Ifjúsági misszió: református-evangélikus csendesnapok a KPTI-ben

A csendesnapokon elhangzó előadások az ifjúsági misszió témakörét járták körül. A szervezők olyan előadókat hívtak meg, akik már régóta tevékenykednek az ifjúsági munka terén.


Az idei csendes napok témája a gyakorlat mezejére hívta meg a teológusokat. Első nap délelőtt Demeter Irén, református vallástanár kalauzolta el a hallgatókat a gyermekek világába, a Hol kezdődik az ifjúsági munka? című előadásával. Az utazás olyannyira valósághű volt, hogy szinte gyermekbőrbe bújva lehetett végighallgatni azt, hogy milyen az, amikor a katekéta komolyan veszi a gyermeket, és teljes szívéből, lelkéből szereti őt. A jó tanácsokban nem volt hiány: keress munkatársat, mert egyedül kevés vagy ehhez az óriási feladathoz; figyelj oda a gyermekre már akkor, amikor megszületik; gondoskodj róla folyamatosan, hogy megtartsd a közösség körében, hisz így megteremted számára azokat az egészséges körülményeket, melyek között emberré gyúrhatod. Nem kell feltalálnunk a spanyol viaszt! – hangzott a megnyugtató válasz. Rengeteg anyag van már, amit fel lehet használni gyermek-bibliaórákon, vallásórákon (KOEN Alapítvány – http://www.bibliahet.eu, http://www.kateteka.hu).

Délután két előadást is elhangzott. A gyermekkort követő két korosztály témája került terítékre, a konfirmáció előtti és utáni kategória. Az elsőt Bardócz Csaba, ikafalvi református lelkipásztor tartotta: Cserkészet, egyház és konfirmáció előtti korosztály. Hallhattunk kudarcairól, sikereiről, módszereiről. Kátéórás gyermekei cserkészek is, így játszva nevelheti őket az életre. A másodikat Márton Előd, református lelkipásztor, az IKE utazótitkára tartotta (Az egyház képe az ifjúságról, az ifjúság képe az egyházról). Két képet vázolt fel a hallgatók előtt: az ifjúságét az egyházról (ez egyház az öregasszonyok otthona) és az egyházét az ifjúságról (fiatalság bolondság). Együtt gondolkodtunk el azon, hogy mit tehetnénk azért, hogy az ifjak bekonfirmáljanak az egyházba. Nincsenek „1x1-módszerek”, így egyelőre a minimum az, hogy mellettük legyünk, figyeljünk rájuk, a kérdéseikre, problémáikra.

Az első nap Adorjáni Dezső, evangélikus-lutheránus püspök áhítatával és kávéházas beszélgetéssel zárult. A kávéház meghívottja Kozma Zsolt, nyugdíjas teológiai professzor volt. Kedves történeteivel, lényével tette egyszerre komollyá és vidámmá esténket.

A csendes napok második napja nem a hagyományos értelemben vett előadással kezdődött. Mivel a téma az Egyetemista misszió volt, és erre a munkára leginkább a rugalmasság jellemző, így az előadók (Dávid István és Berke Sándor) igénybe vették a teológusok rugalmasságát: a bemutató kis csoportos feladattal kezdődött. A kiscsoportos feladat során válaszokat kerestünk néhány elméleti és gyakorlati kérdésre az egyetemista élettel és annak a missziójával kapcsolatban. Többek között ilyen kérdések merültek fel: Melyek az egyetemista életmód sajátosságai? Mit jelent egyetemistának lenni? Miért van szükség egyetemista misszióra? Milyen kihívásokkal szembesülsz az egyetemistákkal való foglalkozásban? Milyen különbségeket és hasonlóságokat látsz a teológusok és más egyetemek diákjai között? Milyen összefüggést látsz a teológia tudománya és az egyetemista misszió gyakorlata között? A két előadó, a FIKE és a Genézius-társaság ifjúsági lelkészei az ifjúsági munka jellegzetességeinek a bemutatása után saját munkakörükről számoltak be. Mindkét szervezetről rövid történeti ismertetés hangzott el, majd ezután a felmerültek a gondok és problémák kerültek terítékre, amelyeknek megoldási lehetőségeiről a kérdések és hozzászólások ideje alatt is szó esett. A FIKE esetében leginkább a kolozsvári diákélet zsúfoltsága jelent problémát, ugyanis a különböző felekezetek által szervezett közösségi alkalmak és a különféle rendezvények gyakran egybeesnek. Emellett egy munkatársi csoport kialakítása is nehézséget okoz, ugyanis az egyetemi rendszer akadályt jelent egy állandó csoport kialakításában. Mindezek ellenére mindkét előadás eredményekről és sikerekről számolt be, amit a jelenlevő, és a munkában részt vevő teológusok közül is többen megerősítettek.

A második nap délutáni előadásai (három kisebb előadást hallottunk) az ökumené jegyében hangzott el: Rácz Norbert belvárosi unitárius lelkész, Fülöp Júlia ODFIE-elnök és Tussay Szilárd, a Válts Irányt! keresztyén fesztivál főszervezője tartottak beszámolót. Rácz Norbert az ifjúsági munka egyházi vetületét tárta elénk. Az egyház és ifjúság együttműködését, sőt egységét tartalmazó célkitűzést így foglalhatjuk össze: „Az egyház feladata az, hogy a fiatalok és idősek egy közös célért testvérként munkálkodjanak.” Fülöp Júlia az ODFIE (Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület) tevékenységéről szólt: a megalakulásának történeti áttekintése után az egyesület céljait és tevékenységeit ismertette. Tussay Szilárd a Válts Irányt! fesztivál kialakulásáról, megszervezéséről és lebonyolításáról szólt: ennek nehézségeiről és sikeréről, illetve a jövőbeli tervekről.

A csendesnapok záróeseményeként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület újonnan megválasztott püspöke hirdetett igét Efézus 2,14-15 alapján, rámutatva arra, hogy az egyház olyan hellyé kell, hogy váljon, ahol a generációk közötti válaszfalak lebomlanak. Ezt követően a Teológiai Intézet konviktusán az előadók, püspökök, professzorok és hallgatók közösen vacsoráztak. Az est a kávéházban ért véget, ahol meghívott vendégként Kató Béla püspök beszélgetett el a Teológiai Intézet hallgatóival.

A beszámolót Gál Bella és Tordai István Levente teológiai hallgatók készítették.