Nagyszabású konferencia keretében emlékezett meg a Protestáns Teológiai Intézet az 500 éves Reformációról

2017. szeptember 28-29-én a Reformáció - eszmék, értékek, váradalmak címmel szervezett rendezvény gazdag programmal várta az érdeklődőket.


A konferencia szeptember 28-án este 6 órakor a Farkas utcai templomban kezdődött Dr. Kállay Dezső igehirdetésével Róma 3,28 alapján, amely a reformáció egyik kulcsfontosságú gondolatát fogalmazta meg: "Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül". Az istentiszteletet követően elhangzottak a fenntartó egyházak vezetőinek köszöntő beszédei, majd kötetlen beszélgetéssel folytatódott állófogadás keretében, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben.

A konferencia másnapját szeptember 29-én Debreceni István, elsőéves magiszteri hallgató áhítata nyitotta meg. Az esemény a teológiai szakcsoportok szerint szerveződő műhelyekkel folytatódott. A biblikus csoportban a gyermekkeresztség által felvetett bibliai-teológiai kérdések kerültek terítékre. A téma körül megfogalmazott rövid felvezetőket élénk beszélgetés követte. Geréb Zsolt a keresztség eredetéről, Adorjáni Zoltán a háznép kérdésköréről, Szakács Zsolt a szülőkben megszentel gyermek újszövetségi gondolatáról, végül Kállay Dezső a Róma 6 keresztség, halál, feltámadás metaforájáról beszéltek.

A rendszeres teológiai szakcsoport résztvevői a 'Mindig igazat kell mondanunk?' gondolat mentén a beszéd etikai vetületeit vizsgálták. Az eseményhez könyvbemutató is kapcsolódott: Fazakas Sándor: Vétkeztünk című könyvének, A protestáns etika kézikönyve című friss kiadványnak, valamint Pásztori-Kupán István Küroszi Theodoréstosz - a görög betegségek orvoslása című munkák kerültek terítékre. Végül az erdélyi lelkipásztorok által megfogalmazott Aktuális 95 tétel tematikus ismertetése hangzott el.

A gyakorlati teológiai szakcsoport A katekézis szerepe a református identitás alakításában régen és ma téma körül szerveződött. A csoportbeszélgetésben megállapítást nyert, hogy az identitásformálásban mind a szakmai képzettség, mind a katechéta tanítványi minősége nagymértékben szerepet játszik.

Az egyháztörténeti szakcsoportban Ősz Sándor Előd előadása hangzott el az erdélyi egyháztörténetírásról a 16. századtól napjainkig, amelyet megbeszélés követett olyan központi gondolatok köré csoportosítva, mint romantikus történetírás, mítosztképződés, egyháztörténet és népművelés, örökségvédelem.

A műhelytevékenységeket kerekasztal beszélgetés követte, amelynek meghívottjai voltak a Kárpád-medence teológiát oktató magyar tannyelvű intézményeinek a képviselői: Dr. Balla Ibolya (Pápai Református Teológiai Akadémia), Dr. Lévai Attila (Selye János Egyetem RTK - Komárom), Dr. Békési Sándor (Károli Gáspár Egyetem HTK - Budapest), Dr. Korányi András (Evangélikus Hittudományi Egyetem - Budapest), Dr. Füsti Molnár Szilveszter (Sárospataki Református Teológiai Akadémia), Dr. Kustár Zoltán (Debreceni Református Hittudományi Egyetem), Dr. Lukács Olga (Babes-Bolyai Tudományegyetem RTK - Kolozsvár), Dr. Kállay Dezső (Protestáns Teológiai Intézet - Kolozsvár).

A beszélgetés első körben a képviselt intézmények legégetőbb kérdéseire reflektált. A kerekasztal résztvevői itt az egyes intézményeken túlmutató közös problémákra világítottak rá: csökkenő hallgatói létszám, a bolognai rendszer és a keresztyén egyetemek oktatás-filozófiai vonatkozású összeférhetetlenségei, a hallgatók hiányos gyülekezet-szocializációja, a teológiai intézmény közegyháztól való elszigetelődése, a nagy intézményekre szabott adminisztrációval együtt járó problémák.

A második kérdéskör a modern oktatáspolitikák által szorgalmazott azonnal hasznosítható pragmatizmus és a teológiai oktatáshoz alapvetően hozzátartozó, időigényesebb elméleti-teológiai képzés közötti feszültséggel való megbirkózás problémáját feszegette. A hozzászólásokból kiderült, hogy alapvetően nem a kompetencia-alapú képzésrendszerrel van gond. Ám sajnálatos fejlemény lenne, ha a lelkipásztor-képzés menedzserképzéssé alakulna át, s ha az egzisztenciális kérdésfelvetések helyett a technikára fókuszálna a teológiai képzés. A sokféle elvárásra és feladatra való tekintettel viszont az önképzés képességének az elsajátítása fontossá válik. Megfigyelhető ugyanakkor egyfajta elidegenedés az egyháztól, s különösen oktatói szinten jelentkezik olyan törekvés, amely inkább a bölcsész-teológia irányba szeretné elvinni a képzést. Kulcskérdés a személyes elköteleződés is, a teológia műveléséhez ugyanis egy életmódot is társul. A teológiai képzés a személyiség fejlődésének a helye is, ahol a hallgatónak egyrészt a saját hitét, másrészt a saját világát kell megtanulni érteni és értelmezni.

A harmadik kérdés az egyes intézmények regionális jelentőségére kérdezett rá. Némely intézmény esetén a földrajzi elhelyezkedésből fakadóan meglehetősen egyértelmű az erre a kérdésre adott válasz. Máshol viszont az intézmények az egyedi képzéskínálatukban keresik intentitásmeghatározó sajátosságaikat. Így némely esetben kiemelkedik a tudományos világgal való diskurzus, a doktorképzés jelentősége, másutt a presbiterképzésre, a cigánymisszióra, a lelkésztovábbképzésre esik a nagyobb hangsúly.

Az ebédszünetet követően hat plenáris előadás hangzott el a reformációhoz kapcsolódó témakörben. Dr. Buzogány Dezső Reformáció és teológia című előadásában történeti keretbe helyezte a reformáció teológiáját, e teológia történelemformáló hatását. Rámutatott arra, hogy a reformáció teológiája ige-teológia volt, szemben a korábbi időszakok spekulatív teológiájával. A reformátorok esetében a teológia az igehirdetést szolgálta. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a reformáció hosszú évtizedeken keresztül alakult, míg végül letisztult formát öltött. Ezért lényeges az, hogy egy-egy reformátor tanítására való hivatkozásnál ezt a dinamizmust mindig szem előtt tartsuk. A reformáció számára mindvégig jelentős szempont maradt, hogy a teológia a nép számára is hozzáférhető maradjon. A mai kor számára ismerős rövid hitvallásokban kikristályosodott reformátori teológia viszont valójában csak a jéghegy csúcsa, amely mögött egy jól átgondolt és felállított rendszer áll.

Dr. Berszán István, a BBTE filozófia tanszékének tanára, a Reformáció és filozófia kapcsolatáról tartott előadást, amelyben arra mutatott rá, hogy egy korábbi eszme újraéledése, mint amilyen a reformáció is volt, nemcsak affirmáció, hanem ritmus is, a korábbi Krisztus-esemény kiegészítő ritmikai dimenziói. Tézisét Badiou ateista filozófus Pál apostol teológiájának értelmezésével, illetve Andrei Pleșu, Jézus példázatai című könyve alapján illusztrálta.

Dr. Balázs Mihály, a Szegedi Egyetem irodalomtörténész professzora Reformáció és irodalom témakörben tartott előadást. Rámutatott arra, hogy az irodalomtörténetben a reformáció kétségtelenül egy mérföldkő volt, amely reformációban oly kiemelten jelentősnek tekintett anyanyelvűséghez kötődik. Ugyanakkor a kutatások kimutatják, hogy a 16. században keletkezett bibliafordítások valójában ekkor még nem váltak közkinccsé. A Bibliát inkább hallgatták, mint olvasták. Az ismeretterjesztés fontos eszköze volt ugyanakkor az elmondott prédikáció is. Előadásában rámutatott arra, hogy a reformáció jegyében formálódott irodalom kevésbé kötődik az európai reformáció irodalmához, mint azt sokáig hitték. Feltűnő például, hogy Erasmus nyugati reneszánszától eltérően magyarul mindössze egyetlen könyve jelent meg magyar fordításban.

Dr. Békési Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, a Reformáció és képzőművészet kapcsolatáról beszélt, különösen a svájci reformáció képekhez való viszonyára fókuszálva. Véleménye szerint a képrombolás éppoly irracionális cselekedet volt, mint a képimádat. A reformáció koráig nem művészetről beszélünk, hanem a képek szakralitásáról. A 16. századtól a képek deszakralizálásával együtt jelenik meg a képzőművészet, a kép szekularizációja. A hitvallás képtilalmának mai tanulságai is vannak, mint: a hit tárgyiasításának elutasítása, a hit társításának elutasítása, illetve a legfőbb Szépre, Istenre való figyelem felhívása.

Dr. Kovács László Attila Reformáció és zene előadása különösen Luther szerepét vizsgálta az egyházi énekkultúra megteremtésében. A középkori egyház gazdag és szép istentiszteleti zenéje (gregorián) túl bonyolult volt ahhoz, hogy gyülekezeti részvétellel énekelni lehessen. A gyülekezet ezáltal kiszorult, helyét átvette a klérus és a kórus. Luther számára fontos volt az, hogy a gyülekezet aktív résztvevő legyen az istentiszteleten. Ebből a megfontolásból született az a 38-39 ének, amelyet ma neki tulajdonítanak. Luther énekei bámulatos gyorsasággal terjedtek, s ilyetén nem csupán az énekkultúrát gazdagította, hanem a reformáció tanai terjesztésének is egyik kiváló eszköze volt.

Dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke, Reformáció és misszió témakörben tartott előadást. Rámutatott, hogy az egyház jellegéhez kezdettől fogva hozzátartozott a nyilvánosság felvállalása. A reformáció ismert 95 téltele is kifele irányult. A reformáció mozgalom megindulása szempontjából elsőrendű szerepet töltött be a megtérés és újjászületés: a reformáció megtérési mozgalom volt. Ugyanakkor feltűnő, hogy a pogányok megtérítését nem tekintette az egyház feladatának. Ez csak a későbbi puritanizmusban és pietizmusban válik az egyház égető kérdésévé. A mai egyház számára viszont fontos, hogy ezt az egész folyamatot együtt lássa: a reformáció egy folyamat, amelyhez hozzátartozik a pietizmus missziós öröksége is, amely alapvetően ugyanahhoz a gyökérhez kapcsolódik: idegen kulturális közegben megvalósítani a bibliai küldetést.

Az beszélgetésekkel egybekötött előadás-sorozatot a rektor beszéde, majd közös vacsora zárta.