Blogs

Zsolt Kozma · 2018-10-19

Absolon története (2Sám 13,1–19,15) nem csupán király–utód, hanem apa–fiú történet is, s ebből, bár nem központi esemény, kiemelhető a megbocsátás momentuma. A bűn, közbenjárás, megbocsátás témakibontás tulajdonképpen három személyt hoz előtérbe: az Absolonét, a Joábét, és a Dávidét.

Zsolt Kozma · 2018-10-07

Lényegesnek tartom, hogy a bibliai személyekhez fűződő eseményeket általában viszonytörténetekként értsük meg, s ez sajátosan érvényes ezekre a történetekre. Mindazt, ami itt történik, a személyek egymáshoz való viszonyulása alakítja.

Zsolt Kozma · 2018-09-30

Feltűnő, hogy a kibékülés-történetben sem Jákób csalásáról, sem Ézsau bosszú-forralásáról egy szó sem esik, noha ez kimondatlanul is ott van mindkettőjük gondolatai között: tettekkel „emlékeznek” arra, ami húsz évvel azelőtt történt.

Zsolt Kozma · 2018-09-30

A politikai változások utáni években, az egyházban az eltemetett kérdések között talán a legsúlyosabb a megbocsátás volt. Nem illett vagy nem mertünk erről beszélni. Mintegy negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy felszínre kerüljön a tudatosan (?) elhallgatott kérdés. Kozma Zsolt sorozata a megbocsátásról.

Zsolt Kozma · 2017-02-20

Egy rendkívüli írást lapozgatok. Tartalmában tömör és mégis szemléletes, mondatai axiómaszerűek, stílusa emelkedett, nyelvezete kulturált. Ennél többet nem kívánhat az, aki az elvontakból csemegézni akar.

Zsolt Kozma · 2017-02-20

Erről a legújabb kori népvándorlásról mindenkinek van valamilyen véleménye, de nagyon kevésnek van belátása abba, ami tulajdonképpen történik. Nekem sincs, de miért ne gondolkozhatnék én is erről, mint akárki más. Nem a taplólelkűekről beszélek, akiknek minden mindegy, fontos, hogy személy szerint őket ne érintse, hanem azokról, akiknek, ha erről hallanak, ha ezt a képernyőn látják, a „kis szürke agysejtjei” működésbe jönnek.

Zsolt Kozma · 2015-03-22

A következő pár sorral azokat célzom meg, akik jobban meg szeretnék ismerni önmagukat, és akik másokat is teljesebb önismeretre akarnak juttatni. Azt kísérlem meg, hogy egy kissé érthetőbbé, megmagyarázottabbá tegyem az alcímben jelölt három fogalmat: bűn, megváltás, hit. Bár a teológiai gondolkozásnak nem a bűnből, hanem a megváltásból kell kiindulnia, itt egy formális logika szerint adom a sorrendet, amely tulajdonképpen a H.K. első két szakaszának (bűn, megváltás) a sorrendje.

Zsolt Kozma · 2015-03-22

Az előbbiekben azt fejtegettem, hogy az élet, a lenni, a vagyok meghatározói személyemnek: testi-lelki mivoltomnak, keresztyénségemnek, hitemnek, magyarságomnak, és azt is, hogy ezek mit jelentenek, mert a „micsodánál” is érdekesebb a „mit jelent, mire jó”. Ugyanezekről beszélek a következőkben is, de – most talán még elvontabban – nem is az élet, hanem maga lét felől nézve taglalom említett minőségeimet.

Zsolt Kozma · 2015-03-22

A Hegyi beszédben Jézus az aggodalmaskodásról prédikál: az életről (liliomok és madarak) és az eledelről (ruha és étel). Az élet, a test, több mint az étel és az öltözet. (Mt 6,25–34). Az elvont fogalmat képi szintre hozza le, hogy ezek az egyszerű halászok – még missziói útjuk előtt – lelkileg felszabadultan, aggodalommentesen kövessék őt. És mert itt, most nem prédikációról van szó, egy rövid időre visszavezetem gondolkozásunkat elméleti szintre.

Zsolt Kozma · 2015-03-22

Mi, lelkipásztorok, vallástanárok, teológiai tanárok szolgálatunk folyamán sok-sok hibát követünk el, s ez nem csupán a mi nemzedékünk felé elmondott bírálat. Kommunikációs hibákra gondolok, olyanokra, amelyekre nem figyelmeztettek tanítóink, vagy ha igen, hiába tették. Két ilyen pedagógiai vagy éppen teológiai mulasztásunkról, félrefogásunkról lesz szó. A kettőt akár egynek is lehetne venni, mert mindkettőnek alapja és magyarázata teológiai képzésünk és azért is, mert mindkettő kommunikációs kérdés.