4:14 Mi láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ Üdvözítőjét. 1Jo 4:15 Aki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten él, és ő Istenben. 1Jo 4:16 Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne. 1Jo 4:17 (Isten) szeretete azzal éri el tökéletességét bennünk, ha teljes bizalommal tekintünk az ítélet napjára, mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is e világon. 1Jo 4:18 A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben. 1Jo 4:19 Szeressük tehát (Istent), mert Isten előbb szeretet minket. 1Jo 4:20 Aki azt állítja: Szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? 1Jo 4:21 Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle: Aki szereti Istent, szeresse testvérét is. 1Jo 5:1 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Messiás, Istentől született, és csak az, aki a szülőt szereti, szereti annak gyermekét is. 1Jo 5:2 Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha Istent szeretjük és megtartjuk parancsait. 1Jo 5:3 Szeretetünk Isten iránt abban mutatkozik, hogy megtartjuk parancsait. 1Jo 5:4 Parancsai nem nehezek. Minden ugyanis, ami Istentől született, győzedelmeskedik a világon. A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk. 1Jo 5:5 Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? 1Jo 5:6 Hiszen Jézus Krisztus az, aki víz, vér és Lélek által jött. Nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által. Erről a Lélek tanúskodik, hiszen a Lélek az igazság. 1Jo 5:7 Hárman tanúskodnak tehát (a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy. És hárman tanúskodnak a földön): 1Jo 5:8 a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy. 1Jo 5:9 Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, az Isten tanúsága nagyobb. Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett Fiáról. 1Jo 5:10 Aki hisz Isten Fiában, magában hordja (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugnak tartja őt, mert nem hisz Isten tanúságában, amelyet Fiáról tett. 1Jo 5:11 A tanúság pedig arról szól, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet Fiában van. 1Jo 5:12 "Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincsen élete." 1Jo 5:13 Ezeket azért írom nektek, akik hisztek az Isten Fiában, hogy tudjátok: örök életetek van. 1Jo 5:14 Az a bizalom él bennünk iránta, hogy bármit is kérünk akarata szerint, meghallgat minket. 1Jo 5:15 Tudjuk ugyanis, hogy minden kérésünket meghallgatja, és tudjuk azt is, hogy ő sugallta mindazt, amit kérünk. 1Jo 5:16 Ha látja valaki, hogy testvére vétkezik, de nem halált hozó bűnnel, könyörögjön érte, hogy visszakapja az életet. Ez arra áll, aki nem halált hozó bűnnel vétkezett. Van halált hozó bűn is. Ilyennél nem mondom, hogy könyörögjön érte. 1Jo 5:17 Minden gonoszság bűn. De van bűn, amely nem halált hozó. Befejezés. 1Jo 5:18 Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik. Aki Istentől született, távol tartja magát a bűntől, és a gonosz nem fér hozzá. 1Jo 5:19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, a világ viszont teljesen a gonoszságban fetreng. 1Jo 5:20 Tudjuk azt is, hogy Isten Fia eljött, és érzéket adott nekünk, hogy megismerjük az igaz Istent. Ezzel az ő igaz Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk: ő az igaz Isten és az örök élet. 1Jo 5:21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól. (Amen.) 2Jo 1:1 Én, az öreg elöljáró, a választott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az igazságban szeretek – de nemcsak én, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot - 2Jo 1:2 az igazság kedvéért, amely bennünk él és velünk lesz mindörökké. 2Jo 1:3 Kegyelem, irgalom és békesség legyen veletek Istentől, az Atyától és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától, igazságban és szeretetben! 2Jo 1:4 Igen örültem, hogy gyermekeid között olyanokat találtak, akik az igazság útján járnak, úgy amint az Atya parancsolta nekünk. 2Jo 1:5 Most pedig arra kérlek, Úrnő: szeressük egymást! Ezzel nem új parancsot írok nektek, hanem azt, amit már kezdetben kaptunk. 2Jo 1:6 A szeretet abban áll, hogy parancsai szerint cselekedjünk. Parancsa pedig az, hogy amint kezdettől fogva hallottátok, szeretetben éljetek. 2Jo 1:7 Sok hamis tanító lépett fel a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus eljött testben. 2Jo 1:8 Az ilyen: hamis tanító és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy amit már elértetek, el ne veszítsétek, és teljes jutalmat kapjatok. 2Jo 1:9 Aki eltér Krisztus tanításától s nem tart ki mellette, abban nincs Isten. Abban viszont, aki kitart a tanításban, él az Atya is, és a Fiú is. 2Jo 1:10 Ha jön hozzátok valaki, és nem így tanít, ne fogadjátok be házatokba, még csak ne is üdvözöljétek. 2Jo 1:11 Aki üdvözli őt, részese gonosz cselekedeteinek. 2Jo 1:12 Még sok írnivalóm volna, de nem akartam papíron és tintával, mert remélem, hogy eljutok hozzátok s élőszóval beszélhetek veletek, hogy örömünk teljes legyen. 2Jo 1:13 Üdvözölnek nővérednek, a választottnak gyermekei. 3Jo 1:1 Én, az öreg elöljáró, szeretett Gájduszomnak, akit az igazságban szeretek. 3Jo 1:2 Kedvesem! Kívánom, hogy minden ügyedben sikerrel járj és egészséges légy, mint ahogy lelked is rendben van. 3Jo 1:3 Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek és dicsérték igaz életedet. Te valóban az igazság útján jársz. 3Jo 1:4 Nincs nagyobb örömöm, mint amikor azt hallom, hogy fiaim az igazság útján járnak. 3Jo 1:5 Kedvesem, helyesen teszed mindazt, amit a testvérekkel, főképp az úton lévőkkel cselekszel. 3Jo 1:6 Ezek dicsérték szeretetedet a hívek közössége előtt. Jól teszed, ha Istenhez méltóan tovább segíted őket. 3Jo 1:7 Hiszen az ő nevéért keltek útra és semmit sem fogadtak el a pogányoktól. 3Jo 1:8 Nekünk kell befogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársai legyűnk az igazságnak. 3Jo 1:9 Írtam a közösségnek, de Diotrefész, aki elsőségre törekszik köztük, nem fogad be minket. 3Jo 1:10 Azért, ha majd elmegyek hozzátok, szemére vetem, amit tesz: gonosz fecsegésével megszól minket, és mintha ez nem volna elég, ő maga nem fogadja be a testvéreket, azoknak pedig, akik be akarják fogadni, megtiltja, sőt ki is zárja őket a közösségből 3Jo 1:11 "Kedvesem, ne kövesd a rosszat, hanem a jót. Aki jót cselekszik, Istentől van; aki rosszat, nem látta Istent." 3Jo 1:12 Demetrioszról mindenki, maga az igazság is tanúskodik, sőt mi is tanúi vagyunk, és te tudod, hogy tanúságunk igaz. 3Jo 1:13 Befejezés. Még sok írnivalóm volna, de nem akarom tollal és tintával írni. 3Jo 1:14 Remélem, hogy hamarosan meglátlak és akkor élőszóval beszélgethetünk. Jud 1:1 Judás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, Istenben, az Atyában szeretett és a Jézus Krisztusban megőrzött meghívottaknak. Jud 1:2 Bőségesen részesüljetek irgalomban, békében és szeretetben. Jud 1:3 Szeretteim! Mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartom, hogy ebben az írásban kérjelek titeket: harcoljatok a hitért, melyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak. Jud 1:4 Alattomban ugyanis befurakodtak közénk bizonyos emberek, akik ellen már régen meg van írva az ítélet: istentelenek, akik Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják és az egyedül uralkodót, Urunkat, Jézus Krisztust tagadják. Jud 1:5 Figyelmeztetni akarlak titeket arra, bár mindezt jól tudjátok, hogy az Úr kiszabadította ugyan a népet Egyiptom földjéről, később azonban azokat, akik nem hittek, elpusztította. Jud 1:6 Az angyalokat is, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken sötétségben tartja. Jud 1:7 Szodoma és Gomorra, meg a szomszédos városok, amelyek paráználkodtak és természetellenes kívánságokat követtek, az örök tűz büntetésével szintén intő példaként állnak előttünk. Jud 1:8 Ugyanígy ezek az álmodozók is megfertőzik a testet, megvetik a felsőbbséget és káromolják a méltóságot. Jud 1:9 Ezzel szemben még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel Mózes teste miatt vitatkozott és viaskodott, hanem azt mondta: "Büntessen téged az Úr!" Jud 1:10 Ezek viszont gyalázzák mindazt, amit nem értenek, amit pedig, mint az oktalan állatok, ösztönösen tudnak, az romlásukat okozza. Jud 1:11 Jaj nekik! Káin útján járnak, Bálám tévedése, a nyereség után törik magukat, és mint Koré a lázadásban, elvesznek. Jud 1:12 "Szégyenfoltok ők, akik lakomáikon tartózkodás nélkül lakmároznak és hizlalják magukat; széltől ide - oda kergetett esőtlen felhők; késő őszi, terméketlen, kétszer kiveszett, gyökerestől kitépett fák;" Jud 1:13 "saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, akikre a sötét alvilág vár mindörökre." Jud 1:14 Ezekről jövendölt Hénok, Ádám után a hetedik, amikor így szólt: "Látjátok, jön az Úr tízezernyi szentjével, Jud 1:15 hogy ítéletet tartson mindenki felett, és hogy megbüntesse az istentelenek minden gonoszságban véghezvitt cselekedetét és minden durva szót, amit az istentelen bűnösök ellene szóltak." Jud 1:16 Ezek panaszkodó elégedetlenkedők, akik szenvedélyeiknek élnek, szájuk nagyzolóan beszél és haszonlesésből hízelegnek az embereknek. Jud 1:17 Ti azonban, szeretteim, gondoljatok a tanításra, melyet Urunk Jézus Krisztus apostolai hirdettek. Jud 1:18 Megmondták nektek: az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik istentelen szenvedélyeiknek élnek. Jud 1:19 Ezek azok, akik szakadást okoznak: érzékies emberek, akikben nincs Lélek. Jud 1:20 Ti azonban, szeretteim, épüljetek szent hitetek alapjára. Imádkozzatok a Szentlélekben. Jud 1:21 Tartsatok ki Isten szeretetében és várjátok Urunk Jézus Krisztus örök életet adó irgalmasságát. Jud 1:22 Utasítsátok rendre a kétkedőket. Jud 1:23 Másokat mentsetek meg és ragadjátok ki őket a tűzből. A többieken pedig könyörüljetek szent félelemmel, de utáljátok még a testük által megfertőzött ruhát is. Jud 1:24 Befejezés. Neki azonban, akinek hatalma van, hogy titeket megőrizzen a bűntől és (Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor) szeplőtelenül és örvendezéssel dicsőséges színe elé állítson: Jud 1:25 neki, egyedül üdvözítő Istenünknek, Urunk Jézus Krisztus által, legyen tisztelet és dicsőség, uralkodás és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké. Amen. Rev 1:1 Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten azért adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie. Elküldte angyalát s úgy jelentette ki szolgájának Jánosnak, Rev 1:2 aki tanúságot tesz Isten szaváról és Jézus Krisztus tanúságáról: mindarról, amit látott. Rev 1:3 Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ennek a jövendölésnek igéit, és megtartja mindazt, ami fel van jegyezve benne, mert közel az idő. Rev 1:4 "János a hét egyháznak, mely Ázsiában van. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt és aki eljövendő; meg a hét szellemtől, aki trónja előtt áll, és Jézus Krisztustól." Rev 1:5 Ő a hűséges tanú, az Elsőszülött a holtak közül és a föld királyainak Fejedelme. Rev 1:6 Ő szeretett minket, vérével megváltott bűneinktől és Istennek, Atyjának országává és papjaivá tett: övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Amen. Rev 1:7 Nézzétek, eljön a felhőkön. Látni fogja őt minden ember, azok is, akik keresztülszúrták. Akkor majd mellét veri miatta a föld minden népe. Így van. Amen. Rev 1:8 Én az Alfa és az Omega vagyok, (a kezdet és a vég), mondja Isten, az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható. Rev 1:9 Én János, testvérek és társatok Jézus (Krisztusban), az üldöztetésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéje és Jézus tanúsága miatt. Rev 1:10 Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögött harsona hangjához hasonló nagy szózatot hallottam. Rev 1:11 Így szólt: "Amit látsz, írd egy könyvtekercsre és küldd el a hét egyháznak, (mely Ázsiában van): Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodíciába. Rev 1:12 Erre megfordultam, hogy lássam, kitől jön a szózat. Amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a (hét arany) gyertyatartó között pedig ember fiához hasonlót. Rev 1:13 Bokáig érő ruhába volt öltözve, mellén aranyövvel övezve. Rev 1:14 Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme mint a lobogó tűz, Rev 1:15 lába mint a kemencében izzó sárgaréz, hangja mint a nagy vizek zúgása. Rev 1:16 Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű, hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap. Rev 1:17 Láttára holtként rogytam lába elé. De ő rám tette jobbját és így szólt: "Ne félj! Én vagyok az Első és Utolsó, s az Élő: halott voltam, de most örökkön - örökké élek. Rev 1:18 Nálam van a halál és az alvilág kulcsa. Rev 1:19 Jegyezd fel tehát, amit láttál: ami jelenvaló és aminek ezután kell megtörténnie. Rev 1:20 A jobbomon látott hét csillag és a hét gyertyatartó titka ez: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét egyház." Rev 2:1 "Az efezusi egyház angyalának írd meg: Így szól, aki jobbjában a hét csillagot tartja, aki a hét arany gyertyatartó közt jár: Rev 2:2 Ismerem tetteidet, fáradozásodat és állhatatosságodat. Tudom, hogy nem tűröd meg a gonoszokat: próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugoknak találtad őket. Rev 2:3 Állhatatos is vagy: szenvedtél értem és nem fáradtál bele. Rev 2:4 De az a kifogásom ellened, hogy elhagytad első szeretetedet. Gondold meg, honnan süllyedtél ide. Rev 2:5 Tarts bűnbánatot és tégy úgy, mint előbb. Különben föllépek ellened és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha bűnbánatot nem tartasz. Rev 2:6 Az viszont jó benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit. Én is gyűlölöm azokat. Rev 2:7 Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, mely Isten paradicsomában van. Rev 2:8 A szmirnai egyház angyalának írd meg: Így szól az Első és az Utolsó, aki halott volt, de életre kelt: Rev 2:9 Ismerem üldöztetésedet és szegénységedet. Valójában gazdag vagy. Tudom, hogy gyaláznak azok, akik Hebóknak vallják magukat, pedig nem azok, hanem a sátán zsinagógája. Rev 2:10 Ne félj a rád váró szenvedéstől. Az ördög néhányat közületek börtönbe vet, hogy próbára tegyen. Tíz napi üldözést kell kiállnotok. Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját. Rev 2:11 Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztest nem sebzi meg a második halál. Rev 2:12 Levél a pergamumi egyházhoz. A pergamumi egyház angyalának írd meg: Így szól, aki a kétélű hegyes kardot tartja: Rev 2:13 Tudom, hol lakol: ahol a sátán trónja áll. Mégis kitartasz mellettem és nem tagadtad meg hitemet, még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, hűséges vértanúmat megölték nálatok, ahol a sátán lakik. Rev 2:14 De van némi kifogásom ellened: Vannak ott nálad Bálám tanításának követői, aki kioktatta Bálákot, hogy áldozati hús evésére és paráználkodásra csábítsa Izrael fiait. Rev 2:15 Azonkívül vannak nálad követői a nikolaiták tanításának is. Rev 2:16 Tarts tehát bűnbánatot, különben hamarosan föllépek ellened és harcba szállok velük szájamnak kardjával. Rev 2:17 Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ, a kövön új név áll, amelyet más meg nem ért, csak aki megkapja. Rev 2:18 A tiatírai egyház angyalának írd meg: Így szól az Isten Fia, akinek szeme mint a lobogó tűz, és lába mint a sárgaréz: Rev 2:19 Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálataidat, állhatatosságodat és utóbbi tetteidet, amelyek fölülmúlják az előbbieket. Rev 2:20 De az a kifogásom ellened, hogy megtűröd Jezabel asszonyt. Ez prófétának mondja magát és tanításával arra csábítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból. Rev 2:21 Időt adtam neki, hogy bűnbánatot tartson, de nem akar megtérni paráznaságából. Rev 2:22 Ágynak döntöm, és akik házasságtörést követnek el vele, azokat nagy nyomorúságba, ha el nem fordulnak tetteiktől. Rev 2:23 Fiait halálra adom. Tudja meg minden egyház, hogy én vesék és szívek vizsgálója vagyok és megfizetek kinek - kinek tettei szerint. Rev 2:24 Nektek, többieknek pedig, akik Tiatírában vagytok, de nem követitek ezt a tanítást és nem ismeritek a sátán úgynevezett mélységeit, azt mondom: Nem rakok rátok más terhet, Rev 2:25 de amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök. Rev 2:26 A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteim mellett, hatalmat adok a pogány nemzetek fölött. Rev 2:27 Vasvesszővel kormányozza őket, és mint cserépedényeket, összetöri. Rev 2:28 Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot. Rev 2:29 Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak. Rev 3:1 A szárdeszi egyház angyalának írd meg: Így szól, akié Isten hét lelke és a hét csillag: Ismerem tetteidet. Tudom, hogy élő a neved, de halott vagy. Rev 3:2 Ébredj föl, erősítsd meg a többit, aki halálán van. Tetteidet nem találom tökéletesnek Istenem előtt. Rev 3:3 Jusson eszedbe tehát, hogyan kaptad és hallottad. Tarts ki mellette és térj meg. Ha nem virrasztasz, mint a tolvaj jövök (hozzád) és nem fogod tudni, mely órában érkezem. Rev 3:4 De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat. Velem fognak járni fehér ruhában, mert megérdemlik. Rev 3:5 A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki többé az élet könyvéből, hanem megvallom Atyám és angyalai előtt. Rev 3:6 Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak. Rev 3:7 A filadelfiai egyház angyalának írd meg: Így szól a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki megnyit és senki be nem zárja, bezár és senki ki nem nyitja: Ismerem tetteidet. Nézd, nyitott ajtót bíztam rád, amelyet senki be nem zárhat. Rev 3:8 Bár kevés az erőd, mégis megtartottad tanításomat és nem tagadtál meg engem. Rev 3:9 Nézd, adok neked néhányat a sátán zsinagógájából, akik Hebóknak vallják magukat, pedig nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, lábadhoz boruljanak és ráeszméljenek, hogy szeretlek téged. Rev 3:10 Mivel megőrizted állhatatosságra buzdító igémet, én is megőrizlek a megpróbáltatás órájában, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. Hamarosan eljövök. Rev 3:11 Ragaszkodj ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Rev 3:12 A győztest oszloppá teszem Isten templomában, és többé nem távozik onnan. Ráírom Istenem nevét, és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, mely az égből, Istentől szállt alá, valamint az én új nevemet. Rev 3:13 Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak. Rev 3:14 A laodiceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Amen, a hűséges és igaz tanú, Isten teremtésének kútfeje: Rev 3:15 Ismerem tetteidet. Nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! Rev 3:16 De mivel langyos vagy és se hideg, se meleg, kivetlek szájamból. Rev 3:17 Azt mondod: gazdag vagyok, dúsgazdag, semmire sincs szükségem. Hát nem tudod, hogy nyomorult vagy és szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen! Rev 3:18 "Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben tisztult színaranyat, hogy meggazdagodjál; fehér ruhát, hogy felöltözködjél és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és kenetet, hogy megkend szemeidet és láss." Rev 3:19 Mindazt, akit szeretek, korholom és megfenyítem. Buzdulj föl és tarts bűnbánatot! Rev 3:20 Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem. Rev 3:21 A győztesnek megadom, hogy velem üljön trónomon, amint én is győztem és Atyámmal ülök trónján. Rev 3:22 Akinek füle van, hallja meg mit mond a Lélek az egyházaknak." Rev 4:1 Ezután láttam, hogy megnyílt egy kapu a mennyben. Az előbbi hang, melyet hallottam, mint hozzám szóló harsonát, tovább folytatta: "Jöjj föl ide! Megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie." Rev 4:2 Nyomban elragadtatásba estem. Íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Rev 4:3 Az ott ülőnek tekintete a jáspishoz és kárneolhoz hasonlított. A trón fölött smaragd színéhez hasonló szivárvány ívelt. Rev 4:4 A trón körül huszonnégy szék. A székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, fejükön arany korona. Rev 4:5 A trónból villám és mennydörgő szózat tört elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. Rev 4:6 A trón előtt kristályhoz hasonló, üvegként csillogó tenger terült el. Középen a trón előtt és a trón körül négy élőlény, elöl – hátul csupa szem. Rev 4:7 Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második tulokhoz, a harmadiknak emberéhez hasonló arca volt, a negyedik szárnyaló sashoz hasonlított. Rev 4:8 A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, köröskörül és belül csupa szem. Éjjel - nappal szüntelenül kiáltották: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!" Rev 4:9 Miközben az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön - örökké élőnek, Rev 4:10 a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt és imádta az örökkön - örökké élőt. Letették koronájukat a trón elé és így kiáltottak: Rev 4:11 "Méltó vagy Urunk Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te alkottad a mindenséget: akaratod hívott létre és teremtett mindent." Rev 5:1 Akkor a trónon ülő jobbjában egy kívül - belül teleírt könyvtekercset pillantottam meg, mely hét pecséttel volt lepecsételve. Rev 5:2 Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon hirdette: "Ki méltó arra, hogy kibontsa a könyvtekercset és feltörje pecsétjeit?" Rev 5:3 De senki sem volt képes rá sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen. Rev 5:4 Erre keserves sírásra fakadtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen. Rev 5:5 A vének egyike így szólt hozzám: "Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Juda törzséből, Dávid sarja. Ő nyitja ki a könyvet és töri fel hét pecsétjét." Rev 5:6 Akkor láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány, mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt: ezek Istennek az egész földre szétküldött hét szelleme. Rev 5:7 Odament és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. Rev 5:8 Amint átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája és tömjénnel telt aranycsészéje volt mindegyiknek: ezek a szentek imádságai. Rev 5:9 Új éneket énekeltek: "Méltó vagy (Uram), hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit. Hiszen megöltek, de véreddel megváltottál minket Istennek minden törzsből, nyelvből, népből, és nemzetből. Rev 5:10 Istenünk országává és papjaivá tetted őket és uralkodni fognak a földön!" Rev 5:11 Amint néztem, sok angyal szavát hallottam a trón, az élőlények és a vének körül. Számuk meghaladta az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret. Rev 5:12 Harsány hangon kiáltottak: "Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás." Rev 5:13 Erre hallottam, hogy minden teremtmény, mely a mennyben, a földön és a föld alatt, a tengeren és a tengerben van, így kiáltott: "A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön - örökké." Rev 5:14 A négy élőlény ráfelelte: "Amen", a (huszonnégy) vén pedig arcra borult és imádta (az örökkön - örökké élőt. Rev 6:1 Akkor láttam, hogy a Bárány feltöri a hét pecsét közül az elsőt. Erre hallottam, hogy a négy élőlény egyike mennydörgő hangon így szól: "Jöjj (és nézd)!" Rev 6:2 Egy fehér lovat pillantottam meg. A rajta ülőnek kézíja volt. Koronát nyújtottak neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. Rev 6:3 Mikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szól hozzám: "Jöjj (és nézd)!" Rev 6:4 Egy tűzvörös ló vágtatott elő. Lovasa hatalmat kapott, hogy megbontsa a békét a földön, hogy öldököljék egymást az emberek. Hosszú kardja volt. Rev 6:5 Mikor a harmadik pecsétet feltörte, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: "Jöjj (és nézd)!" Erre egy fekete lovat pillantottam meg. Lovasának kezében mérleg volt. Rev 6:6 A négy élőlény között szózat hallatszott: "Egy mérő gabona egy dénár, három mérő árpa is egy dénár, de az olajban és a borban ne tégy kárt." Rev 6:7 Mikor a negyedik pecsétet feltörte, hallottam a negyedik élőlény szavát: "Jöjj (és nézd)!" Rev 6:8 Erre egy fakó lovat láttam. Lovasának halál a neve, nyomában az alvilág járt. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal és éhínséggel, halállal és fenevadakkal öldököljön. Rev 6:9 Mikor az ötödik pecsétet feltörte, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéje és tanúságtételük miatt öltek meg. Rev 6:10 Nagy szóval kiáltották: "Urunk, te szent és igaz, meddig nem tartasz még ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?" Rev 6:11 Erre mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak és azt mondták nekik, maradjanak nyugodtan még egy rövid ideig, amíg betelik bajtársaik és testvéreik száma, akiket meg fognak ölni, akárcsak őket. Rev 6:12 Mikor a hatodik pecsétet feltörte, láttam, hogy nagy földrengés támad. A nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák és az egész hold olyan, mint a vér. Rev 6:13 Az ég csillagai a földre hulltak, mint ahogy a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, ha erős szél rázza. Rev 6:14 Az ég eltűnt, mint egy felgöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéről. Rev 6:15 A föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, minden rabszolga és szabad hegyi barlangokba és sziklák közé rejtőztek. Rev 6:16 Így kiáltottak a hegyeknek és szikláknak: "Omoljatok ránk és rejtsetek el a trónon ülőnek színe elől és a Bárány haragja elől! Rev 6:17 Eljött haragjuk nagy napja: ugyan ki tudna helytállni?" Rev 7:1 Ezután négy angyalt láttam, amint a föld négy sarkán állt és föltartóztatta a föld négy szelét, hogy ne fújjon a földön, sem a tengeren és semmiféle fán. Rev 7:2 Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll föl, akinél az élő Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek: Rev 7:3 "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem Revöljük Isten szolgáinak homlokát!" Rev 7:4 Hallottam a megjelöltek számát is: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak valamennyi törzséből: Rev 7:5 Juda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Rev 7:6 Áser törzséből tizenkétezer, Neftalim törzséből tizenkétezer, Manasszesz törzséből tizenkétezer, Rev 7:7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszakár törzséből tizenkétezer, Rev 7:8 Zabulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer. Rev 7:9 Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből. Ott álltak a trón és a Bárány színe előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal. Nagy szóval kiáltották: Rev 7:10 "Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!" Rev 7:11 Erre az angyalok mind körülfogták a trónt, a véneket és a négy élőlényt, arcra borultak a trón előtt és imádták Istent: Rev 7:12 "Amen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hála és tisztelet, hatalom és erő Istenünknek örökkön - örökké. Amen!" Rev 7:13 Ekkor az egyik vén azt kérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek?" Rev 7:14 "Te tudod Uram", feleltem. Ő megmagyarázta: "Ezek a nagy üldöztetésből jöttek és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. Rev 7:15 Ezért is állnak Isten trónja előtt és éjjel - nappal szolgálnak templomában. A trónon ülő közöttük lakik. Rev 7:16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nap nem égeti őket, sem másfajta forróság. Rev 7:17 A trón közepén álló Bárány legelteti és az élővizek forrásához tereli őket, Isten pedig letöröl szemükről minden könnyet." Rev 8:1 Mikor a hetedik pecsétet feltörte, mintegy félóráig tartó csend lett a mennyben. Rev 8:2 Akkor láttam, hogy az Isten színe előtt álló hét angyalnak hét harsonát adtak. Rev 8:3 Jött egy másik angyal arany tömjénezővel, s megállt az oltár előtt. Sok tömjént adtak neki, hogy tegye az összes szentek imádságával a trón előtt álló arany oltárra. Rev 8:4 A tömjénáldozat füstje a szentek imádságával fölszállt az angyal kezéből Isten színe elé. Rev 8:5 Ezután az angyal fogta a tömjénezőt, megtöltötte az oltár parazsával és lehajította a földre. Erre dübörgő mennydörgés, villámlás és földrengés támadt. Rev 8:6 A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, fölkészült, hogy megfújja harsonáját. Második látomás: A hét harsona Rev 8:7 Az első angyal megfújta harsonáját. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz keletkezett s a földre zuhogott. Rev 8:8 A második angyal is megfújta harsonáját. Erre, mint egy tűzben izzó nagy hegy, valami a tengerbe zuhant. Rev 8:9 A tenger harmadrésze vérré vált, a tengerben élő állatok harmadrésze elpusztult és a hajók harmadrésze elsüllyedt. Rev 8:10 A harmadik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy csillag hullott le az égből, s mint égő fáklya lobogott. A folyók és vízforrások harmadrészébe zuhant. Rev 8:11 A csillag neve Üröm volt. A vizek harmadrésze ürömmé változott és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett. Rev 8:12 A negyedik angyal is megfújta harsonáját. Erre a nap, a hold és a csillagok harmadrészét érte csapás, úgyhogy harmadrészük elhomályosodott, a nappal és az éjszaka világossága pedig harmadrészére csökkent. Rev 8:13 Látomásom folytatódott. Hallottam, hogy egy sas, mely az ég magasán röpül, nagy szóval kiáltja: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi harsonaszó miatt, melyet a három angyal hallatni fog!" Rev 9:1 Az ötödik angyal is megfújta harsonáját. Erre láttam egy égről földre hulló csillagot. Nála volt az alvilág kulcsa. Rev 9:2 Megnyitotta az alvilágot, mire füstje fölszállt, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült tőle a nap és a levegő. Rev 9:3 A füstből sáskák lepték el a földet. Olyan erejük volt, mint a föld skorpióinak. Rev 9:4 Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöldellő növényt, se a fákat, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten jele. Rev 9:5 Ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapon keresztül. Kínzásuk olyan, mint mikor skorpiómarás éri az embert. Rev 9:6 "Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják; vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük." Rev 9:7 A sáskák alakja harcra kész paripákhoz hasonlított. Fejükön aranynak tetsző koronát viseltek, arcuk olyan volt, mint az emberarc. Rev 9:8 Hajuk mint asszonyok haja, foguk mint az oroszláné. Rev 9:9 Vaspáncélhoz hasonló vértezet borította őket, szárnyuk csattogása pedig olyan volt, mint a nagyszámú, csatába száguldó harci szekér dübörgése. Rev 9:10 Farkuk és fullánkjuk mint a skorpióé, s farkukban oly erő volt, hogy öt hónapon keresztül árthattak az embereknek. Rev 9:11 Királyuk a mélység angyala volt, akinek héber neve Abbadon, görög neve pedig Apollion. Rev 9:12 Így múlt el az első jaj, de jön még két másik. Rev 9:13 A hatodik angyal is megfújta harsonáját. Erre szózatot hallottam az Isten színe előtt álló aranyoltár négy sarka közül. Rev 9:14 Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd föl a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve." Rev 9:15 Akkor fölszabadult a négy angyal, s órára, napra, hónapra, meg esztendőre készen állt, hogy megölje az emberek harmadrészét. Rev 9:16 A lovassereg száma húszezerszer tízezer volt. Ezt a számot hallottam. Rev 9:17 Látomásomban a paripákat és lovasaikat így láttam: Tűzvörös, sötétkék és kénsárga vértezet borította őket, a paripák feje oroszlánéhoz hasonlított, szájukból tűz, füst és kénkő tört elő. Rev 9:18 E három csapás: a szájukból előtörő tűz, füst és kénkő megölte az emberek harmadrészét. Rev 9:19 A lovak ereje ugyanis szájukban és farkukban rejlett. Farkuk kígyószerű volt, s feje volt, amellyel marni tudtak. Rev 9:20 A többi ember, aki nem pusztult el ezekben a csapásokban, nem fordult el gonosz tetteitől, hanem tovább imádta a gonoszlelkeket, az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem is mozognak. Rev 9:21 Nem fordultak el gyilkosságaiktól, varázslataiktól, paráznaságuktól és tolvajlásaiktól. Rev 10:1 Akkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, fején szivárvány volt, arca ragyogott, mint a nap, és lábai izzottak, mint a tűzoszlopok. Rev 10:2 Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre. Rev 10:3 Harsány hangon kiáltott, úgy amint az oroszlán ordít. Kiáltására hangját hallatta a hét mennydörgés is. Rev 10:4 Mikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam. De az égből ezt a szózatot hallottam: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd föl!" Rev 10:5 Akkor láttam, hogy az angyal, aki a tenger és a föld fölött állt, Rev 10:6 égre emelte kezét és megesküdött az örökkön - örökké élőre, aki az eget és a benne lévőket, a földet és a rajta élőket, a tengert és a benne élőket teremtette: "Nem lesz több haladék, Rev 10:7 hanem azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja harsonáját, beteljesedik Isten örök titka, amint tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak." Rev 10:8 Erre az égből hallott hang ismét szólt hozzám: "Menj, vedd át a kibontott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tenger és a föld fölött áll." Rev 10:9 Odamentem az angyalhoz és kértem, hogy adja át a könyvtekercset. Ő hozzám fordult: "Fogd a könyvtekercset és nyeld le! Gyomrodban ugyan keserű lesz, de szádban olyan édes, mint a méz." Rev 10:10 Átvettem a könyvtekercset az angyal kezéből és lenyeltem. Számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, gyomrom keserű lett tőle. Rev 10:11 Aztán ezt az utasítást kaptam: "jövendölnöd kell ismét népeknek, nemzeteknek, nyelveknek és sok királynak." Rev 11:1 Akkor vesszőhöz hasonló nádszálat adtak és azt mondták: "Rajta, mérd föl Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat. Rev 11:2 A templom előcsarnokát azonban hagyd ki, ne mérd föl. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni. Rev 11:3 Két tanúmnak pedig meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessen bűnbánatot." Rev 11:4 Ez a két olajfa és a két gyertyatartó, mely a föld Urának színe előtt áll. Rev 11:5 Ha valaki bántja őket, tűz csap ki szájukból, és fölemészti az ellenséget. És ha bárki is árt nekik, a halál fia. Rev 11:6 Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. Rev 11:7 Mikor tanúságukat befejezik, a mélységből fölbukkanó vadállat harcra kél ellenük, legyőzi és megöli őket. Rev 11:8 Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, ahol Urukat is keresztre feszítették. Ez szellemi értelemben Szodoma és Egyiptom. Rev 11:9 A népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék. Rev 11:10 A föld lakói ujjongani fognak e miatt s örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak. Rev 11:11 De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke szállt beléjük és talpra álltak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték őket. Rev 11:12 Az égből harsány hangot hallottak, mely így szólt: "Jöjjetek föl ide!" Erre ellenségeik szemeláttára egy felhőben fölszálltak a mennybe. Rev 11:13 Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze összeomlott, és a földrengésben hétezer ember vesztette életét. A többieket félelem szállta meg és dicsőíteni kezdték Istent a mennyben. Rev 11:14 Így múlt el a második jaj, de hamarosan eljön a harmadik. Rev 11:15 A hetedik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy üdvrivalgás hangzott föl az égben: "Urunké és Fölkentjéé a világ uralma: ő uralkodik örökkön - örökké. (Amen.)" Rev 11:16 Az Isten színe előtt trónoló huszonnégy vén arcra borult és e szavakkal áldotta Istent: Rev 11:17 "Hálát adunk Neked mindenható Úristen, aki vagy, aki voltál (és aki eljössz), mert átvetted a főhatalmat és uralkodol. Rev 11:18 "A nemzetek ugyan háborogtak, de eljött a megtorlásnak és a holtak megítélésének ideje. Jutalmazd meg szolgáidat: a prófétákat, a szenteket és akik nevedet félik, kicsinyeket - nagyokat; azok pedig, akik megrontották a földet, pusztuljanak."" Rev 11:19 Erre a mennyben megnyílt Isten temploma és a templomban láthatóvá lett a szövetség szekrénye. Villámlás, csattogás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt. Rev 12:1 Az égen nagy Rev tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Rev 12:2 Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott. Rev 12:3 Akkor egy másik Rev tűnt föl az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona. Rev 12:4 Farka lesöpörte és földre sodorta az ég csillagainak harmadrészét. Rev 12:5 A sárkány odaállt a vaJudó asszony elé, hogy mihelyt szül, fölfalja gyermekét. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták és Isten trónjához vitték. Rev 12:6 Az asszony pedig a pusztába menekült, ahol egy Istentől előkészített helyet talált, hogy ott ezerkétszázhatvan napig táplálják. Rev 12:7 Akkor (nagy) harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. Rev 12:8 A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben. Rev 12:9 Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is. Rev 12:10 Erre harsány hangot hallottam a mennyben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága, s Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjRev - nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. Rev 12:11 Legyőzték őt a Bárány vérével és tanúságának igéjével, s nem kímélték életüket mindhalálig. Rev 12:12 Örvendezzetek hát mennyek és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal. Tudja, hogy csak kevés ideje van." Rev 12:13 Mikor a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Rev 12:14 Az asszonynak két nagy sasszárnyat adtak, hogy a pusztába röpüljön, saját helyére, ahol távol a kígyótól egy évig, két évig és félévig táplálják. Rev 12:15 A kígyó torkából olyan vízsugarat lövellt az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodortassa az árral. Rev 12:16 De a föld megsegítette az asszonyt: föltárta gyomrát és elnyelte a sárkány torkából áradó vizet. Rev 12:17 Erre a sárkány haragra lobbant az asszony ellen és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus (Krisztus) tanúsága mellett. Rev 13:1 Akkor láttam, hogy egy vadállat bukkan föl a tengerből. Hét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pedig istenkáromló nevek. Rev 13:2 Ez a vadállat, melyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába olyan, mint a medvéé, szája pedig, mint az oroszláné. A sárkány neki adta erejét, trónját, s nagy hatalmat is. Rev 13:3 (Úgy tűnt föl), mintha egyik feje halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Rev 13:4 Az egész föld csodálattal nézte a vadállatot, és imádta a sárkányt, mivel hatalmat adott a vadállatnak. Imádták a vadállatot is és így kiáltottak: "Ki mérhető a vadállathoz? Ki tudja fölvenni a küzdelmet vele?" Rev 13:5 Nagyzoló és káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Rev 13:6 Káromlásra nyitotta száját Isten ellen: káromolta nevét, hajlékát és a menny lakóit. Rev 13:7 Azt is megengedték neki, hogy harcot indítson a szentek ellen és legyőzze őket. Sőt hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött. Rev 13:8 Imádni fogják őt a föld lakói mind, akiknek neve nem áll a világ kezdete óta a megölt Bárány életkönyvében. Rev 13:9 Akinek füle van, hallja meg! Rev 13:10 Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül, aki karddal öl, kardélen hull el. Ez az alapja a szentek állhatatosságának és hűségének. Rev 13:11 Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a szárazföldből. Két szarva volt, mint a kosnak, de úgy ordított, mint a sárkány. Rev 13:12 Az első vadállat színe előtt annak minden hatalmát gyakorolta és rábírta a föld minden lakóját, hogy imádja az első vadállatot, amelynek meggyógyult halálos sebe. Rev 13:13 Nagy csodajeleket művelt, az emberek szemeláttára tüzet bocsátott le az égből. Rev 13:14 E csodákkal, melyeket a vadállat színe előtt művelhetett, megtévesztette a föld lakóit és rábírta őket arra, hogy szobrot állítsanak a vadállatnak, mely kardéltől sebesült, de fölépült. Rev 13:15 Hatalmat kapott arra is, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra és megölje azokat, akik nem imádják. Rev 13:16 Elrendelte, hogy mindenkinek: kicsinek - nagynak, szegénynek - gazdagnak, szabadnak Rev 13:17 és szolgának jelöljék meg jobb karját és homlokát, s hogy senkise adhasson - vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát. Rev 13:18 Ez a bölcsesség. Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, mert az emberi szám: hatszázhatvanhat. Rev 14:1 Akkor láttam, hogy a Bárány Sion hegyén állott. Vele volt a száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte az ő nevét és Atyjának nevét. Rev 14:2 Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását s mint erős mennydörgés robaját. A szózat, melyet hallottam, úgy hangzott, mint mikor hárfások hárfáikat pengetik. Rev 14:3 Új éneket énekeltek a trón, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. Rev 14:4 Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, hanem szüzek maradtak. A Bárány nyomában járnak, bárhová megy. Ők a megváltottak az emberek közül, zsengéi Istennek és a Báránynak. Rev 14:5 Ajkukon nincsen hazugság, szeplőtelenül állnak (Isten trónja előtt). Rev 14:6 Akkor láttam, hogy egy másik angyal száll az ég magasán. Örök evangéliumot kellett hirdetnie a föld lakóinak: minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Rev 14:7 Harsány hangon kiáltotta "Féljétek Istent s dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája. Imádjátok őt: az ég, a föld, a tenger és a vízforrások alkotóját." Rev 14:8 Egy másik angyal követte, aki így kiáltott: "Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon, mely paráznaságának tüzes borával ittassá tett minden nemzetet." Rev 14:9 Egy harmadik angyal is követte őket. Harsány hangon kiáltotta az is: "Aki imádja a vadállatot és szobrát, aki viseli jelét homlokán vagy kezén, az is inni fog Isten tüzes borából, melyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe. Rev 14:10 Tűz és kénkő fogja kínozni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Rev 14:11 Gyötrelmének füstje fölszáll örökkön - örökké. Nem lesz nyugalma sem éjjel, sem nappal, mert imádta a vadállatot és szobrát, és viselte nevének jelét. Rev 14:12 Ez az alapja a a szentek állhatatosságának, akik kitartanak Isten parancsai és Jézus hite mellett." Rev 14:13 Erre szózatot hallottam az égből: "Jegyezd föl: mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg. Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket." Rev 14:14 Folytatódott látomásom. Fehér felhőt láttam, a felhőn ember fiához hasonló ült. Fején arany koronát viselt, kezében éles sarló. Rev 14:15 Egy másik angyal jött ki a templomból és harsány hangon kiáltott a felhőn ülőnek: "Lendítsd meg sarlódat és arass! Itt az aratás ideje, már érett a vetés a földön." Rev 14:16 A felhőn ülő sarlóját a földre hajította és learatta a földet. Rev 14:17 Ekkor egy másik angyal lépett ki a mennyei templomból, akinek éles metszőkése volt. Rev 14:18 Egy harmadik angyal az oltártól lépett elő. Ennek hatalma volt a tűz fölött. Harsány hangon kiáltott annak, akinél az éles metszőkés volt: "Lendítsd meg éles késedet, és szüreteld le a föld szőlejének fürtjeit, mert beért már a szeme." Rev 14:19 Az angyal lehajította éles metszőkését a földre, leszüretelte a föld szőlejét és Isten haragjának nagy sajtójába vetette. Rev 14:20 A sajtót a városon kívül kitaposták. Annyi vér folyt ki a sajtóból, hogy a lovak zablájáig ért, ezerhatszáz stádiumnyira. Rev 15:1 Akkor egy másik csodálatos nagy jelet láttam az égen: hét angyalt, akinél a hét végső csapás volt. Általuk teljesedik be Isten haragja. Rev 15:2 Tűzben játszó, üvegként csillogó tengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, az ő szobrát és nevének számát, ott álltak Isten hárfáival az üvegtengeren. Rev 15:3 Mózesnek, Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: "Műveid csodálatosan nagyok, Uram, Mindenható Isten! Utaid igazságosak és igazak, Nemzetek Királya! Rev 15:4 Ki ne félne téged, Uram? Ki ne magasztalná nevedet? Te egyedül vagy szent! Minden pogány nemzet színed elé borul, Ítéleteid nyilvánvalóvá váltak!" Rev 15:5 Ezután láttam, hogy megnyílt a szövetség sátrának mennyei temploma. Rev 15:6 A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Tiszta fehér gyolcsba voltak öltözve, mellük aranyövvel övezve. Rev 15:7 A négy élőlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, tele az örökkön - örökké élő Isten haragjával. Rev 15:8 Erre a templomot betöltötte Isten dicsőségének és hatalmának füstje. Senki sem léphetett be a templomba, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása. Rev 16:1 Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: "Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön." Rev 16:2 Elment az első és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat Revét viselték és szobrát imádták. Rev 16:3 A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élőlény elpusztult. Rev 16:4 A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak. Rev 16:5 Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala: "Igazságos vagy (Uram), aki vagy és aki voltál. Rev 16:6 Szent vagy, hogy így ítéltél. Mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!" Rev 16:7 Hallottam, hogy az oltár felől egy másik is szól: "Úgy van Uram, mindenható Isten, igazak és jogosak ítéleteid!" Rev 16:8 A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erőt nyert arra, hogy (hőséggel és) tűzzel gyötörje az embereket. Rev 16:9 Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet. Rev 16:10 Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult. Rev 16:11 Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosztetteikből. Rev 16:12 A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak. Rev 16:13 Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki. Rev 16:14 Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. Rev 16:15 Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. Rev 16:16 Összegyűjti őket arra a helyre, melynek héber neve Harmagedon. Rev 16:17 A hetedik (angyal) a levegőbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felől nagy szózat tört elő: "Megtörtént!" Rev 16:18 Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön. Rev 16:19 A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki. Rev 16:20 Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni. Rev 16:21 Mázsás nagy jégeső hullott az égből az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetesen nagy volt. Rev 17:1 Egyik a hét angyal közül, akiknél a hét csésze volt, hozzám jött és így szólt: "Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek fölött ül. Rev 17:2 Vele paráználkodtak a föld királyai és paráznaságának borától megrészegültek a föld lakói." Rev 17:3 És lélekben elragadott a pusztába. Egy asszonyt láttam ott, aki skarlátvörös vadállaton ült. Ez tele volt istenkáromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Rev 17:4 Az asszony bíborba és karmazsinba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel fölékesítve. Kezében arany serleget tartott, tele utálatos és szennyes paráznasággal. Rev 17:5 Homlokán ez a titokzatos név állt: "A nagy Babilon, a paráznák és a föld undokságainak anyja." Rev 17:6 Akkor láttam, hogy az asszony megrészegült a szenteknek és Jézus vértanúinak vérétől. Láttára nagy ámulatba estem. Rev 17:7 Az angyal megkérdezte: "Mit csodálkozol? Én megmagyarázom neked az asszony titkát és a hétfejű, tízszarvú vadállatét, mely hordozza. Rev 17:8 8 A vadállat, melyet láttál, volt, de nincs többé. Fölszáll a mélységből, de vesztébe rohan. Rev 17:9 A vadállat láttára, mely volt és nincs többé, de ismét megjelenik, csodálkozni fognak a föld lakói, akiknek neve nem áll a világ teremtése óta az élet könyvében. Itt van szükség bölcsességgel párosult értelemre. Rev 17:10 A hét fej hét hegyet jelent, ezeken ül az asszony. De jelenti a hét királyt is. Öt közülük lebukott, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el. Ha majd eljön, rövid ideig lesz csak maradása. Rev 17:11 Maga a vadállat, mely volt, de nincs többé, lesz a nyolcadik: az előző hét közül való s vesztébe is rohan. Rev 17:12 A tíz szarv pedig, melyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállat után királyi hatalmat nyernek egy órára. Rev 17:13 Ezek egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat rendelkezésére bocsátják. Rev 17:14 Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány, aki az uralkodók Ura és a királyok Királya, legyőzi őket meghívott, kiválasztott és hűséges szövetségeseivel." Rev 17:15 Azután így folytatta: "A vizek, melyeket láttál, melyek fölött a parázna asszony ült, a népeket, törzseket, nemzeteket és nyelveket jelentik. Rev 17:16 A tíz szarv, melyet láttál, és a vadállat meggyűlölik a parázna asszony, kifosztják és levetkőztetik, sőt húsán rágódnak és tűzön sütik. Rev 17:17 Isten sugalmazta nekik, hogy tervét végrehajtsák és az uralmát egyetértve a vadállatra ruházzák, amíg Isten igéje be nem teljesül. Rev 17:18 Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik." Rev 18:1 Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égből, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet. Rev 18:2 Harsány hangon kiáltotta: "Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden tisztátalan, undok madár odúja. Rev 18:3 Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek. A föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői pedig meggazdagodtak pazar fényűzéséből." Rev 18:4 Akkor egy másik szózatot hallottam az égből, mely így szólt: "Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is. Rev 18:5 Bűnei az eget verik, de Isten számon tartja gonosztetteit. Rev 18:6 Fizessétek vissza neki, ahogy ő fizetett, és tetteit kétszeresen viszonozzátok. Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött. Rev 18:7 Amekkora tündöklése és fényűzése volt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Így büszkélkedik magában: Mint királyné trónolok, nem vagyok özvegy és nem ismerek gyászt. Rev 18:8 Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások: halál, gyász és éhínség, sőt tűz hamvasztja el, mert hatalmas az Úristen, aki megítéli." Rev 18:9 "Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják füstölgő égését. Rev 18:10 Gyötrelmeitől való félelmükben, távolról így kiáltanak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett ítéleted. Rev 18:11 A föld kereskedői is siratják majd és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: Rev 18:12 Arany és ezüst árut, drágakövet és gyöngyöket, Gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, Semmiféle tujafát és elefántcsont díszt, Sem értékes fából, rézből, vasból és márványból készült edényt, Rev 18:13 Fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tömjént, Bort, olajat, lisztlángot és búzát, Barmot és juhot, lovat és kocsit, Rabszolgák testét és lelkét. Rev 18:14 Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak, Eltűnt tőled minden pompa és fény, S nyomuk sem lesz többé. Rev 18:15 A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siratják és gyászolják, s így kiáltanak: Rev 18:16 Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél! Arannyal, drágakővel és gyöngyökkel voltál ékes! Rev 18:17 Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság! Rev 18:18 Minden hajóskapitány és révész, minden hajós és tengerész távol tartotta magát, amikor megpillantotta füstölgő égését, és így kiáltott: Melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz! Rev 18:19 Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt! Rev 18:20 Örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták! Isten megtorolta rajta igazságtokat." Rev 18:21 Egy erős angyal erre malomkő nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal: "Ily robajjal dőljön le Babilon, a nagy város, és nyoma se legyen többé! Rev 18:22 Hárfapengetés meg ének, fuvolaszó és harsona ne zengjen többé benned! Ne éljen benned semmilyen mesterség művese! Ne hallatsszék malomkattogás! Rev 18:23 Mécses fénye ne villanjon föl benned! Vőlegény és menyasszony ne hallassa szavát! Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. Rev 18:24 Kezéhez tapad a próféták és szentek vére, s mindazoké, kiket megöltek a földön." Rev 19:1 Ezután nagy sereg örömujjongását hallottam a mennyben: "Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek! Igazak és jogosak ítéletei! Rev 19:2 Elítélte a nagy parázna asszonyt, aki paráznaságával megrontotta a földet. Megbosszulta szolgáinak vérét, mely annak kezéhez tapadt." Rev 19:3 Aztán tovább énekeltek: "Alleluja! Füstje fölszáll örökkön - örökké." Rev 19:4 Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borulva imádta a trónon ülő Istent és így kiáltott: "Úgy legyen! Alleluja!" Rev 19:5 A trón felől pedig szózat tört elő: "Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mind, S akik őt félitek, kicsinyek és nagyok." Rev 19:6 Akkor nagy sereg énekét hallottam, mely sok víz zúgásához és erős mennydörgés robajához hasonlított: "Alleluja! Az Úr, mindenható Istenünk, átvette az uralmat. Rev 19:7 Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt! Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja. Jegyese fölkészült: Rev 19:8 Méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék." A gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. Rev 19:9 Akkor így szólt hozzám: "Jegyezd föl: Boldogok a Bárány menyegzős lakomájára hivatalosak!" És hozzáfűzte: "Ezek Isten igaz igéi." Rev 19:10 Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt hozzám: "Vigyázz, ne (tedd)! Csak Istent imádd! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, akik tanúságot tesznek Jézusról. Jézus tanúsága a prófétálás lelke. Rev 19:11 Akkor a megnyílt mennyben egy fehér lovat pillantottam meg. Lovasa a Hűséges és az Igaz, igazságosan ítél és harcol. Rev 19:12 Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején ékes diadém, rajta olyan név, amelyet senki sem ismer, csak ő maga. Rev 19:13 Vértől ázott ruhát viselt. Neve: Isten Igéje. Rev 19:14 A mennyei seregek tiszta fehér gyolcsba öltözve fehér lovon kísérték. Rev 19:15 Szájából éles kard tört elő, hogy azzal sújtson a nemzetekre. Vasvesszővel fogja kormányozni őket, és taposni fogja a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. Rev 19:16 Köntösén csípő magasságban ez a név volt írva: "Királyok Királya, uralkodók Ura." Rev 19:17 Akkor láttam, hogy egy angyal áll a napban. Harsány hangon rákiáltott az ég magasán repülő madarakra: "Jöjjetek, gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára! Rev 19:18 Egyétek a királyok húsát, a hadvezérek és hatalmasok húsát, a lovak és lovasaik húsát, szabadok és szolgák, kicsinyek és nagyok húsát!" Rev 19:19 Akkor láttam: A vadállat és a föld királyai hadseregükkel összegyűltek, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. Rev 19:20 De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat művelt, hogy félrevezesse azokat, akik a vadállat Revét viselték és bálványképét imádták. Rev 19:21 Mindkettőt elevenen kénkővel égő tüzes tóba vetették. A többit a Lovas kardja ölte meg, mely szájából tört elő. És a madarak mind jóllaktak azok húsával. Rev 20:1 Azután láttam, hogy egy angyal szállt le az égből, akinél a pokol kulcsa volt, kezében pedig nagy lánc. Rev 20:2 Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki nem más, mint az ördög, a sátán, és ezer esztendőre megbilincselte. Rev 20:3 Letaszította a pokolba, bezárta és lepecsételte, hogy félre ne vezesse a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendő. Azután rövid időre szabadon engedik. Rev 20:4 Akkor trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. És láttam azok lelkét, akiket Jézus tanúsága és Isten igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és Revét nem viselték homlokukon és kezükön. Rev 20:5 Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első föltámadás. Rev 20:6 Boldog és szent az, akinek része van az első föltámadásban! A második halálnak nincs hatalma rajtuk, Isten és Krisztus papjai lesznek és ezer esztendeig uralkodnak vele. Rev 20:7 Mikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből és megindul, hogy félrevezesse a föld négy sarkán lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, és harcra gyűjtse őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Rev 20:8 Fölvonulnak a föld minden táján, körülzárják a szentek táborát és a szeretett várost. Rev 20:9 De tűz csap le Istentől az égből és megemészti őket. Rev 20:10 Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénkővel égő tüzes tóba vetik, ahol a vadállattal és az álprófétával éjRev - nappal, örökkön - örökké gyötrődni fog. Rev 20:11 Akkor nagy ragyogó trónt láttam. A rajta ülő tekintete elől menekült a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. Rev 20:12 És láttam, hogy a holtak, nagyok és kicsinyek, ott állnak a trón előtt. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A holtakat megítélték tetteik szerint, amint a könyvekben föl volt jegyezve. Rev 20:13 A tenger visszaadta a beléveszett holtakat, Rev 20:14 a halál és az alvilág is visszaadta halottjai. Valamennyit megítélték tetteik szerint. A halált és az alvilágot tüzes tóba vetették. Rev 20:15 Ez a tüzes tó a második halál. Aki nem volt följegyezve az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették. Rev 21:1 Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger is megszűnt. Rev 21:2 Ezután (én magam János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Rev 21:3 A trón felől harsány hangot hallottam: "Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni, azok pedig az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük. Rev 21:4 Letöröl szemükről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt." Rev 21:5 A trónon ülő így szólt: "Íme, újjáalkotok mindent." Azután hozzám fordult: "Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és igazak." Rev 21:6 Majd így folytatta: "Beteljesedett. Én az Alfa és az Omega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából. Rev 21:7 A győztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ő az én fiam. Rev 21:8 A gyáva, a hitetlen, a szentségtörő, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül. Ez a második halál." Rev 21:9 Akkor odajött egyik a hét angyal közül, akiknél a végső hét csapással teli csészék voltak és így szólt hozzám: "Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét." Rev 21:10 Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennyből, Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet, Rev 21:11 mely Isten dicsőségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Rev 21:12 Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. Rev 21:13 Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu. Rev 21:14 A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. Rev 21:15 Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott kezében, hogy fölmérje a várost és kapuit, meg falát. Rev 21:16 A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége. Rev 21:17 Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt. Hossza, magassága és szélessége egyenlő. Megmérte falát: száznegyvennégy könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is. Rev 21:18 A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból. Rev 21:19 A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, Rev 21:20 az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. Rev 21:21 A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy drágagyöngyből. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. Rev 21:22 Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma. Rev 21:23 A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, fénye pedig a Bárány. Rev 21:24 Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki. Rev 21:25 Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. Rev 21:26 Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. Rev 21:27 De nem léphet be oda tisztátalan, szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe. Rev 22:1 Azután megmutatta nekem az élő vizek folyóját, mely kristálytisztán fakadt Isten és a Bárány trónjából. Rev 22:2 Az utca közepén és a folyó mindkét partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak termést, vagyis minden hónapban gyümölcsöznek. A fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Rev 22:3 Átok nem lesz többé benne. Isten és a Bárány trónja áll majd ott és szolgái hódolnak neki. Rev 22:4 Látni fogják arcát és homlokukon hordják nevét. Rev 22:5 Nem lesz többé éjszaka és nem szorulnak lámpafényre vagy napvilágra. Az Úristen ragyog rájuk, s uralkodni fognak örökkön - örökké. Befejezés. Rev 22:6 Azután így szólt hozzám: "Ezek a szavak hitelesek és igazak." Az Úr, a prófétalelkek Istene, elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar meg kell történnie. Rev 22:7 "Nézd, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait." Rev 22:8 Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam. Rev 22:9 De ő így szólt hozzám: "Vigyázz, ne (tedd)! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megszívlelik e könyv (prófétai) szavait. Egyedül Istent imádd!" Rev 22:10 Azután folytatta: "Ne pecsételd le a könyv prófétai szavait, mert az idő közel van. Rev 22:11 Aki gonoszat tesz, tegye továbbra is, aki tisztátalan, csak tisztátalankodjék, de aki igaz, legyen még igazabb, és aki szent, legyen még szentebb. Rev 22:12 Hamarosan eljövök és magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek - kinek cselekedete szerint. Rev 22:13 Én az Alfa és Omega vagyok, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Rev 22:14 Boldog, aki megmossa ruháját (a Bárány vérében)! Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba. Rev 22:15 A kutya, a varázsló, a parázna, a gyilkos, a bálványimádó és mind, aki hamisat szeret és tesz, kinn marad. Rev 22:16 Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy tanúságot tegyen ezekről az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a tündöklő hajnalcsillag." Rev 22:17 A Lélek és a menyasszony hív: "Jöjj el!" Aki hallja, hívjon: "Jöjj el!" Aki szomjazik, jöjjön, s aki kívánja az élet vizét, igyék ingyen. Rev 22:18 Figyelmeztetek mindenkit, aki hallja ennek a könyvnek prófétai szavait: "Aki ezekhez hozzátesz valamit, arra Isten ráméri a könyvben leírt csapásokat. Rev 22:19 Aki pedig elvesz valamit ennek a prófétai könyvnek szavaiból, annak Isten elveszi jogát az élet fájához és a szent városhoz, melyről szó van a könyvben." Rev 22:20 Aki minderről tanúskodik, kiReventi: "Igen, hamarosan eljövök." Úgy legyen. Jöjj el, Uram Jézus! Rev 22:21 Az Úr Jézus (Krisztus) kegyelme legyen minden szenttel! Amen.